Eljárás : 2018/2642(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : B8-0184/2018

Előterjesztett szövegek :

B8-0184/2018

Viták :

PV 17/04/2018 - 11
CRE 17/04/2018 - 11

Szavazatok :

PV 18/04/2018 - 12.13
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2018)0118

ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY
PDF 467kWORD 55k
11.4.2018
PE618.431v01-00
 
B8-0184/2018

benyújtva a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője nyilatkozatát követően

az eljárási szabályzat 123. cikkének (2) bekezdése alapján


az ENSZ biztonságos, rendezett és szabályos migrációról, illetve menekültekről szóló globális megállapodásai terén elért haladásról (2018/2642(RSP))


Cristian Dan Preda, Anna Maria Corazza Bildt, Željana Zovko, José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra, Sandra Kalniete, David McAllister, Elmar Brok, Jaromír Štětina, Andrey Kovatchev, Fernando Ruas, Lorenzo Cesa, Tokia Saïfi a PPE képviselőcsoport nevében
Tanja Fajon, Knut Fleckenstein, Jeppe Kofod, Linda McAvan, Claude Moraes, Norbert Neuser, Péter Niedermüller, Pier Antonio Panzeri, Soraya Post, Birgit Sippel, Elena Valenciano az S&D képviselőcsoport nevében
Cecilia Wikström, Louis Michel, Hilde Vautmans, Sophia in ‘t Veld az ALDE képviselőcsoport nevében
Judith Sargentini a Verts/ALE képviselőcsoport nevében
Marie-Christine Vergiat, Malin Björk, Sofia Sakorafa, Merja Kyllönen, Patrick Le Hyaric, Cornelia Ernst, Dimitrios Papadimoulis, Stelios Kouloglou, Martina Anderson, Barbara Spinelli, Helmut Scholz a GUE/NGL képviselőcsoport nevében
Ignazio Corrao, Laura Ferrara, Fabio Massimo Castaldo
MÓDOSÍTÁSOK

Az Európai Parlament állásfoglalása az ENSZ biztonságos, rendezett és szabályos migrációról, illetve menekültekről szóló globális megállapodásai terén elért haladásról (2018/2642(RSP))  
B8-0184/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Alapokmányára,

–  tekintettel a menekültek jogállásáról szóló 1951. évi egyezményre és a menekültek jogállásáról szóló 1967. évi jegyzőkönyvre,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára és az ENSZ egyéb emberi jogi egyezményeire és jogi eszközeire,

  tekintettel a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezményre,

  tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) tisztességes munka programjára, és különösen a háztartási alkalmazottak méltányos módon történő foglalkoztatásáról szóló 189. sz. ILO-egyezményre,

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének 2016. szeptember 19-i határozatára, a menekültekről és a migránsokról szóló New York-i nyilatkozatra(1),

–  tekintettel a New York-i nyilatkozat „Átfogó menekültügyi reagálási keret” című I. mellékletére,

–  tekintettel a New York-i nyilatkozat „Út a biztonságos, rendezett és szabályos migrációra vonatkozó globális megállapodás felé” című II. mellékletére,

–  tekintettel a gyermekek jogainak előmozdítására és védelmére vonatkozó, 2017. március 6-i európai uniós iránymutatásokra és a migráns gyermekek védelméről szóló 2017. április 12-i bizottsági közleményre,

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének a biztonságos, rendezett és szabályos migrációról szóló globális megállapodásra irányuló kormányközi tárgyalások módozatairól szóló 2017. április 6-i határozatára(2),

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának „A migránsok emberi jogaival foglalkozó különleges előadó jelentése az emberek mobilitásának elősegítésére vonatkozó 2035-ig tartó menetrendről” című 2017. április 28-i jelentésére(3),

–  tekintettel az ENSZ Menekültügyi Főbiztosa Hivatalának (UNHCR) „A menekültekről szóló globális megállapodás felé: a menetrend” című 2017. május 17-i dokumentumára(4),

–  tekintettel az ENSZ főtitkárának, António Guterresnek „A migráció kérdésének eredményes rendezése mindenki számára” című 2018. január 11-i jelentésére(5),

–  tekintettel a menekültekről szóló globális megállapodás 2018. január 31-i állapot szerinti nulladik tervezetére(6),

–  tekintettel a biztonságos, rendezett és szabályos migrációról szóló globális megállapodásról szóló 2018. február 5-i nulladik tervezetre(7) és 2018. március 5-i módosított nulladik tervezetre(8),

–  tekintettel 2017. novemberi 5. EU–AU csúcstalálkozó abidjani nyilatkozatára,

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének 2015. szeptember 15-i New York-i ENSZ-csúcstalálkozón elfogadott „Világunk átalakítása: a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend” című határozatára(9) és annak 17 fenntartható fejlesztési céljára,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Közgyűlésének 1990. december 18-i, 45/158. sz. határozatával elfogadott, a migráns munkavállalók és családtagjaik jogainak védelméről szóló nemzetközi egyezményre(10),

–  tekintettel a migráns munkavállalók és családtagjaik jogainak védelmével foglalkozó bizottságnak (CMW) és a Gyermekjogi Bizottságnak (CRC) a gyermekek nemzetközi migráció összefüggésében érvényesülő emberi jogairól szóló általános együttes észrevételére,

–  tekintettel „Az Unió szerepéről a változó globális környezetben: egy összekapcsoltabb, feszültségekkel teli és összetettebb világban” című, 2016. április 13-i állásfoglalására(11),

–  tekintettel a harmadik országokban az emberi jogok és a migráció helyzetéről szóló, 2016. október 25-i állásfoglalására(12),

–  tekintettel „Az ellenálló képesség, mint az EU külső fellépéseinek stratégiai prioritása” című, 2017. július 1-i európai állásfoglalására(13),

–  tekintettel a menekült- és migránsáramlatok kezeléséről: az EU külső tevékenységének szerepéről szóló 2017. április 5-i állásfoglalására(14) és a földközi-tengeri térségben kialakult helyzetről és a migrációval kapcsolatos átfogó uniós megközelítés szükségességéről szóló 2016. április 12-i állásfoglalására(15),

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságnak az uniós áttelepítési keret létrehozásáról, valamint az 516/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló jelentésére, és az éves előrejelzett globális áttelepítési szükségletek legalább 20%-át kitevő áttelepítési szükségletre,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 13. cikkének (2) bekezdése szerint „minden személynek joga van minden országot, ideértve saját hazáját is, elhagyni, valamint saját hazájába visszatérni”; mivel 1999-ben az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága a 273. sz. általános észrevételében (8. bekezdés) tisztázta, hogy ez a jog „nem függhet semmilyen konkrét céltól vagy attól az időtartamtól, ameddig az egyén az országon kívül kíván tartózkodni”;

B.  mivel az ENSZ Közgyűlésének 2016. szeptember 19-i ülésének keretében tartott, menekültekkel és migránsokkal foglalkozó ENSZ-csúcstalálkozón az ENSZ tagállamai egyhangúlag elfogadták a menekültekről és a migránsokról szóló New York-i nyilatkozatot, amelynek alapján két elkülönülő, különböző és független – bár tartalmában összefüggő – folyamatot indítottak a menekültekről szóló globális megállapodás 2018. évi és a biztonságos, rendezett és szabályos migrációról szóló, a 2018 decemberében Marokkóban rendezendő konferencián aláírandó globális megállapodás elfogadása céljából;

C.  mivel a New York-i nyilatkozat I. melléklete olyan átfogó menekültügyi reagálási keretet (CRRF) irányoz elő, amely nemzetközi felelősség-megosztáson és az ENSZ-tagállamok azon elhatározásán alapul, hogy kezelik a kényszerű lakóhelyelhagyás alapvető okait; mivel a CRRF olyan konkrét intézkedéseket mutat be, amelyek célja a fogadó országokra nehezedő nyomás enyhítése, a menekültek önállóságának fokozása, a harmadik országbeli megoldásokhoz való hozzáférés kiterjesztése, valamint a származási országokba való biztonságos és méltó visszatérés feltételeinek támogatása;

D.  mivel az ENSZ menekültügyi főbiztosát felkérték arra, hogy folytasson konzultációt a CRRF-t kiegészítő cselekvési programról és 2018. évi ENSZ Közgyűléshez intézett éves jelentésében tegyen javaslatot a menekültekről szóló globális megállapodásra;

E.  mivel az EU és tagállamai részt vettek a nulla tervezetek bemutatásához vezető előkészítő folyamatban és megbeszéléseken; mivel a folyamat kritikusabb szakaszának kezdetével, és az Egyesült Államok tárgyalások megszüntetésére vonatkozó határozatának következményeként még fontosabbá vált, hogy az EU és tagállamai vezető szerepet vállaljanak az egyértelműen emberközpontú és az emberi jogokon alapuló szöveg biztosítása érdekében;

F.  mivel a migráció összetett emberi jelenség; mivel a menekülteket a nemzetközi jog kifejezetten úgy határozza meg és védi, mint az üldöztetéstől, konfliktustól, erőszaktól vagy egyéb körülményektől való félelem miatt a származási országukon kívül lakóhellyel rendelkező személyek, és akik ennek következtében nemzetközi védelemre szorulnak, mivel a menekültek és a migránsok egyaránt emberi jogok birtokosai és a migrációs folyamat során gyakran fokozott kiszolgáltatottsággal, erőszakkal és visszaéléssel kell szembenézniük; mivel a menekültekről szóló globális megállapodás és a biztonságos, rendezett és szabályos migrációról szóló globális megállapodás kiegészítő folyamatok, amelyek végrehajtásához együttes fellépésre van szükség;

G.  mivel az emberi mobilitás és migráció egyre inkább valósággá válik: világszerte mintegy 258 millió nemzetközi migráns található; mivel a globális népességhez viszonyítva a migránsok aránya a 2000. évi 2,8%-ról 2017-ben 3,4%-ra nőtt; mivel a migránsok 48%-a nő; mivel a migránsok többsége biztonságos és rendezett módon utazik; mivel a migráció 85%-a azonos fejlettségi szintű országok között zajlik; mivel 2017-ben Európa volt a forrása a második legnagyobb számú nemzetközi migránsnak (61 millió)(16);

H.  mivel az UNHCR adatai szerint 2015 végén mintegy 65 millió ember élt kényszerű migrációban, ebből 12 millióan szíriaiak voltak; mivel a Világbank szerint 2012 és 2015 között mintegy 9 millió ember kényszerült elhagyni a lakóhelyét, ami komoly kihívást jelent a globális humanitárius segítségnyújtási rendszer számára; mivel a világ menekültjeinek 84%-ának és belső menekültjeinek 99%-ának fejlődő országok vagy régiók adnak otthont, ezen belül legtöbbjüknek Afrika ad otthont, míg Európa – Törökországot nem számítva – az összes menekült mindössze 10%-ának ad otthont; mivel az UNHCR által 2018-ra előrejelzett globális áttelepítési szükségletek alapján várhatóan közel 1,2 millió ember szorul áttelepítésre; mivel 2000 óta több mint 46 000 migráns és menekült halt meg világszerte, ideértve a Földközi-tenger középső térségében 2014 óta bekövetkezett legalább 14 500 halálesetet, miközben külföldön kerestek biztonságot és méltóságot(17);

I.  mivel Európa hagyományosan migrációs kiindulási és célterület is; mivel az európaiak is migráltak külföldre gazdasági nehézségek, konfliktusok vagy politikai üldöztetés miatt; mivel a jelenlegi gazdasági és pénzügyi válság miatt nagyszámú európai kényszerült kivándorlásra, többek között a déli országok feltörekvő gazdaságai felé;

J.  mivel számos migráns gyermeket ér erőszak, bántalmazás és kizsákmányolás; mivel több mint 100 országról ismert, hogy a gyermekeket tart fogva migrációval kapcsolatos okokból(18); mivel a menekült gyermekek ötször nagyobb valószínűséggel maradnak ki az iskolából, mint más gyermekek, és a menekült serdülőkorúak kevesebb mint egynegyede iratkozik be középfokú iskolába;

K.  mivel a migráns munkavállalók gyakran vannak megkülönböztetésnek, kizsákmányolásnak és jogsértésnek kitéve; mivel a világszerte kényszermunkát végző 24,9 millió ember 23%-a nemzetközi migráns;

L.  mivel a tapasztalatok azt mutatják, hogy a migránsok pozitívan járulnak hozzá a lakóhelyük és a származási helyük szerinti ország életéhez egyaránt; mivel a migránsok a lakóhelyük szerinti országhoz azáltal is hozzájárulnak, hogy adót fizetnek és jövedelmük mintegy 85%-át ezen országok gazdaságába juttatják; mivel a becslések szerint 2017-ben globálisan 596 milliárd USD-t kitevő átutalás történt kivándorlók általi hazautalás formájában, ebből 450 milliárd USD a fejlődő országokba irányult, ami közel háromszorosa a hivatalos fejlesztési támogatás teljes összegének;

1.  határozottan támogatja a menekültekről és a migránsokról szóló New York-i nyilatkozat célkitűzéseit, valamint az ezeknek megfelelő, a globális irányítási rendszer fejlesztésére, a nemzetközi migráció, az emberi mobilitás, a tömeges menekültáram és az elhúzódó menekültügyi helyzetek fokozott összehangolására, valamint a menekültek és migránsok jogai védelmének fontosságát egyértelműen körvonalazó tartós megoldások és megközelítések kialakítására irányuló megfelelő folyamatot;

2.   felhívja az EU tagállamait, hogy képviseljenek egységes uniós álláspontot, és aktívan védjék és támogassák a tárgyalásokat az ENSZ biztonságos, rendezett és szabályos migrációról, illetve menekültekről szóló globális megállapodásainak fontos kérdéseiről;

3.  meggyőződése, hogy kölcsönös összefüggésekkel átszőtt világunkban az emberi mobilitással kapcsolatos kihívások eredményes kezelését a legjobban a nemzetközi közösség egészének bevonásával lehet megvalósítani; üdvözli ezért, hogy a nulladik tervezetek alapján megkezdték a biztonságos, rendezett és szabályos migrációról szóló globális megállapodásról szóló kormányközi tárgyalásokat, valamint a menekültekről szóló globális megállapodásra irányuló hivatalos konzultációkat, amelyeket 2018. júliusig kell befejezni;

4.  felszólítja az Európai Uniót, nevezetesen az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét, a Bizottság alelnökét arra, hogy vesse be összes diplomáciai súlyát és mozgósítsa az uniós küldöttségeket, nemcsak New York-ban és Genfben, hanem egyéb kulcsfontosságú országokban is, például a fejlődő országokban, amelyek eredményes részvétele a folyamatban kritikus jelentőségű a származási, a tranzit- és rendeltetési országok szempontjából egyaránt; megjegyzi, hogy a folyamat sikere érdekében az EU-nak elő kell segítenie ezek részvételét;

5.  hangsúlyozza, hogy az alapvető nemzetközi emberi jogi szerződések jogállásuktól függetlenül elismerik valamennyi ember – köztük a migránsok és menekültek – jogait, és az államokat ezek tiszteletben tartására kötelezik, ideértve a visszaküldés tilalmának alapelvét is; felhív arra, hogy különös figyelmet kell fordítani a kiszolgáltatott helyzetben lévő és a többek között fizikai, előítéletek által motivált, szexuális vagy nemi alapú erőszak vagy kínzás következtében különleges orvosi vagy pszichológiai támogatásra szoruló személyekre; síkra száll amellett, hogy e tekintetben konkrét intézkedéseket foglaljanak bele a globális megállapodásokba; emlékeztet továbbá arra, hogy a kiszolgáltatottság a származási, tranzit- és fogadó vagy rendeltetési országokban fennálló körülmények eredményeként, nemcsak a személy identitása, hanem akár politikai okok, egyenlőtlenség, valamint strukturális és társadalmi dinamika miatt alakul ki;

6.  emlékeztet arra, hogy a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrendben foglalt fenntartható fejlesztési célok elismerik, hogy a tervezett és gondosan irányított migrációs politikák elősegíthetik a fenntartható fejlődés és az inkluzív növekedés megvalósítását, valamint az államokon belüli és az államok közötti egyenlőtlenségek csökkentését; sürgeti, hogy fordítsanak kellő figyelmet a fenntartható fejlesztési célok és a globális megállapodások migrációval kapcsolatos vetületeire; felszólítja az EU-t és a tagállamokat, hogy teljesítsék a gyermekekkel kapcsolatos fenntartható fejlesztési célok megvalósítására irányuló kötelezettségvállalásukat és hajtsák végre a gyermekjogok előmozdítására és védelmére vonatkozó 2017. március 6-i uniós iránymutatásokat;

7.  felszólítja az ENSZ-tagállamokat, hogy a 5. fenntartható fejlesztési céllal összhangban vállaljanak önálló kötelezettséget annak előmozdítására, hogy a nemek közötti egyenlőség és a nők és lányok szerepvállalásának erősítése a globális megállapodás központi elemévé váljon; emlékeztet továbbá arra, hogy a migráció a nők társadalmi szerepvállalásának és egyenlőségének gyorsítója lehet, mivel a migránsok 48%-a nő, és ezek kétharmada dolgozik;

8.  felszólítja az ENSZ tagállamait, hogy vállaljanak önálló kötelezettséget a migrációban érintett gyermekek védelmének biztosítása tekintetében; hangsúlyozza, hogy minden gyermek, migrációs vagy menekült jogállásától függetlenül, elsősorban gyermek, és jogosult a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezményben lefektetett valamennyi jogra, és az őt érintő valamennyi döntésben és intézkedésben a gyermek mindenek fölött álló érdekének kell az elsődleges szempontnak lennie; úgy véli, hogy a globális megállapodások lehetőséget nyújtanak a migráció és a kényszerű lakóhelyelhagyás által érintett gyermekek védelmére vonatkozó kritériumok megerősítésére; üdvözli, hogy a „nulladik tervezet” egyértelmű kötelezettségvállalásokat tartalmaz az olyan konkrét sürgető kérdésekkel kapcsolatban, mint kiállás amellett, hogy vessenek véget a gyermekek őrizetben tartásának, javítsák az eltűnt migránsokkal kapcsolatos fellépést, határozottan támogassák a családegyesítéseket és más szabályos lehetőségeket, előzzék meg a gyermekek hontalanságát, valamint vonják bele a menekült és menedékkérő gyermekeket a nemzeti gyermekvédelmi, oktatási és egészségügyi rendszerekbe; felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy határozottan álljanak ki e javaslatok mellett annak biztosítása érdekében, hogy ezek szerepeljenek a decemberben elfogadandó végleges szövegben;

9.  hangsúlyozza, hogy továbbra is az irreguláris migrációt és a kényszerű lakóhelyelhagyást előidéző különböző okok (konfliktus, üldöztetés, etnikai tisztogatás, általános erőszak és egyéb tényezők, mint a rendkívüli szegénység, az éghajlatváltozás vagy a természeti katasztrófák) kezelésére kell összpontosítani;

10.  sajnálja a hontalanság folyamatos és széles körű jelenségét, amely akut emberi jogi kihívásokat jelent; felszólítja az EU-t és tagállamait annak biztosítására, hogy a globális megállapodásokról szóló jelenlegi tárgyalásokon megfelelően foglalkozzanak a kérdéssel;

11.  hangsúlyozza, hogy a konzultációknak és a tárgyalásoknak átláthatónak és inkluzívnak kell lenniük, és azok kormányközi jellege ellenére be kell vonniuk valamennyi érdekelt felet, helyi és regionális hatóságot, intézményt és a civil társadalmat, többek között a lehető legtöbb migránsszervezetet; hangsúlyozza, hogy a globális megállapodások elfogadásához vezető folyamat végső szakaszában ki kell aknázni a parlamentek szerepét, és rámutat különösen arra, hogy meg kell erősíteni az uniós pozíció parlamenti dimenzióját;

12.  úgy véli, hogy ki kell dolgozni egy koordinációs mechanizmust a két globális megállapodás közötti komplementaritás és a több területen átívelő problémákkal kapcsolatos koherencia biztosítása érdekében;

13.  hangsúlyozza a migrációs és menekültügyi kérdésekkel kapcsolatos, lebontott, migránsspecifikus mutatókkal kísért adatok gyűjtésének és ellenőrzésének fontosságát, ami kulcsfontosságú a valóságos adatokra, nem pedig tévhitekre vagy téves megítélésekre alapuló politikai döntéshozáshoz, ugyanakkor biztosítani kell az alapjogi normákat, mint a magánélet tiszteletben tartásához való jogot, az adatvédelmi normákat, valamint annak megelőzését, hogy az érintettek az emberi jogok súlyos megsértésének legyenek kitéve;

14.  hangsúlyozza, hogy a közeljövőben meg kell erősíteni mindkét globális megállapodás végrehajtásának nyomonkövetési dimenzióját, különösen azok nem kötelező jellege miatt, annak elkerülése érdekében, hogy a tagállamok „à la carte” megközelítéseket alkalmazzanak; e tekintetben szoros nyomon követést kér, adott esetben kritériumok és mutatók meghatározása révén; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell az ENSZ rendszere és vonatkozó ügynökségei számára, hogy rendelkezzenek a szükséges forrásokkal, hogy el tudják végezni azokat a feladatokat, amelyekkel kapcsolatosan a globális megállapodások végrehajtásában és nyomon követésében az államok úgy döntenének, hogy rájuk delegálják;

15.  elismeri, hogy a migráció kezelése jelentős beruházásokat, megfelelő erőforrásokat, valamint rugalmas és átlátható eszközöket igényel, és hogy az elkövetkező években jól átgondolt, rugalmas és észszerű eszközökre lesz szükség a migrációs kihívásokra adandó válaszokhoz; kéri, hogy az uniós finanszírozási eszközök játsszanak nagyobb szerepet a globális megállapodások végrehajtásában; kéri, hogy a következő többéves pénzügyi keret (TPK) tartalmazzon pénzügyi következetességet és vizsgálja felül a globális megállapodásokból következő migrációs és menekültügyi politikákra és fellépésekre irányuló hosszú távú költségvetés-támogatást; úgy véli, hogy a fejlesztési költségvetéseknek továbbra is a szegénység fenntartható felszámolására kell irányulniuk;

A menekültekről szóló globális megállapodás

16.  üdvözli a menekültekről szóló globális megállapodás tervezetét és annak emberi jogi és emberközpontú megközelítését; gratulál az UNHCR-nak munkájához és megbízatásának legteljesebb körű végrehajtása irányába mutatott elkötelezettségéhez; felszólítja az összes országot, hogy vállaljon kötelezettséget arra, hogy a felelősségmegosztás a menekültek befogadása és támogatása tekintetében világszerte igazságosabbá váljon, továbbá sürgeti az EU-t és tagállamait, hogy ismerjék el és tartsák tiszteletben a felelősség rájuk eső részét; felszólít egy globális felelősségmegosztó mechanizmus elfogadására, amely emberi jogokon alapuló megközelítést támogatna a javasolt globális megállapodás számára;

17.  hangsúlyozza, hogy szilárd és tartós támogatást kell biztosítani a nagy számú menekültet befogadó fejlődő országok számára, és biztosítani kell, hogy a menekültek számára tartós megoldásokat kínáljanak, többek között azt, hogy önfenntartókká válhassanak és be tudjanak integrálódni abba a közösségbe, amelyikben élnek; emlékeztet, hogy a globális megállapodás egyedülálló lehetőséget kínál egyrészt a humanitárius segítségnyújtás és a fejlesztéspolitikák közötti kapcsolat megerősítésére, másrészt a hatékonyság, az eredményesség és a fenntarthatóság javítására a tekintetben, hogy a menekülteket megvédjék, számukra megoldásokat találjanak, átfogó választ alakítsanak ki és valamennyi érdekelt felet összehozzák;

18.  hangsúlyozza, hogy a menekülteket aktív szereplőként kell bevonni a globális megállapodás és a menekülthelyzetre adandó nemzetközi válaszok kidolgozásába;

19.  felszólít a humanitárius segítségnyújtás kriminalizálásának mellőzésére; kéri, hogy növeljék a bajba jutottak megsegítésére irányuló kutatási és mentési kapacitásokat, hogy valamennyi állam bocsásson rendelkezésre nagyobb kapacitásokat, valamint hogy ismerjék el a tengeri és szárazföldi mentési műveleteket végző magánszereplők és nem kormányzati szervezetek által nyújtott segítséget;

20.  felszólít a megtárgyalt globális megállapodásban található áttelepítési megoldások robusztus kifejlesztésére és megerősítésére a méltányos felelősségmegosztási mechanizmus alapvető elemeként olyan konkrét és koordinált kötelezettségvállalások révén, amelyek létrehozzák vagy növelik az áttelepítési programok hatókörét, méretét és minőségét annak érdekében, hogy az UNHCR által azonosított éves globális áttelepítési igények teljesüljenek; felszólítja különösen az uniós tagállamokat, hogy tegyék meg a tőlük telhetőt és fokozzák e téren az elkötelezettségüket;

21.  sürget a családegyesítéshez való jog teljes körű tiszteletben tartására, és kitart amellett, hogy az áttelepítésen felül biztonságos és legális lehetőségeket, többek között humanitárius folyosókat, nemzetközi humanitárius vízumokat, regionális áttelepítési rendszereket és más kiegészítő legális lehetőségeket (például magánszponzorálás, tanulmányi célú vízumok, menekülteknek szóló ösztöndíjrendszer és rugalmas vízumszabályok) alakítsanak ki a menekültek számára annak érdekében, hogy a menekülteket megfelelő és méltó körülményekkel rendelkező fogadóállomásokra érkezhessenek;

22.  felszólítja az összes országot, hogy írja alá és ratifikálja a menekültek helyzetére vonatkozó 1951. évi genfi egyezményt és a menekültek jogállásáról szóló 1967. évi jegyzőkönyvet, továbbá feleljen meg azoknak;

23.  hangsúlyozza, hogy ki kell használni ezt a lehetőséget, hogy teljes mértékben ki lehessen fejleszteni egy megújított és horizontális nemi dimenziót a menekülteknek adandó kollektív nemzetközi válasz érdekében, amely a nők specifikus védelmi szükségleteivel foglalkozik, többek között a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelemmel, és amely megerősíti a nők képességeit és kompetenciáit a társadalmak újjáépítésében és ellenálló képességében, így kerekedve felül azon a nézeten, hogy a nők csak áldozatok; felszólít e tekintetben a nők teljes mértékű bevonására, gyermekkoruktól kezdve, a lányok oktatáshoz való hozzáférésére a vészhelyzetekben és a konfliktusövezetekben is, a nők véleményének meghallgatására, szükségleteik és valós helyzetük figyelembevételére azáltal, hogy részt vehetnek a menekültügyi válsággal kapcsolatos szakpolitikák és megoldások kialakításában, hogy azok fenntarthatóbbak, fogékonyabbak és hatékonyabbak legyenek;

A biztonságos, rendezett és szabályos migrációról szóló globális megállapodás

24.  kitart amellett, hogy a biztonságos, rendezett és szabályos migrációról szóló globális megállapodás emberközpontú és az emberi jogokon alapuló legyen, és nyújtson hosszú távú, fenntartható és átfogó intézkedéseket valamennyi érintett fél javára, és építsen a származási, tranzit- és célországok közötti partnerségi elvre és megerősített együttműködésre;

25.  úgy véli, hogy a globális megállapodás egyedülálló lehetőséget kínál a fejlesztés és a migráció összekapcsolására a globális politikai menetrendben; meggyőződése, hogy a fenntartható fejlesztési célok holisztikus és átfogó keretet nyújtanak a fejlesztés és a migráció összekapcsolásának megalapozásához;

26.  emlékeztet, hogy az ENSZ-főtitkár „Making Migration Work for All” (A migráció kérdésének eredményes rendezése mindenki számára) című jelentése kiemeli, hogy egyértelmű bizonyíték van arra nézve, hogy a valódi kihívások ellenére a migráció mind a migránsok, mind a befogadó közösségek számára előnyös gazdasági és társadalmi szempontból, valamint elősegítheti a gazdasági növekedést és az innovációt; határozottan támogatja a migrációval kapcsolatos pozitív narratíva fenntartását, és kéri az uniós és nemzetközi tájékoztatási kampányokat, hogy hívják fel a figyelmet a bizonyítékokra és ellensúlyozzák a rasszista és idegengyűlölő tendenciákat társadalmainkban;

27.  felszólítja az ENSZ tagállamait, hogy csökkentsék minimálisra a pénzátutalások díját, és foglalkozzanak ezzel a kérdéssel a globális megállapodásról szóló jelenlegi tárgyalásokon;

28.  kiemeli a migráció proaktív alkalmazkodási stratégiaként és a szegénységet visszaszorító megélhetési modellként való elismerését, amely hozzájárul az inkluzív növekedéshez és a fenntartható fejlődéshez;

29.  határozottan úgy véli, hogy a migráció kezelésére és az együttműködés megerősítésére irányuló nemzetközi erőfeszítések támogatása érdekében itt az ideje az ENSZ-struktúra valamennyi elemének, többek között a Nemzetközi Migrációs Szervezetnek (IOM) az összehozására; mély sajnálatát fejezi ki ezért az Egyesült Államok azon döntése miatt, hogy nem vesz többé részt a biztonságos, rendezett és szabályos migrációról szóló globális megállapodásra irányuló tárgyalásokon; felszólítja az EU-t, hogy vállaljon vezető szerepet ebben a folyamatban, és ítélje el azokat az országokat, amelyek kilépnek a tárgyalásokból vagy sikerrel járnak a végleges megállapodás felvizezésében; felszólítja az EU-t, hogy vállalja a globális szerepéből eredő felelősségét, és törekedjen a tárgyalások sikeres lezárásának biztosítására; kitart amellett, hogy az uniós tagállamoknak egységes fellépést kell mutatniuk és közös álláspontot kell kialakítaniuk a migráció kezelésére irányuló nemzetközi, emberi jogokon alapuló rendszer támogatására;

30.  úgy véli, hogy ha – többek között a munkaerőpiaci igények reális elemzése alapján – új legális lehetőségeket nyitnának meg a migráció számára, az visszatartaná az irreguláris migrációt és ezáltal kevesebb haláleset történne, továbbá csökkenne az embercsempészek irreguláris migránsokkal való visszaélése, és a migránsok gátlástalan munkaadók általi kizsákmányolása;

31.  felszólítja az országokat, hogy hozzanak megfelelő intézkedéseket az emberi jogokkal kapcsolatos visszaéléseknek és a migránsok, többek között munkaadók általi kizsákmányolásának saját területükön történő megelőzése érdekében; felszólítja ezért az ENSZ-tagállamokat, hogy írják alá és ratifikálják az ENSZ Közgyűlése által 1990. december 18-án, a 45/158. sz. állásfoglalással elfogadott, a migráns munkavállalók és családtagjaik jogainak védelméről szóló nemzetközi egyezményt, továbbá feleljenek meg annak; hangsúlyozza, hogy a globális megállapodásnak tiszteletben kell tartania és összhangban kell állnia a nemzetközi munkaügyi normákkal, különösen a munka világára vonatkozó alapvető elvekkel és jogokkal, valamint a migráns munkavállalók és családtagjaik védelméről szóló ILO- és ENSZ-egyezményekkel;

32.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy megfelelő támogatást kell nyújtani az önkéntes hazatéréshez és a hazájukba visszatérő emberek visszailleszkedéséhez; kiemeli, hogy gyermeket csak akkor lehet visszaküldeni, ha az a gyermek mindenek felett álló érdekét szolgálja, és a visszaküldés csak biztonságos, támogatott és önkéntes módon történhet úgy, hogy a gyermek származási országáról kifejezetten a gyermek helyzetét figyelembe vevő szakvéleményt készítenek, és hosszú távú támogatást biztosítanak a visszailleszkedéséhez;

33.  felkéri az ENSZ tagállamait, hogy vegyék fontolóra részletes nemzeti vagy szubnacionális cselekvési tervek elfogadását, „összkormányzati megközelítést”mozdítva elő a globális megállapodásban megfogalmazott ajánlások végrehajtására a migráció különböző dimenzióinak – többek között a fejlődés, az emberi jogok, a biztonság, a szociális szempontok, az életkor és a nem – kezelése érdekében, és vegyék figyelembe az egészségügyet, oktatást, gyermekvédelmet, lakhatást, társadalmi befogadást, igazságügyet, foglalkoztatást és szociális védelmet érintő szakpolitikai következményeket;

34.  egyetért a New York-i nyilatkozat felhívásával, amely a migrációval kapcsolatos tagállami kötelezettségvállalások rendszeres nyomon követésére és felülvizsgálatára irányul; kijelenti, hogy készen áll az ebben a folyamatban való uniós szintű részvételre, és támogatja a migránsok és egyéb érdekelt felek bevonását;

35.  felszólítja a Tanácsot, a Bizottságot és a Bizottság alelnökét/az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjét, hogy a Parlamentet teljes körűen tájékoztassák a globális megállapodások elfogadásához vezető folyamat valamennyi szakaszában;

°

°    °

36.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosa Hivatalának, a Nemzetközi Migrációs Szervezetnek, valamint az ENSZ-nek.

(1)

Az ENSZ 71/1. sz. határozata. http://www.un.org/en/development/desa/population/migration/generalassembly/docs/A_RES_71_1_E.pdf

(2)

Az ENSZ 71/280. sz. határozata.

https://www.un.org/en/development/desa/population/migration/generalassembly/docs/A_RES_71_280.pdf

(3)

A/HRC/35/25.

https://daccess-ods.un.org/TMP/8451200.72364807.html

 

(4)

http://www.unhcr.org/58e625aa7.pdf

(5)

https://refugeesmigrants.un.org/SGReport

(6)

http://www.unhcr.org/Zero-Draft.pdf

(7)

https://refugeesmigrants.un.org/sites/default/files/180205_gcm_zero_draft_final.pdf

(8)

https://refugeesmigrants.un.org/sites/default/files/2018mar05_zerodraft.pdf

(9)

Az ENSZ 70/1. sz. határozata.

http://www.un.org/ga/search/view_doc.asp?symbol=A/RES/70/1&Lang=E

(10)

http://www.un.org/documents/ga/res/45/a45r158.htm

(11)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0120.

(12)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0404.

(13)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0242.

(14)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0124.

(15)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0102.

(16)

ENSZ Gazdasági és Szociális Ügyek Főosztálya, Népességügyi Alosztály (2017). A nemzetközi migráció tendenciái: 2017. évi felülvizsgálat (ENSZ adatbázis, POP/DB/MIG/Stock/Rev.2017).

(17)

https://missingmigrants.iom.int/latest-global-figures

(18)

UNICEF-jelentés, Otthontól elszakadva: a menekült és migráns gyermekek növekvő válsága, 2016. szeptember, 39. o., https://www.unicef.org/videoaudio/PDFs/Uprooted.pdf

Utolsó frissítés: 2018. április 13.Jogi nyilatkozat