ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY a venezuelai helyzetről
15.7.2019 - (2019/2730(RSP))
az eljárási szabályzat 132. cikkének (2) bekezdése alapján
Anna Fotyga, Hermann Tertsch, Karol Karski, Zdzisław Krasnodębski, Geoffrey Van Orden, Assita Kanko, Ruža Tomašić, Raffaele Fitto, Ryszard Czarnecki, Nicola Procaccini, Raffaele Stancanelli, Carlo Fidanza, Alexandr Vondra, Charlie Weimers
az ECR képviselőcsoport nevében
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B9-0006/2019
B9-0008/2019
Az Európai Parlament állásfoglalása a venezuelai helyzetről
Az Európai Parlament,
– tekintettel a Venezueláról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a venezuelai választásokról szóló, 2018. május 3-i, a Venezuelában, illetve Venezuela Kolumbiával és Brazíliával közös szárazföldi határain kialakult migrációs válságról és humanitárius helyzetről szóló, 2018. július 5-i, a venezuelai helyzetről szóló, 2018. október 25-i, a venezuelai helyzetről szóló, 2019. január 31-iállásfoglalására és a venezuelai szükséghelyzetről szóló, 2019. március 28-i állásfoglalására,
– tekintettel az ENSZ emberi jogi főbiztosa (UNHCHR) Venezueláról szóló, 2019. július 4-i jelentésére,
– tekintettel a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének (alelnök/főképviselő) Venezueláról szóló 2019. január 10-i, 2019. január 26-i, 2019. február 24-i nyilatkozataira és 2019. március 28-i nyilatkozatára,
– tekintettel eljárási szabályzata 132. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel a venezuelaiak számtalan olyan esettel szembesülnek, amikor gazdasági és szociális jogaikat egymással összefüggésben és egyre durvábban megsértik: csökkenő vásárlóerejük miatt nem tudják kielégíteni alapvető szükségleteiket; az erőforrások helytelen elosztása, a korrupció, az állami infrastruktúra karbantartásának hiánya és a súlyos beruházáskorlátozás a közszolgáltatások – például az egészségügyi ellátás, a tömegközlekedés, a villamos energiához, a vízhez és a földgázhoz való hozzáférés – összeomlásához vezetett; valamint az élelmiszerek szűkössége és magas ára miatt a venezuelaiak nehezen férnek hozzá az élelmiszerekhez, ami éhínséghez vezetett;
B. mivel 2019. június 19. és 21. között Michelle Bachelet, az ENSZ emberi jogi főbiztosa látogatást tett Venezuelában, majd jelentést nyújtott be az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának (UNHRC), amely ajánlásokat tartalmazott a venezuelai kormány számára az emberi jogok súlyos megsértésének megállítására és orvoslására vonatkozóan;
C. mivel a Venezuelát elhagyni kényszerült személyek száma 2018 óta drámai mértékben nőtt, és 2019. június 6-ára elérte a 4 milliót; mivel 2019 végére a venezuelaiak kényszerű migrációja meghaladja az 5 millió főt, és ezzel kialakul a világ második legnagyobb migrációs és menekültügyi válsága;
D. mivel Venezuela de facto kormánya aláásta a jogállamiságot, lebontotta a demokratikus intézményeket, és olyan intézkedéseket hozott, amelyek célja a politikai ellenfelek és a kormányt bíráló személyek semlegesítése, elnyomása és kriminalizálása; mivel a rezsim a megfélemlítés és az elrettentés érdekében rendszerszintű eszközként alkalmazza a kínzást;
E. mivel Venezuelában a de facto kormányerők által az elmúlt másfél évben folytatott biztonsági műveletek során közel 7000 személyt öltek meg bírósági eljárás nélkül; mivel a tiltakozások alatt bírósági eljárás nélkül megölt személyek családját továbbra is megfosztják az igazsághoz, az igazságszolgáltatáshoz és a kártérítéshez való joguktól;
F. mivel 22 parlamenti képviselőt – köztük a nemzetgyűlés elnökét – megfosztottak parlamenti mentelmi jogától; mivel 2 parlamenti képviselőt fogva tartanak, 16 képviselő pedig nagykövetségeken kért védelmet, elhagyta az országot vagy rejtőzködik;
G. mivel a 2018. május 16-án Nicolás Maduro de facto elnök és az ellenzéki erők közötti, Norvégia közbenjárásával megvalósult közvetítési párbeszéd nem tudott megoldást találni a válságra; mivel 2019. július 8-án folytatódott a párbeszéd Barbadoson, annak ellenére, hogy a de facto kormány nem tett eleget egyetlen olyan követelménynek sem, amely javítaná a párbeszédet célzó kísérletet;
H. mivel 2019. január 23-án Juan Guaidó, a nemzetgyűlés legitim módon és demokratikusan megválasztott elnöke a venezuelai alkotmány 233. cikkével összhangban letette az esküt Venezuela ideiglenes elnökeként;
I. mivel a hivatalos erők és a félkatonai csoportok fellépéseik során fokozott kegyetlenkedést alkalmaztak, amint azt Rafael Acosta kapitány halált okozó megkínzása, illetve a főzéshez szükséges gáz hiánya ellen az édesanyjával együtt tiltakozó, 16 éves Rupo Velandria megvakítása bizonyítja;
1. ismételten mély aggodalmának ad hangot a venezuelai súlyos szükséghelyzet miatt, amely súlyosan veszélyezteti az ország polgárainak életét és jogait;
2. elítéli az erőszakos elnyomást és az erőszakot, amelynek következtében emberek meghaltak és megsérültek; szolidaritását fejezi ki Venezuela népével;
3. felhívja a figyelmet arra, hogy Nicolás Maduro és az illegitim rezsimjét szolgáló biztonsági erők közvetlenül felelősek az erőszak annak érdekében történő válogatás nélküli alkalmazásáért, hogy elnyomják a demokratikus átmenet folyamatát és a jogállamiság helyreállítását Venezuelában;
4. elítéli a bűnüldöző szervek tagjai által elkövetett visszaéléseket és a biztonsági erők által alkalmazott brutális elnyomást; felszólít egy pártatlan és független nemzeti mechanizmus létrehozására, amely egy átmeneti kormány égisze alatt működik a nemzetközi közösség támogatásával, és kivizsgálja a biztonsági műveletek során végrehajtott, bírósági eljárás nélküli kivégzéseket annak biztosítása érdekében, hogy a felelősöket felelősségre vonják, és hogy az áldozatok hozzátartozói jogorvoslatot kapjanak, és számukra védelmet biztosítsanak a megfélemlítés és a megtorlások ellen;
5. elítéli az élelemhez és az orvosi ellátáshoz való jog megsértését; sürgősen felszólít az élelmiszer-, gyógyszer- és egészségügyi szolgáltatások biztosításának és hozzáférhetőségének garantálására, különös tekintettel az anyákat és a gyermekeket érintő szolgáltatásokra;
6. hangsúlyozza, hogy meg kell szüntetni, el kell ítélni és szankcionálni kell a politikai okokból történő üldözés és szelektív elnyomás minden formáját; felszólít a szabadságától önkényesen megfosztott valamennyi személy szabadon bocsátására;
7. felhívja a figyelmet az egész térséget érintő egyre súlyosabb migrációs válságra, és elismeri a szomszédos országok által tett erőfeszítéseket és az általuk tanúsított szolidaritást; kéri, hogy a Bizottság továbbra is működjön együtt ezekkel az országokkal, biztosítva nemcsak a humanitárius segítségnyújtást, hanem az uniós fejlesztési politikán keresztül juttatott további forrásokat is;
8. javasolja, hogy a két fél állapodjon meg egy ideiglenes kormányról, amely megteremtheti a tisztességes választásokhoz szükséges feltételeket, hogy sikeres legyen a párbeszéd, és szabad választásokra kerülhessen sor – mindez a Maduro kormány idején lehetetlen volt;
9. kitart amellett, hogy a párbeszéd egyetlen célja csak az lehet, hogy olyan békés megoldást találjanak, amely megszünteti a diktatúrát, feloldja a jelenlegi válságot, és véget vet a venezuelai nép szenvedésének;
10. felszólít arra, hogy vezessenek be olyan feltételeket, amelyek egy átmeneti kormány alatt szabad, átlátható és hiteles elnökválasztást eredményeznek meghatározott menetrend alapján, biztosítva valamennyi szereplő számára a tisztességes feltételeket, az átláthatóságot és a hiteles nemzetközi megfigyelők jelenlétét;
11. felszólítja a Tanácsot, hogy vezessen be további szankciókat az emberi jogok megsértéséért és az elnyomásért felelős illegitim állami hatóságok és személyek külföldi eszközeire vonatkozóan; úgy véli, hogy az uniós hatóságoknak korlátozniuk kell ezen személyek, valamint közeli hozzátartozóik mozgását, be kell fagyasztaniuk pénzeszközeiket, és fel kell függeszteniük vízumaikat;
12. kéri az alelnököt/főképviselőt, hogy vállaljon vezető szerepet az EU venezuelai helyzettel kapcsolatos politikájában együttműködve a Lima-csoport által képviselt, a régió demokratikus országaiból álló kapcsolattartó csoporttal;
13. aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a kubai rendőrség és a katonai hírszerző szolgálat stratégiai szerepet játszott Maduro törvénytelen rendszerének fennmaradásában, ami Venezuelában tömeges külföldi, politikai és katonai beavatkozást eredményezett;
14. aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy Oroszország támogatja a venezuelai rezsimet, és különösen amiatt, hogy műszaki és katonai szakértőket és tanácsadókat küldött; elítéli ezt a venezuelai belügyekbe való jogellenes beavatkozást;
15. teljes mértékben támogatja a Nemzetközi Büntetőbíróság (NBB) részéről a venezuelai rezsim által elkövetett súlyos bűncselekmények és elnyomó intézkedések ügyében folytatott nyomozást; sürgeti az EU-t, hogy csatlakozzon a Nemzetközi Büntetőbíróság részes államainak kezdeményezéséhez a Maduro de facto kormánya által elkövetett, emberiesség elleni bűncselekmények kivizsgálásának megindítása érdekében, azzal a céllal, hogy a felelősöket felelősségre vonják;
16. támogatja azt a kezdeményezést, hogy vizsgálóbizottságot állítsanak fel a UNHCR-rel együtt annak megállapítása érdekében, hogy mely személyek felelősek az emberi jogok venezuelai rendszerszintű megsértéséért;
17. sürgeti Venezuela de facto kormányát, hogy haladéktalanul tegyen eleget az emberi jogok venezuelai helyzetéről szóló UNHCHR-jelentésben foglalt ajánlásoknak;
18. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az alelnöknek/főképviselőnek, a Venezuelai Bolivári Köztársaság és a nemzetgyűlés ideiglenes elnökének, a Lima-csoport országai kormányainak és parlamentjeinek, az Euro–Latin-amerikai Parlamenti Közgyűlésnek, valamint az Amerikai Államok Szervezete főtitkárának.