Eljárás : 2018/2741(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : B8-0278/2018

Előterjesztett szövegek :

B8-0278/2018

Viták :

Szavazatok :

PV 14/06/2018 - 7.11
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :


ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY
PDF 171kWORD 50k
11.6.2018
PE621.676v01-00
 
B8-0278/2018

benyújtva a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője nyilatkozatát követően

az eljárási szabályzat 123. cikkének (2) bekezdése alapján


a Grúziától elszakadt régiókról az Oroszországgal vívott háború után 10 évvel (2018/2741(RSP))


Helmut Scholz, Merja Kyllönen, Paloma López Bermejo, Javier Couso Permuy, Barbara Spinelli, Sabine Lösing, Dimitrios Papadimoulis, Stelios Kouloglou a GUE/NGL képviselőcsoport nevében

Az Európai Parlament állásfoglalása a Grúziától elszakadt régiókról az Oroszországgal vívott háború után 10 évvel (2018/2741(RSP))  
B8-0278/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a Grúzia és Oroszország közötti kapcsolatok több száz évre nyúlnak vissza, és ezalatt megéltek együttműködéssel, illetve konfliktusokkal és feszültséggel jellemezhető időszakokat; mivel a Szovjetunió felbomlása a korábbi szovjet köztársaságokban sokféle konfliktusokhoz vezetett, melyek még mindig megoldásra várnak és továbbra is feszültséget gerjesztenek Oroszország és szomszédai között; mivel a Dél-Oszétiában és Abháziában dúló konfliktusok sok éven át erőszakos összecsapásokba és etnikai tisztogatásba torkollottak, erőteljes feszültséget váltva ki Oroszország és Grúzia között;

B.  mivel Dél-Oszétia 1991-ben kinyilvánította függetlenségét a korábbi Grúz Szovjet Szocialista Köztársaságtól; mivel a grúz kormány erre azzal válaszolt, hogy Dél-Oszétia önállóságát eltörölve megpróbálta erővel helyreállítani ellenőrzését a régió felett; mivel az eszkalálódó válság az 1991–1992-es oszétiai háborúhoz vezetett, illetve a 2004-es és 2008-as harcokhoz; mivel Abházia a Grúz Szovjet Köztársaságon belül autonómiát élvezett; mivel az etnikai feszültségek 1992–1993-ban háborúban csúcsosodtak ki Abháziában és de facto Abházia függetlenné válását eredményezték; mivel az 1994. évi tűzszüneti megállapodás és az évekig tartó tárgyalások ellenére a vitás kérdésre nem született megoldás;

C.  mivel kísérletek történtek arra, hogy a 2008. évi grúz–orosz háború történetét az ukrajnai válság fényében újraírják; mivel az elnevezés, amely alatt az e tragikus eseményekről való megemlékezést kísérő parlamenti vita folyt, hozzájárul a probléma súlyosbodásához; mivel a történtek értelmezésének alapját továbbra is a grúziai konfliktust vizsgáló független nemzetközi tényfeltáró misszióról (IIFFMCG) szóló Tagliavini-jelentésben szereplő tények képezik; mivel a jelentés tisztázta, hogy a háborút Mihail Szaakasvili grúz kormánya indította 2008. augusztus 7-ének estéjén, amikor is a grúz erők megtámadták Chinvali városát és elfoglalták Dél-Oszétia egyes részeit, megjegyezve azonban, hogy „már ennek előtte is erőszakos konfliktus dúlt Dél-Oszétiában” és hogy a grúz offenzíva nem volt „megfelelő” válasz a háború előtt történt támadásokra;

D.  mivel Dél-Oszétia és Abházia jogállása továbbra is vita tárgya; mivel az ENSZ és a világ kormányainak többsége a területet Grúzia részének tekinti, míg Oroszország és négy további ENSZ-tagállam elismeri Dél-Oszétia és Abházia Köztársaságokat; mivel gazdasági, politikai és katonai téren mindkét köztársaság nagyban függ Oroszországtól; mivel ebben a régióban a konfliktusokra tartós megoldást csak akkor lehet találni, ha Abházia és Dél-Oszétia népe számára garantálják a jogot jövőjük meghatározásához és nemzeti identitásuk megvédéséhez;

E.  mivel a genfi nemzetközi tárgyalások – amely egy többoldalú közvetítő fórum a 2008. augusztusi grúz–orosz háború biztonsági és humanitárius következményeinek a kezelésére – még nem vezettek érzékelhető eredményre;

F.  mivel 2017-ben Oroszország és Grúzia közös bizottságot állított fel Oroszország külügyminiszter-helyettesének és a grúz miniszterelnök Oroszországgal fenntartott kapcsolatokért felelős különleges képviselőjének vezetése alatt; mivel 2017-ben fejlődtek a gazdasági kapcsolatok és erősödtek az emberek közötti kapcsolatok is; mivel Oroszország Grúzia második legnagyobb kereskedelmi partnerévé vált, közlekedési kapcsolatok létesültek és több mint egymillió orosz látogatott el Grúziába; mivel Oroszország és Grúzia megállapodtak abban, hogy 2018-ban a közös bizottság napirendjére veszi Abházia és Dél-Oszétia kérdését;

G.  mivel Oroszország számára továbbra is súlyos aggodalmat okoznak Grúzia és az USA, illetve a NATO erősödő katonai kapcsolatai, a rendszeres közös katonai gyakorlatok és a grúz hadsereg NATO-tisztek általi kiképzése, valamint a grúz hadsereg NATO-fegyverekkel való felszerelése;

1.  aggódik, hogy Dél-Oszétia és Abházia a megoldatlan konfliktusok régiója és feszültségek forrása marad; párbeszédre szólítja fel valamennyi felet annak érdekében, hogy olyan megoldást találjanak, amely megfelel a régió teljes lakossága várakozásainak és lehetővé teszi számukra, hogy irányt szabhassanak saját jövőjüknek;

2.  üdvözli az orosz és a grúz kormány arra irányuló erőfeszítéseit, hogy kölcsönösen előnyös kapcsolatokat építsenek ki különböző területeken; reméli, hogy ezek az erőfeszítések a két ország közötti nézeteltérések megoldását és a régió stabilitását eredményezik; bírálja, hogy bizonyos politikai erők az EU-ban és Grúziában aláássák ezeket az erőfeszítéseket azzal, hogy újraírják a történelmet és egyoldalúan Oroszországot teszik felelőssé a 2008. évi tragikus eseményekért;

3.  kifejezi aggodalmát a régióban folyó katonai készülődés miatt, és valamennyi felet felszólítja, hogy vessenek ennek véget; felszólít rá, hogy a NATO szüntesse be minden tevékenységét a régióban, és határozottan ellenzi Grúzia NATO-ba való felvételét;

4.  szorgalmazza az ENSZ Alapokmánya elveinek tiszteletben tartását, és megerősíti elkötelezettségét valamennyi ENSZ-tagállam – és így Grúzia – szuverenitása és területi sérthetetlensége mellett;

5.  hangsúlyozza, hogy a dél-oszétiai és abháziai konfliktusra adandó bármely politikai megoldásnak ki kell elégítenie a régióban élők várakozásait; felhív egy olyan vitarendezési formára, amely lehetővé teszi, hogy az érintettek összességének képviselői bekapcsolódhassanak abba;

6.  sajnálja, hogy a genfi nemzetközi tárgyalások keretében tett erőfeszítések – melyeknek célja egy olyan nyilatkozatról szóló megállapodás volt, amelyben lemondanak az erőszak alkalmazásáról – nem jártak sikerrel; hangsúlyozza, hogy egy ilyen nyilatkozat fontos lépés lenne a régió biztonságának garantálása felé vezető úton; felhívja az Egyesült Államokat, hogy vállaljon konstruktívabb szerepet ezekben a tárgyalásokban;

7.  hangot ad súlyos aggodalmának a grúz állampolgár Archil Tatunasvili tragikus halála miatt; felszólít az eset alapos kivizsgálására és az érintett felek közötti együttműködésre; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy megvédjék a Dél-Oszétiában és Abháziában élő grúz nemzetiségűek jogait és biztonságát;

8.  hangsúlyozza, hogy a lakóhelyük elhagyására kényszerült embereknek joguk van a méltó körülmények közötti hazatérésre, a de facto határok vaskerítés jellegét enyhíteni kell, a nemzetközi szereplők számára pedig lehetővé kell tenni, hogy mindkét régióban segítséget nyújtsanak az embereknek;

9.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, Grúzia és Oroszország elnökeinek és parlamentjeinek, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetnek (EBESZ), valamint az Európa Tanácsnak.

Utolsó frissítés: 2018. június 13.Jogi nyilatkozat