Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2014/2969(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :

Előterjesztett szövegek :

RC-B8-0289/2014

Viták :

PV 27/11/2014 - 7.1
CRE 27/11/2014 - 7.1

Szavazatok :

PV 27/11/2014 - 10.1

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2014)0064

Elfogadott szövegek
PDF 150kWORD 78k
2014. november 27., Csütörtök - Strasbourg Végleges kiadás
Pakisztán: Az istenkáromlással kapcsolatos törvények
P8_TA(2014)0064RC-B8-0289/2014

Az Európai Parlament 2014. november 27-i állásfoglalása Pakisztánról: az istenkáromlással kapcsolatos törvények (2014/2969(RSP))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel Pakisztánról szóló korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel az 1948. évi Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 18. cikkére, valamint az 1966. évi Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 18. cikkére,

–  tekintettel az ENSZ 1981-ben elfogadott, a valláson vagy meggyőződésen alapuló intolerancia és megkülönböztetés minden formájának megszüntetéséről szóló nyilatkozatára;

–  tekintettel a vallás és a meggyőződés szabadságának kérdésével foglalkozó különleges ENSZ-előadó jelentéseire,

–  tekintettel a bírák és az ügyvédek függetlenségével foglalkozó különleges ENSZ-előadó, Gabriela Knaul 2013. április 4-i jelentésére, melyet 2012. május 19–29-i pakisztáni kiküldetése után készített,

–  tekintettel „Az emberi jogok és a demokrácia helyzete a világban” című 2012. évi éves jelentésről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról szóló, 2013. december 11-i állásfoglalására(1), amelyben elítéli a keresztények és más vallási kisebbségek üldözését,

–  tekintettel a vallás és a meggyőződés szabadságának előmozdításáról és védelméről szóló uniós iránymutatásokra(2)

–  tekintettel a 2012 márciusában elfogadott EU–Pakisztán ötéves együttműködési tervre, amely olyan prioritásokat tartalmaz, mint a jó kormányzás és az emberi jogokról folytatott párbeszéd, valamint tekintettel az ezzel szorosan összefüggő második, 2014. március 25-én tartott uniós-pakisztáni stratégiai párbeszédre,

–  tekintettel a Tanács Pakisztánról szóló 2013. március 11-i következtetéseire(3), amelyekben megismétli az EU emberi jogok előmozdításával és tiszteletben tartásával kapcsolatos elvárásait, és elítél minden – többek között a vallási kisebbségek ellen irányuló – erőszakos cselekményt,

–  tekintettel az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) szóvivőjének 2014. október 18-i nyilatkozatára a lahorei fellebbviteli bíróság azon döntéséről, hogy fenntartja Aszia Bibi ítéletét Pakisztánban,

–  tekintettel az Európai Unió emberi jogokért felelős különleges képviselőjének 2014. október 26–29. közötti pakisztáni látogatása alkalmából az Európai Unió pakisztáni küldöttsége által 2014. október 29-én kiadott sajtóközleményre,

–  tekintettel 2014. március 12-i állásfoglalására Pakisztán regionális szerepéről és az Unióval ápolt politikai kapcsolatairól(4),

–  tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel a pakisztáni büntető törvénykönyv 295-C szakasza értelmében istenkáromlás miatt 2009-ben letartóztatták Aszia Bibi pandzsábi keresztény nőt, majd 2010-ben halálra ítélték; mivel a lahorei fellebbviteli bíróság 2014. október 16-án elutasította Aszia Bibi fellebbezését és fenntartotta az ítéletet; mivel 2014. november 24-én az alperes fellebbezést nyújtott be a legfelsőbb bírósághoz, és mivel az eljárás évekig is eltarthat; mivel a pakisztáni elnök elnöki kegyelem révén még mindig megsemmisítheti a lahorei fellebbviteli bíróság által hozott döntést és amnesztiában részesítheti Aszia Bibit;

B.  mivel 2014. november 7-én Kelet-Pakisztánban összevertek egy keresztény párt, Shama Bibit és Shahbaz Masiht, akiket a tömeg azzal vádolt, hogy elégették a Korán lapjait; mivel testeiket egy téglaégető kemencében elégették, és egyes jelentések szerint még éltek, amikor a kemencébe dobták őket;

C.  mivel a közelmúltban több pakisztáni állampolgár is halálos ítéletet kapott az istenkáromlásra vonatkozó törvények megsértése miatt, így a keresztény Sawan Masih is, aki állítólag egy beszélgetés során sértegette Mohamed prófétát, és egy keresztény pár, Shafqat Emmanuel és Shagufta Kausar, akik állítólag szöveges üzenetben sértegették a prófétát;

D.  mivel 2014. május 7-én meggyilkolták Rashid Rehman emberi jogi aktivistát és ügyvédet; mivel Rehmant hetekkel korábban megfenyegették egy, a pakisztáni istenkáromlásról szóló törvények megsértése miatt per elé néző előadó védelme miatt;

E.  mivel a pakisztáni származású brit állampolgár Mohamed Asghart elmebetegként diagnosztizálták Nagy-Britanniában, mégis börtönbüntetésre ítélték istenkáromlás miatt, és 2014 októberében egy börtönőr lőfegyvere megsebesítette; mivel támadóját letartóztatták és a tartományi hatóságok gyilkossági kísérlet miatt perbe fogták, és mivel nyolc másik börtönőrt is felfüggesztettek állásából;

F.  mivel 2014. november 5-én egy kihallgatást végző rendőrtiszt megölte a 45 éves síita Tufail Haidert, és később arra hivatkozott, hogy Tufail Haider „Mohamed próféta társait” becsmérelte;

G.  mivel a jelentések szerint 1987 és 2014 októbere között összesen 1438 személyt vádoltak istenkáromlással Pakisztánban, köztük 633 muzulmánt, 494 ahmadit, 187 keresztényt és 21 hindut; mivel 1990 óta legalább 60 ember csoportosan elkövetett erőszak áldozata lett istenkáromlással kapcsolatos ügyekben;

H.  mivel jelenleg több tucat ember van bebörtönözve istenkáromlással kapcsolatos vádak miatt, köztük muzulmánok, hinduk, keresztények és mások; mivel eddig egyetlen istenkáromlás miatt hozott halálos ítéletet sem hajtottak végre, de több vádlott is csoportosan elkövetett erőszak áldozata lett; mivel egyes vallási vezetők részéről hatalmas nyomás nehezedik a pakisztáni igazságszolgáltatási rendszerre, hogy tartsák fenn és hajtsák végre a halálos ítéleteket, amelyeket általában az alacsonyabb szintű bíróságok szabnak ki; mivel a bírósági eljárások gyakran évekig is eltartanak és pusztító hatással vannak ártatlan pakisztáni polgárokra, családjaikra és közösségeikre;

I.  mivel Pakisztán istenkáromlásra vonatkozó jogszabályai veszélyessé teszik a vallási kisebbségek számára a szabad önkifejezést, illetve a vallási tevékenységekben való nyílt részvételt; mivel az e jogszabályokkal való széleskörű visszaélés jól dokumentált; mivel a vallási közösségek védelme helyett félelem ködébe sodorták a pakisztáni társadalmat; mivel az e jogszabályok vagy alkalmazásuk megreformálására irányuló minden kísérletet fenyegetésekkel vagy gyilkosságokkal fojtottak el; mivel az e kérdések médiában, online vagy offline történő megbeszélésére irányuló kísérleteket gyakran fenyegetések és zaklatások kísérik, még a kormány részéről is;

J.  mivel Pakisztán Dél-Ázsián belül fontos szerepet játszik a stabilitás megteremtésében, és ezért a jogállamiság és az emberi jogok megerősítése terén példát kellene mutatnia;

K.  mivel Pakisztán a kilenc fő nemzetközi emberi jogi megállapodás közül hetet a közelmúltban erősített meg, köztük a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát (ICCPR) és a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok elleni ENSZ-egyezményt, amelyek számos, az igazságszolgáltatásra, a tisztességes eljáráshoz való jogra, a törvény előtti egyenlőségre és a megkülönböztetésmentességre vonatkozó rendelkezést tartalmaznak;

L.  mivel az ENSZ emberi jogi mechanizmusán keresztül felkérték Pakisztánt, hogy vonja vissza az istenkáromlásra vonatkozó jogszabályokat, vagy legalább vezessen be védintézkedéseket a gyakran kisebbségi vallási közösségekhez tartozó polgárokat elnyomó jogszabályokkal való visszaélések megakadályozására;

M.  mivel az EU és Pakisztán elmélyítette és kiszélesítette kétoldalú kapcsolatait, amint azt a 2012 februárjában elindított ötéves együttműködési terv és a 2014 márciusában tartott második EU–Pakisztán stratégiai párbeszéd is jól példáz; mivel az ötéves EU–Pakisztán együttműködési terv célja stratégiai kapcsolat kialakítsa és a közös értékeken és elveken alapuló béke- és fejlesztési partnerség kovácsolása;

N.  mivel Pakisztán 2014. január 1-jén lépett be először a GSP+ rendszerbe; mivel ez a rendszer elvileg erősen ösztönzi az alapvető emberi és munkavállalói jogok tiszteletben tartását, valamint a környezetvédelem és a jó kormányzás elveit;

1.  mély aggodalmának és szomorúságának ad hangot a lahorei fellebbviteli bíróság 2014. október 16-i azon döntése miatt, hogy megerősíti az Aszia Bibire istenkáromlás miatt kirótt halálbüntetést; felhívja a legfelsőbb bíróságot, hogy haladéktalanul kezdje meg az eljárást az ügyben és ítéletében biztosítsa a jogállamiságot és az emberi jogok maradéktalan tiszteletben tartását;

2.  felhívja a pakisztáni bíróságokat, hogy haladéktalanul kezdjék meg Sawan Masih, Mohamed Ashgar és Shafqat Emmanuel, valamint felesége, Shagufta Kausar, és jelenleg az istenkáromlásra vonatkozó törvények állítólagos megsértése miatt halálsoron lévő minden más polgár halálos ítéletének felülvizsgálatát is;

3.  határozottan elítéli Shama Bibi és Shahbaz Masih meggyilkolását, és részvétét fejezi ki családjaiknak, valamint minden olyan ártatlan áldozat családtagjainak, akiket a pakisztáni istenkáromlással kapcsolatos törvények miatt gyilkoltak meg; felszólít az elkövetők igazságszolgáltatás elé állítására; tudomásul veszi a pandzsábi kormány azon döntését, hogy bizottságot állít fel Shama Bibi és Shahbaz Masih meggyilkolásának gyorsított kivizsgálására, és hogy további rendőri védelmet rendel el a tartomány keresztények lakta részeinek védelmére; kiemeli azonban, hogy véget kell vetni a büntetlenségnek és hogy átfogó reformokra van szükség a vallási kisebbségek elleni erőszak problémájának orvoslása érdekében, mivel ez egész Pakisztánt áthatja;

4.  mélységesen aggasztónak tartja, hogy az istenkáromlással kapcsolatos vitatott törvényekkel könnyen vissza lehet élni, ami érinti Pakisztán összes polgárát, bármely valláshoz tartozzanak is; különösen aggódik amiatt, hogy a vallási tolerancia melletti kiállásuk miatt meggyilkolt Shahbaz Bhatti miniszter, Salman Taseer kormányzó és Rashid Rehman által nyilvánosan elítélt, istenkáromlással kapcsolatos törvényeket egyre gyakrabban használják fel a kiszolgáltatott kisebbségi csoportok, köztük az ahmadik és a keresztények elleni támadásokra Pakisztánban;

5.  sürgeti a pakisztáni kormányt, hogy a törvények hatályon kívül helyezése érdekében alaposan vizsgálja felül az istenkáromlással kapcsolatos törvényeket és jelenlegi alkalmazásukat, különösen a büntető törvénykönyv 295 B. és C. szakaszait, amelyek az istenkáromlás állítólagos bűntettében vétkesnek találtakra kötelezően kiszabandó életfogytig tartó szabadságvesztést (295 B. és C.) vagy akár halálbüntetést (295 C.) írnak elő; felhívja a pakisztáni kormányt, hogy törölje el a többek között istenkáromlásért és a hit megtagadásáért kiszabható halálbüntetést és vezessen be védintézkedéseket, hogy megelőzze az istenkáromlásra vagy a hit megtagadására vonatkozó jogi rendelkezésekkel való visszaéléseket;

6.  felszólítja a pakisztáni hatóságokat, hogy garantálják a bíróságok függetlenségét, a jogállamiságot és a bírósági eljárásokkal kapcsolatos nemzetközi normákkal összhangban a tisztességes eljárást, többek között figyelembe véve az ENSZ bírák és ügyvédek függetlenségével foglalkozó különmegbízottjának közelmúltbeli ajánlásait; felszólítja továbbá a pakisztáni hatóságokat, hogy biztosítsanak elegendő védelmet az istenkáromlással kapcsolatos ügyekben érintett valamennyi személy számára, többek között azáltal, hogy a bírákat óvják a külső nyomással szemben, a vádlottakat, családjukat és közösségüket megvédik a tömeges erőszaktól, valamint hogy megoldást kínálnak azok számára, akiket felmentettek ugyan, de származási helyükre nem térhetnek vissza;

7.  emlékeztet rá, hogy a pakisztáni alkotmány garantálja a vallásszabadságot és a kisebbségi jogokat; üdvözli a vallási kisebbségek érdekében Pakisztán kormánya által 2008 novemberében hozott intézkedéseket, például azt, hogy 5%-os kvótát állított fel a kisebbségek számára a szövetségi közigazgatásban, elismerte a nem muszlim munkaszüneti napokat, valamint bevezette a nemzeti kisebbségek napját;

8.  mindazonáltal nyomatékosan kéri a pakisztáni kormányt, hogy fokozza a vallási közösségek közötti jobb megértésre irányuló erőfeszítéseket, tegyen tevőleges lépéseket a vallási alapú erőszakos cselekmények kezelése érdekében, lépjen fel a vallási intolerancia, az erőszakos cselekmények és a megfélemlítés ellen, valamint oszlassa el a büntetlenséggel kapcsolatos valós vagy vélt aggályokat;

9.  határozottan elítéli a vallási közösségek elleni erőszak valamennyi megnyilvánulását és a valláson és meggyőződésen alapuló mindennemű megkülönböztetést és intoleranciát; hangsúlyozza, hogy a gondolat és a lelkiismeret szabadságához és a vallásszabadsághoz való jog alapvető emberi jog; hangsúlyozza továbbá, hogy hitétől és vallásától függetlenül valamennyi pakisztáni egyenlő tiszteletet és emberi jogaik előmozdítását és védelmét érdemli;

10.  felszólítja az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy minden rendelkezésére álló eszközzel, többek között a vallás és a meggyőződés szabadságának előmozdításáról és védelméről szóló uniós iránymutatásokban megfogalmazottak szerint segítse a vallási közösségeket és gyakoroljon nyomást a pakisztáni kormányra, hogy tegyen többet a vallási kisebbségek védelmére; e tekintetben nagyra értékeli az Európai Unió emberi jogokkal foglalkozó különleges képviselőjének közelmúltbeli pakisztáni látogatását és az ott folytatott megbeszélést;

11.  kiemeli, hogy a GSP+ státusz megadása feltételektől függ, többek között az új GSP alaprendelet VIII. mellékletében említett, jórészt emberi jogokkal kapcsolatos 27 nemzetközi egyezmény megerősítésétől és végrehajtásától, és hogy az EU úgy is dönthet, hogy visszavonja a GSP+ vámkedvezményeket, amennyiben egy ország nem teljesíti kötelezettségvállalásait;

12.  sürgeti az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy szigorúan kövesse nyomon , hogy Pakisztán teljesíti-e a GSP+ rendszer keretében vállalt kötelezettségeit, és hogy mozdítsa elő és védje meg az emberi jogokat Pakisztánban;

13.  Felhívja az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy működjön együtt a pakisztáni hatóságokkal az istenkáromlásra vonatkozó törvények alkalmazásának reformja érdekében, többek között végrehajtva a fenti (6) bekezdésben említett intézkedéseket;

14.  arra ösztönzi a pakisztáni kormányt, hogy az ENSZ szerveivel, többek között a vallás és a hit szabadságával foglalkozó különmegbízottal együttműködve foglalkozzon az emberi jogi problémákkal kapcsolatos jogos aggályokkal;

15.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Európai Unió emberi jogokkal foglalkozó különleges képviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ főtitkárának, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának, valamint Pakisztán kormányának és parlamentjének.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0575.
(2) http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_Data/docs/pressdata/EN/foraff/137585.pdf
(3) http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_data/docs/pressdata/EN/foraff/135946.pdf
(4) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0208.

Jogi nyilatkozat