Eljárás : 2019/2580(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : RC-B8-0177/2019

Előterjesztett szövegek :

RC-B8-0177/2019

Viták :

Szavazatok :

PV 14/03/2019 - 11.13
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2019)0215

<Date>{13/03/2019}13.3.2019</Date>
<RepeatBlock-NoDocSe> <NoDocSe>B8-0177/2019</NoDocSe> }
 <NoDocSe>B8-0178/2019</NoDocSe> }
 <NoDocSe>B8-0179/2019</NoDocSe> }
 <NoDocSe>B8-0180/2019</NoDocSe> }
 <NoDocSe>B8-0181/2019</NoDocSe></RepeatBlock-NoDocSe> } RC1
PDF 163kWORD 54k

<TitreType>KÖZÖS ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY</TitreType>

<TitreRecueil>az eljárási szabályzat 123. cikkének (2) és (4) bekezdésével összhangban benyújtva</TitreRecueil>


<Replacing>amely a következő állásfoglalási indítványok helyébe lép:</Replacing>

<TablingGroups>B8-0177/2019 (Verts/ALE)

B8-0178/2019 (PPE)

B8-0179/2019 (ECR)

B8-0180/2019 (ALDE)

B8-0181/2019 (S&D)</TablingGroups>


<Titre>az emberi jogi jogsértésekre vonatkozó szankciók európai rendszeréről </Titre>

<DocRef>(2019/2580(RSP))</DocRef>


<RepeatBlock-By><Depute>Laima Liucija Andrikienė, Sandra Kalniete, Esther de Lange, Cristian Dan Preda, David McAllister, José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra, Dubravka Šuica, Elmar Brok, Lorenzo Cesa, Michael Gahler, Gunnar Hökmark, Tunne Kelam, Eduard Kukan, Jaromír Štětina, Fernando Ruas</Depute>

<Commission>{PPE}a PPE képviselőcsoport nevében</Commission>

<Depute>Elena Valenciano, Victor Boştinaru, Knut Fleckenstein, Soraya Post, Pier Antonio Panzeri, Ana Gomes</Depute>

<Commission>{S&D}az S&D képviselőcsoport nevében</Commission>

<Depute>Charles Tannock, Ryszard Czarnecki, Anna Elżbieta Fotyga</Depute>

<Commission>{ECR}az ECR képviselőcsoport nevében</Commission>

<Depute>Marietje Schaake, Petras Auštrevičius, Beatriz Becerra Basterrechea, Izaskun Bilbao Barandica, Gérard Deprez, Marian Harkin, Ivan Jakovčić, Ilhan Kyuchyuk, Valentinas Mazuronis, Louis Michel, Javier Nart, Urmas Paet, Maite Pagazaurtundúa Ruiz, Carolina Punset, Jozo Radoš, Frédérique Ries, Jasenko Selimovic, Pavel Telička, Ivo Vajgl, Matthijs van Miltenburg, Hilde Vautmans</Depute>

<Commission>{ALDE}az ALDE képviselőcsoport nevében</Commission>

<Depute>Barbara Lochbihler, Heidi Hautala, Judith Sargentini, Margrete Auken, Bodil Valero</Depute>

<Commission>{Verts/ALE}a Verts/ALE képviselőcsoport nevében</Commission>

</RepeatBlock-By>

MÓDOSÍTÁSOK

Az Európai Parlament állásfoglalása az emberi jogi jogsértésekre vonatkozó szankciók európai rendszeréről

(2019/2580(RSP))

Az Európai Parlament,

 tekintettel korábbi állásfoglalásaira, amelyekben az egész Unióra kiterjedő mechanizmust sürgetett, amely célzott szankciókat vezet be olyan személyekkel szemben, akik súlyosan megsértik az emberi jogokat, többek között „Az emberi jogok helyzete a világban” című, 2009. évi éves jelentésről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról szóló, 2010. december 16-i állásfoglalására[1] és 2014. március 11-i állásfoglalására[2] a kínzás felszámolásáról a világban,

 tekintettel az emberi jogok súlyos megsértésében érintett személyekkel szembeni célzott szankciók kiszabását kérő, az eljárási szabályzata 135. cikke szerinti korábbi állásfoglalásaira, így a burundi helyzetről szóló, 2017. január 19-i[3], a Burundiról szóló,  2018. július 5-i[4], a Dél-Szudánról szóló, 2017. május 18-i[5], a Kongói Demokratikus Köztársaságban kialakult helyzetről szóló,  2017. június 14-i[6], a Kongói Demokratikus Köztársaságról szóló, 2018. január 18-i[7],  a gaboni ellenzék elnyomásáról szóló, 2017. szeptember 14-i[8], a maldív-szigeteki helyzetről szóló, 2017. október 5-i[9], Ahtem Csijgoz, Ilmi Umerov krími tatár vezetők és Mikola Szemena újságíró ügyéről szóló, 2017. október 5-i[10], a jemeni helyzetről szóló 2017. november 30-i[11] és 2018. október 4-i[12], Kambodzsáról: nevezetesen a CNRP párt feloszlatásáról szóló, 2017. december 14-i[13],  a rohindzsák helyzetéről szóló, 2017. december 14-i[14], a szíriai helyzetről szóló 2018. Március 15-i[15], a venezuelai helyzetről szóló, 2018. október 25-i[16], Mianmarról, különösen Va Lon és Kjav Szo O újságírók ügyéről szóló, 2018. szeptember 13-i[17],  az Azovi-tengeren kialakult helyzetről szóló, 2018. október 25-i[18], a Dzsamál Hasogdzsi újságíró Szaúd-Arábia isztambuli konzulátusán történt meggyilkolásáról szóló, 2018. október 25-i[19] és a csecsenföldi helyzetről és Ojub Tyityijev ügyéről szóló, 2019. február 14-i[20] állásfoglalásaira,

 tekintettel a Tanácshoz intézett, a Szergej Magnyickij ügyében érintett orosz tisztviselőkkel szembeni közös vízumkorlátozások bevezetéséről szóló, 2014. április 2-án elfogadott ajánlására[21],

 tekintettel az emberi jogok és a demokrácia világbeli helyzetéről szóló 2017. évi éves jelentésről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról szóló, 2018. december 12-i állásfoglalására[22],

 tekintettel a harmadik országokban a korrupció és az emberi jogok helyzetéről szóló, 2017. szeptember 13-i állásfoglalására[23],

 tekintettel az EU és Oroszország közötti politikai kapcsolatok állásáról szóló, 2019. március 12-i állásfoglalására[24],

 tekintettel a vallási kisebbségekhez tartozóknak az úgynevezett „ISIS/Dáis” általi tömeges és szisztematikus lemészárlásáról szóló, 2016. február 4-i állásfoglalására[25],

 tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) V. címének a közös kül- és biztonságpolitika (KKBP) keretében alkalmazott szankciók elfogadásáról szóló 2. fejezetére,

 tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésnek (EUMSZ) a harmadik országokkal, valamint egyénekkel, csoportokkal és nem állami, illetve államisággal nem rendelkező entitásokkal szembeni szankciók elfogadásáról szóló 215. cikkére,

 tekintettel a Lisszaboni Szerződésnek az uniós korlátozó intézkedésekkel vagy a terrorizmus elleni küzdelmet szolgáló uniós intézkedésekkel érintett magánszemélyek vagy más jogalanyok tisztességes eljáráshoz való jogának biztosításáról szóló 25. nyilatkozatára,

 tekintettel az emberi jogok európai egyezményére és az ahhoz csatolt jegyzőkönyvekre,

 tekintettel az emberi jogokra és demokráciára vonatkozó uniós stratégiai keretre és cselekvési tervre (2015–2019),

 tekintettel a Jean-Claude Juncker elnök által a 2018. szeptember 12-i, Unió helyzetéről szóló beszédében tett nyilatkozatra, amelyben azt javasolja, hogy a tagállamok alkalmazzák a meglévő uniós szabályokat az egyhangúságról a minősített többségi szavazásra való áttérésre az Unió közös kül- és biztonságpolitikájának bizonyos területein, mint például az emberi jogok megsértésére való együttes válaszadás és a hatékony szankciók alkalmazása területén,

 tekintettel a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének (alelnök/főképviselő) a Külügyek Tanácsa 2018. december 10-i ülését követő nyilatkozatára,

 tekintettel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének „Szergej Magnyickij ügye és azon túl – küzdelem a büntetlenség ellen és célzott szankciók” című, 2019. január 22-i határozatára,

 tekintettel a „Magánszemélyekkel szembeni célzott szankciók az emberi jogok súlyos megsértése miatt: uniós szintű hatások, tendenciák és kilátások” című, 2018. áprilisi tanulmányára,

 tekintettel az emberi jogi beutazási tilalommal foglalkozó európai bizottságról szóló, 2014. november 14-i javaslatra,

 tekintettel az emberi jogi szankciók átfogó uniós rendszeréről tartott, 2018. november 20-i hollandiai megbeszélésre,

 tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A. mivel az EUSZ 21. cikke kimondja, hogy az Unió fellépése a következő elvekre épül: „a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok és alapvető szabadságok egyetemes és oszthatatlan volta, az emberi méltóság tiszteletben tartása, az egyenlőség és a szolidaritás elvei, valamint az Egyesült Nemzetek Alapokmányában foglalt elvek és a nemzetközi jog tiszteletben tartása”;

B. mivel az EU elkötelezett az ENSZ Biztonsági Tanácsa által az ENSZ Alapokmányának VII. fejezete alapján meghozott szankciók következetes végrehajtása iránt, valamint ezzel egyidejűleg az ENSZ Biztonsági Tanácsa felhatalmazásának hiányában önálló szankciókat vet ki azokban az esetekben, amelyekben az ENSZ Biztonsági Tanácsa hatáskör vagy a tagjai közötti megegyezés hiányában nem tud intézkedni;

C. mivel a (korlátozó intézkedésekként is ismert) uniós szankciók az elmúlt két évtizedben az Unió külkapcsolati eszköztárának szerves részévé váltak és jelenleg 34 országgal szemben több mint 40 korlátozó intézkedés van érvényben; mivel a becslések szerint az EU országspecifikus szankcióinak kétharmada az emberi jogi és a demokráciával kapcsolatos célkitűzések támogatására került bevezetésre;

D. mivel a személyeket célzó szankciók célja az, hogy minimálisra csökkentsék a hátrányos következményeket azok számára, akik nem felelősek az elfogadásukat kiváltó politikákért vagy fellépésekért, különös tekintettel a helyi polgári lakosságra, valamint az érintett országban vagy azzal folytatott jogszerű tevékenységekre; mivel ezek közvetlenül a jogsértésekért felelős személyeket sújtják és visszatartó erővel bírnak;

E. mivel az Unió által elfogadott minden szankciónak maradéktalanul meg kell felelnie az EU nemzetközi jog szerinti kötelezettségeinek, így az emberi jogokra és az alapvető szabadságokra vonatkozóknak is; mivel a szankciókat rendszeresen felül kell vizsgálni annak biztosítása érdekében, hogy hozzájáruljanak a kitűzött célokhoz;

F. mivel az államok viselkedésének megváltoztatását célzó országspecifikus szankciók mellett az Unió a közelmúltban korlátozó intézkedéseket vezetett be a vegyi fegyverek elterjedése és használata és a kibertámadások ellen, és különleges intézkedéseket fogadott el a terrorizmussal szembeni küzdelem érdekében;

G. mivel a hatályos uniós szankciók egyaránt vonatkoznak állami és nem állami szereplőkre, mint például terroristákra és terrorista csoportokra;

H. mivel az elmúlt néhány hónapban számos alkalommal előfordult, hogy európai vállalatok, sőt uniós tagállamok is megsértettek uniós szankciókat; mivel ezek a példák azt mutatják, hogy tovább kell pontosítani a jelenleg hatályban lévő szankciók terjedelmét és hatókörét, valamint tisztázni kell, hogy az országok és a vállalatok milyen mértékben felelősek annak biztosításáért, hogy áruik és szolgáltatásaik végső felhasználását vagy rendeltetését ne érintsék szankciók;

I. mivel az uniós tagállamok illetékes hatóságai felelősek a szankciók végrehajtásáért, míg az ilyen intézkedésekről európai szinten döntenek;

J. mivel az Egyesült Államok kongresszusa 2016-ban fogadta a globális Magnyickij-törvényt, amely a Szergej Magnyickij nevéhez kapcsolódó 2012. évi, jogállamisággal kapcsolatos elszámoltathatóságról szóló törvényt követte, amelynek célja az volt, hogy szankciókkal sújtsa Szergej Magnyickij orosz börtönben való előzetes fogva tartás során tartós embertelen körülmények, szándékos elhanyagolás és kínzás után bekövetkező haláláért felelős személyeket;

K. mivel Észtország, Lettország, Litvánia, az Egyesült Királyság, Kanada és az Egyesült Államok a Magnyickij-törvényhez hasonló, az emberi jogi jogsértésekre vonatkozó szankcionálási rendszerről szóló törvényt fogadott el; mivel a Parlament ismételten kérte az emberi jogok megsértésére vonatkozó szankciók olyan hasonló átfogó uniós rendszerének létrehozását, amely biztosítaná az egyénekre és szervezetekre a tagállamok által és uniós szinten bevezetett egyes vagyonbefagyasztások, vízumtilalmak és egyéb szankciók egységességét és hatékonyságát;

L. mivel a holland kormány 2018 novemberében megbeszéléseket kezdeményezett az uniós tagállamokkal az emberi jogok megsértésére vonatkozó szankciók uniós szintű rendszerének politikai megvalósíthatóságáról; mivel a Tanácsban munkacsoporti szinten folytatódnak az előzetes megbeszélések;

1. határozottan elítéli az emberi jogok mindenfajta megsértését az egész világon; felhívja a Tanácsot, hogy haladéktalanul hozza létre az emberi jogok megsértésére vonatkozó szankciók önálló, rugalmas és reagáló jellegű uniós szintű rendszerét, amely lehetővé teszi az emberi jogok súlyos megsértésért felelős vagy abban részt vevő magánszemélyek, állami és nem állami szereplők megcélzását;

2. hangsúlyozza, hogy az emberi jogi jogsértésekre vonatkozó szankciók uniós rendszerének továbbá a korábbi állásfoglalásokban foglalt javaslatokra kell épülnie, amelyek uniós szintű mechanizmust kértek célzott szankciók kivetésére; véleménye szerint az emberi jogi jogsértésekre vonatkozó szankciók uniós rendszerének, amely az emberi jogi visszaélésekben az egész világon érintett személyeket célozza, kifejezetten és jelképesen Szergej Magnyickij nevét kell viselnie; üdvözli, hogy hasonló, az emberi jogok megsértőit világszerte célzó jogszabályokat fogadtak el számos országban; hangsúlyozza, hogy transzatlanti együttműködésre van szükség az emberi jogok megsértőinek felelősségre vonásához; hasonló eszközök kialakítására buzdítja a többi államot is;

3. határozottan úgy véli, hogy egy ilyen rendszer az Unió meglévő emberi jogi és külpolitikai eszköztárának lényeges része, és erősítené az Unió mint globális emberi jogi szereplő fellépését, különösen a büntetlenség elleni küzdelemben és a visszaélések áldozatainak és az emberi jogok védelmezőinek világszerte nyújtott támogatása terén;

4. hangsúlyozza, hogy ennek a rendszernek lehetővé kell tennie korlátozó intézkedések bevezetését, nevezetesen a vagyonbefagyasztást és uniós beutazási tilalmakat olyan személyekkel vagy szervezetekkel szemben, akik vagy amelyek felelősek az emberi jogok súlyos megsértése, az azokkal való visszaélések vagy a súlyos emberi jogi jogsértésekhez kapcsolódó rendszerszerű korrupció tervezéséért, irányításáért vagy elkövetéséért, részt vesznek e tevékenységekben vagy támogatják, finanszírozzák azokat vagy hozzájárulnak azokhoz; hangsúlyozza, hogy egyértelműen meg kell határozni a jogsértések körét, valamint hogy megfelelő jogi lehetőségeket kell teremteni, amelyeken keresztül a jegyzékbe vétel megtámadható;

5. meg van győződve arról, hogy ez az új rendszer pozitív hatással lesz az érintett személyek és szervezetek magatartására, valamint elrettentő ereje lesz; e célból hangsúlyozza, hogy a szankciók alkalmazását minden tagállamnak ugyanolyan egységesen kell értelmeznie, magyaráznia és végrehajtania; sürgeti a tagállamokat és a Bizottságot, hogy fokozzák együttműködésüket és az információk megosztását, és alakítsanak ki európai felügyeleti és végrehajtási mechanizmust;

6. üdvözli a Bizottság elnökének arra irányuló javaslatát, hogy a közös kül- és biztonságpolitika keretében a tanácsi döntéshozatal során túl kell lépni az egyhangúságon, és sürgeti a Tanácsot, hogy fogadja el ezt az új szankciós eszközt úgy, hogy az emberi jogi szankciók kiszabását a Tanácsban esetleg minősített többséggel lehessen elfogadni;

7. támogatja az ilyen szankciós eszköz létrehozásáról folytatott tanácsi szintű előzetes megbeszéléseket; sürgeti az alelnököt/főképviselőt és az alá tartozó szervezeti egységeket, hogy tanúsítsanak építő jellegű és proaktív megközelítést e megbeszéléseknek a jelenlegi jogalkotási ciklus vége előtti sikeres lezárása érdekében, és elvárja, hogy erről számoljon be a Parlamentnek; hangsúlyozza, hogy a Parlament fontos szerepet játszik e jövőbeli rendszer felügyeletében, nevezetesen a jegyzékbe vételre vonatkozó szempontok, valamint a bírósági jogorvoslat terjedelme és meghatározása vonatkozásában;

8. felhívja az összes tagállamot annak biztosítására, hogy hatóságaik, valamint a területükön bejegyzett vállalatok és egyéb szereplők teljes mértékben betartsák a személyek és szervezetek elleni korlátozó intézkedésekről szóló tanácsi határozatokat, és különösen a jegyzékbe vett személyek vagyonának befagyasztását és az emberi jogok megsértése miatt a területükre történő belépésre vonatkozó korlátozásokat; aggodalmának ad hangot az e határozatok megsértéséről szóló közelmúltbeli jelentések miatt, és emlékezteti a tagállamokat a nemzetközi jog szerinti azon kötelezettségükre, hogy biztosítsák a területükön tartózkodó, atrocitásokkal járó bűncselekmények elkövetésével gyanúsított személyek letartóztatását és igazságszolgáltatás elé állítását;

9. hangsúlyozza, hogy az e hatóságok közötti fokozott együttműködés és információmegosztás, valamint egy európai végrehajtási mechanizmus alapvető fontosságú a hatályos uniós korlátozó intézkedések egységes végrehajtásának és értelmezésének, valamint annak biztosításához, hogy az európai vállalatok egyenlő feltételek mellett működhessenek;

10. ragaszkodik ahhoz, hogy az emberi jogok megsértésére vonatkozó szankciók jövőbeli uniós rendszerének összhangban kell lennie a meglévő uniós politikákkal, valamint a meglévő országspecifikus és átfogó korlátozó intézkedésekkel, és ki kell egészítenie azokat; e tekintetben kitart amellett, hogy az új rendszer nem válthatja fel a jelenlegi országspecifikus intézkedések emberi jogi vonatkozásait; továbbá úgy ítéli meg, hogy bármely jövőbeli rendszernek teljes mértékben ki kell egészítenie a szankciók jelenlegi nemzetközi keretét, és azzal maradéktalanul összhangban kell állnia, különösen az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa vonatkozásában;

11. hangsúlyozza, hogy a rendszer hitelességének és legitimitásának feltétele az, hogy teljes mértékben tiszteletben tartsa a lehető legmagasabb szintű normákat az érintett magánszemélyek vagy szervezetek megfelelő eljárási jogainak védelme és tiszteletben tartása tekintetében; e tekintetben kitart amellett, hogy az egyének vagy szervezetek jegyzékbe vételére és onnan való törlésére vonatkozó döntéseknek egyértelmű, átlátható és határozott kritériumokon kell alapulniuk, és közvetlenül kapcsolódniuk kell az elkövetett bűncselekményhez, az alapos bírósági felülvizsgálat és a jogorvoslathoz való jog biztosítása érdekében; kéri egyértelmű és konkrét referenciaértékek, valamint a szankciók megszüntetésére és a jegyzékből való törlésre vonatkozó módszertan beépítését a rendszerbe;

12. hangsúlyozza, hogy a büntetlenség elleni küzdelem érdekében az EU és tagállamai által tett valamennyi erőfeszítés elsődleges céljának továbbra is annak kell lennie, hogy a súlyos emberi jogi jogsértések és atrocitással járó bűncselekmények elkövetői a hazai vagy nemzetközi igazságszolgáltatás keretében büntetőjogi felelősségre vonásra kerüljenek; e tekintetben megismétli az egyetemes joghatóság elvét; felhívja a Tanácsot, hogy a határokon átnyúló jogsértéseket vonja be e rendszer alkalmazási körébe; hangsúlyozza, hogy összehangolt többoldalú együttműködésre van szükség a szankciók megkerülésének megakadályozása érdekében;

13. felhívja a Bizottságot, hogy fordítson megfelelő forrásokat és szakértelmet e rendszer végrehajtására és nyomon követésére, miután működésbe lép, valamint fordítson különös figyelmet a jegyzékekkel kapcsolatos nyilvános kommunikációra mind az Unióban, mind az érintett országokban;

14. elismeréssel adózik a civil társadalmi aktivisták ilyen rendszer bevezetését támogató fáradhatatlan erőfeszítései iránt; ösztönzi egy uniós szintű tanácsadó bizottság létrehozását;

15. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ főtitkárának, valamint az Európa Tanács főtitkárának.

[1] HL C 169E., 2012.6.15., 81. o.

[2] HL C 378., 2017.11.9., 52. o.

[3] HL C 242., 2018.7.10., 10. o.

[4] Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0305.

[5] HL C 307., 2018.8.30., 92. o.

[6] HL C 331., 2018.9.18., 97. o.

[7] Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0015.

[8] HL C 337., 2018.9.20., 102. o.

[9] HL C 346., 2018.9.27., 90. o.

[10] HL C 346., 2018.9.27., 86. o.

[11] HL C 356., 2018.10.4., 104. o.

[12] Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0383.

[13] HL C 369., 2018.10.11., 76. o.

[14] HL C 369., 2018.10.11., 91. o.

[15] Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0090.

[16] Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0436.

[17] Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0345.

[18] Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0435.

[19] Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0434.

[20] Elfogadott szövegek, P8_TA(2019)0115.

[21] HL C 408., 2017.11.30., 43. o.

[22] Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0515.

[23] HL C 337., 2018.9.20., 82. o.

[24] Elfogadott szövegek, P8_TA-PROV(2019)0157.

[25] HL C 35., 2018.1.31., 77. o.

Utolsó frissítés: 2019. március 14.Jogi nyilatkozat