Relato integral dos debates

Quarta-feira, 23 de Novembro de 2016 - Estrasburgo

1. Abertura do período de sessões

PRESIDENZA DELL'ON. ANTONIO TAJANI
Vicepresidente

(La seduta è aperta alle 9.00)

2. Debates sobre casos de violação dos direitos humanos, da democracia e do Estado de direito (comunicação das propostas de resolução apresentadas): ver Ata

3. Medidas de execução (artigo 106.º do Regimento): Ver Acta

4. Atos delegados (artigo 105.º, n.º 6, do Regimento): Ver Acta

5. Entrega de documentos: ver Ata

6. Transferências de dotações: ver Ata

7. Emissões de determinados poluentes atmosféricos (debate)

  Presidente. – L'ordine del giorno reca la relazione di Julie Girling, a nome della commissione per l'ambiente, la sanità pubblica e la sicurezza alimentare, sulla proposta di direttiva del Parlamento europeo e del Consiglio concernente la riduzione delle emissioni nazionali di determinati inquinanti atmosferici

(COM(2013)0920 - C7-0004/2014 - 2013/0443(COD)) (A8-0249/2015).

  Julie Girling, rapporteur. – Mr President, I am pleased to take this opportunity to address you on the National Emission Ceilings (NEC) Directive ahead of our final plenary vote this afternoon here in Strasbourg. This proposal represents three years of work for me personally and even longer for many others in the Commission and beyond. I would like to thank the political Group shadow rapporteurs for their close cooperation throughout the work on the proposal, the Commission team for their technical knowledge and irrepressible optimism and the Dutch Presidency for the good spirit in which these difficult negotiations were conducted. On the last day of the Dutch Presidency, 30 June 2016, we reached an agreement on this challenging legislative proposal after five months of tough trilogues and many technical drafting meetings.

The political backdrop has changed dramatically over the past three years, with the issue of air quality moving up the public agenda in an unprecedented way, culminating in the VW scandal and the focus on the issue of real-driving emissions. Perhaps there is also a recognition that we have spent the past decade or more concentrating so much on CO2 that we have neglected air quality. We have known for some time that Europe needs to take action to clean up its air, and I believe strongly that this vote is a step in the right direction. It is not a perfect solution but it will go a long way to making important health improvements for our citizens.

Air pollution is the number one environmental cause of death in the EU. More than 400 000 of our citizens die prematurely each year and millions more suffer debilitating illness requiring medication and hospitalisation. This has an enormous human and economic cost, with tens of billions of euros in days lost at work and even more spent on healthcare bills, particularly in a country like my own where healthcare costs are met directly through our national system. Air pollution also hits the natural environment through eutrophication and acid deposition. So in December 2013 the Commission published its clean air package the central plank of which was the NEC Directive and the setting of emissions reduction targets in all the Member States for 2030.

This proposal has had a difficult passage through the legislative process. We had the European elections shortly after it was published, a new Commission taking office and a real fight from this House to keep the directive on the table after a suggestion that it might be withdrawn from the work programme. More recently, we have had to contend with the UK referendum on EU membership and securing a deal in the difficult days – for me at least – after the vote to leave.

I still feel strongly, as your rapporteur, that this is a key issue which is best tackled at EU level. Simply put, air pollution does not stop at Member State borders. I strongly believe that better regulation and good air quality are not mutually exclusive and that is why I fought so hard to keep this proposal alive and get it onto the books. There will be some people here who will say that the deal is not ambitious enough and that we should have fought longer and harder for even higher targets. The fact is, however, that this is a negotiation. Each side has its positions and, whilst there is always room for improvement, we have to be cognisant of the political reality and not allow perfection to become the enemy of good.

Parliament’s starting position on Annex II was in line with the Commission’s impact—assessed proposal, which estimated the emission reduction commitments would result in a 52% health improvement, whereas the Council’s figures, set out as part of a general approach, would have resulted in a 48% reduction in premature mortality. In the final, hard-fought agreement the overall level of ambition on Annex II takes us to just under 50%.

Concerning the targets for 2025, the final compromise specifies that Member States may follow a non-linear trajectory if that is economically or technically more efficient, provided that, as from 2025, it converges progressively with the linear trajectory and does not affect any reduction commitment for 2030. In addition, Member States would have to explain the reasons for any deviation from the linear trajectory, as well as the measures necessary to return to it.

On flexibility provisions, Parliament accepted that Member States should be granted some flexibility in achieving the 2030 targets but tightened the wording proposed by the Council to ensure that the provisions were not open to abuse. Parliament accepted that methane be excluded from the scope of the legislation on condition that the Commission confirmed, in accordance with its right of initiative, that it would carry out a review with regard to methane even if it was not specifically in the directive.

This issue should never be about playing to the gallery: it should be about real action for our citizens. As the rapporteur, I am fully supportive of this final text and consider it to be an ambitious, fair and workable agreement for reducing the number of premature deaths attributable to air pollution. It is not a perfect agreement but, as a Brit working in Brussels, I am not sure there is any such thing, ever. Compromise is key to any negotiation and any final agreement. Indeed, having a seat at the table and being able to influence the discussions is a precious thing. So I urge you all to vote in favour of this deal today.

(Applause)

  Miguel Arias Cañete, Member of the Commission. – Mr President, let me start by thanking the rapporteur, Ms Girling, and her team for their tireless efforts throughout the process, as well as the shadow rapporteurs for their constructive cooperation on this important issue. The result is a major achievement on the biggest environment and health problem facing Europe. It will reduce the health impacts of air pollution, respiratory diseases and premature death by close to 50% by 2030. Citizens across the whole European Union will benefit enormously and these are results that we collectively can be very proud of.

It will also pave the way for ratification of the revised Gothenburg Protocol and for pollution reduction in the Eastern European Caucasus and Central Asian States. It is important not only for the population of all those countries but also in terms of reducing trans-boundary pollution in the European Union.

In any negotiation there are compromises to be made, and discussions on the key points were long and hard, but the final position is an honourable outcome which is ambitious, fair and practical. The level of ambition is high, the flexibilities are limited and their use must be justified, and there must be steady progress towards the 2030 commitments, to ensure full and timely implementation, as well as providing legal certainty to investors in green technology.

All Member States and sectors will need to play their part in the implementation of the directive. It is understandable that where pollution, and therefore health impacts, are highest more effort is needed. We must maximise the use of European Union support as well as synergies with other policies such as those on agriculture, energy and climate. Cost-effective implementation will deliver not only better health but also the economic benefits of cleaner air, such as lower health costs and less absenteeism at work.

The Commission regrets the deletion of methane from the scope of the directive, and we have made clear in our statement that we will continue to monitor these emissions and their effect on ambient air quality and we will take action as appropriate. On ammonia, we regret that the reduction is less than we had initially proposed on the basis of scientific analysis in our impact assessment.

Lastly, we also regret that the co-legislator has departed from the letter and the spirit of the regulation governing the adoption of implementing acts. We have made our concerns clear in a further statement. However, this will not distract attention from the fact that the agreement before us is a major achievement by the three EU institutions working together for the benefit of the public, which I hope you will endorse today. This would enable us to turn our attention to implementation, with the health and wellbeing of our citizens always in mind. I trust that we can rely on your support.

  Adam Gierek, autor projektu opinii Komisji Przemysłu, Badań Naukowych i Energii. – Czyste, niezatrute powietrze, innowacje ekologiczne, ochrona kapitału naturalnego oraz nowe proekologiczne technologie to nasz cel, jednak rozszerzanie ograniczeń na nietrujące gazy i limitowanie na przykład emisji metanu może zakłócić funkcjonowanie sektora rolnego. Ograniczenia w tym sektorze winny dotyczyć jedynie silnie trującego siarkowodoru i amoniaku, i to na terenach o zwartej zabudowie. Trucizny emitowane do atmosfery działają lokalnie, a ich uśrednianie przez włączanie terytoriów zamorskich, tzw. elastyczność w naliczaniu, to ewidentny przekręt. Istotne staje się aktualizowanie limitów tlenków azotu emitowanych przez silniki Diesla. Niniejszy projekt nie uwzględnia niestety emisji cząstek o wielkości znacznie mniejszej niż dwa i pół mikrometra, nie uwzględnia dioksyn oraz niestety zupełnie pomija szczególnie groźną, występującą w sezonie grzewczym low level emission.

  Jan Huitema, Rapporteur voor advies van de Commissie landbouw en plattelandsontwikkeling. – Allereerst wil ik mijn collega Julie Girling hartelijk bedanken voor haar harde werk en toewijding op dit lastige dossier. Als rapporteur van de Landbouwcommissie ben ik blij dat methaan uit het akkoord is gelaten. Hiermee hebben we dubbele wet- en regelgeving voorkomen. Methaan is een broeikasgas en wordt al gereguleerd via de klimaatdoelstellingen. Bovendien behoudt de agrarische sector hiermee de flexibiliteit om zelf te bepalen hoe het de uitstoot van verschillende broeikasgassen gaat verminderen. Ik wil namelijk voorkomen dat boeren noodgedwongen de koeien op stal moeten houden om methaan af te vangen die koeien uitstoten. Dat is nou net wat de maatschappij niet wil. Daarnaast moeten we ook rekening houden met de biologische sector. Biologisch gehouden dieren stoten gemiddeld meer methaan uit doordat zij een ander samengesteld rantsoen krijgen. Daarentegen kan juist de biologische sector en de gangbare sector een grote bijdrage leveren aan het verminderen van broeikasgassen in de lucht door CO2 te binden in de bodem via organische stoffen.

  Jens Gieseke, im Namen der PPE-Fraktion. – Herr Präsident! Vielen Dank an die Berichterstatterin Julie Girling und die Schattenberichterstatter für die konstruktive Zusammenarbeit. Wir begrüßen die Einigung mit dem Rat vom 30. Juni 2016 noch unter niederländischer Ratspräsidentschaft. Damit wird zügig eine Verbesserung der Luftqualität in Europa erreicht, und damit bekommen auch die betroffenen Wirtschaftssektoren die nötige Planungs- und Investitionssicherheit.

Die fünf wichtigsten Punkte im Einzelnen: Erstens das Gesundheitsziel: Wir erreichen eine beinahe 50%ige Verbesserung der Gesundheit durch erhebliche Reduzierung von fünf Luftschadstoffen: Schwefeldioxid, Stickstoffoxide, Ammoniak, flüchtige organische Verbindungen und Feinstaub. Zweitens – und darauf hat der Kollege Huitema gerade zu Recht hingewiesen: Methan wurde aus dem Anwendungsbereich der Richtlinie ausgenommen. Da ist ein berechtigtes Anliegen der Kollegen aus dem Agrarausschuss berücksichtigt worden. Drittens: Die nationalen Emissionsreduktionsziele für Ammoniak konnten auf ein realistisches, das heißt auf ein umsetzbares Niveau festgesetzt werden. Das war ganz bestimmt ein gutes Verhandlungsergebnis. Und viertens: Die Reduktionsziele für Quecksilber wurden hier nicht aufgenommen. Hier ist ein ebenso berechtigtes Anliegen der Kollegen aus dem Industrieausschuss berücksichtigt worden.

Wir sind dem Prinzip „keine Regulierung ohne Folgenabschätzung“ treu geblieben. Wir sollten diesem Prinzip auch in Zukunft treu bleiben. Dann machen wir wirklich bessere Gesetze und behaupten dies nicht nur.

Fünftens und letztens: Die Ziele für 2025. Die Mitgliedstaaten können einen nichtlinearen Pfad verfolgen, wenn dies für sie effizienter ist. Entscheidend ist nicht das Erreichen von Zwischenzielen, sondern entscheidend ist das Prinzip der Kosteneffizienz.

Fazit: Insgesamt haben wir ein gutes Verhandlungsergebnis erzielt. Wir erreichen schneller eine bessere Luft für Europa. Das ist gut für die Menschen, das ist gut für die Gesundheit der Menschen in Europa. Insofern können wir als Europäische Volkspartei diesem Kompromiss mit Überzeugung zustimmen.

  Seb Dance, on behalf of the S&D Group. – Mr President, I like to extend my thanks to the rapporteur and the shadow rapporteurs for their excellent cooperation on this very important file. It is important to recognise that, at the beginning of the mandate of this Parliament, the issue of air equality was not perhaps quite uppermost in people’s thoughts. It has taken a scandal or two to get us to this situation, most notably, of course, the ‘Dieselgate’ scandal involving VW.

This is an issue that affects so many of our citizens: 400 000 across the EU are dying prematurely, and in my city – the EU’s biggest city, London – 10 000 people are dying every single year from the effects of poor air. 90% of our citizens who live in cities are exposed to dangerously high levels of air pollution. We could be proud of this place and the coordinated action that has taken place at a European level. Throughout the process, it was the European institutions that led the way in terms of ambition. The high initial ambition shown by the Environment Committee is testament to the individual ambitions of the Members who supported the highest targets, and this place can be proud of consistently holding a higher line than that shown by the Member States. Ultimately we had to compromise, but it was the national governments who had consistently shown the least resolve.

At every stage this Parliament, representing 500 million citizens across the European Union, was backed not just by NGOs, scientists and public health campaigns, but also by cities from Berlin to Barcelona, London to Lisbon, Paris to Prague, to Dublin to Dubrovnik, Amsterdam to Aarhus. City mayors have shown us that they want this action to be taken at European level. We now have this deal on the table with Member States; it is not perfect, and it will not eliminate the problem, but it is significant progress and it does show what can be achieved by scaling up overriding competing regional and national interests and acting in the common good. Our task is now to hold governments to account on delivering these targets. We must challenge the old tired but re-emerging competition between industry and the idea that industry and clean air cannot go hand in hand. We must consistently put pressure to target resources into innovation and the development of new technology, and we must never surrender to the divisive rhetoric from those who want to see a race to the bottom between us on environmental standards.

It has perhaps become fashionable in my country to pretend we can insulate ourselves from difficult decisions, to pretend that we can deal with these issues on our own. We cannot. We breathe the same air. I have no idea what Brexit will end up doing to my city and my country, but I do know that the best environmental protections we have have come from this place. If we are to continue to work and to trade with our nearest neighbours in the world’s biggest market, we have to abide by its rules. I do not expect them to, but if my government decides to use environmental standards as a bargaining chip, I expect and urge all of us here to stand firm. Let us continue in this place to show the highest resolve.

  Jadwiga Wiśniewska, w imieniu grupy ECR. – Panie Przewodniczący! Panie Komisarzu! Pani Sprawozdawczyni! Czyste powietrze to cel, do którego wszyscy powinniśmy dążyć, ale zbyt ambitne cele spowodują między innymi zwiększenie niskiej emisji i też uderzą bardzo silnie w rolnictwo. Porozumienie zawarte pomiędzy instytucjami w sprawie redukcji niektórych substancji zanieczyszczających oceniam krytycznie z trzech powodów. Po pierwsze, Szanowni Państwo, z przyczyn metodologicznych. Całe negocjacje oparte były o wątpliwą metodologię, która przeliczała redukcję zanieczyszczeń na procentowo określoną poprawę zdrowia – tak jakby poprawa zdrowia zależała tylko i wyłącznie od tego jedynego źródła. Po drugie, oceniam je krytycznie również z przyczyn proceduralnych, ponieważ Parlament postawił sobie za punkt honoru osiągnięcie konkretnego poziomu ochrony zdrowia. Żeby zadowolić Parlament, prezydencja holenderska narzuciła trzem państwom – Polsce, Rumunii i Węgrom – zobowiązania, których tak naprawdę te państwa nie są w stanie spełnić. I trzeci powód – to przyzwoitość. Komisja Europejska jasno określiła, że koszty redukcji w Holandii są kilkakrotnie niższe niż na przykład w Polsce. Jak to zatem ma się do przyzwoitości? Jeżeli zatem prezydencja holenderska chce zadowolić Parlament, mogła to zrobić na swoim przykładzie. Byłoby taniej i przyzwoiciej.

  Catherine Bearder, on behalf of the ALDE Group. – Mr President, air pollution is serious. Doctors and scientists are giving us the evidence and warning European governments of the disastrous effects on us all. It is high time that clean air is seen as an essential human right, as is clean drinking water and enough food for all. Air pollution causes 400 000 premature deaths every year in Europe. Dirty air is particularly damaging to unborn babies. While I am pleased that EU governments have agreed to halve the number of early deaths in Europe from air pollution by 2030, it is clear that we must all work to achieve this – industry, farming, governments and everyone else.

These negotiations were tough, and it has been good to work cross-party. I thank all of us who were working on that. Thankfully, we had Julie Girling, who was that tough negotiator that we really needed, but many Member States were reluctant to agree to the targets and may drag their feet. Just look at my own government in the UK. They know that London is failing on air quality, yet they plough on with expanding Heathrow Airport. Air pollution around the airport is already dangerously above legal levels of nitrogen dioxide, and this will make it worse. For the Conservative Government, air pollution is a trade-off. Chasing economic growth is more important than actually protecting the public’s health, or perhaps they think that outside the EU we will not be affected by air at all. That is not acceptable, and as a Liberal Democrat I will continue to fight against the Heathrow expansion and for good quality care for all European citizens.

  Kateřina Konečná, za skupinu GUE/NGL. – Dovolte mi na úvod poděkovat především paní zpravodajce Julii Girlingové a ostatním stínovým zpravodajům. Myslím, že to nebyla vždy jednoduchá práce, a myslím, že to byla i poměrně časově náročná práce, a přesto si troufnu říci, že ji především paní zpravodajka jako naše vedoucí zvládla a zvládla ji dobře.

Nicméně když si zpětně vzpomenu, jak probíhala celá vyjednávání k této směrnici, je mi tak trochu smutno, neboť je považuji také za promarněnou šanci. Finální text je pouhým stínem původně schváleného ambiciózního znění. Závěr vyjednávání byl negativně ovlivněn dvěma věcmi. V prvé řadě až panickým strachem z nadcházejících předsednictví v Radě a v druhé, promiň Julie, brexitem, který v té době měl pouhých několik málo dní od svého šokujícího zrození. V této atmosféře jsme zbytečně zpanikařili a na finálním výsledku je to znát. Největší problém vidím v tom, že původní text ve znění před trialogy obsahoval právně závazný závazek snížení zdravotní zátěže způsobené lidem znečištěním ovzduší o 52 % ve srovnání s rokem 2005. Současně hlasovaný text však souhlasí s Radou navrženou hodnotou 49,6 %, přitom red line měla 50 %.

Za těmito abstraktními čísly se však skrývají konkrétní zmařené lidské životy navíc, čemuž šlo zabránit. A to ani nekomentuji další obrovské ústupky, které jsme Radě naservírovali na stříbrném podnosu. Proto je pro mě velmi těžké se s tímto dokumentem nějak ztotožnit. Ráda bych však svoji řeč ukončila alespoň trochu pozitivně. Každé zlepšení ovzduší je cestou vpřed a pomůže zdraví lidí, a to i za situace, kdy mohlo být větší. Ač tu hodnotu vidím jako velké zklamání, v konečném důsledku toto číslo může znamenat čistější ovzduší, než naši občané dýchají nyní, a to je jistě, byť malé, pozitivum.

  Bas Eickhout, on behalf of the Verts/ALE Group. – Mr President, first of all I would like to thank the rapporteur, Ms Girling, for her very good work on striking this deal. Indeed, as a previous colleague said, it was a very interesting and tough negotiation path, but I do think that in the end Ms Girling was very helpful in trying to strike a deal.

However, if you assess the deal we can only be disappointed. Just look at the demands that we had as a Parliament. We wanted higher ambition. We had to give in substantially. We did not want any flexibilities on top of that. The Council and the Member States were asking for more and more flexibilities. We do not have a 2025 target, so it is now only talking about 2030, which is very, very far down the road. Methane is out, so the agriculture sector is off the hook again for cleaning our air. All these things together can only lead to one conclusion and that is that this package is not good enough.

And I think I have to turn now to the Council – to the Dutch Presidency maybe in particular – who did good work in striking this deal. But if you turn to all the Member States, I really have a question. We are discussing air pollution. If there is one thing that is clearly a European competence and that is really cross-border, it is air pollution. If we do something about it, it will lead to jobs, cleaner technologies, cleaner air, better improvements for our citizens, lower costs for health. All these things we can achieve. What we saw at the Member State level was just a purely nationalistic approach; what can I do? I shall pay no mind to my neighbouring countries and only do what I can deliver. That approach really caused the deterioration of this deal, and it is a shame.

I ask the Member States to keep in mind that if you want to fight for Europe, you have to fight for European solidarity on these kind of issues. Otherwise, we are giving away this project, and that is the worst thing we could do.

  Piernicola Pedicini, a nome del gruppo EFDD. – Signor Presidente, onorevoli colleghi, io voglio ricordare che oggi il 92% della popolazione mondiale vive in luoghi dove i livelli della qualità dell'aria non rispettano i limiti fissati dall'Organizzazione mondiale della Sanità. Ogni anno in Europa muoiono 490 000 persone a causa dello smog o dell'inquinamento in generale nelle nostre città. Questo equivale a un ottavo delle morti totali sul nostro territorio.

Eppure, incredibilmente, nel nuovo testo sui limiti alle emissioni nazionali sono stati indeboliti gli obiettivi di riduzione, rinunciando così a salvare 10 000 persone ogni anno. Dovete anche spiegare perché avete escluso il metano dalla lista dei gas inquinanti, nonostante sia un gas serra 21 volte più dannoso per l'ambiente della CO2. Questo cambio di direzione dei grandi gruppi va contro il diritto fondamentale alla salute dei cittadini europei, mentre difende i soliti petrolieri, le lobby degli inceneritori, oltre che del settore agricolo.

Spesso dai grandi gruppi si sente dire in quest'aula che noi siamo euroscettici e populisti, ma sono proprio queste azioni che stanno sgretolando l'Unione europea, che oggi più che mai viene rifiutata dai cittadini europei. Sono proprio queste azioni che il popolo detesta.

  Mireille D'Ornano, au nom du groupe ENF. – Monsieur le Président, mes chers collègues, la révision de la directive 2001/81/CE répond à une priorité environnementale et de santé publique. Pour autant, la question environnementale ne saurait devenir une chape de plomb pour les États et les acteurs économiques. À cet égard, je regrette la proposition de la rapporteure consistant à renforcer le contrôle de la Commission sur les programmes nationaux et à supprimer le mécanisme permettant la déduction des émissions du secteur maritime international.

En outre, je suis résolument opposée à l'inclusion de l'ammoniac et du méthane dans le champ d’application d'une nouvelle directive. En particulier, je n'accepte pas que le méthane soit visé par la nouvelle directive, quand bien même il ne serait inclus qu’à partir de 2030. Cela pénaliserait le secteur agricole, alors même que d'autres textes européens traitent déjà de ce gaz de façon spécifique. Selon l'avis de la rapporteure, cette question devrait également être traitée au titre de la politique agricole commune.

L'ouverture de nouvelles voies de recours administratif aux citoyens semble répondre à un objectif louable d'information du public. C'est en réalité une brèche de plus dans la souveraineté des États, dont certains, comme la France, sont déjà munis d'un arsenal important de possibilités de recours administratif et judiciaire ouvert aux citoyens.

Pour toutes ces raisons, et en particulier parce que je crois que les programmes de réduction de la pollution atmosphérique doivent rester du ressort des États, je ne saurais soutenir le rapport de Mme Girling, que je remercie par ailleurs pour son travail de qualité.

  Zoltán Balczó (NI). – Elnök Úr! A légszennyezés a fő okozója ökoszisztémánk károsodásának, és amint az előadótól hallottuk, négyszázezer ember idő előtti haláláért felelős Európában. Határokon átívelő kérdésről van szó, így érthető az uniós szintű szabályozás.

A mostani módosítás 2020-ra és ’30-ra az egyes szennyezőanyagokra nemzeti kibocsátási határértéket állapít meg. Ez helyes, azonban egy követelményt nem tud teljes mértékben teljesíteni, hogy ezek az értékek reálisak legyenek, és egy ágazatot se sújtsanak erőteljesebben. Itt nem véletlenül hangzott el többször a mezőgazdaság helyzete, az állattenyésztés, az ammóniakibocsátásra vonatkozó szigorú határértékek. Figyelembe kellett volna venni, hogy ez az ágazat ’90 óta már elért 30%-os csökkentést. Egyébként Magyarország irányába támasztják a legnagyobb követelményt, 32%-kal kell az ammóniakibocsátást a mezőgazdaságnak 2030-ig csökkentenie.

Ezt annak fényében is kell vizsgálnunk, hogy vajon hogy állunk az egyik legveszélyesebb kibocsátóval, a gépkocsi által okozott szennyezéssel. Úgy tűnik, hogy az autóipar eléri, hogy nyolc éve ismert követelményt nem kell majd teljesítenie, kibújik alóla, és ebben természetesen partnere, együttműködik vele az Európai Bizottság. Ez elfogadhatatlan!

  Peter Liese (PPE). – Herr Präsident, liebe Kolleginnen und Kollegen! Ich möchte zunächst mal Julie Girling als Berichterstatterin und allen anderen danken, die geholfen haben, besonders dem Schattenberichterstatter der EVP, Jens Gieseke.

Ich glaube, wir haben ein gutes Ergebnis erzielt, und wir sollten mit großer Mehrheit dafür stimmen. Wir verbessern durch das Ergebnis die Luftqualität. Die Schadstoffe, um die es geht, verursachen unter anderem Lungenkrebs, Herzerkrankungen, und in den europäischen Großstädten – auch in Brüssel, wo wir einen großen Teil unseres Lebens verbringen – wird die Lebenserwartung dadurch, dass wir eine so hohe Luftverschmutzung haben, signifikant verringert. Deswegen müssen diese Schadstoffe herunter.

Das, was jetzt auf dem Tisch liegt, ist auch für die Industrie machbar. Wir haben als EVP nicht im Umweltausschuss den sehr strengen Werten zugestimmt, aber dann im Plenum dem Vorschlag der Kommission. Leider hat der Rat ihn ein bisschen aufgeweicht. Aber das ist jetzt auf jeden Fall machbar.

Ich möchte noch einen Satz zu Ammoniak sagen. Das ist ja ein Schadstoff, der nicht vor allen Dingen aus der Industrie kommt, sondern vor allen Dingen aus der Landwirtschaft, zum Beispiel beim Ausbringen von Gülle. Wenn wir es schaffen, die Gülle gezielter auszubringen – durch neue Technologie –, wenn man das besser macht als bisher, dann können wir die Ammoniakemissionen herunterbringen und damit Gesundheit und Umwelt schützen.

Aber es hat auch einen weiteren Vorteil: Es stinkt dann einfach weniger. Ich glaube, das ist gut für die Akzeptanz der Landwirtschaft. Wir müssen den Landwirten helfen, und auch da gab es zunächst überzogene Vorschläge. Aber wenn es weniger stinkt, dann ist das gut für die Akzeptanz der Landwirtschaft, und wenn die Schadstoffe runtergehen, ist das gut für die Umwelt und die menschliche Gesundheit. Realistisch muss es sein, das haben wir geschafft. Deswegen, glaube ich, haben wir ein gutes Ergebnis. Wir sollten heute Mittag mit großer Mehrheit zustimmen.

  Miriam Dalli (S&D). – Nixtieq nibda billi nirringrazzja wkoll lil Julie Girling, li naf li ma kellhiex biċċa xogħol faċli, imma anke lix-Shadow Rapporteur tan-naħa tagħna, tas-Soċjalisti u d-Demokratiċi, lil Seb Dance, li naf li ħadem ħafna proprju fuq din il-leġiżlazzjoni.

Imma tajjeb insostnu illi, wara d-Direttiva Ewropea li qegħdin nitkellmu dwarha llum, hemm regolament li jikkonċerna dritt bażiku ta' kull ċittadin Ewropew: id-dritt li tieħu nifs minn arja nadifa! Dritt, li sfortunatament ilna niħduh for granted għal żmien twil wisq issa. It-tniġġis tal-arja, kif diġà smajna, la jaf b'distanza u lanqas jaf bi fruntieri nazzjonali jew fruntieri Ewropej. Hawnhekk għandna issue b'konsegwenzi diretti ta' saħħa u konsegwenzi ambjentali għaċ-ċittadini kollha tal-Unjoni Ewropea. Għaldaqstant iva, hemm bżonn ta' azzjoni immedjata.

U filwaqt li huwa pożittiv li t-tniġġis tal-arja qed jingħata aktar prominenza fuq l-aġenda politika, anke minħabba l-implikazzjonijiet serji fuq is-saħħa pubblika, sfortunatament għad għandna ħafna Stati Membri li xorta mhumiex qegħdin jilħqu l-istandards miftiehma. Neħtieġu aktar ambizzjoni biex nindirizzaw l-isfidi preżenti imma, minkejja dan, il-Kunsill jidher li m'għandux l-ambizzjoni meħtieġa.

Ngħid li neħtieġu gvernijiet Ewropej li jaġixxu u jintroduċu limiti fuq l-emissjonijiet biex ir-riżultati jkunu immedjati u reali. Qed nitkellmu fuq is-saħħa taċ-ċittadini tagħna. Għalhekk li l-gvernijiet għandhom jaħdmu aktar. Konformità sħiħa hija mistennija mill-Istati Membri kollha. Inoltre, l-ibliet u anke l-lokalitajiet l-aktar esposti għal tniġġis tal-arja għandhom iżidu l-isforzi tagħhom biex jikkontrollaw b'mod effettiv dawn il-problemi u jibqgħu konformi mal-miri tal-emissjonijiet tal-Unjoni Ewropea.

Li niftiehmu dwar l-objettivi sal-2030 huwa l-ewwel pass. Imma hemm bżonn inkomplu naħdmu biex nilħqu l-għanijiet fit-tul. U dan huwa importanti issa aktar minn qatt qabel. L-industrija u s-setturi ekonomiċi kollha għandhom isegwu triq aktar sostenibbli. Wara kollox, huma biss l-ambizzjoni fit-tul u miri ta' tnaqqis fl-emissjonijiet għal tul ta' żmien li jistgħu jassiguraw li d-dritt tagħna għal arja nadifa jkun protett u salvagwardjat sew għalina u anke għall-ġenerazzjonijiet tal-futur.

  Mark Demesmaeker (ECR). – Slechte luchtkwaliteit zorgt ervoor dat in de Europese Unie naar schatting 400 000 mensen per jaar vroegtijdig sterven. Dat is onaanvaardbaar. De nieuwe normen waarover we vandaag stemmen moet tot een halvering van dit aantal leiden en het is wel degelijk onze verantwoordelijkheid om de EU-burgers te beschermen tegen gezondheidsrisico's. Zij verwachten dat van ons. Volgens de Eurobarometer is er een grote meerderheid van de Europeanen, 79 procent, die wil dat de Europese Unie daarvoor actie onderneemt. Gezamenlijke Europese afspraken zijn nodig om het dodelijke probleem van luchtvervuiling structureel aan te pakken. Luchtvervuiling kent inderdaad geen grenzen. En dat geldt in de eerste plaats voor dichtbevolkte en geïndustrialiseerde regio's zoals mijn eigen land, zoals Vlaanderen met Nederlandse, Duitse en Franse industriekernen vlakbij. Ongeveer 45 procent van de luchtvervuiling in mijn land komt van onze buurlanden. Het is dus samen verantwoordelijkheid nemen of samen stikken. En meneer Cañete, commissaris, natuurlijk, u heeft gelijk, altijd kan alles beter en het ambitieniveau had ook voor ons wat hoger gemogen, maar collega Girling heeft volgens mij het best mogelijke akkoord bereikt en ik zal het ook voluit steunen. Het is essentieel dat de lidstaten nu effectief werk maken van deze aangescherpte normen. Er is geen tijd te verliezen, aangezien elke verbetering van de luchtkwaliteit meteen een positieve impact heeft op de volksgezondheid. Opnieuw, dat is precies wat de mensen van ons verwachten.

  Gerben-Jan Gerbrandy (ALDE). – Voorzitter, wij kunnen als mensen heel veel doen om onze eigen gezondheid te verbeteren. Wij kunnen meer bewegen, we kunnen gezond eten, we kunnen besluiten om niet te roken. Eén ding kunnen wij als individu niet en dat is bepalen welke lucht wij inademen. Wij ademen de lucht in die om ons heen is, hier, wij in deze plenaire zaal, en als we in Brussel zijn op de Wetstraat of de rue Belliard. En daarom is de verantwoordelijkheid van overheden ook zo groot. De overheid is de enige die kan bepalen hoe schoon die lucht is. Volksgezondheid is één ding. Economische schade is een tweede. En ik vind het onbegrijpelijk dat de lidstaten zelf onder het kosteneffectieve scenario van de Europese Commissie zijn gaan zitten. Voorzitter, vandaag zal het Europees Milieu Agentschap het jaarlijkse luchtkwaliteitsrapport presenteren en daaruit blijkt weer dat één sector veel en veel te weinig doet om luchtkwaliteit te verbeteren en dat is de landbouwsector. En laat dat nou net de sector zijn die ook vandaag weer uit de wind gehouden wordt. Ammonia-doelen snel omlaag en methaan zelfs helemaal geschrapt. Is vuile lucht, vuile emissies, is die minder schadelijk als die van de landbouw komt? Misschien kan iemand mij hier dat uitleggen waarom die altijd zo speciaal behandeld moet worden. Voorzitter, de lidstaten hebben echt gefaald. Burgers hebben recht op schone lucht en dat wordt hen nu echt onthouden en dat is de reden waarom ik helaas tegen dit akkoord zal moeten stemmen.

  Eleonora Forenza (GUE/NGL). – Signor Presidente, onorevoli colleghi, io credo che il diritto alla qualità dell'aria sia un diritto fondamentale, come il diritto alla salute. E allora vorrei parlarvi di un caso molto particolare che proviene dalla mia terra, dalla Puglia, in cui si registrano novanta morti all'anno per le sole emissioni dello stabilimento Ilva di Taranto. Ecco, io credo che questo sia uno dei casi che dimostra come l'argomento di cui stiamo parlando oggi sia fondamentale per la salute dei cittadini e delle cittadine ed è la ragione per cui noi non possiamo accettare alcun compromesso al ribasso sul nodo della qualità dell'aria.

Avremmo voluto degli obiettivi intermedi vincolanti per il 2025; purtroppo, credo che il Consiglio da questo punto di vista stia imponendo, appunto, una mediazione al ribasso. Allora, il punto è che occorre davvero che questo Parlamento lanci un messaggio molto, molto chiaro sul tema della qualità dell'aria. Credo che anche su queste questioni si giochi la credibilità di quest'Aula.

  Martin Häusling (Verts/ALE). – Herr Präsident! Wir sind als Grüne nicht ganz zufrieden mit dem Kompromiss, das wissen Sie. Vor allem dass der Schutz der Gesundheit von vielen nicht als das höchste Gut akzeptiert wird, das ärgert uns. Gerade der Rat hat hier einige Veränderungen nach unten hin bewirkt, die wir nicht akzeptieren können. Er ist schon mehrmals gesagt worden: Der Agrarbereich ist im Grunde genommen von den Reduktionszielen fast völlig ausgenommen worden.

Ich kann nicht sagen, dass der ganze Agrarbereich jetzt dahinter steht, wie er heute immer gesagt hat. Im Agrarausschuss gab es durchaus auch andere Meinungen. Wir müssen auf eine andere Form von Landwirtschaft setzen. Herr Huitema, da ist Bio schon besser als Massenproduktion, und dann könnten wir auch die Ziele der Kommission bei dem Punkt erreichen. Was schlecht ist, ist, dass wieder Ausnahmetatbestände und eine gewisse Flexibilität geschaffen wurden, das wird die Umsetzung erschweren.

Es kommt jetzt vor allem auf die Umsetzung an und dann appelliere ich doch mal an die Automobilindustrie, die als größter Teil der Luftverschmutzung seit Jahren dazu beiträgt, dass wir die Reduktionsziele, die wir jetzt schon haben, nicht erreichen. Ich finde es einen Skandal, dass wir nicht härter gegen einen Betrug der Automobilindustrie durchgreifen und das quasi als Kavaliersdelikt bewerten.

Wir müssen verhindern, dass zum Beispiel Diesel-Stinker in Innenstädte kommen und die Luftqualität dort gefährden und damit auch die Gesundheit der Menschen.

  John Stuart Agnew (EFDD). – Mr President, Mr Gerbrandy asked why agriculture gets a pass. Agriculture involves natural processes – urination and defecation. Mr Gerbrandy is guilty of the same processes. I challenge him to reduce them. When I was a boy in London we had a big problem called smog. We got rid of it without the help of the EU and without the help of the Green Party. I look at the problem of ammonia on farms and I am interested to see that small farms are going to get a pass, while larger farms are not. By a strange coincidence the larger farms are in the UK. I also wonder about the inspections and the enforcement of all of this. We will do it in the UK to the letter. I wonder if the same can be true of elsewhere in Europe.

I am also concerned about NMVO compounds. Are we going to export an industry here? Are we simply going to import materials that are being produced with these compounds elsewhere?

Finally, nitrous oxide is produced by leguminous plants, yet the European Commission wants farmers to produce more leguminous plants.

  Λάμπρος Φουντούλης ( NI). – Κύριε Πρόεδρε, η Ευρώπη έχει κάνει σημαντικότατα βήματα όσον αφορά τη μείωση της εκπομπής των ατμοσφαιρικών ρύπων και, γενικότερα, την προστασία του περιβάλλοντος. Προς αυτή την κατεύθυνση κινείται και η συγκεκριμένη έκθεση, παρά τις επιμέρους διαφωνίες που μπορεί να έχουμε.

Δυστυχώς, όμως, η μόλυνση του περιβάλλοντος είναι ένα παγκόσμιο πρόβλημα, το οποίο δεν μπορεί να επιλυθεί από την Ευρωπαϊκή Ένωση μόνο, ενώ οι εκπομπές ρύπων και η προσπάθεια μείωσής τους έχουν επιπλοκές που επεκτείνονται σε θέματα πέρα από την οικολογική προσέγγιση και έχουν να κάνουν με την οικονομία, τον ανταγωνισμό των εταιρειών και το πλαίσιο μέσα στο οποίο λειτουργούν οι εταιρείες.

Παραδείγματος χάριν, με τις συμφωνίες ελεύθερου εμπορίου οι εταιρείες που παραμένουν εντός της Ένωσης, όπου και ισχύουν οι πολλοί και σωστοί περιορισμοί σχετικά με την εκπομπή ρύπων, θα βρεθούν να αντιμετωπίζουν εταιρείες με έδρα την Κίνα ή τη νοτιοανατολική Ασία ή ακόμα και τις ΗΠΑ, όπου οι κανονισμοί είναι σαφώς πιο χαλαροί και, κατά συνέπεια, το κόστος παραγωγής μειώνεται. Το αποτέλεσμα είναι ουσιαστικά ότι οι εταιρείες εξαναγκάζονται να μεταναστεύσουν προκαλώντας στην Ένωση κοινωνικά και οικονομικά προβλήματα, αλλά και συνολικά μεγαλύτερη μόλυνση του περιβάλλοντος.

Καταλήγουμε, λοιπόν, στο συμπέρασμα πως οι περιορισμοί στην εκπομπή ρύπων πρέπει να συνοδεύονται και από μια πολιτική οικονομικού προστατευτισμού, καθιστώντας ακριβότερες τις εισαγωγές από χώρες που δεν πληρούν τις ίδιες ακριβώς νομικές προϋποθέσεις σχετικά με την εκπομπή ρύπων. Δυστυχώς, οι συμφωνίες ελεύθερων συναλλαγών κινούνται στην ακριβώς αντίθετη κατεύθυνση.

Τέλος, πρέπει η Ένωση να επανεξετάσει τις σχέσεις που διατηρεί με τρίτες χώρες και να καταστήσει την προστασία του περιβάλλοντος σημαντικό παράγοντα και προαπαιτούμενο για τη συνέχιση των σχέσεων αυτών.

  Françoise Grossetête (PPE). – Monsieur le Président, Monsieur le Commissaire, n'ayons pas peur des mots, la pollution atmosphérique est un tueur de masse silencieux dont on parle très peu mais qui fait pourtant un véritable massacre. J'ai longtemps présidé un réseau de surveillance de la qualité de l'air et je connais bien le sujet.

Rien qu'en France, cette pollution serait responsable de 48 000 décès prématurés par an, soit jusqu'à deux ans d'espérance de vie en moins. Dans certaines zones urbaines, respirer l'air ambiant est aussi dangereux que de fumer dix cigarettes par jour. Nous sommes bien placés pour le savoir, Bruxelles étant l'une des métropoles les plus polluées d'Europe. Il devient donc urgent pour l'Union européenne de protéger ses citoyens contre ce fléau de santé publique.

Je félicite Mme Girling pour avoir obtenu cet accord malgré les réticences des États membres. L'objectif ambitieux de réduction, d'ici à 2030, de près de 50 % de la mortalité due à la pollution atmosphérique doit nous servir de guide. Cependant, le mieux est souvent l'ennemi du bien et toute la bonne volonté du monde n'aurait pas suffi pour mettre en œuvre ce texte si nous étions restés campés sur des objectifs inatteignables. C'est pourquoi je suis ravie que cet accord comprenne des plafonds nationaux d'émissions plus réalistes, gradués et qui laissent aux États membres une certaine flexibilité dans la manière d'atteindre ces objectifs. Le principe de subsidiarité doit donc s'appliquer.

Enfin, je suis satisfaite que les émissions de méthane ne rentrent finalement pas dans le champ d'application de cette directive parce que ce cadre juridique n'aurait pas été le bon concernant le méthane. Cela n'aurait fait que créer des complications additionnelles pour nos agriculteurs qui n'ont vraiment pas besoin de cela en ce moment.

  Christel Schaldemose (S&D). – Hr. formand! Vi kan hverken se eller smage dem, men de er i luften. De er farlige, og det er forurenende stoffer. De fører til mere end 400 000 for tidlige dødsfald om året og hundredtusindvis af alvorlige sygdomme for vores borgere. Og så skader disse stoffer også vores miljø. Men nu gør vi altså noget ved nogen af dem. Vi tager fat i nogle af de allerfarligste stoffer med denne luftpakke. Og vi stiller krav til medlemslandene om, at de skal reducere mængden af forurening i luften. Det er vigtigt for folkesundheden, og det er vigtigt for miljøet. Målet er, at vi i 2030 skal have reduceret de sundhedsskadelige virkninger med 50 %. Med andre ord skal det ikke være 400 000, der dør, men maksimalt 200 000, der dør for tidligt.

Er det ambitiøst nok? Nej! Jeg havde da vældig gerne set, at det var endnu mere ambitiøst. Vi skal havde gjort rigtig meget ved luftforureningen. Men jeg synes også, at det er vigtigt, at vi siger "ja" til denne luftpakke, for den er et vigtigt skridt i den rigtige retning. Det er alvorligt med luftforureningen, og vi bliver nødt til at stille nogle krav til, at medlemslandene begynder at agere.

Så jeg siger med glæde "ja" til luftpakken, men jeg håber også, at Kommissionen vil tage endnu flere initiativer på andre områder, så vi for alvor kan komme al luftforurening til livs.

  Beata Gosiewska (ECR). – Panie Przewodniczący! Czyste powietrze to właściwy cel, wszyscy się z tym zgadzamy. Powinniśmy dążyć do ograniczenia emisji trujących gazów do atmosfery, jednak wysokość norm oraz długość okresu dostosowania do dyrektywy nie może hamować rozwoju rolnictwa i gospodarek krajowych państw członkowskich Unii Europejskiej.

Wszyscy wiemy, że opłacalność w rolnictwie od wielu lat jest bardzo niska, a wiele gałęzi jest wręcz deficytowych. Normy nie mogą zagrażać opłacalności produkcji i zmuszać do jej znacznego ograniczenia. W moim odczuciu ważne jest ustalenie właściwych norm. Wiemy, że każdy z krajów Unii Europejskiej jest na różnym etapie rozwoju i boryka się z różnymi problemami w tym zakresie. Dlatego cel jest właściwy, natomiast samo wykonanie – niekoniecznie trafne.

  Frédérique Ries (ALDE). – Monsieur le Président, la pollution de l'air, ce sont des milliers de tonnes de soufre, de méthane, d'azote et de particules fines qui sont rejetés dans l'atmosphère et qui tuent 8 millions de personnes par an (400 000 en Europe seulement). C'est dire l'ampleur du défi qui est le nôtre.

Le verre n'est pas plein, évidemment, mais la directive que nous votons enfin ce midi revoit à la hausse nos ambitions de 2001, fixe de nouveaux plafonds et introduit un nouveau polluant. Un seul, malheureusement. Le Conseil a complètement exclu le méthane, là où le Parlement s'était montré "sensible" aux revendications de nos agriculteurs concernant les émanations des ruminants, qui représentent quand même un quart des émissions de méthane au total.

Je souhaiterais poser deux questions à la Commission à cet égard. Confirmez-vous, Monsieur le Commissaire, que vous prendrez rapidement des mesures pour réduire cette pollution au méthane dans d'autres outils, méthane qui est, par ailleurs, un gaz à effet de serre 23 fois plus réchauffant que le CO2? Et quid des contrôles et des sanctions aussi contre les États membres qui ne respectaient pas et qui ne respecteraient pas les nouveaux plafonds?

  Julia Reid (EFDD). – Mr President, we in UKIP believe in the importance of improving air quality. Elevated levels of – and long-term exposure to – air pollution can lead to severe conditions affecting human health. The respiratory and inflammatory systems are very often affected, and serious illnesses such as asthma, chronic obstructive pulmonary disease (COPD) and cancer are related. Air pollution also causes harm to flora and fauna.

However, UKIP is against further EU legislation, and in this instance we are concerned about the increased administrative burden for industry and governments. Member States should be free to adopt specific measures at national level. With Brexit, we will finally be free to reject EU environmental and climate policies that have been detrimental to our economies. We will be able to autonomously determine our own policy whilst mobilising our own resources in this area. Free from the EU Commission, the UK will provide a reliable and consistent regulatory environment in order to facilitate investment in all affordable energy technologies at the same time as putting the health and interests of our citizens first.

  Giovanni La Via (PPE). – Signor Presidente, signor Commissario, onorevoli colleghi, vorrei iniziare il mio intervento ringraziando l'onorevole Girling per l'importante lavoro fatto e per il risultato raggiunto.

Abbiamo ascoltato in quest'aula opinioni diverse. Una cosa però è certa: 400 000 cittadini muoiono ogni anno per effetto dell'inquinamento dell'aria. E qualcosa andava fatto con una politica, un intervento decisamente comunitario. Lo abbiamo fatto e l'accordo probabilmente non è il miglior accordo. Abbiamo ascoltato da parte di alcuni che avrebbero voluto ben altri target, ben altri inquinanti inseriti nell'accordo finale. Però un accordo è meglio di un non accordo.

E quando con la collega Girling, nell'ambito del negoziato, ci siamo trovati di fronte alla scelta di dover accettare un accordo al ribasso rispetto alle posizioni del Parlamento, ma un accordo che andava nella direzione giusta, abbiamo scelto l'accordo; abbiamo scelto di avviare un processo, un processo che ridurrà sensibilmente le morti in Europa per la qualità dell'aria, ci porterà ad avere una qualità migliore per i cittadini che vivono in Europa ed è sicuramente un passo nella direzione giusta.

Per questo annunzio che voterò a favore e chiederò a tutti gli altri colleghi di farlo. Non è giusto criticare se poi non ci si muove nella direzione giusta. La critica da sola non produce effetti positivi per i cittadini europei.

  Karin Kadenbach (S&D). – Sehr geehrter Herr Kommissar, Herr Präsident! In einem kleinen Mitgliedstaat wie Österreich leiden derzeit 42 000 Kinder im Alter zwischen zwei und sechs Jahren an Asthma.

Wie kann man ihnen und ihren Eltern erklären, dass es mit ca. 2,2 Mrd. EUR Einsatz pro Jahr gelingen könnte, ihr Leiden zu erleichtern? Wie kann man ihnen erklären, dass durch diese Investition auf der anderen Seite ca. 40 Mrd. EUR in Europa frei würden, die wir heute im Gesundheitswesen, in der Umwelt, brauchen, um diesen Schäden, die durch die Luftverschmutzung entstehen, entgegenzuwirken? Wie kann man diesen Menschen erklären, dass sie nicht alleine sind, sondern dass 400 000 Europäerinnen und Europäer pro Jahr vorzeitig sterben, weil wir nicht bereit waren, in der Vergangenheit entsprechende Vorsorge zu treffen und diese Vorsorge auch gründlich zu implementieren und zu überwachen?

Ich glaube, das, was wir heute zu beschließen haben, ist ein wichtiger Schritt, auch wenn er nicht ausreichend ist, um wirklich in allen Bereichen nachhaltig zu wirken. Ich denke hier zum Beispiel, dass wir Methan noch nicht erfassen. Aber ich glaube, ich kann heute getrost nach Hause fahren, diesen Eltern, diesen Kindern sagen: Es ist zwar erst ein erster Schritt, aber es ist ein wesentlicher Schritt. Wir können dazu beitragen, nicht nur hier für Gesundheit, für bessere Umwelt zu sorgen. Wir können auch dazu beitragen, dass Arbeitsplätze geschaffen werden und dass die Wettbewerbsfähigkeit der Europäischen Union gestärkt wird.

Ich glaube, das müssen wir hinaustragen. Vor allem tut es mir leid, dass es eine Reihe von Mitgliedstaaten gegeben hat, die sich so lange geziert haben und wo ich heute noch den Verdacht habe, dass sie die Implementierung und Kontrolle nicht mit voller Kraft vorantreiben werden. Ich möge mich in dieser Frage täuschen.

  Pilar Ayuso (PPE). – Señor Presidente, señor Comisario, Señorías, en el marco del Convenio de Ginebra tenemos el Protocolo de Gotemburgo, que prevé objetivos específicos para la reducción de las emisiones con efectos contaminantes transfronterizos.

La Directiva que aprobamos hoy actualiza la legislación europea, la modificación que se hizo de este Protocolo en 2012, y marca objetivos nacionales específicos para la reducción de cinco contaminantes. Estos objetivos tienen que fijarse por Estado miembro, porque las condiciones de cada Estado son diferentes. También prevé el control y seguimiento de otros contaminantes y su revisión en 2025, para realizar los ajustes necesarios.

El acuerdo alcanzado por el Consejo es muy positivo y equilibrado para la industria, el transporte y la agricultura. Los objetivos acordados para la reducción de emisiones de amoníaco son realistas y las medidas son muy positivas, y la combinación de ambos va a permitir reducir las emisiones en la agricultura, que en ocasiones pueden tener un fuerte impacto en las zonas urbanas.

Es importante, además, que más adelante, cuando haya datos comparables, se aprueben objetivos de reducción para el mercurio y el monóxido de carbono. Yo quiero felicitar muy especialmente a la ponente, señora Girling, por el resultado obtenido y el esfuerzo que ha hecho en las negociaciones.

Esta nueva Directiva no será la ideal para muchos, pero es un excelente instrumento para reducir la contaminación y sus impactos, especialmente en el ámbito de la salud de los ciudadanos.

  Damiano Zoffoli (S&D). – Signor Presidente, onorevoli colleghi, a questa proposta va tutto il mio sostegno: l'obiettivo è di ripulire l'aria che respiriamo. Le 400 000 morti premature ogni anno, già più volte ricordate, sono un costo inaccettabile. I 300 miliardi di euro di spese sanitarie per le sole malattie respiratorie croniche sono un costo insostenibile. L'inquinamento atmosferico non si blocca alle frontiere dei singoli Stati con i muri, che non vanno mai bene.

Con questa direttiva si riduce significativamente l'inquinamento in tutta l'Unione europea, con obiettivi realistici e raggiungibili entro il 2030. Avremmo voluto un testo ancora più ambizioso ma considero questo un importante passo in avanti di una strategia più ampia che deve coinvolgere tutti i settori produttivi: industria 4.0, agricoltura verde e una mobilità più sostenibile.

Una politica ambientale intelligente non riduce i posti di lavoro ma ne crea di nuovi e più qualificati. Non si tratta quindi di un punto di arrivo ma di un decisivo contributo a un modello di sviluppo più sostenibile.

  Fredrick Federley (ALDE). – Herr talman! Tack, kollega Julie Girling, för din insats i förhandlingarna. Vi är många som hade velat gå längre, men nu så visar sig EU åtminstone från sin bästa sida och på sin styrka. Vi kan bemöta många av de problem som vi ser – att människor blir lidande av förkortad livstid, orsakade dödsfall, astma, allergi och annat som leder inte enbart till ett stort personligt lidande hos många europeiska medborgare utan även till väldigt stora kostnader i våra samhällen, både när det gäller den fysiska infrastrukturen och människors rena hälsa. Jag tror att de som kritiserar Europeiska unionen för att inte leverera till medborgarna bör ta sig en noga titt på grunden till detta och vad det kan komma att göra.

Från mitt parti, Centerpartiet, brukar vi säga att vi vill se ett EU som är vasst på områden där EU bör ha kompetens. Detta är ett område där EU bör ha mer kompetens och mer kraft att kunna lyfta kvaliteten i miljön och också kvaliteten för våra medborgare. Här har EU visat framfötterna, och det vill vi se mer av framöver.

  Annie Schreijer-Pierik (PPE). – Voorzitter, schone lucht is belangrijk voor de gezondheid van heel veel mensen in Europa. We spreken hier vandaag over het voorstel van de nationale emissieplafonds. Belangrijk voor ons is dat methaan niet langer deel uitmaakt van dit voorstel. Want dan zouden de koeien minder vaak in de wei rondlopen in Europa en ik denk daarbij onder andere aan Oostenrijk en aan Nederland. Koeien horen in de wei. Dat past bij het landschap en dierenwelzijn is daar ook bij gebaat. Voorzitter, nu over ammoniak. In Europa is de uitstoot van ammoniak met 30 procent verminderd sinds 1990. In Nederland is de uitstoot van ammoniak verminderd met 70 procent. De beperking kostte enorme inspanningen van onze boerengezinsbedrijven, die zwaar hebben geleden onder deze extra zware milieumaatregelen en het is daarom ook goed dat zowel het Parlement als de Raad een herzieningsclausule hebben aangenomen op dit compromis. We moeten ook gaan werken aan mestverwerking. Dat levert schone lucht, schoner water en een beter bodemleven op en laten we met elkaar zorgen dat het geld van het EFSI daarvoor gebruikt gaat worden. Tot slot, de gemiddelde luchtkwaliteit in de Europese Unie behoort tot de schoonste van de wereld. Dit resultaat is bereikt dankzij de inspanningen van heel veel mensen in de lidstaten, bedrijven en ondernemers. En daar moeten we in de toekomst mee verder gaan. Laten we ze een kans geven. Laten we niet alleen kijken naar de heilige koe, de auto, maar ook de gewone koe een kans geven. Onze ambities voor schonere lucht mogen best inspanningen kosten, maar het gaat wel om haalbaarheid, betaalbaarheid en uitvoerbaarheid.

(De spreker gaat in op een "blauwe kaart"-vraag (artikel 162, lid 8, van het Reglement))

  Tibor Szanyi (S&D), Kékkártyás kérdés. – Elnök Úr! Én mindenféleképpen néppárti képviselőnek a véleményét szeretném hallani, ugyanis úgy látom, bár jómagam is nagyon egyetértek itt az eddig elhangzottakkal, azért nagyon-nagyon-nagyon elégedett nem lennék. Én kérdezem tőlük, hogy, értem, eddig lehetett most eljutni, na de innentől kezdve nem kéne még ambiciózusabb célok iránt dolgozni már holnaptól kezdve? Például, hogy 2050-ig betiltsuk a fosszilis energiákat?

  Annie Schreijer-Pierik (PPE), "blauwe kaart"-antwoord. – Dat ben ik helemaal met u eens en daar zijn we volop met elkaar mee aan de slag gegaan. Maar je moet daar dan wel ook iedereen de kans voor geven. Ik heb u net gezegd, als we door willen gaan zoals mijn twee collega's uit Nederland net hebben genoemd, hebben we in Nederland geen enkel boerenbedrijf meer over. Die hebben heel veel inspanningen gedaan. We hebben ook andere mogelijkheden. Dat moeten we ook aanpakken. Als ik kijk, ik houd het nu bij landbouw en bij mestverwerking, dan moet je daar volop op gaan inzetten. Maar we hebben ook gesproken over de autobranche. Die moet ook aan de doelstellingen gaan werken. Met elkaar, iedere sector aan de slag en het bedrijfsleven wil ons volop ondersteunen.

  Carlos Zorrinho (S&D). – Senhor Presidente, a má qualidade do ar é responsável por mais de 400 000 mortes prematuras todos os anos na Europa. Cerca de 90% dos europeus que vivem em cidades estão expostos a níveis de poluição atmosférica considerados prejudiciais para a saúde humana. Muitos grupos sociodemográficos vulneráveis são também particularmente afetados.

E, portanto, é preciso agir! Os Estados-Membros terão diversos caminhos para cumprirem as novas metas de redução de dióxido de enxofre, óxidos de azoto e partículas. A dinamização da mobilidade elétrica é uma opção que pode dar um contributo muito relevante, sobretudo nos centros urbanos.

Como membro da comissão de inquérito às emissões do sector automóvel neste Parlamento, posso afirmá-lo com conhecimento acrescido de causa e, Senhor Comissário, nós apreciamos este relatório na sequência da Cimeira de Marraquexe e dos riscos colocados ao cumprimento do acordo Paris pela eleição do novo presidente norte—americano.

O apelo global feito em Marraquexe para que seja possível manter a trajetória de combate ao aquecimento global e ao aumento de emissões é uma boa notícia, mas o fundamental é a ação e esta diretiva, agora alterada, dá um importante contributo para a liderança da União Europeia nesta agenda.

  Dubravka Šuica (PPE). – Gospodine predsjedniče, hvala vam lijepo gospodine povjereniče. Svi smo jutros čuli ovdje da je osnovno odnosno temeljno prava građana pravo na zrak, pravo na vodu, pravo na zdravlje. I nitko to ne dovodi u pitanje. Dakle, udisanje svježeg zraka je ono što se smatra zajamčenim. Ali, istovremeno imamo podatak o 400 tisuća Europljana koji umiru zbog posljedica kakvoće zraka. Čuli smo podatak da se u urbanim sredinama događa situacija da je čak udisanje zraka jednako deset popušenih cigareta. U svakom slučaju to je zastrašujući podatak.

Ja želim ovdje istaknuti jedan primjer grada u Hrvatskoj koji se zove Slavonski Brod, koji se nalazi na granici s drugom državom, Bosnom i Hercegovinom. Maloprije smo rekli da onečišćenje ne poznaje granice. Mi svake godine u Progress Report-u za Bosnu i Hercegovinu naglašavamo primjer rafinerije nafte u Bosni i Hercegovini, u Bosanskom Brodu, koji uzrokuje onečišćenje. Imamo primjer da je ta država treća na svijetu po broju umrlih zbog kakvoće zraka. Dakle, 222 građana umre na 100 tisuća stanovnika. Dakle, nema granica, mi u Hrvatskoj patimo od onečišćenja u Bosni i Hercegovini. Stoga je vrijeme za ovo istaknuti i ovdje u Europskom parlamentu.

Ovaj instrument koji smo danas ovdje donijeli je dobar, shvaćam da nisu svi ciljevi postignuti, ali je ambiciozan. Ovaj Parlament uvijek ima veće ciljeve nego što je to moguće postići, ali u svakom slučaju dobar je put za rješenje problema do 2030. godine.

Procedura "catch-the-eye"

  Maria Grapini (S&D). – Domnule președinte, domnule comisar, grija față de mediu trebuie să fie permanentă, deoarece poate contribui la reducerea costurilor legate de sănătate și salvează vieți. Sunt o susținătoare a îmbunătățirii calității mediului. Totuși, cred că orice măsură pe care o luăm în acest sens trebuie să țină cont de realitatea de pe teren, de corelarea țintelor propuse pentru emisii și PIB-ul țării respective, de posibilitățile de investiție și de retehnologizare, de ritmul cercetării în domeniu.

De aceea, nu sunt de acord cu ce au spus colegii, că este prea multă flexibilitate în acest raport. Eu reclam că nu este suficientă flexibilitate, și am să și motivez de ce: de exemplu, pentru dioxidul de sulf, la țara mea s-a pus o țintă de 77 % procent de reducere, iar la Olanda 28 %. Știu că Olanda „iubește” România foarte mult, a mai avut probleme și cu intrarea în zona Schengen. S-a spus aici că 400 000 de oameni mor anual, dar câți oameni mor de sărăcie? Câți oameni mor pentru că nu pot să învețe, să urmeze o educație, sau din cauza condițiilor de viață?

Deci trebuie să ne gândim economic, să nu spulberăm locuri de muncă. Și aș vota acest raport dacă domnul comisar promite că îl convinge pe domnul Juncker ca acel fond strategic de investiții să fie dat și pe criteriu geografic, ca să putem să scoatem din sărăcie zonele care acum au condiții de viață precare.

  Νότης Μαριάς ( ECR). – Κύριε Πρόεδρε, οι δράσεις της Ευρωπαϊκής Ένωσης για τη μείωση της ατμοσφαιρικής ρύπανσης είναι σημαντικές. Όμως, κύριε Cañete, θα σας αναφέρω ξανά το πρόβλημα που υπάρχει στην Ελλάδα, δηλαδή, το πρόβλημα της αιθαλομίχλης που έχει αναπτυχθεί τα τελευταία χρόνια. Και το πρόβλημα αυτό έχει προκύψει διότι ο φτωχοποιημένος από τα μνημόνια ελληνικός λαός, προκειμένου να ζεσταθεί, χρησιμοποιεί ακατάλληλες ύλες για θέρμανση. Και γιατί το κάνει αυτό; Διότι το μνημόνιο έχει αυξήσει τον συντελεστή ειδικού φόρου κατανάλωσης για το πετρέλαιο θέρμανσης, όπως και τον ΦΠΑ για το πετρέλαιο θέρμανσης, το ηλεκτρικό ρεύμα και το φυσικό αέριο.

Το αποτέλεσμα είναι η αύξηση των αιωρούμενων σωματιδίων και η επιδείνωση της δημόσιας υγείας. Όπως δέχτηκε ο κύριος Moscovici, απαντώντας σε ερώτησή μου, 11.000 πρόωροι θάνατοι ετησίως οφείλονται σε αυτή την αιτία.

Ζήτησα λοιπόν να μειωθεί ο ειδικός φόρος κατανάλωσης για το πετρέλαιο θέρμανσης. Η απάντηση του κυρίου Moscovici ήταν: «δεν μπορεί να γίνει αυτό, διότι η Ελλάδα πρέπει να εκπληρώσει τους στόχους της από το μνημόνιο». Τελικά, πρέπει να υπάρξει προστασία της δημόσιας υγείας των Ελλήνων πολιτών ή θα πρέπει να συγκεντρώνονται τεράστια ποσά από τους φόρους, προκειμένου να πληρωθούν τα πρωτογενή πλεονάσματα και οι δανειστές; Απαντήστε μας σε αυτό, κύριε Cañete.

  Ivan Jakovčić (ALDE). – Gospodine predsjedniče, godinama smo, rekao bih desetljećima, vodili bitku u Istri u pogledu onečišćenja zraka koje je termoelektrana Plomin činila na području Labinštine i naravno puno šire. Čisti zrak je danas ljudsko pravo. Ta bitka koja je dobivena nije bila jednostavna. Vjerujem da smo dobili i bitku protiv onoga što se htjelo učiniti, a to je sljedeća, još jedna termoelektrana, na ugljen naravno. I tu je glavni problem. Međutim, danas imamo problem u drugom dijelu Hrvatske. Na istoku Hrvatske, Slavonski Brod je jedan od onih gradova koji trpe ogromno onečišćenje zraka i to prekogranično iz Bosne i Hercegovine.

Zato pozivam ovu Komisiju da dobro razmisli kako uključiti i prekogranična onečišćenja zraka iz zemalja koje nisu članice Europske unije, ali su kandidatkinje i žele ući u Europsku uniju. I s njima trebamo ozbiljno povesti razgovor o prekograničnom onečišćenju zraka.

  Seán Kelly (PPE). – Mr President, this is an extremely important topic, because people dying from pollution – and particularly air pollution – is something that is seen across the world. Last week, I had the privilege of being in Marrakech with Commissioner Arias Cañete, among others, and the Chinese in particular were telling us about the efforts they are making to try and combat air pollution in their cities. Last year, I was honoured to represent Parliament in Vietnam. It was obvious there, again, that air pollution is a big problem. In our own countries, we have similar problems in many places, and, indeed, one of the things that our government did a number of years ago, under the then Minister for Health, Micheál Martin, was to ban smoking in public areas. It transformed the air quality in restaurants and bars, etc., so I think we have to do everything to ensure that the quality of air that people have is second—to—none, because otherwise people will continue to die.

  Nicola Caputo (S&D). – Signor Presidente, onorevoli colleghi, l'accordo raggiunto con il Consiglio sulla riduzione delle emissioni nazionali di alcuni inquinanti atmosferici consentirà di dimezzare entro il 2030 le morti premature da inquinamento tossico. Attualmente sono più di 400 000 all'anno solo in Europa. Ma i limiti individuati dalla direttiva sono ben lontani dalle raccomandazioni fatte dall'Organizzazione mondiale della Sanità, che il Parlamento ha cercato di difendere in ogni modo nella fase di trilogo.

L'atteggiamento miope di alcuni Stati membri si tradurrà in circa 10 000 morti premature supplementari ogni anno. Poco soddisfacenti anche i criteri di flessibilità introdotti, che renderanno i limiti più difficili da applicare. L'autorizzazione concessa agli Stati membri di regolare le emissioni in base alle temperature stagionali oppure di compensare la riduzione delle emissioni di un settore con quelle maggiori prodotte in un altro settore, destano non poche perplessità.

La speranza è che gli Stati membri modifichino l'atteggiamento miope che hanno fatto registrare durante i negoziati. Respirare aria pulita è un diritto dei cittadini e l'Unione europea deve alzare l'asticella dell'ambizione. Lo dobbiamo fare per noi stessi e per le nuove generazioni.

  Gesine Meissner (ALDE). – Herr Präsident! Wir haben jetzt ganz viel gehört, dass es ganz wichtig ist, die Luftreinhaltung zu verstärken, weil wir viele gesundheitliche Probleme durch Luftverschmutzung haben – durch verschiedene Partikel, die die Menschen krank machen können.

Das ist sicherlich richtig und darum gut, dass wir uns damit beschäftigt haben. Ich muss sagen, ich danke ganz herzlich Julie Girling für den Kompromiss, den sie ausgehandelt hat. Es ist nicht ganz das, was das Parlament wollte. Aber ich glaube, es ist genau der richtige Kompromiss, den wir brauchen, um mit der Reinhaltung der Luft im Interesse der Bürgerinnen und Bürger voranzukommen und um gleichzeitig eben auch ausgewogen vorzugehen.

Ich möchte etwas zu Methan sagen. Es wurde bedauert, dass Methan jetzt hier herausgenommen ist. Ich halte es aber für richtig. Ich bin auch dafür, dass wir uns mit Methan befassen. Wir reden gleich über Marrakesch und COP 22, da gehört Methan hin. Es ist ein Treibhausgas, und wir müssen unbedingt sehen, wie wir das im Interesse des Klimas und der Ozeane und Meere – für die ich immer streite – eindämmen können. Aber es ist nicht giftig für die menschliche Gesundhei. Darum ist es meines Erachtens in Ordnung, dass wir das jetzt hier in dieser Gesetzgebung nicht drin haben. Aber vielen Dank noch einmal an alle, die daran gearbeitet haben.

(Fine della procedura "catch-the-eye")

  Miguel Arias Cañete, Member of the Commission. – Mr President, I would like to thank you all for your pertinent and constructive comments. I am encouraged by the broad support for the agreement that has been reached. It is close to the original Commission proposal in terms of ambition and, given the difficulty of the negotiation, is in my view a good compromise between various positions.

I know that concerns remain on flexibilities and on interim checks on the trajectory to 2030. However, the additional flexibilities are tightly constrained and we will monitor their application closely. Likewise, for the interim trajectory there is now a robust management framework in place to ensure that Member States are on track to meet their commitments. The Commission will evaluate the national programmes, including the credibility of the reduction pathways, and those evaluations will be made public.

I have listened to and note the concerns of some about the level of effort required in particular Member States, but those are the very Member States whose citizens will benefit the most from implementation of the measures. They are the Member States that have the greatest problems in complying with ambient air quality standards and they are the Member States that will save most in terms of health and other economic benefits. We will work with non—Member States to maximise their support, including from European Union financing and from synergies with, for instance, EU climate and energy policies for the successful and cost—effective implementation of the directive.

On the review of methane emissions, the Commission has made a declaration because it considers that there is a strong air-quality case for keeping the development of methane emissions in the Member States under review in order to reduce the ozone concentrations in the EU and to promote methane reductions internationally.

The Commission confirms that, on the basis of the reported national emissions, it intends to assess further the impact of methane emissions on achieving the objectives set out in Article 1(2) of the NEC Directive; it will consider measures for reducing those emissions and, where appropriate, will submit a legislative proposal for that purpose. In its assessment the Commission will take into account a number of ongoing studies in this field, due to be finalised in 2017, as well as further international developments in this area.

I would like to close by again thanking the rapporteur and shadow rapporteurs for making possible this major step forward in air pollution control.

Declaration by the Commission on the procedure for adoption of implementing acts

The Commission underlines that it is contrary to the letter and to the spirit of regulation 182/2011 (OJ L 55 of 28.2.2011, p. 13) to invoke Article 5§4, subparagraph 2, point b) in a systematic manner. Recourse to this provision must respond to a specific need to depart from the rule of principle which is that the Commission may adopt a draft implementing act when no opinion is delivered. Given that it is an exception to the general rule established in Article 5§4 recourse to subparagraph 2, point b), cannot be simply seen as a "discretionary power" of the Legislator, but must be interpreted in a restrictive manner and thus must be justified.

  Julie Girling, rapporteur. – Mr President, thank you to all the colleagues who have spoken this morning. Their contributions reflect the divisions in this House over the ambition levels, and particularly the removal of methane and the effects on agriculture. In fact, agriculture has taken quite a prominent position in this debate, so I would particularly like to mention to Mr Häusling that, whilst he extols the virtue of organic farming, you will search in vain through his organic regulation proposals, currently in trilogue, for any reference to agricultural standards on air quality, whereas the NEC proposal contains an extensive annex referencing farming practices. This is a lost opportunity I think.

Also, to those Polish members who criticise this directive: they have spoken about unfairness to agriculture, while rather ignoring the elephant in the room. In 2013, a survey by the Environmental Agency of air quality in 386 cities found that Krakow had the third most polluted air in Europe, predominantly as a result of 30 000 coal-fired boilers, with a further 150 000 in the wider Malopolska area. Dealing with this would improve their citizens’ health massively without affecting their agriculture at all. The solution, as ever, lies in their own hands.

I would particularly like to acknowledge the support of those colleagues, led by the majority of the shadow rapporteurs, who see the agreement as a hard-fought compromise that is not perfect but are accepting it and encouraging a vote for it. I would like to urge those colleagues who will indulge themselves in a vote against – under the cover of the majority who, they know, propose to compromise – to think again and to give us, later today, as wide and as big a majority across the House as we can achieve.

  Presidente. – La discussione è chiusa.

La votazione si svolgerà oggi.

Dichiarazioni scritte (articolo 162)

  Anja Hazekamp (GUE/NGL), schriftelijk. – Jaarlijks overlijden er in Europa bijna een half miljoen mensen aan de gevolgen van luchtvervuiling. De huidige Europese normen voor luchtkwaliteit zijn veel te slap om de gezondheid van mensen te kunnen beschermen. Europa zou de richtlijnen van de Wereldgezondheidsorganisatie moeten overnemen, waarin veel hogere eisen worden gesteld aan fijnstof, ozon, stikstofdioxide en zwaveldioxide. Maar in plaats daarvan presenteert zij een sterke afzwakking van de huidige zwakke normen voor luchtkwaliteit.

De Partij voor de Dieren vindt dit voorstel beschamend en onacceptabel. Vergeleken met de huidige richtlijnen zal dit voorstel zelfs tot 10 000 extra doden per jaar lijden. Onder druk van de landbouwsector is de uitstoot van het broeikasgas methaan uit het voorstel verdwenen en worden de normen voor ammoniak verlaagd. Terwijl deze stoffen een gigantisch aandeel hebben in de vervuiling van onze lucht en er ook voor zorgen dat mensen ernstige gezondheidsklachten oplopen of vroegtijdig overlijden. Europa laat haar inwoners stikken en daar doet de Partij voor de Dieren niet aan mee.

  Anneli Jäätteenmäki (ALDE), kirjallinen. – Arvoisa puhemies, olen tyytyväinen, että direktiivistä päästiin sopuun. Ilmanlaatu on monessa jäsenmaassa edelleen hyvin vaikea ongelma, joka vaatii ratkaisuja. Ei tarvitse kuin vilkaista komission listausta ympäristölainsäädännön rikkomisesta, niin huomaa, että jäsenmailla on vaikeuksia noudattaa edes voimassa olevaa lainsäädäntöä. Tämä ei johdu siitä, että lainsäädäntömme on liian tiukkaa vaan siitä, että puhtaan ilman puutetta ei oteta tarpeeksi vakavasti! Ilman epäpuhtaudet aiheuttavat EU:ssa enemmän kuolemantapauksia kuin mikään muu ympäristöongelma. Toivon, että jatkamme sääntelyä ja pyrimme jatkossa entistä kunnianhimoisempaan tasoon. Kaikilla on oikeus puhtaaseen ilmaan ja meillä on velvollisuus varmistaa, että tämä oikeus toteutuu.

  Pavel Poc (S&D), písemně. – Vítám dohodu ohledně snížení národních emisí některých látek znečišťujících ovzduší, přestože výsledný kompromis zaostává za ambicemi Evropského parlamentu. Celkově má do roku 2030 dojít ke snížení emisí po přepočtu na zdravotní dopady o 49,6 %, což je nepochybně zlepšení oproti současnému stavu. Navržené redukční cíle byly neformálně dohodnuty během nizozemského předsednictví v Radě EU. Souhlasila s nimi i Česká republika, která návrh v současném znění podporuje a která v rámci Národního programu snižování emisí již přijala přísnější redukční závazky do roku 2020, než jaké obsahuje text směrnice. Je rovněž v souladu se schválenou rámcovou pozicí ČR a bude mít pozitivní dopady na kvalitu ovzduší jak v důsledku opatření přijatých v ČR, tak i následkem nižšího přeshraničního přenosu znečištění.

Chci také zdůraznit, že navržené redukční cíle jsou přijatelné a splnitelné, aniž by znamenaly neúnosnou zátěž pro hospodářství. Je potřeba uvědomit si, že znečištění ovzduší nemá negativní vliv jen na zdraví a životní prostředí, ale že způsobuje rovněž externí náklady v rozmezí 330–400 miliard EUR, včetně přímých hospodářských škod ve výši 15 miliard EUR (absence v zaměstnání vlivem zdravotních potíží), 4 miliard EUR (náklady na zdravotní péči), 3 miliardy EUR (ztráty výnosů zemědělských plodin) a 1 miliardy EUR v důsledku poškození budov.

  Владимир Уручев (PPE), в писмена форма. – Уважаеми колеги, изминаха три години от публикуването на законодателния пакет за чист въздух, време на продължителни, но важни обсъждания и търсене на приемливи решения за по-чист и здравословен въздух в нашите градове и села. Подкрепям постигнатия със Съвета компромис за новата директива, която поставя амбициозни цели за намаляване на замърсяването на въздуха в периода до 2030 г.

Напоследък вниманието беше концентрирано върху парниковите емисии, а това доведе до спадане на темповете за ограничаване на другите замърсители, които имат сериозно влияние върху човешкото здраве и околната среда. Например разрастването на дизеловите автомобили заради по-ниските СО2-изхвърляния доведе до увеличаване на вредните азотни окиси от тях. Почти 400 000 души в ЕС умират преждевременно от замърсен въздух, а други 40 млн. души дишат прахови частици далеч над нормите. Новото законодателство трябва да възстанови доверието в намаляването на вредните емисии със своята амбициозност на целите и здравите механизми за контрол.

Приветствам съществената гъвкавост, която се дава на държавите членки да постигнат техните индивидуални цели, поставени в директивата, защото така ще бъдат намерени най-ефективните и целесъобразни мерки за справяне с проблема. Особено ценно в директивата е загрижеността към селското стопанство и отчитането на неговата специфика за реагиране, макар от сектора да идват повечето от емисиите на амоняк и метан.

8. Resultados da COP 22 em Marraquexe (debate)

  Presidente. – L'ordine del giorno reca la discussione sulla dichiarazione del Consiglio e della Commissione sull'esito della COP22 a Marrakech (2016/2995(RSP)).

  Ivan Korčok, President-in-Office of the Council. – Mr President, honourable Members, one year after the Paris Agreement, the conference in Marrakech last week clearly marked a new phase in global climate governance. At the outset, let me highlight that the European Union has shown its strong commitment to climate action by ratifying the Paris Agreement on 5 October 2016. Following the consent given by Parliament, the ratification of the Agreement by the EU, together with seven Member States, triggered its entry into force on 4 November 2016 and confirmed the key role of the European Union in the multilateral process. This was clearly recognised in Marrakech.

Overall, 112 parties ratified the Paris Agreement by 18 November. The European Union can be satisfied with the result of the Marrakech Conference. We witnessed the unprecedented quick entry into force of the Paris Agreement, the progress made on the development of its rules and the major demonstration of activities by non-state actors. This all confirmed the determination of the international community to continue moving forward, with a transition towards a low emission and climate-resilient future.

The European Union’s main objective at the Marrakech Conference was to put on track the swift preparation for the effective and comprehensive implementation of all the elements of the Paris Agreement.

Marrakech demonstrated progress and enabled action in the following areas: First, the subsidiary bodies outlined the work to establish the Paris rulebook, including the progress on the features of nationally determined contributions, the Transparency Framework, the Adaptation Mechanism and the Adaptation Registry.

Other elements to be mentioned are the global stock take, the Sustainable Development Mechanism concerning markets, non-market approaches and the compliance mechanism. The COP also mandated the current and incoming presidencies to start preparations for the 2018 facilitative dialogues. Secondly, progress was made on enhancing action and transparency before 2020, including on the predictability of climate finance flows to developing countries; on loss and damage, namely the review of the Warsaw International Mechanism; on technology development and transfer, capacity-building mechanisms, methodological issues, response measures, as well as on measures concerning gender and indigenous peoples.

Thirdly, the Global Climate Action Agenda was another key part of Marrakech. The Action Agenda builds on the growing momentum from stakeholders to mobilise global action in the water sector and in the areas of oceans, disaster risk reduction, agriculture, forestry, transport, energy and human settlements. All these initiatives by non-state actors support the Convention and the aims of the Paris Agreement.

Amongst many other issues, I would like to highlight the second round of the multilateral assessment process, which took place in Marrakech. Nineteen EU Member States and the European Union successfully completed the process of reviewing the progress made in the implementation of emission reductions and removals related to their quantified economy-wide emission reduction targets. The remaining Member States will follow next year.

And finally, the conference made a high-level political statement, the Marrakech Action Proclamation, which reflects the continuous political commitment towards the implementation of the Paris Agreement and reaffirms the willingness of all participants to fight against climate change and to support sustainable development.

  Miguel Arias Cañete, Member of the Commission. – Mr President, honourable Members, Minister, it is a pleasure to be here today, having just returned from the COP22 in Marrakech, where almost 200 countries met against the background of the early ratification and entry into force of the Paris Agreement.

First, I want to thank the European Parliament’s delegation to COP for their very strong support throughout the conference. This enabled the European Union to stay unified as we forge ahead on global climate action. I also want to take this opportunity, in the presence of the Minister, to thank the Slovak Presidency for the close cooperation, both in the preparations and during the COP22. I will also stress again my appreciation for Parliament’s role in ensuring the early ratification of the Agreement, which enabled the Marrakech Conference to convene the first ever meeting of the parties to the Paris Agreement.

COP22 lived up to expectations as an action and implementation COP. It is true that, in the light of the United States election results, we face political challenges and uncertainties ahead, but the message from Marrakech was nevertheless clear: we will stand by Paris; we will defend Paris; and we will implement Paris.

The Marrakech Action Proclamation reflects the spirit of COP22. It is a statement of global unity, confirming that the parties remain committed to climate action post—Paris and the transition to a global low—carbon economy. Important progress was also achieved under the Paris Work Programme. The parties agreed a clear way forward to ensure that the rule book will be ready by 2018, and advanced on key elements to guide the implementation of the Agreement, including transparency and the five-year ambition cycle.

Solidarity with our international partners is critical if we wish to maintain global momentum on climate action, and the parties welcomed the adoption of the 2020 climate finance roadmap as progress towards the goal of mobilising USD 100 million by 2020.

Member States have also shown their commitment to supporting the most vulnerable countries in dealing with the impacts of climate change. Several European Union Member States announced that new contributions to the adaptation fund, which now stands at USD 81 million, directly supporting developing countries in their efforts to cope with the effects of climate change. In addition, the parties also showed a continued commitment to capacity building and the Warsaw International Mechanism for Loss and Damage. A decision was adopted on the review of the Mechanism, which will result in increasing its potential and effectiveness and confirming the shared commitment of parties to address the concerns of the most vulnerable countries.

On the Action Agenda, COP22 included an impressive range of high—level side—events. This enabled countries, states, regions, cities, the private sector and NGOs to come together under the Global Climate Action Agenda to showcase inspiring climate action initiatives to reduce emissions, transition to a low—carbon economy and support our partners in the mitigation and adaptation efforts. Besides several other major actions, COP22 saw the launch of the international NDC partnership. We will support developing countries in the implementation of the nationally determined contributions to the Paris Agreement.

The European Union played an instrumental role in achieving the Marrakech outcomes, and there was regular effective coordination with Member States, no red lines were crossed and all politically sensitive options were considered carefully and collectively. The European Union Member States negotiated with flexibility, and their commitment to delivering a positive outcome in Marrakech was very clear.

The European Union also demonstrated its determination to making significant efforts to scale up support to climate relevant action. In 2015, the European Union and its Member States provided EUR 17.6 billion to help developing countries tackle climate change. Moreover, the European External Investment Plan expected to trigger public and private investment of up to EUR 44 billion in Africa and the European Union’s neighbourhood area had a very positive reception by our international partners. The High Ambition Coalition – the alliance of developed and developing countries that made possible the Paris Agreement – also convened during COP22. The meeting helped to define our joint negotiation strategy during the COP, as well as to exchange views on the potential impact of the outcome of the United States elections on the United Nation negotiation process. What is clear is that, given the current uncertainties, the High Ambition Coalition has a renewed sense of purpose as we move ahead with the implementation of the Paris Agreement.

Now that we have returned from Marrakech, the hard work does not stop. In the current uncertain geopolitical setting the European Union must, more than ever, remain steady on its course to a low—carbon, energy-efficient future. Marrakech showed us we are not alone. The momentum keeps growing in many of our G20 partners, including China, that are more determined than ever. We have good scope for scaling up international collaboration in terms of bilateral policy dialogues and sharing experiences. I will do the necessary to deliver on this.

I will also work closely with the German G20 Presidency to make sure we exploit the positive opening under the G20 to follow up on the Paris implementation. In addition to strengthening our strategic partnerships, we must continue to demonstrate to the world our commitment to climate action by implementing our NDC. Our proposals on the 23rd legislative framework, including the European Union ETS and LLUCF, are now on the table, and I look forward to working with the Parliament in the months ahead to ensure strict progress on this package.

Implementing the Paris Agreement is an unprecedented opportunity to modernise our economy and create jobs and growth. It is a central element in achieving broad and sustainable development goals as well as the European Union priorities on investment, competitiveness, circular economy research, innovation and energy transition. Therefore, we will also shortly come forward with a package under the title Smart and Clean Energy for all Europeans – a package of proposals which will put energy efficiency first, will reinvigorate our global leadership in renewables and deliver a fair deal for European consumers and citizens, as well as business and industry. Together with existing proposals on the table, this package will ensure a comprehensive and coherent climate and energy policy framework up to 2030. It will deliver on our contribution to the Paris Agreement and will make bigger steps forward towards our overall vision for an energy union.

In conclusion, honourable Members, we have achieved marked progress this year on global climate action. Less than twelve months ago, we adopted the Paris Agreement, and through commitment and hard work ensured its entry into force earlier this month. We still have much work to do to implement our commitments on the ground and I count on your continued support to turn our commitments into reality.

PRÉSIDENCE DE MME SYLVIE GUILLAUME
Vice-présidente

  Giovanni La Via, a nome del gruppo PPE. – Signora Presidente, signor Commissario, signor Ministro, onorevoli colleghi, la conferenza di Marrakech si è conclusa con risultati concreti. La COP22 – ce lo siamo detti sin dall'inizio – era il luogo in cui passare dalle parole alle azioni. E lo abbiamo fatto.

Vorrei ringraziare il Commissario Arias Cañete per la sua azione decisa e per il continuo e costante contatto con la delegazione del Parlamento che ho avuto l'onore di presiedere. Quasi 200 Paesi si sono incontrati in Marocco e tanti sono stati gli impegni della nostra delegazione, che ha avuto modo di confrontarsi con molte altre delegazioni nazionali e personalità di rilievo.

Possiamo sicuramente affermare che i progressi fatti a Marrakech sono la prova che il mondo andrà avanti con la lotta al cambiamento climatico. Con la dichiarazione di Marrakech, infatti, gli Stati hanno dimostrato un'idea di solidarietà e continuità gli uni con gli altri. La COP22 non lascia dubbi: dobbiamo continuare il percorso iniziato lo scorso anno. L'accordo di Parigi non sarebbe stato possibile senza la fiducia tra le parti e noi a Marrakech abbiamo confermato questa fiducia.

Per quanto riguarda l'Unione europea, continueremo a implementare i nostri impegni e raggiungere gli obiettivi che ci siamo posti, qualunque cosa succeda. Si tratta di un problema più grande di un singolo paese o di una singola elezione, anche se questa riguarda gli Stati Uniti. Abbiamo davanti un processo che ci porterà fino alla fine del secolo e che considero irreversibile. Al di là delle incertezze e dei dubbi paventati difenderemo Parigi e implementeremo Parigi.

La transizione verso un'economia pulita è oramai mai iniziata e l'Unione europea continuerà a fare da apripista e leader verso un'economia sostenibile e competitiva.

  Jo Leinen, im Namen der S&D-Fraktion. – Frau Präsidentin, liebe Kolleginnen und Kollegen! Die COP 22 war ein Erfolg.

Für die S&D-Fraktion darf ich der Kommission und dem Rat für die gute Verhandlungsführung und auch für die Einbeziehung der Parlamentsdelegation mit den täglichen Briefings danken. Es ist gut zu sehen in Marrakesch, dass die Weltgemeinschaft zusammensteht und dass alle 195 Staaten bekräftigt haben, das Pariser Abkommen durchzusetzen und sich von der Wahl des neuen amerikanischen Präsidenten Donald Trump nicht verunsichern zu lassen.

Allerdings: Mit der Wahl in den USA brauchen wir eine Neuaufstellung der Leadership in dem weltweiten Klimaschutz. Die EU muss diese Führungsrolle annehmen und – Herr Kommissar, Sie haben es gesagt - wir sollten China als Partner gewinnen und weiter behalten, damit diese Koalition die Agenda von Paris wirklich vorantreiben kann. China wird für neue Technologien, wie auch für einen globalen Kohlenstoffmarkt, nützlich sein.

Die nächste COP, die sehr wichtig wird, ist die COP 24 in zwei Jahren – 2018. Wir brauchen dort die Überprüfung der nationalen Zusagen. Hier wäre meine Frage an Rat und Kommission: Was wird die EU 2018 bieten? Werden wir unsere 2030-Ziele dort auch schon zur Debatte stellen, ob wir uns besser stellen können?

Wir haben in Marrakesch auch gesehen, dass sich 48 Staaten entschieden haben, 100 % auf erneuerbare Energien umzustellen und eine Langfriststrategie zu organisieren. Sind wir auch als EU in der Lage, eine Roadmap 2050, eine 2050-Strategie zu beschließen?

Ich glaube, dass wir jetzt unser Commitment zeigen müssen. Hier gibt es die großen Fragen an das Winterpaket. Sind wir in der Lage, die Erneuerbaren weiter zu fördern, oder bremsen wir sie aus, und sind wir ehrgeizig bei der Energieeffizienz? Das wird die Nagelprobe schon nächste Woche – Herr Kommissar – bei dem Winterpaket, das wir dann von Ihnen bekommen.

  Julie Girling, on behalf of the ECR Group. – Madam President, I would like to express my thanks to Commissioner Arias Cañete for his continuing inclusive style of leadership through COP 22, continuing on from good experiences at COP 21.

It is pretty impossible to ignore, though, the big orange cloud that was hanging over COP 22, and not from the Saharan dust. It is true that the US elections did have an effect, but there were positive outcomes. In a political statement of resolve following the US presidential elections, the Conference adopted a call for all nations to honour promises made in Paris and renew their attempts to limit global warming to well below 2 degrees. Negotiators focused on initiatives to reinforce existing carbon reduction plans, with some countries promising to review ambitions before 2020. Countries also fixed a 2018 deadline for preparing a rule book establishing the rules and processes needed to provide operational guidance for the Paris Agreement and 11 governments, including my own, actually ratified the climate agreement during the COP.

There were, of course, some negative outcomes. Despite strategic funding commitments from the US, Germany and the UK to improve carbon accounting in developing countries, the sums on offer fall well short of the EUR 100 billion a year developed countries have promised to mobilise by 2020 in order to help poorer countries develop their infrastructure on many fronts. I know that the work to increase these new financial pledges will be ongoing, and Mr Arias Cañete is in the forefront with his high ambition coalition.

The issue of loss and damage and how to approach recompense for damage caused by climate change has been put off again for discussions at further dates, but that does not mean that it has been forgotten. Over the past 12 months, we have made rapid and unprecedented progress in laying the foundations for a low-carbon, climate-resilient economy. This COP 22 showed us that progress is never linear, but it does not mean that it is not going on, and it does not mean that it will not be successful.

  Gerben-Jan Gerbrandy, on behalf of the ALDE Group. – Madam President, let me also thank Commissioner Arias Cañete, not only for the way he works very inclusively with Parliament, but also for the way that he is dealing with the other important states in the world, and especially the way he has improved the relationship with China, in particular with President Xi Jinping is very encouraging to see.

At the start of the Marrakech COP I had one hope, and that was that the entire world would send a message to Washington that the Paris Agreement and the process after that would be irreversible, that the world would move towards this zero-carbon economy, and that in the end is exactly what happened. If President-elect Trump has achieved anything, it is that the world is much more united now behind this transition towards a zero-carbon economy, and even countries like India seem to be much more determined now than they were a few months ago – as does China. What happened in Marrakech shows very well how rapidly the geopolitical scene is changing at the moment. It is only two years since President Obama struck the deal with President Xi Jinping on climate with China. Before that, China was one of the biggest obstacles in international climate negotiations, and look at it now. China is now one of the leading countries in the post-Paris process and that is extremely encouraging.

And what about Europe? Of course Europe is still one of the leaders, and we are still leading by example, but we have to be careful. Look at the difficult internal negotiations within Council but also within Parliament on the ETS. Look at the first reactions by almost all Member States on the effort-sharing regulation proposal from the Commission. It is not that long ago that we all laughed about Russia counting every tree in the Kyoto Agreement to try to undermine that, but now all Member States are doing exactly the same. We think that our trees will save us in the fight against climate change and that is not going to happen.

Finally, it is also an economic issue. China is investing two-and-a-half times more on green technology than Europe. As a percentage of GDP, it is even four times as much, so we have to be extremely careful there. This is also a race ....

(The President cut off the speaker)

  Estefanía Torres Martínez, en nombre del Grupo GUE/NGL. – Señora Presidenta, me temo que yo no voy a ser tan optimista como el resto de los colegas.

La Cumbre de Marrakech no nos ha dejado buen sabor de boca porque no hemos dado pasos adelante en la implementación del Acuerdo de París; más bien nos ha quedado el miedo a que se den pasos atrás.

Siento decirle, señor Cañete, que yo no voy a agradecer su papel como Comisario. El poco peso de la Unión Europea en las negociaciones se ha hecho aún más evidente y, dado el nuevo escenario mundial, más preocupante.

Nos preguntamos todavía qué hace un político con intereses en la industria petrolera y lazos con los gigantes del ladrillo —relacionado, además, con escándalos de corrupción como Acuamed o los papeles de Panamá— representando la posición de la Unión Europea en la lucha contra el cambio climático.

Usted se llenó la boca en Marrakech calificando la transición energética de imparable y, sin embargo, el partido al que pertenece ni siquiera ratificó el Acuerdo de París a tiempo, retiró los incentivos a las energías renovables, y, desde que el Partido Popular llegó al Gobierno en España, las emisiones no han dejado de crecer. España es el único país de la Unión Europea que ha aumentado sus emisiones de gases de efecto invernadero desde el año 2013. Me parece que no es este un buen método para hacer la transición energética.

Señor Cañete, la Unión Europea ha estado fuera, ha estado ausente en muchas negociaciones importantes. Esto le debería hacer reflexionar sobre cuál es su papel como Comisario, si está usted a la altura ética del puesto.

Yo, de verdad, creo que, por respeto a la ciudadanía, por respeto al resto de los países, por respeto a la Unión Europea, por respeto a Europa en definitiva, usted debería dimitir.

  Claude Turmes, on behalf of the Verts/ALE Group. – Madam President, as a member of the delegation, I would also like to thank our Chairman, Mr La Via, for the excellent professional organisation. We had a great time and our Commissioner is certainly a good international negotiator. I think it is right that we should point this out.

It was a good COP. We had the impression of a quick ratification, there was unity against Mr Trump and there were a lot of positive vibes, in part because of the positive agenda that the French have started in Paris: energy efficiency in buildings, energy efficiency in transport, renewable energy, interconnectivity, and getting financial markets to understand that it is not black energy but green energy which is the future. All that was around us and is really positive.

I have two critical remarks to make. One, Commissioner, is that I think we in Europe could be better at selling our story. The success story of Europe is that 95% of our climate achievements are in eco-design, labelling, building legislation, energy efficiency legislation, renewables, CO2 and cars. Five percent may be due to the ETS, because the ETS is largely a failure.

So why, at international COPs, do we speak only about carbon markets and why do we hide away our success stories on renewables? Why did nobody from the Commission speak about the Juncker external fund for Africa at a time when we could help Africa to improve and to move much more quickly into renewable energy?

The second criticism concerns early ambition. You will have a difficult time in 2018 if we go with that the Council’s low level of ambition, which was set in the light of Mr Cameron’s veto threat. Forty percent by 2727 is not a story in a 1.5º world nor in a 2º world. Your energy package of next week will be the occasion to show that Europe is a leader and, in that regard, why are you now reducing the investment opportunities for renewables in Europe with low ambition, low governance and the destruction of priority access and despatch?

On the rule book and the support scheme, you have some civil servants who prevent you from doing what you have politically agreed. Why is Mr Timmermans opposing a quota on renewable energy? I hope it is not because we have so many gas lobbyists hanging around. I tell you, and I tell Mr Juncker, if next week is not about Europe being positive, being number one, you will have another blow to European public opinion.

  Marco Affronte, a nome del gruppo EFDD. – Signora Presidente, onorevoli colleghi, la COP22 avrebbe dovuto essere quella dell'azione e invece è stata giocata in difesa. L'ombra delle dichiarazioni preelettorali di Trump era su tutta la conferenza e di fatto da Marrakech è uscita solo una proclamazione, che però ribadisce la volontà di proseguire uniti e compatti nell'attuazione di quanto deciso e stabilito nell'accordo di Parigi, il che non era scontato, per cui comunque è una buona notizia. Vogliamo essere positivi e diciamo che "irreversibilità" e "cooperazione" sono le due parole chiave della COP22.

Irreversibilità, perché la lotta ai cambiamenti climatici attraverso lo sviluppo di un'economia sostenibile è un meccanismo che non potrà più essere fermato. Nemmeno da Trump: i dubbi riguardo all'impegno di Stati Uniti sono stati spazzati dalle parole del Segretario di Stato uscente Kerry, il quale ha spiegato come sarà la stessa economia statunitense, le stesse imprese, a far tornare Trump sui suoi passi. Indietro non si torna. Cooperazione, perché è solo attraverso il sostegno, gli investimenti e il trasferimento di conoscenze fra paesi sviluppati ed economie in via di sviluppo, che la lotta al riscaldamento globale potrà essere vinta.

Ora, con gli Stati Uniti verosimilmente meno motivati e decisi ai tavoli di trattativa, tocca all'Unione europea prendere la leadership nelle negoziazioni e nelle politiche contro il riscaldamento globale. E le azioni sulle quali essere forti e decisi adesso sono soprattutto quelle dei singoli paesi. È essenziale che l'Unione spinga per avere una prima revisione degli NDC, nell'anno cruciale 2018, forte e ambiziosa e mirata a rispettare il limite degli 1,5 gradi stabilito a Parigi. E non può e non deve assolutamente lasciare che i suoi Stati membri – come qualcuno, fra cui l'Italia, sta già facendo – inizino a giocare al ribasso.

È necessario spingere in maniera forte sulla neonata 2050 Pathway Platform, a cui l'Unione europea ha prontamente aderito, per renderla un'occasione per rafforzare le politiche climatiche degli Stati membri, integrandole in un piano più ampio ed efficace. Ma come possiamo essere credibili su questi impegni se l'Europa stessa ancora destina oltre 300 miliardi all'anno per i sussidi alle fonti fossili?

  Angelo Ciocca, a nome del gruppo ENF. – Signora Presidente, onorevoli colleghi, vi invito a riflettere su un detto delle mie parti: "Se ammazzi il cavallo vai a casa a piedi". E riflettiamo sulle costosissime decisioni che colpiscono le famiglie, gli agricoltori, gli artigiani e le imprese e che impoveriscono, ahimè, i nostri Paesi europei.

Ad anni di distanza quali sono gli effetti che si sono creati? Da un lato l'impoverimento del lavoro, l'impoverimento della produzione manifatturiera dei nostri Paesi, delocalizzata appunto in Cina, in India, in Brasile. Ma purtroppo, ahimè, anche l'inquinamento mondiale non si è ridotto. Perché è ovvio che se tu sposti la produzione da una parte all'altra e non agisci sulle cause reali, hai spostato l'inquinamento ma non hai ridotto l'inquinamento. E quindi l'inquinamento continua ad esserci e lo testimoniano, ahimè, le azioni che appunto si vogliono mettere in campo di spesa di oltre 100 miliardi di dollari per ridurre l'impatto ambientale.

L'invito che faccio nel pacchetto che state studiando è di usare queste risorse per riportare la produzione in Italia, per riportare la produzione in Europa, per riportare la produzione là dove c'è la cultura reale del rispetto dell'ambiente, là dove i cittadini, le imprese, i nostri imprenditori hanno la cultura di rispetto e attenzione per l'ambiente.

Ultima riflessione che faccio: siete stati capaci di mettere attorno a un tavolo quasi 200 capi di Stato per decidere il clima dei prossimi anni: perché sull'immigrazione non riuscite a farlo?

(L'oratore accetta di rispondere a una domanda "cartellino blu" (articolo 162, paragrafo 8, del regolamento))

  Claude Turmes (Verts/ALE), blue-card question. – You are saying that we are deindustrialising Europe. Are you aware that electricity prices in Germany today, for example are as low as they are in the USA and that German industry has very good years behind it? Please show me the facts. Today, because we have renewables and energy efficiency, prices for big electricity consumers are relatively low. Be aware also that the Commission, through the Juncker investment fund, is now organising money for precisely what you want to have, which is combating energy poverty in Europe. So be more positive.

  Angelo Ciocca (ENF), Risposta a una domanda "cartellino blu". – Io non ho il dubbio che, magari, la Germania sia stata capace di trarne vantaggi. Purtroppo l'Italia non ha tratto nessun vantaggio: lei pensi che il 50 % della bolletta elettrica è gravata ahimè da questi costi in Italia. Quindi abbiamo il costo di energia elettrica che è 4-5 volte superiore rispetto ad altri paesi europei; è un dato di fatto. Io arrivo dalla Lombardia e ho fatto il presidente della commissione per le attività produttive, quindi parlo a ragion veduta: abbiamo perso purtroppo in questi anni una serie di realtà manifatturiere e io penso che un Paese senza produzione non è un Paese che può guardare al futuro. Non può esserci la politica solo delle banche o della finanza speculativa ma quella della produzione.

(L'oratore accetta di rispondere a una domanda "cartellino blu" (articolo 162, paragrafo 8, del regolamento))

  Giovanni La Via (PPE), Domanda "cartellino blu". – Ho appena sentito parlare, da lei, dei famosi 100 miliardi che si stanno mettendo insieme sul piano internazionale, come delle risorse europee per integrare e investire sul settore industriale. Guardi che quel fondo ha ben altra finalità e quindi la invito a studiare prima di parlare.

  Angelo Ciocca (ENF), Risposta a una domanda "cartellino blu". – Intanto mi sarei aspettato, magari, una spiegazione, visto che c'era questa occasione. Dopo di che, quelle risorse, mi auguro – visto che sono ancora da spendere – che tutti i colleghi pensino di utilizzarle per investire nel generare produzione là dove esiste la cultura del rispetto dell'ambiente e quindi nelle imprese europee e nelle imprese italiane.

  Peter Liese (PPE). – Frau Präsidentin, liebe Kolleginnen und Kollegen! Marrakesch war ein Erfolg, und ich möchte allen danken, die dazu beigetragen haben.

Ich möchte den Kollegen Turmes loben, weil er den Kommissar gelobt hat. Wir sind uns einig in der EVP: Wenn die Grünen Jean-Claude Juncker und Miguel Arias Cañete loben, dann müssen wir das gutheißen.

Die Wahl von Donald Trump war natürlich für alle in Marrakesch ein Schock. Aber es gab von allen übrigen Staaten der Welt eine klare Reaktion. Wenn wir früher die Situation hatten, dass Klimaschutz gegen die USA und China gemacht werden musste, dann haben wir jetzt zumindest die klare Zusage von China, dass es bei der Umsetzung des Abkommens von Paris und bei der Konvention weitermacht.

In den USA gibt es ja Gott sei Dank auch Diskussionen, ob die Ankündigungen von Trump so umgesetzt werden – das wissen wir noch nicht. Aber wir müssen gewappnet sein. Das ist eine wichtige Aussage, die ich hier im Namen der EVP-Fraktion treffen möchte. Wir müssen jetzt nach der Wahl in den Vereinigten Staaten umso mehr darauf achten, dass die Industrie – wenn sie auf dem neuesten Stand ist – geschützt wird. Deswegen wollen wir im Emissionshandel die freie Zuteilung für die Industrie erhöhen.

Wir müssen uns überlegen, was passiert, wenn Trump wirklich aussteigt. Ich war immer – wie viele in meiner Fraktion – gegen Zölle an den Grenzen, gegen carbon border tax adjustments. Aber wenn ein Land aus dem Klimaübereinkommen – aus der Konvention und dem Übereinkommen von Paris – aussteigt, dann müssen wir zumindest überlegen, ob wir dann nicht auch dieses Instrument gegen dieses Land nutzen.

Jean-Claude Juncker hat gesagt: Wir kennen Donald Trump noch nicht. Wir werden ihn kennenlernen. Aber er soll uns auch kennenlernen. Wir werden uns von einer neuen amerikanischen Regierung nicht alles gefallen lassen, sondern unsere Industrie und den Klimaschutz weiter schützen.

(Der Redner ist damit einverstanden, eine Frage nach dem Verfahren der „blauen Karte“ gemäß Artikel 162 Absatz 8 der Geschäftsordnung zu beantworten.)

  Tibor Szanyi (S&D), Kékkártyás kérdés. – Elnök Asszony! Tisztelt Képviselő Úr! Ön azt mondja, hogy duplán kell odafigyelni Donald Trump tevékenységére. Hát én azt hiszem, hogy ezen már túl vagyunk, nagyon nagy figyelem van rajta. Én azt gondolom, hogy sokkal inkább már most Európának akcióba kéne lendülnie, akár ennek az Európai Parlamentnek, hogy egy nagyon-nagyon világos üzenetet küldjünk az új amerikai adminisztrációnak, hogy nem tűrjük azt, hogy ők egymaguk megpróbáljanak világtrendeket megfordítani. Egyetért-e Ön ezzel?

  Peter Liese (PPE), Antwort auf eine Frage nach dem Verfahren der „blauen Karte“. – Wir sollten klar sein in dem Ziel, das Klima zu schützen und die Verträge – den Pariser Vertrag – umzusetzen. Aber wir wissen ja noch nicht, was die amerikanische Regierung wirklich durchführt. Deswegen ist diese Überlegung mit den Schutzzöllen etwas, was wir jetzt sehr vorsichtig angehen müssen. Vielleicht hilft es ja, dass Donald Trump von seinen ursprünglichen Plänen ablässt.

Und ich glaube, eines ist noch sehr wichtig: Die nächste COP wird in Bonn stattfinden, aber die Fidschi-Inseln werden die Präsidentschaft haben. Das ist diese Allianz, die wir brauchen: die Europäische Union und die am meisten gefährdeten Länder gegen rückwärtsgewandte Tendenzen.

(Der Redner ist damit einverstanden, eine weitere Frage nach dem Verfahren der „blauen Karte“ gemäß Artikel 162 Absatz 8 der Geschäftsordnung zu beantworten.)

  Τάκης Χατζηγεωργίου ( GUE/NGL), ερώτηση "γαλάζια κάρτα". – Θα ήθελα να ζητήσω μια απλή διευκρίνιση: είπατε ότι πρέπει να αυξήσουμε τις παροχές προς την ευρωπαϊκή βιομηχανία. Δεν διαφωνώ καθόλου. Όμως, πώς συνδυάζεται αυτό με μείωση των ρύπων στην Ευρώπη; Ή μήπως εννοούσατε κάτι διαφορετικό;

  Peter Liese (PPE), Antwort auf eine Frage nach dem Verfahren der „blauen Karte“. – Ich denke, es liegt ein sehr guter Kompromissvorschlag vom Berichterstatter Ian Duncan für den Emissionshandel vor. Wir werden im Gegensatz zur Kommission der gefährdeten Industrie wie der Stahlindustrie, aber auch anderen Sektoren die Sicherheit geben, dass sie, wenn sie auf dem neuesten Stand der Technik sind, dann die Zertifikate kostenlos bekommen.

Das ist auch gut für den Klimaschutz. Denn wenn Industrie, obwohl sie alles tut, was technisch möglich ist, aus Europa vertrieben wird, dann hilft das dem Klima nicht. Aber diejenigen, die eben nicht auf dem neuesten Stand sind, müssen auch investieren. Und Ian Duncan hat zum Beispiel auch vorgeschlagen, die MSR anzuschärfen, und das würde das richtige Signal geben. Also bitte: Andere Fraktionen, unterstützen Sie diesen Kompromiss, dann wird beides erreicht!

  Kathleen Van Brempt (S&D). – Ik ben deze keer niet meegegaan en ik heb er spijt van. Ik dacht: dat wordt een gewone COP die Parijs gaat implementeren. Maar ik denk dat het door de verkiezing in de Verenigde Staten een bijzonder politieke COP geworden is en ik heb daar heel goede signalen over ontvangen. Want dat hebben al velen gezegd, en dat willen we absoluut ondersteunen: de dynamiek die in Parijs ontstaan is, die is niet gebroken in de COP 22, ondanks de verkiezingen in de Verenigde Staten. En op dat elan moet er worden verder gewerkt. En dan is het uitermate belangrijk dat Europa de historische leidende rol niet alleen vasthoudt, maar verder versterkt en nieuwe bondgenoten zoekt, bijvoorbeeld door naar China te kijken. En dat betekent dat we dat leiderschap ook moeten tonen in ons eigen beleid en ik ondersteun wat collega Turmes daarover gezegd heeft: als het gaat over het winterpakket dat er aan zit te komen, laat dat alsjeblieft, commissaris, het meest ambitieuze zijn dat we naar voren kunnen schuiven als het gaat over energie-efficiëntie, over onze gebouwen en uiteraard over de hernieuwbare energie. Maar het is ook een opdracht voor ons zelf, er is daarnet al een paar keer over gezegd: we zitten in de laatste rechte lijn in het Parlement om te onderhandelen binnen ENVI over ETS. Ook daar, beste collega's, zo ambitieus mogelijk. We moeten nog met de lidstaten gaan onderhandelen. We weten altijd dat dat aanleiding geeft tot nog wat verwatering van de compromissen. Dus leg de lat hoog, laat zien aan de rest van de wereld dat we ons hoofd niet laten hangen. Maar, en dan geef ik eigenlijk ook Peter Liese gelijk, ik vind dat heel bemoedigend en ik vind dat we echt moeten nadenken, over de partijpolitieke grenzen heen, de komende weken en maanden, hoe we dat gaan oplossen. Als, ik zeg wel als, de Verenigde Staten zich op één of andere manier terugtrekken uit Parijs, dan moeten we niet naïef zijn. We moeten én ambitieus zijn, én tegelijkertijd ervoor zorgen dat we onze industrie beschermen. Als we van onze industrie grote inspanningen vragen, wat we moeten doen om ervoor te zorgen dat wij de CO2 aanpakken, moeten we er ook voor zorgen dat we op een goede manier bekijken hoe we ons kunnen beschermen tegen landen die uit het akkoord van Parijs stappen. En ik denk dat we daar moeten nadenken over wat de best mogelijke manier is en dat houdt uiteraard ook verband met een nieuwe visie op handel in de toekomst.

  Peter van Dalen (ECR). – ”He’s got the whole world in his hands”, dat lied gaat over God die de wereld in zijn hand houdt. En hij heeft ons de verantwoordelijkheid gegeven om goed te zorgen voor zijn schepping en ik hoop en ik bid dat aankomend president Donald Trump dat ook zal beseffen en nadrukkelijk ook zal doen. Op de klimaattop in Marokko is gelukkig het klimaatakkoord van Parijs opnieuw bevestigd en iedereen heeft elkaar opgeroepen tot concrete actie. En ik was ook blij dat in Marrakesh ook het bedrijfsleven nadrukkelijk van zich liet horen. En ik vind het hoopgevend dat uitgerekend in de Verenigde Staten er steeds meer bedrijven zijn die opkomen voor duurzaam produceren, duurzaam ondernemen, juist in de tijd dat meneer Trump eraan komt. Die concrete actie, Voorzitter, moet wat mij betreft ook plaatsvinden in de sectoren die buiten Parijs zijn gebleven. En dan denk ik aan de scheepvaart en aan de luchtvaart. Het is zo dat in Montreal de luchtvaart een eerste stap heeft gezet, maar dat is echt verre van voldoende. Er moet veel meer gebeuren. En de scheepvaart werkt inderdaad aan schonere motoren en misschien ook aan retrofits van bestaande motoren, maar harde reductiedoelstellingen blijven uit. Het bedrijfsleven en de overheden moeten in deze sectoren laten zien dat ze klimaatverandering serieus nemen. Want als we de klimaatverandering en de gevolgen daarvan echt willen aanpakken, dan is de inzet van iedereen nodig: én bedrijven én overheden. Let’s all join hands.

  Kateřina Konečná (GUE/NGL). – Závěrečné prohlášení COP 22 charakterizuje uplatňování současného pařížského závazku jako naléhavou povinnost. Dnes více než kdy dříve jen nutné, aby vyspělé země znovu jasně vyjádřily svůj závazek uvést Pařížskou smlouvu v činy a zajistit dostatečné financování, především směrem k rozvojovým zemím.

Minulý rok se nám podařil historický úspěch, dovedli jsme k jednání o klimatu všechny podstatné hráče a to i ty, kteří dlouhodobě nechtěli přijmout svůj díl odpovědnosti za osud světa, mezi nimi i USA. Jejich nový prezident však svými slovy tento úspěch přímo ohrožuje a já pevně doufám, že z jeho strany opravdu zůstane jen u slov.

Prezident Trump by si měl uvědomit, že jeho postoj přímo ovlivní i ostatní velké znečišťovatele. Odstoupí-li od smlouvy USA, odstoupí od ní i zbytek velkých hráčů a s nimi i zbytek světa. Reálně nám hrozí, že Evropa ve svém boji zůstane osamocena. Tohoto konce bych se velmi nerada dožila. Musíme apelovat na pana Trumpa, aby si uvědomil svůj obrovský díl odpovědnosti za osud planety a postavil se mu jako pravý chlap, za kterého se tak rád označuje.

  Bas Eickhout (Verts/ALE). – Madam President, I would like first of all to thank the Council and the Commission for providing good information to the European Parliament’s delegation last week in Marrakech, which kept us informed and made sure that we could follow the negotiations very well. However, we all know also that the negotiations were tedious and very technical, and the big political point was, of course, what is going to happen with the United States. That was the political side of the story which was not in the negotiations room, but was very prominent and visible and you could feel it in the rooms in Marrakech. There, we really have a challenge. What we saw happening in Marrakech is that China is taking the lead. They say that they are going ahead no matter what. So we have left the idea that we are finger-pointing at each other and the idea of ‘we only move if you move’. That is very important, but we also know that it is a delicate balance. For example, a country like India is much more insecure. So this really boils down to ‘what is Europe going to do’? Is Europe going to step in in two ways – dealing with China and also increasing ambition? We need to show that we, as Europe, not only talk the talk but also walk the walk. That is crucial, and that is where Europe is not delivering yet, but it is also now very crucial in the negotiations on ETS, for example. Everyone who is talking about the importance of climate change – and I am looking at my EPP colleagues now – make sure you also deliver on ETS, because in the current negotiations we are only discussing ‘protecting, protecting, protecting’ and forgetting the ambition, and that is making us weak internationally.

  Roger Helmer (EFDD). – Madam President, we have just seen the unedifying sight of 10 000 climate alarmists flying off to Marrakech and emitting thousands of tons of CO2 in the process. And what have they achieved? I will tell you: three parts of not very much. On the vexed question of finance, they agreed to keep talking; on the Adaptation Fund, they failed to reach agreement; on the Facilitative Dialogue, they postponed to 2018; on the rulebook, they reached no real conclusion; and on the vague concept of loss and damage from climate change, they agreed a five-year plan, effectively postponing the decision until 2022. That is failure writ large.

A few weeks ago, I had the pleasure of hosting my friend Marc Morano of the American advocacy group Climate Depot in the Brussels Parliament for a showing of his movie ‘Climate Hustle’, a critical appraisal of climate alarmism. Marc Morano also went to Marrakech, where he symbolically shredded a copy of the Paris Climate Agreement. We were told that the Paris Agreement was legally binding. In fact, it had no binding targets and no sanctions for non-compliance. We now have a new American President who has repudiated that agreement. I think we can now say with some confidence that the Paris Agreement is well and truly dead.

  Olaf Stuger (ENF). – Afgelopen maanden hebben de leden van dit Huis en de leden van de Commissie de heer Trump belachelijk gemaakt, bespot en beschimpt en zich laatdunkend over hem uitgelaten. De heer Verhofstadt noemde hem zelfs een clown. Maar we weten inmiddels, Voorzitter, dat de meerderheid van het volk precies het tegenovergestelde denkt dan het establishment en zij koos de heer Trump als president. Na die verkiezing heeft de heer Juncker tijdens een persbijeenkomst nog een keertje gezegd dat de heer Trump niets begrijpt van de wereld, niets begrijpt van Europa en niets begrijpt van normen en waarden. En de heer Juncker zou het hem wel even gaan uitleggen. Voorzitter, dat lijkt me niet zo slim als je met deze meneer nog heel veel zaken te doen hebt, bijvoorbeeld het uitonderhandelen van een klimaatakkoord. Dus de grootste saboteurs van uw klimaatverdrag wonen niet in China, wonen straks niet in het Witte Huis; de grootste saboteur van het klimaatverdrag houdt zijn kantoor hier een paar honderd meter vandaan, en dat is de incompetente heer Juncker.

  Seán Kelly (PPE). – Madam President, like my colleagues I must say it was a pleasure to attend the Morocco COP22, having been in Paris last year for the historical global agreement. Thanks indeed to the Slovak Presidency, Commissioner Cañete and the Commission, and my colleagues under the chairmanship of the excellent Mr La Via. Also there is thanks due to Morocco itself, it was a good location because they gave an example of moving to low-carbon economy: they have the largest solar plant in the world and electric cars were used to ferry people around from place to place.

Some people were worried about the impact of the presidential elections. I left much less worried then when I went there, for two reasons. Number one: the United States themselves have indicated that in many states there are movements to decarbonise the economy, both at official level and at business level. This is not going to change in states like California, Florida, Pennsylvania, and so on.

Number two: China, in reply to a question I put to them directly as to whether they would use the election in the United States to renege, or to attain the opportunity for global leadership on this issue, they said they would continue with global leadership on the path they promised last year. So I think we can be encouraged.

The word that we can use to describe this movement now is ‘unstoppable’. In answer to Mr Helmer, the climate change movement is alive and well, not dead; it is alive and well and living across the world. It will continue to grow. We have to do an awful lot, especially in relation to the developing countries. The EUR 100 billion fund will have to be attained. Energy use in Africa is going to treble over the next number of years, and double in Southeast Asia. So we have to help those countries, because they are also anxious to move, as they see the actual effects – on a daily basis – of global warming and climate change to their economies.

  Enrique Guerrero Salom (S&D). – Señora Presidenta, el cambio climático es el principal reto que tenemos por delante. No solamente nos jugamos qué tipo de futuro vaya a tener la humanidad, sino el hecho mismo de que la humanidad vaya a tener futuro. Y no tenemos tiempo que perder, ya se ha perdido mucho tiempo. París fue un gran paso adelante, pero en la aplicación del Acuerdo de París es donde nos jugamos realmente nuestra respuesta al cambio climático. Marrakech puede ser visto con optimismo, pero hay algunas reacciones, fundamentalmente las de los Estados Unidos, que nos llevan a la preocupación.

Pero quería subrayar los aspectos humanitarios. El cambio climático intensifica los desastres naturales, acelera la destrucción de los ecosistemas, provoca hambrunas prolongadas, sequías devastadoras, y son los más vulnerables los que sufren esta realidad. Tenemos que acelerar el apoyo financiero a esos más vulnerables. Como ha señalado el ACNUR, en torno a 27 millones de personas se convierten en refugiados cada año por razones climáticas. En pocas décadas puede haber centenares de millones en el mundo. Como ha señalado la Cruz Roja, el cambio político climático es el principal freno a la lucha contra el hambre. Por tanto, no tenemos tiempo que perder; no podemos aceptar frenos cuando se trata de frenar el calentamiento global; no podemos aceptar, mucho menos, pasos hacia atrás.

  Νότης Μαριάς ( ECR). – Κυρία Πρόεδρε, η κλιματική αλλαγή αποτελεί αδιαμφισβήτητα απειλή για το περιβάλλον και τον άνθρωπο. Ο Παγκόσμιος Οργανισμός Υγείας υπολογίζει ότι 12,5 εκατομμύρια θάνατοι ετησίως συνδέονται με τη ρύπανση του περιβάλλοντος, ενώ 6,5 εκατομμύρια από αυτούς σχετίζονται με την ατμοσφαιρική ρύπανση από οικιακές και εξωτερικές πηγές. Επίσης περίπου το ήμισυ του συνόλου των παιδικών θανάτων από πνευμονία οφείλεται στην εσωτερική ρύπανση του αέρα.

Χρειάζονται πιο ολοκληρωμένες πολιτικές. Χρειάζονται λύσεις και μέτρα που να ανατρέπουν την υποβάθμιση του περιβάλλοντος και τα προβλήματα υγείας που προκαλούν. Ένα επιπλέον μείζον θέμα που πρέπει να τεθεί στη συμφωνία του Μαρακές είναι οι πρόσφυγες λόγω κλιματικών αλλαγών που διαρκώς αυξάνονται. Υπολογίζεται ότι μεταξύ του 2008 και του 2013 οι κλιματικοί πρόσφυγες ανέρχονταν σε 166 εκατομμύρια, ενώ ο αριθμός αυτός αυξάνεται.

Τέλος, κύριε Cañete, αναμένω την απάντησή σας στο ερώτημα που σας έθεσα προηγουμένως για την αιθαλομίχλη στην Ελλάδα και την αναγκαιότητα μείωσης του ειδικού φόρου κατανάλωσης στο πετρέλαιο θέρμανσης.

  Νεοκλής Συλικιώτης ( GUE/NGL). – Κυρία Πρόεδρε, με τη Συμφωνία του Παρισιού επιτεύχθηκε ένα σημαντικό πλαίσιο για την αντιμετώπιση των κλιματικών αλλαγών. Ωστόσο, ο σκοπός της 22ης Συνόδου για το Κλίμα, που συνίσταται στην ανάπτυξη εθνικών σχεδίων δράσης και στην προώθηση ειδικότερων στόχων, ώστε να ενισχυθούν οι δράσεις έως το 2020 και να στηριχθεί έτσι η εφαρμογή της Συμφωνίας του Παρισιού, απέτυχε.

Δυστυχώς, στο Μαρακές δεν επετεύχθη η πρόοδος που αναμέναμε για άμεση δράση ούτε τέθηκαν φιλόδοξοι στόχοι βάσει των αναγκών των λαών και όχι βάσει των συμφερόντων των πολυεθνικών και των μονοπωλίων. Για αυτό μείναμε και πάλι στις εξαγγελίες, ενώ δεν λήφθηκαν δεσμευτικές αποφάσεις για ουσιαστική δράση.

Κύριε Επίτροπε, η Ευρωπαϊκή Ένωση και τα πλούσια κράτη, ανεξάρτητα από το τι θα κάνουν οι ΗΠΑ, οφείλουν άμεσα να προχωρήσουν σε συνεργασία με την Κίνα και άλλα κράτη, να στηρίξουν τις αναπτυσσόμενες χώρες, να αναπτύξουν ολοκληρωμένο σχέδιο δράσης για την καταπολέμηση της ενεργειακής φτώχειας, για τον τερματισμό της αλόγιστης χρήσης των φυσικών πόρων και της αποψίλωσης των δασών, για τη μείωση των εκπομπών του θερμοκηπίου και την προώθηση των ανανεώσιμων πηγών ενέργειας.

  Gilles Lebreton (ENF). – Madame la Présidente, il est nécessaire de limiter le réchauffement de l'atmosphère pour préserver l'avenir de l'humanité. 197 États en ont pris conscience et ont signé l'accord de Paris, en 2015, par lequel ils s'engagent à réduire leurs émissions de carbone. La conférence de Marrakech, dite COP22, vient de faire le point sur le lancement des premières mesures concrètes. Le bilan est encore modeste, mais déjà encourageant.

Premièrement, le Fonds vert de 100 milliards de dollars va être utilisé pour aider le Liberia et le Népal à hauteur d'environ 2 millions de dollars chacun. Deuxièmement, une plateforme des stratégies 2050 réunit 22 États, 15 grandes villes, 17 régions et 196 entreprises pour accélérer la réduction des émissions de carbone. Troisièmement, l'Allemagne s'engage à atteindre l'objectif "zéro émission" en 2050 et accueillera la prochaine conférence sur le climat dans un an.

Malgré tout, il est à craindre que nous n'éviterons pas des bouleversements climatiques qui généreront des crises et des migrations. Tous les États, y compris les États-Unis d'Amérique, doivent continuer à coopérer pour en atténuer l'ampleur.

  Jerzy Buzek (PPE). – Madam President, I would like to thank the Commissioner for once again leading the negotiations for the EU successfully. Marrakech was not about ground-breaking issues. It was about how to turn the Paris commitments into reality: that was the main topic. We have a clear message to our partners, especially the major economies: the Paris Agreement is our joint achievement and our joint responsibility. We have to deliver it together.

My question, Commissioner, is this: how did they really answer, and what did you feel? Not only the regional proposals are important but also your general feeling. The second issue is that of our ‘homework’ – the internal responsibility of the European Union with regard to the ETS, proper reform of the ETS system to prevent carbon leakage and stimulate modernisation in a gradual and technological neutral way. We simply have to do this homework: otherwise, firstly, we neglect our share of global responsibility; secondly, we increase global emissions; and, thirdly, we endanger our competitiveness. All three of these are unacceptable.

(The speaker agreed to take a blue-card question under Rule 162(8))

  Michèle Rivasi (Verts/ALE), question "carton bleu". – Monsieur Buzek, vous êtes très sensible au problème du réchauffement climatique – vous voulez des actions –, mais je me pose la question de la compatibilité entre des accords climatiques forts et contraignants au niveau de chaque État et les accords de libre-échange. Ne trouvez-vous pas que des accords tels que le TAFTA et le CETA sont incompatibles avec les accords climatiques? Quelle est votre position à ce sujet?

  Jerzy Buzek (PPE), odpowiedź na pytanie zadane przez podniesienie niebieskiej kartki. – To właśnie jest pytanie również do pana komisarza i do Komisji. Z mojego punktu widzenia powinniśmy przede wszystkim zabiegać o to, żebyśmy nie byli jedyną wielką gospodarką na świecie, która naprawdę walczy ze zmianami klimatycznymi. Na razie jesteśmy dość osamotnieni i nie pomożemy w walce z klimatem, jeśli nadal tak będzie. Nasza sytuacja międzynarodowa i wpływ na nią jest tej chwili najważniejszy, a jeśli dzisiaj spowodujemy wyciek emisji na skutek złych decyzji odnośnie ETS-u – wyciek emisji, czyli wyciek miejsc pracy z Unii Europejskiej – to de facto globalna emisja zwiększy się, a nie zmniejszy, gdyż emisja poza granicami Unii jest większa. A więc ostrożnie z reformą ETS-u, żebyśmy nie zniszczyli własnej gospodarki, gdyż jest to groźniejsze dla zmian klimatycznych niż jakiekolwiek ostre reguły ETS-u.

  Miriam Dalli (S&D). – Fil-fatt, quddiem l-aħħar żviluppi fl-Istati Uniti, COP22 uriet id-determinazzjoni ta' kważi mitejn mexxej minn madwar id-dinja li jridu li l-ftehim ta' Pariġi jkun suċċess. U dak li ġara f'Marakex huwa xhieda oħra ta' kemm il-mudell ta' Pariġi fejn għandek it-tmexxija maqsuma bejn gvernijiet, bliet, reġjuni u kumpaniji privati qiegħed, fil-fatt, jaħdem u huwa b'saħħtu.

Iżda biex tassew jirnexxi, pajjiżi sinjuri u żviluppati jridu jonoraw il-wegħda li jipprovdu sostenn finanzjarju u jassistu lil dawk il-pajjiżi li għadhom qegħdin jiżviluppaw, biex jindirizzaw bis-serjetà t-tibdil fil-klima. Mexxejja minn madwar id-dinja jridu jirrikonoxxu li l-ġlieda kontra t-tibdil fil-klima hija dover urġenti u li d-dinja kollha trid tiġbed ħabel wieħed. Il-messaġġ huwa wieħed ċar. Jekk pajjiż jaħseb li għandu joħroġ mill-ftehim ta' Pariġi u ma jonorax l-obbligi tiegħu, il-pajjiżi l-oħra se jżidu l-pressjoni.

Nixtieq niffoka issa fuq il-ħeffa ta' implimentazzjoni, li s'issa kienet waħda inkonsistenti ħafna. It-tibdil fid-dinja reali qiegħed jiġri b'aktar ħeffa minn dak li qegħdin jimxu bih il-gvernijiet fin-negozjati u t-taħdidiet f'Marakex urew li ma nistgħux immorru lura mit-tranżizzjoni lejn enerġija aktar nadifa.

Huwa evidenti li l-gvernijiet iridu jibdew jiċċaqalqu, iridu jaġixxu aktar malajr biex ikun hemm tranżizzjoni sostenibbli u cost-effective għall-benefiċċju tal-pajjiżi tagħna, tal-ekonomiji tagħna, u taċ-ċittadini tagħna. B'dan il-mod biss nistgħu naċċertaw li mill-kliem, bis-serjetà, ngħaddu għall-fatti.

  Maria Lidia Senra Rodríguez (GUE/NGL). – Senhora Presidente, Senhor Cañete, quero manifestar a nossa preocupação pelo uso que pretendem fazer da agricultara na luta contra as alterações climáticas, dizer-lhe que não aceitaremos que a tornem um elemento contável para manter, ou mesmo aumentar, as emissões.

Não acreditamos em falsas soluções como a chamada agricultura climaticamente inteligente. Também não consentiremos a pressão sobre as terras agrícolas ou a financeirização dos recursos naturais. Para nós, é imprescindível avançar na redução das emissões. E é por isso que defendemos a agricultura baseada na agroecologia, a atribuição de prioridade aos mercados de proximidade e aos circuitos curtos de comercialização como elemento-chave para outra PAC que terá de ser descrita no quadro da soberania alimentar.

Deploramos a instrumentalização da COP22 por parte de Marrocos, condenamos a expulsão da deputada sarauí Selma Beiruk e apoiamos a decisão do Parlamento Pan—Africano de se retirar da COP22.

  Elisabeth Köstinger (PPE). – Frau Präsidentin, sehr geehrter Herr Kommissar! Nach den großen Überschriften, die in Paris beschlossen wurden, geht es jetzt wirklich darum, in Marrakesch eben auch die entsprechende Umsetzung voranzutreiben.

Treibhausgase lassen sich nicht von Grenzen aufhalten, und beim Klima sitzen wir wirklich weltweit alle im selben Boot. Wir können uns leider nicht aussuchen, ob unser Sitznachbar in diesem Boot an den Klimawandel glaubt oder nicht. Ich halte es jetzt für sehr wichtig, auch abseits dieser Spekulationen festzuhalten, dass Europa nicht allein in der Lage sein wird, auch die weltweiten Herausforderungen zu stemmen. Umso wichtiger ist ein starkes gemeinsames Bekenntnis zum Pariser Übereinkommen.

Die Klimafinanzierung und die Aufteilung zwischen Nord und Süd, zwischen Inseln und Festland werden in den kommenden Jahren wirklich massiv unsere Politik prägen. Es ist wichtig und richtig, dass wir hier diesen Weg eingeschlagen haben. Die EU ist auch auf dem besten Weg, ihre 2020- und 2030-Ziele zu erreichen, und mit dem Klimapaket, den Vorschlägen zur Effort Sharing Decision und vielen anderen mehr haben wir auch die richtigen Grundlagen dafür.

Gerade die Landwirtschaft ist massiv von den Auswirkungen des Klimawandels betroffen und es liegt, glaube ich, in unserer Hand, gemeinsam mit der Wirtschaft und den Innovationen in Europa uns für die Klimazukunft zu wappnen. Klimaschulden auf Kosten unserer Enkel müssen wirklich dem Ende angehören.

  Christel Schaldemose (S&D). – Fru formand! COP 22 i Marrakesh markerer tydeligt, at Paris-klimaaftalen er kommet for at blive. Det er både godt og nødvendigt, for klimaforandringerne påvirker millioner af mennesker og miljøet negativt. Så tak for et rigtig godt stykke arbejde i Marrakesh. Men COP 22 må ikke blive en sovepude, for løfter er én ting, handlinger er noget helt andet! Og ikke mindst set i lyset af det amerikanske præsidentvalg tror jeg, at vi i Europa skal spille en endnu større og endnu stærkere rolle, vi skal tage mere ansvar på os. Det betyder, at vi også bliver nødt til at øge vores ambitioner. Derfor henvender jeg mig også direkte til Rådet i dag. Det er særligt vores medlemslande i EU, som er fodslæbende. Det er medlemslande, som ikke reelt vil løfte ambitionerne. Et godt råd: Tag nu ansvar! Gør nu mere! Løft ambitionerne! Det er den eneste måde, vi kan få løst klimaforandringerne på.

  Michel Dantin (PPE). – Madame la Présidente, Monsieur le Commissaire, je tiens tout d'abord à saluer le pays hôte de cette 22e conférence des Nations unies sur l'action pour le climat, le Maroc, qui a œuvré pour que cette COP s'inscrive dans le sillon de l'accord historique qui a été adopté l'an dernier à Paris.

La COP21 a marqué un tournant dans la coopération internationale pour lutter contre le changement climatique. Cet accord est scellé. Chaque État, chaque peuple doit maintenant honorer ses engagements. À Marrakech, cette année, et à Bonn, demain, l'effort doit se concentrer sur la mise en œuvre de l'accord de Paris. Or, nous le constatons, la COP22 a engagé cette dynamique mais les négociations demeurent lentes et difficiles.

Permettez-moi d'attirer votre attention sur le sujet de l'eau. Je constate avec regret que, trop souvent, nous faisons de l'approvisionnement en eau de qualité et en quantité suffisante un acquis. Pourtant, le changement climatique et la croissance démographique sont des menaces sans précédent. 80 % des emplois dans le monde dépendent de l'accès à un approvisionnement en eau. La bonne gestion de l'eau est donc un défi prioritaire. C'est un sujet transversal qui devrait être au cœur de l'action pour le climat.

La COP22 a consacré une journée à l'eau, ce qui constitue une avancée. Cet événement a mis en évidence l'hyperactivité de la société civile qui innove au quotidien, invente et développe pour améliorer la gestion de l'eau et rationaliser les usages. Les acteurs de l'eau sont prêts à relever ce défi.

Ce dont nous avons besoin aujourd'hui, c'est d'un portage politique et d'un cadre d'action pour libérer le potentiel de l'économie bleue. Plusieurs principes clés me semblent prioritaires: mieux prendre en compte l'interaction au climat et généraliser le système des bassins hydrographiques, échelle la plus pertinente pour une bonne gestion de l'eau.

Le succès de la COP dépend d'une meilleure gestion de l'eau. C'est une ressource essentielle à la vie qui mérite toute notre attention dans le cadre de notre action pour le climat.

  Linda McAvan (S&D). – Madam President, I have a question for Commissioner Cañete. As Chair of the Development Committee, I want to ask what link you see, Commissioner, between what we are talking about today and the package adopted by the Commission yesterday? Because the Commission adopted two communications, one on the next steps for a sustainable European future and one on the consensus for development, and it seems to me that the link to be made with Paris is a golden opportunity to have real policy coherence for development. So I hope we will work together in this Parliament, and also that the various parts of the Commission will work together.

The second opportunity concerns energy in Africa and developing countries, and I thank Claude Turmes for talking about the external investment plan because this is an extremely important opportunity, and we have not talked much today about Africa and developing countries. Seventy percent of African energy now comes from renewables, mainly biomass. In Marrakech, 47 developing countries, I think, pledged to invest in renewable energy, and we should be helping them to do that. I hope, Commissioner Cañete, that you will be working with Commissioners Mimica and Timmermans and the others in order to get a coherent EU policy.

Interventions à la demande

  Nicola Caputo (S&D). – Signor Presidente, onorevoli colleghi, il summit di Marrakech avrebbe dovuto occuparsi dell'applicazione dell'accordo di Parigi sul cambiamento climatico. In realtà non è stato così: ancora molte promesse e pochi fatti.

Peccato però che il cambiamento climatico non procede a piccoli passi, visto che l'Organizzazione meteorologica mondiale ha comunicato che il 2016 si avvia a diventare l'anno più caldo dal 1880 ad oggi. Di questo passo l'accordo di Parigi, anche se fosse implementato, nonostante le dichiarazioni di Donald Trump, non basterà a tenerci entro i due gradi di riscaldamento globale. La finanza climatica con fondi come il Green Climate Fund dovrebbe mobilitare finanziamenti per 100 miliardi di dollari all'anno a partire dal 2020, ma finora ha raccolto per l'adattamento climatico solo 81 milioni, e per il 91 % dall'Europa.

Bisogna riequilibrare le risorse destinate alla mitigazione dei cambiamenti climatici con quelle impiegate per le politiche di adattamento. Se non risolveremo questo problema, il rischio sarà quello di dividere la comunità internazionale.

  Izaskun Bilbao Barandica (ALDE). – Señora Presidenta, quiero expresar aquí mi satisfacción por el ritmo y los plazos que se han acordado en la Cumbre de Marrakech para completar las normas del Acuerdo de París y porque, tanto en la ciudad marroquí como en las cumbres de Lyon, París o Quito, se va consolidando el papel regional y local en la lucha contra el cambio climático.

Son las ciudades y las regiones quienes mejor conocen la situación medioambiental de su territorio, quienes son titulares de competencias como el urbanismo o la movilidad y quienes, gracias a su proximidad, impulsan los cambios culturales y de hábitos que son imprescindibles para descarbonizar el planeta.

Por eso espero que, a nivel europeo, se profundice en la consideración institucional de agentes fundamentales para que Europa sea un referente en el planeta, con bajas emisiones. Para ello se han organizado en entidades, como The Climate Group, naciones y regiones para el desarrollo sostenible, por lo que me gustaría saber, señor Cañete, cómo la Comisión está adaptando sus métodos para trabajar con este tipo de organizaciones.

  Laura Ferrara (EFDD). – Signor Presidente, onorevoli colleghi, una delle conseguenze più allarmanti del cambiamento climatico, riconducibile all'azione dell'uomo, sono le migrazioni causate dai disastri ambientali.

Secondo l'Organizzazione internazionale per le Migrazioni, entro il 2050, almeno 200-250 milioni di persone saranno costrette a spostarsi a causa dei cambiamenti climatici; ciò vuol dire una persona ogni 45 nel mondo, una media di 6 milioni di donne e uomini costretti ogni anno a lasciare i propri territori.

Sono numeri spaventosi che potrebbero addirittura raggiungere, se si realizzasse il più drammatico degli scenari immaginati dall'agenzia delle Nazioni Unite, l'impressionante cifra di un miliardo di profughi ambientali. Da questo punto di vista, purtroppo, gli impegni assunti dalla COP22 appaiono ancora deboli.

In attesa che gli Stati diano seguito concretamente agli impegni solennemente assunti a Marrakesh, auspico che il Parlamento europeo sappia cogliere l'occasione offerta dalla riforma della legislazione in materia di asilo per fornire adeguato riconoscimento e tutela ai rifugiati ambientali.

  Ελευθέριος Συναδινός ( NI). – Κυρία Πρόεδρε, στη συνάντηση του Μαρακές στην 22η Σύνοδο της Διάσκεψης των Μερών της Σύμβασης-Πλαισίου των Ηνωμένων Εθνών για την Κλιματική Αλλαγή σηματοδοτήθηκε η στροφή από τα χρόνια της διαπραγμάτευσης στη νέα φάση η οποία επικεντρώνεται στην εφαρμογή, χωρίς βέβαια αυτό να σηματοδοτεί τίποτε το χειροπιαστό ακόμα.

Η μετάβαση είναι μια πρόκληση, μετά και τη Συμφωνία του Παρισιού λόγω της φύσης της διαφοροποίησης μεταξύ των ανεπτυγμένων και των αναπτυσσόμενων χωρών. Απαιτούνται περαιτέρω αποφάσεις για ένα ευρύ φάσμα θεμάτων, μεταξύ άλλων, τον μετριασμό, την προσαρμογή, τη χρηματοδότηση, τη διαφάνεια, τις διαδικασίες, τους μηχανισμούς της αγοράς, την εφαρμογή και τη συμμόρφωση.

Ο νεοεκλεγείς πρόεδρος Trump δεσμεύτηκε για επανεξέταση, ακόμη και για κατάργηση της Συμφωνίας του Παρισιού. Ίσως η νέα Συμφωνία αποτελεί μια χρυσή ευκαιρία για αναθεώρηση των πεδίων πολιτικής εφαρμογής των τομέων της Συμφωνίας.

  Dubravka Šuica (PPE). – Gospođo predsjednice, godinu dana poslije Pariza se dogodio Marakeš. Smatram da je to nova faza i da je dobro da je Pariz stupio na snagu. Indikativna je brojka od 118 potpisnika – to je rok koji je bez presedana. Postignuti su rezultati, sada nam predstoji implementacija. Dakle, najvažnija je implementacija. Ali smatram da je Marakeš bio jaka politička deklaracija kako bi se implementiralo sve iz Pariza.

Dakle, provedba Pariškog sporazuma je vrlo važna, ali treba uzeti u obzir najnovije izjave predsjednika Trumpa i rezultate američkih izbora. Ne vjerujem da će ono što je govorio u predizbornoj kampanji i što ovih dana govori izvršiti, ali u svakom slučaju ostajemo odlučni i hvala vam na tome.

Provoditi sporazum, preuzeti odgovornost, zaštititi zemlju i predati je budućim generacijama. Smatram da je ovo velika prekretnica, jer moramo smanjiti stakleničke emisije, više koristiti obnovljive izvore energije te razmotriti energetsku učinkovitost.

  Jean-Paul Denanot (S&D). – Madame la Présidente, Monsieur le Commissaire, il est clair que l'accord de Paris lors de la COP21 a été un grand moment de prise de conscience du monde sur la question du réchauffement climatique. Sa mise en œuvre effective – et rapide d'ailleurs, après l'accord de l'Union européenne, mais aussi de grands États comme la Chine, désormais moteur dans ce domaine, et les États-Unis –, a été une deuxième bonne nouvelle. La COP22 à Marrakech a confirmé et élargi cet engagement, ce qui est une troisième bonne nouvelle.

Mais il y a aussi une mauvaise nouvelle, celle de l'élection de Donald Trump aux États-Unis, qui a exprimé sa volonté de sortir de l'accord. Les États-Unis font, jusqu'à nouvel ordre, partie intégrante de notre planète. Ils feraient bien de prendre aussi conscience des conséquences du réchauffement climatique sur leur propre territoire, avec notamment les dérèglements climatiques dont ils sont régulièrement victimes.

Si tous les pays se mettent ensemble pour pousser les États-Unis à respecter leur signature, nous avons quelques chances de réussir, mais il faut que tous les pays se mettent ensemble, y compris les ONG et toutes les parties prenantes.

  Karin Kadenbach (S&D). – Frau Präsidentin, Herr Kommissar! Es ist nicht direkt der Klimawandel und es ist nicht direkt die Energieproduktion, mit der ich mich jetzt befassen möchte, aber mit deren Auswirkungen. Wir diskutieren im Moment sehr heftig, dass wir die Fauna-Flora-Habitat-Richtlinie erhalten wollen, wie sie ist. Denn es wird auch in Zukunft von wichtiger Bedeutung sein, wie Artenschutz, wie Biodiversität in der Europäischen Union als Vorbild für andere Länder dieser Erde, aber auch als Rückzugsgebiet von Pflanzen, von Tieren funktionieren. Das heißt: Meine Bitte ist – auch in Betracht der COP 22, der Auswirkungen des Klimawandels auf die Europäische Union und auf unsere Umwelt –, dass wir hier dieses Paket nicht wieder aufmachen, sondern die bestehende Gesetzgebung, die Implementierung und die Kontrolle weiter überwachen. Riskieren wir mit REFIT nicht etwas, was funktioniert!

(Fin des interventions à la demande)

  Miguel Arias Cañete, Miembro de la Comisión. – Señora Presidenta, yo quisiera trasladar mi agradecimiento a todas las señoras y señores diputados que han intervenido en este debate y que ponen de manifiesto el interés de esta Cámara por las políticas de cambio climático.

Es evidente que la Comisión ha desarrollado un papel muy intenso. Lo hicimos en París, poniendo en marcha la ambición de la gran coalición; en Marrakech, en unas negociaciones que son distintas, mucho más técnicas, pero avanzando en la hoja de ruta. Y tendremos que seguir en futuras COP, futuras COP que van a ser muy diferentes, no van a tener ese elemento de negociación política tan acusado que tuvo París, pero van a ser unas COP que técnicamente son importantes para dotar al Acuerdo de París de los instrumentos necesarios para su puesta en marcha y, por otra parte, van a ser COP de implementación, de desarrollar nuestras políticas.

En esta COP lo que hemos visto es que los actores no gubernamentales tenían una presencia muy importante: municipios, regiones, comunidades autónomas, oenegés, sociedad civil, compañías de energía, compañías de energías renovables, de eficiencia energética, actores económicos, actores sociales. Ha sido una COP, como van a ser las COP futuras, de ver las mejores prácticas. Me planteaban la pregunta de cuál es la actitud de la Comisión respeto a los actores no gubernamentales: de máxima colaboración y apertura. Hemos trabajado muy estrechamente con el Covenant of Mayors, porque entendíamos que las ciudades eran un crisol de experiencias de cambio climático muy potente, y seguiremos trabajando con el resto de actores no gubernamentales, con el Comité de las Regiones y con todos estos actores, porque la lucha contra el cambio climático es un bottom up, no es up bottom, y, por lo tanto, tenemos que hacerla de manera enormemente participativa.

Yo quiero decir que 2016 ha sido un año muy positivo para el cambio climático. 2015 tuvo el emblemático Acuerdo de París, pero en 2016 lo hemos ratificado —la Unión Europea y muchos de sus Estados miembros, en este momento dieciséis Estados miembros, ya lo han ratificado—; ha entrado en vigor gracias a la ratificación europea, y hemos desarrollado la COP 22 de acuerdo con las expectativas que estaban encima de la mesa e incluso con el Plan de Acción de Marrakech, que supone el compromiso de todas las partes de mantener la acción a un nivel importante y de ejecutar nuestras políticas.

El señor Helmer ha dicho que París estaba muerto. Pues «los muertos que Vos matáis gozan de buena salud», porque París está vivito y coleando, que se dice en español, en castellano, y, si algo vi en Marrakech era el deseo de todo el mundo de seguir adelante. Y se ha planteado el problema de China. Ante un horizonte de incertidumbre, es evidente que China y la Unión Europea tienen que aproximarse para mantener ese liderazgo permanente en la lucha contra el cambio climático, desarrollando nuestras políticas. Y la Unión Europea puede estar orgullosa y acudir a estas negociaciones teniendo activos muy importantes que justifican que pueda participar en el liderazgo mundial. Porque tenemos el objetivo de reducción de emisiones más ambicioso, como mínimo un 40 % con acción doméstica, no con créditos internacionales. En segundo lugar, somos la única de las partes que, en este momento, ha lanzado (o va a lanzar la semana que viene) toda la legislación necesaria para cumplir sus objetivos climáticos, mediante legislación, no mediante decisiones presidenciales. Y eso es un factor diferencial, porque, al margen de los distintos resultados electorales que pueda haber en los veintiocho Estados miembros, las políticas permanecen constantes, y ese es un valor del que podemos presumir los europeos.

Y, finalmente, tenemos la solidaridad financiera internacional, el respeto de los países en vías de desarrollo. Podemos orquestar grandes coaliciones con países en vías desarrollo porque somos solidarios financieramente; porque somos los que más financiación climática ponemos encima de la mesa, y además, coordinadamente con nuestras políticas de desarrollo. El comisario Mimica y yo trabajamos juntos. Somos los que más aportamos en financiación climática; somos los que financiamos el 50 % del Fondo Verde por el Clima; financiamos el 90 % del Fondo de Adaptación, y nos respetan los países en vías de desarrollo. No es una obra de este comisario, es obra de unas políticas muy consistentes, que justifican que la voz de la Unión Europea pueda sonar fuerte y buscar alianzas que en el futuro serán complejas.

Y tendremos que tender las alianzas a la India, lo ha dicho el señor Eickhout: es fundamental contar con la India, un país que tiene una demografía impresionante y unas emisiones de CO2 igualmente impresionantes, como su demografía. Tendremos que hacer aproximaciones a los grandes emisores, para liberar la reducción de las mismas. Por lo tanto, los retos que tenemos por delante son importantes.

Señor Turmes, a usted le consta que yo lucho por tener el paquete más ambicioso posible, y me conoce bien. Por lo tanto, en este empeño estaremos juntos. Yo lanzaré un paquete importante y luego, como ha dicho aquí la señora Van Brempt, el Parlamento también tendrá sus responsabilidades, empezando por el sistema europeo de derechos de emisión, fundamental para los sectores industriales; siguiendo por los sectores difusos —la agricultura, los edificios, el transporte—; y, finalmente, desarrollando la innovación tecnológica que nos permita liderar los procesos de eficiencia energética y renovables en el mundo.

Para todo esto sé que cuento con este Parlamento. Es muy agradable trabajar en una política que, en un momento de división en la Unión Europea, es una política que concita unidad. Hubo unidad en el Consejo de Medio Ambiente, bajo la Presidencia eslovaca, para lanzar el proceso de ratificación; ha habido unidad en este Parlamento para dar su consentimiento a esa ratificación; ha habido unidad en los Parlamentos nacionales, pues ya dieciséis Parlamentos de la Unión Europea han ratificado este proceso.

Y quería decirle una cosa a la señora Estefanía Torres Martínez —que me parece que no está— cuando criticaba la falta de ratificación en el país que yo conozco: hombre, debería decir toda la verdad. El Gobierno estaba en funciones durante todo el año pasado y un gobierno en funciones, con la Constitución española, no puede ratificar un acuerdo. Pero el primer acto que tomó el Gobierno del país que mejor conozco, tras la investidura, fue lanzar el proceso de ratificación. Lo cual demuestra que en toda la Unión Europea las políticas de cambio climático son políticas que concitan unidad, ambición y esperanza.

  Ivan Korčok, President-in-Office of the Council. – Madam President, thank you and I thank all those honourable Members who have spoken. I will not repeat what I stressed at the beginning of this debate, on behalf of the Council. Instead I would like to consider today’s debate because its title was to assess the outcome of Marrakech. That was extremely important, and many thanks to all those who agreed that Marrakech was a success for the European Union.

But this debate was more than a stocktaking of what happened in Marrakech. For me the political message from here is to maintain the momentum for our common political commitment to continue the work because we know that what matters at the end of the day is implementation.

Secondly, several of you referred to the Council. I dare say that, this year, the Council has delivered, and I thank Commissioner Cañete for reminding us that this was the case. We have been working hard and I am sure I can say that the upcoming Maltese and Estonian Presidencies will be equally committed. By the way, the Slovak Presidency is coming to an end, but we are still working hard and we hope that, at the meeting of the Environment Council in December, we will have an agreement on the ETS.

Fourthly and lastly, I would like to thank Parliament for its cooperation throughout the year, including its committed cooperation on the spot in Marrakech, and in particular to thank Mr La Via, Chair of the Committee on the Environment, Public Health and Food Safety, for his leadership.

  La Présidente. – Le débat est clos.

Déclarations écrites (article 162)

  Nicola Danti (S&D), per iscritto. – Valuto in maniera decisamente positiva l'esito della Conferenza delle Parti recentemente svoltasi in Marocco. Credo che l'adozione di modelli di crescita compatibili con la tutela dell'ambiente sia oggi, come non mai nella storia dell'umanità, una priorità assoluta. La volontà della comunità internazionale di definire, entro il 2018, una road map per dare concreta attuazione all'accordo di Parigi, costituisce un importantissimo segnale di speranza per la salute e il futuro del nostro pianeta.

Sebbene rimangano ancora diversi nodi da risolvere, come le criticità inerenti all'istituzione del Green Climate Fund, sono convinto che il programma di lavoro e le scadenze temporali stabilite siano la testimonianza di una rinnovata sensibilità in materia ambientale da parte dell'intera comunità internazionale che deve renderci ottimisti.

  Benedek Jávor (Verts/ALE), in writing. – At COP22, parties reaffirmed their collective commitment to implement the Paris Agreement – despite the outcome of the US elections.

Unfortunately, the EU has also failed to put forward any new measures to help close the emission gap, to hold global warming to well below 2°C, and to pursue efforts to limit it to 1,5°C. Thus, COP24 in 2018 will be the next moment for countries to increase their ambition and scale up emission reduction pledges, and the EU’s leadership is crucial. We must start walking the talk and prioritise energy transition by ramping up our own policies and inadequate climate and energy targets.

To this end, now we need an ambitious energy winter package for 2030 which promotes energy savings and efficiency measures, high renewables penetration as well as proper governance of the Energy Union. However, it seems that EC rather wants to subsidise new fossil fuel capacities and undermine market access for renewables.

The credibility of the EU and our common future is at stake. We need to take commitments made in Paris seriously: substantially reducing GHG emissions in the short term and bringing emissions to zero in the longer term –it is our only chance.

  Paloma López Bermejo (GUE/NGL), por escrito. – No comparto la valoración optimista de los resultados de esta COP 22. Criticamos el Acuerdo de París por limitarse a compromisos voluntarios y por fijar la reducción de temperaturas a 1,5 °C en lugar de los 2 °C exigidos por la comunidad científica. Esta cumbre no va más allá de estos planteamientos y, en acuerdos concretos, los países más industrializados han demostrado de nuevo su falta de compromiso y de visión. Por el contrario, este ha sido el show de las empresas y las finanzas, con sus macroproyectos y fondos financieros con los que parasitar la economía verde para su propio beneficio. No ha sido ajeno a este giro, tampoco, el anfitrión, el Reino de Marruecos, que también ha utilizado la propaganda verde para normalizar ante la comunidad internacional su ocupación del Sáhara Occidental. Lamento no haber encontrado en sus palabras una condena explícita a los nuevos proyectos verdes que ahondarán en el expolio de los recursos saharauis o contra la expulsión de Sueilma Beiruk, parlamentaria saharaui, que desencadenó la ausencia de toda la delegación de la Unión Africana. Europa falta a sus compromisos climáticos, pero también, a sus compromisos de paz.

  Miguel Viegas (GUE/NGL), por escrito. – Terminou a vigésima segunda sessão da Conferência das Partes - COP 22, em Marraquexe. O objetivo de avançar na definição de regras para a concretização do Acordo de Paris não foi alcançado.

Um evento que devia ter arrancado com medidas para a mitigação das emissões de gases com efeito de estufa e para a adaptação às alterações climáticas acabou por se transformar numa enorme desilusão.

A anunciada Carta de Marraquexe não consegue ir mais além do que reconhecer que é necessário concluir o programa de trabalho no âmbito do Acordo de Paris “o mais rapidamente possível”, colocando como limite temporal a COP 24, que reunirá no final de 2018.

Ficou de novo evidente que o Acordo de Paris, que entrou em vigor no dia 4 de novembro, só passará do papel com uma forte mobilização dos povos e dos trabalhadores em defesa do ambiente e do clima, e pela transformação da nossa sociedade com um outro modelo de desenvolvimento, o socialismo.

9. Composição das comissões e delegações : Ver Acta

(La séance est suspendue à 11 h 50)

VORSITZ: MARTIN SCHULZ
Präsident

10. Período de votação

Der Präsident. – Als nächster Punkt folgt die Abstimmungsstunde.

  Mario Borghezio (ENF). – Brevissimamente sull'ordine dei lavori, Presidente. Non so se le è stato riferito ma ieri, durante la discussione in Aula, sono state proferite delle parole ingiuriose: ci si è riferiti al Presidente eletto degli Stati Uniti con il termine clown.

Glielo segnalo non già a fini di repressione – perché noi siamo liberali e non votiamo contro chi esprimere liberamente le proprie opinioni, né ne chiediamo l'arresto o il processo – ma semplicemente per una questione di opportunità, conoscendo la sua sensibilità all'immagine del Parlamento, perché lei prenda i necessari provvedimenti.

  Der Präsident. – Wir werden überprüfen, was da in der Sitzung gesagt worden ist. Wenn das nicht mit den Regeln des Parlaments zu vereinbaren ist, werde ich logischerweise dagegen vorgehen.

  Ulrike Trebesius (ECR). – Herr Präsident! Meine Fraktion hat wie schon in den Jahren davor einen Änderungsantrag zum vorgeschlagenen Entwurf des Kalenders für das nächste Jahr eingereicht. Und wieder einmal haben Sie, Herr Schulz, unseren Änderungsantrag für unzulässig erklärt. Der Änderungsantrag schlägt lediglich eine Kürzung pro Tag für die Tagung in Straßburg vor. Unserer Ansicht nach untergräbt das nicht die Verträge oder das Urteil des Gerichts. Unabhängig davon war das Hauptziel unseres Änderungsantrages, den Mitgliedern dieses Hauses eine gewisse Kontrolle über ihr eigenes Parlament zu geben. Wir bedauern, Herr Schulz, dass Sie entschieden haben, den Kalender nun ohne Abstimmung vorzulegen.

  Der Präsident. – Verehrte Frau Kollegin! Ich lege den Kalender nicht ohne Abstimmung vor, sondern ich lege ihn zur Abstimmung vor. Ich habe Ihren Änderungsantrag für unzulässig erklärt. Das ist nicht das erste Mal. Dieser Änderungsantrag ist objektiverweise deshalb nicht zulässig, weil Sie die Streichung des Donnerstags beantragt haben. Wir sind aber vom Gericht – vom Europäischen Gerichtshof – schon zweimal verpflichtet worden, die Tagung zwölfmal hier in Straßburg an vier Tagen inklusive des Donnerstags zwischen 9.00 Uhr morgens und 17.00 Uhr nachmittags abzuhalten. Da Sie eine Abgeordnete aus der Bundesrepublik Deutschland sind, wissen Sie, dass wir zur Rechtstreue verpflichtet sind, insbesondere gegenüber Urteilen der höchstrichterlichen Rechtsprechung. Ich halte mich an diese.

10.1. Calendário dos períodos de sessões do Parlamento em 2018

10.2. Parecer do Tribunal de Justiça sobre a compatibilidade com os Tratados do acordo previsto entre o Canadá e a União Europeia relativamente a um Acordo Económico e Comercial Global (CETA) (B8-1220/2016) (votação)

– Vor der Abstimmung:

  Heidi Hautala, on behalf of the Verts/ALE Group. – Mr President, it seems that the majority of the political groups are coming to the conclusion that this Parliament should also postpone the vote on consent for the CETA agreement until December. I think that, if this is confirmed, it is very sensible because we need to deal with it responsibly. One reason why 89 Members have proposed this resolution calling for the opinion of the European Court of Justice on the compatibility of this agreement – and especially of the investor protection rules – with EU law, is that we need to deal with this responsibly. Referring to Rule 190(4), I would like to suggest, in the name of my Group, that we postpone the vote on this resolution calling for the opinion of the European Court of Justice on the compatibility with EU law until December.

Der Präsident. – Vielen Dank, Frau Hautala. Möchte jemand für den Antrag von Frau Hautala sprechen? Ich sehe niemanden. Jemand dagegen?

  Alexander Graf Lambsdorff (ALDE). – Herr Präsident! Also ich finde, wir können jetzt hier über diesen Antrag abstimmen. Ich finde auch die Vorstellung der Kollegin Hautala, das Parlament würde sich nicht in verantwortlicher Weise mit diesem Abkommen befassen, unberechtigt. Das Abkommen ist seit anderthalb Jahren ausverhandelt. Der zuständige Ausschuss diskutiert es seit langem in sehr verantwortlicher Weise. Ich glaube, dass dieser Vorschlag der Fraktion der Grünen hier das Ziel hat, die weiteren Verfahrensschritte erneut hinauszuzögern, ohne dass dadurch in der Substanz irgendetwas erreicht würde. Insofern würde ich gegen den Antrag der Kollegin Hautala sprechen.

(Beifall)

  Der Präsident. – Ich lasse nunmehr über den Antrag abstimmen. Es geht um die Verschiebung der jetzt gleich anstehenden Abstimmung über den Entschließungsantrag zu diesem Gutachten.

(Zwischenrufe)

Frau Kollegin! Vielleicht hören Sie erst zu, bevor Sie schreien. Wir sind in einem Abstimmungsverfahren, wir haben hier einen Antrag nach der Geschäftsordnung. Die Geschäftsordnung sieht Folgendes vor: Der Antrag wird gestellt. Anschließend fragt der Präsident einen oder eine, dafür zu reden oder ....

(Zwischenrufe)

Nein, sie hat sich eindeutig nicht gemeldet. Gut, damit Sie jetzt nicht wieder behaupten, ich sei ein Terrorist: Sie haben das Wort, Frau Kollegin.

(Zwischenrufe)

  Anne-Marie Mineur (GUE/NGL). – Als ik de gelegenheid krijg om mijn mening te geven.... Het is een goed idee, en daar zijn we hiervoor als Europees Parlement, om te spreken over dit soort belangrijke verdragen en u heeft zojuist zelf gezegd dat we moeten luisteren naar de uitspraken van het hoogste gerechtsorgaan. We moeten dat orgaan dan ook de gelegenheid geven om zich uit te spreken over dit soort belangrijke verdragen waar de Europese rechters, de Duitse Richterbund en 100 hoogleraren van gezegd hebben dat het zeer dubieus is. We moeten voorkomen dat we een verdrag aannemen dat tegen de Europese rechtsorde ingaat.

Der Präsident. – Frau Mineur! Sie hatten sich eben – zumindet für uns hier oben – nicht sichtbar gemeldet. Wenn ich Sie richtig verstanden habe, wollen Sie ja, dass wir darüber abstimmen, das Ding an den EuGH zu schicken. Sie haben aber gerade verlangt, dass wir genau diese Abstimmung verschieben. Nun gut, okay.

10.3. Emissões de determinados poluentes atmosféricos (A8-0249/2015 - Julie Girling) (votação)

10.4. Finalização de Basileia III (B8-1226/2016) (votação)

10.5. Execução da Política Comum de Segurança e Defesa (A8-0317/2016 - Ioan Mircea Paşcu) (votação)

– Vor der Abstimmung über Änderungsantrag 10:

  Bodil Valero (Verts/ALE). – Mr President, I would like it to read as follows: ‘Underlines the need for the European Union to develop a stronger export control regime for security and defence—related goods and services; calls on the Commission in consultation with the EEAS to develop a proposal on how to strengthen the implementation of the eight criteria of common position 994/2008/CFSP on arms exports, under which weapons, ammunition, defence equipment and technologies can be exported to third countries’.

(Der mündliche Änderungsantrag wird übernommen.)

  Ioan Mircea Paşcu, rapporteur. – Mr President, because I was not offered the opportunity to thank the shadow rapporteurs and all those who have contributed to this result and to this report yesterday, I am doing it now. Thank you very much.

(Applause)

10.6. Comunicação estratégica da UE para enfrentar a propaganda dirigida contra ela por terceiros (A8-0290/2016 - Anna Elżbieta Fotyga) (votação)

10.7. Linguagem gestual e intérpretes profissionais de linguagem gestual (B8-1230/2016, B8-1241/2016) (votação)

10.8. Objeção nos termos do artigo 106.° do Regimento: Renovação da aprovação da substância ativa bentazona (B8-1228/2016) (votação)

  Der Präsident. – Damit ist die Abstimmungsstunde geschlossen.

11. Declarações de voto

PRZEWODNICTWO: RYSZARD CZARNECKI
Wiceprzewodniczący

11.1. Calendário dos períodos de sessões do Parlamento em 2018

Ustne wyjaśnienia dotyczące głosowania

  Peter Jahr (PPE). – Herr Präsident! Ich wollte nur zwei Botschaften loswerden.

Erstens freue ich mich natürlich, dass wir jetzt schon die Sitzungen für das Kalenderjahr 2018 beschlossen haben. Aber zum Zweiten verliere ich die Hoffnung nicht, dass es uns diesmal im Jahr 2018 gelingen wird, möglichst viele Wahlkreiswochen zu organisieren, denn das Europäische Parlament muss vor Ort präsent sein. Die Abgeordneten brauchen auch Zeit, im Wahlkreis arbeiten zu können.

Das ist vielleicht noch einmal der Appell an uns selber, an unsere eigene Verwaltung, dass wir die Arbeit so effizient organisieren, dass wir auch in den Wahlkreisen präsent sein dürfen.

  Daniel Hannan (ECR). – Mr President, I wonder, as a thought experiment, what would happen if this Parliament were suddenly to disappear. Which of our constituents would notice? Which of us would be missed? That may sound like a rather ungenerous way of putting it, so let me phrase it the other way around: consider the immense talent gathered in this Chamber, the great skills and experience brought by people from 28 countries. Wouldn’t it be a wonderful thing if those skills could be released into the private sector to contribute to the economy by making and selling things instead of by regulating them? One great upside of the coming Brexit is that at least British Eurocrats and British MEPs, about whom I have occasionally been rude, will now be redeployed from the unproductive to the productive bit of the economy.

  Jonathan Arnott (EFDD). – Mr President, Parliament’s calendar for 2018 was an issue which was approved without a vote. I would like to confirm, for the record, that if this had been voted on I would have abstained, because I am very hopeful that by 2018 this won’t affect me – I am hopeful that the UK will have left the European Union.

Pisemne wyjaśnienia dotyczące głosowania

  Isabella Adinolfi (EFDD), per iscritto. ‒ Considero che il calendario proposto per le tornate parlamentari nell’anno 2018 sia adeguato, per questo motivo ho votato a favore.

  Marina Albiol Guzmán (GUE/NGL), por escrito. ‒ He votado a favor de la adopción del calendario del Parlamento Europeo para el año 2018 en un procedimiento formal de respaldo a la propuesta elaborada por los servicios parlamentarios y acordada por los diferentes grupos políticos en la Eurocámara.

  Marie-Christine Arnautu (ENF), par écrit. ‒ Le projet de calendrier présenté cette semaine pour l’année 2018 maintient les traditionnelles sessions à Strasbourg (douze sont au programme) et limite en revanche les mini-sessions à Bruxelles (seules trois sont prévues). Nous tenons beaucoup au siège de Strasbourg, qui est officiellement le seul siège du Parlement européen et la seule institution de l’Union européenne basée en France. Nous pouvons donc nous satisfaire que ce projet ne bouleverse pas l’organisation du Parlement pour renforcer encore le site de Bruxelles, comme un certain nombre de députés ne manquent pas de le réclamer régulièrement, lançant même des pétitions pour l’abandon complet de Strasbourg. Dans ces conditions, en tant que Français, soutenir ce projet de calendrier peut être considéré comme une manière de défendre les intérêts de la ville de Strasbourg et de la France et j’ai donc soutenu cette proposition.

  Zigmantas Balčytis (S&D), raštu. ‒ Balsavau už 2018 m. Parlamento plenarinių sesijų kalendorių.

  Nicolas Bay (ENF), par écrit. ‒ Le projet de calendrier présenté cette semaine pour l’année 2018 maintient les traditionnelles sessions à Strasbourg (douze sont au programme) et limite en revanche les mini-sessions à Bruxelles (seules trois sont prévues). En tant que Français, nous avons toujours défendu le siège de Strasbourg, qui est officiellement le seul siège du Parlement européen et la seule institution de l’Union européenne basée en France.

Nous pouvons donc nous satisfaire que ce projet ne bouleverse pas l’organisation du Parlement pour renforcer encore le site de Bruxelles, comme un certain nombre de députés ne manquent pas de le réclamer régulièrement, lançant même des pétitions pour l’abandon complet de Strasbourg. Dans ces conditions, en tant que Français, soutenir ce projet de calendrier peut être considéré comme une manière de défendre les intérêts de la ville de Strasbourg et de la France : c’est donc ce que j’ai fait.

  Hugues Bayet (S&D), par écrit. ‒ J'ai approuvé ce point

  Brando Benifei (S&D), per iscritto. ‒ Non avendo alcuna obiezione sul progetto presentato, oggi ho espresso il mio voto positivo alla proposta di calendario per le tornate parlamentari del 2018.

  Xabier Benito Ziluaga (GUE/NGL), por escrito. ‒ He votado a favor de una propuesta de calendario que considero adecuada.

  Dominique Bilde (ENF), par écrit. ‒ Régulièrement, la présentation des périodes de session du Parlement essaye de renforcer le pouvoir de Bruxelles au détriment du siège de Strasbourg. En tant que Française et élue de la région Grand Est, et même si je combats durement cette UE technocratique, je considère qu’il ne faut pas amoindrir le pouvoir de Strasbourg par rapport à Bruxelles. Le calendrier habituel avec les grandes sessions à Strasbourg et à Bruxelles pour les mini-sessions respecte encore les équilibres. Je serais donc contre tout rapatriement des activités du Parlement à Bruxelles ce qui serait dommageable pour le commerce et l’hôtellerie locale.

  Mara Bizzotto (ENF), per iscritto. ‒ Ho preso atto della risoluzione sul calendario delle tornate del Parlamento europeo per l’anno 2018.

  José Blanco López (S&D), por escrito. ‒ He votado a favor de la propuesta de calendario para los periodos parciales de sesiones del Parlamento Europeo en 2018.

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D), raštu. ‒ Balsavau dėl šio dokumento, nes juo buvo patvirtintas 2018 m. Europos Parlamento darbo kalendorius.

  Biljana Borzan (S&D), napisan. ‒ Podržavam Izvješće o rasporedu sjednica Parlamenta za 2018.

  Renata Briano (S&D), per iscritto. ‒ E’ una cosa positiva avere a disposizione il calendario delle tornate parlamentari con largo anticipo, così da permettere a ciascuno di noi di organizzarsi al meglio per assicurare la massima presenza e partecipazione sia ai lavori in aula che sui nostri territori di provenienza.

  Steeve Briois (ENF), par écrit. ‒ Le projet de calendrier 2018 vise à maintenir les traditionnelles sessions à Strasbourg et à limiter les mini-sessions à Bruxelles. En tant que député français au Parlement européen, je me réjouis évidemment de voir que ce projet ne remet pas en cause l’existence du Parlement à Strasbourg au profit du site bruxellois, comme certains députés ne manquent pas de le réclamer. En soutenant ce calendrier, nous défendons les intérêts de la ville de Strasbourg et d’une certaine manière ceux de la France. C’est la raison pour laquelle j’ai voté pour ce texte.

  David Casa (PPE), in writing. – I agree with the calendar as proposed and voted in favour.

  Λευτέρης Χριστοφόρου (PPE), γραπτώς. ‒ Υπερψηφίζουμε το χρονοδιάγραμμα των περιόδων συνόδου του Κοινοβουλίου για το 2018, καθώς συμφωνούμε με τις προτεινόμενες ημερομηνίες.

  Alberto Cirio (PPE), per iscritto. ‒ Accolgo con favore la programmazione stabilita per i lavori parlamentari nel 2018 e sono onorato di potervi partecipare.

  Deirdre Clune (PPE), in writing. ‒ I supported Parliament’s calendar of part—sessions – 2018.

  Lara Comi (PPE), per iscritto. ‒ Concordo con la calendarizzazione delle tornate parlamentari del 2018.

  Javier Couso Permuy (GUE/NGL), por escrito. ‒ He votado a favor de la adopción del calendario del Parlamento Europeo para el año 2018 en un procedimiento formal de respaldo a la propuesta elaborada por los servicios parlamentarios y acordada por los diferentes grupos políticos en la Eurocámara.

  Edward Czesak (ECR), na piśmie. ‒ Zagłosowałem przeciw przyjęciu kalendarza sesji miesięcznych Parlamentu na rok 2018 w związku z odmiennym stanowiskiem w kwestii odnoszącej się do zmiany czasu trwania posiedzeń. W zaprezentowanym kalendarzu proponuje się wydłużenie czasu posiedzeń plenarnych w Strasburgu. Obserwując dotychczasowy system pracy Parlamentu oraz przyjętą organizację czasu pracy, nie dostrzegam konieczności zamian w tym kierunku. Uważam, że zmiany te nie przyniosą wzrostu efektywności, a jedynie mogą opóźnić proces podejmowania decyzji.

  Michel Dantin (PPE), par écrit. ‒ Ce vote visait à adopter le calendrier des périodes de sessions parlementaires du Parlement en 2018. Je me réjouis de voir que le nombre de mini-sessions à Bruxelles recule fortement par rapport aux années précédentes ; il convient de rappeler que le seul siège du Parlement européen est à Strasbourg. J'ai voté en faveur de ce calendrier.

  Mireille D'Ornano (ENF), par écrit. ‒ J’ai voté pour ce rapport.

Le projet de calendrier présenté cette semaine pour l’année 2018 maintient les traditionnelles sessions à Strasbourg (douze sont au programme) et limite en revanche les mini-sessions à Bruxelles (seules trois sont prévues).

Les élus Front National ont toujours soutenu le maintien du siège du Parlement européen à Strasbourg, à l’encontre des demandes d’autres parlementaires. Pour ce seul principe, nous soutenons ce calendrier.

  Edouard Ferrand (ENF), par écrit. ‒ Vote pour: nous pouvons donc nous satisfaire que ce projet ne bouleverse pas l’organisation du Parlement pour renforcer encore le site de Bruxelles.

  Luke Ming Flanagan (GUE/NGL), in writing. ‒ I voted in favour.

  Doru-Claudian Frunzulică (S&D), in writing. ‒ I approve the Parliament calendar of part—sessions for 2018.

  Arne Gericke (ECR), schriftlich. ‒ Ich habe für den Tagungskalender des Parlaments für 2018 gestimmt, muss aber betonen: Ich hätte mir eine Ausdehnung der Sitzungswochen in Straßburg auf Montag bis Freitag gewünscht, so wie es früher der Fall und deutlich effizienter war. Gleichzeitig plädiere ich für eine völlige Abschaffung der vollkommen überflüssigen „Mini-Plenarsitzungen“ in Brüssel. Straßburg ist der Sitz des Europäischen Parlamentes – unser Ziel sollte es sein, an diesen einzig wahren „single seat“ zurückzukehren und die maroden Gebäude in Brüssel zu veräußern, statt sie mit Milliardenaufwand zu sanieren.

  Tania González Peñas (GUE/NGL), por escrito. ‒ He votado a favor de una propuesta de calendario que considero adecuada.

  Brice Hortefeux (PPE), par écrit. ‒ Je suis satisfait du calendrier des activités du Parlement européen pour l’année 2018.

Je pense en effet que cette fois-ci, le calendrier respecte l’esprit des traités dans la mesure où douze sessions plénières sont organisées à Strasbourg et que la session du mois de juillet n’a pas lieu au cours de la semaine de la Fête nationale française comme cela avait pu être le cas par le passé.

Je m’inquiète en revanche des dérives constatées cette année tendant à alourdir l’ordre du jour des sessions extraordinaires à Bruxelles et à vider celles de Strasbourg ce qui, à long terme, conduirait à délégitimer l’existence du siège du Parlement dans la capitale alsacienne. C’est une stratégie perfide contre laquelle nous, Français et tous ceux qui respectent les Traités et le légalisme, devrions nous élever avec la plus grande véhémence.

  Ivan Jakovčić (ALDE), napisan. ‒ Glasovao sam za raspored sjednica Parlamenta za 2018. jer smatram da je prijedlog uravnotežen i dosljedan trenutačnim predviđanjima, te kako bi se čim prije ustanovio plan rada za 2018. godinu.

  Marc Joulaud (PPE), par écrit. ‒ Le calendrier parlementaire pour 2018 a été voté par une large majorité de parlementaires. Je me réjouis de la réduction du nombre de « mini sessions plénières » à Bruxelles qui passeront de 10 en 2015 à 3 en 2018. Je maintiens que le Parlement Européen de Strasbourg, qui est son siège officiel, doit être utilisé de façon efficace en y concentrant l’ensemble des sessions plénières et en rationalisant les dépenses liées aux navettes entre Bruxelles et Strasbourg.

Ce rapport a été adopté à une large majorité, ce dont je me réjouis.

  Philippe Juvin (PPE), par écrit. ‒ J’ai voté en faveur de ce calendrier qui réduit les mini-sessions à Bruxelles et renforce ainsi le siège de Strasbourg.

  Barbara Kappel (ENF), schriftlich. ‒ Ich stimme für den Vorschlag zur Ansetzung der Plenartermine im Jahr 2018. Er kommt früh genug, um die Planung für 2017 dementsprechend zu gestalten.

  Afzal Khan (S&D), in writing. ‒ I voted in favour of the Parliament’s calendar of part—sessions for 2018.

  Constance Le Grip (PPE), par écrit. ‒ J’ai voté en faveur du projet de calendrier prévisionnel de nos travaux pour l’année 2018. Je me réjouis en effet de la forte diminution des « mini-plénières » programmées à Bruxelles, qui ne seront qu’au nombre de 3 en 2018 (contre 10 en 2015, 5 en 2016 et 5 également en 2017). Il est important que l’essentiel de nos votes se déroule en session plénière à Strasbourg, siège officiel et unique du Parlement européen.

  Philippe Loiseau (ENF), par écrit. ‒ Le projet de calendrier présenté cette semaine pour l’année 2018 maintient les traditionnelles sessions à Strasbourg (douze sont au programme) et limite en revanche les mini-sessions à Bruxelles (seules trois sont prévues). Nous tenons beaucoup au siège de Strasbourg, qui est officiellement le seul siège du Parlement européen, et la seule institution de l’Union européenne basée en France. Nous pouvons donc nous satisfaire que ce projet ne bouleverse pas l’organisation du Parlement pour renforcer encore le site de Bruxelles, comme un certain nombre de députés ne manquent pas de le réclamer régulièrement, lançant même des pétitions pour l’abandon complet de Strasbourg. Dans ces conditions, en tant que Français, soutenir ce projet de calendrier peut être considéré comme une manière de défendre les intérêts de la ville de Strasbourg et de la France et, j’ai donc pu soutenir cette proposition.

  Paloma López Bermejo (GUE/NGL), por escrito. ‒ He votado a favor de la adopción del calendario del Parlamento Europeo para el año 2018 en un procedimiento formal de respaldo a la propuesta elaborada por los servicios parlamentarios y acordada por los diferentes grupos políticos en la Eurocámara.

  Νότης Μαριάς (ECR), γραπτώς. ‒ Καταψηφίζω το Χρονοδιάγραμμα των περιόδων συνόδου του Κοινοβουλίου-2018, διότι το εν λόγω χρονοδιάγραμμα, παρότι προωθεί με επάρκεια και πληρότητα τις νομοθετικές και λοιπές κοινοβουλευτικές δραστηριότητες του Ευρωπαϊκού Κοινοβουλίου, εντούτοις λειτουργεί αποκλειστικά με βάση τις θρησκευτικές αργίες της Καθολικής Εκκλησίας και δεν λαμβάνει υπόψη τις θρησκευτικές αργίες των Ορθόδοξων Εκκλησιών, όπως καθορίζονται ειδικότερα από το Οικουμενικό Πατριαρχείο Κωνσταντινουπόλεως, παρότι σημαντικός αριθμός βουλευτών αλλά και υπαλλήλων του ΕΚ είναι χριστιανοί ορθόδοξοι και, ως εκ τούτου, υφίστανται διακρίσεις εν προκειμένω κατά την ενάσκηση των θρησκευτικών τους πεποιθήσεων, ιδίως σε σχέση με την εορτή του Πάσχα.

  Dominique Martin (ENF), par écrit. ‒ J’ai voté pour ce texte. Ce texte maintient les sessions à Strasbourg, et limite les mini-sessions à Bruxelles, ce que nous soutenons étant donné que Strasbourg est officiellement le seul siège du Parlement européen. Il est souhaitable pour la France de maintenir la seule institution de l’UE basée sur son territoire métropolitain et dans ce sens, ce calendrier respecte nos intérêts.

  Valentinas Mazuronis (ALDE), raštu. ‒ Plenarinių sesijų kalendoriuje numatytos EP posėdžių datos. Balsavau už.

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL), par écrit. ‒ La détermination du calendrier de ses sessions est l'une des attributions du Parlement. Dans le calendrier proposé pour 2018 les commémorations nationales importantes sont respectées. Il ne propose de sessions, ni le 8 mai, jour de la capitulation des armées nazies, ni le 14 juillet, commencement révolutionnaire de l'ère moderne, ni le 11 novembre, jour de la défaite de l'impérialisme allemand. Nous pourrons participer aux cérémonies sans être pénalisé par notre absence en séance. Je vote pour et j'encourage vivement cette attitude respectueuse de l'histoire importante de l'Europe.

  Joëlle Mélin (ENF), par écrit. ‒ Le projet de calendrier présenté pour l’année 2018 maintient les traditionnelles sessions à Strasbourg mais limite les mini-sessions à Bruxelles (seules trois sont prévues). Nous tenons beaucoup au siège de Strasbourg, qui est officiellement le seul siège du Parlement européen et la seule institution de l’Union européenne basée en France. Nous pouvons donc nous satisfaire que ce projet ne renforce pas encore le site de Bruxelles, comme un certain nombre de députés ne manquent pas de le réclamer régulièrement, lançant même des pétitions pour l’abandon complet de Strasbourg. Dans ces conditions, en tant que Française, soutenir ce projet de calendrier est une manière de défendre les intérêts de la ville de Strasbourg et de la France. Je soutiens donc cette proposition.

  Marlene Mizzi (S&D), in writing. ‒ I voted in favour of the Parliament’s calendar of part sessions for 2018.

  Csaba Molnár (S&D), írásban. ‒ A Parlament 2018-ra tervezett ülésezési rendjét megszavaztam.

  Bernard Monot (ENF), par écrit. ‒ Le projet de calendrier présenté cette semaine pour l’année 2018 maintient les traditionnelles sessions à Strasbourg (douze sont au programme) et limite en revanche les mini-sessions à Bruxelles (seules trois sont prévues). Nous tenons beaucoup au siège de Strasbourg, qui est officiellement le seul siège du Parlement européen et la seule institution de l’Union européenne basée en France. Nous pouvons donc nous satisfaire que ce projet ne bouleverse pas l’organisation du Parlement pour renforcer encore le site de Bruxelles, comme un certain nombre de députés ne manquent pas de le réclamer régulièrement, lançant même des pétitions pour l’abandon complet de Strasbourg. Dans ces conditions, en tant que Français, soutenir ce projet de calendrier peut être considéré comme une manière de défendre les intérêts de la ville de Strasbourg et de la France et nous pouvons donc soutenir cette proposition.

  Sophie Montel (ENF), par écrit. ‒ Ce calendrier reprend essentiellement le calendrier des années précédentes. Je vote pour.

  Nadine Morano (PPE), par écrit. ‒ Je soutiens ce nouveau calendrier des périodes de session du Parlement qui a pour but de réduire les séances plénières de Bruxelles pour recentrer le travail en plénière à Strasbourg.

  Victor Negrescu (S&D), in writing. ‒ I have voted for the Parliament’s calendar of 2018 part-sessions.

  Aldo Patriciello (PPE), per iscritto. ‒ Concordo con il calendario delle tornate del 2018 presentato, poiché coincide perfettamente con gli impegni

Pertanto esprimo voto positivo

  Marijana Petir (PPE), napisan. ‒ Rasporedom sjednica Europskog parlamenta za 2018. godinu dan je okvirni kalendar za planiranje glavnih aktivnosti Parlamenta te je predviđen okvir za planiranje aktivnosti zastupnika tijekom 2018. godine. Novost u odnosu na kalendare za 2016 i 2017. godinu jest povećanje broja „zelenih tjedana” s dosadašnjih 9 na 10 tijekom kojih se ne održavaju sastanci odbora, političkih grupa u sjedištima Europskog parlamenta u Bruxellesu i Strasbourgu. To je vrijeme planirano za ostale aktivnosti zastupnika u njihovom izbornim jedinicama. Nedostatak komunikacije s izbornom bazom i mogućnost predstavljanja europskih politika za koje se zastupnici Europskom parlamentu zalažu svojim biračima smatra se najvećim problemom u percepciji javnosti zbog „udaljenosti” zastupnika u Bruxellesu od svojih građana. Povećanje vremena koje možemo aktivno provesti na terenu s građanima te od njih izravno čuti povratne informacije i želje vezano uz politike za koje se zalažemo na europskoj razini kao i konkretno čuti njihova iskustva o primjeni tih politika dobar je prijedlog te sam podržala Raspored sjednica Parlamenta za 2018. godinu.

  Florian Philippot (ENF), par écrit. ‒ Le projet de calendrier présenté cette semaine pour l’année 2018 maintient les traditionnelles sessions à Strasbourg (douze sont au programme) et limite en revanche les mini-sessions à Bruxelles (seules trois sont prévues). Je tiens beaucoup au siège de Strasbourg, qui est officiellement le seul siège du Parlement européen. Je suis donc satisfait de ce projet de calendrier.

  Franck Proust (PPE), par écrit. ‒ Nous avons adopté le calendrier des sessions plénières du Parlement européen pour 2018. Il comporte 15 sessions plénières dont trois mini-sessions additionnelles, seulement, à Bruxelles. Nous tenions en effet, dans le but de réaliser des économies, à limiter l'ajout de sessions supplémentaires à Bruxelles, alors que l'ordre du jour à Strasbourg n'est souvent assez pas rempli. Notre objectif à terme serait de supprimer les sessions plénières à Bruxelles. D'autre part, je tiens à rappeler l'importance de la reconnaissance de Strasbourg comme siège officiel du Parlement européen.

  Inmaculada Rodríguez-Piñero Fernández (S&D), por escrito. ‒ He votado a favor de la propuesta de calendario para los periodos parciales de sesiones del Parlamento Europeo en 2018.

  Claude Rolin (PPE), par écrit. ‒ J’ai voté en faveur du calendrier des périodes de session du Parlement européen pour 2018. Ce calendrier permet notamment aux Députés de disposer du temps nécessaire pour aller à la rencontre des citoyens et ainsi faire remonter leurs inquiétudes au sein de notre hémicycle.

  Bronis Ropė (Verts/ALE), raštu. ‒ Pritariu siūlomam dokumentui.

  Fernando Ruas (PPE), por escrito. ‒ De acordo com o Regimento do Parlamento Europeu, torna-se necessário aprovar o calendário dos períodos de sessões para 2018, tal como se encontra previsto no seu artigo 145.°.

Porque se trata de uma questão de legalidade formal, embora relacionada com a organização interna, votei a favor do calendário proposto para o período das sessões parlamentares em 2018.

  Lola Sánchez Caldentey (GUE/NGL), por escrito. ‒ He votado a favor de una propuesta de calendario que considero adecuada.

  Maria Lidia Senra Rodríguez (GUE/NGL), por escrito. ‒ He votado a favor de la adopción del calendario del Parlamento Europeo para el año 2018 en un procedimiento formal de respaldo a la propuesta elaborada por los servicios parlamentarios y acordada por los diferentes grupos políticos en la Eurocámara.

  Jill Seymour (EFDD), in writing. ‒ There was no vote on this proposal.

  Davor Škrlec (Verts/ALE), napisan. ‒ Pozitivno sam glasao za ovo izvješće, no ovo obrazloženje glasovanja nastaje kao kritika postojećem sustavu vrednovanja rada zastupnika u Europskom parlamentu isključivo na osnovu statističkog broja parlamentarnih aktivnosti potenciranog u Hrvatskoj, a koji zapravo ne odražava stvarnu kvalitetu i količinu rada, učinkovitost te ponajviše uspjeh zastupničkog djelovanja.

  Monika Smolková (S&D), písomne ‒ Kalendár schôdzí Parlamentu na rok 2018 som podporila, pretože aj napriek výhradám mnohých obyvateľov EÚ, ale aj nás poslancov musíme dodržiavať platné zmluvy a 12-krát zasadať v Štrasburgu. Každomesačné sťahovanie z Bruselu do Štrasburgu 751 poslancov, asistentov, úradníkov,... stojí značnú sumu z rozpočtu EÚ. Ale nato, aby sa to zmenilo, musia s tým súhlasiť všetky členské štáty EÚ, teda aj Francúzsko, kde sa plenárne schôdze konajú. Aby sme ušetrili, pokúsili sme sa zredukovať zasadnutia v Štrasburgu tak, že sme určili jednu schôdzu na pondelok a utorok , v stredu sme nerokovali a na štvrtok a piatok vzápätí druhú schôdzu. Tým sme chceli dodržať článok zmluvy, ktorý určuje zasadnutie v Štrasburgu 12-krát v roku, ale de facto by sme vycestovali iba 6-krát. To napokon bolo Európskym súdom napadnuté, a aj keď na dvakrát schôdza, počítalo sa iba jedno zasadnutie. Striedanie týždňov, keď zasadajú výbory, politické skupiny a zasadnutie pléna, je dobrý systém, pretože je dostatok času na prípravu, prerokovanie a diskusiu o návrhoch uznesení skôr, než hlasujeme v pléne.

  Igor Šoltes (Verts/ALE), pisno. ‒ Glasoval sem za predlagani koledar delnih zasedanj Evropskega parlamenta za leto 2018 in s tem predlog tudi podprl, saj se mi je zdel dober in smotrn.

  Ivan Štefanec (PPE), písomne ‒ Kalendár činnosti Európskeho parlamentu sa stanovuje každoročne na návrh Konferencie predsedov. Obsahuje dvanásť štvordňových zasadnutí v Štrasburgu, 6 dvojdňových zasadnutí v Bruseli, dva týždne v mesiaci schôdze parlamentných výborov a medziparlamentných delegácií, jeden týždeň v mesiaci schôdze politických skupín a 4 týždne do roka sú v ňom určené na prácu a pôsobenie europoslancov v ich volebných obvodoch.

  Ελευθέριος Συναδινός (NI), γραπτώς. ‒ Αποτελεί συνήθη κοινοβουλευτική πρακτική.

  Marc Tarabella (S&D), par écrit. ‒ J'ai voté en faveur de la proposition de calendrier, qui est globalement conforme à nos demandes pour exercer notre travail de manière optimale et plus efficace.

  Ivica Tolić (PPE), napisan. ‒ Podržavam „Prijedlog rasporeda sjednica za 2018. godinu”. Smatram da će vremenski okvir predviđenog rasporeda adekvatno odgovarati svim obvezama i zadaćama koje su prema pravnom okviru Europske unije stavljene pred instituciju Europskog parlamenta.

  Ruža Tomašić (ECR), napisan. ‒ Glasovala sam protiv jer se snažno protivim nepotrebnom rasipanju novca poreznih obveznika na putovanja između dva sjedišta Europskog parlamenta jer se na isti način bez ikakvog logičnog opravdanja na godišnjoj razini potroši otprilike 180 milijuna eura, koji bi se svakako mogli potrošiti na nebrojene korisne i neophodne projekte.

Također, protivim se i upornom odbijanju amandmana kojima moja parlamentarna grupacija predlaže barem skraćivanje plenarnih sjednica u Strasbourgu kao nekakav vid kompromisnog rješenja.

  Romana Tomc (PPE), pisno. ‒ Koledar delnih zasedanj Parlamenta za leto 2018 sem podprla.

  Estefanía Torres Martínez (GUE/NGL), por escrito. ‒ He votado a favor de una propuesta de calendario que considero adecuada.

  István Ujhelyi (S&D), írásban. ‒ Technikai döntés, amelyet támogattam.

  Miguel Urbán Crespo (GUE/NGL), por escrito. ‒ He votado a favor de una propuesta de calendario que considero adecuada.

  Ivo Vajgl (ALDE), in writing. ‒ I voted in favour of the Parliament’s calendar of part-sessions for 2018 because I do not have any objections to the schedule of the Parliament’s part-sessions for 2018.

  Ángela Vallina (GUE/NGL), por escrito. ‒ He votado a favor de la adopción del calendario del Parlamento Europeo para el año 2018 en un procedimiento formal de respaldo a la propuesta elaborada por los servicios parlamentarios y acordada por los diferentes grupos políticos en la Eurocámara.

  Miguel Viegas (GUE/NGL), por escrito. ‒ Aprovar este calendário para 2018, quando temos pela frente uma enorme tempestade social e política cujo desfecho é impossível de prever constitui sempre um gesto inconfortável. A UE enferma de contradições que são evidentes. A cegueira das instituições e a recusa em constatar o óbvio só tem agravado a crise e deixa antever um horizonte negro e suscita a eventual inutilidade do presente voto.

  Harald Vilimsky (ENF), schriftlich. ‒ Gegen den Entwurf für den Tagungskalender des Parlaments für 2018 ist nichts einzuwenden. Daher habe ich diesem Entwurf zugestimmt.

  Julie Ward (S&D), in writing. ‒ While of course I support the Parliament continuing its important democratic work representing the citizens of the European Union, I would like to use this opportunity to register my opposition to the European Parliament’s Strasbourg seat.

Together with an overwhelming majority of my MEP colleagues, I support a single seat for the European Parliament, doing its important work in Brussels.

  Željana Zovko (PPE), napisan. ‒ Podržavam predloženi raspored sjednica Europskog parlamenta u 2018. godini. U novom kalendaru vidljiva je promjena u odnosu na 2017. godinu u broju tjedana koje zastupnici provode na terenu. U 2018. godini zastupnici će moći provesti dodatni tjedan u aktivnostima koje organiziraju izvan parlamenta i to je prednost za upoznavanje i suradnju s bazom, uočavanje postojećih problema i rad na njihovom rješavanju.

11.2. Parecer do Tribunal de Justiça sobre a compatibilidade com os Tratados do acordo previsto entre o Canadá e a União Europeia relativamente a um Acordo Económico e Comercial Global (CETA) (B8-1220/2016)

Ustne wyjaśnienia dotyczące głosowania

  Lola Sánchez Caldentey (GUE/NGL). – Señor Presidente, hay votaciones que son cuestión de sentido común y de decencia democrática. Hoy estamos ante un Tratado cuya legalidad ponemos en duda no solo muchos eurodiputados y la sociedad civil, sino también los propios jueces y hasta el Tribunal Constitucional alemán. Hemos votado hoy a favor de una cuestión que, como decía, es de sentido común. Queremos que sea el Tribunal de Justicia Europeo quien dictamine, quien resuelva, si el CETA es legal o no.

Es inaceptable que algunos que se hacen llamar demócratas, socialdemócratas y cristianodemócratas hayáis votado que no. Votáis que no porque teméis que el Tribunal diga lo que todos sabemos: que el CETA otorga unos derechos extraordinarios y exclusivos a las empresas y no a la gente, y que esto atenta contra la igualdad de todos ante la ley, que es un principio fundamental del Estado de Derecho. Y por eso es ilegal. Ha sido lo suyo un voto del miedo, del miedo ante la verdad, y ante la legalidad y ante la democracia.

Pisemne wyjaśnienia dotyczące głosowania

  Isabella Adinolfi (EFDD), per iscritto. ‒ Se l'accordo economico e commerciale proposto tra Canada e Unione europea (CETA) entrasse in vigore, sappiamo bene che causerebbe catastrofici effetti in molti degli Stati membri. Inoltre, per com'è strutturato, agisce fuori dal sistema giudiziario degli Stati membri e conferisce ancora più potere alle multinazionali, che di potere ne hanno già fin troppo.

Per questi motivi io, i miei colleghi del Movimento 5 stelle e altri deputati abbiamo richiesto il parere della Corte di giustizia, che è l'organo adibito a valutare il rispetto dei trattati dell'Unione europea. Per dimostrare che accordi come il CETA sono illegali, ho votato a favore.

  Clara Eugenia Aguilera García (S&D), por escrito. ‒ La aprobación de esta resolución implicaba que la votación del acuerdo CETA en el Parlamento Europeo se suspendiera hasta que el Tribunal de Justicia de la Unión Europea emitiera un dictamen sobre la compatibilidad del capítulo de inversiones con los Tratados de la Unión, lo que podría durar al menos dos años. Ello suponía hurtar el debate político democrático que los diputados del Parlamento, como representantes de los ciudadanos, debemos tener sobre el contenido del CETA, constituyendo una herramienta legal para evitar una decisión política. Esto no hubiera estado a la altura de las responsabilidades que el grupo socialista tiene en el Parlamento Europeo.

Los socialistas defendemos la necesidad de tener claridad jurídica sobre todos los aspectos del tratado y, en particular, la compatibilidad del capítulo de inversión del CETA con los Tratados de la Unión, por ello solicitamos la opinión sobre este punto del servicio jurídico de este Parlamento, que avaló dicha compatibilidad. Además, consideramos esta resolución innecesaria, pues las disposiciones relativas al sistema de tribunales de inversiones del CETA no serán de aplicación provisional si el Parlamento Europeo da su consentimiento al acuerdo. Por todas estas razones, hemos decidido votar en contra de esta resolución.

  Marina Albiol Guzmán (GUE/NGL), por escrito. ‒ He votado a favor de esta moción porque el Tratado comercial entre Canadá y la Unión (CETA) plantea graves problemas jurídicos que el TJUE debería resolver antes de su aplicación. Tal y como han manifestado autoridades y tribunales nacionales, el CETA crea instituciones como los tribunales de arbitraje (que permiten a las multinacionales extranjeras obtener una compensación económica por cualquier cambio regulatorio que les afecte, anteponiendo sus beneficios a los derechos democráticos) o los organismos de cooperación regulatoria (en los que las multinacionales intervienen directamente en el proceso legislativo) que afectan negativamente a competencias estatales. Es por lo tanto una exigencia jurídica que el TJUE se pronuncie sobre el ámbito legislativo del CETA y que éste no entre en vigor hasta que sea votado favorablemente en cada Estado miembro.

El CETA es un tratado que afectará muy negativamente a los derechos de los trabajadores y trabajadoras europeas, a la estabilidad financiera y económica, a la protección medioambiental y a la propia democracia. Lamento profundamente que para una mayoría de diputados de esta Cámara su aprobación, en beneficio del gran capital, sea tan urgente como para querer evitar incluso los debates y protocolos legales más elementales.

  Martina Anderson, Lynn Boylan and Liadh Ní Riada (GUE/NGL), in writing. – We voted in favour of this motion for a resolution which called to refer the EU-Canada Comprehensive and Economic Trade Agreement (CETA) to the European Court of Justice.

This comes following opinions by judges, legal practitioners and academics (including Irish) that Chapter 8 on Investment Protection, which establishes a Permanent Investment Court, is contrary to the EU judicial order as laid out in Article 19 of the TEU. The issue lies in the fact that this new court, established outside the existing judicial framework, which is not answerable to nor overseen by the CJEU or the national courts cannot be compatible with the EU Treaties. The European Parliament reserves the right to refer any International Agreement to the European Court of Justice for an opinion via Article 218(11) TFEU before it gives its consent.

  Eric Andrieu (S&D), par écrit. ‒ J’ai voté pour la saisine de la Cour de justice de l’Union européenne. Ce vote est une défaite pour la transparence et pour la démocratie! Le contenu de l’accord CETA est encore entouré d’incertitudes juridiques qu’il convient de dissiper: quel est le poids juridique des 38 déclarations additionnelles incluses à l’issue du bras de fer mené par la Wallonie? Le mécanisme de coopération réglementaire est-il constitutionnel? Le nouveau système de règlement des différends liés à l’investissement (ICS) est-il compatible avec le droit européen?

Je regrette le choix fait par une majorité au Parlement européen de rejeter cette saisine. C’est une erreur politique! Ce faisant, le Parlement laisse à d’autres le soin de faire ce qu’il aurait dû effectuer lui-même, au nom de l’ensemble des citoyens européens.

  Laima Liucija Andrikienė (PPE), raštu. ‒ Balsavau prieš rezoliuciją dėl Teisingumo Teismo nuomonės, ar numatytas sudaryti Kanados ir Europos Sąjungos susitarimas dėl išsamaus ekonomikos ir prekybos susitarimo (IEPS) suderinamas su Sutarčių nuostatomis. Labai apgailestauju, kad kai kurie Europos Parlamento nariai stengiasi sumenkinti IEPS svarbą ES ir Kanadai bei siekia sukurti kuo daugiau kliūčių šio susitarimo įsigaliojimui. Esu tvirtai įsitikinusi, kad IEPS yra vienas geriausių ir naudingiausių iki šiol ES sudarytų tarptautinių susitarimų. IEPS neabejotinai bus naudingas ES piliečiams, prisidės prie ES valstybių narių ir tuo pačiu Kanados ekonominio augimo ir verslo plėtros.

  Pascal Arimont (PPE), schriftlich. ‒ Es handelt sich hierbei um einen Entschließungsantrag des Europäischen Parlaments mit dem Ziel der Einholung eines Gutachtens des Gerichtshofs über die Vereinbarkeit des vorgeschlagenen Übereinkommens zwischen Kanada und der Europäischen Union über ein umfassendes Wirtschafts- und Handelsabkommen (CETA) mit den Verträgen.

Neben meinen Kollegen vertrete auch ich die Ansicht, dass Rechtsunsicherheit dahingehend herrscht, ob das vorgeschlagene Abkommen mit den Verträgen und insbesondere mit Artikel 19 des Vertrags über die Europäische Union und mit den Artikeln 49, 54, 56, 267 und 340 des Vertrags über die Arbeitsweise der Europäischen Union vereinbar ist, und würde sehr gerne den Gerichtshof um ein Gutachten über die Vereinbarkeit des geplanten Abkommens mit den Verträgen ersuchen. Ich bedauere, dass es für dieses Ersuchen im Parlament keine Mehrheit gegeben hat. Unabhängig davon bleibe ich ein entschiedener Gegner dieses Abkommens in seiner jetzigen Form.

  Marie-Christine Arnautu (ENF), par écrit. ‒ Ce texte détermine si le CETA est compatible avec les traités européens, notamment en ce qui concerne la Cour de justice de l'Union européenne (CJUE).

Si nous ne sommes pas favorables à la CJUE, qui amoindrit notre souveraineté, j’ai voté favorablement à cette proposition de résolution qui ferait perdre du temps à la mise en application du dangereux traité CETA puisqu’il faudra attendre le jugement de la CJUE.

  Jonathan Arnott (EFDD), in writing. ‒ If CETA were a genuine move towards free trade, and one which was designed to benefit working people, then I would be fully supportive of it. Free trade is important for economic development, and indeed one of the arguments for Brexit is that it will enable us to negotiate free trade deals with countries around the world.

However, CETA appears to be another deal which will support big business whilst hampering small business, and I have huge concerns about the proposed investor-state dispute resolution provisions. In the current case, I voted in favour of the resolution (and, in effect, against CETA) for three reasons:

1. The European Union must not break its own rules, and therefore legal questions should be resolved first.

2. If legal questions are not resolved before the adoption of CETA, it creates the potential for confusion and loss of business.

3. Regardless, this vote would in any case have served to cause a delay in the implementation of a bad deal.

  Jean Arthuis (ALDE), par écrit. ‒ J'ai voté contre cette résolution car sur le fond, je souhaite une pause dans la négociation des traités de libre-échange. Ceux-ci n'ont de sens que par rapport à une vision et un projet pour l'Europe. Je n'ai alors pas l'intention d'approuver le CETA. En revanche, j'estime que le Parlement doit se dispenser de recourir au juge pour trancher ses options politiques.

  Zigmantas Balčytis (S&D), raštu. ‒ Balsavau už pasiūlymą dėl rezoliucijos kuriuo prašoma, kad Teisingumo Teismas pateiktų nuomonę dėl to, ar numatytas sudaryti Kanados ir Europos Sąjungos susitarimas dėl išsamaus ekonomikos ir prekybos susitarimo (IEPS) suderinamas su Sutarčių nuostatomis. Šis išsamus ekonomikos ir prekybos susitarimas tarp ES ir Kanados yra labai svarbus skatinant prekybą ir stiprinant ekonominius santykius, kurie prisidės prie naujų darbo vietų atsiradimo ir augimo. Manau, kad šis susitarimas turi būti įgyvendintas kuo greičiau, todėl balsavau prieš šią siūlomą rezoliuciją, kuri apsunkintu kelią IEPS susitarimo įgyvendinimui.

  Zoltán Balczó (NI), írásban. ‒ Nyolcvankilenc képviselő nyújtott be határozati javaslatot, amelyben kezdeményezték az Európai Bírósághoz fordulást az EU–Kanada szabadkereskedelmi megállapodás (CETA) uniós alapszerződésekkel való összhangjának kérdésében. Közelebbről a befektető-állam vitarendezési mechanizmusról (ISDS) kívánták a bíróság véleményét kikérni. Ez az eljárás lehetőséget teremt a globális cégeknek arra, hogy tagországokat pereljenek be választott magánbíróságon, amennyiben úgy ítélik meg, hogy a tevékenységük állami korlátozása profitkiesést okozott számukra. A korlátozásnak lehet környezetvédelmi, közegészségügyi vagy más társadalmi-gazdasági oka, amelynek érvényesítése során egy szuverén kormány a lakosságtól kapott felhatalmazással jár el. Ennek ellenére döntése megtámadható, s az említett bírósági eljárás sok esetben a befektető cégnek ítél meg jelentős összegeket.

Az Európai Parlament megdöbbentő módon 419 nem szavazattal 258 igennel szemben, 22 tartózkodás mellett elutasította az indítványt. Ezzel világossá vált, hogy a nemmel szavazók a globális gazdasági szereplők érdekét még azon az áron is képviselik, hogy az általuk támogatott nemzetközi megállapodás ellentétes lehet az uniós alapszerződésekben foglaltakkal.

Természetesen én igennel szavaztam az indítványra.

  Gerard Batten (EFDD), in writing. ‒ We supported this resolution because we see both CETA and TTIP as part of the globalisation of crony capitalism and primarily benefitting ‘big business’ rather than people.

  Nicolas Bay (ENF), par écrit. ‒ J’ai évidemment voté pour cette proposition de résolution: il s’agit en effet de s’assurer que la partie du CETA sur la protection des investissements et la résolution des différends entre investisseurs et États est compatible avec les articles 19, 49, 54, 56, 267 et 340 du traité sur le fonctionnement de l'Union européenne (discrimination, liberté d’établissement, libre prestation des services à l'intérieur de l'Union et vers les États tiers, Cour de justice de l'Union européenne).

Sur le fond, je reste opposé à l’AECG, plus connu sous son sigle anglais de «CETA», petit frère du funeste PTCI (en anglais TTIP ou TAFTA).

  Hugues Bayet (S&D), par écrit. ‒ Malgré les améliorations nettes obtenues par la Wallonie et l'engagement de la Belgique de demander un avis à la Cour de justice sur la compatibilité de l'ICS avec les traités européens, il me semblait opportun que le Parlement européen lui-même, en tant que représentant de 500 millions d'Européens, demande à la Cour de justice de vérifier la compatibilité de cet accord commercial entre l'Union et le Canada et notamment du règlement des différends commerciaux en matière d'investissements (ICS) avec les traités européens. J'ai donc soutenu cette résolution qui portait cette requête. L'Assemblée a toutefois rejeté cette demande.

  Beatriz Becerra Basterrechea (ALDE), por escrito. ‒ La iniciativa de llevar el CETA ante el Tribunal de Justicia de la Unión Europea es un intento de obstruccionismo. Si lo hiciéramos con todas las leyes, sería imposible avanzar, legislar y gobernar. En Europa, en España, en cualquier ayuntamiento. El Parlamento Europeo tiene sus servicios jurídicos con buenos profesionales. Ha habido un proceso democrático de debate y tramitación. Aun así, es legítimo acudir a la justicia si se cree que una ley o acuerdo aprobado incumple la ley. Quien así lo crea, que denuncie.

Yo estoy a favor del excelente acuerdo comercial UE-Canadá. Considero que es bueno para los europeos. No acepto que se trate de deslegitimar e insultar a los que pensamos así. Yo creo que el libre comercio es positivo, porque trae prosperidad y progreso, y es compatible con los avances sociales y el respeto a los derechos humanos. Y sé, porque la historia lo avala, que el proteccionismo y los aranceles empobrecen. No obstante, cómo no, respeto a los que discrepan, desde Trump hasta Podemos.

  Brando Benifei (S&D), per iscritto. ‒ Oggi ho votato a favore della proposta di risoluzione, rigettata dal Parlamento, che prevedeva la richiesta di un parere alla Corte di giustizia sulla compatibilità del CETA con i trattati. L'accordo economico e commerciale globale tra Canada e UE rappresenta senza dubbio un risultato importante ottenuto dalla Commissione: tuttavia, esso presenta anche alcune disposizioni che potrebbero, a mio parere, generare situazioni di interferenza con la prerogativa delle istituzioni comunitarie, e dei governi, di legiferare su temi centrali come la protezione della salute o dell'ambiente.

La perplessità maggiori sono legate alle sezioni D e F del capitolo 8 dell'accordo, relative alla tutela degli investimenti e alla risoluzione delle controversie in materia di investimenti tra gli investitori e gli Stati. Soprattutto l'istituzione di corti private sovranazionali per l'arbitraggio dei conflitti tra Stati e multinazionali, risulta essere a mio parere un argomento particolarmente delicato, che avrebbe meritato un approfondimento giuridico da parte della Corte.

  Xabier Benito Ziluaga (GUE/NGL), por escrito. ‒ La compatibilidad del ICS de CETA con el ordenamiento jurídico europeo ha sido puesta en duda por asociaciones de juristas de toda Europa.

He votado a favor de solicitar al Tribunal Europeo que se pronuncie en un dictamen sobre la cuestión. Nos parece que es una cuestión que va más allá de estar a favor o en contra del Tratado, es una cuestión de sentido común: otorgar al Tribunal Europeo de Justicia el rol que le corresponde y, no correr el riesgo de que entre en vigor un tratado que contiene un instrumento que podría ser incompatible con nuestro ordenamiento jurídico.

  Izaskun Bilbao Barandica (ALDE), por escrito. ‒ He votado en contra de esta petición de consultar al Tribunal de Justicia sobre la compatibilidad con el Acuerdo CETA. Ya han sido realizadas consultas por los servicios jurídicos, tanto del Parlamento Europeo como de la Comisión, y también por alguna de las Cortes Supremas de los Estados miembros, como es el caso de Alemania. Quienes ahora hacen esta propuesta y las organizaciones que se oponen a este tratado o al ATCI no han enviado al Tribunal episodios como los que algunos Estados miembros han protagonizado usando el ISDS contra otros en el marco de tratados bilaterales y pretendan ahora enviar este Tratado que incorpora la más profunda revisión y mejora de este sistema jamás realizada.

  Dominique Bilde (ENF), par écrit. ‒ J’ai voté pour la proposition de résolution demandant l’avis à la Cour de justice sur la compatibilité du CETA avec le traité sur le fonctionnement de l'Union européenne. En effet, cette proposition demande la saisine de la Cour de justice de l'Union européenne afin qu’elle vérifie que le CETA est compatible avec les traités européens. Notre groupe est farouchement opposé au CETA. En conséquence, nous sommes favorables à tout ce qui pourrait retarder sa mise en œuvre.

  Mara Bizzotto (ENF), per iscritto. ‒ Ho votato a favore della risoluzione che chiede alla Corte di giustizia di pronunciarsi sulla compatibilità con i Trattati dell'Accordo tra il Canada e l'Unione europea su un accordo economico e commerciale globale (CETA).

Questa Europa sta portando a termine un accordo con il Canada, che andrà contro le economie dei nostri territori, contro la nostra agricoltura, contro un modello di mercato veneto ed italiano basato sulla qualità delle nostre eccellenze che rischia di essere spazzato via dalle multinazionali canadesi che vogliono appropriarsi del nostro "saper fare".

Il CETA va fermato subito, prima che arrivi a eliminare la nostra economia e il nostro agroalimentare con la conseguente perdita di migliaia di posti di lavoro nelle nostre regioni.

  José Blanco López (S&D), por escrito. ‒ La aprobación de esta resolución implicaba que la votación del acuerdo CETA en el Parlamento Europeo se suspendiera hasta que el Tribunal de Justicia de la Unión Europea emitiera un dictamen sobre la compatibilidad del capítulo de inversiones con los Tratados de la Unión, lo que podría durar al menos dos años. Ello suponía hurtar el debate político democrático que los diputados del Parlamento, como representantes de los ciudadanos, debemos tener sobre el contenido del CETA, constituyendo una herramienta legal para evitar una decisión política. Esto no hubiera estado a la altura de las responsabilidades que el grupo socialista tiene en el Parlamento Europeo.

Los socialistas defendemos la necesidad de tener claridad jurídica sobre todos los aspectos del tratado y, en particular, la compatibilidad del capítulo de inversión del CETA con los Tratados de la Unión, por ello solicitamos la opinión sobre este punto del servicio jurídico de este Parlamento, que avaló dicha compatibilidad. Además, consideramos esta resolución innecesaria, pues las disposiciones relativas al sistema de tribunales de inversiones del CETA no serán de aplicación provisional si el Parlamento Europeo da su consentimiento al acuerdo. Por todas estas razones, hemos decidido votar en contra de esta resolución.

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D), raštu. ‒ Balsavau dėl šios rezoliucijos, nes ja Parlamentas prašo, kad Teisingumo Teismas pateiktų nuomonę dėl to, ar numatytas sudaryti Kanados ir Europos Sąjungos susitarimas dėl išsamaus ekonomikos ir prekybos susitarimo (IEPS) suderinamas su Sutarčių nuostatomis.

  Andrea Bocskor (PPE), írásban. ‒ A mai szavazás a Kanada és az Európai Unió közötti szabadkereskedelmi megállapodásról szóló eljárási kérdésre vonatkozott. A szabadkereskedelmi megállapodás Unió részéről történő hatálybaléptetéséről várhatóan ez év decemberében kerül sor az Európai Parlamentben szavazásra, így az ügy érdemében akkor születik majd döntés. Az Európai Parlamenten kívül többek között a tagállamoknak is lehetőségük van ezzel, vagy a megállapodással kapcsolatos bármely egyéb kérdéssel – még az Unió részéről történő hatálybaléptetést követően is – az Európai Unió Bíróságához fordulni véleményért.

  Franc Bogovič (PPE), pisno. ‒ Glasoval sem proti tej resoluciji, saj sem po podrobnem preučevanju pravnih argumentov, ki so bili na voljo, ugotovil, da so bile te dileme, ki jih navajajo predlagatelji, že razčiščene. Pristojni odbori, ki delajo na sporazumu že nekaj let, so iz pravnega vidika že preverjali skladnost sporazuma z našim pravnim redom, nobenih odstopanj pa ni ugotovila niti pravna služba Evropskega parlamenta, ki je kot neodvisen organ podala obsežno obrazložitev tega mnenja. Pridobivanje mnenja sodišča EU bi pomenilo najmanj dvoletni zamik uveljavitve sporazuma CETA in na podlagi prava EU ima to sodišče tudi povsem druge pristojnosti. Zato v tej zahtevi ne vidim dodane vrednosti kot le to, da bi zadevo zavlačevali v nedogled, EU pa bi še naprej pridobivala na slabem ugledu nekompetentnega in nezanesljivega pogajalca in partnerja v svetu.

  Mercedes Bresso (S&D), in writing. ‒ I voted against this resolution because there is no need to seek an opinion from the Court of Justice on the Comprehensive Economic and Trade Agreement between the EU and Canada if the one issued by the legal service of the Parliament already provide enough safety and the confirmation that the CETA is not against European Law.

  Soledad Cabezón Ruiz (S&D), por escrito. ‒ La aprobación de esta resolución implicaba que la votación del acuerdo CETA en el Parlamento Europeo se suspendiera hasta que el Tribunal de Justicia de la Unión Europea emitiera un dictamen sobre la compatibilidad del capítulo de inversiones con los Tratados de la Unión, lo que podría durar al menos dos años. Ello suponía hurtar el debate político democrático que los diputados del Parlamento, como representantes de los ciudadanos, debemos tener sobre el contenido del CETA, constituyendo una herramienta legal para evitar una decisión política. Esto no hubiera estado a la altura de las responsabilidades que el grupo socialista tiene en el Parlamento Europeo.

Los socialistas defendemos la necesidad de tener claridad jurídica sobre todos los aspectos del tratado y, en particular, la compatibilidad del capítulo de inversión del CETA con los Tratados de la Unión, por ello solicitamos la opinión sobre este punto del servicio jurídico de este Parlamento, que avaló dicha compatibilidad. Además, consideramos esta resolución innecesaria, pues las disposiciones relativas al sistema de tribunales de inversiones del CETA no serán de aplicación provisional si el Parlamento Europeo da su consentimiento al acuerdo. Por todas estas razones, hemos decidido votar en contra de esta resolución.

  Nicola Caputo (S&D), per iscritto. ‒ Oggi ho votato in favore della relazione in questione per richiedere il parere della Corte di Giustizia sulla compatibilità dell'Accordo economico e commerciale globale Canada-UE (CETA) con i trattati.

Molte sono le preoccupazioni legate al CETA: le negoziazioni sono state portate avanti nella completa segretezza e le conclusioni potrebbero avere effetti molto negativi sui nostri processi democratici e rischiano di colpire duramente servizi pubblici e diritti dei lavoratori.

Purtroppo, il Parlamento si è pronunciato a maggioranza contro l'accoglimento della richiesta. Se fosse stata accolta, la Corte avrebbe potuto pronunciarsi sulle questioni legate all'Investment Court System (ICS), che garantirà agli investitori esteri la possibilità di citare in giudizio gli Stati qualora emanassero regolamenti o normative che mettono a rischio le loro aspettative di business.

Infatti, l'istituzione di corti private sovranazionali per l'arbitraggio dei conflitti tra Stati e multinazionali sembra essere in contrasto con i trattati UE perché nega in buona sostanza la sovranità nazionale e aggira la giustizia ordinaria. Considero paradossale il fatto che, a fronte di tutti questi dubbi di legittimità, si voglia spingere per l'attuazione immediata del CETA.

  James Carver (EFDD), in writing. ‒ We supported this resolution because we see both CETA and TTIP as part of the globalisation of crony capitalism and primarily benefitting ‘big business’ rather than people.

  David Casa (PPE), in writing. – I voted against this motion for a resolution as I believe that this resolution would unnecessarily disrupt and delay the process of implementation of CETA and would be harmful to CETA, as well as EU trade policy as a whole. Such a motion for a resolution would also signal to other countries with which the European Union intends to negotiate and sign trade agreements with, that the European Union is becoming a less open economy and is not a reliable partner to negotiate with.

  Fabio Massimo Castaldo (EFDD), per iscritto. ‒ Chiedere la compatibilità di un Trattato concluso dall'UE con un paese terzo è una delle prerogative del Parlamento. In particolare, l'accordo tra UE e Canada solleva molteplici questioni di primaria importanza per i cittadini europei, che abbiamo ripetutamente denunciato. Ho quindi votato a favore della richiesta di parere alla Corte di giustizia senza il minimo dubbio.

  Jean-Marie Cavada (ALDE), par écrit. ‒ Je me suis abstenu sur le vote de cet avis essentiellement parce qu'il n'était pas une réponse aux questions que peuvent poser le CETA sur le fond et loin de moi le désir de participer à un vote idéologique.

Je n'ai pas de position ferme sur le CETA, car il manque selon moi trop d'éléments probants pour me prononcer ou non en toute conscience en sa faveur.

Ce traité peut apporter des choses bénéfiques à l'Union européenne. Cependant, je déplore que le Parlement ne soit pas plus clairement impliqué et j'estime qu'il est nécessaire d'attendre d'avoir de nouveaux éléments concrets avant de trancher. Ce n'est pas un avis de la Cour de justice, aussi judicieux soit-il, qui va répondre à toutes les questions économiques et sociales que les citoyens européens sont en droit de se poser, tout comme moi.

  Νικόλαος Χουντής (GUE/NGL), γραπτώς. ‒ Ψήφισα υπέρ της πρότασης ψηφίσματος το οποίο εκφράζει τη γνώμη ότι δεν υπάρχει ασφάλεια δικαίου όσον αφορά το κατά πόσο η συμφωνία CETA είναι συμβατή με την ευρωπαϊκή νομοθεσία και θεωρεί απαραίτητη τη γνώμη του Ευρωπαϊκού Δικαστηρίου σχετικά με τη συμβατότητα της προτεινόμενης συμφωνίας με τις Συνθήκες.

Οι συνέπειες της επικύρωσης της συμφωνίας CETA που έρχεται -εσπευσμένα και αδιαφανώς- για ψηφοφορία στο Ευρωπαϊκό Κοινοβούλιο θα πλήξουν σε τεράστιο βαθμό τις εργασιακές σχέσεις, την αγροτική οικονομία, το περιβάλλον, τους τομείς της δημόσιας υγείας και των δημόσιων υπηρεσιών στο σύνολό τους σε όλα τα κράτη μέλη της Ευρωπαϊκής Ένωσης και κυρίως στα οικονομικά πιο αδύνατα.

Αυτού του είδους οι συμφωνίες ελευθέρου εμπορίου και το κοινωνικό ντάμπινγκ που συνεπάγονται αποτελούν ξεκάθαρη απειλή για τη δημοκρατία και τα δικαιώματα. Τα κοινωνικά και περιβαλλοντικά πρότυπα, ιδιαίτερα στην εποχή κρίσης που διανύουμε, θα πρέπει να ενισχυθούν ουσιαστικά και όχι να αποτελέσουν αντικείμενο διατλαντικών διαπραγματεύσεων με σκοπό τη μείωσή τους προς όφελος του εμπορίου των πολυεθνικών επιχειρήσεων.

Ο αγώνας ενάντια στην CETA αλλά και στην TTIP, αλλά και στις δυνάμεις που τις προωθούν, θα πρέπει να συνεχιστεί με κάθε δυνατό μέσο.

  Ole Christensen (S&D), skriftlig. ‒ For Socialdemokratiet er det hjerteblod at stå vagt om arbejdstagerrettigheder, de højeste miljø-, fødevare- og folkesundhedsstandarder og retten til at lovgive frit. Ingen af disse ville vi nogensinde give køb på – hverken for en handelsaftale eller for nogen anden aftale.

Derfor har vi også arbejdet aktivt for at sikre, at der blev sat effektive værn og garantier for disse. Og for at sikre en så demokratisk og gennemskuelig proces som muligt.

Det arbejde har båret frugt, og der står derfor nu – sort på hvidt - i den konsoliderede aftaletekst om CETA mellem EU og Canada, at hverken Canada, EU eller Danmark på nogen måde mister retten til at lovgive, som man ønsker, og at ingen eksisterende domstol i hverken Danmark eller EU får indskrænket sit virke eller sit mandat.

Foruden garantierne i selve aftalen foreligger der også allerede en vurdering fra Europa-Parlamentets juridiske tjeneste, der bekræfter, at aftalen indeholder sikringer af disse forhold.

På den baggrund har vi stemt imod beslutningsforslaget om at udskyde CETA-aftalen i op til to år, mens man venter på en udtalelse fra EU-domstolen. En sådan udtalelse er allerede på vej, da den belgiske region Vallonien vil efterspørge en sådan.

  Λευτέρης Χριστοφόρου (PPE), γραπτώς. ‒ Καταψηφίζουμε την έκθεση, καθώς διατηρούμε σημαντικές διαφωνίες με ορισμένα σημεία της έκθεσης.

  Κώστας Χρυσόγονος (GUE/NGL), γραπτώς. ‒ Ψηφίσαμε σχετικά με το ψήφισμα σύμφωνα με το οποίο ζητείται η έκδοση γνώμης του Δικαστηρίου όσον αφορά τη συμβατότητα με τις Συνθήκες της προτεινόμενης συνολικής οικονομικής και εμπορικής συμφωνίας (CETA) μεταξύ του Καναδά και της Ευρωπαϊκής Ένωσης. Καθώς πρόκειται για ιδιαίτερα σημαντικό ζήτημα το οποίο χρήζει ενδελεχούς έρευνας, αποφάσισα να ψηφίσω θετικά.

  Alberto Cirio (PPE), per iscritto. ‒ Tra i molti scontenti che un accordo delle proporzioni del CETA può destare, certamente, quello giuridico non è annoverabile. La conferma rispetto a tale assunto non è solamente riscontrabile a partire dalla già completa ed esaustiva verifica giuridica terminata il 29 febbraio scorso, bensì dall'assenza di incompatibilità con i trattati del proposto accordo economico e commerciale globale tra il Canada e l'Unione europea e specialmente con i citati articoli 49, 54. 56 267 e 340 del Trattato sul funzionamento dell'Unione europea.

Di fatti, non si può ritenere il CETA avverso alla libertà di stabilimento postulata dall'articolo 49, la quale facilita l'accesso alle attività autonome e al loro esercizio. Così come resta fermo che lo status delle società costituite conformemente alla legislazione di uno Stato membro e aventi sede sociale, amministrazione centrale o centro di attività principale nell'UE sia equiparabile a quello delle persone fisiche aventi cittadinanza europea. Parimenti, non vi è nulla di avverso al principio stabilito dall'articolo 340, stando al quale la responsabilità contrattuale dell'Unione è regolata dalla legislazione applicabile al contratto in causa.

Coerentemente con quanto esposto, rigetto la proposta e auspico che laddove il CETA possa presentare lacune o dubbi fondati, vi sia un intervento efficace.

  Deirdre Clune (PPE), in writing. ‒ I voted against the motion for resolution on an opinion from the Court of Justice on the compatibility with the Treaties of the proposed agreement between Canada and the European Union on a Comprehensive Economic and Trade Agreement (CETA). CETA should be implemented very soon so that EU citizens and business can reap the benefits of the agreement.

  Carlos Coelho (PPE), por escrito. ‒ O acordo de livre comércio entre a União Europeia e o Canadá representa um marco na política comercial da União Europeia, eliminando mais de 99 % dos direitos aduaneiros atualmente impostos ao comércio entre a UE e o Canadá.

Compreendo as preocupações de cidadãos e empresas, mas não há acordos perfeitos, e estou certo de que será mais fácil à União como um todo proteger os nossos interesses do que a cada Estado-Membro isolado.

Num contexto em que alguns dos países mais influentes do mundo se viram para nacionalismos e medidas protecionistas, há que responder com mais comércio internacional, que se traduz em crescimento económico e criação de emprego.

As objeções de natureza jurídica em que a presente resolução se consubstancia parecem-me mais sustentadas na vontade política de obstaculizar o acordo do que numa preocupação de violação dos Tratados.

Acresce que tanto os serviços jurídicos do Conselho, como da Comissão e do Parlamento Europeu foram consultados na matéria e pronunciaram-se pela compatibilidade das disposições do Acordo com os Tratados da UE.

  Ignazio Corrao (EFDD), per iscritto. ‒ L'accordo CETA tra Canada e Unione europea è illegale, in quanto paventa l'istituzione di una corte sovranazionale a scapito del sistema giudiziario dei vari Stati membri, avvantaggiando le multinazionali. Noi, dal canto nostro, abbiamo chiesto un parere della Corte di giustizia europea in merito, affinché si potesse riconoscere l'illegalità di tale accordo, ma la nostra proposta è stata bocciata in sede di votazione parlamentare. In ogni caso ho espresso il mio voto riguardo l'accordo CETA, ed esso è chiaramente negativo.

  Javier Couso Permuy (GUE/NGL), por escrito. ‒ He votado a favor de esta moción porque el Tratado comercial entre Canadá y la Unión (CETA) plantea graves problemas jurídicos que el TJUE debería resolver antes de su aplicación. Tal y como han manifestado autoridades y tribunales nacionales, el CETA crea instituciones como los tribunales de arbitraje (que permiten a las multinacionales extranjeras obtener una compensación económica por cualquier cambio regulatorio que les afecte, anteponiendo sus beneficios a los derechos democráticos) o los organismos de cooperación regulatoria (en los que las multinacionales intervienen directamente en el proceso legislativo) que afectan negativamente a competencias estatales. Es por lo tanto una exigencia jurídica que el TJUE se pronuncie sobre el ámbito legislativo del CETA y que éste no entre en vigor hasta que sea votado favorablemente en cada Estado miembro.

El CETA es un tratado que afectará muy negativamente a los derechos de los trabajadores y trabajadoras europeas, a la estabilidad financiera y económica, a la protección medioambiental y a la propia democracia. Lamento profundamente que para una mayoría de diputados de esta Cámara su aprobación, en beneficio del gran capital, sea tan urgente como para querer evitar incluso los debates y protocolos legales más elementales.

  Edward Czesak (ECR), na piśmie. ‒ Zagłosowałem przeciw rezolucji o zwrócenie się do Trybunału Sprawiedliwości UE w sprawie zbadania zgodności umowy CETA z traktatami Unii Europejskiej. Przedstawiona opinia zbyt liberalnie podchodzi do interpretacji przepisów i postanowień zawartych w umowie.

Eksperci prawni, którzy pracowali nad interpretacją przepisów, uważają, że CETA nie wpływa na ramy prawne, kompetencje UE czy podstawowe prawa traktatowe. Zespoły prawne Parlamentu Europejskiego, które badały kwestię zgodności, nie znalazły sprzeczności między rozdziałem inwestycyjnym CETA a unijnymi traktatami. W związku z powyższym uważam, że nie jest konieczne ponowne badanie tej sprawy.

  Miriam Dalli (S&D), in writing. ‒ I voted against the request to ask for an opinion from the Court of Justice on the compatibility with the Treaties of the proposed agreement between Canada and the European Union on a Comprehensive Economic and Trade Agreement (CETA) as a European Parliament Legal Service opinion has already been made. My vote is conditional on the decision that Parliament will provide more time for a proper analysis of the agreement to ensure that that the European Parliament’s various committees, including the Environment Committee, will be given the opportunity to analyse the agreement and submit their informed opinion.

  Daniel Dalton (ECR), in writing. ‒ This resolution is an attempt to delay the implementation of the trade agreement with Canada by asking for an additional and unnecessary legal opinion, with the sole purpose of delaying the introduction of the trade deal. I cannot support an attempt to hold up the trade agreement, as doing so could cost UK exporters millions of pounds in lost exports and extra import duties and penalise UK consumers by forcing them to pay additional taxes and tariffs on goods imported from Canada.

  Rosa D'Amato (EFDD), per iscritto. ‒ Il CETA è un accordo che avrebbe un fortissimo impatto sulla vita dei cittadini europei. I servizi pubblici sarebbero permanentemente erogati "al massimo livello di liberalizzazione", con la logica della competitività, del mercato e della ricerca del profitto da parte delle aziende. Gli interessi dei cittadini, la qualità degli stessi servizi e i vantaggi per la società sarebbero del tutto marginali o inesistenti.

Più di 3 milioni di cittadini europei si sono attivati l'anno scorso con una European Citizens' Initiative per fermare il TTIP e il CETA e i parlamentari europei hanno il dovere di dare loro voce, tenendo in dovuta considerazione le loro preoccupazioni e la loro volontà. La trasparenza, la democrazia, i servizi pubblici e l'ambiente sono importanti quanto il commercio. Non può prevalere l'ottica di quest'ultimo a discapito della tutela dei diritti e della salute di oltre mezzo miliardo di europei.

Per questo motivo e in considerazione del parere della Corte di giustizia sulla compatibilità del CETA con i Trattati europei, il mio voto è positivo.

  Nicola Danti (S&D), per iscritto. ‒ Ho votato convintamente contro la risoluzione sulla richiesta di un parere della Corte di giustizia circa la compatibilità con i trattati dell'accordo economico e commerciale globale tra il Canada e l'Unione europea CETA). Considero questa risoluzione prettamente strumentale, presentata con l'unico obiettivo di ritardare la ratifica da parte del Parlamento europeo dell'accordo CETA e, quindi, ritardare la sua applicazione provvisoria.

La richiesta in questione si riferisce in particolar modo alla compatibilità delle disposizioni relative alla risoluzione delle controversie in materia di investimenti ovvero al nuovo meccanismo ICS, compatibilità che il Belgio ha già dichiarato ufficialmente di voler verificare prima dell'entrata in vigore finale dell'accordo.

Mi preme ricordare, inoltre, che le disposizioni in questione sono state chiaramente escluse dall'applicazione provvisoria e che Consiglio e Commissione hanno riaffermato il loro impegno a continuare il lavoro tecnico di miglioramento del sistema ICS nella direzione che il Parlamento ha chiesto.

Abbiamo bisogno di più chiarezza e trasparenza della politica commerciale e dei processi decisionali che la accompagnano, soprattutto nei confronti un'opinione pubblica sempre più interessata e attenta. A questo proposito, sarà necessario rilanciare il ruolo del Parlamento europeo come garante dello scrutinio democratico e lavorare per costruire una globalizzazione sempre più regolamentata, inclusiva ed equa.

  Michel Dantin (PPE), par écrit. ‒ Cette résolution, déposée par 89 députés, propose de renvoyer l'accord économique et commercial global (AECG, ou CETA en anglais) devant la Cour de justice de l'Union européenne afin d'en vérifier la compatibilité avec le droit de l'Union.

Considérant que le service juridique du Parlement européen n’a trouvé aucune contradiction entre le contenu du CETA, notamment le chapitre sur les investissements, et les traités européens, et que cette résolution a pour unique but de ralentir le processus de ratification du CETA, j’ai voté, avec mes collègues de la délégation française du PPE contre cette résolution.

  Rachida Dati (PPE), par écrit. – J’ai voté contre la proposition de résolution demandant l'avis de la Cour de justice de l’Union européenne sur la compatibilité de l'accord entre le Canada et l'Union européenne dit "accord économique et commercial global" (CETA) avec les traités. Les services juridiques du Parlement ont déjà été mobilisés pour répondre aux mêmes craintes que celles exposées dans cette proposition de résolution et ont déjà confirmé la compatibilité des dispositions prévues par le CETA avec nos traités. L’accord du CETA avec le Canada représente une grande opportunité pour les citoyens et les entreprises de l’Union. Nous nous devons d’accélérer le processus pour soumettre le texte au vote du Parlement le plus rapidement possible et mettons fin aux manœuvres politiques des opposants à cet accord pour retarder sa mise en application.

  Angélique Delahaye (PPE), par écrit. ‒ J’ai voté contre cette résolution qui demande un avis de la Cour de justice sur la compatibilité de l’accord commercial entre l’Union européenne et le Canada avec les traités européens. Cette demande est une initiative des fermes opposants au CETA, qui accusent la Commission de ne pas avoir respecté les traités dans les négociations de cet accord, ce qui n’est pas la réalité.

Le CETA est un accord de qualité, qui permettra à nos entreprises d’accéder aux marchés publics canadiens, tout en protégeant nos modèles agricoles et alimentaires, grâce à la reconnaissance des indications géographiques européennes, par exemple. L’Union européenne est la première puissance commerciale du monde et elle ne doit pas s’isoler. L'ouverture de nos marchés représente d'importantes opportunités pour un grand nombre de secteurs; c’est également l’occasion de permettre aux normes européennes de devenir des standards internationaux.

  Andor Deli (PPE), írásban. ‒ A mai szavazás a Kanada és az Európai Unió közötti szabadkereskedelmi megállapodásról szóló eljárási kérdésre vonatkozott. A szabadkereskedelmi megállapodás Unió részéről történő hatálybaléptetéséről várhatóan ez év decemberében kerül sor az Európai Parlamentben szavazásra, így az ügy érdemében akkor születik majd döntés. Az Európai Parlamenten kívül többek között a tagállamoknak is lehetőségük van ezzel, vagy a megállapodással kapcsolatos bármely egyéb kérdéssel – még az Unió részéről történő hatálybaléptetést követően is – az Európai Unió Bíróságához fordulni véleményért.

  Jean-Paul Denanot (S&D), par écrit. ‒ J'ai voté en faveur de cette résolution sollicitant la Cour de justice de l'Union européenne (CJUE) sur l'accord CETA afin de lever les incertitudes juridiques entourant le nouveau système de règlement des différends liés à l’investissement, dont la compatibilité avec les traités est soulevée. La majorité du Parlement n’a pas fait ce choix. Il aurait permis pourtant de rassurer l’opinion publique et les citoyens européens, très divisés sur la question du CETA. L’avis de la CJUE aurait apporté la clarté nécessaire.

  Gérard Deprez (ALDE), par écrit. ‒ J’ai voté contre la demande dilatoire de 89 députés visant à demander l’avis de la Cour de justice de l'Union européenne (CJUE) quant à la conformité des dispositions du traité de libre-échange entre l'Union européenne et le Canada (CETA) avec le droit des traités européens. Je considère qu’il est inenvisageable de bloquer indéfiniment un accord négocié depuis 7 ans, qui a été validé par les gouvernements des États membres représentant plus de 500 millions d’Européens et dont la compatibilité juridique avec le droit européen a déjà fait l’objet de trois analyses qui ont confirmé qu’en l’espèce, le CETA n’a pas de conséquence sur notre cadre juridique, sur les compétences de l’Union ou sur nos droits constitutionnels. Je suis cependant soucieux de respecter l’accord intra-belge obtenu récemment et en particulier la possibilité dont disposera le gouvernement belge d’interroger la CJUE sur le point précis de la compatibilité du mode de règlement des conflits (ICS) avec les traités européens. Je considère qu’il est dans l’intérêt de tous de faire définitivement la clarté sur ce point.

  Mireille D'Ornano (ENF), par écrit. ‒ J’ai voté pour ce texte.

Cette proposition de résolution est destinée à s’assurer de la compatibilité du CETA, notamment en ce qui concerne la protection des investissements, avec les libertés définis aux termes du traité sur le fonctionnement de l’Union européenne.

Nous sommes farouchement opposés à ce traité de libre-échange, et espérons que cette procédure portée devant la Cour de justice de l’Union européenne permettra de freiner la mise en application de ce traité.

  Ангел Джамбазки (ECR), в писмена форма. ‒ Аз гласувах в подкрепа на тази резолюция. Категорично съм за очакване на „Становище на Съда на Европейските общности относно съвместимостта с Договорите на предложеното споразумение между Канада и Европейския съюз (CETA)“, задължаващо Парламента за спиране на процедурата си за даване на съгласие за споразумението.

Аз лично не съм съгласен с идеята, че становището на правните служби на Европейския парламент е достатъчно. Споразумение от такъв мащаб не е достатъчно и законно адекватно, оценено само и единствено чрез Правната служба на ЕП. Тази оценка не може да замести съдебната присъда, нито националната правна преценка. Съдът на Европейските общности е правилният задължителен инструмент за издаване на становище. Националните парламенти дори не са започнали, нито имали достатъчно време за процедурите за анализ, правен контрол и ратификация и просто са изразили политическа, юридически необвързваща готовност за по-нататъшно доразвитие на търговските отношения с Канада.

Отгоре на това, според процедурните правила за преговор и въвеждане на този тип международни споразумения, предстои необходимата оценка на всяка една държава членка, която ще направи свой индивидуален анализ на национално ниво, след което би могло да се започне процедурата за ратификация и прилагане на CETA, а без подходяща предварителна оценка единствено се повдигат още повече политически и процедурни въпроси.

  Γεώργιος Επιτήδειος (NI), γραπτώς. ‒ Η προτεινόμενη οικονομική / εμπορική συμφωνία ΕΕ - Καναδά δεν είναι συμβατή με τις Συνθήκες, ιδιαίτερα στα τμήματα που αφορούν στην προστασία των επενδύσεων και στην επίλυση διαφορών μεταξύ επενδυτών και κρατών.

Η συμφωνία πρέπει να καταπέσει.

  Norbert Erdős (PPE), írásban. ‒ A mai szavazás a Kanada és az Európai Unió közötti szabadkereskedelmi megállapodásról szóló eljárási kérdésre vonatkozott. A szabadkereskedelmi megállapodás Unió részéről történő hatálybaléptetéséről várhatóan ez év decemberében kerül sor az Európai Parlamentben szavazásra, így az ügy érdemében akkor születik majd döntés. Az Európai Parlamenten kívül többek között a tagállamoknak is lehetőségük van ezzel, vagy a megállapodással kapcsolatos bármely egyéb kérdéssel – még az Unió részéről történő hatálybaléptetést követően is – az Európai Unió Bíróságához fordulni véleményért.

  Jill Evans (Verts/ALE), in writing. ‒ I voted in favour of the resolution to ask the European Court of Justice to rule whether CETA is compatible with the EU Treaties. I have been contacted by many hundreds of my constituents in Wales asking for the Parliament’s support for this move. With CETA, as with all trade deals, there has to be absolute certainty of compliance with EU law.

  Fredrick Federley (ALDE), skriftlig. ‒ Handelsavtalet mellan EU och Kanada har förhandlats under många år, och kommissionen har varit mån om att hålla processen så öppen och transparent som möjligt. Handelsavtalet ger stora exportmöjligheter för europeiska företag, ger möjlighet till en bättre ekonomisk utveckling i EU och Kanada samt förstärker den viktiga transatlantiska länken. Avtalet innehåller mer progressiva dimensioner än de redan existerande handelsavtalen.

Betänkandet uppmanar till att EU-domstolen ska granska om handelsavtalet är förenligt med fördragen. Jag anser att den juridiska bedömning av handelsavtalet som genomförts av kommissionen är fullt tillräckligt och har därför valt att rösta nej till betänkandet.

  Edouard Ferrand (ENF), par écrit. ‒ J'ai voté pour ce texte, qui vise à déterminer si le CETA est compatible avec les traités européens (Cour de justice de l'Union européenne).

  João Ferreira (GUE/NGL), por escrito. ‒ Esta resolução é apresentada num momento em que o Parlamento Europeu e as demais instituições da UE pretendem impor, a todo o custo, aos Estados-Membros, o Acordo Económico e Comercial Global entre a União Europeia e o Canadá – o CETA.

A UE prepara-se para fazer entrar em vigor este Tratado, que comporta impactos gravíssimos sobre numerosos setores produtivos, sobre o emprego, o ambiente e a saúde pública.

Prepara-se para fazê-lo na sequência de negociações opacas e por via de um processo que constitui um desrespeito pela democracia e pela soberania dos Estados.

Relembramos aqui a trama de pressões e chantagens sobre os povos que na Europa têm levantado a voz contra este acordo, que representa, ademais, uma tentativa de fazer entrar por portas travessas o TTIP (negociado paralelamente ao CETA) e as empresas dos EUA na Europa.

Não alimentando nenhuma ilusão sobre a natureza do Tribunal de Justiça da UE, sobre o seu papel e, sobretudo, sobre o conteúdo dos Tratados que enquadram a sua ação, apoiamos este pedido como forma de prolongar o período de esclarecimento, mobilização e luta das populações contra este Tratado que representa um retrocesso social e económica intolerável.

  Luke Ming Flanagan (GUE/NGL), in writing. ‒ I voted in favour as I believe this proposed agreement must be tested under European law given it has far reaching consequences if ever enacted.

  Lorenzo Fontana (ENF), per iscritto. ‒ Voto a favore della risoluzione che chiede il coinvolgimento della Corte di Giustizia perché sia verificata la compatibilità con i trattati del testo frutto dell’accordo commerciale (CETA) tra UE e Canada.

  Anna Elżbieta Fotyga (ECR), na piśmie. ‒ Transatlantycką umowę gospodarczo-handlową z Kanadą (CETA) uważam za dodatkowy komponent architektury bezpieczeństwa i pogłębienie związków transatlantyckich, o czym świadczy podpisana równolegle umowa o partnerstwie strategicznym. Mechanizm arbitrażu, który najczęściej podnoszony jest jako przeszkoda, będzie przedmiotem osobnej ratyfikacji w polskim Sejmie. Umowa respektuje dotychczasowe ograniczenia w prawie polskim i unijnym dotyczące handlu rolnego, takie jak np. niewpuszczanie GMO. Niweluje za to cła i inne bariery pozataryfowe, zwiększając konkurencyjność polskich towarów.

Podzielam pogląd koleżanek i kolegów z ECR sprzeciwiających się dalszym próbom mającym na celu opóźnianie głosowania nad umową CETA, zwłaszcza po osiągnięciu jednomyślnego porozumienia przez 28 państw członkowskich. Stanowisko polskiego rządu w tej sprawie jest również jednoznaczne.

  Λάμπρος Φουντούλης (NI), γραπτώς. ‒ Η προτεινόμενη οικονομική / εμπορική συμφωνία ΕΕ - Καναδά δεν είναι συμβατή με τις Συνθήκες, ιδιαίτερα στα τμήματα που αφορούν στην προστασία των επενδύσεων και στην επίλυση διαφορών μεταξύ επενδυτών και κρατών. Για αυτό, καταψηφίζω τη Γνώμη του Δικαστηρίου όσον αφορά τη συμβατότητα με τις Συνθήκες της προτεινόμενης συνολικής οικονομικής και εμπορικής συμφωνίας (CETA) μεταξύ του Καναδά και της Ευρωπαϊκής Ένωσης.

  Doru-Claudian Frunzulică (S&D), în scris. ‒ Componenta geostrategică a CETA este importantă pentru România nu numai din punct de vedere economic, ci și din perspectiva mai largă a relațiilor bilaterale UE-Canada și România-Canada. În consecință, am respins propunerea de rezoluție privind solicitarea opiniei Curții de Justiție a Uniunii Europene privind compatibilitatea cu dreptul european a CETA pentru a permite aplicarea provizorie a unei părți importante din acord încă din prima parte a anului 2017.

Consider că o solicitare de către PE a avizului Curții de Justiție a Uniunii Europene (CJUE) ar fi antrenat prelungirea situației de incertitudine privind poziția Parlamentului European (și implicit a UE în ansamblu) cu privire la CETA. Prin urmare, apreciez că această inițiativă nu este oportună, având în vedere declarația anexată deja la CETA în care Belgia a stipulat clar intenția sa de a cere avizul CJUE.

  Ildikó Gáll-Pelcz (PPE), írásban. ‒ A mai szavazás a Kanada és az Európai Unió közötti szabadkereskedelmi megállapodásról szóló eljárási kérdésre vonatkozott. A szabadkereskedelmi megállapodás Unió részéről történő hatálybaléptetéséről várhatóan ez év decemberében kerül sor az Európai Parlamentben szavazásra, így az ügy érdemében akkor születik majd döntés. Az Európai Parlamenten kívül többek között a tagállamoknak is lehetőségük van ezzel, vagy a megállapodással kapcsolatos bármely egyéb kérdéssel – még az Unió részéről történő hatálybaléptetést követően is – az Európai Unió Bíróságához fordulni véleményért.

  Francesc Gambús (PPE), por escrito. ‒ He votado en contra de la propuesta de resolución al considerar que el Tratado de Acuerdo Económico Global previsto entre la UE y Canadá, ya dispone de los todos los mecanismos democráticos de control posibles. Del mismo modo, considero que tras lo múltiplos filtros que ha tenido que pasar, no existe una incertidumbre jurídica en cuanto a la compatibilidad del Acuerdo previsto con los Tratados, en particular el artículo 19 del Tratado de la Unión Europea y con los artículos 49, 54, 56, 267 y 340 del Tratado de Funcionamiento de la Unión Europea. Tenemos que tener presente que los acuerdos comerciales, si son justos y respetan la legislación en materia medioambiental, laboral, etc. de la Unión, pueden comportar beneficios para el conjunto de la sociedad.

  Iratxe García Pérez (S&D), por escrito. ‒ La aprobación de esta resolución implicaba que la votación del acuerdo CETA en el Parlamento Europeo se suspendiera hasta que el Tribunal de Justicia de la Unión Europea emitiera un dictamen sobre la compatibilidad del capítulo de inversiones con los Tratados de la Unión, lo que podría durar al menos dos años. Ello suponía hurtar el debate político democrático que los diputados del Parlamento, como representantes de los ciudadanos, debemos tener sobre el contenido del CETA, constituyendo una herramienta legal para evitar una decisión política. Esto no hubiera estado a la altura de las responsabilidades que el grupo socialista tiene en el Parlamento Europeo.

Los socialistas defendemos la necesidad de tener claridad jurídica sobre todos los aspectos del tratado y, en particular, la compatibilidad del capítulo de inversión del CETA con los Tratados de la Unión, por ello solicitamos la opinión sobre este punto del servicio jurídico de este Parlamento, que avaló dicha compatibilidad. Además, consideramos esta resolución innecesaria, pues las disposiciones relativas al sistema de tribunales de inversiones del CETA no serán de aplicación provisional si el Parlamento Europeo da su consentimiento al acuerdo. Por todas estas razones, hemos decidido votar en contra de esta resolución.

  Eider Gardiazabal Rubial (S&D), por escrito. ‒ La aprobación de esta resolución implicaba que la votación del acuerdo CETA en el Parlamento Europeo se suspendiera hasta que el Tribunal de Justicia de la Unión Europea emitiera un dictamen sobre la compatibilidad del capítulo de inversiones con los Tratados de la Unión, lo que podría durar al menos dos años. Ello suponía hurtar el debate político democrático que los diputados del Parlamento, como representantes de los ciudadanos, debemos tener sobre el contenido del CETA, constituyendo una herramienta legal para evitar una decisión política. Esto no hubiera estado a la altura de las responsabilidades que el grupo socialista tiene en el Parlamento Europeo.

Los socialistas defendemos la necesidad de tener claridad jurídica sobre todos los aspectos del tratado y, en particular, la compatibilidad del capítulo de inversión del CETA con los Tratados de la Unión, por ello solicitamos la opinión sobre este punto del servicio jurídico de este Parlamento, que avaló dicha compatibilidad. Además, consideramos esta resolución innecesaria, pues las disposiciones relativas al sistema de tribunales de inversiones del CETA no serán de aplicación provisional si el Parlamento Europeo da su consentimiento al acuerdo. Por todas estas razones, hemos decidido votar en contra de esta resolución.

  Arne Gericke (ECR), schriftlich. ‒ Das „Gutachten des Gerichtshofs zur Vereinbarkeit des vorgeschlagenen Abkommens zwischen Kanada und der Europäischen Union über ein umfassendes Wirtschafts- und Handelsabkommen (CETA) mit den Verträgen“ verlangt eine wiederholte, langwierige Prüfung des CETA-Abkommens durch den Europäischen Gerichtshof. Ich bin als Vertreter der Familien-Partei Deutschlands gegen das CETA-Abkommen in seiner jetzigen Form – halte weitere juristisch-politische Spielchen allerdings auch für den falschen Weg. CETA verdient eine klare Entscheidung. Das braucht politischen Mut – aber den sollten wir uns zutrauen, statt wieder neu Juristen damit zu beschäftigen. Deshalb habe ich mich bei dieser Abstimmung enthalten.

  Jens Gieseke (PPE), schriftlich. ‒ Wir dürfen das CETA-Abkommen nicht weiter verzögern, da durch CETA schätzungsweise ein Überschuss von ca. 12 Milliarden Euro jährlich und rund 230.000 neue Arbeitsplätze in der Europäischen Union entstehen werden.

  Nathan Gill (EFDD), in writing. ‒ I backed this motion. CETA and TTIP are being created to benefit big business and I have concerns about the investor dispute resolution provisions, to which I object strongly. The issue is the ECJ opinion is more complicated – I am often concerned about the motivation, impact and consequence of such ECJ rulings. However, I believed it was reasonable to ask for an early ruling and I am disappointed that it didn’t pass.

  Neena Gill (S&D), in writing. ‒ I voted against this initiative given that Parliament’s legal service has already given assurances concerning the compatibility of the investment chapter with the Treaties in March 2016. The Council moreover decided to exclude parts of the investment protection provisions and of ICS from the provisional application of CETA. The Canadian Government, the Commission and the Council have taken explicit commitments to continue the technical work on the establishment of the ICS-system in the direction that we as social democrats put forward. We all share the objective of having a sound public system in place which corresponds to the criteria we have established in our position paper from February 2015. We have therefore an interest not to stop the process now with a referral to the European Court of Justice.

  Bruno Gollnisch (NI), par écrit. ‒ J’ai voté pour la saisine de la Cour de justice de l'Union européenne pour vérifier la compatibilité du CETA avec les traités européens, même si cette tentative désespérée de gagner du temps était vouée d’avance à l’échec. Cet échec est en soi un scandale et prouve que la majorité «UMPS» – si je peux dire – de ce Parlement craint que ne soient effectivement révélées des incompatibilités majeures.

Cet accord commercial global avec le Canada est le brouillon du traité transatlantique (le TTIP) que la Commission continue de vouloir négocier avec les États-Unis. Il en a tous les vices, mais est curieusement considéré par certains, dont François Hollande, comme moins dangereux car conclu avec un partenaire réputé moins prédateur et plus loyal. C’est oublier un peu vite que le Canada est lié depuis 1994 aux États-Unis, ainsi qu’au Mexique, par un accord de libre-échange, l’ALENA.

L’élection de M. Trump a fait naître le formidable espoir de la mort du TTIP, rejeté par une large majorité de citoyens européens et américains. Ratifier le CETA reviendrait à trahir une nouvelle fois les populations en réintroduisant, de manière hypocrite et détournée, le loup dans la bergerie. Et ce sera de la responsabilité exclusive de ce Parlement.

  Tania González Peñas (GUE/NGL), por escrito. ‒ La compatibilidad del ICS de CETA con el ordenamiento jurídico europeo ha sido puesta en duda por asociaciones de juristas de toda Europa.

He votado a favor de solicitar al Tribunal Europeo que se pronuncie en un dictamen sobre la cuestión. Nos parece que es una cuestión que va más allá de estar a favor o en contra del Tratado, es una cuestión de sentido común: otorgar al Tribunal Europeo de Justicia el rol que le corresponde y, no correr el riesgo de que entre en vigor un tratado que contiene un instrumento que podría ser incompatible con nuestro ordenamiento jurídico.

  Maria Grapini (S&D), în scris. ‒ M-am abținut de la votarea propunerii de rezoluție a Parlamentului European referitoare la decizia de a solicita avizul Curții de Justiție cu privire la compatibilitatea cu tratatele a propunerii de acord dintre Canada și Uniunea Europeană privind încheierea unui Acord economic și comercial cuprinzător, deoarece o astfel de solicitare ar avea atât aspecte pozitive, cât și negative.

În primul rând, aceasta ar împiedica aplicarea provizorie a acordului și ar avea ca și consecință prelungirea situației incerte privind poziția Parlamentului European cu privire la CETA. Canada este un partener economic important pentru Uniunea Europeană. Împiedicarea aplicării provizorii a acordului ar putea avea efecte negative din punct de vedere economic și politic, inclusiv în ceea ce privește implementarea prevederilor legate de eliminarea vizelor pentru cetățenii români.

Pe de altă parte, nu am vrut să se considere că nu am dorit să îi acord posibilitatea Curții de Justiție să analizeze compatibilitatea acordului cu tratatele. Am considerat că este bine să fim siguri că nu există în acord incompatibilități care pot aduce prejudicii statelor membre și IMM-urilor.

  Theresa Griffin (S&D), in writing. ‒ I voted against this resolution, because it is important to take responsibility for taking a decision on whether to support or not the ratification of CETA and not delay the decision for at least two years.

  Sylvie Guillaume (S&D), par écrit. ‒ Des doutes sérieux pèsent sur la validité légale du CETA: c’est pour lever ces doutes que j’ai voté en faveur de la demande de saisine de la Cour de justice, avant de pouvoir me prononcer sur cet accord.

Cette question est trop importante pour que nous laissions un quelconque flou demeurer. J’estime nécessaire de clarifier le fait qu’il ne peut y avoir de transfert de la délibération publique à des négociations opaques, au travers de l’ICS – ce nouveau mécanisme de règlement des différends créé pour permettre de trancher les litiges entre les investisseurs, quasi exclusivement des firmes multinationales, et les États.

De très sérieux doutes subsistent quant à la compatibilité du CETA avec les traités de l’Union européenne.

Seule la Cour de justice pourra véritablement établir ce qu’il en est. Cette démarche est indispensable pour regagner la confiance de nos citoyens.

Il s’agit ici de se battre pour que la régulation de la mondialisation ne se fasse plus au détriment des principes démocratiques.

  Sergio Gutiérrez Prieto (S&D), por escrito. ‒ La aprobación de esta resolución implicaba que la votación del acuerdo CETA en el Parlamento Europeo se suspendiera hasta que el Tribunal de Justicia de la Unión Europea emitiera un dictamen sobre la compatibilidad del capítulo de inversiones con los Tratados de la Unión, lo que podría durar al menos dos años. Ello suponía hurtar el debate político democrático que los diputados del Parlamento, como representantes de los ciudadanos, debemos tener sobre el contenido del CETA, constituyendo una herramienta legal para evitar una decisión política. Esto no hubiera estado a la altura de las responsabilidades que el grupo socialista tiene en el Parlamento Europeo.

Los socialistas defendemos la necesidad de tener claridad jurídica sobre todos los aspectos del tratado y, en particular, la compatibilidad del capítulo de inversión del CETA con los Tratados de la Unión, por ello solicitamos la opinión sobre este punto del servicio jurídico de este Parlamento, que avaló dicha compatibilidad. Además, consideramos esta resolución innecesaria, pues las disposiciones relativas al sistema de tribunales de inversiones del CETA no serán de aplicación provisional si el Parlamento Europeo da su consentimiento al acuerdo. Por todas estas razones, hemos decidido votar en contra de esta resolución.

  András Gyürk (PPE), írásban. ‒ A mai szavazás a Kanada és az Európai Unió közötti szabadkereskedelmi megállapodásról szóló eljárási kérdésre vonatkozott. A szabadkereskedelmi megállapodás Unió részéről történő hatálybaléptetéséről várhatóan ez év decemberében fog szavazni az Európai Parlament, így érdemében akkor születik majd döntés. Az Európai Parlamenten kívül többek között a tagállamoknak is lehetőségük van ezzel, vagy a megállapodással kapcsolatos bármely egyéb kérdéssel – még az Unió részéről történő hatálybaléptetést követően is – az Európai Unió Bíróságához fordulni véleményért.

  Marian Harkin (ALDE), in writing. ‒ As one of the authors of the resolution I strongly supported this motion. I believe it is essential to refer the Canadian trade deal to the European Court of Justice in order to establish if the Commission’s Investment Court System proposal is compatible with the EU treaties. This is the first EU trade deal which includes a form of ISDS and is with a country that has as robust and developed a judicial system as our own. These Investor Protection Courts appoint their own judges and are not answerable to national or EU courts. President Juncker in one of his first speeches in the Parliament said ‘my Commission will not accept that the jurisdiction of courts in the EU Member States be limited by special regimes for investor-state disputes’ yet this is precisely what is happening. Ireland is the only country in the EU which does not have these Investor Protection Courts in any bilateral trade agreements, yet we will leave ourselves open to multimillion euro claims in these special courts if the trade deal is ratified. This resolution is not anti—CETA and is merely asking for legal certainty on this important issue.

  Anja Hazekamp (GUE/NGL), schriftelijk. ‒ Vrijhandelsverdragen zoals CETA en TTIP zijn een ramp voor de dieren, voor de natuur en voor het milieu, maar vormen ook een bedreiging voor de democratie. De Partij voor de Dieren is van mening dat het Europees Hof voldoende tijd moet krijgen om na te gaan of het handelsakkoord in strijd is met de EU-Verdragen. Er bestaan nog veel onduidelijkheden rondom CETA, dus een oordeel van het Hof is zeker niet overbodig. Zo´n procedure neemt natuurlijk tijd in beslag, maar dit uitstel is een goede zaak. In deze periode kan eindelijk een volwaardig debat over CETA worden gevoerd in het Europees Parlement. Zonder debat, geen democratie. Daarom heb ik voor een advies van het Hof van Justitie gestemd.

  Hans-Olaf Henkel (ECR), schriftlich. ‒ CETA ist das beste bilaterale Freihandelsabkommen, das die EU bisher ausgehandelt hat. Die Kommission folgt dem Verhandlungsmandat und ist darüber hinaus auf die Bedenken zum Investitionsschutz eingegangen. Darüber hinaus haben wir im Ausschuss für Internationalen Handel bereits eine Einschätzung des Rechtlichen Diensts eingeholt – Ergebnis: Investitionsschutz ist kompatibel mit EU-Recht.

Wir haben es hier mit einem schmutzigen, taktischen Spielchen zu tun: Was nach einem vernünftigen Anliegen aussieht, würde CETA um mindestens 2 Jahre verzögern. Die EU würde sich Kanada und der Welt gegenüber erneut als unzuverlässiger Verhandlungspartner beim Thema „Handel“ zeigen. Nach der Grundsatzeinigung mit Kanada hatte die EU den Investitionsschutz in unüblicher Weise nachverhandelt. Darüber hinaus hatte die Blockade der Wallonischen Region Ende Oktober das Abkommen fast zum Scheitern gebracht.

Aus diesen Gründen lehne ich den Entschließungsantrag ab.

  György Hölvényi (PPE), írásban. ‒ A mai szavazás a Kanada és az Európai Unió közötti szabadkereskedelmi megállapodásról szóló eljárási kérdésre vonatkozott. A szabadkereskedelmi megállapodás Unió részéről történő hatálybaléptetéséről várhatóan ez év decemberében kerül sor az Európai Parlamentben szavazásra, így az ügy érdemében akkor születik majd döntés. Az Európai Parlamenten kívül többek között a tagállamoknak is lehetőségük van ezzel, vagy a megállapodással kapcsolatos bármely egyéb kérdéssel – még az Unió részéről történő hatálybaléptetést követően is – az Európai Unió Bíróságához fordulni véleményért.

  Ian Hudghton (Verts/ALE), in writing. ‒ I voted in favour of the resolution calling for the CETA text to be referred to the ECJ, for consideration of whether the terms are entirely compatible with the EU treaties. A very large number of constituents have been in touch with me expressing concerns about the potential consequences of CETA, and also with concerns about the recent apparent moves to apply unseemly haste to the process of consideration by this Parliament. Surely we owe it to our constituents to allow time for full scrutiny in our Committees of this text, and to consider whether the concerns of critics can be openly and genuinely addressed.

Although we have been told that the ICS system within CETA will be constrained to a limited extent by the inclusion of a clause which ‘guarantees’ the right of governments to regulate in the public interest, I think it reasonable to seek a judgement of the ECJ for clarity and I am disappointed that the resolution did not achieve a majority in the vote.

  Ivan Jakovčić (ALDE), napisan. ‒ Glasao sam protiv rezolucije Europskog parlamenta u kojoj se traži mišljenje Suda o usklađenosti predloženog Sveobuhvatnog gospodarskog i trgovinskog sporazuma (CETA) između Kanade i Europske unije s Ugovorima jer sam slijedio stav ALDE grupe, te radi toga što ne podržavam prijedlog kojim se suspendira privremena primjena Sporazuma.

  Jean-François Jalkh (ENF), par écrit. ‒ Étant opposé par tous les moyens possibles au CETA, cette initiative de compatibilité est selon moi un très bon obstacle, bien que provisoire, à la mise en application du traité car il faudra attendre le jugement de la Cour de justice de l’Union européenne.

J’ai voté pour.

  Petr Ježek (ALDE), in writing. ‒ I do not consider questioning of the compatibility with the Treaties of the proposed agreement between Canada and the EU relevant because both the EP’s and Commission’s legal services have no doubt that the Comprehensive Economic and Trade Agreement (CETA) and the Investment Court System (ICS) are compatible with EU law. That is why I voted against this resolution. CETA is one of the most progressive treaties the EU has ever negotiated and I fully support its fulfilment without any further delay.

  Marc Joulaud (PPE), par écrit. ‒ J’ai voté contre la résolution demandant l’avis de la Cour de Justice sur l’accord avec le Canada. Cette pure manœuvre d’obstruction parlementaire aurait eu pour effet de repousser de deux ans la ratification de cet accord par le Parlement européen. Les services juridiques du Parlement européen avaient déjà estimé que l’accord était parfaitement compatible avec les traités. Il n’était donc pas utile de retarder le processus de deux ans pour avoir l’avis de la Cour de justice. Par ailleurs, la Belgique ayant déjà exprimé sa volonté de demander l’avis de la Cour sur la question, sans que cela n’entrave le processus de ratification et d’application provisoire du CETA, il était inutile de faire une demande similaire.

La résolution a été rejetée à une large majorité, ce dont je me félicite.

  Marek Jurek (ECR), na piśmie. ‒ Uzasadnienie głosowania w sprawie CETA:

Po amerykańskich wyborach prezydenckich sprawa TTIP przestaje być czasowo aktualna. Jednak CETA to wyłom, przez który słabsze gospodarki europejskie zostaną wypchnięte na nierówną konkurencję, która na przykład dla rolnictwa – zwracam uwagę na to jako Polak, reprezentant najbardziej rolniczego kraju w Europie – będzie zabójcza. Obrona naszego rolnictwa, stanowiącego wielki kapitał społeczny dla Polski i dla Europy, jest naszym obowiązkiem.

CETA to również ograniczenie suwerennych praw naszych państw wobec naszych narodowych rynków, zagrożonych utrwaleniem i rozszerzeniem mechanizmu międzynarodowych arbitraży. Oznacza to uprzywilejowanie firm pozaeuropejskich i jako takie powinno było być zbadane przez Trybunał Sprawiedliwości UE, co swoim głosowaniem poparłem.

  Philippe Juvin (PPE), par écrit. ‒ J’ai voté contre cette résolution car il s'agissait d'une alliance de circonstance entre verts, extrême gauche, extrême droite et certains socialistes français qui, en demandant un avis à la Cour de justice, cherchaient avant tout à faire de l’obstruction parlementaire pour retarder la ratification de l’accord avec le Canada. Cet accord, qui protègera davantage nos indications géographiques protégées, a déjà trop attendu. Il n’est pas question de le bloquer pour de mauvaises raisons.

  Εύα Καϊλή (S&D), γραπτώς. ‒ Το διεθνές εμπόριο αποδεδειγμένα επιταχύνει τις δυναμικές της ανάπτυξης και τα οφέλη του ανταγωνισμού και, για τον λόγο αυτό, μία εξωστρεφής και ανοιχτή οικονομική πολιτική αποτελεί μέρος οποιασδήποτε πολιτικής ανάπτυξης για τα κράτη μέλη της Ευρωπαϊκής Ένωσης. Ωστόσο διεθνές εμπόριο χωρίς κανόνες σταματάει να είναι εμπόριο. Πρέπει να υπάρχουν ασφαλείς κανονισμοί, που θα πρέπει να εφαρμόζονται είτε νομικά είτε εντός κοινά αποδεκτών θεσμικών πλαισίων. Η CETA αποδεικνύει ότι η διαδικασία που χρησιμοποιεί η Ευρωπαϊκή Ένωση για την ολοκλήρωση διεθνών εμπορικών συμφωνιών πρέπει να τροποποιηθεί.

  Barbara Kappel (ENF), schriftlich. ‒ Diesem Vorschlag ist zuzustimmen. Er sieht vor, dass jede Möglichkeit zur kritischen Überprüfung des Abkommens genutzt werden kann, was für die Bürgerinnen und Bürger von größter Bedeutung ist.

  Othmar Karas (PPE), schriftlich. ‒ Den von 89 Mitgliedern des Europäischen Parlaments eingebrachten Antrag, das Handelsabkommen mit Kanada (CETA) vorerst nicht zu beschließen, sondern zu einer neuerlichen Prüfung an den Europäischen Gerichtshof zu verweisen, unterstütze ich nicht.

Die EU-Kommission, die Regierungen und das Europäische Parlament haben das CETA jahrelang überprüft. Den unabhängigen Juristischen Dienst des Parlaments zu ignorieren und jetzt am Ende noch eine Prüfung zu beantragen, ist reine Verzögerungstaktik. Der Antrag kommt von denen, die dem CETA ohnehin nicht zustimmen wollen. Dies zerstört das Vertrauen in die demokratischen Institutionen und schürt Ängste. Wir machen beim bösen Spiel des Zerstörens von Vertrauen nicht mit!

Mit unseren Handelsabkommen, wie zum Beispiel dem CETA, geben wir auf die Sorgen der Menschen eine Antwort, ohne unsere demokratischen Entscheidungsspielräume zu beschneiden. Wir geben der Globalisierung Regeln, ohne die kommunale Daseinsvorsorge, Kunst und Kultur zu gefährden. Wir schützen unsere Sozial-, Umwelt- und Verbraucherschutzstandards und sichern unserer Landwirtschaft eine gute Zukunft. Aus den genannten Gründen habe ich mich entschieden, gegen die vorliegende Entschließung zu stimmen.

  Jude Kirton-Darling (S&D), in writing. ‒ I voted in favour of the referral of CETA to the European Court of Justice because I believe that this agreement raises important legal questions that must receive proper answers before MEPs can vote on it. CETA would be the first ever EU trade deal to include an investment dispute arbitration mechanism. This mechanism, known as the Investment Court System (ICS), would become the template for investment protection in all future trade deals. Yet it has never been tested.

A large number of respected legal experts, trade unions and consumer organisations have argued that ICS could seriously hamper the UK government’s ability to regulate in the public interest. It could also infringe on EU and national courts’ jurisdictions, and give foreign investors greater rights than European investors. These questions are too important to be overlooked, and it is therefore entirely appropriate for MEPs to seek the opinion of the European Court of Justice on these matters.

  Jeppe Kofod (S&D), skriftlig. ‒ For Socialdemokratiet er det hjerteblod at stå vagt om arbejdstagerrettigheder, de højeste miljø-, fødevare- og folkesundhedsstandarder og retten til at lovgive frit. Ingen af disse ville vi nogensinde give køb på – hverken for en handelsaftale eller for nogen anden aftale.

Derfor har vi også arbejdet aktivt for at sikre, at der blev sat effektive værn og garantier for disse. Og for at sikre en så demokratisk og gennemskuelig proces som muligt.

Det arbejde har båret frugt, og der står derfor nu – sort på hvidt - i den konsoliderede aftaletekst om CETA mellem EU og Canada, at hverken Canada, EU eller Danmark på nogen måde mister retten til at lovgive, som man ønsker, og at ingen eksisterende domstol i hverken Danmark eller EU får indskrænket sit virke eller sit mandat.

Foruden garantierne i selve aftalen foreligger der også allerede en vurdering fra Europa-Parlamentets juridiske tjeneste, der bekræfter, at aftalen indeholder sikringer af disse forhold.

På den baggrund har vi stemt imod beslutningsforslaget om at udskyde CETA-aftalen i op til to år, mens man venter på en udtalelse fra EU-domstolen. En sådan udtalelse er allerede på vej, da den belgiske region Vallonien vil efterspørge en sådan.

  Bernd Kölmel (ECR), schriftlich. ‒ CETA ist das beste bilaterale Freihandelsabkommen, das die EU bisher ausgehandelt hat. Die Kommission folgt dem Verhandlungsmandat und ist darüber hinaus auf die Bedenken zum Investitionsschutz eingegangen. Darüber hinaus haben wir im Ausschuss für Internationalen Handel bereits eine Einschätzung des Rechtlichen Diensts eingeholt – Ergebnis: Investitionsschutz ist kompatibel mit EU-Recht.

Wir haben es hier mit einem schmutzigen, taktischen Spielchen zu tun: Was nach einem vernünftigen Anliegen aussieht, würde CETA um mindestens 2 Jahre verzögern. Die EU würde sich Kanada und der Welt gegenüber erneut als unzuverlässiger Verhandlungspartner beim Thema „Handel“ zeigen. Nach der Grundsatzeinigung mit Kanada hatte die EU den Investitionsschutz in unüblicher Weise nachverhandelt. Darüber hinaus hatte die Blockade der Wallonischen Region Ende Oktober das Abkommen fast zum Scheitern gebracht.

Aus diesen Gründen lehne ich den Entschließungsantrag ab.

  Kateřina Konečná (GUE/NGL), písemně. ‒ Byla jsem velmi ráda, že jsem se svými kolegy z Evropského parlamentu mohla předložit návrh usnesení, které zastávalo názor, že panuje právní nejistota ve věci toho, zda je navrhovaná dohoda CETA slučitelná se Smlouvou o Evropské unii a Smlouvou o fungování Evropské unie, a chtěla požádat Soudní dvůr o posudek ve věci slučitelnosti navrhované dohody se Smlouvami. Nějakým zázrakem se však stalo, že se ze 419 poslanců Evropské parlamentu přes noc stali renomovaní soudci a přečetli si celou smlouvu CETA (1 600 stran) a rozhodli se, že tomu rozumí více, a stanovisko soudu tedy není zapotřebí. Přitom je co zkoumat. CETA obsahuje mechanismus mezinárodních arbitráží nově pojmenovaný ICS, který ale zachovává největší problémy předešlého ISDS, tj. zvláštní soudy pro korporace, před kterými jsou státy vždy jen v pozici žalovaných. Navíc díky svým kanadským sídlům mohou žaloby pomocí smlouvy CETA využívat i americké nadnárodní korporace. Okolo 80 % z nich má ono kanadské sídlo. Samotná Kanada čelila několika desítkám mezinárodních arbitráží. Neslavným příkladem je firma Lone Pine, která žaluje Kanadu o více jak 175 milionů euro za to, že provincie Québec zakázala nebezpečnou těžbu břidlicového plynu. Hlasovala jsem tedy pro tento zodpovědný návrh.

  Ádám Kósa (PPE), írásban. ‒ A mai szavazás a Kanada és az Európai Unió közötti szabadkereskedelmi megállapodásról szóló eljárási kérdésre vonatkozott. A szabadkereskedelmi megállapodás Unió részéről történő hatálybaléptetéséről várhatóan ez év decemberében kerül sor az Európai Parlamentben szavazásra, így az ügy érdemében akkor születik majd döntés. Az Európai Parlamenten kívül többek között a tagállamoknak is lehetőségük van ezzel, vagy a megállapodással kapcsolatos bármely egyéb kérdéssel – még az Unió részéről történő hatálybaléptetést követően is – az Európai Unió Bíróságához fordulni véleményért.

  Miapetra Kumpula-Natri (S&D), kirjallinen. ‒ CETA-sopimus on parlamentin ja komission lakiasiantuntijoiden toimesta todettu lailliseksi. Sen lähettäminen uudelleen tarkasteltavaksi viivästyttäisi päätöksentekoa pahimmillaan vuosilla. En kannata sopimuksen lähettämistä uudelleen tarkastettavaksi.

Parlamentti on kuunnellut kansalaisia ja vaihtanut sijoittajan ja valtion välisen riitojenratkaisun (ISDS) investointituomioistuinjärjestelmään (ICS). Kannatan oikeusvaltiota enkä näe ongelmaa siinä, että mahdolliset riidat ratkaistaan riippumattomassa tuomioistuimessa. Mitä kollegat, jotka vastustavat riippumatonta tuomioistuinta, oikein pelkäävät? Miksi riippumaton tuomioistuin on heille niin suuri mörkö? Itse näen, että oikeusvaltioissa asiat voidaan ja pitää ratkaista tarvittaessa oikeudessa.

  Patrick Le Hyaric (GUE/NGL), par écrit. ‒ L’accord avec le Canada pose de nombreuses questions tant sur son impact au niveau économique que légal. En plus des ouvertures commerciales qui représentent de nombreux risques pour les emplois industriels et le secteur agricole, c’est tout un système législatif parallèle qui est créé par l’accord.

Afin de réduire les différences de normes entre l’Union européenne et le Canada, il crée un mécanisme de coopération réglementaire qui vise à écrire les futures lois à deux mains multipliant les points d’entrées pour les lobbys, accompagné d’un système de tribunal privé qui pourrait faire condamner un État si les lois vont contre les intérêts des investisseurs.

Cette résolution que j’ai cosignée et soutenue demandait que la Cour de justice de l'Union européenne se saisisse de cette question et nous dise clairement où s’arrêtent les compétences du traité avec le Canada, notamment les privilèges qu’il ménage pour les investisseurs.

En faisant tomber ce texte, c’est tout un questionnement sur l’ordre juridique de l’accord avec le Canada qui est évité après le refus du débat démocratique.

Voilà qui est des plus inquiétant lorsque l’on considère l’impact qu’aura à l’avenir cet accord sur nos emplois, comme sur la façon dont nous ferons nos lois.

  Marine Le Pen (ENF), par écrit. ‒ J’ai voté pour la résolution sur l’avis de la Cour de justice sur la compatibilité avec les traités de la proposition d'accord économique et commercial global entre le Canada et l'Union européenne (CETA). Cette proposition de résolution est destinée à s’assurer que la partie du CETA sur la protection des investissements et la résolution des différends en matière d’investissement entre investisseurs et États est compatible avec les articles 19, 49, 54, 56, 267 et 340 du traité sur le fonctionnement de l’Union européenne concernant la discrimination, la liberté d’établissement, et la libre prestation des services à l'intérieur de l'Union et vers les États tiers.

  Philippe Loiseau (ENF), par écrit. ‒ Cette proposition de résolution est destinée à s’assurer que la partie du CETA sur la protection des investissements et la résolution des différents en matière d’investissement entre investisseur et États est compatible avec les articles 19, 49, 54, 56, 267 et 340 du traité sur le fonctionnement de l'Union européenne (discrimination, liberté d’établissement, libre prestation des services à l'intérieur de l'Union et vers les États tiers, Cour de justice de l'Union européenne).

Nous ne sommes, certes, pas favorables à la Cour de justice de l’Union européenne (CJUE), qui est en surplomb des États et amoindrit notre souveraineté. Cependant, le vote de cette proposition ferait perdre du temps à la mise en application du dangereux traité de libre-échange avec le Canada (CETA), puisque celle-ci sera dépendante du jugement de la CJUE.

Je me suis donc prononcé POUR cette proposition de résolution, parce que toutes les raisons sont bonnes pour – au moins – retarder la mise en œuvre de cet accord.

  Sander Loones (ECR), schriftelijk. ‒ De N-VA-delegatie stemde tegen de resolutie die het Hof van Justitie verzoekt om haar advies over de verenigbaarheid van de CETA-overeenkomst met de Verdragen van de Europese Unie. De tekst in voorliggende resolutie is er enkel op gericht om de besluitvorming zoveel mogelijk te vertragen en uit te stellen. Onze delegatie wenst zich niet in te schrijven in deze logica en geeft de voorkeur aan het volgen van de gewone parlementaire weg.

Het Parlement werd betrokken door de Raad in het kader van de instemmingsprocedure over CETA. Alvorens het handelsakkoord goed te keuren of af te keuren en de eventuele voorlopige toepassing te kunnen opstarten, krijgen de parlementsleden binnen deze procedure de kans om in discussie te treden en zich te informeren over de verschillende onderdelen van het akkoord. Wij wensen er trouwens op te duiden dat wat betreft de grootste bezorgdheid, omtrent de investeringsbescherming en geschillenbeslechting (ICS), België in haar verklaring bij het CETA-akkoord heeft aangegeven naar het Hof van Justitie te zullen stappen om de verenigbaarheid van ICS met de Europese Verdragen te laten nagaan. Bovendien zal een eventuele voorlopige toepassing niet van tel zijn voor deze bepalingen.

  Juan Fernando López Aguilar (S&D), por escrito. ‒ La aprobación de esta resolución implicaba que la votación del acuerdo CETA en el Parlamento Europeo se suspendiera hasta que el Tribunal de Justicia de la Unión Europea emitiera un dictamen sobre la compatibilidad del capítulo de inversiones con los Tratados de la Unión, lo que podría durar al menos dos años. Ello suponía hurtar el debate político democrático que los diputados del Parlamento, como representantes de los ciudadanos, debemos tener sobre el contenido del CETA, constituyendo una herramienta legal para evitar una decisión política. Esto no hubiera estado a la altura de las responsabilidades que el grupo socialista tiene en el Parlamento Europeo.

Los socialistas defendemos la necesidad de tener claridad jurídica sobre todos los aspectos del tratado y, en particular, la compatibilidad del capítulo de inversión del CETA con los Tratados de la Unión, por ello solicitamos la opinión sobre este punto del servicio jurídico de este Parlamento, que avaló dicha compatibilidad. Además, consideramos esta resolución innecesaria, pues las disposiciones relativas al sistema de tribunales de inversiones del CETA no serán de aplicación provisional si el Parlamento Europeo da su consentimiento al acuerdo. Por todas estas razones, hemos decidido votar en contra de esta resolución.

  Paloma López Bermejo (GUE/NGL), por escrito. ‒ He votado a favor de esta moción porque el Tratado comercial entre Canadá y la Unión (CETA) plantea graves problemas jurídicos que el TJUE debería resolver antes de su aplicación. Tal y como han manifestado autoridades y tribunales nacionales, el CETA crea instituciones como los tribunales de arbitraje (que permiten a las multinacionales extranjeras obtener una compensación económica por cualquier cambio regulatorio que les afecte, anteponiendo sus beneficios a los derechos democráticos) o los organismos de cooperación regulatoria (en los que las multinacionales intervienen directamente en el proceso legislativo) que afectan negativamente a competencias estatales. Es por lo tanto una exigencia jurídica que el TJUE se pronuncie sobre el ámbito legislativo del CETA y que éste no entre en vigor hasta que sea votado favorablemente en cada Estado miembro.

El CETA es un tratado que afectará muy negativamente a los derechos de los trabajadores y trabajadoras europeas, a la estabilidad financiera y económica, a la protección medioambiental y a la propia democracia. Lamento profundamente que para una mayoría de diputados de esta Cámara su aprobación, en beneficio del gran capital, sea tan urgente como para querer evitar incluso los debates y protocolos legales más elementales.

  Antonio López-Istúriz White (PPE), por escrito. ‒ Esta propuesta de resolución busca la opinión del Tribunal Europeo de Justicia sobre la compatibilidad con los Tratados del Acuerdo Económico y Comercial Global previsto entre Canadá y la Unión Europea.

Mi voto es negativo debido a numerosas razones. De entrada, esta primavera el servicio legal del Parlamento, que es políticamente neutral y que se basa exclusivamente en conjeturas jurídicas, emitió una conclusión en la que sostenía la compatibilidad del CETA con los Tratados de la Unión Europea. Asimismo, la aprobación de la resolución desplazaría al CETA a un limbo legal, ya que el Parlamento no podría votarlo hasta que el Tribunal Europeo hubiese emitido su dictamen. No puedo apoyar una resolución que busca bloquear un tratado que será sumamente beneficioso para la Unión y sus ciudadanos y que es ampliamente apoyado por el Parlamento.

  Bernd Lucke (ECR), schriftlich. ‒ CETA ist das beste bilaterale Freihandelsabkommen, das die EU bisher ausgehandelt hat. Die Kommission folgt dem Verhandlungsmandat und ist darüber hinaus auf die Bedenken zum Investitionsschutz eingegangen. Darüber hinaus haben wir im Ausschuss für Internationalen Handel bereits eine Einschätzung des Rechtlichen Diensts eingeholt – Ergebnis: Investitionsschutz ist kompatibel mit EU-Recht.

Wir haben es hier mit einem schmutzigen, taktischen Spielchen zu tun: Was nach einem vernünftigen Anliegen aussieht, würde CETA um mindestens 2 Jahre verzögern. Die EU würde sich Kanada und der Welt gegenüber erneut als unzuverlässiger Verhandlungspartner beim Thema „Handel“ zeigen. Nach der Grundsatzeinigung mit Kanada hatte die EU den Investitionsschutz in unüblicher Weise nachverhandelt. Darüber hinaus hatte die Blockade der Wallonischen Region Ende Oktober das Abkommen fast zum Scheitern gebracht.

Aus diesen Gründen lehne ich den Entschließungsantrag ab.

  Monica Macovei (ECR), în scris. ‒ După intrarea CETA în vigoare, UE și Canada vor renunța imediat și complet la o parte din liniile tarifare pentru produsele industriale și de pescuit, iar pentru restul după perioade de tranziție de până la șapte ani. La fel și în ceea ce privește produsele agricole. În al doilea rând, în domeniul achizițiilor publice - o zonă care este uneori subestimată, dar care are un potențial de sute de miliarde de dolari - CETA aduce o liberalizare semnificativă, ceea ce înseamnă că firmele europene vor putea să liciteze pentru contracte publice în Canada, la toate nivelurile de guvernare (cu unele limitări în provinciile Quebec și Ontario).

Toate acestea vor aduce mai multe oportunități de afaceri, o piață mai mare, creșterea exporturilor și mai multe locuri de muncă. Estimările experților arată că UE va avea un câștig anual de 12 miliarde de euro. România va beneficia de reducere în domenii precum producția de produse din piele și încălțăminte, agricultura, componentele auto, ceramica, textilele. În plus, parte a acestei înțelegeri, cetățenii români nu vor mai avea nevoie de viză de la 1 decembrie 2017.

Cele 28 de state membre și-au dat acordul unanim, ca atare susțin aplicarea CETA în cel mai scurt timp posibil.

  Ivana Maletić (PPE), napisan. ‒ Vijeće je 27. travnja 2009. ovlastilo Komisiju da u ime Europske unije i njezinih država članica pregovara o Sporazumu o gospodarskoj integraciji s Kanadom. Nakon toga je 12. rujna 2011. Vijeće usvojilo Preporuku Komisije o izmjeni pregovaračkih smjernica za Sporazum o gospodarskoj integraciji s Kanadom kako bi se Komisiju ovlastilo da u ime Unije pregovara o ulaganju.

Pregovarači su zaključili pregovore o CETA-i u kolovozu 2014. i dovršili pravnu reviziju 29. veljače 2016., no Parlament smatra da postoji pravna nesigurnost u pogledu usklađenosti predloženog sporazuma s Ugovorima. Zbog toga Parlament namjerava zatražiti mišljenje Suda o usklađenosti predloženog sporazuma s Ugovorima, stoga sam podržala ovu rezoluciju.

  Светослав Христов Малинов (PPE), в писмена форма. ‒ Днес гласувах против предложената резолюция да се поиска становище от Съда на ЕС относно Търговското споразумение с Канада (СЕТА). В резолюцията се твърди, че съществува правна несигурност дали Споразумението (и по-специално новата система за разрешаване на спорове между инвеститор и държава) е съвместимо с Договорите. Припомням, че още през пролетта правният отдел на Европейския парламент беше сезиран точно по този въпрос и излезе със становище, че нито един текст в главата относно инвестициите в СЕТА не е в противоречие с Договорите на ЕС. Нямам причина да не се доверя на юристите, работещи в правния отдел на Европейския парламент, който не е обвързан с политическите групи.

Целта на резолюцията бе по-скоро да се забави ратификацията. Самото съдебно производство би отнело около година и половина. Да се използват правните процедурите по такъв начин, само и само да се забави процесът на взимане на решение, е най-малкото грешно. В момента е налице възможно най-добрата перспектива за България: временно прилагане на Споразумението, процедура по одобрението му във всяка отделна държава членка и ясен ангажимент за отпадане на визите. Нека да не ограничаваме разговора за CETA само в Европейския парламент. Крайно време е в държавите членки да се проведе широк, основан на факти обществен дебат.

  Andrejs Mamikins (S&D), in writing. ‒ I voted for the decision to ask the opinion of the Court of Justice on the compatibility with the Treaties of the agreement between Canada and the European Union – CETA. We must be sure that this agreement corresponds to European law before we vote for it.

  Vladimír Maňka (S&D), písomne ‒ Návrh uznesenia, ktorým sa žiada predchádzajúce stanovisko Súdneho dvora k dohode medzi EÚ a Kanadou som nepodporil. Ďalšie posúvanie ratifikácie dohody poškodzuje ekonomiku a podnikateľské prostredie Únie. Som toho názoru, že pochybnosti je možné zmluvne ošetriť právne vhodným ustanovením.

  Louis-Joseph Manscour (S&D), par écrit. ‒ Nous avons voté aujourd’hui une résolution sur l’avis de la Cour de justice sur la compatibilité avec les traités de la proposition d'accord économique et commercial global entre le Canada et l'Union européenne (CETA).

L’importance du débat suscité par le CETA mérite que l’Union agisse avec certitude et en pleine connaissance de cause. Trop de zones d’ombres persistent encore sur la valeur juridique des déclarations additionnelles incluses dans le CETA. C’est pourquoi j’ai soutenu cette résolution appelant à la saisine de la Cour de Justice de l’Union européenne sur la compatibilité du mécanisme de règlement des différends liés à l’investissement avec les traités.

Je regrette néanmoins le choix fait par une majorité d’eurodéputés de rejeter cette saisine, alors que le Parlement ne fait qu’exercer son droit au nom de l’ensemble des citoyens européens.

  Νότης Μαριάς (ECR), γραπτώς. ‒ Ψηφίζω υπέρ της πρότασης ψηφίσματος με το οποίο ζητείται η έκδοση γνώμης του Δικαστηρίου όσον αφορά τη συμβατότητα με τις Συνθήκες της προτεινόμενης συνολικής οικονομικής και εμπορικής συμφωνίας (CETA) μεταξύ του Καναδά και της Ευρωπαϊκής Ένωσης, διότι είναι πλήρης και τεκμηριωμένη.

  Dominique Martin (ENF), par écrit. ‒ J’ai voté pour ce texte.

Ce texte a pour objectif de vérifier la compatibilité entre une partie du CETA et de nombreux articles du traité sur le fonctionnement de l’Union européenne (traité FUE), notamment au sujet des discriminations, de la liberté d’établissement, de la libre prestation des services à l’intérieur de l’Union et vers les États tiers.

Bien que nous ne soyons pas favorables à la Cour de justice de l’Union européenne, voter pour ce texte permettra, en attendant le jugement de la Cour, de reculer l’application du CETA, traité catastrophique pour les intérêts de la France.

  Emmanuel Maurel (S&D), par écrit. ‒ L’accord commercial récemment conclu entre l’Union européenne et le Canada (CETA) est bien plus qu’un accord traditionnel de libre-échange. Puisqu’il ne s’agit pas uniquement de démanteler les droits de douane mais également d’harmoniser des normes, il convient d’analyser soigneusement le contenu de ce «méga-accord» avant qu’il puisse être soumis au vote des parlementaires.

Or, force est de constater que le fond de l’accord CETA est encore entouré d’un voile d’incertitudes que personne n’est en mesure de dissiper. Par exemple, notamment grâce au combat mené par Paul Magnette et les socialistes wallons, 38 déclarations additionnelles ont été ajoutées au CETA, mais certaines d’entre elles sont contradictoires: la Commission n’a pas été capable de préciser, dans ces cas-ci, quel texte devait prévaloir. Il existe par ailleurs d’importantes incertitudes quant à la compatibilité – ou l'incompatibilité – du dispositif de protection des investissements (ICS) avec le droit communautaire.

J’ai donc non seulement soutenu mais également co-signé la résolution proposant au Parlement européen de saisir la Cour de justice de l’Union européenne pour qu’elle tranche les questions en suspens. À mes yeux, il s’agit d’une précaution absolument indispensable dans le cadre d’un exercice démocratique de ratification d’un traité international.

  Valentinas Mazuronis (ALDE), raštu. ‒ Esu įsitikinęs, jog laisvosios prekybos sutartis CETA atvers daug galimybių Lietuvos verslui, o naujų rinkų atsivėrimas yra ypač svarbus po Rusijos politiniais motyvais grįsto sprendimo smarkiai apriboti Lietuvos ir kitų Europos valstybių maisto produktų importą.

Manau, jog grupės EP narių pasiūlymas kreiptis į Teisingumo teismą, kad jis įvertintų, ar CETA suderinama su ES sutarčių nuostatomis yra ne kas kita, o bandymas trukdyti šios sutarties pasirašymui. Kreipimasis į Teismą nukeltų CETA sutarties įsigaliojimą mažiausiai 1,5 metų, todėl nepritariau tokiam pasiūlymui.

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL), par écrit. ‒ La résolution demande que la Cour de justice de l'Union européenne soit saisie pour vérifier la compatibilité du CETA, et plus particulièrement des aspects concernant les tribunaux d'arbitrage, avec les traités européens. À vrai dire, même s'il est jugé compatible, je maintiendrai mon opposition, en bloc et en détail, au CETA. Néanmoins, je saisis cette opportunité de bloquer la conclusion de l'accord. Je vote POUR cette résolution que j'ai d'ailleurs cosignée.

  Joëlle Mélin (ENF), par écrit. ‒ Cette proposition de résolution est destinée à s’assurer que la partie du CETA sur la protection des investissements et la résolution des différends entre investisseurs et États est compatible avec les articles 19, 49, 54, 56, 267 et 340 du traité sur le fonctionnement de l'Union européenne (discrimination, liberté d’établissement, libre prestation des services à l'intérieur de l'Union et vers les États tiers, Cour de justice de l'Union européenne). Ce texte vise à clarifier la compatibilité du CETA avec les traités européens. Je me suis donc prononcée favorablement.

  Nuno Melo (PPE), por escrito. ‒ Apresentei o meu voto contra as duas propostas de resolução apresentadas pelo GUE e pelo ALDE sobre o pedido de parecer ao Tribunal de Justiça relativamente à compatibilidade com os Tratados do acordo entre os Estados Unidos da América e a União Europeia sobre a proteção dos dados pessoais no âmbito da prevenção, investigação, deteção e repressão de infrações penais.

Trata-se de um expediente dilatório que fará atrasar o processo negocial. Sou favorável ao fecho do acordo entre os dois blocos nesta matéria, compatível com o Direito da União Europeia.

  Roberta Metsola (PPE), in writing. ‒ I voted against this motion to request the opinion of the Court of Justice of the EU on the Canada-EU Agreement because it delays the adoption of the agreement unnecessarily. This agreement will boost trade, strengthen economic relations between Canada and the EU and spur job growth.

  Louis Michel (ALDE), par écrit. – Je me félicite du rejet d’une proposition de résolution demandant l’avis de la Cour de justice sur la compatibilité de l’accord entre le Canada et l’Union européenne (CETA) avec les traités européens. Ce 23 novembre, la session plénière du Parlement européen a rejeté cette demande à une forte majorité. En réalité, il s’agissait d’une manœuvre politique de quelques groupes du Parlement (verts, communistes, extrême-droite) dont l’objectif était de bloquer la procédure de ratification de l’accord par le Parlement européen d’abord, par les parlements des États membres ensuite. Autre raison de voter contre la demande de renvoi devant la Cour: elle est fort éloignée de l'accord intra-belge. Là où le compromis trouvé entre le gouvernement fédéral et le gouvernement wallon limite la demande à la nouvelle procédure d’arbitrage (dite ICS), la requête des 89 députés visait tout le contenu du CETA. Le CETA a déjà été déclaré compatible avec les traités européens à trois reprises: par le tribunal constitutionnel de Karlsruhe le 13 octobre dernier, et par les services juridiques de la Commission et du Parlement. Il n’est pas question de bloquer sine die un accord négocié depuis sept ans, qui a été validé par les gouvernements des États membres représentant plus de 500 millions d’Européens.

  Marlene Mizzi (S&D), in writing. ‒ The resolution Rule 108 on the opinion from the Court of Justice on the compatibility with the EU treaties of the proposed CETA agreement does not concern the text of the signed agreement between Canada and the EU, but the request to seek an opinion from the European Court of Justice on the compatibility with the EU law of the provisions of CETA related to investment dispute settlement. As a Social Democrat, I have always supported clarity about ICS, but this interest is already secured and reassured by the legal analysis made by the EP services. Moreover, there is already a legal statement of Belgium attached to the CETA text that commits Belgium to ask the European Court of Justice for an opinion on the compatibility of ICS with EU law and in the meantime ICS will not be applied. Therefore, I voted against this Resolution.

  Sorin Moisă (S&D), în scris. ‒ O astfel de solicitare nu se justifică, în condițiile în care Serviciul juridic al Parlamentului European a formulat o opinie scrisă, neechivocă și publică privind compatibilitatea. Adoptarea ar fi avut ca efect amânarea cu ani de zile a unui vot în Parlamentul European și, mai important, amânarea aplicării provizorii a unor părți din acord care aduc beneficii imediate cetățenilor europeni (inclusiv români) și în legătură cu care nu a fost exprimat niciun dubiu privind compatibilitatea. Dincolo de aspectele economice, CETA și Acordul de Partenerial Strategic între Uniunea Europeană și Canada au o importantă componentă geostrategică, contribuind la consolidarea relațiilor bilaterale într-un moment dificil pentru Europa și lumea occidentală în general, în care atât Europa, cât și Canada au nevoie de stabilitate și de parteneri de dialog politic cu valori comune.

Interesul național al României cere înlocuirea cât mai grabnică a vechiului sistem de arbitraj privat între state și investitori (ISDS) cu noul sistem al curților de investiții (sistem public) conținut în CETA. Orice amânare a procedurilor care permit intrarea în vigoare a CETA este deci împotriva interesului României.

În prezent, CETA este analizat în comisii, în principal în Comisia pentru comerț internațional, din care fac parte. Plenul Parlamentului European va vota pe acest important dosar în februarie 2017.

  Csaba Molnár (S&D), írásban. ‒ Az Európai Parlament jogi szakértői a CETA megállapodásra irányuló javaslatot a Szerződésekkel összeegyeztethetőnek találták. Belgium kérésére már az Európai Bíróság is vizsgálja a Szerződésekkel való összeegyeztethetőséget, a beruházó és az állam közötti, beruházásokkal kapcsolatos viták rendezéséről szóló szakasz pedig mindaddig nem kerül alkalmazásra, amíg a Bíróság a kérdésről véleményt nem nyilvánít. A benyújtott tervezet elfogadása esetén a CETA mindaddig nem volna ratifikálható, amíg a Bíróság a kérdésről nem dönt, ami a hét éven át tárgyalt megállapodás hatályba léptetését újabb két évvel kitolná. Az előterjesztést ezért nem támogattam.

  Bernard Monot (ENF), par écrit. ‒ Cette proposition de résolution est destinée à s’assurer que la partie du CETA sur la protection des investissements et la résolution des différends en matière d’investissement entre investisseur et États est compatible avec les articles 19, 49, 54, 56, 267 et 340 du traité sur le fonctionnement de l'Union européenne (discrimination, liberté d’établissement, libre prestation des services à l'intérieur de l'Union et vers les États tiers, Cour de justice de l'Union européenne). Ce texte vise à clarifier si le CETA est compatible avec les traités européens. Dans la mesure où nous sommes opposés à ce type de traité, du fait de pouvoir soulever des incompatibilités juridiques et, partant, retarder son éventuelle mise en œuvre, nous sommes favorables à cette initiative.

  Sophie Montel (ENF), par écrit. ‒ Ce texte vise à clarifier si le CETA est compatible avec les traités européens, ce qui permettra de ralentir l'adoption de ce traité. Je vote pour.

  Nadine Morano (PPE), par écrit. ‒ J’ai voté contre ce texte qui sollicitait l’avis de la Cour de justice de l'Union européenne (CJUE) sur la compatibilité du CETA avec les traités. Ce texte constitue un artifice mis en œuvre par les groupes opposés au CETA pour en repousser l’exécution provisoire. En effet, solliciter la CJUE retardera d’au moins deux ans l’application du traité, ce qui pénalisera nos producteurs et nos industries notamment dans l’accès aux marchés publics que ce traité permet. En outre, la Belgique sollicitera déjà la CJUE en tant qu’État, ce qui n’altérera pas l’application provisoire du CETA.

  Luigi Morgano (S&D), per iscritto. ‒ I negoziati UE-Canada per il CETA sono iniziati nel maggio 2009 e conclusi nel settembre 2014. Nel 2016 si è conclusa la verifica giuridica del trattato, con il verdetto favorevole dei servizi giuridici del Parlamento. Ricordiamo in particolare come questo Parlamento, su iniziativa del gruppo dei Socialisti e Democratici in particolare, abbia chiesto – e ottenuto – l'annullamento del controverso sistema ISDS, sostituito con un modello di corte internazionale per risolvere le controversie tra investitori e Stati, prevedendo in particolare misure di agevolazione per le PMI, per rendere il sistema più accessibile.

Nel CETA, inoltre, vi è il riconoscimento delle indicazioni geografiche, a tutela dei consumatori e degli alimenti tipici del nostro Paese; nonché degli accordi sugli standard dell'Organizzazione internazionale del lavoro. Questo accordo è – come detto da più parti – un accordo commerciale progressista. Nondimeno, i cittadini hanno espresso perplessità su alcuni aspetti, e ritengo che le modifiche intercorse ne abbiano tenuto conto. La richiesta di questa risoluzione, che non ho sostenuto, avrebbe ulteriormente rallentato un processo che garantirà all'Europa, alle PMI e ai lavoratori numerose opportunità di crescita e occupazione.

  József Nagy (PPE), írásban. ‒ Az állásfoglalási indítványt elutasítottam, egyrészt mert teljesen elégedett vagyok a Kanadával megkötendő egyezmény tartalmával, másrészt pedig mert hitelességünket kockáztatjuk az egyezmény elfogadását késleltető trükkökkel. Tavaly tavasszal a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság ugyanezzel a kérdéssel fordult az Európai Parlament független, jogi szolgáltatásokkal foglalkozó egységéhez, ahonnan egyértelmű válasz érkezett. Hosszú éveket dolgoztunk ezen az egyezményen és épp itt az ideje, hogy érvénybe lépjen és érezni kezdjük pozitív hatásait.

  Victor Negrescu (S&D), in writing. ‒ I have voted against this motion for a resolution regarding the compatibility issue between CETA and the Treaties following the European Parliament’s Legal Service assessment that found no contradiction between CETA’s investment chapter and the EU Treaties.

  Norica Nicolai (ALDE), în scris. ‒ Am decis să mă abțin de la votul pe acest raport care propunea solicitarea unui aviz al Curții de Justiție a Uniunii Europene cu privire la acordul economic UE-Canada, deoarece nu am ales să fac parte dintr-o dispută dintre UE și unul dintre statele membre, și anume Belgia, care, din cauza disputelor interne, își dorește o amânare a aplicării acestui tratat. Consider că discuțiile trebuie purtate mai mult pe fondul problemei, pe analizele despre beneficiile pe care acest acord le va avea pentru țările noastre și să decidem în funcție de acestea.

Nu în ultimul rând, nu pot ignora faptul că o eventuală intrare în vigoare a CETA ar însemna eliminarea vizelor de acces al românilor în Canada, iar o amânare cu un an și jumătate, necesară obținerii unui aviz al CJUE, ar fi anulat cel mai probabil și această înțelegere între autoritățile române și cele canadiene.

  Luděk Niedermayer (PPE), písemně. ‒ Hlasoval jsem proti návrhu usnesení žádajícího Soudní dvůr o posudek ve věci slučitelnosti dohody CETA se Smlouvami a jsem rád, že návrh neprošel. Považuji jej za snahu části politické reprezentace za každou cenu zabránit vstupu CETA v platnost, nebo jej alespoň oddálit. Dohoda CETA je přijímána standardním postupem pro přijímání mezinárodních smluv a není důvod, aby do tohoto procesu vstupoval Soudní dvůr EU. Jsem přesvědčen, že CETA byla vyjednána kvalitně a její brzký vstup v platnost je v zájmu české ekonomiky i evropské ekonomiky jako celku.

  Franz Obermayr (ENF), schriftlich. ‒ Ich habe mich für diesen Vorschlag ausgesprochen, da jede Möglichkeit zur kritischen Überprüfung des Abkommens genützt werden sollte.

  Urmas Paet (ALDE), kirjalikult. ‒ Ei toetanud. Komisjon on lepingut läbi rääkides lähtunud ELi õigusaktidest ja aluslepingutest, samuti on lepingule heakskiitva hinnangu andnud Euroopa Parlamendi õigusteenistus, seega ei pea ma vajalikuks eraldi arvamuse küsimist Euroopa Kohtult. Pigem on tegemist järjekordse katsega venitada või takistada kaubandusleppe sõlmimist ning selle tegevusega kannatab eelkõige ELi majanduspoliitika tervikuna.

  Rolandas Paksas (EFDD), raštu. ‒ Pritariu pateiktai rezoliucijai.

Manau, kad yra tikslinga kreiptis į Teisingumo teismą dėl numatyto sudaryti Kanados ir Europos Sąjungos susitarimo atitikties ES Sutarčių nuostatomis.

Atkreiptinas dėmesys į tai, jog šis susiarimas reiškia globalizacijos principų Europos prekyboje įteisinimą. Jo nuostatos nėra naudingos Europos žmonėms.

Visų pirma, susitarime nėra numatyta pakankamai saugiklių ne tik dėl naujų darbo vietų sukūrimo, bet ir dėl dabartinių išsaugojimo Europoje. Be to, gerokai nuleidžiama kartelė dėl importuojamo maisto bei žemės ūkio produkcijos saugumo reikalavimų. Prekybos partneriams suteikiama gerokai daugiau teisių ir galimybių ginčus spręsti jiems palankesnėje teisinėje terpėje. Galų gale, nėra iki galo įvertinta galima tokio susitarimo žala Europos pramonei ir ekonomikai.

  Aldo Patriciello (PPE), per iscritto. ‒ Ho votato contro la proposta dei miei colleghi poiché ritengo che, essendo l'accordo tra Unione europea e Canada incompatibile ai sensi dell'articolo 19 TUE e ai sensi degli art. 49, 54, 56, 267, 340 TFUE, appare inutile chiedere un parere alla Corte di Giustizia. Infatti, ritengo che non si possa concludere un accordo che sia contrario a due fonti primarie del diritto comunitario come il TUE e il TFUE. Pertanto ho espresso voto negativo

  Marijana Petir (PPE), napisan. ‒ Nisam podržala Prijedlog rezolucije Europskog parlamenta u kojem se traži mišljenje Suda o usklađenosti predloženog Sveobuhvatnog gospodarskog i trgovinskog sporazuma (CETA) između Kanade i Europske unije s Ugovorima. Ugovor između Kanade i Europske unije o slobodnoj trgovini potpisan je 30. listopada ove godine, a pregovori su završili u kolovozu 2014. godine. Ugovorom su Europska unija i Kanada dogovorile ambiciozan sporazum koji će otvoriti nove mogućnosti za trgovinu i ulaganja za gospodarske subjekte s obje strane Atlantika. Obje su strane ovim Sporazumom naglasile važnost odvijanja gospodarske aktivnosti u okviru jasnih i transparentnih propisa koje donose javna tijela te su istaknule da pravo na zakonsko uređivanje u javnom interesu smatraju temeljnim načelom Sporazuma. Primjerice, u članku 1.9. Sporazuma navodi se kako voda nije roba niti proizvod te da obje strane sporazuma zaštite i očuvaju prirodne vodne resurse kao što ništa u sporazumu ne obvezuje potpisnice Sporazuma da dozvole komercijalnu uporabu vode u bilo koje svrhe.

U posljednje dvije godine bilo je dovoljno vremena da se ovaj Sporazum prouči i analizira. Države članice ako to smatraju potrebnim, sukladno Temeljnim ugovorima EU-a, imaju pravo preispitati pojedine dijelove sporazuma pred Sudom Europske unije te ne vidim razlog zašto bih podržala ovu inicijativu.

  Florian Philippot (ENF), par écrit. ‒ Cette proposition de résolution est destinée à s’assurer que la partie du CETA sur la protection des investissements et la résolution des différends en matière d’investissement entre investisseur et États est compatible avec les articles 19, 49, 54, 56, 267 et 340 du traité sur le fonctionnement de l'Union européenne (discrimination, liberté d’établissement, libre prestation des services à l'intérieur de l'Union et vers les États tiers, Cour de justice de l'Union européenne).

Ce texte vise à clarifier si le CETA est compatible avec les traités européens. Je soutiens cette résolution, qui pourrait retarder la mise en application de cet abominable traité. Je vote donc en faveur de ce texte.

  Tonino Picula (S&D), napisan. ‒ Parlament traži mišljenje Suda o usklađenosti Sveobuhvatnog gospodarskog i trgovinskog sporazuma (CETA) s Ugovorima Europske Unije. Vijeće je 27. travnja 2009. ovlastilo Komisiju da u ime Europske unije i njezinih država članica pregovara o Sporazumu o gospodarskoj integraciji s Kanadom, te je 12. rujna 2011. usvojilo Preporuku Komisije čime je Komisija ovlaštena da u ime Unije pregovara o ulaganju. Pregovarači su pregovore o CETA-i zaključili u kolovozu 2014. i dovršili pravnu reviziju 29. veljače 2016. Tekst sporazuma koji je podnesen sadrži poglavlje o ulaganju (Poglavlje 8.) koje, među ostalim, obuhvaća i odjeljak o zaštiti ulaganja (Odjeljak D) i odjeljak o rješavanju ulagačkih sporova između ulagatelja i država (Odjeljak F). Smatram kako Parlament treba preuzeti političku odgovornost za odlučivanje o ovom Sporazumu te koristiti vlastite pravne resurse za sve eventualne nedorečenosti.

  João Pimenta Lopes (GUE/NGL), por escrito. ‒ Presenciámos hoje mais uma página negra da história deste Parlamento. Perante o coro de protesto sobre o CETA, as reservas levantadas por partidos, instituições e associações muito diversas e espalhadas por todo o continente europeu, este Parlamento inviabilizou a realização de um debate que teria tido o mérito de clarificar os seus reais objetivos e confrontar os diferentes grupos políticos e partidos com a sua visão do acordo.

A votação de um projeto de resolução sem direito a debate diz muito sobre a qualidade da democracia que se pratica no Parlamento Europeu.

O CETA foi discutido de forma secreta ao longo de sete anos, tendo sido apresentado sob a forma de um documento de 1600 páginas sem qualquer possibilidade de alteração.

O CETA representa um instrumento destinado a liberalizar as relações comerciais e abrir os mercados públicos às multinacionais, nivelando por baixo todas as normas sociais e ambientais. É isto que a direita e a social-democracia recusam discutir, em prejuízo e ignorando a luta e justas reivindicações dos povos.

  Miroslav Poche (S&D), písemně. ‒ Hlasoval jsem pro rezoluci Evropského parlamentu a mrzí mě, že ji Parlament nepodpořil. Obchodní smlouvu s Kanadou považuji za velmi přínosnou pro rozvoj ekonomik EU i Kanady, na druhou stranu musíme vyslechnout a zohledňovat obavy našich občanů a dokázat jim vysvětlit všechna fakta, nad kterými visí otazníky. Jsem toho názoru, že zjištění Soudního dvora budou důležitým prvkem v komunikaci a transparentnosti procesu ohledně smlouvy CETA.

  Franck Proust (PPE), par écrit. ‒ J'ai voté contre la résolution demandant un avis juridique à la Cour de justice de l'Union européenne (CJUE) pour vérifier la compatibilité du CETA avec les traités. Il s'agit certes d'une énième manœuvre politique de l'extrême gauche, mais elle mérite une vraie explication. Les dépositaires de la résolution ont fait croire qu'ils avaient besoin de tous les éléments entre les mains pour prendre une décision finale sur le vote de l'accord. Il faudrait qu'on m'explique pourquoi 82 des 89 signataires de la résolution ont déjà affirmé qu'ils rejetteraient le CETA! Ils accusent surtout la Commission, gardienne des traités, d'avoir négocié un accord commercial avec l'aide de 28 États membres sans que cela ne respecte les traités. Pourtant, elle les a toujours suivis et défendus, jusqu'à faire du zèle! Demander un avis de la CJUE prendrait deux ans. Il est prévu que la Belgique le fasse de toute façon de son côté! En votant contre cette résolution, j’ai voté contre les manœuvres politiciennes des extrémistes, qui ont voulu faire ce qu’ils incarnent le mieux: des doublons inutiles.

  Paulo Rangel (PPE), por escrito. ‒ A 27 de abril de 2009, o Conselho autorizou a Comissão a negociar um acordo de integração económica com o Canadá, em nome da União Europeia e dos seus Estados Membros.

O procedimento de negociação e de ratificação do CETA (Canada Comprehensive Economic and Trade Agreement) prolongou-se durante cerca de seis anos. Ademais, neste procedimento participaram não apenas expertos europeus e canadianos, várias Instituições Europeias e outras entidades supranacionais. O acordo foi aprovado em Conselho Europeu e assinado na Cimeira do Canadá, a 30 de outubro de 2016. Sou do entendimento de que o CETA está de acordo com todas as normas do ordenamento jurídico europeu.

Pelo ante exposto, e por reconhecer uma importância capital ao acordo ora em apreço, voto contra o presente relatório.

  Laurenţiu Rebega (ENF), în scris. ‒ Impactul pe care îl propune acordul UE-Canada va schimba definitiv viața cetățenilor europeni. Consider imperios ca, înainte de aplicarea, semnarea și aprobarea provizorie a acestui acord, să se solicite, de către Parlamentul European, avizul din partea CJUE, pentru a elucida orice urmă de insecuritate juridică cu privire la compatibilitatea Tratatului privind Uniunea Europeană și a Tratatului privind funcționarea Uniunii Europene cu CETA.

  Julia Reid (EFDD), in writing. ‒ We supported this resolution because we see both CETA and TTIP as part of the globalisation of crony capitalism and primarily benefitting ‘big business’ rather than people.

  Christine Revault D'Allonnes Bonnefoy (S&D), par écrit. ‒ Le Parlement européen s'est prononcé sur une résolution demandant à la Cour de justice de l'Union européenne de se prononcer sur la légalité du CETA, le projet d'accord de libre-échange avec le Canada. Le commerce en soi n'est pas une mauvaise chose; il serait irréaliste ou de mauvaise foi de dire le contraire. Les liens entre l'Europe et le Canada sont anciens, nous avons besoin de part et d'autre de l'Atlantique de pouvoir échanger des biens et des services. Mais le commerce ne peut pas se faire au prix de notre capacité à légiférer, et le CETA ne doit pas entraîner une discrimination entre entreprises européennes et canadiennes. C'est bien parce que la Cour de justice est le seul organe à même de trancher ces épineuses questions juridiques que j'ai soutenu cette résolution. Notre chambre en a hélas décidé autrement, ce que je déplore, mais je resterai avec la délégation socialiste française extrêmement vigilante sur les évolutions de ce texte. Le vote du Parlement européen reste une étape indispensable pour l'application du traité; le travail législatif est donc loin d'être terminé.

  Frédérique Ries (ALDE), par écrit. ‒ Le bon sens l’a emporté ce midi sur l’accord économique et commercial entre le Canada et l’Union européenne (CETA). 419 députés européens, soit une large majorité du Parlement européen, ont dit NON à la proposition de résolution demandant l’avis de la Cour de justice de l’Union européenne sur la compatibilité du CETA avec les traités européens.

En réalité, il s’agissait d’une manœuvre politique de quelques groupes politiques (essentiellement verts, communistes, souverainistes) dont l’objectif était de bloquer la procédure de ratification de l’accord par le Parlement européen d’abord, par les Parlements des États membres ensuite.

Autre raison légitime de rejeter cette demande de renvoi devant la Cour de justice de l’Union européenne: elle est très éloignée de l'accord intra-belge. Là où le compromis trouvé entre le gouvernement fédéral et le gouvernement wallon limite la demande à la nouvelle procédure d’arbitrage (dite ICS), la requête des 89 députés visait tout le contenu du CETA. Pourtant, à trois reprises, le tribunal constitutionnel de Karlsruhe (le 13 octobre dernier) et les services juridiques de la Commission et du Parlement ont déjà dit la conformité du CETA avec les traités européens. Il faut souhaiter maintenant que le Parlement européen puisse rapidement ratifier cet accord «win-win», négocié depuis 7 ans.

  Liliana Rodrigues (S&D), por escrito. ‒ O espírito do acordo CETA prevê a supressão de praticamente todos os direitos aduaneiros; novas oportunidades de acesso ao mercado de trabalho; um melhor acesso para os fornecedores europeus e uma maior competitividade das companhias da UE no mercado.

A UE deve dar um sinal de confiança aos seus parceiros no Canadá.

  Inmaculada Rodríguez-Piñero Fernández (S&D), por escrito. ‒ La aprobación de esta resolución implicaba que la votación del acuerdo CETA en el Parlamento Europeo se suspendiera hasta que el Tribunal de Justicia de la Unión Europea emitiera un dictamen sobre la compatibilidad del capítulo de inversiones con los Tratados de la Unión, lo que podría durar al menos dos años. Ello suponía hurtar el debate político democrático que los diputados del Parlamento, como representantes de los ciudadanos, debemos tener sobre el contenido del CETA, constituyendo una herramienta legal para evitar una decisión política. Esto no hubiera estado a la altura de las responsabilidades que el grupo socialista tiene en el Parlamento Europeo.

Los socialistas defendemos la necesidad de tener claridad jurídica sobre todos los aspectos del tratado y, en particular, la compatibilidad del capítulo de inversión del CETA con los Tratados de la Unión, por ello solicitamos la opinión sobre este punto del servicio jurídico de este Parlamento, que avaló dicha compatibilidad. Además, consideramos esta resolución innecesaria, pues las disposiciones relativas al sistema de tribunales de inversiones del CETA no serán de aplicación provisional si el Parlamento Europeo da su consentimiento al acuerdo. Por todas estas razones, hemos decidido votar en contra de esta resolución.

  Claude Rolin (PPE), par écrit. ‒ J’ai voté pour la résolution qui visait à faire passer le CETA sous le contrôle de la Cour de justice de l'Union européenne, car il m’apparaît essentiel qu’un accord de telle importance offre toutes les garanties de compatibilité avec le droit européen. De nombreux magistrats ont exprimé des réserves notamment sur la base juridique du mécanisme de règlement des différends. C'est pourquoi il faut impérativement demander l’avis de la Cour de justice de l'Union européenne sur la compatibilité de cet accord avec le droit européen. Aussi, je regrette que les députés ne se soient pas exprimés majoritairement en faveur de cette position légitime.

  Bronis Ropė (Verts/ALE), raštu. ‒ Esu įsitikinęs, jog mes per daug skubame pasirašyti tokius susitarimus, kaip CETA ir TTIP. Nors palankiai žiūriu į transatlantinės prekybos plėtrą, ypač neramina su jais susijęs slaptumas. Kokias prekybos reguliavimo paslaptis ES gali slėpti nuo savo piliečių? Ir kodėl Kanada, demokratinė šalis, turėtų slėpti atitinkamas nuostatas nuo savo piliečių. Juk įsigaliojus sutarčiai šios nuostatos taps viešomis.

Teismo sprendimas, nors ir įneštų šiek tiek aiškumo į šią diskusiją, iš esmės yra žingsnis į šalį. Visų pirma turime spręsti pačių sutarčių viešumo ir skaidrumo klausimus.

  Virginie Rozière (S&D), par écrit. ‒ J’ai soutenu cette résolution – dont je suis signataire – qui demande la saisine par le Parlement européen de la Cour de justice, afin que cette dernière examine la compatibilité de l’accord CETA avec les traités européens. La portée de nombreuses dispositions de cet accord commercial reste incertaine: tel est par exemple le cas des déclarations additionnelles, du mécanisme de coopération réglementaire, ou encore du système de règlement des différends liés à l’investissement. Sans préjuger en aucune façon de la position finale du Parlement européen sur le CETA, un avis de la Cour de justice de l'Union européenne aurait clarifié la portée et les conséquences juridiques de l’accord et permis au législateur européen de se prononcer en pleine connaissance de cause. La majorité des membres du Parlement a fait le choix de voter contre cette résolution et je le regrette.

  Fernando Ruas (PPE), por escrito. ‒ Esta proposta surge no seguimento de um pedido de 89 deputados pertencentes a 5 grupos políticos: EFDD, Verdes, GUE, S&D (31 deputados) e ALDE (apenas 2 deputados) e não representa mais do que um expediente dilatório, com fins claramente ideológicos e partidários, para atrasar a entrada em vigor deste Tratado, que poderá atrasar a entrada em vigor do mesmo 2 anos.

Na verdade, a Comissão do Comércio Internacional já solicitou, em 7 de abril último, um parecer aos serviços jurídicos do PE sobre a matéria, tendo a resposta sido dada a 1 de junho, formulando nas suas conclusões que "tendo em conta o objetivo e o conteúdo do capítulo relativo ao investimento no AECL, pode considerar-se que as disposições previstas para a resolução de litígios de investimento são compatíveis com os Tratados da UE".

Pela importância central que o Tribunal de Justiça da UE possui na arquitetura da UE, parece-me evidente que não o devemos (deixar) instrumentalizar, permitindo a sua utilização como arma de arremesso político-partidário.

Atentas as razões acima expostas, votei contra esta proposta de resolução, pois considero que o Parlamento Europeu deverá dar um sinal forte de apoio e não de fragilidade à celebração deste Acordo.

  Tokia Saïfi (PPE), par écrit. ‒ J’ai voté contre cette résolution déposée à titre individuel par 89 députés et demandant un avis de la Cour de justice sur la compatibilité de l’accord CETA entre l’Union européenne et le Canada avec les traités européens.

Une telle demande reporterait une nouvelle fois l’entrée en vigueur de l’accord CETA qui permettra à nos entreprises et citoyens de bénéficier de nombreux avantages comme l’accès aux marchés publics, la suppression de nombreux droits de douane et la protection d’indications géographiques.

Après avoir franchi de nombreux obstacles, il est temps que l’accord CETA puisse entrer en vigueur, de manière provisoire.

De plus, le service juridique du Parlement européen a déjà rendu un avis juridique qui a été publié et qui déclare que le nouveau mécanisme ICS, pour lequel un avis juridique est ici demandé dans le cadre du CETA, est compatible avec les traités européens.

  Alfred Sant (S&D), in writing. ‒ The wide debate that went on internationally about comprehensive trade and investment treaties negotiated during past years has given rise to justified queries. Is the logic underpinning such treaties politically, economically and socially tenable under conditions of globalisation?

No matter what one may think about Canada – and I have always been one of its admirers – the same doubts and questionings apply to the comprehensive agreement drafted with it. Its acceptance would serve as a precedent and model for the adoption of other comprehensive agreements with other trade blocs. In the circumstances it makes sense to take a step back and see whether the institutional and legal foundations for such a ground breaking exercise really exist.

On the other hand it is also true that the process of negotiation is now well advanced. One could reasonably claim that doubts and fears are being expressed at too late a stage. There must be a way, not necessarily the one indicated in this resolution, by which to review whether the agreement with Canada could simply serve as curtain raiser to a development by which we will be promoting the oligopolisation of global markets.

  Sven Schulze (PPE), schriftlich. ‒ Ich habe gegen den Beschluss über das Gutachten des Gerichtshofs zur Vereinbarkeit des vorgeschlagenen Abkommens zwischen Kanada und der Europäischen Union über ein umfassendes Wirtschafts- und Handelsabkommen (CETA) mit den Verträgen gestimmt.

Der juristische Dienst des Parlaments, welcher eine neutrale Institution ist, hatte im Juni ein Rechtsgutachten zu CETA abgegeben, in welchem festgelegt wurde, dass CETA mit europäischen Verträgen vereinbar ist.

Der Beschluss wurde vorgeschlagen von Abgeordneten, die die Durchführung von CETA erschweren bzw. verhindern möchten. CETA spielt eine wichtige Rolle für Europa und bietet viele Möglichkeiten, weswegen ich dieses Abkommen unterstützte.

  Udo Bullmann; Knut Fleckenstein; Evelyne Gebhardt; Sylvia-Yvonne Kaufmann; Bernd Lange; Jo Leinen; Susanne Melior; Norbert Neuser; Gabriele Preuß; Ulrike Rodust; Joachim Schuster; Peter Simon; Jakob von Weizsäcker; Martina Werner; Tiemo Wölken (S&D), schriftlich. ‒ Wir haben in der heutigen Abstimmung gegen diesen Entschließungsantrag gestimmt, da wir der Auffassung sind, dass es die Aufgabe des Europäischen Parlaments selbst ist, die Vereinbarkeit von internationalen Handelsabkommen mit dem EU-Recht zu prüfen. Das Europäische Parlament ist souverän in den Beratungen, und wir haben stets für ausreichend Raum der Befassung im EP gestritten. Nachdem nun klar ist, dass ein vorläufiger Zeitplan zur Ratifizierung des CETA-Abkommens nicht haltbar ist und die Veränderung des Zeitplans sowie die Beteiligung weiterer Fachausschüsse zugesichert wurde, hat unserer Auffassung nach das Parlament ausreichend Zeit, diese Prüfung durchzuführen. Eine andere Vorgehensweise ist nicht akzeptabel.

Damit können im Zuge der weiteren parlamentarischen Beratungen die Argumente, die eine Unvereinbarkeit mit den EU-Verträgen begründen, ausführlich erörtert werden. Die den Investitionsgerichthof betreffenden Inhalte des CETA-Vertrages werden von der vorläufigen Anwendung des CETA-Vertrages nach einer möglichen Ratifizierung durch das Europäische Parlament ausgenommen. Sollten nach der Prüfung weiter begründete Zweifel an einer Vereinbarkeit bestehen, besteht weiterhin die Möglichkeit, dem Europäischen Gerichtshof die Frage zur Prüfung vorzulegen.

  Maria Lidia Senra Rodríguez (GUE/NGL), por escrito. ‒ He votado a favor de esta moción porque el Tratado comercial entre Canadá y la Unión (CETA) plantea graves problemas jurídicos que el TJUE debería resolver antes de su aplicación. Tal y como han manifestado autoridades y tribunales nacionales, el CETA crea instituciones como los tribunales de arbitraje (que permiten a las multinacionales extranjeras obtener una compensación económica por cualquier cambio regulatorio que les afecte, anteponiendo sus beneficios a los derechos democráticos) o los organismos de cooperación regulatoria (en los que las multinacionales intervienen directamente en el proceso legislativo) que afectan negativamente a competencias estatales. Es por lo tanto una exigencia jurídica que el TJUE se pronuncie sobre el ámbito legislativo del CETA y que éste no entre en vigor hasta que sea votado favorablemente en cada Estado miembro.

El CETA es un tratado que afectará muy negativamente a los derechos de los trabajadores y trabajadoras europeas, a la estabilidad financiera y económica, a la protección medioambiental y a la propia democracia. Lamento profundamente que para una mayoría de diputados de esta Cámara su aprobación, en beneficio del gran capital, sea tan urgente como para querer evitar incluso los debates y protocolos legales más elementales.

  Jill Seymour (EFDD), in writing. ‒ I voted in favour of this as I wish to do everything to stop CETA.

  Pedro Silva Pereira (S&D), por escrito. ‒ Votei contra o pedido de parecer ao Tribunal de Justiça sobre a compatibilidade com os Tratados do novo sistema de resolução de litígios (Investment Court System - ICS) incluído no acordo de comércio com o Canadá (CETA) por ser um mero expediente para suspender a aplicação provisória do acordo, apesar das conquistas alcançadas nas negociações, muito por pressão dos socialistas.

Acresce que o Serviço Jurídico do Parlamento Europeu (PE) já emitiu um parecer que conclui que não há incompatibilidade e que, de qualquer modo, está assegurado que a Bélgica pedirá idêntico parecer ao Tribunal de Justiça.

Uma coisa é pedir um parecer sem bloquear a aplicação provisória, como a Bélgica se propõe fazer, outra é pedi-lo para travar essa aplicação por 2 anos, ameaçando o próprio acordo, como sucederia com esta proposta.

Nada justifica essa atitude à luz do resultado das negociações e do entendimento obtido com a Valónia, para mais quando se sabe que o sistema ICS está excluído da aplicação provisória.

Finalmente, a imediata aplicação do CETA, ainda que parcelar, traz importantes benefícios para a economia portuguesa através da eliminação ou redução das pesadas tarifas aduaneiras que prejudicam gravemente as exportações dos nossos setores tradicionais.

  Siôn Simon (S&D), in writing. – Today I voted against this resolution, not because I am against having clarity about the ICS provisions in CETA but against doing this to the detriment of the entire CETA Agreement, whose majority of the text does not pose any legal problem. It is important to take responsibility for taking a decision on whether to support or not the ratification of CETA and not delay the decision up until at least two years.

  Davor Škrlec (Verts/ALE), napisan. ‒ Odlučio sam biti suzdržan prema ovom Izvješću, a ovo obrazloženje glasovanja nastaje kao kritika postojećem sustavu vrednovanja rada zastupnika u Europskom parlamentu isključivo na osnovu statističkog broja parlamentarnih aktivnosti potenciranog u Hrvatskoj, a koji zapravo ne odražava stvarnu kvalitetu i količinu rada, učinkovitost te ponajviše uspjeh zastupničkog djelovanja.

  Igor Šoltes (Verts/ALE), pisno. ‒ Omenjena resolucija od Sodišča EU zahteva presojo skladnosti sporazuma CETA s pravom EU. Če gre zares za tako dober sporazum, kot nas prepričuje Evropska komisija, česa se potem določene osebe bojijo?

Glede na vsa opozorila in kritike, ki najbolj letijo prav na mednarodna arbitražna sodišča, sem mnenja, da bi se o tem Sodišče EU moralo izreči, še preden CETA stopi v veljavo. Vse bolj je očitno, da se želi CETO spraviti pod streho z veliko naglico in to ne glede na vse poteptane demokratične standarde. Zdi se, da je snovalcem CETE demokracija zgolj v napoto. Nezaslišano je, da se v Evropskem parlamentu celo omejuje demokratično razpravo o tako pomembni temi, od katere je odvisna naša prihodnost, saj o predlogu resolucije ni bila dopuščena niti razprava. Prav tako pa parlamentarni odbori, ki so pristojni za nekatera ključna področja, na katera bo CETA močno posegla, npr. okolje, zdravje, varnost hrane, zaposlovanje, socialne zadeve in varstvo potrošnikov, ne bodo smeli sodelovati v postopku odločanja o celotnem sporazumu.

Takšne poteze so v nasprotju s temeljnimi pojmi demokracije in svobodo izražanja. Zato sem glasoval za sprejetje resolucije in s tem podprl poziv, da Sodišče EU presodi skladnost sporazuma CETA s pravom EU.

  Joachim Starbatty (ECR), schriftlich. ‒ CETA ist das beste bilaterale Freihandelsabkommen, das die EU bisher ausgehandelt hat. Die Kommission folgt dem Verhandlungsmandat und ist darüber hinaus auf die Bedenken zum Investitionsschutz eingegangen. Darüber hinaus haben wir im Ausschuss für Internationalen Handel bereits eine Einschätzung des Rechtlichen Diensts eingeholt – Ergebnis: Investitionsschutz ist kompatibel mit EU-Recht:

https://polcms.secure.europarl.europa.eu/cmsdata/upload/49daf369-5480-40d7-aa8d-df745c4ff98c/SJ-0259-16_legal_opinion.pdf

Wir haben es hier mit einem schmutzigen, taktischen Spielchen zu tun: Was nach einem vernünftigen Anliegen aussieht, würde CETA um mindestens 2 Jahre verzögern. Die EU würde sich Kanada und der Welt gegenüber erneut als unzuverlässiger Verhandlungspartner beim Thema „Handel“ zeigen. Nach der Grundsatzeinigung mit Kanada hatte die EU den Investitionsschutz in unüblicher Weise nachverhandelt. Darüber hinaus hatte die Blockade der Wallonischen Region Ende Oktober das Abkommen fast zum Scheitern gebracht.

Aus diesen Gründen lehne ich den Entschließungsantrag ab.

  Ivan Štefanec (PPE), písomne ‒ Parlament zamietol uznesenie o požiadanie stanoviska Súdneho dvora. Keďže sa Parlament domnieva, že právna neistota neexistuje, o stanovisko rozhodol nepožiadať.

  Beatrix von Storch (EFDD), schriftlich. ‒ Der Entschließung des EU-Parlaments zur Einholung eines Gutachtens des Gerichtshofs über die Vereinbarkeit des vorgeschlagenen Übereinkommens zwischen Kanada und der Europäischen Union über ein umfassendes Wirtschafts- und Handelsabkommen (CETA) mit den Verträgen habe ich zugestimmt.

Der dem Rat unterbreitete Wortlaut des abzuschließenden, zu unterzeichnenden und vorläufig anzuwendenden Abkommens umfasst ein Kapitel über Investitionen (Kapital 8), in dem unter anderem ein Abschnitt über den Schutz von Investitionen (Abschnitt D) und ein Abschnitt über die Beilegung von Investitionsstreitigkeiten zwischen Investoren und Staaten (Abschnitt F) enthalten sind. Es besteht Rechtsunsicherheit dahingehend, ob das vorgeschlagene Abkommen mit den Verträgen und insbesondere mit Artikel 19 des Vertrags über die Europäische Union und mit den Artikeln 49, 54, 56, 267 und 340 des Vertrags über die Arbeitsweise der Europäischen Union vereinbar ist. Ich habe daher befürwortet, den Gerichtshof um ein Gutachten über die Vereinbarkeit des geplanten Abkommens mit den Verträgen zu ersuchen.

  Dubravka Šuica (PPE), napisan. ‒ Odbijam ovaj prijedlog rezolucije o mišljenju Europskog suda o usklađenosti predloženog Sveobuhvatnog gospodarskog i trgovinskog sporazuma između Kanade i Europske unije s Ugovorima o Europskoj uniji jer ne smatram da postoji pravna nesigurnost, ali podržavam CETA-u generalno jer kažemo li ne CETA-i, reći ćemo ne slobodnoj trgovini, što će se negativno odraziti i na trgovinske sporazume s drugim zemljama. CETA je prvi sveobuhvatni gospodarski sporazum EU-a s nekom visokoindustrijaliziranom zemljom. Poticanje novih gospodarskih aktivnosti i stvaranje novih tržišta rušenjem postojećih barijera pokazujemo da mislimo ozbiljno kad je riječ o slobodnoj trgovini. Ovim trgovinskim sporazumom otvorili bi mnoga radna mjesta i prilike malim i srednjim poduzećima koji su kotačići gospodarstva.

  Patricija Šulin (PPE), pisno. ‒ Glasovala sem proti predlagani resoluciji o pridobitvi mnenja Sodišča o združljivosti predlaganega sporazuma o celovitem gospodarskem in trgovinskem sporazumu (CETA) med Kanado in Evropsko unijo s Pogodbama.

Pogajanja o sporazumu o gospodarskem sodelovanju med Evropsko unijo in Kanado so bila zaključena avgusta 2014, v začetku letošnjega leta pa je bil končan tudi pravni pregled.

Resolucije ne morem podpreti, ker je nedorečena in premalo natančna glede glavnega: tega, da ni pravne gotovosti glede skladnosti predlaganega sporazuma s Pogodbama.

  Ελευθέριος Συναδινός (NI), γραπτώς. ‒ Η προτεινόμενη οικονομική / εμπορική συμφωνία ΕΕ - Καναδά, δεν είναι συμβατή με τις Συνθήκες, ιδιαίτερα στα τμήματα που αφορούν στην προστασία των επενδύσεων και την επίλυση διαφορών μεταξύ επενδυτών και κρατών.

Η συμφωνία πρέπει να καταπέσει.

  József Szájer (PPE), írásban. ‒ A mai szavazás a Kanada és az Európai Unió közötti szabadkereskedelmi megállapodásról szóló eljárási kérdésre vonatkozott.

A szabadkereskedelmi megállapodás Unió részéről történő hatálybaléptetéséről várhatóan ez év decemberében kerül sor az Európai Parlamentben szavazásra, így az ügy érdemében akkor születik majd döntés.

Az Európai Parlamenten kívül többek között a tagállamoknak is lehetőségük van ezzel, vagy a megállapodással kapcsolatos bármely egyéb kérdéssel – még az Unió részéről történő hatálybaléptetést követően is – az Európai Unió Bíróságához fordulni véleményért.

  Tibor Szanyi (S&D), írásban. ‒ Támogattam a határozati javaslatot, ahogy a Kanadával kötött kereskedelmi egyezmény (CETA) életbe lépését is hasznosnak és szükségesnek vélem. Mindazonáltal a minden szempontból körbejárt és a Bíróság vizsgálódásával megalapozott továbblépést demokratikus perspektívából kívánatosnak tartottam volna. A többség ugyan nem ezt az álláspontot foglalta el a szavazás során, megjegyzem, hogy saját megítélésem szerint is az egyezmény előzetes parlamenti tárgyalása során számos biztosíték került kialakításra a kompromisszumok és kölcsönös garanciák nyomán, hogy az egyezmény, beleértve annak a jogviták nemzetközi bíráskodással való rendezéséről (ICJ) szóló részt, ne sértse az EU és tagállamai, illetve az európai polgárok érdekeit, ugyanakkor hasznos lehetőségeket kínál gazdasági-kereskedelmi kapcsolataink fejlesztésére Kanadával.

  Adam Szejnfeld (PPE), na piśmie. ‒ Partie lewicowe, populistyczne i zieloni podjęły kolejną próbę opóźnienia wejścia w życie CETA, czyli najbardziej ambitnej umowy o wolnym handlu, jaką do tej pory negocjowała Unia Europejska. Rezolucja zaproponowana przez część grup politycznych obecnych w Parlamencie Europejskim z wnioskiem o wydanie przez Trybunał Sprawiedliwości UE opinii w sprawie zgodności porozumienia CETA z unijnymi traktatami to tak naprawdę kolejne działanie przeciwko handlowi międzynarodowemu, ponadnarodowej współpracy i globalizacji dobrobytu.

CETA jest najbardziej kompleksowym i zaawansowanym porozumieniem tego typu, jakie do tej pory wynegocjowała Unia Europejska. Dzięki umowie 98 % wszystkich linii taryfowych zostanie zlikwidowanych. Możliwy będzie także niemal nieograniczony dostęp do kanadyjskich zamówień publicznych na wszystkich szczeblach. Co najważniejsze, w odpowiedzi na głosy Europejczyków, wprowadzono nowy mechanizm ochrony inwestycji, który zapewnia, że rząd ma całkowite prawo ustanawiać przepisy w imię interesu publicznego.

Projekt rezolucji należy zatem traktować wyłącznie jako manifest polityczny i próbę podjęcia działań dywersyjnych przeciwko handlowi międzynarodowemu. Należy bowiem pamiętać, że latem tego roku służby prawne Parlamentu Europejskiego wyraziły opinię w sprawie zgodności CETA z traktatami, wskazując, że jest ona całkowicie zgodna z prawodawstwem UE i nie wpływa na nasze ramy prawne, kompetencje UE czy prawa konstytucyjne.

W związku z tym zagłosowałem przeciwko przyjęciu rezolucji.

  Hannu Takkula (ALDE), kirjallinen. ‒ Äänestin mietintöluonnosta vastaan. Tämän mietinnön läpimeno olisi viivästyttänyt koko sopimuksen ratifiointia EU-tasolla liki kahdella vuodella. Tällöin sopimusta ei olisi voinut soveltaa edes osittain. Jos EU ei onnistu viemään läpi vapaakauppasopimusta Kanadan kanssa, kauppapolitiikan tulevaisuus näyttää aika toivottomalta.

  Dario Tamburrano (EFDD), per iscritto. ‒ La maggioranza dell'Europarlamento ha bocciato il tentativo di chiedere il parere della Corte di giustizia europea sul CETA, il trattato con il Canada. Ci sono seri dubbi sulla sua compatibilità con il diritto europeo, soprattutto perché esso contiene la clausola ICS che consente agli investitori di rivolgersi a tribunali privati per far causa allo Stato in caso di provvedimenti pubblici contrari al loro interessi.

Per questo 89 europarlamentari di vari schieramenti – fra cui tutti noi del M5S – hanno chiesto di sollecitare il parere della Corte di giustizia europea: si trattava solo di verificare la legalità del trattato al di fuori delle posizioni a favore o meno.

Ma i palazzi del potere hanno paura che il CETA venga analizzato: più se ne parla, più viene alla luce che esso contiene un siluro puntato contro il principio di precauzione, indebolisce la sicurezza alimentare, manda al macello la nostra agricoltura, fissa amplissimi margini per l'intervento privato in servizi come acqua, scuola e salute, detta i criteri per il rilascio di permessi e licenze relative a tutte le attività economiche.

  Claudia Țapardel (S&D), în scris. ‒ CETA prevede mai multe beneficii din punct de vedere economic pentru Uniunea Europeană. În cazul României, vorbim despre încurajarea dezvoltării unor sectoare importante datorită eliminării taxelor vamale canadiene. Aceasta este o oportunitate de a consolida și mai mult relațiile bilaterale cu statul canadian, care de-a lungul mai multor ani s-a prezentat drept un partener stabil pentru UE.

Luând în considerare că CETA oferă cetățenilor români efecte pozitive de lungă durată, votez împotriva propunerii de rezoluție.

  Marc Tarabella (S&D), par écrit. ‒ Nous sommes 89 eurodéputés à demander que la Cour de justice de l’Union européenne statue sur la conformité et la légalité du traité CETA. Notre demande a été soumise au vote ce mercredi. J'ai bien sûr voté pour cette requête car j'estime qu'il est normal et responsable d'obtenir toutes les garanties pour le respect du droit des citoyens européens!

  Pavel Telička (ALDE), in writing. ‒ I voted against the motion for a resolution seeking an opinion from the Court of Justice on the compatibility with the Treaties of the proposed agreement between Canada and the European Union on CETA. I believe that CETA is the most modern, progressive and extensive agreement that the EU has succeeded in closing. The agreement with Canada allows the EU to maintain its values and standards, while accessing new lucrative markets, providing consumer choices and new investment opportunities. I support CETA, and therefore voted against the motion for a resolution, which would once again delay the ratification process. I strongly support the final agreement as it significantly benefits European businesses and its citizens.

  Isabelle Thomas (S&D), par écrit. ‒ Le projet de traité de libre-échange négocié entre le Canada et l’Union européenne suscite un vif débat, justifié par les conséquences souvent destructrices du libre-échange et renforcé par l’opacité des négociations.

La portée d’un possible accord CETA sur le mode de vie des citoyens européens est trop importante pour ne pas faire l’objet d’un examen approfondi. C’est un impératif démocratique. Parmi les points de débat se pose la question de la conformité d’un tel accord commercial avec les traités européens, comme le système de règlement des différends entre les multinationales et les États (ICS). De nombreux juristes ont émis des doutes, ce qui justifie que la Cour de justice de l’Union européenne soit consultée. Je considère que le Parlement, institution garante des intérêts des citoyens, est légitime pour la saisir.

C’est la raison pour laquelle j’ai proposé, avec 88 autres députés issus de 5 groupes politiques, une résolution en ce sens, afin de disposer de tous les éléments nécessaires pour une prise de décision quand le projet d’accord final nous sera soumis. J’ai donc contribué à promouvoir, et voté, cette résolution.

  László Tőkés (PPE), írásban. ‒ A mai szavazás a Kanada és az Európai Unió közötti szabadkereskedelmi megállapodásról szóló eljárási kérdésre vonatkozott. A szabadkereskedelmi megállapodás Unió részéről történő hatálybaléptetéséről várhatóan ez év decemberében kerül sor az Európai Parlamentben szavazásra, így az ügy érdemében akkor születik majd döntés. Az Európai Parlamenten kívül többek között a tagállamoknak is lehetőségük van ezzel, vagy a megállapodással kapcsolatos bármely egyéb kérdéssel – még az Unió részéről történő hatálybaléptetést követően is – az Európai Unió Bíróságához fordulni véleményért.

  Ivica Tolić (PPE), napisan. ‒ Prijedlog rezolucije „Mišljenje Suda Europske unije o usklađenosti predloženog Sveobuhvatnog gospodarskog i trgovinskog sporazuma (CETA) između Kanade i Europske unije s Ugovorima” ne podržavam. Uzimajući u obzir da je Pravna služba Europskog parlamenta u lipnju 2016. godine utvrdila da CETA sporazum nije u povredi s ugovorima Europske unije, stava sam da će traženja mišljenja Suda Europske unije usporiti postupak. Stav Suda EU-a je obligatoran te implikacije negativnog odgovora mogu spriječiti stupanje CETA sporazuma na snagu. Vjerujući u stručnost pravnog odbora Pravne službe Parlamenta, smatram da bi eventualno traženja odgovora samo usporilo postupak usvajanja CETA sporazuma te da kao takvo nije potrebno.

  Ruža Tomašić (ECR), napisan. ‒ Ova rezolucija na dnevni red plenarne sjednice dodana je u posljednji tren od strane grupa Zelenih, GUE, EFDD, ENF i nekolicine članova S&D grupe.

Rezolucija traži mišljenje Europskog suda pravde o kompatibilnosti CETA sporazuma s Ugovorima o Europskoj uniji. Ako rezolucija bude prihvaćena, to će značiti da će Parlament automatski morati stopirati proceduru pristanka te čekati presudu Suda. Bez pristanka Parlamenta CETA sporazum privremeno ne može biti primijenjen.

Protivim se ovoj Rezoluciji, jer cilj iste zapravo nije testiranje pravne primjerenosti sporazuma, jer pravna strana ugovora nije sporna niti u jednome segmentu - pravna služba Europskog parlamenta već je izdala mišljenje da je sporazum CETA kompatibilan s Ugovorima. Pravi cilj je odgoda sporazuma koji je već jednoglasno odobren u 28 individualnih država članica Unije.

Stoga glasujem protiv.

  Romana Tomc (PPE), pisno. ‒ Predloga resolucije v skladu s členom 108(6) Poslovnika o pridobitvi mnenja Sodišča o združljivosti predlaganega sporazuma o celovitem gospodarskem in trgovskem sporazumu (CETA) med Kanado in Evropsko unijo s Pogodbama nisem podprla. Nekatere države članice se sprašujejo, ali je prostotrgovinski sporazum EU-Kanada v skladu z nekaterimi smernicami EU, kot so zaščita zdravja, varnost in okolje.

Evropski parlament ni zaznal nobenega nasprotja med poglavjem sporazuma CETA o investicijah in nekaterimi sporazumi EU. Nekateri člani Parlamenta so nato želeli še dodatno mnenje glede skladnosti sporazuma, zato so se obrnili na Sodišče. CETA je sporazum, ki bo evropskemu gospodarstvu prinesel nova delovna mesta. Evropskim podjetjem bo prinesel več in boljše gospodarske priložnosti, ki jih ponuja Kanada. Sporazum bo izvoznikom prihranili več kot 500 milijonov evrov letno in ustvaril pogoje za boljše gospodarsko sodelovanje.

  Estefanía Torres Martínez (GUE/NGL), por escrito. ‒ La compatibilidad del ICS de CETA con el ordenamiento jurídico europeo ha sido puesta en duda por asociaciones de juristas de toda Europa.

He votado a favor de solicitar al Tribunal Europeo que se pronuncie en un dictamen sobre la cuestión. Nos parece que es una cuestión que va más allá de estar a favor o en contra del Tratado, es una cuestión de sentido común: otorgar al Tribunal Europeo de Justicia el rol que le corresponde y, no correr el riesgo de que entre en vigor un tratado que contiene un instrumento que podría ser incompatible con nuestro ordenamiento jurídico.

  Ulrike Trebesius (ECR), schriftlich. ‒ CETA ist das beste bilaterale Freihandelsabkommen, das die EU bisher ausgehandelt hat. Die Kommission folgt dem Verhandlungsmandat und ist darüber hinaus auf die Bedenken zum Investitionsschutz eingegangen. Darüber hinaus haben wir im Ausschuss für Internationalen Handel bereits eine Einschätzung des Rechtlichen Diensts eingeholt – Ergebnis: Investitionsschutz ist kompatibel mit EU-Recht.

Wir haben es hier mit einem schmutzigen, taktischen Spielchen zu tun: Was nach einem vernünftigen Anliegen aussieht, würde CETA um mindestens 2 Jahre verzögern. Die EU würde sich Kanada und der Welt gegenüber erneut als unzuverlässiger Verhandlungspartner beim Thema Handel zeigen. Nach der Grundsatzeinigung mit Kanada hatte die EU den Investitionsschutz in unüblicher Weise nachverhandelt. Darüber hinaus hatte die Blockade der Wallonischen Region Ende Oktober das Abkommen fast zum Scheitern gebracht.

Aus diesen Gründen lehne ich den Entschließungsantrag ab.

  Ramon Tremosa i Balcells (ALDE), in writing. ‒ I voted against this resolution signed by a number of MEPs (mostly from Groups on the left) to refer CETA and especially the Investment Court System (ICS) to the European Court of Justice, to check its compatibility with EU law.

CETA is the most progressive treaty the EU has ever negotiated. CETA and ICS have been cleared by the German high court in Hannover. Both Parliament’s and the Commission’s legal services are in no doubt that CETA and ICS are compatible with EU law. Further, the ICS in CETA is a major overhaul and improvement on the outdated investor-state dispute system (ISDS), which neither MEPs nor NGOs ever tried to refer to the ECJ in the past. ICS is in fact the only way to improve the outdated ISDS, which our Member States continue to use, even against each other. There are more than 4 000 existing bilateral agreements between EU Member States with out-dated ISDS provisions.

A referral to the ECJ of CETA would lead to a case taking up to one-and-a-half years.

This resolution is a clear attempt by the anti-trade camp to further delay the approval of CETA in the hope of sabotaging the entire agreement, and in the process, EU trade policy as whole.

  Mylène Troszczynski (ENF), par écrit. ‒ Cette proposition de résolution est destinée à s’assurer que la partie du CETA sur la protection des investissements et la résolution des différends en matière d’investissement entre investisseur et États est compatible avec les articles 19, 49, 54, 56, 267 et 340 du traité sur le fonctionnement de l'Union européenne (discrimination, liberté d’établissement, libre prestation des services à l'intérieur de l'Union et vers les États tiers, Cour de justice de l'Union européenne – CJUE).

Ce texte vise à vérifier la compatibilité du CETA avec les traités européens (CJUE).

Si nous ne sommes pas favorables à la CJUE, le vote de cette proposition de résolution ferait perdre du temps à la mise en application du dangereux traité CETA puisqu’il faudra attendre le jugement de la CJUE.

J'ai donc voté pour.

  Kazimierz Michał Ujazdowski (ECR), na piśmie. ‒ W tej kwestii Komisja INTA już zwracała się o wydanie opinii do Służb Prawnych Parlamentu Europejskiego. Opinia wyraźnie stwierdza, że przepisy są zgodne z traktatami UE, gdyż: „biorąc pod uwagę cel i treść działu inwestycyjnego CETA, można uznać, że planowane przepisy dotyczące rozstrzygania sporów inwestycyjnych są zgodne z traktatami UE”.

Warto dodać, że opinia Służb Prawnych została uznana za wystarczającą i sprzeciwia się dalszym próbom mającym na celu opóźnianie głosowania nad umową CETA, zwłaszcza po osiągnięciu jednomyślnego porozumienia przez 28 państw członkowskich. Dlatego głosowałem za odrzuceniem opinii, która ma za zadanie przeciągnąć w czasie podjęcie decyzji.

  Miguel Urbán Crespo (GUE/NGL), por escrito. ‒ La compatibilidad del ICS de CETA con el ordenamiento jurídico europeo ha sido puesta en duda por asociaciones de juristas de toda Europa.

He votado a favor de solicitar al Tribunal Europeo que se pronuncie en un dictamen sobre la cuestión. Nos parece que es una cuestión que va más allá de estar a favor o en contra del Tratado, es una cuestión de sentido común: otorgar al Tribunal Europeo de Justicia el rol que le corresponde y, no correr el riesgo de que entre en vigor un tratado que contiene un instrumento que podría ser incompatible con nuestro ordenamiento jurídico.

  Ivo Vajgl (ALDE), in writing. ‒ I voted against of the opinion from the Court of Justice on the compatibility with the Treaties of the proposed agreement between Canada and the European Union on a Comprehensive Economic and Trade Agreement (CETA). Negotiators finished the negotiations on CETA in August 2014, and completed the legal review on 29 February 2016. The text of the agreement submitted to the Council to be concluded, signed and provisionally applied contains a chapter on investment (Chapter eight), which includes a section on investment protection and a section on the resolution of investment disputes between investors and states. I voted against because I see no reason to delay further a final decision of the European Parliament.

  Marco Valli (EFDD), per iscritto. – Ho sostenuto fortemente la richiesta di fare ricorso alla Corte di giustizia perché si pronunci sulla compatibilità del CETA con il diritto UE. Abbiamo bisogno di fare chiarezza su questo, perché riteniamo che quest'accordo mini l'uniformità del diritto europeo e metta in pericolo la tutela dei diritti fondamentali dei cittadini europei.

Con il CETA viene creato un tribunale sovranazionale para-giudiziario che consentirebbe alle multinazionali di fare causa agli Stati al di fuori del sistema giudiziario normale per ottenere risarcimenti per eventuali danni subiti a causa di leggi e regolamenti a tutela di cittadini, salute e ambiente. Come può questo mostro giuridico essere compatibile con i diritti e valori sanciti nei Trattati?

Avremmo voluto sentire il parere definitivo sulla questione da parte dei giudici europeo. Purtroppo con 419 voti contro 258 il Parlamento ha voluto bocciare questa richiesta e quindi negare l'apertura del dibattito. Probabilmente temono che il responso dei giudici europei dia ragione a noi e non alle multinazionali.

  Hilde Vautmans (ALDE), schriftelijk. ‒ Ik stemde tegen, omdat ik van mening ben dat er geen rechtsonzekerheid bestaat over de vraag of de voorgestelde overeenkomst verenigbaar is met de Verdragen.

  Marie-Christine Vergiat (GUE/NGL), par écrit. ‒ Il est superflu de revenir sur le CETA, l’accord de libre-échange entre l’Union européenne et le Canada, petit frère ou cheval de Troie du TAFTA. À la suite de la décision de la Belgique de saisir la Cour de justice de l’Union européenne (CJUE) pour vérifier la compatibilité du CETA – notamment de son mécanisme d’arbitrage – avec les traités européens, la GUE/NGL et les Verts ont déposé une motion proposant de se joindre à cette procédure.

Il nous a semblé indécent de faire voter cette motion sans aucun débat préalable. En début de session plénière, nous avons donc réclamé un débat, mais notre proposition a été rejetée par 184 voix contre, 170 pour et 9 abstentions, et la résolution elle-même visant à saisir la CJUE a été rejetée par 419 voix contre, 258 pour et 22 abstentions.

Ce rejet est un affront à la démocratie. Le CETA comporte des points d’ombres, des incertitudes juridiques que le Parlement européen se serait honoré de vouloir clarifier. Pourquoi les partisans de ces accords ont-ils tant peur des décisions de la Cour ?

Le combat continue; nous attendons avec impatience l’avis de la Cour de justice.

  Miguel Viegas (GUE/NGL), por escrito. ‒ Presenciámos hoje mais uma página negra da história deste Parlamento. Perante o coro de protesto sobre o CETA, as reservas levantadas por partidos e associações de todo o tipo, este Parlamento inviabilizou a realização de um debate que teria tido o mérito de clarificar os seus reais objetivos e confrontar cada deputado com um debate livre e democrático.

Desta forma, iremos ter uma votação de um projeto de resolução sem direito a debate, o que diz muito sobre a qualidade da democracia que se respira neste hemiciclo.

O CETA foi discutido de forma secreta ao longo de sete anos, tendo sido apresentado sob a forma de um documento de 1600 páginas sem qualquer possibilidade de alteração. O CETA representa um instrumento destinado a abrir os mercados públicos às multinacionais e a nivelar por baixo todas as normas sociais e ambientais. É isto que o Parlamento recusa discutir. Perde a democracia e perdem os povos da Europa.

  Harald Vilimsky (ENF), schriftlich. ‒ Dem Vorschlag für das Ersuchen eines Gutachtens über die Vereinbarkeit des geplanten Abkommens mit den Verträgen habe ich zugestimmt, da meiner Meinung nach jede Möglichkeit zur kritischen Überprüfung dieses Abkommens genutzt werden soll.

  Julie Ward (S&D), in writing. ‒ As an advocate of the Alternative Trade Mandate, I support trade that puts people and planet ahead of profits. Citizens and civil society organisations from across Europe, as well as respected legal authorities have expressed doubts as to whether the Investment Court System (ICS) is compatible with the EU’s treaties, and with the ECJ as the sole interpreter of EU law.

I am proud to have been one of the MEPs to co-sign the resolution. I voted in favour of the referral to the ECJ because it is important to have legal certainty that the rights of European citizens will not be violated, and that the democratic accountability of governments will be protected.

I will continue to follow these issues actively as they develop.

  Lieve Wierinck (ALDE), in writing. – I voted against this motion for a resolution since I believe that CETA is an agreement that will strongly benefit Europe and its citizens. I don’t think there is any legal uncertainty as to whether the proposed agreement is compatible with the EU Treaties mentioned in the motion, since ICS will not be part of the provisional application of this Treaty. Thus there is no need to ask the intervention of the Court of Justice. We should now look forward on benefiting from this new international trade agreement and try to make it as more efficient and reliable as possible. Canada is a country with a strong economy and with a lot of values in common with European ones, so Europe will benefit a lot from the trade agreement.

  Iuliu Winkler (PPE), în scris. ‒ Am votat împotriva propunerii de rezoluție cu privire la solicitarea avizului CJUE în privința Acordului CETA. O solicitare de către PE a avizului CJUE ar fi împiedicat aplicarea provizorie a acordului și ar fi antrenat prelungirea situației de incertitudine privind poziția Parlamentului European și, implicit, a UE în ansamblu cu privire la CETA. Prin urmare, am apreciat că această inițiativă nu era oportună, având în vedere declarația anexată deja la CETA în care Belgia a stipulat clar intenția sa de a cere avizul CJUE. Totodată, amânarea aplicării provizorii a CETA ar fi putut avea efecte negative din punct de vedere economic și politic pentru România și întreaga UE, inclusiv în ceea ce privește implementarea prevederilor legate de eliminarea vizelor pentru cetățenii români.

  Σωτήριος Ζαριανόπουλος (NI), γραπτώς. ‒ Το ψήφισμα για την παραπομπή της αντιλαϊκής CETA στο ΔΕΕ επιχειρεί να αθωώσει την Ευρωπαϊκή Ένωση. Πρόκειται για τη γνωστή χρεωκοπημένη προπαγάνδα που παρουσιάζει την Ευρωπαϊκή Ένωση, την ιμπεριαλιστική συμμαχία των μονοπωλίων, σαν φιλολαϊκή ένωση που «παραστράτησε» δήθεν από τις «αξίες» της λόγω της κυριαρχίας σε αυτή «νεοφιλελεύθερων» αντιλήψεων. Ταυτόχρονα, εξυπηρετεί τη χειραγώγηση του λαού από πολιτικές δυνάμεις, όπως ο ΣΥΡΙΖΑ, που σαν κυβέρνηση έβαλε φαρδιά πλατιά την υπογραφή της στη CETA, ενώ ευρωβουλευτές του παριστάνουν τους πολεμίους της. Τώρα θέλουν να βάλουν τους λαούς στη γωνία, να περιμένουν την απόφαση του Ευρωδικαστηρίου, καθώς η CETA θα εφαρμόζεται ανεμπόδιστα. Το Ευρωδικαστήριο αποτελεί όργανο της Ευρωπαϊκής Ένωσης και σαν τέτοιο είναι ταγμένο να υπηρετεί τα συμφέροντα του κεφαλαίου. Η CETA είναι «συμβατή» με τις ευρωσυνθήκες και τις «αξίες» της Ευρωπαϊκής Ένωσης, που συνοψίζονται στις τέσσερις ελευθερίες του κεφαλαίου, για να μεγιστοποιεί την κερδοφορία του, στόχο που υπηρετεί η εμπορική συμφωνία ΕΕ-Καναδά. Η τύχη της CETA, όπως και της ΤΤΙΡ, συνολικά της αντιλαϊκής πολιτικής Ευρωπαϊκής Ένωσης και κυβερνήσεων, θα κριθεί στους δρόμους από τη λαϊκή κινητοποίηση. Θα εξαρτηθεί από την ικανότητα του εργατικού-λαϊκού κινήματος να κατευθύνει την πάλη του στον πραγματικό αντίπαλο, τα μονοπώλια, την εξουσία και τις ενώσεις τους, ανοίγοντας τον δρόμο για τη δική τους οικονομία και εξουσία.

  Jana Žitňanská (ECR), písomne ‒ Uznesenie, prostredníctvom ktorého niektoré politické frakcie navrhovali predloženie dohody CETA Európskemu súdnemu dvoru, som nepodporila. Na základe neho chceli skupiny dosiahnuť pozastavenie procedúry týkajúcej sa tejto dohody v Európskom parlamente a následné čakanie na rozhodnutie Súdneho dvora. Súdny dvor mal pritom posúdiť otázku súladu niektorých prvkov dohody (najmä systému ochrany investorov) s právom Európskej únie. Proti tomuto uzneseniu som sa rozhodla hlasovať preto, že súlad dohody CETA s právom Európskej únie už posúdil právny servis Európskeho parlamentu, pričom jeho záver znel v prospech dohody. Nevidím preto dôvod, aby bola opäť posudzovaná kompatibilita niečoho, čo už posudzované raz a s kladným výsledkom bolo.

  Kosma Złotowski (ECR), na piśmie. ‒ Podpisanie przez Unię Europejską kompleksowej umowy o wolnym handlu z Kanadą to temat budzący wiele kontrowersji i obaw. Inicjatorom działań mających na celu skierowanie umowy CETA do Trybunału Sprawiedliwości nie chodziło jednak o wyjaśnienie pojawiających się zastrzeżeń. Wniosek, który był przedmiotem tego głosowania, był próbą wykorzystania wątpliwości opinii publicznej do opóźnienia procesu ratyfikacji tej umowy. Tego rodzaju sztuczki nie powinny być wykorzystywane w tak poważnej debacie, dlatego głosowałem przeciwko temu wnioskowi.

Wielokrotnie na forum Parlamentu Europejskiego oraz w Komisji Handlu Międzynarodowego dyskutowano aspekty prawne tej umowy mogące rodzić zastrzeżenia i zdaniem wielu ekspertów jest ona zgodna z prawem europejskim.

Nie oznacza to jednak, że pozostaję bezkrytyczny wobec tego porozumienia, a szczególnie wobec sposobu, w jaki było ono negocjowane. Brak przejrzystości procesu negocjacyjnego to ogromne zaniechanie Komisji, którego efektem są pojawiające się, czasem bardzo radykalne głosy sprzeciwu dla CETA.

Jednak proces ratyfikacji tej umowy dopiero się rozpoczął, a głos decydujący będą miały w nim państwa członkowskie. To właśnie obywatele dzięki możliwości oddziaływania na władze krajowe powinni podjąć w tej sprawie ostateczną decyzję. Zrzucanie odpowiedzialności na prawników nie jest właściwą odpowiedzią na deficyt demokracji w UE.

  Carlos Zorrinho (S&D), por escrito. ‒ Votei contra o envio do Acordo CETA (Acordo Económico e Comercial Global entre a UE e o Canadá) para parecer do Tribunal de Justiça por considerar que a dinamização dos tratados internacionais é uma resposta necessária às tendências isolacionistas e nacionalistas que estão a ganhar força no mundo e porque a entrada em vigor do CETA antes da ratificação pelos 28 Estados Membros tem carater provisório e não inclui o ICS (mecanismo de arbitragem) cuja verificação de conformidade poderá ser suscitada antes da entrada em vigor definitiva do Tratado, sem obrigar ao seu congelamento nesta fase.

  Željana Zovko (PPE), napisan. ‒ Ne podržavam ovaj prijedlog rezolucije o mišljenju Suda Europske unije o usklađenosti predloženog Sveobuhvatnog gospodarskog i trgovinskog sporazuma između Kanade i Europske unije s Ugovorima o Europskoj uniji. Europska unija ima svoje vrijednosti, norme i pravo koje proizlazi iz osnivačkih akata te kasnijih pripadajućih pravnih dokumenata. Iz tog razloga važno je da svi trgovinski i gospodarski ugovori budu u skladu s tim vrijednostima, jer ne postoji onaj oblik ekonomske ili druge suradnje koji bi mogao biti važniji od poštovanja temeljnih postulata Unije.

Poticanje novih gospodarskih aktivnosti i stvaranje novih tržišta rušenjem postojećih barijera ne smije biti praćeno degradacijom zaštite potrošača, kvalitete proizvoda i svih ostalih pravnih okvira koji reguliraju tržište. Suradnja mora biti transparentna, na dobro građana Europske unije i Kanade. Smatram da nije potrebno provoditi dodatne provjere sadržaja ugovora jer su sve pravne nesigurnosti otklonjene prije potpisa i obje potpisnice u dobroj vjeri potpisale su postignuti sporazum.

  Marco Zullo (EFDD), per iscritto. – Il CETA, l'accordo di libero scambio tra Europa e Canada, è illegale perché crea una corte sovranazionale a uso e consumo delle multinazionali, che potranno fare causa agli Stati al di fuori del sistema giudiziario normale. Noi del Movimento 5 Stelle abbiamo presentato un ricorso davanti ai giudici europei della Corte di giustizia per chiedere un parere definitivo: vogliamo sapere se il CETA è compatibile con i Trattati europei. La Corte di giustizia dell'Unione europea è l'unico organo che garantisce l'osservanza e il rispetto dei trattati fondativi dell'Unione europea.

Il CETA mina l'uniformità del diritto europeo e con esso i diritti dei cittadini. La corte sovranazionale creata dal CETA potrebbe essere chiamata a interpretare il diritto dell'Unione. E come si comporterà di fronte ai diritti dei cittadini una corte fatta per difendere i diritti delle multinazionali? Tutto questo senza che la Corte di giustizia europea, cioè l'organismo deputato a interpretare il diritto UE, abbia alcuna voce in capitolo in materia.

Bisogna avere il coraggio di difendere i diritti dei cittadini europei in modo forte perciò ho votato a favore di questa risoluzione.

  Milan Zver (PPE), pisno. ‒ Predloga resolucije o pridobitvi mnenja Sodišča o združljivosti predlaganega sporazuma o celovitem gospodarskem in trgovinskem sporazumu (CETA) med Kanado in Evropsko unijo s Pogodbama nisem podprl, ker menim, da je omenjeni trgovinski sporazum skladen z določili Pogodbe o Evropski uniji in Pogodbe o delovanju Evropske unije ter bo prispeval h krepiti trajnostnega gospodarskega razvoja.

11.3. Emissões de determinados poluentes atmosféricos (A8-0249/2015 - Julie Girling)

Ustne wyjaśnienia dotyczące głosowania

  Molly Scott Cato (Verts/ALE). – Mr President, it seems that the UK Government is not only hell-bent on making Britain the dirty man of Europe again, but also lowering ambition for the rest of Europe. Our British Government has been taken to court several times now by ClientEarth for not meeting the current requirements on air pollution, specifically nitrogen dioxide, in the existing National Emission Ceilings Directive. In my constituency, the government has failed to create a clean air zone in Bristol, so air pollution will continue to cause at least 300 premature deaths every year within the city. It has been left to local campaigners to try to protect the people of Bristol from breathing dirty air.

Parliament had a chance today to protect present and future generations, but the positive targets and measures in the Environment Committee report have been watered down to such a degree that supporting it would have meant condoning a policy of continued air pollution and the health damage it causes.

  Monica Macovei (ECR). – Domnule președinte, îngrijirile medicale cauzate de poluare ne costă între 330 și 940 de miliarde de euro pe an. Este o sumă enormă. Cu toate acestea, nu au dus la epuizarea și la eliminarea poluării, ci, dimpotrivă, continuăm să avem boli cardiovasculare datorate poluării și, de asemenea, să avem boli respiratorii. Trebuie spus foarte clar că sunt morți premature cauzate de poluare. Deci, banii pe care îi cheltuim, nu știu pe ce îi cheltuim. Poate se duc în locuri în care nu se întâmplă nimic, ci doar se duc în nisip și nu către oameni și către eradicarea poluării.

În al doilea rând, poluarea este o problemă și pentru economie, nu numai o problemă de mediu. Este un generator de pierderi economice, crește costurile și scade productivitatea. Foarte pe scurt: trebuie monitorizată cu atenție, banii trebuie cheltuiți transparent și trebuie să verificăm unde se duc și ce se întâmplă cu ei și, de asemenea, trebuie să investim în inovație pentru a eradica poluarea în mod real și nu numai a vorbi despre ea de ani de zile.

  Daniel Hannan (ECR). – Mr President, the Volkswagen scandal a couple of years ago was a terrible blow to the automotive industry, but few people stopped to ask how it was that we had got to the stage where the European Union was pushing for diesel fuel – which throughout our lives has been regarded as the filthier option – rather than doing what the rest of the world was doing, which was moving towards electric and hybrid cars. We now know the answer. It happened because of a brilliant lobbying operation by Volkswagen and other car manufacturers which had discovered a new form of turbo engine. The result was literally fatal. We do not know how many people died as the result of pushing diesel, because the death certificate will not show ‘diesel’. It will show ‘heart failure’ or ‘pollutants getting into the brain’. But the impact was that because of corporatism and because of crony lobbying, people who would otherwise be alive today are now not. The system, in other words, is not only corrupt and oligarchic, but is literally murderous.

  Stanislav Polčák (PPE). – Já jsem tuto zprávu podpořil, protože je nepochybné, že musíme chránit ovzduší nejen pro nás samotné, ale i pro naše děti. Musíme chránit zdraví, životní prostředí a životy.

Podle mého názoru právě proto, že vzduch nezná žádné hranice, tak je to jednoznačně přeshraniční problém a kompetence EU ve spolupráci s členskými státy řešit problematiku znečištění ovzduší je naprosto nezpochybnitelná. My u nás v ČR máme například oblast Ostravska, která právě trpí emisemi, exhalacemi do ovzduší. Tato část naší země je takto postižená právě i díky tomu přeshraničnímu vlivu. Nechci říkat, kterých konkrétně členských států, ale tuto problematiku bychom měli skutečně řešit v kooperaci členských států a v kompetenci orgánů EU.

  Seán Kelly (PPE). – Go raibh maith agat, a Uachtaráin. Ghlacas páirt sa díospóireacht faoin ábhar seo ar maidin agus bhí sé soiléir go raibh an chuid is mó de na feisirí i bhfabhar rud éigin a dhéanamh faoi thruailliú aeir atá timpeall an domhain; agus tá sé seo le feiceáil in a lán tíortha mar a dúradh, tíortha fiú amháin san Aontas Eorpach, ach go háirithe in áiteanna cosúil leis an tSín agus Vítneam. Bhí sé de phribhléid agamsa bheith i mBéising agus anuraidh i Vítneam agus bhí sé le feiceáil go soiléir go bhfuil truailliú aeir ann: daoine go raibh orthu a n-aghaidh a chosaint dá bharr. Ach anois tá siad ag iarraidh rud éigin a dhéanamh faoi agus is é an rud is tabhachtaí ná go gcuirfimid i bhfeidhm na geallúintí a tugadh in COP 21 i bPáras anuraidh agus tar éis COP 22 in Marrakech tá dóchas agam go dtarlóidh a leithéid. I mo thír féin freisin chuir siad chosc ar thabac a chaitheamh in áiteanna poiblí cosúil le bialann agus tithe tabhairne agus cabhróidh sé go mór. Go raibh míle maith agat.

Pisemne wyjaśnienia dotyczące głosowania

  Isabella Adinolfi (EFDD), per iscritto. ‒ L'inquinamento atmosferico rappresenta oggi un problema molto grave ed importante e come tale va affrontato. Sono migliaia le persone che ogni anno muoiono o si ammalano a causa dell'inquinamento, per non parlare del costo che ha il suo impatto sulla salute, circa 1,4 trilioni di euro all'anno in Europa.

La direttiva oggetto del report fissa obbiettivi di riduzione nazionali specifici per tutti gli Stati membri, con l'obbiettivo di ridurre l'inquinamento attraverso specifici programmi di controllo. Poiché ritengo che questo il rapporto, pur contenendo dei punti importanti, non vada abbastanza a fondo sul tema, ho deciso di votare contro.

  Marina Albiol Guzmán (GUE/NGL), por escrito. ‒ He votado en contra del presente informe, debido a que el resultado final de las negociaciones en los trílogos ha reducido las exigencias de la posición inicial del Parlamento, poniendo a los Estados miembros el mantenimiento de la situación actual más fácil. Esta directiva ha resultado una oportunidad perdida para obligar a los Estados a tomar medidas inmediatas para mejorar la calidad del aire en su territorio, especialmente en las grandes ciudades. Nos enfrentamos a una situación crítica, donde se están produciendo miles de muertes debido a la mala calidad del aire que respiramos en las principales zonas urbanas de la Unión, sin embargo, pese a una buena posición de partida del Parlamento Europeo, en las negociaciones con el Consejo y la Comisión se han reducido el carácter obligatorio de las medidas, dejando de lado la verdadera emergencia que debemos enfrentar. Es por esto por lo que he decidido votar en contra del presente informe.

  Martina Anderson, Lynn Boylan and Liadh Ní Riada (GUE/NGL), in writing. – We voted against this report. Air pollution in Europe causes 400 000 deaths per year and the National Emissions Ceilings Directive is a crucial piece of legislation which is meant to tackle this problem by placing appropriate limits on certain key pollutants which cause high levels of damage to public health.

The agreement on updating this Directive which has come out of negotiations between the Parliament, Commission and Council is unacceptably weak. It has significantly lowered ambition on a range of pollutants to the extent that it is now estimated that this weakened agreement will lead to an extra 10 000 lives lost every year, compared to the original proposal.

For these reasons I voted against endorsing this weak first reading agreement and would have preferred the three institutions to return to the negotiating table to considerably improve upon this legislation.

  Eric Andrieu (S&D), par écrit. ‒ Après trois années de négociations, je me félicite que le Conseil et le Parlement européen soient enfin parvenus à un accord. La pollution de l'air cause plus de 430 000 décès prématurés en Europe par an dont plus de 50 000 décès en France. C’est pourquoi il était impératif que le Parlement européen adopte, aujourd’hui, le paquet législatif «Qualité de l’air». C’est désormais chose faite. L'objectif principal est de répondre aux risques sanitaires et aux effets sur l'environnement de la pollution atmosphérique.

  Laima Liucija Andrikienė (PPE), raštu. ‒ Balsavau už pranešimą dėl pasiūlymo dėl Europos Parlamento ir Tarybos direktyvos dėl tam tikrų valstybėse narėse į atmosferą išmetamų teršalų kiekio mažinimo, kuria iš dalies keičiama Direktyva 2003/35/EB. Reikia pažymėti, kad per pastaruosius 20 metų Europos Sąjungoje įgyvendinant specialią politiką į atmosferą išmetamų antropogeninių teršalų ir oro kokybės srityje padaryta didelė pažanga, tačiau ir toliau lieka neišspręstas didelio neigiamo poveikio ir pavojaus aplinkai ir žmonių sveikatai klausimas. Todėl nustatytas išmetamųjų teršalų nacionalinių ribų taikymo režimas turėtų būti persvarstytas, siekiant užtikrinti atitiktį Sąjungos ir valstybių narių tarptautiniams įsipareigojimams. Pritariu pranešėjui, kad ši direktyva turėtų padėti ekonomiškai efektyviu būdu siekti Sąjungos teisės aktuose nustatytų oro kokybės tikslų, švelninti klimato kaitos poveikį, mažinant išmetamą trumpaamžių atmosferos teršalų kiekį, ir apskritai gerinti oro kokybę stiprinant sinergiją su Sąjungos klimato ir energetikos politika ir užtikrinant, kad nesidubliuotų esami teisės aktai. Visų pirma ši direktyva turėtų būti suderinta su besiformuojančiais Sąjungos ir tarptautiniais su klimato kaita susijusiais veiksmais. Pritariu nuostatai, kad siekiant sumažinti iš pagrindinių šaltinių į atmosferą išmetamų teršalų kiekį, į nacionalines oro taršos kontrolės programas turėtų būti įtrauktos priemonės, taikytinos visiems susijusiems sektoriams, įskaitant žemės ūkį, pramonę, kelių transportą, ne keliais judančius mechanizmus, vidaus vandenų ir nacionalinę laivybą, buitinį šildymą ir tirpiklius.

  Νίκος Ανδρουλάκης (S&D), γραπτώς. ‒ Ψήφισα υπέρ της έκθεσης σχετικά με την πρόταση οδηγίας του Ευρωπαϊκού Κοινοβουλίου και του Συμβουλίου που αφορά τη μείωση των εθνικών εκπομπών ορισμένων ατμοσφαιρικών ρύπων και την τροποποίηση της οδηγίας 2003/35/ΕΚ, διότι η συγκεκριμένη οδηγία αποτελεί ένα σημαντικό βήμα για την αντιμετώπιση διαφόρων προβλημάτων τόσο υγείας όσο και του περιβάλλοντος εξαιτίας της ατμοσφαιρικής ρύπανσης.

  Pascal Arimont (PPE), schriftlich. ‒ Im Hinblick auf den VW-Skandal und die Frage der Emissionen unter realen Fahrbedingungen ist das Thema Luftqualität aktueller als je zuvor. Die Luftverschmutzung wirkt in hohem Maße umwelt- und gesundheitsschädigend. Schlechte Luftqualität verursacht jedes Jahr ungefähr 400.000 vorzeitige Todesfälle in der EU. Das Parlament hat sich daher für neue Vorschriften ausgesprochen, die nationale Emissionsreduktionsverpflichtungen für die Schadstoffe Schwefeldioxid (SO2), Stickoxide (NOx), flüchtige organische Verbindungen außer Methan (NMVOC), Ammoniak (NH3) und Feinstaub (Partikel unter 2,5 Mikrometer Durchmesser) festlegen.

Die vorgeschlagenen strengeren Grenzwerte sind ein Schritt in die richtige Richtung. Das Ziel ist es, die Auswirkungen der Luftverschmutzung auf die öffentliche Gesundheit bis zum Jahr 2030 um ungefähr 50 % zu verringern, was sicherlich ein vernünftiges Anliegen ist.

  Marie-Christine Arnautu (ENF), par écrit. ‒ Ce rapport est inacceptable à de nombreux égards :

Il renforce considérablement le pouvoir réglementaire de la Commission et renforce les prérogatives de l’Union européenne sur les États membres dans l’élaboration et l’application des programmes nationaux de réduction des émissions. En outre, le texte supprime certaines facilités, jusqu’à présent accordées aux États.

Nous ne saurions soutenir l’inclusion du méthane dans le champ de la directive, car une telle inclusion constituerait une contrainte inacceptable pour le secteur agricole. J’ai donc voté contre ce rapport.

  Jonathan Arnott (EFDD), in writing. ‒ Whilst I am against further EU legislation and the consequent increased burden on Member States, I also recognise the dangers caused by the pollutants mentioned in this report. I could neither vote in favour nor vote against, and therefore I had to abstain.

  Jean Arthuis (ALDE), par écrit. ‒ J’ai voté en faveur de ce texte mesuré car il est anormal que la pollution atmosphérique dans l’Union cause encore 400 000 décès prématurés chaque année. Je salue donc ce projet mais je souligne toutefois qu’en dépit de cette législation, les niveaux de pollution resteront supérieurs aux recommandations de l’OMS dans une grande partie de l’Union.

  Zigmantas Balčytis (S&D), raštu. ‒ Balsavau už pranešimą dėl tam tikrų valstybėse narėse į atmosferą išmetamų teršalų kiekio mažinimo. Šio pranešimo tikslas – iki 2030 m. labiau apriboti sieros dioksido, azoto oksido, kietųjų dalelių ir kitų oro teršalų išmetimą ES šalyse. Pritariu atnaujintoms taisyklėms, kuriomis nustatomas griežtesnis teršalų išmetimo ribos naujam laikotarpiui (iki 2030 m). Tikiu, kad papildomas taršos apribojimas leis sumažinti oro taršos neigiamą poveikį sveikatai.

  Gerard Batten (EFDD), in writing. ‒ Today UKIP abstained on the legislative report on Emissions of certain atmospheric pollutants. We in UKIP firmly believe in the importance of improving air quality. Air pollution does not only have a negative effect on human beings, it also causes harm to plants and animals. This said, UKIP is firmly against the creation of further EU legislation. In this particular case, we are concerned of the considerable increase of administrative burden for industry and governments. Member States should be free to adopt specific measures at national level. We are also concerned at the possibility of fines being levied against the UK by the EU.

  Nicolas Bay (ENF), par écrit. ‒ Le rapport consiste en une série d’amendements de la commission ENVI concernant la réduction des émissions nationales de la directive 2001/81/CE fixant des plafonds nationaux pour certains polluants atmosphériques. L’objet de ce texte est de remplacer la directive susvisée, notamment en cohérence avec les engagements internationaux de l’Union européenne (protocole de Göteborg, 1999). Les plafonds imposés aux États membres visent à parvenir à 70 % de la réduction maximale techniquement réalisable des effets sur la santé, selon la définition de l’OMS. Ils sont déterminés unilatéralement par la Commission.

Je ne saurais soutenir l’inclusion du méthane dans le champ d'application de la directive, car une telle inclusion constituerait une contrainte inacceptable pour le secteur agricole, sans parler du secteur gazier qui comprend une part croissante de biométhane.

  Hugues Bayet (S&D), par écrit. ‒ J'ai approuvé ce rapport qui propose de limiter les émissions nationales de certains polluants atmosphériques. Ceci doit notamment avoir pour objectif des niveaux de qualité de l'air qui n'entraînent pas d'incidences néfastes majeures ou de risques pour la santé humaine et pour l'environnement.

Cet objectif nécessite que les États membres s'engagent à réduire leurs émissions polluantes à des plafonds plus ambitieux d'ici 2030, à protéger la santé des groupes vulnérables ou encore évidemment à soutenir la transition vers des investissements dans des technologies propres et efficaces à l'aide d'incitations fiscales.

La Commission devrait pour sa part faciliter l'accès aux financements pour veiller à ce que des mesures puissent être adoptées afin de respecter les objectifs fixés par la directive.

  Brando Benifei (S&D), per iscritto. ‒ L'inquinamento atmosferico rappresenta una fonte di grande preoccupazione per la salute pubblica. La scarsa qualità dell'aria ha causato 400 000 decessi prematuri, numerose assenze dal lavoro per malattia e notevoli costi per l'assistenza sanitaria. Essa ha generato anche un netto calo di produttività, una diminuzione dei raccolti e danni agli edifici; perdite economiche considerevoli stimate tra i 330 e i 940 miliardi di euro all'anno.

Ho votato a favore della relazione Girling perché condivido la necessità di stabilire limiti più stringenti alle emissioni di inquinanti. Il testo approvato definisce infatti nuovi impegni nazionali per la riduzione delle emissioni di biossido di zolfo (SO2), ossidi di azoto (NOx), composti organici volatili non metanici (COVNM), ammoniaca (NH3) e particolato fine (inferiore a un diametro di 2,5 micrometri).

L'Unione europea deve proseguire il proprio impegno per migliorare la qualità dell'aria e deve farlo proseguendo migliorando la normativa di controllo che si è dimostrata inefficace nel caso VW e nella discrepanza tra i valori delle emissioni in condizioni di guida reale e le emissioni di NOx nei test di prova delle autovetture diesel Euro 6.

  Xabier Benito Ziluaga (GUE/NGL), por escrito. ‒ Voto en contra del informe porque, si bien, el Parlamento Europeo y la Comisión habían propuesto medidas mucho más sólidas, estas mismas no han tenido éxito durante las negociaciones con el Consejo.

Puntos débiles del acuerdo alcanzado:

- El Consejo logró eliminar el metano y el mercurio del acuerdo final.

- Flexibilidad para los Estados miembros. El Consejo ha logrado obligar al Parlamento a aceptar varias de las llamadas «flexibilidades» de la Directiva, lo que hace que los límites sean mucho más difíciles de hacer cumplir.

- No hay objetivos intermedios vinculantes 2025. El Parlamento pidió objetivos intermedios vinculantes para todos los contaminantes excepto el metano, pero al final aceptó la posición del Consejo que tenía esos objetivos sólo indicativos.

- La reducción de la mortalidad prematura en 2030. El texto original enmendado por el Parlamento Europeo contenía un compromiso jurídicamente vinculante de reducir la mortalidad prematura en 2030 causada por la contaminación del aire en un 52 % con respecto a 2005. Finalmente se acepta la propuesta del Consejo del 49,6 %.

Si bien el texto acordado persigue mejorar aún más las condiciones de calidad del aire, el texto fue significativamente diluido por el Consejo durante las negociaciones.

  Izaskun Bilbao Barandica (ALDE), por escrito. ‒ He apoyado este informe sobre el acuerdo obtenido en lo relativo a emisiones de ciertos contaminantes atmosféricos. Ha habido mucho debate, pero lo conseguido es un paso firme en la buena dirección que me ha llevado a apoyarlo en esta votación.

  Dominique Bilde (ENF), par écrit. ‒ J’ai voté contre le rapport de la commission ENVI relatif à la réduction des émissions nationales de la directive 2001/81/CE fixant des plafonds nationaux pour certains polluants atmosphériques. Ce rapport n’est pas satisfaisant pour deux raisons. D’abord, il renforce considérablement le pouvoir réglementaire de la Commission et renforce les prérogatives de l’Union européenne sur les États membres dans l’élaboration et l’application des programmes nationaux de réduction des émissions. Enfin, nous ne saurions soutenir l’inclusion du méthane dans le champ d'application de la directive, car une telle inclusion constituerait une charge trop lourde pour le secteur agricole.

  Mara Bizzotto (ENF), per iscritto. ‒ Pur presentando dei passaggi condivisibili ritengo che in fase di negoziazione il nostro Governo avrebbe potuto negoziare condizioni più favorevoli per le nostre imprese. Sono convinta che sarebbe stato più opportuno procedere con la “seconda lettura” che avrebbe permesso di valutare in maniera più approfondita e trasparente l’impatto delle diverse proposte sul tavolo al fine di ottenere un consenso più ampio tra gli Stati membri. Per questi motivi non ho potuto sostenere pienamente questo testo e mi sono espressa con un’astensione.

  Malin Björk (GUE/NGL), in writing. – I voted against this report. Air pollution in Europe causes 400 000 deaths per year and the National Emissions Ceilings Directive is a crucial piece of legislation which is meant to tackle this problem by placing appropriate limits on certain key pollutants which cause high levels of damage to public health. The agreement on updating this Directive which has come out of negotiations between the Parliament, Commission and Council is unacceptably weak. It has significantly lowered ambition on a range of pollutants to the extent that it is now estimated that this weakened agreement will lead to an extra 10 000 lives lost every year, compared to the original proposal. Intense lobbying from agri-business has led to a text which crucially no longer includes a cap for methane as well as a lowering of the limit for ammonia, two pollutants which contribute significantly towards premature mortality and adverse health outcomes in the EU. For these reasons I voted against endorsing this weak first reading agreement and would have preferred the three institutions to return to the negotiating table to considerably improve upon this legislation.

  José Blanco López (S&D), por escrito. ‒ La mala calidad del aire es responsable de más de 400 000 muertes prematuras al año, y su coste económico para la salud se estima entre 300 000 y 900 000 millones de euros anuales.

Muchos grupos sociodemográficos vulnerables se ven particularmente afectados, y alrededor del 90 % de los europeos que viven en ciudades están expuestos a niveles de contaminación atmosférica considerados perjudiciales para la salud humana.

Dentro del Paquete sobre Calidad del Aire de la Comisión (18.12.2013), se incluye una propuesta de modificación de la Directiva 2001/81/CE de techos nacionales de emisión (Directiva NEC/TNE), que sustituye al actual régimen de limitación anual de determinados contaminantes atmosféricos.

El objetivo es reducir las emisiones con el fin de abordar los riesgos para la salud y los efectos medioambientales que representan. La propuesta fija límites para cada Estado a cinco contaminantes tóxicos: dióxido de azufre (SO2), óxidos de nitrógeno (NOx), partículas finas (PM2,5), compuestos orgánicos volátiles no metánicos (COVMM) y amoníaco (NH3).

Aunque hubiera deseado un acuerdo más ambicioso, a la vista de la oposición del Consejo, voté a favor del acuerdo alcanzado a fin de que se apliquen los importantes pasos que contiene frente a los altos riesgos para la salud y los impactos ambientales que genera la contaminación atmosférica.

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D), raštu. ‒ Balsavau dėl šios rezoliucijos, nes ja Parlamentas išreiškia savo poziciją dėl Europos Parlamento ir Tarybos direktyvos dėl tam tikrų valstybėse narėse į atmosferą išmetamų teršalų kiekio mažinimo. Prasta oro kokybė prisideda prie per ankstyvų mirčių, nedarbingumo dėl ligos, didelių sveikatos priežiūros išlaidų, prarasto produktyvumo, prarastų pasėlių ir žalos pastatams. Europoje su sveikata susijusios bendros išorinės išlaidos dėl oro taršos visuomenei apytiksliai per metus kainuoja nuo 330 iki 940 mlrd. EUR. Be to, vis daugiau pateikiama įrodymų, kad dėl atmosferos azoto nuosėdų kinta natūrali aplinka, pvz., dėl eutrofikacijos ir rūgštėjimo sumažėja žemės paviršiaus augalijos įvairovė, sulėtėja augalų augimas ir atsiranda nesubalansuota mityba. Visoje Sąjungoje dedamos pastangos oro taršai mažinti, tačiau dauguma valstybių narių neatitinka sutartų standartų.

  Andrea Bocskor (PPE), írásban. ‒ A rossz levegőminőség vezető környezeti halálok az Európai Unióban, amely évente 400 ezer ember korai elhalálozásához vezet. Az egyes légköri szennyezőanyagok nemzeti kibocsátásainak csökkentéséről szóló irányelv célja, hogy Unió-szerte csökkenjen a levegőszennyezés mértéke, valamint az emberi egészségre és a környezetre gyakorolt káros hatása. Az új szabályozás csökkentést ír elő a tagállamoknak a kén-dioxid (SO2), nitrogén-oxidok (NOx), illékony (nem metán) szerves vegyületek (NMVOC), ammónia (NH3), és finom részecskék (2,5 mikrométernél kisebb átmérőjű szálló por) kibocsátásában. Magyarország számára a legnagyobb problémát kezdetektől a mezőgazdaság teljesítményét érintő ammónia és a lakossági fűtéssel összefüggő kisméretű részecske (PM2,5) kibocsátás 2030-ra vonatkozó csökkentési kötelezettségének mértéke jelentette.

Vitatott volt továbbá, hogy van-e helye a javaslatban metánkibocsátások szabályozásának, tekintve, hogy a metán nem levegőszennyező anyag, hanem üvegházhatású gáz, és ezért célszerűbb lenne továbbra is a klímavédelem területén kezelni. A hosszan elhúzódó tárgyalások alatt képviselt álláspontunk eredményeként az elfogadásra került változatban szereplő célértékek szakmai szempontból teljesíthetőek, a tagállamok nyomására pedig végül a metán is kikerült a szabályozás köréből. Bár a holland elnökség a tárgyalásokat meglehetősen erőltetett menetben hajszolta és szokatlan eljárástechnikai megoldással kényszerítette ki a végső döntést, a fentiekre tekintettel támogattam szavazatommal a megállapodást.

  Franc Bogovič (PPE), pisno. ‒ Strinjam se s predlagano spremembo direktive, saj vem kako pomembno je, da nadaljujemo dobre prakse glede zmanjševanja izpustov glavnih onesnaževalcev zraka. Čistejši zrak ima pomemben vidik pri javnem zdravju. Nizka kakovost zraka prispeva k prezgodnji umrljivosti, odsotnosti z dela zaradi bolezni, visokim stroškom zdravstvene oskrbe, manjši produktivnosti, izgubi pridelka in škodi na stavbah. Ob tem pa je zaskrbljujoče dejstvo, da številne države članice kljub opravljenemu delu za zmanjšanje onesnaženosti zraka po vsej Uniji še vedno ne dosegajo dogovorjenih standardov. Poleg tega je EU še vedno daleč od svojega dolgoročnega cilja: spoštovati priporočene mejne vrednosti kot jih narekujejo smernice Svetovne zdravstvene organizacije.

  David Borrelli (EFDD), per iscritto. ‒ Quello approvato oggi è un accordo al ribasso ed è per questo che il mio voto è stato contrario. Nel negoziato inter istituzionale il Consiglio ha dettato le condizioni e il Parlamento ha ceduto su tutti i punti principali. Nel nuovo testo sui limiti alle emissioni sono stati indeboliti gli obiettivi di riduzione per gli inquinanti, i target al 2025 non sono vincolanti e in determinate circostanze sono previste diverse flessibilità per il rispetto dei limiti. L'inquinamento atmosferico resta il principale fattore ambientale di rischio per la salute umana, abbassa la qualità della vita ed è la causa stimata di 467 mila morti premature l'anno in Europa: bisognava fare di più!

  Biljana Borzan (S&D), in writing. ‒ I support this this deal because it will cut the number of premature deaths from toxic air by almost half by 2030, forcing governments across Europe to act and ensuring, for the first time, that all polluting sectors, including agriculture, take responsibility for what they emit. The Member States now need to act to fully implement the Directive and furthermore step up their ambition in the fight against air pollution.

  Mercedes Bresso (S&D), in writing. ‒ I voted in favour of this resolution on the reduction of national emissions of certain atmospheric pollutants because I strongly believe the EU institutions should review and update their ceilings to emissions of sulphur dioxide, nitrogen oxides, non-methane volatile organic compounds and ammonia in order to better address the air pollution in the Union.

  Renata Briano (S&D), per iscritto. ‒ L'inquinamento atmosferico, trascurato per anni dalla politica, è ora tra le priorità strategiche in quanto fonte di grande preoccupazione per la salute pubblica. La scarsa qualità dell'aria è causa di decessi prematuri, assenze dal lavoro per malattia, notevoli costi per l'assistenza sanitaria, perdita di produttività, diminuzione dei raccolti e danni agli edifici.

Si stima che in Europa il totale dei costi sanitari esterni a carico della società e derivanti dall'inquinamento atmosferico sia compreso tra 330 e 940 miliardi di euro l'anno. Inoltre, è disponibile un crescente corpus di prove che dimostrano che il deposito di azoto nell'atmosfera determina cambiamenti dell'ambiente naturale, tra cui la riduzione della diversità della vegetazione al suolo, una minore crescita delle piante e squilibri nutritivi a causa dell'eutrofizzazione e dell'acidificazione.

Nonostante gli importanti miglioramenti, molti Stati membri sono ancora lontani dagli standard concordati di riduzione delle emissioni inquinanti. I nuovi obiettivi per il 2030 contenuti nella proposta in discussione mirano a realizzare circa il 70% delle riduzioni consigliate dai parametri dell'OMS: è un passo avanti importante, su cui non possiamo arretrare di un millimetro e di cui dobbiamo chiedere la piena e concreta applicazione.

  Steeve Briois (ENF), par écrit. ‒ Ce rapport vise à modifier la directive 2001/81/CE qui fixe les plafonds nationaux concernant l’émission de certains polluants atmosphériques tels que le dioxyde de souffre, l’oxyde d’azote, l’ammoniac ainsi que le méthane. Cette révision préconise de durcir la législation en vigueur dans les États membres afin d’atteindre des objectifs ambitieux à l’horizon de 2020 et de 2030. D’une part, ce rapport renforce considérablement le pouvoir réglementaire de la Commission ainsi que les prérogatives de l’Union européenne en matière d’élaboration des programmes de réduction des émissions au détriment de notre souveraineté nationale. D’autre part, la réduction des émissions de méthane, que le rapporteur appelle de ses vœux, renforcera les contraintes qui pèsent sur le secteur agricole, déjà en proie à de graves difficultés en raison de la baisse du cours des matières premières, de l’embargo russe et de la multiplication des accords de libre-échange. C’est pourquoi j’ai voté contre ce rapport.

  Daniel Buda (PPE), în scris. ‒ Aproximativ 90% din locuitorii orașelor din Europa sunt expuși la poluanți în concentrații peste nivelurile de calitate a aerului, considerate dăunătoare pentru sănătate. Totodată, în Europa, costurile externe totale în materie de sănătate asociate poluării atmosferice sunt estimate la 330-940 de miliarde EUR pe an.

Cu toate că s-au întreprins acțiuni pentru reducerea poluării atmosferice în Uniune, numeroase state membre nu respectă standardele convenite. Astfel, UE este încă departe de respectarea obiectivului său pe termen lung, acela de a adopta și respecta limitele de poluare recomandate prin orientările din 2005 privind calitatea aerului ale OMS.

M-am declarat în favoarea acestui raport deoarece sunt de părere că, pentru a urma o cale sustenabilă, Europa va trebui să dea dovadă de ambiție și să nu se rezume la legislația actuală, iar fără aplicarea unei legislații de bază eficace statele membre nu își vor putea îndeplini obiectivele de reducere a emisiilor.

  Cristian-Silviu Buşoi (PPE), în scris. ‒ Propunerea de directivă privind reducerea emisiilor naționale de anumiți poluanți atmosferici și de modificare a Directivei 2003/35/CE determină o poziționare diferită pentru anumite state membre. În cazul României, la finalul negocierilor i-au fost impuse ținte de reducere a emisiilor disproporționate în raport cu PIB-ul, capacitatea de investiții și stadiul dezvoltării tehnologice, în pofida abordării sale constructive, demonstrată prin contribuția voluntară importantă la creșterea nivelului de ambiție al țintelor sale din anexa II.

Consider că este necesar ca obiectivele de reducere a emisiilor din această directivă să fie realiste și fezabile pentru a reduce consecințele negative ale poluării aerului asupra sănătății umane, considerând necesar, în același timp, ca acestea să nu afecteze dezvoltarea economică. Prin urmare, m-am abținut de la vot.

  Alain Cadec (PPE), par écrit. ‒ J’ai voté en faveur de ce rapport sur la réduction des émissions nationales de polluants atmosphériques qui s’inscrit dans le cadre du paquet législatif de la commission sur l’augmentation de la qualité de l’air. Il s’agit d’un accord de première lecture concernant la révision à la baisse des plafonds nationaux d'émissions de cinq substances polluantes pour 2020. Des engagements ambitieux en matière de réduction des émissions sont nécessaires pour résoudre les problèmes d'incidence de polluants atmosphériques sur la santé et l'environnement. L’accord trouvé en trilogue exclut les émissions de méthane entérique produit par les ruminants du champ d’application de la directive. Ce retrait permet de protéger l’agriculture européenne et de maintenir une cohérence entre les politiques de l’Union, notamment la politique environnementale et la politique agricole commune.

  James Carver (EFDD), in writing. ‒ Today UKIP abstained on the legislative report on Emissions of certain atmospheric pollutants. We in UKIP firmly believe in the importance of improving air quality. Air pollution does not only have a negative effect on human beings, it also causes harm to plants and animals. This said, UKIP is firmly against the creation of further EU legislation. In this particular case, we are concerned of the considerable increase of administrative burden for industry and governments. Member States should be free to adopt specific measures at national level. We are also concerned at the possibility of fines being levied against the UK by the EU.

  David Casa (PPE), in writing. – I voted in favour of for new EU standards to be put in place for cleaner air as from 2020 and 2030. The plan provides for ambitious, but realistic standards. It will continue to drive emission limits further downwards between 2020 and 2030. This is an important step taken by EU legislators in order to continue our work on cleaner air for our citizens.

  Caterina Chinnici (S&D), per iscritto. ‒ L'inquinamento dell'aria determina ogni anno all'interno dell'Unione europea la morte di circa 400 000 cittadini e conseguenti costi per il sistema sanitario degli Stati membri stimati tra i 300 e i 900 miliardi di euro sempre su base annuale.

Per ridurre l'impatto dell'inquinamento atmosferico sulla salute pubblica, ho ritenuto di votare a favore dell'aggiornamento della direttiva concernente la riduzione delle emissioni nazionali di determinate sostanze inquinanti.

Ritengo infatti che ogni Stato membro, compatibilmente con le proprie possibilità, debba ridurre obbligatoriamente le proprie emissioni di biossido di zolfo, di ossidi di azoto, di ammoniaca e di composti organici volatili non metanici al fine di tutelare l'ambiente ed il benessere dei propri cittadini. A tal fine, è opportuno che gli Stati membri trasmettano ogni due anni alla Commissione i programmi nazionali di controllo dell'inquinamento per tutti i settori economici con particolare riferimento alle attività industriali e ai trasporti.

Considero positivamente che l'aggiornamento della direttiva impegni gli Stati membri a valutare anche gli impatti dell'inquinamento atmosferico sugli ecosistemi acquatici e terrestri. Mi compiaccio, infine, che la direttiva abbia ora previsto disposizioni specifiche a tutela dei gruppi vulnerabili ed in particolare dei minori (ad esempio il divieto di consumo di combustibili solidi nelle aree residenziali).

  Λευτέρης Χριστοφόρου (PPE), γραπτώς. ‒ Υπερψηφίζουμε την έκθεση και επισημαίνουμε πως η ατμοσφαιρική ρύπανση έχει σημαντική θέση στην πολιτική ημερήσια διάταξη ως μείζον ζήτημα δημόσιας υγείας.

  Κώστας Χρυσόγονος (GUE/NGL), γραπτώς. ‒ Ψηφίσαμε επί της έκθεσης σχετικά με τη μείωση των εθνικών εκπομπών ορισμένων ατμοσφαιρικών ρύπων και την τροποποίηση της οδηγίας 2003/35/ΕΚ. Παρότι υπάρχουν αρκετά θετικά στοιχεία στην έκθεση, θεωρώ πως δεν καταφέρνει να αντιμετωπίσει σημαντικά ζητήματα και, ως εκ τούτου, δεν προτείνει επαρκείς λύσεις. Γι’ αυτό και ψήφισα αρνητικά.

  Alberto Cirio (PPE), per iscritto. ‒ Negli ultimi 20 anni sono stati registrati nell'Unione progressi non indifferenti in merito alla qualità dell'aria e delle emissioni atmosferiche antropiche grazie, specialmente, all'adozione di politiche specifiche. Pertanto, accolgo con favore la fissazione di limiti massimi per alcuni tra i gas più nocivi coerentemente con gli obiettivi di lungo termine miranti ad un'atmosfera priva di impatti negativi su salute e ambiente. Attraverso il provvedimento approvato si intende ridurre i livelli e i depositi di inquinanti atmosferici acidificanti ed eutrofizzanti e di altri inquinanti, compreso l'ozono. In aggiunta, si conferma l'impellenza di sinergie tra la futura direttiva e i programmi climatici ed energetici europei.

Alla richiesta agli Stati membri di ridurre come minimo le emissioni annue antropogeniche conformemente agli impegni nazionali applicabili dal 2020 segue la richiesta di monitorare e aggiornare la Commissione sui propri progressi. Sono, comunque, previsti meccanismi di flessibilità, ma questi necessitano di precisazioni sugli inquinanti in causa e sui settori interessati da ciò. Infine, gli Stati membri devono garantire che il pubblico interessato sia consultato in una fase iniziale dell'elaborazione e dell'adozione di programmi nazionali di controllo dell'inquinamento e in ogni eventuale fase di tali attività prima del loro effettivo completamento.

  Deirdre Clune (PPE), in writing. ‒ I supported the report on the proposal for a Directive of the European Parliament and of the Council on the reduction of national emissions of certain atmospheric pollutants and amending Directive 2003/35/EC.

  Birgit Collin-Langen (PPE), schriftlich. ‒ Ich habe für den Bericht gestimmt, denn mit den vorgeschlagenen Maßnahmen wird es gelingen können, bis 2030 die Luftverschmutzung deutlich zu reduzieren. Ich denke, dass wir mit diesem Text ambitionierte Ziele mit einem realistischen Ansatz kombinieren: keine generelle Verschärfung der Richtlinie, sondern strengere nationale Grenzwerte für Emissionen von bestimmten Schadstoffen wie z. B. für Stickstoffoxide, die tatsächlich die Hauptursache für die Luftverschmutzung in Europa darstellen.

  Lara Comi (PPE), per iscritto. ‒ Ho votato a favore del provvedimento in quanto condivido i nuovi limiti previsti dal testo previsti dal 2020 e dal 2030. La pulizia dell'aria deve diventare sempre più prioritaria all'interno delle politiche europee con lo scopo di tutelare in modo sempre più incisivo e concreto la salute dei cittadini: sono convinta che le misure previste da questa direttiva possano contribuire a raggiungere quest'obiettivo. L'azione prevista continuerà infatti verso la riduzione delle emissioni nocive come l'anidride solforosa, gli ossidi di azoto, l'ammoniaca, i composti organici volatili o polveri sottili (PM 2,5).

È necessario che l'UE continui a perseguire la propria strategia garantendo nel medio periodo il perseguimento di una migliore e più salubre qualità dell'aria sul territorio comunitario e, nel breve periodo, supportando gli Stati membri nel processo di raggiungimento degli standard comunitari previsti dalle direttive in materia. L'inquinamento atmosferico che per anni è stato purtroppo trascurato dalla politica deve oggi più che mai diventare oggetto di legislazione specifica anche per eliminare i possibili rischi connessi alla salute dei cittadini.

  Therese Comodini Cachia (PPE), in writing. ‒ The aims put forward in this report should be introduced in a cost-effective manner in line with air quality objectives set in Union legislation. I agree therefore with the rapporteur that Member States should ensure that impacts on small to medium-sized farms are fully taken into account and these impacts do not entail significant additional costs that cannot be borne by such farms.

Such should also contribute to the reduction of the health-related costs of air pollution in the Union by improving EU citizens’ quality of life as well as to favour the transition to a green economy; given that in Europe the total external health-related costs to society from air pollution are estimated to be in the range of EUR 330 to 940 billion per year.

It is of the essence that Member States establish a system of routine and non-routine environmental inspections and market surveillance and public reporting of mobile and stationary sources to ensure that policies and measures are effective in delivering emission reductions under real operating conditions.

  Ignazio Corrao (EFDD), per iscritto. ‒ Nonostante la limitazione dell’inquinamento atmosferico sia giustamente una priorità per l’Europa, non si è riusciti attraverso questo rapporto a garantire una riduzione marcata degli inquinanti atmosferici in oggetto, piuttosto sono state fatte ampie concessioni come ad esempio l’esclusione del metano dalla lista delle sostanze inquinanti da limitare. Inoltre si è constatato un troppo ampio grado di flessibilità che rischia di precludere l’efficacia di tali limitazioni alle emissioni. Pertanto il mio voto a riguardo è negativo.

  Javier Couso Permuy (GUE/NGL), por escrito. ‒ He votado en contra del presente informe, debido a que el resultado final de las negociaciones en los trílogos ha reducido las exigencias de la posición inicial del Parlamento, poniendo a los Estados miembros el mantenimiento de la situación actual más fácil. Esta directiva ha resultado una oportunidad perdida para obligar a los Estados a tomar medidas inmediatas para mejorar la calidad del aire en su territorio, especialmente en las grandes ciudades. Nos enfrentamos a una situación crítica, donde se están produciendo miles de muertes debido a la mala calidad del aire que respiramos en las principales zonas urbanas de la Unión, sin embargo, pese a una buena posición de partida del Parlamento Europeo, en las negociaciones con el Consejo y la Comisión se han reducido el carácter obligatorio de las medidas, dejando de lado la verdadera emergencia que debemos enfrentar. Es por esto por lo que he decidido votar en contra del presente informe.

  Andrea Cozzolino (S&D), per iscritto. ‒ L'inquinamento dell'aria è una problematica transfrontaliera, importante sia per la salute umana che per l'ambiente che riguarda tutti i cittadini dell'Unione ed esige un'azione immediata. Oggi la scarsa qualità dell'aria è causa di decessi prematuri, assenze dal lavoro per malattia, notevoli costi per l'assistenza sanitaria, perdita di produttività, diminuzione dei raccolti e danni agli edifici.

Ritengo che la proposta di revisione della direttiva 2001/81/CE sui limiti nazionali di emissione possa essere uno strumento efficace per realizzare il 70% delle riduzioni massime tecnicamente attuabili a livello di effetti sulla salute, come stabilito dall'OMS. Nell'ultimo decennio, infatti, la qualità dell'aria è stata trascurata e questo ha favorito la presenza di politiche divergenti e incoerenti, che devono essere superate.

A tal fine accolgo con favore la predisposizione di misure per l'individuazione precoce dei problemi nei casi in cui gli Stati membri rischino di non riuscire a rispettare i loro obblighi, al fine di permettere loro di adottare provvedimenti correttivi.

  Andi Cristea (S&D), în scris. ‒ Legislația UE are la bază evaluări de impact solide și cuprinzătoare. Calitatea aerului reprezintă un aspect legat atât de mediu, cât și de sănătatea umană, ce nu cunoaște granițe, afectează direct fiecare cetățean al Uniunii Europene și care necesită măsuri imediate. După mulți ani în care aceasta trecuse într-un plan secund, poluarea atmosferică a revenit în centrul agendei politice ca preocupare majoră pentru sănătatea publică. Doar în Europa, costurile totale în materie de sănătate asociate poluării atmosferice sunt estimate la 330-940 de miliarde EUR pe an. Deși s-au întreprins acțiuni pentru reducerea poluării atmosferice în Uniune, numeroase state membre nu respectă standardele convenite.

Am votat pentru introducerea unei reglementări mai eficiente și pentru reducerea sarcinilor administrative atât pentru întreprinderi, cât și pentru statele membre. Uniunea Europeană este încă departe de a respecta obiectivul său de a adopta și respecta limitele de poluare.

  Edward Czesak (ECR), na piśmie. ‒ Zagłosowałem przeciw sprawozdaniu dotyczącemu emisji niektórych rodzajów zanieczyszczenia atmosferycznego. Obawy wynikają z faktu, iż inicjatywa ta w swoim brzmieniu, zakładając ograniczenia emisyjne, może mieć negatywne skutki dla polskiego sektora rolniczego, hutniczego, budownictwa i szczególnie energetyki cieplnej. Wprowadzenie zmian będzie w konsekwencji skutkowało wysokimi nakładami finansowymi w związku z redukcją emisji związków dwutlenku siarki i amoniaku, które zostały wymienione w dyrektywach.

W celu uniknięcia negatywnych skutków dla kraju oraz ochrony polskiej gospodarki zagłosowałem przeciw.

  Miriam Dalli (S&D), in writing. ‒ Poor air quality is responsible for over 400 000 premature deaths each year. This is unacceptable. We need to address the high health risks and environmental impacts posed by air pollution. I am in favour of this report as it seeks to set limits on each Member State for five toxic pollutants and thus to reduce national emissions. It is high time that we implement measures that address dangerous pollutants. The European Union needs to prioritise our citizens’ health and force governments to act and take responsibility for what they emit.

  Viorica Dăncilă (S&D), în scris. ‒ Sunt de acord cu poziția raportoarei privind angajamentul Comisiei de a introduce reglementări mai inteligente și mai eficiente la nivel european și de a reduce sarcinile administrative atât pentru întreprinderi, cât și pentru statele membre. Directiva privind plafoanele naționale de emisie trebuie să se înscrie și ea pe această linie. Consider totodată că, pentru succesul pe termen lung al prezentei directive, avem nevoie de: date fiabile, îmbunătățirea schimbului de informații, o monitorizare adecvată și raportări corecte atât pentru plafoanele naționale de emisie, cât și pentru toate instrumentele de legislație de bază.

  Nicola Danti (S&D), per iscritto. ‒ Secondo dati recentemente pubblicati in un rapporto dell'Agenzia europea dell'ambiente, nel periodo che va dal 2000 al 2014, le polveri sottili hanno provocato ogni anno la morte di oltre 430 mila persone in Europa, 66 mila soltanto nel nostro paese. Una fotografia preoccupante e drammatica, che conferma come lo smog e la cattiva qualità dell'aria restino il problema numero uno in Europa per la salute pubblica e l'ambiente che ci circonda.

Con l'approvazione della direttiva sulla riduzione delle emissioni nazionali di determinati inquinanti atmosferici, che aggiorna e modifica la precedente direttiva 2003/35/CE, le istituzione europee compiono oggi un primo passo in avanti, verso la riduzione dei limiti dei maggiori inquinanti, attraverso la definizione di target significativi da raggiungere entro il 2030.

Le morti premature, cui si devono sommare costi totali derivanti dall'inquinamento atmosferico – stimati in oltre 940 miliardi di euro l'anno in tutta Europa – sono un peso inaccettabile che merita una risposta più responsabile e sforzi ancora più ambiziosi da parte non soltanto dell'Unione europea, ma soprattutto dagli stati membri, che saranno chiamati ad attuare questa direttiva.

  Michel Dantin (PPE), par écrit. ‒ Ce rapport propose d'adopter le résultat des négociations interinstitutionnelles relatives à la directive sur les plafonds d'émission de polluants nationaux (NECD). Ce texte vise à remplacer le régime actuel de l'Union concernant le plafonnement annuel des émissions nationales de polluants atmosphériques et veille à ce que les plafonds d'émission nationaux pour les États membres s'appliquent jusqu'en 2020.

Je partage pleinement les objectifs de ce texte qui vise notamment à réduire l'impact sur la santé humaine des émissions de polluants, causant chaque année un nombre important de victimes. Je m'étais également tout particulièrement engagé, au sein des commissions AGRI et ENVI, pour que ces limites soient néanmoins raisonnables et réalistes en ce qui concerne le méthane (CH4) et plus particulièrement le méthane entérique. Le méthane entérique, qui constitue un rejet exclusivement issu de l'élevage de ruminants, est très difficile à réduire, à moins d'enfermer les animaux toute l'année.

Je me réjouis que le méthane entérique ne fasse plus partie des plafonds en question et qu'en même temps le niveau d'ambition de cette législation soit resté très haut. Pour toutes ces raisons, j'ai voté en faveur de ce texte.

  Rachida Dati (PPE), par écrit. – J’ai soutenu la directive concernant la réduction des émissions nationales de certains polluants atmosphériques. La qualité de l’air étant une problématique commune à l’ensemble des États membres, la lutte contre la pollution atmosphérique fait partie des grandes missions de l’Union européenne. Cette directive permet d’intensifier nos efforts en limitant l’émission des plus grands polluants atmosphériques européens avec des objectifs contraignants pour 2020, 2025 et 2030. Alors que la pollution atmosphérique est responsable d'environ 400 000 décès prématurés dans l'Union européenne chaque année, je me félicite de l’objectif ambitieux que nous avons fixé pour réduire d’ici 2030 la mortalité due à la pollution atmosphérique de près de 50%.

  Angélique Delahaye (PPE), par écrit. ‒ J’ai voté en faveur de ce rapport concernant la révision d’une directive qui fixe des plafonds nationaux d’émission de cinq substances polluantes. Il est important que des réglementations protègent les citoyens européens de la pollution ambiante, qui est un problème de santé publique à prendre très au sérieux. Cette directive fixe des objectifs ambitieux, comme précisément celui de réduire de 50 % la mortalité due à la pollution atmosphérique. Mais il comprend en même temps des plafonds nationaux d’émission réalistes qui respectent le principe de subsidiarité des États membres. Ainsi, chaque pays peut et doit s’engager pour la réduction de ses émissions de polluants atmosphériques.

Je me réjouis aussi que le méthane entérique ait été exclu des substances citées dans cette directive. Il semblait en effet relativement difficile de l'intégrer de façon cohérente, les émissions de ce méthane étant très difficiles à mesurer. Cette exclusion était essentielle dans l’intérêt des agriculteurs européens.

  Andor Deli (PPE), írásban. ‒ A rossz levegőminőség vezető környezeti halálok az Európai Unióban, amely évente 400 ezer ember korai elhalálozásához vezet.

Az egyes légköri szennyezőanyagok nemzeti kibocsátásainak csökkentéséről szóló irányelv célja, hogy Unió-szerte csökkenjen a levegőszennyezés mértéke, valamint az emberi egészségre és a környezetre gyakorolt káros hatása. Az új szabályozás csökkentést ír elő a tagállamoknak a kén-dioxid (SO2), nitrogén-oxidok (NOx), illékony (nem metán) szerves vegyületek (NMVOC), ammónia (NH3), és finom részecskék (2,5 mikrométernél kisebb átmérőjű szálló por) kibocsátásában.

Magyarország számára a legnagyobb problémát kezdetektől a mezőgazdaság teljesítményét érintő ammónia és a lakossági fűtéssel összefüggő kisméretű részecske (PM2,5) kibocsátás 2030-ra vonatkozó csökkentési kötelezettségének mértéke jelentette. Vitatott volt továbbá, hogy van-e helye a javaslatban a metán-kibocsátások szabályozásának, tekintve, hogy a metán nem levegőszennyező anyag, hanem üvegházhatású gáz, és ezért célszerűbb lenne továbbra is a klímavédelem területén kezelni.

A hosszan elhúzódó tárgyalások alatt képviselt álláspontunk eredményeként az elfogadásra került változatban szereplő célértékek szakmai szempontból teljesíthetőek, a tagállamok nyomására pedig végül a metán is kikerült a szabályozás köréből.

Bár a holland elnökség a tárgyalásokat meglehetősen erőltetett menetben hajszolta és szokatlan eljárástechnikai megoldással kényszerítette ki a végső döntést, a fentiekre tekintettel támogattam szavazatommal a megállapodást.

  Isabella De Monte (S&D), per iscritto. ‒ L'inquinamento atmosferico rappresenta una fonte di preoccupazione per la salute pubblica. È un impegno che la Commissione europea porta avanti già dal 2013 con il pacchetto "Aria pulita" teso a migliorare la qualità dell'aria entro il 2030. Sostengo l'individuazione precoce dei problemi ambientali e l'adozione di provvedimenti correttivi.

Inoltre, ribadisco la necessità che la Commissione svolga un ruolo di vigilanza e assistenza agli stati membri negli aspetti chiave dei loro programmi nazionali. Per questi motivi ho ritenuto opportuno votare per una legislazione dell'UE più stringente sui temi ambientali.

  Jean-Paul Denanot (S&D), par écrit. ‒ J’ai voté en faveur de ce rapport qui fixe des plafonds nationaux aux émissions de cinq polluants (le dioxyde de souffre, les oxydes d’azote, les composés organiques volatils non méthaniques, l’ammoniac et les particules fines) et exclut le méthane (qui provient à 50 % des activités agricoles) de la directive pour répondre aux inquiétudes du secteur agricole européen. J’avais pu déjà m’exprimer sur la question du méthane émanant des ruminants. Il était aberrant de vouloir limiter ces émissions sauf à faire une croix sur l’élevage et la part active que prend aussi le monde agricole dans la lutte contre le réchauffement climatique à travers l’entretien des prairies et des campagnes, véritables puits de carbone.

  Mireille D'Ornano (ENF), par écrit. ‒ J’ai voté contre ce texte.

Je me suis exprimée oralement en séance plénière sur cette proposition de la députée Julie Girling, modifiant le texte de la directive 2001/81/CE fixant des plafonds nationaux pour certains polluants atmosphériques.

Les propositions de Julie Girling renforcent les pouvoirs de l’Union européenne au détriment des États membres, et suppriment certaines facilités accordées à ceux-ci (réductions des émissions d’oxyde d’azote, de dioxyde de souffre et de particules provenant du commerce maritime international).

  Ангел Джамбазки (ECR), в писмена форма. ‒ Аз гласувах за това досие. Като част от ревизираната Директива за националните тавани за емисии (NECD), част от Clean Air пакета на Комисията, тя замества сегашния режим на Съюза на годишния таван на националните емисии на замърсители на въздуха, както е посочено в Директива 2001/81/ЕО за серен диоксид (SO2), азотни оксиди (NOx), неметанови летливи органични съединения (НМЛОС) и амоняк (NH3) до 2020 г. Новата директива ще създаде нови ангажименти за намаляване на националните емисии, приложими от 2020 г. и 2030 г. за тези замърсители, както и за фини прахови частици (PM2.5) и метан (CH4).

Аз подкрепям тезата държавите членки да имат известна гъвкавост при постигането на целите 2030, както ситуациите и изискванията за постигането на тези цели се различават драстично помежду тях, но самата формулировка да бъде прецизирана, за да се гарантира, че разпоредбите не са отворени за злоупотреба. Тъй като това е за здравето на всички граждани във всички държави – членки на Европейския съюз, този въпрос трябва да бъде приоритет. Метанът е изключен от обхвата, тъй като Комисията потвърди, че ще извърши преглед на метан дори да не е посочен в директивата.

  Γεώργιος Επιτήδειος (NI), γραπτώς. ‒ H ποιότητα του ατμοσφαιρικού αέρα αποτελεί ένα σημαντικό διασυνοριακό ζήτημα υγείας και περιβάλλοντος, το οποίο έχει τεράστιο αντίκτυπο σε όλους του πολίτες της ΕΕ και απαιτεί άμεση δράση. Όλα τα κράτη μέλη οφείλουν να εκπληρώνουν τις υποχρεώσεις τους, καθώς και να προβλέπουν μέτρα για τον έγκαιρο εντοπισμό του προβλήματος, ώστε να παρέχεται δυνατότητα λήψης επανορθωτικών μέτρων. Κατά συνέπεια, υπερψηφίζουμε την έκθεση της Επιτροπής Περιβάλλοντος, Δημόσιας Υγείας και Ασφάλειας των Τροφίμων, σχετικά με την πρόταση οδηγίας του Ευρωπαϊκού Κοινοβουλίου και του Συμβουλίου που αφορά τη μείωση των εθνικών εκπομπών ορισμένων ατμοσφαιρικών ρύπων.

  Norbert Erdős (PPE), írásban. ‒ A rossz levegőminőség vezető környezeti halálok az Európai Unióban, amely évente 400 ezer ember korai elhalálozásához vezet.

Az egyes légköri szennyezőanyagok nemzeti kibocsátásainak csökkentéséről szóló irányelv célja, hogy Unió-szerte csökkenjen a levegőszennyezés mértéke, valamint az emberi egészségre és a környezetre gyakorolt káros hatása. Az új szabályozás csökkentést ír elő a tagállamoknak a kén-dioxid (SO2), nitrogén-oxidok (NOx), illékony (nem metán) szerves vegyületek (NMVOC), ammónia (NH3), és finom részecskék (2,5 mikrométernél kisebb átmérőjű szálló por) kibocsátásában.

Magyarország számára a legnagyobb problémát kezdetektől a mezőgazdaság teljesítményét érintő ammónia és a lakossági fűtéssel összefüggő kisméretű részecske (PM2,5) kibocsátás 2030-ra vonatkozó csökkentési kötelezettségének mértéke jelentette. Vitatott volt továbbá, hogy van-e helye a javaslatban metán kibocsátások szabályozásának, tekintve, hogy a metán nem levegőszennyező anyag, hanem üvegházhatású gáz, és ezért célszerűbb lenne továbbra is a klímavédelem területén kezelni.

A hosszan elhúzódó tárgyalások alatt képviselt álláspontunk eredményeként az elfogadásra került változatban szereplő célértékek szakmai szempontból teljesíthetőek, a tagállamok nyomására pedig végül a metán is kikerült a szabályozás köréből.

Bár a holland elnökség a tárgyalásokat meglehetősen erőltetett menetben hajszolta és szokatlan eljárás-technikai megoldással kényszerítette ki a végső döntést, a fentiekre tekintettel támogattam szavazatommal a megállapodást.

  Jill Evans (Verts/ALE), in writing. ‒ I voted against this report on the emissions of atmospheric pollutants. This aim of the report was to establish new national emission reduction commitments from 2020 and 2030 but it was weakened to the extent that I couldn’t support it. Methane was completely removed from the text, and the 2025 target was made non-binding. I want better measures to protect my constituents and their environment in Wales.

  Fredrick Federley (ALDE), skriftlig. ‒ Luftföroreningarna i unionen är ett av de största hälsoproblem som vi har framför oss. Varje år förloras människors liv p.g.a. giftiga partiklar i luften. Det är inte bara en hälsomässig tragedi utan kostar också samhällen runtom i EU enorma summor.

Här gäller det att vi höjer ambitionen och kommer åt de farliga ämnena i luften. Jag har länge drivit på för bindande åtgärder på området – här måste vi fortsätta arbeta för en ambitiös klimatpolitik som sätter medborgarnas välmående i centrum.

  Edouard Ferrand (ENF), par écrit. ‒ Vote contre: ce rapport ne nous satisfait pas, en effet, à de nombreux égards:

Il renforce considérablement le pouvoir réglementaire de la Commission et renforce les prérogatives de l’Union européenne sur les États membres dans l’élaboration et l’application des programmes nationaux de réduction des émissions. En outre, le texte supprime certaines facilités, jusqu’à présent accordées aux États.

Nous ne saurions soutenir l’inclusion du méthane dans le champ d'application de la directive, car une telle inclusion constituerait une contrainte inacceptable pour le secteur agricole.

  Laura Ferrara (EFDD), per iscritto. ‒ L'inquinamento atmosferico risulta essere il principale fattore ambientale di rischio non solo per la salute umana ma anche per la biodiversità animale e vegetale. Le sue ripercussioni negative sugli ecosistemi, sugli edifici, sui materiali e sul clima determinano danni incalcolabili. Esso è responsabile di un numero eccessivo di morti premature, di malattie e ricoveri ospedalieri in tutto il continente europeo.

OMS e OCSE ritengono che il costo economico che ha l'impatto dell'inquinamento atmosferico sulla salute in Europa ammonta a circa 1,4 trilioni di euro. Il peggioramento della qualità dell'aria non sarà arginato con obiettivi irrealistici, pertanto non possiamo che accogliere sfavorevolmente una regolamentazione che finisce con il tutelare gli affari di pochi a scapito della tutela dell'ambiente e della salute.

  João Ferreira (GUE/NGL), por escrito. ‒ Em 2013, a Comissão Europeia adotou um pacote de propostas para melhorar a qualidade do ar na Europa, denominado "Pacote da qualidade do ar". A parte principal do pacote é uma proposta de revisão da Diretiva Limites Nacionais de Emissão (NEC).

A atual Comissão Europeia pensou em retirar a proposta em 2014, mas devido à forte resistência do Parlamento Europeu e de várias ONG a proposta foi mantida.

A diretiva NEC revista prevê controlos em diferentes tipos de poluentes nos Estados-Membros. O seu objetivo será reduzir para metade o número de mortes prematuras – estimadas em 400 000 por ano na UE – causadas pela poluição do ar até 2030.

Esta proposta de revisão estabelece novos compromissos nacionais de redução de emissões, aplicáveis a partir de 2020 e 2030, para dióxido de enxofre (SO2), óxidos de azoto (NOx), compostos orgânicos voláteis não metanos (COVNM) e amoníaco (NH3), e para as partículas finas (PM2,5) e metano (CH4) também.

Em resultado da votação na Comissão de Ambiente, entre outros aspetos, o mercúrio (Hg) foi adicionado à lista de poluentes, os objetivos médios para 2025 foram acrescentados à legislação, as metas de metano foram adiadas até 2030 (para dar ao setor agrícola tempo de adaptação) e a proposta de flexibilidade da Comissão Europeia foi suprimida.

  Raffaele Fitto (ECR), per iscritto. ‒ L'inquinamento atmosferico, trascurato per anni dalla politica nazionale ed europea, deve essere annoverato tra le priorità strategiche dell'agenda dell'UE, in quanto rappresenta una fonte di grande preoccupazione per la salute pubblica.

Ho votato a favore della proposta di revisione sui limiti nazionali di emissione di determinati inquinamenti atmosferici, poiché verte sugli impegni nazionali di riduzione delle emissioni, la flessibilità e il mantenimento del metano.

In particolare, ritengo importante il fatto che la direttiva concederà più flessibilità agli Stati membri per il raggiungimento degli obiettivi per il 2030, mantenendo allo stesso tempo un programma per la trasparenza nell'impegno di ciascun Paese.

  Monika Flašíková Beňová (S&D), písomne ‒ Európska únia je považovaná za lídra v boji proti znečisteniu ovzdušia a klimatickým zmenám. V poslednom desaťročí vynaložila Európska únia nemalé úsilie a priniesla prísnu legislatívu. Viacero členských štátov má však aj v súčasnosti problém s dodržiavaním stanovených pravidiel a dohodnutých noriem. Členské štáty musia mať všetky informácie o tom, ako sa im darí plniť záväzky v oblasti znižovania emisií. Ak členským štátom hrozí, že si povinnosti nesplnia, mali by sa zaviesť opatrenia na včasné určenie problému, čím sa krajinám umožní, aby prijali nápravné opatrenia. Je veľmi dôležité, aby Európska komisia v tomto smere zohrávala úlohu komplexného dohľadu a varovania, a to tým, že bude pomáhať členským štátom s kľúčovými prvkami ich národného programu, alebo v najzávažnejších prípadoch tým, že im umožní, aby mohli prijímať potrebné opatrenia. Európska komisia sa bude musieť v budúcnosti viac zamerať na reguláciu viacerých sektorov hospodárstva, ktoré vplývajú na znečisťovanie ovzdušia. Dobrým príkladom je automobilový priemysel, kde by Európska komisia mala čo najskôr predložiť nariadenie o emisiách Euro 6c.

  Lorenzo Fontana (ENF), per iscritto. ‒ Mi astengo dalla relazione in quanto sarebbe stato più opportuno procedere con la seconda lettura per valutare in maniera più approfondita e trasparente l’impatto delle diverse proposte sul tavolo al fine di ottenere un consenso più ampio tra gli Stati membri.

  Λάμπρος Φουντούλης (NI), γραπτώς. ‒ H ποιότητα του ατμοσφαιρικού αέρα αποτελεί ένα σημαντικό διασυνοριακό ζήτημα υγείας και περιβάλλοντος, το οποίο έχει τεράστιο αντίκτυπο σε όλους τους πολίτες της ΕΕ και απαιτεί άμεση δράση. Όλα τα κράτη μέλη οφείλουν να εκπληρώνουν τις υποχρεώσεις τους, καθώς και να προβλέπουν μέτρα για τον έγκαιρο εντοπισμό του προβλήματος, ώστε να παρέχεται δυνατότητα λήψης επανορθωτικών μέτρων. Κατά συνέπεια, υπερψηφίζω την έκθεση της Επιτροπής Περιβάλλοντος, Δημόσιας Υγείας και Ασφάλειας των Τροφίμων, σχετικά με την πρόταση οδηγίας του Ευρωπαϊκού Κοινοβουλίου και του Συμβουλίου, που αφορά τη μείωση των εθνικών εκπομπών ορισμένων ατμοσφαιρικών ρύπων.

  Doru-Claudian Frunzulică (S&D), in writing. ‒ We must urgently tackle premature deaths as a result of toxic air pollution – which amount to over 400 000 in the EU. Around 90% of Europeans living in cities are exposed to levels of air pollution deemed damaging to human health, and many vulnerable socio-demographic groups are particularly affected. Measures to address dangerous pollutants covering all sectors are urgently needed.

I agree to support the full inclusion of ammonia but to exempt emissions of enteric methane produced by ruminant livestock from the Directive.

I welcome the fact that we raised the overall level of ambition of the directive, by changing the ceilings for nitrogen oxides (NOx) and setting binding targets for 2025 to ensure linear reduction of emissions. It is important to establish requirements for drawing up and updating of national air pollution control programmes and ensuring emission reductions from road transport and other sources.

  Ildikó Gáll-Pelcz (PPE), írásban. ‒ A rossz levegőminőség vezető környezeti halálok az Európai Unióban, amely évente 400 ezer ember korai elhalálozásához vezet. Az egyes légköri szennyezőanyagok nemzeti kibocsátásainak csökkentéséről szóló irányelv célja, hogy Unió-szerte csökkenjen a levegőszennyezés mértéke, valamint az emberi egészségre és a környezetre gyakorolt káros hatása. Az új szabályozás csökkentést ír elő a tagállamoknak a kén-dioxid (SO2), nitrogén-oxidok (NOx), illékony (nem metán) szerves vegyületek (NMVOC), ammónia (NH3), és finom részecskék (2,5 mikrométernél kisebb átmérőjű szálló por) kibocsátásában. Magyarország számára a legnagyobb problémát kezdetektől a mezőgazdaság teljesítményét érintő ammónia és a lakossági fűtéssel összefüggő kisméretű részecske (PM2,5) kibocsátás 2030-ra vonatkozó csökkentési kötelezettségének mértéke jelentette.

Vitatott volt továbbá, hogy van-e helye a javaslatban metánkibocsátások szabályozásának, tekintve, hogy a metán nem levegőszennyező anyag, hanem üvegházhatású gáz, és ezért célszerűbb lenne továbbra is a klímavédelem területén kezelni. A hosszan elhúzódó tárgyalások alatt képviselt álláspontunk eredményeként az elfogadásra került változatban szereplő célértékek szakmai szempontból teljesíthetőek, a tagállamok nyomására pedig végül a metán is kikerült a szabályozás köréből. Bár a holland elnökség a tárgyalásokat meglehetősen erőltetett menetben hajszolta és szokatlan eljárástechnikai megoldással kényszerítette ki a végső döntést, a fentiekre tekintettel támogattam szavazatommal a megállapodást.

  Francesc Gambús (PPE), por escrito. ‒ He votado a favor del informe considerando que calidad del aire es un asunto de gran importancia en lo relativo a la salud humana y al medio ambiente. La mala calidad del aire contribuye a la muerte prematura, a las bajas laborales por enfermedad, a los elevados costes de atención sanitaria, a la pérdida de productividad, a las pérdidas de cosechas y a los daños a edificios. En Europa, se estima que los costes externos relativos a la salud para la sociedad derivados de la contaminación del aire oscilan entre los 330 000 y los 940 000 millones de euros al año. Aunque se ha trabajado para reducir la contaminación del aire en toda la Unión, muchos Estados miembros no alcanzan los baremos acordados, por lo que la Unión sigue lejos de su objetivo a largo plazo: cumplir los límites de contaminantes recomendados en las directrices sobre la calidad del aire de la OMS de 2005. La propuesta de la Comisión se basa en conseguir el 70 % de las reducciones máximas técnicamente viables en los efectos para la salud, tal como especifica la OMS. Ahora, desde las instituciones de la Unión debemos de seguir con atención el desarrollo de la normativa y el cumplimiento de la misma por los Estados miembros.

  Elisabetta Gardini (PPE), in writing. ‒ This is an important report on ensuring our air quality and on action needed to be taken so that there are no significant negative impacts on and risks to human health and the environment. I support the report in establishing emission reduction commitments for the Member States in atmospheric emissions of sulphur dioxide (SO2), nitrogen oxides (NOx), non-methane volatile organic compounds (NMVOC), ammonia (NH3) and fine particulate matter (PM 2.5 ).

For this directive to be successful and to ensure air quality and emission levels in the EU, the Member States should set up and implement national control programmes. To achieve this it is important that the Member States can access EU funds for implementation of this directive and that there is an easy access for Member States to exchange best practises and experiences in reducing emissions and ensuring air-quality.

Lastly I support the flexibility for Member States that is included in this directive, it is important that Member States are not forced to take a certain action to ensure air quality and emissions levels as the most efficient way for one Member State to deal with these issue might not hold true for another.

  Enrico Gasbarra (S&D), per iscritto. ‒ Ho espresso il mio sostegno alla modifica della direttiva sul tetto alle emissioni, reputo importante fissare nuovi alti standard per limitare ulteriormente alcune sostanze nocive quali diossido di zolfo, nitrogeno, particelle, ammoniaca.

Voglio sottolineare l'importante miglioramento per la salute pubblica: si stima infatti di poter dimezzare entro in 2030 il numero di decessi a causa di aria tossica; sarà perciò fondamentale verificare il mantenimento degli impegni dei governi a ridurre drasticamente le emissioni secondo gli standard previsti.

  Elena Gentile (S&D), per iscritto. ‒ Ho votato a favore della risoluzione sulla proposta di direttiva del Parlamento europeo e del Consiglio concernente la riduzione delle emissioni nazionali di determinati inquinanti atmosferici e che modifica la direttiva 2003/35/CE perché si tratta di un voto importante che sblocca un dossier fermo quasi da 3 anni e che dà risposte importanti ai cittadini europei.

La qualità dell'aria che respiriamo non è solo una questione di tipo ambientale, ma una grave emergenza sanitaria, con quasi il 90% dei cittadini nell'UE che vive in luoghi inquinati e circa 400.000 morti premature annue collegate. Se vogliamo migliorare la qualità della vita dei nostri cittadini, soprattutto nelle grandi realtà urbane, è dunque necessaria una riforma ambiziosa, con degli obiettivi forti.

Personalmente plaudo allo sforzo fatto dal Parlamento, e dal gruppo S&D in particolare, a favore di obiettivi vincolanti entro il 2025. L'accordo con Il Consiglio sconta però le esigenze dei governi, e ci consegna una normativa più flessibile e aperta, con obiettivi non vincolanti, l'esclusione di alcuni settori e una serie di clausole di flessibilità.

L'accordo resta comunque un importante progresso, la cui attuazione e implementazione dovrà adesso essere attentamente scrutinata da parte del Parlamento.

  Arne Gericke (ECR), schriftlich. ‒ Ich habe für den „Bericht über den Vorschlag für eine Richtlinie des Europäischen Parlaments und des Rates über die Verringerung der nationalen Emissionen bestimmter Luftschadstoffe und zur Änderung der Richtlinie 2003/35/EG“ meiner geschätzten Fraktionskollegin Julie Girling gestimmt. Der Bericht ist sehr ausgewogen: Er erkennt die erfolgreichen Bemühungen Europas um bessere Luftqualität an, formuliert aber gleichzeitig neue, erreichbare Ziele, um die Situation weiter zu verbessern.

  Nathan Gill (EFDD), in writing. ‒ The EU Commission wants to replace the existing NEC Directive with a new one. I am against the creation of further EU legislation and I am concerned about the considerable increase of administrative burden for industry and government. However, due to the sensitivity of the issue I abstained on this report (elevated levels and long-term exposure to air pollution can lead to severe conditions affecting human health).

  Neena Gill (S&D), in writing. ‒ I voted in favour of this directive, which constitutes an important step in addressing the high health risks and environmental impacts posed by air pollution. Poor air quality is responsible for over 400 000 premature deaths each year and its economic cost for health is estimated at between EUR 300bn and 900bn every year. Around 90% of Europeans living in cities are exposed to levels of air pollution deemed damaging to human health, and many vulnerable socio-demographic groups are particularly affected. Measures to address dangerous pollutants covering all sectors are urgently needed.

This deal will cut the number of premature deaths from toxic air by almost half by 2030, forcing governments across Europe to act and ensuring, for the first time, that all polluting sectors, including agriculture, take responsibility for what they emit. The Member States now need to act to fully implement the directive and furthermore step up their ambition in the fight against air pollution.

  Tania González Peñas (GUE/NGL), por escrito. ‒ Voto en contra del informe porque, si bien, el Parlamento Europeo y la Comisión habían propuesto medidas mucho más sólidas, estas mismas no han tenido éxito durante las negociaciones con el Consejo.

Puntos débiles del acuerdo alcanzado:

- El Consejo logró eliminar el metano y el mercurio del acuerdo final.

- Flexibilidad para los Estados miembros. El Consejo ha logrado obligar al Parlamento a aceptar varias de las llamadas «flexibilidades» de la Directiva, lo que hace que los límites sean mucho más difíciles de hacer cumplir.

- No hay objetivos intermedios vinculantes 2025. El Parlamento pidió objetivos intermedios vinculantes para todos los contaminantes excepto el metano, pero al final aceptó la posición del Consejo que tenía esos objetivos sólo indicativos.

- La reducción de la mortalidad prematura en 2030. El texto original enmendado por el Parlamento Europeo contenía un compromiso jurídicamente vinculante de reducir la mortalidad prematura en 2030 causada por la contaminación del aire en un 52 % con respecto a 2005. Finalmente se acepta la propuesta del Consejo del 49,6 %.

Si bien el texto acordado persigue mejorar aún más las condiciones de calidad del aire, el texto fue significativamente diluido por el Consejo durante las negociaciones.

  Maria Grapini (S&D), în scris. ‒ Consider că măsurile luate la nivel european în domeniul protecției mediului trebuie să fie reale și trebuie luată în considerare corelarea țintelor de reducere cu PIB-ul fiecărei țări și cu posibilitățile de investiție, retehnologizare și cercetare.

Din acest motiv, am votat împotriva acestui raport. Consider că grija față de mediu trebuie să fie permanentă deoarece impactul unui mediu nesănătos asupra populației poate fi devastator, însă trebuie să luăm în considerare și alte aspecte care afectează populația. Faptul că Olanda a stabilit pentru România, de exemplu, o țintă pentru dioxid de sulf de 77 %, în timp ce Olanda are doar 28 %, este un alt motiv pentru care nu pot vota acest raport.

  Theresa Griffin (S&D), in writing. ‒ I voted in favour of this directive, which constitutes an important step in addressing the high health risks and environmental impacts posed by air pollution. Around 90% of Europeans living in cities are exposed to levels of air pollution deemed damaging to human health, and many vulnerable socio-demographic groups are particularly affected. Measures to address dangerous pollutants covering all sectors are urgently needed.

  Françoise Grossetête (PPE), par écrit. ‒ J’ai voté en faveur de ce rapport car l’Union européenne doit protéger ses citoyens contre le fléau de santé publique que constitue la pollution atmosphérique. Celle-ci est un véritable tueur de masse silencieux, responsable en France de 48 000 décès prématurés par an. Dans certaines zones urbaines, respirer l’air ambiant est aussi dangereux que de fumer 10 cigarettes par jour! Cette nouvelle directive impose donc de fixer des plafonds nationaux d’émissions pour cinq substances polluantes afin d’atteindre l’objectif ambitieux de réduire de près de 50 % d’ici 2030 la mortalité due à la pollution atmosphérique. Je suis cependant satisfaite que les émissions de méthane ne rentrent finalement pas dans le champ d’application de cette directive. Ce n’était pas le bon cadre juridique et cela n’aurait fait que créer des complications additionnelles pour nos agriculteurs.

  András Gyürk (PPE), írásban. ‒ A rossz levegőminőség vezető környezeti halálok az Európai Unióban, amely évente 400 ezer ember korai elhalálozásához vezet. Az egyes légköri szennyezőanyagok nemzeti kibocsátásainak csökkentéséről szóló irányelv célja, hogy Unió-szerte csökkenjen a levegőszennyezés mértéke, valamint az emberi egészségre és a környezetre gyakorolt káros hatása. Az új szabályozás csökkentést ír elő a tagállamoknak a kén-dioxid (SO2), nitrogén-oxidok (NOx), illékony (nem metán) szerves vegyületek (NMVOC), ammónia (NH3), és finom részecskék (2,5 mikrométernél kisebb átmérőjű szálló por) kibocsátásában. Magyarország számára a legnagyobb problémát kezdetektől a mezőgazdaság teljesítményét érintő ammónia és a lakossági fűtéssel összefüggő kisméretű részecske (PM2,5) kibocsátás 2030-ra vonatkozó csökkentési kötelezettségének mértéke jelentette.

Vitatott volt továbbá, hogy helye van-e a javaslatban a metánkibocsátások szabályozásának, tekintve, hogy a metán nem levegőszennyező anyag, hanem üvegházhatású gáz, ezért célszerűbb lenne továbbra is a klímavédelem területén kezelni. A hosszan elhúzódó tárgyalások alatt képviselt álláspontunk eredményeként az elfogadásra került változatban szereplő célértékek szakmai szempontból teljesíthetőek, a tagállamok nyomására pedig végül a metán is kikerült a szabályozás köréből.

  Τάκης Χατζηγεωργίου (GUE/NGL), γραπτώς. ‒ Σκοπός της οδηγίας είναι να μειωθούν οι εθνικές εκπομπές ορισμένων ατμοσφαιρικών ρύπων, με σκοπό την αντιμετώπιση των εξαιρετικά σημαντικών κινδύνων για την υγεία και των περιβαλλοντικών επιπτώσεων, ιδιαίτερα της ατμοσφαιρικής ρύπανσης στην Ένωση. Εντούτοις η έκθεση παρουσιάζει σοβαρά ελλείμματα ειδικά όσον αφορά την αφαίρεση οροφής για εκπομπές μεθανίου και υδράργυρου καθώς και την απουσία δεσμευτικών ενδιάμεσων στόχων (2025) για περιορισμό των ρύπων (υπάρχει μόνο αναφορά για ενδεικτικούς στόχους). Ως εκ τούτου, καταψηφίσαμε την έκθεση.

  Marian Harkin (ALDE), in writing. ‒ Along with the majority of MEPs, I supported this report on the emission of certain atmospheric pollutants which was agreed on with the Council. Air pollution a major health risk in the EU that causes more than 400 000 premature deaths each year. It is a cross-border threat that should be tackled at the European level. This Directive aims to achieve this by:

- updating reduction targets for 2020 based on the current NEC Directive for certain pollutants;

- new reduction targets for 2030 for the same pollutants.

It is hoped that such measures will avoid tens of thousands of premature deaths annually and improve the quality of the environment. Meeting the new targets will cut the negative health effects of pollution by half by 2030. Tackling air pollution also brings economic benefits to society, since the economic cost of the health impacts of air pollution is estimated at 3-9% of GDP. I would like to point out that methane will not be part of this directive as was originally planned by the EP it will be dealt with under separate legislation.

  Brian Hayes (PPE), in writing. ‒ I have voted in favour since I have no objections

  Hans-Olaf Henkel (ECR), in writing. ‒ I voted in favour.

  György Hölvényi (PPE), írásban. ‒ A rossz levegőminőség vezető környezeti halálok az Európai Unióban, amely évente 400 ezer ember korai elhalálozásához vezet.

Az egyes légköri szennyezőanyagok nemzeti kibocsátásainak csökkentéséről szóló irányelv célja, hogy Unió-szerte csökkenjen a levegőszennyezés mértéke, valamint az emberi egészségre és a környezetre gyakorolt káros hatása. Az új szabályozás csökkentést ír elő a tagállamoknak a kén-dioxid (SO2), nitrogén-oxidok (NOx), illékony (nem metán) szerves vegyületek (NMVOC), ammónia (NH3), és finom részecskék (2,5 mikrométernél kisebb átmérőjű szálló por) kibocsátásában.

Magyarország számára a legnagyobb problémát kezdetektől a mezőgazdaság teljesítményét érintő ammónia és a lakossági fűtéssel összefüggő kisméretű részecske (PM2,5) kibocsátás 2030-ra vonatkozó csökkentési kötelezettségének mértéke jelentette. Vitatott volt továbbá, hogy van-e helye a javaslatban metán kibocsátások szabályozásának, tekintve, hogy a metán nem levegőszennyező anyag, hanem üvegházhatású gáz, és ezért célszerűbb lenne továbbra is a klímavédelem területén kezelni.

A hosszan elhúzódó tárgyalások alatt képviselt álláspontunk eredményeként az elfogadásra került változatban szereplő célértékek szakmai szempontból teljesíthetőek, a tagállamok nyomására pedig végül a metán is kikerült a szabályozás köréből.

Bár a holland elnökség a tárgyalásokat meglehetősen erőltetett menetben hajszolta és szokatlan eljárás-technikai megoldással kényszerítette ki a végső döntést, a fentiekre tekintettel támogattam szavazatommal a megállapodást.

  Cătălin Sorin Ivan (S&D), în scris. ‒ Am votat în favoarea acestei directive care reprezintă un pas important în abordarea riscurilor ridicate privind sănătatea umană și a impactului asupra mediului generate de poluarea aerului.

S-a constatat că există 400 000 de decese premature în fiecare an datorită poluării atmosferice, cu un cost economic pentru sănătate estimat între 300 și 900 de miliarde EUR în fiecare an. Nivelul ridicat de poluare a aerului, dăunător sănătății umane, afectează în jur de 90 % dintre europeni. Sunt necesare măsuri urgente de reducere a poluanților periculoși care să acopere toate sectoarele vizate, reducând-se astfel numărul deceselor cu aproape jumătate până în 2030.

Ca urmare a intrării în vigoare a acestor măsuri, guvernele din Uniunea Europeană ar fi forțate să asigure și să își asume responsabilitatea pentru sectoarele poluante. Statele membre trebuie să ia măsuri de reducere a poluării atmosferice și să pună în aplicare directiva, precum și să își intensifice ambiția lor în lupta împotriva poluării aerului.

  Ivan Jakovčić (ALDE), napisan. ‒ Glasao sam za nacrt zakonodavne rezolucije Europskog parlamenta o prijedlogu direktive Parlamenta i Vijeća o smanjenju nacionalnih emisija određenih atmosferskih onečišćivača i izmjeni Direktive 2003/35/EZ jer su pogoršanje ljudskog zdravlja i onečišćenje okoliša problemi koji ne poznaju granice, direktno utječu na sve građane Unije te zahtijevaju hitno djelovanje. Zagađenje zraka izravno i snažno utječe na preranu smrt, podizanje troškova zdravstva, raznolikost prizemnog rašća, rast biljaka, te na niz drugih problema.

Zadani ciljevi koji vode ka smanjenju zagađenja zraka još uvijek nisu dostignuti, te su potrebne konkretne mjere kako bi Unija ostvarila dugoročne i dosljedne ciljeve. Podržavam nova ograničenja emisija za 2020. i 2030. godinu, te izradu nacionalnih programa kontrole zagađenja zraka. Nastavno tome, držim da je potrebno pametnije i efikasnije zakonodavstvo koje će smanjiti administrativni teret za države članice i poduzeća, te bolja razmjena informacija na svim razinama. U tom kontekstu, nužno je da države članice budu jasno upoznate sa stanjem učinka njihovog djelovanja, te da u slučaju nepoštovanja zadanih obveza pokrenu konkretne korektivne mjere.

  Jean-François Jalkh (ENF), par écrit. ‒ Je ne me satisfais pas de cet accord qui a pour effet d’augmenter le pouvoir règlementaire de la Commission et l’emprise de l’Union européenne sur ses États membres, lesquels se voient dépossédés de certaines facilités qui leur étaient jusque-là accordées. Enfin, l’inclusion du méthane dans la directive constitue une atteinte grave au secteur agricole.

J’ai voté contre.

  Petr Ježek (ALDE), in writing. ‒ I endorsed this report because the European Union has made significant progress in the area of the protection of our environment and human health so far, but I believe that we have to continue in our efforts and keep leading by an example. The Commission’s proposal calls on Members States to contribute to air quality by reducing the pollution caused by anthropogenic air emissions. I am in favour of high standards of environmental legislation and that is why I supported this proposal ambitiously contributing to the EU’s global strategy to combat air pollution as well as the overall environmental legislative framework.

  Dennis de Jong (GUE/NGL), schriftelijk. ‒ De SP heeft voor dit verslag gestemd, omdat het een vooruitgang betekent ten opzichte van de huidige uitstootplafonds en dit moet worden gezien als een stap in de goede richting. Tegelijkertijd achten wij de vastgestelde plafonds niet voldoende en streven wij naar strengere normen.

  Marc Joulaud (PPE), par écrit. ‒ J’ai voté pour le rapport de ma collègue Julie Girling relatif aux émissions de polluants atmosphériques. Le texte visait spécifiquement cinq polluants dont les oxydes d’azotes, le dioxyde de soufre et les particules fines, avec pour objectif de les réduire fortement d’ici à 2030. L’Union a recensé près de 400 000 décès liés à la pollution en Europe, ce qui a également des répercussions en termes de dépenses de santé ou de jours de travail perdus. Ainsi, ce rapport s’inscrit dans le cadre des mesures concrètes de lutte contre la pollution urbaine, et ce dans l’intérêt de nos concitoyens.

Ce rapport a été adopté à une large majorité, ce dont je me félicite.

  Josu Juaristi Abaunz (GUE/NGL), in writing. ‒ Air pollution in Europe causes 400 000 deaths per year and the National Emissions Ceilings Directive is a crucial piece of legislation which is meant to tackle this problem by placing appropriate limits on certain key pollutants which cause high levels of damage to public health.

The agreement on updating this Directive which has come out of negotiations between Parliament, the Commission and the Council is unacceptably weak. It has significantly lowered ambition on a range of pollutants to the extent that it is now estimated that this weakened agreement will lead to an extra 10 000 lives lost every year, compared to the original proposal.

Intense lobbying from agri-business has led to a text which crucially no longer includes a cap for methane as well as a lowering of the limit for ammonia, two pollutants which contribute significantly towards premature mortality and adverse health outcomes in the EU.

For these reasons EH Bildu has voted against endorsing this weak first reading agreement and would have preferred the three institutions to return to the negotiating table to considerably improve upon this legislation.

  Philippe Juvin (PPE), par écrit. ‒ J’ai voté en faveur de ce rapport qui fixe de nouveaux plafonds pour les émissions de plusieurs polluants atmosphériques. La pollution de l’air est devenue une préoccupation majeure des opinions publiques en raison de ses effets néfastes sur la santé et l’environnement. Il fallait remplacer la directive existante sur les plafonds nationaux d'émission et fixer de nouveaux plafonds pour les émissions de dioxyde de soufre, d'oxydes d'azote, d'ammoniac et de composés organiques volatils non méthaniques pour 2020 et 2030. J’ai aussi voté en faveur de ce rapport car il étend le champ d'application de la directive aux microparticules à partir de 2020.

  Εύα Καϊλή (S&D), γραπτώς. ‒ Ενώ επί πολλά χρόνια παραμελήθηκε από τους πολιτικούς, η ατμοσφαιρική ρύπανση απέκτησε σημαντική θέση στην πολιτική ημερήσια διάταξη ως μείζον ζήτημα δημόσιας υγείας. H κακή ποιότητα του αέρα προκαλεί πρόωρους θανάτους, απουσίες από την εργασία λόγω ασθενείας, σημαντικές δαπάνες υγειονομικής περίθαλψης, απώλεια της παραγωγικότητας, απώλειες της απόδοσης των καλλιεργειών και ζημιές σε κτίρια. Στην Ευρώπη το συνολικό εξωτερικό σχετικό με την υγεία κόστος που προκύπτει για την κοινωνία εξαιτίας της ατμοσφαιρικής ρύπανσης εκτιμάται μεταξύ 330-940 δισεκατομμυρίων ευρώ ετησίως. Αναγνωρίζοντας το γεγονός αυτό, η εισηγήτρια πιστεύει επίσης ότι είναι επιτακτικό να εξουσιοδοτηθούν οι αρμόδιες αρχές να εξασφαλίσουν ότι μπορούν να αναλάβουν την απαιτούμενη δράση για να συμμορφωθούν με όλες τις νομοθετικές διατάξεις που αφορούν τα όρια του 2030. Χαρακτηριστικό παράδειγμα μιας τέτοιας δράσης θα ήταν η καθιέρωση ζωνών χαμηλών εκπομπών ρύπων, ενός συστήματος χρέωσης τελών για ρύπανση από την οδική κυκλοφορία με στόχο τη μείωση των εκπομπών των ντιζελοκίνητων οχημάτων στις αστικές περιοχές που πλήττονται περισσότερο από τις εκπομπές οξειδίων του αζώτου και σωματιδίων. Συνεπώς, υπερψήφισα τη σχετική έκθεση.

  Barbara Kappel (ENF), schriftlich. ‒ Ich stimme für den vorliegenden Gesetzesvorschlag. Zwar ist der Kommissionsvorschlag weniger weitreichend, aber der Ausschuss hat gute Arbeit geleistet und einen für alle akzeptablen Bericht hervorgebracht. Grundsätzlich ist auch eine europaweite Strategie zur Verbesserung der Luftqualität wünschenswert.

  Afzal Khan (S&D), in writing. ‒ I voted in favour of this directive, which is an important step in addressing the high health risks and environmental impacts posed by air pollution. Given that poor air quality is responsible for over 400 000 premature deaths each year, and the economic cost for ill health estimated at between EUR 300 and EUR 900 billion each year – measures to address dangerous pollutants are badly needed.

  Ádám Kósa (PPE), írásban. ‒ A rossz levegőminőség vezető környezeti halálok az Európai Unióban, amely évente 400 ezer ember korai elhalálozásához vezet.

Az egyes légköri szennyezőanyagok nemzeti kibocsátásainak csökkentéséről szóló irányelv célja, hogy Unió-szerte csökkenjen a levegőszennyezés mértéke, valamint az emberi egészségre és a környezetre gyakorolt káros hatása. Az új szabályozás csökkentést ír elő a tagállamoknak a kén-dioxid (SO2), nitrogén-oxidok (NOx), illékony (nem metán) szerves vegyületek (NMVOC), ammónia (NH3), és finom részecskék (2,5 mikrométernél kisebb átmérőjű szálló por) kibocsátásában.

Magyarország számára a legnagyobb problémát kezdetektől a mezőgazdaság teljesítményét érintő ammónia és a lakossági fűtéssel összefüggő kisméretű részecske (PM2,5) kibocsátás 2030-ra vonatkozó csökkentési kötelezettségének mértéke jelentette. Vitatott volt továbbá, hogy van-e helye a javaslatban a metán-kibocsátások szabályozásának, tekintve, hogy a metán nem levegőszennyező anyag, hanem üvegházhatású gáz, és ezért célszerűbb lenne továbbra is a klímavédelem területén kezelni.

A hosszan elhúzódó tárgyalások alatt képviselt álláspontunk eredményeként az elfogadásra került változatban szereplő célértékek szakmai szempontból teljesíthetőek, a tagállamok nyomására pedig végül a metán is kikerült a szabályozás köréből.

Bár a holland elnökség a tárgyalásokat meglehetősen erőltetett menetben hajszolta és szokatlan eljárás-technikai megoldással kényszerítette ki a végső döntést, a fentiekre tekintettel támogattam szavazatommal a megállapodást.

  Stelios Kouloglou (GUE/NGL), in writing. ‒ I voted against since in comparison to initial draft now we have much weaker text on the table than it was before unsuccessful negotiations with Council.

  Андрей Ковачев (PPE), в писмена форма. ‒ Подкрепих постигнатото споразумение относно намаляването на националните емисии на някои атмосферни замърсители, тъй като смятам, че са необходими нови конкретни цели за намаляването на замърсяването на въздуха, което е основен проблем както за околната среда, така и за човешкото здраве.

Подкрепям определените нови национални цели за намаляване на емисиите на пет основни замърсители на въздуха до 2030 г. и предоставените в доклада конкретни ангажименти, чрез които да се приемат национални програми за контрол. ЕС е основен фактор в борбата с климатичните промени, част от които се дължат и на замърсяването на въздуха и околната среда.

Същевременно основен ангажимент за ЕС трябва да представлява здравето на европейските граждани. Поради тази причина смятам, че е необходимо държавите членки да се ангажират с изпълнението на техните конкретни ангажименти за намаление на емисиите съгласно директивата.

  Merja Kyllönen (GUE/NGL), in writing. – I voted against this report. Air pollution in Europe causes 400 000 deaths per year and the National Emissions Ceilings Directive is a crucial piece of legislation which is meant to tackle this problem by placing appropriate limits on certain key pollutants which cause high levels of damage to public health.

The agreement on updating this directive which has come out of negotiations between the Parliament, Commission and Council is unacceptably weak. It has significantly lowered ambition on a range of pollutants to the extent that it is now estimated that this weakened agreement will lead to an extra 10 000 lives lost every year, compared to the original proposal.

Intense lobbying has led to a text which crucially no longer includes a cap for methane as well as a lowering of the limit for ammonia, two pollutants which contribute significantly towards premature mortality and adverse health outcomes in the EU.

For these reasons I voted against endorsing this weak first reading agreement and would have preferred the three institutions to return to the negotiating table to considerably improve upon this legislation.

  Ilhan Kyuchyuk (ALDE), in writing. ‒ After years of political neglect, air pollution has become the single largest environmental cause of premature death in urban Europe, productivity loss, crop yield loss and damage to buildings. Over the last couple of decades, emission reductions have led to improvements in air quality in Europe, but not enough to avoid an unacceptable 400 000 premature deaths in Europe and growing damage to environment. I supported the resolution because the growing air pollution represents a real health threat to the EU, its Member States and citizens. I call particularly on Member States to adopt and implement national air pollution control programmes with a view to meeting their emission reduction requirements and to contributing effectively to the achievement of the Union air quality objectives. Most importantly, in order to reduce emissions from the main contributors, national air pollution control programmes should include measures applicable to all relevant sectors, including agriculture, industry, road transport, non-road mobile machinery, inland and domestic shipping, domestic heating and solvents.

  Marine Le Pen (ENF), par écrit. ‒ J’ai voté contre le rapport sur les émissions de certains polluants atmosphériques. Ce texte renforce considérablement le pouvoir réglementaire de la Commission et renforce les prérogatives de l’Union européenne sur les États membres dans l’élaboration et l’application des programmes nationaux de réduction des émissions. En outre, le texte supprime certaines facilités, jusqu’à présent accordées aux États. Je ne peux pas soutenir l’inclusion du méthane dans le champ d'application de la directive, car une telle inclusion constituerait une contrainte inacceptable pour le secteur agricole français.

  Philippe Loiseau (ENF), par écrit. ‒ Ce rapport n’est pas satisfaisant, à divers égards. Tout d’abord, il renforce le pouvoir réglementaire de la Commission ainsi que les prérogatives de l’Union européenne sur les États membres dans l’élaboration et l’application des programmes nationaux de réduction des émissions. En outre, ce texte supprime certaines facilités, jusqu’ici accordées aux États. Par ailleurs, je ne souhaite pas soutenir l’inclusion du méthane dans le champ d'application de la directive, car une telle inclusion constituerait une contrainte inacceptable pour le secteur agricole (par rapport à l’élevage). J’ai fermement voté CONTRE ce rapport.

  Javi López (S&D), por escrito. ‒ He votado a favor ya que es un paso importante para abordar los altos riesgos para la salud y los impactos ambientales que genera la contaminación atmosférica. La mala calidad del aire es responsable de más de 400 000 muertes prematuras cada año y su costo económico para la salud se estima entre 300 000 y 900 000 millones de euros anuales. Alrededor del 90 % de los europeos que viven en ciudades están expuestos a niveles de contaminación atmosférica considerados perjudiciales para la salud humana, y muchos grupos sociodemográficos vulnerables se ven particularmente afectados. Por ello, hay que adoptar medidas para abordar los contaminantes peligrosos que abarcan todos los sectores.

El objetivo principal de los socialistas es abordar urgentemente las muertes prematuras como resultado de la contaminación tóxica del aire, que asciende a más de 400 000 en la Unión, por lo que consideramos necesario elevar el nivel global de ambición de la directiva, como la modificación de los límites máximos de NOx y la fijación de objetivos vinculantes para 2025 para garantizar la reducción lineal de las emisiones.

  Paloma López Bermejo (GUE/NGL), por escrito. ‒ He votado en contra del presente informe, debido a que el resultado final de las negociaciones en los trílogos ha reducido las exigencias de la posición inicial del Parlamento, poniendo a los Estados miembros el mantenimiento de la situación actual más fácil. Esta directiva ha resultado una oportunidad perdida para obligar a los Estados a tomar medidas inmediatas para mejorar la calidad del aire en su territorio, especialmente en las grandes ciudades. Nos enfrentamos a una situación crítica, donde se están produciendo miles de muertes debido a la mala calidad del aire que respiramos en las principales zonas urbanas de la Unión, sin embargo, pese a una buena posición de partida del Parlamento Europeo, en las negociaciones con el Consejo y la Comisión se han reducido el carácter obligatorio de las medidas, dejando de lado la verdadera emergencia que debemos enfrentar. Es por esto por lo que he decidido votar en contra del presente informe.

  Antonio López-Istúriz White (PPE), por escrito. ‒ Este texto recuerda los efectos que tiene un aire de mala calidad. Una muerte prematura, bajas laborales por enfermedad o los elevados costes de atención sanitaria son solo algunos de sus ejemplos.

Así, el presente texto establece los nuevos límites nacionales de emisiones para los tipos más significativos de contaminantes atmosféricos. Modifica así el compromiso de emisiones de dióxido de azufre, óxidos de nitrógeno, compuestos orgánicos volátiles no metánicos y amoníaco, con las partículas finas de diámetro no menor de 2,5 micras y con las emisiones de metano. Asimismo, establece nuevas normas sobre la participación pública en la elaboración de planes relacionados con el medio ambiente.

Doy mi voto favorable por los claros beneficios que supone para la salud humana y el medio ambiente una buena calidad del aire.

  Mairead McGuinness (PPE), in writing. ‒ I voted in favour of this report that seeks to place a limit on the overall amount of pollutants in the air and thereby improve our air quality and environment.

  Ivana Maletić (PPE), napisan. ‒ Ovim prijedlogom Direktive treba se na učinkovit način pridonijeti ostvarenju ciljeva u području kakvoće zraka, koji su utvrđeni u zakonodavstvu Unije, i ublažavanju utjecaja klimatskih promjena tako da se, uz poboljšanje kakvoće zraka na svjetskoj razini smanje emisije klimatskih onečišćivača kratkog vijeka, poboljšaju sinergije s klimatskim i energetskim politikama Unije i zajamči da se ne preklapaju postojeća zakonodavstva.

Ipak, EU je još daleko od ostvarenja svog dugoročnog cilja, odnosno pridržavanja preporučenih granica onečišćenja prema smjernicama za kvalitetu zraka iz 2005. Komisija je 2013. objavila dugo očekivani Paket za čisti zrak, koji navodi mjere kako bi se osiguralo da se postojeći ciljevi realiziraju u kratkom roku i postavlja nove ciljeve kakvoće zraka za razdoblje do 2030. Ovo izvješće naglašava činjenicu da bolja regulacija i zaštita okoliša nisu međusobno isključivi i zato bi ova Direktiva trebala biti usklađena s drugim stupovima politike EU-a. Bolja razmjena informacija, s posebnim naglaskom na praćenje i izvješćivanje o nacionalnim gornjim granicama emisija, ključni su za dugoročni uspjeh ove Direktive, stoga sam podržala ovo izvješće,

  Andrejs Mamikins (S&D), in writing. ‒ Over 400 000 Europeans die prematurely every year due to the bad quality of the air they breathe. This is why the European Parliament passed a new law to reduce the ceiling of dangerous pollutants allowed in EU Member States. I backed the new law because it will save lives and also public money: national governments pay between EUR 300 and EUR 900 billion every year in health-related costs.

  Vladimír Maňka (S&D), písomne ‒ Nevyhovujúci stav životného prostredia a ovzdušia má dopady na kvalitu života, poškodzuje prirodzené prostredie a vegetáciu, čo zhoršuje zdravie obyvateľov a zároveň zvyšuje výdavky na verejné zdravotníctvo. Náklady súvisiace s liečbou ochorení súvisiacich so znečisťovaním ovzdušia sa v Európe odhadujú na 330 až 940 miliárd eur ročne. Napriek tomu nie všetky krajiny plnia svoje záväzky na znižovanie emisií. Podporujem novú smernicu, ktorá stanovuje nové národné emisné stropy pri vypúšťaní piatich najčastejšie znečisťujúcich látok. Treba však prehodnotiť aj sankčné opatrenia, inak sú záväzky nevymožiteľné. Zároveň treba podporovať a financovať výskum, vedu a vývoj nových opatrení, ktoré povedú k znižovaniu emisií.

  Louis-Joseph Manscour (S&D), par écrit. ‒ La pollution atmosphérique constitue le premier risque sanitaire d'origine environnementale en Europe: elle cause plus de 430 000 décès prématurés en Europe par an, dont plus de 50 000 décès en France.

Face à ce constat, la Commission européenne a présenté en décembre 2013 son paquet législatif «Qualité de l’air». L'objectif principal de ce projet législatif est de répondre aux risques sanitaires et aux effets de la pollution atmosphérique sur l'environnement.

Malgré les bonnes intentions du présent rapport sur les émissions de certains polluants, ce texte est décevant à plusieurs égards: d’une part, il manque d’ambition sur les seuils tolérés d’émission de polluants. D’autre part, les territoires d’outre-mer sont exclus du champ d’application du projet législatif sur lequel porte le rapport que nous votons aujourd’hui. Ce traitement différencié entre la métropole et les territoires outre-mer ne peut être toléré; tous citoyens, domiens ou européens, devraient pouvoir bénéficier d’une égale protection de la qualité de l’air. Je vote donc contre ce texte.

  Νότης Μαριάς (ECR), γραπτώς. ‒ Καταψηφίζω την έκθεση σχετικά με την πρόταση οδηγίας του Ευρωπαϊκού Κοινοβουλίου και του Συμβουλίου που αφορά τη μείωση των εθνικών εκπομπών ορισμένων ατμοσφαιρικών ρύπων και την τροποποίηση της οδηγίας 2003/35/ΕΚ, για τους λόγους που ανέφερα αναλυτικά στην ομιλία μου στην Ολομέλεια του Ευρωπαϊκού Κοινοβουλίου στο Στρασβούργο στις 23 Νοεμβρίου 2016, καθώς και διότι η εν λόγω έκθεση δεν είναι πλήρης και τεκμηριωμένη.

  Dominique Martin (ENF), par écrit. ‒ J’ai voté contre ce texte.

Ce rapport a pour objectif d’amender la directive n°2001/81/CE fixant des plafonds nationaux pour certains polluants atmosphériques. Il vise à augmenter les limites imposées aux États membres, et à rendre tous les engagements de réduction contraignants à l’horizon 2025. Nous ne pouvons pas accepter ce texte qui renforce considérablement le pouvoir réglementaire de la Commission, ainsi que les prérogatives de l’Union européenne sur les États membres dans l’élaboration et l’application des programmes nationaux de réduction des émissions.

  Fulvio Martusciello (PPE), in writing. ‒ I voted positively for the report on reduction of national emissions of certain atmospheric pollutants. It is clear that air quality needs support and requires of immediate action because, just like the report points out, air is ‘a significant trans-boundary human health and environmental issue that profoundly affects all EU citizens.’ Air pollution has increased to worrying levels for the health and we can no longer let this keep on taking place. It is important to acknowledge the existing air-related health issues by introducing new legislation and policy that can lead to potential change even when the situation is challenging.

  Marisa Matias (GUE/NGL), por escrito. ‒ Este relatório diz respeito à emissão de determinados poluentes atmosféricos, visando a sua redução e a melhoria das condições de qualidade do ar. Inicialmente, as medidas propostas pelo Parlamento Europeu e pela Comissão eram bastante mais fortes. No entanto, tais medidas sofreram várias limitações e cortes durante as negociações com o Conselho, apoiado por diversos países da UE.

Com base num relatório recente da OMS, a poluição do ar constitui o maior perigo ambiental para a saúde, estimando-se que ocorram três milhões de mortes por ano relacionadas com a poluição do ar. Este relatório, entre outras fraquezas, não inclui alguns poluentes atmosféricos cuja emissão ameaça gravemente o ambiente e a saúde. Votei contra.

  Georg Mayer (ENF), schriftlich. ‒ Eine europaweite Strategie zur Verbesserung der Luftqualität ist wünschenswert und findet meine Zustimmung. Es ist jedoch anzumerken, dass der Kommissionsvorschlag weniger weitreichend als der des Ausschusses ist.

  Valentinas Mazuronis (ALDE), raštu. ‒ Balsavau už šį pranešimą. Europos Parlamento ir Tarybos direktyva siekiama nustatyti naujas nacionalines teršalų išmetimo ribas, skirtas svarbiausių atmosferos teršalų tipams. Pakeitimų tikslas – sumažinti galimą grėsmę žmonių sveikatai, aplinkai ir klimatui.

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL), par écrit. ‒ En décembre 2013, la Commission européenne a adopté un ensemble de propositions visant à améliorer la qualité de l'air en Europe, appelé «paquet qualité de l'air». La proposition qui nous est présentée révise cette directive pour mettre en place des contrôles sur les différents types de pollution atmosphérique dans chaque État membre. Son objectif est de réduire de moitié, d'ici 2030, le nombre de décès prématurés - estimés à 400 000 par an dans l'UE - causés par la pollution de l'air.

Toutefois, lors des négociations avec le Conseil, les éléments clés de la proposition ont été supprimés. Ainsi, le méthane et le mercure ne sont plus concernés par les limites d'émission. Les États membre seront autorisés à faire la moyenne de leurs émissions sur trois ans en cas d '«été sec» ou d’«hiver froid».

Enfin, les objectifs intermédiaires (2015) contraignants proposés par le Parlement ont été supprimés. Bref, la proposition est vidée de sa substance. Bien joué les lobbies! Vous méritez vos payes. Je vote contre ce texte qui ignore les objectifs de santé publique.

  Joëlle Mélin (ENF), par écrit. ‒ L’objet de ce texte est la mise en cohérence avec les engagements internationaux de l’Union européenne (protocole de Göteborg, 1999). Cette révision vise à fixer des objectifs à l’horizon 2020 et 2030 notamment pour la réduction des émissions des principaux gaz polluants: dioxyde de soufre, oxydes d’azote, composés organiques volatils non méthaniques et ammoniac.

Ce rapport n’est pas, à mes yeux, satisfaisant car il renforce considérablement le pouvoir réglementaire de la Commission ainsi que les prérogatives de l’Union européenne sur les États membres dans l’élaboration et l’application des programmes nationaux de réduction des émissions. Par ailleurs, nous ne pouvons pas soutenir l’inclusion du méthane dans le champ d’application de la directive, car une telle inclusion constituerait une contrainte inacceptable pour le secteur agricole. J’ai donc voté contre ce rapport.

  Nuno Melo (PPE), por escrito. ‒ A definição de políticas com base em dados concretos deve ser o pilar da legislação da UE.

As leis devem assentar em avaliações de impacto sólidas e exaustivas, que expliquem por que motivo a legislação aborda as questões fundamentais sobre se uma proposta é necessária e proporcionada e avalia qual a melhor ação a nível da UE.

No caso da qualidade do ar, a resposta é clara: trata-se de uma questão transfronteiriça significativa em matéria de saúde humana e ambiente, que afeta profundamente todos os cidadãos da UE e exige uma ação imediata.

Daí o meu voto favorável.

  Roberta Metsola (PPE), in writing. ‒ I voted in favour of this report because air pollution has detrimental effects on our health and hazardous emissions should be minimised wherever possible.

  Louis Michel (ALDE), schriftelijk. – Ondanks het feit dat er de voorbije jaren vooruitgang is geboekt in de strijd tegen de luchtvervuiling is de luchtkwaliteit in Europa nog steeds zorgwekkend. Bovendien blijven ondanks een aantal goede maatregelen het verkeer op de weg, de industrie, de elektriciteitsproductie, de uitstoot door huishoudens en de verbranding van fossiele brandstoffen belangrijke schade toebrengen aan het milieu en aan de gezondheid van de burgers. Volgens het laatste rapport van het Europees Milieuagentschap was fijnstof in 2013 verantwoordelijk voor méér dan 400 000 vroegtijdige overlijdens in de Europese Unie. Stikstofoxide zorgde nog eens voor 70 000 bijkomende sterfgevallen. Omdat luchtvervuiling ook tot extra uitgaven in de gezondheidszorg en slechtere oogsten voor de landbouw leidt, wordt de jaarlijkse kostprijs hiervan geschat op minstens 330 miljard euro.

Daarom steun ik voluit de beslissing van het Europees Parlement om tegen 2030 de normen aanzienlijk aan te scherpen en strengere en bindende nationale uitstootplafonds in te voeren voor zwaveldioxide, stikstofoxide, fijnstof, vluchtige organische componenten en ammoniak. Met de invoering van strengere uitstootnormen wordt een belangrijke stap vooruit gezet die veel levens kan redden en de levenskwaliteit van de mensen in de steden en dichtbevolkte gebieden aanzienlijk moet verbeteren.

  Miroslav Mikolášik (PPE), písomne – Snaha o znižovanie emisií v ovzduší tvorí integrálnu súčasť politiky životného prostredia Európskej únie, v rámci ktorej Únia nielen plní svoje medzinárodné záväzky, ale usiluje sa udržať si postavenie svetového lídra v tejto oblasti. Súčasná správa reflektuje iniciatívu Komisie a Rady v záujme revízie legislatívy bojujúcej proti emisiám v ovzduší na národnej úrovni. Nebezpečné látky, ktoré musia členské krajiny bezpodmienečne limitovať na najnižšiu možnú úroveň, sú predovšetkým oxid siričitý, oxidy dusíka, prchavé organické zlúčeniny okrem metánu a amoniaku, ďalej tuhé častice s priemerom aspoň 2,5 mikrometra a emisie metánu. Eliminácia týchto škodlivín v ovzduší je dôležitá v súvislosti s plnením cieľov v rámci agendy 2030. Z tohto dôvodu sú všetky členské krajiny zaviazané znižovať národné stropy a pravidelne revidovať svoje ciele (každé dva roky). Domnievam sa, že všetky členské štáty a sektory musia prispievať k plneniu spoločne vytýčených cieľov, prímorské krajiny, leteckú či lodnú dopravu nevynímajúc. Správa má moju podporu.

  Marlene Mizzi (S&D), in writing. ‒ I voted in favour of this report, which is an important step in addressing the high health risks and environmental impacts posed by air pollution. Poor air quality is responsible for over 400 000 premature deaths each year and its economic cost for health is estimated at between €300 billion and 900 billion every year. Around 90% of Europeans living in cities are exposed to levels of air pollution deemed damaging to human health, and many vulnerable socio-demographic groups are particularly affected. Measures to address dangerous pollutants covering all sectors are urgently needed and this report is an important step to address those issues.

  Sorin Moisă (S&D), in writing. ‒ Ranked as a top health hazard in Europe, air pollution is the cause of premature death of hundreds of thousands Europeans. A rational solution is to transform primarily our urban systems by adopting for example low-carbon mobility and energy efficiency strategies, hence applying stricter binding targets for EU Member States to reduce their atmospheric pollutants would be a driver for a sustainable and greener adjustment. I voted in favour of the report on the reduction of national emissions of certain atmospheric pollutants because ambitious targets for the period after 2020 are essential in order to save lives. The industry should seize this opportunity to become fully compliant with EU legislation and, in the long run, this is consistent with cost-efficient results.

  Csaba Molnár (S&D), írásban. ‒ A Bizottság javaslatot tett a Parlamentnek és a Tanácsnak az egyes légköri szennyezőanyagok nemzeti kibocsátásainak csökkentéséről és a 2003/35/EK irányelv módosításáról szóló irányelv elfogadására. A Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésében azt indítványozza, hogy a Parlament első olvasatban, 118 módosítással fogadja el a Bizottság javaslatát. Ennek megfelelően szavaztam.

  Bernard Monot (ENF), par écrit. ‒ Le rapport consiste en une série d’amendements de la commission ENVI concernant la réduction des émissions nationales au sens de la directive 2001/81/CE fixant des plafonds nationaux pour certains polluants atmosphériques.

Cette révision vise à fixer des objectifs à l’horizon 2020 et 2030 pour la réduction des émissions des principaux gaz polluants. Ce rapport ne nous satisfait pas, en effet, à de nombreux égards. Il renforce considérablement le pouvoir réglementaire de la Commission et renforce les prérogatives de l’Union européenne sur les États membres dans l’élaboration et l’application des programmes nationaux de réduction des émissions.

En outre, le texte supprime certaines facilités, jusqu’à présent accordées aux États. Nous ne saurions notamment soutenir l’inclusion du méthane dans le champ d’application de la directive, car une telle inclusion constituerait une contrainte inacceptable pour le secteur agricole. Vote défavorable.

  Sophie Montel (ENF), par écrit. ‒ Ce texte renforce considérablement le pouvoir réglementaire de la Commission et renforce les prérogatives de l’Union européenne sur les États membres dans l’élaboration et l’application des programmes nationaux de réduction des émissions. En outre, le texte supprime certaines facilités, jusqu’à présent accordées aux États. Ainsi, on ne peut soutenir l’inclusion du méthane dans le champ d’application de la directive, car une telle inclusion constituerait une contrainte inacceptable pour le secteur agricole. Je vote donc contre ce texte.

  Claude Moraes (S&D), in writing. ‒ I voted in favour of the report which is an important step in addressing the high health risks and environmental impacts posed by air pollution. Poor air quality is responsible for over 400 000 premature deaths each year and its economic cost for health is estimated at between EUR 300bn to 900bn every year. Around 90% of Europeans living in cities are exposed to levels of air pollution deemed damaging to human health, and many vulnerable socio-demographic groups are particularly affected. Measures to address dangerous pollutants covering all sectors are urgently needed. This deal will cut the number of premature deaths from toxic air by almost half by 2030, forcing governments across Europe to act and ensuring, for the first time, that all polluting sectors, including agriculture, take responsibility for what they emit. The Member States now need to act to fully implement the directive and furthermore step up their ambition in the fight against air pollution.

  Nadine Morano (PPE), par écrit. ‒ J’ai voté en faveur de ce texte relatif aux émissions de polluants dans l’atmosphère. Il s’agissait ici d’un accord en première lecture visant à réviser la directive qui fixe des plafonds nationaux d’émissions de cinq substances polluantes. La question qui se posera sera celle de la transposition de ce texte car la France s’est malheureusement spécialisée dans la «surtransposition» des textes européens ce qui pénalise nos agriculteurs et pour tous les producteurs.

  József Nagy (PPE), írásban. ‒ Egy felnőtt több tízezer liter levegőt lélegzik be naponta, mégis hajlamosak vagyunk elfelejteni, milyen fontos is a levegő minősége. A levegőbe kerülő szennyezőanyagok szmogot és savas esőt okoznak, káros hatással vannak a környezetre, és közrejátszanak a különböző betegségek kialakulásában. A levegőminőség ügyében egyértelműen a közös uniós fellépés a megfelelő megoldás. Külön örülök annak, hogy a jelentés magában foglalja a levegő minőségét leginkább befolyásoló területeket, mint az autóipart vagy a mezőgazdaságot.

  Victor Negrescu (S&D), in writing. ‒ I have abstained from voting this report on emissions of certain atmospheric pollutants.

  Norica Nicolai (ALDE), în scris. ‒ Am votat împotriva acestui raport deoarece consider că valorile de reducere a emisiilor din această directivă ar fi trebuit să fie realistice și fezabile pentru a avea un obiectiv sigur, și anume reducerea consecințelor negative ale poluării aerului asupra sănătății umane. De aceea, nu cred că eforturile care sunt solicitate statelor membre trebuie să le afecteze dramatic dezvoltarea economică. În cazul României, țintele de reducere a emisiilor au fost disproporționate în raport cu PIB-ul țării noastre, cu capacitatea de investiții și stadiul dezvoltării tehnologice și consider acest lucru neprofesionist și incorect.

  Luděk Niedermayer (PPE), písemně. ‒ Podpořil jsem dohodu EP a Rady v druhém čtení, která stanoví přísnější národní stropy pro emise látek znečišťujících ovzduší, jako je oxid siřičitý, oxid dusíku, těkavé organické sloučeniny (ředidla, rozpouštědla, čistidla), amoniak a jemné prachové částice. Výsledná dohoda v podobě evropského průměru národních emisních stropů 50 % je kompromisem mezi původním přísnějším postojem EP, který navrhoval národní stropy v evropském průměru 52 %, a mírnějším postojem členských států v Radě, které navrhovaly 48 %. Schválená směrnice přispěje ke zvýšení kvality ovzduší v EU a v ČR její účinky pozitivně pocítí zejména obyvatelé příhraničních regionů, kteří jsou vystaveni znečištění z některých sousedních zemí. Znečištění ovzduší totiž nezná hranice, a proto je třeba otázku kvality ovzduší řešit evropsky.

  Franz Obermayr (ENF), schriftlich. ‒ Auch für diesen Bericht habe ich mich ausgesprochen, da meiner Meinung nach eine europaweite Strategie zur Verbesserung der Luftqualität dringend notwendig ist.

  Younous Omarjee (GUE/NGL), par écrit. – Le présente directive vise à instaurer de nouvelles mesures et règlementations pour limiter la pollution de l’air en Europe, responsable de près de 40 000 décès chaque année.

J’ai voté contre ce texte en raison du manque de dispositions claires et cohérentes telles que les valeurs plafonds pour les émissions de méthane et de mercure, de l’absence d’objectifs intermédiaires contraignants pour 2025 ou encore l’absence d’engagements visant à réduire la mortalité prématurée liée à la pollution de l’air d’ici à 2030.

  Urmas Paet (ALDE), kirjalikult. ‒ Toetasin. Arvestades õhusaaste äärmiselt suurt mõju inimeste tervisele, on vaja tegeleda õhusaaste vähendamisega. EL on kaugel veel seni seatud sihtidest, seetõttu on vaja võtta täiendavaid meetmeid nendeni jõudmiseks.

  Rolandas Paksas (EFDD), raštu. ‒ Pritariu pateiktam pranešimui. Tik bendrų pastangų dėka galime efektyviai sumažinti oro taršą ir jos neigiamą poveikį visuomenės sveikatai ir aplinkai. Todėl būtina koordinuoti veiksmus išmetamųjų teršalų mažinimo ir oro kokybės, taip pat klimato kaitos ir biologinės įvairovės apsaugos srityse.

Pažymėtina, kad nustatant išmetamųjų teršalų mažinimo įsipareigojimus, turėtų būti atsižvelgiama į valstybėse narėse išmetamų teršalų poveikį ne tik šalies, bet ir tarpvalstybiniu lygmeniu.

Tačiau griežtesni išmetamųjų teršalų mažinimo įsipareigojimai neturėtų sukelti neproporcingų išlaidų pramonės subjektams. Valstybėms narėms turi būti suteikiama teisė naudotis tam tikromis lankstumo priemonėmis. Be to, siekiant pareiti prie mažo anglies dioksido kiekio technologijų ekonomikos, labai svarbu išlaikyti Europos ekonomikos konkurencingumą ir apsaugot MVĮ interesus.

  Δημήτρης Παπαδάκης (S&D), γραπτώς. ‒ Υπερψήφισα την έκθεση η οποία προβλέπει τη μείωση των επιτρεπόμενων εθνικών ορίων για τις εκπομπές βασικών ρύπων μέχρι το 2030, συμπεριλαμβανομένων του οξειδίου του αζώτου NOx, των σωματιδίων και του διοξειδίου του θείου. Η κακή ποιότητα του αέρα είναι υπεύθυνη για πάνω από 400.000 πρόωρους θανάτους κάθε χρόνο και το οικονομικό κόστος για την υγεία εκτιμάται μεταξύ €300-900δις κάθε χρόνο. Περίπου το 90% των Ευρωπαίων που ζουν σε πόλεις είναι εκτεθειμένοι σε επίπεδα ρύπανσης του αέρα τα οποία θεωρούνται βλαβερά για την ανθρώπινη υγεία, και πολλές ευάλωτες κοινωνικό-δημογραφικές ομάδες πλήττονται ιδιαίτερα.

Η νέα συμφωνία για μείωση των επιτρεπόμενων εθνικών ορίων θα μειώσει τον αριθμό των πρόωρων θανάτων από τοξικό αέρα σχεδόν κατά το ήμισυ μέχρι το 2030, αναγκάζοντας τις κυβερνήσεις σε όλη την Ευρώπη να δράσουν και να εξασφαλίσουν, για πρώτη φορά, ότι όλοι οι ρυπογόνοι τομείς, συμπεριλαμβανόμενης της γεωργίας, θα αναλάβουν ευθύνη για ό,τι εκπέμπουν. Τα κράτη μέλη πρέπει τώρα να δράσουν για την πλήρη εφαρμογή της οδηγίας και, επιπλέον, να κάνουν πράξη τη φιλοδοξία τους για καταπολέμηση της ατμοσφαιρικής ρύπανσης.

  Gilles Pargneaux (S&D), par écrit. ‒ J'ai voté en faveur de cet accord conclu en trilogue qui permet de fixer les plafonds nationaux de cinq polluants responsables de maladies graves, de troubles respiratoires et de cancers. La pollution atmosphérique constitue en effet le premier risque sanitaire d'origine environnementale en Europe. La pollution de l'air continue de causer plus de 430 000 décès prématurés en Europe par an dont plus de 50 000 décès en France. Nous devions donc impérativement réagir face aux risques sanitaires et aux effets sur l'environnement de la pollution atmosphérique. Avec cette directive, nous y répondons pleinement!

  Aldo Patriciello (PPE), per iscritto. ‒ Ho votato a favore della proposta poiché ritengo che sia importante impegnarsi, nazionalmente, per un ulteriore riduzione delle emissioni di inquinamento atmosferico dal 2020 al 2030. Inoltre, con tale direttiva l'obiettivo è migliorare, da un lato, la salute umana e, dall'altro, tutelare anche l'ambiente. Questi programmi nazionali diretti al controllo dell'inquinamento atmosferico sarebbero applicabili dal settore agricolo al settore industriale, quindi chiunque ne potrebbe beneficiare. Pertanto, ho espresso voto positivo.

  Marijana Petir (PPE), napisan. ‒ Programi koje nalaže direktiva moraju uzeti u obzir isplativost mjera za smanjenje emisija, prioritete konkretnih političkih mjera koje imaju za cilj smanjenje rizika za zdravlje osjetljivih skupina ljudi, kvantificirati dodatna smanjenja emisija štetnih plinova kako bi se ispunili ciljevi Svjetske zdravstvene organizacije do 2030. godine, podržati pomak ulaganja prema čistim i učinkovitim tehnologijama i održivoj proizvodnji uz pomoć fiskalnih poticaja. Komisija će ocijeniti najkasnije do 2025. Godine, napredak u smanjenju atmosferskih onečišćivača prema ljestvici čistoće zraka Svjetske zdravstvene organizacije. Direktivom se pridonosi dugoročnom cilju Unije da se postigne razina kvalitete zraka koja ne dovodi do značajnih negativnih učinaka na zdravlje ljudi i okoliš, postizanju ciljeva biološke raznolikosti i ekosustava Unije smanjenjem razine i taloženja određenih atmosferskih onečišćivača, postizanju ciljeva kvalitete zraka iz zakonodavnih akata Unije, ublažavanje utjecaja klimatskih promjena smanjenjem emisija kratkotrajnih klimatskih zagađivača i poboljšanjem sinergije s klimatskom i energetskom politikom Unije.

Zbog navedenog sam podržala amandmane koje je Europski parlament usvojio 28. listopada 2015. o prijedlogu direktive Europskog parlamenta i Vijeća o smanjenju nacionalnih emisija određenih atmosferskih onečišćivača i izmjeni Direktive 2003/35/EZ nakon ponovnog razmatranja u matičnom Odboru za okoliš, javno zdravlje i sigurnost hrane.

  Florian Philippot (ENF), par écrit. ‒ Ce rapport ne me satisfait pas, en effet, à de nombreux égards. Il renforce considérablement le pouvoir réglementaire de la Commission et les prérogatives de l’Union européenne sur les États membres dans l’élaboration et l’application des programmes nationaux de réduction des émissions. En outre, le texte supprime certaines facilités, jusqu’à présent accordées aux États. L’inclusion du méthane dans le cadre de la directive est susceptible de poser de graves problèmes au secteur agricole, déjà très fragile. Dans ces conditions, je vote contre ce rapport.

  Tonino Picula (S&D), napisan. ‒ Europska je unija u posljednjih 20 godina postignula značajan napredak u području antropogenih emisija u zrak i kakvoće zraka zahvaljujući ambicioznim politikama. Međutim, rizici za okoliš i ljudsko zdravlje i dalje su prisutni. Ova Direktiva važan je korak u borbi protiv zagađenja zraka. Direktivom se treba pridonijeti ostvarenju ciljeva u području kakvoće zraka koji su utvrđeni u zakonodavstvu Unije i ublažavanju utjecaja klimatskih promjena tako da se uz poboljšanje kakvoće zraka na svjetskoj razini smanje emisije klimatskih onečišćivača kratkog vijeka te poboljšaju sinergije s klimatskim i energetskim politikama Unije.

Loša kvaliteta zraka uzrokuje preko 400,000 slučajeva preuranjene smrti godišnje i njeni se gospodarski troškovi procjenjuju na 300-900 milijardi eura svake godine. Ovim sporazumom se namjerava prepoloviti broj preuranjenih smrti do 2030. 90% građana Europe živi u gradovima i izloženi su stupnjevima zagađenosti zraka koja šteti ljudskom zdravlju. Mnoge ranjive socio-ekonomske skupine su posebno izložene. Mjere za suzbijanje opasnih zagađivača hitno su potrebne u svim sektorima. Vlade EU-a moraju početi djelovati i osigurati da sektori gospodarstva, uključujući poljoprivredu, odgovorno postupaju kada je riječ o tvarima što ispuštaju u atmosferu. Pozivam zemlje članice da djeluju što prije i u potpunosti primjene Direktivu te daljnje korake u našoj zajedničkoj borbi protiv zagađenja zraka.

  João Pimenta Lopes (GUE/NGL), por escrito. ‒ Em 2013, a Comissão Europeia adotou o "Pacote da qualidade do ar" de propostas para melhorar a qualidade do ar na Europa.

A parte principal do pacote é uma proposta de revisão da Diretiva Limites Nacionais de Emissão (NEC). A atual Comissão Europeia pensou em retirar a proposta em 2014, mas devido à forte resistência do Parlamento Europeu e de várias ONG a proposta foi mantida.

A diretiva NEC revista prevê controlos em diferentes tipos de poluentes nos Estados-Membros. O seu objetivo será reduzir para metade o número de mortes prematuras – estimadas em 400 000 por ano na UE – causadas pela poluição do ar até 2030.

Esta proposta de revisão estabelece novos compromissos nacionais de redução de emissões, aplicáveis a partir de 2020 e 2030, para dióxido de enxofre (SO2), óxidos de azoto (NOx), compostos orgânicos voláteis não metanos (COVNM) e amoníaco (NH3), e para as partículas finas (PM2,5) e metano (CH4) também.

Em resultado da votação na Comissão de Ambiente, entre outros aspetos, o mercúrio (Hg) foi adicionado à lista de poluentes, os objetivos médios para 2025 foram acrescentados à legislação, as metas de metano foram adiadas até 2030 (para dar ao sector agrícola tempo de adaptação) e a proposta de flexibilidade da Comissão Europeia foi suprimida.

  Miroslav Poche (S&D), písemně. ‒ Revize směrnice zajišťující limity ročního množství emisí toxických látek znečišťujících ovzduší má za cíl především zajistit další snižování těchto emisí a předcházet tak zdravotním rizikům spojeným s kvalitou vzduchu. Zpráva byla předmětem velmi dlouhých a složitých jednání Rady zvláště kvůli tlakům ze zemí jako Velká Británie, Francie, Itálie nebo Polsko. Také postoje v rámci jednotlivých parlamentních frakcí prošly mnoha změnami. Jsem rád, že se nakonec naší zpravodajce Julii Girlingové podařilo najít podporu napříč spektrem s výjimkou frakce Zelených, pro které pochopitelně není tato zpráva dostatečně ambiciózní. I já bych byl rád, kdyby se podařilo dosáhnout shody na vyšších cílech, nicméně si myslím, že dosažený kompromis je maximem možného v dané situaci a věřím, že bude přijatelný i pro Radu.

  Salvatore Domenico Pogliese (PPE), per iscritto. ‒ L'elaborazione di politiche sulla base di elementi concreti deve essere la pietra angolare della legislazione dell'Unione europea. Nel caso della qualità dell'aria si tratta di una problematica estremamente importante sia per la salute umana che per l'ambiente, che riguarda tutti i cittadini dell'Unione ed esige un'azione immediata a livello sovranazionale. L'inquinamento atmosferico, trascurato per anni dalla politica, figura, ora, tra le priorità.

È fondamentale che la Commissione svolga in tal senso un ruolo di vigilanza e di impulso politico. Ritengo sia di primaria importanza garantire un adeguato livello di qualità dell'aria in quanto bene pubblico. Reputo a tal fine necessario individuare modalità innovative per finanziare le riduzioni delle emissioni. Considero che questa direttiva vada nella giusta direzione e per questo motivo ho deciso di votare a favore.

  Tomasz Piotr Poręba (ECR), na piśmie. ‒ Propozycja rewizji dyrektywy o krajowych pułapach emisji (NECD) jest częścią pakietu „Czyste Powietrze” Komisji i zastępuje obecne uregulowania ustalone w dyrektywie 2001/81/WE dla dwutlenku siarki (SO2), tlenków azotu (NOx), niemetanowych związków organicznych (NMVOC) oraz amoniaku (NH3), które obowiązują do 2020 r. Nowa dyrektywa miała ustalić nowe poziomy redukcji emisji od 2020 do 2030 r. dla tych substancji, a także dla pyłów (PM2.5) oraz metanu (CH4).

Ze względu na wysokość kosztów redukcji emisji dwutlenku siarki i amoniaku, które mogą mieć negatywne skutki dla sektora rolniczego i energetycznego, głosowałem przeciwko przyjęciu sprawozdania.

  Franck Proust (PPE), par écrit. ‒ Chaque année en Europe, 400 000 décès prématurés sont liés à la pollution de l’air. Il devient urgent d’agir pour améliorer significativement la qualité de l’air en limitant drastiquement les émissions de certains polluants atmosphériques qui proviennent directement des activités industrielles, des moyens de transport ou des systèmes de chauffage que nous utilisons. J’ai voté en faveur de ce rapport qui prévoit de limiter, d’ici 2030, les émissions des dioxydes d’azote, du dioxyde de souffre, de l’ammoniac, des particules fines et des composés organiques volatils non méthaniques grâce à la mise en place de programmes nationaux. Cependant il était important pour la protection de nos agriculteurs, et notamment de nos éleveurs d’exclure le méthane du champ d’application de ce texte.

  Paulo Rangel (PPE), por escrito. ‒ A presente proposta relativa à redução das emissões nacionais de determinados poluentes atmosféricos enquadra-se no Programa Ar Limpo para a Europa, anunciado pela Comissão a 18 de dezembro de 2013.

Após anos de negligência política, a poluição atmosférica surgiu na agenda internacional como um importante problema de saúde pública. Não restam dúvidas de que uma fraca qualidade do ar contribui para morte prematura, absentismo laboral motivado por doença, perda de produtividade, perda de rendimento das colheitas e danos nos edifícios.

Os custos significativos com a saúde são outra consequência de uma fraca qualidade do ar, sendo que, na Europa, os custos externos totais para a sociedade relacionados com a saúde e provocados pela poluição atmosférica estão estimados entre 330 e 940 mil milhões de euros por ano.

A proposta da Comissão revoga e substitui a diretiva existente relativa a valores—limite nacionais de emissão de determinados poluentes atmosféricos, estabelecendo novos valores-limite de emissão de dióxido de enxofre, óxidos de azoto, amoníaco e compostos orgânicos voláteis não-metânicos para 2020 e 2030.

Visto que, por um lado, estes valores refletem os limites que foram acordados a nível internacional ao abrigo do Protocolo de Gotemburgo, e dado que, por outro lado, só o respeito destes limites, por parte dos Estados Membros, possibilitará o cumprimento das suas metas de redução de emissões, votei favoravelmente.

  Laurenţiu Rebega (ENF), în scris. ‒ Am votat împotriva raportului privind reducerea emisiilor naționale de anumiți poluanți atmosferici, deoarece am considerat, împreună cu alți europarlamentari români, că ambițiile și obiectivele Uniunii Europene în materie de reducere a efectelor poluării la nivel european trebuie să țină cont de PIB-ul, capacitatea de investiții pe termen mediu și lung, dezvoltarea tehnologică și economică a țărilor membre.

În ceea ce privește efectul impunerii acestei propuneri în România, am considerat că este imperativ ca procentul de reducere a emisiilor cu caracter poluant, stabilit prin această propunere, să fie realist și relevant și să nu afecteze în mod negativ procesul economic și industrial din România.

  Julia Reid (EFDD), in writing. ‒ Today UKIP abstained on the legislative report on Emissions of certain atmospheric pollutants. We in UKIP firmly believe in the importance of improving air quality. Air pollution does not only have a negative effect on human beings, it also causes harm to plants and animals. This said, UKIP is firmly against the creation of further EU legislation. In this particular case, we are concerned of the considerable increase of administrative burden for industry and governments. Member States should be free to adopt specific measures at national level. We are also concerned at the possibility of fines being levied against the UK by the EU.

  Liliana Rodrigues (S&D), por escrito. ‒ A má qualidade atmosférica é responsável por cerca de 400 mil mortes anuais. A isto acrescenta-se o enorme esforço financeiro em cuidados médicos.

Votou-se a revisão da Diretiva que estabelece valores-limite nacionais de emissão de determinados poluentes atmosféricos (dióxido de carbono, enxofre, óxidos de azoto, etc.). É uma proposta mais ambiciosa. São definidos diferentes limites para cada Estado-Membro e para cada poluente. A proposta resulta de uma difícil negociação com o Conselho.

Houve vários temas controversos entre os grupos, principalmente os relacionados com a inclusão do metano e a exigência de objetivos menos ambiciosos para a amónia. Foi acordado apoiar a inclusão plena da amónia e isentar as emissões de metano entérico produzido pelo gado ruminante.

O S&D pretendia objetivos mais ambiciosos, mas apoiamos o acordo na medida em que é o melhor que se consegue obter sem correr o risco da retenção indefinida da Diretiva no Conselho.

  Inmaculada Rodríguez-Piñero Fernández (S&D), por escrito. ‒ La mala calidad del aire es responsable de más de 400 000 muertes prematuras/año y su costo económico para la salud se estima entre 300 000 y 900 000 millones de euros anuales.

Muchos grupos sociodemográficos vulnerables se ven particularmente afectados y alrededor del 90 % de los europeos que viven en ciudades están expuestos a niveles de contaminación atmosférica considerados perjudiciales para la salud humana.

Dentro del Paquete sobre Calidad del Aire de la Comisión (18.12.2013), se incluye una propuesta de modificación de la Directiva 2001/81/EC de techos nacionales de emisión (Directiva NEC/TNE) que sustituye al actual régimen de limitación anual de determinados contaminantes atmosféricos.

El objetivo es reducir las emisiones con el fin de abordar los riesgos para la salud y los efectos medioambientales que representan. La propuesta fija límites para cada Estado a cinco contaminantes tóxicos: dióxido de azufre (SO2), óxidos de nitrógeno (NOx), partículas finas (PM 2,5), compuestos orgánicos volátiles no metánicos (COVMM) y amoníaco (NH3).

Aunque hubiera deseado un acuerdo más ambicioso, a la vista de la oposición del Consejo, voté a favor del acuerdo alcanzado a fin de que se apliquen los importantes pasos que contiene frente a los altos riesgos para la salud y los impactos ambientales que genera la contaminación atmosférica.

  Claude Rolin (PPE), par écrit. ‒ En 2015, j’avais déjà voté en faveur de la position du Parlement européen sur cette directive visant à réduire la pollution atmosphérique et donc à améliorer la qualité de l’air dans l’Union européenne à l’horizon 2030. Le texte de compromis négocié entre le Parlement et le Conseil n’est pas parfait. Il est en tout cas moins ambitieux que la position initiale du Parlement européen. Mais malgré cette ambition revue à la baisse, j’ai fait le choix d’apporter mon soutien à cette révision car je suis convaincu qu’elle permettra des avancées importantes en matière de santé publique en réduisant considérablement le nombre de décès prématurés liés à la pollution atmosphérique dans l’Union européenne.

  Bronis Ropė (Verts/ALE), raštu. ‒ Svarstomas rezoliucijos projektas apima labai svarbią aplinkosaugos sritį. Pats dokumentas yra parengtas gerai, išskyrus keletą dešiniųjų frakcijų kolegų parengtų pakeitimų, kuriais siūlomas laisvesnis teršalų reguliavimo režimas. Džiaugiuosi, kad juos pavyko atmesti ir gavome gerą rezoliuciją.

  Fernando Ruas (PPE), por escrito. ‒ O presente relatório versa sobre a proposta de Diretiva do Parlamento Europeu e do Conselho relativa à redução das emissões nacionais de determinados poluentes atmosféricos, alterando a Diretiva 2003/35/CE.

Recordo que a poluição atmosférica é responsável por mais de 400 mil mortes prematuras por ano em toda a União Europeia.

Com a aprovação deste relatório, o Parlamento aprovou novas metas nacionais de redução de emissões, estabelecendo valores-limite nacionais de emissão de determinados poluentes atmosféricos, como o dióxido de enxofre, óxidos de azoto e partículas finas.

Ficam também contemplados novos objetivos de redução dos impactos da poluição atmosférica para a saúde em cerca de 50 % até 2030, estipulando diferentes limites para cada Estado-Membro e para cada poluente.

Por considerar globalmente positiva estas alterações constantes desta proposta de Diretiva, na medida em que contribuem para melhorar a qualidade do ar e combater problemas ambientais e de saúde pública, votei favoravelmente.

  Tokia Saïfi (PPE), par écrit. ‒ J'ai soutenu ce rapport qui fixe de nouveaux plafonds nationaux concernant certains polluants et permettra un contrôle ambitieux du niveau de pollution de l'air dans l'Union européenne.

En effet, nous devons apporter des solutions au phénomène grave qu'est la pollution de l'air et qui provoque chaque année plus de 400 000 décès prématurés dans l'Union européenne dont plus de 48 000 en France! En votant ce rapport, nous poursuivons l'objectif de l'amélioration de la qualité de l'air, et l’Union européenne s’engage pleinement pour la protection des citoyens européens contre la pollution atmosphérique.

Ce texte fixe des plafonds nationaux réalistes d’émissions pour cinq substances polluantes en demandant notamment l'exclusion du méthane du champ d'application de la directive. Ainsi, l’Europe se fixe comme objectif ambitieux de réduire de près de 50 % d’ici 2030 l’impact de la pollution de l’air sur la santé, tout en ne créant pas de complications additionnelles pour les agriculteurs.

  Lola Sánchez Caldentey (GUE/NGL), por escrito. ‒ Voto en contra del informe porque, si bien, el Parlamento Europeo y la Comisión habían propuesto medidas mucho más sólidas, estas mismas no han tenido éxito durante las negociaciones con el Consejo.

Puntos débiles del acuerdo alcanzado:

- El Consejo logró eliminar el metano y el mercurio del acuerdo final.

- Flexibilidad para los Estados miembros. El Consejo ha logrado obligar al Parlamento a aceptar varias de las llamadas «flexibilidades» de la Directiva, lo que hace que los límites sean mucho más difíciles de hacer cumplir.

- No hay objetivos intermedios vinculantes 2025. El Parlamento pidió objetivos intermedios vinculantes para todos los contaminantes excepto el metano, pero al final aceptó la posición del Consejo que tenía esos objetivos sólo indicativos.

- La reducción de la mortalidad prematura en 2030. El texto original enmendado por el Parlamento Europeo contenía un compromiso jurídicamente vinculante de reducir la mortalidad prematura en 2030 causada por la contaminación del aire en un 52 % con respecto a 2005. Finalmente se acepta la propuesta del Consejo del 49,6 %.

Si bien el texto acordado persigue mejorar aún más las condiciones de calidad del aire, el texto fue significativamente diluido por el Consejo durante las negociaciones.

  Daciana Octavia Sârbu (S&D), in writing. ‒ I voted for this resolution in support of better air quality and improved public health. Air pollution leads to chronic, debilitating and fatal diseases which are, in many cases, avoidable. Complying with the new limits may be challenging, but there are a number of flexibilities in the directive which will help, including the non-binding nature of interim targets. Such big changes, bringing with them significant improvements to public health, cannot happen immediately. But setting ambitious targets for the long term health of people and society is critical. Preventing disease is not only the best option for the individual – it also delivers the biggest savings to society in the long run through lower health and social costs.

  Sven Schulze (PPE), schriftlich. ‒ Ich habe für den Bericht zu nationalen Emissionen bestimmter Luftschadstoffe gestimmt, da dieser Emissionsgrenzen nennt, welche klare Vorteile für die Gesundheit und die Umwelt bringen.

Der Bericht hält fest, dass die neue Emissionsobergrenze von den Mitgliedstaaten bis mindestens 2020 läuft, und erstellt neue Emissionsreduzierungsmethoden.

  Maria Lidia Senra Rodríguez (GUE/NGL), por escrito. ‒ He votado en contra del presente informe, debido a que el resultado final de las negociaciones en los trílogos ha reducido las exigencias de la posición inicial del Parlamento, poniendo a los Estados miembros el mantenimiento de la situación actual más fácil. Esta directiva ha resultado una oportunidad perdida para obligar a los Estados a tomar medidas inmediatas para mejorar la calidad del aire en su territorio, especialmente en las grandes ciudades. Nos enfrentamos a una situación crítica, donde se están produciendo miles de muertes debido a la mala calidad del aire que respiramos en las principales zonas urbanas de la Unión, sin embargo, pese a una buena posición de partida del Parlamento Europeo, en las negociaciones con el Consejo y la Comisión se han reducido el carácter obligatorio de las medidas, dejando de lado la verdadera emergencia que debemos enfrentar. Es por esto por lo que he decidido votar en contra del presente informe.

  Remo Sernagiotto (ECR), per iscritto. ‒ Ogni anno l'inquinamento atmosferico provoca oltre 400 mila morti premature nell'Unione europea, costituendo il principale fattore ambientale di rischio per la salute dell'uomo. L'inquinamento imputabile, ad esempio, ai trasporti, al riscaldamento, all'industria e all'agricoltura implica, inoltre, elevati costi esterni dovuti ai giorni lavorativi persi, alle spese sanitarie, alla perdita di resa delle colture e ai danni arrecati agli edifici, per un totale che varia dai 330 ai 940 miliardi di euro all'anno.

Ho votato pertanto a favore della proposta di aggiornamento della direttiva che fissa i limiti nazionali di emissione degli inquinanti atmosferici, auspicando che la nuova normativa contribuisca a ridurre i decessi prematuri e a migliorare la qualità dell'aria.

  Jill Seymour (EFDD), in writing. ‒ I abstained on this vote as I do not wish for the EU to get involved in emissions.

  Czesław Adam Siekierski (PPE), na piśmie. ‒ Unia Europejska przykłada ogromną wagę do kwestii ochrony środowiska oraz walki z efektami zmian klimatycznych. Działania te muszą jednak brać pod uwagę wiele czynników oraz długofalowe skutki dla różnych sektorów gospodarki, z których rolnictwo zajmuje szczególną pozycję.

Warto przy tym pamiętać, że rolnictwo i leśnictwo są jedynymi sektorami gospodarki, które należą wprawdzie do znacznych emitentów gazów cieplarnianych, jednak są też sektorami, które jednocześnie przeciwdziałają globalnemu ociepleniu przez pochłanianie i wiązanie w glebie i roślinach znacznych ilości dwutlenku węgla. Ponadto rolnictwo i leśnictwo są kluczowe dla zapewnienia w Europie bezpieczeństwa żywnościowego oraz zaopatrzenia wielu gałęzi przemysłu w surowce. Z uwagi na ten specyficzny charakter, funkcje środowiskowe pełnione przez rolnictwo, oraz już wprowadzone obostrzenia problematycznym dla sektora byłoby uwzględnienie zobowiązań do emisji metanu w dyrektywie w sprawie krajowych pułapów emisji. Dobrze się więc stało, że metan został w tym sprawozdaniu wyłączony.

Państwa członkowskie UE są bardzo zróżnicowane pod względem struktury produkcji rolnej, wielkości gospodarstw czy form produkcji, dlatego też modernizacja tego sektora pod kątem zmniejszania emisji gazów cieplarnianych oraz wpływu środowiskowego powinna być realizowana w sposób na tyle elastyczny, aby spowodować nie zastój gospodarczy a rozwój gospodarki w kierunku innowacyjnych i zrównoważonych rozwiązań. W każdym wypadku należy zadbać o synergię między polityką rolną i energetyczną oraz środowiskiem.

  Siôn Simon (S&D), in writing. – Today I voted in favour of a first reading agreement on the revised National Emissions Ceiling Directive (NECD). This directive is an important step in addressing the high health risks and environmental impacts posed by air pollution. Poor air quality is responsible for over 400 000 premature deaths each year and its economic cost for health is estimated at between EUR 300 billion and EUR 900 billion every year. This deal will cut the number of premature deaths from toxic air by almost half by 2030, forcing governments across Europe to act and ensuring, for the first time, that all polluting sectors, including agriculture, take responsibility for what they emit. The Member States now need to act to fully implement the directive and furthermore step up their ambition in the fight against air pollution.

  Davor Škrlec (Verts/ALE), napisan. ‒ Onečišćenje zraka problem je na lokalnoj, paneuropskoj i globalnoj razini jer onečišćujuće čestice u zraku ispuštene u jednoj zemlji vrlo lako dospijevaju u druge zemlje pritom uzrokujući ili doprinoseći lošoj kvaliteti zraka. Stoga su snažniji napori za rješavanje ovog problema itekako potrebni.

Europska unija djeluje na brojnim razinama u smanjenju izloženosti ovom problemu: putem zakonodavstva, suradnjom sa sektorima odgovornima za onečišćenje, nacionalnim i regionalnim tijelima, nevladinim organizacijama te putem istraživanja.

Revidiranom Tematskom strategijom o onečišćenju zraka određeni su novi strateški ciljevi za razdoblje do 2030. zbog ostvarenja ciljeva Unije, a uključuju mjere kojima se nastoje smanjiti emisije dušikovog dioksida, dušikovog oksida, amonijaka, sitne lebdeće čestice te broj oboljelih i prerano umrlih zbog bolesti uzrokovanih onečišćenjem zraka. No, u obzir i dalje nisu uzete emisije zrakoplovstva pri polijetanju i slijetanju, kao ni emisije nastale pomorskim prometom.

Potrebno je izmijeniti Direktivu 2003/35/EZ Europskog parlamenta i Vijeća kako bi se osigurala dosljednost ove Direktive s Konvencijom iz Aarhusa iz 1998. o pristupu informacijama, sudjelovanju javnosti u odlučivanju i pristupu pravosuđu u pitanjima okoliša.

Pojačan napor svih zemalja članica ključan je čimbenik ovog procesa pri smanjenju emisija klimatskih onečišćivača te poboljšanju kvalitete zraka na svjetskoj razini.

  Monika Smolková (S&D), písomne ‒ Aj keď EÚ a jej členské štáty dosiahli určitý pokrok v oblasti zmenšovania znečistenia ovzdušia, musím aj ja konštatovať, že mnohé členské štáty nedodržiavajú všetky dohodnuté normy. Hlasovala som preto za návrh legislatívneho uznesenia, lebo si myslím, že ak chceme splniť dlhodobé ciele v oblasti kvality ovzdušia, musíme prijať také opatrenia, ktoré zabezpečia zníženie znečisťovania zo stredne veľkých spaľovacích zariadení, akými sú elektrárne pre veľké budovy a malé priemyselné zariadenia. Rovnako ako spravodajkyňa aj podporujem nový záväzok Komisie pre zavedenie inteligentnejšej a efektívnejšej regulácie a zmenšenie administratívnej záťaže podnikov a členských štátov. Verím, že stropy pre cieľové dátumy uvedené v správe dokážu nielen dostatočne stimulovať znižovanie emisii, ale zároveň budú stanovené na úrovni, ktorá je reálna, primeraná, uskutočniteľná a nebude mať neúmerný vplyv na žiadne odvetvie. Za dôležité považujem aj to, aby Komisia vo vzťahu plnenia záväzkov v oblasti znižovania emisii zohrávala úlohu komplexného dohľadu a varovania a členským štátom tak pomáhala dosiahnuť stanovené ciele.

  Michaela Šojdrová (PPE), písemně. ‒ Podpořila jsem zprávu Evropského parlamentu o návrhu směrnice Evropského paramentu a Rady o snížení národních emisí některých látek znečišťujících ovzduší a o změně směrnice 2003/35/ES, která je ve třetím čtení. Směrnice stanovuje cíle pro snížení emisí nejzávažnějších polutantů ovzduší (oxidu siřičitého, oxidů dusíku, těkavých organických látek nebo amoniaku) stanovením redukčních cílů do roku 2030 pro jednotlivé členské státy a EU jako celek oproti referenčním hodnotám roku 2005. EU se do roku 2030 zavázala ke snížení celkových emisí o 49,6 %. Přestože Evropský parlament zašel při stanovování cílů snižování emisí ještě dále, než byl návrh předložený Komisí, pro Českou republiku se jedná o cíle splnitelné, které nebudou znamenat neřešitelnou hospodářskou zátěž. Pro naši zemi je navíc důležité, že se tak omezí přeshraniční znečištění přicházející převážně z Polska. Jsem přesvědčena, že cíle v oblasti snížení emisí nejzávažnějších polutantů, o kterých jsme dnes hlasovali, přispějí z dlouhodobého hlediska ke snížení negativních dopadů těchto emisí na životní prostředí a zdraví obyvatel.

  Igor Šoltes (Verts/ALE), pisno. ‒ Predlog direktive, ki jo obravnava to poročilo, zagotavlja, da se bodo obstoječe zgornje meje emisij onesnaževal zraka iz Direktive 2001/81/ES uporabljale do leta 2020 in obenem določa nove nacionalne obveznosti glede zmanjšanja emisij do leta 2030. Nacionalne zgornje meje emisij so namenjene zmanjševanju onesnaženosti zraka in njenih škodljivih vplivov na javno zdravje in okolje v vsej Evropski uniji.

Ker je onesnaženost zraka čezmejne narave, ta problematika zahteva pristop na več ravneh, pri čemer je del odgovornosti treba prevzeti tako na evropski kot tudi nacionalni, regionalni in lokalni ravni. Zmanjšanje onesnaženosti bo mogoče samo s celostnim pristopom, ki upošteva odgovornost onesnaževalcev, pravne pristojnosti in pravično razdelitev stroškov.

Predlog Komisije je v več delih žal premalo ambiciozen, saj državam članicam na primer ne nalaga zavezujočih vmesnih ciljev (2025), ki bi jih spodbudili k stalnemu in enakomernemu zmanjševanju emisij ter uresničenju ciljev do leta 2030, iz seznama onesnaževal v celoti izvzema škodljiv metan ter ne upošteva zahtev Parlamenta za spremembo zakonodaje, ki bi bolj upoštevala pomen čistega zraka in drugih okoljskih ciljev. Tudi poročilo Parlamenta teh pomanjkljivosti ne nagovarja, niti ne predlaga ustreznih sprememb v predlogu Komisije, zato ga pri glasovanju nisem podprl.

  Ivan Štefanec (PPE), písomne ‒ Boj proti znečisteniu ovzdušia musí prebiehať na úrovni celej Európskej únie. Je však potrebné zohľadňovať aj špecifiká jednotlivých štátov a posudzovať štruktúru ich hospodárstva. Stropy na emisie jednotlivých škodlivých látok musia byť nastavené tak, aby nepoškodzovali rozvoj priemyselnej výroby.

  Catherine Stihler (S&D), in writing. ‒ This directive is an important step in addressing the high health risks and environmental impacts posed by air pollution. Poor air quality is responsible for over 400 000 premature deaths each year and its economic cost for health is estimated at between EUR 300billion and EUR 900 billion every year. Around 90% of Europeans living in cities are exposed to levels of air pollution deemed damaging to human health, and many vulnerable socio-demographic groups are particularly affected. Measures to address dangerous pollutants covering all sectors are urgently needed.

This deal will cut the number of premature deaths from toxic air by almost half by 2030, forcing governments across Europe to act and ensuring, for the first time, that all polluting sectors, including agriculture, take responsibility for what they emit. The Member States now need to act to fully implement the directive and furthermore step up their ambition in the fight against air pollution.

  Beatrix von Storch (EFDD), schriftlich. ‒ Bei der Entschließung des EU-Parlaments zu dem Vorschlag für eine Richtlinie des Europäischen Parlaments und des Rates über die Verringerung der nationalen Emissionen bestimmter Luftschadstoffe und zur Änderung der Richtlinie 2003/35/EG habe ich mich enthalten.

Diese Richtlinie betrifft Schadstoffe und Emissionen. Ich hielte es für besser, wenn Schadstoffe durch nationale demokratische Entscheidungen reguliert würden. Die Regulierung von sog. Klimagasen lehne ich ab.

  Dubravka Šuica (PPE), napisan. ‒ Podržavam izvješće o prijedlogu direktive Europskog parlamenta i Vijeća o smanjenju nacionalnih emisija određenih atmosferskih onečišćivača i izmjeni Direktive 2003/35/EZ jer ispravno identificira nedostatke postojeće regulative, posebice kada je riječ o isplativosti mjera za smanjenje emisija i prioritetima konkretnih političkih mjera koje ciljaju na smanjenje zdravstvenih rizika ugroženih skupina. Nužan je pomak prema korištenju i osmišljavanju novih tehnologija koje su čiste i učinkovite. U tu svrhu potrebno je angažirati dodatna proračunska sredstva kako bi se postigla zadovoljavajuća razina kvalitete zraka i kako bi se izbjegao negativan utjecaj na zdravlje ljudi. Atmosferski onečišćivači ne utječu samo na ljude, nego i na okoliš i životinjski i biljni svijet – potrebno je djelovati kako bi se poništile moguće posljedice za ekosustav u cijelosti.

  Patricija Šulin (PPE), pisno. ‒ Glasovala sem za poročilo o predlogu direktive Evropskega parlamenta in Sveta o zmanjšanju nacionalnih emisij za nekatera onesnaževala zraka in o spremembi Direktive 2003/35/ES.

Onesnaženost zraka, ki v številkah pomeni 330–940 milijard evrov na leto, kolikor znašajo skupni stroški družbe zaradi onesnaženosti zraka, mora ostati pomembno vprašanje, ki ga moramo obravnavati na ravni celotne Evropske unije.

Podpiram predlog Komisije, ki z novo direktivo določa nove zgornje meje emisij za nekatere kemične spojine. Soočamo se namreč s problemom, da številne države članice še vedno ne dosegajo dogovorjenih standardov.

  Νεοκλής Συλικιώτης (GUE/NGL), γραπτώς. ‒ Η περίπτωση της ποιότητας του ατμοσφαιρικού αέρα αποτελεί διασυνοριακό ζήτημα υγείας και περιβάλλοντος. Η έκθεση αυτή αφορά την πρόταση της Επιτροπής για αναθεώρηση της ήδη υπάρχουσας οδηγίας ΕΑΟΕ καθορίζοντας νέα ανώτατα όρια για τις εκπομπές διοξειδίου του θείου, οξειδίων του αζώτου, αμμωνίας και πτητικών οργανικών ενώσεων εκτός από το μεθάνιο για το 2020 και το 2030. Πολλά, ωστόσο, είναι τα αδύνατα σημεία της έκθεσης. Το κείμενο δεν είναι φιλόδοξο όσον αφορά τα όρια εκπεμπόμενων ρύπων, ενώ υπάρχει ευελιξία στην εφαρμογή της οδηγίας από τα κράτη μέλη, γεγονός που καθιστά την εφαρμογή των ορίων πολύ δύσκολη. Πρόσθετα, δεν υπάρχουν δεσμευτικοί ενδιάμεσοι στόχοι για το 2025. Λαμβάνοντας υπόψη τις πιο πάνω αδυναμίες προχωρήσαμε στην καταψήφιση της έκθεσης.

  Ελευθέριος Συναδινός (NI), γραπτώς. ‒ H ποιότητα του ατμοσφαιρικού αέρα αποτελεί ένα σημαντικό διασυνοριακό ζήτημα υγείας και περιβάλλοντος, το οποίο έχει τεράστιο αντίκτυπο σε όλους του πολίτες της Ευρωπαϊκής Ένωσης και απαιτεί άμεση δράση. Όλα τα κράτη μέλη οφείλουν να εκπληρώσουν τις υποχρεώσεις τους καθώς και να προβλέπουν μέτρα για τον έγκαιρο εντοπισμό του προβλήματος, ώστε να παρέχεται δυνατότητα λήψης επανορθωτικών μέτρων.

  József Szájer (PPE), írásban. ‒ A rossz levegőminőség vezető környezeti halálok az Európai Unióban, amely évente 400 ezer ember korai elhalálozásához vezet.

Az egyes légköri szennyezőanyagok nemzeti kibocsátásainak csökkentéséről szóló irányelv célja, hogy Unió-szerte csökkenjen a levegőszennyezés mértéke, valamint az emberi egészségre és a környezetre gyakorolt káros hatása. Az új szabályozás csökkentést ír elő a tagállamoknak a kén-dioxid (SO2), nitrogén-oxidok (NOx), illékony (nem metán) szerves vegyületek (NMVOC), ammónia (NH3), és finom részecskék (2,5 mikrométernél kisebb átmérőjű szálló por) kibocsátásában.

Magyarország számára a legnagyobb problémát kezdetektől a mezőgazdaság teljesítményét érintő ammónia és a lakossági fűtéssel összefüggő kisméretű részecske (PM2,5) kibocsátás 2030-ra vonatkozó csökkentési kötelezettségének mértéke jelentette. Vitatott volt továbbá, hogy van-e helye a javaslatban metán kibocsátások szabályozásának, tekintve, hogy a metán nem levegőszennyező anyag, hanem üvegházhatású gáz, és ezért célszerűbb lenne továbbra is a klímavédelem területén kezelni.

A hosszan elhúzódó tárgyalások alatt képviselt álláspontunk eredményeként az elfogadásra került változatban szereplő célértékek szakmai szempontból teljesíthetőek, a tagállamok nyomására pedig végül a metán is kikerült a szabályozás köréből.

Bár a holland elnökség a tárgyalásokat meglehetősen erőltetett menetben hajszolta és szokatlan eljárás-technikai megoldással kényszerítette ki a végső döntést, a fentiekre tekintettel támogattam szavazatommal a megállapodást.

  Tibor Szanyi (S&D), írásban. ‒ Szavazatommal támogattam a jelentést, mert úgy vélem, hogy a lehetőségekhez képest ambiciózus javaslatokat fogalmaz meg az európai bizottsági javaslatra. Fontos kompromisszumokat sikerült elérni az EP jogalkotási folyamata során, és bízom abban, hogy a tagállamok is aktívan fogják támogatni azt. Sőt, úgy gondolom, hogy igenis gyorsabb és határozottabb lépések is beleférnének a károsanyag-szennyezés csökkentése érdekében, a 2030-as céldátumot akár hamarabb is el lehet érni.

Mint azt a jelentés is megfogalmazza, a légszennyezés évente 400 ezer európai korai halálához vezet, de ez itt nem áll meg: az egész ökoszisztémát veszélyezteti az emberi tevékenység okozta károsanyag-kibocsátás. Mindennek komoly költségvonzatai vannak, így minél hamarabb felszámoljuk, annál hamarabb tudjuk másra költeni ezt a rengetek összeget, például rendes egészségügyi rendszerre, vagy valós tudást adó oktatásra. Úgy vélem, hogy egy minden szektort lefedő, komplex fellépésre van szükség.

  Claudiu Ciprian Tănăsescu (S&D), în scris. ‒ Ținând cont de faptul că, la sfârșitul anului 2016, nu se poate spune că avem un aer curat, propunerea de directivă privind reducerea emisiilor naționale de anumiți poluanți atmosferici este de bun augur.

Evident că sunt necesare nu doar noi angajamente ale statelor membre pentru reducerea emisiilor la nivel național în perspectiva anilor 2020, 2025 și 2030 pentru principalii șase poluanți atmosferici, ci și adoptarea, punerea în aplicare și actualizarea programelor naționale de control al poluării atmosferice (care să includă măsuri rentabile specifice fiecărui sector poluant în parte), realizarea de inventare naționale de emisii și diseminarea acestor informații, eficientizarea controalelor, etc.

Desigur, atingerea limitelor de emisii naționale de către fiecare stat membru necesită susținere financiară europeană pentru fiecare sector poluant în parte, în funcție de gradul și intensitatea impactului negativ al poluanților respectivi asupra sănătății umane și asupra mediului, astfel încât să fie realizabil și dezideratul: economia verde europeană.

  Claudia Țapardel (S&D), în scris. ‒ Poluarea atmosferică a atins cote alarmante în statele membre ale Uniunii Europene. Anual, se înregistrează nu mai puțin de 400 000 de decese premature cauzate de poluare, iar costurile economice sunt estimate la aproximativ 300 de miliarde de euro. De asemenea, se estimează că aproape 90 % dintre europenii care trăiesc la oraș sunt expuși la acest tip de poluare dăunătoare sănătății umane. Din aceste motive, Uniunea Europeană a decis să adopte reglementări care să limiteze în mod semnificativ acest fenomen negativ și să limiteze numărul de decese premature la jumătate până în 2030. Sunt vizate emisiile toxice de bioxid de sulf, oxizi de azot, particule în suspensie, compuși organici volatili nemetanici și amoniac. Plafoanele impuse la nivel național sunt insuficiente pentru a gestiona situația și, de aceea, se impune o reglementare la nivel european.

În urma unor negocieri dificile, propunerea Comisiei a fost acceptată, cu o serie de amendamente de către Consiliu în luna iulie a acestui an. Deși documentul rezultat ar fi putut fi mai ambițios în privința țintelor de atins, el constituie un pas decisiv în combaterea poluării și trebuie adoptat cât mai curând, pentru a genera efecte pozitive în plan concret. Susțin adoptarea acestui raport.

  Marc Tarabella (S&D), par écrit. ‒ 500 000 Européens meurent prématurément chaque année de maladies liées à la pollution de l'air. Nous avons voté pour une remise en question des plafonds nationaux que nous jugions trop bas en ce qui concerne les plus grands polluants atmosphériques. Même s'il ne s'agit pas totalement d'un bol d'air pur, on peut quand même se réjouir de ce souffle dans la bonne direction.

  Pavel Telička (ALDE), in writing. ‒ Air pollution is a major health risk in the EU that causes more than 400 000 premature deaths each year. It is a cross-border threat that must be tackled at the European level. This directive will save lives: it will avoid tens of thousands of premature deaths annually and improve the quality of the environment. Meeting the new targets will cut the negative health effects of pollution by half by 2030. Tackling air pollution also brings economic benefits to society, since the economic cost of the health impacts of air pollution is estimated at 3-9% of GDP.

  Isabelle Thomas (S&D), par écrit. ‒ La pollution atmosphérique constitue le premier risque sanitaire d'origine environnementale en Europe. Elle raccourcit l'espérance de vie et est à l’origine de maladies graves, telles que les maladies cardiaques, les troubles respiratoires et les cancers.

Selon le dernier rapport par l'Agence européenne pour l'environnement (AEE) publié en 2015, la pollution de l'air continue de causer plus 430 000 décès prématurés en Europe par an.

Ainsi, dès décembre 2013, la Commission Européenne avait présenté un paquet législatif «Qualité de l’air», qui révisait la directive NEC/PEN, en s’alignant sur les engagements pris au niveau international à la suite de la révision du protocole de Göteborg en 2012.

Lors de la première lecture au Parlement Européen, en octobre 2015, mon collègue Éric Andrieu avait suggéré d’exclure le méthane entérique de la limitation des émissions de méthane. Malheureusement, à la suite des discussions en trilogue, le Conseil a demandé l’exclusion des émissions de méthane de la directive, pour répondre aux attentes du secteur agricole européen.

Cependant, je me félicite de l’adoption de ce rapport, qui établit des plafonds nationaux pour les émissions de cinq gaz polluants, dont les particules fines, responsables de milliers de morts par an.

  Patrizia Toia (S&D), per iscritto. ‒ Il livello di inquinanti atmosferici nell'aria non è ancora sceso sotto livelli necessari per la tutela della salute umana e dell'ambiente. Ritengo che siano necessari sforzi ulteriori per ridurre le oltre 460.000 morti premature causate ogni anno dalle polveri sottili, oltre che le 80.000 dovute dalle emissioni di diossido di azoto.

Credo che la riduzione degli inquinanti emessi ogni anno, pur riconoscendo i possibili effetti economici negativi che verrebbero registrati per alcuni settori, sia un importante stimolo alla ricerca nelle tecnologie verdi.

La creazione di innumerevoli posti di lavoro nel settore lancerebbe un segnale positivo da Bruxelles, dimostrando concretamente l'impegno che l'Unione europea si è assunta nella tutela dei propri cittadini, anche a fronte di nuove sfide sul piano della crescita economica. Saranno inoltre notevolmente ridimensionati i costi della sanità pubblica, ora consistenti a causa di malattie cardiovascolari e respiratorie.

  László Tőkés (PPE), írásban. ‒ A rossz levegőminőség vezető környezeti halálok az Európai Unióban, amely évente 400 ezer ember korai elhalálozásához vezet.

Az egyes légköri szennyezőanyagok nemzeti kibocsátásainak csökkentéséről szóló irányelv célja, hogy Unió-szerte csökkenjen a levegőszennyezés mértéke, valamint az emberi egészségre és a környezetre gyakorolt káros hatása. Az új szabályozás csökkentést ír elő a tagállamoknak a kén-dioxid (SO2), nitrogén-oxidok (NOx), illékony (nem metán) szerves vegyületek (NMVOC), ammónia (NH3), és finom részecskék (2,5 mikrométernél kisebb átmérőjű szálló por) kibocsátásában.

Magyarország számára a legnagyobb problémát kezdetektől a mezőgazdaság teljesítményét érintő ammónia és a lakossági fűtéssel összefüggő kisméretű részecske (PM2,5) kibocsátás 2030-ra vonatkozó csökkentési kötelezettségének mértéke jelentette. Vitatott volt továbbá, hogy van-e helye a javaslatban metán-kibocsátások szabályozásának, tekintve, hogy a metán nem levegőszennyező anyag, hanem üvegházhatású gáz, és ezért célszerűbb lenne továbbra is a klímavédelem területén kezelni.

A hosszan elhúzódó tárgyalások alatt képviselt álláspontunk eredményeként az elfogadásra került változatban szereplő célértékek szakmai szempontból teljesíthetőek, a tagállamok nyomására pedig végül a metán is kikerült a szabályozás köréből.

Bár a holland elnökség a tárgyalásokat meglehetősen erőltetett menetben hajszolta és szokatlan eljárás-technikai megoldással kényszerítette ki a végső döntést, a fentiekre tekintettel támogattam szavazatommal a megállapodást.

  Ivica Tolić (PPE), napisan. ‒ Izrazio sam podršku „Prijedlogu rezolucije Europskog parlamenta o prijedlogu direktive Europskog parlamenta i Vijeća o smanjenju nacionalnih emisija određenih atmosferskih onečišćivača i izmjeni Direktive 2003/35/EZ”. Izvješće nudi kvalitetniju soluciju korištenja modernih tehnologija koje će podignuti učinkovitost suzbijanja emisija atmosferskih onečišćivača. Izvješće je meritorno definiralo nedostatke postojeće regulative s naglaskom na isplativost mjera smanjenja onečišćujućih emisija te na uspostavljanje adekvatnih političkih mjera koje će smanjivati zdravstvene rizike.

Uzimajući u obzir da onečišćivači utječu na cjelokupni ekosustav, potrebno je iz proračuna Europske unije angažirati dodatna financijska sredstva kako bi se uspostavila odgovarajuća kvaliteta zraka. Izvješćem se inzistira da se u uređivanju ekološke politike Europske unije postigne potpuna sukladnost s pozitivno-pravnim legislativnim rješenjima. Također, posebno ističem zakonodavnu intenciju kojom se uzima u obzir načelo proporcionalnosti te se u reguliranju navedene materije vodi računa o ekonomski racionalnim potezima i troškovno učinkovitijim mjerama.

  Valdemar Tomaševski (ECR), raštu. ‒ Balsavau už Europos Parlamento narės J. Girling pranešimą dėl kelių svarbių priežasčių. Gera oro kokybė yra labai svarbi ES gyventojams ne tik dėl sveikatos, bet ir dėl begalės kitų priežasčių. Todėl manau, kad šis klausimas turi būti sprendžiamas už tai atsakingų institucijų. Norint veiksmingai kovoti su aplinkos ir oro užterštumu privaloma finansiškai remti ES šalis. Kadangi šios problemos sprendimas yra aktualus visoms šalims, Europos Sąjungai tenka didelė atsakomybė už tai, kad būtų įvestos tinkamos taisyklės ir apribojimai. Svarbu paminėti, kad įvestų taisyklių ir apribojimų laikymasis turėtų būti lankstus ir jas turėtų būti įmanoma įvykdyti visoms ES narėms. Kaip tik šias problemas savo pranešime apibendrino J. Girling.

  Ruža Tomašić (ECR), napisan. ‒ Iako su politike Europske unije u velikoj mjeri usmjerene na očuvanje i zaštitu okoliša, može se primijetiti da je veći dio fokusa usmjeren na rješavanje problema klimatskih promjena, dok je daleko manja pažnja dana kvaliteti zraka. S obzirom da loša kvaliteta zraka pridonosi preuranjenoj smrtnosti, bolestima, gubitku produktivnosti, gubitku prinosa usjeva i oštećenju zgrada, jasno je da su emisije atmosferskih zagađivača zdravstveni i ekološki problem.

Podržavam to što je u izvješću prepoznata potreba za smanjenjem negativnih utjecaja i rizika koje onečišćeni zrak ima na okoliš i na ljudsko zdravlje, no smatram da se uspostavom novih, povišenih ograničenja neće postići mnogo budući da pojedine države članice ne mogu ostvariti zadane ciljeve.

Smatram da je prije svega potrebno za svaku državu članicu odrediti ciljeve koje će ona biti u mogućnosti zaista ispuniti, te sam sukladno tome glasovala suzdržano.

  Romana Tomc (PPE), pisno. ‒ Osnutek zakonodajne resolucije Evropskega parlamenta o predlogu direktive EU parlamenta in Sveta o zmanjšanju nacionalnih emisij za nekatera onesnaževala zraka in o spremembi Direktive 2003/35/ES sem podprla.

Zakonodaja EU mora temeljiti na oblikovanju politike na podlagi dokazov. Glede kakovosti zraka je jasno, saj gre za pomembno čezmejno vprašanje in zadeva človeško zdravje ter okolje. Nizka kakovost zraka prispeva k prezgodnji umrljivosti, odsotnosti z dela zaradi bolezni, visokim stroškom zdravstvene oskrbe, manjši produktivnosti, izgubi pridelka in škodi na stavbah. V Evropi se skupni zunanji stroški družbe, ki so povezani z zdravjem in so posledica onesnaženosti zraka, ocenjujejo na približno 330–940 milijard EUR na leto.

Poleg tega je vse več dokazov, da usedanje atmosferskih delcev dušika v ozračju povzroča spremembe v naravnem okolju, kot so zmanjšana raznolikost pritalne vegetacije, manjša rast rastlin in neuravnoteženo stanje prehranjenosti zaradi evtrofikacije in zakisljevanja.

Predlog Komisije razveljavlja in nadomešča sedanjo Direktivo o nacionalnih zgornjih mejah emisij ter določa nove zgornje meje emisij za žveplov dioksid, dušikove okside, amonijak in nemetanske hlapne organske spojine za obdobje od leta 2020 in od leta 2030.

  Estefanía Torres Martínez (GUE/NGL), por escrito. ‒ Voto en contra del informe porque, si bien, el Parlamento Europeo y la Comisión habían propuesto medidas mucho más sólidas, estas mismas no han tenido éxito durante las negociaciones con el Consejo.

Puntos débiles del acuerdo alcanzado:

- El Consejo logró eliminar el metano y el mercurio del acuerdo final.

- Flexibilidad para los Estados miembros. El Consejo ha logrado obligar al Parlamento a aceptar varias de las llamadas «flexibilidades» de la Directiva, lo que hace que los límites sean mucho más difíciles de hacer cumplir.

- No hay objetivos intermedios vinculantes 2025. El Parlamento pidió objetivos intermedios vinculantes para todos los contaminantes excepto el metano, pero al final aceptó la posición del Consejo que tenía esos objetivos sólo indicativos.

- La reducción de la mortalidad prematura en 2030. El texto original enmendado por el Parlamento Europeo contenía un compromiso jurídicamente vinculante de reducir la mortalidad prematura en 2030 causada por la contaminación del aire en un 52 % con respecto a 2005. Finalmente se acepta la propuesta del Consejo del 49,6 %.

Si bien el texto acordado persigue mejorar aún más las condiciones de calidad del aire, el texto fue significativamente diluido por el Consejo durante las negociaciones.

  Mylène Troszczynski (ENF), par écrit. ‒ Ce rapport ne me satisfait pas, en effet, à de nombreux égards:

- il renforce considérablement le pouvoir réglementaire de la Commission et renforce les prérogatives de l’Union européenne sur les États membres dans l’élaboration et l’application des programmes nationaux de réduction des émissions. En outre, le texte supprime certaines facilités, jusqu’à présent accordées aux États;

- nous ne saurions soutenir l’inclusion du méthane dans le champ d'application de la directive, car une telle inclusion constituerait une contrainte inacceptable pour le secteur agricole.

J'ai voté contre ce texte.

  Kazimierz Michał Ujazdowski (ECR), na piśmie. ‒ Powyższe sprawozdanie jest dogodnym dla wielu krajów, ale nie dla polskiej gospodarki, która oparta jest w 90 % na węglu. To węgiel powoduje największy przyrost dwutlenku węgla w atmosferze. Terminy, jakie są zaproponowane w sprawozdaniu, nie pozwalają przebranżowić się gospodarce polskiej. Głosowałem przeciwko sprawozdaniu.

  István Ujhelyi (S&D), írásban. ‒ A tényeken alapuló politikaalkotásnak az uniós jogi szabályozás sarokkövét kell képeznie. A jogszabályoknak részletes és átfogó hatásvizsgálatokon kell alapulniuk, amelyek rámutatnak, hogy egy jogszabály miért ad választ a javaslat szükségességének és arányosságának központi kérdésére, és miként méri fel, hogy az uniós szintű fellépés lenne-e a leghatékonyabb. A levegőminőség tekintetében a válasz egyértelmű: az emberi egészséget és a környezetet érintő jelentős, országhatárokon átterjedő problémáról van szó, amely súlyosan kihat valamennyi uniós polgár életére, és azonnali fellépést igényel. Voksommal támogattam.

  Miguel Urbán Crespo (GUE/NGL), por escrito. ‒ Voto en contra del informe porque, si bien, el Parlamento Europeo y la Comisión habían propuesto medidas mucho más sólidas, estas mismas no han tenido éxito durante las negociaciones con el Consejo.

Puntos débiles del acuerdo alcanzado:

- El Consejo logró eliminar el metano y el mercurio del acuerdo final.

- Flexibilidad para los Estados miembros. El Consejo ha logrado obligar al Parlamento a aceptar varias de las llamadas «flexibilidades» de la Directiva, lo que hace que los límites sean mucho más difíciles de hacer cumplir.

- No hay objetivos intermedios vinculantes 2025. El Parlamento pidió objetivos intermedios vinculantes para todos los contaminantes excepto el metano, pero al final aceptó la posición del Consejo que tenía esos objetivos sólo indicativos.

- La reducción de la mortalidad prematura en 2030. El texto original enmendado por el Parlamento Europeo contenía un compromiso jurídicamente vinculante de reducir la mortalidad prematura en 2030 causada por la contaminación del aire en un 52 % con respecto a 2005. Finalmente se acepta la propuesta del Consejo del 49,6 %.

Si bien el texto acordado persigue mejorar aún más las condiciones de calidad del aire, el texto fue significativamente diluido por el Consejo durante las negociaciones.

  Viktor Uspaskich (ALDE), raštu. – Ši direktyva turėtų padėti ekonomiškai efektyviu būdu siekti Sąjungos teisės aktuose nustatytų oro kokybės tikslų, švelninti klimato kaitos poveikį, mažinant išmetamą trumpaamžių atmosferos teršalų kiekį, ir apskritai gerinti oro kokybę.

  Ivo Vajgl (ALDE), in writing. ‒ I voted in favour of the report on the proposal for a directive of the European Parliament and of the Council on the reduction of national emissions of certain atmospheric pollutants and amending Directive 2003/35/EC. Close to half a million Europeans die every year from diseases linked to the millions of tons of gases and particulates human activity releases into the atmosphere. The aim of the new directive is to set tougher emission limits for key air pollutants. I voted in favour because I believe that the directive would set national targets to reduce emissions from five key air pollutants by 2030 compared to 2005.

  Ramón Luis Valcárcel Siso (PPE), por escrito. ‒ Esta propuesta de Directiva de reducción de emisiones de contaminantes atmosféricos, conocida como techos nacionales de emisión (NEC), es un instrumento esencial para mejorar la calidad del aire. Además de establecer topes máximos nacionales para los años 2020 y 2030 (el acuerdo sobre esta última fecha constituye una novedad), exige a los Estados miembros la elaboración de programas nacionales de control de la contaminación del aire y el seguimiento sistemático del impacto de la contaminación atmosférica en los ecosistemas. Las cifras consensuadas suponen drásticas reducciones de las emisiones de contaminantes, que persiguen lograr una significativa disminución del impacto en salud medido en muertes prematuras provocadas por la mala calidad del aire (se estima que se reducirán prácticamente a la mitad las 400 000 muertes prematuras anuales en la Unión). La aplicación de esta Directiva significará que todos los países comunitarios tengan que asumir obligaciones muy exigentes, pero también muy necesarias para paliar un problema ambiental de primer orden. Así, y desde la preocupación que genera el hecho de que la deficiente calidad del aire que se respira sobre todo en las ciudades tiene un grave impacto en la salud de los ciudadanos, he apoyado con mi voto este texto.

  Ángela Vallina (GUE/NGL), por escrito. ‒ He votado en contra del presente informe, debido a que el resultado final de las negociaciones en los trílogos ha reducido las exigencias de la posición inicial del Parlamento, poniendo a los Estados miembros el mantenimiento de la situación actual más fácil. Esta directiva ha resultado una oportunidad perdida para obligar a los Estados a tomar medidas inmediatas para mejorar la calidad del aire en su territorio, especialmente en las grandes ciudades. Nos enfrentamos a una situación crítica, donde se están produciendo miles de muertes debido a la mala calidad del aire que respiramos en las principales zonas urbanas de la Unión, sin embargo, pese a una buena posición de partida del Parlamento Europeo, en las negociaciones con el Consejo y la Comisión se han reducido el carácter obligatorio de las medidas, dejando de lado la verdadera emergencia que debemos enfrentar. Es por esto por lo que he decidido votar en contra del presente informe.

  Derek Vaughan (S&D), in writing. ‒ I voted in favour of this directive, it is an important step in addressing the high health risks and environmental impacts posed by air pollution. Poor air quality is responsible for over 400 000 premature deaths each year and its economic cost for health is estimated at between EUR 300 billion and EUR 900 billion every year. Around 90% of Europeans living in cities are exposed to levels of air pollution deemed damaging to human health, and many vulnerable socio-demographic groups are particularly affected. Measures to address dangerous pollutants covering all sectors are urgently needed.

  Hilde Vautmans (ALDE), schriftelijk. ‒ Ik stemde voor, omdat deze richtlijn ook dient bij te dragen tot de vermindering van de gezondheidsgerelateerde kosten van luchtverontreiniging in de Unie door de levenskwaliteit van de EU-burgers te verbeteren en de overgang naar een groene economie te bevorderen.

  Miguel Viegas (GUE/NGL), por escrito. ‒ O relatório constata que, após anos de negligência política, a poluição atmosférica surgiu na agenda política como um importante problema de saúde pública. Uma fraca qualidade do ar contribui para morte prematura, absentismo laboral motivado por doença, custos significativos com a saúde, perda de produtividade, perda de rendimento das colheitas e danos nos edifícios.

Assim, de acordo com o relatório, na Europa, os custos externos totais para a sociedade relacionados com a saúde e provocados pela poluição atmosférica estimam-se entre 330 e 940 mil milhões de euros por ano. Além disso, está disponível um conjunto crescente de provas que demonstra que a deposição atmosférica de azoto está a conduzir a alterações no ambiente natural, com impacto ao nível da biodiversidade.

Infelizmente, e mais uma vez, não são atendidas as reais causas que explicam esta inércia, apelando-se a uma maior e sempre mais complexa e ineficaz regulação.

Pela nossa parte, a poluição e a incapacidade de lidar com este problema decorrem das políticas de privatizações de vastos setores da economia, entre os quais os transportes e a energia, condenando os Estados a meros espectadores passivos da progressiva destruição do planeta.

  Harald Vilimsky (ENF), schriftlich. ‒ Es sollen Maßnahmen auf EU-Ebene getroffen werden, um die Luftqualität zu verbessern. Die Luftverschmutzung verursacht externe Gesundheitskosten (ca. 330 bis 940 Mrd. EUR) für die Gesellschaft in Europa.

Mit dem Vorschlag der Kommission werden die bestehenden Richtlinien über nationale Emissionshöchstmengen aufgehoben und neue Emissionshöchstmengen für Schwefeldioxid, Stickstoffoxide, Ammoniak sowie flüchtige organische Nichtmethankohlenwasserstoffe für 2020 und 2030 festgelegt. Durch diesen Vorschlag werden die Mitgliedstaaten verpflichtet, nationale Luftreinhalteprogramme aufzustellen.

Der Fokus der EU lag in den letzten zehn Jahren hauptsächlich auf der Bekämpfung des Klimawandels, was zu einer Vernachlässigung des Themas Luftqualität führte. Dies hatte divergierende und widersprüchliche pol. Ansätze zur Folge. So stieg zum Beispiel der Anteil der Dieselfahrzeuge, welche mehr Stickstoffoxide und Feinstaub produzieren, jedoch 15 % weniger CO2-Emissionen aufweisen. Weiter gibt es große Wechselwirkungen zwischen Klima- und Luftqualitätsstrategien, weswegen auch Methan in den Anwendungsbereich der Richtlinie fallen soll. Die GAP soll mit einbezogen werden, um umweltfreundlichere Maßnahmen in der europäischen Landwirtschaft, insbesondere eine Reduzierung von Ammoniak- und Methanemissionen, zu erreichen.

Da eine solche Strategie zur Verbesserung der Luftqualität wünschenswert ist, habe ich dem Bericht zugestimmt.

  Daniele Viotti (S&D), per iscritto. ‒ Ho votato a favore della relazione sulla proposta di direttiva del Parlamento e del Consiglio sulla riduzione delle emissioni nazionali di determinati inquinanti atmosferici. L'elaborazione di politiche sulla base di elementi concreti deve essere la pietra angolare della legislazione dell'Unione europea. Nel caso della qualità dell'aria, la risposta è chiara: si tratta di una problematica importante e transfrontaliera sia per la salute umana che per l'ambiente che riguarda tutti i cittadini dell'Unione ed esige un'azione immediata.

La proposta della Commissione fissa per il 2020 e il 2030 nuovi limiti per le emissioni di biossido di zolfo, ossidi di azoto, ammoniaca: i nuovi obiettivi per il 2030 mirano a realizzare il 70% delle riduzioni massime tecnicamente attuabili a livello di effetti sulla salute, come stabilito dall'OMS. La Commissione ha stabilito i limiti per i singoli Stati membri sulla base di una valutazione degli ambiti in cui è possibile attuare le misure più efficaci in termini di costi.

Il testo della Commissione impone inoltre agli Stati membri di adottare programmi di controllo nazionali dell'inquinamento atmosferico da aggiornare ogni due anni.

  Julie Ward (S&D), in writing. ‒ This directive is an important step towards addressing the high health risks and environmental impacts posed by air pollution. Poor air quality is responsible for over 400 000 premature deaths each year and its economic cost for health is estimated at between EUR 300 billion and EUR 900 billion every year. Around 90% of Europeans living in cities are exposed to levels of air pollution deemed damaging to human health, and many vulnerable socio-demographic groups, such as the elderly, are particularly affected. Measures to address dangerous pollutants covering all sectors are urgently needed.

This deal will cut the number of premature deaths from toxic air by almost half by 2030, forcing governments across Europe to act and ensuring, for the first time, that all polluting sectors, including agriculture, take responsibility for their emissions. Member States now need to act to fully implement the directive and furthermore step up their ambition in the fight against air pollution.

  Lieve Wierinck (ALDE), in writing. – I voted in favour of this resolution because a possibility is offered to each Member State to contribute to air quality with specific and defined measures. To protect the health of citizens and the environment, it is important to reduce emissions of mercury. I believe that in order to improve air quality, each relevant sector should be addressed such as agriculture, industry, road transport and shipping. It’s important that each Member State takes into account the impact that this kind of measures will have on small and medium enterprises. I believe that each Member State should update the Commission providing information on the progress towards achieving their national emission reduction commitments. Fiscal incentives can play a big role in shifting investments towards clean and efficient technologies for a more sustainable production. I think that the different needs and difficulties in tackling air pollution have to be analysed in advance for each national geographic region.

  Jana Žitňanská (ECR), písomne ‒ Správu týkajúcu sa emisií určitých látok znečisťujúcich ovzdušie som podporila. Správa sa zaoberala revíziou smernice o národných emisných stropoch, ktorá je súčasťou tzv. balíka politiky čistého vzduchu. Nová úprava tak stanovuje záväzné národné limity na obdobie do roku 2030 pre vybrané látky znečisťujúce ovzdušie. Znečisťovanie ovzdušia je totiž napriek pokroku, ktorý bol v tejto oblasti dosiahnutý, stále významným problémom. Znečistené ovzdušie má na svedomí množstvo ochorení, predčasných úmrtí, ale aj problémy spôsobené následnými klimatickými zmenami. Práve preto oceňujem, že revízia si v tomto stanovila ambiciózne ciele, medzi ktoré patrí okrem redukcie nepriaznivých vplyvov na verejné zdravie a životné prostredie aj vytváranie nových pracovných miest či rozvoj inovatívnych „zelených“ technológií.

  Carlos Zorrinho (S&D), por escrito. ‒ Votei favoravelmente o relatório Girling por concordar com as propostas apresentadas para reforçar a nossa estratégia de diminuição das emissões de poluentes atmosféricos no espaço europeu. Destaco que a má qualidade do ar é responsável por mais de 400 000 mortes prematuras todos os anos e com um impacto na área da saúde estimado entre 300 mil milhões a 900 mil milhões de euros a cada ano.

Por conseguinte, saúdo as propostas deste relatório de fixar objetivos mais ambiciosos para a qualidade do ar, permitindo reduzir o número de mortes prematuras por ar tóxico em quase metade até 2030. Sublinho ainda o papel da mobilidade elétrica limpa como uma opção que pode dar um contributo muito relevante no combate à redução de emissões nocivas para a saúde.

Finalmente, realço ainda o apelo global feito em Marraquexe para que seja possível manter a trajetória de combate ao aquecimento global e esta diretiva agora alterada dará um importante contributo da União Europeia nesse sentido.

  Željana Zovko (PPE), napisan. ‒ Podržavam izvješće o prijedlogu direktive Europskog parlamenta i Vijeća o smanjenju nacionalnih emisija određenih atmosferskih onečišćivača i izmjeni Direktive 2003/35/EZ. Antropogene emisije plinova i čestica su većinom uzrokovane nepotpunim sagorijevanjem goriva koje se koristi za grijanje, proizvodnju energije, prijevoz ili procesima u industrijskim kemijskim postrojenjima te abrazijom koju proizvode motorna vozila. Cilj predložene direktive je uspostava novih nacionalnih granica za ispuštanje onečišćivača za najznačajnije zagađivače atmosfere.

Države članice moraju osigurati kontinuirano praćenje promjena i postignutih smanjenja u ukupnoj količini onečišćivača . Za one države koje ne ispunjavaju kriterije i postavljene ciljeve na vrijeme, nužno je uspostaviti mehanizme kojima će se osigurati provođenje ove direktive. Neki od ciljeva koje postavlja regulativa su izazov za države članice i u nekim uvjetima Europska unija mora osigurati financijsku pomoć u reformskim nastojanjima, posebice kada je riječ o prijevozu. Čisti zrak mora ostati javno dobro.

  Milan Zver (PPE), pisno. ‒ Glasoval sem za Poročilo o predlogu direktive Evropskega parlamenta in Sveta o zmanjšanju nacionalnih emisij za nekatera onesnaževala zraka in o spremembi Direktive 2003/35/ES.

Prizadevanja za doseganje visoke kakovosti zraka, ki nimajo večjih negativnih vplivov na zdravje ljudi in okolje ter ne ogrožajo resno zdravja ljudi in okolja so eden izmed bistvenih elementov trajnostnega razvoja h kateremu stremi EU. Ker menim, da bodo ukrepi predlagane direktive prispevali k postopnemu zmanjševanju onesnaževanja zraka in zagotavljanju visoke ravni zaščite zdravja ljudi in okolja, sem jo podprl.

11.4. Finalização de Basileia III (B8-1226/2016)

Ustne wyjaśnienia dotyczące głosowania

  Monica Macovei (ECR). – Domnule președinte, criza financiară ne-a arătat că avem nevoie de criterii, de standarde solide și de principii pentru reglementarea prudențială a băncilor. Din acest motiv, salut activitatea post-criză a Comitetului pentru supraveghere bancară de la Basel. Acesta și-a propus revizuirea abordării standard pentru calculul activelor cu risc potențial.

Sectorul bancar trebuie negociat și trebuie standardizat într-un mod foarte serios și reglementat foarte serios pentru oameni, pentru a asigura o concurență loială pe piață și stabilitate financiară. Concurență loială atât pe piața bancară, cât și o concurență - cum să spun - între bănci, care să ofere toate garanții pentru populație și pentru oameni.

Băncile joacă un rol esențial în finanțarea economiei europene și rămân în acest moment principala sursă de finanțare pentru economie, inclusiv pentru întreprinderile mici și mijlocii.

Cred că, peste câțiva ani, va veni vremea în care băncile vor arăta cu totul altfel și vor avea un rol mult mai mic în economie și în viața noastră de zi cu zi. Dar, asta este o altă discuție.

  Daniel Hannan (ECR). – Mr President, we are often told that we need to be at the top table. It was a refrain throughout the recent UK referendum, but this report is a reminder that the top tables these days are global, rather than European. In this instance – the Basel III rules, the implementation of rules on financing and banking – the EU is, if you like, a regional subcontractor. It implements a decision that has been taken at a higher level, because of course finance is not continental but is worldwide in its scope and its movements. And the result of the European Union’s competence in this question is that all of our Member States are, in effect, represented around that table by one 28th of a European Commissioner or the relevant deputising official. How on earth can that be in the interests of an economy like my country’s, which depends heavily on financial services? One of the huge bonuses of taking back our place at the world table is that we will once again be able to speak in our own interests, rather than having to contract everything through a bureaucracy which may occasionally have an interest that coincides with ours but usually, as we have learned, does not.

  Seán Kelly (PPE). – Mr President, as noted in the resolution, attention must be paid to the specificities of European bank models, the markets they operate in and the varying size of the institutions. The Basel III reform measures should not be tossed into effect without clear appreciation of the fact that, whilst opportunity occupies one side of the coin, threats to that very sense of opportunity lie on the other side. Speaking from an Irish perspective, I can appreciate the ways in which Basel III has made the system more stable, but I am also worry that the increased instability may curtail opportunities for profit-making.

These matters are worse for countries on the periphery, such as Ireland, where, between 2007 and 2015, investment as measured by gross fixed capital formation crashed from an average of 25.9% to 20.9% of gross domestic product. The discussion is a good one, and I hope to observe further improvement in ensuring competitive positioning for all banks.

Pisemne wyjaśnienia dotyczące głosowania

  Isabella Adinolfi (EFDD), per iscritto. ‒ La seguente proposta di risoluzione riguarda il completamento di Basilea III, ossia un insieme di proposte di riforma che riguardano la regolamentazione bancaria.

Le banche europee stanno vivendo un periodo molto critico, causato soprattutto da un'inadeguata, e a tratti assente, regolamentazione finanziaria iniziata negli ultimi decenni del secolo precedente. Reputo che Basilea III sia molto lontano da poter essere considerato perfetto o anche solo adeguato per le condizioni in cui verte il sistema bancario attuale. Tuttavia, votare contro significherebbe promuovere quella deregolamentazione di cui si parlava in precedenza.

Queste sono le principali motivazioni per cui deciso di astenermi.

  Clara Eugenia Aguilera García (S&D), por escrito. ‒ He votado a favor de esta resolución sobre el proceso de regulación bancaria internacional conocido como Basilea III.

La resolución solicita que se mejore la posición financiera de las entidades pero sin aumentar significativamente los requisitos de capital, y que no se afecte el modelo europeo de banca en el marco de la competencia internacional.

El informe apoya el enfoque de cálculo de los niveles de capital con base al riesgo, pero reduciendo la variabilidad.

  Marina Albiol Guzmán (GUE/NGL), por escrito. ‒ Esta resolución pretende diluir los trabajos de Basilea III y limitar las exigencias de capitales a la banca europea, una de las más especulativas del mundo.

El sistema financiero ha demostrado ampliamente su incapacidad para autorregularse y el grave riesgo que supone para la estabilidad del sistema económico en su conjunto: es por eso que nuestra propuesta se fundamenta en la banca pública y la prohibición de la actividad especulativa. Mientras tanto, es necesario asegurar que la banca privada cumple con precauciones tan elementales como dotarse de suficiente capital para que sean sus accionistas los que asuman los riesgos financieros que incurren, en lugar de trasladar a los Estados sus pérdidas especulativas. Es por ello que no puedo aceptar el contenido de este informe y he votado en contra.

  Martina Anderson, Lynn Boylan and Liadh Ní Riada (GUE/NGL), in writing. – I voted against this resolution and in favour of all amendments proposed by GUE/NGL.

The Basel Committee on Banking Supervision (BCBS), the international standard-setting body for banking regulation, is in the process of finalising new prudential regulations (reducing the level of risks depositors are exposed to), which is supposed to be finished by the end of the year. It is considering several new requirements such as restrictions on how banks use internal models to estimate risks from real-estate loans as well as corporate and infrastructure lending. Banks like HSBC and Deutsche Bank, among others, have been lobbying fiercely against these new requirements saying they will amount to a massive increase in their capital requirements.

This resolution is a statement of the European Parliament’s position on the issue, in response to Commission statement backing the banks. The resolution calls for the BCBS to revise its draft proposals to ensure the revision does not bring about a significant increase in overall capital requirements, and to ensure a ‘level playing field’ between EU and global banks.

In other words, it calls on the Basel Committee to back away from imposing regulations that would protect the public and depositors.

  Eric Andrieu (S&D), par écrit. ‒ J’ai voté en faveur de ce rapport équilibré. Il est primordial que les banques constituent une composante efficace de notre économie et non un élément de risque. Les banques doivent être bien capitalisées afin de soutenir l'économie réelle, de réduire le risque systémique et d'éviter la répétition des énormes sauvetages observés pendant la crise. Les travaux en cours du comité de Bâle devraient promouvoir des conditions de concurrence équitables au niveau mondial en atténuant - plutôt qu'en exacerbant - les différences entre les juridictions et les modèles bancaires et en ne pénalisant pas indûment le modèle bancaire de l'UE.

  Laima Liucija Andrikienė (PPE), raštu. ‒ Balsavau už rezoliuciją dėl susitarimo “Bazelis III” galutinio patvirtinimo, kuria Europos Parlamentas atkreipia dėmesį į Bazelio komiteto vykdomą darbą galutinai patvirtinti sistemą „Bazelis III“, kuria siekiama padidinti pagal riziką įvertinto kapitalo taisyklių paprastumą, palyginamumą ir konvergenciją, siekiant spręsti pernelyg didelių turto įvertinimo pagal riziką skirtumų problemą ir tai pačiai rizikai taikyti tas pačias taisykles. Svarbu yra tai, kad siekiant didesnio Bazelio komiteto svarstymų teisėtumo ir atsakomybės už juos, reikia daugiau skaidrumo ir atskaitomybės. Pritariu rezoliucijos nuostatai raginti Komisiją atidžiai ir išsamiai įvertinti kokybinį ir kiekybinį naujausių ir būsimų reformų poveikį, be kita ko, realiosios ekonomikos finansavimui Europoje ir numatomiems Europos teisėkūros projektais, pavyzdžiui, kapitalo rinkų sąjungai. Manau, jog Komisija turi užtikrinti, kad naujieji Bazelio komiteto pasiūlymai arba jų įgyvendinimas neprieštarautų šioms iniciatyvoms bei nepakenktų ligšioliniams teisėkūros pasiekimams, o komiteto išvados neturėtų būti vertinamos kaip raginimas panaikinti reguliavimą.

  Νίκος Ανδρουλάκης (S&D), γραπτώς. ‒ Ψήφισα υπέρ της πρότασης ψηφίσματος σχετικά με την οριστικοποίηση της «Βασιλείας ΙΙΙ» διότι αναφέρεται σε θέματα τα οποία θα επηρεάσουν τη σχετική νομοθεσία για τον τραπεζικό τομέα τα προσεχή χρόνια.

  Marie-Christine Arnautu (ENF), par écrit. ‒ Il faut accorder une priorité à la préservation des banques européennes dans un contexte où les exigences prudentielles vont moins toucher leurs concurrentes américaines. Il en va de la souveraineté de notre économie. Le rapport va dans ce sens, j'ai donc voté pour.

  Jonathan Arnott (EFDD), in writing. ‒ This motion was not subject to a roll-call vote, and therefore in the interests of transparency and democracy I would like to confirm that I voted against this resolution. This was due to the call for more Commission involvement in Member State affairs and a push for further globalisation of banking regulations.

  Zigmantas Balčytis (S&D), raštu. ‒ Balsavau už pasiūlymą dėl rezoliucijos dėl susitarimo „Bazelis III“ galutinio patvirtinimo. Bazelio bankų priežiūros komitetas pateikė pasiūlymų patobulinti bankų rizikos ribojimo sistemą sprendžiant su kredito ir operacine rizika susijusius klausimus. Pritariu šiam pasiūlymui, kad bankai turi turėti pakankamai kapitalo, jog būtų galima remti realiąją ekonomiką, mažinti sisteminę riziką ir išvengti per krizę taikytų milžiniškos apimties gelbėjimo valstybės lėšomis priemonių pasikartojimo. Be to, reikia tinkamai reguliuoti šešėlinės bankininkystės sektorių, siekiant užtikrinti sąžiningą konkurenciją ir finansinį stabilumą.

  Zoltán Balczó (NI), írásban. ‒ A 2007-ben kirobbant globális pénzügyi válság rámutatott a bankok kockázat- és válságkezelési gyakorlatának problémáira, hiányosságaira. A Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság 2011-ben tette közzé az általa kidolgozott Bázel III keretrendszert, amely a bankok tőkemegfelelésére és likviditására vonatkozó új globális szabályozási sztenderdeket és a hozzájuk tartozó végrehajtási tervet tartalmazza.

A legfontosabb, hogy a bankoknak meg kell emelniük a jelenlegi alaptőkéjüket. Az eddigi alaptőkearányt 4 százalékról 6 százalékra kell növelniük. Az alaptőkének kell válságos helyzetben fedeznie a bank bevételkieséseit. A Bázel III másik eleme a likviditási követelmények megfelelő alakítása. A pénzügyi intézményeknek elegendő likvid eszközzel kell rendelkezniük ahhoz, hogy súlyos stresszhelyzetben 30 napon keresztül fedezni tudják az ún. nettó likviditás-kiáramlásukat. Az állásfoglalási indítvány a Bázel III megállapodás véglegesítéséről szól. A különböző rendelkezéseket fokozatosan vezetik be 2019-ig.

Az állásfoglalási indítványt támogattam, mert csökkenti a pénzügyi válságok kialakulásának valószínűségét. Ugyanakkor azt is szeretném hangsúlyozni, hogy a problémát véglegesen csak akkor lehetne megoldani, ha visszatérnénk az 1990-es évek előtti állapotokhoz, vagyis a Glass-Steagall törvény előírásaihoz, amelyek a kereskedelmi bankoknak megtiltják a befektetési banki funkciókat, ill. értékpapír-kereskedő cégek birtoklását.

  Gerard Batten (EFDD), in writing. ‒ This non-legislative motion for a resolution calls on the Commission to act, accordingly UKIP voted against.

  Nicolas Bay (ENF), par écrit. ‒ Cette résolution pourrait augmenter la compétitivité des banques européennes en limitant leurs contraintes. Au moment où le reste du monde, et notamment les États-Unis avec les intentions annoncées de la nouvelle administration Trump, laisse plus de marge de manœuvre à ses banques, nous ne pouvons pas nous permettre d’être en reste alors que certaines banques européennes, et notamment françaises, ont déjà dû céder une partie de leurs activités, notamment en Asie, du fait des exigences de Bâle. J’ai donc voté pour.

  Hugues Bayet (S&D), par écrit. ‒ J'ai voté en faveur du texte. Le Parlement réaffirme par là même que les banques doivent être correctement capitalisées afin de soutenir l’économie réelle, de réduire le risque systémique et d’éviter toute répétition des opérations de sauvetage massives observées pendant la crise. Il souligne la nécessité d’élaborer une réglementation appropriée du secteur bancaire parallèle afin de garantir une concurrence loyale ainsi que la stabilité financière.

  Beatriz Becerra Basterrechea (ALDE), por escrito. ‒ Estoy de acuerdo en endurecer ciertas normas bancarias con el fin de encontrar un sistema más justo para los ciudadanos. Pero el sector es crucial para la financiación de la economía, y hay que tener muy en cuenta los diferentes modelos de la banca europea a la hora de cambiar ciertos criterios. Seguiremos muy de cerca la implicación de la Autoridad Bancaria Europea, el BCE y la Comisión en el Comité de Basilea.

  Brando Benifei (S&D), per iscritto. ‒ La crisi finanziaria globale ha portato i leader del G20 a concordare un esaustivo programma di riforme teso a rafforzare le norme regolamentari a cui sono soggette le banche internazionali, un progetto che vede un ruolo centrale del Comitato di Basilea che sta sviluppando norme minime per i requisiti prudenziali applicabili alle grandi banche operanti su scala internazionale.

La proposta di risoluzione approvata oggi dal Parlamento, e da me sostenuta, sviluppa una riflessione sul ruolo centrale svolto dalle banche all'interno dell'UE e da essa muove per definire alcuni elementi fondamentali per un positivo completamento del quadro normativo di Basilea III. Occorre che il Comitato di Basilea si impegni a promuovere standard di qualità, trasparenza e coerenza in materia di capitalizzazione e copertura dei rischi.

L'obiettivo primario deve essere quello di garantire un vero sostegno all'economia reale, riducendo il rischio sistemico e definendo un approccio che vada a mitigare le differenze tra modelli di banking e giurisdizioni stabilendo meccanismi di regolazione che siano basati sul rischio.

  Xabier Benito Ziluaga (GUE/NGL), por escrito. ‒ He votado en contra de esta resolución, en la que el Parlamento pone trabas a la revisión de la directiva Basel sobre las exigencias de capital de los bancos. Aumentar las exigencias de capital obliga a los bancos a guardar una suma mayor de capital a la hora de hacer préstamos. Esto es una condición para reducir la inestabilidad y la vulnerabilidad del sistema financiero. Sin embargo, la posición de los lobbies bancarios y de la Comisión es que esto disminuiría la competitividad de los bancos europeos frente a los estadounidenses. Pienso que la alta volatilidad de los bancos europeos y su tamaño desproporcionado es una amenaza muy seria a la sociedad europea y exige una intervención drástica para que las entidades financieras cumplan su función social.

  Izaskun Bilbao Barandica (ALDE), por escrito. ‒ Quiero agradecer al ponente, Sr. Gualtieri, su trabajo en el informe donde se subraya la importancia de normas y principios mundiales sólidos para una regulación prudencial de los bancos y celebra el trabajo posterior a la crisis del CSBB al respecto.

  Dominique Bilde (ENF), par écrit. ‒ Cette résolution sur la finalisation de l’accord de Bâle III mérite d’être soutenue car, en effet, j’estime qu’il faut désormais accorder la priorité à la préservation des banques européennes dans un contexte où les exigences prudentielles vont moins toucher leurs concurrentes américaines. Il en va de la souveraineté du financement de notre économie. Depuis 2008, la tendance a été celle d’un renforcement des exigences, qui a contraint les banques à augmenter leurs fonds propres ou à réduire leurs engagements (prêter moins, plus cher, ou à des projets ou des entreprises moins risquées). Il y a beaucoup de travaux complexes afin d’affiner la formule de calcul pour mieux contenir les risques.

Nous soutenons donc cette option qui privilégie la compétitivité des banques européennes face à leurs concurrentes, notamment américaines. Elle voit donc d’un mauvais œil l’introduction des nouvelles exigences. L’élection de Donald Trump, qui a annoncé vouloir desserrer la contrainte sur les banques américaines (modification du Dodd-Franck act), vient renforcer l’actualité de la menace. De fait, certaines banques européennes, et notamment françaises, ont déjà dû céder une partie de leurs activités, notamment en Asie, du fait des exigences de Bâle.

  Mara Bizzotto (ENF), per iscritto. ‒ "Basilea 3" è un insieme articolato di provvedimenti di riforma, predisposto dal Comitato di Basilea per la vigilanza bancaria, al fine di rafforzare la regolamentazione, la vigilanza e la gestione del rischio del settore bancario.

Pur essendo condivisibili gli obiettivi che questi testo si pone, ritengo che sia inaccettabile che in esso non sia presente nessun passaggio critico circa il comportamento di alcune banche europee che avrebbe potuto essere evitato da un efficace sistema di vigilanza.

Sono convinta che i giusti richiami al ruolo del sistema bancario in aiuto di famiglie e PMI sono soltanto un esercizio retorico visto lo stato di crisi a livello patrimoniale di molti istituti, schiacciati alla fine anch'essi dal debito privato generato dalla politica monetaria dell'UE. Per tutti questi motivi mi sono espressa con voto contrario a questo testo.

  José Blanco López (S&D), por escrito. ‒ He apoyado esta resolución de la Comisión de Asuntos Económicos y Monetarios del Parlamento sobre el proceso de regulación bancaria internacional conocido como Basilea III. Con esta resolución, solicitamos que se mejore la posición financiera de las entidades pero sin aumentar significativamente los requisitos de capital, y que no se afecte el modelo europeo de banca en el marco de la competencia internacional. Además, el informe apoya el enfoque de cálculo de los niveles de capital con base al riesgo, pero reduciendo la variabilidad.

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D), raštu. ‒ Balsavau dėl šio pranešimo, nes juo Parlamentas išsakė savo poziciją dėl susitarimo „Bazelis III“. Sistema „Bazelis III“ yra siekiama padidinti pagal riziką įvertinto kapitalo taisyklių paprastumą, palyginamumą ir konvergenciją, siekiant spręsti pernelyg didelių turto įvertinimo pagal riziką skirtumų problemą ir tai pačiai rizikai taikyti tas pačias taisykles. Didžiojo dvidešimtuko vadovai po finansų krizės pritarė visapusiškų reformų darbotvarkei, kuria stiprinami tarptautinių bankų reguliavimo standartai, įskaitant rizikos ribojimo reikalavimų sugriežtinimą. Bazelio komitetas rengia tarptautiniu mastu sutartus būtiniausius standartus, kuriais nustatomi rizikos ribojimo reikalavimai dideliems, tarptautiniu mastu veikiantiems bankams. Bazelio komitetas stebi ir peržiūri šių pasaulinių standartų įgyvendinimą ir teikia ataskaitas Didžiajam dvidešimtukui, o šio komiteto gairės yra svarbi priemonė siekiant išvengti skirtingo reguliavimo visame pasaulyje.

  Franc Bogovič (PPE), pisno. ‒ Podpiram predloge resolucij, saj je odporen in dobro kapitaliziran bančni sistem temeljni pogoj za ohranjanje finančne stabilnosti in zagotavljanje primernih posojil ter prispeva h gospodarski rasti. Prav tako so se voditelji držav skupine G-20 v okviru odpravljanja posledic finančne krize dogovorili o celovitem programu reform za okrepitev regulativnih standardov mednarodnih bank, vključno z okrepitvijo zahtev glede skrbnega in varnega poslovanja, da bi se preprečile nadaljnje bančne krize.

  Simona Bonafè (S&D), per iscritto. ‒ In seguito alla crisi economica e finanziaria del 2008, il Comitato di Basilea per la vigilanza bancaria è stato istituito con l'obiettivo di rafforzare la capacità delle banche di assorbire shock derivanti da tensioni finanziarie ed economiche, in modo da ridurre il rischio di contagio dal settore finanziario all'economia reale. Nell'UE le banche svolgono infatti un ruolo prevalente nel finanziamento dell'economia.

Con questa risoluzione, che sostengo, il Parlamento europeo sottolinea la necessità di norme minime concordate a livello internazionale in modo da evitare una frammentazione normativa in materia di regolamentazione patrimoniale. La necessità è proprio quella di assicurare che l'accordo di Basilea III rispetti standard di qualità, trasparenza e coerenza in materia di capitalizzazione e copertura dei rischi facendo attenzione a che, con le nuove norme, la moderata crescita che l'UE sta conoscendo nel periodo post-crisi venga favorita e non rallentata.

Il Parlamento ricorda inoltre l'importanza di riforme basate sul principio di parità di condizioni a livello mondiale, affinché le differenze tra paesi e modelli bancari vengano attenuate anziché incrementate.

  Biljana Borzan (S&D), napisan. ‒ Podržavam ovo pitanje Komisiji. Smatram kako je važno da banke budu učinkovita komponenta našeg gospodarstva, a ne element rizika.

Banke moraju biti u mogućnosti podržavati realno gospodarstvo, smanjiti sistemski rizik i izbjeći ponavljanje ogromnih spašavanja kojima smo svjedočili tijekom krize.

  Renata Briano (S&D), per iscritto. ‒ Gli Accordi di Basilea sono linee guida in materia di requisiti patrimoniali delle banche, redatte dal Comitato di Basilea, costituito dagli enti regolatori dei principali Paesi del cosiddetto "Primo Mondo", allo scopo di perseguire la stabilità monetaria e finanziaria internazionale.

Il più recente dei tre accordi di Basilea, entrato in vigore sei anni fa, ha istituito un organismo, il CBVB (Comitato di Basilea per la Vigilanza Bancaria), che ha presentato alla comunità internazionale un pacchetto di proposte volte a perfezionare il quadro prudenziale per le banche che devono far fronte a rischi creditizi e di operatività finanziaria.

Queste proposte devono essere raccolte dall'Unione europea e rielaborate con l'obiettivo di migliorare la sensibilità al rischio e la solidità degli approcci standardizzati, di regolamentare meglio i flussi finanziari e attuare – ove serve – le opportune restrizioni, portando a termine la progettazione e la calibrazione della leva finanziaria con una prospettiva di lungo termine e la volontà politica di privilegiare la stabilità e l'economia reale rispetto alle speculazioni finanziarie di breve termine.

  Steeve Briois (ENF), par écrit. ‒ Le comité de Bâle élabore des règles prudentielles sous forme de recommandations transposables en droit national et européen par les autorités compétentes. Depuis la crise financière de 2008, ces règles visent à contraindre les établissements bancaires à accroitre leurs fonds propres afin d’améliorer leur solvabilité, l’objectif étant de les rendre plus résistants à des scénarios d’instabilité financière. Ce rapport considère que les nouvelles réglementations, visant à accroitre les ratios de solvabilité des banques européennes, ne doivent pas nuire à la compétitivité de notre secteur bancaire. Conjuguée à l’Union des marchés des capitaux, l’application de Bâle IV pourrait accentuer le désavantage concurrentiel de nos banques. J’ai voté en faveur de ce texte qui met en garde les autorités européennes et nationales contre les conséquences d’une règlementation trop contraignante.

  Soledad Cabezón Ruiz (S&D), por escrito. ‒ He votado a favor de esta resolución sobre el proceso de regulación bancaria internacional conocido como Basilea III.

La resolución solicita que se mejore la posición financiera de las entidades pero sin aumentar significativamente los requisitos de capital, y que no se afecte el modelo europeo de banca en el marco de la competencia internacional.

El informe apoya el enfoque de cálculo de los niveles de capital con base al riesgo, pero reduciendo la variabilidad.

  Nicola Caputo (S&D), per iscritto. ‒ Dopo attenta riflessione e discussione in Aula, ho dato il mio voto positivo alla risoluzione sulla conclusione dell'accordo di Basilea III, sulla scorta delle seguenti considerazioni:

– una migliore gestione del rapporto banca/impresa è prioritaria sia dal lato impresa che dal lato banca, per evitare rischi operativi e perfezionare il quadro prudenziale delle banche;

– un corretto accesso al mercato dei capitali e una concreta assistenza all'individuazione di nuove forme di capitalizzazione, sono elementi imprescindibili per assicurare stabilità al sistema produttivo;

– la Commissione deve essere da traino nel garantire condizioni concorrenziali di parità e nel calibrare le norme finali.

  James Carver (EFDD), in writing. ‒ This non-legislative motion for a resolution calls on the Commission to act, accordingly UKIP voted against.

  David Casa (PPE), in writing. – I voted in favour as I believe that we need to take better account of the specificities of the European banking models, the different models, sizes of the institutions and risk profiles. The methods to measure risks proposed by the Basel Committee will put a disproportionate strain on European banks. We need to avoid penalising European banks over American banks when implementing the new plans of the Basel Committee.

  Λευτέρης Χριστοφόρου (PPE), γραπτώς. ‒ Στηρίζουμε την έκθεση και τονίζουμε ότι ένα ανθεκτικό και καλά κεφαλαιοποιημένο τραπεζικό σύστημα αποτελεί προϋπόθεση για τη διατήρηση της χρηματοπιστωτικής σταθερότητας.

  Κώστας Χρυσόγονος (GUE/NGL), γραπτώς. ‒ Ψηφίσαμε σχετικά με την πρόταση ψηφίσματος για την οριστικοποίηση του πλαισίου «Βασιλεία ΙΙΙ» που στοχεύει στην ισχυροποίηση και προστασία του χρηματοπιστωτικού συστήματος στην Ευρώπη. Παρότι ο σκοπός του πλαισίου αυτού θα μπορούσε να λειτουργήσει προς όφελος ιδιαίτερα των μικρότερων ευρωπαϊκών τραπεζών, θεωρώ πως για μια ακόμη φορά δεν επιτυγχάνεται η ορθολογική ρύθμιση του πλαισίου λειτουργίας των τραπεζών, γεγονός που στο πρόσφατο παρελθόν αποτέλεσε έναν από τους λόγους της οικονομικής κρίσης που έπληξε την ευρωζώνη. Ως εκ τούτου, αποφάσισα να καταψηφίσω την πρόταση ψηφίσματος.

  Alberto Cirio (PPE), per iscritto. ‒ Il terzo accordo di Basilea rappresenta una vigorosa rete di provvedimenti riformatori per la vigilanza bancaria al fine di rafforzare la regolamentazione, la vigilanza e la gestione del rischio del settore, nello specifico, sono imposte delle soglie minime di capitale alle banche per evitare che shock finanziari le mettano in ginocchio con conseguenze distruttive per l'intero sistema.

Una regolamentazione prudenziale, dal mio punto di vista, va favorita ed implementata, dunque esterno il mio favore al provvedimento. La ragione che più di ogni altra mi spinge ad agire in tal modo trova le sue origini nel sostegno offerto all'economia reale. Ossia, le regole di Basilea sono disegnate per stabilizzare il mondo finanziario e imporre ai suoi protagonisti delle corrette pratiche in termini di capitalizzazione, di gestione del rischio e di liquidità, condizionando fortemente i loro impieghi verso l'economia reale e quindi il loro convoglio verso aziende e cittadini.

Una maggiore sicurezza degli istituti, con cuscinetti di capitale anti-crisi di un certo livello può, infatti, tradursi in una contrazione del credito alle imprese e quindi in un freno all'economia. L'equilibrio è tutto e alle banche Basilea 3 chiede garanzie su capitale e liquidità affinché il finanziamento a famiglie ed imprese sia riscontrabile e sicuro.

  Deirdre Clune (PPE), in writing. ‒ I supported the motions for resolutions – Finalisation of Basel III.

  Lara Comi (PPE), per iscritto. ‒ Ho votato a favore del provvedimento in quanto condivido le proposte avanzate dal Comitato di Basilea per la vigilanza bancaria (CBVB) volte a perfezionare il quadro prudenziale per le banche che devono far fronte a rischi di credito e operativi (finalizzazione dell'accordo di Basilea III, il cosiddetto "Basilea IV").

L'obiettivo delle proposte è di migliorare la sensibilità al rischio e la solidità degli approcci standardizzati, analizzare ulteriori restrizioni per quanto riguarda il ruolo degli approcci modellati internamente nel quadro del capitale e portare a termine la progettazione e la calibrazione della leva finanziaria e di un eventuale livello minimo di capitale, sulla base di approcci standardizzati.

È necessario, a mio avviso, continuare a monitorare l'attività delle banche – che oggi svolgono un ruolo chiave nel finanziamento dell'economia europea e rimarranno verosimilmente la principale fonte di finanziamento per le famiglie e le imprese, in particolare per le PMI – per ridurre un eventuale rischio sistemico.

  Javier Couso Permuy (GUE/NGL), por escrito. ‒ Esta resolución pretende diluir los trabajos de Basilea III y limitar las exigencias de capitales a la banca europea, una de las más especulativas del mundo.

El sistema financiero ha demostrado ampliamente su incapacidad para autorregularse y el grave riesgo que supone para la estabilidad del sistema económico en su conjunto: es por eso que nuestra propuesta se fundamenta en la banca pública y la prohibición de la actividad especulativa. Mientras tanto, es necesario asegurar que la banca privada cumple con precauciones tan elementales como dotarse de suficiente capital para que sean sus accionistas los que asuman los riesgos financieros que incurren, en lugar de trasladar a los Estados sus pérdidas especulativas. Es por ello que no puedo aceptar el contenido de este informe y he votado en contra.

  Andrea Cozzolino (S&D), per iscritto. ‒ È necessario tutelare la peculiarità del sistema bancario europeo: dove alle grandi banche di livello internazionale, si affiancano le piccole banche regionali e cooperative, ricchezza europea. È fondamentale tutelare diversità ed eterogeneità nel panorama finanziario europeo, che permette anche una diversificazione del rischio.

In particolare, è importante proteggere quelle banche che conoscono le istanze e i problemi degli artigiani e delle piccole e medie imprese del territorio. Pertanto le regole devono essere proporzionali alla dimensione e al rischio della banca. È necessario che la regolamentazione sia basata sul rischio. In particolare, allo stesso rischio deve corrispondere un trattamento comune a livello di regolamentazione globale. Cosi, si potrà garantire una riduzione dell'arbitraggio regolamentare.

A questo riguardo, è importante che il Parlamento riaffermi il suo potere legislativo nei confronti di una materia come l'implementazione degli standard di Basilea, che molto spesso, viene accusata di essere decisa fuori da schemi democratici. Pertanto, si deve evitare una trasposizione diretta, ma un attenta implementazione che tenga conto della proporzionalità e della peculiarità del sistema europeo.

Per queste ragioni, ritengo il testo finale un ottimo compromesso a difesa del ruolo democratico del Parlamento verso politiche a difesa di un impegno del sistema finanziario verso l'economia reale.

  Edward Czesak (ECR), na piśmie. ‒ Zagłosowałem przeciwko finalizacji pakietu Bazylea III. Uważam, że pakiet ten przyniesie negatywne skutki dla klientów banków, oraz mam wątpliwości co do szacowanych korzyści gospodarczych płynących z proponowanych zmian. Zastosowanie regulacji w postaci określonych ram, a nie konkretnych przepisów, nie daje możliwości jednoznacznej oceny skutków pakietu.

Z kolei brak konkretnej oceny skutków, pociąga za sobą szereg sprzecznych opinii. Jak wskazują eksperci wprowadzenie wyższych wymogów kapitałowych, czego wymaga proponowany pakiet, będzie oznaczało wyższe koszty dla banków. Te zaś zostaną przerzucone na klientów.

Zbyt dużo wątpliwości i brak jednoznacznej oceny korzyści, jakie mógłby przynieść ten pakiet, motywuje do dalszej pracy, a w chwili obecnej do odrzucenia pakietu.

  Miriam Dalli (S&D), in writing. ‒ In order to avoid the repeat of bailouts witnessed during the crisis our banks need to be well capitalised to reduce risks and provide a level playing field globally. A risk-based approach to regulation is also the key, with the same rules being applied to the same risk. The finalisation of Basel is a positive step forward in mitigating the differences between jurisdictions.

  Michel Dantin (PPE), par écrit. ‒ Cette résolution est relative à la finalisation de l’accord de Bâle, dont le comité a pour but d'établir des recommandations financières à l’échelle globale, et sans valeur contraignante. Dans ce contexte, l’accord Bâle III vise à augmenter les obligations de capitalisation des banques, établissant ainsi des règles supplémentaires (règles prudentielles). Considérant que ces accords renforcent la régulation du système financier international et son harmonisation, j’ai soutenu cette résolution.

  Rachida Dati (PPE), par écrit. – Le comité de Bâle sur le contrôle bancaire (CBCB) a joué un rôle essentiel dans la réforme du système bancaire mondial en instaurant des normes minimales de régulation. Pour autant, je considère qu’en l’état, les dernières propositions du comité ne prennent pas en compte les spécificités du secteur bancaire européen et sont dans leur ensemble plus favorables aux banques américaines. J’ai donc voté en faveur de la résolution sur la finalisation de Bâle III, afin que les représentants des institutions européennes au CBCB agissent pour modifier le prochain paquet de réforme de ce comité et tiennent informés les législateurs européens de l’avancée de ces discussions.

  Mireille D'Ornano (ENF), par écrit. ‒ J’ai voté pour ce texte.

Les accords du comité de Bâle concernent la solvabilité des établissements bancaires et établissent les règles prudentielles afférentes. Les travaux actuels, dits de Bâle IV ou III ½, étudient l’introduction d’un nouveau risque au dénominateur du ratio de solvabilité, le risque de taux (en sus du risque de marché, de crédit et du risque opérationnel).

Les règles prudentielles sont certes contraignantes pour les établissements bancaires européens, en concurrence avec des établissements étrangers soumis à des règles plus souples. Néanmoins, le Front National privilégie la protection des déposants contre les risques systémiques. Nous n’avons donc aucune raison de nous opposer à ce rapport.

  Ангел Джамбазки (ECR), в писмена форма. ‒ Подкрепих резолюцията относно финализирането на Базел III. Базел III е цялостен набор от мерки за реформи, разработени от Базелския комитет за банков надзор, целящи да се засили регулирането, надзора и управлението на риска в банковия сектор. Тяхната цел е да се подобри способността на банковия сектор да поема шокове, произтичащи от финансов и икономически стрес, независимо от неговия източник, както и подобряване на управлението на риска и управлението, засилване на прозрачността и оповестяването на банките. Смятам, че устойчивата и добре капитализирана банкова система е предпоставка за съхраняване на финансовата стабилност и подкрепа на икономическия растеж.

  Γεώργιος Επιτήδειος (NI), γραπτώς. ‒ Ένα καλά κεφαλαιοποιημένο τραπεζικό σύστημα αποτελεί προϋπόθεση για τη διατήρηση της χρηματοπιστωτικής σταθερότητας, ενώ πρέπει να στηρίζει την οικονομική ανάπτυξη. Στα πλαίσια της αντιμετώπισης του πιστωτικού κινδύνου και του επιχειρησιακού κινδύνου, δαπανήθηκαν τεράστια ποσά για τη διάσωση των τραπεζών, ποσά τα οποία καλούνται να πληρώσουν οι πολίτες των κρατών μελών της ΕΕ. Ειδικά στην περίπτωση της Ελλάδας, η διάσωση των τραπεζών, η απόδοση τεράστιων μερισμάτων στους μετόχους και η ανακεφαλαιοποίηση των χρηματοπιστωτικών ιδρυμάτων μεταφράστηκαν στην υπογραφή των μνημονίων.

  Jill Evans (Verts/ALE), in writing. ‒ I voted against the resolution on the finalisation of Basel III, as I believe the European Parliament should take a stronger position on the financial system. Weaknesses in the system have caused damage to European citizens including my constituents in Wales.

  João Ferreira (GUE/NGL), por escrito. ‒ Perante a ofensiva neoliberal dos anos oitenta e a fúria desreguladora e liberalizadora que desregulamentou o setor financeiro, cedo se percebeu que a banca privada necessitava de algumas regras sob pena de pôr em causa todo o sistema.

As regras criadas desde Basel I até III pretendem impor níveis mínimos de capitais próprios. Contudo, as regras para a sua contabilização foram-se tornando cada vez mais complexas e opacas, como convém aos grupos de interesses que sempre se aproveitam da falta de transparência.

Hoje, os modelos de avaliação de risco dos ativos são da responsabilidade dos bancos ditos sistémicos, ao contrário dos outros que estão sujeitos a um modelo normalizado. Ou seja, temos na prática, ativos com ponderações diferentes de banco para banco. Ou seja, temos um sistema em que os rácios de solvabilidade e os testes de stress são completamente manipulados pelos grandes bancos, retirando assim qualquer credibilidade a todo o sistema de supervisão.

Pela nossa parte, a solução é simples. O crédito é demasiado importante para ser deixado à livre iniciativa do setor privado. O controlo público sobre a banca e o sistema financeiro é hoje, mais do que nunca, uma necessidade.

  Luke Ming Flanagan (GUE/NGL), in writing. ‒ While I agree that we all need a stable, safe, secure banking system, the system that currently exists isn’t it. Again, while I agree that banks should be regulated (and the more the better), introducing more legislation when that which already exists isn’t implemented is a bit of a joke – witness what happened to Jonathan Sugarman when he blew the whistle on major breaches of regulation in Ireland.

We need an entirely new banking system, a system controlled by national governments, a system in which money creation is likewise controlled by national governments but to the benefit of the people (as in no/low interest rates) and not – as is currently the case – to the benefit of banks and financiers.

That is why I voted against this piece of legislation.

  Monika Flašíková Beňová (S&D), písomne ‒ Predmetná rezolúcia v budúcnosti ovplyvní pripravovanú legislatívu Európskej únie v oblasti bankového sektora. Je nevyhnutné, aby banky zohrávali pozitívnu úlohu pre spoločnosť a aby sa opäť stali účinným prvkom ekonomiky, a nie predstavovali prvok rizika. Banky musia byť kvalitne a dobre kapitalizované a ich hlavným prínosom musí byť podpora reálnej ekonomiky, zníženie systémového rizika, a aby sa pokúsili zabrániť zopakovaniu obrovskej hospodárskej a finančnej krízy.

  Λάμπρος Φουντούλης (NI), γραπτώς. ‒ Ένα καλά κεφαλαιοποιημένο τραπεζικό σύστημα αποτελεί προϋπόθεση για τη διατήρηση της χρηματοπιστωτικής σταθερότητας, ενώ πρέπει να στηρίζει την οικονομική ανάπτυξη.

Στα πλαίσια της αντιμετώπισης του πιστωτικού κινδύνου και του επιχειρησιακού κινδύνου, δαπανήθηκαν τεράστια ποσά για τη διάσωση των τραπεζών, ποσά τα οποία καλούνται να πληρώσουν οι πολίτες των κρατών μελών της ΕΕ.

Ειδικά στην περίπτωση της Ελλάδας, η διάσωση των τραπεζών, η απόδοση τεράστιων μερισμάτων στους μετόχους και η ανακεφαλαιοποίηση των χρηματοπιστωτικών ιδρυμάτων μεταφράστηκε στην υπογραφή των μνημονίων. Για τους παραπάνω λόγους καταψηφίζω την οριστικοποίηση της Βασιλείας ΙΙΙ.

  Doru-Claudian Frunzulică (S&D), in writing. ‒ I consider that banks should be an efficient component of our economy and not an element of risk. Banks need to be well capitalised in order to support the real economy, reduce systemic risk and avoid the repeat of the enormous bailouts witnessed during the crisis. The ongoing work of the Basel Committee should promote the level playing field at the global level by mitigating – rather than exacerbating – the differences between jurisdictions and banking models and not unduly penalising the EU banking model. A risk-based approach to regulation is key, with the same rules being applied to the same risk.

  Francesc Gambús (PPE), por escrito. ‒ He votado a favor de la propuesta de resolución considerando que es vital contar con un sistema bancario resiliente y con una buena capitalización, ya que son condiciones indispensables para preservar la estabilidad financiera, proporcionando una concesión adecuada de créditos a la economía real y reforzando el crecimiento económico. Es por tanto importante contar con normas y principios mundiales sólidos para una regulación prudencial de los bancos, continuar trabajando para finalizar el marco de Basilea III, destinado a reforzar la simplicidad, la comparabilidad y la convergencia del marco del capital ponderado por el riesgo, para poder responder a la excesiva variabilidad de los activos ponderados por el riesgo y para aplicar las mismas reglas a los mismos riesgos, así como, conseguir una mayor transparencia y responsabilidad.

  Iratxe García Pérez (S&D), por escrito. ‒ He votado a favor de esta resolución sobre el proceso de regulación bancaria internacional conocido como Basilea III.

La resolución pide que se mejore la posición financiera de las entidades sin aumentar significativamente los requisitos de capital y que no se perjudique el modelo europeo de banca en el marco de la competencia internacional.

Además, el informe apoya el enfoque de cálculo de los niveles de capital con base al riesgo, pero reduciendo la variabilidad.

  Eider Gardiazabal Rubial (S&D), por escrito. ‒ He votado a favor de esta resolución sobre el proceso de regulación bancaria internacional conocido como Basilea III.

La resolución solicita que se mejore la posición financiera de las entidades pero sin aumentar significativamente los requisitos de capital, y que no se afecte el modelo europeo de banca en el marco de la competencia internacional.

El informe apoya el enfoque de cálculo de los niveles de capital con base al riesgo, pero reduciendo la variabilidad.

  Elisabetta Gardini (PPE), in writing. ‒ I voted to support this important report on the work of the BCBS to finalise the Basel III framework. This is a key part of legislation to develop internationally agreed minimum standards and requirements for large, international banks. This would serve to add simplicity and comparability of the existing framework on risk-weighted capital – this could serve to address excessive variability of these assets and it would importantly mean that the same rules are applied to the same risks. Extensive monitoring of the effects will be necessary in order to ensure no negative effects on the banking sector.

Banks play a key role in financing the European economy and they are especially important for SMEs – who makes up the real backbone of the European economy. In regard to SMEs, flexibility plays a key role in their financing needs, and we as lawmakers must keep this a relevant theme in all financial regulation. It is of crucial importance that we promote the financing of, and investments in, European SMEs since they are already underfunded and financing possibilities are needed to reverse the sluggish growth of the EU economy.

  Elena Gentile (S&D), per iscritto. ‒ Ho votato a favore della risoluzione sul completamento di Basilea III riguardante i requisiti di capitale delle istituzioni finanziarie, sulla cui trasposizione nel diritto europeo ha lungamente lavorato il PE la scorsa legislatura. Ritengo, infatti, che il PE essendo colegislatore debba poter esprimere le proprie preoccupazioni rispetto alla revisione da parte del Comitato di Basilea, che si riunirà in Cile prossimamente, di talune regole (revisione dell'approccio standard al rischio operativo e di credito, potenziale introduzione di nuove soglie minime di capitale "output floors").

Condivido risolutamente le preoccupazioni verso un ulteriore inasprimento dei requisiti di capitale, per i potenziali effetti sull'economia reale per giunta in una fase molto delicata per l'intera economia europea, i cui segnali di crescita sono ancora deboli, come affermato dal Presidente Draghi questa settimana davanti al PE.

Cosi come la necessità che le banche europee siano ben capitalizzate al fine di poter supportare l'economia reale e le PMI e nel contempo siano ridotti i rischi. Pertanto, ritengo sia opportuna la richiesta del PE di un maggiore equilibrio nella stesura di nuove regole per ridurre le possibilità di arbitraggio regolamentare e contrastare l'indebolimento del modello bancario europeo, garantendo contemporaneamente la crescita dell'economia e la stabilità del sistema finanziario.

  Arne Gericke (ECR), schriftlich. ‒ Seit 2013 löst Basel III schrittweise die „Basel II“ genannten Vorläuferregeln zur Finanzmarkt- und Bankenregulierung ab. Grund der Reform waren Schwächen der bisherigen Bankenregulierung, die durch die Finanzkrise seit 2007 offengelegt und mit Basel III korrigiert wurden. Das ist gut für unsere Bürger, gut für Europa – deshalb habe ich dafür gestimmt.

  Neena Gill (S&D), in writing. ‒ I voted in favour of this report given it is vital to kick-start economic growth and create new jobs. Banks are key players in achieving this goal by bolstering the EU economy. However, we have to ensure that banks are stable and well capitalised because they are fundamental to sustainable economic growth.

As co-legislator, Parliament needs to assess carefully the qualitative and the quantitative impact of these new reforms on the European economy, in particular the financing of infrastructure and real assets.

  Tania González Peñas (GUE/NGL), por escrito. ‒ He votado en contra de esta resolución, en la que el Parlamento pone trabas a la revisión de la directiva Basel sobre las exigencias de capital de los bancos. Aumentar las exigencias de capital obliga a los bancos a guardar una suma mayor de capital a la hora de hacer préstamos. Esto es una condición para reducir la inestabilidad y la vulnerabilidad del sistema financiero. Sin embargo, la posición de los lobbies bancarios y de la Comisión es que esto disminuiría la competitividad de los bancos europeos frente a los estadounidenses. Pienso que la alta volatilidad de los bancos europeos y su tamaño desproporcionado es una amenaza muy seria a la sociedad europea y exige una intervención drástica para que las entidades financieras cumplan su función social.

  Theresa Griffin (S&D), in writing. ‒ I voted in favour of the finalisation of Basel III. It is fundamental for our citizens that banks are an efficient component of our economy and do not pose a risk. Banks must have sufficient capital to ensure that we avoid a repeat of the enormous bailouts witnessed during the crisis.

  Sergio Gutiérrez Prieto (S&D), por escrito. ‒ He votado a favor de esta resolución sobre el proceso de regulación bancaria internacional conocido como Basilea III.

La resolución solicita que se mejore la posición financiera de las entidades pero sin aumentar significativamente los requisitos de capital, y que no se afecte el modelo europeo de banca en el marco de la competencia internacional.

El informe apoya el enfoque de cálculo de los niveles de capital con base al riesgo, pero reduciendo la variabilidad.

  Τάκης Χατζηγεωργίου (GUE/NGL), γραπτώς. ‒ Καταψηφίσαμε την έκθεση, αφού βασική μας ανησυχία ήταν ότι οι ευρωπαϊκές τράπεζες δεν θα πρέπει να έχουν ένα μειονέκτημα σε σύγκριση με τις αντίστοιχες στις ΗΠΑ. Η ανησυχία του χρηματοπιστωτικού τομέα στην Ευρωπαϊκή Ένωση είναι ότι οι προτάσεις θα μπορούσαν να οδηγήσουν σε σημαντικά υψηλότερες κεφαλαιακές απαιτήσεις ειδικά για τις τράπεζες που χρησιμοποιούν εσωτερικά μοντέλα (internal models). H έκθεση εδράζεται στην ανάγκη δημιουργίας ισότιμων όρων ανταγωνισμού και αναλογικότητας, ιδίως όσον αφορά μικρότερες και λιγότερο πολύπλοκες τράπεζες. Αν και συμφωνούμε με κάποιες από αυτές τις ανησυχίες (όσον αφορά τις μικρότερες και λιγότερο επικίνδυνες τράπεζες), διαφωνούμε ουσιαστικά με το γεγονός ότι δεν πρέπει να επιβαρύνεται υπερβολικά ο τραπεζικός κλάδος. Πιστεύουμε ότι τα εσωτερικά μοντέλα των τραπεζών ήταν μια σημαντική αιτία της χρηματοπιστωτικής κρίσης, καθώς συχνά χρησιμοποιούνταν για να αποκρύψουν σημαντικούς κινδύνους στους ισολογισμούς των τραπεζών.

  Marian Harkin (ALDE), in writing. ‒ I voted in favour of this resolution on the finalisation of Basel III. Basel III is part of the continuous effort to enhance the banking regulatory framework. It builds on the Basel I and Basel II documents, and seeks to improve the banking sector’s ability to deal with financial stress, improve risk management, and strengthen the banks’ transparency. A focus of Basel III is to foster greater resilience at the individual bank level in order to reduce the risk of system-wide shocks.

However while this is being addressed on several levels of the banking union, I was happy to support an amendment to this resolution that highlights that regulation has not been sufficiently addressed around the ‘too big to fail’ banks, such as was seen in the Deutsche Bank case recently.

  Brian Hayes (PPE), in writing. ‒ I have voted in favour since I have no objections.

  Hans-Olaf Henkel (ECR), schriftlich. ‒ Der Entschließungsantrag der großen Koalition im Europäischen Parlament positioniert sich klar gegen eine Erhöhung der Eigenkapitalanforderungen für europäische Banken durch die anstehenden Basel-III-Reformen. Ich bin ausdrücklich der Meinung, dass zur Stabilität unseres Finanzsystems und als Lehre aus der Finanzkrise eine solche Erhöhung unabdingbar ist, und habe somit gegen den Text gestimmt.

Die aktuelle Bankenregulierung basiert auf Risikogewichtung der Eigenkapitalanforderungen und gibt so vor, Risiken könnten im Vorfeld beziffert werden. Ebenfalls ignoriert sie völlig die enormen Risiken des anhaltenden Niedrigzinsumfeldes. Das Parlament führt als Argument gegen die Basler Reformen eine Benachteiligung europäischer Banken an. Tatsächlich müssen amerikanische Banken aktuell weit mehr Eigenmittel vorhalten als ihre europäischen Konkurrenten. Auch das Argument, die Kreditvergabe im Euroraum werde durch eine Erhöhung des Eigenkapitals gefährdet, teile ich nicht. Die größte Gefährdung stellt eine Finanzkrise dar und diese lässt sich nur verhindern, wenn endlich die notwendigen Schlüsse aus den für den Steuerzahler verheerenden Entwicklungen im Bankensystem von 2008 gezogen werden.

  Cătălin Sorin Ivan (S&D), in writing. ‒ The banking system should be an efficient component of our economy and not an element of risk. Banks have to be well capitalised in order to support the real economy and reduce systemic risk. Moreover, the initiatives of the Basel Committee should promote a level playing field at the global level, by working on mitigating the differences between jurisdictions and banking models, and not penalising the EU banking model.

  Ivan Jakovčić (ALDE), napisan. ‒ Glasovao sam za rezoluciju Europskog parlamenta o finalizaciji Basela III jer kako bi se očuvala financijska stabilnost, osiguralo kreditiranje realnog gospodarstva i podržao gospodarski rast potreban je bankarski sustav koji je dobro kapitaliziran i otporan. Smatram da banke imaju važnu ulogu u financiranju europskog gospodarstva, posebice malih i srednjih poduzeća, te da je potrebno smanjiti razlike među jurisdikcijama i bankovnim modelima kako bi se promovirali jednaki uvjeti poslovanja na svjetskoj razini. U tom kontekstu važno je da načelo proporcionalnosti i pristup temeljen na riziku budu uspostavljeni na razini Unije, ali i na međunarodnoj razini, te da se razmjenjuju primjeri uspješnih praksi među regulatorima. Držim također da europska i nacionalna nadzorna tijela za bankarstvo imaju relevantnu ulogu u jamčenju usklađenosti nadzora u Europskoj uniji, te stoga podržavam ovaj prijedlog rezolucije.

  Marc Joulaud (PPE), par écrit. ‒ J’ai voté en faveur du rapport de mon collègue Roberto Gualtieri relatif à la finalisation de l’accord de Bâle III. L’accord de Bâle III s’inscrit dans une réforme des accords de Bâle de 1988 et vise à obliger les établissements bancaires à améliorer la gestion interne de leurs risques. Ainsi, après Bâle II, l’objectif est de renforcer la capacité des établissements bancaires à s’adapter à la conjoncture et donc à ne pas succomber en cas de crise financière.

Ce rapport a été adopté à une large majorité, ce dont je me félicite.

  Philippe Juvin (PPE), par écrit. ‒ J’ai voté en faveur de cette résolution qui invite la Commission à tenir compte de plusieurs principes lors de la traduction des propositions de Bâle III en droit européen. D’abord, les spécificités des modèles bancaires européens et des marchés, mais aussi la préservation de la diversité du secteur bancaire et le respect du principe de proportionnalité.

  Εύα Καϊλή (S&D), γραπτώς. ‒ Έχουν ήδη γίνει σημαντικές νομοθετικές παρεμβάσεις για την ισχυροποίηση του θεσμικού πλαισίου των χρηματαγορών και του τραπεζικού κλάδου και η Ευρωπαϊκή Ένωση διαδραμάτισε πάντα παραγωγικό ρόλο στη Βασιλεία. Ωστόσο η επιτυχία του καθεστώτος της Βασιλείας περνά μέσα από μία ισορροπημένη προσέγγιση της διαφορετικότητας των τραπεζικών συστημάτων σε παγκόσμιο επίπεδο, με πιο χαρακτηριστική την διαφορά προσέγγισης του πιστωτικού ρίσκου σε Ευρώπη και ΗΠΑ, όπου στις ΗΠΑ η κανονικοποίηση του πλαισίου είναι υπερβολική και αφήνει ανοιχτό το ρίσκο αγοράς, σε αντίθεση με την Ευρώπη που είναι πολύ πιο επιφυλακτική στο ρίσκο αγοράς και περισσότερο ελαστική σε θέματα πιστωτικού ρίσκου. Τα εσωτερικά μοντέλα μέτρησης πιστωτικού ρίσκου των τραπεζών είναι εργαλείο που βοηθά και δεν αναστέλλει τους κανονιστικούς στόχους, επομένως πρέπει να το συμπεριλάβουμε στις εκτιμήσεις μας αναφορικά με το πλαίσιο που έρχεται να ορίσει η Βασιλεία.

  Barbara Kappel (ENF), schriftlich. ‒ Ich stimme für die vorliegende Entschließung. Sie ersucht die Kommission eindringlich, bei der Umsetzung der Basel-III-Kriterien und bei der Arbeit des BCBS mehr Augenmaß zu halten und auf die Besonderheiten des europäischen Bankensystems einzugehen. Die – vor allem von US-Seite angestrebte – Erhöhung der Kapitalunterlegung von Banken bei der Vergabe von Immobilien- und anderen Krediten könnte zu einer ernsthaften Gefahr für Europas Wirtschaft werden. Die US-Banken sind davon kaum betroffen, da sich US-Unternehmen stärker direkt über den Kapitalmarkt finanzieren und staatliche Förderbanken den Geschäftsbanken Wohnimmobilienkredite größtenteils abnehmen.

  Afzal Khan (S&D), in writing. ‒ I voted in favour of this report given it is vital to kick-start economic growth and create new jobs. Banks are key players in achieving this goal by bolstering the EU economy yet we have to ensure they are stable and well capitalised because they are fundamental to sustainable economic growth.

  Bernd Kölmel (ECR), schriftlich. ‒ Der Entschließungsantrag der großen Koalition im Europäischen Parlament positioniert sich klar gegen eine Erhöhung der Eigenkapitalanforderungen für europäische Banken durch die anstehenden Basel-III-Reformen. Ich bin ausdrücklich der Meinung, dass zur Stabilität unseres Finanzsystems und als Lehre aus der Finanzkrise eine solche Erhöhung unabdingbar ist, und habe somit gegen den Text gestimmt.

Die aktuelle Bankenregulierung basiert auf Risikogewichtung der Eigenkapitalanforderungen und gibt so vor, Risiken könnten im Vorfeld beziffert werden. Ebenfalls ignoriert sie völlig die enormen Risiken des anhaltenden Niedrigzinsumfeldes. Das Parlament führt als Argument gegen die Basler Reformen eine Benachteiligung europäischer Banken an. Tatsächlich müssen amerikanische Banken aktuell weit mehr Eigenmittel vorhalten als ihre europäischen Konkurrenten. Auch das Argument, die Kreditvergabe im Euroraum werde durch eine Erhöhung des Eigenkapitals gefährdet, teile ich nicht. Die größte Gefährdung stellt eine Finanzkrise dar und diese lässt sich nur verhindern, wenn endlich die notwendigen Schlüsse aus den für den Steuerzahler verheerenden Entwicklungen im Bankensystem von 2008 gezogen werden.

  Béla Kovács (NI), írásban. – A 2007-ben felszínre került pénzügyi válság okai mélyen gyökereznek és a bankrendszer működési sajátosságait ismerők számára egyértelműek voltak már korábban is, ezek legfelszínesebb megjelenése a bankok kockázat- és válságkezelési gyakorlatának problémái, hiányosságai. A további hasonló válságok elkerülése érdekében kínál részmegoldásokat a Bázel III. keretrendszer, amely a bankok tőkemegfelelésére és likviditására vonatkozó új, globális szabályozási sztenderdeket és a hozzájuk tartozó végrehajtási tervet tartalmazza. Az adott állásfoglalási indítvány egyértelmű előrelépést jelent az európai polgárok pénzügyi biztonsága vonatkozásában, ezért támogatandó még akkor is, ha átfogó megoldás ezen az úton nem érhető el.

  Marine Le Pen (ENF), par écrit. ‒ J’ai voté pour la résolution sur la finalisation de l'accord de Bâle III. Le comité de Bâle est un organisme international qui élabore des règles prudentielles applicables aux établissements bancaires afin d’en améliorer la solvabilité. Il s’agit de recommandations qui doivent ensuite être transposées par les institutions compétentes. La tendance depuis la crise de 2008 a été celle d’un renforcement des exigences, qui a contraint les banques à augmenter leurs fonds propres ou à réduire leurs engagements (prêter moins, plus cher, ou à des projets ou des entreprises moins risquées). J’estime qu’il faut renforcer la compétitivité des banques européennes face à leurs concurrentes, notamment américaines. Conjuguée à l’Union des marchés de capitaux (favoriser les financements de marché, où les établissements américains sont les plus forts, face au crédit classique), l’application de Bâle IV pourrait accentuer le désavantage concurrentiel des établissements européens. Trop de régulation finirait en outre par gripper le crédit et l’économie.

  Philippe Loiseau (ENF), par écrit. ‒ Cette résolution pourrait augmenter la compétitivité des banques européennes en limitant leurs contraintes. Au moment où le reste du monde, et notamment les États-Unis avec les intentions annoncées de la nouvelle administration Trump, laisse plus de marge de manœuvre à ses banques, nous ne pouvons pas nous permettre d’être en reste alors que certaines banques européennes, et notamment françaises, ont déjà dû céder une partie de leurs activités, notamment en Asie, du fait des exigences de Bâle. J’ai donc voté pour.

  Javi López (S&D), por escrito. ‒ He votado a favor de esta resolución sobre el proceso de regulación bancaria internacional conocido como Basilea III.

La resolución solicita que se mejore la posición financiera de las entidades pero sin aumentar significativamente los requisitos de capital, y que no se afecte el modelo europeo de banca en el marco de la competencia internacional.

El informe apoya el enfoque de cálculo de los niveles de capital con base al riesgo, pero reduciendo la variabilidad.

  Juan Fernando López Aguilar (S&D), por escrito. ‒ He votado a favor de esta resolución sobre el proceso de regulación bancaria internacional conocido como Basilea III.

La resolución solicita que se mejore la posición financiera de las entidades pero sin aumentar significativamente los requisitos de capital, y que no se afecte el modelo europeo de banca en el marco de la competencia internacional.

El informe apoya el enfoque de cálculo de los niveles de capital con base al riesgo, pero reduciendo la variabilidad.

  Paloma López Bermejo (GUE/NGL), por escrito. ‒ Esta resolución pretende diluir los trabajos de Basilea III y limitar las exigencias de capitales a la banca europea, una de las más especulativas del mundo.

El sistema financiero ha demostrado ampliamente su incapacidad para autorregularse y el grave riesgo que supone para la estabilidad del sistema económico en su conjunto: es por eso que nuestra propuesta se fundamenta en la banca pública y la prohibición de la actividad especulativa. Mientras tanto, es necesario asegurar que la banca privada cumple con precauciones tan elementales como dotarse de suficiente capital para que sean sus accionistas los que asuman los riesgos financieros que incurren, en lugar de trasladar a los Estados sus pérdidas especulativas. Es por ello que no puedo aceptar el contenido de este informe y he votado en contra.

  Bernd Lucke (ECR), schriftlich. ‒ Der Entschließungsantrag der großen Koalition im Europäischen Parlament positioniert sich klar gegen eine Erhöhung der Eigenkapitalanforderungen für europäische Banken durch die anstehenden Basel-III-Reformen. Ich bin ausdrücklich der Meinung, dass zur Stabilität unseres Finanzsystems und als Lehre aus der Finanzkrise eine solche Erhöhung unabdingbar ist, und habe somit gegen den Text gestimmt.

Die aktuelle Bankenregulierung basiert auf Risikogewichtung der Eigenkapitalanforderungen und gibt so vor, Risiken könnten im Vorfeld beziffert werden. Ebenfalls ignoriert sie völlig die enormen Risiken des anhaltenden Niedrigzinsumfeldes. Das Parlament führt als Argument gegen die Basler Reformen eine Benachteiligung europäischer Banken an. Tatsächlich müssen amerikanische Banken aktuell weit mehr Eigenmittel vorhalten als ihre europäischen Konkurrenten. Auch das Argument, die Kreditvergabe im Euroraum werde durch eine Erhöhung des Eigenkapitals gefährdet, teile ich nicht. Die größte Gefährdung stellt eine Finanzkrise dar und diese lässt sich nur verhindern, wenn endlich die notwendigen Schlüsse aus den für den Steuerzahler verheerenden Entwicklungen im Bankensystem von 2008 gezogen werden.

  Mairead McGuinness (PPE), in writing. ‒ I voted in favour of this report that refines banking frameworks.

  Ivana Maletić (PPE), napisan. ‒ Prijedlog rezolucije naglašava da je otporan i dobro kapitaliziran bankarski sustav preduvjet za očuvanje financijske stabilnosti, osiguravanje odgovarajućeg kreditiranja realnog gospodarstva i potpora gospodarskom rastu. Europska unija provela je međunarodno dogovorene standarde u okviru Uredbe o kapitalnim zahtjevima (CRR) i Direktive o kapitalnim zahtjevima (CRD IV), iako ih je prilagodila stvarnim potrebama EU-a za financiranjem i omogućila određeni stupanj fleksibilnosti. Nužno je da banke budu dobro kapitalizirane kako bi podupirale realno gospodarstvo, smanjile sustavni rizik i kako se ne bi ponovilo spašavanje banaka golemim financijskim sredstvima, budući da imaju ključnu ulogu u financiranju europskog gospodarstva i da će ostati glavni izvor financiranja kućanstava i poduzeća, a posebno MSP-a.

Ključnu ulogu u osiguravanju usklađenosti nadzora u EU-u imaju europska i nacionalna nadzorna tijela za bankarstvo, uz uvažanje načela proporcionalnosti i prikladnosti pravila za različite bankovne modele. Rezolucija naglašava važnost pouzdanih i usporedivih informacija o stanju institucija koje se nadzire kako bi se taj posao mogao obavljati učinkovito i pouzdano. Podržala sam ovu rezoluciju.

  Andrejs Mamikins (S&D), in writing. ‒ It is important to establish global standards and principles for the prudential regulation of banks. Banks need to be well capitalised in order to support the real economy, reduce systemic risk and avoid any repeat of the enormous bailouts witnessed during the crisis.

  Vladimír Maňka (S&D), písomne ‒ Bazilejské dohody od roku 1988 postupne upravujú pravidlá kapitálovej primeranosti bánk.

Pravidlá Bazilej III sú reakciou na finančnú krízu z rokov 2008 – 2009. Podrobne upravujú globálne regulačné štandardy kapitálovej primeranosti bánk a likvidity, lepšie pokrytie rizík a zavádzajú opatrenia na podporu vybudovania kapitálu, ktorý sa môže čerpať v krízových obdobiach. Nemajú však právnu záväznosť, a aby boli účinné, je potrebné ich transponovať do legislatívy EÚ. Aj to bolo dôvodom, že niektoré banky v uplynulom období vyplatili dividendy akcionárom napriek tomu, že boli podkapitalizované. Bankový sektor významne ovplyvňuje financovanie ekonomiky Únie, preto podporujem návrh, že Komisia by mala pracovať na prevzatí pravidiel do legislatívy bez zvýšenej administratívnej záťaže. Dôsledný bankový dohľad musí zamedziť tomu, aby boli ohrozované úspory obyvateľstva a aby nezodpovedné konanie bánk bolo kryté zo spoločných zdrojov. Aj v tejto oblasti musí nastúpiť konzekventná osobná zodpovednosť.

  Νότης Μαριάς (ECR), γραπτώς. ‒ Καταψηφίζω την πρόταση ψηφίσματος σχετικά με την οριστικοποίηση της «Βασιλεία III», για τους λόγους που ανέφερα αναλυτικά στην ομιλία μου στην Ολομέλεια του Ευρωπαϊκού Κοινοβουλίου στο Στρασβούργο στις 21 Νοεμβρίου 2016, καθώς και διότι η εν λόγω πρόταση ψηφίσματος δεν είναι πλήρης και τεκμηριωμένη.

  Dominique Martin (ENF), par écrit. ‒ J’ai voté pour ce texte.

L’accord de Bâle III consiste en des règles prudentielles applicables aux établissements bancaires afin, d’une part, d’en améliorer la solvabilité et, d’autre part, de contenir les risques. Bâle IV (dit aussi Bâle III ½) a pour objectif l’introduction d’un nouveau risque au dénominateur de plusieurs ratios (solvabilité, risque de taux, etc.), et respecte la tendance existante depuis 2008: un renforcement des exigences.

En l’espèce, la proposition soumise au vote tend à réduire ces exigences et à permettre ainsi une meilleure compétitivité des banques européennes face à leurs concurrents, ce que nous soutenons. En effet, certaines banques françaises ont déjà dû céder une partie de leurs activités à cause de ces exigences. La souveraineté du financement de notre économie est en jeu.

  Valentinas Mazuronis (ALDE), raštu. ‒ Pritariau EP pozicijai dėl susitarimo „Bazelis III“. Šio susitarimo tikslas – užtikrinti bankininkystės sistemos stabilumą, deramą skolinimą realiajai ekonomikai ir ekonomikos augimą.

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL), par écrit. – Cette résolution entérine l’état des discussions sur les nouvelles normes bancaires mondiales dites Bâle III. Définies en 2010, elles étaient censées répondre à la crise de 2008 mais ne sont toujours pas en vigueur faute d’accord sur leurs modalités d’application. Institution oligarchique, le comité de Bâle n’est composé que des banquiers centraux des pays ayant les plus grandes banques. La BCE y est représentée alors que les régulateurs nationaux de la majorité des pays de l’UE n’en font pas partie! La résolution ne dit pas un mot sur la légitimité discutable d’une telle institution. Elle est aussi indigente sur le diagnostic du système financier. Elle ne dit rien sur la spéculation et évoque marginalement les dangers de la titrisation. Elle priorise l’évaluation et la compensation des risques financiers mais pas du tout leur prévention. La résolution ne dit pas non plus un mot sur le détournement des liquidités centrales accordées aux banques sans que l’économie réelle n’en voie jamais la couleur. Elle accorde au contraire un satisfecit à la BCE. Je vote contre cette résolution qui ne fait aucune proposition utile face aux dangers renforcés du capitalisme financier.

  Joëlle Mélin (ENF), par écrit. ‒ L’accord de Bâle III a été retranscrit dans la réglementation européenne. La question est de savoir s’il faut continuer à réglementer l’exposition des banques aux risques de marché et donc à aller sur un accord Bâle III ½ et IV afin de limiter encore un peu plus l’effet de levier. Notre position est de privilégier la compétitivité des banques européennes face à leurs concurrentes, notamment américaines. Nous sommes donc réticents à l’introduction de nouvelles exigences, orientation que prend la résolution d’ECON. L’élection de Donald Trump, qui a annoncé vouloir desserrer la contrainte sur les banques américaines (modification du Dodd-Franck Act) vient renforcer l’actualité de la menace. De fait, certaines banques européennes, et notamment françaises, ont déjà dû céder une partie de leurs activités, notamment en Asie, du fait des exigences de Bâle. En effet, nous devons faire face au paradoxe suivant: la réglementation est de plus en plus contraignante pour nos banques (alors que beaucoup d’autres pays ne sont pas soumis à la même) et celle-ci ne nous protège pas des risques de crises. Nous restons donc sur nos positions qui consistent à défendre la séparation des banques d’affaires et de dépôt. J’ai ainsi voté en faveur de la proposition de résolution.

  Nuno Melo (PPE), por escrito. ‒ Os bancos têm de ser bem capitalizados para poderem apoiar a economia real, reduzir o risco sistémico e evitar uma repetição dos enormes resgates a que se assistiu durante a crise.

É necessária uma adequada regulamentação para o setor bancário «sombra», a fim de assegurar a concorrência leal e a estabilidade financeira. Um sistema bancário resiliente e com uma boa capitalização é uma condição indispensável para preservar a estabilidade financeira, garantir a concessão adequada de créditos à economia real ao longo do ciclo e reforçar o crescimento económico.

Daí o meu voto favorável.

  Roberta Metsola (PPE), in writing. ‒ I voted in favour of this motion because this comprehensive set of reforms on banking supervision are necessary to reinforce regulation, oversight and risk management in the banking sector.

  Louis Michel (ALDE), par écrit. – La crise financière de 2008 a été provoquée pour une grande part par des prêts déraisonnables qui ont échappé à tout contrôle. La domination du court terme et du rendement à tout prix a pénétré le marché financier. La finance a ainsi été détournée de sa finalité première, à savoir transformer les dépôts des épargnants en investissements à long terme. Lorsque la bulle financière a éclaté, certaines banques ne possédaient donc pas les liquidités nécessaires pour éponger leurs pertes. Suite à cette crise, un vaste programme de réforme visant à renforcer les normes réglementaires applicables aux banques internationales, telles que les exigences prudentielles, a été convenu par les dirigeants du G20. Le Parlement européen rappelle aujourd’hui l’importance de définir des normes et des principes solides à l’échelle mondiale en ce qui concerne la réglementation prudentielle des banques en vue de réduire la probabilité et la gravité des crises à venir. Un système bancaire solide et bien capitalisé est essentiel pour préserver la stabilité financière, garantir l’octroi de prêts adéquats à l’économie réelle tout au long du cycle et soutenir la croissance économique.

  Marlene Mizzi (S&D), in writing. ‒ I voted in favour of the resolution on finalization of Basel III, which has been adopted to state Parliament's position on some key issues under discussion by the Basel Committee (BCBS) that will influence the legislation for the banking sector in the coming years.

  Csaba Molnár (S&D), írásban. ‒ A 2010-ben született Bázel III. megállapodás a 2008–2010 közötti pénzügyi válságra adott nemzetközi válasz, amelyet a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság (BCBS) dolgozott ki. Fokozatosan erősíteni hivatott a kereskedelmi bankok működésének biztonságát, elsősorban azzal, hogy a bankoknak az alaptőkearányt a jelenlegi 4 százalékról 6 százalékra kell megemelniük. A megállapodás véglegesítésével kapcsolatban a Gazdasági és Monetáris Bizottság állásfoglalás-tervezete két elvet hangsúlyoz: egyrészt, hogy az általános tőkekövetelményeket nem szabad jelentősen növelni, ugyanakkor erősíteni kell az európai bankok általános pénzügyi pozícióját, másrészt, hogy globális szinten egyenlő versenyfeltételeket kell biztosítani, csökkentve – és nem elmélyítve – a joghatóságok és a banki modellek közti különbségeket.

A jelentés aggodalommal állapítja meg: a BCBS friss tervezeteinek előzetes elemzése arra utal, hogy a reformcsomag a jelenlegi szakaszában nem áll összhangban e két elvvel, és fölszólítani javasolja az illetékes testületeket a javaslatok ilyen szempontú fölülvizsgálatára, az új szabályok véglegesítése és ellenőrzése során pedig ezen elvek tiszteletben tartásának biztosítására. A tervezet elfogadását támogattam.

  Bernard Monot (ENF), par écrit. ‒ Le rapport présenté demande en substance que les nouvelles normes du comité de Bâle n'aboutissent pas à un alourdissement des besoins en fonds propres des banques. La compétitivité des banques européennes face à leurs concurrentes, notamment américaines, est menacée par l'introduction des nouvelles exigences. L’élection de Donald Trump, qui a annoncé vouloir desserrer la contrainte sur les banques américaines (modification du Dodd-Franck act), vient renforcer l’actualité de la menace. Conjuguée à l’union des marchés de capitaux (qui favorisera les financements de marché, où les établissements américains sont les plus forts, face au crédit classique), l’application de Bâle III-IV pourrait accentuer le désavantage concurrentiel des établissements européens, d’autant que les règles du CRR et de la CRD IV n’ont pas encore pleinement produit leurs effets. Trop de régulation finirait en outre par gripper le crédit, l’économie. Le vote est donc favorable, tout en réaffirmant qu'il faut soutenir les efforts pour obliger les banques à cesser leurs activités de spéculation ou, à défaut, imposer une vraie séparation bancaire, seule à même de protéger les déposants.

  Sophie Montel (ENF), par écrit. ‒ L’application de Bâle IV pourrait accentuer le désavantage concurrentiel des établissements européens, d’autant que les règles du CRR et de la CRD IV n’ont pas encore pleinement produit leurs effets. Trop de régulation finirait en outre par gripper le crédit et donc l’économie. Je vote en conséquence pour cette résolution.

  Victor Negrescu (S&D), in writing. ‒ I have abstained from voting on the Third Basel Accord.

  Момчил Неков (S&D), в писмена форма. ‒ Подкрепих резолюцията за финализирането на „Базел III“, защото считам, че е наш дълг да осигурим една устойчива и добре капитализирана банкова система.

България е една от държавите, които са преживели срив в банковата система. У нас той беше породен от разкриването на финансовата пирамида на КТБ. Обявяването на банката в несъстоятелност породи редица въпроси у гражданите относно стабилността на банковата система в страната и контрола над банките.

Ето защо, считам че реформите заложени в „Базел III“, съсредоточени върху повишаването на чувствителността към рисковете и стабилността на стандартизирания подход за кредитен риск, допълнителните ограничения за подхода за вътрешно моделиране и финализирането на определението на коефициента на ливъридж и потенциален капиталов под, ще допринесат за стабилността на банките.

Банките трябва да бъдат добре капитализирани с цел да оказват реална подкрепа на икономиката. Трябва да вземем нужните мерки, за да предотвратим системните рискове и да намалим възможността от отпускане на нови спасителни мерки в немалки размери. Стабилността на банките в ЕС е крачка към стабилна икономика на държавите членки.

  Luděk Niedermayer (PPE), písemně. ‒ Podpořil jsem usnesení, které zdůrazňuje význam činnosti basilejského výboru vyvíjejícího mezinárodně dohodnuté minimální standardy pro obezřetnostní požadavky pro velké mezinárodně působící banky. Činnost výboru je důležitá, aby se zabránilo regulační roztříštěnosti po celém světě. Je třeba poukázat na to, že banky musí být dobře kapitalizovány, aby mohly podporovat reálnou ekonomiku, snižovat systémová rizika a předcházet opakování scénáře zachraňování bank pomocí veřejných prostředků (bailouts), jako tomu bylo během krize. Zároveň je třeba dbát na to, aby kumulativní dopad regulace neohrozil schopnost finančních institucí podporovat ekonomiku tak, aby byl udržen stabilní ekonomický růst.

  Franz Obermayr (ENF), schriftlich. ‒ Ich habe mich gegen diesen Bericht ausgesprochen, da der Bericht ein stärkeres regulatorisches Regime für Banken fordert, dies könnte jedoch wieder zu einer Kreditklemme führen und darunter leidet schlussendlich die Realwirtschaft.

  Urmas Paet (ALDE), kirjalikult. ‒ Toetasin. Eesmärk on tagada, et Euroopa finantsteenuste ettevõtted ei peaks olema vastamisi oluliselt suurenenud kapitalinõuetega. See on vajalik selleks, et pankadel oleks võimalik olla konkurentsivõimeline teiste pankadega mujal maailmas.

  Rolandas Paksas (EFDD), raštu. ‒ Pritariu pateiktai rezoliucijai.

Atsižvelgiant į krizės padarinius bankų sektoriui, svarbu užtikrinti, jog jie turėtų pakankamai kapitalo, kad būtų galima remti realiąją ekonomiką, mažinti sisteminę riziką ir išvengti per krizę taikytų milžiniškos apimties gelbėjimo valstybės lėšomis priemonių pasikartojimo. Be to, siekiant užtikrinti sąžiningą konkurenciją ir finansinį stabilumą, reikia griežčiau reguliuoti šešėlinės bankininkystės sektorių.

Pažymėtina, kad sistema „Bazelis III“ leis padidinti pagal riziką įvertinto kapitalo taisyklių paprastumą, palyginamumą ir konvergenciją ir padės sukurti pasauliniu mastu taikomas vienodas veiklos sąlygas.

Tačiau atliekant bet kokį persvarstymą pirmiausia turi būti sprendžiama per didelių ir per plačiai susietų, kad jiems būtų leista žlugti, bankų problema ir užkertamas kelias nuostolių padengimui visuomenės sąskaita.

  Δημήτρης Παπαδάκης (S&D), γραπτώς. ‒ Το ψήφισμα θέτει το θέμα της κεφαλαιακής επάρκειας των τραπεζών και των επιπτώσεων στην ικανότητα δανειοδότησης. Τίθεται το θέμα κατά πόσο τα επιπλέον κεφάλαια που οι τράπεζες θα πρέπει να τηρούν ως αποθεματικό βάσει της προτεινόμενης αναθεώρησης των κανόνων για την κεφαλαιακή επάρκεια των τραπεζών (οριστικοποίηση της Βασιλείας III) θα μειώσει την ικανότητά τους να δανείζουν στην πραγματική οικονομία και θα μειώσει την ανταγωνιστικότητά τους διεθνώς. Για αυτό, όπως τονίζεται και στο ψήφισμα το οποίο υπερψήφισα, οι όποιες αλλαγές στους κανόνες αυτούς θα πρέπει να λάβουν υπόψη τις ιδιαιτερότητες του ευρωπαϊκού τραπεζικού τομέα και τον βασικό ρόλο που διαδραματίζουν οι τράπεζες στη χρηματοδότηση της ευρωπαϊκής οικονομίας. Οι τράπεζες χρειάζεται να διαθέτουν επαρκή κεφάλαια, προκειμένου να υποστηριχτεί η πραγματική οικονομία, να μειωθεί ο συστημικός κίνδυνος και να αποφευχθεί η επανάληψη των τεράστιων διασώσεων που έγιναν κατά τη διάρκεια της κρίσης.

  Aldo Patriciello (PPE), per iscritto. ‒ Ho votato a favore della proposta dei miei colleghi poiché ritengo che un sistema ben risalente e ben capitalizzato è il presupposto fondamentale per la tutela della salvaguardia finanziaria, per garantire una corretta erogazione di crediti all'economia reale e per sostenere la crescita economica.

Anche il G20 ha concordato nella elaborazione di un programma di riforme diretto a proteggere le norme regolamentari, unitamente il CBVB ha sviluppato norme internazionali volte a stabilire dei requisiti prudenziali da applicare alle banche internazionali.

Però, dato che tale requisiti prudenziali possono variare nella loro applicazione a seconda dell'attività bancaria, la CBVB sta trattando ulteriori modifiche al sistema prudenziale per le banche. La CBVB dovrà, comunque, valutare attentamente l'impatto delle riformi sui Paesi e sui modelli bancari.

Pertanto ho espresso voto positivo

  Marijana Petir (PPE), napisan. ‒ Podržavam prijedlog rezolucije o finalizaciji Basela III kojim se želi stvoriti dobro kapitaliziran i otporan bankarski sustav. Takav bankarski sustav preduvjet je očuvanja financijske stabilnosti i osiguranja kreditiranja realnog gospodarstva. Posljednja gospodarska kriza pokazala je važnost uloge bonitetnih agencija u ukupnom povjerenju tržišta prema nekoj državi ili tvrtki. Iz tih razloga ključno je da se uspostave globalni standardi i načela kojima će se regulirati bonitetni status banaka i ujednačiti prakse. Veliki su napori uloženi u povećanje jednostavnosti i konvergencije poslovanja te izražavam nadu da će u budućnosti biti smanjeni vezani rizici i da će ukupno poslovanje i ekonomska kretanja biti predvidljivija.

  Florian Philippot (ENF), par écrit. ‒ Le projet présenté permet de défendre les banques européennes face à leurs concurrentes, particulièrement américaines. Je le soutiens donc et vote en sa faveur.

  Tonino Picula (S&D), napisan. ‒ Banke moraju biti efikasni dio našeg gospodarstva, ne element rizika. One imaju ključnu ulogu u financiranju europskog gospodarstva i vjerojatno će ostati glavni izvor financiranja kućanstava i poduzeća, a posebno malih i srednjih poduzeća. Otporan i dobro kapitaliziran bankarski sustav preduvjet je za očuvanje financijske stabilnosti i potporu gospodarskom rastu. Revizija koju trenutačno provodi BCBS mora poticati i promicati uravnotežene šanse za uspjeh, jednake uvjete poslovanja za sve na globalnoj razini. Mora umanjiti, ne dodatno naglasiti, razlike u jurisdikcijama i bankarskim modelima te izbjeći nepotrebno kažnjavanje EU-ovog bankarskog modela. Ključ je u pristupu temeljenom na pravilnoj procjeni rizika, s istim pravilima što se primjenjuju na isti rizik. Zdrav okvir za financijsku stabilnost i rast treba biti sveobuhvatan i uravnotežen kako bi obuhvatio dinamičnu praksu nadzora, a ne se samo usredotočio na statičnu regulaciju koja se uglavnom odnosi na kvantitativne aspekte. Želim naglasiti potrebu za većom transparentnošću i odgovornošću kako bi se povećala legitimnost savjeta BCBS-a i njihovo preuzimanje. Banke trebaju biti dobro kapitalizirane da bi podržale realno gospodarstvo, smanjile sustavni rizik i da se ne bi ponovilo spašavanje banaka golemim financijskim sredstvima, čemu smo svjedočili tijekom krize.

  João Pimenta Lopes (GUE/NGL), por escrito. ‒ Após a onda neoconservadora dos anos oitenta e a fúria neoliberal que desregulamentou o setor financeiro, cedo se percebeu que a banca privada necessitava de algumas regras sob pena de pôr em causa todo o sistema.

As regras criadas desde Basileia I até III pretendem impor níveis mínimos de capitais próprios. Contudo, as regras para a sua contabilização tornam-se cada vez mais complexas e opacas, como convém aos grupos de interesses que lucram sempre com a falta de transparência.

Hoje, ao cidadão incute-se a ideia de que os modelos de avaliação de risco dos ativos são da responsabilidade dos bancos ditos sistémicos, ao contrário dos outros que estão sujeitos a um modelo normalizado. Ou seja, temos, como foi comprovado por um estudo da Standard & Poor's, ativos com ponderações diferentes de banco para banco, logo, um sistema em que os rácios de solvabilidade e os testes de stress são completamente manipulados pelos grandes bancos, retirando assim qualquer credibilidade a todo o sistema de supervisão.

Pela nossa parte, a solução é simples. O crédito é demasiado importante para ser deixado à livre iniciativa do setor privado. O controlo público da banca e o sistema financeiro é hoje uma imperativa necessidade.

  Franck Proust (PPE), par écrit. ‒ J'ai voté en faveur du rapport sur la finalisation de l'accord de Bâle III, dont l’objectif principal est d'accroître la capacité de résilience des grandes banques internationales, c'est-à-dire leur capacité à s'adapter à la conjoncture économique. En réponse à la crise financière, il est primordial d'améliorer la robustesse des banques tout en préservant leur capacité à financer l’économie.

  Paulo Rangel (PPE), por escrito. ‒ Um sistema bancário resiliente e com uma boa capitalização é conditio sine qua non da estabilidade financeira, da garantia da concessão adequada de créditos à economia real e do crescimento económico.

Na sequência da recente crise financeira mundial, os líderes do G20 aprovaram um programa abrangente de reformas que beneficia os sistemas bancários internacionais, incluindo o reforço dos requisitos prudenciais.

Nesse sentido, é de sobremaneira importante que os bancos sejam capitalizados para poderem apoiar a economia real, reduzir o risco de crises sistémicas e evitar uma repetição dos enormes resgates a que se assistiu durante a crise.

Defendo a necessidade de regulamentação adequada para o setor bancário, a fim de assegurar a concorrência leal e a estabilidade financeira.

Por conseguinte, voto favoravelmente.

  Julia Reid (EFDD), in writing. ‒ This non-legislative motion for a resolution calls on the Commission to act, accordingly UKIP voted against.

  Liliana Rodrigues (S&D), por escrito. ‒ É primordial que os bancos sejam um elemento eficiente da nossa economia e não um elemento de risco. Os bancos precisam de ser bem capitalizados, de forma a suportar a economia real, reduzir o risco sistémico e evitar a repetição dos enormes resgates verificados durante a crise.

O trabalho em curso da Comissão de Basileia deve promover a igualdade de condições a nível global, atenuando as diferenças entre jurisdições e modelos bancários e não penalizando indevidamente o modelo bancário da UE.

A posição tomada pelo Parlamento com esta resolução é a de sublinhar a necessidade de maior transparência e prestação de contas.

  Inmaculada Rodríguez-Piñero Fernández (S&D), por escrito. ‒ He apoyado esta resolución de la comisión de asuntos económicos y monetarios del Parlamento sobre el proceso de regulación bancaria internacional conocido como Basilea III. Con esta resolución, solicitamos que se mejore la posición financiera de las entidades pero sin aumentar significativamente los requisitos de capital, y que no se afecte el modelo europeo de banca en el marco de la competencia internacional. Además, el informe apoya el enfoque de cálculo de los niveles de capital con base al riesgo, pero reduciendo la variabilidad.

  Bronis Ropė (Verts/ALE), raštu. ‒ Finansų sektoriaus reguliavimui skirtas Bazelio III teisės aktų paketas yra žingsnis atgal. Jame iš esmės yra įtvirtinama nuostata, jog kai kurios finansines institucijos yra per didelės, kad būtų galima jas priversti laikytis sąžiningos konkurencijos ar net atsakingo finansų valdymo principų, o valstybės faktiškai įsipareigoja jas gelbėti bankroto grėsmės atveju. Kas liūdniausia, daugeliu atvejų Komisija buvo ta institucija, kuri vykdė lobistinę veiklą, skirtą Bazelio III susitarimų susilpninimui. Kartu su frakcijos kolegomis balsuoju prieš ir raginu daugiau dėmesio skirti finansų institucijų priežiūrai. Bent jau kaip prevencinei priemonei prieš artėjančią galimą naują finansų krizę.

  Fernando Ruas (PPE), por escrito. ‒ O sistema bancário quer-se resiliente e com níveis de capitalização adequados, sendo estas condições indispensáveis para a preservação da estabilidade financeira, a garantia da concessão adequada de créditos à economia real ao longo do ciclo, o reforço do crescimento económico e a criação de emprego.

A UE necessita de regulamentação apropriada para o setor bancário, a fim de assegurar a concorrência leal e a estabilidade financeira, pois os bancos desempenham um papel fundamental no financiamento da economia, sendo a principal fonte de financiamento para as famílias, as empresas e os cidadãos em geral. A legislação da UE tentou, desde cedo, refletir esta vertente da atividade bancária.

O trabalho para finalizar o quadro de Basileia III perspetiva o reforço da simplificação, uma maior comparabilidade e a convergência do quadro do capital ponderado pelo risco, sublinhando a necessidade de maior transparência e responsabilidade.

Esta revisão deve promover a igualdade de condições concorrenciais a nível mundial, mitigando as diferenças entre as várias jurisdições e modelos bancários, sem prejuízo do modelo bancário europeu.

Por considerar importante que este trabalho possa ser efetuado de forma eficaz e fiável, em prol do bom funcionamento e aplicabilidade da legislação bancária, votei favoravelmente esta proposta.

  Lola Sánchez Caldentey (GUE/NGL), por escrito. ‒ He votado en contra de esta resolución, en la que el Parlamento pone trabas a la revisión de la directiva Basel sobre las exigencias de capital de los bancos. Aumentar las exigencias de capital obliga a los bancos a guardar una suma mayor de capital a la hora de hacer préstamos. Esto es una condición para reducir la inestabilidad y la vulnerabilidad del sistema financiero. Sin embargo, la posición de los lobbies bancarios y de la Comisión es que esto disminuiría la competitividad de los bancos europeos frente a los estadounidenses. Pienso que la alta volatilidad de los bancos europeos y su tamaño desproporcionado es una amenaza muy seria a la sociedad europea y exige una intervención drástica para que las entidades financieras cumplan su función social.

  Maria Lidia Senra Rodríguez (GUE/NGL), por escrito. ‒ Esta resolución pretende diluir los trabajos de Basilea III y limitar las exigencias de capitales a la banca europea, una de las más especulativas del mundo.

El sistema financiero ha demostrado ampliamente su incapacidad para autorregularse y el grave riesgo que supone para la estabilidad del sistema económico en su conjunto: es por eso que nuestra propuesta se fundamenta en la banca pública y la prohibición de la actividad especulativa. Mientras tanto, es necesario asegurar que la banca privada cumple con precauciones tan elementales como dotarse de suficiente capital para que sean sus accionistas los que asuman los riesgos financieros que incurren, en lugar de trasladar a los Estados sus pérdidas especulativas. Es por ello que no puedo aceptar el contenido de este informe y he votado en contra.

  Remo Sernagiotto (ECR), per iscritto. ‒ Il comitato di Basilea per la vigilanza bancaria (CVBV) ha proposto dei requisiti più severi sul capitale bancario, come previsto dalla revisione delle norme contenute nell'accordo di Basilea III. È importante che tali misure consentano alle banche di continuare a svolgere il loro ruolo chiave di finanziatori dell'economia europea, senza compromettere ad esempio la loro capacità di erogare prestiti.

Con l'auspicio che gli organi competenti, quali la Commissione e la Banca centrale europea, trasmettano al Parlamento aggiornamenti e valutazioni precise e trasparenti in merito ai lavori in corso del CBVB, ho deciso di esprimere il mio voto a favore della risoluzione.

  Jill Seymour (EFDD), in writing. ‒ I voted against this as it calls on the EU Commission to get involved in agreements that should be managed on a bilateral basis.

  Siôn Simon (S&D), in writing. – Today I voted in favour of the finalisation of Basel III. It is paramount that banks are an efficient component of our economy and not an element of risk. Banks need to be well capitalised in order to support the real economy, reduce systemic risk and avoid the repeat of the enormous bailouts witnessed during the crisis.

This resolution has been made to state Parliament’s position on some key issues under discussion by the Basel Committee (BCBS) that will influence the legislation for the banking sector in the coming years.

  Davor Škrlec (Verts/ALE), napisan. ‒ Pozitivno sam glasao za ovo izvješće, no ovo obrazloženje glasovanja nastaje kao kritika postojećem sustavu vrednovanja rada zastupnika u Europskom parlamentu isključivo na osnovu statističkog broja parlamentarnih aktivnosti potenciranog u Hrvatskoj, a koji zapravo ne odražava stvarnu kvalitetu i količinu rada, učinkovitost te ponajviše uspjeh zastupničkog djelovanja.

  Monika Smolková (S&D), písomne ‒ Podporila som návrh uznesenia volajúceho po dokončení rámca Bazilej III, pretože som presvedčená, že je dôležité, aby boli banky funkčnou súčasťou ekonomiky. Nemôžu byť pre ekonomiky rizikom, a aby sme predišli gigantickým krachom bánk, aké sme pozorovali počas krízy, musia byť banky dostatočne kapitálovo zabezpečené pre podporu reálnej ekonomiky. Práca bazilejského výboru predstavuje snahu pripraviť podmienky na zmierňovanie rozdielov medzi právnymi prostrediami a bankovými modelmi. Odporúčania, ktoré výbor vydáva, síce nie sú záväzné, ale pre centrálne banky krajín, ktoré sú jeho členmi, predstavujú štandardy bankového sektoru. Súhlasím aj s názorom spravodajcu, že nie je možné bankový model EU penalizovať a že pri jeho regulácii je potrebné zachovávať rovnaké pravidlá pre rovnakú mieru rizika. Uznesenie, ktoré sme dnes schválili, predstavuje príspevok do diskusie bazilejského výboru o budúcich legislatívnych úpravách bankového sektoru. Naším zámerom je zdôrazniť potrebu väčšej transparentnosti a zodpovednosti, ktorá by zvýšila legitimitu bazilejského výboru. Jeho závery by mali byť viac prepojené s prácou európskych inštitúcií, aby ich bolo možné lepšie zapracovať do reforiem, ktoré v súčasnosti v EU prebiehajú. Bankový sektor nemá medzi ľuďmi dobré meno, a preto by bolo dobré, keby sa do jeho pôsobenia podarilo vniesť zodpovednejšie pravidlá správania.

  Igor Šoltes (Verts/ALE), pisno. ‒ Za ohranjanje finančne stabilnosti in zagotavljanje posojil realnemu gospodarstvu so ključni vzdržen in dobro kapitaliziran bančni sistem ter trdni svetovni standardi in načela.

Baselski odbor za bančni nadzor združuje centralne banke in nadzornike večjih bančnih institucij po svetu, ki oblikujejo mednarodno dogovorjene minimalne standarde glede skrbnega in varnega poslovanja bank in obravnavajo negativne posledice svetovne ekonomske in finančne krize, s katerimi se še vedno soočajo države v Evropski uniji in drugod po svetu.

Poročilo Parlamenta sicer navaja nekatera dobra izhodišča za prihodnost, kot so na primer preprečevanje negativnih posledic nezanesljivega finančnega sistema za realno gospodarstvo in odvzem pravice do uporabe običajnih bančnih praks v primerih, kjer so se te že izkazale za neuspešne, dodelitev pristojnosti nadzornikom, da od bank zahtevajo natančen izračun tveganja klasičnih bančnih instrumentov, in zavezo Parlamenta, da se bo še naprej zavzemal za preprečitev ponovnega vala reševanja slabih bank.

Ker pa so priporočila Baselskega odbora za bančni nadzor premalo ambiciozna in preblaga, obljube svetovnih voditeljev, da davkoplačevalci ne bodo več plačevali za neodgovorno ravnanje bank, pa do danes niso bile izpolnjene in obenem obstaja velika možnost, da bomo v prihodnosti priča celo negativni deregulaciji na tem področju, poročila pri glasovanju nisem podprl.

  Joachim Starbatty (ECR), schriftlich. ‒ Der Entschließungsantrag der großen Koalition im Europäischen Parlament positioniert sich klar gegen eine Erhöhung der Eigenkapitalanforderungen für europäische Banken durch die anstehenden Basel-III-Reformen. Ich bin ausdrücklich der Meinung, dass zur Stabilität unseres Finanzsystems und als Lehre aus der Finanzkrise eine solche Erhöhung unabdingbar ist, und habe somit gegen den Text gestimmt.

Die aktuelle Bankenregulierung basiert auf Risikogewichtung der Eigenkapitalanforderungen und gibt so vor, Risiken könnten im Vorfeld beziffert werden. Ebenfalls ignoriert sie völlig die enormen Risiken des anhaltenden Niedrigzinsumfeldes. Das Parlament führt als Argument gegen die Basler Reformen eine Benachteiligung europäischer Banken an. Tatsächlich müssen amerikanische Banken aktuell weit mehr Eigenmittel vorhalten als ihre europäischen Konkurrenten. Auch das Argument, die Kreditvergabe im Euroraum werde durch eine Erhöhung des Eigenkapitals gefährdet, teile ich nicht. Die größte Gefährdung stellt eine Finanzkrise dar und diese lässt sich nur verhindern, wenn endlich die notwendigen Schlüsse aus den für den Steuerzahler verheerenden Entwicklungen im Bankensystem von 2008 gezogen werden.

  Ivan Štefanec (PPE), písomne ‒ Cieľom rámca Bazilej III je zvýšiť jednoduchosť, porovnateľnosť a konvergenciu rizikovo váženého kapitálového rámca s cieľom riešiť nadmernú variabilitu rizikovo vážených aktív a uplatňovať rovnaké pravidlá na rovnaké riziká. Komisia by mala posúdiť uskutočniteľnosť budúceho regulačného rámca pozostávajúceho z menej zložitých, vhodnejších a primeranejších prudenciálnych pravidiel, ktoré by boli špecificky prispôsobené rôznym typom bankových modelov.

  Beatrix von Storch (EFDD), schriftlich. ‒ Der Entschließung des EU-Parlaments zur Fertigstellung von Basel III habe ich nicht zugestimmt.

Ich halte alle Bemühungen zur Stabilisierung der Banken für fruchtlos. Das ist Symptombehandlung, die die eigentlichen Wurzeln der Probleme, die auch im Geldsystem begründet liegen, nicht antastet. Es ist gut, höhere Kapitalanforderungen zu stellen. Dies kann jedoch kaum im Wege einer verbesserten Aufsicht gelingen und auch nicht abhängig sein von einem konzertierten Zusammenwirken im Rahmen der G20 oder des Basler Ausschusses für Bankenaufsicht. Alle diese Regulierungsbemühungen verfehlen das Ziel, lassen klare Haftungsregelungen vermissen und ersetzen diese durch politisch getriebene, schein-objektive Aufsicht und Regulierung. Ein guter Regelungsrahmen benötigt diese internationale Zusammenarbeit nicht und sein Entstehen wird dadurch mindestens verzögert und wahrscheinlich verhindert. Wenn zudem die Aufsicht – wie im Rahmen der Bankenunion die Aufsicht durch den SSM bei der EZB – durch nationale Interessen „gekapert“ wird, ist es vollends um Objektivität geschehen. So wie der SSM nationalen Interessen ausgeliefert ist, so dient auch der Basler Ausschuss als Deckmantel für die Durchsetzung nationaler Industriepolitik. Es ist nicht richtig, wenn genau solche Kredite regulatorisch benachteiligt werden, die bei europäischen Banken in der Bilanz bleiben, während die gleichen Risiken in den USA durch halbstaatliche Organisationen den Banken abgenommen werden.

  Dubravka Šuica (PPE), napisan. ‒ Podržavam rezoluciju o finalizaciji Basela III. Otporan i dobro kapitaliziran bankarski sustav preduvjet je očuvanja financijske stabilnosti te osiguranja odgovarajućeg kreditiranja gospodarstva. Postojanje globalnih standarda i načela za bonitetno reguliranje banaka važno je pogotovo u vremenu krize. Potrebno je priznati uložene napore BCBS-a da se finalizira okvir Basel III čija je svrha povećati jednostavnost, usporedivost i konvergenciju od kapitalnog okvira rizika radi rješavanja pitanja njegove prekomjerne varijabilnosti. Pozdravljam inicijativu koju predlaže ovo izvješće o jačoj ulozi Europskog parlamenta u cjelokupnom procesu te poziv na dijalog i razmjenu primjera najbolje prakse na europskoj, ali i međunarodnoj razini.

  Patricija Šulin (PPE), pisno. ‒ Glasovala sem za predlog resolucije k vprašanju za ustni odgovor o dokončanju okvira Basel III. K zadnji finančni in gospodarski krizi, katere posledice marsikatera država čuti še dandanes, so prispevale tudi banke, ki so neodgovorno kreditirale podjetja. Podpiram dober bančni nadzor in zahteve glede skrbnega in varnega poslovanja. Resolucija pravilno poudarja, da morajo biti banke dobro kapitalizirane, da bi podpirale realno gospodarstvo in zmanjšale sistemsko tveganje ter da ne bi znova prišlo do obsežnega reševanja z javnimi sredstvi, ki smo mu bili priča v času krize. Pošteno konkurenco in finančno stabilnost bomo dosegli z ustrezno ureditvijo sektorja nebančne kreditne dejavnosti.

  Νεοκλής Συλικιώτης (GUE/NGL), γραπτώς. ‒ Προφανώς το κύριο μέλημα των μεγάλων ομάδων του Κοινοβουλίου και των κυρίαρχων οικονομικών κύκλων της Ένωσης ήταν να «διατηρηθεί η ανταγωνιστικότητα των ευρωπαϊκών τραπεζών» απέναντι στις αντίστοιχες αμερικανικές. Αυτός είναι ο λόγος που οι τράπεζες δεν αναγκάζονται να αυξήσουν την κεφαλαιακή τους επάρκεια και οι τεχνικές κερδοσκοπίας τους δεν αντιμετωπίζονται. Καταψηφίσαμε την έκθεση.

  Ελευθέριος Συναδινός (NI), γραπτώς. ‒ Ένα καλά κεφαλαιοποιημένο τραπεζικό σύστημα αποτελεί προϋπόθεση για τη διατήρηση της χρηματοπιστωτικής σταθερότητας, ενώ πρέπει να στηρίζει την οικονομική ανάπτυξη.

Στα πλαίσια της αντιμετώπισης του πιστωτικού κινδύνου και του επιχειρησιακού κινδύνου, δαπανήθηκαν τεράστια ποσά για τη διάσωση των τραπεζών, ποσά τα οποία καλούνται να πληρώσουν οι πολίτες των κρατών μελών της Ευρωπαϊκής Ένωσης.

Ειδικά στην περίπτωση της Ελλάδας, η διάσωση των τραπεζών, η απόδοση τεράστιων μερισμάτων στους μετόχους και η ανακεφαλαιοποίηση των χρηματοπιστωτικών ιδρυμάτων μεταφράστηκαν στην υπογραφή των μνημονίων.

  Tibor Szanyi (S&D), írásban. ‒ Szavazatommal támogattam a Bázel III megállapodás véglegesítéséről szóló állásfoglalási indítványt, amelyhez hasonlóan üdvözlöm a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság (BCBS) a bankok prudenciális szabályozására vonatkozó globális előírások és elvek megszilárdításával kapcsolatos munkáját. Az előadóval egyetértve hangsúlyozom, hogy a válság során a bankoknak nyújtott mentőcsomagok nem ismétlődhetnek meg, ezért kellő mértékben feltőkésített bankokra van szükség, amelyek képesek támogatni a reálgazdaságot. Szintén helyeslem az indítvány által megfogalmazott felhívást, miszerint a BCBS határozatai legitimitásának és elismerésének fokozása érdekében nagyobb átláthatóságra és elszámoltathatóságra van szükség, valamint folytatni kell az intézmények közötti párbeszédet.

Továbbá helyeslem, hogy az állásfoglalási indítvány egyik fontos pontja rámutat, hogy más joghatóságoktól eltérően az európai gazdaságban a bankok kulcsszerepet játszanak a háztartások és a vállalkozások, különösen a kkv-k finanszírozásában. Ezt továbbra is figyelembe kell venni, miközben törekedni kell az európai gazdasági finanszírozási formáinak diverzifikálására.

  Claudia Țapardel (S&D), in writing. ‒ It is paramount that banks are an efficient component of our economy and not an element of risk. Banks need to be well capitalised in order to support the real economy, reduce systemic risk and avoid the repeat of the enormous bailouts witnessed during the crisis. The ongoing work of the Basel Committee should promote a level playing field at the global level by mitigating – rather than exacerbating – the differences between jurisdictions and banking models and not unduly penalising the EU banking model. A risk-based approach to regulation is key, with the same rules being applied to the same risk. I therefore support Parliament’s resolution that underlines key issues that could help to achieve greater transparency and accountability in enhancing the legitimacy and ownership of the Basel Committee (BCBS).

  Marc Tarabella (S&D), par écrit. ‒ J'ai voté en faveur du texte. Le Parlement réaffirme par là même que les banques doivent être correctement capitalisées afin de soutenir l’économie réelle, de réduire le risque systémique et d’éviter toute répétition des opérations de sauvetage massives observées pendant la crise. Il souligne la nécessité d’élaborer une réglementation appropriée du secteur bancaire parallèle afin de garantir une concurrence loyale ainsi que la stabilité financière.

  Pavel Telička (ALDE), in writing. ‒ Basel III is a global, voluntary regulatory framework on bank capital adequacy, stress testing, and market liquidity risk. The motion for a resolution on the Basel III accord calls for a revision of the regulatory framework, to include, inter alia, a better promotion of a level playing field at the global level by mitigating the differences between jurisdictions, national banking competencies and models, which in turn would mitigate the likelihood of unduly penalising the EU banking model. I voted in favour of this resolution because I believe in better coordination and harmonisation of banking standards; as in most other sectors, there can be more opportunities for growth and prosperity.

  Ivica Tolić (PPE), napisan. ‒ Podržavam prijedlog Rezolucije podnesen nakon pitanja za usmeni odgovor B8-001810/2016 u skladu s člankom 128. stavkom 5. Poslovnika o finalizaciji Basela III (2016/2959(RSP). Njime se ističe da za razliku od drugih jurisdikcija, banke imaju ključnu ulogu u financiranju europskog gospodarstva i da će vjerojatno ostati glavni izvor financiranja kućanstava i poduzeća, a posebno malih i srednjih poduzeća. Također, prijedlog rezolucije naglašava da je zakonodavstvo EU-a oduvijek pokušavalo odražavati tu činjenicu i da tako treba i dalje ostati. Ipak, prepoznaje važnost diverzificiranja izvora financiranja europskog gospodarstva i u tom pogledu pozdravlja sadašnji rad u okviru unije tržišta kapitala. Prijedlog rezolucije također daje važnost i usklađenosti nadzora u EU-u za koji su zadužena europska i nacionalna nadzorna tijela za bankarstvo, uz uvažanje načela proporcionalnosti i prikladnosti pravila za različite bankovne modele.

  Ruža Tomašić (ECR), napisan. ‒ Ovo usmeno pitanje Odbora ECON vezano je uz privođenje kraju Basela III. Bazelski odbor za nadzor banaka (BCBS) predlaže da se bonitetni okvir za banke koje rade s kreditnim rizicima unaprijedi, što bi označilo početak Basela IV.

Prijedlog primjerice ide u smjeru revidiranja standardiziranih metoda koje računaju rizik za ponderirane aktive banke, pri čemu se ne dira u međunarodne sporazume dogovorene u Baselu koji se protive povećanju kapitalnih davanja, a istodobno se poštuje specifičnost bankarskog sektora u Uniji.

Stoga sam glasovala za.

  Romana Tomc (PPE), pisno. ‒ Predlog resolucije Evropskega parlamenta o dokončanju okvira Basel III sem podprla, ker je odporen in dobro kapitaliziran bančni sistem temeljni pogoj za ohranjanje finančne stabilnosti in zagotavljanje primernih posojil realnemu gospodarstvu v celotnem življenjskem ciklu ter prispeva h gospodarski rasti.

Baselski odbor tudi razvija standarde glede varnega in skrbnega poslovanja velikih mednarodnih bank. V njem potekajo razprave o dodatnih spremembah bonitetnega okvira za banke, ki se nanašajo na kreditno in operativno tveganje, kar je pozitivno. Te reforme se osredotočajo na povečanje občutljivosti za tveganja in trdnost standardiziranih pristopov za kreditno tveganje. Za ureditev skrbnega in varnega poslovanja bank so potrebni trdni svetovni standardi, za katere pa se Baselski odbor zavzema.

  Estefanía Torres Martínez (GUE/NGL), por escrito. ‒ He votado en contra de esta resolución, en la que el Parlamento pone trabas a la revisión de la directiva Basel sobre las exigencias de capital de los bancos. Aumentar las exigencias de capital obliga a los bancos a guardar una suma mayor de capital a la hora de hacer préstamos. Esto es una condición para reducir la inestabilidad y la vulnerabilidad del sistema financiero. Sin embargo, la posición de los lobbies bancarios y de la Comisión es que esto disminuiría la competitividad de los bancos europeos frente a los estadounidenses. Pienso que la alta volatilidad de los bancos europeos y su tamaño desproporcionado es una amenaza muy seria a la sociedad europea y exige una intervención drástica para que las entidades financieras cumplan su función social.

  Ulrike Trebesius (ECR), schriftlich. ‒ Der Entschließungsantrag der großen Koalition im Europäischen Parlament positioniert sich klar gegen eine Erhöhung der Eigenkapitalanforderungen für europäische Banken durch die anstehenden Basel-III-Reformen. Ich bin ausdrücklich der Meinung, dass zur Stabilität unseres Finanzsystems und als Lehre aus der Finanzkrise eine solche Erhöhung unabdingbar ist, und habe somit gegen den Text gestimmt.

Die aktuelle Bankenregulierung basiert auf Risikogewichtung der Eigenkapitalanforderungen und gibt so vor, Risiken könnten im Vorfeld beziffert werden. Ebenfalls ignoriert sie völlig die enormen Risiken des anhaltenden Niedrigzinsumfeldes. Das Parlament führt als Argument gegen die Basler Reformen eine Benachteiligung europäischer Banken an. Tatsächlich müssen amerikanische Banken aktuell weit mehr Eigenmittel vorhalten als ihre europäischen Konkurrenten. Auch das Argument, die Kreditvergabe im Euroraum werde durch eine Erhöhung des Eigenkapitals gefährdet, teile ich nicht. Die größte Gefährdung stellt eine Finanzkrise dar und diese lässt sich nur verhindern, wenn endlich die notwendigen Schlüsse aus den für den Steuerzahler verheerenden Entwicklungen im Bankensystem von 2008 gezogen werden.

  Mylène Troszczynski (ENF), par écrit. ‒ Le comité de Bâle est un organisme international qui élabore des règles prudentielles applicables aux établissements bancaires afin d’en améliorer la solvabilité. Il s’agit de recommandations, qui doivent ensuite être transposées par les institutions compétentes.

La tendance depuis la crise de 2008 a été celle d’un renforcement des exigences, qui a contraint les banques à augmenter leurs fonds propres ou à réduire leurs engagements (prêter moins, plus cher, ou à des projets ou des entreprises moins risquées).

Deux conceptions s’affrontent. La première privilégie la compétitivité des banques européennes face à leurs concurrentes, notamment américaines. Elle voit donc d’un mauvais œil l’introduction des nouvelles exigences. C’est la position que prend le rapport. L’élection de Donald Trump, qui a annoncé vouloir desserrer la contrainte sur les banques américaines, vient renforcer l’actualité de la menace.

La seconde conception se place davantage du côté de l’épargnant et de la stabilité systémique, en considérant qu’il faut encore accentuer la solidité des banques pour protéger les déposants contre les risques d’une résolution et garantir la solidité du système. Selon cette approche, les banques n’attendent qu’un desserrement de la réglementation pour reprendre leurs mauvaises pratiques à risque (titrisation, dérivés, etc).

La position politique que je retiens est de supporter la première option. J'ai donc voté pour.

  Kazimierz Michał Ujazdowski (ECR), na piśmie. ‒ Bazylejski Komitet Nadzoru Bankowego zaproponował udoskonalenie ram ostrożnościowych dla banków w zakresie ryzyka kredytowego i operacyjnego („Bazylea IV”). Proponowane środki obejmują między innymi rewizję standardowej metody kalkulowania aktywów banku ważonych ryzykiem. Proponowane zmiany znacząco przyczyniają się do ograniczenia roli krajowych instytucji kontrolnych. Bezpośrednio prowadzi to do większej centralizacji władzy europejskiej. Dlatego zagłosowałem przeciw rezolucji

  István Ujhelyi (S&D), írásban. ‒ Az indítvány szerint többek között a pénzügyi stabilitás és növekedés szilárd kerete átfogó és kiegyensúlyozott kell legyen, hogy dinamikus felügyeleti gyakorlatokat tartalmazhasson és ne csak a főként kvantitatív aspektusokra vonatkozó statikus szabályozásra összpontosítson. Voksommal a végszavazásnál az S&D-frakció álláspontját támogattam.

  Miguel Urbán Crespo (GUE/NGL), por escrito. ‒ He votado en contra de esta resolución, en la que el Parlamento pone trabas a la revisión de la directiva Basel sobre las exigencias de capital de los bancos. Aumentar las exigencias de capital obliga a los bancos a guardar una suma mayor de capital a la hora de hacer préstamos. Esto es una condición para reducir la inestabilidad y la vulnerabilidad del sistema financiero. Sin embargo, la posición de los lobbies bancarios y de la Comisión es que esto disminuiría la competitividad de los bancos europeos frente a los estadounidenses. Pienso que la alta volatilidad de los bancos europeos y su tamaño desproporcionado es una amenaza muy seria a la sociedad europea y exige una intervención drástica para que las entidades financieras cumplan su función social.

  Viktor Uspaskich (ALDE), raštu. – Raginu ES ir tarptautiniu lygmenimis nustatyti reguliavimo institucijų tarpusavio dialogą ir keitimąsi geriausios praktikos pavyzdžiais proporcingumo principo taikymo klausimais.

  Ivo Vajgl (ALDE), in writing. ‒ I voted against the motion for a resolution further to Question for Oral Answer B8 001810/2016 pursuant to Rule 128(5) of the Rules of Procedure on the finalisation of Basel III. A resilient and well capitalised banking system is a prerequisite for preserving financial stability, providing appropriate lending to the real economy throughout the cycle and supporting economic growth. The G20 leaders agreed in the aftermath of the financial crisis to a comprehensive reform agenda strengthening the regulatory standards of international banks, including the strengthening of prudential requirements. The European Union implemented the internationally agreed standards in the framework of the Capital Requirements Regulation (CRR) and Capital Requirements Directive (CRD IV). I voted against because I believe the approach, which assumes that every standard has to be applied in the same way, would not be efficient or proportionate.

  Ramón Luis Valcárcel Siso (PPE), por escrito. ‒ Este texto expresa la posición de la Eurocámara con respecto a la discusión de una reforma del marco prudencial para los bancos que actualmente lleva a cabo el Comité de Supervisión Bancaria de Basilea (BCBS). Esta reforma tiene como objetivo hacer que el enfoque estandarizado sea más sensible al riesgo y, al mismo tiempo, restringir el uso de modelos internos para determinadas carteras, además de establecer algunos niveles para los productos del resto sobre la base del enfoque estandarizado. Mediante mi voto afirmativo, muestro apoyo a las negociaciones de Basilea, considerando fundamental que su adaptación al marco europeo de regulación financiera no desemboque en incrementos sustanciales de los requerimientos de capital de las entidades, así como, que no afecte de forma asimétrica a los distintos modelos de negocio bancarios y contribuya a diseñar y mantener un marco regulatorio estable y de igual trato a todas las entidades.

  Marco Valli (EFDD), per iscritto. – Durante la scorsa plenaria è stata votata una mozione sulla finalizzazione di Basilea III e sulla futura Basilea 4 sui requisiti di capitale per le banche. Nella mozione ci sono punti condivisibili ma anche alcune importanti criticità. Riteniamo per esempio non sostenibile l'appello ad utilizzare il metodo interno che consente alle banche di calcolarsi attraverso modelli interni i requisiti di capitale, al posto del metodo standardizzato, dato che l'utilizzo di questo metodo ha generato distorsioni e aperto la strada a veri e propri abusi da parte delle grandi banche.

Non sosteniamo inoltre l'introduzione di un approccio basato sul rischio anche i titoli di stato che avrebbe l'effetto di scoraggiare gli investimenti nei titoli dei Paesi giudicati più a rischio dai mercati, andando quindi a danneggiare paesi come l'Italia. Condividiamo però alcuni principi sottolineati in modo molto chiaro nella mozione tra cui la necessità che la regolamentazione non vada a restringere ulteriormente la capacità di prestito delle banche all'economia reale e l'importanza di garantire pari condizioni nel mercato tra operatori. Per questi motivi abbiamo preferito astenerci durante il voto in Aula.

  Ángela Vallina (GUE/NGL), por escrito. ‒ Esta resolución pretende diluir los trabajos de Basilea III y limitar las exigencias de capitales a la banca europea, una de las más especulativas del mundo.

El sistema financiero ha demostrado ampliamente su incapacidad para autorregularse y el grave riesgo que supone para la estabilidad del sistema económico en su conjunto: es por eso que nuestra propuesta se fundamenta en la banca pública y la prohibición de la actividad especulativa. Mientras tanto, es necesario asegurar que la banca privada cumple con precauciones tan elementales como dotarse de suficiente capital para que sean sus accionistas los que asuman los riesgos financieros que incurren, en lugar de trasladar a los Estados sus pérdidas especulativas. Es por ello que no puedo aceptar el contenido de este informe y he votado en contra.

  Hilde Vautmans (ALDE), schriftelijk. ‒ Ik stemde voor, omdat een veerkrachtig en voldoende gekapitaliseerd bankenstelsel een voorwaarde is voor het handhaven van financiële stabiliteit, het verstrekken van passende leningen aan de reële economie gedurende de hele cyclus, en het bevorderen van economische groei.

  Marie-Christine Vergiat (GUE/NGL), par écrit. ‒ Les modèles de calcul des risques bancaires ont été la cause majeure de la crise financière car ils étaient régulièrement utilisés pour cacher les risques importants dans les bilans des banques.

Partant de ce constat, le cadre de Bâle adopté en 2007 garantit un niveau minimum de capitaux propres afin d’assurer la solidité financière des banques.

Le secteur financier européen met en avant de soi-disant répercussions négatives sur sa capacité à financer l’économie réelle si elles devaient mettre en œuvre de façon stricte les nouvelles propositions du comité de Bâle. Cela se passe de commentaires.

Mais la majorité des groupes politiques s’est surtout montrée préoccupée de la compétitivité des banques européennes face à leurs homologues américaines, et a surtout critiqué les efforts du comité de Bâle pour plus de transparence.

Au mieux peut-on se féliciter de la demande de création de conditions équitables entre les banques petites et grandes. Cette résolution ne va pas dans le bon sens. J’ai voté contre.

  Miguel Viegas (GUE/NGL), por escrito. ‒ Após a onda neoconservadora dos anos oitenta e a fúria neoliberal que desregulamentou o setor financeiro, cedo se percebeu que a banca privada necessitava de algumas regras sob pena de pôr em causa todo o sistema.

As regras criadas desde Basileia I até III pretendem impor níveis mínimos de capitais próprios. Contudo, as regras para a sua contabilização tornam-se cada vez mais complexas e opacas, como convém aos grupos de interesses que lucram sempre com a falta de transparência.

Hoje, o cidadão aprende que os modelos de avaliação de risco dos ativos são da responsabilidade dos bancos ditos sistémicos, ao contrário dos outros que estão sujeitos a um modelo normalizado. Ou seja, temos, como foi comprovado por um estudo da Standard & Poor's, ativos com ponderações diferentes de banco para banco.

Ou seja, temos um sistema em que os rácios de solvabilidade e os testes de stress são completamente manipulados pelos grandes bancos, retirando assim qualquer credibilidade a todo o sistema de supervisão.

Pela nossa parte, a solução é simples. O crédito é demasiado importante para ser deixado à livre iniciativa do setor privado. O controlo público sobre a banca e o sistema financeiro é hoje mais do que uma evidência, é uma necessidade.

  Harald Vilimsky (ENF), schriftlich. ‒ Der Entschließungsantrag ersucht die Kommission eindringlich, bei der Umsetzung der Basel-III-Kriterien und bei der Arbeit des BCBS (Basel Committee on Banking Supervision) mehr Augenmaß zu halten und auf die Besonderheiten des europäischen Bankensystems einzugehen. Seit der Krise 2008 sind die Anforderungen für Banken immer stärker angestiegen. Die letzte Runde an Verordnungen des BCBS zur Stabilität (TLAC, Leverage Ratio, Kapitalanforderungen, RWA, Eigenmittelanforderungen, LCR, NSFR) stellt Anforderungen an die Banken, für die das europäische System gar nicht gemacht ist – die USA und asiatische Banken aber stark bevorteilen. Damit die europäischen Banken auf Augenhöhe mit den US-Banken konkurrieren können und die europäische Bankenstruktur nicht mittelfristig ganz verschwindet (und so europäische Finanzierung nur mehr von außereuropäischen Banken kommt), sollte die Kommission, aber auch EBA, besser Rücksicht auf die Besonderheiten des europäischen Systems nehmen – und nicht einen One Size Fits All-Ansatz wählen.

Aus diesen Gründen habe ich diesem Entschließungsantrag zugestimmt.

  Daniele Viotti (S&D), per iscritto. ‒ Ho espresso il mio voto favorevole alla risoluzione sul completamento di Basilea III. Questa risoluzione è da considerarsi equilibrata, poiché dovrebbe rispettare il principio di non aumentare in modo significativo i requisiti globali di capitale, mentre allo stesso tempo viene rafforzata la posizione finanziaria complessiva delle banche europee.

Le banche rappresentano una componente fondamentale per il funzionamento efficace della nostra economia; devono essere ben capitalizzate al fine di sostenere l'economia reale, ridurre il rischio sistemico ed evitare i salvataggi verificatisi durante la crisi. Il lavoro che sta svolgendo il Comitato di Basilea dovrebbe riuscire a mitigare le differenze tra le giurisdizioni e i modelli bancari europei.

  Julie Ward (S&D), in writing. ‒ It was the reckless deregulation of the banking sector which led to the financial and economic crisis of 2008, a crisis we still suffer from today. I therefore welcome EU efforts to create more responsible prudential standards for the financial sector, in order to avoid such a crash happening again.

  Milan Zver (PPE), pisno. ‒ Glasoval sem za Resolucijo Evropskega parlamenta o dokončanju okvira Basel III.

Odporen in dobro kapitaliziran bančni sistem je temeljni pogoj za ohranjanje finančne stabilnosti in prispeva h gospodarski rasti. Ker imajo banke zelo pomembno vlogo pri financiranju evropskega gospodarstva in bodo verjetno ostale glavni vir financiranja za gospodinjstva in podjetja, je potreben učinkovit bančni nadzor za dokončanje okvira Basel III, katerega namen je povečati jasnost, primerljivost in tveganju prilagojen kapitalski okvir, da bi odpravili pretirana nihanja tveganju prilagojenih sredstev ter uporabljali enaka pravila za enaka tveganja.

11.5. Execução da Política Comum de Segurança e Defesa (A8-0317/2016 - Ioan Mircea Paşcu)

Ustne wyjaśnienia dotyczące głosowania

  Lynn Boylan (GUE/NGL). – Mr President, EU Common Security and Defence is further evidence of the unrelenting push for the militarisation of Europe at all levels, from coordinated security and defence policy through to an EU army. At its core, the CSDP report militaristically demands more investment in defence and defence research for Member States to reach the NATO capacity target of a minimum of 2% of GDP. It demands more money from the EU general budget to be allocated to defence spending and demands a strong munitions and defence industry in Europe.

This report is symptomatic of the ever—growing militarisation of the European Union that is driven by the unelected Commissioners and larger Member States. The use of the result of the Brexit referendum to push ahead with these militaristic aims is utterly unscrupulous, as is the undermining of the neutrality of Member States such as Ireland. Instead of focusing on the militarisation of the EU, can we not redouble our efforts to tackle poverty, hunger, land rights, climate change, citizen participation and economic inequalities?

  Monica Macovei (ECR). – Domnule președinte, Europa a fost și rămâne vulnerabilă la atacurile teroriste, la problemele de securitate pe care le avem și la alte probleme (criza migrației și așa mai departe). Pe toate acestea le trăim astăzi și vedem că lumea se schimbă în fiecare zi. Și rămânem vulnerabili pentru că statele membre nu reacționează coordonat, unele au politici diferite și păreri diferite, nu schimbăm informații - și e vorba de agențiile de aplicare a legii - și pentru că bazele noastre de date, bazele europene de date, bazele naționale de date nu sunt complete, nu sunt umplute cu date corecte, imediate și complete de către statele membre și, de asemenea, unele dintre ele nu comunică între ele, deci nu există interoperabilitate între aceste baze de date. E foarte greu să te lupți împotriva terorismului sau a altor pericole în aceste condiții.

În al doilea rând, avem și colegi în instituțiile europene și în Parlamentul European care pur și simplu nu cred că există vreo măsură care să împiedice atacurile teroriste, de pildă, sau care să asigure securitatea cetățenilor. Adică, unii o iau ca pe ca pe un moft sau o iau ca pe o intruziune în viața privată și atât. Nu se gândesc la securitatea cetățenilor și, repet, nu o iau în serios. Pe toate acestea trebuie să le rezolvăm între noi, dar, pe de altă parte, trebuie supuse opiniei publice.

Și, ultimul lucru, îmi cer scuze că am întârziat, un singur lucru: sunt pentru forțe armate europene, dar, în nici un caz, acestea nu trebuie să înlocuiască NATO. Noi trebuie să lucrăm împreună cu NATO și trebuie să cerem garanții noului președinte al Statelor Unite că NATO va continua să apere Europa și, mai ales, Europa centrală și de est.

  Ilhan Kyuchyuk (ALDE). – Mr President, unfortunately nowadays the EU and its Member States live in a more dangerous and less predictable security environment. We are facing a broad and evolving set of challenges, both conventional and hybrid. Despite the fact that these challenges represent common risks and threats to the security of the EU, they affect us differently. Consequently the Member States react to them in an uncoordinated and fragmented way.

Therefore, I strongly believe that a substantial revision of the Common Security and Defence Policy will enable the EU to effectively cooperate and coordinate their efforts and capabilities in order to contribute in a decisive way to the security of the Union. Working from this perspective, a revised CSDP will not only assert the European Union’s strategic autonomy and strengthen its resilience, but will also further enhance political integration within the EU. This strategy should be based on a strong collective defence principle, efficient financing and should be implemented in coordination with international institutions in the field of security and defence, particularly in full complementarity with NATO.

  Daniel Hannan (ECR). – Mr President, we kept being told a hundred times, a thousand times, during our campaign that no one is talking about a militarised EU. Yet, as we have just heard my comrade Lynn Boylan from the Communist Group say, the other Member States immediately responded to Brexit with precisely such a proposal for militarisation.

Well, good luck! I mean we are not going to be around, but we are still going to be allies, right? During our referendum campaign, a decision was made to deploy British troops to the defence of Poland and of Estonia, and it was not criticised on any side. Nobody tried to press it into the arguments about the referendum, because we understand that we still have a vested interest, an immediate interest, in the prosperity and security of our European friends. We want to be good neighbours, we want to be dependable partners, but our relationship from now on is going to be based on alliance, not assimilation.

  Jonathan Arnott (EFDD). – Mr President, I am reminded of the famous ‘duck test’. If it looks like a duck, if it swims like a duck and it quacks like a duck, then it’s probably a duck. Commissioner Mogherini has told us that there are no plans for an EU army – soldiers fighting under the EU flag, yes, EU battle groups, yes, EU headquarters, yes – but no EU army. I suspect that this somewhat fails the duck test.

Pisemne wyjaśnienia dotyczące głosowania

  Lars Adaktusson (PPE), skriftlig. ‒ Jag röstade för resolutionen om den gemensamma säkerhets- och försvarspolitiken (GSFP), då Kristdemokraterna ser behov av ökat europeiskt samarbete i försvarsfrågor, inklusive försvarsmaterielkoordinering och forskning. Resolutionen betonar mycket riktigt behovet av samordning med Nato. Att ”strategisk autonomi” betonas utgör i detta sammanhang inte ett problem, då det bör finnas möjlighet för EU att agera när Nato varken kan eller bör göra så. Jag röstade fortsatt för att finansiering av EU-insatser ska ske med medel ur de nationella budgeterna samt mot skrivningar om ”EU-armé”.

Jag röstade för en skrivning om ”ett permanent EU-högkvarter för civila och militära uppdrag och insatser inom GSFP”, då texten också betonade att detta inte skulle vara en kopia av Natostrukturerna, utan istället skulle utgöra nödvändig grund för planering och ledningskapacitet för uppdrag och insatser inom GSFP.

  Isabella Adinolfi (EFDD), per iscritto. ‒ Il seguente rapporto evidenzia come la situazione sicurezza in Europa sia arrivata ad un livello considerato critico, soprattutto dopo gli ultimi attacchi terroristici dell'ISIS. A questo proposito il relatore propone di investire più risorse nella difesi, come destinare il 2% del PIL, intensificare i rapporti con la NATO, la creazione di un quartier generale europeo militare per le missioni e altre misure in questa direzione.

Nonostante si trattino alcuni temi abbastanza interessanti manca completamente una valutazione sull'impatto negativo che quanto detto in precedenza potrebbe avere su alcuni Stati membri, per questo motivo ho votato negativamente.

  Marina Albiol Guzmán (GUE/NGL), por escrito. ‒ Este informe de AFET se basa en el Informe anual del Consejo al Parlamento Europeo sobre la Política Exterior y de Seguridad Común. Exige un aumento del componente militar en la PCSD, una mayor inversión en investigación en defensa y aboga por destinar el 2 % del PIB para gastos de defensa. El informe pide además un Libro Blanco de la Unión sobre Seguridad y Defensa, y exige una industria de defensa fuerte. Además, apoya más reformas al sector de la seguridad y capacitar y equipar también a los militares financiados con ayuda al desarrollo (entre ellos, el instrumento civil que contribuye a la estabilidad y la paz), promueve ampliar el mecanismo Athena para financiar todas las misiones militares y grupos tácticos de la Unión, escapando al control parlamentario y, presiona para el despliegue de grupos tácticos de la Unión para todo tipo de gestión de crisis.

Nosotros rechazamos la financiación militar del presupuesto de la Unión, y primar el enfoque civil para la resolución de conflictos y dejar de contribuir a la escalada militar, y abogamos por una separación total entre la Unión y la OTAN, mientras que el informe propone una mayor cooperación. Por esto, voté en contra.

  Martina Anderson, Lynn Boylan and Liadh Ní Riada (GUE/NGL), in writing. – I voted against this report as it goes against our position on the CSDP, it supports the militarisation of the EU including calling for the reform of EU law to be reformed to allow European defence industries to benefit from state aid as their counterparts in the US do. It wishes to expand the military aspect of the Common Security and Defence Policy including investment in defence research and other capabilities whilst fostering a closer relationship with NATO. In this regard it is regressive and does not suit Ireland’s position of neutrality regarding military alliances.

  Eric Andrieu (S&D), par écrit. ‒ J’ai voté en faveur de ce rapport. Je soutiens une politique commune de sécurité et de défense et soutiens pleinement les démarches en vue d'une capacité de défense autonome substantielle de l'UE visant à protéger nos citoyens et à promouvoir nos valeurs et nos intérêts dans le plein respect des traités, du droit international et des droits de l'homme.

  Laima Liucija Andrikienė (PPE), raštu. ‒ Balsavau už pranešimą dėl bendros saugumo ir gynybos politikos įgyvendinimo. Turime pripažinti, kad Europos saugumo situacija gerokai pablogėjo. Ji tapo sudėtingesnė, pavojingesnė ir sunkiau nuspėjama. Tradicines ir hibridines grėsmes kelia valstybiniai ir nevalstybiniai subjektai, jos kyla iš Pietų ir Rytų ir daro skirtingą poveikį valstybėms narėms. ES valstybių narių saugumas yra tarpusavyje labai susijęs, tačiau jos reaguoja į bendras grėsmes ir riziką nekoordinuotai ir nenuosekliai. Koordinavimo trūkumas – tai viena iš Sąjungos veiksmų silpnųjų vietų, kuria sėkmingai naudojasi agresoriai. Europai trūksta atsparumo siekiant veiksmingai atremti ir hibridines grėsmes. Pritariu pranešėjui, kad dėl šių priežasčių reikia nuodugniai ir iš esmės persvarstyti BSGP, siekiant sudaryti ES ir jos valstybėms narėms galimybes ryžtingai prisidėti prie Sąjungos saugumo, tarptautinių krizių valdymo ir įrodyti ES strateginį savarankiškumą. Akivaizdu, kad jokia šalis negali savarankiškai susidoroti su dabartinėmis saugumo problemomis. Todėl būtina pasiekti, kad BSGP būtų grindžiama tvirtu kolektyvinės gynybos principu ir veiksmingu finansavimu bei įgyvendinama koordinuojant su tarptautinėmis institucijomis saugumo ir gynybos srityje, visapusiškai papildant NATO. ES turėtų skatinti valstybes nares laikytis NATO nustatyto pajėgumų lygio, pagal kurį reikalaujama gynybos išlaidoms skirti mažiausiai 2 proc. BVP, kaip dar kartą patvirtinta Velse ir Varšuvoje vykusiuose aukščiausiojo lygio susitikimuose.

  Νίκος Ανδρουλάκης (S&D), γραπτώς. ‒ Ψήφισα υπέρ της έκθεσης σχετικά με την εφαρμογή της Κοινής Πολιτικής Ασφάλειας και Άμυνας (σύμφωνα με την ετήσια έκθεση του Συμβουλίου προς το Ευρωπαϊκό Κοινοβούλιο σχετικά με την κοινή πολιτική ασφάλειας και άμυνας) διότι πιστεύω ότι η ανάπτυξη του τομέα της κοινής πολιτικής ασφάλειας και άμυνας της ΕΕ αποτελεί σημαντικό βήμα για την προστασία των πολιτών της, καθώς και των αξιών και των συμφερόντων της, με πλήρη πάντα σεβασμό στο διεθνές δίκαιο και στα ανθρώπινα δικαιώματα.

  Pascal Arimont (PPE), schriftlich. ‒ Mit dieser Entschließung reagiert das Parlament auf den jährlichen Bericht des Rates zum Stand der Gemeinsamen Sicherheits- und Verteidigungspolitik (GSVP), insbesondere zur Implementation der GSVP in den einzelnen Mitgliedstaaten. Vor dem Hintergrund des sich zunehmend verschlechternden Sicherheitsumfeldes der EU (Annexion der Krim, Krieg in Syrien) spricht sich das Parlament für einige Maßnahmen aus, die das gemeinsame Handeln der Mitgliedstaaten im Bereich der GSVP stärken sollen. Zu diesen Maßnahmen gehören unter anderem die grundlegende Überarbeitung der GSVP, die Einrichtung eines permanenten EU-Hauptquartiers für die Planung der zivilen und militärischen Einsätze sowie die Unterstützung der Forschung im Bereich der GSVP. Darüber hinaus betont der Bericht, wie wichtig die Zusammenarbeit mit der NATO für die EU ist. Ich unterstütze den Bericht, da ich der Überzeugung bin, dass eine engere Zusammenarbeit der Mitgliedstaaten im Bereich der GSVP notwendig ist, da kein Land alleine die Herausforderungen der globalisierten Welt bewältigen kann.

  Marie-Christine Arnautu (ENF), par écrit. ‒ Ce rapport a pour but d'assurer l'emprise de l'UE sur les politiques étrangères et de défense des États membres. Il part du principe que l'UE est menacée à la fois par des modifications violentes de frontières opérées par la Russie et la déstabilisation des États du Moyen-Orient. Le rapport détaille les multiples concessions qui sont attendues des États pour que la PESC devienne un partenaire fiable de l'OTAN. Il définit également comment la Commission doit imposer ses règles dans le domaine de la passation de marchés dans la défense. J’ai voté contre ce rapport inacceptable.

  Jean Arthuis (ALDE), par écrit. ‒ L’environnement de sécurité en Europe s’est sensiblement détérioré au cours de ces derniers mois. Cette imprévisibilité et cette complexité nous obligent à recourir plus efficacement aux instruments actuels de la politique de sécurité et de défense commune. Elle doit faire l’objet d’une vaste et profonde révision afin de répondre à ces nouveaux défis. Pour ces raisons, j’ai voté en faveur de ce texte.

  Petras Auštrevičius (ALDE), in writing. ‒ These past years have sadly marked a shift in Europe’s security environment. We face tensions from Russian aggression, terrorist threats in our own region, and the uncertainty left after the UK referendum and the US elections. All of these issues call upon us to work together in one of the most vital cornerstones of any society – its safety and security. Which is why this time provides us the best window of opportunity to implement the Common Security and Defence Policy that would in no way compete with a similar transnational structure – NATO – but on the contrary, would complement and strengthen its current agenda. This policy is not one of militarising Europe, but rather increasing its readiness and capabilities for its defence. A large part of the report focuses on the sheer capabilities that the EU currently lacks in the defence sector, which is why it also calls for investments in defence research in order to catch up with the quickly advancing technologies all around the world. Only through these strategies will we be able to independently ensure the safety and security of our citizens in these turbulent times.

  Johannes Cornelis van Baalen (ALDE), schriftelijk. – De VVD heeft zich onthouden van de eindstemming van het rapport over de tenuitvoerlegging van het gemeenschappelijke Veiligheids- en Defensiebeleid, omdat het optuigen van een Europees militair hoofdkwartier op dit moment niet opportuun is. De NAVO is en blijft de hoeksteen van het Europese veiligheidsbeleid en de NAVO-inspanningen moeten niet worden gedupliceerd. De VVD steunt het voorstel voor een eengemaakte defensiemarkt, meer defensie-investeringen, onder meer op het gebied van onderzoek en ontwikkeling.

  Zigmantas Balčytis (S&D), raštu. ‒ Balsavau už pranešimą dėl bendros saugumo ir gynybos politikos įgyvendinimo. Europos saugumo aplinka gerokai pablogėjo ir tapo mažiau stabili, sudėtingesnė, pavojingesnė ir mažiau nuspėjama. Šiuo metu Europai trūksta atsparumo siekiant veiksmingai atremti hibridines grėsmes, kurios dažnai yra tarpvalstybinio pobūdžio. Todėl pritariu, kad būtina persvarstyti bendrą saugumo ir gynybos politiką (BSGP) siekiant sudaryti ES ir jos valstybėms narėms galimybes ryžtingai prisidėti prie Sąjungos saugumo, tarptautinių krizių valdymo ir įrodyti ES strateginį savarankiškumą.

  Gerard Batten (EFDD), in writing. ‒ UKIP voted against this non-legislative and non-binding report. We are opposed to the development of a centralised EU defence and foreign policy capability. As such we reject the annual review process of CSDP and CFSP and the calls for increased EU capability contained within this report. We remain fully committed to NATO as the primary guarantor of security in Europe. We are supportive of the NATO 2% defence spending minimum. It is UKIP party policy to ensure the UK remains at least above 2% and we would also encourage fellow NATO allies to meet this commitment. We are however uneasy at language contained within this report in which the EU calls on Member States to meet this requirement. There is a fine line between this and the 2% commitment to NATO being replaced with one to the EU. This risks further undermining NATO and risks the position of traditionally neutral countries.

  Nicolas Bay (ENF), par écrit. ‒ J’ai voté contre ce rapport qui part du postulat que l’Union européenne serait menacée tant au sud qu’à l’est. Le rapport demande aux États membres de nombreuses concessions et détaille comment la Commission doit imposer ses règles dans le domaine de la passation de marchés dans la défense, portant atteinte à notre souveraineté.

  Hugues Bayet (S&D), par écrit. ‒ J'ai voté en faveur de ce rapport qui souligne que l'environnement de sécurité en Europe s'est sensiblement détérioré et que pour y faire face, l'Union doit se doter d'une politique commune révisée et plus robuste basée sur une coopération structurée permanente. De même, cette politique devrait reposer sur un principe fort de défense collective et un financement efficace ainsi que sur la participation active de tous les États membres.

  Brando Benifei (S&D), per iscritto. ‒ I grandi mutamenti avvenuti negli ultimi anni nello scenario globale rendono sempre più necessaria una riflessione sulla capacità dell’Europa di far fronte alle enormi sfide del nostro tempo, avversità che si presentano non solo sotto forme convenzionali ma sempre più spesso come minacce ibride che vedono coinvolti attori statali e non statali. La relazione Paşcu, che oggi ho sostenuto con il mio voto, sottolinea con forza la necessità di una sostanziale revisione della PSDC, al fine di consentire all'UE e ai suoi Stati membri di contribuire in maniera decisa alla gestione delle crisi internazionali e all'affermazione dell'autonomia strategica dell'Unione. Serve un Libro bianco della difesa e della sicurezza europea che individui la strada per un rafforzamento dell’industria di difesa del continente e allo stesso tempo prefiguri le linee d’azione negli scenari internazionali. Il cuore della nuove PSDC deve però risiedere nella creazione di una vera capacità di difesa autonoma per l'UE che punti a proteggere i suoi cittadini e promuovere i propri valori e interessi, nel pieno rispetto dei trattati, del diritto internazionale e dei diritti umani.

  Xabier Benito Ziluaga (GUE/NGL), por escrito. ‒ Este Informe señala el deterioro de la seguridad europea ante el crecimiento de la amenaza terrorista y la situación bélica que viven Ucrania, Siria e Irak, así como nuevos desafíos como el ciberterrorismo. Apunta una creciente intranquilidad de la opinión pública ante el terrorismo y la inestabilidad política, y expone la necesidad de reforzar la política común de seguridad y defensa con mayor coordinación y un crecimiento del presupuesto en al menos un 2 % por país miembro. También solicita mayores facilidades para financiar operaciones internacionales y la creación con urgencia de un fondo económico para tal fin. Pide reforzar la investigación militar y el sector armamentístico europeo con una financiación suficiente, y unas ayudas a la producción industrial similares a las que reciben las empresas norteamericanas del sector. He votado en contra, porque ahonda en la apuesta política y financiera por un Ejército y una industria armamentística fuertes en la Unión para combatir amenazas exteriores. Aunque entiendo que algunas de estas amenazas son reales, creo que aumentando el clima bélico no se va a conseguir llegar a la resolución real de los problemas y a conseguir un marco de estabilidad y paz en la Unión.

  Izaskun Bilbao Barandica (ALDE), por escrito. ‒ He apoyado este informe del Sr. Pascu sobre la aplicación de la política común de seguridad y defensa. Es necesario avanzar en un ejército europeo, pero me he abstenido en las referencias a destinar el 2 % del PIB de los Estados para ello. Yo creo que se necesita un análisis más exhaustivo antes de establecer ninguna cifra concreta por mucho que esto se reiterara en las Cumbres de Gales y Varsovia.

  Dominique Bilde (ENF), par écrit. ‒ Ce rapport concernant la mise en œuvre de la politique de sécurité et de défense commune doit en réalité assurer l’emprise de l’UE sur les politiques étrangères et de défense des États membres. En effet, le rapport part du principe que l'UE est menacée à l'est et au sud par à la fois des modifications violentes de frontières opérées par la Russie (point 7) et la déstabilisation des États du Moyen-Orient.

Il faut que les États fassent des concessions pour que la PESC devienne un partenaire fiable de l’OTAN et il définit ses règles dans le domaine de la passation de marchés de la défense (point 44). Pour ces raisons, j’ai donc naturellement voté contre.

  Mara Bizzotto (ENF), per iscritto. ‒ Non condivido quanto sostenuto in questa relazione, non ho quindi inteso votare in suo favore.

  José Blanco López (S&D), por escrito. ‒ He votado a favor del informe sobre la aplicación de la política común de seguridad y defensa, por el que se realiza una evaluación de la aplicación de las políticas en este ámbito, así como de los acontecimientos que han tenido lugar este año.

El informe pide una revisión de estas políticas, así como un Libro Blanco de la Unión, una industria de defensa más fuerte y el Plan Europeo de Acción para la Defensa. Por otro lado, considera necesario mejorar y ampliar la cooperación con la OTAN.

Asimismo, se solicita una mayor coordinación intracomunitaria dentro de la Unión, para poder adaptarse mejor ante nuevas amenazas.

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D), raštu. ‒ Balsavau dėl šio pranešimo, nes juo Parlamentas pasisako dėl bendros saugumo ir gynybos politikos įgyvendinimo Europos Sąjungoje. Europos saugumo aplinka gerokai pablogėjo ir tapo mažiau stabili, sudėtingesnė, pavojingesnė ir mažiau nuspėjama, grėsmės yra tradicinės ir hibridinės, jas kelia valstybiniai ir nevalstybiniai subjektai, jos kyla iš Pietų ir Rytų ir daro skirtingą poveikį valstybėms narėms. Parlamentas priminė, kad ES valstybių narių saugumas yra tarpusavyje labai susijęs, ir pažymėjo, kad kol kas jos reaguoja į bendras grėsmes ir riziką nekoordinuotai ir nenuosekliai, taigi darosi sudėtinga ir kliudoma taikyti bendresnį požiūrį. Toks koordinavimo trūkumas – tai viena iš Sąjungos veiksmų silpnųjų vietų. Europai trūksta atsparumo siekiant veiksmingai atremti hibridines grėsmes, kurios dažnai yra tarpvalstybinio pobūdžio. Radikalių islamistų organizacijų ir asmenų prieš Europą nukreiptas terorizmas yra precedento neturinčio masto ir daro spaudimą Europos gyvenimo būdui. Parlamentas pabrėžė, kad todėl asmens saugumas tapo pirmaeilis tikslas ir nyksta tradicinis skirtumas tarp tokio saugumo išorės ir vidaus aspektų. Todėl ragina ES prisitaikyti prie šių saugumo iššūkių, visų pirma veiksmingiau naudojant esamas BSGP priemones ir jas derinant su kitomis išorės ir vidaus priemonėmis bei ragina užtikrinti didesnį valstybių narių bendradarbiavimą ir koordinavimą, ypač kovos su terorizmu srityje.

  Andrea Bocskor (PPE), írásban. ‒ Az európai biztonsági környezet jelentősen romlott az elmúlt időszakban, képlékenyebbé, összetettebbé, veszélyesebbé és kevésbé kiszámíthatóvá vált. Az említett fenyegetések egyre változatosabb formákat öltenek, mind hagyományos, mind hibrid jellegűek. Az uniós tagállamok biztonsága szorosan kapcsolódik egymáshoz, ám a tagállamok mégis összehangolatlanul és erőforrásaikat szétaprózva reagálnak a közös fenyegetésekre és kockázatokra. A koordinációnak effajta hiánya az uniós fellépés egyik sebezhetősége. A fenti problémák orvoslására a KBVP (Közös biztonság- és védelempolitika) alapos és jelentős felülvizsgálatára van szükség, hogy az EU és tagállamai döntő mértékben hozzá tudjanak járulni az Unió biztonságához.

A jelentés hangsúlyozza, hogy az állandó strukturált együttműködés (az Európai Unióról szóló szerződés 42. cikkének (6) bekezdése) létrehozása által lehetőség nyílna az önvédelem vagy egy állandó önvédelmi struktúra kialakítására. A KBVP-missziókon keresztül az EU a válságkezelés teljes spektrumában beavatkozhatna, többek között a válságmegelőzés és válságrendezés területén is. Emellett az EU-nak a NATO kapacitáscéljainak teljesítésére kell ösztönöznie a tagállamokat, ami megköveteli, hogy a védelmi kiadásokat idővel legalább a GDP 2%-ára növeljék. A KBVP eszközei továbbá jobb együttműködést és koordinációt szorgalmaznak a tagállamok között, különösen a terrorizmus elleni küzdelem terén. Végezetül a KBVP-missziók – többek között a határokon nyújtott támogatás, a kapacitásépítés, a katonai kiképzési missziók és a haditengerészeti műveletek – hozzájárulnak a nemzetközi békéhez és stabilitáshoz. Szavazatommal támogattam a jelentés elfogadását.

  Franc Bogovič (PPE), pisno. ‒ Strinjam se, da se začne na ravni EU izvajati skupno varnostno in obrambno politiko. Ugotavlja se, da se je evropsko varnostno okolje zelo poslabšalo ter postalo bolj negotovo, bolj kompleksno, nevarnejše in manj predvidljivo. Grožnje so tako konvencionalne, kot hibridne. Ustvarjajo jih tako državni kot nedržavni akterji z juga in vzhoda, na vsako državo članico pa vplivajo drugače. Zato je potrebno opozoriti, da je varnost držav članic EU močno prepletena. Na skupne grožnje in tveganja pa se države članice odzivajo neusklajeno in razdrobljeno, kar otežuje in pogosto ovira izvajanje enotnejšega pristopa. Zato so primerni pozivi k odločni preventivni politiki, ki temelji na celovitih programih deradikalizacije. Vzpostavitev stalnega strukturnega sodelovanja (člen 42(6) Pogodbe o EU) pa bo omogočila razvoj samoobrambe oziroma stalne obrambne strukture, ki bi izboljšala operacije kriznega upravljanja.

  Simona Bonafè (S&D), per iscritto. ‒ L'attuale quadro di deterioramento della sicurezza all'interno e all'esterno del territorio europeo ha ben dimostrato che l'Unione deve dotarsi di strumenti per difendere la pace e sicurezza dei propri cittadini. Questa relazione è in linea con l'impegno dell'Alto rappresentante per la politica estera e di sicurezza comune, Federica Mogherini, nell'auspicare un lavoro di piena revisione delle politiche in materia di sicurezza e difesa per affrontare i cambiamenti strutturali del contesto internazionale. Chiediamo l'istituzione di meccanismi efficaci che sfruttino a pieno le potenzialità già presenti nei trattati europei, come la cooperazione permanente strutturata.

L'invito rivolto agli Stati membri, che conservano le prerogative in materia di difesa, è quello di una migliore cooperazione, che passi attraverso un solido principio di difesa collettiva e su un finanziamento efficiente per promuovere l'autonomia strategica dell'Unione europea. Questo significa rafforzare le proprie capacità e porsi sulla scena internazionale come un partner affidabile, capace di cooperare in piena complementarietà con le istituzioni internazionali attive nel settore, in primo luogo la NATO, per far fronte alle esigenze di sicurezza dell'Unione europea e a quelle del suo vicinato.

  Biljana Borzan (S&D), napisan. ‒ Podržavam ovo Izvješće o provedbi zajedničke sigurnosne i obrambene politike.

  Mercedes Bresso (S&D), in writing. ‒ I voted in favour of the resolution on the implementation of the Common Security and Defence Policy because I think the Union should use its foreign policy tools more efficiently by bearing in mind that the European security environment has deteriorated considerably. Indeed, more and better coordination between Member States is needed in order to tackle the current challenges. As a matter of fact, this resolution provided the base for further developments of the EU foreign policy tools towards a revised and more robust CSDP.

  Renata Briano (S&D), per iscritto. ‒ Nessun Paese può affrontare da solo le sfide della sicurezza: oggi più che mai è necessario un agire unitario per assicurare la difesa delle frontiere europee e la sicurezza interna. È necessario rivedere radicalmente il quadro della politica di sicurezza comune adottato finora, rafforzarlo e iniziare ad agire in una prospettiva di integrazione federale dei servizi di intelligence, delle forze armate e delle strutture di controllo frontaliero così come si sta positivamente facendo per la nuova Guardia costiera dell'Unione europea.

Assieme alle necessarie decisioni politiche e giuridiche da intraprendere non può essere lasciato in secondo piano lo sviluppo di una più forte industria della difesa per rafforzare l'autonomia strategica e l'indipendenza tecnologica dell'Unione. Per rafforzare lo status dell'UE quale garante della sicurezza nel vicinato dell'Europa sono necessarie capacità appropriate e sufficienti, nonché un'industria della difesa concorrenziale internazionalmente, efficiente e trasparente che garantisca una catena di approvvigionamento sostenibile.

Oggigiorno il settore europeo della difesa è caratterizzato da frammentazione e duplicazioni, che devono essere gradualmente eliminati attraverso un processo che fornisca incentivi e ricompense a tutti gli attori nazionali e che tenga conto delle prospettive a lungo termine di un mercato della difesa integrato.

  Steeve Briois (ENF), par écrit. ‒ Ce rapport utilise la dégradation du climat politique en Europe, notamment avec la Russie, ainsi que la menace islamiste comme prétextes pour assurer l’emprise de l’Union européenne sur les politiques étrangère et de défense des États membres. La politique de sécurité et de défense commune dont ce rapport définit les contours serait calquée sur les plans d’actions de l’OTAN, avec comme conséquence la soumission de notre politique étrangère aux intérêts américains. Aux nombreuses concessions attendues des États membres s’ajoutent de nouvelles règles en matière de marchés publics. Je me suis bien évidemment opposé à ce rapport qui enferme nos nations dans un carcan atlantiste alors que nous souhaitons au contraire entretenir des relations équilibrées avec l’ensemble des puissances internationales dans le but de faire émerger un monde multipolaire. J’ai donc voté contre ce texte.

  Cristian-Silviu Buşoi (PPE), în scris. ‒ Europa se confruntă cu un arc de instabilitate. La sud, ISIS și alte organizații teroriste sunt din ce în ce mai numeroase în Orientul Mijlociu și în Africa de Nord. În est, războiul hibrid dus de Rusia împotriva Ucrainei, anexarea ilegală a Crimeii și tacticile hibride, inclusiv terorismul cibernetic și războiul informațional, utilizate pentru a destabiliza țările din Parteneriatul Estic, reprezintă cele mai urgente amenințări la adresa securității UE.

Susțin propunerea de rezoluție a PE referitoare la punerea în aplicare a politicii de securitate și apărare comune (pe baza Raportului anual al Consiliului către Parlamentul European privind politica externă și de securitate comună). Instrumentele PSAC ar trebui să rămână un instrument esențial în cadrul abordării globale.

Intensitatea amenințărilor hibride cu care ne confruntăm este fără precedent. Viitorul cadru strategic comun ar trebui să se concentreze pe propuneri concrete și realizabile pentru a contribui la contracararea amenințărilor hibride și la promovarea rezilienței UE și a statelor membre. Cadrul strategic comun ar trebui dezvoltat într-o coordonare deplină și cu consultarea regulată a NATO, care va elabora propriul său răspuns la războiul hibrid. Nu ar trebui ratată o oportunitate unică de armonizare a răspunsurilor UE cu cele ale NATO.

  Nicola Caputo (S&D), per iscritto. ‒ Oggi ho votato in favore della relazione in questione che prevede una necessaria e approfondita revisione della politica di sicurezza e difesa comune (PSDC). I cittadini hanno bisogno di percepire e sentire un maggior impegno da parte dell'Unione europea su questo tema.

È necessario che si combatta con determinazione la propaganda terroristica attraverso operazioni di PSDC più efficienti. Una politica estera più unificata contribuirebbe in modo significativo alla diminuzione degli scontri in Iraq e in Siria.

La relazione sottolinea la necessità di avere un forte sostegno da parte degli Stati membri con la fondamentale collaborazione dei parlamenti nazionali, al fine di garantire la veloce realizzazione delle priorità della politica estera e di sicurezza europea (EUGS).

Condividere con la NATO gli stessi interessi strategici rappresenta una grande opportunità per l'Unione, ma occorre lavorare per una più forte e stretta cooperazione anche con altri partner istituzionali come l'OSCE, nonché con partner bilaterali strategici.

  James Carver (EFDD), in writing. ‒ UKIP voted against this non-legislative and non-binding report. We are opposed to the development of a centralised EU defence and foreign policy capability. As such we reject the annual review process of CSDP and CFSP and the calls for increased EU capability contained within this report. We remain fully committed to NATO as the primary guarantor of security in Europe. We are supportive of the NATO 2% defence spending minimum. It is UKIP party policy to ensure the UK remains at least above 2% and we would also encourage fellow NATO allies to meet this commitment. We are however uneasy at language contained within this report in which the EU calls on Member States to meet this requirement. There is a fine line between this and the 2% commitment to NATO being replaced with one to the EU. This risks further undermining NATO and risks the position of traditionally neutral countries

  Fabio Massimo Castaldo (EFDD), per iscritto. ‒ La relazione annuale sulla politica di sicurezza e difesa comune presenta diversi passaggi a mio avviso problematici. Tra questi figurano la richiesta agli Stati membri di destinare il 2% del PIL alla difesa, come previsto negli incontri NATO del Galles e di Varsavia; una rafforzata partnership con la NATO; la creazione di un quartier generale europeo civile/militare per le missioni e le operazioni della CSDP; la richiesta all'UE di supportare gli Stati membri che partecipano alla coalizione contro l'ISIS, creando una missione CSDP ad hoc; la richiesta di modificare lo strumento per la pace e la stabilità per permettere alla UE di equipaggiare attori militari in paesi partner; la revisione dei meccanismi di finanziamento dei battaglioni europei e delle operazioni militari. Essendo preoccupato da alcune delle proposte qui sopra esposte, ho espresso voto negativo.

  Νικόλαος Χουντής (GUE/NGL), γραπτώς. ‒ Καταψήφισα την έκθεση πρωτοβουλίας σχετικά με την εφαρμογή της Κοινής Πολιτικής Ασφάλειας και Άμυνας της Ευρωπαϊκής Ένωσης, επειδή συντάσσεται με εκείνες τις φωνές στην Ευρώπη που ζητούν περισσότερη στρατιωτικοποίηση και καταστολή. Διαφωνώ με την έκθεση που συντάσσεται με την αύξηση των στρατιωτικών δαπανών των κρατών μελών ώστε να επιτευχθούν οι στόχοι που έχει θέσει η ιμπεριαλιστική συμμαχία του ΝΑΤΟ. Διαφωνώ με τους στρατιωτικούς μηχανισμούς της Ευρωπαϊκής Ένωσης, ATHENA και EU Battlegroups, που αποτελούν ευρωπαϊκούς μηχανισμούς καταστολής και επιβολής πολιτικών που έχουν τη δυνατότητα να επεμβαίνουν σε μια ανεξάρτητη χώρα. Αγωνιζόμαστε για μια Ευρώπη της ειρήνης και της αλληλεγγύης. Για μια Ευρώπη που θα αποτελεί παράγοντα σταθερότητας στην ευρύτερη περιοχή και όχι παράγοντα αποσταθεροποίησης, οικονομικού ιμπεριαλισμού και στρατιωτικών επεμβάσεων.

  Ole Christensen (S&D), skriftlig. ‒ I respekt for det danske forsvarsforbehold har vi stemt imod initiativbetænkningen om en europæisk forsvarsunion.

For Socialdemokratiet er, og bliver, NATO både Danmarks og EU’s primære og vigtigste sikkerhedsgarant. Derfor er det også afgørende for os, at de tiltag hen i mod øget forsvarssamarbejde, som andre EU-lande måtte ønske at deltage i, er fuldt kompatible med NATO-samarbejdet og dets strukturer.

Vi støtter ikke tanken om en EU-hær, men ser selvsagt gerne, at der udvikles mulighed for at koordinere materielindkøb bedre, samt andre praktiske tiltag, som kan føre til lavere udgifter på tværs af landene, og som ikke er underlagt forsvarsforbeholdet.

  Λευτέρης Χριστοφόρου (PPE), γραπτώς. ‒ Υπερψηφίζουμε την έκθεση και επισημαίνουμε ότι το ευρωπαϊκό περιβάλλον ασφάλειας έχει επιδεινωθεί σημαντικά, έχοντας καταστεί πιο ρευστό, πιο περίπλοκο, πιο επικίνδυνο και λιγότερο προβλέψιμο.

  Κώστας Χρυσόγονος (GUE/NGL), γραπτώς. ‒ Η έκθεση σχετικά με την εφαρμογή της Κοινής Πολιτικής Ασφάλειας και Άμυνας αποτελεί μια προσπάθεια εντατικοποίησης των μηχανισμών ασφάλειας της Ευρωπαϊκής Ένωσης. Παρότι διανύουμε μια περίοδο αναταράξεων και οφείλουμε να εντείνουμε τις προσπάθειες διαφύλαξης της ασφάλειας των ευρωπαίων πολιτών, η έκθεση αυτή εστιάζει σε συντηρητικές πρακτικές και στόχους, χωρίς να εξασφαλίζει δημοκρατικές και υγιείς διαδικασίες ελέγχων, ενώ παράλληλα προωθεί την εντονότερη συνεργασία με το ΝΑΤΟ, γεγονότα που μας βρίσκουν αντίθετους. Γι’ αυτό και αποφάσισα να καταψηφίσω την έκθεση.

  Alberto Cirio (PPE), per iscritto. ‒ Non c'è giorno in cui i media non costringano i nostri occhi ad osservare le mattanze compiute dall'ISIS, o a comunicarci in maniera apocalittica un quadro internazionale instabile e complesso, oltre che pericoloso ed imprevedibile. La nostra è indubbiamente una generazione fortunata perché, anche grazie all'Unione europea, non ha conosciuto le atrocità della guerra da vicino, affinché tale condizione possa restare ed estendersi voto a favore della relazione.

In un'UE quanto mai interconnessa, la reazione alle minacce, infatti, rimane scoordinata e frammentaria impedendo, dunque, efficienza e prontezza risolutiva. Per gestire i casi critici e imprimere autonomia strategica all'UE si rende essenziale il coinvolgimento degli Stati membri ab initio per ragioni plurime che vanno dallo scongiurare impasse futuri fino ai vantaggi pratici della messa in comune di capacità di difesa europee. Si arriva ad auspicare una cooperazione strutturata permanente congiuntamente alla redazione di un Libro Bianco sulla difesa.

Per di più, non va tralasciata l'ipotesi di una sede centrale permanente dell'Unione per le missioni, le operazioni civili e militari dal momento che le condizioni attuali sono cariche di debolezze strutturali. È evidente, del resto, come il settore europeo della difesa sia caratterizzato dalla frammentazione e dalla duplicazione, tali elementi indeboliscono l'autonomia strategica e l'indipendenza tecnologica.

  Deirdre Clune (PPE), in writing. ‒ I abstained on the report on the implementation of the Common Security and Defence Policy due to Ireland’s position on neutrality.

  Carlos Coelho (PPE), por escrito. ‒ A União Europeia enfrenta um conjunto de ameaças, tanto convencionais como híbridas, criadas por Estados e sujeitos não estatais do Sul e do Leste. Este quadro complexo exige uma Política Comum de Segurança e Defesa (PCSD) operacional e eficaz. Este facto é reconhecido por dois terços dos cidadãos europeus, que defendem maior empenho europeu em segurança e defesa (Eurobarómetro).

Para tal, defendo uma revisão da PCSD que estabeleça a Cooperação Estruturada Permanente, prevista nos tratados.

Entendo que o reforço do investimento em defesa (idealmente para 2% do PIB) deve ser complementado com melhores processos de contratação pública em defesa, além de compreender um maior apoio à investigação. Precisamos de uma indústria de defesa mais capacitada e competitiva.

Acompanho a vontade de instituir um quartel-general permanente da UE para as operações civis e militares, mas alerto para a necessidade de coordenar a ação com a NATO, enquanto pilar da defesa coletiva europeia. Neste sentido, a relação UE-NATO deve ser reforçada e compreender a cooperação com outros parceiros, como a União Africana ou a OSCE.

Partilho a preocupação com a cibersegurança, enquanto vetor mais urgente numa maior cooperação em defesa.

Pelo exposto, apoio o presente relatório.

  Therese Comodini Cachia (PPE), in writing. ‒ The security of the EU Member States is deeply interconnected, and like the rapporteur I agree that we still reply to common threats and risks in an uncoordinated and fragmented way. In turn this complicates matters and often hampers a more common approach exposing vulnerabilities of the Union’s action.

Like everyone I am concerned that terrorism carried out by radical Islamist organisations and individuals is targeting Europe on an unprecedented scale, bringing the European way of life under pressure. Such requires a proper response from our end through coherence with other external and internal instruments. This can only be achieved through better cooperation and coordination between Member States, especially in the field of counter-terrorism.

In this sense, I see scope in this report which calls upon the European Council to start developing the common security and defence policy into a common defence as provided for in Article 42(2) TEU to strengthening the EU’s resilience.

  Anna Maria Corazza Bildt (PPE), skriftlig. ‒ Jag har röstat för initiativbetänkandet om genomförandet av den gemensamma säkerhets- och försvarspolitiken (GSFP). Fokus var hur man kan stärka den gemensamma förmågan, vilket är synnerligen viktigt i dag. Det gäller vår förmåga att effektivt arbeta tillsammans för att skydda oss mot krigföring liksom att leda militära fredsbevarande insatser. Däremot har jag röstat emot att EU ska ha ett gemensamt militärt försvar eller att EU ska investera i ett militärt försvar. Det är nödvändigt med samarbete inom EU för att säkra vår omgivning och Sverige, men frågor som rör finansiering och militära förband är frågor som allena ska beslutas om av medlemsstaterna själva.

  Ignazio Corrao (EFDD), per iscritto. ‒ Questa relazione si lega a quella sulla creazione di un'Unione europea per la difesa. Anch'essa quindi sostiene un rafforzamento di tipo militare a livello europeo per rispondere agli attacchi terroristici dell'ISIS in primis. La relazione parla di investire il 2% del PIL di ogni Stato membro nel campo della difesa, poi di una rafforzata partnership con la NATO, e avanza la possibilità dell'Unione europea di equipaggiare attori militari in paesi partner. Anche in questo caso perciò il mio voto è negativo e contrario.

  Javier Couso Permuy (GUE/NGL), por escrito. ‒ Este informe de AFET se basa en el Informe anual del Consejo al Parlamento Europeo sobre la Política Exterior y de Seguridad Común. Exige un aumento del componente militar en la PCSD, una mayor inversión en investigación en defensa y aboga por destinar el 2 % del PIB para gastos de defensa. El informe pide además un Libro Blanco de la Unión sobre Seguridad y Defensa, y exige una industria de defensa fuerte. Además, apoya más reformas al sector de la seguridad y capacitar y equipar también a los militares financiados con ayuda al desarrollo (entre ellos, el instrumento civil que contribuye a la estabilidad y la paz), promueve ampliar el mecanismo Athena para financiar todas las misiones militares y grupos tácticos de la Unión, escapando al control parlamentario y, presiona para el despliegue de grupos tácticos de la Unión para todo tipo de gestión de crisis.

Nosotros rechazamos la financiación militar del presupuesto de la Unión, y primar el enfoque civil para la resolución de conflictos y dejar de contribuir a la escalada militar, y abogamos por una separación total entre la Unión y la OTAN, mientras que el informe propone una mayor cooperación. Por esto, voté en contra.

  Andrea Cozzolino (S&D), per iscritto. ‒ L'UE si trova di fronte a una serie di crisi regionali e sfide sempre più interconnesse e complicate, non ultima quella del terrorismo di matrice islamista. La sicurezza europea è in pericolo a causa di un'azione scoordinata e frammentaria tra gli Stati membri. Ritengo che l'UE dovrebbe poter intervenire a 360 gradi nella gestione delle crisi, dalla prevenzione alla risoluzione delle stesse, non solo attraverso il dialogo e la cooperazione con i paesi terzi dalla regione, ma soprattutto con una maggiore cooperazione e interoperabilità tra gli Stati membri.

Pertanto, ho votato a favore di questa risoluzione che sostiene il coinvolgimento pieno degli Stati membri nel processo di revisione della politica comune per la sicurezza e la difesa. L'UE dovrebbe incoraggiare gli Stati membri a raggiungere gli obiettivi fissati dalla NATO, che richiedono un livello minimo di spesa per la difesa del 2% del PIL, al fine di incrementare la complementarità delle capacità tra UE e NATO in termini di difesa collettiva e di finanziamento efficiente.

L'impegno dell'UE dovrebbe seguire una tabella di marcia definita sotto forma di un piano di attuazione in materia di sicurezza e difesa e di Libro bianco, in linea con le priorità individuate dalla strategia globale.

  Andi Cristea (S&D), în scris. ‒ Mediul de securitate european s-a deteriorat considerabil, devenind din ce în ce mai schimbător, mai complex, mai periculos și mai puțin previzibil. Statele membre depind puternic unul de altul în ceea ce privește securitatea, iar acestea reacționează în mod necoordonat și fragmentat la amenințări și pericole comune, complicând și adeseori împiedicând aplicarea unei abordări comune. Uniunea Europeană este obligată să reacționeze la apariția unor crize tot mai complexe, trebuie să intensifice dialogul și cooperarea cu țările terțe din regiune și trebuie să fie pregătită să facă față unor schimbări structurale din peisajul securității internaționale.

Am votat pentru integrarea securității și apărării informatice ca elemente de bază a politicii de securitate și apărare comune, dat fiind faptul că conflictele și crizele din Europa și din vecinătatea acesteia au loc atât în spațiul fizic, cât și în cel informatic. O reformă legislativă este necesară pentru a le permite industriilor din domeniul apărării să beneficieze de aceleași ajutoare de stat precum cele de care se bucură industriile din SUA.

  Pál Csáky (PPE), írásban. ‒ Az európai biztonsági környezet jelentősen romlott az elmúlt időszakban, képlékenyebbé, veszélyesebbé és kevésbé kiszámíthatóvá vált. Az említett fenyegetések egyre változatosabb formákat öltenek. Az uniós tagállamok biztonsága szorosan kapcsolódik egymáshoz, ám a tagállamok mégis összehangolatlanul és erőforrásaikat szétaprózva reagálnak a közös fenyegetésekre és kockázatokra. A fenti problémák orvoslására a közös biztonság- és védelempolitika (KBVP) alapos és jelentős felülvizsgálatára van szükség. A jelentés hangsúlyozza, hogy az állandó strukturált együttműködés létrehozása által lehetőség nyílna az önvédelem vagy egy állandó önvédelmi struktúra kialakítására.

Kiemeli, hogy a KBVP-nek az erős kollektív védelem elvén és hatékony finanszírozáson kell alapulnia, továbbá hogy a KBVP-t a biztonság és védelem terén illetékes nemzetközi intézményekkel, például a NATO-val teljes összhangban, és teljes mértékben egymást kiegészítve kell végrehajtani. Úgy véli, hogy az EU-nak a NATO kapacitáscéljainak teljesítésére kell ösztönöznie a tagállamokat, ami megköveteli, hogy a védelmi kiadásokat legalább a GDP 2%-ára növeljék a walesi és a varsói csúcstalálkozókon megerősítetteknek megfelelően. Meggyőződésem, hogy egy hatékony KBVP-hez elengedhetetlen a komoly kötelezettségvállalás és a hírszerzési és egyéb információk tagállamok közötti fokozott és hatékonyabb cseréje, szükséges a tagállamok közti jobb együttműködés és koordináció, különösen a terrorizmus elleni küzdelem terén. Mivel a jelentés pont ezekre mutat rá, ezért szavazatommal támogattam.

  Edward Czesak (ECR), na piśmie. ‒ Wstrzymałem się od głosu w głosowaniu nad sprawozdaniem nt. wdrażania wspólnej polityki bezpieczeństwa i obrony, ponieważ sprawozdanie sugeruje zbyt daleką ingerencję UE w sprawy państw członkowskich. Podkreślając ogromne znaczenie działań mających na celu poprawę bezpieczeństwa w Unii Europejskiej, należy dążyć do budowy strategii, która będzie uwzględniała interesy i suwerenność państw w tym zakresie. Zgodnie ze sprawozdaniem UE powinna odpowiadać na wyzwania wobec bezpieczeństwa wewnętrznego państw członkowskich. Jednoznacznie należy stwierdzić, że kwestie obronności powinny na zawsze pozostać kwestią narodowej suwerenności.

Uważam, że przedstawione sprawozdanie nie może dążyć w kierunku ingerencji w kompetencje państw członkowskich, w związku z powyższym wstrzymałem się od głosu.

  Miriam Dalli (S&D), in writing. ‒ The developments in the field of CSDP were positive. However, in recent years the security situation in and around Europe has created unprecedented challenges that need to be tackled by all European Member States, as no single country or organisation is able to face them alone. Whilst I agree that we need to move to a substantial autonomous defence capacity aiming at protecting citizens and the cores on which the European Union is based, it is important that such a move should respect the neutrality of countries like Malta.

  Michel Dantin (PPE), par écrit. ‒ Cette résolution du Parlement européen fait suite au rapport annuel 2015 du Conseil sur la politique étrangère et de sécurité commune (PESC), en particulier la mise en œuvre de la politique de sécurité et de défense commune (PSDC).

Dans un contexte où l'environnement de sécurité européen se dégrade considérablement et où l'on peut craindre un désengagement des États-Unis de l'OTAN, je considère que l’Union européenne et ses États membres doivent prendre toute la mesure de leur responsabilité, en poursuivant et en renforçant les coopérations en cours en matière de défense. Pour ces raisons, j’ai soutenu cette résolution.

  Rachida Dati (PPE), par écrit. – J’ai voté en faveur de ce texte sur la mise en œuvre de la politique de sécurité et de défense commune qui souligne, à juste titre, l’importance d’une coordination accrue entre les États membres en matière de défense alors que le climat sécuritaire est une inquiétude permanente. En matière de défense, l’Union européenne se doit d’être ambitieuse, et cela passe par le développement de notre industrie de la défense, ainsi que par des financements adéquats. Lorsque notre sécurité est en jeu, l’Europe ne peut pas se permettre d’être tributaire des connaissances technologiques de pays tiers. De plus, le texte appelle notamment à la mise en place de programmes élaborés de déradicalisation et de politiques de prévention de la radicalisation solides face aux menaces soulevées par les organisations terroristes. Ce sont deux combats que j’avais moi-même portés au Parlement européen dans mon rapport sur la prévention de la radicalisation et le recrutement de citoyens européens par les organisations terroristes.

  Andor Deli (PPE), írásban. ‒ Az európai biztonsági környezet jelentősen romlott az elmúlt időszakban, képlékenyebbé, összetettebbé, veszélyesebbé és kevésbé kiszámíthatóvá vált. Az említett fenyegetések egyre változatosabb formákat öltenek, mind hagyományos, mind hibrid jellegűek. Az uniós tagállamok biztonsága szorosan kapcsolódik egymáshoz, ám a tagállamok mégis összehangolatlanul és erőforrásaikat szétaprózva reagálnak a közös fenyegetésekre és kockázatokra. A koordinációnak effajta hiánya az uniós fellépés egyik sebezhetősége.

A fenti problémák orvoslására a KBVP (Közös biztonság- és védelempolitika) alapos és jelentős felülvizsgálatára van szükség, hogy az EU és tagállamai döntő mértékben hozzá tudjanak járulni az Unió biztonságához. A jelentés hangsúlyozza, hogy az állandó strukturált együttműködés (az Európai Unióról szóló szerződés 42. cikkének (6) bekezdése) létrehozása által lehetőség nyílna az önvédelem vagy egy állandó önvédelmi struktúra kialakítására. A KBVP-missziókon keresztül az EU a válságkezelés teljes spektrumában beavatkozhatna, többek között a válságmegelőzés és válságrendezés területén is. Emellett az EU-nak a NATO kapacitáscéljainak teljesítésére kell ösztönöznie a tagállamokat, ami megköveteli, hogy a védelmi kiadásokat idővel legalább a GDP 2%-ára növeljék. Végezetül a KBVP-missziók – többek között a határokon nyújtott támogatás, a kapacitásépítés, a katonai kiképzési missziók és a haditengerészeti műveletek – hozzájárulnak a nemzetközi békéhez és stabilitáshoz. A magyar állásponttal összhangban szavazatommal támogattam a jelentés elfogadását

  Ангел Джамбазки (ECR), в писмена форма. ‒ Гласувах против доклада относно прилагането на общата политика за сигурност и отбрана, тъй като смятам, че призоваването към по-широки компетенции на ЕС в областта на сигурността и отбраната е недопустимо.

Днес в Европа се очертават ясно две линии, тази на федералистите и тази на анти-федералистите. Аз съм част от вторите, тъй като смятам, че Европа ще бъде по-силна, ако се върне към идеята за „Европа на нациите“. Смятам, че сигурността е изключителна компетентност на държавите членки и трябва да остане така. Сигурността и отбраната са последният белег за суверенитет на държавите членки и ще отстоявам тези свои възгледи и занапред.

  Γεώργιος Επιτήδειος (NI), γραπτώς. ‒ Η έκθεση, στο σύνολό της, είναι αρνητική για τα συμφέροντα των κρατών της ΕΕ. Εξυπηρετεί την πολιτική των ΗΠΑ και του ΝΑΤΟ.

  Norbert Erdős (PPE), írásban. ‒ Az európai biztonsági környezet jelentősen romlott az elmúlt időszakban, képlékenyebbé, összetettebbé, veszélyesebbé és kevésbé kiszámíthatóvá vált. Az említett fenyegetések egyre változatosabb formákat öltenek, mind hagyományos, mind hibrid jellegűek. Az uniós tagállamok biztonsága szorosan kapcsolódik egymáshoz, a tagállamok mégis összehangolatlanul és erőforrásaikat szétaprózva reagálnak a közös fenyegetésekre és kockázatokra. A koordinációnak effajta hiánya az uniós fellépés egyik sebezhetősége.

A fenti problémák orvoslására a KBVP (Közös biztonság- és védelempolitika) alapos felülvizsgálatára van szükség, hogy az EU és tagállamai döntő mértékben hozzá tudjanak járulni az Unió biztonságához. A jelentés hangsúlyozza, hogy az állandó strukturált együttműködés (az Európai Unióról szóló szerződés 42. cikkének (6) bekezdése) létrehozása által lehetőség nyílna az önvédelem vagy egy állandó önvédelmi struktúra kialakítására. A KBVP-missziókon keresztül az EU a válságkezelés teljes spektrumában beavatkozhatna, többek között a válságmegelőzés és válságrendezés területén is. Emellett az EU-nak a NATO kapacitáscéljainak teljesítésére kell ösztönöznie a tagállamokat, ami megköveteli, a védelmi kiadások idővel legalább a GDP 2%-ára növelését.

A KBVP eszközei továbbá jobb tagállami együttműködést és koordinációt szorgalmaznak, különösen a terrorizmus elleni küzdelem terén. Végezetül a KBVP-missziók – többek között a határokon nyújtott támogatás, a kapacitásépítés, a katonai kiképzési missziók és a haditengerészeti műveletek – hozzájárulnak a nemzetközi békéhez és stabilitáshoz. A magyar állásponttal összhangban szavazatommal támogattam a jelentés elfogadását.

  Jill Evans (Verts/ALE), in writing. ‒ I voted against the report on the Implementation of the Common Security and Defence Policy as I am opposed to the militarisation of the European Union. I believe the EU could play an invaluable role on the world stage in conflict prevention. I am engaged in the campaign to establish a Peace Institute in Wales which will help promote peace in our society and in our everyday lives. The EU should have its own Peace Institute to help develop a policy that would bring people real security.

  Edouard Ferrand (ENF), par écrit. ‒ Vote contre: le rapport détaille les multiples concessions qui sont attendues des États pour que la PESC devienne un partenaire fiable de l'OTAN.

  João Ferreira (GUE/NGL), por escrito. ‒ Este relatório prossegue, no essencial, os mesmos objetivos do relatório sobre a chamada União Europeia de Defesa, aprovado nesta mesma sessão. Aumento dos orçamentos de defesa do Estados-Membros, financiamento e desenvolvimento da indústria e investigação militares, criação de forças militares europeias, especialização das forças militares por Estado-Membro, maior cooperação com a NATO e a ambição de a UE se tornar um bloco militar. Tudo em nome do combate ao terrorismo, à radicalização, e reforço do confronto e cerco à Rússia, obliterando qualquer análise de responsabilidades da UE em conflitos militares em regiões vizinhas.

O relatório insere-se na escalada militarista em curso na UE, e por esta ativamente promovida, fazendo o Parlamento Europeu a sua parte. Uma atitude que alimenta a corrida aos armamentos, não esquecendo o nuclear, que faz aumentar as tensões mundiais, contrariando compromissos assumidos com o tratado de não proliferação e de desarmamento, e que aumenta os riscos de um conflito militar de grandes proporções com consequências imprevistas.

Uma política que se opõe e compromete a Paz, e que não se desliga das políticas de exploração e empobrecimento dos trabalhadores e dos povos.

A UE revela a sua verdadeira face de inimiga da Paz.

Evidentemente só poderíamos votar contra.

  Luke Ming Flanagan (GUE/NGL), in writing. ‒ I abstained because Ireland is neutral country and should stay as one.

  Monika Flašíková Beňová (S&D), písomne ‒ Európa čelí z hľadiska svojej stability stále novým výzvam, na ktoré sa musíme naučiť primeraným spôsobom odpovedať. Bezpečnosť členských štátov Európskej únie je vzájomne prepojená. Na vznikajúce hrozby však často reagujú izolovane, čo komplikuje spoločný postup. Význam Európskej únie z hľadiska jej zahraničnopolitickej relevancie sa napriek ekonomickej sile a deklarovanej spoločnej bezpečnostnej a obrannej politike nezvyšuje. Pretrvávajúca hrozba terorizmu, ale napríklad aj možné útoky v kybernetickom priestore dostávajú štandardný európsky spôsob života pod tlak. Treba ukázať spoločnú iniciatívu a lepšiu koordináciu v oblasti obrany a ochrany našich občanov. V opačnom prípade budeme čeliť len ďalšiemu nárastu populizmu a radikalizácie. Týka sa to aj investícií do výskumu a vývoja v prípade obranných technológií. Tie sa napriek vzrastajúcemu napätiu vo viacerých členských krajinách naivne znižujú. Potrebujeme odstrániť fragmentáciu a duplicitu v európskom obrannom sektore.

  Lorenzo Fontana (ENF), per iscritto. ‒ Voto contrario alla relazione in quanto è troppo irrealistica e faziosa.

  Λάμπρος Φουντούλης (NI), γραπτώς. ‒ Καταψηφίζω την έκθεση σχετικά με την εφαρμογή της Κοινής Πολιτικής Ασφάλειας και Άμυνας. Δεν συμφωνώ με πολλές τροπολογίες σχετικά με τη θέση της Ευρωπαϊκής Ένωσης στο θέμα της ασφάλειας και άμυνας και για αυτό το λόγο δεν μπορώ να στηρίξω την εφαρμογή της Κοινής Πολιτικής Ασφάλειας και Άμυνας .

  Doru-Claudian Frunzulică (S&D), in writing. ‒ I strongly support the call for an EU White Book on Security and Defence and a stronger defence industry, and I welcome the European Defence Action Plan. I believe it is time to reform the Athena mechanism for financing the missions and operations of the EU. I think it is the right moment for us to push for a bolder approach to EU defence, towards a full military alliance.

The European Union and NATO must divide their tasks to avoid duplication of efforts. We must reach a common position and encourage steps towards a substantial autonomous defence capacity for the EU, aiming at protecting its citizens and promoting its values and interests, with full respect for the Treaties, international law and human rights.

  Mariya Gabriel (PPE), in writing. – I have voted in favour because security is a priority for European citizens. No country can face the current security challenges on its own. First, because the changing European neighbourhood and complex crises have showed that internal and external security are becoming more and more intertwined. Therefore the EU should be empowered to act along the entire spectrum of internal and external instruments.

Secondly, because over the last years, CSDP cooperation, such as border assistance, capacity building and training in the (broader) EU neighbourhood has proven its benefit. We should strengthen existing CSDP tools and use them more efficiently. I encourage further cooperation and coordination between Member States, also in the framework of the provisions of the Treaty of Lisbon, with the commitment, ownership and support of Member States and national parliaments. I therefore welcome the roadmap on CSDP that VP/HR Mogherini will present, with a concrete timetable and actions.

Finally, I welcome all references to increased dialogue and enhanced cooperation on security and defence with international institutions and third countries. Without duplicating NATO structures, we should strengthen the partnership, in full complementarity. Cooperation, be it between EU Member States or with partner countries and institutions, will entail practical and financial benefits.

  Francesc Gambús (PPE), por escrito. ‒ He votado a favor del informe considerando que el entorno de seguridad europeo se ha deteriorado considerablemente y se ha vuelto más peligroso y menos predecible. No debemos olvidar que la seguridad de los Estados miembros de la Unión está estrechamente interconectada y que debemos reaccionar de manera coordinada ante amenazas y riesgos comunes. La falta de coordinación es uno de los puntos vulnerables de la acción de la Unión y, carece de la resiliencia necesaria para atajar eficazmente amenazas que a menudo tienen una dimensión transfronteriza. Del mismo modo, la Unión debe prepararse para hacer frente a cambios estructurales en el panorama internacional de seguridad y a desafíos como conflictos entre Estados, el hundimiento de Estados y ciberataques, así como el terrorismo y las consecuencias del cambio climático en términos de seguridad. Por todo esto, debemos hacer un uso más eficaz de los instrumentos de la PCSD ya existentes y empleándolos de manera coherente con otros instrumentos externos e internos.

  Elena Gentile (S&D), per iscritto. ‒ Ho votato a favore della proposta di risoluzione presentata dal Parlamento europeo sull'attuazione della politica di sicurezza e di difesa comune (sulla base della relazione annuale del Consiglio al Parlamento europeo sulla politica estera e di sicurezza comune), perché sono fermamente convinta che sia necessaria una revisione del PSDC per contribuire, in maniera sostanziale, alle politiche di sicurezza degli Stati membri dell'Unione europea. Ritengo che tali azioni giochino un ruolo indispensabile nella prevenzione e nella gestione e risoluzione delle crisi internazionali e rappresentino una base sulla quale costruire un comune piano di azione per la difesa dei cittadini europei. Incoraggio, con la mia scelta in aula, tutte le istituzioni europee ad avviare un politica volta alla collaborazione degli Stati membri al fine di avere la gestione, in piena autonomia, del controllo e della difesa dei territori nel loro insieme. Sostengo che nessun paese possa sostenere da solo le moderne minacce alla sicurezza e per questo sono estremamente convinta dell'utilità della collaborazione tra tutte le forze in questione. Sono certa che, attraverso una modifica sostanziale del PSDC, si possa partecipare pienamente al mantenimento della sicurezza in Europa nel pieno rispetto dei trattati e dei diritti umani riconosciuti.

  Arne Gericke (ECR), schriftlich. ‒ Ich habe für den Bericht zur „Umsetzung der Gemeinsamen Sicherheits- und Verteidigungspolitik“ gestimmt, da ich das Thema in der aktuellen Zeit für eine der Kernherausforderungen der EU halte. Es gilt, hier neue Wege einer kraftvollen, effizienten Zusammenarbeit im Rahmen der NATO zu wagen.

  Jens Gieseke (PPE), schriftlich. ‒ Die Europäische Union sollte in der Lage sein, zu jeder Zeit auf jede erdenkliche Bedrohungslage angemessen reagieren zu können. Dazu bedarf es der Aufstellung permanenter Strukturen. Das beinhaltet unter anderem ein europäisches Hauptquartier für die Gemeinsame Sicherheits- und Verteidigungspolitik und die weitere Förderung der Aufstellung von EU-Battlegroups. Des Weiteren sollte eine zukünftige Gemeinsame Sicherheits- und Verteidigungspolitik in einer engen Kooperation mit der NATO und weiteren Organisationen stehen. Neben dem Ausbau der strategischen Zusammenarbeit gilt es auch, den verteidigungsindustriellen Sektor in der Europäischen Union zu stärken.

  Nathan Gill (EFDD), in writing. ‒ I voted against this non-legislative and non-binding report. I am opposed to the development of a centralised EU defence and foreign policy capability. As such I reject the annual review process of CSDP and CFSP and the calls for increased EU capability contained within this report. I remain fully committed to NATO as the primary guarantor of security in Europe. I am supportive of the NATO 2% defence spending minimum. It is UKIP party policy to ensure the UK remains at least above 2% and we would also encourage fellow NATO allies to meet this commitment. I am however uneasy at language contained within this report in which the EU calls on Member States to meet this requirement. There is a fine line between this and the 2% commitment to NATO being replaced with one to the EU. This risks further undermining NATO and risks the position of traditionally neutral countries.

  Michela Giuffrida (S&D), per iscritto. ‒ La relazione chiede il potenziamento della componente di cooperazione europea della PSDC, in stretta collaborazione e obiettivi condivisi con la NATO, per definire meglio in questa fase di incertezza sul futuro dell'Unione se, in quanto europei, riteniamo sia necessaria maggiore autonomia e capacità d'azione in questo ambito nei prossimi anni. Politica estera e di difesa sono differenti ma strettamente correlate: ho votato a favore di questa relazione anche perché credo che un passo avanti nel dialogo e nell'interdipendenza in materia di difesa e sicurezza possa aumentare la fiducia reciproca e proseguire i passi già compiuti nella costruzione di un'efficace proiezione estera dell'Unione europea. È la complessità dei problemi di oggi correlati alla sicurezza e difesa che ce lo richiede. Servono un approccio multidisciplinare, come ho detto ora, ma non basta. Da un alto, la dimensione e la tipologia delle sfide da affrontare supererà, se già non è avvenuto, la capacità di ogni singola nazione di gestirle in modo indipendente. Dall'altro, la complessità, il costo delle capacità operative e delle tecnologie richieste superano di gran lunga le possibilità di ogni singolo Stato di intervenire negli scenari interni e internazionali efficacemente, rendendo la cooperazione una necessità imprescindibile del futuro della politica di difesa e sicurezza comune.

  Sylvie Goddyn (ENF), par écrit. ‒ Dans le même esprit que le rapport d’Urmas Paet sur l’Union européenne de la défense, ce rapport relatif à la mise en œuvre de la politique de sécurité et de défense commune supporte les mêmes critiques, avec en prime une stigmatisation de la Russie.

Ce rapport préconise par ailleurs aux États des concessions afin de renforcer le partenariat avec l’OTAN, et souhaite que la Commission définissent des règles précises quant aux passations de marchés dans le domaine de la défense.

C’est un texte qui exclut totalement l’idée de souveraineté et, pour ces raisons, je m’y suis opposée.

  Tania González Peñas (GUE/NGL), por escrito. ‒ Este Informe señala el deterioro de la seguridad europea ante el crecimiento de la amenaza terrorista y la situación bélica que viven Ucrania, Siria e Irak, así como nuevos desafíos como el ciberterrorismo. Apunta una creciente intranquilidad de la opinión pública ante el terrorismo y la inestabilidad política, y expone la necesidad de reforzar la política común de seguridad y defensa con mayor coordinación y un crecimiento del presupuesto en al menos un 2 % por país miembro. También solicita mayores facilidades para financiar operaciones internacionales y la creación con urgencia de un fondo económico para tal fin. Pide reforzar la investigación militar y el sector armamentístico europeo con una financiación suficiente, y unas ayudas a la producción industrial similares a las que reciben las empresas norteamericanas del sector.

He votado en contra, porque ahonda en la apuesta política y financiera por un Ejército y una industria armamentística fuertes en la Unión para combatir amenazas exteriores. Aunque entiendo que algunas de estas amenazas son reales, creo que aumentando el clima bélico no se va a conseguir llegar a la resolución real de los problemas y a conseguir un marco de estabilidad y paz en la Unión.

  Theresa Griffin (S&D), in writing. ‒ I abstained on this vote. Overall, I support the report. We need to provide a renewed focus on where CSDP can best contribute to global security, through a full cycle approach to tackling conflict, using a comprehensive approach and complementing NATO. Nevertheless, the report offers ideas which could duplicate the work of NATO, or interfere in what should be Member State or industry driven activity.

  Jytte Guteland, Anna Hedh, Olle Ludvigsson, Jens Nilsson och Marita Ulvskog (S&D), skriftlig. – Vi svenska socialdemokrater tycker att det är viktigt att EU anpassar sig till den säkerhetspolitiska utvecklingen genom att de befintliga verktygen för EU:s gemensamma försvars- och säkerhetspolitik (GSFP) används mer effektivt. Vi ser positivt på att betänkandet undersöker olika möjligheter för att effektivisera medlemsstaternas samarbete inom ramen för GSFP.

Vi ställer oss även principiellt positiva till det nya förslaget om att stärka möjligheterna för EU att stötta partnerländer när det gäller kapacitetsuppbyggnad till stöd för säkerhet och utveckling (CBSD). Vi vill dock understryka vikten av att OECD:s kriterier för offentligt utvecklingsbistånd (ODA) respekteras i beslut om hur militära insatser ska finansieras av EU:s biståndsbudget. Därför valde vi att avstå i omröstningen om de två ändringsförslagen om punkt 29 som vill förkasta eller avvisa förslaget helt.

Vidare stöder vi inte betänkandets genomgående uppmaningar om att GSFP ska utvecklas i riktning mot ett gemensamt försvar, eftersom vi anser att försvarspolitiken fortsatt bör vara nationell behörighet. Vi tycker även att det är viktigt att GSFP-åtgärder också fortsättningsvis endast används för att bevara fred och förebygga konflikter utanför unionen, i enlighet med Lissabonfördragets bestämmelser, och inte utvecklas till ett internt försvar. Eftersom texten uttryckligen uppmanar till detta valde vi att inte rösta för betänkandet.

  András Gyürk (PPE), írásban. ‒ Az európai biztonsági környezet jelentősen leromlott az elmúlt időszakban, képlékenyebbé, összetettebbé, veszélyesebbé és kiszámíthatatlanabbá vált. Az említett fenyegetések egyre változatosabb formát öltenek, mind hagyományos, mind hibrid jellegűek. Az uniós tagállamok biztonsága szorosan kapcsolódik egymáshoz, ám a tagállamok mégis összehangolatlanul és erőforrásaikat szétaprózva reagálnak a közös fenyegetésekre és kockázatokra. A koordinációnak effajta hiánya az uniós fellépés egyik legkomolyabb sebezhetősége. A fenti problémák orvoslására a KBVP (Közös biztonság- és védelempolitika) alapos és jelentős felülvizsgálatára van szükség, hogy az EU és tagállamai döntő mértékben hozzá tudjanak járulni az Unió biztonságához.

A jelentés hangsúlyozza, hogy az állandó strukturált együttműködés (az Európai Unióról szóló szerződés 42. cikkének (6) bekezdése) létrehozása által lehetőség nyílna az önvédelem vagy egy állandó önvédelmi struktúra kialakítására. A KBVP-missziókon keresztül az EU a válságkezelés teljes spektrumában beavatkozhatna, többek között a válságmegelőzés és válságrendezés területén is. Emellett az EU-nak a NATO kapacitáscéljainak teljesítésére kell ösztönöznie a tagállamokat, ami megköveteli, hogy a védelmi kiadásokat idővel legalább a GDP 2%-ára növeljék. A KBVP eszközei továbbá jobb együttműködést és koordinációt szorgalmaznak a tagállamok között, különösen a terrorizmus elleni küzdelem terén. Végezetül a KBVP-missziók – többek között a határokon nyújtott támogatás, a kapacitásépítés, a katonai kiképzési missziók és a haditengerészeti műveletek – hozzájárulnak a nemzetközi békéhez és stabilitáshoz.

  Τάκης Χατζηγεωργίου (GUE/NGL), γραπτώς. ‒ Η έκθεση ζητεί την αύξηση της στρατιωτικής συνιστώσας της ΚΠΑΑ, περισσότερες επενδύσεις στην άμυνα και την έρευνα για την άμυνα. Είμαστε αντίθετοι στην έκθεση, διότι υποστηρίζει μια βαθιά συνεργασία με το NATO, ζητεί μια ισχυρή αμυντική βιομηχανία και χαιρετίζει το Ευρωπαϊκό Σχέδιο Δράσης, που ωφελεί τις βιομηχανίες άμυνας και ασφάλειας της Ευρωπαϊκής Ένωσης. Εμείς ζητούμε ριζικό (που περιλαμβάνει τον χημικό, βιολογικό, ραδιολογικό και πυρηνικό) αφοπλισμό σε επίπεδο Ευρωπαϊκής Ένωσης και σε παγκόσμιο επίπεδο, καμία στρατιωτική χρηματοδότηση από τον προϋπολογισμό της Ευρωπαϊκής Ένωσης, αυστηρό διαχωρισμό της Ευρωπαϊκής Ένωσης από το ΝΑΤΟ και μια μη στρατιωτική Ευρωπαϊκή Ένωση. Μια Ευρωπαϊκή Ένωση που θα προωθεί την ειρήνη και την επίλυση προβλημάτων με τον διάλογο και όχι με τη χρήση των όπλων.

  Marian Harkin (ALDE), in writing. ‒ I abstained on the report on the implementation of the common security and defence policy. I believe there were many positive elements to the report and I do agree with the assertion that the EU faces new threats which are hybrid and often cross borders. As well as that, I do agree that the European security environment has deteriorated considerably over the past few years and has become more fluid and more complex. Nevertheless, I felt that the report went too far in terms of harmonising security and defence policy at EU level. For example, I am not in favour of requiring Member States to allocate 2% of their GDP towards defence spending. Again, I believe this should be a decision taken at Member State level. However, I was in favour of some aspects: for example, I supported the call for strong preventive policies based on comprehensive deradicalisation programmes to be used against all forms of extremism.

  Brian Hayes (PPE), in writing. ‒ I have voted in favour since I have no objections.

  Hans-Olaf Henkel (ECR), schriftlich. ‒ Dieser Initiativbericht des sozialdemokratischen Abgeordneten Paşcu fordert mit Rücksicht auf die aktuellen Krisen und insbesondere die Annexion der Krim eine Verstärkung der Gemeinsamen Sicherheits- und Verteidigungspolitik der EU (GSVP). Dabei soll ein neues Hauptquartier der GSVP für Einsätze entstehen, worunter unter anderem Grenzkontrollen, militärische Ausbildung und maritime Aktionen zu verstehen sind.

Nach Auffassung der EKR ist die Verteidigung Sache der einzelnen Nationalstaaten. Darüber hinaus stellt die NATO als Verteidigungsbündnis die Sicherheit Europas sicher. Eine Konkurrenzsituation mit neuen europäischen Sicherheitsstrukturen ist abzulehnen, zumal die Entscheidungskompetenzen bei der GSVP unklar sind und – sofern sie funktionieren soll – nur im Rahmen eines europäischen Superstaates vollumfänglich zur Geltung kommen könnten. Aus diesem Grund lehne ich den Bericht ab.

  Iris Hoffmann (S&D), schriftlich. ‒ Grundsätzlich unterstütze ich die Forderung nach einer besseren Koordinierung in der gemeinsamen Sicherheits- und Verteidigungspolitik insbesondere aus Kostengründen und wegen der entstehenden Synergieeffekte. So sehr ich die Vertiefung der GSVP als langfristiges strategisches Ziel auch nachvollziehen kann, so kritisch möchte ich diesen Prozess auch begleiten. Insgesamt ist das gesamte Vorhaben noch zu unkonkret.

Den Ansatz für den Bericht halte ich aber für grundsätzlich falsch, denn es fehlt an einer konkreten strukturellen und inhaltlichen Grundlage. Bevor wir einem solchen ambitionierten Vorhaben zustimmen, müssen zunächst die Mitgliedstaaten dazu bereit sein, diese Mittel zusätzlich zur Verfügung zu stellen. Darüber hinaus erwarte ich, dass zugleich der Europäische Rat eine inhaltlich abgestimmte Sicherheits- und Verteidigungsstrategie dem Parlament zuleitet. Dazu bedarf es dann einer breit angelegten parlamentarischen Debatte über die Ziele eines solchen Vorhabens und dessen Umsetzung. Daher lehne ich den Bericht ab.

  Gunnar Hökmark (PPE), skriftlig. ‒ Jag har röstat för initiativbetänkandet om genomförandet av den gemensamma säkerhets- och försvarspolitiken (GSFP). Fokus var hur man kan stärka den gemensamma förmågan, vilket är synnerligen viktigt i dag. Det gäller vår förmåga att effektivt arbeta tillsammans för att skydda oss mot krigföring liksom att leda militära fredsbevarande insatser. Däremot har jag röstat emot att EU ska ha ett gemensamt militärt försvar eller att EU ska investera i ett militärt försvar. Det är nödvändigt med samarbete inom EU för att säkra vår omgivning och Sverige, men frågor som rör finansiering och militära förband är frågor som allena ska beslutas om av medlemsstaterna själva.

  György Hölvényi (PPE), írásban. ‒ Az európai biztonsági környezet jelentősen romlott az elmúlt időszakban. Összetettebbé, veszélyesebbé és kevésbé kiszámíthatóvá vált. Az említett fenyegetések egyre változatosabb formákat öltenek, mind hagyományos, mind hibrid jellegűek. Az uniós tagállamok biztonsága szorosan kapcsolódik egymáshoz, ám a tagállamok mégis összehangolatlanul és erőforrásaikat szétaprózva reagálnak a közös fenyegetésekre és kockázatokra. A koordinációnak effajta hiánya az uniós fellépés egyik sebezhetősége. A fenti problémák orvoslására a Közös biztonság- és védelempolitika alapos felülvizsgálatára van szükség, hogy az EU és tagállamai döntő mértékben hozzá tudjanak járulni az Unió biztonságához.

A jelentés hangsúlyozza, hogy az állandó strukturált együttműködés létrehozása által lehetőség nyílna az önvédelem vagy egy állandó önvédelmi struktúra kialakítására. A KBVP-missziókon keresztül az EU a válságkezelés teljes spektrumában beavatkozhatna, többek között a válságmegelőzés és válságrendezés területén is. Emellett az EU-nak a NATO kapacitáscéljainak teljesítésére kell ösztönöznie a tagállamokat, ami megköveteli, hogy a védelmi kiadásokat idővel legalább a GDP 2%-ára növeljék. A KBVP eszközei továbbá jobb együttműködést és koordinációt szorgalmaznak a tagállamok között, különösen a terrorizmus elleni küzdelem terén. Végezetül a KBVP-missziók – többek között a határokon nyújtott támogatás, a kapacitásépítés, a katonai kiképzési missziók és a haditengerészeti műveletek – hozzájárulnak a nemzetközi békéhez és stabilitáshoz. A magyar állásponttal összhangban szavazatommal támogattam a jelentés elfogadását.

  Cătălin Sorin Ivan (S&D), in writing. ‒ I believe the CSDP should have a strong cooperation with NATO. However, the EU must have an autonomous defence capacity. As such, I fully support this project.

  Ivan Jakovčić (ALDE), napisan. ‒ Glasao sam za Izvješće o provedbi zajedničke sigurnosne i obrambene politike (na temelju godišnjeg izvješća Vijeća o zajedničkoj vanjskoj i sigurnosnoj politici Europskom parlamentu) (2016/2067(INI)), s obzirom na kompleksno europsko sigurnosno okruženje koje je postalo znatno opasnije i manje predvidljivo te potrebu snažnije povezanosti i koordiniranog djelovanja protiv prijetnji i opasnosti s kojima su suočene zemlje članice.

Izvješće upravo ukazuje na bitno pogoršane sigurnosne okolnosti u Europi te kako je Zajednička europska obrambena i sigurnosna politika daleko ispod potreba te očekivanja javnosti. Potrebna je dosljedna realizacija ciljeva Zajedničke sigurnosne i obrambene politike kako je to navedeno u Ugovoru o osnivanju EU-a. Potrebno je jačati obrambenu sposobnost, te stratešku i tehnološku autonomiju Unije u tom smislu. Podržavam također otvaranje stalnog glavnog stožera EU-a za civilne i vojne misije i operacije u okviru ZSOP-a iz kojega bi integrirani operativni stožer pružao potporu.

  Jean-François Jalkh (ENF), par écrit. ‒ L’intention de l’Union européenne de s’assurer la mainmise sur les politiques étrangères et de défense des États membres m’apparaît trop tangible. De même, je n’entends pas soutenir un quelconque renforcement du pouvoir de la Commission, par exemple dans le domaine de la passation de marchés dans la défense.

J’ai voté contre.

  Petr Ježek (ALDE), písemně. ‒ Současné bezpečnostní prostředí se vyznačuje nižší předvídatelností a naopak vyšší provázaností dalších sektorových oblastí s ním spojených. Dynamika bezpečnostních hrozeb je natolik překotná, že je nutné flexibilněji reagovat na aktuální dění. K tomu potřebuje společná bezpečnostní a obranná politika disponovat příslušnými zdroji a nástroji. Podpořil jsem tuto zprávu, protože souhlasím s její vizí trvalé a strukturované spolupráce členských států a integrovaného přístupu ke krizím. Rovněž bych rád podtrhl význam hlubší spolupráce v oblasti kybernetické ochrany. Kybernetické útoky mohou nabrat devastující rozměry, a proto je nezbytné se co nejlépe na tuto formu kriminální činnosti společně připravit.

  Marc Joulaud (PPE), par écrit. ‒ J’ai voté en faveur du rapport de mon collègue Ioan Mircea Pascu sur la mise en œuvre de la politique de sécurité et de défense commune. La situation actuelle demande que l’Union ait un rôle plus important en matière de gestion de crise et qu’elle affirme son autonomie. Cette affirmation passe par la mise en place d’un quartier général européen permanent et la définition d’une stratégie globale pour la politique étrangère et de sécurité commune portée par la haute représentante. Le manque de coordination entre États membres de l’UE est une menace pour notre sécurité à tous.

Ce rapport a été adopté à une large majorité, ce dont je me réjouis.

  Philippe Juvin (PPE), par écrit. ‒ J’ai voté en faveur de ce rapport qui cherche à réviser la politique de sécurité et de défense commune afin que l’UE soit en mesure d'intervenir sur l'ensemble du spectre de la gestion des crises, englobant toutes les étapes du cycle du conflit, et que nous nous adaptions aux nouveaux enjeux de sécurité et de défense. Tout cela nécessite des mesures qui sont préconisées dans ce rapport comme, entre autres, un solide principe de défense collective, un financement efficace (2 % du PIB), l’intégration de la cybersécurité dans le spectre de la PSDC, etc.

Je me félicite tout particulièrement que le dernier paragraphe de ce rapport préconise de réformer le droit européen pour permettre aux industries européennes de la défense de bénéficier des mêmes aides d’État que celles dont bénéficient les industries américaines. C’est un amendement que j’ai porté.

  Eva Kaili (S&D), in writing. ‒ Over the last years we have been facing a number of challenges. The crises in multiple areas of the world, terrorism, radicalisation, are only some of the problems that Europe needs to address. Dr Pascu’s approach is moving in the right direction. A thorough and substantial revision of the CSDP is needed in order to enable the EU and its Member States to contribute in a decisive way to the security of the Union, to the management of international crises and to asserting the EU’s strategic autonomy, recalling that no country can face the current security challenges on its own.

  Barbara Kappel (ENF), schriftlich. ‒ Ich stimme gegen die vorliegende Entschließung zur Überarbeitung der Gemeinsamen Sicherheits- und Verteidigungspolitik. So wie das zukünftige Vorgehen darin beschrieben wird, liest sich daraus eine deutlich härtere und einseitigere Politik gegenüber Russland heraus und es verlangt darüber hinaus eine weitaus engere Bindung an die NATO auf allen Ebenen.

  Jaromír Kohlíček (GUE/NGL), písemně. ‒ Společná bezpečnostní a obranná politika je již od 50. let jedním z velkých témat diskuzí uvnitř Společenství. První šestka států se postupně rozšířila o další vyspělé průmyslové země, přičemž každá z těchto zemí vyráběla „své“ zbraně, ať již ruční či jiné. Původní koncepce, tj. Západoevropská unie, měla přinést sblížení standardů a možnou kooperaci mezi výrobci zbraní. Zvláště po vystoupení Francie z vojenské složky NATO a stěhování její centrály do Bruselu měl projekt reálné kontury. Po odchodu de Gaulla do politického důchodu stačilo významné zakašlání za oceánem, případně zvednuté obočí u nejvyššího šéfa NATO a nové zbraně, zejména při obnově leteckého parku a u dalších moderních systémů byly nakupovány z USA. Přesto, čas od času, se objevuje snaha původní koncepci osvěžit a podpořit vojenskoprůmyslový komplex EU. Snad jedinou oblast, kde se to podařilo a kde EU úspěšně konkuruje, představuje konsorcium Airbus, jde však o výrobu zejména pro civilní použití. Zůstávají pouze dvě úspěšné vícestranné realizace, obě v letecké technice, Eurofighter Typhoon a Gripen. Z principiálních důvodů tedy požadujeme provádění společné bezpečnostní a obranné politiky zásadně v souladu s Chartou OSN a mezinárodním právem. Je nezbytné důsledně oddělit EU a NATO. Zbraně hromadného ničení všech druhů musí být celosvětově zakázány a zlikvidovány.

  Bernd Kölmel (ECR), schriftlich. ‒ Dieser Initiativbericht des sozialdemokratischen Abgeordneten Paşcu fordert mit Rücksicht auf die aktuellen Krisen und insbesondere die Annexion der Krim eine Verstärkung der Gemeinsamen Sicherheits- und Verteidigungspolitik der EU (GSVP). Dabei soll ein neues Hauptquartier der GSVP für Einsätze entstehen, worunter unter anderem Grenzkontrollen, militärische Ausbildung und maritime Aktionen zu verstehen sind.

Nach Auffassung der EKR ist die Verteidigung Sache der einzelnen Nationalstaaten. Darüber hinaus stellt die NATO als Verteidigungsbündnis die Sicherheit Europas sicher. Eine Konkurrenzsituation mit neuen europäischen Sicherheitsstrukturen ist abzulehnen, zumal die Entscheidungskompetenzen bei der GSVP unklar sind und – sofern sie funktionieren soll – nur im Rahmen eines europäischen Superstaates vollumfänglich zur Geltung kommen könnten. Aus diesem Grund lehne ich den Bericht ab.

  Kateřina Konečná (GUE/NGL), písemně. ‒ Zprávu jsem nemohla podpořit, jelikož se její zpravodaj domnívá, že základem pro těsnou a účinnou spolupráci EU a NATO je doplňkovost a slučitelnost jejich misí a tedy i inventářů jejich prostředků. Zpráva navíc podporuje iniciativy Komise z oblasti obrany, např. obranný akční plán a politiku obranného průmyslu, k jejichž realizaci by se mělo přikročit poté, co bude představena Bílá kniha EU pro oblast bezpečnosti a obrany, podporuje další zapojení Komise do oblasti obrany pomocí rozsáhlého a správně zaměřeného výzkumu, plánování a provádění, vítá přípravnou akci pro výzkum v oblasti SBOP a žádá přiměřené financování pro zbývající část současného víceletého finančního rámce a podporuje vývoj výzkumného programu v oblasti obrany EU v příštím víceletém finančním rámci (2021–2027). Já se nedomnívám, že by EU měla investovat do zbrojního průmyslu a vyhovět tak zbrojařské lobby. Ta se tedy konečně dočkala a sáhne si na evropské dotační peníze. Všichni, kteří si přejí mírový rozvoj našeho kontinentu a planety, se logicky tohoto vývoje obávají, protože militarizace Evropy vždycky vedla k válečnému konfliktu, a nikoliv k jeho odvrácení, takže proč by tomu dnes mělo být jinak.

  Ádám Kósa (PPE), írásban. ‒ Az európai biztonsági környezet jelentősen romlott az elmúlt időszakban, képlékenyebbé, összetettebbé, veszélyesebbé és kevésbé kiszámíthatóvá vált. Az említett fenyegetések egyre változatosabb formákat öltenek, mind hagyományos, mind hibrid jellegűek. Az uniós tagállamok biztonsága szorosan kapcsolódik egymáshoz, ám a tagállamok mégis összehangolatlanul és erőforrásaikat szétaprózva reagálnak a közös fenyegetésekre és kockázatokra. A koordinációnak effajta hiánya az uniós fellépés egyik sebezhetősége.

A fenti problémák orvoslására a KBVP (Közös biztonság- és védelempolitika) alapos és jelentős felülvizsgálatára van szükség, hogy az EU és tagállamai döntő mértékben hozzá tudjanak járulni az Unió biztonságához. A jelentés hangsúlyozza, hogy az állandó strukturált együttműködés (az Európai Unióról szóló szerződés 42. cikkének (6) bekezdése) létrehozása által lehetőség nyílna az önvédelem vagy egy állandó önvédelmi struktúra kialakítására. A KBVP-missziókon keresztül az EU a válságkezelés teljes spektrumában beavatkozhatna, többek között a válságmegelőzés és válságrendezés területén is. Emellett az EU-nak a NATO kapacitáscéljainak teljesítésére kell ösztönöznie a tagállamokat, ami megköveteli, hogy a védelmi kiadásokat idővel legalább a GDP 2%-ára növeljék. A KBVP eszközei továbbá jobb együttműködést és koordinációt szorgalmaznak a tagállamok között, különösen a terrorizmus elleni küzdelem terén. A magyar állásponttal összhangban szavazatommal támogattam a jelentés elfogadását.

  Stelios Kouloglou (GUE/NGL), in writing. ‒ I voted against since we have always advocated not only civilian power Europe but also an independent and sovereign Europe. In contrast to our vision, the present report is full of controversies since, while developing the idea of an autonomous European defence policy, it advocates deepening our ties with NATO even further at the same time.

  Андрей Ковачев (PPE), в писмена форма. ‒ Подкрепих доклада относно прилагането на общата политика за сигурност и отбрана, защото смятам че от първостепенно значение за ЕС е сигурността на европейските граждани. ЕС днес повече от всякога има нужда от адекватна политика за отбрана и сигурност, чрез която да защитава своите граници, да има възможност да предотвратява кризи и да води активна политика срещу хибридната война.

Смятам, че ЕС и държавите членки трябва да инвестират повече средства в своята собствена отбрана. От изключително голямо значение е изграждането на общ отбранителен капацитет и повече инвестиции в общото закупуване на отбранителна техника, обща научна дейност в отбранителния сектор, общо обучение на военнослужещи и изграждане на обща разузнавателна и контраразузнавателна дейност.

Подкрепям идеята, че ЕС трябва да има собствена стратегическа отбрана, която да допълва капацитета на НАТО, а не да го дублира. НАТО е стратегически партньор на ЕС, с който има тясно сътрудничество, но в днешните условия на миграции и кризи ЕС има нужда от собствен отбранителен съюз, с който да пази сигурността и мира в Европа.

  0Giovanni La Via (PPE), per iscritto. – La politica di sicurezza e di difesa comune (PSDC) è una delle parti più importanti della politica estera e di sicurezza comune (PESC), in quanto contiene un obbligo tra tutti gli Stati membri a intervenire in solido in caso di necessità. Gli Stati membri vivono sempre di più uno stato di insicurezza, e reagiscono in maniera non coordinata e frammentaria. Pertanto una revisione sostanziale di questa politica consentirà all'UE di coordinare i propri sforzi per contribuire alla sicurezza dei suoi cittadini. L'Europa è purtroppo sempre più vulnerabile di fronte alle crisi e agli attacchi alla quale è stata sottoposta negli ultimi mesi, e continua oggi ad essere un possibile bersaglio, nonostante gli sforzi di prevenzione e intelligence compiuti dagli Stati membri, che però non agiscono in maniera coordinata. Bisogna, quindi, giungere a soluzioni concrete, e ritengo che votare favorevolmente la relazione possa essere d'aiuto in questo, al fine di sostenere con forza l'idea di uno slancio di un'Europa veramente politica, a partire da una comune politica di sicurezza e difesa.

  Marine Le Pen (ENF), par écrit. ‒ J’ai voté contre le rapport intitulé «Mise en œuvre de la politique de sécurité et de défense commune». En parallèle du rapport Paët adopté hier, il s'agit d'assurer l'emprise de l'Union européenne sur les politiques étrangères et de défense des États membres. Ce rapport menace la souveraineté des États membres par la volonté de ne pas les laisser se servir de leur outil et de leurs industries militaires librement. La défense doit rester une prérogative des États.

  Philippe Loiseau (ENF), par écrit. ‒ Ce rapport tend à s’assurer de l’emprise de l’Union européenne sur les politiques étrangères et de défense des États membres. Il part du principe que l’UE est menacée sur son flanc est par les modifications frontalières violentes opérées par la Russie, et sur son flanc sud par la déstabilisation des États du Moyen-Orient. Par ailleurs, sont détaillées ici les multiples concessions que l’UE attend des États pour que la PSDC devienne un partenaire fiable de l’OTAN. Le rapport définit enfin la manière par laquelle la Commission doit imposer ses règles dans le domaine de la passation de marchés dans la défense.

Devant autant de remises en cause de la souveraineté des États, qui plus est dans un domaine régalien aussi important que celui de la sécurité et de la défense, notre groupe a montré une ferme opposition. J’ai ainsi voté contre.

  Javi López (S&D), por escrito. ‒ He votado a favor del informe porque hace una evaluación de la aplicación de la PCSD y de los acontecimientos en este ámbito en el último año. El informe, pide una revisión substancias de la PCSD, la elaboración de un Libro Blanco de la Unión sobre Seguridad y Defensa, una industria de defensa más fuerte y el Plan Europeo de Acción para la Defensa. También promueve la reforma del mecanismo Athena para financiar las misiones y las operaciones de la Unión. Así mismo aboga por la cooperación con la OTAN.

Ante conflictos más severos, de mayor duración y con actores diversos, se subraya que aunque la seguridad de la Unión está interconectada, la repuesta sigue siendo fragmentada y descoordinada, haciéndola vulnerable. Se subraya que la falta de resiliencia de la Unión le impide dar una mejor respuesta ante ataques transnacionales. En este sentido, se le pide la Unión más coordinación intracomunitaria, así como con terceros países; adaptarse a las nuevas amenazas aplicando todas las herramientas de la PCSD y de otros instrumentos disponibles; así como realizar una política más preventiva. El informe persigue el aumento del componente militar en la PCSD, más inversión en investigación de defensa.

  Paloma López Bermejo (GUE/NGL), por escrito. ‒ Este informe de AFET se basa en el Informe anual del Consejo al Parlamento Europeo sobre la Política Exterior y de Seguridad Común. Exige un aumento del componente militar en la PCSD, una mayor inversión en investigación en defensa y aboga por destinar el 2 % del PIB para gastos de defensa. El informe pide además un Libro Blanco de la Unión sobre Seguridad y Defensa, y exige una industria de defensa fuerte. Además, apoya más reformas al sector de la seguridad y capacitar y equipar también a los militares financiados con ayuda al desarrollo (entre ellos, el instrumento civil que contribuye a la estabilidad y la paz), promueve ampliar el mecanismo Athena para financiar todas las misiones militares y grupos tácticos de la Unión, escapando al control parlamentario y, presiona para el despliegue de grupos tácticos de la Unión para todo tipo de gestión de crisis.

Nosotros rechazamos la financiación militar del presupuesto de la Unión, y primar el enfoque civil para la resolución de conflictos y dejar de contribuir a la escalada militar, y abogamos por una separación total entre la Unión y la OTAN, mientras que el informe propone una mayor cooperación. Por esto, voté en contra.

  Antonio López-Istúriz White (PPE), por escrito. ‒ En un contexto en el que el entorno de seguridad europeo se ha deteriorado considerablemente y en que las amenazas se han diversificado y aumentado, es necesario adaptarse a estos desafíos en materia de seguridad y, ante la amenaza terrorista, prevenir mediante programas de desradicalización.

Hay que revisar a fondo la política común de seguridad y defensa, que ha de tener en cuenta la ciberseguridad y la ciberdefensa como elementos clave. Asimismo, resalta la importancia del establecimiento de un cuartel general permanente de la Unión en el que se planifiquen y ejecuten las misiones y operaciones de la PCSD, siendo compatible con el resto de instituciones internacionales.

Doy mi voto favorable porque ningún país es capaz de hacer frente a los retos actuales en materia de seguridad en solitario y, porque es esencial jugar un papel más activo en la amenaza de radicalización y terrorismo, lo que será posible a través del impulso de la política europea de defensa.

  Bernd Lucke (ECR), schriftlich. ‒ Dieser Initiativbericht des sozialdemokratischen Abgeordneten Paşcu fordert mit Rücksicht auf die aktuellen Krisen und insbesondere die Annexion der Krim eine Verstärkung der Gemeinsamen Sicherheits- und Verteidigungspolitik der EU (GSVP). Dabei soll ein neues Hauptquartier der GSVP für Einsätze entstehen, worunter unter anderem Grenzkontrollen, militärische Ausbildung und maritime Aktionen zu verstehen sind.

Nach Auffassung der EKR ist die Verteidigung Sache der einzelnen Nationalstaaten. Darüber hinaus stellt die NATO als Verteidigungsbündnis die Sicherheit Europas sicher. Eine Konkurrenzsituation mit neuen europäischen Sicherheitsstrukturen ist abzulehnen, zumal die Entscheidungskompetenzen bei der GSVP unklar sind und – sofern sie funktionieren soll – nur im Rahmen eines europäischen Superstaates vollumfänglich zur Geltung kommen könnten. Aus diesem Grund lehne ich den Bericht ab.

  Ivana Maletić (PPE), napisan. ‒ Europsko sigurnosno okruženje znatno je narušeno, a prijetnje su konvencionalne i hibridne naravi, dolaze s juga i s istoka te različito utječu na države članice. EU se mora prilagoditi ovim sigurnosnim izazovima, posebice učinkovitijom uporabom postojećih instrumenata ZSOP-a u skladu s drugim vanjskim i unutarnjim instrumentima i kvalitetnijom suradnjom među državama članicama, posebno u području protuterorizma. Izvješće napominje da je važno aktivnije se boriti protiv radikalizacije i terorističke propagande i promicati pravosudnu suradnju među sustavima kaznenog pravosuđa, uključujući Eurojust. U borbi protiv radikalizacije i terorizma važna je bliska suradnja institucija Unije i država članica, ali i sa svim drugim svjetskim organizacijama, stoga sam podržala ovo izvješće.

  Andrejs Mamikins (S&D), in writing. ‒ European countries have to decide whether European countries need to create common army or not. The Lisbon Treaty creates the possibility to take some steps in this direction. I support steps to eliminate duplication, overcapacity in defence and security and barriers to defence procurement. But I am against imposing an obligation on Member States to spend 2% of GDP for defence.

  Vladimír Maňka (S&D), písomne ‒ Hrozba vojenských a teroristických útokov nadobúda v súčasnosti nové rozmery. Použitie biologických a chemických zbraní môže ohroziť celé generácie. Práve preto si bezpečnosť EÚ vyžaduje silnú spoločnú bezpečnostnú a obrannú politiku, postavenú na zásadách prevencie, jednoty, neútočenia a spolupráce členských krajín Únie navzájom, ale aj spolupráce s ostatnými obrannými systémami. Budovanie takejto politiky však nesmie podliehať záujmom úzkych skupín, ale musí byť transparentné a pre obyvateľov Únie dôveryhodné.

  Νότης Μαριάς (ECR), γραπτώς. ‒ Καταψηφίζω την έκθεση σχετικά με την εφαρμογή της κοινής πολιτικής ασφάλειας και άμυνας (σύμφωνα με την ετήσια έκθεση του Συμβουλίου προς το Ευρωπαϊκό Κοινοβούλιο σχετικά με την κοινή πολιτική ασφάλειας και άμυνας), για τους λόγους που ανέφερα αναλυτικά στην ομιλία μου στην Ολομέλεια του Ευρωπαϊκού Κοινοβουλίου στο Στρασβούργο στις 22 Νοεμβρίου 2016, καθώς και διότι η εν λόγω έκθεση δεν είναι πλήρης και τεκμηριωμένη.

  Fulvio Martusciello (PPE), in writing. ‒ I expressed a vote in favour of the report on the implementation of the Common Security and Defence Policy. The report needs great support in order to reduce the incoordination that is fragmenting the EU and preventing it from effectively tackling hybrid threats. It is important to prioritise securing a stable and safe European environment for citizens, especially after the rise of radical Islamic organisations targeting Europe ‘on an unprecedented scale.’ In addition, there is a need to reiterate that maximum cooperation and communication among Member States is crucial in these times of countering terrorism. Finally, yet importantly, the report stands out as it calls for a more unified and effective European Foreign and Security Policy that shows signs of contributing to the reduction of armed clashes.

  Marisa Matias (GUE/NGL), por escrito. ‒ Este relatório tem por base o Relatório Anual do Conselho sobre a Política Externa e Segurança Comum (PESC), o qual exige um aumento da componente militar da UE e um maior investimento na investigação na área da defesa, promove uma indústria de defesa forte e defende a meta traçada pela NATO de 2% do PIB para despesas de defesa.

Esta Política Comum de Segurança e Defesa (PCSD) não poderia estar mais errada no que toca aos princípios em que se fundamenta. A militarização da UE, o financiamento militar através do orçamento da União, acolhendo as medidas propostas pela NATO, são ideias inconcebíveis e inaceitáveis. Votei contra.

  Georg Mayer (ENF), schriftlich. ‒ Die hier skizzierte GSVP plant eine engere Bindung an die NATO auf allen Ebenen und gleichzeitig eine deutlich härtere und einseitigere Politik gegenüber Russland. Dies lehne ich ab.

  Valentinas Mazuronis (ALDE), raštu. ‒ Balsavau už Europos Parlamento pranešimą. Atsižvelgdami į sudėtingą geopolitinę situaciją privalome dėti visas pastangas, kad užtikrintume savo saugumą ir stiprintume Europos valstybių narių bendradarbiavimą ir tarpusavio supratimą BSGP srityje.

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL), par écrit. ‒ Ce rapport de bilan de la mise en œuvre de la politique de sécurité et de défense européenne tombe à point nommé. La responsable aux affaires étrangères européenne devrait annoncer en décembre son plan d’action vers la création d’une armée européenne. Il permet de remettre une couche derrière le rapport voté la veille. On y retrouve la nécessité d’opérations militaires en complément de l’OTAN, la création d’un budget de défense, en particulier de recherche, propre à l’UE et d’autres escalades dangereuses, déconnectées de la souveraineté populaire. Comble du cynisme: cette soi-disant «mise en commun» est exigée au nom des «contraintes budgétaires» qu’ils se sont eux-mêmes fixées. La logique néolibérale s’insinue donc partout. Pire, ils demandent un marché commun de la défense car «le protectionnisme et le caractère fermé des marchés européens de la défense constituent un obstacle». Et si un État souverain s’oppose, il se voit menacer de procédures d’infraction avec sanctions financières à la clef. Démanteler la défense française sous la houlette des eurocrates. La honte. Je vote contre cette atteinte au droit souverain de protéger nos intérêts géostratégiques et notre industrie.

   Joëlle Mélin (ENF), par écrit. ‒ Ce rapport part du principe que l'UE est menacée par les opérations menées par la Russie et par la déstabilisation du Moyen-Orient. Le rapport détaille les multiples concessions qui sont attendues des États pour que la PESC devienne un partenaire fiable de l'OTAN. Il définit également comment la Commission doit imposer ses règles dans le domaine de la passation de marchés dans le secteur de la défense. Je me suis alors opposée à ce rapport.

  Nuno Melo (PPE), por escrito. ‒ A segurança dos Estados-Membros da UE está altamente interligada mas estes reagem às ameaças e riscos comuns de forma descoordenada e fragmentada, tornando, assim, uma abordagem comum mais difícil ou frequentemente impossível de aplicar. Esta falta de coordenação constitui um dos pontos fracos da ação da União.

A Europa não tem resiliência para enfrentar com eficácia ameaças híbridas, que têm muitas vezes uma dimensão transfronteiriça. Uma política externa e de segurança europeia mais unificada e, por conseguinte, mais eficaz pode contribuir decisivamente para reduzir a intensidade dos confrontos armados espalhados pelo mundo.

Daí o meu voto favorável.

  Roberta Metsola (PPE), in writing. ‒ I voted in favour of the implementation of this report because this policy is essential to strengthen Europe’s security and defence mechanisms.

  Louis Michel (ALDE), schriftelijk. – De Europese veiligheidssituatie is er de voorbije jaren aanzienlijk op achteruitgegaan. Niet alleen is de Europese Unie het doelwit van terroristische acties, maar zijn er ook voortdurende spanningen aan de buitengrenzen en langdurige broeihaarden van geweld in Afrika en elders in de wereld die de internationale vrede en stabiliteit bedreigen.

Volgens de resultaten van de Eurobarometer van juni 2016 vragen twee op drie Europeanen dat de Europese Unie grotere inspanningen levert op vlak van veiligheid en defensie. Terecht, want vandaag reageren de individuele lidstaten ongecoördineerd en gefragmenteerd op risico’s die ons allen bedreigen en is geen enkel land alleen nog in staat weerwerk te bieden in deze crisissituaties. Bovendien moeten we er ons ook van bewust zijn dat we voor onze veiligheid niet kunnen blijven rekenen op anderen.

Het is dus tijd voor een radicale omslag. De lidstaten moeten hun krachten bundelen. Als we een geloofwaardig, daadkrachtig Europees buitenlands beleid willen, dan moeten we, zoals opgenomen in dit verslag, dringend werk maken van gezamenlijke operaties en missies, van gezamenlijke investeringen in defensie, van een gezamenlijke defensie-capaciteit en van een Europees operationeel hoofdkwartier. Dit alles moet op termijn resulteren in een Europese troepensterkte die borg staat voor internationale vrede en veiligheid.

  Miroslav Mikolášik (PPE), písomne – Bezpečnostné prostredie v Európe sa v poslednom období v dôsledku konfliktov v jej susedstve zásadne zhoršilo. Napriek tomu, že je bezpečnosť členských štátov Únie vzájomne prepojená, štáty na spoločné hrozby reagujú nekoordinovane a každý sám, čo znemožňuje zaujať spoločný postup pri riešení kríz, čo oslabuje aj postavenie samotnej Únie. Jednotnejšia, a teda účinnejšia európska zahraničná a bezpečnostná politika by mohla byť prínosnom pri riešení konfliktu v Sýrii a Iraku. To sa však nezaobíde bez dôkladnej revízie spoločnej bezpečnostnej a obrannej politiky (SBOP), ktorá by mala pozostávať z niekoľkých krokov. Je potrebné vytvoriť stále štruktúry spolupráce, aby bola Únia schopná zasahovať v rôznych krízach a v akomkoľvek štádiu konfliktu, pričom mala by vychádzať zo zásady pevnej kolektívnej obrany a efektívneho financovania. SBOP by sa mala vykonávať koordinovane s medzinárodnými inštitúciami v oblasti bezpečnosti a obrany a v plnej miere sa dopĺňať s NATO. Členské štáty by mali plniť záväzky a ciele NATO týkajúce sa kapacity, v rámci ktorých sa požaduje minimálna úroveň výdavkov na obranu vo výške 2 % HDP. Podporujem silnejšiu Európu v oblasti obrany.

  Marlene Mizzi (S&D), in writing. ‒ The report makes an assessment of the implementation of the CSDP and of the developments in this field in the last year. In the current global geopolitical situation with increase of security threats in Europe and in our neighbouring countries such as human trafficking, arms trafficking, terrorism attacks and wars, I support the idea of progressing in the direction of a European Defence Union and EU actions for the creation of good governance structures, the respect for rule of law and human rights, and preventing and combating radicalisation. I agree that the CSDP has a key role to play in conflict prevention as well as in post-conflict capacity and peace building in ensuring a global stable environment. CSDP missions and operations can be an integral part of preventive engagement and crisis response mechanisms, especially if activated in a timely and effective manner. Having said that, however, I also disagree with a number of paragraphs in the report, such as putting binding commitments on Member States on how much they need to spend from their GDP to sustain the increase of the defence industry and on substantially financing a European Defence Research programme from the EU budget. Therefore, I abstained on the final report.

  Csaba Molnár (S&D), írásban. ‒ A Külügyi Bizottság állásfoglalás-tervezete megállapítja, hogy az európai biztonsági környezet jelentősen leromlott, fölvázolja azokat az új biztonsági kihívásokat, amelyekkel az Uniónak szembe kell néznie, és fölszólítja az EU-t, hogy alkalmazkodjon ezekhez a biztonsági kihívásokhoz, különösen azzal, hogy más külső és belső eszközökkel összhangban hatékonyabban használja fel a KBVP eszközeit, továbbá jobb együttműködést és koordinációt szorgalmaz a tagállamok között, különösen a terrorizmus elleni küzdelem terén. Minthogy az aktuális biztonsági kihívásokkal egyedül egyetlen ország sem tud szembenézni, a közös biztonság- és védelempolitika alapos és jelentős felülvizsgálatát szorgalmazza, hogy az EU és tagállamai döntő mértékben hozzá tudjanak járulni az Unió biztonságához, a nemzetközi válságok kezeléséhez, és érvényesíteni tudják az EU stratégiai autonómiáját.

Sürgeti a szoros együttműködést a NATO-val, és azt, hogy az EU ösztönözze tagállamait a NATO kapacitáscéljainak teljesítésére, ami megköveteli, hogy a védelmi kiadásokat legalább a GDP 2%-ára növeljék. Szorgalmazza az európai védelmi együttműködés elmélyítését és egy állandó uniós parancsnokság létrehozását a polgári és katonai KBVP-missziók és -műveletek számára. A tervezetet megszavaztam.

  Bernard Monot (ENF), par écrit. ‒ Ce rapport part du principe que l'UE est menacée à l'est et au sud par à la fois des modifications violentes de frontières opérées par la Russie et la déstabilisation des États du Moyen-Orient.

Le rapport détaille les multiples concessions qui sont attendues des États pour que la PESC deviennent un partenaire fiable de l'OTAN (point 15, 21, 23, 33 à 37, 40). Il définit également comment la Commission doit imposer ses règles dans le domaine de la passation de marchés dans la défense. Vote défavorable.

  Sophie Montel (ENF), par écrit. ‒ La politique de défense est une prérogative réservée aux États, il est hors d'en question d'accepter que celle-ci soit cédée à un organisme supranational illégitime.

  Claude Moraes (S&D), in writing. ‒ Overall, I support the report. The need for Europeans to work together to improve their defence capabilities has never been greater. An effective and credible European security and defence policy is, therefore, the foundation of our citizens’ well-being and welfare. We need to provide a renewed focus on where CSDP can best contribute to global security, through a full cycle approach to tackling conflict, using a comprehensive approach and complementing NATO, which is the cornerstone of European defence. However, the report offers ideas which could duplicate the work of NATO, or interfere in what should be Member State or industry driven activity. We therefore abstained on the final vote.

  József Nagy (PPE), írásban. ‒ Támogatom azokat a kezdeményezéseket, amelyek Európa biztonságpolitikájának megerősítésére irányulnak, hiszen egyre több olyan kihívással találjuk magunkat szemben, melyek határozott és erős fellépést igényelnek. Oda kell azonban figyelnünk arra is, hogy mi folyik körülöttünk. Az amerikai elnökválasztások után tudatosítanunk kell, hogy az Európai Unió szerepvállalása a NATO-ban messze nem elégséges. Úgy gondolom, hogy mielőtt megtesszük a következő lépést, minden lehetőséget mérlegelnünk kell.

  Victor Negrescu (S&D), in writing. ‒ Due to developments in the last years, the security in the European Union has deteriorated thus becoming a more complex and dangerous and less predictable issue. I have voted for this report. I have voted for this report that will enable a revision of the CSDP in order to enable the EU and its Member States to better contribute to the security of the Union.

  Dan Nica (S&D), în scris. ‒ Am votat pentru raportul referitor la punerea în aplicare a politicii de securitate și apărare comune deoarece statele membre ar trebui să își coordoneze investițiile în securitate și apărare și să-și îmbunătățească sprijinul financiar acordat cercetării din domeniul apărării de la nivelul UE.

Sunt necesare un angajament, o aderare și un sprijin puternice din partea statelor membre și a parlamentelor naționale, în strânsă cooperare cu toate organismele competente ale UE, pentru a asigura punerea în aplicare rapidă și eficace a Strategiei globale pentru politica externă și de securitate a Uniunii Europene. Un viitor program al UE de cercetare în domeniul apărării ar trebui să finanțeze proiecte de cercetare din domenii prioritare convenite de statele membre.

  Norica Nicolai (ALDE), în scris. ‒ Am votat acest raport deoarece acesta reamintește faptul că statele membre depind puternic unul de altul în ceea ce privește securitatea și trage un semnal de alarmă referitor la faptul că acestea reacționează în mod necoordonat și fragmentat la amenințările și pericolele comune. De asemenea, raportul constată că Europei îi lipsește rezistența necesară pentru a putea răspunde într-un mod eficient amenințărilor hibride, acestea având, de cele mai multe ori, un caracter transfrontalier.

Un alt element care m-a determinat să votez acest raport este cel referitor la faptul că raportul subliniază impactul negativ al ocupației militare pentru securitatea Europei în ansamblu și reiterează ideea că orice modificare a granițelor Ucrainei se abate de la principiile Cartei ONU și ale Actului final de la Helsinki.

  Андрей Новаков (PPE), в писмена форма. ‒ В предвид силно променилата се международна среда, ЕС се нуждае от нов подход и нова стратегия за сигурност. Докладът подчертава, че Европа вече не разполага с пълен контрол върху средата си от гледна точка на сигурността и призовава ЕС да се приспособи към новите предизвикателства, като използва по-ефикасно съществуващите инструменти на ОПСО. Докладът призовава за по-добро сътрудничество и координация между държавите членки, особено в областта на борбата с тероризма. Докладът напълно подкрепя и по-нататъшното засилване на сътрудничеството в областта на сигурността и отбраната с други институционални партньори като ООН.

  Franz Obermayr (ENF), schriftlich. ‒ Die überarbeitete Gemeinsame Sicherheits- und Verteidigungspolitik strebt eine deutlich härtere, einseitigere Politik gegenüber Russland an und eine ganz enge Bindung an die NATO auf allen Ebenen, aufgrund dessen habe ich mich gegen diesen Bericht ausgesprochen.

  Younous Omarjee (GUE/NGL), par écrit. – Le présent rapport cherche à définir les orientations futures de la stratégie militaire de l’Union Européenne. Il promeut une augmentation des dépenses en matière de défense, de recherche militaire et de politique de sécurité. Cette augmentation pourrait, toujours selon le rapport, être soutenue via une réorientation des fonds relatifs à l’aide au développement, un instrument pacifique visant à établir la paix et la stabilité.

J’ai choisi de voter, par principe, contre ce texte, car une vraie politique européenne de défense appelle au préalable un grand débat au sein de tous les États Membres.

  Urmas Paet (ALDE), kirjalikult. ‒ Toetasin. Euroopa julgeolekuolukorra parandamiseks on oluline riikidevaheline koostöö, suurem kaitsekoostöö ELi tasandil ja tihedam koostöö NATOga.

  Rolandas Paksas (EFDD), raštu. ‒ Manau, kad karinis bendros saugumo ir gynybos politikos srities komponentas neturėtų būti didinamas ir plėtojamas. Svarbiausias šiandienos tikslas Europos valstybėms yra ne tik pačių šalių ginkluotojų pajėgų stiprinimas, bet ir gerokai platesnio politinio ir diplomatinio dialogo siekis. Tik labiau suvienyta ir todėl veiksmingesnė Europos užsienio ir saugumo politika gali ryžtingai prisidėti mažinant ginkluotų susirėmimų Irake ir Sirijoje intensyvumą, ir kovojant su „Islamo valstybe“. Be to, turi būti aktyviau taikoma prevencinė politika, grindžiama išsamiomis deradikalizacijos programomis, taip pat efektyviau sprendžiama ekstremistinio turinio platinimo internete problema ir skatinamas aktyvesnis teisminis baudžiamosios teisenos sistemų bendradarbiavimas.

Negalima leisti, jog ES lėšomis būtų finansuojamas gynybos sektorius bei gynybos srities moksliniai tyrimai. Nepritariu pasiūlymui dislokuoti ES kovines grupes bet kokioms krizės valdymo užduotims atlikti. Manau, kad naujos ginklavimosi varžybos ar nauji kariniai dariniai anaiptol nėra išsigelbėjimas nuo nuolat augančios įtampos. Jie gali tapti tik didesnių įtampų katalizatoriais. Negalėdami tinkamai spręsti socialinių problemų, nes papildomų lėšų reikės naujoms karinėms reikmėms, galime sulaukti tų problemų protrūkio pačiomis bjauriausiomis formomis.

  Δημήτρης Παπαδάκης (S&D), γραπτώς. ‒ Μέσω της εφαρμογής της Κοινής Πολιτικής Ασφάλειας και Άμυνας παρέχεται μεγαλύτερη στήριξη στα κράτη μέλη που πολεμούν το Ισλαμικό Κράτος. Υπερψήφισα την έκθεση η οποία καλεί το Συμβούλιο να δημιουργήσει ένα ταμείο για την παροχή επείγουσας χρηματοδότησης για την αρχική φάση των στρατιωτικών επιχειρήσεων και ζητά από την ΕΕ να στηρίξει με συνεκτικό τρόπο τα κράτη μέλη που συμμετέχουν στον συνασπισμό κατά του αυτοαποκαλούμενου Ισλαμικού Κράτους, μέσω της δημιουργίας επιχείρησης της Κοινής Πολιτικής Ασφάλειας και Άμυνας στο Ιράκ που θα εστιάζεται στην εκπαίδευση. Η ασφάλεια έχει γίνει ένα βασικό πρόβλημα για τους πολίτες της ΕΕ. Ζητούμε την πλήρη και ουσιαστική αναθεώρηση της Κοινής Πολιτικής Ασφάλειας και Άμυνας, η οποία δεν μπορεί πλέον να είναι απλά ένα μέσο διαχείρισης κρίσεων εκτός της Ένωσης, διότι πρέπει αυτή να διασφαλίσει μια πραγματική ευρωπαϊκή κοινή πολιτική ασφάλειας και άμυνας, γεφυρώνοντας την εσωτερική και εξωτερική ασφάλεια, αλλά και να γίνει ένα εργαλείο της ΕΕ για τη διαχείριση των διεθνών κρίσεων σε όλα τα στάδια του κύκλου της σύγκρουσης. Η αποτελεσματική υλοποίηση των πρόσφατων αποφάσεων για την ανάπτυξη της ΚΕΠΑΑ είναι ζωτικής σημασίας για την προστασία των πολιτών και την προώθηση των αξιών και των συμφερόντων της ΕΕ, με πλήρη σεβασμό των Συνθηκών, του διεθνούς δικαίου και των ανθρώπινων δικαιωμάτων.

  Aldo Patriciello (PPE), per iscritto. ‒ Ho votato a favore della proposta dei miei colleghi poiché ritengo che bisogna garantire ai cittadini dell'Unione europea il livello migliore di sicurezza e ciò potrà avvenire solo con un efficace revisione del PSDC. Tale miglioramento dovrà svilupparsi con la cooperazione tra Stati membri e con la NATO. Però allo stesso tempo, ritengo che si debba adottare un approccio civile e pacifico per la risoluzione dei conflitti, in quanto si deve, sempre, agire nel rispetto dei diritti umani. Pertanto ho espresso voto positivo.

  Eva Paunova (PPE), in writing. – The European security environment is deteriorating considerably, and the EU need to find ways to react to an arc of increasingly complex crises in its neighbourhoods. I strongly believe the EU needs to do that in a coherent and coordinated manner, pursuing a common approach, and in collaboration with NATO and other partners. For this reason, I voted in favour of this report.

  Marijana Petir (PPE), napisan. ‒ Podržavam ovo izvješće jer smatram da je na dobar način identificiralo prednosti i nedostatke dosadašnjeg djelovanja Europske unije u području sigurnosti i obrane. Činjenica je da je Europska unija prostorno velika zajednica, da broji gotovo 510 milijuna stanovnika te da se u njenom susjedstvu i vanjskim granicama nalazi nestabilno okružje koje prijeti stabilnosti čitavog kontinenta. Važno je da Europska unija uspostavi koordinirano djelovanje u području sigurnosnih službi, obrambenih kapaciteta, razmjene informacija te praktičnog djelovanja na terenu s ciljem samozaštite i zaštite saveznika koji se nalaze izvan Europske unije. To je zadaća nacionalnih država i nacionalnih sigurnosno-obavještajnih snaga, ali izloženi brojnim sigurnosnim netradicionalnim izazovima, moramo postati svjesni kako je koordinacija i zajedničko djelovanje jedini i isključivi način postizanja cilja, a to je mir i okružje koje dozvoljava prosperitet i razvoj za sve. Gradnja buduće europske sigurnosne institucionalne i resursne zajednice mora pratiti put u kojem će se države članice usuglasiti oko svih ključnih točaka, izazova, prednosti, područja suradnje i zajedničkog interesa. Jačanje institucionalnih veza preduvjet je dosljednom provođenju Zajedničke vanjske i sigurnosne politike te Zajedničke obrambene i sigurnosne politike Europske unije.

  Florian Philippot (ENF), par écrit. ‒ Ce rapport porte gravement atteinte à l'indépendance de la France en matière de politique de défense, de politique industrielle d'armement et de diplomatie, puisqu'il s'agit de tout soumettre à des exigences européennes qui sont en réalité celles de l'OTAN. Je vote donc bien évidemment contre.

  Pina Picierno (S&D), per iscritto. ‒ Il contesto internazionale è caratterizzato da una sempre maggiore instabilità e complessità. L'Europa si trova a dover fronteggiare minacce sempre più difficili da prevedere, provenienti da diverse zone geografiche e da attori sia statali che non statali, che nessuno Stato membro è in grado di affrontare autonomamente. Una revisione sostanziale e approfondita della politica di sicurezza e difesa comune è perciò indispensabile per dotare l'Unione europea di un'effettiva capacità di intervento. Condivido quindi la richiesta di elaborare un Libro bianco sulla sicurezza e la difesa, che indichi al Consiglio la strategia più idonea per realizzare una vera politica comune, che risponda alle aspettative del Parlamento e dei cittadini. Elogio l'impegno dimostrato dall'Alto rappresentante Federica Mogherini nell'attuazione del piano d'azione europeo in materia di difesa e auspico che il Parlamento e tutte le altre istituzioni continuino a sostenere i suoi sforzi in questo senso. Un'Europa più unita e forte rafforzerebbe anche il ruolo della NATO, con cui condivide gli stessi interessi strategici, e sarebbe in grado di portare avanti un'azione complementare in settori come il mantenimento della pace e la prevenzione dei conflitti. Le critiche di chi vede contraddizioni tra PSDC e NATO sono perciò del tutto fuori luogo.

  Tonino Picula (S&D), napisan. ‒ Nijedna se zemlja ne može sama suočiti s trenutačnim sigurnosnim izazovima. Naše sigurnosno okruženje je narušeno te je postalo protočnije i manje predvidljivo. Prijetnje su konvencionalne i hibridne naravi, uzrokuju ih državni i nedržavni akteri, dolaze s juga i s istoka. Nedostatak usklađenosti predstavlja jednu od slabosti djelovanja Unije. EU bi trebao biti spreman suočiti se sa strukturalnim promjenama u međunarodnom sigurnosnom okolišu - izazovima poput raspada država i kibernapada, kao i sigurnosnim implikacijama klimatskih promjena. Za EU je nužno da se prilagodi tim sigurnosnim izazovima, posebice učinkovitijom uporabom postojećih instrumenata ZSOP-a. Potrebno je revidirati ZSOP kako bi se omogućilo da EU i države članice daju presudan doprinos sigurnosti Unije, rješavanju međunarodnih kriza i potvrdi strateške autonomije EU-a. ZSOP mora biti još brža i efektivnija. Mi Europljani moramo biti spremni odmah odgovoriti na krize, pritom u potpunosti poštujući Povelju UN-a, međunarodne ugovore i ljudska prava. EU bi trebao pojačati dijalog i suradnju s trećim zemljama iz regije te s regionalnim i podregionalnim organizacijama. Svjesni smo postali činjenice da moramo kolektivno i odgovorno preuzeti veću ulogu u svijetu. Naši partneri očekuju od EU-a da igra važnu ulogu, posebno pri osiguravanju globalne sigurnosti. Kvalitetnija suradnja i usklađenost među državama članicama jest imperativ.

  João Pimenta Lopes (GUE/NGL), por escrito. ‒ Este relatório prossegue, no essencial, os mesmos objetivos do relatório da União Europeia de Defesa, aprovado nesta mesma sessão. Aumento dos orçamentos de defesa dos Estados—Membros, financiamento e desenvolvimento da indústria e investigação militar, criação de forças militares europeias, especialização das forças militares por Estado-Membro, maior cooperação com a NATO e a ambição de se tornar um bloco militar. Tudo em nome do combate ao terrorismo, à radicalização, e reforço do confronto e cerco à Rússia, obliterando qualquer análise de responsabilidades da UE em conflitos militares em regiões vizinhas.

Uma política de sangue e de morte, de guerra e destruição, promovida pela maioria do Parlamento Europeu. Uma política que alimenta a corrida ao armamento, não esquecendo o nuclear, que faz aumentar as tensões mundiais, contrariando compromissos assumidos com o tratado de não proliferação e de desarmamento, e que aumenta os riscos de um conflito militar de grandes proporções com consequências imprevistas.

Uma política que se opõe e compromete a Paz, e que não se desliga das políticas de exploração e empobrecimento dos trabalhadores e dos povos.

Evidentemente, só poderíamos votar contra.

  Miroslav Poche (S&D), písemně. ‒ Rozhodl jsem se podpořit tuto zprávu, která požaduje důkladnou revizi společné bezpečnostní a obranné politiky, zdůrazňuje nutnost posílit partnerství s NATO a transatlantické vztahy obecně. Považuji úzkou spolupráci s NATO za zásadní pro ochranu občanů a prosazování hodnot a zájmů EU, samozřejmě při plném respektování Smluv, mezinárodního práva a lidských práv. Zpráva vyzývá k vypracování bílé knihy EU pro bezpečnost a obranu, což považuji za velmi žádoucí. Zpráva dále požaduje silnější obranný průmysl a podporuje reformu mechanismu ATHENA zajišťujícího financování operací a misí EU. Jsem přesvědčen, že důkladná revize SBOP je nezbytná, Evropa musí být připravená a akceschopná, musí být na mezinárodním poli relevantním hráčem.

  Salvatore Domenico Pogliese (PPE), per iscritto. ‒ Lo sviluppo di una più forte industria della difesa rafforzerebbe certamente l'autonomia strategica e l'indipendenza tecnologica dell'Unione. In questo senso reputo doveroso sottolineare la necessità di approfondire ulteriormente la cooperazione in materia di cyber-difesa e garantire la piena cyber-resilienza delle missioni PSDC. Le minacce presenti nel contesto europeo sono di natura sia convenzionale che ibrida, imputabili ad attori sia statali che non statali. La sicurezza degli Stati membri dell'UE è strettamente interconnessa. Ciò premesso, la mancanza di un efficace coordinamento rappresenta uno dei punti deboli dell'azione esterna dell'Unione. Ho votato a favore dell’approvazione di questa relazione.

  Tomasz Piotr Poręba (ECR), na piśmie. ‒ W sprawozdaniu postuluje się, że to UE powinna odpowiadać „na wyzwania wobec bezpieczeństwa wewnętrznego państw członkowskich, z przewrotami włącznie, do których nie odnosi się artykuł 5” NATO. Choć sprawozdanie zawiera wiele wezwań do współpracy z NATO, to postuluje się w nim również strategiczną autonomię UE. Niniejszym wstrzymałem się od głosu.

  Soraya Post (S&D), in writing. ‒ I cannot in good conscience vote for the report on the implementation of the Common Security and Defence Policy. This is not only because I am a pacifist by principle and cannot condone the use of violence under any circumstances. In addition, I truly believe that there are more efficient and constructive methods for implementing peace and security in our European neighbourhood.

In fact, it is my firm conviction that the current militarisation of our policies and the ‘machoisation’ of our politics and public discourse only worsens an already very unstable geopolitical situation. We in Europe would most probably find ourselves, literally speaking, in the line of fire, should a major conflict break out involving Russia. We ought to tread very lightly now that the fundamentals of our security structure is in shatters.

The military escalation between Russia and NATO on the former’s borders is a historically well-known recipe for disaster. Instead of directing our scarce resources towards military defence and cooperation with NATO, Europe should focus on de-escalation, diplomacy and dialogue, and empowering democrats in the European neighbourhood with whom we can forge new alliances for peace and true stability.

  Franck Proust (PPE), par écrit. ‒ Dans le prolongement du rapport sur l’Union européenne de la défense, que j'ai soutenu, je me suis prononcé en faveur de ce rapport proposant de réviser et de renforcer la politique de sécurité et de défense commune. Cela permettra à l'Union européenne d'intervenir dans l'ensemble de la gestion des crises, y compris leur prévention et leur résolution, en donnant la priorité aux engagements dans les conflits ayant des conséquences directes sur la sécurité de l'UE.

  Paulo Rangel (PPE), por escrito. ‒ O ambiente de segurança europeu deteriorou-se consideravelmente, tornando-se mais fluido, mais complexo, mais perigoso e menos previsível. As ameaças que hoje assombram a União Europeia são tanto convencionais como híbridas, criadas quer por Estados quer por intervenientes não estatais, estas vêm do sul e do leste e afetam os Estados—Membros de forma diferente.

A multiplicidade de crises humanitárias que, hodiernamente, se fazem sentir na periferia da União, nomeadamente, na África Ocidental, passando pelo Sael, pelo Corno de África, pelo Médio Oriente e pelo Leste da Ucrânia até ao Cáucaso, necessitam de uma reação europeia em matéria de segurança e defesa. A União deve, portanto, intensificar o diálogo e a cooperação com os países terceiros da região, assim como com organizações regionais e sub-regionais.

Concomitantemente, os atos de terrorismo levados a cabo por organizações e indivíduos radicais visam a Europa numa escala sem precedentes, colocando o modo de vida europeu sob pressão e tornando a segurança dos cidadãos europeus uma prioridade.

Considero que a UE deve preparar-se para fazer face a alterações estruturais do panorama internacional de segurança, de forma a enfrentar os novos - mas, em boa verdade, não tão novos - desafios em matéria de defesa e de segurança.

Por conseguinte, votei favoravelmente.

  Julia Reid (EFDD), in writing. ‒ UKIP voted against this non-legislative and non-binding report. We are opposed to the development of a centralised EU defence and foreign policy capability. As such we reject the annual review process of CSDP and CFSP and the calls for increased EU capability contained within this report.

We remain fully committed to NATO as the primary guarantor of security in Europe. We are supportive of the NATO 2% defence spending minimum. It is UKIP party policy to ensure the UK remains at least above 2% and we would also encourage fellow NATO allies to meet this commitment.

We are however uneasy at language contained within this report in which the EU calls on Member States to meet this requirement. There is a fine line between this and the 2% commitment to NATO being replaced with one to the EU. This risks further undermining NATO and risks the position of traditionally neutral countries.

  Inmaculada Rodríguez-Piñero Fernández (S&D), por escrito. ‒ He votado a favor del Informe sobre la Aplicación de la política común de seguridad y defensa, por el que se realiza una evaluación de la aplicación de las políticas en este ámbito, así como de los acontecimientos que han tenido lugar este año. Por ello se pide una revisión de estas políticas, así como un Libro Blanco de la Unión, una industria de defensa más fuerte y el Plan Europeo de Acción para la defensa. Por otro lado, es necesario mejorar y ampliar la cooperación con la OTAN.

Asimismo, se solicita una mayor coordinación intracomunitaria dentro de la Unión, para poder adaptarse mejor ante nuevas amenazas.

  Bronis Ropė (Verts/ALE), raštu. ‒ Pranešimas svarbia – ES Bendrosios saugumo ir gynybos politikos įgyvendinimo – tema vis dėlto yra ganėtinai silpnas. Manau, jame per daug dėmesio skiriama ir netgi pernelyg jautriai reaguojama į terorizmo grėsmę ir per mažai akcentuojama ES gynybinių pajėgumų nuo konvencinių karinių grėsmių tema. Terorizmo grėsmė visada buvo ir lieka labiau policijos funkcija, kurios nereiktų maišyti su kariuomenės vaidmeniu. Kartu tekste galėtų atsirasti daugiau nuostatų dėl karinio bendradarbiavimo tarp ES valstybių narių stiprinimo, technologinio atsilikimo nuo JAV mažinimo, tokių veiksnių, kaip Rusijos grėsmė, įvertinimo.

Dalis šių nuostatų yra pateiktuose pakeitimuose. Juos atmetus, ši rezoliucija taps silpnu dokumentu, neatitinkančiu savo pirminių tikslų.

  Fernando Ruas (PPE), por escrito. ‒ Este relatório versa sobre a necessidade de reforçar a cooperação europeia no domínio da defesa- um sonho antigo da União Europeia (UE) desde o Plano Pleven. A insegurança na Europa e nos países vizinhos degradou-se exponencialmente nos últimos anos, gerando um conjunto de novos desafios que urge enfrentar, coletivamente.

Subscrevo, por isso, a necessidade de reforçar a colaboração e a cooperação entre as forças armadas europeias, designadamente através de algumas das recomendações apresentadas com vista a combater, de forma mais eficaz, o terrorismo e as diversas ameaças diárias à segurança dos cidadãos.

As propostas de criação de um quartel-general europeu, um semestre europeu de defesa, um investimento mínimo de 2% do PIB por parte dos Estados—Membros para Defesa são algo controversas e não geram opinião unânime no seio do Parlamento Europeu. Contudo, todas elas são propostas ambiciosas - que merecem reflexão, sendo objeto de negociações até atingirmos um resultado mais consensual, que privilegie a segurança coletiva na Europa.

Subscrevo ainda a ideia de proceder a uma revisão profunda da Política Comum de Segurança e Defesa, que permita à UE e aos Estados-Membros contribuírem mais para a segurança da União como um todo, afirmando a sua autonomia estratégica neste domínio.

  Tokia Saïfi (PPE), par écrit. ‒ J’ai voté en faveur de ce rapport qui dresse un bilan de la mise en œuvre de la politique de sécurité et de défense commune (PSDC) et qui suggère des pistes afin d’en renforcer son efficacité. La PSDC doit être renforcée afin d'affirmer l'autonomie stratégique de l'Union européenne et de renforcer sa capacité de résistance.

Cette résolution appelle l’Union à poursuivre ses missions PSDC, telle que l’EUNAVFOR MED qui permet de lutter efficacement contre le trafic d’armes et d’êtres humains en Méditerranée au large de la Libye.

Ce rapport demande également le lancement d’opérations de formation de PSDC en Irak pour soutenir les États membres impliqués dans la coalition qui lutte contre Daech.

En matière de défense, il est crucial que l’Union européenne ne mette pas en place des actions qui pourraient faire double emploi avec celles menées par l’OTAN. À ce titre, cette résolution souligne les nouvelles mesures adoptées pour renforcer les relations UE-OTAN, notamment en matière de coopération contre les cyber-attaques.

Enfin, j’ai soutenu ce texte parce qu’il rappelle qu’il est nécessaire que l’Union réagisse plus rapidement et plus fermement aux menaces réelles et que les forces armées européennes coopèrent plus étroitement.

  Lola Sánchez Caldentey (GUE/NGL), por escrito. ‒ Este Informe señala el deterioro de la seguridad europea ante el crecimiento de la amenaza terrorista y la situación bélica que viven Ucrania, Siria e Irak, así como nuevos desafíos como el ciberterrorismo. Apunta una creciente intranquilidad de la opinión pública ante el terrorismo y la inestabilidad política, y expone la necesidad de reforzar la política común de seguridad y defensa con mayor coordinación y un crecimiento del presupuesto en al menos un 2 % por país miembro. También solicita mayores facilidades para financiar operaciones internacionales y la creación con urgencia de un fondo económico para tal fin. Pide reforzar la investigación militar y el sector armamentístico europeo con una financiación suficiente, y unas ayudas a la producción industrial similares a las que reciben las empresas norteamericanas del sector.

He votado en contra, porque ahonda en la apuesta política y financiera por un Ejército y una industria armamentística fuertes en la Unión para combatir amenazas exteriores. Aunque entiendo que algunas de estas amenazas son reales, creo que aumentando el clima bélico no se va a conseguir llegar a la resolución real de los problemas y a conseguir un marco de estabilidad y paz en la Unión.

  Alfred Sant (S&D), in writing. ‒ I abstained on roll call votes on the European Defence Union report, and voted against the overall report for this reason: Malta is a neutral country. Its constitution prohibits participation in military alliances and in international cooperative efforts promoting warfare capabilities and exercises, unless backed by the UN. The report is based on premises for EU action that contradict this commitment.

Moreover, I disagree that at this time especially, the EU should reinforce a military dimension to its character. This move might appear suitable to counter the supposedly disintegrating effects of Brexit; it could have the opposite effect.

There is no popular constituency for a European Union that morphs into a military coalition, funded from EU budgetary resources.

Again, we see the old ‘business as usual’ methods by which ‘small’ steps ‘forward’ are cumulated and then presented as requiring further integration, failing which disaster would ensue. This is not an acceptable way by which to forge unity in Europe. I abstained on all subsidiary roll call votes because it would not have been coherent to vote one way or the other on different aspects of the issues at hand, while voting against the overall concept.

  Sven Schulze (PPE), schriftlich. ‒ Ich habe für den Bericht zur Umsetzung der Gemeinsamen Sicherheits- und Verteidigungspolitik gestimmt.

Der Bericht fordert, dass die EU sich den Sicherheitsherausforderungen anpassen und die schon vorhandenen Möglichkeiten der Sicherheits- und Verteidigungspolitik effektiv nutzen muss.

Des Weiteren wird eine engere Zusammenarbeit mit der NATO gefordert.

  Maria Lidia Senra Rodríguez (GUE/NGL), por escrito. ‒ Este informe de AFET se basa en el Informe anual del Consejo al Parlamento Europeo sobre la Política Exterior y de Seguridad Común. Exige un aumento del componente militar en la PCSD, una mayor inversión en investigación en defensa y aboga por destinar el 2 % del PIB para gastos de defensa. El informe pide además un Libro Blanco de la Unión sobre Seguridad y Defensa, y exige una industria de defensa fuerte. Además, apoya más reformas al sector de la seguridad y capacitar y equipar también a los militares financiados con ayuda al desarrollo (entre ellos, el instrumento civil que contribuye a la estabilidad y la paz), promueve ampliar el mecanismo Athena para financiar todas las misiones militares y grupos tácticos de la Unión, escapando al control parlamentario y, presiona para el despliegue de grupos tácticos de la Unión para todo tipo de gestión de crisis.

Nosotros rechazamos la financiación militar del presupuesto de la Unión, y primar el enfoque civil para la resolución de conflictos y dejar de contribuir a la escalada militar, y abogamos por una separación total entre la Unión y la OTAN, mientras que el informe propone una mayor cooperación. Por esto, voté en contra.

  Jill Seymour (EFDD), in writing. ‒ I voted against this as it is a blatant attempt to form an EU Army.

  Siôn Simon (S&D), in writing. – Today I abstained on the report on the Implementation of Common Security and Defence Policy. The need for Europeans to work together to improve their defence capabilities has never been greater. An effective and credible European security and defence policy is, therefore, the foundation of our citizens’ well-being and welfare. We need to provide a renewed focus on where CSDP can best contribute to global security, through a full cycle approach to tackling conflict, using a comprehensive approach and complementing NATO, which is the cornerstone of European defence.

However, the report offers ideas which could duplicate the work of NATO, or interfere in what should be Member State or industry driven activity. We therefore abstained on the final vote.

  Branislav Škripek (ECR), písomne ‒ Principiálne som za to, aby sa posilnila obranyschopnosť Európy. Predovšetkým som však za pokračovanie spolupráce v rámci NATO, kde obranu členských štátov EÚ, ktoré sú aj členskými štátmi NATO, zaručuje článok 5. Teda v obrannej politike som za pokračovanie spolupráce v rámci NATO. Zároveň si myslím, že členské štáty EÚ by si mali zachovať určitú národnú zvrchovanosť, čo sa týka obrannej politiky. Preto som hlasoval proti.

  Davor Škrlec (Verts/ALE), napisan. ‒ Pozitivno sam glasao za ovo izvješće, no ovo obrazloženje glasovanja nastaje kao kritika postojećem sustavu vrednovanja rada zastupnika u Europskom parlamentu isključivo na osnovu statističkog broja parlamentarnih aktivnosti potenciranog u Hrvatskoj, a koji zapravo ne odražava stvarnu kvalitetu i količinu rada, učinkovitost te ponajviše uspjeh zastupničkog djelovanja.

  Monika Smolková (S&D), písomne ‒ Hlasovala som za správu o spoločnej bezpečnostnej a obrannej politike (SBOP). Situácia, v ktorej sa v súčasnosti Európa ocitla, je nadmieru nestabilná. Ostré konflikty sa odohrávajú priamo na našich hraniciach. V správe sa pokúšame vyhodnotiť, do akej miery bola SBOP zatiaľ implementovaná. Potenciál tohto rámca, ktorý je zakotvený v zmluvách Únie však, zdá sa, nie je dostatočne využívaný. Žiadame preto Komisiu, aby vypracovala bielu knihu o bezpečnosti a obrane, a zároveň vítame európsky akčný plán pre obranu. Zdôrazňujeme potrebu reformovať mechanizmus ATHENA, na základe ktorého sú financované misie a operácie EU. V súčasnosti sú to práve zahraničné misie Únie, ktoré predstavujú jasný príklad, že spolupráca v otázkach obrany dokáže byť na európskej úrovni funkčná. Nie je potrebné, aby bola prehĺbená európska obrana akýmsi protipólom NATO alebo že by ho mala nahradiť. Naopak, samostatná európska obrana by mala s NATO spolupracovať. Na druhej strane, ak chceme uvažovať o posilnení európskeho obranného priemyslu a vývoja, je potrebné si položiť otázku, odkiaľ naň presunieme zdroje. Nie je možné na obranu využívať prostriedky určené na výskum alebo na regionálnu politiku. Som však presvedčená, že by sa európska obrana mala osamostatniť, aby sme mohli lepšie ochrániť našich občanov a hodnoty, na ktorých je Únia založená.

  Igor Šoltes (Verts/ALE), pisno. ‒ Poročilo Parlamenta o izvajanju skupne varnostne in obrambne politike ugotavlja, da je evropsko varnostno okolje v zadnjem času postalo precej bolj negotovo, nevarnejše in manj predvidljivo, države članice pa se na skupne grožnje odzivajo neusklajeno, zaradi česar je enoten pristop EU močno otežen.

Kljub podpori uvodnim ugotovitvam poročevalca se ne strinjam, da bi bilo skupno varnostno in obrambno politiko EU treba močno revidirati, ampak se mora zagotoviti njeno boljše in učinkovitejše izvajanje. Poleg tega se ne strinjam z navedbo, da Evropa ni več zmožna nadzorovati varnosti znotraj svojih meja, ampak menim, da je treba okrepiti prizadevanja za stabilizacijo ter konkurenčnejši in učinkovitejši varnostni sektor.

Ker poročilo Parlamenta ne vključuje bistvenih načel, za katera se zavzemamo v skupini Zeleni/ESZ, kot sta na primer nestrinjanje z uporabo evropskih sredstev za raziskave v zvezi z obrambo na ravni EU in krepitev oboroženih sil tretjih držav, obenem pa navaja številne zahteve, ki so v nasprotju z našim prepričanjem, ga pri glasovanju nisem podprl.

  Bart Staes (Verts/ALE), schriftelijk. ‒ Een gemeenschappelijk Veiligheids- en Defensiebeleid (GVDB) staat hoog op de Europese agenda, maar het is moeilijk hierover overeenstemming te bereiken tussen de verschillende lidstaten en politieke families. Elk rapport hierover verzandt in een ellenlange opsomming van alles wat ook maar iets met militaire of defensiezaken te maken heeft. Het lijkt wel een brief aan Sinterklaas.

Nu eens zien we de contouren opduiken van een Europees leger, dan weer de wens om de defensiebudgetten op te trekken zodat er geld is om te investeren in drones of militair onderzoek. Het ontbreekt echter steevast aan een duidelijke visie op defensie en veiligheid voor de buitenwereld of de buitenlandse ambassades. Het is dus moeilijk om met zo’n rapport in te stemmen.

Groen wil dat een gemeenschappelijk veiligheids- en defensiebeleid focust op humanitaire missies, vredeshandhaving en crisisbeheersing, eerder dan op oorlogsvoering en het verdedigen van ons vaderland. In plaats van het defensiebudget te verhogen, zouden we beter kunnen bekijken hoe we de jaarlijkse 200 miljard euro efficiënter kunnen inzetten. Door gezamenlijk aan te besteden, gezamenlijk militair onderzoek uit te voeren en bovenal de transparantie op de ‘militaire markt’ te vergroten door simpelweg de Europese regels inzake overheidsopdrachten te respecteren. Maar dit is in veel gevallen aan dovemansoren gericht.

  Joachim Starbatty (ECR), schriftlich. ‒ Dieser Initiativbericht des sozialdemokratischen Abgeordneten Paşcu fordert mit Rücksicht auf die aktuellen Krisen und insbesondere die Annexion der Krim eine Verstärkung der Gemeinsamen Sicherheits- und Verteidigungspolitik der EU (GSVP). Dabei soll ein neues Hauptquartier der GSVP für Einsätze entstehen, worunter unter anderem Grenzkontrollen, militärische Ausbildung und maritime Aktionen zu verstehen sind.

Nach Auffassung der EKR ist die Verteidigung Sache der einzelnen Nationalstaaten. Darüber hinaus stellt die NATO als Verteidigungsbündnis die Sicherheit Europas sicher. Eine Konkurrenzsituation mit neuen europäischen Sicherheitsstrukturen ist abzulehnen, zumal die Entscheidungskompetenzen bei der GSVP unklar sind und – sofern sie funktionieren soll – nur im Rahmen eines europäischen Superstaates vollumfänglich zur Geltung kommen könnten. Aus diesem Grund lehne ich den Bericht ab.

  Ivan Štefanec (PPE), písomne ‒ Bezpečnostné prostredie v EÚ sa výrazne zhoršilo a stáva sa čoraz nestabilnejším, nebezpečnejším a menej predvídateľným. V dôsledku toho treba dôkladne a výrazne revidovať spoločnú bezpečnostnú a obrannú politiku s cieľom umožniť EÚ a jej členským štátom, aby rozhodujúcim spôsobom prispeli k bezpečnosti Únie. Jedným z nástrojov je napríklad aj vytvorenie stáleho veliteľstva EÚ pre civilné a vojenské misie a operácie spoločnej bezpečnostnej a obrannej politiky.

  Catherine Stihler (S&D), in writing. ‒ Overall, I support the report. The need for Europeans to work together to improve their defence capabilities has never been greater. An effective and credible European security and defence policy is, therefore, the foundation of our citizens’ well-being and welfare. We need to provide a renewed focus on where CSDP can best contribute to global security, through a full cycle approach to tackling conflict, using a comprehensive approach and complementing NATO, which is the cornerstone of European defence.

However, the report offers ideas which could duplicate the work of NATO, or interfere in what should be Member State or industry driven activity. My colleagues and I therefore abstained on the final vote.

  Beatrix von Storch (EFDD), schriftlich. ‒ Ich habe gegen diese Entschließung gestimmt. Die EU will den Pfeiler der europäischen Verteidigung, die NATO, kopieren, um ihn besser zu untergraben und zu umgehen. Für zukünftige starke und moderne militärische Fähigkeiten verlangt das EP von den Mitgliedstaaten zusätzliche Haushaltsmittel, damit die EU Rechtsstaatlichkeit, Frieden und Sicherheit weltweit mit Waffengewalt voranbringen kann. Dafür sollen die 27 Armeen ihre nationalen Verteidigungsstreitkräfte vereinheitlichen. Rat und Kommission werden in Gesprächsgruppen und Arbeitskreisen militärische Konzepte sowie Kontakte zur Rüstungsindustrie vertiefen. Das Kalkül: Brüssel soll die Finanzierung der nationalen Verteidigungsstreitkräfte übernehmen, und mithin auch das Oberkommando. Wer zahlt, bestimmt. Indem die nationalen Regierungen die Mängelverwaltung beim Militär der EU-Ebene übertragen, entledigen sie sich dieses Problems im Heimatland. Denn die Armeen der 27 Mitgliedstaaten sind entweder kaputtgespart oder chronisch unterfinanziert. Die Bundeswehr muss gar Minderjährige rekrutieren. Viele ausgezehrte nationale Armeen ergeben jedoch keine schlagkräftige EU-Armee. Wir haben in Deutschland in langen Jahren einen tragfähigen, verfassungsmäßig verankerten Parlamentsvorbehalt erkämpft. In Deutschland entscheidet der Bundestag über den Bundeswehr-Einsatz. Das wird durch die EU zunichtegemacht. Gegenüber einem zukünftigen EU-Einsatzkommando der Exekutive werden nationale Parlamente hilflos sein.

  Dubravka Šuica (PPE), napisan. ‒ U vremenu trajnih nestabilnosti koje okružuju Europsku uniju, poseban fokus stavljen je na provođenje i dosljedno vođenje europske sigurnosne i obrambene politike. Podržavam ovo izvješće jer uspješno označava ključne nedostatke među državama članica, a to je niska razina spremnosti, suradnje i kompatibilnosti vojnih resursa. Ključno je da države članice rade na koordiniranju djelovanja u području sigurnosti i obrane kako bi se osigurala veća stabilnost i predvidljivost sustava. Ipak, u provođenju sigurnosne i obrambene politike važno je osigurati suradnju i s drugim državama u europskom bliskom susjedstvu, suradnju koja će stvoriti stabilni partnerski odnos temeljen na povjerenju i uzajamnom pomaganju. U svjetlu nedavnih američkih predsjedničkih izbora, pitanje europske obrane i sigurnosti postaje sve važnije zbog najava da će se Sjedinjene Američke Države suzdržati od aktivne uloge u NATO-u. Europska unija mora biti sposobna braniti se od sigurnosnih izazova.

  Patricija Šulin (PPE), pisno. ‒ Glasovala sem za poročilo o izvajanju skupne varnostne in obrambne politike (na podlagi letnega poročila Sveta Evropskemu parlamentu o skupni zunanji in varnostni politiki). V zadnjih letih se je zaradi različnih okoliščin varnostno okolje zelo spremenilo in EU se mora na vse te spremenjene okoliščine odzvati ter ustrezno prilagoditi. Podpiram poročilo, ki poudarja, da bi morala EU okrepiti dialog in sodelovanje s tretjimi državami iz regije, pa tudi z regionalnimi organizacijami ter da bi morala biti pripravljena na obvladovanje strukturnih sprememb v mednarodnem varnostnem okolju in na izzive, ki vključujejo meddržavne konflikte.

  Pavel Svoboda (PPE), písemně. ‒ Hlasoval jsem pro přijetí zprávy o provádění společné bezpečností a obranné politiky, která především volá po koordinovanějším postupu členských států s ohledem na zhoršující se bezpečnostní situaci v oblastech přímo sousedících s EU a s ohledem na současnou provázanost celého světa zejména v oblasti kybernetické bezpečnosti. Je jasné, že žádný členský stát nemůže současným hrozbám čelit samostatně a žádný členský stát nemůže samostatně vyřešit například situaci v Sýrii. Jde tedy o lepší koordinaci nejen ve fázi reakce, ale také ve fázi akce, protože jen koordinovaná politika EU má potenciál zamezit vzniku zdrojů napětí.

  Ελευθέριος Συναδινός (NI), γραπτώς. ‒ Η εφαρμογή της ΚΠΑΑ δεν θα μπορεί να αντιμετωπίσει αποτελεσματικά τις υφιστάμενες και μελλοντικές απειλές. Επιπρόσθετα, η πλειονότητα των κρατών μελών δεν δύναται να ανταποκριθεί στις επιβαλλόμενες και απορρέουσες υποχρεώσεις αυτής.

  József Szájer (PPE), írásban. ‒ Az európai biztonsági környezet jelentősen romlott az elmúlt időszakban, képlékenyebbé, összetettebbé, veszélyesebbé és kevésbé kiszámíthatóvá vált. Az említett fenyegetések egyre változatosabb formákat öltenek, mind hagyományos, mind hibrid jellegűek. Az uniós tagállamok biztonsága szorosan kapcsolódik egymáshoz, ám a tagállamok mégis összehangolatlanul és erőforrásaikat szétaprózva reagálnak a közös fenyegetésekre és kockázatokra. A koordináció effajta hiánya az uniós fellépés egyik sebezhetősége.

A fenti problémák orvoslására a KBVP (Közös biztonság- és védelempolitika) alapos és jelentős felülvizsgálatára van szükség, hogy az EU és tagállamai döntő mértékben hozzá tudjanak járulni az Unió biztonságához. A jelentés hangsúlyozza, hogy az állandó strukturált együttműködés (az Európai Unióról szóló szerződés 42. cikkének (6) bekezdése) létrehozása által lehetőség nyílna az önvédelem vagy egy állandó önvédelmi struktúra kialakítására. A KBVP-missziókon keresztül az EU a válságkezelés teljes spektrumában beavatkozhatna, többek között a válságmegelőzés és válságrendezés területén is. Emellett az EU-nak a NATO kapacitáscéljainak teljesítésére kell ösztönöznie a tagállamokat, ami megköveteli, hogy a védelmi kiadásokat idővel legalább a GDP 2%-ára növeljék. A KBVP eszközei továbbá jobb együttműködést és koordinációt szorgalmaznak a tagállamok között, különösen a terrorizmus elleni küzdelem terén. Végezetül a KBVP-missziók hozzájárulnak a nemzetközi békéhez és stabilitáshoz. A magyar állásponttal összhangban szavazatommal támogattam a jelentés elfogadását.

  Tibor Szanyi (S&D), írásban. ‒ Szavazatommal támogattam a jelentés elfogadását, mert az pontos, reális, ugyanakkor kritikus képet ad az EU közös biztonsági és védelmi politikájának problémáiról, egyúttal megjelölve a továbblépés lehetséges irányát, elsősorban Európa nagyobb fokú védelmi autonómiájának megteremtése révén. Rámutat, hogy az átfedések és párhuzamosságok tömege egyértelműen megkövetelné a tagállami védelmi képességek és eszközök összehangolását, illetve a már létező európai szintű képességek és eszközök (például a „battlegroup” egységek) érdemi kihasználását. A szorosabb és önállóbb európai védelem politikai és katonai indokoltságát a jelentés az EU évek óta romló biztonsági környezete, az új típusú biztonsági kihívások, a terror-, a cyber-, a hibrid-jellegű veszélyek, s mindenekelőtt a közvetlen déli és keleti szomszédságunkban jelentkező katonai-politikai fenyegetés bemutatásával támasztja alá – számomra meggyőzően.

Saját tapasztalataimat tükrözve utal a jelentés arra is, hogy tagállami szolidaritás érvényesülésében ugyanis a védelem terén sem lehet kizárólag a kormányokra számítani, mert az uniós szolidaritás egyoldalú, önző felfogása, a saját védelmi képességek elhanyagolása nem akadályozza egyes országok vezetőit abban, hogy szövetségeseik védelmi garanciáit adottnak tekintsék. Úgy vélem, éppen ez a jelentés és parlamenti határozat segíthet annak EU-szintű felismerésében, hogy a jövőben a KBVP alakítása, illetve egy védelmi Unió létrehozása során politikai és jogi garanciákat kell beépíteni a rendszerbe az ilyen egyoldalú tagállami magatartás megelőzése érdekében.

  Adam Szejnfeld (PPE), na piśmie. ‒ Sytuacja w zakresie bezpieczeństwa europejskiego istotnie się pogorszyła, stała się mniej jasna, bardziej skomplikowana i nieprzewidywalna. Należy pamiętać, że bezpieczeństwo państw członkowskich Unii Europejskiej w bardzo dużym stopniu ma charakter współzależności, a obecna sytuacja rozdrobnienia i braku koordynacji jest szczególnie niebezpieczna.

Konieczne jest jak najszybsze dostosowanie się UE do obecnych wyzwań w zakresie bezpieczeństwa, zwłaszcza przez skuteczniejsze korzystanie z istniejących narzędzi w ramach wspólnej polityki bezpieczeństwa i obrony w połączeniu z innymi instrumentami zewnętrznymi i wewnętrznymi.

Należy w szczególności rozważyć ustanowienie stałej współpracy strukturalnej, opracowanie strategii sektorowej na rzecz polityki zagranicznej i bezpieczeństwa, utworzenie stałej unijnej kwatery głównej dla cywilnych i wojskowych misji i operacji w ramach WPBiO oraz dalszą ścisłą współpracę z NATO.

  Claudia Țapardel (S&D), în scris. ‒ Deteriorarea mediului de securitate european în ultimii ani, manifestată prin multiplicarea amenințărilor de tip convențional, non-convențional și hibrid, reclamă necesitatea consolidării politicii de securitate și apărare comună (PSAC) a Uniunii. Ascensiunea fenomenului terorist generat de organizațiile islamice radicale, precum și apariția unor crize complexe în apropierea granițelor externe ale Uniunii necesită un răspuns mai ferm din partea statelor membre în cadrul comun creat de PSAC. Din acest punct de vedere, e nevoie de o mai bună coordonare a capacităților de apărare ale statelor membre, concomitent cu intensificarea cooperării cu structurile existente în cadrul NATO. De asemenea, ar fi utilă susținerea industriei de apărare europene și reformarea sistemului ATHENA pentru finanțarea misiunilor și operațiunilor militare ale UE. Adoptarea unei Cărți albe a UE privind securitatea și apărarea ar constitui un ajutor important pentru trasarea principalelor priorități în acest domeniu.

Adoptarea Planului de acțiune european în domeniul apărării (EDAP) și a Programului european de cercetare în domeniul apărării (EDRP), alături de întărirea rolului Agenției Europene de Apărare (AEA) sunt de natură să consolideze PSAC și să întărească securitatea cetățenilor europeni. Din aceste motive, susțin adoptarea acestei rezoluții.

  Marc Tarabella (S&D), par écrit. ‒ J'ai voté pour le texte du collègue Pașcu. Je constate que l’environnement de sécurité en Europe s’est sensiblement détérioré et est désormais plus mouvant, plus complexe, plus dangereux et moins prévisible. Je constate également que les menaces sont à la fois conventionnelles et hybrides, qu’elles sont aussi bien le fait d’acteurs étatiques que non étatiques, qu’elles proviennent du Sud et de l’Est et que leurs répercussions varient d’un État membre à l’autre.

Je suis pour une armée européenne!

De plus, cela permettra de faire de nombreuses économies dans de nombreux pays. Cela augmentera aussi l'efficacité de notre défense.

  Pavel Telička (ALDE), in writing. ‒ The report on the implementation of the Common Security and Defence Policy assesses the implementation of the CSDP and the developments that took place in the last year. The report supports an EU White Book on Security and Defence, a stronger defence industry and promotes the European Defence Action Plan. Further, the report endorses cooperation between the EU and NATO. I voted in favour of the overall report, as I believe the CSDP is a vital element in protecting EU citizens, as well as the promotion of EU values and interests, with full respect for the Treaties, international law and human rights.

  László Tőkés (PPE), írásban. ‒ Az európai biztonsági környezet jelentősen romlott az elmúlt időszakban, képlékenyebbé, összetettebbé, veszélyesebbé és kevésbé kiszámíthatóvá vált. Az említett fenyegetések egyre változatosabb formákat öltenek, mind hagyományos, mind hibrid jellegűek. Az uniós tagállamok biztonsága szorosan kapcsolódik egymáshoz, ám a tagállamok mégis összehangolatlanul és erőforrásaikat szétaprózva reagálnak a közös fenyegetésekre és kockázatokra. A fenti problémák orvoslására a KBVP (Közös biztonság- és védelempolitika) alapos és jelentős felülvizsgálatára van szükség, hogy az EU és tagállamai döntő mértékben hozzá tudjanak járulni az Unió biztonságához.

A jelentés hangsúlyozza, hogy az állandó strukturált együttműködés (az Európai Unióról szóló szerződés 42. cikkének (6) bekezdése) létrehozása által lehetőség nyílna az önvédelem vagy egy állandó önvédelmi struktúra kialakítására. A KBVP-missziókon keresztül az EU a válságkezelés teljes spektrumában beavatkozhatna, többek között a válságmegelőzés és válságrendezés területén is. Emellett az EU-nak a NATO kapacitáscéljainak teljesítésére kell ösztönöznie a tagállamokat, ami megköveteli, hogy a védelmi kiadásokat idővel legalább a GDP 2%-ára növeljék. A KBVP eszközei továbbá jobb együttműködést és koordinációt szorgalmaznak a tagállamok között, különösen a terrorizmus elleni küzdelem terén. Végezetül a KBVP-missziók – többek között a határokon nyújtott támogatás, a kapacitásépítés, a katonai kiképzési missziók és a haditengerészeti műveletek – hozzájárulnak a nemzetközi békéhez és stabilitáshoz. A magyar állásponttal összhangban szavazatommal támogattam a jelentés elfogadását.

  Ivica Tolić (PPE), napisan. ‒ Podržavam Prijedlog rezolucije o provedbi zajedničke sigurnosne i obrambene politike (na temelju godišnjeg izvješća Vijeća o zajedničkoj vanjskoj i sigurnosnoj politici Europskom parlamentu). Smatram da je potrebno osigurati implementaciju zajedničke sigurnosne i obrambene politike u što kraćem roku. Nužno je donijeti i strategiju, uspostaviti zajednička politička i upravna tijela i stalnu strukturalnu suradnju. Vrlo je važno razvijati kapacitete vojne industrije, razvijajući što je moguće više Dual-use tehnologiju. Pri tome je potrebno imati na umu da je opremljenost sigurnosno-obrambenih snaga članica Europske unije vrlo raznolika. Samim time, raznolike su i sposobnosti. U nekim slučajevima opremljenosti, još uvijek se može utvrditi i nekompatibilnost opreme. Zato je posebno važno poraditi na pametnijem ulaganju u obrambenu industriju, a posebno kako sam već istakao Dual-use tehnologiju gdje se primjerice flote koje štite granice Europske unije, uključujući Hrvatsku na Jadranskom moru, mogu usmjeriti na opremanje za operacije traganja i spašavanja, za operacije medicinskog prevoženja, sprječavanje onečišćenja mora, a modularnom nadogradnjom u vrlo kratkom vremenu mogu postati borbene flote.

  Ruža Tomašić (ECR), napisan. ‒ Glasovala sam protiv jer čvrsto vjerujem da kompetencija nad obrambenom politikom uvijek mora biti i ostati u nadležnosti nacionalnih država kao temelj nacionalnog suvereniteta. U tom smislu, podupirem organizaciju NATO kao osnovu obrambene i sigurnosne suradnje Europske unije i transatlantskih saveznika.

Stoga se snažno protivim prijedlozima koji su na nivou Europske unije sve glasniji, a koji pozivaju na osnivanje vojske Europske unije te s tim u vezi, skupih vojnih struktura. Moje mišljenje je da bi navedeni prijedlog, osim financijskog gubitka, jedino mogao rezultirati nenadoknadivim gubitkom povjerenja dosadašnjih NATO saveznika te time značajno oslabiti veze s našim međunarodnim obrambenim partnerima.

Izvješće sugerira da se Europska unija mora suočiti s izazovima unutarnje sigurnosti u državama članicama, uključujući svrgavanje, što nije obuhvaćeno djelovanjem NATO-a. Iako kompromisi sadrže mnogo poziva za suradnju s NATO-om, sadrže i mnogo poziva za kreiranje autonomne sigurnosne i obrambene politike i kolektivnog obrambenog principa – što grubo zadire u princip nacionalne suverenosti.

  Romana Tomc (PPE), pisno. ‒ Predlog resolucije Evropskega parlamenta o izvajanju skupne varnostne in obrambne politike (na podlagi letnega poročila Sveta Evropskemu parlamentu o skupni zunanji in varnostni politiki) sem podprla.

aEvropsko varnostno okolje se je zelo poslabšalo ter postalo bolj negotovo, zapletenejše, nevarnejše in manj predvidljivo. Varnost v EU je med državami zelo prepletena in države se na grožnje ter tveganja odzivajo neenotno in neusklajeno, kar je treba spremeniti. Neusklajenost in neenotnost pripomore k ranljivosti in nemoči Evrope v skupnih akcijah proti grožnjam.

SVOP (Skupna varnostna in obrambna politika) je bil eden izmed korakov v smer enotnosti in usklajenosti vendar so zaradi strukturnih pomanjkljivosti akcije SVOP še vedno neučinkovite.

Strateški načrti EU in zveze NATO so si podobni, zato morata delovati združeno ter dopolnjevalno. Odnos med organizacijama mora biti sodelovalen in ne tekmovalen. Korak k sodelovanju je bil podpis skupne izjave v Varšavi o izboljšanju sodelovanja glede hibridnih in kibernetskih groženj.

Potreben je tudi razvoj močne obrambne industrije, ki bi okrepil strateško avtonomijo in tehnološko neodvisnost EU. Države članice še ne izvajajo sistematičnega in dolgoročnega obrambnega sodelovanja z zadostno zavzetostjo in to je treba spremeniti.

  Estefanía Torres Martínez (GUE/NGL), por escrito. ‒ Este Informe señala el deterioro de la seguridad europea ante el crecimiento de la amenaza terrorista y la situación bélica que viven Ucrania, Siria e Irak, así como nuevos desafíos como el ciberterrorismo. Apunta una creciente intranquilidad de la opinión pública ante el terrorismo y la inestabilidad política, y expone la necesidad de reforzar la política común de seguridad y defensa con mayor coordinación y un crecimiento del presupuesto en al menos un 2 % por país miembro. También solicita mayores facilidades para financiar operaciones internacionales y la creación con urgencia de un fondo económico para tal fin. Pide reforzar la investigación militar y el sector armamentístico europeo con una financiación suficiente, y unas ayudas a la producción industrial similares a las que reciben las empresas norteamericanas del sector.

He votado en contra, porque ahonda en la apuesta política y financiera por un Ejército y una industria armamentística fuertes en la Unión para combatir amenazas exteriores. Aunque entiendo que algunas de estas amenazas son reales, creo que aumentando el clima bélico no se va a conseguir llegar a la resolución real de los problemas y a conseguir un marco de estabilidad y paz en la Unión.

  Ulrike Trebesius (ECR), schriftlich. ‒ Dieser Initiativbericht des sozialdemokratischen Abgeordneten Paşcu fordert mit Rücksicht auf die aktuellen Krisen und insbesondere die Annexion der Krim eine Verstärkung der Gemeinsamen Sicherheits- und Verteidigungspolitik der EU (GSVP). Dabei soll ein neues Hauptquartier der GSVP für Einsätze entstehen, worunter unter anderem Grenzkontrollen, militärische Ausbildung und maritime Aktionen zu verstehen sind.

Nach Auffassung der EKR ist die Verteidigung Sache der einzelnen Nationalstaaten. Darüber hinaus stellt die NATO als Verteidigungsbündnis die Sicherheit Europas sicher. Eine Konkurrenzsituation mit neuen europäischen Sicherheitsstrukturen ist abzulehnen, zumal die Entscheidungskompetenzen bei der GSVP unklar sind und – sofern sie funktionieren soll – nur im Rahmen eines europäischen Superstaates vollumfänglich zur Geltung kommen könnten. Aus diesem Grund lehne ich den Bericht ab.

  Ramon Tremosa i Balcells (ALDE), in writing. ‒ I voted in favour of this report. A revision of the CSDP is needed in order to enable the EU to contribute in a decisive way to the security of the Union, to the management of international crises and to asserting the EU’s strategic autonomy; recalls that no country can face the current security challenges on its own.

It is most cost-efficient to create a single permanent EU headquarters for civilian and military CSDP missions and operations, from where an integrated operational staff would support the entire planning cycle.

  Mylène Troszczynski (ENF), par écrit. ‒ Il s'agit d'assurer l'emprise de l'UE sur les politiques étrangères et de défense des États membres.

Ce rapport part du principe que l'UE est menacé à l'est et au sud par à la fois des modifications violentes de frontières opérées par la Russie (point 7) et la déstabilisation des États du Moyen-Orient.

Le rapport détaille les multiples concessions qui sont attendues des États pour que la PESC deviennent un partenaire fiable de l'OTAN (point 15, 21, 23, 33 à 37, 40). Il définit également comment la Commission doit imposer ses règles dans le domaine de la passation de marchés dans la défense (point 44).

J'ai donc voté contre.

  Kazimierz Michał Ujazdowski (ECR), na piśmie. ‒ Idea wspólnej polityki bezpieczeństwa i obrony powinna budzić pozytywne emocje. Niestety, wspomniana rezolucja poszła za daleko i podważa suwerenność państw członkowskich w sprawie polityki obronnej. Należy wspierać wysiłki NATO, a nie tworzyć kłopotliwe regulacje. W związku z tym wstrzymałem się od głosu.

  István Ujhelyi (S&D), írásban. ‒ Az európai biztonsági környezet jelentősen leromlott, képlékenyebbé, összetettebbé, veszélyesebbé és kevésbé kiszámíthatóvá vált. A fenyegetések mind hagyományos, mind hibrid jellegűek, melyeket állami és nem állami szereplők váltanak ki, délről és keletről érkeznek és az egyes tagállamokat eltérően érintik. Szavazatommal támogattam.

  Miguel Urbán Crespo (GUE/NGL), por escrito. ‒ Este Informe señala el deterioro de la seguridad europea ante el crecimiento de la amenaza terrorista y la situación bélica que viven Ucrania, Siria e Irak, así como nuevos desafíos como el ciberterrorismo. Apunta una creciente intranquilidad de la opinión pública ante el terrorismo y la inestabilidad política, y expone la necesidad de reforzar la política común de seguridad y defensa con mayor coordinación y un crecimiento del presupuesto en al menos un 2 % por país miembro. También solicita mayores facilidades para financiar operaciones internacionales y la creación con urgencia de un fondo económico para tal fin. Pide reforzar la investigación militar y el sector armamentístico europeo con una financiación suficiente, y unas ayudas a la producción industrial similares a las que reciben las empresas norteamericanas del sector.

He votado en contra, porque ahonda en la apuesta política y financiera por un Ejército y una industria armamentística fuertes en la Unión para combatir amenazas exteriores. Aunque entiendo que algunas de estas amenazas son reales, creo que aumentando el clima bélico no se va a conseguir llegar a la resolución real de los problemas y a conseguir un marco de estabilidad y paz en la Unión.

  Viktor Uspaskich (ALDE), raštu. – Susirūpinęs pažymiu, kad radikalių islamistų organizacijų ir asmenų prieš Europą nukreiptas terorizmas yra precedento neturinčio masto ir daro spaudimą Europos gyvenimo būdui; pabrėžiu, kad todėl asmens saugumas tapo pirmaeilis tikslas ir nyksta tradicinis skirtumas tarp tokio saugumo išorės ir vidaus aspektų.

  Ivo Vajgl (ALDE), in writing. ‒ I voted in favour of the report on the implementation of the Common Security and Defence Policy (based on the Annual Report from the Council to the European Parliament on the Common Foreign and Security Policy). The European security environment has deteriorated considerably, becoming more fluid, more complex, more dangerous and less predictable. The security of the EU Member States is deeply interconnected and they react to common threats and risks in an uncoordinated and fragmented way. The report calls for a strong preventive policy based on comprehensive deradicalisation programmes. I voted in favour because I believe that a thorough and substantial revision of the CSDP is needed in order to enable the EU and its Member States to contribute in a decisive way to the security of the Union, to the management of international crises and to asserting the EU’s strategic autonomy.

  Ramón Luis Valcárcel Siso (PPE), por escrito. ‒ Esta propuesta se basa en la evolución del contexto estratégico actual de la Unión, caracterizado por una seguridad deteriorada, la mezcla de amenazas convencionales e híbridas, la intervención de actores estatales y no estatales y la emergencia de nuevos riesgos (menos previsibles) al Este y al Sur. Este contexto exige priorizar la prevención de las crisis que tienen lugar más allá de las fronteras comunitarias, pero sin dejar de intervenir en las fases de resolución y estabilización en aquellos conflictos que afecten directamente a la seguridad de la Unión. Consciente de que Europa tiene que hacer frente a un número creciente de crisis en su vecindario inmediato (cuya consecuencia más visible son los actos terroristas perpetrados en nuestro propio territorio) de la manera más eficaz posible —que pasa por la acción conjunta y una cooperación más estrecha—, he creído oportuno votar a favor de este texto.

  Ángela Vallina (GUE/NGL), por escrito. ‒ Este informe de AFET se basa en el Informe anual del Consejo al Parlamento Europeo sobre la Política Exterior y de Seguridad Común. Exige un aumento del componente militar en la PCSD, una mayor inversión en investigación en defensa y aboga por destinar el 2 % del PIB para gastos de defensa. El informe pide además un Libro Blanco de la Unión sobre Seguridad y Defensa, y exige una industria de defensa fuerte. Además, apoya más reformas al sector de la seguridad y capacitar y equipar también a los militares financiados con ayuda al desarrollo (entre ellos, el instrumento civil que contribuye a la estabilidad y la paz), promueve ampliar el mecanismo Athena para financiar todas las misiones militares y grupos tácticos de la Unión, escapando al control parlamentario y, presiona para el despliegue de grupos tácticos de la Unión para todo tipo de gestión de crisis.

Nosotros rechazamos la financiación militar del presupuesto de la Unión, y primar el enfoque civil para la resolución de conflictos y dejar de contribuir a la escalada militar, y abogamos por una separación total entre la Unión y la OTAN, mientras que el informe propone una mayor cooperación. Por esto, voté en contra.

  Hilde Vautmans (ALDE), schriftelijk. ‒ Ik stemde voor, omdat ik er vast van overtuigd ben dat een grondige en wezenlijke herziening van het GVDB noodzakelijk is, zodat de EU en haar lidstaten op beslissende wijze kunnen bijdragen tot de veiligheid van de EU, de beheersing van internationale crises en de handhaving van de strategische autonomie van de EU. Geen enkel land kan alleen het hoofd bieden aan de huidige veiligheidsdreigingen.

  Paavo Väyrynen (ALDE), kirjallinen. ‒ Äänestin yhteisestä turvallisuus- ja puolustuspolitiikasta laadittua mietintöä vastaan. Kannatan eurooppalaista yhteistyötä muun muassa puolustustarvikehankinnoissa ja yhteisten puolustustarvikemarkkinoiden muodostamisessa. Niin ikään terrorisminvastainen toiminta on tehokkaampaa, kun sitä harjoitetaan yhdessä. Sen sijaan en hyväksy yhteisen turvallisuus- ja puolustuspolitiikan kehittämistä puolustusunioniksi.

  Marie-Christine Vergiat (GUE/NGL), par écrit. ‒ Le rapport prône l’établissement d’un «livre blanc de la défense européenne». Il faudrait accroître et diversifier les capacités d’intervention militaire de l’Union en dehors de tout contrôle parlementaire.

En outre, la volonté de développer des capacités opérationnelles plus indépendantes des États membres s’accompagne d’un rapprochement toujours plus poussé avec l’OTAN.

Pire, il s’agit d’encourager des subventions massives à l’industrie d’armement en demandant aux États membres de porter leurs efforts en matière de défense à au moins 2 % du PIB. Une telle politique ne peut se faire qu’au détriment des autres politiques de développement de l’Union.

Avec la GUE/NGL, nous demeurons résolument hostiles à la surenchère militariste et favorable à une politique de désarmement.

L’UE ferait mieux de consacrer son énergie et ses finances à la promotion de la paix, au multilatéralisme et au le dialogue pacifique entre les peuples. J’ai donc voté contre ce rapport.

  Miguel Viegas (GUE/NGL), por escrito. ‒ A União Europeia enquanto bloco militar promove a sua vertente beligerante, militarista e de ingerência externa. Numa posição de total subalternidade em relação à NATO, pede-se o reforço dos orçamentos de defesa, o aumento do investimento na investigação e na indústria militar, para além da criação de um exército europeu, eventualmente para futuras criminosas ações de guerra como a que este Parlamento aprovou sobre a Líbia e como este Parlamento se prepara para aprovar sobre a Síria.

Uma política de sangue e de morte, de guerra e destruição, a que ficam associados todos os que nesta casa a promovem e fazem aprovar. Uma política que alimenta a corrida ao armamento, não esquecendo o nuclear, aumentando as tensões mundiais, contrariando compromissos assumidos com o tratado de não proliferação e de desarmamento. Uma política que se opõe e compromete a Paz, e que não se desliga das políticas de exploração e empobrecimento dos trabalhadores e dos povos.

  Daniele Viotti (S&D), per iscritto. ‒ Ho votato a favore dell'attuazione di una politica di sicurezza e difesa comune. Ritengo che il contesto europeo della sicurezza sia significativamente peggiorato, diventando più instabile, più complesso, più pericoloso e meno prevedibile. È necessaria quindi una politica estera e di sicurezza europea più unificata e più efficace, che possa contribuire significativamente a mantenere una situazione di stabilità e pace.

  Udo Voigt (NI), schriftlich. ‒ Eine gemeinsame europäische Sicherheits- und Verteidigungspolitik ist schon unter dem Aspekt der nationalen Souveränität abzulehnen. Verteidigungspolitik muss Domäne souveräner Völker sein, was nicht ausschließt, dass verteidigungspolitische und militärische Maßnahmen im Krisen- und Kriegsfall auf europäischer Ebene (und ggf. unter Leitung eines gemeinsamen europäischen Kommandos) koordiniert werden. Völlig abzulehnen ist aber die Orientierung einer europäischen Verteidigungs- und Sicherheitspolitik auf die NATO hin, wie sie im vorliegenden Bericht zum Ausdruck kommt. Anzustreben ist im Gegenteil größtmögliche Unabhängigkeit von US-amerikanischen und NATO-Vorgaben. Die im Bericht beschworene „Komplementarität“ europäischer und NATO-Strukturen widerspricht allen Bemühungen um eine eigenständige europäische Verteidigungs- und Sicherheitspolitik elementar und ist deshalb abzulehnen.

  Jarosław Wałęsa (PPE), in writing. ‒ In light of the current unpredictable security situation in our closest neighbourhood, the EU needs a fully efficient Common Security and Defence Policy (CSDP) even more than ever before. This is actually a view which is also shared by around two thirds of EU citizens according to the recent Eurobarometer survey. Personally, I am firmly convinced that, in line with the report’s recommendations, the EU should firstly make good use of its tools available at hand. This means ensuring that our currently deployed 17 military and civilian missions are able to address the whole spectrum of crisis management, and thereby that they are fulfilling their mandate properly. Furthermore, the deployment of EU battlegroups should become one of the possible crisis response options for the EU as they have been operational since 2007 but have never been used. This is why the report stresses as well the importance of creating a permanent EU headquarters coupled with the extension of scope of the ATHENA mechanism to finance all EU military missions. Consequently, I am sure that this report will ensure a higher level of coherence in EU external action, thus I voted in favour.

  Julie Ward (S&D), in writing. ‒ Overall, I support the report. The need for Europeans to work together to improve their defence capabilities has never been greater. An effective and credible European security and defence policy is, therefore, the foundation of our citizens’ well-being and welfare. We need to provide a renewed focus on where CSDP can best contribute to global security, through a full cycle approach to tackling conflict, using a comprehensive approach and complementing NATO, which is the cornerstone of European defence.

However, the report offers ideas which could duplicate the work of NATO, or interfere in what should be a Member State or industry driven activity. Labour MEPs therefore abstained on the final vote.

The EU must remain above all a project of peace. In our common security and defence policy we must emphasise the need to refrain from selling arms to regimes which violate human rights and commit war crimes. The EU must always stand for human rights, democracy, and the rule of law, and nothing in our CSDP should ever compromise those commitments.

  Lieve Wierinck (ALDE), in writing. – I voted in favour of this resolution since as a liberal I believe in the fight against radicalisation. I believe that the Common Security and Defence Policy will also help to reduce conflicts in the Middle East. We need to create synergies between EU capabilities and we also need to increase investments in security and defence. This topic is relevant especially right now, in light of the recent terrorist attacks and the unstable political landscape outside the Union. In this situation we need a permanent structured cooperation. Moreover I support the Defence Action Plan and the EU Defence Research Programme. Cooperation between Member States on this sensible topic will only be beneficial for the safety of the EU citizens.

  Iuliu Winkler (PPE), în scris. ‒ Am votat raportul din proprie inițiativă al colegului Ioan Mircea Pașcu cu privire la punerea în aplicare a politicii de securitate și apărare comune a UE.

Pornind de la constatarea că mediul de securitate european s-a deteriorat considerabil, devenind din ce în ce mai schimbător, mai complex, mai periculos și mai puțin previzibil, raportul propune revizuirea detaliată și aprofundată a PSAC. Sunt de acord cu ideea că o revizuire reușită a PSAC va trebui să includă pe deplin statele membre ale UE încă de la începutul procesului, pentru a se evita riscul apariției unor blocaje în viitor.

  Tomáš Zdechovský (PPE), písemně. ‒ Předloženou zprávu podporuji, protože věřím, že společná bezpečnostní a obranná politika EU by měla být jednoznačně posílena. Na teoretické rovině jsem přesvědčen, že vznik společné evropské armády by byl jednoznačně prospěšný a že tyto jednotky by mohly efektivně podporovat síly Severoatlantické aliance, která pro nás v současné době představuje jedinou bezpečnostní alternativu. Na druhou stranu jsem realista a myslím si, že vznik evropské armády by ve skutečnosti trápily stejné problémy, které má teď NATO. Mám tím na mysli zejména nedostatečnou ochotu států přispívat na vlastní obranu a obecnou nevůli států zabývat se obranou na kolektivní úrovni. Jako prvotní krok ke společné obraně by se proto teď státy EU měly zaměřit především na dodržování úrovně výdajů na obranu ve výši 2 % HDP, ale také na zlepšení spolupráce mezi národními ozbrojenými složkami. Evropská unie by měla být schopna rychle a efektivně reagovat na aktuální bezpečnostní hrozby. To, jestli to bude díky spolupráci států anebo díky společným jednotkám, není v současné chvíli až natolik relevantní.

  Jana Žitňanská (ECR), písomne ‒ Správu o implementácii spoločnej bezpečnostnej a obrannej politiky som nepodporila. Správa vo svetle súčasných stupňujúcich sa bezpečnostných kríz vyzýva na efektívnejšie využívanie už existujúcich nástrojov spoločnej bezpečnostnej a obrannej politiky, ako aj na silnú politiku prevencie. Správa obsahuje aj množstvo článkov, ktoré volajú po silnejšej spolupráci s NATO. Napriek týmto akceptovateľným požiadavkám správa rozoberá revíziu spoločnej bezpečnostnej a obrannej politiky, ktorej cieľom by mala byť stála štruktúrovaná spolupráca umožňujúca rozvinutie vlastnej spoločnej obrany. Hoci si uvedomujem, že výzvy, ktorým Európska únia čelí, sú bezprecedentné a je potrebné im čeliť, som skôr zástanca posilnenia spolupráce s NATO. Myslím si, že práve na tejto spolupráci by sme mali stavať obranu a nesnažiť sa o vytvorenie paralelnej štruktúry, ktorá by v konečnom dôsledku mohla túto obranu založenú na spolupráci s NATO oslabiť.

  Carlos Zorrinho (S&D), por escrito. ‒ Votei favoravelmente o relatório Pascu, por concordar com as propostas sobre a execução da Política Comum de Segurança e Defesa. Destaco o meu apoio ao desenvolvimento de uma capacidade autónoma de defesa por parte da UE, com o objetivo de proteger os seus cidadãos e promover os seus interesses sempre em plena conformidade com os Tratados, o direito internacional e os direitos humanos.

  Željana Zovko (PPE), napisan. ‒ Podržavam izvješće o provedbi zajedničke sigurnosne i obrambene politike na temelju godišnjeg izvješća Vijeća i zajedničkoj vanjskoj i sigurnosnoj politici. Obrana i sigurnost postali su jako važni na dnevnom redu ne samo europskih i nacionalnih institucija, nego i čitavog niza drugih važnih aktera kao što su civilno društvo, mediji, skupine eksperta i u konačnici građani. Nestabilno europsko okruženje zahtijeva jasan i konzistentan odgovor na sve prijetnje i Europska unija mora osigurati dosljednu provedbu zajedničke sigurnosne i obrambene politike. Problem sigurnosne arhitekture Europske unije je u tome što se previše oslanjala na NATO, a malo radila na ujednačavanju vojnih procedura, kompatibilnosti opreme i razvoju vojne industrije. U novim geopolitičkim okolnostima, pojačana suradnja i koordinacija u području sigurnosti i zaštite postaje prioritet.

  Milan Zver (PPE), pisno. ‒ Glasoval sem za Poročilo o izvajanju skupne varnostne in obrambne politike.

Evropsko varnostno okolje je postalo bolj negotovo, zapletenejše, nevarnejše in manj predvidljivo. Evropa se mora zdaj odzvati na številne vse kompleksnejše krize na območju, ki se razteza od zahodne Afrike prek Sahela, Afriškega roga in Bližnjega vzhoda ter vzhodne Ukrajine do Kavkaza. Da bo EU pripravljena na obvladovanje strukturnih sprememb v mednarodnem varnostnem okolju in močan dejavnik pri vzpostavljanju miru je potrebno, da države članice še tesneje sodelujejo in oblikujejo usklajen pristop v okviru skupne varnostne in obrambne politike.

11.6. Comunicação estratégica da UE para enfrentar a propaganda dirigida contra ela por terceiros (A8-0290/2016 - Anna Elżbieta Fotyga)

Ustne wyjaśnienia dotyczące głosowania

  Monica Macovei (ECR). – Domnule președinte, George Orwell spunea: „dacă gândurile corup limba, atunci și limba corupe gândurile”. Propaganda naște alți oameni și o altă mentalitate. Am văzut acest lucru în trecut acasă, în România, în alte state din Europa Centrală și de Est postcomuniste și, din păcate, o vedem și astăzi. Federația Rusă a așteptat, a avut răbdare ani de zile, a construit și acum atacă. Atacă peste tot în Europa Centrală și de Est. Atacă prin propagandă și a început deja să treacă și la acțiuni directe. Se folosește limba rusă, se cumpăra licențe în aceste state postcomuniste - se cumpără licențe de televiziune și de radio în care se va difuza, sau se difuzează deja, direct în limba rusă. Deci, mințile oamenilor vor fi convertite, picătură cu picătură, de către propaganda rusă.

Trebuie să vedem cu toții și să nu mai fim naivi că, da, se poate repeta istoria, dacă nu suntem atenți. Da, putem intra din nou în sfera influenței rusești, poate mai mult decât influență, dacă nu suntem atenți și dacă nu credem că, într-adevăr, este posibil. Să nu ne imaginăm că am câștigat libertatea și democrația odată pentru totdeauna. Dimpotrivă, acum este momentul în care Rusia ne atacă din nou și trebuie neapărat să fim împreună și uniți și să trezim oamenii, că oamenii nu înțeleg și nu cred.

  Michał Marusik (ENF). – Panie Przewodniczący! W tej sprawie głosowałem przeciw. Powołam się, tak jak pani Macovei, na Orwella. Otóż to właśnie George Orwell doskonale opisał ten mechanizm, gdy w państwie istnieje policja myśli, gdy istnieje Ministerstwo Prawdy, które jako instytucja dopuszcza lub nie dopuszcza treści do publicznego przekazu. Ja znam ten świat, bo byliśmy pod panowaniem Moskwy – tam była cenzura i wiemy, jakie miała skutki. I ten koszmarny świat George’a Orwella w Rosji przegrał.

Natomiast okazuje się, że teraz ten koszmar zwycięża w Zachodniej Europie, która do niedawna była oazą wolności i wolnego słowa. Można było mówić również o tych sprawach, co do których człowiek się mylił. Wolno było mówić w przestrzeni publicznej, było wolne słowo, był wolny przekaz. A niestety to jest znamieniem upadku cywilizacyjnego Zachodu, który był kiedyś oazą wolności. I chciałbym, aby tą oazą wolności pozostał i żeby moja ojczyzna była krajem wolnym – żeby naszymi myślami i słowami nie administrowały żadne urzędy. Nawet jeżeli się mylę, żebym miał prawo publicznie to ogłosić.

  Момчил Неков (S&D). – Уважаеми г-н Председател, като член на този Парламент и представител на една от държавите – членки на Европейския съюз, искам да изразя своето голямо разочарование и недоумение от езика на омраза, който някои мои колеги насаждат чрез подобни текстове. Аз гласувах против този доклад, защото освен острия език към глобален и стратегически участник на международната сцена – Русия, докладът поставя под въпрос и компетентността на държавите – членки на Европейския съюз, които „не съзнават в достатъчна степен, че са аудитория и арена на пропаганда и дезинформация“.

Това е отявлена обида към демократично избрани правителства и държавни глави, както и към самите граждани на Европейския съюз. Гласуваният текст е удар и върху развитието на отношенията с Русия на база двустранно сътрудничество и съвместни проекти с отделни държави – членки на Европейския съюз. Този доклад е уж срещу пропагандата и езика на омразата, а самият той предизвиква това.

  Marek Jurek (ECR). – Cieszę się, że sprawozdanie o wrogiej propagandzie przypomina, że komunizm niszczył tradycję i tożsamość narodów podbitych przez Związek Sowiecki, że narzędziem tego niszczenia było kłamstwo historyczne i niestety że to narzędzie ciągle jest używane w polityce postkomunistycznej Rosji. Cieszę się, że nasz apel wzywa do tego, żeby przez politykę kulturalną i edukację przypominać zbrodnie popełnione przez komunizm i tym samym wypełniać obowiązki pamięci w stosunku do jego ofiar. Żałuję tylko, że ciągle jeszcze nie potępiliśmy praktykowanego w Rosji kultu wodzów bolszewizmu, ale myślę, że sprawozdanie, które dzisiaj przyjęliśmy, jest dobrym krokiem w tym kierunku, jak również do tego, żeby potępić apologię Związku Sowieckiego jako taką.

  Daniel Hannan (ECR). – Mr President, I want to echo what my friend and colleague Mr Jurek just said. Marxism and Leninism must, in crude mathematical terms, be reckoned the most murderous ideology ever devised by human intelligence, and yet this is a point that has to be made anew in every generation. I saw an opinion poll the other day that showed that a third of American millennials believe that George W. Bush killed more people than Stalin did. Well, here’s a nice easy way to remember the difference. The limerick comes courtesy of the great poet and historian Robert Conquest: ‘There was an old bastard named Lenin Who did two or three million men in. That’s a lot to have done in But where he did one in, That old bastard Stalin did ten in.’

  Jonathan Arnott (EFDD). – Mr President, this report is all about an EU communication to counteract anti-EU propaganda. I do not think that taxpayers’ money should be spent on this because it is very dangerous when the state starts getting involved in telling us what is, and what is not, acceptable to be said.

Perhaps, being fair and reasonable people, the EU would be amenable to a compromise – to spending half of the money countering pro—EU propaganda, the same politicians who told us that leaving the EU would lead to World War III or the end of western political civilisation as we know it. Perhaps we could have a bit of help countering some of that propaganda.

The UK Government spent EUR 10 million sending a booklet to every household with pro-EU propaganda telling people to vote for the EU, but actually what you often find is that propaganda backfires. I am sure it would be only too fair to counteract pro—EU propaganda and nonsense as well, but what are the chances of the EU voting for that? Zero.

  Seán Kelly (PPE). – Mr President, I supported this proposal, sharing the rapporteur’s belief that combating anti-EU propaganda and disinformation by third countries is essential – in the first place to uphold democratic values and a united Europe. EU citizens cannot effectively legitimise us, and the work we do on their behalf, if they do not have access to accurate information.

Speaking from an Irish point of view, investing in education in order to equip the public better for critical thinking has long been a priority. As Franklin D. Roosevelt stated, democracy cannot succeed unless those who express their choice are prepared to choose wisely. Given the prevalence of disinformation, stemming in particular nowadays from electronic means of dissemination such as social media, it is imperative that we collaborate on deconstructing such propaganda. I therefore welcome the recommendations offered in this report.

  Diane James (NI). – Mr President, this report takes an extremely selective, aggressive, hostile and confrontational position towards Russia, ignoring other countries guilty of many of the same things. My position and voting decisions should not – I would emphasise – be interpreted as defending Russia, or even supporting Russia, but rather as registering my support for stopping the EU from needlessly aggravating what is acknowledged to be a poor and increasingly negative relationship with Russia. Contributing to a return of the Cold War mentality is unhelpful, and binding the United Kingdom to such inflammatory and confrontational statements is not in my country’s interests.

  Steven Woolfe (NI). – Mr President, in the novel Nineteen eighty-four, George Orwell created a world of three continents in conflict with each another. The governments of the day, in that novel, managed to control their own people by the creation of propaganda. Their own propaganda was called ‘news speak’ and they controlled people for having thought crimes. Just as, in that book, Oceania was against Eurasia, we now have proposals in this particular document to pit the EU against Russia.

This creates propaganda within its own text. For example, in paragraph one of the report, it says that Russia employs a wide range of tools such as Russia Today and Sputnik yet, in paragraph 36 of this same report, it says that the EU must create its own communication policies and television companies to fight Russia. One propaganda against another does not make things fair.

Pisemne wyjaśnienia dotyczące głosowania

  Isabella Adinolfi (EFDD), per iscritto. ‒ Il rapporto presenta alcune misure da adottare per contrastare le campagne di informazione con l'Unione europea. Tuttavia sono presenti alcuni elementi molto problematici, ad esempio vengono identificati come attori che attuano una propaganda per screditare l'Unione Europea, la Russia e l'ISIS. Ritengo inconcepibile mettere sullo stesso piano uno paese partner dell'Unione europea e un'organizzazione terroristica che ha attaccato più volte con azioni estremamente violente l'Europa. Inoltre viene proposta tra le possibili soluzioni quella di finanziare i media di paesi terzi limitrofi. Poiché ritengo poco chiare e in alcuni non adeguate le misure proposte nella relazione, ho deciso di votare negativamente.

  Marina Albiol Guzmán (GUE/NGL), por escrito. ‒ Nos encontramos aquí ante un ejemplo más de la rusofobia de este Parlamento y que sobredimensiona constantemente las diferencias entre Rusia y la Unión.

El informe es un ataque frontal a los medios de comunicación, llamando a usar instrumentos de la OTAN, como el Centro de Excelencia de Comunicaciones Estratégicas (COE STRATCOM), para combatir a los medios de comunicación rusos. Además, llama a prestar apoyo directo a medios de comunicación «independientes», lo que es una paradoja, ya que al patrocinarlos desde organizaciones europeas, estos medios dejarían obviamente de ser independientes.

No contentos con esto, en el informe, y siguiendo esa retórica paranoica antirrusa, se sostiene que «los servicios de seguridad y de inteligencia concluyen que Rusia tiene la capacidad y la intención de realizar operaciones destinadas a desestabilizar a otros países», continuando con la retórica militarista y abocándonos a una escalada de tensión inaceptable.

El informe identifica dos amenazas relativas a la propaganda: un actor estatal, Rusia, y grupos terroristas como Dáesh, y se centra en conceder a la Unión los medios para apoyar sus propias campañas estratégicas de propaganda, principalmente contra Rusia, país de la ONU a quien pone al mismo nivel de amenaza que Dáesh.

Mi voto fue claramente en contra.

  Louis Aliot (ENF), par écrit. ‒ L'adoption de ce rapport en séance plénière du PE est un véritable scandale et une provocation vis-à-vis d'un partenaire aussi essentiel que la Russie (tant politiquement qu'économiquement).

En effet, en assimilant la propagande de Daech sur internet à des sites d'information russes tels que RTnews ou Sputniknews, le législateur européen s'érige en censeur suprême de la liberté de penser différemment des «eurobéats».

Les sites d'infos russes sont ouvertement eurosceptiques et particulièrement depuis les sanctions décidées par l’UE en lien avec les positions de Vladimir Poutine sur le conflit syrien.

Aussi, ne supportant pas la contradiction, quoi de mieux pour les europhiles que d’interdire ces sites web?

Cette censure s'inscrit dans le même esprit que le projet de loi gouvernemental français visant à pénaliser les «soi-disant» sites de désinformation sur l'IVG. Ainsi, dans les mois à venir en France, il ne sera plus possible de proposer en ligne des solutions alternatives à l’avortement.

Désormais, les sites proposant une autre vision que celle des bien-pensants de Bruxelles et des «ProLife» français seront purement et simplement filtrés par les serveurs. Cette méthode est déjà mise en application en Chine pour l’ensemble des réseaux sociaux non gouvernementaux.

  Eric Andrieu (S&D), par écrit. ‒ La propagande ciblant l'UE et ses citoyens est un fait qui nécessite une réaction forte de notre part. La lutte contre la propagande et la radicalisation exige une coopération entre les États membres et les institutions européennes. Je regrette cependant que ce texte ne soit pas à la hauteur des enjeux. C’est pourquoi j’ai décidé de m’abstenir.

  Laima Liucija Andrikienė (PPE), raštu. ‒ Balsavau už pranešimą dėl ES strateginės komunikacijos, siekiant neutralizuoti prieš ES ir jos valstybes nares nukreiptą trečiųjų šalių propagandą. Pritariu rezoliucijoje išreikštam susirūpinimui dėl sparčiai augančios Kremliaus dezinformacijos ir propagandos Europoje, įskaitant dezinformaciją ir propagandą, siekiant išlaikyti ar padidinti Rusijos įtaką ir turint tikslą silpninti ir skaldyti ES. Vienas Kremliaus propagandos tikslų – pavaizduoti kai kurias Europos valstybes kaip „tradiciškai priklausančias Rusijos įtakos sferai“, taip kenkiant jų suverenumui ir europinei tapatybei. Todėl siekiant pasipriešinti Kremliaus diskursui reikia didinti informuotumą apie komunistų režimo darytus nusikaltimus, vykdyti visuomenės informavimo kampanijas bei naudoti švietimo sistemas ir remti mokslinius tyrimus ir dokumentų tyrimo veiklą ES valstybėse narėse. Be to, būtina, kad ES veiktų vieningai ir koordinuotai taikytų priemones ir instrumentus, skirtus kovai su propaganda. Tai ypač svarbu Baltijos šalių atžvilgiu, kurios tampa Rusijos informacinio karo frontu. Lietuvoje Kremlius taiko kompleksinę propagandos ir dezinformacijos strategiją, siekia įteigti, kad tradicinės lietuviškos vertybės ir likusios Vakarų Europos vertybės skiriasi, bei parodyti, kad Lietuva yra neapginama ir todėl neverta jos ginti. Tam, kad būtų įveikta Kremliaus vykdoma propaganda, reikia sutelkti nacionalines saugumo tarnybas, tačiau noriu pabrėžti, jog jų autonomija turi būti išlaikyta, siekiant efektyvaus informacijos rinkimo bei valstybinių paslapčių išsaugojimo.

  Pascal Arimont (PPE), schriftlich. ‒ Die Entschließung richtet sich gegen die Bedrohungen, die durch gezielte Propaganda von staatlichen und nichtstaatlichen Akteuren gegen die EU entstehen. Explizit nennt der Bericht die Aktivitäten Russlands und des IS, die sich gegen die EU und ihre Mitgliedstaaten richten. So versucht Russland, die Beziehungen der Mitgliedstaaten untereinander sowie zu den USA zu stören und das Wertesystem der EU in Frage zu stellen. Der IS versucht mit seiner Propaganda, Menschen zu radikalisieren und zum Kampf gegen die europäischen Werte zu bewegen. Ich unterstütze den Bericht, da er fordert, dass die zuständigen Stellen sowohl auf europäischer als auch auf mitgliedstaatlicher Ebene besser und koordinierter zusammenarbeiten müssen, um Hasspropaganda gegen die EU zu unterbinden.

  Marie-Christine Arnautu (ENF), par écrit. ‒ Ce rapport a pour but de lutter contre les fameuses «menaces hybrides» qui menaceraient l'Union européenne. Ces menaces ont deux sources: la Russie et l'État islamique.

Ce rapport est un témoignage de la dérive de l'Union européenne, qui, à défaut d'avoir une quelconque consistance, essaye d’exister en manipulant les peurs, et amalgame de manière grossière un État souverain respectueux des traités internationaux qu’il a signés et une organisation terroriste. J’ai voté contre rapport.

  Jean Arthuis (ALDE), par écrit. ‒ Je salue l’idée de produire une communication au nom de l’Union sur ce sujet. Toutefois, j’émets des réserves quant à la mise au même niveau des différentes menaces. La guerre aux portes de l’Europe et les méthodes de radicalisation utilisées par l’EIIL/Daech sont à l’heure actuelle une menace qui n’a rien de comparable avec la politique actuelle d’un pays comme la Russie. Pour cette raison, j’ai décidé de m’abstenir.

  Zigmantas Balčytis (S&D), raštu. ‒ Balsavau už pranešimą dėl ES strateginės komunikacijos, siekiant neutralizuoti prieš ją nukreiptą trečiųjų šalių propagandą. Europos visuomenė susiduria su aktyviai vykdoma dezinformacija, propaganda bei augančia radikalizacija. Šiuo metu strateginė komunikacija ir informacinis karas yra ne tik ES išorės, bet ir vidaus klausimas. Todėl pritariu, kad būtina patvirtinti ES strateginės komunikacijos veiksmų planą, kuris neutralizuotų propagandą, dezinformaciją ir augančią radikalizaciją.

  Gerard Batten (EFDD), in writing. ‒ UKIP voted against this non-legislative and non-binding report. The recent breakdown in relations between the west and Russia, of which both parties are guilty, has produced far more insecurity in Europe. Diplomacy and deterrence are delicate mechanisms. We are uneasy with the constant peddling of aggression and justifications for more EU action.

  Nicolas Bay (ENF), par écrit. ‒ Ce rapport scandaleux joue sur les peurs en mettant sur le même plan, de façon grossière et absurde, un État souverain comme la Russie et une organisation terroriste telle que l’État islamique qui seraient tous deux à l’origine de supposées et vagues «menaces hybrides». J’ai voté contre.

  Hugues Bayet (S&D), par écrit. ‒ J'ai approuvé ce rapport qui demande à l'Union d’élaborer des actions afin de contrer la propagande contre elle par des pays tiers. Les députés demandent notamment à l'Union et à ses États membres d'inclure la stratégie de contre-propagande contre l'EIIL/Daech dans une stratégie régionale plus vaste et globale associant des instruments diplomatiques, socio-économiques ainsi que des outils de développement et de prévention de conflits.

  Beatriz Becerra Basterrechea (ALDE), por escrito. ‒ Me he abstenido de votar en el informe, porque a pesar de estar de acuerdo con el contenido no comparto el enfoque. Está centrado en la crítica particular a un país, Rusia, y a un grupo terrorista, Dáesh. Equiparar y poner al mismo nivel a un país y a un grupo terrorista no me parece acertado y desvirtúa el texto.

Comparto la crítica a la política propagandística de comunicación rusa centrada en romper el proceso de integración de la Unión. Y a este respecto, tal y como indica el texto, lamento el respaldo otorgado por Rusia a las fuerzas antieuropeístas en la Unión, en lo que respecta a los partidos de extrema derecha, las fuerzas populistas y los movimientos que niegan los valores básicos de las democracias liberales. También estoy de acuerdo en que la Unión debe plantearse su comunicación estratégica como una prioridad, destinando a ella los recursos pertinentes.

Y condeno sin reservas al grupo terrorista Dáesh, y, por supuesto, la utilización y promoción sistemática que realizan del discurso del odio con fines políticos. La Unión debe elaborar políticas comunes decididas y eficaces para proteger a la sociedad de los procesos de radicalización que conducen al terrorismo y al extremismo violento.

  Brando Benifei (S&D), per iscritto. ‒ L'Unione europea si trova ad affrontare, negli ultimi tempi, una pressione sistematica generata da campagne di disinformazione e propaganda che intendono compromettere il basilare concetto di informazione oggettiva all'interno dell'Unione. Ho deciso di astenermi in merito alla relazione Fotyga perché, pur ritenendo fondamentale rafforzare la comunicazione strategica dell'UE, non considero adeguato parificare le misure da adottare contro attori statali, come la Russia, a quelle da intraprendere contro organizzazioni terroristiche come Daesh. Si tratta di un approccio che non ritengo adeguato anche se condivido la necessità di investire in azioni coordinate di formazione e sensibilizzazione che coinvolgano i mezzi di comunicazione online e i media locali. Serve una prospettiva diversa, che favorisca la collaborazione tra istituzioni comunitarie e Stati membri e faccia anche affidamento su una collaborazione tra NATO e UE, ma che non metta sullo stesso piano situazioni diverse.

  Xabier Benito Ziluaga (GUE/NGL), por escrito. ‒ He votado en contra de este informe sobre comunicación estratégica de la Unión contra propaganda de terceros, porque hace un análisis que deja fuera muchos aspectos de la realidad geopolítica en la que se encuentra la Unión actualmente. Fomentar discursos de odio y miedo nos parece una forma poco eficaz de acabar con las amenazas discursivas que recibe la Unión. El análisis y el tono de todo el informe es parcial y poco veraz, y se sitúa además en una línea política opuesta a la nuestra en materia de Política Exterior.

  Joëlle Bergeron (EFDD), par écrit. ‒ Rarement un texte aussi manichéen aura été proposé à notre assemblée. Comment même oser citer sur le même plan Daesh, une organisation terroriste, et la Fédération de Russie, État de droit souverain, partenaire obligatoire et souhaité d’une Europe pleinement consciente de son identité et de sa raison d’être?

C’est un rapport russophobe, caricatural, qui témoigne d’une dégradation manifeste de la démocratie et de la liberté de la presse en Europe. Malgré des millions d’euros injectés dans la communication - propagande devrions-nous dire - des institutions européennes, les Européens refusent de se soumettre à vos diktats et cherchent des sources d’informations alternatives, notamment en Russie. Pourquoi interdire RT si vous n’interdisez pas la BBC, télévision d’état britannique, à la pointe de la désinformation en Syrie ou en Lybie? Pourquoi ne pas interdire les huit groupes financiers qui se partagent 100 % des télévisions et 97 % des médias écrits en France?

Ce rapport est insultant pour la Russie, mais il témoigne aussi de la dictature molle que les instances européennes entendent mettre en place dans une Europe où seuls les partisans du système pourraient s’exprimer. Vous faites tomber un nouveau rideau de fer sur l’Europe, et nous ne sommes plus du bon côté...

  Izaskun Bilbao Barandica (ALDE), por escrito. ‒ He votado en contra de este informe porque no estoy para nada de acuerdo con el mismo. El único apartado que podría compartir es el n.º 6. No es de recibo votar una resolución donde se equiparan a Rusia y a ISIS y la propaganda que ambos utilizan. Estoy en total desacuerdo con el contenido de este informe, que en mi opinión no se tenía que haber escrito.

  Dominique Bilde (ENF), par écrit. ‒ C’est toujours l’idéologie et non l’intérêt général qui prévaut dans ce cénacle qu’est le Parlement européen. On en a encore eu une preuve supplémentaire avec le vote par les députés d’un texte visant à «contrer la propagande menée contre l’Union européenne par des pays tiers». Autrement dit, l’argent des contribuables européens va servir en priorité à écraser toute critique, contestation ou voix dissonante au sein de l’Union.

Je m’étais déjà opposée à l’avis de la commission culture sur ce texte en déposant des amendements rappelant notamment que le pluralisme et la liberté d’expression sont consacrés par les traités européens. Lors de ce vote, j’avais également rappelé que si l’Union souffre d’une crise de légitimité sans précédent, celle-ci ne sera pas réglée par des mesures de marketing voire des opérations de propagande.

On peut s’interroger sur la sincérité des parlementaires européens qui décrient la Russie sur le thème des droits de l’homme et de la liberté d’expression mais n’ont par ailleurs aucun mal à dorloter la Turquie qui pourtant multiplie les purges des élus, journalistes et toute voix dissidente.

J’ai évidemment voté contre ce rapport, nouvel exemple de la schizophrénie endémique des institutions européennes.

  Mara Bizzotto (ENF), per iscritto. ‒ La relazione oggetto di voto non risulta equilibrata e condivisibile, non ho quindi inteso supportarla.

  José Blanco López (S&D), por escrito. ‒ Este informe de propia iniciativa del Parlamento se refiere a dos amenazas exteriores en cuanto a la propaganda que dirigen contra la Unión: una proveniente de un actor no estatal, el grupo terrorista Dáesh y un actor estatal, la Federación Rusa, y busca contrarrestar la radicalización mediante la cooperación entre los Estados miembros y las instituciones europeas. Sin embargo, se coloca a un Estado, Rusia, en el mismo plano que un grupo terrorista.

Aunque resulta evidente la necesidad de reaccionar por medio de una comunicación estratégica contra la propaganda dirigida a la Unión y a sus ciudadanos, la mezcla de actores estatales y no estatales en el mismo plano no es un enfoque adecuado para una resolución de este Parlamento. Por ello, he decidido abstenerme en el voto.

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D), raštu. ‒ Balsavau už šį pranešimą, nes juo Parlamentas pasisakė dėl ES strateginės komunikacijos, siekiant neutralizuoti prieš ją nukreiptą trečiųjų šalių propagandą. ES, jos valstybės narės ir piliečiai patiria didėjantį sistemingą spaudimą imtis veiksmų dėl informacijos, dezinformacijos ir klaidinančios informacijos kampanijų bei propagandos iš šalių ir nevalstybinių subjektų, pavyzdžiui, tarpvalstybinių teroristinių ar nusikalstamų organizacijų ES kaimynystėje. Priešiška propaganda, nukreipta prieš ES, pateikiama daugeliu formų ir naudojant įvairias priemones, dažnai pritaikyta prie ES valstybių narių ypatybių, siekiant iškreipti tiesą, sukelti abejonę, supriešinti valstybes nares, skatinti strateginį ES ir NATO partnerių išskyrimą ir paralyžiuoti sprendimų priėmimo procesą, diskredituoti ES institucijas ir transatlantines partnerystes, kurios turi pripažintą reikšmę Europos saugumo sistemai ir ekonomikos struktūrai, ES bei jos kaimyninių šalių piliečių akyse ir mintyse, pakenkti Europos politiniam diskursui, grindžiamam demokratinėmis vertybėmis, žmogaus teisėmis ir teisinės valstybės principu, ir šį diskursą ardyti. Todėl Parlamentas ragina ES institucijas pripažinti, kad strateginė komunikacija ir informacinis karas yra ne tik ES išorės, bet ir vidaus klausimas, o taip pat reiškia susirūpinimą dėl riboto kai kurių valstybių narių suvokimo, kad jos yra propagandos ir dezinformacijos auditorijos ir arenos.

  Andrea Bocskor (PPE), írásban. ‒ A dokumentum hangsúlyozza, hogy az EU-ellenes propaganda célja az, hogy megossza a tagállamokat, megbénítsa a döntéshozatali eljárásokat, rontsa az uniós intézmények hitelét, továbbá hogy aláássa a demokratikus értékeken, az emberi jogokon és a jogállamiságon alapuló európai narratívát. A jelentés felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy Unió-szerte következetesen lépjenek fel az intoleráns, radikális hitszónokok által hangoztatott gyűlöletbeszéddel szemben, amely termékeny talajt teremt olyan terrorszervezetek növekedése számára, mint az Iszlám Állam és az al-Kaida. A jelentés éppen ezért hangsúlyozza a színvonalas újságírás, -oktatás és -képzés fontos szerepét a minőségi elemzések magas színvonala érdekében, és felszólítja a Bizottságot, hogy terjesszen elő jogalkotási kezdeményezéseket annak érdekében, hogy hatékonyabban fel lehessen venni a harcot a célzatos félretájékoztatással. A fentiek értelmében szavazatommal támogattam a jelentés elfogadását.

  Franc Bogovič (PPE), pisno. ‒ Strinjam se, da je potrebno strateško komuniciranje zoper omenjeno propagando. EU in njene države članice so izpostavljene vse večjim, sistematičnim pritiskom, saj se morajo spopadati z informacijskimi in dezinformacijskimi kampanjami ter propagando nekaterih držav in nevladnih akterjev. Informacijska vojna je zgodovinski pojav, ki je tako star kot samo vojskovanje. Gre za neobhoden del hibridnega vojskovanja, kombinacije prikritih in odkritih vojaških in nevojaških ukrepov, katerih namen je destabilizirati politično, gospodarsko in družbeno stanje v državi, ki se napada, brez uradne vojne napovedi. Z omenjenimi napadi se ne soočajo zgolj partnerji EU, temveč tudi Evropska unija, njene institucije, vse države članice in državljani, ne glede na narodnost in religijo. Zato je pomembno, da se zavedamo groženj in nanje primerno odgovorimo.

  Biljana Borzan (S&D), napisan. ‒ Podržavam ovo Izvješće o strateškoj komunikaciji EU-a za borbu protiv propagande koju protiv nje provode treće strane. Propagandom se cilja EU i njene građane i to je činjenica, pa je potreba za reakcijom strateškog komuniciranja očita.

Smatram isto tako kako miješanje državnih (Rusija) i nedržavnih (ISIS) aktera nije baš adekvatan pristup za takav tekst.

  Mercedes Bresso (S&D), in writing. ‒ I abstained from the vote on the resolution on EU strategic communication to counteract ant-EU propaganda by third parties because I do not believe that this approach to communication can work efficiently in Europe. In fact, I think that EU communication campaigns are more important than campaigns contesting anti-European propaganda. We should focus on the former instead of defending ourselves from the latter.

  Renata Briano (S&D), per iscritto. ‒ L'Unione europea è una grande realtà in grado di promuovere democrazia e benessere non solo fra i propri cittadini ma anche nelle regioni limitrofe. È uno spazio di libertà che è spesso visto come un esempio per i popoli che si avviano sulla strada dell'integrazione e del rispetto dello stato di diritto, ma è visto anche come una minaccia da coloro che vedono nel rispetto della libertà di pensiero, di parola e di religione soltanto una limitazione del proprio potere.

Realtà autoritarie e violente ancora circondano l'Europa: la Russia e le teocrazie islamiche costituiscono ancor oggi un pericolo per chi vuole costruire un mondo libero, democratico e aperto. Queste realtà attuano una propaganda serrata per mistificare l'operato dell'UE e per rafforzare coloro che lavorano per disgregarla.

Dobbiamo essere consapevoli che un'Europa più debole significa un rafforzamento dei regimi autoritari ai nostri confini, una democrazia interna più debole e un impoverimento della popolazione. Dobbiamo lavorare per cambiare l'Europa, per migliorarla, non per distruggerla.

  Steeve Briois (ENF), par écrit. ‒ Ce rapport vise à contrer la propagande dirigée contre l’Union européenne et qui est principalement menée par l’État islamique et par la Russie. Propagande de l’État islamique pour justifier leurs actes terroristes qui ont récemment frappé la France et la Belgique; propagande de la Russie pour décrédibiliser et affaiblir l’Union européenne et ses institutions. En associant une organisation criminelle et terroriste à une grande puissance internationale, l’Union européenne contribue à attiser les tensions avec la Russie.

Ce rapport utilise nos droits fondamentaux comme la liberté d’expression, la liberté de la presse et le pluralisme politique comme prétextes pour mener une campagne d’information antirusse et pour marginaliser la Russie en ce qui concerne nos relations commerciales et diplomatiques. Nous considérons, au contraire, que nous devons pacifier et intensifier nos relations avec l’ensemble des grandes puissances internationales notamment pour faire émerger un monde multipolaire. C’est la raison pour laquelle j’ai voté contre ce texte.

  Daniel Buda (PPE), în scris. ‒ Statele membre ale UE, precum și cetățenii acestora se confruntă cu o presiune tot mai intensă de dezinformare și de propagandă din partea unor țări și actori nestatali. Organizațiile teroriste și criminale transnaționale din vecinătate, care au ca interes subminarea noțiunii de informare obiectivă sau de jurnalism etic prin difuzarea informațiilor sub o formă părtinitoare sau ca instrument de putere politică, urmăresc atacarea valorilor și a intereselor democratice.

Acest război informațional a fost utilizat pentru prima dată în special de Uniunea Sovietică în timpul Războiului Rece și a reprezentat, încă de atunci, o componentă intrinsecă a războiului hibrid modern, care combină măsuri militare și nemilitare de natură deschisă și mascată.

Am votat în favoarea Raportului referitor la comunicarea strategică a UE pentru a contracara propaganda părților terțe împotriva sa deoarece consider că este necesară o comunicare cât mai sinceră și realistă pentru a putea evita dezinformările care există în momentul de față în mass-media, comunicare benefică atât pentru bunăstarea si siguranța statelor membre UE, cât și a cetățenilor acestora.

  Alain Cadec (PPE), par écrit. ‒ L’Union européenne est souvent victime d’une propagande très négative provenant de certains de pays tiers ou de groupements. Il est important de mettre en place une stratégie pour rétablir la vérité à propos de l’Union européenne. J’ai cependant voté contre ce rapport. Je ne considère pas ce texte comme étant une bonne base pour élaborer cette stratégie. Je ne crois pas que l’approche proposée soit opportune. De plus, le rapport met sur un même pied Daech et la Russie. Nous ne pouvons pas traiter la Russie et Daech de la même manière. C’est une insulte pour le peuple russe. La Russie est et doit rester un de nos partenaires stratégiques. Daech est un ennemi de l’Union européenne. Je rappelle que nos concitoyens ont été les victimes de nombreux attentats perpétrés par ce groupe islamiste. Pour toutes ces raisons j’ai voté contre ce rapport.

  Enrique Calvet Chambon (ALDE), por escrito. ‒ He votado en contra de esta resolución ya que es un alegato más que un informe, muy alejado de los intereses geopolíticos de la Unión. Es en mi opinión inaceptable que se asemeje a un potencial aliado como es Rusia con Dáesh.

  Nicola Caputo (S&D), per iscritto. ‒ Ho votato a favore della relazione sulla comunicazione strategica dell'Unione europea per contrastare la propaganda contro di essa a opera di terzi perché questa Europa appare sotto attacco dall'esterno ma anche dall'interno con una propaganda ostile nei suoi confronti che si presenta in varie forme e utilizza vari strumenti con l'obiettivo di distorcere la verità, seminare il dubbio, screditare agli occhi dei cittadini le stesse istituzioni dell'UE. Ho votato a favore perché proprio oggi che l'Europa è in affanno è necessario lavorare per migliorare, non per azzerare, diminuendo i gap economici, lavorando sui contenuti, potenziando le affinità tra i popoli. Perché, come immaginarono Spinelli, Rossi, Colorni, l'Unione delle nazioni deve continuare a farsi solida barriera contro le guerre, i pregiudizi, le violazioni dei diritti umani, l'isolamento, il razzismo, l'ignoranza, il provincialismo.

  James Carver (EFDD), in writing. ‒ Taxpayers’ money should not be used this way.

  Fabio Massimo Castaldo (EFDD), per iscritto. ‒ Questa relazione ha l'obiettivo di analizzare e contrastare quella che viene definita una "pressione sistematica" di campagne di informazione, disinformazione, cattiva informazione e propaganda da parte di attori terzi il cui scopo è quello di screditare l'Unione europea. Gli attori presi in considerazione nel rapporto sono specificatamente due: la Russia e l'Isis. Ritengo inaccettabile mettere sullo stesso piano, o anche solo affrontare nella stessa relazione, due situazioni tanto diverse i cui attori sono rispettivamente uno stato sovrano partner importante della UE e degli Stati membri e una organizzazione terroristica che si è macchiata di alcuni dei più gravi attentati e atti di violenza mai realizzati. Così facendo si sovrappone il doveroso dialogo con un protagonista indiscusso della scena internazionale con il terrorismo islamico che semina terrore in Siria, nel nord dell'Iraq e in Europa. Io e la delegazione del Movimento 5 Stelle abbiamo votato contro questa relazione perché, anziché favorire il dialogo e la stabilità, alza muri e diffidenze.

  Dita Charanzová (ALDE), in writing. ‒ I supported the resolution on this highly important issue we have been heavily exposed to in recent years. Threats of disinformation campaigns, spreading misleading and incorrect information through the EU public, are undermining our democracy and trust. As seen in some earlier cases, some of the key decisions of EU citizens have been influenced by such propaganda. As this is a real and serious security threat, we need to be able to come up with efficient tools how to counter it.

  Ole Christensen (S&D), skriftlig. ‒ Propaganda, misinformation og bevidst manipulerede historier forklædt som nyhedsartikler florerer i stigende grad frit. Særligt på sociale medier udbredes propaganda systematisk.

Visse steder er udbredelsen af propaganda og bevidst manipulation så stor, at det kan udgøre et demokratisk problem. Har en befolkning ikke adgang til en fri, kritisk og fagligt kompetent presse kan demokratiet undergraves og autoritære kræfter vinde frem.

Det er vigtigt at understrege, at der selvsagt skal skelnes klart mellem kritik og propaganda. Kritik er et bærende element i et frit, demokratisk samfund. Således også kritik mod EU, regeringer, partier eller politikere. Kritik kan være både berettiget eller uberettiget, konstruktiv eller sensationalistisk. Alt dette må et frit, demokratisk samfund kunne bære.

Propagandaen adskiller sig ved at være bevidst og systematisk manipulerende. Propaganda udbredes også ofte for at nå andre mål – f.eks. at destabilisere et land eller et område, at opildne til had mod minoriteter eller tilskynde til volds- og krigshandlinger.

Vi hverken kan eller skal acceptere, at den slags propaganda får frit løb. Derfor støtter vi en række enkeltforslag, men undlader at stemme hverken for eller imod den samlede betænkning da vi mener der er behov for et mere gennemarbejdet udspil, gerne fra Kommissionens side.

  Λευτέρης Χριστοφόρου (PPE), γραπτώς. ‒ Στηρίζουμε την έκθεση και ζητούμε από τα αρμόδια θεσμικά όργανα και αρχές της Ευρωπαϊκής Ένωσης να παρακολουθούν στενά τις πηγές χρηματοδότησης της αντιευρωπαϊκής προπαγάνδας.

  Κώστας Χρυσόγονος (GUE/NGL), γραπτώς. ‒ Ψηφίσαμε επί της έκθεσης σχετικά με τη στρατηγική επικοινωνίας της Ευρωπαϊκής Ένωσης για την αντιμετώπιση της προπαγάνδας εναντίον της από τρίτους. Παρότι η διαφύλαξη των συμφερόντων και των δικαιωμάτων της Ευρώπης είναι μια φυσιολογική και θεμιτή προτεραιότητα, θεωρώ πως η έκθεση αυτή εστιάζει αποκλειστικά στη δημιουργία εντυπώσεων εναντίον τρίτων κρατών, χωρίς να προωθεί υγιείς ιδέες υπέρ της Ευρώπης. Ως εκ τούτου την καταψήφισα.

  Angelo Ciocca (ENF), per iscritto. ‒ Voto negativo. La relazione si riferisce alla propaganda da parte dell'ISIS/Daesh e Al-Qaeda a danno dell'Europa, ma è principalmente una relazione contro la Russia e si focalizza sui mezzi utili all'UE per sostenere le proprie campagne di propaganda strategica nei confronti della Russia. Pare assurdo anche il parallelismo Daesh/Russia.

  Alberto Cirio (PPE), per iscritto. ‒ L’Unione Europea simboleggia e persegue ideali di democrazia, rispetto dei diritti umani e libertà fondamentali tra le quali annovera strenuamente quella di espressione. Tali principi possono lecitamente dare adito ad incomprensioni in chi non li ha compresi o non ha lottato per ottenerli, tuttavia, spesso, il relativo contenuto viene ad essere volutamente travisato dando luogo a (dis)informazione e propaganda anti-UE. Tuttavia, oggi, attori di natura prevalentemente non statale intraprendono campagne di discredito e odio nei nostri confronti. Effettivamente, le guerre odierne più che con le armi, si dotano di strumenti quali la speculazione finanziaria e il discredito, come è purtroppo emerso anche a danni dell'Italia. Il ruolo svolto dal quarto potere gode di responsabilità abnormi e perciò voto a favore della relazione dal momento che ritengo come debbano essere adottati mezzi difensivi contro le campagne di odio intraprese nei confronti dell'Unione. Ritengo prioritario offrire in ambito informatico una decisiva cooperazione con i fornitori di servizi di social media per arginare l'incitamento all'odio e la disinformazione. Parallelamente bisogna indagare sui motivi socio-demografici forieri di radicalizzazione e approntare strumenti istituzionali multidimensionali che colleghino la ricerca accademica, l'amministrazione penitenziaria, la polizia, la giustizia, i servizi sociali e l'istruzione.

  Deirdre Clune (PPE), in writing. ‒ I supported the report on EU strategic communication to counteract propaganda against it by third parties.

  Carlos Coelho (PPE), por escrito. ‒ É inegável que há um conjunto de organizações e até de Estados empenhados em promover propaganda e contrainformação contra a União Europeia. Desde organizações terroristas como o Daesh até Estados como a Rússia, os esforços de desinformação têm-se multiplicado. Igualmente preocupante tem sido a utilização da Internet e das redes sociais para o incitamento ao ódio e à violência.

A União não pode nem deve renunciar aos seus princípios de respeito pela liberdade de expressão e independência dos órgãos de comunicação social, mas tem a obrigação de reagir.

Saúdo especialmente o "Plano de Ação para uma Comunicação Estratégica" e a necessidade de apoiar a liberdade dos meios de comunicação social no âmbito da política europeia de vizinhança, e apoio, assim, o relatório da colega Fotyga.

  Birgit Collin-Langen (PPE), schriftlich. ‒ Ich habe für den Bericht gestimmt, denn wir müssen massiv und geschlossen gegen die von terroristischen Organisationen und Ländern wie Russland betriebene Online-Propaganda, die Angst und Unsicherheit schürt und Europa zu spalten droht, vorgehen. Wir benötigen hier einen umfassenden Ansatz, denn nur dann werden wir uns gegen staatliche und nichtstaatliche Akteure wehren können, die eine Bedrohung für uns und unsere Partner darstellen. Ich begrüße daher die Forderung einer verstärkten Koordinierung auf nationaler und europäischer Ebene, denn nur so werden wir wirksam Desinformation und Propaganda bekämpfen können.

  Therese Comodini Cachia (PPE), in writing. ‒ I agree that the EU should consider its strategic communication efforts as a priority to demonstrate how it is a successful model of integration which continues, amid crisis, to attract countries wanting to replicate this model and become part of it.

No soft power strategy can succeed without cultural diplomacy and promotion of intercultural dialogue between and within countries, something which, as the report states, should encourage long-term public and cultural diplomacy actions and initiatives, such as scholarships and exchange programmes for students and young professionals, including initiatives to support intercultural dialogue.

We should counteract efforts to discredit EU institutions and transatlantic partnerships, which play a recognised role in the European security and economic architecture, in the eyes and minds of EU citizens and of citizens of neighbouring countries. This would indirectly undermine our efforts as Europeans to be effective in actions based on democratic values, human rights and the rule of law; one of the most important tools used is incitement of fear and uncertainty in EU citizens.

Finally, I support the rapporteur in his call to tackle radicalisation and terrorist propaganda though enhanced Member States’ and EU cooperation by granting the EU the means to support its own strategic propaganda campaigns.

  Javier Couso Permuy (GUE/NGL), por escrito. ‒ Nos encontramos aquí ante un ejemplo más de la rusofobia de este Parlamento y que sobredimensiona constantemente las diferencias entre Rusia y la Unión.

El informe es un ataque frontal a los medios de comunicación, llamando a usar instrumentos de la OTAN, como el Centro de Excelencia de Comunicaciones Estratégicas (COE STRATCOM), para combatir a los medios de comunicación rusos. Además, llama a prestar apoyo directo a medios de comunicación «independientes», lo que es una paradoja, ya que al patrocinarlos desde organizaciones europeas, estos medios dejarían obviamente de ser independientes.

No contentos con esto, en el informe, y siguiendo esa retórica paranoica antirrusa, se sostiene que «los servicios de seguridad y de inteligencia concluyen que Rusia tiene la capacidad y la intención de realizar operaciones destinadas a desestabilizar a otros países», continuando con la retórica militarista y abocándonos a una escalada de tensión inaceptable.

El informe identifica dos amenazas relativas a la propaganda: un actor estatal, Rusia, y grupos terroristas como Dáesh, y se centra en conceder a la Unión los medios para apoyar sus propias campañas estratégicas de propaganda, principalmente contra Rusia, país de la ONU a quien pone al mismo nivel de amenaza que Dáesh.

Mi voto fue claramente en contra.

  Andrea Cozzolino (S&D), per iscritto. ‒ I cittadini europei sono esposti a campagne di disinformazione e propaganda da parte di paesi terzi e attori non statali che mettono in pericolo il concetto di informazione oggettiva o di giornalismo etico, rendendo l'informazione faziosa o un puro strumento di potere politico. Due esempi chiari sono sia la guerra di propaganda e l'intrusione dei media russi nei paesi del vicinato orientale, che le strategie di comunicazione e di propaganda diretta messe in campo da l'ISIS/Daesh, Al-Qaeda attraverso i social media. Ho votato a favore di questa risoluzione, perché sottomette all’attenzione europea, e non solo, una questione delicata, ma sottovalutata, che ha un impatto importante sui cittadini dell'UE, in particolare sulle fasce più giovani. Inoltre, la risoluzione suggerisce alcune misure per contrastare la propaganda. Ritengo efficace il piano di comunicazione strategica nel "Quadro congiunto per contrastare le minacce ibride" e sostengo ulteriori sforzi in direzione di una maggiore coordinazione tra gli Stati Membri, la NATO, European Endowment for Democracy, l'OSCE e le istituzioni dell'UE. Altro strumento utile, le due newsletter settimanali della task force per la comunicazione strategica dell'UE che ogni Stato membro potrebbe rendere disponibili ai suoi cittadini per sensibilizzare l'opinione pubblica sui metodi di propaganda usati da terzi.

  Edward Czesak (ECR), na piśmie. ‒ Zagłosowałem za przyjęciem sprawozdania w sprawie unijnej komunikacji strategicznej w celu przeciwdziałania wrogiej propagandzie stron trzecich. Choć mogłoby się wydawać, że kwestia propagandy jest dorobkiem przeszłości, to nadal w niektórych państwach stanowi ważne narzędzie w rękach władzy do manipulacji opinią publiczną w celu realizacji własnej polityki.

Kreowanie fałszywej świadomości wśród obywateli poprzez działania dezinformacyjne jest na porządku dziennym w Federacji Rosyjskiej. Propaganda służy również skutecznej rekrutacji bojowników ISIS. Dostrzegając konieczność działania w tej sprawie, należy kreować strategie w celu przeciwdziałania propagandzie stosowanej wobec UE oraz państw członkowskich na różnych poziomach. Jednym z proponowanych rozwiązań jest wspieranie organizacji i grup specjalnych zajmujących się niwelowaniem tego zjawiska. Uwzględniając wagę problemu, zagłosowałem za.

  Miriam Dalli (S&D), in writing. ‒ I abstained on this report as I believe that the key to countering messages which encourage anti-Europe sentiments is by empowering our citizens with correct, concise information. I believe that to strengthen European relations with the rest of the globe, it is essential to use the tool of diplomacy to ensure mutual agreement on matters which effect the EU and beyond.

As technology continues to grow, it is also important that we focus on countering negative messages with positive ones within the framework of growing technology through strategic diplomatic communication and cooperation between the Member States and beyond.

  Michel Dantin (PPE), par écrit. ‒ Ce rapport d'initiative porte sur les activités de propagande menées des tiers à l’encontre de l’Union européenne et de ses États membres. Le rapport évalue quelle stratégie, l'Union européenne peut adopter pour contrer la communication notamment d'États tiers.

Alors que l’État islamique mène une propagande très agressive pour recruter des jeunes, promouvoir l’islam radical, nuire aux valeurs et intérêts européens et inciter à la haine contre ceux-ci, il n'est cité qu'une seule fois dans ce rapport. À l'inverse, la Russie est citée 25 fois, cette différence de traitement entre d'un côté la propagande de l’État islamique, notre ennemi, et la Russie, qui reste en dépit de nos désaccords de fond, un partenaire incontournable, n'est pas exempt d'arrière-pensées et d'amalgames.

Bien que partageant l'idée qu'un tel travail de contre-propagande soit nécessaire, je considère aussi que ces ambiguïtés nuisent à l'objectif défendu par le rapport. Pour ces raisons, j'ai voté contre.

  Rachida Dati (PPE), par écrit. – Le rapport sur la communication stratégique de l'Union visant à contrer la propagande dirigée contre elle par des tiers souligne que l’Union européenne fait face à une pression croissante de propagandes et de campagnes de désinformation issues d’acteurs étatiques comme non étatiques. Il faut lutter contre toutes les formes de propagande, qu’elles émanent des chaînes télévisées, des agences ou d’internet. Je soutiens plusieurs des dispositions de ce texte, et notamment celles encourageant une meilleure coopération avec les réseaux sociaux pour lutter contre les discours haineux, l’incitation à la violence et la discrimination en ligne. Toutefois, les nombreuses maladresses et le manque de cohérence de ce rapport justifient mon abstention sur ce texte. Il ne me semble notamment pas judicieux d’associer les stratégies de communication de l’organisation terroriste de l’État islamique qui pervertit notre jeunesse, à celles de la Russie.

  Angélique Delahaye (PPE), par écrit. ‒ Le rapport sur la communication stratégique de l’Union visant à contrer la propagande dirigée contre elle par des tiers insiste pour que la Commission favorise une meilleure communication à l'échelle de l'Union. Il est important de mettre en place une stratégie globale de lutte contre toute forme de désinformation et de propagande, dont l'Europe est de plus en plus victime. En matière de sécurité, je pense que des mesures doivent être mise en place pour permettre aux États membres de coopérer étroitement et facilement. Cependant je me suis abstenue sur ce rapport car plusieurs imprécisions et maladresses le rendent incohérent. En particulier, le rapprochement qui est fait entre les stratégies de communication de l'État islamique et celles de la Russie, ne me paraît pas pertinent.

  Andor Deli (PPE), írásban. ‒ A mai napon, az Európai Néppárt álláspontjának megfelelően, fideszes képviselőtársaimmal együtt szavazatommal támogattam azt a jelentést, amely a harmadik felek által kifejtett EU-ellenes propaganda elleni fellépést szolgáló stratégiai kommunikáció erősítését szolgálja. A dokumentum hangsúlyozza, hogy az EU-ellenes propaganda célja az, hogy megossza a tagállamokat, megbénítsa a döntéshozatali eljárásokat, rontsa az uniós intézmények hitelét, továbbá hogy aláássa a demokratikus értékeken, az emberi jogokon és a jogállamiságon alapuló európai narratívát. A jelentés felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy Unió-szerte következetesen lépjenek fel az intoleráns, radikális hitszónokok által hangoztatott gyűlöletbeszéddel szemben, amely termékeny talajt teremt olyan terrorszervezetek növekedése számára, mint az Iszlám Állam és az al-Kaida. A jelentés éppen ezért hangsúlyozza a színvonalas újságírás, -oktatás és -képzés fontos szerepét a minőségi elemzések magas színvonala érdekében, és felszólítja a Bizottságot, hogy terjesszen elő jogalkotási kezdeményezéseket annak érdekében, hogy hatékonyabban fel lehessen venni a harcot a célzatos félretájékoztatással.

  Jean-Paul Denanot (S&D), par écrit. ‒ À l’occasion de ce rapport, je voudrais rappeler l’importance de lutter contre la propagande sur internet quel que soit l’émetteur. Je suis préoccupé par le glissement que je vois s’opérer sur la qualification de ce qu’est véritablement une information.

J’ai en tête les élections américaines où la responsabilité des réseaux sociaux est patente dans la victoire de Trump. Tout comme pour le Brexit, ils ont relayé massivement de fausses informations qui font le lit des postures extrêmes.

Ces plateformes sont devenues des supports que les gens consultent pour se faire une opinion. Pour autant, il ne s’agit pas de médias au sens traditionnel. Fonctionnant en circuit fermé, en fonction des «amis» que vous suivez, vous n’avez pas d’accès à un point de vue contradictoire. Les positions y défilent, sans mise en perspective, sans hiérarchie. Pire, certains sujets donnent lieu à de véritables batailles rangées où des discours de haine s’entre-alimentent de vidéos choquantes dont la source est invérifiable.

C’est la une question centrale du devenir de nos démocraties que d’encadrer ces pratiques et de mettre en place les garde-fous nécessaires: la lutte contre la concentration des médias et leur liberté partout dans le monde, l’éducation aussi.

  Gérard Deprez (ALDE), par écrit. ‒ J’ai voté contre ce rapport et je me suis abstenu sur les votes séparés qui ont eu lieu sur les différents paragraphes. Je l’ai fait délibérément.

Bien sûr, je suis d’accord sur la nécessité pour l’UE de mettre en place une stratégie efficace et démocratique de lutte entre les propagandes hostiles. Mais je ne peux me résoudre à mettre quasiment sur le même pied les contre-mesures à opposer à la Russie de Poutine et celles qui visent à répondre aux fanatiques criminels de Daech qui égorgent des innocents et planifient des attentats meurtriers sur le sol européen. Je réprouve le comportement autoritaire de Poutine et la posture belliqueuse de la Russie, mais cela ne justifie pas de les mettre dans le même sac que les barbares sanguinaires de l’État islamique.

  Mireille D'Ornano (ENF), par écrit. ‒ J’ai voté contre ce rapport.

Ce rapport traite des menaces hybrides contre l’Union européenne, émanant, à l’en croire, de l’État islamique et de la Russie. Nous ne saurions soutenir un texte qui opère un amalgame grossier entre un État souverain et une organisation terroriste.

  Γεώργιος Επιτήδειος (NI), γραπτώς. ‒ αρνητικό. Η έκθεση εξισώνει την προπαγάνδα της Ρωσίας με εκείνη του ISIS, με συνέπεια να αποτελεί ένα κείμενο που βρίσκεται εκτός πραγματικότητος . Δεν εξυπηρετεί τις ανάγκες της ΕΕ για την αντιμετώπιση κάποιας εναντίον της προπαγάνδας.

  Norbert Erdős (PPE), írásban. ‒ A mai napon, az Európai Néppárt álláspontjának megfelelően, fideszes képviselőtársaimmal együtt szavazatommal támogattam azt a jelentést, amely a harmadik felek által kifejtett EU-ellenes propaganda elleni fellépést szolgáló stratégiai kommunikáció erősítését szolgálja. A dokumentum hangsúlyozza, hogy az EU-ellenes propaganda célja az, hogy megossza a tagállamokat, megbénítsa a döntéshozatali eljárásokat, rontsa az uniós intézmények hitelét, továbbá hogy aláássa a demokratikus értékeken, az emberi jogokon és a jogállamiságon alapuló európai narratívát. A jelentés felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy Unió-szerte következetesen lépjenek fel az intoleráns, radikális hitszónokok által hangoztatott gyűlöletbeszéddel szemben, amely termékeny talajt teremt olyan terrorszervezetek növekedése számára, mint az Iszlám Állam és az al-Kaida. A jelentés éppen ezért hangsúlyozza a színvonalas újságírás, -oktatás és -képzés fontos szerepét a minőségi elemzések magas színvonala érdekében, és felszólítja a Bizottságot, hogy terjesszen elő jogalkotási kezdeményezéseket annak érdekében, hogy hatékonyabban fel lehessen venni a harcot a célzatos félretájékoztatással.

  Jill Evans (Verts/ALE), in writing. ‒ I voted in favour of this report on strategic communication to counteract anti-EU propaganda by third parties. Cyber warfare is increasingly used in several countries together with restrictions on the freedoms of independent media and civil society. This is unacceptable to the people in Wales that I represent who value the freedom of the press. We have been all too aware in the past year what a huge impact disinformation and misinformation campaigns can have on our society.

  Fredrick Federley (ALDE), skriftlig. ‒ I en värld där informationsflöden spelar allt större roll för människors uppfattning av vad som händer i omvärlden är det viktigt att vi markerar mot dem som vill oss illa.

Även om betänkandet i flera avseenden går utanför tillämpningsområdet så är det viktigt att EU tar dessa utmaningar på allvar och hittar konkreta politiska åtgärder för att adressera desinformation.

Jag röstade för detta betänkande, trots det i viss mån felaktiga tillämpningsområdet – särskilt olyckligt är det när man blandar ihop IS och Ryssland. Det senare är en suverän stat och det andra en terrororganisation.

I sin helhet fyller betänkandet ändå ett vakuum, särskilt eftersom utmaningarna blir alltmer påtagliga och påfrestande för unionen och dess funktion – det är med anledning av det som jag väljer att visa mitt stöd för betänkandet som sådant.

  Edouard Ferrand (ENF), par écrit. ‒ Vote contre: ce rapport est un témoignage à la fois de la dérive obsidionale de l'Union européenne, qui a défaut d'avoir une quelconque consistance, essaye de manifester son existence en manipulant les peurs, et de l'ensauvagement que l'UE constitue pour la vie internationale tant il est en dehors des limites de la diplomatie d'amalgamer de manière aussi grossière un État souverain et une organisation terroriste.

  João Ferreira (GUE/NGL), por escrito. ‒ Este relatório mais não é do que um elemento de aprofundamento do carácter reacionário e antidemocrático da União Europeia. Partindo de valores que diz defender, inclui no seu âmbito as liberdades de comunicação, informação e expressão. Valores que as políticas da UE contrariam e comprometem, do que é o mais crasso exemplo a crise humanitária dos migrantes e refugiados.

Integra uma estratégia de vitimização, construindo um suposto contexto de ofensiva contra a UE, numa pretensa guerra de informação sem precedentes, uma poderosa ofensiva mediática, diz-se, comprometendo a sua integridade territorial e a soberania dos Estados, procurando a desestabilização interna da UE e dos membros da NATO.

Promove-se abertamente a intervenção e a ingerência externas num discurso a que não falta uma bafienta e retrógrada retórica anticomunista, procurando confundir a Rússia capitalista de hoje com a URSS.

Argumentos usados para avançar para a limitação e mais controlo de meios de comunicação social, da internet, de programas escolares e até partidos políticos. Absolutiza-se como verdadeira a informação da UE, distinguindo propaganda e crítica, balizando o que é a crítica aceitável.

Abrem-se, assim, as portas da censura que tantas páginas negras escreveu em solo europeu. Práticas dignas de regimes autoritários e ditatoriais.

Votámos contra.

  Luke Ming Flanagan (GUE/NGL), in writing. ‒ I voted against.

  Monika Flašíková Beňová (S&D), písomne ‒ Konštruktívna kritika Európskej únie je pre jej správne fungovanie veľmi dôležitá. To nikto nespochybňuje. Aj vďaka nej je Európska únia úspešným projektom, ktorý pomohol zaistiť viac ako 70 rokov mierového spolužitia v Európe. Stále je čo zlepšovať, no dôležitým meradlom je aj prevládajúci záujem ďalších krajín s cieľom zapojiť sa. Objektívnu kritiku si však nemožno zamieňať s otvorenými lžami a propagandou, ktorým sú EÚ, jej liberálno-demokratické zriadenie a aj samotné členské štáty vystavované. Rusko je kľúčovým globálnym aktérom. Naším spoločným záujmom by mal byť boj proti radikalizácii a zverstvám, ktoré v súčasnosti predstavuje najmä Dá‘iš. Namiesto spolupráce sme však z jeho strany svedkami rôznorodých snáh o oslabovanie európskej súdržnosti. Deje sa tak napríklad prostredníctvom finančnej podpory populistických a extrémne pravicových strán a hnutí v jednotlivých štátoch. Súčasťou tejto agendy je aj prezentovanie rôznych aspektov nedemokratického zriadenia a štátov ako silnejších, než v skutočnosti sú. Podnecovanie k nenávisti, obmedzovaniu práv niektorých skupín obyvateľstva či k násiliu nemôže byť považované za slobodu prejavu. Obrana voči takémuto konaniu, či už na sociálnych sieťach, ale aj v reálnom živote, musí byť naším prvoradým cieľom.

  Lorenzo Fontana (ENF), per iscritto. ‒ Voto contro alla relazione che pone uno Stato come la Russia allo stesso livello di minaccia del Daesh e riconosce la propaganda europea come l'unica possibile.

  Anna Elżbieta Fotyga (ECR), na piśmie. ‒ Cieszę się z przyjęcia sprawozdania. Dziękuję wszystkim, którzy się do tego przyczynili. Moją osobistą pracę nad nim poświęcam śp. prezydentowi RP Lechowi Kaczyńskiemu i wszystkim pozostałym ofiarom katastrofy smoleńskiej. Okoliczności ich śmierci były przedmiotem olbrzymiej fali kłamstw i manipulacji propagandowych ze strony Kremla.

  Λάμπρος Φουντούλης (NI), γραπτώς. ‒ Καταψηφίζω την έκθεση σχετικά με τη στρατηγική επικοινωνίας της ΕΕ για την αντιμετώπιση της προπαγάνδας εναντίον της από τρίτους. Θεωρώ πως η έκθεση κινείται ενάντια στους λαούς και τα έθνη, καθαρά υπέρ των ΗΠΑ, ενώ κυριαρχεί το συμφέρον των τραπεζών.

  Doru-Claudian Frunzulică (S&D), in writing. ‒ It is clear that Russians’ activities in Europe represent a hybrid threat that seeks to influence public opinion and decision-making processes, clearly aiming to weaken EU coherence and undermine EU policies. Nowadays we have to face a wide range of dangers, including the hacking of emails and websites, media manipulation, backing for anti-government demonstrations and political support for Russia-friendly populist parties.

I support the report as I believe we need to start taking the actions of third parties as a very serious threat for our peace and stability and to tackle information, disinformation and misinformation campaigns and propaganda from countries and non-state actors. Moreover, it is time to develop a counter-narrative to ISIL/Daesh involving the education system, including through the empowerment and increased visibility of mainstream Muslim scholars who have the credibility to delegitimise ISIL/Daesh propaganda.

  Ildikó Gáll-Pelcz (PPE), írásban. ‒ A mai napon, az Európai Néppárt álláspontjának megfelelően, fideszes képviselőtársaimmal együtt szavazatommal támogattam azt a jelentést, amely a harmadik felek által kifejtett EU-ellenes propaganda elleni fellépést szolgáló stratégiai kommunikáció erősítését szolgálja. A dokumentum hangsúlyozza, hogy az EU-ellenes propaganda célja az, hogy megossza a tagállamokat, megbénítsa a döntéshozatali eljárásokat, rontsa az uniós intézmények hitelét, továbbá hogy aláássa a demokratikus értékeken, az emberi jogokon és a jogállamiságon alapuló európai narratívát. A jelentés felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy Unió-szerte következetesen lépjenek fel az intoleráns, radikális hitszónokok által hangoztatott gyűlöletbeszéddel szemben, amely termékeny talajt teremt olyan terrorszervezetek növekedése számára, mint az Iszlám Állam és az al-Kaida.

A jelentés éppen ezért hangsúlyozza a színvonalas újságírás, -oktatás és -képzés fontos szerepét a minőségi elemzések magas színvonala érdekében, és felszólítja a Bizottságot, hogy terjesszen elő jogalkotási kezdeményezéseket annak érdekében, hogy hatékonyabban fel lehessen venni a harcot a célzatos félretájékoztatással.

  Francesc Gambús (PPE), por escrito. ‒ He votado a favor del informe considerando que la Unión, sus Estados miembros y sus ciudadanos están sometidos a una presión sistemática cada vez mayor para hacer frente a las campañas de información, desinformación e intoxicación y a la propaganda por parte de países y agentes no estatales, como organizaciones terroristas y delictivas transnacionales en los países vecinos. La libertad de los medios de comunicación, el acceso a la información y la libertad de expresión son piedras angulares del sistema democrático de la Unión. Debemos tener presente que la comunicación estratégica y la guerra informativa no es solo una cuestión externa a la Unión, sino también interna, por lo que la Unión debe plantearse su comunicación estratégica como una prioridad, destinando a ella los recursos pertinentes.

  Elena Gentile (S&D), per iscritto. ‒ Mi sono astenuta sul voto sulla proposta di risoluzione del Parlamento europeo sulla comunicazione strategica dell'UE per contrastare la propaganda nei suoi confronti da parte di terzi perché, nonostante sia fermamente convinta sia indispensabile tutelare le cittadine e i cittadini europei dagli attacchi di disinformazione mediatica provenienti dai paesi terzi e da attori non statali quali le organizzazioni criminali, nel caso specifico la risoluzione azzarda un paragone tra l'attività informativa del Cremlino a quella dei gruppi terroristici come l'ISIS/Daesh. Ritengo indispensabile sostenere l'impegno che l'UE ha assunto per il raggiungimento dei principi di democrazia che si manifestano anche attraverso la libertà dei media, il libero accesso all'informazione ed una garantita pluralità della stessa. Sono fermamente convinta che ci sia il bisogno di contrastare tutte le azioni di propaganda politica mediatica volte a distorcere la verità e creare una divisione tra gli Stati membri, indebolendo in maniera pubblica la credibilità delle azioni dell'UE, ma sia necessario, allo stesso tempo, un discernimento tra i differenti modus operandi come in questo caso.

  Arne Gericke (ECR), schriftlich. ‒ Ich habe für den sehr guten Bericht meiner Fraktionskollegin Anna Fotyga zu „Strategische Kommunikation der EU, um gegen sie gerichteter Propaganda von Dritten entgegenzuwirken“ gestimmt. Er spricht Klartext und nennt Dinge beim Namen, die jeder und jedem von uns schon bei der täglichen Nutzung von twitter und facebook begegnen: bewusst gestreute Desinformation und Propaganda gegen die EU – nicht selten ausgehend von russischen Servern. Wir sprechen hier von einer neuen, einer digitalen Form des Kalten Krieges. Dagegen gilt es sich zu rüsten – im Sinne unserer Bürgerinnen und Bürger.

  Jens Gieseke (PPE), schriftlich. ‒ Zurzeit sieht sich die Europäische Union immer deutlicher durch staatliche und nichtstaatliche Akteure bedroht. Im Bereich der Kommunikation äußert sich die erhöhte Bedrohungslage vor allem durch gegen sie gerichtete Propaganda. Um solchen Bedrohungslagen zukünftig geschlossener begegnen zu können, muss eine verstärkte Koordinierung der Mitgliedstaaten untereinander vorangetrieben werden. Des Weiteren sollte die Kooperation der Europäischen Union mit dem Exzellenzzentrum für Strategische Kommunikation der NATO ausgebaut werden.

  Nathan Gill (EFDD), in writing. ‒ I voted against this non-legislative and non-binding report. The recent breakdown in relations between the west and Russia, of which both parties are guilty, has produced far more insecurity in Europe. Diplomacy and deterrence are delicate mechanisms. I feel uneasy with the constant peddling of aggression and justifications for more EU action.

  María Teresa Giménez Barbat (ALDE), in writing. ‒ While I fully understand the essential need to counteract propaganda and disinformation by third parties that directly threaten the values and the stability of the Union, I simultaneously believe that in order to achieve this goal, our strategic communication must meet some basic requirements: 1) It should observe fundamental European values, such as freedom of expression and freedom of the press; 2) it should be sensible to the different political natures of the parties involved; and 3) it must be effective – and at least not counter-productive.

After a long and careful evaluation, I understand that the final report does not sufficiently meet these three basic requirements: 1) The idea of a free and independent media is hard to reconcile with the proactive training and support of these same Media by the EU itself; 2) The report puts Russia, a nation-state with a long history, at a same level as Daesh, an accidental pseudo-state and a terrorist group; failing to recognize the long-term need of a peaceful cooperation between Russia and the Union, specially where our interests overlap; 3) I thus believe that the implementation of this strategy may unnecessarily escalate on going conflicts and don’t serve its own strategic priority.

  Sylvie Goddyn (ENF), par écrit. ‒ Par un amalgame douteux - la Russie est comparée à l’État islamique - ce rapport acte la stratégie à mener contre «la propagande dirigée contre elle par des tiers».

Ce rapport est lui-même en l’espèce totalitaire, dénonçant le fait que des critiques soient adressées à son encontre au sein même de l’UE, mais aussi en dehors. Et bien évidemment, ce rapport liberticide ne définit aucunement une stratégie efficace contre Daech.

Pour ces raisons, je me suis opposée à ce rapport.

  Bruno Gollnisch (NI), par écrit. ‒ Le paragraphe 1 de ce rapport dit, globalement, que «la propagande hostile contre l’Union européenne» a pour but «de déformer la vérité, d’instiller le doute, de diviser les États membres [...], de paralyser le processus décisionnel, de discréditer les institutions de l’Union et les partenariats transatlantiques», en incitant à la peur et à l’incertitude. Les propagandistes visés sont la Russie et Daesh, dans un amalgame hallucinant de mauvaise foi. Pas de pitié pour la Russie et ses soutiens, une recherche d’excuses pour ceux que Daesh radicalise.

Il me semble, à moi, que l’Union européenne et les technocrates qui la dirigent avec la complicité des gouvernements européens, se débrouillent très bien pour arriver à provoquer le rejet de ce qu’ils sont: par les politiques qu’ils mènent ou imposent, par l’absence de transparence, par le mépris qu’ils ont de l’opinion des peuples, par leurs choix sociétaux et immigrationnistes... Ils pratiquent eux—mêmes constamment la désinformation, la propagande massive et partiale, favorable au TTIP, hostile à la Russie ou aux eurosceptiques, promouvant l’Union européenne comme seule forme légitime de coopération européenne.

Vous aimeriez en fait instaurer un contrôle de l’information à votre profit et à celui de vos dogmes. Je refuse cette censure.

  Tania González Peñas (GUE/NGL), por escrito. ‒ He votado en contra de este informe sobre la comunicación estratégica de la Unión contra propaganda de terceros, porque hace un análisis que deja fuera muchos aspectos de la realidad geopolítica en la que se encuentra la Unión actualmente. Fomentar discursos de odio y miedo nos parece una forma poco eficaz de acabar con las amenazas discursivas que recibe la Unión. El análisis y el tono de todo el informe es parcial y poco veraz, y se sitúa además en una línea política opuesta a la nuestra en materia de Política Exterior.

  Sylvie Goulard (ALDE), par écrit. – La désinformation et toutes les formes de propagande sont un danger, surtout sur internet. Il faut lutter contre elles d'où qu'elles émanent. Néanmoins, ce rapport est mal conçu. Il est dépourvu de la rigueur qu'exige une information de qualité en procédant à un amalgame. C'est la raison pour laquelle je me suis abstenue, moins sur le fond que sur la méthode.

  Theresa Griffin (S&D), in writing. ‒ I abstained on the final vote on this resolution. Labour MEPs agree that countering propaganda and radicalisation requires cooperation between Member States. However, there are elements in the report itself which could be perceived as propaganda. Russia is not the only state involved in this activity; and putting ISIS on the same footing as a state is not appropriate. Therefore, we believe that supporting quality and independent journalism more actively is the way forward.

  Jytte Guteland, Anna Hedh, Olle Ludvigsson, Jens Nilsson och Marita Ulvskog (S&D), skriftlig. – För oss svenska socialdemokrater är EU ett samarbete där vi förlitar oss på fri debatt och fria medier. Vi vill gärna se initiativ för mer öppen debatt och kritisk källgranskning för att öka medvetenheten kring felaktig information som sprids inom EU men anser att betänkandet inte intar en särskilt konstruktiv hållning i detta avseende.

Att texten endast behandlar ett fåtal aktörer när användningen av propaganda förekommer i flera länder runtom i världen är problematiskt ur vårt perspektiv.

Vi vänder oss särskilt emot att en icke-statlig aktör, närmare bestämt terroristorganisation IS/Daish, i texten placeras i samma sammanhang, och behandlas på liknande sätt, som en statlig aktör (Ryssland). Vi anser att detta ger IS/Daish en form av legitimitet som EU försökt undvika i många år och som vi inte kan ställa oss bakom.

Sammantaget gjorde detta att vi valde att inte ta ställning till betänkandet om strategisk kommunikation.

  András Gyürk (PPE), írásban. ‒ Támogattam azt a jelentést, amely a harmadik felek által kifejtett EU-ellenes propaganda elleni fellépést szolgáló stratégiai kommunikáció erősítését szolgálja. A dokumentum hangsúlyozza, hogy az EU-ellenes propaganda célja, hogy megossza a tagállamokat, megbénítsa a döntéshozatali eljárásokat, rontsa az uniós intézmények hitelét, továbbá aláássa a demokratikus értékeken, az emberi jogokon és a jogállamiságon alapuló európai narratívát. A jelentés felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy Unió-szerte következetesen lépjenek fel az intoleráns, radikális hitszónokok által hangoztatott gyűlöletbeszéddel szemben, amely termékeny talajt teremt olyan terrorszervezetek növekedése számára, mint az Iszlám Állam és az al-Kaida. A jelentés éppen ezért hangsúlyozza az újságírók képzésének fontos szerepét a minőségi elemzések magas színvonala érdekében, és felszólítja a Bizottságot, hogy terjesszen elő jogalkotási kezdeményezéseket a célzott félretájékoztatással szemben.

  Τάκης Χατζηγεωργίου (GUE/NGL), γραπτώς. ‒ Η έκθεση επισημαίνει δύο απειλές όσον αφορά την προπαγάνδα: έναν κρατικό οργανισμό, και συγκεκριμένα τη Ρωσία, και τρομοκρατικές ομάδες όπως το Daesh. Αυτή η έμμεση προσπάθεια σύνδεσης των δύο δεν είναι καθόλου τυχαία, αφού επιχειρεί να παρουσιάσει τον ρόλο της Ρωσίας στην ανατολική Ευρώπη παρόμοιο με αυτόν του Daesh στην Μέση Ανατολή. Αυτό για μας είναι ανεπίτρεπτο. Επίσης η έκθεση καταγράφει μια σειρά από συνέργειες στις οποίες θα πρέπει να προχωρήσει η Ευρωπαϊκή Ένωση και τα κράτη μέλη σε συνεργασία με το ΝΑΤΟ για να αντιμετωπιστούν αυτές οι καταστάσεις. Για τους λόγους αυτούς θεωρούμε ενδεδειγμένη στάση αυτή της καταψήφισης.

  Marian Harkin (ALDE), in writing. ‒ I voted against this resolution. While I think that the safety of European citizens is of paramount importance, and equally, that they should not be subject to propaganda and misinformation at the hands of foreign entities, I do not believe it is appropriate to class ISIS/Daesh on a par with the Russian Federation. In doing so, we risk legitimising and recognising the terrorist group as the government of the area in which they exert de facto control.

  Brian Hayes (PPE), in writing. ‒ I voted in favour since I have no objections.

  Hans-Olaf Henkel (ECR), schriftlich. ‒ Der Bericht zur „strategischen Kommunikation der EU, um gegen sie gerichteter Propaganda von Dritten entgegenzuwirken“ ist problematisch. Das Anliegen ist es zunächst, Propaganda exterritorialer Akteure, namentlich Russlands und des IS, zu bekämpfen und eine Gegenpropaganda einzurichten. Dass es russische Propaganda gibt, ist unbestritten und wird beispielsweise auch durch NATO-Dokumente belegt. Gerade in Osteuropa, wo die Medien kleinerer Staaten oft relativ finanzschwach sind, besteht die Gefahr einer russisch dominierten Einseitigkeit des Informationsangebotes. Einige Staaten unterstützten auch politische Parteien innerhalb der EU mit erheblichen Beträgen.

Die Frage ist aber, wie man diese Propaganda identifiziert und wie man sie einschränkt, ohne das Informationsinteresse der Bevölkerung zu schädigen. In der Abwägung beider Anliegen muss also eine Abwägung getroffen werden. Ist die Gefahr durch Propaganda Dritter höher einzuschätzen als die Gefahr einer Zensur wichtiger Informationen durch die EU? In der Abwägung habe ich mich trotz erheblicher Bedenken entschlossen, dem Bericht zuzustimmen.

  György Hölvényi (PPE), írásban. ‒ A mai napon, az Európai Néppárt álláspontjának megfelelően, fideszes képviselőtársaimmal együtt szavazatommal támogattam azt a jelentést, amely a harmadik felek által kifejtett EU-ellenes propaganda elleni fellépést szolgáló stratégiai kommunikáció erősítését szolgálja. A dokumentum hangsúlyozza, hogy az EU-ellenes propaganda célja az, hogy megossza a tagállamokat, megbénítsa a döntéshozatali eljárásokat, rontsa az uniós intézmények hitelét, továbbá hogy aláássa a demokratikus értékeken, az emberi jogokon és a jogállamiságon alapuló európai narratívát. A jelentés felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy Unió-szerte következetesen lépjenek fel az intoleráns, radikális hitszónokok által hangoztatott gyűlöletbeszéddel szemben, amely termékeny talajt teremt olyan terrorszervezetek növekedése számára, mint az Iszlám Állam és az al-Kaida.

A jelentés éppen ezért hangsúlyozza a színvonalas újságírás, -oktatás és -képzés fontos szerepét a minőségi elemzések magas színvonala érdekében, és felszólítja a Bizottságot, hogy terjesszen elő jogalkotási kezdeményezéseket annak érdekében, hogy hatékonyabban fel lehessen venni a harcot a célzatos félretájékoztatással.

  Ivan Jakovčić (ALDE), napisan. ‒ Glasao sam protiv Izvješća o strateškoj komunikaciji Europske unije za borbu protiv propagande koju protiv nje provode treće strane (2016/2030(INI)), s obzirom da izvješće obrađuje istovremeno Rusiju i ISIL/Daiš te smatram da odnos EU-a prema jednoj državi odnosno jednoj terorističkoj organizaciji ne može biti razmatran na jednaki način te ne predstavlja jednaku razinu problema s kojim se EU treba suočavati na jednaki način u istom dokumentu. Osim toga svođenje različitih pitanja i problema kao što se u ovom izvješću razmatra moglo bi dovesti do različitih interpretacija samog odnosa prema navedenim trećim stranama te moglo umanjiti ugled EU parlamenta kao značajne i međunarodno priznate institucije.

  Jean-François Jalkh (ENF), par écrit. ‒ L’objectif de ce rapport est de lutter contre les menaces hybrides dirigées, semble-t-il, contre l’Union européenne et menées par la Russie et le groupe «État islamique». C’est là l’émanation d’un désir d’existence qui, faute d’être une réalité vérifiée à l’intérieur des frontières communautaires, se manifeste par le trouble et la manipulation des esprits, tant l’amalgame entre un État important et souverain et une organisation terroriste apparaît comme une provocation grossière.

J’ai voté contre.

  Petr Ježek (ALDE), písemně. ‒ Jsem toho názoru, že svoboda projevu musí zůstat jedním ze základních pilířů Evropské unie. Je však potřeba rozlišit svobodu slova a propagandu. Kampaně, které cíleně a systematicky desinformují nejen občany EU, je potřeba potírat a nepodceňovat. Podpořil jsem tuto iniciativu, která si vzala za cíl boj s šířením nepravdivých informací ze třetích zemí. Nesnášenlivá rétorika obecně nesmí být přehlédnuta, a zejména ta, která pochází z nitra teroristických uskupení, nesmí být tolerována v jakékoli formě. Jsem rád, že se Evropský parlament rozhodl vydat cestou proti reakce a Evropa nezůstane v této oblasti pasivní.

  Dennis de Jong (GUE/NGL), schriftelijk. ‒ De SP erkent de gevaren van desinformatie vanuit derde partijen, zoals Rusland en IS, maar heeft zich onthouden van stemming omdat in het verslag te veel oproepen worden gedaan voor zaken die wij niet ondersteunen, zoals de versterking van de Europese Dienst voor extern optreden (EDEO) en hechtere samenwerking met de NAVO. Bovendien is het verslag niet kritisch genoeg wat betreft de EU-informatievoorziening.

  Marc Joulaud (PPE), par écrit. ‒ J’ai voté contre le rapport de ma collègue Anna Fotyga relatif à la communication de l’Union visant à contrer la propagande dirigée contre elle par des tiers. Engagé dans la volonté de promouvoir l’action extérieure de l’Union européenne dans sa lutte contre le terrorisme et contre la propagande étrangère, je ne pouvais néanmoins soutenir ce rapport qui tend à mettre la Russie et le groupe «État islamique» sur le même plan. Quand bien même la Russie peut mener des opérations de propagande au sein de l’Union européenne, il m’a semblé déplacé de comparer cette situation à la propagande terroriste du groupe «État islamique», qui a elle déjà provoqué de trop nombreuses victimes sur notre territoire.

  Philippe Juvin (PPE), par écrit. ‒ J’ai voté contre ce rapport car je ne pense pas que mettre le groupe «État islamique» et la Russie sur le même plan serve les intérêts européens. La propagande opérée par la Russie n’est en rien comparable à la propagande mortifère du groupe «État islamique».

  Barbara Kappel (ENF), schriftlich. ‒ Der Bericht ist als Ganzes abzulehnen. Er kritisiert jene durch soziale Medien geschaffene Medienpluralität und setzt diese sogar mit einem „Informationskrieg bzw. hybrider Kriegsführung“ gleich, die besser kontrolliert werden müsse, will aber gleichzeitig, dass die EU durch verstärktes Auftreten in sozialen Netzwerken Medienpluralität in anderen Ländern fördert. Die Erwähnung eines russischen „Propagandakriegs“, der sich angeblich rapide in Osteuropa ausdehne, ist nicht zielführend. Besonders anzumerken ist, dass der Bericht ausführlich auf den Propagandakrieg und die fehlende Medienpluralität in Russland eingeht, jedoch den IS und die al-Qaida erst abschließend anführt, und über die fehlende Medienpluralität und Zensur in der Türkei kein einziger Satz geschrieben wurde.

  Krišjānis Kariņš (PPE), rakstiski. ‒ Jau labu laiku var novērot, kā Krievija īsteno pret Rietumiem vērstu propagandu. Tas vislabāk ir novērojams Krievijas robežvalstīs, kas agrāk bijušas daļa no Padomu Savienības, tajā skaitā Latvijā. Šī propaganda nav nekas cits kā sabiedrības dezinformācija, kuras mērķis ir sašķelt sabiedrību.

Uzskatu, ka Eiropas Parlamenta rezolūcija ir solis pareizā virzienā, lai cīnītos pret šo propagandu, tāpēc plenārsesijā es atbalstīju šo rezolūciju. Pirmais solis veiksmīgai cīņai pret propagandu ir apzināties, ka šāds informācijas karš tiek izvērsts, un informēt par to sabiedrību. Eiropas Savienībai ir jāsper attiecīgi soļi, lai dotu pretsparu Kremļa dezinformācijas smagajai artilērijai, bet cilvēkiem pašiem jāizvērtē informācija, tās saturs un objektivitāte.

  Jan Keller (S&D), písemně. ‒ Zprávu poslankyně Fotygové o žádoucnosti kontra propagandy namířené proti Rusku a Islámskému státu považuji za velice nepovedenou. Celá zpráva je psána jazykem, který důvěrně známe z období, kdy neexistovalo právo na odlišnost názoru. Zpráva je naplněna podezíravostí vůči těm, kdo si dovolují kriticky uvažovat, a vymezuje se proti všem, kdo se údajně „schovávají za svobodu projevu“. Autorka zprávy má tendenci dělit lidi na ty, kdo nejsou schopni vlastního úsudku, a ty, kdo jsou povoláni sdělovat jim jedinou platnou pravdu. Dobře si vzpomínám, že stejným způsobem se argumentovalo i v dobách husákovské normalizace, proto jsem hlasoval proti této zprávě. Tón zprávy bych dokázal pochopit, pokud by byla součástí putinovské propagandy. Jako názor Evropského parlamentu mi však připadá nedůstojný.

  Jude Kirton-Darling (S&D), in writing. ‒ EPLP abstained on the final vote on the resolution. We agree that countering propaganda and radicalisation requires cooperation between Member States. However, there are elements in the report itself which could be perceived as a propaganda. Russia is not the only state involved in this activity; and putting ISIS on the same footing as a state is not appropriate. Therefore, we believe that supporting quality and independent journalism more actively is the way forward.

  Jeppe Kofod (S&D), skriftlig. ‒ Propaganda, misinformation og bevidst manipulerede historier forklædt som nyhedsartikler florerer i stigende grad frit. Særligt på sociale medier udbredes propaganda systematisk.

Visse steder er udbredelsen af propaganda og bevidst manipulation så stor, at det kan udgøre et demokratisk problem. Har en befolkning ikke adgang til en fri, kritisk og fagligt kompetent presse kan demokratiet undergraves og autoritære kræfter vinde frem.

Det er vigtigt at understrege, at der selvsagt skal skelnes klart mellem kritik og propaganda. Kritik er et bærende element i et frit, demokratisk samfund. Således også kritik mod EU, regeringer, partier eller politikere. Kritik kan være både berettiget eller uberettiget, konstruktiv eller sensationalistisk. Alt dette må et frit, demokratisk samfund kunne bære.

Propagandaen adskiller sig ved at være bevidst og systematisk manipulerende. Propaganda udbredes også ofte for at nå andre mål – f.eks. at destabilisere et land eller et område, at opildne til had mod minoriteter eller tilskynde til volds- og krigshandlinger.

Vi hverken kan eller skal acceptere, at den slags propaganda får frit løb. Derfor støtter vi en række enkeltforslag, men undlader at stemme hverken for eller imod den samlede betænkning da vi mener der er behov for et mere gennemarbejdet udspil, gerne fra Kommissionens side.

  Jaromír Kohlíček (GUE/NGL), písemně. ‒ Zpráva paní Fotygové se zřejmě omylem jmenuje o strategické komunikaci EU s cílem bojovat proti propagandě, které proti ní vedou třetí strany. Již letmý pohled do textu o 58 bodech ukazuje, že ve skutečnosti se zpráva zabývá zejména způsobem, jak propagandisticky působit ve třetích zemích proti jejich současným režimům. Několikrát je zdůrazněno, že dobrým příkladem jednotlivým zemím EU je činnost Velkého bratra, Spojených států. Rusofobie, která je charakteristická pro významnou část polské politické scény, nachází svůj výraz ve členění zprávy. Po úvodních bodech nejdříve najdeme krásně nazvanou kapitolku pod označením Pochopení a odhalení ruské dezinformační a propagandistické války. Po 9 bodech prodchnutých třeskutou rusofobií se bigotní katolička zabývá metodami Islámského státu. A to v celých 8 bodech. Zdá se tedy, že v jejích očích jsou islámští radikálové a jejich metody radikalizace poměrně rozsáhlé muslimské obce uvnitř EU podstatně méně nebezpeční než Rusko, které se odmítá stát surovinovým přívěskem států EU. V dalších odstavcích se dočteme, například že „a vyzývá členské státy, aby přizpůsobily a aktualizovaly své právní předpisy“ nebo „aby plně prováděly a prosazovaly stávající právní předpisy týkající se projevů nenávisti“. Pokud budu tuto formulaci brát vážně, autorka zprávy bude jistě záhy, nejspíše v Polsku, vyšetřována pro šíření chorobné rusofobie.

  Bernd Kölmel (ECR), schriftlich. ‒ Der Bericht zur „strategischen Kommunikation der EU, um gegen sie gerichteter Propaganda von Dritten entgegenzuwirken“ ist problematisch. Das Anliegen ist es zunächst, Propaganda exterritorialer Akteure, namentlich Russlands und des IS, zu bekämpfen und eine Gegenpropaganda einzurichten. Dass es russische Propaganda gibt, ist unbestritten und wird beispielsweise auch durch NATO-Dokumente belegt. Gerade in Osteuropa, wo die Medien kleinerer Staaten oft relativ finanzschwach sind, besteht die Gefahr einer russisch dominierten Einseitigkeit des Informationsangebotes. Einige Staaten unterstützten auch politische Parteien innerhalb der EU mit erheblichen Beträgen.

Die Frage ist aber, wie man diese Propaganda identifiziert und wie man sie einschränkt, ohne das Informationsinteresse der Bevölkerung zu schädigen. In der Abwägung beider Anliegen muss also eine Abwägung getroffen werden. Ist die Gefahr durch Propaganda Dritter höher einzuschätzen als die Gefahr einer Zensur wichtiger Informationen durch die EU? In der Abwägung habe ich mich trotz erheblicher Bedenken entschlossen, dem Bericht zuzustimmen.

  Ádám Kósa (PPE), írásban. ‒ A mai napon, az Európai Néppárt álláspontjának megfelelően, fideszes képviselőtársaimmal együtt szavazatommal támogattam azt a jelentést, amely a harmadik felek által kifejtett EU-ellenes propaganda elleni fellépést szolgáló stratégiai kommunikáció erősítését szolgálja. A dokumentum hangsúlyozza, hogy az EU-ellenes propaganda célja az, hogy megossza a tagállamokat, megbénítsa a döntéshozatali eljárásokat, rontsa az uniós intézmények hitelét, továbbá hogy aláássa a demokratikus értékeken, az emberi jogokon és a jogállamiságon alapuló európai narratívát. A jelentés felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy Unió-szerte következetesen lépjenek fel az intoleráns, radikális hitszónokok által hangoztatott gyűlöletbeszéddel szemben, amely termékeny talajt teremt olyan terrorszervezetek növekedése számára, mint az Iszlám Állam és az al-Kaida. A jelentés éppen ezért hangsúlyozza a színvonalas újságírás, -oktatás és -képzés fontos szerepét a minőségi elemzések magas színvonala érdekében, és felszólítja a Bizottságot, hogy terjesszen elő jogalkotási kezdeményezéseket annak érdekében, hogy hatékonyabban fel lehessen venni a harcot a célzatos félretájékoztatással.

  Stelios Kouloglou (GUE/NGL), in writing. ‒ I voted against since the report is highly biased and misleading as far as it concerns to the sources of anti-EU propaganda. Instead of truly working to address the real threats coming from Daesh, this report was drafted to finance anti-Russian propaganda from the EU budget. Here I believe we have a contradiction in terms since ‘independent media’ which will be in charge of counter-propaganda is going to be financed by the EU, therefore not leaving much options for the latter to be truly independent.

  Béla Kovács (NI), írásban. – Megszokott dolog a jelentések kidolgozói részéről, hogy árukapcsolást hoznak létre úgy, hogy valami kevéssé elfogadható anyagrészt az egészséggel, emberi-, vagy kisebbségi jogokkal, kis- és középvállalatok érdekeire, miegyébre való hivatkozással tesznek megszavazandóvá. Ebből adódóan sok mindennel találkoztam már az EP-ben, de ennyire durván csúsztató anyaggal még nem. Egy jelentésben összekötni egy jogállam nemzeti sajtóorgánumainak tevékenységét a világ jelenlegi legnagyobb terrorista szervezetének propagandagépezetével, a kettő közé egyenlőségjelet téve, hajmeresztő. De ez még tovább lett fokozva az által, hogy az EU elleni propagandakampány eszközeit az állami szereplővel szembeni harchoz kéri a jelentéstevő. A terroristákat nem kívánja zaklatni, hisz azok szerinte ártalmatlanok.

Bárkinek, aki nyitott szemmel, füllel jár a világban, feltűnik a tengerentúli tőkéből bőségesen finanszírozott NGO-k és sajtó hallatlan médiatúlsúlya, de akár Udo Ulfkotte és más tényfeltárók írásaiból is tájékozódhat. Az ilyen jellegű durva propagandabeavatkozás nem csípi az érintettek szemét? Mélyen felelőtlen, kirívóan szélsőséges a jelentés és nagyon elszomorító, hogy a létező demokrácia ennyire mélyrepülésben van.

  Miapetra Kumpula-Natri (S&D), kirjallinen. ‒ Kenellekään ei liene epäselvää, että disinformaatio, valeuutiset ja propaganda ovat vahingollisia sekä kansalaisille että valtioille. Post-fakta-aika palvelee valheilla ja provokaatiolla ratsastavaa populismia ja syö eurooppalaista arvopohjaa, johon kuuluvat vapaus ja demokratia.

Päätöslauselmassa on hyviä ja kannatettavia ajatuksia. En kuitenkaan katso, että Venäjän ja ISISin rinnastaminen edesauttaa välttämätöntä vuoropuhelua. Päätöslauselmassa myös käytetään Venäjän toimista termiä ”sota” (informaatiosota, propagandasota jne.). Aikana, jolloin Venäjä käy myös todellista sotaa, ei ole järkevää puhua sodasta sellaisissa tilanteissa, joissa kyseessä ovat pikemminkin vaikutusyritykset tai propaganda.

Tällä hetkellä EU yrittää painostaa Venäjää käyttäytymään paremmin. Painostusyritykset talouspakotteista julkilausumiin eivät ole saaneet Venäjää muuttamaan käytöstään. Painostuskeinoja voidaan yhä jatkaa, mutta rinnalla haluaisin nähdä EU:n vahvan tuen Venäjän omille kansalaisjärjestöille ja osalle sen oppositiota. Muutokseen tarvitaan painetta myös sisältä.

Äänestin tyhjää, koska vaikka raportissa on paljon hyviä kohtia, sen puutteet ovat liian suuret, jotta voisin hyväksyä sen.

  Giovanni La Via (PPE), per iscritto. – L'Unione europea, nonostante le diverse sfide e minacce cui è sottoposta, è stata in grado di difendere i principi fondatori di integrazione, unità, determinazione e cooperazione, e rappresenta pertanto un modello da seguire. Pur non di meno, tra le varie minacce, l'UE è sempre più soggetta a una propaganda ostile, mirata a seminare terrore, insicurezza, volta a screditare le istituzioni e mettere in dubbio i valori democratici, lo Stato di diritto e i diritti umani. La relazione, dunque, segnala gli attori principali di questa propaganda, tra cui alcuni gruppi terroristici, ed enfatizza la necessità, da parte dell'Unione, di concentrarsi su strategie di comunicazione volte a contrastare la minaccia della disinformazione promossa da una simile propaganda. La proposta chiede una maggiore cooperazione tra gli Stati membri; la messa a disposizione di risorse rilevanti a sostenere le proprie campagne di propaganda strategica e capaci di mettere a nudo e affrontare la guerra di disinformazione e di radicalizzazione dell'ISIS/Daesh; nonché una strategia a livello europeo capace di contrastare questa propaganda ostile. Esprimo, di conseguenza, parere favorevole alla relazione sulla comunicazione strategica dell'Unione europea per contrastare la propaganda contro di essa a opera di terzi.

  Constance Le Grip (PPE), par écrit. ‒ L’Union européenne est souvent visée par des campagnes de propagande provenant d’acteurs étatiques ou non étatiques, qui menacent l’Union elle-même et les États membres. Cela concerne plus particulièrement le groupe «État islamique», dont la propagande a pour objectif d’embrigader des jeunes, promouvoir l’islamisme radical, nuire aux valeurs et intérêts européens ou inciter à la haine contre nos peuples. Notre engagement doit être total face à ce fléau.

Certaines actions menées par la Russie sont également ambigües. Néanmoins, contrairement à ce que propose le rapport, j’estime qu’il est souhaitable de garder des relations diplomatiques et politiques avec ce pays. Pour cette raison, j’ai préféré m’abstenir sur le vote final.

  Philippe Loiseau (ENF), par écrit. ‒ La thématique centrale est ici la lutte contre les menaces hybrides potentiellement dirigées contre l’Union européenne. Au rayon des sources identifiées de ces menaces, elles sont deux, placées à égalité: la Russie et le groupe «État islamique». On observe ici toutes les dérives obsidionales de l’UE qui, à défaut d’avoir une quelconque existence en matière de défense et de politique de sécurité, essaie de manifester son existence en manipulant les peurs et en déformant la réalité pour faire l’amalgame entre la Russie - un État souverain - et le groupe «État islamique»- une organisation terroriste.

Je ne peux que m’opposer à une vision honteusement déformante et inquiétante, et ai voté CONTRE ce tissu de malhonnêteté.

  Paloma López Bermejo (GUE/NGL), por escrito. ‒ Nos encontramos aquí ante un ejemplo más de la rusofobia de este Parlamento y que sobredimensiona constantemente las diferencias entre Rusia y la Unión.

El informe es un ataque frontal a los medios de comunicación, llamando a usar instrumentos de la OTAN, como el Centro de Excelencia de Comunicaciones Estratégicas (COE STRATCOM), para combatir a los medios de comunicación rusos. Además, llama a prestar apoyo directo a medios de comunicación «independientes», lo que es una paradoja, ya que al patrocinarlos desde organizaciones europeas, estos medios dejarían obviamente de ser independientes.

No contentos con esto, en el informe, y siguiendo esa retórica paranoica antirrusa, se sostiene que «los servicios de seguridad y de inteligencia concluyen que Rusia tiene la capacidad y la intención de realizar operaciones destinadas a desestabilizar a otros países», continuando con la retórica militarista y abocándonos a una escalada de tensión inaceptable.

El informe identifica dos amenazas relativas a la propaganda: un actor estatal, Rusia, y grupos terroristas como Dáesh, y se centra en conceder a la Unión los medios para apoyar sus propias campañas estratégicas de propaganda, principalmente contra Rusia, país de la ONU a quien pone al mismo nivel de amenaza que Dáesh.

Mi voto fue claramente en contra.

  Antonio López-Istúriz White (PPE), por escrito. ‒ El presente informe aborda la cuestión de ciberseguridad, en especial los ataques que sufre la Unión por parte de medios y propaganda que buscan desacreditarla a ella y sus instituciones. Asimismo, se centra en la lucha contra la propaganda del Dáesh en internet.

El informe propone, entre otros, estudiar las fuentes de financiación de la propaganda antieuropea, aumentar la visibilidad de los académicos musulmanes moderados que tengan credibilidad para deslegitimizar la propaganda del Dáesh y crear un sitio, en redes sociales muy utilizadas para desacreditar a la Unión e incitar al odio, destinado al público en general que agrupe los distintos medios destinados a detectar la desinformación y que explique su funcionamiento.

Doy mi voto favorable al informe, porque es importante acabar con las desinformaciones que en definitiva atentan contra algo tan importante como es el poder acceder a una información objetiva y de calidad por parte de los ciudadanos, lo que es esencial para poder formarse en una sociedad democrática y de derecho.

  Bernd Lucke (ECR), schriftlich. ‒ Der Bericht zur „strategischen Kommunikation der EU, um gegen sie gerichteter Propaganda von Dritten entgegenzuwirken“ ist problematisch. Das Anliegen ist es zunächst, Propaganda exterritorialer Akteure, namentlich Russlands und des IS, zu bekämpfen und eine Gegenpropaganda einzurichten. Dass es russische Propaganda gibt, ist unbestritten und wird beispielsweise auch durch NATO-Dokumente belegt. Gerade in Osteuropa, wo die Medien kleinerer Staaten oft relativ finanzschwach sind, besteht die Gefahr einer russisch dominierten Einseitigkeit des Informationsangebotes. Einige Staaten unterstützten auch politische Parteien innerhalb der EU mit erheblichen Beträgen.

Die Frage ist aber, wie man diese Propaganda identifiziert und wie man sie einschränkt, ohne das Informationsinteresse der Bevölkerung zu schädigen. In der Abwägung beider Anliegen muss also eine Abwägung getroffen werden. Ist die Gefahr durch Propaganda Dritter höher einzuschätzen als die Gefahr einer Zensur wichtiger Informationen durch die EU? In der Abwägung habe ich mich trotz erheblicher Bedenken entschlossen, dem Bericht zuzustimmen.

  Mairead McGuinness (PPE), in writing. ‒ Disinformation, propaganda and fake news are having an impact on the proper function of European democracy. Europe needs to enhance cooperation with third parties to combat this threat effectively.

  Ivana Maletić (PPE), napisan. ‒ EU se obvezala na to da će svoje djelovanje na međunarodnoj sceni provoditi prema načelima kao što su demokracija, poštovanje ljudskih prava i temeljnih sloboda te sloboda medija, dostupnost informacija, sloboda izražavanja i medijski pluralizam i slično. Izvješće naglašava kako neprijateljska propaganda protiv EU-a poprima različite oblike i u njenu svrhu se upotrebljavaju razna sredstva, prilagođena profilima država članica, kako bi se izvrnula istina, izazvala sumnja, razjedinile države članice i prouzročilo razilaženje između Europske unije i njezinih sjevernoameričkih partnera. Sredstva koja se upotrebljavaju u svrhu propagande su izazivanje straha i nesigurnosti u građanima EU-a i predstavljanje neprijateljskih državnih i nedržavnih aktera jačima i uspješnijima nego što jesu u stvarnosti. Izvješće naglašava kako su strateška komunikacija i informacijski rat vanjski i unutarnji problem EU-a i izražava zabrinutost zbog toga što se neprijateljska propaganda službi brojnim širiteljima informacija unutar EU-a.

Rusija ulaže znatna financijska sredstva u svoje instrumente dezinformiranja i propagande primijenjene bilo izravno državnim kanalima bilo posredstvom poduzeća i organizacija koje kontrolira Kremlj. Također, često daju financijsku potporu političkim ekstremistima i kampanjama dezinformiranja velikih razmjera u masovnim medijima. Izvješće potiče vlade država članica na oprez u pogledu ruskih operacija informiranja u Europi i na dijeljenje kapaciteta i suprostavljanju takvim operacijama, stoga sam podržala ovo izvješće.

  Светослав Христов Малинов (PPE), в писмена форма. ‒ На 23 ноември беше приета резолюция на Европейския парламент за Стратегическа комуникация от ЕС за противопоставяне на пропагандата, насочена срещу Европейския съюз от трети страни.

Развитието на технологиите и комуникацията предлага все повече възможности за упражняване на свободите на гражданите и журналистите. Същевременно интернет, като инструмент с възможна двойна употреба, крие редица опасности. ЕС трябва да положи всички усилия, за да запази ценностите на демократичния и медийния плурализъм, свободата на словото, но и да гарантира качествена информираност на своите граждани. Назоваването на преките заплахи в лицето на руската пропаганда и дезинформационната кампания на конструкти като ДАЕШ е ключов елемент от изграждането на по-ефективна комуникационна политика на ЕС.

Единственият възможен отговор на Европейския съюз се състои в насърчаване свободата на медиите, засилване ролята на оперативна група Стратегическа комуникация и осигуряване на по-голяма видимост на постиженията на Съюза. Вярвам, че истината е най-силното оръжие в борбата с дезинформацията в ерата на пост-истината и бих приветствал по-нататъшните действия на ЕС в тази посока.

  Andrejs Mamikins (S&D), rakstiski. ‒ Parlaments nobalsoja par nekvalitatīvu propagandas izstrādājumu, kas diskreditē Eiropas Savienību. Vienā ziņojumā teroristiskās organizācijas apvienošana ar konkrētu valsti ir spilgts propagandas paņēmiens. Galvenais mērķis ir skaidrs: parādīt, ka Krievija un Daesh ir teju viens un tas pats.

Līdz šim es domāju, ka Eiropas Savienībai ir nelokāma morālā pozīcija, ka pret propagandu var cīnīties ar faktiem un objektivitāti. Kad Parlaments nobalsoja par šo ziņojumu, sapratu, ka esmu maldījies.

  Vladimír Maňka (S&D), písomne ‒ To, ako sa EÚ dokáže vysporiadať s informačnou vojnou a propagandou, závisí od zodpovednosti každého politika, každého verejného činteľa. Transparentnosť v konaní a vyjadrovaní vo všetkých oblastiach politiky, spolu s dôrazom na právo obyvateľov na informácie, kvalitné vzdelávanie, osobnú zodpovednosť a spravodlivý trest v prípade porušovania zákonov, môžu zamedziť šíreniu klamstiev, neprávd a cielených manipulácií.

  Louis-Joseph Manscour (S&D), par écrit. ‒ Le présent rapport porte sur la communication stratégique de l’Union visant à contrer la propagande dirigée contre elle par des tiers. Ce rapport émet un certain nombre de propositions afin de lutter efficacement contre la diffusion de désinformations hostiles à l’égard de l’UE.

Au-delà du manque de substance sur les moyens de mise en œuvre de ces propositions, le texte se focalise sur deux menaces: l’une venant de Russie, l’autre du groupe «État islamique». Ces deux entités sont traitées de manière identique alors qu’il s’agit d’une part d’un État et, de l’autre, d’une organisation terroriste.

Malgré l’utilité de chercher à lutter contre la propagande dirigée contre l’UE, les trop nombreuses imprécisions et confusions au sein de ce texte me poussent à m’abstenir.

  Νότης Μαριάς (ECR), γραπτώς. ‒ Καταψηφίζω την έκθεση σχετικά με τη στρατηγική επικοινωνίας της ΕΕ για την αντιμετώπιση της προπαγάνδας εναντίον της από τρίτους, καθώς η εν λόγω έκθεση δεν είναι πλήρης και τεκμηριωμένη.

  Georg Mayer (ENF), schriftlich. ‒ Ich lehne diesen Bericht zur Gänze ab, da die Europäische Union anscheinend die Flexibilität und Unkontrollierbarkeit von Nachrichten in sozialen Medien als Bedrohung wahrnimmt und der fehlenden Möglichkeit von zensurähnlichen Handlungen entgegenwirken will.

  Valentinas Mazuronis (ALDE), raštu. ‒ Balsavau už šį pranešimą. Europos valstybės pastaraisiais metais susiduria su ypač intensyviomis propagandos, dezinformacijos kampanijomis, kuriomis siekiama kvestionuoti fundamentalias, Europos puoselėjamas, demokratines vertybes, ardyti ES valstybių narių vienybę, kelti destrukciją. Pasitelkdamos įvairius kanalus ir metodus šias kampanijas vykdo tiek Rusija, tiek teroristinės grupuotės.

Realiausias Europos atsakas į šias kampanijas – visuomenės informuotumo didinimas apie šių kampanijų specifiką, užsakovus, finansavimo šaltinius ir tikruosius kėslus. Švietimas yra pats svarbiausias veiksnys, įgalinantis piliečius kritiškai analizuoti žiniasklaidos turinį ir reaguoti į dezinformaciją.

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL), par écrit. ‒ La paranoïa aigue de ce parlement est sans limite. Persuadé d’une prochaine attaque russe contre l’UE, il ressort le vocabulaire de la guerre froide et se montre le premier acteur de l’escalade des tensions avec la Russie. Ce rapport sur la contre-propagande commence par comparer un État membre du Conseil de sécurité de l’ONU avec une organisation terroriste. Pour le reste, vous pourrez chercher à la loupe les mesures contre le groupe «État islamique». L’objet est de dénoncer une «guerre de propagande» orchestrée par Moscou contre l’Union européenne. Ceux qui s’opposent à un «récit positif» sur l’UE sont repeints en «extrémistes et populistes», qui oseraient briser la cohésion de «l’Occident». Le rapport demande de promouvoir des médias «indépendants» en UE et en Russie... en les finançant avec l’argent de l’UE. Drôle de vision de l’indépendance. «Il convient d’évaluer de manière critique la façon de traiter les sources de médias dont il est prouvé qu’elles ont été impliquées à plusieurs reprises dans une stratégie de tromperie et de désinformation délibérées» et traquer les élus qui s’aventureraient à rencontrer leur contreparties russes. Je vote contre cette logique du bloc contre bloc dangereuse !

  Joëlle Mélin (ENF), par écrit. ‒ Il s'agit de lutter contre les menaces dites «hybrides» dirigées contre l'Union européenne elle-même par la Russie et le groupe «État islamique». Ce rapport témoigne de la dérive de l’Union, en ce que, d’une part, elle manipule les peurs pour s’arroger une certaine légitimité et, d’autre part, parce qu’elle fait un amalgame entre un État souverain et une organisation terroriste. J’ai ainsi voté contre ce rapport.

  Nuno Melo (PPE), por escrito. ‒ A comunicação estratégica e a guerra de informação constituem não só um assunto externo da UE mas também um assunto interno. Temos que nos preocupar com o crescente número de retransmissores de propaganda hostil existentes na União.

A estratégia de propaganda e desinformação de países terceiros contra a UE pode assumir diferentes formas e envolver, designadamente, meios de comunicação social tradicionais, redes sociais, programas escolares e partidos políticos, tanto na União Europeia como fora dela.

Daí o meu voto favorável.

  Roberta Metsola (PPE), in writing. ‒ I voted in favour of this report because while the EU is committed to respecting fundamental freedoms, including media freedom, the third-party actors currently trying to discredit the Union, such as Daesh, do not share the same values. They are using the media to spread misinformation and disinformation, thus violating the principle of imparting objective information through journalism.

  Louis Michel (ALDE), schriftelijk. – In de oorspronkelijke opzet van het verslag lag de nadruk op de noodzaak een duidelijke strategie aan te nemen tegen vijandige propaganda en desinformatie die worden verspreid door derden, die erop gericht zijn Europa en haar samenleving te ontwrichten en jongeren aanzetten tot geweld tegen de samenleving waarin ze zijn opgegroeid. Daarom steun ik ook alle initiatieven en instrumenten die boodschappen van haat en propaganda tegengaan en jongeren en mensen weerbaar en immuun maken voor de perfide effecten van propaganda.

Het probleem met dit verslag is echter dat in de beoordeling van het fenomeen propaganda Rusland en het terroristische Da’esh op dezelfde hoogte worden geplaatst en op dezelfde manier worden behandeld. Daarom heb ik het verslag niet goedgekeurd, wat niets afdoet aan het feit dat propaganda naar mijn mening altijd moet kunnen worden weerlegd en het geen twijfel lijdt dat de gruwelpraktijken van Da’esh ten scherpste moeten worden veroordeeld.

  Miroslav Mikolášik (PPE), písomne – Európska únia, jej partneri, členské štáty i občania v súčasnosti čelia informačnej vojne z viacerých strán. EÚ je pod nátlakom 2 hlavných propagačných prúdov: zo strany Ruska, ktoré sa snaží o narušenie integračného procesu EÚ aj tým, že podporuje sily namierené proti Únii, najmä extrémne pravicové strany, populistické hnutia, ktoré popierajú základné hodnoty liberálnej demokracie. Na druhej strane pôsobí propaganda teroristickej organizácie Dá´iš/ISIS, ktorá presadzuje politickú, náboženskú a sociálnu nenávistnú rétoriku na európskej i svetovej úrovni. V rámci opatrení EÚ zameraných na boj s propagandou musí Únia posilniť ochranu v kybernetickej oblasti a zaistiť odolnosť informačných systémov EÚ. Členské štáty musia viac spolupracovať pri ochrane spoločností. Na domácej pôde i vo svojom susedstve má veľký význam zvyšovanie informovanosti, vzdelávania, gramotnosti týkajúcich sa internetových médií, aby boli občania schopní kriticky vyhodnotiť informácie, ktoré sa k ním dostávajú. Je potrebné zvyšovať povedomie o radikalizácii, aby sa zabránilo náborom, najmä mladých ľudí. Prostredníctvom svojej vonkajšej činnosti by mala EÚ naďalej aktívne presadzovať rešpektovanie základných práv a slobôd, najmä slobody prejavu, zhromažďovania sa, právo na prístup k médiám a nezávislosť médií v susedských krajinách.

  Marlene Mizzi (S&D), in writing. ‒ I support the main objectives of the report on the EU strategic communication to counteract propaganda against it by third parties, which identifies threats, such as the terrorist group known as Daesh/ ISIS, and suggests countering the propaganda and radicalisation through cooperation between the Member States and the European Institutions. Having said that, however, the fact that the report is mixing a state such as Russia with non-state actors such as terrorist organisations is not exactly the adequate approach for such a text and therefore I decided to abstain at the final vote.

  Csaba Molnár (S&D), írásban. ‒ A Külügyi Bizottság jelentésének célja a radikalizmus és a terrorista propaganda megerősített tagállami és uniós együttműködés révén történő kezelése. Külön kitér két fenyegetésre: arra, hogy Oroszország az uniós partnerekkel meglévő kapcsolatait és a velük tartott találkozókat a valódi párbeszéd kialakítása helyett inkább propagandacélokra és arra használja fel, hogy nyilvánosan gyengítse az Unió közös álláspontját, továbbá az ISIL/Dáis információs hadviselésének félretájékoztatási és radikalizálódási módszereire. Fölvázolja a propaganda elleni fellépés uniós stratégiáját, amelynek középpontjában az alapvető jogok és szabadságok tiszteletben tartásának aktív előmozdítása áll, ugyanis a véleménynyilvánítás szabadságának, a gyülekezési szabadságnak, az információkhoz való hozzáférés jogának és a média függetlenségének támogatása a szomszédos országokban erősíti az EU propaganda ellen irányuló fellépéseit.

Szorgalmazza a médiapluralizmus és a média objektivitásának, pártatlanságának és függetlenségének a nem állami szereplőkre is kiterjedően történő megerősítését az Európai Unióban és szomszédságában, és megdöbbenését fejezi ki a média függetlenségével és szabadságával kapcsolatos, egyes uniós tagállamokbeli problémák miatt. A tervezetet megszavaztam.

  Bernard Monot (ENF), par écrit. ‒ Le rapport se propose de lutter contre les fameuses « menaces hybrides » qui seraient des menaces contre l'Union européenne. Les menaces identifiées ont deux sources: la Russie et le groupe «État islamique», mises sur un pied d’égalité. Ce rapport est un témoignage de la dérive de l'Union européenne, qui essaye de manifester son existence en manipulant les peurs. Il est en outre clairement en dehors des limites de la diplomatie d'amalgamer de manière aussi grossière un État souverain et une organisation terroriste. Vote défavorable.

  Sophie Montel (ENF), par écrit. ‒ Ce rapport cherche à amalgamer un Etat souverain (la Russie) et la menace que constitue le groupe «État islamique». Je vote contre.

  Claude Moraes (S&D), in writing. ‒ Labour MEPs abstained on the final vote on the resolution. We agree that countering propaganda and radicalisation requires cooperation between Member States. However, there are elements in the report itself which could be perceived as a propaganda. Russia is not the only state involved in this activity; and putting ISIS on the same footing as a state is not appropriate. Therefore, we believe that supporting quality and independent journalism more actively is the way forward.

  Nadine Morano (PPE), par écrit. ‒ J’ai voté contre ce texte, qui accuse directement la Russie de faire de la propagande, d’utiliser ses réseaux en Europe pour nuire à notre Union et de mener des campagnes de désinformation de masse. Un tel texte, en plus d’être totalement diffamatoire à l’égard de la Russie, montre également la paranoïa antirusse qui règne malheureusement à l’intérieur du Parlement européen et qui a pour seule conséquence une escalade stérile des sanctions qui nuisent à nos économies, à nos producteurs et à nos agriculteurs.

  Luigi Morgano (S&D), per iscritto. ‒ La propaganda contro l'Unione europea è un dato di fatto che non può essere negato e che richiede immediatamente una reazione in termini di contro comunicazione mediatica. L'opera di disinformazione perpetrata dalla Russia e dall'ISIS contro l'UE e quindi contro i valori europei non è più accettabile. L'Unione europea, che si fonda sui valori di libertà, uguaglianza, democrazia, Stato di diritto, rispetto dei diritti umani e delle libertà fondamentali, accesso ad un'informazione plurale, non può accettare questi comportamenti. Le violazioni di cui la Russia si è resa responsabile, annettendo la Crimea e conducendo una guerra ibrida nel Donbass, oltre alle continue ingerenze del Cremlino nel contesto dei media europei, hanno messo in tensione il rapporto con l'Unione. D'altra parte, le tecnologie belliche dell'informazione e delle comunicazioni, di cui l'ISIS fa continuo uso per giustificare le proprie azioni e reclutare giovani europei, rappresentano una concreta minaccia per la sovranità degli Stati membri e l'integrità europea. Per queste ragioni ho votato a favore di questa importante risoluzione, che definisce i rischi di questa guerra dell'informazione che porta con sé minacce sia nella stabilità esterna che interna dell'Unione.

  József Nagy (PPE), írásban. ‒ Fontos, hogy az Európai Unió képes legyen gyorsan reagálni minden felmerülő veszélyre. A közvetlen biztonsági fenyegetéseken kívül foglalkoznunk kell az európai értékek ellen irányuló támadásokkal is. Az EU ellenes propagandát olyan célok hajtják, mint a kétségkeltés, a tagállamok megosztása és a stratégiai megállapodások legyengítése. A propaganda mögött álló csoportok leghatékonyabb eszköze a félelemkeltés és a szabadságérzés korlátozása. Ezt az üzenetet közvetítik az Európa ellen elkövetett terrortámadások is. Támogatom a stratégiai kommunikációs munkacsoport tevékenységeit és bízom benne, hogy a propaganda elleni cselekvési tervek meghozzák a várt eredményt.

  Victor Negrescu (S&D), in writing. ‒ I have abstained from voting on this report on EU strategic communication to counteract propaganda against it by third parties.

  Norica Nicolai (ALDE), în scris. ‒ M-am abținut de la votul pe acest raport, care, deși punctează anumite aspecte reale în ceea ce privește dezinformările și manipulările la care suntem supuși cu toții într-o societate extrem de dependentă de media, nu cred că este necesar. Nu consider că este rolul nostru, o instituție publică, să intervenim și să reglementăm comunicarea de masă.

Provin dintr-o fostă țară comunistă și am o reticență crescută față de cenzură, față de restricțiile impuse de autorități comunicatorilor, pentru că mass-media se cenzurează după propriile reguli, după propriile regulamente și în funcție de public. Zona de comunicare de masă, cu toate deficiențele ei, merită încrederea noastră, ca parteneri într-o societate în care fiecare putere își are stabilită zona de influență.

Nu în ultimul rând, am ales să mă abțin de la votul pe un acord care practic pune în aceeași categorie Rusia și ISIS, ceea ce consider a fi o lipsă de tact diplomatic și o incitare care nu era necesară.

  Luděk Niedermayer (PPE), písemně. ‒ Podpořil jsem zprávu, která správně zdůrazňuje, že informační válka není jen vnějším, ale i vnitřním problémem EU. Tato oblast představuje jedno z klíčových témat dneška. Strategie propagandy a dezinformací vůči EU ze strany třetích zemí může mít různé formy a může využívat tradiční média, sociální sítě, školní osnovy či politické strany, příkladem budiž extrémně pravicová francouzská Národní fronta Marine Le Penové. Zpráva se podle mého názoru měla více soustředit na Rusko jako hlavní zdroj této nepřátelské propagandy vůči EU a dát tím najevo, že právě ruskou propagandu považuje za největší hrozbu pro stabilitu v EU. Místo toho však zpráva vyhrazuje stejný prostor i propagandě tzv. Islámskému státu, která je v porovnání s tou ruskou podstatně méně sofistikovaná, a tedy i nebezpečná. Na strategii EU pro boj proti propagandě by se proto měly vyčlenit dostatečné materiální a lidské zdroje, aby toto riziko naši budoucnost méně ohrožovalo.

  Franz Obermayr (ENF), schriftlich. ‒ Ich habe mich gegen diesen Bericht ausgesprochen, da die durch die sozialen Medien geschaffene Medienpluralität kritisiert wird. Sie wird unter anderem mit einem Informationskrieg oder einer hybriden Kriegsführung gleichgesetzt.

  Urmas Paet (ALDE), kirjalikult. ‒ Toetasin. Valeinformatsiooni levikule tuleb pöörata tähelepanu. Euroopa ühiskond peab aru saama, et liikvel on äärmiselt palju valeinformatsiooni ning selle vastu tuleb tegutseda.

  Rolandas Paksas (EFDD), raštu. ‒ Mes privalome imtis visapusiškų veiksmų, siekdami kovoti su radikalizacija ir teroristine propaganda.

Visų pirma, didesnis dėmesys turi būti skiriamas tvirtesnio valstybių narių ir ES bendradarbiavimo priemonėms. Reikia stiprinti veiksmus, nukreiptus prieš terorizmo grėsmes, laikantis žmogaus teisių ir teisinės valstybės principų. Tačiau kovojant su trečiųjų šalių skleidžiama prieš ES nukreipta propaganda ir dezinformacija, turėtų būti siekiama palaikyti konstruktyvius ryšius su trečiosiomis šalimis. Pažymėtina, jog siekiant pašalinti įtampą su kaimyninėmis trečiosiomis šalimis turi būti skatinamas platesnis politinis ir diplomatinis dialogas bei taikaus bendradarbiavimo susitarimai.

Būtina užkirsti kelią „Da’esh“ gauti finansavimo ir lėšų iš naftos arba prekybos ginklais. Todėl kai kurios valstybės narės turėtų atitinkamai peržiūrėti savo santykius su tam tikromis trečiosiomis šalimis, nes tai ypač svarbu siekiant užkirsti kelią radikalizacijai ir apsaugoti ES vertybes.

  Δημήτρης Παπαδάκης (S&D), γραπτώς. ‒ Επισημαίνουμε ότι η καταπολέμηση της προπαγάνδας δεν μπορεί να γίνει με περισσότερη προπαγάνδα αλλά με περισσότερα θετικά μηνύματα και εκστρατείες ευαισθητοποίησης και πληροφόρησης.

Το σχέδιο ψηφίσματος υπογραμμίζει ότι η Ευρωπαϊκή Ένωση υφίσταται αυξανόμενες συστηματικές πιέσεις για την αντιμετώπιση εκστρατειών παραπληροφόρησης και προπαγάνδας, από διάφορες χώρες και μη κρατικούς φορείς, που χρησιμοποιούν ένα ευρύ φάσμα εργαλείων, όπως ψευδο-πρακτορεία ειδήσεων και διαδικτυακά «τρολ», με στόχο την αμφισβήτηση των δημοκρατικών αξιών και τη διαίρεση της Ευρώπης.

Σε καμία περίπτωση όμως δεν εξισώνω τη Ρωσία με το Ισλαμικό Κράτος. Πρέπει να υπάρξει ξεκάθαρος διαχωρισμός και να μην παρομοιάζουμε την Ρωσία με το Ισλαμικό Κράτος. Είναι ανεύθυνο να τεθεί ένα κράτος όπως η Ρωσία στο ίδιο επίπεδο απειλής με το Ισλαμικό Κράτος. Η Ρωσία πρέπει να αναγνωρισθεί ως ένας βασικός εταίρος της Ευρωπαϊκής Ένωσης και βασικός παγκόσμιος παράγοντας, τόσο όσον αφορά την εξωτερική ασφάλεια όσο και τον κοινό αγώνα κατά του Ισλαμικού Κράτους.

  Aldo Patriciello (PPE), per iscritto. ‒ Mi astengo dal votare la proposta dei miei colleghi poiché ritengo che allo stato attuale dei fatti assistiamo a un notevole incremento del numero dei pericoli che possono colpire e danneggiare i cittadini dell'Unione europea, quindi sarebbe idonea aggiornare costantemente la popolazione con un continuo scambio di informazione tra Stati membri. Però, allo stesso tempo, ritengo che sia sbagliato vedere una cospirazione contro l'Unione europea in tutto ciò che ci circonda, anzi gli Stati membri dovrebbero collaborare tra di loro trasmettendo sicurezza ai loro cittadini e non allarmandoli, trascinandoli, in una guerra mediatica con Stati extra europei. Pertanto mi astengo.

  Marijana Petir (PPE), napisan. ‒ Smatram da je važno da se na institucionalnoj razini osvijesti važnost borbe protiv propagandnih ratova usmjerenih protiv Europske unije te da to prijeđe fazu evolucije od onoga što nam je svima poznato i čega smo svjesni prema jasnom položaju Europske unije koji daje odgovarajuće mjere i mehanizme sprječavanja ovih negativnih fenomena. Posebno bih pozvala Europski parlament i Komisiju da s većim fokusom prate događanja u bliskom susjedstvu Unije, pogotovo da se fokus usmjeri na događanja u Srbiji, Crnoj Gori i Bosni i Hercegovini. U ovim državama na djelu je snažna proruska propagandna akcija koja je eskalirala u nekoliko slučajeva - na parlamentarnim izborima u Crnoj Gori, nezakonitom referendumu održanom u Republici Srpskoj te nedavnim vojnim vježbama ruske, srbijanske i bjeloruske vojske u blizini hrvatske granice. U Bosni i Hercegovini postoje naznake islamističke radikalizacije te je nužno raditi i na suzbijanju ovog zabrinjavajućeg trenda. Hrvatsko susjedstvo ne smije postati meki trbuh Europe i nužno je da Europska unija i dalje daje snažnu potporu europskoj perspektivi ovih zemalja te da se osigura neovisnost medija, provjerenost informacija i očuvanje istinskih europskih vrijednosti.

  Florian Philippot (ENF), par écrit. ‒ Ce rapport est un objet de stupéfaction comme on en voit heureusement peu. Il met sur le même plan la Russie et l'organisation terroriste État islamique, ce qui est aussi scandaleux qu'absurde. Il fait donc preuve d'un aveuglement idéologique très éloigné de toute diplomatie intelligente. Par ailleurs, il oublie une réalité: la propagande la plus efficace contre l'Union européenne, c'est la politique menée par l'Union et ses résultats désastreux pour les peuples qui la subissent. Les citoyens ont analysé par eux-mêmes la catastrophe européiste, ils n'ont pas eu besoin qu'un État tiers leur dicte que penser. Je vote bien évidemment contre ce rapport.

  Tonino Picula (S&D), napisan. ‒ EU, njegove države članice i građani su pod sustavnim i sve većim pritiskom da odgovore na kampanje dezinformacija i propagande. Pokušava se dovesti u pitanje i potkopati europski politički narativ koji se temelji na demokratskim vrijednostima, ljudskim pravima i vladavini prava – kako u očima građana EU-a, tako i njemu susjednih zemalja. Neprijateljska propaganda protiv EU-a poprima brojne oblike, često prilagođene profilima država članica. Želi se izazvati sumnju i razjediniti države članice te paralizirati procese donošenja odluka. Zazivanje straha i nesigurnosti u građanima EU-a jedno je od najvažnijih sredstava koje se upotrebljava, kao i predstavljanje neprijateljskih državnih i nedržavnih aktera jačima i uspješnijima nego što jesu u stvarnosti. Strategija antieuropske propagande obuhvaća tradicionalne medije, društvene mreže, školske programe i utjecaj na političke stranke u Europskoj uniji i izvan nje.

Pozivam EU i njegove države članice da poduzmu dosljedne mjere u cijelom EU-u protiv govora mržnje koji netolerantni, radikalni propovjednici sustavno promiču u svojim istupima. Nadležne institucije moraju pomno pratiti izvore financiranja antieuropske propaganda.

  João Pimenta Lopes (GUE/NGL), por escrito. ‒ Este relatório mais não é do que um elemento do aprofundamento do carácter reacionário e antidemocrático da União Europeia. Partindo de valores que diz defender, alarga o seu âmbito às liberdades de comunicação, informação e expressão. Valores que as políticas da União Europeia contrariam e comprometem, de que é o mais crasso exemplo a crise humanitária dos refugiados.

Integra uma estratégia de vitimização, construindo um suposto contexto de ofensiva contra a UE, numa pretensa guerra de informação sem precedentes, uma poderosa ofensiva mediática, diz-se, comprometendo a sua integridade territorial e a soberania dos Estados, procurando a desestabilização interna da UE e dos membros da NATO.

Promove-se abertamente a intervenção e a ingerência externas num discurso a que não falta uma retórica anticomunista retrógrada e bafienta, procurando confundir a Rússia capitalista de hoje com a URSS.

Argumentos usados para avançar para a limitação e mais controlo de meios de comunicação social, da internet, de programas escolares e até partidos políticos.

Absolutiza-se como verdadeira a informação da UE, distinguindo propaganda e crítica, balizando o que é a crítica aceitável.

Abrem-se assim as portas da censura que tantas páginas negras escreveu em solo europeu. Práticas dignas de regimes autoritários e ditatoriais.

Votámos contra.

  Miroslav Poche (S&D), in writing. ‒ The main point of the report is to counter propaganda and radicalisation through cooperation between the Member States and the European institutions. Unfortunately, the report identifies two threats regarding propaganda: a non-state actor, the terrorist group known as Daesh or ISIS, and a state actor, Russia. I believe the propaganda targeting EU and its citizens is an undeniable fact, the need to react by strategic communication is apparent, but mixing the state and non-state actors is not the correct approach.

However, the fact that the EU states are subject to a very strong propaganda, while the Russian one is more present in the Central and Eastern Europe, made me express my support to the report. I am persuaded, however, that further attention should be given to both Russian and Daesh actions, but in a separate way. The separation is necessary not only because of the political gap but also because of the different strategic communication targets. Countering the propaganda and the radicalisation requires cooperation between the Member States and the European institutions. We should not underestimate the role of efficient propaganda and visible impacts on our society.

  Salvatore Domenico Pogliese (PPE), per iscritto. ‒ La relazione individua due minacce principali per quanto riguarda la propaganda da parte di paesi terzi: un attore statale, segnatamente la Russia, e gruppi terroristici come Daesh. Nel testo si invita ad affrontare la radicalizzazione e la propaganda terroristica attraverso una cooperazione rafforzata a livello degli Stati membri e dell'UE. Si tratta di una proposta sensata che mi trova perfettamente d’accordo. Il problema è che il testo si focalizza anche sul fatto che l'UE sia vittima di un’attività di propaganda filo-russa portata avanti dal governo di Mosca. Fermo restando che personalmente ritengo che la Russia non rappresenti attualmente un nemico e una minaccia per la sicurezza dell'UE, reputo profondamente sbagliato puntare il dito contro delle iniziative che non possono in alcuno modo essere paragonate all'azione propagandistica perpetrata da gruppi terroristici. Ancora una volta alcuni membri del Parlamento europeo si sono fatti influenzare dai loro pregiudizi antirussi. Pertanto mi sono astenuto.

  Tomasz Piotr Poręba (ECR), na piśmie. ‒ Sprawozdanie zajmuje się przeciwdziałaniem propagandzie stosowanej wobec UE oraz państw członkowskich na różnych poziomach, mówi o niezbędnych ustaleniach i zmianach między instytucjami, które pozwoliłyby na szybszą i lepszą reakcję na działania podejmowane zarówno przez Federację Rosyjską, jak i rekrutację bojowników ISIS.

Jednym z proponowanych rozwiązań jest wzmocnienie specjalnej grupy zadaniowej w ramach ESDZ oraz wspieranie organizacji takich jak EED (European Endowment for Democracy). Sprawozdanie skupia się również na kampaniach propagandowych i informacyjnych prowadzonych przez Kreml wobec krajów Partnerstwa Wschodniego i opisuje je jako część szerszych działań w ramach wojny hybrydowej, zalecając bliższą współpracę między państwami członkowskimi, UE oraz organizacjami międzynarodowymi takimi jak NATO i OBWE. Niniejszym poparłem sprawozdanie.

  Franck Proust (PPE), par écrit. ‒ Ce rapport met en exergue de nouvelles mesures visant à contrer les campagnes de désinformation menées à l'encontre de l'Union européenne et de ses États membres par la Russie, de même que contre la propagande des terroristes du groupe «État islamique», d’Al-Qaida et d'autres groupes terroristes djihadistes violents.

J’ai décidé de m’abstenir de voter sur ce rapport, qui place les actions de propagande provenant de la Russie sur la même échelle que la propagande produite par des organisations dangereuses telles que le groupe «État islamique» ou Al-Qaida. Cela n'a aucun sens car nos véritables ennemis restent le groupe «État islamique» et toutes les autres organisations qui menacent notre sécurité et que nous devons combattre sans relâche.

  Paulo Rangel (PPE), por escrito. ‒ A União, os respetivos Estados—Membros e os seus cidadãos estão sujeitos a uma pressão crescente e sistemática para debelar a propaganda e as campanhas de informação, desinformação e deturpação da informação por parte de outras entidades do complexo poliforme que compõe a hodierna comunidade internacional, nomeadamente organizações terroristas e organizações criminosas. Não raras vezes, estes atores pretendem pôr em causa o próprio conceito de informação objetiva ou de ética jornalística e tratam todas as informações como tendenciosas ou como um instrumento do poder político pela via da distorção dos factos e pela criação de divisões entre os Estados—Membros.

É necessário reforçar o pluralismo, a objetividade, a imparcialidade e a independência dos meios de comunicação social, tanto dentro da União como na sua vizinhança. Tal é possível, apoiando jornalistas e desenvolvendo programas de reforço de capacidades destinados aos agentes da comunicação social, promovendo parcerias e redes de intercâmbio de informação, investigação relacionada com os meios de comunicação e oportunidades de mobilidade e formação para jornalistas.

Porque a liberdade de imprensa, o acesso à informação e a liberdade de expressão constituem pilares fundamentais de um sistema democrático, em que a transparência da propriedade dos meios de comunicação social e do respetivo financiamento se reveste da maior importância, aprovo o presente relatório.

  Julia Reid (EFDD), in writing. ‒ UKIP voted against this non-legislative and non-binding report. The recent breakdown in relations between the west and Russia, of which both parties are guilty, has produced far more insecurity in Europe. Diplomacy and deterrence are delicate mechanisms. We are uneasy with the constant peddling of aggression and justifications for more EU action.

  Frédérique Ries (ALDE), par écrit. ‒ J’ai voté contre le rapport Fotyga à deux mains, contrairement à 208 collègues qui en pensaient la même chose mais ont choisi la voie diplomatique de l’abstention ! C’est à cause d’eux qu’il aura suffi de 304 députés sur les 691 présents pour faire passer un texte souffrant d’un péché originel inamendable: placer sur pied d’égalité l’État islamique et la Russie.

L’époque est à la guerre d’informations et l’Europe doit se doter d’une stratégie robuste pour contrer la propagande dirigée contre elle. Ce n’est pas seulement un enjeu de relations extérieures. Les campagnes de l’EI pour laver le cerveau des jeunes Européens en sont un exemple criant quand elles encouragent le terrorisme sur notre territoire. L’EI, c’est plus de 33 000 morts, 41 000 blessés, et 11 000 otages dans le monde entre 2002 et 2015.

Je suis d'accord avec la substance de ce texte, comme l'immense majorité de ceux qui l'ont comme moi rejeté. Le problème a été de traiter la Russie et l'EI dans un rapport unique. C'est ce vice de forme essentiel que je dénonce. Que nous aimions les façons de faire de Poutine ou pas, aucune solution ne sera trouvée au terrorisme mondial sans la Russie.

  Liliana Rodrigues (S&D), por escrito. ‒ O relatório identifica duas ameaças no que respeita à propaganda: o Daesh e a Rússia. O objetivo será o de combater a propaganda e a radicalização através da cooperação entre os Estados Membros e as instituições europeias.

Um dos pontos controversos e inaceitáveis do relatório é o facto de o mesmo colocar a Rússia, um Estado soberano, ao mesmo nível de uma organização terrorista.

Por esse motivo, o grupo dos Socialistas e Democratas optou pela abstenção em plenário.

  Inmaculada Rodríguez-Piñero Fernández (S&D), por escrito. ‒ Este informe de propia iniciativa del Parlamento se refiere a dos amenazas exteriores en cuanto a la propaganda que dirigen contra la Unión: una proveniente de un actor no estatal, el grupo terrorista Dáesh y un actor estatal, la Federación Rusa, y busca contrarrestar la radicalización mediante la cooperación entre los Estados miembros y las instituciones europeas. Sin embargo, se coloca a un Estado, Rusia, en el mismo plano que un grupo terrorista.

Aunque resulta evidente la necesidad de reaccionar por medio de una comunicación estratégica contra la propaganda dirigida a la Unión y a sus ciudadanos, la mezcla de actores estatales y no estatales en el mismo plano no es un enfoque adecuado para una resolución de este Parlamento. Por ello, he decidido abstenerme en el voto.

  Claude Rolin (PPE), par écrit. ‒ J’ai voté en faveur de la communication stratégique de l’Union visant à contrer la propagande dirigée contre elle par des tiers, car la désinformation distillée par des groupes terroristes islamistes, d’une part, et de la Russie, d’autre part, fait courir un grand risque à la démocratie. Comme l’écrivait Alfred Sauvy : «Bien informés, les hommes sont des citoyens; mal informés ils deviennent des sujets». Il faut investir davantage dans la sensibilisation et l'éducation pour permettre à chacun de se forger son opinion, avec esprit critique et en toute connaissance de cause. La propagande n’a jamais rien apporté de bon et s’il convient de coopérer et de mettre des moyens pour lutter contre la manipulation, nous nous devons de le faire.

  Bronis Ropė (Verts/ALE), raštu. ‒ Gyvename informacinėje visuomenėje, kur viešai komunikuojamos žinios yra itin svarbios. Tai ne tik padeda greičiau skleisti žinias, gebėjimus bei patirtį, tačiau ir daro mūsų visuomenę labai jautrią nedraugiškų jėgų išpuoliams, melui ir propagandai. Svarstomas dokumentas, skirtas padėti kovoti su melu ir propaganda yra labai savalaikis ir reikalingas. Vienareikšmiškai jį palaikau. Kartu noriu atkreipti dėmesį, jog galutinai šios problemos neišspręsime net ir priėmę geriausius teisės aktus. Vienintelis ilgalaikis ir tvarus sprendimas – aktyvi, gerai informuota pilietinė visuomenė, pati galinti atsirinkti ir pasipriešinti melui ir propagandai. Būtent parama tokios visuomenės stiprinimui turi būti esminė ES informacinės politikos dalis ir strateginės komunikacijos prioritetas.

  Fernando Ruas (PPE), por escrito. ‒ A incitação ao ódio e ao uso da violência têm tido um progressivo impacto mediático nos últimos anos, fruto da utilização das novas tecnologias de informação e comunicação, que transmitem conteúdos de forma muito mais direta, rápida e eficaz. Particularmente preocupante é a propaganda dirigida contra a União Europeia (UE) por terceiros.

A UE e os seus cidadãos têm, por isso, estado sujeitos a uma pressão crescente, pelo que urge combater a propaganda e a informação enviesada e negativa (diria mesmo «negra») por parte de países terceiros e de intervenientes não estatais, como organizações terroristas e/ou organizações criminosas, preservando aqueles que são os seus valores fundamentais, como a democracia ou a liberdade de expressão.

Nesse sentido, delineou uma estratégia de comunicação para travar ataques com esta natureza - o Plano de Ação para uma Comunicação Estratégica.

As medidas passam por financiamento suplementar que apoie a formação e a liberdade dos meios de comunicação social (evitando informações tendenciosas), bem como a aposta na educação e a aproximação das comunidades locais.

Por concordar com a posição da relatora relativa à necessidade de uma maior cooperação e coordenação de todos os intervenientes a nível da UE para garantir o sucesso desta estratégia, votei favoravelmente este relatório.

  Lola Sánchez Caldentey (GUE/NGL), por escrito. ‒ He votado en contra de este informe sobre comunicación estratégica de la Unión contra propaganda de terceros, porque hace un análisis que deja fuera muchos aspectos de la realidad geopolítica en la que se encuentra la Unión actualmente. Fomentar discursos de odio y miedo nos parece una forma poco eficaz de acabar con las amenazas discursivas que recibe la Unión. El análisis y el tono de todo el informe es parcial y poco veraz, y se sitúa además en una línea política opuesta a la nuestra en materia de Política Exterior.

  Sven Schulze (PPE), schriftlich. ‒ Ich habe für den Bericht zur strategischen Kommunikation der EU, um gegen sie gerichteter Propaganda von Dritten entgegenzuwirken, gestimmt.

Der Bericht gilt als verstärkte Reaktion des Parlaments auf die Anwendung hybrider Strategien und Operationen durch staatliche und nichtstaatliche Akteure.

Besondere Aufmerksamkeit wird dabei auf die Aktivitäten Russlands und des ISIS, die sich gegen die EU und ihre Mitgliedstaaten wenden, gelegt.

Der Bericht fordert eine verstärkte Koordinierung auf EU-Ebene mit Blick auf die Bekämpfung von Desinformation und Propaganda.

  Maria Lidia Senra Rodríguez (GUE/NGL), por escrito. ‒ Nos encontramos aquí ante un ejemplo más de la rusofobia de este Parlamento y que sobredimensiona constantemente las diferencias entre Rusia y la Unión.

El informe es un ataque frontal a los medios de comunicación, llamando a usar instrumentos de la OTAN, como el Centro de Excelencia de Comunicaciones Estratégicas (COE STRATCOM), para combatir a los medios de comunicación rusos. Además, llama a prestar apoyo directo a medios de comunicación «independientes», lo que es una paradoja, ya que al patrocinarlos desde organizaciones europeas, estos medios dejarían obviamente de ser independientes.

No contentos con esto, en el informe, y siguiendo esa retórica paranoica antirrusa, se sostiene que «los servicios de seguridad y de inteligencia concluyen que Rusia tiene la capacidad y la intención de realizar operaciones destinadas a desestabilizar a otros países», continuando con la retórica militarista y abocándonos a una escalada de tensión inaceptable.

El informe identifica dos amenazas relativas a la propaganda: un actor estatal, Rusia, y grupos terroristas como Dáesh, y se centra en conceder a la Unión los medios para apoyar sus propias campañas estratégicas de propaganda, principalmente contra Rusia, país de la ONU a quien pone al mismo nivel de amenaza que Dáesh.

Mi voto fue claramente en contra.

  Jill Seymour (EFDD), in writing. ‒ I voted against this as it calls to spend our tax money to counter anti EU propaganda.

Anti EU Propaganda normally means facts.

  Siôn Simon (S&D), in writing. – EPLP abstained on the final vote on the resolution. We agree that countering propaganda and radicalisation requires cooperation between Member States. However, there are elements in the report itself which could be perceived as a propaganda. Russia is not the only state involved in this activity; and putting ISIS on the same footing as a state is not appropriate. Therefore, we believe that supporting quality and independent journalism more actively is the way forward.

  Branislav Škripek (ECR), písomne ‒ Zdržal som sa hlasovania pri tomto uznesení. Moje zdržanie vyjadruje, že v dokumente sú kvalitné veci, za ktorými stojím, ale aj tie, s ktorými nemôžem súhlasiť. Rozhodne som proti propagande, či už ruskej alebo inej. Avšak v uvedenom dokumente sa na rovnakú váhu dáva tzv. Islamský štát a Rusko. A pri takýchto hodnoteniach som preto opatrný, nakoľko situáciu na Blízkom východe dôverne poznám z mojich osobných skúseností z tohto územia.

Zároveň na druhej strane považujem rovnako za dôležité, aby sa neprekrúcali historické fakty a takto zmanipulované dejiny sa predkladali verejnosti a hlavne mladým ľuďom, ako sme toho svedkami aj v mojej krajine, na Slovensku. A toto považujem za hrubú propagandu.

  Davor Škrlec (Verts/ALE), napisan. ‒ Pozitivno sam glasao za ovo izvješće, no ovo obrazloženje glasovanja nastaje kao kritika postojećem sustavu vrednovanja rada zastupnika u Europskom parlamentu isključivo na osnovu statističkog broja parlamentarnih aktivnosti potenciranog u Hrvatskoj, a koji zapravo ne odražava stvarnu kvalitetu i količinu rada, učinkovitost te ponajviše uspjeh zastupničkog djelovanja.

  Monika Smolková (S&D), písomne ‒ Napriek tomu, že problém s propagandou smerujúcou z tretích strán do Únie sa za posledné roky zintenzívnil, pri hlasovaní o tejto správe som sa zdržala. Súhlasím s tým, že európske krajiny sú vystavené enormnému tlaku konšpiračných a propagandistických internetových stránok, ale nie je možné, aby sme v jednej správe dávali na rovnakú úroveň štátneho aktéra, Rusko, a neštátneho aktéra, akým je Islamský štát. Propaganda, ktorej sú európski občania vystavení, je faktom, voči ktorému sa Únia bude musieť vymedziť určitou strategickou komunikáciou. Ale používať rovnaké prostriedky na boj s radikálnym islamizmom a so snahou definovať určité časti Európy ako tradičné sféry vplyvu Ruska, nie je adekvátny prístup. Proti propagande musia pôsobiť európske inštitúcie s orgánmi členských štátov, pretože situácia v jednotlivých krajinách sa značne líši. Kľúčové bude, aby sa zvyšovalo povedomie a vzdelávanie občanov o kritickom myslení. Digitálna doba je poznačená pretlakom informácií, ktoré občanov neustále zaplavujú. Snahou internetovej propagandy je ľudí zneistiť, zmiasť a rozdeliť. Podporujem preto prácu Európskej služby pre vonkajšiu činnosť, ktorá robí už dnes záslužnú prácu v odhaľovaní a dešifrovaní dezinformácií, ktoré sa internetom denne šíria.

  Michaela Šojdrová (PPE), písemně. ‒ Podpořila jsem zprávu z vlastní iniciativy o strategické komunikaci EU s cílem bojovat proti propagandě, kterou proti ní vedou třetí strany. Považuji za důležité, aby EU reagovala na aktivity, které vůči EU vytváří zejména Rusko, ale i ISIS a další státy či subjekty. Z doby před rokem 1989 si pamatuji neustále přítomnou propagandu v televizi, rozhlase i novinách, která systematicky likvidovala veškeré náznaky opozice vůči socialistickému zřízení a politice KSČ. Dnešní doba je jiná, právo na vyjadřování a přístup k informacím máme všichni, o to je složitější se v nich orientovat a zjistit, kterým důvěřovat a kterým nikoliv, které z nich byly vytvořeny k tomu, aby nás záměrně oklamaly. Rusko i ISIS hrají na stejnou notu posilováním strachu, nedůvěry a nenávisti. V České republice v současnosti registrujeme na čtyřicet webových stránek s dezinformačním obsahem, z nichž některé jsou přímo napojeny na Rusko nebo mají v názvu EU. To je velmi znepokojivé. Naším společným cílem jistě není vytváření EU propagandy, ale postavit se šíření bludů a dezinformací. Musíme bránit pravdu a učit její rozpoznání, a to již u žáků a studentů na školách. Musíme také lépe a srozumitelněji komunikovat s občany, vysvětlovat naši práci, naše společné úsilí, naše společné evropské hodnoty.

  Joachim Starbatty (ECR), schriftlich. ‒ Der Bericht zur „strategischen Kommunikation der EU, um gegen sie gerichteter Propaganda von Dritten entgegenzuwirken“ ist problematisch. Das Anliegen ist es zunächst, Propaganda exterritorialer Akteure, namentlich Russlands und des IS, zu bekämpfen und eine Gegenpropaganda einzurichten. Dass es russische Propaganda gibt, ist unbestritten und wird beispielsweise auch durch NATO-Dokumente belegt. Gerade in Osteuropa, wo die Medien kleinerer Staaten oft relativ finanzschwach sind, besteht die Gefahr einer russisch dominierten Einseitigkeit des Informationsangebotes. Einige Staaten unterstützten auch politische Parteien innerhalb der EU mit erheblichen Beträgen.

Die Frage ist aber, wie man diese Propaganda identifiziert und wie man sie einschränkt, ohne das Informationsinteresse der Bevölkerung zu schädigen. In der Abwägung beider Anliegen muss also eine Abwägung getroffen werden. Ist die Gefahr durch Propaganda Dritter höher einzuschätzen als die Gefahr einer Zensur wichtiger Informationen durch die EU? In der Abwägung habe ich mich trotz erheblicher Bedenken entschlossen, dem Bericht zuzustimmen.

  Ivan Štefanec (PPE), písomne ‒ Ruská a islamistická propaganda ohrozuje stabilitu a mier v Európskej únii. Nemôžeme proti nej bojovať nejakou protipropagandou, ale len poctivou politikou a otvorenou komunikáciou s ľuďmi. Úspech závisí len od vôle vlád členských štátov postupovať jednotne. V prípade tej slovenskej mám vážne pochybnosti, či takáto vôľa existuje.

  Jaromír Štětina (PPE), písemně. ‒ Dezinformační a propagandistická agenda dnešního Ruska vykazuje jasné paralely s dobou sovětské masové miskomunikace. V Evropském parlamentu permanentně upozorňuji na nebezpečí naší nečinnosti a naší naprosto nedostatečné obrany.

Řešení problému začíná jeho pojmenováním, a proto si cením a podpořil jsem usnesení o strategické komunikaci s cílem bojovat proti propagandě. Jeho autorkou je předsedkyně podvýboru pro obranu a bezpečnost Anna Fotyga. Dnes je již naprosto zřejmé, že informační válka a dezinformace nejsou jen vnějším, ale i vnitřním problémem EU. Zpráva dokládá, že dezinformace a propaganda jsou součástí hybridní války. Hybridní války, kterou proti nám vede Kreml. Je nejvyšší čas si uvědomit, že slovo může být silnější než raketové systémy.

Další nebezpečnou aktivitou Ruské federace, kterou zpráva zmiňuje, je finanční podpora Kremlu proti unijním silám v EU. Subjekty popírající základní hodnoty liberálních demokracií, zejména strany krajní pravice, populistické síly a hnutí jsou na vzestupu nemalou měrou i díky těmto snahám.

Náprava napáchaných škod nebude jednoduchá. Co dělat? Nezbytných kroků je velká řada, uvedu jeden příklad. Dlouhodobě upozorňuji, že dosavadní snahy jsou skandálně podfinancovány. Bod 27 hovoří o pracovní skupině pro strategickou komunikaci. Ta v řádu několika expertů působí v rámci ESVČ. Je třeba ji významně posílit a financovat dodatečnou zvláštní rozpočtovou položkou.

  Catherine Stihler (S&D), in writing. ‒ EPLP abstained on the final vote on the resolution. We agree that countering propaganda and radicalisation requires cooperation between Member States. However, there are elements in the report itself which could be perceived as a propaganda. Russia is not the only state involved in this activity; and putting ISIS on the same footing as a state is not appropriate. Therefore, we believe that supporting quality and independent journalism more actively is the way forward.

  Beatrix von Storch (EFDD), schriftlich. ‒ Kritik an der EU ist verboten. Das geht aus der Entschließung über „Strategische Kommunikation der EU, um gegen sie gerichteter Propaganda von Dritten entgegenzuwirken“ hervor. Darin stellt das EU-Parlament Russland und die Terroristen des „Islamischen Staats“ auf eine Stufe. Beide werden der „organisierten EU-Gegenpropaganda“ beschuldigt. Kritik an der EU von innen und außen soll mit allen Mitteln verboten werden. Selbst wenn man dafür Terroristen mit Russland gleichstellt. Deswegen habe ich gegen diese Entschließung gestimmt. Das EU-Parlament geht mit „Propaganda“ sowieso sehr variabel um. Das erleben wir im Parlamentsalltag im Umgang der Verwaltung mit eurokritischen Fraktionen. Nach außen macht das EU-Parlament selbst ganz schön Propaganda: Parlamentarium, Europarl-TV, Euranet, „Haus der Geschichte der EU“ und das Europäische Jugend-Event sind ebenso Propaganda-Instrumente, und dafür gibt es immer Steuerzahlergelder. Es gibt sogar ein parlamentseigenes Propaganda-Kino: den LUX-Preis. Er wird an den besten EU-Propaganda-Film verliehen, der mit Hilfe der EU-Filmförderung produziert wurde. In diesem Jahr erklärte die Preisträgerin ohne Scham: „Filme (wie meinen) gibt es nur dank der nationalen und europäischen Subventionen.“ Dank der steuerfinanzierten EU-Filmförderung entstehen nämlich Filme, die im normalen Kino-Kunst-Wettbewerb nicht einmal aufs Papier gebracht werden würden, weil sie niemanden interessieren. Die hauseigene EU-Propaganda-Parlamentskino-Steuergeldverschwendung begann vor 10 Jahren. Wir verdanken sie der CDU-EU-Abgeordneten Doris Pack aus dem Saarland.

  Dubravka Šuica (PPE), napisan. ‒ Europska unija u posljednje je vrijeme stalna meta čitavog niza negativnih kampanja u režiji destabilizirajućih faktora u bližem i širem europskom susjedstvu. Uzimajući u obzir već narušenu sliku Europske unije i europskih vrijednosti uslijed učestalih eskalacija i na europskom teritoriju, nužno je da se unija osposobi u aktivnom pristupu borbi protiv propagande koju protiv nje provode treće strane. Uspostava mehanizama provjere i obavještavanja europskih građana o objektivnoj i činjeničnoj istini koja je različita od poruka koje šalju treće strane jedini je način očuvanja komunikacijskog integriteta unije. Poticanje slobodnog novinarstva, medijskih sloboda te inzistiranje na poštovanju najviših pravila i standarda struke moraju biti ugrađeni u jednu takvu strategiju. Stoga podržavam ovo izvješće jer je prvi korak u djelovanju protiv onih koji se protiv Europske unije bore propagandnim i informacijskim ratovanjem.

  Patricija Šulin (PPE), pisno. ‒ Glasovala sem za poročilo o strateškem komuniciranju EU zoper propagando, ki jo proti njej usmerjajo tretje strani. V zadnjih letih smo v Evropi priča spremenjenemu varnostnemu okolju. Evropska unija se tako med drugim sooča s številnimi grožnjami, propagando ter različnimi oblikami populizmov, katerih cilj je gospodarsko, politično in družbeno destabilizirana EU. Ne glede na to, da je preprečevanje groženj EU s strani tretje strani predvsem v pristojnosti držav članic, potrebujemo na ravni Evropske unije enoten okvir. Z močnejšim povezovanjem med državami članicami na eni strani ter med Evropsko unijo in zvezo Nato na drugi strani, bomo okrepili Evropo v varnostnih in obrambnih zadevah.

  Pavel Svoboda (PPE), písemně. ‒ Dnes jsem podpořil zprávu Evropského parlamentu o strategické komunikaci EU s cílem bojovat proti propagandě, kterou proti ní vedou třetí strany. Zpráva jasně pojmenovává nutnost bojovat proti propagandě, která je v současnosti integrální součástí tzv. hybridního způsobu vedení války. V případě propagandy, kterou provádí Rusko v členských státech EU, nejde ani tak o získání nových příznivců Putinovi politiky, ale o rozšiřování nepravdivých a zmanipulovaných informací za účelem znemožnění jakékoli diskuse založené na faktech. Cílem ruské propagandy je narušit spolupráci jednotlivých členských států EU a možnosti demokratické diskuse v těchto jednotlivých státech. Do budoucna však nestačí jen tyto jevy pojmenovat, ale především se proti nim aktivně bránit. K tomu je třeba vyčlenit odpovídající prostředky finanční i lidské.

  Νεοκλής Συλικιώτης (GUE/NGL), γραπτώς. ‒ Η έκθεση επιτίθεται κατά της δημοσιογραφίας και καλεί τους δημοσιογράφους να χρησιμοποιούν τα μέσα του ΝΑΤΟ, όπως το Κέντρο Στρατηγικών Επικοινωνιών, για να «πολεμήσουν» τα ρωσικά μέσα ενημέρωσης. Επίσης επιδιώκεται να εξισωθεί η Ρωσία με τις τρομοκρατικές οργανώσεις. Τέλος, η έκθεση καταγράφει μια σειρά από συνέργειες στις οποίες θα πρέπει να προχωρήσει η Ευρωπαϊκή Ένωση και τα κράτη μέλη σε συνεργασία με το ΝΑΤΟ για να αντιμετωπιστούν οι «επικίνδυνες καταστάσεις». Για τους λόγους αυτούς καταψηφίσαμε την έκθεση.

  Ελευθέριος Συναδινός (NI), γραπτώς. ‒ Η στρατηγική επικοινωνίας της Ευρωπαϊκής Ένωσης για την αντιμετώπιση της προπαγάνδας εναντίον της από τρίτους κινείται προς τη λάθος κατεύθυνση. Δεν πρέπει να υπερισχύει η λογική «εφεύρεσης εχθρών» και αποδιοπομπαίων τράγων, για να δικαιολογείται η απουσία χρηστής πολιτικής διακυβέρνησης.

  József Szájer (PPE), írásban. ‒ A mai napon, az Európai Néppárt álláspontjának megfelelően, fideszes képviselőtársaimmal együtt szavazatommal támogattam azt a jelentést, amely a harmadik felek által kifejtett EU-ellenes propaganda elleni fellépést szolgáló stratégiai kommunikáció erősítését szolgálja. A dokumentum hangsúlyozza, hogy az EU-ellenes propaganda célja az, hogy megossza a tagállamokat, megbénítsa a döntéshozatali eljárásokat, rontsa az uniós intézmények hitelét, továbbá hogy aláássa a demokratikus értékeken, az emberi jogokon és a jogállamiságon alapuló európai narratívát. A jelentés felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy Unió-szerte következetesen lépjenek fel az intoleráns, radikális hitszónokok által hangoztatott gyűlöletbeszéddel szemben, amely termékeny talajt teremt olyan terrorszervezetek növekedése számára, mint az Iszlám Állam és az al-Kaida. A jelentés éppen ezért hangsúlyozza a színvonalas újságírás,-oktatás és -képzés fontos szerepét a minőségi elemzések magas színvonala érdekében, és felszólítja a Bizottságot, hogy terjesszen elő jogalkotási kezdeményezéseket annak érdekében, hogy hatékonyabban fel lehessen venni a harcot a célzatos félretájékoztatással.

  Tibor Szanyi (S&D), írásban. ‒ A jelentés elfogadásánál tartózkodtam, mert bár az európai integrációt és a kontinens békéjét fenyegető jelentős és újszerű kihívásra mutat rá, egyúttal javaslatokat téve ennek kivédésére is, mégis egyúttal olyan állításokat is megfogalmaz, amelyekkel nem tudok azonosulni. Mindazonáltal külön figyelemmel voltam a jelentésben egyebek mellett bemutatott orosz propaganda-törekvésekre, mert azok erőteljesen jelen vannak az én hazámban is, különös tekintettel a szélsőjobboldali erők anyagi és politikai támogatására, a közvélemény befolyásolására, illetve az EU-tagság aláásására utaló jelekre. Az ezzel szembeni fellépés ebben az esetben különösen nehéz, mivel Moszkva az Orbán-rezsimben nem ellenfélre, hanem partnerre számíthat, amely követi és nyíltan méltatja a putyini politikai módszereket, s a migrációt és az EU-t érintő törekvésekben is lényegében Putyin forgatókönyvét hajtja végre.

A jelentésben vázolt közös, EU-szintű ellenakciót ebben az esetben azért is fontosnak tartanám, mert itt belső jelenségről, egy EU-tagállam kormányáról van szó, amely könnyen Unión belüli követőkre találhat, amennyiben az Unió a legmagasabb szinten nem képes gátat vetni ennek a veszélyes politikai játéknak. Úgy gondolom, ez nem csak része, hanem előfeltétele az EU-ellenes külső propaganda elleni kommunikációs stratégia hatékony végrehajtásának.

  Adam Szejnfeld (PPE), na piśmie. ‒ W ostatnich latach ma miejsce coraz więcej aktów propagandowych wymierzonych przeciwko Unii Europejskiej, zwłaszcza ze strony Rosji, a także Państwa Islamskiego, Al-Kaidy i innych grup terrorystycznych. Strategiczna propaganda przeciwko Unii i jej krajom ma na celu przeinaczanie faktów, wzbudzanie wątpliwości, dzielenie Unii i jej partnerów w Ameryce Północnej, sparaliżowanie procesu podejmowania decyzji, a przede wszystkich wzbudzanie lęku i niepewności wśród obywateli UE.

Wraz z aneksją Krymu i rozpoczęciem wojny hybrydowej w Donbasie Kreml nasilił propagandę skierowaną przeciwko Unii przy wykorzystaniu szerokiego wachlarza narzędzi, jak telewizja, think tanki, pseudoagencje informacyjne czy trolle mediów społecznościowych. Celem jest zakwestionowanie wartości demokratycznych, podzielenie Europy czy zyskanie poparcia wewnętrznego. Co więcej, powszechnie wiadomym jest, że Kreml finansuje działalność europejskich partii skrajnie prawicowych czy ruchów populistycznych w Europie, które negują podstawowe wartości liberalnej demokracji.

Podobne metody stosuje tzw. Państwo Islamskie i inne organizacje terrorystyczne, co ma im ułatwić rekrutowanie swoich członków na terenie Unii. Niezwykle ważna jest ściślejsza współpraca instytucji Unii i państw członkowskich w celu ochrony szczególnie młodych ludzi przed radykalizacją i rekrutacją do organizacji terrorystycznych. Tego celu nie uda się osiągnąć bez inwestowania w edukację i podnoszenie świadomości obywateli, aby ułatwić krytyczną analizę i identyfikację propagandy.

  Hannu Takkula (ALDE), kirjallinen. ‒ Äänestin mietintöä vastaan, sillä koin tekstin tasapainottomaksi. Tekstissä oli sekoitettu kaksi täysin eri asiaa, eikä lähestymistapa missään nimessä ollut ongelmaan nähden oikea. Kaikin puolin epäonnistunut asiakirja, jota ei edes muutosehdotuksilla olisi saanut korjattua.

  Dario Tamburrano (EFDD), per iscritto. ‒ Ho votato contro la "Comunicazione strategica dell'Unione europea per contrastare la propaganda contro di essa a opera di terzi" poiché la considero come una chiara e ingiustificata mozione unilateralmente antirussa. Il testo invoca il potenziamento della task force UE contro "le campagne di disinformazione della Russia". La task force in questione ora è costituita da un "network di 400 esperti" che i cittadini europei stipendiano perlopiù a propria insaputa. I suoi prodotti on line sono un sito internet e un account twitter dedicati alle "bugie mediatiche favorevoli alle politiche della Russia". La mozione descrive la crescente disaffezione dei cittadini verso l'UE come un "declino del pensiero critico nel pubblico" che diventa così "più predisposto alla disinformazione e alla manipolazione", ma non lega ad esempio questa disaffezione all'austerity e alla conseguente macelleria sociale. La accosta invece al fatto che il Cremlino finanzierebbe "partiti e altre organizzazioni all'interno dell'UE" e che la sua "propaganda" colpirebbe "giornalisti, politici e individui specifici all'interno dell'UE" con lo scopo di "distorcere la verità, incutere paura, provocare dubbi e dividere l'UE". Un modo per evitare inconsciamente di prendere atto della triste realtà, cioè i disastri sociali figli delle politiche UE.

  Claudiu Ciprian Tănăsescu (S&D), în scris. ‒ În contextul societății informaționale, dezvoltarea conținutului, a modelelor, structurii și teoriilor comunicării generează oportunități și presiuni în vederea abordări sistemice și integrate a comunicării la nivelul UE, astfel încât nu doar să fie cunoscut modelul de succes care este UE cu toate valorile, principiile, reușitele sale, ci să și atragă țările să facă parte din respectivul model. În acest sens, UE trebuie să acorde prioritate eforturilor sale de comunicare strategică, implicând resurse relevante și actori, ce corespund unei abordări proactive atât în cadrul comunității europene, cât și în afara ei.

Comunicarea strategică, presupunând existența unei relații cauză-efect între activitățile de comunicare și îndeplinirea obiectivelor UE, aduce în prim plan rolul comunicării asociate unui management strategic în cadrul acesteia.

Mai mult decât atât, UE trebuie să dezvolte strategii de comunicare eficiente în vederea promovării respectării drepturilor și libertăților fundamentale prin acțiunile sale (interne si externe), implicând nu doar comunitățile locale, ci și toate părțile interesate, utilizând noile tehnologii generate de economia digitală, în vederea dezvoltării sinergetice a fluxurilor informaționale pozitive față de UE, în general.

  Claudia Țapardel (S&D), în scris. ‒ Uniunea Europeană a devenit în ultima vreme ținta unor campanii sistematice de discreditare, dezinformare și intoxicare din partea propagandei lansate de anumite țări și actori nestatali. Aceste practici derivă din amenințarea pe care o suscită valorile europene ale democrației, statului de drept, drepturilor omului și libertăților fundamentale asupra anumitor actori internaționali care nu împărtășesc aceste valori. Este vorba despre un veritabil război informațional practicat în special de către organizații teroriste cum ar fi Statul Islamic și Al-Qaida.

Pentru a contracara aceste atacuri subtile din exterior, Uniunea Europeană are nevoie de măsuri de comunicare strategică care să demaște încercările respective în fața cetățenilor europeni și care să evite discreditarea proiectului european în cadrul statelor membre. În acest sens, este nevoie de o cooperare strânsă între instituțiile europene și statele membre, în vederea monitorizării surselor de finanțare ale propagandei antieuropene, sprijinirea mass-media din țările incluse în politica europeană de vecinătate (PEV), sprijinirea educației jurnalistice în interiorul și în vecinătatea UE și a comunicării eficiente cu cetățenii. Totuși, consider că acest document are nevoie de o serie de îmbunătățiri și de un tratament diferențiat între state și actorii nestatali.

  Marc Tarabella (S&D), par écrit. ‒ Je me suis abstenu lors de ce vote. En effet, pour être tout à fait sincère, de nombreux passages prêtent à interprétation et me semble poser des problèmes. La rédaction imparfaite, voire quelques fois erronée, ne me permet pas de donner mon aval.

  Pavel Telička (ALDE), in writing. ‒ The report on the EU strategic communication to counteract anti-EU-propaganda by third parties seeks to create an EU response to misinformation and propaganda against the EU, notably by sources of opposition such as Russia and ISIS. The diffusion of propaganda has become a persistent challenge to EU legitimacy and is used by outside forces to destabilise and weaken Europe’s integrity. I voted in favour of the report because I believe the EU has to do everything in its power to mitigate the spread of misinformation by those who oppose Europe and wish to destabilise the Union.

  László Tőkés (PPE), írásban. ‒ A mai napon, az Európai Néppárt álláspontjának megfelelően, fideszes képviselőtársaimmal együtt szavazatommal támogattam azt a jelentést, amely a harmadik felek által kifejtett EU-ellenes propaganda elleni fellépést szolgáló stratégiai kommunikáció erősítését szolgálja. A dokumentum hangsúlyozza, hogy az EU-ellenes propaganda célja az, hogy megossza a tagállamokat, megbénítsa a döntéshozatali eljárásokat, rontsa az uniós intézmények hitelét, továbbá hogy aláássa a demokratikus értékeken, az emberi jogokon és a jogállamiságon alapuló európai narratívát. A jelentés felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy Unió-szerte következetesen lépjenek fel az intoleráns, radikális hitszónokok által hangoztatott gyűlöletbeszéddel szemben, amely termékeny talajt teremt olyan terrorszervezetek növekedése számára, mint az Iszlám Állam és az al-Kaida. A jelentés éppen ezért hangsúlyozza a színvonalas újságírás, oktatás és képzés fontos szerepét a minőségi elemzések magas színvonala érdekében, és felszólítja a Bizottságot, hogy terjesszen elő jogalkotási kezdeményezéseket annak érdekében, hogy hatékonyabban fel lehessen venni a harcot a célzatos félretájékoztatással.

  Ivica Tolić (PPE), napisan. ‒ Podržavam „Prijedlog rezolucije Europskog parlamenta o strateškoj komunikaciji Europske unije za borbu protiv propagande koju protiv nje provode treće strane”. Njom se naglašava da se u svrhu propaganda protiv EU-a upotrebljavaju razna sredstva, često prilagođena profilima država članica, kako bi se izvrnula istina, izazvala sumnja, razjedinile države članice, prouzročilo strateško razilaženje između Europske unije i njezinih sjevernoameričkih partnera. Takva propaganda može potencijalno paralizirati procese donošenja odluka, diskreditirati institucije EU-a i transatlantska partnerstva u očima građana EU-a i njemu susjednih zemalja, te dovesti u pitanje i potkopati europski politički narativ koji se temelji na demokratskim vrijednostima, ljudskim pravima i vladavini prava.

  Ruža Tomašić (ECR), napisan. ‒ Neprijateljska propaganda protiv EU-a poprima različite oblike te se u njezine svrhe upotrebljavaju razna sredstva kako bi se izvrnula istina, izazvala sumnja, razjedinile države članice, diskreditirale institucije EU-a i transatlantska partnerstva.

Rusija se agresivno služi širokom lepezom sredstava i instrumenata kako bi dovela u pitanje vrijednosti Zapada, podijelila Europu, pribavila podršku domaće javnosti i stvorila predodžbu o državama u istočnom susjedstvu EU-a kao o državama u raspadu. S druge strane, islamističke terorističke organizacije, posebno ISIL/Daiš i al-Kaida, vode aktivne informacijske kampanje kako bi ugrozile europske vrijednosti i povećale razinu mržnje prema njima. Posebno me zabrinjava činjenica kako se ISIL/Daiš opsežno služi alatima društvenih mreža kako bi zagovarao svoje ciljeve propagande i novačenja, osobito među mladima, koji trebaju posebnu zaštitu od te opasne radikalizacije.

NATO, EU, države članice te nevladine i građanske organizacije bi trebale uspostaviti najbolju moguću koordinaciju i razmjenu informacija te usko surađivati za dobrobit svih građana EU-a. Za predloženo djelovanje nužna je suradnja i koordinacija svih relevantnih aktera na razini EU-a i na nacionalnoj razini, a jedino sveobuhvatan pristup može dovesti do uspjeha u naporima, stoga sam podržala ovo izvješće te glasovala pozitivno.

  Romana Tomc (PPE), pisno. ‒ Predlog resolucije Evropskega parlamenta o strateškem komuniciranju EU zoper propagando, ki jo proti njej usmerjajo tretje strani, sem podprla.

EU se je zavezala, da bo pri svojih ukrepih na mednarodnem prizorišču upoštevala načela, kot so demokracija, pravna država, spoštovanje človekovih pravic in temeljnih svoboščin, svoboda medijev, dostopnost informacij, svoboda izražanja in medijski pluralizem.

Nove države članice so pod vse večjim informacijskim in dezinformacijskim pritiskom, ker želijo nekateri akterji spodkopavati objektivno resnico. To pa trese demokratična načela in vrednote.

Treba se je zoperstaviti informacijskim vojnam, katerih namen je destabilizirati politično, gospodarsko in družbeno stanje v državi. Prav tako je treba legitimirati ukrepe, ki pomenijo grožnjo suverenosti in politični neodvisnosti držav članic EU, varnosti njihovih državljanov in njihovi ozemeljski celovitosti. Predvsem je problem ruskega komuniciranja.

  Yana Toom (ALDE), in writing. ‒ The approach to this problem comes from a wrong angle. While we should have been focusing on the professionalism and ethical behaviour of journalists, the approach seems to be to fight propaganda with counter-propaganda. Counter-propaganda which is written by anonymous sources, as in the case of EastStratCom.

In addition, we are taking a dangerous step in the wrong direction when we condemn the behaviour of a government of a state and a terrorist organisation in the same document. This sends a signal that either the Russian Government is regarded as a terrorist organisation or ISIS is a sovereign state. Either way, this is unacceptable.

  Estefanía Torres Martínez (GUE/NGL), por escrito. ‒ He votado en contra de este informe sobre comunicación estratégica de la Unión contra propaganda de terceros, porque hace un análisis que deja fuera muchos aspectos de la realidad geopolítica en la que se encuentra la Unión actualmente. Fomentar discursos de odio y miedo nos parece una forma poco eficaz de acabar con las amenazas discursivas que recibe la Unión. El análisis y el tono de todo el informe es parcial y poco veraz, y se sitúa además en una línea política opuesta a la nuestra en materia de Política Exterior.

  Ulrike Trebesius (ECR), schriftlich. ‒ Der Bericht zur „strategischen Kommunikation der EU, um gegen sie gerichteter Propaganda von Dritten entgegenzuwirken“ ist problematisch. Das Anliegen ist es zunächst, Propaganda exterritorialer Akteure, namentlich Russlands und des IS, zu bekämpfen und eine Gegenpropaganda einzurichten. Dass es russische Propaganda gibt, ist unbestritten und wird beispielsweise auch durch NATO-Dokumente belegt. Gerade in Osteuropa, wo die Medien kleinerer Staaten oft relativ finanzschwach sind, besteht die Gefahr einer russisch dominierten Einseitigkeit des Informationsangebotes. Einige Staaten unterstützten auch politische Parteien innerhalb der EU mit erheblichen Beträgen.

Die Frage ist aber, wie man diese Propaganda identifiziert und wie man sie einschränkt, ohne das Informationsinteresse der Bevölkerung zu schädigen. In der Abwägung beider Anliegen muss also eine Abwägung getroffen werden. Ist die Gefahr durch Propaganda Dritter höher einzuschätzen als die Gefahr einer Zensur wichtiger Informationen durch die EU? In der Abwägung habe ich mich trotz erheblicher Bedenken entschlossen, dem Bericht zuzustimmen.

  Mylène Troszczynski (ENF), par écrit. ‒ Il s'agit de lutter contre les fameuses «menaces hybrides» qui seraient des menaces contre l'Union européenne. Ces menaces ont deux sources: la Russie et le groupe «État islamique».

Ce rapport est un témoignage de la dérive obsidionale de l'Union européenne, qui, à défaut d'avoir une quelconque consistance, essaye de manifester son existence en manipulant les peurs. Ce rapport est aussi le témoin du danger que représente désormais l'UE pour la vie internationale tant il est en dehors des limites de la diplomatie d'amalgamer de manière aussi grossière un État souverain et une organisation terroriste.

J'ai donc voté contre.

  Kazimierz Michał Ujazdowski (ECR), na piśmie. ‒ Unia Europejska znajduje się pod rosnącą presją ze strony Rosji, która używa propagandy oraz wojny informacyjnej jako części swojej strategii wobec UE, wykorzystując znaczne środki przeznaczone tylko i wyłącznie na ten cel.

Rezolucja zajmuje się przeciwdziałaniem propagandzie stosowanej wobec UE oraz państw członkowskich na różnych poziomach, mówi o niezbędnych ustaleniach i zmianach między instytucjami, które pozwoliłyby na szybszą i lepszą reakcję na działania podejmowane zarówno przez Federację Rosyjską, jak i rekrutację bojowników ISIS.

Sprawozdanie skupia się również na kampaniach propagandowych i informacyjnych prowadzonych przez Kreml wobec krajów Partnerstwa Wschodniego i opisuje je jako część szerszych działań w ramach wojny hybrydowej, zalecając bliższą współpracę między państwami członkowskimi, UE oraz organizacjami międzynarodowymi takimi jak NATO i OBWE. Zagłosowałem za przyjęciem rezolucji.

  István Ujhelyi (S&D), írásban. ‒ Az Unió elkötelezte magát amellett, hogy nemzetközi szintű fellépése olyan elvekkel összhangban történik, mint amilyen a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok és alapvető szabadságok tiszteletben tartása, a média szabadsága, az információkhoz való hozzáférés, a véleménynyilvánítás szabadsága és a médiapluralizmus. Az Uniót és az európai értékeket sokféle támadás éri, többek között az orosz állami propaganda részéről. Ez ellen tenni kell. A mostani javaslat azonban rosszul közelített a kérdéshez, ezért tartózkodtam.

  Miguel Urbán Crespo (GUE/NGL), por escrito. ‒ He votado en contra de este informe sobre comunicación estratégica de la Unión contra propaganda de terceros, porque hace un análisis que deja fuera muchos aspectos de la realidad geopolítica en la que se encuentra la Unión actualmente. Fomentar discursos de odio y miedo nos parece una forma poco eficaz de acabar con las amenazas discursivas que recibe la Unión. El análisis y el tono de todo el informe es parcial y poco veraz, y se sitúa además en una línea política opuesta a la nuestra en materia de Política Exterior.

  Viktor Uspaskich (ALDE), raštu. – ES strateginė komunikacija, siekiant neutralizuoti prieš ją nukreiptą trečiųjų šalių propagandą.

  Ivo Vajgl (ALDE), in writing. ‒ I voted against the report on EU strategic communication to counteract propaganda against it by third parties. The EU, its Member States and citizens are under growing, systematic pressure to tackle information, disinformation and misinformation campaigns and propaganda from countries and non-state actors, such as transnational terrorist and criminal organisations in its neighbourhood. The report underlines that the EU must consider its strategic communication efforts as a priority, which should involve relevant resources. I voted against because I believe that the report is one-sided and that it wrongfully equates the situation in Russia with propaganda carried out by the terrorists linked to ISIL.

  Ramón Luis Valcárcel Siso (PPE), por escrito. ‒ Esta Propuesta de Resolución pone de manifiesto la presión creciente a la que se ve sometida la Unión por parte de terceros —actores estatales y no estatales que, mediante la propaganda, pretenden debilitarla—. En aras de servir como base evaluadora de los objetivos que persiguen los planes comunitarios de comunicación estratégica, señala los métodos usados por Rusia para desacreditar a las instituciones de la Unión, maquinar una separación estratégica de los Estados Unidos y la Unión, fomentar la división entre sus Estados miembros y poner en cuestión los valores europeos en términos de respeto por los derechos humanos y el Estado de derecho. También analiza las estrategias de Dáesh para el reclutamiento de jóvenes, la promoción del islam radical y el incremento del odio hacia los principios y los intereses comunitarios. El texto pide mayor coordinación entre las partes relevantes tanto a nivel Unión como a nivel nacional, de manera que se trabaje en base a un enfoque que sea efectivo a la hora de combatir la desinformación y la propaganda. Desde el convencimiento de que la comunicación estratégica es uno de los vectores esenciales en el marco de nuestra política exterior, he votado sí a esta propuesta.

  Ángela Vallina (GUE/NGL), por escrito. ‒ Nos encontramos aquí ante un ejemplo más de la rusofobia de este Parlamento y que sobredimensiona constantemente las diferencias entre Rusia y la Unión.

El informe es un ataque frontal a los medios de comunicación, llamando a usar instrumentos de la OTAN, como el Centro de Excelencia de Comunicaciones Estratégicas (COE STRATCOM), para combatir a los medios de comunicación rusos. Además, llama a prestar apoyo directo a medios de comunicación «independientes», lo que es una paradoja, ya que al patrocinarlos desde organizaciones europeas, estos medios dejarían obviamente de ser independientes.

No contentos con esto, en el informe, y siguiendo esa retórica paranoica antirrusa, se sostiene que «los servicios de seguridad y de inteligencia concluyen que Rusia tiene la capacidad y la intención de realizar operaciones destinadas a desestabilizar a otros países», continuando con la retórica militarista y abocándonos a una escalada de tensión inaceptable.

El informe identifica dos amenazas relativas a la propaganda: un actor estatal, Rusia, y grupos terroristas como Dáesh, y se centra en conceder a la Unión los medios para apoyar sus propias campañas estratégicas de propaganda, principalmente contra Rusia, país de la ONU a quien pone al mismo nivel de amenaza que Dáesh.

Mi voto fue claramente en contra.

  Derek Vaughan (S&D), in writing. ‒ With EPLP, I abstained on the final vote on the resolution. We agree that countering propaganda and radicalisation requires cooperation between Member States. However, there are elements in the report itself which could be perceived as a propaganda. Russia is not the only state involved in this activity; and putting ISIS on the same footing as a state is not appropriate. Therefore, we believe that supporting quality and independent journalism more actively is the way forward.

  Paavo Väyrynen (ALDE), kirjallinen. ‒ Vastustin mietintöä EU:n strategisesta viestinnästä kolmansien osapuolten levittämän EU:n vastaisen propagandan torjumiseksi. Mietintö oli kokonaisuutena heikko ja se rinnasti täysin perusteettomasti Venäjän ja ISIS-järjestön harjoittaman propagandan. Mietinnöstä puuttui tasapaino ja se oli huonosti valmisteltu. Näistä syistä en voinut kannattaa mietintöä.

  Marie-Christine Vergiat (GUE/NGL), par écrit. ‒ Cette résolution s’appuie théoriquement sur le Plan d’action de l’UE de juin 2015 sur la communication stratégique visant à répondre aux «activités extérieures de désinformation». Cette résolution propose de renforcer les moyens de l’Union dans la lutte informationnelle contre le terrorisme, mais elle établit un parallèle pour le moins étonnant et même contestable entre la «propagande» de la Russie et celle de Daesh. Il n’existe aucun autre pays que l’on oserait assimiler à une organisation terroriste.

Cette obsession antirusse participe à l’exacerbation des tensions politiques et ne peut que les aggraver. Il conviendrait à tout le moins de s’interroger sur la signification du terme de propagande, qui me parait utilisé sans que l’on prenne le soin de le définir, alors que cela mériterait un minimum de contextualisation et quelques comparaisons.

Ce texte, loin de renforcer la politique de défense de l’Union, contribue à alimenter une logique de blocs comme au «bon vieux temps» de la guerre froide. J’ai voté contre cette résolution.

  Miguel Viegas (GUE/NGL), por escrito. ‒ Este relatório, partindo de valores que diz defender, alarga o seu âmbito às liberdades de comunicação, informação e expressão, valores que as políticas da União Europeia contrariam e comprometem, de que é mais crasso exemplo a crise humanitária dos refugiados. Seriam muitos os exemplos e de resto nem seria preciso sair desta casa para os dar.

A estratégia de vitimização a que não falta uma retórica anticomunista retrógrada e bafienta é por demais evidente. A UE é vítima de uma poderosa ofensiva mediática, diz-se, comprometendo a sua integridade.

Com estes argumentos, avança-se para a limitação e controlo de meios de comunicação social, da internet, de programa escolares e até de partidos políticos. Absolutiza-se como verdadeira a informação da UE distinguindo propaganda e crítica, balizando o que é a crítica aceitável. Abrem-se, assim, as portas da censura e outras práticas dignas de regimes autoritários e ditatoriais cuja memória ainda deveria prevalecer na Europa.

  Harald Vilimsky (ENF), schriftlich. ‒ Der Bericht kritisiert jene durch soziale Medien geschaffene Medienpluralität und setzt diese sogar mit einem „Informationskrieg bzw. hybrider Kriegsführung“ gleich. Es scheint so, als ob die Flexibilität von digitaler Kommunikation der Europäischen Union aufgrund der fehlenden Möglichkeit von zensurähnlichen Handhabungen ein Dorn im Auge ist.

Der vorgeschlagene Lösungsansatz ist, wie die zuvor erfolgte Feststellung des Problems, wenig durchdacht und einseitig: Um russische Propaganda zu bekämpfen, müsse es mehr Bemühungen und Ressourcen für den Ausbau der „strategischen Kommunikation“ geben. Vorhandene Stellen im Bereich strategischer Kommunikation sollen in den EAD eingegliedert werden und mehr Personal und Budget erhalten.

Besonders perfide ist, dass der Berichterstatter ausführlich auf den Propagandakrieg und die fehlende Medienpluralität in Russland eingeht, den IS und al-Qaida erst danach auflistet und über die Türkei kein einziges Wort verliert.

Zusammenfassend lässt sich eines feststellen: Der Berichterstatter wirft „den Russen“ genau jene Verhaltensweise vor, die die Europäische Union derzeit selbst aufrechterhält. Manipulierendes Auslegen historischer Ereignisse, die Verbreitung eines alternativen Narrativs, Verfälschung von Geschichte.

Diesen Bericht habe ich natürlich nicht mitgetragen.

  Udo Voigt (NI), schriftlich. ‒ Bei dem in Rede stehenden Bericht handelt es sich um ein Dokument der ideologisch-propagandistischen Aufrüstung und der weiteren Eskalation im Verhältnis zu Russland. In zahlreichen Kapiteln und Einzelabschnitten wird der angebliche „Informationskrieg“ Russlands gegen westliche Länder und die vorgebliche Einmischung Russlands in die inneren Angelegenheiten der EU unterstrichen. Vieles davon ist faktisch NATO-Propaganda. Die Hauptstoßrichtung des vorliegenden Berichts zielt gegen Russland und ist der längst überfälligen Entspannung im Verhältnis zu Russland diametral entgegengesetzt. Hier war ein klares „Nein“ geboten.

  Jarosław Wałęsa (PPE), in writing. – The Kremlin and Daesh have stepped up their propaganda war seeking to undermine the democratic foundations of the EU together with some of our neighbours’ policies. Therefore, I am very glad that the EU treats that sort of disinformation campaign as a potential serious threat for its security environment. That is the reason why the EU has decided now to reinforce its Strategic Communication Task Force with adequate budgetary resources and staffing. However, the task of that unit is challenging as it has to reassure streamlining of the correct information successfully, keeping in mind that countering propaganda with propaganda is counterproductive.

Due to that fact, the only way of dealing with disinformation campaigns is to tackle them with professionalism in journalism. In order to do so, it is crucial to strengthen civil society within the EU and the resilience of media in our neighbourhood countries, such as Ukraine. The report ensures it will be done, along with other tools, through publishing weekly newsletters creating awareness among the general public of propaganda methods. Consequently, I am sure that implementation of this report will make us and our neighbours more resilient in dealing with propaganda, thus I voted in favour.

  Julie Ward (S&D), in writing. ‒ EPLP abstained on the final vote on the resolution. We agree that countering propaganda and radicalisation requires cooperation between Member States. However, there are elements in the report itself which could be perceived as propaganda. Russia is not the only state involved in this activity. Also, putting Daesh (ISIS) on the same footing as a state is not appropriate. Therefore, we believe that actively supporting quality and independent journalism is the way forward.

As shadow rapporteur on the CULT Committee opinion, it is clear to me that support for independent media and promotion of the freedom of the press, recognising the role of education for media literacy, and the need for putting in place a strategic cultural diplomacy platform at EU level must be the pillars of EU actions aimed at countering propaganda. We must also work to encourage and promote high editorial standards in journalism so as to counter misinformation and propaganda.

  Lieve Wierinck (ALDE), in writing. – I voted in favour of this resolution since I believe that the image of the EU must be preserved all around the world. Hostile propaganda against the EU comes in different forms and so various tools will have to be used to counteract it. This is not only an external EU problem but also an internal one. Disinformation and propaganda are part of hybrid warfare aimed to weaken the image of the European Union. Often this propaganda is based on false or distorted information, in order to create confusion in the mind of the citizens.

Russia is contacting EU counterparts in order to establish propaganda that puts Europe in a bad light. Russia is using a wide range of instruments such as think tanks, special foundations and multilingual TV stations. I stand totally against this way of acting by the Russian Government, and I think that everything has to be done in order to defend Europe and its values. However, I think the topics of Russia and IS should have been addressed in separate resolutions since they are two very different issues.

  Cecilia Wikström (ALDE), skriftlig. ‒ Det var olyckligt att Fotygas betänkande om EU:s strategiska kommunikation för att bekämpa propaganda ställde problembeskrivningen av Ryssland – en nationalstat – bredvid den av Daish/Isil – en terrorsekt. Jag uppmanade ALDE:s skuggföredragande att förhandla med föredraganden om att betänkandet skulle skickas tillbaka till utskottet för bearbetning. Det gick inte, så jag valde att ändå stödja betänkandet, eftersom det trots det olyckliga formatet tar upp viktiga problem som jag inte känner att jag kan rösta emot. Organiserade desinformationskampanjer mot Europa sker dagligen, men vi bör inte likställa Ryssland med Daish/Isil i någon skrivelse.

  Iuliu Winkler (PPE), în scris. ‒ Raportul din proprie inițiativă referitor la comunicarea strategică a UE pentru a contracara propaganda părților terțe împotriva sa se axează pe propaganda ostilă împotriva UE care îmbracă forme diferite, care folosește instrumente adaptate profilurilor statelor membre, cu scopul de a denatura adevărul, de a da naștere îndoielii, de a diviza statele membre, de a promova decuplarea strategică dintre Uniunea Europeană și partenerii săi din America de Nord.

Am votat acest raport care recunoaște faptul că UE trebuie să acorde prioritate eforturilor sale de comunicare strategică, care ar trebui să implice resurse relevante și care invită UE și statele membre să adopte măsuri consecvente la nivelul Uniunii împotriva discursurilor de incitare la ură promovate sistematic pe diverse canale.

Raportul susține că o strategie de comunicare eficientă trebuie să implice comunitățile locale în discuțiile despre acțiunile UE, să sprijine contactul interpersonal și să acorde atenția cuvenită schimburilor culturale și sociale ca platforme esențiale de combatere a prejudecăților populațiilor locale.

  Anna Záborská (PPE), písomne ‒ Toto uznesenie má za cieľ postaviť sa čelom propagande a útokom na integritu a hodnoty EÚ zo strany štátnych, ale i neštátnych aktérov. Ich cieľom je oslabiť Úniu zvnútra podnecovaním strachu a vyvolávaním neistoty medzi občanmi EÚ. Osobitnou kapitolou tohto uznesenia je ruská dezinformačná a propagandistická vojna. V tejto časti uznesenie rázne odsudzuje všetky prostriedky Ruskej federácie, ktoré používa s cieľom rozdeliť Európu a vytvoriť dojem zlyhávajúcich štátoch vo východnom susedstve. Napriek tomu je však podľa mňa zatiaľ priskoro hovoriť o vojne s Ruskom. Je pravdou, že EÚ dnes čelí tak priamemu, ako i nepriamemu ruskému dezinformačnému tlaku. Riešenie existujúcich sporov však musí vychádzať z diplomacie. Nezdá sa mi preto dobré, že text uznesenia kladie na jednu úroveň Rusko a teroristickú skupinu Dá´iš (ISIS), hoci tá tiež zručne využíva propagandu a dezinformácie na radikalizáciu potenciálnych prívržencov.

  Tomáš Zdechovský (PPE), písemně. ‒ Předloženou zprávu o boji proti propagandě podporuji, jelikož si myslím, že jde o oblast, ve které by Evropská unie měla mít mnohem aktivnější postoj. Zároveň chci podotknout, že se musíme pečlivě soustředit na to, abychom nepřekročili tenkou linii mezi bojem proti propagandě a omezováním svobody slova u těch, kteří chtějí pouze kriticky uvažovat. Cílem internetové propagandy je vyvolávat pochybnosti, šířit nepravdivá tvrzení a potažmo tak vyvolávat strach a negativní emoce. Osobně jsem přesvědčen, že propagandistickým kampaním bychom neměli čelit jejich omezováním, zakazováním či ještě větší propagandou, ale naopak snahou o lepší informovanost a zvyšováním povědomí o pravdivém pohledu na věc. Rusko, Islámský stát, ale i další aktéři investují obrovské prostředky jednak do vlastních agentur, které šíří dezinformace, ale také do ovlivňování názorů na sociálních sítích či v mainstreamových mediích. Evropská unie si toto musí uvědomit a věnovat více úsilí a prostředků na boj v této informační válce.

  Kosma Złotowski (ECR), na piśmie. ‒ Wojna ery cyfrowej to w dużej mierze wojna informacyjna. Dzięki internetowi i nowym mediom możliwości działań propagandowych są znacznie większe niż kiedykolwiek wcześniej. Mimo że Europa nie jest stroną otwartego konfliktu zbrojnego, jesteśmy poddawani nieustannej presji dezinformacyjnej przez wiele podmiotów państwowych i pozapaństwowych. Dwa z nich są obecnie szczególnie niebezpieczne.

Federacja Rosyjska nie jest na polu walki propagandowej nowicjuszem, ale rewolucja cyfrowa stworzyła wiele nowych kanałów i narzędzi do manipulowania opinią publiczną Zachodu. W sytuacji trwającego cały czas konfliktu na Ukrainie nasilenie tych działań znacznie wzrosło i skutecznie odwraca uwagę od zaangażowania Moskwy w tę wojnę nowej ery. Dzieje się to poprzez fabrykowanie fałszywych informacji, finansowanie organizacji pozarządowych i partii politycznych w Europie i cyberprzestępczość.

Drugim podmiotem, który poprzez dezinformację i propagandę stara się oddziaływać na Europę, jest ISIS – złośliwy polityczny nowotwór, który wypowiedział wojnę kulturową wartościom cywilizowanego świata. Polityka inspirowania fanatycznych wyznawców islamu do przeprowadzania samobójczych ataków na europejskie miasta już zebrała krwawe żniwo.

Sprawozdanie, nad którym dzisiaj głosowaliśmy, może być początkiem skutecznej walki z dezinformacją i propagandą na poziomie europejskim, o ile unijnym elitom wystarczy determinacji, by – szczególnie w przypadku Federacji Rosyjskiej – podjąć szybkie i konkretne działania.

  Carlos Zorrinho (S&D), por escrito. ‒ Abstive-me no ponto relativo à comunicação estratégica da UE para enfrentar a propaganda dirigida contra ela por terceiros porque é preciso enviar um sinal forte contra a propaganda antieuropeia, mas considero que não se pode colocar toda a propaganda na mesma matriz de análise.

A propaganda que visa a UE e os seus cidadãos é um facto e a necessidade de fazer uso da comunicação estratégica para a combater é óbvia, mas acredito que misturar o Estado e atores não estatais não é a melhor abordagem para uma resolução do Parlamento Europeu sobre esta matéria.

  Željana Zovko (PPE), napisan. ‒ Podržavam izvješće o strateškoj komunikaciji Europske unije za borbu protiv propagande koju protiv nje provode treće strane jer poziva na aktivno djelovanje unije s ciljem očuvanja ugleda, vjerodostojnosti i istine o raznim događanjima u koje je Europska unija uključena. Korištenje propagande postalo je popularno u posljednjih nekoliko godina, pogotovo na ratištima u Ukrajini, Siriji i Iraku. Korisnici ovakvog pristupa svoje djelovanje temelje na pokušajima stvaranja iskrivljene slike o europskim vrijednostima i aktivnostima koje unija provodi na vanjskopolitičkom planu.

Borba protiv propagande mora se temeljiti na dosljednom inzistiranju na osiguranju medijskih sloboda, ali i odgovornog novinarskog izvještavanja i rada koji se temelji na standardima struke. Osnivanje tijela koje će raditi na ovome problemu nužan je korak u borbi protiv negativne kampanje koju provode treće strane.

  Milan Zver (PPE), pisno. ‒ Glasoval sem za Poročilo o strateškem komuniciranju EU zoper propagando, ki jo proti njej usmerjajo tretje strani.

EU je izpostavljena informacijskim in dezinformacijskim kampanjam in propagandam držav in nevladnih akterjev, kot so teroristične in kriminalne organizacije v soseščini, ki spodkopavajo demokratične vrednote in interese EU ter posredujejo pristranske informacije ali jih izkoriščajo kot instrument za pridobivanje politične moči.

Zato se strinjam, da mora EU svoje strateško komuniciranje na različnih ravneh, vključno z institucijami EU, državami članicami, različnimi organi zveze NATO in OZN, nevladnimi organizacijami in organizacijami civilne družbe, obravnavati prednostno. Učinkovit in odgovoren pristop komuniciranja pa mora vključevati tudi ozaveščanje, izobraževanje državljanov EU ter razvito spletno, medijsko in informacijsko pismenost v EU in njeni soseščini.

11.7. Linguagem gestual e intérpretes profissionais de linguagem gestual (B8-1230/2016, B8-1241/2016)

Ustne wyjaśnienia dotyczące głosowania

  Seán Kelly (PPE). – Mr President, sign languages represent Europe’s multicultural and multilingual heritage, and I am pleased to offer my support for improving the quality of the sign language interpreting profession. Hard-of-hearing, deaf and deaf—blind citizens should not be disabled by their working environment from equal access to the same information and communication as their peers.

In Ireland the Recognition of Irish Sign Language for the Deaf Community Bill 2016 is currently being reviewed. This would mean, if passed, that Irish sign language would be designated as a native and independent language – one which is used as a permanent means of communication by over 5 000 members of the deaf community. Additionally, GPs can now easily access professional sign language interpreters for deaf medical care patients, thanks to a new agreement between the health authority, HSE, and the sign language interpreting service.

I think we are heading in the right direction. In particular, I look forward to discussion on how to utilise language technologies in providing equal access for all to the digital space.

  Jonathan Arnott (EFDD). – Mr President, earlier in this Chamber we may have had a bit of an interpretation issue. In the English interpretation of what was said, President Schulz was portrayed as saying that he would allow someone to speak so that she could not say he was acting like a terrorist.

I am sure the President of Parliament would not speak in such a way intentionally, as this would come across as inappropriate for the office, so could I just please ask that the interpretation of whatever was said is checked, because that is certainly how it came across in English. I am sure that is not how it was intended in German.

I won’t be leaping to any conclusions against Mr Schulz over this, but I would just ask that we all please remember in future to be very careful over the interpretation being accurate before leaping to conclusions over words that have been used in this Chamber.

Pisemne wyjaśnienia dotyczące głosowania

  Isabella Adinolfi (EFDD), per iscritto. ‒ La risoluzione ha lo scopo di garantire ed ampliare il più possibile l'accessibilità ad opere, contenuti, ecc. alle persone non udenti. Nella società di oggi risulta di fondamentale importanza permettere alle persone non udenti di poter accedere a un maggior numero di servizi, tra i quali servizi pubblici e governativi, contenuti online. Proprio la parità di accesso nello spazio digitale è un tema che ritengo particolarmente importante visto l'intenso sviluppo delle tecnologie e la rapida digitalizzazione. In questo senso bisognerebbe cercare di accelerare il più possibile la possibilità di fornire l'interpretazione per la lingua dei segni a tutti gli ambiti in cui sia necessario. Poiché sono particolarmente sensibile a tematiche di questo genere ho votato a favore.

  Marina Albiol Guzmán (GUE/NGL), por escrito. ‒ He votado a favor de esta resolución puesto que apuesta por la defensa efectiva de los derechos de las personas sordas, sordo-ciegas o con dificultades auditivas y reclama una serie de medidas como el reconocimiento oficial de las lenguas de signos, tanto nacionales como regionales, en los diferentes Estados miembros, así como, en las instituciones de la Unión. Además, aboga por el reconocimiento profesional de los intérpretes de lengua de signos y propugna la incorporación de la lengua de signos a los programas educativos de forma similar a las lenguas extranjeras. Asimismo, considera que la inclusión de personas sordas, sordo-ciegas o con dificultades auditivas ha de garantizarse en programas europeos como Erasmus +, y su integración laboral ha de promocionarse de forma efectiva en las instituciones europeas.

Consciente de la importancia que tiene la promoción de la lengua de signos a nivel educativo para sensibilizar al conjunto de sociedad y facilitar el respeto del derecho a la igualdad de los más de 52 millones de ciudadanos y residentes que se calcula se expresan en diferentes lenguas de signos en la Unión, he decidido apoyar este texto.

  Martina Anderson, Lynn Boylan and Liadh Ní Riada (GUE/NGL), in writing. – The motion for a resolution, from Helga Stevens, was a straight forward apolitical and rights-based motion for a resolution on sign languages and sign language interpreters. It was an encompassing motion for a resolution and received unanimous support across Parliament.

  Eric Andrieu (S&D), par écrit. ‒ J’ai voté en faveur de ce texte. L’Union européenne compte près d’un million de sourds utilisant la langue des signes. Au XXIe siècle, il est fondamental que les citoyens atteints de surdité, sourds et aveugles ou malentendants aient accès aux mêmes informations et aux mêmes moyens de communication que leurs concitoyens.

  Laima Liucija Andrikienė (PPE), raštu. ‒ Balsavau už rezoliuciją dėl gestų kalbos ir profesionalių gestų kalbos vertėjų. Visi neįgalūs asmenys, ypač moterys ir vaikai, taip pat kurti ir klausos sutrikimų turintys asmenys, naudojasi tokiomis pat teisėmis ir turi teisę į asmens orumą, nepriklausomą gyvenimą, savarankiškumą ir galimybę visapusiškai dalyvauti visuomenės gyvenime. Todėl pritariu, kad reikalingi kvalifikuoti profesionalūs gestų kalbos vertėjai, kurių statusas turi būti garantuotas oficialiai pripažįstant nacionalinę ir regioninę gestų kalbą valstybėse narėse ir ES institucijose, pasirūpinant formaliu mokymu (universitetiniu ar pan., kuris prilygtų 3 metų trukmės nuolatinėms studijoms ir atitiktų šnekamųjų kalbų vertėjų rengimo reikalavimus), pasirūpinant registracija (oficialia akreditacijos ir kokybės kontrolės sistema, pvz., nuolatinio profesinio tobulėjimo būdais), bei oficialiai pripažįstant profesiją. Pritariu, kad gestų kalbos vertimas yra profesionali paslauga, už kurią turi būti deramai atlyginama.

  Νίκος Ανδρουλάκης (S&D), γραπτώς. ‒ Ψήφισα υπέρ της πρότασης ψηφίσματος σχετικά με τη νοηματική γλώσσα και τους επαγγελματίες διερμηνείς της νοηματικής, διότι θεωρώ ότι η πρόσβαση σε υψηλής ποιότητας υπηρεσίες για άτομα με ειδικές ανάγκες πρέπει να βελτιωθεί.

  Marie-Christine Arnautu (ENF), par écrit. ‒ Cette proposition de résolution est assez consensuelle puisqu’elle s’inscrit dans une volonté d’une plus grande accessibilité et intégration pour les personnes handicapées, sans jamais marquer un désir d’interférer dans la politique des États membres.

Malgré quelques paragraphes défaillants, c’est globalement une résolution consensuelle en faveur de l’accessibilité pour les personnes en situation de handicap. Étant favorable aux mesures proposées, en l’absence de remise en cause de la compétence des États membres, j’ai voté favorablement à ce rapport.

  Jean Arthuis (ALDE), par écrit. ‒ J’ai voté pour ce texte car j’estime qu’il est essentiel de disposer d’interprètes en langue des signes qualifiés et professionnels. Il est évident que les citoyens atteints de surdité doivent avoir accès aux mêmes informations et aux mêmes communications que leurs concitoyens au moyen de l’interprétation en langue des signes.

  Zigmantas Balčytis (S&D), raštu. ‒ Balsavau už pasiūlymą dėl rezoliucijos dėl gestų kalbų ir profesionalių gestų kalbos vertėjų. ES yra apie milijoną gestų kalbos vartotojų ir 51 milijonas klausos sutrikimų turinčių piliečių, kurių nemažai taip pat vartoja gestų kalbą. Klausos sutrikimų turintys piliečiai turi teisę į savarankiškumą ir visapusišką dalyvavimą visuomenės gyvenime, todėl gestų kalbos vertėjai jiems yra būtinas dalykas tai užtikrinant. Tačiau gestų kalbos vertėjų padėtis valstybėse narėse labai nevienoda: vienais atvejais tai neformalią pagalba šeimos rate teikiantys asmenys, kitais – profesionalūs išsilavinimą universitete įgiję visapusiškai kvalifikuoti vertėjai. Taip pat visose valstybėse narėse trūksta kvalifikuotų profesionalių gestų kalbos vertėjų. Todėl pritariu, kad būtina užtikrinti kvalifikuotų gestų kalbos specialistų kiekį bei užtikrinti, jog jie gautų atitinkamą atlyginimą. Taip pat visiems gestų kalbos vartotojams turi būti prieinama tokia pat informacija ir komunikacijos būdai, kaip ir visiems kitiems, užtikrinant gestų kalbos vertimo, subtitravimo, balso konvertavimo į tekstą paslaugas ir (arba) alternatyvius komunikacijos būdus.

  Gerard Batten (EFDD), in writing. ‒ UKIP abstained on this non-legislative, non-binding, motion for a resolution. There are many aspects of the resolution which UKIP in principle could support and of course we want to further help those people who are deaf, blind, partially sighted and hard of hearing. However we cannot support the EU telling Member States what they should be doing or in any way give an excuse for action at EU level. The only people who should decide these things is our elected national government, not unaccountable EU institutions. As the resolution itself didn’t contain anything which called on the EU or the Commission to act, UKIP abstained.

  Nicolas Bay (ENF), par écrit. ‒ J’ai voté en faveur de cette résolution car, bien qu’elle puisse être améliorée, elle représente clairement une opportunité pour l’amélioration de l’intégration des personnes sourdes ou malentendantes.

  Hugues Bayet (S&D), par écrit. ‒ J'ai approuvé ce rapport, qui souligne toute l'importance de disposer d'interprètes en langues des signes qualifiés et, qu'à cette fin, il convient notamment de reconnaître les langues des signes nationales et régionales dans les États membres et au sein des institutions de l'Union, de développer des formations officielles et de permettre des reconnaissances officielles de la profession.

Le rapport insiste également sur l'accessibilité pour les citoyens atteints de surdité, sourds, et aveugles ou malentendants aux mêmes informations et aux mêmes communications que leurs concitoyens au moyen de l'interprétation en langues des signes, du sous-titrage, de la reconnaissance vocale ou d'autres formes de communication, y compris par le truchement d'interprètes en langue orale.

  Beatriz Becerra Basterrechea (ALDE), por escrito. ‒ He votado a favor de este informe, porque considero fundamental que todas las personas con algún tipo de discapacidad tengan igualdad de derechos, una dignidad inalienable, igualdad de trato, una vida independiente, autonomía y plena participación en la sociedad.

  Brando Benifei (S&D), per iscritto. ‒ All'interno dell'Unione europea vivono circa 1 milione di utenti della lingua dei segni non udenti, ai quali vanno aggiunti i 51 milioni di cittadini ipoudenti che utilizzano in larga parte per comunicare anche il linguaggio gestuale. Si tratta di cittadini che hanno uguali diritti e possono giustamente pretendere una parità di trattamento che possa loro assicurare una vita indipendente e autonoma e la piena partecipazione alla vita sociale. La risoluzione approvata oggi dal Parlamento, che ho deciso di sostenere con convinzione, ribadisce la necessità di garantire un'accessibilità che non sia limitata unicamente all'ambiente fisico, ma che sia estesa all'informazione e alla comunicazione, che devono offrire contenuti nella lingua dei segni. Occorrono a tal fine interpreti professionisti e qualificati, iscritti ad appositi registri e opportunamente formati e retribuiti. Le nuove tecnologie devono essere impiegate per recare vantaggi agli utenti, con interventi che dalla sottotitolazione giungono a contenuti online fruibili tramite intermediari in diretta e a distanza. Le istituzioni europee devono essere in prima linea in questa battaglia, presentando gli esempi migliori per quanto riguarda le buone prassi e impegnandosi per la fornitura di soluzioni ragionevoli e l'accessibilità.

  Xabier Benito Ziluaga (GUE/NGL), por escrito. ‒ He votado a favor de esta propuesta de Resolución, porque comparto plenamente el espíritu de no discriminación a colectivos sociales como el de las personas sordas, y defendemos el principio de igualdad en las instituciones. La Resolución ha sido firmemente defendida y trabajada por nuestro grupo parlamentario, y defiende la plena integración de este colectivo facilitando la accesibilidad de toda la información, y solicitando el reconocimiento europeo de los y las profesionales intérpretes de lengua de signos.

  Izaskun Bilbao Barandica (ALDE), por escrito. ‒ He apoyado la Resolución sobre las lenguas de signos y los intérpretes profesionales de lengua de signos, así como las cuatro enmiendas presentas a la misma. Esta Resolución destaca la necesidad de intérpretes de lengua de signos cualificados y profesionales que podrá atenderse mediante el reconocimiento oficial de las lenguas de signos nacionales y regionales en los Estados miembros y las instituciones de la Unión, así como por una formación reglada universitaria o similar.

  Dominique Bilde (ENF), par écrit. ‒ J’ai décidé de soutenir cette résolution concernant la langue des signes et les interprètes professionnels en langue des signes. Celle-ci s’appuie notamment sur la convention de l’ONU relative aux droits des personnes handicapées, qui a été ratifiée par la France et subsidiairement par l’Union européenne.

Une fois n’est pas coutume, le texte ne relève pas de l’ingérence et rappelle que les personnes en situation de handicap devraient pouvoir jouir des mêmes droits que chaque citoyen, notamment via des mesures d’accessibilité et d’aménagement raisonnable.

C’est un combat qui m’est cher, c’est pourquoi je dépose souvent des amendements en commission culture, sur des textes relatifs au sport ou à l’éducation, pour promouvoir une plus grande inclusion sociale des personnes handicapées.

Par ailleurs, je suis favorable à une reconnaissance officielle des interprètes en langues des signes, avec notamment l’attribution d’un statut similaire, au sein des institutions européennes, que pour les interprètes des langues parlées.

  Mara Bizzotto (ENF), per iscritto. ‒ In Europa vivono un milione di cittadini non udenti e 51 milioni di ipoudenti che ogni giorno lottano per far sentire la propria voce nella società. In questi anni al Parlamento europeo ho attivamente sostenuto la battaglia per i diritti di questi cittadini. Ho quindi inteso sostenere con il mio voto questa risoluzione che promuove il riconoscimento ufficiale delle lingue dei segni nazionali e anche il riconoscimento formale della professione di interprete di lingua dei segni e di appositi registri nazionali o regionali per gli operatori del settore.

  José Blanco López (S&D), por escrito. ‒ El 28 de septiembre tuvo lugar en el Parlamento Europeo la histórica conferencia sobre «El multilingüismo y la igualdad de derechos en la UE: el papel de las lenguas de signos». Los oradores destacaron la importancia del reconocimiento de la lengua de signos y la disponibilidad de interpretación para la plena inclusión de las personas sordas en la sociedad. También subrayaron que el reconocimiento por sí solo no es suficiente: solo la plena aplicación de legislación puede asegurar que los sordos tienen acceso a intérpretes, habiendo una grave falta de intérpretes cualificados totalmente universitarios.

Esta Resolución común de los Grupos S&D, PPE, ECR, ALDE, Verts/ALE y EFDD, contiene los principios básicos sobre cualificación de profesionales de la lengua de signos y sobre acceso de las personas sordas, sordomudas y con grave problemas de audición a este tipo de servicios, de forma que se garantice la igualdad de oportunidades y la no discriminación en ámbitos como la educación, el mercado laboral y las instituciones Europeas.

Solo en España más de un millón de personas padecen discapacidad auditiva, de las cuales unas cien mil sufren de sordera profunda.

Por estos motivos, he votado a favor de esta Resolución.

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D), raštu. ‒ Balsavau dėl šios rezoliucijos, nes ja Parlamentas pasisakė už gestų kalbos ir gestų kalbos vertėjų profesijos stiprinimą Europos Sąjungoje. Rezoliucija raginama pripažinti gestų kalbas kaip oficialias Europos Sąjungoje bei stiprinti gestų kalbos vertėjo profesiją. Europos Sąjungoje gestų kalba naudojasi beveik 52 milijonai žmonių, bet gestų kalbos vertėjo profesija nėra pripažinta visose valstybėse narėse ir daugelyje dar nėra šios profesijos mokoma universitetuose. Mano manymu, kurtiesiems ir akliesiems bei klausos sutrikimų turintiems asmenims turi būti prieinama tokia pat informacija, komunikacijos ir mokymosi būdai, kaip ir visiems kitiems. Privalome užtikrinti gestų kalbos vertimo, subtitravimo, balso konvertavimo į tekstą paslaugas, vertėjus žodžiu.

  Andrea Bocskor (PPE), írásban. ‒ A siketeknek joguk van a politikai részvételre. Szükség van arra, hogy a választások, a nyilvános konzultációk és egyéb események során is szakképzett jelnyelvi tolmácsok tegyék akadálymentessé a politikai folyamatot. A jelnyelvi tolmácsolás nem segítség, hanem alapvető emberi jog: a jelnyelvet használó embernek ez az anyanyelve. A tolmácsolás teszi lehetővé, hogy a siketek és siketvakok önálló életet élhessenek, teljes körű és egyenlő módon részt vehessenek a társadalom életében. A határozat felkéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, hogy a tagállamokban megvalósul-e a siket és siketvak gyermekek egyenlő esélyű hozzáférése az oktatáshoz és maradéktalanul hajtsa végre az INSIGN európai kísérleti projektet, amelynek célja a siket és nagyothalló emberek és az uniós intézmények közti kommunikáció javítása.

Ha az oktatás–foglalkoztatás–hozzáférés háromszög egyik eleme kiesik, akkor a siketek továbbra is hátrányos helyzetben maradnak: ebben játszik kulcsszerepet a tolmácsolás és akadálymentes hozzáférés. A siket, siketvak és nagyothalló diákok és szüleik számára ezért már az iskoláskor előtti szolgáltatások vagy iskolai oktatás révén lehetőséget kell adni a környezetükben használt nemzeti vagy regionális jelnyelv megtanulására. Magyarországon ezt törvény garantálja, itt az idő, hogy ebből mindennapos gyakorlat legyen és a társadalom minden tagja odafigyeljen a fogyatékossággal élőkre. Szavazatommal ezért támogattam a határozat elfogadását.

  Franc Bogovič (PPE), pisno. ‒ Strinjam se s predlogi resolucij ker imajo vse invalidne osebe, vključno z gluhimi in naglušnimi, med katerimi nekateri uporabljajo znakovni jezik, kot polnopravni državljani povsem enake pravice in neodtujljivo pravico do spoštovanja njihovega dostojanstva, enakega obravnavanja ter neodvisnega življenja, samostojnosti in polne udeležbe v družbi. Ob upoštevanju, da je v EU približno milijon gluhih uporabnikov znakovnega jezika in 51 milijonov naglušnih državljanov, med katerimi prav tako številni uporabljajo znakovni jezik, je pomembno, da jim karseda olajšamo življenje in omogočimo enako vključenost v družbo.

  Biljana Borzan (S&D), napisan. ‒ Podržavam ovo Izvješće, u kojem se smatra kako pristup visokokvalitetnim uslugama i mjerama razumne prilagodbe znakovnog jezika treba biti ojačan kako bi se osigurao jednak tretman i sudjelovanje osoba s invaliditetom u društvu.

  Mercedes Bresso (S&D), in writing. ‒ I endorsed this resolution because the Union constantly fights against discrimination based on disability and for the equal participation of such persons in society. In this regard, I recognised the need to provide the European institutions with qualified and professional sign language interpreters.

  Renata Briano (S&D), per iscritto. ‒ Riconoscere l'importanza della lingua dei segni è un atto di civiltà che non può essere più rimandato. Tutti i cittadini europei hanno diritto di informarsi, di accedere ai documenti pubblici, di poter conoscere e di poter intervenire nel dibattito politico. È necessario rimediare alla carenza di interpreti della lingua dei segni e dotarsi di nuovi professionisti in grado di rendere davvero fruibile per tutti i cittadini quanto elaborato dalle istituzioni dell'Unione europea.

  Steeve Briois (ENF), par écrit. ‒ Cette proposition de résolution consensuelle vise à améliorer l'accessibilité et l'intégration des personnes handicapées, en s'appuyant notamment sur la convention des Nations unies relative aux droits des personnes handicapées, ratifiée en 2016 par la France et par l'Union européenne. Parmi les recommandations, nous retiendrons la volonté de rendre accessibles aux personnes handicapées tous les services publics ainsi que de reconnaître officiellement les langues des signes nationales.

J'ai bien évidemment voté en faveur de ce texte. Nous considérons en effet qu'il est essentiel dans nos sociétés de protéger et de favoriser l'intégration des plus vulnérables.

  Daniel Buda (PPE), în scris. ‒ Luând în considerare Carta drepturilor fundamentale a UE și Convenția Națiunilor Unite, se impune ca UE să combată discriminarea pe motiv de handicap și să elaboreze măsurile necesare care să asigure persoanelor cu dizabilități autonomia, integrarea socială și profesională, precum și participarea la viața comunității.

Totodată, trebuie subliniat faptul că în acest moment există aproximativ un milion de utilizatori ai limbajului semnelor și 51 de milioane de cetățeni cu deficiență de auz, mulți dintre aceștia utilizând limbajul semnelor.

Consider că persoanele cu dizabilități, în calitatea lor de cetățeni cu drepturi depline, femei și copii, sau persoane surde și cu deficiență de auz, cele care în mod special utilizează limbajul semnelor și care nu îl utilizează, au drepturi egale și sunt îndreptățite să aibă parte de demnitate inalienabilă, tratament egal și o viață independentă.

În acest context, am votat în favoarea propunerii de rezoluție referitoare la limbajul semnelor și la interpreții profesioniști în limbajul semnelor deoarece consider că nu trebuie să existe o discriminare față de persoanele care utilizează limbajul semnelor.

  Nicola Caputo (S&D), per iscritto. ‒ Oggi ho votato in favore della proposta di risoluzione in questione, che dà maggiore rilievo alla figura degli interpreti di lingua dei segni professionisti e qualificati. La proposta indica la necessità di porre rimedio alla carenza di tali interpreti, attraverso il riconoscimento formale della professione, il conseguimento di un titolo formale e l'iscrizione in un registro. Si manifesta, senza dubbio, come una proposta molto valida perché va a beneficio di determinati gruppi di soggetti (cittadini non udenti, sordociechi e ipoudenti) che devono avere lo stesso diritto degli altri di accedere alle informazioni. Ed è per questo motivo che l'interpretazione nella lingua dei segni costituisce un servizio professionale di grande rilevanza. Inoltre, la proposta sottolinea l'importanza di far conoscere agli studenti non udenti, sordociechi e ipoudenti nonché ai genitori la lingua dei segni nazionale attraverso corsi scolastici e prescolastici. È richiesta l'attuazione del progetto pilota UE INSIGN, che mira a migliorare la comunicazione tra i non udenti e ipoudenti con le istituzioni UE.

  James Carver (EFDD), in writing. ‒ UKIP abstained on this non-legislative, non-binding, motion for a resolution. There are many aspects of the resolution which UKIP in principle could support and of course we want to further help those people who are deaf, blind, partially sighted and hard of hearing. However we cannot support the EU telling Member States what they should be doing or in any way give an excuse for action at EU level. The only people who should decide these things is our elected national government, not unaccountable EU institutions. As the resolution itself didn’t contain anything which called on the EU or the Commission to act, UKIP abstained.

  Caterina Chinnici (S&D), per iscritto. ‒ Come sancito dalla Carta dei diritti fondamentali dell'Unione europea e dalla Convenzione delle Nazioni Unite sui diritti delle persone con disabilità, le istituzioni europee hanno il dovere di lottare contro ogni tipo di discriminazione fondata sulla disabilità.

I non udenti e gli ipoudenti sperimentano ogni giorno gli ostacoli alla partecipazione paritaria in tutti i settori della vita, sia che si tratti di formazione, di occupazione, di salute, di giustizia o di vita sociale e politica. L'Unione ha l'obbligo morale di rimuovere questi ostacoli e combattere ogni discriminazione esistente.

Dobbiamo garantire a tutti i cittadini l'accesso alle stesse informazioni e comunicazioni sotto forma di interpretazione nella lingua dei segni e sottotitolazione con un alto livello di qualità, qualità che troppo spesso varia considerevolmente da uno Stato membro all'altro. In tal senso mi auguro che le istituzioni competenti possano beneficiare delle nuove tecnologie linguistiche nel consentire parità di accesso per tutti allo spazio digitale.

Ritengo inoltre che sia necessario porre rimedio all'insufficiente attuazione del riconoscimento legislativo della lingua dei segni a livello nazionale e alla mancanza di riconoscimento formale della professione di interprete di lingua dei segni.

Per questi motivi ho votato a favore del progetto di risoluzione.

  Λευτέρης Χριστοφόρου (PPE), γραπτώς. ‒ Στηρίζουμε την έκθεση και τονίζουμε την ανάγκη για εξειδικευμένους επαγγελματίες διερμηνείς της νοηματικής γλώσσας.

  Κώστας Χρυσόγονος (GUE/NGL), γραπτώς. ‒ Η πρόταση ψηφίσματος για τη νοηματική γλώσσα και τους επαγγελματίες διερμηνείς της είναι μια θετική πρωτοβουλία που δρα προς όφελος ατόμων με αναπηρίες αλλά και ενός επαγγελματικού κλάδου που προσφέρει σημαντικές υπηρεσίες στην ευρωπαϊκή κοινωνία, ενισχύοντας τη θέση τους και δίνοντας πρόσθετες δυνατότητες. Γι’ αυτό και ψήφισα θετικά.

  Angelo Ciocca (ENF), per iscritto. ‒ Voto positivo per questa relazione finalizzata alla rimozione degli ostacoli che ancora impediscono la piena integrazione dei cittadini non udenti e ipoudenti. La creazione di una società accessibile ai portatori di handicap uditivo è pienamente condivisibile.

  Alberto Cirio (PPE), per iscritto. ‒ La carenza di interpreti di lingua dei segni professionisti e qualificati mi spinge a votare fermamente a favore della risoluzione in esame. Fuori da ogni qual tipo di dubbio, è prioritario garantire la totale accessibilità a non udenti e ipoudenti non solo nei processi politici caratterizzanti l'Unione, bensì in qualunque tipo di attività. Si raccomanda, dunque il riconoscimento in tutti gli Stati membri e in seno alle istituzioni europee stesse delle lingue dei segni nazionali e regionali. Si richiede, altresì, la promozione dell'identità linguistica delle comunità di non udenti e dell'apprendimento della lingua dei segni. Ciò si presenta come realizzabile solo attraverso un efficiente sistema formativo, cui deve fare seguito l'istituzione di un registro degli interpreti e il riconoscimento formale della professione. L'accessibilità richiede di essere perseguita, inoltre, indipendentemente dall'onere ed essa è obbligatoria anche per via della scarsa offerta di interpretazione riscontrabile. Garantire parità di accesso all'occupazione, all'istruzione e alla formazione costituisce un imperativo categorico ed è il risultato tangibile di programmi di intervento precoce finalizzati allo sviluppo di competenze per la vita. In linea con quanto enunciato, auspico la piena attuazione del progetto pilota dell'UE INSIGN, un servizio di interpretazione della lingua dei segni in tempo reale.

  Deirdre Clune (PPE), in writing. ‒ I supported the motion for a resolution on sign language and professional sign language interpreters.

  Carlos Coelho (PPE), por escrito. ‒ Na Europa apenas existem cerca de um milhão de utilizadores de língua gestual e mais de 50 milhões de pessoas com deficiência auditiva. Estes números são suficientes para perceber o impacto de qualquer medida neste domínio. No entanto, não existe ao nível europeu uma abordagem holística nesta matéria, que deve ter em conta a crescente mobilidade dos cidadãos, com as consequentes barreiras linguísticas, bem como as especificidades do mundo online, nomeadamente no acesso a serviços públicos.

Esta resolução faz uma identificação detalhada destes desafios e apresenta um conjunto de soluções e melhores práticas, pretendendo ser um primeiro impulso para a sua implementação. Neste sentido, o Parlamento - como bem propõe esta resolução - deve implementar um conjunto de medidas que combatam as injustificadas discriminações dentro de portas.

Apoio, por isso, esta resolução.

  Therese Comodini Cachia (PPE), in writing. ‒ I support the rapporteur in his emphasis for qualified and professional sign language interpreters. True inclusiveness permits deaf, deafblind and hard-of-hearing citizens to have access to the same information and communication as their peers in the form of sign language interpretation, subtitling, speech-to-text and/or alternative forms of communication, including oral interpreters.

Early intervention programmes are crucial for children in the development of life skills, including language skills. This motion is positive in the sense that it notes, furthermore, that those programmes should ideally include deaf role models rather than categorise them as stereotypes. In this sense, I support the call for Member States to encourage the learning of sign language in the same way as foreign languages. I believe that all persons with disabilities are entitled to inalienable dignity, equal treatment, independent living, autonomy and full participation in society. The EU’s multilingualism policy should be enabled further to promote this principle.

  Javier Couso Permuy (GUE/NGL), por escrito. ‒ He votado a favor de esta resolución puesto que apuesta por la defensa efectiva de los derechos de las personas sordas, sordo-ciegas o con dificultades auditivas y reclama una serie de medidas como el reconocimiento oficial de las lenguas de signos, tanto nacionales como regionales, en los diferentes Estados miembros, así como, en las instituciones de la Unión. Además, aboga por el reconocimiento profesional de los intérpretes de lengua de signos y propugna la incorporación de la lengua de signos a los programas educativos de forma similar a las lenguas extranjeras. Asimismo, considera que la inclusión de personas sordas, sordo-ciegas o con dificultades auditivas ha de garantizarse en programas europeos como Erasmus +, y su integración laboral ha de promocionarse de forma efectiva en las instituciones europeas.

Consciente de la importancia que tiene la promoción de la lengua de signos a nivel educativo para sensibilizar al conjunto de sociedad y facilitar el respeto del derecho a la igualdad de los más de 52 millones de ciudadanos y residentes que se calcula se expresan en diferentes lenguas de signos en la Unión, he decidido apoyar este texto.

  Pál Csáky (PPE), írásban. ‒ A Parlament által elfogadott a jelnyelvekről és a szakképzett jelnyelvi tolmácsokról szóló állásfoglalás hozzásegít ahhoz, hogy a siket és nagyothalló polgárok alapvető joga, a jelnyelvi tolmácsolás biztosított legyen. A jelnyelvi tolmácsolás az érintett személyek társadalmi, kulturális, politikai életben való teljes jogú részvételét biztosítja, mivel a jelnyelvet használók számára a jelnyelv maga az anyanyelv. A hátrányos megkülönböztetés azon formáit is fel kell számolni, amelyek a siketeket és nagyothallókat érintik. Külön kiemelném a gyerekek jogait, valamint azokét, akik kisebbségi nyelvet beszélő közösséghez tartoznak, az ő helyzetüket érintően is további pozitív, támogató impulzusokra van szükség európai és tagállami szinten. Nagyon fontos, hogy olyan szolgáltatások álljanak a családok és gyermekek részére, amelyek biztosítják a kisebbségi nyelven beszélő és jelbeszélő gyermekek, szülők jogait, többek között a gyermekek megfelelő oktatáshoz való hozzáférését.

  Edward Czesak (ECR), na piśmie. ‒ Głosowałem za przyjęciem rezolucji dotyczącej uregulowania kwestii języka migowego i profesjonalnych tłumaczy języka migowego. Uważam, że działania w tej sprawie są bardzo ważne w celu zapewnienia jak najwyższego komfortu pracy osobom niepełnosprawnym. Instytucje UE są zobligowane zobowiązaniami Konwencji Narodów Zjednoczonych o prawach osób niepełnosprawnych (UN Convention on the Rights of Persons with Disabilities, UNCRPD) do realizowania jej postanowień w celu zapewnienia równego traktowania obywateli niepełnosprawnych. Przyjęta rezolucja proponuje rozwiązania o kompleksowym charakterze przyczyniającym się do ułatwienia swobodnego funkcjonowania osób niepełnosprawnych w przestrzeni publicznej i instytucjach UE.

  Miriam Dalli (S&D), in writing. ‒ All citizens, including persons with disabilities, are entitled to dignity, equal treatment, independent living and autonomy. This is why I am in favour of this resolution as it is important to recognise the need for qualified and professional sign language interpreters for deaf and hard-of-hearing people. This service is important and we need to ensure that appropriate remuneration is given to those offering the service. Persons with disabilities must have access to the same information and communication as their peers in the form of sign language and this is why we need to make sure that these communication tools are made available at both national and European Level, and that those offering the service have the qualifications needed.

  Viorica Dăncilă (S&D), în scris. ‒ Cetățenii europeni au cu toții drepturi depline, indiferent că vorbim de persoane cu dizabilități, în special femei și copiii, și, mai ales, persoanele surde și cu deficiențe de auz. Aceste persoane utilizează limbajul semnelor ca mijloc de comunicare cu celelalte persoane, motiv pentru care au drepturi egale și sunt îndrituite să beneficieze de demnitate inalienabilă, tratament egal, viață independentă, autonomie și participare deplină în societate. Din păcate, acest lucru este îngreunat de faptul că ei folosesc limbajul semnelor.

Susțin, deci, necesitatea asigurării pregătirii de interpreți calificați și profesioniști în limbajul semnelor, iar măsurile necesare sunt recunoașterea oficială a limbajelor naționale și regionale ale semnelor în statele membre și în instituțiile UE, instruirea formală (la nivel universitar sau similar, echivalentul a trei ani de studii la zi, care corespunde cu formarea necesară a interpreților de limbă vorbită), precum și înregistrarea (acreditarea oficială și sistemul de control al calității, cum ar fi dezvoltarea profesională continuă).

  Rachida Dati (PPE), par écrit. – Par l’adoption de cette résolution, le Parlement émet ses recommandations pour la meilleure intégration des citoyens européens sourds et malentendants. J’ai soutenu ce texte, qui met notamment l’accent sur la formation et le statut des interprètes professionnels en langue des signes. Au regard de l’égalité de traitement, il est primordial d’accorder le même statut aux interprètes en langue des signes qu’aux interprètes en langues parlées. Les institutions européennes devront montrer l’exemple en accordant officiellement ces statuts à ses interprètes en langue des signes.

  Andor Deli (PPE), írásban. ‒ A siketeknek joguk van a politikai részvételre. Szükség van arra, hogy a választások, a nyilvános konzultációk és egyéb események során is szakképzett jelnyelvi tolmácsok tegyék akadálymentessé a politikai folyamatot.

A jelnyelvi tolmácsolás nem segítség, hanem alapvető emberi jog: a jelnyelvet használó embernek ez az anyanyelve. A tolmácsolás teszi lehetővé, hogy a siketek és siketvakok önálló életet élhessenek, teljes körű és egyenlő módon részt vehessenek a társadalom életében.

A határozat felkéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, hogy a tagállamokban megvalósul-e a siket és siketvak gyermekek egyenlő esélyű hozzáférése az oktatáshoz és maradéktalanul hajtsa végre az INSIGN európai kísérleti projektet, amelynek célja a siket és nagyothalló emberek és az uniós intézmények közti kommunikáció javítása.

Ha az oktatás – foglalkoztatás – hozzáférés háromszög egyike eleme kiesik, akkor a siketek továbbra is hátrányos helyzetben maradnak: ebben játszik kulcsszerepet a tolmácsolás és akadálymentes hozzáférés. A siket, siketvak és nagyothalló diákok és szüleik számára ezért már az iskoláskor előtti szolgáltatások vagy iskolai oktatás révén lehetőséget kell adni a környezetükben használt nemzeti vagy regionális jelnyelv megtanulására.

Büszke vagyok arra, hogy Magyarországon ezt törvény garantálja, itt az idő, hogy ebből mindennapos gyakorlat legyen és a társadalom minden tagja odafigyeljen a fogyatékossággal élőkre.

Szavazatommal ezért támogattam a határozat elfogadását.

  Isabella De Monte (S&D), per iscritto. ‒ Ho votato a favore perché ritengo che tutte le persone non udenti e ipoudenti abbiano diritto alla dignità, parità di trattamento, autonomia e inclusione sociale. Esorto gli Stati membri e le istituzioni europee a incrementare il numero degli interpreti della lingua dei segni per consentire la piena partecipazione alla vita sociale delle persone non udenti e ipoudenti.

  Mireille D'Ornano (ENF), par écrit. ‒ J’ai voté pour ce rapport.

Il s’agit d’une proposition de résolution consensuelle, qui s’appuie sur la convention des Nations unies et vise à favoriser l’intégration des personnes handicapées, mais sans encourager l’interférence dans la politique des États membres. Il n’y a donc aucune raison de s’y opposer.

  Ангел Джамбазки (ECR), в писмена форма. ‒ След ратифицирането от страна на Европейския съюз на Конвенцията на ООН за правата на хората с увреждания през 2010 г., институциите на ЕС вече са в процес на правно задължение за прилагане на разпоредбите, съдържащи се в Конвенцията, която включва достъпност и равенство на всички граждани с увреждания. За тази цел моята група на Европейските консерватори и реформисти поиска да има изявление на Комисията, придружено от резолюция, която аз подкрепих.

Целта е да се окаже натиск върху институциите на ЕС за пълно прилагане на Конвенцията, която включва предоставянето на жестомимичен превод за публични събития и срещи, проведени в институциите на ЕС. Резолюцията включва квалификации, разумно приспособяване и достъпност, заетост, образование, обучение и ролята на институциите на ЕС.

  Γεώργιος Επιτήδειος (NI), γραπτώς. ‒ Oι κωφοί, τυφλοκωφοί και βαρήκοοι πολίτες πρέπει να έχουν πρόσβαση στις ίδιες πληροφορίες και στην ίδια επικοινωνία με τους συμπολίτες τους μέσω της διερμηνείας στη νοηματική γλώσσα, του υποτιτλισμού, της αναγνώρισης ομιλίας ή/και εναλλακτικών μορφών επικοινωνίας, συμπεριλαμβανομένων των διερμηνέων προφορικής μεθόδου.

  Norbert Erdős (PPE), írásban. ‒ A siketeknek joguk van a politikai részvételre. Szükség van arra, hogy a választások, a nyilvános konzultációk és egyéb események során is szakképzett jelnyelvi tolmácsok tegyék akadálymentessé a politikai folyamatot.

A jelnyelvi tolmácsolás nem segítség, hanem alapvető emberi jog: a jelnyelvet használó embernek ez az anyanyelve. A tolmácsolás teszi lehetővé, hogy a siketek és siketvakok önálló életet élhessenek, teljes körű és egyenlő módon részt vehessenek a társadalom életében.

A határozat felkéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, hogy a tagállamokban megvalósul-e a siket és siketvak gyermekek egyenlő esélyű hozzáférése az oktatáshoz és maradéktalanul hajtsa végre az INSIGN európai kísérleti projektet, amelynek célja a siket és nagyothalló emberek és az uniós intézmények közti kommunikáció javítása.

Ha az oktatás – foglalkoztatás – hozzáférés háromszög egyike eleme kiesik, akkor a siketek továbbra is hátrányos helyzetben maradnak: ebben játszik kulcsszerepet a tolmácsolás és akadálymentes hozzáférés. A siket, siketvak és nagyothalló diákok és szüleik számára ezért már az iskoláskor előtti szolgáltatások vagy iskolai oktatás révén lehetőséget kell adni a környezetükben használt nemzeti vagy regionális jelnyelv megtanulására.

Büszke vagyok arra, hogy Magyarországon ezt törvény garantálja, itt az idő, hogy ebből mindennapos gyakorlat legyen és a társadalom minden tagja odafigyeljen a fogyatékossággal élőkre.

Szavazatommal ezért támogattam a határozat elfogadását.

  Rosa Estaràs Ferragut (PPE), por escrito. ‒ La accesibilidad es un requisito previo para que las personas con discapacidad puedan vivir de manera independiente y participar en la sociedad plenamente en igualdad de condiciones. Dicha accesibilidad no se limita únicamente a la accesibilidad física del entorno, sino que comprende la accesibilidad a la información y la comunicación, también en forma de contenidos presentados en lengua de signos. Por otro lado, tanto la situación profesional de los intérpretes cualificados y profesionales de lenguas de signos, como la calidad de los subtítulos en la televisión pública y en la privada varía considerablemente entre Estados miembros.

Teniendo en cuenta que la Carta Social Europea de 1961 establece en el artículo 15 que toda persona minusválida tiene derecho a la integración social y a la participación en la vida de la comunidad, desde el Parlamento Europeo apoyamos la presente resolución sobre las lenguas de signos y los intérpretes profesionales de lengua de signos.

  Jill Evans (Verts/ALE), in writing. ‒ I voted for this resolution on sign language. I support more rights for sign language users as well as the measures called for in the resolution regarding professional qualifications for interpreters. It is an issue of accessibility and equality. Representing a bilingual nation where the rights of Welsh speakers have been hard won, I know the importance of equality in relation to language.

  João Ferreira (GUE/NGL), por escrito. ‒ As questões da língua gestual e da existência de intérpretes é de extrema pertinência.

Esta resolução surge alguns dias depois do Dia Nacional da Língua Gestual Portuguesa, efeméride que se deve valorizar no respeito pela inclusão dos seus utilizadores.

O PCP tem materializado algumas medidas neste sentido, através da sua intervenção na Assembleia da República.

Eis algumas medidas que importa considerar:

- A necessidade de dar apoio técnico aos alunos surdos, incluindo a interpretação (para que não seja paga pelas famílias);

- Considerando que poucas empresas dispõem de recursos para incluir pessoas surdas, importa dinamizar serviços que promovam uma política inclusiva (disponibilidade de intérpretes);

- Pugnar pelo reconhecimento das línguas gestuais como línguas oficiais;

- Envolver as associações de surdos na definição de políticas;

- Melhorar a situação profissional dos intérpretes e dos professores de língua gestual, equiparando-os a profissionais equivalentes (outros intérpretes de línguas e professores);

- Permitir às pessoas/crianças bilingues a entrada em escolas que usam a língua gestual;

- Desenvolver tecnologias que permitam o acesso a serviços de emergência ou outros (como o 112 - medida, aliás, recentemente anunciada).

Esta resolução, de carácter eminentemente técnico, salienta as necessidades das pessoas surdas. Muitas das questões que fazem parte das nossas propostas para esta área estão incluídas.

Votámos favoravelmente.

  Raffaele Fitto (ECR), per iscritto. ‒ Ho votato a favore della proposta di risoluzione sulle lingue dei segni e gli interpreti di lingua dei segni professionisti. Credo fermamente nell'importanza e nella difesa dei diritti dei cittadini non udenti, sordociechi e ipoudenti, da un punto di vista simbolico ma anche pratico. Questi ultimi devono avere accesso alle stesse informazioni e comunicazioni dei loro omologhi sotto forma di interpretazione nella lingua dei segni, sottotitolazione e forme alternative di comunicazione, compresi gli interpreti. La parità di accesso ai servizi per i cittadini deve essere una variabile costantemente presente, della quale noi europarlamentari non dobbiamo mai dimenticarci.

  Luke Ming Flanagan (GUE/NGL), in writing. ‒ I voted in favour as it has obvious tangible benefits for the deaf community.

  Monika Flašíková Beňová (S&D), písomne ‒ Rezolúcia Európskeho parlamentu sa usiluje o posilnenie a zlepšenie postavenia a situácie znakového jazyka, jeho prístupnosti, ale aj o posilnenie úlohy profesionálnych tlmočníkov posunkového jazyka a zapojiť sa tak výraznejšie do boja proti diskriminácii na základe zdravotného postihnutia.

  Lorenzo Fontana (ENF), per iscritto. ‒ Voto a favore della risoluzione per chiedere agli Stati membri e alle istituzioni che vengano rimossi alcuni ostacoli che ancora impediscono la piena integrazione dei cittadini sordi.

  Λάμπρος Φουντούλης (NI), γραπτώς. ‒ Υπερψηφίζω, στο σύνολο, τις προτάσεις ψηφίσματος, καθώς οι κωφοί, τυφλοκωφοί και βαρήκοοι πολίτες πρέπει να έχουν πρόσβαση στις ίδιες πληροφορίες και στην ίδια επικοινωνία με τους συμπολίτες τους μέσω της διερμηνείας στη νοηματική γλώσσα, του υποτιτλισμού, της αναγνώρισης ομιλίας ή/και εναλλακτικών μορφών επικοινωνίας, συμπεριλαμβανομένων των προφορικών διερμηνέων.

  Doru-Claudian Frunzulică (S&D), in writing. – The European Parliament resolution seeks to improve the situation of the sign languages, their access and availability, and strengthen the role of professional sign language interpreters, in order to step up the fight against discrimination based on disability. Access to high-quality sign language services and measures of reasonable accommodation need to be strengthened in order to ensure equal treatment and participation of persons with disabilities in society.

  Ildikó Gáll-Pelcz (PPE), írásban. ‒ A siketeknek joguk van a politikai részvételre. Szükség van arra, hogy a választások, a nyilvános konzultációk és egyéb események során is szakképzett jelnyelvi tolmácsok tegyék akadálymentessé a politikai folyamatot. A jelnyelvi tolmácsolás nem segítség, hanem alapvető emberi jog: a jelnyelvet használó embernek ez az anyanyelve. A tolmácsolás teszi lehetővé, hogy a siketek és siketvakok önálló életet élhessenek, teljes körű és egyenlő módon részt vehessenek a társadalom életében. A határozat felkéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, hogy a tagállamokban megvalósul-e a siket és siketvak gyermekek egyenlő esélyű hozzáférése az oktatáshoz és maradéktalanul hajtsa végre az INSIGN európai kísérleti projektet, amelynek célja a siket és nagyothalló emberek és az uniós intézmények közti kommunikáció javítása.

Ha az oktatás – foglalkoztatás – hozzáférés háromszög egyike eleme kiesik, akkor a siketek továbbra is hátrányos helyzetben maradnak: ebben játszik kulcsszerepet a tolmácsolás és akadálymentes hozzáférés. A siket, siketvak és nagyothalló diákok és szüleik számára ezért már az iskoláskor előtti szolgáltatások vagy iskolai oktatás révén lehetőséget kell adni a környezetükben használt nemzeti vagy regionális jelnyelv megtanulására. Büszke vagyok arra, hogy Magyarországon ezt törvény garantálja, itt az idő, hogy ebből mindennapos gyakorlat legyen és a társadalom minden tagja odafigyeljen a fogyatékossággal élőkre. Szavazatommal ezért támogattam a határozat elfogadását.

  Francesc Gambús (PPE), por escrito. ‒ He votado a favor de la resolución teniendo presente que como ciudadanos de pleno derecho, todas las personas con discapacidad, en particular las mujeres y los niños, incluidas las personas sordas e hipoacúsicas, tanto las que utilizan la lengua de signos como las que no, gozan de igualdad de derechos y tienen derecho a una dignidad inalienable, igualdad de trato, una vida independiente, autonomía y plena participación en la sociedad. Por lo tanto, es necesario contar con el reconocimiento oficial de las lenguas de signos nacionales y regionales en los Estados miembros y las instituciones de la Unión, así como una formación reglada. Todos los ciudadanos de la Unión deben tener acceso a la misma información y comunicación que el resto a través de la interpretación en lengua de signos, los subtítulos, el reconocimiento vocal o formas de comunicación alternativas, incluida la interpretación de lenguas orales.

  Elisabetta Gardini (PPE), in writing. ‒ I voted to support this report on ensuring the rights of individuals who use sign language and that their need for interpreters is respected. The report outlines the necessary qualifications that should apply for an interpreter and applies the same standards for sign language interpreters – this is an important step to ensure that no discrimination exists and that these interpreters have professional recognition.

The European institutions must have a commitment to making the political process as accessible as possible for everyone – including through sign language interpreters – and this requires recognised minimum standards. Access to employment, education and training are a key issue for the inclusion of people with hearing disabilities and we must ensure that every action is taken to ensure the equal opportunity to learn and work.

  Arne Gericke (ECR), schriftlich. ‒ Ich habe für die sehr gute Resolution meiner EKR-Kollegin Helga Stevens zu „Gebärdensprache und professionelle Gebärdensprachdolmetscher und -dolmetscherinnen“ gestimmt. Ich wünsche mir eine Stärkung der Gebärdensprachen in Europa und eine noch bessere Barrierefreiheit für Gehörlose – auch im Europäischen Parlament.

  Jens Gieseke (PPE), schriftlich. ‒ In der Europäischen Union leben rund 1 Million Gehörlose. Etwaige Missstände bezüglich deren Gleichberechtigung gilt es umgehend zu beseitigen. Dazu gehört auch, die verschiedenen regionalen und nationalen Gebärdensprachen anzuerkennen. Durch eben diese Anerkennung garantieren wir den Gehörlosen eine vollwertige Verdolmetschung in allen EU-Institutionen.

  Nathan Gill (EFDD), in writing. ‒ I abstained on this resolution because I oppose EU interference and action in EU Member States regarding sign language, but I don’t oppose the use of sign language. It should be up to national governments to decide.

  Neena Gill (S&D), in writing. ‒ I voted in favour of this report, given that access to high-quality sign language services and measures of reasonable accommodation need to be strengthened in order to ensure equal treatment and participation of persons with disabilities in society.

  Michela Giuffrida (S&D), per iscritto. ‒ Ho votato a favore di questa relazione perché l'Unione europea deve non solo difendere a parole ma anche applicare concretamente i diritti di tutti i cittadini. E infatti, come cittadini a pieno titolo, tutte le persone con disabilità, e in questo particolare parliamo di coloro che hanno necessità del supporto del linguaggio dei segni, hanno il diritto inalienabile alla piena partecipazione alla vita della società di cui fanno parte. La garanzia di questo diritto deve essere dimostrata a cominciare dalle istituzioni europee. In particolare, sono convinta che sia giusto esortare le istituzioni a dare lo stesso riconoscimento agli interpreti di lingua dei segni che viene concesso agli interpreti di lingua parlata in relazione ai servizi di interpretazione che forniscono quotidianamente. Per raggiungere quest'obiettivo ci sono dei passi concreti da poter fare anche negli Stati membri, a partire dalla formazione e dal riconoscimento formale della professione. Dobbiamo infine riconoscere che l'interpretazione della lingua dei segni costituisce un servizio professionale che richiede una remunerazione adeguata, in virtù del servizio che offrono e della possibilità che danno alle istituzioni di garantire il rispetto del diritto di uguaglianza tra tutti i cittadini europei.

  Tania González Peñas (GUE/NGL), por escrito. ‒ He votado a favor de esta propuesta de Resolución, porque comparto plenamente el espíritu de no discriminación a colectivos sociales como el de las personas sordas, y defendemos el principio de igualdad en las instituciones. La Resolución ha sido firmemente defendida y trabajada por nuestro grupo parlamentario, y defiende la plena integración de este colectivo facilitando la accesibilidad de toda la información, y solicitando el reconocimiento europeo de los y las profesionales intérpretes de lengua de signos.

  Theresa Griffin (S&D), in writing. ‒ I voted in favour of this report as I fundamentally believe that high-quality sign language services and measures of reasonable accommodation need to be strengthened across the EU. This is the only way in which persons with disabilities can receive equal treatment and fully participate in society.

  András Gyürk (PPE), írásban. ‒ A siketeknek joguk van a politikai részvételhez. Szükség van arra, hogy a választások, a nyilvános konzultációk és egyéb események során is szakképzett jelnyelvi tolmácsok tegyék akadálymentessé a politikai közéletet. A jelnyelvi tolmácsolás nem segítség, hanem alapvető emberi jog: a jelnyelvet használó embernek ez az anyanyelve. A tolmácsolás teszi lehetővé, hogy a siketek és siketvakok önálló életet élhessenek, teljes körű és egyenlő módon vehessenek részt a társadalomban. A határozat felkéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, hogy a tagállamokban megvalósul-e a siket és siketvak gyermekek egyenlő esélyű hozzáférése az oktatáshoz és maradéktalanul hajtsa végre az INSIGN európai kísérleti projektet, melynek célja a siket és nagyothalló emberek és az uniós intézmények közti kommunikáció javítása.

Ha az oktatás – foglalkoztatás – hozzáférés háromszög egyike eleme kiesik, akkor a siketek továbbra is hátrányos helyzetben maradnak: ebben játszik kulcsszerepet a tolmácsolás és akadálymentes hozzáférés. A siket, siketvak és nagyothalló diákok és szüleik számára ezért már az iskoláskor előtti szolgáltatások vagy iskolai oktatás révén lehetőséget kell adni a környezetükben használt nemzeti vagy regionális jelnyelv megtanulására. Büszke vagyok arra, hogy Magyarországon ezt már törvény biztosítja, itt az idő, hogy ebből mindennapos gyakorlat legyen és a társadalom minden tagja odafigyeljen a fogyatékossággal élőkre.

  Τάκης Χατζηγεωργίου (GUE/NGL), γραπτώς. ‒ Υπερψηφίσαμε την έκθεση γιατί κινείται προς μια σωστή κατεύθυνση καλώντας την Ευρωπαϊκή Ένωση να αναγνωρίσει τις ανάγκες των κωφών και κωφάλαλων ατόμων και να λάβει όλα τα αναγκαία μέτρα για να τους παρέχονται όλες οι αναγκαίες υπηρεσίες επαγγελματικής διερμηνείας.

  Marian Harkin (ALDE), in writing. ‒ I voted in favour of this resolution that clearly states that all citizens, all persons with disabilities including those who use sign language and those who don’t, all have equal rights and are entitled to equal treatment, independent living, autonomy and full participation in society. There are currently 51 million deaf sign language users in the EU and 51 million hard of hearing citizens. The EU needs to combat discrimination based on defining and implementing its policies and activities.

One opportunity we can use in Ireland, is the ratification of the UN Convention on the rights of persons with disabilities which clearly articulates that all persons including those in the deaf, deaf blind and hard of hearing community are entitled to full participation in society. This convention also elaborates on the need for reasonable accommodation, but there can be no reasonable accommodation without the provision of qualified and professional sign language interpreters. For this to happen one crucial requirement is the have official recognition of national and regional sign languages in the Member States and within EU institutions.

  Brian Hayes (PPE), in writing. ‒ I have voted in favour since I have no objections

  Hans-Olaf Henkel (ECR), in writing. ‒ With the EU ratifying the UNCRPD (UN Convention on the Rights of Persons with Disabilities) in 2010, the EU institutions are now under a legal obligation to implement the provisions contained in the Convention, which includes accessibility and equality for all disabled citizens.

To this effect, the ECR Group requested to have a Commission statement with a resolution voted in plenary in order to put pressure on the EU institutions to fully implement the CRPD, which includes the provision of sign language interpreters for public events and meetings held in the EU institutions. The ECR Group has drafted a resolution which addresses the following issues: qualifications, reasonable accommodation and accessibility, employment, education, training and the role of the EU institutions. I voted in favour of the ECR joint motion for a resolution.

  György Hölvényi (PPE), írásban. ‒ A siketeknek joguk van a politikai részvételre. Szükség van arra, hogy a választások, a nyilvános konzultációk és egyéb események során is szakképzett jelnyelvi tolmácsok tegyék akadálymentessé a politikai folyamatot. A jelnyelvi tolmácsolás nem segítség, hanem alapvető emberi jog: a jelnyelvet használó embernek ez az anyanyelve. A tolmácsolás teszi lehetővé, hogy a siketek és siketvakok önálló életet élhessenek, teljes körű és egyenlő módon részt vehessenek a társadalom életében. A határozat felkéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, hogy a tagállamokban megvalósul-e a siket és siketvak gyermekek egyenlő esélyű hozzáférése az oktatáshoz és maradéktalanul hajtsa végre az INSIGN európai kísérleti projektet, amelynek célja a siket és nagyothalló emberek és az uniós intézmények közti kommunikáció javítása.

Ha az oktatás – foglalkoztatás – hozzáférés háromszög egyike eleme kiesik, akkor a siketek továbbra is hátrányos helyzetben maradnak: ebben játszik kulcsszerepet a tolmácsolás és akadálymentes hozzáférés. A siket, siketvak és nagyothalló diákok és szüleik számára ezért már az iskoláskor előtti szolgáltatások vagy iskolai oktatás révén lehetőséget kell adni a környezetükben használt nemzeti vagy regionális jelnyelv megtanulására. Büszke vagyok arra, hogy Magyarországon ezt törvény garantálja, itt az idő, hogy ebből mindennapos gyakorlat legyen és a társadalom minden tagja odafigyeljen a fogyatékossággal élőkre. Szavazatommal ezért támogattam a határozat elfogadását.

  Филиз Хюсменова (ALDE), в писмена форма. ‒ Уважаеми г-н Председател, за съжаление голяма част от гражданите на Европа са изправени пред различни бариери, възпрепятстващи ги да използват пълния набор от правата си. Една от най – засегнатите групи в това отношение са хората с увреждания, които често са поставени в ситуация на липса на адекватна социална интеграция и невъзможност за осъществяване на пълния си потенциал. Недостатъчният брой преводачи на жестомимичен език ясно насочва към този проблем. Той затруднява получаването на информация от различни от писмените източници, предпоставя затруднения в обучението, осигуряването на социални услуги и активното участие в политическия живот за хората с увреждания на слуха и говора. Смятам, че една истински инклузивна Европа на XXI век трябва да се стреми с всички средства да преодолява трудностите, пред които са изправени хората с увреждания, тъй като това ще допринесе за разгръщане на потенциала им и в крайна сметка – за обогатяване на европейската икономика.

  Cătălin Sorin Ivan (S&D), in writing. ‒ There is a great need for developing new language technologies and high quality sign language interpreting services. Moreover, there needs to be more involvement of representatives from the deaf community.

  Ivan Jakovčić (ALDE), napisan. ‒ Glasao sam za Prijedlog rezolucije o znakovnom jeziku i profesionalnim prevoditeljima znakovnog jezika jer u svim državama članicama nedostaje kvalificiranih i profesionalnih prevoditelja znakovnog jezika, a kao punopravni građani, sve osobe s invaliditetom, posebno žene i djeca, uključujući gluhe i nagluhe osobe, osobe koje se služe znakovnim jezikom i one koje se ne služe njime, imaju jednaka prava i pripada im pravo na neotuđivo dostojanstvo, jednako postupanje, neovisan život, autonomnost i potpuno sudjelovanje u društvu. Ono što je prvenstveno potrebno napraviti jest službeno priznati nacionalne i regionalne znakovne jezike u državama članicama i unutar institucija EU-a, priznati struku te omogućiti formalnu izobrazbu (fakultet ili slična razina).

  Jean-François Jalkh (ENF), par écrit. ‒ Dans l’ensemble, la proposition de résolution est plutôt consensuelle, une fois n’est pas coutume, car elle ne s’attaque pas à la politique des États membres et se limite à des recommandations sur l’accessibilité et l’intégration. De plus, je soutiens d’une manière générale les mesures proposées et salue le respect de la souveraineté et des compétences des États.

J’ai voté pour.

  Marc Joulaud (PPE), par écrit. ‒ J’ai voté en faveur du rapport de mon collègue Adam Kosa sur la langue des signes et les interprètes professionnels. Le rapport appelle à la reconnaissance d’un statut des professionnels qualifiés de la langue des signes. Un statut calqué sur celui des interprètes de langue parlée pour mettre un terme à la rupture d’égalité entre professionnels interprètes. Il s’agit également d’élaborer des standards sur la langue des signes tout en reconnaissant les spécificités régionales et nationales présentes dans l’UE. Le rapport met en avant des considérations qui touchent aujourd’hui des millions d’Européens (un million sont sourds, 51 millions sont malentendants) et dont les institutions européennes doivent se saisir.

Ce rapport a été adopté à une large majorité, ce dont je me réjouis.

  Philippe Juvin (PPE), par écrit. ‒ J’ai voté en faveur de cette résolution qui met principalement en avant le besoin d’interprètes qualifiés en langue des signes. Plus généralement, elle rappelle l’évidence de l’égalité à laquelle les personnes sourdes ou malentendantes ont droit notamment dans l’accès à l’information et la communication, a fortiori sur le service public et notamment pour les programmes politiques.

  Barbara Kappel (ENF), schriftlich. ‒ Ich stimme für die vorliegende Resolution. Sie setzt einen wichtigen Schritt zur Gleichstellung und Gleichberechtigung für Menschen mit Behinderungen vor allem durch die Bereitstellung von Gebärdensprach-Verdolmetschung. Darüber hinaus setzt sie sich für mehr Barrierefreiheit für Menschen mit Behinderung im Sinne der Verdolmetschung ein.

  Afzal Khan (S&D), in writing. ‒ I voted in favour of this report as it is that high-quality sign language services and measures of reasonable accommodation need to be strengthened across the EU. This is the only way in which persons with disabilities can receive equal treatment and fully participate in society.

  Dieter-Lebrecht Koch (PPE), schriftlich. ‒ Ich begrüße unsere Entschließung zu Gebärdensprachen und professionellen Gebärdensprachdolmetschern.

Wir sollten das Erlernen der Gebärdensprache in derselben Weise fördern wie das Erlernen von Fremdsprachen!

Schließlich leben in der EU etwa 1 Million gehörlose sowie 51 Millionen hörgeschädigte Gebärdensprachnutzer. Angesichts der Vielzahl von nationalen und regionalen Gebärdensprachen, die ebenso wie die gesprochenen Sprachen vollwertige natürliche Sprachen mit ihrer ganz eigenen Grammatik und Syntax sind, ist eine offizielle Anerkennung des Berufes von Gebärdensprachdolmetschern längst überfällig. Das gilt gerade für die Mitgliedstaaten. Wir in den EU-Institutionen könnten da mit gutem Beispiel vorangehen.

Viele gehörlose Menschen sehen sich noch immer mit großen Hindernissen konfrontiert, wenn sie versuchen, an Bereichen wie Bildung, Beschäftigung, Justiz, Kultur oder auch der Politik teilzunehmen.

Einer der Hauptgründe dafür ist der bestehende Mangel an qualifizierten, professionellen Gebärdensprachdolmetschern. In der Regel benötigen diese eine akademische Ausbildung. Genauso wichtig sind aber auch deren Registrierung, eine Qualitätskontrolle sowie die fortlaufende berufliche Weiterbildung.

Ein weiteres, für mich ganz besonders wichtiges Anliegen besteht außerdem darin, dass die europaweite Notrufnummer 112 allen Menschen, d. h. auch den gehörlosen Bürgern in Europa, zugänglich ist. Die Notdienste müssen entsprechend ausgerüstet und in der Lage sein, auf Unfälle und Notsituationen zu reagieren, in die Gehörlose und hörgeschädigte Bürger involviert sind.

  Kateřina Konečná (GUE/NGL), písemně. ‒ Na středečním plenárním hlasování Evropského parlamentu jsem hlasovala pro podpoření znakových jazyků a tlumočníků znakových jazyků. Dle odhadů lze v Evropské unii nalézt přibližně 1 milion hluchých osob používajících znakové jazyky a 51 milionů nedoslýchavých osob, ze kterých většina taktéž používá znakové jazyky. Nýbrž každý občan má právo na rovné zacházení a plné začlenění do společnosti. Proto jsem na plenárním zasedání podpořila další úsilí o zajištění nezávislosti a autonomie hluchých, hluchoslepých a nedoslýchavých osob. Členské státy by se měly zavázat ke vzdělávání nových tlumočníků znakových jazyků, aby byl zaručen přístup všech občanů ke vzdělání, zaměstnání, technologiím a plnohodnotnému životu. A instituce Evropské unie by měly v tomto jít příkladem.

  Ádám Kósa (PPE), írásban. ‒ A siketeknek joguk van a politikai részvételre. Szükség van arra, hogy a választások, a nyilvános konzultációk és egyéb események során is szakképzett jelnyelvi tolmácsok tegyék akadálymentessé a politikai folyamatot.

A jelnyelvi tolmácsolás nem segítség, hanem alapvető emberi jog: a jelnyelvet használó embernek ez az anyanyelve. A tolmácsolás teszi lehetővé, hogy a siketek és siketvakok önálló életet élhessenek, teljes körű és egyenlő módon részt vehessenek a társadalom életében.

A határozat felkéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, hogy a tagállamokban megvalósul-e a siket és siketvak gyermekek egyenlő esélyű hozzáférése az oktatáshoz és maradéktalanul hajtsa végre az INSIGN európai kísérleti projektet, amelynek célja a siket és nagyothalló emberek és az uniós intézmények közti kommunikáció javítása.

Ha az oktatás – foglalkoztatás – hozzáférés háromszög egyike eleme kiesik, akkor a siketek továbbra is hátrányos helyzetben maradnak: ebben játszik kulcsszerepet a tolmácsolás és akadálymentes hozzáférés. A siket, siketvak és nagyothalló diákok és szüleik számára ezért már az iskoláskor előtti szolgáltatások vagy iskolai oktatás révén lehetőséget kell adni a környezetükben használt nemzeti vagy regionális jelnyelv megtanulására.

Büszke vagyok arra, hogy Magyarországon ezt törvény garantálja, itt az idő, hogy ebből mindennapos gyakorlat legyen és a társadalom minden tagja odafigyeljen a fogyatékossággal élőkre.

Szavazatommal ezért támogattam a határozat elfogadását.

  Андрей Ковачев (PPE), в писмена форма. ‒ Подкрепям резолюцията относно жестомимичните езици и професионалните преводачи на жестомимичен език. Всеки един гражданин, независимо от здравословното си състояние, има право на пълноценен, самостоятелен и равностоен живот. Достъпността не трябва да се ограничава само до физическата достъпност на околната среда, а да се отнася и до достъпността на информацията и комуникацията, включително под формата на предоставяне на съдържание на жестомимичен език. Уверен съм, че развитието на нови езикови технологии би могло да бъде от полза за хората, използващи жестомимичен език. Конвенцията подчертава необходимостта от предоставянето на професионални преводачи на жестомимичен език, с цел да се гарантира равен достъп до заетост, образование и обучение.

  0Giovanni La Via (PPE), per iscritto. – Nell'UE sono circa 1 milione gli utenti della lingua dei segni non udenti e 51 milioni gli ipoudenti, che spesso utilizzano il linguaggio gestuale. Tutte queste persone, sia che facciano uso della lingua dei segni o no, hanno diritto a una vita indipendente, alla parità di trattamento, all'autonomia e alla partecipazione alla vita sociale. L'accessibilità, intesa sia a livello fisico, sia riguardante l'informazione e la comunicazione, è l'elemento chiave per poter garantire questi diritti. Vi è purtroppo una carenza di interpreti di lingua dei segni qualificati nei nostri Stati membri, quindi molto spesso una limitata accessibilità all'informazione per coloro che presentano delle disabilità. Per tali ragioni, la relazione oggi approvata presenta delle proposte volte ad aumentare il numero di interpreti di lingua dei segni professionisti e qualificati, ad accrescere l'accessibilità alle informazioni, a garantire la parità di accesso all'occupazione, all'istruzione e alla formazione e, infine, a rendere più accessibili le istituzioni dell'Unione europea. I cittadini dell'Unione hanno diritto alle stesse opportunità a prescindere da razza, genere, età e disabilità, e per tali ragioni voto a favore di questa proposta di risoluzione.

  Philippe Loiseau (ENF), par écrit. ‒ J’ai voté en faveur de cette résolution car, bien qu’elle puisse être améliorée, elle représente clairement une opportunité pour l’amélioration de l’intégration des personnes sourdes ou malentendantes.

  Javi López (S&D), por escrito. ‒ He votado a favor de la moción porque contiene de forma sucinta unos principios básicos en relación a la cualificación de los profesionales de la interpretación de la lengua de signos y al acceso de las personas sordas, sordo mudas y con grave problemas de audición a este tipo de servicios, de forma que se garantice la igualdad de oportunidades y la no discriminación en ámbitos de especial interés, como el acceso a la educación o al mercado laboral y en especial en las Instituciones Europeas.

  Paloma López Bermejo (GUE/NGL), por escrito. ‒ He votado a favor de esta resolución puesto que apuesta por la defensa efectiva de los derechos de las personas sordas, sordo-ciegas o con dificultades auditivas y reclama una serie de medidas como el reconocimiento oficial de las lenguas de signos, tanto nacionales como regionales, en los diferentes Estados miembros, así como, en las instituciones de la Unión. Además, aboga por el reconocimiento profesional de los intérpretes de lengua de signos y propugna la incorporación de la lengua de signos a los programas educativos de forma similar a las lenguas extranjeras. Asimismo, considera que la inclusión de personas sordas, sordo-ciegas o con dificultades auditivas ha de garantizarse en programas europeos como Erasmus +, y su integración laboral ha de promocionarse de forma efectiva en las instituciones europeas.

Consciente de la importancia que tiene la promoción de la lengua de signos a nivel educativo para sensibilizar al conjunto de sociedad y facilitar el respeto del derecho a la igualdad de los más de 52 millones de ciudadanos y residentes que se calcula se expresan en diferentes lenguas de signos en la Unión, he decidido apoyar este texto.

  Mairead McGuinness (PPE), in writing. ‒ I voted in favour of increasing accessibility of communication with sign language.

  Ivana Maletić (PPE), napisan. ‒ Osobe koje se služe znakovnim jezikom i one koje se ne služe njime, imaju jednaka prava i pripada im pravo na neotuđivo dostojanstvo, jednako postupanje, neovisan život, autonomnost i potpuno sudjelovanje u društvu.

Politikom višejezičnosti EU-a promiče se učenje stranih jezika, a jedan od njezinih ciljeva je da svaki Europljanin, osim svog materinskog, govori dva jezika. Iz tog razloga bi učenje i promicanje nacionalnih i regionalnih znakovnih jezika moglo doprinijeti tom cilju.

Gluhi, gluhoslijepi i nagluhi građani moraju imati pristup istim informacijama i komunikaciji kao i ostale osobe u obliku prevođenja na znakovni jezik, pretvaranja govora u tekst ili alternativnih oblika komunikacije, uključujući i usmene prevoditelje.

Smatram da institucije EU-a moraju biti primjer najbolje prakse kad je riječ o osiguranju prilagodbe i pristupačnosti za svoje zaposlenike, izabrane dužnosnike i stažiste, a to uključuje i prevođenje na znakovni jezik. Prijedlogom rezolucije potiče se institucije da prevoditeljima znakovnog jezika službeno dodijele isti status kao i usmenim prevoditeljima u odnosu na usluge prevođenja koje nude institucijama, uključujući pristup tehnološkoj podršci, pripremnim materijalima i dokumentima, stoga sam je podržala.

  Vladimír Maňka (S&D), písomne ‒ Odstraňovanie bariér pre sluchovo postihnutých ľudí musí byť samozrejmosťou. Nerešpektovaním tejto základnej potreby sú vytesňovaní zo spoločnosti, znemožňuje a upiera sa im vykonávanie ich základných práv. Preto plne podporujem návrh, aby všetky inštitúcie verejného a spoločenského života zabezpečovali dostupné a primerané tlmočenie do posunkového jazyka tak, aby sa sluchovo postihnutým občanom vytvorili všetky podmienky na plnohodnotný život.

  Νότης Μαριάς (ECR), γραπτώς. ‒ Ψηφίζω υπέρ της πρότασης ψηφίσματος σχετικά με τη νοηματική γλώσσα και τους επαγγελματίες διερμηνείς της νοηματικής γλώσσας, διότι είναι πλήρης και τεκμηριωμένη.

  Georg Mayer (ENF), schriftlich. ‒ Ich trete für die gleichen Rechte für Menschen mit Beeinträchtigung ein. Ein wichtiger Schritt in diese Richtung ist die Bereitstellung von Gebärdensprach-Verdolmetschung, mehr Barrierefreiheit für Menschen mit Beeinträchtigung im Sinne der Verdolmetschung. Ich stimme dieser Fassung voll zu.

  Valentinas Mazuronis (ALDE), raštu. ‒ Balsavau už rezoliuciją. Gestų kalbos vartotojams turi būti gerinamas prieinamumas prie informacijos, jiems turi būti sudaromos sąlygos, užtikrinančios jų visapusišką dalyvavimą visuomenės gyvenime. Siekiant šių tikslų ypač svarbus ir kvalifikuotų profesionalių gestų kalbos vertėjų ruošimas, jų darbo sąlygų užtikrinimas.

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL), par écrit. ‒ Les États membres sont confrontés à une pénurie d'interprètes en langue des signes qualifiés et professionnels. Pour y remédier, la résolution demande «la reconnaissance officielle des langues des signes nationales et régionales dans les États membres et au sein des institutions de l’Union», ainsi que la mise en place de formations officielles (universitaires ou équivalentes, soit trois années d’études à temps plein, ce qui correspond à la formation exigée pour les interprètes en langues parlées) et une reconnaissance officielle de la profession.

Tout ceci va dans le bon sens. Je regrette simplement que la résolution commune ne prenne pas en compte les propositions élaborées par mon groupe GUE/NGL. Il demandait notamment la mise en place d'un code de déontologie pour les interprètes, ou encore la mise en place de services d'urgence capables de communiquer avec des individus malentendants. Néanmoins, je vote pour ce texte.

  Joëlle Mélin (ENF), par écrit. ‒ Malgré quelques paragraphes problématiques sur le multilinguisme dans l’UE ou sur la liberté de circulation, c’est globalement une résolution consensuelle en faveur de l’accessibilité pour les personnes en situation de handicap, sans pour autant de remise en cause de la compétence des États membres. Par conséquent, j’ai voté en faveur de ce rapport.

  Nuno Melo (PPE), por escrito. ‒ Como cidadãos de pleno direito, todas as pessoas com deficiência, incluindo as pessoas surdas e as pessoas com deficiência auditiva, incluindo as que utilizam e as que não utilizam a língua gestual, beneficiam dos mesmos direitos e têm o direito inalienável à dignidade, à igualdade de tratamento, à vida independente, à autonomia e à plena participação na sociedade.

As instituições da UE devem ser um exemplo de boas práticas perante os cidadãos da UE, no que diz respeito à adoção das medidas de adaptação razoável e das medidas de acessibilidade, o que inclui a disponibilização de interpretação em língua gestual.

Daí o meu voto favorável.

  Roberta Metsola (PPE), in writing. ‒ I voted in favour of this motion because thanks to professional sign language interpreters there will be greater equality of access to information and discussion for deaf and hard-of-hearing people.

  Louis Michel (ALDE), par écrit. – J’ai décidé de voter en faveur de la proposition de résolution concernant la langue des signes et les interprètes professionnels en langue des signes. Chaque citoyen a le droit de choisir sa vie, de s'accomplir dans sa singularité et d’exercer librement ses potentialités. Il est essentiel de lutter contre toute discrimination basée sur le handicap. L’égalité entre individus doit être réelle conformément à la convention des Nations unies de 2006 sur les droits des personnes ayant un handicap. Tout individu a droit à la dignité, à l'égalité de traitement, à la vie autonome, à la pleine participation à la vie sociale. L'accessibilité ne se limite pas à l'accessibilité physique, mais va au-delà, notamment à l'accessibilité de l'information et de la communication ainsi qu’à l'égalité d'accès à la justice, à l’emploi, à l’éducation et à la formation. En votant cette résolution, nous contribuons à assurer la pleine et égale jouissance de tous les droits de l’homme aux personnes ayant un handicap dans le respect leur dignité.

  Marlene Mizzi (S&D), in writing. ‒ I supported the text of the EP Resolution, which seeks to improve the situation of sign languages, their access and availability, and strengthen the role of professional sign language interpreters, in order to step up the fight against discrimination based on disability.

  Csaba Molnár (S&D), írásban. ‒ A jelnyelvekről és a szakképzett jelnyelvi tolmácsokról a GUE/NGL képviselőcsoport nyújtott be önálló, és a PPE, az S&D, az ECR, az ALDE, a Verts/ALE, valamint az EFDD képviselőcsoportok közös állásfoglalás-tervezetet. Az utóbbit támogattam szavazatommal.

  Bernard Monot (ENF), par écrit. ‒ La proposition de résolution est assez consensuelle, puisqu’elle s’inscrit dans une volonté d’une plus grande accessibilité et intégration pour les personnes handicapées, sans jamais marquer un désir d’interférer dans la politique des États membres. Elle s’appuie notamment sur la convention des Nations unies relative aux droits des personnes handicapées, laquelle a été ratifiée en 2016 par la France et par l’Union européenne.

Malgré quelques paragraphes défaillants, c’est donc globalement une résolution consensuelle en faveur de l’accessibilité pour les personnes en situation de handicap. Nous sommes également plutôt favorables aux mesures proposées.

  Sophie Montel (ENF), par écrit. ‒ Malgré quelques paragraphes défaillants, cette résolution en faveur de l’accessibilité pour les personnes en situation de handicap va dans le bon sens. Je vote pour.

  Nadine Morano (PPE), par écrit. ‒ J’ai voté pour ce texte relatif à la langue des signes et aux interprètes professionnels en langue des signes. Il demande notamment à l’Union européenne de mettre sur un pied d’égalité les interprètes en langue des signes et les interprètes de langues parlées, que ce soit au niveau de leur rémunération mais aussi au niveau de leur accès aux documents préparatoires pour préparer les séances du Parlement. Les personnes atteintes de surdité ne doivent pas être exclues de la construction européenne et de l’action européenne en raison de leur handicap.

  József Nagy (PPE), írásban. ‒ Az Európai Unió egyik alapelve az egyenlő bánásmód mindenkivel szemben, beleértve a nőket, gyerekeket, kisebbségeket és a fogyatékossággal élőket. Ma elfogadtunk egy állásfoglalási indítványt, ami ezt a fogyatékossággal élők esetében is lehetővé teszi. Az indítványozók az európai uniós intézményeken keresztül kívánnak jó példát mutatni a jelnyelv használatára, amit ajánlásokkal és intézkedésekkel támasztanak alá. Örömmel fogadom az iniciatívát, ismét tettünk egy lépést a jó irányba.

  Victor Negrescu (S&D), in writing. ‒ All persons with disabilities, including deaf and hard-of-hearing persons have equal rights and are entitled to equal treatment, independent living, autonomy and full participation in society. I have voted for this motion for a resolution that stresses the need for qualified professional sign language interpreters.

  Franz Obermayr (ENF), schriftlich. ‒ Ich habe mich für diesen Bericht ausgesprochen und setze mich für gleiche Rechte für Menschen mit Behinderung ein. Bereitstellung von Gebärdensprachverdolmetschung und mehr Barrierefreiheit für Menschen mit Behinderung im Sinne der Verdolmetschung ist meiner Meinung nach ein weiterer Fortschritt in die richtige Richtung.

  Urmas Paet (ALDE), kirjalikult. ‒ Toetasin. ELis on arvestatav osa inimesi, kes kasutavad viipekeelt ning kelle jaoks on iseseisva elu ja ühiskonnas osalemise tingimuseks oluline juurdepääsetavus mitte ainult füüsilisele keskkonnale, vaid ka teabele ja suhtlusele. Seetõttu on oluline, et nii liikmeriigid kui ka ELi institutsioonid teeksid kõik, et tagada neile juurdepääs viipekeele või muude suhtlusvormide kaudu samale teabele ja suhtlusele nagu teistel kodanikel.

  Rolandas Paksas (EFDD), raštu. ‒ Pritariu pateiktai rezoliucijai. Pažymėtina, kad prieinamumas yra prielaida kurtiesiems, kurtiesiems ir akliesiems bei klausos sutrikimų turintiems asmenims gyventi savarankiškai ir lygiomis teisėmis visapusiškai dalyvauti visuomenės gyvenime. Jiems turi būti prieinama tokia pat informacija ir komunikacijos būdai, kaip ir visiems kitiems. Atsižvelgiant į tai, yra būtina numatyti didesnę pagalbą ir daugiau konkrečių priemonių.

Visų prima, gestų kalba turėtų būti įtraukta į švietimo programas siekiant padidinti informuotumą apie gestų kalbos vartojimą ir jį skatinti. Siekiant užtikrinti vienodas galimybes įsidarbinti, įgyti išsilavinimą ir mokytis, turi būti taikomos būtino pritaikymo priemonės, įskaitant profesionalių gestų kalbos vertėjų paslaugas. Be to, valstybėse narėse ir ES institucijose turėtų būti oficialiai pripažįstama nacionalinė ir regioninė gestų kalba ar kalbos ir turi būti gerinamos gestų kalbos vertėjų darbo sąlygos.

  Δημήτρης Παπαδάκης (S&D), γραπτώς. ‒ Υπάρχουν περίπου ένα εκατομμύριο κωφοί χρήστες νοηματικής γλώσσας στην ΕΕ και 51 εκατομμύρια βαρήκοοι πολίτες, πολλοί από τους οποίους είναι επίσης χρήστες νοηματικής γλώσσας. Στο ψήφισμα, το οποίο υπερψήφισα, τονίζεται η ανάγκη για επίσημη αναγνώριση των εθνικών και περιφερειακών νοηματικών γλωσσών στα κράτη μέλη και στα όργανα της ΕΕ, η ενίσχυση του ρόλου των επαγγελματιών διερμηνέων νοηματικής γλώσσας, η παροχή υπηρεσιών διερμηνείας υψηλής ποιότητας στη νοηματική γλώσσα προκειμένου να ενισχυθεί η καταπολέμηση των διακρίσεων λόγω αναπηρίας. Επίσης, όπως επισημαίνεται στο ψήφισμα, πρέπει να εξασφαλιστεί η προσβασιμότητα, δηλαδή πρέπει κωφοί, κωφάλαλοι και βαρήκοοι πολίτες να έχουν πρόσβαση στις ίδιες πληροφορίες και στην ίδια επικοινωνία με τους συμπολίτες τους μέσω της διερμηνείας στη νοηματική γλώσσα, του υποτιτλισμού, της αναγνώρισης ομιλίας και/ή εναλλακτικών μορφών επικοινωνίας. Ως πολίτες με πλήρη δικαιώματα, όλα τα άτομα με αναπηρίες έχουν ίσα δικαιώματα και δικαιούνται αδιαμφισβήτητα τον σεβασμό της αξιοπρέπειάς τους, την ίση μεταχείριση, καθώς και ανεξάρτητη διαβίωση, αυτονομία και πλήρη συμμετοχή στην κοινωνία.

  Aldo Patriciello (PPE), per iscritto. ‒ Ho votato a favore della proposta dei miei colleghi poiché ritengo che tutte le persone diversamente abili che facciano uso o meno della lingua dei segni hanno pari diritti. L'Unione europea, sia con il TFUE sancisce, ai sensi dell'articolo 10, la necessità di combattere contro le discriminazioni dovute alla disabilità e sia con la Carta dei diritti fondamentali dell'Unione europea proibisce tali discriminazioni e, allo stesso tempo, promuove la partecipazione paritaria dei disabili alla vita della comunità. Inoltre, nella zona europea possiamo contare 1 milione di utenti della lingua dei segni non udenti e 51 milioni di cittadini ipoudenti, di conseguenza l'Unione europea oltre a promuovere la conoscenza di un maggior numero di lingue parlate, deve anche incentivare la conoscenza della lingua dei segni, riconoscendo ai conoscitori di tale linguaggio la stessa importanza degli interpreti di lingua parlata. Questi diritti riconosciuti ai disabili devono estendersi, anche, all'accessibilità alle fonti di informazione, quindi bisognerebbe promuovere la presenza dei conoscitori della lingua dei segni anche sui mezzi di informazione europei. Pertanto ho espresso voto positivo.

  Marijana Petir (PPE), napisan. ‒ Podržavam ovo izvješće jer smatram da moramo kontinuirano raditi na brisanju svakog oblika diskriminacije prema osobama s invaliditetom. Ovdje često zaboravljamo osobe za koje na prvi pogled smatramo da nemaju invaliditet pa se tako često dogodi kriva pretpostavka kako im ne treba pružiti mogućnost jednakog pristupa informacijama, poslu ili jednostavno sudjelovanju u društvenim aktivnostima. Deklaracija o ljudskim pravima nas, kao građane Europe i kao članove Europskog parlamenta, obvezuje da kontinuirano radimo na boljitku naših građana i poboljšanju situacije u svijetu. Angažiranjem profesionalnog prevoditelja na znakovni jezik omogućavamo gluhim osobama i osobama s oštećenjem sluha jednaku razinu sudjelovanja kakvu imaju i svi ostali. Ovo je osobito važno za europske institucije koje predstavljaju sve građane Europe. Bitno je zaista predstavljati sve građane te omogućiti sugrađanima s invaliditetom jednak pristup našim institucijama i jednako iskustvo kakvo imaju ostali. Zbog načina na koji današnje društvo funkcionira, gluhe osobe i osobe s oštećenjem sluha stavljene su u inferiorni položaj i po pitanju vlastite reprezentacije i po pitanju funkcioniranja u životu, stoga bi trebali u svim javnim institucijama, a pogotovo onim pravnoga tipa, omogućiti interpretatore i zaista živjeti ono što govorimo, živjeti jednakost i provoditi je svakoga dana.

  Florian Philippot (ENF), par écrit. ‒ La proposition de résolution est assez consensuelle puisqu’elle s’inscrit dans une volonté d’une plus grande accessibilité et intégration pour les personnes handicapées, sans jamais marquer un désir d’interférer dans la politique des États membres. Elle s’appuie notamment sur la convention des Nations unies relative aux droits des personnes handicapées, laquelle a été ratifiée en 2016 par la France et par l’Union européenne. Dans ces conditions, attaché à l'amélioration de la vie des personnes handicapées, je vote en faveur de cette résolution.

  Tonino Picula (S&D), napisan. ‒ U EU-u živi otprilike jedan milijun osoba koje se služe znakovnim jezikom za gluhe, te daljnjih 51 milijun nagluhih građana. Pristupačnost je preduvjet da osobe s invaliditetom vode neovisan život te da ravnopravno sudjeluju u društvu i ona nije ograničena samo na fizičku pristupačnost okruženju, već se odnosi i na pristupačnost informacija i komunikacije, uključujući u obliku pružanja sadržaja na znakovnom jeziku.

Institucije EU-a moraju biti primjer najbolje prakse kad je riječ o osiguranju razumne prilagodbe i pristupačnosti za svoje zaposlenike, izabrane dužnosnike i stažiste, a to uključuje i prevođenje na znakovni jezik. No nedostaje kvalificiranih i profesionalnih prevoditelja znakovnog jezika u svim državama članicama. Potreba za njima može se jedino ispuniti uz službeno priznavanje nacionalnog i regionalnog znakovnog ili znakovnih jezika u državama članicama i unutar institucija EU-a, te formalnom izobrazbom i službenim priznanjem struke. Isto tako, moraju se ponuditi uravnotežene i cjelovite informacije o znakovnom jeziku i gluhoći tako da roditelji mogu donijeti utemeljene odluke koje su u interesu njihove djece. Programi su rane intervencije ključni za razvoj životnih vještina kod djece. Gluhim, gluhoslijepim i nagluhim učenicima i njihovim roditeljima mora se omogućiti da nauče nacionalni ili regionalni znakovni jezik svog okruženja kroz predškolsku skrb i u školama.

  João Pimenta Lopes (GUE/NGL), por escrito. ‒ As questões da língua gestual e da existência de intérpretes é de extrema pertinência, face à continuada desconsideração dos direitos das pessoas surdas e dos seus familiares.

A resolução integra muitas das questões sobre as quais nos temos vindo a pronunciar apresentando propostas concretas e que passam, entre outras, por:

- a necessidade de assegurar apoio técnico aos alunos surdos, incluindo a interpretação;

- dinamizar serviços que promovam uma política inclusiva, procurando contrariar os fatores de exclusão, nomeadamente no acesso ao emprego, a que os surdos estão sujeitos;

- pautar pelo reconhecimento das línguas gestuais como línguas oficiais;

- envolver as associações de surdos na definição de políticas;

- melhorar a situação profissional dos intérpretes e dos professores de língua gestual, equiparando-os a profissionais equivalentes;

- permitir às pessoas e crianças bilingues a entrada em escolas que usam a língua gestual;

- desenvolver tecnologias que permitam o acesso a serviços de emergência ou outros.

A resolução, de carácter eminentemente técnico, salienta de forma correta as necessidades das pessoas surdas, razões que motivaram o voto favorável.

  Miroslav Poche (S&D), písemně. ‒ Pro mě jako sociálního demokrata je naprosto prioritní zamezit jakékoliv formě dikriminace lidí, neslyšící občany nevyjímaje. Proto jsem rád, že se nám podařilo prosadit usnesení o znakových jazycích a profesionálních tlumočnících znakového jazyka. Neslyšící používají národní znakové jazyky, které by měly být rovnoprávné s ostatními jazyky. V EU žije přibližně 1 milion neslyšících, kteří používají znakový jazyk, a 51 milionů nedoslýchavých, z nichž mnozí rovněž preferují znakový jazyk. Dokud nebudou znakové jazyky rovnoprávné, bude pro jejich uživatele nemožné dosáhnout nezávislého života, autonomie a plného zapojení do společnosti. Proto je nutné, aby bylo možné používat znakové jazyky při komunikaci s národními úřady i orgány EU, což se v praktické rovině neobejde bez zapojení tlumočníků do znakových jazyků. Musíme se zasadit o jejich rovnocenné podmínky s tlumočníky do jazyků přirozených.

  Tomasz Piotr Poręba (ECR), na piśmie. ‒ W 2010 r. UE ratyfikowała Konwencję ONZ o prawach osób niepełnosprawnych (UNCRPD). Instytucje UE są obecnie prawnie zobowiązane do wdrożenia przepisów zawartych w tej konwencji, które obejmują równość obywateli niepełnosprawnych i dostępność usług. Moja grupa zwróciła się o oświadczenie Komisji w celu wywarcia nacisku na instytucje UE, aby w pełni wdrożyły konwencję zawierającą przepisy w sprawie tłumaczy języka migowego w trakcie wydarzeń i posiedzeń publicznych odbywających się w instytucjach UE. Niniejszym poparłem rezolucję.

  Franck Proust (PPE), par écrit. ‒ J’ai souhaité voter en faveur de cette résolution qui vise à améliorer l’autonomie des personnes souffrant de handicap, malentendantes, sourdes ou aveugles. Il est de notre devoir de faire en sorte que ces personnes aient les mêmes droits que les autres citoyens, en encourageant le développement, la formation et la reconnaissance des compétences et du statut des interprètes en langues des signes.

  Paulo Rangel (PPE), por escrito. ‒ Todos os cidadãos europeus merecem igual tratamento e iguais oportunidades, independentemente das suas diferenças. Nesse sentido, em vista do disposto nas normas do TFUE, a União Europeia deve combater potenciais desigualdades aquando da definição e da implementação das suas políticas e atividades.

Neste âmbito, os cidadãos com necessidades especiais, como os surdos e outras pessoas com problemas de audição, incluindo aqueles que comunicam via linguagem gestual, devem beneficiar de um estatuto idêntico ao de toda a sociedade. Assim, a dignidade humana intrínseca à sua existência, e que lhes é inalienável, bem como o direito ao igual tratamento, à autonomia e à participação ativa e completa na sociedade, devem ser assegurados a estes cidadãos.

Atualmente, na União Europeia, há cerca de um milhão de surdos, assim como 51 milhões de cidadãos com graves dificuldades de audição, que comunicam através de linguagem gestual. O reconhecimento da linguagem gestual como uma língua oficial nos Estados—Membros e nas suas organizações é, por conseguinte, crucial.

Consequentemente, o meu voto é favorável.

  Laurenţiu Rebega (ENF), în scris. ‒ Persoanele surde și cu deficiențe de auz sunt cetățeni cu drepturi depline, care nu trebuie discriminați și care trebuie să aibă acces la servicii și informații la fel ca orice altă persoană. Cel mai important rol în acest sens îl au interpreții calificați și profesioniști în limbajul semnelor, din păcate prea puțini în raport cu utilizatorii limbajului semnelor. Profesia acestora trebuie recunoscută oficial în fiecare stat în parte și trebuie să se acorde importanță formării profesionale corespunzătoare, de aceeași manieră ca și formării necesare a interpreților de limbă vorbită.

  Julia Reid (EFDD), in writing. ‒ UKIP abstained on this non-legislative, non-binding, motion for a resolution. There are many aspects of the resolution which UKIP in principle could support and of course we want to further help those people who are deaf, blind, partially sighted and hard of hearing. However we cannot support the EU telling Member States what they should be doing or in any way give an excuse for action at EU level. The only people who should decide these things is our elected national government, not unaccountable EU institutions. As the resolution itself didn’t contain anything which called on the EU or the Commission to act, UKIP abstained

  Liliana Rodrigues (S&D), por escrito. ‒ Como cidadãos de pleno direito, todas as pessoas com deficiência – em particular as mulheres e as crianças, nomeadamente as pessoas surdas e as pessoas com deficiência auditiva, incluindo as que utilizam e as que não utilizam a língua gestual – beneficiam dos mesmos direitos e têm o direito inalienável à dignidade, à igualdade de tratamento, à vida independente, à autonomia e à plena participação na sociedade.

Existem cerca de um milhão de utilizadores de língua gestual na União Europeia e 51 milhões de cidadãos com deficiência auditiva, muitos dos quais são também utilizadores de língua gestual. Daí que se constituam como questões prioritárias: a necessidade de intérpretes qualificados e profissionais de língua gestual; a melhoria da acessibilidade a estes serviços; a garantia de igualdade ao emprego, à educação e à formação.

  Inmaculada Rodríguez-Piñero Fernández (S&D), por escrito. ‒ El 28 de septiembre tuvo en el Parlamento Europeo la histórica conferencia sobre «El multilingüismo y la igualdad de derechos en la UE: el papel de las lenguas de signos». Los oradores destacaron la importancia del reconocimiento de la lengua de signos y la disponibilidad de interpretación para la plena inclusión de las personas sordas en la sociedad. También subrayaron que el reconocimiento por sí solo no es suficiente: sólo la plena aplicación de legislación puede asegurar que los sordos tienen acceso a intérpretes, habiendo una grave falta de intérpretes cualificados totalmente universitarios.

Esta moción conjunta de los Grupos S&D, EPP, ECR, ALDE, Greens y EFDD, contiene los principios básicos sobre cualificación de profesionales de la lengua de signos y sobre acceso de las personas sordas, sordomudas y con grave problemas de audición a este tipo de servicios, de forma que se garantice la igualdad de oportunidades y la no discriminación en ámbitos como la educación, el mercado laboral y las Instituciones Europeas. Solo en España hay más de un millón de personas padecen de discapacidad auditiva, de las cuales unas cien mil sufren de sordera profunda.

Por estos motivos, he votado a favor de esta moción.

  Claude Rolin (PPE), par écrit. ‒ J’ai voté en faveur de la proposition de résolution sur les langues des signes et les interprètes professionnels en langues des signes car elle consacre plusieurs aspects importants en la matière.

Tout d’abord, cette résolution souligne l’importance de disposer d’interprètes en langues des signes qui soient qualifiés et professionnels.

Deuxièmement, elle précise davantage la distinction entre accessibilité et aménagement raisonnable en matière de langue des signes.

Troisièmement, elle traite de la question de l’accessibilité, et notamment de la nécessité de faire en sorte que les personnes atteintes de surdité, sourdes et aveugles ou malentendantes aient accès aux mêmes informations et communications que leurs concitoyens.

Quatrièmement, elle met en exergue l’engagement des États membres à garantir le droit au travail aux citoyens atteints de surdité, sourds, aveugles ou malentendants au moyen de l’éducation et de la formation.

Finalement, elle réitère le rôle d’exemple que doivent jouer les institutions européennes en matière d’aménagements raisonnables et d’accessibilité pour le personnel et les visiteurs des institutions.

  Bronis Ropė (Verts/ALE), raštu. ‒ Pritariu siūlymui numatyti galimybę ES institucijų veikloje naudoti gestų kalbos vertėjus. Taip atsiranda potencialas pasiekti dar platesnę auditoriją. Kitą vertus, pasigendu konkrečia peržiūrų statistika ir pačių kurčiųjų interesais pagrįstos analizės dėl to, koks realus tokio vertimo poreikis ir kiek pateisinamos būtų tam skiriamos išlaidos.

  Fernando Ruas (PPE), por escrito. ‒ Todos os cidadãos e, muito particularmente, os cidadãos portadores de deficiência têm direito a beneficiar de direitos iguais, tendo, indubitavelmente, o direito à dignidade, à igualdade de tratamento, à vida independente, à autonomia e à plena participação na sociedade.

Atualmente, existem cerca de um milhão de utilizadores de linguagem gestual na União Europeia (UE) e 51 milhões de cidadãos portadores de deficiência auditiva, muitos dos quais são utilizadores de linguagem gestual.

O TFUE estabelece que a UE, na definição e execução das suas políticas e ações, tem por objetivo combater a discriminação em razão da deficiência, atribuindo-lhe, por isso, mecanismos para adotar legislação e combater esse tipo de discriminação.

Nesta proposta são elencadas medidas que pretendem que a UE reforce a promoção da qualificação de intérpretes e profissionais de linguagem gestual, a inclusão desta linguagem nos diversos serviços públicos, no processo político e democrático e nos serviços digitais.

Votei favoravelmente esta proposta de resolução por considerar fundamental a prestação do serviço de interpretação em linguagem gestual enquanto medida que contribui para combater a discriminação e facilita a inclusão de milhões de pessoas com deficiência auditiva.

  Tokia Saïfi (PPE), par écrit. ‒ L’Union européenne compte près d’un million de personnes sourdes utilisant la langue des signes et 51 millions de citoyens malentendants qui sont nombreux à l’utiliser également.

J’ai voté en faveur de cette résolution qui souligne la nécessité de disposer d’interprètes en langue des signes qualifiés et professionnels. Il est important de soutenir la reconnaissance et la formation des interprètes en langue des signes.

Les personnes atteintes de ce handicap doivent pouvoir jouir des mêmes droits que tout citoyen et ne doivent pas être pénalisées dans l’accès à leurs droits et libertés.

  Lola Sánchez Caldentey (GUE/NGL), por escrito. ‒ He votado a favor de esta propuesta de Resolución, porque comparto plenamente el espíritu de no discriminación a colectivos sociales como el de las personas sordas, y defendemos el principio de igualdad en las instituciones. La Resolución ha sido firmemente defendida y trabajada por nuestro grupo parlamentario, y defiende la plena integración de este colectivo facilitando la accesibilidad de toda la información, y solicitando el reconocimiento europeo de los y las profesionales intérpretes de lengua de signos.

  Daciana Octavia Sârbu (S&D), in writing. ‒ I fully support this resolution. There are many challenges on the issue of sign language, but as we consider those challenges we should not forget about the situation in this House. I have already addressed my concerns directly to the President about the availability of sign language interpretation in the European Parliament. I have organised two events on Parliament premises about disability issues and I am sorry to say that many improvements still need to be made to ensure people with disabilities have proper access to this institution.

  Maria Lidia Senra Rodríguez (GUE/NGL), por escrito. ‒ He votado a favor de esta resolución puesto que apuesta por la defensa efectiva de los derechos de las personas sordas, sordo-ciegas o con dificultades auditivas y reclama una serie de medidas como el reconocimiento oficial de las lenguas de signos, tanto nacionales como regionales, en los diferentes Estados miembros, así como, en las instituciones de la Unión. Además, aboga por el reconocimiento profesional de los intérpretes de lengua de signos y propugna la incorporación de la lengua de signos a los programas educativos de forma similar a las lenguas extranjeras. Asimismo, considera que la inclusión de personas sordas, sordo-ciegas o con dificultades auditivas ha de garantizarse en programas europeos como Erasmus +, y su integración laboral ha de promocionarse de forma efectiva en las instituciones europeas.

Consciente de la importancia que tiene la promoción de la lengua de signos a nivel educativo para sensibilizar al conjunto de sociedad y facilitar el respeto del derecho a la igualdad de los más de 52 millones de ciudadanos y residentes que se calcula se expresan en diferentes lenguas de signos en la Unión, he decidido apoyar este texto.

  Remo Sernagiotto (ECR), per iscritto. ‒ In seguito alla ratifica della Convenzione delle Nazioni Unite sui diritti delle persone con disabilità nel 2010, l'Unione europea si è assunta l'obbligo di attuare le disposizioni in essa contenute. Nello specifico, tale convenzione evidenzia l'importanza delle prestazioni professionali degli interpreti di lingua dei segni al fine di agevolare un'uguale e paritaria partecipazione delle persone non udenti alla società. Accessibilità, occupazione, istruzione e formazione sono infatti alcuni dei problemi affrontati nella presente risoluzione, oltre a una più specifica disposizione riguardante la fornitura di interpreti di lingua dei segni per eventi pubblici e riunioni tenuti nelle istituzioni dell'UE. Considerando che in Europa vi sono circa 1 milione di persone non udenti e 51 milioni ipoudenti che utilizzano la lingue dei segni e che in tutti gli Stati membri vi è carenza di interpreti professionisti e qualificati, è importante che le istituzioni europee diano piena attuazione alla Convenzione ONU. Ho deciso pertanto di votare a favore della risoluzione.

  Jill Seymour (EFDD), in writing. ‒ Whilst I support the right for people to use sign language and I think it is a great way for people to communicate I do not wish to see the EU involved in such things. Therefore I abstained.

  Siôn Simon (S&D), in writing. – Today I voted in favour of this resolution which seeks to improve the situation of the sign languages, their access and availability, and strengthen the role of professional sign language interpreters, in order to step up the fight against discrimination based on disability. Access to high-quality sign language services and measures of reasonable accommodation need to be strengthened in order to ensure equal treatment and participation of persons with disabilities in society.

  Branislav Škripek (ECR), in writing. ‒ I support this measure to recognise sign language interpreters, and the important role they play for those without hearing. It has been educational to see sign language used each day with colleagues, enabling full integration into the workplace, and making it possible to draw on the talents of those who would otherwise be excluded. These languages are hard to learn, and must be treasured as part of our European culture, giving a strong message on equality for all.

  Davor Škrlec (Verts/ALE), napisan. ‒ Pozitivno sam glasao za ovo izvješće, no ovo obrazloženje glasovanja nastaje kao kritika postojećem sustavu vrednovanja rada zastupnika u Europskom parlamentu isključivo na osnovu statističkog broja parlamentarnih aktivnosti potenciranog u Hrvatskoj, a koji zapravo ne odražava stvarnu kvalitetu i količinu rada, učinkovitost te ponajviše uspjeh zastupničkog djelovanja.

  Monika Smolková (S&D), písomne ‒ Jednoznačne som podporila návrh uznesenia , ktorý bol predložený na základe vyhlásenia Komisie o posunkovej reči a profesionálnych tlmočníkoch posunkovej reči. Nepočujúci, hluchoslepí a nedoslýchaví občania musia mať rovnaký prístup k informáciám a komunikácii ako ostatní, a to formou tlmočenia posunkovej reči, titulkovania, prevádzania zvukového záznamu na text a alternatívnych spôsobov komunikácie vrátane tlmočníkov hovoreného jazyka. Inštitúcie EÚ vytvárajú príklady osvedčených postupov pre zamestnancov, volených verejných činiteľov a stážistov a voči občanom EÚ, pokiaľ ide o zabezpečenie primeraného prispôsobenia potrebám a zabezpečenie dostupnosti, čo zahŕňa aj poskytovanie tlmočenia v posunkovej reči. Aj napriek tomu je potrebné naliehavo vyzvať všetky inštitúcie, aby oficiálne priznali tlmočníkom posunkovej reči rovnaké postavenie ako tlmočníkom hovoreného jazyka, pokiaľ ide o tlmočnícke služby poskytované pre inštitúcie alebo ich zamestnancov a volených verejných činiteľov vrátane prístupu k technickej podpore.

  Michaela Šojdrová (PPE), písemně. ‒ Podpořila jsem zprávu Evropského parlamentu z vlastní iniciativy týkající se znakového jazyka a profesionálních tlumočníků znakového jazyka. Zpráva usiluje o plné zapojení osob se sluchovým postižením do společnosti, především obsahuje konkrétní návrhy, jak řešit nedostatek kvalifikovaných překladatelů znakového jazyka, zdůrazňuje nutnost zajistit veřejné a státní služby osobám se sluchovým postižením, přesné překlady v případě soudních řízení, nebo poukazuje na možnost využívání jazykových technologií v digitální oblasti. Zpráva byla přijata ve znění pozměňovacích návrhů, z nichž zmíním především pozměňovací návrh požadující zachování závazku členských států vyzvat poskytovatele mediálních služeb, aby zajistili postupné zpřístupnění svých služeb osobám se zrakovým nebo sluchovým postižením ve směrnici o audiovizuálních mediálních službách. Hlasovala jsem pro přijetí tohoto pozměňovacího návrhu, protože je v souladu s tím, co se ve Výboru pro kulturu a vzdělávání snažíme prosadit do revidované směrnice.

Považuji za nezbytné, aby audiovizuální mediální služby byly přístupné osobám se sluchovým postižením. Je nezbytné podporovat plné zapojení osob se sluchovým postižením do společnosti a umožnit jejich přístup k informacím, včetně digitálního obsahu. Zpřístupnění audiovizuálních mediálních služeb osobám se sluchovým postižením považuji za opatření, které výrazně přispěje k zajištění rovných příležitostí těchto osob s širším dopadem na jejich přístup ke vzdělání a zaměstnání.

  Igor Šoltes (Verts/ALE), pisno. ‒ Menim, da je treba vsem invalidnim osebam omogočiti enake pravice in neodtujljivo pravico do spoštovanja njihovega dostojanstva, enakega obravnavanja ter neodvisnega življenja, samostojnosti in polne udeležbe v družbi. Na tem mestu je pomembno omeniti, da je v EU približno milijon gluhih uporabnikov znakovnega jezika in 51 milijonov naglušnih državljanov, med katerimi številni uporabljajo znakovni jezik.

Treba se je tudi zavedati, da so nacionalni in regionalni znakovni jeziki popolnoma razviti naravni jeziki z lastnimi slovničnimi in skladenjskimi pravili, tako kot govorni jeziki. Zaskrbljujoče je dejstvo, da v vseh državah članicah primanjkuje usposobljenih in poklicnih tolmačev za znakovni jezik. Usposobljeni in poklicni tolmači za znakovni jezik so nujno potrebni v vseh državah članicah. Povečanje števila tolmačev pa je možno doseči tako, da se v državah članicah in institucijah EU uradno prizna nacionalne in regionalne znakovne jezike, omogoči formalno usposabljanje in uradno prizna poklic tolmača znakovnega jezika.

Podpiram tudi zahtevo resolucije, da morajo gluhi, gluho-slepi in naglušni državljani imeti dostop do enakih informacij in komunikacije kot slišeči. Zaradi vsega navedenega sem glasoval za sprejetje resolucije in jo na glasovanju tudi podprl.

  Ivan Štefanec (PPE), písomne ‒ Nepočujúci, nedoslýchaví občania musia mať rovnaký prístup k informáciám a komunikácii ako ostatní. Parlament preto zdôrazňuje potrebu zvýšiť ich podporu a posilniť osobitné ustanovenia, napr. tlmočenie v posunkovej reči a textové informácie, pričom však musí byť zabezpečená ich kvalita. Inštitúcie EÚ musia vytvárať príklady osvedčených postupov.

  Beatrix von Storch (EFDD), schriftlich. ‒ Der Entschließung des Europäischen Parlaments zu Gebärdensprachen und professionellen Gebärdensprachdolmetschern habe ich mich enthalten.

Hilfe für Personen, die auf Gebärdensprache und Dolmetscher für diese angewiesen sind, ist ein wertvolles Anliegen. Die vorliegende Regulierung scheint mir jedoch ein klarer Fall von Überregulierung zu sein. Zu fordern, dass man akademische Ausbildung der Dolmetscher benötigt, wird eine Angebotsverknappung am Markt bewirken. Es ist auch nicht notwendig, den Beruf durch Registrierungen zu bürokratisieren. In der AfD setze ich mich für eine Abschaffung des Kammerzwangs ein. Ich bin dagegen, Schritte zu unternehmen, die einer Verkammerung weiterer Berufe Vorschub leisten.

  Dubravka Šuica (PPE), napisan. ‒ Izražavam svoju podršku ovom izvješću jer nudi sustavan pristup rješavanju problema diskriminacije s kojom se suočavaju osobe s invaliditetom. Postoje razni oblici invaliditeta, kao i razni stupnjevi te je potrebno pružiti mogućnost jednakog pristupa informacijama, zaposlenju i sudjelovanju u društvenim događanjima i aktivnostima. Nužno je ulagati trajne napore u stvaranje društva koje će pružati jednake prilike za sve i koje će biti usmjereno na boljitak svih, posebice osoba koje se bore s određenim nedostatcima. Angažiranje profesionalnih prevoditelja na znakovni jezik omogućuje osobama s oštećenjem sluga i gluhim osobama da se lakše i cjelovitije integriraju u zajednicu. Ovo posebice dolazi do izražaja kada se promatra rad raznih institucija. Društvo jednakosti mora biti uspostavljeno i svi ljudi moraju imati jednake šanse za uspjeh u životu, neovisno o vlastitim fizičkim nedostatcima ili poteškoćama.

  Patricija Šulin (PPE), pisno. ‒ Glasovala sem za predlog resolucije ob zaključku razprave o izjavi Komisije o znakovnih jezikih in poklicnih tolmačih za znakovni jezik. Podpiram resolucijo, ki poudarja, da morajo gluhi, gluho-slepi in naglušni državljani imeti dostop do enakih informacij in komunikacije kot slišeči. V Evropski uniji je po podatkih približno milijon gluhih uporabnikov znakovnega jezika in 51 milijonov naglušnih državljanov. V luči večjega dostopa gluhih in naglušnih državljanov do enakih informacij in komunikacije, bi morale bi javne in vlade službe dostopne prek tolmačev za znakovni jezik na kraju samem ali pa na daljavo prek interneta.

  Νεοκλής Συλικιώτης (GUE/NGL), γραπτώς. ‒ Η έκθεση κινείται προς μια σωστή κατεύθυνση καλώντας την Ευρωπαϊκή Ένωση να αναγνωρίσει τις ανάγκες των κωφών και κωφάλαλων ατόμων και να λάβει όλα τα αναγκαία μέτρα για να τους παρέχονται όλες οι αναγκαίες υπηρεσίες επαγγελματικής διερμηνείας. Επίσης ζητεί την εφαρμογή ολιστικών πολιτικών προς αυτή την κατεύθυνση. Η ομάδα μας προσπάθησε να ενισχύσει την έκθεση εισάγοντας τροπολογίες για ειδικές πολιτικές στα εκπαιδευτικά συστήματα, χωρίς όμως να βρεί στήριξη από άλλες πολιτικές ομάδες. Υπερψηφίσαμε την έκθεση.

  Ελευθέριος Συναδινός (NI), γραπτώς. ‒ Οι κωφοί, τυφλοκωφοί και βαρήκοοι πολίτες πρέπει να έχουν πρόσβαση στις ίδιες πληροφορίες και στην ίδια επικοινωνία με τους συμπολίτες τους μέσω της διερμηνείας στη νοηματική γλώσσα, του υποτιτλισμού, της αναγνώρισης ομιλίας ή/και εναλλακτικών μορφών επικοινωνίας, συμπεριλαμβανομένων των προφορικών διερμηνέων.

  József Szájer (PPE), írásban. ‒ A siketeknek joguk van a politikai részvételre. Szükség van arra, hogy a választások, a nyilvános konzultációk és egyéb események során is szakképzett jelnyelvi tolmácsok tegyék akadálymentessé a politikai folyamatot.

A jelnyelvi tolmácsolás nem segítség, hanem alapvető emberi jog: a jelnyelvet használó embernek ez az anyanyelve. A tolmácsolás teszi lehetővé, hogy a siketek és siketvakok önálló életet élhessenek, teljes körű és egyenlő módon részt vehessenek a társadalom életében.

A határozat felkéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, hogy a tagállamokban megvalósul-e a siket és siketvak gyermekek egyenlő esélyű hozzáférése az oktatáshoz és maradéktalanul hajtsa végre az INSIGN európai kísérleti projektet, amelynek célja a siket és nagyothalló emberek és az uniós intézmények közti kommunikáció javítása.

Ha az oktatás - foglalkoztatás - hozzáférés háromszög egyike eleme kiesik, akkor a siketek továbbra is hátrányos helyzetben maradnak: ebben játszik kulcsszerepet a tolmácsolás és akadálymentes hozzáférés. A siket, siketvak és nagyothalló diákok és szüleik számára ezért már az iskoláskor előtti szolgáltatások vagy iskolai oktatás révén lehetőséget kell adni a környezetükben használt nemzeti vagy regionális jelnyelv megtanulására.

Büszke vagyok arra, hogy Magyarországon ezt törvény garantálja, itt az idő, hogy ebből mindennapos gyakorlat legyen és a társadalom minden tagja odafigyeljen a fogyatékossággal élőkre.

Szavazatommal ezért támogattam a határozat elfogadását.

  Claudiu Ciprian Tănăsescu (S&D), în scris. ‒ Cunoscut este faptul că UE (Carta drepturilor fundamentale) interzice în mod explicit discriminarea pe criterii de dizabilitate, susținând participarea egală a persoanelor cu dizabilități în societate. Am votat pentru ca toate persoanele cu deficiențe de auz, care se confruntă cu lipsa de profesionalism a interpreților în limbaj mimico-gestual, să se poată implica cu succes în toate domeniile vieții socio-economice, beneficiind de demnitate inalienabilă, tratament egal, viață independentă, autonomie și participare deplină în societate.

În același timp, ținând cont de faptul că UE promovează multilingvismul și, implicit, învățarea limbilor străine, limbajul semnelor trebuie inclus în programele de învățământ în vederea nu doar a promovării și învățării limbajului semnelor (ca oricare altă limbă străină), ci și pentru a crea condițiile necesare dezvoltării gradului de accesibilitate (a informațiilor și comunicațiilor) al persoanelor cu dizabilități.

În acest sens, recunoașterea oficială a profesiei interpreților în limbajul semnelor și acordarea, de către diferitele instituții (începând cu cele ale UE), a aceluiași statut ca și cel al interpreților de limbă vorbită, în ceea ce privește serviciile de interpretare pe care le oferă instituțiilor și/sau personalului acestora sau funcționarilor numiți, inclusiv accesul la asistență tehnică și materiale reprezintă un deziderat și o necesitate stringentă pentru persoanele cu dizabilități.

  Claudia Țapardel (S&D), în scris. ‒ În prezent, există o lipsă de interpreți calificați în limbajul semnelor. Aș dori să subliniez faptul că persoanele cu dizabilități sunt cetățeni cu drepturi depline și trebuie să fie tratate egal, asigurându-le toate condițiile necesare pentru o participare activă în societate.

În acest context, consider că statele membre ale Uniunii Europene ar trebui să încurajeze învățarea limbajului semnelor în același mod cum sunt studiate limbile străine. Un element important este elaborarea unor manuale în formate și limbi accesibile tuturor.

Totodată, este necesară recunoașterea oficială a limbajelor semnelor cu specific regional și național în țările membre.

  Marc Tarabella (S&D), par écrit. ‒ J'ai voté en faveur du texte. Il est essentiel de disposer d’interprètes en langues des signes qualifiés et professionnels et il convient, à cette fin, de prendre les mesures de reconnaissance officielle des langues des signes nationales et régionales dans les États membres et au sein des institutions de l’Union, de formation officielle (universitaire ou équivalente, soit trois années d’études à temps plein, ce qui correspond à la formation exigée pour les interprètes en langues parlées), d'enregistrement et, enfin, de reconnaissance officielle de la profession.

  Pavel Telička (ALDE), in writing. ‒ INSIGN is the EU’s pilot project, which initiates the implementation of a real-time sign language application and service, aimed at improving communication between deaf and hard-of-hearing people and the EU institutions. This initiative will help cater to the needs of deaf, deaf-blind and hard-of-hearing visitors in the EU institutions by directly providing access to national or regional sign language and speech-to-text services. I voted in favour of the motion for a resolution on improving access to sign language and professional sign language interpreters because I believe, in the objective of true equality, that hearing-impaired persons should have access to the same quality interpretation and communication as any other person would have.

  László Tőkés (PPE), írásban. ‒ A siketeknek joguk van a politikai részvételre. Szükség van arra, hogy a választások, a nyilvános konzultációk és egyéb események során is szakképzett jelnyelvi tolmácsok tegyék akadálymentessé a politikai folyamatot.

A jelnyelvi tolmácsolás nem segítség, hanem alapvető emberi jog: a jelnyelvet használó embernek ez az anyanyelve. A tolmácsolás teszi lehetővé, hogy a siketek és siketvakok önálló életet élhessenek, teljes körű és egyenlő módon részt vehessenek a társadalom életében.

A határozat felkéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, hogy a tagállamokban megvalósul-e a siket és siketvak gyermekek egyenlő esélyű hozzáférése az oktatáshoz és maradéktalanul hajtsa végre az INSIGN európai kísérleti projektet, amelynek célja a siket és nagyothalló emberek és az uniós intézmények közti kommunikáció javítása.

Ha az oktatás-foglalkoztatás-hozzáférés háromszög egyik eleme kiesik, akkor a siketek továbbra is hátrányos helyzetben maradnak: ebben játszik kulcsszerepet a tolmácsolás és akadálymentes hozzáférés. A siket, siketvak és nagyothalló diákok és szüleik számára ezért már az iskoláskor előtti szolgáltatások vagy iskolai oktatás révén lehetőséget kell adni a környezetükben használt nemzeti vagy regionális jelnyelv megtanulására.

Büszke vagyok arra, hogy Magyarországon ezt törvény garantálja, itt az idő, hogy ebből mindennapos gyakorlat legyen és a társadalom minden tagja odafigyeljen a fogyatékossággal élőkre.

Szavazatommal ezért támogattam a határozat elfogadását.

  Ivica Tolić (PPE), napisan. ‒ Podržavam Prijedlog rezolucije o znakovnom jeziku i profesionalnim prevoditeljima znakovnog jezika. Smatram da sve osobe s invaliditetom imaju jednaka prava i pripada im pravo na potpuno sudjelovanje u društvu.

U potpunosti podržavam sve institucije Europske unije u borbi protiv diskriminacije na temelju invaliditeta te smatram da se gluhim, slijepim i nagluhim građanima Unije mora omogućiti pristup izravnoj komunikaciji sa zastupnicima u Europskom parlamentu, kao i s administratorima u institucijama Europske unije.

Institucije EU-a moraju biti primjer najbolje prakse kad je riječ o osiguranju razumne prilagodbe i pristupačnosti za svoje zaposlenike, izabrane dužnosnike i stažiste, a to uključuje i prevođenje na znakovni jezik.

  Ruža Tomašić (ECR), napisan. ‒ Još od 2010. godine, kada je ratificirala Konvenciju Ujedinjenih naroda o pravima osoba s invaliditetom, Europska unija ima zakonsku obvezu provoditi odredbe sadržane u Konvenciji. No, šest godina nakon ratificiranja vidljivi su tek neznatni pomaci.

Kako bi građanima s invaliditetom u potpunosti omogućila dostupnost i jednakost, institucije Europske unije trebaju biti najbolji primjeri državama članicama te osigurati osobama s invaliditetom jednak pristup informacijama i komunikaciji.

Upravo zbog toga sam supotpisala rezoluciju svojih kolega zastupnika iz grupe Europskih konzervativca i reformista kojom nudimo pristupe za poboljšanje položaja osoba s invaliditetom, točnije gluhih, gluhoslijepih i nagluhih građana.

Prije svega, unutar institucija EU-a i država članica potrebno je službeno priznavanje nacionalnog i regionalnog znakovnog jezika, službeno obrazovanje te priznavanje znakovnog jezika kao profesionalne i stručne usluge koja zahtjeva odgovarajuću naknadu, odnosno davanje jednakog statusa prevoditeljima znakovnog jezika kao što imaju profesionalni prevoditelji. Osim toga, smatram da je potrebno osigurati jednak pristup zapošljavanju, obrazovanju i osposobljavanju mladih gluhih ljudi kako bi se smanjila njihova nezaposlenost.

  Romana Tomc (PPE), pisno. ‒ Predlog resolucije Evropskega parlamenta o znakovnih jezikih in poklicnih tolmačih za znakovni jezik sem podprla. Tudi osebe z motnjami sluha morajo imeti enake pravice in morajo biti enako obravnavane. Imeti morajo avtonomijo, možnost neodvisnega življenja ter sodelovanja v družbi.

Vsakršno diskriminacijo je treba obsoditi, kakor jo obsoja tudi listina Evropske unije o temeljnih pravicah. Treba se je zavzemati za to, da bi znakovni jezik obvladalo čim več ljudi, oz. da bi se ga čim več ljudi imelo možnosti naučiti ter delovati kot tolmač. Kakršen koli razvoj novih jezikovnih tehnologij bi bil v veliko pomoč uporabnikom znakovnega jezika. Gluhonemi bi preko uradnih tolmačev lažje dostopali do zdravstva, sodstva in šolstva.

Evropske institucije so naredile že velik korak v to smer, a naslednji korak bi lahko bil, da je znakovni jezik eden izmed uradnih jezikov v Evropskem parlamentu.

  Estefanía Torres Martínez (GUE/NGL), por escrito. ‒ He votado a favor de esta propuesta de Resolución, porque comparto plenamente el espíritu de no discriminación a colectivos sociales como el de las personas sordas, y defendemos el principio de igualdad en las instituciones. La Resolución ha sido firmemente defendida y trabajada por nuestro grupo parlamentario, y defiende la plena integración de este colectivo facilitando la accesibilidad de toda la información, y solicitando el reconocimiento europeo de los y las profesionales intérpretes de lengua de signos.

  Mylène Troszczynski (ENF), par écrit. ‒ Malgré quelques paragraphes défaillants, c’est globalement une résolution consensuelle en faveur de l’accessibilité pour les personnes en situation de handicap.

J'ai donc voté pour ce rapport.

  István Ujhelyi (S&D), írásban. ‒ Teljes jogú polgárként a fogyatékkal élő személyek, és különösen a nők és gyermekek – beleértve a siket és nagyothalló személyeket, a jelnyelvet használókat és az azt nem használókat – egyenlő jogokkal rendelkeznek, és joguk van az elidegeníthetetlen méltósághoz, az egyenlő bánásmódhoz, a független életvitelhez, az önállósághoz és a teljes körű társadalmi szerepvállaláshoz. Voksommal támogattam a javaslatot.

  Miguel Urbán Crespo (GUE/NGL), por escrito. ‒ He votado a favor de esta propuesta de Resolución, porque comparto plenamente el espíritu de no discriminación a colectivos sociales como el de las personas sordas, y defendemos el principio de igualdad en las instituciones. La Resolución ha sido firmemente defendida y trabajada por nuestro grupo parlamentario, y defiende la plena integración de este colectivo facilitando la accesibilidad de toda la información, y solicitando el reconocimiento europeo de los y las profesionales intérpretes de lengua de signos.

  Viktor Uspaskich (ALDE), raštu. – Suvokiu teisingo ir tikslaus vertimo žodžiu ir raštu paslaugų svarbą, ypač teisme ir kitokioje teisinėje aplinkoje; todėl pakartoju, kad svarbų vaidmenį – ypač minėtoje aplinkoje – atlieka aukštos kvalifikacijos profesionalūs gestų kalbos vertėjai.

  Ivo Vajgl (ALDE), in writing. ‒ I voted in favour of the motion for a resolution to wind up the debate on the statement by the Commission pursuant to Rule 123(2) of the Rules of Procedure on sign languages and professional sign language interpreters. As full citizens, all persons with disabilities, in particular women and children, are entitled to inalienable dignity, equal treatment, independent living, autonomy and full participation in society. There are approximately one million deaf sign language users in the EU and 51 million hard-of-hearing citizens, many of whom are also sign language users. The report recognises that sign language interpretation constitutes a professional service requiring appropriate remuneration. It equally stresses the need for qualified and professional sign language interpreters. I voted in favour because I believe that deaf, deafblind and hard-of-hearing citizens must have access to the same information and communication as their peers.

  Ramón Luis Valcárcel Siso (PPE), por escrito. ‒ Este texto destaca la importancia crucial del reconocimiento de la lengua de signos y la disponibilidad de interpretación para la plena inclusión de las personas sordas en la sociedad. Subraya, además, que el mero reconocimiento no es suficiente, sino que sólo la plena aplicación de la legislación en los Estados miembros puede asegurar que los europeos sordos tengan acceso a intérpretes plenamente calificados, con titulación universitaria reconocida. Y es que, según recoge, generalmente hay una grave falta de intérpretes de lengua de signos totalmente cualificados en el territorio comunitario. Partiendo del deseo de mejorar la calidad de vida del millón de personas con discapacidad auditiva que hay en España, así como del conjunto de personas que la padecen en toda Europa, he apoyado con mi voto este documento.

  Ángela Vallina (GUE/NGL), por escrito. ‒ He votado a favor de esta resolución puesto que apuesta por la defensa efectiva de los derechos de las personas sordas, sordo-ciegas o con dificultades auditivas y reclama una serie de medidas como el reconocimiento oficial de las lenguas de signos, tanto nacionales como regionales, en los diferentes Estados miembro así como en las instituciones de la UE. Además, aboga por el reconocimiento profesional de los intérpretes de lengua de signos y propugna la incorporación de la lengua de signos a los programas educativos de forma similar a las lenguas extranjeras. Asimismo, considera que la inclusión de personas sordas, sordo-ciegas o con dificultades auditivas ha de garantizarse en programas europeos como Erasmus +, y su integración laboral ha de promocionarse de forma efectiva en las instituciones europeas.

Consciente de la importancia que tiene la promoción de la lengua de signos a nivel educativo para sensibilizar al conjunto de sociedad y facilitar el respeto del derecho a la igualdad de los más de 52 millones de ciudadanos y residentes que se calcula se expresan en diferentes lenguas de signos en la UE, he decidido apoyar este texto.

  Hilde Vautmans (ALDE), schriftelijk. ‒ Ik heb voor gestemd, omdat toegankelijkheid voor personen met een handicap een eerste voorwaarde is voor een onafhankelijk leven en een volledige en gelijke deelname aan het gemeenschapsleven.

  Miguel Viegas (GUE/NGL), por escrito. ‒ Esta resolução surge alguns dias depois do Dia Nacional da Língua Gestual Portuguesa, efeméride que se deve valorizar, no respeito pela inclusão dos seus utilizadores.

Corresponde à necessidade de dar apoio técnico aos alunos surdos, incluindo a interpretação (para que não seja paga pelas famílias), e ajudar empresas com recursos para incluir pessoas surdas (que excluem, por exemplo, uma surda de uma entrevista de emprego) e dinamizar serviços que promovem uma política inclusiva (disponibilidade de intérpretes).

No caso concreto desta resolução, considera-se que o carácter eminentemente técnico que apresenta salienta as necessidades das pessoas surdas. Muitas das questões que fazem parte das nossas propostas para esta área estão incluídas, pelo que se pode apoiar a resolução.

  Harald Vilimsky (ENF), schriftlich. ‒ Dem Entschließungsantrag über Gebärdensprache und professionelle Gebärdensprachdolmetscher und —dolmetscherinnen habe ich zugestimmt, da meiner Meinung nach eine Barrierefreiheit für Menschen mit Behinderung wichtig ist, damit sie ein unabhängiges Leben ohne jegliche Einschränkungen führen können.

  Julie Ward (S&D), in writing. ‒ As a disability rights champion and as a qualified BSL signer, I welcome EU action to promote sign language learning. The EU must promote a non-discriminatory approach to the use of a sign language, as required under the UN Convention on the Rights of Persons with Disabilities, which has been ratified by the EU and all EU Member States except one.

  Anna Záborská (PPE), písomne ‒ Uznesenie o posunkovej reči a profesionálnych tlmočníkoch posunkovej reči rieši otázku diskriminácie z dôvodu zdravotného postihnutia. Súhlasím s týmto uznesením, nakoľko ľudia so zdravotným postihnutím majú plné právo na ľudskú dôstojnosť a plnohodnotné zapojenie sa do spoločenského života. Táto správa rieši otázku potreby uznania posunkovej reči ako oficiálneho jazyka v členských štátoch a inštitúciách EÚ a dostupnosť kvalifikovaných a profesionálnych tlmočníkov tejto reči. Je dôležité, aby ľudia s hendikepom sluchového aparátu mali zabezpečený prístup k informáciám a službám verejnej správy. Vítam tiež iniciatívu zaradiť posunkovú reč do učebných osnov, aby sa zvýšila informovanosť o tejto reči. Platí totiž, že spoločnosť definuje práve to, ako sa správa k tým najzraniteľnejším.

  Auke Zijlstra (ENF), schriftelijk. ‒ De PVV stemde tegen de motie gebarentaal en professionele gebarentolken.

In de motie wordt onder andere geëist dat: in overheidsinstellingen en in het onderwijs gebarentolken beschikbaar moeten zijn, gebarentaal onderdeel moet zijn van de lesprogramma´s, de Europese instellingen inclusief het Europees Parlement meer doven moeten aannemen.

De PVV is van mening dat in Nederland de deelname van mensen met een lichamelijke beperking aan het maatschappelijk verkeer is gewaarborgd. Nederland loopt ver voor op de voorstellen die in het Europees Parlement zijn gedaan. De voorstellen overschrijden ook het mandaat van het EP.

De verplichting door de Europese Unie om gebarentaal op te nemen in lesprogramma´s kan de PVV niet steunen, aangezien het EP geen zeggenschap heeft over de curricula in het onderwijs.

Dat de EU voor haar eigen instellingen een verbetering van de ondersteuning van doven en slechthorenden bepleit, juicht de PVV toe. Daar is echter deze motie niet voor nodig, dat kan men eenvoudigweg doen.

  Jana Žitňanská (ECR), písomne ‒ Uznesenie o posunkovej reči a profesionálnych tlmočníkoch posunkovej reči som samozrejme podporila a zároveň som aj jednou z jeho spolupredkladateliek. Hlavným cieľom tohto uznesenia je dosiahnuť uznanie posunkových jazykov za oficiálne jazyky členských štátov a európskych inštitúcií. Hoci si to mnoho ľudí neuvedomuje, posunkové jazyky sú kľúčovými komunikačnými prostriedkami pre približne milión nepočujúcich obyvateľov Európskej únie. Napriek tomu tlmočenie do týchto jazykov je len zriedkavo zabezpečené a tlmočníkov (a to aj na verejných inštitúciách) často suplujú rodinní príslušníci nepočujúceho. Naviac, vzdelávanie v tejto oblasti značne zaostáva. Myslím si preto, že uznanie posunkových rečí je absolútne prirodzenou požiadavkou, ktorá medziiným vyplýva aj z Dohovoru o právach osôb so zdravotným postihnutím. A Európsky parlament by mal ísť pozitívnym príkladom a tlmočenie do posunkových rečí oficiálne zaviesť.

  Željana Zovko (PPE), napisan. ‒ Podupirem prijedlog rezolucije o znakovnom jeziku i profesionalnim prevoditeljima na znakovni jezik. U osiguravanju jednakosti pristupa osoba s poteškoćama raznim uslugama i sadržajima, važno je osigurati mehanizme integracije za osobe s oštećenjima sluha i gluhe osobe.

Mogućnost sporazumijevanja i komunikacije glavni je preduvjet za uspješno uključenje u zajednicu, radno mjesto, studij i pristup uslugama i sadržajima. Djelovanje država članica o ovom području je raznoliko, prakse su neujednačene i nedosljedne. Ovim prijedlogom rezolucije Europska unija uočava ovaj problem te poziva na što skorije suočavanje s njim.

  Milan Zver (PPE), pisno. ‒ Glasoval sem za Resolucijo Evropskega parlamenta o znakovnih jezikih in poklicnih tolmačih za znakovni jezik.

Gluhi, gluho-slepi in naglušni državljani morajo imeti dostop do enakih informacij in komunikacije kot slišeči – s tolmačenjem za znakovni jezik, podnaslavljanjem, samodejnim zapisom govora in/ali drugimi oblikami komuniciranja, tudi z govornimi tolmači. Tako jim omogočimo neodvisno življenje, samostojnost in polno udeležbo v družbi. Zato podpiram besedilo Resolucije, ki predlaga ukrepe za zagotovitev visokokakovostnih storitev tolmačenja v znakovni jezik.

11.8. Objeção nos termos do artigo 106.° do Regimento: Renovação da aprovação da substância ativa bentazona (B8-1228/2016)

Pisemne wyjaśnienia dotyczące głosowania

  Isabella Adinolfi (EFDD), per iscritto. ‒ In questa relazione si affrontano le problematiche relative all'utilizzo in agricoltura, come erbicida selettivo post-emergenza, della sostanza attiva bentazone, che è stato riscontrato avere un elevato potenziale di lisciviazione diretta nelle acque sotterranee. Ritenendo che la valutazione degli impieghi del bentazone sia insufficiente per concludere che non si avrà alcun effetto nocivo sulla salute umana o degli animali o sulle acque sotterranee o alcun impatto inaccettabile sull'ambiente, si chiede alla Commissione di ritirare il progetto di regolamento di esecuzione, che prevedeva l'autorizzazione del bentazone fino al 31 gennaio 2032, e di presentare un nuovo progetto. Ho espresso voto favorevole.

  Clara Eugenia Aguilera García (S&D), por escrito. ‒ He votado en contra de esta objeción porque, cuando se da el hecho de que una sustancia activa cumple los requisitos para su autorización, incluido el informe científico de la EFSA, considero que la CE ha actuado correctamente, especialmente por el hecho de que queda abierta la posibilidad de aportar nuevos datos que pueden confirmar o interrumpir dicha autorización.

Los agricultores necesitan disponer de sustancias activas para luchar contra las plagas.

  Marina Albiol Guzmán (GUE/NGL), por escrito. ‒ He votado a favor de esta objeción, porque estoy en contra de la renovación de la substancia activa bentazona, uno de los plaguicidas que más frecuentemente se encuentra en aguas subterráneas y profundas, ya que no hay datos científicos que demuestren que se trata de una substancia segura, ni para la salud humana y animal ni para el medio ambiente. Por tanto, la propuesta de la Comisión atenta contra el principio de precaución e ignora las propuestas del Defensor del Pueblo para mejorar el sistema de aprobación de plaguicidas de la Comisión (restringiendo la práctica de aprobar una sustancia mientras simultáneamente se solicitan datos que se espera que confirmen su seguridad), por lo que he votado a favor de la objeción.

  Martina Anderson, Lynn Boylan and Liadh Ní Riada (GUE/NGL), in writing. – We voted in favour of this objection to the Commission proposal to renew approval for the active substance bentazone, a broad-use herbicide. The Commission is proposing to approve bentazone for the maximum time limit of 15 years even though the data available has substantial gaps and whilst it is also a substance which can easily leak into ground water and is suspected of interfering with human reproduction. No active substance should be approved for safe use without the essential data which proves its safety. The European Commission must request and assess the relevant missing information before deciding to renew the authorisation.

The European Ombudsman earlier this year called on the Commission to severely restrict the use of this process, known as the confirmatory data procedure. The Commission however has ignored this recommendation and infringed the precautionary principle by proposing the approval of bentazone. For these reasons, I voted against its reauthorisation and called on the Commission to withdraw its proposal and submit a new one.

  Eric Andrieu (S&D), par écrit. ‒ J’ai voté en faveur de cette objection. La Commission devrait tenir compte de toutes les données nécessaires pour confirmer la sécurité d'une substance donnée avant de délivrer les autorisations. La période d'approbation doit être proportionnée aux risques éventuels inhérents à l'utilisation de ces substances. Le principe de précaution devrait être le principe directeur du processus d'autorisation de l’ensemble des produits phytopharmaceutiques.

  Laima Liucija Andrikienė (PPE), raštu. ‒ Balsavau prieš rezoliuciją dėl leidimo naudoti veikliąją medžiagą benzatoną atnaujinimo, kadangi veikliosios medžiagos benzatono reprezentatyvaus naudojimo vertinimas buvo nepakankamas norint daryti išvadą, kad augalų apsaugos produktas, kuriame yra veikliosios medžiagos neigiamai nepaveiks žmonių ar gyvūnų sveikatos ar gruntinių vandenų, arba nedarys nepriimtino poveikio aplinkai. Kadangi vis dar nėra pakankamai informacijos dėl benzatono nekenksmingumo, negaliu pritarti kolegos Pavel Poc pataisai, raginančiai Komisiją patvirtinti benzatoną iki 2024 m. liepos 31 d., t. y. 7,5 metų. Mūsų aplinkoje jau yra itin daug kenksmingų medžiagų, todėl negalima atsainiai žiūrėti į dar vienos kenksmingos medžiagos naudojimą. Kadangi Pavel Poc pataisa vis dėlto buvo priimta, turėjau balsuoti prieš visą rezoliuciją. Tikiuosi, kad Komisija prieš patvirtindama sprendimą gaus trūkstamą informaciją ir ją nuodugniai įvertins.

  Pascal Arimont (PPE), schriftlich. ‒ Die Europäische Kommission hat den Mitgliedstaaten einen Beschlussentwurf vorgelegt, nach dem die Zulassung des umstrittenen Stoffes Bentazon, der in Pflanzenschutzmitteln verwendet wird, bis zum Jahr 2032 verlängert werden soll. In seinem Einwand erklärt das EU-Parlament die Vorlage dieses Entwurfs für unzulässig, da die Auswirkungen und Risiken des Wirkstoffes noch nicht hinreichend geklärt seien und die Kommission daher mit dem Zulassungsentwurf ihre Befugnisse überschreite. Das Parlament ist der Meinung, dass bei der Risikoanalyse von Bentazon erhebliche Mängel bestehen, die nachgearbeitet werden müssen, und verlangt, dass die Kommission den Mitgliedstaaten einen anderen Entwurf vorlegt. Ich habe für den Einwand des Parlamentes gestimmt, da ich der Überzeugung bin, dass der Schutz der Verbraucher das wichtigste Kriterium im Zulassungsverfahren sein muss und dass das Vorsorgeprinzip hier uneingeschränkt zur Anwendung kommen sollte.

  Marie-Christine Arnautu (ENF), par écrit. ‒ Ce texte consiste en une objection de la commission ENVI au renouvellement de la substance active bentazone.

Le bentazone est un pesticide couramment utilisé, notamment pour les cultures de pois, haricots et pommes de terre. Des doutes subsistent quant à sa nocivité pour l’homme et l’environnement, en dépit de plusieurs études encourageantes.

En particulier, le bentazone peut infiltrer les eaux de surface et souterraines. En outre, des doutes subsistent quant à la dangerosité du bentazone pour la santé humaine, bien que, selon les conclusions de plusieurs études scientifiques émanant notamment de l’Organisation mondiale de la santé, celle-ci serait conditionnée à l’absorption de très fortes doses de bentazone.

Au regard de l’importance de ces informations, la procédure dite de «données de confirmation» va à l’encontre du principe de précaution, et ne saurait fonder l’octroi d’une autorisation pour une période de quinze ans (la période maximale).

Pour toutes ces raisons, le groupe ENF soutient l’objection appelant la Commission à diligenter les évaluations complémentaires nécessaires au renouvellement de l’autorisation du bentazone, avant de procéder à celui-ci. J’ai donc voté favorablement à cette objection.

  Jonathan Arnott (EFDD), in writing. ‒ I voted against this resolution because Bentazone is a much-needed herbicide within the agricultural industry and is currently approved for use in the UK. With every herbicide we ban across the EU, we put more farmers out of work and rely more heavily on unrestricted imported goods. This leads to the potential of worsening environmental standards globally - in essence, outsourcing environmental damage.

  Jean Arthuis (ALDE), par écrit. ‒ J'ai voté en faveur de cette objection visant à ne pas renouveler l’autorisation d'importation et de mise sur le marché de la substance active bentazone. Son utilisation pourrait avoir des effets néfastes sur les utilisateurs et consommateurs.

  Zigmantas Balčytis (S&D), raštu. ‒ Balsavau už pasiūlymą dėl rezoliucijos dėl Prieštaravimo pagal Darbo tvarkos taisyklių 106 straipsnį: leidimo naudoti veikliąją medžiagą benzatoną atnaujinimo. 2016 m. balandžio 8 d. Komisijos įgyvendinimo reglamentą, veikliosios medžiagos bentazono patvirtinimo galiojimas pratęstas iki 2017 m. birželio 30 d., nes atidėtas medžiagos vertinimas. Tačiau apsvarsčius pastabas, gautas pagal galiojimo pratęsimo vertinimo ataskaitą, buvo nuspręsta, kad EFSA turėtų atlikti ekspertų konsultacijas ir pateikti išvadas dėl to, ar galima tikėtis, jog veiklioji medžiaga bentazonas atitiks sąlygas, nustatytas Europos Parlamento ir Tarybos reglamente. Remiantis EFSA išvadomis buvo nustatyta, kad veikliosios medžiagos bentazono reprezentatyvaus naudojimo vertinimas buvo nepakankamas. Todėl pritariu, kad Komisija taikydama veikliajai medžiagai bentazonui pažeidė Reglamento nuostatas ir nusižengė atsargumo principui.

  Zoltán Balczó (NI), írásban. ‒ Az állásfoglalási indítvány célja, hogy a Bizottság vonja vissza a bentazon tartalmú, illetve ilyen hatóanyaggal rendelkező gyomirtó szerek uniós forgalomba hozatali engedélyezésének leghosszabb időtartammal történő meghosszabbítását. A bentazon a kultúrnövények kelése utáni 1-15 napban kihelyezésre kerülő szelektív gyomirtó szer, mely a széleslevelű gyomnövényeket pusztítja el. Az Egyesült Királyságban számos olyan tanulmány látott már napvilágot a bentazonnal kapcsolatban, amelyben részletesen kimutatják, hogy a bentazon a talajvízben feldúsulhat és a létrejövő magasabb koncentrációjának köszönhetően nemcsak a talajt és a növénykultúrát, de az állatvilágot és elsősorban az emlős kisállatok reproduktivitását gátolhatják. Ezzel közvetetten az emberi egészségre is ártalmas vegyületről beszélhetünk, főleg annak tudatában, hogy a bentazon tartalmú gyomirtó szerek a legnagyobb mennyiségben és a legszélesebb körben alkalmazott gyomirtó szerek az EU-ban.

Fontos az engedély megadásának elutasításához megemlíteni. hogy az EFSA tudományos értékelésében újfent arról tett tanúbizonyságot, hogy szakmailag egy erősen megkérdőjelezhető és felületes tudományos értékelést végzett, amelyben figyelmen kívül hagyta a kisemlősökre gyakorolt toxicitást és annak tudományos konzultáció keretében történő vizsgálatát.

Mivel az indítvány a Bizottság forgalombahozatali engedélyre vonatkozó rendeletének visszavonását szorgalmazza, ezért azt támogattam.

  Gerard Batten (EFDD), in writing. ‒ Today UKIP voted against the non-legislative resolution on renewing the approval of the active substance bentazone. We believe it is important to assess missing safety information on the use of this substance. However, we would like this issue to be decided by national Parliaments.

  Nicolas Bay (ENF), par écrit. ‒ Le bentazone est un pesticide dont la nocivité pour l’homme et l’environnement est toujours discutée. L’Agence britannique de l’environnement a constaté des cas fréquents de contamination au bentazone des eaux, souterraines et de surface, car les pesticides ont tendance à s’infiltrer dans les sols. Cette objection au renouvellement de l’autorisation de la substance active bentazone souligne à juste titre que les tests et les études sont loin d’être unanimes quant à l’absence de dangers et c’est pourquoi j’ai voté en sa faveur.

  Hugues Bayet (S&D), par écrit. ‒ J'ai approuvé cette résolution qui rejette le projet de règlement de la Commission portant renouvellement de l'approbation de la substance active bentazone. Le rapport estime en effet que l'évaluation des utilisations représentatives de la substance bentazone n'est pas suffisante pour conclure qu'elle ne pourrait pas avoir d'effet nocif sur la santé humaine. Il invite dès lors la Commission à accorder la priorité à l'évaluation des informations pertinentes manquantes avant de prendre une décision concernant l'approbation

  Beatriz Becerra Basterrechea (ALDE), por escrito. ‒ He votado en contra de este informe por varias razones. En primer lugar, porque el proyecto de Reglamento de Ejecución de la Comisión no aplica las propuestas del Defensor del Pueblo Europeo con miras a una solución para mejorar el sistema de aprobación de plaguicidas de la Comisión.

Pero sobre todo, no veo lógica la decisión de la Comisión de aprobar una sustancia activa, solicitando al mismo tiempo datos que confirmen su seguridad (proceso conocido como «procedimiento de datos confirmatorios») permitiría la comercialización de la sustancia activa antes de que la Comisión hubiera obtenido todos los datos necesarios para apoyar dicha decisión. Debemos esperar por lo tanto a tener estos datos antes de tomar cualquier decisión al respecto.

  Xabier Benito Ziluaga (GUE/NGL), por escrito. ‒ Voto a favor de la objeción en línea con el principio de precaución para evitar la renovación de la bentazona.

Ante la ausencia de datos que demuestren la seguridad de una sustancia química, entiendo que no debe autorizarse su uso.

La Comisión Europea excede sus competencias de ejecución previstas en el Reglamento (CE) nº 1107/2009.

La reautorización prevista de la bentazona durante 15 años no es compatible con la finalidad del Reglamento (CE) nº 1107/2009, que es garantizar un alto nivel de protección tanto de la salud humana y animal como del medio ambiente.

  Izaskun Bilbao Barandica (ALDE), por escrito. ‒ Quiero agradecer al Sr. Poc su trabajo en este informe, del que he votado en contra. He votado además a favor de la enmienda del PPE donde se pedía la autorización de dicho producto hasta el 31 de julio de 2024. Al no haberse aprobado dicha enmienda, he votado en contra del informe que considero que la Comisión se excede de las competencias de ejecución previstas en el Reglamento (CE) nº. 1107/2009. El sector agrícola necesita este producto para sus cultivos y la EFSA ya ha dicho que no es nocivo y tiene los estándares de seguridad bien cubiertos.

  Dominique Bilde (ENF), par écrit. ‒ J’ai souhaité soutenir cette objection émanant de la commission ENVI du Parlement concernant le renouvellement de l’autorisation du bentazone.

Je considère en effet que le manque de données fiables sur les potentiels dangers que cette substance pourrait faire peser sur la santé humaine ne permet pas d’accorder un renouvellement immédiat.

D’autant plus après la publication de l’étude de l’Agence britannique de l’environnement, laquelle a constaté des cas fréquents de contamination au bentazone des eaux souterraines, voire des eaux de surface.

Certes, je suis consciente des conclusions délivrées par l’OMS dans plusieurs de ses rapports et qui assure que les risques sont conditionnés par une forte abstention de bentazone. Il vaut cependant mieux prévenir que guérir et c’est pourquoi de nombreuses évaluations des effets de ce pesticide sont à réaliser.

  Mara Bizzotto (ENF), per iscritto. ‒ Ho sostenuto col mio voto l'obiezione al rinnovo dell'autorizzazione della sostanza attiva bentazone.

  Malin Björk (GUE/NGL), in writing. – I voted in favour of this objection to the Commission proposal to renew approval for the active substance bentazone, a broad-use herbicide. The Commission is proposing to approve bentazone for the maximum time limit of 15 years even though the data available has substantial gaps and whilst it is also a substance which can easily leak into groundwater and is suspected of interfering with human reproduction. No active substance should be approved for safe use without the essential data which proves its safety. The European Commission must request and assess the relevant missing information before deciding to renew the authorisation.

The European Ombudsman earlier this year called on the Commission to severely restrict the use of this process known as the confirmatory data procedure. The Commission however has ignored this recommendation and infringed the precautionary principle by proposing the approval of bentazone. For these reasons, I voted against its reauthorisation and called on the Commission to withdraw its proposal and submit a new one.

  José Blanco López (S&D), por escrito. ‒ El Reglamento de Ejecución (UE) nº 2016/549 de la Comisión, de 8 de abril de 2016, por el que se modifica el Reglamento de Ejecución (UE) nº 540/201, prorrogó el período de aprobación de la sustancia activa bentazona hasta el 30 de junio de 2017. A su vez, la Comisión Europea ha propuesto la prorrogación de la bentazona hasta el 31 de enero de 2032, de conformidad con el Reglamento (CE) nº 1107/2009 relativo a la comercialización de productos fitosanitarios.

Por mi parte, he votado a favor de una prórroga de 7,5 años y en contra de la supresión del uso de la sustancia activa. Entiendo que la bentazona actúa como un herbicida selectivo post-emergente contra las malezas de hoja ancha en una amplia gama de cultivos, que permite controlar las malas hierbas y es una herramienta fundamental para el manejo de diversos cultivos en España, como por ejemplo el arroz. La supresión del uso de la bentazona reduce las herramientas fitosanitarias de los agricultores, empeorando la capacidad competitiva de los mismos.

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D), raštu. ‒ Balsavau dėl šios rezoliucijos, nes ja Parlamentas prašo Komisijos atsiimti savo įgyvendinimo reglamento projektą ir pateikti komitetui naują projektą. Šis įgyvendinimo reglamentas buvo pateiktas dėl leidimo naudoti veikliąją medžiagą benzatoną atnaujinimo. Veiklioji medžiaga bentazonas veikia kaip atrankinis jau išdygusias plačialapes piktžoles naikinantis herbicidas, tinkamas daugeliui pasėlių ir paprastai naudojamas žemės ūkyje. Veiklioji medžiaga bentazonas dėl jai būdingų savybių turi dideles galimybes tiesiogiai nutekėti į gruntinius vandenis. JK aplinkos agentūros duomenimis veiklioji medžiaga bentazonas yra JK gruntiniuose vandenyse dažniausiai nustatomas patvirtintas pesticidas, kurį galima aptikti ir vandens paviršiuje ir panaši padėtis yra visoje Europoje. Apsvarsčius pastabas, gautas pagal galiojimo pratęsimo vertinimo ataskaitą, buvo nuspręsta, kad reikėtų paprašyti, kad prašytojai pateiktų papildomą informaciją. Taip pat, Parlamentas pažymėjo, kad rizikos vartotojams vertinimas nebuvo baigtas, nes siūlomos nuosėdų apibrėžtys siekiant įvertinti riziką augalams ir poveikį naminiams gyvuliams dėl nustatytų duomenų trūkumų buvo laikomi negalutiniais.

  Franc Bogovič (PPE), pisno. ‒ Ne strinjam se z ugovorom in ga tudi nisem podprl, saj se aktivna snov betazon, ki deluje kot selektivni herbicid za zatiranje listnatega plevela pri širokem razponu poljščin po vzniku pogosto uporablja v kmetijstvu. Kot takšna je pomembna za učinkovito kmetovanje in olajša kmetu marsikatere težave, ter mu priskrbi večji pridelek. Prav tako, pa so glede na trenutno znanstveno in tehnično znanje vključeni nekateri pogoji in omejitve pri njegovi uporabi, da se omejijo morebitni negativni učinki. Brez prave alternative je zelo neodgovorno do evropskega kmetijstva, da bi snov prehitro in nepremišljeno umikali iz uporabe. Takšnih potez se ne dela čez noč temveč se temeljito preuči vse možne posledice na različne deležnike.

  Biljana Borzan (S&D), in writing. ‒ I support this objection. The Commission should take into account all necessary data confirming safety of a given substance before issuing the authorisations. The approval period should be proportionate to the possible risks inherent in the use of such substances. The precautionary principle should be the guiding principle in the authorisation process of plant protection products.

  Mercedes Bresso (S&D), in writing. ‒ I voted against the regulation renewing the approval of the active substance bentazone because it contained too many criticisms to the placing of these plant protection products on the market despite all reassurances provided by the Commission’s studies. Indeed, I trust the work of the Commission’s experts on that topic, and I think the assessment they gave on the representative uses of the active substance bentazone is sufficient to conclude that those products do not have harmful effects on human or animal health.

  Renata Briano (S&D), per iscritto. ‒ Il benzatone è una sostanza che agisce come erbicida selettivo post-emergenza contro le malerbe a foglia larga in un'ampia varietà di colture ed è comunemente impiegato in agricoltura. Tuttavia ha un elevato potenziale di lisciviazione diretta nelle acque sotterranee (falde, torrenti, sorgenti) e risulta presente in quantità molto significative in numerosi bacini idrici di superficie in tutta Europa. Le analisi e gli studi circa la sua effettiva o presunta pericolosità non sono ancora completi e, finora, non permettono di escluderla in toto. Per questo, e in osservanza del principio di precauzione, noi parlamentari europei chiediamo alla Commissione di ritirare il suo progetto di regolamentazione del benzatone, di aspettare i nuovi dati e di ridefinire un nuovo progetto che metta al centro al tutela della salute dei cittadini e la sicurezza delle acque e dei terreni agricoli.

  Steeve Briois (ENF), par écrit. ‒ Le bentazone est un pesticide couramment utilisé dans la culture des pois, haricots et pommes de terre. Il s’avère que de nombreux doutes persistent quant à la nocivité de cette substance pour l’homme et l’environnement en raison des multiples cas de contamination des nappes phréatiques au bentazone. C’est dans ce contexte que ce rapport émet une objection au renouvellement de cette substance active. Cette objection souligne que des évaluations et analyses complémentaires demeurent indispensables avant d’accorder l’autorisation de son renouvellement. Nous soutenons cette objection en raison du principe de précaution que nous devons appliquer dans l’intérêt de nos concitoyens et de l’environnement. Nous appelons par conséquent la Commission à diligenter les évaluations complémentaires nécessaires au renouvellement de son autorisation. J’ai donc voté pour ce texte.

  Cristian-Silviu Buşoi (PPE), in writing. ‒ I have voted against the motion for resolution on the draft Commission implementing regulation renewing approval of the active substance bentazone because bentazone is controlling volunteers of herbicide-tolerant crops and is safe when used appropriately.

Bentazone is important for European farmers, being one of few ingredients which controls broad-leaf weeds in post-emergence of those crops. The active ingredient has a different mode of action which make it a key tool in resistance management in controlling difficult weeds like Ambrosia, Datura, Matricaria etc. Furthermore, bentazone has not been identified as an endocrine disruptor under the current interim criteria. Moreover, this motion neglects the significant impact such measures can have on European farmers, regarding their productivity, competitiveness, and sustainability.

  Nicola Caputo (S&D), per iscritto. ‒ Oggi ho votato in favore della proposta di risoluzione sul rinnovo da parte della Commissione dell'autorizzazione del bentazone. I dati dell'Agenzia dell'ambiente del Regno Unito rilevano una presenza importante di questo antiparassitario nelle acque sotterranee del Regno unito, in ragione delle sue proprietà intrinseche. Allo stato attuale non si dispone di informazioni adeguate e sufficienti, che possano constatare l'effettiva assenza di effetti nocivi per la salute umana, animale e di disastroso impatto ambientale. La decisione riguardo il rinnovo della Commissione contrasta con la sua stessa richiesta di maggiori informazioni scientifiche che confermino la sicurezza della sostanza attiva. Sulla base di ciò, l'obiezione chiede il ritiro del progetto di esecuzione e la formulazione di uno nuovo che si basi su ulteriori dati a disposizione.

  James Carver (EFDD), in writing. ‒ Today UKIP voted against the non-legislative resolution on renewing the approval of the active substance bentazone. We believe it is important to assess missing safety information on the use of this substance. However, we would like this issue to be decided by national Parliaments

  Κώστας Χρυσόγονος (GUE/NGL), γραπτώς. ‒ Η πρόταση ψηφίσματος για την την αντίρρηση σχετικά με την ανανέωση της έγκρισης της δραστικής ουσίας bentazone αποτελεί μια λογική πρόταση επανεξέτασης των δεδομένων που οδήγησαν στην έγκριση της συγκεκριμένης ουσίας. Καθώς πρόκειται για μια προσπάθεια προστασίας της υγείας των ευρωπαίων πολιτών, ψήφισα θετικά.

  Alberto Cirio (PPE), per iscritto. ‒ In virtù degli studi emersi recentemente, in particolar modo nel Regno Unito, riguardo il bentazone, non posso che votare contro il rinnovo dell'autorizzazione scadente il 30 giugno 2017. Si tratta, infatti, di un erbicida selettivo post-emergenza contro le malerbe a foglia larga utilizzato in un'ampia varietà di colture ed è comunemente impiegato in agricoltura. Esso ha un elevato potenziale di lisciviazione diretta nelle acque sotterranee in ragione delle sue intrinseche proprietà. Non stupisce, dunque, come sia l'antiparassitario maggiormente rilevato nelle falde acquifere sotterranee. Ritengo che la sicurezza del bentazone necessiti di conferme e approfondimenti, ricordando come una peer-view dell'Autorità europea per la sicurezza alimentare propenda per la classificazione dell'erbicida tra le sostanze tossiche per la riproduzione. Il Parlamento europeo chiede alla Commissione di valutare le informazioni mancanti prima di optare per un rinnovo dell'autorizzazione.

  Deirdre Clune (PPE), in writing. ‒ I did not support the motion for resolution on the objection pursuant to Rule 106: Renewing the approval of the active substance bentazone, as its safety has yet to be confirmed.

  Lara Comi (PPE), per iscritto. ‒ Ho votato contro il provvedimento in questione in quanto ritengo che gli effetti collaterali del bentazone come sostanza attiva non siano ancora stati sufficientemente testati. È necessario a mio avviso approfondire la questione effettuando tutte le ulteriori necessarie verifiche, inclusa una raccolta dati completa, prima di adottare decisioni in merito.

  Therese Comodini Cachia (PPE), in writing. ‒ I agree that the Commission is exceeding the implementing powers provided for in Regulation (EC) No 1107/2009 on the use of the active substance bentazone. I support the precautionary stand by the rapporteur when stating that it is insufficient to conclude that, for at least one of the representative uses, a plant protection product containing the active substance bentazone may be expected not to have any harmful effect on human or animal health or on groundwater or any unacceptable influence on the environment.

The reasoning is based on the precautionary principle, as set out in Article 191 of the Treaty on the Functioning of the European Union and on that basis I agree with the call on the Commission to give priority to requesting and assessing any relevant missing information before taking a decision on approval.

  Javier Couso Permuy (GUE/NGL), por escrito. ‒ He votado a favor de esta objeción, porque estoy en contra de la renovación de la substancia activa bentazona, uno de los plaguicidas que más frecuentemente se encuentra en aguas subterráneas y profundas, ya que no hay datos científicos que demuestren que se trata de una substancia segura, ni para la salud humana y animal ni para el medio ambiente. Por tanto, la propuesta de la Comisión atenta contra el principio de precaución e ignora las propuestas del Defensor del Pueblo para mejorar el sistema de aprobación de plaguicidas de la Comisión (restringiendo la práctica de aprobar una sustancia mientras simultáneamente se solicitan datos que se espera que confirmen su seguridad), por lo que he votado a favor de la objeción.

  Andrea Cozzolino (S&D), per iscritto. ‒ Il progetto di regolamento di esecuzione della Commissione che rinnova l'approvazione della sostanza attiva bentazone relativo all'immissione sul mercato dei prodotti fitosanitari, prevede, sulla base di una valutazione scientifica condotta dall'Autorità europea per la sicurezza alimentare (EFSA), l'autorizzazione del bentazone fino al 31 gennaio 2032, vale a dire per il periodo massimo consentito. Tuttavia, la valutazione dei rischi per i consumatori non è ancora stata ultimata, dato che le definizioni di residui proposte per la valutazione dei rischi nelle piante e per l'applicazione agli animali sono considerate provvisorie a causa delle lacune individuate nei dati. Pertanto, ho deciso di votare in favore della presente obiezione, poiché la decisione della Commissione di approvare una sostanza attiva consentirebbe di immettere sul mercato la sostanza attiva prima che siano stati ottenuti tutti i dati necessari per suffragare tale decisione.

  Edward Czesak (ECR), na piśmie. ‒ Zagłosowałem przeciw w głosowaniu nad sprzeciwem wobec aktu wykonawczego w sprawie odnowienia zatwierdzenia substancji czynnej bentazon. Uważam, że substancje czynne ze względu na swój niebezpieczny charakter powinny podlegać szczególnej kontroli. Nieprawidłowe wykorzystanie tych związków może prowadzić do szkodliwych skutków zarówno dla ludzi, jak i środowiska.

Odnowienie zatwierdzenia substancji jest konieczne w celu określenia konkretnego zastosowania środków ochrony roślin. Zastosowanie tego związku chemicznego w wielu środkach służących rolnictwu musi zawierać stosowne ostrzeżenia o jego specyfice i skutkach działania. Niedopuszczalne jest, by tego rodzaju substancje pozostawały bez szczególnego nadzoru i były swobodnie stosowane w produkcji środków ochrony roślin. W związku z powyższym zagłosowałem przeciw.

  Miriam Dalli (S&D), in writing. ‒ Whilst acknowledging that Bentazone is a post-emergent herbicide used against broadleaved weeds, commonly used for crops in agriculture, and that it can leach under conditions of extreme rainfall due to its high mobility, it is also worth looking at its impacts on the environment and citizens’ health, such as the high potential for direct leaching to groundwater due to its inherent properties, before reauthorising this substance for the maximum 15 years.

I voted in favour of the objection because we want to have proper data in hand before actually having this substance reauthorised. It is not a question of banning the substance but a question of making sure this substance doesn’t have negative health implications.

  Daniel Dalton (ECR), in writing. ‒ I firmly oppose this resolution which is factually incorrect. By seeking to object to renewing the approval of the active substance bentazone, Parliament is pandering to half-truths and hearsay over scientific assessment.

I also object to the fact that the Ombudsman was misquoted in the resolution, and to the resolution’s conclusion that the Commission has breached the provisions of the regulation; this is simply incorrect.

  Michel Dantin (PPE), par écrit. ‒ Cette proposition de résolution vise à émettre un avis négatif au sujet du renouvellement de l’autorisation du bentazone, une substance active servant à la fabrication des pesticides utilisés dans l’agriculture. Dans le cadre du mandat accordé par le Parlement européen et le Conseil, la Commission a proposé le renouvellement jusqu’en 2032, durée légale standard. À la lumière des connaissances scientifiques et techniques actuelles, je soutiens la proposition de renouvellement, mais j’appelle aux poursuites des analyses toxicologiques. Je regrette que le rapporteur n’ait pas pris en considération les propositions du groupe PPE visant à apporter plus de garanties quant à l’usage des produits au bentazone. Nous avions en effet proposé de réduire la période de ré-autorisation, de réserver l’usage des produits aux professionnels et d’interdire son recours dans les zones sensibles, tels que les parcs et jardins publics. Considérant, d’une part, que la Commission a respecté son mandat en suivant l’avis scientifique positif de l’Autorité européenne de sécurité des aliments et, d’autre part, que cette proposition ne prend pas en compte les positions défendues au PPE, j’ai voté contre.

  Angélique Delahaye (PPE), par écrit. ‒ Certains députés européens ont présenté une objection au renouvellement de l’autorisation du bentazone, une substance active de produit phytosanitaire qui présente un effet herbicide. Cette substance, déjà utilisée dans certains États membres comme la France, est essentielle pour lutter contre des plantes toxiques. Le secteur ne connait pas encore de solutions alternatives à cette substance, ce qui rend le bentazone indispensable.

Le groupe PPE a proposé plusieurs amendements afin de trouver une position équilibrée sur cette question. Nous avons notamment proposé un renforcement de l’encadrement de son utilisation pour les professionnels et son interdiction pour les non-professionnels. Des études scientifiques montrent que le bentazone ne présente pas de danger lorsqu’elle est utilisée de façon appropriée. Nous avions également proposé d’interdire cette substance dans les zones utilisées par le grand public ou encore de soutenir la recherche et l’innovation afin de trouver des solutions alternatives. Enfin, nous souhaitions un renouvellement non pas pour 15 ans comme le proposait la Commission mais seulement pour 7 ans et demi.

Ces solutions n’ont cependant pas été retenues et nous n’avons pas réussi à trouver un compromis acceptable quant au renouvellement de cette substance, ce que je regrette, j’ai donc voté contre cette objection.

  Mark Demesmaeker (ECR), schriftelijk. ‒ De N-VA-delegatie heeft het bezwaar tegen de vernieuwde goedkeuring van de actieve stof bentazon niet gesteund, voornamelijk om volgende twee redenen: de Europese Commissie heeft bij haar beslissing tot vernieuwde goedkeuring haar mandaat niet overschreden. De N-VA gelooft sterk in evidence-based en wetenschappelijk onderbouwd beleid. Zowel het Europese Agentschap voor Voedselveiligheid (EFSA) als de rapporteur-lidstaat Nederland kwamen tot de conclusie dat bentazon veilig is wanneer het correct wordt gebruikt.

Dit alles neemt niet weg dat de N-VA nadrukkelijk voorstander is van geïntegreerde plagenbestrijding (integrated pest management) en pleit voor een duurzaam gebruik van pesticiden en niet-chemische alternatieven. De N-VA heeft amendementen in die zin dan ook gesteund.

In Vlaanderen is overigens sinds januari 2015 een pesticidenverbod voor openbare besturen van kracht onder het motto zonder is gezonder. Pesticiden kunnen enkel nog gebruikt worden onder specifieke voorwaarden. Ook particulieren worden aangemoedigd om pesticiden buitenspel te zetten.

  Gérard Deprez (ALDE), par écrit. ‒ J’ai voté en faveur de la résolution demandant que l’autorisation européenne de l’herbicide bentazone, qui expire le 30 juin 2017, ne soit pas renouvelée tant que sa sécurité n’aura pas été confirmée. Il apparaît que le bentazone peut facilement atteindre les eaux souterraines et qu’il pourrait être toxique pour la reproduction humaine. Je constate en outre que l’autorité européenne pour la Sécurité des aliments (EFSA) a proposé que la substance active bentazone soit classée parmi les substances toxiques pour la reproduction de catégorie 2. Aussi, tant que l’évaluation des risques pour les consommateurs n’aura pas été finalisée et que des données seront manquantes, en particulier en ce qui concerne l’exposition potentielle des eaux souterraines, je plaide pour l’application stricte du principe de précaution.

  Mireille D'Ornano (ENF), par écrit. ‒ J’ai voté pour ce rapport.

Par ce rapport, les commissaires demandent que la Commission fasse procéder aux analyses complémentaires nécessaires avant le renouvellement de l’autorisation de la substance active bentazone. En effet, la Commission comptait recourir à la procédure des données confirmatives, qui s’inscrit en faux avec le principe de précaution.

  Γεώργιος Επιτήδειος (NI), γραπτώς. ‒ Υπερψηφίζουμε την πρόταση ψηφίσματος της Επιτροπής Περιβάλλοντος, Δημόσιας Υγείας και Ασφάλειας των Τροφίμων σχετικά με το σχέδιο εκτελεστικού κανονισμού της Επιτροπής για την ανανέωση της έγκρισης της δραστικής ουσίας bentazone, σύμφωνα με τον κανονισμό (ΕΚ) αριθ. 1107/2009 του Ευρωπαϊκού Κοινοβουλίου και του Συμβουλίου σχετικά με τη διάθεση φυτό-προστατευτικών προϊόντων στην αγορά, και για την τροποποίηση του παραρτήματος του εκτελεστικού κανονισμού (ΕΕ) αριθ. 540/2011 της Επιτροπής, διότι οι πληροφορίες που υποβάλλονται στην εν λόγω επιτροπή, πρέπει να έχουν επιβεβαιωτικό χαρακτήρα όσον αφορά τις επιπτώσεις στην υγεία των ανθρώπων, των ζώων, τα υπόγεια ύδατα ή οποιαδήποτε μη αποδεκτή επίδραση στο περιβάλλον.

  Jill Evans (Verts/ALE), in writing. ‒ I voted in favour of this report. I believe the evidence shows that this policy is the correct one. We are very aware of the dangers of chemicals in our environment in Wales.

  Edouard Ferrand (ENF), par écrit. ‒ Vote pour: l’objection souligne à juste titre que de nombreuses évaluations demeurent nécessaires pour l’octroi de l’autorisation: il s’agit, notamment, des évaluations sur le risque pour le consommateur et la possibilité d’infiltration des eaux souterraines et de surface. Au regard de l’importance de ces informations, la procédure dite de «données de confirmation» va à l’encontre du principe de précaution et ne saurait fonder l’octroi d’une autorisation pour une période de quinze ans (la période maximale).

  João Ferreira (GUE/NGL), por escrito. ‒ De acordo com o prazo estabelecido no Reg.1141/2010, houve um pedido de renovação da substância ativa já autorizada bentazona, já que a sua autorização expirou inicialmente em 30/6/2016.

A presente resolução opõe-se ao projeto de medida de execução da Comissão Europeia que aprova a renovação da substância por mais quinze anos.

Existem fundadas preocupações quanto aos efeitos desta substância ativa no meio ambiente, que justificam um aprofundamento e melhoria do conhecimento disponível, tendo em vista a adoção das medidas que se revelem necessárias no plano da salvaguarda do ambiente e da saúde pública.

Importa ter presente a elevada dependência desta substância em determinadas culturas, como é o caso do arroz, e bem assim o facto de atualmente não existirem restrições ao uso da bentazona, enquanto no passado a substância foi autorizada apenas para uso como herbicida.

No imediato, e perante o problema da ausência de alternativa invocado por vários produtores, importaria considerar a redução obrigatória das doses de aplicação e da concentração desta substância ativa, considerando, ao mesmo tempo, o papel dos adjuvantes, a necessária inibição de ações paralelas nefastas e, assim, a facilitação da decomposição.

  Luke Ming Flanagan (GUE/NGL), in writing. ‒ I voted in favour of the objection.

  Monika Flašíková Beňová (S&D), písomne ‒ Predmetný návrh uvažuje o povolení pre látku bentazón na dobu 15 rokov, konkrétne do 31.1.2032. Viaceré štúdie poukazujú na škodlivosť látky bentazón pre životné prostredie. Posudzovanie na základe reprezentatívneho používania aktívnej látky bentazón je nedostatočné, aby sa mohlo dospieť k záveru, že aspoň v jednom z typických spôsobov používania možno očakávať, že prípravok na ochranu rastlín obsahujúci účinnú látku bentazón nebude mať škodlivé účinky na zdravie ľudí alebo zvierat alebo na podzemné vody alebo neprijateľný účinok na životné prostredie. Európska komisia by sa mala zamerať na overenie informácií a ich dôkladné posúdenie pred prijatím rozhodnutia o schválení.

  Lorenzo Fontana (ENF), per iscritto. ‒ Voto a favore dell'obiezione perché ritengo necessario che la Commissione riceva tutte le eventuali informazioni mancanti sul bentazone prima di prendere una decisione in merito all'approvazione per il rinnovo dell'autorizzazione.

  Λάμπρος Φουντούλης (NI), γραπτώς. ‒ Υπερψηφίζω την πρόταση ψηφίσματος της Επιτροπής Περιβάλλοντος, Δημόσιας Υγείας και Ασφάλειας των Τροφίμων, σχετικά με το σχέδιο εκτελεστικού κανονισμού της Επιτροπής για την ανανέωση της έγκρισης της δραστικής ουσίας bentazone σύμφωνα με τον κανονισμό (ΕΚ) αριθ. 1107/2009 του Ευρωπαϊκού Κοινοβουλίου και του Συμβουλίου σχετικά με τη διάθεση φυτοπροστατευτικών προϊόντων στην αγορά, και για την τροποποίηση του παραρτήματος του εκτελεστικού κανονισμού (ΕΕ) αριθ. 540/2011 της Επιτροπής, καθώς οι πληροφορίες που υποβάλλονται στην εν λόγω επιτροπή πρέπει να έχουν επιβεβαιωτικό χαρακτήρα όσον αφορά τις επιπτώσεις στην υγεία των ανθρώπων, των ζώων, τα υπόγεια ύδατα ή οποιαδήποτε μη αποδεκτή επίδραση στο περιβάλλον.

  Doru-Claudian Frunzulică (S&D), in writing. – The objection does not focus on the characterisation of the substance and whether bentazone itself should be banned or re-authorised, but it is based on the authorisation process itself as the Commission (once again) proposes to re-authorise an active substance for the maximum period possible (15 years) while at the same requesting confirmatory data to evaluate its safety. This is against the EU Ombudsman’s ruling from February 2016 (Case: 12/2013/MDC), against the provisions in the Regulation 2009/1107 and against any logic of evaluating safety of pesticides.

The severity of this objection might be not as high compared to the objection on active substance glyphosate but the principle of respecting the existing law is crucial. Otherwise we would find ourselves in a position where approved substances in the EU are, in some instances, unsafe and/or not in accordance with relevant legislation. The Commission should take into account all necessary data confirming safety of a given substance before issuing the authorisations. The approval period should be proportionate to the possible risks inherent in the use of such substances. The precautionary principle should be the guiding principle in the authorisation process of plant protection products.

  Francesc Gambús (PPE), por escrito. ‒ He votado en contra de la objeción considerando que con toda la información disponible, el uso de la sustancia activa bentazona no representa un riesgo para la salud de los ciudadanos europeos o tenga una incidencia en el medio ambiente.

  Elena Gentile (S&D), per iscritto. ‒ Ho votato a favore della risoluzione sul progetto di regolamento di esecuzione della Commissione che rinnova l'approvazione della sostanza attiva bentazone a norma del regolamento (CE) n. 1107/2009 del Parlamento europeo e del Consiglio relativo all'immissione sul mercato dei prodotti fitosanitari, e che modifica l'allegato del regolamento di esecuzione (UE) n. 540/2011 della Commissione, perché ritengo che manchino ancora tutte le informazioni necessarie per avvallare con totale certezza il rinnovo dell'approvazione del bentazone concesso dalla Commissione. Il principio di precauzione contenuto nel regolamento 1187/2009 è per me infatti un principio cardine della politica ambientale UE: la protezione delle piante e la commercializzazione dei prodotti fitosanitari devono quindi conformarsi a questo principio. La scelta della Commissione di concedere il rinnovo dell'approvazione attraverso l'eccezionale procedura relativa ai dati di conferma si pone in violazione di questo principio e il Parlamento non può accettare che venga rilasciata un'autorizzazione di lungo termine per un prodotto in assenza di una valutazione sui rischi per i consumatori, sui mammiferi e sui profili di interferenza endocrina. Chiedo quindi alla Commissione di ritirare il provvedimento proposto e all'EFSA di compiere tutti gli accertamenti necessari.

  Arne Gericke (ECR), schriftlich. ‒ Ich habe gegen den „Einwand gemäß Artikel 106 der Geschäftsordnung: Verlängerung der Genehmigung des Wirkstoffs Bentazon“ gestimmt, da ich die Position der EU-Kommission und das Verbot dieses gefährlichen Stoffes unterstütze.

  Jens Gieseke (PPE), schriftlich. ‒ Wir dürfen die Landwirtschaft nicht durch weitere Überregulierung belasten, wenn hierdurch kein Vorteil für Gesundheit oder Umwelt entsteht. Ich habe mich daher gegen ein Verbot von Bentazon ausgesprochen.

  Nathan Gill (EFDD), in writing. ‒ I voted against the non-legislative resolution on renewing the approval of the active substance bentazone. I believe it is important to assess missing safety information on the use of this substance. However, I would like this issue to be decided by national parliaments.

  Neena Gill (S&D), in writing. ‒ I voted in favour of the objection given the Commission should take into account all necessary data confirming safety of a given substance before issuing the authorisations. The precautionary principle should be the guiding principle in the authorisation process of plant protection products.

  Tania González Peñas (GUE/NGL), por escrito. ‒ Voto a favor de la objeción en línea con el principio de precaución para evitar la renovación de la bentazona.

Ante la ausencia de datos que demuestren la seguridad de una sustancia química, entiendo que no debe autorizarse su uso.

La Comisión Europea excede sus competencias de ejecución previstas en el Reglamento (CE) nº 1107/2009.

La reautorización prevista de la bentazona durante 15 años no es compatible con la finalidad del Reglamento (CE) nº 1107/2009, que es garantizar un alto nivel de protección tanto de la salud humana y animal como del medio ambiente.

  Theresa Griffin (S&D), in writing. ‒ I voted in favour of this objection because the Commission should take into account all necessary data confirming safety of a given substance before issuing the authorisations. The precautionary principle should be the guiding principle in the authorisation process of plant protection products.

  Τάκης Χατζηγεωργίου (GUE/NGL), γραπτώς. ‒ Ο ΠΟΥ το 1991 ανέφερε ότι η ουσία bentazone έχει σχετικά χαμηλή οξεία τοξικότητα σε αρουραίους, ινδικά χοιρίδια και κουνέλια και ο ΠΟΥ την έχει κατατάξει ως ελαφρώς επικίνδυνη ουσία. Επίσης υπάρχουν μελέτες που καταδεικνύουν ότι είναι τοξική σε έμβιους οργανισμούς καθώς και ότι, εάν εντοπιστεί σε μεγάλη περιεκτικότητα σε πόσιμο νερό, είναι επίσης πολύ τοξική. Γι’ αυτό καταψηφίσαμε την πρόταση ψηφίσματος.

  Marian Harkin (ALDE), in writing. ‒ The objection focused exclusively on procedural aspects of this pesticide authorisation. For one, certain data had still been requested from the applicant in the so-called ‘confirmatory data procedure’, a practice which had been heavily criticised by the European Ombudsman in a Decision from February 2016. On top of that, the Commission granted the authorisation for a full 15 years despite this lack of data on human and animal toxicity as well as ecotoxicity, as stated in the EFSA review.

The original authorisation for bentazone was granted in August 2001 and expired at the end of 2015. However, COM Implementing Regulation (EU) 2016/549 extended the expiry date for bentazone by 1.5 years until 30 June 2017 in order to allow the renewal process to be completed before the expiry of the approval. The current draft Implementing Regulation proposes to renew the authorisation of bentazone until January 2032.

The European Parliament has no formal right of veto on this Implementing Regulation but can give its opinion prior to the vote by the Member States. The draft was presented to the Standing Committee on Phytopharmaceuticals for opinion in the meeting of 7/8 October.

  Brian Hayes (PPE), in writing. ‒ I have voted in favour since I have no objections.

  Anja Hazekamp (GUE/NGL), schriftelijk. ‒ De Europese Commissie wil de goedkeuring voor het veelvuldig gebruikte herbicide bentazon verlengen met maar liefst 15 jaar, en dat terwijl bentazon zeker geen onbesproken gifstof is. Er zijn aanwijzingen dat bentazon het grondwater vervuilt en dat het een hormoonverstorende werking heeft. Zolang er geen onomstotelijk bewijs is dat het gebruik van bentazon veilig is voor mens, milieu en dier moet het voorzorgsbeginsel gelden. Dan kan het niet dat de Europese Commissie onbekommerd goedkeuringen en verlengingen uitdeelt.

De Partij voor de Dieren is van oordeel dat er geen verlenging van de goedkeuring moet komen voor de actieve stof bentazon. Daarom heb ik tegen deze verlenging gestemd.

  Cătălin Sorin Ivan (S&D), în scris. ‒ Am votat pentru această obiecție de folosire a substanței bentazon, care expiră la 30 iunie 2017, dar al cărei proiect de măsură aprobă reînnoirea autorizării substanței pentru încă 15 ani (până la 31 ianuarie 2032).

Comisia trebuie să ia în considerare toate datele necesare care confirmă siguranța substanței înainte de eliberarea autorizațiilor. Perioada de aprobare trebuie să fie proporțională cu eventualele riscuri inerente utilizării unor astfel de substanțe. Principiul precauției ar trebui să fie principiul director în procesul de autorizare a produselor.

  Peter Jahr (PPE), schriftlich. ‒ Politische Beschlüsse sollten immer auf wissenschaftlicher Basis unter Berücksichtigung gesellschaftlicher Erfordernisse beruhen. Der heutige Beschluss des Europäischen Parlaments zu Bentazon wird diesem Anspruch nicht gerecht. Mit den von der EVP-Fraktion eingebrachten Änderungen hatten wir einen, meiner Meinung nach, ausbalancierten Text erarbeitet, der allerdings im Plenum keine Mehrheit gefunden hat. Ich begrüße jedoch die Forderung an die Kommission, Forschung und Innovation und eine nachhaltige und kosteneffiziente Alternative im Pflanzschutzbereich bereitzustellen. Unsere Landwirte sind genau darauf angewiesen, um die Nahrungsmittelsicherheit und Wettbewerbsfähigkeit der europäischen Landwirtschaft sicherzustellen.

  Ivan Jakovčić (ALDE), napisan. ‒ Glasao sam za rezoluciju Europskog parlamenta o nacrtu provedbene uredbe Komisije o produljenju odobrenja aktivne tvari bentazona u skladu s Uredbom (EZ) br. 1107/2009 Europskog parlamenta i Vijeća o stavljanju na tržište sredstava za zaštitu bilja i o izmjeni Priloga Provedbenoj uredbi Komisije (EU) br. 540/2011 jer se time poziva Komisiju da povuče nacrt provedbene odluke. Iznimno je važno primijeniti načelo predostrožnosti u slučajevima u kojima postoji opasnost za ljudsko zdravlje i okoliš. U dotičnom slučaju, različite okolnosti ukazuju na to da je potrebno pristupiti oprezno kako se ne bi odobrila aktivna tvar koja može ugroziti javno zdravlje ili okoliš, te stoga podržavam ovaj prigovor.

  Jean-François Jalkh (ENF), par écrit. ‒ Compte tenu du caractère potentiellement dangereux du bentazone, je soutiens l’objection visant à mettre en œuvre des études complémentaires, nécessaires pour le renouvellement de l’autorisation de ce produit.

J’ai voté pour.

  Marc Joulaud (PPE), par écrit. ‒ J’ai voté contre l’objection sur le renouvellement de l’autorisation de la substance active bentazone. L’Autorité européenne de sécurité des aliments est arrivée à la conclusion que la substance active du bentazone est sûre lorsqu’elle est utilisée de façon appropriée. Le secteur fait face à une situation complexe au vu de l’absence de solution de substitution. J’ai soutenu les compromis soulignant l’importance de la recherche et de l’innovation pour trouver des solutions alternatives et limiter son utilisation dans les endroits fréquentés par le public (aires de jeux, jardins publics, parcs) au nom du principe de précaution.

  Philippe Juvin (PPE), par écrit. ‒ J’ai voté contre cette objection qui avait pour objectif d’empêcher le renouvellement de l’herbicide bentazone. Cette substance est utilisée en France sur trois légumes destinés à l’industrie (le pois de conserve, le haricot en gousse et le flageolet). Elle est essentielle pour lutter contre des plantes toxiques. De plus, aussi bien l'agence nationale responsable que l'agence européenne en charge de ces dossiers (l’Autorité européenne de sécurité des aliments - EFSA), sont arrivées à la conclusion que la substance active bentazone est sûre lorsqu’elle est utilisée de façon appropriée. Il n’y a donc aucune raison d’empêcher son renouvellement. Le PPE a par ailleurs déposé des amendements pour encadrer son utilisation et limiter le renouvellement de son autorisation.

  Barbara Kappel (ENF), schriftlich. ‒ Ich stimme für den Einwand gegen eine Zulassung von Bentazon. Dieser Wirkstoff ist ein Herbizid gegen breitblättrige Pflanzen und wird üblicherweise in der Landwirtschaft verwendet, wobei eine hohe Gefahr der Grundwasserverschmutzung besteht. Der vorliegende Einwand durch diese Resolution stellt richtigerweise fest, dass ein Genehmigungsverfahren – vor allem wenn die Zulassung auf den Maximalzeitraum verlängert werden soll – dem Vorsorgeprinzip Rechnung trägt, und fordert die Kommission auf, fehlende Informationen nachzubringen, bevor sie eine Entscheidung über die Genehmigung fällt.

  Afzal Khan (S&D), in writing. ‒ I voted in favour of the objection given the Commission should take into account all necessary data confirming safety of a given substance before issuing the authorisations.

  Kateřina Konečná (GUE/NGL), písemně. ‒ Dne 23. 11. 2016 jsme na plenárním zasedání Evropského parlamentu ve Štrasburku hlasovali o námitce proti obnovení schválení účinné látky bentazon. Jedná se o jeden z mnoha soubojů, který jsme s kolegy svedli s Evropskou komisí a její ustálenou praxí obnovovat autorizaci používání potenciálně nebezpečných látek bez řádného a odbornou veřejností otevřeně konzultovaného vědeckého posouzení škodlivosti. Tentokrát Evropská komise předložila návrh obnovení autorizace této látky dokonce na další 15 let (u glyfosátu si vystačila se 7), a to i přes to, že Agentura pro životní prostředí Velké Británie detekovala běžnou přítomnost tohoto pesticidu v povrchových i podzemních vodách a u bentazonu nebyly dosud realizovány žádné relevantní studie o jeho rakovinotvornosti a vlivu na endokrinní soustavu člověka. Přitom zásadní vliv na endokrinní soustavu savců se již u této látky prokázal např. u laboratorních potkanů. Při absenci jasných dat o tom, že tato látka je zdravotně nezávadná, jsem postupovala dle principu předběžné opatrnosti a podpořila jsem tuto námitku. Tedy hlasovala jsem proti reautorizaci bentazonu.

  Elisabeth Köstinger (PPE), schriftlich. ‒ Ich habe mich bei der Abstimmung zur Verlängerung der Genehmigung von Bentazon der Stimme enthalten: Aufgrund ausreichender Ersatzstoffe in der landwirtschaftlichen Anwendung in Österreich ist die Zulassung in meinem Mitgliedstaat nicht zwingend nötig. Angesichts möglicher Überschreitungen in der Anwendung durch den Wirkstoff sollte die Entscheidung des Mitgliedstaates im Sinne der Souveränität akzeptiert werden.

Nichtsdestotrotz bin ich mir des Bedarfs für die Anwendung in der Landwirtschaft in anderen Mitgliedstaaten bewusst.

  Stelios Kouloglou (GUE/NGL), in writing. ‒ I voted in favour to prohibit the renewal of bentazone authorisation since there is not enough evidence to conclude that its use will not harm human and animal health and the environment.

  Philippe Loiseau (ENF), par écrit. ‒ Le bentazone est un pesticide dont la nocivité pour l’homme et l’environnement est toujours discutée. L’Agence de l’environnement britannique a constaté des cas fréquents de contamination au bentazone des eaux, souterraines et de surface, car les pesticides ont tendance à s’infiltrer dans les sols. Cette objection au renouvellement de l’autorisation de la substance active bentazone souligne à juste titre que les tests et les études sont loin d’être unanimes quant à l’absence de dangers et c’est pourquoi j’ai voté en sa faveur.

  Paloma López Bermejo (GUE/NGL), por escrito. ‒ He votado a favor de esta objeción, porque estoy en contra de la renovación de la substancia activa bentazona, uno de los plaguicidas que más frecuentemente se encuentra en aguas subterráneas y profundas, ya que no hay datos científicos que demuestren que se trata de una substancia segura, ni para la salud humana y animal ni para el medio ambiente. Por tanto, la propuesta de la Comisión atenta contra el principio de precaución e ignora las propuestas del Defensor del Pueblo para mejorar el sistema de aprobación de plaguicidas de la Comisión (restringiendo la práctica de aprobar una sustancia mientras simultáneamente se solicitan datos que se espera que confirmen su seguridad), por lo que he votado a favor de la objeción.

  Mairead McGuinness (PPE), in writing. ‒ I voted against this resolution as it goes against the Commission proposal of renewing the authorisation of bentazone.

  Ivana Maletić (PPE), napisan. ‒ Aktivna tvar bentazon djeluje kao selektivni herbicid koji se primjenjuje nakon nicanja protiv širokolisnih korova u raznim usjevima i često se koristi u poljoprivredi.

Prema podacima Agencije Ujedinjene Kraljevine za okoliš aktivna tvar bentazon je odobreni pesticid koji se u podzemnim vodama Ujedinjene Kraljevine najčešće pronalazi, a prisutan je i u površinskim vodama. Slična situacija je i na području cijele Europe.

Na temelju ocjene reprezentativnih uporaba aktivne tvari bentazona nije moguće donijeti zaključak da se može očekivati da sredstvo za zaštitu bilja koje sadržava aktivnu tvar bentazon neće imati nikakve štetne posljedice za zdravlje ljudi ili životinja ili podzemne vode, ili bilo kakav neprihvatljivi učinak na okoliš, stoga sam podržala ovu rezoluciju.

  Vladimír Maňka (S&D), písomne ‒ Podporujem žiadosť EP voči Komisii, aby dôsledne dodržiavala zásadu predbežnej opatrnosti pri povoľovaní používania látky bentazón. Táto látka sa bežne používa v poľnohospodárstve a preniká do spodných aj povrchových vôd v celej Európe. V prípade pochybností o vplyve látok na verejné zdravie a životné prostredie nemôže Komisia bez náležitého zisťovania navrhovať schválenie látok.

  Νότης Μαριάς (ECR), γραπτώς. ‒ Ψηφίζω υπέρ της πρότασης ψηφίσματος με την οποία το Ευρωπαϊκό Κοινοβούλιο ζητεί από την Επιτροπή να αποσύρει τον ως άνω εκτελεστικό κανονισμό της.

  Georg Mayer (ENF), schriftlich. ‒ Der großen Gefahr, die durch die Verwendung von diesem Herbizid für das Grundwasser entsteht, ist entschieden entgegenzutreten. Die vorliegende Resolution verurteilt den Vorschlag der Kommission, die Verwendung von Bentazon bis 2032 zu verlängern. Dies findet meine volle Zustimmung.

  Valentinas Mazuronis (ALDE), raštu. ‒ Balsavau už pasiūlymą dėl rezoliucijos. Pritariu ekspertų nuomonei, kad Komisija, pratęsdama veikliosios medžiagos bentazono patvirtinimo galiojimą neatsižvelgė į visas aplinkybes bei nesivadovavo atsargumo principu. Pritariu rezoliucijos nuostatoms, kuriose Komisija raginama prieš priimant sprendimą surinkti trūkstamą informaciją ir ją įvertinti. Dėl šių priežasčių Europos parlamentas prašo Komisijos atsiimti savo įgyvendinimo reglamento projektą ir pateikti komitetui naują projektą.

  Jean-Luc Mélenchon (GUE/NGL), par écrit. ‒ La substance active bentazone est un herbicide sélectif de post-levée contre les mauvaises herbes à larges feuilles. Elle est commercialisée par le groupe toxique BASF et est couramment utilisée dans l’agriculture. Aussi elle se retrouve fréquemment dans les eaux souterraines ou les eaux de surface, entrainant des pollutions des réserves d'eau potables. Le rapport qui nous est proposé s'oppose au renouvellement de l'autorisation de ce produit proposé par la Commission européenne. En effet il apparait que la Commission envisageait de renouveler cette substance sans avoir au préalable recueilli les données confirmant sa sécurité. Vu son irresponsabilité en la matière je m'oppose à toute future prise de décision de la Commission sur les produits phytopharmaceutique. Je vote pour ce texte

  Joëlle Mélin (ENF), par écrit. ‒ Le bentazone est un pesticide couramment utilisé en agriculture. Des doutes subsistent quant à sa nocivité pour l’homme et l’environnement, en dépit de plusieurs études rassurantes.

Cette contamination par l’infiltration des eaux dépend, en partie, du type de sol et de sa porosité et est entravée par la photodégradation rapide de cette substance. Pour autant, l’Agence de l’environnement britannique a constaté des cas fréquents de contamination au bentazone des eaux souterraines, voire des eaux de surface. En outre, des doutes subsistent quant à la dangerosité du bentazone pour la santé humaine, bien que, selon les conclusions de plusieurs études scientifiques émanant notamment de l’Organisation mondiale de la santé, celle-ci serait conditionnée par l’absorption de très fortes doses.

L’objection souligne que de nombreuses évaluations demeurent nécessaires pour l’octroi de l’autorisation: il s’agit, notamment, des évaluations sur le risque pour le consommateur et la possibilité d’infiltration des eaux souterraines (et de surface). Au regard de l’importance de ces informations, la procédure dite de «données de confirmation» va à l’encontre du principe de précaution, et ne saurait fonder l’octroi d’une autorisation pour une période de quinze ans.

Je soutiens donc l’objection appelant la Commission à solliciter des évaluations.

  Nuno Melo (PPE), por escrito. ‒ A substância ativa bentazona atua como herbicida seletivo de pós-emergência contra infestantes de folha larga numa vasta gama de culturas, sendo habitualmente utilizada na agricultura.

A substância ativa bentazona, devido às suas propriedades intrínsecas, apresenta um elevado potencial de lixiviação para as águas subterrâneas.

Face ao exposto e aos termos em que a presente proposta foi apresentada, votei contra.

  Roberta Metsola (PPE), in writing. ‒ It is evident that there is insufficient information on the potential harmful effect on human or animal health amongst others of plant protection products containing the active substance bentazone. I believe that the Commission should request and assess any relevant missing information before a decision for approval is taken. I have therefore voted in favour of the objection for the renewal of the approval of the active substance bentazone.

  Louis Michel (ALDE), schriftelijk. – Met deze resolutie vragen wij aan de Commissie om geen premature beslissingen te nemen, maar een goedkeuring voor de verlenging van de toepassing van het actieve bestanddeel bentazon in gewasbeschermingsmiddelen te baseren op alle noodzakelijke informatie die nodig is om die beslissing te nemen. De vergunning voor het gebruik van bentazon vervalt op 30 juni 2017. Dit betekent dat de Commissie tot dan de tijd heeft om op basis van een volledig dossier, met inbegrip van de gegevens over de impact van bentazon op mens, dier en milieu, een beslissing te nemen.

  Miroslav Mikolášik (PPE), písomne – Aktívna látka bentazón pôsobí ako selektívny herbicíd proti širokolistým burinám a bežne sa používa v poľnohospodárstve. Bentazón má však v dôsledku svojich základných vlastností veľký potenciál prenikať do podzemných vôd, čo potvrdzujú aj údaje Agentúry Spojeného kráľovstva pre životné prostredie, ktoré ukazujú, že bentazón je najčastejšie zisteným schváleným pesticídom v spodných vodách v Spojenom kráľovstve a vyskytuje sa aj v povrchových vodách; situácia je podobná v celej Európe. Zásada predbežnej opatrnosti, ktorú treba uplatňovať v súlade s nariadením (ES) č. 1107/2009, si vyžaduje, aby Komisia neschvaľovala aktívne látky v prípadoch, keď by mohlo byť ohrozené verejné zdravie alebo životné prostredie. Informácie o nezávadnosti látky bentazón nie sú dostatočné, posudzovanie na základe reprezentatívneho používania bentazónu nestačí na vyvodenie záveru, že prípravok na ochranu rastlín obsahujúci účinnú látku bentazón nebude mať škodlivé účinky na zdravie ľudí, zvierat, podzemné vody alebo životné prostredie. Komisia teda prekračuje rámec vykonávacích právomocí, ktoré sú stanovené v nariadení. Preto súhlasím s návrhom uznesenia, v ktorom Parlament žiada Komisiu, aby stiahla svoj návrh vykonávacieho nariadenia a aby predložila výboru nový návrh.

  Marlene Mizzi (S&D), in writing. ‒ I have voted in favour of the report because I agree that the Commission should take into account all necessary data confirming safety of a given substance before issuing the authorisations. The approval period should be proportionate to the possible risks inherent in the use of such substances. The precautionary principle should be the guiding principle in the authorisation process of plant protection products.

  Csaba Molnár (S&D), írásban. ‒ A Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság állásfoglalási indítványt nyújtott be a bentazon hatóanyagnak a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló 1107/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti jóváhagyásának meghosszabbítására, továbbá az 540/2011/EU végrehajtási rendelet mellékletének módosítására irányuló bizottsági végrehajtási rendelettervezettel kapcsolatban. Az állásfoglalás-tervezet megállapítani javasolja, hogy a bizottsági végrehajtási rendelet tervezete túllépi az 1107/2009/EK rendeletben meghatározott végrehajtási hatásköröket, a megerősítő jellegű információkkal kapcsolatos eljárásnak a bentazon hatóanyagra történő alkalmazásával pedig a Bizottság megsértette az 1107/2009/EK rendelet rendelkezéseit, valamint az elővigyázatosságnak az Európai Unió működéséről szóló szerződés 191. cikkében szereplő elvét.

A tervezet azt indítványozza, hogy a Parlament a Bizottságot hívja föl, hogy végezze el a releváns hiányzó információ igénylését és értékelését, mielőtt a jóváhagyásról döntene, továbbá kérje föl arra, hogy vonja vissza végrehajtási rendelete tervezetét és nyújtson be új tervezetet. A javaslatot megszavaztam.

  Bernard Monot (ENF), par écrit. ‒ Le bentazone est un pesticide couramment utilisé, notamment pour les cultures de pois, haricots et pommes de terre. Des doutes subsistent quant à sa nocivité pour l’homme et l’environnement, en dépit de plusieurs études encourageantes. L’objection souligne à juste titre que de nombreuses évaluations demeurent nécessaires pour l’octroi de l’autorisation: il s’agit, notamment, des évaluations sur le risque pour le consommateur et la possibilité d’infiltration des eaux souterraines et de surface. Au regard de l’importance de ces informations, la procédure dite de «données de confirmation» va à l’encontre du principe de précaution, et ne saurait fonder l’octroi d’une autorisation pour une période de quinze ans (la période maximale). Pour toutes ces raisons, le groupe ENF soutient l’objection appelant la Commission à diligenter les évaluations complémentaires nécessaires au renouvellement de l’autorisation du bentazone, avant de procéder à celui-ci.

  Sophie Montel (ENF), par écrit. ‒ Cette objection appelant la Commission à diligenter les évaluations complémentaires nécessaires au renouvellement de l’autorisation du bentazone, avant de procéder à celui-ci, me semble fondée. Je vote pour.

  Nadine Morano (PPE), par écrit. ‒ J’ai voté contre cette objection au bentazone. Cette substance, qui est l’une des seules efficaces, est utilisée sur certains légumes pour lutter contre des plantes toxiques comme les daturas, les morelles et les séneçons. Cette substance a en outre été considérée comme sûre par l’autorité européenne de sécurité des aliments. Les groupes politiques qui ont déposé cette objection servent davantage leurs positions dogmatiques plutôt que les intérêts des agriculteurs et plus largement des citoyens européens.

  Victor Negrescu (S&D), in writing. ‒ Bentazone is used as a herbicide against broadleaved weeds in a broad range of crops in agriculture. I have voted for this motion for a resolution that requests the Commission to assess and complete all relevant information before taking a decision regarding the approval of use for this substance.

  Dan Nica (S&D), în scris. ‒ Am votat pentru rezoluția Parlamentului European prin care se solicită Comisiei să își retragă proiectul de regulament de reînnoire a aprobării substanței active bentazon și să prezinte un nou proiect.

Substanța activă bentazon este pesticidul autorizat cel mai frecvent detectat în ape, deoarece are un mare potențial de infiltrare directă în apele subterane.

Invităm Comisia și statele membre să finanțeze cercetarea și inovarea în domeniul soluțiilor alternative durabile și rentabile pentru produsele de combatere a dăunătorilor, cu scopul de a garanta un nivel ridicat de protecție a sănătății umane și animale și a mediului.

  Franz Obermayr (ENF), schriftlich. ‒ Ich habe mich für diesen Bericht ausgesprochen, da meiner Meinung nach noch weitere Informationen nachgereicht werden müssen, um eine endgültige Entscheidung treffen zu können. Der Wirkstoff ist ein Herbizid gegen Breitblättrige und wird üblicherweise in der Landwirtschaft verwendet.

  Urmas Paet (ALDE), kirjalikult. ‒ Toetasin. Ei ole veel välja selgitatud, kas bentasoon on inimestele kahjutu, seega ei tohiks selle kasutusluba pikendada enne, kui see on selgeks tehtud.

  Rolandas Paksas (EFDD), raštu. ‒ Pritariu pateiktai rezoliucijai. Siekiant išvengti žmonių sveikatai ir aplinkai keliamos pesticidų grėsmės, neužteršti vandens telkinių, gruntinių vandenų bei dirvožemio, būtina atidžiai ir kruopščiai rinktis augalų apsaugos priemones. Manau, kad leidimas naudoti veikliąją medžiagą benzatoną neturi būti atnaujintas atsižvelgiant į šios medžiagos neigiamą poveikį aplinkai ir žmonių sveikatai.

Pažymėtina, kad Komisijos sprendimas patvirtinti veikliąją medžiagą tuo pačiu prašant duomenų, kuriais būtų patvirtintas jos saugumas sudarys galimybę pateikti ją rinkai prieš tai, kai Komisija gaus visus duomenis, kurių reikia šiam sprendimui pagrįsti. Tokie veiksmai gali neigiamai paveikti žmonių ar gyvūnų sveikatą, aplinką bei užteršti gruntinius vandenis. Atsižvelgiant į tai, manau, kad Komisija turi atsiimti savo įgyvendinimo reglamento projektą ir pateikti komitetui naują projektą. Be to, prieš priimdama sprendimą patvirtinti, Komisija privalo prašyti trūkstamos informacijos ir ją įvertinti.

  Gilles Pargneaux (S&D), par écrit. ‒ J'ai voté en faveur de cette résolution qui recommande de ne pas renouveler l'autorisation de l'herbicide bentazone. Le bentazone peut facilement atteindre les eaux souterraines et pourrait être toxique pour la reproduction humaine. La Commission européenne doit prendre en compte toutes les données nécessaires confirmant la sûreté d'une substance donnée avant d'émettre les authorisations d'autant que l’examen collégial de l’autorité européenne pour la Sécurité des aliments (EFSA)a proposé que la substance active bentazone soit classée parmi les substances toxiques pour la reproduction de catégorie 2.

  Aldo Patriciello (PPE), per iscritto. ‒ Ho votato contro la proposta dei miei colleghi poiché ritengo che la sostanza attiva di bentazone sia impiegata, con ottimi risultati, come strumento volto a estirpare la malerba a foglia larga, e inoltre rappresenta, alla luce dei dati elaborati dall'Agenzia dell'ambiente del Regno Unito, la sostanza maggiormente rilevata nelle acque sotterranee e superficiali. L'Unione europea, con il regolamento n. 1107/2009 del Parlamento Europeo e del Consiglio relativo alle immissioni sul mercato dei prodotti fitosanitari e che modifica l'allegato del regolamento di esecuzione (UE) n. 540/2011 della Commissione, estende l'impiego di tale sostanza fino al 2032, imponendo, comunque, il rispetto delle condizioni e restrizioni dovute alla natura pericolosa della sostanza attiva di bentazone. Pertanto ho espresso voto negativo.

  Marijana Petir (PPE), napisan. ‒ Nisam podržala prigovor Europskog parlamenta u skladu s člankom 106. Poslovnika koji se odnosi na Produljenje odobrenja aktivne tvari bentazona. Nuspojave bentazona kao aktivne tvari još nisu dovoljno ispitane te sam zbog toga podržala amandmane Kluba zastupnika Europskih pučana kojima se tražilo produljenje odobrenja kraćeg razdoblja u odnosu na predloženo, uz provođenje nužnih ispitivanja. Naime, bentazon je aktivna tvar više različitih herbicida koji se primjenjuju u poljoprivredi za zaštitu kultura poput kukuruza, graška, graha... Što se tiče toksičnosti na naciljane vrste i kvalitetu aktivna tvar prepoznata je kao potencijalni mutagen, ali ne i karcinogen, te je bez negativnog utjecaja na oprašivače poput pčela. U nekim državama članicama zbog intenzivne uporabe zabilježene su povećane koncentracije u vodotocima nakon primjene i oborina, ali se pravilnom i stručnom primjenom negativni učinci mogu ublažiti. U Hrvatskoj se ta aktivna tvar koristi na 37.000 hektara poljoprivredne površine te hrvatski poljoprivrednici smatraju da u ovom trenutku nema adekvatne zamjenske tvari koja bi jednako dobro zamijenila bentazon. S obzirom da se u skorijoj budućnosti ne nazire mogućnost održive konvencionalne poljoprivrede bez uporabe herbicida te zbog svih drugih ovdje navedenih razloga, nisam podržala ovaj prigovor.

  Florian Philippot (ENF), par écrit. ‒ Le bentazone est un pesticide couramment utilisé, notamment pour les cultures de pois, haricots et pommes de terre. Des doutes subsistent quant à sa nocivité pour l’homme et l’environnement, en dépit de plusieurs études encourageantes. L’objection souligne à juste titre que de nombreuses évaluations demeurent nécessaires pour l’octroi de l’autorisation: il s’agit, notamment, des évaluations sur le risque pour le consommateur et la possibilité d’infiltration des eaux souterraines et de surface. Au regard de l’importance de ces informations, la procédure dite de «données de confirmation» va à l’encontre du principe de précaution, et ne saurait fonder l’octroi d’une autorisation pour une période de quinze ans (la période maximale).

Pour toutes ces raisons, je soutiens l’objection appelant la Commission à diligenter les évaluations complémentaires nécessaires au renouvellement de l’autorisation du bentazone, avant de procéder à celui-ci.

  Tonino Picula (S&D), napisan. ‒ Aktivna tvar bentazon djeluje kao selektivni herbicid što se koristi u poljoprivredi te zbog njegovih inherentnih svojstava postoji velika mogućnost izravnog ispiranja u podzemne vode, kao i prisutnosti u površinskim vodama, što potvrđuju podaci agencija za okoliš. Uzimajući u obzir trenutačne znanstvene i tehničke spoznaje, Nacrt provedbene uredbe navodi određene uvjete i ograničenja, a naročito zahtjev da se pruže dodatne potvrdne informacije. Nakon razmatranja dobivenih primjedbi o izvješću, zaključeno je da bi se od podnositelja zahtjeva trebale zatražiti dodatne informacije. Procjena rizika za potrošača nije dovršena zato što su predložene definicije ostataka za procjenu rizika u bilju i za primjenu na životinjama smatrane privremenima zbog nedostatnih podataka. Stoga sam mišljenja da Nacrt provedbene uredbe Komisije prekoračuje provedbene ovlasti predviđene Uredbom (EZ) br. 1107/2009 te smatram da ocjena reprezentativnih uporaba bentazona nije dostatna da bi se moglo zaključiti da sredstvo za zaštitu bilja koje sadržava spomenutu tvar neće imati nikakve štetne posljedice za zdravlje ljudi ili životinja ili podzemne vode, ili bilo kakav neprihvatljivi učinak na okoliš.

Pozivam Komisiju da poštuje načelo opreznosti utvrđeno člankom 191. Ugovora o funkcioniranju Europske unije te da joj prioritet bude zahtijevanje i ocjenjivanje svih relevantnih informacija koje nedostaju prije nego što donese odluku o odobrenju.

  João Pimenta Lopes (GUE/NGL), por escrito. ‒ De acordo com o prazo estabelecido no Reg.1141/2010, houve um pedido de renovação da substância activa já autorizada bentazona, já que a sua autorização expirou inicialmente em 30/6/2016.

A presente resolução opõe-se ao projeto de medida de execução da Comissão Europeia que aprova a renovação da substância por mais quinze anos.

Existem fundadas preocupações quanto aos efeitos desta substância ativa no meio ambiente, que justificam um aprofundamento e melhoria do conhecimento disponível, tendo em vista a adoção das medidas que se revelem necessárias no plano da salvaguarda do ambiente e da saúde pública.

Importa ter presente a elevada dependência desta substância em determinadas culturas, como é o caso do arroz, e bem assim o facto de atualmente não existirem restrições ao uso da bentazona, enquanto no passado a substância foi autorizada apenas para uso como herbicida.

No imediato, e perante o problema da ausência de alternativa invocado por vários produtores, importaria considerar a redução obrigatória das doses de aplicação e da concentração desta substância ativa, considerando, ao mesmo tempo, o papel dos adjuvantes, a necessária inibição de ações paralelas nefastas e, assim, a facilitação da decomposição.

  Miroslav Poche (S&D), písemně. ‒ Bentazon je hojně využívaný herbicid a je důležitou součástí ochrany rostlin a zemědělské produkce. V souladu s navrhovatelem námitky jsem ale přesvědčen, že zdraví lidí a zvířat a efektivní ochrana prostředí musí být na prvním místě, neboť právě na tom všem závisí udržitelnost zemědělské produkce. Pro látky narušující činnost žláz s vnitřní sekrecí dosud nejsou jednoznačně stanovena kritéria a navzdory tlaku zemědělského sektoru si myslím, že je to naopak důvod počkat na relevantní data, na nichž tato kritéria postavíme. Námitka nechce zpochybňovat dosavadní vědecké výzkumy, ale žádá, aby ověřená data byla dostupná před tím, než bude látka potenciálně toxická a ohrožující reprodukční schopnosti povolena na dalších 15 let. Jde i o dodržování stávajících právních předpisů. Poslanci Evropského parlamentu mají právo vznést proti prováděcím aktům námitky a předchozí případy ukázaly, že navzdory skutečnosti, že oficiálně neexistuje žádný vliv na postup Evropské komise, politický tlak může hrát ve výsledku zásadní roli.

  Tomasz Piotr Poręba (ECR), na piśmie. ‒ Zatwierdzenie dla substancji czynnej bentazon traci ważność w dniu 30 czerwca 2017 r. W projekcie środka przygotowanym przez Komisję zatwierdzono odnowienie zezwolenia dla substancji oraz – zgodnie z rozporządzeniem (WE) nr 1107/2009 i aktualną wiedzą naukową i techniczną – zawarto pewne warunki i ograniczenia. Rozporządzenie (WE) nr 1107/2009 przewiduje wykonywanie przez Komisję uprawnień wykonawczych.

Zawarte w rezolucji motywy dotyczące luk w danych występujących w ocenie ryzyka dla konsumentów i narażenia wód podziemnych zostały powielone z wzajemnej weryfikacji oceny ryzyka bez odpowiedniego wyjaśnienia, dlaczego te luki miałyby dawać podstawy do odmowy odnowienia substancji aktywnej. Samo występowanie luki w danych nie jest wystarczającym powodem do sprzeciwu.

Jedyne dane potwierdzające, jakich zażądano, odnosiły się do testów dotyczących możliwości działania zaburzającego funkcjonowanie układu hormonalnego w badaniu toksyczności rozwojowej u szczurów. Ta luka w danych została stwierdzona w związku ze stosowaniem kryteriów przejściowych w odniesieniu do substancji zaburzających funkcjonowanie układu hormonalnego, a Komisja obecnie jest w trakcie określania nowych kryteriów identyfikacji substancji zaburzających funkcjonowanie układu hormonalnego. Oczekuje się zatem, że w każdym razie wymagane będą nowe dane, gdy te kryteria zaczną być stosowane. Niniejszym głosowałem przeciwko rezolucji.

  Franck Proust (PPE), par écrit. ‒ Je me suis prononcé contre l’objection au renouvellement de l’autorisation de la substance active bentazone. Je comprends les inquiétudes concernant les éventuels effets nocifs que cette substance herbicide pourrait engendrer sur l’homme ou l’environnement. Cependant je me fie aux avis des agences européennes qui ont conclu que la substance active bentazone est sûre lorsqu’elle est utilisée de façon appropriée. Je ne souhaite pas que les agriculteurs qui subissent déjà lourdement le poids de nombreuses normes contraignantes, se retrouvent dans des difficultés supplémentaires pour cultiver leurs légumes. Il est donc de notre devoir de faire en sorte que cette substance soit utilisée correctement sans léser les agriculteurs.

  Julia Reid (EFDD), in writing. ‒ Today UKIP voted against the non-legislative resolution on renewing the approval of the active substance bentazone. We believe it is important to assess missing safety information on the use of this substance. However, we would like this issue to be decided by national Parliaments.

  Frédérique Ries (ALDE), par écrit. ‒ L’autorisation européenne du bentazone ne devrait pas être renouvelée tant que sa sécurité n’a pas été démontrée. C’est en résumé, le message envoyé par la plénière du Parlement européen ce mercredi dans une résolution non contraignante visant cet herbicide qui agit contre les mauvaises herbes à feuilles larges et est utilisé couramment dans le secteur agricole.

Les objecteurs, en premier lieu desquels le député Pavel Poc, se sont concentrés dans cette résolution exclusivement sur les aspects procéduraux de cette autorisation. Un travail pas facile, mais nécessaire! D'une part, certaines données ont encore été récemment demandées à la société requérante dans le cadre de la «procédure de confirmation des données», pratique qui avait été fortement critiquée par le Médiateur européen dans une décision de février 2016. Par ailleurs, la Commission a accordé une autorisation maximale de 15 ans, soit jusqu’au 31 janvier 2032, en dépit de l'absence de données sur la toxicité humaine et animale ainsi que sur l'écotoxicité, comme indiqué dans l'étude de l'EFSA. C’est donc tout ce travail complémentaire que les députés européens veulent voir réalisé par l’autorité européenne pour la Sécurité des aliments avant que la Commission et les experts nationaux décident d’autoriser ou non le bentazone.

  Inmaculada Rodríguez-Piñero Fernández (S&D), por escrito. ‒ El Reglamento de Ejecución (UE) nº 2016/549 de la Comisión, de 8 de abril de 2016, por el que se modifica el Reglamento de Ejecución (UE) nº 540/201, prorrogó el período de aprobación de la sustancia activa bentazona hasta el 30 de junio de 2017. A su vez, la Comisión Europea ha propuesto la prorrogación de la bentazona hasta el 31 de enero de 2032, de conformidad con el Reglamento (CE) nº 1107/2009 relativo a la comercialización de productos fitosanitarios.

Por mi parte, he votado a favor de una prórroga de 7,5 años y en contra de la supresión del uso de la sustancia activa. Entiendo que la bentazona actúa como un herbicida selectivo post-emergente contra las malezas de hoja ancha en una amplia gama de cultivos, que permite controlar las malas hierbas y es una herramienta fundamental para el manejo de diversos cultivos en España, como por ejemplo el arroz. La supresión del uso de la bentazona reduce las herramientas fitosanitarias de los agricultores, empeorando la capacidad competitiva de los mismos.

  Claude Rolin (PPE), par écrit. ‒ J’ai voté en faveur de la résolution du Parlement européen qui demande à la Commission de retirer son projet de règlement d’exécution visant à prolonger l’approbation pour la substance active bentazone jusqu’au 31 janvier 2032. La raison qui m’a poussé à faire ce choix est simple: aujourd’hui, il n’existe pas de preuves suffisantes permettant d’affirmer que cette substance pourrait ne pas avoir d’effet nocif sur la santé humaine ou animale ou sur les eaux souterraines ou avoir une incidence inacceptable sur l’environnement. Dès lors, pour des raisons évidentes de santé publique, il m’apparaissait important de m’opposer à une quelconque prolongation de la bentazone.

Je me réjouis également que cette résolution invite la Commission et les États membres à financer la recherche et l’innovation en matière de solutions viables et rentables visant à remplacer ces pesticides pour des raisons sanitaires.

  Fernando Ruas (PPE), por escrito. ‒ Votei contra esta proposta de resolução que objeta à renovação da aprovação da substância ativa bentazona, que em Portugal está registada no milho, no arroz e na ervilha, sendo as duas primeiras culturas basilares da agricultura nacional.

Este tipo de herbicida tem-se revelado um instrumento importante para os agricultores, na medida em que contribui para a manutenção de um controlo sustentável das infestantes das culturas para a qual está autorizada.

Por essa razão e pelo facto de tanto o relatório como a EFSA salientarem que esta substância não representa um risco acrescido para a saúde humana nem para o ambiente, considerei que não haveria razões suficientes para objetar à sua renovação, tendo em conta, sobretudo, o impacto que tal medida teria junto dos agricultores europeus, em geral, e dos portugueses, em particular.

  Lola Sánchez Caldentey (GUE/NGL), por escrito. ‒ Voto a favor de la objeción en línea con el principio de precaución para evitar la renovación de la bentazona.

Ante la ausencia de datos que demuestren la seguridad de una sustancia química, entiendo que no debe autorizarse su uso.

La Comisión Europea excede sus competencias de ejecución previstas en el Reglamento (CE) nº 1107/2009.

La reautorización prevista de la bentazona durante 15 años no es compatible con la finalidad del Reglamento (CE) nº 1107/2009, que es garantizar un alto nivel de protección tanto de la salud humana y animal como del medio ambiente.

  Daciana Octavia Sârbu (S&D), in writing. ‒ I voted for this resolution because of doubts about the process for approving active substances and the possible implications for health and the environment. There is great concern that the Commission is using the confirmatory data procedure too readily, which can mean the approval of substances which have not been fully analysed. The European Ombudsman has raised concerns about the fact that substances can be approved without understanding the extent of their potentially harmful effects. In this case, the risks relate to mammalian toxicology, ecotoxicology, and the environment. These are important data gaps which should be addressed before authorisation, not years afterwards.

  Maria Lidia Senra Rodríguez (GUE/NGL), por escrito. ‒ He votado a favor de esta objeción, porque estoy en contra de la renovación de la substancia activa bentazona, uno de los plaguicidas que más frecuentemente se encuentra en aguas subterráneas y profundas, ya que no hay datos científicos que demuestren que se trata de una substancia segura, ni para la salud humana y animal ni para el medio ambiente. Por tanto, la propuesta de la Comisión atenta contra el principio de precaución e ignora las propuestas del Defensor del Pueblo para mejorar el sistema de aprobación de plaguicidas de la Comisión (restringiendo la práctica de aprobar una sustancia mientras simultáneamente se solicitan datos que se espera que confirmen su seguridad), por lo que he votado a favor de la objeción.

  Jill Seymour (EFDD), in writing. ‒ I voted against this report as I do not wish to see the EU involved in the regulation of chemicals.

  Siôn Simon (S&D), in writing. – Today I voted in favour of this objection. The Commission should take into account all necessary data confirming safety of a given substance before issuing the authorisations. The approval period should be proportionate to the possible risks inherent in the use of such substances. The precautionary principle should be the guiding principle in the authorisation process of plant protection products.

  Davor Škrlec (Verts/ALE), napisan. ‒ Pozitivno sam glasao za ovo izvješće, no ovo obrazloženje glasovanja nastaje kao kritika postojećem sustavu vrednovanja rada zastupnika u Europskom parlamentu isključivo na osnovu statističkog broja parlamentarnih aktivnosti potenciranog u Hrvatskoj, a koji zapravo ne odražava stvarnu kvalitetu i količinu rada, učinkovitost te ponajviše uspjeh zastupničkog djelovanja.

  Monika Smolková (S&D), písomne ‒ Námietku proti znovuuvedeniu látky bentazón do obehu som podporila. Nesúhlasím totiž s postupom, ktorý Komisia v povoľovacom procese zvolila. Platnosť povolenia na používanie aktívnej látky bentazón vyprší 30. júna 2017. Komisia však vo svojom návrhu plánuje rozšíriť povolenie na ďalších 15 rokov neberúc do úvahy súčasné vedecké a technické znalosti. Aktívna látka bentazón je známa ako selektívny herbicíd proti širokolistým burinám a bežne sa v poľnohospodárstve používa. Jednou z charakteristík tejto látky je aj veľmi vysoký potenciál prenikať do podzemných vôd. Bentazón bol objavený v podzemných vodách viacerých krajín, napriek tomu detailnejšie informácie tohto charakteru v návrhu Komisie chýbajú. Navyše ešte nebolo ukončené ani posudzovanie rizika pre spotrebiteľa. Je to z toho dôvodu, že definícia rezíduí pre posúdenie rizika u rastlín a pre presadzovanie v prípade hospodárskych zvierat bola považovaná za predbežnú kvôli nedostatku údajov. Komisia sa tak snaží schváliť uvedenie bentazónu na trh predtým, ako by mala rozhodnutie potvrdzujúce jeho bezpečnosť. Takýto postup síce môže byť v určitých prípadoch použitý, ale už aj európska ombudsmanka vyzvala Komisiu, aby ho prestala uplatňovať v prípade aktívnych látok. Preto verím, že Komisia uzná túto námietku a svoj návrh stiahne.

  Igor Šoltes (Verts/ALE), pisno. ‒ Aktivna snov bentazon deluje kot selektivni herbicid za zatiranje listnatega plevela pri širokem razponu poljščin po vzniku in se pogosto uporablja v kmetijstvu. Zaradi svojih lastnosti zlahka pronica v podtalne vode. Zato je bentazon prisoten tako v podtalnicah kot tudi v površinskih vodah v večini držav članic. Uporaba te snovi v EU je dovoljena do konca meseca junija leta 2017. Evropska komisija pa sedaj na podlagi ocene, ki jo je opravila Evropska agencija za varnost hrane, predlaga podaljšanje uporabe bentazona do 31. januarja 2032, kar je najdaljše možno obdobje.

Menim, da bi se morala Evropska agencija za varnost hrane posvetovati s strokovnjaki glede toksikoloških učinkov bentazona na sesalce in o njegovem vplivu na okolje. Poleg tega je nujno potrebno predložiti podatke potrditvene narave, da omenjena snov ni endokrini motilec, saj razne študije ugotavljajo toksičnost za prenatalni razvoj pri podganah, kar je zaskrbljujoče.

Menim, da bi sklep Komisije o odobritvi bentazona omogočil dajanje te aktivne snovi v promet, preden bi Komisija pridobila vse potrebne podatke v podporo temu sklepu. Ker za bentazon manjkajo podatki o njegovem dejanskem negativnem vplivu na okolje in zdravje ljudi, sem glasoval za sprejetje ugovora zoper obnovitev odobritve te snovi.

  Ivan Štefanec (PPE), písomne ‒ Počiatočným hodnotením rizík uskutočneným príslušným orgánom členského štátu spravodajcu – Holandskom – a EFSA sa dospelo k záveru, že aktívna látka bentazón je bezpečná, ak sa používa zodpovedajúcim spôsobom. Herbicídy sú dôležité pre poľnohospodárstvo EÚ, bezpečnosť potravín v EÚ a súbor nástrojov európskych poľnohospodárov a záhradníkov.

  Beatrix von Storch (EFDD), in writing. – I abstained from voting on this motion for a resolution. Although there are concerns regarding its effect on the environment as well as human and animal health this should be subject to regulation by the Member States. Therefore, I could neither bring myself to vote for or against this measure.

  Dubravka Šuica (PPE), napisan. ‒ Široko korištenje bentazona u poljoprivredi mora biti uvjetovano pozitivnim rezultatima mjerodavnih ispitivanja koje moraju utvrditi sve nuspojave korištenja ove supstance u proizvodnji poljoprivrednih proizvoda. Zdravlje i čistoća okoliša, posebno onog u kojem se proizvodi hrana, moraju biti apsolutni prioriteti Europske unije. Postavljanje strožih kriterija i procedure odobrenja korištenja pesticida u poljoprivredi preduvjet je sigurnoj i zdravstveno ispravnoj proizvodnji poljoprivrednih proizvoda te zaštite podzemnih voda. Ne podržavam rezoluciju jer su oba ključna amandmana odbijena.

  Patricija Šulin (PPE), pisno. ‒ Glasovala sem proti resoluciji o osnutku izvedbene uredbe Komisije o obnovitvi odobritve aktivne snovi bentazon v skladu z Uredbo Evropskega parlamenta in Sveta o dajanju fitofarmacevtskih sredstev v promet ter o spremembi priloge k Izvedbeni uredbi Komisije. Menim, da osnutek izvedbene uredbe Komisije ne presega izvedbena pooblastila, določena v uredbi. Prav tako menim, da je ocena glede uporabe aktivne snovi bentazon zadostna in da niso potrebne dodatne ocene glede tega.

  Νεοκλής Συλικιώτης (GUE/NGL), γραπτώς. ‒ Ο ΠΟΥ έχει χαρακτηρίσει την ουσία bentazone ως ελαφρώς επικίνδυνη. Επίσης υπάρχουν μελέτες που καταδεικνύουν ότι είναι τοξική σε έμβιους οργανισμούς καθώς και ότι, εάν εντοπιστεί σε μεγάλη περιεκτικότητα σε πόσιμο νερό, είναι επίσης πολύ τοξική. Γι’ αυτό καταψηφίσαμε την πρόταση ψηφίσματος.

  Ελευθέριος Συναδινός (NI), γραπτώς. ‒ Οι πληροφορίες που υποβάλλονται στην εν λόγω επιτροπή πρέπει να έχουν επιβεβαιωτικό χαρακτήρα όσον αφορά τις επιπτώσεις στην υγεία των ανθρώπων, των ζώων, τα υπόγεια ύδατα ή οποιαδήποτε μη αποδεκτή επίδραση στο περιβάλλον.

  Tibor Szanyi (S&D), írásban. ‒ Szavazatommal támogattam a bentazon, mint növényvédő szer hatóanyag-engedélyének meghosszabbításával kapcsolatos előterjesztés ellenvetési indítványát. A jelenlegi engedély 2017. június 30-án jár le és az Európai Bizottság a meghosszabbítására tett javaslatot (2032-ig). Azonban felmerült a gyanú, hogy az intenzív használat eredményeként az a talajvízben kimutatható és valószínűleg az emberi szaporodásra is károsan hat. Egyetértek az indítvánnyal abban, hogy ezeket a szereket felelősségteljesen és mértékkel szabad csak használni, és fontosnak tartom, hogy megfelelő, tudományos bizonyíték birtokában, az élelmiszerbiztonságot szem előtt tartva lehet csak az ilyen szerek meghosszabbításáról dönteni. Amennyiben gyanú merül fel ezekkel a szerekkel kapcsolatban, nem használhatjuk azokat.

Az indítvánnyal nem fog azonnal megszűnni a bentazon engedélye, de az elővigyázatosság elvét szem előtt tartva meggyőződésem, hogy nem is szabad meghosszabbítani azonnal. Ezt egy igen gyors, komoly és átfogó kutatás kell, hogy megelőzze. A rendelkezésre álló értékeléseket nem tartom kielégítőnek. Alternatív utak vannak, ezek hatékony használatát és a klasszikus gazdálkodási formák pótlását, illetve használatának csökkentését ki lehet alakítani. Nem utolsó sorban fontosnak tartom a növényvédelmi orvosok szerepének megerősítését, az engedélyezési eljárás és a felhasználás szigorítását gyanú esetén.

  Hannu Takkula (ALDE), kirjallinen. ‒ Äänestin vastalausetta vastaan, sillä tästä asiasta ei ole tieteellistä näyttöä riittävästi luvan jatkamisen vastustamiseksi. Perusteeton ja ei-tieteeseen perustuva päätöksenteko on kohtuutonta teollisuuden näkökulmasta. Poliitikoilla ei ole riittävästi tietopohjaa tällaisen kysymyksen ratkaisemiseen ilman tieteellistä näyttöä.

  Claudia Țapardel (S&D), în scris. ‒ Sănătatea cetățenilor europeni este una dintre prioritățile Uniunii și ale instituțiilor sale. Prezența unor compuși chimici dăunători în cadrul produselor agricole folosite în alimentația consumatorilor, ca rezultat al utilizării erbicidelor împotriva buruienilor, este inacceptabilă. Unul dintre acești compuși este substanța activă bentazon și este folosit în mod curent în agricultura statelor membre împotriva buruienilor cu frunză lată dintr-o gamă largă de culturi.

La nivel european, Comisia este cea care autorizează folosirea acestor produse, de obicei pentru o perioadă de 15 ani. În acest caz, însă, Comisia a prelungit perioada de aprobare până la 30 iunie 2017, deoarece, în urma unor teste asupra cobailor, au fost constatate o serie de efecte adverse asupra sarcinilor și a dezvoltării fetale și în vederea finalizării testelor privind apele de suprafață. În cazul în care aceste indicii se vor confirma, compusul ar trebui inclus în rândul disruptorilor endocrini și interzis. În aceste condiții, proiectul de regulament de punere în aplicare elaborat de Comisie nu poate fi aprobat, pentru că reprezintă un risc pentru sănătatea cetățenilor europeni. Susțin adoptarea acestei rezoluții.

  Marc Tarabella (S&D), par écrit. ‒ J'ai voté pour cette résolution. L’évaluation des utilisations représentatives de la substance active bentazone n’est pas suffisante pour conclure que, pour au moins l’une des utilisations représentatives, un produit phytopharmaceutique contenant la substance active bentazone pourrait ne pas avoir d’effet nocif sur la santé humaine ou animale ou sur les eaux souterraines ou avoir une incidence inacceptable sur l’environnement.

  Pavel Telička (ALDE), in writing. ‒ While I consider it important to apply the precautionary principle when there is a potential danger for human or environmental health, in this case, several circumstances justify a more cautious approach, in particular against the background of the still unresolved questions over a proper definition for criteria for endocrine disruptors. For this reason but also because of the potential interest-related matter of the ANO leader I decided to abstain.

  Ivica Tolić (PPE), napisan. ‒ Ne podržavam Rezoluciju Europskog parlamenta o nacrtu provedbene uredbe Komisije o produljenju odobrenja aktivne tvari bentazona u skladu s Uredbom (EZ) br. 1107/2009 Europskog parlamenta i Vijeća o stavljanju na tržište sredstava za zaštitu bilja i o izmjeni Priloga Provedbenoj uredbi Komisije (EU) br. 540/2011.

Aktivna tvar bentazon djeluje kao selektivni herbicid koji se koristi protiv korova u raznim usjevima, a od iste postoji mogućnost zagađivanja podzemnih voda. Smatram da je Europska komisija pogriješila u dopuštanju da ova tvar bude stavljena na tržište prije nego što su se dobili kompletni podatci o njenoj sigurnosti.

  Ruža Tomašić (ECR), napisan. ‒ Odobrenje aktivne tvari bentazona, koji se često koristi u poljoprivredi, istječe 30. lipnja 2017. godine. Iako je Komisija predložila da se produlji odobrenje te aktivne tvari, smatram da bi institucijama Europske unije trebalo na prvom mjestu biti zaštita ljudskog zdravlja, kao i zaštita okoliša. Prije odluke o odobrenju produljenja, Komisija bi trebala pribaviti sve potrebne informacije o djelovanju te tvari na ljude, životinje, biljke i okoliš. Naime, nije dovršena procjena rizika potrošača, kao ni procjena izloženosti podzemnih voda.

Držim da podaci koje je Komisija dobila o bentazonu ne sadržavaju dovoljno potvrdnih informacija da ta tvar neće imati nikakve štetne posljedice za zdravlje ljudi, životinja ili na podzemne vode, stoga sam podržala izvješće kojim se ulaže prigovor na njezino produljenje.

  Romana Tomc (PPE), pisno. ‒ Ugovora o osnutku izvedbene uredbe Komisije o obnovitvi odobritve aktivne snovi bentazon v skladu z Uredbo (ES) št. 1107/2009 Evropskega parlamenta in Sveta o dajanju fitofarmacevtskih sredstev v promet ter o spremembi priloge k Izvedbeni uredbi Komisije (EU) št. 540/2011 nisem podprla.

Bentazon je aktivna snov, ki deluje kot selektivni herbicid za zatiranje listnatega plevela pri širokem razponu poljščin po vzniku in se pogosto uporablja v kmetijstvu. Snov izredno zlahka pronica v podtalnico. Prav tako ocena tveganja za potrošnike še ni znana.

  Estefanía Torres Martínez (GUE/NGL), por escrito. ‒ Voto a favor de la objeción en línea con el principio de precaución para evitar la renovación de la bentazona.

Ante la ausencia de datos que demuestren la seguridad de una sustancia química, entiendo que no debe autorizarse su uso.

La Comisión Europea excede sus competencias de ejecución previstas en el Reglamento (CE) nº 1107/2009.

La reautorización prevista de la bentazona durante 15 años no es compatible con la finalidad del Reglamento (CE) nº 1107/2009, que es garantizar un alto nivel de protección tanto de la salud humana y animal como del medio ambiente.

  Mylène Troszczynski (ENF), par écrit. ‒ Le bentazone est un pesticide couramment utilisé, notamment pour les cultures de pois, haricots et pommes de terre. Des doutes subsistent quant à sa nocivité pour l’homme et l’environnement:

- Le bentazone peut infiltrer les eaux de surface et souterraines. Cette contamination dépend, en partie, du type de sol et de sa porosité et est entravée par la photodégradation rapide de cette substance.

- Des doutes subsistent également quant à la dangerosité du bentazone pour la santé humaine, bien que, selon les conclusions de plusieurs études scientifiques émanant notamment de l’OMS, celle-ci serait conditionnée à l’absorption de très fortes doses de bentazone.

L’objection souligne à juste titre que de nombreuses évaluations demeurent nécessaires pour l’octroi de l’autorisation: il s’agit, notamment, des évaluations sur le risque pour le consommateur et la possibilité d’infiltration des eaux souterraines et de surface. Au regard de l’importance de ces informations, la procédure dite de «données de confirmation» va à l’encontre du principe de précaution, et ne saurait fonder l’octroi d’une autorisation pour une période de quinze ans (la période maximale).

J'ai donc voté pour cette objection.

  Kazimierz Michał Ujazdowski (ECR), na piśmie. ‒ Zdecydowałem się odrzucić ten sprzeciw, który nie ma podstaw w stanie faktycznym. Rozporządzenie (WE) nr 1107/2009 przewiduje wykonywanie przez Komisję uprawnień wykonawczych, więc z proceduralnego punktu widzenia sprzeciw ten nie ma większego sensu. Głosowałem przeciwko rezolucji.

  István Ujhelyi (S&D), írásban. ‒ A bentazon hatóanyag növénykultúrák széles körében alkalmazott kelés utáni, szelektív növényvédő szer széleslevelű gyomnövények ellen, amelynek használata elterjedt a mezőgazdaságban. Voksommal támogattam a vonatkozó dokumentumot.

  Miguel Urbán Crespo (GUE/NGL), por escrito. ‒ Voto a favor de la objeción en línea con el principio de precaución para evitar la renovación de la bentazona.

Ante la ausencia de datos que demuestren la seguridad de una sustancia química, entiendo que no debe autorizarse su uso.

La Comisión Europea excede sus competencias de ejecución previstas en el Reglamento (CE) nº 1107/2009.

La reautorización prevista de la bentazona durante 15 años no es compatible con la finalidad del Reglamento (CE) nº 1107/2009, que es garantizar un alto nivel de protección tanto de la salud humana y animal como del medio ambiente.

  Viktor Uspaskich (ALDE), raštu. – Raginu Komisiją prieš priimant sprendimą prašyti trūkstamos informacijos ir ją įvertinti.

  Ivo Vajgl (ALDE), in writing. ‒ I voted in favour of the objection pursuant to Rule 106 : Renewing the approval of the active substance bentazone. The active substance bentazone acts as a selective post-emergent herbicide against broadleaved weeds in a broad range of crops and is commonly used in agriculture. However, the active substance bentazone has a high potential for direct leaching to groundwater due to its inherent properties. The objection considers that the draft Commission implementing regulation exceeds the implementing powers provided for in Regulation (EC) No 1107/2009. It underlines that the assessment on the representative uses of the active substance bentazone to be insufficient to conclude that, for at least one of the representative uses, a plant protection product containing the active substance bentazone may be expected not to have any harmful effect on human or animal health or on groundwater or any unacceptable influence on the environment. I voted in favour because I believe that, by applying the confirmatory data procedure for the approval of the active substance bentazone, the Commission breached the provisions of Regulation (EC) No 1107/2009 and infringed the precautionary principle.

  Ángela Vallina (GUE/NGL), por escrito. ‒ He votado a favor de esta objeción, porque estoy en contra de la renovación de la substancia activa bentazona, uno de los plaguicidas que más frecuentemente se encuentra en aguas subterráneas y profundas, ya que no hay datos científicos que demuestren que se trata de una substancia segura, ni para la salud humana y animal ni para el medio ambiente. Por tanto, la propuesta de la Comisión atenta contra el principio de precaución e ignora las propuestas del Defensor del Pueblo para mejorar el sistema de aprobación de plaguicidas de la Comisión (restringiendo la práctica de aprobar una sustancia mientras simultáneamente se solicitan datos que se espera que confirmen su seguridad), por lo que he votado a favor de la objeción.

  Hilde Vautmans (ALDE), schriftelijk. – Ik heb voor gestemd, omdat er door de inherente eigenschappen van bentazon een grote kans bestaat dat de werkzame stof bentazon in het grondwater terechtkomt.

  Miguel Viegas (GUE/NGL), por escrito. ‒ Esta resolução defende a consonância com o princípio da precaução, denunciados os procedimentos da UE através de atos delegados para a autorização destas substâncias.

A nossa solução passaria por dar mais tempo para que mais estudos possam aclarar este assunto, preservando um período intermédio de transição capaz de dar resposta às questões da produção.

Neste sentido, abstemo-nos.

  Harald Vilimsky (ENF), schriftlich. ‒ Ich habe den Entschließungsantrag, mit welchem das Vorhaben der Kommission, Bentazon trotz fehlender Unbedenklichkeitsprüfung auf den maximalen Zeitraum zu genehmigen, vorerst gestoppt wird, unterstützt. Im Sinne des Vorsorgeprinzips muss die Kommission dazu angehalten werden, dieses Herbizid umfassend, vor allem auf mögliche Grundwassergefährdungen, zu testen.

  Željana Zovko (PPE), napisan. ‒ Ne podržavam ovaj prigovor kojim se želi revidirati produljenje odobrenja za korištenje aktivne tvari bentazona. Bentazon je selektivni kontaktni herbicid koji na korov djeluje tako da inhibira transport elektrona u procesu fotosinteze. Nakon prvotne primjene, ovaj herbicid u svega nekolika dana uspješno isušuje korov. Budući da i dalje ne postoji definirano stajalište o štetnim posljedicama korištenja ove tvari u poljoprivrednoj proizvodnji (zbog utjecaja na podzemne vode, kvalitetu tla i konačnih prehrambenih proizvoda). Pošto ne postoji stav o svim štetnostima i trajanju negativnih efekata same tvari, nužno je provesti mjerodavna istraživanja kojima bi se utvrdio opseg i utjecaj nuspojava. Europska unija mora insistirati na dosljednom provođenju postojeće regulative u zaštiti potrošača te standarda kvalitete proizvoda i sigurnosti cjelokupnog proizvodnog procesa.

  President. – That concludes the explanations of vote.

12. Correcções e intenções de voto: Ver Acta

(Posiedzenie zostało zawieszone o godz. 13.50 i wznowione o godz. 15.00)

Elnökváltás: GÁLL-PELCZ ILDIKÓ
alelnök

13. Aprovação da acta da sessão anterior: Ver Acta

14. Adesão da UE à Convenção de Istambul para a prevenção e o combate à violência contra as mulheres (debate)

  Elnök asszony. – Az első napirendi pont egy szóbeli választ igénylő kérdés a Tanácshoz és a Bizottsághoz: Az EU csatlakozása a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló isztambuli egyezményhez – (2016/2966(RSP)).

  Anna Maria Corazza Bildt, author. – Madam President, violence against women is not a private issue. It is a serious crime and it is widespread. Behind every victim, there is a heart-breaking story of a broken life. Too many women and girls today live in fear and despair, bleeding in their minds and bodies, hurt and crushed by guilt and shame.

I have visited shelters from Sweden to Greece, witnessing amazing examples of civil society taking women and girls by the hand to help them recover their dignity and rebuild their life. However, women at home continue to be beaten, and often children witness terrible scenes. In public there are cases where even going to a swimming pool or to a music festival poses a danger of harassment or rape, and persecution in the social media has become a global phenomenon affecting an entire generation.

Let us be clear: this is often about men attacking women out of jealousy or frustration, under the influence of alcohol or for revenge. Often they just cannot accept a woman being strong, independent and modern, making her own choices and then daring to live them.

Let us talk about Lucia, an Italian woman disfigured by acid. She had the courage to denounce her former partner. She said: ‘It is not your fault to have chosen the wrong man. It is his fault to have hit you.’ The time has come to say no to sexism and to build a culture of respect for women and girls – and religion and culture can never be excuses for the abuse of women.

On the International Day for the Elimination of Violence against Women, with our joint resolution, let us give a voice to women who are victims of violence. Let us help them to break the vicious circle of silence and loneliness. Together we call on the Member States to implement the Anti-Trafficking Directive, the European Protection Order and the Directive on Protection of Victims, and to ratify the Istanbul Convention. We also ask them to speed up the accession of the EU to the Convention, to strengthen our tools, to combat and prevent violence against women and to protect victims.

Madam President, the EPP Group will continue to be committed to a policy of zero tolerance on violence against women.

  Christine Revault D'Allonnes Bonnefoy, auteure. – Madame la Présidente, la violence contre les femmes et les filles est un fléau d'une terrible actualité qui frappe partout en Europe comme dans le monde.

Ces violences sont révélatrices des inégalités et des discriminations dont souffrent les femmes par rapport aux hommes. Plus encore, les femmes en Europe ne sont pas protégées de la même façon face à la violence selon le pays dans lequel elles vivent. La lutte contre les violences envers les femmes est un combat de tous les jours, qui appelle un changement profond des mentalités, nourries par les préjugés et les stéréotypes sexistes. Il ne s'agit pas d'un problème qui concerne uniquement les femmes. Il engage l'ensemble de nos sociétés et nécessite une réponse politique forte.

L'adhésion de l'Union européenne à la convention d'Istanbul apportera une première pierre à l'édifice pour mieux lutter contre les violences envers les femmes en Europe et proposer des outils juridiques pour les protéger. À travers nos questions orales, nous demandons à la Commission et au Conseil des réponses précises sur l'état des lieux des négociations. Aussi, nous exhortons les 14 États de l'Union qui ne l'ont pas encore fait à ratifier la convention d'Istanbul. Au-delà, le groupe des socialistes et démocrates défend l'adoption d'une directive sur la lutte contre les violences envers les femmes. Je suis convaincue également que le mécanisme de l'état de droit contribuera à renforcer la mise en œuvre de la convention d'Istanbul dans les États membres. Je me félicite que nous proposions demain une résolution commune pour faire porter notre voix dans ce combat et dire non à la violence contre toutes les femmes et les filles.

Mon grand regret est que ce texte passe sous silence le déni de l'accès à un avortement sûr et légal et les grossesses forcées qui en résultent. Pourtant, nous parlons bien ici d'une forme de violence caractérisée envers les femmes. Si la convention d'Istanbul fait l'impasse sur le droit à l'avortement, les Nations unies le reconnaissent comme un droit humain. Je ne cesserai de m'engager pour que l'avortement puisse être reconnu et protégé comme un droit fondamental au sein de l'Union européenne. L'inaction et l'indifférence ne sont pas des options envisageables quand il s'agit de défendre les droits des femmes. Comme le disait Martin Luther King, nos vies commencent à se terminer le jour où nous devenons silencieux à propos des choses qui comptent.

  Angelika Mlinar, author. – Madam President, first of all I would like to express my appreciation for the great support among almost all the political forces in this House to promote the Istanbul Convention. We are almost unanimously asking the European Union and individual Member States to ratify it, and for the first time we are sending a clear and strong political message. We are – and we will always be – on the side of victims of gender—based violence and violence against women. I will never get tired of repeating that violence against women is a violation of women’s human rights and an extreme form of discrimination embedded in gender inequalities and contributing to reinforcing them.

For those who still wonder why we are once again debating this, my answer is very simple. We are not gender ideologists, we are human rights defenders. It is true that the accession process was initiated by the Commission, all EU Member States have already signed it and 14 Member States have ratified it. But my experience has never proved me wrong: never take rights for granted. We should be vocal until we have a generation of Europeans completely aware that gender—based violence is not tolerable and there is never a justification for it. On behalf of my Group, I would like to express our full support for the Commission and for making sure that the Council reacts.

Until the Istanbul Convention is ratified by the European Union, we will not have an instrument in Europe to set legally binding standards to specifically prevent violence against women and girls, protect victims and punish perpetrators. I look forward to cooperating with the Commission and the coming Council Presidencies to make the Istanbul Convention an EU instrument against violence against women.

My last words go to the Orange Campaign on Friday. We should orange the world and join the UN women’s initiative, keeping in mind that we have to fight inequalities and violence every single day.

  Terry Reintke, author. – Madam President, let me start with some good news from the last days. The horrible law proposed by the Turkish Government to clear a rapist of all his charges if he marries the victim has been withdrawn by the AKP. The Turkish Government has not withdrawn this proposal because they think it is wrong, but because of thousands of women fighting against this proposal in the streets of Istanbul. It is so sad, but also so obvious, that we will have to fight for our freedom over and over again.

Now one could argue, well, this is far away, and this is not happening in the European Union. But it is. It is happening in the European Union as well. Every third woman in the European Union experiences violence in her life. This might seem like an abstract number, but out of 280 women in this Chamber, approximately 90 would have been those who experienced violence in their lives. This is not ‘the others’. This is us. It is women who are sitting with us in this Chamber, voting, representing their constituents – maybe women that you have a coffee with from time to time. They have the same fate as millions of women in the European Union, and it is not enough to talk about it once a year.

We need to do something, especially in times when the other side is gearing up, where there are more and more people who are trying to go back to the good old times, to the 1950s, when a husband beating up his wife was actually not really a reason to bother about and, yes, we will have to fight for our freedom over and over again: against a Polish Government that wants to restrict women’s rights, against the Turkish government that wants to do that, and against a backlash that we are facing in the European Union. We will have to fight against this, but this fight will be a thousand times stronger if we have a good legal foundation, and the Istanbul Convention is one of the tools to do that. So please, Madam Commissioner, and all Member States, ratify this Convention.

  Malin Björk, författare. – Fru talman! Inte i något land har det gjorts tillräckligt för att bekämpa våld mot kvinnor och flickor. Hotet om våld förminskar våra livsutrymmen – det handlar inte om någonting mindre viktigt än så.

Istanbulkonventionen, eller Europarådets konvention mot våld mot kvinnor, är ett viktigt verktyg för alla oss som kämpar mot våld mot kvinnor, inte minst för att den sätter våld mot kvinnor i ett sammanhang som handlar om makt och strukturer. Konventionen kräver också att alla länder tar ett helhetsgrepp för att stoppa det könsbaserade våldet genom offentlig finansiering av kvinnojourer, genom förebyggande åtgärder, genom krav på samtyckeslagstiftning.

Vi kan dock också konstatera att vi lever i en kultur som accepterar mäns våld mot kvinnor. Annars hade det ju stoppats. Offentliga personer som har begått övergrepp på kvinnors och flickors kroppar fortsätter att hållas om ryggen. Titta bara på den nyvalde presidenten Donald Trump, förre IMF-chefen och tilltänkte franske presidentkandidaten Dominique Strauss-Kahn, filmregissören Roman Polanski. Dessutom tillåter flera länder fortfarande en prostitutionsindustri där kvinnor och flickor kan köpas av män.

I en sådan kultur blir det svårt att skapa rättvisa och leverera fällande domar för våldtäktsmål till exempel. Det är inte bara i Sverige som fällande domar i våldtäktsmål lyser med sin frånvaro. Det är sanningen uti hela Europa.

Här i Europa saknas det politisk vilja. Tidigare idag röstade vi om ett betänkande där man kräver upprustning. Är det viktigare att skramla med vapen än att försvara kvinnors kroppar och rättigheter? Det håller inte!

Kampen för jämställdhet, för kvinnors kroppar, mot machokulturen, måste få ta den centrala plats den borde ha i detta hus. Vi kräver att Istanbulkonventionen ratificeras av EU, av medlemsstaterna. Samtidigt vill vi också ha en EU-strategi och en finansiering för att bekämpa våld mot kvinnor. Vi har mycket arbete framför oss. Vi hoppas att kommissionen och rådet kommer att stå med oss i det arbetet. Europaparlamentet kommer att kräva handling.

  Helga Stevens, Auteur. – Aan de vooravond van de internationale dag voor de uitbanning van geweld tegen vrouwen is het absoluut niet aanvaardbaar dat er maar een geringe vooruitgang is bij het bestrijden van geweld tegen vrouwen en gendergerelateerd geweld. Volgens een recente studie van het FRA heeft in de EU één op vijf vrouwen te maken gehad met fysiek geweld door een andere dan hun partner sinds hun vijftiende. In het bijzonder vrouwen met een beperking lopen volgens schattingen anderhalf tot 10 keer meer risico om misbruikt te worden dan vrouwen zonder beperking. Geweld tegen vrouwen, maar zeker ook tegen mannen en kinderen, vormt een schending van de grondrechten en is een extreme vorm van discriminatie die zowel oorzaak als gevolg van genderongelijkheid is. De Commissie stelde op 4 maart 2016 voor dat de EU toetreedt tot het Verdrag van Istanbul: het eerste juridisch bindende instrument op internationaal niveau voor het voorkomen en bestrijden van geweld tegen vrouwen.

Slechts 14 EU-landen, waaronder België, hebben het verdrag geratificeerd. Ik steun uiteraard de toetreding van de EU tot het Verdrag van Istanbul. Natuurlijk is het in principe aan de lidstaten om hun job te doen en vrouwen tegen geweld te beschermen, maar de EU kan hier aanvullend in optreden, bijvoorbeeld in verband met de rechten van slachtoffers en beschermingsbevelen en op het gebied van gerechtelijke samenwerking in strafzaken.

  Ivan Korčok, President-in-Office of the Council. – Madam President, I would like to thank you for having this debate today, just two days before International Day for the Elimination of Violence against Women. There is no doubt that combating all forms of violence against women and girls is a core element of the observance of fundamental rights. It is therefore of the utmost importance to send out a strong message on our commitment to uphold equality and respect for human rights. We believe that our joint effort and a strong message of unity are needed to ensure the protection of all women and girls in Europe.

I know this House shares the Council’s long-standing commitment to see an end to the suffering of victims through a binding and effective instrument such as the Istanbul Convention. I would like to recall that the Council has repeatedly expressed its commitment to the prevention and elimination of all forms of violence against women. These are crimes that have no place in the EU Member States, and the Council has encouraged them to sign and ratify the Istanbul Convention. As you know, all the Member States have already signed and, so far, 14 of them have ratified the convention.

We are aware of Parliament’s efforts, such as last year’s initiative by the Committee on Women’s Rights and Gender Equality in launching a working group on violence against women, and all the many hearings and inter-parliamentary committee meetings you have organised to raise awareness. We very much welcome these initiatives and I would like to inform you that the Presidency – specifically the working party Chair – will be addressing the hearing on the EU accession to the Istanbul Convention co-organised next week – 29 November 2016 – by the Committee on Civil Liberties, Justice and Home Affairs and the Women’s Rights Committee. This will be an excellent opportunity for exchanges with the co-rapporteurs and representatives of the Council of Europe, the United Nations and the Commission.

Allow me to turn now to the state of play as regards our work in the Council, and on the EU’s proposed accession to the Istanbul Convention. This matter has been one of our priorities since the very start of our Presidency last July. It has been dealt with by the Council’s working party responsible for fundamental rights, which last convened on 10 November 2016.

In a first phase, Member States have agreed to concentrate on the Council decision authorising the signature, on behalf of the EU, of the Istanbul Convention. There is very broad support among Member States for this accession. However, there are still diverging views regarding the scope of the EU’s accession. These involve complex legal matters on which Member States are seeking more clarity. Nevertheless, we are confident that we will be able to make substantial progress with the proposal for a Council decision on the signing of the Convention. Another meeting is scheduled next week to continue the negotiations.

As regards the external dimension of the Istanbul Convention, the Presidency is organising a meeting in December with the Council’s working party responsible for human rights. Throughout these last months of our Presidency, we have been in regular contact with the co-rapporteurs on this subject, Ms Bildt and Ms Revault D’Allonnes Bonnefoy, and this close collaboration with Parliament will be encouraged in the future. For our part, and I think this is most important, we still aim to submit the proposal for the Council decision on the signing of the Convention to the Council in December.

Lastly Madam President, I need to apologise for not being able to be here with you until the end of your debate. I will have to leave after the presentation by Commissioner Jourová but, be sure, our colleagues here, and we as a Presidency, will pay attention to it during our last days and weeks in office, and we are still working towards getting an agreement in December.

  Věra Jourová, Member of the Commission. – Madam President, let me thank you all, first and foremost, for keeping violence against women high on the European Parliament’s agenda. It is a privilege to be here just a few days before – this has already been mentioned several times – the International Day for the Elimination of Violence Against Women on 25 November, and to give you an overview from the perspective of the Commission, together with the Council Presidency, on how we see the progress towards an EU accession to the Istanbul Convention.

Together with you and Member States’ Ministers at this year’s United Nations Conference on the Status of Women, where we as ‘Team Europe’ successfully represented the EU in delivering on our messages, we agree that the importance of the Istanbul Convention and the need to address the difficult issue of gender—based violence in a coordinated and focused way is desirable. This Conference took place in March shortly after the Commission adopted proposals for the signing and conclusion of the accession to the Convention. Since then, we have put all our efforts behind constructive discussions with the Council to reach political agreement. The Council Presidencies involved have been very successful and useful in facilitating this.

We have held in-depth discussions on all legal aspects of the accession, in particular the extent of accession. We discussed the division of roles between the Member States and the Union in the implementation of the Convention. As you know, the Commission is of the view that EU accession should generate the added value we are seeking to make a difference on the ground. We want to strengthen and complement the existing framework in a wide range of policy areas. The competences and roles of the EU and Member States are closely intertwined. That is why the EU aims to accede to this Convention in parallel to national ratifications. I seriously hope that we can reach an agreement on the terms of the signing decision within the coming month. We heard from the Presidency that it should be in December. This would be the best news. Signing this decision would demonstrate the common political will of the Union to be bound by the Convention.

We have emphasised since the beginning that only the joint participation of both the EU and the Member States makes sense, legally and politically. I am constantly encouraging the Member States to ratify alongside the EU, and the Member States can rely on available European Programmes and funds to help in this process. I would like to thank the Parliament again for its support and I look forward to its interim report, which will be adopted next year. We will continue to monitor and support the implementation of the existing legal instruments to combat violence against women. That includes the Victims’ Rights Directive and EU legislation on cross-border recognition of protection orders.

I have promised to you several times that we want to devote the year 2017 to strengthening combating violence against women, so I am particularly glad to announce to you that, on 25 November, as part of our year of focused actions to combat violence against women, I will launch the promised EU—wide campaign. My objective is to provide a framework for a coordinated approach and join forces together with you, Member States, the European Institute for Gender Equality, UN Women and other International Organisations, civil society organisations, academia, businesses, trade unions, media and, within the Member States, also with law enforcement authorities, because I said we want to make a change on the ground. This means that the women will be protected not only by preventive measures, but also – let us face it – by a necessary reaction from the side of criminal justice.

During the year of focused actions to combat violence against women, many activities are planned. It is a cross-cutting effort and work within the Commission, involving many of my colleague Commissioners and their services. Apart from communication, best practices and experience sharing, it also includes funding.

As for the Commission’s work on this campaign, you very often call for more efforts in mainstreaming gender topics and gender policy, so I can confirm today that several of my colleague Commissioners will take very concrete actions next year from their perspective, be it eliminating violence in transport, the campaign against alcoholism – which is very often one of the enabling situations in domestic violence – or the effort to get this topic more to documentary film creation. This is a very wide range of different plans and actions and I can only say that I have received a very good reaction from my colleague Commissioners.

With regard to the funding I indicated, the Commission dedicated EUR 4 million from the Rights, Equality and Citizenship Programme in 2016 to support Member States in developing and implementing national practical and targeted information, awareness-raising and educational activities aimed at preventing and combating violence against women. Why do we rely on Member States for this? Simply because violence against women has many different forms in Member States. That is why we speak about targeting actions and the Commission provides the funding for this, as well as the unifying logo, slogans, design and many other things. That is just for you to understand how the campaign will work.

Activities will cover all forms of violence against women or focus on specific forms or issues, as relevant. In addition to the EUR 4 million, EUR 6 million will be provided in 2017 for transnational grassroots projects to prevent the problem and protect and support victims, under the Daphne strand of the Rights, Equality and Citizenship Programme. This money will go to the organisations – the NGOs – which work on the ground and which can also contribute in a very significant way to the success of this campaign. Just to add regarding the money, in 2016 alone the EU spent EUR 24.5 million to support 62 gender-based violence combating humanitarian projects.

I would like to thank the Parliament once again for its support of our endeavours in fighting violence against women. I remain committed to continue informing you in a timely manner on all developments in this area, and of course to invite you to join and participate in our coming campaign.

  Elnök asszony. – Köszönöm szépen Biztos Asszonynak a nyitó gondolatát. Annál is inkább fontos ez számunkra, hogy ne csak határozott elképzelésünk legyen, hanem e mögött legyenek források is.

Most a képviselőcsoportok vezérszónokai következnek.

  Constance Le Grip, au nom du groupe PPE. – Madame la Présidente, les violences faites aux femmes sont, malheureusement,

(La Présidente interrompt l'oratrice pour un problème d'interprétariat)

un fléau qui n'épargne aucun de nos pays européens – je dis bien aucun – et c'est une honte. C'est une honte absolue.

Nous sommes à deux jours du 25 novembre et de la journée internationale dédiée à la lutte contre les violences faites aux femmes et nous nous retrouvons à nouveau ici, dans cet hémicycle de Strasbourg, comme chaque année, à peu près à la même époque et quasiment dans le même type de configuration, les unes et les autres, les uns et les autres, pour déplorer cet état de fait et appeler à la mobilisation. Cela suffit. Combien d'années encore allons-nous nous retrouver pour déplorer l'aggravation de la situation faite aux femmes?

Certes, cette année, nous avons une nouvelle perspective qui est l'adhésion de l'Union européenne à la Convention dite d'Istanbul visant à prévenir et à lutter contre toutes les formes de violences faites aux femmes. C'est un acte majeur, un pas en avant significatif extrêmement important qui serait ainsi fait pour une mobilisation, un engagement renforcé concret de l'Union européenne et de ses institutions en faveur de l'élimination des violences faites aux femmes. Ce serait également une pression supplémentaire mise sur les États membres qui, quoique ayant signé cette fameuse convention, ne l'ont pas encore ratifiée ou ne l'ont pas encore concrètement mise en œuvre dans leur pays.

J'appelle donc vraiment instamment la Commission européenne à tout faire pour continuer à mettre la pression – si je puis dire – sur les États membres, afin qu'ils fassent face à leurs responsabilités et qu'ils se mobilisent pour que, ensemble, nous arrivions véritablement à mettre en œuvre des plans concrets réels de lutte et d'élimination de toutes les violences faites aux femmes.

  Iratxe García Pérez, en nombre del Grupo S&D. – Señora Presidenta, cada hora cuarenta y ocho mujeres y niñas son víctimas de violencia sexual en la República Democrática del Congo. En la ciudad mexicana de Puebla, se han registrado cincuenta feminicidios en los últimos quince meses. El pasado 31 de diciembre falleció una niña de dieciséis años en Calcuta violada por siete hombres. Podría seguir narrando estas historias y se nos encogería el alma.

Y, desgraciadamente, esta realidad no tiene nada que ver con cuestiones geográficas. En Europa también se sufre de la misma manera. Las cifras en España nos revelan que existe una media anual de 113 000 denuncias de víctimas de violencia de género. En este año, en lo que llevamos de año, treinta y nueve mujeres han sido asesinadas a manos de sus maltratadores. Por desgracia, en Europa no existen datos homogéneos, pero sabemos, según estudios, que un 33 % de las mujeres europeas han sido víctimas de algún tipo de violencia.

Esto nos obliga a actuar de manera contundente. Es urgente ratificar la Convención de Estambul, pero no es menos urgente la necesidad de una directiva europea contra la violencia de género. Sé que legislar no es la única solución, pero sí la manera de comprometerse y obligar a las instituciones públicas en la lucha contra la violencia contra las mujeres.

Hablamos de vidas truncadas, de familias rotas, de futuros condenados al dolor. ¿Qué más tiene que pasar para que nos decidamos a actuar? No es el momento de complacencias ni de excusas. Rompamos los silencios cómplices, porque nosotras también somos ellas.

  Julie Girling, on behalf of the ECR Group. – Madam President, violence against women is a very real and all too frequent reality for many women worldwide. In the EU alone, research has shown that one third of women have experienced physical and/or sexual violence since the age of 15. This equates to 62 million women. That is my Member State, the population of my country, represented in that number. While cases are reported and action is taken, there are still far too many instances where women are trapped, suffering in silence and with no conceivable way out. Violence against women does not just apply to physical abuse. It also covers the emotional manipulation and psychological trauma thousands of women are subjected to just because they are women. Violence against women is a form of gender-based violence. It is gross, inexcusable and a violation of human rights.

Given the varying forms violence against women can take, as well as the numerous avenues through which such violence can be executed, no single intervention will result in its elimination. A combination of infrastructural, legal, cultural, educational and social actions, in addition to the sharing of best practices between Member States, is essential to raise awareness and stimulate the action needed, so I welcome the Commissioner’s reassurances on all of those areas. The Istanbul Convention opens the path to make change possible. I therefore urge Member States, including my own, the UK, to ratify and implement the Convention if they have not already done so.

  Beatriz Becerra Basterrechea, en nombre del Grupo ALDE. – Señora Presidenta, gracias, querida Comisaria Jourová, porque estamos seguros de que va a conseguir que la Unión Europea ratifique por fin el Convenio de Estambul. Y será una gran noticia, porque es un instrumento extraordinario, por fin legalmente vinculante e integral, para acabar con la violencia de género y la violencia intrafamiliar.

Pero las mujeres que cada día, a nuestro lado, en todos los países de la Unión, son maltratadas, violadas, agredidas, asesinadas, no quieren de nosotros más palabras, quieren que erradiquemos de una vez la violencia contra las mujeres. Y es que podemos hacerlo.

La Presidencia eslovaca habla maravillas del Convenio de Estambul, pero Eslovaquia no ha ratificado el Convenio. Theresa May y Angela Merkel son dos de las mujeres más poderosas del mundo, pero ni Reino Unido ni Alemania han ratificado el Convenio de Estambul.

Señorías, ya está bien de papeles mojados. No hay una sola razón para no ratificar e implementar el Convenio de Estambul en todos los Estados de la Unión, y los que no lo hagan merecen ser señalados. Basta ya de hipocresía, señores. Basta de excusas.

  Κωνσταντίνα Κούνεβα, εξ ονόματος της ομάδας GUE/NGL. – Κυρία Πρόεδρε, ποιο είναι το πιο διαδεδομένο έγκλημα στο κόσμο; Η βία κατά των γυναικών. Μία στις τρεις γυναίκες πέφτει θύμα βίας. Μία από αυτές είμαι και εγώ γιατί αποκάλυψα την απλήρωτη εργασία, γιατί ήμουν γυναίκα, μετανάστρια, συνδικαλίστρια. Μπορούν να αποτραπούν περιστατικά βίας όπως αυτό εναντίον μου; Φυσικά. Γι` αυτό υποστηρίζουμε τη Σύμβαση της Κωνσταντινούπολης, διότι είναι το πρώτο δεσμευτικό διεθνές νομικό εργαλείο κατά της βίας. Υπάρχουν όμως εκείνα τα κράτη μέλη που προφασίζονται υψηλό κόστος και, είτε δεν την επικυρώνουν, είτε δεν την εφαρμόζουν. Είναι αρκετή η επικύρωση της σύμβασης, όπως δικαίως ζητούμε; Φυσικά όχι. Είναι απαραίτητη η αλλαγή της κουλτούρας και είναι απαραίτητη η εκπαίδευση από μικρή ηλικία στον αμοιβαίο σεβασμό μεταξύ των φύλων, για να μάθουν οι άντρες ότι η παραπάνω δύναμη που τους έδωσε η φύση δεν είναι για να ασκούν βία ενάντια στις γυναίκες.

  Ernest Urtasun, en nombre del Grupo Verts/ALE. – Señora Presidenta, estamos hartos de ver todos los días, las cifras, las muertes, las estadísticas... Esta estadística que persigue a la Unión Europea: que un tercio de las mujeres en Europa ha sido víctima de la violencia física o sexual alguna vez. Y yo creo que, para eso, necesitamos reforzar nuestros instrumentos jurídicos y aplicarlos mejor. Las dos cosas son importantes: más instrumentos jurídicos y aplicarlos mejor.

Hoy estamos a las puertas —y es muy importante— de ratificar el Convenio de Estambul por parte de la Unión Europea, un instrumento que va a suponer tener el primer mecanismo vinculante a escala de Europa para crear un marco legal común, y es muy importante.

Ratificar este Convenio garantizará traducir en acciones reales y concretas los compromisos adquiridos y conllevará que en Europa la violencia machista ya no será vista como un caso aislado particular, sino como un problema endémico, sistémico, que debemos afrontar.

Por lo tanto, adelante con la ratificación, señora Comisaria, vayamos lo más rápido que podamos. Y creo que también este Parlamento debe hacer un llamamiento urgente a que todos los Estados miembros finalicen el proceso de ratificación de forma individual.

  Daniela Aiuto, a nome del gruppo EFDD. – Signora Presidente, onorevoli colleghi, vorrei provare a fare con voi una riflessione un po' diversa. Sono passati ormai oltre cinque anni dall'approvazione della convenzione di Istanbul e credo che dobbiamo porci una domanda: come mai non tutti gli Stati dell'UE l'hanno ancora ratificata e altri nemmeno firmata?

Gli Stati che non l'hanno ratificata non l'hanno fatto, di certo, perché non sono contro la violenza sulle donne. Quindi, soffermiamoci a capire le reali motivazioni di queste mancate ratifiche. Il motivo per cui alcuni Stati si oppongono alla ratifica è da ricercare in alcuni contenuti della convenzione stessa, che esulano dall'argomento proprio della lotta alla violenza di genere, come ad esempio l'introduzione, per la prima volta in un trattato internazionale, della definizione sociale di "gender", che diviene vincolante per gli Stati che ratificato la convenzione. Ed è perciò comprensibile che gli Stati in cui il dibattito sul gender è più complicato siano restii a tale ratifica. Se all'epoca non si fosse fatta questa forzatura, che nulla ha a che vedere con l'urgenza del tema della violenza contro le donne, oggi, probabilmente, non ci troveremmo ad affrontare una situazione così paradossale.

Chiediamoci, piuttosto, se negli Stati in cui è stata ratificata e per cui si è legiferato in materia, ci sono stati dei netti risultati statistici positivi in termini di diminuzione della violenza di genere. Non è forse il caso di focalizzare l'attenzione sul fatto che gli Stati membri legiferino e adottino effettivamente misure volte a prevenire e combattere il fenomeno della violenza contro le donne? Molti Stati, infatti, si sono concentrati sulle misure di repressione e ancora troppo poco su quelle di prevenzione.

Dall'esperienza che abbiamo toccato con mano in giro per l'Europa, purtroppo, il concetto di prevenzione è ancora focalizzato sul rinchiudere la potenziale vittima in una struttura protetta, limitandone così la libertà e gli spostamenti, e lasciando il soggetto pericoloso in libertà di movimento. Ecco, mi pare assurdo che uno strumento come la convenzione, che dovrebbe unirci in questa battaglia, finisca per dividerci e, a distanza di cinque anni, non siamo ancora arrivati a un risultato, a una soluzione.

Insomma, superiamo queste questioni formalistiche e concentriamoci maggiormente sul monitoraggio di quanto sta realmente accadendo nei singoli Stati.

  Janice Atkinson, on behalf of the ENF Group. – Madam President, you are not addressing the silent agenda, and I do not call on anyone in here to do anything, because you cover up the fact that young migrants, often of Muslim backgrounds, are over-represented in the violence against women statistics – which, by the way, is not the same as claiming that all Muslim migrants are prone to this type of behaviour.

Their crimes against women, each year, in my country: female genital mutilation, 5 700 reported cases; honour killings, around a dozen; polygamy, around 20 000 illegal marriages; false marriage, 1 200 reported each year; child marriages, 5 000 to 8 000; and all this is done in the shadow of Sharia law.

It took years before the Rotherham child abuse case was brought to light in the UK, out of fear of being labelled racist. In the UK we still have a parallel society of Sharia courts operating right under our noses. In fact all over Europe we see the same pattern. Those claiming to champion women’s rights are in denial and attempt to sweep this problem under the carpet. No amount of EU law or funds will make a difference until this is addressed. The truth is that by letting millions of young migrant men with Muslim backgrounds into our countries, we have submitted our women to these attacks. It is a form of terrorism. No more cover-ups, no more mitigating circumstances, no more political correctness. Like President-elect Trump, I would like more scrutiny of those you are letting in, but in the EU that won’t happen, so in order to protect our women, we need to drain the EU swamp and then make Europe great again.

(The speaker agreed to take a blue-card question under Rule 162(8))

  Elnök asszony. – Képviselőtársaim! Mi ez a fújolás? Aki valamilyen véleményt akar kinyilvánítani, tegye annak rendje-módja szerint, és tartózkodjanak ezektől.

Egyébként volt egy kék kártya Atkinson képviselő asszonyhoz. Elfogadja ezt a kék kártyát? Görling képviselő asszony szeretne Önhöz kérdést intézni.

  Julie Girling (ECR), blue-card question. – Reluctant as I am to offer Ms Atkinson the opportunity to spout more of her vile views, I do feel compelled to ask her: does she believe that in the UK, of which she appears to be so fond, violence against women is a very recent thing that has only occurred with immigration from Muslim countries, or will she knowledge that violence against women has been a scourge in our society for centuries?

  Janice Atkinson (ENF), blue-card answer. – Of course, Mrs Girling, I accept that. I have been fighting against this type of violence all my life as a woman who has actually been affected by violence in the home and on the street. My statistics are government statistics, but it is a fact, whether you like it or not, and that is why our government is having an investigation at the moment into Sharia law. Until we actually address the problems and we address that it is the Muslim migrants coming into our countries because of open borders ...

And that is why you will be going, Madam. You will be leaving this Chamber because we voted for Brexit and because you all wonder why the populace are on the rise in America and in Holland and in other countries: because of people like you and them across there.

  Diane Dodds (NI). – Madam President, in Northern Ireland in 2014-2015, there were over 13 000 reported incidents of domestic violence. The Police Service of Northern Ireland responded to one domestic incident every 19 minutes. In this period, there were 2.5 times as many domestic abuse crimes as drug offences. These are unacceptable figures, and we must do everything in our power to tackle these awful abuses.

In Northern Ireland, the 24-hour domestic and sexual violence helpline is managed by the Women’s Aid Federation. In 2014-15, it managed 27 000 calls and reported a rise in the percentage of male callers, and in this Chamber we should not forget that men are often the victims of these crimes as well. So, it is right that, both in this Parliament and in our national parliaments, we send a message. The Government is not just willing, but ambitious to tackle these abuses at the earliest stages. International agreements can be pursued, but local solutions are necessary.

  Мария Габриел (PPE). – Г-жо Председател, наблягам на това, че Истанбулската конвенция създава цялостна правна рамка за превенции и борба с насилието над жените и домашното насилие. Тя е и призив за повече равнопоставеност между половете, която няма как да бъде постигната, докато статистиките продължават да показват, че една на всеки три жени в Европа е била жертва на физическо или сексуално насилие поне веднъж в живота си. В тази връзка подкрепям присъединяването на Европейския съюз към Конвенцията и призовавам за нейното ратифициране от страните членки.

Няколко аспекта да вземем предвид обаче. На първо място, за да постигнем желаните резултати, е важно да има съгласуваност на разпоредбите в Конвенцията с отделните национални правни системи. Това предполага както адаптирането на съответните нормативни разпоредби на национално ниво, така и предвиждането на достатъчен финансов и човешки ресурс.

На следващо място, искам да подчертая ключовата роля, която има тясното сътрудничество с организациите на гражданското общество за постигане на координиран подход към борба с насилието над жени и повишаване на осведомеността. Националната кампания, която проведохме заедно с тях в България за насилието над жените „Да отворим очи и нарушим мълчанието“, показа, че нашето сътрудничество може да бъде мощен катализатор за промяна.

И накрая, важно е да продължим на европейско ниво с усилията си за създаване на обща система за събиране на данни относно насилието спрямо жени, защото насилието над жените не е проблем само на жените. То засяга всеки един от нас. Затова институциите трябва да бъдат активни и присъединяването на Европейския съюз към Конвенцията е решителна стъпка в тази посока.

  Tanja Fajon (S&D). – Leta 2016 smo, živimo v časih izjemnega razvoja. Zdi se, da so naše človekove pravice dobro zaščitene.

Toda z naraščajočo ksenofobijo in nacionalizmom lahko opazujemo porast še enega pojava – seksizma. Nenadoma se moramo ponovno pogovarjati o pravicah žensk, ki smo jih uzakonili že pred desetletji, kot je svobodno odločanje žensk o lastnem telesu. To se je zgodilo tudi v Sloveniji, čeprav to pravico ščiti ustava.

Gre za trend, ki je izredno zaskrbljujoč. Treba ga je prepoznati in ustaviti. Unija je lahko uspešna le, če bomo branili pravice vseh prebivalcev – in ženske navsezadnje sestavljamo polovico.

Nasilje nad ženskami in nasilje v družini je grožnja številka ena blaginji žensk. Ogroža nas tako fizično kot psihično, prispeva k neenakosti spolov in za sabo pušča dolgoročne posledice.

Statistike dokazujejo, da ne ukrepamo dovolj. Kot je bilo slišano, vsaka tretja ženska po petnajstem letu je že bila žrtev nasilja. Lahko bi bila jaz, lahko si ti.

Te hude kršitve pravic žensk moramo ustaviti. Nujno moramo narediti korak v smeri učinkovitejše obravnave nasilja nad ženskami.

28 držav članic je Istanbulsko konvencijo že podpisalo. Le polovica jih je sporazum tudi ratificirala, med njimi moja država Slovenija. In zdaj moramo ta proces pripeljati do konca in zagotoviti enako raven zaščite ženskam. Zato podpiram resolucijo in pozivam Komisijo, naj z direktivo uvede primerne ukrepe.

  Arne Gericke (ECR). – Frau Präsidentin, werte Frau Kommissarin Jourová! Internationaler Tag zur Beseitigung der Gewalt gegen Frauen: Ich möchte den Fokus auf ein Feld der Gewalt gegen Frauen legen, bei dem ich mir auf allen politischen Ebenen mehr Engagement wünsche. Es geht um die Gewalt gegen Frauen in der Geburtshilfe, Menschenrechte hinter der Kreißsaaltür, es geht um das Recht auf sichere Geburt – für Mutter und Kind. Weltweit erinnern Mütter an die bestehenden Missstände im Rahmen der Roses Revolution.

In Deutschland, ja in ganz Europa kommt Geburtshilfe zunehmend unter die Räder der Rentabilität. Deutschlandweit stehen bis zu 400 Geburtsstationen auf der Roten Liste. Der Mangel an Hebammen ist eklatant. Für Großkliniken müssen Geburten effizient, schnell und terminierbar sein. Die Rechte der gebärenden Frau werden missachtet und in eine menschenunwürdige Gebärmaschinerie gepresst – fatal für Mutter und Kind.

Deshalb mein Appell: Nehmen wir die Roses Revolution ernst. Greifen wir ihre Sorgen auf. Schaffen wir ein Recht auf sichere Geburt – europaweit.

  Izaskun Bilbao Barandica (ALDE). – Señora Presidenta, Comisaria, esta mañana he repasado los veintitrés vistos y los dieciséis considerandos que fundamentan nuestra petición para que la Unión se adhiera al Convenio de Estambul. Son treinta y nueve contundentes razones para apoyar esta petición. ¿Qué más se puede añadir? Entonces se me ha ocurrido aplicar a las víctimas de la violencia de género la misma idea que la Asociación de Memoria Histórica plantea con los desaparecidos durante el franquismo. No ha sido fácil. Necesitaba primero saber cuántas mujeres han sido asesinadas por esta causa en la Unión en los últimos diez años. Es significativo: ha sido imposible encontrar el dato, porque no todos los Estados afrontan con la misma visión, siquiera las muertes vinculadas al machismo.

Sin desanimarme, he obtenido uno, extrapolando a nivel de la Unión los asesinatos machistas cometidos en ese plazo en España: más de 700. El resultado es el considerando 40, el que me faltaba: dedicar aquí un minuto de silencio a cada una de esas 7 000 mujeres nos mantendría en silencio, en un silencio atronador, cuatro días, catorce horas y treinta y cinco minutos.

  Ángela Vallina (GUE/NGL). – Señora Presidenta, el Convenio de Estambul reconoce la violencia contra las mujeres como una violación de los derechos humanos, y es, sin duda, un paso enorme para tomar medidas políticas y judiciales contra la violencia machista, porque el maltratador no nace, el maltratador se hace.

En mi país, solo este año, ya hay al menos cuarenta mujeres asesinadas. Y lamento que la señora Atkinson se haya ido porque habría que decirle que son cuarenta mujeres asesinadas precisamente por cristianos, no por ninguna sharía ni por nada. No es cuestión de religiones, no es cuestión de razas y no es cuestión de situaciones económicas o culturales.

Cada segundo cuenta y, por ello, necesitamos que la Comisión y los Gobiernos se pongan de acuerdo pero ya mismo, y se pongan en serio y con voluntad política real.

Por último, le pediríamos que tuviera un poco de coherencia en la política exterior esta Unión Europea. Y, sin duda, hemos de aplaudir las luchas feministas de estos últimos días en Turquía: ni debemos ni queremos permitir retrocesos en nuestros derechos.

  Florent Marcellesi (Verts/ALE). – Señora Presidenta. «Guapa, ¿te estudio o te trabajo?»: es uno de los típicos piropos machistas que las mujeres tienen que sufrir en su vida diaria y que muchos hombres utilizan de forma natural. Los hombres tenemos la responsabilidad de desterrar el machismo en que la sociedad nos ha educado y de volcarnos en la lucha contra todo tipo de violencia contra las mujeres.

Hoy, más de la mitad de las mujeres en la Unión Europea ha sufrido acoso sexual; y en España, en lo que llevamos de año, treinta y nueve mujeres han sido asesinadas a manos de sus parejas. Frente a esta inadmisible lacra es urgente que todos los Estados miembros ratifiquen el Convenio de Estambul y que, como ha prometido la señora Comisaria, la Unión Europea lo haga antes de finalizar 2016. Esto es un paso fundamental para construir un marco global de protección a todas las mujeres víctimas de violencia machista, porque la seguridad de la mujer es también la seguridad de todos y todas. ¡Ni una más!

  Elnök asszony. – Igen, lehetne sokkal több férfi is itt jelen.

  Beatrix von Storch (EFDD). – Frau Präsidentin! Die EU-Kommission will, dass die EU als Staat der Istanbul-Konvention beitritt. Gewalt gegen Frauen, das lehnen wir ab – alle. Dafür braucht es keine Konvention und auch keine Diskussion. Aber darum geht es nicht.

Die Istanbul-Konvention will festlegen, dass das Geschlecht eines Menschen ein soziales Konstrukt ist. Das Geschlecht entsteht also durch den Menschen selbst, durch Einbildung und Ausbildung, durch die Gezeiten, durch Sonne, Mond und Sterne. Der Mensch macht sich selbst zum Gott.

Meine Damen und Herren, das ist Schwachsinn. Und wer diesem Schwachsinn zustimmt, der ist vermutlich auf Drogen.

Die Istanbul-Konvention will alle nationale Gesetzgebung auf diesen Gender-Gaga-Mist festlegen. Kein Mensch bei klarem Verstand kann dem zustimmen. Gender-Mainstreaming – das ist die Seuche dieses Jahrhunderts. Das ist Wohlstandsmüll, der gehört auf den Müllhaufen der Geschichte.

  Elnök asszony. – Képviselőtársaim! Attól, hogy más-más véleményt formálunk, még fogadjuk el ezeket, és hallgassuk meg egymást.

  Steeve Briois (ENF). – Madame la Présidente, chère collègue, vos envolées lyriques en faveur de l'adhésion de l'Union européenne à la convention d'Istanbul ne vous déchargent en rien de la responsabilité qui est la vôtre dans la régression actuelle du droit des femmes, car vous avez laissé prospérer le fondamentalisme islamique en Europe, cette idéologie mortifère qui prône l'application de la charia, incluant la polygamie et le mariage forcé.

Vous avez organisé la subversion migratoire de l'Union européenne par le biais du plan de relocalisation des migrants, avec comme conséquence l'explosion des agressions sexuelles comme notamment à Cologne l'année dernière.

Enfin, vous soutenez l'adhésion de la Turquie à l'Union européenne. Je vous rappelle simplement que le gouvernement turc envisageait juste, il y a quelques jours encore, d'annuler la condamnation d'un violeur qui consent à épouser sa victime. Alors, avant de ratifier une énième convention, commencez d'abord par assurer aux femmes leur droit premier, à savoir le droit à la sécurité.

Pour conclure, je rappellerai que cette adhésion porte gravement atteinte à la souveraineté des États membres et que l'Union européenne n'a aucune légitimité pour leur imposer cette convention.

  Ελευθέριος Συναδινός ( NI). – Κυρία Πρόεδρε, πριν από όλα, θέλω να επισημάνω το σύμπλεγμα κατωτερότητος και ιστορικής αμάθειας που διακρίνει όλους όσους σε αυτή την αίθουσα έχουν αναφερθεί στην Κωνσταντινούπολη με το όνομα Ιστανμπούλ. Η Σύμβαση της Κωνσταντινούπολης, λοιπόν, αναγνωρίζει τη βία κατά των γυναικών ως παραβίαση των ανθρωπίνων δικαιωμάτων, πράγμα το οποίο δεν επιδέχεται αμφισβήτησης. Επιπλέον της ενημέρωσης και της ευαισθητοποίησης σε εθνικό και Ενωσιακό πλαίσιο, χρειάζονται μέτρα που θα αποσκοπούν στην πρόληψη της βίας, στην προστασία των θυμάτων και στη δίωξη των δραστών. Πολλά κράτη μέλη έχουν επικυρώσει τη Σύμβαση, μεταξύ των οποίων και η Ελλάδα, πλην όμως έχουν καθυστερήσει χαρακτηριστικά στην ενσωμάτωσή της στην εθνική νομοθεσία. Δεν θέλω να πιστέψω ότι ο κυριότερος λόγος που προβάλλουν τα κράτη μέλη για τη μη επικύρωση της σύμβασης είναι το υψηλό κόστος εφαρμογής της διότι, αφενός, αν μειωθεί η βία, θα υπάρξει αντίστοιχη μείωση στα απαιτούμενα κονδύλια κατά επτά δισεκατομμύρια ευρώ, και, αφετέρου, διότι ο ανθρώπινος πόνος δεν μετριέται με το χρήμα. Όπως είπε κάποτε ο Απόστολος Παύλος, «ρίζα γαρ πάντων των κακών εστίν η φιλαργυρία».

  Teresa Jiménez-Becerril Barrio (PPE). – Señora Presidenta, cada año mueren en Europa ciento once mujeres por violencia machista y, por ello, cada día es más necesaria una acción común desde la Unión Europea ante la violación del más importante de los derechos humanos: el derecho a la vida.

Los datos que nos da la Agencia de los Derechos Fundamentales son escalofriantes. Un tercio de las mujeres europeas ha sufrido violencia física o sexual al menos una vez en su vida, y en la mayoría de los casos no se denuncia por miedo o vergüenza. Las víctimas, en muchos casos, están desamparadas, y sus agresores gozan de impunidad.

Ante un panorama europeo donde las mujeres no están igualmente protegidas en todos los Estados, es urgente adoptar un marco legislativo común que, aunque no sea la solución inmediata, sí será un gran avance para proteger a las víctimas.

Para terminar con la violencia debemos tomar no solo medidas legales sino educativas, culturales y sociales. Por ello, hemos presentado esta pregunta oral a la Comisión. En ella instamos, señora Comisaria, a que la adhesión de la Unión Europea al Convenio de Estambul sea una realidad lo más pronto posible, ya que este es el más poderoso instrumento legislativo vinculante para combatir la violencia, en el que se criminalizan las diferentes formas de violencia contra la mujer en un marco donde se protege a las víctimas y se persigue a los criminales.

Queda mucho camino por recorrer, mientras las mujeres siguen siendo asesinadas, violadas y vejadas. Por ello, pido a la Comisión que acelere el paso, porque la violencia no cesa, y creo que necesitamos una Europa que tenga una voz clara y única.

¡Ni una más, ni una mujer asesinada más!

  Maria Arena (S&D). – Madame la Présidente, Simone de Beauvoir disait: "Il suffira d'une crise politique, d'une crise économique ou d'une crise religieuse pour que les droits des femmes soient remis en question. Ces droits ne sont jamais acquis."

Aujourd'hui, nous vivons les trois crises: une crise politique avec une recrudescence des populismes et des conservatismes, une crise économique, bien entendu, et une crise religieuse – il suffit de voir ce qui se passe aujourd'hui en Syrie et les victimes, particulièrement, que sont les femmes dans ces mouvements migratoires. Ces trois crises doivent nous rendre plus vigilantes encore en ce qui concerne les violences faites aux femmes, parce qu'on peut bien entendu s'attendre à ce qu'il y ait recrudescence encore de ces violences faites aux femmes.

Il ne s'agit pas uniquement de dénoncer, ce que nous faisons aujourd'hui, bien entendu. Ce que nous demandons par le biais de la ratification de la convention, c'est d'agir. Agir pour qu'effectivement il y ait des plans d'action concrets afin de lutter contre ces violences, agir pour qu'il y ait des outils législatifs qui nous permettent de jouer notre rôle en tant que parlementaires afin de pouvoir imposer un certain nombre de choses.

Par conséquent, à tous ceux qui déclarent que nous n'avons pas les outils pour agir – comme le Conseil l'a dit tout à l'heure lorsqu’il a indiqué qu'il y avait des choses à régler sur le plan juridique –, je dis que nous pouvons agir, et je dirais même que nous devons agir.

  Jadwiga Wiśniewska (ECR). – Pani Przewodnicząca! Wszyscy jesteśmy przeciwni przemocy względem kobiet i wobec cierpienia kobiet nie wolno nam przechodzić obojętnie. Jednak nie wolno nam jeszcze jednego – udawać, że ten koszmar zakończy ideologiczna konwencja stambulska. Przystąpienie do niej przez Unię doprowadzi do tego, że we wszystkich państwach członkowskich definicje przestępstw objętych konwencją skazi ideologia gender. Ideologia zakładająca, że płeć ma podłoże społeczno-kulturowe, jak i zakładająca to, że przemoc wobec kobiet wynika z rzekomo patriarchalnego społeczeństwa, które trzeba zmienić na jedynie słuszną lewicową modłę. Jak bzdurne jest to założenie, można zobaczyć w wielu państwach Europy Zachodniej, które tą ścieżką podążają od lat, a gdzie statystyki dotyczące przemocy są zatrważające. Ratyfikacja przekreśli wszystkie zastrzeżenia do konwencji złożone przez państwa członkowskie, a unijne instytucje postawi na straży chorej wizji społeczeństwa.

  Hilde Vautmans (ALDE). – Neen is neen. Laat me met rust is neen. Ik heb geen zin is een nee. Niet doen is nee. Ik wil niet is neen. Dit, vrienden, kunnen we in alle talen hier op het halfrond zeggen. En toch, één op drie vrouwen is slachtoffer van geweld. Ik ben blij dat wij hier vandaag de stap zetten tot toetreding tot het verdrag, maar laten we eerlijk zijn: we moeten meer doen. We moeten komen tot een echt actieplan. We moeten komen tot een situatie waarin de mannen de handen van de vrouwen afhouden. We moeten komen tot een situatie waarin we slachtoffers echt beschermen, waarin aangiften van seksueel geweld ernstig worden genomen, waarin slachtoffers geholpen worden. Collega's, ik roep u hier vandaag op, laten we vandaag nu eens allemaal samen opstaan op dit halfrond, alsjeblieft sta met mij op en roep luid: Neen tegen geweld tegen vrouwen.

  Eleonora Forenza (GUE/NGL). – Signora Presidente, onorevoli colleghi, io vorrei che ci chiedessimo tutte e tutti che Europa è quella in cui un terzo delle donne, un terzo delle cittadine europee, un terzo delle donne che attraversano l'Europa, subisce violenza fisica o materiale o simbolica in virtù della propria appartenenza a un genere. Non c'è giustificazione alcuna per la mancata ratifica da parte di 14 Paesi della convenzione di Istanbul e stupisce che alcune colleghe evochino lo spettro del gender per giustificare la mancata ratifica; così come non c'è giustificazione alcuna, in quei paesi che hanno ratificato la convenzione, per una sua mancata e piena attuazione.

Dobbiamo combattere contro tutte le forme della violenza maschile contro le donne, appunto, materiali, fisiche, simboliche, psicologiche. E noi saremo in piazza a Roma il 26 novembre, all'interno di una manifestazione convocata per dire "non una di meno", per denunciare e combattere contro tutte le forme di violenza maschile.

Voglio infine dedicare il mio intervento a Figen Yuksekdag, una parlamentare dell'HDP, in queste ore tenuta in carcere dal regime di Erdogan. Credo che alle donne curde e alle donne turche che lottano contro il regime.....

(Il Presidente toglie la parola all'oratrice)

  Sophie Montel (ENF). – Madame la Présidente, chers collègues, nous sommes ici pour discuter de la convention d'Istanbul contre les violences faites aux femmes. Permettez-moi, en premier lieu, de pointer l'incroyable ironie de cette convention qui porte le nom de la capitale turque. En effet, il y a quelques jours seulement, le gouvernement de ce pays souhaitait faire voter une loi qui aurait annulé les condamnations pour agression sexuelle sur mineur si l'auteur des faits voulait bien épouser sa victime. Ces atteintes à la dignité de la femme sont révoltantes. La dégradation de la condition féminine dans nos différents pays est insupportable, car les droits des femmes reculent. Le fondamentalisme islamiste s'enracine, attaque frontalement les femmes et cherche à les enfermer dans des cages de tissu. Les atteintes à leur intégrité physique se maintiennent à un niveau dramatiquement haut. Rien qu'en France, une femme est victime d'un viol toutes les 40 minutes. Les traités de libre-échange que la Commission européenne négocie ou les lois qu'elle impose aux États membres, comme la loi El Khomri en France, précarisent davantage les salariés et font des femmes leurs premières victimes.

Vous avez tous souscrit à ces textes de régression sociale. Le Front national, premier parti féministe de France, refuse pour sa part ces monstrueuses atteintes aux droits des femmes, et nous nous battrons tout au long de cette mandature et pendant la campagne présidentielle qui arrive, aux côtés de Marine Le Pen pour que la condition des femmes s'améliore enfin.

(L'oratrice accepte de répondre à une question "carton bleu" (article 162, paragraphe 8, du règlement))

  Anna Maria Corazza Bildt (PPE), question "carton bleu". – Madame la Présidente, je constate avec regret que nos collègues de l'extrême droite populiste française utilisent les femmes victimes de violences pour faire campagne électorale. C'est un scandale.

Je veux poser la question suivante à Mme Montel: que dites-vous aux millions de femmes, blanches ou pas blanches, qui ont été victimes de violences sexuelles, qui ont été battues, qui ont été tuées par des hommes blancs européens du monde occidental?

  Sophie Montel (ENF), réponse "carton bleu". – Votre question n'a absolument aucun sens, chère Madame. Marine Le Pen va mener une campagne très dynamique, et vous verrez qu'un nombre important et un nombre croissant de femmes voteront et soutiendront Marine Le Pen, qui est la seule candidate qui défende les femmes dans cette élection présidentielle en France.

(Réaction hors micro de Mme Corazza Bildt: «Eh bien, cela prouve que c’est une campagne électorale!»)

  Anna Záborská (PPE). – Vážim si prácu predkladateliek, ale si myslím, že táto téma nepatrí do pôsobnosti Európskej únie.

Na rozdiel od mojich kolegov som presvedčená, že pri boji proti násiliu na ženách neriešime problém diskriminácie žien voči mužom zo strany štátu. Trestné právo vo všetkých členských štátoch totiž nerobí rozdiel medzi obeťami násilia podľa ich pohlavia. Riešime uplatňovanie týchto zákonov v praxi, fungovanie polície a súdov, ale aj to, ako účinne predchádzať násiliu a ako chrániť jeho obete, aj tie potenciálne. Navyše Istanbulský dohovor by vniesol do právneho systému EÚ definíciu termínu rod, ktorý nepoznajú ani Zmluvy ani Charta základných práv. Otvorila by sa tým široká brána pre presadzovanie politík založených na identite. Mám vážne obavy, že práve tento spôsob myslenia spoločnosť polarizuje, pretože umožňuje, aby rozdeľovanie my verzus oni preniklo do každej oblasti politiky.

Dnes viac než kedykoľvek doteraz potrebujeme presný opak, sústrediť sa na to, čo nás spája ako Európanov a občanov a nie to, čo nás rozdeľuje.

  Josef Weidenholzer (S&D). – Frau Präsidentin! Es kann nicht oft genug wiederholt werden: Die Grundrechteagentur in Wien hat erhoben, dass in der EU jede Frau über 15 Jahre bereits einmal im Leben Opfer physischer oder sexueller Gewalt geworden ist.

Das ist schockierend. Das passiert überall: in allen Gesellschaftsschichten, in allen Altersgruppen und in allen Mitgliedstaaten. Ja, und es ist auch wieder salonfähig geworden, sich in sexistischer Weise über Frauen lustig zu machen. Bekanntlich beginnt ja alles mit Worten.

Der Beitritt der EU zur Istanbul-Konvention wäre ein deutliches Zeichen, dass die Geschichte nicht rückgängig gemacht werden darf. Der Beitritt würde eine bessere Umsetzung bestehender Gesetze ermöglichen, entsprechende Durchgriffsrechte gegenüber Tätern, er würde die Präventions- und Opferarbeit verbessern, Bewusstsein für die Schaffung von Notunterkünften schaffen und so weiter. Diese Richtlinie, die heute schon oft diskutiert wurde, ist deswegen sehr notwendig.

Der Kommission ist es zu danken, dass sie die Initiative ergriffen hat, und die Unterstützung des Parlaments ist ihr sicher. Einige Tage vor dem 25. November ist das ein wichtiges Zeichen. Der Rat sollte erkennen, dass es keinen Sinn macht, eine so wesentliche Materie auf die lange Bank zu schieben. Es ist keine nebensächliche Materie, es sollte causa prima sein.

Die Bekämpfung der Gewalt gegen Frauen ist die Grundlage einer zivilisierten Gesellschaft, und der Ratsvorsitz sollte auch Druck auf die säumigen Mitgliedstaaten ausüben.

  Branislav Škripek (ECR) – Neschvaľujem domáce násilie. Násilie páchané na ženách je, samozrejme, zlý skutok, treba ho jednoznačne odsúdiť, treba proti tomu bojovať. Ale nepovažujem pristúpenie Európskej únie k Istanbulskému dohovoru za vhodný nástroj boja proti domácemu násiliu. Pani komisárka, ja sa pýtam: prečo Komisia presadzuje nástroj, ktorý z rúk členských štátov berie ich suverénne kompetencie v tejto veci? Malo by byť rešpektované právo každého členského štátu zvážiť si na národnej úrovni, či sa tejto právomoci vzdá alebo nie. Dohovor núti 14 členských štátov, ktorí ho zatiaľ neratifikovali, aby súhlasili napríklad so záväzným zavedením pojmu „gender“ ako sociálneho konštruktu a s presadzovaním genderovej ideológie; druhý bod: a so zasahovaním do vzdelávania, a to vrátane obmedzovania práv rodičov. Pristúpenie k dohovoru by podkopalo súdny poriadok členských štátov, pričom dostatočne nerieši problematiku násilia samotného. Takto sa opäť oslabuje dôvera v Úniu zo strany občanov. Preto na Vás nalieham, aby ste podporili iné metódy zastavenia násilia v našej spoločnosti, nie však pretláčaním tohto kontroverzného dohovoru.

(Rečník súhlasil, že odpovie na otázku položenú zdvihnutím modrej karty (článok 162 ods. 8 rokovacieho poriadku)).

  Maria Grapini (S&D), Întrebare adresată conform procedurii „cartonașului albastru”. – Stimate coleg, recunoașteți, prin ceea ce ați spus, că există această violență și ați spus că ratificarea convenției nu rezolvă problema. Care ar fi atunci varianta dumneavoastră de rezolvare a problemei? Pentru că, dacă este cea pe care ați spus-o, că la nivel național totul s-ar rezolva, de ce nu s-a rezolvat până acum?

  Branislav Škripek (ECR), odpoveď na otázku položenú zdvihnutím modrej karty – Čo je problematického, než vytvoriť iný dokument, ktorý bude rešpektovať to, čo tých 14 štátov odmieta? Veď to je celé. Celý problém, ktorý tu má 14 štátov je, že sa tu zavádzajú genderové pojmy, ideologicky motivované nápady – my ich odmietame, to je celé. A keď sa vypracuje iný dokument, my všetci – úplne všetci z každého tábora – tu hovoríme, že chceme potláčať násilie na ženách a domáce násilie. No tak ho potláčajme bez vecí, ktoré tomu vadia.

  Stefan Eck (GUE/NGL). – Frau Präsidentin, verehrte Kolleginnen und Kollegen! Ich habe kein Dope genommen, wie uns Frau von Storch unterstellt hat. Also, die Bekämpfung von Gewalt gegen Frauen kann etlichen Mitgliedstaaten ja gar nicht so wichtig sein, denn sie haben die Istanbul-Konvention noch nicht ratifiziert. Von welchen Werten sprechen diese Mitgliedstaaten eigentlich, wenn sie den moralischen Zeigefinger gegen andere Länder erheben, obwohl sie nicht einmal in der Lage sind, ihre nationale Gesetzgebung der Konvention anzupassen? Diese Konvention gilt zu Recht als das derzeit wichtigste Instrument zur Bekämpfung von Gewalt gegen Frauen. Sie schafft umfassende Schutzmaßnahmen für alle Frauen und für Mädchen und Frauen auf der Flucht. Das ist heute sehr, sehr wichtig.

Wir müssen dem Sexismus mit allen möglichen Mitteln den Kampf ansagen, wir müssen jetzt handeln! Alle Mitgliedstaaten sollten die Konvention möglichst schnell ratifizieren, damit wir in dieser wichtigen Frage einen Schritt weiterkommen.

  Carlos Coelho (PPE). – Senhora Presidente, Senhora Comissária, caras e caros colegas, já passaram mais de 20 anos após a proclamação do Dia Internacional para a Eliminação da Violência Contra as Mulheres, mas persistem ainda números preocupantes: uma em cada 20 mulheres europeias foi violada, uma em cada 5 já foi perseguida.

Estes dados tornam clara uma evidência. Este é um combate de homens e de mulheres e uma causa de todos e de cada um. Por isso, apelamos hoje aos Estados-Membros que ainda não o fizeram para que ratifiquem a Convenção de Istambul. Por isso, apelamos para que o Conselho avance com as negociações para a adesão da União Europeia.

Mas, que fique claro, esta é uma mudança que não se opera apenas com este debate ou com a ratificação de um tratado. É uma mudança que requer um trabalho constante e laborioso. Somos o continente do mundo que mais luta pela defesa dos direitos humanos. Também neste domínio temos de ser um farol de esperança para milhões de mulheres que aqui, ou além-fronteiras, ainda sofrem simplesmente por serem mulheres.

  Liliana Rodrigues (S&D). – Senhora Presidente, Senhora Comissária e caros colegas, todos os dias centenas de mulheres sentem na pele e no corpo a violência de quem entende que ser mulher é um azar da natureza, de um destino social e cultural que lhes destrói a alma.

Na verdade, todos sabemos que esta é apenas uma forma de manter uma justificação sem sentido para a violência. Violência que se faz de diferentes formas: no corpo marcado, na recusa de outro poder decidir sobre o meu próprio corpo, na rejeição dos meus direitos de saúde reprodutiva, na negação da minha educação, na morte antecipada, pelo simples facto de que sou mulher.

Estamos a falar daqueles que compreendem que sermos mutiladas genitalmente é apenas mais um azar. Já não da natureza, mas da cultura, da educação e da nossa história. E é isto que temos de combater. Temos um trunfo na mão, Senhora Comissária. E temos de dar um sinal, um sinal de solidariedade com todas as mulheres, um sinal de que acreditamos, como um todo, na igualdade, esse valor único europeu.

  Marek Jurek (ECR). – Pani Przewodnicząca! O konwencji stambulskiej dyskutujemy długo, tym bardziej, że w wielu krajach – na przykład w Niemczech – konwencja ta nie została ciągle ratyfikowana. Oczywiście jest to dokument ideologiczny, nacechowany marksistowskimi uprzedzeniami wobec rodziny traktowanej jako przestrzeń przemocy. Jest to oczywiście również dokument obłudny, który ignoruje przemoc w takich środowiskach, jak na przykład związki chwilowe, albo towarzyszącą takim zjawiskom, jak pornografia. Ale dzisiaj nie rozmawiamy o treści tej konwencji – ta dyskusja toczyła się albo wciąż się toczy w naszych państwach. Dzisiaj rozmawiamy o tym, czy wyposażyć Unię Europejską w jeszcze jeden instrument ingerencji w politykę naszych państw, a na to nikt, kto naprawdę ceni demokrację, suwerenność, odpowiedzialność polityczną i debatę publiczną, nie powinien się zgadzać. Zachęcam tych kolegów, którzy jeszcze nie ratyfikowali konwencji – prowadźcie tę dyskusję u siebie w kraju, a ten Parlament zostawcie w spokoju!

  Michaela Šojdrová (PPE). – Souhlasím s přistoupením EU k Istanbulské úmluvě jako se symbolickým gestem, protože násilí na ženách je stále rozšířeným zlem a je třeba proti němu bojovat.

Stejně tak je třeba bojovat proti násilí na každém člověku, na dětech, na seniorech. Jsem proti násilí na nenarozených dětech. Myslím si, že bychom také proto neměli vyčlenit násilí na ženách jako zvláštní trestný čin na úrovni EU.

Konkrétní opatření proti násilí na ženách a proti domácímu násilí musí realizovat členské státy. Pokud se k boji proti násilí zaváže EU, chápu to jako podporu v úsilí členských států a s takovýmto závazkem EU mohu souhlasit.

  Sylvie Guillaume (S&D). – Madame la Présidente, ériger en infractions pénales les violences physiques, sexuelles et psychologiques, proposer des refuges sûrs aux femmes victimes de violences, éduquer à l'égalité des genres, informer les professionnels qui travaillent auprès des victimes et fournir les ressources financières nécessaires, voici quelques-unes des mesures proposées par la convention d'Istanbul, premier outil international juridiquement contraignant destiné à lutter contre les violences faites aux femmes. Nous apprenons que cela n'aura finalement pas lieu, mais il est particulier d'entendre citer Istanbul quand on a en tête les projets de dégradation des droits des jeunes filles qu’envisageait cette proposition abjecte des autorités turques pour permettre aux violeurs de réparer leurs crimes en épousant leurs victimes.

S'agissant des violences faites aux femmes, les responsables sont d'abord les individus. Mais pour éradiquer ces actes inqualifiables, les gouvernements et l'Union européenne ont aussi leur part de responsabilité. C'est pourquoi nos législations doivent s'aligner sur la convention d'Istanbul.

La situation des femmes face aux violences ne va pas changer d'un claquement de doigt ou de stylo, mais notre responsabilité est de légiférer pour faire évoluer le droit et les mentalités en profondeur. C'est le sens de la convention d'Istanbul. Parmi les 28 États membres qui l'ont signée, seule la moitié l'a ratifiée. Il faut sortir de la duplicité et passer à l'action.

La Commission européenne a proposé l'adhésion de l'Union à cette convention en mars dernier et je m’en félicite. Elle doit accélérer le pas – vous nous avez fait des propositions –, car une approche commune est indispensable pour protéger les femmes de la même façon, indépendamment de leur lieu de vie dans l'Union.

  Vilija Blinkevičiūtė (S&D). – Ačiū, gerbiama pirmininke. Smurtas prieš moteris yra vienas didžiausių žmogaus teisių pažeidimų, kuris neturi jokių geografinių, ekonominių, kultūrinių ar socialinių ribų. Beveik kas ketvirta moteris Europos Sąjungoje yra patyrusi fizinę prievartą. Ir visi smurtiniai nusikaltimai – fizinis, psichologinis, seksualinis, ekonominis – daro neatstatomą žalą moterų fizinei ir psichinei sveikatai. Ir nors smurto prieš moteris problemai mes skiriame nemažą dėmesį, tačiau skaudu matyti, kad mums vis dar nepavyksta apsaugoti moterų nuo tokių nusikaltimų. Praėjusiais metais Parlamente mes priėmėme rašytinį pareiškimą raginantį Komisiją 2016 metus paskelbti kovos su smurtu prieš moteris metais. Šio prašymo Komisija neįgyvendino. Bet sveikinu ją, jog ėmėsi konkrečių žingsnių, kad Europos Sąjunga prisijungtų prie Stambulo konvencijos, o tai yra didelis ir svarbus žingsnis, kuris leistų iš tikrųjų padaryti postūmį šioje nesibaigiančioje kovoje ir turime prisiminti, kad visos programos ir priemonės skirtos sustabdyti smurtą prieš moteris pasiteisins tik tada kai moterys bus užtikrintos, kad prabilus apie smurtą jomis bus pasirūpinta, suteikta psichologinė ir socialinė pagalba, sveikatos priežiūra, o smurtautojai nusikaltėliai bus nubausti.

  Soraya Post (S&D). – Fru talman! Den 25 november är en dag att sörja för att vi inte har kommit längre. Det är en dag att sörja för att vi inte vill betrakta våld i nära relationer för vad det faktiskt är: ett säkerhetspolitiskt problem. Jag sörjer för att EU ska vara i framkant gällande forskning av mänskliga rättigheter men väljer att ignorera båda genom att exkludera våld i nära relationer i den nya säkerhetsagendan.

Vi har alltså tagit ett stort steg tillbaka i frågan. Att alla medlemsstater, inkluderat EU, ska ratificera Istanbulkonventionen är ett viktigt steg som måste tas. Om vi på allvar menar att vi vill avskaffa våld i nära relationer, måste vi förstå att det inte är en kvinnofråga som tillhör den privata sfären. Om vi ska komma ifrån våldet på de samhälleliga nivåerna, måste vi komma ifrån våldet på de internationella arenorna. Vi kan därför inte tala om försvarspolitik och könsbaserat våld separat, utan vi måste erkänna sambandet. Det är när vi skapar en säkerhetspolitik för människor och inte för uråldriga nationsgränser som vi kan sluta sörja. Det är då som vi på allvar kan utrota det problem som ständigt hotar kvinnors existens.

  Maria Noichl (S&D). – Frau Präsidentin, liebe Kolleginnen, liebe Kollegen! Ich möchte mich der dringenden Forderung meiner Vorrednerin natürlich anschließen. Es ist ganz klar, dass die Istanbul-Konvention endlich in ganz Europa greifen muss, eingeführt werden muss und umgesetzt werden muss.

Aber darüber hinaus möchte ich noch einen anderen Punkt ansprechen: Es geht um die Klimapolitik für Frauen – und damit meine ich nicht das Wetter. Die Klimapolitik für Frauen – da geht es um das gesellschaftliche Klima, in dem sich Frauen bewegen. Das gesellschaftliche Klima wird in den USA zum Beispiel durch den Sexisten Trump vergiftet. In Europa sind es die Rechten, die ganz Rechten und die ganz, ganz Rechten, die das Klima gegen Frauen vergiften. Sie erzeugen ein soziales Klima, ein gesellschaftliches Klima, das Gewalt gegen Frauen möglich macht. Die Gesellschaft ist immer auch ein Teil der Täter. Die Gesellschaft macht es möglich, dass Gewalt gegen Frauen passiert und dass sie so lange unentdeckt bleibt.

Ich bin der Meinung, wir müssen die Istanbul-Konvention unterzeichnen, ratifizieren und umsetzen – in ganz Europa. Und ich bin der Meinung, wir brauchen einen Klimapakt für Frauen, um das soziale Klima in Europa endlich zu verbessern.

  Péter Niedermüller (S&D). – Elnök Asszony! Ha van olyan ügy, ahol teljes egyetértésnek kellene lennie a világban, de valami árthatatlan-érthetetlen okból még mindig nincs: az a nők elleni erőszak ügye. Éppen ezért egyszerűen elfogadhatatlan, hogy az isztambuli egyezményt még mindig nem ratifikálta minden EU-tagállam, köztük Magyarország sem. Miközben tudjuk, hogy minden harmadik európai nőt érint, vagy érintett a nők elleni erőszak valamilyen formája. Különösen nehéz a többszörösen hátrányos helyzetű, a társadalom perifériáján élő nők helyzete, mivel nekik alig van eszközük jogaik érvényesítésére. Nekik külön megkülönböztetett figyelemre és segítségre van szükségük.

A nők elleni erőszak nem csak a nők ügye, hanem olyan közügy, amelyik mérgezi, sérti a demokráciát. Olyan társadalmi probléma, amely komplex jogi, szociális, oktatási és kulturális intézkedéseket, és azok következetes végrehajtását követeli meg. Ezen az úton az első lépés az isztambuli egyezmény ratifikálása kell, hogy legyen.

  Patrizia Toia (S&D). – Signora Presidente, signora Commissaria, onorevoli colleghi, di fronte a una tragedia così diffusa nella nostra civile Europa, solo poche voci ottuse e razziste possono pensare che il fenomeno sia riconducibile solo all'immigrazione. Di fronte a questa tragedia, signora Commissaria, noi vediamo che la società civile, le associazioni, le ONG stanno facendo un lavoro enorme. Non così le istituzioni europee.

Il Consiglio ancora si dibatte – hanno detto – tra sofisticati problemi giuridici. Ecco, voglio dire che abbiamo risolto i più sofisticati problemi giuridici quando ci interessava arrivare a un risultato. E la Commissione ancora non ha fatto quello che ogni anno chiediamo e che adesso chiediamo con il punto 10 della risoluzione, cioè una direttiva che sia una base giuridica, perché in alcuni Stati membri non c'è una legge, non c'è una legge, una base di diritto che tuteli le vittime e le persone oggetto di violenza.

Allora, signora Commissaria, le chiediamo ancore una volta questo: si faccia forte della nostra forza, della forza delle donne in questo Parlamento e pretenda dalla Commissione che si proponga una direttiva, un atto legislativo. Vogliamo leggi e vogliamo risorse e servizi, perché in molti Paesi le case per le donne e i servizi di accoglienza stanno chiudendo.

  Cécile Kashetu Kyenge (S&D). – Signora Presidente, onorevoli colleghi, con questa risoluzione il Parlamento ripaga un debito incolmabile nei confronti delle tante, troppe donne vittime di violenza in Europa e restituisce speranza verso un cammino che dovrebbe essere spedito e senza ostacoli, ma che invece procede a un ritmo lento in seno al Consiglio.

La violenza contro le donne rappresenta una forma estrema di discriminazione e una violazione dei diritti e delle libertà fondamentali delle vittime. Per tale ragione, chiediamo che ogni atto di violenza contro le donne e le ragazze, e quindi anche la violenza domestica, rientri tra gli atti di criminalità particolarmente gravi, così come sancito anche dal nostro trattato.

L'Unione deve impegnarsi ed intervenire con un piano globale per la lotta contro tutte le forme di disuguaglianza di genere, perché nessuno Stato può sentirsi meno coinvolto di un altro in questa lotta di civiltà.

  Pier Antonio Panzeri (S&D). – Signora Presidente, onorevoli colleghi, è già stato detto che una donna su tre subisce almeno un episodio di violenza fisica o sessuale nel corso della sua vita. Non solo: secondo i dati della Commissione europea, solo il 30% delle vittime riesce a denunciare i soprusi subiti alle autorità competenti, condannando così al silenzio un problema che rischia di trasformarsi in una piaga sociale.

Ora, la mia opinione è che la Presidenza del Consiglio oggi, proprio oggi, ha perso una occasione: quella di essere presente qui con qualcosa di nuovo. E invece ha fatto un compitino, per lo più ipocrita, senza assumersi nessun impegno in questa direzione.

Il 25 novembre sarà la Giornata internazionale contro la violenza sulle donne. Credo che oggi questa iniziativa del Parlamento europeo non debba rappresentare soltanto un fatto simbolico, ma deve essere un'azione concreta per gli Stati membri, non solo per la ratifica, ma soprattutto perché vengano chiamati ad una maggiore responsabilità legislativa nel perseguire giuridicamente la violenza di genere, promuovendo invece la parità di genere come valore essenziale della nostra società plurale e democratica.

„Catch the eye” eljárás

  Csaba Sógor (PPE). – Az isztambuli egyezményhez való csatlakozás sajnos nem azt jelentené, hogy a tagállamokban egyszerre felszámolódna a nők elleni erőszak. Napjainkban számtalan példát láthatunk arra, hogy rengeteg a kormányok tennivalója ezen a téren. A bántalmazási statisztikák rendre lefele torzítanak, hiszen sok esetben semmilyen következmény vagy feljelentés nem követ egy bántalmazást, főleg, ha az családon belül van. Az FRA elemzése mégis sokatmondó: minden harmadik nő tapasztalt fizikai vagy szexuális erőszakot 15 éves kora óta.

A nők elleni erőszak bűncselekmény, ezt meg kell értsék az európai polgárok és azok is, akik Európába érkeznek. Az egyezményhez való csatlakozás azt a változást hozná el, hogy az állami hatóságok összehangoltan léphetnének fel a nők elleni erőszak és a családon belüli erőszak ellen, továbbá a bűnmegelőzésre vagy az áldozatvédelemre külön politikákat kellene felépíteniük, amelyeket nemzetközi szakértők ellenőriznének. Kár a késlekedésért, mert így a rendelkezések gyakorlatba ültetése is későbbre tolódik, ezért a helyzet javulása sem indulhat el.

PRESIDENZA DELL'ON. DAVID-MARIA SASSOLI
Vicepresidente

  Νότης Μαριάς ( ECR). – Κύριε Πρόεδρε, οι γυναίκες και τα νεαρά κορίτσια συχνά εκτίθενται σε σοβαρές μορφές βίας, όπως είναι η ενδοοικογενειακή βία, η σεξουαλική παρενόχληση, ο βιασμός και ο ακρωτηριασμός των γεννητικών οργάνων, γεγονότα που συνιστούν σοβαρές παραβιάσεις των ανθρωπίνων δικαιωμάτων καθώς και μείζον εμπόδιο στην επίτευξη της ισότητας μεταξύ ανδρών και γυναικών. Τα περιστατικά που περιγράφονται είναι απαράδεκτα. Μία στις τρεις γυναίκες στην Ευρωπαϊκή Ένωση έχει βιώσει σωματική ή σεξουαλική βία ή και τα δύο, ενώ μόνο το 30% περίπου των θυμάτων αναφέρει τα περιστατικά στην αστυνομία. Παράλληλα, μία στις τέσσερις γυναίκες επιλέγει να μην καταγγείλει τη σεξουαλική βία που υπέστη λόγω ντροπής και μία στις πέντε δεν επιθυμεί να το μάθει κανείς. Η προσχώρηση λοιπόν της Ευρωπαϊκής Ένωσης στη Σύμβαση της Κωνσταντινούπολης θα συμβάλει στους ευρύτερους στόχους της Ένωσης για ισότητα των φύλων, προστασία των γυναικών ενάντια σε κάθε μορφή βίας και θα συμβάλει στις προσπάθειες για ποινική δίωξη των θυτών, για εξάλειψη της βίας κατά των γυναικών και για εξάλειψη της ενδοοικογενειακής βίας.

  Τάκης Χατζηγεωργίου ( GUE/NGL). – Κύριε Πρόεδρε, νομίζω ότι έχουν λεχθεί εδώ τόσες τραγικές ιστορίες, με τον πιο γλαφυρό τρόπο, ώστε να μην χρειάζονται επαναλήψεις. Επιθυμώ όμως να αναφερθώ στις χιλιάδες των γυναικών, από τη Συρία κυρίως, που έχουν πνιγεί στη θάλασσα της Μεσογείου στην προσπάθειά τους να βρουν ελευθερία. Δεν υπάρχουν πολλοί τρόποι, πέρα από τις Συμβάσεις, αλλά χρειαζόμαστε παιδεία και ποινές, δηλαδή πρόληψη και καταστολή. Η παιδεία πρέπει να περιλαμβάνει ειδικά μαθήματα στο θέμα της ισότητας των φύλων. Θέλω να κλείσω με το εξής: μέσα σε αυτή την αίθουσα, αγαπητοί συνάδελφοι, υπάρχει μια γυναίκα η οποία έχει υποστεί με τον πιο βάναυσο τρόπο την βία στο πρόσωπό της και κάθεται πίσω μου. Είναι η κ. Κούνεβα, η οποία δέχθηκε επίθεση με καυστικό δηλητήριο. Θέλω να τη χαιρετήσουμε όλοι με ένα χειροκρότημα, όχι διότι υπέστη αυτή τη βία βεβαίως αλλά διότι αγωνιζόταν ήδη πριν το γεγονός και πολύ περισσότερο διότι συνεχίζει να αγωνίζεται και μετά από αυτή την τραγική ιστορία, με σθένος, υπέρ των δικαιωμάτων των γυναικών αλλά και των ανδρών. Εγώ την ευχαριστώ ιδιαιτέρως.

(Οι βουλευτές χειροκροτούν την κυρία Κούνεβα)

  Presidente. – Anche da parte della Presidenza un caloroso saluto e una vicinanza.

  Gesine Meissner (ALDE). – Herr Präsident! In der Silvesternacht sind in Köln mehrere Frauen, die sich einfach nur gefreut haben über Silvester, wirklich tätlich angegriffen worden.

Es wurde sexuelle Gewalt ausgeübt, einige wurden sogar vergewaltigt, und es konnte im Prinzip überhaupt nichts gemacht werden. Erstens hat man die Täter nicht wirklich gefunden, und hätte man sie gefunden, hätte man nach deutschem Gesetz keine Möglichkeit gehabt, sie wirklich zu verurteilen, weil Deutschland die Istanbul-Konvention noch nicht unterzeichnet hat. Das ist genau der Punkt, warum das so wichtig ist.

Wir brauchen wirklich ein Werkzeug, ein Gesetz gegen Gewalt gegen Frauen, das die Frauen sicher macht, das wirklich besagt: Nein heißt Nein, damit man sich sicher fühlen kann – nicht nur in Deutschland, überall auf der Welt. Im Grunde genommen: Ich finde es wirklich menschenverachtend, wenn Beatrix von Storch hier gerade sagt: Jeder, der das verteidigt, der das einfordert, ist auf Droge. Das ist ein Schlag ins Gesicht von allen Frauen, denen jemals Gewalt angetan wurde.

Genauso so es, jetzt hier zu sagen, das geht die EU überhaupt nichts an. Wenn die EU auch ratifiziert, dann ist das natürlich ein ganz starkes Signal an alle Mitgliedstaaten, die das noch nicht getan haben. Wir müssen unbedingt etwas tun, um Gewalt gegen Frauen grundlegend zu bekämpfen.

  Caterina Chinnici (S&D). – Signor Presidente, signora Commissaria, onorevoli colleghi, la violenza contro le donne continua, ancora continua. Donne vittime di violenze fisiche, psicologiche e sessuali, violenza in ambito familiare, violenza alla presenza dei figli, dei bambini. Non è tollerabile, non è più tollerabile.

Occorre che l'Unione europea lanci un messaggio chiaro sulla necessità di proteggere le donne in tutta Europa dalle violenze. Occorrono norme giuridiche specifiche e armonizzate. In tal senso, le disposizioni della convenzione di Istanbul contengono strumenti giuridici utili non solo a perseguire gli autori di reati ma anche a prevenire le violenze. Penso, per esempio, alla possibilità di allontanare l'autore delle violenze domestiche dal domicilio.

Ma proteggere le donne dalla violenza significa anche proteggere i bambini. I bambini, vittime di violenza assistita, testimoni delle violenze familiari, che provocano traumi psicologici e lasciano spesso tracce indelebili.

Sono cosciente delle sfide giuridiche per l'adesione dell'Unione alla convenzione di Istanbul ma spero che l'odierno dibattito e la risoluzione che voteremo domani siano efficace stimolo verso una rapida e positiva conclusione del procedimento di adesione.

  João Pimenta Lopes (GUE/NGL). – Senhor Presidente, a assinatura desta convenção não se traduzirá em resultados se não for acompanhada de políticas concretas de combate à pobreza e à exclusão social.

Aliás, é sintomático que a resolução que será votada não tenha qualquer referência, muito menos relação, entre as políticas de direita de ataque aos direitos sociais e laborais, ou das políticas de austeridade que a União Europeia tem imposto e o aumento das desigualdades, da pobreza e exclusão social, dos elevados níveis de desemprego, da precariedade laboral e de como estes fenómenos incidem particularmente sobre as mulheres e contribuem para o aumento da violência sexual e doméstica, que em Portugal vitimou mortalmente 428 mulheres entre 2004 e 2015, ou no aumento das redes de prostituição e do tráfico de seres humanos.

Esta realidade exige uma mudança de políticas sociais e laborais que visem a eliminação de qualquer tipo de violência contra a mulher, mas também a eliminação das desigualdades, o reforço da proteção social e laboral, o fim da precariedade e o aumento de salários.

  Nicola Caputo (S&D). – Signor Presidente, onorevoli colleghi, il 4 marzo 2016 la Commissione ha proposto l'adesione dell'Unione europea alla convenzione di Istanbul, il primo strumento a livello internazionale giuridicamente vincolante per la prevenzione e la lotta contro la violenza nei confronti delle donne. Il 25 novembre ricorre la Giornata internazionale contro la violenza sulle donne, un'occasione di sensibilizzazione e riflessione per rilanciare l'impegno per superare, prevenire e sconfiggere ogni forma di violenza e di molestia nei confronti delle donne in ogni ambito della vita personale, familiare e sociale, compresi i luoghi di lavoro.

L'Italia, come altri paesi membri, ha recepito nel proprio ordinamento la convenzione di Istanbul. Tutti gli altri Stati membri devono però farlo presto. Serve uno sforzo di tutti sul piano culturale, per consentire il superamento di comportamenti sessisti ed offensivi verso le donne ed educare i cittadini al rispetto. L'adesione dell'Unione europea alla convenzione è un ulteriore passo in avanti per assicurare maggiore efficienza e coerenza alle politiche per la prevenzione e la lotta contro la violenza nei confronti delle donne e la violenza domestica: ma servono politiche concrete.

(Fine della procedura “catch-the-eye”)

  Věra Jourová, Member of the Commission. – Mr President, thank you for this discussion. I am really unhappy to have to repeat that the situation is not getting better; the situation is becoming worse in Europe and that is why we decided to earmark quite a lot of money to the campaign. That is why we keep exerting pressure on the Member States to ratify the Istanbul Convention. That is why we are in such intensive discussions with the Council to have the accession of the European Union to the Istanbul Convention adopted.

These are the concrete measures and concrete steps. I just want to tell you and confirm that what was quoted here by Ms Arena – from Simone de Beauvoir – was right: we are now in a period of where the atmosphere in society as such is worsening. I am working also in the field of anti-extremism and anti-radicalisation of society. I am in contact with the main IT providers. We are trying to combat hate speech online with all possible efficient tools, and this is the sphere where a lot of violence against women starts.

And it is not only against women. It is against all the other vulnerable groups in our societies. We should bear in mind that this is a complex issue and the worsening of the atmosphere in our society is not any excuse for saying, ‘okay, so this is also the case with violence against women’. We must combat and mobilise forces against this on all fronts.

I know that you expect answers from me and I am going to raise several questions here. I will not be long as I know that we are limited by time.

You asked: is the political will missing? I think we have to monitor what will be done at Member State level, whether they will ratify the Convention, but I can only share with you my frustration that I was in discussions with some colleagues from Member States, some of the Ministers and people responsible for equality and gender policy, and they told me it is more and more difficult to sell. It is more and more unpopular in some of our Member States. Why is that so? We have to support this policy from a European level and to support these colleagues who work in the Member States.

Another question which was flying through the air here: is violence against women a taboo in society? Is it really culturally rooted in some parts of our society where we hear that violence is something normal, it is normality? Is there really such a strong silent acceptance of this phenomenon in our society?

If so, then I am afraid that we cannot change it just by legislation. We need to do much more on the preventive side. We need to do much more campaigning, awareness-raising. We have to work with the young generation. So it is a very complex issue, and I am afraid that if something is culturally-rooted, it will take more time to change it and we have to keep on trying.

We will open the data on this which we now have from the Eurobarometer. For 94% of our citizens, violence against women is intolerable. It is a very surprisingly high number, but at the same time, one quarter of people say ‘but the victims are very often also guilty’. We will see these surprising findings from this new survey, which will show us that we have to work more vis-à-vis society itself, and legislation will not do this by magic.

And believe me, I speak to politicians, I speak to organisations, NGOs, to people who are somehow engaged, and all of them say that this is very serious, this is getting worse, we have to combat this. And then when I speak to – and forgive me for this expression – ‘normal people’, they say to me: ‘What do you want? Nothing is happening, it cannot be that bad’. And this applies to everything we do on gender. Once that label of ‘gender’ is put on it, it does not take off. People say: ‘What do you want?

Sometimes when I promote gender policy and the policy of equality I work with economic figures. I have never done this for this problem of violence. I will do it now. The estimation of the costs for Europe is more than EUR 200 million a year. This is the cost of violence against women. And why am I quite reticent to use this argument? Because here, we have to speak about the lives of women and children. This is not about money, but it is good to understand that it also has this economic aspect.

The last difficult question is: can we change the behaviour of the victims themselves? Everybody – and the Eurobarometer survey showed it – knows somebody who is a victim. So why do we have so few of them – 15-20% of victims – who report it and use the helping hand of society, use the social services, use the power of law enforcement authorities? Why is this so? We need to change this and we need to encourage them.

We have legislation for this. The Victims Directive clearly asks and demands that the law enforcement authorities take a special approach to victims of violence, of domestic violence, to children and women who are the victims of this. So we need to join forces and we need to use all possible instruments, not only legislation, to change the situation.

I am sure the Istanbul Convention should be ratified by all Member States because there are practical measures. There are also measures which can help children who are victims, as well as women. European Union accession is equally important. It is not true that we are decreasing the competences of Member States by this accession. We are enlarging the coherence of this policy within Europe. We can get better data collection and monitoring of the situation. It is also equally important and it will achieve slightly different goals from those which must be achieved through ratification by the Member States.

One last comment. It must be absolutely clear to European society, to European people, and to the newcomers, the people who come in the refugee influx – and this is more a message for this side of the Chamber – that violence against women is intolerable in Europe, for all, and we must not relativise it. This must be absolutely clear, and this must not only be the subject for awareness-raising in European citizens, but also in all integration plans and activities vis-à-vis the people who are coming to Europe.

  Presidente. – La discussione è chiusa. Comunico di aver ricevuto due proposte di risoluzione conformemente all'articolo 128, paragrafo 5 del regolamento.

La votazione si svolgerà domani.

Dichiarazioni scritte (articolo 162)

  Rosa Estaràs Ferragut (PPE), por escrito. – El Convenio de Estambul sobre Prevención y Lucha contra la Violencia contra las Mujeres y la Violencia Doméstica es el primer instrumento en Europa que establece normas jurídicamente vinculantes y específicas para el plano de la prevención de la violencia de género, de la protección de las víctimas y del castigo al agresor. El Convenio abarca una amplia gama de medidas, incluidas las obligaciones que van desde la sensibilización y la recopilación de datos, hasta las medidas jurídicas sobre la penalización de las diferentes formas de violencia. Si bien todos los Estados miembros de la Unión Europea han firmado el Convenio, únicamente catorce de ellos lo han ratificado. Desde el Parlamento Europeo consideramos fundamental apoyar la adhesión de la Unión al Convenio de Estambul sobre Prevención y Lucha contra la Violencia contra las Mujeres y la Violencia Doméstica.

  Lidia Joanna Geringer de Oedenberg (S&D), na piśmie. – Kobiety żyjące w UE niestety dalej często padają ofiarą przemocy. Jak wynika z analiz przeprowadzonych przez Agencję Praw Podstawowych w 2014 r., szacuje się, że jedna trzecia wszystkich kobiet w Europie doświadczyła przemocy fizycznej lub seksualnej, co najmniej raz w ciągu dorosłego życia, 20 % doświadczyło molestowania w internecie, jedna na 20 kobiet została zgwałcona oraz ponad jedna na 10 kobiet padła ofiarą przemocy seksualnej z użyciem siły. Niepokojący jest fakt, że odnotowujemy niewielkie postępy w zwalczaniu tego zjawiska, które jest jawnym pogwałceniem praw człowieka i stanowi formę dyskryminacji.

W marcu tego roku Komisja zaproponowała przystąpienie UE do konwencji stambulskiej, która jest pierwszym prawnie wiążącym międzynarodowym instrumentem dotyczącym zapobiegania i zwalczania przemocy wobec kobiet. Wszystkie państwa członkowskie UE podpisały wspomnianą konwencję, ale tylko 14 ją ratyfikowało. Przystąpienie UE do konwencji poprawi skuteczność i spójność unijnej polityki wewnętrznej i zewnętrznej w kwestiach związanych ze zwalczaniem i zapobieganiem przemocy wobec kobiet i przemocy na tle płciowym w Europie. Ponadto zapewni skuteczniejsze wdrażanie unijnych przepisów, programów i funduszy, przyjętych w tym celu. Przyczyni się także do dążeń UE w dziedzinie równości kobiet i mężczyzn, przeciwdziałania dyskryminacji, zdrowia publicznego i wzrostu gospodarczego.

  Afzal Khan (S&D), in writing. – This Friday we are marking the International Day for the Elimination of Violence against Women. It is a reminder that this violation of human rights continues globally. 1 in 3 women worldwide have experienced physical or sexual violence. 4.5 million people are victims of forced sexual exploitation – 98% of them are women and girls. 32 countries exempt rape perpetrators from prosecution when they are married to or subsequently marry the victim. Just now Turkey tried to reintroduce the inhumane law. We can only stop this by working together. More men must stand up against violence, denounce it, and stop it. Male leaders, including traditional and religious leaders, must lead the way. Violence against women is a serious impediment to women’s progress in any area of life. Combating all forms of violence against women must therefore be a priority for the EU and I call on the EU to ratify the Istanbul Convention. We need to address the root causes of gender inequality and support better services for women in violent situations, more accurate reporting of risk and prevalence, and provide greater help for women’s organisations. All of us must work tirelessly to stop violence, whatever form it takes.

  Urmas Paet (ALDE), kirjalikult. – Naistevastane vägivald on ulatuslik inimõiguste rikkumine, millest Euroopa Liit ei tohi mööda vaadata. ELi liikmesriikidel on kõigil vähem või rohkem seadusandlikul tasandil reguleeritud võitlus naistevastase vägivalla vastu, ent mitmetes neist riikidest on võimalik teha rohkem naiste kaitseks ja kurjategijate kohtu ette toomiseks. Seetõttu on mul hea meel, et EL liitub Istanbuli konventsiooniga, mis võimaldab ühtlustada ELi tasandil vastavaid õigusakte ja paremini koguda statistikat. On äärmiselt kahetsusväärne, et seni on Istanbuli konventsiooni ratifitseerinud vaid 14 ELi liikmesriiki. Kutsun siinkohal üles ka Eestit võimalikult kiiresti edasi liikuma Istanbuli konventsiooni ratifitseerimisprotsessiga.

  Daciana Octavia Sârbu (S&D), în scris. – La 25 noiembrie sărbătorim Ziua internațională pentru eliminarea violenței împotriva femeilor, dar, din păcate, progresele înregistrate în ceea ce privește combaterea violenței împotriva femeilor și a violenței pe criterii de gen nu sunt notabile. Statisticile nu s-au îmbunătățit, iar femeile sunt încă omorâte în bătaie în țările din UE. La 4 martie 2016, Comisia a propus aderarea UE la Convenția de la Istanbul, primul instrument obligatoriu din punct de vedere juridic privind prevenirea și combaterea la nivel internațional a violenței împotriva femeilor. Toate statele membre au semnat-o, dar numai 14 au ratificat-o. Comisia Europeană are datoria de a încuraja statele membre să ratifice convenția sau cel puțin să își revizuiască legislația pentru a se asigura că aceasta corespunde convenției. Amploarea violenței fizice și sexuale la care sunt supuse femeile în întreaga Uniune impune o atenție reînnoită din partea politicilor în acest domeniu și acțiuni imediate. Nu mai putem rămâne indiferenți.

  Ελισσάβετ Βόζεμπεργκ-Βρυωνίδη (PPE), γραπτώς. – Η βία κατά των γυναικών και η έμφυλη βία εξακολουθούν δυστυχώς να αποτελούν εκτεταμένα φαινόμενα στην Ευρωπαϊκή Ένωση. Πρόσφατες μελέτες αποδεικνύουν ότι το 1/3 του συνόλου των γυναικών στην Ευρώπη έχουν υποστεί σωματική ή σεξουαλική βία τουλάχιστον μια φορά στην ενήλικη ζωή τους, ενώ περίπου 20% των νεαρών γυναικών έχουν υποστεί σεξουαλική παρενόχληση μέσω Διαδικτύου. Η καταπολέμηση και η εξάλειψη κάθε μορφής βίας κατά των γυναικών, το δικαίωμα στην ίση μεταχείριση αλλά και στη μη διάκριση συνιστούν θεμελιώδη δικαιώματα, κατοχυρωμένα στις Ευρωπαϊκές Συνθήκες. Αυτό που μένει ακόμη είναι να ριζώσουν τα δικαιώματα αυτά βαθιά στα θεμέλια των κοινωνιών μας και να εφαρμοστούν στην πράξη και στην καθημερινή ζωή, αλλάζοντας αναχρονιστικές νοοτροπίες και αντιλήψεις. Η Σύμβαση της Κωνσταντινούπολης αποτελεί σημαντικό νομικό κείμενο που καλύπτει το θέμα της βίας κατά των γυναικών σε διάφορα επίπεδα, θέτοντας συγκεκριμένες δεσμεύσεις και στόχους, όπως πρόληψη, καταπολέμηση των διακρίσεων, ποινικές κυρώσεις για την αντιμετώπιση της ατιμωρησίας καθώς και προστασία και στήριξη των θυμάτων. Η προσχώρηση της ΕΕ σε αυτήν θα εξασφαλίσει ένα συνεκτικό ευρωπαϊκό νομοθετικό πλαίσιο για την πρόληψη και την καταπολέμηση της βίας αλλά κυρίως θα αποτελέσει παράδειγμα προς μίμηση για την κύρωση της Σύμβασης από όλα τα ευρωπαϊκά κράτη μέλη.

15. Assistência macrofinanceira à Jordânia (debate)

  Presidente. – L'ordine del giorno reca la relazione di Emmanuel Maurel, a norma della commissione per il commercio internazionale, sulla proposta di decisione del Parlamento europeo e del Consiglio relativa alla concessione di ulteriore assistenza macrofinanziaria a favore del Regno hascemita di Giordania

(COM(2016)0431 - C8-0242/2016 - 2016/0197(COD)) (A8-0296/2016)

  Emmanuel Maurel, rapporteur. – Monsieur le Président, Monsieur le Commissaire, comme vous le savez toutes et tous, la Jordanie est l'une des premières victimes collatérales du chaos syrien et, à ce titre, elle est confrontée à des défis considérables qui, s'ils n'étaient pas surmontés, créeraient une situation d'instabilité encore plus grande.

Je ne reviendrai pas sur ce qui se passe en Jordanie, mais les conséquences économiques et sociales de ce qui se passe autour de ce pays sont évidemment considérables. Le tourisme a chuté brutalement, l'exportation est ralentie parce que les débouchés commerciaux naturels de la Jordanie, que sont la Syrie et l'Iraq, sont totalement dévastés, la croissance est en berne, le chômage a explosé. Nous avons donc un pays qui est à la fois stable politiquement, mais en grande difficulté économiquement et socialement.

En dépit de cela, la Jordanie doit faire face à un autre défi, un défi colossal et considérable, celui d'accueillir par centaines de milliers des réfugiés venant de ces pays en guerre, qui fuient les persécutions et la misère. Je rappelle qu'en Jordanie, les réfugiés sont moins dans des camps que dans les villes, où les autorités jordaniennes essaient de les insérer, de leur permettre de travailler, et tout cela avec beaucoup de dignité. Cela devrait interpeller ceux d’entre nous qui connaissent un peu la situation de ce pays, en tant qu’Européens également confrontés à cette crise des réfugiés, mais avec des réponses qui tardent parfois à venir et en tout cas une générosité dont nous ne faisons pas vraiment preuve.

Ainsi, face à cette situation exceptionnelle, les institutions européennes ont évidemment décidé de porter une aide, un secours à la Jordanie via ce que l'on appelle une "aide macrofinancière" (AMF). Bien sûr, il y a d'autres moyens pour aider ce pays, ce n'est pas le seul. D'ailleurs, la Commission travaille à une flexibilisation des règles d'origine pour les produits jordaniens et l’on évoque éventuellement la négociation d'un accord commercial qui soit à la fois asymétrique et progressif. Mais en tout cas, au sein de la commission INTA, nous avons discuté de cette aide macrofinancière et nous sommes parvenus à un premier accord.

Il y avait des éléments techniques puisqu'il fallait accepter des modifications introduites par le Conseil sur le texte de la Commission – cela ne nous a pas pris beaucoup de temps – mais évidemment, nous avons surtout parlé du montant. Il y a eu une unanimité au sein de la commission INTA, droite et gauche confondues, pour essayer de proposer un montant bien supérieur à celui suggéré par la Commission, qui n'était que de 200 millions d'euros. Il y a eu un débat intéressant. Nous estimions que les besoins de financement des Jordaniens étaient importants et que l'Europe avait largement les moyens de les aider. Il y a eu un débat, une discussion. Je remercie d'ailleurs Bernd Lange, président de la commission INTA, qui a beaucoup œuvré pour trouver un compromis. Nous sommes finalement parvenus à un compromis que j'estime acceptable, puisqu'il y aurait une première tranche de 200 millions d'euros qui seraient décaissés immédiatement mais avec la promesse, ou en tout cas l'engagement de la Commission, de faire de même au cours de l'année suivante. Voilà ce que propose ce rapport.

À titre personnel, je souhaite toutefois réitérer deux demandes que j'ai inscrites dans l'exposé des motifs. D'abord, je pense que la Commission doit faire preuve d'intelligence et de flexibilité dans les modalités de ce que l'on appelle "le protocole d'accord", c'est-à-dire qu'elle négocie avec les autorités jordaniennes et ne soit pas obsédée par les réformes structurelles dont le rythme serait trop hâté. Mais il ne faut surtout pas oublier que l'AMF n'est qu'un prêt; ce ne sont pas des dons. À un moment, à l'instar de ce que nous avions fait quand nous avions eu le débat sur la Tunisie avec Mme de Sarnez qui en était la rapporteure, il faudra évidemment que nous nous interrogions sur la renégociation de la dette jordanienne, qui risque d'être très importante dans l'avenir.

Voilà, chers collègues, Monsieur le Commissaire, Monsieur le Président, je tiens évidemment à remercier tous les rapporteurs fictifs qui, sur ce sujet, ont été très actifs et déterminés pour que le Parlement européen parle d'une seule voix sur un sujet qui est important, puisqu'il s'agit de l'avenir des pays de notre voisinage immédiat.

  Jyrki Katainen, Vice-President of the Commission. – Mr President, let me first thank the rapporteur, Mr Emmanuel Maurel, and the Committee on International Trade (INTA) for their valuable work on this report. I also thank the Committee on Foreign Affairs (AFET) and the Committee on Budgets (BUDG) for their support.

As you know, Jordan is among those partner countries facing enormous political and economic challenges due to the regional conflict and the influx of more than one million Syrian refugees. The intensification of the conflicts in Syria and Iraq led to a deterioration of the macroeconomic situation in Jordan in 2015, with trade, the tourism sector and the gas supply being particularly affected. It is in this broader context of regional conflict and with every intention of supporting Jordan and its people during this difficult time that the Commission submitted its proposal for the macro—financial assistance operation.

The international community has continued to fully support Jordan in this difficult situation and pledged about EUR 10 billion at the so-called London Conference in February 2016 for countries most affected by the Syrian refugee crisis. At this conference the EU pledged EUR 2.4 billion including a EUR 200 million macro—financial assistance loan. The EU—Jordan partnership priorities approved recently by the Council also include the prospect of this macro-financial assistance. In view of these international commitments, it is crucial that Parliament and the Council agree on the proposed macro—financial assistance of EUR 200 million to Jordan so that this support can be effectively and swiftly delivered.

The new macro—financial assistance operation will of course be subject to the fulfilment of a number of economic reforms. Jordan must satisfactorily implement the programme of the International Monetary Fund as well as the policy measures to be agreed between the EU and Jordan in a memorandum of understanding.

Once agreement on the proposed loan is reached, we will work to agree quickly the policy measures with our Jordanian partners. It is likely that these would cover measures in the areas of public finance management, fiscal reform, the societal safety net and access for Syrian refugees to the labour market, measures that would help Jordan withstand the economic pressure it is currently facing while securing a stable future for its people.

I am pleased that Parliament and the Council were able to agree on the final text in trilogue on 27 October 2016, with two amendments that the Commission can support. In accordance with the joint statement agreed by the three institutions the Commission will, in 2017, if appropriate, submit a new proposal for macro-financial assistance, provided that the usual preconditions for this type of assistance are fulfilled and on the basis of an updated assessment by the Commission of Jordan’s external financing needs. I am pleased to underline that two weeks ago the Council confirmed already its approval of the Commission proposal subject to the approval of this Parliament.

I hope, therefore, that you will choose to vote positively on the proposal and the accompanying compromise. We need to move ahead quickly to achieve a positive impact in support of Jordan and the Jordanian people. I hope we will have your full support going forward.

  Salvatore Cicu, a nome del gruppo PPE. – Signor Presidente, onorevoli colleghi, credo che bisogni, in questa occasione, ricordare l'intervento del re di Giordania dello scorso marzo 2015 proprio a Strasburgo: richiamo all'unità e alla messa a punto di una collaborazione di una partnership strategica tra Giordania europea. La priorità di questa strategia è quella di creare un'alternativa alla radicalizzazione per sconfiggere l'incertezza economica e l'esclusione ma, soprattutto, per procedere verso una pace consolidata.

La Giordania ha chiesto un prestito all'Unione europea perché, per la Giordania, lo sviluppo e la crescita rappresentano una priorità in termini assoluti. Voglio ricordare che la Giordania – così com'è già stato fatto, peraltro – al di là delle gravi difficoltà economico-finanziarie, ha aperto le braccia a un enorme numero di rifugiati siriani: 1 400 000, che rappresentano il 20% della popolazione giordana. È come se l'intera popolazione del Belgio si trasferisse in Francia.

È confrontata inoltre a importanti difficoltà anche sul piano dell'approvvigionamento energetico, a un calo importante dell'introito riferito al settore del turismo, nonché a un calo degli investimenti stranieri. Quindi, massiccia presenza di profughi, con un costo per il Regno di Giordania stimato a 7 miliardi di euro, e un disavanzo delle partite correnti ancora molto alto, che si aggira intorno all'11,7% del PIL giordano.

La squadra negoziale al trilogo, così come ha ricordato il relatore, si è battuta per ottenere un incremento dell'assistenza macro-finanziaria: l'accordo a livello istituzionale non è stato trovato ma l'erogazione di 200 milioni resta una scelta di grande responsabilità e di amicizia nei confronti della Giordania, con un impegno per il 2017 a erogare ulteriori 200 milioni. Quindi noi sosterremo convintamente e fortemente questo provvedimento.

  David Martin, on behalf of the S&D Group. – Mr President, as we have heard from the previous three speakers, Jordan is facing a very serious financial and economic crisis brought on by the instability in the region and the refugee flows coming from that. According to the UNHCR, there are 650 000 refugees, and as we have heard from the Commissioner, possibly a million, and as we have heard from Mr Cicu, possibly 1.4 million. That is a significant number no matter how you measure it.

Yet despite its economic difficulties, Jordan has not followed the example of other countries in Europe and around the world. It is not calling for walls to be built around its nation. On the contrary, it has shown a remarkable generosity to its neighbours and has kept its borders open. Because of that generosity, we should be as generous as possible to the country.

Jordan, also in difficult circumstances, continues to have an effective democratic system. It includes a multi-party parliamentary system. It respects the rule of law and human rights in Jordan are guaranteed, and of course, these are all preconditions for receiving MFA. Like the rapporteur, I am disappointed that we could not have been more generous, but also like the rapporteur, I am pleased that during the trilogue we managed to find a compromise that at least looks like we can promise more money to Jordan in 2017, if the need arises. I strongly support this agreement and congratulate both the rapporteur and the Commission on their work.

  Ryszard Czarnecki, w imieniu grupy ECR. – Panie Przewodniczący! Panie Komisarzu! Panie Premierze! Byłem w Jordanii niedawno z delegacją Komisji Kontroli Budżetowej. Jest jasne, że pomoc płynie do tego kraju zarówno z Unii Europejskiej, jak i z państw członkowskich Unii Europejskiej, a także z instytucji międzynarodowych. Trzeba też jasno powiedzieć, że mieliśmy zastrzeżenia do celowości niektórych wydatków. Trzeba pomagać, ale trzeba to robić z głową, mądrze, wiedząc, na co dajemy i kontrolując te pieniądze, tak aby nie powstawała czarna dziura, bo to może zniechęcić europejskiego podatnika do wykładania tych kwot. A więc trust and check – ufaj, ale sprawdzaj. Ta pomoc jest potrzebna. Jest kwestia na przykład szkolnictwa dla dzieci uchodźców. To są cele humanitarne, ale też jest rzeczą ważną dla nas, dla Europy, żeby jak najwięcej ludzi zostało tam, a nie przyjeżdżało do nas.

  Marielle de Sarnez, au nom du groupe ALDE. – Monsieur le Président, je voudrais d'abord remercier le rapporteur, Emmanuel Maurel, pour le très bon travail qu'il a fourni et pour l'investissement qui a été le sien.

Nous devons évidemment aider la Jordanie, qui est dans une situation critique. Elle a une guerre à ses frontières, notamment avec la Syrie et l’Iraq, des pays complètement déstabilisés. Elle accueille environ – car nous ne le savons pas avec exactitude – un million de réfugiés syriens et quelques dizaines de milliers de réfugiés iraquiens. Rappelons qu’à ces personnes s'ajoutent plus de deux millions de réfugiés palestiniens qui sont en Jordanie depuis des décennies.

La situation est donc très difficile et l'économie est très déstabilisée. Le tourisme est évidemment à la baisse, la dette s'amplifie et le pays connaît des difficultés en matière d'infrastructures et de financement pour l'accueil des réfugiés. Par conséquent, il est évident que nous devons aider la Jordanie – cela va sans dire –, mais c'est encore mieux si on peut être à ce rendez-vous-là. Nous soutenons donc tous cette idée d'une aide macrofinancière à la Jordanie. Nous avons tous dit que nous aurions souhaité qu'elle soit plus importante qu'elle ne l'est.

Rappelons que la Jordanie est un pays stable dans un environnement totalement déstabilisé. D’où l'importance d'être à ce rendez-vous. 200 millions, c'est bien, mais c'eût été mieux d'aller plus loin. Nous prenons en compte l'engagement de la Commission de faire davantage l'année prochaine et nous serons, nous, Parlement, extrêmement vigilants pour que ce rendez-vous soit maintenu et pour que cet engagement soit tenu.

Ajoutons, enfin, que ce n'est pas de l'argent qu'on donne, c'est de l'argent qu'on prête. Il faut que ce soit clair et je pense que l'Union européenne serait inspirée de penser à une reconversion de dettes sur des projets extrêmement précis, comme la France et l'Allemagne l'ont fait pour la Tunisie, par exemple.

J'incite vivement la Commission à travailler sur ce point et à approfondir cette question de reconversion de dettes sur des projets de terrain que nous pouvons ensuite clairement financer et évaluer. Voilà peut-être aussi ce que nous devrions faire pour la Jordanie.

  Patrick Le Hyaric, au nom du groupe GUE/NGL. – Monsieur le Président, je crois aussi qu'il est indispensable de manifester notre solidarité avec la Jordanie qui, depuis 70 ans, subit les contrecoups des mouvements du monde. La non-résolution de la question de l'État palestinien, puis les conséquences des guerres en Iraq, de la guerre civile en Syrie et l'emprise de l'État islamique dans la région n'ont fait qu'augmenter sans cesse le nombre de réfugiés sur le territoire de la Jordanie.

Je soutiens donc la proposition d'Emmanuel Maurel d'augmenter l'aide financière macroéconomique au-delà des 200 millions d'euros qui sont prévus. Cette aide doit être octroyée sans condition et passer par d'autres moyens que les prêts conditionnés du Fonds monétaire international. D'autre part, l'autonomie économique de la Jordanie doit d'autant plus être prise en compte que l'arrivée des réfugiés syriens alourdit encore considérablement les besoins financiers en matière de services publics, d’approvisionnement en eau, d'éducation ou d'énergie.

Il vaut mieux utiliser les financements prévus dans le cadre de la politique de voisinage, accompagnés de la renégociation de dettes et d'un partenariat commercial visant à aider l'économie jordanienne.

  Tiziana Beghin, a nome del gruppo EFDD. – Signor Presidente, onorevoli colleghi, stiamo per votare la concessione di aiuti alla Giordania sotto forma di assistenza macrofinanziaria. In altre circostanze il Movimento 5 Stelle si è espresso non favorevolmente rispetto al trasferimento di contributi economici ad altri paesi ma la Giordania rappresenta un'eccezione notevole: per la sua posizione geografica, ha incassato tutti gli effetti della crisi siriana, il suo turismo è calato, la sua disoccupazione è aumentata, la crescita è diminuita. Né possiamo ignorare il fatto che ha accolto oltre 650 000 profughi siriani sul suo territorio, facendo ciò che quasi tutta l'Europa rifiuta di fare: occuparsi di loro. La Giordania, inoltre, è in prima linea contro il terrorismo, contro l'Isis, e aiutare la Giordania significa anche proteggere l'Europa.

Quindi, riteniamo di dover sostenere questi sforzi. Voteremo a favore di questo provvedimento e ringrazio l'onorevole Maurel per il suo lavoro.

  Edouard Ferrand, au nom du groupe ENF. – Monsieur le Président, il est évident que, dans un Proche-Orient tumultueux, nous défendons l'idée de soutenir un État qui présente une certaine stabilité. Néanmoins, je me méfie toujours de la politique des droits de l'homme puisque les droits de l'homme ne sont pas une politique. Il convient en premier lieu de soutenir politiquement les acteurs de cette région et de faire en sorte que, là où les empires occidentaux ont déstabilisé le Proche-Orient, nous puissions reconstruire une véritable realpolitik. Je pense que, dans cette politique étrangère de l'Union européenne, il convient de bien voir les enjeux, à savoir le soutien à toutes les forces qui résistent à l'État islamique et qui luttent contre celui-ci.

Nous pensons que les premiers à devoir bénéficier de cette aide sont bien évidemment les chrétiens, qui ont été les premiers déstabilisés par la politique de l'islamisme radical. Je pense notamment au Liban, qui vient de se doter d'un nouveau président. Le Liban n'a pas été aidé comme un certain nombre d'autres pays et, selon moi, à l'instar de la Jordanie, nous devrions faire les mêmes efforts pour soutenir le Liban, qui a montré qu'il pouvait justement avoir une politique de stabilité encore plus forte que celle de la Jordanie.

Le Liban vient de se doter d'un président. Le Liban accueille, à mon avis, beaucoup plus de réfugiés que la Jordanie et personne ne parle aujourd'hui du Liban. Je crois que nous, Français, notamment ici, au Parlement européen à Strasbourg, nous devrions être plus attentifs à la nécessité d’élaborer une politique homogène et de ne pas privilégier uniquement une politique unilatérale en faveur d'un certain nombre de réfugiés.

Selon moi, il faut revoir toute notre politique étrangère et, si le Haut Commissariat des Nations unies pour les réfugiés a malheureusement suspendu toute aide au Liban, il convient de reprendre notre volonté politique pour faire en sorte que toutes les options soient mises en place en Jordanie, au Liban et au Proche-Orient pour un véritable retour à la stabilité.

  Daniel Caspary (PPE). – Sehr geehrter Herr Präsident, geschätzte Kolleginnen und Kollegen! In Jordanien leben gut 8 Millionen Menschen, die dort ansässig sind und es leben laut aktuellen Zahlen, die man deutschen Medien entnehmen kann, im Moment bis zu eineinhalb Millionen Flüchtlinge im Land. Das setzt das Land an die Grenzen der Belastbarkeit. Trotzdem tut die jordanische Regierung alles, um die Situation unter Kontrolle zu halten und die Flüchtlinge ordentlich und menschenwürdig unterzubringen. Viele Kollegen sind darauf eingegangen.

Wir hätten uns als EVP gewünscht, dass die Kommission schon jetzt zugesagt hätte, die Makrofinanzhilfe von 200 Mio. EUR auf 350 Mio. EUR zu erhöhen. Dass der Kompromiss besagt, dass wir uns das im Jahr 2017 anschauen, ist gut. Aber wir sollten uns immer wieder vor Augen halten: Wenn wir das Land nicht unterstützen, wenn wir die Stabilität in dem Land gefährden, wenn wir die Kräfte, die Stabilität und Sicherheit in dem Land aufrechterhalten wollen, nicht auch mit finanziellen Mitteln unterstützen, sondern nur mit warmen Worten, dann droht die Gefahr, dass in der Region ein weiteres Land unter die Räder kommt.

Wir haben in der Region schon zu viele Länder, wo die Menschen unsicher sind, wo die Menschen aus nachvollziehbaren Gründen fliehen. Ich wünsche mir, dass wir über diese Markofinanzhilfe zumindest einen kleinen Beitrag leisten, dass Menschen in ihrem Heimatland eine Zukunft bekommen.

Deswegen kümmern Sie sich bitte nicht nur darum, dass das Geld ausgegeben wird, sondern dass auch strukturelle Reformen in dem Land angegangen werden, um nachhaltig Perspektiven für die Menschen zu schaffen. Aber bitte helfen Sie alle mit, dass wir über diese Finanzhilfen hinaus versuchen, Ruhe und Frieden in Syrien und in die Region zu tragen, um insgesamt die Lebenswirklichkeit in der Region zu verbessern.

  Bernd Lange (S&D). – Herr Präsident, Herr Kommissar! In der Tat reden wir ja hier über einen Kompromiss. Wir als Europäisches Parlament, wir als Handelsausschussvorsitzende wollten 350 Millionen EUR Makrofinanzhilfe für Jordanien geben. Das ist offenbar auch der Bedarf, der da ist. Und nur weil der Rat sich geweigert hat, diesen Weg zu gehen, reden wir jetzt über 200 Millionen mit der Möglichkeit, 2017 noch etwas draufzulegen. Da frage ich mich schon angesichts der Situation, wieso ein Land, das vorbildlich Integration von Flüchtlingen organisiert, das ganz anders als andere Länder, mit denen wir so reden, Flüchtlinge aufnimmt, keine vernünftige Ausstattung bekommt, wo doch klar ist, dass dieses Geld – wie Frau de Sarnez gesagt hat – ja nicht verschenkt wird, sondern nur verliehen wird. Deswegen kann ich den Rat überhaupt nicht verstehen, dass er sich so sperrig angestellt hat in den Verhandlungen, dass es nicht möglich war, überhaupt über einen zusätzlichen Euro zu reden. Insofern ist es ein Kompromiss, den ich auch mittrage, aber ein Kompromiss, den ich eigentlich anders ausgestaltet hätte sehen mögen, damit gerade die Flüchtlingssituation in Jordanien besser angegangen werden könnte.

Ich danke ausdrücklich unserem Berichterstatter, Herrn Maurel, der massiv versucht hat, das durchzudrücken, leider am Widerstand des Rates – der ja sonst auch viel Geld für Dinge, die sehr zweifelhaft sind, ausgibt – gescheitert ist. Trotzdem herzlichen Dank dafür.

  Branislav Škripek (ECR). – Mr. President, when I recently visited Jordan, I saw the great impact that the refugee crisis has on the Jordanian people. They have received more than 1.4 million Syrian refugees and a large group of Iraqis and others. I therefore welcome the financial help from the EU to Jordan to relieve some of their burden. However, in addition to the macro-financial assistance to help Jordan, we should also not forget to help the refugees themselves, including those who are refugees but not registered as such. As I have seen for myself, the EU is helping many refugees, but the problem is that the larger groups of the refugees are either not registered or are not allowed to register. These groups are helped by the Jordanian people, churches and NGOs. I therefore call on the Commission not only to assist Jordan at the macro level, but also at the micro level by giving financial assistance to NGOs and civil society.

  Santiago Fisas Ayxelà (PPE). – Señor Presidente, pese a la inestabilidad regional de los conflictos que sufren los países vecinos, Jordania ha llevado a cabo una importante agenda de reformas, contenida en la hoja de ruta para la reforma política y económica, que incluye, entre otras cuestiones, tanto la reforma de la ley electoral, como la ley de descentralización, destinadas a construir un sistema político más participativo.

Jordania es un aliado importante de la Unión Europea en Oriente Medio y un socio clave en la lucha contra el terrorismo, y participa activamente en la coalición internacional contra el Dáesh. Es, además, un factor de estabilidad fundamental en una región marcada por los conflictos, por lo que su estabilidad interior es una cuestión de capital importancia.

Jordania ha contribuido de una manera generosa, ya se ha dicho, a acoger a cientos de miles de refugiados sirios que huyen del horror de la guerra. En estos momentos más de un millón de sirios viven en Jordania, y la mitad son niños. A tenor de todo lo dicho, es preciso destacar la necesidad de reforzar nuestro compromiso político con el país, así como nuestra asistencia macrofinanciera, que complementa los programas ya existentes del Fondo Monetario Internacional. De este modo podremos ayudar a mantener su estabilidad política y económica y ayudar al desarrollo e implementación del citado programa de reformas.

  Alessia Maria Mosca (S&D). – Signor Presidente, onorevoli colleghi, troppo spesso ultimamente il dibattito pubblico sulla politica commerciale si è concentrato su temi fortemente divisivi, che stanno creando fazioni contrapposte e non una coscienza comune che possa sfruttarne appieno le potenzialità. Il commercio internazionale è infatti anche uno strumento fondamentale di politica estera e non solamente un mezzo per migliorare l'accesso ai mercati.

Il caso dell'assistenza macrofinanziaria alla Giordania in questo senso è emblematico. L'Unione europea si è impegnata in una grande prova di solidarietà verso un Paese di sei milioni e mezzo di abitanti che ospita più di due milioni di rifugiati. La storia giordana deve essere d'esempio: un popolo alle prese con una crisi regionale e con una forte instabilità geopolitica, che non si è tirato indietro di fronte alle grandi difficoltà. Va riconosciuto, grazie anche all'ottimo lavoro del relatore Emmanuel Maurel, che il Parlamento europeo aveva fissato degli obiettivi ancora più ambiziosi, che hanno avuto almeno la conseguenza di alzare ulteriormente l'asticella della decisione finale.

La misura che faremo entrare in vigore con il nostro voto mira davvero a sostenere l'impegno dei nostri partner, provando a mitigare le cause dei flussi migratori. Questo è un buon esempio di politica commerciale, che sa guardare oltre i soli interessi economici, in grado di influire sul futuro.

  Jarosław Wałęsa (PPE). – Mr President, we are aware that since the beginning of the conflict in Syria and Iraq in 2011, the Jordanian economy has significantly deteriorated. The conflict strains public finances, impacts tourism, blocks trade routes and influences the flow of natural gas from Egypt. In addition, Jordan hosts approximately 1.4 million Syrians, of whom 635 000 are registered with the United Nations High Commissioner for Refugees. In total. Syrians now make up 21% of Jordan’s 6.7 million inhabitants. This is a very heavy burden to carry for such a small country.

The Commission proposes making available to Jordan macro-financial assistance (MFA) for a maximum amount of EUR 200 million, provided in two instalments in the form of loans, but I do not believe this is enough. I fully support the idea to increase the amount of MFA up to EUR 350 million. Obviously the allocations would be conditional on successful programme reviews under the IMF’s new financial arrangement and Jordan would need to commit to specific reforms.

Jordan is home to tens of thousands of refugees from Syria. It has been carrying this burden for many years and we need to do everything to help them in this situation. Let us not waste any more time because the situation is getting worse by the minute.

  Pedro Silva Pereira (S&D). – Senhor Presidente, o povo da Jordânia merece, sem dúvida, a solidariedade da União Europeia, e este parlamento deve apoiar claramente a concessão de assistência macrofinanceira, tal como resultou do acordo com o Conselho, também graças ao excelente trabalho do nosso colega Emmanuel Maurel.

Todos conhecem a situação no terreno: a Jordânia está a ser afetada pela instabilidade na região, enfrenta sérios problemas humanitários e de segurança e, apesar disso, tem dado um notável exemplo de generosidade no acolhimento dos refugiados.

Estas razões são mais do que suficientes para justificar o apoio financeiro europeu à Jordânia. Esta é a forma de cumprimos, portanto, o nosso dever, manifestar de uma forma concreta essa solidariedade e apoiar ativamente um parceiro estável numa região em turbulência.

  Mariya Gabriel (PPE). – Monsieur le Président, Monsieur le Commissaire, la Jordanie est l'un de ces États clés de notre voisinage avec lequel nous avons la possibilité de travailler concrètement pour la stabilisation de la région méditerranéenne et du Moyen—Orient.

Les crises et les foyers d'instabilité dans la région, nous le savons, ont des répercussions en Europe. Avec la Jordanie, nous avons la chance de pouvoir travailler au-delà du contexte d'une crise aiguë. Je me réjouis ainsi du compromis trouvé, le 27 octobre, sur l'aide macrofinancière de 200 millions d'euros dans un premier temps et qui laisse la porte ouverte à une extension et à un relèvement de ce montant en 2017. Compte tenu des besoins spécifiques du pays ainsi que de notre ambition de préserver la Jordanie comme un îlot de stabilité, nos actions doivent être à la hauteur de l'enjeu.

Deuxième remarque: je me réjouis que, parallèlement à l'octroi de l'aide macrofinancière, nous puissions soutenir la mise en place de réformes structurelles importantes en Jordanie. Ce pays, par ses choix politiques et économiques, se veut un exemple de modération et de modernité dans la région. La Jordanie a fait un travail humain de très grande valeur en accueillant les réfugiés syriens et a lancé des réformes importantes au cours des dernières années, notamment sur le plan politique et démocratique. La nouvelle loi électorale de mars dernier et le bon déroulement des élections, que nous avons observées en septembre dernier, en sont un autre exemple.

Enfin – et je terminerai par une question –, je suis convaincue que nous devons rendre notre partenariat encore plus étroit avec la Jordanie, sur tous les plans et grâce à différents outils. Le plan d'investissement extérieur européen est sans doute l'un de ces outils, mais quels sont les autres initiatives prévues et les domaines considérés comme prioritaires?

  Michela Giuffrida (S&D). – Signor Presidente, onorevoli colleghi, il conflitto in Siria non ha confini perché riguarda tutti: prima di tutto l'Europa, dove terribili attacchi terroristici hanno costretto sulle nostre coste migliaia di rifugiati. Poi ci sono i paesi che questo conflitto lo subiscono soprattutto per la vicinanza territoriale a quel drammatico teatro di guerra: Libano e Giordania, su cui pesa di più l'instabilità dell'intera regione mediorientale. Paesi che sono anche quelli che, però, reagiscono con maggiore responsabilità e solidarietà, accogliendo migliaia di profughi e facendo da esempio per tutti.

L'Unione europea deve continuare a garantire assistenza finanziaria alla Giordania, che è un partner chiave nella regione, anche perché gioca un ruolo importantissimo nel contrasto al terrorismo e all'Isis. Ma con un debito pubblico che arriva al 93% del PIL, la Giordania, da sola, non è certamente in grado di sostenere questa pressione. Fondamentale, però, è legare il nostro sostegno a precise condizioni, imponendo prima di tutto il rispetto dei diritti democratici e di quelli umani. Il dialogo politico con la Giordania dovrà consolidare in pratica un modello positivo che sia di esempio per tutto il Medio Oriente.

Procedura "catch-the-eye"

  Ελευθέριος Συναδινός ( NI). – Κύριε Πρόεδρε, η Ιορδανία είναι η χώρα που πλήττεται ευθέως από την κρίση στη Συρία και στο Ιράκ λόγω της γεωγραφικής της θέσης. Οι συγκρούσεις στην περιοχή παρεμποδίζουν τη διάθεση των προϊόντων της Ιορδανίας στις ιστορικές της αγορές. Επιπλέον, η μείωση της τουριστικής κίνησης και των ξένων επενδύσεων, ο αποκλεισμός των εμπορικών οδών και οι επαναλαμβανόμενες διακοπές του εφοδιασμού σε φυσικό αέριο από την Αίγυπτο λειτουργούν ανασταλτικά στην ανάπτυξη της χώρας και επιβαρύνουν την οικονομία της. Επιπροσθέτως, οι Σύριοι πρόσφυγες στην Ιορδανία υπολογίζονται σε 1,4 εκατομμύρια, αριθμός που αντιστοιχεί στο 20% του πληθυσμού της χώρας. Το ετήσιο κόστος για τη φροντίδα αυτών ανέρχεται σε 3 δισεκατομμύρια δολάρια, με μόλις το 1/3 να καλύπτεται από τις χορηγίες της διεθνούς κοινότητος. Στην Τουρκία, με πολύ λιγότερα προβλήματα από τους πρόσφυγες, κυριολεκτικά χαρίζονται δισεκατομμύρια ευρώ. Τα 350 εκατομμύρια λοιπόν που προτείνει η έκθεση ως μακροοικονομική συνδρομή της Ένωσης στην Ιορδανία είναι απλά εμπαιγμός. Προτείνω τον τριπλασιασμό του ποσού μέσω της αφαίρεσης αντίστοιχων ποσών από τα κονδύλια που προορίζονται για την Τουρκία.

  Caterina Chinnici (S&D). – Signor Presidente, onorevoli colleghi, nel mese di settembre ho partecipato a una missione della commissione CONT in Libano e in Giordania, Paesi che hanno accolto il maggior numero di rifugiati siriani in proporzione alla propria popolazione. Abbiamo constatato le difficili condizioni nelle quali vivono i rifugiati siriani e anche palestinesi ma anche lo sforzo considerevole del governo di Amman per accogliere le popolazioni in fuga dai conflitti dei paesi vicini.

Tuttavia, l'elevatissimo numero di rifugiati presenti sul territorio giordano sta rischiando di portare al collasso alcuni servizi pubblici del paese, quale il sistema sanitario ed educativo. In particolare, l'insufficienza di posti disponibili nelle scuole comporta che il diritto all'istruzione sia negato anche a moltissimi minori siriani. La pressione migratoria e le conseguenze che il conflitto siriano ha avuto sull'economia giordana, in particolare in termini di esportazioni e di turismo, stanno contribuendo a una impennata del debito pubblico.

È quindi giusto e necessario da parte dell'Unione fornire assistenza macrofinanziaria a favore della Giordania, paese che si pone come esempio di solidarietà per gli sforzi posti in essere per dare dignitosa accoglienza ai rifugiati, fra cui molti minori.

  Илхан Кючюк (ALDE). – Уважаеми колеги, безспорно доброто сътрудничество между Европейския съюз и Йордания е от общ интерес. В момента Европейският съюз и Йордания си сътрудничат в рамките на европейската политика за съседство, която засяга различни области, сред които икономическото развитие, търговията, сигурността, ролята на младите хора и жените, подобряване на административния капацитет и човешките права.

За съжаление поради географското си положение Йордания е една от страните, най-пряко засегнати от продължаващата криза в Близкия Изток. Поради нестабилната обстановка в Сирия и Ирак икономиката на Йордания страда от ниски нива на туризма, външната търговия и преки чуждестранни инвестиции. В допълнение, икономическият социален модел на страната е подложен на невиждан натиск от голям брой бежанци и разселили се лица, които пристигат в страната през последните пет години.

В тази връзка подкрепям отпускането на финансова помощ от 350 милиона евро за Йордания с оглед на подпомагане на икономическото стабилизиране на страната. Макрофинансовата помощ е изключителен инструмент на Европейския съюз за реагиране при кризи, която в случая на Йордания значително ще допринесе за социалноикономическото развитие на страната.

  Νότης Μαριάς ( ECR). – Κύριε Πρόεδρε, η Ιορδανία και ο Λίβανος δέχονται το μεγαλύτερο αριθμό προσφύγων στον κόσμο. Το 2014, ο πληθυσμός της Ιορδανίας ήταν 6,8 εκατομμύρια και τώρα έχει φτάσει στα 9,5 εκατομμύρια, γιατί έχουμε πλέον 2,7 εκατομμύρια πρόσφυγες οι οποίοι αποτελούν και το 40% του πληθυσμού. Αυτό σημαίνει ότι οι άνθρωποι αυτοί έχουν εγκατασταθεί στις πόλεις και ότι υπάρχει μεγάλη πίεση στις δημόσιες υπηρεσίες και στην εκπαίδευση. Ταυτόχρονα, το χρέος της Ιορδανίας καλπάζει. Έχουμε λοιπόν υποχρέωση, ως Ευρωπαϊκή Ένωση, να στηρίξουμε και την Ιορδανία και τον Λίβανο, όπως έχω πει επανειλημμένα στην αίθουσα αυτή. Αντί λοιπόν να δίνουμε τα χρήματά μας στην Τουρκία, η οποία δεν τηρεί τις υποχρεώσεις της, πρέπει να στηρίξουμε την Ιορδανία. Ταυτόχρονα, πρέπει η Ευρωπαϊκή Ένωση να στηρίξει και τα νησιά του Αιγαίου που έχουν πλημμυρίσει από χιλιάδες πρόσφυγες και παράνομους μετανάστες. Στη Σάμο, στη Χίο στα άλλα νησιά οι κάτοικοι, με μαζικές συγκεντρώσεις, στέλνουν μήνυμα που είναι κραυγή αγωνίας. Πρέπει να ακούσετε και τους κατοίκους του Αιγαίου.

  Nicola Caputo (S&D). – Signor Presidente, onorevoli colleghi, l'esperienza della crisi dei rifugiati siriani mostra in modo inequivocabile che non si può procedere come in passato, lasciando il peso maggiore sulle spalle di alcuni Paesi. Stiamo affrontando la più grande crisi migratoria del nostro tempo e serve un netto rafforzamento della solidarietà globale. È necessario alleviare l'onere dei Paesi che ospitano numeri importanti di rifugiati.

La Giordania è uno dei Paesi che offre un contributo rilevante rispetto alla propria popolazione: sono in 670 000 i rifugiati sistemati solo nei campi profughi. Migliaia di donne e uomini, soprattutto bambini, hanno bisogno di aiuto immediato. Tutti vivono in condizioni critiche, spesso senza aver conosciuto nella loro vita nient'altro che la guerra e la disperazione dei campi.

L'assistenza macrofinanziaria alla Giordania è un'ottima iniziativa per favorire la stabilizzazione del Medio Oriente ed è la giusta modalità per dimostrare concretamente solidarietà ad un Paese, come la Giordania, che vive una situazione così critica.

Președinte: IOAN MIRCEA PAȘCU
Vicepreședinte

  Igor Šoltes (Verts/ALE). – Torej Jordanija se je znašla v praktično bližini vojnih žarišč v zelo nestabilnem področju in kljub temu na široko odprla svoja vrata številnim beguncem, ki predstavljajo kar četrtino njenega celotnega prebivalstva. To je seveda veliko breme za vsakogar, tudi za državo s približno petimi milijoni prebivalcev. To seveda močno načenja tudi finančno stabilnost, tudi ekonomski potencial, turizem in vse tisto, kar je nekoč tako plemenitilo Jordanijo, kot državo, seveda, tisočerih čudes.

In zato je prav, da ta makrofinančni okvir namenimo tudi tej državi. Bi si pa seveda prizadeval, da to ni enkratna pomoč 200 milijonov, ampak da je to projekt, ki se bo nadaljeval tudi v prihodnje, ker ne pozabiti, Jordanija je na svoja pleča prevzela velik kos pogače prevzemanja beguncev in tako lahko predstavlja tudi zgled marsikateri, tudi evropski državi.

  Krzysztof Hetman (PPE). – Panie Przewodniczący! Pomoc makrofinansowa dla Jordanii jest niewątpliwie nie tylko uzasadniona, ale też pilnie potrzebna. Kraj ten jest jednym z najbardziej dotkniętych kryzysem migracyjnym. Ocenia się, że od roku 2011 liczba mieszkańców niebędących Jordańczykami uległa podwojeniu, stawiając w ten sposób Jordanię na pozycji światowego rekordzisty w zakresie stosunku liczby uchodźców do liczby ludności. Dodatkowo niestabilna sytuacja w regionie w znaczny sposób odbiła się na jej kondycji gospodarczej. Tymczasem Jordania jest krajem o szczególnym znaczeniu dla regionu, gdyż daje szansę na przywrócenie stabilności politycznej i gospodarczej na tym obszarze i w związku z tym jest strategiczna dla jego bezpieczeństwa.

Nie ulega wątpliwości, iż należy uczynić wszystko, co możliwe, by pomóc Jordanii w jak najlepszym odgrywaniu tej ważnej roli, jak również zapewnić utrzymanie i stabilność, dlatego też wsparcie makroekonomiczne jest tu niewątpliwie bardzo potrzebne.

(Încheierea procedurii „catch the eye”)

  Jyrki Katainen, Vice-President of the Commission. – Mr President, I would like to thank Honourable Members very much for their very wide and unified support for the proposal. A few remarks were raised by many Members. For instance, many supported the sum but said it should be bigger.

Why did the Commission propose what it proposed and what was accepted in the trialogues? The proposed MFA amount takes into account several factors: firstly Jordan’s external financing needs at the time of the Commission’s decision, which was at the end of June; secondly, a marked reduction in IMF financing; thirdly, the burden—sharing efforts of other donors; and, fourthly, the Commission’s budget constraints. It also takes into consideration Jordan’s reserves in foreign currencies, which are at relatively healthy levels.

We should not forget that this MFA operation is part of the larger and very substantial package of assistance to Jordan. That includes support in forms other than direct financial assistance. The Jordan Compact also includes about EUR 550 million in grants for the next three years, as well as a significant relaxation of the rules of origin for an extended duration. It should also be seen in combination with the first MFA programme, which brings the EU’s total amounts for balance of payments support alone to EUR 380 million.

Since the outbreak of the Syrian crisis in 2011, the EU has allocated almost EUR 1.13 billion euros to Jordan under various instruments. In any case, as is now underlined in the joint declaration to be adopted with the proposed decision, the Commission stands ready to continue providing support to Jordan should the situation call for it and acute needs remain.

I hope that you will follow the advice of the rapporteur, Mr Maurel, and approve the Commission proposal, which was accepted or agreed in trialogue.

  Emmanuel Maurel, rapporteur. – Monsieur le Président, je suis heureux de constater que quasiment tous les parlementaires qui se sont exprimés sont bien conscients de l'urgence de la situation en Jordanie et de la nécessité de lui apporter une aide financière substantielle, à quelques exceptions près, nous l'avons vu lors du débat.

Je voudrais rassurer certains collègues, à la fois M. Le Hyaric et Mme Gabriel: l'aide macrofinancière n'est qu'un outil parmi d'autres. Il y a bien sûr aussi: 1) ce que soulevait Mme de Sarnez, c'est-à-dire l'idée d'un travail sur la restructuration de la dette, qui me paraît totalement important et urgent, 2) les projets d'investissement auxquels Mme Gabriel faisait allusion, 3) l'esquisse d'une réflexion sur un partenariat commercial qui pourrait être fécond entre l'Union européenne et la Jordanie – je l’ai dit, mais peut-être pas assez clairement –, et 4) la somme de 200 millions – je reprécise – pour cette fois-ci et un engagement de la Commission pour la même somme, voire plus, l'année d'après. Le président Bernd Lange a bien rappelé que ce qui a été difficile dans notre négociation, c'était évidemment la position relativement inflexible du Conseil, alors même que, par ailleurs, nous multiplions les déclarations qui mesurent la gravité de la crise des réfugiés et cherchons des solutions pour en sortir.

Enfin, pour répondre au représentant du Front national – il n'est pas là, il a quitté l'hémicycle – qui s'est lancé dans une longue dissertation sur la politique étrangère de l'Union, je voudrais d'abord dire que nul n'ignore ici le sort des chrétiens d'Orient dans ce Parlement, mais nul n'ignore non plus le sort des Libanais. On peut d’ailleurs rappeler que, dans le cadre de la politique de voisinage, l'Union européenne a aidé, à de nombreuses reprises, le Liban: il y a un accord d'association, une aide technique financière et plus de 700 millions d'euros alloués exceptionnellement dans le cadre de la crise syrienne. Ce que je veux dire par là, c'est que, évidemment, l'Europe est totalement consciente de la situation dans ces pays et fait de son mieux pour contribuer à la résolution de cette crise, qui est une crise, en effet, très importante. Je vous remercie en tout cas pour ce débat et j'espère que le vote de demain sera le plus majoritaire possible – et je pense que c'est ce que les Jordaniens attendent aussi de nous.

  Preşedintele. – Dezbaterea este închisă.

Votul va avea loc joi, 24 noiembrie 2016.

16. Passagem para um regime definitivo do IVA e luta contra a fraude ao IVA (debate)

  Preşedintele. – Următorul punct de pe ordinea de zi este dezbaterea privind raportul lui Werner Langen în numele Comisiei pentru afaceri economice și monetare intitulat „Către un sistem de TVA definitiv și combaterea fraudei în domeniul TVA” (2016/2033(INI)) (A8-0307/2016).

  Werner Langen, Berichterstatter. – Herr Präsident! Ich möchte den Berichtsentwurf des ECON-Ausschusses vorstellen.

Wir haben das Aktionsprogramm der Europäischen Kommission, das am 7. April 2016 vorgestellt wurde, intensiv diskutiert. Es lagen insgesamt 239 Änderungsanträge vor. Es wurden zwei Ausschüsse zur Mitberatung eingeladen. Am Ende haben wir 81 Punkte beschlossen, die mit 47 Ja-Stimmen bei 5 Nein-Stimmen und 5 Enthaltungen eine breite Mehrheit gefunden haben.

Ich möchte zuerst allen, die sich beteiligt haben, für die konstruktive Zusammenarbeit und die guten Ideen danken. Am Ende haben wir, so glaube ich, Kompromisse gefunden, die in die Beratungen der Kommission für die konkreten Gesetzesmaßnahmen, aber auch in die Beschlussfassung des Rates eingehen sollten.

Das Problem bei Steuerfragen ist, dass im Rat einstimmig beschlossen werden muss, wir aber vorher angehört werden müssen. Deshalb haben wir die Sache auch ernster genommen, auch wenn wir im Endeffekt nicht im Mitentscheidungsverfahren stehen. Es ist unbestritten, dass die Mitgliedstaaten über ihre Steuerpolitik selbständig entscheiden können. Die Sechste Mehrwertsteuerrichtlinie von 1993 gibt allerdings einen Rahmen für die Verbrauchs- und Mehrwertsteuer her. Diese Sechste Mehrwertsteuerrichtlinie ist mehrfach revidiert und reformiert worden.

Es bleibt ein großes Problem, das ist die Mehrwertsteuerlücke und der grenzüberschreitende Mehrwertsteuerbetrug. Das Aufkommen ist ca. 1 Billion EUR. Die vom Rechnungshof nochmals bestätigte Mehrwertsteuerlücke im letzten Jahr betrug 160 Mrd. EUR einschließlich Betrug, der auf 60 Mrd. EUR geschätzt wurde. Das heißt, ca. 16 % des Aufkommens werden nicht eingetrieben oder können im Ergebnis aufgrund von betrügerischen Maßnahmen nicht eingetrieben werden.

Wir sind uns alle einig, dass dagegen etwas getan werden muss. Aber in der Vergangenheit waren alle Schritte sehr zögerlich. Deshalb hat die Kommission vorgeschlagen, die Kooperation der Mitgliedstaaten, den Datenaustausch, die Informationen zu verbessern und notwendige und mögliche technische Einheiten bei der grenzüberschreitenden Abrechnung zu nutzen.

Wir haben das alles begrüßt, und es gab eine breite Zustimmung im Ausschuss, dass die Ideen, die die Kommission vorgeschlagen hat, insgesamt positiv sind. Aber wir haben auch darüber hinausgehende Vorschläge diskutiert, nämlich – insbesondere – das von der Tschechischen Republik und von einer doch bedeutenden Zahl von Mitgliedstaaten im letzten Ecofin-Rat unterstützte Vorhaben, in Tschechien ein Pilotprojekt zum Reverse- Charge-Verfahren anzusetzen. Das war nicht unumstritten und wir haben uns im Kompromiss auf ein solches Pilotprojekt geeinigt, haben allerdings auch gesagt: Die Dauer eines solchen Pilotprojekts darf nicht dazu führen, dass am Ende die anderen Maßnahmen nicht ergriffen werden.

Denn es ist eine Frage der Gerechtigkeit: Die verlorenen Mehrwertsteuereinnahmen sind deutlich höher als der EU-Haushalt. Das muss man wissen, und in der Mehrwertsteuerrichtlinie von 1993 steht: Es wird ein endgültiges System angestrebt. Das endgültige System ist jetzt vorgeschlagen: dass das Bestimmungslandprinzip eingeführt werden soll, dass wir die Koordination, die Zusammenarbeit verbessern, dass wir den Betrug bekämpfen.

Aber es gibt auch noch weitere Maßnahmen: Neben dem von mir genannten Pilotprojekt ist insbesondere auch der Vorschlag der Kommission von Bedeutung, eine Liste mit ermäßigten Gütern und Dienstleistungen nicht für den Normalsteuersatz, sondern für ermäßigte Steuersätze vorzusehen. Hier stellen wir fest, dass die Liste heute ellenlang ist, dass sie viel zu lang ist, weil sie noch aus der Entstehungsgeschichte der Mehrwertsteuerrichtlinie stammt und die Staaten damals darauf beharrt haben, dass ihre eigenen Interessen auch zum Maßstab künftiger gemeinsamer Gesetzgebung gemacht werden.

Der eklatanteste Fall ist der Beschluss des Rates vom Sommer, für Hygieneprodukte für Männer und Frauen in Großbritannien den Steuersatz Null zuzulassen. Das heißt, wir haben eine Fülle von Aufgaben. Ich möchte mich ausdrücklich bedanken. Der Bericht ist mit großer Mehrheit angenommen worden, und ich bitte die Kolleginnen und Kollegen, trotz aller split votes und aller Änderungen an den Kompromissen dem Bericht insgesamt zuzustimmen.

(Der Redner ist damit einverstanden, eine Frage nach dem Verfahren der „blauen Karte“ gemäß Artikel 162 Absatz 8 der Geschäftsordnung zu beantworten.)

  Richard Sulík (ECR), Frage nach dem Verfahren der „blauen Karte“. – Herr Langen! Ich habe eine Frage an Sie: Diese Karussellgeschäfte, die durch diese Betrügereien entstehen, entstehen doch dadurch, dass sich in der Lieferantenkette einer die Mehrwertsteuer gutrechnen kann, und dann exportiert er die Güter, ja?

Haben Sie darüber nachgedacht, dass das ganze Mehrwertsteuersystem durch eine Umsatzsteuer ersetzt wird, wo nur der Letzte, der Verkäufer, an den nicht registrierten Steuerzahler diese Umsatzsteuer berechnet, aber die registrierten Abnehmer und Lieferanten untereinander sich diese Steuer nicht berechnen? Denn das würde ja die ganze Basis für die Karussellbetrügereien wegschaffen.

  Werner Langen (PPE), Antwort auf eine Frage nach dem Verfahren der „blauen Karte“. – Herr Kollege! Das ist ja der wesentliche Inhalt des Reverse-Charge-Verfahrens, das Tschechien in einem Pilotprojekt machen will. Wir haben ein Hearing gemacht, und der tschechische Vertreter des Finanzministeriums hat ganz klar gesagt: In den Branchen, die wir bisher untersucht haben, hat sich das bewährt, da ist der Betrug zurückgegangen.

Es gibt aber auch technische Möglichkeiten, dass die Meldeverfahren zeitgleich in einem One-Stop-Shop-Verfahren gemeldet werden, dass man also nicht zuerst die Erstattung beantragen kann, dann die Firma liquidiert und keine Steuern zahlt und damit den Betrug fördert. Es gibt mehrere Dinge, das erfordert aber einen hohen technischen Standard der Mitgliedstaaten und eine extrem gute Kooperation, die bis heute nicht möglich war, weil in Steuerfragen der nationale Egoismus immer noch Urstände feiert.

  Nedzhmi Ali, rapporteur for the opinion of the Committee on Budgetary Control. – Mr President, the creation of a single VAT area in the EU could support a deeper and fairer single market, boosting jobs, growth, investment and competitiveness. While VAT is one of the major sources of revenue in the EU, we should recognise that the current VAT system is fragmented, complex for the growing number of businesses operating cross-border, and prone to fraud.

The VAT system needs to be reformed, and the recommendations in this regard include simplification, in order to become business-friendly; combating the growing risk of fraud; increasing efficiency, in particular exploiting the opportunities of digital technology; integrating the cost of revenue collection; enhancing trust, both between business and tax administrations and among EU Member States’ tax administrations; and improving the quality of Member States’ replies to information request and the reliability of the VAT information exchange system.

The Commission and the Member States should strengthen cooperation with non-EU countries and enforce VAT collection. We need to implement necessary reforms in order to combat fraud efficiently, remove administrative barriers and reduce regulatory costs so as to simplify life for European businesses.

  Jyrki Katainen, Vice-President of the Commission. – Mr President, let me start by thanking the rapporteur, Mr Langen, and everybody who has contributed to this very significant report. We are very glad of your valuable guidance for the Commission and I am also glad that we share the same views on many of these issues.

VAT is a big source of revenue for the Member States and that is why, every once in a while, we have to check if everything in this field is fit for purpose because the world around us is changing. There are obviously some shortcomings which we have to address. First, Member States are faced with a massive revenue loss. The VAT gap has been estimated at around EUR 160 billion each year. Cross-border fraud alone accounts for EUR 50 billion each year. Second, complying with VAT rules for cross—border and digital activities is still very cumbersome. Compliance costs need to be reduced. Third, we must adapt the system to technological progress, tax goods and services where they are consumed, and give Member States more flexibility in setting VAT rates.

The Commission, via the Action Plan, sets out immediate and urgent actions to tackle the VAT gap and adapt the VAT system to the digital economy, e—commerce and the needs of small and medium—sized enterprises. It provides a clear orientation towards a robust, definitive VAT system for cross—border supplies and proposes options for modern and flexible rules on VAT rates. Overall this Action Plan sets out progressive steps towards a modernised and rebooted VAT system tailored to the single market. The proposed initiatives are numerous and ambitious, but I believe that they are realistic with their step—by—step approach. I am pleased that the report of the Committee on Economic and Monetary Affairs (ECON) welcomes many of these.

The option we put forward for the definitive VAT system based on the – already agreed – destination principle consists in taxing intra—EU supplies in the Member States of destination via an extended one—stop shop. I warmly welcome Parliament’s support in the report adopted by ECON and its strong reference to the principle of the fractionated payments of VAT, which should remain a core element of the definitive VAT system. This would ensure a consistent treatment with domestic supplies and drastically reduce cross—border fraud. It has been estimated that this option would reduce cross—border VAT fraud by 80%. In real terms EUR 40 billion more could be collected per year.

Other options, like the generalised reverse charge, which ECON’s report recommends, do not offer the same potential. In fact replacing VAT by a sort of sales tax could significantly increase fraud and administrative burdens for businesses. In our view, this is not the right approach. The time has also come to adapt the VAT rates legislation to the definitive VAT system based on the destination principle, which should allow for creative rates flexibility for Member States.

I welcome Parliament’s willingness to provide us with a clear guidance on the options we have set out in the VAT Action Plan. We will give full consideration to this guidance when preparing our legislative proposals next year. By the end of this year the Commission will already address some of your recommendations in a series of ambitious legislative proposals.

As regards SMEs and e-commerce, the Commission’s upcoming proposal will include a threshold and other simplification initiatives targeted at small and micro-businesses, including an extended and enhanced one—stop shop mechanism. This proposal will also address current distortions putting EU businesses at a significance disadvantage compared to non-EU businesses, which can legally supply small consignments VAT-free into the EU annually and frequently omit paying the VAT they should.

As regards rates for e-publication, our upcoming proposal will give Member States the option of aligning the VAT treatment of e—publication, such as books, newspapers and periodicals, with that of printed publication. Taking into account last May’s ECOFIN Council conclusions on the Action Plan, the Commission will pursue its efforts to achieve consensus. We count on Parliament’s active support in this respect.

The Commission is equally determined to take strong actions to speed up the fight against VAT fraud in the EU, an idea dear to this House. As recommended and supported by you, the Commission is working to improve the administrative cooperation between the Member States, in particular by reinforcing Eurofisc, by more efficient and real time sharing of information, and by adding a common risk analysis, as well as by deepening cooperation with other European and national law enforcement authorities.

I look looking forward to a good debate and good cooperation when trying to find good and concrete proposals next year.

  Luděk Niedermayer, on behalf of the PPE Group. – Mr President, first of all let me say that this is a very important and well prepared initiative. Better, more efficient and fairer taxation is one of our key economic priorities and we are acting accordingly.

Collecting taxes better applies not only in relation to large corporations or multinationals but also in any areas where we are losing money. As was said by the Commissioner and the rapporteur, we are losing tens of billions of euros every year in VAT fraud or VAT avoidance, and there is no excuse for us not to act. Unlike in the case of corporate taxation, where Europe cannot resolve all of the issues, these are our own domestic issues. So there is no excuse for not taking decisive steps – and improving the exchange of information among Member States is not a sufficient solution.

That is why I believe the Commission proposal is a very good and efficient way to tackle the issue. I consider VAT to be an effective means of collecting tax, and I believe that any move towards a turnover or sales tax, rather than solving problems, would create more problems. That is why I really support the initiative to tackle the challenges of the digital economy and, especially, to improve and amend the cross-border aspect. Once again, I would call on the Commission and the Council to build consensus as soon as possible and to start to act.

  Tibor Szanyi, a S&D képviselőcsoport nevében. – Elnök Úr! Szintúgy, mint az adócsalás és adóelkerülés esetében egy korrupciómentes európai áfarendszer létrehozásához is mindenekelőtt politikai akarat szükséges. A tagállamok csak közösen tudnak hatékonyan fellépni az áfacsalással szemben, illetve csak teljes egyetértéssel tudják meghozni azokat a szabályokat, amelyek szükségesek a felesleges adminisztratív akadályok lebontásához, könnyebbé téve ezzel az európai vállalkozások életét. Hisz minél bonyolultabb egy rendszer, annál könnyebb azt kijátszani.

Kifejezetten üdvözlendő tehát, hogy a Bizottság elkötelezte magát egy hatékonyan működő egységes uniós áfaövezet létrehozása mellett, annál is inkább, mivel a jelenlegi áfarendszer nem képes a csalások kivédésére. Hozzáteszem, hogy az egységes uniós áfaövezet esetében nekünk a pilot projektek – amik eltérő logikákat vezetnek be az áfarendszerbe – nem feltétlenül rokonszenvesek.

A Bizottság becslése szerint az áfabevétel-kiesés évente mintegy 170 milliárd euró, amelyből csak a határon átnyúló csalás értéke legalább 50 milliárd euró, bár attól tartok, hogy itt a valós számok lényegesen nagyobbak, egyes helyeken 1000 milliárd eurót mondanak évente, amit elvesztünk a rossz, vagy nem helyesen működő áfarendszerünk miatt.

Igenis tegyenek meg mindent tehát a tagállamok az egymás közötti információcsere hatékonyságáért, mivel anélkül, valamint a tagállamok közötti adópolitika összehangolása nélkül soha nem lesz hatékony az adócsalás és adókikerülés elleni küzdelem.

Helyeslem továbbá, hogy a Bizottság szorosan kövesse nyomon a nemzeti adóhatóságok működését, elkerülve az olyan, a magyarországihoz hasonló sajnálatos eseteket, ahol a nemzeti Adó- és Vámhivatalt pont a saját munkatársa jelentette föl, amiért az a kormányzati körök védelmét élvező nagyobb hazai és multinacionális cégek esetében asszisztált, de legalábbis félrenézett az évi több mint 3 milliárd euró értékű adóösszeg elcsalásánál. A magyar kormány részéről egyébként ez az eset közérdekű bejelentő perbefogásával végződött, és ilyenkor látjuk a tagállami felelősséget is.

  Stanisław Ożóg, w imieniu grupy ECR. – Panie Przewodniczący! W sprawozdaniu jest wiele zapisów zasługujących na poparcie, jak chociażby ustęp 32, gdzie jest apel, aby produkty nabywane w formie cyfrowej czy fizycznej podlegały jednak owemu opodatkowaniu. W ustępie 65 słusznie zwraca się uwagę na oszustwa karuzelowe i oszustwa typu „znikający podmiot gospodarczy”. Nie uważam jednak, że mechanizm tzw. odwrotnego obciążenia – ustęp 37 – doprowadzi do zmniejszenia liczby oszustw czy poprawy sytuacji MŚP. Jest to przecież sztuczne przenoszenie odpowiedzialności między podmiotami.

Nie mogę zagłosować za sprawozdaniem z zapisami zmierzającymi do harmonizacji polityki podatkowej. Zdrowego środowiska konkurencji nie można tak po prostu nazwać barierami. Osobiście nie jestem za objęciem usług finansowych podatkiem VAT oraz za utworzeniem kolejnego organu, jakim byłaby prokuratura europejska, o czym mówi ustęp 79.

  Petr Ježek, za skupinu ALDE. – Současný systém DPH je nedokonalý, a proto je na místě, že Komise předložila návrh akčního plánu k DPH. Modernizace a zjednodušení celého systému jsou potřebné. Stávající systém nedostatečně brání podvodům a jejich rozsah je ohromný.

V rámci opatření proti daňovým podvodům považuji za významné a téměř nezbytné uplatnit mechanismus přenesení daňové povinnosti na konečného plátce. Širší zavedení mechanismu přenesení daňové povinnosti představuje třetí pilíř reformy správy daní v mé vlasti, České republice, a zcela odstraňuje tzv. kolotočové podvody na DPH. Samozřejmě i návrh zprávy EP se tímto mechanismem zabývá a vítá pilotní projekt v této oblasti.

Já bych chtěl vyzvat Komisi, aby objektivně posoudila jeho dopad na boj proti podvodům v oblasti DPH, a doufám, že z posouzení Komise vyjde při tvorbě nového systému DPH v EU. Nejen proto, že mechanismus přenesení daňové povinnosti je testován praxí na rozdíl od jiných, zatím pouze teoretických konceptů.

Zásadním předpokladem úspěšného boje proti podvodům je také spolupráce uvnitř EU, ale i s třetími zeměmi. Především rychlá a pravidelná výměna informací v oblasti vnitřního trhu je účinným nástrojem. Je tedy nutné vybavit naše národní orgány tak, aby mohly zlepšit výběr daní, rozsah kontrol a vzájemnou komunikaci. I s ohledem na četná odhalení propojení daňových úniků na DPH s organizovaným zločinem a se závažnou trestnou činností, včetně financování terorizmu, je modernizace stávajícího systému nezbytná.

(Řečník souhlasil s tím, že odpoví na otázku položenou zvednutím modré karty (čl. 162 odst. 8 jednacího řádu).)

  Luděk Niedermayer (PPE), blue-card question. – In the Czech plan for a pilot for reverse charging, the Czech Government would like to use the reverse charge plan for roughly five years. When you call upon the Commission to consider the results of the pilot project, and only after that to decide on the shape of European reform, does that mean that you are in favour of postponing the proposed reform for many years?

  Petr Ježek (ALDE), blue-card answer. – I would say that the pilot project has two purposes. The first is to tackle the level of crime in this area, which is high in the Czech Republic, and the second is to demonstrate whether this approach can deliver results. I think the Commission does not need five years to evaluate what is going on. There has already been success in some areas in the Czech Republic in this regard, and the enlarged pilot project could be assessed in less than five years, I would say.

  Martina Anderson, on behalf of the GUE/NGL Group. – Mr President, as with corporation tax avoidance, the biggest culprits in VAT fraud are multinationals. Overseas sellers use big names like Amazon to sell VAT-free products in the EU, and multinationals turn a blind eye.

This is the cause of the biggest share of the EU’s VAT gap. These companies must take some responsibility for combating such fraud, which drives local businesses to the wall and deprives the public purse of millions in revenue.

We need to ensure that decisions about VAT rates and exemptions are in the hands of local, accountable governments. The Irish Government, for example, claims that the EU rules do not allow a lower rate on life-saving defibrillators. VAT, like all indirect taxes, has a regressive effect on distribution, and the poor lose the largest portion of their income. We should ensure that our VAT systems include both luxury rates and reduced rates on essential items.

  Molly Scott Cato, on behalf of the Verts/ALE Group. – Mr President, for several years now the VAT rules in the EU have been out of touch with small businesses and the way in which citizens make a living. The Commission’s VAT action plan makes important proposals to bridge this divide by introducing a single definitive VAT regime for the EU, and I welcome this.

For two years now I have been raising the issue of the difficulties of the VAT mini one-stop-shop, or ‘VAT MOSS’ as it is known, ever since small businesses in South West England began contacting me to say that the changes would put them out of business. I have submitted questions to the Commission, written to UK ministers and Commissioner Ansip, and most recently submitted an amendment to this report, constantly calling for a VAT threshold of EUR 100 000 for start-ups and small businesses. So I am pleased that other MEPs have joined the call, and we can all welcome the Commission’s proposals for this VAT threshold in the final Parliamentary report. We must ensure that the VAT regime works for people, not against them, in our overall goal of tackling tax fraud.

Lastly, I am delighted that we also have a reference to the social, environmental and gender dimension of VAT on certain products. We can and should use lower rates and zero rates to encourage renewable energy and the insulation of buildings, and to prevent discrimination against menstruating women.

No intervention would be complete without a shout-out to the tireless tampon tax campaigners in the UK and across the continent! The End Tampon Tax campaign in the UK was phenomenal and I encourage all of you here to sign our Written Declaration no 89 to bring the success achieved in the UK to the rest of Europe.

(The speaker agreed to take a blue-card question under Rule 162(8))

  Róża Gräfin von Thun und Hohenstein (PPE), blue-card question. – Excuse my ignorance, Ms Scott Cato, but I do not quite understand the ‘gender dimension of VAT’. Could you could explain this?

  Molly Scott Cato (Verts/ALE), blue-card answer. – I certainly can and thank you for giving me the opportunity.

I went on to talk about the tampon tax and the fact that women across Europe are facing additional tax on necessary sanitary products, which obviously men do not have to use. Some countries have reduced the rates, but other countries still charge what are actually luxury rates of VAT on tampons and sanitary towels, and on moon cups as well. So what we are suggesting – and this is where you can sign our written declaration and share it with your friends – is that all countries zero-rate those products which women use.

  Patrick O’Flynn, on behalf of the EFDD Group. – Mr President, by exiting the EU Britain will soon restore full sovereignty over taxation matters. We will be able to abolish VAT and design our own sales tax suited to our own country. That tax could be flexible: if we like, we could charge a higher rate on sectors dominated by imports; we could choose to levy higher rates for luxury goods and lower rates for staple goods, thereby countering objections to the regressive nature of VAT. The great thing is that it will be up to us. Our democracy will be restored, and where issues arise we will be able to address them without needing the European Commission’s say-so. The government of the fifth largest economy in the world will even acquire the power to make its own decisions on the taxation of sanitary products.

You lot can work towards a standard VAT regime controlled by Brussels. We will set our own taxes, thank you very much.

  President. – Thank you. Milk and honey is the promise ...

  Barbara Kappel, im Namen der ENF-Fraktion. – Herr Präsident, Herr Kommissar Katainen! Der Mehrwertsteuer kommt eine hohe Bedeutung zu – deshalb auch diesem Bericht –, weil sie die wichtigste Einnahmequelle ist für die Haushalte der Mitgliedstaaten und auch eine wichtige Einnahmequelle für die Europäische Union. 2014 wurden EU-weit 1 000 Mrd. EUR an Mehrwertsteuereinnahmen getätigt, 17,6 Mrd. davon sind in das Budget der Europäischen Union eingeflossen. Das macht insgesamt 12,2 % des europäischen Budgets aus.

Die Steuerausfälle bei einer so großen Steuer sind aber auch gigantisch, und es wurde heute schon vom Berichterstatter angesprochen: Der Steuerausfall bei der Mehrwertsteuer ist höher als das Budget der Europäischen Union. Der Steuerausfall drückt sich aus in der Mehrwertsteuerlücke, die sich auf 170 Mrd. EUR jährlich angehäuft hat, und davon sind 50 Mrd. EUR auf grenzüberschreitenden Betrug zurückzuführen. Das ist wiederum in erster Linie Karussellbetrug, und hinter Karussellbetrug steht die organisierte Kriminalität. Den europäischen Ermittlern ist hier erst kürzlich ein großer Schlag gegen die organisierte Kriminalität gelungen. Sie konnten ein Karussellbetrugssystem aufdecken, das einen Schaden von 320 Mio. EUR verursacht hat.

Die Bekämpfung von Mehrwertsteuerbetrug und Mehrwertsteuervermeidung, das heißt, auch die Schließung der Mehrwertsteuerlücke müssen also Priorität haben. Aus diesem Grund muss das Mehrwertsteuersystem einfacher, weniger betrugsanfällig und unternehmensfreundlicher gemacht werden. Insbesondere für KMU ist eine einfachere Handhabung ohne zusätzlichen Administrationsaufwand notwendig, und wichtig werden dabei digitale Technologien sein, digitale Abwicklungsplattformen, damit diese Mehrwertsteuer hinkünftig besser und auch ertragskräftiger eingehoben werden kann.

Ich danke dem Berichterstatter, der einen sehr ausgewogenen und guten Bericht vorgelegt hat. Und ich hoffe, dass uns dieser Bericht dabei helfen wird, Mehreinnahmen für die Mitgliedstaaten und für die Europäische Union zu erzielen.

  Steven Woolfe (NI). – Mr President, 1973 will forever stand in the history of Britain as a year of infamy. On 1 January that year, as a consequence of the Prime Minister Ted Heath’s signature, we joined the EU. Later that year, his Chancellor Lord Barber introduced VAT into the UK. The VAT is really an example of everything that is wrong about the European Union. It started at 10% but has grown to 20%. It is swollen in size and complexity. In the UK, it has 3 200 pages of tax legislation, and as the Commissioner said: it cannot cope with innovation or start-ups.130 countries, have adopted it, yes, but one significant country – the United States – has not. It is more innovative and is more flexible, and has an economy greater and better than that of those in the European Union. Just as the British people recognised and reversed a decision of Ted Heath and his huge deceit on sovereignty, on Brexit the UK Government has a huge opportunity to reverse VAT and have a more flexible regime in taxation.

  Dariusz Rosati (PPE). – Mr President, first of all let me congratulate our rapporteur Mr Langen on an excellent report. In the report, we can read that the current VAT system across the EU is excessively complicated, with a multitude of VAT rates and exemptions that put unnecessary burden on companies involved in cross-border trading. Moreover, this complexity opens up ample possibilities for VAT fraud and VAT avoidance within the single market. According to the Commission’s assessment, in 2014 alone the VAT gap between expected revenue and revenue actually collected was estimated at about EUR 160 billion.

These enormous losses suffered by all Member States call for swift and ambitious action to address VAT fraud. The focus should be on three areas: firstly, we should minimise the amount of goods that benefit from reduced VAT rates across the EU. Secondly, in the longer run, we should aim at gradually harmonising national VAT rates within the single market. Thirdly, the EU should take steps to address tax fraud coming from the so-called carousel schemes.

One way of solving this last problem is to ask banks to separate the VAT obligations from the gross price paid for a given transaction. A payment by a payer for any given invoice should then be immediately split by the bank into VAT tax due that would be transferred to the national tax authority, and the remaining amount would be transferred to the seller’s account.

  Pervenche Berès (S&D). – Monsieur le Président, je veux d'abord évidemment remercier notre rapporteur. Je crois que, dans la stratégie globale qui est en train de se mettre en place en termes de fiscalité, ce plan d'action de la Commission européenne pour combattre la fraude dans le domaine de la TVA est un élément bienvenu.

Lorsque l'on connaît les chiffres de cette fraude, on constate qu’il y a effectivement quelque chose qui ne va pas. C'est un sujet qui concerne évidemment directement l'Union européenne puisque l'on discute d'un impôt qui constitue aussi l'une des rares ressources propres de son budget. Or, sur 1 000 milliards, les 170 milliards de fraude annuelle, dont 50 milliards dans les opérations transfrontières, ne sont pas acceptables par nos concitoyens ni par nos États, pas plus que par l'Union européenne.

Je pense que les pistes proposées par la Commission vont dans le bon sens pour ce qui est de la livraison d'un bien entre États membres qui deviendrait taxable dans l'État d'arrivée ou de la possibilité pour l'acquéreur de finaliser sa TVA avec la mise en place de mini-guichets qui, je pense, permettront de contribuer à l'amélioration du dispositif.

Un débat est ouvert sur l'avantage octroyé à la République tchèque de tester dans un projet pilote le mécanisme de l'autorégulation. Soyons francs, nous n'y croyons pas, nous ne pensons pas que cela va réduire la fraude. Nous ne pensons pas que cela va dans le bon sens car la TVA est un impôt utile, un impôt efficace, et il faut simplement corriger les choses qui ne nous permettent pas de collecter cet impôt dans de bonnes conditions. Mais mettre en place l'autorégulation, c'est renoncer au mécanisme de la TVA.

Nous préférons donc les propositions qui vont dans le sens du renforcement de l'action proposée par la Commission européenne.

  Richard Sulík (ECR) – Od roku 1993 je platný súčasný systém DPH, ktorý je koncipovaný ako prechodný režim. Bolo to dostatočne veľa času nato, aby sme zistili, že tento systém umožňuje karuselové a iné podvody v rozsahu desiatok miliárd eur. Môžete robiť veľa opatrení, ale podstata ostane tá, že tento systém umožňuje karuselové podvody. Preto vyzývam Komisiu, ako aj Radu, aby zmenila systém DPH na systém dane z obratu. To znamená, jednotlivé články dodávateľsko-odberateľského reťazca si nebudú medzi sebou účtovať túto daň, a teda zároveň si na ňu nárokovať, čo umožňuje podvody, ale len ten posledný článok, ktorý bude už predávať konečnému spotrebiteľovi, ktorý nie je registrovaný platca tejto dane, len ten by vyfakturoval tú daň. Toto je to, čo skutočne vyrieši tieto obrovské problémy, ktoré tu s DPH máme už 20 rokov.

  Cora van Nieuwenhuizen (ALDE). – Ik wil ook graag beginnen met het bedanken van de rapporteur, de heer Werner Langen, voor zijn uitstekende werk en ook dat van de collega schaduwrapporteurs natuurlijk. Ik ben erg blij met het actieplan voor de btw want ook in mijn land, Nederland, duikt het probleem van de btw-carrouselfraude steeds weer opnieuw op. Zo werd er in dit jaar bekend dat een netwerk van Deense en Spaanse jihadisten door btw-fraude bij de in- en verkoop van Goudse kaas en Hollandse kipfilet mogelijk honderdduizenden euro's voor de internationale jihad heeft verdiend. En dit voorbeeld maakt maar weer eens duidelijk hoe belangrijk het is om btw-fraude op Europees en internationaal niveau aan te pakken. Maar er is nog een reden waarom ik erg blij ben met het btw-actieplan en dit rapport, want bovenaan mijn verlanglijstje staat al een hele tijd dat ondernemers met bijvoorbeeld een webwinkel niet langer 28 verschillende btw-administraties hoeven bij te houden. Laten we snel een einde maken aan het huidige ingewikkelde aangiftesysteem dat zorgt voor hoge administratieve lasten voor ondernemers. Eén gezamenlijk formulier zou al heel veel helpen.

  Luke Ming Flanagan (GUE/NGL). – Mr President, one of the reasons why we have fraud in VAT is because people are required, due to crippling austerity, to go outside the law for basic goods. Essential goods are made more expensive. The Greens representative mentioned tampons and women’s sanitary products. The Economic and Social Research Institute in Ireland found that groups hardest hit by VAT were households in the poorest income decile – households in rural areas, six-person households and those containing a single adult with children.

I hear people say that VAT gives people choice. Where is the choice for low income families? The only people who really have choice with VAT are the rich. It is inequitable, and those who can afford to pay the most should pay the most.

In Ireland, our VAT take is around EUR 10 billion per year. This year alone we are going to burn two billion we already have on promissory note bonds. We get nothing back for it. We are also going to give away billions to Apple in tax. Fill that hole by taxing what should be taxed and get rid of this inequitable tax – and also stay out of our tax affairs. We are sovereign on that.

  Ernest Maragall (Verts/ALE). – Señor Presidente, señor Comisario, bienvenidos sean los esfuerzos de la Comisión para la reforma del IVA. Ahora tenemos una cierta armonización, imperfecta e insuficiente, y tenemos un nivel de fraude más que insoportable: 160 000 millones de euros justifican sobradamente las reformas que se proponen, aunque habrá, desde luego, que seguir atentamente su aplicación.

Seamos conscientes del coste altísimo de la «no Europa», de no disponer en esta materia de un sistema completo y blindado europeo.

Cuando recuerdo las negociaciones de la semana pasada, las sesiones de conciliación presupuestaria y la batalla infinita con el Consejo para conseguir ampliar en 50 millones la dotación de partidas, como el Horizonte 2020, la verdad es que me invade una cierta tristeza que este debate no hace más que confirmar.

Apoyamos, pues, el plan de acción, no tanto la propuesta de proyecto piloto de carga revertida, cuyos efectos deberían estudiarse muy detenidamente. Nos parece del todo acertada, en cambio, la orientación hacia la reducción de costes y carga burocrática de pequeñas y medianas empresas y defendemos el uso adecuado de tipos fiscales diferenciados para favorecer e influir el consumo sostenible en cuestiones (inaudible) como las que explicaba la señora Scott Cato con toda la razón.

  Marco Zanni (EFDD). – Signor Presidente, onorevoli colleghi, il testo e la proposta di questa riforma dell'IVA a livello europeo non ci soddisfa e non ci soddisfa perché non propone soluzioni efficienti, sufficienti e definitive a questo grave problema, come le cifre in ballo hanno dimostrato.

Quattro punti da migliorare: abbandonare il principio del Paese d'origine per il Paese di destinazione non farà altro che agevolare le frodi, soprattutto la frode "carosello", che è quella più importante e che toglie più risorse agli Stati. Come secondo punto: manca un vero sistema di condivisione delle informazioni: la trasparenza è fondamentale. Ad esempio manca un registro unico delle imprese a livello europeo che aiuterebbe la comunicazione per contrastare queste frodi. Tre: manca un limite superiore all'IVA imposta dagli Stati membri. Sappiamo che un livello troppo alto di IVA comprime i consumi e Dio sa quanto ne abbiamo bisogno oggi in Europa. E l'ultimo punto è sulla reverse charge, che è un meccanismo che si è dimostrato inefficace nel combattere le frodi e rischia di favorirne di nuove, ponendo anche un carico amministrativo oneroso alle piccole e medie imprese.

  Γεώργιος Επιτήδειος ( NI). – Κύριε Πρόεδρε, ο φόρος προστιθέμενης αξίας (ΦΠΑ) αποτελεί σημαντική πηγή εσόδων για κάθε κράτος μέλος και παράλληλα συμβάλλει σημαντικά στην αύξηση των εσόδων της Ευρωπαϊκής Ενώσεως. Αυτός είναι και ο λόγος για τον οποίον η Ευρωπαϊκή Ένωση προβάλλει την ανάγκη της δημιουργίας κοινού συστήματος ΦΠΑ, με το πρόσχημα ότι τα προϊόντα και οι υπηρεσίες θα φορολογούνται στην χώρα όπου παρασχέθηκαν. Αυτό σαν ιδέα ακούγεται καλό. Το φορολογικό σύστημα κάθε χώρας όμως είναι διαφορετικό και πάνω σε αυτό στηρίζεται η ανάπτυξη της οικονομίας της χώρας. Η ισοπεδωτική ενσωμάτωση όλων σε ένα κοινό φορολογικό σύστημα ΦΠΑ θα δημιουργήσει συνεπώς οικονομικές αναταράξεις και απώλεια εσόδων. Πραγματικός σκοπός αυτής της προτάσεως είναι η αφαίρεση από τα κράτη της δυνατότητας να διαχειρίζονται αυτά τις οικονομίες τους και να ικανοποιούν τις ανάγκες και τις επιδιώξεις τους και η εκχώρηση αυτού του δικαιώματος στην Ευρωπαϊκή Ένωση. Οι συνέπειες αυτής της πολιτικής έχουν φανεί στην Ελλάδα, όπου η τρόικα έχει καταστρέψει την οικονομία της χώρας και έχει επιβάλει φόρο προστιθέμενης αξίας 24% ο οποίος επιβαρύνει τον τελικό καταναλωτή...

(Ο Πρόεδρος διακόπτει τον εισηγητή)

  Othmar Karas (PPE). – Herr Präsident, Herr Vizepräsident, meine Damen und Herren! Im Jahre 1993 wurde die erste Übergangsregelung geschaffen.

Es sind seitdem 23 Jahre vergangen, und die Welt hat sich sehr stark verändert: Der Online-Handel ist heute nicht mehr wegzudenken, grenzüberschreitende Dienstleistungen gehören zum Alltag. Das Problem ist aber, dass dadurch der Mehrwertsteuerbetrug zugenommen hat und der Wettbewerb zwischen den Mitgliedstaaten verzerrt wird.

Wir müssen daher viele und breite Lösungsansätze diskutieren. Die Kommission hat die Reverse-Charge vorgeschlagen, ein System, die Waren- und Dienstleistungen ab nun im Bestimmungsland zu besteuern. Da die Mehrwertsteuer eine Konsumentensteuer ist, wäre es sinnvoll, dass sie im Land des Konsumenten und nicht im Land des Unternehmers eingehoben wird. Wir haben daher in Österreich auch ein Alternativmodell erarbeitet. Eine Alternative zum Reverse-Charge-System wäre eine europaweite IT-Plattform, bei der die Verkäufer sich im Land des Kunden registrieren müssen. Dort wird die monatliche Umsatzsteuer automatisch festgestellt, und die Daten werden sofort an die Behörde weitergeleitet und europaweit geteilt.

Ich bitte, auch diesen Ansatz zu bedenken – er hat positive Seiten. Denn wir benötigen einen Wettbewerb der Ideen, denn nur die Vielfalt der Lösungsansätze kann den Steuerbetrug bekämpfen und Europas Handlungsfähigkeit demonstrieren und stärken.

  Anneliese Dodds (S&D). – Mr President, I would like first to commend the rapporteur, Mr Langen, for his work on this file, as well as the Commission for its continuing endeavours to clamp down on VAT fraud.

Any new VAT system must of course promote economic growth in a sustainable way, while protecting public policy objectives. In that regard, I would like to underline the need for the European Commission to speedily make clear when and how it will honour its pledge to introduce a VAT threshold for small businesses engaged in cross-border trade of e-services.

Many British firms have had a very difficult time adjusting to the new VAT system, with little help from the current British Government. I hope that the Commission at least can help them by stating exactly when, and at what level, the threshold will be reintroduced. I would also like to underline the need for the Commission and Member States to work to exempt essential products from VAT, not least sanitary products. VAT is a regressive tax, when applied to sanitary products like tampons and towels, it becomes a sexist tax too.

  Zbigniew Kuźmiuk (ECR). – Panie Przewodniczący! Panie Komisarzu! Zabierając głos w tej dyskusji, chcę podkreślić, że w moim kraju, w Polsce, wielkość tzw. luki podatkowej w podatku VAT w ostatnich latach sięgała 30 % wpływów, a więc była wyraźnie wyższa od średniej unijnej. Dlatego też nowy polski rząd od początku tego roku podejmuje działania, zmieniając prawo, reformując służby skarbowe, co już przyniosło dobre efekty, a wpływy z VAT są blisko o 10 % wyższe w stosunku do analogicznego okresu roku ubiegłego. Zmiany w prawie niedotyczące VAT to m.in. ograniczenia w kwartalnym systemie rozliczania tego podatku, rozszerzenia systemu odwróconego VAT, ograniczenia w rejestracji tzw. „słupów” służących do wyłudzania VAT, zwiększenie rozmiarów sankcji finansowych, a także karnych za wyłudzanie VAT, wreszcie wprowadzenie centralnego rejestru paragonów i centralnego rejestru faktur.

W związku z tym wydaje mi się, że propozycje przygotowane przez Komisję, zmierzające do ograniczenia wyłudzeń VAT, powinny dotyczyć tylko obrotów wewnątrzwspólnotowych, natomiast w pozostałym zakresie decyzję tę należy pozostawić poszczególnym państwom członkowskim.

  Róża Gräfin von Thun und Hohenstein (PPE). – Panie Przewodniczący! Dziękuję bardzo mojemu koledze Wernerowi Langenowi za tę inicjatywę i za ten dokument, o którym teraz rozmawiamy. I rzeczywiście, te 28 różnych porządków VAT-owskich to jest jedna z zasadniczych barier na naszym jednolitym rynku europejskim. To również jeden z powodów geoblokowania – bardzo często wymieniany. 28 różnych porządków prawnych – za dużo tych przepisów, często bardzo skomplikowanych. W związku z tym przedsiębiorcy, którzy obawiają się komplikacji z VAT-em w różnych krajach, skomplikowanych procedur i procedur, których nie znają, często sami z siebie ograniczają swoją działalność do tych krajów, gdzie VAT rozumieją, gdzie sobie radzą z VAT-em bez dodatkowego zatrudniania ludzi, bez dodatkowych kłopotów. To dotyczy szczególnie małych przedsiębiorców. Oni ograniczają swój rozwój i swoje zarobki, a konsument ma przez to mniejszy dostęp do produktów i usług z całego naszego wspaniałego wspólnego rynku. Mamy przez to też mniejszą konkurencję na naszym europejskim rynku. My rozmawiamy na ten temat już od dawna, ja oczekuję od Komisji Europejskiej, Panie Komisarzu, odważnej, śmiałej propozycji w sprawach VAT-owskich i apeluję bardzo o zharmonizowanie przynajmniej procedur VAT-owskich na naszym wspólnym rynku europejskim.

  Jean-Paul Denanot (S&D). – Monsieur le Président, c'est un rapport particulièrement important dont la Commission devrait faire son miel sur l'une des ressources fiscales essentielles des États. Pour ma part, je souhaiterais intervenir sur deux sujets.

Le premier concerne les services publics, qui devraient bénéficier de la TVA à taux réduit lorsqu'ils traitent des aspects sociaux, sanitaires, environnementaux, nutritionnels et culturels afin de préserver les valeurs essentielles de l'Union. Les services sociaux d'intérêt général, par exemple, devraient bénéficier d'une exemption.

Le deuxième sujet concerne les territoires, et notamment les territoires ruraux isolés sur lesquels certaines activités économiques jouent un rôle social important. C'est le cas, par exemple, de la filière équine, qui est caractérisée par une implantation à vocation multiple englobant le sport, la pleine nature et l'équitation, de même que le tourisme, l’hippothérapie, etc. Les exploitations sont d'une manière générale assez fragiles et leur équilibre économique dépend sans doute des taux de TVA.

C'est la raison pour laquelle une TVA excessive mettrait en péril ces exploitations et mettrait en place une économie grise qui irait justement à l'encontre d'une fiscalité équitable et transparente.

  Hugues Bayet (S&D). – Monsieur le Président, Monsieur le Commissaire, comme d'autres de mes collègues, je salue évidemment la décision de la Commission de mettre en place un plan d'action en matière de TVA. Je pense qu'il est vraiment nécessaire d'avoir une réforme qui instaurera un espace communautaire unique dans le domaine de la TVA.

On le sait, la TVA en Europe, c'est quelque chose d'important. En 2014, elle représentait 1 000 milliards d'euros de recettes, soit environ 7 % du PIB de l'Union et, surtout, c'est une partie des ressources propres de l'Union qui nous permettent de financer toute une série de projets intéressants pour nos concitoyens, que ce soit la garantie jeunesse, les programmes culturels, l'aide aux plus démunis ou encore l'aide aux licenciés des multinationales.

Mais, on le sait tous, il y a encore trop de fraude. Je pense donc que ce texte va vraiment nous aider à améliorer le système de perception de la TVA, à éliminer la fraude à la TVA et à réduire les formalités administratives. Je pense que ce dernier point est important, car cela permettra de simplifier les opérations commerciales des PME et, plus important encore, cela soulignera la nécessité d'une harmonisation au niveau de l'Union européenne en matière de politique fiscale. On a d'ailleurs lancé un appel aux États membres puisque –  on le sait tous – c'est une politique nationale, mais il est bon de converger vers un taux équivalent de TVA dans les différents États membres si nous voulons trouver une solution à ce problème.

Nous demandons également un réexamen régulier de l'annexe de la directive "TVA" contenant la liste des biens et des services réduits en TVA, parce que je tiens à rappeler que la TVA est quand même un impôt injuste qui touche de la même façon toutes les catégories de la population. Il me semble donc quand même essentiel de soutenir la réintroduction d'un taux de TVA qui soit plus élevé, notamment pour tous les produits de luxe, mais aussi – comme vient de le dire mon collègue Denanot – de soustraire les services sociaux d'intérêt général à la loi du marché et, en ce qui concerne l'application de la TVA, de maintenir les exceptions dont bénéficient les services publics.

Enfin, Monsieur le Commissaire – et c'est pour moi la demande la plus essentielle faite à la Commission –, il faut évaluer l'impact de l'absence d'harmonisation des taux d'imposition au niveau de l'Union européenne. Je pense que c'est ce qui arrivera vraiment à convaincre les États membres, vu la fraude transfrontalière.

  Doru-Claudian Frunzulică (S&D). – Monsieur le Président, dernièrement, tout le monde semble avoir parlé en français mais, malheureusement, je vais faire mon intervention en anglais.

VAT is a major and growing source of tax revenue in the European Union. However, the current VAT system is too vulnerable to fraud and too bothersome and complex for businesses that wish to expand beyond a Member State in which they are established. Therefore, I would like to welcome the outcome of the report, which puts forward proposals to improve the VAT collection system, eradicate VAT fraud and reduce red tape, highlighting the need to reform the system with the aim of achieving a single EU VAT area and thus helping to promote employment, growth, investment and competitiveness.

However, there is one aspect that I would like to underline: we need to assess carefully the consequences of the reverse charge mechanism and to examine whether this procedure would simplify the situation for small and medium-sized enterprises and reduce VAT fraud, because it might, in practice, create more loopholes and increase the VAT collection loss that it is intended to address.

Procedura „catch the eye”

  Bogdan Andrzej Zdrojewski (PPE). – Panie Przewodniczący! Chciałbym przy tej okazji upomnieć się o kulturę, upomnieć się o takie regulacje i praktyki w zakresie VAT, które obejmują szeroko rozumianą kulturę, przemysły kreatywne, samych twórców. To właśnie jeżeli chodzi o VAT, bardzo często zdarzało się, że usługi konserwatorskie były bardzo różnie traktowane. To właśnie w obszarze kultury audiobooki miały obniżony VAT, natomiast e-booki – już nie. Wiele takich elementów w praktyce niestety dotykało właśnie obszaru kultury i samych twórców.

Chciałbym jednocześnie posłowi sprawozdawcy bardzo podziękować. Jest to właściwy krok we właściwym kierunku, natomiast to, czego mi brakuje w finale, w tej długiej perspektywie, to właśnie sama kultura.

  Nicola Caputo (S&D). – Signor Presidente, onorevoli colleghi, non è la prima volta che intervengo sui temi della elusione ed evasione fiscale, del tax ruling e della vulnerabilità alle frodi del regime IVA. Ribadisco gli effetti dannosi di questi sistemi che si riflettono sul regime della concorrenza, causandone distorsioni; sulle entrate di bilancio degli Stati membri, sottraendone ingenti proventi a detrimento delle finanze pubbliche; sulle piccole e medie imprese, creando un ambiente fiscale distorto.

La mancanza di armonizzazione fiscale dell'IVA rappresenta infatti la linfa finanziaria delle attività criminali, le quali sfruttano le divergenze legislative ed informative tra i vari Stati membri con l'attuazione delle frodi "carosello", le quali generano fino a 53 miliardi di euro di mancato gettito IVA ogni anno. Il fenomeno mina alle fondamenta la fiducia dei cittadini e allontana all'ingresso il funzionamento del mercato unico digitale e la sua armonizzazione con il mercato dei capitali.

A queste istanze risponde alla relazione alla quale mi associo, consapevole della necessità di un miglioramento dell'attuale sistema IVA come annunciato dalla Commissione il 7 aprile.

  Νότης Μαριάς ( ECR). – Κύριε Katainen, πρώτον, σύμφωνα με τον προϋπολογισμό της Ελλάδας για το 2017, οι Έλληνες πολίτες θα κληθούν να πληρώσουν 20,3 δισεκατομμύρια EUR σε άμεσους φόρους και 26,2 δισεκατομμύρια EUR σε έμμεσους φόρους. Τα περισσότερα από αυτά τα χρήματα θα πάνε στον ΦΠΑ. Δεύτερον, υπήρξε αύξηση του ΦΠΑ από 23 στο 24% στα νησιά του Αιγαίου. Αυτό σημαίνει ότι έχουν διαλυθεί πλέον όλα τα νησιά του Αιγαίου. Δεν μπορεί να υπάρξει αποτελεσματική οικονομική λειτουργία και μάλιστα σε μια περίοδο όπου τα νησιά του Αιγαίου έχουν γεμίσει από πρόσφυγες. Τρίτον, αυξημένος ΦΠΑ σημαίνει ότι φεύγουν επιχειρήσεις από την Ελλάδα και πηγαίνουν στη Βουλγαρία και στην Κύπρο. Κυρίως όμως σημαίνει ότι o φτωχοποιημένος ελληνικός λαός πληρώνει πλέον πανάκριβα τα είδη διατροφής, πληρώνει πανάκριβη την ηλεκτρική θέρμανση, πληρώνει πανάκριβα το πετρέλαιο θέρμανσης. Δεν είναι δυνατόν να συνεχιστεί αυτή η κατάσταση. Απαιτείται λοιπόν μηδενικός ΦΠΑ στα βασικά είδη διατροφής του ελληνικού λαού που έχει φτωχοποιηθεί και που πλήττεται από τεράστια ανεργία.

  Igor Šoltes (Verts/ALE). – Čezmejne goljufije na področju DDV stanejo države članice na milijone evrov letno. Vrste goljufij na področju DDV so seveda zelo raznolike in se spreminjajo in prilagajajo zelo hitro, tudi zakonodaji.

Zato mora Komisija paziti pri svojih ukrepih, da bo seveda toliko učinkovita, da bo predvidela tudi vse morebitne prihodnje oblike davčnih goljufij, kolikor se seveda da, in da na ta način omeji najbolj znane oblike davčnih vrtiljakov, ki so zelo razprostranjeni na področju elektro industrije, mobilne telefonije, tekstila, blaga, ki torej potuje znotraj Evropske unije in ustvarja miljone in milijone davčnih goljufij.

Zato seveda gre pozdraviti določeno poenotenje tudi DDV-ja na področju Evropske unije, pri čemer pa seveda pozivamo tudi k večji transparentnosti in pa tudi ustreznemu sankcioniranju.

  Андрей Новаков (PPE). – Г-н Председател, г-н Комисар, на първо място искам да благодаря на г-н Ланген за усилията, които е положил по доклада. Очевидно е, че имаме система, която не работи така, както сме искали да работи в момента. И честно казано, няма как да е иначе, след като сме представили тази методология преди четиридесет години. Не може тя да е адекватна днес. В този ред на мисли приветствам усилията на Комисията и амбициозния план, който има за справяне с ДДС измамите, тъй като има недобросъвестни търговци, които генерират щети за милиарди.

Според мен има няколко стъпки, които трябва да следваме за дълготрайно решение на този проблем. Първото е всеобхватна, пълна, единна система на Европейския съюз за ДДС – плащане и възстановяване. Това би улеснило много компаниите, които са добросъвестни, и би попречило на измамите. Второ, със сигурност трябва да облекчим административната тежест и процедурите за стартъпи. Не можем да очакваме компании с трима човека персонал да се справят така, както големи международни компании. И накрая, националните служби трябва да си комуникират откровено и в пълност.

  Caterina Chinnici (S&D). – Signor Presidente, onorevoli colleghi, riformare il sistema europeo dell'IVA ormai è indispensabile. Il sistema attuale, obsoleto, si è infatti dimostrato vulnerabile alle frodi e fonte di distorsione della concorrenza a danno delle piccole e medie imprese.

Per esempio le frodi dell'IVA, messe in atto dai soli gruppi criminali, secondo le ultime stime, costano a livello di Unione europea fra i 40 e i 60 milioni di euro ogni anno. Diverse indagini condotte da Europol hanno infatti dimostrato che i gruppi criminali si finanziano anche tramite frodi transfrontaliere dell'IVA su larga scala, le cosiddette frodi "carosello", approfittando anche delle lacune legislative esistenti fra gli Stati membri.

Per sradicare questo fenomeno è indispensabile rafforzare la cooperazione amministrativa tra Stati al fine di rimuovere gli ostacoli di natura giuridica che impediscono lo scambio di informazioni fra autorità amministrative e giudiziarie. Ringrazio quindi il relatore per il suo lavoro sul testo che propone una riforma dell'IVA, testo che condivido.

  Ivana Maletić (PPE). – Gospodine predsjedniče, čestitam kolegi Langenu na izvrsnom izvješću. Kao što smo svi istaknuli, postojeći sustav PDV-a je kompliciran, velika je administracija na poduzetnicima i poreznim upravama i ostavlja puno prostora za porezne prijevare. Zbog toga, naravno, podržavam ovo izvješće i prijedloge iznesene da se sustav PDV-a pojednostavi, ali ono što bih željela istaknuti je da niti reforma PDV-a, niti bilo koja druga ne može biti uspješna bez zajedništva svih država članica i, naravno, važne uloge koju Komisija mora imati u harmonizaciji cijelog sustava.

Napravimo prvi korak, a to je da zajednički počnemo raditi, razmjenjivati informacije i time spriječiti prijevare i zaštititi poštene poduzetnike i građane dok, naravno, paralelno radimo na izmjenama i donošenju novog sustava.

  Maria Grapini (S&D). – Domnule președinte, susțin raportul și îl consider important, mai ales din două perspective: problema fraudei și problema IMM-urilor. Nu o să mai vorbesc de fraudă, pentru că s-a spus foarte mult. Doresc însă să subliniez problemele pe care le au IMM-urile din mai multe puncte de vedere. Sigur că frauda aduce o presiune foarte mare chiar asupra IMM-urilor, dar sistemul existent, înființat în 1993, este complex. IMM-urile, în momentul în care doresc să lucreze transfrontalier, se confruntă cu declarații diferite și au o sarcină majoră. Comisia trebuie să se gândească la o formă unică de declarație. Este nevoie de un sistem nou, simplificat pentru IMM-uri, pe care să-l aplice cu ușurință.

Domnule comisar, mă bucur că aveți un program și doriți un prag de scutire a IMM-urilor de TVA. Dar v-ați gândit ce presiune și ce cost are un IMM când importă tehnologie, utilaje? V-ați gândit și aici să schimbați ceva? Pentru că un IMM își poate recupera TVA-ul pe instalațiile pe care le importă sau le cumpără în ani de zile, poate, datorită cifrei de afaceri scăzute. Deci poate și aici gândiți ceva să diferențiați importul pe tehnologie.

  Stanislav Polčák (PPE). – Já bych chtěl rovněž poděkovat panu Langenovi, protože pokud v daňové oblasti je předložena zpráva, která je napříč politickým spektrem takto chválena, tak to si myslím, že opravdu zasluhuje uznání a poděkování.

Složitost systému, úniky, které v rámci systému vznikají díky podvodnému jednání – se vším souhlasím, co řekli kolegové. Já pocházím z ČR a ta zde byla mnohokráte zmiňována. Naše hnutí je na národní úrovni v opozici, na evropské úrovni se cítím být součástí koalice. Z toho důvodu bych chtěl dát šanci i Ministerstvu financí ČR, aby ukázalo, co umí, aby skutečně předložilo pilotní projekt a zpracovalo ho tak, aby ten problém ještě více nezkomplikovalo a zbytečně nezdržovalo právě postup na evropské úrovni.

Pevně věřím, že se to ministerstvu financí podaří, pokud by se tak nestalo, je to jeho ostuda.

  Brian Hayes (PPE). – Mr President, I want to congratulate my colleague Mr Langen on his report. I think it is an important marker to the Commission to bring forward new proposals and I also think it is important that we have a VAT collection system that is fit for purpose. This is supposed to be a single market: why these distortions can be allowed to occur is a fundamental issue. Also, in the digital world, we know it is difficult to make sure we can track down these payments. So we need a system that is fit for purpose.

We also need a collection system that actually brings in the money. There is very little point in having VAT rates unless we have a technologically sound collection system that can bring the money in, to close the deficits in all our Member States.

Lastly, it is important that the reverse charging mechanism is included in the report. This does point to new ways of doing business. If we can learn from that as a pilot project, we should do so, because ultimately this is about closing the gap – making sure that the EUR 50 billion that is out there, cross-border, is brought home to Member States so that we can close deficits.

(Încheierea procedurii „catch the eye”)

  Jyrki Katainen, Vice-President of the Commission. – Mr President, I would like to thank Members for their mostly positive ideas about how to further improve the VAT system. Mr Langen has obviously done a valuable job and all the thanks to him are well deserved. Tax fraud is a cancer in our society. It is bad for entrepreneurs, it is bad for consumers and it is bad for our societies. That is why there are good reasons to reform the VAT system in order for it to be more watertight than it is at the moment.

I will make a couple of personal and rather political observations. These are not necessarily the political views of the Commission. As a former finance minister, I like VAT a lot. It is a money machine but it must be a fair money machine. If it functions well, you do not need to worry about revenues. They just come. It is basically a very simple tax and, if we manage to address the fraud opportunities, it is one of the best taxes we can have.

But I also want to say that I do not see the VAT system as a perfect tool for taking care of social policy goals because it is much better to collect returns by VAT but then use direct subsidies to help those who need our joint help and common effort. So VAT is a good money machine but not ideal for addressing social issues. That is why direct subsidies are more efficient in this respect.

Also, the fewer reduced rates there are, the more efficient the VAT system is. I know that there are always good reasons to use reduced rates for good purposes but, at the same time, it is not good for the efficiency of the system as such. So that is why I, personally, am not a big fan of a large amount of reduced rates because it would be better to keep a general rate at as low a level as possible and at the same time not to use too many reduced rates.

But, as I said, these couple of observations were more my own opinions and contributions to this good discussion which we have witnessed today.

  Werner Langen, Berichterstatter. – Herr Präsident! Ich möchte anknüpfen an die Wortmeldung des Vizepräsidenten Katainen.

Natürlich haben wir in unserem Antrag auch die sozialpolitische, die umweltpolitischen und die sonstigen Funktionen, die möglich sind. Aber Sie haben Recht: Der Rechnungshof hat in seinem Gutachten festgestellt, dass eigentlich nur eine beschränkte Zahl von sozialpolitischen, niedrigen Steuern zu rechtfertigen ist – insbesondere für Lebensmittel und Grundbedürfnisse. Also da werden wir streiten müssen.

Ich möchte mich aber bei allen für ihre positiven Beiträge bedanken, für das unverdiente Lob – denn alle haben mitgearbeitet. Ich glaube, wenn wir die Mehrwertsteuer nach dem Bestimmungslandprinzip erheben, dann liegt es in der Hand der Mitgliedstaaten, die Steuerlücke besser schließen zu können. Denn dann haben sie es selbst in der Hand, ob das der Fall ist.

Der griechische Finanzminister hat bei einem Termin in Athen im Frühjahr dieses Jahres gesagt: Seit der Einführung der automatischen Kassen im Einzelhandel in Griechenland sind die Einnahmen um 18 % gestiegen. Das heißt, es gibt auch technische Vorrichtungen, die die Mitgliedstaaten selbst in die Hand nehmen können. Das Bestimmungslandprinzip ist eine solche. Es sind alle Argumente ausgetauscht worden, insbesondere die Frage, dass kleine und mittlere Unternehmen am ehesten unter der hohen Bürokratie leiden, die das Vorsteuerverfahren – das Abzugsverfahren – mit sich bringt. Wir sind uns einig, den Betrug zu bekämpfen.

Ich möchte noch auf einen Punkt hinweisen, den die beiden nicht mehr anwesenden britischen Kollegen gesagt haben: Also die Mehrwertsteuer soll ein Zeichen für das sein, was in Europa falsch läuft; er hat gesagt die Erhöhung des Satzes von 10 auf 20 %. Noch ist der Steuersatz in der selbständigen Verantwortung der Mitgliedstaaten. Das ist also eine falsche Fährte.

Die andere Aussage, dass der Brexit die Möglichkeit bietet, den Briten endlich ihre Tamponsteuer einzuführen, ist höchster Nonsens. Denn bisher gibt es über 500 Ausnahmen, die die Mitgliedstaaten verteidigt haben. Wenn die britische Regierung dazu in der Vergangenheit nicht in der Lage ist, dann soll die das verantworten, und es soll nicht auf Europa geschoben werden.

Ich bedanke mich nochmals sehr herzlich.

  Preşedintele. – Dezbaterea a fost închisă.

Votul va avea loc joi, 24 noiembrie 2016.

Declaraţii scrise (articolul 162)

  Julia Pitera (PPE), na piśmie. – W 2014 roku wpływy z VAT wyniosły prawie 1 bln EUR. Niestety, obecny system VAT, zwłaszcza w transakcjach transgranicznych, podatny jest na oszustwa i błędy. Ponadto skuteczność przeciwdziałania oszustwom z tego tytułu w poszczególnych państwach członkowskich jest bardzo zróżnicowana. Europol oszacował, że działalność zorganizowanych grup przestępczych prowadzi do strat w dochodach państw członkowskich w wysokości ok. 50 mld EUR rocznie. Skala tego zjawiska jest niezwykle trudna do oszacowania, gdyż tylko dwa państwa członkowskie gromadzą statystyki w tym zakresie.

W procesie zwalczania oszustw związanych z VAT niezwykle ważne jest uproszczenie systemu, również dzięki wykorzystaniu nowoczesnej technologii. Należy też dążyć do minimalizacji obciążeń zarówno finansowych, jak i administracyjnych dla przedsiębiorców. Zwiększeniu skuteczności przeciwdziałania oszustwom VAT służyć będzie współpraca państw członkowskich na rzecz porozumienia co do ostatecznego systemu VAT. Skuteczności będzie również służyła koordynacja polityki podatkowej i wymiana informacji w tym zakresie pomiędzy państwami członkowskimi, a także organami podatkowymi państw członkowskich. Warto też dążyć do tego, by wymiana informacji obejmowała również wymiary sprawiedliwości i organy ścigania. Należy z zadowoleniem przyjąć zapowiedź Komisji, że do 2017 roku zaproponuje ona system VAT, który ma być prostszy i skuteczniejszy.

  Maria Lidia Senra Rodríguez (GUE/NGL), por escrito. – O IVA é um imposto tremendamente regressivo que pressupõe um maior esforço das pessoas com menos recursos. Aumentar a carga fiscal com base no IVA é uma profunda injustiça social. A cobrança fiscal deve vir principalmente de impostos diretos e progressivos que pesem mais sobre as pessoas com rendimentos mais elevados.

A este respeito, a União Europeia não deve pressionar os Estados para que, dentro dos compromissos necessários para cumprir o objetivo do défice, aumentem as taxas de IVA.

Acreditamos também que a simplificação do complexo sistema atual não pode ser usada para restringir o número de bens e serviços aos quais se podem aplicar taxas reduzidas ou super-reduzidas de IVA. Mais uma vez, tem um sério impacto sobre as pessoas com rendimentos mais baixos, que suportariam sobre bens e serviços básicos, no caso do Estado espanhol, um IVA de 21% em comparação com os 4% ou 10% de hoje. Também afeta os produtos de tipo reduzido pela sua componente social.

Por outro lado, exprimimos a nossa rejeição de que as taxas de IVA sejam as mesmas em toda a União Europeia, uma vez que o poder de compra não é o mesmo em todos os Estados.

  Theodor Dumitru Stolojan (PPE), în scris. – Actualul sistem European privind TVA a fost introdus acum 23 de ani ca fiind „temporar”. Acest sistem a încurajat frauda fiscală, în cazul comerțului între statele membre, în cadrul pieței unice. În fine, Comisia Europeană a recunoscut că trecerea la un sistem TVA bazat pe plata TVA în țara de origine nu este posibil. De aceea, Comisia Europeană vine cu propunerea de a se păstra sistemul de TVA bazat pe plata TVA în țările de destinație ale produselor și serviciilor exportate. Aceasta este soluția corectă.

Este nevoie însă să găsim cele mai bune soluții pentru stoparea fraudei fiscale în cazul TVA, respectiv ca importatorii să declare, din proprie inițiativă, obligațiile de plată a TVA pentru produsele și serviciile importate. Din păcate, propunerile Comisiei Europene în această direcție sunt încă neconvingătoare.

17. Atividades e supervisão das instituições de realização de planos de pensões profissionais (debate)

  Preşedintele. – Următorul punct de pe ordinea de zi este dezbaterea privind raportul lui Brian Hayes, în numele Comisiei pentru afaceri economice și monetare, referitor la propunerea de directivă a Parlamentului European și a Consiliului privind activitățile și supravegherea instituțiilor pentru furnizarea de pensii ocupaționale (reformare) (COM(2014)0167 - C7-0112/2014 - 2014/0091(COD)) (A8-0011/2016).

  Brian Hayes, rapporteur. – Mr President, I am glad we are having this debate on this important piece of legislation here in plenary this evening. It is the outcome of an important and positive negotiation, for which I want to thank everyone in this Chamber.

In June of this year, we reached agreement with the Dutch Council Presidency: I believe this is a good outcome for European pensioners, and we have brought more protection, more transparency and more security to the way that occupational funds are managed across Europe. I believe we have achieved the right balance between respecting differences between Member States’ individual pension schemes and encouraging pension mobility within the European Union.

Although this is a minimum harmonisation directive, it is also an extremely sensitive piece of legislation in that we are dealing with other people’s money here. We are dealing with people who have saved money, who have put that money aside, and we must always respect that. This has been a guiding principle that I had in the course of the negotiations.

I want to highlight the excellent working partnership in Parliament’s negotiating team, and that applies to all my colleagues and all the political Groups. I was proud of the fact that we received a very broad majority in the Committee on Economic and Monetary Affairs. I want to thank my colleagues, here this evening, who worked with me as their rapporteur and I also want to thank the Committee on Employment and Social Affairs and the Committee on Women’s Rights and Gender Equality for their work in terms of the opinions they gave on the proposal. I especially want to thank the secretariat of the Economic and Affairs Committee for the excellent work they did and the expertise they brought to this issue.

Ultimately, I believe Parliament’s position was upheld very strongly in the negotiations, and I want to highlight some of our achievements. On funding provisions, we managed to ensure that under-funding can occur when doing cross-border business. Currently under-funding is not permitted for cross-border activity, and this has caused a great deal of uncertainty for cross-border pension business. We brought clarity to this area, and we have ensured that appropriate action should be taken by regulators to correct the situation.

On cross-border transfers we have ensured that when a pension scheme is being transferred to another Member State there is just one single authorisation from the regulator of the host Member State along with prior consent from the home Member State regulator. Both regulators must assess a limited list of criteria when approving transfers. The transfer must also be approved by members and beneficiaries of the scheme – a crucial issue. These procedures have never been set out before in EU legislation, so we have made advances here.

On the pension benefit statement, this annual statement to members and beneficiaries on their pension rights has been turned from a very prescriptive and fully harmonised statement into a principles-based approach, and therefore we have more flexibility in terms of using Parliament’s proposed structure. We have also ensured that members and beneficiaries receive, at the very least, the key information on their contributions, the costs, the guarantees and the projections within their scheme.

We have ensured that the depository function remains as a Member State option, so as to take into account the variety of pension systems and the way in which depository activities can be conducted.

On environmental, social and government (ESG) risks for occupational pension funds: under this directive, we now have to assess these risks when making investment decisions. This idea follows the work of the United Nations. This is the first financial services directive in which such a requirement has been incorporated. It was a crucial issue for many members of Parliament’s negotiating team, and we have achieved that.

On intergenerational balance, it has been recognised in the text that there should be intergenerational solidarity between younger and older members of a pension scheme, so that younger generations should not be disproportionately burdened if there are losses in the scheme.

I am optimistic that this directive can pave the way for a stronger internal market for pensions across the European Union, but I also feel that it can kick-start a real debate on pensions in the EU – a debate that is much needed here. Lastly, can I make this remark: I hope that we will recast the debate on pensions, which is necessary in a situation where so many people who are currently working across the 28 EU Member States lack pension cover for the future. That is an issue that we need to address in a creative and constructive way.

  President. – Sometimes there has to be a trade-off between keeping strictly to the time and communicating practically. This time I chose communication.

  Jyrki Katainen, Vice-President of the Commission. – Mr President, I shall try not to take more than the three minutes that have been allocated to me.

I welcome the importance that this Parliament attaches to the revision of the Institutions for Occupational Retirement Provision Directive (IORPs). Your agreement will be an important step towards modernising the EU framework for occupational pension funds.

The Directive accommodates diversity in the EU pensions landscape with principles-based rules under a minimum harmonisation approach, which gives Member States maximum flexibility in implementation in national systems. The IORP2 directive brings improvements to governance provisions on cross-border activities and transfers, provisions on transparency to members, an increased freedom of investment of IORPs over the long term contributing to these EMU objectives.

Let me briefly present these improvements. The financial crisis has reinforced the need for sound governance of financial institutions and clear information to members and beneficiaries. Failure of governance of certain funds in the EU meant in some cases a cut in members’ and beneficiaries’ rights. In the new IORP2 directive, occupational pension funds and their members and beneficiaries will benefit from pension funds governed by experienced persons who carry out their duties in an objective, fair and independent way.

The directive will make it easier for pension funds to conduct cross-border business, creating new opportunities for companies and their workforce. By making use of these possibilities, innovative companies ranging from SMEs to multinationals will be able to reduce costs through economies of scale, risk diversifications and innovations.

The directive will improve the information provided to individuals about their pension savings. As a result, individuals will know more about their pensions. They will receive updates about their pensions regularly and will be able to make more informed choices about where they put their money. The directive will ensure that clear information is provided to pension scheme members and beneficiaries. The directive will stimulate the capacity of IORPs to invest in financial assets with a long-term economic profile and thereby support the financing of growth in the real economy.

The new rules will also make it easier for pension funds to invest in long-term assets, strengthening the role they can play in the capital markets union. Finally, the new directive will also encourage responsible investments. As a result of the agreement, pension funds will have to consider the risk of environmental, social and governance risks in their investment decisions and documents. This entails a three-yearly statement of investment policy principles. I would like to thank this House once again and look forward to a productive debate.

  Jeroen Lenaers, Rapporteur voor advies van de Commissie werkgelegenheid en sociale zaken. – Allereerst dank aan Brian Hayes voor de prettige samenwerking tussen onze commissies op dit dossier en felicitaties voor het behaalde resultaat. Drie punten waren leidend in de beraadslaging in onze commissie over dit onderwerp. Allereerst, pensioenfondsen dienen een sociaal doel en moeten ook als zodanig behandeld worden. Nummer twee, Europese eenheidsworst op het gebied van pensioenen gaat niet werken. Daarvoor zijn de verschillen tussen de lidstaten te groot en is het pensioenlandschap in Europa te verschillend. Drie, wij moeten er vanuit Europa voor zorgen dat we die landen waar nog geen IBPV’s bestaan stimuleren om dergelijke systemen te ontwikkelen en niet het tegendeel. Al deze drie punten zijn dankzij het goede werk van de Raad en het Parlement in deze richtlijn terechtgekomen. We hebben een goede balans gevonden tussen enerzijds de noodzaak om goede Europese normen te hebben op het gebied van bestuur, toezicht en transparantie, terwijl we tegelijkertijd ervoor zorgen dat lidstaten de flexibiliteit hebben om deze normen aan hun eigen specifieke context aan te passen. En dat is zeker gezien het originele voorstel een niet te onderschatten resultaat.

  Sirpa Pietikäinen, rapporteur for the opinion of the Committee on Women's Rights and Gender Equality. – Mr President, for active and healthy ageing, it is necessary to have sustainable levels of pensions. This is not always the case in Europe, and we have new threats like the economic landscape, carbon bubbles, resource efficiency and other factors. This is a crucial issue where I see that we have taken the first step to ensuring and guaranteeing adequate pensions for all Europeans.

In the Committee on Women’s Rights and Gender Equality (FEMM) we duly hope that the Commission will soon be ready to take the next steps which are needed. This means taking into account the different earning patterns of women and men. If a woman’s salary is roughly 70% to 80% of a man’s, the woman’s pension euro is worth only about 60 cents because salaries are lower and working periods are shorter. If we do not compensate this in our pension calculation structures, this is going to be an unsustainable risk in the future.

  Burkhard Balz, im Namen der PPE-Fraktion. – Herr Präsident! Wir alle wissen, die Altersvorsorgesysteme in Europa sind auf die Probe gestellt.

Die größten Herausforderungen rühren aus der demografischen Entwicklung in Europa. Große Herausforderungen rühren natürlich auch aus den limitierten öffentlichen Mitteln, die den Mitgliedstaaten zur Verfügung stehen. Darüber hinaus kommen Herausforderungen aus der anhaltenden Niedrigzinsphase hinzu, die Ansparungen für die Zukunft noch schwieriger machen.

Diesen Herausforderungen müssen wir uns stellen. Denn klar ist: Das System der staatlichen Altersvorsorge benötigt eine effektive Ergänzung, und zwar sowohl durch die Stärkung der betrieblichen als auch durch die Stärkung der privaten Altersvorsorge. Hier kann die Europäische Union liefern, und sie hat geliefert. Unsere Fraktion begrüßt die Überarbeitung der Richtlinie zur betrieblichen Altersvorsorge, die unter Federführung unseres EVP-Berichterstatters, Brian Hayes, ausverhandelt wurde.

Die Richtlinie bekräftigt, dass die Möglichkeiten zur betrieblichen Altersvorsorge in den Mitgliedstaaten stärker gefördert und besser gesichert werden müssen. Um dies zu erreichen, müssen die Besonderheiten der unterschiedlichen Arten betrieblicher Altersvorsorge anerkannt werden. Das ist uns gelungen. Die Einrichtungen der betrieblichen Altersvorsorge verfügen über besondere, effektive Sicherungsmechanismen. Sie sind eng mit den Arbeitgebern verknüpft. Das ist eine Tatsache, die sich auch auf die Bewertung von Risiken in den Einrichtungen auswirken muss.

Die Gesetzgeber haben sich für eine umfassende Absicherung der Risiken, aber bewusst gegen eine Einführung einer Solvenzbilanz entschieden. Es war uns wichtig, dass die betriebliche Altersvorsorge in der Breite gestärkt wird. Kleinere und mittelgroße Einrichtungen sollen die Chance haben, trotz der anspruchsvollen europaweiten Regeln ihr Angebot weiter aufrechtzuerhalten.

Von der neuen Richtlinie wird die betriebliche Altersvorsorge profitieren. Von der neuen Richtlinie werden die Pensionäre profitieren, die künftig bessere, einheitliche und reguläre Informationen über ihre Ansprüche erhalten werden. Es ist am Ende ein sehr gutes Ergebnis für die europäische Finanzmarkt-, aber auch Sozialpolitik.

  Paul Tang, namens de S&D-Fractie. – Graag een hartelijk welkom aan de lezers en kijkers van Geen Stijl. Europa en pensioenen. Ja, jullie schrikken, ik weet het, maar tot tien tellen, blijven ademhalen, niet schuimbekken. Dat kan altijd nog. Nederland, België, Zweden, Frankrijk, Duitsland: verschillende landen met verschillende pensioenstelsels en dat blijft zo. De Europese richtlijn stelt minimumvoorwaarden waaraan Nederland in de meeste gevallen ruimschoots voldoet en in sommige gevallen niet. Zo krijgen deelnemers betere uitleg over de gevolgen van het beleggingsbeleid door hun pensioenfonds voor milieu en samenleving. Zo krijgen deelnemers een betere bescherming als hun pensioenfonds wil verhuizen naar een ander land, een driedubbel slot. Meer informatie en betere bescherming. Dat is het resultaat en dat resultaat overtuigt ook de CDA-fractie in het Europees Parlement maar niet hun partijgenoot Pieter Omzigt, die niet tot 10 wist te tellen. Dus betere informatie, een betere bescherming, terwijl jullie dachten dat wij alleen aan ons eigen pensioen denken.

  Ashley Fox, on behalf of the ECR Group. – Mr President, my Group welcomes the text agreed with the Council in trialogue. The UK has already introduced automatic enrolment schemes, so all employees enjoy workplace pensions with contributions from their employers. I therefore hope that this legislation will encourage the provision of work- based pensions across the whole of the EU.

This report makes substantial improvements to the Commission’s original proposal. It is a less prescriptive text that recognises pensions as a Member State competence, focuses more on the provisions for cross-border IORPs, and deletes the delegated acts originally proposed by the Commission.

Employees will now receive a tailored annual pension benefit statement and will be consulted if there are decisions which affect their pension payouts. I am happy that there are no harmonised EU solvency requirements. I support the more lenient funding regime, which was included, rather than the fully funded model. Allowing for periods of under-funding is important to reflect instances such as mergers, which would prevent funds from being fully funded at all times.

I am pleased the legislation is now more proportionate and that IORPs with less than 100 members will have reduced compliance commitments. Finally, my group is happy to see that if a Member State has equivalent protection in place then the requirement to appoint a depository for defined contribution schemes would not be necessary.

We are pleased with this report and we thank Mr Hayes for his excellent work.

  Cora van Nieuwenhuizen, namens de ALDE-Fractie. – Voorzitter, het is hier vanavond een soort Nederlands feestje. En dat zie je aan de grote hoeveelheid Nederlandse sprekers. In Nederland zit, als het P-woord valt, pensioen, iedereen eigenlijk meteen rechtop en dan wordt er met argusogen gekeken naar “Wat heeft Brussel daarmee te maken? Wat gaan ze in Europa doen met onze pensioenen?”. Ik ben blij met dit eindresultaat, daar wil ik ook complimenten voor geven aan de rapporteur Brian Hayes en alle andere onderhandelaars die eveneens in de trialogen actief zijn geweest. Want ik denk dat we hier heel erg tevreden mee kunnen zijn. Het is een voorstel dat gericht is op minimumharmonisatie, vooral op het gebied van governance en transparantie. En daarmee blijft er voor alle lidstaten voldoende vrijheid bestaan om een eigen beleid te voeren, bijvoorbeeld op het gebied van bescherming van deelnemers en pensioengerechtigden. Want het is natuurlijk - dat werd ook al door de rapporteur gezegd - een gevoelig onderwerp, aangezien het gaat over het geld van andere mensen, waar andere mensen zelf voor gespaard hebben. We moeten daar dus heel zorgvuldig mee omgaan. Er zijn geen nieuwe bevoegdheden gedelegeerd aan de Commissie of de Europese pensioentoezichthouder Eiopa en de nationale pensioenfondsen blijven gewoon onder nationaal toezicht vallen, in Nederland van de Nederlandsche Bank. En ook zijn de vereisten op het gebied van informatievoorziening en governance niet meer zo gedetailleerd als in het eerste voorstel. Want natuurlijk is het belangrijk dat deelnemers en pensioengerechtigden goed worden geïnformeerd over hun rechten en verplichtingen, maar met welke kleur papier, inkt en lettertype dat nou precies moet, dat kunnen ze natuurlijk heel goed zelf bepalen. Een focus op de principes in plaats van op de pietluttige regeltjes. Dus geen doorgeslagen betutteling, dat is er gelukkig uitgehaald. En tot slot, Voorzitter, vind ik het ook belangrijk dat hierin voldoende aandacht is geschonken aan de verdeling van de voordelen en de risico's tussen de generaties onderling en dit is natuurlijk erg belangrijk om het pensioensysteem ook in de toekomst betaalbaar te houden.

  Miguel Urbán Crespo, en nombre del Grupo GUE/NGL. – Señor Presidente, Señorías, como hemos planteado desde el principio, ante un mercado de trabajo muy internacionalizado, con gran movilidad de los trabajadores dentro de Europa y también fuera de ella, compartimos el objetivo de garantizar los derechos sociales, asegurando su movilidad para los trabajadores que se desplazan.

También nos parece bien mejorar la transparencia y facilitar la información clara a los trabajadores para que conozcan sus derechos y puedan defenderlos. Sin embargo, nos preocupa que se promueva el segundo pilar de pensiones como el modelo deseable del sistema de pensiones, porque nosotros apostamos justamente por un sistema 100 % público, donde la pensión vitalicia sea la norma y donde no se juegue al casino con los ahorros de la gente.

Por ello, nos preocupa que se utilice esto como una oportunidad para alimentar inversiones especulativas y peligrosas. Nos tememos que la lógica de la refundición sea la de favorecer la movilización de capitales para grandes infraestructuras, en el mismo espíritu que el plan Juncker. También lamentamos que el ponente se haya negado a exigir las garantías de solvencias para este tipo de fondos. No entendemos que se quieran reducir las exigencias justamente en algo tan vital como las pensiones. También lamentamos que los fondos de pensiones puedan servir para mercantilizar servicios públicos y de bienes comunes. En este sentido, nos preocupa el énfasis que se pone en la inversión en grandes infraestructuras, que suele contribuir a la privatización de lo público, como puertos u otras estructuras de energía.

Señorías, las pensiones son un derecho, no algo con lo que especular. No podemos jugar al casino con los derechos de la gente.

  Bas Eickhout, on behalf of the Verts/ALE Group. – Mr. President, indeed I am another Dutchman speaking on pensions. This is unavoidable on this topic because indeed in the Netherlands as soon as you talk about pensions and Europe, it is great fun, and that is even an understatement. I would like to thank the rapporteur, Brian Hayes – by the way, in Ireland it is also good fun on pensions and Europe – for his very good work. Maybe from the starting position we had slightly different views on this file. For Brian, it was also very important to stimulate the cross-border activity of pension funds, whereas for me, the protection of the people back home to ensure that their pension funds could not just go under and leave them unprotected was very important, as was ensuring that national banks keep their supervision and their control.

We secured that very well, and the compromise that we struck is a very good way of dealing with cross-border pension funds. This is indeed crucial. Why is Europe addressing this issue? It is because we are talking about huge investments with huge consequences that people are relying on, and you want to make sure that people can rely on them in the longer term too. We are especially happy that, under the Green initiative, pension funds are now obliged to report on their investments and future carbon stocks so that in the longer term the carbon bubble is being taken care of for the pension funds’ longer-term investments. That is a very important Green success which we have happily achieved under the leadership of Brian Hayes. Thank you for that once again, and also thanks to all the Dutch shadows who joined in the negotiations.

  President. – The better you work now, the better you will feel when you are my age. Please remember that!

  Σωτήριος Ζαριανόπουλος ( NI). – Κύριε Πρόεδρε, οι εξελίξεις στο συνταξιοδοτικό, μαζί με την Πράσινη Βίβλο της Ένωσης και τη νομοθεσία των κυβερνήσεων, αποδεικνύουν ότι τα επαγγελματικά ταμεία, που ενισχύετε παντοιοτρόπως, οι φοροαπαλλαγές στους εργοδότες και τα λοιπά είναι μέθοδος κατεδάφισης της κοινωνικής ασφάλισης, που εξελίσσεται σε όλα τα κράτη μέλη.

Προϋπόθεση είναι η ουσιαστική κατάργηση της επικουρικής ασφάλισης, ο περιορισμός της κύριας σε επίπεδα φτωχοκομείου, όπως συμβαίνει στην Ελλάδα με το τρίτο αριστερό μνημόνιο της κυβέρνησης ΣΥΡΙΖΑ-ΑΝΕΛ. Είναι μορφή ανταποδοτικής ιδιωτικής ασφάλισης που, αν έχεις τα οικονομικά μέσα, συμμετέχεις -αποκλείονται, βέβαια, εκατομμύρια άνεργοι, απλήρωτοι, χαμηλόμισθοι, ευέλικτα απασχολούμενοι- χωρίς να ξέρεις ποτέ αν και πόσα θα πάρεις.

Τα αποθεματικά παίζονται από τα κοράκια της ιδιωτικής ασφάλισης στα χρηματιστήρια ενισχύοντας τις επιχειρήσεις, ενώ πολλά δισεκατομμύρια χάθηκαν παντού ή συντάξεις πετσοκόβονται όπως στην Ελλάδα.

Το ασφαλιστικό δεν κλείνει, όπως ισχυρίζεται η ελληνική κυβέρνηση και άλλες βέβαια, όσο η εργοδοσία και το κράτος θα αναζητούν νέες απαλλαγές χάριν της καπιταλιστικής ανταγωνιστικότητας. Ένας δρόμος υπάρχει για τους εργαζόμενους: οργάνωση και πάλη για αποκλειστικά δημόσια, καθολική ασφάλιση με βάση τις σύγχρονες ανάγκες τους.

  Theodor Dumitru Stolojan (PPE). – Domnule președinte, mulțumesc raportorului și celor care au lucrat direct la acest raport. Eu cred că, în primul rând, trebuie să recunoaștem că sistemele de pensii bazate pe principiul „pay as you go”, adică pe transferul inter-generații, este depășit în condițiile în care asistăm la tendința de îmbătrânire a populației în întreaga Europă și, evident, la creșterea mobilității forței de muncă. De aceea, trebuie să încurajăm sistemele de pensii în care fiecare individ contribuie la fondul său de pensii pe întreaga durată activă a vieții sale. Iar schemele ocupaționale de pensii se încadrează în această categorie. Iată de ce felicit Comisia Europeană și susțin propunerile Comisiei, precum și propunerile din prezentul raport.

Atrag însă atenția că, în unele state membre, atunci când schemele ocupaționale de pensii se află în sectoarele finanțate din bugetul public, trebuie să evităm contribuțiile excesive din bugetele publice la aceste scheme, pentru că nu înseamnă altceva decât tot transfer inter-generațional prin taxe plătite.

  Neena Gill (S&D). – Mr President, Europe’s population is aging. Today we have four people of working age for everyone over 65, but by 2060 this ratio will be halved. This means that the pension system we have today will become untenable. This is a critical piece of legislation and my congratulations to the rapporteur Brian Hayes and to the shadow rapporteurs for ensuring that the pension system is simplified while retaining essential information, for boosting cross-border schemes, and for introducing new rules on greater transparency on remuneration policy for the managers of pension funds.

High standards on governance of pension funds are essential if we are to tackle scandals like the BHS one in the UK. Pension schemes have to be well run by managers who are fit and proper, to ensure that ordinary members get vital information about how their money is being spent and what they can hope to receive once they retire.

Let us not forget that pension funds are key players in making the capital markets union a reality. Therefore, it is really important that they take more environmental, social and corporate governance criteria into account when investing, but at the same time, if we want these funds to ensure they have a good return for future pensioners, it is important they improve the diversity of their portfolios, not just concentrating on investing in OECD countries with low economic growth.

  Sofia Ribeiro (PPE). – Senhor Presidente, na União Europeia, até 2060, o grau de dependência social sobre a população em idade ativa ultrapassará os 140 %, o que exige, como tenho vindo a reforçar nos meus relatórios sobre o Semestre Europeu, que façamos reformas socialmente responsáveis nos regimes de pensões para garantir que a minha geração terá direito a reformas dignas.

É economicamente inviável continuarmos a sobrecarregar os regimes de pensões públicos – dependentes, em exclusivo, de uma solidariedade entre gerações, ameaçada pelos preocupantes níveis de desemprego jovem a que temos vindo a assistir –, assim como é economicamente inviável continuarmos a ignorar os resultados das alterações demográficas, nomeadamente o aumento da esperança média de vida dos europeus e a redução da natalidade, bem como o início tardio da atividade laboral.

Os regimes de pensões públicos têm de continuar a assegurar a dignidade na velhice, mantendo-se como pilares de um modelo social europeu. Mas faz hoje cada vez mais sentido que se promovam e que reforcemos planos complementares de pensões, associados aos contratos de trabalho, que permitam aos trabalhadores, voluntariamente, garantir para o seu futuro uma situação financeira estável.

Os Estados-Membros devem ser capazes de assegurar mecanismos de supervisão destes planos profissionais de pensões, garantindo que constituem um complemento credível e seguro para os nossos cidadãos, assim como primar pela transparência dos mesmos, permitindo que os nossos concidadãos conheçam as respetivas condições e que possam, assim, tomar decisões sobre o seu futuro em consciência.

  Thomas Mann (PPE). – Herr Präsident! Nach vielen Niederländern jetzt mal ein weiterer Deutscher. Ich danke Brian Hayes für seine exzellente Arbeit und die zähen Verhandlungen im Trilog. Möge es gelingen, dass in der morgigen Abstimmung ein klares Signal gesetzt wird für den Fortbestand der betrieblichen Altersversorgung.

Wir sagen Ja zu einem Mindestmaß an europäischer Harmonisierung. Wir bestehen jedoch darauf, dass die Mitgliedstaaten aufgrund ihrer höchst unterschiedlichen Vereinbarungen und Umsetzungen eigenständig für weitere Maßnahmen sorgen können. Dazu gehört ein verstärkter Schutz für die Leistungsempfänger. Auch soll die demografische Entwicklung beachtet werden und für ein Gleichgewicht zwischen den Generationen gesorgt werden.

Betriebsrenten sind Pensionseinrichtungen, die sozialen Zwecken dienen. Sie sind keine Finanzdienstleistung. Eine Anwendung von Solvabilität-II hätte ihren Fortbestand gefährdet, hohe Mehrkosten und großer bürokratischer Aufwand wären die Folgen gewesen. In Deutschland haben wir 20 Millionen Beschäftigte, die einen Anspruch auf Betriebsrenten haben. Die Mittel zur Deckung belaufen sich auf mehr als 550 Mrd. EUR.

Ich freue mich sehr, dass die inhaltliche Linie meiner Arbeiten als Berichterstatter zum Thema in den Jahren 2012 und 2013 jetzt konsequent fortgesetzt wurde – dank eurer Arbeit –, ein weiterer wichtiger Schritt auf dem Weg zu einem sozialeren Europa.

Procedura „catch the eye”

  Νότης Μαριάς ( ECR). – Κύριε Πρόεδρε, η κατάσταση που επικρατεί στην Ελλάδα στο επίπεδο των συντάξεων είναι πραγματικά απογοητευτική και έχει δημιουργηθεί λόγω της πολιτικής της τρόικας.

Προηγουμένως, κύριε Katainen, αναφέρθηκα στο ΦΠΑ. Τώρα θα σας πω τα στοιχεία για τις συντάξεις, μια πολιτική που ξεκίνησε από το 2010 μέχρι τώρα. Σήμερα, λοιπόν, έξι στους δέκα συνταξιούχους παίρνουν κάτω από 650 ευρώ, ενώ το 80% των συνταξιούχων στην Ελλάδα παίρνει λιγότερα από 750 ευρώ. Το ασφαλιστικό σύστημα διαλύθηκε, διότι με το περίφημο PSI η ζημιά των ασφαλιστικών ταμείων φθάνει στα 12,5 δισεκατομμύρια ευρώ. Υπάρχει απάντηση στο ζήτημα αυτό;

Πράγματι, μπορεί να γίνει ανακεφαλαιοποίηση του ασφαλιστικού συστήματος, διότι υπάρχουν 19,5 δισεκατομμύρια ευρώ από το τρίτο δανειακό πακέτο που πήρε η Ελλάδα και δεν έχουν χρησιμοποιηθεί και θα μπορούσαν 12,5 ή και 14 δισεκατομμύρια ευρώ να διατεθούν για την ανακεφαλαιοποίηση των ασφαλιστικών ταμείων τα οποία ζημιώθηκαν. Ανακεφαλαιοποίηση για τις τράπεζες έγινε. Μπορεί να γίνει και για το ασφαλιστικό σύστημα.

(End of catch-the-eye procedure)

  Jyrki Katainen, Vice-President of the Commission. – Mr President, I will be very short. I just want, on my behalf and on the Commission’s behalf, to thank rapporteur Hayes for an excellent job and it is also very good to hear that the principles are so widely shared here and that there is a political will to look at this proposal, and hopefully everything will go well in the future.

  Brian Hayes, rapporteur. – Mr President, I promise on this occasion I will stick under my two minutes. I want to express my thanks for all of the contributions that have been made. As people have said: the great news is we are living longer, and we have got to respond to the demographic needs across the European Union, but we have also got to respect the fact that we have, within the European Union, many different pension schemes, different pillars, and that has to be respected.

So our principle of having minimum harmonisation, respecting Member States, and doing that in a framework, is at the heart of this proposal. I think it is really important that we send out a strong message to encourage employers and employees, which is a great European tradition in terms of the social market economy, to start saving and putting money aside. We are not going to do that if we impose new solvency requirements on pensions, if we impose new taxation on pensions. Now is the time for people to save, to ensure they have an adequate income into the future, and the way to do that is to make sure that we get this proposal right.

Others have spoken about the challenges. Yes, this is a low interest rate environment. It is an enormous challenge for pension schemes to yield the return that they need. We have seen a move from defined benefit to defined contribution schemes within the second pillar. There is a clear funding gap for many of these schemes. That is why we need a period of certainty and not to start having enormous regulatory burdens placed on the industry right now.

I am particularly proud of the fact that we have managed to put in place a better regime for cross-border pension provision and for cross-border schemes in terms of the fully funded arrangement, and also in terms of the clear rules for home and host. This is a major advance to ensure that we can get more take-up of cross-border pension schemes.

Finally, this has to be seen within the context of CMU, within the context of aligning our pension policy towards jobs, investment and growth across the European Union. If we do that we will make a success of that into the future by protecting people’s real incomes into the future.

  Preşedintele. – Dezbaterea a fost închisă.

Votul va avea loc joi, 24 noiembrie 2016.

Declarații scrise (articolul 162)

  Viorica Dăncilă (S&D), în scris. – În Uniunea Europeană, disparitatea în materie de pensii între femei și bărbați este în medie de 39 %. Motiv pentru care Comisia ar trebui să propună acțiuni și posibile schimbări structurale ce sunt necesare pentru a asigura niveluri egale de pensii pentru femei și bărbați în toate statele membre.

O soluție ar fi încurajarea statele membre să elaboreze scheme complementare care să contribuie la pensiile din pilonul al doilea, astfel încât să se elimine disparitatea în materie de pensii dintre femei și bărbați și să se garanteze accesul femeilor la pensii decente. Aceste instituțiile pentru pensii ocupaționale sunt o parte vitală a economiei europene, deținând active în valoare de 2,5 mii de miliarde de euro în numele a aproximativ 75 de milioane de cetățeni ai Uniunii.

Având în vedere că la nivel european avem sute de mii de lucrători transfrontalieri, care au un loc de muncă în alt stat membru, consider că este important să găsim o soluție pragmatică pentru acele instituții care decid să gestioneze o schemă în alt stat membru. Aceasta ar putea duce la economii semnificative pentru aceste instituții, ar îmbunătăți competitivitatea sectorului la nivelul Uniunii și ar facilita mobilitatea forței de muncă.

  Bart Staes (Verts/ALE), schriftelijk. – Het uitbouwen van pensioenstelsels in de tweede pijler (bedrijspensioen) mag niet ten koste gaan van het wettelijk pensioen (eerste pijler), dat nog steeds de beste garantie biedt tegen armoede op oudere leeftijd. Mensen worden immers in pensioenstelsels geduwd waarbij ze wel de risico’s delen, maar niet de voordelen kunnen halen uit aandelen. Een stresstest toonde aan dat er een kloof gaapt van 430 miljard euro tussen de beloofde opbrengsten en de eigenlijke middelen die beschikbaar zijn om de beloftes waar te maken. Dit zou kunnen oplopen tot 770 miljard euro bij een gelijkblijvend economisch klimaat. Wanneer het spaarpotje uit het wettelijk pensioen wordt gehaald, worden de cijfers misschien opgelapt, maar het biedt geen duurzame oplossing. We willen overigens niet de grensoverschrijdende pensioenmarkt stimuleren. Ik steun het rapport evenwel ten volle steun, omdat in de investerings- en risicomanagementprocedures ook criteria inzake milieu, sociale impact en bestuursaspecten zijn opgenomen. Dat maakt de pensioenfondsen niet alleen transparanter, ze krijgen ook de wettelijke garantie dat een om milieuredenen verantwoorde investeringsstrategie niet voor de rechter kan worden gebracht, als die investering minder zou opbrengen dan een sociaal- of milieuonvriendelijke investering. En dat is uniek in Europese wetgeving.

PRESIDE: RAMÓN LUIS VALCÁRCEL SISO
Vicepresidente

18. Plano de ação da UE contra o tráfico de espécies selvagens (debate)

  El Presidente. – El punto siguiente en el orden del día es el debate sobre el informe de Catherine Bearder, en nombre de la Comisión de Medio Ambiente, Salud Pública y Seguridad Alimentaria, sobre el plan de acción de la UE contra el tráfico de especies silvestres (2016/2076(INI)) (A8-0303/2016).

  Catherine Bearder, rapporteur. – Mr President, our thanks must go to Commissioner Vella for delivering this ambitious action plan against wildlife trafficking.

In preparing my report I must thank my shadow rapporteurs, the Committee on International Trade, the Committee on Legal Affairs, the Committee on Development and the Committee on Fisheries for their opinions, the Secretariat of the Committee on the Environment, Public Health and Food Safety, the policy team of the Alliance of Liberals and Democrats for Europe (ALDE), and my own staff, who have all worked very hard on this report. Also, thanks to all the members of MEPs4wildlife who have consistently backed the drive to bring this plan forward.

Whilst we have been meeting here today in Strasbourg an estimated 44 more elephants have died: one every 15 minutes. They are poached, killed most brutally to make useless trinkets out of their tusks. But the problem of wildlife trafficking is not just elephant or rhino poaching. Brutal as this is, it is not the whole story.

Wildlife trafficking is the trade in plants, animals, fish, birds and insects collected illegally – taken from the wild and sold in the global market place. That market place is huge. Europe is a market and a transit route for these goods. It is frogs’ legs, caviar or sharks for the catering industry. It is skins, furs and timber for the fashion and furniture industry. It is bones and scales for medicines, and reptiles and birds for pets. The lists go on and on.

The risk of detection is low and the financial rewards attract criminals who launder money, destabilise communities and fund their illegal activities. In short, it is terrorism against nature and it has to be stopped.

My report builds on the Commission’s good action plan by calling for some more ways to reduce wildlife trafficking. First, wildlife trafficking must be given the same priority as drugs, human trafficking and money laundering in Europol’s Serious and Organised Crime Threat Assessments. Secondly, while it is illegal in source countries to seize certain species, they have no protection here in the EU, and this is a gap in the law. We should introduce a US-style ‘Lacey Act’ at EU level.

Thirdly, better reporting needs coordination and watching. An EU wildlife trafficking coordinator would ensure this and watch Member States. This works very well with our human trafficking work, and we should repeat it here. Fourthly, until we can prove otherwise, we must introduce a full and immediate ban on the trade, export and re-export of ivory across the whole of the EU, including ‘pre-Convention’ ivory, and rhino horns.

Finally, the punishment must fit the crime. The UN Convention on Serious and Organised Crime sets a minimum of four years’ internment. All Member States should sign up now and implement common standards of justice so these gangs know they will be caught and punished anywhere in the EU. At the end of the day, the fight against wildlife trafficking stands and falls with the EU’s Member States. They must make this plan an urgent priority. The public is with us on this, the politicians now need to act.

This is about fighting crime, but also about protecting the planet and its wondrous gifts for future generations.

  Jyrki Katainen, Vice-President of the Commission. – Mr. President, there has been a dramatic surge in wildlife trafficking. It raises between EUR 8 and 20 billion each year for organised criminal groups, ranking alongside trafficking of drugs, people and arms. It not only threatens the survival of some species, it also creates corruption, claims human victims and deprives poorer communities of much-needed income. It also threatens security in Central Africa, funding militia and terrorist group activities.

The Commission responded by adopting in February an EU Action Plan to tackle wildlife trafficking within the EU, and to strengthen the EU’s role in a global fight against these illegal activities. Member States endorsed the plan at the June Environment Council. Parliament already had an important role in developing the EU approach. Your resolution of 2014 was an important contribution to the development of the action plan.

This new resolution is comprehensive and ambitious. It is particularly encouraging to see that several committees – Development, International Trade and Fisheries – have provided substantial input to the resolution, in addition to the Environment Committee. This reflects the multi-dimensional nature of wildlife trafficking as well as the need for a large spectrum of stakeholders and communities to take action and work together to address this trafficking.

In the Commission also, not only myself and Carmen Vella but also several other colleagues – Federica Mogherini, Nina Mimica and Dimitris Avramopoulos – were all closely associated in the development and adoption of the Action Plan, with the support of our services. We have now turned to implementation of the Action Plan, as requested in your resolution. It is too early to give a detailed report on this, but good progress has already been made since its adoption.

The Action Plan helped the EU to get successful outcomes at the recent Conference of the Parties of the CITES Convention. The CITES COP was a success and the EU was a major driver for that. My colleague Commissioner Vella was on the spot with the Commission team to guide EU positions, and I know also that the rapporteur herself and several other Members of this House were in Johannesburg following the negotiations. The EU tabled a record number of proposals at this meeting. This included the inclusion of new species in CITES, in particular rare and valuable reptiles and birds which are traded into the EU for the exotic pet market. The resolution was adopted, which for the first time in CITES clearly recognises that corruption is a key enabler for wildlife trafficking and calls on CITES parties and bodies to investigate and penalise it. The EU also pushed for targeted recommendations and sanctions to improve the fight against ivory, rhino horn and tiger trafficking.

At international level, we have also succeeded in including the issue of wildlife trafficking on the agenda of the G20 and of the Financial Action Task Force, the main international body in charge of money laundering, so that the financial dimension of wildlife trafficking will be addressed. Within the EU, the Commission has been working with enforcement agencies from the Member States, Europol and European networks of judges and prosecutors, to raise the awareness of wildlife crime, especially through training sessions and the facilitation of joint enforcement operations.

The Commission and the Member States are also developing guidelines on trade ivory to make sure that trade within the EU, or exports from the EU, do not contribute to international ivory trafficking. We will continue to work on many strands of the EU Action Plan to make sure that the EU delivers on its commitments and makes a real difference in the fight against wildlife trafficking.

  Brian Hayes, rapporteur for the opinion of the Committee on Development. – Mr President, on behalf of the Committee on Development, and the opinion, we managed to bring near unanimity in terms of our Committee. We welcome this report and congratulate Mrs Bearder for the work that she has done; equally we congratulate the Commission on their ambitious action plan.

It is worth saying that we are talking here about an illegal activity, which has been recognised to be close to USD 19 billion in terms of its scale globally. We are talking about the fourth largest illegal activity on the planet and Europe is not just a taker of this illegal activity; it is also a significant transit point. So we have responsibilities. We have signed up to a UN Convention and, as the Commissioner has said, it is now about implementation. It is about getting it done, Member State by Member State, and calling out those Member States where there is an insufficiency of response in terms of that UN mandate.

So we very much support what Mrs Bearder has put forward in this particular resolution. The Committee on Development fully supports the work that she has brought to Parliament in terms of this plenary session. We expect substantial support for this in the House tomorrow.

It is worth saying, as she rightly said, that the public is ahead of politicians here. The public is demanding action on this illegal activity. They are demanding an international coordinated response and if it does not start here within the European Union, across the 28 Member States, it cannot start anywhere, and I think that is the message that needs to come from this debate this evening.

  Emma McClarkin, rapporteur for the opinion of the Committee on International Trade. blue-card question. – Mr President, illegal wildlife trade is a global problem with implications that go beyond wildlife: the threat to our ecosystems as well as our global security. Sharp increases in wildlife crime and the increasing involvement of organised criminals only go to emphasise that the moment to act is now. We need a full-ranging, comprehensive approach, one that tackles not only economic development in source countries but also supply chains and demand in domestic markets and other destination countries. Trade policy, customs, law enforcement and development policies must be coherent and complementary, and sufficient resources must be available.

The EU and its Member States must lead these efforts, ensuring that appropriate wildlife sustainability provisions are prioritised in its trade policy and included in all future trade agreements, with the aim of elimination of illegal wildlife trade. My own-initiative report, which will be voted in the Committee on International Trade (INTA) next January, reflects these concerns and the ambitions of my colleague Catherine Bearder’s report. I therefore welcome this report and I am fully supportive of it.

(The speaker agreed to take a blue-card question under Rule 162(8))

  Franz Obermayr (ENF), Frage nach dem Verfahren der „blauen Karte“. – (Der Redner spricht ohne Mikrofon.) ... diesen Bericht unterstütze und mich natürlich selbstverständlich gegen illegalen Handel und illegale Jagd ausspreche. Ich möchte aber fragen – und das könnte ich eigentlich alle Berichterstatter fragen –, ob Sie sich auch mit der Ziffer 56 des Berichts einverstanden erklären, wo behauptet wird, dass die legale Trophäenjagd zu dem massiven Rückgang der gefährdeten Arten beigetragen hat. Mich würde interessieren, woher Sie diese Informationen haben, ob Sie das auch belegen können und ob Sie mir da freundlicherweise ein bisschen Information zukommen lassen könnten.

  Emma McClarkin (ECR), blue-card answer. – Mr President, if I can beg your time on this, he has actually referred his question directly to the rapporteur. So I do not know how I can answer a question that is referred directly to the rapporteur. Is the rapporteur able to answer this question, one might ask? Personally, I do not believe that trophy hunting is a suitable way to tackle this problem. But Mr President, I leave it to your discretion as to who answers this specific question.

  El Presidente. – Una vez que finalice el debate —de hecho, es la ponente quien lo cierra—, habrá tiempo para poder responder.

  Ricardo Serrão Santos, relator de parecer da Comissão das Pescas. – Senhor Presidente, Senhor Comissário, Senhora relatora, a Comissão das Pescas salienta o facto de este plano de ação ser bastante omisso em relação ao domínio aquático.

Infelizmente há problemas sérios no mundo aquático, incluindo no ambiente marinho, relacionados com o tráfico de espécies selvagens, incluindo espécies carismáticas como os corais e as tartarugas, entre muitas outras.

Há que reconhecer que ainda há pesca ilegal, não declarada e não regulamentada, nos mares e rios europeus, e parte dela assenta no tráfico de espécies selvagens.

Quando pressionamos, e bem, para a alteração dos comportamentos em países terceiros, atribuindo-lhes cartões amarelos e vermelhos, ainda não fomos eficientes no controlo da pesca de enguias de vidro, por exemplo, de esturjões, de pregado, entre muitas outras, dentro das nossas próprias fronteiras.

Apela-se a uma maior coordenação entre as diferentes direções-gerais da Comissão e que se apliquem novas metodologias e tecnologias no combate ao tráfico.

Por último, sugere-se a criação de um prémio que reconheça o empenho daqueles que, seja em terra ou no mar, defendem as espécies selvagens, por vezes com risco da própria vida.

  Κώστας Χρυσόγονος, Εισηγητής της γνωμοδότησης της Επιτροπής Νομικών Θεμάτων. – Κύριε Πρόεδρε, η παράνομη εμπορία των λεγόμενων άγριων, δηλαδή, στην πραγματικότητα, των ανυπότακτων στον άνθρωπο, ζωικών ειδών αποτελεί ειδεχθές έγκλημα σε βάρος της βιοποικιλότητας. Το οργανωμένο λαθρεμπόριο άγριας ζωής, που αποτιμάται σε 20 δισεκατομμύρια ευρώ ετησίως, συντελεί στην προϊούσα ερημοποίηση του πλανήτη μας και για αυτό πρέπει να αντιμετωπιστεί με τον πιο αυστηρό τρόπο.

Χρειάζεται ενίσχυση της συνεργασίας ανάμεσα στις χώρες προέλευσης, διαμετακόμισης και προορισμού. Καλούμαστε να υποστηρίξουμε μια προσπάθεια που αφορά την πανίδα σε παγκόσμια κλίμακα εξασφαλίζοντας την επιβίωση σημαντικών ειδών μέσω της επιβολής αποτελεσματικότερων μέτρων προστασίας της άγριας ζωής.

Το σχέδιο δράσης της Ευρωπαϊκής Ένωσης για την καταπολέμηση της παράνομης εμπορίας άγριων ειδών αποτελεί απλώς ένα βήμα προς τη σωστή κατεύθυνση . Γενικότερα, όμως, η ανθρωπότητα οφείλει να συνειδητοποιήσει ότι είναι μέρος της φύσης και όχι οι ιδιοκτήτες της και να συμπεριφερθεί ανάλογα.

  Marijana Petir, u ime kluba PPE. – Gospodine predsjedniče, gospodine povjereniče, prije svega zahvaljujem gđi Bearder na izvrsnoj suradnji koju smo imali prilikom izrade ovog izvješća i čestitam joj na njenom radu.

Nezakonita trgovina divljom florom i faunom jedna je od najunosnijih vrsta organiziranog kriminala u svijetu s godišnjim prometom između 8 i 20 milijardi EUR. Od 2007. godine više se nego udvostručila, a u odnosu na 1998. triput je veća te je time postala četvrta najveća nezakonita aktivnost na svijetu nakon krijumčarenja droge, krivotvorenja i trgovine ljudima.

Taj oblik kriminala postaje ozbiljna prijetnja sigurnosti, političkoj stabilnosti, gospodarstvu, izvoru zarade na lokalnoj razini, prirodnim resursima i kulturnom naslijeđu

mnogih zemalja.

U borbi protiv ilegalne trgovine divljim vrstama smatram važnim poduzimanje preventivnih mjera kako bi se ponuda ilegalno uhvaćenih divljih vrsta učinila što nedostupnijom našim građanima. Potrebno je pooštriti mjere kontrole i razraditi učinkovite politike za borbu protiv potencijalnih nezakonitih aktivnosti na internetu.

Europska unija i njene države članice moraju dosljedno provoditi postojeće zakonodavstvo i međunarodne sporazume.

Za borbu protiv tog oblika organiziranog kriminala nadležnim tijelima je nužno osigurati dostatna sredstva i odgovarajuće administrativne kapacitete.

Sve uključene dionike treba odgovarajuće osposobiti ovisno o važnoj funkciji koju u toj borbi protiv kriminala obavljaju.

Jednako važno, za uspjeh provedbe Akcijskog plana EU-a nužna je suradnja među državama članicama te ovo izvješće upravo vidim kao poticaj boljoj razmjeni informacija i povećanju udruženih napora kao bi se ilegalnoj trgovini divljim vrstama stalo na kraj.

  Susanne Melior, im Namen der S&D-Fraktion. – Herr Präsident, Herr Kommissar, meine Damen und Herren! Wir haben hier einen Bericht vorliegen, in dem vonseiten des Parlaments richtig gute Arbeit steckt – der Kommissar hat schon darauf hingewiesen.

Es gab auch eine gute Vorlage der Kommission, nämlich den Aktionsplan insgesamt. Aber ich will mich ausdrücklich bei der Berichterstatterin, Catherine Bearder von der ALDE-Fraktion, bedanken. Sie hat richtig gute Arbeit geleistet. Wir haben uns in Shadow-Meetings gut aufeinander verständigen können. So sind aus 188 Änderungsanträgen und vier Stellungnahmen anderer Ausschüsse dann 19 Kompromisse geschmiedet worden.

Der Bericht ist jetzt insgesamt mit 65 Ziffern leider etwas lang geworden, dadurch ist dadurch die Präzision meiner Meinung nach ein bisschen verloren gegangen. Aber andererseits wurde damit auch klar, dass fast alle Abgeordneten und Ausschüsse hier am selben Strang in die richtige Richtung ziehen und dem illegalen Artenhandel ein Ende bereiten wollen.

Der Kommissar hat schon darauf hingewiesen: Es geht nicht nur um Elefanten und Nashörner – darauf komme ich gleich. Vor allem Schuppentiere und Reptilien werden in der EU illegal gehandelt. Das sind zum Beispiel Pangoline, kleine Krokodile, bestimmte Schildkröten, aber auch Orchideen, Tropenhölzer und exotische Papageien gehören dazu. Die Mitgliedstaaten müssten hier sehr viel mehr Anstrengungen unternehmen – und dabei sollten wir sie auch unterstützen –, diesem illegalen Handel ein Ende zu bereiten.

Besonders hinweisen möchte ich noch auf einen Punkt: nämlich die Ziffer 58 im Bericht. Darin geht es um den illegalen Handel mit Elfenbein und Nashorn-Horn innerhalb der EU. Dieser soll ganz klar verboten werden. Nur zur Bestätigung: Die erst vor wenigen Monaten abgeschlossene große Zählung der Elefanten in Afrika zeigt deutlich, wie gefährdet diese Tiere sind. Zwischen 2007 und 2014 ist die Elefantenpopulation um 30 % gesunken. In den 18 untersuchten Ländern wurden nur noch 350 000 Elefanten gezählt. Das sind weit weniger, als vorher erwartet wurde. Also von da einmal mehr der Beweis, dass wir dem illegalen Handel hier stark entgegenstehen müssen.

  Mark Demesmaeker, namens de ECR-Fractie. – Een schrikbarend aantal olifanten, tijgers, neushoorns en andere diersoorten wordt gedood voor gadgets en souvenirs, zogeheten geneesmiddelen of nutteloze modeaccessoires. Gewetenloze stropers en handelaars zetten voor grof geld de natuur in de uitverkoop en daar moeten we met z'n allen een eind aan maken. Illegale handel in wilde dieren en planten is één van de belangrijkste vormen van georganiseerde misdaad ter wereld. De handel brengt jaarlijks miljarden euro's in handen van criminele organisaties, heeft banden met drugs- en wapenhandel en financiert milities en terroristische groeperingen. Bovendien nemen de illegale activiteiten spectaculair toe. Illegale handel is niet alleen dodelijk voor heel wat beschermde soorten, het is ook enorm gevaarlijk. De handel leidt tot onveiligheid en instabiliteit, bijvoorbeeld in Centraal-Afrika en dit werd ook expliciet erkend door de VN-Veiligheidsraad. De EU is betrokken partij. Europa is immers niet alleen een afzetmarkt voor illegale producten, maar fungeert ook als draaischijf. Redenen genoeg om deze illegale handel fors te bestrijden. In het belang van de natuur en van onze veiligheid. Een Europees actieplan komt geen moment te vroeg. We hebben een goed actieplan, maar daarmee is de kous niet af. De grote uitdaging bestaat erin de woorden effectief om te zetten in daden. De uitvoering, handhaving en monitoring van het actieplan en van bestaande wetgeving zijn cruciaal. Rest mij nog collega Bearder en de andere collega's te bedanken voor de fijne en voor de constructieve samenwerking.

  Gerben-Jan Gerbrandy, on behalf of the ALDE Group. – Mr President, I would like to thank Catherine Bearder for her great work. With this report all the European paperwork has been done, and now it is time for action – urgent action. I must compliment the Commission; the Commission is doing more than its bit, but I am more doubtful about the role of the Member States. If you look at the Council conclusions from June 2016, they were rather weak. The Council conclusions only ‘invited’ the relevant actors to implement the action plan, and that is far too weak.

This action plan has 32 actions; 24 of these 32 actions had to be implemented before the end of 2016, that is today. So my question to the Commission is: can you inform Parliament of this a little bit sooner than July 2018? And Mr President, can you send the minutes of this meeting to the Council, asking the Council to put the Action Plan again on the Council agenda.

Is it urgent? Yes, it is extremely urgent. In the two years since the communication was published, we have lost more than 10% of the wild rhinos, and more than 75 000 elephants.

  Stefan Eck, im Namen der GUE/NGL-Fraktion. – Herr Präsident! Der Bericht ist sicherlich ein bedeutender Schritt zur Rettung vieler bedrohter Arten und zur Eindämmung des illegalen Handels mit Wildtieren, Wildtierprodukten und seltenen Pflanzen. Aber leider muss ich feststellen, dass die EU-Politik wieder einmal kläglich versagt hat, denn dieser Bericht kommt für unzählige Tier- und Pflanzenarten viel zu spät, die nämlich bereits ausgestorben sind oder kurz vor dem Aussterben stehen. Wir sind Zeitzeugen des sechsten Massenaussterbens auf diesem Planeten, und dafür ist auch der illegale Wildtier- und Pflanzenhandel maßgeblich mitverantwortlich.

Dieser Bericht kommt viel zu spät, weil im Mittelpunkt der Kommissionspolitik vor allem die meist selbst verschuldeten Krisen stehen und weil der politische Wille einfach fehlt, wenn es um Tiere und die Natur geht, wenn wirtschaftliche Interessen tangiert werden. Meine Kollegin Catherine Bearder und die Mitglieder der MEPs for Wildlife trifft absolut keine Schuld, dass dieser Bericht zu spät kommt und auf mich wie eine Beruhigungspille für die Kommission wirkt.

Warum sperrt sich die Kommission gegen ein ausnahmsloses Elfenbeinhandelsverbot? Warum haben wir noch kein Handelsverbot für exotische Tierarten? Warum haben wir bis jetzt noch kein Verbot für die Einfuhr von Jagdtrophäen von seltenen Tierarten? Warum haben wir kein Handelsverbot für den vom Aussterben bedrohten Blauflossen-Thunfisch und für viele andere Fischarten?

Herr Kommissar, wenn wir keine strengeren Gesetze nach diesem Bericht erlassen, werden Ihre Kinder und Enkelkinder viele Tier- und Pflanzenarten nur noch aus Büchern und Filmdokumenten kennen. Dies zu verhindern, liegt nun in den Händen der Kommission. Das erwarten die Bürgerinnen und Bürger Europas von Ihnen.

  Benedek Jávor, on behalf of the Verts/ALE Group. – Mr President, as a member of the MEPs for Wildlife group, I would like to warmly welcome the Commission’s proposal, the Action Plan, and also I would like to say thank you to Catherine Bearder for the great report from the Parliament.

In my one minute I would like to underline just three points. The first is, and it was already mentioned, the implementation, not only of the Action Plan, but also of the existing EU regulation in the Member States.

Secondly, for proper implementation of the regulation and the Action Plan we need strong and competent authorities in the Member States. There are serious shortcomings regarding the authorities in the Member States. Here the Commission has to give support for the Member States for proper authorities, but also the Commission has to control the proper implementation of the Action Plan and the existing regulation by the authorities in the Member States, and this is lacking from time to time.

Thirdly, we sometimes need further legislative measures regarding the authorities, regarding environmental inspections, and we need strong sanctions against those who are violating the existing rules and who are violating the Action Plan.

  Marco Affronte, a nome del gruppo EFDD. – Signor Presidente, onorevoli colleghi, non dobbiamo pensare che il traffico illegale di fauna selvatica riguardi solo gli ambientalisti. Economicamente, con un fatturato di 213 miliardi di dollari, è il quarto mercato criminale dopo la droga, il commercio di esseri umani e il mercato delle armi.

La relazione è ottima e rafforza i contenuti del piano di azione della Commissione europea, in quanto, per esempio, chiede una maggiore coordinazione tra gli Stati membri e le agenzie dell'Unione europea, ma anche che gli stessi Stati elaborino dei piani di azione nazionali al fine di assicurare approcci efficaci, coerenti e armonizzati. Sottolinea l'importanza di nuove forme di finanziamento per la lotta al traffico illegale da parte dell'Unione europea, così come l'introduzione di controlli regolari che verifichino periodicamente i progressi e l'efficacia del piano di azione.

La relazione esprime inoltre preoccupazione per la mancanza di un'appropriata attuazione della CITES in alcuni Stati membri e pone l'attenzione sui trofei di caccia, chiedendo il divieto immediato di tutte le importazioni ed esportazioni dei corni di rinoceronte e dell'avorio. Infine, evidenzia l'importanza della campagna di sensibilizzazione sia delle popolazioni locali che dei consumatori.

Ringrazio la relatrice e tutti i colleghi perché è stato fatto veramente un ottimo lavoro.

  Mireille D'Ornano, au nom du groupe ENF. – Monsieur le Président, il faut reconnaître que ce texte a le mérite de mettre fin au commerce de l'ivoire et des cornes de rhinocéros en Europe. De même, il prône, à juste titre, une meilleure adaptation des engins de pêche pour éviter les prises accessoires d'espèces marines menacées. On peut se réjouir qu'il dénonce dans le même temps la corruption et le rôle majeur du commerce d'animaux en ligne.

Néanmoins, à la création d'un bureau spécial européen, nous aurions préféré une coordination internationale sur les trafics. Nos amendements proposaient, par ailleurs, un renforcement de l'organisation Interpol et c'est malheureusement l'Office européen de police (Europol) qui a été préféré. De même, l'adhésion de l'Union européenne à la convention CITES relative aux espèces menacées est présentée comme un progrès. Or nous voyons bien où l'Union veut en venir. Il s'agit purement et simplement de remplacer progressivement les États lors des décisions internationales sur ces sujets.

Malheureusement, le rapport Bearder appelle l'Union à surveiller les États membres, voire à leur imposer une augmentation des budgets dans ce domaine. Pire, les recommandations en matière de droit pénal menacent clairement notre souveraineté. Cela est regrettable pour un texte qui avait pourtant intégré nos propositions sur le caractère particulièrement lucratif de ce commerce ou encore sur la nécessité d'une approche impliquant les pays concernés.

  Norbert Lins (PPE). – Herr Präsident, Herr Kommissar, liebe Kolleginnen und Kollegen! Illegaler Artenhandel stellt eines der lukrativsten Verbrechen weltweit dar. Es geht um 8 bis 20 Mrd. EUR schmutziges Geld. Der florierende Handel mit unrechtmäßig erworbenen Pflanzen und Tieren stellt eine ernsthafte Bedrohung für Natur und Mensch dar. Ich finde es positiv, dass wir innerhalb von wenigen Wochen nun schon zum zweiten Mal eine Plenardebatte hier führen.

Europa stellt zugleich Ziel-, Transit- und Ursprungsregion dar und ist daher stark in die illegalen Handelsströme verwickelt. Deswegen brauchen wir eine konkrete und abgestimmte Strategie. Deswegen finde ich den Aktionsplan der Kommission sehr positiv mit den Schwerpunkten der Kooperation bei Polizei und Zoll, den gemeinsamen Operationen und vor allem einer besseren und einheitlichen Durchsetzung in den Mitgliedstaaten und insbesondere dem internationalen Engagement der EU vor allem bei CITES. Zum Beispiel ist es bei der erfolgreichen COP 17 in Johannesburg gelungen, die Regeln für die Trophäenjagd international entscheidend zu verschärfen.

Nur gut und nachhaltig organisierte Trophäenjagd hat gewinnbringende Effekte für Natur und Mensch. Die Kommission, der Auswärtige Dienst und die Mitgliedstaaten müssen jetzt noch entschlossener in die Umsetzung investieren, damit wir möglichst schnell diese 8 bis 20 Mrd. EUR austrocknen können.

  Miriam Dalli (S&D). – Ippermettili nibda billi nirringrazzja, l-ewwel u qabel kollox, lil Catherine Bearder, u anke lill-kollega tagħna, Susanne Melior, li kienet ix-Shadow Rapporteur f'isem is-Soċjalisti u d-Demokratiċi.

Huwa fatt li l-komunità internazzjonali bħalissa qed tiffaċċja żieda straordinarja fil-kummerċ illegali ta' annimali selvaġġi, b'tali mod li qegħdin ikunu f'riskju li jintilfu l-isforzi ta' konservazzjoni u preservazzjoni li saru fl-aħħar deċennji. Teżisti żieda fid-domanda globali għal dawn l-ispeċi selvaġġi u l-prodotti tagħhom, bl-Unjoni Ewropea sservi kemm ta' hub ċentrali kif ukoll bħala punt ta' tranżitu għal traffikar f'kontinenti oħra.

U f'dan il-kuntest, jeħtieġ li, b'mod immedjat, ikun hemm sett ta' miżuri biex l-Unjoni Ewropea tkun f'pożizzjoni tiġġieled it-traffikar illegali ta' speċi selvaġġi u prodotti magħmula minnhom. U fil-preżent, diversi speċi selvaġġi traffikati b'mod illegali qegħdin f'riskju ta' estinzjoni. Dan ifisser li l-implimentazzjoni ta' dan il-pjan hija kruċjali u r-rispons immedjat huwa neċessarju.

Fl-opinjoni tiegħi, hemm tliet aspetti ewlenin li wieħed irid jindirizza. L-ewwelnett, il-penali. Nistgħu nibagħtu messaġġ b'saħħtu biss jekk ikollna leġiżlazzjoni stretta li ma tippermettix l-importazzjoni ta' speċi selvaġġi protetti. It-tieni, nappella lill-mexxejja Ewropej biex jindirizzaw il-problema ta' siti onlajn li jbigħu dawn il-prodotti, u jiżguraw li dawn jiġu penalizzati. U fl-aħħarnett, importanti kuxjenza akbar dwar dan is-suġġett. Huwa biss permezz ta' aktar edukazzjoni u għarfien li nistgħu nnaqqsu drastikament id-domanda għal dawn il-prodotti, fl-Unjoni Ewropea u lil hinn.

Il-pjan ta' azzjoni mill-Unjoni Ewropea qiegħed hemm. Issa jeħtieġ li l-Istati Membri jikkommettu ruħhom politikament u jkunu parti minn dan il-pjan ta' azzjoni. Biex dan iseħħ, iżda, hemm bżonn sostenn adegwat, kemm f'termini finanzjarji, kif ukoll f'termini ta' riżorsi umani. U nittama li dan ir-rapport ikun biss l-ewwel pass biex din l-attività ta' kriminalità organizzata tkun indirizzata bis-serjetà.

  Julie Girling (ECR). – Mr President, I would like to thank the rapporteur Mrs Bearder, who brings her usual rigour and enthusiasm to this subject and it is very welcome. We need to start taking wildlife trafficking more seriously. It is a transnational organised crime, which requires a suitably serious and coordinated response. It has far-reaching implications; not only does it contribute to biodiversity loss and species extinction, it also helps to fund organised criminal groups which undermine regional stability and the rule of law.

I believe in smart regulation, and that means clear and enforceable rules with an absolute minimum of derogations and exceptions. No excuses and no confusion. On that basis, I would like to echo Mr Eck’s call for consideration of a trade ban on exotic species, because all the way through these discussions I ask myself why do we need to trade legally in these species at all. I fully support the calls for a more coordinated joined-up approach to combating wildlife trafficking across different policy areas such as trade, development, foreign affairs, justice and home affairs, and I wish her every success with this report.

  Anja Hazekamp (GUE/NGL). – Wild life crime vormt een ernstige bedreiging voor de biodiversiteit, maar het vormt vooral een bedreiging voor dieren. Denk maar eens aan de vier olifanten die tijdens dit korte debat zullen sterven voor hun ivoren slagtanden. En illegale handel in dieren gaat niet alleen over ivoor, over hoorn en over tijgervellen. Het gaat vooral over dieren. En miljoenen dieren worden levend verhandeld in Europa, met Nederland als het kloppend hart van deze nietsontziende business. De illegale handel is nauw verweven met legale handel en maakt gebruik van dezelfde routes. En Voorzitter, we hebben het hier niet over broodroosters. We hebben het hier over dieren met bewustzijn en gevoel en daarom moeten we ook zeker niet de legale handel in wilde dieren stimuleren. En het is geweldig dat dit plan aandacht heeft voor preventie, handhaving en de opvang van wilde dieren. Want zolang er onvoldoende geschikte opvangplaatsen zijn voor wilde dieren zullen veel handhavers liever de andere kant op kijken als ze een alligator, een berberaap of een leeuwenwelp in beslag moeten nemen. Voorzitter, voorts ben ik van mening dat de Europese landbouwsubsidies moeten worden afgeschaft.

  Michèle Rivasi (Verts/ALE). – Monsieur le Président, je tiens à remercier ma collègue, Mme Bearder, pour son rapport. Comme cela a été dit, le trafic d'espèces sauvages est la quatrième activité illicite la plus lucrative après le trafic des drogues, la traite des êtres humains et le commerce des armes. On estime les bénéfices réalisés chaque année entre 8 et 20 milliards d'euros, mais son véritable coût est inestimable.

C'est pourquoi j'approuve la Commission et encourage les États membres à sérieusement s'attaquer à ce crime contre la biodiversité. Les pays européens qui ne sanctionnent pas pénalement ce trafic deviennent des points d'entrée privilégiés, mais aussi d'importantes plaques tournantes de ce commerce international.

N'oublions pas que ces trafics se nourrissent avant tout de la pauvreté, de la criminalité et des conflits armés et que, dans certaines régions du globe, les défenseurs de la nature sont aussi en danger de mort. Mais n'oublions surtout pas que l'homme n'a pas besoin d'un fusil pour être le plus dangereux des prédateurs.

Questionnons nos modes de vie, luttons contre la disparition des espèces végétales et animales, protégeons les écosystèmes, arrêtons la bétonisation et la déforestation comme l'accaparement des terres. Dans un récent rapport du WWF, il a été démontré que la pression des activités humaines avait provoqué la disparition de la moitié des vertébrés en seulement quarante ans, et le changement climatique risque d'aggraver encore plus cette pression.

L'Europe doit être à la pointe et préserver notre climat, sinon nous serons tous responsables de la sixième extinction des espèces.

  Franz Obermayr (ENF). – Herr Präsident! Es ist zu begrüßen und höchste Zeit, dass die Kommission versucht, illegalen Artenhandel und damit auch die Wilderei zu verhindern. Schließlich tragen Wilderei und illegaler Handel wesentlich dazu bei, Tier- und Pflanzenarten auszurotten.

Allerdings wurde in diesem Bericht unter Ziffer 56 auch die legale und somit nachhaltige Trophäenjagd als wesentlicher Grund für die Gefährdung bedrohter Tiere genannt, und dies folgt eher einer ideologischen Position gegen die nachhaltige Jagd und weniger der Vernunft.

Die nachhaltige Jagd führte in den letzten Jahrzehnten sicherlich nicht zur Ausrottung von Tierarten, ganz im Gegenteil. Und das Beispiel von Kenia, wo seit 1977 ein Jagdverbot besteht und bis heute die Wildtierpopulation um 68 % zurückgegangen ist, ist ja hoffentlich auch der Kommission hinlänglich bekannt. Die Gründe hierfür sind fehlendes Wildtiermanagement, Zivilisationsdruck, aber auch fehlender Schutz vor illegaler Jagd. Die Tiere besitzen dort für weite Teile der Bevölkerung eben keinen realen Wert, sie werden hemmungslos und wurden hemmungslos als illegale Trophäenlieferanten und Schädlinge getötet. In Südafrika allerdings, wo Jagen erlaubt ist, stieg im gleichen Zeitraum die Nashornpopulation trotz stellenweiser Wilderei von 2 000 Tieren um circa 900 %, weil es eben dort dem Staat und den Einheimischen wichtig und wert ist, Tiere zu schützen und den Bestand zu erhalten und auch zu erhöhen.

Denn wo Menschen von und mit der Trophäenjagd leben, erhält das Wildtier automatisch auch einen Wert, wird geschützt und wird dementsprechend weniger Ziel illegaler Jagd. Das Wildtier bietet damit auch eine Lebensgrundlage für viele Menschen und eine ordentliche Entlohnung der regionalen Bevölkerung. Gut ausgebildete und ausgerüstete Jagdaufseher oder bush rangers sind Garanten für den Erhalt der Wildtierpopulation. Die Ziffer 56 diskriminiert die Jagd, ist daher abzulehnen, weil schlichtweg falsch.

Dem Bericht selber werde ich zustimmen, weil sehr viel Positives darin ist. Und wir müssen festhalten: Nachhaltige Jagd schützt im Endeffekt wirklich nur die Umwelt.

  Annie Schreijer-Pierik (PPE). – Ik dank mijn collega Bearder voor dit rapport. De illegale handel in wilde dieren en planten vormt inderdaad een ernstige bedreiging voor de natuur en de rechtsstaat. Laten we eens kijken naar de neushoorn. De stroperij alleen al in Zuid-Afrika breekt dit jaar een record. Meer dan duizend neushoorns zijn al gestroopt en dat is een dieptepunt. Stroperij van neushoorns is in zeven jaar tijd met 9 000 procent gestegen. Meer dan drie neushoorns per dag worden op dit moment gedood. De hoorn van dit dier is duurder dan goud. Het levert 50 000 euro per kilo op. Zo'n opbrengst maakt deze misdaad te aantrekkelijk voor de arme bevolking in de regio en deze misdaad moeten we dus keihard aanpakken met het actieplan dat voor ons ligt. Verder wijs ik op het belang van de legale jacht, punt 56. In sommige reservaten is duurzaam legaal wildbeheer een belangrijke inkomstenbron. Deze inkomstenbron biedt de arme bevolking een goed alternatief voor de stroperij. Gecertificeerde legale duurzame jachttrofeeën kunnen dus best een belangrijke bijdrage leveren, ondanks alle emoties en vooroordelen. En daar mag je als jager best trots op zijn. En deze moeten we dus wel toe kunnen laten. Voorzitter, verder vind ik het belangrijk dat de Europese ontwikkelingsfondsen de opkomende landen financieel ondersteunen om stropers en smokkelaars te stoppen, op te pakken en te bestraffen. En ik ben dan ook blij dat de milieucommissie mijn amendement over dit punt heeft ondersteund.

(De spreker gaat in op een "blauwe kaart"-vraag (artikel 162, lid 8, van het Reglement))

  Stefan Eck (GUE/NGL), Frage nach dem Verfahren der „blauen Karte“. – Ich habe an die Vorrednerin eine einzige Frage: Trifft es zu, dass Ihr Gatte Jäger ist?

  Annie Schreijer-Pierik (PPE), "blauwe kaart"-antwoord. – Ik ben heel blij dat u mij die vraag stelt. Mijn man is jager en mijn hele familie, allemaal boeren, bestaat niet uit jagers. Maar je hebt ze allebei nodig. Ik ben er na het huwelijk van mijn man achter gekomen hoe de jagers ook duidelijk bijdragen aan het juiste evenwicht in deze zaak waar we nu over spreken. Ik ben totaal tegen illegale jacht. Maar de legale jacht heb je gewoon keihard nodig.

  Karin Kadenbach (S&D). – Herr Präsident, sehr geehrter Herr Kommissar! Auf der einen Seite – haben wir heute gehört – steht ein gut organisiertes kriminelles Unternehmen, das pro Jahr circa 20 Mrd. EUR erwirtschaftet. Auf der anderen Seite haben wir ein – lassen Sie es mich so nennen – Sammelsurium von Maßnahmen, die diesem organisierten kriminellen Markt des illegalen Artenhandels gegenüberstehen sollen. Ich glaube, das kann nicht funktionieren.

Das heißt, ich bin froh über die Maßnahmen, die jetzt gesetzt werden sollen. Ich möchte mich auch ganz herzlich bei der Berichterstatterin und ihren Kolleginnen und Kollegen bedanken für diesen ganz tollen Bericht, der endlich eine Chance erkennen lässt, dass man diesem organisierten Verbrechen etwas entgegenhalten kann. Wir müssen zuerst einmal – und das ist heute schon erwähnt worden – den Absatzmarkt austrocknen. Überall dort, wo Nachfrage ist, wird auch das Angebot geliefert werden. Überall dort, wo die Strafen nicht wirklich abschreckend sind – sowohl für den, der illegales Gut kauft, wie auch für den, der damit handelt –, wird es einfach weiterleben.

Und weil es heute um Artenschutz geht: Herr Kommissar Katainen, ich kann es mir nicht verkneifen: Wir brauchen auch funktionierenden Artenschutz in der Europäischen Union, und wir haben den mit der FFH-Richtlinie – glaube ich – sehr, sehr gut vorangetrieben. Es gilt jetzt, diese FFH-Richtlinie weiter umzusetzen. Überall dort, wo sie implementiert ist, funktioniert sie. Bitte zerstören Sie sie mit einem Aufmachen im Rahmen von REFIT nicht, sondern unterstützen Sie uns in der weiteren Umsetzung.

  Martin Häusling (Verts/ALE). – Herr Präsident, liebe Kolleginnen und Kollegen! Wir alle kennen die Bilder, und ich gebe der Berichterstatterin recht, die gesagt hat: Das ist Terror gegen die Natur.

Die Strukturen des mafiösen Handels sind ja fast dieselben. Wir müssen halt gucken, dass wir diese Strukturen auch irgendwo angreifen. Da reicht es jetzt nicht, Appelle zu senden, dass man mehr zusammenarbeiten muss, sondern da muss tatsächlich in die Strukturen eingegriffen werden. Wir müssen die Gewinne abschöpfen, die aus diesem Handel entstehen. Wir müssen tatsächlich auch gucken, dass wir die Handelswege kappen und wir müssen auch sehen, dass wir am Ende härtere Strafen aussprechen. Die Strafen, die ausgesprochen werden, wenn mal jemand erwischt wird, sind teilweise lächerlich – auch beim illegalen Handel.

Europa hat eine Vorreiterrolle und Europa muss diese Vorreiterrolle auch wahrnehmen, nicht nur weil Europa ein Zielplatz, sondern auch weil es ein Handelsplatz für illegalen Handel ist. Wir müssen deshalb nicht nur in Europa miteinander zusammenarbeiten, sondern auch mit den Zielländern – ich nenne hier vor allem China und Vietnam. Auch da muss es eine Kooperation geben, um den weltweiten Handel einzudämmen. Ich appelliere nochmal: Das ist ein Menschheitsproblem, und das muss auf die Agenda der Weltgemeinschaft gesetzt werden, sonst werden wir in Jahren eine Katastrophe bekommen und werden .....

(Der Präsident entzieht dem Redner das Wort.)

  Philippe Loiseau (ENF). – Monsieur le Président, étant justement corédacteur d'une proposition de résolution récente sur la lutte contre le trafic d'ivoire par le biais de la chasse aux trophées, la question me touche bien entendu tout spécialement. Si je partage une grande partie des constats de ce rapport, je souhaite néanmoins apporter certains bémols essentiels.

Tout d'abord, cessez de mettre le trafic d'espèces sauvages dans le même sac que celui de la drogue ou, pire, des êtres humains. Depuis Aristote, l'échelle des êtres est un principe fondateur de la philosophie naturelle. Il est peut-être temps d'ailleurs de rappeler que, philosophiquement, l'homme est supérieur à l'animal comme l'animal l'est au végétal et le végétal au minéral.

Il me semble donc irresponsable et scandaleux de comparer le trafic d'espèces sauvages à la traite des êtres humains, autrement appelée esclavage – une analogie exprimée d'ailleurs noir sur blanc dans ce rapport.

Autre thème également biaisé: la chasse aux trophées. Si elle est respectueuse de la biodiversité et bien encadrée, elle est pourtant nécessaire. Elle permet de cofinancer des plans de conservation de la faune sauvage et d'apporter suivi et traçabilité pour travailler en symbiose avec les États souverains. Ces États justement, respectez-les! Respectez la Namibie qui, d'ailleurs, a consacré dans sa Constitution souveraine le rôle positif de la chasse dans le respect de la biodiversité.

Parlez avec les États, certes, mais laissez-les décider de leur politique pénale en la matière après avoir exporté ...

(Le Président retire la parole à l'orateur)

  Francesc Gambús (PPE). – Señor Presidente, Europa debe ser contundente en la lucha contra el tráfico de especies silvestres ante sus tres peores caras.

Primera, la pérdida de biodiversidad. Se estima, de acuerdo con lo que se expone en el informe, que encaramos una clara extinción de especies que puede desequilibrar la cadena trófica de las especies animales y provocar, por tanto, un daño irreparable a algunos ecosistemas que son únicos en nuestro planeta.

Segunda, la financiación de organizaciones criminales. Aproximadamente, el negocio de contrabando de especies silvestres mueve unos 20 000 millones de euros anualmente; 20 000 millones de euros ocultos, que ni tributan a los Estados, ni se sabe de dónde salen, ni ayudan a mejorar la economía de los países de origen de dichas especies; más bien al contrario, la desestabilizan.

Tercera, impunidad en los delitos ambientales. Habitualmente se ha considerado menor la comisión de delitos ambientales, con pequeñas sanciones que rara vez pasan de la sanción administrativa.

Debemos ser conscientes de que el daño que hagamos a la naturaleza esta nos lo devolverá por 10, 100 o 1 000 veces, y, en consonancia, debemos establecer sanciones penales coherentes, eficaces y disuasorias, como menciona el informe. Por todo ello, porque debemos actuar con prevención, cooperando con otros países, y porque debemos ser estrictos en el cumplimiento de las normas que entre todos hemos acordado, los Estados y la Comisión y la Unión Europea no pueden dilatar la implementación del plan de acción contra el tráfico de especies silvestres.

  Renata Briano (S&D). – Signor Presidente, onorevoli colleghi, il piano d'azione per contrastare il traffico di specie selvatiche all'interno dell'UE è ambizioso e rafforza il nostro ruolo nella lotta contro questa attività illegale nel mondo.

Il traffico sta diventando una delle realtà criminali più redditizie e porta annualmente nelle tasche dei gruppi di criminalità organizzata fino a 20 miliardi di euro, cifra equivalente a quella del traffico di droga, di persone, di armi. L'Unione europea è uno dei principali paesi di destinazione per il commercio della fauna selvatica e occorrono azioni coordinate per affrontarne le cause, per applicare le norme esistenti in modo efficace e rafforzare la cooperazione globale tra i paesi di origine, di transito e di destinazione.

Ci sono soprattutto le ripercussioni negative sulla biodiversità e sugli ecosistemi esistenti, come pure sui nostri bambini. Sì, perché, come ha giustamente detto il Commissario Vella, per far capire ai nostri cittadini, ai consumatori, l'importanza di questa decisione: al ritmo attuale i bambini nati oggi vedranno morire gli ultimi elefanti e rinoceronti selvatici prima di aver compiuto 25 anni. E non solo, fra l'altro, le specie così note come elefanti e rinoceronti, ma molte altre specie non meno importanti.

  Max Andersson (Verts/ALE). – Herr talman! I dag diskuterar vi en oerhört viktig fråga, nämligen EU:s handlingsplan mot den olagliga handeln med vilda djur och växter. Den globala efterfrågan på denna olagliga handel är växande. Straffen är i många länder alldeles för låga, och risken att en brottsling åker dit är alldeles för liten. Profiterna som görs i denna handel är enorma.

EU är inte bara ursprungs- och mottagarland utan även transitland. Vi behöver gemensam lagstiftning för att täppa till kryphålen i regelverket. Maskorna i nätet som gör att vi inte har varit tillräckligt bra på att hindra denna olagliga handel. Detta är en gränsöverskridande miljöfråga för att hindra utrotning av djur och växter. Vi behöver tuffare regler. Bifall till betänkandet.

  Sirpa Pietikäinen (PPE). – Mr President, we are seeing an unprecedented loss of endangered species, and species in general, all over the world. At the same time, we see wildlife trafficking expanding at a faster pace than ever. So, yes, we do need to act with much more urgency and in a stricter way than we have envisioned to date.

This includes compulsory trained units on duty in customs services, including trained dogs. It means specialised training units, including in police forces. It means liability for transportation companies, including air freight companies and other middlemen in the processes. Yes, it means banning imports of trophies – and, yes indeed, that actually fuels the illegal transportation of wildlife and endangered species because it makes it harder to make the difference between legal and illegal.

If we do not act on these points right now, if we do not take responsibility here in Europe, as I urge the Commission to do, then in a couple of years’ time it could be too late.

  Florent Marcellesi (Verts/ALE). – Señor Presidente, el tráfico de especies silvestres se ha convertido en uno de los negocios ilegales más lucrativos en el mundo, después de la droga, de la trata de seres humanos y del comercio de armas.

En los países del sur, sobre todo, esta práctica esquilma la biodiversidad, alimenta la corrupción, fomenta los conflictos armados y empobrece a muchas poblaciones. Pues bien, sabemos que Europa es un destino, un mercado y un nudo central de ese tráfico.

Aunque nos hubiera gustado más contundencia en el informe, el plan de acción nos parece, sin embargo, que va por el buen camino. Pero eso sí: es fundamental que todas las políticas europeas tengan en cuenta de forma transversal la protección de las especies, en línea con los objetivos de reducción de la pobreza y los objetivos de desarrollo sostenible. Es una cuestión de coherencia de las políticas europeas.

Por último, nos parece esencial que la Unión Europea reconozca el tráfico de especies como un ecocidio: son crímenes ecológicos contra los derechos humanos de la naturaleza y del conjunto de seres vivos. Y los crímenes tienen que ser juzgados.

Intervenciones con arreglo al procedimiento de solicitud incidental de uso de la palabra («catch the eye»)

  Elżbieta Katarzyna Łukacijewska (PPE). – Panie Przewodniczący! Tak długo, jak będą nabywcy gotowi płacić olbrzymie pieniądze za cenne okazy, tak długo będzie trwał proceder nielegalnego handlu dziką fauną i florą. I zawsze – zwłaszcza jeżeli kara za przestępstwa jest niewielka w stosunku do osiąganego zysku – znajdą się ludzie i grupy organizujące ten proceder. Zwróćmy uwagę, że pomimo wielu akcji, szkoleń i coraz większej świadomości społecznej cały czas obserwujemy wzrost tej przestępczości, nie tylko lokalnie, ale przede wszystkim w postaci transgranicznej przestępczości zorganizowanej. Istnieje zatem potrzeba wzmocnienia europejskiego prawa i zacieśnienia globalnej współpracy w tym zakresie, a także większego respektowania przez państwa członkowskie unijnego prawa.

Jednakże walcząc z tym procederem, nie możemy doprowadzić do likwidacji pięknej tradycji łowieckiej, bo w wielu przypadkach dzięki myśliwym odtworzono lub uratowano wiele zanikających gatunków zwierząt.

  Caterina Chinnici (S&D). – Signor Presidente, onorevoli colleghi, il traffico illegale di specie selvatiche rappresenta una minaccia grave e crescente per la biodiversità e l'ambiente, ma rappresenta anche fonte di guadagno per le organizzazioni criminali, per un valore di affari annuo complessivo di diversi miliardi di euro, proventi che vengono spesso utilizzati per finanziare ulteriori gravissimi crimini.

È indispensabile, quindi, che l'impegno delle istituzioni europee, oltre ad armonizzare e rendere più severo il quadro normativo, sia indirizzato a rafforzare la cooperazione fra le forze di polizia dei paesi di origine, transito e destinazione delle specie selvatiche e ad incentivare la condivisione di informazioni con le preposte e competenti agenzie dell'Unione.

Quella del commercio illegale di specie selvatiche è una sfida che non possiamo permetterci di perdere. Occorre preservare la ricchezza biologica del nostro pianeta e conservarla intatta per le future generazioni e occorre togliere alla criminalità organizzata tale fonte di guadagno.

Ringrazio quindi la collega Bearder per il suo lavoro.

  Νότης Μαριάς ( ECR). – Κύριε Πρόεδρε, η Ευρωπαϊκή Επιτροπή έχει εγκρίνει, από τον Φεβρουάριο του 2016, σχέδιο δράσης για την καταπολέμηση της παράνομης εμπορίας άγριων ειδών. Εμπορία που έχει εξελιχθεί σε μια από τις πλέον επικερδείς εγκληματικές δραστηριότητες παγκόσμια.

Η παράνομη εμπορία των ειδών άγριας πανίδας και χλωρίδας έχει αυξηθεί δραματικά τα τελευταία χρόνια επηρεάζοντας αρνητικά τη βιοποικιλότητα και τους φυσικούς πόρους, ενώ τα έσοδά της υπολογίζονται από 8 έως 20 δισεκατομμύρια ευρώ ετησίως. Παράλληλα, το παράνομο εμπόριο άγριων ειδών συνιστά απειλή για την ανάπτυξη των τοπικών κοινοτήτων όπου εξαντλούνται πλέον οι πόροι των άγριων ειδών, ενώ η ζήτηση για τα προϊόντα άγριων ειδών παραμένει υψηλή.

Επομένως, το σχέδιο δράσης της Ένωσης για την εμπορία άγριων ειδών θα πρέπει να συμβάλει στην πρόληψη και στο χτύπημα της παράνομης εμπορίας και στη μείωση της προσφοράς και της ζήτησης των παράνομων ειδών, καθώς και στην ενίσχυση της εφαρμογής των υφιστάμενων κανόνων για την καταπολέμηση του οργανωμένου εγκλήματος.

  Merja Kyllönen (GUE/NGL). – Arvoisa puhemies, vihdoin sekä EU että Yhdistyneet kansakunnat ovat heränneet siihen, että kyseessä ei ole vain ympäristöongelma. Nyt ymmärretään, että salametsästys ja villieläinten osilla käytävä kauppa uhkaavat myös valtioiden hyvää hallintoa, turvallisuutta ja kestävää kehitystä.

Tutkimusten mukaan aseistautuneet ryhmät Afrikassa rahoittavat toimintaansa ja näin myös konflikteja salametsästyksestä saaduilla tuloilla. Välittömiä toimia tämän biodiversiteettiä uhkaavan ahneen ja turhan ilmiön kitkemiseksi tarvitaan kaikilla saroilla, ja erityisesti EU:n on toimittava tässä suoraselkäisesti, oli kyse sitten ympäristö- tai kauppapolitiikasta tai turismista.

  Stanislav Polčák (PPE). – Já souhlasím se svými předřečníky, pokud mluvili o významu škodlivosti tohoto jevu. Skutečně, obchodování s volně žijícími zvířaty je jev, který ohrožuje samotné populace, a došlo to už do takových kategorií, že tyto druhy vymírají.

Souhlasím i s tím, jaký je význam prevence, vzdělávání a výchovy, o tom zde bylo řečeno mnoho, ale myslím si, že to hlavní se skrývá v každém z nás. Jaký je přístup každého z nás ke zdrojům, ať již ekonomickým nebo ke krajině anebo také k živočišným?

Myslím si, že pokud se řídíme heslem „po nás potopa“, tak to velmi brzy pocítí naši potomci. Já bych byl velmi rád, kdybychom se přihlásili k opravdu odpovědnému a rozumnému enviromentálnímu přístupu. Ten bych chtěl také podporovat.

  Nicola Caputo (S&D). – Signor Presidente, onorevoli colleghi, il traffico di specie protette rappresenta il quarto mercato illegale dopo quelli di droga, armi ed esseri umani, per un giro d'affari di decine di miliardi di euro l'anno. Gestito spesso dalla criminalità organizzata a danno dell'ambiente, non di rado serve a finanziare movimenti terroristici. La bassa probabilità di essere scoperti e gli elevati profitti rappresentano un richiamo irresistibile per la criminalità organizzata.

In questo contesto, considero efficace il piano d'azione europeo promosso dalla Commissione, che rafforzerà il ruolo dell'Unione nella lotta globale al traffico illegale di specie selvatiche mediante la prevenzione, la cooperazione e il riconoscimento dell'Europa come mercato di destinazione e come punto di origine e di transito dei prodotti di specie selvatiche.

Serve però porre particolare attenzione all'attuazione tempestiva da parte degli Stati membri di tutti gli strumenti del piano d'azione. Il monitoraggio costante della Commissione e la relazione annuale da presentare al Parlamento europeo saranno utili verifiche per testare la validità delle misure adottate.

(Fin de las intervenciones con arreglo al procedimiento de solicitud incidental de uso de la palabra («catch the eye»))

  Jyrki Katainen, Vice-President of the Commission. – Mr President, I do appreciate the broad support for the Action Plan which comes from across all the political groups. This is very positive news.

In many contributions, many Members highlighted the importance of implementation; that is of course of the essence. We have to make sure that our Member States will implement everything that we have agreed. Many colleagues here said that the Commission must make sure that the Action Plan is implemented. We do our share, but implementation is mostly in the hands of Member States, and you as representatives of Member States can hopefully put pressure on your governments so that these things are taken seriously. So let us take this implementation as a core issue.

The third point I want to make is that the EU has the strictest rules on the trade in hunting trophies. Trade is possible but strictly framed, which is very good. The EU made a proposal to CITES and this proposal was accepted, which means that there are guidelines to ensure that hunting trophies are from legal and sustainable origins. We now have an international standard that establishes an export permit for species like lions, hippos and polar bears.

On the fourth element, illegal killing has nothing to do with hunting, because hunting always has legal rules and it is better to have sustainable rules for hunting. Illegal killing is a crime which destroys sustainability and that is why we have to concentrate our efforts, especially with this.

Some Members asked about the continuation of the process. The Action Plan covers five years from this year to 2020, and the Commission and the EEAS will establish a scoreboard to monitor implementation. The Commission will report to the European Parliament and to the Council by July 2018 on progress made. Evaluation of the plan’s curbing of wildlife trafficking will be carried out in 2020. Thank you very much for a very good discussion and let us focus on implementation, both at national but also at European level.

  Catherine Bearder, rapporteur. – Mr President, I would like to thank all the speakers tonight for their support and their kind words about this report. It is also very good to hear that the Commission is starting implementation. But, as with any of this, the important thing is enforcement and making sure that we do what we say we are signed up to do. So we will be looking to you, Commissioner, to make sure that that is done.

On the issue of trophy hunting: trophy hunting pretends to be about conservation. If it was about conservation we would not have a problem, but there are tens of thousands of animals taken from the wild and it is creating a market for illegal trophies and putting money into big businesses. It is not helping local communities. It is not helping the animals.

It is very complicated to stop wildlife trafficking. The source countries need help. We need to stop the money laundering and the gun running. I am very pleased to hear about the online marketplace, which is also a really growing market. Biodiversity is under huge pressure; climate change and human pressure on wildlife areas are adding to that, but wildlife trafficking is a concerted attack for profit. It is heart-breaking to see what is happening.

Out there are brave game rangers risking their lives, and others are facing determined criminals. We face telling our children: once there were elephants, or rhinos, or redwood trees. This action plan is good, but so far it is just a paper document. We have to work altogether to turn that into action, and quickly. The biosphere is under attack. It is the life-sustaining system of our planet and it is the beautiful result of millions of years of evolution. Without action now we will lose most of it forever. We in the EU can and must protect it, and we can set an example for the rest of the world about how we can do it. This report and action plan is the start of a journey. Please support my report, and then we can really get to work on tackling this horrible crime.

  El Presidente. – Se cierra el debate.

La votación tendrá lugar mañana.

Declaraciones por escrito (artículo 162 del Reglamento)

  Monica Macovei (ECR), in writing. – I welcome the Commission’s Action Plan against Wildlife Trafficking, as the EU needs a coordinated response to wildlife trafficking, which is a serious and growing problem in Europe and globally. It is an organised international crime worth billions, and linked to other forms of serious crime such as money laundering and the financing of militias. In addition to being a security issue, wildlife trafficking also endangers biodiversity and ecosystems. It is essential to protect vulnerable and endangered species of flora and fauna to meet the UN’s sustainable development goals. Therefore, it is important to follow the key priorities set out by this Action Plan, namely to address root causes, effectively implement and enforce rules, increase global cooperation, and address internal trade. Member States need to increase protection of target species and habitats, especially for those that are vulnerable. Furthermore, as wildlife trafficking is a global issue, there needs to be dialogue and cooperation with source, transition, and destination countries.

  Carolina Punset (ALDE), por escrito. – Tan innegable como el cambio climático es la sexta extinción de especies. La sobrepesca, la ganadería extensiva en Amazonas o las plantaciones para aceite de palma en Borneo y Sumatra eliminan el hábitat de animales y plantas. Pero la gran crueldad que contribuye a la desaparición de especies la constituye el comercio de animales exóticos. Negocio sangriento que mueve miles de millones. Según informe de la ONU, se matan diariamente más de 80 elefantes, anualmente más de 1 000 rinocerontes y 120 tigres, especies dramáticamente al borde de la desaparición. España es la puerta de entrada a Europa de muchas especies vivas procedentes del comercio ilegal que son decomisadas y realojadas en centros de fauna silvestre privados o desgraciadamente son sacrificadas aunque sean especies amenazadas o en peligro de extinción. Del orden de 15 000 animales han sido decomisados en España desde 2005, que como muchos otros Estados miembros carece de centros propios de rescate, dejando en manos privadas y de donantes a los animales decomisados sin protocolo oficial de readaptación al medio. España, por su enclave, debería contar con más apoyo a nivel europeo no solo para el control aduanero sino también para las víctimas directas de este comercio ilegal.

  Claudiu Ciprian Tănăsescu (S&D), în scris. – Unanim este recunoscut faptul că traficul cu specii sălbatice reprezintă o altă formă, printre cele mai profitabile, de criminalitate internațională organizată, în creștere în întreaga lume. O astfel de inițiativă de reglementare este salutară, deoarece traficul cu specii sălbatice este un fenomen negativ, organic legat de alte forme de criminalitate gravă, organizată, cu impact negativ asupra biodiversității, ecosistemelor, patrimoniul statelor membre, resurselor naturale și conservării speciilor. Mai mult decât atât, traficul cu specii sălbatice aduce atingere securității globale, stabilității politice și dezvoltării socio-economice a UE. Ca atare, Planul de acțiune al UE împotriva traficului cu specii sălbatice necesită o abordare strategică, la nivelul UE, fundamentată pe cooperarea tuturor celor interesați, nu doar a actorilor implicați în cadrul acestui fenomen negativ.

În vederea realizării unui plan adecvat al UE împotriva traficului cu specii sălbatice este salutară inițiativa de a se lua în considerare modelul și mecanismele utilizate pentru combaterea traficului de ființe umane.

De asemenea, dezvoltarea și implementarea mecanismelor de monitorizare a măsurilor și progreselor înregistrate de statele membre în acest domeniu trebuie să fie corelată cu procesul de diseminare a rezultatelor și cu campaniile de sensibilizare a actanților, în vederea modificării comportamentului acestora la nivel individual și colectiv.

  Marc Tarabella (S&D), par écrit. – Trafic de drogues, traite d’êtres humains, commerce des armes : voici les trois activités les plus lucratives dans le milieu criminel. Au pied de ce podium, avec jusqu'à 20 milliards d'euros de bénéfices annuels, se place le trafic d'espèces sauvages, de plantes et d'objets tirés de ces commerces illicites. La situation empire d'années en années, entrainant la disparition de certaines espèces. Comble de l'horreur: plus une espèce devient rare, plus le prix des produits liés à ces meurtres augmente, causant par là même l’intensification du massacre. Le Parlement européen propose un plan d’action et demande des sanctions exemplaires pour lutter contre ce fléau. Sans biodiversité, il n'y aura plus d'humanité. Nous demandons entre autres que des sanctions lourdes soient prises sur le sol européen à l'encontre des trafiquants, ainsi que la mise en place d'un coordinateur européen de la lutte contre ce type de criminalité. Europol doit considérer cette activité comme une forme de crime organisé. Enfin, nous demandons une législation inspirée du modèle américain et dans laquelle il soit clairement mentionné que si un produit a été confectionné ou obtenu de manière illégale dans un pays, celui-ci est aussi illégal dans le pays de destination.

19. Novas oportunidades para as pequenas empresas de transporte (debate)

  El Presidente. – El punto siguiente en el orden del día es el debate sobre el informe de Dominique Riquet, en nombre de la Comisión de Transportes y Turismo, sobre nuevas oportunidades para las pequeñas empresas de transporte, incluidos los modelos de negocio colaborativos (2015/2349(INI)) (A8—0304/2016).

  Dominique Riquet, rapporteur. – Monsieur le Président, Madame la Commissaire, mes chers collègues, je tiens tout d'abord à adresser mes remerciements à mes corapporteurs pour la qualité de leur contribution, la cordialité de nos rapports et la capacité que nous avons eue d’obtenir un très large assentiment ensemble.

Il est nécessaire de rappeler que les transports, indispensables à la circulation des personnes et des biens, constituent un élément fondamental du marché intérieur. À côté des transports publics, souvent en difficulté, les PME du secteur des transports – ou, devrais-je dire, de "la mobilité" – représentent une activité essentielle et souvent l'essentiel de l'activité du secteur, un élément capital de la mobilité, notamment dans les nœuds urbains, et une source dynamique de croissance et, donc, de création d'emplois pour faire face à une demande toujours plus importante de mobilité.

Les défis auxquels sont confrontées les PME européennes du transport dans leur globalité sont de différents ordres. Elles sont confrontées premièrement à un défi réglementaire dû à la complexité, aux coûts inhérents engendrés et à la grande disparité des règles d'accès aux professions réglementées; deuxièmement, à un défi économique lié aux charges importantes et à l'éternel problème du financement avec un accès difficile au crédit pour des capacités d'investissement limitées; troisièmement, à un défi environnemental résultant de la congestion, des émissions et de la dépendance aux énergies fossiles ; quatrièmement, à un défi technologique avec l'émergence de la nouvelle économie, des plateformes d'intermédiation, l'autonomisation, l'automation et la connectivité des véhicules.

Par ailleurs, ce dernier point m'amène à souligner l'apparition d'un nouveau phénomène dans ce contexte. C'est dans le secteur des transports que l'économie collaborative a d'abord fait sa percée la plus spectaculaire. L'ubérisation est un terme qui en témoigne. Or, cette nouvelle économie apporte des ruptures technologiques et commerciales innovantes positives, mais pose aussi certains problèmes aux acteurs traditionnels ainsi qu'aux régulateurs.

Les progrès engendrés par l'économie collaborative sont nombreux: amélioration de la qualité et de la fluidité des services existants; sécurisation des acteurs au bénéfice du consommateur – je veux parler des gains de confiance générés par l'identification et la notification réciproques du consommateur et du prestataire de services; renforcement de la sécurité des transactions; création d'un nouveau type de travailleurs indépendants, souvent en manque de revenus et participant à la fois à la progression de la croissance et à la réduction du chômage.

Cela étant, n'oublions pas les défis que pose cette économie de plateformes, à commencer par la définition et l'encadrement des rapports entre ces plateformes et les prestataires de services, tant pour la raison de la fiscalité que de la protection sociale ou de la sécurité de la stabilité juridique. Ensuite, la nature du service offert par le prestataire au particulier doit-il être qualifié de "commercial" ou de "partage de coûts" dans le cadre de la coconsommation? En outre et en conséquence de ce qui précède, la question est posée du statut fiscal et social des acteurs de l'économie collaborative ainsi que de la différenciation entre l'économie de partage à but non lucratif pour le prestataire et l'économie des plateformes à but lucratif.

La protection des données est évidemment un sujet d'importance, sans oublier les rapports avec l'économie dite "classique" du transport et les corporations. L'accès aux professions réglementées est souvent complexe, restreint et différent dans les États membres.

La réponse à l'ensemble de ces problèmes implique, d'une part, l’amélioration de l'environnement des PME du secteur par l’allègement de leur charge administrative, par la simplification de leur accès au crédit, voire à la recherche, par la modernisation du statut des professions et par un accès facilité aux nouvelles technologies pour les acteurs traditionnels. Cette réponse implique, d'autre part, la convergence entre l'économie classique et la nouvelle économie collaborative au niveau européen par l’harmonisation des statuts et des règles d'accès aux professions, par la détermination de ce qui relève du partage et de ce qui relève du profit dans une activité commerciale, par l’harmonisation des régimes fiscaux et sociaux afin d'assurer des règles identiques entre l'économie classique et la nouvelle économie et par la progression vers des cadres européens qui définissent le statut des professions et leur cadre économique.

Mes chers collègues, voilà les défis qui nous attendent. Je me réjouis que ce rapport ait pu recevoir en commission des transports un très large soutien de mes collègues. J'espère qu'il sera utile pour avancer vers plus d'efficacité, de croissance, d'emploi et de durabilité au service des citoyens et je m'apprête à écouter avec beaucoup d'attention vos interventions.

  Violeta Bulc, Member of the Commission. – Mr President, I would like to welcome the report by Mr Riquet which provides a really balanced view of current developments in the transport sector, while pointing out some of the major challenges. Let me respond to the elements of his report. First, on the importance of SMEs in the transport sector. Road transport is a sector which is characterised by hundreds of thousands of SMEs. As an example, 95% of road freight companies are micro-companies with less than 10 employees. As opposed to other modes of transport, companies in road transport are subject to stiff competition in an already open market. This is largely due to the creation of a single market.

However, looking at the local level and at passenger transport in particular, the development has been quite different. Local and regional markets are often closed and strictly regulated, or even operated directly by public authorities. This way of functioning has not been challenged until recently. In some cases it has not promoted the industry to develop innovative solutions for transport.

On the role of the Commission, our role is to propose, where appropriate, EU legislation that addresses issues identified in a proportionate manner, having regard to the different public interests possibly involved, such as road safety or social working conditions, and of course our role is also to ensure that Member States comply with EU law, and the responsibility of Member States highlighted by your report is therefore very welcome.

On the 2017 road initiatives, as you know, the Commission has announced legislative proposals in the field of road transport to be presented in the first semester of 2017. When reviewing existing EU legislation in road transport, we will be looking for a balance between social standards and enhancing the functioning of the internal market. In particular, we are looking at ways to improve rules on access to the profession of road transport operator that are supposed to ensure fair conditions for hauliers of different Member States. We need to adjust and clarify rules in a way that does not increase administrative burdens.

On digitalisation of the economy, digitalisation is an opportunity to increase mobility and reduce congestion in cities, but it may also be a challenge for transport. We must ensure access to relevant transport data by all potential service providers, which is essential to ensure fair competition and effective functioning of the single market, and for municipalities and regulators to improve mobility services.

On the collaborative economy and regulation of shared passenger transport, the Commission has made it clear, notably in the communication on the collaborative economy, that it supports initiatives that help make better use of resources and that make the lives of citizens easier. We have also made it clear that all undertakings must observe Union law, as well as applicable national law, which itself must be in line with Union law. Within this framework, however, it is up to the undertakings concerned to choose their business model. At the same time, we have encouraged Member States to take the emergence of new technological solutions and business models as an opportunity to modernise decades-old regulations, and only apply restrictions if fully justified, proportionate and non-discriminatory.

When looking at the legislation and applying it to new business models, the Commission encourages Member States to take into account the particularities of the collaborative economy. In this context, thresholds may be a good means to distinguish between professional providers and peer providers. Banning services should only be a last resort and should be objectively justified by reason of an overriding public interest. In the specific case of passenger transport by taxi, hire car and ride-sharing, the Commission launched a fact-finding study which has identified a huge diversity of national and local rules, resulting in a very different development on the market in each Member State.

While one can see some restrictions which are difficult to justify, we also see some good examples. More and more Member States realise the potential of technological development, as well as new ways of organising transport services. Some Member States have decided to modify and simplify their laws by removing unnecessary barriers while ensuring minimum standards. These signs are encouraging and the Commission will continue to support this process.

  Elena Gentile, relatrice per parere della commissione per l'occupazione e gli affari sociali. – Signor Presidente, onorevoli colleghi, nel mercato dei trasporti, ai modelli imprenditoriali tradizionali oggi si aggiungono nuovi modelli di impresa che appaiono interessanti per le ricadute occupazionali e perché rendono più competitivi i servizi offerti, a tutto vantaggio dei consumatori finali.

Ma non possiamo non dirci preoccupati per le possibili ripercussioni sulle condizioni di lavoro, la sua precarizzazione, la sua sicurezza, con il rischio che il confine tra lavoro autonomo e subordinato diventi indistinto. E ancora, i modelli digitalizzati d'impresa non appaiono così trasparenti rispetto alle regole della concorrenza, con il rischio di favorire pratiche di mercato sleali, l'elusione e l'evasione fiscale.

Serve dunque un quadro giuridico che stabilisca una griglia dentro la quale prevalga la necessità di tutelare il mercato tradizionale, mettere in sicurezza i lavoratori, garantire i consumatori, impedire che l'economia collaborativa vada a collocarsi dentro gli spazi dell'economia e del lavoro sommerso.

  Luis de Grandes Pascual, en nombre del Grupo PPE. – Señor Presidente, señora Comisaria, señor ponente, con independencia de mi deseo personal de intervenir en este informe, represento aquí a la señora Monteiro —que excusa su ausencia—, que es la ponente alternativa en nombre del PPE. Trasladaré sus criterios en su nombre, ya que ella está ausente.

El informe, a juicio de la señora Monteiro, analiza las nuevas oportunidades para el sector del transporte, especialmente en el ámbito de la economía colaborativa. La señora Monteiro opina que es una cuestión importante que la actual legislación tenga en cuenta la innovación. A su juicio, las aplicaciones digitales facilitan la conexión entre cliente y empresa y son parte de la imparable innovación.

La señora Monteiro considera que hay regulación en demasía para el acceso a la profesión de los taxis y que los Estados miembros no deben proteger ni a unos ni a otros, sino encontrar una solución de equidad para así crear condiciones óptimas para los dos modelos de empresa. La ponente alternativa reclama también de los Estados miembros que actualicen sus leyes nacionales, para que estos abarquen una idea de economía colaborativa.

Y ya paso a hacer una serie de juicios personales, no sin decir antes que mi coincidencia con la señora Monteiro es absoluta: la economía colaborativa puede y debe ser un elemento de innovación y competencia, siempre que respete los elementos básicos del transporte, como la seguridad y la protección del consumidor, y no se incurra en la competencia desleal.

Sin embargo, el elemento que preocupa a la delegación española es el de los vehículos industriales ligeros. Las empresas pequeñas no pueden recurrir a medios de transporte que optimicen la economía de escala. El señor Riquet se pregunta en su informe, en el apartado 37, si existen razones para eximir los vehículos industriales ligeros de la aplicación de la normativa europea.

Pues bien, como bien indica su título —Nuevas oportunidades para las pequeñas empresas de transporte—, se trata de un informe que pretende facilitar la integración de las pequeñas y medianas empresas en el mercado del transporte. Es por lo tanto incoherente, a nuestro juicio, el cuestionar la exención a los vehículos industriales ligeros, ya que sería ponerse en contra de lo pretendido en el título del informe.

Por lo tanto, entendemos y vemos como una traba el que se endurecieran las condiciones administrativas para los vehículos más pequeños. Los vehículos ligeros de carga representan una ínfima parte del sector del transporte de mercancías en Europa. En consecuencia, la delegación española del PPE votará en contra del apartado 37 de este informe, sin perjuicio de nuestro voto positivo final a este buen trabajo, como lo será el de todo el Grupo PPE a este informe, que nos parece positivo y muy realista.

  Maria Grapini, în numele grupului S&D. – Domnule președinte, doamna comisar, vreau, de la bun început, în calitate de coraportoare din partea Grupului S&D, să mulțumesc raportorului, domnul Riquet, care a creat o bună atmosferă și o bună colaborare în echipa pe care a coordonat-o. Raportul a fost foarte important pentru mine și pentru grupul meu, deoarece am avut posibilitatea să propunem îmbunătățirea situației IMM-urilor prin crearea de noi oportunități pentru aceste IMM-uri în domeniul transportului. Sunt provocări pentru întreprinderile mici din transport și noi, Parlamentul, Comisia, Consiliul, dar și autoritățile naționale trebuie să le sprijinim. Iată de ce consider important acest raport și sper să fie susținut și votat de toate grupurile politice.

Am subliniat în raport nevoia ca statele membre și Comisia să ia măsuri adecvate de combatere a practicilor anticoncurențiale din partea marilor grupuri integrate. Comisia trebuie să crească transparența și îi cerem să publice o foaie de parcurs privind eliberarea datelor referitoare la transportul finanțat din fonduri publice. Nu trebuie să fugim de adevăr: întreprinderile mici nu pot pătrunde în transportul urban național sau chiar internațional finanțat public exact datorită marilor grupuri integrate. Am propus mai multe amendamente la acest raport și mulțumesc raportorului, dar și raportorilor din umbră pentru modul în care am negociat compromisurile.

Raportul face referire și la dumping social și la protecție socială și la protecția consumatorilor. În raport cerem instituirea unor structuri de cooperare între întreprinderile mici de transport, institutele de cercetare și autoritățile locale și regionale, cu scopul de a organiza mai bine mobilitatea urbană și interurbană, pentru a răspunde în mod eficient la apariția unor servicii și produse, inclusiv a celor oferite de IMM-uri.

Sunt și copreședintă a intergrupului pentru IMM-uri și am avut foarte multe dezbateri pe tema IMM-urilor, inclusiv a celor din domeniul transportului. Domnul Riquet a amintit multe din ele: accesul la finanțare, problema documentației, birocrației, costurile. Raportul solicită Comisiei ca, în colaborare cu autoritățile naționale, regionale, locale ale statelor membre, să dezvolte o platformă de comunicare pentru a consilia și forma IMM-urile, deoarece s-a constatat că, de multe ori, IMM-urile, întreprinderile mici, mai ales, evită să se extindă în sectorul transporturilor din cauza riscurilor sporite pe care le implică activitatea transfrontalieră. Trebuie să înțelegem mai bine, doamnă comisar, că întreprinderile mici de transport sunt inerente mobilității europene, IMM-urile sunt creative, inovative, dar trebuie sa aibă un mediu prielnic pentru a se dezvolta. Trebuie să sprijinim întreprinderile mici să convertească provocările în oportunități, în special în ceea ce privește TIC. Modelul economiei colaborative și-a făcut simțită prezența și în domeniul transporturilor, cu forme de muncă mai flexibile și acest lucru este benefic. Nu trebuie să uităm că întreprinderile mici de transport au importanță deosebită în regiunile greu accesibile, în regiunile îndepărtate, în mediul rural, dar și în cel periferic din zonele urbane. Iată de ce este important acest raport din proprie inițiativă al Parlamentului European și susțin votarea lui.

Închei, încă o dată, prin a mulțumi colegilor care au depus amendamente și raportorului, domnul Riquet, care a avut o poziție obiectivă în negocierea compromisurilor. Sper, doamna comisar, că veți ține cont de recomandările din raport.

  Kosma Złotowski, w imieniu grupy ECR. – Panie Przewodniczący! Pani Komisarz! Małe i średnie przedsiębiorstwa działające w sektorze transportu muszą się mierzyć z wieloma ograniczeniami: barierami podatkowymi, ekologicznymi czy socjalnymi, które skutecznie utrudniają im funkcjonowanie. Pokonanie tych barier nie jest możliwe bez przyjaznej legislacji.

Rewolucja cyfrowa stworzyła dla małych i średnich przedsiębiorstw transportowych wiele nowych możliwości. Nowe modele biznesowe oparte na współdzieleniu środków transportu są najpopularniejszą z tych szans, dlatego tak bardzo potrzebujemy rozsądnej i kompleksowej oceny ich wpływu na cały rynek usług transportowych. Zarówno samoregulacja tego segmentu, jak i nałożenie na niego zbyt wielu ograniczeń nie będą sprzyjały innowacyjności, bezpieczeństwu oraz ochronie praw konsumentów i pracowników.

Nie chodzi tu już na pewno o nadawanie zbyt dużego znaczenia aspektom socjalnym, do czego niestety to sprawozdanie ma tendencję, ale o zrównoważoną i skoordynowaną reakcję na wyzwania rewolucji cyfrowej na poziomie europejskim. Bez wątpienia także wszelkie formy protekcjonizmu państwowego, których szczególnie w obszarze transportu drogowego towarów jesteśmy świadkami od wielu miesięcy, szkodzą rozwojowi małych firm transportowych.

Warto, aby Komisja Europejska, projektując przyszłość europejskiego rynku przewozów drogowych, pamiętała, że to właśnie w tym sektorze małych i średnich firm jest najwięcej i że większość z nich to firmy z Polski i z innych państw Europy Środkowej.

  Izaskun Bilbao Barandica, en nombre del Grupo ALDE. – Señor Presidente, señora Comisaria, quiero felicitar al señor Riquet por este informe que sugiere un potente programa de trabajo para que las pequeñas empresas de transporte europeas puedan adaptarse a dos grandes retos: la evolución que inducirá a este sector a un uso intensivo de las nuevas tecnologías y su adaptación a nuevos modelos de negocio que llegan de la mano de la economía colaborativa.

Así, estas empresas van a jugar un papel decisivo en la lucha contra el cambio climático, a la vez que estarán en la mejor posición para resolver el gran reto al que se enfrenta la integración de los distintos modos de transporte en un sistema inteligente de movilidad,

la solución al reto del «último kilómetro», tanto en los espacios no urbanos como en las ciudades.

Favorecer que los actuales y futuros emprendedores aprovechen esta oportunidad requiere impulsar debidamente la unidad de mercado del transporte.

Además, como señala este informe, obliga a cambiar la filosofía de la regulación para adaptarla a la nueva realidad, para favorecer la innovación y la competencia leal, y para garantizar los derechos de los consumidores. Además, debe reconocer y aprovechar el impulso que muchas autoridades locales están dedicando ya a propiciar esta transformación con operadores pequeños y locales.

Si acertamos, el cambio será cantera de empleos de calidad.

Señora Comisaria, solo me queda instar de nuevo a los Estados miembros a cumplir las prioridades de inversión previstas en la TEN-T porque son necesarias para poder permitir esta evolución. Por eso, añaden un valor a nivel europeo y por eso hay que concluirlas.

  Merja Kyllönen, GUE/NGL-ryhmän puolesta. – Arvoisa puhemies, kiitoksia komissaari, kiitokset kollegoille hyvästä yhteistyöstä ja tietysti erityisesti meidän esittelijämme Riquetille.

Uusia digitaalisia liikennepalveluja liikennesektorille syntyy kuin sieniä sateella ja hyvä niin. Erityisesti minua ilahduttaa se, että poikkeuksellista aktiivisuutta on pienten ja keskisuurten yritysten ja startupien rintamalla. Uudet palvelut ja uudet toimijat tuovat mukanaan kaivattua helppokäyttöisyyttä ja käyttäjälähtöisyyttä liikenteeseen ja auttavat yhdistämään eri liikennemuotoja toimiviksi matkaketjuiksi.

Lainsäätäjät ja kansallisella tasolla että täällä Brysselissä ovat hiukan ymmällään, miten asiassa kannattaa toimia ja tarvitaanko kehityksen ohjaamiseksi uutta sääntelyä vai ennemminkin olemassa olevan sääntelyn purkamista. Asiaa hankaloittaa se, että uudet palvelut eivät ole yksinomaan liikennepalveluita, vaan ne ovat mitä enenevässä määrin myös digitaalisia palveluita tai useiden eri liikennepalveluiden yhdistelmiä, jolloin totutut vanhat pelisäännöt eivät enää yksinomaan päde.

Meidän lainsäätäjien tulee nyt olla kuin curling-vanhemmat, jotka ikään kuin lanaavat tietä ja luovat toimintaedellytyksiä, mutta antavat alan ja yritysten itsensä tehdä työn. Uskaltaisin sanoa, että olen itse perehtynyt tähän asiaan aika paljon ja tullut siihen tulokseen, että keskeisintä on nyt luoda EU-tasolla vastuukysymysten kohdalla turvallisuuden ja kuluttajansuojan takaavat pelisäännöt.

VORSITZ: RAINER WIELAND
Vizepräsident

  Karima Delli, au nom du groupe Verts/ALE. – Monsieur le Président, Madame la Commissaire, tous les jours, les citoyens européens se posent la question de leur transport, du quotidien.

Ils vivent, comme nous, avec cette vague numérique qui est une évolution positive et qui amène la multiplication des plateformes qui chahutent nos modèles existants. Parmi ces plateformes, nous trouvons de nouveaux modèles économiques éthiques qui poursuivent des valeurs de partage, de protection du climat et du lien social. C’est un petit peu là-dessus que devrait se fonder l'économie collaborative et, à partir de là, on devrait se dire qu’une économie collaborative pourra profiter à tous, que ce soit le constructeur, le conducteur, les passagers ou l'environnement. Notre rôle, en tant que législateur, est d'anticiper les bouleversements technologiques sans freiner l'innovation.

C'est pourquoi je veux dire qu'il est urgent d'avoir un cadre réglementaire strict et je fais cet appel à la Commission européenne parce qu'il y a encore trop d'incertitudes juridiques, qui sont des freins au développement de l'économie collaborative. Dans ce cadre réglementaire, il nous faut, d'une part, définir ce qu'est une plateforme de l'économie collaborative qui repose sur le partage des frais par opposition aux plateformes qui fournissent des services professionnels et, d'autre part, harmoniser les règles au niveau européen.

Il faut réglementer l'économie collaborative pour deux autres raisons également. Tout d'abord, pour la protéger d'elle-même parce que c'est un secteur qui est encore peu mature et qui a une tendance au monopole. Ensuite, il convient d’établir des règles pour que la concurrence ne soit pas déloyale et qu'elle ne favorise pas le dumping fiscal ni le dumping social. Ce risque de dumping existe. C'est lorsqu'une petite catégorie de personnes utilisent les plateformes collaboratives pour en faire un business. C'est donc à cette condition que l'économie collaborative pourra s'épanouir dans un cadre réglementaire...

(Le Président retire la parole à l'oratrice)

  Daniela Aiuto, a nome del gruppo EFDD. – Signor Presidente, onorevoli colleghi, vorrei esprimere il mio sostegno alla relazione ed evidenziare alcuni punti che costituiscono per noi una priorità.

Il primo riguarda l'ambiente e la necessità di mettere le piccole imprese nelle condizioni, anche economiche, per uniformarsi alle nuove politiche ambientali derivanti dagli accordi di Parigi e per poter ammortizzare eventuali nuovi maggiori costi e oneri. Siamo inoltre favorevoli alle nuove opportunità per modelli collaborativi d'impresa, ponendo particolare attenzione ai problemi di carattere sociale, alle eventuali distorsioni, al dumping sociale e alle problematiche legate alla sicurezza. Favoriamo i modelli collaborativi ma stiamo al passo per arginare queste problematiche.

Diamo poi il benvenuto alla revisione del regolamento vigente per le norme in materia di trasporto internazionale e cabotaggio. Da quando è entrato in vigore, vi sono state enormi criticità, soprattutto legate ad alcune forme di trasporto e in particolare al trasporto pesante su gomma. Promuoviamo, infine, l'accesso universale a Internet per una maggiore economia collaborativa, garantendo l'accesso a internet gratuito a tutti.

  Wim van de Camp (PPE). – Ik wil allereerst collega Riquet bedanken voor het rapporteurschap. U ziet, Voorzitter, ook op onze leeftijd kan je nog heel innovatief zijn en dat is wel belangrijk bij dit rapport. Wij hebben hier te maken met een kroonjuweeltje van de Europese economie. De combinatie tussen midden- en kleinbedrijf, start-ups, de deeleconomie en internet is, samen met transport, werkelijk een bron van innovatie en nieuwe werkgelegenheid. En ik wil de commissaris ook oproepen om flexibel te zijn met nieuwe proefprojecten. Er lopen in Europa duizenden mensen rond die kleine bedrijfjes willen beginnen in de deeleconomie, in de transportwereld en als start-up. Dat moeten wij benutten. En soms zijn de Europese regels voor de subsidies wel erg strak.

Dan, Voorzitter, nog even over de kleine commerciële voertuigen. Mijn collega de Grandes sprak er al over. Daar moeten we even goed naar kijken, want er zijn toch veel van die kleine busjes die de regels voor het transport in Europa negeren, bijvoorbeeld op het punt van de tachograaf. Daar moeten we goed naar kijken. Geen paniek, maar wel een onderzoek.

  Inés Ayala Sender (S&D). – Señor Presidente, deseo felicitar también al colega Riquet por su informe, que aúna la ligereza de la idea de que algún día podremos montarnos en el móvil —o que nos traiga el desayuno directamente y nos lleve a casa— con la solidez de sus reflexiones sobre la necesidad de financiación y la necesidad de un marco legislativo. Y, por lo tanto, yo animo también a la Comisión y a la Comisaria aquí presente para que implementen más las inversiones sobre la parte de sinergias en el MCE entre transporte, telecomunicación y energía o también las inversiones en nodos urbanos, precisamente para facilitar a las empresas pequeñas de transporte.

También Apple y Google en su momento fueron pequeñas y, por lo tanto, yo también advierto que no puede ser, por otra parte, que los vacíos en normativa de la Unión Europea en materia social o fiscal sirvan para que algunas empresas, aunque sean pequeñas de momento, escapen a la reglamentación nacional en materias tan importantes como seguridad de los consumidores, en cuanto a calidad y seguridad, responsabilidad —se lo hemos pedido a las agencias de viajes: deben tener también responsabilidad—, la fiscalidad, por supuesto —se ha hablado de dumping fiscal—, o las normas laborales, por no hablar ya de los servicios públicos y de sus obligaciones.

  Ангел Джамбазки (ECR). – Уважаеми г-н Председател, уважаема г-жо Комисар, уважаеми колеги, малките и средните предприятия са основният двигател на европейската икономика, създават работни места за две трети от заетите европейци. Освен това те придават добавена стойност, тъй като отлично познават местния пазар и се характеризират с бързи реакции и близост до клиентите.

Транспортният сектор в частност е една от тези сфери, в които малките транспортни предприятия играят решаваща роля за функциониране на мобилността в Европа. Транспортните предприятия се сблъскват със значителни предизвикателства, за да отговарят на нарастващото търсене, мобилност и често са изтласквани от пазара заради наличието на монополи, и са подложени на изключителен натиск. Пример за такъв натиск са изискванията, въведени от Франция и Германия, за налагане на минимална работна заплата в този сектор, ограничаващи по непропорционален начин свободата на предоставянето на услуги и свободното движение на стоки. И това според мен е дискриминация.

Всяка промяна в законодателството трябва да отчита основните свободи в Европейския съюз и в никакъв случай не трябва да ограничава лоялната конкуренция и предприемачеството.

  Pavel Telička (ALDE). – Mr President, I too would like to congratulate Dominique Riquet on a very good report, and I would like to draw attention to the fact that digitalisation should focus on passengers, on the consumers, rather than what I may call the complex approach. Creativity of SMEs, all that provides for enormous opportunities, but based on the condition (and that is something that you have stressed, Madam Commissioner) of an internal market without barriers – of course, fully respecting the Community legislation, and national laws for sure, but at the same time, in this framework, by addressing eventual anti-competitive approaches and measures, giving an opportunity to new business models. That will create the opportunities, that will provide for better services, focus on the consumers but also on creating jobs. I think we should maintain that approach.

  Jill Seymour (EFDD). – Mr President, this report calls on Member States to stop over-regulating small transport businesses, which I find most hypocritical. Across the UK, self-employed hauliers and SME hauliers have been drowned in EU legislation. The driver’s certificate of professional competence has crippled the UK’s small transport businesses, costing them an absolute fortune. This has led to a massive drop in the number of qualified drivers and also to a significant shortage of drivers. The EU should stop criticising Member States and start looking a little bit closer to home.

  Dieter-Lebrecht Koch (PPE). – Herr Präsident, verehrte Frau Kommissarin! Zwei Drittel aller Erwerbstätigen in der EU sind in kleinen und mittleren Unternehmen tätig.

Deshalb sollten wir deren Tätigkeit besondere Aufmerksamkeit schenken, deren Gründung erleichtern, ihnen ein Wachstum ermöglichen und sie insbesondere nicht mit Bürokratie überfrachten.

Vor allem im Bereich des Verkehrssektors spielen kleine Verkehrsunternehmen die entscheidende Rolle bei der Sicherung der Mobilität von morgen. In Bezug auf den ersten und letzten Abschnitt einer Reise sind sie einfach unerlässlich. Dieser Bericht macht deutlich, dass es den KMU aufgrund der zunehmenden Umweltauflagen und des zum Teil unfairen Wettbewerbsdrucks durch monopolähnliche Marktstrukturen schwer gemacht wird, den wachsenden Herausforderungen erfolgreich zu begegnen.

Durch technologische Neuerungen steht auch der Verkehrsbereich ganz im Zeichen der Digitalisierung. Die Entwicklung der kollaborativen Wirtschaft ist wirklich bedeutsam. Gerade sie fördert die nachhaltigen Mobilitätsformen, welche vor allen Dingen der Rechtssicherheit bedürfen. Besonders auch im Zusammenhang mit dem multimodalen Reisen halte ich es für unbedingt notwendig, dass die Informationen über Mobilitätsdienste, die von KMU angeboten werden, in die öffentlich zugänglichen Reiseinformations- und planungsdienste aufgenommen werden. Nur so können Dienstleistungen selbst kleinster Verkehrsunternehmen einer großen Personengruppe zugänglich gemacht werden.

Natürlich ist für diese Unternehmen ein erleichterter Zugang zu Krediten und öffentlichen Finanzhilfen notwendig. Selbst Start-ups sollten von der EFSI-Unterstützung profitieren können. Komplizierte Verwaltungsverfahren hierzu lehnen wir ab. Grenzüberschreitende Geschäftstätigkeiten verdienen es, gefördert zu werden.

  Claudia Țapardel (S&D). – Domnule președinte, doamnă comisar, dragi colegi, creșterea spectaculoasă a economiei digitale este pe punctul de a schimba radical piața transporturilor. Salut raportul domnului Riquet, care ne dă ocazia să reflectăm asupra noilor modele de business. Aceastea, este adevărat, vin cu servicii noi și cu un grad de flexibilitate greu de egalat de către jucătorii tradiționali, dar și cu o serie de noi provocări, mai ales dacă ne referim la echilibrul dintre competitivitate și menținerea drepturilor sociale.

În acest context, ar trebui să pornim de la întrebarea: care este rolul nostru, al legiuitorilor, în fața provocărilor aduse de fenomenul economiei colaborative? Cu alte cuvinte, putem aplica regulile vechi, le adaptăm sau venim cu unele noi? Este esențial ca Parlamentul European să transmită un mesaj clar că susține inovația și că poate transforma dezbaterea actuală într-un set de reguli concrete pentru jucătorii de pe piață.

De asemenea, consider că succesul unei piețe a transporturilor unice și integrate depinde de existența unor reguli comune pentru toate statele membre. Ca eurodeputat cu viziuni de stânga, cred că avansul tehnologic poate aduce îmbunătățiri semnificative și pentru angajații din transporturi, mai ales în ceea ce privește abuzurile legate...

(Președintele retrage cuvântul vorbitoarei.)

  Elżbieta Katarzyna Łukacijewska (PPE). – Panie Przewodniczący! Pani Komisarz! Małe i średnie przedsiębiorstwa są kluczowym czynnikiem wspierającym wzrost gospodarczy i tworzącym nowe miejsca pracy, dlatego ważna jest likwidacja wszelkich barier ich rozwoju. Lekkie pojazdy dostawcze odgrywają ważną rolę w europejskim sektorze transportu. Przez ostatnie lata obserwujemy znaczący przyrost małych i średnich firm transportowych, co przełożyło się na ponad trzydziestoprocentowy wzrost popytu na te właśnie pojazdy i usługi, które świadczą.

Dlatego pragnę wyrazić uznanie dla przedstawionego sprawozdania i wyrazić swoje poparcie dla tych zapisów, które wspierają rozwój MŚP, mówią o potrzebie ograniczenia obciążeń, nadmiernych regulacji i wsparciu w dostępie do środków finansowych i kredytów.

Jednakże – podobnie jak delegacja hiszpańska czy portugalska – nie mogę zgodzić się z ustępem 37 i polska delegacja będzie głosowała przeciwko jego przyjęciu. Propozycja, by lekkie pojazdy miały podlegać takim samym wymogom jak duże pojazdy transportowe przewożące jednorazowo dziesiątki ton towarów, będzie miała negatywny wpływ na małe europejskie firmy transportowe zajmujące się głównie przewożeniem towarów na krótkich dystansach. Obawiamy się, że to skutkowałoby nie tylko dodatkowym obciążeniem administracyjnym, zwiększeniem kosztów, ale ograniczyłoby ich rozwój i konkurencyjność.

  Isabella De Monte (S&D). – Signor Presidente, signor Commissario, onorevoli colleghi, la politica di trasporto dell'Unione non può prescindere dal ruolo chiave che le piccole e medie imprese giocano in questo settore, generando attività economica, creando posti di lavoro e contribuendo a rendere più efficiente la gestione della mobilità in Europa. Il valore aggiunto di tali imprese si riscontra in particolare nelle aree più remote, dove risulta determinante la conoscenza del mercato locale e la vicinanza al cliente.

In questo contesto è importante porre l'accento sui modelli collaborativi, sempre più diffusi, che rappresentano un'ulteriore risorsa per lo sviluppo sostenibile della connettività, soprattutto nelle regioni periferiche, montane e rurali, con benefici indiretti anche per il settore turistico.

Ultimo, ma di fondamentale importanza, il tema dell'accesso al mercato, rispetto al quale ritengo sia essenziale garantire condizioni eque che prescindano dalle dimensioni delle singole imprese.

  Henna Virkkunen (PPE). – Arvoisa puhemies, haluaa myös kiittää tästä erinomaisesta mietinnöstä edustaja Riqueta, jonka johdolla se on tehty. Mielestäni se on hyvin edistyksellinen ja olen iloinen siitä, että niin parlamentin liikennevaliokunta kuin komissiokin suhtautui hyvin positiivisesti liikenteen digitalisoinnin ja jakamistalouden tuomiin uusi mahdollisuuksiin.

Olemme investoineet miljardeja internetiin ja nopeisiin yhteyksiin, jotka mahdollistavat nyt aivan uudenlaiset palvelut liikennealalla, missä pystymme toimimaan usein ympäristön kannalta ja ajallisesti entistä tehokkaammin ja ennen kaikkea toimittamaan sellaisia palveluja, joihin kuluttajat ovat hyvin tyytyväisiä.

Samalla olen kuitenkin hyvin huolestunut siitä, mihin mietinnössäkin kiinnitetään huomiota: edelleen monet jäsenmaat pyrkivät pikemminkin estämään näiden uusien innovaatioiden tulon markkinoille sen sijaan, että ne kannustaisivat yrityksiä kehittämään uusia palveluita ja innovaatioita. Tähän olisi tärkeää saada muutos.

Mietinnössä aivan oikein painotetaan sitä, että säätelyä on uudistettava niin, että se tukee näitä uusia palveluita ja innovaatioita, ja toisaalta säätelyn tulee olla myös suhteessa liiketalouden kokoon. Erityisesti on otettava huomioon, että säätely ei saa muodostua pienten yritysten kannalta liian raskaaksi.

Meille on ilman muuta haaste, että teknologia kehittyy paljon nopeammin kuin lainsäädäntö pysyy perässä, kuluttajien odotukset kehittyvät paljon nopeammin ja sen johdosta lainsäädännön pitää olla hyvin mahdollistavaa ja joustavaa. Mutta on erinomaista, että tällainen mietintö on saatu tehtyä ja siinä suhtaudutaan hyvin positiivisesti ja kannustavasti tähän uuteen digitaalisen talouteen.

Catch-the-eye-Verfahren

  Andor Deli (PPE). – Tisztelt Biztos Asszony, kedves Kollégák! Nagyon fontos témáról van szó, és ezért külön köszönet a jelentéstevő Riquet úrnak, hiszen a kkv-k jelentős szerepet játszanak az európai utakon történő szállításban, és jelentős mértékben hozzájárulnak az EU gazdaságához és a munkahelyteremtéshez. Kis alaptőkével fiatal vállalkozók is be tudnak kapcsolódni, így a fuvarozási szolgáltatások beindítása jó lehetőséget jelent a fiatal vállalkozók számára.

Sajnos azonban ezzel a pozitív vonallal ellentétesnek érzem a jelentés 37-es pontját, amely megkérdőjelezi a könnyűgépjárművekre vonatkozó derogációt, arra hivatkozva, hogy indokolatlanul magas a jelenlétük a nemzetközi forgalomban. Le kell szögeznünk, hogy erre vonatkozó megbízható adatok nincsenek, és ha ezeknek a fuvarozóknak is be kellene tartaniuk a 3,5 tonna feletti járművekre vonatkozó összes előírást, ez aránytalanul magas pénzügyi és adminisztratív többletterhet róhat rájuk. Ezért a magyar delegáció nem tudja támogatni a jelentésnek ezen pontját.

  Νότης Μαριάς ( ECR). – Κύριε Πρόεδρε, οι μεταφορές αποτελούν ζωτικό κομμάτι της οικονομικής και κοινωνικής ζωής. Η Ελλάδα, δυστυχώς, και στον τομέα αυτό εμφανίζεται να υστερεί σημαντικά έναντι των υπολοίπων κρατών μελών, καθώς οι μεταφορείς στην Ελλάδα σπαταλούν πολύτιμο χρόνο εξαιτίας της συμφόρησης στους δρόμους, γεγονός που οδηγεί στη μη τήρηση των υποχρεωτικών κανόνων για τα ωράρια εργασίας και τον χρόνο οδήγησης και ανάπαυσης των οδηγών.

Επιπλέον, οι μεταφορείς πλήττονται και από τα μέτρα που ελήφθησαν στο πλαίσιο του Μνημονίου, κυρία Επίτροπε, κυρία Bulc, και βρίσκονται σε άσχημη οικονομική κατάσταση. Επίσης, η ψυχροπολεμική σύγκρουση Ευρωπαϊκής Ένωσης - Ρωσίας έχει προκαλέσει δυσμενείς επιπτώσεις στους μεταφορείς του ευρωπαϊκού Νότου. Οι Έλληνες μεταφορείς έχουν χάσει 10 εκατομμύρια ευρώ από το ρωσικό εμπάργκο, καθώς τουλάχιστον το 40% των ελληνικών αγροτικών προϊόντων μεταφερόταν στη Ρωσία με φορτηγά.

Πρέπει λοιπόν να θεσπιστεί ένας ελάχιστος μέσος ευρωπαϊκός μισθός, να σταματήσουν οι αθέμιτες πρακτικές που χρησιμοποιούν η Γαλλία και η Γερμανία καθώς επίσης και το κοινωνικό ντάμπινγκ και να προστατευτούν τα δικαιώματα των μικρών μεταφορικών επιχειρήσεων.

  Krzysztof Hetman (PPE). – Panie Przewodniczący! Małe przedsiębiorstwa transportowe są ważną częścią europejskiej gospodarki nie tylko dlatego, że przyczyniają się do zwiększania zatrudnienia i wzrostu gospodarczego. Na wielu terenach znacząco poprawiają dostępność i jakość transportu pasażerów. Niewielkie przedsiębiorstwa transportowe rozwinęły swoją działalność i dobrze funkcjonują tam, gdzie brak jest infrastruktury kolejowej, a drogowy transport jest niewystarczający, ułatwiając mobilność mieszkańców. Jest to ważne zadanie z punktu widzenia spójności terytorialnej i społecznej. Dlatego też uważam, iż należy te firmy wspierać i stwarzać odpowiednie warunki do rozwoju.

Zgadzam się z autorem sprawozdania, iż potrzebujemy lepszej koordynacji między władzami lokalnymi i regionalnymi a tymi podmiotami, ale nie tylko na terenach miejskich, ale także w tych właśnie rejonach oddalonych, rzadziej zaludnionych, ze słabszą infrastrukturą. Ich współpraca jest niezbędna, aby sprostać takim wyzwaniom jak cyfryzacja, zmniejszenie emisji czy dobre wykorzystanie środków z funduszy strukturalnych.

(Ende des Catch-the-eye-Verfahrens)

  Violeta Bulc, Member of the Commission. – Mr President, this was a really good and constructive discussion and I thank the honourable Members for all their contributions and comments and for the debate. It shows me that Parliament is taking a position in many respects very similar to that of the Commission, especially when it comes to modernisation of the regulatory frameworks.

Among other things, emerging business models may indeed raise problems of legal uncertainty with regard to the application of the existing legal framework. We also agree that we need to distinguish between profit-making and cost-sharing activities. This is, again, in line with the Commission’s communication on the collaborative economy. In that communication, besides a clear definition of terms, the Commission also made very clear that operators in the collaborative economy should comply with rules that are well designed to ensure consumer protection, safety and security, adequate working conditions and training and fiscal compliance.

With this report, Parliament calls on the Commission and Member States to combat anti-competitive practices. The reaction of Member States to the emergence of new players has indeed been diverse and the Commission is following the developments. Whether or not the Commission needs to intervene will depend on case-by-case assessment. When appropriate, the Commission may use its competition-policy tools to guarantee the proper functioning of the market with access for SMEs.

We take note of Parliament’s call on the Commission to continue monitoring the developments and impact of the collaborative economy and the Digital Agenda. Monitoring exchanges of best practices and enforcement are among the key actions that the Commission intends to pursue, as explained in the communication of 2 June 2016.

Here, I can also assure you, once again, that we keep SMEs constantly in mind. Not long ago, I was one of them. Therefore we will be paying special attention to ensure open systems and access to customers, especially in the digital age, while at the same time ensuring that safety is not compromised.

  Dominique Riquet, rapporteur. – Monsieur le Président, chère Madame la Commissaire, chère Violeta, chers collègues, je vous remercie d'abord pour votre contribution à la clarté et à la qualité des contributions qui ont été apportées, ainsi que pour l'excellent esprit qui a présidé à l'établissement de ce rapport.

Au-delà des grandes entreprises de transport public, la majeure partie des transports en Europe est donc assurée par ces millions d'artisans, d'indépendants et de PME qui doivent affronter des défis environnementaux et des progrès technologiques qui bouleversent leurs conditions d'exercice et de vie. Il convient que l'Europe soutienne leur adaptation à ces mutations rapides en améliorant leur environnement et en concentrant son action sur les priorités suivantes: une réglementation plus efficace, plus simple et moins coûteuse, une fiscalité plus lisible, stable et attractive, un accès au crédit qui doit être simplifié, accéléré et plus effectif, ainsi qu’une protection sociale et une égalité fiscale.

Le développement explosif dans les transports de ces nouvelles technologies de l'économie des plateformes exige aussi un effort rapide et puissant de notre part, à savoir une harmonisation des régulations d'accès et d'exercice qui sont parfois corporatistes et diffèrent beaucoup d'un territoire à l'autre, ainsi qu’un effort de convergence pour aller vers une définition et une régulation européennes des activités de plateformes numériques dans le transport.

Un mot sur cet amendement 37 qui a été évoqué plusieurs fois. Il ne s'agit nullement de réglementer et encore moins de surréglementer, il s'agit de demander à la Commission de bien vouloir étudier un problème nouveau, qui est celui des véhicules utilitaires légers dans le transport international. Ce phénomène totalement imprévisible, d'ailleurs, mais nouveau, a suffisamment inquiété un certain nombre d'États membres pour que neuf d'entre eux saisissent la Commission par une lettre qui a été cosignée par neuf ministres. Je pense qu'il ne s'agit pas de réglementer, il s'agit de voir clair et, si des éléments nouveaux sont apportés, d'y réfléchir tous ensemble.

Pour finir, ce rapport d'initiative – ce modeste rapport, Madame la Commissaire – vise à inciter la Commission européenne à proposer le plus rapidement et le plus effectivement possible les mesures nécessaires au soutien à l'harmonisation et à la convergence de tous les types d'entreprises dans le domaine des transports.

  Der Präsident. – Die Aussprache ist geschlossen.

Die Abstimmng findet am Donnerstag, 24. November 2016, statt.

Schriftliche Erklärungen (Artikel 162 GO)

  Christine Revault D'Allonnes Bonnefoy (S&D), par écrit. – L’impact de l’économie numérique et le développement rapide des plateformes dans les transports sont une réalité que le législateur européen ne peut plus ignorer. Les enjeux sont nombreux, de la protection des droits des travailleurs à l’accès à la profession de chauffeur en passant par la responsabilité juridique des plateformes. Le rapport qui nous est présenté contient des éléments positifs en matière de lutte contre le dumping social, de formation des chauffeurs ou encore de lutte contre les monopoles. Je salue également la distinction entre les plateformes qui génèrent de véritables bénéfices et l’économie collaborative, qui est fondamentalement basée sur le partage des coûts. Cependant, je regrette que ce rapport ne prenne pas en compte les risques de précarisation des chauffeurs utilisant des plateformes comme Uber. Je n’approuve pas également les paragraphes qui visent à limiter la capacité des États à règlementer ces plateformes; c’est contradictoire avec le message envoyé en faveur d’un cadre règlementaire modernisé. Enfin, je considère que les transporteurs utilisant ces plateformes doivent être réglementés comme des «entreprises de transport». Le support numérique n’est qu’un outil au service du prestataire qui propose un service bien défini: le transport de particuliers!

20. Acordos internacionais no domínio da aviação (debate)

  Der Präsident. – Als nächster Punkt der Tagesordnung folgt die Aussprache über die Anfrage zur mündlichen Beantwortung an die Kommission über internationale Luftverkehrsabkommen von Michael Cramer im Namen des Ausschusses für Verkehr und Fremdenverkehr (O-000128/2016 - B8-1807/2016) (2016/2961(RSP)).

  Michael Cramer, Verfasser. – Herr Präsident, Frau Kommissarin, liebe Kolleginnen und Kollegen! Im Dezember 2015 hat die Kommission eine Luftverkehrsstrategie für Europa verabschiedet. Im Rahmen dieser Strategie wurde vorgeschlagen, auf EU-Ebene Verhandlungen über Flugsicherheitsabkommen mit Japan und China und über Luftverkehrsabkommen mit China, der Türkei, Mexiko, den sechs Mitgliedstaaten des Golf-Kooperationsrates, Armenien und dem Verband südostasiatischer Staaten ASEAN aufzunehmen. Der Rat ermächtigte die Kommission am 8. März 2016, Verhandlungen mit China und Japan über Flugsicherheitsabkommen aufzunehmen. Am 7. Juni 2016 wurde die Aufnahme von Verhandlungen über Luftverkehrsabkommen auf EU-Ebene mit dem ASEAN, der Türkei, Katar und den Vereinigten Arabischen Emiraten genehmigt. Der Rat berät derzeit noch über den Entwurf von Verhandlungsrichtlinien für die Aufnahme von Verhandlungen auf EU-Ebene über Luftverkehrsabkommen mit China, Mexiko, Armenien und den verbleibenden vier Mitgliedstaaten des Golf-Kooperationsrates.

Der Ausschuss für Verkehr und Tourismus – nicht Verkehr und Fremdenverkehr – richtet in diesem Zusammenhang folgende Fragen an die Kommission: Welche Zielsetzungen, Themenschwerpunkte und Zeitrahmen wurden für die Aushandlung von Luftverkehrsabkommen festgelegt, für die die Kommission die Verhandlungsrichtlinien erhalten hat? Wie ist der Stand der Verhandlungsrichtlinien, über die der Rat noch entscheiden muss? Wie gedenkt die Kommission, dafür Sorge zu tragen, dass das Parlament gemäß Artikel 218 Absatz 10 des Vertrags über die Arbeitsweise der Europäischen Union unverzüglich und umfassend über alle Verhandlungsetappen unterrichtet wird? Wie gedenkt die Kommission, bei den Verhandlungen für die angemessene Transparenz und Akteneinsicht zu sorgen? Kann die Kommission zusichern, dass das Parlament und der Rat gleichzeitig informiert werden, und das vor und nach jeder Verhandlungsrunde – auf Augenhöhe, würde ich sagen? Kann die Kommission bestätigen, dass sie sich nicht um eine vorläufige Anwendung abgeschlossener Luftverkehrsabkommen bemühen wird, solange das Parlament nicht seine Zustimmung zu den Abkommen erteilt hat?

Frau Kommissarin, ich bin gespannt auf Ihre Antwort.

  Der Präsident. – Vielen Dank, Herr Kollege Cramer. Wir werden noch in eine semantische Auseinandersetzung eintreten, was den Unterschied zwischen Tourismus und Fremdenverkehr anbelangt. In der Landschaft, aus der ich herkomme, bemühen wir uns sehr, Touristen nicht als Fremde zu behandeln.

  Violeta Bulc, Member of the Commission. – Mr President, honourable Members, Mr Cramer, thank you very much for all your questions. I hope I will be able to respond to them adequately.

Since the publication of the Commission communication on developing the external aviation agenda, the EU and the Commission have been successfully pursuing aviation agreements in the neighbourhood and with key external partners. In the aviation strategy last December, we announced an ambitious external aviation agenda to ensure that our industry can be where growth is, and can deliver benefits to the European consumer and the EU economy.

To that end, the Commission proposed to negotiate EU air transport agreements with a number of partner countries – China, the member states of the Association of Southeast Asian Nations (ASEAN), Turkey, Mexico, all six member states of the Gulf Cooperation Council and Armenia – as well as EU air safety agreements with China and Japan. The objective is to tap into those markets and improve commercial opportunities within a modern regulatory framework.

EU transport agreements with these partners aim to provide for market access based on the acceptance of certain common rules. In the case of neighbourhood countries, the EU expects the partner country to agree to implement the entire EU aviation acquis. The Commission aims to replicate in new air transport agreements the positive impact of the existing agreements. These already cover almost half of today’s passengers flying in and out of the EU, and deliver consumer benefits through a modern, transparent and enabling regulatory framework, better connections and lower fares. With all the countries with which we sign such agreements we also see dramatic increases in traffic.

EU bilateral aviation safety agreements promote cooperation to ensure high levels of civil aviation safety and environmental compatibility. They also serve the purpose of facilitating and promoting trade and investment relations for aeronautic products and services. Through the negotiation of such air safety agreements with China and Japan, the Commission is seeking to replicate the benefits that have been achieved from similar agreements with the United States of America, Canada and Brazil.

So what is the state of play of negotiations? On 7 March 2016, the Council authorised the Commission to open negotiations for bilateral air safety agreements with China and Japan. A first round of negotiations with China will take place in December in Beijing and a first round of negotiations with Japan is expected in early 2017. On 7 June 2016, the Council authorised the Commission to open negotiations with Qatar, the United Arab Emirates (UAE), ASEAN and Turkey. The first round of negotiations has taken place with Qatar, ASEAN and Turkey. The next rounds are planned for early 2017. Concerning the UAE, there is no confirmation yet on the starting date for negotiations.

The dialogue so far has been very constructive and the interest of all parties in making progress is already clear. We intend to sustain a quick pace throughout the negotiations. Further requests for authorisation to launch negotiations with Armenia, Mexico, China and the four remaining countries of the Gulf Cooperation Council, namely Bahrain, Kuwait, Oman, and Saudi Arabia, are still on the table at the Council. We expect that the Commission will be authorised by the Council in December to open negotiations with Armenia.

Regarding cooperation with the European Parliament, as you know, honourable Members, the Commission considers it very important that Parliament is kept fully informed of progress in the aviation negotiations. The modalities for the Commission’s contribution to keeping Parliament informed were agreed between our two institutions and set out in the framework agreement. Good cooperation on these matters must continue, as outlined in my letter of March this year to the Chair of the Committee on Transport and Tourism, Mr Cramer.

My staff are working in this spirit to keep interested members of the Transport Committee informed about the state of play in the negotiations, as provided for in the Interinstitutional Agreement on Better Law-Making, concluded earlier this year between Parliament, the Council and the Commission, on improved practical arrangements for cooperation and information sharing in the context of international agreements. These negotiations provide a good opportunity to discuss further the modalities of our cooperation on these matters.

  Wim van de Camp, namens de PPE-Fractie. – Inderdaad is de grote vraag vanavond: hoe wordt het Europees Parlement betrokken bij de onderhandelingen over de internationale luchtvaartovereenkomsten? Sinds het Verdrag van Lissabon heeft de Europese Commissie het recht en de plicht om namens de 28 lidstaten te onderhandelen over dit soort akkoorden. En het Europees Parlement, u hebt het gehoord van onze voorzitter, wil graag betrokken zijn bij die onderhandelingen. Maar Voorzitter, ik heb geleerd dat parlementen niet zelf moeten onderhandelen. Dat is levensgevaarlijk. Wij hebben allerlei opvattingen, wij hebben allerlei vleugels in dit huis, wij moeten niet zelf onderhandelen. Maar, Voorzitter, en daarin ben ik het zeer eens met de Transportcommissie en de Commissie toerisme, er is inderdaad een groot verschil tussen Fremdenverkehr en toerisme. Want toerisme klinkt veel sympathieker. En ik vraag mevrouw Bulc om die informatiestroom overeind te houden. En inderdaad, tussentijdse berichten over de onderhandelingen zouden zeer welkom zijn. Voorzitter, wij moeten de cultuurverschillen tussen de Europese Unie en een aantal van onze verdragspartners niet onderschatten. Het gelijke speelveld dat wij graag willen, bijvoorbeeld met de Golfstaten, maar ook de kwestie van de illegale staatshulp, alsmede de sociale aspecten, zijn voor het Europees Parlement van groot belang. En ik vertrouw erop, Voorzitter, dat de Europese Commissie deze nieuwe taak uit het Verdrag van Lissabon naar behoren zal vervullen.

  Isabella De Monte, a nome del gruppo S&D. – Signor Presidente, signora Commissaria, onorevoli colleghi, gli accordi sul trasporto aereo tra l'Unione e i paesi terzi, con un'attenzione particolare ai nuovi mercati in espansione, rappresentano un'opportunità importante per la connettività internazionale dell'Europa. La negoziazione di tali accordi costituisce una fase cruciale in questo contesto, dato che influirà in modo decisivo sull'eventuale contenuto degli stessi.

Per queste ragioni mi preme sottolineare quanto sia essenziale il pieno e costante coinvolgimento del Parlamento europeo, previsto espressamente dal trattato sul funzionamento dell'Unione europea. Non si tratta soltanto di una questione di trasparenza: poter valutare le questioni in gioco, conoscere le tempistiche e lo stato dell'arte, prima e dopo ciascuna tornata negoziale, significa essere posti nelle condizioni di scegliere consapevolmente se sostenere o meno, in futuro, un potenziale accordo raggiunto.

In questo senso, ritengo che le opportunità create da tali accordi non possano e non debbano prevalere sulla necessità di garantire condizioni di mercato eque e trasparenti per le compagnie aeree dell'Unione europea. Allo stesso tempo, credo fermamente che in fase negoziale sia indispensabile assicurare che le rispettive politiche delle parti interessate sostengano livelli elevati di protezione in ambito sociale.

Da ultimo, mi preme sottolineare che il ruolo del Parlamento europeo non dovrebbe limitarsi ad essere solo conoscitivo ma anche propositivo dei contenuti.

  Jacqueline Foster, on behalf of the ECR Group. – Mr President, as we know, aviation agreements date back to 1913 when France and Germany exchanged notes over the movement of their airships. Following phenomenal technological advances during World War II, the transition that moved us from airships to biplanes to the invention of the jet engine meant we were now developing the ability to move more and more people and freight around the world. As a result, in 1944, 54 countries signed the Chicago Convention, which is an important reminder that these agreements predate the foundation of the United Nations. In 1946 the first bilateral between the UK and the US became the model. This consisted of a schedule which outlined prices and capacity in order to regulate air traffic between two countries. These were registered under the auspices of the International Civil Aviation Organisation (ICAO), where additional criteria were lodged.

The EU court judgment of 2002 sent a clear message: that, in order to have the EU nature of our carriers recognised, Member States had to allow access for the relevant third country.

To conclude, while it is vitally important that we are updated with the progress of negotiations, we should be aware that unrealistic demands on third-country airlines who wish to access the EU will ultimately damage the opportunities for our airlines to expand their networks worldwide. Ultimately, these agreements are about trade, jobs and wealth and it is vital that we take a pragmatic approach.

  Pavel Telička, on behalf of the ALDE Group. – Mr President, first of all I would like to underline that many of us have negotiated numerous international agreements and we know that there has to be a certain balance. Obviously, while we would love to be consulted on every single proposal that is made, sometimes negotiating techniques mean that this is not always possible.

But that is one side of the story. The second part of the story – and you have heard it – is that many of us have different concerns. Some have social concerns, some have concerns about security, safety or trade, some want to see a liberal approach etc. I must say that the Parliament is very lively today on these issues. While I might not share some of the concerns, I do appreciate the fact that the Parliament has to be engaged. We need to find the right balance. This is perhaps the way to avoid unpleasant surprises later on. This means that we can have solid interaction with the Commission from time to time in plenary as we are doing today, but the Committee and the Commission services should be in intensive contact on the relevant issues to be negotiated. That is a message to the Commission.

The message for us is that the agreements are an opportunity. It is something that can address a number of the issues that we are legitimately concerned about. Some of you mentioned social issues and some mentioned anti-competitive measures. I am the rapporteur for aviation strategy, and I would like to see a fair competition clause in the bilateral agreements. This is just one example, but I think that we need to understand that, while there has to be a balance, we also need to address these agreements as an opportunity to settle some of the problems and some of the concerns, but also maximise the effect for our consumers, our industries and our airliners and to avoid counterproductive results.

  Merja Kyllönen, GUE/NGL-ryhmän puolesta. – Arvoisa puhemies, lentoliikenteen kehittäminen sekä Euroopan sisällä että yhdessä kolmansien maiden kanssa on hyvin tärkeää. On hyvä, että liikennemuotoa kehitetään strategisesti, kunnianhimoisesti ja koordinoidusti.

Paljon sopii odottaa käynnissä olevilta sopimusneuvotteluilta kumppanimaiden kanssa ja siksi yhdyn täysin puheenjohtaja Cramerin esittämään pyyntöön saattaa parlamentti aina tietoiseksi neuvottelujen etenemisestä.

Itseäni hieman huolettaa, onko komissiolla tässä nyt tällä hetkellä liikaakin palloja samaan aikaan ilmassa? Toivon, että nähtävissä olisi selvää edistymistä käynnissä olevissa neuvotteluissa ennen kuin neuvotteluja avataan uusien kumppaneiden kanssa.

Lisäksi toivon hyvin rehellistä ja suoraselkäistä suhtautumista sellaisiin mahdollisiin tilanteisiin, joissa neuvottelut EU-tasolla uhkaavat tyssätä. Tällöin jäsenmailla tulee olla mahdollisuus jatkaa ja kehittää yhteistyötä kolmansien maiden kanssa, myös bilateraalisopimusten pohjalta.

  Daniela Aiuto, a nome del gruppo EFDD. – Signor Presidente, signora Commissaria, onorevoli colleghi, l'informazione e la trasparenza nei confronti del Parlamento e dei cittadini europei sono fondamentali, soprattutto in un settore come quello dell'aviazione, che coinvolge milioni di passeggeri ogni anno.

Vorrei sapere dalla Commissione come intende affrontare alcuni temi specifici in tali accordi, temi come quelli ambientali, sociali, della sicurezza e della competitività. Proprio quanto ad ambiente e sicurezza, sappiamo bene che non tutti i paesi terzi mostrano la stessa attenzione e premura ed è dunque necessario che si mantengano alti gli standard europei.

Come Unione dobbiamo perseguire gli obiettivi di Parigi e dobbiamo adottare tutte le misure necessarie a tal fine, ivi compresa, ad esempio, la necessità di scegliere le rotte più brevi e non quelle meno costose per le compagnie aeree. È necessario inoltre rimarcare l'importanza della correlazione tra gli aspetti sociali e quelli legati alla sicurezza. Non meno importante, poi, è la sicurezza legata alla lotta al terrorismo.

Infine, vorrei chiedere alla Commissaria in che modo intende tutelare l'industria europea e la concorrenza leale, considerate le norme sugli aiuti di Stato vigenti nel nostro mercato interno e la presenza sempre più considerevole di capitali stranieri che spesso esulano dall'applicazione di tali norme.

  Andor Deli (PPE). – Mr President, Madam Commissioner, I am really pleased that this topic has made it to the plenary agenda. It is evident and maybe normal to have a certain level of rivalry between European institutions, but I am convinced that the European Parliament can help the Commission’s efforts to achieve strong and sustainable deals and agreements. This is true for all policy areas, but it is very evident in the aviation sector, given the fact that it is a very complex global industry and service area.

As one of the two co-legislators the European Parliament could work more effectively and swiftly if it were involved in the whole negotiation process from the very beginning. I am afraid that this fact is not getting the proper level of attention. For example, at the beginning of October, the EP delegation got the opportunity to participate at the 39th plenary session of the ICAO in Montreal, of which I was also part. We arrived for the final days of the difficult negotiations on global market-based measures (GMBM) and other dossiers. If we had been allowed to participate from an earlier stage, it would help us to understand the whole process and the reasons behind certain decisions much better. This kind of insight could help us when it comes to European legislation and the approval of these agreements in Parliament. I do hope that during the ICAO visit this became evident for the Commission as well, so we should build on this experience also when it comes to the new aviation agreements and negotiations. I kindly ask you, Commissioner, to take these arguments into consideration when planning future negotiations in the aviation sector.

  Inés Ayala Sender (S&D). – Señor Presidente, yo también me uno al interés por los acuerdos, tanto en materia de seguridad como de servicios aéreos, con todos los Estados, con todos los países que se han nombrado —en algunos, como usted sabe, tenemos todavía otros debates en calidad de reservas—.

Y, por lo tanto, me parece fundamental insistir en la necesidad de que esos acuerdos se establezcan sobre la base de la reciprocidad y, desde luego, en el más absoluto respeto de los estándares internacionales que establecen tanto la OACI, en materia de exigencias medioambientales y de servicios, como la OIT en el caso de las reglas sociales.

Y, desde luego, también estoy con mis compañeros y con mis colegas en relación a la necesidad de una mayor transparencia y una comunicación lo más diaria posible con este Parlamento.

Usted sabe que estamos abiertos precisamente a una ampliación y que estamos en contra de proteccionismos en ese sentido, que son reduccionistas. Pero en este tipo de acuerdos, cuanta mayor transparencia y cuanto mayor apoyo, que le brindaremos, tendrá usted mejores resultados.

  Kosma Złotowski (ECR). – Panie Przewodniczący! Szanowna Pani Komisarz! Z tej dzisiejszej debaty można jasno wyciągnąć dwa wnioski. Pierwszy to ten, że te umowy są potrzebne i że wszyscy uważamy, że one są potrzebne. I drugi wniosek – że nic o nich nie wiemy, że jesteśmy niedoinformowani, że Komisja Europejska ignoruje art. 218 Traktatu o funkcjonowaniu Unii Europejskiej. Szanowni Państwo! Wyciągajcie wnioski z rzeczywistości!

Teraz mamy do czynienia z ogromnymi protestami przeciwko TTIP i przeciwko CETA. Większość z tych protestów, drodzy Państwo, wynika właśnie z tego, że Parlament Europejski i zainteresowane strony nie były informowane o postępie negocjacji, o tym, w którym to idzie w kierunku itd. I dzisiaj też: dzisiaj pani komisarz odpowiedziała na kilka pytań, ale jest chyba jasne, że chcemy tych odpowiedzi więcej. Drodzy Państwo! Wyciągajcie wnioski z rzeczywistości!

  Matthijs van Miltenburg (ALDE). – Mr President, first of all I would like to thank Commissioner Bulc for joining us tonight because I know she came all the way from Warsaw from the high-level conference on drones.

The point I want to make is that the Commission recently forwarded to the secretariat of the Committee on Transport and Tourism EU restricted information regarding the air agreements with ASEAN. An email from the Transport Committee secretariat was sent to some MEPs – not all, only a few – with the following information, and I quote, ‘Documents are accessible on a need-to-know basis to the following authorised persons: chairs, vice—chairs, coordinators, rapporteurs, shadow rapporteurs and staff involved in the specific file.’ I have one question: why not extend the right to know to all interested MEPs, given that restricted documents are to be consulted individually in a secure reading room?

My second question, Commissioner, is how will you debrief Parliament after each negotiating round?

  Deirdre Clune (PPE). – Mr President, thank you Commissioner for coming to respond to the question, and I would also like to thank those who have brought us to this point. I am sure, Commissioner, that you hear from the floor here tonight the many concerns that various Members have. They want to be involved, and the point has been made very clearly by a number of colleagues that if you could engage early with Parliament and get its views on board, it will save trouble or conflict down the road. I hope that that will not come, but the views of parliamentarians are important and I hope that you will take them on board.

I very much welcome the agreements that you are hoping to make with other countries, and I think they are very important. You said it yourself: it is so that EU airlines can tap in to other markets. I think that that is important. We tend to see it so much from the other side: it is about other airlines coming here and availing themselves of the lucrative market that is the European Union. However, we should look at it from the other said too, and the value that is there for European airlines to tap into markets and to bring customers, those who would be carrying out business and passengers to those markets. Indeed on the return leg too it would bring tourists, business and consumers to Europe.

The facts speak for themselves. Previous air agreements have been very successful and have led to a growing aviation market, so I really would appeal to you following tonight’s debate to set up structures so that the European Parliament can be informed and be kept up to date on the progress and the content of the negotiations.

  Izaskun Bilbao Barandica (ALDE). – Señor Presidente, señora Comisaria, la negociación de los múltiples acuerdos que la Unión Europea ha emprendido en el campo de la aviación comercial nos obliga a un esfuerzo de transparencia, porque su ejercicio es la base de la confianza.

Creo que es una obligación dar a conocer calendarios, intereses en juego, fechas y objetivos previstos en estos procesos, así como que se cumplan los Tratados en lo que respecta a la información que debe recibir este Parlamento y el momento en el que debe hacerlo, como el Consejo Europeo y antes y después de cada ronda negociadora.

Finalmente, hay que garantizar que los acuerdos solo se apliquen tras el visto bueno de esta Cámara. El protocolo de claridad y transparencia que plantea esta pregunta creo que resuelve cualquier duda sobre la marcha de un proceso negociador. Es evidente que no garantiza que todos estén de acuerdo con los contenidos de un acuerdo alcanzado en estas condiciones, pero nos evitaremos las críticas por opacidad en el futuro.

Catch-the-eye-Verfahren

  Νότης Μαριάς ( ECR). – Κύριε Πρόεδρε, οι αερομεταφορές διαδραματίζουν σημαντικό ρόλο στην ευρωπαϊκή οικονομία, στηρίζουν 5,5 εκατομμύρια θέσεις εργασίας, συνεισφέρουν 110 δισεκατομμύρια ευρώ στο ΑΕΠ της Ευρωπαϊκής Ένωσης και ενισχύουν τον τουρισμό και, συνολικά, την οικονομική ανάπτυξη.

Όσον αφορά, όμως, την επιδιωκόμενη αεροπορική συμφωνία Ευρωπαϊκής Ένωσης - Τουρκίας, δημιουργείται έντονη καχυποψία εξαιτίας των ανταλλαγμάτων που προσφέρει η Ευρωπαϊκή Ένωση στην κυβέρνηση Ερντογάν το τελευταίο διάστημα, προκειμένου να εξασφαλίσει τη συνεργασία στο θέμα της προσφυγής κρίσης.

Κυρία Επίτροπε, κυρία Bulc, η Επιτροπή πρέπει να διασφαλίσει την κατοχύρωση των κυριαρχικών δικαιωμάτων και των ζωτικών συμφερόντων κάθε κράτους μέλους, και κυρίως της Κύπρου και της Ελλάδας, στο πλαίσιο της επιδιωκόμενης αεροπορικής συμφωνίας, και να εξασφαλίσει ότι η Τουρκία θα σεβαστεί πλήρως τις υποχρεώσεις που απορρέουν από τη συμφωνία, αλλά και από το ευρωπαϊκό και διεθνές δίκαιο. Επιπλέον, πρέπει να διασφαλιστεί η πλήρης διαφάνεια κατά τη διάρκεια των διαπραγματεύσεων, για να έχουμε εικόνα του τι ακριβώς συζητείται.

(Ende des Catch-the-eye-Verfahrens)

  Violeta Bulc, Member of the Commission. – Mr President, honourable Members, thank you for your interest in this topic and, of course, for sharing your views.

I strongly believe that the changing landscape of global aviation offers many opportunities for the EU. Our successful internal EU aviation market shows that open markets are the best basis for developing our international aviation relationships. But let me stress this point: market opening must come with a clear, fair and stable regulatory environment. EU aviation agreements are our tools to achieve this and make the external aviation policy a success. We should therefore aim to capitalise on the benefits of international aviation agreements without delay and with as many partners as possible.

I know that some of you might dispute that, but if we do not have enough partners with whom we can negotiate at the same time, we will lose the competitive situation and that works against us.

Under the Treaty, provisional application may begin from the date of signature of an international agreement, if so decided by the Council. You know very well that there is, unfortunately, a very long delay between the signing and the conclusion of EU air transport agreements. This is due to the fact that they are mixed agreements that have to be ratified by all 28 Member States before proceeding to conclusion at EU level.

We are, however, only at the beginning of the process. The first negotiating rounds were promising. I am looking forward to continuing to work with Parliament and I will keep you fully informed of the progress of the talks. The Commission is committed to transparency. For the agreements pursued as part of the aviation strategy, in particular, we have made available the documents that come under the Commission’s responsibility, as provided for in the framework agreement. We have also arranged to debrief the rapporteurs on the progress made today.

Dialogue is ongoing as to how to make this information process even smoother. When addressing this we have to consider too the sensitive nature of this information and our commitment, both that of the Commission and that of Parliament, to handle it accordingly.

  Der Präsident. – Die Aussprache ist geschlossen.

Die Abstimmung findet im Dezember statt.

Die gemäß Artikel 128 Absatz 5 GO einzureichenden Entschließungsanträge werden zu einem späteren Zeitpunkt bekannt gegeben.

Schriftliche Erklärungen (Artikel 162 GO)

  Elżbieta Katarzyna Łukacijewska (PPE), na piśmie. –Odnosząc się do przyjętej w 2015 roku przez Komisję europejskiej strategii w dziedzinie lotnictwa oraz do nowo rozpoczętych negocjacji w sprawie bezpieczeństwa lotniczego z Japonią i Chinami, jak i do umów o komunikacji lotniczej na szczeblu UE z ASEAN-em, chciałabym wyrazić moje zaniepokojenie odnośnie do niebezpieczeństwa pojawienia się nieuczciwej konkurencji, jaka mogłaby zaistnieć w przypadku przelotów nad terytorium Rosji.

W związku z sankcjami nałożonymi na Rosję, jak i jej odpowiedzią na nie, europejskie linie lotnicze płacą zdecydowanie większe stawki za lot tranzytowy nad terytorium Rosji. Kwoty, o których tutaj mówimy, są bardzo duże. Niektóre europejskie linie lotnicze mają rozbudowane siatki połączeń i odbywają nawet po kilkaset lotów nad terytorium Rosji. Już teraz bilety są bardzo drogie. Podpisanie umowy np. z Chinami, których linie lotnicze posiadają zdecydowanie niższe stawki za loty tranzytowe nad Rosją, może sprawić, iż wielu europejskich przewoźników po prostu upadnie.

Ponadto pragnę zaznaczyć, że Komisja powinna dążyć do ujednolicenia opłat pobieranych za obsługę przelotów nad terytorium danego kraju, w tym wypadku państw Unii Europejskiej. Obecnie opłaty są nierównomierne i istnieją duże różnice, które powinny być zharmonizowane.

  Davor Škrlec (Verts/ALE), napisan. – Zračni sektor snažan je pokretač gospodarskog razvoja, stvaranja radnih mjesta, mobilnosti i trgovine u Europskoj uniji. Europski sektor zrakoplovstva znatno se razvio posljednjih 20 godina zahvaljujući liberalizaciji tržišta te povećanoj potražnji za ovom vrstom usluge. Poseban napredak uočen je u međunarodnom prometu izvan Europe s iznimno velikim rastom u određenim regijama svijeta, a povezan je s pomicanjem gospodarskog težišta svijeta prema istoku, posebno Aziji. U okviru strategije Komisije iz prosinca 2015. predlaže se otvaranje pregovora o potpisivanju sporazuma na razini EU-a o sigurnosti zračnog prometa s Japanom i Kinom te sporazuma o uslugama u zračnom prometu s Kinom, Turskom, ASEAN-om, UAE-om, Omanom, Katarom itd. EU politika o zrakoplovstvu svakako mora iskoristiti nova rastuća tržišta jer će se na njima u narednim desetljećima otvoriti velike gospodarske prilike budući kako je već na temelju prethodnih sporazuma postalo jasno da su dogovori o sveobuhvatnim sporazumima o zračnom prometu s trećim zemljama na razini EU-a učinkovit alat. Upravo zbog toga nameću se neka od ključnih pitanja: Koji su ciljevi, pitanja i vremenski okviri predviđeni za pregovore o sporazumima o zračnom prometu? Koje je aktualno stanje preostalih pregovaračkih smjernica? Na koji način Komisija planira zajamčiti transparentnost i pristup dokumentima tijekom održavanja pregovora?

21. Segurança Energética Europeia (debate)

  Der Präsident. – Als nächster Punkt der Tagesordnung folgt die Aussprache über die Erklärung der Kommission zur Europäischen Energieversorgungssicherheit (2016/2994(RSP)).

  Violeta Bulc, Member of the Commission. – Mr President, ensuring a safe, reliable and uninterrupted energy supply in the EU is a top objective of European energy policy. As stated in the Energy Union Strategy, we need to adopt a broad approach on energy security, encompassing solid emergency plans, external supply diversification, enforcement of internal market rules, infrastructure development, indigenous renewable generation and energy savings.

First, the Commission has proposed a revision of the 2010 Security of Gas Supply Regulation in order to improve further the level of preparedness and resilience of our gas system. This proposal aims at a more robust and consistent security of support framework, in particular by strengthening regional cooperation to lay the foundation for true solidarity among Member States.

Second, the EU needs to ensure that intergovernmental agreements signed by its Member States with third countries in the area of energy are more transparent and fully compliant with EU law. To that end, the Commission proposed to significantly improve the information exchange mechanism with regard to intergovernmental agreements and non-binding instruments.

Third, the Commission adopted the LNG and gas storage strategy, which analyses the related strategic infrastructure to complete the internal energy market and the necessary projects to end the single source dependency of some Member States.

Lastly, the security of supply package included the heating and cooling strategy. The Commission strategy focuses on removing barriers to decarbonisation in buildings and industry, highlighting the role of modern technologies, increased energy efficiency and the use of renewables. In July 2015 the Commission proposed a revision of the Energy Labelling Directive and it will soon present a comprehensive review of the Renewable Energy Efficiency and Energy Performance of Buildings Directives.

But energy security also refers to the electricity sector itself, where security of supply requires us to develop a more integrated approach, based on common methods and rules, as well as regional cooperation. To ensure this, the Commission is currently considering a proposal for a new regulation on how to prevent and manage crisis situations in the European electricity sector, which would include the obligation to draw up risk preparedness plans for Member States, as well as sharing information and cooperation in times of crisis.

In 2014 more than 80% of our total gas imports came from just three countries. The diversification of both suppliers and supply routes is therefore a key area to ensure security of supply, but we also need more competition that keeps prices in check. As argued in the Energy Union Strategy, the Commission has identified four main areas that can play a crucial role in enhancing gas supply diversification in Europe.

First, the realisation of the Southern Gas Corridor is a landmark project as it will link the EU market to the immense gas resources around the Caspian Basin. The implementation of the project is on track and, as of 2020, it will start supplying the European market with 10 billion cubic meters of Azeri gas each year. The Caspian region has an incredible potential in terms of expanding these gas volumes. Following the signature of the Ashgabat Declaration, the Commission is working with Azerbaijan, Georgia, Turkey and Turkmenistan to extend the Southern Gas Corridor to Central Asia.

Second, we have to cooperate with the countries bordering the Eastern Mediterranean in order to develop their rich resources. With regard to Eastern Mediterranean gas, a solution to the transport mode is required. Both the LNG and pipeline options are on the table.

Third, although North Africa already supplies 15% of our gas imports, the region still has untapped oil and gas reserves, both conventional and unconventional. The main challenge to realising this potential and linking it to the EU market is to overcome the current security issues and political instability. In order to realise the opportunities in our southern neighbourhood a Euro-Mediterranean Platform on Gas has been set up and is operational.

Fourth, with the emergence of new suppliers, LNG will become an important flexibility element in the coming years. In this respect, we need to ensure an optimal use of our existing and future regasification capacities.

When it comes to gas supply, it is important to stress that Ukraine is – and should remain – an important transit country for Russian gas to Europe. The Commission has led trilateral negotiations between Russia, Ukraine and the EU to ensure a continuous flow of Russian gas into Ukraine and to the rest of Europe. We are also working with our Ukrainian partners to revise and upgrade the existing Memorandum of Understanding on Energy Cooperation to be fit for the common challenges ahead. We hope to sign this at the EU—Ukraine summit later this week.

Let me conclude this intervention with a few words on Nord Stream II. Irrespective of the organisational set—up of Nord Stream II, the Commission’s overall negative assessment of the project’s contribution to the EU’s energy policy goals remains valid. If built, Nord Stream II would have to fully comply with applicable EU law, as the project cannot happen in a legal void or only according to Russian law. Nord Stream II, if built, has to be operated under a legal framework which also takes due account of the key principles of our energy market rules. Transport capacity from Russia is currently only used at a rate of about 50%. If constructed, Nord Stream II would, according to our estimates, increase access transmission capacity from Russia even further.

In this context, let me also mention the decision on OPAL that the Commission took a few weeks ago. This is the result of an exemption procedure under the EU’s Third Energy Package legislation for the use of an internal pipeline in the EU, and was requested by a national regulator. This decision will allow a more efficient use of the existing infrastructure and, in particular, allow competitors better access to it, thereby enhancing competition. In our view, this makes the economic case for Nord Stream II even less compelling.

I am now ready to listen to your comments and then respond to them.

  Krišjānis Kariņš, PPE grupas vārdā. – Priekšsēdētāj! Kolēģi! Iedomājieties, ka mums ir mērķis ne tikai skriet maratonu, bet noskriet maratonu zem trim stundām. Ja mēs gribam sasniegt šo mērķi, ir zināmas lietas, ko mēs vienkārši nedarīsim — mēs nedzersim alu katru dienu, mēs atmetīsim smēķēšanu. Mēs zinām, ka mēs nevaram pārtikt no saldām bulkām vien. Ja grib sasniegt mērķi, ir jābūt konsekventām darbībām un pie šīm darbībām jāpieturas, citādi mērķi nesasniegt.

Eiropas Savienībā mums ir izvirzīts mērķis izveidot tā saucamo Enerģijas savienību — tā, kā skriet maratonu. Enerģijas savienībā ir vairāki mērķi vienlaikus: samazināt importa atkarību, samazināt CO2 izmešus un palielināt konkurenci starp energopiegādātājiem, lai patērētājiem būtu pēc iespējas zemākas cenas. Tāpēc ir pilnīgi nesaprotamas trīs lietas, kas notiek vai nenotiek no Komisijas puses un kas faktiski kavē šo Enerģijas savienību.

Tas pirmais ir — kas notiek ar mierizlīgumu? Būs vai nebūs mierizlīgums ar Gazprom? Gazprom ilgstoši ļaunprātīgi ir izmantojis savu dominējošo stāvokli, liekot Austrumeiropai maksāt daudz dārgāk par gāzi. Mēs lasām presē, ka iespējams mierizlīgums, kur vispār viņam nebūs jāmaksā nekas. Kas tas ir? Kā tas samērojas ar mūsu mērķiem?

Otrs — šis Nord Stream 2 gāzes vads. Eiropas Komisija, visu laiku jūs sakāt: “Nu, tam jābūt sakarā, viņam ir jāatbilst...” Viņš neatbilst mūsu mērķiem! Skaidri un gaiši, melns uz balta tas ir jāpasaka!

Un trešais — Opel gāzes vada paplašināšana tieši Gazprom vajadzībām. Visas šīs trīs lietas strādā pret mūsu mērķiem sasniegt Enerģijas savienību. Tas ir kā maratonistam katru dienu smēķēt, nevis trenēties.

  Flavio Zanonato, a nome del gruppo S&D. – Signor Presidente, onorevoli colleghi, non si avvertiva, io penso, tutta questa urgenza di dibattere, adesso, sulla sicurezza energetica europea. Siamo a poche settimane dall'approvazione della relazione Buzek e siamo in assenza di fatti nuovi e rilevanti.

Certo, intendiamoci, la sicurezza degli approvvigionamenti si conferma un elemento imprescindibile della strategia energetica europea, oltre ad essere una responsabilità in capo agli Stati nazionali. Sicurezza energetica vuol dire sempre di più anche lotta alla povertà energetica su larga e piccola scala. Ma la tempistica,, per me, non è delle migliori, soprattutto in vista del pacchetto legislativo invernale che è previsto per il 30 novembre e che conterrà non poche indicazioni in materia, oltre a concentrarsi in particolare sulle rinnovabili, sul market design e sull'efficienza energetica.

È forse in quell'ambito, guardando al quadro nel suo complesso, che possiamo meglio comprendere le prospettive di sicurezza energetica europea di medio e lungo termine, senza tuttavia tralasciare il dibattito contingente, come quello sul North Stream 2 o su altri progetti infrastrutturali che sembrano andare contro le ragioni dell'Unione dell'energia.

È molto importante che la Commissione esca quindi con le nuove proposte il 30 novembre per permettere a questo Parlamento una discussione, uno sviluppo dei relativi lavori, adeguatamente attento, presente e costruttivo.

  Anna Elżbieta Fotyga, w imieniu grupy ECR. – Panie Przewodniczący! Pani Komisarz! Decyzja, którą podjęła Komisja Europejska, przychylając się do stanowiska niemieckiego regulatora w sprawie gazociągu OPAL, zdecydowanie niweluje wszystkie pozytywne efekty stanowiska Komisji Europejskiej w odniesieniu do gazociągu Nord Stream 2. Znacząco zwiększa dominację Gazpromu na rynkach energetycznych Europy Środkowej i Wschodniej, powoduje, że to właśnie Gazprom uzyskuje de facto pozycję hegemoniczną. Ta decyzja jest oprotestowywana przez polskie przedsiębiorstwa, takie jak PGNiG. Zgłaszają również zastrzeżenia Ukraińcy, strona ukraińska. Decyzja podważa prawo europejskie, podważa również zasadę solidarności w odniesieniu do Ukrainy i innych państw, taką jaka jest zapisana w traktacie o wspólnocie energetycznej, umowie stowarzyszeniowej z Ukrainą i w innych aktach prawnych.

  Kaja Kallas, on behalf of the ALDE Group. – Mr President, two years ago President Juncker launched his Energy Union as one of his priorities, but since then, despite the energy security package, we have seen many actions that are at odds with this priority. It is difficult to understand how Nord Stream 2 and the OPAL pipeline, which provide Gazprom with increased access to Europe, will achieve our goals of energy security. It seems that, despite common goals to build an energy union, some Member States would still rather focus on their own energy security and their own national production.

One good example is in central Europe, where Poland and the Czech Republic had to put in place barriers against inflows from the German grid. Is this uncoordinated approach really acceptable if we have a single market? When I was asked to comment on the Gazprom antitrust case, I stressed the need for much better interconnection between competition policy, single market legislation and energy policy, as the overall approach lacks coherence. This lack of coherence is to the benefit of market players and others who favour divide-and-rule policies.

For every piece of bad news, there is good news, and I am happy that the Baltic Connector gas pipeline project is moving forward, but there are still many concerns. One of the concerns in our part of Europe is definitely the fact that the Baltic countries are still synchronised with the Russian and Belarus systems. I would very much like to see the Commission addressing this, too, in order to improve energy security.

  Xabier Benito Ziluaga, en nombre del Grupo GUE/NGL. – Señor Presidente, en esta Cámara se habla mucho de seguridad del suministro energético, pero bastante poco de la seguridad de acceso a la energía. En el Estado español, más de cinco millones de personas sufren de pobreza energética.

Como las noticias nos lo recordaron trágicamente hace poco, cada año mueren más personas por falta de suministro energético que por accidentes de tráfico. Un derecho tan básico como el acceso a la energía se está convirtiendo, cada vez más, en un lujo. Por eso, debemos reconocer el derecho a la energía como un bien común y necesario para la vida y prohibir los cortes de luz a las personas en situación de vulnerabilidad —como mandan las directivas—.

Y, por supuesto, para cumplir con este derecho, hay que asegurar el suministro. Pero no es un problema que el gas venga de Rusia o del más allá, como está planteando la Comisión, es un problema de no querer asumir que la Unión Europea debe poner en marcha una verdadera transición energética que, por un lado, mejore la eficiencia energética y, por otro, permita el desarrollo de las energías renovables.

De hecho, los propios tests de estrés de la Comisión Europea ante eventuales cortes del suministro de gas, lo dicen: las infraestructuras actuales son suficientes y cumplir con los objetivos de 2030 de renovables y eficiencia mejoraría la situación y reduciría la dependencia de los combustibles fósiles importados.

Por ello, pedimos a la Comisión y a los Estados miembros que para el Winter Package no escuchen tanto a los lobbies y escuchen más a la gente.

Y, por último, esos ricos recursos del mar Caspio, nos hacen cómplices de regímenes autoritarios como el de Azerbaiyán.

(El Presidente retira la palabra al orador)

  Klaus Buchner, im Namen der Verts/ALE-Fraktion. – Herr Präsident! Woher kommt unsere Energie? Aus Russland, Saudi-Arabien, den Golfstaaten und vielen anderen Staaten, von denen Sie selbst, Frau Kommissarin, gesagt haben, dass sie keine verlässlichen Partner sind oder die sehr weit entfernt sind oder beides. Gerade deshalb sind wir heute darauf angewiesen, große Energiespeicher zu haben. Und Sie, Frau Kommissarin, haben ja auch darauf hingewiesen, dass wir unterirdische Erdgasspeicher nützen müssen.

Damit können wir aber gleichzeitig ein ganz anderes Problem lösen: Wir haben zum Teil viel zu viel Strom in unseren Netzen, so viel, dass wir sehr oft Windkraftanlagen abschalten müssen. Das bedeutet, dass wir viel mehr Energie selbst erzeugen könnten und diese Energie dann nicht importieren müssten. Das ist ein wesentlicher Faktor. Die Menge ist ganz wichtig.

Es gibt aber heute schon Anlagen, die Erdgas aus Strom machen. Die sind nur deswegen unrentabel, weil sie von den Mitgliedstaaten mit unverhältnismäßig hohen Steuern belegt werden, und das müssen wir ändern.

Von der Kommission aus müssen wir eines tun: Wir müssen den Mindestanteil an diesem natürlichen Erdgas erhöhen, der heute nur bei 0,5 % liegt. Wenn wir das tun, dann können wir deutlich mehr Energie selbst erzeugen. Die brauchen wir nicht zu importieren, und damit tragen wir ganz erheblich zu unserer Energiesicherheit bei.

  Jean-Luc Schaffhauser, au nom du groupe ENF. – Monsieur le Président, chers collègues, la sécurité énergétique à base de fédéralisme met nos peuples en insécurité énergétique.

Vous refusez aux États la liberté fondamentale de contracter, d'assurer en pleine souveraineté la sécurité énergétique chez eux, ce qui est contraire à la subsidiarité, mais surtout à l'efficacité. Seuls des contrats à long terme menés par les États, par la visibilité économique qu'ils donnent, permettent l'investissement à long terme des capacités privées ou d'État.

La libéralisation de l'énergie nous entraîne dans le court-termisme du moins cher et fragilise par là même la sécurité et la rentabilité à long terme. En soumettant la diplomatie énergétique des États au bon vouloir de Bruxelles par le court-termisme, la libéralisation d'un monopole naturel et votre diplomatie politique, vous engagez une totale insécurité énergétique.

  Janusz Korwin-Mikke (NI). – Szczerze mówiąc, mam już dosyć słuchania, że trzeba walczyć z Gazpromem, po czym się zakłada Nord Stream 2, po czym się odradza OPAL. Jeżeli chcemy coś osiągnąć w dziedzinie energetycznej, to trzeba pamiętać o tym, że herbata staje się słodka nie tyle od mieszania, ile od dodawania cukru, czyli musimy dbać o dostawy energii – nie tępić ludzi wiatrakami czy panelami słonecznymi, tylko zadbać o prawdziwą tanią energię, gaz i ropę. Takim rezerwuarem jest na przykład Libia i gdyby ktoś w Komisji Europejskiej miał odrobinę pomyślunku, to wszedłby w porozumienie z Libijczykami z Cyrenajki, którzy walczą o niepodległość, chcą się oderwać od Libii: wszedł z nimi w porozumienie, dostarczył im broń i pieniądze. Mielibyśmy w ten sposób załatwione dostawy ropy z Cyrenajki. Niestety nikt tego nie robi, tylko padają słowa, słowa, słowa i słowa. Mam tego naprawdę dosyć.

A poza tym sądzę, że Unia Europejska musi być zniszczona.

  Jerzy Buzek (PPE). – Panie Przewodniczący! Szanowna Pani Komisarz! Kończy się rok 2016, rok wdrożenia unii energetycznej. Komisja przygotowała kilka bardzo dobrych propozycji, między innymi – w ramach pakietu gazowego – rozporządzenie o bezpieczeństwie dostaw gazu czy decyzja o umowach międzyrządowych. Jednocześnie jednak Komisja Europejska zatwierdziła niedawno nową decyzję niemieckiego regulatora w sprawie gazociągu OPAL.

Doceniam wysiłki Komisji, by decyzja ta oparta była o mechanizmy rynkowe, jednak w Europie Środkowej nadal nie ma w pełni konkurencyjnego rynku energii, a nawet są wyspy energetyczne, o czym powszechnie wiadomo. To sprawia, że decyzja o OPAL-u jest równie kontrowersyjna jak plany rozbudowy Nord Streamu. Jest również sprzeczna z duchem unii energetycznej: po pierwsze, osłabia bezpieczeństwo energetyczne regionu przez uprzywilejowanie jednego dostawcy, po drugie, rodzi napięcia między krajami unijnymi i po trzecie, godzi w sąsiadów Unii, w tym w Ukrainę.

I jeszcze jedno – mówię to jako sprawozdawca Parlamentu Europejskiego do rozporządzenia o bezpieczeństwie dostaw gazu: dzisiaj Rada blokuje w rozmowach trójstronnych dobre skądinąd propozycje Komisji dotyczące tego właśnie rozporządzenia o bezpieczeństwie dostaw gazu. Paradoksalnie decyzja Komisji w sprawie OPAL-u może utwierdzić niektóre kraje w przekonaniu, że nieważny jest interes, nieważna jest litera i duch unii energetycznej, a to byłoby dla bezpieczeństwa energetycznego najgorsze rozwiązanie i najgorsze przypuszczenie.

  José Blanco López (S&D). – Señor Presidenta, señora Comisaria, la dimensión geoestratégica de la seguridad energética es sin duda crucial, pero la pobreza energética no puede esperar. Comisaria Bulc, dígaselo al Comisario de Energía, hoy ausente.

Estamos hablando de cincuenta millones de europeos, de cinco millones de españoles. ¿Qué más tiene que ocurrir para que adopten medidas urgentes? Urge conceder una tregua invernal, dar prioridad a un marco europeo de lucha contra la pobreza energética, con tarifas reducidas y revisión de impuestos y tasas de la factura de la luz.

La Comisión debe centrar los fondos europeos para eficiencia y autogeneración en los ciudadanos víctimas de la pobreza energética, beneficiarles con obligaciones de eficiencia, mejoras en el mercado minorista y promoción del autoconsumo. Estamos hablando de seguridad. Estamos hablando de un derecho vital como es el acceso a la energía, que afecta a muchísimas personas, a muchísimas personas de carne y hueso que no pueden esperar, señora Comisaria.

  Janusz Lewandowski (PPE). – Panie Przewodniczący! Pani Komisarz! Bezpieczeństwo czyli security to jest dzisiaj największa potrzeba mieszkańców Europy, najważniejsze chyba kryterium oceny czy miary użyteczności Unii Europejskiej dla mieszkańców naszego kontynentu i najważniejsze pole starcia z populizmem, który żyje z rozbudzania lęków i strachów na naszym kontynencie.

Z wielu wymiarów bezpieczeństwa, które jest potrzebne Europejczykom, rzeczywiście materializuje się coś, co nazywamy unią energetyczną czy bezpieczeństwem energetycznym. Staje się to po kilku lekcjach, których udzielił nam główny dostawca ze wschodu, który nie tylko nadużywa pozycji dominującej, ale także czasami potrafi użyć gazu jako broni politycznej. Widać to w regulacjach Unii Europejskiej, widać to w możliwościach finansowania rozbudowy infrastruktury, która jest techniczną przesłanką solidarności europejskiej. Odnotowujemy rzeczywiście jako krok istotny nowe rozporządzenie o bezpieczeństwie dostaw gazu z 16 lutego 2016 r., które u nas w Parlamencie spoczywa w bezpiecznych rękach Jerzego Buzka jako sprawozdawcy.

Ale oprócz tych przedsięwzięć, które budują bezpieczeństwo, mamy przedsięwzięcia, które stawiają pod znakiem zapytania tego typu regulacje, ale oba te przedsięwzięcia zostały wspomniane: chodzi o Nord Stream 2 i o decyzję o możliwości wykorzystania do 100 % gazociągu OPAL. Wszystkie argumenty zostały wytoczone w tej sprawie, w związku z tym zaoszczędzę Państwu czasu.

  Gunnar Hökmark (PPE). – Madam President, Commissioner, how we deal with Nord Stream 2 will be a test of whether we are serious in what we talk about. The Third Energy Package was designed in order to tear down monopolies, not to allow them. The whole idea with the Energy Union is to increase security, to bring us together and to secure our supplies and ensure that we cannot be exposed to political projections from someone who would like to use energy for those means.

However, Nord Stream 2 is contrary to all that. It has a political aim: to divide and undermine European cooperation. It will establish a new architecture for European energy markets. It will give Gazprom a dominant role, and it will undermine the security of a number of European countries – not only their energy security, but also their security in a wider sense. That is why it is important to hear from the Commission about what they are going to do with Nord Stream 2. We can’t at the same time say that we want to increase unity, cooperation, solidarity, energy union and secure the implementation of our legislation while allowing this to happen to undermine the security of a number of Member States in the European Union, as well as security in Europe. So I think the question is for the Commission to deal with, and to prove that we are serious about what we talk about in front of our neighbours and members.

Catch-the-eye-Verfahren

  Μαρία Σπυράκη ( PPE). – Κύριε Πρόεδρε, κυρία Επίτροπε, η ασφάλεια εφοδιασμού δεν μπορεί να αγνοεί την άμεση αντιμετώπιση της ενεργειακής φτώχειας. Το νέο νομοθετικό πακέτο, που θα μας προωθήσει η Επιτροπή στις 30 Νοεμβρίου, οφείλει να αντιμετωπίσει επιτόπου την ενεργειακή φτώχεια.

Κατ’ αρχήν χρειαζόμαστε έναν κοινό ορισμό. «Όσοι πληρώνουν περισσότερο από το 10% του εισοδήματός τους για ενέργεια» : αυτό δεν είναι πια μια προσέγγιση που αποδίδει την πραγματικότητα. Όσοι δεν έχουν τα οικονομικά μέσα, κυρία Επίτροπε, απλώς δεν ζεσταίνονται, απλώς δεν δροσίζονται το καλοκαίρι, απλώς δεν πληρώνουν. Δεν έχουν να πληρώσουν.

Στην Ελλάδα οι δείκτες δείχνουν ότι το 36% των πολιτών αγγίζει την ενεργειακή φτώχεια. Χρειαζόμαστε μια στρατηγική που θα μειώνει τις τιμές του ηλεκτρικού ρεύματος, θα αυξάνει την ενεργειακή αποτελεσματικότητα των κτιρίων, θα θέτει στόχους σε κάθε κράτος μέλος και θα δίνει τη δυνατότητα να χρησιμοποιηθούν συνδυαστικά όλα τα ευρωπαϊκά εργαλεία για χρηματοδότηση, το λεγόμενο ΕΣΠΑ, το «πακέτο Juncker», αλλά και η συμβολή του ιδιωτικού τομέα.

  Νότης Μαριάς ( ECR). – Κύριε Πρόεδρε, η Ευρωπαϊκή Ένωση πρέπει να λάβει σοβαρά μέτρα για να διασφαλίσει την ενεργειακή της ασφάλεια. Λύση στο πρόβλημα αποτελεί η ενεργειακή ανεξαρτησία των κρατών της Ένωσης. Πρέπει να διαμορφωθεί ένα κοινό πλαίσιο δράσης της Ένωσης με κοινές αρχές, εντός του οποίου τα κράτη μέλη θα διατηρούν τα κυριαρχικά τους δικαιώματα και θα αξιοποιούν τις πλουτοπαραγωγικές πηγές τους.

Όσον αφορά την Ελλάδα, πρέπει να αξιοποιήσει τον αγωγό TAP, τον αγωγό «Greek Stream», αλλά και το υγροποιημένο αέριο, καθώς και το φυσικό αέριο και το πετρέλαιο που βρίσκονται στην ελληνική ΑΟΖ. Επιπλέον, η Ελλάδα πρέπει να προχωρήσει με τη βοήθεια της Ευρωπαϊκής Ένωσης σε επενδύσεις όχι μόνο σε εναλλακτικές πηγές ενέργειας, αλλά και σε μονάδες ηλεκτροπαραγωγής που λειτουργούν βάσει του λιγνίτη, με παράλληλη λήψη μέτρων για την προστασία του περιβάλλοντος.

Ειδικότερα πρέπει να χορηγηθεί και στην Ελλάδα η εξαίρεση από την υποχρέωση αγοράς δικαιωμάτων εκπομπών αερίων, όπως ισχύει για τη Βουλγαρία και την Πολωνία.

Τέλος, πρέπει να ληφθούν μέτρα για την αντιμετώπιση της ενεργειακής φτώχειας, μια και ο ελληνικός λαός κινδυνεύει να παγώσει και αυτόν τον χειμώνα, αφού η τιμή του πετρελαίου θέρμανσης έχει φτάσει στα ύψη.

  Krzysztof Hetman (PPE). – Panie Przewodniczący! Kwestie bezpieczeństwa energetycznego Europy poruszaliśmy już na tej sali dziesiątki razy, jednak mam wrażenie, że cały czas konfrontowani jesteśmy z tą samą bolesną rzeczywistością. Pomimo że Unia Europejska jest światową potęgą gospodarczą, w kwestii bezpieczeństwa energetycznego to inni dyktują nam warunki. Nasze wysokie uzależnienie od energii z krajów trzecich może również – w moim przekonaniu – stanowić zagrożenie dla suwerenności Unii.

Apeluję zatem o to, abyśmy byli w stanie przezwyciężyć egoizmy narodowe i nie dali się rozgrywać i dzielić stronom trzecim, na przykład przy realizacji takich projektów jak Nord Stream 2. Jestem bowiem przekonany, że wyłącznie działając wspólnie i dając silny sygnał o naszej jedności i solidarności, jesteśmy w stanie zwiększać unijne bezpieczeństwo energetyczne i działać na rzecz europejskich konsumentów.

(Ende des Catch-the-eye-Verfahrens)

  Violeta Bulc, Member of the Commission. – Mr President, honourable Members, the EU’s energy security is a top priority for the Commission. That is a fact. It is not only considered in a time of supply crisis; it has become an integral part of the EU’s energy policy and is firmly enshrined in the Energy Union strategy.

Let me now try to reply to some of the topics that many of you raised. First, Nord Stream: if built, Nord Stream 2 would have to fully comply with applicable EU law, as the project cannot happen in a legal void or only according to Russian law. It has to at least comply with the main principles of the Third Energy Package and fully respect the applicable rules of EU environmental and public procurement legislation.

On topic number 2, OPAL: in general, enabling efficient use of existing pipelines contributes better to market integration and security of supply for all EU Member States than building new costly pipelines. The decision does not provide access to new supply sources or alternative supply routes in a crisis situation, but promotes closer integration of the Czech and German gas market.

On the topic of the overall situation in the gas sector and climate change, the EU gas markets have been experiencing important changes in the last two to three years and are exposed to a lot of uncertainty regarding future consumption levels. Following the COP 21 Summit in Paris, opportunities are arising for the gas market as a traditional fuel. Yet, thanks to the increasing energy efficiency and continued development of renewables, the sluggish recovery of the EU economy gas consumption is likely to pick up by 2020.

On the fourth topic, the Winter Package of 30 November: in July 2015, the Commission proposed a revision of the Energy Labelling Directive, and it will soon present a comprehensive review of the Renewable Energy Efficiency and Energy Performance of Buildings Directives. But energy security also refers to the electricity sector itself, where security of supply requires us to develop a more integrated approach based on common methods and rules, as well as regional cooperation.

Last, but not least, energy poverty: EU legislation clearly assigns responsibility for protecting vulnerable consumers and addressing energy poverty to Member States. However, the Commission has been taking action to assist Member States to meet their obligations under EU law by identifying best practices and supporting the exchange of information on how to alleviate energy poverty in the most cost effective way. As announced in the Consumer Communication, the Commission will further consider how to improve the EU-wide data collection and monitoring of energy poverty.

Finally, let me stress one more time that the Commission is putting a lot of effort into strengthening the frameworks and concrete projects to enhance the EU’s energy security, in full consistency with the priorities identified by the Energy Union strategy. We welcome the support of the European Parliament for our work in this area; this is crucial in order to ensure a swift implementation of the Energy Union strategy. Thank you very much.

  Der Präsident. – Die Aussprache ist geschlossen.

Schriftliche Erklärungen (Artikel 162 GO)

  Rosa D'Amato (EFDD), per iscritto. – La Commissione continua a richiamare nei propri obiettivi l'incremento delle energie rinnovabili, l'abbattimento delle emissioni, la sicurezza dell'approvvigionamento. Eppure nei fatti, continua a sostenere fonti fossili, come il gas, strizzando l'occhio anche a quello ottenuto negli USA con il fracking, o addirittura il petrolio, quando non il nucleare. Nel frattempo, oltre 50 milioni di cittadini europei vivono in condizioni di povertà energetica a un livello tale da richiedere interventi per salvaguardare la propria salute. Molti Stati membri inoltre sono ben lontano dagli obiettivi previsti per le energie rinnovabili, che garantirebbero invece un approvvigionamento sicuro e autonomo. Ripeto dunque quanto già sostenuto in passato, ovvero il fatto che è fondamentale giungere a un rapido abbandono della dipendenza da fonti fossili, per agevolare una diffusa autoproduzione e autosufficienza energetica basata proprio sulle rinnovabili. La fase di transizione deve essere rapida e sostenuta dalla ricerca, dall'innovazione e da un utilizzo effettivo ed efficace di tutti i fondi europei disponibili per incrementare l'efficienza energetica e la produzione di energia da fonti rinnovabili.

  Eider Gardiazabal Rubial (S&D), por escrito. – La dimensión geoestratégica de la seguridad de suministro energético no puede hacernos perder de vista el drama de más de 50 000 000 de europeos afectados por la pobreza energética. Un 60 % de las muertes en incendios domésticos se atribuyen a la pobreza energética. Rosa falleció la madrugada del lunes en Reus (Tarragona), al incendiarse su colchón. La anciana de 81 años vivía sin luz desde hacía dos meses, se iluminaba con las velas que ocasionaron el fuego. ¿Cuántas muertes tiene que haber para que la Comisión adopte medidas urgentes frente a este drama? Resulta prioritario un marco europeo de lucha contra la pobreza energética, con promoción de tarifas reducidas y revisión de impuestos y tasas de facturación. La Comisión debe centrar los fondos de eficiencia y autogeneración en ciudadanos víctima de pobreza energética, al tiempo que beneficiarles con obligaciones de eficiencia, mejoras del mercado minorista y promoción del autoconsumo. Resulta necesaria una definición común, abordar la normalización de datos y recopilar las mejores prácticas. En definitiva, nadie debe de tener que elegir entre calefacción o refrigeración y alimentación o medicamentos y, mucho menos, pagar con su propia vida. Por todo esto, instamos a la Comisión a adoptar, urgentemente, las medidas oportunas.

  Sergio Gutiérrez Prieto (S&D), por escrito. – La dimensión geoestratégica de la seguridad de suministro energético no puede hacernos perder de vista el drama de más de 50 000 000 de europeos afectados por la pobreza energética. Un 60 % de las muertes en incendios domésticos se atribuyen a la pobreza energética. Rosa falleció la madrugada del lunes en Reus (Tarragona), al incendiarse su colchón. La anciana de 81 años vivía sin luz desde hacía dos meses, se iluminaba con las velas que ocasionaron el fuego. ¿Cuántas muertes tiene que haber para que la Comisión adopte medidas urgentes frente a este drama? Resulta prioritario un marco europeo de lucha contra la pobreza energética, con promoción de tarifas reducidas y revisión de impuestos y tasas de facturación. La Comisión debe centrar los fondos de eficiencia y autogeneración en ciudadanos víctima de pobreza energética, al tiempo que beneficiarles con obligaciones de eficiencia, mejoras del mercado minorista y promoción del autoconsumo. Resulta necesaria una definición común, abordar la normalización de datos y recopilar las mejores prácticas. En definitiva, nadie debe de tener que elegir entre calefacción o refrigeración y alimentación o medicamentos y, mucho menos, pagar con su propia vida. Por todo esto, instamos a la Comisión a adoptar, urgentemente, las medidas oportunas.

  András Gyürk (PPE), írásban. – Nagy örömömre szolgál, hogy az Európai Bizottság ismételten kiemeli az ellátásbiztonság kérdését az energia területén. Úgy gondolom, hogy a téma fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni. Mi, közép-kelet-európai képviselők, pontosan ismerjük, hogy milyen az, amikor az energiaellátás akadozik, vagy korábban megbízhatónak vélt rendszerek egyszer csak csődöt mondanak az ellátás elapadása miatt. A megbízható energiaellátás minden más gazdasági tevékenység előfeltétele. Kiszámítható, stabil és megfizethető áram- és gázszolgáltatásra van szükség a gazdasági és lakossági fogyasztók biztonsága érekében. Az Uniós integráció egyedi és pótolhatatlan lehetőséget jelent az európai tagállamoknak. A már meglévő, önellátásra berendezkedett energiahálózataikat összekapcsolva és összehangolva a tagállamok képesek lehetnek egy sokkal hatékonyabb és gazdaságosabb rendszer üzemeltetésére.

Természetszerű, hogy az Energiauniós integráció előrehaladtával az energetikai tervezés egyre inkább elszakad a tagállamok szintjétől és egyre magasabb, regionális, illetve Uniós szintre emelkedik. Alapvetően üdvözlöm ezt az integrációt, ugyanakkor nagyon fontos, hogy a folyamat közben ne feledkezzünk meg az Európai Unió egyik legnagyobb versenyelőnyéről, a különböző nemzetek sokszínűségéből fakadó erőről. Úgy gondolom, hogy az országos energiamixek tagállami szintű meghatározása olyan vonás, ami ugyan egyeztetésre ösztönöz, ugyanakkor mindenkit megerősít. Fontos, hogy minden tagállamnak lehetősége legyen meghatározni, hogy mire építi fel energiarendszerét.

  Javi López (S&D), por escrito. – La dimensión geoestratégica de la seguridad de suministro energético no puede hacernos perder de vista el drama de más de 50 000 000 de europeos afectados por la pobreza energética. Un 60 % de las muertes en incendios domésticos se atribuyen a la pobreza energética. Rosa falleció la madrugada del lunes en Reus (Tarragona), al incendiarse su colchón. La anciana de 81 años vivía sin luz desde hacía dos meses, se iluminaba con las velas que ocasionaron el fuego. ¿Cuántas muertes tiene que haber para que la Comisión adopte medidas urgentes frente a este drama? Resulta prioritario un marco europeo de lucha contra la pobreza energética, con promoción de tarifas reducidas y revisión de impuestos y tasas de facturación. La Comisión debe centrar los fondos de eficiencia y autogeneración en ciudadanos víctima de pobreza energética, al tiempo que beneficiarles con obligaciones de eficiencia, mejoras del mercado minorista y promoción del autoconsumo. Resulta necesaria una definición común, abordar la normalización de datos y recopilar las mejores prácticas. En definitiva, nadie debe de tener que elegir entre calefacción o refrigeración y alimentación o medicamentos y, mucho menos, pagar con su propia vida. Por todo esto, instamos a la Comisión a adoptar, urgentemente, las medidas oportunas.

  Juan Fernando López Aguilar (S&D), por escrito. – La dimensión geoestratégica de la seguridad de suministro energético no puede hacernos perder de vista el drama de más de 50 000 000 de europeos afectados por la pobreza energética. Un 60 % de las muertes en incendios domésticos se atribuyen a la pobreza energética. Rosa falleció la madrugada del lunes en Reus (Tarragona), al incendiarse su colchón. La anciana de 81 años vivía sin luz desde hacía dos meses, se iluminaba con las velas que ocasionaron el fuego. ¿Cuántas muertes tiene que haber para que la Comisión adopte medidas urgentes frente a este drama? Resulta prioritario un marco europeo de lucha contra la pobreza energética, con promoción de tarifas reducidas y revisión de impuestos y tasas de facturación. La Comisión debe centrar los fondos de eficiencia y autogeneración en ciudadanos víctima de pobreza energética, al tiempo que beneficiarles con obligaciones de eficiencia, mejoras del mercado minorista y promoción del autoconsumo. Resulta necesaria una definición común, abordar la normalización de datos y recopilar las mejores prácticas. En definitiva, nadie debe de tener que elegir entre calefacción o refrigeración y alimentación o medicamentos y, mucho menos, pagar con su propia vida. Por todo esto, instamos a la Comisión a adoptar, urgentemente, las medidas oportunas.

22. Ordem do dia da próxima sessão: Ver Ata

23. Encerramento da sessão

  Der Präsident. – Ich danke allen Kolleginnen und Kollegen, die bis jetzt noch dageblieben sind – insbesondere auch den Diensten. Ich wünsche Ihnen eine gesegnete Nachtruhe. Schlafen Sie wohl.

(Die Sitzung wird um 22.45 Uhr geschlossen.)