Volledig verslag van de vergaderingen

Woensdag 8 juni 2016 - Straatsburg

13.7. Bekrachtiging van en toetreding tot het Protocol van 2010 bij het Verdrag inzake gevaarlijke en schadelijke stoffen uitgezonderd aspecten die verband houden met justitiële samenwerking in burgerlijke zaken (A8-0191/2016 - Pavel Svoboda)

Written explanations of vote

  Isabella Adinolfi (EFDD), per iscritto. ‒ Il Parlamento è chiamato ad approvare l'adesione, da parte degli Stati membri al protocollo del 2010 della convenzione internazionale sulla responsabilità e sul risarcimento dei danni prodotti dal trasporto via mare di sostanze pericolose e nocive (HNS) con riferimento agli aspetti relativi alla cooperazione giudiziaria in materia civile. L'adesione alla convenzione è auspicabile poiché offre norme più specifiche e strumenti giuridici molto più specializzati ed efficaci. Pertanto ho espresso voto positivo.

  Marina Albiol Guzmán (GUE/NGL), por escrito. ‒ El objetivo de este informe es dar el consentimiento del Parlamento al Consejo para que éste adopte el Protocolo de 2010, relativo al Convenio sobre sustancias nocivas y peligrosas relacionado con el transporte marítimo de sustancias nocivas y potencialmente peligrosas, a excepción de los aspectos relacionados con la cooperación judicial en materia civil. Puesto que los organismos regionales no pueden hacerlo, corresponde a los Estados miembros adherirse.

He votado a favor de este informe, puesto que propone garantizar la asunción de responsabilidades y el pago de una indemnización adecuada, puntual y efectiva por pérdidas o daños ocasionados a las personas, los bienes o el medio ambiente a raíz del transporte marítimo de sustancias nocivas y potencialmente peligrosas a través del Fondo internacional especializado de compensación SNP.

  Louis Aliot (ENF), par écrit. ‒ J'ai voté pour ce rapport qui se prononce en faveur de la ratification du protocole de 2010 relatif à la convention internationale sur les substances nocives et potentiellement dangereuses à l'exception des aspects ayant trait à la coopération judiciaire en matière civile.

La convention établit la responsabilité du propriétaire du navire transportant des substances nocives en cas de dommage résultant d'un accident en mer. Elle prévoit des exceptions limitées à cette responsabilité qui est assortie de l'obligation de souscrire à une assurance. Enfin, elle établit un fonds spécifique pour couvrir l'intégralité des préjudices et des dommages subis par un individu qui n'aurait pas pu être intégralement indemnisé par le propriétaire du navire ou par son assureur.

Je considère, en effet, qu'une approche globale est mieux adaptée que des solutions régionales compte tenu du caractère mondial du secteur maritime et de ses incidences transfrontalières. C'est la raison pour laquelle j'ai voté pour ce texte.

  Martina Anderson (GUE/NGL), in writing. ‒ This was a single vote on an interim report calling for dialogue between this EU institutions to coordinate a compensation scheme for victims of hazardous and noxious substance spilling at sea.

It seeks to protect coastal communities and fishing communities beyond the liability limits of the ship owner which is an important development. It was for these reasons that I voted in favour of this report.

  Eric Andrieu (S&D), par écrit. ‒ J'ai voté en faveur de ce rapport pour envoyer un signal fort au Conseil. Nous voulons une ratification rapide du protocole. Cependant, le Conseil devrait reconsidérer sa position afin d'éviter de créer une incertitude juridique au sein de l'Union européenne.

  Marie-Christine Arnautu (ENF), par écrit. ‒ Le présent rapport concerne la convention HNS de 1996, établie sous l'égide de l'Organisation maritime internationale, le protocole de 2010 qui la modifie et enfin la convention HNS de 2010, qui consolide les deux textes susmentionnés. Cette dernière établit la responsabilité objective du propriétaire d'un navire transportant des substances nocives ou potentiellement dangereuses en cas de dommage résultant d'un incident en mer lors dudit transport, prévoit des exceptions limitées à cette responsabilité, qui est assortie de l'obligation de souscrire une assurance ou une autre garantie financière pour couvrir sa responsabilité en cas de dommage relevant de la convention, établit un fonds d'indemnisation spécifique pour indemniser toute personne ayant subi des dommages liés au transport par mer de substances nocives lorsque le propriétaire du navire en cause ou son assureur n'ont pas à satisfaire le montant des réparations.

Le rapport estime que, pour assurer une application uniforme des règles sur la responsabilité et la réparation de tels accidents, un régime international est mieux adapté que des solutions régionales compte tenu du caractère planétaire de l'activité du transport maritime de marchandises. Aussi ai-je voté en faveur de ce rapport.

  Jonathan Arnott (EFDD), in writing. ‒ In the interest of democracy and transparency I wish to confirm I abstained. The EU does not have the legal power to sign up to this Convention even though it would like to. Instead the EU is forcing Member States to sign up individually. This is another example of the European Union enforcing its will even when it does not have the legal power to do so.

  Jean Arthuis (ALDE), par écrit. ‒ J'ai voté en faveur de ce rapport qui vise à garantir une application uniforme des règles sur la responsabilité et la réparation en cas d'accidents causés par des navires transportant des substances nocives et potentiellement dangereuses en mer dans l'ensemble de l'Union. Elle permettra également d'assurer la disponibilité de fonds suffisants pour l'indemnisation des victimes de tels accidents.

  Zigmantas Balčytis (S&D), raštu. ‒ Balsavau dėl šio siūlymo, kuriuo EP pateikė savo rekomendacijas dėl Tarptautinės konvencijos dėl atsakomybės ir kompensacijos už žalą, susijusią su pavojingų ir kenksmingų medžiagų vežimu jūra, 2010 m. protokolo ratifikavimo ir prisijungimo prie jo.

Pritariu EP siūlomam preliminariam pranešimui, kad galima būtų dirbti su Taryba ir Komisija siekiant teigiamo rezultato. EP būtų netinkama duoti pritarimą, kol nebus užtikrintas Sąjungos teisės vienodumas, vientisumas ir veiksmingumas ir pagrindinis ES kompetencijos suteikimo principas.

  Nicolas Bay (ENF), par écrit. ‒ Cette convention, qui modifie le rapport HNS de 1996, établit la responsabilité objective du propriétaire d'un navire transportant des substances nocives ou potentiellement dangereuses en cas de dommage résultant d'un incident en mer lors dudit transport. Elle assortit cette responsabilité de l'obligation de souscrire une assurance ou une autre garantie en cas de catastrophe, et établit un fonds d'indemnisation spécifique pour les dommages liés au transport par mer de substances nocives.

Le rapport estime que, pour assurer une application uniforme des règles sur la responsabilité de tels accidents, un régime international est le mieux adapté compte tenu du caractère mondial du secteur maritime et de ses incidences transfrontalières. Et de fait, compte tenu du caractère planétaire de l'activité de transport maritime de marchandises, une approche globale est préférable. J'ai donc voté en faveur de ce rapport.

  Hugues Bayet (S&D), par écrit. ‒ La Convention internationale de 1996 sur la responsabilité et l’indemnisation pour les dommages liés au transport par mer de substances nocives ou potentiellement dangereuses vise à garantir une indemnisation convenable, prompte et efficace des personnes victimes de dommages dus aux déversements de substances nocives et potentiellement dangereuses lors de leur transport par mer.

Cette Convention a été modifiée par un protocole de 2010, qui y intègre la protection à l’encontre des dommages environnementaux.

Pour devenir parties contractantes au protocole, les États membres doivent le ratifier. Ce rapport, que j’ai approuvé, permet de les y autoriser.

  Brando Benifei (S&D), per iscritto. ‒ La convenzione HNS del 2010 ha come obiettivo quello di garantire la rendicontabilità e il pagamento di un risarcimento adeguato, rapido ed effettivo delle perdite o dei danni alle persone, ai beni e all'ambiente derivanti dal trasporto via mare di sostanze pericolose e nocive tramite un Fondo internazionale specializzato di risarcimento HNS. Si tratta, evidentemente, di uno strumento legale importante la cui ratifica è pero consentita ai solo stati. Ho votato a favore della relazione Svoboda perché condivido la necessità di garantire una certezza nell’applicazione della normativa che, con la decisione del Consiglio, potrebbe risulta compromessa. La relazione interlocutoria approvata ha quindi come scopo quello di fare pressione sul Consiglio affinché emendi la proposta presentata per chiedere una ratifica uniforme della convenzione HNS, senza lasciare l’indeterminatezza sui tempi prevista dalla prima formulazione.

  Xabier Benito Ziluaga (GUE/NGL), por escrito. ‒ Voto a favor de este texto al considerar absolutamente necesaria la ratificación urgente de un protocolo cuya implementación efectiva, por parte de los Estados miembros, conllevará una mayor seguridad frente a los riesgos humanos y ambientales causados por este tipo de sustancias.

  Izaskun Bilbao Barandica (ALDE), por escrito. ‒ La Unión Europea tiene pendiente la ratificación del Convenio internacional sobre responsabilidad e indemnización de daños en relación con el transporte marítimo de sustancias nocivas y potencialmente peligrosas de 1996, incluido el gas natural licuado (GNL) y el gas licuado de petróleo (GLP). Totalmente de acuerdo con el enfoque europeo del problema y con las recomendaciones que el Parlamento realiza a través de este informe al Consejo para garantizar la suficiencia económica para indemnizar a las víctimas de desastres ocasionados por accidentes de buques que transportan este tipo de sustancia y su aplicación homogénea a nivel internacional.

  Dominique Bilde (ENF), par écrit. ‒ Sous l'égide de l'Organisation maritime internationale (OMI), la convention HNS de 1996 a été modifiée par le protocole de 2010 (le "protocole"), lesquels ont été consolidés par un nouveau texte, la convention HNS de 2010 (la "convention"), qui n'est pas ouverte à la signature ou à la ratification. La convention prendra effet lorsque le protocole entrera en vigueur dans les États membres.

La convention établit par exemple la responsabilité objective du propriétaire d'un navire transportant des substances nocives ou potentiellement dangereuses en cas de dommage résultant d'un incident en mer lors dudit transport, prévoit des exceptions limitées et établit un fond d'indemnisation spécifique.

Compte tenu du caractère mondial et des particularités des zones maritimes, un régime international est mieux adapté que des solutions régionales. J'ai donc voté pour.

  Mara Bizzotto (ENF), per iscritto. ‒ La relazione Svoboda appare ben strutturata, coerente e priva di criticità e ho quindi inteso votare in suo favore.

  José Blanco López (S&D), por escrito. ‒ El Convenio internacional sobre responsabilidad e indemnización de daños en relación con el transporte marítimo de sustancias nocivas y potencialmente peligrosas es un instrumento legal clave en términos de transporte y medio ambiente. La ratificación del Protocolo de 2010, que representa prácticamente la ratificación del antedicho Convenio en sus nuevos términos de 2010, es relevante para la UE, porque proporciona una protección reforzada de los damnificados por el transporte marítimo de sustancias peligrosas.

En su Decisión de diciembre de 2015, el Consejo deja libertad a los Estados miembros para decidir el momento en el que cada uno llevará a cabo la ratificación. Esta posibilidad podría provocar inseguridad jurídica por diferencias en la norma aplicable. Además, algunas de las disposiciones se superponen con la Directiva sobre responsabilidad medioambiental 2004/35/CE, lo cual podría provocar confusión en cuanto a la base legal de las reclamaciones.

Con este informe provisional, que he votado favorablemente, el Parlamento pretende presionar al Consejo para que corrija su decisión pidiendo una ratificación uniforme del Convenio y clarificando así su aplicación.

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D), raštu. ‒ Balsavau dėl šio pranešimo, nes juo Parlamentas pateikė savo rekomendacijas dėl Tarybos sprendimo dėl valstybių narių Europos Sąjungos interesų labui atliekamo Tarptautinės konvencijos dėl atsakomybės ir kompensacijos už žalą, susijusią su pavojingų ir kenksmingų medžiagų vežimu jūra, 2010 m. protokolo ratifikavimo ir prisijungimo prie jo.

Šį kartą Parlamentas, vietoje to, kad pritartų Tarybos sprendimui, nusprendė parengti preliminarų pranešimą, kad galima būtų dirbti su Taryba ir Komisija galiausiai siekiant teigiamo rezultato. Parlamento nuomone, būtų netinkama duoti pritarimą šiam susitarimui, kol nebus užtikrintas Sąjungos teisės vienodumas, vientisumas ir veiksmingumas ir pagrindinis ES kompetencijos suteikimo principas.

  Andrea Bocskor (PPE), írásban. ‒ A veszélyes és ártalmas anyagok tengeri szállításával kapcsolatos felelősségről és kártérítésről szóló, 1996. évi nemzetközi egyezmény a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) veszélyes és ártalmas anyagok – többek között a cseppfolyósított földgáz (LNG) és a cseppfolyós propán-bután gáz (LPG) – tengeri szállításából eredő felelősség és kártérítés kérdésével foglalkozó egyezményei közül az utolsó, amelyet még nem erősítettek meg. A más tengeri szállítási tevékenységekkel, kapcsolatos kártérítési felelősséget szabályozó hasonló nemzetközi rendszerekkel kapcsolatban szerzett tapasztalatok alapján az IMO elfogadta – és a 2010. évi HNS-jegyzőkönyvvel módosította – ezt a nemzetközi megállapodást, hogy a tengeri felelősségre vonatkozó egyezmények rendszerét egy speciális megállapodással egészítse ki. Sem az 1996. évi HNS-egyezmény, sem pedig a HNS-egyezményhez csatolt 2010. évi jegyzőkönyv nem lépett hatályba.

A HNS-egyezményhez csatolt 2010. évi jegyzőkönyv megkötése biztosítani fogja a tengeri úton veszélyes és ártalmas anyagokat szállító hajók által okozott balesetekkel kapcsolatos felelősségre és kártérítésre vonatkozó szabályok EU-szerte egységes alkalmazását. Biztosítani fogja továbbá, hogy elegendő forrás álljon rendelkezésre az ilyen balesetek károsultjainak kártalanításához. Ez az időközi (interim) jelentés egy lépés afelé, hogy az EP párbeszédet kezdeményezzen a Tanáccsal és a Bizottsággal annak érdekében, hogy a jelenlegi fragmentált rendszert egy nemzetközi szintű szabályozás váltsa fel.

Szavazatommal ezért támogattam a jelentést.

  Biljana Borzan (S&D), napisan. ‒ Podržavam ovo Izvješće o ratifikaciji, koje daje do znanja kako se želi što prije ratificirati protokol, ali isto tako poziva Vijeće da preispita svoju poziciju.

Na ovaj način se stvara određena podjela između država članica koje su protokol spremne ratificirati odmah i onih država članica koje to nisu.

Vijeće bi trebalo donijeti jedinstvenu odluku za sve države članice jer se na ovaj način stvara određena pravna nesigurnost, što onemogućava brzu i učinkovitu ratifikaciju protokola.

  Marie-Christine Boutonnet (ENF), par écrit. ‒ Le rapport estime que, pour assurer une application uniforme des règles sur la responsabilité et la réparation de tels accidents, un régime international est mieux adapté que des solutions régionales compte tenu du caractère mondial du secteur maritime et de ses incidences transfrontalières.

Compte tenu du caractère planétaire de l'activité de transport maritime de marchandises, de la particularité des zones maritimes, une approche globale est préférable. De plus, cela a le mérite d'arracher cette thématique à l'arsenal législatif de l'Union.

J'ai donc voté pour.

  Lynn Boylan (GUE/NGL), in writing. – This was a single vote on an interim report calling for dialogue between this EU institutions to coordinate a compensation scheme for victims of hazardous and noxious substance spilling at sea.

It seeks to protect coastal communities and fishing communities beyond the liability limits of the ship owner which is an important development. It was for these reasons that I voted in favour of this report.

  Renata Briano (S&D), per iscritto. ‒ La convenzione HNS del 2010 stabilisce la responsabilità oggettiva del proprietario della nave che trasporta sostanze pericolose e nocive per i danni derivanti da un evento correlato al trasporto via mare di tali sostanze a bordo. Esistono limitate eccezioni alla responsabilità oggettiva del proprietario, che è connessa all'obbligo del proprietario di sottoscrivere un'assicurazione o un'altra garanzia finanziaria al fine di coprire la propria responsabilità per i danni conformemente alle disposizioni della convenzione. Positiva è anche l'istituzione dell'apposito fondo di risarcimento destinato a risarcire chiunque abbia subito un danno derivante dal trasporto via mare di sostanze pericolose e nocive, nella misura in cui tale persona non sia stata in grado di ottenere un pieno e adeguato risarcimento dei danni dal proprietario della nave e dal suo assicuratore, fino a un massimale di 250 milioni di unità di conto (circa 310 milioni di euro), sulla base di un sistema di contributi versati al Fondo HNS dai soggetti riceventi sostanze pericolose e nocive in ciascun Stato contraente. È comunque da rilevare come sia nell'interesse dell'Unione nel suo complesso disporre di un regime omogeneo di responsabilità applicabile al danno ambientale: per questo il Consiglio e la Commissione devono osservare le indicazioni del Parlamento europeo.

  Steeve Briois (ENF), par écrit. ‒ Ce rapport se prononce en faveur de la ratification du protocole de 2010 relatif à la convention internationale sur les substances nocives et potentiellement dangereuses à l'exception des aspects ayant trait à la coopération judiciaire en matière civile. La convention établit la responsabilité du propriétaire du navire transportant des substances nocives en cas de dommage résultant d'un accident en mer. Elle prévoit des exceptions limitées à cette responsabilité, qui est assortie de l'obligation de souscrire une assurance. Enfin, elle établit un fonds spécifique pour couvrir l'intégralité des préjudices et des dommages subis par un individu qui n'aurait pas pu être intégralement indemnisé par le propriétaire du navire ou par son assureur. Je considère, en effet, qu'une approche globale est mieux adaptée que des solutions régionales compte tenu du caractère mondial du secteur maritime et de ses incidences transfrontalières. C'est la raison pour laquelle j'ai voté pour ce texte.

  Daniel Buda (PPE), în scris. ‒ Am votat în favoarea acestui raport, pentru că, în primul rând, este necesar să protejăm mediul înconjurător, dar, în același timp, trebuie să venim în ajutorul victimelor care suferă un astfel de accident maritim, aceste lucruri realizându-se doar printr-un cadru politic coerent în ceea ce privește domeniul răspunderilor și despăgubirilor daunelor ambientale provocate de transportul de substanțe periculoase și nocive pe mare.

În conformitate cu Convenția din 1996 privind răspunderea și despăgubirile pentru prejudicii în legătură cu transportul pe mare al substanțelor periculoase și nocive, este ultima dintre convențiile Organizației Maritime Internaționale care se ocupă cu despăgubirea și răspunderea pentru daunele provocate de transporturile pe mare ale substanțelor periculoase și nocive. În ceea ce privește Convenția din 2010, aceasta stabilește răspunderea strictă a proprietarului navei care transportă substanțe periculoase sau nocive pentru orice fel de daune rezultate dintr-un incident legat de transportarea substanțelor pe mare și la bordul respectivei nave. Ambele convenții se suprapun cu sfera de aplicare a Directivei 2004/35/CE privind răspunderea pentru mediul înconjurător a operatorilor care exercită activități profesionale, aici fiind incluse și transporturile maritime.

  Nicola Caputo (S&D), per iscritto. ‒ Ho espresso il mio voto positivo alla relazione in questione che si sofferma sugli aspetti della cooperazione giudiziaria in materia civile della convenzione internazionale sulla responsabilità e sul risarcimento dei danni prodotti dal trasporto via mare di sostanze pericolose e nocive. La relazione mette in evidenza, in particolare, la palese sovrapposizione della convenzione con la direttiva 2004/35/CE in materia di responsabilità degli operatori di attività professionali. L'applicazione della normativa europea agli incidenti contemplati dalla convenzione equivarrebbe di fatto al ripudio dell'approccio dell'Organizzazione marittima internazionale da parte dell'UE, il che potrebbe avere ripercussioni negative considerevoli. Poiché, per sua natura, il trasporto marittimo è un'attività di portata mondiale con un impatto transfrontaliero, la relazione chiede di eliminare le contraddizioni esistenti, favorendo un regime internazionale, piuttosto che soluzioni regionali, che si rivela più appropriato ai fini della garanzia di un'applicazione uniforme delle norme sulla responsabilità e sul risarcimento in relazione agli incidenti causati da navi che trasportano via mare sostanze pericolose e nocive in tutta l'UE.

  Matt Carthy (GUE/NGL), in writing. ‒ This was a single vote on an interim report calling for dialogue between this EU institutions to coordinate a compensation scheme for victims of hazardous and noxious substance spilling at sea.

It seeks to protect coastal communities and fishing communities beyond the liability limits of the ship owner which is an important development. It was for these reasons that I voted in favour of this report.

  Rachida Dati (PPE), par écrit. – J'ai soutenu cette première position concernant la ratification, par les États membres, dans l'intérêt de l'Union européenne, du protocole de 2010 relatif à la convention internationale sur la responsabilité et l'indemnisation pour les dommages liés au transport par mer de substances nocives et potentiellement dangereuses, ainsi qu'à l'adhésion des États membres audit protocole, à l'exception des aspects ayant trait à la coopération judiciaire en matière civile. Nous continuerons à insister sur le fait qu'un régime international est mieux adapté que des solutions régionales en raison du caractère mondial du secteur maritime.

  David Casa (PPE), in writing. ‒ I voted in favour of the report and I give my consent to the ratification of the Protocol of 2010 to the International convention on liability and compensation for damage in connection with the carriage of hazardous and noxious substances by sea. I welcome the fact that it states clearly who is to be responsible for any damage done to the environment while the hazardous and noxious substances (NHS) are being transported. I believe that the Convention helps ensure the security of the sea and it provides better protection for any victims of such accidents. I am particularly satisfied with the proposal of consistent application of the rules across the EU considering the global scale of the issue at stake.

  Fabio Massimo Castaldo (EFDD), per iscritto. ‒ La relazione del collega Svoboda riguarda una decisione del Consiglio relativi alla ratifica e all'adesione, da parte degli Stati membri al protocollo del 2010 della convenzione internazionale sulla responsabilità e sul risarcimento dei danni prodotti dal trasporto via mare di sostanze pericolose e nocive (HNS). In mancanza di una clausola REIO (organizzazione regionale d'integrazione economica) nel testo della convenzione o nel protocollo, gli Stati membri dovrebbero concludere tale accordo internazionale a nome dell'Unione, previa autorizzazione del Consiglio e approvazione del Parlamento europeo su proposta della Commissione. Il relatore ritiene che non sia opportuno che il Parlamento dia la propria approvazione prima di vedere garantite l'uniformità, l'integrità e l'efficacia del diritto dell'Unione, nonché il principio fondamentale di attribuzione delle competenze dell'UE. L'adesione alla convenzione internazionale sulle sostanze nocive è auspicabile poiché offre norme più specifiche e strumenti giuridici molto più specializzati ed efficaci rispetto a quelli offerti dal quadro normativo comunitario per questo motivo ho votato a favore.

  Λευτέρης Χριστοφόρου (PPE), γραπτώς. ‒ Στηρίζουμε την έκθεση, καθώς θεωρούμε πως με τη σύναψη του πρωτοκόλλου του 2010 στη σύμβαση HNS θα εξασφαλιστεί ενιαία εφαρμογή των διατάξεων περί ευθύνης και αποζημίωσης σε σχέση με ατυχήματα που προκαλούνται από τη θαλάσσια μεταφορά ΕΕΟ στην ΕΕ. Διασφαλίζεται επίσης η διάθεση επαρκών κεφαλαίων για την αποζημίωση των θυμάτων από τα ατυχήματα αυτά.

  Κώστας Χρυσόγονος (GUE/NGL), γραπτώς. ‒ Η προσωρινή έκθεση σχετικά με το σχέδιο απόφασης του Συμβουλίου για την επικύρωση και την προσχώρηση των κρατών μελών, προς το συμφέρον της Ευρωπαϊκής Ένωσης, στο πρωτόκολλο του 2010 της διεθνούς σύμβασης του 1996 για την αστική ευθύνη και αποζημίωση για ζημία σε σχέση με τη θαλάσσια μεταφορά επικινδύνων και επιβλαβών ουσιών, εστιάζει σε ένα πολύπλοκο αλλά σημαντικό ζήτημα. Η προσπάθεια βελτίωσης των δικαιοδοτικών μηχανισμών με στόχο την ταχύτερη αλλά και ορθότερη απονομή δικαιοσύνης δεν μπορεί παρά να στοχεύει στην καλύτερη προστασία των ευρωπαίων πολιτών. Γι’ αυτό τον λόγο ψήφισα θετικά.

  Alberto Cirio (PPE), per iscritto. ‒ Il rilascio nel mare di sostanze tossiche può provocare sia danni alla salute delle persone sia perdite economiche ingenti a coloro che lavorano nell’ambito della pesca e nel settore del turismo marittimo. Ritengo quindi che le istituzioni pubbliche debbano impegnarsi a limitare tali fenomeni, a punirli, e a fare in modo che chi viene danneggiato ottenga il giusto risarcimento. Ho votato a favore di questa proposta perché condivido lo scopo di creare un fondo che garantisca al cittadino danneggiato il giusto risarcimento anche per i danni che superano i limiti di responsabilità del proprietario della nave o della sua assicurazione.

  Deirdre Clune (PPE), in writing. ‒ In view of the significant share HNS cargo represents in maritime freight transport, the global nature of the shipping business, as well as the cross-boundary impact accidents involving HNS cargo are likely to have, I believe it is in the interest of the Union as a whole to have a homogenous liability regime applicable to environmental damage arising from the carriage of HNS at sea, which can only be achieved if Parliament’s recommendations are duly considered by the Council and the Commission.

  Carlos Coelho (PPE), por escrito. ‒ A Convenção HNS de 2010 estabelece a responsabilidade objetiva do proprietário do navio em caso de transporte de hidrocarbonetos e substâncias perigosas e nocivas (HNS) pelos danos decorrentes de incidentes relacionados com o transporte dessas substâncias a bordo do navio.

Prevê-se a obrigatoriedade do proprietário contrair um seguro para cobrir a sua responsabilidade por danos causados ao abrigo da convenção e um fundo de indemnização específico que visa compensar todas as pessoas vítimas de danos resultantes do transporte marítimo de NHS, caso essas pessoas não tenham sido, total e adequadamente, indemnizadas pelo proprietário do navio ou pela seguradora.

A conclusão do protocolo de 2010 à convenção NHS assegurará a aplicação uniforme das regras em matéria de responsabilidade e indemnização em caso de acidentes causados por navios que transportam NHS no território da UE.

Um regime internacional é mais adequado do que soluções regionais para garantir a aplicação uniforme das regras em matéria de responsabilidade e indemnização em caso de acidente.

É, pois, do interesse da União dispor de um regime homogéneo de responsabilidade aplicável aos danos ambientais causados pelo transporte de HNS por mar.

  Lara Comi (PPE), per iscritto. ‒ Ritengo che la convenzione internazionale sulla responsabilità e sul risarcimento dei danni arrecati dal trasporto via mare di sostanze pericolose e nocive debba essere ratificata, in quanto i rischi del trasporto marittimo hanno un impatto ingente a livello transfrontaliero. Nell'attuale quadro giuridico comunitario manca un'applicazione uniforme delle norme sulla responsabilità e sul risarcimento in relazione agli incidenti causati da navi che trasportano sostanze pericolose e nocive in tutto il territorio europeo. Ho votato a favore della relazione per la ratifica e l'adesione alla convenzione in oggetto, in considerazione del regime internazionale del trasporto marittimo, che necessita di una armonizzazione in modo da poter assicurare misure omogenee ed efficaci per attestare la responsabilità e per provvedere all’eventuale risarcimento dei danni alle vittime degli incidenti.

  Therese Comodini Cachia (PPE), in writing. ‒ I agree with putting strict liability of the ship-owner to be in possession of mandatory insurance to cover damages to third parties. This puts in place a right of direct recourse of persons suffering damages against the insurer, limitation of liability and, in the case of oil and hazardous and noxious substances, a special compensation fund that pays for damages when these exceed the liability limits of the ship-owner.

The ‘polluter pays’ principle and the principles of prevention and precaution to the effect that preventive action should be taken in case of possible environmental damage needs to be taken into account and falls squarely within the Union policy and general principles regarding the environment.

I agree with the removal of the permanent co-existence of two maritime liability regimes – a Union-based one and an international one – which would result in the fragmentation of Union legislation. The clear channelling of liability could save on lengthy and costly legal proceedings to the detriment of victims and the shipping industry.

  Javier Couso Permuy (GUE/NGL), por escrito. ‒ El objetivo de este informe es dar el consentimiento del Parlamento al Consejo para que éste adopte el Protocolo de 2010, relativo al Convenio sobre sustancias nocivas y peligrosas relacionado con el transporte marítimo de sustancias nocivas y potencialmente peligrosas, a excepción de los aspectos relacionados con la cooperación judicial en materia civil. Puesto que los organismos regionales no pueden hacerlo, corresponde a los Estados miembros adherirse.

He votado a favor de este informe, puesto que propone garantizar la asunción de responsabilidades y el pago de una indemnización adecuada, puntual y efectiva por pérdidas o daños ocasionados a las personas, los bienes o el medio ambiente a raíz del transporte marítimo de sustancias nocivas y potencialmente peligrosas a través del Fondo internacional especializado de compensación SNP.

  Edward Czesak (ECR), na piśmie. ‒ Konwencja SNS z 2010 r. stosuje się do roszczeń za szkody powstałe w wyniku przewozu SNS drogą morską, z wyjątkiem roszczeń wynikających z umowy przewozu towarów lub pasażerów, oraz ustanawia ścisłą odpowiedzialność właściciela statku za ewentualne szkody powstałe w związku z przewozem SNS. Konwencja wprowadza również nowy system odpowiedzialności i odszkodowań, który obejmuje nie tylko szkody spowodowane zanieczyszczeniem przez statki, lecz uwzględnia również ryzyko pożaru i wybuchu, w tym utraty życia lub uszkodzenia ciała oraz utraty lub uszkodzenia mienia. Co ważne, konwencja ustanawia specjalny fundusz kompensacyjny, którego celem jest wypłata odszkodowania każdej osobie, która poniosła szkodę w związku z transportem SNS drogą morską, o ile taka osoba nie mogła otrzymać pełnej i wystarczającej rekompensaty za szkodę od właściciela statku i jego ubezpieczyciela. Konwencja zawiera też przepisy dotyczące właściwości sądów państw stron w zakresie roszczeń osób, które poniosły szkody (wskazane w konwencji) przeciwko właścicielowi lub jego ubezpieczycielowi, lub przeciwko funduszowi SNS. W dokumencie pojawiły się niestety kwestie, które budziły moje wątpliwości, dlatego wstrzymałem się od głosu.

  Miriam Dalli (S&D), in writing. ‒ In line with the rest of my Group I am in favour of adopting measures for victims of damage in connection with the carriage of hazardous substances more swiftly but I also agree that the Council should make sure that it is not creating legal uncertainty and divisions between legal regimes in Member States. The ratification of the 2010 Protocol provides for improved protection of the victims of damage in connection with the carriage of hazardous and noxious substances (HNS) by sea, but there are divisions in terms of the period in which that should be done. In order to put pressure on the Council to amend its decision in a way that would ask for the uniform ratification of this Convention and bring clarity as regards its applicability, Parliament drafted this Interim Report.

  Andor Deli (PPE), írásban. ‒ A veszélyes és ártalmas anyagok tengeri szállításával kapcsolatos felelősségről és kártérítésről szóló, 1996. évi nemzetközi egyezmény a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) veszélyes és ártalmas anyagok – többek között a cseppfolyósított földgáz (LNG) és a cseppfolyós propán-bután gáz (LPG) – tengeri szállításából eredő felelősség és kártérítés kérdésével foglalkozó egyezményei közül az utolsó, amelyet még nem erősítettek meg. A más tengeri szállítási tevékenységekkel, kapcsolatos kártérítési felelősséget szabályozó hasonló nemzetközi rendszerekkel kapcsolatban szerzett tapasztalatok alapján az IMO elfogadta – és a 2010. évi HNS-jegyzőkönyvvel módosította – ezt a nemzetközi megállapodást, hogy a tengeri felelősségre vonatkozó egyezmények rendszerét egy speciális megállapodással egészítse ki. Sem az 1996. évi HNS-egyezmény, sem pedig a HNS-egyezményhez csatolt 2010. évi jegyzőkönyv nem lépett hatályba.

A HNS-egyezményhez csatolt 2010. évi jegyzőkönyv megkötése biztosítani fogja a tengeri úton veszélyes és ártalmas anyagokat szállító hajók által okozott balesetekkel kapcsolatos felelősségre és kártérítésre vonatkozó szabályok EU-szerte egységes alkalmazását. Biztosítani fogja továbbá, hogy elegendő forrás álljon rendelkezésre az ilyen balesetek károsultjainak kártalanításához. Ez az időközi (interim) jelentés egy lépés afelé, hogy az EP párbeszédet kezdeményezzen a Tanáccsal és a Bizottsággal annak érdekében, hogy a jelenleg fragmentált rendszert egy nemzetközi szintű szabályozás váltsa fel.

Szavazatommal ezért támogattam a jelentést.

  Tamás Deutsch (PPE), írásban. – A veszélyes és ártalmas anyagok tengeri szállításával kapcsolatos felelősségről és kártérítésről szóló, 1996. évi nemzetközi egyezmény a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) veszélyes és ártalmas anyagok – többek között a cseppfolyósított földgáz (LNG) és a cseppfolyós propán-bután gáz (LPG) – tengeri szállításából eredő felelősség és kártérítés kérdésével foglalkozó egyezményei közül az utolsó, amelyet még nem erősítettek meg. A más tengeri szállítási tevékenységekkel, kapcsolatos kártérítési felelősséget szabályozó hasonló nemzetközi rendszerekkel kapcsolatban szerzett tapasztalatok alapján az IMO elfogadta – és a 2010. évi HNS-jegyzőkönyvvel módosította – ezt a nemzetközi megállapodást, hogy a tengeri felelősségre vonatkozó egyezmények rendszerét egy speciális megállapodással egészítse ki. Sem az 1996. évi HNS-egyezmény, sem pedig a HNS-egyezményhez csatolt 2010. évi jegyzőkönyv nem lépett hatályba.

A HNS-egyezményhez csatolt 2010. évi jegyzőkönyv megkötése biztosítani fogja a tengeri úton veszélyes és ártalmas anyagokat szállító hajók által okozott balesetekkel kapcsolatos felelősségre és kártérítésre vonatkozó szabályok EU-szerte egységes alkalmazását. Biztosítani fogja továbbá, hogy elegendő forrás álljon rendelkezésre az ilyen balesetek károsultjainak kártalanításához. Ez az időközi (interim) jelentés egy lépés afelé, hogy az EP párbeszédet kezdeményezzen a Tanáccsal és a Bizottsággal annak érdekében, hogy a jelenleg fragmentált rendszert egy nemzetközi szintű szabályozás váltsa fel.

Szavazatommal ezért támogattam a jelentést.

  Mireille D'Ornano (ENF), par écrit. ‒ Sous l'égide de l'Organisation maritime internationale (OMI), la convention HNS (Hazardous and Noxious Substances) de 1996 a été modifiée par le protocole de 2010. En cas de dommage résultant d'un incident lors du transport de substances nocives ou potentiellement dangereuses, la convention établit la responsabilité objective du propriétaire du navire, avec des exceptions limitées assorties de l'obligation de souscrire une assurance. L'accord établit en outre un fonds d'indemnisation pour les personnes n'ayant pu obtenir une réparation satisfaisante du dommage. J'ai soutenu ce texte selon lequel l'application uniforme des règles internationales concernant la responsabilité et la réparation de tels accidents est mieux adaptée que des solutions régionales.

  Ангел Джамбазки (ECR), в писмена форма. – Гласувах „за“ това досие. То с право разглежда някои основни проблеми, когато става въпрос за разливи на опасни и вредни вещества, превозвани по море. Вярвам, че все още има много работа за вършене, особено когато става въпрос за изясняването на състоянието и възможностите за страни, които имат значително по-малко ресурси и следователно повече колебания, когато става въпрос за подписването и ратифицирането на нови споразумения и протоколи. Ние трябва, като по-нататъшна стъпка, да се фокусираме върху подобряването на помощта към тези държави членки, така че страните да могат да балансират стандартите за мерки за сигурност и безопасност, без да рискуват санкции или пререгулиране.

Въпреки това подкрепям този доклад, тъй като считам, че е добра инициатива. Международното сътрудничество е важно в тази област, тъй като последиците от такъв разлив могат да бъдат много трайни и да засегнат множество държави членки едновременно и тъй като е необходима яснота на правилата и процедурите.

  Γεώργιος Επιτήδειος ( NI), γραπτώς. ‒ Θετικό, διότι πρώτα θα πρέπει να λαμβάνονται προληπτικά μέτρα για τη μεταφορά επιβλαβών εμπορευμάτων στις θάλασσες και έπειτα να υπάρχουν αυστηρότατα πρόστιμα στους υπευθύνους για τις περιβαλλοντικές καταστροφές σε περίπτωση ατυχήματος.

  Norbert Erdős (PPE), írásban. ‒ A veszélyes és ártalmas anyagok tengeri szállításával kapcsolatos felelősségről és kártérítésről szóló, 1996. évi nemzetközi egyezmény a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) veszélyes és ártalmas anyagok – többek között a cseppfolyósított földgáz (LNG) és a cseppfolyós propán-bután gáz (LPG) – tengeri szállításából eredő felelősség és kártérítés kérdésével foglalkozó egyezményei közül az utolsó, amelyet még nem erősítettek meg. A más tengeri szállítási tevékenységekkel, kapcsolatos kártérítési felelősséget szabályozó hasonló nemzetközi rendszerekkel kapcsolatban szerzett tapasztalatok alapján az IMO elfogadta – és a 2010. évi HNS-jegyzőkönyvvel módosította – ezt a nemzetközi megállapodást, hogy a tengeri felelősségre vonatkozó egyezmények rendszerét egy speciális megállapodással egészítse ki. Sem az 1996. évi HNS-egyezmény, sem pedig a HNS-egyezményhez csatolt 2010. évi jegyzőkönyv nem lépett hatályba.

A HNS-egyezményhez csatolt 2010. évi jegyzőkönyv megkötése biztosítani fogja a tengeri úton veszélyes és ártalmas anyagokat szállító hajók által okozott balesetekkel kapcsolatos felelősségre és kártérítésre vonatkozó szabályok EU-szerte egységes alkalmazását. Biztosítani fogja továbbá, hogy elegendő forrás álljon rendelkezésre az ilyen balesetek károsultjainak kártalanításához. Ez az időközi (interim) jelentés egy lépés afelé, hogy az EP párbeszédet kezdeményezzen a Tanáccsal és a Bizottsággal annak érdekében, hogy a jelenleg fragmentált rendszert egy nemzetközi szintű szabályozás váltsa fel.

Szavazatommal ezért támogattam a jelentést.

  Rosa Estaràs Ferragut (PPE), por escrito. ‒ En el presente informe se subraya que para garantizar la aplicación uniforme de las normas sobre responsabilidad y compensación en relación con los accidentes causados por los buques que transporten SNP en los mares de la UE, es más adecuado la aplicación de un convenio internacional en lugar de soluciones regionales. En este sentido, es de interés para la UE en su conjunto tener un régimen de responsabilidad homogénea aplicable a los daños medioambientales derivados del transporte de SNP en el mar, que sólo se puede lograr si las recomendaciones del Parlamento son debidamente consideradas por el Consejo y la Comisión.

  José Manuel Fernandes (PPE), por escrito. ‒ A Convenção HNS de 1996 e o Protocolo de 2010 à Convenção HNS ainda não entraram em vigor, estabelecendo esta última a responsabilidade objetiva do proprietário do navio, em caso de transporte de HNS, pelos danos decorrentes de incidentes relacionados com este transporte. Mais importante ainda, cria um fundo de indemnização específico que visa compensar todas as pessoas vítimas de danos resultantes do transporte marítimo de HNS, caso essas pessoas não tenham sido, total e adequadamente, indemnizadas pelo proprietário do navio e pela seguradora. O montante total da indemnização disponível eleva-se a cerca de 310 milhões de euros.

  Edouard Ferrand (ENF), par écrit. ‒ J'ai voté pour ce texte. Compte tenu du caractère planétaire de l'activité de transport maritime de marchandises, de la particularité des zones maritimes, une approche globale est préférable. De plus, cela a le mérite d'arracher cette thématique à l'arsenal législatif de l'Union.

  João Ferreira (GUE/NGL), por escrito. ‒ A Convenção Internacional de 1996 sobre a responsabilidade e a indemnização por danos resultantes do transporte de substâncias perigosas e nocivas por mar é a última das convenções da Organização Marítima Internacional (OMI) que regulam a responsabilidade e a indemnização por danos resultantes do transporte destas substâncias, incluindo o gás natural liquefeito (GNL) e o gás de petróleo liquefeito (GPL), que ainda não foi ratificada.

A Convenção estabelece:

- a responsabilidade objetiva do proprietário do navio pelos danos decorrentes de incidentes;

- a obrigação do proprietário do navio de contrair um seguro ou outra garantia financeira para cobrir a sua responsabilidade por danos ao abrigo da Convenção;

- a criação de um fundo de indemnização específico que visa compensar todas as pessoas vítimas de danos resultantes do transporte marítimo, caso essas pessoas não tenham sido, total e adequadamente, indemnizadas pelo proprietário do navio e pela seguradora.

Existe alguma discrepância entre a diretiva que existe na UE para a mesma matéria e a Convenção. Considera-se que é do interesse da UE dispor de um regime homogéneo de responsabilidade aplicável aos danos ambientais causados pelo transporte destas substâncias por mar, o que só poderá ser alcançado se as recomendações do Parlamento forem tidas devidamente em conta pelo Conselho e pela Comissão.

Votámos favoravelmente.

  Raffaele Fitto (ECR), per iscritto. ‒ Ho votato a favore della presente relazione poiché ritengo sia necessario nell'interesse dell'Unione, la previsione di un regime omogeneo di responsabilità per danno ambientale causato dal trasporto in mare di sostanze pericolose e nocive.

  Luke Ming Flanagan (GUE/NGL), in writing. ‒ I voted in favour as it is positive for public health.

  Monika Flašíková Beňová (S&D), písomne ‒ Uzatvorením Protokolu z roku 2010 k Dohovoru HNS sa zabezpečí jednotné uplatňovanie pravidiel o zodpovednosti a náhrade škody pri nehodách spôsobených loďami prepravujúcimi nebezpečné a škodlivé látky na mori v celej EÚ. Zároveň sa zabezpečí dostupnosť dostatočných finančných prostriedkov na poskytnutie náhrady obetiam takýchto nehôd. Na účely zabezpečenia jednotného uplatňovania pravidiel o zodpovednosti a náhrade škody pri nehodách spôsobených loďami prepravujúcimi nebezpečné a škodlivé látky na mori v celej EÚ je vzhľadom na povahu lodnej dopravy ako celosvetového odvetvia s cezhraničným vplyvom medzinárodný režim vhodnejší než regionálne riešenia. Európsky parlament, Rada a Európska komisia musia v budúcnosti spoločne pracovať na tom, aby vytvorili rámec súdržnej politiky EÚ v oblasti zodpovednosti a náhrady environmentálnych škôd spôsobených pri preprave nebezpečných a škodlivých látok na mori.

  Lorenzo Fontana (ENF), per iscritto. ‒ Voto a favore al fine di giungere ad una soluzione più omogenea per un settore con un naturale impatto transfrontaliero.

  Anna Elżbieta Fotyga (ECR), na piśmie. ‒ Członkami-stronami międzynarodowej konwencji są państwa, które podpisują protokół we własnym imieniu, a nie w imieniu Unii. Upoważnianie ich do tego nie leży w kompetencjach Parlamentu Europejskiego, dlatego też wstrzymałam się od głosu. Moje wątpliwości nie dotyczą oceny zagrożeń przewożonych substancji niebezpiecznych, bo w tej kwestii mam sprecyzowane i stanowcze zdanie.

  Λάμπρος Φουντούλης ( NI), γραπτώς. ‒ Υπερψηφίζω την επικύρωση και προσχώρηση στο πρωτόκολλο του 2010 της σύμβασης επικινδύνων και επιβλαβών ουσιών με εξαίρεση τις πτυχές δικαστικής συνεργασίας σε αστικές υποθέσεις, διότι πρώτα θα πρέπει να λαμβάνονται προληπτικά μέτρα για την μεταφορά επιβλαβών εμπορευμάτων στις θάλασσες και έπειτα να υπάρχουν αυστηρότατα πρόστιμα στους υπευθύνους για τις περιβαλλοντικές καταστροφές σε περίπτωση ατυχήματος.

  Doru-Claudian Frunzulică (S&D), in writing. ‒ The International Convention on Liability and Compensation for Damage in connection with the Carriage of Hazardous and Noxious Substances by Sea - HNS Convention - represents a relevant international legal instrument in terms of transport and environment. The ratification of the 2010 Protocol, which represents practically the ratification of the HNS Convention in its new form of 2010 is considered to be very important for the EU, as it provides for improved protection of the victims of damage in connection with the carriage of HNS by sea, but there are divisions in terms of the period in which that should be done and the terms that the Council established for it. In order for the Convention to enter into force, some Member States would like a swift ratification, while others are not yet ready to ratify.

I support a swift ratification of this Protocol, but Council should reconsider its position, and should see that it is not beneficial to create legal uncertainty and divisions between legal regimes in Member States in an issue that has so many cross-border implications.

  Kinga Gál (PPE), írásban. ‒ A veszélyes és ártalmas anyagok tengeri szállításával kapcsolatos felelősségről és kártérítésről szóló, 1996. évi nemzetközi egyezmény a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) veszélyes és ártalmas anyagok – többek között a cseppfolyósított földgáz (LNG) és a cseppfolyós propán-bután gáz (LPG) – tengeri szállításából eredő felelősség és kártérítés kérdésével foglalkozó egyezményei közül az utolsó, amelyet még nem erősítettek meg. A más tengeri szállítási tevékenységekkel, kapcsolatos kártérítési felelősséget szabályozó hasonló nemzetközi rendszerekkel kapcsolatban szerzett tapasztalatok alapján az IMO elfogadta – és a 2010. évi HNS-jegyzőkönyvvel módosította – ezt a nemzetközi megállapodást, hogy a tengeri felelősségre vonatkozó egyezmények rendszerét egy speciális megállapodással egészítse ki. Sem az 1996. évi HNS-egyezmény, sem pedig a HNS-egyezményhez csatolt 2010. évi jegyzőkönyv nem lépett hatályba.

A HNS-egyezményhez csatolt 2010. évi jegyzőkönyv megkötése biztosítani fogja a tengeri úton veszélyes és ártalmas anyagokat szállító hajók által okozott balesetekkel kapcsolatos felelősségre és kártérítésre vonatkozó szabályok EU-szerte egységes alkalmazását. Biztosítani fogja továbbá, hogy elegendő forrás álljon rendelkezésre az ilyen balesetek károsultjainak kártalanításához. Ez az időközi (interim) jelentés egy lépés afelé, hogy az EP párbeszédet kezdeményezzen a Tanáccsal és a Bizottsággal annak érdekében, hogy a jelenleg fragmentált rendszert egy nemzetközi szintű szabályozás váltsa fel.

Szavazatommal ezért támogattam a jelentést.

  Ildikó Gáll-Pelcz (PPE), írásban. ‒ A veszélyes és ártalmas anyagok tengeri szállításával kapcsolatos felelősségről és kártérítésről szóló, 1996. évi nemzetközi egyezmény a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) veszélyes és ártalmas anyagok – többek között a cseppfolyósított földgáz (LNG) és a cseppfolyós propán-bután gáz (LPG) – tengeri szállításából eredő felelősség és kártérítés kérdésével foglalkozó egyezményei közül az utolsó, amelyet még nem erősítettek meg. A más tengeri szállítási tevékenységekkel, kapcsolatos kártérítési felelősséget szabályozó hasonló nemzetközi rendszerekkel kapcsolatban szerzett tapasztalatok alapján az IMO elfogadta – és a 2010. évi HNS-jegyzőkönyvvel módosította – ezt a nemzetközi megállapodást, hogy a tengeri felelősségre vonatkozó egyezmények rendszerét egy speciális megállapodással egészítse ki. Sem az 1996. évi HNS-egyezmény, sem pedig a HNS-egyezményhez csatolt 2010. évi jegyzőkönyv nem lépett hatályba.

A HNS-egyezményhez csatolt 2010. évi jegyzőkönyv megkötése biztosítani fogja a tengeri úton veszélyes és ártalmas anyagokat szállító hajók által okozott balesetekkel kapcsolatos felelősségre és kártérítésre vonatkozó szabályok EU-szerte egységes alkalmazását. Biztosítani fogja továbbá, hogy elegendő forrás álljon rendelkezésre az ilyen balesetek károsultjainak kártalanításához. Ez az időközi (interim) jelentés egy lépés afelé, hogy az EP párbeszédet kezdeményezzen a Tanáccsal és a Bizottsággal annak érdekében, hogy a jelenleg fragmentált rendszert egy nemzetközi szintű szabályozás váltsa fel.

Szavazatommal ezért támogattam a jelentést.

  Francesc Gambús (PPE), por escrito. ‒ He votado a favor de este informe provisional, con la intencionalidad de que los Estados miembros se adhieran al Protocolo de 2010, relativo al convenio internacional sobre responsabilidad e indemnización de daños en relación con el transporte marítimo de sustancias nocivas. Hasta la fecha, la competencia de formar parte o no de este Protocolo es estatal, hasta que se modifique la normativa, comparto con el ponente la necesidad de instar a los Estados para formar parte del Protocolo de 2010.

  Elena Gentile (S&D), per iscritto. ‒ Ho votato a favore della risoluzione sulla decisione del Consiglio relativa alla ratifica e all'adesione, da parte degli Stati Membri, nell'interesse dell'Unione europea, al protocollo del 2010 della convenzione internazionale sulla responsabilità e sul risarcimento dei danni prodotti dal trasporto via mare di sostanze pericolose e nocive, fatta eccezione per gli aspetti relativi alla cooperazione giudiziaria in materia civile, perché ritengo che sia importante lanciare un segnale al Consiglio rispetto all’importanza della tempestiva implementazione del protocollo da parte di tutti gli Stati membri. Ritengo, infatti, che la proposta del Consiglio di lasciare agli Stati membri la libertà di decidere quando ratificare questa Convenzione vada nella direzione sbagliata, in quanto rischia di creare disparità giuridica e incertezze legali, differenziando le condizioni degli operatori di quei paesi che hanno ratificato la convenzione rispetto agli operatori soggetti alla sola normativa europea. La convenzione del 2010, infatti, si sovrappone alle normative esistenti in tema di responsabilità civile per danni ambientali, con lo scopo di rafforzare i principi "chi inquina paga" e di precauzione e prevenzione e introdurre l’obbligo di assicurazione obbligatoria. È importante che il Parlamento eserciti pressione nei confronti del Consiglio per una contestuale ratifica da parte di tutti gli Stati.

  Arne Gericke (ECR), schriftlich. ‒ Die Sicherheit und der Schutz unserer Meere ist mir als Europaabgeordneter aus der Küstenregion Mecklenburg-Vorpommern ein besonderes Anliegen. Ich habe deshalb aus Überzeugung für die Ratifizierung des Protokolls von 2010 zu dem Übereinkommen über schädliche und gefährliche Stoffe und Beitritt zu diesem Protokoll mit Ausnahme der Aspekte im Zusammenhang mit der justiziellen Zusammenarbeit in Zivilsachen gestimmt.

  Jens Gieseke (PPE), schriftlich. ‒ Es ist wichtig, dass die Europäische Union ein internationales Übereinkommen über Haftung und Entschädigung für Schäden bei der Beförderung schädlicher und gefährlicher Stoffe auf See durch die Mitgliedstaaten verabschiedet. Auch werden ausreichende Finanzhilfen bereitgestellt, um Kompensationszahlungen an mögliche Opfer leisten zu können.

  Tania González Peñas (GUE/NGL), por escrito. ‒ Voto a favor de este texto al considerar absolutamente necesaria la ratificación urgente de un protocolo cuya implementación efectiva, por parte de los Estados miembros, conllevará una mayor seguridad frente a los riesgos humanos y ambientales causados por este tipo de sustancias.

  Theresa Griffin (S&D), in writing. ‒ I voted in favour of this file, which sets out some guidance to the Council on its accession to a new Protocol to the International Convention on Liability and Compensation for damage in connection with the carriage of hazardous and noxious substances by sea.

  Giovanni La Via (PPE), per iscritto. – Il Parlamento è stato invitato dal Consiglio ad approvare il suo progetto di decisione relativamente alla ratifica ed adesione degli Stati membri alla convenzione HNS1. La menzionata convenzione, disciplina la responsabilità oggettiva del proprietario della nave che trasporta sostanze pericolose e nocive, e disciplina altresì la responsabilità degli stessi per i danni derivanti dal non corretto trasporto a bordo delle medesime sostanze. È inoltre prevista l'istituzione di un fondo di risarcimento destinato a coloro i quali abbiamo subito un pregiudizio. Si ritiene che la conclusione del protocollo del 2010 della convenzione HNS, garantirà l'applicazione uniforme delle norme sulla responsabilità e sul risarcimento dei danni derivanti dagli incidenti causati dalle navi che trasportano sostanze nocive e pericolose. Considerando la pericolosità che i trasporti marittimi possono generare conducendo sostanze nocive ed altamente rischiose, sostengo la proposta in esame.

  Antanas Guoga (ALDE), in writing. ‒ I voted in favour. The International Convention on Liability and Compensation for Damage in connection with the Carriage of Hazardous and Noxious Substances by Sea 1996 is the last one of the International Maritime Organisation (IMO) Conventions dealing with liability and compensation for damages arising from the carriage of Hazardous and Noxious Substances by sea, including liquefied natural gas (LNG) and liquefied petroleum gas (LPG) that has not yet been ratified. The rapporteur stresses that the present interim report should not be seen as an impediment to the establishment of a uniform liability regime, but as an effort to ensure that this is done in the most effective and fair fashion, without impairing the uniformity, integrity and effectiveness of common rules of EU law and without creating excessive disparity for the victims of pollution (e.g. coastal communities, fishermen, etc.) and the shipping industry.

  András Gyürk (PPE), írásban. ‒ A veszélyes és ártalmas anyagok tengeri szállításával kapcsolatos felelősségről és kártérítésről szóló, 1996. évi nemzetközi egyezmény a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) veszélyes és ártalmas anyagok – többek között a cseppfolyósított földgáz (LNG) és a cseppfolyós propán-bután gáz (LPG) – tengeri szállításából eredő felelősség és kártérítés kérdésével foglalkozó egyezményei közül az utolsó, amelyet még nem erősítettek meg. A más tengeri szállítási tevékenységekkel kapcsolatos kártérítési felelősséget szabályozó hasonló nemzetközi rendszerekről szerzett tapasztalatok alapján az IMO elfogadta – és a 2010. évi HNS - jegyzőkönyvvel módosította – ezt a nemzetközi megállapodást, hogy a tengeri felelősségre vonatkozó egyezmények rendszerét egy speciális megállapodással egészítse ki. Sem az 1996. évi HNS-egyezmény, sem pedig a HNS-egyezményhez csatolt 2010. évi jegyzőkönyv nem lépett hatályba.

A HNS-egyezményhez csatolt 2010. évi jegyzőkönyv megkötése biztosítani fogja a tengeri úton veszélyes és ártalmas anyagokat szállító hajók által okozott balesetekkel kapcsolatos felelősségre és kártérítésre vonatkozó szabályok EU-szerte egységes alkalmazását. Biztosítani fogja továbbá, hogy elegendő forrás álljon rendelkezésre az ilyen balesetek károsultjainak kártalanításához. Ez az időközi (interim) jelentés egy lépés afelé, hogy az EP párbeszédet kezdeményezzen a Tanáccsal és a Bizottsággal, hogy a jelenleg fragmentált rendszert egy nemzetközi szintű szabályozás váltsa fel.

  Marian Harkin (ALDE), in writing. ‒ This interim resolution ensures that a clear obligation is imposed on Member States to take all necessary steps to achieve a concrete result, namely to ratify or accede to the 2010 HNS Convention within a reasonable timeframe, which should be no longer than two years. It will also ensure that the uniformity, integrity and effectiveness of common Union rules will not be adversely affected by the international commitments undertaken by the ratification of or accession to the 2010 HNS Convention. Further, I also support the provision which advocates the removal of the permanent co-existence of two maritime liability regimes – a Union-based one and an international one in favour of a single coherent regime.

  Brian Hayes (PPE), in writing. ‒ I voted in favour of this report as I had no objections to it.

  György Hölvényi (PPE), írásban. ‒ A HNS-egyezményhez csatolt 2010. évi jegyzőkönyv megkötése biztosítani fogja a tengeri úton veszélyes és ártalmas anyagokat szállító hajók által okozott balesetekkel kapcsolatos felelősségre és kártérítésre vonatkozó szabályok EU-szerte egységes alkalmazását. Biztosítani fogja továbbá, hogy elegendő forrás álljon rendelkezésre az ilyen balesetek károsultjainak kártalanításához. Ez az időközi (interim) jelentés egy lépés afelé, hogy az EP párbeszédet kezdeményezzen a Tanáccsal és a Bizottsággal annak érdekében, hogy a jelenleg fragmentált rendszert egy nemzetközi szintű szabályozás váltsa fel.

Szavazatommal ezért támogattam a jelentést.

  Cătălin Sorin Ivan (S&D), în scris. ‒ Am votat în favoarea acestui raport, întrucât dorește să configureze un cadru de politică coerentă a UE în ceea ce privește aplicarea uniformă a normelor privind răspunderea și despăgubirile legate de daunele produse de nave care transportă substanțe periculoase și nocive în interiorul spațiului UE.

  Ivan Jakovčić (ALDE), napisan. ‒ Glasovao sam za privremeno izvješće o nacrtu odluke Vijeća o ratifikaciji i pristupanju država članica, u interesu Europske unije, Protokolu iz 2010. uz Međunarodnu konvenciju o odgovornosti i naknadi za štete u vezi s prijevozom opasnih i štetnih tvari morem, uz iznimku aspekata povezanih s pravosudnom suradnjom u građanskim stvarima, jer se Vijeće i Komisija moraju uskladiti u poštivanju načela dodjeljivanja nadležnosti Unije na temelju članka 5. stavka 1. UEU-a i ustaljena sudska praksa Suda prema kojoj „odabir pravne osnove za mjere Zajednice mora počivati na objektivnim čimbenicima podložnima sudskom preispitivanju, koji posebno uključuju cilj i sadržaj mjere”.

  Jean-François Jalkh (ENF), par écrit. ‒ Compte tenu du caractère planétaire de l'activité de transport maritime de marchandises, de la particularité des zones maritimes, une approche globale est préférable. De plus, cela a le mérite d'arracher cette thématique à l'arsenal législatif de l'Union.

J'ai voté pour ce texte.

  Philippe Juvin (PPE), par écrit. ‒ J'ai voté en faveur de ces deux rapports intermédiaires portant sur la ratification et l'adhésion de l'Union à un protocole relatif à la convention internationale sur la responsabilité et l'indemnisation pour les dommages liés au transport par mer de substances nocives et potentiellement dangereuses.

  Barbara Kappel (ENF), schriftlich. – Der vorliegende Bericht beschäftigt sich mit der Ratifizierung des Protokolls von 2010 zum Internationalen Übereinkommen über Haftung und Entschädigung für Schäden bei der Beförderung schädlicher und gefährlicher Stoffe auf See (HNS). Der Berichterstatter nutzt den Zwischenbericht dazu, Rat und Kommission auf noch bestehende Überschneidungen zwischen der UHRL und dem HNS-Übereinkommen aufmerksam zu machen, und ist der Ansicht, dass das Parlament keine Zustimmung erteilen soll, bevor die Einheitlichkeit, Integrität und Wirksamkeit des Unionsrechts und der fundamentale Grundsatz der begrenzten Einzelermächtigung der EU gewährleistet ist. Aus diesen Gründen stimme ich diesem Bericht zu.

  Afzal Khan (S&D), in writing. ‒ I voted in favour of this proposal as it sets out some guidance to the Council on its accession to a new Protocol to the International Convention on Liability and Compensation for damage in connection with the carriage of hazardous and noxious substances by sea.

  Kateřina Konečná (GUE/NGL), písemně. ‒ Při hlasování o zprávě o ratifikaci Protokolu z roku 2010 k Mezinárodní úmluvě o odpovědnosti a náhradě za škodu v souvislosti s přepravou nebezpečných a škodlivých látek jsem hlasovala pro návrh. Cílem zprávy je vyslovení souhlasu Radě Evropským parlamentem k přijetí protokolu z roku 2010 k úmluvě. Samotná úmluva si klade za cíl zajistit okamžitou a účinnou náhradu škody způsobenou únikem nebezpečných a škodlivých látek při jejich přepravě po moři. Protokol přináší změnu především v oblasti přísnějšího režimu odpovědnosti za znečištění. V případě ratifikace úmluvy ve znění protokolu členskými státy se vyplývající právní úprava může částečně překrývat s úpravou dle směrnice 2004/35/ES zaměřenou na prevenci a nápravu škod na životním prostředí. Zpráva proto doporučuje Radě zaměřit se v rámci přijímacího procesu na tento problém. Zpráva dále kromě jiného Radě doporučuje, aby celistvost a účinnost společných pravidel EU nebyla nepříznivě ovlivněna mezinárodními závazky vyplývajícími z úmluvy, a varuje před možností trvalé existence dvou režimů, unijního a mezinárodního, právní odpovědnosti za znečištění moří. S návrhy zprávy v tomto znění souhlasím.

  Ádám Kósa (PPE), írásban. ‒ A veszélyes és ártalmas anyagok tengeri szállításával kapcsolatos felelősségről és kártérítésről szóló, 1996. évi nemzetközi egyezmény a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) veszélyes és ártalmas anyagok – többek között a cseppfolyósított földgáz (LNG) és a cseppfolyós propán-bután gáz (LPG) – tengeri szállításából eredő felelősség és kártérítés kérdésével foglalkozó egyezményei közül az utolsó, amelyet még nem erősítettek meg. A más tengeri szállítási tevékenységekkel, kapcsolatos kártérítési felelősséget szabályozó hasonló nemzetközi rendszerekkel kapcsolatban szerzett tapasztalatok alapján az IMO elfogadta – és a 2010. évi HNS-jegyzőkönyvvel módosította – ezt a nemzetközi megállapodást, hogy a tengeri felelősségre vonatkozó egyezmények rendszerét egy speciális megállapodással egészítse ki. Sem az 1996. évi HNS-egyezmény, sem pedig a HNS-egyezményhez csatolt 2010. évi jegyzőkönyv nem lépett hatályba.

A HNS-egyezményhez csatolt 2010. évi jegyzőkönyv megkötése biztosítani fogja a tengeri úton veszélyes és ártalmas anyagokat szállító hajók által okozott balesetekkel kapcsolatos felelősségre és kártérítésre vonatkozó szabályok EU-szerte egységes alkalmazását. Biztosítani fogja továbbá, hogy elegendő forrás álljon rendelkezésre az ilyen balesetek károsultjainak kártalanításához. Ez az időközi (interim) jelentés egy lépés afelé, hogy az EP párbeszédet kezdeményezzen a Tanáccsal és a Bizottsággal annak érdekében, hogy a jelenleg fragmentált rendszert egy nemzetközi szintű szabályozás váltsa fel.

Szavazatommal ezért támogattam a jelentést.

  Gilles Lebreton (ENF), par écrit. ‒ J'ai voté pour cette convention internationale, car elle retire à l'Union toute marge de manœuvre dans le domaine du transport maritime de marchandises, lequel nécessite une approche globale.

  Marine Le Pen (ENF), par écrit. ‒ J'ai voté pour la ratification du protocole de 2010 relatif à la convention internationale sur les substances nocives et potentiellement dangereuses, et l'adhésion audit protocole. La convention établit la responsabilité objective du propriétaire d'un navire transportant des substances nocives ou potentiellement dangereuses en cas de dommage résultant d'un incident en mer lors dudit transport. Elle prévoit des exceptions limitées à cette responsabilité, qui est assortie de l'obligation de souscrire une assurance ou une autre garantie financière pour couvrir sa responsabilité en cas de dommage. Elle établit un fonds d'indemnisation spécifique pour indemniser toute personne ayant subi des dommages liés au transport par mer de substances nocives et potentiellement dangereuses lorsqu'elle n'a pu obtenir une réparation intégrale et adéquate du dommage de la part du propriétaire du navire et de son assureur. Le rapport estime à juste titre que, pour assurer une application uniforme des règles sur la responsabilité et la réparation de tels accidents, un régime international est mieux adapté que des solutions régionales compte tenu du caractère mondial du secteur maritime et de ses incidences transfrontalières.

  Philippe Loiseau (ENF), par écrit. ‒ Cette convention internationale de 1996 a été établie sous l'égide de l'Organisation Maritime Internationale (OMI), puis modifiée en 2010. L'objectif de ce nouveau texte est de créer un régime international pour réagir efficacement aux accidents et déterminer la responsabilité et l'indemnisation pour les dommages causés. Par exemple, il établit la responsabilité objective du propriétaire d'un navire transportant des substances nocives ou dangereuses, il prévoit une obligation de souscrire une assurance ou une garantie financière pour couvrir sa responsabilité, et il crée un fonds d'indemnisation spécifique pour les victimes. Je salue la cohérence de ce rapport, qui se distingue de la législation européenne. Un régime international est effectivement plus cohérent et adapté au caractère global du secteur maritime. J'ai voté POUR ce texte.

  Paloma López Bermejo (GUE/NGL), por escrito. ‒ El objetivo de este informe es dar el consentimiento del Parlamento al Consejo para que éste adopte el Protocolo de 2010, relativo al Convenio sobre sustancias nocivas y peligrosas relacionado con el transporte marítimo de sustancias nocivas y potencialmente peligrosas, a excepción de los aspectos relacionados con la cooperación judicial en materia civil. Puesto que los organismos regionales no pueden hacerlo, corresponde a los Estados miembros adherirse.

He votado a favor de este informe, puesto que propone garantizar la asunción de responsabilidades y el pago de una indemnización adecuada, puntual y efectiva por pérdidas o daños ocasionados a las personas, los bienes o el medio ambiente a raíz del transporte marítimo de sustancias nocivas y potencialmente peligrosas a través del Fondo internacional especializado de compensación SNP.

  Petr Mach (EFDD), písemně. ‒ Česká republika nemá moře, tak se jí protokol netýká. Souhlasím se zásadou, že znečišťovatel má napravit a nahradit vzniklou škodu. Smlouvu ale budou ratifikovat jednotlivé členské státy, nikoliv Unie, proto jsem se zdržel.

  Ivana Maletić (PPE), napisan. ‒ Ovim privremenim izvješćem predlaže se pronalaženje pozitivnog rješenja u suradnji s Vijećem i Komisijom, što je u interesu Unije jer je važno da ima usklađen režim odgovornosti mjerodavan za štete na okolišu prouzročene prijevozom opasnih i štetnih tvari morem. Izvjestitelj smatra da ne bi bilo primjereno da Parlament pruži svoju suglasnost prije no što se zajamče ujednačenost, cjelovitost i učinkovitost prava Unije i temeljno načelo dodjeljivanja nadležnosti EU-a. Ovo privremeno izvješće nije prepreka za uspostavu ujednačenog režima odgovornosti, već predstavlja napor da se ona osigura na najdjelotvorniji i najpravedniji način.

Pomorski promet je globalni sektor s prekograničnim utjecajem, tako je za potrebe osiguravanja ujednačene primjene pravila o odgovornosti i naknadi štete koje prouzroče brodovi koji prevoze opasne i štetne tvari morem diljem EU-a primjereniji međunarodni režim od regionalnih rješenja. Na taj će se način osigurati dostupnost dostatnih sredstava za naknadu štete žrtvama takvih nesreća. Stoga sam podržala ovo izvješće.

  Andrejs Mamikins (S&D), rakstiski. ‒ Starptautiskā konvencija par bīstamām un kaitīgām vielām tika noslēgta 1996. gadā. Savukārt šodien apskatītā 2010. gada protokola ratificēšana ļautu pilnvērtīgi atspoguļot 1982. gadā pieņemtās ANO Jūras tiesību konvencijas principus, kas vērsti uz atbildības un zaudējumu atlīdzināšanas realizēšanu sakarā ar šādu vielu noplūšanu pasaules ūdeņos.

Ir visai nožēlojami tas, ka šī ratificēšana notiek tikai tagad. Tiesa, kopš 2002. gadā notikušās Prestige naftas tankkuģa avārijas Galīcijas piekrastē Eiropā īsti nav bijis tāda mēroga ekoloģisko un ekonomisko postījumu, tomēr, ņemot vērā jautājuma principiālo svarīgumu, to noteikti vajadzēja panākt daudz agrāk. Citiem vārdiem, viennozīmīgi nobalsoju par protokola ratificēšanu. Ļoti ceru, ka šis protokols atvelētajā četru gadu laikpsomā pēc tā ratificēšanas EP līmenī stāsies spēkā pēc iespējas ātrāk.

  Vladimír Maňka (S&D), písomne ‒ Ratifikácia tohto protokolu umožní jednotné uplatňovanie pravidiel o zodpovednosti a náhradách škody pri nehodách spôsobených loďami prepravujúcimi nebezpečné a škodlivé látky na mori v celej EÚ. Tento medzinárodný režim pomôže k transparentnému a efektívnejšiemu vymáhaniu práv a povinností pre všetky dotknuté subjekty.

  Νότης Μαριάς (ECR), γραπτώς. ‒ Ψήφισα υπέρ της έκθεσης σχετικά με το σχέδιο απόφασης του Συμβουλίου για την επικύρωση και την προσχώρηση των κρατών μελών, προς το συμφέρον της Ευρωπαϊκής Ένωσης, στο πρωτόκολλο του 2010 της διεθνούς σύμβασης για την αστική ευθύνη και αποζημίωση για ζημία σε σχέση με τη θαλάσσια μεταφορά επικινδύνων και επιβλαβών ουσιών, με εξαίρεση τις πτυχές δικαστικής συνεργασίας σε αστικές υποθέσεις, διότι είναι πλήρης και τεκμηριωμένη.

  Dominique Martin (ENF), par écrit. ‒ J'ai voté pour ce texte.

La convention établit la responsabilité objective du propriétaire d'un navire transportant des substances nocives ou potentiellement dangereuses en cas de dommage résultant d'un incident en mer lors dudit transport. Elle prévoit des exceptions limitées à cette responsabilité et établit un fonds d'indemnisation spécifique.

Étant donné le caractère international de l'activité de transport maritime de marchandises et de la particularité des zones maritimes, une approche globale est préférable pour assurer une application uniforme des règles sur la responsabilité et la réparation de tels accidents.

Le rapporteur souhaite entamer un dialogue avec le Conseil et la Commission en vue de bâtir une politique européenne cohérente dans ce domaine.

  Fulvio Martusciello (PPE), per iscritto. ‒ La relazione interlocutoria sul progetto di decisione del Consiglio relativa alla ratifica e all'adesione, da parte degli Stati membri, nell'interesse dell'Unione europea, al protocollo del 2010 della convenzione internazionale sulla responsabilità e sul risarcimento dei danni prodotti dal trasporto via mare di sostanze pericolose e nocive, fatta eccezione per gli aspetti relativi alla cooperazione giudiziaria in materia civile, mi trova favorevole. La suddetta convenzione stabilisce la responsabilità oggettiva del proprietario della nave che trasporta sostanze pericolose e nocive per i danni derivanti da un evento correlato al trasporto via mare di sostanze pericolose e nocive a bordo di tale nave. L'esistenza di norme internazionali, piuttosto che soluzioni regionali, sulla responsabilità per danni extracontrattuali derivanti dal trasporto via mare di sostanze pericolose e nocive sono di fondamentale importanza, soprattutto se si considera il numero elevato di sostanze pericolose e nocive nel trasporto merci per via marittima a livello mondiale. È interesse dell'Unione disporre di un regime omogeneo di responsabilità per danno ambientale derivato da trasporto in mare di sostanze pericolose e nocive, regime che sia efficace ed equo e che non vada a ledere l'efficacia e uniformità delle norme comuni del diritto dell'Unione e che non crei disparità eccessive per le vittime dell’inquinamento.

  Jiří Maštálka (GUE/NGL), písemně. ‒ Dne 17. prosince 2015 obdržel Parlament dopis, ve kterém je žádán o souhlas s návrhem rozhodnutí Rady o ratifikaci členskými státy a jejich přistoupení jménem Unie k Protokolu z roku 2010 k úmluvě HNS. Mezinárodní úmluva o odpovědnosti a náhradě za škodu v souvislosti s přepravou nebezpečných a škodlivých látek po moři z roku 1996 je poslední úmluvou Mezinárodní námořní organizace (IMO) zabývající se odpovědností a náhradou škod plynoucích z přepravy nebezpečných a škodlivých látek po moři, včetně zkapalněného zemního plynu (LNG) a zkapalněného ropného plynu (LPG), která dosud nebyla ratifikována. IMO získala zkušenosti s podobnými mezinárodními režimy upravujícími odpovědnost za škody, které vznikly v důsledku jiných činností námořní dopravy, jako je přeprava ropy tankery, a přijala tuto mezinárodní dohodu ve znění Protokolu z roku 2010 k úmluvě HNS, aby systém úmluv o odpovědnosti v námořní dopravě doplnila o specializovaný nástroj. Úmluva HNS z roku 1996 ani protokol z roku 2010 k úmluvě HNS nevstoupily dosud v platnost. Protože považuji zmíněný protokol za významný, vyslovil jsem se pro jeho ratifikaci.

  Gabriel Mato (PPE), por escrito. ‒ Mi voto a favor del informe provisional sobre el proyecto de Decisión del Consejo, relativa a la ratificación del Protocolo de 2010 relativo al Convenio internacional sobre responsabilidad e indemnización de daños en relación con el transporte marítimo de sustancias nocivas y potencialmente peligrosas, y la adhesión al mismo por parte de los Estados miembros en interés de la Unión Europea, a excepción de los aspectos relacionados con la cooperación judicial en materia civil.

Sin duda, responde al interés de la Unión en su conjunto disponer de un régimen homogéneo de responsabilidad aplicable a los daños medioambientales ocasionados por el transporte de SNP por mar, lo cual solo puede lograrse si el Consejo y la Comisión tienen adecuadamente en cuenta las recomendaciones del Parlamento.

  Κώστας Μαυρίδης (S&D), γραπτώς. ‒ Το Πρωτόκολλο του 2010 αναφορικά με τη διεθνή σύμβαση για την αστική ευθύνη και τις αποζημιώσεις σε σχέση με τη θαλάσσια μεταφορά επικίνδυνων και επιβλαβών ουσιών χρειάζεται επικύρωση από τα κράτη μέλη ξεχωριστά για λογαριασμό της ΕΕ. Η αρχική διεθνής σύμβαση αναφορικά με το θέμα αυτό υπογράφηκε το 1996 και ρυθμίζει θέματα αντικειμενικής ευθύνης και αποζημίωσης για ζημιές που δημιουργούνται από τις επιβλαβείς ουσίες όπως είναι το υγροποιημένο φυσικό αέριο και το υγραέριο. Η αντικειμενική αυτή ευθύνη αφορά τον πλοιοκτήτη που μεταφέρει την επικίνδυνη ουσία. Υπάρχει παράλληλα και μνεία για τη σύσταση ενός ειδικού κεφαλαίου αποζημιώσεων για καταβολή προς οποιοδήποτε πρόσωπο έχει υποστεί ζημία από τη θαλάσσια μεταφορά ΕΕΟ.

Λαμβανομένου υπόψη ότι η ναυτιλία αποτελεί μια διεθνή επιχειρηματική δραστηριότητα με διασυνοριακές επιπτώσεις, θα πρέπει να διασφαλιστεί ένα διεθνές καθεστώς και όχι μόνο ευρωπαϊκό, το οποίο να τυγχάνει ενιαίας εφαρμογής, έτσι ώστε η αντιμετώπιση τέτοιου είδους ατυχημάτων να είναι αποτελεσματικότερη αλλά και δικαιότερη. Θα ήθελα να υπερψηφίσω το παρόν ψήφισμα, για να κινηθούμε προς αυτή την κατεύθυνση.

  Georg Mayer (ENF), schriftlich. ‒ Dieser Bericht handelt von der Ratifizierung des Protokolls von 2010 zum HNS-Übereinkommen. Hier geht es um die Haftung und Entschädigung für Schäden bei der Beförderung schädlicher und gefährlicher Stoffe auf See. Der Berichterstatter spricht Empfehlungen bei den Überschneidungen zwischen der UHRL und dem HNS-Übereinkommen aus. Daher kann ich diesem Bericht nur zustimmen.

  Valentinas Mazuronis (ALDE), raštu. ‒ Pritariu pranešimui, nes juo siekiama užtikrinti, kad būtų nustatyta griežta atsakomybė pavojingas ir kenksmingas medžiagas vežančio laivo savininkui už žalą, atsiradusią dėl įvykio, susijusio su pavojingų ir kenksmingų medžiagų vežimu jūra tuo laivu.

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL), par écrit. ‒ La convention internationale de 1996 sur les substances nocives et potentiellement dangereuses (convention HNS) a pour objet de garantir l'obligation de rendre des comptes et d'octroyer une indemnisation en cas de dommages causés lors du transport par mer de telles substances. Selon cette convention, la responsabilité pèse sur le propriétaire du navire transportant les substances. La convention crée également un fonds d'indemnisation, comprenant approximativement 310 millions d'euros. Le rapport propose d'autoriser la ratification de cette convention, dans les deux ans. Il propose aussi l'adhésion à son protocole, mais il fait une exception pour les aspects ayant trait à la coopération judiciaire en matière civile. Le rapport demande également que des mesures de prévention soient prises afin d'éviter ou de réduire de tels dommages (mesures de prévention, réparation primaire et réparation complémentaire). Je vote pour ce texte.

  Joëlle Mélin (ENF), par écrit. ‒ Compte tenu du caractère planétaire de l'activité de transport maritime de marchandises et de la particularité des zones maritimes, une approche globale est préférable. De plus, cela a le mérite d'arracher cette thématique à l'arsenal législatif de l'Union. J'ai ainsi voté en faveur de ce rapport.

  Nuno Melo (PPE), por escrito. ‒ Apresentei o meu voto favorável ao relatório intercalar sobre o projeto de decisão do Conselho relativo à ratificação e adesão dos Estados-Membros, no interesse da União, ao Protocolo de 2010 à Convenção Internacional sobre a responsabilidade e a indemnização por danos resultantes do transporte de substâncias perigosas nocivas por mar, no respeitante aos aspetos relacionados com a cooperação judiciária em matéria civil.

Tal como enunciado pelo relator, o objetivo da Convenção HNS de 2010 é assegurar a responsabilização e conceder uma indemnização adequada, rápida e efetiva por perdas ou danos causados a pessoas, bens e ao ambiente, decorrentes do transporte de substâncias nocivas e perigosas por mar, assegurando uma aplicação uniforme das regras em matéria de responsabilidade e de indemnização no caso dos acidentes no território da UE. Assegurará também a disponibilidade de fundos suficientes para indemnização das vítimas desses acidentes.

  Roberta Metsola (PPE), in writing. ‒ I voted for this report in order to provide a uniform and comprehensive legislative protocol for compensation to those adversely affected by these substances. This report is essential to ensuring proper responses by those liable for damage done by hazardous and noxious substances while in EU Member States.

  Louis Michel (ALDE), par écrit. – Les cargaisons maritimes de marchandises, en raison de leur caractère intercontinental, peuvent engendrer des accidents à répercussions planétaire impliquant des substances nocives et potentiellement dangereuses. Il est de l'intérêt de l'Union européenne de disposer d'un système de responsabilité homogène applicable aux dommages environnementaux causés par le transport de substances nocives et potentiellement dangereuses en mer. Avec ce rapport, nous avons l'opportunité de parvenir à la mise en place d'un système de responsabilité uniforme le plus efficacement et le plus équitablement possible, sans altérer l'uniformité, l'intégrité et l'efficacité des règles communes du droit de l'Union, et sans créer de disparités excessives pour les victimes de la pollution (par exemple, les populations côtières, les pêcheurs, etc.) et l'industrie maritime. L'ouverture d'un dialogue avec le Conseil et la Commission en vue de bâtir une politique européenne cohérente dans le domaine de la responsabilité et de l'indemnisation pour les dommages environnementaux résultant du transport de substances nocives et potentiellement dangereuses en mer est un pas dans la bonne direction.

  Miroslav Mikolášik (PPE), písomne – Medzinárodný dohovor o zodpovednosti a náhrade škody pri preprave nebezpečných a škodlivých látok na mori z roku 1996 upravuje zodpovednosť a náhradu škody spôsobenú pri preprave nebezpečných a škodlivých látok na mori vrátane skvapalneného zemného plynu a skvapalneného ropného plynu, ktorý zatiaľ nebol ratifikovaný. Dohovorom z roku 2010 sa zavádza objektívna zodpovednosť vlastníka lode, ktorá prepravuje nebezpečné a škodlivé látky, za akúkoľvek škodu v dôsledku udalosti súvisiacej s prepravou nebezpečných a škodlivých látok na mori a na palube predmetnej lode. Došlo k zriadeniu špeciálneho fondu na náhradu škody, ktorého účelom je vyplatiť náhradu osobám, ktoré utrpeli škodu v súvislosti s prepravou nebezpečných a škodlivých látok na mori a ktorým sa nepodarilo získať plnú alebo primeranú náhradu škody od vlastníka lode ani jeho poisťovateľa. V existujúcom právnom rámci Únie chýba požiadavka povinného poistenia, pričom v dohovore sa konkrétne stanovuje táto povinnosť pre vlastníkov lodí spolu s právom žiadateľov na priamu žalobu proti poisťovateľovi. Berúc do úvahy povahu lodnej dopravy ako odvetvia s cezhraničným vplyvom je medzinárodný režim vhodnejší než regionálne riešenia. Návrh má moju podporu.

  Marlene Mizzi (S&D), in writing. ‒ I have voted in favour of the report because, as today, there is nothing under the Environmental Liability Directive to provide for compensation of victims in excess of the limits of the ship owner’s liability. Furthermore, the existing legal framework in the EU lacks a mandatory insurance requirement, whereas the Convention specifically establishes this obligation for ship owners coupled with a right of claimants for direct action against the insurer. I believe it is in the interest of the Union as a whole to have a homogenous liability regime applicable to environmental damage arising from the carriage of HNS at sea, which can only be achieved if Parliament’s recommendations are duly considered by the Council and the Commission. I believe that report should not be seen as an impediment to the establishment of a uniform liability regime, but as an effort to ensure that this is done in the most effective and fair fashion, without impairing the uniformity, integrity and effectiveness of common rules of EU law and without creating excessive disparity for the victims of pollution (e.g. coastal communities, fishermen, etc.) and the shipping industry.

  Csaba Molnár (S&D), írásban. ‒ A Tanács határozattervezetet nyújtott be a veszélyes és ártalmas anyagok tengeri szállításával kapcsolatos felelősségről és kártérítésről szóló nemzetközi egyezményhez csatolt 2010. évi jegyzőkönyvnek – a polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködéssel kapcsolatos szempontok kivételével – a tagállamok által az Európai Unió érdekében történő megerősítésére és az ahhoz való csatlakozásra vonatkozóan. A határozat elfogadásához meg kell szereznie a Parlament egyetértését.

A Jogi Bizottság jelentésében egy sor ajánlást fogalmaz meg, és azt javasolja, hogy a Parlament úgy foglaljon állást, hogy ez az időközi jelentés további lehetőség lenne a Tanács és a Bizottság számára ezeknek az ajánlásoknak a kezelésére. Azt ajánlja ezért, hogy a Parlament kérje föl a Tanácsot és a Bizottságot további tárgyalások lefolytatására az ajánlások figyelembe vételével. A jelentést megszavaztam.

  Sophie Montel (ENF), par écrit. ‒ Compte tenu du caractère planétaire de l'activité de transport maritime de marchandises, de la particularité des zones maritimes, une approche globale est préférable à une approche régionale. Je vote pour ce texte.

  Claude Moraes (S&D), in writing. ‒ I voted in favour of this report to give consent to the form the negotiations should take on this protocol.

  Nadine Morano (PPE), par écrit. ‒ J'ai voté en faveur de ce rapport qui se penche sur l'adhésion à un protocole relatif à la convention internationale sur la responsabilité et l'indemnisation pour les dommages liés au transport par mer de substances nocives et potentiellement dangereuses. Il s'agit ici d'un rapport qui analyse la base juridique que l'Union européenne pourrait utiliser si elle décidait d'adhérer à ce protocole.

  Victor Negrescu (S&D), in writing. ‒ The HNS Convention also known as The International Convention on Liability and Compensation for Damage in Connection with the Carriage of Hazardous and Noxious Substances by Sea was set-up in 1996. I have voted for this interim report that aims to ensure that the establishment of a uniform liability regime, with the exception of aspects related to judicial cooperation in civil matters, is done in the most effective and fair fashion.

  Liadh Ní Riada (GUE/NGL), in writing. – It seeks to protect coastal communities and fishing communities beyond the liability limits of the ship owner, which is an important development. It was for these reasons that I voted in favour of this report.

  Urmas Paet (ALDE), kirjalikult. ‒ Toetasin. Protokolliga ühinemisega tagatakse, et ELi vetes ohtlikke ja kahjulikke aineid vedavad laevad võtavad oma lasti eest vastutuse, ning see võimaldab õnnetuste puhul kasutada rahalisi vahendid ohvritele hüvitise maksmiseks.

  Aldo Patriciello (PPE), per iscritto. ‒ La convenzione internazionale sulla responsabilità e sul risarcimento dei danni prodotti dal trasporto via mare di sostanze pericolose e nocive del 1996 è l'ultima delle convenzioni dell'Organizzazione marittima internazionale riguardanti la responsabilità e il risarcimento dei danni derivanti dal trasporto via mare di sostanze pericolose e nocive a non essere stata ancora ratificata, né è stato oggetto di ratifica il protocollo del 2010. Entrambi gli accordi offrirebbero supporto al quadro d'insieme in materia che il relatore auspica in quanto, dato il carattere transfrontaliero del trasporto marittimo, ritiene più utile che vi sia una normativa internazionale piuttosto che soluzioni regionali. Approvo la relazione interlocutoria del mio collega e voto a favore.

  Marijana Petir (PPE), napisan. ‒ Međunarodna konvencija o odgovornosti i naknadi za štete u vezi s prijevozom opasnih i štetnih tvari morem iz 1996. godine (Konvencija HNS), a izmijenjena 2010. godine, posljednja je iz niza konvencija Međunarodne pomorske organizacije (IMO) koje se odnose na odgovornost i naknadu štete prouzročene prijevozom opasnih i štetnih tvari morem koja još nije ratificirana od strane svih država članica i koja do danas nije stupila na snagu.

Cilj predložene odluke Vijeća je ovlastiti države članice da ratificiraju ili pristupe, u ime Unije, Protokolu uz Konvenciju HNS iz 2010. kojem je za cilj osigurati ujednačenu primjenu pravila o odgovornosti i naknadi za štetu u svezi s nesrećama uzrokovanim pomorskim prijevozom opasnih i štetnih tvari na teritoriju EU-a te osigurati dovoljna sredstava za naknadu gubitaka oštećenicima (fizičkim, pravnim i javnim osobama) i sanaciju štete uslijed takvih nesreća.

Primjena ove Konvencije i Protokola je značajna i za hrvatske građane i to u svjetlu daljnjeg jačanja pomorskoga prometa na Jadranu, zato što osigurava svim pogođenim dionicima primjerenu, brzu i učinkovitu naknadu gubitka ili štete na imovini ili okolišu, a koja je nastala uslijed nesreća povezanih s prijevozom opasnih i štetnih tvari morem.

  Florian Philippot (ENF), par écrit. ‒ Compte tenu du caractère planétaire de l'activité de transport maritime de marchandises, de la particularité des zones maritimes, une approche globale est préférable à une approche régionale. Je vote pour ce texte.

  Tonino Picula (S&D), napisan. ‒ Cilj Konvencije o opasnim i štetnim tvarima iz 2010. je zajamčiti odgovornost i primjerenu, brzu i učinkovitu naknadu gubitka ili štete kojima su oštećene osobe, imovina ili okoliš, a koji su prouzrokovani prijevozom opasnih i štetnih tvari morem, s pomoću specijaliziranog međunarodnog fonda za naknade šteta.

Zalažem se za ratifikaciju i pristupanje Protokolu iz 2010. uz Međunarodnu konvenciju o opasnim i štetnim tvarima koja predviđa primjenu načela prema kojem onečišćivač plaća, kao i primjenu načela prevencije i opreza, kako bi se u slučaju mogućih šteta u okolišu poduzimale preventivne mjere, te da ona stoga ulazi u područje politike Unije i njezinih temeljnih načela o okolišu. Brza ratifikacija Protokola je dobrodošla, ali još bolji razvoj događaja bi bio kada bi Vijeće još jednom razmislilo o svojem stavu i kada bi uzelo u obzir da nije dobro za EU, pa ni za njezine građane, stvarati pravnu nesigurnost i razlike između različitih pravnih režima država članica.

Samim time, pozivam Vijeće da donese bolju odluku koja ne podrazumijeva razlike u pravnoj regulativi različitih država članica, pogotovo s obzirom da gubitak ili štete kojima su oštećene osobe, imovina ili okoliš, a koji su prouzrokovani prijevozom opasnih i štetnih tvari morem, te često imaju međugranični element.

  João Pimenta Lopes (GUE/NGL), por escrito. ‒ A Convenção Internacional de 1996 sobre a responsabilidade e a indemnização por danos resultantes do transporte de substâncias perigosas e nocivas por mar é a última das convenções da OMI que regulam a responsabilidade e a indemnização por danos resultantes do transporte de substâncias perigosas e nocivas por mar, incluindo o GNL e o GPL, que ainda não foi ratificada. Tendo em conta a experiência adquirida com regimes internacionais similares no domínio da responsabilidade por danos causados por outras atividades de transporte marítimo, designadamente o transporte de petróleo em navios petroleiros, a OMI adotou este acordo internacional, conforme alterado pelo Protocolo HNS de 2010.

Da Convenção destacamos:

- a responsabilidade do proprietário do navio em caso de transporte de HNS, pelos danos decorrentes de incidentes relacionados com o seu transporte;

- a obrigação do proprietário do navio contrair um seguro ou outra garantia financeira para cobrir a sua responsabilidade por danos;

- a criação de um fundo de indemnização específico que visa compensar todas as pessoas vítimas de danos resultantes do transporte marítimo de HNS.

Pretende-se a ratificação da convenção e eliminar a conflitualidade jurídica com o direito comunitário, para que se aliviem os prejuízos às pessoas e comunidades afetadas por derrames destas substâncias no mar.

Votámos favoravelmente.

  Andrej Plenković (PPE), napisan. ‒ U Međunarodnoj konvenciji o odgovornosti i naknadi za štete u vezi s prijevozom opasnih i štetnih tvari morem iz 2010. donesena je odluku o strogoj odgovornosti vlasnika broda koji prevozi štetne tvari za bilo kakvu štetu uzrokovanu pod tim okolnostima. Iznimka u toj odgovornosti nastaje zbog vlasnikove obaveze posjedovanja osiguranja koje će pokriti troškove. Osnovan je i fond za naknade namijenjene za štetu od strane vlasnika broda i osiguravatelja.

Trenutno ne postoji mogućnost isplate žrtvama ako prelazi vlasnikovu odgovornost. Osim toga, u pravnom okviru EU-a nedostaje uvjet za obaveznim osiguranjem, iako je to prema Konvenciji obavezno. Budući da prijevoz opasnih i štetnih tvari predstavlja veliki dio morskog prometa, međunarodni režim bio bi prikladniji od regionalnog kako bi se osigurala pravila o odgovornosti i nadoknadi.

Podržao sam izvješće zastupnika Svobode o stvaranju dosljedne politike koja će se baviti odgovornošću i naknadama štete u okolišu nastale kao posljedica prijevoza opasnih i štetnih tvari morem.

  Tomasz Piotr Poręba (ECR), na piśmie. ‒ Głównym celem konwencji SNS jest umożliwienie współpracy międzynarodowej na rzecz ochrony środowiska morskiego przed szkodliwymi i niebezpiecznymi substancjami. Wdrożenie jej postanowień leży w interesie zarówno gospodarki morskiej (oraz turystyki), jak i osób mieszkających w pasie nadmorskim, ponieważ ich straty i nieuzyskane korzyści spowodowane przez zanieczyszczenia zostaną zrekompensowane. Ocenia się, że konwencja nie doprowadzi do dodatkowego obciążenia budżetów państw członkowskich, zmienią się natomiast obowiązki krajowej administracji morskiej. Konwencja wpłynie również na armatorów, którzy będą musieli zawierać odpowiednie umowy ubezpieczenia, jak również dotknie odbiorców szkodliwych i niebezpiecznych ładunków, ponieważ będą oni zobowiązani płacić składki na fundusz SNS. Konwencja SNS ma szansę zapewnić jednolite stosowanie przepisów dotyczących odpowiedzialności i odszkodowań w związku z wypadkami spowodowanymi przez statki przewożące SNS, a dzięki stworzeniu funduszu powinna zagwarantować dostępność wystarczających środków na odszkodowania dla ofiar takich wypadków. Istnieje jednak ryzyko, że na sektor żeglugi będą nałożone dwa różne systemy jednocześnie, unijny i międzynarodowy, co może skutkować nierównym traktowaniem ofiar zanieczyszczenia. Niniejszym wstrzymuję się od głosu.

  Franck Proust (PPE), par écrit. ‒ J'ai voté en faveur de ce rapport intérimaire relatif à un projet de décision du Conseil portant sur la ratification et à l'adhésion de l'Union européenne à un protocole relatif à la convention internationale sur la responsabilité et l'indemnisation pour les dommages liés au transport par mer de substances nocives et potentiellement dangereuses.

  Sofia Ribeiro (PPE), por escrito. ‒ Votei a favor da Resolução para que seja assegurado o respeito do princípio da atribuição de competências à UE nos termos do artigo 5.º, n.º 1, do TUE e a jurisprudência constante do Tribunal de Justiça que dispõe que «a escolha da base jurídica de um ato comunitário deve assentar em elementos objetivos suscetíveis de controlo jurisdicional, entre os quais figuram, nomeadamente, a finalidade e o conteúdo do ato». E, «uma vez que a proposta de decisão do Conselho tem por objetivo autorizar os Estados—Membros a ratificarem ou a aderirem, em nome da União, ao Protocolo HNS de 2010 e, posteriormente, a ficarem vinculados à Convenção HNS de 2010, e tendo em conta que esta última abrange não só os casos de danos ambientais (aplicando os princípios da ação preventiva e do poluidor-pagador), mas também os casos de danos não ambientais causados pelo transporte de determinadas substâncias por mar, a base jurídica adequada da proposta é constituída pelos artigos 100.º, n.º 2, 192.º, n.º 1, e 218.º, n.º 6, alínea a), subalínea v), do TFUE».

  Inmaculada Rodríguez-Piñero Fernández (S&D), por escrito. ‒ La Convención Internacional sobre responsabilidad y compensación por daños derivados del transporte marítimo de sustancias tóxicas y peligrosas, es un instrumento legal clave en términos de transporte y medio ambiente. La ratificación del Protocolo de 2010, que representa prácticamente la ratificación de la Convención antedicha en sus nuevos términos de 2010 es relevante para la UE, porque proporciona una protección reforzada de los damnificados por el transporte marítimo de sustancias peligrosas.

En su decisión de diciembre de 2015 el Consejo deja libertad a los Estados miembros para decidir el momento en el que cada uno llevará a cabo la ratificación. Esta posibilidad podría provocar inseguridad jurídica por diferencias en la norma aplicable. Además, algunas de las disposiciones se superponen con la Directiva de Responsabilidad Ambiental 2004/35/EC, lo cual podría provocar confusión en cuanto a la base legal de las reclamaciones.

Con este informe provisional, que he votado a favor, el Parlamento pretende presionar al Consejo para que corrija su decisión, pidiendo una ratificación uniforme de la Convención y clarificando así su aplicación.

  Claude Rolin (PPE), par écrit. ‒ La convention internationale de 1996 sur la responsabilité et l'indemnisation pour les dommages liés au transport par mer de substances nocives et potentiellement dangereuses (convention HNS de 1996) vise à garantir une indemnisation convenable, prompte et efficace des personnes victimes de dommages dus aux déversements de substances nocives et potentiellement dangereuses lors de leur transport par mer. Cette convention HNS de 1996 a été modifiée par le protocole de 2010 et prévoit l'amélioration de la protection des victimes de dommages liés au transport par mer de substances nocives et potentiellement dangereuses.

Si j'ai voté en faveur de cette résolution, c'est parce que j'estime que la demande d'un débat plus approfondi sur cette question avec la Commission et le Conseil est une bonne chose.

  Bronis Ropė (Verts/ALE), raštu. ‒ Nors 2010 m. HNS konvencija yra išsprendžiama svarbi užduotis – užtikrinti atskaitomybę ir tinkamos, greitos ir veiksmingos asmenims, turtui ir aplinkai dėl pavojingų ir kenksmingų medžiagų vežimo jūra padarytų nuostolių arba žalos kompensacijos mokėjimą per specializuotą Tarptautinį HNS kompensacijų fondą pagal principą „teršėjas moka“, tačiau ji gali prieštarauti Direktyvos dėl atsakomybės už aplinkos apsaugą nuostatoms, nustatančioms, kad ši direktyva „netaikoma aplinkos žalai arba tokios žalos neišvengiamai grėsmei, kurią sukelia įvykis, kurio atsakomybę arba kompensaciją reglamentuoja IV priede išvardytos tarptautinės konvencijos, taip pat ir būsimi jų pakeitimai, galiojančios toje valstybėje narėje“.

Todėl šis pranešimas yra labai svarbus ES teisėje apibrėžiant laivų savininkų ir operatorių atsakomybės ribas. Pats dokumentas yra parengtas tikrai gerai ir todėl aš palaikau jį.

  Fernando Ruas (PPE), por escrito. ‒ Estamos em presença de um relatório sobre a mesma matéria já tratada pelo relatório A-0191/2016 (adesão ao Protocolo de 2010 à Convenção HNS), com vista à adoção de regras internacionais uniformes no que diz respeito à responsabilidade e indemnização em caso de acidentes causados por navios que transportam HNS no território da UE, embora neste caso, concretamente, sobre os aspetos relacionados com a cooperação judiciária em matéria civil.

Também neste caso se optou pela realização de um relatório intercalar, com vista a solicitar um debate mais aprofundado sobre esta matéria com a Comissão e o Conselho, nomeadamente no que diz respeito às sobreposições entre o Regulamento Bruxelas I reformulado e a Convenção HNS de 2010, desde que estejam em causa as regras processuais aplicáveis aos pedidos de indemnização e às ações judiciais ao abrigo da Convenção perante os tribunais dos Estados—Parte, bem como assegurar que a uniformidade, a integridade e a eficácia das regras comuns da UE não serão negativamente afetadas por eventuais compromissos internacionais assumidos pela União ou pelos seus Estados-Membros, como se pode ler no documento.

Em virtude do exposto, fui, por isso, favorável à sua aprovação.

  Massimiliano Salini (PPE), per iscritto. ‒ Ho dato il mio voto a favore della relazione presentata dall’onorevole Svoboda. Il testo in questione concerne l'adesione dell'Unione europea al protocollo del 2010 della convenzione sulle sostanze pericolose e nocive e sul risarcimento dei danni prodotti dal trasporto via mare di tali sostanze. L'adesione a tale convenzione permetterà un'armonizzazione degli interventi a livello internazionale al fine di garantire un'applicazione uniforme delle norme in materia di responsabilità e risarcimento dei danni causati da navi che trasportano tali sostanze.

  Lola Sánchez Caldentey (GUE/NGL), por escrito. ‒ Voto a favor de este texto al considerar absolutamente necesaria la ratificación urgente de un protocolo cuya implementación efectiva, por parte de los Estados miembros, conllevará una mayor seguridad frente a los riesgos humanos y ambientales causados por este tipo de sustancias.

  Christel Schaldemose (S&D), skriftlig. ‒ Danmark er dækket af retsforbeholdet på dette område. Jeg støtter dog alligevel EU’s ratificering af konventionen, da den allerede er blevet ratificeret i dansk lovgivning.

  Sven Schulze (PPE), schriftlich. ‒ Ich habe dem „Beschluss über die Ratifizierung des Protokolls von 2010 zu dem Internationalen Übereinkommen über Haftung und Entschädigung für Schäden bei der Beförderung schädlicher und gefährlicher Stoffe auf See durch die Mitgliedstaaten im Namen der Union und ihren Beitritt zu diesem Protokoll, mit Ausnahme der Aspekte im Zusammenhang mit der justiziellen Zusammenarbeit in Zivilsachen“ zugestimmt, da er dem Verursacherprinzip bei Havarien Rechnung trägt.

  Maria Lidia Senra Rodríguez (GUE/NGL), por escrito. ‒ El objetivo de este informe es dar el consentimiento del Parlamento al Consejo para que éste adopte el Protocolo de 2010, relativo al Convenio sobre sustancias nocivas y peligrosas relacionado con el transporte marítimo de sustancias nocivas y potencialmente peligrosas, a excepción de los aspectos relacionados con la cooperación judicial en materia civil. Puesto que los organismos regionales no pueden hacerlo, corresponde a los Estados miembros adherirse.

He votado a favor de este informe, puesto que propone garantizar la asunción de responsabilidades y el pago de una indemnización adecuada, puntual y efectiva por pérdidas o daños ocasionados a las personas, los bienes o el medio ambiente a raíz del transporte marítimo de sustancias nocivas y potencialmente peligrosas a través del Fondo internacional especializado de compensación SNP.

  Remo Sernagiotto (ECR), per iscritto. ‒ Nel 2010 il protocollo della convenzione sulle sostanze pericolose e nocive (HNS) ha introdotto la responsabilità e il risarcimento dei danni derivanti dal trasporto via mare di sostanze pericolose e nocive, compresi il gas naturale liquefatto (GNL) e il gas di petrolio liquefatto (GPL). L'obiettivo principale della convenzione HSN è quello di consentire la cooperazione internazionale per proteggere l'ambiente marino dalle sostanze nocive e pericolose. Inoltre la convenzione HNS stabilisce la responsabilità oggettiva del proprietario della nave che trasporta sostanze pericolose e nocive per i danni derivanti da un evento correlato al trasporto via mare di sostanze pericolose e nocive a bordo di tale nave. Essendo questa convenzione molto importante per l'ambiente dell'Unione europea, ho deciso di votare a favore di questa raccomandazione interlocutoria che ha lo scopo di avviare un dialogo a riguardo con il Consiglio e la Commissione.

  Siôn Simon (S&D), in writing. ‒ I want to see the swift ratification of this Protocol, but the Council of the EU needs to reconsider its position and it should see that it is not beneficial to create legal uncertainty and divisions between legal regimes in Member States in an issue that has so many cross-border implications.

  Branislav Škripek (ECR), písomne. ‒ Myslím si, že je dôležité, že v rámci tohto dohovoru bol zriadený špeciálny fond na náhradu škody, ktorého účelom je vyplatiť náhradu osobám, ktoré utrpeli škodu v súvislosti s prepravou nebezpečných a škodlivých látok na mori a ktorým sa nepodarilo získať plnú alebo primeranú náhradu škody od vlastníka lode ani jeho poisťovateľa. Hlasoval som za.

  Davor Škrlec (Verts/ALE), napisan. ‒ Podržao sam ovo izvješće, ali ovo obrazloženje glasovanja nastaje kao kritika postojećem sustavu vrednovanja rada zastupnika u Europskom parlamentu isključivo na osnovu statističkog broja parlamentarnih aktivnosti potenciranog u Hrvatskoj, a koji zapravo ne odražava stvarnu kvalitetu i količinu rada, učinkovitost te ponajviše uspjeh zastupničkog djelovanja.

  Monika Smolková (S&D), písomne ‒ Zodpovednosť a náhrada za škody vyplývajúce z osobitných druhov činností v rámci lodnej prepravy sú regulované na medzinárodnej úrovni sériou dohovorov Medzinárodnej námornej organizácie, ktoré vychádzajú z tých istých hlavných zásad. Medzi tieto zásady patrí: objektívna zodpovednosť majiteľa lode, povinné poistenie na pokrytie škôd spôsobených tretím stranám, nárok uplatniť svoje práva priamo u poisťovateľa v prípade osôb, ktoré utrpeli škody, obmedzenie zodpovednosti a v prípade ropy a nebezpečných a škodlivých látok osobitný kompenzačný fond, ktorý zaplatí za škody, pokiaľ presahujú hranice zodpovednosti majiteľa lode. Dohovorom z roku 2010 sa zavádza objektívna zodpovednosť vlastníka lode, ktorá prepravuje nebezpečné a škodlivé látky, za akúkoľvek škodu v dôsledku udalosti súvisiacej s prepravou nebezpečných a škodlivých látok na mori a na palube predmetnej lode. Uzatvorením Protokolu z roku 2010 k Dohovoru o zodpovednosti a náhrade škody sa zabezpečí jednotné uplatňovanie pravidiel o zodpovednosti a náhrade škody pri nehodách spôsobených loďami prepravujúcimi nebezpečné a škodlivé látky na mori v celej EÚ.

  Ivan Štefanec (PPE), písomne. ‒ Prístup k nebezpečným látkam musia mať len kvalifikované osoby a na to určené inštitúcie a ich pohyb musí byť podrobený kontrole zo strany národných štátov, ako aj orgánov na celoeurópskej úrovni.

  Davor Ivo Stier (PPE), napisan. ‒ Međunarodna konvencija o opasnim i štetnim tvarima uspostavlja strogu odgovornost vlasnika broda kojim se prevoze opasne i štetne tvari za bilo koji vid štete uzrokovane incidentom povezanim s pomorskim prijevozom opasnih i štetnih tvari ukrcanih na taj brod. Postoje ograničena izuzeća od stroge odgovornosti vlasnika koja je popraćena obvezom vlasnika da bude osiguran ili pribavi drugo financijsko jamstvo zbog osiguranja od moguće odgovornosti za štetu. Nadalje, osnovan je poseban fond za naknadu štete čija je uloga isplata naknade štete svim osobama koje pretrpe štetu povezanu s prijevozom opasnih i štetnih tvari morem u slučaju da te osobe nisu mogle dobiti punu i odgovarajuću naknadu štete od brodovlasnika i njegova osiguravatelja.

Podržavam ovo izvješće jer smatram da je nužno osigurati ujednačenu primjenu pravila o odgovornosti i naknadi štete u vezi s nesrećama koje prouzroče brodovi koji prevoze opasne i štetne tvari morem diljem EU-a te da je za pomorski sektor, kao globalni sektor s prekograničnim utjecajem, međunarodni režim primjereniji od regionalnog.

  Beatrix von Storch (EFDD), schriftlich. ‒ Bei der Abstimmung über diese Entschließung habe ich mich enthalten.

  Dubravka Šuica (PPE), napisan. ‒ Međunarodna konvencija o odgovornosti i naknadi za štete u vezi s prijevozom opasnih i štetnih tvari morem iz 1996. godine (Konvencija HNS iz 1996.), kao i Protokol HNS iz 2010. godine, posljednji su iz niza konvencija Međunarodne pomorske organizacije koje se odnose na odgovornost i naknadu štete prouzročene prijevozom opasnih i štetnih tvari morem koje još nisu stupile na snagu.

Područje primjene konvencija HNS iz 1996. i 2010. preklapa se s Direktivom 2004/35/EZ u pogledu odgovornosti gospodarskih subjekata za profesionalne djelatnosti, što obuhvaća i pomorski prijevoz, koja ne osigurava naknadu štete žrtvama. Sklapanjem Protokola iz 2010. uz Konvenciju HNS osigurat će se ujednačena primjena pravila o odgovornosti i naknadi za štete u vezi s nesrećama koje uzrokuju brodovi kojima se prevoze opasne i štetne tvari morem diljem EU-a. Osim toga, na taj će se način osigurati dostupnost dostatnih sredstava za naknadu štete žrtvama takvih nesreća.

Podržavam ovo izvješće, jer smatram da je za potrebe osiguravanja ujednačene primjene pravila o odgovornosti i naknadi štete u vezi s nesrećama koje prouzroče brodovi koji prevoze opasne i štetne tvari morem diljem EU-a, primjereniji međunarodni režim od regionalnih rješenja.

  Patricija Šulin (PPE), pisno. ‒ Glasovala sem za vmesno poročilo o osnutku sklepa Sveta o ratifikaciji in pristopu k Protokolu iz leta 2010 k Mednarodni konvenciji o odgovornosti in nadomestilu škode v zvezi s prevozom nevarnih in zdravju škodljivih snovi po morju s strani držav članic v imenu Unije z izjemo vidikov, povezanih s pravosodnim sodelovanjem v civilnih zadevah.

Cilj konvencije iz leta 2010 je bil plačilo primernega, hitrega in učinkovitega nadomestila za škodo, povzročeno osebam, premoženju in okolju zaradi prevoza nevarnih in zdravju škodljivih snovi po morju.

odpiram sprejem mnenja v obliki pisma v katerem poudarjamo, da države članice pristopijo k protokolu in priznajo pravila konvencije kot obvezujoča, saj kovencija ne zajema samo primerov okoljske škode, temveč tudi primere neokoljske škode.

  Ελευθέριος Συναδινός ( NI), γραπτώς. ‒ Πρώτα θα πρέπει να λαμβάνονται προληπτικά μέτρα για τη μεταφορά επιβλαβών εμπορευμάτων στις θάλασσες και έπειτα να υπάρχουν αυστηρότατα πρόστιμα στους υπευθύνους για τις περιβαλλοντικές καταστροφές σε περίπτωση ατυχήματος.

  József Szájer (PPE), írásban. ‒ A veszélyes és ártalmas anyagok tengeri szállításával kapcsolatos felelősségről és kártérítésről szóló, 1996. évi nemzetközi egyezmény a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) veszélyes és ártalmas anyagok – többek között a cseppfolyósított földgáz (LNG) és a cseppfolyós propán-bután gáz (LPG) – tengeri szállításából eredő felelősség és kártérítés kérdésével foglalkozó egyezményei közül az utolsó, amelyet még nem erősítettek meg. A más tengeri szállítási tevékenységekkel, kapcsolatos kártérítési felelősséget szabályozó hasonló nemzetközi rendszerekkel kapcsolatban szerzett tapasztalatok alapján az IMO elfogadta – és a 2010. évi HNS-jegyzőkönyvvel módosította – ezt a nemzetközi megállapodást, hogy a tengeri felelősségre vonatkozó egyezmények rendszerét egy speciális megállapodással egészítse ki. Sem az 1996. évi HNS-egyezmény, sem pedig a HNS-egyezményhez csatolt 2010. évi jegyzőkönyv nem lépett hatályba.

A HNS-egyezményhez csatolt 2010. évi jegyzőkönyv megkötése biztosítani fogja a tengeri úton veszélyes és ártalmas anyagokat szállító hajók által okozott balesetekkel kapcsolatos felelősségre és kártérítésre vonatkozó szabályok EU-szerte egységes alkalmazását. Biztosítani fogja továbbá, hogy elegendő forrás álljon rendelkezésre az ilyen balesetek károsultjainak kártalanításához. Ez az időközi (interim) jelentés egy lépés afelé, hogy az EP párbeszédet kezdeményezzen a Tanáccsal és a Bizottsággal annak érdekében, hogy a jelenleg fragmentált rendszert egy nemzetközi szintű szabályozás váltsa fel.

Szavazatommal ezért támogattam a jelentést.

  Tibor Szanyi (S&D), írásban. ‒ Szavazatommal támogattam az időközi jelentést, mely a veszélyes és ártalmas anyagok tengeri szállításával kapcsolatos felelősségről és kártérítésről szóló nemzetközi egyezmény kapcsán fogalmaz meg ajánlásokat a Tanács és a Bizottság felé, egy koherens uniós politika kialakítása érdekében. Egyetértek a jelentéssel abban, hogy az Unió egészének érdekében áll, hogy a veszélyes és ártalmas anyagok tengeri szállításából eredő környezeti károkra vonatkozóan homogén felelősségi rendszerrel rendelkezzen. Ehhez kíván hozzájárulni a jelentés ajánlásaival, hogy a lehető leghatékonyabb és igazságosabb módon történjen meg a nemzetközi rendszer átültetése, az uniós jog közös szabályai egységességének, integritásának és hatékonyságának sérelme nélkül, valamint anélkül hogy túlzott egyenlőtlenséget eredményezne a szennyezés károsultjai és a hajózási ágazat számára.

  Claudia Țapardel (S&D), in writing. ‒ The International Convention on Liability and Compensation for Damage in connection with the Carriage of Hazardous and Noxious Substances by Sea – HNS Convention – represents a relevant international legal instrument in terms of transport and environment. The ratification of the 2010 Protocol, which represents practically the ratification of the HNS Convention in its new form of 2010 is considered to be very important for the EU, as it provides for improved protection of the victims of damage in connection with the carriage of HNS by sea, but there are divisions in terms of the period in which that should be done and the terms that the Council established for it. I therefore welcome a swift ratification by all Member States. The Council should reconsider its position, and should see that it is not beneficial to create legal uncertainty and divisions between legal regimes in Member States in an issue that has so many cross-border implications.

  Marc Tarabella (S&D), par écrit. ‒ La conclusion du protocole de 2010 à la convention SNPD garantira une application uniforme des règles sur la responsabilité et la réparation en cas d'accidents causés par des navires transportant des substances nocives et potentiellement dangereuses en mer dans l'ensemble de l'Union européenne. Elle permettra également d'assurer la disponibilité de fonds suffisants pour l'indemnisation des victimes de tels accidents.

  Pavel Telička (ALDE), in writing. ‒ I voted in favour of the ratification and accession of EU members to the 2010 Protocol to the Hazardous and Noxious Substances (HNS) Convention. This convention ensures uniform application of rules on liability and compensation in connection with accidents caused by ships carrying HNS at sea across the EU, and ensures availability of sufficient funds for compensation of victims of such accidents. Considering the nature of shipping as a global business with a cross-boundary impact, I do believe that an international regime rather than regional solutions is better suited to tackle this type of challenge. This protocol would also be an opportunity to frame a coherent policy at EU level.

  Ruža Tomašić (ECR), napisan. ‒ Glasovala sam za Izvješće o ratifikaciji i pristupanju Protokolu iz 2010. godine uz Međunarodnu konvenciju o opasnim i štetnim tvarima, uz iznimku aspekata povezanih s pravosudnom suradnjom u građanskim stvarima, jer držim iznimno važnim promicanje mjera na međunarodnoj razini za rješavanje regionalnih ili svjetskih problema okoliša.

Smatram da ekološka politika Europske unije pridonosi očuvanju, zaštiti i poboljšanju kakvoće okoliša, zaštiti zdravlja ljudi, opreznom te racionalnom korištenju prirodnih resursa. Interes Unije kao cjeline je imati jedinstveni režim odgovornosti mjerodavan za štete u okolišu koje proizlaze iz prijevoza opasnih i štetnih tvari te osigurati dostupnost dovoljnih sredstava za naknadu žrtvama takvih nesreća.

  Romana Tomc (PPE), pisno. ‒ Vmesno poročilo o osnutku sklepa Sveta o ratifikaciji in pristopu k Protokolu iz leta 2010 k Mednarodni konvenciji o odgovornosti in nadomestilu škode v zvezi s prevozom nevarnih in zdravju škodljivih snovi po morju s strani držav članic v imenu Unije z izjemo vidikov, povezanih s pravosodnim sodelovanjem v civilnih zadevah sem podprla.

Konvencija iz leta 2010 uvaja objektivno odgovornost lastnika ladje, ki prevaža nevarne in zdravju škodljive snovi, za škodo, ki je posledica incidenta, povezanega s prevozom nevarnih in zdravju škodljivih snovi po morju na krovu te ladje.

Pomembna je ustanovitev specializiranega odškodninskega sklada v višini približno 310 milijonov EUR za izplačila odškodnin osebam, ki so utrpele škodo v zvezi s prevozom nevarnih snovi. Mednarodna ureditev na tem področju je bolj primerna kot pa regionalna. V interesu Evropske unije je enovita ureditev odgovornosti za okoljsko škodo.

  Estefanía Torres Martínez (GUE/NGL), por escrito. ‒ Voto a favor de este texto al considerar absolutamente necesaria la ratificación urgente de un protocolo cuya implementación efectiva, por parte de los Estados miembros, conllevará una mayor seguridad frente a los riesgos humanos y ambientales causados por este tipo de sustancias.

  Mylène Troszczynski (ENF), par écrit. ‒ Le rapport estime que, pour assurer une application uniforme des règles sur la responsabilité et la réparation de tels accidents, un régime international est mieux adapté que des solutions régionales compte tenu du caractère mondial du secteur maritime et de ses incidences transfrontalières. Ce cadre juridique devrait s'appliquer à l'ensemble de l'Union, qui sera donc doté d'un régime juridique homogène concernant cette responsabilité spécifique.

Le rapporteur souhaite néanmoins entamer un dialogue avec le Conseil et la Commission en vue de bâtir une politique européenne cohérente dans ce domaine.

Compte tenu du caractère planétaire de l'activité de transport maritime de marchandises, de la particularité des zones maritimes, une approche globale est préférable. De plus, cela a le mérite d'arracher cette thématique à l'arsenal législatif de l'Union.

Je vote donc POUR.

  István Ujhelyi (S&D), írásban. ‒ Tekintettel arra, hogy a veszélyes és ártalmas anyagok szállítása a tengeri teherszállítás jelentős részét teszi ki, valamint a hajózási üzletág globális jellegére és a veszélyes és ártalmas anyagokból álló szállítmányokat érintő balesetek várhatóan határokon átnyúló hatására, az előadó úgy véli, hogy az Unió egészének érdekében áll, hogy a veszélyes és ártalmas anyagok tengeri szállításából eredő környezeti károkra vonatkozóan homogén felelősségi rendszerrel rendelkezzen, ami csak akkor érhető el, ha a Tanács és a Bizottság megfelelően figyelembe veszi a Parlament ajánlásait. Voksommal támogattam.

  Miguel Urbán Crespo (GUE/NGL), por escrito. ‒ Voto a favor de este texto al considerar absolutamente necesaria la ratificación urgente de un protocolo cuya implementación efectiva, por parte de los Estados miembros, conllevará una mayor seguridad frente a los riesgos humanos y ambientales causados por este tipo de sustancias.

  Ivo Vajgl (ALDE), in writing. ‒ I voted in favour of the Interim Report on the draft Council decision on the ratification and accession by Member States, in the interest of the European Union, to the Protocol of 2010 to the International Convention on Liability and Compensation for Damage in Connection with the Carriage of Hazardous and Noxious Substances by Sea, with the exception of the aspects related to judicial cooperation in civil matters. The 2010 HNS Convention establishes strict liability of the owner of the ship carrying HNS for any damage resulting from an incident in connection with the carriage of HNS by sea and on board that ship. I believe that the conclusion of the 2010 Protocol to the HNS Convention will ensure uniform application of rules on liability and compensation in connection with accidents caused by ships carrying HNS at sea across the EU. It will also guarantee availability of sufficient funds for compensation of victims of such accidents.

  Miguel Viegas (GUE/NGL), por escrito. ‒ A Convenção Internacional de 1996 sobre a responsabilidade e a indemnização por danos resultantes do transporte de substâncias perigosas e nocivas por mar é a última das convenções da Organização Marítima Internacional (OMI) que regulam a responsabilidade e a indemnização por danos resultantes do transporte de substâncias perigosas e nocivas por mar, incluindo o gás natural liquefeito (GNL) e o gás de petróleo liquefeito (GPL) que ainda não foi ratificada.

Considera-se que é do interesse de toda a União dispor de um regime homogéneo de responsabilidade aplicável aos danos ambientais causados pelo transporte de HNS por mar, o que só poderá ser alcançado se as recomendações do Parlamento forem tidas devidamente em conta pelo Conselho e pela Comissão.

Importa no entanto prestar maior atenção, neste contexto, às sobreposições entre o Regulamento Bruxelas I reformulado e a Convenção HNS de 2010 e assegurar a minimização da possibilidade de divergência entre o DRA e a Convenção HNS de 2010.

  Harald Vilimsky (ENF), schriftlich. ‒ Generell geht es um die Ratifizierung des Internationalen Übereinkommens über Haftung und Entschädigung für Schäden bei der Beförderung schädlicher und gefährlicher Stoffe auf See.

Der Zwischenbericht verdeutlicht, dass es für das Parlament nicht angezeigt ist, seine Zustimmung zu erteilen, bevor die Einheitlichkeit, Integrität und Wirksamkeit des Unionsrechts und der fundamentale Grundsatz der begrenzten Einzelermächtigung der EU gewährleistet sind. Der Bericht zeigt weiter auf, dass Rat und Kommission hinsichtlich noch bestehender Überschneidungen zwischen der UHRL und dem HNS-Übereinkommen Empfehlungen auszusprechen sind, um letztendlich ein positives Ergebnis erwirken zu können.

  Milan Zver (PPE), pisno. ‒ Glasoval sem za vmesno poročilo o osnutku sklepa Sveta o ratifikaciji in pristopu k Protokolu iz leta 2010 k Mednarodni konvenciji o odgovornosti in nadomestilu škode v zvezi s prevozom nevarnih in zdravju škodljivih snovi po morju s strani držav članic v imenu Unije z izjemo vidikov, povezanih s pravosodnim sodelovanjem v civilnih zadevah.

Vmesno poročilo poziva, da države članice ratificirajo Konvencijo HNS iz leta 2010 ali pristopijo v razumnem roku, ki ne bi smel biti daljši od dveh let od začetka veljavnosti sklepa Sveta.

Cilj Konvencije HNS iz leta 2010 je, da bi prek specializiranega Mednarodnega odškodninskega sklada HNS zagotovili odgovornost ter plačilo primernega, hitrega in učinkovitega nadomestila za škodo, povzročeno osebam, premoženju in okolju zaradi prevoza nevarnih in zdravju škodljivih snovi po morju.