Índice 
 Anterior 
 Siguiente 
 Texto íntegro 
Procedimiento : 2016/2053(INI)
Ciclo de vida en sesión
Ciclo relativo al documento : A8-0263/2016

Textos presentados :

A8-0263/2016

Debates :

Votaciones :

PV 04/10/2016 - 7.9
CRE 04/10/2016 - 7.9
Explicaciones de voto

Textos aprobados :

P8_TA(2016)0371

Debates
Martes 4 de octubre de 2016 - Estrasburgo Edición revisada

8.9. El futuro de las relaciones ACP-UE después de 2020 (A8-0263/2016 - Norbert Neuser)
Vídeo de las intervenciones
  

Oral explanations of vote

 
  
MPphoto
 

  Krisztina Morvai (NI). – Képviselőtársaim! Ez a jelentés is szoros kapcsolatban van a migráció gyökérokaival, hiszen az Európai Unió és Afrika kapcsolatairól szól a jelentés. Annak szellemében szavaztam, amit egy hazájáért és kontinenséért felelősséget érző afrikai egyetemi tanár mondott nekem egy konferencián, mikor rákérdeztem, hogy mit tehetne az Európai Unió az afrikai nyomorúság felszámolására. Azt mondta, hogy azt tehetné, hogy szüntesse meg azt a sokrétű, korrupt kapcsolatot, ami a korrupt európai politikai és gazdasági vezetők, nyugati, európai, multinacionális cégek és az afrikai, helyi, korrupt vezetők között vannak, és amelyek lényege, hogy Afrikának a természeti erőforrásait, nyersanyagait és egyéb erőforrásait fosztogatják. Európának tehát súlyos felelőssége van abban az afrikai nyomorúságban, amelyet nem lehet az afrikai emberek tömeges idemigráltatásával meggyógyítani.

 
  
MPphoto
 

  Jiří Pospíšil (PPE). – Paní předsedající, já jsem podpořil tuto zprávu, protože je zřejmé, že v roce 2020 skončí platnost a účinnost Dohody z Cotonu, a bude nutné se bavit o tom, jak navážeme nebo jak budeme pokračovat v obchodních vztazích vůči Africe, Karibiku a Tichomoří. A tato zpráva popisuje možnosti, se kterými já v zásadě souhlasím.

Myslím si, že do budoucna je vhodné uvažovat o jistých dohodách o hospodářském partnerství tak, aby trh Evropy nebyl pouze otevřen ekonomikám našich partnerů, ale aby došlo k jakési vzájemnosti, k vzájemnému otevření trhů. I s vědomím si toho, že je nutné podporovat ekonomiky afrických států, Karibiku a Tichomoří. Zvláště v souvislosti s dnešní velkou migrační vlnou je nutné podporovat africké státy, kde chudoba je tak velká, že to nutí tamní obyvatele k tomu, že míří do Evropy nebo do bohatších částí světa.

 
  
MPphoto
 

  Monica Macovei (ECR). – Doamnă președintă, am votat astăzi ca, până în 2020, să stabilim cadrul unui nou acord cu țările din Africa, Pacific și Caraibe. Sigur am votat pentru acest raport și o să explic de ce, dar aș vrea, în același timp, să îmi arăt dezamăgirea că acordul cu Statele Unite în materie de comerț care aducea un comerț înfloritor pentru toată Europa și toate firmele mici și mijlocii a fost denunțat de trei miniștri socialiști.

Revenind la Acordul cu Africa, Pacific și Caraibe: este foarte important să avem un dialog politic cu țările din această regiune și este foarte important să investim în dezvoltarea lor, iar aici sectorul privat are un rol vital pentru că trebuie să facă aceste investiții și trebuie să realizăm acolo o dezvoltare durabilă, o dezvoltare care să meargă pe viitor și să nu fie pentru un an sau doi, mai ales în acest context în care avem o criză a migrației, suntem în plină criză a migrației și soluția principală este eradicarea sărăciei și dezvoltarea acelor țări, așa încât oamenii să aibă locuri de muncă, să stea acasă, să dezvolte economia în acele țări și de asemenea, evident, să condiționăm de respectarea drepturilor omului, de respectarea democrației, pentru că numai oameni independenți și liberi pot construi societăți sănătoase.

 
  
MPphoto
 

  Anna Záborská (PPE). – Ako členka parlamentného zhromaždenia AKT – EÚ a zároveň členka Výboru pre rozvoj sa viac ako 10 rokov venujem problematike rozvojovej spolupráce. Podporila som predloženú správu, pretože som presvedčená, že je našou povinnosťou pomáhať menej rozvinutým krajinám. Navyše migračná kríza ukázala, čo sa stane, ak zlyháme v poskytovaní účinnej pomoci tam, kde ľudia trpia hladom a nedostatkom. Musíme preto brať vážne naše záväzky, ktoré na seba berieme, či už ide o financovanie alebo o poskytovanie know-how v oblasti zlepšenia fungovania inštitúcií štátu, vzdelávania či zdravotníctva. V rámci parlamentného zhromaždenia AKT – EÚ sme prijali množstvo správ. Chýbajú mi však správy, ktoré by zhodnotili, či naše odporúčania mali zmysel pre zlepšenie situácie v rozvojových krajinách a zároveň vyhodnotili efektívnosť využívania vynaložených finančných prostriedkov.

 
  
MPphoto
 

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL). – Madame la Présidente, les accords de prétendus partenariats économiques avec les pays d'Afrique, des Caraïbes et du Pacifique suscitent des réticences de la part de tous les gouvernements, et ce quelle que soit leur couleur politique.

En vérité, ce ne sont pas des accords de partenariat. Il s'agit d'une incroyable machine à produire de l'immigration, puisqu'elle déclenche immédiatement une baisse des recettes des États concernés et, donc, de l'action sanitaire, sociale, éducative et d'équipements pour ces pays, et surtout une invasion de nos marchandises, qui ont pour résultat de tuer l'économie locale, d'augmenter le chômage et de pousser les populations de la campagne vers les villes – ces campagnes où les agricultures vivrières sont ruinées par les produits de l'agriculture de nos pays.

Ce mécanisme augmente les productions de monocultures, qui provoquent des dégâts de pollution et une mutilation de tous les modes de culture traditionnels de ces régions. Enfin, il provoque, évidemment, l'exil des populations de la campagne vers la ville et de la ville vers l'étranger. Je crois que l'Histoire jugera très durement l'aveuglement dont nous faisons preuve, dans un moment comme celui-ci, en votant des accords de cette nature et en soumettant les gouvernements de cette zone à une pression absolument insupportable.

 
  
MPphoto
 

  Jonathan Arnott (EFDD). – Madam President, 80% of the world’s least developed countries are ACP nations. Trade is not the only solution, but is an essential part of the solution, for trade creates jobs; trade generates wealth which allows those countries to import, trade lifts people out of poverty, trade motivates entrepreneurs and trade leads to development.

What we should be doing is breaking down tariffs and breaking down other barriers to trade. That is why I believe that this report is spectacularly missing the point, because it mentions trade really very little – really only at the end of the report. And it mentions it in the context of politicising that very trade. I believe that this report is completely missing the point of what we need to be doing.

 
  
  

Written explanations of vote

 
  
MPphoto
 
 

  Isabella Adinolfi (EFDD), per iscritto. ‒ L'inizio delle relazioni tra l'UE e gli ACP risale al periodo postcoloniale, istituzionalizzato attraverso la prima convenzione di Lomè. Oggi la partnership tra UE e ACP è retta dall'accordo di Cotonou, che poggia su tre pilastri fondamentali: aiuto, commercio e cooperazione economica. Nonostante i risultati positivi che si sono raggiunti fino a oggi vi è ancora molto lavoro da fare e tra gli elementi su cui deve concentrarsi la partnership nel futuro vi sono la crescita dei paesi ACP, le nuove realtà geopolitiche, la globalizzazione e la regionalizzazione.

 
  
MPphoto
 
 

  Tim Aker, Jane Collins and Mike Hookem (EFDD), in writing. – UKIP voted against the non-legislative report. The EU wants to expand its influence over the less economically developed countries of the African, the Caribbean and the Pacific states group (ACP) with the use of the EUR 30 billion of the European Development Fund (EDF), which is outside of the EU budget. The ACP institutions see low level attendance and produce few results. The EU finances 50% of the costs the ACP secretariat. UKIP does not support the growing EU influence and the waste of funds on a failing EU project.

 
  
MPphoto
 
 

  Marina Albiol Guzmán (GUE/NGL), por escrito. ‒ Este informe pretende establecer cómo debe ser la relación entre la Unión y los países de África, Caribe y Pacífico después de 2020. Hay que resaltar que los acuerdos de asociación han tenido siempre numerosos impactos negativos en las economías de los países ACP, por lo que creo fundamental un nuevo tipo de asociación, justa y entre iguales, respetando la soberanía de los países y que promueva el desarrollo de las capacidades productivas de los países, proteger la agricultura tradicional y luchar contra el acaparamiento de tierras, y la sobreexplotación, mientras por otra parte cuente con mecanismos jurídicos de lucha contra la explotación laboral, la esclavitud moderna, el flujo ilícito de capitales y la financiación del terrorismo y de los conflictos armados.

Me parece importante también subrayar la importancia de acabar con la injerencia extranjera en los asuntos internos de los países ACP, así como el fin de las políticas neocoloniales y el desmantelamiento de todas las bases militares extranjeras.

Sin embargo, este informe no propone ningunos de estos cambios que considero fundamentales para el futuro de las relaciones UE-ACP tras el fin del acuerdo de Cotonou en 2020, por lo que mi voto fue contra de este informe.

 
  
MPphoto
 
 

  Νίκος Ανδρουλάκης (S&D), γραπτώς. ‒ Ψήφισα υπέρ της έκθεσης σχετικά με το μέλλον των σχέσεων ΑΚΕ-ΕΕ μετά το 2020, διότι η εν λόγω συνεργασία αποτελεί ένα σημαντικό επίτευγμα, τόσο σε επίπεδο χωρών ΑΚΕ και χωρών ΕΕ όσο και στο επίπεδο των κοινοβουλίων τους, ώστε να βελτιώνεται συνεχώς η αποτελεσματικότητα της συνεργασίας τους.

 
  
MPphoto
 
 

  Marie-Christine Arnautu (ENF), par écrit. ‒ L’Union européenne veut faire perdurer ce qu’elle considère comme les avancées des accords de Cotonou. Ceux-ci reposent sur trois piliers (le développement, les relations commerciales et le dialogues politiques).

Outre le fait que l’Union n’a pas à avoir de diplomatie sous aucune forme, les accords de Cotonou furent une catastrophe pour l’Afrique.

En substituant un système de libre-échange progressif au système jugé paternaliste où les pays du Nord acceptaient de payer plus cher les droits de douane pour permettre le développement accéléré de cette zone, les accords de Cotonou ont participé avec d’autres facteurs comme la politique des institutions internationales à retarder la création d’industries africaines protégées par de forts droits de douane ce qui était l’objectif de la France avec le projet de coopération.

Au lieu de cela, les gigantesques villes africaines, notamment en raison d'un exode rural massif, sont de véritables centres de consommation mais pour l’essentiel pas des centres de production.

Enfin, on ne peut qu’être surpris des leçons que l’Union se permet dans ce texte de donner sur la corruption.

Je me suis donc opposée à ce texte.

 
  
MPphoto
 
 

  Jean Arthuis (ALDE), par écrit. ‒ J’ai voté pour cette résolution qui a fait l’objet d’un avis de la commission des budgets.

L’expiration simultanée de l’accord de Cotonou et du cadre financier pluriannuel offre l’occasion de décider la budgétisation du Fonds européen de développement.

Cette suggestion permet de promouvoir la relation privilégiée ACP-UE.

 
  
MPphoto
 
 

  Zigmantas Balčytis (S&D), raštu. ‒ Balsavau už pasiūlymą dėl Afrikos, Karibų ir Ramiojo vandenyno valstybių (AKR) ir ES santykių po 2020 m. AKR ir ES bendradarbiavimas yra vertingas ir unikalus pasiekimas ir pastaruosius 40 metų stiprino AKR ir ES gyventojų ir valstybių ir jų parlamentų ryšius, tačiau skurdo mažinimo ir AKR šalių integracijos į pasaulio ekonomiką tikslų siekimo rezultatai šiuo metu nepakankami. Todėl pritariu, kad reikia sukurti AKR ir ES tarpusavio stebėsenos, atskaitomybės ir peržiūros mechanizmą, skirtą darnaus vystymosi tikslų (DVT) įgyvendinimui valstybėse narėse nuolat kontroliuoti įtraukiant AKR ir ES atstovus ne tik iš centrinių vyriausybinių institucijų, bet ir iš parlamentų, regioninių ir vietos valdžios institucijų, pilietinės visuomenės ir mokslo bendruomenės, rengiant metines išvadas ir rekomendacijas dėl nacionalinės, regioninės ir visuotinės peržiūros procesų ir tolesnių veiksmų.

 
  
MPphoto
 
 

  Zoltán Balczó (NI), írásban. ‒ A Gazdasági Partnerségi Megállapodás az AKCS-országok világgazdaságba való zökkenőmentes és fokozatos bekapcsolását, különösen a regionális integráció és a dél és dél közötti kereskedelem teljes körű kiaknázását szolgálja. A konkrét tevékenységeket a szubszidiaritás elvének megfelelően kell elvégezni, olyan regionális megállapodások révén, amelyek az egyedi regionális szükségletekhez és az EU és az adott régió közös érdekeihez igazodnak. A megállapodás megítéléséhez el kell mondani, hogy az AKCS országok túlnyomó többségét létszámban mérve az afrikai országok adják, ahol a népességszám megközelíti az egymilliárdot, ezzel szemben a karibi országok népessége mindössze 39 millió, a csendes-óceáni országok lakossága pedig 11 millió. Így a megállapodásban az Afrikával való viszony játszik döntő szerepet, nem csak a lakosságszám miatt, de azért is, mert az Európába történő bevándorlás egyik kiinduló helye lehet.

Európa alapvető érdeke az afrikai országokkal olyan megállapodások megkötése lenne, amelyek a lakosság helyben maradását segítenék elő, például a mezőgazdaság, az ipar és a kereskedelem helyi igényekre történő fejlesztésével, illetve az ehhez szükséges know-how ingyenes átadásával. Ezzel szemben, mint az a jelentésből idézett részekből is kitűnik, a fő cél az afrikai országok világgazdaságba való bekapcsolása, ami a gyakorlatban a piacaik multinacionális vállalatok általi megszerzését jelenti.

A jelentésről történő szavazáskor tartózkodtam.

 
  
MPphoto
 
 

  Gerard Batten (EFDD), in writing. ‒ UKIP voted against the non-legislative report. The EU wants to expand its influence over the less economically developed countries of the African, the Caribbean and the Pacific states group (ACP) with the use of the EUR 30 billion of the European Development Fund (EDF), which is outside of the EU budget. The ACP institutions see low-level attendance and produce few results. The EU finances 50% of the costs of the ACP secretariat. UKIP does not support the growing EU influence and the waste of funds on a failing EU project.

 
  
MPphoto
 
 

  Nicolas Bay (ENF), par écrit. ‒ En substituant un système de libre-échange progressif au système – jugé «paternaliste» – où les pays du Nord acceptaient de payer plus chers les droits de douane pour permettre le développement accéléré de cette zone, les accords de Cotonou ont participé avec d’autres facteurs, comme la politique des institutions internationales, à retarder la création d’industries africaines protégées par de forts droits de douane.

C’est ainsi que les villes africaines, devenues gigantesques en raison d’un exode rural massif, sont de simples centres de consommation et non des centres de production.

Il faut travailler à des coopérations qui soient davantage profitables à toutes les parties.

 
  
MPphoto
 
 

  Hugues Bayet (S&D), par écrit. ‒ J’ai voté en faveur de ce rapport d’initiative du socialiste Norbert NEUSER (S&D, DE) sur l'avenir des relations ACP-UE au-delà de 2020 car la solidarité internationale m’apparait dans ce cadre plus que jamais indispensable.

Ce rapport a rappelé le caractère précieux de la coopération ACP-UE et a souligné la nécessité de l’améliorer par la mise en place d’une nouvelle structure qui conserverait l'acquis ACP-UE, comme par exemple l'engagement en faveur des droits de l'homme et de l'égalité des sexes, du développement humain, de la bonne gouvernance et de la démocratie ou encore l'objectif d'instauration de l'état de droit.

Mes collègues de la commission du développement ont également estimé que le développement durable, la lutte contre la pauvreté et les inégalités ainsi que les droits de l’homme, les principes démocratiques et l’état de droit devraient être placés au centre de l’accord.

Ils ont également demandé la création d’un mécanisme collégial ACP-UE pour le suivi, la justification de l'action menée et la révision en vue du contrôle régulier de la mise en œuvre des objectifs de développement durable dans les États membres.

 
  
MPphoto
 
 

  Brando Benifei (S&D), per iscritto. ‒ L'80 % dei paesi meno sviluppati al mondo si trova in regioni dell'Africa, dei Caraibi e del Pacifico; un dato negativo che è stato però alla base della nascita della cooperazione tra i paesi ACP e l'Unione europea così come impostata dalla Convenzione di Lomé e poi, dal 2000, dalla Convenzione di Cotonou. L'obiettivo fissato da quest'ultimo accordo è stato quello di ridurre ed eliminare la povertà, perseguendo gli obiettivi dello sviluppo durevole e della progressiva integrazione di questi paesi nell'economia mondiale. La scadenza dell'accordo nel 2020 impone una nuova riflessione all'interno dell'UE, per questo motivo ho deciso di votare a favore della relazione Neuser che delinea alcune prospettive per il futuro dei rapporti tra le due regioni. Occorre creare una nuova struttura che conservi le parti dell'acquis ACP-UE con un carattere universale, come l'impegno a favore dei diritti umani, della buona governance e della democrazia, ma che allo stesso tempo consenta lo svolgimento delle principali attività in conformità al principio di sussidiarietà. Il dialogo politico, gli Obiettivi di sviluppo sostenibile e l'Agenda 2030 devono essere al centro di nuovi accordi che prevedano anche l'istituzione di meccanismi di monitoraggio, affidabilità e revisione tra pari che controllino periodicamente l'attuazione degli obiettivi previsti.

 
  
MPphoto
 
 

  Xabier Benito Ziluaga (GUE/NGL), por escrito. ‒ He votado en contra de esta resolución ya que consideramos que no refleja los principales retos actuales de las relaciones UE-ACP. Creemos que el proceso de post-Cotonou debería ofrecer un marco justo y equilibrado entre socios iguales en el que debatir, entre otros temas importantes, temas de comercio justo con todos los países ACP, pero teniendo en cuenta que la liberalización comercial no es en sí positiva para un desarrollo sostenible. Rechazo que no haya en la resolución ninguna llamada a crear algún instrumento vinculante para detectar las responsabilidades del sector privado sobre violaciones de los derechos humanos y la impunidad de las empresas transnacionales. Además, insisto en la importancia de respetar, como se indica en SDG 17.15, la soberanía de los países asociados y que estos dispongan de un espacio político democrático para regular y tomar decisiones para la dignidad de su pueblo, principio que no se refleja en la resolución.

 
  
MPphoto
 
 

  Joëlle Bergeron (EFDD), par écrit. ‒ L’Afrique est en ruine. L’Afrique est dévorée par les guerres civiles. L’islamisme le plus fanatique continue son inexorable chemin sanglant du Nord vers le Sud. Hier encore, le Secrétaire général adjoint des Nations unies a mis en garde le monde contre la mort annoncée de dizaines de milliers d’enfants au Nigeria, terrorisé par les barbares du Boko Haram. Dans le Sahel, massacres et enlèvements par l’Aqmi se succèdent. Ailleurs, la Chine recolonise un continent que l’Europe a quitté dans la hâte il y a un demi-siècle.

Et nous réagissons par l’éternelle repentance. Tout ça, c’est notre faute, donc il faut injecter encore plus de milliards dans le tonneau des Danaïdes de l’aide au développement. Malgré toutes les études démontrant que l’aide au développement du passé n’a servi à rien.

Quelles sont les paroles de notre Parlement? Des paroles creuses pour nous convaincre que le partenariat ACP-UE joue un rôle important dans la réalisation des objectifs du Millénaire pour le développement, alors que nous voyons qu’il n’en est rien. De grâce, pourquoi le rapporteur ne nous a-t-il pas épargné cette langue de bois!

 
  
MPphoto
 
 

  Dominique Bilde (ENF), par écrit. ‒ J'ai voté contre ce texte qui est un exemple criant de l'aveuglement européen face à l'échec de ses propres politiques. Le rapport souhaite entériner les prétendues avancées apportées par les accords de Cotonou, lesquels ont pourtant eu de nombreuses conséquences négatives pour les pays africains.

Le principal "progrès" de ces accords a été d'imposer un libre-échangisme brutal aux pays ACP, ne leur permettant pas de développer ou de protéger leurs industries par des droits de douane, ce qui aurait pourtant pu permettre le développement accéléré de cette zone, comme le souhaitait la France avec le projet de coopération. Cette politique a conduit à engendrer un exode rural massif, les grandes villes africaines devenant certes des centres de consommation, mais de véritables déserts de production.

Conséquence? 80 % des pays dits les "moins avancés" font partie de la zone ACP. Dans le même temps, l'Union, qui tente de se substituer aux États membres dans leur diplomatie, a éludé une véritable politique de codéveloppement qui permettrait, outre l'épanouissement économique de ces pays, d'offrir un avenir aux jeunes Africains aujourd'hui contraints au déracinement par l'émigration.

 
  
MPphoto
 
 

  Mara Bizzotto (ENF), per iscritto. ‒ Il testo in oggetto riconosce che finora l'accordo di partenariato ACP-UE è stato poco efficace nella lotta alla povertà in Africa, nei Caraibi e nel Pacifico, che rappresentano l'80% delle aree meno sviluppate del mondo. Tuttavia, invece di ripensare a un uso migliore delle risorse già a disposizione, nel testo si insiste faziosamente per la creazione di nuovi fondi, a favore della migrazione. Ritengo quindi che la risoluzione sia sbilanciata a favore della solita retorica buonista che non porta a nessun risultato concreto per i paesi dell'ACP. Per questi motivi non ho inteso sostenere il testo con il mio voto.

 
  
MPphoto
 
 

  Malin Björk (GUE/NGL), skriftlig. ‒ Jag har lagt ned rösten.

I betänkandet finns en hel del bra förslag om att bibehålla AVS–EU-regelverkets kärnpunkter även efter 2020, såsom: åtagande för mänskliga rättigheter, jämställdhet, mänsklig utveckling, inkludering av det civila samhället, goda styrelseformer och demokrati, rättsstatsprincipen och utbyte av bästa praxis inom en gemensam ram. Det är också positivt att det ställs krav på att 2030-agendan och målen för hållbar utveckling ska ges en central roll i ett nytt avtal. Men betänkandet förespråkar också en handelsdimension inom ramen för Avtal om ekonomiskt partnerskap (EPA), som i grunden innebär ökad handelsliberalisering och ojämlika villkor för AVS-länderna. Tyvärr saknas också skrivningar om bekämpning av utländska och inhemska makters markrofferi (land grabbing) och konkreta strategier för att förhindra ekonomisk exploatering av de mest utsatta grupperna. Det finns inte heller något fullständigt avståndstagande från att använda AVS-EU för att stoppa flyktingar och migranter, eller mot militarism.

Med denna motivering har jag lagt ner min röst i voteringen.

 
  
MPphoto
 
 

  José Blanco López (S&D), por escrito. ‒ El Acuerdo de Asociación actual con los Estados de África, del Caribe y del Pacífico (ACP) —Acuerdo de Cotonú— se firmó en 2000, con vigencia hasta 2020, y propone un marco a las relaciones de cooperación centrado en tres grandes ejes: el diálogo político; la cooperación al desarrollo y la lucha contra la pobreza; y la cooperación comercial y la integración económica regional. El importe de la ayuda financiera destinada a los países ACP en el período 2014-2020 asciende a 30 506 millones de euros.

El informe —al que he dado mi voto a favor— propone revisar el marco de asociación con los países ACP para asegurar su adaptación a los nuevos riesgos (terrorismo, refugiados, buen gobierno, paz y seguridad, cambio climático, ODS), establecer una acción conjunta en los foros globales y obtener mejores resultados en el objetivo de erradicar la pobreza.

Además, el informe subraya la necesidad de asegurar mecanismos de control con plena participación de la sociedad civil y de los Parlamentos nacionales; mantener la condicionalidad del Acuerdo sobre la base del respeto de los derechos humanos y el Estado de Derecho; reforzar los procedimientos legales y hacerlos operativos para la lucha contra la corrupción, así como apoyar la dimensión parlamentaria del nuevo Acuerdo a través de la Asamblea Parlamentaria ACP-UE.

 
  
MPphoto
 
 

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D), raštu. ‒ Balsavau už šį pranešimą, kuriame Europos Parlamentas ragina svarbiausiais Afrikos, Karibų ir Ramiojo vandenyno valstybių (AKR) ir ES bendradarbiavimo tikslais laikyti kovą su skurdu ir nelygybe ir galiausiai visišką jų panaikinimą ir tvaraus vystymosi skatinimą. Parlamentas pabrėžia, kad naujas susitarimas visų pirma turi būti politinis projektas, paremtas atsakomybės principu, aiškiai atsisakant „paramos teikėjo – paramos gavėjo“ požiūrio. Be to, bendradarbiavimas turėtų vykti bendrų interesų srityse, kai galima tikėtis bendros naudos – ne tik ekonominės, bet ir taikos ir saugumo, žmogaus teisių ir teisinės valstybės, gero valdymo ir demokratijos, migracijos, aplinkos apsaugos, klimato kaitos ir kitose srityse, susijusiose tiek su AKR, tiek su ES gyventojų gerove. Taigi, Europos Parlamentas ragina AKR ir ES šalių nacionalinius parlamentus ir regionų bei vietos valdžios institucijas aktyviau dalyvauti visuose AKR ir ES politikos ir veiklos etapuose – nuo ateities planavimo ir programavimo iki įgyvendinimo, vertinimo ir stebėsenos, visų pirma atsižvelgiant į subsidiarumo principą. Taip pat ragina visas naujo susitarimo šalis vietos ir regiono vyriausybėms suteikti didesnę autonomiją ir stiprinti jų pajėgumus, kad jos galėtų veiksmingai atlikti savo pareigas ir svariai prisidėti prie AKR šalių vystymosi.

 
  
MPphoto
 
 

  Andrea Bocskor (PPE), írásban. ‒ Az Európai Unió és afrikai, karibi és csendes-óceáni államok csoportja (AKCS) kapcsolatait szerződéses keretbe foglaló Cotonoui Megállapodás átfogó célkitűzései között egyértelműen szerepel „a szegénység csökkentése és végül felszámolása, összhangban az AKCS-országok fenntartható fejlődésére és a világgazdaságba történő fokozatos integrációjára irányuló célkitűzésekkel”. A partnerség bizonyos alapvető értékekre és alapelvekre épül, ideértve az emberi jogok és alapvető szabadságok tiszteletben tartását, a jogállamiságon alapuló demokráciát és az átlátható és elszámoltatható kormányzást. Sajnos a szegénység csökkentésére és az AKCS országok világgazdaságba történő integrációjára irányuló célkitűzések terén elért eredmények eddig elégtelenek voltak.

Ennek különös jelentősége van napjainkban, mert az AKCS-országok egy része jelentős számban bocsát ki gazdasági migránsokat, akik tovább nehezítik a háborús övezetekből érkező menekültáradat európai kezelését. Az új megállapodásnak elsősorban a felelősségvállalás elvén alapuló politikai projektnek kell lennie, és egyértelműen maga mögött kell hagynia a donor–kedvezményezett mentalitást. Úgy gondolom, hogy az együttműködést olyan közös érdekű területeken kell megvalósítani, ahol kölcsönös előnyök várhatók, nem csupán gazdasági tekintetben, hanem a béke, a biztonság, az emberi jogok és a jogállamiság, a jó kormányzás és a demokrácia, a migráció, a környezet, az éghajlatváltozás terén is.

Az együttműködésnek mind az AKCS, mind az EU tagországaiban élő lakosság jólétéhez hozzá kell járulnia. A fentiek figyelembe vételével szavazatommal támogattam a jelentés elfogadását.

 
  
MPphoto
 
 

  Franc Bogovič (PPE), pisno. ‒ Resolucijo o krepitvi odnosov med skupnino afriških, karibskih in pacifiških držav na eni strani ter EU sem podprl, saj gre za pomembno partnerstvo, pri katerem je vloga EU ključnega pomena.

Evropa mora še naprej zagotavljati raznovrstno pomoč navedenim državam, saj kar 80 % najmanj razvitih držav na svetu leži v omenjenih regijah. Razvojna pomoč, ki bo zmanjševala migracijske pritiske iz teh držav, predvsem afriških, v EU, je po mojem mnenju ključnega pomena – tako za ustvarjanje ugodnejših in varnejših pogojev za življenje v navedenih državah kot za vzdržen pritok ekonomskih migrantov v Evropo.

Partnerice sporazuma o partnerstvu med članicami skupine afriških, karibskih in pacifiških držav ter EU morajo vso svojo energijo usmerjati v boj proti revščini in neenakosti ter njuno dokončno izkoreninjenje, zavzemati pa se morajo tudi za krepitev trajnostnega razvoja. Sodelovanje mora predvsem temeljiti na podlagi vzajemnih koristi za partnerice, predvsem v zvezi z mirom in varnostjo, človekovimi pravicami in načeli pravne države, migracijami, okoljem in podnebnimi spremembami.

Resnično upam, da bo sodelovanje prineslo rezultate in s tem večjo blaginjo v državah, ki se že vrsto let spopadajo z revščino, lakoto in politično nestabilnostjo.

 
  
MPphoto
 
 

  Biljana Borzan (S&D), napisan. ‒ Podržavam ovu Rezoluciju o budućnosti odnosa između AKP-a i EU-a nakon 2020.

Suradnja između AKP-a i EU-a vrijedno je i jedinstveno postignuće kojim su kroz posljednjih 40 godina osnažene veze između naroda AKP-a i EU-a te njihovih parlamenata.

Smatram kako treba usvojiti novu strukturu u kojoj će biti zadržani oni dijelovi pravne stečevine zemalja AKP-a i EU-a koji su po svojoj naravi univerzalni (npr. poštovanje ljudskih prava i rodne jednakosti).

Isto tako, smatram kako bi zajednički okvir i regionalni sporazumi trebali biti pravno obvezujući.

 
  
MPphoto
 
 

  Marie-Christine Boutonnet (ENF), par écrit. ‒ Ce rapport vise à prolonger les accords de Cotonou au-delà de 2020. Or ces accords de libre-échange ont été particulièrement néfastes pour la zone ACP, empêchant les États de favoriser l’émergence d’industries locales, vu l’absence de droits de douane protecteurs.

La coopération directe entre les États membres et les pays ACP est bien plus efficace que cette ingérence de la Commission de l’Union européenne dans les affaires intérieures de la zone ACP, propageant en outre une idéologie peu adaptée à la réalité africaine.

Pour toutes ces raisons, je vote contre.

 
  
MPphoto
 
 

  Mercedes Bresso (S&D), in writing. ‒ I endorsed the resolution on the future of ACP-EU relations beyond 2020 because a new structure of cooperation must be adopted and a new commitment to human rights and democracy needs to be approved. Moreover, I believe the 2030 Agenda and the Sustainable Development Goals have to be the focus of the new agreement and its implementation has to be monitored. Last but not least, I share the call on all the parties to the agreement to give to local and regional governments a greater autonomy in order to enable them to play a significant role in the development of ACP countries.

 
  
MPphoto
 
 

  Renata Briano (S&D), per iscritto. ‒ È importante ricostruire il rapporto tra l'ACP e l'UE su basi nuove, creando un partenariato che promuova gli interessi strategici e i valori condivisi. Esso dovrà perseguire gli obiettivi di sviluppo sostenibile e garantire il rispetto dei diritti umani. È fondamentale che i paesi del gruppo ACP partecipino appieno al processo di revisione, il quale dovrebbe anche tenere conto dell’importanza crescente della regionalizzazione. Sarebbe anche opportuno effettuare un'analisi approfondita dei risultati ottenuti in passato e dei fallimenti del quadro esistente, prima di prendere decisioni in merito al futuro delle relazioni ACP-UE. Si dovrà intensificare la cooperazione, soprattutto nei settori di interesse comune, al fine di affrontare in maniera più efficace le odierne sfide globali. Questo nuovo partenariato dovrà basarsi sui principi della crescita e dello sviluppo reciproci tra l'UE e l'Africa; agevolando l'industrializzazione del continente africano e lo sviluppo dell'agricoltura e incoraggiando gli investimenti nelle politiche in materia di innovazione e nello sviluppo sostenibile. Il futuro partenariato dovrebbe anche prevedere una più efficace azione congiunta in materia di prevenzione dei conflitti, in quanto un ambiente di sicurezza stabile è una condizione essenziale per raggiungere gli obiettivi di sviluppo sostenibile.

 
  
MPphoto
 
 

  Steeve Briois (ENF), par écrit. ‒ À travers ce rapport, l’Union européenne souhaite pérenniser ses relations avec les pays de l’ACP (Afrique, Caraïbes, Pacifique) avant 2020, date d’expiration des accords de Cotonou.

Pour rappel, ces accords visaient à contribuer au développement des pays de l’ACP en favorisant leur intégration dans le commerce international, en établissant un dialogue constructif avec leurs autorités nationales ainsi qu’en intégrant les acteurs économiques et associatifs dans la mise en œuvre des projets.

Or ces accords se sont avérés dramatiques dans ces pays qui se sont vus imposer un système de libre-échange progressif les empêchant de protéger leurs industries naissantes et leur agriculture par le biais de barrières tarifaires.

Dans ce contexte, l’Union européenne n’a plus la moindre légitimité diplomatique pour nouer des relations avec des pays tiers d’autant plus qu’il s’agit d’une compétence exclusive des États membres.

C’est pourquoi j’ai voté contre ce texte.

 
  
MPphoto
 
 

  Daniel Buda (PPE), în scris. ‒ Peste 80 % dintre țările cel mai puțin dezvoltate (LDC) provin din regiuni ACP, fapt care conferă o importanță deosebită parteneriatului UE-ACP (Acordul de parteneriat între membrii grupului statelor din Africa, Caraibe și Pacific). După semnarea Acordului de la Cotonou, s-au produs schimbări în peisajul politic și economic al grupului ACP și în cadrul Uniunii Europene, iar viitorul relațiilor ACP-UE ar trebui să se bazeze pe o nouă reflecție asupra potențialului și a obstacolelor viitoare pentru cooperarea dintre cele două entități.

Rezultatele în ceea ce privește obiectivele de eradicare a sărăciei și de integrare a țărilor ACP în economia mondială nu au fost convingătoare până în prezent, având în vedere faptul că jumătate din statele membre ale ACP se numără încă printre țările cel mai puțin dezvoltate (LDC) și că statele membre ale ACP reprezintă împreună mai puțin de 5% din comerțul mondial și aproximativ 2% din PIB-ul mondial.

Am votat în favoarea acestui raport, susținând ferm faptul că încheierea unui nou acord, în centrul căruia să fie plasate Agenda 2030 și Obiectivele de dezvoltare sustenabilă (ODS), precum și crearea unor mecanisme de monitorizare solide sunt extrem de necesare.

 
  
MPphoto
 
 

  Cristian-Silviu Buşoi (PPE), în scris. ‒ Acordul de la Cotonou reprezintă cadrul pentru relațiile UE cu statele din Africa, zona Caraibilor și Pacific (țările ACP). A fost adoptat în 2000 pentru o perioadă de 20 de ani și include o dimensiune politică, cooperarea economică și comercială și cooperarea pentru dezvoltare.

Principalele obiective ale Acordului de la Cotonou sunt reducerea și eradicarea sărăciei și integrarea progresivă a țărilor APC în economia mondială, respectând totodată obiectivele de dezvoltare durabilă.

În decursul ultimelor două decenii, UE și grupul statelor ACP s-au dezvoltat, relațiile acestora fiind marcate de evoluții majore. Într-o lume aflată în rapidă schimbare și din ce în ce mai multipolară viitorul relațiilor ACP-UE depind de un nou cadru ce urmează să se aplice în mod universal tuturor țărilor, acesta producând un impact și o schimbare radicală în ceea ce privește perspectivele în materie de dezvoltare. Vor fi mobilizate toate mijloacele de punere în aplicare și toți actorii implicați.

Am votat în favoarea acestui proiect de rezoluție legislativă al PE întrucât doresc să subliniez importanța economică și politică a Asiei care în mod sigur va continua să crească, la aceasta adăugându-se emergența unor alte puteri economice în Africa și în America Latină.

 
  
MPphoto
 
 

  Alain Cadec (PPE), par écrit. ‒ L'acquis de l'accord de Cotonou découle d'une combinaison de facteurs. Il rassemble un grand nombre d'États parties, grâce à la coopération au développement, à la coopération politique et à la coopération économique et commerciale, et est doté d'un cadre institutionnel commun et d'un important budget: le Fonds européen de développement.

Ce partenariat est fondé sur un ensemble de valeurs et de principes fondamentaux dont le respect des droits de l'homme et des libertés fondamentales, la démocratie fondée sur l'état de droit et une gestion transparente et responsable.

Je me suis prononcé en faveur de ce rapport car la pertinence de l’accord de Cotonou n’est plus à démontrer. Ce rapport insiste sur plusieurs objectifs clés pour 2030: faire du nouvel accord un projet politique qui repose sur le principe d’appropriation et abandonne la mentalité donateur-bénéficiaire; renforcer le dialogue politique; renforcer l’autonomie des gouvernements locaux et régionaux; permettre le financement par le secteur privé dans le processus de développement sous certaines conditions; employer les accords de partenariats économiques comme des outils de développement et d’intégration régionale.

 
  
MPphoto
 
 

  Nicola Caputo (S&D), per iscritto. ‒ Oggi ho votato a favore della relazione in questione perché l'accordo di Cotonou rappresenta, ormai da anni, una valida piattaforma di cooperazione tra l'UE e i paesi ACP, basti pensare all'importante numero di paesi che prendono parte all'accordo ed ai legami instaurati tra i rispettivi popoli e parlamenti. Tuttavia, si rileva che la metà dei paesi ACP figura, ancora, tra i paesi meno sviluppati del globo, e che complessivamente, tali paesi, rappresentano meno del 5 % del commercio mondiale e circa il 2 % del PIL globale. La mobilitazione di risorse nazionali nei paesi ACP ed i fondi della diaspora possono rappresentare una fonte importante ai fini del finanziamento dello sviluppo. Il nuovo accordo di cooperazione dovrà prevedere una più forte dimensione parlamentare, attraverso la tanto auspicata Assemblea parlamentare paritetica (APP). Questa, infatti, avrà l'obiettivo principe di agevolare un dialogo parlamentare di tipo aperto e democratico. Bisognerà compiere ulteriori sforzi anche in materia di cooperazione allo sviluppo, promozione della democrazia e dei diritti umani. Il nuovo accordo dovrà, pertanto, riflettere un progetto politico ambizioso e fare della buona governance un caposaldo, lasciando alle spalle, come opportunamente evidenziato nella relazione, la deleteria mentalità donatore-beneficiario.

 
  
MPphoto
 
 

  Matt Carthy (GUE/NGL), in writing. ‒ I voted against this report on a legal framework for cooperation between the EU and its 28 Member States, and 79 countries in Sub-Saharan Africa, the Caribbean and Pacific. In financial terms, between 1975 and 2013 the ACP side has received more than EUR 78 billion of development aid through the European Development Fund (EDF). However, in practice this has not materialised in sustainable development, especially in the last decade by the enhancement of asymmetric trade relations built around the so-called Economic Partnership Agreements (EPAs).

This report was about what direction the relationship should take into the future. As very few progressive elements were included in the final text, I voted against.

 
  
MPphoto
 
 

  David Casa (PPE), in writing. ‒ I voted in favour of this report which seeks to contribute to the debate on the future of the EU-ACP partnership beyond 2020, when the Cotonou Agreement will expire. It defines the European Parliament’s priorities, which include maintaining the legally binding provisions of the Cotonou Agreement based on three pillars: political dialogue, cooperation and trade. It proposes, though, a number of changes in order to make the partnership even more effective and adapt to the political, structural and demographic changes of recent years.

 
  
MPphoto
 
 

  Fabio Massimo Castaldo (EFDD), per iscritto. ‒ Essendo convinto dell'importanza delle relazioni tra i paesi ACP (Africa, Caraibi, Pacifico) e l'Unione europea, ho votato a favore di questa relazione sulle future relazioni tra l'UE e i 79 paesi facenti parte dell'ACP, la cui partnership è al momento retta dall'Accordo di Cotonou, che però scadrà nel 2020.

 
  
MPphoto
 
 

  Dita Charanzová (ALDE), in writing. ‒ I voted in favour of this report, as I believe that the Partnership Agreement between the members of the African, Caribbean and Pacific Group of States and the EU creates effective and beneficial political, economic, development and trade cooperation. I agree that there is a need to put in place a new structure, which would better reflect the importance of human rights, gender equality and the rule of law. I also welcome the call for stronger involvement in political dialogue and for an ACP-EU peer monitoring, so that the implementation policies with regard to the Sustainable Development Goals in Member States would be monitored.

 
  
MPphoto
 
 

  Caterina Chinnici (S&D), per iscritto. ‒ Negli ultimi quarant'anni il partenariato tra l'Unione europea e i Paesi di Africa, Caraibi e Pacifico (ACP) ha rappresentato uno strumento prezioso per il rafforzamento della cooperazione allo sviluppo e degli scambi commerciali. Credo che il nuovo accordo debba essere principalmente un progetto politico basato su sostenibilità e riduzione delle disparità. Solo uno sviluppo sostenibile e durevole può garantire un'efficace lotta alla povertà, obiettivo primario della cooperazione UE-ACP. Dobbiamo lasciarci alle spalle la mentalità "donatore-beneficiario" per poter costruire un solido partenariato con meccanismi di monitoraggio affidabili e un sistema di revisione tra pari che controlli periodicamente l'attuazione degli obiettivi comuni. Importante è infine coinvolgere nei negoziati per il nuovo accordo la società civile, in particolare i gruppi locali direttamente interessati, nonché dar voce ai gruppi più vulnerabili quali le minoranze, i giovani e le donne, che troppo spesso non sono messi in condizione di far valere le proprio istanze. Per questi motivi ho votato a favore della relazione.

 
  
MPphoto
 
 

  Λευτέρης Χριστοφόρου (PPE), γραπτώς. ‒ Στηρίζω την έκθεση και τονίζω πως, αν θεωρήσουμε ότι η Ευρωπαϊκή Ένωση δεν μπορεί να είναι ένα κλειστό κλαμπ χωρών που ασχολούνται μόνο με την ανάπτυξη της ίδιας της Ευρωπαϊκής Ένωσης, αλλά ότι, αντιθέτως, η Ευρωπαϊκή Ένωση έχει ευθύνη αλλά και ρόλο να διαδραματίσει και πέραν των ορίων της, τότε θα πρέπει να θεωρήσουμε επίσης ότι η συμφωνία που επιτεύχθηκε μεταξύ των χωρών της Καραϊβικής, του Ειρηνικού και της Αφρικής και των κρατών μελών της Ευρωπαϊκής Ένωσης αποτελεί το επιστέγασμα μιας σύγχρονης Ευρωπαϊκής Ένωσης που ανταποκρίνεται στα καλέσματα ολόκληρης της ανθρωπότητας και που βρίσκεται παντού όπου υπάρχει πρόβλημα. Πιστεύω ότι, αν κάποιος μελετήσει αυτήν τη συμφωνία, στα δεκαέξι χρόνια της ύπαρξής της, θα αντιληφθεί ότι, όσα προβλήματα και αν υπάρχουν, όσες δυσκολίες και όσα κωλύματα και αν προκύπτουν, πρόκειται για μια πολύ χρήσιμη συμφωνία που προσφέρει πραγματικά σε αυτές τις χώρες και συμβάλλει τόσο στη βιώσιμη ανάπτυξη, όσο στην εξέλιξη και την ένταξή τους στην παγκόσμια οικονομία.

 
  
MPphoto
 
 

  Κώστας Χρυσόγονος (GUE/NGL), γραπτώς. ‒ Η έκθεση σχετικά με το μέλλον των σχέσεων των κρατών Αφρικής, Καραϊβικής και Ειρηνικού με την Ευρωπαϊκή Ένωση θα μπορούσε να περιέχει πολύ σημαντικά στοιχεία ως προς την ανάπτυξη των σχέσεων όλων των εμπλεκομένων μερών. Η αποκλειστική στόχευση σε οικονομικά δεδομένα όμως δεν μπορεί να γίνει αποδεκτή, χωρίς να υπάρξει παράλληλη εστίαση σε ζητήματα προστασίας των δικαιωμάτων των πολιτών, διαφάνειας και κοινωνικής ευημερίας. Ως εκ τούτου, ψήφισα κατά.

 
  
MPphoto
 
 

  Angelo Ciocca (ENF), per iscritto. ‒ Voto contro questa relazione che prende in esame una serie di proposte nell'ottica del rinnovo dell'accordo ACP-UE (Accordo di partenariato tra i membri del gruppo degli Stati dell'Africa, dei Caraibi e del Pacifico, da un lato, e la Comunità europea e i suoi Stati membri, dall'altro). L'accordo ad oggi non ha portato alcun beneficio nella riduzione della povertà nelle zone ACP. Tra le proposte vi è anche l'istituzione di un'Assemblea parlamentare paritetica (APP) che diventerebbe l'ennesimo inutile strumento politico.

 
  
MPphoto
 
 

  Alberto Cirio (PPE), per iscritto. ‒ Mi allineo alla relazione sul futuro dei rapporti tra i paesi dell'Africa, del Pacifico e dei Caraibi e l'Unione dal momento che essa rafforza lo spirito di collaborazione tra le nostre nazioni, conferendo nuova linfa a settori ed interessi comuni.

Nello specifico, mi congratulo per la corrispondenza tra i nuovi obiettivi proposti e i bisogni riscontrati all'indomani del rinnovamento demografico, strutturale e del più sonoro affinamento istituzionale. Infatti, se la relazione rimane in linea con i principi affermati nell'accordo di Cotonou per quanto riguarda l'eradicazione della povertà, i principi democratici, l'affermazione dello Stato di diritto e il sostegno ad uno sviluppo più sostenibile, essa aggiunge, comunque, numerosi spunti sul versante del principio di sussidiarietà e del rispetto per la cooperazione, anche a livello regionale.

Tra gli aspetti da evidenziare, emerge il meccanismo di monitoraggio, affidabilità e revisione tra i paesi finalizzato ad un controllo periodico dell'attuazione degli obiettivi di sviluppo sostenibile. Parimenti, l'istituzione di un'Assemblea parlamentare paritetica costruirà una nuova sede per un dialogo ed un confronto quanto più aperti, democratici e fecondi. A ciò, si accompagnano accordi di partenariato economico, pietre miliari per l'integrazione e la crescita.

 
  
MPphoto
 
 

  Deirdre Clune (PPE), in writing. ‒ I supported the report on the future of ACP—EU relations beyond 2020 and noted no objections.

 
  
MPphoto
 
 

  Carlos Coelho (PPE), por escrito. ‒ O atual Acordo de Parceria UE-ACP, assinado em 23 de junho de 2000, constitui, desde então, o quadro das relações da UE com 78 países da África subsariana, das Caraíbas e do Pacífico. Esse acordo, revisto em 2005 e em 2010, tal como previsto nas suas disposições, foi celebrado por um período de vinte anos e atinge o termo de vigência em 29 de fevereiro de 2020.

Trata-se de um instrumento juridicamente vinculativo que cria instituições comuns e define um quadro de diálogo com cada um dos seus membros encerrando de grande relevo político, de cooperação económica e comercial, bem como uma dimensão de cooperação para o financiamento do desenvolvimento (articulada com o Fundo Europeu de Desenvolvimento).

Apoio o Relatório Neuser por considerar importante que nas relações após 2020 se frise esta dimensão multifacetada na parceria ACP-UE baseada no respeito pelo acervo dos direitos humanos, na boa governança e democracia (incluídos também nos acordos de parceria económica), e que um novo acordo inclua os objetivos de desenvolvimento sustentável e da Agenda 2030 e do ponto de vista institucional uma forte dimensão parlamentar e a inclusão das subestruturas regionais.

 
  
MPphoto
 
 

  Birgit Collin-Langen (PPE), schriftlich. ‒ Ich habe für den Bericht gestimmt, denn ich begrüße die Forderung, dass die Agenda 2030 und die Ziele für eine nachhaltige Entwicklung in den Mittelpunkt eines neuen Abkommens gestellt werden und dass ein starker Überwachungsmechanismus geschaffen wird. Mit einem rechtsverbindlichen gemeinsamen Rahmen und rechtsverbindlichen regionalen Abkommen werden wir effektiv zur Verwirklichung des Ziels einer nachhaltigen Entwicklung beitragen.

 
  
MPphoto
 
 

  Lara Comi (PPE), per iscritto. ‒ Ho votato a favore della relazione in quanto ritengo utile migliorare l'efficacia della cooperazione ACP-UE e adattarla alle nuove sfide conseguenti ai cambiamenti politici, strutturali e demografici degli ultimi anni. Occorre inoltre creare una nuova struttura che mantenga l'impegno a favore dei diritti umani, della buona governance e della democrazia, mentre le principali attività andrebbero svolte conformemente al principio di sussidiarietà, ossia devono avere come cornice accordi generali adattati poi alle specifiche esigenze regionali e agli interessi reciproci esistenti tra l'Unione e la rispettiva regione.

È inoltre importante che il settore privato possa essere ascoltato durante il processo di elaborazione delle politiche di programmazione affinché possa svolgere un ruolo chiave nel processo di sviluppo e possa poi contribuire a finanziarlo, a condizione che gli investimenti siano attuati nel rispetto delle persone, della proprietà, dell'ambiente e in linea con i principi guida dell'ONU relativi a imprese e diritti umani. Auspico inoltre che nell'ambito del nuovo partenariato si possa attribuire maggiore attenzione ai produttori e agli agricoltori locali su piccola scala, oltre che creare un ambiente favorevole per le micro, le piccole e le medie imprese (MPMI).

 
  
MPphoto
 
 

  Therese Comodini Cachia (PPE), in writing. ‒ The report calls on the parties to strengthen their efforts to build capacity in the ACP countries and to harness and make good use of domestic resources by, in particular, strengthening tax systems, ensuring sound management of natural resources and fostering industrialisation and the processing of raw materials for local, regional and world markets.

Equally important is the call for the EU and the ACP partners to step up cooperation on combating money laundering and tax evasion. In parallel we should also seek how to enhance visibility and increase transparency in the use of EU development funds.

This would facilitate these countries’ integration into the world economy. Meanwhile, financial aid has to be intertwined with concrete cooperative projects directed at improving infrastructure and educational and social systems in the ACP countries.

 
  
MPphoto
 
 

  Javier Couso Permuy (GUE/NGL), por escrito. ‒ Este informe pretende establecer cómo debe ser la relación entre la Unión y los países de África, Caribe y Pacífico después de 2020. Hay que resaltar que los acuerdos de asociación han tenido siempre numerosos impactos negativos en las economías de los países ACP, por lo que creo fundamental un nuevo tipo de asociación, justa y entre iguales, respetando la soberanía de los países y que promueva el desarrollo de las capacidades productivas de los países, proteger la agricultura tradicional y luchar contra el acaparamiento de tierras, y la sobreexplotación, mientras por otra parte cuente con mecanismos jurídicos de lucha contra la explotación laboral, la esclavitud moderna, el flujo ilícito de capitales y la financiación del terrorismo y de los conflictos armados.

Me parece importante también subrayar la importancia de acabar con la injerencia extranjera en los asuntos internos de los países ACP, así como el fin de las políticas neocoloniales y el desmantelamiento de todas las bases militares extranjeras.

Sin embargo, este informe no propone ningunos de estos cambios que considero fundamentales para el futuro de las relaciones UE-ACP tras el fin del acuerdo de Cotonou en 2020, por lo que mi voto fue contra de este informe.

 
  
MPphoto
 
 

  Andrea Cozzolino (S&D), per iscritto. ‒ Oltre l'80 % dei paesi meno sviluppati al mondo si trova in regioni ACP. Il partenariato ACP-UE resta uno scenario importante alla luce degli obiettivi per lo sviluppo sostenibile, del fine principale dell'accordo di Cotonou – identificato nella riduzione e nell'eliminazione della povertà – e dei valori su cui si basa l'azione esterna dell'UE, quali il rispetto dei diritti umani e delle libertà fondamentali, una democrazia basata sullo Stato di diritto e una governance trasparente e responsabile.

Ho votato a favore di questa relazione, perché ritengo che gli accordi di partenariato economico restino uno strumento fondamentale per favorire l'integrazione degli Stati ACP nell'economia globale, utilizzando appieno le potenzialità dell'integrazione regionale e favorendo la pace e la sicurezza a livello locale e transfrontaliero.

Il nuovo accordo di cooperazione introduce interessanti novità, come l'Assemblea parlamentare paritetica, che sarà coinvolta in tutte le discussioni rilevanti concernenti il partenariato ACP-UE post-2020, garantendo così la partecipazione inclusiva e multilaterale delle parti interessate.

La relazione sottolinea anche la necessità di disporre di uno strumento dedicato alle spese di sicurezza collegate alla cooperazione allo sviluppo, superando l'approccio al Fondo europeo di sviluppo (FES) come fonte principale di finanziamento del Fondo per la pace in Africa.

 
  
MPphoto
 
 

  Andi Cristea (S&D), în scris. ‒ Acordul de parteneriat între membrii grupului statelor din Africa, Caraibe și Pacific, pe de o parte, și Comunitatea Europeană, se bazează pe o cooperare pentru dezvoltare, politică, economică și comercială. Obiectivul general al Acordului de la Cotonou îl reprezintă eradicarea sărăciei. Peste 80% dintre țările cel mai puțin dezvoltate provin din regiunile acestea. Sectorul privat reprezintă centrul dezvoltării durabile. O dezvoltare durabilă ar putea asigura un mediu de securitate internațională. Am votat pentru continuarea cooperării dintre UE și grupul statelor din Africa, Caraibe și Pacific, pentru a aborda în mod mai eficient provocările globale ale prezentului, cum ar fi schimbările climatice, securitatea alimentară, fluxurile migratorii, terorismul, extremismul sau criminalitatea internațională.

 
  
MPphoto
 
 

  Pál Csáky (PPE), írásban. ‒ Az AKCS–EU együttműködés alapjait az ún. Cotonoui Megállapodás szolgáltatja, amely 2020-ban hatályát veszti. Elérkezett hát az idő, hogy kiértékeljék a jelenlegi egyezmény eredményeit és felvázolják a soron következő egyezményt, amely remélhetőleg hatékonyabb partnerséghez vezet. A ma elfogadott parlamenti állásfoglalás, amelyet én is támogattam szavazatommal, az előkészületben levő tervezethez szolgál javaslatokkal. A jelentés emlékeztet arra, hogy az AKCS–EU között a puszta donor-kedvezményezett viszony helyett a jövőben politikai természetű kapcsolatokat kell fenntartani. Ezért hangsúlyozza, hogy az uniós fejlesztési támogatás elveit egyenlő alapon kell alkalmazni az összes fejlődő ország esetében, és a fejlett AKCS-országokat fokozatosan ki kell vezetni az uniós fejlesztési támogatás rendszeréből.

Felszólít, hogy a szegénység és egyenlőtlenség elleni küzdelem és ezek felszámolása, valamint a fenntartható fejlődés előmozdítása maradjon továbbra is eme együttműködés fő célja. Továbbá kéri, hogy a Cotonoui Megállapodás emberi jogokra, demokratikus alapelvekre és jogállamiságra vonatkozó alapvető elemei képezzék ezután is az új megállapodás alapját, valamint kéri az alapvető elemek közé a jó kormányzás felvételét. Az új egyezménynek tükröznie kell az elmúlt időszakban bekövetkezett politikai, strukturális és demográfiai változásokat is, illetve nagyobb figyelmet kell szánnia a régiók szerepének és szorgalmaznia kell a társadalom és a magánszektor erőteljesebb bevonását.

 
  
MPphoto
 
 

  Edward Czesak (ECR), na piśmie. ‒ Zdecydowałem wstrzymać się od głosu w sprawie rezolucji dotyczącej przyszłych stosunków AKP–UE po roku 2020. Stosunki Unii Europejskiej z krajami zrzeszonymi w AKP są bardzo istotne, dlatego należy dokładnie określić cele, jakie to porozumienie miałoby przynieść. Moim zdaniem rezolucja w obecnym jej kształcie jest zbyt ogólna, mowa w niej o dialogu politycznym, wspieraniu rozwoju oraz współpracy gospodarczej i handlowej. W moim odczuciu są to ogólniki, które należy dopracować, dlatego zdecydowałem wstrzymać się od głosu.

 
  
MPphoto
 
 

  Miriam Dalli (S&D), in writing. ‒ The Partnership Agreement between the EU and the ACP Group is the largest existing North-South partnership which dates back to 1975. The successive Lomé Conventions (1975–2000) and the Cotonou Agreement (2000–2020) have provided the legal basis for this partnership. The Cotonou Partnership Agreement signed in 2000 will expire in 2020. I am in favour of this report as I believe that in a changing global context a new relationship agreement is needed to maintain and promote an effective and close cooperation between the EU and the ACP countries.

 
  
MPphoto
 
 

  Nicola Danti (S&D), per iscritto. ‒ Ho sostenuto con convinzione questo provvedimento con cui il Parlamento europeo esorta la Commissione a rivedere e potenziare le relazioni tra l'UE e i paesi dell'Africa, dei Caraibi e del Pacifico (paesi ACP).

Questa relazione, infatti, è il contributo del Parlamento al follow-up dell'accordo di Cotonou, lanciato nel 2000 ed in scadenza nel 2020, con cui l'UE regolava le relazioni politiche e commerciali – anche in termini di aiuti finanziari – con i paesi ACP.

Questioni internazionali di estrema rilevanza come la lotta alla povertà, il freno al cambiamento climatico, la gestione dei flussi migratori e la lotta contro il terrorismo hanno bisogno di una piattaforma comune affinché l'UE e i paesi interessati cooperino per risolvere problemi la cui soluzione non può che essere congiunta.

L'accordo di Cotonou ha contribuito a rafforzare le relazioni con i paesi ACP e a sviluppare un quadro che consenta di operare in tal senso. Tuttavia, molte cose sono cambiate da quando entrò in vigore l'accordo, pertanto il suo aggiornamento costituisce una buona occasione per rivedere e migliorare le modalità di cooperazione politica ed economica con i nostri partner ACP.

 
  
MPphoto
 
 

  Michel Dantin (PPE), par écrit. ‒ Ce rapport d’initiative fait suite à la consultation publique lancée par la Commission européenne sur l’avenir du partenariat entre l’Union européenne et le groupe des États d’Afrique, des Caraïbes et du Pacifiques (ACP) après 2020.

Si l’accord de Cotonou a permis de resserrer les liens politiques entre les deux parties et de développer une coopération étroite pour lutter contre la pauvreté, les résultats demeurent insuffisants.

Dans ce rapport du Parlement européen, les députés dressent une liste de priorités à considérer dans le cadre de la future coopération UE-ACP. Le rapport insiste sur le maintien de l’accord de Cotonou en établissant un accord-cadre juridiquement contraignant fondé sur trois grands principes: le dialogue politique, la coopération, le commerce.

Considérant que les États ACP sont des partenaires politiques et commerciaux importants pour l’Union européenne et qu’il est nécessaire de tirer les conséquences des partenariats antérieurs afin d’améliorer les relations futures avec les États ACP, j’ai soutenu ce rapport.

 
  
MPphoto
 
 

  Rachida Dati (PPE), par écrit. – J’ai voté en faveur du rapport sur l'avenir des relations ACP-UE au-delà de 2020. Il est primordial de lutter contre la pauvreté dans le monde et en Afrique.

Le cadre actuel n’a pas permis suffisamment d’actions allant dans ce sens. En refondant nos relations avec les pays ACP à travers des accords régionaux, nous serons plus à même d’apporter des solutions ciblées et concrètes pour le développement humain et économique de ces pays.

Je considère aussi que la plus grande implication d’acteurs parlementaires, de la société civile et du secteur privé, envisagée dans ce rapport, est essentielle dans nos efforts pour le progrès et la sécurité de nos partenaires.

 
  
MPphoto
 
 

  Marielle de Sarnez (ALDE), par écrit. – L'accord de Cotonou, qui régit les relations entre l'Union européenne (UE) et le groupe des États d'Afrique, des Caraïbes et du Pacifique (groupe ACP), arrive à échéance à la fin de l'année 2020.

La situation, tant de l’Union européenne que des ACP, a changé depuis vingt ans en raison d’évolutions internes mais aussi de défis externes comme le changement climatique. Il est donc important, à l'approche de 2020, que le cadre des relations UE-ACP mette l’accent sur la protection de l’environnement, la gestion des migrations et la lutte contre les inégalités au sein et entre les pays.

Cette coopération stratégique doit prendre en compte les objectifs de co-croissance et de co-développement. Nous devons pour cela identifier des domaines d’actions prioritaires, tels que l’indépendance énergétique de l’Afrique, une gestion durable des ressources naturelles ou la diversification et le renforcement de son tissu économique.

 
  
MPphoto
 
 

  Diane Dodds (NI), in writing. ‒ Mr President, 80% of the world’s least developed countries are from the African, Caribbean and Pacific Group (ACP). It is only right and proper therefore that we in Europe work together as nation states to cooperate with these nations and support balanced development of their societies.

Too often in the past, the EU placed prerequisite social obligations on these countries that are unachievable and which sadly have led to lost potential in terms of how we can contribute to a better future and higher standard of living for people in those communities. The number one driver both socially and economically in these countries is to provide sustainable investment, creating local jobs and giving people, young and old, a true stake in society. This gives structure and organisation to societies and will nurture greater respect for democratic values.

With the Trust Fund for Africa, these institutions have sent a message to governments of these nations that mass migration to the EU brings financial reward for them. This is not sustainable. A new ACP-EU settlement should therefore focus on incentivising economic development in indigenous communities, sustainable land use and agricultural production and above all enhanced access to education for young people.

 
  
MPphoto
 
 

  Ангел Джамбазки (ECR), в писмена форма. ‒ През 2020 г. изтича Споразумението от Котону, върху което са базирани взаимоотношенията между Европейския съюз със 79 държави от Африка, Карибите и Тихоокеанския басейн (АКТБ) – най-всеобхватното споразумение, което Европейският съюз е подписвал с тези държави. То институционализира взаимоотношенията и придава както търговски и икономически характер, така и политически в рамките на Генералната Асамблея между ЕС и АКТБ.

Подкрепих резолюцията относно Бъдещето на отношенията между АКТБ и ЕС след 2020 г., тъй като тя определя какви трябва да са бъдещите взаимоотношения между двата региона, а именно да се подобри ефективността на сътрудничеството и да се адаптира към предизвикателствата на XXI век. Резолюцията също така призовава за борба с измамите, корупцията, изкореняване на бедността и неравенството и преминаване към принципа на притежание от страна на развиващите се държави на инициативите и проектите за устойчиво развитие, за да се премахне манталитета донор-получател.

 
  
MPphoto
 
 

  Γεώργιος Επιτήδειος (NI), γραπτώς. ‒ Καταψηφίζουμε την έκθεση διότι θεωρούμε ότι αποτελεί αυτή συγκεκαλυμμένο δείγμα νέο-αποικιακής πολιτικής, με ευθείες παρεμβάσεις στα εσωτερικά τρίτων χωρών. Η Ένωση, υποσχόμενη οικονομικά ανταλλάγματα, ασκεί πολιτιστικό ιμπεριαλισμό επιβάλλοντας τις δικές της αξίες, τις οποίες έχει την ματαιοδοξία να θεωρεί πανανθρώπινες.

 
  
MPphoto
 
 

  Norbert Erdős (PPE), írásban. ‒ Szavazatommal támogattam az AKCS-EU közötti kapcsolatok jövőjéről szóló jelentést. A jelentés olyan fontos témákat érint, mint az eddig jellemző donor-kedvezményezett viszony kiiktatása és egy egyenrangú, önállóságra alapuló kapcsolat kialakítása. Ezzel az új megközelítéssel hatékonyabb és életszerűbb segítséget tud nyújtani az EU olyan, a térségre jellemző égető problémák esetében, mint a szegénység vagy a társadalmi egyenlőtlenségek. A jelentés támogatja az Európai Fejlesztési Alap (EFA) költségvetésbe való beemelését, amely így célzottabb és átláthatóbb finanszírozást lenne képes nyújtani a regionális kezdeményezések számára.

Egyetértek a párbeszéd kialakításának, illetve a szakpolitikák koherens összehangolásának jelentőségével. Ennek fényében az elkövetkező időszakban egy nyitottabb kapcsolatépítésre kell alapozni a régió országaival való együttműködést (Afrikai Unió, ENSZ). Fontosnak tartom a magánszektor támogatását, itt is elősegítve a fent említett önállósodást. Véleményem szerint a fenti szempontok mentén kell segíteni a régió fejlődését, ezért támogattam szavazatommal az állásfoglalást.

 
  
MPphoto
 
 

  Rosa Estaràs Ferragut (PPE), por escrito. ‒ En marzo de 2016, la Comisión y el SEAE publicaron los resultados de la consulta pública lanzada el 6 de octubre 2015 sobre el futuro de la asociación UE-ACP más allá de 2020, cuando el Acuerdo de Cotonú expira. El objetivo era hacer un balance del acuerdo y elaborar propuestas para hacer la asociación más eficaz.

Este informe pretende contribuir al debate mediante la definición de las prioridades del Parlamento para las futuras relaciones UE-ACP. Se destaca que mantiene el acervo de Cotonú, es decir, un acuerdo de un marco jurídicamente vinculante basado en tres pilares: diálogo político, cooperación y comercio. A continuación, examina una serie de posibles desarrollos, como más regionalización, el presupuesto del FED, el fortalecimiento del diálogo político y una mayor participación de la sociedad civil y el sector privado. Destaca también que se pide que la lucha contra la pobreza siga siendo un objetivo primordial de la cooperación ACP-UE, aunque se hace notar que un nuevo acuerdo debe ser ante todo un proyecto político y claramente dejar atrás la mentalidad de donante-receptor.

 
  
MPphoto
 
 

  José Manuel Fernandes (PPE), por escrito. ‒ Mais de 80 % dos países menos desenvolvidos do mundo situam-se em regiões ACP e, no seu conjunto, correspondem a menos de 5 % do comércio mundial e a aproximadamente 2 % do PIB mundial. Cerca de 900 milhões de EUR são reservados para o Mecanismo de Apoio à Paz em África e cerca de 1,4 mil milhões de EUR da reserva do FED serão utilizados para o Fundo Fiduciário da UE a favor de África.

A cooperação ACP-UE é uma realização valiosa e única, que reforçou os laços entre os povos e os países ACP e os Estados-Membros da UE e os respetivos parlamentos nacionais ao longo dos últimos 40 anos. No entanto, para melhorar a eficácia da cooperação e a adaptar a novos desafios, é necessário adotar uma nova estrutura que mantenha as partes do acervo ACP-UE que têm caráter universal, como o empenho nos direitos humanos e na igualdade de género, no desenvolvimento humano, na boa governação e na democracia, no objetivo do Estado de direito e no intercâmbio das melhores práticas sob um quadro comum.

 
  
MPphoto
 
 

  Edouard Ferrand (ENF), par écrit. ‒ Vote contre: on ne peut qu’être surpris des leçons que l’UE se permet dans ce texte de donner sur la corruption (point 11).

 
  
MPphoto
 
 

  João Ferreira (GUE/NGL), por escrito. ‒ Como temos afirmado, é necessária uma inflexão na relação entre a UE e os países ACP, relação hoje enquadrada pelo Acordo de Cotonu.

Não é esta a visão subjacente a este relatório, bem pelo contrário. Quando se exigia uma abordagem mais profunda e crítica relativamente às relações de dependência e de subordinação a que os países ACP se têm encontrado sujeitos e ao papel das políticas da UE no estabelecimento dessas relações, o relatório cauciona, quanto ao essencial, o rumo seguido nos últimos anos.

Quando se exigia uma crítica aos chamados Acordos de Parceria Económica (APE), impostos pela UE, e às consequências da sua implementação, os APE não são criticados nem escrutinados, pelo contrário, são vistos como o instrumento que deve enquadrar as relações entre a UE e os países ACP, porque supostamente promotores do crescimento e do desenvolvimento.

Quando se exigia um novo quadro de cooperação, genuinamente capaz de promover o desenvolvimento soberano dos países ACP, o relatório ignora essa necessidade, não aborda problemas candentes como o da exploração e expropriação ilegal de recursos naturais por interesses estrangeiros nos países ACP, ignora a vontade, opinião e participação dos países ACP, dando maior relevância à afirmação (explícita ou implícita) dos interesses geoestratégicos da UE. Votámos contra.

 
  
MPphoto
 
 

  Raffaele Fitto (ECR), per iscritto. ‒ Ho deciso di votare a favore della relazione in esame in quanto ritengo importante delineare il futuro delle relazioni ACP-UE dopo il 2020, data di scadenza degli accordi di Cotonou. La relazione individua fra i suoi capisaldi la promozione dei diritti umani e dello Stato di diritto, nonché lo sviluppo economico e commerciale fra le aree interessate, incentivando il settore privato a investire in tale cooperazione nel rispetto dei principi ONU.

 
  
MPphoto
 
 

  Luke Ming Flanagan (GUE/NGL), in writing. ‒ I voted against.

 
  
MPphoto
 
 

  Monika Flašíková Beňová (S&D), písomne. ‒ Spolupráca medzi Európskou úniou a krajinami združenými v AKT môže priniesť obom stranám hospodárske aj ekonomické výhody v budúcnosti, ak sa prekonajú prekážky, ktoré pred ňou stoja. Treba zlepšiť účinnosť spolupráce a prispôsobiť ju novým výzvam a musí sa prijať nová štruktúra, ktorá si zachová tie časti práva Európskej únie, ktoré sú univerzálnej povahy, ako sú záväzok dodržiavať ľudské práva, rodová rovnosť, ľudský rozvoj, dobrá správa vecí verejných a demokracia, cieľ právneho štátu a výmena najlepších postupov v spoločnom rámci, pričom hlavná práca sa musí vykonať podľa zásady subsidiarity.

 
  
MPphoto
 
 

  Lorenzo Fontana (ENF), per iscritto. ‒ Voto contrario alla relazione, che è a mio avviso insufficiente e rischia di proporre l'ennesimo strumento molto politico e poco efficace.

 
  
MPphoto
 
 

  Λάμπρος Φουντούλης (NI), γραπτώς. ‒ Καταψηφίζω την έκθεση σχετικά με το μέλλον των σχέσεων ΑΚΕ-ΕΕ μετά το 2020 διότι θεωρώ ότι αποτελεί αυτή μια συγκεκαλυμμένη μορφή νέο-αποικιακής πολιτικής, με ευθείες παρεμβάσεις στα εσωτερικά τρίτων χωρών. Η Ένωση, υποσχόμενη οικονομικά ανταλλάγματα, ασκεί πολιτιστικό ιμπεριαλισμό επιβάλλοντας τις δικές της αξίες, τις οποίες έχει την ματαιοδοξία να θεωρεί πανανθρώπινες.

 
  
MPphoto
 
 

  Doru-Claudian Frunzulică (S&D), in writing. ‒ It is time to renew the relations with the African, Caribbean and Pacific states. Not only because the current Cotonou Agreement expires in 2020, but also because pressing challenges need solutions that we can only achieve commonly with our partner countries. I am strongly in favour of the support in the EP for a new structure of the cooperation that keeps the unity of EU states with its 79 partner countries under one umbrella, and allows at the same time closer regional cooperation.

Climate change is one of the issues that the EU and ACP countries have to tackle, another is to address poverty and fragility of states, as the root causes of migration, in a sustainable way. The forum is best placed to listen to each other’s needs and find common solutions to global problems.

 
  
MPphoto
 
 

  Kinga Gál (PPE), írásban. ‒ Az afrikai, csendes-óceáni és karibi térségekért felelős parlamentközi delegáció tagjaként igennel szavaztam az EU–AKCS közötti kapcsolatról szóló jelentésre. Ebben a kontextusban kiemelt figyelmet kell fordítani a migráció kérdésére. Megfelelő kapcsolat kialakításával e régiók és az EU között, jól irányzott és tiszta feltételekhez kötött fejlesztéspolitikával, humanitárius segélyezéssel orvosolhatóak a migrációt kiváltó okok, mint a háborús fenyegetettség, a szegénység, a tömeges éhezés. Az EU-nak elsődleges érdeke, hogy helyben segítsen – együttműködve a nemzetközi szervezetekkel –, ott járuljon hozzá a baj megoldásához, ahol az kialakul, ahelyett, hogy ezt behozná az Unió területére.

 
  
MPphoto
 
 

  Ildikó Gáll-Pelcz (PPE), írásban. – Szavazatommal támogattam az AKCS–EU közötti kapcsolatok jövőjéről szóló jelentést. A jelentés olyan fontos témákat érint, mint az eddig jellemző donor-kedvezményezett viszony kiiktatása és egy egyenrangú, önállóságra alapuló kapcsolat kialakítása. Ezzel az új megközelítéssel hatékonyabb és életszerűbb segítséget tud nyújtani az EU olyan, a térségre jellemző égető problémák esetében, mint a szegénység vagy a társadalmi egyenlőtlenségek. A jelentés támogatja az Európai Fejlesztési Alap (EFA) költségvetésbe való beemelését, amely így célzottabb és átláthatóbb finanszírozást lenne képes nyújtani a regionális kezdeményezések számára. Egyetértek a párbeszéd kialakításának, illetve a szakpolitikák koherens összehangolásának jelentőségével.

Ennek fényében az elkövetkező időszakban egy nyitottabb kapcsolatépítésre kell alapozni a régió országaival való együttműködést (Afrikai Unió, ENSZ). Fontosnak tartom a magánszektor támogatását, itt is elősegítve a fent említett önállósodást. Véleményem szerint a fenti szempontok mentén kell segíteni a régió fejlődését, ezért támogattam szavazatommal az állásfoglalást.

 
  
MPphoto
 
 

  Francesc Gambús (PPE), por escrito. ‒ He votado a favor del informe convencido de la necesidad de empezar a planificar el futuro de las relaciones ACP-UE tras la finalización del Acuerdo de Cotonú entre la Unión Europea y los 78 Estados de África, del Caribe y del Pacífico (ACP) para el intercambio comercial y de asistencia que finalizará en el año 2020. Las instituciones de la UE deben trabajar para garantizar los derechos humanos y la democracia, así como la participación de los gobiernos locales y regionales en la toma de decisiones de los países de la ACP. Debemos tener presente que el 80 % de los países menos desarrollados del mundo y los más olvidados se encuentran en lo que conocemos como región ACP. Es por ello que las instituciones europeas deben consolidar lo logrado en estos últimos años con el Acuerdo de Cotonú con la mirada fijada en el escenario posterior a 2020. Del mismo modo, debemos aprovechar la coincidencia de la expiración del Acuerdo de Cotonú y del marco financiero plurianual de la Unión para conseguir integrar el Fondo Europeo de Desarrollo en el presupuesto general y mejorar en transparencia, eficiencia y rendición de cuentas.

 
  
MPphoto
 
 

  Enrico Gasbarra (S&D), per iscritto. ‒ La relazione della commissione per lo sviluppo traccia un bilancio molto esaustivo degli accordi di cooperazione con i Paesi dell'Africa, dei Caraibi e del Pacifico che, da oltre quarant'anni, rappresentano le forme più importanti nelle relazioni tra l'UE e i paesi in via di sviluppo.

Trovo molto importante ricordare il successo politico di tale relazione. Sono oltre cento, infatti, i paesi che oggi partecipano agli accordi di Cotonou, in un quadro di cooperazione molto avanzato su diversi aspetti politici, economici e commerciali e con un cospicuo bilancio alimentato dal Fondo europeo di sviluppo.

Sostengo in particolare quanto affermato nella relazione della commissione per lo sviluppo in merito alla necessità di una revisione ancora più ambiziosa di tali accordi, considerando i cambiamenti intervenuti nello scenario politico ed economico globale, e di prevedere forme più cogenti per gli obiettivi posti nell'accordo, in particolare in materia di riduzione della povertà e di rafforzamento degli standard democratici.

Come eletti in Europa, poi, tengo anch'io a sottolineare l'importanza della cooperazione interparlamentare tra queste aree macroregionali, che opera attraverso il Parlamento ACP, la più grande assemblea interparlamentare mondiale.

 
  
MPphoto
 
 

  Elena Gentile (S&D), per iscritto. ‒ Ho votato a favore della relazione del PE sul futuro delle relazioni ACP-UE dopo il 2020 perché ritengo che sia giunto il momento di attualizzare le relazioni con questi paesi, basate sulla Convenzione di Cotonou e su quelle che l'hanno preceduta.

La forza e l'acquis dell'accordo di Cotonou si fondano su caratteristiche uniche: si tratta di un documento giuridicamente vincolante, il numero di paesi che vi aderiscono è senza precedenti (79+28 paesi membri), poggia su tre pilastri concernenti la cooperazione allo sviluppo, politica ed economica e commerciale e soprattutto dispone di un quadro istituzionale comune nonché di un bilancio sostanzioso (Fondo europeo di sviluppo).

Auspico che l'Agenda 2030 e gli obiettivi di sviluppo sostenibile (OSS) diventino il fulcro di un nuovo accordo e che si creino solidi meccanismi di monitoraggio per garantire che l'attuazione dell'accordo contribuisca al conseguimento degli OSS e alla loro promozione.

L'accordo post-Cotonou deve essere un accordo politico quadro, in base al quale siano fissati requisiti minimi vincolanti per gli APE (Accordi di partenariato economico), al fine di garantire la continuità dei vincoli relativi alle disposizioni in materia di buona governance, rispetto dei diritti umani, anche delle persone più vulnerabili, e rispetto delle norme sociali e ambientali.

 
  
MPphoto
 
 

  Jens Gieseke (PPE), schriftlich. ‒ Die EU muss auch über 2020 hinaus ihre engen Beziehungen zu den AKP-Staaten (Afrika, Karibik und Pazifik) aufrechterhalten und ausbauen. Die AKP-Staaten stellen einen wichtigen Handelspartner der EU dar. Die durch das Cotonou-Abkommen eingeleitete Zusammenarbeit zwischen der EU und den AKP-Staaten führte bei den Partnern zu Wachstumsimpulsen. Neben diesen wirtschaftlichen Impulsen unterstütze ich auch die politische Dimension einer engen Zusammenarbeit zwischen der EU und den AKP-Staaten. Die bisher geleistete Arbeit in der Konfliktprävention, der Friedenskonsolidierung und der Implementierung von demokratischen Strukturen ist vorbildlich und muss über den Zeitraum von 2020 hinaus weiter ausgebaut werden.

 
  
MPphoto
 
 

  Nathan Gill (EFDD), in writing. ‒ I voted against the non-legislative report. The EU wants to expand its influence over the less economically developed countries of the African, the Caribbean and the Pacific states group (ACP) with the use of the EUR 30 billion of the European Development Fund (EDF), which is outside of the EU budget. The ACP institutions see low-level attendance and produce few results. The EU finances 50% of the costs of the ACP secretariat. UKIP does not support the growing EU influence and the waste of funds on a failing EU project.

 
  
MPphoto
 
 

  Michela Giuffrida (S&D), per iscritto. ‒ Ho votato a favore di questa relazione perché mai come in questo momento le relazioni tra l'Unione europea e i paesi ACP hanno bisogno di costituirsi in una nuova ottica che tenga in considerazione tutti gli elementi di una cooperazione che esce dalla logica donatore-beneficiario, che tutto sommato non ha portato a grandi risultati in questi ultimi anni.

La nuova cooperazione non parla più la lingua dell'assistenzialismo: grazie al nuovo Piano di investimenti per l'Africa abbiamo davvero l'opportunità di creare sviluppo economico e società giuste. E questo percorso di sviluppo non può che essere legato alla pacificazione di un'area che è già stata teatro di troppe tragedie. Agli investimenti bisogna affiancare controlli e vincoli. E un percorso di cooperazione istituzionale che si concentri principalmente sulla costruzione di società più giuste, con grande attenzione per il rispetto dei diritti umani.

L'Assemblea parlamentare paritetica deve rafforzare il suo ruolo. Il lavoro deve concentrarsi su focus regionali, analizzare contesti specifici, risolvere problemi, elaborare strategie che servano nel contesto anche come best practice per altre situazioni analoghe.

L'Europa deve aiutare l'Africa a diventare un interlocutore alla pari e l'impegno deve essere massimo.

 
  
MPphoto
 
 

  Sylvie Goddyn (ENF), par écrit. ‒ La résolution sur les relations ACP-UE au-delà de 2020 s’inscrit dans la logique des accords de Cotonou, qui regroupent l’Union européenne, ses États membres et les États d'Afrique, des Caraïbes et du Pacifique.

Ces accords reposent sur 3 piliers: développement, relations commerciales et dialogue politique. Le pilier «relations commerciales» a contraint les pays en développement à abaisser leurs droits de douane, les exposant ainsi à une concurrence contre laquelle ils ne pouvaient rivaliser.

De même, le Fonds européen de développement (FED), instrument de financement dans le cadre de ces accords, est factice: ce sont uniquement les États membres qui abondent ce fonds. C’est d’ailleurs une technique de communication en vogue: créer un «fonds», un «plan», pour simuler une action politique alors que les ressources allouées existent déjà. Ce fut le cas par exemple du plan Juncker pour l’investissement en Europe ou du plan Le Foll pour l’aide à l’agriculture.

J’ai donc voté contre ce rapport qui prétend corriger la situation actuelle en renforçant le pouvoir des institutions européennes et en donnant des leçons de morale aux pays ACP. Mais sans remettre en question un système qui a conduit à l’échec...

 
  
MPphoto
 
 

  Tania González Peñas (GUE/NGL), por escrito. ‒ He votado en contra de esta resolución ya que consideramos que no refleja los principales retos actuales de las relaciones UE-ACP. Creemos que el proceso de post-Cotonou debería ofrecer un marco justo y equilibrado entre socios iguales en el que debatir, entre otros temas importantes, temas de comercio justo con todos los países ACP, pero teniendo en cuenta que la liberalización comercial no es en sí positiva para un desarrollo sostenible. Rechazo que no haya en la resolución ninguna llamada a crear algún instrumento vinculante para detectar las responsabilidades del sector privado sobre violaciones de los derechos humanos y la impunidad de las empresas transnacionales. Además, insisto en la importancia de respetar, como se indica en SDG 17.15, la soberanía de los países asociados y que estos dispongan de un espacio político democrático para regular y tomar decisiones para la dignidad de su pueblo, principio que no se refleja en la resolución.

 
  
MPphoto
 
 

  Theresa Griffin (S&D), in writing. ‒ I voted in favour of the report as it highlights the need to keep the binding legal provisions of Cotonou and to strengthen them further whilst boosting the legitimacy of inter-ministerial forums, particularly by including national parliaments to increase legitimacy. The emphasis should be on regional cooperation on the day-to-day level, with the ACP architecture remaining as a forum to promote common standards on issues such as human rights and environment.

 
  
MPphoto
 
 

  Françoise Grossetête (PPE), par écrit. ‒ J’ai soutenu ce rapport, car il me parait indispensable d’instaurer un nouveau cadre de coopération et de dialogue entre l’UE et les pays ACP, qui tienne compte des changements politiques et sociétaux intervenus ces dernières années, et qui permette la réalisation des objectifs de développement durable et de lutte contre la pauvreté.

 
  
MPphoto
 
 

  Jytte Guteland, Anna Hedh, Olle Ludvigsson och Marita Ulvskog (S&D), skriftlig. – Vi svenska socialdemokrater välkomnar betänkandets fokus på att se över relationerna med AVS-länderna inför att Cotonou-avtalet löper ut år 2020. Vi är övertygade om att ett framtida partnerskap måste bygga på jämbördiga relationer baserat på ömsesidiga intressen, och därför är det viktigt att EU inte nöjer sig med en fortsättning av rådande avtal som har uppvisat tydliga brister. Vi stödjer betänkandets uppmaning till kommissionen att få på plats en ny struktur för samarbete som grundar sig på ett bredare politiskt partnerskap än nuvarande avtal. Därför vill vi samtidigt påminna om att det i nuläget är viktigt att inte binda sig vid ett färdigt förslag utan att gå in i förhandlingarna med lyhördhet inför AVS-ländernas behov och bedömningar, för att få på plats ett framtida partnerskap som bl.a. bygger på genomförandet av Agenda 2030 och som tar i beaktande ländernas och underregionernas olikheter.

 
  
MPphoto
 
 

  Marian Harkin (ALDE), in writing. ‒ I support the motion for a resolution on the future of ACP-EU relations beyond 2020. Given the unique nature of the European Union’s relationship with the African, Caribbean and Pacific states, I believe that we should strive for increased cooperation and partnership. I accept that the private sector could play a pivotal role in the development process and could contribute to financing development, provided investment occurs that benefits the people, for traditional ownership or use, and for the environment. I agree that EU development aid principles must be applied on an equal basis to all developing countries, and that advanced ACP countries must therefore graduate out of receiving EU development aid on the same terms as non-ACP countries. Furthermore, a higher degree of self-financing by the ACP countries would be in line with the ACP ambitions to be an autonomous player, and the new agreement should include enhanced tools for building ACP countries’ capacity to fund vital economic sectors.

 
  
MPphoto
 
 

  Brian Hayes (PPE), in writing. ‒ I voted in favour since I have no objections

 
  
MPphoto
 
 

  Hans-Olaf Henkel (ECR), in writing. ‒ The report looks ahead at the future of the EU’s relations with 79 countries in Africa, the Caribbean and the Pacific once the Cotonou Partnership Agreement expires in 2020. It is focused on three main areas: political dialogue, development support and economic and trade cooperation; and insists on the fact that a new agreement should be based on the principle of ownership. I believe strongly in trade and economic cooperation as a contributor to development, and that is why I have voted in favour of this report. By the way, I believe that the euro must be abolished. It leads to dissension and discord in Europe.

 
  
MPphoto
 
 

  Krzysztof Hetman (PPE), na piśmie. ‒ Głosowałem za przyjęciem raportu Neusera w sprawie przyszłości stosunków AKP-UE po roku 2020. W moim przekonaniu nie ulega wątpliwości, że prace nad przyszłym partnerstwem pomiędzy państwami AKP a Unią Europejską po wygaśnięciu umowy z Kotonu w 2020 r. muszą być kontynuowane, gdyż leży to w interesie wszystkich zainteresowanych stron. Musimy jednak zastanowić się nad najlepszym doborem charakteru relacji po wygaśnięciu tej umowy.

Uważam, że relacje Unii z państwami AKP mogłyby zostać objęte formą umowy parasolowej, która określałaby bardziej ogólne, globalne ramy naszych relacji w oparciu o dialog nad takimi kwestiami jak realizacja celów zrównoważonego rozwoju, zmiany klimatyczne czy migracje, dając jednocześnie możliwość równoległego zacieśniania relacji z poszczególnymi regionami lub subregionami w oparciu o bardziej szczegółowe porozumienia.

Musimy też zastanowić się nad przyszłością umów o partnerstwie gospodarczym, gdyż nie jest jasne, czy umowy te będą mogły istnieć samodzielnie w związku z odwoływaniem się w nich właśnie do umowy z Kotonu. Myślę jednak, że umowy o partnerstwie gospodarczym dowiodły swojej skuteczności w regulowaniu naszych stosunków gospodarczo-handlowych i nikt nie ma wątpliwości do co zasadności ich kontynuacji. Na koniec chciałbym podkreślić, że nowe porozumienie pomiędzy Unią Europejską a państwami AKP musi w dalszym ciągu promować demokrację, rządy prawa oraz prawa człowieka.

 
  
MPphoto
 
 

  György Hölvényi (PPE), írásban. ‒ A jelentés olyan fontos témákat érint, mint az eddig jellemző donor-kedvezményezett viszony kiiktatása és egy egyenrangú, önállóságra alapuló kapcsolat kialakítása. Ezzel az új megközelítéssel hatékonyabb és életszerűbb segítséget tud nyújtani az EU olyan, a térségre jellemző égető problémák esetében, mint a szegénység vagy a társadalmi egyenlőtlenségek. A jelentés támogatja az Európai Fejlesztési Alap (EFA) költségvetésbe való beemelését, amely így célzottabb és átláthatóbb finanszírozást lenne képes nyújtani a regionális kezdeményezések számára. Egyetértek a párbeszéd kialakításának, illetve a szakpolitikák koherens összehangolásának jelentőségével.

Ennek fényében az elkövetkező időszakban egy nyitottabb kapcsolatépítésre kell alapozni a régió országaival való együttműködést (Afrikai Unió, ENSZ). Fontosnak tartom a magánszektor támogatását, itt is elősegítve a fent említett önállósodást. Véleményem szerint a fenti szempontok mentén kell segíteni a régió fejlődését, ezért támogattam szavazatommal az állásfoglalást.

 
  
MPphoto
 
 

  Cătălin Sorin Ivan (S&D), in writing. ‒ I believe that the next Agenda and the Sustainable Development Goals (SDGs) should be placed at the centre of a new agreement. We need strong monitoring mechanisms to ensure that implementation of the agreement promotes the SDGs.

 
  
MPphoto
 
 

  Ivan Jakovčić (ALDE), napisan. ‒ Glasovao sam za Izvješće o budućnosti odnosa između AKP-a i EU-a nakon 2020. jer je partnerstvo između EU-a i AKP-a vrlo relevantno s obzirom da se više od 80 % najnerazvijenijih zemalja na svijetu nalazi u regijama AKP-a. Te su zemlje pokazale svoju predanost da zajednički djeluju kao skupina. Kako bi se suradnja prilagodila novim izazovima i poboljšala njena djelotvornost treba usvojiti novu strukturu u kojoj će biti zadržani oni dijelovi pravne stečevine zemalja AKP-a i EU-a koji su po svojoj naravi univerzalni, poput poštovanja ljudskih prava i rodne jednakosti, predanosti ljudskom razvoju, dobrom upravljanju i demokraciji, postizanju cilja vladavine prava i razmjene najboljih praksi unutar zajedničkog okvira, dok se većina posla mora obavljati u skladu s načelom supsidijarnosti, odnosno preko regionalnih sporazuma koji bi odgovarali posebnim potrebama regija i zajedničkim interesima EU-a i konkretne regije. Kako bi se uspješna suradnja nastavila i poboljšala, svakako podržavam ovo izvješće.

 
  
MPphoto
 
 

  Jean-François Jalkh (ENF), par écrit. ‒ Puisqu’il s’agit pour l’UE de revisiter les accords de Cotonou, il faut en rappeler les effets désastreux pour le continent africain. Après la victoire du libre-échangisme débridé sur la pratique jugée paternaliste de tarifs douaniers plus élevés pour les pays du Nord, l’économie africaine a été freinée dans son développement. Tâchons enfin de reconnaître l’impossibilité d’une transposition impérialiste de nos valeurs occidentales en Afrique et de condamner l’usage que l’UE fait des pays ACP pour imposer son cadre contraignant aux États, dont elle utilise d’ailleurs les ressources pour mener injustement sa propre politique étrangère.

Ainsi, j’ai voté contre.

 
  
MPphoto
 
 

  Diane James (EFDD), in writing. – UKIP voted against the non-legislative report. The EU wants to expand its influence over the less economically developed countries of the African, the Caribbean and the Pacific states group (ACP) with the use of the EUR 30 billion of the European Development Fund (EDF), which is outside of the EU budget. The ACP institutions see low-level attendance and produce few results. The EU finances 50% of the costs of the ACP secretariat. UKIP does not support the growing EU influence and the waste of funds on a failing EU project.

 
  
MPphoto
 
 

  Petr Ježek (ALDE), písemně. ‒ Hlasoval jsem pro rezoluci o budoucnosti vztahů AKT-EU po roce 2020, jelikož udržitelný rozvoj členských států skupiny afrických, karibských a tichomořských zemí může být zajištěn pouze jejich postupným začleňováním do globální ekonomiky. Partnerství mezi členskými státy EU a skupinou zemí AKT musí nepřetržitě navazovat na předešlé dohody, mezi nimi dohodu z Cotonou, která vyprší v roce 2020. Pouze užší spoluprací je možné dosáhnout naplnění rozvojových cílů, mezi které patří vymýcení chudoby či podpora lidských práv a demokratických principů.

 
  
MPphoto
 
 

  Marc Joulaud (PPE), par écrit. ‒ J’ai voté en faveur du rapport de mon collègue Robert Neuser relatif à l’avenir des relations entre l’UE et les États d’Afrique, des Caraïbes et du Pacifique. Ce rapport permet d’ouvrir le débat et de préparer le futur des relations entre l’UE et les pays ACP, et ce en ayant toujours pour cadre l’accord de Cotonou. Par ce vote, le Parlement réitère son engagement pour soutenir la coopération politique et économique avec ces pays. Je salue cette initiative qui va dans le sens d’une relation commerciale équitable devant permettre aux deux espaces de bénéficier des échanges et de se développer.

Ce rapport a été adopté à une large majorité, ce dont je me félicite.

 
  
MPphoto
 
 

  Philippe Juvin (PPE), par écrit. ‒ J’ai voté en faveur de ce rapport qui contribue au débat sur l’avenir du partenariat entre l’Union européenne et les pays ACP en définissant les priorités du Parlement. Tout en réaffirmant les acquis de l’accord précédent (un accord-cadre, juridiquement contraignant et basé autour des trois piliers que sont le dialogue politique, la coopération et le commerce), ce rapport émet des idées pour approfondir et améliorer encore nos relations après 2020: davantage de régionalisation, une budgétisation encadrée du Fonds européen de développement, un renforcement du dialogue politique et une meilleure implication de la société civile et du secteur privé notamment.

 
  
MPphoto
 
 

  Barbara Kappel (ENF), schriftlich. ‒ Die vorliegende Entschließung behandelt die Neuausrichtung der Beziehungen zwischen der Union und den AKP-Staaten. Das bisher geltende Abkommen von Cotonou verzeichnet allerdings eine ernüchternde Bilanz, insbesondere im Kampf gegen Armut – den wichtigsten Flucht- und Migrationsgrund. Ein weiteres Gremium einzurichten wird an der bisherigen Situation wahrscheinlich wenig ändern, doch sind die angeführten Gründe, Ziele und Methoden durchaus nachvollziehbar. Aufgrund dieser Überlegungen enthalte ich mich zu dem Vorschlag.

 
  
MPphoto
 
 

  Afzal Khan (S&D), in writing. ‒ I voted in favour of the report as it highlights the need to keep the binding legal provisions of Cotonou and to strengthen them further whilst boosting the legitimacy of inter-ministerial forums particularly by including national parliaments to increase legitimacy. The emphasis should be on regional cooperation on the day to day level with the ACP architecture remaining as a forum to promote common standards on human rights, environment, etc.

 
  
MPphoto
 
 

  Kateřina Konečná (GUE/NGL), písemně. ‒ Přestože považuji vytváření dohod se skupinou afrických, karibských a tichomořských států (AKT) za velmi důležité, rozhodla jsem se u hlasování o budoucnosti vztahů AKT-EU po roce 2020 zdržet. Plně sice podporuji fakt, aby se Agenda pro udržitelný rozvoj 2030 a cíle udržitelného rozvoje staly ústředními body nové dohody a aby byl vytvořen důrazný monitorovací mechanismus, který zajistí, aby dohoda přispívala k cílům udržitelného rozvoje a podporovala je, ale vadila mi zmínka o tom, že soukromý sektor může plnit klíčovou úlohu v rámci procesu rozvoje a může přispět k jeho financování, jestliže investice budou prováděny při zohlednění osob i tradičního vlastnictví nebo využití a životního prostředí v souladu s hlavními zásadami OSN v oblasti podnikání a lidských práv. To totiž ukazuje na základní problém EU, kterým je, že sice říkáme A, ale zapomínáme na B. Víra v to, že se korporace budou chovat slušně v zemích, které nemají dostatečné administrativní zázemí a mají problémy s korupcí, je sice hezká, ale víme, že k tomu příliš často nedochází. Je sice zajímavým nápadem udělat z vlka pastýře a doufat, že nevyužije své dominance, ale jedná se o víru zcela slepou a neuvěřitelně hloupou.

 
  
MPphoto
 
 

  Stelios Kouloglou (GUE/NGL), in writing. ‒ I voted against since the framework of future negotiations is in opposition to European values and does not respond to needs of the majority of the population in ACP countries.

 
  
MPphoto
 
 

  Béla Kovács (NI), írásban. – Ha a korábbi években ez nem is tűnt egyesek számára egyértelműnek, a jelenlegi migráns-özön kapcsán már be kellene látni, hogy Európa alapvető érdeke az lenne, hogy az afrikai országokkal olyan megállapodásokat kössön, amelyek a lakosság helyben maradását támogatnák. Az EU segíthetne például a mezőgazdaság, az ipar és a kereskedelem helyi igényekre történő fejlesztésével, illetve az ehhez szükséges tudásanyag ingyenes átadásával. Ezzel szemben továbbra is a fő cél az afrikai országoknak a világgazdaságba való bekapcsolása, ami a gyakorlatban a piacaik multinacionális vállalatok általi megszerzését jelenti. Elég a volt KGST-tagországok tapasztalataira gondolni, hogy egyértelmű legyen, mit jelent a WTO szerinti világkereskedelembe való bekapcsolódás.

A jelentés már csak azért is támogathatatlan egészében, mert elkendőzi, hogy a fejlett országoknak a korábbi vállalásaik szerint évi 100 milliárd €-t kellene adniuk, ami már valóban jelentősen segíthetné ezt a térséget, egyben áttételesen Európát is a migrációs nyomás csökkentése révén.

 
  
MPphoto
 
 

  Андрей Ковачев (PPE), в писмена форма. ‒ Сътрудничеството между АКТБ и ЕС е ценно и важно постижение, което укрепи връзките между народите, държавите и техните парламенти през последните 40 години. Необходимо е приспособяване към новите предизвикателства, за да бъде по-ефикасно партньорството между двете страни.

Призовавам програмата до 2030 г. и целите за устойчиво развитие (ЦУР) да бъдат поставени в центъра на ново споразумение, както и да бъдат създадени силни механизми за мониторинг, за да се гарантира, че изпълнението на споразумението допринася и насърчава целите за устойчиво развитие. Смятам, че сътрудничеството следва да се осъществява в области от общ интерес, в които могат да се очакват взаимни ползи – не само в икономическо отношение, но и по отношение на мира и сигурността, правата на човека и принципите на правовата държава, доброто управление и демокрацията, миграцията, околната среда, изменението на климата и други области, свързани с благоденствието на населението от АКТБ и ЕС.

 
  
MPphoto
 
 

  Ilhan Kyuchyuk (ALDE), in writing. ‒ Traditionally, ACP-EU relations are on a good level. I supported the resolution, it is important to note that at the core of our current relations is the ACP-EU Cotonou Agreement (2000-20), which aims to promote economic links, trade exchanges and political cooperation at different levels (national, regional and multi-regional). Looking from this perspective, it could be argued that ACP-EU cooperation is a valuable and unique achievement that has strengthened not only bonds between ACP and EU peoples and countries but also has raised public awareness of development issues (promotion of sustainable development, eradication of poverty and inequalities).

However, in order to improve the effectiveness of ACP-EU cooperation and to address new global challenges such as climate change, poverty, inequalities, migration, peace and security, a new structure (agreement) should be adopted that maintains partnership and relations with the ACP countries after 2020. The new agreement should primarily be a political project based on the principle of ownership and clearly leave behind the donor-recipient mentality. The 2030 Agenda and the Sustainable Development Goals (SDGs) would be placed at the centre of the new partnership in order to achieve better results when addressing global challenges.

 
  
MPphoto
 
 

  Giovanni La Via (PPE), per iscritto. – La relazione in esame mira a sottolineare la necessità di creare una nuova struttura, che conservi l'impegno a favore dei diritti umani, della buona governance e della democrazia. Le principali attività dovrebbero essere svolte secondo il principio della sussidiarietà, ovvero secondo il principio di determinazione degli accordi regionali adattati alle specifiche esigenze regionali ed agli interessi reciproci esistenti tra l'Unione europea e la regione.

Pertanto, la cooperazione ACP-UE rappresenta un risultato prezioso che, nel corso degli ultimi 40 anni, ha fortificato i legami tra i popoli e i paesi ACP e UE e tra i vari rispettivi parlamenti. Al contempo è richiesto un meccanismo di monitoraggio, affidabilità e revisione volto ad assicurare ciclicamente l'attuazione degli obiettivi di sviluppo sostenibile nei paesi membri, con la relativa partecipazione dei rappresentanti dei paesi ACP e UE provenienti sia da istituzioni governative centrali, sia dai parlamenti, sia dalle autorità regionali e locali.

Pertanto, alla luce delle considerazioni suesposte, sostengo favorevolmente la relazione.

 
  
MPphoto
 
 

  Gilles Lebreton (ENF), par écrit. ‒ J’ai voté contre ce rapport car les accords de Cotonou sont négatifs pour l’Afrique et retardent son développement. Le futur des relations ACP-Europe ne peut passer par ces accords de libre-échange qu’on lui impose.

 
  
MPphoto
 
 

  Marine Le Pen (ENF), par écrit. ‒ J’ai voté contre le rapport sur l'avenir des relations ACP-UE au-delà de 2020. Outre le fait que l’Union européenne n’a pas à avoir de diplomatie sous aucune forme, il faut rappeler que les accords libre-échangistes de Cotonou sont une catastrophe pour l’Afrique. Ceux-ci ont retardé la création d’industries africaines, et ils ont contribué à la création de gigantesques villes africaines liées à un gigantesque exode rural. Par ailleurs, comment accepter que l’UE utilise le Fonds européen de développement pour s’accaparer des réalisations dues à des contributions directes des États (considérant X) et se présenter comme l’ami de l’Afrique alors qu’elle utilise les pays ACP pour imposer son cadre contraignant aux États (paragraphe 2), qu’elle entendent créer une procédure spéciale pour gérer les territoires ultramarins des États (paragraphe 29) et faire disparaître ceux-ci des négociations avec l’ONU ou l’Union africaine? Enfin, on ne peut qu’être surpris des leçons que l’UE se permet de donner sur la corruption (paragraphe 11).

 
  
MPphoto
 
 

  Philippe Loiseau (ENF), par écrit. ‒ Ce rapport tend à faire perdurer ce que l’Union européenne considère comme les avancées des accords de Cotonou. Signés le 23 juin 2000, ils reposent sur trois piliers, que sont le développement, les relations commerciales et le dialogue politique.

Pour ma part, je pense que les accords de Cotonou n’ont pas fait progresser l’Afrique. Avant ces accords, les pays du Nord payaient plus cher les droits de douane pour permettre le développement accéléré de la zone. Un système jugé «paternaliste» par le monde occidental. À cela, les accords de Cotonou ont substitué un système de libre-échange progressif. Conséquence directe, un retard immense dans le développement d’industries africaines, un exode rural sans précédent et la création de mégalopoles ultra-concentrées, qui sont de gigantesques centres de consommation, et non de production.

Enfin, les leçons de morale sans cesse prodiguées par l’UE, notamment sur la corruption, sont pour le moins surprenantes.

Pour ces diverses raisons, et surtout pour sanctionner ces accords qui ne sont pas le succès annoncé, j’ai voté contre.

 
  
MPphoto
 
 

  Javi López (S&D), por escrito. ‒ He votado a favor de este informe porque el futuro del acuerdo entre la Unión y el Grupo de los Estados de África, Caribe y Pacífico (ACP) expirará el 29 de febrero de 2020. Este acuerdo propone un marco a las relaciones de cooperación de la Unión con los países ACP que se vertebra en tres grandes dimensiones: el diálogo político; la cooperación al desarrollo y la lucha contra la pobreza; y la cooperación comercial e integración económica regional.

El informe proponer revisar el marco de asociación con los países ACP para asegurar: la adaptación a los nuevos riesgos (terrorismo, refugiados, buen gobierno, paz y seguridad, cambio climático, ODS), la acción conjunta en los foros globales y los mejores resultados en el objetivo de erradicar la pobreza.

El informe subraya la necesidad de asegurar mecanismos de control con plena participación de la sociedad civil y de los parlamentos nacionales; mantener la condicionalidad del acuerdo sobre la base del respeto de los derechos humanos y el Estado de derecho; reforzar el diálogo político para dejar de ser reactivos y pasar a prevenir crisis políticas; reforzar los procedimientos legales y hacerlos operativos para la lucha contra la corrupción.

 
  
MPphoto
 
 

  Paloma López Bermejo (GUE/NGL), por escrito. ‒ Este informe pretende establecer cómo debe ser la relación entre la Unión y los países de África, Caribe y Pacífico después de 2020. Hay que resaltar que los acuerdos de asociación han tenido siempre numerosos impactos negativos en las economías de los países ACP, por lo que creo fundamental un nuevo tipo de asociación, justa y entre iguales, respetando la soberanía de los países y que promueva el desarrollo de las capacidades productivas de los países, proteger la agricultura tradicional y luchar contra el acaparamiento de tierras, y la sobreexplotación, mientras por otra parte cuente con mecanismos jurídicos de lucha contra la explotación laboral, la esclavitud moderna, el flujo ilícito de capitales y la financiación del terrorismo y de los conflictos armados.

Me parece importante también subrayar la importancia de acabar con la injerencia extranjera en los asuntos internos de los países ACP, así como el fin de las políticas neocoloniales y el desmantelamiento de todas las bases militares extranjeras.

Sin embargo, este informe no propone ningunos de estos cambios que considero fundamentales para el futuro de las relaciones UE-ACP tras el fin del acuerdo de Cotonou en 2020, por lo que mi voto fue contra de este informe.

 
  
MPphoto
 
 

  Antonio López-Istúriz White (PPE), por escrito. ‒ En la presente propuesta de resolución se aborda el futuro de las relaciones ACP-UE después de la expiración del Acuerdo de Cotonou.

Una de las prioridades de la Comisión es la revisión de este mismo acuerdo, que busca favorecer el desarrollo económico de los países de la ACP (más del 80 % de los países menos desarrollados pertenecen a regiones de la misma), así como contribuir a la paz, seguridad, estabilidad política y democrática de sus países, con especial hincapié en el fomento de los derechos humanos y de los principios democráticos basados en el Estado de Derecho. Además, esta asociación ha desempeñado un papel importante en los Objetivos de Desarrollo del Milenio, y aspira en el futuro a tratar los nuevos retos mundiales (cambio climático, migración y paz, entre otros).

Doy mi voto a favor porque una especial asociación con 79 países del ACP refuerza el papel de la Unión como importante actor global internacional, y contribuirá a continuar con el cambio que ya ha comenzado a efectuarse en el panorama político y económico de los países de la región del ACP.

 
  
MPphoto
 
 

  Mairead McGuinness (PPE), in writing. ‒ I voted in favour of this report, which seeks to maintain the legally binding framework agreement based on political dialogue, cooperation and trade.

 
  
MPphoto
 
 

  Petr Mach (EFDD), písemně. ‒ Hlasoval jsem proti. Se zeměmi Afriky a Karibiku máme obchodovat, ne jim cpát dotace. Nesouhlasím ani se zapojením Evropské investiční banky do soukromých projektů ve třetích zemích.

 
  
MPphoto
 
 

  Ivana Maletić (PPE), napisan. ‒ Razvojna, trgovinska i politička suradnja između Europske unije i država članica AKP-a temelji se na Sporazumu u partnerstvu iz Cotonoua, potpisanog 23. lipnja 2000. Otkako je taj Sporazum postao temelj suradnje između EU-a i AKP skupine, došlo je do velikih promjena u političkom i gospodarskom kontekstu obiju regija. Kako bi se povećala učinkovitost novih dogovora, potrebna je nova struktura koja će očuvati pravnu stečevinu prijašnjeg Sporazuma i istovremeno omogućiti prostor za prilagodbu novonastalim političkim i gospodarskim uvjetima. Glavne aktivnosti partnerstva moraju se održati unutar djelokruga regionalnih sporazuma, koji su prilagođeni specifičnim regionalnim potrebama te zajedničkim interesima EU-a i određene regije unutar AKP skupine.

Temelj obnovljene suradnje između EU-a i AKP skupine mora biti ravnopravno partnerstvo. Suradnjom na područjima zajedničkih interesa može se očekivati gospodarska dobit i napredak u očuvanju mira, ljudskih prava i ostalih čimbenika vezanih uz napredak. Budući sporazum mora osigurati usklađenost politika za ostvarenje održivog razvoja te navesti borbu protiv nejednakosti i siromaštva kao ključne značajke i ciljeve partnerstva.

U skladu s prethodnim tvrdnjama o važnosti obnove i restrukturiranja suradnje s AKP skupinom, podržala sam ovo izvješće.

 
  
MPphoto
 
 

  Andrejs Mamikins (S&D), in writing. ‒ The report recalled the unique nature of ACP-EU cooperation and stressed the need to put in place a new structure that maintains those parts of the ACP-EU acquis, e.g., a commitment to human rights and gender equality, human development, good governance and democracy, the objective of the rule of law, exchange of best practice in a common framework. EP members underlined that the common framework and the regional agreements should be legally binding.

The report states that the following must be placed at the centre of a new agreement: the 2030 Agenda and the Sustainable Development Goals and respect for internationally agreed aid effectiveness principles, the fight against, and ultimate eradication of, poverty and inequalities, human rights, democratic principles and the rule of law.

 
  
MPphoto
 
 

  Vladimír Maňka (S&D), písomne. ‒ Dohoda o partnerstve medzi 79 členmi skupiny afrických, karibských a tichomorských štátov a Európskym spoločenstvom a jeho členskými štátmi bola podpísaná v Cotonou v roku 2000. Následne bola revidovaná v rokoch 2005 a 2010. Stojí na troch pilieroch spolupráce: rozvojovej politickej, hospodárskej a obchodnej spolupráce. 80 % najmenej rozvinutých krajín je práve z regiónov AKT. Spolupráca s týmito krajinami je dôležitá nielen pre tieto krajiny, ale aj pre samotnú EÚ, pretože problémy týchto krajín sa jej v rôznych podobách dotýkajú. Podporujem požiadavky EP na spoluprácu aj po roku 2020 tak, aby sa vytvorili podmienky na riešenie chudoby v týchto krajinách, podporili sa investície a nastavil sa ekonomický a sociálny rozvoj. Zároveň je potrebné pomôcť vytvoriť v týchto krajinách inštitúcie, ktoré rešpektujú zákony demokracie a právneho štátu.

 
  
MPphoto
 
 

  Louis-Joseph Manscour (S&D), par écrit. ‒ L’accord de Cotonou, adopté en 2000, arrivera à échéance en 2020. Il est le cadre, juridiquement contraignant, des relations entre l’Union européenne et les pays d’Afrique, des Caraïbes et du Pacifique (ACP). Il offre aujourd’hui un cadre de référence, autour de valeurs et de priorités communes à 107 pays. Il s’agit du plus important accord de partenariat international, tant par le nombre de ses signataires, que par les dimensions qu’il recouvre: politique, développement, économique et commerciale.

Le futur des relations UE‐ACP constitue une question centrale au regard des enjeux politiques et stratégiques qu’il représente à long terme.

Afin d’adapter le partenariat aux nouveaux enjeux internationaux, ce rapport appelle à la préservation, après 2020, des acquis antérieurs de l’accord de Cotonou.

Ce rapport souligne également l’impérieuse nécessité d’intégrer les résultats des grandes conférences internationales de 2015: nouveaux objectifs de développement durable, nouveau cadre de financement du développement, accord de Paris sur le climat/COP21.

Convaincu que le futur de la relation UE‐ACP est un sujet majeur, je vote en faveur de ce texte.

 
  
MPphoto
 
 

  Νότης Μαριάς (ECR), γραπτώς. ‒ Καταψηφίζω την έκθεση σχετικά με το μέλλον των σχέσεων ΑΚΕ-ΕΕ μετά το 2020, για τους λόγους που ανέφερα αναλυτικά στην ομιλία μου στην Ολομέλεια του Ευρωπαϊκού Κοινοβουλίου στο Στρασβούργο στις 3/10/2016, καθώς και διότι θεωρώ ότι η εν λόγω έκθεση δεν είναι ούτε πλήρης, ούτε τεκμηριωμένη.

 
  
MPphoto
 
 

  Dominique Martin (ENF), par écrit. ‒ J’ai voté contre ce rapport. Le rapport sur l'avenir des relations ACP-UE pose plusieurs problèmes. Tout d’abord, il propose d’approfondir le dialogue politique entre l’UE et les pays ACP. Même si la coopération politique avec des pays africains est la bienvenue, ce n’est pas à l’Union européenne de la mener. Les États membres gardent encore, heureusement, leurs prérogatives dans le domaine de la politique étrangère.

Par ailleurs, les relations économiques entre l’UE et les pays ACP, basées sur les accords de Cotonou, illustrent tous les défauts de la politique commerciale européenne. En effet, c’est l’exemple d’un système paternaliste où les pays du Nord acceptaient de payer plus cher les droits de douane pour permettre le développement accéléré de cette zone.

Enfin, malgré le fait que les accords de Cotonou furent une catastrophe pour l’Afrique, le Parlement européen se félicite de leur succès et veut continuer l’approche envisagée. Nous ne pouvons pas l’accepter.

 
  
MPphoto
 
 

  Fulvio Martusciello (PPE), in writing. ‒ In regard to the report on the future of ACP-EU relations beyond 2020, I expressed a favourable vote given the fact that the partnership has been crucial in making progress towards achieving the Millennium Development Goals (MDGs). The report also encourages engagement with other partners around the globe such as the United Nations or the African Union to tackle the challenges of wars, internal conflicts, insecurity, fragility and transition. Finally yet importantly, the report calls for all international actors to come together to fight and eradicate poverty and inequalities while promoting sustainable development.

 
  
MPphoto
 
 

  Emmanuel Maurel (S&D), par écrit. ‒ L’accord de Cotonou, régissant les relations entre les États d’Europe, d’Afrique, des Caraïbes et du Pacifique – soit 107 pays! – est l’accord de coopération internationale le plus étendu qui existe. Signé en 2000, il expirera en 2020. Alors que la Commission européenne est en pleine réflexion sur le devenir de ce partenariat UE-ACP, il était important que le Parlement européen fixe ses conditions à la reconduction d’un éventuel accord «Cotonou II».

J’estime, personnellement, qu’il est fondamental que les relations UE-ACP demeurent équilibrées et que leur aspect commercial ne prenne pas le pas sur les piliers «coopération politique» et «aide au développement». Cette aspiration est partagée par le rapport Neuser, qui pose des conditions strictes (et actuellement non respectées par la Commission) à la négociation d’accords commerciaux UE-Afrique. Le rapport rappelle également que le partenariat «de Cotonou» a d’abord vocation à promouvoir des valeurs communes (démocratie, état de droit) et des objectifs partagés (objectifs de développement durable de l’ONU, COP 21), sans occulter l’indispensable dialogue politique – symbolisé par l’assemblée parlementaire paritaire – notamment sur les droits humains. Réciproquement, l’Union européenne ne doit pas lésiner sur l’aide au développement vis-à-vis de ses partenaires ACP.

J’ai soutenu le rapport.

 
  
MPphoto
 
 

  Κώστας Μαυρίδης (S&D), γραπτώς. ‒ Υπερψηφίζω την πρόταση ψηφίσματος σχετικά με το μέλλον των σχέσεων ΑΚΕ-ΕΕ μετά το 2020 διότι ενισχύει τους δεσμούς μεταξύ των λαών και των χωρών ΑΚΕ με τις χώρες της ΕΕ αλλά και τους δεσμούς μεταξύ των Κοινοβουλίων τους. Για να μπορέσει να υπάρξει βελτίωση αλλά και αποτελεσματική συνεργασία, θα πρέπει να εγκριθεί μια νέα δομή η οποία θα διατηρήσει τα στοιχεία του κεκτημένου ΑΚΕ-ΕΕ που έχουν καθολικό χαρακτήρα όπως είναι η προσήλωση στα ανθρώπινα δικαιώματα, στη χρηστή δημοκρατία αλλά και στα ανθρώπινα δικαιώματα. Τέλος, υπερψηφίζω το συγκεκριμένο ψήφισμα και τονίζω ότι ζητήματα όπως είναι η καταπολέμηση της φτώχειας, η αντιμετώπισή των ανισοτήτων αλλά και η προώθηση της βιώσιμης ανάπτυξης θα πρέπει να είναι ο πρωταρχικός στόχος της συνεργασίας ΑΚΕ-ΕΕ.

 
  
MPphoto
 
 

  Georg Mayer (ENF), schriftlich. ‒ Die Entschließung behandelt die Neuausrichtung der Beziehungen der Europäischen Union zu den Staaten der AKP-Gruppe (Cotonou-Abkommen). Da die bisherige Bilanz solcher Abkommen eher ernüchternd ist, stehe ich dieser Entschließung eher kritisch gegenüber. Daher habe ich mich meiner Stimme enthalten.

 
  
MPphoto
 
 

  Valentinas Mazuronis (ALDE), raštu. ‒ Pritariau EP pranešimui dėl Afrikos, Karibų ir Ramiojo vandenyno valstybių (AKR) ir ES santykių po 2020 m. Pranešime išdėstytos nuostatos, numatančios naujus bendradarbiavimo tikslus bei finansines, ekonomines priemones, kurios padėtų veiksmingiau spręsti tokius pasaulinius mūsų dienų iššūkius, kaip klimato kaita, migracijos srautai, terorizmas, ekstremizmas, tarptautiniai nusikaltimai, bioįvairovė, aprūpinimas vandeniu, energija ir maistu bei pan.

 
  
MPphoto
 
 

  Joëlle Mélin (ENF), par écrit. ‒ Il s’agit pour l’UE de faire perdurer et de justifier ainsi les accords de Cotonou. Ceux-ci reposent sur trois piliers (le développement, les relations commerciales et le dialogue politique). L’objectif est ici: l’évolution des structures et l’approfondissement des procédures, comme le dialogue politique des articles 8 et 96 ou la nouvelle forme des APE (accords de partenariat économique). Soulignons que l’UE n’a pas de compétence diplomatique, sous aucune forme. Il faut par ailleurs rappeler que les accords de Cotonou ont été une catastrophe pour l’Afrique. En effet, en substituant un système de libre-échange «progressif» au système jugé trop paternaliste où les pays du Nord acceptaient de payer plus cher les droits de douane pour permettre le développement accéléré de cette zone, les accords de Cotonou ont participé à retarder la création d’industries africaines protégées et pérennisées par de forts droits de douane, objectif de la France avec «le projet de coopération». Aujourd’hui, on observe des villes africaines de plus en plus grandes, phénomène favorisé par l’exode rural, devenues de véritables centres de consommation sans pour autant être des centres de production. Je me suis donc opposée à ce dossier.

 
  
MPphoto
 
 

  Nuno Melo (PPE), por escrito. ‒ Nos últimos anos, a política de desenvolvimento sofreu um novo impulso tanto a nível da UE como a nível internacional. A UE tem de continuar a apostar no aprofundamento das relações com os países ACP. Daí o meu voto favorável.

 
  
MPphoto
 
 

  Roberta Metsola (PPE), in writing. ‒ I chose to support the report on future cooperation between the Union and African, Caribbean and Pacific Group of States. The report focuses on measures that can improve upon the existing Cotonou Agreement, it also explicitly calls for the end of the donor-recipient mentality and stresses that the new agreement must be a political project.

 
  
MPphoto
 
 

  Louis Michel (ALDE), par écrit. – L’après-Cotonou représente un enjeu politique et stratégique pour l’UE. Il est la pierre angulaire de notre dialogue et de notre coopération sous les angles politique, développemental, économique et commercial. Il structure notre relation autour de principes et de valeurs essentiels partagés avec les pays ACP comme le respect des droits de l’homme, de la démocratie et de l’état de droit, le soutien à la paix et à la sécurité. Il offre un cadre à notre coopération au développement, à travers le FED. Il permet le développement de nos relations économiques et commerciales, au travers des accords de partenariat économique (APE) dont je suis un ferme défenseur. À la veille de 2020, il s’agit non seulement de faire le bilan de ce qui a été fait mais aussi de prendre en compte les nouveaux enjeux globaux comme la lutte contre le changement climatique, la criminalité internationale, la lutte contre le terrorisme et la crise migratoire. Il faut travailler à améliorer notre politique de coopération au développement en la rendant plus efficace, plus cohérente, plus adaptée et plus durable.

 
  
MPphoto
 
 

  Miroslav Mikolášik (PPE), písomne. – Korene Partnerstva Skupiny afrických, karibských a tichomorských štátov (AKT) a EÚ siahajú už do roku 1963, odvtedy bolo podpísaných niekoľko zmluvných rámcov, pričom posledná revízia zmluvných základov sa uskutočnila v roku 2000, známa ako Dohoda z Cotonou. Platnosť tejto dohody však vyprší v roku 2020, a preto je potrebné spustiť diskusiu o budúcnosti partnerstva AKT – EÚ po roku 2020. Dohoda z Cotonou sa považuje za prínosnú, preto zachovanie jej ustanovení bude súčasťou aj budúcich vzťahov. Správa ďalej skúma niekoľko možných scenárov pre budúcnosť partnerstva: silnejšia regionalizácia, rozpočet EDF, posilnenie politického dialógu a väčšia participácia občianskej spoločnosti a súkromného sektora. Agenda 2030 a ciele trvalo udržateľného rozvoja by mali byť základom novej dohody. Boj proti chudobe naďalej ostáva ústredným cieľom AKT – EÚ spolupráce, avšak nová dohoda musí byť primárne politickým projektom a musí zanechať mentalitu darca-príjemca. Spolupráca by sa mala uskutočňovať v oblastiach spoločného záujmu, kde je možné očakávať spoločné prínosy, a to nielen čo sa týka ekonomických aspektov, ale tiež pokiaľ ide o mier a bezpečnosť, ľudské práva a právny štát, dobrú správu vecí verejných a demokraciu, migráciu, životné prostredie, zmenu klímy a v ďalších oblastiach súvisiacich s prosperitou obyvateľov krajín AKT aj EÚ.

 
  
MPphoto
 
 

  Marlene Mizzi (S&D), in writing. ‒ I have voted in favour of the report on the future of relations between African, Caribbean and Pacific (ACP) countries and the EU beyond 2020, which is the Parliament’s contribution to the follow-up of the international Cotonou Agreement that was launched in 2000 and is due to expire in 2020. The Economic Partnership Agreements (EPAs) are used as developing instruments to boost intra-African trade, which immensely helps those countries, speeds up their economies and integrates them into the global economy, but they could also be used as an instrument to address new challenges, such as environment, climate change, terrorism, and migration. ACP countries have further room for development and improvement, but to do that we need to strengthen the political dialogue and advance towards a new unique framework with regional agreements that are tailored to specific regional needs and to the mutual interests existing between the EU and the respective region.

 
  
MPphoto
 
 

  Csaba Molnár (S&D), írásban. ‒ Az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok csoportját (AKCS) az 1975-ben kötött és 1992-ben felülvizsgált Georgetowni Megállapodás hozta létre. Az egyrészről az AKCS, másrészről az Európai Közösség és tagállamai közötti partnerségi megállapodás a 2000. június 23-án Cotonouban aláírt és a 2005. és 2010. évben felülvizsgált Cotonoui Megállapodással jött létre. Minthogy a Cotonoui Megállapodás aláírása óta változások történtek az AKCS-csoport politikai és gazdasági színterén és az Európai Unióban, a Fejlesztési Bizottság jelentésében olyan állásfoglalás elfogadását javasolja a Parlamentnek, amelynek értelmében az együttműködés hatékonyságának növelése és annak az új kihívásokhoz való hozzáigazítása érdekében új struktúrát kell elfogadni.

Az állásfoglalás-tervezet áttekinti azokat a szempontokat, amelyek figyelembe vételével az új megállapodást ki kell dolgozni. A tervezetet megszavaztam.

 
  
MPphoto
 
 

  Cláudia Monteiro de Aguiar (PPE), por escrito. ‒ As relações atuais com os países de África, das Caraíbas e do Pacífico (ACP) e União Europeia não obtiveram grandes resultados para as partes do Acordo.

Após o Acordo de Cotonu, é vital que se prepare um quadro mais eficaz e eficiente e, mais importante, que esteja adaptado aos novos e emergentes desafios mundiais. Este novo quadro deverá ser definido em estreita cooperação com os países ACP, incluindo a sociedade civil e em coordenação com organizações regionais, e deve aproveitar os ensinamentos retirados do Acordo de Parceria de Cotonu, de forma a evitar a repetição de esforços e estruturas.

Defendo que, no quadro de ação pós-Cotonu, deverão existir mecanismos com propósito de facilitar o comércio e que o crescimento e o desenvolvimento terão de ser as suas principais metas.

Subscrevo a posição do relator relativamente à importância de uma Assembleia Parlamentar Paritária ACP-UE renovada e da sua participação em todas as fases das discussões relativas ao quadro pós-Cotonu, assim como da existência de um controlo parlamentar rigoroso do futuro quadro.

 
  
MPphoto
 
 

  Sophie Montel (ENF), par écrit. ‒ Ce vote sur l’avenir des relations UE-ACP vise à faire perdurer les accords de Cotonou. Or, ces accords furent une catastrophe pour le développement de l’Afrique puisqu’au lieu de mettre un place un système de libre-échange progressif, un système jugé paternaliste où les pays du Nord acceptaient de payer plus cher les droits de douane pour permettre le développement accéléré de cette zone a été institué. Résultat, ceci a contribué à retarder la création d’industries africaines selon la méthode «Listienne» du protectionnisme éducateur, modèle de développement adopté par les émergents asiatiques. Ce texte ne pose pas non plus la question de la pertinence du franc CFA. Considérant qu’il appartient aux États de décider de leur politique étrangère et que ces accords sont néfastes au développement de l’Afrique, j’ai décidé de voter contre ce texte.

 
  
MPphoto
 
 

  Nadine Morano (PPE), par écrit. ‒ J’ai voté en faveur de ce rapport relatif à l’avenir des relations ACP-UE au-delà de 2020. Je soutiens notamment la demande de création d’un instrument financier spécifique pour les pays et territoires d’outre-mer qui bénéficient jusqu’à présent du Fonds européen de développement. Le FED doit être exclusivement consacré à la coopération et au développement dans les pays ACP. Ce rapport appelle également au maintien du partenariat entre l’Union européenne et le groupe des États d’Afrique, des Caraïbes et du Pacifique ainsi qu’à un renforcement du dialogue politique entre eux.

 
  
MPphoto
 
 

  Elisabeth Morin-Chartier (PPE), par écrit. ‒ J'ai voté en faveur du rapport Neuser sur l'avenir des relations ACP-UE au-delà de 2020. Le rapport souhaite contribuer au débat en définissant les priorités du Parlement européen pour la future relation UE-ACP. Il insiste sur le maintien de l'acquis de Cotonou, c'est-à-dire d'un accord-cadre, juridiquement contraignant, articulé autour de trois piliers: dialogue politique, coopération et commerce. Il explore ensuite certaines évolutions possibles, telles que davantage de régionalisation, une budgétisation encadrée du FED, ou encore le renforcement du dialogue politique et une meilleure implication de la société civile et du secteur privé.

 
  
MPphoto
 
 

  Alessia Maria Mosca (S&D), per iscritto. ‒ Considerando la rinnovata centralità dei rapporti fra Unione europea e paesi ACP e la scadenza, nel 2020, della cornice legale impostata dalla Convenzione di Cotonou, appoggiamo con convinzione la relazione Neuser.

Sin dalla sua fondazione l'Unione europea, riconoscendo la sua responsabilità storica e la necessità di promuovere un modello di sviluppo sostenibile in aree caratterizzate da un alto tasso di povertà, ha perseguito politiche di assistenza e cooperazione. La collaborazione, caratterizzata da un approccio olistico, ha sin dal 1975, anno della Convenzione di Lomé, poggiato su tre pilastri: cooperazione allo sviluppo, cooperazione politica e cooperazione in materia economico-commerciale. L'apertura dei negoziati alla società civile e ai parlamenti nazionali, insieme alle facilitazioni commerciali asimmetriche, hanno dato luogo a un fruttifero dialogo in materia di diritti umani.

Guardando al 2020, però, riteniamo che l'efficacia delle misure a sostegno dello sviluppo economico e dello Stato di diritto debba essere rinvigorita, anche tramite una maggiore rigidità delle clausole legali che subordinano le facilitazioni commerciali al rispetto dei diritti fondamentali.

Non possiamo, infine, non rimarcare l'importanza dell'Africa e la necessità di una politica europea di ampio respiro che consideri le migrazioni come parte di un fenomeno complesso e che ne sappia riconoscere le cause lontane.

 
  
MPphoto
 
 

  József Nagy (PPE), írásban. ‒ Az Európai Unió nagyszerű kapcsolat tart fenn az afrikai, karibi és csendes óceáni országokkal. Támogatom, hogy az eddigi sikeres irányt követve 2020 után is folytatódjon a politikai és kereskedelmi együttműködés. Elégedett vagyok a célkitűzésekkel, külön pozitívumként értékelem a regionális fejlődés támogatását, ami az első lépés lehet a szegénység felszámolásának irányába.

 
  
MPphoto
 
 

  Victor Negrescu (S&D), par écrit. ‒ The Cotonou Agreement is a partnership signed by the Member States and the ACP States with the main objective being reducing poverty consistent as much as possible. Moreover, the agreement is contributing to the process of promotion the economy, as well as the cultural and social development of the ACP States.

I have voted for this report because of its importance in connecting not only people, but also countries and their parliaments form both ACP and EU over the last 40 years.

 
  
MPphoto
 
 

  Момчил Неков (S&D), в писмена форма. – Отношенията между ЕС и страните от Африка, Карибите и Тихоокеанския басейн (АКТБ) в момента се управляват чрез споразумението от Котону, чиято давност изтича през 2020 година. Вземайки предвид, че над 80% от най-слабо развитите държави в света са от региона на АКТБ и че специално в Африка се наблюдават признаци на дестабилизация, които представляват непосредствен риск за сигурността на Европа, смятам, че формата на сътрудничество между ЕС и АКТБ трябва да се поднови.

Новата форма на сътрудничество, посредством съвместната парламентарна асамблея, трябва да упражни ефикасен контрол върху средствата, които се отпускат на страните от АКТБ, за да се избегне вероятността само местните елити да се възползват от тях. Още повече, трябва да се даде по-голяма автономност на местното и регионално управление и да се помогне за изграждането на капацитета му, така че то да участва във всички етапи на дейностите на АКТБ-ЕС – от планиране до изпълнение.

Само така дребните производители и земеделски стопани и гражданското общество ще бъдат осигурени с една благоприятна среда за развитие и възможност за качествено финансиране.

 
  
MPphoto
 
 

  Norica Nicolai (ALDE), în scris. ‒ Am votat în favoarea acestui raport deoarece consider că politica externă a Uniunii Europene în ceea ce privește relația cu țările din Africa, Caraibe și Pacific trebuie continuată, mai ales în contextul politic și economic actual, și trebuie să aibă ca punct central integrarea și dezvoltarea sustenabilă a acestor țări terțe, prin relațiile comerciale pe care le stabilesc cu statele europene. În aceeași măsură, cooperarea UE-ACP este una foarte importantă întrucât aceasta va crea instrumente de lucru mai eficiente în lupta cu terorismul și criminalitatea internațională. Nu în ultimul rând, am votat în favoarea acestui raport întrucât sunt convinsă de faptul că o colaborare pe termen lung între Uniunea Europeană și țările ACP poate aduce un plus de deschidere către democrație și întărire a drepturilor omului în aceste țări.

 
  
MPphoto
 
 

  Luděk Niedermayer (PPE), písemně. ‒ Podpořil jsem zprávu o budoucnosti vztahů zemí AKT a EU po roce 2020 a považuji za důležité, že se touto otázkou EP takto důkladně zabývá. Jsem přesvědčen, že politika EU ve vztahu k zemím AKT by měla být důslednější. V tomto smyslu zpráva správně poukazuje na to, že i když článek 97 dohody z Cotonou zavádí postup konzultace a náležitá opatření za účelem potírání závažných případů korupce, byl tento článek doposud uplatněn pouze v jednom případě, a proto by tento postup měl být v nové dohodě o partnerství mezi EU a zeměmi AKT výrazně posílen. Také jsem toho názoru, že do všech dohod o hospodářském partnerství jakožto budoucího smluvního rámce vztahů mezi EU a zeměmi AKT je třeba začlenit právně závazná ustanovení týkající se udržitelnosti, zejména pokud jde o lidská práva, ale také o sociální a environmentální normy.

 
  
MPphoto
 
 

  Franz Obermayr (ENF), schriftlich. ‒ Auch bei diesem Bericht habe ich mich meiner Stimme enthalten. Aufgrund der bisherigen Bilanz, welche besonders im Kampf gegen die Armut eher ernüchternd ausfällt, kann ich mich nicht für diesen Bericht aussprechen. Nun möchte man ein weiteres Gremium einrichten, jedoch bezweifle ich, dass dies zu einer höheren Effektivität führt.

 
  
MPphoto
 
 

  Urmas Paet (ALDE), kirjalikult. ‒ Toetasin. Nn Cotonou lepingu kehtivus lõppeb veebruaris 2020 ning ELi suhe AKV riikidega peab saama uue aluse. Üle 80 % maailma vähim arenenud riikidest asub AKV piirkondades, ELi ja AKV vaheline koostöö hõlmab nii poliitilist, majanduslikku kui ka arengukoostööd, seega on omavaheline lepingu jätk suure olulisusega. Uuendatav leping seab üles üldeesmärgina vaesuse ja ebavõrdsuse vastu võitlemise, kutsub üles seadma uusi säästva arengu suundi ja looma tugevamaid järelevalvemehhanisme.

 
  
MPphoto
 
 

  Rolandas Paksas (EFDD), raštu. – Pritariu pateiktam pranešimui.

Manau, kad jau dabar yra būtina ypatingą dėmesį skirti darbotvarkės iki 2030 m. ir darnaus vystymosi tikslų įgyvendinimui. Todėl labai svarbu užtikrinti, kad naujasis susitarimas padėtų siekti darnaus vystymosi tikslų. Visų pirma, reikia nustatyti efektyvų stebėsenos mechanizmą bei būsimas AKR ir ES institucijas, įtraukiant parlamentinį aspektą. Be to, labai svarbu nuolat skatinti vykdyti atvirą demokratinį ir visapusišką parlamentinį dialogą.

Kitas svarbus aspektas yra būsimas finansavimas. Atsižvelgiant į tai, turėtų būti sukurta speciali priemonė, skirta su vystomuoju bendradarbiavimu susijusioms saugumo išlaidoms finansuoti.

Siekiant užtikrinti tvarų vystymąsi ir politikos darną, ypatingas dėmesys turi būti skiriamas ir prekybos politikos įgyvendinimui. Labai svarbu užtikrinti, kad į ekonominės partnerystės susitarimus privalomai be jokių išlygų būtų įtraukiamos tvarumo nuostatos. Be to, reikėtų nustatyti privalomus minimalius reikalavimus, taikomus naujiems ekonominės partnerystės susitarimams, ir kontrolės bei stebėsenos mechanizmus.

 
  
MPphoto
 
 

  Δημήτρης Παπαδάκης (S&D), γραπτώς. ‒ Το γενικό πλαίσιο για τις σχέσεις της ΕΕ με την Αφρική είναι η συμφωνία του Κοτονού, η οποία θεσπίσθηκε το 2000 με στόχο την εξάλειψη της φτώχειας χάρις στην πληρέστερη ενσωμάτωση των χωρών ΑΚΕ στην παγκόσμια οικονομία. Ωστόσο έχουν επέλθει πολλές αλλαγές στο πολιτικό και οικονομικό σκηνικό των χωρών της ομάδας ΑΚΕ και της Ευρωπαϊκής Ένωσης μετά την υπογραφή της Συμφωνίας του Κοτονού. Έτσι, προκειμένου να βελτιωθεί η αποτελεσματικότητα της συνεργασίας και για να προσαρμοστεί αυτή στις νέες προκλήσεις, πρέπει να εγκριθεί μια νέα δομή η οποία θα διατηρήσει τα στοιχεία του κεκτημένου ΑΚΕ-ΕΕ, όπως είναι η προσήλωση στα ανθρώπινα δικαιώματα, στη χρηστή διακυβέρνηση και στη δημοκρατία, ο στόχος του κράτους δικαίου και η ανταλλαγή βέλτιστων πρακτικών σε ένα κοινό πλαίσιο. Υπερψήφισα την έκθεση η οποία ζητεί να τεθούν στο επίκεντρο της νέας συμφωνίας η ατζέντα του 2030 και οι στόχοι βιώσιμης ανάπτυξης καθώς επίσης και η θέσπιση μηχανισμού παρακολούθησης, λογοδοσίας και αξιολόγησης από ομοτίμους ΑΚΕ-ΕΕ, προκειμένου να ελέγχεται τακτικά η εφαρμογή των στόχων βιώσιμης ανάπτυξης στα κράτη μέλη.

 
  
MPphoto
 
 

  Margot Parker (EFDD), in writing. ‒ UKIP voted against the non-legislative report. The EU wants to expand its influence over the less economically developed countries of the African, the Caribbean and the Pacific states group (ACP) with the use of the EUR 30 billion of the European Development Fund (EDF), which is outside of the EU budget. The ACP institutions see low-level attendance and produce few results. The EU finances 50% of the costs of the ACP secretariat. UKIP does not support the growing EU influence and the waste of funds on a failing EU project.

 
  
MPphoto
 
 

  Aldo Patriciello (PPE), per iscritto. ‒ In merito alla proposta in esame ho ritenuto opportuno esprimermi a favore.

Ritengo che il partenariato ACP-UE abbia una notevole rilevanza, dato che oltre l'80 % dei paesi meno sviluppati al mondo si trova in regioni ACP. L'Unione europea, in quanto protagonista della scena internazionale, non può non instaurare accordi volti a promuovere la crescita delle economie e del benessere nelle suddette zone. Si tratta di ridurre ed infine eliminare la povertà in maniera tale da riuscire a sviluppare una durevole e progressiva integrazione dei paesi ACP, tutelando nel contempo un insieme di valori e principi che includono il rispetto delle libertà fondamentali e dei diritti umani.

Pertanto, ho votato positivamente.

 
  
MPphoto
 
 

  Eva Paunova (PPE), in writing. – I voted in favour of this report because I believe that the relations between the EU and ACP countries need adapt to the political, structural and demographic changes of recent years. In this regard, a framework needs to be established for implementing the new Agenda 2030 and achieving the objectives of sustainable development. This report calls for the fight against poverty to remain an overarching objective of ACP-EU cooperation.

 
  
MPphoto
 
 

  Alojz Peterle (PPE), pisno. ‒ Dosedanji odnosi in sodelovanje med AKP in EU so bili in ostajajo usmerjeni v krepitev univerzalnih vrednot in ciljev, kot so uveljavljanje človekovih pravic, demokracije in trajnostnega razvoja.

Moja izkušnja na terenu, z vodenjem dveh Evropskih misij za opazovanje volitev v podporo demokracije v Nigeriji in Keniji, govori, da je treba izhodišča konkretizirati z bolj specifičnimi regionalnimi strategijami in regionalnimi sporazumi, ki bodo bolj upoštevali spremenjene politične, gospodarske in varnostne razmere.

Sodelovanje naj poteka na področjih skupnega interesa, kjer bi bilo mogoče pričakovati vzajemno korist, ne le z ekonomskega vidika, temveč tudi in predvsem v zvezi z mirom in varnostjo, s človekovimi pravicami in načeli pravne države, dobrim upravljanjem in demokracijo, migracijami, okoljem, podnebnimi spremembami in drugimi področji, povezanimi z blaginjo prebivalcev.

Mir je vrednota, ki po mojem mnenju ostaja prva razvojna prioriteta. Ne moremo se uspešno lotiti problema revščine, če ni zagotovljen mir. Zato se mi zdi smiselno, da AKP in EU delata skupaj kot celota, pri tej in drugih podpornih univerzalnih vrednotah.

V tem smislu predlagam, da v bodoče še več energije posvetimo medkulturnemu dialogu.

 
  
MPphoto
 
 

  Marijana Petir (PPE), napisan. ‒ Suradnja između država AKP-a i EU-a je vrijedno i jedinstveno postignuće kojim su kroz posljednjih 40 godina osnažene veze između zemalja AKP-a i EU-a i njihovih parlamenata. Kako bi se suradnja prilagodila novim izazovima i poboljšala njena djelotvornost, treba usvojiti novu strukturu u kojoj će biti zadržani oni dijelovi pravne stečevine zemalja AKP-a i EU-a koji su po svojoj naravi univerzalni, poput predanosti ljudskim pravima, dobrom upravljanju i demokraciji, postizanja cilja vladavine prava i razmjene najboljih praksi unutar zajedničkog okvira. Suradnju treba ostvariti u područjima od zajedničkog interesa u kojima se mogu očekivati obostrana korist, ne samo u gospodarskom smislu nego i u pogledu mira i sigurnosti, ljudskih prava, dobrog upravljanja i demokracije, zaštite okoliša i borbe protiv klimatskih promjena i drugih područja povezanih s boljitkom stanovništva zemalja AKP-a i EU-a. Ciljevi suradnje su da se u središte novog sporazuma postavi program i ciljevi održivog razvoja do 2030. te da se uspostave snažni mehanizmi za praćenje kojima bi se zajamčilo da se pri provedbi sporazuma doprinosi ciljevima održivog razvoja te da se oni tim sporazumom promiču. Stoga sam podržala ovo izvješće jer će ono prilagoditi našu suradnju novim izazovima i doprinijeti njezinu poboljšanju, kao i očuvanju stabilnosti.

 
  
MPphoto
 
 

  Florian Philippot (ENF), par écrit. ‒ Il s’agit pour l’UE de faire perdurer ce qu’elle considère comme les avancées des accords de Cotonou, qui reposent sur trois piliers (développement, relations commerciales et dialogue politique). Outre le fait que l’Union n’a pas à avoir de diplomatie, il faut rappeler que ces accords ont été une catastrophe. En substituant un système de libre-échange progressif au système jugé paternaliste où les pays du Nord acceptaient de payer plus cher les droits de douane pour permettre le développement de cette zone, ils ont participé, avec d’autres facteurs, à retarder la création d’industries africaines.

Par ailleurs, comment accepter que l’Europe utilise le FED (Fonds européen de développement) pour s’attribuer des réalisations dues à des contributions directes des États (point X) et se présenter comme l’amie de l’Afrique alors qu’elle utilise les pays ACP pour imposer son cadre contraignant aux États (point 2), qu’elle entend créer une procédure spéciale pour gérer les territoires ultramarins des États (point 29) et les faire disparaître des négociations avec l’ONU ou l’Union africaine?

Enfin, on ne peut qu’être surpris des leçons que l’UE se permet dans ce texte de donner sur la corruption (point 11).

Je vote donc contre ce texte.

 
  
MPphoto
 
 

  Pina Picierno (S&D), per iscritto. ‒ La cooperazione ACP-UE, nel corso degli ultimi 40 anni, ha rafforzato i legami tra i popoli e i paesi ACP e UE. I risultati relativi agli obiettivi di eliminazione della povertà e di integrazione dei paesi ACP nell'economia mondiale, tuttavia, sono ad oggi ancora insufficienti. La metà dei paesi ACP figura tra i paesi meno sviluppati e, complessivamente, questi paesi rappresentano meno del 5 % del commercio mondiale e circa il 2 % del PIL globale.

Per migliorare l'efficacia della cooperazione e renderla all'altezza delle sfide odierne, è necessario ripensarne la struttura, conservando i principi generali a carattere universale (diritti umani, uguaglianza di genere, sviluppo umano, democrazia, Stato di diritto, ecc.) e organizzando le principali attività sulla base del principio di sussidiarietà (favorendo accordi regionali e la partecipazione degli attori locali e della società civile).

Al tempo stesso, bisognerebbe garantire un diritto formale di controllo sulla programmazione del Fondo europeo di sviluppo (FES) da parte del Parlamento europeo. L'iscrizione in bilancio del FES permetterebbe un controllo democratico, rafforzerebbe la visibilità e aumenterebbe la trasparenza e l'efficacia nell'uso dei fondi di sviluppo dell'UE.

Per tutte queste ragioni, ho votato a favore della relazione.

 
  
MPphoto
 
 

  Tonino Picula (S&D), napisan. ‒ Glavni cilj sporazuma iz Cotonoua jest „smanjivanje i u konačnici iskorjenjivanje siromaštva, u skladu s ciljevima održivog razvoja i postupne integracije država AKP-a u globalno gospodarstvo”. Više od 80 % najnerazvijenijih zemalja na svijetu nalazi se u regijama AKP-a, njihov udio u svjetskom BDP-u iznosi otprilike 2 %.

Novi sporazum mora u prvom redu biti politički projekt. Pozivam na uspostavu učinkovitog okvira suradnje za razdoblje nakon isteka Sporazuma iz Cotonoua koji će biti prilagođen novim i nadolazećim globalnim promjenama, temeljen na odgovornosti AKP zemalja, odmak od načina razmišljanja koje se temelji na odnosu donator – primatelj pomoći. Borba protiv siromaštva i nejednakosti, kao i promicanje održivog razvoja, i dalje moraju biti glavni ciljevi suradnje. Novi bi sporazum o suradnji trebao dobiti snažnu parlamentarnu dimenziju kroz djelovanje Zajedničke parlamentarne skupštine. Potrebna je daljnja suradnja i s drugim partnerima i dionicima kada god je to moguće. Treba u obzir uzeti postojeće (pod)regionalne organizacije te regionalne strategije i sporazume, treba omogućiti uključivanje dodatnih zemalja, primjerice sjevernoafričkih zemalja. Posebno odnosi s Afričkom Unijom se mogu još produbiti. Sporazum o partnerstvu ključan je za vlade država AKP-a pri poboljšanju cjelokupnih rezultata njihovih gospodarstava.

 
  
MPphoto
 
 

  João Pimenta Lopes (GUE/NGL), por escrito. ‒ Como temos afirmado, é necessária uma inflexão na relação entre a UE e os países ACP, relação hoje enquadrada pelo Acordo de Cotonu.

Não é esta a visão subjacente a este relatório, bem pelo contrário. Quando se exigia uma abordagem mais profunda e crítica relativamente às relações de dependência e de subordinação a que os países ACP se têm encontrado sujeitos e ao papel das políticas da UE no estabelecimento dessas relações, o relatório cauciona, quanto ao essencial, o rumo seguido nos últimos anos.

Quando se exigia uma crítica aos chamados Acordos de Parceria Económica (APE), impostos pela UE, e às consequências da sua implementação, os APE não são criticados nem escrutinados, pelo contrário, são vistos como o instrumento que deve enquadrar as relações entre a UE e os países ACP, porque supostamente promotores do crescimento e do desenvolvimento.

Quando se exigia um novo quadro de cooperação genuinamente capaz de promover o desenvolvimento soberano dos países ACP, o relatório ignora essa necessidade, não aborda problemas candentes como o da exploração e expropriação ilegal de recursos naturais por interesses estrangeiros nos países ACP, ignora a vontade, opinião e participação dos países ACP, dando maior relevância à afirmação (explícita ou implícita) dos interesses geoestratégicos da UE. Votámos contra.

 
  
MPphoto
 
 

  Miroslav Poche (S&D), písemně. ‒ Evropská unie má podepsanou dohodu o partnerství se členy skupiny afrických, karibských a tichomořských států (tzv. AKT) již z roku 2000. Spolupráce mezi AKT a EU v posledních letech posílila vztahy mezi obyvateli a zeměmi AKT a EU, a to i na meziparlamentní úrovni. Nicméně je potřeba, aby se vzájemná dohoda aktualizovala a zohlednila Agendu pro udržitelný rozvoj 2030 a její cíle. Nová dohoda by měla zahrnovat i konkrétní monitorovací mechanismus pro dohled nad naplňováním cílů agendy. Domnívám se, že je potřeba posílit politický dialog, zejména v otázce lidských práv. Podporuji i myšlenku vytvoření zvláštního finančního nástroje pro financování výdajů v oblasti bezpečnosti při realizaci rozvojové pomoci.

 
  
MPphoto
 
 

  Salvatore Domenico Pogliese (PPE), per iscritto. ‒ Il Parlamento europeo, attraverso questa relazione, sottolinea l'importanza che riveste la cooperazione tra i paesi ACP e l'UE. Nel testo si evidenzia che, al fine di rafforzarne l'efficacia ed evitare sovrapposizioni, gli accordi regionali con i paesi dell'Africa, dei Caraibi e del Pacifico dovrebbero essere concepiti in modo da tenere conto delle organizzazioni regionali esistenti, come ad esempio l'Unione africana, e degli accordi regionali vigenti, quali gli accordi di partenariato economico (APE).

Considerando il mutato scenario politico ed economico nel quale operano gli stati ACP a seguito della firma dell'accordo di Cotonou, ritengo che la chiave di volta per migliorare la cooperazione con l'UE debba essere ricercata nel settore privato, attraverso la promozione dei partenariati pubblico-privati. Sono convinto che la lotta contro la povertà e, in prospettiva, la sua eliminazione, debba restare l'obiettivo principale dei nuovi accordi ACP-UE.

Per tutte queste ragioni ho votato a favore dell'approvazione di questa relazione.

 
  
MPphoto
 
 

  Tomasz Piotr Poręba (ECR), na piśmie. ‒ Umowa partnerska AKP i UE jest najbardziej kompleksowym porozumieniem pomiędzy krajami rozwijającymi się a Unią Europejską. Od 2000 r. stanowi ona fundament relacji UE z 79 państwami Afryki, Karaibów i Pacyfiku (AKP). Umowa z Kotonu wygasa w 2020 r., w związku z tym głównym celem tej rezolucji jest ustanowienie nowych relacji UE z krajami AKP w celu poprawy skuteczności współpracy i dostosowania jej do nowych wyzwań. Rezolucja wyznacza przyszłe relacje AKP–UE w ramach trzech głównych obszarów: dialogu politycznego, wspierania rozwoju oraz współpracy gospodarczej i handlowej. Apeluje, by zwalczanie ubóstwa i nierówności oraz promowanie zrównoważonego rozwoju pozostało nadrzędnym celem współpracy AKP–UE. Uważa jednocześnie, że nowa umowa musi stanowić przede wszystkim projekt polityczny opierający się na zasadach własności i jednoznacznie likwidować mentalność darczyńca-beneficjent. Dziedziną, na którą należy zwrócić uwagę, jest sektor prywatny, ponieważ może odgrywać kluczową rolę w procesie rozwoju i przyczynić się do jego finansowania, chroniąc inwestycje z poszanowaniem ludzi, tradycyjnej własności i użytku oraz środowiska zgodnie z głównymi zasadami ONZ dotyczącymi przedsiębiorstw i praw człowieka. Niniejszym wstrzymałem się od głosu.

 
  
MPphoto
 
 

  Franck Proust (PPE), par écrit. ‒ En 2000, l’Union européenne et le groupe des États d’Afrique, des Caraïbes et du Pacifique (ACP) ont signé l’accord de Cotonou, cadre de coopération politique et économique conclu pour une durée de vingt ans. Il est donc temps de repenser notre stratégie de partenariat avec ces États qui font partie, pour la plupart d’entre eux, de zones géographiques qui sont des espaces de croissance au-delà de nos frontières. J’ai voté en faveur de ce rapport qui dresse un bilan des relations ACP-UE et qui établit les axes d’amélioration du partenariat entre l’Union et les pays ACP. Lutter contre la pauvreté est l’objectif central du soutien des États européens aux États en difficulté au sein du groupe ACP. Mais, je le crois profondément, c’est par l’essor économique que le développement sera durable. Investir dans des projets d’ampleur pour contribuer à ce que ces pays ACP aient enfin une véritable capacité de s’insérer dans les chaînes de valeur mondiales doit être la priorité du futur cadre de coopération UE-ACP. Plus globalement, cette relation devra nécessairement s’adapter aux changements structurels, et notamment démographiques, pour que le partenariat UE-ACP soit au service d’un développement de long terme et non d’objectifs court-termistes.

 
  
MPphoto
 
 

  Paulo Rangel (PPE), por escrito. ‒ Legitimada pelo acordo de Cotonou, inicialmente assinado em 2003, a parceria entre a ACP (grupo de países da África, Caraíbas e Pacífico), composta por 79 Estados, e a União Europeia (UE), que integra 28 Estados-Membros, é um documento vinculativo com uma composição numérica sem precedentes.

O acordo de Cotonou teve como pilar principal a redução e a erradicação da pobreza, em consonância com os objetivos de desenvolvimento sustentável e de integração progressiva dos Estados que integram a ACP na economia mundial. O referido acordo assenta num conjunto de valores como o respeito pelos direitos humanos e pelas liberdades fundamentais, pela democracia e pelo Estado de Direito. Mas esgotará os seus efeitos ainda antes de Dezembro de 2016.

Ora, feito um balanço geral, constata-se que, apesar de uma aproximação política entre as partes e dos avanços no desenvolvimento da erradicação da pobreza, os resultados demonstraram ser insuficientes e desiguais. O presente relatório identifica áreas prioritárias na ação futura da cooperação ACP-UE, das quais destaco, por um lado, a necessidade de atribuição de caráter vinculativo aos quadros comuns e aos acordos regionais, bem como, por outro lado, a importância da enfatização da Agenda 2030 e dos objetivos de desenvolvimento sustentável no centro do novo acordo, e, bem assim, a permanência do objetivo prioritário, erradicação da pobreza.

Por conseguinte, voto a favor.

 
  
MPphoto
 
 

  Julia Reid (EFDD), in writing. ‒ UKIP voted against the non-legislative report. The EU wants to expand its influence over the less economically developed countries of the African, the Caribbean and the Pacific states group (ACP) with the use of the EUR 30 billion of the European Development Fund (EDF), which is outside of the EU budget. The ACP institutions see low-level attendance and produce few results. The EU finances 50% of the costs of the ACP secretariat. UKIP does not support the growing EU influence and the waste of funds on a failing EU project.

 
  
MPphoto
 
 

  Sofia Ribeiro (PPE), por escrito. ‒ O Parlamento Europeu, tendo em conta o Acordo de Parceria entre os Estados de África, das Caraíbas e do Pacífico e a Comunidade Europeia e os seus Estados-Membros, solicita que a Agenda 2030 e os objetivos de desenvolvimento sustentável sejam colocados no centro de um novo acordo, bem como a criação de mecanismos sólidos de acompanhamento, para garantir que a aplicação do acordo promova e contribua para os objetivos de desenvolvimento sustentável.

Para futuras instituições, o PE solicita que as reuniões do Conselho Misto ACP-UE incluam debates políticos sobre questões urgentes, com o objetivo de adotar conclusões comuns sobre as mesmas.

Para financiamento futuro, o PE está convicto de que a expiração simultânea do Acordo de Cotonu e do quadro financeiro plurianual constitui uma oportunidade para finalmente decidir a inscrição do Fundo Europeu de Desenvolvimento no orçamento, com vista a aumentar a eficiência, a transparência, o controlo democrático, a prestação de contas, a visibilidade e a coerência dos fundos da UE para o desenvolvimento.

Para terminar, no que respeita à dimensão comercial, o PE reitera que os acordos de parceria económica (APE) constituem uma base para a cooperação regional e que devem ser instrumentos de desenvolvimento e de integração regional. Face ao exposto, votei a favor.

 
  
MPphoto
 
 

  Liliana Rodrigues (S&D), por escrito. ‒ A cooperação entre os Estados de África, das Caraíbas e do Pacífico (ACP) e a União Europeia é uma realização valiosa e única que reforçou os laços entre os países ACP e os Estados-Membros da UE, assim como dos respetivos parlamentos nacionais ao longo dos últimos 40 anos.

No sentido de melhorar a eficácia da cooperação e adaptar-se aos novos desafios, é necessário continuar a investir nos direitos humanos e na igualdade de género, no desenvolvimento humano, na boa governação e na democracia, no Estado de direito e no intercâmbio das melhores práticas sob um quadro comum, sem descurar as necessidades específicas regionais.

 
  
MPphoto
 
 

  Inmaculada Rodríguez-Piñero Fernández (S&D), por escrito. ‒ El Acuerdo de asociación actual con los estados de África, Caribe y Pacífico (ACP) -Acuerdo de Cotonou- se firmó en 2000 con vigencia hasta 2020 y propone un marco a las relaciones de cooperación centrado en tres grandes ejes: el diálogo político; la cooperación al desarrollo y la lucha contra la pobreza; y la cooperación comercial e integración económica regional. El importe de la ayuda financiera destinada a los países ACP en el período 2014-2020 asciende a 30 506 millones de euros.

El informe, que he votado a favor, proponer revisar el marco de asociación con los países ACP para asegurar su adaptación a los nuevos riesgos (terrorismo, refugiados, buen gobierno, paz y seguridad, cambio climático, ODS); acción conjunta en los foros globales y mejores resultados en el objetivo de erradicar la pobreza.

Además, el informe subraya la necesidad de asegurar mecanismos de control con plena participación de la sociedad civil y de los parlamentos nacionales; mantener la condicionalidad del acuerdo sobre la base del respeto de los derechos humanos y el Estado de derecho; reforzar los procedimientos legales y hacerlos operativos para la lucha contra la corrupción, así como el apoyo a la dimensión parlamentaria del nuevo acuerdo -Asamblea Parlamentaria ACP-UE.

 
  
MPphoto
 
 

  Claude Rolin (PPE), par écrit. ‒ J’ai voté en faveur de ce rapport d’initiative. Celui-ci s'inscrit dans le contexte de l'expiration, en 2020, de l’accord de partenariat de Cotonou entre l’UE et les pays ACP. Le rapport contient une série d'objectifs, de principes, de modalités de coopération et de financement ainsi que des recommandations institutionnelles pour un futur partenariat. La volonté essentielle qui sous-tend ce rapport est de ne pas aboutir à un statu quo au regard des évolutions contextuelles majeures survenues en Europe et au sein des ACP.

 
  
MPphoto
 
 

  Bronis Ropė (Verts/ALE), raštu. ‒ Balsavau prieš šį pranešimą. Reikia pastebėti, kad ES ir AKR valstybių bendradarbiavimas praeityje nepateisino lūkesčių. Nemažai lėšų pareikalauta, bet laukti rezultatai nebuvo pasiekti. Tai rodo, kad reikia glaudesnio ir tiesioginio bendradarbiavimo su atskiromis valstybėmis, o ne unifikuoto ir nešančio mažai naudos.

 
  
MPphoto
 
 

  Fernando Ruas (PPE), por escrito. ‒ O acordo de Cotonu tem ajudado a estreitar os laços políticos entre a União Europeia e os países ACP (África, Caraíbas, Pacífico). Contudo, os resultados desta parceria são pouco percetíveis, pelo que as relações ACP-UE necessitam de se adaptar às mudanças políticas, estruturais e demográficas entretanto ocorridas.

Considero, por isso, da máxima importância instituir um novo quadro que implemente a Agenda 2030 e cumpra os Objetivos do Desenvolvimento Sustentável (ODS). A futura parceria deverá ainda satisfazer as ambições mútuas, pelo que é importante que exista, desde o início, grande clareza nas prioridades identificadas.

A erradicação da pobreza terá de continuar a ser um dos objetivos primários da cooperação ACP-UE. Julgo ainda que o diálogo político terá de ser mais eficaz e mais bem explorado quer a nível dos Governos, quer a nível dos próprios Estados como um todo, devendo ser efetuado pró-ativamente e não somente como ferramenta de gestão de crises.

Enquanto Vice-presidente da Assembleia Parlamentar Paritária ACP-UE, apresentei 23 alterações, constando por isso neste relatório algumas propostas que efetuei, nomeadamente a nível do envolvimento das autarquias, entidades regionais e organizações da sociedade civil, bem como a manutenção da erradicação da pobreza como um dos objetivos primários da futura parceria.

 
  
MPphoto
 
 

  Tokia Saïfi (PPE), par écrit. ‒ J’ai voté en faveur de ce rapport qui établit la position du Parlement européen sur les futures relations de l’Union européenne avec les pays ACP après 2020, c’est-à-dire lorsque l’accord de Cotonou aura expiré. Il est crucial que le partenariat après 2020 avec les pays ACP soit reconduit et qu’il demeure juridiquement contraignant. Ce rapport appelle à l’amélioration de la structure actuelle tout en conservant l’acquis ACP-UE, notamment l’engagement en faveur des droits de l’homme, du développement humain, de la bonne gouvernance et de la démocratie. Il est essentiel que le programme de développement durable à l’horizon 2030, la lutte contre la pauvreté et à terme son éradication ainsi que les droits de l’homme soient placés au centre du futur accord.

J’ai soutenu ce texte qui appelle également à la budgétisation du Fonds européen de développement si celle-ci est associée au maintien des montants alloués ainsi qu'à la création d’un instrument pour financer les dépenses sécuritaires liées au développement.

 
  
MPphoto
 
 

  Lola Sánchez Caldentey (GUE/NGL), por escrito. ‒ He votado en contra de esta resolución ya que consideramos que no refleja los principales retos actuales de las relaciones UE-ACP. Creemos que el proceso de post-Cotonou debería ofrecer un marco justo y equilibrado entre socios iguales en el que debatir, entre otros temas importantes, temas de comercio justo con todos los países ACP, pero teniendo en cuenta que la liberalización comercial no es en sí positiva para un desarrollo sostenible. Rechazo que no haya en la resolución ninguna llamada a crear algún instrumento vinculante para detectar las responsabilidades del sector privado sobre violaciones de los derechos humanos y la impunidad de las empresas transnacionales. Además, insisto en la importancia de respetar, como se indica en SDG 17.15, la soberanía de los países asociados y que estos dispongan de un espacio político democrático para regular y tomar decisiones para la dignidad de su pueblo, principio que no se refleja en la resolución.

 
  
MPphoto
 
 

  Sven Schulze (PPE), schriftlich. ‒ Ich habe für den Berichtsentwurf zur Zukunft der Beziehungen EU-AKP nach 2020 gestimmt, da dieser einen wichtigen Beitrag zu der Diskussion über die künftigen Beziehungen zwischen der EU und den AKP-Staaten darstellt.

Die AKP-Staaten beinhalten die Länder Afrikas, der Karibik und des Pazifiks, auf welchen ein Schwerpunkt der europäischen Entwicklungspolitik liegt.

Im Bericht wird eine Beibehaltung der rechtsverbindlichen Rahmenvereinbarung, die sich auf die drei Pfeiler politischer Dialog, Zusammenarbeit und Handel stützt, gefordert.

Darüber hinaus müssen sich die Beziehungen zwischen der EU und den AKP-Ländern an die politischen, strukturellen und demografischen Veränderungen der vergangenen Jahre anpassen. Dafür soll mithilfe des Berichts ein Rahmen geschaffen werden.

 
  
MPphoto
 
 

  Olga Sehnalová (S&D), písemně. ‒ Vztah mezi EU na jedné straně a africkými, karibskými a tichomořskými státy na straně druhé je významným partnerstvím. Na Dohodu z Cotonu je proto vhodné navázat i do budoucna a podporovat tímto dosažení cílů, jako je např. vymýcení chudoby a hladu, zajištění přístupu k pitné vodě nebo přístupu ke vzdělání. Nová dohoda by měla být kupříkladu založena na spolupráci v oblasti společných zájmů, na vzájemné odpovědnosti a monitorování, na silnějším zapojení občanské společnosti nebo na potírání korupce. S tímto souhlasím, a proto bych tuto budoucí spolupráci svým hlasováním ráda podpořila.

 
  
MPphoto
 
 

  Maria Lidia Senra Rodríguez (GUE/NGL), por escrito. ‒ Este informe pretende establecer cómo debe ser la relación entre la Unión y los países de África, Caribe y Pacífico después de 2020. Hay que resaltar que los acuerdos de asociación han tenido siempre numerosos impactos negativos en las economías de los países ACP, por lo que creo fundamental un nuevo tipo de asociación, justa y entre iguales, respetando la soberanía de los países y que promueva el desarrollo de las capacidades productivas de los países, proteger la agricultura tradicional y luchar contra el acaparamiento de tierras, y la sobreexplotación, mientras por otra parte cuente con mecanismos jurídicos de lucha contra la explotación laboral, la esclavitud moderna, el flujo ilícito de capitales y la financiación del terrorismo y de los conflictos armados.

Me parece importante también subrayar la importancia de acabar con la injerencia extranjera en los asuntos internos de los países ACP, así como el fin de las políticas neocoloniales y el desmantelamiento de todas las bases militares extranjeras.

Sin embargo, este informe no propone ningunos de estos cambios que considero fundamentales para el futuro de las relaciones UE-ACP tras el fin del acuerdo de Cotonou en 2020, por lo que mi voto fue contra de este informe.

 
  
MPphoto
 
 

  Remo Sernagiotto (ECR), per iscritto. ‒ Dal 2000 l'accordo di Cotonou fornisce il quadro per la cooperazione per il finanziamento allo sviluppo, la cooperazione economica e commerciale ed il dialogo politico tra i ventotto Stati membri dell'Unione europea (UE) e 78 paesi dell'Africa, dei Caraibi e del Pacifico (ACP). Dal momento che tale accordo scadrà nel febbraio 2020, è necessario definire un nuovo partenariato tenendo conto dei risultati conseguiti e delle carenze dell'accordo.

Negli ultimi due decenni le relazioni ACP-UE hanno registrato sostanziali sviluppi. È doveroso tuttavia migliorare l'efficacia della cooperazione e adattarla alle nuove sfide internazionali che hanno un impatto a tutti i livelli negli Stati membri dell'Unione europea e negli Stati ACP quali, ad esempio, il cambiamento climatico, la sicurezza idrica, energetica e alimentare, la migrazione, la sanità, la sicurezza e le questioni finanziarie.

Ho votato a favore della relazione, che rappresenta un'ottima base di partenza per le prossime discussioni sul futuro accordo post-Cotonou. In particolare, ritengo positivo che nella relazione si sottolineino il ruolo chiave che il settore privato può svolgere nel processo di sviluppo e l'importanza di creare un ambiente favorevole per le micro, le piccole e le medie imprese nell'ambito del nuovo partenariato.

 
  
MPphoto
 
 

  Jill Seymour (EFDD), in writing. ‒ I voted against this as this is the EU trying to expand their influence.

 
  
MPphoto
 
 

  Pedro Silva Pereira (S&D), por escrito. ‒ Votei a favor do relatório porque contém recomendações e orientações muito importantes para o relacionamento futuro entre a UE e os países ACP após 2020, ano em que termina o acordo de Cotonu. O Parlamento Europeu manifesta-se a favor de um acordo-quadro geral, juridicamente vinculativo, complementado por acordos regionais adaptados a necessidades específicas.

O relatório defende um acordo de parceria centrado no desenvolvimento sustentável e na promoção dos direitos humanos, com mecanismos sólidos de acompanhamento, incluindo uma participação efetiva dos parlamentos, das autoridades locais e da sociedade civil. Quanto ao pilar económico, os acordos regionais de parceria económica - instrumentos que visam fomentar a integração progressiva dos países ACP na economia mundial - deverão tornar-se uma parte importante do relacionamento pós-Cotonu.

Enquanto relator do parecer da Comissão do Comércio Internacional, insisti, em particular, no reforço da capacitação técnica dos países ACP e no financiamento adequado da União aos programas de ajuda ao comércio. A cooperação UE-ACP é uma realização valiosa, única, e o quadro pós-Cotonu deve dar-lhe continuidade e reforçar esta parceria através de um acordo juridicamente vinculativo ao serviço do desenvolvimento.

 
  
MPphoto
 
 

  Siôn Simon (S&D), in writing. ‒ Today, I voted for the report on the future of ACP-EU relations beyond 2020. It calls for breaking down the ACP into regional blocs whilst maintaining the CAP as an umbrella organisation, and for the Sustainable Development Goals (SDGs) to be incorporated as the guiding aim of development cooperation between the EU-ACP amongst the other measures concerning cooperation between the ACP-EU.

 
  
MPphoto
 
 

  Branislav Škripek (ECR), písomne. ‒ Dohoda o partnerstve medzi členmi skupiny afrických, karibských a tichomorských štátov na jednej strane a Európskym spoločenstvom a jeho členskými štátmi na strane druhej bola podpísaná v Cotonou už v roku 2000. Revidovaná bola v rokoch 2005 a 2010. Cieľom Dohody z Cotonou bolo zníženie a konečné odstránenie chudoby v súlade s cieľom trvale udržateľného rozvoja a postupného začleňovania krajín AKT do svetového hospodárstva. Platnosť tejto dohody vyprší v roku 2020. Toto uznesenie mapuje súčasnú situáciu v 3 oblastiach: politický dialóg, rozvojová pomoc a ekonomická a obchodná spolupráca. Zároveň do budúcnosti zdôrazňuje princíp súkromného vlastníctva a význam súkromných investícií (malé a stredné podniky). Na základe týchto dôvodov som hlasoval som za prijatie tohto uznesenia.

 
  
MPphoto
 
 

  Davor Škrlec (Verts/ALE), napisan. ‒ Nisam podržao ovo izvješće, ali ovo obrazloženje glasovanja nastaje kao kritika postojećem sustavu vrednovanja rada zastupnika u Europskom parlamentu isključivo na osnovu statističkog broja parlamentarnih aktivnosti potenciranog u Hrvatskoj, a koji zapravo ne odražava stvarnu kvalitetu i količinu rada, učinkovitost te ponajviše uspjeh zastupničkog djelovanja.

 
  
MPphoto
 
 

  Monika Smolková (S&D), písomne. ‒ Spoluprácu medzi AKT/krajiny Afriky, Karibiku a Tichomoria/ a EÚ považujem za jedinečný úspech, na základe ktorého sa za posledných 40 rokov posilnili väzby medzi národmi a krajinami AKT a členskými štátmi EÚ a ich parlamentmi. Aj keď dohoda o partnerstve s vládami krajín AKT bola uzavretá s cieľom zvýšiť celkovú výkonnosť ich hospodárstiev, mrzí má, že existujúca spolupráca AKT – EÚ nepriniesla zatiaľ očakávané výsledky. Som presvedčená o tom, že ak chceme zlepšiť účinnosť spolupráce, musíme ju prispôsobiť novým výzvam a oblastiam spoločného záujmu, kde je možné očakávať spoločné prínosy, a to nielen čo sa týka ekonomických aspektov, ale tiež pokiaľ ide o mier a bezpečnosť, ľudské práva a právny štát, dobrú správu vecí verejných a demokraciu, migráciu, životné prostredie, zmenu klímy, ale aj ďalších oblastí súvisiacich s prosperitou obyvateľov krajín AKT – EÚ. Verím, že na základe novej dohody dôjde k lepšiemu politickému dialógu medzi partnermi dohody, ktorý doteraz nebol dostatočne využívaný. Keďže polovica členských štátov AKT ešte stále patrí medzi najmenej rozvinuté krajiny sveta a členské štáty AKT dohromady predstavujú menej než 5 % svetového obchodu a zhruba 2 % svetového HDP, očakávam, že dôjde k výraznejšiemu odstráneniu chudoby a začleneniu krajín AKT do svetového hospodárstva.

 
  
MPphoto
 
 

  Igor Šoltes (Verts/ALE), pisno. ‒ Poročilo obravnava Sporazum o partnerstvu med članicami skupine afriških, karibskih in pacifiških držav na eni strani ter Evropsko skupnostjo in njenimi državami članicami na drugi.

Gre za najširši sporazum o partnerstvu med razvitimi in razvijajočimi se državami na svetu, katerega veljava se izteče v letu 2020. Iz tega razloga to poročilo zagovarja nadaljevanje tega sporazuma pod novo strukturo, kar pa je v skladu s smernicami poročila enostavno premalo ambiciozno.

Skupina afriških, karibskih in pacifiških držav (AKP) z vidika sprejemanja odločitev ne funkcionira, saj morajo biti odločitve sprejete soglasno, kar pa se zgodi le redko. Prav tako s političnega vidika ta skupina obstaja skorajda le zaradi financiranja s strani EU, politični dialog med državami skupine je velikokrat zelo omejen, partnerstvo med EU in članicami skupine afriških, karibskih in pacifiških držav pa je neuravnovešeno, saj lahko EU zaradi svoje politične koherentnosti s pritiskom deluje na to skupino držav.

V skupini Zelenih si zato prizadevamo za bolj odprt pristop k partnerstvu. Dobro bi bilo premisliti tudi o zamenjavi obstoječega sporazuma s posameznimi sporazumi med EU in vsako izmed treh vpletenih regij.

Zaradi vseh naštetih razlogov poročila nisem podprl.

 
  
MPphoto
 
 

  Bart Staes (Verts/ALE), schriftelijk. ‒ In 2020 zal de Partnerschapsovereenkomst van Cotonou tussen de EU en de Afrikaanse, Caribische en Stille Zuidzeelanden (ACS-landen) aflopen. Dit is wereldwijd het grootste partnerschap tussen ontwikkelde en ontwikkelingslanden en de relaties bestaan reeds sinds de jaren zestig.

In het verslag dat ter stemming ligt wordt de visie van het Europees Parlement op de toekomst van deze overeenkomst na 2020 uitgelijnd. Men koos voor een voortzetting van de Overeenkomst van Cotonou met een nieuwe structuur die universele thema’s zoals mensenrechten en gendergelijkheid, ontwikkeling en democratie behoudt in een gemeenschappelijk kader, terwijl het werk verricht zal moeten worden in regionale overeenkomsten.

Hoewel de Groenen de Overeenkomst van Cotonou waarderen omwille van het ontwikkelingsbeleid en bindende normen inzake democratie, mensenrechten en de rechtstaat, zijn er volgens hen ernstige tekortkomingen: onder andere het (niet-)functioneren van de ACS-groep bij besluitvorming, het systematische gebrek aan respect van vele ACS-staten voor algemene waarden en de onregelmatige financiering. Vanwege deze tekortkomingen hadden we met de Groenen graag een meer open benadering gezien die de optie bevat om de ACS-EU-relaties te vervangen door directe relaties tussen de EU en de drie ACS-regio’s afzonderlijk. Daarom stemde ik tegen het verslag.

 
  
MPphoto
 
 

  Ivan Štefanec (PPE), písomne. ‒ Je dôležité, aby Európska únia udržiavala úzke vzťahy so štátmi Afriky, Tichomoria a Karibiku vrátane poskytovania rozvojovej pomoci. Vzhľadom na to, že medzi nimi sa nachádzajú aj krajiny, ktoré sú zdrojmi masovej migrácie (Afrika) alebo sídlami firiem, ktoré sa podieľajú na schémach daňových podvodov, musíme túto pomoc vždy podmieňovať legislatívnymi a ekonomickými reformami.

 
  
MPphoto
 
 

  Beatrix von Storch (EFDD), schriftlich. ‒ Die Entschließung des Europäischen Parlaments zur Zukunft der Beziehungen zwischen den AKP-Staaten und der EU nach 2020 habe ich abgelehnt.

Mit AKP-Staaten ist die Gruppe der Staaten in Afrika, im Karibischen Raum und im Pazifischen Raum gemeint. Der Bericht betrifft außenpolitische Kompetenzen, die irrig der EU statt den Mitgliedstaaten zugeordnet werden.

Ich halte die meisten Formen der Entwicklungshilfe für falsch. Sie nützt erwiesenermaßen vor allem den Personen, die mit der Regierung auf bestimmte Weisen vernetzt sind, und zementiert so nachteilige antimarktwirtschaftliche Strukturen. Entwicklungshilfe kommt nur zu einem geringen Teil bei denen an, für die sie bestimmt ist.

Zudem enthält der Bericht Aussagen zu einer Wirtschafts- und Handelspartnerschaft der EU mit den AKP-Staaten. Die EU sollte nicht den Handel der Mitgliedstaaten regulieren – auch das ist besser im nationalen Kompetenzrahmen angesiedelt.

Schließlich lehne ich den Bericht auch deshalb ab, weil er die Gleichstellung der Geschlechter fordert, eine Zusammenarbeit auch in Bezug den Klimawandel stattfinden soll und vor allem weil das neue Kooperationsabkommen eine Paritätische Parlamentarische Versammlung (PPV) vorsieht, die im Rahmen eines Partnerschaftsabkommens eine völlig deplatzierte parlamentarische Dimension schaffen bzw. vertiefen würde.

 
  
MPphoto
 
 

  Dubravka Šuica (PPE), napisan. ‒ Sporazum o partnerstvu između članica Skupine afričkih, karipskih i pacifičkih država s jedne strane i Europske unije i njenih država članica s druge strane potpisan u Cotonouu u lipnju 2000. godine usmjeren je k razvojnoj, političkoj, gospodarskoj i trgovinskoj suradnji sa zajedničkim institucionalnim okvirom i velikim proračunom preko Europskog razvojnog fonda. S obzirom da se više od 80 % najnerazvijenijih zemalja na svijetu nalazi u regijama AKP-a dodatno se naglašava potreba za iskorjenjivanjem siromaštva i postupne integracije AKP-a u globalno gospodarstvo.

Uspostava što učinkovitijeg okvira suradnje je važna s ciljem promicanja strateških interesa i zajedničkih vrijednosti partnera poštivajući ljudska prava i potičući održivi razvoj. Važno je naglasiti i uvrštavanje Programa održivog razvoja do 2030. u reviziju okvira za suradnju između EU-a i država AKP-a.

Podržavam izvješće Odbora za razvoj o budućnosti odnosa između AKP-a i EU-a nakon 2020.

 
  
MPphoto
 
 

  Patricija Šulin (PPE), pisno. ‒ Glasovala sem za poročilo o prihodnosti odnosov AKP-EU po letu 2020.

Sodelovanje med afriškimi, karibskimi in pacifiškimi državami se je do sedaj izkazalo za zelo dobrodošlo in potrebno. Partnerstvo temeljni na osnovnih vrednotah in načelih, kot so spoštovanje človekovih pravic in temeljnih svoboščin, demokracija, osnovana na načelih pravne države, ter pregledno in odgovorno upravljanje.

Podpiram mnenje Odbora za proračun, ki opozarja, da se Evropski razvojni sklad končno vključi v proračun, vendar le z jasnimi jamstvi za namensko dodelitev sredstev za sodelovanje AKP-EU in ohranitvijo stopnje financiranja.

 
  
MPphoto
 
 

  Νεοκλής Συλικιώτης (GUE/NGL), γραπτώς. ‒ Η ΕΕΑ/ΒΠΑ έθεσε ώς αρχή της την ισότιμη και δίκαιη διαπραγμάτευση μεταξύ ΑΚΕ και ΕΕ για τη συνέχιση των σχέσεων της. Δυστυχώς οι δύο μεγάλες ομάδες του Κοινοβουλίου πρόταξαν τα εμπορικά και οικονομικά συμφέροντα των μεγάλων εταιριών. Μεταξύ άλλων, στήριξαν τις συμφωνίες ελευθέρου εμπορίου οι οποίες θα καθυποτάξουν τους λαούς των χωρών της Αφρικής, Καραϊβικής και Ειρηνικού, όπως άλλωστε όλες οι συμφωνίες ελευθέρου εμπορίου. Την ίδια ώρα οι παραινέσεις της ΕΕΑ/ΒΠΑ για ολοκληρωμένες και βιώσιμες πολιτικές ανάπτυξης με ενδυνάμωση των εργασιακών και δημοκρατικών δικαιωμάτων όλων των πολιτών δεν εισακούστηκαν. Για τους πιο πάνω λόγους καταψηφίσαμε την έκθεση.

 
  
MPphoto
 
 

  Ελευθέριος Συναδινός (NI), γραπτώς. ‒ H έκθεση αυτή αποτελεί συγκεκαλυμμένη μορφή νέο-αποικιακής πολιτικής, με ευθείες παρεμβάσεις στα εσωτερικά τρίτων χωρών. Η Ένωση, υποσχόμενη οικονομικά ανταλλάγματα, ασκεί πολιτιστικό ιμπεριαλισμό προσπαθώντας να επιβάλει τις δικές της αξίες, τις οποίες έχει την ματαιοδοξία να θεωρεί πανανθρώπινες.

 
  
MPphoto
 
 

  Tibor Szanyi (S&D), írásban. ‒ Szavazatommal támogattam a jelentés és az abban megfogalmazott javaslatok elfogadását, méltányolva, hogy az új alapokra helyezi a 2020-ban amúgy is lejáró Cotonou-i Egyezmény keretében folyó együttműködést a 79 partnerországgal. Úgy ítélem meg, hogy a jelentés reális javaslatokat tartalmaz az együttműködés új, hatékonyabb, az EU egységes fellépését és a partnerek helyzetei közötti eltéréseket egyaránt figyelembe vevő keretének kialakítására. Fontosnak tartom, hogy a változó körülmények körében kiemelt figyelmet fordít a klímaváltozás hatásaira, valamint a tömeges elszegényedésre, úgy is mint a globális migrációs válsággal szoros okozati összefüggésben álló jelenségekre. Meggyőződésem, hogy a következő években erről az eddiginél még szélesebb körű és mélyebb egyeztetést és együttműködést kell folytatnia az Uniónak és tagállamainak e fontos partnereivel.

 
  
MPphoto
 
 

  Adam Szejnfeld (PPE), na piśmie. ‒ Umowa o partnerstwie z Kotonu między państwami Afryki, Karaibów i Pacyfiku a Unią Europejską musi zostać zreformowana tak, aby stało się ono bardziej efektywną i odpowiadającą wyzwaniom XXI wieku platformą współpracy.

Nie ulega wątpliwości, że 40 lat po podpisaniu porozumienia z Kotonu dotychczasowa współpraca UE–AKP nie przyniosła oczekiwanych rezultatów, zwłaszcza w porównaniu z innymi umowami o partnerstwie, których UE jest stroną. Dlatego konieczne jest przede wszystkim przeprowadzenie analizy efektywności działania dotychczasowej umowy o partnerstwie z Kotonu, której wyniki powinny stanowić podstawę kolejnych działań.

W sprawozdaniu PE słusznie podkreślono, iż partnerstwo powinno opierać się na projekcie politycznym i gospodarczym, a nie na relacji darczyńca–beneficjent. Ponadto zaznaczono, że umowy o partnerstwie gospodarczym są koniecznym elementem rozwojowym tych regionów i przynoszą jednocześnie korzyści europejskim przedsiębiorstwom i obywatelom.

 
  
MPphoto
 
 

  Hannu Takkula (ALDE), kirjallinen. ‒ Vuonna 2000 allekirjoitettu Cotonoun sopimus vanhenee vuonna 2020. Sopimuksen tavoitteena on edistää kestävää kehitystä ja köyhyyden vähentämistä Afrikan, Karibian ja Tyynenmeren alueen maissa sekä tukea maiden integraatiota maailmantalouteen. Äänestin mietinnön puolesta, koska yhteistyötä tulee jatkaa ja sopimusehdot päivittää.

 
  
MPphoto
 
 

  Claudia Țapardel (S&D), în scris. ‒ Relațiile Uniunii Europene cu țările din Africa, Caraibe și Pacific (ACP) s-au situat constant la un nivel foarte bun în ultimele decenii. UE este principala sursă de ajutor pentru dezvoltare în cazul acestor state, poziție ce îi conferă un rol extrem de important în sprijinirea evoluției pozitive a țărilor respective. Totuși, poziția lor este destul de dificilă și în prezent, fapt care reclamă încheierea unui nou acord, care să pună în prim plan Agenda 2030 și Obiectivele de dezvoltare sustenabilă (ODS). Acest nou acord trebuie să includă un mecanism de monitorizare periodică, responsabilitate și evaluare inter pares, planificarea unor politici bazate pe cunoaștere, măsuri pentru eradicarea sărăciei și inegalităților, coerența politicilor de dezvoltare (CPD), protecția drepturilor omului, principiilor democratice și statului de drept, adoptarea unor măsuri adecvate în cazul unor situații grave de corupție, dialogul politic, consolidarea autorităților locale și regionale, sprijinirea minorităților, tinerilor și femeilor, dar și a sectorului privat al economiei. În acest scop, se preconizează înființarea unor noi instituții de cooperare, pe lângă Consiliul ACP-UE, cum ar fi Adunarea Parlamentară Paritară (APP), Biroul APP, Comisia APP. Acestea vor gestiona mai bine finanțarea prin diversele instrumente europene implicate și prin acordurile de parteneriat economic (APE). Susțin acest raport.

 
  
MPphoto
 
 

  Marc Tarabella (S&D), par écrit. ‒ Par ce texte, nous affirmons que la coopération ACP-UE est une réalisation précieuse et unique qui a renforcé les liens entre les populations des États ACP et de l'Union ainsi qu'entre leurs parlements respectifs au fil des quarante dernières années.

Nous avons aussi voulu mettre l'accent sur le fait que le cadre commun comme les accords régionaux devraient être juridiquement contraignants.

Enfin, nous demandons que le programme de développement durable à l'horizon 2030 et les objectifs de développement durable (ODD) soient placés au centre du nouvel accord, et que soient mis en place des mécanismes solides de suivi afin de garantir que l'application de l'accord contribue à la réalisation des ODD et à leur promotion.

 
  
MPphoto
 
 

  Pavel Telička (ALDE), in writing. ‒ The Cotonou Agreement (2000) aims to reduce and eventually eradicate poverty through the promotion of sustainable development and the gradual integration of the African, Caribbean and Pacific (ACP) countries into the world economy. The EU-ACP partnership is based on a set of basic values and principles, including respect for human rights and fundamental freedoms, democracy based on the rule of law, and transparent and accountable governance. As of recently, the agreement has come to require a revision and reassessment of the long-standing partnership in order to have it better serve its purpose of regional development. I voted in favour of the revision of the ACP-EU agreement because I believe the partnership must now evolve from the donor-recipient mentality, which has not encouraged the full potential of development in the ACP community, to a more mutual political partnership based on sustainable shared cooperation among and between ACP members, providing greater independence from the EU.

 
  
MPphoto
 
 

  Ruža Tomašić (ECR), napisan. ‒ Slažem se da je suradnja između država AKP-a i EU-a vrijedno i jedinstveno postignuće kojim su kroz posljednjih 40 godina osnažene veze između zemalja AKP-a i EU-a i njihovih parlamenata. Taj sporazum je ujedno i najobuhvatniji sporazum između država u razvoju i Europske unije, te obuhvaća 79 zemalja Afrike, Kariba i Pacifika.

Budući da sporazum istječe 2020., glavna zadaća ovog izvješća bila je redefinicija odnosa Europske unije i navedenih država, a sve u cilju poboljšavanja efektivnosti i kooperacije radi lakšeg prilagođavanja novim izazovima.

U tom smislu izvjestitelj navodi tri segmenta kao krucijalna - politički dijalog, potpora u razvoju te ekonomska i trgovinska suradnja. Iako podržavam napore izvjestitelja koji idu u smjeru iskorjenjivanja mentaliteta donator-primatelj, ne mogu se složiti s pozivima na naglašavanje važnosti pravno obvezujućih odredbi o održivosti te pozive na neugrožavanje razvojne pomoći za korisnike iste i oslanjanje inicijativa vezanih uz migracije isključivo na svježa sredstva, jer navedeno ne smatram ni realnim, ni proporcionalnim.

Stoga sam glasovala suzdržano.

 
  
MPphoto
 
 

  Romana Tomc (PPE), pisno. ‒ Predlog resolucije o Prihodnosti odnosov AKP-EU po letu 2020 sem podprla.

Sodelovanje med AKP-EU dragocen in edinstven dosežek, ki je v zadnjih 40 letih okrepil vezi med narodi, državami ter parlamenti AKP in EU. Države AKP so jasno pokazale željo po sprejemanju skupnih ukrepov, poudarjamo, da je za učinkovitejše sodelovanje in prilagajanje na nove izzive nujno potrebna nova struktura, ki bo ohranila tiste dele pravnega reda AKP-EU, ki so po naravi univerzalni, kot so zavezanost človekovim pravicam in enakosti spolov, človeškemu razvoju, dobremu upravljanju in demokraciji, izpolnjevanju načel pravne države in izmenjavi primerov najboljše prakse v skupnem okviru, medtem ko je treba glavnino dela opraviti v skladu z načelom subsidiarnosti, kar pomeni, da mora potekati preko regionalnih sporazumov, prilagojenih specifičnim regionalnim potrebam ter vzajemnim interesom EU in posameznih regij.

 
  
MPphoto
 
 

  Estefanía Torres Martínez (GUE/NGL), por escrito. ‒ He votado en contra de esta resolución ya que consideramos que no refleja los principales retos actuales de las relaciones UE-ACP. Creemos que el proceso de post-Cotonou debería ofrecer un marco justo y equilibrado entre socios iguales en el que debatir, entre otros temas importantes, temas de comercio justo con todos los países ACP, pero teniendo en cuenta que la liberalización comercial no es en sí positiva para un desarrollo sostenible. Rechazo que no haya en la resolución ninguna llamada a crear algún instrumento vinculante para detectar las responsabilidades del sector privado sobre violaciones de los derechos humanos y la impunidad de las empresas transnacionales. Además, insisto en la importancia de respetar, como se indica en SDG 17.15, la soberanía de los países asociados y que estos dispongan de un espacio político democrático para regular y tomar decisiones para la dignidad de su pueblo, principio que no se refleja en la resolución.

 
  
MPphoto
 
 

  Ramon Tremosa i Balcells (ALDE), in writing. ‒ The EU has and should continue to take the lead and great responsibility with the ACP.

This report, calls for the 2030 Agenda and the Sustainable Development Goals (SDGs) to be placed at the centre of a new agreement, and for the creation of strong monitoring mechanisms to ensure that implementation of the agreement contributes to and promotes the SDGs.

It calls for an ACP-EU peer monitoring, accountability and review mechanism to scrutinise SDG implementation in Member States on a regular basis.

Calls for the fight against, and ultimate eradication of, poverty and inequalities and the promotion of sustainable development to be the overarching objectives of ACP-EU cooperation.

The EU can only gain from fighting the root causes of many phenomena that affect all of us.

 
  
MPphoto
 
 

  Mylène Troszczynski (ENF), par écrit. ‒ Il s’agit pour l’Union européenne de faire perdurer ce qu’elle considère comme les avancées des rapports de Cotonou.

Il faut rappeler que les accords de Cotonou reposent sur trois piliers (le développement, les relations commerciales et le dialogue politique).

L’Union n’a pas à avoir de diplomatie sous aucune forme et il faut rappeler que les accords de Cotonou furent une catastrophe pour l’Afrique. En effet, en substituant un système de libre-échange progressif au système jugé paternaliste où les pays du Nord acceptaient de payer plus cher les droits de douane pour permettre le développement accéléré de cette zone, les accords de Cotonou ont participé avec d’autres facteurs comme la politique des institutions internationales à retarder la création d’industries africaines protégées par de forts droits de douane, ce qui était l’objectif de la France avec le projet de coopération.

Pourquoi refuser la démocratie organique naturelle des pays africains au lieu de pratiquer un impérialisme des valeurs qui n’est plus au goût du jour et qui relève d’une sinistre farce?

Enfin, on ne peut qu’être surpris des leçons que l’UE se permet dans ce texte de donner sur la corruption.

J'ai voté contre ce texte.

 
  
MPphoto
 
 

  Kazimierz Michał Ujazdowski (ECR), na piśmie. ‒ Umowa partnerska, podpisana w 2000 roku w Kotonu, reguluje współpracę 79 krajów rozwijających się Afryki, Karaibów i Pacyfiku z Unią Europejską. Umowa wygasa w 2020 roku, co wymusza ustanowienie nowych ram prawnych dla stosunków UE z tymi państwami. Głosowana rezolucja wyznacza przyszłe relacje w ramach trzech głównych obszarów: dialogu politycznego, wspierania rozwoju oraz współpracy gospodarczej i handlowej.

Zgadzam się z tym, że zwalczanie ubóstwa i nierówności pozostaje istotnym celem współpracy AKP–UE, tak samo jak promowanie zrównoważonego rozwoju z poszanowaniem środowiska. Po 16 latach od podpisania umowy w Kotonu opracowanie nowych ram stosunków z krajami rozwijającymi się wymaga refleksji. Powinniśmy zerwać z układem relacji darczyńca-beneficjent. Należy uwzględnić to, że od 2000 roku sytuacja polityczna w krajach AKP znacznie się zmieniła. Od początku wieku niewiele udało się razem osiągnąć w zakresie globalnych wyzwań m.in. w dziedzinie bezpieczeństwa, bolączką była niska skuteczność wspólnych instytucji AKP–UE, które nie wypracowały konkretnych rezultatów. Istotnym zagadnieniem, które wymaga przemyślenia, jest także finansowanie dalszej współpracy. Mam wątpliwości, czy propozycja przyszłych stosunków przedstawiona w sprawozdaniu odpowiada na te potrzeby. W związku z tym wstrzymałem się od głosu.

 
  
MPphoto
 
 

  István Ujhelyi (S&D), írásban. ‒ Az AKCS–EU együttműködés értékes és egyedi eredmény, amely az elmúlt 40 év folyamán megerősítette az AKCS és az EU népei, tagországai és parlamentjei közti kapcsolatokat; hangsúlyozza, hogy annak fényében, hogy az AKCS-országok tanújelét adják a csoportként való közös fellépés iránti elkötelezettségüknek, az együttműködés hatékonyságának növelése és annak az új kihívásokhoz való hozzáigazítása érdekében új struktúrát kell elfogadni, amely az AKCS–EU vívmányok jellegükben univerzális részeit – pl. az emberi jogok, a nemek közti egyenlőség, a humán fejlődés, a jó kormányzás és demokrácia iránti elkötelezettség, a jogállamiság megvalósításának célja és a bevált gyakorlatok cseréje – közös keretbe helyezi, míg a legfontosabb tevékenységeket a szubszidiaritás elvének megfelelően kell elvégezni, azaz olyan regionális megállapodások révén, amelyek az egyedi regionális szükségletekhez és az EU és az adott régió közös érdekeihez igazodnak. A jelentést megszavaztam.

 
  
MPphoto
 
 

  Miguel Urbán Crespo (GUE/NGL), por escrito. ‒ He votado en contra de esta resolución ya que consideramos que no refleja los principales retos actuales de las relaciones UE-ACP. Creemos que el proceso de post-Cotonou debería ofrecer un marco justo y equilibrado entre socios iguales en el que debatir, entre otros temas importantes, temas de comercio justo con todos los países ACP, pero teniendo en cuenta que la liberalización comercial no es en sí positiva para un desarrollo sostenible. Rechazo que no haya en la resolución ninguna llamada a crear algún instrumento vinculante para detectar las responsabilidades del sector privado sobre violaciones de los derechos humanos y la impunidad de las empresas transnacionales. Además, insisto en la importancia de respetar, como se indica en SDG 17.15, la soberanía de los países asociados y que estos dispongan de un espacio político democrático para regular y tomar decisiones para la dignidad de su pueblo, principio que no se refleja en la resolución.

 
  
MPphoto
 
 

  Ernest Urtasun (Verts/ALE), in writing. – I opposed this report because I had wished for a more open approach as concerns the different options for post-Cotonou, including the approach of abandoning EU-ACP cooperation for direct cooperation with each of the three ACP subregions: Africa, the Caribbean and the Pacific.

 
  
MPphoto
 
 

  Viktor Uspaskich (ALDE), raštu. – Manau, kad, nors tvirti politiniai aljansai, pagrįsti bendrais interesais ir vertybėmis, turėtų ir toliau būti AKR partnerystės pagrindas, reikėtų stiprinti tolesnį bendradarbiavimą pasauliniais klausimais ir kurti atitinkamus mechanizmus, siekiant veiksmingiau spręsti tokius pasaulinius mūsų dienų iššūkius, kaip klimato kaita, aprūpinimas vandeniu, energija ir maistu, migracijos srautai, terorizmas, ekstremizmas, tarptautiniai nusikaltimai, bioįvairovė, sveikatos ir finansinės problemos.

 
  
MPphoto
 
 

  Ivo Vajgl (ALDE), in writing. ‒ I voted in favour of the report on the future of ACP-EU relations beyond 2020. The overarching objective of the Cotonou Agreement is reducing and eventually eradicating poverty, consistent with the objectives of sustainable development and the gradual integration of the ACP countries into the world economy. Over 80% of the world’s least developed countries (LDCs) are from ACP regions, which gives particular relevance to the EU-ACP partnership. However, the numerical strength of the ACP and EU Member States has not sufficiently translated into joint action in global fora.

The report underlines that ACP-EU cooperation is a valuable and unique achievement that has strengthened bonds between ACP and EU peoples and countries and their parliaments throughout the last 40 years. It equally emphasises that the future of ACP-EU relations should be based on a new reflection on the potential and obstacles ahead for EU-ACP cooperation.

I voted in favour because I believe that in order to improve the effectiveness of cooperation and adapt it to new challenges, a new structure must be adopted that maintains those parts of the ACP-EU acquis that are universal in nature, such as a commitment to human rights and gender equality, human development, good governance and democracy.

 
  
MPphoto
 
 

  Ángela Vallina (GUE/NGL), por escrito. ‒ Este informe pretende establecer cómo debe ser la relación entre la Unión y los países de África, Caribe y Pacífico después de 2020. Hay que resaltar que los acuerdos de asociación han tenido siempre numerosos impactos negativos en las economías de los países ACP, por lo que creo fundamental un nuevo tipo de asociación, justa y entre iguales, respetando la soberanía de los países y que promueva el desarrollo de las capacidades productivas de los países, proteger la agricultura tradicional y luchar contra el acaparamiento de tierras, y la sobreexplotación, mientras por otra parte cuente con mecanismos jurídicos de lucha contra la explotación laboral, la esclavitud moderna, el flujo ilícito de capitales y la financiación del terrorismo y de los conflictos armados.

Me parece importante también subrayar la importancia de acabar con la injerencia extranjera en los asuntos internos de los países ACP, así como el fin de las políticas neocoloniales y el desmantelamiento de todas las bases militares extranjeras.

Sin embargo, este informe no propone ningunos de estos cambios que considero fundamentales para el futuro de las relaciones UE-ACP tras el fin del acuerdo de Cotonou en 2020, por lo que mi voto fue contra de este informe.

 
  
MPphoto
 
 

  Derek Vaughan (S&D), in writing. ‒ With my Socialist colleagues, I supported this report because cooperation between EU and ACP should be maintained as it is a valuable tool for encouraging a large number of countries to work together in international development. The new approach of regionalisation gives more flexibility to have tailor-made cooperation between smaller groups of countries. And finally, the human rights perspective will also be given more visibility and better enforcement through a biennial reporting mechanism.

 
  
MPphoto
 
 

  Hilde Vautmans (ALDE), schriftelijk. ‒ Ik stemde volmondig in met het verslag. Het bevestigt dat de ACS-EU-samenwerking een waardevolle en unieke realisatie is die de banden tussen de ACS- en de EU-bevolkingen en -landen en hun parlementen in de loop van de laatste 40 jaar heeft versterkt. Nu het akkoord tot samenwerking, na 40 jaar, zou verlopen, hebben we besloten het te verlengen. De regionale samenwerking brengt voor alle partijen vooruitgang en welvaart met zich mee.

ACS: landen uit Afrika, Caraïben en de Stille Oceaan

 
  
MPphoto
 
 

  Paavo Väyrynen (ALDE), kirjallinen. ‒ Äänestin AKT-maiden ja EU:n suhteiden tulevaisuutta vuoden 2020 jälkeen koskeneen mietinnön puolesta, sillä se antaa hyvät lähtökohdat tuleville neuvotteluille. Kantoja ei tule lyödä lukkoon liian varhain vaan on etsittävä parasta mahdollista tulevan yhteistyön muotoa. Se muovautuu lopulliseen muotoonsa neuvottelujen kuluessa.

 
  
MPphoto
 
 

  Miguel Viegas (GUE/NGL), por escrito. ‒ O acordo de Cotonu “gere” as relações de cooperação entre a UE, e os seus 28 Estados-membros, e 79 países de África, das Caraíbas e do Pacífico (ACP). O acordo de Cotonu foi assinado em 23 de junho de 2000 por um período de 20 anos, podendo ser revisto de cinco em cinco anos.

A revisão dos Acordos de Cotonu deveria promover uma inflexão na política de cooperação e ajuda ao desenvolvimento da União Europeia. Esta política deve ser orientada para uma genuína cooperação e solidariedade e contribuir para promover um desenvolvimento autónomo e soberano dos países ACP.

São múltiplos os mecanismos que hoje mantêm muitos destes países sob relações de dominação e subjugação. A asfixiante dívida externa, várias vezes paga e, não obstante, sempre crescente, tem um papel central no estabelecimento deste tipo de relações.

Este relatório mantém a mesma linha de neocolonialismo que não podemos aceitar.

 
  
MPphoto
 
 

  Harald Vilimsky (ENF), schriftlich. ‒ Die Entschließung behandelt die Neuausrichtung der Beziehungen der Europäischen Union mit den Staaten der AKP-Gruppe (Cotonou-Abkommen). Die bisherige Bilanz ist ernüchternd. Einigkeit zwischen der EU und AKP bestand bisher nur darin, dass die politische und ökonomische Integration der AKP-Regionen gefördert werden muss. Über die Art und Weise, wie das Ziel der Armutsbekämpfung erreicht werden soll, herrschte jedoch Uneinigkeit. Die künftige Nutzung derselben Instrumente im Rahmen der Beziehungen mit den AKP-Staaten kann daher nur eine begrenzte Wirkung für ihre Entwicklung mit sich bringen. Ich habe mich deshalb meiner Stimme enthalten.

 
  
MPphoto
 
 

  Julie Ward (S&D), in writing. ‒ The EU is a global leader of the sustainable development agenda, and the relationship between the EU and the ACP countries is a cornerstone of that agenda.

That relationship must be based on promoting fair and equitable trade, as advocated in the Alternative Trade Mandate. Relations with ACP countries must put people and planet first, setting out a common agenda on human rights, democracy and the rule of law, as well as empowerment of women and young people.

I would especially like to emphasise the importance of youth participation and empowerment, particularly of women and girls. The existing agreement stipulates cooperation to help children and young people fulfil their potential, and I would like to see those commitments strengthened post-2020.

 
  
MPphoto
 
 

  Pablo Zalba Bidegain (PPE), por escrito. ‒ El informe mantiene el acervo de Cotonú, es decir, un acuerdo jurídicamente vinculante basado en tres pilares: diálogo político, cooperación y comercio. Examina una serie de posibles desarrollos, como más regionalización, el presupuesto del FED, el fortalecimiento del diálogo político y una mayor participación de la sociedad civil y el sector privado.

Pide que la Agenda 2030 y los objetivos de desarrollo sostenible (ODS) sean colocados en el centro de un nuevo acuerdo para que la lucha contra la pobreza siga siendo un objetivo primordial de la cooperación ACP-UE.

Reitera su llamamiento para que el presupuesto del FED tenga una delimitación garantizada del desarrollo de fondos para mantener el nivel de financiación y una solución permanente para la financiación de los gastos de seguridad, relacionados con la cooperación al desarrollo de la UE.

Reitera que los acuerdos de asociación económica constituyen una base para la cooperación regional y que deben ser instrumentos para el desarrollo y la integración.

Por todo ello, mi voto es a favor de este informe, ya que España es partidaria de mantener las áreas geográficas del ACP y de preservar y mejorar el marco jurídico existente.

 
  
MPphoto
 
 

  Tomáš Zdechovský (PPE), písemně. ‒ Zpráva dle mého názoru účelně a efektivně řeší budoucnost partnerství mezi EU a skupinou afrických, karibských a tichomořských států. Vzájemný vztah se musí přizpůsobit politickým, strukturálním a demografickým změnám, které proběhly během posledních dekád. Plně souhlasím s tím, že základem nové dohody by měl být důraz na udržitelný rozvoj a politický dialog, který by měl být aktivně a systematicky využíván tak, aby se předešlo politickým krizím v regionu AKT.

 
  
MPphoto
 
 

  Jana Žitňanská (ECR), písomne. ‒ Správu o budúcnosti vzťahov medzi Európskou úniou a skupinou afrických, karibských a tichomorských štátov po roku 2020 som podporila. V súčasnosti sú vzťahy s 79 štátmi, z ktorých väčšina patrí k najmenej rozvinutým štátom sveta, upravené v Dohode z Cotonou, ktorá sa zaoberá novými globálnymi výzvami, medziiným klimatickými zmenami, migráciou či teroristickou hrozbou. Platnosť tejto dohody však skončí v roku 2019. Správa zdôraznila jedinečný úspech vzájomnej spolupráce, ako aj potvrdila, že hlavnými cieľmi budú aj po ukončení platnosti Dohody z Cotonou boj proti chudobe a podpora udržateľného rozvoja. Takisto požaduje, aby podstatné prvky Dohody z Cotonou v oblasti dodržiavania ľudských práv, demokratických zásad a zásad právneho štátu tvorili hodnotový základ novej dohody. Oproti Dohode z Cotonou navrhuje uznesenie aj nové prvky, ktoré novej dohode umožnia reflektovať zmenenú situáciu, a to najmä v oblasti upustenia od prístupu darca-príjemca. Okrem týchto aspektov sa zaoberá aj financovaním, systémom inštitúcií, ale aj obchodnými aspektami. Myslím si, že pokiaľ nová dohoda po roku 2020 dokáže naplniť očakávania vyjadrené v tejto správe, stane sa prínosným nástrojom na prehlbovanie vzťahov medzi Európskou úniou a štátmi AKT.

 
  
MPphoto
 
 

  Carlos Zorrinho (S&D), por escrito. ‒ Votei favoravelmente o relatório Neuser que abre caminho para fortalecer o futuro das relações ACP-UE. Relembro que este relatório constitui a contribuição do Parlamento Europeu que dará seguimento ao Acordo Internacional de Cotonu, lançado em 2000 e que expira em 2020. De facto, nestes últimos 40 anos, os países ACP e a UE alcançaram uma cooperação valiosa e única através deste instrumento que tem reforçado os laços entre estes povos.

Em termos de processo, é de salientar a vontade por parte dos países ACP de empreenderem uma ação comum enquanto grupo, uma abordagem essencial para melhorar a eficácia da cooperação internacional, adaptando-a a novos desafios. Em termos de conteúdo, defendo que a relação pós-2020 mantenha as partes do acervo ACP-UE que têm caráter universal, como o empenho nos direitos humanos e na igualdade de género, no desenvolvimento humano, na boa governação e na democracia. Neste contexto, destaco ainda que as relações pós—2020 devam ser pautadas pela garantia do reforço da representação da sociedade civil em todos os processos de cooperação.

 
  
MPphoto
 
 

  Milan Zver (PPE), pisno. ‒ Glasoval sem za poročilo o prihodnosti odnosov AKP-EU po letu 2020.

Kot navaja poročilo, je sodelovanje AKP-EU dragocen in edinstven dosežek, ki je v zadnjih 40 letih še okrepil vezi med narodi, državami ter parlamenti AKP in EU. Zato menim, da se morajo prihodnji odnosi med EU in državami AKP prilagoditi političnim, strukturnim in demografskim spremembam v zadnjih letih, da bodo v večjem obsegu dosegali cilje trajnostnega razvoja in učinkovito odpravili revščino.

 
  
MPphoto
 

  President. – That concludes the explanations of vote.

 
Aviso jurídico