Eljárás : 2019/2819(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : B9-0097/2019

Előterjesztett szövegek :

B9-0097/2019

Viták :

PV 18/09/2019 - 17
CRE 18/09/2019 - 17

Szavazatok :

PV 19/09/2019 - 7.5
CRE 19/09/2019 - 7.5
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P9_TA(2019)0021

<Date>{17/09/2019}17.9.2019</Date>
<NoDocSe>B9-0097/2019</NoDocSe>
PDF 153kWORD 53k

<TitreType>ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY</TitreType>

<TitreSuite>benyújtva a Tanács és a Bizottság nyilatkozatait követően</TitreSuite>

<TitreRecueil>az eljárási szabályzat 132. cikkének (2) bekezdése alapján</TitreRecueil>


<Titre>a II. világháború kezdetének 80. évfordulójáról és az európai emlékezés fontosságáról Európa jövője szempontjából</Titre>

<DocRef>(2019/2819(RSP))</DocRef>


<RepeatBlock-By><Depute>Michael Gahler, Andrius Kubilius, Rasa Juknevičienė, Željana Zovko, David McAllister, Antonio Tajani, Sandra Kalniete, Traian Băsescu, Radosław Sikorski, Andrzej Halicki, Andrey Kovatchev, Ewa Kopacz, Kinga Gál, Vangelis Meimarakis, Lukas Mandl, György Hölvényi, Alexander Alexandrov Yordanov, Andrea Bocskor, Inese Vaidere, Elżbieta Katarzyna Łukacijewska, Vladimír Bilčík, Ivan Štefanec</Depute>

<Commission>{PPE}a PPE képviselőcsoport nevében</Commission>

</RepeatBlock-By>

Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B9-0097/2019

B9-0097/2019

Az Európai Parlament állásfoglalása a II. világháború kezdetének 80. évfordulójáról és az európai emlékezés fontosságáról Európa jövője szempontjából

(2019/2819(RSP))

Az Európai Parlament,

 tekintettel az emberi jogok egyetemes elveire és az Európai Unió mint közös értékeken alapuló közösség alapvető elveire,

 tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, melyet az ENSZ Közgyűlése 1948. december 10-én fogadott el,

 tekintettel a második világháború 1945. május 8-i európai befejeződésének hatvanadik évfordulójáról szóló, 2005. május 12-i állásfoglalására[1],

 tekintettel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének a kommunista totalitárius rendszerek által elkövetett bűnök nemzetközi elítélésének szükségességéről szóló, 2006. január 26-i 1481. számú állásfoglalására,

 tekintettel a rasszizmus és az idegengyűlölet egyes formái és megnyilvánulásai elleni, büntetőjogi eszközökkel történő küzdelemről szóló, 2008. november 28-i 2008/913/IB kerethatározatra[2],

 tekintettel az európai lelkiismeretről és a kommunizmusról szóló, 2008. június 3-i prágai nyilatkozatra,

 tekintettel augusztus 23-ának a sztálinizmus és a nácizmus áldozatainak európai emléknapjává történő nyilvánításáról szóló, 2008. szeptember 23-i nyilatkozatára[3],

 tekintettel az európai lelkiismeretről és a totalitarizmusról szóló, 2009. április 2-i állásfoglalására[4],

 tekintettel az európai totalitárius rendszerek által elkövetett bűncselekmények emlékezetéről szóló, 2010. december 22-i bizottsági jelentésre (COM(2010)0783),

 tekintettel a Tanácsnak az európai totalitárius rendszerek által elkövetett bűncselekményekre való emlékezésről szóló, 2011. június 9–10-i következtetéseire,

 tekintettel a totalitárius rendszerek áldozatainak emléknapja alkalmából kiadott 2011. augusztus 23-i Varsói Nyilatkozatra,

 tekintettel az uniós tagállamok kormányai képviselőinek a kommunizmus áldozatairól való megemlékezésről szóló, 2018. augusztus 23-i közös nyilatkozatára,

 tekintettel a kommunista totalitárius rendszerek által elkövetett bűnök tekintetében több nemzeti parlament által elfogadott állásfoglalásokra és nyilatkozatokra,

 tekintettel eljárási szabályzata 132. cikkének (2) bekezdésére,

A. mivel ebben az évben, 2019-ben volt a példátlan mértékű emberi szenvedéshez és Európa országainak sok évtizedig tartó megszállásához vezető II. világháború kitörésének 80. évfordulója;

B. mivel 80 évvel ezelőtt – 1939. augusztus 23-án – a kommunista Szovjetunió és a náci Németország aláírták a Molotov–Ribbentrop-paktumként ismert megnemtámadási szerződést és annak titkos jegyzőkönyveit, ezáltal felosztva Európát és független államok területét a két totalitárius rendszerhez tartozó érdekszférákra, valamint kikövezve az utat a második világháború kitörése felé;

C. mivel a Molotov–Ribbentrop-paktum, majd azt követően az 1939. szeptember 28-i német–szovjet barátsági és határszerződés közvetlen következményeként a Lengyel Köztársaságot előbb Hitler, majd két héttel később Sztálin is megtámadta, ezzel egyértelműen véget vetve Lengyelország függetlenségének, és korábban nem látott mértékű tragédiát okozva a lengyel nemzetnek; mivel ennek további következményeként 1939. november 30-án a kommunista Szovjetunió fegyveres támadást indított Finnország ellen, majd 1940 júniusában elfoglalta és magához csatolta Románia egyes részeit (amelyek soha nem kerültek vissza), valamint erővel magához csatolta a független litván, lett és észt köztársaságot;

D. mivel a náci Németország szövetségeseként és partnereként a kommunista Szovjetunió politikai és gazdasági értelemben hozzájárult ahhoz, hogy Hitler meghódítsa Nyugat-Európát azzal, hogy a háború első 22 hónapjában biztos háttérterületet, sokféle stratégiai árucikket, többek között olajat és gabonát, valamint politikai támogatást biztosított számára például azáltal, hogy elrendelte, hogy a francia kommunisták ne álljanak ellen a náci megszállásnak;

E. mivel a Kreml vezetőinek stratégiai célja az volt, hogy előmozdítsák a világméretű kommunista forradalmat azáltal, hogy háborút szítanak a náci Németország és a nyugati szövetségesek között, hogy a két fél addig gyengítse egymást, amíg készen állnak az elszovjetesítésre – ezeket a terveket Sztálin titkos beszédben ismertette a Politbüróval 1939. augusztus 19-én;

F. mivel a náci rendszer bukása és a második világháború lezárulta után egyes európai országok élvezték a háború utáni újjáépítést és a megbékélést, miközben mások továbbra is szovjet megszállás és kommunista diktatúra alatt maradtak fél évszázadon keresztül, megfosztva a szabadságtól, a szuverenitástól, a méltóságtól, az emberi jogoktól és a társadalmi-gazdasági fejlődéstől;

G. mivel a náci rezsim bűneit a nürnbergi perekben már megtárgyalták és az elkövetőket megbüntették; mivel továbbra is sürgető szükség van a teljes körű figyelemfelhívásra, valamint a sztálinizmus és a kommunista diktatúrák által elkövetett bűnök erkölcsi és jogi megítélésére;

H. mivel egyes uniós tagállamokban a kommunista rendszert törvényben „bűnös rendszernek”, a kommunista pártot pedig „bűnszervezetnek” nyilvánították;

I. mivel a 2004-es uniós csatlakozási folyamat a szovjet megszállástól és kommunista diktatúrától egykor szenvedő egyes európai országok számára az európai családba történő visszatérést jelképezi, ahová tartoznak;

J. mivel a totalitárius rendszerek áldozataira való emlékezés és a kommunista, náci és más diktatúrák által elkövetett bűncselekmények közös európai örökségének elismerése és tudatosítása létfontosságú Európa egysége és népei számára, valamint ahhoz, hogy Európa ellen tudjon állni a ma jelentkező külső fenyegetéseknek;

K. mivel az Észtország, Lettország és Litvánia helyzetéről szóló történelmi, 1983. január 13-án – ezen országok 45 állampolgára által aláírt „balti kérésre” válaszul – elfogadott állásfoglalásában[5] az Európai Parlament elítélte azt a tényt, hogy a Molotov–Ribbentrop-paktum aláírását követően a Szovjetunió 1940-ben elfoglalta ezeket a korábban független és semleges országokat, és megszállásuk az említett állásfoglalás időpontjában is folytatódott;

L. mivel 30 évvel ezelőtt, 1989. augusztus 23-án a Molotov–Ribbentrop-paktum 50. évfordulóján és a totalitárius rendszerek áldozataira való megemlékezésként sor került a „Balti út” példa nélküli rendezvényére, amelyen 2 millió litván, lett és észt ember vett részt, akik egymás kezét fogva élőláncot alkottak a három nemzetet átívelve Vilniustól Rigán át Tallinnig;

1. hangsúlyozza, hogy a második világháború – Európa történelmének legpusztítóbb háborúja – az 1939. augusztus 23-i hírhedt német-szovjet megnemtámadási szerződés (a Molotov–Ribbentrop-paktum) és az ahhoz csatolt titkos jegyzőkönyvek közvetlen következményeként robbant ki, amelyek Európát két befolyási övezetre osztották két totalitárius rendszer között, amelyek célja a világ meghódítása volt;

2. emlékeztet arra, hogy a náci és kommunista rendszerek a XX. században az emberi történelemben soha nem látott mértékben tömeggyilkosságokat, népirtást, deportálásokat követtek el, valamint emberi életeket vettek el; emlékeztet a náci rezsim által elkövetett holokauszt szörnyű bűntettére;

3. mély tiszteletét fejezi ki e totalitárius rendszerek minden egyes áldozata iránt, és felhívja az európai intézményeket és szereplőket, hogy tegyenek meg mindent az emlékezés biztosítása és a totalitárius rendszerek által elkövetett, emberiesség elleni borzalmas bűncselekmények és rendszerszerű súlyos emberi jogi jogsértések megfelelő elítélésének, valamint annak garantálása érdekében, hogy ilyen bűncselekményekre soha többé ne kerülhessen sor;

4. a lehető leghatározottabban elutasítja a totalitárius náci és kommunista rendszerek által elkövetett fegyveres támadásokat, emberiesség elleni bűncselekményeket és az emberi jogok tömeges megsértését;

5. felhívja az uniós tagállamokat, hogy egyértelműen és elvi alapon ítéljék el a totalitárius náci és kommunista rendszerek által elkövetett bűncselekményeket és fegyveres támadásokat;

6. aggodalmát fejezi ki a szélsőjobboldali és szélsőbaloldali mozgalmak tagállamokban való megerősödése miatt;

7. felhívja a tagállamokat, hogy augusztus 23-án ünnepeljék meg a totalitárius rendszerek áldozatainak európai emléknapját mind uniós, mind kormányzati szinten, és növeljék a fiatalabb nemzedékek tájékozottságát, biztosítva, hogy a totalitárius rendszerek történelme és következményeinek elemzése szerepeljen minden európai iskola tantervében és tankönyveiben;

8. felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson hatékony támogatást a történelmi emlékezet és megemlékezés előmozdítását célzó projektekhez a tagállamokban, illetve az Európai Emlékezet és Lelkiismeret Platformjának tevékenységeihez, valamint juttasson forrásokat az Európa a polgárokért programnak a totalitarizmus áldozatairól való megemlékezés és emlékezetük megőrzésének támogatása érdekében;

9. rámutat, hogy az EU-hoz és a NATO-hoz való csatlakozásuk fényében a kelet- és közép-európai országok nemcsak visszatértek a szabad, demokratikus országok európai családjába, hanem az EU segítségével korábban nem tapasztalt sikereket értek el a reformok végrehajtása és a társadalmi-gazdasági fejlődés előmozdítása terén; hangsúlyozza azonban, hogy az európai béke- és integrációs folyamat nem lesz teljes addig, amíg az európai reformok útját választó valamennyi európai ország, így Ukrajna, Moldova és Grúzia nem lesz az EU teljes jogú tagja;

10. úgy ítéli meg, hogy példaértéke miatt Ukrajna, Grúzia és Moldova sikere – amelyet csak az európai uniós integrációs folyamat révén lehet biztosítani – lesz a leghatékonyabb eszköz Oroszország pozitív átalakulásának elősegítésére, amely a maga részéről lehetővé tenné, hogy Oroszország végleg túllépjen a Molotov–Ribbentrop-paktum tragikus következményein;

11. fenntartja, hogy továbbra is Oroszország a kommunista totalitárius rendszerek legnagyobb áldozata, és hogy demokratikus állammá való átalakulása mindaddig késlekedni fog, amíg a kormány, a politikai elit és a politikai propaganda továbbra is tisztára mossa a kommunista bűncselekményeket, és dicsőíti a szovjet totalitárius rendszert; ezért felhívja az orosz társadalom minden részét, hogy zárja le tragikus múltját;

12. mélyen aggódik Oroszország mai vezetésének azon törekvései miatt, hogy eltorzítsák a történelmi tényeket és tisztára mossák a szovjet totalitárius rendszer által elkövetett bűncselekményeket; ezeket a kísérleteket a demokratikus Európa ellen viselt és földrészünket megosztani szándékozó információs háború veszélyes alkotóelemének tekinti; ezért felhívja a Bizottságot, hogy határozottan lépjen fel e törekvésekkel szemben;

13. felhívja a figyelmet a kommunista totalitárius rendszerek jelképeinek folytatódó használatára közterületeken és kereskedelmi célokból, emlékeztetve arra, hogy számos európai ország betiltotta a náci és kommunista jelképek használatát;

14. megjegyzi, hogy egyes tagállamokban az ugyanezen országokat korábban megszálló szovjet hadsereget dicsőítő szobrok és emlékművek közterületeken (parkokban, terek, utcák stb.) való további jelenléte megteremti a feltételeket a II. világháború következményeivel kapcsolatos igazság eltorzítására és a totalitárius politikai rendszer hirdetésére;

15. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

[1] HL C 92. E, 2006.4.20., 392. o.

[2] HL L 328., 2008.12.6., 55. o.

[3] HL C 8. E, 2010.1.14., 57. o.

[4] HL C 137. E, 2010.5.27., 25. o.

[5] HL C 42., 1983.2.14., 77. o.

Utolsó frissítés: 2019. szeptember 18.Jogi nyilatkozat