Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2014/2222(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0043/2015

Előterjesztett szövegek :

A8-0043/2015

Viták :

PV 11/03/2015 - 7
CRE 11/03/2015 - 7

Szavazatok :

PV 11/03/2015 - 9.16
A szavazatok indokolása
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2015)0068

Elfogadott szövegek
PDF 489kWORD 182k
2015. március 11., Szerda - Strasbourg Végleges kiadás
A gazdaságpolitikai koordináció európai szemesztere: a 2015. évi éves növekedési jelentés foglalkoztatási és szociális vonatkozásai
P8_TA(2015)0068A8-0043/2015

Az Európai Parlament 2015. március 11-i állásfoglalása a gazdaságpolitikai koordináció európai szemeszteréről: foglalkoztatási és szociális aspektusok a 2015. évi éves növekedési jelentésben (2014/2222(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 9. cikkére,

–  tekintettel az EUMSZ 145., 148. és 152. cikkére, valamint 153. cikkének (5) bekezdésére,

–  tekintettel az EU Alapjogi Chartájára és különösen annak IV. címére („Szolidaritás”),

–  tekintettel az EUMSZ legkülső régiókra vonatkozó egyedi intézkedésekről szóló 349. cikkére,

–  tekintettel a felülvizsgált Európai Szociális Chartára és különösen annak a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni védelemhez való jogról szóló 30. cikkére,

–  tekintettel „A gazdaságpolitikai koordináció európai szemesztere: Foglalkoztatási és szociális aspektusok” című 2014. február 25-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel „A gazdaságpolitikai koordináció európai szemesztere: a 2014. év prioritásainak végrehajtása” című 2014. október 22-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a 2015. évi éves növekedési jelentésről szóló, 2014. november 28-i bizottsági közleményre (COM(2014)0902) és a közös foglalkoztatási jelentés ahhoz mellékelt tervezetére,

–  tekintettel a Bizottság „Európai beruházási terv” című, 2014. november 26-i közleményére (COM(2014)0903),

–  tekintettel „A Stabilitási és Növekedési Paktum hatályos szabályai által biztosított rugalmasság legjobb kihasználása” című, 2015. január 13-i bizottsági közleményre (COM(2015)0012),

–  tekintettel „A gazdasági és monetáris unió szociális dimenziójának megerősítése” című, 2013. október 2-i bizottsági közleményre (COM(2013)0690),

–  tekintettel az „Európa 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című 2010. március 3-i bizottsági közleményre (COM(2010)2020),

–  tekintettel az Európa 2020 stratégia foglalkoztatási és szociális vonatkozásairól szóló, 2014. november 25-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel az „Út a munkahelyteremtő fellendülés felé” című, 2012. április 18-i bizottsági közleményre (COM(2012)0173),

–  tekintettel „A szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai platformja – A szociális és területi kohézió európai keretrendszere” című 2010. december 16-i bizottsági közleményre (COM(2010)0758) és az erről szóló, 2011. november 15-i európai parlamenti állásfoglalásra(4),

–  tekintettel „A »Több lehetőséget a fiataloknak« kezdeményezés” című bizottsági közleményre (COM(2011)0933),

–  tekintettel a „Szociális beruházás a növekedés és a kohézió érdekében – többek között a 2014–2020-as Európai Szociális Alap végrehajtása révén” című, 2013. február 20-i bizottsági közleményre (COM(2013)0083),

–  tekintettel az Európai Parlament 2014. március 13-i, a trojka (EKB, Bizottság és IMF) euróövezet programországaival kapcsolatos szerepének és műveleteinek foglalkoztatási és szociális vetületeiről szóló állásfoglalására(5),

–  tekintettel az európai unióbeli szociális lakhatásról szóló 2013. június 11-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel a „Hogyan járulhat hozzá az Európai Unió egy olyan környezet megteremtéséhez, amely kedvez a vállalatok, vállalkozások és induló vállalkozások általi munkahelyteremtésnek?” című, 2014. április 15-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel a fiatalok foglalkoztatásáról szóló, 2014. július 17-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) bérekről szóló 2014. december 5-i globális jelentésére (Global Wage Report 2014/2015),

–  tekintettel a jövedelmi egyenlőtlenség trendjeiről és a gazdasági növekedésre gyakorolt hatásáról szóló 2014. december 9-i OECD-munkadokumentumra (Trends in Income Inequality and its Impact on Economic Growth),

–  tekintettel a „»Zöld foglalkoztatás« kezdeményezés: a zöld gazdaság munkahely-teremtési potenciáljának kiaknázása” című 2014. július 7-i bizottsági közleményre (COM(2014)0446),

–  tekintettel az EU hajléktalansággal kapcsolatos stratégiájáról szóló, 2011. szeptember 14-i(9) és 2014. január 16-i(10) állásfoglalására,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére (A8-0043/2015),

A.  mivel Európának el kell köteleznie magát a fenntartható növekedést biztosító szociális piacgazdaság modellje mellett, hogy a következő nemzedék adósságok helyett munkahelyekhez jusson;

B.  mivel a gazdasági és szociális környezet az Unióban továbbra is barátságtalan, és mivel a Bizottság 2014. őszi gazdasági előrejelzése szerint a gazdasági fellendülés törékeny marad; mivel az euróövezet elmúlt két évi negatív növekedési rátája ellenére az eurózóna növekedése 2014-ben várhatóan eléri a 0,8%-ot, 2015-ben pedig az 1,1%-ot; mivel az előrejelzések csak néhány tagállam esetében kedvezőbbek, és mivel a Bizottság az elmúlt években rendszeresen lefelé módosította saját előrejelzéseit; mivel annak ellenére, hogy az előrejelzések szerint az EU 28 tagállamában 2014-ben a teljes államháztartási hiány 3%-ra csökkent, egyes tagállamokban a hiány továbbra is magas, ami igazolja a növekedéssel és a jobb és fenntartható foglalkoztatással összeegyeztethető további költségvetési konszolidáció szükségességét, mivel a fellendülés továbbra sem mondható erőteljesnek vagy megalapozottnak;

C.  mivel a gazdasági válság során alkalmazott gyors ütemű költségvetési konszolidáció megakadályozta a tagállamokat abban, hogy elérjék az Európa 2020 stratégiában kitűzött célokat, ami azt mutatja, hogy a költségvetési politikákat differenciálni kell és az egyes tagállamok sajátos helyzetéhez kell igazítani; mivel az olajárak zuhanása további lökést adhat számos tagállam gazdaságának, különösen abban az esetben, ha az gyorsan jelentkezik a családok és a vállalkozások energiaköltségeinek csökkenésében;

D.  mivel az Uniónak folytatnia kell gazdasági és szociális politikáinak javítását az Európa 2020 stratégia céljainak mielőbbi elérése érdekében, egyúttal leküzdve a tartós stagnálás és defláció kockázatát, és mivel ehhez a beruházások és a gazdasági versenyt társadalmilag felelős módon fokozó strukturális reformok előmozdítására irányuló erőfeszítések folytatására van szükség; mivel az erőforrás-hatékony gazdaság és a fenntartható fejlődés felé való elmozdulás biztosítása érdekében ökológiai átalakulásra van szükség; mivel az EU világgazdaságban betöltött pozíciója a válság, az ipari háttér elvesztése és a befektetői és vállalkozói bizalom hiánya következtében aggasztó módon hanyatlik, míg más országok a fellendülés szilárd jeleit mutatják; mivel az IMF 2014 októberében úgy becsülte, hogy nőtt a recesszió valószínűsége az euróövezetben, és az év végére elérheti a 35–40 %-ot;

E.  mivel a foglalkoztatási politikák, köztük a fiatalok foglalkoztatásával kapcsolatos szakpolitika kidolgozásában a tagállamoké a főszerep, és ezeket az intézkedéseket nemzeti szinten lehet a leghatékonyabban meghozni;

F.  mivel az Uniónak a lehető leghamarabb kezelnie kell népességének gyors elöregedését;

G.  mivel annak ellenére, hogy történt némi javulás (2011 óta először kis mértékben nőtt a teljes munkaidős szerződések száma), a munkanélküliségi arány továbbra is soha nem látott szintet ér el, közel 25 millióan vannak állás nélkül az Unióban;mivel a tartós munkanélküliség aggasztóan magas, és 12 millióra tehető azoknak a száma, akiket több mint egy éve nem foglalkoztatnak (ez 4%-os növekedés az előző évhez képest); mivel a fiatalok munkanélküliségi rátája nem csökkent jelentősen (csak 1,9%-kal mérséklődött 2013-hoz képest), és uniós átlagban 21,2%-ot tesz ki; mivel az Unióban a tartósan munkanélküliek 75%-a 35 évnél fiatalabb; mivel a munkaerő-piaci helyzet néhány tagállam kivételével különösen kritikus a fiatalok számára, tekintet nélkül iskolai végzettségükre;

H.  mivel az Európai Szociális Alapot az ifjúsági garanciával és az az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezéssel együtt helyesen és teljes mértékben fel kell használni a fenntartható projektek finanszírozására a munkanélküliség és különösen a fiatalok munkanélkülisége elleni küzdelem érdekében;

I.  mivel a nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő (NEET) fiatalok aránya továbbra is magas, és mivel a fiatal romák felülreprezentáltak ebben a csoportban;

J.  mivel több tényező – többek között a beruházásoknak és a növekedésnek lendületet adó környezet megteremtésének sikertelensége, a piaci jövedelmek csökkenése és a szociális transzferek idővel gyengülő hatása(11) – következtében jelentős mértékben visszaesett a háztartások rendelkezésre álló bruttó jövedelme, ami hozzájárult a kirekesztés kockázatának kitett európai családok számának növekedéséhez, valamint az egyenlőtlenségek és ezen belül a nemek közötti egyenlőtlenség riasztó növekedéséhez; mivel minden negyedik európait fenyegeti a szegénység; mivel az alulfoglalkoztatottság és a bizonytalanság rendkívüli méreteket öltött, és az összes munkakereső 50%-a esetében az állásszerzés nem elegendő ahhoz, hogy kiemelkedjenek a szegénységből;

K.  mivel a legfrissebb (2013-as) adatok azt mutatják, hogy a tartós munkanélküliség a munkaerő 5,1 %-át kitevő, történelmi magasságú szinten van az EU 28 tagállamában; mivel a tartós munkanélküliség amellett, hogy az adott személyek egész életére kiható, döntő fontosságú személyes következményekkel jár, strukturális munkanélküliséggé is átalakulhat az Unióban;

L.  mivel jelenleg az EU lakosságának 25,1%-át fenyegeti a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés; mivel a gyermekszegénység átlagos növekedési rátája magasabb, mint a szegénység átlagos növekedési rátája általában, és mivel egyes tagállamokban minden harmadik gyermek a szegénységi küszöb alatt él;

M.  mivel az idősebb munkavállalók esetében a legvalószínűbb, hogy tartós munkanélkülivé válnak; mivel az 55–65 éves munkavállalóknak csak a fele dolgozott 2012-ben; mivel az idősebb embereket hátrányosabban érinti a szociális és egészségügyi szolgáltatásokra és a szociális ellátásokra fordított állami kiadások csökkentése; mivel az idősebb emberek egyes kategóriái, például a 80 év felettiek, az idősebb nők, az idősebb migránsok és az etnikai kisebbségek idősebb tagjai különösen ki vannak téve az elszegényedés kockázatának;

N.  mivel a válság leküzdése érdekében egyes tagállamok éppen akkor csökkentették jelentősen kiadásaikat, amikor a munkanélküliek számának növekedése következtében megnőtt a szociális védelem iránti igény; mivel a szociális védelemre fordított nemzeti költségvetési előirányzatok még szűkösebbé váltak, mivel a nagyléptékű leépítések és bércsökkentések miatt visszaesett a járulékbefizetés, ezáltal súlyosan veszélyeztetve az európai szociális modellt; mivel a szorgalmazott reformok nem elégítik ki a polgárok foglalkoztatással és szociális szférával kapcsolatos szükségleteit és várakozásait;

O.  mivel a szegénység csökkentése nem csupán az Európa 2020 stratégia egyik fő célja, hanem a tagállamok társadalmi felelőssége is, és a tisztességes és tartós foglalkoztatás a szegénységből kivezető legjobb út; mivel az erőfeszítéseket a munkalehetőségekhez való hozzájutás előmozdítására kell összpontosítani, különösen a munkaerőpiactól legtávolabb lévők számára; mivel a munkaerőpiacot továbbra is jelentős egyenlőtlenségek jellemzik a munkakörülmények tekintetében, és mivel az 55 év feletti nők esetében a férfiakénál nagyobb a szegénység és a társadalmi kirekesztés kockázata;

P.  mivel a tagállamok közötti társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségek tovább mélyültek, míg a regionális konvergenciára vonatkozó cél tekintetében ennek az ellenkezője igaz; mivel a foglalkoztatás terén a központi és a külső régiók közötti különbség a 2000. évi 3,5%-ról 2013-ra 10%-ra nőtt; mivel ez a távolodás növeli a széttagozódás kockázatát, és fenyegetést jelent az EU gazdasági stabilitására és társadalmi kohéziójára; mivel a hatodik kohéziós jelentés kiemeli a strukturális alapok szerepét az egyenlőtlenség felszámolásában, különösen a válság idején;

Q.  mivel az EUMSZ 174. cikke szerint „átfogó, harmonikus fejlődésének elősegítése érdekében az Unió úgy alakítja és folytatja tevékenységét, hogy az a gazdasági, társadalmi és területi kohézió erősítését eredményezze. Az érintett régiók közül kiemelt figyelemmel kell kezelni a vidéki térségeket, az ipari átalakulás által érintett térségeket és az olyan súlyos és állandó természeti vagy demográfiai hátrányban lévő régiókat, mint a legészakibb, rendkívül gyéren lakott régiók, valamint a szigeti, a határon átnyúló és a hegyvidéki régiók”;

R.  mivel a súlyos és állandó természeti vagy demográfiai hátrányban lévő régiókban általában magasabb a munkanélküliségi ráta, kisebb a gazdasági növekedés, és hiányoznak a potenciáljuk javítására irányuló jelentős beruházások;

S.  mivel az Európai Parlament az elmúlt két évben figyelmeztetett arra, hogy a lassú növekedés, a magas munkanélküliség és a bérek leszorítása idején a defláció szociális kockázatokkal jár; mivel az EKB hosszú távon alacsony inflációt jelzett előre, és figyelmeztetett ennek a belső keresletre, a növekedésre és a foglalkoztatásra gyakorolt hatásaira; mivel a defláció 2014 augusztusa óta nyolc tagállamban (ebből hat euróövezeti tagállamban) valósággá vált; mivel a keresletet és a munkahelyteremtést nagyban korlátozza az EU-ban a kkv-k alacsony szintű hitelellátottsága és a túlzott mértékű állami és magánadósságok – különös tekintettel a jelzáloghitelekre – csökkentésének szükségessége; mivel az inflációs ráta csökkenése – a reálkamat és az adósságteher növekedésén keresztül – jelentősen súlyosbítja e nehézségeket, és a gazdasági depresszió ördögi körét idézheti elő; mivel az EKB 2015. január 22-én azzal reagált mindezekre a szempontokra, hogy kiterjesztett eszközvásárlási programot jelentett be, amelynek keretében – a tervek szerint – legalább 2016 szeptemberéig havi 60 milliárd euró összesített értékben vásárol eszközöket;

T.  mivel az expanzív monetáris politika felhasználható a kivitel ösztönzésére az uniós gazdaság rövid távú javításának módjaként;

U.  mivel az alacsony kamatlábak felhasználhatók a befektetések ösztönzésére az EU-ban;

V.  mivel a költségvetési konszolidáció üteme felgyorsult, és új kiemelt célok bevezetésére került sor, amelyek inkább a strukturális hiányra, mintsem a ciklikus hiányra összpontosítanak; mivel ennek ellenére még mindig igen számottevő a költségvetési multiplikátorok nagysága; mivel a gazdasági növekedést és a munkahelyteremtést elősegítő környezet megteremtéséhez szükség van a középtávú célkitűzés és az adósságra vonatkozó célkitűzés elérésére; mivel szükség van ezen intézkedések társadalmi, környezeti és nemekre gyakorolt hatásának szisztematikus vizsgálatára;

W.  mivel az állami és magánberuházások riasztó mértékben visszaestek az Unióban, és jelenleg közel 20%-kal alacsonyabbak a válság előtti szintnél, ami alacsonyabb, mint a világ más részein található fő gazdasági partnerek körében; mivel a Bizottságnak és a tagállamoknak egyaránt kiemelt prioritásként kell tekinteniük a jobb és fenntartható munkahelyekbe, a humántőkébe, a kutatásba és az innovációba (többek között a kisebb léptékű projektekbe), valamint különösen az erőforrás-hatékony energiaunióba, a digitális egységes piacba, a vállalkozói szellem ösztönzésébe és a kkv-k számára kedvezőbb üzleti környezetbe történő befektetésre, mivel ezeken a területeken a beruházások nem csak a gazdasági fellendülés szempontjából alapvető fontosságúak, hanem azért is, mert bővítik az EU gazdasági lehetőségeit a növekedésre és a jólét megteremtésére;

X.  mivel a nemzeti parlamentek, az Európai Parlament, a helyi és regionális hatóságok, a civil társadalmi szervezetek és a szociális partnerek nem elégséges nemzeti és uniós szintű bevonása az európai szemeszter folyamatába korlátozta a tagállamok reformok iránti felelősségvállalását, valamint az inkluzív, szociális és fenntartható megoldások kidolgozását, és csökkentette a polgárok uniós projektbe vetett bizalmát;

Y.  mivel a bérek megállapítása a tagállamok hatáskörébe tartozik;

Ambiciózus gazdaságpolitikA a növekedésért, a minőségi munkahelyteremtésért és a defláció leküzdéséért

1.  üdvözli a Bizottság növekedéssel kapcsolatos integrált megközelítését, amely három pilléren alapul: az európai beruházási terven, a strukturális reformokon és a költségvetési felelősségen; ambiciózus, expanzív gazdasági és költségvetési politikát szorgalmaz a Stabilitási és Növekedési Paktum hatályos szabályain belül az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés fokozása és a jobb és tartós munkahelyek létrehozása érdekében; hangsúlyozza, hogy a szolidaritás az Európai Unió alapját képező központi érték; kéri a Bizottságot, hogy olyan, a tagállamok és az EU egésze számára hasznos, konkrét ajánlásokkal támogassa a tagállami erőfeszítéseket, amelyek a költségvetési konszolidáció mellett szociálisan kiegyensúlyozott, gazdaságilag hatékony és fenntartható módon foglalkoznak a strukturális reformokkal is; hangsúlyozza, hogy az alacsony infláció már most növeli a reálkamatokat, valamint az állami és a magánszféra reáladósságát, ami a hosszú távon magas ifjúsági munkanélküliséggel párosulva visszafogja a növekedést és növeli a szegénységet;

2.  tisztában van a felelősségteljes költségvetési gazdálkodás, illetve a beruházások és a strukturális reformok tagállamokban történő beindításának szükségessége közötti kapcsolatnak az SNP összefüggésében; e tekintetben üdvözli „A Stabilitási és Növekedési Paktum hatályos szabályai által biztosított rugalmasság legjobb kihasználása” című bizottsági közleményt; felhívja a partnereket, hogy amennyiben valamely tagállam túlzott makrogazdasági egyensúlytalanságokkal szembesülne, a reformokat a szabályokba és megállapodásokba beépített meglévő rugalmasság kihasználásával hajtsák végre annak garantálása érdekében, hogy a felelősségteljes költségvetési gazdálkodás összeegyeztethető legyen a gazdasági növekedéssel, a munkahelyteremtéssel és a jóléti állammal;

3.  hangsúlyozza a strukturális reformok szükségességét a tagállamokban; rámutat arra, hogy míg egyes reformokat végrehajtó tagállamok sikeresen visszanyerték versenyképességüket a világpiacon, ezeknek a reformoknak összeegyeztethetőnek kell lenniük az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés, valamint a tisztességes munkahelyek létrehozásának célkitűzésével; e célok elérése érdekében szorgalmazza, hogy e reformok fő irányát terjesszék ki olyan területekre is, mint a digitális egységes piac, az energiaunió vagy a költségvetési reformok; úgy véli, hogy a munkaerőpiacon előmozdított reformoknak meg kell teremteniük a szegmentáció megszüntetéséhez és a tisztességes bérek biztosításához szükséges rugalmasságot és biztonságot is;

4.  üdvözli, hogy a gazdaságpolitikai kombináció felveszi a beruházásokat a költségvetési konszolidáció és a strukturális reformok prioritásai közé; mindazonáltal úgy véli, hogy az éves növekedési jelentésnek nagyobb figyelmet kell fordítania az összesített keresletre, valamint az összesített kereslet, illetve a bérnövekedés és a társadalmi egyenlőtlenségek közötti kapcsolatra; hangsúlyozza, hogy a makrogazdasági egyensúlytalanságok csökkentése érdekében nem a folyó fizetési mérleg többletének növelését, hanem a növekedési, a beruházási és a foglalkoztatási arány fokozását, valamint a szegénységi ráta csökkentését kell fő prioritásnak tekinteni;

5.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a beruházások jelentősen visszaestek az Unióban, és ma közel 20%-kal elmaradnak a válság előtti szinttől; figyelmeztet arra, hogy a visszaesés még nagyobb volt azokban a periférikus országokban, ahol erőteljesebb költségvetési konszolidációt hajtottak végre; ismételten kiemeli a zöld gazdaság által a munkahelyteremtés tekintetében kínált potenciális lehetőségeket – a Bizottság becslései szerint 2020-ig ötmillió munkahely jöhet létre egyedül az energiahatékonysággal és a megújuló energiával kapcsolatos ágazatokban –, ehhez azonban nagyratörő éghajlat- és energiapolitikák bevezetésére van szükség; felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák a beruházások elégséges szintjét ezekben az ágazatokban, és készüljenek fel a jövőbeni szükségletekre a munkavállalók képzettsége tekintetében;

6.  üdvözli, hogy a Bizottság 2015-ös stratégiája három pillérének egyikét a beruházás képezi, és szorgalmazza a beruházási terv haladéktalan végrehajtását; tudomásul veszi, hogy a költségvetési kiigazításoknak az SNP prevenciós vagy korrekciós ága keretében történő meghatározása során nem veszik figyelembe az Európai Stratégiai Beruházási Alapba (ESBA) befizetett tagállami hozzájárulásokat;

7.  úgy véli, hogy a Bizottság 2015-ös stratégiájának három pillérét együttesen kell végrehajtani a beruházások felelős módon történő fellendítése érdekében azokon a területeken, ahol valós hatást fejtenek ki a növekedésre és munkahelyteremtésre, például a digitális gazdaságban, a zöld ágazatokban és az egészségügyben;

8.  tudomásul veszi, hogy az ESBA meglévő uniós forrásokon alapul majd, és az Európai Beruházási Banktól (EBB) származó 5 milliárd eurón túl nem igényel majd „friss” közpénzt; hangsúlyozza annak a kockázatát, hogy a túlságosan optimista feltételezések miatt – amelyek szerint a szükséges finanszírozás nagy része valószínűleg magánbefektetőktől érkezik – egy alulfinanszírozott alap jön létre; kéri az EBB-t, hogy fontolja meg a kizárólag kereskedelmi banki módszertanról egy meghatározott kritériumokon és átláthatóságon alapuló projektkockázat-értékelési modellre történő váltást; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg az uniós költségvetés és más, új források bevonásának lehetőségét, biztosítva ezzel, hogy az ESBA ne valljon kudarcot;

9.  kéri a Bizottságot és az EBB-t, hogy értékeljék a gazdasági válság bankrendszerre és az EBB-támogatások végső kedvezményezettjeire gyakorolt hatásait, különös tekintettel a kkv-kra, a szociális gazdasági ágazatra és az állami vállalatokra;

10.  hangsúlyozza, hogy az ESBA-nak arra kell összpontosítania, hogy új befektetéseket hozzon létre azokon a területeken, ahol a beruházási kedv mérsékelt ahelyett, hogy olyan beruházásokat pótolna, amelyeket máshol hajtottak volna végre (kiszorítás), vagy olyan magas megtérülésű befektetéseket állítana a középpontba, amelyek mindenképpen megtörténtek volna (holtteher); felhívja a Bizottságot, hogy olyan szociális beruházásokat is irányozzon elő és támogasson, amelyek nem csupán pénzügyi megtérülést eredményeznek, hanem továbbgyűrűző pozitív társadalmi hatást is keltenek, mint a humántőkébe irányuló, a jobb és fenntartható munkahelyek létrehozását és a társadalmi integrációt serkentő és a szegénységet csökkentő nagy hatású beruházások, például a szociális védelmi rendszerekbe és a szociális szolgáltatásokba, illetve a szociális gazdaságba történő beruházások; ismételten felszólít a szociális beruházási csomag végrehajtására;

11.  felhívja a Bizottságot, hogy gondoskodjon beruházásokról a gazdasági szempontból gyengébb, magas munkanélküliséggel küzdő régiókban, illetve az e régiókban működő kkv-k számára – tekintettel arra, hogy finanszírozáshoz jutási lehetőségeik nagyon korlátozottak – annak biztosítása érdekében, hogy ezek az erőfeszítések ott fejtsenek ki érdemi hatást, ahol a leginkább szükség van rájuk, és döntéseit a beruházások gazdasági jellemzőinek kellő figyelembevételével hozza meg; osztja a Bizottság véleményét, hogy szakképzett munkaerőre van szükség a növekedő ágazatokban, például a digitális gazdaságban, a zöld ágazatokban és az egészségügyben;

12.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy egyedi megerősített mechanizmusokkal hajtsanak végre beruházási programokat a legkülső régiókban, amelyek távoli fekvésük, földrajzi széttagoltságuk, sérülékeny gazdaságuk és természeti korlátaik miatt a munkalehetőségek, az áruk és a szolgáltatások terén nagyobb egyenlőtlenségekkel szembesülnek;

13.  felhívja a Bizottságot, hogy az európai beruházási terv programozása során vegye figyelembe a súlyos és állandó természeti vagy demográfiai hátrányban lévő régiókat, különösen a szélessávhoz való hozzáférésüket;

14.  felhívja a Bizottságot a 2012-ben az európai beruházási terv összegzése céljából kísérleti projektként elindított EU–EBB projektkötvény-kezdeményezés mélyreható felülvizsgálatára és tökéletesítésére, hogy az nagyobb szerepet kapjon a foglalkoztatás előmozdításában; ezzel összefüggésben szorgalmazza a szociális beruházási csomaghoz tartozó szociális kötvények részletes felülvizsgálatát is;

Új szempontként a beruházásra, a minőségi munkahelyek létrehozására és a növekedésre összpontosító felelősségteljes politika

15.  megjegyzi, hogy az európai beruházási terv a fenntartható gazdasági növekedést és a munkahelyteremtést fokozó erőfeszítések szükséges kiegészítője, amelyeket magán- és állami forrásokkal kell támogatni ahhoz, hogy sikerrel járjanak; üdvözli, hogy a 2015. évi éves növekedési jelentés az európai kereslet és beruházások ösztönzése céljából további erőfeszítésekre szólítja fel a költségvetési mozgástérrel rendelkező országokat;

16.  üdvözli a költségvetési konszolidáció ütemének felgyorsítását és az új kiemelt célok bevezetését – amelyek a ciklikus hiányok helyett inkább a strukturális hiányokra összepontosítanak –, ami várhatóan pozitív hatással lesz a foglalkoztatásra és a fenntartható növekedésre; megjegyzi azonban, hogy a költségvetési multiplikátorok nagysága a jelenlegi körülmények között még mindig igen jelentős, és hogy ez kedvezőtlen hatással lesz a gazdasági növekedésre és a munkahelyteremtésre, valamint a szociális védelmi rendszerek fenntarthatóságára; kéri a Bizottságot, hogy könnyítse meg az SNP hatályos szabályain belüli maximális rugalmasság kihasználását;

17.  szorgalmazza egy európai keret létrehozását annak biztosítása érdekében, hogy az európai beruházási terv szerinti összes beruházás jelentős hatást érjen el a fenntartható növekedés ösztönzése, a minőségi munkahelyek létrehozása és a társadalmi fejlődés előmozdítása terén; felhívja a Bizottságot, hogy kövesse nyomon a terv alapján végrehajtott beruházásokat, továbbá ellenőrizze és mérje a beruházások valós gazdasági és társadalmi hatásait; felhívja a Bizottságot, hogy az új ESBA szakértői bizottságába vegyen fel szociálpolitikai szakértőket, akik jóváhagyják a finanszírozandó projekteket, és gondoskodjon arról, hogy a pozitív társadalmi hatás a főbb kiválasztási kritériumok között szerepeljen;

18.  hangsúlyozza a rugalmasság fontosságát, amelyet a hatályos SNP keretében lehet kihasználni, hogy mozgásteret biztosítsanak a szociális beruházások, nevezetesen az embereket célzó szociális beruházások számára, biztosítva számukra a szükséges készségeket és a támogató körülményeket, hogy életük során produktívan és önmagukat kiteljesítve vegyenek részt a gazdaságban és a társadalomban; hangsúlyozza ebben az összefüggésben a szociális gazdaság által a fenntartható, inkluzív és minőségi munkahelyek létrehozásában betöltött lehetséges szerepet;

A kkv-k helyreállított finanszírozása a magánberuházások és a munkahelyteremtés fellendítése érdekében

19.  hangsúlyozza, hogy noha a kkv-k az EU-ban döntő szerepet játszanak a munkahelyteremtésben, továbbra is rendkívül nehezen jutnak finanszírozáshoz, és aggasztó mértékben eladósodottak; ezért üdvözli a kkv-k finanszírozáshoz jutására vonatkozó új bizottsági ajánlásokat, amelyek új megközelítést alkalmaznak a fizetésképtelenség és az üzleti bukás tekintetében; további erőfeszítéseket kér a tagállamok részéről az e célt szolgáló adósság-átütemezési rendszerek további javítására; felhívja a Bizottságot, hogy mozdítsa elő a 2014. március 12-i országspecifikus ajánlások között szereplő ajánlásában meghatározott elvek nemzeti szintű végrehajtását; hangsúlyozza, hogy a nők által vezetett vállalkozások és kkv-k több nehézséggel szembesülnek a finanszírozáshoz való hozzájutás terén; felhívja a Bizottságot, hogy elemezze ennek okait, és javasoljon intézkedéseket a helyzet megoldására;

20.  hangsúlyozza a vállalkozói kultúra megteremtésének fontosságát az Európai Unióban azáltal, hogy csökkennek az önfoglalkoztatás és a vállalkozásalapítás akadályai; rámutat arra, hogy ez támogatható lenne a pénzügyi támogatás, például a foglalkoztatás és a szociális innováció európai programjának mikrofinanszírozási és szociális vállalkozási tengelye, illetve a közigazgatásban az új vállalkozások nyilvántartásba vételére szolgáló egyablakos ügyintézési pontok intelligens kombinációjával;

21.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy az euróövezet pénzügyi széttagoltsága bizonyos esetekben veszélyezteti a kkv-k növekedését és fenntarthatóságát; kéri a gazdaság hitelezési képességének helyreállítását, ezáltal lehetővé téve, hogy a kkv-k beruházzanak és munkahelyeket hozzanak létre, továbbá megkönnyítve a vállalkozói tevékenység megkezdését, valamint a kkv-k hozzáférését az olyan programokhoz, mint a COSME vagy a Horizont 2020;

22.  felhívja a tagállamokat, hogy az önfoglalkoztatók, a mikrovállalkozások és a kkv-k esetében számolják fel a fölösleges igazgatási terheket és bürokráciát, és enyhítsék az induló vállalkozásokra vonatkozó feltételeket;

23.  üdvözli a Bizottság és az EBB közös kkv-hitelezési rendszerét, amely a strukturális alapokat használja fel az e vállalkozásokba irányuló befektetések ésszerűsítése és ezáltal a jobb és fenntartható munkahelyek létrehozásának ösztönzése érdekében; felhívja az EKB-t, hogy – miután számos tagállamban a munkahelyek 80%-át a kkv-k hozzák létre – egészítse ki szakpolitikai tevékenységét, és vizsgálja meg, milyen lehetőségek vannak a kkv-k eszközeinek megvásárlására, a más gazdasági térségek bevált gyakorlatai alapján a mennyiségi lazítás programja keretében a kkv-k fejlődésének támogatására vagy a kkv-k finanszírozási forrásait biztosító kezesként történő szerepvállalásra;

24.  megállapítja, hogy az EKB kiterjesztett eszközvásárlási programja ismételten a bankrendszerbe áramlik; ezért felhívja az EKB-t, hogy hitelnyújtás révén optimalizálja a reálgazdaság javítására irányuló potenciálját a növekedés ösztönzése és a munkanélküliség leküzdése érdekében az Unióban;

25.  üdvözli a Bizottság által bejelentett intézkedéseket, amelyek célja, hogy a kkv-knak nyújtott bankkölcsönök alternatíváinak elérhetővé tételével fokozzák a munkahelyteremtést a kkv-knál, valamint a kkv-kba irányuló hosszú távú befektetések ösztönzése érdekében javítsák a szabályozási és költségvetési keretet; felszólít ezen intézkedések haladéktalan végrehajtására; felhívja a Bizottságot, hogy támogassa a kisebb léptékű projekteket is; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a kkv-k finanszírozása terén alternatív finanszírozási eszközként vizsgálják meg a pénzügyi szövetkezeteket (hiteluniókat), és tegyék lehetővé a kkv-k jobb hozzáférését az uniós és nemzeti szintű közbeszerzésekhez és finanszírozáshoz;

26.  hangsúlyozza a kkv-kkal kapcsolatban álló közvetítő szervezetek, például a kereskedelmi kamarák és a multiplikátor hatást kifejtő szervezetek fontosságát a kkv-kal kapcsolatos uniós politikák végrehajtásában, és felhívja a Bizottságot, hogy kezdeményezzen partneri párbeszédet ezekkel a szervezetekkel arról, hogy miként lehetne jobban végrehajtani a kkv-kal kapcsolatos uniós politikákat a minőségi munkahelyek létrehozásának fellendítése érdekében;

A finanszírozás hatékonyabb felhasználása

27.  hangsúlyozza, hogy a növekedési és munkahely-teremtési politikáknak az egyes uniós régiók sajátos helyzetétől függően differenciált területi hatása van, és hogy a válság kezdete óta nőttek a regionális egyenlőtlenségek; hangsúlyozza, hogy az országspecifikus ajánlásoknak a növekedés és munkahelyteremtés fellendítése érdekében figyelembe kell venniük a tagállamokon belüli területi eltéréseket, egyúttal megőrizve a területi kohéziót;

28.  úgy véli, hogy a kohéziós politikához kapcsolódó intézkedéseknek alapvető szerepet kell játszaniuk a belső versenyképességi különbségek és a strukturális egyenlőtlenségek csökkentésében a leginkább rászoruló régiókban; kéri a Bizottságot, hogy mérlegelje a megfelelő megoldásokat azon tagállamok esetében, amelyek jóllehet nagyon magas munkanélküliséggel küzdenek, társfinanszírozási problémák miatt kötelesek visszafizetni az uniós forrásokat; felhívja a Bizottságot az előfinanszírozás fontolóra vételére annak érdekében, hogy a 2014–2020 közötti időszakban elősegítse az alapok e tagállamok általi teljes felhasználását, mindenkor biztosítva a költségvetési elszámoltathatóság elvének tiszteletben tartását;

29.  felhívja a Bizottságot, hogy tegyen sürgős intézkedéseket az adódömping, az adócsalás és az adóelkerülés elleni küzdelem érdekében, és kéri, hogy a Tanács szintjén fogadjanak el egy ambiciózus pénzügyi tranzakciós adót;

30.  határozottan úgy véli, hogy az uniós forrásokat, különösen az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés és az Európai Szociális Alap forrásait nem szabad nemzeti megközelítések finanszírozására fordítani, hanem arra kell felhasználni, hogy kiegészítő támogatást nyújtsanak a tagállami döntések szerinti nemzeti programokat kiegészítő és e programok hatékonyságát fokozó módon;

31.  felhívja a Bizottságot, a tagállamokat és a régiókat a 2007–2013 közötti időszakra szóló uniós alapok teljes körű végrehajtásának biztosítására, és hogy szorosan hangolják össze az ESZA-t és a többi európai strukturális alapot az Európa 2020 stratégiával; felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa annak szigorú ellenőrzését, hogy az ESZA 20%-át a szegénység csökkentésére különítik el; felhívja a Bizottságot, hogy a következő éves növekedési jelentésben és az országspecifikus ajánlásokban vezessen be egy új fejezetet a leginkább rászoruló személyeket támogató európai segítségnyújtási alap (FEAD) végrehajtásáról;

32.  felhívja a Bizottságot, hogy dolgozza ki az energiapiac strukturális reformjait egy ellenállóképes energiaunió létrehozása érdekében, amely kevésbé függ a külső energiaforrásoktól, és diverzifikálja az ellátási forrásokat (például az algériai gázzal);

Reformok a növekedési potenciál erősítése, a humántőke fejlesztése és a termelékenység növelése érdekében

33.  megjegyzi, hogy a fenntartható növekedést és a minőségi munkahelyteremtést szolgáló, döntő fontosságú beruházási tervek, valamint az EKB által hozott intézkedések csak akkor lehetnek sikeresek, ha a minőségi munkaerő-piaci részvételt elősegítő, a tevékenységet és a termelékenységet fokozó, a humántőkét valamennyi korosztályban – többek között a legkiszolgáltatottabb csoportokban – fejlesztő, továbbá az erős szociális védelmi rendszereket és szociális szolgáltatásokat támogató nemzeti reformokkal párosulnak; rámutat arra, hogy az állami foglalkoztatási szolgálatok hálózatában folytatott együttműködés javításáról szóló parlamenti és tanácsi határozat a munkaerőpiac javítására irányuló erőfeszítések egyik kulcseleme; úgy véli, hogy a strukturális munkaerő-piaci reformoknak a gazdasági válságok idején a foglalkoztatottság fenntartását célzó, belső rugalmasságot nyújtó intézkedéseket kell tartalmazniuk, garantálniuk kell a munkahelyek minőségét és biztonságát a munkahelyváltások során, valamint a reális munkaerő-piaci aktiválási követelményeken alapuló, a fölöslegessé váló munkavállalók számára megfelelő támogatást nyújtó és a reintegrációs politikákhoz kapcsolódó munkanélküli-ellátási rendszereket kell biztosítaniuk;

34.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vegyék fontolóra a beruházások ösztönzésének innovatív módszereit az Unióban; kiemeli azt a legújabb tendenciát, hogy a vállalkozások visszatelepítik termelésüket és szolgáltatásaikat az Unióba, és hogy ez munkahely-teremtési lehetőségeket jelent különösen a fiatalok számára; úgy véli, hogy az Unió gazdaságainak egyedülálló lehetőségük van arra, hogy felgyorsítsák a munkahelyek visszatelepítésének tendenciáját;

35.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a minőségi munkahelyteremtés támogatása érdekében dolgozzanak ki egyedi politikákat a tartós munkanélküliekre, az idősebb munkanélküliekre, a nőkre, illetve a válság által különösen súlyosan érintett más kiemelt csoportokra – például a bevándorlókra, a roma közösségre vagy a fogyatékossággal élőkre – szabottan, beleértve a munkahelyi megkülönböztetéssel szembeni politikák előmozdítását, a munka és a magánélet összeegyeztetését, az egész életen át tartó tanulást és képzést támogató intézkedéseket, továbbá hogy küzdjenek az e gyakran társadalmi kirekesztéssel fenyegetett csoportok némelyikét érintő alacsony képzettségi szint ellen; kéri, hogy az országspecifikus ajánlások rendszerszerűen foglalkozzanak a nemek közötti bér- és nyugdíjszakadék csökkentésével; sürgeti a Bizottságot, hogy követelje meg minden tagállamtól egy nemzeti munkahely-teremtési terv létrehozását a Tanács 2012. évi tavaszi ülésén elfogadott megállapodással összhangban;

36.  felhívja a Bizottságot, hogy indítson útjára egy új kezdeményezést, amelynek célja egyrészt a tagállamokban élő roma lakosság foglalkoztatási lehetőségeinek előmozdítása a készségek és a képzettség fejlesztését és a megkülönböztetés elleni küzdelmet szolgáló intézkedések segítségével, másrészt a munkahelyteremtés elősegítése, például az önfoglalkoztatás és a vállalkozóvá válás, illetve innovatív pénzügyi eszközök használata révén;

37.  felhívja a tagállamokat, hogy kezeljék prioritásként a nemek között a foglalkoztatás terén meglévő különbségek áthidalását, elsősorban azáltal, hogy foglalkoznak a nemek közötti bérkülönbségek kérdésével, és intézkedéseket hajtanak végre a munka és a magánélet összeegyeztetésének megkönnyítése érdekében, többek között bővítve a gyermekgondozási lehetőségek körét;

38.  sajnálattal állapítja meg, hogy az európai szemesztert nem hangolták össze kellőképpen az Európa 2020 stratégiával; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az európai szemeszter során végrehajtott gazdasági intézkedéseket hozzák összhangba az Európa 2020 stratégia szociális és foglalkoztatási céljaival és a Szerződésekben rögzített szociális elvekkel; határozottabb erőfeszítésekre szólít fel az uniós politikáknak az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést és a jobb és fenntartható munkahelyek megteremtését szolgáló irányítása és összehangolása érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy haladéktalanul terjessze elő az Európa 2020 stratégia félidős felülvizsgálatát, figyelembe véve, hogy sürgősen további előrelépést kell elérni a szegénység csökkentése és más szociális célok megvalósítása terén, és jobban elő kell segíteni az érdekelt felek érdemi részvételét;

Oktatás és aktív munkaerő-piaci politikák a humántőke fejlesztése érdekében

39.  úgy véli, hogy az egyre képzettebb munkaerőre visszavezethető, erősödő nemzetközi verseny következtében az Unió a szakképzett munkaerő súlyos hiányával és komoly strukturális munkaerőhiánnyal néz szembe, ami visszaveti a gazdasági növekedést; úgy véli, hogy ha a tagállamok azt szeretnék, hogy reális esélyük legyen az Európa 2020 foglalkozatási céljainak elérésére, arra kell törekedniük, hogy megfelelő környezetet hozzanak létre a munkahelytemetéshez;

40.  ismételten felhívja a Tanácsot, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az Európa 2020 keretébe illesszenek be egy, a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos pillért;

41.  rámutat arra, hogy a versenyképesség visszaszerzését célzó stratégiának a munkaerőköltségek mellett a humántőkébe való befektetések és strukturális reformok általi termelékenységnövelésre is összpontosítania kell;

42.  felhívja a tagállamokat, hogy a humántőkébe való befektetések szintjét emeljék a válság előtt szintre, különösen azért, hogy a fiatalok számára megkönnyítsék az átmenetet az oktatásból a munka világába, valamint befektetéseket irányítsanak a szakképzésbe és az egész életen át tartó tanulásba;

43.  üdvözli, hogy a 2015. évi növekedési jelentésben a Bizottság felszólítja a tagállamokat az oktatásba, a kutatásba és az innovációba irányuló hosszú távú beruházások védelmére vagy előmozdítására; megjegyzi ugyanakkor, hogy azok a tagállamok, amelyeknek költségvetési lehetőségei már most is korlátozottak, nem rendelkeznek elegendő eszközzel e cél eléréséhez;

44.  hangsúlyozza, hogy az aktív munkaerő-piaci politikák a jelenlegi körülmények között bizonyos tagállamokban jelentős szerepet töltenek be; felhívja e tagállamokat az aktív munkaerő-piaci politikák hatókörének és hatékonyságának növelésére;

Minőségi munkahelyek és bérek mint a termelékenység és a növekedés motorjai

45.  felhívja a tagállamokat, hogy fordítsanak különös figyelmet a munkanélküliség magas arányára a hátrányos helyzetű csoportokon belül, és helyezzék előtérbe a munkaerő-piaci belépés és integráció, illetve a bejutási és integrációs politikák általános érvényesítése tárgykörét, mivel a sikeres integráció kulcsa a foglalkoztatás;

46.  emlékeztet arra, hogy a tisztességes bérezés nemcsak a társadalmi kohézió, hanem az erőteljes fellendülés és a termelékeny gazdaság szempontjából is fontos; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a minimálbért bevezető tagállamok hatását a bérezések közötti egyenlőtlenségek csökkentése tekintetében; felhívja a Bizottságot, hogy rendezzen konferenciát a minimálbérre vonatkozó európai keretről;

47.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a munkaerő-piaci reformok számos tagállamban nem tudták csökkenteni a bizonytalan foglalkoztatás mértékét; megjegyzi, hogy a 2014-ben létrehozott munkahelyek 50%-a ideiglenes munkahely volt; rámutat arra, hogy a Bizottság szerint ma is létezik a munkavállalókat sújtó szegénység, és hogy a foglalkoztatás biztosítása az összes munkakereső 50%-a esetében nem elegendő ahhoz, hogy kiemelkedjenek a szegénységből, és a termelékenységet sem növeli; felhívja a tagállamokat, hogy a munkahelyek minőségét tekintsék prioritásnak, és kezeljék a munkaerőpiac szegmentációját; kéri a tagállamokat annak biztosítására, hogy a munkaerő-piaci reformok – a jobb és fenntarthatóbb munkahelyek teremtésének előmozdítása mellett – a szegmentáció csökkentését, a kiszolgáltatott helyzetben lévő csoportok munkaerő-piaci integrációjának ösztönzését, a nemek közötti egyenlőség előmozdítását, az aktív keresők szegénységének csökkentését és a valamennyi munkavállaló – többek között az önálló vállalkozók – megfelelő szociális védelmének biztosítását célozzák;

48.  úgy véli, hogy a tagállamok csak akkor tudnak munkahelyeket teremteni, ha azt a piac lehetővé teszi, ha képzett munkaerő áll rendelkezésre, ha a munkaerőpiacok kellőképp rugalmasak, ha a munkaerőköltségek – a béreket is beleértve – összhangban állnak a termelékenységgel, ha a szociális védelmi rendszerek vonzóbbá teszik a munkát, és ha a szabályozás arányos és tényeken alapul;

49.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozzák az Unióban tapasztalható szociális dömping kezelését célzó erőfeszítéseiket, mivel az jelentős károkat okoz az érintett munkavállalók és a tagállamok jóléti rendszerei számára; kéri továbbá, hogy ezen erőfeszítésekbe minden szinten vonják be a szociális partnereket;

50.  üdvözli a nem bejelentett munkával foglalkozó európai platform létrehozására irányuló kezdeményezést; megismétli a tagállamokhoz intézett felhívását, hogy biztosítsák, hogy a bizonytalan szerződéssel rendelkező vagy önfoglalkoztató emberek alapvető jogosultságokban és megfelelő szociális védelemben részesüljenek, különösen a család, illetve a munka és a magánélet összeegyeztetése tekintetében ; felhívja a Bizottságot, hogy célzott erőfeszítésekkel kezelje a nem önkéntesen vállalt részidős és ideiglenes foglalkoztatás és a színlelt önfoglalkoztatás által okozott járulékos problémákat;

51.  sajnálattal állapítja meg, hogy alig kerül említésre a létrehozott munkahelyek minősége vagy fenntarthatósága, különösen ami a nők foglalkoztatását illeti, akik a szakmai és a magánélet összeegyeztetésének nehézségei miatt felülreprezentáltak a részidős foglalkoztatásban;

52.  úgy véli, hogy az újraiparosításra vonatkozó célkitűzések teljesítése alapvető fontosságú az Unió versenyképessége szempontjából, továbbá úgy ítéli meg, hogy egy valódi európai iparpolitika újraindítása elősegíthetné a növekedést és új, minőségi munkahelyeket teremthetne;

53.  fájlalja, hogy a munkanélküliségi ráták kapcsán más tényezőket – így az inaktívak, a mobilitás és a migráció növekvő arányát – nem vesznek kellőképpen figyelembe;

Az ifjúsági munkanélküliség és a munkavállalói mobilitás

54.  üdvözli az ifjúsági munkanélküliségi ráta csökkenését, azonban rámutat, hogy az továbbra is riasztóan magas, és nem szükségképpen a nettó munkahelyteremtés az alapja; hangsúlyozza, hogy a munkahelyek bizonytalansága és az alulfoglalkoztatottság szintén nőtt, és hogy a fiatalok 43%-a bizonytalan körülmények között, nem önkéntesen vállalt részidős szerződéssel vagy hamis önfoglalkoztatóként dolgozik;

55.  felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot az ifjúsági garanciák végrehajtására vonatkozó minimumkövetelmények bevezetésére vonatkozó európai keretre, és a nyilvánosság tudatosságának növelését célzó konkrét intézkedésekre; felhívja a tagállamokat, hogy használják fel hatékonyan a rendelkezésre álló költségvetést, és haladéktalanul hajtsák végre az ifjúsági garanciákat, továbbá biztosítsák, hogy azok a hátrányos szociális hátterű fiatalokat is elérjék; felszólít arra, hogy a többéves pénzügyi keret félidős felülvizsgálata során az ILO ajánlásainak megfelelően biztosítsanak megfelelő költségvetést; megjegyzi, hogy az ILO becslései szerint 21 milliárd euróra van szükség az ifjúsági munkanélküliség jelentette probléma megoldásához;

56.  felszólítja a Bizottságot, hogy a szakmai gyakorlatok minőségi keretrendszerére vonatkozó, 2014. márciusi tanácsi ajánláson túlmutatóan, a fiatal munkavállalók megkülönböztetésének és kizsákmányolásának megelőzése érdekében javasoljon új minőségi keretrendszert;

57.  felhívja a tagállamokat, hogy tegyék befogadóbbá a munkaerőpiacokat azok előtt, akik családi feladatokat látnak el, például gyermekeket nevelnek vagy ápolásra szoruló családtagokat gondoznak; ezért olyan intézkedésekre szólít fel, amelyek az európai szemeszter által előmozdított munkaerő-piaci reformok részeként elősegítik a munka és a családi élet összeegyeztetését;

58.  ismételten felhívja a tagállamokat, hogy fektessenek be az egész életen át tartó tanulást, szakképzést és munkahelyi képzést nyújtó lehetőségekbe; kéri, hogy az európai szemeszter munkaerő-piaci reformstratégiáinak részeként értékeljék az egész életen át tartó tanulást célzó nemzeti rendszereket;

59.  hangsúlyozza, hogy a Bizottság szerint a magas munkanélküliségi ráták ellenére 2 millió betöltetlen álláshely van az Unióban, és hogy az aktív népesség mindössze 3,3%-a dolgozik másik tagállamban, ami az Egyesült Államokkal vagy Japánnal összehasonlítva továbbra is alacsony mobilitási szintnek tekinthető; emlékeztet arra, hogy a munkaerő-piaci mobilitási ráták közötti eltérésekre – amelyek a válság által leginkább érintett tagállamokban10 százalékpontig terjednek – pozitív hatást gyakorolhat az EURES platform használata; folyamatos támogatásáról biztosítja a szabad mozgás elvét;

60.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a külföldi munkakeresés elősegítése és ösztönzése érdekében biztosítsák az állami foglalkoztatási szolgálatok megfelelő működését;

61.  tekintettel arra a számos munkavállalóra, különösen a fiatalokra, akik származási országukat elhagyva másik tagállamban keresnek munkalehetőséget, sürgősen megfelelő intézkedéseket kell kidolgozni annak érdekében, hogy egyetlen munkavállaló se maradjon szociális és munkajogi védelem nélkül; felhívja ezzel kapcsolatban a Bizottságot és a tagállamokat az uniós munkaerő-piaci mobilitás további javítására olyan eszközök révén, mint az EURES, fenntartva ugyanakkor az egyenlő bánásmód elvét, valamint a bérek védelmét és a szociális normák megőrzését; felhívja az összes tagállamot, hogy hozzanak létre olyan szociális és foglalkoztatási politikákat, amelyek a munkavállalók szabad mozgásának alapját képező elvekre való tekintettel ugyanazon a munkahelyen – különösen nemi szempontból – egyenlő jogokat és egyenlő béreket biztosítanak;

62.  emlékeztet a nemek esélyegyenlőségével kapcsolatos uniós célkitűzésekre, különösen a nők és a férfiak 75%-os foglalkoztatási rátájának 2020-ig történő elérésére, és a szegénységben élő vagy szegénység által fenyegetett emberek számának 20 millióval történő csökkentésére vonatkozó célkitűzésre;

63.  nyomatékosan felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő a szülői szabadságra vonatkozó javaslatot, amely hozzájárul a nők és férfiak egyenlő munkafeltételeinek biztosításához, nem utolsósorban arra való tekintettel, hogy az Unió népessége gyorsan öregszik, és ezáltal veszélybe kerül a tagállamoknak a szükséges szociális szolgáltatások fenntartására irányuló jövőbeli képessége; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hajtsanak végre több, az uniós népesség bővülését elősegítő, a születések számát vagy a bevándorlást ösztönző szakpolitikát;

64.  sajnálattal jegyzi meg, hogy az Unió által a befektetői bizalom helyreállítása céljából bevezetett megszorító intézkedések a foglalkoztatási és szociális körülmények romlását idézték elő, illetve nagyobb munkanélküliséget, szegénységet és egyenlőtlenséget eredményeztek;

65.  felhívja a tagállamokat, hogy minden szinten javítsák a vállalkozások és az oktatási szektor közötti együttműködést;

Határozott felhívás az EU szociális dimenziójának erősítésére és a konvergencia fokozására

66.  megismétli figyelmeztetését, amelyben rámutat az Unió, és különösen néhány tagállam előtt álló társadalmi-gazdasági kihívásokra és azokra a kockázatokra, amelyek a regionális konvergencia folyamatának visszafordulása miatt az Unió fenntarthatóságát és stabil növekedési potenciálját fenyegetik; emlékeztet arra, hogy 122 millió uniós polgárt fenyeget a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés, többek között a munkavállalókat sújtó szegénység és a gyermekszegénység veszélye; rámutat, hogy becslések szerint az Unión belül jelenleg a gyermekek 19%-át fenyegeti szegénység, és kitart amellett, hogy e mérték elfogadhatatlan, és azt haladéktalanul csökkenteni kell; felhívja a Bizottságot, hogy folytassa az Unió szociális dimenziójának fejlesztését; elismeri a Bizottság által a gazdasági és monetáris unió szociális pillérje terén – a szociális dimenzió a gazdaságirányítási mechanizmusok jelenlegi szerkezetébe való integrációs folyamatának részeként – végzett munkát, és kéri annak folytatását az Európa 2020 stratégia megvalósításának előmozdítása érdekében;

67.  fájlalja, hogy nem léteznek a számos uniós tagállamot érintő abszolút szegénységre vonatkozó mutatók és egyértelmű meghatározások;

68.  emlékezteti a Bizottságot, hogy az EUMSZ 9. cikkének értelmében valamennyi európai politikát az európai szociális vívmányok előmozdítását célzó foglalkoztatási és szociális politikáknak kell vezérelniük; felkéri a Bizottságot, hogy teljesítse az európai szemeszter és az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek összekapcsolására vonatkozó kötelezettségét;

69.  rámutat arra, hogy a szociális védelem és a szociális politika – különösen a munkanélküli ellátások, a minimális jövedelemtámogatás és a progresszív adózás – kezdetben segítette a recesszió csökkentését, és stabilizálta a munkaerőpiacokat és a fogyasztást; hangsúlyozza azonban, hogy a gazdasági és monetáris unió kedvezőtlen gazdasági sokkhatásokkal szembesülő tagállamai széles körben alkalmazták a szociális stabilizátorokat kiigazítási tényezőként; hangsúlyozza, hogy a szociális védelem és a szociális politikák a tagállamok hatáskörébe tartoznak;

Szociális stabilizátorok

70.  megállapítja, hogy az EU foglalkoztatási és szociális helyzetéről szóló 2013. évi jelentésben a Bizottság kiemelte a szociális védelmi kiadások jelentőségét a szociális kockázatok elleni védintézkedésként; emlékeztet arra, hogy az automatikus stabilizátorok fontos szerepet töltenek be az aszimmetrikus sokkhatások kezelésében, az országok jóléti rendszerei túlzott kimerítésének elkerülésében és ily módon az egész GMU fenntarthatóságának megerősítésében; felkéri a Bizottságot, hogy országspecifikus ajánlásaiba foglalja bele, hogy fontos az erős automatikus stabilizátorok megőrzése a tagállamokban, tekintettel a társadalmi kohézió fenntartásában, valamint a belső kereslet és a gazdasági növekedés ösztönzésében játszott kiemelkedő szerepükre; ismételten kéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki zöld könyvet az euróövezetben használható automatikus stabilizátorokról;

71.  tudomásul veszi a Bizottság azon célkitűzését, hogy az uniós jogot „az állampolgárok és a vállalkozások javát szolgálva – érthetőbbé, egyszerűbbé és kevésbé költségessé” kívánja tenni; hangsúlyozza, hogy a szabályozási korlátok ilyetén megszüntetése nem veszélyeztetheti sem az európai szociális vívmányokat – például a munkahelyi egészségvédelem és biztonság, illetve a munkavállalók tájékoztatása és a velük folytatott konzultáció terén –, sem az ILO alapegyezményeit, sem pedig az Európai Szociális Chartát, és e folyamat során a Szerződésben foglaltaknak megfelelően tiszteletben kell tartani a szociális partnerek önállóságát; felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen hiteles erőfeszítéseket a várandós és a gyermekágyas munkavállalók védelme érdekében;

Szociális mutatók

72.  üdvözli, hogy az éves növekedési jelentéshez mellékelt közös foglalkoztatási jelentés magában foglal egy foglalkoztatási és szociálpolitikai eredménytáblát; felhívja a Bizottságot annak elemzésére, hogy e mutatók elégségesek-e a tagállamok társadalmi-gazdasági helyzetének alapos tanulmányozásához; kiemeli, hogy fontos megérteni a háztartások jövedelmében bekövetkező fejlemények és a növekvő jövedelmi egyenlőtlenségek dinamikáját és következményeit; sajnálattal állapítja meg, hogy az eredménytábla ez évi kiadásában bemutatott számos adat elavult; kéri a Bizottságot, hogy a szakpolitikák kialakításakor nagyobb mértékben használja fel ezt az eredménytáblát; felszólít a tagállamok által a különböző szakpolitikai területeken alkalmazott gyakorlatok és azok eredményeinek részletes áttekintésére; felszólítja a Bizottságot, hogy értékelje és növelje az eredménytábla hatókörét és eredményességét, valamint biztosítsa, hogy az eredményeket teljes mértékben figyelembe vegyék az országspecifikus ajánlások kidolgozásakor;

73.  hangsúlyozza, hogy az európai szemeszter folyamatában a foglalkoztatási és szociális megfontolásokat ugyanolyan mértékben kell figyelembe venni, mint a makrogazdaságiakat;

74.  felszólít az uniós és az euróövezethez tartozó gazdaságokon belüli fő makrogazdasági és makroszociális egyensúlyhiányok azonosítására, valamint ez alapján országspecifikus ajánlások megfogalmazására az európai szemeszter keretében, meghatározva többek között a munkaügyi és szociális előírások konvergenciája felé teendő lépéseket;

Szegénység és társadalmi kirekesztés

75.  sajnálattal állapítja meg, hogy az éves növekedési jelentés és a közös foglalkoztatási jelentés nem tartalmaz olyan intézkedést vagy szakpolitikai keretet, amely az Európa 2020 stratégia szegénység csökkentésére vonatkozó célkitűzésének teljesítését szolgálja; felhívja az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy jobban jelenítsék meg ezt a célkitűzést az európai szemeszterben;

76.  hangsúlyozza a szociális vívmányok, a horizontális szociális záradék és az általános érdekű szolgáltatásokról szóló jegyzőkönyv végrehajtásának szükségességét;

77.  üdvözli, hogy az Európai Bizottság elnöke azzal a felhívással fordult az EU tagállamaihoz, hogy az unióbeli szegénység csökkentése érdekében vezessenek be minimáljövedelmet; kéri a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a tagállamokon belüli minimálbér bevezetésének előmozdítását célzó kezdeményezésre; hangsúlyozza, hogy a minimálbér szintjének megállapítása az egyes tagállamok hatásköre, továbbá hogy e szintnek a szóban forgó ország társadalmi-gazdasági helyzetével arányosnak kell lennie;

78.  sajnálattal állapítja meg, hogy a nemek közötti egyenlőség kérdésének megoldását célzó bizottsági megközelítés a szakmai és a családi élet összeegyeztetését elsősorban a nőket érintő kérdésként kezeli; megjegyzi, hogy a fent említett – a férfiakat és nőket egyaránt érintő – összeegyeztetés elősegítésére hivatott intézkedések a munkahelyteremtés szempontjából döntő fontosságúak, és közvetlen befolyással vannak a létrehozott munkahelyek minőségére; megjegyzi, hogy a munka és a magánélet összeegyeztetésének legfőbb akadályát továbbra is a megfizethető és minőségi gyermekgondozási szolgáltatásokhoz való hozzáférés nehézsége képezi, ezért felhívja a Bizottságot, hogy a fő foglalkoztatási és szociális mutatók eredménytáblájának elemzése során fordítson figyelmet e mutatóra;

79.  felhívja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal együttműködve haladéktalanul lépjen fel a gyermekszegénység Európa-szerte tapasztalható riasztó növekedésével szemben, bizonyos tagállamok bevált gyakorlatain alapuló, hosszú távú, holisztikus intézkedések, különösen az iskolai étkeztetés állami támogatásának növelésére irányuló intézkedések, valamint a „Befektetés a gyermekek jövőjébe” című, a szociális beruházási csomagban szereplő hárompilléres bizottsági ajánlás végrehajtása révén;

80.  rámutat arra, hogy az adósságválsággal súlyosbított szegénység új formáinak megjelenése – úgymint a munkavállalókat érintő, különböző nehézségekkel, például jelzálogtörlesztéssel súlyosbított szegénység vagy a közműszolgáltatások magas árából származó energiaszegénység – a kilakoltatások, lefoglalások és a hajléktalanok számának növekedését eredményezte; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az egyes tagállamokban folytatott jó gyakorlatok alapján hajtsanak végre szociális és megfizethető lakhatást támogató integrált szakpolitikákat, eredményes megelőző politikákat a kilakoltatások számának csökkentése érdekében, illetve az energiaszegénységet kezelő szakpolitikákat, továbbá vessenek véget a hajléktalanok néhány tagállamban megjelenő kriminalizálásának; felhívja a Bizottságot, hogy a Parlament többszöri kérésének és más uniós szervek felszólításának megfelelően haladéktalanul indítson el egy a hajléktalanságra vonatkozó uniós cselekvési tervet, hogy segítsen a tagállamoknak a hajléktalanság égető és gyorsan növekvő problémájának megoldásában;

81.  kéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy olyan stratégiát, amely integrált szakpolitikák és megfelelő szociális beruházás révén támogatná a tagállamokat a hajléktalanság problémájának leküzdésében;

82.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy sürgősen hozzanak intézkedéseket a hajléktalanság kezelése érdekében. rámutat, hogy a szegénység és a társadalmi kirekesztés e szélsőséges formája sérti az alapvető jogokat, és a tagállamok nagy többségében fokozódik; kéri a Bizottságot, hogy tegyen javaslatokat konkrét mechanizmusokra a hajléktalanság leküzdését célzó tagállami erőfeszítések nyomon követésére és támogatására, amint azt a Parlament az EU hajléktalansággal kapcsolatos stratégiájáról szóló 2011. szeptember 14-i és 2014. január 16-i állásfoglalásaiban is kérte;

83.  felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, van-e lehetőség a leginkább rászoruló személyeket támogató európai segítségnyújtási alap növelésére a többéves pénzügyi keret félidős felülvizsgálata során;

Fenntartható nyugdíjak és egészségügy

84.  megfizethető és jó minőségű közszolgáltatásokat kér a gyermekek és eltartott személyek gondozása területén, amelyek lehetővé teszik – különösen a nők számára – a foglalkoztatásba való visszatérést, valamint elősegítik a munka és a magánélet összeegyeztetését;

85.  emlékezteti a Bizottságot, hogy a nyugdíjak fenntarthatóságának, biztonságának és megfelelőségének biztosítása érdekében a nyugdíjreformokat olyan szakpolitikákkal kell kísérni, amelyek: a fenntartható nyugdíjrendszerhez való hozzájárulás érdekében az idősebb és a fiatal munkavállalók számára foglalkoztatási lehetőségeket teremtenek; korlátozzák a korkedvezményes nyugdíjrendszerek és a munkaerőpiacról való más korai kilépési lehetőségek ösztönzését, gondoskodnak a gyermekek vagy eltartott családtagok gondozásával töltött idő kompenzálásáról; fejlesztik az idős munkavállalók foglalkoztatási lehetőségeit; garantálják az egész életen át tartó tanuláshoz való hozzáférést valamennyi korosztályban, mind a foglalkoztatottak, mind a munkanélküliek számára; támogatják az egészséges időskort a munkahelyeken, figyelembe véve az egészséget és a biztonságot fenyegető fizikai és pszichoszociális kockázatokat; adókedvezményeket vezetnek be, amelyek hosszabb munkaerő-piaci részvételre ösztönöznek; és támogatják az aktív és egészséges időskort; hangsúlyozza, hogy a nyugdíjreformokhoz nemzeti szintű politikai és társadalmi kohézióra van szükség, és sikerük érdekében egyeztetni kell róluk a szociális partnerekkel és a fiatal és idős generációk – mint közvetlenül érintett népességcsoportok – képviselőivel; felhívja a tagállamokat, teljes mértékben vegyék figyelembe a nyugdíjakról szóló zöld és fehér könyvekkel kapcsolatos parlamenti álláspontot;

86.  tudomásul veszi a Bizottság ajánlását, amely egyrészt az egészségügyi rendszerek reformjára vonatkozik a magas színvonalú ellátáshoz való általános hozzáférés – többek között a gyógyszerekhez, különösen az életmentő gyógyszerekhez való megfizethető hozzáférés – biztosítására vonatkozó célkitűzéseik teljesítése érdekében, másrészt az egészségügyi alkalmazottak jogainak tiszteletben tartására; megállapítja, hogy a válság következtében egyes tagállamok nem tudták biztosítani a teljes körű, általános egészségügyi ellátást; felhívja a Bizottságot, hogy adjon ki konkrét ajánlásokat e helyzet orvoslása érdekében; további reform-erőfeszítésekre szólít fel annak érdekében, hogy az egészségügyi infrastruktúra minősége és finanszírozhatósága ne kerüljön veszélybe;

87.  megjegyzi, hogy a Bizottság elismerte, hogy az egészségügyi és szociális gondozási ágazat jelentős növekedési potenciállal rendelkezik, és döntő fontosságú beruházási terület a fenntartható gazdaságra való törekvés során; felkéri a Bizottságot, hogy tegyen jelentést arról, hogy az egészségügyi és szociális gondozási ágazatban végzendő beruházásokra irányuló kezdeményezések kidolgozása során – az Európa 2020 stratégia részeként – a minőségi foglalkoztatás tekintetében milyen előrelépést ért el;

88.  kéri az eredményes egészségügyi megelőző intézkedések – mint az „aktív, egészséges időskor” – megerősítését és továbbfejlesztését az életminőség javítása érdekében, egyúttal csökkentve a nemzeti egészségügyi rendszerek időskori orvosi és gyógyszeres kezelésekkel összefüggő költségeit;

A munkát terhelő adó méltányosabb rendszerei

89.  hangsúlyozza, hogy az adóterhek jobban sújtják az alacsony bérű munkavállalókat és a második keresőket, és hogy ez továbbra is megoldandó kérdés; felhívja a Bizottságot az IMF adózásról szóló, 2013. októberi jelentésének tudomásulvételére, amely rámutat arra, hogy jobb és progresszívebb adózási formákat is be lehetne vezetni;

90.  felhívja a figyelmet annak fontosságára, hogy csökkenjenek a munkát terhelő adók, különösen az alacsony bérű és alacsonyan képzett munkavállalók, a tartósan munkanélküliek és egyéb kiszolgáltatott csoportok adóterhei, ugyanakkor biztosítsák az állami nyugdíjrendszerek hosszú távú fenntarthatóságát; felhívja a tagállamokat, hogy az adókat a munka helyett a fogyasztásra, a tőkére, és a környezetvédelem területére helyezzék át, ugyanakkor kellőképpen vegyék tekintetbe a potenciális redisztributív hatást;

Az európai szemeszter demokratikus legitimációjának erősítése

91.  mélységes aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a nemzeti parlamentekkel, valamint a szociális partnerekkel és a civil szervezetekkel együtt csak korlátozott szerepet játszik az európai szemeszter gazdasági és szociális prioritásainak megfogalmazásában, nyomon követésében és végrehajtásában; ismételten felszólít a civil társadalom és a szociális partnerek uniós és nemzeti szinten egyaránt megnövelt és strukturált részvételére, hogy konkrét iránymutatások kidolgozása révén javítható legyen az európai szemeszter folyamatának legitimitása;

92.  kéri a szubnacionális parlamentek, valamint a helyi és regionális hatóságok bevonását a nemzeti reformprogramok tervezésébe és végrehajtásába, többek között többszintű kormányzási mechanizmusok révén is;

93.  nyomatékosan felszólítja a Bizottságot, hogy szorosabban vonja be a szociális partnereket az éves növekedési jelentés előkészítésébe és általánosabban a szociális partnerek által az európai szemeszter folyamatában betöltött szerep formálissá tételébe;

94.  ismételten intézményközi megállapodást sürget a Parlamentnek az éves növekedési jelentés, valamint a gazdaságpolitikai és foglalkoztatási iránymutatások kidolgozásába és jóváhagyásába való bevonása céljából;

o
o   o

95.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0129.
(2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2014)0038.
(3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2014)0060.
(4) HL C 153. E, 2013.5.31., 57. o.
(5) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0240.
(6) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0246.
(7) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0394.
(8) Elfogadott szövegek, P8_TA(2014)0010.
(9) HL C 51. E, 2013.2.22., 101. o.
(10) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0043.
(11) A Bizottság és a Tanács közös foglalkoztatási jelentésének a 2015. évi éves növekedési jelentésről szóló bizottsági közleményt kísérő tervezete (COM(2014)0906), 44. oldal. Lásd még az OECD foglalkoztatási kilátásokról szóló 2014-es jelentését (OECD Employment Outlook 2014), http://www.keepeek.com/Digital-Asset-Management/oecd/employment/oecd-employment-outlook-2014_empl_outlook-2014-en#page1.

Jogi nyilatkozat