Index 
Elfogadott szövegek
2014. november 27., Csütörtök - StrasbourgVégleges kiadás
Pakisztán: Az istenkáromlással kapcsolatos törvények
 Szerbia: A háborús bűnökkel vádolt Šešelj ügye
 Irak: Nők elrablása és a velük való rossz bánásmód
 Felhatalmazáson alapuló jogi aktus kifogásának mellőzése: az Egységes Szanálási Testület igazgatási kiadásainak fedezésére szolgáló hozzájárulások részletekben való fizetését az átmeneti időszak tekintetében lehetővé tevő ideiglenes rendszer
 Késedelem a 2014–2020 közötti időszakra szóló kohéziós politika elindulásában
 A Bizottság hatásvizsgálati útmutatója
 A gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 25. évfordulója
 Egységes digitális piac
 A gyermekek alultápláltsága a fejlődő országokban

Pakisztán: Az istenkáromlással kapcsolatos törvények
PDF 150kWORD 78k
Az Európai Parlament 2014. november 27-i állásfoglalása Pakisztánról: az istenkáromlással kapcsolatos törvények (2014/2969(RSP))
P8_TA(2014)0064RC-B8-0289/2014

Az Európai Parlament,

–  tekintettel Pakisztánról szóló korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel az 1948. évi Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 18. cikkére, valamint az 1966. évi Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 18. cikkére,

–  tekintettel az ENSZ 1981-ben elfogadott, a valláson vagy meggyőződésen alapuló intolerancia és megkülönböztetés minden formájának megszüntetéséről szóló nyilatkozatára;

–  tekintettel a vallás és a meggyőződés szabadságának kérdésével foglalkozó különleges ENSZ-előadó jelentéseire,

–  tekintettel a bírák és az ügyvédek függetlenségével foglalkozó különleges ENSZ-előadó, Gabriela Knaul 2013. április 4-i jelentésére, melyet 2012. május 19–29-i pakisztáni kiküldetése után készített,

–  tekintettel „Az emberi jogok és a demokrácia helyzete a világban” című 2012. évi éves jelentésről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról szóló, 2013. december 11-i állásfoglalására(1), amelyben elítéli a keresztények és más vallási kisebbségek üldözését,

–  tekintettel a vallás és a meggyőződés szabadságának előmozdításáról és védelméről szóló uniós iránymutatásokra(2)

–  tekintettel a 2012 márciusában elfogadott EU–Pakisztán ötéves együttműködési tervre, amely olyan prioritásokat tartalmaz, mint a jó kormányzás és az emberi jogokról folytatott párbeszéd, valamint tekintettel az ezzel szorosan összefüggő második, 2014. március 25-én tartott uniós-pakisztáni stratégiai párbeszédre,

–  tekintettel a Tanács Pakisztánról szóló 2013. március 11-i következtetéseire(3), amelyekben megismétli az EU emberi jogok előmozdításával és tiszteletben tartásával kapcsolatos elvárásait, és elítél minden – többek között a vallási kisebbségek ellen irányuló – erőszakos cselekményt,

–  tekintettel az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) szóvivőjének 2014. október 18-i nyilatkozatára a lahorei fellebbviteli bíróság azon döntéséről, hogy fenntartja Aszia Bibi ítéletét Pakisztánban,

–  tekintettel az Európai Unió emberi jogokért felelős különleges képviselőjének 2014. október 26–29. közötti pakisztáni látogatása alkalmából az Európai Unió pakisztáni küldöttsége által 2014. október 29-én kiadott sajtóközleményre,

–  tekintettel 2014. március 12-i állásfoglalására Pakisztán regionális szerepéről és az Unióval ápolt politikai kapcsolatairól(4),

–  tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel a pakisztáni büntető törvénykönyv 295-C szakasza értelmében istenkáromlás miatt 2009-ben letartóztatták Aszia Bibi pandzsábi keresztény nőt, majd 2010-ben halálra ítélték; mivel a lahorei fellebbviteli bíróság 2014. október 16-án elutasította Aszia Bibi fellebbezését és fenntartotta az ítéletet; mivel 2014. november 24-én az alperes fellebbezést nyújtott be a legfelsőbb bírósághoz, és mivel az eljárás évekig is eltarthat; mivel a pakisztáni elnök elnöki kegyelem révén még mindig megsemmisítheti a lahorei fellebbviteli bíróság által hozott döntést és amnesztiában részesítheti Aszia Bibit;

B.  mivel 2014. november 7-én Kelet-Pakisztánban összevertek egy keresztény párt, Shama Bibit és Shahbaz Masiht, akiket a tömeg azzal vádolt, hogy elégették a Korán lapjait; mivel testeiket egy téglaégető kemencében elégették, és egyes jelentések szerint még éltek, amikor a kemencébe dobták őket;

C.  mivel a közelmúltban több pakisztáni állampolgár is halálos ítéletet kapott az istenkáromlásra vonatkozó törvények megsértése miatt, így a keresztény Sawan Masih is, aki állítólag egy beszélgetés során sértegette Mohamed prófétát, és egy keresztény pár, Shafqat Emmanuel és Shagufta Kausar, akik állítólag szöveges üzenetben sértegették a prófétát;

D.  mivel 2014. május 7-én meggyilkolták Rashid Rehman emberi jogi aktivistát és ügyvédet; mivel Rehmant hetekkel korábban megfenyegették egy, a pakisztáni istenkáromlásról szóló törvények megsértése miatt per elé néző előadó védelme miatt;

E.  mivel a pakisztáni származású brit állampolgár Mohamed Asghart elmebetegként diagnosztizálták Nagy-Britanniában, mégis börtönbüntetésre ítélték istenkáromlás miatt, és 2014 októberében egy börtönőr lőfegyvere megsebesítette; mivel támadóját letartóztatták és a tartományi hatóságok gyilkossági kísérlet miatt perbe fogták, és mivel nyolc másik börtönőrt is felfüggesztettek állásából;

F.  mivel 2014. november 5-én egy kihallgatást végző rendőrtiszt megölte a 45 éves síita Tufail Haidert, és később arra hivatkozott, hogy Tufail Haider „Mohamed próféta társait” becsmérelte;

G.  mivel a jelentések szerint 1987 és 2014 októbere között összesen 1438 személyt vádoltak istenkáromlással Pakisztánban, köztük 633 muzulmánt, 494 ahmadit, 187 keresztényt és 21 hindut; mivel 1990 óta legalább 60 ember csoportosan elkövetett erőszak áldozata lett istenkáromlással kapcsolatos ügyekben;

H.  mivel jelenleg több tucat ember van bebörtönözve istenkáromlással kapcsolatos vádak miatt, köztük muzulmánok, hinduk, keresztények és mások; mivel eddig egyetlen istenkáromlás miatt hozott halálos ítéletet sem hajtottak végre, de több vádlott is csoportosan elkövetett erőszak áldozata lett; mivel egyes vallási vezetők részéről hatalmas nyomás nehezedik a pakisztáni igazságszolgáltatási rendszerre, hogy tartsák fenn és hajtsák végre a halálos ítéleteket, amelyeket általában az alacsonyabb szintű bíróságok szabnak ki; mivel a bírósági eljárások gyakran évekig is eltartanak és pusztító hatással vannak ártatlan pakisztáni polgárokra, családjaikra és közösségeikre;

I.  mivel Pakisztán istenkáromlásra vonatkozó jogszabályai veszélyessé teszik a vallási kisebbségek számára a szabad önkifejezést, illetve a vallási tevékenységekben való nyílt részvételt; mivel az e jogszabályokkal való széleskörű visszaélés jól dokumentált; mivel a vallási közösségek védelme helyett félelem ködébe sodorták a pakisztáni társadalmat; mivel az e jogszabályok vagy alkalmazásuk megreformálására irányuló minden kísérletet fenyegetésekkel vagy gyilkosságokkal fojtottak el; mivel az e kérdések médiában, online vagy offline történő megbeszélésére irányuló kísérleteket gyakran fenyegetések és zaklatások kísérik, még a kormány részéről is;

J.  mivel Pakisztán Dél-Ázsián belül fontos szerepet játszik a stabilitás megteremtésében, és ezért a jogállamiság és az emberi jogok megerősítése terén példát kellene mutatnia;

K.  mivel Pakisztán a kilenc fő nemzetközi emberi jogi megállapodás közül hetet a közelmúltban erősített meg, köztük a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát (ICCPR) és a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok elleni ENSZ-egyezményt, amelyek számos, az igazságszolgáltatásra, a tisztességes eljáráshoz való jogra, a törvény előtti egyenlőségre és a megkülönböztetésmentességre vonatkozó rendelkezést tartalmaznak;

L.  mivel az ENSZ emberi jogi mechanizmusán keresztül felkérték Pakisztánt, hogy vonja vissza az istenkáromlásra vonatkozó jogszabályokat, vagy legalább vezessen be védintézkedéseket a gyakran kisebbségi vallási közösségekhez tartozó polgárokat elnyomó jogszabályokkal való visszaélések megakadályozására;

M.  mivel az EU és Pakisztán elmélyítette és kiszélesítette kétoldalú kapcsolatait, amint azt a 2012 februárjában elindított ötéves együttműködési terv és a 2014 márciusában tartott második EU–Pakisztán stratégiai párbeszéd is jól példáz; mivel az ötéves EU–Pakisztán együttműködési terv célja stratégiai kapcsolat kialakítsa és a közös értékeken és elveken alapuló béke- és fejlesztési partnerség kovácsolása;

N.  mivel Pakisztán 2014. január 1-jén lépett be először a GSP+ rendszerbe; mivel ez a rendszer elvileg erősen ösztönzi az alapvető emberi és munkavállalói jogok tiszteletben tartását, valamint a környezetvédelem és a jó kormányzás elveit;

1.  mély aggodalmának és szomorúságának ad hangot a lahorei fellebbviteli bíróság 2014. október 16-i azon döntése miatt, hogy megerősíti az Aszia Bibire istenkáromlás miatt kirótt halálbüntetést; felhívja a legfelsőbb bíróságot, hogy haladéktalanul kezdje meg az eljárást az ügyben és ítéletében biztosítsa a jogállamiságot és az emberi jogok maradéktalan tiszteletben tartását;

2.  felhívja a pakisztáni bíróságokat, hogy haladéktalanul kezdjék meg Sawan Masih, Mohamed Ashgar és Shafqat Emmanuel, valamint felesége, Shagufta Kausar, és jelenleg az istenkáromlásra vonatkozó törvények állítólagos megsértése miatt halálsoron lévő minden más polgár halálos ítéletének felülvizsgálatát is;

3.  határozottan elítéli Shama Bibi és Shahbaz Masih meggyilkolását, és részvétét fejezi ki családjaiknak, valamint minden olyan ártatlan áldozat családtagjainak, akiket a pakisztáni istenkáromlással kapcsolatos törvények miatt gyilkoltak meg; felszólít az elkövetők igazságszolgáltatás elé állítására; tudomásul veszi a pandzsábi kormány azon döntését, hogy bizottságot állít fel Shama Bibi és Shahbaz Masih meggyilkolásának gyorsított kivizsgálására, és hogy további rendőri védelmet rendel el a tartomány keresztények lakta részeinek védelmére; kiemeli azonban, hogy véget kell vetni a büntetlenségnek és hogy átfogó reformokra van szükség a vallási kisebbségek elleni erőszak problémájának orvoslása érdekében, mivel ez egész Pakisztánt áthatja;

4.  mélységesen aggasztónak tartja, hogy az istenkáromlással kapcsolatos vitatott törvényekkel könnyen vissza lehet élni, ami érinti Pakisztán összes polgárát, bármely valláshoz tartozzanak is; különösen aggódik amiatt, hogy a vallási tolerancia melletti kiállásuk miatt meggyilkolt Shahbaz Bhatti miniszter, Salman Taseer kormányzó és Rashid Rehman által nyilvánosan elítélt, istenkáromlással kapcsolatos törvényeket egyre gyakrabban használják fel a kiszolgáltatott kisebbségi csoportok, köztük az ahmadik és a keresztények elleni támadásokra Pakisztánban;

5.  sürgeti a pakisztáni kormányt, hogy a törvények hatályon kívül helyezése érdekében alaposan vizsgálja felül az istenkáromlással kapcsolatos törvényeket és jelenlegi alkalmazásukat, különösen a büntető törvénykönyv 295 B. és C. szakaszait, amelyek az istenkáromlás állítólagos bűntettében vétkesnek találtakra kötelezően kiszabandó életfogytig tartó szabadságvesztést (295 B. és C.) vagy akár halálbüntetést (295 C.) írnak elő; felhívja a pakisztáni kormányt, hogy törölje el a többek között istenkáromlásért és a hit megtagadásáért kiszabható halálbüntetést és vezessen be védintézkedéseket, hogy megelőzze az istenkáromlásra vagy a hit megtagadására vonatkozó jogi rendelkezésekkel való visszaéléseket;

6.  felszólítja a pakisztáni hatóságokat, hogy garantálják a bíróságok függetlenségét, a jogállamiságot és a bírósági eljárásokkal kapcsolatos nemzetközi normákkal összhangban a tisztességes eljárást, többek között figyelembe véve az ENSZ bírák és ügyvédek függetlenségével foglalkozó különmegbízottjának közelmúltbeli ajánlásait; felszólítja továbbá a pakisztáni hatóságokat, hogy biztosítsanak elegendő védelmet az istenkáromlással kapcsolatos ügyekben érintett valamennyi személy számára, többek között azáltal, hogy a bírákat óvják a külső nyomással szemben, a vádlottakat, családjukat és közösségüket megvédik a tömeges erőszaktól, valamint hogy megoldást kínálnak azok számára, akiket felmentettek ugyan, de származási helyükre nem térhetnek vissza;

7.  emlékeztet rá, hogy a pakisztáni alkotmány garantálja a vallásszabadságot és a kisebbségi jogokat; üdvözli a vallási kisebbségek érdekében Pakisztán kormánya által 2008 novemberében hozott intézkedéseket, például azt, hogy 5%-os kvótát állított fel a kisebbségek számára a szövetségi közigazgatásban, elismerte a nem muszlim munkaszüneti napokat, valamint bevezette a nemzeti kisebbségek napját;

8.  mindazonáltal nyomatékosan kéri a pakisztáni kormányt, hogy fokozza a vallási közösségek közötti jobb megértésre irányuló erőfeszítéseket, tegyen tevőleges lépéseket a vallási alapú erőszakos cselekmények kezelése érdekében, lépjen fel a vallási intolerancia, az erőszakos cselekmények és a megfélemlítés ellen, valamint oszlassa el a büntetlenséggel kapcsolatos valós vagy vélt aggályokat;

9.  határozottan elítéli a vallási közösségek elleni erőszak valamennyi megnyilvánulását és a valláson és meggyőződésen alapuló mindennemű megkülönböztetést és intoleranciát; hangsúlyozza, hogy a gondolat és a lelkiismeret szabadságához és a vallásszabadsághoz való jog alapvető emberi jog; hangsúlyozza továbbá, hogy hitétől és vallásától függetlenül valamennyi pakisztáni egyenlő tiszteletet és emberi jogaik előmozdítását és védelmét érdemli;

10.  felszólítja az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy minden rendelkezésére álló eszközzel, többek között a vallás és a meggyőződés szabadságának előmozdításáról és védelméről szóló uniós iránymutatásokban megfogalmazottak szerint segítse a vallási közösségeket és gyakoroljon nyomást a pakisztáni kormányra, hogy tegyen többet a vallási kisebbségek védelmére; e tekintetben nagyra értékeli az Európai Unió emberi jogokkal foglalkozó különleges képviselőjének közelmúltbeli pakisztáni látogatását és az ott folytatott megbeszélést;

11.  kiemeli, hogy a GSP+ státusz megadása feltételektől függ, többek között az új GSP alaprendelet VIII. mellékletében említett, jórészt emberi jogokkal kapcsolatos 27 nemzetközi egyezmény megerősítésétől és végrehajtásától, és hogy az EU úgy is dönthet, hogy visszavonja a GSP+ vámkedvezményeket, amennyiben egy ország nem teljesíti kötelezettségvállalásait;

12.  sürgeti az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy szigorúan kövesse nyomon , hogy Pakisztán teljesíti-e a GSP+ rendszer keretében vállalt kötelezettségeit, és hogy mozdítsa elő és védje meg az emberi jogokat Pakisztánban;

13.  Felhívja az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy működjön együtt a pakisztáni hatóságokkal az istenkáromlásra vonatkozó törvények alkalmazásának reformja érdekében, többek között végrehajtva a fenti (6) bekezdésben említett intézkedéseket;

14.  arra ösztönzi a pakisztáni kormányt, hogy az ENSZ szerveivel, többek között a vallás és a hit szabadságával foglalkozó különmegbízottal együttműködve foglalkozzon az emberi jogi problémákkal kapcsolatos jogos aggályokkal;

15.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Európai Unió emberi jogokkal foglalkozó különleges képviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ főtitkárának, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának, valamint Pakisztán kormányának és parlamentjének.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0575.
(2) http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_Data/docs/pressdata/EN/foraff/137585.pdf
(3) http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_data/docs/pressdata/EN/foraff/135946.pdf
(4) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0208.


Szerbia: A háborús bűnökkel vádolt Šešelj ügye
PDF 223kWORD 57k
Az Európai Parlament 2014. november 27-i állásfoglalása Szerbiáról: a háborús bűnökkel vádolt Šešelj ügye (2014/2970(RSP))
P8_TA(2014)0065RC-B8-0292/2014

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Szerbiáról szóló korábbi állásfoglalásaira,

—  tekintettel az Európai Közösségek és azok tagállamai, valamint a Szerb Köztársaság közötti stabilizációs és társulási megállapodásra, amely 2013. szeptember 1-jén lépett hatályba lépett,

–  tekintettel a Bizottságnak a Szerbia által elért haladásról szóló 2014. október 8-i 2014. évi jelentésére (SWD(2014)0302),

–  tekintettel a volt Jugoszlávia területén 1991 óta elkövetett, a nemzetközi humanitárius jogot súlyosan sértő cselekményekért felelős személyek megbüntetésére létrehozott Nemzetközi Törvényszék (ICTY) Alapokmányára,

–  tekintettel a Nemzetközi Törvényszék eljárási és bizonyítási szabályzata 65. cikkére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel Vojislav Šešeljt, a szerb radikális párt elnökét az ICTY az alábbiakkal vádolja: politikai, faji vagy vallási alapon való üldözés, deportálás, embertelen cselekmények (erőszakos elhurcolás), emberiesség elleni bűncselekmények, gyilkosság, kínzás, kegyetlen bánásmód, falvak kegyetlen lerombolása vagy katonailag indokolatlan pusztítás, vallási vagy oktatási intézmények lerombolása vagy szándékos megrongálása, állami vagy magántulajdon kifosztása (a háború törvényeinek és szokásainak megsértése) Horvátországban, Bosznia-Hercegovinában és a Vajdaságban (Szerbia) 1991 és 1993 között;

B.  mivel az Egyesült Nemzetek 1993-ban hozta létre az ICTY-t azzal a céllal, hogy kivizsgálja az 1990-es évek háborús bűncselekményeit, megalapozva a konfliktusok rendezésére és a konfliktusokat követő fejlesztésekre vonatkozó új normákat a régióban;

C.  mivel 2014. november 6-án, több mint 11 évvel Šešelj letartóztatását követően és miközben az ellene folyó tárgyalás még nem zárult le, a bíróság Elsőfokú Tanácsa Šešelj egészségi állapotának romlása miatt saját hatáskörében rendelkezett ideiglenes szabadon bocsátásáról az alábbi feltételekkel: (i) i. nem befolyásolja a szemtanúkat és az áldozatokat; és ii. azonnal megjelenik az Elsőfokú Tanács előtt, amint ez ilyen irányú rendelkezést bocsát ki; mivel Šešelj a tárgyalás kezdetétől fogva ellenséges magatartást tanúsított az ICTY-vel szemben, rendszeresen félbeszakítva, bomlasztva és hátráltatva a bírósági eljárást, valamint három különböző alkalommal vádolták meg a bíróság megsértésével, amiért megpróbálta a tanúkat megfélemlíteni;

D.  mivel Szerbiába való visszatérését követően Šešelj több alkalommal is nyilvános beszédet tartott Belgrádban, amelyekben hangsúlyozta, hogy nem fog önként visszatérni a bíróságra, és ezzel azon szándékának adott hangot, hogy szabadlábra bocsátásának két feltétele közül egyet meg fog sérteni;

E.  mivel Šešelj nyilvános kijelentéseiben többször felszólított „nagy Szerbia” megalakítására, és nyilvánosan követeléseket fogalmazott meg a szomszédos országokat, többek között Horvátországot illetően, amely az Unió tagja, továbbá gyűlöletet szított a nem szerbek ellen; mivel a horvát város, Vukovár 1991. évi elestének és szerb félkatonai erők és a jugoszláv hadsereg irányítása alá kerülésének, valamint az ehhez kapcsolódó kegyetlenkedéseknek a 23. évfordulóján Šešelj sajtóközleményt adott ki, amelyben gratulált a szerb csetnikeknek Vukovár „felszabadítása” alkalmából, és ezáltal megsértette azt a követelményt, hogy ne befolyásolja a tanúkat; mivel az „asszonyok feketében” békemozgalom a „sohasem felejtjük el a vukovári bűntetteket” elnevezésű fellépése keretében Belgrádban gyűlt össze, hogy meggyászolja a megszállás áldozatait;

1.  erőteljesen elítéli Šešelj háborús uszítását, gyűlöletkeltését, területi követelésekre való bátorítását és arra irányuló kísérleteit, hogy Szerbiát letérítse Európába vezető útjáról; sajnálattal állapítja meg Šešelj provokatív nyilvános fellépéseit és háborús retorikáját, amelyet ideiglenes szabadon bocsátása óta folytat, mivel az feltépi az áldozatoknak a háború és a ’90-es évek elején elkövetett rémtettek során szerzett lelki sebeit; hangsúlyozza, hogy Šešelj nemrégiben tett kijelentései alááshatják a regionális együttműködés és megbékélés területén tett előrelépéseket, és hiábavalóvá tehetik az utóbbi évek erőfeszítéseit;

2.  emlékezteti a szerb hatóságokat az ICTY-vel folytatott együttműködés keretében, illetve uniós tagjelölt országként vállalt kötelezettségeikre; aggodalommal állapítja meg, hogy Šešelj viselkedésével kapcsolatosan a szerb hatóságok részéről hiányzik a megfelelő politikai reakció és jogi válasz, ami megingatja a tanúk bírósági eljárásba vetett bizalmát; ösztönzi a szerb hatóságokat és a demokratikus pártokat, hogy ítéljék el a gyűlöletbeszéd és a háborús retorika valamennyi nyilvános formáját, és mozdítsák elő a kisebbségi és kulturális jogok védelmét; kéri a szerb hatóságokat annak kivizsgálására, hogy Šešelj megsértette-e a szerb törvényeket, továbbá erősítsék meg és teljes mértékben alkalmazzák azokat a jogszabályokat, amelyek megtiltják a gyűlöletbeszédet, a diszkriminációt és az erőszakra való felbujtást; támogatja a gyűlöletbeszéd ellen küzdő összes politikai pártot, nem kormányzati szervezetet és magánszemélyt;

3.  felszólítja az ICTY-t és az ICTY ügyészi hivatalát, hogy hozzon intézkedéseket annak újbóli kivizsgálására, hogy léteznek-e követelmények az új körülmények fennálltakor történő ideiglenes szabadon bocsátásra; megjegyzi, hogy az ideiglenes szabadon bocsátással kapcsolatos bírósági gyakorlatokra vonatkozó különböző szabályok nem járulnak hozzá az ICTY célkitűzéseihez; ösztönzi az ICTY-t, hogy tegyen határozott fellépéseket az ICTY-be vetett bizalom helyreállítása érdekében, amely Šešelj megdöbbentő és elfogadhatatlan nyilvános kijelentései következtében gyengült meg, többek között tegyen meg minden szükséges intézkedést annak érdekében, hogy felgyorsítsa valamennyi előtte zajló tárgyalás és fellebbezés lezárását; emlékeztet arra, hogy a háborús bűnök elkövetőinek bíróság elé állítása elengedhetetlen feltétele a valódi és tartós megbékélési folyamatnak;

4.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányának és parlamentjének, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, Szerbia elnökének, kormányának és országgyűlésének, az ENSZ Biztonsági Tanácsának és az ICTY elnökének.


Irak: Nők elrablása és a velük való rossz bánásmód
PDF 234kWORD 75k
Az Európai Parlament 2014. november 27-i állásfoglalása Irakról: Nők elrablása és a velük való rossz bánásmód (2014/2971(RSP))
P8_TA(2014)0066RC-B8-0295/2014

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Irakról szóló korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel a Külügyek Tanácsának az ISIL/Dá'is által Szíriában és Irakban előidézett válságról szóló, 2014. október 20-i következtetéseire,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa S-22/1 számú, 2014. szeptember 1-jei határozatára az emberi jogi helyzetről Irakban az úgynevezett Iraki és Levantei Iszlám Állam és a társult csoportok által elkövetett visszaélések fényében,

–  tekintettel az ENSZ Szíriai Arab Köztársasággal foglalkozó független nemzetközi vizsgálóbizottságának 2014. november 14-i, „A terror törvénye: élet az IS alatt Szíriában” című jelentésére,

–  tekintettel az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről az Iraki Köztársaság közötti partnerségi és együttműködési megállapodásra, valamint az Európai Unió és Irak közötti partnerségi és együttműködési megállapodásról szóló, 2013. január 17-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a fegyveres konfliktusok során és a konfliktusokat követő helyzetekben elkövetett szexuális erőszakról szóló 2013. június 24-i, 2127 (2013) sz. határozatára,

–  tekintettel az Emberi Jogok 1948. évi Egyetemes Nyilatkozatára,

–  tekintettel az 1966-ban elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, amelyhez Irak is csatlakozott,

–  tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések (diszkrimináció) minden formájának kiküszöböléséről szóló, Irak által is aláírt egyezményre, valamint az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1325 (2000) sz. határozatára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel az úgynevezett Iszlám Állam (IS) az emberiesség elleni bűncselekmény fogalmát kimerítő számos atrocitást követett el, amelyek között szerepelnek tömeggyilkosságok, önjelölt IS-bíróságok által elrendelt kivégzések, a szigorúan értelmezett saría vallásjog lakosságra kényszerítése, szexuális erőszak nőkkel és gyermekekkel szemben, rabszolgaságra kényszerítés, erőszakos közösülés, kényszerházasságok, emberkereskedelem, a lakosság lakhelyelhagyásra kényszerítése és emberrablás, amely atrocitások miatt katasztrofális humanitárius válság alakult ki és az emberek nagy számban kényszerültek lakóhelyük elhagyására az IS ellenőrzése alatt tartott területeken;

B.  mivel 2014 augusztusában az Iszlám Állam harcosai még mélyebbre hatoltak be Észak-Irakba, megsemmisítve a kurd fegyveres erőket (Pesmerga), amelyek benyomultak az iraki hadsereg által elhagyott területekre; mivel Szindzsár városát megszállták, és elfoglalták a stratégiai jelentőségű moszuli gátat, amely vízzel és árammal látja el Irak nagy részét, és az Iszlám Állam harcosai 40 kilométerre megközelítették Irbilt, az iraki kurd régió fővárosát; mivel sok kurd nő harcol Kobaniban, többek között olyan nők is, akik a PKK-erők tagjai és vezetői;

C.  mivel az IS által Moszul városban és a környező területeken, közöttük Szindzsár és Tal Afar városokban is megcélzott csoportok közé tartoznak etnikai és vallási kisebbségek tagjai, különösen keresztény, jezidita, türkmén, sabak és síita közösségek, valamint számos arab és szunnita muzulmán;

D.  mivel a Human Rights Watch becslései szerint az IS 3 133 jeziditát rabolt el és gyilkolt meg, illetve közülük sokan eltűntek az IS augusztus elején kezdődött támadásai óta; mivel a feltételezések szerint az IS a fent említett áldozatok közül 2 305 embert, közöttük 412 gyermeket hurcolt el; mivel az IS az általa elrabolt jezidita gyermekeket a saját soraiba kényszeríti;

E.  mivel 2014 októberében ENSZ szakértők azt állították, hogy az IS ideiglenes fogvatartási központokban a becslések szerint 5 000 – 7 000 nőt tart fogva, akik innen kikerülve vagy szolgasorra jutnak, vagy ágyasokként dzsihádisták kezére kerülnek; mivel feltételezések szerint egyedül Tal Afar városban öt fogvatartási központban mintegy 3 500 nőt és gyermeket tartanak fogva;

F.  mivel az IS és más dzsihádista szélsőségesek Irakban és Szíriában menekültek áradatát idézték elő, akik Törökországban, Libanonban és Jordániában felállított menekülttáborokban próbálnak menedéket találni, ahol különösen a nők és a lányok kerülnek rendkívül nehezen elviselhető körülmények közé, és különösen kiszolgáltatottak a zaklatással, a szexuális erőszakkal, a kényszerházassággal és más visszaélésekkel szemben;

G.  mivel az IS és a hozzá kapcsolódó terrorista csoportok transznacionális jellege globális aggodalmat vált ki;

H.  mivel az ENSZ menekültügyi ügynökségét (UNHCR) mélyen aggasztja, hogy a nemzetközi közösség képes lesz-e az Irakban – különösen az otthonukat a közelmúltban elhagyni kényszerült személyek számára – a tél beköszöntével összefüggő sürgős szükségletek kielégítésére;

I.  mivel Irak egysége, szuverenitása és területi integritása az ország és a régió stabilitásának és gazdasági fejlődésének lényeges elemeit képezik;

1.  a lehető leghatározottabban elítéli az IS és a hozzá kapcsolódó terrorista csoportok által rendszeresen elkövetett emberi jogi jogsértéseket és visszaéléseket, valamint a nemzetközi humanitárius jog sorozatos megsértését, amelyek kimerítik a háborús bűncselekmény és az emberiesség elleni bűncselekmény fogalmát; határozottan elítéli különösen az áldozatok vallási vagy etnikai hovatartozásán alapuló erőszak minden formáját, valamint a nőkkel és a gyermekekkel szemben alkalmazott erőszakot;

2.  határozottan elítéli az IS által elkövetett számos atrocitást, amelyek célpontjai különösen a nők, és amelyek kimerítik az emberiesség elleni bűncselekmény fogalmát, közöttük az emberrablásokat, az erőszakos nemi közösülést és a szexuális erőszak egyéb formáit, a rabszolgaságra kényszerítést, a kényszerházasságokat és kényszertérítéseket; hangsúlyozza, hogy az emberi jogok és a nemzetközi humanitárius jog e megsértéseiért felelős személyeket felelősségre kell vonni;

3.  hangsúlyozza, hogy a gyermekeket haladéktalanul vissza kell juttatni családjaikhoz, véget kell vetni a kényszerházasságoknak és a szexuális visszaéléseknek, valamint az IS által fogva tartott minden polgári személyt, közöttük a nőket is szabadon kell bocsátani;

4.  felhívja az iraki kormányt, hogy ratifikálja a Nemzetközi Büntetőbíróságot (ICC) létrehozó Római Statútumot annak érdekében, hogy az ICC büntetőeljárás alá vonhassa az IS által elkövetett háborús bűncselekmények és emberiesség ellen elkövetett bűncselekmények felelőseit;

5.  kéri az iraki kormányt, hogy az iraki társadalom minden rétegét bevonva, a nemzeti egység és a megbékélés szellemében mozdítsa elő és védje meg az emberi jogokat, és az Iszlám Állammal folytatott küzdelme során tartsa tiszteletben az emberi jogokat és a nemzetközi humanitárius jogot; felajánlja segítségét a kormánynak egy méltányosabb és befogadóbb jellegű társadalom kiépítésében, amely többek között megvédi és előmozdítja a nők jogait;

6.  üdvözli a nemzetközi közösség, és annak tagjai között az Egyesült Államok erőfeszítéseit, amelyek célja az iraki nemzeti és helyi hatóságok támogatása az IS elleni küzdelemben, az IS előretörésének megállítása és a humanitárius támogatáshoz való hozzáférés elősegítése érdekében; támogatja az Iszlám Állammal szembeni globális koalíciót és az általa folytatott küzdelmet, ideértve katonai eszközök alkalmazását is; nyomatékosan kéri a nemzetközi közösséget, hogy a tél közeledtére tekintettel bocsásson rendelkezésre életmentő támogatást az Irakban élő emberek, közöttük azon jezidita családok számára, amelyek templomaiknak a IS pusztításával szembeni védelme érdekében továbbra is a Szindzsár-hegységben maradtak;

7.  felszólítja valamennyi térségbeli szereplőt, hogy tegyenek meg mindent, ami hatalmukban áll azon hivatalos vagy magánszférabeli szervezetek tevékenységének beszüntetése érdekében, amelyek célja szélsőséges iszlamista ideológia hirdetése és terjesztése szóban és tettekben; felszólítja a nemzetközi közösséget, elsősorban az Uniót, hogy könnyítse meg a Közel-Keletet sújtó problémákról folytatott regionális párbeszédet, és abba vonja be valamennyi fontos felet, különösen Iránt és Szaúd-Arábiát;

8.  nyomatékosan kéri az Egyesült Nemzetek Szervezetét, és különösen Rashida Manjoo-t, az ENSZ nők elleni erőszakkal, annak okaival és következményeivel foglalkozó különleges előadóját, hogy tegyen meg minden lehetséges lépést az áldozatok felkutatására, indítson vizsgálatot és tárja fel az IS és a hozzá kapcsolódó terrorista csoportok által Irakban és Szíriában lányok és nők ellen elkövetett visszaélések és erőszak tényeit és körülményeit azzal a céllal, hogy e tettek elkövetői ne maradhassanak büntetlenül, és biztosított legyen a teljes elszámoltathatóság; támogatja Zainab Hawa Bangura, az ENSZ fegyveres konfliktusokban elkövetett szexuális erőszak kérdésével foglalkozó különmegbízottja munkáját;

9.  kéri az Irakban működő nemzetközi humanitárius szervezeteket, közöttük az ENSZ ügynökségeit is, hogy fokozzák az IS előrenyomulása miatt lakhelyükről elmenekült embereket segítő egészségügyi és tanácsadói szolgáltatásaikat, különös figyelmet fordítva a szexuális erőszak túlélői és a gyermekek szükségleteire;

10.  ismételten felhívja a Bizottságot, az Európai Külügyi Szolgálatot és az Unió tagállamait, hogy tegyenek konkrét intézkedéseket az iraki és szíriai nők helyzetének kezelése, illetve szabadságuk garantálása és legalapvetőbb jogaik tiszteletben tartása érdekében, továbbá fogadjanak el intézkedéseket a nők és gyermekek kizsákmányolásának, a velük való visszaéléseknek és az ellenük alkalmazott erőszaknak a megelőzése érdekében; különösen aggasztja a jezidita nők elleni erőszak eseteinek megszaporodása annak valamennyi formájában, akiket az Iszlám Állam tagjai börtönbe vetnek, megerőszakolnak, szexuálisan bántalmaznak és eladnak; kéri különösen a tagállamokat politikáik oly módon való megerősítésére, amelynek révén a túlélők szükségletei kielégíthetővé válnak, és létrejöhet egy olyan mechanizmus, amely lehetővé teszi a traumát szenvedett szíriai és iraki nők, közöttük a jezidita nők számára, hogy szükségleteikhez igazodó, egyedi poszttraumás tanácsadásban részesülhessenek;

11.  meggyőződése, hogy az azonnali humanitárius segítséget és védelmet olyan hosszú távú stratégiának kell kiegészítenie, amely támogatást nyújt a társadalmi-gazdasági jogok érvényesítése és a megélhetőségi lehetőségek megteremtése tekintetében a hazatelepülő, az országon belül lakhelyeiket elhagyó és a menekült nők számára, valamint ösztönzi vezetői szerepvállalásukat és részvételüket azzal a céllal, hogy képesek legyenek a szükségleteikkel összhangban álló, hosszú távú megoldásokat választani; úgy véli, hogy megoldást kell találni a hátrányos megkülönböztetés többszörös és halmozott formáinak kitett nők különböző csoportjainak egyedi kockázataira és szükségleteire;

12.  elítéli, hogy az IS előrenyomulásával egyidejűleg az iraki leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű emberekkel szembeni erőszakos cselekedetekre és gyilkosságokra került sor, amelyek teljes büntetlenséget élveznek; megjegyzi, hogy bár az iraki leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű emberek nem az egyedüli veszélyeztetett csoportot jelentik, ugyanakkor szélsőségesen kiszolgáltatott helyzetben vannak, mert a család és a közösség támogatása, valamint a kormány védelme csak korlátozottan áll rendelkezésükre; megjegyzi, hogy az iraki leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű emberek a menekültközösségekben, illetve egyes befogadó országokban is marginális és veszélyeztetett helyzetben maradnak; kéri az iraki kormányt, hogy biztosítson védelmet az iraki leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű emberek számára;

13.  sajnálja, hogy a diktatúra és a konfliktushelyzet hosszú éveinek következményeként az iraki nők élete jelentősen rosszabbra fordult; valamint az ENSZ Biztonsági Tanácsának a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló 1325 (2000) sz. határozatának előmozdítására és alkalmazására annak biztosítása érdekében, hogy a nők részt vegyenek a konfliktus rendezésében és a demokrácia építésében; síkraszáll amellett, hogy a nők döntéshozatalban való részvétele nélkül nem lehetséges sem a nők tényleges védelme, sem tényleges biztonsága Irakban;

14.  felhív a muzulmán országokkal, szervezetekkel és közösségekkel együttműködő, összehangolt nemzetközi erőfeszítésekre annak érdekében, hogy megszűnjön a radikális szalafita/vahhabita ideológia térhódítása, amely az IS és a hozzá kapcsolódó terrorista szervezetek tetteinek alapja és táplálója, és egyre növekvő biztonsági fenyegetést jelent az Unió tagállamai számára; kéri az Európai Külügyi Szolgálatot és a tagállamokat, hogy a Perzsa-öböl országaival folytatott párbeszéd során adjanak hangot erőteljes aggodalmuknak amiatt, hogy számos muzulmán többségű országban, és az ezekből az országokból származó személyek révén világszerte számos muzulmán közösségekben jelenleg a szalafita/vahhabita ideológia híveinek toborzására történnek erőfeszítések;

15.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, az EU emberi jogokért felelős különleges képviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az iraki kormánynak és képviselőtanácsnak, a kurd regionális kormánynak, az ENSZ főtitkárának, valamint az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0022.


Felhatalmazáson alapuló jogi aktus kifogásának mellőzése: az Egységes Szanálási Testület igazgatási kiadásainak fedezésére szolgáló hozzájárulások részletekben való fizetését az átmeneti időszak tekintetében lehetővé tevő ideiglenes rendszer
PDF 108kWORD 55k
Az Európai Parlament 2014. november 27-i határozata az Egységes Szanálási Testület igazgatási kiadásainak fedezésére szolgáló hozzájárulások részletekben való fizetését az átmeneti időszak tekintetében lehetővé tevő ideiglenes rendszerről szóló, 2014. október 8-i, felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelettel szembeni kifogás mellőzésére (C(2014)7164 – 2014/2882(DEA))
P8_TA(2014)0067B8-0246/2014

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság 2014. október 8-i, felhatalmazáson alapuló rendeletére (C(2014)7164),

–  tekintettel a Bizottság 2014. október 23-i levelére, amelyben kéri az Európai Parlamenttől annak kinyilvánítását, hogy nem emel kifogást a felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelettel szemben,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság által a Bizottsági Elnökök Értekezletének elnökéhez intézett 2014. november 4-i levélre,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkére,

–  tekintettel a hitelintézeteknek és bizonyos befektetési vállalkozásoknak az Egységes Szanálási Mechanizmus keretében történő szanálására vonatkozó egységes szabályok és egységes eljárás kialakításáról, valamint az Egységes Szanálási Alap létrehozásáról és az 1093/2010/EU rendelet módosításáról szóló, 2014. július 15-i 806/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1) és különösen annak 65. cikke (5) bekezdésének a), b) és c) pontjára,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság határozatra vonatkozó ajánlásra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 105. cikkének (6) bekezdésére,

A.  mivel a 806/2014/EU rendelet (az egységes szanálási mechanizmusról szóló rendelet) 42. cikke előírja, hogy az Egységes Szanálási Testületet (a Testületet) 2014. augusztus 19-i hatállyal európai uniós ügynökségként kell létrehozni;

B.  mivel az egységes szanálási mechanizmusról szóló rendelet 98. cikke előírja, hogy a Testületnek 2015. január 1-től teljes körűen működőképesnek kell lennie;

C.  mivel a Testületnek önálló költségvetéssel kell rendelkeznie, amely nem része az Unió költségvetésének, és amelyet a banki ágazat hozzájárulásaiból kell finanszírozni, és különösen a Testület igazgatási kiadásait kell az egységes szanálási mechanizmusról szóló rendelet hatálya alá tartozó hitelintézeteknek, anyavállalatoknak, befektetési cégeknek és pénzügyi intézményeknek fedeznie;

D.  mivel az egységes szanálási mechanizmusról szóló rendelet 65. cikkének (5) bekezdése felhatalmazza a Bizottságot felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására a hozzájárulások – és különösen a Testület teljes körű működőképességének eléréséig a igazgatási kiadások fedezéséhez szükséges éves hozzájárulások – jellegének és kiszámításának meghatározása érdekében;

E.  mivel a Bizottság a fent említett felhatalmazással összhangban 2014. október 8-án elfogadta az Egységes Szanálási Testület igazgatási kiadásainak fedezésére szolgáló hozzájárulások részletekben való fizetését az átmeneti időszak tekintetében lehetővé tevő ideiglenes rendszerről szóló, felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletet;

F.  mivel e felhatalmazáson alapuló rendelet a Parlament és a Tanács rendelkezésére álló ellenőrzési időszak lejártával csak akkor léphet hatályba, ha az ellen sem a Parlament, sem a Tanács nem emel kifogást, illetve ha ezen időszak lejárta előtt a Parlament és a Tanács egyaránt arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem emel kifogást; mivel az ellenőrzési időszakot az egységes szanálási mechanizmusról szóló rendelet 93. cikkének (6) bekezdése alapján az értesítés dátumától számított három hónapban, azaz 2015. január 8-ig terjedő időszakban állapították meg, és az további három hónappal meghosszabbítható;

G.  mivel annak érdekében, hogy a Testület 2015. január 1-jére zökkenőmentesen működőképessé váljon, finanszírozási rendszerét a lehető leghamarabb, de legkésőbb 2015. január 1-ig ki kell alakítania, hogy lehetővé tegye kezdeti igazgatási kiadásainak (a személyzet javadalmazásának, továbbá az infrastrukturális, igazgatási és működési kiadások) saját forrásokból történő fedezését;

H.  mivel a fent említett, felhatalmazáson alapuló rendeletnek ezért még 2014-ben, az F. preambulumbekezdésben említett ellenőrzési időszak lejárta előtt életbe kellene lépnie;

1.  kijelenti, hogy a felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelettel szemben nem emel kifogást;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 225., 2014.7.30., 1. o.


Késedelem a 2014–2020 közötti időszakra szóló kohéziós politika elindulásában
PDF 226kWORD 64k
Az Európai Parlament 2014. november 27-i állásfoglalása a 2014–2020 közötti időszakra szóló kohéziós politika késedelmes elindulásáról (2014/2946(RSP))
P8_TA(2014)0068RC-B8-0278/2014

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 4., 162., valamint 174–178. cikkére,

–  tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra, a Kohéziós Alapra, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról, az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1083/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1303/2013/EU európai parlamenti és a tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló, 2013. december 2-i 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendeletre(2),

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3),

–  tekintettel a 2014. évi általános költségvetéshez fűzött 3/2014. sz. költségvetés-módosítási tervezetre (COM(2014)0329),

–  tekintettel eljárási szabályzata 128. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel a kohéziós politika a legfőbb, reálgazdaságra irányuló uniós szintű beruházási politika, és 2020-ig 350 milliárd eurót meghaladó költségvetésével az Unió növekedésének és munkahelyteremtésének bevált katalizátora; mivel az Unió stratégiájának fontos részét képezi a regionális egyensúlyhiányok és egyenlőtlenségek orvoslása, a diverzifikáció és az ipari változásokhoz való alkalmazkodás segítése, valamint a gazdasági, társadalmi és területi kohézió megvalósítása; mivel egyes tagállamokban a kohéziós politika az állami beruházások elsődleges forrása;

B.  mivel a tematikus koncentráció révén a források korlátozott számú, növekedésösztönző potenciállal rendelkező stratégiai célkitűzésre irányulnak, köztük az innovációra és a kutatásra, a digitális menetrendre, a kis- és középvállalkozások (kkv-k) támogatására és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra, a képzésre, az oktatásra és az infrastruktúrára;

C.  mivel a partnerségi megállapodások és az operatív programok stratégiai eszközei a beruházások tagállamokba és régiókba irányításának, összhangban az Európa 2020 stratégia intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre irányuló átfogó célkitűzéseivel;

D.  mivel az 1303/2013/EU rendelet 14., 16. és 29. cikke rögzíti a partnerségi megállapodások és az operatív programok benyújtásának és elfogadásának menetrendjét, amelynek értelmében a partnerségi megállapodásokat 2014. augusztus végéig kellett volna elfogadni, az operatív programokat pedig legkésőbb 2015. január végéig;

E.  mivel egyértelmű késedelem tapasztalható a programozási folyamat tekintetében, hiszen várhatóan csupán kisszámú (alig több mint 100) operatív program kerül elfogadásra 2014 végéig;

F.  mivel a Bizottság a tagállamok kérésére informális dokumentumot készített az Európai Regionális Fejlesztési Alap, az Európai Szociális Alap és a Kohéziós Alap által társfinanszírozott, a Bizottság által 2014. december 31-ig el nem fogadott programokra vonatkozó 2014. évi kötelezettségvállalások kezeléséről;

G.  mivel két forgatókönyv létezik az operatív programok elfogadására, és mindkettő további késedelmeket von maga után a végrehajtás megkezdése tekintetében, nevezetesen: 1) az átviteli eljárás a 2014. december 31-ére „elfogadásra késznek” minősülő programok esetében, valamint 2) a 2014. évi fel nem használt előirányzatok európai strukturális és beruházási alapokhoz való – a többéves pénzügyi keret technikai felülvizsgálatával együtt járó – költségvetési átcsoportosítása a 2014. december 31-éig „elfogadásra nem késznek” minősülő programok esetében;

H.  mivel a Bizottság által előterjesztett menetrend szerint az operatív programokat az átviteli eljárás keretében 2015. február 15. és március 31. között fogadnák el, a költségvetési átcsoportosítás keretében pedig 2015. május 1. után;

I.  mivel a 2014–2020-as programozási időszakot érintő késedelmes végrehajtás mellett a kohéziós politika terén a 2007–2013-as programozási időszak tekintetében fennálló, körülbelül 23 milliárd eurót kitevő kifizetési hátralékkal is szembe kell nézni, ami még jobban aláássa hitelességét, hatékonyságát és fenntarthatóságát;

J.  mivel a Bizottság elnöke jelezte, hogy 315 milliárd eurós beruházási programot kíván indítani;

1.  súlyos aggodalmának ad hangot a 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó kohéziós politika végrehajtása tekintetében fennálló jelentős késedelmek miatt, miközben elismeri annak fontosságát, hogy a későbbi átprogramozás elkerülése érdekében a programozási időszak kezdetén jó minőségű operatív programok kerüljenek elfogadásra;

2.  hangsúlyozza, hogy a jelenlegi késések megpróbáltatást jelentenek a nemzeti, regionális és helyi hatóságok számára az európai strukturális és beruházási alapok hatékony tervezése és végrehajtása tekintetében a 2014–2020-as időszakra vonatkozóan;

3.  emlékeztet arra, hogy a kohéziós politika a tagállamok által biztosított társfinanszírozással együtt a növekedést elősegítő uniós közkiadások jelentős részét teszi ki; hangsúlyozza, hogy ezért nagyon fontos az új programok végrehajtásának mielőbbi elindítása a beruházások eredményeinek maximalizálása, a munkahelyteremtés előmozdítása és a termelékenység növekedésének fokozása érdekében;

4.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tanúsítsanak felelős magatartást, és tegyenek meg minden tőlük telhetőt annak érdekében, hogy gyorsabb eljárással 2014-ben a lehető legtöbb operatív program elfogadásra kerüljön, valamint hogy 2014. december 31-éig a lehető legtöbb program „elfogadásra kész” legyen és ezáltal alkalmazni lehessen az átviteli eljárást, összhangban a költségvetési rendelet 13. cikke (2) bekezdésének a) pontjával és a rendelet alkalmazási szabályainak 4. cikkével;

5.  felszólítja a Bizottságot, hogy – a minőségre, valamint a csalás elleni harc fenntartására való határozott összpontosítás mellett – vizsgálja meg belső eljárásai ésszerűsítésének valamennyi lehetséges módját, amelyekkel biztosítható, hogy a 2014. november 24-i határidőt követően újra benyújtott operatív programokat is vegyék figyelembe a szolgálatközi konzultáció év végig történő lezárásához, és kezeljék őket elfogadásra készként, amennyiben megfelelnek a minőségi követelményeknek;

6.  tudatában van annak, hogy a fent említett forgatókönyvek közül a második, amely a 2014 végére elfogadásra még nem kész operatív programok esetében alkalmazandó, nevezetesen a 2014-ben le nem kötött összegek 2015-ös költségvetésben történő újbóli előirányzása, a többéves pénzügyi keret 19. cikkének megfelelően szükségessé teszi a többéves pénzügyi keret 2015. május 1-jéig történő felülvizsgálatát, amelynek – még ha technikai jellegű is – a többéves költségvetési eljárás szerint kell megtörténnie: felkéri ezért a Bizottságot, hogy mielőbb kezdjen megbeszéléseket a Parlamenttel és a Tanáccsal egy olyan hiteles ütemterv kidolgozása érdekében, amely biztosítja a többéves pénzügyi keret 2015-ös felülvizsgálatának mielőbbi elfogadását;

7.  hangsúlyozza továbbá, hogy az operatív programok elfogadásához az adott 2015. évi kötelezettségvállalási előirányzatokra vonatkozó költségvetés-módosítás tervezetét is jóvá kell hagyni, valamint hogy ez azt jelenti, hogy a programok végrehajtásának tényleges elindítására a legjobb esetben is 2015 közepéig kell várni;

8.  a fentiekre tekintettel kéri a Bizottságot, hogy ismertesse a Parlamenttel azokat az intézkedéseket, amelyeket az operatív programok végrehajtásának mielőbbi elősegítése érdekében tervez, valamint adjon tájékoztatást az intézkedések időbeli ütemezéséről;

9.  riasztónak tartja a kohéziós politika 2007–2013-as operatív programjaival kapcsolatos kifizetési hátralékok helyzetét; hangsúlyozza, hogy fontos és sürgető, hogy az új bizottsági javaslatok alapján 2014 végére létrejöjjön a témára vonatkozó megállapodás;

10.  felszólítja a Bizottságot, hogy fejtse ki, milyen hatással jár a kifizetések e késedelme az új operatív programok végrehajtásának elindítására nézve, és terjesszen elő megoldásokat a károk mértékének lehető legcsekélyebbre korlátozása érdekében; felszólítja továbbá a Bizottságot, hogy a közös rendelkezéseket megállapító rendelet 16. cikkének (3) bekezdésében előírt tárgyalások eredményeiről szóló jelentés keretében elemezze, milyen következményekkel jár a 2014–2020-as időszakra vonatkozó kohéziós politika késedelmes megindítása a növekedésre és a munkahelyteremtésre, és a levont tanulságok alapján tegyen ajánlásokat;

11.  kéri, hogy a Bizottság által bejelentendő 315 milliárdos beruházási csomag a 2014–2020-as kohéziós politikához képest teljes mértékben kiegészítő jellegű legyen;

12.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak, a Tanácsnak, a Régiók Bizottságának, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a többi érintett intézménynek.

(1) HL L 347., 2013.12.20., 320. o.
(2) HL L 347., 2013.12.20., 884. o.
(3) HL L 298., 2012.10.26., 1. o.


A Bizottság hatásvizsgálati útmutatója
PDF 312kWORD 75k
Az Európai Parlament 2014. november 27-i állásfoglalása a Bizottság hatásvizsgálati útmutatójának felülvizsgálatáról és a kkv-teszt szerepéről (2014/2967(RSP))
P8_TA(2014)0069RC-B8-0311/2014

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság hatásvizsgálati útmutatójának felülvizsgálatával foglalkozó, a közelmúltban megrendezett nyilvános konzultációra és a kapcsolódó felülvizsgált hatásvizsgálati útmutató tervezetére,

–  tekintettel a független hatásvizsgálatok biztosításáról szóló 2011. június 8-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.  mivel a hatásvizsgálatok – a jogalkotás korai szakaszában alkalmazott eszközként – kulcsszerepet játszanak a Bizottság intelligens szabályozási programjában, és arra szolgálnak, hogy átlátható, átfogó és kiegyensúlyozott bizonyítékot nyújtsanak a gazdasági, társadalmi és környezeti hatásokról, az uniós fellépés hozzáadott értékéről, a várható szabályozási és adminisztratív terhekről, valamint az alternatív megoldások valamennyi érintett fél számára jelentkező költségeiről és hasznáról;

B.  mivel a jelenlegi hatásvizsgálati útmutató kiemelt szerepet biztosít a Bizottság Főtitkárságának és a Hatásvizsgálati Testületnek annak eldöntése tekintetében, hogy az adott kezdeményezés esetén szükség van-e hatásvizsgálatra;

C.  mivel a Hatásvizsgálati Testület a hatásvizsgálatok központi minőségellenőrző pontjaként jelentős szerepet tölt be;

D.  mivel a Szerződések horizontális szociális és gazdasági záradékokat – valamint a szubszidiaritás és az arányosság elvének tiszteletben tartására kötelező rendelkezéseket – tartalmaznak, amelyeket figyelembe kell venni az uniós szakpolitikák és fellépések meghatározása és végrehajtása során, és amelyek valamennyi javasolt jogszabály lényeges hatásának mélyreható vizsgálatát követelik meg;

E.  mivel a Bizottság egyik szakértői csoportjának véleménye szerint a kis- és középvállalkozások (kkv-k) számára tízszer többe kerülhet egy rendeletnek való megfelelés, mint a nagyobb vállalatok számára; mivel ezért a megfelelő és független hatásvizsgálat különösen fontos a kkv-k esetében, amelyek számára a nagyvállalatokhoz képest több nehézséget okoz az új jogi és adminisztratív követelményekhez való alkalmazkodás, és méretüknél fogva kevésbé képesek korai szakaszban felkészülni a szabályozás változásaira;

F.  mivel a „gondolkozz először kicsiben” elv a 2008-as európai kisvállalkozói intézkedéscsomag alapját képezi; mivel az elv 2009 óta része a hatásvizsgálati útmutatónak, és 2005 óta megtalálható egyéb bizottsági szövegekben; mivel az elv a jogalkotás kkv-barát jellegének fokozása érdekében a kkv-k érdekeinek a politikaformálás kezdeti szakaszaiban való figyelembevételét célozza; mivel számos eszköz áll rendelkezésre az elv hatékony megvalósításának biztosítására, beleértve a „kkv-teszt” alkalmazását a küszöbön álló jogalkotási javaslatok esetében;

G.  mivel a jelenlegi hatásvizsgálati útmutató egy kkv-teszt formájában konkrét iránymutatást nyújt, többek között a lehetséges enyhítő intézkedések tekintetében is; mivel a felülvizsgált útmutató tervezete semmilyen rendelkezést sem tartalmaz a kkv-tesztre vonatkozóan;

H.  mivel a Parlament eredeti bizottsági javaslathoz fűzött érdemi módosításainak megfelelő értékelése lényeges hozzáadott értékkel bír a Parlament háromoldalú egyeztetéseken képviselt álláspontjának támogatása tekintetében;

Hatály

1.  üdvözli, hogy a Bizottság elkötelezett a hatásvizsgálati útmutató rendszeres felülvizsgálata mellett a hatásvizsgálati eljárások javítása érdekében;

2.  hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak biztosítania kell a gazdasági, társadalmi, igazgatási és környezeti szempontok egyenlő mélységű értékelését;

3.  aggodalmát fejezi ki ugyanakkor amiatt, hogy a felülvizsgált útmutató tervezete a jelenlegi útmutatónál sokkal kevésbé konkrétan határozza meg a hatásvizsgálatok hatókörét, és lényegesen nagyobb mozgásteret biztosít az illetékes főigazgatóság számára annak értelmezésében, hogy szükség van-e hatásvizsgálatra; úgy véli, hogy fenn kellene tartani a jelenlegi gyakorlatot, amely szerint a Hatásvizsgálati Testület részt vesz a döntéshozatalban;

4.  úgy véli, hogy a Bizottságnak fenn kell tartania azt a jelenlegi megközelítését, hogy hatásvizsgálatot nyújt be minden olyan kezdeményezés esetében, amely megfelel az alábbi kritériumok legalább egyikének:

   a) a Bizottság jogalkotási és munkaprogramjában szereplő jogalkotási javaslatok;
   b) a Bizottság jogalkotási és munkaprogramjában nem szereplő, de egyértelműen azonosítható gazdasági, társadalmi, igazgatási és környezeti hatással rendelkező jogalkotási javaslatok;
   c) azok a nem jogalkotási kezdeményezések, amelyek a jövőre szóló szakpolitikákat határoznak meg (például fehér könyvek, cselekvési tervek, kiadási programok és a nemzetközi megállapodásokhoz készült tárgyalási iránymutatások);
   d) a Bizottság – és adott esetben ügynökségei – által bevezetett felhatalmazáson alapuló jogi aktusok vagy végrehajtási aktusok, amelyek várhatóan jelentős azonosítható gazdasági, társadalmi, környezeti hatásokkal, illetve adminisztratív terhekkel járnak;

5.  megállapítja, hogy a hatásvizsgálatoknak precízeknek, átfogóaknak kell lenniük, és a rendelkezésre álló legpontosabb, legobjektívebb és legteljesebb információkon kell alapulniuk, arányos és a javaslat irányára és célkitűzéseire összpontosító elemzéssel, hogy lehetővé tegyék a megalapozott szakpolitikai döntést;

6.  meggyőződése, hogy a hatásvizsgálatok valamennyi uniós intézményen belül a döntéshozatal támogatásának fontos eszközei és fontos részei a szabályozás javítása folyamatának; elismeri mindazonáltal, hogy a hatásvizsgálatok nem helyettesíthetik a politikai értékelést és döntéseket;

7.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a hatásvizsgálati folyamat korai szakaszában minden fontos érdekelt féllel konzultáljanak annak érdekében, hogy észrevételeiket a hatásvizsgálatok elkészítése során és azok közzététele előtt figyelembe lehessen venni;

8.  megjegyzi, hogy a hatásvizsgálatok hatóköre esetenként nem felel meg az elfogadott javaslatoknak, amennyiben azokat a biztosi testület általi jóváhagyásra való benyújtást követően módosítják; kéri, hogy a felülvizsgált útmutató írja elő a hatásvizsgálatok naprakésszé tételét a bennük tárgyalt kérdések és a Bizottság által végül elfogadott javaslat közötti folytonosság biztosítása érdekében;

Hatásvizsgálati Testület

9.  mély aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a felülvizsgált útmutató tervezete nem határozza meg egyértelműbben a Hatásvizsgálati Testület hatásvizsgálati eljárásban betöltött szerepét; határozottan ragaszkodik ahhoz, hogy a Bizottság gondolja át ezt a hiányosságot, és a Parlament ezen állásfoglalására való válaszadáskor a felülvizsgált útmutató újabb tervezetében egyértelműbben határozza meg a Hatásvizsgálati Testülethez kapcsolódó eljárásokat;

10.  úgy véli, hogy az új eljárásoknak világosan, érthetően és átlátható módon meg kell határozniuk a Hatásvizsgálati Testület elé kerülő hatásvizsgálatok benyújtásának, felülvizsgálatának és végleges jóváhagyásának folyamatát;

11.  ismételten hangot ad azon véleményének, hogy a Bizottságnak csak olyan javaslatokat szabadna elfogadnia, amelyeket a Hatásvizsgálati Testület által jóváhagyott vélemény kísér;

12.  emlékezteti továbbá a Bizottságot a Parlament arra irányuló kérésére, hogy a Hatásvizsgálati Testület függetlenségét erősítsék meg, és különösen hogy a Hatásvizsgálati Testület tagjai ne álljanak politikai ellenőrzés alatt; úgy véli, hogy a Hatásvizsgálati Testületnek kizárólag olyan magas szintű képzettséggel rendelkező emberekből kell állnia, akik rendelkeznek a benyújtott elemzés gazdasági, társadalmi és környezeti hatások tekintetében történő értékeléséhez szükséges hozzáértéssel;

13.  várja annak tisztázását az új Bizottság részéről, hogy miként szándékozik a továbbiakban eljárni az ebben az állásfoglalásban felvetett szempontok tekintetében, hogy ezt a megközelítést teljesebb mértékben figyelembe vehesse a Bizottság közelmúltbeli, a célravezető és hatásos szabályozás programról (REFIT) szóló közleményéről való álláspontja kialakítása során, a Parlament ezzel összefüggő álláspontjának sérelme nélkül;

Kkv-teszt

14.  emlékeztet arra, hogy az európai kisvállalkozói intézkedéscsomag 2011-es felülvizsgálatakor a Bizottság sajnálatosnak tartotta, hogy csak nyolc tagállam építette be a kkv-tesztet nemzeti döntéshozatali eljárásaiba; kéri a Bizottságot, hogy a kkv-kkal kapcsolatos politika támogatásának keretében, a nemzeti eljárásokkal összefüggésben a kkv-teszt elveinek jobb terjesztése érdekében működjön együtt a tagállamokkal;

15.  üdvözli, hogy a felülvizsgálat során a Bizottság egyértelműen elkötelezte magát a kkv-teszt megerősítése mellett; sajnálja ugyanakkor, hogy e kijelentések ellenére a felülvizsgált hatásvizsgálati útmutató tervezete még csak nem is említi a kkv-tesztet;

16.  emlékeztet rá, hogy a Bizottság az európai kisvállalkozói intézkedéscsomagban vállalta, hogy a „gondolkozz először kicsiben” elvet megvalósítja politikaformálása során, és hogy ennek részét képezi a kkv-teszt, amelynek célja a soron következő jogszabályok és igazgatási kezdeményezések kkv-kra gyakorolt hatásának értékelése; hangsúlyozza, hogy e teszt megfelelő elvégzésének biztosítása elengedhetetlen, és úgy véli, hogy e téren továbbra is jelentős mértékű előrehaladást lehetne elérni;

17.  kitart amellett, hogy az útmutató 8. mellékletében meghatározott kkv-tesztet meg kell őrizni annak érdekében, hogy a Bizottság kezdeményezései ne érintsék aránytalanul nagy mértékben vagy hátrányosan a kkv-ket a nagyvállalatokhoz képest;

18.  hangsúlyozza, hogy ilyen esetekben a hatásvizsgálatnak alternatív mechanizmusokat és/vagy rugalmassági lehetőségeket kellene tartalmaznia, segítve a kkv-ket a kezdeményezésnek való megfelelésben (a 8.4. mellékletnek megfelelően); ezzel összefüggésben üdvözli a felülvizsgált útmutató tervezetében rögzített azon szakpolitikai lehetőséget, hogy a mikrovállalkozásokat kizárják a jogalkotási javaslat hatálya alól; úgy véli azonban, hogy a mikrovállalkozások főszabály szerinti mentesítése nem feltétlenül képezi mindig a legjobb megközelítést, és ezért ezt a bizonyítási teher megfordításával kapcsolatos politika érvényesítése érdekében eseti alapon minden javaslat tekintetében külön értékelni kell, azaz a mikrovállalkozásokat ki kell zárni a javaslatok hatálya alól, kivéve, ha bizonyítást nyer, hogy a javaslatnak rájuk is ki kell terjednie; támogatja a kkv-khez igazított megoldások és a rájuk vonatkozó enyhébb szabályok elfogadását a hatásvizsgálatok tekintetében, kivéve, ha ez a jogszabály hatékonyságát nem megfelelő módon korlátozza;

Alkalmazás és ellenőrzés

19.  megjegyzi, hogy egy jogalkotási aktus végleges formája jelentős mértékben különbözhet a Bizottság által elfogadott javaslattól; úgy véli, hogy hasznos volna, ha az elfogadott jogalkotási aktusok esetében összefoglalót készítenének azok várt hasznáról és költségeiről, és ha ezt az összefoglalót frissítenék, hogy tükrözze a hatásvizsgálatban foglalt elemzéshez képest a jogalkotási eljárás során végrehajtott módosítások következtében történt változást; úgy véli, hogy ez egyszerűsítené a javaslatok hatásának nyomon követését és értékelését;

A szabályozás javításával foglalkozó tanácsadó szerv létrehozása

20.  elismeri az adminisztratív terhekkel foglalkozó magas szintű munkacsoport által a Bizottság megbízása szerint végzett munkát és benyújtott zárójelentést; emlékeztet arra, hogy a Bizottság a célravezető és hatásos szabályozás programról (REFIT) szóló legutóbbi (2014. júniusi) közleményében kinyilvánította a szabályozás javításával foglalkozó, érdekelt felekből és nemzeti szakértőkből álló új magas szintű munkacsoport létrehozására irányuló szándékát;

21.  javasolja, hogy a Bizottság mielőbb hozza létre ezt az érdekelt felek tapasztalataira és a nemzeti szakértőkre egyaránt támaszkodó, a szabályozás javításával foglalkozó magas szintű tanácsadó szervet; javasolja, hogy e szerv rendelkezzen erős és független tanácsadói megbízatással, amely kiegészíti a Bizottság hatásvizsgálatokkal kapcsolatos munkáját; úgy véli, hogy egy ilyen szerv szakértelme – többek között a szubszidiaritás és az arányosság tekintetében is – hozzáadott értékkel járulhatna hozzá a hatásvizsgálati eljáráshoz és a szabályozás javításával kapcsolatos más kezdeményezésekhez; kéri a Parlament és a Tanács bevonását a szakértők kijelölésébe; javasolja a szabályozás javításával foglalkozó meglévő testületek (például a Svédországban, a Cseh Köztársaságban, Hollandiában, az Egyesült Királyságban és Németországban működők) bevált gyakorlatainak és tapasztalatainak figyelembe vételét;

22.  felhívja a Bizottságot, hogy terjessze elő a felülvizsgált hatásvizsgálati útmutató újabb tervezetét, figyelembe véve a jelen állásfoglalásban hangsúlyozott kérdéseket és a Bizottság új struktúráját, különös tekintettel a szabályozás javításáért felelős új alelnök szerepére;

Hatásvizsgálatok a Parlamentben

23.  kéri, hogy a Parlament – elsősorban bizottsági szinten – szisztematikusan és a lehető legkorábban vizsgálja meg a Bizottság által elkészített hatásvizsgálatokat;

24.  emlékeztet a független hatásvizsgálatok biztosításáról szóló 2011. június 8-i állásfoglalására, amelyben kérte a parlamenti hatásvizsgálatok – egy már rendelkezésre álló eszköz – következetesebb alkalmazását; emlékeztet arra, hogy a hatásvizsgálatok elvégzésére külön költségvetési sor és szervezeti egységek állnak rendelkezésre; különösen indokoltnak tartja a parlamenti hatásvizsgálatot akkor, ha az eredeti bizottsági javaslat jelentős mértékben megváltozik;

Hatásvizsgálatok az Európai Tanácsban

25.  elvárja a Tanácstól, hogy tartsa tiszteletben a saját érdemi módosításainak szisztematikus hatásvizsgálatára vonatkozó kötelezettségvállalását;

o
o   o

26.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak és a Tanácsnak.

(1) HL C 380. E, 2012.12.11., 31. o.


A gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 25. évfordulója
PDF 178kWORD 110k
Az Európai Parlament 2014. november 27-i állásfoglalása a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 25. évfordulójáról (2014/2919(RSP))
P8_TA(2014)0070B8-0285/2014

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a gyermek jogairól szóló, 1989. november 20-án, New Yorkban elfogadott ENSZ-egyezményre,

–  tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló, 2006. december 13-án, New Yorkban elfogadott ENSZ-egyezményre,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 24. cikkére,

–  tekintettel a 2009-ben elfogadott stockholmi programra és az ahhoz kapcsolódó, 2010–2014-re szóló cselekvési tervre,

–  tekintettel az ENSZ Gyermekjogi Bizottságának a gyermek jogairól szóló, a gyermek mindenek fölött álló érdekét elsődleges szempontnak tekintő 14(2013). sz. általános megjegyzésére,

–  tekintettel az EU 2011 februárjában elfogadott gyermekjogi ütemtervére,

–  tekintettel a fejlesztési politikára vonatkozó európai konszenzusra,

–  tekintettel a fejlesztési segélyezés hatékonyságáról szóló, 2011. november 29. és december 1. között Puszanban megrendezett magas szintű találkozón elfogadott nyilatkozatra és cselekvési tervre,

–  tekintettel „A gyermekek különleges helyzetének figyelembevétele az Európai Unió külső fellépéseiben” című, 2008. február 5-i bizottsági közleményre (COM(2008)0055),

–  tekintettel a gyermek jogainak előmozdítására és védelmére vonatkozó uniós iránymutatásokra,

–  tekintettel az EU-nak a fegyveres konfliktusok által érintett gyermekekről szóló iránymutatásaira,

–  tekintettel az ENSZ „Gyermekeknek való világ” című cselekvési tervére,

–  tekintettel az emberi jogokkal és demokráciával kapcsolatos uniós stratégiai keretre és cselekvési tervre,

–  tekintettel az emberkereskedelem megelőzéséről, és az ellene folytatott küzdelemről, az áldozatok védelméről, valamint a 2002/629/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló, 2011. április 5-i 2011/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(1),

–  tekintettel a gyermekek szexuális bántalmazása, szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről, valamint a 2004/68/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló, 2011. december 13-i 2011/93/EU európai parlamenti és a tanácsi irányelvre(2),

–  tekintettel az emberkereskedelem felszámolására irányuló európai uniós stratégiára (2012–2016), különösen a gyermekvédelmi rendszerekre vonatkozó iránymutatás kidolgozásának finanszírozásáról szóló rendelkezésekre és a legjobb gyakorlatok cseréjére,

–  tekintettel a Bizottság „Beruházások a gyermekek érdekében: a hátrányos helyzetből való kitörés” című, 2013/112/EU 2013. február 20-i ajánlására(3),

–  tekintettel a kísérő nélküli kiskorúak európai uniós helyzetéről szóló 2013. szeptember 12-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a nőkkel szembeni megkülönböztetés minden formájának felszámolásáról szóló, 1979-ben elfogadott ENSZ-egyezményre (CEDAW) és az ENSZ Pekingi Cselekvési Platformjára,

–  tekintettel a Bizottságnak szóló ajánlásokkal a nők elleni erőszakról szóló 2014. február 25-i(5) és a „Fellépés a női nemi szervek megcsonkításának megszüntetése érdekében” című bizottsági közleményről szóló 2014. február 6-i(6) állásfoglalására,

–  tekintettel „A nők és a leánygyermekek elleni erőszak minden formájának, köztük a női nemi szervek megcsonkításának a megelőzése és az ellene való küzdelem” című, 2014. június 5-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a fejlesztési együttműködéssel kapcsolatos, jogokon alapuló, az összes emberi jogra kiterjedő megközelítésről szóló 2014. május 19-i tanácsi következtetéseikre,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 7. cikkére, amely újólag megerősíti, hogy az EU „valamennyi célkitűzését figyelembe véve [...] biztosítja különböző politikái és tevékenységei összhangját”,

–  tekintettel a Bizottság „Méltó életet mindenkinek: az elképzeléstől az együttes fellépésig” című 2014. június 2-i közleményére (COM(2014)0335),

–  tekintettel a Bizottság „Politikák fejlesztési célú koherenciája” című 2005. április 12-i közleményére (COM(2005)0134), és a Külügyek Tanácsának 2012. május 14-i 3166. ülésén elfogadott, „A változás programja: az EU fejlesztéspolitikájának hatékonyabbá tétele” című következtetéseire,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény és az ahhoz csatolt választható, a gyermekek védelmére és jólétére vonatkozó átfogó nemzetközi jogi normákat magukba foglaló jegyzőkönyvek alkotják a gyermek jogai előmozdításának és védelmének mintáját;

B.  mivel minden uniós tagállam ratifikálta az ENSZ gyermekjogi egyezményét, és világos jogi kötelezettségük a joghatóságuk alá tartozó összes gyermek jogainak előmozdítása, védelme és érvényesítése;

C.  mivel a gyermekek jogainak előmozdítása az uniós politikák egyik kifejezett célja, és mivel az Európai Unió Alapjogi Chartája megköveteli, hogy az EU minden fellépésénél elsődleges szempontként vegyék figyelembe a gyermekek mindenek felett álló érdekeit;

D.  mivel az ENSZ gyermekjogi egyezménye és az Európai Unió Alapjogi Chartája tiszteletben tartja a gyermekek meghallgatáshoz való jogát, illetve ahhoz való jogukat, hogy az őket érintő kérdésekben véleményüket koruknak és érettségüknek megfelelően figyelembe vegyék;

E.  mivel a gyermek jogai – vagyis érdekeik elsőbbségének elve, az élethez, a túléléshez, a fejlődéshez és a megkülönböztetésmentes bánásmódhoz való joguk, valamint véleménynyilvánítási joguk tiszteletben tartása – minden uniós politikát érintenek;

F.  mivel az ENSZ gyermekjogi egyezményének 25 évvel ezelőtti elfogadása óta elértünk eredményeket, ám mivel a gyermekek jogait továbbra is megsértik a világ számos részén, többek között az uniós tagállamokban erőszak, bántalmazás, kizsákmányolás, szegénység, szociális kirekesztés és vallások, fogyatékosságon, nemen, nemi identitáson, koron, nemzetiségen, migrációs vagy tartózkodási jogálláson alapuló megkülönböztetés eredményeképpen;

G.  mivel annak érdekében, hogy a jogoknak értelme legyen, minden gyermeknek és családjaiknak inkluzív hozzáférést kell biztosítani az igazságszolgáltatáshoz és a tisztességes, időben érkező és hatékony jogorvoslathoz;

H.  mivel 2012-ben nagyjából 6,6 millió öt év alatti gyermek halt meg, legtöbben megelőzhető okokból, megfosztva őket a túléléshez és a fejlődéshez való joguktól; mivel 168 millió 5 és 17 év közötti gyermeket dolgoztatnak gyermekmunkásként, ami veszélyezteti a gazdasági kizsákmányolás elleni védelemhez való jogukat, és megfosztja őket a tanuláshoz és játékhoz való joguktól; mivel a lányok 11%-át 15 éves koruk előtt férjhez adják, ami veszélyezteti az egészséghez, oktatáshoz és védelemhez való jogukat; mivel Szubszaharai-Afrikában továbbra is minden tizedik gyermek meghal az ötödik születésnapja előtt;

I.  mivel az oktatás – különösen a minden gyermek számára biztosított ingyenes általános iskolai képzés – olyan alapvető jog, amely mellett minden kormány elkötelezte magát az ENSZ 1989-es gyermekjogi egyezménye értelmében; mivel 2015-re annak biztosítása a célkitűzés, hogy minden fiú és lány elvégezze az általános iskolát; mivel a fejlődő világban némi előrelépéstől eltekintve e célkitűzés távol van a megvalósulástól;

J.  mivel az átfogó szexuális oktatás szerves és fontos része a lányok és fiúk jóléthez és egészséghez való joga megerősítésének, az egyenlőség előmozdításával és a sztereotípiák elleni küzdelemmel;

K.  mivel a humanitárius válságok továbbra is pusztító hatással vannak a gyermekekre, és mivel 2014-ben több mint 59 millió gyermeket érintett közvetlenül válság, általában valamely konfliktushoz kapcsolódóan; mivel a becslések szerint a világon jelenleg 250 000 gyermekkatona van, és 40%-uk lány;

L.  mivel csak 2012-ben közel 95 000 20 év alatti gyermek és serdülő esett gyilkosság áldozatául, közel 1 milliárd 2 és 14 év közötti gyermeket ért fizikai fenyítés, minden harmadik 13 és15 év közötti serdülőt zaklattak, és nagyjából 70 millió 15 és 19 év közötti lány esett valamilyen fizikai erőszak áldozatául, és mivel világszerte 120 millió lány vált erőszakos közösülés vagy más erőszakos szexuális cselekmény áldozatává élete valamely pontján;

M.  mivel a világ népességének a felét gyermekek alkotják, és mivel körülbelül 100 millió gyermek él az EU-ban;

N.  mivel az ENSZ Gyermekalapjának (UNICEF) a gazdag országokban létező gyermekszegénységről szóló legfrissebb jelentése szerint 2008 óta 2,6 millió gyermek süllyedt a világ legjobb módú országaiban a szegénységi küszöb alá, így a fejlett világ szegénységben élő gyermekeinek becsült száma 76,5 millió; mivel ugyanezen tanulmány szerint 2013-ban 7,5 millió fiatalt soroltak a NEET-ek (nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő fiatalok) közé;

O.  mivel a gyermekek elleni erőszak számos formát ölthet, beleértve a pszichés, fizikai, szexuális, érzelmi és verbális bántalmazást, elhanyagolást és nélkülözést, és sor kerülhet rá különféle keretek között, így otthon, az iskolában, az egészségügyi ellátási és az igazságszolgáltatási rendszerben, a munkahelyen, a közösségekben és az interneten;

P.  mivel az uniós gyermekjogi stratégia világos kereteket állapít meg az uniós fellépések vonatkozásában, és mivel e stratégia végrehajtása jelentős eredményeket hozott számos kulcsfontosságú tevékenységi és jogalkotási téren, beleértve eltűnt gyermekek felkutatására fenntartott európai forróvonal létrehozását, a gyermekbarát igazságszolgáltatás előmozdítását, az adatgyűjtés javítását és a gyermekjogok belefoglalását a külső fellépésekbe;

Q.  mivel minden gyerek elsősorban és legfőképpen gyermek, akinek a jogait megkülönböztetés nélkül érvényesíteni kell, függetlenül szülei etnikai származásától, állampolgárságától és szociális, migrációs vagy tartózkodási jogállásától;

R.  mivel a lányokra és a fiúkra hasonló és különböző elvárások és szocializációs formák is vonatkoznak, és mivel a lányok és fiúk által tapasztalt megkülönböztetés életkoruktól függően eltér;

S.  mivel noha lényeges eredményeket értek el, különösen az emberkereskedelem, a szexuális kizsákmányolás és az áldozatok jogai terén, illetve a menedékkérő és a kísérő nélküli gyermekek esetében, még többet kell tenni annak érdekében, hogy a migráns gyermekek jogait teljes mértékben tiszteletben tartsák az EU-ban; mivel sok kísérő nélküli gyermek eltűnik és megszökik az EU-ba érkezésüket követően, és ők különösen ki vannak szolgáltatva a bántalmazás veszélyének;

T.  mivel – nemzetközi jellegénél fogva – a gyermekek kizsákmányolása és a gyermekek internetes szexuális kizsákmányolása – többek között a gyermekeket szexuális értelemben kizsákmányoló tartalmak terjedése az interneten, illetve a gyermekek elleni internetes erőszak – továbbra is az egyik legfőbb probléma a bűnüldöző hatóságok számára, kezdve a szexuális zsarolástól és csábítástól a saját készítésű gyermekbántalmazó anyagokig és élő közvetítésig, ami sajátos vizsgálati nehézségeket jelent a technológiai újítások miatt, amelyek révén az elkövetők, többek között az interneten „vadászók” könnyebben és gyorsabban férhetnek hozzá az anyagokhoz;

U.  mivel a gyermekeket különösen sújtják a szegénység, illetve a szociális biztonsági rendszereket és a legfontosabb szociális juttatásokat, például a családi pótlékot érintő megszorítások, és mivel 2007 óta egyre komolyabb megszorításokra került sor az EU-ban; mivel az EU-ban még a szociális transzfereket követően is igen magas a gyermekszegénység kockázata (20,3% 2013-ban);

V.  mivel a 2015 utáni globális fejlesztési együttműködési keret lehetőséget biztosít a gyermek jogaiba való beruházásra a világ minden területén, függetlenül a gyermek nemétől, etnikai származásától, fajától, illetve gazdasági, fogyatékossági vagy más helyzetétől;

1.  úgy véli, hogy a gyermek jogai az uniós politikák központjában állnak, és hogy az ENSZ gyermekjogi egyezményének 25. évfordulója alkalmat kínál a gyermekjogok teljes körű végrehajtásának biztosítására minden szakpolitika terén és a gyakorlaptban, valamint további intézkedések megtételére annak érdekében, hogy mindenütt minden gyermek – és különösen a legkiszolgáltatottabbak – jogait tiszteletben tartsák;

2.  üdvözli az Európai Bizottságnak a stockholmi program keretében való kötelezettségvállalását arra, hogy olyan integrált uniós stratégiát dolgoz ki, amely hatékonyan elősegíti és biztosítja a gyermek jogainak érvényesülését az Európai Unió belső és külső politikáiban, valamint támogatja a tagállamok e területen tett erőfeszítéseit; felkéri a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot egy nagyra törő és átfogó gyermekjogi stratégiára és a következő öt évre szóló cselekvési tervre, az uniós gyermekjogi stratégia továbbépítésével és fejlesztésével;

3.  üdvözli az EU kötelezettségvállalását az integrált uniós gyermekvédelmi iránymutatások további fejlesztésére vonatkozóan, annak érdekében, hogy csökkentsék az egyes gyermekvédelmi problémák kezelése során az adott kérdésen alapuló reakciókból adódó széttöredezettséget, és Unió-szerte biztosítsák minden gyermek hatékony védelmét az erőszak minden formájával szemben;

4.  felkéri a Bizottságot, hogy kövesse nyomon, és tegyen jelentést a „Befektetés a gyermekekbe: a hátrányok körének megtörése” című ajánlásának tagállami végrehajtásáról, és biztosítsa a gyermekek minőségi szolgáltatásokhoz történő hozzáférését, illetve bevonását; felkéri a tagállamokat, amelyekben a gyermekszegénység aránya átlag feletti, hogy határozzanak meg nemzeti célkitűzéseket, illetve biztosítsanak elsőbbséget a gyermekeket és fiatalokat érintő szegénység és társadalmi kirekesztés csökkentését célzó beruházásoknak;

5.  felkéri az EU-t és a tagállamokat, hogy biztosítsanak kiemelt elsőbbséget a millenniumi fejlesztési céloknak belső politikáik keretében és harmadik országokkal fenntartott kapcsolataikban; hangsúlyozza, hogy e célokat, különösen a szegénység felszámolását, a mindenki számára biztosított hozzáférést az oktatáshoz és a nemek közötti egyenlőséget csak a mindenki számára hozzáférhető közszolgáltatások révén érhetjük el;

6.  felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy foglaljanak bele egy kifejezetten gyermekekre és fiatalokra összpontosító szempontot az európai szemeszterbe, az éves növekedési jelentésbe és a felülvizsgált Európa 2020 stratégiába annak érdekében, hogy jobban végre lehessen hajtani a Bizottság „Beruházások a gyermekek érdekében: a hátrányos helyzetből való kitörés” című ajánlásában foglaltakat;

7.  felkéri a Bizottságot, hogy gondoskodjon a különféle szolgálatai közötti fokozott együttműködésről annak érdekébem, hogy hatékonyan érvényesítsék a gyermek jogait minden uniós jogalkotási javaslatban, szakpolitikában és pénzügyi határozatban, illetve nyomon kövessék a gyermekekre vonatkozó uniós vívmányoknak és az ENSZ gyermekjogi egyezménye keretében fennálló kötelezettségeknek való teljes körű megfelelésüket; felkéri a Bizottságot, hogy gondoskodjon arról, hogy a gyermekjogi koordinátor megbízatása és forrásai megfelelően tükrözzék a gyermek jogainak szisztematikus és hatékony érvényesítésére vonatkozó uniós kötelezettségvállalást;

8.  felszólítja a Bizottságot, hogy használja ki a többéves pénzügyi keret félidős felülvizsgálata által nyújtott alkalmat annak biztosítására, hogy az uniós források a leghátrányosabb helyzetű és a kiszolgáltatottabb gyermekek javát szolgálják;

9.  felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy határozott prioritásként tartsák szem előtt a gyermekeket a regionális és kohéziós politikák, mint például az európai fogyatékosságügyi stratégia, a nemzeti romaintegrációs stratégiák uniós keretrendszere, illetve az Unió egyenlőségi és megkülönböztetésmentességi politikájának programozása és végrehajtása során, megismétli a roma gyermekek valamennyi joghoz való egyenlő hozzáférése védelmének és elősegítésének fontosságát;

10.  ragaszkodik hozzá, hogy minden gyermekjogi politikába integrálják bele a nemek közötti egyenlőség szempontját, és konkrét intézkedésekre szólít fel a lányok – többek között az oktatáshoz és az egészséghez való – jogainak erősítése céljából;

11.  felszólítja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a gyermekek érdekei elsőbbségének elvét minden jogszabályban, a kormányzati képviselők által hozott minden szintű döntésben és minden bírósági határozatban tiszteletben tartsák, és arra ösztönzi a tagállamokat, hogy osszák meg a bevált gyakorlatokat, hogy a gyermekek érdekei elsőbbségének elvét minél hatékonyabban lehessen alkalmazni EU-szerte;

12.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyék meg a szükséges lépéseket annak biztosítására, hogy minden gyermek eredményesen hozzáférhessen a sajátos szükségleteihez és jogaihoz alakított igazságszolgáltatási rendszerhez, akár gyanúsítottként, tettesként, áldozatként vagy az eljárásban részt vevő félként;

13.  felszólítja a Bizottságot, hogy értékelje a fogva tartási politikák és a büntető igazságszolgáltatási rendszer gyermekekre gyakorolt hatását; rámutat, hogy EU-szerte közvetlen hatás éri a gyermek jogait abban az esetben, ha a gyermekek szüleikkel együtt börtönben élnek; kiemeli, hogy becslések szerint évente 800 000 gyermeket különítenek el bebörtönzött szülőjüktől EU-szerte, ami többszörös hatással van a gyermek jogaira;

14.  úgy véli, hogy a gyermekek kiszolgáltatottak az árukhoz és a szolgáltatásokhoz való hozzáférés terén; felszólítja az üzleti közösséget és az érdekelt feleket, hogy tartózkodjanak a gyermekekre irányuló agresszív és félrevezető reklámoktól online és offline, például a létező magatartási kódexek és hasonló kezdeményezések végrehajtása révén; úgy véli, hogy a gyermekeknek szóló, magas zsír-, só- vagy cukortartalmú ételeket felelős módon kell reklámozni, figyelembe véve a gyermekkori elhízás és cukorbetegség előfordulásának növekedését;

15.  úgy véli, hogy a gyermekek online személyes adatait megfelelő védelemben kell részesíteni, és hogy a gyermekeket hozzáférhető és gyermekbarát módon kell tájékoztatni személyes adataik online módon történő felhasználásának kockázatairól és következményeiről; hangsúlyozza, hogy meg kell tiltani a gyermekeket érintő online profilalkotást; úgy véli, hogy minden gyermeknek biztosítani kell az egészséges és biztonságos környezethez való jogot, illetve a játékhoz való hozzáférést;

16.  felszólítja a tagállamokat az emberkereskedelem megelőzéséről, és az ellene folytatott küzdelemről szóló 2011/36/EU irányelv végrehajtására, mivel az emberkereskedelem áldozatainak többsége fiatal lány és fiú, akik kényszermunka és szexuális kizsákmányolás, illetve egyéb visszaélések áldozatai; felszólítja emellett a tagállamokat és az Uniót, hogy erősítsék meg a rendőrségi és igazságügyi együttműködést az ilyen bűncselekmények megelőzése és kivizsgálása céljából; felszólítja a tagállamokat, hogy tegyenek intézkedéseket a gyermekek törvényellenes külföldre utaztatásának megakadályozására, működjenek együtt harmadik országokkal a gyermekcsempészet és gyermekkereskedelem növekvő problémájának kezelése céljából, és állítsák bíróság elé az emberkereskedőket, megfelelő szankciókkal;

17.  úgy véli, hogy lépéseket kell tenni az internetes zaklatás ellen, és hogy a gyermekeknek, a tanároknak, valamint az ifjúsági és gyermekszervezeteknek aktív szerepet kell játszaniuk a témával kapcsolatos tudatosság növelésében;

18.  felszólítja az Uniót és tagállamait a gyermekeknek szóló közszolgáltatásokba való beruházásra, ideértve a gyermekgondozást, az oktatást és az egészségügyet, különösen az óvodák, bölcsődék és a gyermekeknek szabadidős tevékenységeket kínáló közszolgáltatások állami hálózatának bővítésével;

19.  mivel az alapfokú oktatás nem mindig biztosítja a szükséges alapismeretek elsajátítását, kéri a tagállamokat, hogy az esélyegyenlőségi jogok érvényesülésének alapvető feltételeként mindenki számára biztosítsák a kötelező és ingyenes középfokú oktatást;

20.  kéri a tagállamokat, hogy hozzanak létre olyan jogszabályokat, amelyek védik vagy megerősítik az anyasággal és az apasággal kapcsolatos jogokat oly módon, hogy azok elősegítsék az egészséges és stabil környezet kialakítását a gyermekek életének első hónapjaiban;

21.  felszólítja a tagállamokat a gyermekek szexuális bántalmazása, szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről szóló 2011/93/EU irányelv végrehajtására, illetve hogy erősítsék a bűnüldöző hatóságok többek között az Europollal történő együttműködésének jogi lehetőségeit, műszaki képességeit és pénzügyi forrásait a gyermekek elleni szexuális bűnözők hálózatainak hatékonyabb kivizsgálása és megszüntetése céljából, az érintett gyermekek jogainak és biztonságának szem előtt tartásával;

22.  felszólít a bűnüldöző ügynökségek, az igazságügyi hatóságok, az ikt-ágazat, az internetszolgáltatók, a bankszektor és a nem kormányzati szervezetek – beleértve az ifjúsági és gyermekszervezeteket is – közötti hatékonyabb partnerségi megközelítésre és információcserére annak céljából, hogy biztosítsák a gyermekek online jogait és védelmét, és a törvény szerint kiszolgáltatott személynek tekintsék őket; felszólítja a Bizottságot, hogy kezdeményezze minden tagállamnál, hogy tegyenek lépéseket az internetes erőszak és az internetes zaklatás minden formájának kezelése érdekében;

23.  úgy véli, hogy a kísérő nélküli gyermekek különösen kiszolgáltatottak; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hajtsák végre a kísérő nélküli kiskorúak európai uniós helyzetéről szóló 2013. szeptember 12-i parlamenti állásfoglalást; felszólítja a tagállamokat, hogy teljes egészében hajtsák végre a közös európai menekültügyi rendszerről szóló jogalkotási csomagot a kísérő nélküli kiskorúak unióbeli helyzetének javítása érdekében; felszólítja a tagállamokat, hogy tegyenek lépéseket a migráns gyermekek fogva tartása ellen az EU-ban; üdvözli az Európai Unió Bíróságának a C-648/11.sz., MA, BT, DA kontra Secretary of State for the home Department ügyben hozott ítéletét, amely értelmében a kísérő nélküli kiskorú által több tagállamban benyújtott menedékjog iránti kérelem megvizsgálásáért az a tagállam felelős, ahol e kiskorú a kérelem benyújtását követően tartózkodik; emlékeztet arra, hogy a kísérő nélküli kiskorú mindenekelőtt potenciálisan veszélyben lévő gyermek, és hogy esetükben a tagállamokat és az EU-t elsősorban a gyermekek védelmének és nem a bevándorlási politikának kell vezérelnie, ezáltal tiszteletben tartva a gyermek mindenek felett álló érdekének alapelvét;

24.  felszólítja a tagállamokat a szüleiktől külön nevelkedő gyermekek számára a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezményben és a gyermekek alternatív gondozásáról szóló ENSZ-iránymutatásokban lefektetett normák végrehajtására; felszólítja a Bizottságot, hogy az uniós strukturális alapokat az intézményi szolgáltatásokról a közösségi alapú szolgáltatásokra való áttérésre is használja fel; tekintettel azon esetek jelentős számára, amikor néhány tagállamban a hatóságok állítólag szülői hozzájárulás nélküli kényszer-örökbefogadásról döntöttek, felszólítja a Bizottságot, hogy javasoljon konkrét intézkedéseket annak biztosítására, hogy a tagállamok által végrehajtott örökbefogadási gyakorlatok a gyermekek mindenek felett álló érdekeinek megfelelőek legyenek;

25.  felszólítja az összes tagállamot a családegyesítés pozitív szellemben, emberiességgel és kellő gondossággal történő elősegítésére, a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 10. cikkével összhangban;

26.  hangsúlyozza a koordináltabb megközelítés szükségességét az eltűnt gyermekek megtalálása érdekében az EU-ban; felszólítja a tagállamokat, hogy növeljék a rendőrségi és igazságügyi együttműködést az eltűnt gyermekeket is érintő határokon átnyúló esetekben, és hogy hozzanak létre forróvonalat az eltűnt gyermekek keresésére és a gyermekbántalmazás áldozatainak támogatására; felszólítja a tagállamokat, hogy segítsék elő Marokkó, Szingapúr, az Orosz Föderáció, Albánia, Andorra, a Seychelle Köztársaság, Gabon és Örményország mihamarabbi csatlakozását a gyermekek jogellenes külföldre vitelének polgári jogi vonatkozásairól szóló 1980. évi hágai egyezményhez;

27.  felszólítja a Bizottságot, hogy a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló 2201/2003/EK rendelet felülvizsgálata során komolyan vegye számításba a gyermek mindenek felett álló érdekét, tekintettel a szülői és felügyeleti jogok terén a tagállamokban e rendelet végrehajtásával és betartásával kapcsolatos joghézagokra;

28.  elítéli a gyermekek elleni erőszak minden formáját, a fizikai, szexuális és verbális bántalmazást, a kényszerházasságot, a gyermekmunkát, a prostitúciót, az emberkereskedelmet, a kínzást, a becsületgyilkosságokat, a női nemi szervek megcsonkítását, a gyermekkatonák és a gyermekek emberi pajzsként történő bevetését, a nélkülözést, az elhanyagolást és az alultáplálást; úgy véli, hogy a hagyományokat, a kultúrát és a vallást soha nem szabadna a gyermekek elleni erőszak igazolására használni; felszólítja a tagállamokat, hogy teljesítsék kötelezettségeiket, és küzdjenek a gyermekek elleni erőszak minden formája ellen, többek között a gyermekek testi fenyítésének hivatalos tiltása és szankcionálása révén; felszólítja a tagállamokat, hogy növeljék az együttműködést és a párbeszédet a harmadik országokkal, emellett növeljék a tudatosságot, és álljanak ki azért, hogy a gyermek jogait a világon mindenütt tiszteletben tartsák;

29.  elítéli gyermekek bevetését katonai és terrorista tevékenységekre vagy célokra; emlékeztet annak fontosságára, hogy pszichológiai támogatást és segítséget kell nyújtani minden erőszakos eseménynek kitett, vagy háborús áldozattá vált gyermeknek; üdvözli „A béke gyermekei” elnevezésű uniós kezdeményezést, és kiemeli annak fontosságát, hogy biztosítsák az oktatáshoz való hozzáférést a konfliktusokban érintett gyermekek számára; felszólítja a Bizottság alelnökét/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét, hogy támogassa a „Gyermekek, nem katonák” elnevezésű ENSZ-kampányt, melynek célja a gyermekkatonák nemzeti erők általi toborzásának és bevetésének 2016-ig történő felszámolása;

30.  felszólítja az alelnököt/főképviselőt, hogy biztosítson elsőbbséget a gyermek jogainak az EU valamennyi külső fellépésében – például az emberi jogi párbeszédek, kereskedelmi megállapodások, a csatlakozási folyamat és az európai szomszédságpolitika összefüggésében, illetve az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok (AKCS) csoportjával kapcsolatban, különösen a konfliktus által sújtott országokban – a gyermek jogai hatékony érvényesülésének biztosítása céljából; felszólítja az alelnököt/főképviselőt, hogy évente számoljon be a Parlamentnek a gyermekközpontú uniós külső fellépéssel kapcsolatban elért eredményekről;

31.  felszólítja a Bizottságot, hogy a gyermek jogait integrálja bele a fejlesztési együttműködésbe és a humanitárius segítségnyújtásba a megfelelő támogatás biztosításának céljából, illetve hogy növekedjen a vészhelyzetek, az ember okozta vagy természeti katasztrófák sújtotta gyermekek, a kitelepített gyermekek és a gyermekmenekültek védelmi szintje; kiemeli a kárenyhítés, az újjáépítés és a fejlesztés összekapcsolásának fontosságát, különösen a hosszan elhúzódó válságokban, illetve annak fontosságát, hogy az innovációt és az új technológiákat beintegrálják az uniós politikákba és programokba a gyermek jogainak jobb elősegítése érdekében a fejlesztési és vészhelyzeti környezetben;

32.  üdvözli, hogy a 2014. évi Nobel-békedíjat Kailás Szatjárthi és Malála Júszafzaj megosztva kapta a gyermek jogainak, különösen a valamennyi gyermek oktatáshoz való jogának védelme iránti elkötelezettségük miatt; elismerését fejezi ki amiatt, hogy a Szaharov-díj hálózat támogatásáról biztosította a gyermekek elleni erőszakról szóló tudatosságnövelő kezdeményezéseket; úgy véli, hogy ezek világosan mutatják, milyen fontos szerepet játszik a civil társadalom és a nemzetközi szervezetek a jogvédő tevékenységben, illetve a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezményben lefektetett jogok elősegítésében és védelmében;

33.  kiemeli a szociális partnerek és a helyi hatóságok fontos szerepét a gyermek jogainak elősegítésében, és felszólítja a Régiók Bizottságát és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságot, hogy tegyenek lépéseket, és fogalmazzanak meg véleményeket abból a célból, hogy teljes mértékben bevonják magukat a gyermek jogainak az uniós politikákban történő elősegítésébe;

34.  felszólítja az uniós intézményeket, a tagállamokat, a helyi hatóságokat, a szociális partnereket és a civil társadalmat, hogy egyesítsék erőiket, és minden szinten működjenek együtt a gyermekek helyzetének javítása érdekében az EU-ban és a világ többi részében; üdvözli és támogatja az UNICEF és a gyermek jogait elősegítő 14 szervezet által jegyzett Gyermekjogi Kiáltványt, és arra ösztönöz, hogy még több európai parlamenti képviselő és nemzeti parlamenti képviselő írja alá a Kiáltványt, és váljon „a gyermek jogainak bajnokává”;

35.  kifejezi azon szándékát, hogy közös munkacsoportot hozzon létre az Európai Parlamenten belül a gyermek jogairól és jóllétéről, a Gyermekjogi Kiáltványon alapulva, amely állandó testületként lenne felelős a gyermek jogainak az Európai Parlament valamennyi politikájában és tevékenységében történő elősegítéséért mind a belső, mind a külső ügyeket tekintve; támogatja ennélfogva azt a kezdeményezést, hogy minden parlamenti bizottságon belül jelöljenek ki egy gyermekjogi kapcsolattartót annak biztosítása érdekében, hogy a gyermek jogai minden elfogadott politikában és jogalkotási szövegben érvényesüljenek;

36.  fontosnak tartja a gyermekek részvételének növelését parlamenti tevékenységeiben az Interparlamentáris Unió és az UNICEF által létrehozott gyakorlatnak megfelelően; felszólítja a Bizottságot, a tagállamokat és a helyi hatóságokat, hogy vizsgálják meg, minden lehetőségek és eszközök vannak a gyermekek és a fiatalok bevonására a döntéshozatali folyamatokba; bátorít az új technológiák és innovációk használatára a gyermekekkel és a fiatalokkal történő konzultáció során, illetve a gyermekek részvételének növelésére;

37.  felhívja a tagállamokat, hogy késedelem nélkül ratifikálják a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezményhez csatolt, választható jegyzőkönyveket;

38.  felszólítja a Bizottságot és az alelnököt/főképviselőt, hogy vizsgálják meg, milyen lehetőségek és eszközök vannak arra, hogy az Unió egyoldalúan csatlakozzon a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezményhez;

39.  ösztönzi az USA-t, Szomáliát és Dél-Szudánt, hogy ratifikálják a gyermek jogairól szóló egyezményt, hogy ezzel megvalósuljon az egyezmény univerzális ratifikációja;

40.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Külügyi Szolgálatnak, a Régiók Bizottságának, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, az ENSZ-főtitkárnak, az ENSZ Gyermekjogi Bizottsága elnökének és az UNICEF ügyvezető igazgatójának.

(1) HL L 101., 2011.4.15., 1. o.
(2) HL L 335., 2011.12.17., 1. o.
(3) HL L 59., 2013.3.2., 5. o.
(4) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0387.
(5) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0126.
(6) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0105.


Egységes digitális piac
PDF 163kWORD 92k
Az Európai Parlament 2014. november 27-i állásfoglalása a fogyasztói jogok támogatásáról a digitális egységes piacon (2014/2973(RSP))
P8_TA(2014)0071B8-0286/2014

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkének (3) bekezdésére és 6. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 9., 10., 12., 14., 16., 26. és 36. cikkére, valamint 114. cikke (3) bekezdésére és 169. cikke (1) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára, és különösen annak 7., 8., 11., 21., 38. és 52. cikkére,

–  tekintettel az elektronikus hírközlés egységes európai piacáról és a „behálózott kontinens” megteremtéséhez szükséges intézkedések meghatározásáról szóló rendeletre irányuló javaslattal (COM(2013)0627) kapcsolatos 2013/0309. számú együttdöntési eljárásra,

–  tekintettel „Az e-kereskedelmi cselekvési terv (2012–2015) – A 2013. évi helyzet” című 2013. április 23-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2013)0153),

–  tekintettel a Bizottság 2013. február 18-i, 26. belső piaci eredménytáblájára,

–  tekintettel a digitális menetrend eredménytáblájáról szóló 2014-es európai bizottsági jelentésekre,

–  tekintettel az „Egységes keret az elektronikus kereskedelem és az online szolgáltatások digitális egységes piacába vetett bizalom megerősítésére” című, 2012. január 11-i bizottsági közleményre (COM(2011)0942),

–  tekintettel az európai fogyasztóügyi politika új ütemtervéről szóló, 2013. június 11-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló 2005/29/EK irányelv végrehajtásáról szóló, 2014. február 4-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel „A számítási felhőben rejlő potenciál felszabadításáról Európában” című, 2013. december 10-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel az egységes digitális piac megvalósításáról szóló, 2013. július 4-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel az egységes digitális piac megvalósításáról szóló, 2012. december 11-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel a kiszolgáltatott fogyasztók jogainak megerősítésére irányuló stratégiáról szóló, 2012. május 22-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel a „Versenyképes egységes digitális piac – az e-kormányzat mint élenjáró kezdeményezés” című, 2012. április 20-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel a fogyasztóvédelmi politika új stratégiájáról szóló, 2011. november 15-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel A. Tematikus Főosztályának a mindenütt jelen lévő uniós digitális társadalom kiépítésének módjairól szóló 2013-as tanulmányára,

–  tekintettel A. Tematikus Főosztályának „Szórakoztatás x.0 – a szélessávú technológia telepítésének fokozása” című 2013-as tanulmányára,

–  tekintettel a biztonság és az alapvető szabadságjogok interneten történő megerősítéséről szóló, a Tanácshoz intézett 2009. március 26-i ajánlására(9),

–  tekintettel az egyesült államokbeli NSA megfigyelési programjáról, a különféle tagállamokban megfigyelést végző szervekről és az uniós polgárok alapvető jogaira, valamint a transzatlanti bel- és igazságügyi együttműködésre gyakorolt hatásukról szóló, 2014. március 12-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel A. Tematikus Főosztályának a digitális egységes piacon a fogyasztók hátrányos megkülönböztetése szóló 2013-as tanulmányára,

–  tekintettel a Bíróságnak a C-293/12. és C-594/12. sz. egyesített ügyben hozott 2014. április 8-i ítéletére, amely az adatmegőrzési irányelvet érvénytelennek nyilvánította,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a digitális egységes piac a haladás egyik olyan területe, amely bár kihívásokat is tartogat, szintén magában rejti a hatékonyság jelentős növelésének lehetőségét, ami éves szinten akár 260 milliárd eurót is jelenthet, és így hozzájárul Európa válságból történő kilábalásához;

B.  mivel az európai digitális egységes piac megvalósítása nyomán több millió munkahely jönne létre, és lehetővé válna, hogy Európa GDP-je 2020-ra 4%-kal növekedjen;

C.  mivel 2013 és 2018 között egyedül a mobilalkalmazásokból származó jövedelmek várhatóan megháromszorozódnak, 3 millió munkahelyet teremtve ugyanebben az időszakban;

D.  mivel a Parlament tanulmányt készítetett arról, hogy milyen költségekkel jár az európai szintű cselekvés hiánya a digitális egységes piacon, amely tanulmány megerősítette, hogy a digitális megoldásokra a fogyasztók, állampolgárok és vállalkozások előtt álló lehetőségként, nem pedig fenyegetésként kel tekinteni;

E.  mivel az Uniónak elő kell segítenie a számítási felhő tömeges alkalmazását, mert az erőteljes ösztönzője az európai gazdasági növekedésnek; mivel a tanulmány bizonyítja, hogy a számítási felhő gyors fejlődésétől jelentős haszon várható;

F.  mivel a fogyasztók digitális egységes piaci részvételének akadályai olyan diszkriminatív gyakorlatokkal vannak összefüggésben mint a szolgáltatások nyújtásának bizonyos országokra vagy területekre való korlátozása, az értékesítés megtagadása, az automatikus átirányítás és az értékesítési feltételek indokolatlan különbségei;

G.  mivel a biztonságos, hatékony, versenyképes és innovatív mobiltelefonos és elektronikus fizetési módok döntően fontosak ahhoz, hogy a fogyasztók az egységes piac előnyeit maradéktalanul élvezhessék;

H.  mivel a személyes adatok és a magánélet védelme, továbbá a kiberbiztonság és az elektronikus kommunikáció és hálózatok biztonsága kiemelt kérdések a digitális egységes piacon, mivel ezek működésének és a polgárok és fogyasztók iránta való bizalma megteremtésnek alapvető előfeltételei;

I.  mivel a társadalmi és gazdasági növekedés, a versenyképesség, a társadalmi befogadás és az egységes piac szempontjából rendkívül fontos, hogy Európa-szerte széles körben elterjedt legyen a nagy sebességű, biztonságos, gyors internet-hozzáférés és a közérdekű digitális szolgáltatások;

J.  mivel a digitális gazdaság terén végbemenő kutatás, fejlesztés és innováció hozzájárul annak biztosításához, hogy Európa közép és hosszú távon versenyképes maradjon;

K.  mivel a nagy sebességű, széles sávú hálózatok mihamarabbi kiépítése létfontosságú az európai termelékenység fejlődése és olyan új kisvállalkozások megjelenése szempontjából, amelyek vezető szerepet tölthetnek be különböző ágazatokban, például az egészségügy, a feldolgozó- és a szolgáltatóipar területén;

L.  mivel a magánszférának vezető szerepet kell játszania a széles sávú hálózatok kiterjesztésében és modernizálásában, amit versenyképes és beruházásbarát szabályozói kerettel kell támogatni;

M.  mivel a digitális egységes piac a gazdaság egyik leginnovatívabb ágazata, amely ezáltal kiemelkedő szerepet játszik az európai gazdaság versenyképességében és az e-kereskedelem fejlesztése révén hozzájárul a gazdasági növekedéshez, ugyanakkor elősegíti a vállalkozások adminisztratív és pénzügyi megfelelését, a fogyasztóknak pedig az áruk és szolgáltatások szélesebb skáláját kínálja;

N.  mivel a digitális egységes piac nemcsak gazdasági előnyöket eredményez, hanem jelentős hatással van az uniós fogyasztók és polgárok mindennapi politikai, társadalmi és kulturális életére;

O.  mivel a versenyképes egységes digitális piac nem létezhet gyors, nagyobb kapacitású szélessávú távközlési hálózatok nélkül az Unió valamennyi térségében, beleértve a legtávolabbi területeket;

P.  mivel a már most meglévő és egyre szélesedő digitális szakadék közvetlen negatív hatással van a digitális egységes piac fejlődésére mind az internet-hozzáférés, mind az informatikai készségek tekintetében;

Q.  mivel a személyes adatok és a magánélet védelme, továbbá az elektronikus kommunikáció és hálózatok biztonsága a digitális egységes piac kiemelt kérdései, hiszen ezek alapvető előfeltételei a digitális egységes piac működésének, illetve a polgárok és a fogyasztók digitális egységes piac iránti bizalma megteremtésnek;

R.  mivel az online piacoknak egyszerre kell rugalmasnak és fogyasztóbarátnak lenniük növekedésük és bővülésük érdekében;

S.  mivel az e-kereskedelem az offline kereskedelem fontos kiegészítője, valamint a fogyasztók választási lehetőségeinek, a versenynek és a technológiai innovációnak fontos hajtóereje, ezért elősegíti, hogy az Európai Unió tudásvezérelt gazdasággá váljon;

T.  mivel a beruházásokat ösztönző korlátlan verseny és a vállalatok számára biztosított egyenlő versenyfeltételek létfontosságúak e gazdasági szektor hosszú távú fenntartható fejlődésének biztosítására a végfelhasználóknak biztosított előnyök érdekében; mivel a tényleges verseny egyrészt megfelelő hajtóerő a hatékony beruházások számára, másrészt előnyöket jelenthet a fogyasztók számára a választék, az árak és a minőség tekintetében;

U.  mivel a digitális egységes piac egyes területeit a túlzott piaci koncentráció és az erőfölényben lévő piaci szereplők miatt kialakult kiszolgáltatottság jellemzi;

V.  mivel az Európai Uniót jellemző piaci szétszabdaltság és az átjárhatóság hiánya jelentette kihívás a digitális egységes piac gyors fejlődésének gátját képezi;

W.  mivel a digitális egységes piac által teremtett munkahelyek általában magas képzettséget igényelnek és anyagi megbecsülésük is magas, és mint ilyenek jelentős mértékben hozzájárulnak a minőségi és fenntartható munkahelyek létrejöttéhez;

X.  mivel a Bizottságnak ügyelnie kell arra, hogy a trösztellenes fellépés ne sértse a média pluralitását sem a tartalomszolgáltatás sem a tulajdonjog kapcsán, hiszen az információhoz való hozzáférés a virágzó demokrácia kulcsa;

1.  sürgeti a tagállamokat és a Bizottságot, hogy a jelenleg hatályos szabályok végrehajtására és érvényesítésére irányuló folyamatos erőfeszítések révén, melyek egy átfogó stratégia részét képezik, törekedjenek a digitális egységes piac fejlődését hátráltató jelenlegi akadályok megszüntetésére, továbbá gondoskodjanak róla, hogy az intézkedések előzetes hatásvizsgálat tárgyát képezzék, a jövőben is hatékonyak legyenek és megfeleljenek a digitális kor kihívásainak; úgy véli, hogy ezen erőfeszítéseknek a gazdasági növekedés serkentésére és a foglalkoztatás növelésére, valamint az Unió világpiaci versenyképességének és rugalmasságának megerősítésére irányuló uniós erőfeszítések középpontjában kell állniuk;

2.  hangsúlyozza, hogy a digitális egységes piacra irányuló jogalkotási javaslatnak meg kell felelnie az Európai Unió Alapjogi Chartájának annak érdekében, hogy az abban foglalt jogok védelme maradéktalanul megvalósuljon a digitális területen;

3.  hangsúlyozza különösen az e-kereskedelemben rejlő potenciált, amely a becslések szerint évi 11,7 milliárd megtakarítást eredményezhetne a fogyasztók számára abban az esetben, ha online vásárláskor az uniós árucikkek és szolgáltatások teljes kínálatából választhatnának;

4.  amellett, hogy üdvözli az e-kereskedelem növekedését, megállapítja, hogy néhány tagállamban kis számú szereplő van erőfölényben a fizikai áruk közvetlen értékesítésében vagy a fizikai áruk mások általi értékesítésének piacalapú platformjaként; hangsúlyozza, hogy az efféle erőfölénnyel való visszaélések európai szintű ellenőrzésére és megelőzésére van szükség az áruk fogyasztók számára való rendelkezésre állása és a kkv-któl a piacalapú platformok használatáért beszedett díjak szempontjából;

5.  hangsúlyozza a digitális szakadék elleni küzdelem szükségességét a digitális egységes piacban rejlő lehetőségek teljes mértékű kiaknázása és a digitális korban valamennyi polgár társadalmi befogadásának lehetővé tétele érdekében függetlenül jövedelmüktől, szociális és földrajzi helyzetüktől, egészségi állapotuktól és koruktól;

6.  külön kiemeli, hogy fel kell számolni az elektronikus kereskedelem, és ezen belül az online szolgáltatások, a digitális tartalmakhoz való hozzáférés, a csalások megelőzése, a honlapok nyilvántartásba vétele, az értékesítésösztönzés és a címkézés tekintetében azokat a tényezőket, amelyek továbbra is akadályozzák a fogyasztókat és az üzleti vállalkozásokat;

7.  sürgeti a Bizottságot, hogy biztosítsa a szolgáltatások egységes piacának mihamarabbi megvalósítását és olyan szabályok, mint a fogyasztók jogairól szóló irányelv végrehajtását és érvényesítését, az alternatív vitarendezést és az online vitarendezést, ugyanakkor biztosítva az adminisztratív terhek csökkentését;

8.  sürgeti az új, korszerűsített adatvédelmi csomag mihamarabbi elfogadását annak érdekében, hogy egyrészt megfelelő egyensúlyt teremtsen a személyes adatok magas szintű védelme, a felhasználói biztonság és a saját személyes adatok fölötti ellenőrzés között, másrészt stabil és kiszámítható jogalkotási környezetet hozzon létre, amely biztosítja az üzleti vállalkozások fellendülését egy megerősített egységes piacon a végfelhasználók érdekében, továbbá biztosítson egyenlő versenyfeltételeket, amelyek serkentik a beruházásokat és azt a fajta környezetet, amely hozzájárul az Unió mint a vállalkozásokat befogadó térség vonzerejéhez; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mind nemzeti, mind uniós szintű jogalkotási intézkedések és bűnüldözési együttműködés révén különítsék el a szükséges erőforrásokat a számítástechnikai bűnözés elleni küzdelemre;

9.  hangsúlyozza, hogy a versenyben való részvétel érdekében egyenlő versenyfeltételeket kell biztosítani a digitális egységes piacon működő vállalatok számára; ezért sürgeti a Bizottságot, hogy megfelelő módon érvényesítse az uniós versenyszabályokat a túlzott piaci koncentráció és a piaci erőfölénnyel való visszaélés megakadályozása érdekében, továbbá hogy felügyelje a versenyt a csomagban kínált tartalom és szolgáltatások tekintetében;

10.  megjegyzi, hogy a digitális egységes piacon működő vállalatok számára biztosított egyenlő versenyfeltételek biztosítására a pezsgő uniós digitális gazdaság szavatolása érdekében van szükség; hangsúlyozza, hogy az uniós versenyszabályok egységes digitális piacon történő alapos érvényesítése meghatározó lesz a piac növekedése, a fogyasztói hozzáférés és kínálat, valamint a hosszú távú versenyképesség szempontjából; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a fogyasztók ugyanolyan védelemben részesüljenek az online környezetben, mint a hagyományos piacokon;

11.  sürgeti a Bizottságot, hogy érjen el gyors előrelépést és kezdjen tárgyalásokat a Parlamenttel az elektronikus hírközlés egységes európai piacáról és a „behálózott kontinens” megteremtéséhez szükséges intézkedések meghatározásáról szóló rendeletre irányuló javaslatról, mivel ez kézzelfoghatóan véget vetne az Unión belüli barangolási díjaknak, további jogbiztonságot szavatolna a hálózati semlegesség tekintetében és fokozná a fogyasztók védelmét a digitális egységes piacon; úgy véli, hogy ez a rendelet létfontosságú lépést jelenthet egy egységes európai mobilpiac megvalósítása felé;

12.  úgy véli, hogy a Bizottságnak lépéseket kell tennie egy olyan, jogbiztonságot nyújtó jogszabályi környezet kialakítása és garantálása érdekében, amely ösztönzi az induló vállalkozások, a mikrovállalkozások és a kkv-k kreativitását és innovációit;

13.  kéri a Bizottságot, hogy terjesszen elő kezdeményezést a digitális vállalkozói tevékenységek ösztönzésére, mivel ez alapvetően fontos az új munkahelyek és innovatív ötletek születése szempontjából, ideértve olyan intézkedéseket, melyek javítják az új digitális vállalkozók finanszírozási forrásokhoz való hozzáférését (például közösségi finanszírozás (crowdsourcing) formájában), és második esélyt biztosítanak a sikertelen vállalkozók számára;

14.  hangsúlyozza, hogy függetlenül annak küldőjétől, fogadójától, típusától, tartalmától, eszközétől, illetve az adott szolgáltatástól és alkalmazástól, minden internetes forgalmat megkülönböztetés, korlátozás vagy beavatkozás nélkül azonos elbánásban kell részesíteni;

15.  megjegyzi, hogy az online keresési piac különösen fontos a versenyfeltételek egységes digitális piacon történő biztosítása szempontjából, tekintettel a keresőprogramok „ajtónállókká” történő továbbfejlesztésének lehetőségére, illetve arra, hogy a megszerzett információkat kereskedelmi céllal másodlagosan hasznosíthatják; ezért sürgeti a Bizottságot, hogy az érintett érdekeltektől kapott információk alapján és a digitális egységes piac teljes szerkezetének figyelembevételével határozott módon érvényesítse az uniós versenyszabályokat olyan megoldások biztosítása érdekében, amelyek valódi előnyöket jelentenek a fogyasztóknak, az internethasználóknak és az online vállalkozásoknak; sürgeti továbbá a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a keresőprogramok más kereskedelmi szolgáltatásoktól való szétválasztására irányuló javaslatokat mint a fent említett célok elérésének egyik hosszú távú eszközét;

16.  kéri továbbá a Bizottságot, hogy cselekedjen gyorsan a kiegyensúlyozott, méltányos és nyílt internetes keresési szerkezet megvalósítása felé tartó lehetséges megoldások átgondolása terén;

17.  hangsúlyozza, hogy az internetes keresések megkülönböztetésmentessége érdekében a keresőprogramok felhasználók általi használatakor a keresési folyamatnak és a találatoknak elfogulatlannak kell lenniük a fokozottabb verseny és a felhasználóknak és fogyasztóknak nyújtott szélesebb kínálat biztosítása, továbbá az információforrások sokféleségének fenntartása érdekében; ezért megjegyzi, hogy a keresőprogramok által végzett indexálásnak, értékelésnek, megjelenítésnek és rangsorolásnak pártatlannak és átláthatónak kell lennie, és hogy az összekapcsolt szolgáltatások esetében a találatok megjelenítésekor a keresőprogramoknak teljes átláthatóságot kell garantálniuk; sürgeti a Bizottságot, hogy akadályozza meg az összekapcsolt szolgáltatások forgalmazása terén a keresőprogram-szolgáltatók által elkövetett visszaéléseket;

18.  üdvözli annak bejelentését, hogy a Bizottság további vizsgálatokat végez a keresőprogramokkal kapcsolatos gyakorlatok és általában a digitális piac terén;

19.  hangsúlyozza a szerzői jogok és a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok védelmére vonatkozó hatékony és kiegyensúlyozott keret biztosításának fontosságát, amely a digitális gazdaság valóságához igazodik;

20.  szorgalmazza a fogyatékossággal élő felhasználók digitális tartalmakhoz és digitalizálás által nyomtatott művekhez történő hozzáférésének biztosítására vonatkozó nemzetközi rendelkezések mihamarabbi elfogadását és hatálybaléptetését;

21.  üdvözli a látássérültek könyvekhez való hozzáférését elősegítő marrakesh-i szerződés megkötését, valamint ösztönzi az aláíró feleket a szerződés ratifikálására; úgy véli, hogy a marrakesh-i szerződés a helyes irányba tett lépésnek tekinthető, azonban ezen kívül is sokat kell még tenni annak érdekében, hogy a látássérülteken kívül a többi fogyatékossággal élő személy is hozzáférhessen a tartalmakhoz; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy tovább fokozzuk a hozzáférhetőséget egy sor területen, a szerzői jogoktól kezdve a keresőprogramokon át egészen a távközlési szolgáltatókig;

22.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fejlesszék tovább és valósítsák meg az uniós és nemzeti szabályozási kereteket az integrált és biztonságos online és mobil fizetési piac megvalósulása érdekében, biztosítva ugyanakkor a fogyasztók és az ügyféladatok védelmét; ezzel összefüggésben hangsúlyozza a jogszabályba iktatott, egyértelmű és kiszámítható szabályok szükségességét;

23.  emlékeztet rá, hogy a felhőalapú számítástechnika nagy teljesítményű eszközzé válhat a digitális egységes piac fejlesztésében és az informatikai infrastrukturális és egyéb költségek csökkentésével gazdasági előnyöket kínálhat, különösen a kkv-knak; ezzel összefüggésben kiemeli, hogy amennyiben a felhőalapú szolgáltatásokat csak korlátozott számú nagy szolgáltató nyújtja, akkor egyre nagyobb mennyiségű információ gyűlik össze e szolgáltatók kezében; emlékeztet továbbá arra, hogy a felhőalapú számítástechnika a felhasználók számára is kockázatokat rejt, különös tekintettel az érzékeny adatokra; szorgalmazza a versenyképes és biztonságos felhőalapú számítástechnika garantálására irányuló európai stratégia megfelelő végrehajtását;

24.  sürgeti a Bizottságot, hogy vállaljon vezető szerepet a felhőalapú számítástechnikára vonatkozó nemzetközi szabványok és előírások előmozdításában, amelyek magánélet-védelmi szempontból kielégítő, megbízható, elérhető, magas fokon átjárható, biztonságos és energiatakarékos felhőalapú szolgáltatásokat tesznek lehetővé egy jövőbeli uniós iparpolitika szerves részeként; hangsúlyozza, hogy a fogyasztói bizalomhoz és a versenyképességhez az adatok megbízhatósága, biztonsága és védelme szükséges;

25.  hangsúlyozza, hogy garantálni kell az online internetbiztonságot, különösen a gyermekek számára, valamint meg kell előzni a gyermekek kizsákmányolását, a gyermekekkel szemben elkövetett visszaélést ábrázoló képek interneten történő terjesztését felismerő és lehetetlenné tevő megoldások bevezetésével, illetve olyan eszközök alkalmazásával, amelyek megakadályozzák, hogy a gyermekek és kamaszok hozzáférjenek a korhatáros tartalmakhoz;

26.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0239.
(2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0063.
(3) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0535.
(4) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0327.
(5) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0468.
(6) HL C 264. E, 2013.09.13., 11. o.
(7) HL C 258. E, 2013.9.7., 64. o.
(8) HL C 153. E, 2013.5.31., 25. o.
(9) HL C 117. E, 2010.5.6., 206. o..
(10) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0230.


A gyermekek alultápláltsága a fejlődő országokban
PDF 252kWORD 90k
Az Európai Parlament 2014. november 27-i állásfoglalása a gyermekek alultápláltságáról és hiányos táplálkozásáról a fejlődő országokban (2014/2853(RSP))
P8_TA(2014)0072B8-0253/2014

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Emberi Jogok 1948-as Egyetemes Nyilatkozatára, és különösen annak 25. cikkére, amely a megfelelő életszínvonalhoz való jog részeként ismeri el az élelemhez való jogot,

–  tekintettel a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, és különösen annak 11. cikkére, amely elismeri a megfelelő életszínvonalhoz – többek között a megfelelő táplálkozáshoz – való jogot, valamint mindenkinek azt az „alapvető jogát, hogy ne éhezzék”,

–  tekintettel Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányhoz kapcsolt, 2008-ben elfogadott fakultatív jegyzőkönyvre, amely az élelemhez való jogot nemzetközi szinten érvényesíthetővé teszi,

–  tekintettel a gyermekek jogairól szóló ENSZ-egyezményre, különösen annak 24. cikke (2) bekezdésének c) pontjára és 27. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a világ élelmezésbiztonságáról az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) 1996-os római világélelmezési csúcstalálkozóján elfogadott nyilatkozatra,

–  tekintettel a FAO által 2004-ben elfogadott, az élelemhez való jogra vonatkozó iránymutatásokra, melyek útmutatást nyújtanak az államoknak arra nézve, hogy miként hajtsák végre az élelemhez való joggal kapcsolatos kötelezettségeiket,

–  tekintettel a millenniumi fejlesztési célokra, különösen az 1. (a súlyos szegénység és az éhínség felszámolására irányuló) és a 4. (a gyermekhalandóság csökkentésére irányuló) célra;

–  tekintettel a 2012-ben elfogadott Élelmezésisegély-egyezményre,

–  tekintettel a 2009-ben közzétett, az ENSZ mezőgazdasági ismeretekről, tudományról és fejlesztési technológiáról szóló nemzetközi felméréséről szóló átfogó jelentésre és összefoglaló jelentésre(1);

–  tekintettel az ENSZ Gyeremekalapja (UNICEF) által 2009-ben készített, a világ gyermekeket érintő élelmiszerhiányáról szóló jelentésre,

–  tekintettel az ENSZ élelmezésügyi különmegbízottja által készített, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 2011. március 8-i, 16. ülésén benyújtott „Agroökológia és az élelmiszerhez való jog” című jelentésre,

–  tekintettel a 2015. évi milánói világkiállításra, amelynek témája a „Bolygónk élelmezése – Életre szóló energia” lesz,

–  tekintettel a „Humanitárius élelmiszersegély” című, 2010. március 31-i bizottsági közleményre (COM(2010)0126),

–  tekintettel „A fejlődő országok élelmiszerbiztonsági kihívásainak kezeléséhez nyújtott segítség uniós szakpolitikai kerete” című, 2010. március 31-i bizottsági közleményre (COM(2010)0127),

–  tekintettel „Az EU rezilienciapolitikája – Az élelmiszerválságok tanulságai” című, 2012. október 3-i bizottsági közleményre (COM(2012)0586),

–  tekintettel „Az anyai és a gyermektáplálkozás előtérbe helyezése a külső támogatásokban: uniós szakpolitikai keret” című, 2013. március 12-i bizottsági közleményre (COM(2013)0141),

–  tekintettel a fejlődő országok élelmezésbiztonsági kihívásainak kezeléséhez nyújtott segítség uniós szakpolitikai keretéről szóló, 2011. szeptember 27-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel „Az EU fejlődő országokbeli reziliencia- és katasztrófakockázat-csökkentési politikája: az élelmiszerválságok tanulsága” című, 2013. december 11-i állásfoglalására(3);

–  tekintettel a Bizottsághoz intézett, a fejlődő országokban a gyermekek alultápláltságáról szló kérdésre (O-000083/2014 – B8-0041/2014),

–  tekintettel a Fejlesztési Bizottság által benyújtott állásfoglalási indítványra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 128. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel még mindig közel egymilliárd ember éhezik, és mivel a világon legalább 225 millió öt éven aluli gyermeket sújt a súlyos és krónikus alultápláltság, valamint a gyermekek és anyák krónikus alultápláltsága következtében fellépő nem megfelelő fejlődés, és e gyermekek közül becslések szerint évente 2,6 millió hal meg a fejlődő országokban;

B.  mivel a globális rejtett éhezésre vonatkozó mutatók és térképek(4) szerint világviszonylatban mintegy kétmilliárd ember, vagy a fejlődő országokban minden harmadik ember szenved az alapvető vitaminok és ásványi anyagok (mikrotápanyagok) krónikus hiányában – ezt az állapotot nevezzük „rejtett éhezésnek”–, ami drasztikus mértékben növeli a születési rendellenességek, a fertőzés és a nem megfelelő fejlődés kockázatát;

C.  mivel az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint az alultápláltság messze a legfőbb oka a gyermekhalandóságnak, és az 5 évnél fiatalabb gyermekek körében a megbetegedések 35%-át okozza;

D.  mivel még mindig majdnem 20 millió gyermek szenved – vészhelyzetben és azon kívül – súlyos és akut hiányos táplálkozástól, és csupán 10%-uk jut kezeléshez;

E.  mivel az öt évnél fiatalabb gyermekek táplálkozása nagymértékben függ attól. hogy milyen táplálékhoz jut az anya a terhesség és a szoptatás ideje alatt;

F.  mivel az alultápláltság a halandóság és a termeléskiesés oka is, valamint akadályozza a társadalmi és gazdasági fejlődést a fejlődő országokban;

G.  mivel az alultápláltságot túlélők gyakran élethosszig tartó fizikai és kognitív hiányosságokban szenvednek, ami korlátozza tanulási képességüket és a munka világába való beilleszkedésüket, és így nemzedékeken át nem tudnak szabadulni a betegség és szegénység ördögi köréből;

H.  mivel az éghajlatváltozásnak a mezőgazdasági termelésre – és ezáltal a táplálkozásra – gyakorolt hatásai miatt várhatóan megnő az alultáplált gyermekek száma;

I.  mivel a fejlődő országokban az éhínség egyik fontos oka a rendkívül nagymértékű vidéki és városi szegénység, melyet súlyosbít a vidéki népesség elvándorlása, ami abból fakad, hogy a kisüzemi gazdálkodás sokak számára nem járható út;

J.  mivel 25 évvel a gyermekek jogairól szóló egyezmény elfogadása után a részes államok közül néhány még mindig nem tudott olyan kedvező környezetet kialakítani, amelyben biztosítható a gyermekek megfelelő élelemhez jutása;

K.  mivel az 1996-os világélelmezési csúcstalálkozón a kormányok megerősítették az élelemhez való jogot és kötelezettséget vállaltak arra, hogy 2015-re a felére, 840 millióról 420 millióra csökkentik az éhezők és alultápláltak számát; mivel azonban az éhező és alultáplált emberek – különösen a gyermekek – száma növekedett az elmúlt években, elsősorban a 2008-as és 2011-es élelmiszerválság miatt;

L.  mivel különböző nemzetközi jogi eszközök az élelemhez való jogot más emberi jogokkal, többek között az élethez, e megélhetéshez, az egészséghez, a tulajdonhoz, az oktatáshoz és az ivóvízhez való joggal kapcsolják össze;

M.  mivel az élelemhez való jog és a mindenki számára elérhető helyes táplálkozás alapvető fontosságú a millenniumi fejlesztési célok eléréséhez; mivel a táplálkozás kapcsolódik a legtöbb – ha nem minden – millenniumi fejlesztési célhoz, melyek maguk is szorosan összefüggnek egymással;

N.  mivel nemzetközi szervezetek megerősítik, hogy az élelmiszer-termelés elegendő a világ teljes lakosságának élelmezéséhez, és hogy a gyermekek alultápláltsága a háztartások bizonytalan élelmiszer-ellátásával és szegénységével, a kirekesztéssel, a nem megfelelő gondozási és táplálási gyakorlatokkal, a háztartások egészségtelen környezetével és a nem megfelelő egészségügyi szolgáltatásokkal függ össze;

O.  mivel az élelemhez és a helyes táplálkozáshoz való jog nélkülözhetetlen az ellenálló családok és közösségek kialakulásához és azon képességük fokozásához, hogy csökkentsék a vészhelyzeteket követő hosszú felépülési időszakokat a megnövekedett számú és intenzitású katasztrófák sújtotta környezetben;

P.  mivel optimális táplálkozási állapotot az eredményez, ha a gyermekek megfizethető, változatos és tápanyagokban gazdag élelemhez jutnak, ha megfelelőek az anya- és gyermekgondozási gyakorlatok és az egészségügyi szolgáltatások, illetve ha egészséges a környezet, ideeértve a biztonságos ivóvizet, a szennyvízelvezetést és a helyes higiéniai gyakorlatokat is;

1.  kiemeli, hogy a gyermekek alultápláltságának számos oka van – a legtöbbjüket ember okozza, így elkerülhető –, a nem kellő hatékonyságú gazdasági struktúráktól, a források egyenlőtlen elosztásától és/vagy nem fenntartható felhasználásuktól kezdve a rossz kormányzáson, az egyes növényekre való túlzott támaszkodáson vagy monokulturális növénytermesztési gyakorlatokon, a nőkkel és gyermekekkel szembeni megkülönböztetésen át a hiányos egészségügyi rendszerek miatti betegségekig, amihez különösen az anyák esetében a megfelelő oktatás hiánya is társul;

2.  kitart amellett, hogy az állami hatóságoknak garantálniuk kell az élelemhez és a helyes táplálkozáshoz való jog három dimenzióját: a rendelkezésre állást, ami azt jelenti, hogy lehetséges vagy a termőföld vagy más természeti források által közvetlenül biztosított önellátás, vagy a jól működő elosztás, feldolgozás és piaci rendszerek kialakítása; az elérhetőséget, ami azt jelenti, hogy biztosítják az élelem gazdasági vagy fizikai hozzáférhetőségét; valamint a megfelelőséget, ami azt jelenti, hogy az élelemnek biztonságosnak kell lennie, és ki kell elégítenie mindenki táplálkozási igényeit, figyelembe véve az életkort, az életkörülményeket, az egészségi állapotot, a foglalkozást, a nemet, a kulturális és vallási szokásokat;

3.  hangsúlyozza, hogy az életciklus szemszögéből nézve a gyermek tápanyagigényének kielégítése szempontjából a legfontosabb időszak az első 1 000 nap – a várandósság időszakát is beleértve –, mivel ez alatt az idő alatt megnövekszik a gyermek tápanyagigénye a gyors növekedés és fejlődés miatt, jobban ki van téve a fertőzéseknek, és teljes mértékben másoktól függ a táplálkozás, a gondozás és a társas érintkezések tekintetében;

4.  megerősíti, hogy a gyermekek és anyák alultápláltságának megoldása integrált megközelítést és koordinált fellépést igényel az alultápláltságot befolyásoló számos ágazatban, mint például az egészségügyben, az oktatásban, a mezőgazdaságban, valamint a vízhez, az energiához és a megfelelő higiénés körülményekhez való jog területén, illetve valamennyi érdekelt fél felelős részvételére van szükség, és felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fogadjanak el következetes, hosszú távú fejlesztési stratégiákat, és tegyenek erőfeszítéseket az alultápláltság csökkentésére a vészhelyzetek és humanitárius beavatkozások során is;

5.  felszólítja az EU-t, hogy fejlesztési segélyprogramjaiban növelje a fenntartható, elsősorban helyi fogyasztásra termelő kis- és középüzemi, valamint paraszti gazdaságoknak nyújtott támogatást, és fektessen be a részvételi alapú, nemzeti vezetésű tervekbe, amelyeket helyi szinten a gazdálkodókkal vagy azok képviselőivel, a helyi és regionális önkormányzatokkal és a civil társadalmi szervezetekkel együttműködve kell végrehajtani;

6.  elismerését fejezi ki a gyermekek alultápláltsága elleni küzdelem terén az elmúlt néhány évben elért javulásért, amit az 1. számú millenniumi fejlesztési cél elérése felé tett haladásra vonatkozó mutatók is bizonyítanak; úgy véli azonban, hogy az alultápláltságban elhunyt vagy attól szenvedő gyermekek száma még mindig elfogadhatatlanul magas, és hozzájárul a szegénység és az éhezés ördögi körének fenntartásához;

7.  hangsúlyozza ezért, hogy a 2015 utáni ütemterv éhség felszámolására irányuló legfontosabb céljának a gyermekek alultápláltsága elleni küzdelemnek és a megfelelően tápláló élelemhez való egyetemes hozzáférés biztosításának kell maradnia, és azt a konkrét felhívást kell megfogalmaznia, hogy 2030-ra fel kell számolni a hiányos táplálkozás valamennyi formáját, és 2025-re el kell érni az öt éven aluli gyermekek növekedésbeli és súlybeli elmaradásának visszaszorításával kapcsolatos, nemzetközi szinten meghatározott célokat;

8.  úgy véli, hogy hiba volt a 10. Európai Fejlesztési Alapban (EFA) a 9. EFA-hoz képest csökkenteni a mezőgazdaságra szánt pénzeszközöket; arra ösztönzi ezért a Tanácsot, hogy gondolkozzon el ezen, és hozzon korrekciós intézkedést a 11. EFA tekintetében;

9.  hangsúlyozza a politikai akarat fontosságát az alultápláltság kezelésében; üdvözli az ENSZ táplálkozással foglalkozó állandó bizottsága által a „Scaling Up Nutrition” kezdeményezéshez (SUN) a táplálkozás javításának – különösen a nagy mértékben érintett országokban történő – felgyorsítása érdekében kidolgozott ütemtervet, amelyben számos érdekelt fél, többek között az ENSZ táplálkozással foglalkozó ügynökségei vettek részt; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hajtsák végre a SUN ütemtervben felvázolt elveket; felhívja a Bizottságot, hogy ösztönözze és szervezze meg a civil társadalom, valamint a kistermelőkkel és családokkal közvetlen kapcsolatban álló helyi szervezetek SUN kezdeményezésben való részvételét;

10.  üdvözli a Bizottság arra vonatkozó kötelezettségvállalását, hogy 2014 és 2020 között 3,5 milliárd eurót fordít a táplálkozás javítására a világ néhány legszegényebb országában, és felhívja a Bizottságot, hogy növelje a táplálkozással kapcsolatos beavatkozásokra vonatkozó kötelezettségvállalásait azon célkitűzésének elérése érdekében, hogy 2025-re 7 millióval csökkentse az 5 éven aluli, fejlődésben visszamaradt gyermekek számát;

11.  hangsúlyozza, hogy a nők az anyatejjel való táplálás, a családi élelem előállítása, megvásárlása, elkészítése és elosztása, a gyermekek és a betegek gondozása, valamint a megfelelő higiénia biztosítása révén kulcsfontosságú szerepet játszanak a gyermekek táplálásában és az élelmezésbiztonságban; rámutat, hogy noha a tartós éhínség 60%-ban a nőket és gyermekeket érinti, a fejlődő országokban az élelem 60–80%-át nők állítják elő;

12.  hangsúlyozza, hogy a nők – noha az afrikai gazdálkodás 80%-át adják – hivatalosan mindössze a földterületek 2%-át birtokolják; hangsúlyozza továbbá, hogy a nemrégiben Indiában, Kenyában, Hondurasban, Ghánában, Nicaraguában és Nepálban végrehajtott programok nyomán megállapítást nyert, hogy a nők által vezetett háztartásokban a férfiak által vezetett háztartásokhoz képest jobb az élelmezésbiztonság és az egészségügyi ellátás, és nagyobb hangsúlyt kap az oktatás;

13.  hangsúlyozza, hogy szoros összefüggés van egy nő iskolai végzettsége és családjának táplálkozási állapota között; kéri ezért, hogy a képzés és az írástudás tekintetében fennálló, a nemek közötti akadályok megszüntetése révén biztosítsanak a nők számára szélesebb körű hozzáférést az oktatáshoz;

14.  kéri ezért, hogy a gyermekek alultápláltsága elleni küzdelmet célzó valamennyi szakpolitikába kerüljön bele a nemi dimenzió és a női szerepvállalás megerősítésének előmozdítása;

15.  hangsúlyozza, hogy az állapotos nők alultápláltságának negatív hatásai vannak az újszülöttekre, ami valószínűleg visszafordíthatatlan módon akadályozza a gyermekek jövőbeni fejlődését; felhív ezért arra, hogy fordítsanak külön figyelmet a nők egészségének és jogainak védelmére, a táplálkozással kapcsolatos képzés pedig váljon a lányok oktatási programjainak és iskolai tananyagának szerves részévé;

16.  megerősíti az írástudás jelentőségét, mivel az hatékony eszköz a szegénység elleni küzdelemben és a gazdasági fejlődés növelésében; ezért hangsúlyozza, hogy fontos támogatni a lányok oktatását, mivel a lányokra fordított befektetés javítja az esélyeiket arra, hogy mind maguk, mind születendő gyermekeik egészségesebb és produktívabb életet éljenek;

17.  hangsúlyozza, hogy a gyermekek alultápláltsága nagyrészt a fejlődő országokban tapasztalható, de nemcsak a vidéki lakosság körében, hanem városi környezetben is; ezért úgy véli, hogy a gyermekkori éhezés felszámolásának egyik kulcseleme a mezőgazdasági politikákban és az olyan reformokban rejlik, amelyek célja, hogy a mezőgazdasági kistermelők képessé váljanak a hatékonyabban és fenntarthatóbb termelésre, a saját maguk és családjaik számára elegendő élelem biztosításához;

18.  kiemeli, hogy mind a fejlesztési együttműködés, mind a humanitárius beavatkozások terén a gyermekkori alultápláltság időben történő kezelésének elmaradása valószínűleg az emberi fejlődés valamennyi dimenzióját veszélyezteti, aláássa a nemzeti oktatási programokat, megterheli a nemzeti egészségügyi kiadásokat és gátolja a fejlődő országok társadalmi-gazdasági fejlődését, gazdasági veszteségeket okozva nekik, amelyek becslések szerint ezen országok GDP-jének 2–8%-át teszik ki;

19.  emlékeztet arra, hogy a világszinten a megbetegedések 7%-áért felelős mikrotápanyag-hiány súlyos következményekkel járhat a csecsemők és kisgyermekek fizikai és kognitív fejlődése tekintetében; hangsúlyozza, hogy a rejtett éhezésre vonatkozó legmagasabb mutatószámokkal rendelkező 20 országban – amelyekből 18 a Szubszaharai Afrikában és kettő (India és Afganisztán) Ázsiában található – a fejlődésbeli elmaradottság, a vashiány okozta vérszegénység és az A-vitamin-hiány rendkívül elterjedt az óvodáskorú gyermekek körében;

20.  kiemeli, hogy a gyermekek alultápláltsága nemcsak az élelem és az infrastruktúra hiányából eredhet, hanem az élelmiszer-elosztás problémáiból, az élelemhez való nem megfelelő hozzáférésből és a vásárlőerő – különösen a spekuláció következtében jelentős mértékben megnövekedett élelmiszerárak miatti – hiányából is; megjegyzi, hogy a vásárlóerő hiánya különösen a városi szegényeket érinti, akik nem képesek saját élelmüket előállítani; ezzel összefüggésben fontosnak tartja a kistermelők és a hagyományos termelés védelmét;

21.  felhívja a Bizottságot, hogy vonja be a 2015-ös világkiállításon részt vevő tagállamokat egy közös kezdeményezés elindításába, amely a „Bolygónk élelmezése – Életre szóló energia” témájából kiindulva kötelezettségvállalásokat és kötelező célokat, valamint különböző területeken a mezőgazdaságtól az együttműködésig sokrétű stratégiákat határoz meg az éhezés és az alultápláltság elleni küzdelem érdekében;

22.  elismeri, hogy a gyermekek és az anyák táplálkozásának – és általánosságban az élelmezésbiztonságnak – a javulása hatékony és összehangolt fellépéseket kíván meg számos szakpolitikában és ágazatban, így például a hatékony és fenntartható vidékfejlesztésben, a föld- és vízhasználati politikákban, a megfelelő egészségügyi, ivóvízellátási és higiéniai szolgáltatásokban, a megfelelő anya- és gyermekgondozási gyakorlatokban, a tengeri élővilág, más ökoszisztémák és a biológiai sokféleség védelmében, az erdőirtás és az éghajlatváltozás hatásainak mérséklésében és az ahhoz való alkalmazkodásban, a katasztrófákkal kapcsolatos kockázatok csökkentésében, a fenntartható termelésben és fogyasztásban, az energiához való fenntartható és biztonságos hozzáférésben, a kereskedelemben, a halászatban, a társadalmi befogadásban és a tisztességes foglalkoztatásban;

23.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a táplálkozás védelmének és előmozdításának érdekében a táplálkozást, az élelmezésbiztonságot és a fenntartható mezőgazdaságot foglalják bele valamennyi fejlesztési politikájukba, valamint biztosítsanak holisztikus megközelítést a helyitől a globális szintig; felkéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy szükség esetén tegyék kulcsfontosságú fejlesztési céllá a táplálkozást a fejlesztési együttműködési eszközökben, nevezetesen a 11. EFA-ban és az új Fejlesztési Együttműködési Eszközben;

24.  hangsúlyozza, hogy hatékonyabbá tételük érdekében a fejlesztési és sürgősségi programoknak szorosan össze kell kapcsolódniuk az élelmiszerválságok előrejelzése és megelőzése, az okozott kár csökkentése és a helyreállítás elősegítése érdekében;

25.  felhívja a fejlődő országok kormányait, hogy hozzanak létre kedvezőbb környezetet a gyermekek jobb táplálkozása számára hatékonyabb politikák, a táplálkozással foglalkozó nemzeti tervek és stratégiák és az adományozók programjai közötti koordináció révén, illetve az irányítás és az állampolgáraik felé történő elszámoltathatóság terén; nagyobb átláthatóságra ösztönöz a fejlődő országok költségvetéseiben – például a költségvetés nyomon követése révén – annak érdekében, hogy lehetővé váljon az alultápláltságot kezelő projektek számának és minőségének jobb értékelése;

26.  hangsúlyozza, hogy az alultápláltsággal és a mikrotápanyag-hiánnyal kapcsolatban jobb és összehangoltabb adatokra van szükség annak érdekében, hogy jobban lehessen segíteni a beavatkozási programokat és célzott, tájékozott támogatást lehessen nyújtani az érintett országoknak;

27.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy eszközöljenek hosszú távú pénzügyi befektetéseket, és szabadítsanak fel forrásokat a táplálkozás érdekében többek között olyan szereplőkkel együttműködésben, mint az ENSZ-ügynökségek, a G8-ak/G-20-ak, a feltörekvő országok, nemzetközi és nem kormányzati szervezetek, felsőoktatási intézmények, civil társadalmi szervezetek és a magánszektor, valamint tegyék a táplálkozást az innovatív finanszírozás prioritásává;

28.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok parlamentjeinek és kormányainak, valamint az ENSZ táplálkozással foglalkozó állandó bizottságának.

(1) http://www.unep.org/dewa/Assessments/Ecosystems/IAASTD/tabid/105853/Default.aspx
(2) HL C 56. E, 2013.2.26, 75. o.
(3) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0578.
(4) Global Hidden Hunger Indices and Maps: An Advocacy Tool for Action.

Jogi nyilatkozat