Eljárás : 2019/2563(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : RC-B8-0110/2019

Előterjesztett szövegek :

RC-B8-0110/2019

Viták :

PV 14/02/2019 - 8.2
CRE 14/02/2019 - 8.2

Szavazatok :

PV 14/02/2019 - 10.2

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2019)0116

KÖZÖS ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
PDF 170kWORD 53k
13.2.2019
PE635.335v01-00}
PE635.343v01-00}
PE635.344v01-00}
PE635.345v01-00}
PE635.349v01-00}
PE635.350v01-00} RC1
 
B8-0110/2019}
B8-0118/2019}
B8-0119/2019}
B8-0120/2019}
B8-0124/2019}
B8-0125/2019} RC1

az eljárási szabályzat 135. cikkének (5) bekezdése és 123. cikkének (4) bekezdése alapján

amely a következő állásfoglalási indítványok helyébe lép:

B8-0110/2019 (ECR)

B8-0118/2019 (Verts/ALE)

B8-0119/2019 (S&D)

B8-0120/2019 (ALDE)

B8-0124/2019 (EFDD)

B8-0125/2019 (PPE)


Zimbabwéről (2019/2563(RSP))


Cristian Dan Preda, Elmar Brok, David McAllister, José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra, Marijana Petir, Eduard Kukan, Patricija Šulin, Jarosław Wałęsa, Tunne Kelam, Roberta Metsola, Csaba Sógor, Bogusław Sonik, Milan Zver, Adam Szejnfeld, Michaela Šojdrová, Pavel Svoboda, Lorenzo Cesa, Giovanni La Via, Antonio López-Istúriz White, Tomáš Zdechovský, Krzysztof Hetman, Anders Sellström, Seán Kelly, Francis Zammit Dimech, Deirdre Clune, Ivo Belet, Dubravka Šuica, Sandra Kalniete, Ivana Maletić, Anna Záborská, Romana Tomc, Andrey Kovatchev, Laima Liucija Andrikienė, László Tőkés, Anna Maria Corazza Bildt, Jiří Pospíšil, Stanislav Polčák, Inese Vaidere a PPE képviselőcsoport nevében
Elena Valenciano, Victor Boştinaru, Soraya Post, Aleksander Gabelic az S&D képviselőcsoport nevében
Charles Tannock, Notis Marias, Karol Karski, Geoffrey Van Orden, Jana Žitňanská, Valdemar Tomaševski, Raffaele Fitto, Ryszard Czarnecki, Jadwiga Wiśniewska, Ruža Tomašić, Monica Macovei, Branislav Škripek, Jan Zahradil az ECR képviselőcsoport nevében
Catherine Bearder, Nedzhmi Ali, Petras Auštrevičius, Beatriz Becerra Basterrechea, Izaskun Bilbao Barandica, Dita Charanzová, Gérard Deprez, Marian Harkin, Filiz Hyusmenova, Ivan Jakovčić, Petr Ježek, Ilhan Kyuchyuk, Valentinas Mazuronis, Louis Michel, Javier Nart, Urmas Paet, Maite Pagazaurtundúa Ruiz, Carolina Punset, Frédérique Ries, Robert Rochefort, Marietje Schaake, Jasenko Selimovic, Pavel Telička, Ramon Tremosa i Balcells, Ivo Vajgl, Johannes Cornelis van Baalen, Hilde Vautmans, Mirja Vehkaperä, Cecilia Wikström az ALDE képviselőcsoport nevében
Judith Sargentini, Maria Heubuch, Bodil Valero, Barbara Lochbihler, Margrete Auken a Verts/ALE képviselőcsoport nevében
Ignazio Corrao, Rolandas Paksas, Piernicola Pedicini, Fabio Massimo Castaldo az EFDD képviselőcsoport nevében
MÓDOSÍTÁSOK

Az Európai Parlament állásfoglalása Zimbabwéről (2019/2563(RSP))  

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Zimbabwéről szóló korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel a 2018. évi zimbabwei összehangolt választásokra küldött uniós választási megfigyelő misszió végleges jelentésére, valamint a misszió vezetője által Mnangagwa elnöknek küldött, a végleges jelentés fő megállapításairól szóló október 10-i levélre,

–  tekintettel az alelnök/főképviselő szóvivőjének a zimbabwei helyzetről szóló, 2019. január 17-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az ENSZ emberi jogi főbiztosának szóvivője által 2018. július 21-én és 2019. január 18-án tett, Zimbabwéről szóló nyilatkozatokra,

–  tekintettel az EU és az Afrikai Unió külügyminisztereinek 2019. január 21–22-i ülését követően kiadott közös közleményre,

–  tekintettel a zimbabwei emberi jogi bizottság által a 2019. január 14-től 16-ig tartó sztrájkot és a későbbi zavargásokat követően kiadott monitoring jelentésre,

–  tekintettel az augusztus 1-jei választásokat követő erőszakkal foglalkozó zimbabwei vizsgálóbizottság jelentésére,

–  tekintettel az alelnök/főképviselő szóvivőjének a zimbabwei választásokról szóló, 2018. augusztus 2-i nyilatkozatára,

–  tekintettel a zimbabwei összehangolt választások nemzetközi választási megfigyelő missziói által tett 2018. augusztus 2-i közös nyilatkozatra, amelyben elítélték, hogy a rendőrség és a hadsereg túlzott erőszak alkalmazásával elfojtotta a tiltakozásokat,

–  tekintettel az Unió küldöttsége, a tagállamok hararei misszióvezetői, illetve Ausztrália, Kanada és az Egyesült Államok misszióvezetői által 2018. augusztus 9-én tett, a zimbabwei ellenzék elleni fellépésről szóló közös helyi nyilatkozatra,

–  tekintettel az Európai Unió Tanácsa 2018. január 22-i, a Zimbabwéban zajló politikai átmenet fényében megfogalmazott 2018. január 22-i következtetéseire,

–  tekintettel a Tanács 2017. február 17-i (KKBP) 2017/288 határozatára a Zimbabwéval szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2011/101/KKBP határozat módosításáról(1),

–  tekintettel az emberi jogok és a népek jogainak 1981 júniusában elfogadott afrikai chartájára, amelyet Zimbabwe is ratifikált,

–  tekintettel Zimbabwe alkotmányára,

–  tekintettel a Cotonoui Megállapodásra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel Zimbabwe népe sok éve a Mugabe elnök által vezetett tekintélyuralmi rezsim alatt szenved, amely korrupció, törvénytelen erőszak, szabálytalanságokkal teli választások és brutális biztonsági apparátus segítségével tartja fenn hatalmát;

B.  mivel Zimbabwe 2018. július 30-án tartotta az első elnöki és parlamenti választásait Robert Mugabe 2017. novemberi lemondását követően; mivel a választások lehetőséget biztosítottak az ország számára, hogy szakítson azzal a régóta jellemző gyakorlattal, hogy a választásokat a politikai és emberi jogokkal való visszaélések és államilag támogatott erőszak kísérik;

C.  mivel 2018. augusztus 3-án a zimbabwei választási bizottság bejelentette, hogy az elnökválasztást Emmerson Mnangagwa nyerte a szavazatok 50,8%-ával, a 44,3%-ot szerző Nelson Chamisa ellenzéki jelölt előtt; mivel az ellenzék azonnal vitatta az eredményeket, és kijelentette, hogy a választásokat manipulálták; mivel az alkotmánybíróság bizonyítékok hiánya miatt elutasította ezeket az állításokat, és Mnangagwa elnök augusztus 26-án hivatalosan is megkezdte újabb mandátumát;

D.  mivel az EU választási megfigyelő missziójának végleges jelentése szerint a zimbabwei választási bizottság által közölt adatok számos anomáliát és pontatlanságot tartalmaztak, és a felmerült kérdések száma kétségessé teszi a közölt adatok pontosságát és megbízhatóságát;

E.  mivel a választások utáni napon az eredmények bejelentésének késedelme erőszakos cselekményekhez vezetett, amelyek következtében hatan életüket vesztették és sokan megsérültek az ellenzék által szervezett tüntetéseken; mivel a nemzetközi megfigyelők, köztük az EU is elítélte az erőszakos cselekményeket és azt, hogy a hadsereg és a belső biztonsági erők túlzott erőszakot alkalmaztak;

F.  mivel a zimbabwei emberi jogi bizottság 2018. augusztus 10-én nyilatkozatot tett közzé „A 2018. évi összehangolt választásokról és a választásokat követően kialakult helyzetről”, amelyben megerősítette, hogy katonai egységek támadtak a tiltakozókra, súlyos aggodalmának adott hangot a rendőrség brutalitása és erőszakos fellépése miatt, valamint kijelentette, hogy megsértették a tüntetők alapvető jogai; mivel a Bizottság felszólította a kormányt a nemzeti párbeszéd megkezdésére;

G.  mivel a 2018. augusztus 26-i hararei eskütétele alkalmával Emmerson Mnangagwa elnök fényesebb, közös jövőt ígért valamennyi zimbabweinek, pártállástól függetlenül, egy olyan kormány működése révén, amely szilárdan elkötelezi magát az alkotmányosság, a jogállamiság, a hatalmi ágak szétválasztása, az igazságszolgáltatás függetlensége, valamint a hazai és a globális tőkét vonzó szakpolitikák mellett;

H.  mivel Mnangagwa elnök 2018 szeptemberében vizsgálóbizottságot állított fel, amely 2018 decemberében arra a következtetésre jutott, hogy a jelentős anyagi károkat és személyi sérüléseket okozó tüntetéseket a biztonsági erők és a Mozgalom a Demokratikus Változásért Szövetség szervezte és bátorította, valamint hogy a katonaság bevetése indokolt volt és megfelelt az alkotmánynak; mivel az ellenzék elutasította a jelentést; mivel a bizottság szorgalmazta a biztonsági erők vizsgálatát és a bűncselekmények elkövetőinek büntetőeljárás alá vonását, továbbá javasolt az áldozatok kártalanítását;

I.  mivel a választások óta drámai mértékben növekedtek a politikai feszültségek, és a jelentések továbbra is erőszakról számolnak be, ami komolyan veszélyezteti az országban megindult demokratikus folyamatokat;

J.  mivel a gazdaság összeomlása, a szociális szolgáltatásokhoz való hozzáférés hiánya és az alapvető árucikkek árának emelkedése felbőszítette az embereket; mivel 2019. január 14. és 18. között, a zimbabwei szakszervezetek kongresszusa által az üzemanyagárak 150%-os emelkedését követően meghirdetett országos sztrájk idején felerősödtek a zimbabwei tiltakozások és tüntetések; mivel a növekvő szegénység, a gazdaság rossz állapota és a romló életszínvonal is a tüntetések okai között volt;

K.  mivel a tiltakozó mozgalommal szembesülő kormány 2019. január 14-én elítélte „az alkotmányos rend aláásására irányuló szándékos tervet”, és kijelentette, hogy „megfelelő választ fog adni azoknak, akik összeesküvést szőnek a béke szabotálása céljából”;

L.  mivel a rohamrendőrség túlzott erőszak alkalmazásával lépett fel és megsértette az emberi jogokat, többek között éles lőszer használatával, önkényes letartóztatásokkal, emberrablásokkal, az erőszakos fellépés áldozatait kezelő orvosi létesítmények megtámadásával, a letartóztatottak elleni gyorsított és tömeges bírósági eljárásokkal, a letartóztatottak kínzásával, nemi erőszak elkövetésével, valamint magán- és a köztulajdon megsemmisítésével;

M.  mivel a kormány által kinevezett emberi jogi bizottság nyilvánosságra hozott egy jelentést, amely feltárja, hogy a katonaság és a rendőrség módszeresen kínzást alkalmazott,

N.  mivel legalább 17 ember vesztette életét és több százan megsebesültek; mivel mintegy ezer embert tartóztattak le, köztük 9 és 16 év közötti gyermekeket is, és a letartóztatott személyek mintegy kétharmadától megtagadták az óvadék ellenében történő szabadlábra helyezést; mivel sokakat mindmáig illegálisan tartanak fogva, és a fogva tartás során állítólag vernek és bántalmaznak;

O.  mivel a bizonyítékok azt mutatják, hogy a hadsereg jelentős mértékben felelős a gyilkosságokért, a nemi erőszakért és a fegyveres rablásokért; mivel több száz aktivista és ellenzéki tisztviselő továbbra is bujkálni kényszerül;

P.  mivel a kormány tiltakozásokra adott válaszát széles körben elítélték, „aránytalannak” és „túlzottnak” ítélték az emberi jogi megfigyelők, valamint a helyi és a nemzetközi szereplők, köztük az EU is;

Q.  mivel a rezsim eszközként használja a távközlési szolgáltatások felfüggesztését a közösségi hálózatokon szervezett tüntetések koordinációjának akadályozása céljából; mivel a mobil és a vezetékes kommunikációt, valamint az internetet és a közösségi médiacsatornákat többször is blokkolták annak érdekében, hogy megakadályozzák az információhoz való hozzáférést és a kommunikációt, továbbá elfedjék azokat a súlyos emberi jogi jogsértéseket, amelyeket az állam tervezett elkövetni; mivel a zimbabwei legfelsőbb bíróság kijelentette, hogy jogellenes volt a kommunikáció felfüggesztéséről szóló törvénynek az online kommunikáció felfüggesztése céljából történő alkalmazása;

R.  mivel a hatóságok nagyszabású akció keretében keretében házról házra kutatták fel a tiltakozókat, otthonukból hurcolva el a békés tüntetőket, emberijog-védőket, politikai aktivistákat, prominens civil társadalmi vezetők és hozzátartozóikat;

S.  mivel a szomszédos országok, például Dél-Afrika a politikai elnyomás és a gazdasági nehézségek elől menekülő zimbabweieket befogadó központokká váltak;

T.  mivel a rendőrség folyamatosan visszaél a hatályos jogszabályokkal, például a közrendről és a biztonságról szóló jogszabállyal (POSA), hogy ezekkel indokolja az ellenzéki képviselők és az emberi jogi aktivisták elleni fellépését, és betiltsa a törvényes és békés tüntetéseket;

U.  mivel Zimbabwe emberi jogokkal és demokráciával kapcsolatos eredményei a legrosszabbak közé tartoznak a világon; mivel a zimbabwei népet és emberijog-védőket továbbra is támadások, gyűlöletbeszédek, lejárató kampányok, megfélemlítések és zaklatások sújtják, és rendszeresek a kínzásokról szóló beszámolók is;

V.  mivel az elnök nemzeti párbeszédre szólított fel – amelyet február 6-án meg is kezdtek –, és felkérte az összes politikai pártot, hogy vegyen részt a párbeszédben, azonban a fő ellenzéki párt, az MDC (Mozgalom a Demokratikus Átalakulásért) elutasította a részvételt;

W.  mivel Zimbabwe aláírta a Cotonoui Megállapodást, amelynek 96. cikke az AKCS–EU-együttműködés alapvető elemeként határozza meg az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartását;

1.  hangsúlyozza azon egyhangú óhaját, hogy Zimbabwe békés, demokratikus és virágzó nemzetté váljon, amelyben valamennyi polgárral jól és a törvény előtt egyformán bánnak, és ahol az állami szervek a polgárok érdekében, s nem pedig ellenük járnak el;

2.  határozottan elítéli a közelmúltbeli zimbabwei tiltakozások során elkövetett erőszakos cselekményeket; határozottan úgy véli, hogy a békés tüntetés a demokratikus folyamat részét képezi, és hogy minden körülmények között el kell kerülni a túlzott erőszak alkalmazását;

3.  sürgeti Mnagagwa elnököt, hogy maradjon hű az elnöki beiktatásakor tett ígéreteihez, mihamarabb legyen úrrá a helyzeten, és terelje újra az országot a megbékélés, valamint a demokrácia és a jogállamiság tiszteletben tartásának útjára;

4.  sürgeti a zimbabwei hatóságokat, hogy haladéktalanul vessenek véget a biztonsági erők által elkövetett visszaéléseknek, illetve az egyéni felelősség megállapítása és az elszámoltathatóság biztosítása érdekében mihamarabb és pártatlanul vizsgálják ki a rendőrség és az állami tisztviselők általi túlzott erőszak alkalmazására vonatkozó valamennyi állítást; emlékeztet arra, hogy az ország alkotmányában szerepel egy, a rendőrségi és katonai visszaélésekkel kapcsolatos panaszokat kivizsgáló független szerv felállítása, amelyet ugyanakkor a kormány még nem hozott létre;

5.  sürgeti a zimbabwei kormányt, hogy sürgősen rendelje vissza az egész országból a lakosokat terrorizáló összes katonai személyzetet és ifjúsági milíciát, amely a zimbabwei alkotmány egyértelmű megsértését jelenti;

6.  úgy véli, hogy a gyülekezés, az egyesülés és a véleménynyilvánítás szabadsága minden demokrácia alapvető alkotóeleme; hangsúlyozza, hogy a békés úton történő véleménynyilvánítás valamennyi zimbabwei polgár alkotmányos joga, és emlékezteti a hatóságokat azon kötelezettségükre, hogy megvédjék minden polgár jogát arra, hogy tiltakozzanak a romló társadalmi és gazdasági körülmények ellen; felhívja a kormányt, hogy vessen véget a ZCTU vezetőivel és tagjaival szembeni célzott támadásoknak;

7.  hangsúlyozza az ellenzék alapvető szerepét egy demokratikus társadalomban;

8.  sürgeti a zimbabwei hatóságokat, hogy haladéktalanul és feltétel nélkül bocsássák szabadon az összes politikai foglyot;

9.  kéri a zimbabwei kormányt, hogy tegyen eleget az emberijog-védőkről szóló ENSZ-nyilatkozat és a Zimbabwei által ratifikált nemzetközi emberi jogi eszközök rendelkezéseinek;

10.  komoly aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a gyorsított eljárásokkal és a tömeges perekkel megsértették a jogszerű eljárást; nyomatékosítja, hogy az igazságszolgáltatásnak érvényre kell juttatnia a jogállamiságot, és biztosítania kell, hogy minden körülmények között tiszteletben tartsák a függetlenségét és a tisztességes eljáráshoz való jogot; elítéli a vádemelés nélküli összes letartóztatást;

11.  felszólítja a zimbabwei hatóságokat, hogy folytassanak gyors, alapos, pártatlan és független vizsgálatot az állítólagos emberi jogi jogsértésekre és visszaélésekre – többek között a biztonsági erők által elkövetett nemi és szexuális erőszakra – vonatkozóan, és állítsák a felelősöket bíróság elé; kéri, hogy a megtorlástól való félelem nélkül biztosítsák az orvosi szolgáltatásokhoz való hozzáférést az ilyen szexuális erőszak áldozatai számára;

12.  elítéli az internet leállítását, amely lehetővé tette a hatóságok számára, hogy eltitkolják a hadsereg és a belső biztonsági erők által elkövetett emberi jogi visszaéléseket, és akadályozzák az erőszakos fellépések alatt és közvetlenül a választások után elkövetett visszaélések független bejelentését és dokumentálását; hangsúlyozza, hogy az információhoz való hozzáférés olyan jog, amelyet a hatóságoknak alkotmányos és nemzetközi kötelezettségeiknek megfelelően tiszteletben kell tartaniuk;

13.  elítéli a POSA visszaélésszerű alkalmazását és korlátozó jellegét, és sürgeti a zimbabwei hatóságokat, hogy hangolják össze a jogszabályokat az emberi jogok védelmére és előmozdítására vonatkozó nemzetközi normákkal;

14.  különösen aggasztónak tartja a zimbabwei gazdasági és társadalmi helyzetet; emlékeztet arra, hogy az ország fő problémái a szegénység, a munkanélküliség, a krónikus alultápláltság és az éhezés; úgy véli, hogy ezeket a problémákat csak a foglalkoztatással, az oktatással, az egészségüggyel és a mezőgazdasággal kapcsolatos ambiciózus politikák végrehajtásán keresztül lehet megoldani;

15.  felhívja az összes politikai szereplőt, hogy tanúsítson felelős, visszafogott magatartást, különösen pedig tartózkodjon az erőszakra való felbujtástól;

16.  emlékezteti Zimbabwe kormányát arra, hogy az Európai Unió és tagállamai által a Cotonoui Megállapodás keretében nyújtott támogatás, valamint a kereskedelmi, fejlesztési és gazdasági segítségnyújtás feltétele, hogy az ország tiszteletben tartsa a jogállamiságot és azokat a nemzetközi egyezményeket és szerződéseket, amelyeknek részes fele;

17.  emlékeztet arra, hogy a hosszú távú támogatás a puszta ígéretek helyett az átfogó reformokon alapul; kéri, hogy értékvezérelt legyen a Zimbabwével kapcsolatos európai szerepvállalás, és tegyék egyértelművé a zimbabwei hatóságok számára az európai álláspontot;

18.  sürgeti a kormányt, hogy haladéktalanul hajtsa végre a választások utáni erőszakra vonatkozóan a vizsgálóbizottság által tett ajánlásokat, különösen a politikai tolerancia és az elszámoltatható vezetés előmozdítása tekintetében, valamint egy hiteles, inkluzív, átlátható és elszámoltatható módon folytatott nemzeti párbeszéd kialakítása érdekében;

19.  tudomásul veszi a kormány azon szándékát, hogy teljesítse a reformokkal kapcsolatos kötelezettségvállalásokat; hangsúlyozza azonban, hogy e reformoknak politikai és gazdasági reformoknak egyaránt kell lenniük; arra ösztönzi a kormányt, az ellenzéket, a civil társadalom képviselőit és a vallási vezetőket, hogy egyenlő feltételek mellett vegyenek részt az emberi jogok tiszteletben tartását és védelmét célzó nemzeti párbeszédben;

20.  felhívja a kormányt, hogy teljes mértékben hajtsa végre az uniós választási megfigyelő misszió ajánlásait, különösen a jogállamiság és az inkluzív politikai környezet tekintetében; hangsúlyozza a választási megfigyelő misszió által megnevezett és a főmegfigyelő Mnagagwa-elnöknek címzett 2018. október 10-i levelében szereplő tíz, többek között az alábbiakra irányuló kiemelt ajánlást: egyenlő versenyfeltételek teremtése valamennyi politikai párt számára, egy világosabb és koherens jogi keret biztosítása érdekében; a zimbabwei választási bizottság megerősítése oly módon, hogy az valóban független és átlátható legyen, visszaállítva ezáltal a választási folyamatba vetett bizalmat; annak biztosítása, hogy a zimbabwei választási bizottság függetlenségének megerősítése mentesíti a bizottságot a szabályai elfogadása során a kormányzati felügyelet alól; valamint egy inkluzívabb választási folyamat kialakítása;

21.  felhívja az uniós küldöttséget és az uniós tagállamok zimbabwei nagykövetségeit, hogy továbbra is kövessék szorosan nyomon az országban zajló fejleményeket, és használjanak fel minden megfelelő eszközt az emberi jogi jogvédők, a civil társadalmi szervezetek és a szakszervezetek támogatására, a Cotonoui Megállapodás lényeges elemeinek előmozdítására és a demokráciapárti mozgalmak támogatására;

22.  felhívja az EU-t, hogy fokozza a Cotonoui Megállapodás 8. cikke alapján Zimbabwével folytatott politikai párbeszédet;

23.  felszólítja az Európai Tanácsot, hogy a közelmúltbeli erőszak elkövetőinek elszámoltathatósága fényében vizsgálja felül a Zimbabwéban élő személyekkel és szervezetekkel szemben hozott korlátozó intézkedéseit, beleértve a jelenleg felfüggesztett intézkedéseket is;

24.  sürgeti a nemzetközi közösséget, nevezetesen a Dél-afrikai Fejlesztési Közösséget (SADC) és az Afrikai Uniót (AU), hogy nyújtsanak aktívabb támogatást Zimbabwének annak érdekében, hogy fenntartható demokratikus megoldást találjon a jelenlegi válságra;

25.  sürgeti a szomszédos országokat, hogy tartsák be a nemzetközi jog rendelkezéseit, és különösen rövid távú menedék biztosításával védjék meg azokat, akik elmenekültek Zimbabwéból;

26.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az EKSZ-nek, Zimbabwe kormányának és parlamentjének, a Dél-afrikai Fejlesztési Közösség kormányainak és az Afrikai Uniónak a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint a Nemzetközösség főtitkárának.

 

 

(1)

HL L 42., 2017.2.18., 11. o.

Utolsó frissítés: 2019. február 13.Jogi nyilatkozat