Az Európai Parlament vizsgálati joga

29.11.2017

Szóbeli választ igénylő kérdés: O-000090/2017
a Bizottság számára
az eljárási szabályzat 128. cikke
Danuta Maria Hübner, a Alkotmányügyi Bizottság nevében

A legutóbbi vizsgálóbizottságok (EMIS, PANA) által végzett munka tükrében világos, hogy az európai parlamenti vizsgálóbizottságok működésére vonatkozó jogi keret (a 95/167/EK határozat) elavult, amint azt a pénzmosási, adókikerülési és adókijátszási ügyekkel foglalkozó vizsgálatot követően az Európai Parlament a Tanács és a Bizottság számára készített, 2017. november 22-i ajánlás- és jelentéstervezetében, valamint a gépjárműiparban alkalmazott kibocsátásméréssel foglalkozó vizsgálatot követően a Tanács és a Bizottság számára készített, 2017. április 4-i ajánlásában és jelentésében is megállapította.

Egyértelmű, erős politikai akaratra van szükség a Parlament vizsgálati jogának megerősítéséhez, e jog ugyanis a parlamentáris rendszer egyik sarokköve és egyik legfőbb hatásköre, amelynek jogalapját az EUMSZ 226. cikke teremti meg. A parlamenti előadó a jogalkotási ciklus kezdete óta mindig készen állt arra, hogy építő megoldások elérésére törekedjen a Bizottsággal, minden erőfeszítést arra a célra összpontosítva, hogy a három intézmény előreléphessen e fontos rendelettel kapcsolatban. A Parlament előadója az AFCO bizottság nevében számos alkalommal, hat különböző tanácsi elnökséget megszólítva tett kísérletet arra, hogy a kompromisszum, a párbeszéd és a széles körű konszenzus szellemében viták és tárgyalások induljanak a Tanács és a Bizottság által felvetett aggályokról annak érdekében, hogy e két intézmény az EUMSZ 226. cikkében előírtak szerint megadja hozzájárulását. Sajnálatos módon és annak ellenére, hogy az AFCO Bizottság két munkadokumentumot és egy informális dokumentumot is elfogadott, amelyekben a fent említett aggályokkal kapcsolatban politikai érveket sorakoztatott fel és lehetséges megoldásokat javasolt, alapot kínálva a három intézmény közötti új tárgyalásokhoz, a folyamat továbbra sem mozdult el a holtpontról.

Az intézményközi patthelyzet sok éven át tartott, mígnem végül a három intézmény között 2016. október 10-én megállapodás született arról, hogy jogi szolgálataik összeülnek majd annak érdekében, hogy megtalálják a Bizottság és a Tanács által felvetett, jelenleg függőben levő jogi és intézményi jellegű aggályok lehetséges közös technikai rendezési módozatait. E közös dokumentumnak meg kellene könnyítenie egy lehetséges új szövegváltozat megfogalmazását, valamint a politikai szintű hivatalos tárgyalások megindítását. A Parlament kitartása ellenére az elkészült záródokumentumnak továbbra sincsenek következményei, ami kétségeket támaszt afelől, hogy a Tanács és a Bizottság akarja-e, vállalja-e, hogy a Parlamenttel a lojális együttműködés elvét tiszteletben tartva együttműködik.

Megmagyarázná-e a Bizottság, hogy melyek az okai ennek a patthelyzetnek, és szolgáltatna-e biztosítékokat arra, hogy hajlandó a lehető legrövidebb időn belül politikai párbeszédet kezdeni a Parlamenttel és a Tanáccsal olyan megegyezés elérésének céljával, amely lehetővé tenné az eljárás lezárását és megfelelő jogi keretet biztosítana a Parlament vizsgálati jogának gyakorlásához?