Eljárás : 2019/2883(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : B9-0161/2019

Előterjesztett szövegek :

B9-0161/2019

Viták :

PV 23/10/2019 - 21
CRE 23/10/2019 - 21

Szavazatok :

PV 24/10/2019 - 8.10
CRE 24/10/2019 - 8.10
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P9_TA(2019)0050

<Date>{22/10/2019}22.10.2019</Date>
<NoDocSe>B9‑0161/2019</NoDocSe>
PDF 145kWORD 46k

<TitreType>ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY</TitreType>

<TitreSuite>benyújtva a Tanács és a Bizottság nyilatkozatait követően</TitreSuite>

<TitreRecueil>benyújtva az eljárási szabályzat 132. cikkének (2) bekezdése alapján</TitreRecueil>


<Titre>a csatlakozási tárgyalások megkezdéséről Észak-Macedóniával és Albániával</Titre>

<DocRef>(2019/2883(RSP))</DocRef>


<RepeatBlock-By><Depute>Michael Gahler, Željana Zovko, David McAllister, Sandra Kalniete, Kinga Gál, Andor Deli, László Trócsányi</Depute>

<Commission>{PPE}a PPE képviselőcsoport nevében</Commission>

</RepeatBlock-By>

Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B9-0156/2019

B9‑0161/2019

Az Európai Parlament állásfoglalása a csatlakozási tárgyalások megkezdéséről Észak-Macedóniával és Albániával

(2019/2883(RSP))

Az Európai Parlament,

 tekintettel a Tanács 2019. október 17–18-i következtetéseire,

 tekintettel a bővítésről, valamint a stabilizációs és társulási folyamatról szóló 2019. június 18-i tanácsi következtetésekre,

 tekintettel az EU bővítési politikájáról szóló 2019. május 29-i bizottsági közleményre (COM(2019)0260) és a hozzá csatolt két bizottsági szolgálati munkadokumentumra („2019. évi jelentés Albániáról” (SWD(2019)0215) és „2019. évi jelentés Észak-Macedóniáról” (SWD(2019)0218)),

 tekintettel Albániáról és a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságról szóló korábbi – különösen a 2017. február 15-i[1] és 2018. november 29-i[2] – állásfoglalásaira, az Albániáról szóló 2016. évi és 2018. évi bizottsági jelentésre, a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságról/Észak-Macedóniáról szóló 2016. évi és 2018. évi bizottsági jelentésről szóló 2017. június 14-i[3] és 2018. november 29-i[4] állásfoglalásaira,

 tekintettel Albánia NATO-hoz való 2009. évi csatlakozására és arra, hogy folyamatban van Észak-Macedónia – 30. tagként való – NATO-csatlakozása,

 tekintettel Tusk, Sassoli és Juncker elnökök, valamint Von der Leyen megválasztott elnök 2019. október 3-i, az Észak-Macedóniával és Albániával való csatlakozási tárgyalások megkezdéséről szóló közös levelére,

 tekintettel a Bizottság „Bővítési stratégia és a legfontosabb kihívások 2013–2014” című, 2013. október 16-i közleményére (COM(2013)0700),

 tekintettel az Európai Tanács 2003. június 19–20-án, Szalonikiben tartott ülésének a nyugat-balkáni országok európai uniós csatlakozásának kilátásairól szóló elnökségi következtetéseire,

 tekintettel az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának 817 (1993) és 845 (1993) sz. határozatában ismertetett nézeteltérések rendezéséről, az 1995. évi ideiglenes megállapodás megszüntetéséről, valamint a Görögország és a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság közötti stratégiai partnerség kialakításáról szóló végső megállapodásra (preszpa-tavi megállapodás),

 tekintettel eljárási szabályzata 132. cikkének (2) bekezdésére,

A. mivel 2003-ban a szaloniki Európai Tanács hangsúlyozta, hogy támogatja a nyugat-balkáni országok jövőbeli integrációját az európai struktúrákba, kijelentve, hogy uniós tagságuk – mint végső cél – nagy prioritással bír az EU számára, és a Balkán az egyesült Európa szerves részévé válik;

B. mivel az Európai Tanács úgy határozott, hogy a 2020 májusában Zágrábban tartandó EU–Nyugat-Balkán csúcstalálkozó előtt még visszatér a bővítés kérdésére;

C. mivel az Észak-Macedóniával és Albániával folytatandó tárgyalások megnyitására vonatkozó döntést már 2019 júniusára elnapolták;

D. mivel Észak-Macedóniában rendkívüli választásokat írtak ki, válaszul az országgal folytatandó tárgyalások megnyitására vonatkozó döntés elhalasztására;

1. kifejezi mély csalódottságát amiatt, hogy az EU nem volt képes megegyezésre jutni az Észak-Macedóniával és Albániával folytatandó tárgyalások megnyitásának kérdésében, mivel mindkét ország jelentős erőfeszítéseket tett, hogy megfeleljenek a csatlakozási tárgyalások megnyitására vonatkozó uniós elvárásoknak, beleértve olyan nehéz és történelmi eredményeket, mint a preszpa-tavi megállapodás ratifikálása Észak-Macedónia részéről vagy az Albánia által végrehajtott igazságügyi reform;

2. hangsúlyozza, hogy a döntés elmaradása károsan hat az EU hitelességére, hiszen a tagságra érdemes országok integrációja hozzájárul az EU nemzetközi szerepének szinten tartásához és védi érdekeit, miközben az uniós csatlakozás felé vezető úton történő előrehaladás átalakító hatással jár magukra a tagjelölt országokra is; hangsúlyozza továbbá, hogy az EU bővítési politikája az Unió leghatékonyabb külpolitikai eszköze, és további felszámolása egyre növekvő instabilitáshoz vezethet az EU közvetlen környezetében;

3. megállapítja, hogy nem kerülhet sor a bővítési folyamat reformjára azután, hogy a folyamat beindult, és hogy a folyamat nem hátráltathatja azokat az országokat, amelyek teljesítik a csatlakozási tárgyalások megindításához szükséges feltételeket; megállapítja továbbá, hogy a tagjelölt országok értékelését saját érdemeik és objektív ismérvek alapján kell elvégezni, nem pedig az egyes tagállamok belpolitikai megfontolásai szerint, és hogy a csatlakozás menetrendjét a reformok sebességétől és minőségétől kell függővé tenni;

4. rámutat, hogy a csatlakozási tárgyalások megnyitásának uniós elutasítása rendkívüli választások kiírását eredményezte Észak-Macedóniában, és sérült azok hitelessége, akik hajlandók voltak kompromisszumok kötésére; véleménye szerint ez a helyzet – a jó szomszédsági viszonyok tekintetében – károsan befolyásolja a tagjelölt országokról alkotott képet; aggodalommal állapítja meg, hogy ez alkalmat teremthet más külföldi tényezők – amelyeknek tevékenysége nem feltétlenül igazodik az uniós értékekhez és érdekekhez – számára ahhoz, hogy szorosabb kapcsolatokat építsenek ki mind Észak-Macedóniával, mind Albániával;

5. hangsúlyozza, hogy a döntés figyelmeztető jelzés  más tagjelölt és potenciálisan nyugat-balkáni tagjelölt országok számára, és lehetőséget teremt eltérő befolyások érvényesülésére;

6. sajnálja, hogy a döntés szembemegy a Parlament által a bővítési folyamat során tett erőfeszítésekkel és a nyugat-balkáni stratégiával;

7. sajnálja, hogy a tagállamok nem voltak képesek egyhangú döntésre jutni a tárgyalások megnyitásának kérdésében, és felhívja a tagállamokat, hogy tanúsítsanak felelősségteljes magatartást Albániával és Észak-Macedóniával szemben, hozzanak egyhangú pozitív döntést a tárgyalások megnyitásáról, nem elfeledkezve arról, hogy milyen következményekkel jár ennek elmaradása, hiszen a határozott döntések hiánya aláássa az EU stabilitását, kiszámíthatóságát és hitelességét partnereink szemében;

8. véleménye szerint a következő Bizottságnak haladéktalanul át kell tekintenie a bővítési politikát, figyelembe véve a Tanács legutóbbi döntésének hatásait, egyidejűleg hangsúlyozva a bővítésből adódó előnyöket mind a tagjelölt országok, mind az uniós tagállamok számára; továbbá úgy véli, hogy ezzel összefüggésben a Bizottságnak át kell értékelnie és módosítania kell a 2018. februári nyugat-balkáni stratégiát;

9. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, az uniós tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint Észak-Macedónia és Albánia kormányának és parlamentjének.

 

[1] HL C 252., 2018.7.18., 122. o.

[2] Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0481.

[3] HL C 331., 2018.9.18., 88. o.

[4] Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0480.

Utolsó frissítés: 2019. október 23.Jogi nyilatkozat