Eljárás : 2017/2648(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : RC-B8-0252/2017

Előterjesztett szövegek :

RC-B8-0252/2017

Viták :

PV 06/04/2017 - 4.3
CRE 06/04/2017 - 4.3

Szavazatok :

PV 06/04/2017 - 7.3

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2017)0127

KÖZÖS ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
PDF 286kWORD 56k
5.4.2017
PE603.680v01-00}
PE603.682v01-00}
PE603.683v01-00}
PE603.685v01-00}
PE603.690v01-00}
PE603.692v01-00} RC1
 
B8-0252/2017}
B8-0254/2017}
B8-0255/2017}
B8-0257/2017}
B8-0262/2017}
B8-0264/2017} RC1

az eljárási szabályzat 135. cikkének (5) bekezdése és 123. cikkének (4) bekezdése alapján

amely a következő képviselőcsoportok állásfoglalási indítványai helyébe lép:

EFDD (B8-0252/2017)

S&D (B8-0254/2017)

Verts/ALE (B8-0255/2017)

ECR (B8-0257/2017)

ALDE (B8-0262/2017)

PPE (B8-0264/2017)


Bangladesről, többek között a gyermekházasságokról (2017/2648(RSP))


Cristian Dan Preda, Tomáš Zdechovský, Elmar Brok, Deirdre Clune, Pavel Svoboda, Laima Liucija Andrikienė, Brian Hayes, Jaromír Štětina, Stanislav Polčák, Ivan Štefanec, Therese Comodini Cachia, Tunne Kelam, József Nagy, Sven Schulze, Lefteris Christoforou, Dubravka Šuica, Ivana Maletić, Romana Tomc, Giovanni La Via, Patricija Šulin, Csaba Sógor, Marijana Petir, Luděk Niedermayer, David McAllister, Željana Zovko, Bogdan Andrzej Zdrojewski, Adam Szejnfeld, Elisabetta Gardini, Michaela Šojdrová, Bogdan Brunon Wenta, Milan Zver, Krzysztof Hetman, Ivo Belet, José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra, Lars Adaktusson, László Tőkés, Eva Maydell, Elżbieta Katarzyna Łukacijewska, Jiří Pospíšil, Anna Maria Corazza Bildt, Andrey Kovatchev a PPE képviselőcsoport nevében
Elena Valenciano, Victor Boştinaru, Soraya Post, Neena Gill, Karoline Graswander-Hainz az S&D képviselőcsoport nevében
Urszula Krupa, Anna Elżbieta Fotyga, Geoffrey Van Orden, Raffaele Fitto, Angel Dzhambazki, Notis Marias, Tomasz Piotr Poręba, Ryszard Antoni Legutko, Ryszard Czarnecki, Karol Karski, Charles Tannock az ECR képviselőcsoport nevében
Dita Charanzová, Johannes Cornelis van Baalen, Beatriz Becerra Basterrechea, Petras Auštrevičius, Urmas Paet, Marian Harkin, Louis Michel, Ivan Jakovčić, Marielle de Sarnez, Maite Pagazaurtundúa Ruiz, Jozo Radoš, Hilde Vautmans, Pavel Telička, Frédérique Ries, Marietje Schaake, Gérard Deprez, Carolina Punset, Nathalie Griesbeck, Petr Ježek, Izaskun Bilbao Barandica, Cecilia Wikström, Martina Dlabajová, Ramon Tremosa i Balcells, Paavo Väyrynen, Nedzhmi Ali, Hannu Takkula, Valentinas Mazuronis, Ilhan Kyuchyuk, Jasenko Selimovic, Filiz Hyusmenova, Charles Goerens az ALDE képviselőcsoport nevében
Barbara Lochbihler, Terry Reintke, Ulrike Lunacek a Verts/ALE képviselőcsoport nevében
Ignazio Corrao, Fabio Massimo Castaldo, Rosa D’Amato, Isabella Adinolfi, Rolandas Paksas az EFDD képviselőcsoport nevében
Barbara Kappel

 

MÓDOSÍTÁSOK

Az Európai Parlament állásfoglalása Bangladesről, többek között a gyermekházasságokról (2017/2648(RSP))  

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bangladesről szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a 2014. szeptember 18-i állásfoglalására(1) az emberi jogok megsértéséről Bangladesben,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 2017. évi ülésein képviselendő uniós prioritásokról szóló, 2017. március 16-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának a Bangladesről szóló, 2017. március 22-i záró észrevételeire,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának a gyermek-, a korai és a kényszerházasságok megelőzésére és felszámolására irányuló erőfeszítések megerősítéséről szóló, 2015. július 2-i határozatára,

–  tekintettel a gyermekek jogainak előmozdítására és védelmére vonatkozó, a Tanács által 2017. március 6-án elfogadott uniós iránymutatásokra,

–  tekintettel a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezményre,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, amelyet 1948-ban fogadtak el,

–  tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára,

–  tekintettel a Nők Negyedik Világkonferenciáján 1995-ben elfogadott és Banglades által aláírt Pekingi Nyilatkozatra és Cselekvési Platformra, valamint az ennek végrehajtása terén Banglades által elért eredményekről szóló, 2000., 2005., 2009. és 2014. évi időszakos felülvizsgálatokra,

–  tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezmény 16. cikkére,

–  tekintettel az Európai Közösség és Banglades közötti, 2001. évi partnerségi és fejlesztési együttműködési megállapodásra,

–  tekintettel a gyermekházasság korlátozásáról szóló, 2017. március 11-i és a gyermekházasságok megelőzéséről szóló, 2014. szeptember 15-i bangladesi jogszabályra,

–  tekintettel a gyermekházasságok felszámolására irányuló, a 2015–2021 közötti időszakra szóló bangladesi nemzeti cselekvési tervre,

–  tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel az EU-nak régóta tartó kapcsolatai vannak Bangladessel, többek között a partnerségi és fejlesztési együttműködési megállapodás révén; mivel az emberi jogok és a demokratikus alapelvek tiszteletben tartása és előmozdítása elősegíti a felek hazai és nemzetközi politikáit, és az EU külső tevékenységének alapvető részét kell képeznie;

B.  mivel nem kormányzati szervezetek és a független média az utóbbi hónapokban számos emberi jogi jogsértésről számoltak be, többek között erőszakos eltűnésekről, a társadalmat sújtó szigorításokról, politikai aktivisták elleni támadásokról és kínzásokról;

C.  mivel az ENSZ legújabb adatai szerint a gyermekházasságok aránya Bangladesben továbbra is a világon az egyik legmagasabb, Ázsiában pedig a legmagasabb; mivel Bangladesben a lányok 52%-a megy férjhez 18 éves kora előtt, 18%-a pedig már 15 éves kora előtt;

D.  mivel az ENSZ a gyermekházasságot – amelyben a gyermekeknek nincs választásuk vagy joguk arra, hogy teljes körű beleegyezésüket adják, és gyakran fizikai és pszichológiai kockázatoknak vannak kitéve – az emberi jogok megsértésének tekinti;

E.  mivel Banglades az UNFPA–UNICEF gyermekházasságok felszámolásának meggyorsítására irányuló, az EU által is támogatott globális program 12 célországának egyike;

F.  mivel Banglades a gyermekek elleni erőszak felszámolására irányuló dél-ázsiai kezdeményezés tagja, amely a gyermekházasságok felszámolására irányuló regionális cselekvési tervet fogadott el;

G.  mivel a 2014. júliusi „Girl Summit” alkalmával a bangladesi kormány ígéretet tett arra, hogy 2021-ig egyharmadával csökkenti a 15–18 éves korukban férjhez adott lányok számát, 2021-ig megszünteti a 15 év alatti gyermekeket érintő, 2041-ig pedig a 18 év alatti gyermekeket érintő házasságokat;

H.  mivel 2015-ben az ENSZ Fejlesztési Programjában meghatározott, a nemek közötti egyenlőtlenségi index tekintetében vizsgált 159 ország közül Banglades a 119. helyen állt;

I.  mivel a bangladesi kormány 2017. február 27-én elfogadta a gyermekházasságok megelőzéséről szóló jogszabályt, amely – miközben a házasságkötés alsó korhatárát a nők esetében 18 évben, a férfiak esetében pedig 21 évben állapítja meg – „különleges esetekben” vagy a serdülők „legfőbb érdekeit szem előtt tartva” bírósági engedéllyel kivételeket vezet be, azonban nem határozza meg ezeket a kritériumokat, és e házasságok esetében nem határoz meg alsó korhatárt; mivel a gyermek beleegyezése nem szükséges; mivel a törvény az elnök jóváhagyását követően, 2017. március 11-én hatályba lépett;

J.  mivel ez a jogszabály a hozománnyal való visszaélés, a szexuális zaklatás, a nemi erőszak és a savtámadások fokozódásához, valamint a megrontás legitimizálásához vezethet; mivel azt is lehetővé teheti a szülők számára, hogy lányaikat az erőszaktevőjükkel való házasságkötésre kényszerítsék;

K.  mivel a gyermekjogok előmozdítására és védelmére vonatkozó uniós iránymutatások újólag megerősítik az EU elkötelezettségét amellett, hogy külső emberi jogi politikájában átfogó módon előmozdítsa és védje a gyermekek jogait;

1.  ismételten elítéli a kényszer- és gyermekházasság, valamint a nők és lányok elleni szexuális erőszak minden esetét az egész világon;

2.  tudomásul veszi Banglades által a gyermekházasságok szintjének csökkentésére tett erőfeszítéseket;

3.  üdvözli, hogy Bangladesben az elmúlt években számos jogalkotási és intézményi intézkedést elfogadtak a gyermekek védelmére; aggodalmát fejezi ki azonban ezen intézkedések végrehajtásának elmaradása vagy nem kellő mértékű végrehajtása miatt;

4.  mély sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy 2017-ben elfogadták a gyermekházasságok megelőzéséről szóló jogszabályt, és hogy e jogszabály olyan joghézagokat tartalmaz, amelyek jogilag engedélyezik a gyermekházasságot; sajnálja továbbá, hogy a jogszabály nem állapít meg jogi kritériumokat, ami növeli a széles körű visszaélések kockázatát;

5.  felszólítja a bangladesi kormányt, hogy a joghézagok megszüntetése és a gyermekházasságok megtiltása érdekében módosítsa a jogszabályt;

6.  ragaszkodik ahhoz, hogy a jogszabály joghézagainak megszüntetéséig a bangladesi kormány fogadjon el olyan egyértelmű kritériumokat, amelyekre a bíróságoknak – az egészségügyi és szociális ellátásban dolgozó szakemberekkel együttműködve, és többek között az érintett lányokkal családtagjaik jelenléte nélkül folytatott interjút követően – támaszkodniuk kell, amikor a kiskorúak házassága engedélyezésére vonatkozó döntést hoznak;

7.  aggodalommal veszi tudomásul, hogy a közelmúltban elfogadott jogszabály súlyos visszalépést jelent Banglades gyermekházasság megszüntetésére irányuló erőfeszítései tekintetében; emlékeztet arra, hogy ez a jogszabályi lazítás aláássa a bangladesi kormány gyermekházasság csökkentésére irányuló saját céljainak megvalósítását;

8.  tisztában van a gyermekházasságok lehetséges hatásaival – ideértve az oktatáshoz való hozzáférés korlátozását, az elszigetelődést, a szegénységet, a gazdasági függőséget és a szolgaságot, különösen vidéki területeken és lányok esetében –, és aggodalommal veszi tudomásul a nemi és fizikai erőszak, valamint a kényszerített terhesség megnövekedett kockázatát gyermekházasság esetén;

9.  megjegyzi, hogy a gyermekházasság gyakran nem kívánt terhesség vagy kiskorúak terhességének következménye; e tekintetben emlékeztet annak fontosságára, hogy a nők és a lányok számára biztosítsák a szexuális és reproduktív egészségről szóló információhoz való hozzáférést, a segítségnyújtást és a biztonságos egészségügyi ellátást;

10.  felszólítja a bangladesi kormányt, hogy folytassa a gyermekházasságok felszámolására irányuló, a 2015–2021 közötti időszakra szóló nemzeti cselekvési terv kidolgozását és magyarázza el, hogyan tervezi elérni a célokat és felszámolni a gyermekházasságot;

11.  felszólítja a bangladesi hatóságokat, hogy ténylegesen kötelezzék el magukat a nemrégiben nemzetközi szinten elfogadott fenntartható fejlesztési célok iránt, különösen az egyenlőtlenségek csökkentése, valamint a nemek közötti egyenlőség és a nők jogainak biztosítása érdekében;

12.  úgy véli, hogy a gyermekházasságok ellen az emberi jogok, az emberi méltóság, valamint az állami szociális politikák előmozdítása révén lehet hatékonyan fellépni; ezért felszólítja a bangladesi hatóságokat, hogy módszeresen vonják be az érintett közösségeket és a civil társadalmat – köztük a nem kormányzati szervezeteket és a gyermekvédelmi szervezeteket – annak érdekében, hogy kezeljék a bangladesi gyermekházasság problémájának kiváltó okait és az iskolákban is hívják fel erre a figyelmet;

13.  e tekintetben felszólítja a bangladesi hatóságokat, hogy módosítsák a külföldi adományokat (önkéntes tevékenységeket) szabályozó 2014. évi jogszabályt annak biztosítása érdekében, hogy a civil társadalmi szervezetek munkája ne álljon önkényes állami ellenőrzés alatt, és hogy a jogszabály alapján hozott összes határozatot vonják független felülvizsgálati eljárás alá;

14.  sürgeti a bangladesi hatóságokat, hogy ítéljék el a véleménynyilvánítás szabadsága elleni folyamatos rémtetteket, és hogy haladéktalanul vessenek véget az újságírók, a bloggerek és a civil társadalom elleni valamennyi erőszakos cselekménynek, zaklatásnak, megfélemlítésnek vagy cenzúrának; sürgeti továbbá a bangladesi hatóságokat, hogy független módon vizsgálják ki a bírósági eljárás nélküli kivégzéseket, az erőszakos eltüntetéseket valamint a túlzott erőszak alkalmazását, és a felelősöket a nemzetközi normákkal összhangban állítsák bíróság elé;

15.  kéri a Bizottságot és az Európai Unió bangladesi küldöttségét, hogy a bangladesi hatóságokkal vitassák meg e kérdéseket, és az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy vesse fel a fenti jogszabály kérdését a következő EU–Banglades vegyes bizottsági ülésen;

16.  kéri az Uniót, hogy minden rendelkezésére álló eszközzel támogassa a bangladesi kormányt a nemzetközi emberi jogi kötelezettségeinek tiszteletben tartásában;

17.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Európai Külügyi Szolgálatnak, az Európai Bizottságnak, az EU emberi jogi különleges képviselőjének, valamint Banglades kormányának és parlamentjének.

 

(1)

HL C 234., 2016.6.28., 10. o.

(2)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0089.

Jogi nyilatkozat