Eljárás : 2017/2868(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : RC-B8-0543/2017

Előterjesztett szövegek :

RC-B8-0543/2017

Viták :

Szavazatok :

PV 05/10/2017 - 4.1

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2017)0381

KÖZÖS ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
PDF 295kWORD 50k
4.10.2017
PE611.649v01-00}
PE611.470v01-00}
PE611.473v01-00}
PE611.477v01-00}
PE611.479v01-00}
PE611.480v01-00} RC1
 
B8-0543/2017}
B8-0544/2017}
B8-0547/2017}
B8-0551/2017}
B8-0553/2017}
B8-0554/2017} RC1

az eljárási szabályzat 135. cikkének (5) bekezdése és 123. cikkének (4) bekezdése alapján

amely a következő képviselőcsoportok állásfoglalási indítványai helyébe lép:

Verts/ALE (B8-0543/2017)

ALDE (B8-0544/2017)

PPE (B8-0547/2017)

S&D (B8-0551/2017)

ECR (B8-0553/2017)

EFDD (B8-0554/2017)


az Afrikában, és különösen a Malawiban élő albínók helyzetéről (2017/2868(RSP))


Cristian Dan Preda, Tunne Kelam, Sandra Kalniete, Elmar Brok, Dubravka Šuica, Sven Schulze, Lefteris Christoforou, Ivan Štefanec, Agnieszka Kozłowska-Rajewicz, Mairead McGuinness, David McAllister, Marijana Petir, Pavel Svoboda, Bogdan Andrzej Zdrojewski, Bogdan Brunon Wenta, Tomáš Zdechovský, Elisabetta Gardini, Claude Rolin, Jaromír Štětina, Maurice Ponga, Milan Zver, Csaba Sógor, József Nagy, Brian Hayes, Adam Szejnfeld, Luděk Niedermayer, Patricija Šulin, Anna Záborská, José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra, Deirdre Clune, Andrey Kovatchev, Seán Kelly, Roberta Metsola, Krzysztof Hetman, Stanislav Polčák, Ivana Maletić, Željana Zovko, László Tőkés, Jiří Pospíšil, Inese Vaidere a PPE képviselőcsoport nevében
Elena Valenciano, Victor Boştinaru, Soraya Post az S&D képviselőcsoport nevében
Charles Tannock, Ruža Tomašić, Urszula Krupa, Jan Zahradil, Jana Žitňanská, Notis Marias, Ryszard Czarnecki, Monica Macovei, Ryszard Antoni Legutko, Karol Karski, Branislav Škripek, Raffaele Fitto az ECR képviselőcsoport nevében
Hilde Vautmans, Ilhan Kyuchyuk, Izaskun Bilbao Barandica, Johannes Cornelis van Baalen, Javier Nart, Petras Auštrevičius, Marietje Schaake, Urmas Paet, Pavel Telička, Louis Michel, Frédérique Ries, Nathalie Griesbeck, Jasenko Selimovic, Gérard Deprez, Maite Pagazaurtundúa Ruiz, Marian Harkin, Dita Charanzová, Cecilia Wikström, Ivan Jakovčić, Beatriz Becerra Basterrechea, Robert Rochefort, Martina Dlabajová, Nedzhmi Ali, Patricia Lalonde, Ivo Vajgl, Paavo Väyrynen, Filiz Hyusmenova, Valentinas Mazuronis, Norica Nicolai, Carolina Punset, Jozo Radoš az ALDE képviselőcsoport nevében
Bodil Valero, Maria Heubuch, Heidi Hautala, Jordi Solé, Judith Sargentini, Bart Staes, Michèle Rivasi, Barbara Lochbihler, Ernest Urtasun, Igor Šoltes, Davor Škrlec, Bronis Ropė, Michel Reimon, Sven Giegold a Verts/ALE képviselőcsoport nevében
Ignazio Corrao, Fabio Massimo Castaldo, Isabella Adinolfi, Piernicola Pedicini, Rolandas Paksas, Laura Agea, Laura Ferrara az EFDD képviselőcsoport nevében
MÓDOSÍTÁSOK

Az Európai Parlament állásfoglalása az Afrikában, és különösen a Malawiban élő albínó személyek helyzetéről (2017/2868(RSP))  

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Afrikában élő albínók helyzetéről szóló korábbi állásfoglalásaira, kivált az Afrikában, és különösen a Malawiban élő albínó személyek helyzetéről szóló 2016. július 7-i(1), valamint az albínók ellen Tanzániában elkövetett gyilkosságokról szóló 2008. szeptember 4-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel az albínók emberi jogainak érvényesülésével foglalkozó független ENSZ-szakértő 2016. január 18-i és 2017. március 24-i jelentésére,

–  tekintettel az Európai Külügyi Szolgálatnak (EKSZ) az albinizmus nemzetközi napjáról szóló 2017. június 13-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosságának 2017. szeptember 19-i, „Úttörő lépés a boszorkánysághoz kapcsolódó emberi jogi jogsértések büntetlenségének megszüntetése felé” című, és a 2017. július 28-i, „Tanzánia: a jelentések szerint csökken az albínók elleni támadások száma, de a falvakban továbbra is megfigyelhetők a jelenség kiváltó okai – ENSZ-szakértő” című sajtóközleményére,

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének az albinizmus nemzetközi napjáról szóló, 2014. december 18-i 69/170. sz. határozatára,

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének az albínó személyekről szóló, 2015. december 23-i 70/229. sz. határozatára,

–  tekintettel az Emberi Jogok és a Népek Jogai Afrikai Bizottságának (ACHPR) 2013. november 5-i, az albínó személyek elleni támadások és diszkrimináció megakadályozásáról szóló 263. sz. határozatára,

–  tekintettel az albínók ellen Afrikában elkövetett támadások megszüntetésére irányuló, a 2017–2021-es időszakra vonatkozó regionális cselekvési tervre és az ACHPR erről szóló 2017. május 22-i 373. számú határozatára,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, amelyet 1948. december 10-én fogadtak el,

–  tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára,

–  tekintettel a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezményre,

–  tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményre,

–  tekintettel a faji megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöböléséről szóló nemzetközi egyezményre,

–  tekintettel az ENSZ nemzeti, etnikai, vallási és nyelvi kisebbségekhez tartozó személyek jogairól szóló 1992. december 18-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az Emberi Jogok és a Népek Jogainak Afrikai Chartájára,

–  tekintettel a Cotonou-i Partnerségi Megállapodásra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel az albinizmus veleszületett genetikai állapot, amely világszerte minden 20 000 emberből egyet érint, de a szubszaharai országokban lényegesen magasabb az albínók aránya, különösen Tanzániában, Malawiban és Burundiban, ahol a világon a legmagasabb ez az arány;

B.  mivel az albínókat fenyegető legnagyobb veszélyt Afrika legtöbb részén a jelenséghez kapcsolódó félrevezető és babonás hiedelmek jelentik; mivel az albínók számára az albinizmushoz tévesen társított mágikus erők jelentik a legsúlyosabb fenyegetést; mivel az ilyen mítoszok erőszakcselekményekhez szolgálnak indítékul, és ösztönzik az albínók testrészeivel folytatott kereskedelmet, mivel azok a hiedelmek szerint szerencsét, egészséget és gazdagságot hoznak; mivel az albínó nők gyakran esnek nemi erőszak áldozatául azon tévhit miatt, hogy a velük folytatott közösülés gyógyítja a HIV/AIDS betegséget;

C.  mivel emberi jogi jogvédő csoportok szerint az elmúlt évtizedben több mint 600 albínók elleni támadást jelentettek Afrikában, bár a támadások valós száma vélhetően ennél nagyobb; mivel ezek a támadások az elmúlt években jelentősen gyakoribbá váltak, különösen Malawiban, Tanzániában és Mozambikban;

D.  mivel 2016-ban 25 afrikai országban 172, albínók sérelmére elkövetett gyilkosságot és 276 egyéb támadást jegyeztek fel; mivel ebben az évben a Malawiban elkövetett támadásokon túl Burundiból, Mozambikból, Zambiából és Tanzániából is érkeztek albínók elleni támadásokról szóló hírek, mely támadások áldozatai a jelentések szerint nagyobbrészt gyermekek voltak;

E.  mivel 2017 eleje óta az albínók sérelmére elkövetett támadások és gyilkosságok újabb hullámát indították el a malawi büntető igazságszolgáltatási rendszer rendszerszintű hiányosságai, amelyek e veszélyeztetett csoport tagjait teljes mértékben kiszolgáltatják a bűnbandák kényének-kedvének; mivel 2017 januárja óta legalább két albínó személyt öltek meg, míg további hét számolt be ellene végrehajtott bűncselekményekről, köztük gyilkossági kísérletről és emberrablásról;

F.  mivel bár 2016-ban szigorúbb szabályozást vezettek be Malawiban, beleértve a büntető törvénykönyv és a patológiai vizsgálatokat szabályozó törvény reformját, ez nem akadályozta meg az albínók sérelmére elkövetett gyilkosságok és támadások gyakoriságának újbóli növekedését, aminek okai főleg a hatástalan bűnüldözésben és a gyér igazságügyi kapacitásokban keresendők, és abban, hogy a kiváltó okokkal, valamint a társadalmi és kulturális közeggel nem foglalkoznak, és csak ritkán fordul elő, hogy az elkövetőket megtalálják, bíróság elé állítják és elítélik;

G.  mivel az albínók emberi jogaik szélsőséges megsértésével szembesülnek, a zaklatástól kezdve az üldöztetésen, a hátrányos megkülönböztetésen és társadalmi kirekesztésen, az emberrabláson és nemi erőszakon át egészen a gyilkosságig;

H.  mivel az albínó nők és gyermekek különösen ki vannak szolgáltatva a társadalmi kirekesztésnek; mivel az albínó csecsemőket gyakran sorsukra hagyják; mivel a gyermekek oktatása is csorbát szenved a zaklatás, a megbélyegzés és a támadásoktól való állandó félelem miatt;

I.  mivel a tanzániai kormány komoly és konkrét lépéseket tett annak érdekében, hogy visszaszorítsa a boszorkányságot az országban, ideértve a hagyományos gyógyítók engedélyeinek felfüggesztését és számos boszorkánydoktor letartóztatását; mivel a tanzániai elnök 2008-ban kinevezte az első albínó parlamenti képviselőt, 2015 decemberében pedig az első albínó miniszterhelyettest;

J.  mivel Mozambik, Nigéria és Kenya a támadásokra reagálva cselekvési tervet fogadott el, amely középpontba helyezi az albinizmussal kapcsolatos lakossági tájékoztatást, a családokat és a közösségeket célzó figyelemfelhívó tevékenységet, az albínók védelmét és a nekik kínált szociális segítségnyújtás garantálását, a jogi segítségnyújtás, a gyors eljárások és az erőszak-megelőzés biztosítását, a bírósági határozatok megosztását és közzétételét az elrettentés eszközeként, valamint a tervben meghatározott intézkedések javítását és a tényeken alapuló szakpolitikai döntéshozatal támogatását célzó további kutatások végzését;

K.  mivel az ACHPR 2017 júniusában regionális cselekvési tervet fogadott el a 2017–2021 közötti időszakra az albínó személyek elleni támadások felszámolása céljából, amelyet az ENSZ és különböző regionális és nemzetközi érdekeltek is támogattak; mivel e cselekvési terv célja, hogy támogassa az albínókkal szembeni erőszak elleni fellépést és az érintettek és családtagjaik jogainak védelmét célzó közös erőfeszítéseket és intézkedéseket;

L.  mivel, annak ellenére, hogy a nemzetközi közvélemény egyre jobban odafigyel e kérdésre, továbbá az érintett országokban elfogadott új jogszabályok dacára továbbra is csak nagyon kis számban sikerül elfogni és elítélni az elkövetőket, és számos afrikai országban továbbra is büntetlenül kerül sor ilyen bűncselekményekre és kínzásokra;

M.  mivel a gyilkosságok, a csonkítások, a diszkrimináció, a zaklatás és a megbélyegzés elől több száz albínó kényszerült menedéket keresni ideiglenes menedékhelyeken; mivel ez a helyzet fokozta az albínók kiszolgáltatottságát és helyzetük bizonytalanságát, továbbá korlátozza hozzáférésüket olyan alapvető szolgáltatásokhoz, mint az egészségügy és az oktatás, valamint korlátozza foglalkoztatási lehetőségeiket és társadalomban való részvételüket; mivel a megfelelő orvosi ellátáshoz, így a bőrrák megelőzéséhez szükséges ellátáshoz való hozzáférést korlátozzák az albínók előtt álló kihívások, melyeket a régióbeli egészségügyi létesítmények fejlesztésével és az ismeretek bővítésével lehet leküzdeni;

N.  mivel az egész életen át tartó félelem és megkülönböztetés tartós, vagy akár állandó pszichoszociális károsodást okoz;

O.  mivel 2015 márciusában az ENSZ kinevezte az albínó személyek emberi jogainak érvényesülésével foglalkozó első független szakértőjét, Ikponwosa Erót, és június 13-át hivatalosan az albinizmus nemzetközi napjává nyilvánította;

P.  mivel az EU figyelemfelkeltő kampányokat szervezett a közvélemény ezzel kapcsolatos tudatosságának fokozása céljából, és támogatta a civil társadalmi szervezetek bevonását, illetve a helyi hatóságok kapacitásépítési erőfeszítéseit az albínók elleni gyilkosságok megfékezése céljából;

Q.  mivel az albínókat a velük szemben megnyilvánuló erőszak, a megkülönböztetés és a marginalizálódás miatt aránytalan mértékben sújtja a szegénység;

1.  rendkívül aggasztónak tartja az afrikai albínókat fenyegető folyamatos és széles körű megkülönböztetést és üldözést, különösen azt követően, hogy Malawiban a közelmúltban fokozódott az erőszak; határozottan elítéli az albínók által elszenvedett gyilkosságokat, emberrablásokat, csonkításokat és egyéb embertelen és megalázó bánásmódot, és részvétéről és szolidaritásáról biztosítja az áldozatok családtagjait; elítéli továbbá az albínók testrészeivel való spekulatív kereskedést;

2.  továbbra is különösen aggódik amiatt, hogy a Malawiban bevezetett szigorúbb jogszabályok nem akadályozták meg az albínók elleni támadások közelmúltbeli újjáéledését; üdvözli a büntető törvénykönyv és a patológiai vizsgálatokról szóló jogszabály reformját; mindazonáltal felszólítja a malawi hatóságokat, hogy teljes körűen vizsgálják ki az albínók ellen a közelmúltban elkövetett bűncselekmények tömegét, és hogy az albínók elleni bűncselekmények elkövetőit állítsák bíróság elé;

3.  emlékeztet arra, hogy az állam elsődleges felelőssége az, hogy megvédje polgárait, ezen belül a kiszolgáltatott csoportokat, és felszólítja a malawi kormányt, hogy kínáljon hatékony védelmet az albínóknak, hogy fenntartsa az élethez és a személyes biztonsághoz való jogukat, Malawi nemzetközi emberi jogi kötelezettségeivel és kötelezettségvállalásaival összhangban;

4.  sürgeti a malawi hatóságokat, hogy lépjenek fel proaktívan minden olyan bűnszervezettel szemben, amely boszorkánysággal és emberkereskedelemmel foglalkozik, biztosítsanak megfelelő képzést és erőforrásokat a rendőrségnek, alaposan vizsgálják ki az albínókkal kapcsolatos bűncselekményeket, vessenek véget a büntetlenségnek és sürgősen kérjenek nemzetközi támogatást az albínók elleni összes bejelentett támadás pártatlan és hatékony kivizsgálásának lefolytatásához, hogy a felelősöket bíróság elé állítsák és felelősségre vonják;

5.  felszólítja az érintett afrikai országokat, hogy ahol szükséges, terjesszék ki a jogi szabályozást, hogy a testrészek birtoklása és kereskedelme bűncselekménnyé váljon;

6.  felszólítja a malawi kormányt, hogy hatékonyabban elégítse ki az albínók orvosi, pszichológiai és szociális szükségleteit, az integrációs politikák részeként garantálva számukra az egyenlő hozzáférést az oktatáshoz és az egészségügyi ellátáshoz; emlékeztet arra, hogy az egészségügyi ellátáshoz és oktatáshoz való hozzáférés továbbra is jelentős kihívás az albínók számára, amellyel foglalkozni kell; felszólít az áldozatok, különösen a nők és gyermekek számára megfelelő szociális, ellátó és tanácsadó struktúrák létrehozásába történő fokozottabb beruházásra, és arra, hogy jobban elégítsék ki az áldozatok egészségügyi és pszichológiai szükségleteit; kitart amellett, hogy vezessenek be a közösségeikbe való újbóli beilleszkedésüket megkönnyítő szakpolitikákat;

7.  hangsúlyozza, hogy az albinizmussal kapcsolatos ismeretek és egészségügyi információk általános hiánya csak tovább súlyosbítja az albínók egészségi állapotát; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésüket, különösen a vidéki és a távol eső térségekben; úgy véli, hogy az egészségügyi dolgozóknak az albinizmus iránti érzékenységük fokozását célzó szakképzést kellene tartani; szorgalmazza a tanárok és az iskolai adminisztratív személyzet albinizmussal kapcsolatos szakképzését, és kéri a malawi hatóságokat, hogy könnyítsék meg az albínók oktatáshoz való hozzáférését és az oktatást magát;

8.  üdvözli a tanzániai kormány által az albínók elleni hátrányos megkülönböztetés leküzdésére tett erőfeszítéseket, és a kormány azon határozatát, hogy az albínók elleni gyilkosságok felszámolására törekedve törvénytelennek nyilvánítja a boszorkánydoktorokat, elismerve ugyanakkor, hogy túl kevés ügyet visznek bíróság elé; üdvözli ezenkívül a Mozambik, Kenya és Nigéria által tett erőfeszítéseket;

9.  úgy véli, hogy nyilvános figyelemfelkeltő kampányok útján nagyobb erőfeszítéseket kell tenni az albínókkal szemben megnyilvánuló hátrányos megkülönböztetés kiváltó okainak kezelésére és az ellenük irányuló erőszak visszaszorítására; hangsúlyozza a helyi hatóságok és a civil társadalmi szervezetek döntő szerepét az albínók jogainak előmozdítása, a lakosság tájékoztatása és nevelése, valamint az albinizmussal kapcsolatos mítoszok és előítéletek eloszlatása terén;

10.  aggodalmát fejezi ki az albínó nőket és gyermekeket érő konkrét kihívások okán, amelyek miatt ők még inkább ki vannak szolgáltatva a szegénységnek, a bizonytalanságnak és az elszigeteltségnek; ragaszkodik ahhoz, hogy valamennyi áldozatnak hozzá kell férnie a megfelelő egészségügyi és pszichológiai ellátáshoz, és hogy megfelelő politikákat kell életbe léptetni a közösségükbe való újbóli beilleszkedésük megkönnyítésére;

11.  felszólítja az érintett országok hatóságait, hogy – együttműködve nemzetközi és regionális partnereikkel – kötelezzék el magukat amellett, hogy kezelik az albínókra irányuló támadásokat állandósító, káros, babonás hiedelmeket, megtesznek minden szükséges intézkedést az albínók testrészeivel folytatott illegális kereskedelem megakadályozására és felszámolására, hogy felülvizsgálják a feltételezett súlyos sírrablási eseteket, hogy kinyomozzák és meghatározzák az ilyen testrészek iránti kereslet forrását, és hogy bíróság elé állítják az albínókra vadászókat;

12.  emlékeztet arra, hogy az albínók elleni erőszak gyakran határokon átnyúló jellegű, és kitart amellett, hogy meg kell erősíteni a problémával kapcsolatos regionális együttműködést; üdvözöl ezért minden olyan regionális vagy nemzetközi szintű kezdeményezést, melynek célja az albínók elleni erőszak elleni küzdelem, valamint üdvözli különösen az Afrikai Unió és az ENSZ által a közelmúltban elfogadott, a 2017–2021 közötti időszakra vonatkozó, az albinizmusról szóló regionális cselekvési tervet, amely az afrikai vezetők pozitív és konkrét kötelezettségvállalásának jele; felszólít e cselekvési terv haladéktalan és hatékony végrehajtására;

13.  felhívja az EU-t és a tagállamokat, hogy továbbra is működjenek együtt az érintett országokkal, hogy – a szükséges pénzügyi és szakmai segítségnyújtás megadásával – erőfeszítéseiket hatékonyan támogathassák az albínók egyedi szükségleteinek és jogainak megfelelő, a megkülönböztetésmentességen és a társadalmi befogadáson alapuló szakpolitikák kidolgozásában;

14.  felszólítja az Európai Uniót, hogy továbbra is szorosan kísérje figyelemmel az albínók emberi jogi helyzetét Afrikában, különösen a küldöttségei általi rendszeres jelentéstételi és nyomon követési munka révén, és hogy továbbra is munkálkodjék védelmük és társadalmi integrációjuk jelentős javításának elősegítésén;

15.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, Malawi és Tanzánia kormányának és parlamentjének, az Afrikai Uniónak, valamint az ENSZ főtitkárának.

 

 

 

 

(1)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0314.

(2)

HL C 295. E, 2009.12.4., 94. o.

Jogi nyilatkozat