Eljárás : 2019/2615(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : B8-0167/2019

Előterjesztett szövegek :

B8-0167/2019

Viták :

PV 13/03/2019 - 27
CRE 13/03/2019 - 27

Szavazatok :

PV 14/03/2019 - 11.18
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2019)0219

<Date>{11/03/2019}11.3.2019</Date>
<NoDocSe>B8-0167/2019</NoDocSe>
PDF 146kWORD 51k

<TitreType>ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY</TitreType>

<TitreSuite>benyújtva a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője nyilatkozatát követően</TitreSuite>

<TitreRecueil>az eljárási szabályzat 123. cikkének (2) bekezdése alapján</TitreRecueil>


<Titre>a nicaraguai helyzetről</Titre>

<DocRef>(2019/2615(RSP))</DocRef>


<RepeatBlock-By><Depute>Ernest Urtasun, Bodil Valero, Barbara Lochbihler, Jordi Solé, Josep-Maria Terricabras, Florent Marcellesi, Tilly Metz, Molly Scott Cato, Bart Staes</Depute>

<Commission>{Verts/ALE}a Verts/ALE képviselőcsoport nevében</Commission>

</RepeatBlock-By>


B8-0167/2019

Az Európai Parlament állásfoglalása a nicaraguai helyzetről

(2019/2615(RSP))

Az Európai Parlament,

 tekintettel a Nicaraguáról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen 2008. december 18-i[1], a 2009. november 26-i[2], a 2017. február 16-i[3] és a 2018. május 31-i[4] állásfoglalására,

 tekintettel az Európai Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője (alelnök/főképviselő) a nicuaraguai helyzetről szóló, az EU nevében tett 2018. október 2-i nyilatkozatára,

 tekintettel a Tanács Nicaraguáról szóló, 2019. január 21-i következtetéseire,

 tekintettel az alelnök/főképviselő szóvivőjének a nicaraguai nemzeti párbeszéd folytatásáról szóló, 2019. március 1-jei nyilatkozatára,

 tekintettel az Emberi Jogok Amerikaközi Bizottsága (IACHR) 2019. február 28-i felhívására, amelyben olyan feltételeket sürget, amelyek lehetővé teszik az emberi jogok gyakorlását a nicaraguai párbeszéd során,

 tekintettel eseti küldöttségének Nicaraguában tett látogatására (2019. január 23–26.),

 tekintettel az EU és Közép-Amerika között létrejött, 2012. évi társulási megállapodásra,

 tekintettel az EU Nicaraguáról szóló országstratégiai dokumentumára és a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó többéves indikatív programjára,

 tekintettel az emberi jogok védelmezőiről szóló, 2008-ban frissített, 2004. júniusi európai uniós iránymutatásokra,

 tekintettel Nicaragua alkotmányára,

 tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A. mivel a nicaraguai szociális biztonsági rendszer tervezett reformjai és az elnöki pár, Daniel Ortega és Rosario Murillo egyre autokratikusabb viselkedésével szembeni társadalmi tiltakozások 2018. április 18-i kitörése óta a nicaraguai helyzet súlyos és kiterjedt válsággá alakult, mivel az Ortega rezsim példa nélküli erőszakkal és elnyomással, félkatonai szervezetek, rohamrendőrök és a reguláris biztonsági erők bevetésével  válaszolt;

B. mivel az elégedetlenség és a nyílt konfliktus egyéb forrásai közé tartozik a bányászati, a cukornád- és a pálmaolaj-ágazatban, valamint a szarvasmarha-tenyésztés terén folytatott exportorientált „kitermelő” tevékenységek ugrásszerű növekedése, valamint az óceánközi csatorna projektje, amelyek munkahelyek áthelyezéséhez és a környezet súlyos, visszafordíthatatlan károsodásához, valamint az e tevékenységekkel szembeni tiltakozások ismételt elfojtásához vezettek;

C. mivel ezen elnyomó válasz eredményeként a jelentések szerint több mint 400 ember veszítette életét, több mint 3 000 személy sebesült meg, számtalanul eltűntek vagy börtönbe kerültek, utóbbiak nagyobb részét továbbra is rettenetes körülmények között tartják fogva, sokan mások pedig száműzetésbe kényszerültek;

D. mivel a békés tüntetéseken részt vevő diákok, földművesek, volt FSLN-tagok, ökológiai aktivisták és más aktivisták még mindig börtönben vannak, akiket terrorizmussal, a közszolgáltatások akadályozásával, minősített károkozással és rablással vádolnak, és ügyük tárgyalásának időpontját 2019. április 1-jére tűzték ki;

E. mivel válság idején a nők különösen sérülékenyek; mivel a Catholics for Choice nevű nem kormányzati szervezet nicaraguai szervezete szerint csak 2018. december és május között 55 nőt gyilkoltak meg; mivel ezek a feminicídiumok a beszámolók szerint még a korábbi évekhez képest is brutálisabbak voltak, és azokat főként csoportosan követték el;

F. mivel 2017 júniusában a nicaraguai nemzetgyűlés elfogadta a nők elleni erőszak elleni átfogó törvény módosítását, amely a feminicídium fogalmának meghatározását a magánszférába helyezte át, azt a házastársak közötti bűnnek minősítve, annak ellenére, hogy a feminicídiumok jelentős része a közszférában történik;

G. mivel Nicaragua azon amerikai országok közé tartozik, ahol az ENSZ Népesedési Alapja szerint a legmagasabb a fiatalkori terhességek és az anyák halálozási aránya; mivel az abortusz ebben az országban minden körülmények között tilos;

H. mivel 2018. november 29-én a nemzetgyűlés rendeletben hagyta jóvá több nemzeti nem kormányzati szervezet jogállásának megszüntetését; mivel a rendelet a beszámolók szerint túlságosan homályos és pontatlan, a jogszerű eljárásra vonatkozó garanciákat nem tartalmazó rendelkezéseken alapul; mivel a jelentések szerint a cél ezen szervezetek és emberijog-védők az emberi jogok védelmére irányuló, Nicaraguában végzett jogszerű munkájának korlátozása;

I. mivel a nicaraguai kormány sajnálatos módon megszüntette az együttműködést az Emberi Jogok Amerikaközi Bizottságával (IACHR), annak szervezeteivel és az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának Hivatalával (OHCHR) az IACHR Nicaraguáról szóló jelentésének közzétételét követően; mivel elrendelte a független szakértők interdiszciplináris csoportja (GIEI) küldetésének felfüggesztését is;

J. mivel 2019. február 27-én Nicaragua bejelentette 100, 2018. április 18. óta fogva tartott személy feltételes szabadon bocsátását; mivel ezeket a foglyokat jelenleg házi őrizetben tartják; mivel röviddel ezután nemzeti párbeszéd indult a nicaraguai kormány és az Alianza Cívica nevű szervezetbe tömörült ellenzékiek között, ami pozitív előrelépést jelentett a válság tárgyalásos megoldása felé;

K. mivel 2019. március 4-én este ez a nemzeti párbeszéd megszakadt; mivel másnap a katolikus egyház jelenlétében a felek ütemtervet írtak alá, és március 6-án új tárgyalásokat folytattak, amelyek lezárásának határidejeként március 28-át jelölték meg;

1. határozottan elítéli a civil társadalom – többek között a sajtó – elnyomásának és kriminalizálásának minden formáját, valamint a terrorizmusellenes jogszabályok és a rohamrendőrök az eltérő véleményt képviselők elleni alkalmazását Nicaraguában, valamint az ellenzéki tüntetéseken részt vevők folyamatos megfélemlítését, zaklatását, fogva tartását és elrablását;

2. aggodalmát fejezi ki a polgári mozgástér és az eltérő vélemények kifejezésének fokozódó korlátozása miatt; emlékeztet az egyesülés és a békés gyülekezés szabadságához való jogra; ragaszkodik ahhoz, hogy az emberi jogi jogvédőket – az emberi jogok védelmezőiről szóló uniós iránymutatásokban foglaltak szerint – a jogállamiságnak kiemelten kell védenie;

3. elítéli, hogy a nicaraguai nemzetgyűlés több nemzeti nem kormányzati szervezet jogállását megszüntette; úgy véli, hogy mielőbb helyre kell állítani a rendelet által érintett civil társadalmi szervezetek jogállását;

4. felhívja az alelnököt/főképviselőt, az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ) és a tagállamokat, hogy biztosítsák az emberi jogok védelmezőiről szóló uniós iránymutatások teljes mértékű végrehajtását, és hogy védelmüket és támogatásukat terjesszék ki az emberi jogi jogvédőkre, különösen a női emberi jogi jogvédőkre;

5. határozottan felszólít a nemzeti párbeszéd a mindkét fél által aláírt menetrend alapján történő, átlátható, inkluzív és konstruktív módon való folytatására, a jelenlegi sokrétű válság széles körben támogatott, tárgyalásos megoldásának előkészítése érdekében;

6. úgy véli, hogy a jelenlegi válságot csak a nicaraguai állampolgárok közötti békés párbeszéd és az intézményi reformokról, ezen belül a választási intézményekről szóló tárgyalások útján lehet kezelni és megoldani; megerősíti, hogy az EU készen áll arra, hogy szükség esetén közvetítőként lépjen fel;

7. felszólít valamennyi jogtalanul fogva tartott személy azonnali szabadon bocsátására; követeli, hogy hagyjanak fel a fogvatartottakkal szembeni rossz bánásmóddal, valamint hogy biztosítsanak orvosi ellátást és jogi garanciákat, valamint a nemzetközi humanitárius jogszabályoknak megfelelő börtönkörülményeket és jogszerű és tisztességes eljárást a még fogva tartott személyek számára; felszólít továbbá a jogsértések, bűncselekmények és az emberi jogok megsértése eseteinek megfelelő, teljes körű, átlátható és független kivizsgálására, valamint kéri a felelősök megbüntetését és jogorvoslat biztosítását az áldozatok számára;

8. úgy véli, hogy a nemzeti igazság bizottság – lehetőség szerint nemzetközi szakértők támogatásával – volna a legjobb módja az emberi jogok megsértése miatti elszámoltathatóság biztosításának, a büntetlenség felszámolásának és a bizalom helyreállításának a megbékélés érdekében;

9. ragaszkodik ahhoz, hogy az olyan nemzetközi szervezetek, mint az IACHR és annak a Nicaraguai Különleges Megfigyelő Mechanizmusa (MESENI), az ENSZ-szervezetek és a GIEI, visszatérhessenek Nicaraguába és visszanyerjék jogállásukat, valamint hogy meg kell teremteni visszatérésük feltételeit;

10. hangsúlyozza, hogy valamennyi,  a civil társadalmi szervezetek és a független média ellen irányuló, azok bezárását, többek közt a vagyonuk lefoglalását célzó intézkedést vissza kelk vonni;

11. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, Nicaragua kormányának, a Közép-amerikai Parlamentnek, az Emberi Jogok Amerikaközi Bizottságának, valamint az Euro–Latin-amerikai Parlamenti Közgyűlés társelnökeinek.

[1] HL C 45E , 2010.2.23., 89. o.

[2] HL C 285E , 2010.10.21., 74. o.

[3] HL C 252., 2018.7.18., 189. o.

[4] Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0238.

Utolsó frissítés: 2019. március 13.Jogi nyilatkozat