Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2014/2971(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :

Előterjesztett szövegek :

RC-B8-0295/2014

Viták :

PV 27/11/2014 - 7.3
CRE 27/11/2014 - 7.3

Szavazatok :

PV 27/11/2014 - 10.3

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2014)0066

Elfogadott szövegek
PDF 234kWORD 75k
2014. november 27., Csütörtök - Strasbourg Végleges kiadás
Irak: Nők elrablása és a velük való rossz bánásmód
P8_TA(2014)0066RC-B8-0295/2014

Az Európai Parlament 2014. november 27-i állásfoglalása Irakról: Nők elrablása és a velük való rossz bánásmód (2014/2971(RSP))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Irakról szóló korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel a Külügyek Tanácsának az ISIL/Dá'is által Szíriában és Irakban előidézett válságról szóló, 2014. október 20-i következtetéseire,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa S-22/1 számú, 2014. szeptember 1-jei határozatára az emberi jogi helyzetről Irakban az úgynevezett Iraki és Levantei Iszlám Állam és a társult csoportok által elkövetett visszaélések fényében,

–  tekintettel az ENSZ Szíriai Arab Köztársasággal foglalkozó független nemzetközi vizsgálóbizottságának 2014. november 14-i, „A terror törvénye: élet az IS alatt Szíriában” című jelentésére,

–  tekintettel az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről az Iraki Köztársaság közötti partnerségi és együttműködési megállapodásra, valamint az Európai Unió és Irak közötti partnerségi és együttműködési megállapodásról szóló, 2013. január 17-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a fegyveres konfliktusok során és a konfliktusokat követő helyzetekben elkövetett szexuális erőszakról szóló 2013. június 24-i, 2127 (2013) sz. határozatára,

–  tekintettel az Emberi Jogok 1948. évi Egyetemes Nyilatkozatára,

–  tekintettel az 1966-ban elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, amelyhez Irak is csatlakozott,

–  tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések (diszkrimináció) minden formájának kiküszöböléséről szóló, Irak által is aláírt egyezményre, valamint az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1325 (2000) sz. határozatára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel az úgynevezett Iszlám Állam (IS) az emberiesség elleni bűncselekmény fogalmát kimerítő számos atrocitást követett el, amelyek között szerepelnek tömeggyilkosságok, önjelölt IS-bíróságok által elrendelt kivégzések, a szigorúan értelmezett saría vallásjog lakosságra kényszerítése, szexuális erőszak nőkkel és gyermekekkel szemben, rabszolgaságra kényszerítés, erőszakos közösülés, kényszerházasságok, emberkereskedelem, a lakosság lakhelyelhagyásra kényszerítése és emberrablás, amely atrocitások miatt katasztrofális humanitárius válság alakult ki és az emberek nagy számban kényszerültek lakóhelyük elhagyására az IS ellenőrzése alatt tartott területeken;

B.  mivel 2014 augusztusában az Iszlám Állam harcosai még mélyebbre hatoltak be Észak-Irakba, megsemmisítve a kurd fegyveres erőket (Pesmerga), amelyek benyomultak az iraki hadsereg által elhagyott területekre; mivel Szindzsár városát megszállták, és elfoglalták a stratégiai jelentőségű moszuli gátat, amely vízzel és árammal látja el Irak nagy részét, és az Iszlám Állam harcosai 40 kilométerre megközelítették Irbilt, az iraki kurd régió fővárosát; mivel sok kurd nő harcol Kobaniban, többek között olyan nők is, akik a PKK-erők tagjai és vezetői;

C.  mivel az IS által Moszul városban és a környező területeken, közöttük Szindzsár és Tal Afar városokban is megcélzott csoportok közé tartoznak etnikai és vallási kisebbségek tagjai, különösen keresztény, jezidita, türkmén, sabak és síita közösségek, valamint számos arab és szunnita muzulmán;

D.  mivel a Human Rights Watch becslései szerint az IS 3 133 jeziditát rabolt el és gyilkolt meg, illetve közülük sokan eltűntek az IS augusztus elején kezdődött támadásai óta; mivel a feltételezések szerint az IS a fent említett áldozatok közül 2 305 embert, közöttük 412 gyermeket hurcolt el; mivel az IS az általa elrabolt jezidita gyermekeket a saját soraiba kényszeríti;

E.  mivel 2014 októberében ENSZ szakértők azt állították, hogy az IS ideiglenes fogvatartási központokban a becslések szerint 5 000 – 7 000 nőt tart fogva, akik innen kikerülve vagy szolgasorra jutnak, vagy ágyasokként dzsihádisták kezére kerülnek; mivel feltételezések szerint egyedül Tal Afar városban öt fogvatartási központban mintegy 3 500 nőt és gyermeket tartanak fogva;

F.  mivel az IS és más dzsihádista szélsőségesek Irakban és Szíriában menekültek áradatát idézték elő, akik Törökországban, Libanonban és Jordániában felállított menekülttáborokban próbálnak menedéket találni, ahol különösen a nők és a lányok kerülnek rendkívül nehezen elviselhető körülmények közé, és különösen kiszolgáltatottak a zaklatással, a szexuális erőszakkal, a kényszerházassággal és más visszaélésekkel szemben;

G.  mivel az IS és a hozzá kapcsolódó terrorista csoportok transznacionális jellege globális aggodalmat vált ki;

H.  mivel az ENSZ menekültügyi ügynökségét (UNHCR) mélyen aggasztja, hogy a nemzetközi közösség képes lesz-e az Irakban – különösen az otthonukat a közelmúltban elhagyni kényszerült személyek számára – a tél beköszöntével összefüggő sürgős szükségletek kielégítésére;

I.  mivel Irak egysége, szuverenitása és területi integritása az ország és a régió stabilitásának és gazdasági fejlődésének lényeges elemeit képezik;

1.  a lehető leghatározottabban elítéli az IS és a hozzá kapcsolódó terrorista csoportok által rendszeresen elkövetett emberi jogi jogsértéseket és visszaéléseket, valamint a nemzetközi humanitárius jog sorozatos megsértését, amelyek kimerítik a háborús bűncselekmény és az emberiesség elleni bűncselekmény fogalmát; határozottan elítéli különösen az áldozatok vallási vagy etnikai hovatartozásán alapuló erőszak minden formáját, valamint a nőkkel és a gyermekekkel szemben alkalmazott erőszakot;

2.  határozottan elítéli az IS által elkövetett számos atrocitást, amelyek célpontjai különösen a nők, és amelyek kimerítik az emberiesség elleni bűncselekmény fogalmát, közöttük az emberrablásokat, az erőszakos nemi közösülést és a szexuális erőszak egyéb formáit, a rabszolgaságra kényszerítést, a kényszerházasságokat és kényszertérítéseket; hangsúlyozza, hogy az emberi jogok és a nemzetközi humanitárius jog e megsértéseiért felelős személyeket felelősségre kell vonni;

3.  hangsúlyozza, hogy a gyermekeket haladéktalanul vissza kell juttatni családjaikhoz, véget kell vetni a kényszerházasságoknak és a szexuális visszaéléseknek, valamint az IS által fogva tartott minden polgári személyt, közöttük a nőket is szabadon kell bocsátani;

4.  felhívja az iraki kormányt, hogy ratifikálja a Nemzetközi Büntetőbíróságot (ICC) létrehozó Római Statútumot annak érdekében, hogy az ICC büntetőeljárás alá vonhassa az IS által elkövetett háborús bűncselekmények és emberiesség ellen elkövetett bűncselekmények felelőseit;

5.  kéri az iraki kormányt, hogy az iraki társadalom minden rétegét bevonva, a nemzeti egység és a megbékélés szellemében mozdítsa elő és védje meg az emberi jogokat, és az Iszlám Állammal folytatott küzdelme során tartsa tiszteletben az emberi jogokat és a nemzetközi humanitárius jogot; felajánlja segítségét a kormánynak egy méltányosabb és befogadóbb jellegű társadalom kiépítésében, amely többek között megvédi és előmozdítja a nők jogait;

6.  üdvözli a nemzetközi közösség, és annak tagjai között az Egyesült Államok erőfeszítéseit, amelyek célja az iraki nemzeti és helyi hatóságok támogatása az IS elleni küzdelemben, az IS előretörésének megállítása és a humanitárius támogatáshoz való hozzáférés elősegítése érdekében; támogatja az Iszlám Állammal szembeni globális koalíciót és az általa folytatott küzdelmet, ideértve katonai eszközök alkalmazását is; nyomatékosan kéri a nemzetközi közösséget, hogy a tél közeledtére tekintettel bocsásson rendelkezésre életmentő támogatást az Irakban élő emberek, közöttük azon jezidita családok számára, amelyek templomaiknak a IS pusztításával szembeni védelme érdekében továbbra is a Szindzsár-hegységben maradtak;

7.  felszólítja valamennyi térségbeli szereplőt, hogy tegyenek meg mindent, ami hatalmukban áll azon hivatalos vagy magánszférabeli szervezetek tevékenységének beszüntetése érdekében, amelyek célja szélsőséges iszlamista ideológia hirdetése és terjesztése szóban és tettekben; felszólítja a nemzetközi közösséget, elsősorban az Uniót, hogy könnyítse meg a Közel-Keletet sújtó problémákról folytatott regionális párbeszédet, és abba vonja be valamennyi fontos felet, különösen Iránt és Szaúd-Arábiát;

8.  nyomatékosan kéri az Egyesült Nemzetek Szervezetét, és különösen Rashida Manjoo-t, az ENSZ nők elleni erőszakkal, annak okaival és következményeivel foglalkozó különleges előadóját, hogy tegyen meg minden lehetséges lépést az áldozatok felkutatására, indítson vizsgálatot és tárja fel az IS és a hozzá kapcsolódó terrorista csoportok által Irakban és Szíriában lányok és nők ellen elkövetett visszaélések és erőszak tényeit és körülményeit azzal a céllal, hogy e tettek elkövetői ne maradhassanak büntetlenül, és biztosított legyen a teljes elszámoltathatóság; támogatja Zainab Hawa Bangura, az ENSZ fegyveres konfliktusokban elkövetett szexuális erőszak kérdésével foglalkozó különmegbízottja munkáját;

9.  kéri az Irakban működő nemzetközi humanitárius szervezeteket, közöttük az ENSZ ügynökségeit is, hogy fokozzák az IS előrenyomulása miatt lakhelyükről elmenekült embereket segítő egészségügyi és tanácsadói szolgáltatásaikat, különös figyelmet fordítva a szexuális erőszak túlélői és a gyermekek szükségleteire;

10.  ismételten felhívja a Bizottságot, az Európai Külügyi Szolgálatot és az Unió tagállamait, hogy tegyenek konkrét intézkedéseket az iraki és szíriai nők helyzetének kezelése, illetve szabadságuk garantálása és legalapvetőbb jogaik tiszteletben tartása érdekében, továbbá fogadjanak el intézkedéseket a nők és gyermekek kizsákmányolásának, a velük való visszaéléseknek és az ellenük alkalmazott erőszaknak a megelőzése érdekében; különösen aggasztja a jezidita nők elleni erőszak eseteinek megszaporodása annak valamennyi formájában, akiket az Iszlám Állam tagjai börtönbe vetnek, megerőszakolnak, szexuálisan bántalmaznak és eladnak; kéri különösen a tagállamokat politikáik oly módon való megerősítésére, amelynek révén a túlélők szükségletei kielégíthetővé válnak, és létrejöhet egy olyan mechanizmus, amely lehetővé teszi a traumát szenvedett szíriai és iraki nők, közöttük a jezidita nők számára, hogy szükségleteikhez igazodó, egyedi poszttraumás tanácsadásban részesülhessenek;

11.  meggyőződése, hogy az azonnali humanitárius segítséget és védelmet olyan hosszú távú stratégiának kell kiegészítenie, amely támogatást nyújt a társadalmi-gazdasági jogok érvényesítése és a megélhetőségi lehetőségek megteremtése tekintetében a hazatelepülő, az országon belül lakhelyeiket elhagyó és a menekült nők számára, valamint ösztönzi vezetői szerepvállalásukat és részvételüket azzal a céllal, hogy képesek legyenek a szükségleteikkel összhangban álló, hosszú távú megoldásokat választani; úgy véli, hogy megoldást kell találni a hátrányos megkülönböztetés többszörös és halmozott formáinak kitett nők különböző csoportjainak egyedi kockázataira és szükségleteire;

12.  elítéli, hogy az IS előrenyomulásával egyidejűleg az iraki leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű emberekkel szembeni erőszakos cselekedetekre és gyilkosságokra került sor, amelyek teljes büntetlenséget élveznek; megjegyzi, hogy bár az iraki leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű emberek nem az egyedüli veszélyeztetett csoportot jelentik, ugyanakkor szélsőségesen kiszolgáltatott helyzetben vannak, mert a család és a közösség támogatása, valamint a kormány védelme csak korlátozottan áll rendelkezésükre; megjegyzi, hogy az iraki leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű emberek a menekültközösségekben, illetve egyes befogadó országokban is marginális és veszélyeztetett helyzetben maradnak; kéri az iraki kormányt, hogy biztosítson védelmet az iraki leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű emberek számára;

13.  sajnálja, hogy a diktatúra és a konfliktushelyzet hosszú éveinek következményeként az iraki nők élete jelentősen rosszabbra fordult; valamint az ENSZ Biztonsági Tanácsának a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló 1325 (2000) sz. határozatának előmozdítására és alkalmazására annak biztosítása érdekében, hogy a nők részt vegyenek a konfliktus rendezésében és a demokrácia építésében; síkraszáll amellett, hogy a nők döntéshozatalban való részvétele nélkül nem lehetséges sem a nők tényleges védelme, sem tényleges biztonsága Irakban;

14.  felhív a muzulmán országokkal, szervezetekkel és közösségekkel együttműködő, összehangolt nemzetközi erőfeszítésekre annak érdekében, hogy megszűnjön a radikális szalafita/vahhabita ideológia térhódítása, amely az IS és a hozzá kapcsolódó terrorista szervezetek tetteinek alapja és táplálója, és egyre növekvő biztonsági fenyegetést jelent az Unió tagállamai számára; kéri az Európai Külügyi Szolgálatot és a tagállamokat, hogy a Perzsa-öböl országaival folytatott párbeszéd során adjanak hangot erőteljes aggodalmuknak amiatt, hogy számos muzulmán többségű országban, és az ezekből az országokból származó személyek révén világszerte számos muzulmán közösségekben jelenleg a szalafita/vahhabita ideológia híveinek toborzására történnek erőfeszítések;

15.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, az EU emberi jogokért felelős különleges képviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az iraki kormánynak és képviselőtanácsnak, a kurd regionális kormánynak, az ENSZ főtitkárának, valamint az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0022.

Jogi nyilatkozat