Eljárás : 2019/2755(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : B9-0130/2019

Előterjesztett szövegek :

B9-0130/2019

Viták :

PV 23/10/2019 - 18
CRE 23/10/2019 - 18

Szavazatok :

PV 24/10/2019 - 8.9
CRE 24/10/2019 - 8.9
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :


<Date>{21/10/2019}21.10.2019</Date>
<NoDocSe>B9‑0130/2019</NoDocSe>
PDF 145kWORD 46k

<TitreType>ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY</TitreType>

<TitreSuite>a B9‑0052/2019. és B9‑0053/2019. számú szóbeli választ igénylő kérdésekhez</TitreSuite>

<TitreRecueil>az eljárási szabályzat 136. cikkének (5) bekezdése alapján</TitreRecueil>


<Titre>a Földközi-tengeren zajló kutatás-mentésről</Titre>

<DocRef>(2019/2755(RSP))</DocRef>


<RepeatBlock-By><Depute>Nicola Procaccini</Depute>

<Commission>{ECR}az ECR képviselőcsoport nevében</Commission>

</RepeatBlock-By>


B9‑0130/2019

Az Európai Parlament állásfoglalása a Földközi-tengeren zajló kutatás-mentésről

(2019/2755(RSP))

Az Európai Parlament,

 tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezetének Tengerjogi Egyezményére (UNCLOS),–

 tekintettel a tengeri felkutatásról és mentésről szóló nemzetközi egyezményre (a továbbiakban: a SAR-egyezmény),

 tekintettel a jogellenes be- és átutazáshoz, valamint a jogellenes tartózkodáshoz történő segítségnyújtás elleni küzdelem büntetőjogi keretének megerősítéséről szóló, 2002/946/IB tanácsi kerethatározatra[1],

 tekintettel a jogellenes be- és átutazáshoz, valamint a jogellenes tartózkodáshoz történő segítségnyújtás meghatározásáról szóló, 2002. november 28-i 2002/90/EK tanácsi irányelvre[2] (segítségnyújtási irányelv),

 tekintettel az Európai Tanács migrációról szóló, 2018. június 28-i következtetéseire,

 tekintettel a földközi-tengeri keresés és mentés tárgyában a Tanácshoz intézett kérdésekre (O-000024/2019 – B9‑0052/2019 és O-000025 – B9‑0053/2019),

 tekintettel eljárási szabályzata 136. cikkének (5) bekezdésére és 132. cikkének (2) bekezdésére,

A. mivel a Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) adatai szerint a Földközi-tengeren bekövetkezett halálesetek száma az elmúlt évben csökkent (2019. január 1. és október 2. között 1041 eset, szemben 1890 esettel a 2018. év azonos időszakában);

B. mivel az UNCLOS 19. cikke (2) bekezdésének g) pontja szerint egy idegen hajó áthaladását a parti állam békéjét, nyugodt rendjét vagy biztonságát sértőnek kell tekinteni bármely árucikknek, valutának vagy személynek a parti állam vám-, pénzügyi, bevándorlási vagy egészségügyi törvényeivel és rendelkezéseivel ellentétes be- vagy kirakodása esetén;

C. mivel a SAR-egyezmény melléklete 1. fejezetének 1.3.13. pontja szerint a „veszélyhelyzeti időszak” olyan helyzet, amikor ésszerűen bizonyos, hogy egy hajót vagy személyt súlyos és azonnali veszély fenyeget, és azonnali segítségre van szüksége;

D. mivel a SAR-egyezmény melléklete 2. fejezetének 2.3.2. pontja szerint a mentési koordinációs központok és mentési alközpontok az egyedüli arra jogosult szervek, hogy biztosítsák egy meghatározott felkutatási és mentési körzetből érkező vészjelzések fogadását;

E. mivel a Földközi-tengeren tevékenységet folytató minden hajó köteles tiszteletben tartani a vonatkozó nemzetközi egyezményeket és nemzeti jogszabályokat;

F. mivel az ENSZ menekültügyi főbiztosa (UNHCR) szerint 2019. szeptember 27-ig a líbiai parti őrség 6889 személyt mentett meg vagy tartóztatott fel a tengeren, és vitt vissza Líbiába; mivel az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága orvosi segítséget és alapvető segélyszállítmányokat biztosított a partra szálló személyek számára;

G. mivel a 2019. szeptember 30-ig terjedő időszakban 33 országból 7759 migráns kapott a Nemzetközi Migrációs Szervezettől önkéntes humanitárius visszatérési támogatást annak érdekében, hogy Líbiából visszatérjenek származási országukba, és közülük 7077 migráns az Uniós Szükséghelyzeti Alap Afrikáért támogatásával részesült segítségben;

H. mivel 2019. szeptember 26-án az UNHCR 66 kiszolgáltatott helyzetben lévő menekültet és menedékkérőt evakuált Líbiából a ruandai Kigaliba az újonnan létrehozott szükséghelyzeti tranzitmechanizmus révén;

I. mivel az olasz belügyminisztérium adatai szerint 2019. szeptember 29-ig Olaszország felé Tunézia volt a legfőbb kiindulási ország;

J. mivel a 2019. szeptember 23-án Máltán aláírt, ellenőrzött sürgősségi eljárásról szóló közös szándéknyilatkozat határozatlan kötelezettségvállalás egy kiszámíthatóbb és hatékonyabb ideiglenes szolidaritási mechanizmus mellett, amely biztosítja, hogy a hajók által a nyílt tengeren felvett migránsok partra szállhassanak; mivel ezt jelenleg igen korlátozott számú tagállam támogatja;

K. mivel a jogellenes be- és átutazáshoz, valamint a jogellenes tartózkodáshoz történő segítségnyújtás elleni küzdelem büntetőjogi keretének megerősítéséről szóló 2002/946/IB kerethatározat büntetőjogi szankciókkal kapcsolatos minimumszabályokat rögzít a 2002/90/EK tanácsi irányelvben meghatározott jogellenes beutazáshoz történő segítségnyújtásra vonatkozóan még arra az esetre is, ha azt nem anyagi haszonszerzés céljából követik el, és kiterjeszti a szabályokat a jogellenes átutazásra, valamint a felbujtókra és a bűnsegédekre is;

L. mivel a 2002/90/EK tanácsi irányelv szerint segítségnyújtónak minősül bárki, aki szándékosan segítséget nyújt olyan személynek, aki nem állampolgára egyik tagállamnak sem, abban, hogy az érintett állam külföldiek be-, illetve átutazásáról szóló jogszabályainak megsértésével egy tagállam területére beutazzon, illetve azon átutazzon; mivel az uniós jog szerint a jogellenes migrációhoz való segítségnyújtás nem feltétlenül kapcsolódik anyagi haszonszerzéshez;

M. mivel az embercsempészek üzleti modelljei visszaélnek a nemzetközi jog kutatásra és mentésre (SAR) vonatkozó szabályaival, és bűncselekmények elkövetése céljából kihasználják a nem kormányzati szervek tulajdonában lévő magánhajók földközi-tengeri jelenlétét; mivel az embercsempészek rendkívül gyorsan reagálnak akár az európai, akár a nemzeti szintű politikai események alakulására;

N. mivel az embercsempészek üzleti modelljének végleges megsemmisítése és ezzel a tragikus halálesetek megelőzése, valamint a veszélyes utazásokra ösztönző tényezők megszüntetése érdekében a Tanácsnak és a Bizottságnak az érintett harmadik országokkal, az UNHCR-rel és a Nemzetközi Migrációs Szervezettel szorosan együttműködve gyorsan meg kell vizsgálnia a menedékkérelmek elbírálására szolgáló regionális központok koncepcióját, a Tanács 2018. június 28-i következtetéseivel összhangban;

O. mivel a kutatás-mentésre vonatkozó állandó megközelítés kialakítása és a tengerből kimentettekre vonatkozó állandó elosztási mechanizmus kidolgozása olyan jelentős, nem szándékolt ösztönző tényezők, amelyek több migránst bátorítanak arra, hogy megkíséreljék a veszélyes tengeri átkelést, és ezáltal több tragikus és szükségtelen halálesethez vezetnek;

P. mivel a nemzetközi védelemre valóban rászorulók számára a nem biztonságos migrációs útvonalakkal szemben valós alternatívát jelentenek a nemzeti és önkéntes áttelepítési programok;

Q. mivel Afrika fejlődésének hosszú távú, az illegális migráció kiváltó okait kezelő megközelítése csökkentené az útra kelő gazdasági és a klímamenekültek számát;

1. emlékeztet arra, hogy a veszélyhelyzetben lévő személyeknek való segítségnyújtás nemzetközi tengerjogi kötelezettség; felhívja a kutatási-mentési műveleteket végző állami és magánhajókat, hogy tegyenek eleget az illetékes mentési koordinációs központ utasításainak, és működjenek együtt mind a tagállami hatóságokkal, mind a Frontexszel a migránsok életének és a tagállamok biztonságának megfelelő védelme érdekében;

2. felhívja a Földközi-tengeren kutatási és mentési műveletekben részt vevő összes szereplőt, hogy továbbítsák a tengeren bajba jutott emberekre vonatkozó információkat a kutatás-mentésért felelős illetékes hatóságoknak;

3. emlékeztet arra, hogy a tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a 2002/90/EK irányelv 1. és 2. cikkében meghatározott jogsértéseket olyan hatékony, arányos és visszatartó erejű büntetőjogi szankciókkal büntessék, amelyek kiadatáshoz is vezethetnek;

4. emlékeztet arra, hogy az illegális migrációhoz való segítségnyújtásra vonatkozó uniós jogszabályok értelmében a tagállamoknak joguk van esetről esetre megvizsgálni, hogy a magánhajók által végzett kutatási-mentési műveletek tisztán humanitárius segítségnyújtásnak minősülnek-e;

5. felhívja a tagállamokat, hogy a nem kormányzati szervezetek hajóinak lajstromozását tegyék a lehető legátláthatóbbá annak garantálása érdekében, hogy egyértelmű információk álljanak rendelkezésre finanszírozási forrásaikról;

6. emlékeztet arra, hogy a tagállamok teljes mértékben jogosultak nemzeti joguk alkalmazására annak értékelése során, hogy engedélyezik-e a nem kormányzati szervezetek hajóinak belépését kikötőikbe;

7. emlékeztet arra, hogy a helyszínen tevékenykedő nemzetközi szervezetek proaktív munkát végeznek annak érdekében, hogy gyorsan evakuálják a líbiai idegenrendészeti fogdákban tartózkodó, nemzetközi védelemre szoruló személyeket, továbbá hogy ugyanezen szervezetek jelenleg kísérleti projekteket hajtanak végre abból a célból, hogy a nemzetközi védelemre nem szoruló személyek visszatérjenek származási országukba;

8. rámutat arra, hogy a líbiai idegenrendészeti fogdákból evakuált migránsok vagy a tagállamoktól eltérő harmadik országokban kaphatnak védelmet, vagy biztonságosan visszatérhetnek ilyen országokba;

9. rámutat, hogy a tengeri halálesetek száma csak úgy csökkenthető, ha megakadályozzák a veszélyes úton való elindulást;

10. felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy az embercsempészek üzleti modelljének végleges felszámolása érdekében az érintett harmadik országokkal, valamint az UNHCR-rel és a Nemzetközi Migrációs Szervezettel szorosan együttműködve mielőbb vizsgálják meg a menedékkérelmek elbírálására szolgáló regionális központokra vonatkozó elképzelést;

11. felszólítja a tagállamokat, hogy fokozzák arra irányuló erőfeszítéseiket, hogy önkéntes áttelepítési programokat hozzanak létre a nem biztonságos migrációs útvonalak alternatívájaként annak érdekében, hogy a valóban nemzetközi védelemre szoruló migránsok eljussanak az Európai Unióba;

12. felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot észszerű és megvalósítható politikákra annak biztosítása érdekében, hogy csak a valóban nemzetközi védelemre szoruló migránsok jöjjenek az Európai Unióba, és biztonságos útvonalakon;

13. felszólítja a Bizottságot, hogy konstruktívan működjön együtt a fő származási és tranzitországnak számító harmadik országokkal olyan hosszú távú megoldások végrehajtása céljából, amelyek a gazdasági és a klímamigráció kiváltó okait kezelik;

14. felkéri a tagállamokat, hogy vegyék fontolóra egy Líbiából való kilépéseket figyelő, strukturáltabb felügyeleti rendszer létrehozását, továbbá hogy vizsgálják meg egy tengeri blokád lehetőségét a líbiai partoknál az embercsempészek büntetendő cselekményeinek megállítása céljából;

15. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak, a Tanácsnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, a Frontexnek, az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatalnak, az Europolnak, valamint a Nemzetközi Migrációs Szervezetnek.

 

[1] HL L 328., 2002.12.5., 1. o.

[2] HL L 328., 2002.12.5., 17. o.

Utolsó frissítés: 2019. október 23.Jogi nyilatkozat