Eljárás : 2019/2536(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : B8-0238/2019

Előterjesztett szövegek :

B8-0238/2019

Viták :

PV 17/04/2019 - 25
CRE 17/04/2019 - 25

Szavazatok :

PV 18/04/2019 - 10.20
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2019)0440

<Date>{09/04/2019}9.4.2019</Date>
<NoDocSe>B8-0238/2019</NoDocSe>
PDF 144kWORD 52k

<TitreType>ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY</TitreType>

<TitreSuite>a B8-0019/2019. és B8-0020/2019. számú szóbeli választ igénylő kérdésekhez</TitreSuite>

<TitreRecueil>az eljárási szabályzat 128. cikkének (5) bekezdése alapján</TitreRecueil>


<Titre>a Tanáccsal és a Bizottsággal az Európai Parlament vizsgálati jogáról szóló rendeletre irányuló jogalkotási javaslatról folytatott tárgyalásokról</Titre>

<DocRef>(2019/2536(RSP))</DocRef>


<RepeatBlock-By><Depute>Danuta Maria Hübner</Depute>

<Commission>{AFCO}az Alkotmányügyi Bizottság nevében</Commission>

</RepeatBlock-By>


B8-0238/2019

Az Európai Parlament állásfoglalása a Tanáccsal és a Bizottsággal az Európai Parlament vizsgálati jogáról szóló rendeletre irányuló jogalkotási javaslatról folytatott tárgyalásokról

(2019/2536(RSP))

Az Európai Parlament,

 tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 14. cikkének első bekezdésére,

 tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 226. cikkének harmadik bekezdésére,

 tekintettel az Európai Parlament vizsgálati jogának gyakorlására vonatkozó részletes rendelkezésekről és a 95/167/EK, Euratom, ESZAK európai parlamenti, tanácsi és bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti rendeletre irányuló javaslatról szóló, 2014. április 16-i jogalkotási állásfoglalására[1];

 tekintettel a pénzmosással, az adókikerüléssel és az adókijátszással kapcsolatos vizsgálatot követően a Tanácshoz és a Bizottsághoz intézett 2017. december 13-i ajánlásának vonatkozó bekezdéseire (PANA állásfoglalás, 190–200. bekezdés)[2] és a gépjárműiparban alkalmazott kibocsátásmérés vizsgálatát követően a Tanácshoz és a Bizottsághoz intézett, 2017. április 4-i ajánlására (EMIS állásfoglalás, 76–94. bekezdés)[3],

 tekintettel az Elnökök Értekezletének 2014. szeptember 18-i, az eljárási szabályzat 229. cikke szerinti azon határozatára, hogy az Európai Parlament vizsgálati jogáról szóló rendeletre irányuló, fent említett jogalkotási javaslat tárgyalását az új parlamenti ciklusban is folytassák;

 tekintettel az Alkotmányügyi Bizottságnak a fent említett jogalkotási javaslatról szóló három munkadokumentumára[4],

 tekintettel a Tanács és a Bizottság e jogalkotási javaslattal kapcsolatos aggályaira, amelyeket a Tanács és a Bizottság főtitkárainak az Európai Parlament főtitkárához intézett 2014. április 4-i levelében, valamint a Bizottság első alelnökének 2015. április 28-i, a Tanács luxemburgi elnökségének 2015. szeptember 3-i, a Tanács szlovák elnökségének 2016. október 13-i és a Tanács osztrák elnökségének 2018. október 25-i, az Alkotmányügyi Bizottság elnökéhez intézett leveleikben fejtettek ki,

 tekintettel a 2017. december 13-i plenáris vitára, és különösen a Tanács észt elnöksége és a Bizottság által a 2017. november 29-én Danuta Maria Hübner által az Alkotmányügyi Bizottság nevében a Tanácshoz és a Bizottsághoz intézett, az Európai Parlament vizsgálati jogáról szóló, szóbeli választ igénylő kérdésekre (az eljárási szabályzat 128. cikke) adott válaszokra,

 tekintettel a 2019. ....-i plenáris vitára a 2019. január 22-én az Alkotmányügyi Bizottság nevében Danuta Maria Hübner által a Tanácshoz és a Bizottsághoz intézett, az Európai Parlament vizsgálati jogára vonatkozó jogalkotási javaslatról szóló, szóbeli választ igénylő kérdésekre (az eljárási szabályzat 128. cikke)[5],

 tekintettel az Alkotmányügyi Bizottság állásfoglalási indítványára (B8-0238/2019),

 tekintettel eljárási szabályzata 128. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (2) bekezdésére,

A. mivel az Alkotmányügyi Bizottság (AFCO) által 2015. január 20-án elfogadott első munkaanyag már jelezte, hogy a Tanács és a Bizottság által megfogalmazott „aggályok” „önmagukban nem képeznek leküzdhetetlen akadályt”, az AFCO pedig felismerte, hogy „léteznek alternatív megoldások és rugalmasabb megfogalmazások, amelyek lehetővé tennék, hogy a rendelet ügye elmozduljon a holtpontról”, egyben jelezte és javasolta a Tanács elnökségének és a Bizottságnak a jövőben követendő eljárásra nézve, hogy elsőként politikai tárgyalásokra kerüljön sor, majd azt követően technikai ülésekre;

B. mivel a Tanács az erre az ajánlatra adott válaszában kifejezte a Parlamenttel való együttműködés iránti hajlandóságát és elkötelezettségét, de azzal a feltétellel, hogy a Parlamentnek először kezelnie kell a jogi és intézményi természetű problémákat és alapvető aggályokat;

C. mivel az AFCO bizottság elfogadott egy második munkadokumentumot, amely lehetővé tette az előadó számára, hogy további lépéseket tegyen annak érdekében, hogy a fent említett aggályok kezelése céljából a Tanáccsal és a Bizottsággal tárgyalásokat folytassanak; mivel ennek megfelelően elfogadtak egy új tárgyalási stratégiát, a Tanács és a Bizottság részére pedig 2016. június 30-án megküldtek egy informális irat formájában készült dokumentumot, amely politikai érvekkel alátámasztva ismertette a lehetséges megoldásokat;

D. mivel 2016. október 10-én a három intézmény úgy döntött, hogy a jogi és intézményi kérdések további tisztázása érdekében az egyes intézmények jogi szolgálatai között folytatják az informális eszmecserét; mivel ez lehetővé tette, hogy a Parlament a rendelet szövegének új változatára tegyen javaslatot, és nyitva hagyta a főbb politikai nézeteltéréseket;

E. mivel az elvégzett jogi munka ellenére a Bizottság és a Tanács jogi szolgálatai jogtanácsosainak nem állt módjában hivatalosan támogatni a három intézmény jogi szolgálatai által végzett figyelemre méltó munka eredményeként született dokumentumot, és ezzel ez a fontos jogalkotási ügy lényegében elakadt; mivel ebből következően az AFCO bizottság vezetésével 2017. december 13-án plenáris vitát tartottak két szóbeli választ igénylő kérdés nyomán, amelyet követően az AFCO 2018. május 3-án egy informális dokumentum formájában előterjesztette a javaslat új szövegtervezetét, ezzel hivatalosan eleget téve az AFCO elnöke és az előadó, illetve a Tanács szlovák elnöksége és a Bizottság között 2016. október 10-én elért megállapodásnak, amely rögzítette, hogy „a hivatalos tárgyalások megkezdése érdekében újra kell fogalmazni az EP javaslatát”;

F. mivel a Tanács 2018. október 25-i levelében reagált az új szövegtervezetre, amely a jogi szolgálatok által végzett jogi munkán, a két vizsgálóbizottság (EMIS és PANA) e nyolcadik ciklusban szerzett tapasztalatain, valamint a Parlament által 2014-ben elfogadott javaslaton alapult; mivel válaszában a Tanács hivatalosan felsorolta újabb aggályait, amelyek túllépnek a saját jogi szolgálatának véleményén is, megkérdőjelezve az eddig elvégzett munkát és felsorolva a Parlament előtt álló fő intézményi problémákat, amelyeket nehéz leküzdeni; úgy véli, hogy ezzel az eljárásával a Tanács nem hagy semmilyen mozgásteret a tárgyalások számára, ugyanakkor az informális dokumentum mögött meghúzódó elképzelés az volt, hogy az új szöveg megnyissa az utat a tárgyalások és a politikai párbeszéd előtt;

G. mivel valamennyi törvényhozó kamara elidegeníthetetlen jellemzője, illetve minden erre az elnevezésre méltó demokráciában a hatalmi ágak szétválasztásának alapvető feltétele, hogy a parlament képes legyen a végrehajtó hatalom elszámoltatására azáltal, hogy valódi jogokkal rendelkező vizsgálóbizottságokat hoz létre, amelyek tanúkat idézhetnek meg és dokumentumokat szerezhetnek be;

H. mivel az Európai Unió valamennyi intézménye rendszeresen elkötelezi magát a jóhiszemű együttműködés mellett, amely a szóban forgó rendelet esetében nehezen ismerhető fel;

1. a legmélyebb egyet nem értésének ad hangot a Tanács (és a Bizottság) hozzáállása miatt, amely több mint négy éven át zajló informális találkozókat, valamint levél- és dokumentumváltásokat követően továbbra is akadályozza egy olyan hivatalos ülés megtartását, amelyen politikai szinten meg lehetne vitatni az azonosított problémák lehetséges megoldásait, megtagadva a Tanács elnöksége számára adott politikai felhatalmazás jóváhagyását, amely megnyitná az utat olyan politikai jellegű találkozók előtt, amelyek a legvitatottabb kérdések megoldását célozzák, valamint annak kiderítését, hogy elérhető-e egy megállapodás;

2. kéri a Parlament elnökét, hogy hívja fel a politikai vezetők figyelmét a Parlament azzal kapcsolatos aggályaira, hogy a Tanács és a Bizottság nem tartja tiszteletben az intézményközi együttműködés elvét;

3. javasolja, hogy a Parlament Jogi Bizottsága vizsgálja meg, hogy az intézmények közötti kölcsönös és jóhiszemű együttműködés elvével (az EUSZ 13. cikkének (2) bekezdése) kapcsolatban az Európai Unió Bírósága elé terjeszthető-e kereset, és ezzel összefüggésben végezzen ellenőrizést és számoljon be az e ciklus alatt létrehozott vizsgálóbizottságokra (PANA és EMIS) vonatkozó jelenlegi jogi keretnek a Tanács általi megsértéséről;

4. hangsúlyozza, hogy az EUMSZ 226. cikke, amely jelenlegi megfogalmazása szerint „különleges jogalkotási eljárást” ír elő és a Tanács és a Bizottság egyetértését teszi szükségessé a Parlament vizsgálati jogáról szóló rendelet elfogadásához, nem kötelezi a Tanácsot és a Bizottságot tárgyalások folytatására, mivel csak arra kötelesek, hogy a Parlament javaslatához egyetértésüket adják vagy ezt megtagadják, arra azonban nem, hogy a közös megegyezés érdekében tárgyalásokat folytassanak róla;

5. ajánlja, hogy a Szerződések által a Parlamentre ruházott jogalkotási kezdeményezési jog alapján induló jogalkotási eljárással kapcsolatban a jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodásba bele kellene foglalni – a rendes jogalkotási eljáráshoz hasonlóan – egy, az e kezdeményezésekre vonatkozó jogalkotási menetrend megállapítására vonatkozó igényt; hangsúlyozza továbbá, hogy egy ilyen különleges jogalkotási eljárásnak tiszteletben kell tartania az intézményközi megállapodás azon rendelkezéseit, amelyek mindhárom intézményt kötelezik tárgyalások folytatására;

6. felkéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy abban az esetben, ha a javaslathoz annak jelenlegi formájában nem kívánják egyetértésüket megadni, az újonnan megválasztott Parlamenttel folytassák a tárgyalásokat, figyelembe véve a javaslatnak az informális dokumentumban előterjesztett új szövegtervezetét, amely a három intézmény jogi szolgálatainak munkáján alapul; úgy véli, hogy ez egy rendezettebb és rendszerezettebb szöveg, mint amit 2014-ben fogadtak el, és amely azzal azonos vizsgálati jogköröket tartalmaz, de az elmúlt évek tapasztalatainak és a jelenlegi intézményi realitásnak megfelelően naprakésszé téve;

7. felhívja a politikai pártokat, hogy választási programjaikban fejezzék ki elkötelezettségüket a Parlament vizsgálati jogáról szóló rendeletre irányuló, új és naprakésszé tett javaslat iránt, és felkéri a különböző csúcsjelölteket, hogy nyilvánosan fejezzék ki politikai támogatásukat ezzel az üggyel kapcsolatban;

8. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Unió Bíróságának, valamint a tagállamok parlamentjeinek.

[1] HL C 443., 2017.12.22., 39. o.

[2] HL C 369., 2018.10.11., 132. o.

[3] HL C 298., 2018.8.23., 140. o.

[4] PE544.488v03-00, PE571.670v03-00 and PE630.750v01-00.

[5] O-000003/19 és O-000004/19,

Utolsó frissítés: 2019. április 12.Jogi nyilatkozat