ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY a cum-ex botrányról pénzügyi bűnözés és a jelenlegi jogi keret hiányosságai
27.11.2018 - (2018/2900(RSP))
az eljárási szabályzat 123. cikkének (2) bekezdése alapján
Pervenche Berès, Peter Simon, Jeppe Kofod az S&D képviselőcsoport nevében
Miguel Urbán Crespo, Dimitrios Papadimoulis a GUE/NGL képviselőcsoport nevében
Sven Giegold a Verts/ALE képviselőcsoport nevében
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B8-0551/2018
B8-0552/2018
Az Európai Parlament állásfoglalása a cum-ex botrányról pénzügyi bűnözés és a jelenlegi jogi keret hiányosságai
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 4. és 13. cikkére,
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 115. és 116. cikkére,
– tekintettel a tőkepiaci unióra, amelynek az egyik elsődleges célja „a pénzügyi piacok integritásának, átláthatóságának, hatékonyságának és szabályos működésének” biztosítása,
– tekintettel az európai felügyeleti hatóság (Európai Értékpapírpiaci Hatóság) létrehozásáról szóló, 2010. november 24-i 1095/2010/EU rendelet[1] (a továbbiakban: ESMA-rendelet) 1. cikkének (5) bekezdésre, amely előírja az ESMA számára, hogy hozzájáruljon a pénzügyi piacok integritásához, átláthatóságához, hatékonyságához és szabályos működéséhez,
– tekintettel az ESMA-rendelet 9. cikkére, amely vezető szerepet biztosít az ESMA számára a pénzügyi piacokon az átláthatóság és a méltányosság előmozdításában, a pénzügyi tevékenységek nyomon követésében, ajánlások és figyelmeztetések kiadásában, valamint az ilyen tevékenységek ideiglenes betiltásában vagy korlátozásában, amennyiben azok fenyegetést jelentenek az 1. cikkben meghatározott célkitűzésekre,
– tekintettel az ESMA-rendelet 22. cikkének (4) bekezdésére, valamint az Európai Bankhatóság (EBH) létrehozásáról szóló, 2010. november 24-i 1093/2010/EU rendelet[2] 22. cikkének (4) bekezdésére, amely kimondja, hogy a Parlament kérésére az ESMA „vizsgálatot végezhet egy bizonyos típusú pénzügyi intézményre, egy terméktípusra vagy egy magatartástípusra vonatkozóan annak érdekében, hogy értékelje a pénzügyi rendszer stabilitására jelentett potenciális veszélyeket, és ajánlásokat készítsen az érintett hatáskörrel rendelkező hatóságok számára a megfelelő intézkedések megtételére”,
– tekintettel az ESMA-rendelet 31. cikkére, amely előírja, hogy az ESMA „a hatáskörrel rendelkező hatóságok között általános koordinációs szerepet tölt be, különösen olyan helyzetekben, amikor az esetleges kedvezőtlen fejlemények veszélyeztethetik a pénzügyi piacok szabályos működését és integritását vagy a pénzügyi rendszer stabilitását az Unióban”,
– tekintettel a pénzügyi eszközök piacairól szóló, 2014. május 15-i 600/2014/EU rendelet[3] 40. cikkére, amely felhatalmazza az ESMA-t bizonyos pénzügyi eszközök vagy bizonyos jellemzőkkel bíró pénzügyi eszközök forgalomba hozásának, forgalmazásának vagy értékesítésének, vagy bizonyos gyakorlatok ideiglenes megtiltására vagy korlátozására, amennyiben a) a javasolt fellépés jelentős mértékben veszélyezteti a pénzügyi piacok vagy az árupiacok szabályos működését és integritását vagy az uniós pénzügyi rendszer egészének vagy egy részének stabilitását, b) az adott pénzügyi eszközre vagy tevékenységre alkalmazandó uniós jog szerinti szabályozási követelmények nem kezelik a fenyegetést, és c) az illetékes hatóságok nem tettek lépéseket a veszély kezelése érdekében, vagy a megtett intézkedések nem kezelik azt megfelelően,
– tekintettel a CORRECTIV német nonprofit médiaszervezet által vezetett, oknyomozó újságírók alkotta konzorcium által feltárt és 2018. október 18-án közétett cum-ex botrányra,
– tekintettel a német Bundestag a botrányt kivizsgáló negyedik vizsgálóbizottságának munkájára, amelyet 2017. júniusi jelentése[4] foglal össze,
– tekintettel a német és a dán adóügyi hatóságok vizsgálataira,
– tekintettel a feltételes adómegállapításokról és jellegükben vagy hatásukban hasonló egyéb intézkedésekről szóló, 2015. november 25-i[5] és 2016. július 6-i[6] állásfoglalásaira,
– tekintettel a Bizottságnak szóló, a társaságiadó-politikák Európai Unión belüli átláthatóvá tételéről, összehangolásáról és közelítéséről szóló ajánlásokat tartalmazó, 2015. december 16-i állásfoglalására[7],
– tekintettel a Tanácshoz és a Bizottsághoz intézett, a pénzmosással, adókikerüléssel és adókijátszással foglalkozó vizsgálatot követő 2017. december 13-i ajánlására[8],
– tekintettel a pénzügyi bűncselekmények, adókijátszási és adókikerülési ügyek különbizottságának (TAX3) létrehozásáról, feladatairól, összetételéről és megbízatásának idejéről szóló 2018. március 1-jei határozatára[9],
– tekintettel a plenáris ülésen folytatott, a cum-ex botrányról szóló 2018. október 23-i vitájára,
– tekintettel a 2018. november 26-i ECON/TAX3 közös bizottsági ülésre,
– tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel a cum-ex ügyleteket az jellemzi, hogy a bankok és a tőzsdeügynökök nagy sebességgel, osztalékjoggal („cum”) vagy anélkül („ex”) kereskednek részvényekkel, azzal a céllal, hogy elfedjék a tényleges tulajdonos személyazonosságát; mivel ezek a rendszerek lehetővé tették mindkét fél számára, hogy adó-visszatérítést követeljenek a csak egyszer befizetett tőkenyereség-adó után;
B. mivel még ha nehéz is kiszámítani a maximális keletkezett kárt, mivel számos cselekmény a kilencvenes évek végén kezdődött és már jó ideje elévült, az érintett tagállamokat a cum-ex botrány következtében ért teljes kár összegét legalább 55 milliárd euróra becsülik, ami a 2017. évi teljes uniós költségvetés mintegy egyharmadát teszi ki;
C. mivel ezeket az ügyleteket a jelentések szerint Hanno Berger, német ügyvéd dolgozta ki, aki tiltakozik azon állítások ellen, hogy a közreműködésével létrejött cum-ex ügyletek illegálisak volnának; mivel Berger urat egy wiesbadeni bíróságon azzal vádolták meg, hogy jogosulatlanul visszatérítést igényelt olyan ügyletek után, amelyek értékét 15.8 milliárd euróra (18 milliárd USD) becsülik, ami a vádirat szerint 106 milliárd eurós kárt okozott az adóhatóságok számára; mivel a németországi ügyészek állítólag tucatnyi bank, brókercég, könyvvizsgáló cég és ügyvédi iroda szerepét vizsgálják az ügyben;
D. mivel a cum-ex akták a szakmai és szervezett pénzügyi bűnözés Európában eddig soha nem látott szintjét tárták fel, melynek során az érintettek állítólag a határokon átnyúló adózási kiskapukat és a jogszerű kereskedelmi gyakorlatokat kihasználva lehetővé tették a részvényesek számára, hogy ugyanazon részvényre kettős tulajdonjogot érvényesítsenek;
E. mivel a beszámolók szerint ezekben a bűncselekményekben német pénzügyi intézmények és más uniós tagállamok pénzügyi intézményei vettek részt, köztük számos jól ismert, nagy kereskedelmi bank;
F. mivel 2016-ban fény derült arra, hogy a dán adóhatóság nem intézkedett, holott számos figyelmeztetést kapott azzal kapcsolatban, hogy külföldi vállalatok visszaélnek a dán adószabályokkal és okiratot hamisítanak abból a célból, hogy csalárd módon osztalékadó-visszatérítést kérelmezzenek, amivel becslések szerint 1.5 milliárd euróval károsították meg a dán adóhatóságot[10];
G. mivel a német kormánynak állítólag évek óta tudomása van ezekről a csalárd adózási gyakorlatokról, de csak 2015-ben tájékoztatta a többi tagállamot; mivel a német pénzügyminisztérium állítólag úgy nyilatkozott, hogy 418 különböző cum-ex adócsalási esetről van tudomása, amelyek együttes értéke 5,7 milliárd euró;
H. mivel a Bundestag negyedik vizsgálóbizottságának zárójelentése a német bíróságokhoz hasonlóan arra a következtetésre jutott, hogy az olyan adóügyi gyakorlatok, mint a short ügyleteket magukban foglaló cum-ex ügyletek jogellenesek, és hogy a Német Bankszövetség a probléma megoldásának előmozdítása helyett csak tovább súlyosbította azt;
I. mivel, ahogyan ebből és más esetekből is kitűnik, az üzleti lobbi mélyreható befolyással rendelkezik a nemzeti és európai intézményekben, mivel jelentések szerint az Európai Központi Bankot tanácsokkal ellátó tanácsadó csoportokat a bankszektor képviselői irányítják[11]; továbbá a legnagyobb könyvvizsgáló cégek aktívan részt vesznek az uniós politikaformálásban[12];
J. mivel az európai újságírókból álló konzorcium vizsgálata szerint állítólag Németország, Dánia, Spanyolország, Olaszország és Franciaország a cum-ex kereskedelmi gyakorlatok fő célpiacai, amelyeket Norvégia, Finnország, Lengyelország, Dánia, Hollandia, Ausztria és a Cseh Köztársaság követ, és mivel ezek a gyakorlatok potenciálisan ismeretlen számú uniós tagállamot, valamint EFTA tagállamokat (például Svájc) érinthetnek;
K. mivel a közintézmények nem voltak képesek, vagy nem voltak hajlandók mélyreható vizsgálatokat folytatni a más tagállamok ügyészei által a cum-ex botrány kapcsán megosztott információk tekintetében;
L. mivel a cum-ex botrány révén napvilágra került osztalékarbitrázs-módszer ráirányítja a figyelmet arra, hogy a pénzügyi intézmények, a fedezeti alapok, a részvénykereskedők, az ügyvédek és a nagy nemzetközi adóügyi cégek – némelyek az európai tőkepiac nagy és fontos szereplői –, aktívan támogatták ezeket a gyakorlatokat;
M. mivel a különleges célú gazdasági egységek állnak a botrány középpontjában, mivel a befektetési bankárok és a fedezeti alapok különleges célú gazdasági egységeket strukturáltak, majd a kereskedők eladták azokat a befektetőknek, amihez a bankok nyújtották a hitelt, akár 20-szorosára növelve az ügyletek volumenét;
N. mivel a botrányban központi szerepet játszik, hogy a külföldi befektetők jogosultak kérelmezni az osztalékra kivetett forrásadó visszatérítését;
O. mivel a Bizottság 2017 decemberében új iránymutatásokat terjesztett elő a forrásadókkal kapcsolatban, hogy egyszerűsítse az eljárásokat az Unióban a több tagállamban működő befektetők számára, ösztönözve a tagállamokat olyan rendszerek elfogadására, amelyek a forrásadó-mentességet a forrásnál biztosítják; mivel a forrásadóra vonatkozó új magatartási kódex[13], amely alig említi a csalás kockázatát, és azt informatikai rendszerekkel vagy a forrásnál biztosított mentességgel oldaná meg, felgyorsítja a forrásadó visszaigénylésének jóváhagyására irányuló nemzeti eljárásokat;
P. mivel a Bizottság kiemeli, hogy a forrásadóról szóló új magatartási kódex megszüntetné az olyan csalárd magatartás kockázatát, mint a kétszeres visszatérítés iránti kérelmek és az indokolatlan visszaigénylések vagy a mentesség iránti kérelmek; mivel azhonban a cum-ex botrány összefüggésében nyilvánvalónak tűnik, hogy a forrásnál biztosított mentesség növeli az adóztatás kettős elmaradása és a nulla kulcsos adóztatás kockázatát;
Q. mivel a forrásadók alkalmazása alapvető eszköz, amelyet a tagállamok arra használhatnak, hogy egyoldalúan ellensúlyozzák az adóalap-eróziót és a nyereségátcsoportosítást, és azt a tagállamoknak ennek megfelelően használniuk kell;
R. mivel az elmúlt 25 év során a visszaélést bejelentő személyek szerepe jelentősnek bizonyult a kiemelten közérdekű, érzékeny információk feltárásában;
S. mivel a pénzügyi bűncselekmények, adókijátszási és adókikerülési ügyek különbizottságának (TAX3) megbízatása kifejezetten magában foglal minden, a bizottság hatáskörébe tartozó, megbízatásának időtartama során felmerülő releváns fejleményt;
1. határozottan elítéli az adócsalást, az európai adófizetők pénzének ellopását és az adókikerülési gyakorlatokat, amelyek a cum-ex botrányban napvilágra került osztalékarbitrázs kereskedelmi rendszerekre jellemzőek, és amelyek több tagállam adóalapját aláásták, megfosztva az állampolgárokat a szükséges közjavaktól és szociális ellátástól;
2. hangsúlyozza, hogy az EU pénzmosás elleni irányelve[14] értelmében a közvetlen és közvetett adókkal kapcsolatos adóbűncselekményekre kiterjed a „bűncselekmény” tág meghatározása, és ezek a pénzmosás alapbűncselekményének minősülnek;
3. aggodalomal jegyzi meg, hogy a cum-ex botrány megrendítette az állampolgárok uniós és tagállami adórendszerekbe vetett bizalmát, és hangsúlyozza, hogy mennyire fontos a közbizalom helyreállítása és annak biztosítása, hogy a károkozás ne ismétlődjön meg;
Az európai felügyeleti hatóságok
4. felhívja az Európai Értékpapírpiaci Felügyeleti Hatóságot (ESMA) és az Európai Bankfelügyeleti Hatóságot (EBH), hogy az ESMA- és az EBH-rendelet 22. cikkével összhangban folytassanak vizsgálatot az agresszív adókikerülésre és adókijátszásra irányuló, összetett pénzügyi megállapodásokról, többek között az osztalékarbitrázs valamennyi formájáról annak érdekében, hogy felmérjék, ezek milyen fenyegetést jelentenek a pénzügyi piacok integritására és a pénzügyi rendszer stabilitására nézve;
5. javasolja, hogy a vizsgálat állapítsa meg, hogy a tagállamokban hol voltak hiányosságok a pénzügyi felügyeletek, a tőzsdék és az adóhatóságok koordinációjában és felügyeletében, lehetővé téve, hogy ez az adócsalási rendszer évekig fennmaradjon annak ellenére, hogy azonosították;
6. javasolja, hogy a vizsgálat elemezze, mérje fel, írja le és határozza meg a különböző piaci szereplők – bankok, befektetési társaságok, eszközkezelők, biztosítók, fedezetet biztosítók és letétkezelők – szerepét, valamint az e megállapodások által létrehozott értékláncokban rájuk eső részt;
7. javasolja, hogy a vizsgálat állapítsa meg az e célra használt pénzeszközök jogi természetét, kövesse nyomon, hogy honnan származnak, és kik a végső haszonélvező tulajdonosaik, valamint vizsgálja felül az ezekben a csalárd kereskedelmi gyakorlatokban érintett piaci szereplők engedélyeit;
8. javasolja, hogy a vizsgálat lezárultával adjanak ki az illetékes hatóságok által meghozandó intézkedésekről szóló ajánlásokat, valamint a vizsgálat eredményeit és következtetéseit hozzák nyilvánosságra;
9. felhívja a Tanácsot, hogy alkalmazza az ESMA- és az EBH-rendelet 18. cikkét a gyors és koordinált európai reagálás biztosítása érdekében, az ESMA és az EBH arra irányuló kötelezettségvállalásával, hogy beavatkoznak az európai pénzügyi rendszer integritásának továbbra is fennálló veszélyeztetése ellen, a szóban forgó megállapodások határokon átnyúló természete miatt;
10. felhív a botrány összehangolt páneurópai kivizsgálására, biztosítva az érintett tagállamok adóhatóságai és bűnüldöző hatóságai közötti információcserét és – adott esetben – közös vizsgálati munkát;
11. kéri, hogy a nemzeti és európai felügyeleti hatóságok kapjanak megbízást az adókikerülési gyakorlatok vizsgálatára, mivel ezek kockázatot jelentenek a pénzügyi stabilitásra és a belső piac integritására nézve;
Vizsgálatok és szankciók
12. felhívja az osztalékarbitrázs feltehetően fő célpiacaiként azonosított országokat, nevezetesen Németországot, Dániát, Spanyolországot, Olaszországot, Franciaországot, Finnországot, Lengyelországot, Hollandiát, Ausztriát, Norvégiát és a Cseh Köztársaságot, hogy a joghatóságuk alá tartozó területeken folytassák a pénzügyi intézetek, jogászok, könyvelők és adótanácsadók által folytatott lehetséges csalások és egyéb gyakorlatok kivizsgálását;
13. arra ösztönzi az összes tagállamot, hogy a joghatóságuk alá tartozó területen alaposan vizsgálják ki és elemezzék az osztalékfizetési gyakorlatokat, azonosítsák az adójogszabályaikban rejlő kiskapukat, amelyeket az adócsalók és adókikerülők kihasználhatnak, elemezzék e gyakorlatok lehetséges határokon átnyúló dimenzióját, és vessenek véget az összes káros adózási gyakorlatnak;
14. arra ösztönzi a nemzeti számvevőszékeket, hogy végezzék el a tőkenyereség adó-visszatérítési eljárásának ellenőrzését az osztalék- és részvényügyletek tekintetében, hogy azonosítsák a cum-ex botrányból és a nemzeti szinten meglévő joghézagokból eredő lehetséges károkat;
15. arra ösztönzi az illetékes hatóságokat, hogy indítsanak nyomozást, ideiglenesen zárolják a gyanús eszközöket, az ebben a botrányban lehetségesen érintett igazgatótanácsok ellen indítsanak vizsgálatot, az érintettekre szabjanak ki megfelelő büntetést és szankciót, és tegyék meg a szükséges lépéseket az államkasszából ellopott eszközök visszaszerzésére;
16. hangsúlyozza, hogy az államkasszából ellopott eszközök visszaszerzésének biztosítása érdekében a nemzeti hatóságok közötti összehangolt fellépésre van szükség;
17. úgy véli, hogy az elkövetőket és az őket segítőket – köztük nem csupán az adótanácsadókat, hanem a jogászokat, könyvelőket és a bankokat is – egyaránt bíróság elé kell állítani, és büntetőjogi szankcióval kell őket sújtani; hangsúlyozza, hogy sürgősen véget kell vetni a fehérgallérosok büntetlenségnek, és biztosítani kell a pénzügyi jogszabályok jobb végrehajtását;
Adóügy
18. sürgeti a tagállamokat, hogy vizsgálják felül és tegyék naprakésszé a tagállamok és a harmadik országok közötti kétoldalú adómegállapodásokat az olyan joghézagok megszüntetése érdekében, amelyek az adókikerülés céljából ösztönzik az adózási megfontolásokból folytatott kereskedelmi gyakorlatokat;
19. felhívja a Bizottságot, hogy értékelje a lehetségesen káros adómegállapodások jelenlegi helyzetét és az anya- és leányvállalatok közös adóztatásáról szóló uniós szabályokban rejlő lehetséges joghézagokat, javasoljon új, naprakész szakpolitikai intézkedéseket az osztalékarbitrázs gyakorlata elleni fellépés érdekében, valamint tegye meg a szükséges lépéseket annak megakadályozására, hogy a kereskedők kihasználják az adójogszabályokban lévő joghézagokat;
20. kéri a Bizottságot, hogy ne ösztönözze tovább a tagállamokat olyan rendszerek alkalmazására, amelyek a forrásadó-mentességet a forrásnál biztosítják;
21. kéri az európai felügyeleti hatóságokat, hogy vegyék fontolóra az adózási megfontoláson alapuló pénzügyi eszközök, tevékenységek és gyakorlatok, különösen az osztalékarbitrázs tilalmának bevezetését abban az esetben, ha az elkövetők nem tudják bizonyítani, hogy ezeknek az összetett pénzügyi megállapodásoknak az adókikerülésen kívül más jelentős gazdasági célja is van;
22. felhív a különleges célú gazdasági egységek és jogalanyok szerepének kivizsgálására, és kéri a Bizottságot hogy fontolja meg ezen eszközök használatának korlátozását, figyelembe véve, hogy megállapítást nyert, hogy a közvetlen külföldi befektetésekben való előfordulásuk magas aránya az agresszív adótervezés egyik jele[15];
23. megjegyzi, hogy a francia szenátus az osztalékarbitrázs gyakorlata elleni küzdelem érdekében módosítást terjesztett elő a költségvetési törvény tervezetéhez, amely módosítás lehetővé tenné, hogy a külföldi kedvezményezet javára történő ügylet értékének 30%-át utólag visszatéríttessék, ha bebizonyosodik, hogy ő a végső haszonélvező tulajdonos; felhívja az európai jogalkotókat, hogy értékeljék ezen intézkedés uniós szintű bevezetésének lehetőségét;
Együttműködés és információcsere
24. sajnálattal állapítja meg, hogy ezek az újonnan feltárt tények az adózás és a pénzügyi bűncselekmények terén a tagállamok hatóságai közötti információcsere és együttműködés jelenlegi rendszereiben rejlő esetleges hiányosságokról tanúskodnak; emlékezteti a tagállamokat, hogy az EUSZ 4. cikkének (3) bekezdése értelmében kötelesek teljes körűen, lojálisan és komolyan együttműködni; felszólítja a nemzeti adóhatóságokat, hogy teljes mértékben aknázzák ki az adózás területére vonatkozó kötelező automatikus információcserét, amint arról az adózás területén történő közigazgatási együttműködésről szóló, többször módosított 2011/16/EK tanácsi irányelv[16] rendelkezik;
25. sajnálattal állapítja meg, hogy a közelmúltban elfogadott, 2018. május 25-i (EU) 2018/822 tanácsi irányelv[17] (DAC6) nem tette volna lehetővé a cum-ex-ügyletekre vonatkozó információk cseréjét, mivel ezek nem minősültek volna bejelentendő ügyleteknek, ezért kéri a DAC6 módosítását annak érdekében, hogy előírják az osztalékarbitrázs-rendszerek kötelező közzétételét, beleértve az osztalék- és tőkenyereség-adó visszatérítését;
26. sürgeti a tagállamok adóhatóságait, hogy az OECD információcserével és együttműködéssel foglalkozó közös munkacsoportjával összhangban jelöljenek ki egyablakos ügyintézési pontokat, és felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítsa és segítse elő közöttük az együttműködést, így gondoskodva arról, hogy a határokon átnyúló vonatkozású ügyekkel kapcsolatos információkat a tagállamok gyorsan és hatékonyan megosszák egymással;
27. felhívja a tagállamokat, hogy automatikus információcsere, valamint a pénzügyi információs egységek közötti, a FIU.neten keresztül megvalósuló együttműködés, révén fokozzák együttműködésüket az adóügyek terén, javítva ezáltal az átláthatóságot, az igazgatási együttműködést, a koordináció és az információcserét; kéri a Bizottságot, hogy vegye fontolóra egy uniós pénzügyi hírszerző egység, a közös vizsgálati munka európai központja és egy korai előrejelző mechanizmus létrehozására irányuló jogalkotási javaslat kidolgozását;
28. ismételten kéri, hogy a Bizottságon belül hozzák létre az uniós adópolitika koherenciájával és koordinációjával foglalkozó központot[18] (EUTPCCC), amely biztosítaná a tagállamok közötti hatékony és gyors együttműködést, és megkönnyítené a korai előrejelzést a cum-ex botrányhoz hasonló esetekben; arra ösztönzi a tagállamokat, hogy támogassák ezt a felhívást, a Bizottságot pedig arra, hogy terjesszen elő egy ilyen mechanizmusra irányuló jogalkotási javaslatot;
A pénzügyi piacok jobb szabályozása
29. hangsúlyozza, hogy az adócsalást elősegítőknek és előmozdítóknak szintén jogi felelősséget kell viselniük, ha cum-ex-ügyleteket és hasonló agresszív adótervezési rendszereket alakítanak ki; emlékeztet arra, hogy amennyiben csalásban vesznek részt, szisztematikusan sújtani kell őket büntetőjogi és fegyelmi szankciókkal egyaránt;
30. kéri a Bizottságot, hogy hogy vizsgálja meg a tőkejövedelem-adóztatás európai keretrendszerének szükségességét, amely rendszer csökkenti a határokon átnyúló pénzmozgásokat destabilizáló, a tagállamok között fiskális versenyt teremtő, és az európai jóléti államok fenntarthatóságát garantáló adóalapokat aláásó ösztönzőket;
31. sürgeti a megerősített együttműködési eljárásban részt vevő tagállamokat, hogy a lehető leggyorsabban állapodjanak meg a pénzügyi tranzakciós adóról; hangsúlyozza, hogy ha létezett volna pénzügyi tranzakciós adó, az visszavetette volna ezt a fajta gyakorlatot, amely nem lett volna olyan nyereséges az adócsalók számára;
A pénzügyi bűnözés elleni küzdelem forrásainak növelése
32. sajnálattal állapítja meg, hogy a pénzügyi válság az erőforrások és a személyi állomány általános csökkentését eredményezte az uniós adóhatóságoknál; felhívja a tagállamokat, hogy ruházzanak be, és korszerűsítsék az adóügyi és pénzügyi információs hatóságok rendelkezésére álló eszközöket, és biztosítsák az ehhez a feladathoz szükséges emberi erőforrásokat a felügyelet javítása, valamint a közigazgatás és az adóalanyok közötti időbeli és információs szakadék csökkentése érdekében, abból a célból, hogy a lehető legnagyobb mértékben biztosítsák, hogy adó-visszaigénylést ne lehessen benyújtani és teljesíteni anélkül, hogy az adó előzetes tényleges befizetését igazolnák;
33. felszólítja a Bizottságot, az ESMA-t és az EBH-t, hogy jelentős mértékben növeljék a pénzügyi bűncselekmények elleni küzdelemre fordítandó emberi és pénzügyi erőforrásaikat;
Egyéb uniós jogszabályok elfogadásának felgyorsítása
34. sajnálattal állapítja meg, hogy a tagállamok a Tanácsban több jogalkotási eljárást is blokkolnak, például az országonkénti nyilvános jelentéstételről vagy a közös összevont társaságiadó-alapról szólót, amelyek célja az adózási szabályok közötti nagyobb koherencia és az információcsere biztosítása; felhívja a tagállamokat, hogy érjenek el gyors megállapodást ezekről az ügyekről; kéri továbbá, hogy a Tanácsban szüntessék meg az adóügyi kérdésekben való egyhangú döntéshozatalra vonatkozó szabályt;
35. hangsúlyozza, hogy szükség van a visszaélést bejelentő személyek védelmére, akik nemzeti és uniós szinten információkat hoznak nyilvánosságra például az adócsalással és az adóelkerüléssel kapcsolatban; felhívja mindazokat, akik közérdekű információkkal rendelkeznek, hogy ezeket jelentsék be a szervezetükön belül, vagy azon kívül, a nemzeti hatóságoknak, illetve, amennyiben szükséges, a nyilvánosságnak; továbbá, tekintettel az Európai Parlament illetékes bizottságaiban elfogadott véleményekre, felhív az uniós jog megsértését bejelentő személyek védelméről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló, 2018. április 23-i bizottsági javaslat (COM(2018)0218) támogatására;
36. emlékeztet arra, hogy az adófizetés a vállalatok alapvető társadalmi hozzájárulása és a jó kormányzás eszköze egyaránt, és ezért a felelős üzleti gyakorlat egyik követelménye; hangsúlyozza, hogy a káros adózási gyakorlatokat be kell vonni a vállalati társadalmi felelősségvállalás tárgykörébe;
37. emlékeztet arra, hogy a hitelintézetek és a pénzügyi intézmények, valamint az adótanácsadók, könyvelők és jogászok „kötelezett szolgáltatóknak” minősülnek a pénzmosás elleni irányelv értelmében, ezért eleget kell tenniük a pénzmosási tevékenységek megelőzésére, feltárására és bejelentésére vonatkozó kötelezettségeknek;
38. üdvözli a Bizottság 2018. szeptember 12-i javaslatát, amellyel módosítani kívánja többek között az EBH-t létrehozó rendeletet annak érdekében, hogy megerősítse az EBH szerepét a pénzügyi ágazat pénmosás elleno felügyeletében (COM(2018)0646); hangsúlyozza, hogy az egységes felügyeleti mechanizmussal összhangban az EKB feladata a vonatkozó uniós jogszabályokban meghatározott korai beavatkozási intézkedések végrehajtása; úgy véli, hogy az EKB-nak szerepet kell kapnia az illetékes nemzeti hatóságok figyelmeztetésében, és koordinálnia kell a pénzmosás elleni szabályoknak való meg nem felelés gyanúja esetén teendő intézkedéseket a felügyelt bankokban vagy csoportokban;
Intézményi nyomon követés
39. felhívja a TAX3 különbizottságot, hogy végezze el a cum-ex botrány kapcsán napvilágra került információk értékelését, és végleges jelentésébe foglalja bele ennek eredményeit, valamint az ezzel kapcsolatos esetleges ajánlásait;
40. megismétli, hogy a 2017. december 13-i plenáris ülésen elfogadott ajánlások nyomán a lehető leghamarabb létre kell hozni az adókijátszás, adókikerülés és pénzmosás elleni küzdelemmel foglalkozó állandó albizottságot[19];
41. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Központi Banknak, az Európai Bankhatóságnak és az Európai Értékpapírpiaci Hatóságnak.
- [1] HL L 331., 2010.12.15., 84. o.
- [2] HL L 331., 2010.12.15., 12. o.
- [3] HL L 173., 2014.6.12., 84. o.
- [4] Deutscher Bundestag, Drucksache 18/12700, 2017.6.20.
- [5] HL C 366., 2017.10.27., 51. o.
- [6] HL C 101., 2018.3.16., 79. o.
- [7] HL C 399., 2017.11.24., 20. o..
- [8] HL C 369., 2018.10.11., 132. o..
- [9] Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0048.
- [10] European Network on Debt and Development (az adósság és fejlesztés kérdéseivel foglalkozó európai hálózat), Tax Games - the Race to the Bottom:
https://eurodad.org/tax-games-2017 - [11] Haar, Kenneth, Open door for forces of finance at the ECB, Európai Vállalatfigyelő Szervezet, 2017. október: https://corporateeurope.org/sites/default/files/attachments/open_door_for_forces_of_finance_report.pdf
- [12] Accounting for influence: how the Big Four are embedded in EU policy-making on tax avoidance, Európai Vállalatfigyelő Szervezet, 2018. július:
https://corporateeurope.org/power-lobbies/2018/07/accounting-influence - [13] Az Európai Bizottság sajtóközleménye, Capital Markets Union: Commission announces new tax guidelines to make life easier for cross-border investors, 2017. december 11.:
http://europa.eu/rapid/press-release_IP-17-5193_en.htm - [14] Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/849 irányelve (2015. május 20.) a pénzügyi rendszerek pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának megelőzéséről, a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2005/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv és a 2006/70/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről, HL L 141., 2015.6.5., 73. o.
- [15] IHS, Aggressive tax planning indicators, készült a Bizottság számára, DG TAXUD Adóügyi tanulmányok, 71. sz. munkadokumentum, 2017. október.
- [16] HL L 64., 2011.3.11., 1. o.
- [17] HL L 139., 2018.6.5., 1. o.
- [18] Az Európai Parlament 2016. július 6-i állásfoglalása a feltételes adómegállapításokról és a jellegükben vagy hatásukban hasonló egyéb intézkedésekről, HL C 101. 2018.3.16., 79. o.
- [19] HL C 369., 2018.10.11., 132. o.