ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY a Földközi-tengeren zajló kutatás-mentésről
21.10.2019 - (2019/2755(RSP))
az eljárási szabályzat 136. cikkének (5) bekezdése alapján
Lena Düpont
a PPE képviselőcsoport nevében
B9-0132/2019
Az Európai Parlament állásfoglalása a Földközi-tengeren zajló kutatás-mentésről
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezete 1951. évi genfi egyezményére és különösen annak 33. cikkére, a menekültek jogállására vonatkozó 1967. évi jegyzőkönyvre, az ENSZ 1982. évi Tengerjogi Egyezményére (UNCLOS), az „Életbiztonság a tengeren” tárgyú 1974. évi nemzetközi egyezményre (SOLAS-egyezmény), valamint a tengeri kutatás-mentésről szóló, módosított 1979. évi nemzetközi egyezményre,
– tekintettel az ellenőrzött sürgősségi eljárásról szóló, 2019. szeptember 23-i közös szándéknyilatkozatra – a tagállamok kiszámítható, ideiglenes szolidaritási mechanizmusra vonatkozó önkéntes kötelezettségvállalásai (Németország, Franciaország, Olaszország és Málta részéről az EU Tanácsának finn elnöksége és a Bizottság jelenlétében),
– tekintettel a migránscsempészet elleni uniós cselekvési tervet (2015–2020) létrehozó, 2015. május 27-i bizottsági közleményre (COM(2015)0285),
– tekintettel az áthelyezés megvalósításáról szóló 2017. május 18-i állásfoglalására[1],
– tekintettel a humanitárius segítségnyújtás bűncselekménynek történő minősítésének megelőzésérére vonatkozóan a tagállamoknak szóló iránymutatásokról szóló 2018. július 5-i állásfoglalására[2];
– tekintettel a földközi-tengeri keresés és mentés tárgyában a Tanácshoz (O-000024/2019 – B9-0052/2019) és a Bizottsághoz (O-000025/2019 – B9-0053/2019) intézett kérdésekre,
– tekintettel eljárási szabályzata 136. cikkének (5) bekezdésére és 132. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel a Nemzetközi Migrációs Szervezet adatai szerint 2019-ben eddig mintegy 933 emberről feltételezhető, hogy útban Európa felé életét vesztette vagy eltűnt a Földközi-tengeren; mivel a Földközi-tengeren bekövetkezett halálesetek száma 2015 óta csökken (2015-ben 3771, 2018-ban 2277 haláleset); mivel az ENSZ Menekültügyi Főbiztosa szerint az érkezők számának jelentős csökkenése ellenére (2018-ban 141 472 személy, szemben a 2015-ös 1 032 408 fővel) a Líbiából Európába vezető út még mindig a legtöbb halálos áldozattal járó migrációs útvonal a világon (2019-ben eddig 646 haláleset);
B. mivel az emberéletek megmentése a veszélyben lévő személyekkel szembeni szolidaritási aktus, de mindenekelőtt a nemzetközi jog – mivel az összes tagállam és maga az Unió által is aláírt UNCLOS 98. cikke előírja az államok számára, hogy segítséget nyújtsanak a tengeren bajba jutott valamennyi személynek[3] – és az Unió jogszabályai szerinti jogi kötelezettség;
C. mivel az UNCLOS 19. cikke (2) bekezdésének a 17. cikkel összefüggésben értelmezett g) pontja szerint az idegen hajókat megilleti a békés áthaladás joga az egyezmény részes államainak parti tengerén, továbbá hogy egy idegen hajó áthaladását a parti állam békéjét, nyugodt rendjét vagy biztonságát sértőnek kell tekinteni bármely árucikknek, valutának vagy személynek a parti állam vám-, pénzügyi, bevándorlási vagy egészségügyi törvényeivel és rendelkezéseivel ellentétes be- vagy kirakodása esetén;
D. mivel a nemzetközi tengerjog előírja az államok számára, hogy többek között megfelelő és hatékony kutató-mentő szolgálatok működtetése révén megelőző, korai figyelmeztető és válaszintézkedéseket hozzanak annak érdekében, hogy mérsékeljék a halálesetek kockázatát a tengeren;
E. mivel a Földközi-tengeren tevékenységet folytató minden hajó – a mentési műveletek végrehajtása során is – köteles tiszteletben tartani a vonatkozó nemzetközi egyezményeket és az egyéb alkalmazandó szabályokat;
F. mivel a Frontex részéről jelenleg a Themis (amely Olaszországot támogatja a Földközi-tenger középső medencéjében), a Poseidon (Görögország támogatására a Törökországgal szomszédos görög tengeri határon) és az Indalo (amely Spanyolországnak nyújt támogatást a Földközi-tenger nyugati részén) tengeri művelet végrehajtására kerül sor a Földközi-tengeren; mivel 2018-ban a Frontex eszközeinek közvetlen felhasználásával 37 439 személyt mentettek ki kutatási-mentési (SAR) műveletekben; mivel 2019-ben a Frontex által végrehajtott közös kutatási-mentési műveletekben eddig 25 982 migránst mentettek ki, közülük 1582 személy kimentésére a Földközi-tenger középső medencéjében került sor; mivel a Frontex elismeri, hogy a kutatási-mentési események többsége a Themis közös művelet műveleti területén kívül történik;
G. mivel a migránsok jövedelmező üzletet jelentenek a csempészek és az emberkereskedők számára, akik a kutatásra és mentésre vonatkozó szabályok és közelben levő hajók kihasználásával valósítják meg üzleti modelljüket; mivel fontos, hogy az EU fokozza az embercsempészet elleni küzdelmet;
H. mivel a líbiai hatóságok 2018 júniusában közzétették a líbiai kutatási-mentési terület meglétét; mivel a Bizottság szerint a líbiai parti őrség továbbra is számos – 2018-ban mintegy 15 000 – személyt tartóztat fel vagy ment ki a tengeren;
1. megismétli a bajba jutott személyek megsegítésére irányuló, a nemzetközi tengerjogból fakadó kötelezettséget, és felszólítja az összes tagállamot, hogy egyénileg, illetve uniós tagállamként vagy megfelelő nemzetközi fórumokon fellépve teljes mértékben tartsák be a vonatkozó nemzetközi és uniós jogi normákat; felhívja a kutatási és mentési műveleteket végző valamennyi hajót, hogy a migránsok biztonságának védelme érdekében tartsák be az illetékes mentési koordinációs központ által a vonatkozó nemzetközi és uniós jogszabályoknak megfelelően adott utasításokat, és működjenek együtt a tagállami hatóságokkal és a Frontexszel;
2. üdvözli a Máltán tartott miniszteri találkozó eredményét egy kiszámíthatóbb és hatékonyabb átmeneti szolidaritási mechanizmus kidolgozása tekintetében, és felhív minden tagállamot, hogy vegyenek részt ebben az átmeneti mechanizmusban;
3. felhívja a tagállamokat és a Frontexet, hogy fokozzák a földközi-tengeri kutatási és mentési műveletek támogatására irányuló erőfeszítéseiket;
4. felhívja a Földközi-tengeren tevékenykedő összes szereplőt, hogy továbbítsák a tengeren bajba jutott emberekre vonatkozó információkat a kutatás-mentésért felelős illetékes hatóságoknak;
5. ismételten sürgeti, hogy a Bizottság ez év végéig fogadjon el a tagállamoknak szóló iránymutatásokat, amelyek a segítségnyújtás büntetőjogi szabályozásának nagyobb egységessége és az alaptalan kriminalizálás korlátozása érdekében meghatározzák, hogy a segítségnyújtás mely formái nem nyilváníthatók bűncselekménnyé;
6. felhívja a Bizottságot annak értékelésére, hogy mely származási és tranzitországokkal lenne fontos szorosabb együttműködést folytatni az Unióba irányuló migráció terén;
7. felhívja a Bizottságot, hogy továbbra is kövesse nyomon az emberi jogok helyzetét és nyújtson további képzést, felszerelést és kapacitásépítési támogatást Líbiában;
8. felhívja a Bizottságot, hogy folytassa együttműködését Líbiával a csempésztevékenységgel szembeni fellépés és a földközi-tengeri szabálytalan átkelések számának csökkentése, valamint az emberi jogok líbiai hatóságok általi tiszteletben tartásának biztosítása céljából;
9. felhívja a Bizottságot, hogy értékelje az EU migrációs politikájának bevándorlásra ösztönző tényezőit, és javasoljon változtatásokat a harmadik országokból az Unióba irányuló irreguláris gazdasági migráció mérséklése érdekében;
10. emlékeztet arra, hogy az EU migrációs politikájának a gazdasági migránsok és a menekültek világos megkülönböztetésén kell alapulnia, hogy legális útvonalak és humanitárius folyosók kizárólag a menekültek számára hozhatók létre, és hogy az Unióba irányuló irreguláris gazdasági migrációt jelentős mértékben csökkenteni kell;
11. felhívja a Bizottságot, hogy kezdje meg egy kutatás-mentéssel kapcsolatos új, a meglévő ad hoc megoldások helyébe lépő, fenntarthatóbb, megbízható és állandó megközelítés kidolgozását, és nyújtson anyagi, pénzügyi és operatív támogatást a tagállamoknak a kutatási-mentési műveletek jobb koordinálása céljából;
12. felhívja a Bizottságot, hogy továbbra is vigye előre az EU származási és tranzitországokkal folytatott együttműködését az irreguláris migráció, a migráncsempész-hálózatok és a kapcsolódó bűnözői tevékenység, valamint az emberkereskedelem elleni fellépés, továbbá a visszatérést támogató ösztönzők erősítése érdekében;
13. felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki olyan javaslatokat, amelyek közös érkezési állomások létrehozására irányulnak az EU külső határain, ahol az uniós hatóságok gyorsan értékelhetik az egyének menedékjog iránti kérelmének jogosságát;
14. felhívja a Bizottságot, hogy a menekültügyi szabályok reformjának tervezett újraindítása során tegyen javaslatot egy olyan fenntartható és méltányos áthelyezési mechanizmusra, amely a tengeren át érkező személyekre vonatkozik;
15. felhívja az ezen állásfoglalásban tárgyalt ügyekért felelős biztos(oka)t, hogy 2020 elejéig számoljanak be a lényeges fejleményekről az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságnak;
16. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak, a Tanácsnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, a Frontexnek, az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatalnak, az Europolnak, az UNHCR-nek, valamint az IOM-nak.
- [1] HL C 307., 2018.8.30., 137. o.
- [2] Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0314.
- [3] Lásd még az 1974. évi SOLAS-egyezményben, az 1979. évi SAR-egyezményben és a mentésről szóló 1989. évi nemzetközi egyezményben foglalt kötelezettségeket.