Eljárás : 2019/2580(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : B8-0181/2019

Előterjesztett szövegek :

B8-0181/2019

Viták :

Szavazatok :

PV 14/03/2019 - 11.13
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2019)0215

<Date>{11/03/2019}11.3.2019</Date>
<NoDocSe>B8-0181/2019</NoDocSe>
PDF 146kWORD 52k

<TitreType>ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY</TitreType>

<TitreSuite>benyújtva a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője nyilatkozatát követően</TitreSuite>

<TitreRecueil>az eljárási szabályzat 123. cikkének (2) bekezdése alapján</TitreRecueil>


<Titre>az emberi jogi jogsértésekre vonatkozó szankciók európai rendszeréről</Titre>

<DocRef>(2019/2580(RSP))</DocRef>


<RepeatBlock-By><Depute>Elena Valenciano, Victor Boştinaru, Knut Fleckenstein, Soraya Post, Ana Gomes, Pier Antonio Panzeri</Depute>

<Commission>{S&D}az S&D képviselőcsoport nevében</Commission>

</RepeatBlock-By>

Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B8-0177/2019

B8-0181/2019

Az Európai Parlament állásfoglalása az emberi jogi jogsértésekre vonatkozó szankciók európai rendszeréről

(2019/2580(RSP))

Az Európai Parlament,

 tekintettel az emberi jogok súlyos megsértésében érintett személyekkel szembeni célzott szankciók kiszabását kérő, a 135. cikk szerinti korábbi állásfoglalásaira, így a burundi helyzetről szóló, 2017. január 19-i[1], a Dzsamál Hasogdzsi újságíró Szaúd-Arábia isztambuli konzulátusán történt meggyilkolásáról szóló, 2018. október 25-i[2] és a csecsenföldi helyzetről és Ojub Tyityijev ügyéről szóló, 2019. február 14-i[3] állásfoglalásaira,

 tekintettel a harmadik országokban a korrupcióról és az emberi jogokról szóló, 2017. szeptember 13-i állásfoglalására[4],

 tekintettel az emberi jogok és a demokrácia világbeli helyzetéről szóló 2017. évi éves jelentésről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról szóló, 2018. december 12-i állásfoglalására[5],

 tekintettel a Külső Politikák Főigazgatóságának 2018. április 26-án közzétett, „Magánszemélyekkel szembeni célzott szankciók az emberi jogok súlyos megsértése miatt: uniós szintű hatások, tendenciák és kilátások” című tanulmányára[6],

 tekintettel a Mianmarral/Burmával szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2013/184/KKBP határozat módosításáról szóló, 2018. június 25-i (KKBP) 2018/900 tanácsi határozatra[7],

 tekintettel az EU által korlátozó intézkedések alá vetett, személyes és kereskedelmi érdekeltségeiket az EU határain belül érvényesítő vezetőkkel rendelkező rendszerekkel szembeni következetes politikáról szóló, a Tanácshoz intézett 2012. február 2-i ajánlására[8],

 tekintettel az emberi jogok területén tett uniós fellépések és politikák részét képező uniós szankciók értékeléséről szóló, 2008. szeptember 4-i állásfoglalására[9],

 tekintettel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének Szergej Magnyickij gyilkosai büntetlenségének elutasításáról szóló, 2014. január 27-i és „Szergej Magnyickij ügye és azon túl – küzdelem a büntetlenség ellen és célzott szankciók” című, 2019. január 22-i határozataira,

 tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ),

 tekintettel az emberi jogok európai egyezményére és az ahhoz csatolt jegyzőkönyvekre,

 tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A. mivel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 21. cikke kimondja, hogy az Unió fellépése a következő elvekre épül: „a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok és alapvető szabadságok egyetemes és oszthatatlan volta, az emberi méltóság tiszteletben tartása, az egyenlőség és a szolidaritás elvei, valamint az Egyesült Nemzetek Alapokmányában foglalt elvek és a nemzetközi jog tiszteletben tartása”;

B. mivel az EU elkötelezett az ENSZ Biztonsági Tanácsa által az ENSZ Alapokmányának VII. fejezete alapján meghozott szankciók következetes végrehajtása iránt, valamint ezzel egyidejűleg az ENSZ Biztonsági Tanácsa felhatalmazásának hiányában önálló szankciókat vet ki azokban az esetekben, amelyekben az ENSZ Biztonsági Tanácsa hatáskör vagy a tagjai közötti megegyezés hiányában nem tud intézkedni;

C. mivel az uniós szankciók az EU külkapcsolati eszköztárának szerves részévé váltak; mivel a szankciók az elmúlt két évtizedben az Unió külkapcsolati eszköztárának szerves részévé váltak: jelenleg 34 országgal szemben több mint 40 korlátozó intézkedés van érvényben; mivel a becslések szerint az EU országspecifikus szankcióinak kétharmada az emberi jogi és a demokráciával kapcsolatos célkitűzések támogatására került bevezetésre;

D. mivel a hatályos uniós szankciók egyaránt vonatkoznak állami és nem állami szereplőkre, mint például az Iszlám Államra és az al-Kaidára;

E. mivel az EU-t kritika érte amiatt, hogy szankciókkal kapcsolatos politikáját következetlenül alkalmazza olyan harmadik országokkal szemben, ahol hasonló emberi jogi jogsértések történtek;

F. mivel az Európai Parlament több alkalommal is szorgalmazta az emberi jogok megsértésére vonatkozó szankciók átfogó uniós rendszerének létrehozását;

G. mivel a holland kormány 2018 novemberében megbeszéléseket kezdeményezett az uniós tagállamokkal az emberi jogok megsértésére vonatkozó szankciók uniós szintű rendszerének politikai megvalósíthatóságáról; mivel a Tanácsban munkacsoporti szinten jelenleg is tartanak az előzetes megbeszélések;

H. mivel a célzott szankciók alkalmazása a jelentések szerint megfelelőbb és hatékonyabb, mint az általános szankciók alkalmazása, mert így elkerülhetők a lakosság szélesebb körét érintő negatív következmények és humanitárius költségek, a szankciók közvetlenül a felelős személyeket sújtják, és elrettentő erejük van;

1. határozottan elítéli az emberi jogok mindenfajta megsértését az egész világon; felszólít az emberi jogok megsértésére vonatkozó szankciók rugalmas és rugalmasan reagáló átfogó uniós rendszerének létrehozására, amely egy adott hierarchián belül az egész világon az emberi jogok súlyos megsértéséért felelős összes magánszemélyt célozná;

2. úgy véli, hogy a rendszernek lehetővé kell tennie az állami és nem állami szereplők egyénenként való megcélzását;

3. kiemeli, hogy ez a mechanizmus meg fogja erősíteni az EU külpolitikáját, és erősíteni fogja az emberi jogi jogsértések kezelése és megelőzése terén meglévő emberi jogi eszköztárát; megismétli a Tanácshoz intézett azon felhívását, hogy haladéktalanul folytassa munkáját ebben a kérdésben;

4. kéri, hogy ez a rendszer legyen átfogó, és működjön együtt a meglévő emberi jogi politikákkal és más korlátozó intézkedésekkel, és egészítse ki azokat;

5. hangsúlyozza, hogy a szankciók alkalmazását minden uniós tagállamnak ugyanolyan egységesen kell értelmeznie; úgy véli, hogy a megfelelő intézkedések meghozatalának elmulasztása az emberi jogok tartós megsértése által jellemzett helyzetekben aláásná az EU emberi jogi stratégiáját, szankciókkal kapcsolatos politikáját és hitelességét; meggyőződése, hogy az emberi jogok megsértésére vonatkozó szankciók egységes, átfogó uniós rendszere csökkenteni fogja a szankciókkal kapcsolatos uniós politikán belüli jelenlegi különbségeket, fokozza az átláthatóságot és megerősíti az EU mint globális emberi jogi szereplő fellépését;

6. kiemeli, hogy az emberi jogok súlyos megsértésének alapot kell szolgáltatnia célzott egyedi szankciók alkalmazásához; felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy azonosítsák és egyértelműen körvonalazzák az emberi jogok súlyos megsértését a rendszer hatályának meghatározásakor, beleértve a határokon átnyúló, valamint a szándékosan okozott és visszafordíthatatlan jelentős környezeti károkkal kapcsolatos jogsértéseket is; kiemeli a GSP+ státusz biztosításához szükséges emberi jogi szerződéseket, a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumát és az ezzel kapcsolatos legfontosabb genfi egyezményeket;

7. hangsúlyozza, hogy a célzott szankcióknak magukban kell foglalniuk az emberi jogok súlyos megsértésének elkövetőivel, valamint az esetlegesen érintett felbujtókkal, uszítókkal, segítőkkel és/vagy bűnsegédekkel, valamint szükség esetén közvetlen családtagjaikkal szembeni vízumtilalmat és vagyonuk befagyasztását;

8. hangsúlyozza, hogy a célzott szankciók bevezetése céljából történő jegyzékbe vételt lehetővé tevő feltételeknek jogilag megalapozottnak, világosnak és átláthatónak kell lenniük, valamint jól dokumentált és meggyőző bizonyítékokon, megállapított tényeken és átlátható, jó hírű, független forrásokból származó ellenőrzött információkon kell alapulniuk; hangsúlyozza továbbá, hogy minden megcélzott személy megfelelő eljáráshoz, bírósági felülvizsgálathoz és jogorvoslathoz való jogát a lehető legnagyobb mértékben meg kell védeni; kéri egyértelmű és konkrét referenciaértékek, valamint a szankciók megszüntetésére és a jegyzékből való törlésre vonatkozó módszertan beépítését a rendszerbe;

9. hangsúlyozza, hogy a célzott szankcióknak tényleges és tartós eredmények elérésére kell irányulniuk; felhívja a Bizottságot, hogy végezzen rendszeresen hatásvizsgálatokat és felülvizsgálatokat a rendszer bevezetése után, valamint szorosan kövesse nyomon a jegyzékbe vételt és a jegyzékből való törléseket; ragaszkodik ahhoz, hogy a Parlament e tekintetben gyakoroljon szigorú ellenőrzést;

10. felhívja a Bizottságot, hogy fordítson megfelelő forrásokat és szakértelmet e rendszer végrehajtására és nyomon követésére, miután működésbe lép, valamint fordítson különös figyelmet a jegyzékekkel kapcsolatos nyilvános kommunikációra mind az Unióban, mind az érintett országokban;

11. támogatja a civil társadalmi aktivisták ilyen rendszer létrehozására irányuló erőfeszítéseit és ösztönzi javaslat megvitatását egy lehetséges független, uniós szintű tanácsadó bizottság létrehozására;

12. megjegyzi, hogy az Európa Tanács több tagállama, így Észtország, Lettország, Litvánia, az Egyesült Királyság, Kanada és az Egyesült Államok olyan eszközöket fogadott el, amelyek lehetővé teszik kormányaik számára célzott szankciók alkalmazását az emberi jogok súlyos megsértése esetén;

13. kéri az uniós ombudsman megbízatása kiterjesztésének megfontolását, hogy az magában foglalja az emberi jogok megsértésére vonatkozó szankciók átfogó uniós rendszerét is;

14. hangsúlyozza, hogy többoldalú együttműködésre és az ENSZ-szel együtt végrehajtott összehangolt fellépésre van szükség a szankciók megkerülésének megakadályozása és a nemzetközi joggal összhangban a rendszer végrehajtásának maximalizálása érdekében;

15. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ főtitkárának, valamint az Európa Tanács főtitkárának.

[1] HL C 242., 2018.7.10., 10. o.

[2] Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0434.

[3] Elfogadott szövegek, P8_TA(2019)0115.

[4] HL C 337., 2018.9.20., 82. o.

[5] Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0515.

[6] Tanulmány – „Magánszemélyekkel szembeni célzott szankciók az emberi jogok súlyos megsértése miatt: uniós szintű hatások, tendenciák és kilátások”, Európai Parlament, Külső Politikák Főigazgatósága, Külkapcsolatok Tematikus Főosztálya, 2018. április 26.

[7] HL L 160 I., 2018.6.25., 9. o.

[8] HL C 239. E, 2013.8.20., 11. o..

[9] HL C 295. E, 2009.12.4., 49. o.

Utolsó frissítés: 2019. március 13.Jogi nyilatkozat