Közös állásfoglalási indítvány - RC-B8-0237/2017/REV1Közös állásfoglalási indítvány
RC-B8-0237/2017/REV1

KÖZÖS ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY az Egyesült Királyságnak az Európai Unióból való kilépésre vonatkozó szándékáról szóló értesítést követő tárgyalásokról

10.4.2017 - (2017/2593(RSP))

az eljárási szabályzat 123. cikkének (2) és (4) bekezdése alapján
a következő képviselőcsoportok állásfoglalási indítványai helyébe lép:
PPE, S&D, ALDE, Verts/ALE (B8-0237/2017)
GUE/NGL (B8-0241/2017)

Guy Verhofstadt koordinátor, az ALDE képviselőcsoport elnöke
Manfred Weber a PPE képviselőcsoport elnöke
Gianni Pittella az S&D képviselőcsoport elnöke
Philippe Lamberts, Ska Keller a Verts/ALE képviselőcsoport társelnökei
Gabriele Zimmer a GUE/NGL képviselőcsoport elnöke
Danuta Maria Hübner az Alkotmányügyi Bizottság elnöke


Eljárás : 2017/2593(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :  
RC-B8-0237/2017
Előterjesztett szövegek :
RC-B8-0237/2017
Elfogadott szövegek :

Az Európai Parlament állásfoglalása az Egyesült Királyságnak az Európai Unióból való kilépésre vonatkozó szándékáról szóló értesítést követő tárgyalásokról

(2017/2593(RSP))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 50. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkének (5) bekezdésére, 4. cikkének (3) bekezdésére és 8. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 217. és 218. cikkére,

–  tekintettel az Egyesült Királyság miniszterelnöke által az Európai Tanácsnak 2017. március 29-én az EUSZ 50. cikkének (2) bekezdése alapján eljuttatott értesítésre,

–  tekintettel az Egyesült Királyságban tartott népszavazásból eredő, az Európai Unióból való kilépésről szóló döntésről szóló, 2016. június 28-i állásfoglalására[1],

–  tekintettel az Európai Unió jelenlegi intézményi struktúrájának esetleges változásairól és módosításairól szóló[2], a Lisszaboni Szerződésben rejlő lehetőségek kihasználásával az Európai Unió működésének javításáról szóló[3], valamint az euróövezet költségvetési lehetőségeiről szóló, 2017. február 16-i állásfoglalásaira[4],

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.  mivel az Egyesült Királyság kormányától az Európai Tanácshoz érkezett értesítéssel megkezdődik a folyamat, amellyel az Egyesült Királyság tagállami státusza megszűnik az Európai Unióban és a Szerződések a jövőben nem alkalmazandók rá;

B.  mivel ez egy példátlan és sajnálatos eset, hiszen tagállam eddig még soha nem hagyta el az Európai Uniót; mivel a kilépést rendezett módon kell végigvinni annak érdekében, hogy ne legyenek hátrányos hatásai az Európai Unióra, polgáraira és az európai integráció folyamatára;

C.  mivel az Európai Parlament az Európai Unió valamennyi polgárát képviseli és az Egyesült Királyság kilépéséhez vezető folyamat során mindvégig az ő érdekeik védelmében fog fellépni;

D.  mivel bár minden egyes tagállam szuverén joga kilépni az Európai Unióból, a bent maradó tagállamoknak kötelességük egységben fellépni az Európai Unió érdekei és integritása védelmében; mivel ennek megfelelően a tárgyalások egyfelől az Egyesült Királyság, másfelől az Európai Unió és a bent maradó 27 tagállam (EU-27) nevében fellépő Bizottság között folynak majd;

E.  mivel az Egyesült Királyság Európai Unióból való kilépéséről folytatandó tárgyalások az után veszik kezdetüket, hogy az Európai Tanács elfogadta a tárgyalásokra vonatkozó iránymutatásokat; mivel ez az állásfoglalás a Parlament álláspontját tartalmazza ezen iránymutatásokkal kapcsolatban, és egyúttal alapját képezi a tárgyalásokról és az Európai Unió és az Egyesült Királyság közötti bármely megállapodásról a Parlament által készítendő értékelésnek;

F.  mivel az Egyesült Királyság mindaddig, amíg el nem hagyja az Európai Uniót, élvezi a Szerződésekből eredő valamennyi jogát, illetve teljesítenie kell az azokból eredő valamennyi kötelezettségét, beleértve az EUSZ 4. cikkének (3) bekezdésében foglalt jóhiszemű együttműködés elvét;

G.  mivel az Egyesült Királyság 2017. március 29-i értesítésében kifejezte szándékát, hogy kikerüljön az Európai Unió Bíróságának joghatósága alól;

H.  mivel az Egyesült Királyság kormánya ugyanezen értesítésben jelezte, hogy az Európai Unióval való jövőbeli kapcsolatában nem szerepel sem a belső piaci tagsága, sem a vámunióban való tagsága;

I.  mivel ugyanakkor az Egyesült Királyság folytatódó tagsága a belső piacban, az európai gazdasági térségben és/vagy a vámunióban lett volna az optimális megoldás mind az Egyesült Királyság, mind az EU-27 számára; mivel erre mindaddig nincs lehetőség, amíg az Egyesült Királyság kormánya fenntartja ellenvetéseit a négy szabadsággal és az Európai Unió Bíróságának joghatóságával szemben, elutasítja, hogy hozzájáruljon az Unió általános költségvetéséhez és saját kereskedelmi politikát kíván folytatni;

J.  mivel az Európai Unió elhagyásáról szóló népszavazás eredménye alapján az Európai Tanács 2016. február 18–19-i következtetéseihez csatolt, „az Egyesült Királyság Európai Unión belüli helyzetének új rendezéséről” szóló határozat valamennyi rendelkezését tekintve mindenképpen semmis és érvénytelen;

K.  mivel a tárgyalásokat a jogi stabilitás fenntartásának és a zavarok korlátok közé szorításának céljával kell folytatni, valamint világos jövőképet kell a polgárok és más jogalanyok elé tárni;

L.  mivel az értesítés visszavonásának az EU-27 egésze által támasztott feltételeknek kell megfelelnie és nem használható fel eljárási eszközként vagy fogásként az Egyesült Királyság tagviszonya jelenlegi feltételeinek javítására;

M.  mivel a kilépéséről szóló megállapodás hiányában az Egyesült Királyság 2019. március 30-án automatikusan és rendezetlen módon hagyná el az Európai Uniót;

N.  mivel az Egyesült Királyság nagyszámú polgára – Észak-Írországban és Skóciában többségük – szavazott az Európai Unióban való maradásra;

O.  mivel az Európai Parlamentet különösen aggasztják az Egyesült Királyság Európai Unióból való kilépésének következményei Észak-Írországra és Írországgal való kapcsolatainak jövőjére nézve; mivel e tekintetben létfontosságú a béke megőrzése, illetve – az Unió aktív közreműködésével kialkudott – nagypénteki megállapodás fenntartása annak valamennyi részletében, ahogyan erre az Európai Parlament az észak-írországi békefolyamatról szóló 2014. november 13-i állásfoglalásában rámutatott[5];

P.  mivel az Egyesült Királyság kilépésének arra kell késztetnie az EU-27-et és az uniós intézményeket, hogy jobban kezeljék a jelenlegi kihívásokat, elgondolkozzanak jövőjükön és erőfeszítéseiken, amelyekkel az európai project hatékonyabbá, demokratikusabbá és polgárközelibbé tehető; emlékeztet a pozsonyi útitervre, az Európai Parlament vonatkozó állásfoglalásaira, az Európai Bizottság 2017. március 1-jei, Európa jövőjéről szóló fehér könyvére, a 2017. március 25-i római nyilatkozatra és a saját forrásokkal foglalkozó magas szintű munkacsoport 2017. január 17-i javaslataira, amelyek a gondolkodás kiindulópontjaiként szolgálhatnak;

1.  tudomásul veszi az Egyesült Királyság kormányától az Európai Tanácsnak küldött értesítést, amely hivatalossá teszi az Egyesült Királyság döntését arról, hogy kilép az Európai Unióból;

2.  felhív az Európai Unió és az Egyesült Királyság közötti tárgyalások mihamarabbi megkezdésére, az EUSZ 50. cikke (2) bekezdésének megfelelően;

3.  újfent hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a kilépésről szóló megállapodás és bármiféle esetleges átmeneti megállapodás(ok) jóval a 2019 májusában esedékes európai parlamenti választások előtt lépjenek hatályba;

4.  emlékeztet rá, hogy a kilépésről szóló megállapodást csak az Európai Parlament egyetértésével lehet megkötni, és ez igaz bármiféle, az Európai Unió és az Egyesült Királyság kapcsolataira vonatkozó esetleges jövőbeli megállapodásra, valamint bármiféle esetleges átmeneti megállapodásra is;

A tárgyalások általános elvei

5.  elvárja, hogy az Egyesült Királyság Európai Unióból való rendezett kilépésének biztosítása végett az Európai Unió és az Egyesült Királyság közötti tárgyalásokat jóhiszeműen és teljes átláthatósággal folytassák; emlékeztet rá, hogy az Egyesült Királyság mindaddig élvezi az európai uniós tagságából eredő jogait, amíg a kilépésről szóló megállapodás hatályba nem lép, és ennek megfelelően abból eredő kötelezettségei és kötelezettségvállalásai is továbbra is érvényben vannak;

6.  emlékeztet rá e tekintetben, hogy ellentétes lenne az uniós joggal, ha az Egyesült Királyság már kilépése előtt tárgyalásokat kezdene esetleges kereskedelemi megállapodásokról harmadik országokkal; hangsúlyozza, hogy egy ilyen lépés ellentmondana az EUSZ 4. cikkének (3) bekezdésében rögzített jóhiszemű együttműködés elvével, és olyan következményekkel járna, mint például az Egyesült Királyság kizárása az EUMSZ 218. cikkében kifejtett, a kereskedelmi tárgyalásokhoz kapcsolódó eljárásokból; hangsúlyozza, hogy ugyanígy kell eljárni más olyan szakpolitikai területeken is, ahol az Egyesült Királyság továbbra is hatással lehet még az uniós jogalkotásra, fellépésekre, stratégiákra vagy közös politikákra oly módon, hogy mint távozó tagállam inkább saját, semmint az Európai Unió és az EU-27 érdekeit tartaná szem előtt;

7.  figyelmeztet rá, hogy bármely olyan, a kilépésről szóló megállapodás hatálya alá tartozó kérdésről szóló és/vagy az Európai Unió és az Egyesült Királyság jövőbeli kapcsolatát érintő kétoldalú megállapodás egy vagy több bent maradó tagállam és az Egyesült Királyság között, amelyet az EU-27 nem hagyott jóvá, ugyancsak ellentétes lenne a Szerződésekkel; figyelmeztet továbbá arra, hogy különösen ez lenne a helyzet bármely olyan kétoldalú megállapodás és/vagy szabályozási vagy felügyeleti gyakorlat esetében, amely például az Egyesült Királyságban települt pénzügyi intézmények számára az Unió szabályozási keretének sérelmére kivételezett hozzáférést tenne lehetővé a belső piachoz, vagy az EU-27 Egyesült Királyságban tartózkodó polgárainak (vagy fordítva) jogállását érintené;

8.  véleménye szerint a megbízatásnak és a tárgyalásokra vonatkozó iránymutatásoknak a teljes tárgyalási folyamat során maradéktalanul összhangban kell lenniük az EU-27 polgárainak álláspontjával és érdekeivel, beleértve Írországéit is, amelyeket különösen érint majd az Egyesült Királyság kilépése az Európai Unióból;

9.  reményei szerint ezen feltétek mentén az Európai Unió és az Egyesült Királyság tisztességes, a lehetőségekhez képest közeli és kiegyensúlyozott kapcsolatot alakít majd ki egymással a jogokat és a kötelezettségeket tekintve; sajnálja az Egyesült Királyság kormányának azon döntését, hogy nem vesz részt a belső piacban, az európai gazdasági térségben és a vámunióban; úgy véli, hogy egy, az Unióból kivonuló állam nem élvezheti ugyanazon előnyöket, mint az európai uniós tagállamok, és ennek megfelelően kijelenti, hogy semmiféle ennek ellentmondó megállapodáshoz nem fogja megadni egyetértését;

10.  megerősíti, hogy a belső piaci és a vámunióbeli tagság magában foglalja a négy szabadság, az Európai Unió Bírósága joghatósága, az általános költségvetési hozzájárulások és az Európai Unió közös kereskedelempolitikájához való csatlakozás elfogadását;

11.  hangsúlyozza, hogy az Egyesült Királyságnak teljesítenie kell valamennyi jogi, pénzügyi és költségvetési kötelezettségét, beleértve a jelenlegi többéves pénzügyi kerettel kapcsolatos – a kilépés napjáig és az után esedékes – kötelezettségvállalásait;

12.  tudomásul veszi a 27 állam- és kormányfő, valamint az Európai Tanács és az Európai Bizottság 2016. december 15-i nyilatkozatában foglalt, a tárgyalások megszervezésére vonatkozó javasolt rendelkezéseket; üdvözli az Európai Bizottság mint uniós tárgyalófél, a Bizottság részéről pedig Michel Barnier mint főtárgyaló kinevezését; rámutat, hogy az Európai Parlament teljes körű részvétele szükséges előfeltétele annak, hogy megadja egyetértését az Európai Uniós és az Egyesült Királyság közötti bármiféle megállapodáshoz;

A tárgyalások ütemezése

13.  hangsúlyozza, hogy az EUSZ 50. cikkének (2) bekezdésével összhangban a tárgyalásoknak az Egyesült Királyság kilépésének körülményeiről kell szólniuk, figyelemmel az Egyesült Királyság és az Európai Unió jövőbeli kapcsolatainak keretére is;

14.  egyetért azzal, hogy lényegi előrelépést kell elérni a kilépésről szóló megállapodás felé, minek utána el lehet kezdeni az esetleges átmeneti megállapodásokról szóló tárgyalásokat az Egyesült Királyság és az Európai Unió jövőbeli kapcsolatainak szándékolt kerete alapján;

15.  megállapítja, hogy az Európai Unió és az Egyesült Királyság mint harmadik ország jövőbeli kapcsolatairól szóló megállapodás csak akkor köthető meg, ha az Egyesült Királyság már kilépett az Európai Unióból;

Kilépési megállapodás

16.  kijelenti, hogy a kilépésről szóló megállapodásnak összhangban kell lennie a Szerződésekkel és az Európai Unió Alapjogi Chartájával, aminek hiányában az Európai Parlament egyetértését nem adja meg;

17.  véleménye szerint a kilépési megállapodásban szerepelniük kell a következő elemeknek:

•  az Egyesült Királyságban élő vagy korábban ott élt európai uniós polgárok, illetve a más tagállamokban élő vagy korábban ott élt egyesült királyságbeli polgárok jogállása, továbbá a jogaikra vonatkozó egyéb rendelkezések;
•  az Egyesült Királyság és az Európai Unió közötti pénzügyi kötelezettségek rendezése;
•  az Európai Unió külső határa;
•  az Egyesült Királyság által az Európai Unió tagállamaként vállalt nemzetközi kötelezettségek helyzete, lévén hogy a 27 bent maradó európai tagállamból álló Európai Unió jogutóda lesz a 28 tagállamból álló Európai Uniónak;
•  a jogalanyok – köztük a vállalatok – jogbiztonsága;
•  az Európai Unió Bíróságának kijelölése illetékes hatóságként a kilépési megállapodás értelmezésére és érvényesítésére;

18.  igényli a tisztességes bánásmódot az Egyesült Királyságban élő vagy korábban ott élt EU-27 tagállami polgárokkal, illetve az EU-27 tagállamokban élő vagy korábban ott élt egyesült királyságbeli polgárokkal szemben, és úgy véli, hogy a tárgyalások során az ő érdekeiknek teljes mértékben érvényesülniük kell; követeli ezért, hogy az Egyesült Királyságban élő európai uniós polgárok és az Európai Unióban élő egyesült királyságbeli polgárok esetében érvényesüljenek a viszonosság, az egyenlőség, az egyenértékűség, a megkülönböztetésmentesség elvei, továbbá kéri az uniós jogszabályok integritásának védelmét, beleértve az Alapjogi Chartát és az érvényesítéséhez szükséges keretet; hangsúlyozza, hogy a mozgás szabadságához fűződő jogok bármiféle, az Egyesült Királyság Európai Unióból való kilépésének napja előtt csorbítása – beleértve az uniós állampolgárok közötti különbségtételt az ott-tartózkodáshoz való jog megszerzése terén – ellentétes lenne az uniós joggal;

19.  hangsúlyozza, hogy az Egyesült Királysággal való, az Európai Unió Számvevőszék által auditált éves beszámolóin alapuló egyszeri pénzügyi elszámolásnak ki kell terjednie a fennálló kötelezettségekből eredő valamennyi jogi felelősségre, valamint rendelkeznie kell a mérlegen kívüli tételekről, a függő kötelezettségekről és más, a kilépéssel közvetlenül összefüggő pénzügyi költségekről;

20.  elismeri, hogy az Ír-sziget egyedülálló helyzetét és a várható sajátos körülményeket rendezni kell a kilépési megállapodásban; sürgeti, hogy minden – az európai uniós joggal és az 1998. évi nagypénteki megállapodással összhangban álló – eszközt és intézkedést vessenek be annak érdekében, hogy enyhítsék az Egyesült Királyság kilépése által az Írország és Észak-Írország közötti határra gyakorolt hatásokat; hangsúlyozza ennek megfelelően, hogy feltétlenül szükség van az észak-írországi békefolyamat folytatódásának és stabilitásának biztosítására, valamint a kemény határ megjelenésének megelőzésére;

Az Európai Unió és az Egyesült Királyság jövőbeli kapcsolatai

21.  tudomásul veszi az Egyesült Királyság kormányának 2017. március 29-i értesítését és 2017. február 2-i „Az Egyesült Királyság kilépése és új partnerség az Európai Unióval” című fehér könyvét;

22.  véleménye szerint az Európai Unió és az Egyesült Királyság közötti jövőbeli kapcsolatoknak kiegyensúlyozottaknak és átfogóaknak kell lenniük és mindkét fél polgárainak érdekeit kell szolgálniuk, és ennek megfelelően a tárgyalásokra elegendő időt kell fordítani; hangsúlyozza, hogy ki kell terjedniük a közös érdekű területekre, ugyanakkor tiszteletben tartva az Európai Unió jogrendszerének integritását és az Európai Unió alapelveit és alapértékeit, beleértve a belső piac integritását és az Európai Unió döntéshozatali képességét és önállóságát; megállapítja, hogy az EUSZ 8. cikke és az EUMSZ 217. cikke, amelyek alapján „kölcsönös jogok és kötelezettségek, közös fellépés és különleges eljárások által jellemzett társulást létrehozó megállapodásokat köthet”, megfelelő keretet biztosíthat ezekhez a kapcsolatokhoz;

23.  kijelenti, hogy az Európai Unió és az Egyesült Királyság közötti jövőbeli kapcsolatokról szóló tárgyalások eredményétől függetlenül, nem köthető semmilyen kompromisszum egyfelől a belső és külső biztonság – beleértve a védelmi együttműködést is –, másfelől a jövőbeli gazdasági kapcsolatrendszer között;

24.  hangsúlyozza, hogy az Európai Unió és az Egyesült Királyság közötti bármely jövőbeli megállapodás attól függ, hogy az Egyesült Királyság továbbra is tiszteletben tartja-e a nemzetközi kötelezettségekben előírt normákat – beleértve az emberi jogokat –, valamint az uniós jogszabályokat és szakpolitikákat, többek között a környezetvédelem, az éghajlatváltozás, az adókijátszás és adókikerülés elleni küzdelem, a tisztességes verseny, a kereskedelem és a szociálpolitika – különösen a szociális dömpingre gondolva – terén;

25.  ellenez minden, esetenkénti vagy ágazati rendelkezéseket – beleértve a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozóakat is – tartalmazó jövőbeli megállapodást az Európai Unió és az Egyesült Királyság között, amely kivételezett hozzáférést tenne lehetővé a belső piachoz és/vagy a vámunióhoz az Egyesült Királyságban települt vállalkozások számára; hangsúlyozza, hogy kilépése után az Egyesült Királyság a harmadik országokra vonatkozó uniós jogszabályok hatálya alá fog esni;

26.  megállapítja, hogy ha az Egyesült Királyság azt igényli, hogy részt vehessen bizonyos európai uniós programokban, ezt csak harmadik országként teheti majd, beleértve a megfelelő költségvetési hozzájárulást és a meglévő joghatósági ellenőrzést; ebben az összefüggésben üdvözölné további részvételét számos programban, például az Erasmusban;

27.  megállapítja, hogy az Egyesült Királyságban számos polgár kifejezte erős ellenérzését az EUMSZ 20. cikke alapján jelenleg élvezett jogainak elvesztése miatt; javasolja, hogy az EU-27 vizsgálja meg, miképpen lehetne ezen enyhíteni az Unió elsődleges joga által megszabott határokon belül, egyidejűleg teljes mértékben tiszteletben tartva a viszonosság, az egyenlőség, az egyenértékűség és a megkülönböztetésmentesség elveit;

Átmeneti szabályok

28.  véleménye szerint a jogbiztonságot és folytonosságot garantáló átmeneti intézkedésekben csak akkor lehet megállapodni az Európai Unió és az Egyesült Királyság között, ha azok biztosítják a jogok és kötelezettségek megfelelő egyensúlyát a két fél között, megóvják az Európai Unió jogrendszerének integritását, és az Európai Unió Bírósága lesz illetékes bármely jogi probléma rendezésében; úgy véli ezenkívül, hogy időben szigorúan korlátozottnak kell lenniük, nem haladva meg a három évet, figyelemmel arra, hogy semmiképpen nem helyettesíthetik az európai uniós tagságot;

Az EU-27 és az uniós intézmények előtt álló kérdések

29.  felhív mielőbbi megállapodás létrehozatalára az Európai Bankhatóság és az Európai Gyógyszerügynökség áthelyezését illetően, és hogy az áthelyezés folyamata minél előbb végrehajtható legyen;

30.  rámutat, hogy az Egyesült Királyság kilépését követően szükség lehet az uniós jog felülvizsgálatára és kiigazítására;

31.  véleménye szerint a jelenlegi többéves pénzügyi keret utolsó két esztendejét illetően nincs szükség felülvizsgálatra, és az Egyesült Királyság kilépésének hatását az éves költségvetési eljárás eszközeivel kell kezelni; hangsúlyozza, hogy a többéves pénzügyi keret kérdésében – beleértve a saját források kérdését – haladéktalanul meg kell indulnia a munkának az uniós intézmények és az EU-27 között;

32.  kötelezettséget vállal rá, hogy időben befejezi – az EUSZ 14. cikkének (2) bekezdése alapján, illetőleg az EUMSZ 223. cikkének megfelelően az Európai Unió választójogi reformjáról szóló, 2015. november 11-i állásfoglalásához[6] csatolt javaslata alapján – az Európai Parlament összetételével és a választási eljárással kapcsolatos jogalkotási eljárásokat; ezenkívül – és figyelemmel állásfoglalása P. preambulumbekezdésére – úgy vélekedik, hogy az Egyesült Királyság kilépéséről és a vele való új kapcsolatrendszer kiépítéséről szóló tárgyalások folyamán a bent maradó 27 európai uniós tagállamnak az uniós intézményekkel együtt, a széles nyilvánosságot bevonó párbeszéd útján erősítenie kell a jelenlegi Európai Uniót, valamint meg kell kezdeni az annak jövőjére vonatkozó elmélyült intézményközi gondolkodást;

Záró rendelkezések

33.  fenntartja magának a jogot, hogy kinyilvánítsa álláspontját az Európai Unió és az Egyesült Királyság közötti tárgyalásokról, és hogy adott esetben – a tárgyalások előrehaladásának vagy megfeneklésének függvényében – további állásfoglalásokat fogadjon el, beleértve egyedi területeket vagy ágazati kérdéseket is;

34.  elvárja, hogy az Európai Tanács figyelembe vegye ezt az állásfoglalást a tárgyalási keretet meghatározó iránymutatások elfogadásakor és az Európai Unió által követendő átfogó álláspontok és elvek kidolgozásakor;

35.  úgy határoz, hogy a megállapodás(ok)ra vonatkozó végső álláspontját az Európai Parlament ezen és ezt követő állásfoglalásai tartalmának való megfelelés vizsgálata alapján alakítja ki;

°

°  °

36.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Tanácsnak, az Európai Unió Tanácsának, az Európai Bizottságnak, az Európai Központi Banknak, a nemzeti parlamenteknek, valamint az Egyesült Királyság kormányának.