Index 
Elfogadott szövegek
2014. szeptember 18., Csütörtök - StrasbourgVégleges kiadás
Az emberijog-védők üldözése Azerbajdzsánban
 Burundi, különösen Pierre Claver Mbonimpa ügye
 Az emberi jogok megsértése Bangladesben
 Az ukrajnai helyzet és az EU–Oroszország kapcsolatok jelenlegi helyzete
 Az EU válasza az ebolajárványra
 Az iraki és szíriai helyzet, valamint az IS által indított támadás, többek között a kisebbségek üldözése
 A líbiai helyzet
 Izrael és Palesztina a gázai övezeti háború után, valamint az EU szerepe

Az emberijog-védők üldözése Azerbajdzsánban
PDF 241kWORD 79k
Az Európai Parlament 2014. szeptember 18-i állásfoglalása az emberijog-védők üldözéséről Azerbajdzsánban (2014/2832(RSP))
P8_TA(2014)0022RC-B8-0090/2014

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az azerbajdzsáni helyzetről szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen 2012. április 18-i állásfoglalására(1), amely tartalmazza az Európai Parlamentnek a Tanácshoz, a Bizottsághoz és az Európai Külügyi Szolgálathoz intézett ajánlásait az EU és Azerbajdzsán közötti társulási megállapodásról folytatott tárgyalásokhoz és Ilgar Mammadov ügyéről szóló 2013. június 13-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a Bizottságnak és az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett „Az új európai szomszédságpolitika megvalósítása” című 2012. május 15-i közös közleményére (JOIN(2012)0014),

–  tekintettel a Bizottság Azerbajdzsán által 2013-ban az európai szomszédságpolitika terén elért eredményekről szóló 2014. márciusi 27-i jelentésére (SWD(2014)0070),

–  tekintettel az EU–Azerbajdzsán európai szomszédságpolitikai cselekvési tervre,

–  tekintettel a főképviselő/alelnök és Štefan Füle bővítésért és európai szomszédságpolitikáért felelős európai biztos szóvivőinek 2014. augusztus 2-i nyilatkozatára Leyla Yunus letartóztatásáról,

–  tekintettel a főképviselő/alelnök szóvivőjének Rasul Jafarov letartóztatásáról szóló 2014. augusztus 6-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az Uniónak az emberi jogok és a civil társadalom azerbajdzsáni helyzetéről szóló 2014. augusztus 14-i nyilatkozatára,

–  tekintettel Füle biztos 2014. szeptember 8-i bakui nyilatkozatára a civil társadalom keleti partnerségben játszott kulcsfontosságú szerepéről és a 2014–2015-ben az azerbajdzsáni civil társadalom számára 3 millió eurós összegű új uniós támogatási programról szóló bejelentésére,

–  tekintettel Thorbjørn Jagland, az Európa Tanács főtitkára 2014. augusztus 1-jei nyilatkozatára Leyla Yunusnak, az azerbajdzsáni Béke és Demokrácia Intézet igazgatójának letartóztatásáról,

–  tekintettel az EBESZ Parlamenti Közgyűlésének 2014. június 28. és július 2. közötti éves ülésén elfogadott bakui nyilatkozatra, amely aggasztónak találja az közigazgatási eljárásokkal és a jogalkotással való visszaéléseket, melyek célja az emberijog-védők és más bírálatot megfogalmazók több EBESZ-tagállamban történő letartóztatása, bebörtönzése, megfélemlítése vagy más módon történő elhallgattatása,

–  tekintettel az Európai Közösség és Azerbajdzsán közötti, 1999-ben hatályba lépett partnerségi és együttműködési megállapodásra, valamint a jelenlegit felváltó új megállapodásról a két fél között jelenleg folyó tárgyalásokra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel az elmúlt néhány évben az emberi jogok azerbajdzsáni helyzetét jellemző általános légkör folyamatosan romlott, miközben civil szervezetekkel, a civil társadalmi aktivistákkal, újságírókkal és emberjogi aktivistákkal szembeni kormányzati elnyomás, nyomásgyakorlás és megfélemlítés az elmúlt hónapokban jelentős mértékben fokozódott;

B.  mivel július vége óta a kormány az ország néhány legismertebb emberjogi aktivistáját vette célba, akiket nyilvánvalóan politikai indíttatású vádak alapján bebörtönzött, és különös tekintettel Leyla Yunus, a Béke és Demokrácia Intézet közismert igazgatójának és férjének, Arif Yunus történésznek, valamint Rasul Jafarovnak az azerbajdzsáni Emberi Jogok Klubja elnökének eseteire;

C.  mivel Intigam Aliyev emberjogi ügyvédet, az azerbajdzsáni Jogi Oktatási Társaság elnökét, aki az Emberi Jogok Európai Bíróságán több mint 200 eset védelmét látta el a szólásszabadság, a tisztességes bírósági tárgyaláshoz való jog és a választási törvény azerbajdzsáni megsértésének területein, 2014. augusztus 8-án letartóztatták és büntetőjogi vádak alapján három hónapig fogva tartották, ami megerősíti a prominens emberijog-védők Azerbajdzsánban történő elhallgattatásával és bíróság elé állításával kapcsolatos fokozódó tendenciát;

D.  mivel a jelentések szerint a börtönben Leyla Yunusszal szemben cellatársa erőszakos cselekményeket követett el és nem történek lépések cellatársa megbüntetésére vagy Leyla Yunus védelmének biztosítására; mivel annak ellenére, hogy Leyla Yunus egészsége a börtönben megromlott, nem kapott megfelelő orvosi ellátást;

E.  mivel Anar Mammadlit, a Választási Megfigyelés és Demokratikus Tanulmányok Központjának (EMDS) elnökét és Bashir Suleymanlit, az EMDS igazgatóját 2014. május 26-án adókijátszástól kezdve a törvénytelen vállalkozásig terjedő vádak alapján 5 év 6 hónap, illetve 3 év és 6 hónap börtönbüntetésre ítélték;

F.  mivel a fentivel egy időben a NIDA nem kormányzati ifjúsági mozgalom 8 aktivistáját garázdaság, kábítószer és robbanóanyagok birtoklása, valamint a közrend megzavarására irányuló kísérlet vádjával elítélték, ezenkívül Omar Mammadov, Abdul Abilov és Elsever Murselli közösségimédia-aktivistákat 5 év és 5 év 5 hónap közötti büntetésre ítéltek kábítószer-birtoklás vádjával, és egyikőjüknek sem biztosították, hogy saját maguk által kiválasztott ügyvéd segítségét vehessék igénybe, és valamennyien rossz bánásmódról panaszkodtak az előzetes letartóztatás idején;

G.  mivel több más újságíró, emberijog-védő és emberjogi aktivista ellen emeltek vádat Azerbajdzsánban, beleértve Hasan Huseynlit, az Intelligens Polgári Felvilágosodás Központ Közuniója vezetőjét, akit 2014. július 14-én 6 év börtönre ítéltek és Rauf Mirkadirovot, a Zerkalo nevű vezető orosz nyelvű újság oknyomozó újságíróját, aki árulás vádjával előzetes letartóztatásban van; mivel az Emin Huseynov közismert és nemzetközileg elismert emberijog-védő által irányított vezető médiajogi civil szervezet, a Riporterek Szabadságáért és Biztonságáért Intézet (IRFS) irodáiban a rendőrség 2014. augusztus 8-án razziát tartott; mivel a nemrégiben letartóztatott másik prominens ellenzéki újságírót, Seymur Haziyevet bűnügyi garázdasággal vádolták és 2 hónapig előzetes letartóztatásban fogva tartották;

H.  mivel ezek az esetek több tucat más esetet követtek, amelyben politikai aktivisták, jogvédők, újságírók, bloggerek és más közösségimédia-aktivisták érintettek, akiket a hatóságok az elmúlt két évben börtönöztek be hasonlóan mondvacsinált vádak, köztük garázdaság, kábítószer-birtoklás, adókijátszás, sőt árulás alapján; mivel a közelmúltbeli letartóztatási hullámnak súlyos tovagyűrűző hatása volt, melynek következtében számos közismert aktivista az ország elhagyására vagy rejtőzködésre kényszerült;

I.  mivel az Azadliq nevű független azerbajdzsáni lapnak állítólagos pénzügyi problémák miatt fel kellett függeszteni megjelenését, mivel nyilvánvalóan a korrupcióval kapcsolatos tudósításai miatt korábban politikai nyomást gyakoroltak rá;

J.  mivel az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) számos határozatot hozott az emberi jogok azerbajdzsánban történő megsértései ügyében, melyek közül a legutóbbi a 2014. május 22-én Ilgar Mammadov, a Republikánus Alternatíva Polgári Mozgalom (REAL) elnöke ügyében hozott határozat; mivel a határozat ellenére, mely szerint fogva tartása politikai indíttatású volt, a hatóságok megtagadták szabadon bocsátását;

K.  mivel Baku központjában 2006 óta gyakorlatilag betiltották a békés tüntetéseket, és nemrég új, szigorúbb bírságokat és a bírósági eljárás nélküli fogva tartás hosszabb időszakait vezették be a nyilvános gyűlések szervezői és résztvevői számára;

L.  mivel az azerbajdzsáni hatóságok figyelmen kívül hagyták az Európa Tanács Jog a Demokráciáért Európai Bizottságának (Velencei Bizottság) az egyesülés szabadságával, a politikai pártokkal és a rágalmazás elleni védelemmel kapcsolatos törvényekről szóló véleményeit; mivel ezenkívül az azerbajdzsáni hatóságok nem tulajdonítottak kellő figyelmet az Európa Tanács emberi jogi biztosa által az országban tett látogatását követően megfogalmazott megállapításoknak;

M.  mivel 2014 februárjában President Aliyev aláírta a civil szervezetekről szóló törvény újabb módosításait, amely immár a hazai és nemzetközi nem kormányzati szervezetek ideiglenes felfüggesztésével vagy végleges betiltásával kapcsolatos további jogköröket biztosít a hatóságok számára Azerbajdzsánban és új, bírságokkal büntethető jogsértési formákat vezet be, amelyeket nem kormányzati szervezetek esetében 2500 – 3000 AZN (körülbelül 2600 – 3100 euró), hazai vagy nemzetközi nem kormányzati szervezetek igazgatói esetében pedig 1000 – 2000 AZN (körülbelül 1000 – 2100 euró) összegre növeltek;

N.  mivel a Baku Város Nasimi Kerületi Bírósága 2014. július 8-i határozatát követően a Bakuban található Olajipari Dolgozók Jogvédő Szervezet Közunió bankszámláját befagyasztották Gahramanova Mirvari Uzeyirnak, az unió vezetőjének bankszámlájával együtt;

O.  mivel Azerbajdzsán tagja az Európa Tanácsnak és részes fele az emberi jogok európai egyezményének;

P.  mivel 2014. május 14-én Azerbajdzsán vette át az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának elnökségét;

1.  hangsúlyozza, hogy az emberi jogok, a demokratikus elvek, az alapvető szabadságjogok és a jogállamiság teljes körű tiszteletben tartása egyrészt a keleti partnerség együttműködési keretének, másrészt Azerbajdzsánnak az Európa Tanács és az EBESZ keretében tett kötelezettségvállalásainak lényegét képezik;

2.  a lehető leghatározottabban elítéli Leyla Yunus, Arif Yunus, Rasul Jafarov, Intigam Aliyev és Hasan Huseyni letartóztatását és fogva tartását és követeli azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátásukat és az ellenük felhozott valamennyi vád visszavonását; követeli az Ilqar Nasibovelleni támadás azonnali és alapos kivizsgálását és sürgeti az összes felelős bíróság elé állítását;

3.  sürgeti az azerbajdzsáni hatóságokat, hogy garantálják Leyla Yunus, Arif Yunusov és az összes emberijog-védő lelki és testi épségét Azerbajdzsánban és szavatolják a megfelelő orvosi ellátás sürgős biztosítását, beleértve a gyógyszereket és a kórházi ápolást;

4.  ismételten felhívja az azerbajdzsáni kormányt, hogy sürgősen tegyen konkrét lépéseket az országban lévő emberjogi helyzet javítására, beleértve az összes politikai fogoly azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátását és a politikai indíttatású letartóztatások beszüntetését;

5.  sürgeti az azerbajdzsáni hatóságokat, hogy szüntessék be a civil társadalmi szervezetek, ellenzéki politikusok és független újságírók zaklatását és megfélemlítését és tartózkodjanak az azerbajdzsáni demokrácia fejlődése szempontjából értékes munkájukba történő beavatkozástól és annak ellehetetlenítésétől; sürgeti továbbá a hatóságokat, hogy biztosítsanak valamennyi fogva tartott számára, beleértve az újságírókat, valamint a politikai és civil társadalmi aktivistákat, a tisztességes eljáráshoz való jogot, különös tekintettel az általuk kiválasztott ügyvédhez való jogra, a családtagjaikkal való találkozás lehetőségére és a tisztességes tárgyalás más normáira;

6.  sajnálatosnak tartja az azerbajdzsáni kormánynak az örmény és azerbajdzsáni civil társadalom, ifjúsági aktivisták és értelmiségiek közötti kapcsolatok korlátozására irányuló tevékenységeit, mivel ezek a kapcsolatok igen nagy jelentőséggel bírnak a két ország között régóta tartó ellenséges viszony rendezésében; ebben a tekintetben emlékeztet a Leyla Yunus és férje, Arif által ezen a téren végzett fontos munkára;

7.  sürgeti az azerbajdzsáni kormányt, hogy hívja meg az Európa Tanács Velencei Bizottságát és biztosát és teljes körűen működjön velük együtt, valamint tartsa be az ENSZ különleges eljárásait az emberijog-védők, az egyesülés és békés gyülekezés szabadsága, a véleménynyilvánítás szabadsága és az önkényes fogva tartások tekintetében annak érdekében, hogy a törvények módosítása és a gyakorlatok kiigazítása a szakértők következtetéseinek megfelelően történjen;

8.  sürgeti az azerbajdzsáni hatóságokat, hogy késedelem nélkül kezdjék meg az emberi jogokkal kapcsolatos régóta esedékes reformokat, beleértve számos végrehajtásra váró csatlakozási kötelezettségvállalást, amelyet Azerbajdzsán az Európa Tanácsba történő belépésekor tett, továbbá tartsa be az Emberi Jogok Európai Bírósága által az ország ellen hozott ítéleteket;

9.  sürgeti az azerbajdzsáni hatóságokat, hogy oldják fel a Baku központjában tartandó nyilvános gyűlésekre vonatkozó tilalmat és hagyjanak fel a békés tüntetők megbírságolásával vagy közigazgatási őrizetbe vételükkel;

10.  megismétli azon álláspontját, mely szerint az Azerbajdzsáni Köztársaságnak nyújtott uniós támogatásnak és az országgal való együttműködésnek, beleértve a stratégiai modernizációs partnerséggel kapcsolatos jelenleg zajló tárgyalásokat, tartalmaznia kell az emberi jogok védelmére és előmozdítására vonatkozó záradékokat, különös tekintettel a médiaszabadságra, beleértve az internetszabadság és a tájékoztatáshoz és kommunikációhoz való cenzúrázatlan hozzáférés szavatolását, a véleménynyilvánítás szabadságára, az egyesülés szabadságára és a gyülekezési szabadságra, és e záradékok a támogatás és együttműködés feltételei;

11.  hangsúlyozza, hogy az Azerbajdzsánnal kötendő partnerségi megállapodás aláírásával való egyetértésének feltétele a fenti követelmények kielégítő figyelembevétele, az emberijog-védők szabadon bocsátása, a független civil társadalom működését korlátozó jogszabályok visszavonása, valamint a nem kormányzati szervezetek, a független média, az ellenzéki erők, az emberijog-védők, a kisebbségek jogaiért küzdő aktivisták, továbbá az ifjúsági és közösségi hálózati aktivisták elnyomásának és megfélemlítésének beszüntetése;

12.  sürgeti a Tanácsot, a Bizottságot és az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy szigorúan érvényesítsék a „többért többet” elvet konkrétan az emberi jogi aktivisták helyzetére (az Európai Unió emberi jogok védelmezőiről szóló iránymutatásának megfelelően), az önkényesés politikai indíttatású letartóztatásokra, az igazságszolgáltatás függetlenségére, a demokratikus reformokra, valamint az alapvető jogokra és szabadságokra összpontosítva; sürgeti konkrétan az Európai Szomszédsági Támogatási Eszköz programozásának felülvizsgálatát, beszüntetve valamennyi nem szigorúan véve emberi jogi vagy civil társadalom orientált segítségnyújtást;

13.  sajnálatosnak tartja, hogy az EU–Azerbajdzsán emberjogi párbeszéd terén nem történt jelentős előrelépés az emberi jogok országban érvényesülő helyzete tekintetében; sürgeti az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy fokozza az említett párbeszédet annak hatékonyabbá és eredményorientáltabbá tétele érdekében és rendszeresen tegyen jelentést a Parlamentnek;

14.  sürgeti az azerbajdzsáni kormányt, hogy egyszerűsítse a civil szervezetek bejegyzésére vonatkozó jelenlegi túlságosan bonyolult és hosszadalmas eljárást, vezessen be lényegi jogi módosításokat azon közelmúltbeli intézkedések hatályon kívül helyezésére, amelyek korlátozzák, hogy a nem kormányzati szervezetek hivatalos regisztráció nélkül fogadjanak el adományokat, továbbá tartsa be az Európa Tanácsnak a Miniszteri Bizottság által a tagállamoknak címzett CM/Rec(2007)14. sz. ajánlását a nem kormányzati szervezetek jogállásáról Európában;

15.  felhívja a Tanácsot és a tagállamokat, hogy sürgessék a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot (NOB), hogy szorgalmazza, hogy az azerbajdzsáni hatóságok szüntessék be a rajtaütéseket, és tegye egyértelművé, hogy a jövőre megrendezésre kerülő európai olimpiai játékok házigazdájaként elvárja az országtól, hogy tiszteletben tartsa az Olimpiai Charta sajtószabadság tiszteletben tartásával kapcsolatos előírását;

16.  sürgeti az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy teljes egészében érvényesítse az Európai Unió emberi jogok védelmezőiről szóló iránymutatását és szervezzen rendszeres találkozókat az EU bakui képviseletén független emberjogi szervezetekkel, így többek között koordinálja ezeket a találkozókat az uniós tagállamok képviseleteivel és a találkozókat használja fel az emberijog-védők munkájával kapcsolatos nyilvános támogatás kifejezésére; sürgeti az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy szorosan kísérje figyelemmel az emberijog-védők ellen folytatott valamennyi bírósági tárgyalást és jogi eljárást és erről tegyen jelentést a Parlamentnek;

17.  emlékeztet 2012. május 24-i álláspontjára(3) és sürgeti a Tanácsot, hogy fontolja meg célzott szankciók bevezetését azokkal szemben, akik az emberi jogok megsértéséért felelősek, amennyiben e jogsértések nem szűnnek meg;

18.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Azerbajdzsáni Köztársaság kormányának és parlamentjének, az Európai Külügyi Szolgálatnak, a Tanácsnak, a Bizottságnak és az Európai Tanácsnak.

(1) HL C 258. E, 2013.9.7., 36. o.
(2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0285.
(3) HL C 264. E, 2013.9.13., 91. o.


Burundi, különösen Pierre Claver Mbonimpa ügye
PDF 141kWORD 63k
Az Európai Parlament 2014. szeptember 18-i állásfoglalása Burundiról, különös tekintettel Pierre Claver Mbonimpa esetére (2014/2833(RSP))
P8_TA(2014)0023RC-B8-0086/2014

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Burundiról szóló korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel a Cotonoui Megállapodásra,

–  tekintettel az Európai Unió burundi küldöttségének 2014. szeptember 10-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a burundi helyzetről szóló, 2014. április 10-i nyilatkozatára,

–  tekintettel a békét és a megbékélést célzó arushai megállapodásra,

–  tekintettel a Tanács Nagy-tavak régióról szóló, 2014. július 22-i következtetéseire, és különösen azok 7. pontjára,

–  tekintettel az ENSZ burundi irodájának (BNUB) jelentéseire,

–  tekintettel az Ivan Simonovics, az ENSZ emberi jogi főtitkár-helyettese által 2014. július 9-én, szerdán a Béketeremtési Alap Burundi Alakulata előtt tett nyilatkozatra,

–  tekintettel a FAO és az UNICEF burundi küldetéseiről szóló jegyzőkönyvekre és 2010 és 2014 közötti, elsőbbséget élvező fellépéseikre, különös tekintettel az éhség és az alultápláltság elleni küzdelemre;

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,

–  tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára,

–  tekintettel az Emberi Jogok és a Népek Jogainak Afrikai Chartájára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel Pierre Claver Mbonimpa vezető emberijog-védőt, az emberi jogok és a fogva tartottak védelmével foglalkozó szervezet (APRODH) elnökét 2014. május 15-én ismételten letartóztatták, és azzal vádolták meg, hogy „veszélyezteti az állam külső biztonságát” és „zavargáskeltéssel veszélyezteti az állam belső biztonságát”, és előzetes letartóztatásban tartják, amióta bevitték kihallgatásra,

B.  mivel Mbonimpa úr a demokrácia és az emberi jogok védelme terén az elmúlt két évtizedben Burundiban végzett munkájának elismeréseként számos nemzetközi díjban részesült, és munkáját széles körben elismerik a bel- és külföldön egyaránt,

C.  mivel az ellene felhozott vádak a Radio Publique Africaine (RPA) rádióállomáson 2014. május 6-án tett azon észrevételein alapulnak, melyek szerint a hatalmon lévő CNDD-FDD párt ifjúsági tagozatát – amely „Imbonerakure” néven is ismert – felfegyverezték és a Kongói Demokratikus Köztársaságba (KDK) küldik kiképzésre, miközben e félelmeknek a BNUB is hangot adott, hangsúlyozva, hogy e fiatalok felfegyverzése „súlyos veszélyt jelent Burundi békéjére;”

D.  mivel Pierre Mbonimpa letartóztatása jól tükrözi az emberijog-védőkre leselkedő növekvő veszélyeket, az aktivisták és újságírók zaklatását, valamint az ellenzéki párt tagjainak önkényes letartóztatását, amiért emberi jogi csoportok és az ENSZ emberi jogi főtitkár-helyettese szerint főként az „Imbonerakure” felel,

E.  mivel 2014. március 8-án egy, az ellenzéki párt által szervezett békés eseményt követően 70 személyt tartóztattak le, és közülük 48-at ítéltek börtönbüntetésre, többek között életfogytiglan,

F.  mivel az elmúlt hetekben a burundi kormány megtiltotta a Mbonimpát támogató békés tüntetéseket és felvonulásokat, és figyelmeztette a rádióállomásokat, hogy ne közöljenek a Mbonimpa állításait igazoló információkat,

G.  mivel a véleménynyilvánítás szabadságának teljes mértékű tiszteletben tartása – vonatkoztatva ezt az újságírókra és az emberijog-védőkre is – előfeltétele a 2015-ös választások szabad és tisztességes lebonyolításának, és a választások eredményei általános elfogadásának,

H.  mivel az EU nemrégiben 432 millió euró támogatást nyújtott Burundinak a 2014–2020-as Európai Fejlesztési Alapból, hogy hozzájáruljon többek között a kormányzás javításához és a civil társadalom fejlesztéséhez,

I.  mivel a burundi lakosság legalább fele és az 5 éven aluli gyermekek közel kétharmada, vagyis 58%-a tartósan alultáplált, és mivel az éhezés szintje Burundiban a legmagasabb a 120 ország közül, amelyek alapján 2012-ben a globális éhezési indexet elkészítették,

J.  mivel Burundi a világ öt legszegényebb országának egyike, és egy főre jutó GDP-je a világon az egyik legalacsonyabb; mivel számos burundi egyre elégedetlenebb az élelmiszer, víz és az üzemanyag növekvő ára, a jelentős korrupció és a politikai vezetők elszámoltathatóságának hiánya miatt,

K.  mivel Burundiban jelenleg a legsúlyosabb politikai válság zajlik azóta, hogy az ország 2005-ben kilábalt a 12 évig tartó polgárháborúból, és mivel ez nem csupán Burundi, hanem a szomszéd államok belső stabilitását is újfent fenyegeti az afrikai kontinens már egyébként is ingatag helyzetű régiójában,

1.  határozottan elítéli Pierre Claver Mbonimpa emberijog-védő fogva tartását, és követeli azonnali, feltételek nélküli szabadon bocsátását; aggodalmát fejezi ki egészségének romlása miatt, és kéri, hogy biztosítsanak számára sürgős orvosi ellátást;

2.  különösen aggodalmának ad hangot az MSD ellenzéki párt 2014. március 8-i eseményeket követően letartóztatott tagjainak helyzete miatt; felhívja a burundi hatóságokat, hogy semmisítsék meg az ítéleteket, és a nemzetközi normákkal összhangban – beleértve a védelemhez való jogot és az arányosság elvét – tárgyalják újra azon személyek eseteit, akik ellen hihető vádakat tudnak felmutatni;

3.  sürgeti a burundi kormányt, hogy tegyen lépéseket a CNDD-FDD ifjúsági tagozat ellenőrzésére, megakadályozva, hogy az megfélemlítse és megtámadja az állítólagos ellenfeleket, valamint hogy biztosítsa az erőszakos cselekmények elkövetőinek bíróság elé állítását; kéri, hogy végezzenek független nemzetközi vizsgálatot annak tisztázására, hogy a CNDD-FDD valóban felfegyverzi és kiképzi-e az ifjúsági tagozatát; sürgeti az ellenzéki pártok vezetőit, hogy kerüljék el az ellenfeleik elleni erőszakot;

4.  felhívja a Nagy-tavak régió országait, hogy foglalkozzanak az Imbonerakure törvényellenes tevékenységeivel, és a burundi kormánnyal közösen próbáljanak megoldást találni az efféle problémákra; felhívja ezeket az országokat, hogy továbbra is mutassanak komoly elkötelezettséget a béke és a stabilitás meglévő regionális mechanizmusok segítségével történő előmozdítása iránt, és fokozzák a regionális gazdasági fejlődésre irányuló erőfeszítéseiket, különleges figyelmet fordítva a megbékélésre, az emberi jogok tiszteletben tartására, a büntetlenség elleni küzdelemre, valamint a törvény előtti elszámoltathatóság javítására;

5.  emlékeztet rá, hogy Burundit kötelezi a Cotonoui Megállapodás emberi jogi záradéka, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya, valamint az emberi jogok és a népek jogainak afrikai chartája, következésképpen köteles tiszteletben tartani az egyetemes emberi jogokat, így többek között a véleménynyilvánítás szabadságát; felhívja a burundi kormányt, hogy a 2015-ös választásokat megelőzően tegye lehetővé a tényleges és nyílt politikai vitát, a megfélemlítés félelme nélkül, azáltal, hogy nem avatkozik bele az ellenzéki pártok belső irányításába, egyik párt kampányát sem korlátozza – különösen a vidéki területeken –, és nem használja fel az igazságszolgáltatást a politikai versenytársak kizárására;

6.  mélységes aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a 2010-es választásokat követően, 2010 és 2012 között végrehajtott számos politikai gyilkosság esetében elmaradt az igazságszolgáltatás; felhívja a burundi hatóságokat, hogy biztosítsák e gyilkosságok elkövetőinek tisztességes eljárások keretében történő bíróság elé állítását, és tegyenek meg minden tőlük telhetőt a politikai erőszak megelőzésére a 2015-ös választások előtt;

7.  ezzel összefüggésben emlékezetet a Választási Magatartási Kódex és az ENSZ által kialkudott és a politikai vezetők által 2013-ban aláírt választási ütemterv tiszteletben tartásának jelentőségére, és teljes mértékben támogatja a BNUB 2015-ös választásokat megelőző politikai erőszak további fokozódásának megelőzésére, valamint a hosszú távú biztonság és béke helyreállítására irányuló tevékenységeit;

8.  mélységes aggodalmának ad hangot a burundi lakosság egészének gazdasági és szociális helyzete miatt, különös tekintettel a menekültekre és a lakóhelyüket elhagyni kényszerülő személyekre, akiknek a száma tovább nő, tekintettel az ország belső biztonsági problémáira és a szomszédos országokban tapasztalható feszültségekre;

9.  ösztönzi valamennyi oldalt, hogy tartsák tiszteletben a 12 évig tartó polgárháború 2005-ös lezárásában lényeges szerepet játszó, a békét és a megbékélést célzó 2000. évi arushai megállapodás szerinti kötelezettségeiket; óva int attól, hogy a burundi alkotmányt úgy módosítsák, hogy megszűnjenek a hatalommegosztásra vonatkozó, az arushai megállapodásban rögzíttet alapvető rendelkezések;

10.  felhívja az EU főképviselőjét és a tagállamokat, hogy az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó uniós stratégiai kerettel összhangban egyértelmű és elvi alapokon álló uniós politikát folytassanak Burundival szemben, foglalkozva az emberi jogok folyamatban lévő, súlyos megsértésével; felhívja a Bizottságot, hogy vegye fontolóra konzultációk elindítását Burundival a Cotonoui Megállapodás 96. cikke értelmében az ország megállapodásban való részvételének lehetséges felfüggesztése céljából, és a konzultációk lefolytatása során tegye meg a szükséges intézkedéseket;

11.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamoknak, Burundi kormányának, a Nagy-tavak régió országai kormányainak, az Afrikai Uniónak, az ENSZ főtitkárának, az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés társelnökeinek és a Pánafrikai Parlamentnek.


Az emberi jogok megsértése Bangladesben
PDF 237kWORD 75k
Az Európai Parlament 2014. szeptember 18-i állásfoglalása az emberi jogok megsértéséről Bangladesben (2014/2834(RSP))
P8_TA(2014)0024RC-B8-0097/2014

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bangladesről szóló korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel az EK és Banglades között 2001-ben létrejött együttműködési megállapodásra,

–  tekintettel a bangladesi alkotmány 33. és 35. cikkére, amely kimondja, hogy senkit nem lehet kínzásnak vagy kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetésnek vagy bánásmódnak kitenni, és hogy senkit nem lehet letartóztatni vagy őrizetbe venni annak indokaira vonatkozó tájékoztatás nélkül,

–  tekintettel a bangladesi legfelső bíróság ítéletére, amely védintézkedéseket állapít meg a rendőrség által a büntető torvénykönyv 54. szakasza értelmében foganatosított önkényes letartóztatások ellen, és amely azt is megköveteli, hogy az őrizetbe vétel során bekövetkezett elhalálozásokat a főügyész vizsgálja ki a megfelelő jogi eljárás keretében,

–  tekintettel a polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányára, amelyet Banglades 2000-ben ratifikált,

–  tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel az EU-nak jó és régóta tartó kapcsolata van Bangladessel, többek között a partnerségről és a fejlesztésről szóló együttműködési megállapodás révén;

B.  mivel Banglades az utóbbi években jelentős előrelépéseket tett, különösen a millenniumi fejlesztési célok megvalósítása és gazdasági teljesítménye terén;

C.  mivel a bangladesi kormány bejelentette, hogy „zéró tolerancia” politikát alkalmaz az emberi jogok a büntetés-végrehajtási szervek általi bárminemű megsértésével szemben, továbbá törvényt hozott a rendőrség reformjáról, amely rendelkezett a magatartási kódexről, a modell-rendőrkapitányságokról és a főbb rendőrkapitányságokon működő áldozatsegítő központokról is;

D.  mivel a bangladesi kormány bejelentette, hogy a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságával együttműködve tanácsadási és képzési programokat szervez a büntetés-végrehajtási szervek és börtönhatóságok számára a kínzás elleni nemzetközi védintézkedésekről;

E.  mivel az elmúlt években Bangladesben számos tragédia történt ruhagyárakban, amelyek közül a legtragikusabb, a Rana Plaza-i gyáromlás több mint 1100 halálos áldozatot követelt; mivel a Rana Plaza-i épület összeomlását követően Banglades a ruházati ágazatban működő fontosabb érdekelt felekkel összefogva reformprogramot indított útjára, amelynek célja a biztonságos és tisztességes munkakörülmények biztosítása; mivel a bangladesi fenntarthatósági megállapodás keretében az EU támogatja ezt a programot, azonban néhány érdekelt fél nem hajlandó részt venni abban;

F.  mivel Bangladesben még mindig gyakoriak – az állambiztonsági erők állítólagos tevékeny részvételével történő – eltűnések, a kínzás és az egyéb bántalmazás, annak ellenére, hogy az alkotmány, a büntető törvénykönyv, valamint a kínzás és az őrizet során bekövetkező halálesetek tilalmáról rendelkező törvény biztosítékokat ír elő; továbbra is fennállnak továbbá korlátozások a véleménynyilvánítás szabadságához fűződő jogokat illetően;

G.  mivel a 2014. január 5-i általános választásokat követően, amelyeket a fő ellenzéki párt, a Bangladesi Nacionalista Párt (BNP) bojkottált, és amelyeket beárnyékolt a BNP által kezdeményezett, erőszakba torkolló sztrájk, a Sheikh Hasina által vezetett Awami Liga kormány számos lépést tett a polgári jogok korlátozása terén;

H.  mivel a tíz évvel ezelőtt a szükséghelyzeti reagálás érdekében − a fegyveres csoportok általi fenyegetésekre válaszul − létrehozott gyorsreagálású hadtest mind katonai, mind rendőri erőket magában foglal, és ezáltal a katonaságot átlátható elszámoltathatósági mechanizmusok nélkül vonja be a polgári büntetés-végrehajtásba; mivel független emberi jogi szervezetek szerint a gyorsreagálású hadtest mintegy 800 halálesetért felelős, amelyekért a felelős tiszteket nem lehet büntetőeljárás alá vonni, illetve rájuk büntetést kiszabni; mivel a gyorsreagálású hadtest több tagjának közelmúltbeli, egy vezető párt politikusának feltételezett bérgyilkosságáért történt letartóztatásától eltekintve a többi égbekiáltó visszaélés büntetlenül marad;

I.  mivel 2014. augusztus 6-án a bangladesi kormány közzétette új médiapolitikáját; mivel e politika egyes elemei korlátozzák a média szabadságát, azáltal például, hogy az „államellenes”, a „nemzeti ideológiát kifigurázó” és „a bangladesi kultúrával nem összeegyeztethető” megnyilvánulásokat tiltják, és korlátozzák az „anarchiáról, felkelésekről vagy erőszakról” beszámoló riportokat; mivel a kormány tervezi, hogy törvényi keretet vezet be e politika végrehajtására; mivel Banglades 179 közül a 179. helyen áll a globális sajtószabadsági indexen;

J.  mivel a bangladesi kormány javaslatot tett egy olyan új törvényre, amely az értesülések szerint szigorúan korlátozni fogja a nem kormányzati szervezetek (NGO-k) tevékenységét; mivel a külföldi adományok szabályozására vonatkozó új törvénytervezet szabályozná az összes, külföldi adományból fenntartott csoport tevékenységét és finanszírozását, és a miniszterelnöki hivatal mellett működő NGO irodát a külföldi finanszírozású projektek feletti jóváhagyási jogkörrel ruházná fel; mivel az új törvénytervezet előzetes jóváhagyási kötelezettséget ír elő ahhoz, hogy valaki munkája részét képező önkéntes tevékenység céljából elhagyhassa az országot; mivel az NGO-k körében elterjedt az aggodalom, hogy a törvény még több állami tisztviselőt jelöl majd ki megfigyelőnek, értékelőnek és jóváhagyónak, ami potenciálisan késedelmekhez és gondatlanságokhoz vezethet;

K.  mivel 2014. augusztus 27-én Hana Shams Ahmedet, a Chittagong Hill-nemzetközi bizottság (CHTC) koordinátorát és egy ismerősét a Chittagong Hill-i Bandarbanban található Shoilopropathoz tett magánlátogatása során az úgynevezett Somo Odhikar Andolon 8−10 tagja brutálisan bántalmazta; mivel a rendőrség nyomozati osztályának négy munkatársa, akik állítólag testőri felügyeletüket látták el, nem avatkozott be, sőt eltűnt a támadás során;

L.  mivel az etnikai vagy vallási indíttatású erőszakos cselekmények folytatódnak, melyre példa a több tucat felfegyverzett személy által a Pontifical Institute of Foreign Missions (PIME) apácáinak kolostora ellen 2014. július elején Boldipukuban elkövetett támadás; mivel a támadás során a kolostort kifosztották, és az apácákat fizikailag bántalmazták;

M.  mivel legalább négy bloggert és két emberi jogi jogvédőt vettek vád alá az elmúlt két évben az információs és kommunikációs technológiai (IKT) törvény 57. szakaszára hivatkozva;

N.  mivel a bangladesi nemzetközi büntetőtörvényszék (ICT), amelynek célja, hogy a bangladesi függetlenségi háború során elkövetett háborús bűnöket vizsgálja ki, eddig tíz ítéletet hozott, köztük nyolc halálos ítéletet és két életfogytig tartó szabadságvesztést; mivel Abdul Quader Mollah iszlám politikus volt az első kivégzett személy; mivel az ICT-t az a súlyos és ismételt kritika éri, hogy nem felel meg a nemzetközi normáknak; mivel a becslések szerint több mint ezer ember van siralomházban Bangladesben;

O.  mivel a Rana Plaza-i gyár 2013. áprilisi tragikus összeomlását követően a bangladesi kormány és a nyugati viszonteladók szabályozást léptettek életbe, amelynek keretében több mint 3500 ruhagyárat ellenőriznek a szerkezeti, tűz- és elektromos biztonság szempontjából; mivel bár a nyugati viszonteladók által elvégzett ellenőrzések folyamatosak és nyilvánosak, a bangladesi kormány által végzett ellenőrzésekről még nem tettek közzé információt;

P.  mivel a Rana Plaza koordinációs bizottság által az áldozatok és a túlélők megsegítésére létrehozott adományozói vagyonkezelő alap – amely a bangladesi kormány képviselőiből, a ruhaipar képviselőiből, szakszervezeti küldöttekből és a nem kormányzati szervezetek képviselőiből áll, és amelyet a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) elnököl – még nem érte el a 40 millió USA-dolláros célt; mivel a „Tiszta ruha” kampány szerint a Rana Plaza-i gyárakhoz kapcsolható, elsősorban európai és egyesült államokbeli társaságoknak csak a fele járult hozzá az adományozók vagyonkezelői alapjához;

Q.  mivel a néhány munkajogi reform ellenére a munkavállalók továbbra is zaklatásokról és azt célzó megfélemlítésekről számolnak be, hogy ne csatlakozzanak és ne hozzanak létre szakszervezeteket, és mivel továbbra is jelentések érkeznek a szakszervezeteket szervező személyek elleni erőszakról; mivel a 2013. évi munkajogi törvény továbbra sem felel meg a nemzetközi normáknak az egyesülés szabadsága − és többek között a sztrájkjog és a kollektív tárgyalási jog − tekintetében;

1.  elismerését fejezi ki a bangladesi kormány felé a millenniumi fejlesztési célok megvalósításának irányába tett előrelépésért, amely polgárok milliói számára mindennapi életük tényleges javulását eredményezte; tudomásul veszi továbbá azt a tényt is, hogy e fejlődésre nehéz belpolitikai körülmények között került sor, ideértve a radikális csoportok − például a BNP-hez köthető Dzsamáat e-Iszlámi párt − által elkövetett erőszakos cselekmények által jelentett folyamatos fenyegetettséget; üdvözli e tekintetben a gyermekházasságok megelőzésére vonatkozó törvény 2014. szeptember 15-i elfogadását;

2.  aggodalmát fejezi ki ugyanakkor a gyorsreagálású hadtest és más biztonsági erők által továbbra is elkövetett emberi jogi jogsértések miatt, ideértve az ellenzéki aktivisták elrablását és bírósági eljárás nélküli kivégzésüket; ismételten felszólít a halálbüntetés eltörlésére, és üdvözli a legfelső bíróság 2014. szeptember 16-i határozatát, amelyben a nemzetközi büntetőtörvényszék által Delwar Hossain Sayedee-re, a Dzsamáat e-Iszlámi alelnökére kiszabot halálbüntetést életfogytig tartó szabadságvesztésre változtatta;

3.  felszólítja a bangladesi kormányt, hogy haladéktalanul bocsásson szabadon minden elrabolt személyt, kivéve, ha a törvény értelmében bűncselekménnyel vádolhatók, mely esetben haladéktalanul bíróság elé kell állítani őket; felszólítja a bangladesi hatóságokat, hogy a parancsnoki felelősséget figyelembe véve indítsanak nyomozást az elkövetőkkel szemben, és a felelősöket tisztességes eljárást biztosítva állítsák bíróság elé; sürgeti a kormányt, hogy hozzon létre független testületet ezen esetek kivizsgálására, és ismételten felszólítja a kormányt, hogy állítson fel egy hatékony és teljes mértékben független emberi jogi bizottságot;

4.  sürgeti a kormányt, hogy a közrend helyreállításához csak a legminimálisabb erőket vesse be, és szigorúan tartsa tiszteletben az erőszak és a lőfegyverek használatára vonatkozó ENSZ-alapelveket; határozottan elítéli az ellenzéki csoportok által a polgári lakosság és a kormánycélpontok ellen elkövetett erőszakos cselekményeket; felszólítja az ellenzéki csoportokat, hogy kizárólag békés tüntetések formájában fejezzék ki véleményüket;

5.  sürgeti a bangladesi kormányt, hogy szorítsa vissza a jog korlátai közé az állami biztonsági erőket, ideértve a rendőrséget és a gyorsreagálású hadtestet is; határozottan felszólítja a bangladesi hatóságokat, hogy vessenek véget a gyorsreagálású hadtest büntetlenségnek azáltal, hogy nyomozást rendelnek el és eljárást indítanak a gyorsreagálású hadtest által állítólagosan elkövetett büntetendő gyilkosságokra vonatkozólag; rámutat arra, hogy szorosan figyelemmel fogja kísérni a narayanganji gyilkossági ügyben folyó eljárást, amelynek kapcsán a gyorsreagálású hadtest három tisztjét letartóztatták, akik jelenleg hét személy 2014 áprilisában Narayanganjban történt elrablása és meggyilkolása miatt bírósági tárgyalásukra várnak;

6.  hangsúlyozza a független, pártatlan és hozzáférhető igazságszolgáltatási rendszer fontosságát a jogállamiság és a lakosság alapvető jogai tiszteletben tartásának előmozdítása szempontjából, valamint hangsúlyozza a nemzetközi büntetőtörvényszék reformjának időszerűségét; rámutat, hogy minden eddiginél fontosabb az igazságszolgáltatás, valamint a biztonsági szervek és az emberi jogi szervezetek iránti lakossági bizalom kiépítése, tekintve, hogy a régióban egyre több az al-Kaidához hasonló terrorista szervezet részéről érkező fenyegetés;

7.  aggodalmát fejezi ki a nem kormányzati szervezetekre vonatkozó törvényjavaslat kapcsán; sürgeti a bangladesi kormányt, hogy folytassa a törvényjavaslat tartalma kapcsán a független csoportokkal folytatott konzultációkat, és gondoskodjon arról, hogy elfogadása esetén a törvény megfeleljen a Banglades által aláírt nemzetközi normáknak és polgári jogi egyezményeknek;

8.  sürgeti a bangladesi kormányt, hogy ismerje el és tartsa tiszteletben a sajtó és a média szabadságát, és tegye lehetővé az emberi jogi jogvédő csoportok számára, hogy fontos szerepet játsszanak az elszámoltathatóság erősítésében és az emberi jogi jogsértések dokumentálásában; sürgeti a bangladesi hatóságokat, hogy vonják vissza az új médiapolitikát, és tegyenek eleget a szólásszabadság és a véleménynyilvánítás szabadságának biztosítására vonatkozó kötelezettségeiknek;

9.  aggodalmát fejezi ki az egyre-másra előforduló etnikai és vallási indíttatású erőszakos cselekmények miatt; sürgeti a bangladesi kormányt, hogy nyújtson fokozottabb védelmet a kisebbségeknek, így a hinduknak, a buddhistáknak, a keresztényeknek és a bihariknak is; üdvözli a boldipukui kolostor elleni támadást elkövető gyanúsítottak letartóztatását;

10.  felhívja a bangladesi kormányt a munkaügyi jogszabályok végrehajtásának biztosítására, és további reformokra szólít fel annak érdekében, hogy azok összhangba kerüljenek az ILO normáival, különösen a munkavállalók azon lehetősége tekintetében, hogy szakszervezeteket hozzanak létre és azokba belépjenek;

11.  tudomásul veszi a ruhaipari reformprogramokat, de sürgeti a kormányt, hogy maradéktalanul hajtsa végre az ILO-val 2013 májusában elfogadott és aláírt cselekvési tervet, beleértve az ellenőrök munkába állításával és képzésével, valamint a több ezer gyár alapos ellenőrzésével − és azok megállapításainak nyilvánosságra hozatalával − kapcsolatos előírásokat; sürgeti a bangladesi tűz- és épületbiztonsági megállapodás aláíróit, hogy tartsák be kötelezettségvállalásaikat, beleértve az áldozatok anyagi kompenzálását és a minimumkövetelményeknek való megfelelést;

12.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy 2014 júniusában az adományozók vagyonkezelői alapjához önkéntes vállalati adományokból befolyt összeg csak 17 millió USD-t tett ki, ami a vártnál 23 millió USD-vel kevesebb; ezért arra a következtetésre jut, hogy az önkéntesség elve alapján nem lehet kompenzálni a Rana Plaza-i épületben bekövetkezett katasztrófa áldozatait, és hogy ezért sürgősen kötelező mechanizmust kell életbe léptetni;

13.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást Banglades kormányának és parlamentjének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.


Az ukrajnai helyzet és az EU–Oroszország kapcsolatok jelenlegi helyzete
PDF 265kWORD 109k
Az Európai Parlament 2014. szeptember 18-i állásfoglalása az ukrajnai helyzetről és az EU és Oroszország közötti kapcsolatok jelenlegi állásáról (2014/2841(RSP))
P8_TA(2014)0025RC-B8-0118/2014

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az európai szomszédságpolitikáról, a keleti partnerségről és Ukrajnáról szóló korábbi állásfoglalásaira, különös tekintettel az ukrajnai helyzetről szóló 2014. február 27-i(1), az Ukrajna elleni orosz invázióról szóló 2014. március 13-i(2), a keleti partnerség országaira gyakorolt orosz nyomásról, és különösen Kelet-Ukrajna destabilizálásáról szóló 2014. április 17-i(3), valamint az ukrajnai helyzetről szóló 2014. július 17-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a Külügyek Tanácsa 2014. július 22-i és augusztus 15-i, valamint az Európai Tanács 2014. augusztus 30-i, Ukrajnáról szóló következtetéseire,

–  tekintettel az EKSZ szóvivőjének az észt rendőrtiszt elrablásáról szóló 2014. szeptember 11-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az Oroszországról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen az EU-Oroszország csúcstalálkozóról szóló, 2014. február 6-i állásfoglalására(5) ,

–  tekintettel a walesi NATO-csúcstalálkozón kiadott 2014. szeptember 5-i nyilatkozatra,

–  tekintettel az Európai Mezőgazdasági Tanács 2014. szeptember 5-i rendkívüli ülésének eredményeire,

–  tekintettel az EU és Ukrajna közötti társulási megállapodás/mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodás végrehajtásáról szóló 2014. szeptember 12-i közös miniszteri nyilatkozatra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.  mivel 2014 nyarán a kelet-ukrajnai konfliktus tovább eszkalálódott; mivel az ENSZ becslései szerint legalább 3 000 ember életét vesztette és több ezren megsebesültek, és közben civilek százezrei menekültek el a konfliktus sújtotta területekről; mivel a konfliktus gazdasági költségei, ideértve a keleti régiók újjáépítésének költségeit, súlyosan veszélyeztetik Ukrajna társadalmi és gazdasági fejlődését;

B.  mivel a háromoldalú kapcsolattartó csoport 2014. szeptember 5-én Minszkben tűzszünetben állapodott meg, amely ugyanazon a napon hatályba is lépett; mivel a megállapodás egy 12 pontos jegyzőkönyvet is tartalmazott, amely foglalkozik a túszok szabadon engedésével, a humanitárius helyzet javítását célzó intézkedésekkel, az illegális fegyveres csoportok, katonai felszerelések és zsoldosok Ukrajnából történő kivonásával, valamint a Donyeck és Luhanszk régiók decentralizálását célzó intézkedésekkel;

C.  mivel 2014. szeptember 5., péntek óta a mariupoli és donyecki repülőtér közelében többször is megsértették a tűzszünetet – főleg a reguláris orosz csapatok és a szakadárok –, és számos más helyen is próbára tették az ukrán védelmet;

D.  mivel az elmúlt hetekben Oroszország növelte katonai jelenlétét Ukrajna területén, és tovább fokozta a szeparatista milíciáknak nyújtott katonai és logisztikai segítséget jelentős fegyver- és lőszerszállítmányok, páncélozott járművek és eszközök, zsoldosok és álcázott katonák folyamatos térségbe juttatásával, az EU azon kérése ellenére, hogy tegyen meg mindent a helyzet enyhítése érdekében; mivel a válság kezdete óta az Oroszországi Föderáció az ukrajnai határon csapatokat és katonai eszközöket halmozott fel,

E.  mivel Oroszország közvetlen és közvetett katonai intervenciója Ukrajnában, ideértve a Krím félsziget annektálását is, sérti a nemzetközi jogi normákat, úgymint az ENSZ Alapokmányát, a Helsinki Záróokmányt, valamint az 1994. évi budapesti megállapodást; mivel Oroszország továbbra is elutasítja az európai hagyományos fegyveres erőkről szóló szerződés végrehajtását (CFE),

F.  mivel a 2014. augusztus 30-i Európai Tanács Oroszország Ukrajna destabilizálására irányuló fellépéseire tekintettel javaslatokat kért az uniós korlátozó intézkedések fokozására; mivel e javaslatok 2014. szeptember 12-én hatályba léptek;

G.  mivel miután 2014. március 21-én aláírták a társulási megállapodás politikai rendelkezéseit, 2014. június 27-én az EU és Ukrajna hivatalosan aláírták az említett megállapodás fennmaradó részét, amely magában foglal egy mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodást; mivel az Európai Parlament és az ukrán parlament egy időben ratifikálták a társulási megállapodást; mivel 2014. szeptember 12-én a Bizottság bejelentette, hogy 2015. december 31-ig elhalasztja a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodás ideiglenes alkalmazását; mivel ez az EU részéről Ukrajnának biztosított egyoldalú kereskedelmi kedvezmény meghosszabbítását eredményezi, amely 2014. november 1-jén járt volna le;

H.  mivel 2014. augusztus 7-én az orosz kormány jegyzéket fogadott el olyan, az EU-ból, az USA-ból, Norvégiából, Kanadából és Ausztráliából származó termékekről, amelyeket egy évre kitiltott az orosz piacról; mivel ez az EU-ra lesz a legnagyobb hatással, hiszen Oroszország az uniós mezőgazdasági termékek második és a haltermékek hatodik legnagyobb exportpiaca, valamint a tilalom által érintett importáruk 73%-a az EU-ból származik; mivel a jelenleg Oroszország által alkalmazott korlátozások összesen 5 milliárd euró értékű kereskedelmi forgalmat hiúsíthatnak meg, és 9,5 millió, a leginkább érintett mezőgazdasági társaságoknál dolgozó uniós polgár jövedelmére lehetnek hatással;

I.  mivel a különösen a zöldség- és gyümölcstermékek, illetve a hús- és tejtermékek ágazatát érintő, az Uniós termékek Oroszországba történő exportjára kivetett tilalom egyik lehetséges következménye, hogy túlkínálat keletkezik a belső piacon, míg az uniós haltermékek orosz piacra való exportjára vonatkozó tilalom egyes tagállamokban komoly problémákat okozhat; mivel a betiltott haltermékek értéke eléri a 144 millió eurót;

J.  mivel Oroszország Finnország, a balti államok és Észtország légterének megsértésével, valamint a Lengyelországba szállított földgáz mennyiségének csökkentésével – amely az országba irányuló orosz export 45%-át teszi ki – veszélyezteti az EU biztonságát;

K.  mivel a NATO Newportban rendezett csúcstalálkozóján újra megerősítették, hogy a NATO Oroszország destabilizáló befolyásával szemben Ukrajna mellett áll, támogatást kínált az ukrán hadsereg megerősítésében és felszólította Oroszországot, hogy vonja vissza csapatait Ukrajnából és vessen véget a Krím jogellenes annektálásának; mivel a NATO kijelentette, hogy továbbra is együttműködő, konstruktív kapcsolatokra törekszik Oroszországgal, beleértve a kölcsönös bizalom kialakítását, és kijelentette, hogy az Oroszországgal kialakított kommunikációs csatornákat továbbra is fenntartja;

L.  mivel a maláj légitársaság MH17 számú járatának a Donyeck régióban való lelövése felháborodást váltott ki a nemzetközi és európai közvéleményben; mivel az ENSZ és az EU a baleset körülményeinek alapos kivizsgálását követelte, és mivel a felelősök bíróság elé állítása morális és jogi kötelezettség;

M.  mivel Mikola Zelenyecet, Litvánia luhanszki tiszteletbeli konzulját elrabolták és brutális módon megölték a lázadók;

1.  üdvözli a minszki tűzszüneti megállapodás aláírását, és felhívja a feleket, hogy tegyenek meg minden erőfeszítést annak teljes körű és jóhiszemű betartására, egy valódi békefolyamat előkészítése érdekében, beleértve az ukrán határok EBESZ által hitelesített állandó és hatékony ellenőrzését, az orosz csapatok, illegális fegyveres csoportok, katonai felszerelések és zsoldosok Ukrajna nemzetközileg elismert területéről történő teljes és feltétel nélküli kivonását és a túszok szabadon bocsátását; sajnálatosnak tartja, hogy – főképp – az orosz erők és a szakadárok folyamatosan megsértik a tűzszünetet, és hogy továbbra is folyamatosan építik ki kapacitásaikat; nyomatékosan hangsúlyozza, hogy a konfliktus kizárólag politikai úton rendezhető;

2.  az összes felet felszólítja a tűzszünet betartására, és arra, hogy tartózkodjanak minden olyan fellépéstől vagy művelettől, amely veszélybe sodorhatja a megállapodást; ugyanakkor komoly aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a tűzszünet ürügyként szolgál az orosz csapatoknak az átcsoportosításhoz, hogy folytathassák a Krím-félszigethez és azon túl a Dnyeszter-melléki területekhez vezető „szárazföldi folyosó” kialakítására irányuló offenzívájukat;

3.  határozottan elítéli az Oroszországi Föderációt, amiért hadüzenet nélküli „hibrid” háborút folytat Ukrajna ellen reguláris orosz haderők bevetésével és illegálisan felfegyverzett csoportok támogatásával; hangsúlyozza, hogy az orosz vezetés ezen intézkedései nemcsak Ukrajna egységét és függetlenségét fenyegetik, hanem az egész európai kontinens számára is fenyegetést jelent; felszólítja Oroszországot, hogy haladéktalanul vonja vissza az összes katonai erőt és eszközt Ukrajnából, és tiltsa meg a harcosok és fegyverek Kelet-Ukrajnába való áramlását, továbbá szüntesse be az ukrán földön tevékenykedő szakadár erők közvetlen vagy közvetett támogatását;

4.  ismét kifejezi Ukrajna függetlensége, szuverenitása, területi integritása, határainak sérthetetlensége és európai törekvéseihez való joga iránti elkötelezettségét; ismételten hangsúlyozza, hogy a nemzetközi közösség nem fogja elismerni a Krím és Szevasztopol illegális annektálását vagy a donbaszi „kváziköztársaságok” létrehozására irányuló kísérleteket; üdvözli az EU arra irányuló határozatát, hogy megtiltja a Krímből származó importokat, kivéve, ha azokat az ukrán hatóságok által kiadott származási bizonyítvány kíséri; elítéli továbbá a krími ukrán állampolgárok esetében a kényszerített útlevélkiadást, az ukránok és krími tatárok üldözését és az önjelölt vezetők által az olyan krími polgárok ellen tett fenyegető kijelentéseket, akik kinyilvánították abbéli szándékukat, hogy szavazzanak a következő parlamenti választásokon;

5.  hangsúlyozza, hogy az EBESZ alapvető szerepet játszik az ukrajnai konfliktus megoldásában, tekintettel a fegyveres konfliktusok és válságok kezelése terén szerzett tapasztalataira és arra, hogy e szervezetnek az Oroszországi Föderáció és Ukrajna is tagja; felszólítja az EU tagállamait, az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjét és a Bizottságot, hogy tegyenek meg minden erőfeszítést annak érdekében, hogy erősítsék és terjesszék ki az EBESZ ukrajnai különleges megfigyelő misszióját mind a tapasztalt személyzet, mind a logisztika és az eszközök vonatkozásában; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az EBESZ minden további késedelem nélkül ellenőrizze az ukrán-orosz határ szakadárok kezén lévő minden egyes szakaszát;

6.  hangsúlyozza, hogy a reformoknak és a társulási menetrendnek az Ukrajna területi integritásának és egységének biztosításáért folyó küzdelemmel párhuzamosan folytatódnia kell; hangsúlyozza, hogy e két feladat elválaszthatatlanul és egymást segítő módon összekapcsolódik; kiemeli a békés párbeszéd és decentralizáció szükségességét, amely biztosítja, hogy az egész terület feletti uralom a központi kormány kezében maradjon, garantálva Ukrajna egységét; hangsúlyozza a társadalom különböző közösségei közötti bizalomépítés szükségességét és fenntartható megbékélési folyamatot szorgalmaz; hangsúlyozza ezzel összefüggésben annak fontosságát, hogy befogadó nemzeti párbeszéd jöjjön létre, és hogy a felek tartózkodjanak a gyűlöletbeszédtől és az olyanfajta retorikától, amely tovább súlyosbíthatja a konfliktust; hangsúlyozza, hogy az ilyen befogadó párbeszédbe be kell vonni a civil társadalmi szervezeteket és valamennyi régió polgárait, valamint a kisebbségeket;

7.  üdvözli, hogy az ukrán parlament és az Európai Parlament egyidejűleg ratifikálta a társulási megállapodást/mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodást; úgy véli, hogy ez fontos lépés, és mindkét oldalon a sikeres végrehajtás melletti elköteleződést mutatja; tudomásul veszi a társulási megállapodás/mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodás ideiglenes alkalmazásának 2015. december 31-ig történő elhalasztását, és ennek következtében az egyoldalú kereskedelmi intézkedések meghosszabbítását, amely valójában a megállapodás aszimmetrikus végrehajtását jelenti; elítéli az Oroszország által tett rendkívüli intézkedéseket és az általa folytatott nyomásgyakorlást; kijelenti, hogy a megállapodás sem most, sem később nem módosítható, és hogy az Európai Unió a ratifikáción keresztül ezt egyértelművé tette; kéri a tagállamokat, hogy tegyenek gyors előrelépéseket Ukrajnával kötött társulási megállapodás/mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodás ratifikációs folyamatában; tudomásul veszi az Ukrajna, Oroszország és az EU által az EU–Ukrajna közötti társulási megállapodás/mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodás végrehajtásáról jelenleg folytatott konzultációt, és reméli, hogy ez segít megoldani a félreértéseket;

8.  hangsúlyozza, hogy a társulási megállapodás/mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodás végrehajtásáig hátralévő következő hónapokat Ukrajna politikai rendszerének, gazdaságának és társadalmának szükséges átalakítására és korszerűsítésére kell felhasználni, a társulási menetrenddel összhangban; üdvözli a Porosenko elnök által bejelentett reformprogramot, mely korrupcióellenes törvényekre, decentralizációra és amnesztiára is kiterjed; kéri a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy sürgősen dolgozzanak ki egy átfogó és nagyratörő pénzügyi segélycsomagot Ukrajna – különösen a Kelet-Ukrajnában élők – számára, a politikai megoldásra és a nemzeti megbékélésre irányuló munka támogatása céljából;

9.  tudomásul veszi az ukrán parlament által 2014. szeptember 16-án elfogadott, a luhanszki és a donyecki régiók egyes körzeteinek különleges jogállásáról szóló törvényt, valamint az amnesztiáról szóló törvényt, amelyek az Ukrajna elnöke által jegyzett béketerv végrehajtása keretében jelentősen hozzájárulnak a helyzet enyhítéséhez;

10.  támogatja az EU által az orosz agresszióra válaszul a nyár folyamán elfogadott, Oroszországgal szembeni korlátozó intézkedéseket, és tudomásul veszi ezek 2014. szeptember 12-i végrehajtását; véleménye szerint a szankciókat úgy kell megállapítani, hogy a Kremlhez közeli vállalatok ne tudják megkerülni azokat; felszólítja az Európai Uniót, hogy szorosan kísérje figyelemmel a gazdasági együttműködés olyan formáit, mint a részvénycsereügylet és a közös vállalkozások;

11.  hangsúlyozza, hogy az Unió korlátozó intézkedései az ukrajnai helyzet függvényében visszafordíthatók és skálázhatók;

12.  felszólítja a tagállamokat és az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy fogadjanak el egyértelmű feltételeket, amelyek által – amennyiben teljesítik őket – megelőzhető az Oroszország ellen irányuló új korlátozó intézkedések bevezetése, illetve elérhető a korábbi intézkedések megszüntetése; úgy véli, hogy ezeknek a feltételeknek magukban kell foglalniuk a következőket: az orosz csapatok és zsoldosok teljes mértékű kivonása Ukrajna területéről; a fegyverek és hadi felszerelések terroristák részére történő szállításának megszüntetése; a tűzszüneti megállapodás Oroszország általi teljes mértékű betartása; a tűzszüneti megállapodás hatékony nemzetközi ellenőrzésének és felügyeletének kialakítása; valamint az Ukrajna által az ország területének egésze fölött gyakorolt ellenőrzés visszaállítása; arra kéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy addig egy szankciót se oldjanak fel, ameddig ezek a feltételek nem teljesülnek, és továbbra is legyenek készek újabb szankciók bevezetésére, amennyiben Oroszország bármely olyan lépést tesz, ami aláássa a tűzszüneti megállapodást vagy tovább fokozza az Ukrajnán belüli feszültségeket;

13.  emlékeztet arra, hogy az EU által hozott korlátozó intézkedések közvetlenül kapcsolódnak ahhoz, hogy az Orosz Föderáció a Krím illegális annektálásával és Ukrajna destabilizálásával megsértette a nemzetközi jogot, ugyanakkor az Orosz Föderáció által többek között Ukrajna – és a keleti partnerség olyan más országai, amelyek a közelmúltban társulási megállapodást kötöttek Unióval – ellen hozott kereskedelmi intézkedései nem indokoltak; arra kéri az Uniót, hogy fontolja meg Oroszország kizárását a nukleáris együttműködésből és a Swift rendszerből;

14.  kéri a Bizottságot, hogy szorosan kövesse nyomon az orosz „ellenlépések” hatását és hozzon gyors intézkedéseket az orosz kereskedelmi korlátozások által leginkább sújtott termelők támogatására; üdvözli az EU Mezőgazdasági Tanácsa által 2014. szeptember 5-én elfogadott intézkedések, és sürgeti a Bizottságot annak megvizsgálására, hogy miként lehet lehetővé tenni az EU számára, hogy a jövőben jobban tudja kezelni a hasonló válságokat, és tegyen meg mindent annak érdekében, hogy jelentős és kellő idejű támogatást nyújtson az érintett európai gyártóknak; sajnálatosnak tartja a romlandó zöldségek és gyümölcsök piacát érintő sürgősségi piactámogatási intézkedések felfüggesztését, ugyanakkor elítéli a támogatással való visszaélés bármely formáját; kéri a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb terjesszen elő egy új programot;

15.  kéri a Bizottságot, hogy szorosan kövesse nyomon a mezőgazdaság, élelmiszeripar, halászat és akvakultúra piacait, hogy a bekövetkező változásokról értesíthesse a Tanácsot és az Európai Parlamentet, és hogy felmérhesse azon intézkedések hatását, amelyeket esetlegesen az érintett termékek listájának kibővítése és a 125 millió eurós költségvetési keret növelése érdekében hoznak; arra kéri a Bizottságot, hogy fellépése ne csak piaci intézkedésekre korlátozódjon, hanem hozzon középtávú intézkedéseket az Unió harmadik országok piacain való jelenlétének megerősítésére (pl. promóciós tevékenységek);

16.  mérlegeli annak lehetőségét, hogy a mezőgazdasági alapokon kívül más uniós alapokból is merítsen, hiszen a válság elsősorban és leginkább politikai természetű és nem piaci hiányosságok vagy rossz időjárási körülmények okozzák;

17.  hangsúlyozza, hogy Oroszországban a közép- és hosszú távú politikai és gazdasági stabilitás és fejlődés a valódi demokrácia kialakulásától függ, és kiemeli, hogy az EU és Oroszország közötti kapcsolatok jövőbeni alakulása a demokrácia, a jogállamiság és az alapvető jogok tiszteletének Oroszországon belüli megerősítésére irányuló erőfeszítésektől függ;

18.  elégedettségének ad hangot azzal kapcsolatban, hogy a kelet-ukrajnai illegális fegyveres csoportok által fogva tartott túszokat elengedték, és felszólít az Orosz Föderációban fogva tartott ukrán foglyok szabadon bocsátására; rámutat különösen a szakadárok által 2014 júniusában foglyul ejtett ukrán önkéntes, Nagyezsda Szavcsenko esetére, akit elfogása után Oroszországba vittek, ahol jelenleg is fogva tartják; utal továbbá a Krímben foglyul ejtett filmesek és újságírók, Oleg Szencov, Oleszkij Cserni, Gyennagyij Afanaszjev és Alekszandr Kolcsenko esetére;

19.  üdvözli a NATO arra irányuló ismételt ígéretét, hogy elsődleges fontosságú kérdésként kezeli a közös biztonság ügyét, valamint a Washingtoni Szerződés 5. cikke iránti elkötelezettségét; üdvözli a Newportban rendezett NATO-csúcstalálkozón született arra irányuló határozatokat, hogy növeljék a keleti szövetségesek biztonsági szintjét, beleértve egy gy nagyon magas készültségű közös haderő (VJTF) létrehozását, folyamatos, rotáló NATO katonai jelenlétet és a logisztikai infrastruktúra kialakítását, valamint annak elősegítését, hogy Ukrajna képes legyen saját biztonságáról gondoskodni; megjegyzi, hogy a NATO-szövetségesek kétoldalú szinten biztosíthatják Ukrajnának a biztonsághoz és védelemhez szükséges fegyvereket, technológiát és tudást; nyomatékosan hangsúlyozza ugyanakkor, hogy az ukrán válság katonai úton nem rendezhető;

20.  kiemeli a maláj légitársaság MH17 számú járata lezuhanásának okaira vonatkozó – a Holland Biztonsági Testületre bízott – független, gyors és teljes körű vizsgálat, valamint a gép lezuhanásáért felelősök felelősségre vonásának fontosságát; emlékeztet arra, hogy a Holland Biztonsági Testület kiadta az MH17-es járat 2014. szeptember 9-i lezuhanásának kivizsgálásáról készült előzetes jelentését; hangsúlyozza, hogy az eddigi előzetes eredmények alapján nem találtak a repülőgéppel vagy a személyzettel kapcsolatos semmiféle technikai vagy működési problémára utaló jelet, és hogy az első részen megfigyelhető sérülés nyomai arra utalnak, hogy a gépen számos kívülről érkező nagy energiájú tárgy fúródott át; elítéli, hogy a lázadók még mindig nem biztosítanak akadálytalan hozzáférést a repülőgép lezuhanásának körülményeit vizsgálók számára, és mindkét oldalt felszólítja, hogy tegyék lehetővé az azonnali hozzáférést;

21.  határozottan úgy véli, hogy az EU részéről az egyetlen lehetséges válasz Oroszország fenyegetéseire, ha egységesen lép fel és közös álláspontot képvisel; úgy véli, hogy az EU-nak újra kell gondolnia Oroszországgal folytatott kapcsolatait, le kell mondania a stratégiai partnerség koncepciójáról és új, egységes megközelítést kell kialakítania;

22.  súlyos aggodalmának ad hangot a katasztrofális kelet-ukrajnai humanitárius helyzet kapcsán, különösen gondolva a következő télre; rámutat, hogy sürgősen humanitárius segítséget és segélyt kell biztosítani a konfliktus által sújtott területek lakossága, a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek és a menekültek számára; megismétli az Egészségügyi Világszervezet által a közelmúltban kiadott figyelmeztetést, amely szerint Kelet-Ukrajna egészségügyi válsággal néz szembe, a kórházak nem működnek teljes körűen, továbbá hiány lépett fel gyógyszerekből és oltóanyagokból; üdvözli a Bizottság arra vonatkozó közelmúltbeli döntését, hogy 22 millió euró értékben mozgósít humanitárius segélyt és fejlesztési támogatást Ukrajna számára; további sürgős erőfeszítésekre szólít fel az EU égisze és teljes körű felügyelete alatt, ideértve egy humanitárius segélykonvoj indítását a leginkább rászorulók támogatására; emlékeztet arra, hogy a Kelet-Ukrajnába irányuló humanitárius segély helyszínre juttatását a nemzetközi humanitárius jogszabályok, illetve az emberiesség, a semlegesség, a pártatlanság és a függetlenség elveinek teljes mértékű tiszteletben tartásával, valamint az ukrán kormánnyal, az ENSZ-el és a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságával (ICRC) való szoros együttműködésben kell végrehajtani; tiszteletteljes elismerését fejezi ki az ukrán polgárok egyes csoportjai által végzett emberfeletti munkáért, amellyel humanitárius segítséget nyújtottak Kelet-Ukrajnában, különös tekintettel a gyermekek evakuálására, valamint az általuk végzett egészségügyi és élelmezési segítségnyújtásra;

23.  sürgeti a Bizottságot, hogy kezdje meg az Ukrajnának nyújtott makroszintű pénzügyi támogatás harmadik nagyra törő csomagjának előkészítését, valamint vállaljon vezető szerepet az Ukrajnát célzó adományozói konferencia szervezésében, amelyre a tervek szerint 2014 vége előtt kerül sor nemzetközi szervezetek, nemzetközi pénzügyi intézmények és civil társadalmi szervezetek részvételével; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a nemzetközi közösség elkötelezze magát az ukrajnai gazdasági és politikai stabilizáció és reform mellet;

24.  elismerését fejezi ki az ukrán hatóságok által az oktatáshoz való jog biztosítására és különösen arra irányuló erőfeszítések miatt, hogy valamennyi gyermek mihamarabb visszatérhessen az iskolákba a konfliktus által érintett területeken; emlékeztet az erőszakos cselekményeknek közvetlenül kitett gyermekeknek nyújtandó pszichológiai segítség fontosságára;

25.  határozottan elítéli az észt hírszerző tiszt észt területről történő jogtalan elrablását és Oroszországba hurcolását, és felszólítja az orosz hatóságokat, hogy haladéktalanul bocsássák szabadon Eston Kohvert és tegyék lehetővé Észtországba történő biztonságos hazatérését;

26.  rendkívül fontosnak tartja az EU Oroszországtól és más autoriter rezsimektől való függőségének csökkentését; felhívja továbbá a 2014. októberi Európai Tanácsot, hogy fogadjon el ambiciózus és átfogó vészhelyzeti tervet a következő télre, a szomszédos országok, például Ukrajna bevonásával;

27.  felhívja a figyelmet a közelmúlt hiteles jelentéseire, amelyek beszámolnak arról, hogy főként reguláris orosz csapatok és szeparatisták megsértik az emberi jogokat a konfliktus által sújtott területeken; támogatja az ukrán kormányhoz intézett felhívást arra, hogy hozzon létre egy egységes, rendszeresen frissített nyilvántartást a jelentett emberrablási esetekről, és támogatja az erőszakkal való visszaélésre, a rossz bánásmódra vagy kínzásra vonatkozó állítások alapos és pártatlan kivizsgálását;

28.  üdvözli, hogy a Bizottság elfogadta a vízumliberalizációs cselekvési terv Ukrajna általi végrehajtásáról szóló negyedik eredményjelentést, továbbá üdvözli a Tanácsnak a végrehajtás második szakaszába való belépésre irányuló határozatát; ragaszkodik az EU és Ukrajna közötti vízummentességi rendszer gyors véglegesítéséhez, ami konkrét válasz a Majdanon tüntető emberek európai törekvéseire; eközben ismét felszólít átmeneti, rendkívül egyszerű és olcsó vízumeljárások bevezetésére;

29.  szorgalmazza az Ukrajna gázellátásáról szóló háromoldalú megbeszélések folytatását annak érdekében, hogy megoldást találjanak a 2014 júniusában felfüggesztett gázellátás helyreállítására; ismét hangsúlyozza, hogy az EU szomszédos államaiból Ukrajnába áramló ellenirányú gázáramlás segítségével kell biztosítani a gázellátást;

30.  felhívja az EU-t, hogy a földgáz tárolását, a rendszerösszekötőket és az ellenirányú áramlásra alkalmas rendszereket stratégiai eszközként kezelje, és ezért e kulcsfontosságú ágazatokban szabályozza a harmadik felek mint üzleti szerződő felek részesedését; felhívja továbbá a tagállamokat, hogy halasszák el az Oroszországgal tervezett energetikai – köztük a Déli Áramlat gázvezetékre vonatkozó – megállapodásaik megkötését;

31.  kiemeli, hogy radikálisan növelni kell az Unió energiabiztonságát, -függetlenségét és a külső nyomással szembeni ellenálló képességét az energiaágazat konszolidációja, az energiainfrastruktúrának az Unió szomszédos államaiban történő fejlesztése és az ezen országok és az EU közötti rendszerösszekötők fejlesztése révén, az Energiaközösség célkitűzéseivel összhangban, valamint egy teljes körűen működő szabad európai gázpiac kiépítése érdekében a lehető legsürgősebben végre kell hajtani a közös érdekű, prioritást élvező projekteket;

32.  üdvözli a francia kormány arra vonatkozó döntését, hogy leállítja a Mistral helikopter-hordozók szállítását, és felszólítja az összes tagállamot, hogy képviseljenek hasonló álláspontot az uniós szankciók által nem érintett exportok vonatkozásában, különösen a fegyverek és a kettős felhasználású anyagok tekintetében emlékeztet arra, hogy ez a szerződés a jelenlegi körülmények között ellentmondana az EU fegyverkivitelről szóló magatartási kódexének, illetve a katonai technológia és felszerelések kivitelének ellenőrzésére vonatkozó közös szabályok meghatározásáról szóló 2008-as közös álláspontnak; felszólítja az EU tagállamait, hogy teljes mértékben tartsák tiszteletben a fegyverekre vonatkozó kereskedelmi embargót és a kettős felhasználású termékek exportjára vonatkozó tilalmat a katonai végfelhasználók tekintetében

33.  üdvözli azt a döntést, hogy 2014. október 26-án előrehozott választásokat rendezzenek Ukrajnában és szabad és tisztességes választások megrendezését várja a kormánytól; felszólítja Ukrajnát, hogy tegye átláthatóvá a pártok és politikai kampányaik finanszírozását, és hogy körültekintően vizsgálják meg az EBESZ/ODIHR választási megfigyelő missziója által a legutóbbi elnökválasztásokkal kapcsolatban megfogalmazott megállapításokat és következtetéseket; felszólítja az ukrán parlamentben jelenleg képviselt összes politikai pártot, hogy vegyenek részt a választásokon, és valamennyi fél tartsa teljes mértékben tiszteletben a választások eredményeit; reméli, hogy határozott többség támogatja majd a megoldásra váró fontos kérdéseket és szükséges reformokat; sürgeti a Kelet-Ukrajnában tartózkodó lázadó erőket, hogy ne akadályozzák a választási folyamatot, és biztosítsák a donbaszi lakosság szabad képviselőválasztásra vonatkozó alapvető jogát; elkötelezett amellett, hogy választási megfigyelőket küldjön a választások figyelemmel kísérésére és komoly nemzetközi választási megfigyelő misszió felállítását szorgalmazza a nehéz körülmények között sorra kerülő kulcsfontosságú választások felügyeletére;

34.  hangsúlyozza, hogy Oroszországnak minden eddiginél kevesebb alapja van kritizálni az EU és Ukrajna között létrejött megállapodást vagy arra, hogy indokolatlan kereskedelmi korlátozásokkal és katonai agresszióval reagáljon rá; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy ez az új fejlemény arra ösztönzi Oroszországot, hogy még inkább a megfélemlítés politikáját alkalmazza Ukrajnával szemben, és bevonja saját befolyási övezetébe; attól tart, hogy a konfliktus átterjed Grúziára és Moldovára is;

35.  sajnálatosnak tartja, hogy az orosz vezetés az EU keleti partnerségét saját politikai és gazdasági érdekei veszélyeztetésének tekinti; hangsúlyozza, hogy ennek éppen az ellenkezője igaz: Oroszországnak nyeresége származik a megnövekedett kereskedelmi és gazdasági tevékenységekből, miközben Oroszország biztonságát is növeli egy stabil és kiszámítható szomszédság; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az Oroszország a kereskedelmet használja fel arra, hogy destabilizálja a régiót, azáltal, hogy számos behozatali tilalmat rendelt el a Moldovából és Ukrajnából származó termékekre, és legutóbb azáltal, hogy felmondta a Független Államok Közössége (FÁK) tagjaként Ukrajnával, Grúziával és Moldovával kötött szabadkereskedelmi megállapodást, visszaállítva ezzel a legnagyobb kedvezményt élvező országokra érvényes vámtételeket az ezen országokból érkező termékek esetében;

36.  e tekintetben ismét hangot ad azon véleményének, hogy ez a megállapodás nem a végső célja az EU és Ukrajna közötti kapcsolatoknak; továbbá rámutat arra, hogy az EUSZ 49. cikke szerint Ukrajna a többi európai államhoz hasonlóan rendelkezik európai perspektívával, és kérheti az Európai Unióba való felvételét, amennyiben elkötelezi magát a demokrácia elvei mellett, tiszteletben tartja az alapvető szabadságjogokat, az emberi és a kisebbségi jogokat, valamint biztosítja a jogállamiságot;

37.  hangsúlyozza, hogy az Oroszországgal folytatott partnerségi és együttműködési kapcsolatokat akkor kell helyreállítani, amikor Oroszország már megfelel a nemzetközi jogszabályoknak, aktívan és félreérthetetlen módon hozzájárul az ukrajnai válság békés megoldásának megtalálásához, továbbá teljes mértékben tiszteletben tartja Ukrajna, a keleti partnerség más országai, valamint saját szomszédos országai területi integritását, függetlenségét és szuverenitását; felkéri az új főképviselőt/alelnököt, hogy vállaljon kezdeményező szerepet az Ukrajna és Oroszország, valamint az Unió és Oroszország közötti párbeszéd megkönnyítésében, illetve a konfliktusok békés megoldásának előmozdításában; úgy véli továbbá, hogy a Bizottságnak meg kell vizsgálnia az Eurázsiai Gazdasági Unióval való uniós együttműködés módozatait;

38.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak, Ukrajna elnökének, kormányának és parlamentjének, az Európa Tanácsnak, az EBESZ-nek, valamint az Oroszországi Föderáció elnökének, kormányának és parlamentjének.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0170.
(2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0248.
(3) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0457.
(4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2014)0009.
(5) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0101.


Az EU válasza az ebolajárványra
PDF 235kWORD 72k
Az Európai Parlament 2014. szeptember 18-i állásfoglalása az ebolajárvány kitörésére adott uniós válaszlépésekről (2014/2842(RSP))
P8_TA(2014)0026RC-B8-0107/2014

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Egészségügyi Világszervezet (WHO) nemzetközi jelentőségű közegészségügyi vészhelyzetet kihirdető 2014. augusztus 8-i közleményére,

–  tekintettel a WHO által az ebolajárvány kezelésére készített 2014. augusztus 28-i tervre,

–  tekintettel az Európai Unió Külügyek Tanácsának a nyugat-afrikai ebolaválságról szóló 2014. augusztus 15-i következtetéseire,

–  tekintettel az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ 2014. augusztus 27-i értékelésére az ebola kockázatáról,

–  tekintettel Tonio Borg egészségügyért felelős biztos 2014. augusztus 8-i nyilatkozatára az ebolajárvány kitöréséről Nyugat-Afrikában,

–  tekintettel Andris Piebalgs fejlesztési biztos és Kristalina Georgieva humanitárius segítségnyújtásért és válságkezelésért felelős biztos 2014. szeptember 5-i nyilatkozatára az ebolajárvány kitörésére adott uniós válaszlépésekről,

–  tekintettel az Európai Bizottság 2014. szeptember 15-i magas szintű találkozójára, amely a nyugat-afrikai ebolajárvány kitörésére adott uniós válaszlépések összehangolásával foglalkozott,

–  tekintettel az Afrikai Unió (AU) által a nyugat-afrikai ebolajárvány kezelésének támogatása érdekében 2014. augusztus 21-én létrehozott misszióra (ASEOWA),

–  tekintettel az eboláról szóló 2014. szeptember 2-i ENSZ-különjelentésre, melyet Dr. Joanne Liu, a Médecins Sans Frontières nemzetközi ügyekért felelős elnöke készített,

–  tekintettel a libériai védelmi miniszternek, Brownie Samukainak az ENSZ Biztonsági Tanácsa előtt tett kijelentésére, amely szerint az ebolajárvány országa létét fenyegeti;

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának szeptember 18-i ülésére, melynek során elsősorban az ebolaválsággal fognak foglalkozni,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.  mivel az ebolafertőzés (EVD), korábbi nevén ebola vérzéses láz súlyos, gyakran halálos kimenetelű betegség;

B.  mivel az ebolajárvány 2014. március 22-én Guineában hivatalosan bejelentett kitörése óta másik négy országra (Libériára, Nigériára, Sierra Leonéra és Szenegálra) is kiterjedt, majdnem 4 000 embert érintve és több mint 2 000 emberéletet követelve, miközben figyelembe kell venni, hogy számos fertőzést és halálesetet nem is jelentenek;

C.  mivel a járvány rohamosan gyorsul és terjed a nyugat-afrikai régióban, de az ebolavírus ettől függetlenül a Kongói Demokratikus Köztársaságban is felütötte a fejét;

D.  mivel a WHO elismeri, hogy alulbecsülték a járványt, és becslése szerint az elkövetkező három hónapban a betegek száma meghaladhatja a 20 000 ezer főt;

E.  mivel a WHO bejelentette, hogy a halálesetek száma és a földrajzi lefedettség tekintetében ez az eddig feljegyzett legnagyobb járvány, és kihirdette, hogy a válság „nemzetközi jelentőségű közegészségügyi vészhelyzet, amely összehangolt nemzetközi reagálást igényel;

F.  mivel az ebolavírus által sújtott térségekben 4,5 millió öt évnél fiatalabb gyermek él, és a nőket gondozói szerepük miatt aránytalanul nagy mértékben érintette a vírusfertőzés (a betegek 75%-a nő);

G.  mivel a WHO terve a vírus további nemzetközi terjedéséből eredő következmények gyors kezelése mellett számos nagyon konkrét és azonnali intézkedést sorol fel a jelenleg pusztító ebola terjedésének 6–9 hónapon belüli felszámolására, felismerve azt, hogy ezzel párhuzamosan foglalkozni kell a járvány szélesebb körű társadalmi-gazdasági hatásaival is;

H.  mivel a helyszínen legnagyobb jelenléttel bíró nem kormányzati szervezetek, mint például az Orvosok Határok Nélkül vagy a Nemzeti Vöröskereszt és Vörös Félhold Társaságok Nemzetközi Szövetsége veszélyesen elégtelennek ítélték a nemzetközi reagálást, tekintve, hogy a helyszínen rendelkezésre álló rendkívül korlátozott kapacitások a reagálás minden szempontjából – támogató orvosi ellátás, az egészségügyi alkalmazottak képzése, infekciókontroll, a fertőzöttekkel való érintkezés nyomon követése, járványfelügyelet, vészjelző és betegirányítási rendszerek, a közösségi oktatás és mobilizálás – kritikusan hiányosak;

I.  mivel az Európai Bizottság Fejlesztési Főigazgatósága és Humanitárius Segélyek és Polgári Védelem Főigazgatósága elkötelezte magát, hogy több mint 147 millió euró összegű humanitárius és fejlesztési támogatást fog nyújtani annak érdekében, hogy a vírus terjedését megfékezzék, valamint hogy a fertőzött személyek részére egészségügyi ellátást és alapvető felszereléseket biztosítsanak, továbbá hogy humanitárius szakértőket küldjenek a helyszínre;

J.  mivel a 147 millió euróból csupán 11,9 millió eurót irányoztak elő kifejezetten a legsürgetőbb humanitárius szükségletek fedezésére;

K.  mivel a helyszínen tevékenykedő valamennyi partnerszervezet hangsúlyozta, hogy a betegek elkülönítése és kezelése érdekében a pénz mellett operatív kapacitásra, ezen belül képzett emberi erőforrásokra és logisztikai felszerelésekre is sürgős szükség van;

L.  mivel az Európai Bizottság a Veszélyhelyzet-reagálási Koordinációs Központján keresztül követi nyomon a helyzetet, amelynek platformként kell szolgálnia az uniós segítségnyújtás összehangolásához;

M.  mivel az EU humanitárius szakértői a térségben dolgoznak a helyzet nyomon követése, valamint a partnerszervezetek és a helyi hatóságok közötti kapcsolatok kialakítása érdekében;

N.  mivel az EU tagállamai rendelkeznek az azonnali reagálási csoportok mozgósításához szükséges kapacitásokkal, amelyek képesek biztosítani a korai diagnózist, az elkülönítést (a gyanús és a megerősített esetek különböző osztályokon való elhelyezését), a vírussal érintkezésbe került személyek megfigyelését és a fertőzési láncok visszakövetését, a temetkezéssel, az oktatással és a helyi támogatással kapcsolatos intézkedéseket;

O.  mivel az érintett országoknak a járvány kitörését követően a kereskedelemben, a polgári légi járatok közlekedésében és a termés betakarításában bekövetkezett fennakadások miatt már eleve élelmiszerhiánnyal, a tiszta víz hiányával és a gazdaság összeomlásával kell megbirkózniuk, ami társadalmi feszültségekhez, meneküléshez, káoszhoz, a közrend megbomlásához és a vírus további terjedéséhez vezet;

P.  mivel a járvány kitörése fényt derített az érintett országok egészségügyi rendszereinek súlyos alkalmatlanságára és az ezek megerősítésére irányuló támogatás sürgősségére;

1.  sajnálja a haláleseteket az ebola-sújtotta régiókban és őszinte részvétét fejezi ki az járványban érintett afrikai kormányoknak és népeknek;

2.  véleménye szerint a nemzetközi közösségnek nagyobb szerepet kell játszania, míg az afrikai országoknak is vállalniuk kell a felelősség rájuk eső részét, mivel az ebola kitörése globális biztonsági kihívást jelent, s nemcsak nyugat-afrikai, hanem globális jelentőségű probléma;

3.  felszólítja a Bizottságot, hogy az ebolajárvány felszámolása érdekében fokozza erőfeszítéseit és hangolja össze fellépéseit az ENSZ-szel; kéri az ENSZ Biztonsági Tanácsát, hogy az érintett partnerországokkal együtt vizsgálja meg annak lehetőségét, hogy katonai és polgári védelmi eszközöket használjanak fel a főtitkár irányításával és a Humanitárius Ügyeket Koordináló Hivatal koordinálásával;

4.  üdvözli és ösztönzi az Európai Bizottság pénzügyi kötelezettségvállalásának folyamatban lévő erősítését a humanitárius és fejlesztési segélyek nyújtása terén a válság kezelése érdekében és különösen az Afrikai Unió ASEOWA-missziójának nyújtott támogatást;

5.  üdvözli a partnerszervezetek által a nehézségek ellenére a terepen végzett munkát, és melegen üdvözli a járvány megfékezése terén nyújtott óriási hozzájárulásukat és segítségüket;

6.  emlékezteti a tagállamokat, hogy az érintett országoknak nyújtott pénzügyi támogatás nem mehet a hosszú távú fejlesztési támogatás rovására, azt csupán kiegészítheti;

7.  sajnálja, hogy a nemzetközi közösség alábecsülte a válságot, és késlekedett egy megfelelő, összehangolt stratégia kidolgozásában;

8.  üdvözli a tagállamok által az Európai Bizottság 2014. szeptember 15-i magas szintű találkozóján tett kötelezettségvállalásokat, és sürgeti az Európai Unió Tanácsa miniszteri találkozójának összehívását egy vészhelyzeti terv kidolgozása érdekében, amely a Bizottság koordinálásával mobilizálja a tagállamok részéről orvosi segítségnyújtás formájában nyújtandó humanitárius segélyt;

9.  felszólítja a Bizottságot, hogy készítsen igényfelmérést és országspecifikus terveket a szakképzett egészségügyi személyzet, mozgó laboratóriumok, laboratóriumi felszerelések, védőruházat és az elkülönítő osztállyal rendelkező kezelési központok iránti szükséglet meghatározása és ezek telepítésének összehangolása céljából;

10.  felhívja a tagállamokat, hogy hangolják össze légi járataikat, és jelöljenek ki külön légifolyosókat az egészségügyi személyzet és felszerelés érintett országokba és a régióba történő eljuttatása céljából, valamint hogy szükség esetén gondoskodjanak az egészségügyi evakuálásról;

11.  hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni a tudományos együttműködést és technológiai támogatást a járvány kitörésében érintett területeken klinikai, járványügyi és diagnosztikai infrastruktúrák létrehozásán keresztül, beleértve a fenntartható infrastruktúrát és felügyeletet is, különös figyelmet fordítva a helyi személyzet szerepvállalására és képzésére;

12.  felszólítja a Bizottságot, hogy az Veszélyhelyzet-kezelési Koordinációs Központon (ERCC) keresztül ápoljon szoros kapcsolatot az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központtal, a WHO-val és a tagállamokkal az Egészségügyi Biztonsági Bizottság közvetítésével;

13.  felszólítja a Bizottságot, hogy hozzon létre ellenőrző rendszereket annak biztosítására, hogy az ebolajárvány megfékezésére előirányzott teljes költségvetést valóban a járvány leküzdésére használják fel a vírus által érintett országokban, és ne más célokra;

14.  úgy véli, hogy a WHO által az ebolajárvány kezelésére készített terv szolgálhat alapul a kiemelt tevékenységekhez, például azon országok eltérő kezeléséhez, ahol a járvány elterjedt, ahol éppen felüti a fejét, illetve a szomszédos országokat illetően, ahol javítani kell a felkészültséget;

15.  üdvözli az arról folyó eszmecseréket, hogy az ENSZ békefenntartó erői –megfelelő képzéssel – hogyan támogathatják tovább az ebola megfékezésére irányuló küzdelmet a régióban;

16.  felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy támogassa és ösztönözze az Afrikai Uniót egy holisztikus cselekvési terv kidolgozását illetően, tekintettel arra, hogy a helyzet egyre súlyosbodik, és ez az érintett országok gazdaságára és közrendjére egyaránt kihat, mivel az ebola olyan összetett válságot idézett elő, amelynek politikai, biztonsági, gazdasági és társadalmi következményei az aktuális orvosi vészhelyzeten túlmenően is hatni fognak a térségre;

17.  hangsúlyozza, hogy a jelenlegi válságot az egészségügyi rendszerek önmagukban nem tudják megoldani, és a különböző ágazatok (egészségügy, oktatás és képzés, higiénia, élelmiszersegély) összehangolt megközelítésére van szükség az összes alapvető szolgáltatás terén észlelt kritikus hiányosságok orvoslásához;

18.  úgy véli, hogy a helyi egészségügyi személyzetnek részt kell vennie az érintett népesség kezelésében, és összekötőként kell szolgálnia a lakosság, illetve a nemzetközi egészségügyi személyzet között;

19.  oktatási és tájékoztatási fellépésekre hív fel a tünetekkel és a megelőző intézkedésekkel kapcsolatos ismeretek terjesztése céljából annak érdekében, hogy erősödjön a bizalom és az együttműködés az ebola elleni intézkedések terén, mivel a tájékoztatás és a kommunikáció az Ebola-járvány elleni küzdelem egyik lényeges vetülete;

20.  hangsúlyozza, hogy az ebola elleni küzdelem nem vezethet a túlélő betegek megbélyegzéséhez a közösségekben vagy az országokban;

21.  felszólítja a tagállamokat, hogy végezzenek szigorú infekciókontrollt és az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központtal együttműködve erősítsék meg a veszélyekre vonatkozó lakossági tájékoztatást;

22.  felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy hangolják össze és erősítsék meg az orvosi kutatást és az ebola elleni hatékony gyógyszerek és oltások előállítását, valamint mozdítsák elő az esetleges már létező gyógymódok klinikai tesztelését;

23.  emellett kéri az ebola elleni vakcina vizsgálata és az ebolával fertőzött személyek számára nyújtott kezelés világos megkülönböztetését; kéri, hogy az ebolavakcina klinikai vizsgálatai tartsák tiszteletben a WHO vonatkozó hatályos szabályait;

24.  felkéri Fejlesztési Bizottságát, hogy a hasonló járványok elkerülése érdekében fogalmazzon meg részletes ajánlásokat a járvány hosszú távú következményeinek enyhítése és az érintett országok egészségügyi rendszereinek megerősítése céljából;

25.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az Afrikai Unió kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ főtitkárának, valamint az Egészségügyi Világszervezetnek.


Az iraki és szíriai helyzet, valamint az IS által indított támadás, többek között a kisebbségek üldözése
PDF 254kWORD 95k
Az Európai Parlament 2014. szeptember 18-i állásfoglalása az Irakban és Szíriában uralkodó helyzetről, valamint – a kisebbségek üldözését is beleértve – az Iszlám Állam által indított offenzíváról (2014/2843(RSP))
P8_TA(2014)0027RC-B8-0109/2014

Az Európai Parlament,

–  tekintettel Irakról és Szíriáról szóló korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel a Külügyek Tanácsának Irakról és Szíriáról szóló következtetéseire,

–  tekintettel a Külügyek Tanácsának Irakról és Szíriáról szóló, különösen a 2014. augusztus 30-i következtetéseire,

–  tekintettel a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének Irakról és Szíriáról szóló nyilatkozataira,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2170 (2014) sz. határozatára és az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának S-22/L.1 (2014) sz. határozatára,

–  tekintettel az ENSZ főtitkárának Iraktól és Szíriáról szóló nyilatkozataira,

–  tekintettel a NATO csúcstalálkozójának 2014. szeptember 5-i nyilatkozatára,

–  tekintettel a vallás és a meggyőződés szabadságának előmozdításáról és védelméről szóló, 2013. június 24-én elfogadott uniós iránymutatásokra,

–  tekintettel a Párizsi Konferencia 2014. szeptember 15-i, az iraki biztonságról és az Iszlám Állam elleni küzdelemről szóló következtetéseire,

–  tekintettel az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről az Iraki Köztársaság közötti partnerségi és együttműködési megállapodásra, valamint az Európai Unió és Irak közötti partnerségi és együttműködési megállapodásról szóló, 2013. január 17-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.  mivel Irakban és Szíriában a már eleve kritikus biztonsági és humanitárius helyzet tovább romlott annak következtében, hogy az al-Káida dzsihádista csoportja által létrehozott Iszlám Állam (IS) területeik egy részét elfoglalta; mivel az Iszlám Állam és a hozzá kapcsolódó terrorista csoportok transznacionális jellege az egész térségre fenyegetést jelent; mivel egyre aggasztóbb módon kérdéses azok épsége, akik továbbra is az Iszlám Állam erők által ellenőrzött területeken rekedtek;

B.  mivel az iraki–szíriai határ szétesése alkalmat teremtett az Iszlám Állam számára ahhoz, hogy mindkét országban növelje jelenlétét; mivel az Iszlám Állam az elmúlt hónapokban Kelet-Szíria felől Irak északnyugati részeire is kiterjesztette uralmát, beleértve Irak második legnagyobb városát, Moszult is; mivel 2014. június 29-én bejelentették, hogy az Iszlám Állam az általa ellenőrzött iraki és szíriai területeken kikiáltotta a „kalifátust”, azaz az „iszlám államot”, és mivel vezetője, Abu Bakr al-Bagdádi saját magát kalifának nyilvánította; mivel az ISIL nem ismeri el a nemzetközileg elfogadott államhatárokat és kinyilvánította, hogy az „Iszlám Kalifátust” más muzulmán többségű országokra is ki kívánja terjeszteni;

C.  mivel az iraki és szíriai területi hódításokat a saría vallásjog szélsőséges változatának irgalmatlan érvényesítése követte; mivel az Iszlám Állam és a hozzá kapcsolódó csoportok által ellenőrzött területeken a nemzetközi emberi jogok és humanitárius jogszabályok súlyos és halmozott megsértését követték el, közöttük célzott gyilkosságokat, kényszertérítéseket, emberrablásokat, nőkkel való kereskedelmet, gyermekek toborzását öngyilkos bombamerényletekhez, szexuális visszaéléseket, fizikai bántalmazást és kínzást; mivel az Iszlám Állam meggyilkolta James Foley és Steven Sotloff újságírókat, valamint David Haines segélyszervezeti dolgozót; mivel az Iszlám Állam erőszaktettei keresztény, jezidita, türkmén, sabak, kakae, szábeus és síita kisebbségeket vesznek célba; mivel mecsetek, emlékművek, szentélyek, templomok és más imahelyek, sírok és temetők, valamint a régészeti és kulturális örökség más értékes alkotásai estek áldozatul az önkényes pusztításnak;

D.  mivel a közelmúltban iraki keresztények üldözésére került sor, megfosztották őket alapvető jogaiktól, lakóhelyeik elhagyására kényszerítették őket, és menekültek lettek vallásuk és meggyőződésük miatt; mivel az Open Doors International szerint az iraki keresztények száma jelentős mértékben, az 1990-es évek elején számlált 1,2 millióról 330 000–350 000-re esett vissza; mivel a szíriai konfliktus kezdete előtt mintegy 1,8 millió keresztény élt az országban; mivel a konfliktus kezdete óta legalább 500 000 keresztény hagyta el lakóhelyét;

E.  mivel Irakban az ENSZ Humanitárius Ügyeket Koordináló Hivatala (OCHA) adatai szerint az idén mintegy 1,4 millió személy vált belső menekültté, és mintegy 1,5 millió ember szorul humanitárius segítségre; mivel az Iszlám Állam hatalomra jutása a lakóhelyük elhagyására kényszerülő polgári lakosok tömeges száma miatt humanitárius válságot idézett elő; mivel 2014. augusztus 12-én az EU úgy határozott, hogy 5 millió euróval növeli az Iraknak nyújtott humanitárius segítségnyújtás összegét annak érdekében, hogy alapellátást biztosítson a lakóhelyüket elhagyni kényszerült emberek számára, és ezzel az összeggel 17 millió euróra nőtt a 2014 során eddig Iraknak juttatott humanitárius segélyek összege; mivel az EU kiterjesztette a humanitárius segítségnyújtást és légihidat létesített Brüsszel és Erbil között;

F.  mivel az ENSZ szerint több mint 191 000 ember veszítette életét Szíriában; mivel az OCHA adatai szerint több mint 6,4 millió ember kényszerült elhagyni lakóhelyét, és több mint 3 millió szíriai a határokon túlra menekült, többek között Libanonba (1,17 millió), Törökországba (832 000), Jordániába (613 000), Irakba (215 000), valamint Egyiptomba és Észak-Afrikába (162 000); mivel Irakban az ENSZ Humanitárius Ügyeket Koordináló Hivatala (OCHA) adatai szerint az idén mintegy 10,8 millió személy vált belső menekültté; mivel 2014-ben eddig az EU 150 millió eurót fordított a szíriai válság áldozatainak juttatott humanitárius segélyekre;

G.  mivel jelentések szerint külföldi harcosok százai – közöttük sokan uniós tagállamokból – csatlakoztak az Iszlám Állam vezette felkeléshez; mivel ezen uniós polgárokat a tagállamok biztonsági kockázatként azonosították;

H.  mivel az EU elismerte a kurdisztáni régióra és a kurdisztáni regionális kormányzatra nehezedő nyomást, hiszen a régió igen sok belső menekültnek ad otthont;

I.  mivel az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) megállapította, hogy továbbra is rendkívül nehéz a térségben tevékenykedni annak érdekében, hogy a polgári lakosságnak és a menekülteknek megadják a szükséges segítséget; mivel még a tél beállta előtt mindenképpen menedéket kell biztosítani a több százezer szíriai és iraki menekült számára;

J.  mivel az EU többször kifejezésre juttatta szilárd elkötelezettségét Irak egysége, szuverenitása és területi integritása mellett;

K.  mivel a NATO 2014. szeptember 4–5-én tartott csúcstalálkozóján részt vevő állam- és kormányfők nyilatkozatot tettek, amely szerint az Iszlám Állam jelenléte mind Szíriában, mind Irakban fenyegetést jelent a térség biztonságára nézve, és hogy Szíria és Irak népének, és sokaknak a régióban másutt is a nemzetközi közösség segítségére van szükségük, hogy szembenézhessenek ezzel a fenyegetéssel;

L.  mivel felmerült annak lehetősége, hogy mérjenek légi csapásokat Kelet-Szíriára; mivel a 2014. szeptember 5-i NATO-ülésen megalakult az Iszlám Állam elleni szövetség; mivel az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) jelenleg az Iszlám Állam jelentette veszély kezelésére irányuló, átfogó regionális stratégia kidolgozásán fáradozik; mivel 2014. szeptember 10-én Barack Obama amerikai elnök nyilvánosságra hozta az Iszlám Állam elleni harcra irányuló stratégiáját, amelynek része többek között az Iszlám Állam célpontjai elleni szisztematikus légicsapás-sorozat, „bárhol is legyenek azok”, például Szíriában, az Iszlám Állam ellen harcoló szövetséges szárazföldi haderők fokozott támogatása, valamint a csoport finanszírozásának megakadályozását célzó, terrorizmus elleni erőfeszítések megerősítése; mivel az Arab Liga megfogadta, hogy Szíriában és Irakban az Iszlám Állam legyőzése érdekében fokozza az együttműködést;

M.  mivel az Iszlám Állam jelentős jövedelemforrásokat biztosított magának azáltal, hogy az általa ellenőrzött területen bankokat és üzleteket fosztott ki, elfoglalt mintegy hat olajmezőt Szíriában, köztük a legnagyobbat, az iraki határ közelében elhelyezkedő al-Omar mezőt, és pénzösszegeket fogad gazdag adományozóktól, főként a régióból;

N.  mivel a demokrácia előmozdítása és az emberi jogok – közöttük a vallás és a meggyőződés szabadságához való jog – tiszteletben tartása az Európai Unió alapelve és alapvető célja, és a harmadik országokkal fenntartott kapcsolatainak közös alapja;

1.  rendkívül aggasztja Irak és Szíriai biztonsági és humanitárius helyzetének romlása, aminek oka, hogy területük egyes részeit az Iszlám Állam elfoglalta; határozottan elítéli az Iszlám Állam és más terrorista szervezetek által vallási és etnikai kisebbségek, valamint a leginkább kiszolgáltatott csoportok tagjaival szemben büntetlenül elkövetett gyilkosságokat és emberi jogi jogsértéseket; határozottan elítéli, hogy az Iszlám Állam Irakban és Szíriában polgári célpontok, közöttük kórházak, iskolák és imahelyek ellen intézett támadásokat, kivégzéseket és szexuális erőszakot alkalmazott; hangsúlyozza, hogy az e bűncselekmények elkövetői nem mentesülhetnek a felelősségre vonás alól;

2.  határozottan elítéli, hogy az Iszlám Állam meggyilkolta James Foley és Steven Sotloff amerikai újságírókat és David Haines brit segélyszervezeti dolgozót, és komoly aggodalmának ad hangot azok biztonsága tekintetében, akiket a szélsőséges erők továbbra is fogságban tartanak; mély együttérzését és részvétét fejezi ki az e gyilkosságok áldozatai, valamint a konfliktus valamennyi áldozata családtagjainak;

3.  hangsúlyozza, hogy a polgári személyek ellen etnikai hovatartozásuk vagy politikai nézeteik, vallásuk, meggyőződésük vagy nemük miatt intézett széles körű vagy rendszeres támadások az emberiesség elleni bűncselekménynek minősülhetnek; határozottan elítéli a valláson vagy meggyőződésen alapuló üldözés, hátrányos megkülönböztetés és intolerancia minden formáját és bármely vallási közösség ellen elkövetett erőszakos cselekményeket; ismételten hangsúlyozza, hogy a gondolat és a lelkiismeret szabadságához és a vallásszabadsághoz való jog alapvető emberi jog;

4.  támogatásáról biztosítja a vallási intolerancia és gyűlölet valamennyi áldozatát; kifejezésre juttatja szolidaritását az üldözött és szülőföldjükön, Irakban és Szíriában a teljes pusztulás fenyegetettségében élő keresztény közösségek, valamint a többi üldözött vallási kisebbség mellett; megerősíti és támogatja az Irakban és Szíriában élő valamennyi vallási és etnikai kisebbség azon elidegeníthetetlen jogát, hogy továbbra is méltóságban, egyenlőséget élvezve és biztonságban élhessen saját történelme és hagyományai szerinti szülőföldjén, és szabadon gyakorolhassa vallását; hangsúlyozza, hogy a keresztény kisebbségek tagjai – például asszírok, szírek és kaldeusok –, valamint jeziditák és síita muzulmánok ellen elkövetett bűncselekmények az Iszlám Állam befejező lépését jelentik egy teljes körű vallási tisztogatásban a térségben; megjegyzi, hogy különböző vallási csoportok tagjai évszázadokon át éltek békésen egymás mellett a térségben;

5.  feltétel nélkül elutasítja és illegitimnek tekinti az Iszlám Állam vezetőinek bejelentését, amely szerint az újonnan ellenőrzésük alá vont területen kalifátust hoztak létre; hangsúlyozza, hogy az „Iszlám Kalifátus” létrehozása és terjeszkedése, valamint más szélsőséges csoportok tevékenysége Irakban és Szíriában közvetlen fenyegetést jelent az európai országok biztonságára nézve; elutasítja a nemzetközileg elismert határok bármiféle egyoldalú és erőszakos megváltoztatásának lehetőségét; ismételten hangsúlyozza, hogy az ENSZ BT 1267(1999) és 1989(2011) sz. határozata értelmében az Iszlám Állam fegyverembargó és vagyonbefagyasztás hatálya alatt áll, emellett hangsúlyozza, hogy ezen intézkedéseket gyorsan és hatékonyan végre kell hajtani; kéri a Tanácsot, hogy vegye fontolóra a már meglévő korlátozó intézkedések hatékonyabb alkalmazását, és különösen akadályozza meg, hogy az Iszlám Állam illegális olajeladásokból –vagy a nemzetközi piacokon egyéb forrásokból folytatott kereskedelemből – haszonhoz jusson; mélyen aggasztják azok a jelzések, amelyek szerint egyes uniós tagállambeli szereplők törvénytelen olajkereskedelmet folytatnak az Iszlám Állammal; kérdezi a Bizottságtól, meg tudja-e erősíteni ezeket az állításokat, és ha igen, akkor kéri a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy haladéktalanul vessenek véget a törvénytelen olajkereskedelemnek;

6.  elítéli az olajmezők és infrastruktúrájuk az Iszlám Állam és a hozzá kapcsolódó csoportok általi kitermelését és használatát, ami jelentős bevételt tesz lehetővé az Iszlám Állam számára, és nyomatékosan felszólít minden államot, hogy tartsa be az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2161(2014) és 2170(2014) sz. határozatát, amely megtilt minden – közvetlen vagy közvetett – kereskedelmet az Iszlám Állammal és a hozzá kapcsolódó csoportokkal; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy az Iszlám Állam olajeladásból bevételre tehet szert; tudomásul veszi, hogy az EU szigorítani kívánja a szankciókat annak megelőzése érdekében, hogy az Iszlám Állam olajat adjon el; ezért felszólítja az Uniót, hogy szankcionálja mindazokat (kormányokat és állami vagy magánvállalatokat), akik részt vesznek az Iszlám Állam által ellenőrzött területeken kinyert olaj szállításában, átalakításában, finomításában és értékesítésében, valamint felügyelje szigorúan a pénzügyi áramlásokat annak megelőzése érdekében, hogy az Iszlám Állam gazdasági tevékenységet folytasson és kihasználja az adóparadicsomokat;

7.  üdvözli a franciaországi iszlám szövetségek 2014. szeptember 8-i közös felhívását, valamint más iszlám közösségek felhívásait, amelyek egyértelműen és feltétel nélkül elítélik, hogy szélsőséges terrorista csoportok az iszlámot eszközként használják fel erőszaktetteik, intoleranciájuk és az emberiesség elleni bűncselekményeik igazolásához;

8.  felszólítja az iraki konfliktusban részt vevő valamennyi felet, hogy biztosítsák a polgári lakosság védelmét és tartsák tiszteletben nemzetközi humanitárius kötelezettségeiket és az emberi jogi jogszabályokat; kéri haladéktalan támogatás és humanitárius segítség juttatását a lakóhelyüket elhagyni kényszerülő iraki emberek számára;

9.  üdvözli az Egyesült Államok és minden más hozzájáruló állam erőfeszítéseit, amelyek célja az iraki nemzeti és helyi hatóságok támogatása az Iszlám Állam elleni küzdelemben, az Iszlám Állam előretörésének megállítása és a humanitárius támogatáshoz való hozzáférés elősegítése; üdvözli az USA felhívását az Iszlám Állam elleni nemzetközi koalíció létrehozásáról, amely jelenleg kialakulóban van; üdvözli az Arab Liga 2014. szeptember 7-i határozatát, melynek értelmében tagjai megteszik az Iszlám Állammal való szembeszálláshoz szükséges intézkedéseket, csatlakoznak a szíriai és iraki fegyveresek elleni küzdelemre irányuló nemzetközi, regionális és nemzeti erőfeszítésekhez, és aláírják az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2170(2014). sz. határozatát; felszólítja az Arab Ligát, hogy tagjai tárgyaljanak a terrorizmus elleni harcra vonatkozó 1998-as arab egyezmény módosításáról, hogy a Liga minden eszközzel küzdhessen a globális terrorizmus ellen;

10.  felhívja a nemzetközi közösséget, hogy támogassa az iraki hatóságokat – többek között katonai védelmet nyújtva a különösen kiszolgáltatott csoportok számára –a terrorista erők által megszállt területekről elmenekült személyek, különösen kiszolgáltatott csoportok, valamint etnikai és vallási kisebbségek tagjai biztonságának szavatolásában és a számukra nyújtott segítségben; felkér minden regionális szereplőt, hogy vegye ki részét az Irak biztonságának és stabilitásának előmozdítását szolgáló erőfeszítésekből; emlékeztet arra, hogy valamennyi regionális szereplőnek, valamint az EU-nak feltétlen elkötelezettséggel és felelősséggel meg kell tennie minden tőle telhetőt annak szavatolásáért, hogy a hagyományos kisebbségek tagjai és minden menekülésre kényszerített polgár visszatérhessen eredeti lakóhelyére, ahonnan elűzték; kéri az EU tagállamait, hogy minden lehetséges eszközzel – többek között megfelelő katonai segítségnyújtással is – segítsék az iraki és a helyi hatóságokat az Iszlám Állam terrorista és erőszakos terjeszkedésének feltartóztatásában és visszaszorításában; hangsúlyozza, hogy az Iszlám Állam jelentette fenyegetés elhárításához a régióban fekvő országok összehangolt fellépése szükséges; felszólítja valamennyi térségbeli szereplőt, hogy tegyenek meg mindent, ami hatalmukban áll azon hivatalos vagy magánszervezetek valamennyi tevékenységének beszüntetése érdekében, amelyek szélsőséges iszlámista ideológiát kísérelnek meg hirdetni és terjeszteni; felhívja Törökországot, hogy világosan és egyértelműen kötelezze el magát az Iszlám Állam jelentette közös biztonsági fenyegetés elleni küzdelem mellett; kéri az EU-t, hogy könnyítse meg a Közel-Keleten kialakult problémákról folytatott regionális párbeszédet, és abba vonja be valamennyi fontos felet, különösen Iránt és Szaúd-Arábiát;

11.  üdvözli, hogy az iraki kormány kérésére mobilizálták az Európai Veszélyhelyzet-reagálási Koordinációs Központot és aktiválták az európai uniós polgári védelmi mechanizmust; üdvözli az EU által Iraknak és Szíriának nyújtott humanitárius segítséget; felszólít a konfliktusban érintett lakosság – köztük a szíriai kurdok – további humanitárius megsegítésére;

12.  felszólítja a szíriai konfliktusban részt vevő minden felet, és különösen a szíriai rezsimet, hogy biztosítsák a polgári lakosság védelmét és tartsák tiszteletben nemzetközi humanitárius kötelezettségeiket és az emberi jogi jogszabályokat, segítsék elő a humanitárius segítségnyújtásnak és támogatásnak az összes lehetséges csatornán keresztüli – határokat és konfliktuszónákat is átívelő – biztosítását, és gondoskodjanak az egészségügyi személyzet és a humanitárius dolgozók biztonságáról; üdvözli Libanon, Jordánia és Törökország a menekültek fogadásában vállalt szerepét; felhívja a nemzetközi közösséget, hogy lépjen fel aktívabban és vállaljon nagyobb szerepet a tehermegosztás vonatkozásában, valamint hogy nyújtson közvetlen pénzügyi támogatást a fogadó országoknak; felszólítja az Uniót, hogy gyakoroljon nyomást az összes adományozóra, hogy teljesítsék vállalásaikat, és minél rövidebb időn belül teljesítsék az általuk vállaltakat; üdvözli az Unió – mint a legnagyobb pénzügyi támogató és a legnagyobb jövőbeli adományozó – tagállamai által tett kötelezettségvállalásokat;

13.  hangsúlyozza, hogy szükség van valamennyi lehetséges mód megragadására az Iszlám Állam jelentette fenyegetés – a nemzetközi jog maradéktalan tiszteletben tartása mellett történő – hatékony megszüntetése érdekében Szíriában; hangsúlyozza, hogy hosszú távon csak olyan, tartós és inkluzív politikai megoldás révén lehetséges az Iszlám Állam és más szélsőséges csoportok által jelentett fenyegetést elhárítani, amely megvalósítja a valóban képviseleti kormányzáshoz való békés átmenetet Szíriában;

14.  felszólítja a szíriai konfliktusban részt vevő valamennyi felet, hogy tartsák tiszteletben az ENSZ Csapatszétválasztást Megfigyelő Haderejének megbízatását, és szavatolják az ENSZ-csapatok – köztük az EU tagállamaiból érkezők – biztonságát és szabad mozgását; elítéli, hogy egy fegyveres csapat 45 fidzsi békefenntartót ejtett foglyul; üdvözli e békefenntartók 2014. szeptember 11-i szabadon bocsátását;

15.  emlékeztet az ENSZ–OPCW közös küldetésének különleges koordinátora által tett nyilatkozatra, aki bejelentette, hogy a szíriai vegyi fegyverek 96%-át megsemmisítették; a szíriai vegyi fegyverek megsemmisítésére irányuló keret értelmében felszólít a fennmaradó fegyverek hatástalanítására;

16.  üdvözli egyes tagállamok döntését, hogy a kurd regionális hatóságok kérésének eleget téve sürgősen katonai felszerelést bocsátanak rendelkezésre; hangsúlyozza, hogy az ilyen lépések összhangban állnak a tagállamok képességeivel és nemzeti jogszabályaival, és azokra az iraki nemzeti hatóságok beleegyezésével kerül sor; kéri a kurd regionális hatóságok számára katonai felszereléseket rendelkezésre bocsátó tagállamokat erőfeszítéseik összehangolására, valamint hatékony átvilágítási intézkedések foganatosítására annak érdekében, hogy megelőzzék a katonai felszerelések ellenőrizetlen továbbadását és polgári személyek elleni felhasználását;

17.  ismételten hangot ad aggodalmának amiatt, hogy a számos országból érkező külföldi harcosok ezrei – közöttük az EU tagállamainak polgárai – csatlakoztak az Iszlám Állam felkelőihez; kéri a tagállamokat, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2170(2014) sz. határozatával összhangban tegyék meg a megfelelő intézkedéseket a harcosoknak a területükről történő elutazása megakadályozása érdekében, és hogy dolgozzanak ki közös stratégiát biztonsági szolgálataik és az uniós ügynökségek számára a dzsihádisták nyomon követése és ellenőrzése tekintetében; felszólít az uniós és nemzetközi szintű együttműködésre azzal a céllal, hogy megfelelő jogi eljárás induljon minden olyan személy ellen, akit terrorista cselekményekben való részvétellel gyanúsítanak; felszólítja az uniós tagállamokat, hogy fokozzák az egymással és az uniós szervezetekkel való együttműködést és információcserét, és biztosítsák a Törökországgal való hatékony együttműködést; hangsúlyozza a megelőzés, a peres eljárás, a megkeresés, a rehabilitáció és a reintegráció jelentőségét;

18.  üdvözli az új és befogadó szellemű iraki kormány megalakulását, valamint a miniszteri program elfogadását; támogatja a miniszterelnököt a kormány végleges kialakítására irányuló erőfeszítéseiben; felhívja a kormányt, hogy valósítson meg tényleges képviseletet, inkluzív programmal; hangsúlyozza, hogy a kormánynak megfelelően képviselnie kell az iraki társadalom politikai, vallási és etnikai sokféleségét, beleértve szunnita kissebségét, a vérontás és az ország szétaprózódásának elkerülése érdekében; kéri a résztvevőket, hogy működjenek együtt az Iszlám Állam felkelői elleni harcban a politikai stabilitás és a béke érdekében; hangsúlyozza, hogy Irak egysége, szuverenitása és területi integritása alapvető fontosságú az ország és a régió stabilitása és gazdasági fejlődése szempontjából;

19.  felhívja az iraki kormányt és parlamentet a jogszabályok és a joggyakorlat sürgős felülvizsgálatára, az ország igazságügyi rendszere és a biztonsági szervek megreformálására, továbbá inkluzív politikák alkalmazására Irak valamennyi lakosának javára annak érdekében, hogy megszűnjön a megkülönböztetés politikája;

20.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek konkrét intézkedéseket az iraki és szíriai nők helyzetének kezelése, illetve szabadságuk garantálása és legalapvetőbb jogaik tiszteletben tartása érdekében, továbbá fogadjanak el intézkedéseket a nők és gyermekek kizsákmányolásának, a velük való visszaéléseknek és az ellenük alkalmazott erőszaknak a megelőzése érdekében, különös tekintettel a leányok korai házasságkötésére; különösen aggasztja a jezidita nők elleni erőszak eseteinek megszaporodása annak valamennyi formájában, akiket az Iszlám Állam tagjai börtönbe vetnek, megerőszakolnak, szexuálisan bántalmaznak és eladnak;

21.  kifejezi aggodalmát azon esetek számának megszaporodása miatt Irakban és Szíriában, amikor gyermekeket és ifjakat toboroznak; ösztönzi a Bizottságot, hogy partnereivel – beleértve a nemzetközi szervezeteket – egyetemben vállaljon kötelezettséget átfogó program megalkotására a fegyveres konfliktusban érintett gyermekek és nők szükséges védelme érdekében;

22.  támogatja az ENSZ Emberi Jogi Tanácsnak az ENSZ emberi jogi főbiztosához intézett folyamodványát, amely küldöttség sürgős indítását kéri Irakba azzal a megbízással, hogy vizsgálja ki a nemzetközi emberi jogi jogszabályoknak az Iszlám Állam és a hozzá kapcsolódó terrorista csoportok általi megsértése eseteit, valamint tárja fel az e jogsértésekkel kapcsolatos tényeket és azok körülményeit azzal a céllal, hogy a büntetlenség kizárható legyen és maradéktalanul biztosítani lehessen az átláthatóságot;

23.  továbbra is meggyőződése, hogy nem jöhet létre fenntartható béke Szíriában és Irakban a konfliktus során – különösen a vallási és etnikai alapon – valamennyi fél által elkövetett bűncselekmények elszámoltatása nélkül; ismételten felszólít arra, hogy a Szíriában és Irakban emberiesség elleni bűncselekmények elkövetésével gyanúsított személyeket állítsák a Nemzetközi Büntetőbíróság elé, és támogat minden erre irányuló kezdeményezést;

24.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, az EU emberi jogokért felelős különleges képviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az iraki kormánynak és képviselőtanácsnak, a kurdisztáni regionális önkormányzatnak, az ENSZ főtitkárának, valamint az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának és a szíriai konfliktusban részt vevő valamennyi félnek.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0023.


A líbiai helyzet
PDF 243kWORD 82k
Az Európai Parlament 2014. szeptember 18-i állásfoglalása a líbiai helyzetről (2014/2844(RSP))
P8_TA(2014)0028RC-B8-0111/2014

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Líbiáról szóló korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel a Külügyek Tanácsa 2014. augusztus 15-i, valamint az Európai Tanács 2014. augusztus 30-i, Líbiáról szóló következtetéseire,

–  tekintettel a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének 2014. augusztus 26-i nyilatkozataira,

–  tekintettel az európai szomszédságpolitika 2014. szeptemberi, Líbiára vonatkozó csomagjára,

–  tekintettel arra, hogy Bernardino Leónt 2014. augusztus 14-én kinevezték az ENSZ-főtitkár Líbiáért felelős különleges képviselőjévé,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2011. évi 1970. és 1973. számú határozatára, valamint 2014. augusztus 27-i 2174. számú határozatára,

–  tekintettel az ENSZ líbiai támogató missziójának (UNSMIL) „A nemzetközi emberi jogok és a humanitárius jog megsértése a Líbiában folyó erőszak során” című, 2014. szeptember 4-i jelentésére,

–  tekintettel az Arab Liga, az Európai Unió, Franciaország, Németország, Olaszország, Málta, Spanyolország, az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok Líbiával foglalkozó különmegbízottjainak az Egyesült Nemzetekkel tartott 2014. július 24-i találkozójára, amelyen megvitatták a közelmúltbeli líbiai fejleményeket,

–  tekintettel a 2014. júniusi líbiai parlamenti választásokra,

–  tekintettel az 1949. évi genfi egyezményekre és azok 1977. évi kiegészítő jegyzőkönyveire, valamint a fegyveres konfliktusok részes feleinek azon kötelezettségére, hogy minden körülmények között tartsák tiszteletben és tartassák be a nemzetközi humanitárius jogot,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek saját és kiegészítő személyzetének biztonságáról szóló egyezményre és annak fakultatív jegyzőkönyvére,

–  tekintettel a Tanács 2013. május 22-i határozatára, amely létrehozta az Európai Unió líbiai határellenőrzést segítő misszióját (EUBAM),

–  tekintettel arra, hogy 1981. április 25-én Líbia ratifikálta az Afrikai Uniónak az afrikai menekültprobléma sajátos szempontjainak szabályozásáról szóló egyezményét,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.  mivel a líbiaiak 2011 februárjában utcai megmozdulásokon követeltek politikai jogokat, majd ellenük válogatás nélküli állami elnyomó intézkedéseket alkalmaztak, ami 9 hónapos polgárháborús konfliktust váltott ki, és a Kadhafi-rezsim bukásához vezetett; mivel az elmúlt hetekben súlyosan romlott Líbia biztonsági helyzete, politikai stabilitása, illetve emberi jogi és humanitárius helyzete;

B.  mivel a rivális – különösen a Miszráta és Zintán területén aktív – milíciák közötti összecsapások felerősödtek az elmúlt hónapokban, és különösen a Tripoli és Bengázi ellenőrzéséért folytatott harcok destabilizálták Líbiát és a demokratikus átmenetet, valamint a polgári áldozatok, a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek és a menekültek számának növekedését okozták; mivel az UNSMIL becslése szerint a harcok legújabb hulláma miatt legalább 100 000 líbiai kényszerült az országon belül elhagyni lakhelyét, és további 150 000 – köztük számos migráns munkavállaló – fő hagyta el az országot;

C.  mivel iszlamista milíciák 2014. augusztus 24-én ellenőrzésük alá vonták Tripolit és annak polgári repülőterét; mivel az iszlamista milíciák fegyveres csoportokhoz kötődnek, mint például az Iszlám Állam, az al-Kaida az Iszlám Maghreb Földjén, az al-Dzsamáa al-Líbíja al-Mukátila és az Anszár as-Saría szervezetekhez;

D.  mivel a közelmúltbeli harcok miatt a terrorista csoportok elterjedése nagyobb valószínűséggel bír; mivel ha nem kezelik ezt a problémát, az tovább ronthatja a szélesebb régió amúgy is törékeny helyzetét;

E.  mivel Líbiában egyre fokozódnak a helyi fegyveres csoportok közötti harcok, amelyek során támadásokat intéznek polgári személyek és polgári tulajdon ellen is, súlyosan megsértve az emberi jogokat, sőt bizonyos esetekben háborús bűnöket követve el; mivel a jelentések szerint Tripoliban és Bengáziban több tucat civil áldozatot erőszakkal eltávolítottak kizárólag tényleges vagy feltételezett törzsi, családi vagy vallási hovatartozásuk miatt; mivel ezen erőszakos cselekmények elkövetői láthatólag nem törődnek tetteik ártatlan civilekre kifejtett lehetséges hatásával;

F.  mivel tovább romlik az emberi jogi helyzet az egész ország területén, többek között az újságírók, tisztviselők, politikai szereplők és emberi jogi aktivisták önkényes fogva tartása, elrablása, jogellenes kivégzése, kínzása és az ellenük irányuló erőszak, aminek példája a kiemelkedő aktivista, Salwa Bugaighis brutális meggyilkolása;

G.  mivel a közelmúltbeli harcok a líbiai életkörülmények általános romlását eredményezték, hiány van élelmiszerből, üzemanyagból, vízből és elektromos áramból; mivel a külföldi egészségügyi szakemberek eltávozása és az orvosi felszerelések hiánya a civil lakosság helyzetét még kritikusabbá tette;

H.  mivel 2013 decemberében a biztonsági helyzet romlásával számos külföldi állampolgárt megöltek vagy elraboltak; mivel 2014 augusztusában számos uniós tagállam csatlakozott az Egyesült Államokhoz, amikor határozottan elítélték a Líbiában zajló erőszakot;

I.  mivel 2014. június 25-én törvényhozási választásokat tartottak; mivel a közelmúltbeli erőszakos eseményeket követően a legitim módon megválasztott, a korábbi általános nemzeti kongresszus helyébe lépő képviselőházat Tripoliból Tobruk városába költöztették, és mivel az iszlamista milíciák nem ismerik el a képviselőházat vagy az új kormányt, és saját kormányt és parlamentet alakítottak;

J.  mivel a líbiai állami média szerint a 2014 februárjában megválasztott és a Líbia három történelmi régiójának 60 képviselőjéből álló alkotmányozó gyűlés 2014 végén nyilvánosságra hozza az alkotmánytervezetet, és erről 2015 márciusában népszavazást tarthatnak;

K.  mivel sürgősen helyre kell állítani a líbiai politikai folyamat hitelességét; mivel a líbiaiak között széles körben elterjedt szkepticizmus a hitelesség elvesztéséhez és a legutóbbi választások alacsony részvételi arányához vezetett; mivel a demokratikus folyamat veszélyeztetése, amely Kadhafi tábornok megdöntését követően kezdődött, a legutóbbi erőszakos események miatt egyre nagyobb mértékű;

L.  mivel az UNSMIL a legnagyobb erőfeszítést, az államépítést kapta feladatul, és az Európai Unió az EUBAM-on keresztül Líbia támogatására összpontosít;

M.  mivel jelentések szerint külső felek is részt vesznek a líbiai erőszakban, többek között katonai fellépésekkel, valamint fegyverek és lőszerek szállításával, olyan cselekményeket hajtva végre, amelyek súlyosbítják a helyi megosztottságot, kihatnak a gyenge irányítási struktúrákra, és ezáltal aláássák a demokratikus átmenet Líbiában; mivel néhány Perzsa-öböl menti ország és más regionális szereplők jelenleg támogatják a rivalizáló feleket a súlyosbodó líbiai belső zavargások során;

N.  mivel az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2174 (2014) sz. határozata felhatalmazást ad utazási tilalmakra és vagyoni eszközök befagyasztására olyan egyének és szervezetek ellen, akik a Biztonsági Tanács bizottsága szerint részt vesznek Líbia békéjét, biztonságát vagy stabilitását veszélyeztető egyéb tevékenységekben, vagy támogatják azokat, vagy akadályozzák, illetve aláássák a sikeres politikai átmenetet;

O.  mivel a jelentések szerint a líbiai erőszak elől menekülő migránsok és menekültek százai vesztették életüket, miközben a Földközi-tengeren átkelve igyekeztek Európát elérni, ami súlyos menekültügyi válsághoz vezetett Olaszországban és Máltán; mivel az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága szerint 1600 fő halt meg június óta, miközben Európába próbáltak eljutni; mivel Líbia az Európába eljutni próbáló migránsok fő kiindulási pontja; mivel az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága becslése szerint az év eleje óta az Olaszországba érkező körülbelül 109 000 menekültből mintegy 98 000 fő valószínűleg Líbiából indult; mivel félő, hogy további 500 migráns halt meg, miután a hírek szerint 2014. szeptember 15-én Málta közelében hajójuknak nekiütközött egy másik hajó;

P.  mivel 2011. február 26-án az ENSZ Biztonsági Tanácsa a Nemzetközi Büntetőbíróság (NBB) elé utalta a líbiai helyzetet; mivel 2011. június 27-én a NBB letartóztatási parancsot adott ki Moammer Kadhafi, Szaif al-Iszlám és Abdullah asz-Szenúszi ellen emberiesség elleni bűntettek miatt; mivel a többi gyanúsított nincs a Bíróság őrizetében; mivel a líbiai hatóságok ragaszkodnak hozzá, hogy a líbiai belső jogrendszeren belül tárgyalják őket;

Q.  mivel 2014. augusztus 25-én Egyiptom rendezte a Líbiával szomszédos országok harmadik miniszteri találkozóját a líbiai válság megvitatására, amelyen részt vett Líbia, Tunézia, Algéria, Szudán, Niger és Csád külügyminisztere; mivel a fórum sajtóközleményében megerősítette a líbiai intézmények legitimációját, elutasította a külföldi beavatkozást, a milíciák lefegyverzésére szólított fel, és fokozatos szankciós mechanizmus létrehozását javasolta a politikai folyamatot akadályozó egyének és szervezetek ellen;

1.  elítéli a fokozódó erőszakot, különösen a polgári lakosság és a polgári intézmények ellen; felhívja a konfliktusban érintett valamennyi felet, hogy azonnal hagyjon fel az erőszakkal, és egyezzen bele a tűzszünetbe, hogy véget érjen a lakosság fokozódó szenvedése, emellett kötelezzék el magukat egy befogadó nemzeti politikai párbeszéd mellett az emberi jogok tiszteletén, a demokrácián és a jogállamiságon alapuló állam felépítése érdekében; felszólít, hogy vonják felelősségre az emberi jogi és a nemzetközi humanitárius jogi jogsértések elkövetőit; mély aggodalmát fejezi ki, és teljes szolidaritást vállal a líbiai civil lakosság és intézmények szenvedéseivel;

2.  sürgeti, hogy a konfliktusban érintett valamennyi fél tartsa be az emberiesség, a semlegesség, a pártatlanság és a függetlenség elvét a humanitárius segítségnyújtás, a támogatást kapó polgári lakosság, valamint a humanitárius személyzet biztonságának garantálása érdekében;

3.  emlékeztet rá, hogy valamennyi líbiai félnek el kell köteleznie magát a polgári személyek védelme mellett, valamint amellett, hogy valamennyi fogva tartott személlyel a nemzetközi emberi és humanitárius jognak megfelelően kell bánni; emlékeztet rá, hogy a humanitárius segítségnyújtásban vagy az ENSZ alapokmánya szerinti, a fegyveres konfliktusokra vonatkozó nemzetközi jog értelmében a polgári lakosság vagy polgári létesítmények védelmét célzó békefenntartó misszióban részt vevő személyzet ellen irányuló szándékos támadások háborús bűncselekményeknek minősülnek a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútuma értelmében;

4.  megjegyzi, hogy a líbiai általános bizonytalanság és a kormányzat gyengülése kihat a regionális és európai biztonsági helyzetre is; emlékeztet rá, hogy a 2014 júliusa és augusztusa között a tripoli repülőtér ellenőrzéséért folytatott harcok a helyzet drámai eszkalálódását és káoszt eredményeztek, valamint emberéleteket követeltek és stratégiai fontosságú infrastruktúrákat romboltak le;

5.  mély aggodalmát fejezi ki a regionális szereplőknek a líbiai erőszakba való bevonásáról szóló jelentések miatt, és felszólítja a szomszédos országokat és a regionális szereplőket, hogy tartózkodjanak minden olyan lépéstől, amely súlyosbíthatja a jelenlegi megosztottságot és alááshatja a líbiai demokratikus átmenetet; felszólítja őket, hogy fokozzák határaik ellenőrzését – beleértve a tengeri kikötőket és reptereket –, és vessenek alapos vizsgálat alá minden Líbiából érkező és oda szállított árut; nagyra értékeli azt a vendégszeretetet, amelyet Tunézia tanúsít az erőszak elől Tunéziába menekült líbiai állampolgárok ezrei iránt;

6.  emlékeztet az ENSZ Biztonsági Tanácsa által 2014. augusztus 27-én elfogadott 2174. számú határozatra, amely kiterjesztette a Líbiával szembeni akkori nemzetközi szankciókat, kimondva mindazok büntetőjogi felelősségét, akik részt vesznek a Líbia békéjét, biztonságát és stabilitását veszélyeztető tevékenységekben, vagy támogatják azokat, illetve akadályozzák vagy aláássák a sikeres politikai átmenetet; felszólítja a főképviselőt, az EU-t, annak tagállamai és a szélesebb értelemben vett nemzetközi közösséget, hogy vizsgálják meg annak lehetőségét, hogy alkalmazzák ezeket a rendelkezéseket a líbiai béke és demokratikus átmenet kilátásait fenyegető konkrét személyekkel szemben, és a nemzetközi közösségen belül ugyanolyan listán szerepeltessék őket, mint Kadhafit és legközelebbi szövetségeseit;

7.  emlékeztet rá, hogy a hadban álló feleket el kell számoltatni és ellenük eljárást kell indítani a hazai bíróságokon vagy a Nemzetközi Büntetőbíróság előtt, amely az 1970. számú ENSZ BT-határozat értelmében illetékes a Líbiában 2011. február 15. óta elkövetett háborús bűncselekmények, az emberiesség elleni bűncselekmények, a népirtás és a háborús bűncselekményként elkövetett szexuális erőszak tekintetében;

8.  határozottan támogatja az ENSZ líbiai támogató missziójának (UNSMIL) és Bernardino León, az ENSZ újonnan kinevezett líbiai különmegbízottjának erőfeszítéseit, hogy támogassák és elősegítsék a líbiai politikusok és befolyásos szereplők közötti nemzeti párbeszédet; sürgeti a nemzetközi közösséget, hogy tegyen lépéseket a líbiai helyzet vonatkozásában az ENSZ Biztonsági Tanácsa révén;

9.  támogatja a képviselőházat mint a 2014. júniusi választások alapján legitim testületet; felszólítja Líbia ideiglenes kormányát, a megválasztott képviselőházat és az alkotmányozó gyűlést, hogy munkájukat a jogállamiságra és az emberi jogokra támaszkodva, a befogadás jegyében, az ország érdekében és valamennyi líbiai – köztük a vallási kisebbségek – jogainak védelme céljából végezzék; felszólítja valamennyi felet, hogy támogassák őket, és kötelezzék el magukat egy befogadó politikai párbeszéd mellett a stabilitás újjáépítése érdekében, és egyezzenek meg a követendő lépésekben; meghívja a képviselőház tagjait, hogy látogassanak el az Európai Parlamentbe, és találkozzanak annak újonnan megválasztott képviselőivel, ezáltal parlamentközi kapcsolatokat alakítva ki;

10.  elismeri a nők fontos szerepét a líbiai átmenetben, és hangsúlyozza a nők teljes körű részvételének fontosságát a líbiai nemzeti döntéshozatali folyamatban, valamint a nemzeti intézmények létrehozásában valamennyi szinten;

11.  hangsúlyozza, hogy a líbiai hatóságoknak kell kezelniük az olaj kitermelését és értékesítését, és felhívja a nemzetközi közösséget, hogy tartózkodjon a más szereplőkkel való ügyletektől; kéri a Líbiában működő nemzetközi vállalkozásokat, hogy fedjék fel az energiaszektorban folytatott pénzügyi tevékenységeiket;

12.  felszólítja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy hangolják össze a tagállamok líbiai fellépését, és összpontosítsa azok erőfeszítéseit az állam kiépítésére és az intézményfejlesztésre, valamint a tagállamokkal, az ENSZ-szel, a NATO-val és a regionális partnerekkel közösen támogassák a hatékony és nemzeti szinten irányított és ellenőrzött biztonsági erők (fegyveres erők és rendőrség) létrehozását, amelyek biztosíthatják az országban a békét és a rendet, továbbá támogassák a fegyverszünet bevezetését és a fegyverszünet ellenőrzésére szolgáló mechanizmus kialakítását; hangsúlyozza, hogy az EU-nak prioritásként kell kezelnie a líbiai igazságszolgáltatás és a demokratikus kormányzás egyéb kulcsfontosságú területein végrehajtandó reformok támogatását;

13.  rámutat, hogy az Európai Unió határőrizeti missziót (EUBAM) indított Líbiában, amely eddig nem tudta teljesíteni céljait az országhatárok biztonságának javítása és fejlesztése tekintetében; megjegyzi, hogy ez a misszió jelenleg szünetel, személyzetének többségét – egy Tuniszba áttelepített kis csoport kivételével – a biztonsági feltételek miatt hazarendelték; hangsúlyozza, hogy a csupán a határőrizetre összpontosító uniós biztonsági hozzájárulás láthatóan nem elégséges, továbbá nincs összhangban az ország szükségleteivel, és nem felel meg a régió, illetve az EU biztonsági kihívásainak; felhívja a főképviselőt, hogy vizsgálja felül az európai uniós határellenőrzést segítő misszió megbízatását azzal a céllal, hogy a KBVP terén egy olyan új missziót alakítson ki, amely figyelembe veszi a megváltozott helyzetet Líbiában, különösen tekintettel arra, hogy sürgősen szükség van az államépítésre, az intézmények megerősítésére és a biztonsági ágazat reformjára;

14.  továbbra is aggodalommal tölti el a tömegpusztító fegyverek, lőszerek és robbanóanyagok líbiai elterjedése és a líbiai fegyvercsempészet, ami kockázatot jelent az ország stabilitása és lakossága számára;

15.  rendkívül aggódik az olasz és máltai partokra érkező menedékkérők és illegális migránsok eddig soha nem tapasztalt magas száma miatt, akik közül sokan Líbiából indultak el; kéri az EU-t, hogy kövesse figyelemmel a földközi-tengeri munkacsoport által azonosított prioritásokat és kezdeményezzen politikai párbeszédet a migrációval kapcsolatos kérdésekről a líbiai kormánnyal, amint a feltételek ezt lehetővé teszik; rendkívül sajnálatosnak tartja, hogy további 500 migráns halt meg, miután a hírek szerint Málta közelében hajójuknak nekiütközött egy másik hajó;

16.  felkéri az EU-t és a tagállamokat, hogy hatékonyan segítsék és támogassák Olaszország dicséretes igyekezetét, amellyel emberéleteket próbál megmenteni és kezelni próbálja az Észak-Afrikából, különösen Líbiából érkező spirálszerű migrációs hullámokat;

17.  kéri, hogy a UNHCR ismét kezdhesse meg zavartalan líbiai működését; kéri az EU-t, hogy a migráció és a humanitárius nyomás kiváltó okainak megszüntetése érdekében továbbra is nyújtson humanitárius, pénzügyi és politikai segítséget Észak-Afrika és a Közel-Kelet válság sújtotta területein;

18.  mély aggodalmát fejezi ki a Líbiában tevékenykedő, az al-Kaidához kapcsolódó terrorista csoportok és egyének egyre növekvő jelenléte miatt, és megerősíti annak szükségességét, hogy minden – az ENSZ alapokmányával és a nemzetközi joggal, beleértve a vonatkozó nemzetközi emberi jogi szabályozással, a menekültügyi és humanitárius joggal összhangban álló – eszközzel küzdeni kell a nemzetközi békét és biztonságot fenyegető terrorcselekmények ellen;

19.  megerősíti az EU szilárd támogatását és elköteleződését a líbiai nép demokratikus törekvései mellett, különösen a jelenlegi válság és az ország demokratikus átmenete alatt; felszólítja az EU-t, hogy vegyen részt határozottabban a líbiai stabilitás és a demokratikus átmenet támogatásában;

20.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a líbiai kormánynak és a képviselőháznak, az ENSZ főtitkárának, az Arab Ligának, valamint az Afrikai Uniónak.


Izrael és Palesztina a gázai övezeti háború után, valamint az EU szerepe
PDF 233kWORD 70k
Az Európai Parlament 2014. szeptember 18-i állásfoglalása Izraelről és Palesztináról a gázai háború után, illetve az EU szerepéről (2014/2845(RSP))
P8_TA(2014)0029RC-B8-0117/2014

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a polgári lakosság háború idején való védelméről szóló 1949. évi negyedik genfi egyezményre,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Alapokmányára,

–  tekintettel a Ciszjordániáról és a Gázai övezetről szóló, 1995. szeptember 18-i átmeneti megállapodásra,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2014. július 12-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az 1993. szeptember 13-i oslói megállapodásokra („Elvi nyilatkozat az átmeneti önkormányzati rendszerről”),

–  tekintettel a Tanácsnak a közel-keleti békefolyamatról szóló 2014. augusztus 30-i, 2013. december 16-i, 2012. május 14-i, 2011. július 18-i és május 23-i, valamint 2009. december 8-i következtetéseire,

–  tekintettel a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének a gázai tűzszünetről szóló 2014. augusztus 27-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az az Egyesült Nemzetek Szervezetének a közel-keleti palesztin menekülteket segélyező hivatalának (UNRWA) napi helyzetjelentéseire,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2014. július 12-i nyilatkozatára, illetve az Egyesült Nemzetek főtitkára, Ban Ki Mun 2014. július 13-i nyilatkozatára,

–  tekintettel a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartásának előmozdításáról szóló uniós iránymutatásokra,

–  tekintettel az 1949. évi genfi egyezményekre és azok kiegészítő jegyzőkönyveire, valamint a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.  mivel a legutóbbi gázai konfliktus emberéleteket oltott ki, és elfogadhatatlan szenvedést okozott mindkét érintett fél civil lakosságának;

B.  mivel az izraeli honvédelmi erők „Erős szikla” hadművelete, illetve a Hamász és más fegyveres palesztin csoportok által Gázából Izraelre kilőtt rakéták következtében 2014. július eleje és augusztus vége között a Gázai övezetben több mint 2000 palesztin – nagy többségük polgári személy, köztük 503 gyermekek – vesztette életét, valamint több mint 10 000 palesztin sebesült meg, és 66 izraeli katona, illetve 6 izraeli polgári személy halt meg, valamint több mint 500 izraeli sebesült meg; mivel ez az erőszakos konfliktus súlyos humanitárius válsághoz vezetett Gázában;

C.  mivel 2014. augusztus 26-án tűzszüneti megállapodás megkötésére került sor, ami héthetes ellenségeskedéseknek vetett véget Gázában; mivel Egyiptom jelentős erőfeszítéseket tett e megállapodás tető alá hozása érdekében;

D.  mivel a fegyverszüneti megállapodás szerint az izraeli határátkelőhelyeken be kell engedni a Gázai övezetbe tartó humanitárius segélyeket, meg kell nyitni a rafahi határátkelőt, a halászati övezetet pedig ki kell terjeszteni a gázai partoktól hatmérföldes távolságig;

E.  mivel a tűzszünet tartóssága esetén 2014. szeptember végén a feleknek tárgyalásokat kell kezdeniük a Gázai övezet helyzetével kapcsolatos különféle kérdésekről; mivel ezeken a tárgyalásokon szó eshet a gázai fegyveres csoportok leszereléséről és az erőszakos konfliktusban meggyilkolt két izraeli katona földi maradványainak hazaszállításáról, a palesztin foglyok szabadon bocsátásáról, valamint Gáza ostromzárának (többek között a tengeri kikötő és a térségben található repülőtér újjáépítésével járó) megszüntetéséről vagy enyhítéséről;

F.  mivel az UNRWA és a helyszínen működő szervezetek szerint több mint 1700 otthon teljesen vagy részben megsemmisült és 40 000 megsérült, 17 kórház és egészségügyi intézmény, az UNRWA 136 iskolája, 60 mecset és 13 temető megsemmisült;

G.  mivel Gázában egész városrészeket és alapvető infrastruktúrákat tettek a földdel egyenlővé, többek között a gázai erőművet, amely továbbra is működésképtelen, és ennek következtében az áramszolgáltatás naponta 18 órás kimaradásokkal működik, továbbá a károk vagy az alacsony víznyomás miatt mintegy 450 000 ember nem tud az önkormányzat által szolgáltatott vízhez hozzájutni;

H.  mivel palesztin szakértők becslése szerint Gáza újjáépítése közel 8 milliárd USD-ba fog kerülni; mivel 2014. szeptember 9-én az ENSZ és a palesztin kormány felszólította a nemzetközi donorokat 550 millió USD biztosítására, amelyből a legutóbbi konfliktust követő helyzet azonnali enyhítése érdekében élelmiszersegélyt nyújtanának, biztosítanák a tiszta vízhez, az egészségügyi ellátáshoz és az oktatáshoz való hozzáférést; mivel a Gáza újjáépítését szolgáló nemzetközi donorkonferenciát terveznek Egyiptomban;

I.  mivel az UNRWA 29 iskolaépülete továbbra is közösségi szállásközpontként szolgál több mint 63 000 lakóhelyét elhagyni kényszerült személy számára;

J.  mivel az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) szerint legalább 42 000 holdnyi szántót ért jelentős közvetlen kár, és a Gázai övezet szárnyasállományának legalább fele elveszett a közvetlen találatok vagy a gondozás arra visszavezethető hiánya miatt, hogy a határ menti területeken a földek csak korlátozottan voltak megközelíthetők;

K.  mivel az Egyesült Nemzetek feladata, hogy vizsgálatot indítson a létesítményeiben keletkezett károk felmérése céljából;

1.  ismét részvétét fejezi ki a fegyveres konfliktus áldozatai és családjaik felé; határozottan elítéli az emberi jogok és a nemzetközi humanitárius jog megsértését;

2.  üdvözli az Egyiptom közvetítésével létrejött tűzszünetet; elismeri és üdvözli Egyiptomnak a tűzszünetről való megállapodásban betöltött szerepét; támogatja az egyiptomi hatóságokat az izraeliekkel és a palesztinokkal a hosszú távú tűzszünet megteremtése érdekében folytatott folyamatos munkájuk során, és abban, hogy megkülönböztetett stratégiai szerepet töltsenek be jelenleg és a jövőben a békés megoldásra törekvő közvetítőként; üdvözli a legutóbbi jelentéseket, amelyek szerint az egyiptomiak készen állnak a tartós tűzszünetről folytatandó tárgyalások megkezdésére;

3.  szorgalmazza, hogy az EU hatékonyan vegye ki a részét a sürgető humanitárius segítségnyújtásra irányuló erőfeszítésből és a Gáza újjáépítéséből; felszólítja az EU-t, hogy teljes körűen vegyen részt a 2014.október 12-én Kairóban sorra kerülő nemzetközi donorkonferencián;

4.  hangsúlyozza, hogy azonnali elsőbbséget élvező ügynek kell tekinteni a Gázai övezet lakosságának a humanitárius segélyekhez való teljes körű és korlátlan hozzáférését; sürgeti a nemzetközi közösséget, hogy még inkább fokozzák e tekintetben tett erőfeszítéseiket, és sürgősen válaszoljanak a segélykérésekre az UNRWA további finanszírozása révén; felszólítja a régió minden szereplőjét, hogy könnyítsék meg a humanitárius segélyek késedelem nélküli eljutását Gázába az alapvető áruk és szolgáltatások terén szükséget szenvedőkhöz – különös tekintettel a villamosenergia-szolgáltatásra, a vízellátásra és elsősorban a gyermekek különleges igényeire; aggodalmának ad hangot azon esetek kapcsán, amelyekben a humanitárius segélyszállítmányok Gázába jutását állítólag szándékosan akadályozták; ugyanakkor hangsúlyozza, hogy az EU-ból küldött humanitárius és pénzügyi támogatásból teljes mértékben a palesztin népnek kell részesülnie a lehető leghatékonyabb módon, és e támogatás sem közvetve, sem közvetlenül nem használható fel soha terrorcselekmények céljára;

5.  üdvözli az izraeli kormány és a megegyezésen alapuló palesztin nemzeti kormány között különböző területeken folyó párbeszédet, és mindkét felet arra biztatja, hogy ezt az utat folytassák; ezzel egyidejűleg sürgeti a megegyezésen alapuló palesztin nemzeti kormányt, hogy késedelem nélkül vegye át a teljes hatalmat a Gázai övezetben, hogy megakadályozza Gáza káoszba és törvénytelenségbe zuhanását; ennek szellemében kéri a palesztin megbékélési folyamat befejezését, aminek rövidesen a parlamenti és elnökválasztások megtartásához kell vezetnie;

6.  arra ösztönzi a kulcsfontosságú regionális szereplőket, nevezetesen Egyiptomot és Jordániát, hogy továbbra is törekedjenek a konfliktus enyhítésére; megismétli határozott támogatását a két állam elvén alapuló megoldás iránt, amely az 1967-es határokon nyugszik, és amelynek értelmében mindkét ország fővárosa Jeruzsálem, és amely szerint a stabil Izrael Állam és egy független, demokratikus, területileg összefüggő és életképes Palesztin Állam békében és biztonságban él egymás mellett, ami azonban Gáza blokádjának feloldását feltételezi; ismét kijelenti, hogy a telepek a nemzetközi jog értelmében illegálisnak minősülnek és a béke akadályát képezik. sürget minden uniós intézményt, hogy ösztönözzék az Izrael és szomszédjai közötti kereskedelmi, kulturális, tudományos, energiaügyi, vízügyi és gazdasági kapcsolatokat;

7.  ösztönzi a palesztin népen belüli, a Hamász és a Palesztin Hatóság közötti megbékélést annak érdekében, hogy együttműködve újjáépítsék Gázát és hosszú távú politikai megoldást találjanak;

8.  üdvözli, hogy az EU készen áll arra, hogy hozzájáruljon az átfogó és fenntartható megoldáshoz, amely fokozza mind a palesztinok, mind az izraeliek biztonságát és jólétét; pozitívan értékeli, hogy az EU választási lehetőségeket fog kidolgozni a hatékony és átfogó fellépésekre a következő területeken: határforgalom és határátlépés, kapacitásbővítés, ellenőrzés és nyomon követés, a humanitárius segítség és a válság utáni újjáépítés;

9.  megerősíti, hogy támogatja Mahmúd Abbász elnök békés ellenállást hirdető politikáját és elítél minden terrorcselekményt és az erőszak minden formáját; kéri az Európai Uniót és tagállamait annak megerősítésére, hogy támogatják Abbász elnök vezető szerepét és legújabb kezdeményezését, amely a konfliktus feloldására irányul;

10.  hangsúlyozza, hogy fenntarthatatlan a Gázai övezetben a status quo, és a szélsőségeseknek kedvez, állandóan kiújuló erőszakhullámokat eredményezve; úgy véli, hogy Gáza helyzete nem fog hosszú távon stabilizálódni újjáépítés és gazdasági fellendülés nélkül, amit tovább súlyosbít a személyek és áruk szabad mozgásának hiánya; Gáza mielőbbi újjáépítésére és helyreállítására szólít fel, és határozottan támogatja a Kairóban 2014. október 12-én sorra kerülő donorkonferenciát;

11.  sürgeti az EU-t és tagállamait, hogy a kvartetten belül is játsszanak aktívabb politikai szerepet az izraeliek és a palesztinok közötti méltányos és tartós béke elérése érdekében tett erőfeszítések során; támogatja a főképviselő arra irányuló erőfeszítéseit, hogy kidolgozza a békefolyamat újraindításának hiteles perspektíváját;

12.  üdvözli, hogy az EU kész támogatni egy, az ENSZ Biztonsági Tanácsa által jóváhagyott lehetséges nemzetközi mechanizmust, többek között a rafahi határellenőrzést segítő európai uniós misszió (EU BAM Rafah) és az Európai Unió palesztin területeken folytatott rendőri missziójának (EUPOL COPPS) újbóli aktiválása, valamint ezek tevékenységi körének és megbízatásának a kibővítése révén, többek között a Gázába történő áthelyezéshez kapcsolódó képzési program indításával a Palesztin Hatóság vámtisztviselői és rendőrei számára;

13.  elismerését fejezi ki az UNRWA és személyzete által a konfliktus alatt és után végzett kiemelkedően fontos munka iránt; részvétét fejezi ki az UNRWA és azon 12 UNRWA-munkatárs családtagjai felé, akik a konfliktus során életüket vesztették; felszólítja az EU-t és a nemzetközi adományozókat, hogy jelentősen növeljék támogatásuk mértékét, hogy az fedezze az érintett népesség megnövekedett azonnali szükségleteit, amelyeket az UNRWA-nak kell kielégítenie;

14.  hangsúlyozza, hogy mindenképpen szükséges, hogy a Palesztin Hatóság, az EU, Egyiptom és Jordánia szorosan együttműködjön annak biztosítása érdekében, hogy a Gázában és Ciszjordániában működő terrorista csoportok ne tudjanak újra felfegyverkezni, és ne kezdjenek újból fegyvereket csempészni, rakétákat gyártani és alagutakat építeni;

15.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ főtitkárának, a közel-keleti kvartett megbízottjának, a Knesszetnek és az izraeli kormánynak, a Palesztin Hatóság elnökének és a Palesztin Törvényhozó Tanácsnak, Egyiptom parlamentjének és kormányának, valamint Jordánia parlamentjének és kormányának.

Jogi nyilatkozat