Eljárás : 2019/2615(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : B8-0165/2019

Előterjesztett szövegek :

B8-0165/2019

Viták :

PV 13/03/2019 - 27
CRE 13/03/2019 - 27

Szavazatok :

PV 14/03/2019 - 11.18
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2019)0219

<Date>{11/03/2019}11.3.2019</Date>
<NoDocSe>B8‑0165/2019</NoDocSe>
PDF 145kWORD 55k

<TitreType>ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY</TitreType>

<TitreSuite>benyújtva a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője nyilatkozatát követően</TitreSuite>

<TitreRecueil>benyújtva az eljárási szabályzat 123. cikkének (2) bekezdése alapján</TitreRecueil>


<Titre>a nicaraguai helyzetről</Titre>

<DocRef>(2019/2615(RSP))</DocRef>


<RepeatBlock-By><Depute>José Ignacio Salafranca Sánchez‑Neyra, Gabriel Mato, Luis de Grandes Pascual, Cristian Dan Preda, Francisco José Millán Mon</Depute>

<Commission>{PPE}a PPE képviselőcsoport nevében</Commission>

</RepeatBlock-By>

Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B8-0165/2019

B8‑0165/2019

Az Európai Parlament állásfoglalása a nicaraguai helyzetről

(2019/2615(RSP))

Az Európai Parlament,

 tekintettel a Nicaraguáról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a nicaraguai helyzetről szóló, 2018. május 31-i állásfoglalására[1], a nicaraguai emberi jogi aktivisták, a polgári szabadságjogok és a demokrácia elleni támadásokról szóló, 2008. december 18-i állásfoglalására[2], a Nicaraguáról szóló, 2009. november 26-i állásfoglalására[3] és az emberi jogok és a demokrácia nicaraguai helyzetéről szóló, 2017. február 16-i állásfoglalására[4],

 tekintettel az EU és Közép-Amerika között létrejött, 2012. évi társulási megállapodásra,

 tekintettel a Polgári és Politikai Jogok 1966. évi Nemzetközi Egyezségokmányára,

 tekintettel az Emberi Jogok 1948. évi Egyetemes Nyilatkozatára,

 tekintettel az emberi jogok védelmezőiről szóló, 2004. júniusi uniós iránymutatásokra,

 tekintettel Nicaragua alkotmányára,

 tekintettel a Külügyek Tanácsának Nicaraguáról szóló, 2019. január 21-i következtetéseire,

 tekintettel a főképviselő által az EU nevében tett, a nicaraguai helyzetről szóló 2018. október 2-i, 2018. május 15-i, 2018. április 22-i és 2018. december 15-i, valamint a nemzeti párbeszéd folytatásáról szóló 2019. március 1-jei nyilatkozatra,

 tekintettel az ENSZ emberi jogi fórumain 2019-ben képviselendő uniós prioritásokról szóló, 2019. február 18-i tanácsi következtetésekre,

 tekintettel az Emberi Jogok Amerikaközi Bizottsága által 2018. június 21-én jóváhagyott, „A nicaraguai társadalmi tiltakozásokkal összefüggésben elkövetett súlyos emberi jogi jogsértések” című jelentésre,

 tekintettel az ENSZ emberi jogi főbiztosának jelentésére az emberi jogok megsértéséről és a visszaélésekről, amelyekre a nicaraguai tüntetések során 2018. április 18. és augusztus 18. között került sor,

 tekintettel a független szakértők interdiszciplináris csoportja (GIEI) által a 2018. április 18. és május 30. között Nicaraguában történt erőszakos eseményekről készített, 2018. december 20-i jelentésre,

 tekintettel Michelle Bachelet, az ENSZ emberi jogi főbiztosa 2019. február 22-i nyilatkozatára az eltérő vélemény büntetendővé nyilvánításáról Nicaraguában,

 tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A. mivel az Európai Parlament 2018. május 31-én állásfoglalást fogadott el a nicaraguai válságról, amelyben határozottan elítéli a helyzetet; mivel ezen állásfoglalás nyomon követéseként egy 11 európai parlamenti képviselőből álló küldöttség 2019. január 23. és 26. között látogatást tett az országban, hogy a helyszínen értékelje a helyzetet;

B. mivel a nicaraguai kormány garanciákat adott arra vonatkozóan, hogy nem indít megtorlást azokkal szemben, akik elítélték a jelenlegi helyzetet; mivel a küldöttség szemtanúja volt az emberi jogi jogvédőket és civil társadalmi szervezeteket célzó zaklatási, lejárató és megfélemlítő kampánynak, és akikkel eszmecserét folytatott; mivel az elnyomás intenzívebbé vált, amióta a küldöttség látogatást tett az országban;

C. mivel a küldöttség nyilvánosan elutasította a nicaraguai kormány hivatalos álláspontját, miszerint az ország az Egyesült Államok által vezetett államcsíny és félrevezető kampányok áldozata; mivel a tüntetések fő oka a súlyos demokratikus, intézményi és politikai válság, amely az elmúlt évtizedben kihatott a jogállamiságra és korlátozta az országban az olyan alapvető szabadságokat, mint az egyesülés, a tüntetés és a gyülekezés szabadsága;

D. mivel a véleménynyilvánítás, a gyülekezés és a tüntetés szabadsága, beleértve a nemzeti himnusz használatát is, sok ember számára erősen korlátozott; mivel jelentős számú politikai foglyot csak a jogaik gyakorlása miatt börtönöznek be; mivel számos aggasztó jelentés született a fogvatartottak helyzetének romlásáról, többek között embertelen bánásmódról;

E. mivel az e fogvatartottakkal szemben indított bírósági eljárások sértik a nemzetközi normákat, különösen a tisztességes eljáráshoz való jog eljárásjogi és büntetőjogi garanciáit; mivel a börtönkörülmények sem felelnek meg a nemzetközi normáknak; mivel Nicaraguában egyértelműen hiányzik a hatalmi ágak szétválasztása;

F. mivel a tájékoztatáshoz való jog súlyos veszélyben van; mivel az újságírókat őrizetbe veszik, száműzik és megfenyegetik; mivel az audiovizuális médiaorgánumokat bezárják vagy előzetes bírósági engedély nélkül átkutatják; mivel az újságok megjelenését veszélyezteti a papír és nyomdafesték hiánya, melyeket a nicaraguai kormány lefoglalt;

G. mivel a nicaraguai kormány kiutasította az országból az olyan nemzetközi szervezeteket, mint a GIEI és a Nicaraguai Különleges Megfigyelő Mechanizmus (MESENI), amely a konfliktus békés megoldását és a nemzeti megbékélést szorgalmazta; mivel a civil társadalmi szervezetek elnyomása felerősödött azáltal, hogy megfosztották őket jogi státuszuktól egy rossz intézményi kerettel rendelkező országban, kétszeresen szankcionálva így az elnyomás áldozatait;

H. mivel a tudományos élet szabadsága is veszélyben van; mivel közel 200 egyetemi hallgatót zártak ki az egyetemekről a demokrácia, valamint a nagyobb szabadság és az emberi jogok melletti demonstrációkban való részvételük miatt;

I. mivel a demokrácia és a jogállamiság fejlődése és megszilárdulása, valamint az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartása az EU külső politikáinak szerves részét kell hogy képezze, beleértve az Európai Unió és Közép-Amerika országai között 2012-ben kötött társulási megállapodást is; mivel ez a megállapodás egy demokratikus záradékot is tartalmaz, amely a megállapodás lényeges eleme;

J. mivel az Ortega elnök, illetve a nicaraguai ellenzék és civil csoportok közötti, a katolikus egyház közvetítésével folytatott, 2018. május 16-án indított nemzeti párbeszéd során nem sikerült megoldást találni a válságra; mivel 2019. február 27-én újrakezdődtek a tájékozódási célú megbeszélések a nicaraguai kormány és az Alianza Civica között; mivel 2019. március 7-én újabb kísérlet történt a párbeszédre a katolikus egyház részvételével; mivel az Alianza Civica a következő három, a tárgyalások során elérendő fő célkitűzést határozta meg: a politikai foglyok szabadon bocsátása, az egyéni szabadságjogok tiszteletben tartása és a szükséges választási reformok, amelyeknek választásokhoz és igazságszolgáltatáshoz kell vezetniük;

1. hangsúlyozza, hogy a 2018. április és május között történt események következtében Nicaraguában súlyosan sérült a demokrácia, az emberi jogok tiszteletben tartása és a jogállamiság; megismétli a 2018. május 31-én elfogadott állásfoglalása fontosságát;

2. elítéli a nicaraguai kormány minden elnyomó intézkedését; kijelenti, hogy a küldöttsége által tett látogatás célja az volt, hogy valódi képet kapjon a jelenlegi helyzetről; megállapítja továbbá, hogy kétség sem férhet ahhoz, hogy az elmúlt hónapokban – és különösen a látogatást követően – fokozódott az ellenzék elnyomása és az alapvető szabadságok korlátozása; e tekintetben elítéli a véleménynyilvánítás, a gyülekezés és a tüntetés szabadságának általános elnyomását és korlátozását, a nem kormányzati szervezetek és a civil társadalom betiltását, a nemzetközi szervezetek az országból való kiutasítását, a média felszámolását és az ellene való támadásokat, a tájékoztatáshoz és a himnusz énekléséhez való jog korlátozását, az egyetemi hallgatók egyetemről való kizárását, valamint a börtönökben uralkodó helyzet romlását és az embertelen bánásmód alkalmazását;

3. úgy véli, hogy a kormány, annak intézményei és kvázi politikai szervei által hozott ilyen intézkedések a tavalyi tüntetéseket vezető politikai ellenzék megsemmisítésére irányuló tervezett stratégiára utalnak; úgy véli, hogy ezt a stratégiát módszeresen és szelektíven alkalmazzák minden olyan vezetővel, nem kormányzati szervezettel, médiával és társadalmi mozgalommal szemben, amely a szabadság és a demokrácia iránti jogos igényét kívánja kifejezni;

4. aggodalmát fejezi ki azon hatalmas demokratikus, politikai és gazdasági kockázatok miatt, amelyekkel az emberek és az ország szembesül, és amelyek – a jelenlegi belső konfrontációkat, a társadalmi szakadást és a gazdasági hanyatlást figyelembe véve – növekedni fognak, ha nem kerül sor sürgős fellépésre; sürgősen fenntartható és békés megoldásra szólít fel, amely lehetővé tenné a társadalom valamennyi szereplője számára, hogy szabadon működhessen és kifejezhesse magát, és amely helyreállítaná polgári jogaikat, például a békés tiltakozáshoz való jogukat; ismételten hangsúlyozza, hogy bármi legyen is a megoldás, a jogsértések felelőseit el kell számoltatni;

5. helyteleníti a MESENI felfüggesztését és az Emberi Jogok Amerikaközi Bizottsága független szakértői interdiszciplináris csoportja megbízatásának megszüntetését; határozottan elítéli az ENSZ-szel és más nemzetközi szervekkel együttműködő személyek üldözését, letartóztatását és megfélemlítését;

6. felhívja a nicaraguai kormányt, hogy a folyamatban lévő párbeszéd iránti elkötelezettsége jeleként hajtsa végre – többek között – az alábbi sürgős intézkedéseket: a politikai foglyok azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátása, az ellenük indított jogi eljárások törlése, valamint garanciák testi és lelki épségükre, magánéletükre és jogszerű eljárás lefolytatására vonatkozóan; a nicaraguai polgárokkal szembeni elnyomás valamennyi formájának, többek között a zaklatás, a megfélemlítés, a kémkedés és az ellenzéki vezetők üldözésének azonnali megszüntetése, és ezt követően a korábban említett szabadságokkal kapcsolatos valamennyi korlátozás megszüntetése; a száműzetésben élők, köztük az újságírók és diákok visszatérése; az emberi jogi szervezetek jogi személyiségének visszaállítása és javainak visszaszolgáltatása, valamint a nemzetközi szervezetek visszatérése az országba; az utcák demilitarizálása és a félkatonai csoportok lefegyverzése; valamint egyértelmű ütemterv kidolgozása egy, a közeljövőben nemzetközi megfigyelők jelenlétében tartandó szabad, tisztességes és átlátható választásokra vonatkozóan;

7. kéri, hogy az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) és a tagállamok vezessenek be célzott és egyedi szankciókat, például vízumtilalmat és vagyoni eszközök befagyasztását a nicaraguai kormány és az emberi jogok megsértéséért felelős személyek ellen, összhangban a Tanács 2019. január 21-i következtetéseivel, ugyanakkor ne sújtsák szankciókkal a hazai lakosságot; sürgeti, hogy az EU és Közép-Amerika közötti társulási megállapodás demokratikus záradékát hozzák működésbe és függesszék fel Nicaraguát a megállapodásból;

8. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint az Amerikai Államok Szervezete főtitkárának, az Euro–Latin-amerikai Parlamenti Közgyűlésnek, a Közép-amerikai Parlamentnek, a Lima-csoportnak és a Nicaraguai Köztársaság kormányának és parlamentjének.

[1] Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0238.

[2] HL C 45. E, 2010.2.23., 89. o.

[3] HL C 285. E, 2010.10.21., 74. o.

[4] HL C 252., 2018.7.18., 189. o.

Utolsó frissítés: 2019. március 13.Jogi nyilatkozat