Eljárás : 2019/2929(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : RC-B9-0200/2019

Előterjesztett szövegek :

RC-B9-0200/2019

Viták :

PV 28/11/2019 - 3.2
PV 28/11/2019 - 5.1
CRE 28/11/2019 - 3.2
CRE 28/11/2019 - 5.1

Szavazatok :

PV 28/11/2019 - 8.2

Elfogadott szövegek :

P9_TA(2019)0073

<Date>{27/11/2019}27.11.2019</Date>
<RepeatBlock-NoDocSe> <NoDocSe>B9‑0200/2019</NoDocSe> }
 <NoDocSe>B9‑0202/2019</NoDocSe> }
 <NoDocSe>B9‑0213/2019</NoDocSe></RepeatBlock-NoDocSe> } RC1
PDF 163kWORD 52k

<TitreType>KÖZÖS ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY</TitreType>

<TitreRecueil>az eljárási szabályzat 144. cikkének (5) bekezdése és 132. cikkének (4) bekezdése alapján</TitreRecueil>


<Replacing>amely a következő állásfoglalási indítványok helyébe lép:</Replacing>

<TablingGroups>B9‑0200/2019 (PPE)

B9‑0202/2019 (ECR)

B9‑0213/2019 (Renew)</TablingGroups>


<Titre>Kubáról, José Daniel Ferrer ügyéről</Titre>

<DocRef>(2019/2929(RSP))</DocRef>


<RepeatBlock-By><Depute>Michael Gahler, Leopoldo López Gil, Tomáš Zdechovský, Ivan Štefanec, Eva Maydell, Vladimír Bilčík, Magdalena Adamowicz, Michaela Šojdrová, Milan Zver, Isabel Wiseler‑Lima, Željana Zovko, Roberta Metsola, Lefteris Christoforou, Loucas Fourlas, Tomas Tobé, Seán Kelly, Romana Tomc, David McAllister, Stelios Kympouropoulos, Arba Kokalari, Tomasz Frankowski, Javier Zarzalejos, Sandra Kalniete, Stanislav Polčák, Loránt Vincze, Inese Vaidere, Jiří Pospíšil, Ioan‑Rareş Bogdan, Andrey Kovatchev, Krzysztof Hetman, Antonio López‑Istúriz White</Depute>

<Commission>{PPE}a PPE képviselőcsoport nevében</Commission>

<Depute>Dita Charanzová, Atidzhe Alieva‑Veli, Abir Al‑Sahlani, Petras Auštrevičius, Malik Azmani, Phil Bennion, Stéphane Bijoux, Gilles Boyer, Jane Brophy, Sylvie Brunet, Jordi Cañas, Olivier Chastel, Anna Júlia Donáth, Fredrick Federley, Barbara Ann Gibson, Klemen Grošelj, Christophe Grudler, Bernard Guetta, Antony Hook, Ivars Ijabs, Irena Joveva, Moritz Körner, Ondřej Kovařík, Ilhan Kyuchyuk, Nathalie Loiseau, Javier Nart, Jan‑Christoph Oetjen, Urmas Paet, María Soraya Rodríguez Ramos, Michal Šimečka, Susana Solís Pérez, Ramona Strugariu, Viktor Uspaskich, Hilde Vautmans, Marie‑Pierre Vedrenne</Depute>

<Commission>{Renew}a Renew képviselőcsoport nevében</Commission>

<Depute>Anna Fotyga, Karol Karski, Adam Bielan, Ryszard Czarnecki, Beata Kempa, Ruža Tomašić, Jan Zahradil, Hermann Tertsch, Tomasz Piotr Poręba</Depute>

<Commission>{ECR}az ECR képviselőcsoport nevében</Commission>

<Depute>Fabio Massimo Castaldo</Depute>

</RepeatBlock-By>


Az Európai Parlament állásfoglalása Kubáról, José Daniel Ferrer ügyéről

(2019/2929(RSP))

Az Európai Parlament,

 tekintettel a Kubáról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a Kubáról szóló 2004. november 17-i[1], az EU kubai kormánnyal kapcsolatos álláspontjáról szóló 2006. február 2-i[2], a Kubáról szóló 2007. június 21-i[3], a Kubában meggyőződésük miatt bebörtönzött személyekről szóló 2010. március 11-i[4], valamint az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről a Kubai Köztársaság közötti politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodásnak az Unió nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló tervezetről[5] szóló 2017. július 5-i[6] állásfoglalására,

 tekintettel az Európai Unió és Kuba között 2016 decemberében aláírt és 2017. november 1. óta ideiglenesen alkalmazott, a politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodásra,

 tekintettel az EU-Kuba vegyes tanács 2019. szeptember 9-én, Havannában tartott második ülésére,

 tekintettel az  EU és Kuba közötti második hivatalos emberi jogi párbeszédre, amelyet az  EU és Kuba között kötött, a politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodás keretében 2019. október 3-án Brüsszelben tartottak,

 tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának Kubáról szóló 2008. májusi rendszeres egyetemes helyzetértékelésére,

 tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára és egyéb nemzetközi emberi jogi szerződésekre és eszközökre,

 tekintettel az Egyesült Nemzetek Közgyűlése által 1984. december 10-én elfogadott, a kínzás és más kegyetlen, embertelen és megalázó büntetések vagy bánásmódok elleni ENSZ-egyezményre, amelynek Kuba részes fele,

 tekintettel az emberi jogok védelmezőiről szóló uniós iránymutatásokra,

 tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, amelynek Kuba részes fele,

 tekintettel eljárási szabályzata 144. cikkének (5) bekezdésére és 132. cikkének (4) bekezdésére,

A. mivel 2019. október 1-én José Daniel Ferrert, a Kubai Hazafias Unió (UNPACU) ellenzéki vezetőjét önkényesen, vádemelés nélkül fogva tartották, és legalább 72 órán át megtagadták tőle, hogy külső személyekkel kapcsolatba lépjen;

B. mivel a kubai hatóságok José Daniel Ferrert békés politikai tevékenysége miatt több mint egy évtizede börtönbüntetésekkel sújtják, illetve egyéb módon zaklatják és megfélemlítik; mivel 2018-ban 10 napig tartották őt magánzárkában;

C. mivel 2019. november 2-án Ferrer úr kicsempészett egy levelet, amely szerint fogva tartása alatt megkínozták, bántalmazták és élete veszélybe került, valamint megtagadták tőle a megfelelő orvosi ellátást; mivel a családja által 2019. november 15-én adott tájékoztatás szerint a Santiago de Cuba-i Aguadores börtönben tartják fogva, ahol büntetőcellába helyezték; mivel a felesége szerint, aki 2019. november 7-én néhány percig láthatta, kritikus egészségi állapotban volt, testsúlyának felét ugyanis elvesztette, aminek oka volt az is, hogy éhségsztrájkba kezdett;

D. mivel több nem kormányzati szervezet szerint Ferrer úr csak egy a Kubában fogva tartott mintegy 120 politikai fogoly közül; mivel Kubában sok független újságírót, békés másként gondolkodót és emberijog-védőt – többnyire a demokratikus ellenzék tagjait – üldöznek, önkényesen fogva tartanak vagy bebörtönöztek, akik közül különösen megemlítendő José Guía Piloto, Silverio Portal Contreras, Mitzael Díaz Paseiro, Orlando Zapata Tamayo, Eliecer Bandera Barrera, Edilberto Ronal Azuaga és Roberto de Jesús Quiñones Haces;

E. mivel 2019. október 28-én meghalt Armando Sosa Fortuny, a leghosszabb ideig fogva tartott kubai politikai fogoly, aki 43 évet töltött börtönben; mivel a kubai hatóságok romló egészségi állapota ellenére sem voltak hajlandók őt szabadon bocsátani;

F. mivel a nemzetközi emberi jogi normáknak megfelelően a letartóztatott vagy fogva tartott személyeket a letartóztatásuk időpontjában tájékoztatni kell letartóztatásuk vagy fogva tartásuk okairól, és késedelem nélkül bíróság elé kell állítani őket;

G. mivel a kubai kormány intézkedései sértik az Európai Unió és Kuba között 2016-ban aláírt, a politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodás 1. cikkének (5) bekezdésében és 22. cikkében foglalt rendelkezéseket, jóllehet e megállapodásban a kubai kormány kötelezettséget vállalt az emberi jogok tiszteletben tartására és az emberi jogi helyzet javítására;

H. mivel a Parlament 2017. július 5-én egyetértését adta a politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodáshoz; mivel a Parlament által megadott egyetértés szövege egyértelműen kifejezésre juttatja a Parlament komoly aggodalmait a Kubában tapasztalható emberi jogi helyzettel kapcsolatban, és felfüggesztési záradékot tartalmaz az emberi jogi rendelkezések megsértésének esetére;

I. mivel az EU és Kuba közötti emberi jogi párbeszéd az EU emberi jogokért felelős különleges képviselőjének vezetésével 2015-ben kezdődött, és ötödik fordulójára 2018. október 9-én került sor; mivel az EU és Kuba 2019. október 3-án tartotta második hivatalos emberi jogi párbeszédét; mivel ez a rendezvény annak ellenére sem hozott kézzelfogható eredményt, hogy Kubát a 2017-2019 közötti időszakra újraválasztották az ENSZ Emberi Jogi Tanácsába; mivel minden politikai párbeszéd egyik kötelező eleme a civil társadalommal és az összes ellenzéki politikai szereplővel folytatott közvetlen és intenzív párbeszéd;

J. mivel az EU-Kuba vegyes tanács szeptember 9-én Havannában tartott második ülésének ideje alatt több mint 100 aktivista állt önkényes letartóztatás alatt; mivel az EU továbbra sem reagál ezekre az intézkedésekre, és nem emelte fel a szavát Ferrer úr ügyében sem;

K. mivel az Európai Parlament három alkalommal ítélte oda a gondolatszabadságért járó Szaharov-díjat kubai aktivistáknak: 2002-ben Oswaldo Payának, 2005-ben a „Nők fehérben” mozgalomnak, 2010-ben pedig Guillermo Fariñasnak; mivel a Szaharov-díjasokat és hozzátartozóikat még mindig rendszeresen zaklatják és megfélemlítik, valamint megakadályozzák őket abban, hogy elhagyják az országot és nemzetközi eseményeken vegyenek részt;

L. mivel az emberi jogok, a szabadság, valamint az emberi méltóság és érdekek  képviselete és védelme a demokratikus rendszerekben érvényesül a legjobban;

1. elítéli José Daniel Ferrer önkényes fogva tartását, és nyomatékosan felszólítja a kubai hatóságokat, hogy azonnal bocsássák őt szabadon; kéri, hogy a saját választása szerint biztosítsanak számára ügyvédet, felvehesse a kapcsolatot családjával, és hozzáférjen a fogva tartásával és annak állítólagos okaival kapcsolatos valamennyi dokumentumhoz;

2. elítéli a Ferrer úr levele szerint általa elszenvedett kínzást és rossz bánásmódot; emlékeztet arra, hogy a kubai hatóságok kötelessége a kínzás és a rossz bánásmód megelőzése, valamint a gyors és pártatlan vizsgálat biztosítása; nyomatékosan felhívja a kubai hatóságokat, hogy biztosítsák Ferrer úr számára a választása szerinti orvosi ellátáshoz való azonnali hozzáférést, és garantálják a megfelelő minőségű élelmiszerrel és vízzel történő ellátását;

3. ismételten hangot ad aggodalmának amiatt, hogy Kubában békés másként gondolkodók, független újságírók, emberi jogi jogvédők és politikai ellenzéki személyek folyamatos üldöztetésnek, zaklatásnak és támadásoknak vannak kitéve; felszólít e cselekmények azonnali beszüntetésére, valamint  minden politikai fogoly és mindazok azonnali szabadon bocsátására, akiket kizárólag a véleménynyilvánítás és a gyülekezés szabadságához való joguk gyakorlása miatt tartanak önkényesen fogva; felszólít a tisztességes eljáráshoz és az igazságszolgáltatás függetlenségéhez való jog jobb biztosítékokkal történő szavatolására, valamint annak biztosítására, hogy a szabadságuktól megfosztott személyek független ügyvédhez fordulhassanak;

4. ismételten kéri a tagállamokat, valamint az EKSZ-t és annak Kubában működő küldöttségét, hogy határozottan és nyilvánosan ítéljék el Ferrer úr és a fent említett személyek önkényes letartóztatását, és tegyenek meg minden szükséges lépést a demokrácia és az emberi jogok védelmében;

5. sajnálatának ad hangot amiatt, hogy a politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodás elfogadása ellenére sem javult Kubában a demokrácia és az emberi jogok helyzete; felszólít az EU és Kuba által aláírt, a politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodásban rögzített kötelező erejű kötelezettségek maradéktalan teljesítésére, és kéri e tekintetben egyértelmű referenciaértékek létrehozását;

6. ismételten felhívja a figyelmet arra, hogy a politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodás rendelkezést tartalmaz a megállapodásnak az emberi jogokra vonatkozó rendelkezései megsértése esetén történő felfüggesztéséről; ragaszkodik ezért ahhoz, hogy az Európai Unió a politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodás végrehajtása során szorosan kövesse nyomon az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartását Kubában, és ezzel kapcsolatban terjesszen rendszeres jelentéseket a Parlament elé; véleménye szerint José Daniel Ferrer és más politikai foglyok bebörtönzése, valamint a velük szemben tanúsított bánásmód a megállapodás 85. cikke (3) bekezdésének b) pontja értelmében „különösen sürgős esetnek” minősül, és e tekintetben felszólítja az EU-t, hogy hívjon össze rendkívüli ülést;

7. kéri, hogy a kubai kormány hajtson végre jogi reformokat a sajtó, az egyesülés és a tüntetés szabadságának garantálása érdekében, valamint indítson a szabad, tisztességes és demokratikus, a kubai nép szuverén és szabadon kinyilvánított akaratát figyelembe vevő választásokat lehetővé tevő politikai reformfolyamatot; sürgeti a kubai kormányt, hogy emberi jogi politikáját hangolja össze a Kuba által is aláírt chartákban, nyilatkozatokban és nemzetközi eszközökben meghatározott nemzetközi normákkal, és tegye lehetővé a civil társadalom és az ellenzéki politikai szereplők számára, hogy korlátozások nélkül, aktívan részt vehessenek a politikai és társadalmi életben; felhívja a kormányt annak lehetővé tételére, hogy a békés gyülekezés és a véleménynyilvánítás szabadságához való jog előmozdításával és védelmével, valamint az emberi jogi jogvédők helyzetével foglalkozó különleges ENSZ-előadók mellett független belföldi és nemzetközi emberi jogi megfigyelők is akadálytalanul bejuthassanak Kubába;

8. emlékeztet arra, hogy Kubában 2003 óta moratórium van érvényben a halálbüntetésre vonatkozóan; felhívja a kubai hatóságokat, hogy töröljék el a halálbüntetést minden bűncselekmény vonatkozásában; kéri minden halálos ítélet felülvizsgálatát annak biztosítása érdekében, hogy az ítélethozatal ezekben az esetekben is megfeleljen a nemzetközi normáknak;

9. felhívja a kubai hatóságokat, hogy többek között a művészi véleménynyilvánítás szabadságát korlátozó 349. sz. rendelet hatályon kívül helyezésével biztosítsák a média és a véleménynyilvánítás szabadságát, és vessenek véget a független újságírók zaklatásának és fogva tartásának; felszólítja a kubai kormányt, hogy hagyjon fel az online cenzúrával, az internetes oldalak letiltásával és az információkhoz való hozzáférés korlátozásával;

10. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy több európai és kubai civil társadalmi szervezettől megtagadták a civil társadalmi párbeszédben való részvétel lehetőségét, amikor az EU-Kuba között kötött, a politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodás keretében 2019. október 2-án tartott folytatott szélesebb körű emberi jogi párbeszéd idején a kubai kormány nem volt hajlandó hozzájárulni a jelenlétükhöz; kéri továbbá, hogy – miként az EU-val együttműködési megállapodást kötött más országok esetében ez már létezik –,  az EU és Kuba viszonylatában is jöjjön létre intézményesített, formális, nyílt és nyilvános párbeszéd a valóban független civil társadalommal;

11. felhívja az alelnököt/főképviselőt, hogy ismerje el a kubai kormánnyal szembeni politikai ellenzék létezését, és támogassa a bevonását az EU és Kuba közötti politikai párbeszédbe; felszólítja e tekintetben a tagállamok képviselőit, hogy a kubai hatóságoknál tett látogatásaik során vessenek fel emberi jogi aggályokat, és az országba tett utazásaik során az uniós emberi jogi politika belső és külső következetes alkalmazásának biztosítása érdekében találkozzanak a kubai Szaharov-díjasokkal, ezáltal erősítve a független civil társadalom részvételét;

12. felhívja az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy aktívan támogassák Kubában az emberi jogokat védő civil társadalmi csoportokat és egyéneket, többek között börtönlátogatások szervezése, bírósági tárgyalások nyomon követése és nyilvános nyilatkozatok révén; felhívja az új alelnököt/főképviselőt, hogy számoljon be a Parlamentnek az uniós küldöttség által eddig tett lépésekről;

13. felhívja az új alelnököt/főképviselőt, hogy kérje számon az évek óta tétlenkedő kubai kormánytól olyan reformok indítását, amelyek a politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodással összhangban az ország demokratikus átalakulásához vezetnek; rámutat, hogy a jelenlegi kubai helyzet aláássa az emberi jogok és a demokrácia elveit, amelyeken a megállapodás alapul;

14. mélységesen sajnálja, hogy a kubai hatóságok nem tették lehetővé a Parlament, az európai parlamenti küldöttségek és egyes képviselőcsoportok számára a beutazást Kubába, jóllehet a Parlament megadta az egyetértését a politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodáshoz; felhívja a hatóságokat, hogy haladéktalanul engedélyezzék az országba való belépést;

15. elítéli a kubai kormány intervencionista hozzáállását, és felszólítja, hogy szüntessen be minden beavatkozást különböző latin-amerikai országok belügyeibe;

16. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást Kuba Nemzetgyűlésének és kormányának, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Bizottságnak, az EU emberi jogokért felelős különleges képviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ emberi jogi főbiztosának és a CELAC-országok kormányainak.

 

[1] HL C 201. E, 2005.8.18., 83. o.

[2] HL C 288. E, 2006.11.24., 81. o.

[3] HL C 146. E, 2008.6.12., 377. o.

[4] HL C 349. E, 2010.12.22., 82. o.

[5] HL C 334., 2018.9.19., 99. o.

[6] Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0460.

Utolsó frissítés: 2019. november 27.Jogi nyilatkozat