Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2014/2155(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0024/2015

Előterjesztett szövegek :

A8-0024/2015

Viták :

PV 10/03/2015 - 17
CRE 10/03/2015 - 17

Szavazatok :

PV 11/03/2015 - 9.10
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2015)0062

Elfogadott szövegek
PDF 374kWORD 151k
2015. március 11., Szerda - Strasbourg Végleges kiadás
2013. évi éves jelentés az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelméről – a csalás elleni küzdelemről
P8_TA(2015)0062A8-0024/2015

Az Európai Parlament 2015. március 11-i állásfoglalása az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelméről – a csalás elleni küzdelemről szóló 2013. évi éves jelentésről (2014/2155(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 325. cikkének (5) bekezdésére,

–  tekintettel a Bizottság és az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) korábbi éves jelentéseiről szóló állásfoglalásaira,

–  tekintettel a Bizottság 2014. július 17-i, „Az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelme – Csalás elleni küzdelem – 2013. évi éves jelentés” című jelentésére (COM(2014)0474) és az azt kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentumokra (SWD(2014)0243, SWD(2014)0244, SWD(2014)0246, SWD(2014)0247 és SWD(2014)0248),

–  tekintettel az OLAF 2013. évi éves jelentésére,

–  tekintettel az OLAF Felügyelő Bizottság tevékenységi jelentésére: 2013. február – 2014. január,

–  tekintettel a Számvevőszéknek a 2013-es pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtásáról szóló éves jelentésére, az intézmények válaszaival együtt,

–  tekintettel az Európai Unió költségvetésének 2013 végéig megvalósított védelméről szóló 2014. szeptember 29-i bizottsági közleményre (COM(2014)0618),

–  tekintettel a Bizottság „Az Európai Unió antikorrupciós jelentése” című, 2014. február 3-i jelentésére (COM(2014)0038),

–  tekintettel az Eurobarométer a korrupcióról szóló, 397. számú különjelentésére,

–  tekintettel a Bizottság héabevétel-kiesésről szóló jelentéseire,

–  tekintettel az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelme területén végzett tevékenységek előmozdítására irányuló program (Hercule III program) létrehozásáról és a 804/2004/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. február 26-i 250/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel az Európai Ügyészség létrehozásáról szóló tanácsi rendeletre irányuló 2013. július 17-i javaslatra (COM(2013)0534),

–  tekintettel az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) által lefolytatott vizsgálatokról, valamint az 1073/1999/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet és az 1074/1999/Euratom tanácsi rendelet helyébe lépő, 2013. szeptember 11-i 883/2013/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2),

–  tekintettel az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalás ellen büntetőjogi eszközökkel folytatott küzdelemről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló, 2012. július 11-i bizottsági javaslatra (COM(2012)0363),

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3);

–  tekintettel az Unió korrupció elleni küzdelemre irányuló erőfeszítéseiről szóló 2011. szeptember 15-i állásfoglalására(4), az EU korrupció elleni küzdelemre irányuló erőfeszítéseiről szóló 2010. május 18-i nyilatkozatára(5) és a korrupció elleni uniós küzdelemről szóló 2011. június 6-i bizottsági közleményre (COM(2011)0308);

–  tekintettel az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló, 1995. december 18-i 2988/95/EK, Euratom tanácsi rendeletre(6),

–  tekintettel az ENSZ korrupció elleni egyezményére,

–  tekintettel az Európa Tanácsnak a korrupcióról szóló polgári jogi és büntetőjogi egyezményeire,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére, valamint a Regionális Fejlesztési Bizottság és az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményére (A8-0024/2015),

A.  mivel az uniós költségvetés, amelyhez a közös objektív kritériumok szerint minden tagállam arányosan járul hozzá, támogatást biztosít az uniós szakpolitikák végrehajtásához, és az egység kifejeződése, valamint az európai integráció előmozdításának eszköze;

B.  mivel az Unió pénzügyi érdekei védelmének, valamint a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvének együttesen garantálniuk kell, hogy a költségvetés bevételei és kiadásai hozzájáruljanak az Unió prioritásai és céljai eléréséhez, valamint a polgárok bizalmának növeléséhez azáltal, hogy biztosítja őket arról, hogy pénzük átlátható módon, teljes mértékben az Unió céljainak és szakpolitikáinak megfelelően, a polgárok érdekében kerül felhasználásra;

C.  mivel a tagállamok jogi és adminisztratív rendszereinek sokfélesége megnehezíti a szabálytalanságok leküzdését és a csalás elleni küzdelmet, míg az uniós források bármely nem megfelelő felhasználása nem csupán egyéni, hanem kollektív veszteséget von maga után, és árt az egyes tagállamok, illetve az Unió egésze érdekeinek;

D.  mivel a csalás, a korrupció, a pénzmosás és egyéb illegális, az Unió pénzügyi érdekeit sértő tevékenységek elleni küzdelmet szolgáló meglévő intézkedések – mint az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló egyezmény (PIF-egyezmény) – megerősítése érdekében a Bizottság két büntetőjogi eszközre – a PIF-irányelvre és az Európai Ügyészségről szóló rendeletre (EPPO rendelet), – vonatkozó javaslatot nyújtott be, melyek célja hatékonyabb vizsgálatok biztosítása és az adófizetők pénzének jobb védelme a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló európai térség egészében;

E.  mivel az EU-n belüli csalás, korrupció és pénzmosás elleni küzdelemnek a közösségi intézmények politikai fellépése során elsődleges célt kell képeznie, és ezért alapvető fontosságú a tagállamok közötti politikai és igazságügyi együttműködés;

I.A nem csalárd és csalárd szabálytalanságok észlelése és jelentése

1.  tudomásul veszi a Bizottság „Az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelme – Csalás elleni küzdelem – 2013. évi éves jelentés” című jelentését (a Bizottság éves jelentése); üdvözli a Bizottság által 2011 óta hozott jogi és adminisztratív intézkedések széles körét, amelyek új környezetet teremtenek az Unió pénzügyi érdekeinek védelmére irányuló politika további megerősítéséhez; hangsúlyozza, hogy a csalás elleni küzdelem jelenlegi elégtelen eredménye nem a szabályozás hiányának, hanem a nem megfelelő végrehajtásnak köszönhető; kéri a Bizottságot, hogy a soron következő bizottsági jelentésben reagáljon gyorsabban a Parlamentnek az Unió pénzügyi érdekeinek védelmével kapcsolatos éves jelentésében megfogalmazott kéréseire;

2.  emlékeztet, hogy az uniós tagállamok jelenlegi gazdasági nehézségei idején és tekintettel az uniós költségvetési források elégtelen voltára különösen fontos az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelme; hangsúlyozza, hogy az uniós forrásokat megfelelően kell kezelni és a lehető leghatékonyabban kell azokat felhasználni;

3.  megjegyzi, hogy 2013-ban összesen 15 779 esetben jelentettek szabálytalanságokat a Bizottságnak, ebből 14 170 esetben nem csalárd szabálytalanságról, míg 1609 esetben csalárd szabálytalanságról volt szó, melyek teljes összege 2.14 milliárd eurót tett ki, melyből mintegy 1.76 milliárd euró a kiadásokkal volt kapcsolatos és az összes kifizetés 1.34%-ának, a maradék 380 millió euró pedig a bruttó tradicionális saját források (TOR) 1,86%-ának felelt meg;

4.  megjegyzi, hogy bár a 2013-ban jelentett nem csalárd szabálytalanságok teljes pénzügyi hatása mintegy 1,84 milliárd euróra csökkent, ami a 2012-es összeg kevesebb, mint 38%-a, az ilyen, nyilvántartásba vett szabálytalanságok száma a korábbi évhez képest 16%-os emelkedést mutat; megjegyzi továbbá, hogy a 2013-ban jelentett csalárd szabálytalanságok száma a 2012-es adatokhoz képest 30%-kal nőtt, míg ezek pénzügyi hatása, amely 309 millió euró értékben érint uniós támogatásokat, 21%-kal csökkent

5.  megjegyzi, hogy mivel a tagállamok és a Bizottság jelentősen megváltoztatták a szabálytalanságok jelentésének módját, és ezért új információk állnak rendelkezésre, amelynek eredményeként a Bizottság 2013. évi éves jelentésében a hangsúly az általánosságban vizsgált szabálytalanságokról a csalárdként bejelentett szabálytalanságokra tevődött át; felhívja a Bizottságot, hogy továbbra is ezt a megközelítést alkalmazza az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelméről és a csalás elleni küzdelemről szóló, következő éves jelentésében; ugyanakkor határozottan sürgeti a Bizottságot, hogy tegye elérhetőbbé az információkat, és fokozza a nem csalárd szabálytalanságok hatókörére, típusára és hatására vonatkozó elemzések számát, tekintettel az ilyen szabálytalanságok jelentős számára és az ebből következő negatív pénzügyi hatásra, ami hátrányosan érinti az Európai Unió pénzügyi érdekeit;

6.  hangsúlyozza, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés rendelkezései értelmében a Bizottságnak és a tagállamoknak is minden tőlük telhetőt meg kell tenniük a csalás, a korrupció és az Unió pénzügyi érdekeit sértő más illegális tevékenységek elleni küzdelem érdekében; emlékeztet arra, hogy a Bizottság és a tagállamok közötti szoros együttműködés és koordináció elengedhetetlen ahhoz, hogy hatékonyan lehessen biztosítani az Unió pénzügyi érdekeinek védelmét, és hogy ezért elsődleges fontosságú az együttműködés és a koordináció erősítése és lehető leghatékonyabbá tétele; rámutat arra, hogy az Unió pénzügyi érdekeinek védelme a források és a kiadások tekintetében egyforma szintű figyelmet követel meg;

7..  megjegyzi, hogy a lehetséges csalárd szabálytalanságok feltárása és jelentése terén az utóbbi öt évben általános tendenciaként lassú csökkenés figyelhető meg, ugyanakkor a nem csalárdként jelentett szabálytalanságok száma fokozatos növekedést mutat; annak részletesebb vizsgálatára kéri a Bizottságot, hogy elsősorban milyen okok miatt növekszik a szabálytalanságok száma, valamint hogy készítsen olyan elemzést, amely választ ad arra a kérdésre, hogy a tapasztalt tendencia a szabálytalanság eseteinek felderítése felé történő elmozdulásnak tudható-e be, vagy annak, ahogyan a tagállamok az eseteket minősítik;

8.  meggyőződése, hogy a PIF-irányelvben szereplő büntetőjogi eszközök csak akkor lesznek hatékonyak, ha világosan meg tudják határozni az uniós pénzügyi érdekeket sértő bűncselekményeket, a valamennyi részt vevő tagállamban alkalmazandó, szabadságvesztéssel járó szankciók minimális és maximális szintjét és az elévülés minimumszabályait, és ha ezeket a rendelkezéseket a továbbiakban valamennyi tagállam azonos módon és hatékonyan hajtja végre;

Bevételek – Saját források

9.  üdvözli, hogy a tradicionális saját források (TOR) 98%-át jelentősebb problémák nélkül gyűjtik össze, valamint hogy a jelentett csalárd szabálytalanságok a megállapított bruttó tradicionális saját forrásoknak 0,29%-át (61 millió euró értékben), a nem csalárd szabálytalanságok pedig 1,57%-át (327,4 millió euró) teszik ki; megjegyzi, hogy a csalás és a szabálytalanságok esetei 2013-ban 380 millió eurót tettek ki, amiből a tagállamok összesen 234 millió eurót fizettettek vissza; különösen megjegyzi, hogy a tradicionális saját források esetében 2013-ban teljesített, szóban forgó 62%-os visszafizettetési arány az utóbbi évtized eddigi legjobb eredménye;

10.  aggodalmának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy 2013-ban az EU-28-ban az OWNRES adatbázisban megállapított összegek legnagyobb része a vámeljárás „szabad forgalomba bocsátás”elemével volt kapcsolatos mind a csalások esetében (93%), mind a szabálytalanságok esetében (87%); felhívja a Bizottságot, hogy hozzon megfelelő intézkedéseket a vámeljárás „szabad forgalomba bocsátás”elemének megerősítése céljából, hogy az kevésbé biztosítson lehetőséget csalások és szabálytalanságok elkövetésére;

11.  aggasztónak találja, hogy 2013-ban az OWNRES adatbázisban a csalások esetében a visszafizettetési arány csak 23,74%-os volt, ami alatta marad a 2008–2012 közötti időszakban mért 33,5%- os átlagnak; rámutat, hogy a 2013-ban jelentett szabálytalanságok esetében a visszafizettetési arány 67,9%; hangsúlyozza általánosságban tagállami hatóságok és a Bizottság szervezeti egységeinek felelősségét a jogosulatlanul kifizetett pénzösszegek visszakövetelése tekintetében, és felhívja e hatóságokat és szervezeti egységeket, hogy lássák el megfelelően ezt a feladatukat és növeljék jelentősen a visszafizetési rátát a csalások esetében, amely a nem csalárd szabálytalanságok esetében mutatkozó visszaszerzési aránynál általában jóval alacsonyabb szinten áll;

12.  üdvözli, hogy az Európai Unió 2013-ban aláírta az ENSZ a dohánytermékek illegális kereskedelmének felszámolásáról szóló jegyzőkönyvét; megjegyzi, hogy 15 tagállam írta alá a jegyzőkönyvet, de hogy jelenleg csak Ausztria ratifikálta azt; ezért felhívja a többi tagállamot, hogy a lehető leghamarabb zárják le a ratifikációs folyamatot;

13.  rámutat, hogy a magas adótartalmú termékek csempészete komoly bevételkiesést okoz az EU és a tagállamok költségvetése számára, és hogy csak a cigarettacsempészet következtében keletkező közvetlen vámbevétel-kiesés becsült összege meghaladja az évi 10 milliárd eurót; ezenfelül felhívja a figyelmet a hamis áruk kereskedelmére, ami kárt okoz mind a tagállamok adóhatóságainak, mind az uniós vállalkozásoknak;

14.  hivatkozik a bruttó nemzeti jövedelemre (GNI) vonatkozó adatok javítására irányuló folyamatban lévő erőfeszítésekre, valamint azokra az ügyekre, amelyeket az Európai Számvevőszék 11/2013. sz. különleges jelentése említ, amely a GNI-adatok rövidebb ideig tartó, célzottabb ellenőrzésére, valamint az eredményekről való jelentéstétel javítására és nagyobb koordinációra szólít fel, annak érdekében, hogy az uniós jövedelmek kiszámítása során a GNI-rendszer megbízhatóbbá váljon;

15.  megjegyzi, hogy a láthatatlan gazdaságnak a nemzeti számlákban való megjelenítése hozzájárul a teljesebb és megbízhatóbb GNI-adatok biztosításához, és felhívja a Bizottságot és az Eurostatot, hogy mélyítsék el az együttműködést a nemzeti statisztikai intézményekkel annak biztosítása érdekében, hogy ezt az elemet valamennyi tagállamban koherens és összehasonlítható módon, a legfrissebb információkat felhasználva kezeljék;

16.  hangsúlyozza, hogy számos tagállamban a héacsalás és a héakikerülés miatt a héabevétel-kiesés folyamatosan magas szinten áll; hangsúlyozza, hogy a Bizottság hatáskörrel rendelkezik a tagállamok által hozott intézkedések ellenőrzésére és felügyeletére; ezért felhívja a Bizottságot, hogy teljes mértékben éljen hatáskörével a tagállamok héacsalás és a héakikerülés elleni küzdelmének támogatására;

17.  megjegyzi továbbá, hogy 2013-ban a tagállamok 133, cigarettacsempészettel kapcsolatos esetet vettek nyilvántartásba, melyek mintegy 7 millió eurót kitevő tradicionális saját forrást érintettek; hangsúlyozza, hogy ez a tendencia meredek csökkenést jelent 2012-höz képest, amikor 224 esetről számoltak be, melyek során mintegy 25 millió eurós kár keletkezett; mélységes aggodalmának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy Dánia, Észtország, Spanyolország, Franciaország, Ciprus, Luxemburg, Portugália, Szlovénia, Szlovákia és Svédország 2013-as, a Bizottságnak küldött jelentéseiben egyetlen cigarettacsempészési ügy sem szerepelt, és megkérdőjelezi az említett tagállamokban használatos jelentéstételi eljárás hatékonyságát; ragaszkodik ahhoz, hogy valamennyi tagállam pontosan és időben jelentsen a Bizottságnak a csempészési és hamisítási ügyekről, hogy jobban fel lehessen becsülni a hátrányosan érintett tradicionális saját források mennyiségét;

18.  tudomásul veszi, hogy a Bizottság tanulmányt fog közzétenni egy a dohánytermékekre vonatkozó árukövető és nyomon követési rendszer megvalósíthatóságáról; hangsúlyozza, hogy ez hatalmas előrelépés a csempészet elleni küzdelemben; kéri a Bizottságot, hogy tervezzen meg és valósítson meg egy nyílt és versenyképes árukövető és nyomon követési rendszert oly módon, hogy annak kialakítása és megvalósításának módja ne kedvezzen egyetlen, vagy csak néhány megoldásszállítónak;

Jövedékitermék-szállítási és felügyeleti rendszer;

19.  emlékeztet arra, hogy

   a Parlament az Unió pénzügyi érdekeinek védelméről szóló 2012. évi éves jelentésről készített, a 2014. április 3-i állásfoglalásában(7) megjegyezte, hogy a bűnüldöző hatóságok a jövedékitermék-szállítási és felügyeleti rendszerrel (EMCS) kapcsolatos, bűnözői csoportok által elkövetett visszaélések fokozódását figyelték meg, és a Parlament meg van győződve arról, hogy nem történik meg az EMCS keretében szállított áruk fizikai ellenőrzése;
   a Bizottságnak friss információkkal kell ellátnia a Parlamentet a fizikai ellenőrzés fokozására irányuló intézkedésekről az Unió pénzügyi érdekeinek védelméről szóló, következő, 2014-es éves jelentésben;
   szigorítani kell az EMCS-hez való hozzáférési jogokat, annak érdekében, hogy a rendszer magában foglalja az áruba bocsátás előtti megfelelés átfogó történetét, és ennek révén lehetővé váljon, hogy az üzleti szereplők megkaphassák a „felhatalmazott gazdasági szereplő” („megbízható gazdálkodó alany”) státuszt, és ily módon kizárólag közvetlenül ezek a szereplők működhessenek az EMCS keretében;
   a Parlament kérte a Bizottságot, hogy ismertesse a 2008/118/EK irányelv módosításának szükségességére vonatkozó jelenlegi vizsgálatok eredményeit;
   a nyilvántartáshoz való hozzáférést kérelmező személyek és vállalkozások tekintetében a tagállamok által végzett hitelesítő ellenőrzéseknek szigorúbbaknak és átfogóbbaknak kell lenniük;
   a Bizottságnak meg kell magyaráznia az adóhatóságokkal való szorosabb együttműködést célzó fellépést, mivel az áruk tekintetében könnyedén tehető félrevezető nyilatkozat a jövedéki adó elkerülésének céljából;
   az engedélyezett raktárak közti jövedékitermék-szállítási határidők irreálisan hosszúk, ami lehetővé teszi, hogy ugyanazon nyilatkozat alapján több szállítást valósítsanak meg, illetve, hogy eltereljék az árut, mielőtt a teljesítés időpontját bevezetnék a rendszerbe; ezért ismételten kéri, hogy a feladó haladéktalanul tájékoztassa a változásokról a bejelentett rendeltetési hely és az új rendeltetési hely szerinti tagállam illetékes hatóságát;
   a Parlament kérte, hogy a jövedéki áru átvételéről szóló jelentés bemutatására biztosított maximális idő egy munkanap legyen, valamint, hogy az egyes szállítmányokkal kapcsolatos szállítási időt az alkalmazott szállítási eszköznek és a feladási és rendeltetési hely közötti távolságnak megfelelően számítsák ki és állapítsák meg; kéri a Bizottságot, hogy tájékoztassa a Parlamentet, amint ezek a kérések teljesülnek;
   a vámraktárak létrehozásához szükséges garanciák túl alacsonyak a jövedéki áruk érétkéhez képest, és hogy ezért a Parlament felhívta a Bizottságot, hogy állapítson meg egy, az áruk típusa és a tényleges kereskedelem értékétől függő változót; kéri a Bizottságot, hogy tájékoztassa a Parlamentet, amint ezek a kérések teljesülnek;
   a Parlamentet aggasztja, hogy a tagállamok saját EMCS rendszerüket az Európai Bizottság által tágan meghatározott követelmények alapján valósították meg; ismételten kéri a Bizottságot, hogy kezdeményezze egy egységesebb rendszer uniós szintű bevezetését;

Kiadások

20.  felhívja a figyelmet az uniós kiadásokkal kapcsolatos csalárd szabálytalanságként jelentett esetek számának aggasztó, 76%-os növekedésére, és sürgeti az illetékes hatóságokat, hogy hozzanak meg minden szükséges intézkedést annak érdekében, hogy a jövőben megakadályozzák az ilyen, negatív trendek kialakulását;

21.  aggodalmának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy a mezőgazdasági ágazatban általában a szabálytalanságok és különösen a csalárd szabálytalanságok száma a 2013-as adatokhoz képest 2013-ban jelentősen emelkedett; megjegyzi, hogy 2013-ban a „kedvezményezett nem rendelkezik az előírt minőséggel” megjelölésű új, jelentős jogsértési tendencia jelent meg, melynek során 51 csalárd szabálysértési esetet jelentettek; úgy véli, hogy ezek a trendek olyan intézkedéseket tesznek szükségessé, amelyek egyrészt az esetlegesen nem szándékos jogsértéseket eredményező gyakorlatok felszámolását, másrészt a korrupt és bűnözői magatartás elleni agresszív fellépést célozzák;

22.  elismeri, hogy a 2013-as pénzügyi évben a mezőgazdaság és a vidékfejlesztés terén a tagállamok 197 millió eurót téríttettek vissza a kedvezményezettekkel, ugyanakkor az említett pénzügyi év végén maradt 1318,3 millió euró, amelyet a kedvezményezetteknek még vissza kell téríteniük, amelyből az 50/50 mechanizmus bevezetését követően 1097,1 millió euró az uniós költségvetéssel szemben fennálló tartozások összege; aggodalmának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EMGA) vonatkozásában a visszafizettetési arány a teljes átlag alatt volt, és a 2009-ben felderített szabálytalanságoknak 2013 végéig még a felét sem téríttették vissza;

23.  rámutat, hogy a tagállamok közt jelentős különbségek vannak a KAP keretében észlelt szabálytalan kifizetések eredményeként keletkezett veszteségek visszakövetelésére való képességük tekintetében, és sürgeti a 33%-os visszafizettetési aránynál alacsonyabb eredményt felmutató tagállamokat, hogy 2015-ben és az azt követő években tegyenek jelentős előrelépést ezen a téren;

24.  elismeri, hogy a 2013. évi közös agrárpolitika (KAP) reformját követően a tagállamok nagyobb mértékű rugalmasságot élveznek a politika végrehajtását illetően, nevezetesen azt regionális és nemzeti képességeikhez és prioritásaikhoz igazíthatják, valamint annak különböző pillérei között átcsoportosításokat hajthatnak végre; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a rugalmasság növekedése ne a nyomon követési és értékelő rendszerek kárára valósuljon meg; megjegyzi továbbá, hogy az új KAP keretében a Bizottság egy egyszerűsítési menetrenden dolgozik; felhívja a Bizottságot, hogy az egyszerűsítési menetrendet igazítsa teljes mértékben a Mezőgazdasági Főigazgatóság csalás elleni stratégiájához és hogy megfelelő kontrollrendszer biztosításával alakítson ki egyensúlyt az egyszerűsítés és az uniós pénzeszközök gondos kezelése között;

25.  aggodalmát fejezi ki továbbá amiatt, hogy egy adott szabálytalanság elkövetése és feltárása, majd végül Bizottságnak történő jelentése között eltelt idő átlagosan 6,3 év a mezőgazdasági ágazatban, illetve 2,75 év az egyéb ágazatokban; emlékeztet arra, hogy a szabálytalanságok feltárását további eljárások követik (visszafizettetési felszólítások, OLAF-vizsgálatok stb.); kéri a Bizottságot, hogy az egyes szakpolitikai ágazatokban határozza meg a megosztott irányítás keretében feltárt szabálytalanságok átlagos, minimális és maximális élettartamát;

26.  reméli, hogy a szabálytalanságoknak a halászati ágazatban 2013-ban jelentett 475%-os növekedése csak egyetlen évben előforduló csúcsérték, amely az ágazatban alkalmazott programok késedelmes végrehajtásával függ össze, valamint hogy ez nem alkothat olyan, negatív tendenciát, amely aláássa az uniós halászati politika értékének külső megítélését;

27.  aggodalommal veszi tudomásul, hogy a kohéziós politika területén jelentett szabálytalanságok száma 15%-os növekedést mutat; ugyanakkor megjegyzi, hogy a nem csalárd szabálytalanságok esetében érintett összegek 49%-kal, a csalások esetében pedig 22%-kal csökkentek;

28.  megállapítja, hogy 321 csalárdként és 4672 nem csalárdként bejelentett szabálytalanság kapcsolódott a kohéziós politikához; tudomásul veszi, hogy mindkét kategóriában 15%-kal nőtt a bejelentések száma 2012-höz képest, és hogy a korábbi évekhez hasonlóan a 2013-ban feltárt szabálytalanságokhoz kapcsolódó összegek legnagyobb része (63%) továbbra is a kohéziós politika területét érinti; rámutat azonban, hogy mindkét kategóriában növekedtek a kapcsolódó összegek, a korábbi évek tapasztalata alapján fokozatos javulás figyelhető meg, és hogy első alkalommal fordult elő, hogy nem a kohéziós politika volt a költségvetési kiadások azon területe, ahol a csalárdként bejelentett szabálytalanságok száma a legmagasabb volt;

29.  ugyanakkor sajnálattal állapítja meg a visszatérítendő összegekkel és a kifejezetten a 2013. pénzügyi évre vonatkozó kohéziós politikához kapcsolódó visszafizetési rátával kapcsolatos információk hiányát; kéri a Bizottságot, hogy a jövőbeli éves jelentésében erről nyújtson részletes tájékoztatást;

30.  megjegyzi, hogy a centralizált irányítás alá tartozó kiadások tekintetében ötéves távlatban a csalárd szabálytalanságként jelentett szabálytalanságok esetében a visszafizettetési arány 54,5%-os, a nem csalárd szabálytalanságok esetében pedig 63,9%-os; sürgeti a Bizottságot, hogy javítsa tovább a visszafizettetési eljárást és rövidítse le annak időtartamát;

31.  kéri a Bizottságot, hogy vállaljon teljes felelősséget az uniós költségvetésből jogosulatlanul kifizetett pénzeszközök visszafizettetéséért, és a jelentéstétel vonatkozásában dolgozzon ki minden tagállamra nézve egységes elveket annak érdekében, hogy biztosítsák a megfelelő összehasonlítható és pontos adatok gyűjtését;

32.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a 2009 és 2013 között centralizált irányítás keretében szabálytalanságnak (csalárd és nem csalárd szabálytalanságként bejelentett szabálytalanságok összesen) minősülő esetekben kibocsátott visszafizettetési felszólítások esetében a szabálytalanság bekövetkezte és feltárása között átlagosan 3,4 év telt el: az esetek több mint felének (54%) feltárására a szabálytalanság elkövetésének évét követő 4 éven belül került sor, míg az esetek másik fele (46%) esetében az eltelt idő 4 és 13 év között szóródott; emlékeztet arra, hogy a szabálytalanságok feltárását további eljárások követik (visszafizettetési felszólítások, OLAF-vizsgálatok stb.); kéri a Bizottságot, hogy határozza meg a centralizált irányítás keretében feltárt szabálytalanságok átlagos, minimális és maximális élettartamát;

33.  üdvözli, hogy az Európai Szociális Alapot érintő, csalárdként jelentett esetek száma 2013-ban 40%-kal alacsonyabb volt, mint 2009-ben és 2010-ben, valamint hogy 2013 megszakítás nélkül a harmadik olyan év volt, amelynek során folytatódott a pozitív tendencia;

34.  üdvözli, hogy a 2007–2013 közötti programozási időszak tekintetében az adminisztratív és helyszíni ellenőrzések és audit-műveletek eredményeként a csalárd szabálytalanságokat sokkal nagyobb arányban tárták fel (63%), mint a korábbi, hét éves időszakban (20%), bár 2013-ban ez az arány csak 55%-os volt;

35.  tudomásul veszi, hogy 2013-ban a Bizottság a kohéziós politika területén 217 olyan ügyet zárt le, melyek a kifizetés megszakításával végződtek, valamint hogy az év végén 131 ügy – 1, 977 millió euró értékben – még lezáratlan volt; továbbá tudomásul veszi, hogy a Bizottság 15 felfüggesztési határozatot fogadott el 2013-ban, kettőt pedig 2014 januárjában;

36.  tudomásul veszi, hogy 2013-ban, az előcsatlakozási támogatás (PAA) részeként 33 szabálytalanságot jelentettek be csalárd szabálytalanságként, melyek összege 14,4 millió euró volt, valamint hogy a szóban forgó szabálytalanságok jórészt a Speciális Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Csatlakozási Programhoz (SAPARD) köthetők; ezenfelül megjegyzi, hogy az Előcsatlakozási Támogatási Eszköz (IPA) részeként kilenc, összesen 1,2 millió euró értékű csalárd szabálytalanságot jelentettek; megjegyzi, hogy 2003 és 2013 között a PAA keretében a visszafizettetési arány 37,36% volt a szabálytalansági ügyekben, illetve 29,22% a csalási ügyekben; felhívja a Bizottságot és az IPA kedvezményezett országait, hogy intézkedjenek az IPA vonatkozásában elért visszafizetetési arányok növelése érdekében;

37.  javaslatokat kér a kiadási programok számának csökkentésére, különösen azokban az esetekben, amikor ezek részlegesen fedik egymást, valamint a programok lehetőleg olyan tagállamokhoz való igazítására, amelyek a leginkább rászorulnak a támogatásra, hogy ne szükségszerűen minden program szolgáljon tevékenységek támogatására valamennyi tagállamban;

38.  aggodalmának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy számos, az EBB által finanszírozott projekt érintett korrupcióban és csalásban; úgy véli, hogy a 2013. november 8-i EBB-dokumentum, amely megállapítja az EBB-nek a korrupt gyakorlatok, csalás, összejátszás, kényszerítés, akadályozás, pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megakadályozására, illetve az ezektől való visszatartásra irányuló politikáját, az EBB által finanszírozott projektek végrehajtásakor számos esetben a megfelelő ellenőrzés hiányára mutat rá; aggodalmának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy 2013-ban az EBB összesen 350 millió euróval finanszírozta a Passante di Mestre projektet annak ellenére, hogy a projekt korrupcióban és csalásban volt érintett, melynek következtében számos, a projektben résztvevő személyt letartóztattak, és most az EBB azt fontolgatja, hogy projektkötvényeken keresztül további 700 millió euróval refinanszírozza a projektet; ezért kéri, hogy a csalás és korrupció bizonyított eseteiben írják elő az EBB számára, hogy függessze fel és/vagy fagyassza be az érintett projekt minden tervbe vett vagy folyamatban lévő finanszírozását;

II.Azonosított problémák és szükséges intézkedések

39.  aggodalmának ad hangot az uniós költségvetés tartós fenyegetettsége miatt, amely a szabályoknak való megfelelés elmaradásából (nem csalárd szabálytalanságok), valamint a szándékos törvénysértésekből és bűncselekményekből (ti. csalásból) ered; ragaszkodik a tagállamok és a Bizottság közti fokozott együttműködéshez, melynek az a célja, hogy releváns és megfelelő intézkedéseket és eszközöket biztosítsanak a nem csalárd szabálytalanságok elkerülése és orvoslása, valamint a csalás elleni fellépés érdekében;

40.  hangsúlyozza, hogy sok éve visszatérő jelenség, hogy a tagállamok elmulasztják az adatok időben történő benyújtását, illetve pontos adatok benyújtását; ismételten hangsúlyozza, hogy a csalárd és nem csalárd szabálytalanságok felderítése és bejelentése terén az egyes tagállamokban még mindig eltérő megközelítéseket alkalmaznak, ideértve az olyan területeket, mint a kohéziós politika és a mezőgazdaság, valamint hogy egyes esetekben nem szabványosított értelmezések tapasztalhatók a jogi keret alkalmazása során; rámutat arra, hogy ez megakadályozza összevetések és objektív értékelések készítését, valamint a Parlament, a Bizottság és az OLAF emiatt nem képes ajánlásokat kiadni; felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki közös iránymutatásokat és mutatókat a tagállamok által alkalmazott megközelítések közötti különbségek csökkentése érdekében, valamint hogy alakítson ki egy egységes és átfogó információs adatbázist a jelenleg vizsgált szabálytalanságok és a meghozott intézkedések vonatkozásában, ideértve a köztisztviselőket érintő csalások és korrupció eseteit, és ezáltal biztosítson megbízható, összehasonlítható, és központosított adatokat a hatékony korrekciós intézkedések végrehajtásához, valamint a törvénysértések tényleges, és nem csupán észlelt súlyának, illetve a felelős érintett felek objektív megítéléséhez;

41.  megjegyzi, hogy a Bizottság által 2012-ben a tagállamokhoz intézett ajánlások – különösen a csalásellenes koordinációs szolgálatok, a csalásokkal kapcsolatos közös szabályok, a közbeszerzések reformja, a jelentett csalárd szabálytalanságokaz ellenőrző, irányító és a kockázatértékelési rendszerek tekintetében –, melyek végrehajtási állapotát a Bizottság 2013. évi éves jelentése tartalmazza, általában megfelelőek voltak, és sajnálatosnak tartja, hogy számos bizottsági aggály kezelése nem volt teljes körű; megjegyzi például, hogy nem minden tagállam kezdte meg az előkészületeket a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret és a csalások megelőzésére vonatkozó rendelkezései a végrehajtásához; kéri a tagállamokat, hogy tegyenek intézkedéseket a Bizottság 2012-es, nekik címzett ajánlásai nyomán, és biztosítsák a 2011-es, valamint 2013-as jelentésében nekik címzett ajánlások maradéktalan teljesítését, és nyújtsanak be indokolással ellátott magyarázatot abban az esetben, ha nem lehetséges figyelembe venni ezeket az ajánlásokat;

42.  tudomásul veszi, hogy a nem csalárd szabálytalanságokra gyakran a szabályok ismeretének hiánya, a követelmények és rendeletek bonyolultsága miatt kerül sor; rámutat, hogy a szabályok bevétellel és kiadással kapcsolatos módosításai, így az egyszerűsítést célzó módosítások elfogadásához az azok megfelelő végrehajtásáért felelős hatóságoknak időre van szükségük; ezzel kapcsolatban sürgeti a tagállamokat és a Bizottságot, hogy hangolják össze jobban a jogi keretrendszer értelmezését és annak szigorú alkalmazását, hajtsanak végre célzott és időben meghozott intézkedéseket az adminisztratív kapacitások megerősítése céljából, mind a közigazgatásokban, mind az érdekelt felek között, így a civil társadalmi szervezetekben, többek közt útmutatás és képzés biztosításával, valamint a képesítéssel rendelkező és szakképzett alkalmazottak megtartását célzó rendszerek létrehozása révén; felhívja az európai intézményeket és a tagállamokat, hogy készítsenek félidős értékelést arról, hogy a kohéziós politika új szabályozási szerkezete nagyobb mértékben megelőzi és csökkenti-e a szabálytalanságok kockázatát, valamint hogy mérjék föl a meglévő szabályok nagyobb mértékű egyszerűsítésének lehetőségét;

43.  úgy véli, hogy támogatni és ösztönözni kell azokat a tagállamokat, amelyek maguk tárják fel és jelentik a szabálytalanságokat, így a csalásokat is, hogy tovább javítsák a jelentés és irányítás terén alkalmazott rendszereiket; aggodalmának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy a Bizottság képtelen annak megállapítására, hogy egyes tagállamok esetében a szabálytalanságok és csalások feltárásának alacsony aránya és az egyes évek vonatkozásában jelentett esetek számának jelentős eltérései vajon az érintett államok által alkalmazott ellenőrző rendszerek alacsony hatékonyságának tudhatók-e be;

44.  sajnálja, hogy csupán néhány tagállam fordít jelentős erőforrásokat a csalás elleni fellépésre, és elfogadhatatlannak találja, hogy csalárd szabálytalanságok esetén egyes tagállamok fellépése csupán korrekciós intézkedésekre korlátozódik, és nem vizsgálják ki a lehetséges bűncselekményeket, illetve nem szankcionálják a felelősöket, és így nem védik megfelelően sem az Unió, sem az adófizető polgárok pénzügyi érdekeit; megjegyzi, hogy a büntetőügyekre és kimenetelükre vonatkozó tagállami statisztikák hiányosak, ami nehézzé teszi a csalásokkal kapcsolatos vizsgálati és vádemelési eljárások értékelését a tagállamokban; ezért úgy véli, hogy az uniós szinten büntetőjogi felelősséget bevezető határozatok elfogadása és az ilyen szabálytalanságok ügyében a nyomozások megindításának és koordinálásának eszközéül szolgáló európai ügyészi hivatal létrehozása hatékonyan visszatart a törvénytelenségek elkövetésétől, valamint a megfelelő eljárás alkalmazásának elmulasztásától az Unió pénzügyi érdekeit sértő korrupt vagy bűnözői magatartás üldözése és szankcionálása vonatkozásában;

45.  úgy véli, hogy a korrupció ellen csak úgy lehet hatékonyan fellépni, ha a büntetőjogi intézkedéseket tiszteletben tartják, és azokat egyéb, többek közt a jobb átláthatóságra és elszámoltathatóságra irányuló intézkedések is kiegészítik; ezért ragaszkodik ahhoz, hogy a tagállamok hatékony korrupció elleni jogszabályok elfogadása és az uniós szinten meglévő javaslatok továbbvitele révén nemzeti és uniós szinten egyaránt mutassanak szilárd politikai szándékot a korrupció elleni hatékony fellépésre, és felhívja a polgárokat, hogy gyakoroljanak meggyőző nyomást a kormányokra, hogy azok valódi korrupcióellenes szakpolitikákat hajtsanak végre;

46.   üdvözli az EU 2014. februári első antikorrupciós jelentését, amely a korrupció elleni küzdelemre irányuló erőfeszítések nyomon követésének és értékelésének értékes eszköze, és újra megerősíti, hogy különösen fontos a jelentésben kiemelt jelenlegi bevált gyakorlatok cseréjének fokozása; üdvözli továbbá a Bizottság korrupció elleni uniós küzdelemről szóló közleményét (COM(2011)0308), amely feltárja a meglévő, korrupció elleni eszközök jobb végrehajtásához szükséges lépéseket, és javaslatokat tesz arra, miként lehetne erőteljesebb antikorrupciós szempontokat érvényesíteni egy sor belső és külső szakpolitikai területen; rámutat ugyanakkor arra, hogy fontos lenne kiterjeszteni az antikorrupciós jelentés hatókörét a korrupció határokon átnyúló és uniós szintű elemére, valamint az uniós intézmények feddhetetlenségének további javítása érdekében hozott intézkedések vizsgálatára, és hangsúlyozza egy olyan teljes mértékben átfogó és következetes, valamennyi uniós politikát felölelő korrupció elleni stratégia szükségességét, amely többek között az EU első antikorrupciós jelentésében megfogalmazott aggályokkal foglalkozna; kéri a Bizottságot, hogy nyújtson be jelentést a Parlamentnek és a Tanácsnak a belső korrupció elleni politikák, többek közt az ENSZ korrupció elleni egyezménye értelmében fennálló kötelezettségek európai intézmények általi végrehajtásáról;

47.  hangsúlyozza az irányító hatóságok és a csalás elleni szervek közötti strukturált koordináció szükségességét, valamint a tagállamok és az egy tagállamon belüli különböző közigazgatási szervek közötti koordináció, valamint a bevált gyakorlatok cseréje fontosságát a csalások megakadályozására irányuló megközelítések lehető legnagyobb mértékig történő egységesítése érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy hozzon létre egy a nemzeti illetékes hatóságok közti információcserét elősegítő mechanizmust, hogy lehetségessé váljon a két vagy több tagállam közti tranzakciókra vonatkozó könyvviteli nyilvántartások összehasonlítása, hogy ezáltal feltárhatóak legyenek a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret összefüggésében elkövetett transznacionális csalások az európai strukturális és beruházási alapok makrokategóriája tekintetében (Európai Szociális Alap – ESZA; Európai Regionális Fejlesztési Alap – ERFA; Kohéziós Alap; Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap – EMVA; Európai Tengerügyi és Halászati Alap – ETHA), biztosítandó az Európai Unió pénzügyi érdekei védelmének horizontális megközelítését;

48.  hangsúlyozza, hogy a megfelelő ellenőrzéshez szükséges nagyobb átláthatóság kulcsfontosságú az adókijátszási konstrukciók feltárásához; emlékeztet arra, hogy a korábbi években a Parlament kérte a Bizottságot, hogy lépjen fel az uniós pénzeszközök bármely tagállamból származó valamennyi kedvezményezettje átláthatóságának egy lépésben történő biztosítása érdekében, és e célból a Bizottság internetes oldalán – az alap kezelőjétől függetlenül és a tagállamok által legalább az Unió egy munkanyelvén megadandó, szabványos információkategóriák alapján – tegye közzé az uniós pénzeszközök összes kedvezményezettjének listáját; felszólítja a tagállamokat, hogy működjenek együtt a Bizottsággal, valamint adjanak teljes körű és megbízható információkat a tagállamok által kezelt uniós pénzeszközök kedvezményezettjeiről; sajnálattal veszi tudomásul, hogy ezt az intézkedést nem hajtották végre, és felhívja a Bizottságot, hogy ezt sürgősen tegye meg; sajnálatának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy ezt az ismételt kérést a Bizottság nem vette figyelembe;

49.  felhívja a Bizottságot, hogy mozdítsa elő a visszaélést bejelentő személyek védelméről, az információkhoz való hozzáférésről és a lobbizás átláthatóságáról szóló megfelelő jogszabályok kidolgozását, mivel ezek szükségesek a kormányok és az uniós intézmények civil kontrollja és az általuk követett gyakorlat nyilvános ellenőrzésének lehetővé tétele érdekében, valamint hogy az uniós források felhasználásával támogassa az e területen működő független szervezetek munkáját, többek között biztosítson pénzügyi támogatást a határokon átnyúló oknyomozó újságírás számára;

50.  ösztönzi a Bizottságot, hogy auditálási, ellenőrzési és vizsgálati tevékenységek, korrekciós cselekvési tervek és a kifizetési kérelmek benyújtását megelőző figyelmeztető levelek révén erősítse tovább az uniós költségvetési kiadásokkal kapcsolatos felügyeleti szerepét; felhívja a tagállamokat és hatóságaikat, hogy tegyenek fokozottabb erőfeszítéseket és a rendelkezésükre álló információk teljes mértékű felhasználása révén aknázzák ki a hibák észlelésére és kijavítására rendelkezésre álló potenciáljukat, mielőtt költségtérítés iránti igénnyel fordulnának a Bizottsághoz; e tekintetben hangsúlyozza a megelőző intézkedések különleges értékét a törvénytelen kifizetések megakadályozása terén, mivel alkalmazásuk feleslegessé teszi a jogellenesen felhasznált pénzösszegek visszafizettetését célzó későbbi intézkedéseket;

51.  üdvözli a közbeszerzési irányelvek és a koncessziók odaítéléséről szóló irányelv elfogadását, továbbá üdvözli, hogy tíz tagállam a közbeszerzések terén már most egyedi intézkedéseket vagy intézkedéscsoportokat vezetett be a korrupció csökkentése, az átláthatóság, valamint az irányítási, kontroll és ellenőrzési rendszerek hatékonyságának fokozása érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy folytassa a közbeszerzéssel kapcsolatos szabályok végrehajtását, hogy útmutatás, a legjobb gyakorlatok cseréje és képzés révén biztosítsa a tagállamok számára a szükséges támogatást; felhívja a Bizottságot, hogy folyamatosan és pártatlanul kövesse nyomon a hatályos irányelvek tagállamok általi betartását, és szükség esetén indítson kötelezettségszegési eljárásokat;

52.  megjegyzi, hogy a közbeszerzési szabályok be nem tartása által okozott szabálytalanságok és csalások száma továbbra is magas; felhívja a tagállamokat, hogy a szabálytalanságok és csalások kockázatának további mérséklése érdekében késlekedés nélkül ültessék át nemzeti jogukba a nemrégiben elfogadott, a közbeszerzésről szóló 2014/24/EU (2014. február 26.) európai parlamenti és tanácsi irányelvet(8), a vízügyi, energiaipari, közlekedési és postai szolgáltatási ágazatban működő ajánlatkérők beszerzéseiről szóló 2014/25/EU (2014. február 26.) európai parlamenti és tanácsi irányelvet(9), illetve a koncessziós szerződésekről szóló 2014/23/EU (2014. február 26.) európai parlamenti és tanácsi irányelvet(10).

53.  üdvözli az igazgatási kapacitásnak az ERFA és a Kohéziós Alap igazgatásáért felelős közigazgatások támogatását szolgáló kiépítését célzó szakértői központ létrehozását és a szakértői központ és az illetékes bizottsági szervezeti egységek által kialakított közbeszerzési cselekvési terv bevezetését; ugyanakkor kéri, hogy a Bizottság tegyen jelentést a szakértői központ tevékenységei és a fent említett cselekvési terv végrehajtása révén elért konkrét eredményekről;

54.  sürgeti a Bizottságot, hogy tartsa fenn a kifizetések megszakításának és felfüggesztésének szigorú politikáját;

55.  üdvözli a Bizottság csalás elleni stratégiája végrehajtásáról szóló jelentést és a tagállamok irányító hatóságai számára a vonatkozó, csalás elleni rendelkezések végrehajtásáról biztosított útmutatást; ugyanakkor ragaszkodik ahhoz, hogy az európai strukturális és beruházási alapokhoz tartozó, felhatalmazáson alapuló jogi aktusban és végrehajtási aktusokban a Bizottság egyszerűbb szabályokat fogadjon el, ezáltal megkönnyítve a hatékony és tényleges felhasználást, egyúttal garantálva, hogy ezek a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és végrehajtási aktusok ne veszélyeztessék a csalás elleni fellépés szintjét;

56.  üdvözli a csalásellenes koordinációs szolgálatoknak (AFCOS) az új OLAF-rendelet 3. cikke (4) bekezdése szerinti létrehozását a tagállamokban, valamint hogy Németország újra megerősítette az OLAF-fal fennálló együttműködési megállapodását; megállapítja, hogy az AFCOS szolgálatok célja, hogy megkönnyítsék az Európai Csalás Elleni Hivatallal (OLAF) való hatékony együttműködést és információcserét, és ragaszkodik ahhoz, hogy azok a tagállamok, amelyek még nem hoztak létre ilyen szolgálatokat, késlekedés nélkül tegyék ezt meg; elvárja, hogy az AFCOS segítséget nyújt majd a szabálytalanságokkal kapcsolatos jobb jelentések elkészítésének elősegítésében, és hozzájárul a vonatkozó uniós aktusok kiegyensúlyozott értelmezéséhez; mindazonáltal aggasztónak tartja a tagállamokban létrehozott AFCOS szolgálatok között a funkciók, feladatok és hatáskörök, valamint a rendelkezésükre bocsátott emberi erőforrások tekintetében máris meglévő jelentős eltéréseket; elismeri, hogy a 883/2013/EU, Euratom rendelet nem határozza meg részletesen az AFCOS megbízatását, intézményi kereteit és feladatait, de véleménye szerint a függetlenül működő, átfogó megbízatással, ezen belül nyomozati jogkörökkel rendelkező AFCOS képviseli az összes tagállam által követendő viszonyítási alapot;

57.  tudomásul veszi a Bizottság jelentését a Herkules II program eredményeiről; tudomásul veszi, hogy a Herkules II program költségvetése 2012-höz képest kötelezettségvállalási előirányzatokban 14 millió euró, kifizetési előirányzatokban pedig 9,9 millió euróra csökkent, ami nehézségeket okozott a 2013-ban és a korábban tett pénzügyi kötelezettségvállalások teljesítése terén; elégedetten állapítja meg, hogy a tagállamok fokozódó érdeklődést mutatnak a Herkules II program tevékenységei iránt, amit a pályázati felhívások után beérkező pályázatok növekvő száma is igazol; üdvözli a 2013 során, a program keretében beszerzett rendkívül fejlett és transznacionális szinten is kompatibilis technikai eszközök üzembe helyezésének köszönhetően többek között Németországban, Spanyolországban és Romániában elért eredményeket;

58.  üdvözli a 2014–2020 közötti pénzügyi időszakra szóló Herkules III programot létrehozó rendelet elfogadását, amely a Herkules II programról szóló rendeletben foglalt legfeljebb 50%-os arány helyett lehetővé teszi a nagyobb arányú, a támogatható költségek maximum 80%-os – illetve kivételes és megfelelően indokolt esetekben legfeljebb 90%-os – társfinanszírozását a technikai segítségnyújtási támogatások esetében; megjegyzi, hogy 2014-ben sikeresen kiírták az első pályázati felhívást; mindazonáltal aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a programot különösen érinti a fennmaradó kifizetések problémája, ami a finanszírozott és jövőbeli projektek esetében káros hatásokhoz vezethet; emlékeztet a megbízható pénzügyi eszközök, mint a Periklész 2020 és a Herkules III fontosságára az Unió forrásait érintő illegális tevékenységek elleni küzdelemben;

59.  üdvözli a számos közös vámügyi művelet eredményeit, melyekben az OLAF, a tagállamok és több harmadik országbeli szolgálat működött közre, és amelyet aktívan támogatott az Adóügyi és Vámuniós Főigazgatóság, a vámunió, az Europol és a Frontex, melynek eredményeként többek közt 68 millió csempészett cigarettát, 124 kg kokaint és 140 000 liter dízelolajat foglaltak le;

60.  tudomásul veszi, hogy az OLAF 2013-ban 353 a megfelelő uniós intézmények, szervek, hivatalok, ügynökségek vagy az illetékes nemzeti hatóságok által lefolytatandó közigazgatási, fegyelmi, pénzügyi vagy igazságügyi eljárásra irányuló ajánlást adott ki, és hogy mintegy 402,8 euró összegű visszafizettetésre tett javaslatot; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az OLAF igazságügyi eljárásra vonatkozó ajánlásai nyomán született vádemelések aránya a 2006–2013 közötti időszakban mindössze 54% volt; aggódik amiatt, hogy a vádemelések alacsony aránya rossz fényt vet az OLAF vizsgálati eredményeinek minőségére és használhatóságára; felhívja a Bizottságot, hogy sürgősen javítsa az OLAF hatékonyságát; elengedhetetlennek tartja az OLAF ügyeinek a Felügyelő Bizottság általi teljes körű és megfelelő felügyeletét (a folyamatban lévő vizsgálatokba való beavatkozás nélkül), ezért sürgeti a Bizottságot és az OLAF-ot, hogy javítsák a jelenlegi helyzetet, amelyben a Felügyelő Bizottság nem képes rendeltetésének megfelelően eljárni; sajnálatát fejezi ki továbbá amiatt, hogy nem áll rendelkezésre információ az elmarasztaló ítéletek arányával kapcsolatban az Unió költségvetésének sérelmére elkövetett bűncselekményeket érintő ügyekben;

III.Vizsgálatok és az OLAF szerepe

61.  tudomásul veszi, hogy saját jelentése alapján az OLAF 2013-ban kapta az eddigi legnagyobb mennyiségű információt, és állítása szerint rekordmennyiségű ajánlást adott ki; rámutat arra, hogy a beérkező információk és kiadott ajánlások számításának módja is megváltozott; kéri a Felügyelő Bizottságot, hogy elemezze ezen adatváltozások hatásait és az OLAF által kiadott ajánlások minőségét;

62.  felhívja az OLAF Felügyelő Bizottságát, hogy tájékoztassa a Parlamentet az OLAF-vizsgálatok időtartamáról és az ennek számítási módjáról, mivel a módszer 2012-ben megváltozott rámutat arra, hogy ez a változás mesterségesen csökkenthette a vizsgálatok látszólagos időtartamát; kéri a Felügyelő Bizottságot, hogy elemezze az OLAF által szolgáltatott információk minőségét, beleértve az intézményeknek készített jelentéseket is;

63.  tudomásul veszi az OLAF és annak Felügyelő Bizottsága közti új munkavégzési megállapodások elfogadását, és szorgalmazza az e két intézmény közötti még rendezetlen kérdések gyors megoldását;

o
o   o

64.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Unió Bíróságának, az Európai Számvevőszéknek, az OLAF Felügyelő Bizottságának és az OLAF-nak.

(1) HL L 84., 2014.3.20., 6. o.
(2) HL L 248., 2013.9.18., 1. o.
(3) HL L 298., 2012.10.26., 1. o.
(4) HL C 51. E, 2013.2.22., 121. o.
(5) HL C 161. E, 2011.5.31., 62. o.
(6) HL L 312., 1995.12.23., 1. o.
(7) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0338.
(8) HL L 94., 2014.3.28., 65. o.
(9) HL L 94., 2014.3.28., 243. o.
(10) HL L 94., 2014.3.28., 1. o.

Jogi nyilatkozat