Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2014/2842(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :

Előterjesztett szövegek :

RC-B8-0107/2014

Viták :

Szavazatok :

PV 18/09/2014 - 10.5
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2014)0026

Elfogadott szövegek
PDF 235kWORD 72k
2014. szeptember 18., Csütörtök - Strasbourg Végleges kiadás
Az EU válasza az ebolajárványra
P8_TA(2014)0026RC-B8-0107/2014

Az Európai Parlament 2014. szeptember 18-i állásfoglalása az ebolajárvány kitörésére adott uniós válaszlépésekről (2014/2842(RSP))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Egészségügyi Világszervezet (WHO) nemzetközi jelentőségű közegészségügyi vészhelyzetet kihirdető 2014. augusztus 8-i közleményére,

–  tekintettel a WHO által az ebolajárvány kezelésére készített 2014. augusztus 28-i tervre,

–  tekintettel az Európai Unió Külügyek Tanácsának a nyugat-afrikai ebolaválságról szóló 2014. augusztus 15-i következtetéseire,

–  tekintettel az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ 2014. augusztus 27-i értékelésére az ebola kockázatáról,

–  tekintettel Tonio Borg egészségügyért felelős biztos 2014. augusztus 8-i nyilatkozatára az ebolajárvány kitöréséről Nyugat-Afrikában,

–  tekintettel Andris Piebalgs fejlesztési biztos és Kristalina Georgieva humanitárius segítségnyújtásért és válságkezelésért felelős biztos 2014. szeptember 5-i nyilatkozatára az ebolajárvány kitörésére adott uniós válaszlépésekről,

–  tekintettel az Európai Bizottság 2014. szeptember 15-i magas szintű találkozójára, amely a nyugat-afrikai ebolajárvány kitörésére adott uniós válaszlépések összehangolásával foglalkozott,

–  tekintettel az Afrikai Unió (AU) által a nyugat-afrikai ebolajárvány kezelésének támogatása érdekében 2014. augusztus 21-én létrehozott misszióra (ASEOWA),

–  tekintettel az eboláról szóló 2014. szeptember 2-i ENSZ-különjelentésre, melyet Dr. Joanne Liu, a Médecins Sans Frontières nemzetközi ügyekért felelős elnöke készített,

–  tekintettel a libériai védelmi miniszternek, Brownie Samukainak az ENSZ Biztonsági Tanácsa előtt tett kijelentésére, amely szerint az ebolajárvány országa létét fenyegeti;

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának szeptember 18-i ülésére, melynek során elsősorban az ebolaválsággal fognak foglalkozni,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.  mivel az ebolafertőzés (EVD), korábbi nevén ebola vérzéses láz súlyos, gyakran halálos kimenetelű betegség;

B.  mivel az ebolajárvány 2014. március 22-én Guineában hivatalosan bejelentett kitörése óta másik négy országra (Libériára, Nigériára, Sierra Leonéra és Szenegálra) is kiterjedt, majdnem 4 000 embert érintve és több mint 2 000 emberéletet követelve, miközben figyelembe kell venni, hogy számos fertőzést és halálesetet nem is jelentenek;

C.  mivel a járvány rohamosan gyorsul és terjed a nyugat-afrikai régióban, de az ebolavírus ettől függetlenül a Kongói Demokratikus Köztársaságban is felütötte a fejét;

D.  mivel a WHO elismeri, hogy alulbecsülték a járványt, és becslése szerint az elkövetkező három hónapban a betegek száma meghaladhatja a 20 000 ezer főt;

E.  mivel a WHO bejelentette, hogy a halálesetek száma és a földrajzi lefedettség tekintetében ez az eddig feljegyzett legnagyobb járvány, és kihirdette, hogy a válság „nemzetközi jelentőségű közegészségügyi vészhelyzet, amely összehangolt nemzetközi reagálást igényel;

F.  mivel az ebolavírus által sújtott térségekben 4,5 millió öt évnél fiatalabb gyermek él, és a nőket gondozói szerepük miatt aránytalanul nagy mértékben érintette a vírusfertőzés (a betegek 75%-a nő);

G.  mivel a WHO terve a vírus további nemzetközi terjedéséből eredő következmények gyors kezelése mellett számos nagyon konkrét és azonnali intézkedést sorol fel a jelenleg pusztító ebola terjedésének 6–9 hónapon belüli felszámolására, felismerve azt, hogy ezzel párhuzamosan foglalkozni kell a járvány szélesebb körű társadalmi-gazdasági hatásaival is;

H.  mivel a helyszínen legnagyobb jelenléttel bíró nem kormányzati szervezetek, mint például az Orvosok Határok Nélkül vagy a Nemzeti Vöröskereszt és Vörös Félhold Társaságok Nemzetközi Szövetsége veszélyesen elégtelennek ítélték a nemzetközi reagálást, tekintve, hogy a helyszínen rendelkezésre álló rendkívül korlátozott kapacitások a reagálás minden szempontjából – támogató orvosi ellátás, az egészségügyi alkalmazottak képzése, infekciókontroll, a fertőzöttekkel való érintkezés nyomon követése, járványfelügyelet, vészjelző és betegirányítási rendszerek, a közösségi oktatás és mobilizálás – kritikusan hiányosak;

I.  mivel az Európai Bizottság Fejlesztési Főigazgatósága és Humanitárius Segélyek és Polgári Védelem Főigazgatósága elkötelezte magát, hogy több mint 147 millió euró összegű humanitárius és fejlesztési támogatást fog nyújtani annak érdekében, hogy a vírus terjedését megfékezzék, valamint hogy a fertőzött személyek részére egészségügyi ellátást és alapvető felszereléseket biztosítsanak, továbbá hogy humanitárius szakértőket küldjenek a helyszínre;

J.  mivel a 147 millió euróból csupán 11,9 millió eurót irányoztak elő kifejezetten a legsürgetőbb humanitárius szükségletek fedezésére;

K.  mivel a helyszínen tevékenykedő valamennyi partnerszervezet hangsúlyozta, hogy a betegek elkülönítése és kezelése érdekében a pénz mellett operatív kapacitásra, ezen belül képzett emberi erőforrásokra és logisztikai felszerelésekre is sürgős szükség van;

L.  mivel az Európai Bizottság a Veszélyhelyzet-reagálási Koordinációs Központján keresztül követi nyomon a helyzetet, amelynek platformként kell szolgálnia az uniós segítségnyújtás összehangolásához;

M.  mivel az EU humanitárius szakértői a térségben dolgoznak a helyzet nyomon követése, valamint a partnerszervezetek és a helyi hatóságok közötti kapcsolatok kialakítása érdekében;

N.  mivel az EU tagállamai rendelkeznek az azonnali reagálási csoportok mozgósításához szükséges kapacitásokkal, amelyek képesek biztosítani a korai diagnózist, az elkülönítést (a gyanús és a megerősített esetek különböző osztályokon való elhelyezését), a vírussal érintkezésbe került személyek megfigyelését és a fertőzési láncok visszakövetését, a temetkezéssel, az oktatással és a helyi támogatással kapcsolatos intézkedéseket;

O.  mivel az érintett országoknak a járvány kitörését követően a kereskedelemben, a polgári légi járatok közlekedésében és a termés betakarításában bekövetkezett fennakadások miatt már eleve élelmiszerhiánnyal, a tiszta víz hiányával és a gazdaság összeomlásával kell megbirkózniuk, ami társadalmi feszültségekhez, meneküléshez, káoszhoz, a közrend megbomlásához és a vírus további terjedéséhez vezet;

P.  mivel a járvány kitörése fényt derített az érintett országok egészségügyi rendszereinek súlyos alkalmatlanságára és az ezek megerősítésére irányuló támogatás sürgősségére;

1.  sajnálja a haláleseteket az ebola-sújtotta régiókban és őszinte részvétét fejezi ki az járványban érintett afrikai kormányoknak és népeknek;

2.  véleménye szerint a nemzetközi közösségnek nagyobb szerepet kell játszania, míg az afrikai országoknak is vállalniuk kell a felelősség rájuk eső részét, mivel az ebola kitörése globális biztonsági kihívást jelent, s nemcsak nyugat-afrikai, hanem globális jelentőségű probléma;

3.  felszólítja a Bizottságot, hogy az ebolajárvány felszámolása érdekében fokozza erőfeszítéseit és hangolja össze fellépéseit az ENSZ-szel; kéri az ENSZ Biztonsági Tanácsát, hogy az érintett partnerországokkal együtt vizsgálja meg annak lehetőségét, hogy katonai és polgári védelmi eszközöket használjanak fel a főtitkár irányításával és a Humanitárius Ügyeket Koordináló Hivatal koordinálásával;

4.  üdvözli és ösztönzi az Európai Bizottság pénzügyi kötelezettségvállalásának folyamatban lévő erősítését a humanitárius és fejlesztési segélyek nyújtása terén a válság kezelése érdekében és különösen az Afrikai Unió ASEOWA-missziójának nyújtott támogatást;

5.  üdvözli a partnerszervezetek által a nehézségek ellenére a terepen végzett munkát, és melegen üdvözli a járvány megfékezése terén nyújtott óriási hozzájárulásukat és segítségüket;

6.  emlékezteti a tagállamokat, hogy az érintett országoknak nyújtott pénzügyi támogatás nem mehet a hosszú távú fejlesztési támogatás rovására, azt csupán kiegészítheti;

7.  sajnálja, hogy a nemzetközi közösség alábecsülte a válságot, és késlekedett egy megfelelő, összehangolt stratégia kidolgozásában;

8.  üdvözli a tagállamok által az Európai Bizottság 2014. szeptember 15-i magas szintű találkozóján tett kötelezettségvállalásokat, és sürgeti az Európai Unió Tanácsa miniszteri találkozójának összehívását egy vészhelyzeti terv kidolgozása érdekében, amely a Bizottság koordinálásával mobilizálja a tagállamok részéről orvosi segítségnyújtás formájában nyújtandó humanitárius segélyt;

9.  felszólítja a Bizottságot, hogy készítsen igényfelmérést és országspecifikus terveket a szakképzett egészségügyi személyzet, mozgó laboratóriumok, laboratóriumi felszerelések, védőruházat és az elkülönítő osztállyal rendelkező kezelési központok iránti szükséglet meghatározása és ezek telepítésének összehangolása céljából;

10.  felhívja a tagállamokat, hogy hangolják össze légi járataikat, és jelöljenek ki külön légifolyosókat az egészségügyi személyzet és felszerelés érintett országokba és a régióba történő eljuttatása céljából, valamint hogy szükség esetén gondoskodjanak az egészségügyi evakuálásról;

11.  hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni a tudományos együttműködést és technológiai támogatást a járvány kitörésében érintett területeken klinikai, járványügyi és diagnosztikai infrastruktúrák létrehozásán keresztül, beleértve a fenntartható infrastruktúrát és felügyeletet is, különös figyelmet fordítva a helyi személyzet szerepvállalására és képzésére;

12.  felszólítja a Bizottságot, hogy az Veszélyhelyzet-kezelési Koordinációs Központon (ERCC) keresztül ápoljon szoros kapcsolatot az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központtal, a WHO-val és a tagállamokkal az Egészségügyi Biztonsági Bizottság közvetítésével;

13.  felszólítja a Bizottságot, hogy hozzon létre ellenőrző rendszereket annak biztosítására, hogy az ebolajárvány megfékezésére előirányzott teljes költségvetést valóban a járvány leküzdésére használják fel a vírus által érintett országokban, és ne más célokra;

14.  úgy véli, hogy a WHO által az ebolajárvány kezelésére készített terv szolgálhat alapul a kiemelt tevékenységekhez, például azon országok eltérő kezeléséhez, ahol a járvány elterjedt, ahol éppen felüti a fejét, illetve a szomszédos országokat illetően, ahol javítani kell a felkészültséget;

15.  üdvözli az arról folyó eszmecseréket, hogy az ENSZ békefenntartó erői –megfelelő képzéssel – hogyan támogathatják tovább az ebola megfékezésére irányuló küzdelmet a régióban;

16.  felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy támogassa és ösztönözze az Afrikai Uniót egy holisztikus cselekvési terv kidolgozását illetően, tekintettel arra, hogy a helyzet egyre súlyosbodik, és ez az érintett országok gazdaságára és közrendjére egyaránt kihat, mivel az ebola olyan összetett válságot idézett elő, amelynek politikai, biztonsági, gazdasági és társadalmi következményei az aktuális orvosi vészhelyzeten túlmenően is hatni fognak a térségre;

17.  hangsúlyozza, hogy a jelenlegi válságot az egészségügyi rendszerek önmagukban nem tudják megoldani, és a különböző ágazatok (egészségügy, oktatás és képzés, higiénia, élelmiszersegély) összehangolt megközelítésére van szükség az összes alapvető szolgáltatás terén észlelt kritikus hiányosságok orvoslásához;

18.  úgy véli, hogy a helyi egészségügyi személyzetnek részt kell vennie az érintett népesség kezelésében, és összekötőként kell szolgálnia a lakosság, illetve a nemzetközi egészségügyi személyzet között;

19.  oktatási és tájékoztatási fellépésekre hív fel a tünetekkel és a megelőző intézkedésekkel kapcsolatos ismeretek terjesztése céljából annak érdekében, hogy erősödjön a bizalom és az együttműködés az ebola elleni intézkedések terén, mivel a tájékoztatás és a kommunikáció az Ebola-járvány elleni küzdelem egyik lényeges vetülete;

20.  hangsúlyozza, hogy az ebola elleni küzdelem nem vezethet a túlélő betegek megbélyegzéséhez a közösségekben vagy az országokban;

21.  felszólítja a tagállamokat, hogy végezzenek szigorú infekciókontrollt és az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központtal együttműködve erősítsék meg a veszélyekre vonatkozó lakossági tájékoztatást;

22.  felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy hangolják össze és erősítsék meg az orvosi kutatást és az ebola elleni hatékony gyógyszerek és oltások előállítását, valamint mozdítsák elő az esetleges már létező gyógymódok klinikai tesztelését;

23.  emellett kéri az ebola elleni vakcina vizsgálata és az ebolával fertőzött személyek számára nyújtott kezelés világos megkülönböztetését; kéri, hogy az ebolavakcina klinikai vizsgálatai tartsák tiszteletben a WHO vonatkozó hatályos szabályait;

24.  felkéri Fejlesztési Bizottságát, hogy a hasonló járványok elkerülése érdekében fogalmazzon meg részletes ajánlásokat a járvány hosszú távú következményeinek enyhítése és az érintett országok egészségügyi rendszereinek megerősítése céljából;

25.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az Afrikai Unió kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ főtitkárának, valamint az Egészségügyi Világszervezetnek.

Jogi nyilatkozat