ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY a nicaraguai helyzetről
28.5.2018 - (2018/2711(RSP))
az eljárási szabályzat 123. cikkének (2) bekezdése alapján
Dita Charanzová, Ali Nedzhmi, Petras Auštrevičius, Beatriz Becerra Basterrechea, Izaskun Bilbao Barandica, Gérard Deprez, Ivan Jakovčić, Petr Ježek, Ilhan Kyuchyuk, Patricia Lalonde, Louis Michel, Javier Nart, Urmas Paet, Maite Pagazaurtundúa Ruiz, Jozo Radoš, Frédérique Ries, Marietje Schaake, Pavel Telička, Ivo Vajgl, Johannes Cornelis van Baalen, Hilde Vautmans az ALDE képviselőcsoport nevében
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B8-0244/2018
Az Európai Parlament,
– tekintettel korábbi, Nicaraguáról szóló állásfoglalásaira, különösen az emberi jogok és a demokrácia helyzetéről Nicaraguában – Francisca Ramirez ügyéről szóló 2017. február 16-i állásfoglalására[1],
– tekintettel az alelnök/főképviselő szóvivőjének a nicaraguai választások végeredményéről szóló, 2016. november 19-i nyilatkozatára,
– tekintettel az alelnök/főképviselő szóvivőjének a nicaraguai helyzetről szóló, 2018. április 22-i, és a nicaraguai nemzeti párbeszéd megindításáról szóló, 2018. május 15-i nyilatkozatára,
– tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának Hivatala (OHCHR) 2018. április 27-i, a nicaraguai emberi jogi helyzetről szóló szakértői véleményeket idéző sajtóközleményére,
– tekintettel Liz Throssell, az ENSZ Emberi Jogi Hivatala szóvivőjének a nicaraguai tüntetéseken történt erőszakról szóló, 2018. április 20-i nyilatkozatára,
– tekintettel az Emberi Jogok Amerikaközi Bizottságának (IACHR) 2018. május 17. és 21. közötti, a nicaraguai helyzet kivizsgálását célzó látogatására és a látogatás kapcsán megfogalmazott 2018. május 21-i előzetes nyilatkozatára,
– tekintettel az Amerikai Államok Szervezete főtitkárságának Nicaraguáról szóló, 2017. január 20-i jelentésére,
– tekintettel az EU és Közép-Amerika országai közötti 2012. június 29-i társulási megállapodásra, amely 2013 augusztusában lépett hatályba, ideértve annak emberi jogi záradékait is,
– tekintettel az emberi jogok védelmezőiről szóló, 2008-ban felülvizsgált, 2004. júniusi európai uniós iránymutatásokra,
– tekintettel az ENSZ emberi jogi jogvédőkről szóló, 1998. decemberi nyilatkozatára,
– tekintettel az 1966. évi Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányra, amelynek Nicaragua részes fele,
– tekintettel az Emberi Jogok 1948. évi Egyetemes Nyilatkozatára,
– tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel az utóbbi évtizedben Nicaraguában romlott a demokrácia és a jogállamiság helyzete; mivel a demokratikus társadalom alapköveként elismert szabad véleménynyilvánításhoz és békés tüntetéshez való jog hiánya akadályozza az országon belüli konfliktusok békés és tartós megoldását;
B. mivel az IACHR előzetes jelentése szerint a Daniel Ortega elnök által 2018. április 18-án bejelentett társadalombiztosítási reformokkal szembeni tüntetések során legalább 76 civil életét vesztette, 868-an megsebesültek és 438 főt önkényesen őrizetbe vettek, köztük diákokat, civil társadalmi aktivistákat és újságírókat; mivel az áldozatok többségén golyó által okozott fej-, nyak-, mellkasi vagy hasi sérülések láthatók, ami erősen arra utal, hogy a biztonsági erőket ölésre utasították, aminek eredményeképpen az IACHR előzetes jelentése felveti annak lehetőségét, hogy törvénytelen kivégzések történtek; mivel kínzás, kegyetlen, embertelen és megalázó bánásmód, kriminalizációs kampányok, fenyegetések és zaklatások, valamint a megfélemlítés egyéb formái szintén dokumentáltan előfordultak;
C. mivel Ortega elnök 2018. április 23-án bejelentette a társadalombiztosítási reform visszavonását, azonban a tüntetések a kormányával szembeni szélesebb ellenállásba fordultak, követelve ideiglenes kormány felállítását; mivel a nicaraguai hatóságok a tüntetőket „vandáloknak” nevezték és „politikai manipulációval” vádolják, ezzel nyíltan megbélyegezve őket;
D. mivel az áldozatok nagy száma egyértelműen arra utal, hogy az állami hatóságok túlzott erőszakot alkalmaztak, megsértve a nemzetközi jog és az erőszak alkalmazását korlátozó normák által megkövetelt szükségesség és arányosság elvét; mivel a Szandinista Nemzeti Felszabadítási Front ifjúsági szervezetéhez köthető polgári személyek csoportjai teljes büntetlenséget élvezve lépnek fel, a rendőrség cinkossága és beleegyezése mellett; mivel a nicaraguai nemzeti rendőrség vezetője, Aminta Granera a túlzott erőszak alkalmazása miatt lemondott;
E. mivel 2018. május 16-án a katolikus egyház égisze alatt nemzeti párbeszéd indult, de az egyházi tisztviselők szerint május 23-én a felek között konszenzus nélkül megszakadt;
F. mivel május 23-án az Amerikai Államok Szervezetének (OAS) vezetője, Luis Almagro a nicaraguai helyzet egyetlen megoldásaként „szabad, tisztességes és átlátható választási eljárásra” szólított fel; mivel a nicaraguai hatóságok kijelentették, hogy egy új választás megbontaná az alkotmányos rendet és a demokratikus úton megválasztott kormányt; mivel az EU 2016. november 19-én sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy a választási eljárás nem biztosította a korlátozásoktól mentes részvételt az országban működő valamennyi politikai erő számára, valamint hogy hiányoztak a nemzetközi és az akkreditált független helyi megfigyelők is;
G. mivel a tiltakozásokról tudósító médiaorgánumokat a kormány önkényesen bezáratta, és a bármilyen módon ellenkezést tanúsító újságírókat zaklatták, megfélemlítették és őrizetbe vették;
H. mivel 2007 óta Daniel Ortegát egymás után háromszor választották meg az elnöki tisztségre annak ellenére, hogy a nicaraguai alkotmány tiltja az egymást követő újraválasztást, ami mutatja, milyen mértékű korrupcióhoz és önkényhez folyamodott az állam, hogy lehetővé tegye az elnök és a kormányzó párt számára az állami hatalom és az erőforrások, valamint a bírói kar feletti ellenőrzést;
I. mivel a nicaraguai hatóságok szólásszabadsággal szembeni fellépését és az ellenzéki vezetők zaklatását a polgári szabadságjogok elleni támadásnak minősítve elítélték; mivel emberi jogi csoportok elítélték az egypárti uralomhoz kapcsolódó fokozatos hatalomkoncentrációt és az intézményrendszer meggyengülését;
J. mivel az állami szektorban tapasztalt – és többek között az elnök rokonai által elkövetett – korrupciós esetek jelentik továbbra is az egyik legnagyobb kihívást; mivel elterjedt a köztisztviselők megvesztegetése, valamint a vám- és adóhatóságok általi jogellenes lefoglalások és önkényes vizsgálatok; mivel jogos aggodalmak merültek fel a nicaraguai kormányon belüli nepotizmussal kapcsolatban;
1. határozottan elítéli a társadalombiztosítási reformok ellen tartott nicaraguai tüntetések brutális elfojtását, és mélységes aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a beszámolók szerint éles lőszert használtak a tüntetések feloszlatására, ami legalább 76 ember halálát okozta és csaknem 900-an megsérültek; felszólítja a nicaraguai hatóságokat, hogy haladéktalanul vessenek véget a fegyveres erők, a rendőrség és a kormányhoz kapcsolódó félkatonai csoportok által a véleménynyilvánítási és gyülekezési szabadságukat gyakorló nicaraguai emberekkel szemben elkövetett minden erőszakos cselekménynek, és sürgeti a nicaraguai hatóságokat, hogy garantálják e szabadságokat, összhangban azokkal a nemzetközi megállapodásokkal, amelyeknek az ország részes fele; részvétét és együttérzését fejezi ki a tüntetések során elhunyt és megsérült áldozatok családjainak;
2. sürgeti a nicaraguai hatóságokat, hogy bocsássanak szabadon mindenkit, akit önkényesen őrizetbe vettek, és nyújtsanak garanciát arra, hogy nem kerül sor velük szemben büntetőjogi intézkedésekre;
3. felszólítja a nicaraguai hatóságokat, hogy komoly és konstruktív módon ismét vegyenek részt az inkluzív nemzeti párbeszéd folyamatában, és hangsúlyozza annak fontosságát, hogy elkerülhető legyen a helyzet további eszkalálódása, valamint véget vessenek a folyamatos önkényuralomnak, elnyomásnak és erőszaknak Nicaraguában, továbbá hogy ezek az intézkedések a válság megoldása érdekében foglalják magukban a szabad, tisztességes és átlátható választások megszervezését független nemzetközi megfigyelők részvételével annak biztosítása érdekében, hogy ne kerüljön sor választási csalásra;
4. megjegyzi, hogy az országban a válság hosszú távú megoldását megnehezíti a hatalmi ágak elválasztásának és a független intézményeknek a hiánya; ezzel összefüggésben úgy véli, hogy segíthetné a nemzeti szintű megbékélést egy igazságfeltáró bizottság létrehozása, amelyben független nemzeti és nemzetközi szereplők is részt vennének; felhívja az Európai Uniót, hogy aktívan működjön közre a válság demokratikus megoldásának elősegítésében;
5. üdvözli az IACHR nicaraguai látogatását és aggodalmának ad hangot az előzetes jelentés következtetéseivel kapcsolatban; felhívja a nicaraguai hatóságokat, hogy haladéktalanul tegyenek lehetővé egy független és átlátható nemzetközi vizsgálatot annak érdekében, hogy megállapítsák a tiltakozások során történt elnyomás és halálesetek körülményeit, valamint hogy indítsanak büntetőeljárást a felelősökkel szemben, és a fogvatartottak kínzásáért és az ellenük elkövetett meg nem engedett magatartásért felelős személyekkel szemben is;
6. elítéli az állam által folytatott lejárató kampányokat, valamint az emberi jogok védelmezőinek megfélemlítését és a velük szembeni fenyegetéseket és támadásokat a tiltakozások során játszott érdekképviseleti és megfigyelői szerepük miatt; rendkívül aggódik a tüntetésekről tudósító újságírók biztonságáért, mivel a jelentések az újságírók és a műsorsugárzó ügynökségek elleni folyamatos támadásokról számoltak be, amelyeknek azonnal véget kell vetni;
7. ismét megerősíti, hogy a sajtó és a média szabadsága a demokrácia és a nyitott társadalom létfontosságú elemei, és felhívja a nicaraguai hatóságokat, hogy állítsák helyre a média pluralitását; felhívja a hatóságokat, hogy tartsák tiszteletben az emberi jogi jogvédők, az újságírók és a média által végzett munkát, és biztosítsák, hogy megfelelő védelemben részesüljenek; emlékezteti a nicaraguai biztonsági erőket arra, hogy mindenek feletti kötelességük a polgárok védelme;
8. sürgeti a nicaraguai hatóságokat, hogy biztosítsanak kellő teret a társadalom valamennyi szereplőjének – ideértve az ellenzéki erőket és a civil társadalmat is – ahhoz, hogy a nemzetközi jog alapján szabadon működhessenek annak érdekében, hogy az összes szembenálló fél részvételével meg lehessen vitatni Nicaragua helyzetét, és mindenki tiszteletben tartsa az emberi jogokat az országban; emlékeztet arra, hogy a bírói kar polarizáltságának megszüntetése és a büntetlenség felszámolása alapvető tényező minden demokrácia sikerében;
9. elítéli az igazságszolgáltatási rendszert romboló illegális lépéseket, amelyek az elnök hivatali idejének korlátozását megszüntető alkotmánymódosítást eredményezték, lehetővé téve Daniel Ortega megszakítás nélküli elnökségét, megsértve ezzel a szabad és tisztességes választásokhoz való jogot; hangsúlyozza, hogy szükség van az erős demokratikus intézményekre, a gyülekezési szabadságra és a politikai pluralitásra;
10. aggodalmát fejezi ki a Magánvállalkozások Főtanácsa (COSEP) és a kormány tagjai közötti összejátszás és összeférhetetlenségek miatt; felszólítja e tagokat, hogy mondjanak le és többé már ne legyenek tagjai állami szervek igazgatótanácsainak, különös tekintettel a COSEP tagjainak a Nicaraguai Társadalombiztosítási Intézetben (INSS) való részvételére;
11. rámutat, hogy az Európai Unió és a közép-amerikai országok közötti társulási megállapodásra tekintettel emlékeztetni kell Nicaraguát a jogállamiság, a demokrácia és az emberi jogok tiszteletben tartásának szükségességére, amelyek az Európai Unió által védett és szorgalmazott elvek;
12. aggodalmát fejezi ki a Daniel Ortega elnök és a régióban mutatkozó egyéb konfliktusok közötti összefüggések, így például a venezuelai rezsimmel való cinkossága, a Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erők (FARC) kábítószerekből származó bevételeinek védelme és az ország Kubától való politikai függősége miatt;
13. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint az Amerikai Államok Szervezete főtitkárának, az Euro–Latin-amerikai Parlamenti Közgyűlésnek, a Közép-amerikai Parlamentnek és a Nicaraguai Köztársaság kormányának és parlamentjének.
- [1] Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0043.