Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság, az Európai Tanács elnöke és a Parlament elnöke, valamint az aznap vallási vezetőkkel tartott magas szintű találkozó résztvevői által tett, 2014. június 10-i közös nyilatkozatra,

–  tekintettel a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője által tett, a hitelhagyás miatt Szudánban kimondott halálos ítéletről szóló 2014. május 15-i nyilatkozatra,

–  tekintettel az Emberi Jogok 1948-as Egyetemes Nyilatkozatára, valamint az ENSZ a valláson vagy meggyőződésen alapuló intolerancia és megkülönböztetés minden formájának megszüntetéséről szóló nyilatkozatára,

–  tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára,

–  tekintettel az Emberi Jogok és a Népek Jogainak Afrikai Chartájára,

–  tekintettel a Cotonoui Megállapodás 2010-i, második felülvizsgálatára,

–  tekintettel a vallás és a meggyőződés szabadságáról szóló 2013-as uniós iránymutatásokra,

–  tekintettel Emberi Jogok és a Népek Jogainak Afrikai Chartája első, a nők jogairól szóló jegyzőkönyvére,

–  tekintettel az Emberi Jogok Arab Chartájára,

–  tekintettel a gyermekek jogaira,

–  tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel 2013 végén Mirjam Jahjá Ibráhímot (egy etiópiai keresztény anya és egy szudáni muzulmán apa leányát), aki keresztény neveltetést kapott, apai ági rokonai egy keresztény férfival történő házasságkötése miatt házasságtöréssel vádolták meg és feljelentették a hatóságoknál; mivel 2013. decemberében ehhez a vádhoz hozzáadták a hit megtagadásának vádját;

B.  mivel az elsőfokú bíróság 2014. május 12-én az akkor nyolc hónapos terhes Mirjam Jahjá Ibráhímot házasságtörés miatt száz korbácsütésre, valamint hitelhagyás miatt kötél általi halálra ítélte, de három napos határidőt adott számára a keresztény hit megtagadására; mivel a Mirjam Jahjá Ibráhímmal szembeni ítéletet az iszlám saría jog alapján szabták ki, amely 1983 óta van hatályban Szudánban, és amely a más hitre térést halálbüntetés terhe mellett tiltja; mivel 2014. május 15-én az ítéletet megerősítették, Mirjam Ibráhím ugyanis nem volt hajlandó áttérni az iszlám hitre;

C.  mivel 2014. május 27-én Mirjam Ibráhím a börtönben Maja nevű leánygyermeknek adott életet; mivel Mirjam Ibráhím lábait állítólag szülés közben kötelek és láncok tartották fogva, ezzel súlyos veszélybe sodorva mind az anyát, mind pedig gyermekét; mivel ez kimeríti a nők és a gyermekek jogainak súlyos megsértését;

D.  mivel 2014. május 5-én Mirjam Ibráhím ügyét sikerült a fellebbviteli bíróság elé utalni;

E.  mivel a fellebbviteli bíróság Mirjam Ibráhímot mindkét vád tekintetében ártatlannak találta, és ezután 2014. június 23-án szabadlábra helyezték a nők számára Omdurmanban fenntartott börtönből, de mivel Kartúmban a repülőtéren – amikor a család az Egyesült Államokba készült utazni – ismét letartóztatták azzal az állítólagos váddal, hogy Dél-Szudán kartúmi követsége által kiállított hamis útiokmányokkal kísérelte meg elhagyni az országot;

F.  mivel Mirjam Ibráhímot 2014. június 26-án ismét szabadlábra helyezték és az Egyesült Államok nagykövetségére menekült, és mivel jelenleg folynak a tárgyalások annak érdekében, hogy elhagyhassa Szudánt, ahol szélsőséges muzulmánok halálos fenyegetésének van kitéve;

G.  mivel a gondolat, a vallás és a meggyőződés szabadsága egyetemes emberi jog, amelyet mindenhol és mindenki esetében meg kell védeni; mivel Szudán ratifikálta az ENSZ és az Afrika Unió e téren kötött megállapodásait, és ennélfogva az ország nemzetközi kötelezettsége a vallás és a meggyőződés szabadságának védelme és előmozdítása, és e szabadság magában foglalja azt a jogot is, hogy bárki szabad akaratából felveheti, megváltoztathatja vagy elhagyhatja vallását vagy meggyőződését;

H.  mivel a Szudáni Köztársaság által ratifikált, az emberek és népek jogairól szóló Afrikai Charta magában foglalja az élethez való jogot, valamint a kínzás és a kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetés és bánásmód tilalmát, de mivel Szudánban számos büntetendő cselekmény esetében továbbra is alkalmazzák a halálbüntetést, a korbácsolást, a csonkítást és a testi fenyítés egyéb formáit;

I.  mivel a szudáni hatóságok aránytalan szigorral ítélnek el nőket és lányokat, homályosan meghatározott bűncselekményként tüntetve fel magánéletükre tartozó, személyes döntéseiket, amelyeket eleve sohasem szabadna bűncselekményeknek minősíteni, és mivel a nőket aránytalanul kegyetlen büntetésekkel, többek között korbácsolással büntetik, megsértve a méltósághoz, a magánélet szabadságához és az egyenlőséghez való jogaikat;

J.  mivel Szudán csatlakozott az Emberi Jogok Arab Chartájához, amelynek 27. cikke úgy rendelkezik, hogy bármely vallású embernek joga van hitét gyakorolni;

K.  mivel a Szudáni Köztársaság számára kötelező erejű a Cotonoui Megállapodás(1) emberi jogi záradéka és a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya(2);

L.  mivel – jóllehet Omár al-Basír elnök 2014. januárjában bejelentette nemzeti párbeszéd indításának szándékát – Mirjam Ibráhím fogva tartása és a vele szemben alkalmazott embertelen bánásmód rendkívül jellemző és aggasztó példája a szudáni hatóságok kisebbségekkel, diáktüntetőkkel, újságírókkal, a politikai ellenzék tagjaival és jogvédő – különösen a nők jogainak előmozdításáért és a fiatalok önállóságáért küzdő – szervezetekkel szembeni elnyomó fellépésének;

1.  elítéli Mirjam Ibráhím indokolatlan fogva tartását; felhívja Szudán kormányát, hogy helyezzen hatályon kívül a nemi vagy vallási alapon hátrányosan megkülönböztető minden jogszabályt, valamint védje meg a kisebbségi csoportok vallási identitását;

2.  hangsúlyozza, hogy megalázó és embertelen egy terhes nőt fogságban tartani és arra kényszeríteni, hogy leláncolt állapotban szülje meg gyermekét; felhívja a szudáni hatóságokat annak biztosítására, hogy minden bebörtönzött terhes nő és a börtönben szülő minden nő részesüljön az anyák és az újszülöttek egészségének megóvásához szükséges megfelelő ellátásban;

3.  ismételten leszögezi, hogy a gondolat, a vallás és a meggyőződés szabadsága egyetemes emberi jog, amelyet mindenhol és mindenki esetében meg kell védeni; határozottan elítéli az erőszak és a megfélemlítés minden formáját, amely korlátozza azt a jogot, hogy bárki szabad akaratából megválaszthatja vagy megváltoztathatja vallását, illetve vallás nélkül élhet, ideértve a fenyegetést, a fizikai erő vagy büntetések alkalmazását azzal a céllal, hogy hívőket vallásuk megtagadására vagy más vallásra való áttérésre, nem hívőket pedig valamely vallás felvételére kényszerítsenek; hangsúlyozza, hogy a házasságtörés és a hit megtagadása olyan tettek, amelyeket egyáltalán nem szabad bűncselekményeknek tekintetni;

4.  emlékeztet arra, hogy Szudán ratifikálta az ENSZ és az Afrika Unió vonatkozó egyezményeit, ennélfogva az ország nemzetközi kötelezettsége a vallás és a meggyőződés szabadságának védelme és előmozdítása, és e szabadság magában foglalja azt a jogot is, hogy bárki szabad akaratából felveheti, megváltoztathatja vagy elhagyhatja vallását vagy meggyőződését;

5.  kéri a szudáni kormányt, hogy – az egyetemes emberi jogokkal összhangban – helyezzen kívül minden olyan jogi rendelkezést, amely büntet vagy hátrányosan megkülönböztet személyeket vallásos meggyőződésük miatt, illetve azért, mert megváltoztatják vallásukat vagy meggyőződésüket, vagy másokat vallásuk vagy meggyőződésük megváltoztatására buzdítanak, különösen azokban az esetekben, amikor a hitelhagyás, a máshitűség vagy az áttérés halálbüntetéssel büntetendő;

6.  hangsúlyozza, hogy az ilyen törvények ellentétben állnak Szudán 2005-ös ideiglenes alkotmányával, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatával és a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányával, ezért nyomatékosan kéri Szudánt, hogy ratifikálja a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának a halálbüntetés eltörlését szorgalmazó, második fakultatív jegyzőkönyvét(3);

7.  felszólítja Szudánt, hogy a halálbüntetés és a testi fenyítés valamennyi formájának megszüntetése érdekében azonnal hirdessen moratóriumot a kivégzésekre vonatkozóan;

8.  aggodalommal állapítja meg, hogy Szudánban folyamatosan és gyakran megsértik a nők jogait, nevezetesen a szudáni büntető törvénykönyv 152. cikkét; sürgeti a szudáni hatóságokat, hogy késedelem nélkül írják alá és ratifikálják a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának tilalmáról szóló egyezményt;

9.  aggodalommal állapítja meg, hogy továbbra is rendkívül gyakori és súlyos probléma Szudánban, hogy az emberi jogi jogsértések megtorlatlanul maradnak, ahogyan ez a darfúri konfliktus esetében is történt, amelynek kapcsán a hatóságok nem folytattak vizsgálatot az elkövetett súlyos bűncselekmények, köztük szexuális erőszakcselekmények ügyében; felszólítja a szudáni kormányt, hogy folytasson vizsgálatot és indítson eljárást az emberi jogi visszaélések, köztük gyilkosságok, foglyok kínzása és a velük való embertelen bánásmód, a nemi erőszak és más szexuális erőszakcselekmények elkövetőivel szemben;

10.  ismételten hangsúlyozza, hogy ragaszkodik egyrészt a vallás és a meggyőződés, másrészt pedig az állam szigorú elválasztásától, ami azt jelenti, hogy ki kell zárni a kormányzati tevékenységekbe való vallási beavatkozást, illetve biztosítani kell a valláson és a meggyőződésen alapuló megkülönböztetés tilalmát;

11.  felszólítja a szudáni kormányt, hogy csatlakozzon az emberek és népek jogairól szóló Afrikai Chartának az afrikai nők jogairól szóló jegyzőkönyvéhez, valamint az Afrikai Unió Bíróságának jegyzőkönyvéhez, amelyeket a mozambiki Maputo-ban fogadtak el 2003. július 11-én;

12.  felszólítja a szudáni kormányt, hogy a nemzetközi közösség támogatásával kezdjen sürgős jogi reformba az alapvető emberi jogok és szabadságok védelme, illetve valamennyi egyén emberi jogainak megóvása érdekében, továbbá orvosolja a – különösen a nőkkel, a kisebbségekkel és a hátrányos helyzetű csoportokkal szemben érvényesülő – diszkriminációt;

13.  támogatásáról biztosítja a szudáni helyzet befogadó jellegű, tárgyaláson alapuló megoldására irányuló erőfeszítéseket, valamint támogatja a civil társadalom és az ellenzéki pártok által a békefolyamat előmozdítása érdekében tett erőfeszítéseket;

14.  felszólítja az EU-t, hogy játsszon vezető szerepet annak érdekében, hogy az Emberi Jogi Tanács soron következő, 2014. szeptemberi ülésén szülessen olyan erőteljes határozat Szudánról, amely megfelelő választ ad az emberi jogok és a nemzetközi humanitárius jog Szudánban tapasztalható, rendkívül gyakori megsértésére;

15.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, Szudán kormányának, az Afrikai Uniónak, az ENSZ főtitkárának, valamint az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés és a Pánafrikai Parlament (PAP) társelnökeinek.

(1) A Cotonouban 2000. június 23-án aláírt partnerségi megállapodás egyrészről az Afrikai, Karibi és Csendes-óceáni Államok Csoportjának (ACP) tagjai, másrészről az Európai Közösség és tagállamai között. (2) Az ENSZ 1966. december 16-i, 2200A (XXI) sz. közgyűlési határozata. (3) Az ENSZ 1989. december 15-i, 44/128 sz. közgyűlési határozata.