Index 
Elfogadott szövegek
2015. január 15., Csütörtök - StrasbourgVégleges kiadás
Oroszország, különösen Alekszej Navalnij ügye
 Pakisztán, különös tekintettel a pesavári iskolai támadást követő helyzetre
 Kirgizisztán: a homoszexuális propagandáról szóló törvény
 Az európai ombudsman 2013. évi éves jelentése
 A líbiai helyzet
 Az ukrajnai helyzet
 Az egyiptomi helyzet
 A két olasz tengerész („marò”) ügye
 Szólásszabadság Törökországban: újságírók és sajtómunkások közelmúltbeli letartóztatása és a sajtóra nehezedő rendszeres nyomás

Oroszország, különösen Alekszej Navalnij ügye
PDF 229kWORD 70k
Az Európai Parlament 2015. január 15-i állásfoglalása Oroszországról, különösen Alekszej Navalnij ügyéről (2015/2503(RSP))
P8_TA(2015)0006RC-B8-0046/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel Oroszország alkotmányára, különösen annak 118. cikkére, amely kimondja, hogy az igazságszolgáltatást az Oroszországi Föderációban kizárólag bíróságok végzik, és 120. cikkére, amely a bírák függetlenségéről rendelkezik, akik kizárólag az orosz alkotmánynak és a szövetségi jogszabályoknak vannak alávetve;

–  tekintettel korábbi, Oroszországról szóló jelentéseire és állásfoglalásaira, különösen a Szergej Magnyickij ügyében érintett orosz hivatalnokokkal szembeni közös vízumkorlátozásokról szóló 2012. október 23-i állásfoglalására(1), az oroszországi jogállamiságról szóló, 2013. június 13-i állásfoglalására(2), a Bolotnaja téri eseményekben részt vevő tüntetők elleni ítéletről szóló, 2014. március 13-i állásfoglalására(3), valamint a (2009. évi Szaharov-díjjal kitüntetett) Memorial nevű, nem kormányzati szervezet feloszlatásáról szóló, 2014. október 23-i állásfoglalására(4) továbbá a Tanácshoz intézett, a Szergej Magnyickij ügyében érintett orosz tisztviselőkkel szembeni közös vízumkorlátozások bevezetéséről szóló, 2014. április 2-i ajánlására(5),

−  tekintettel „Az emberi jogok és a demokrácia helyzete a világban” című 2012. évi éves jelentésről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról szóló, 2013. december 11-i állásfoglalására(6),

−  tekintettel a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője (az alelnök/főképviselő) szóvivőjének az Alekszej Navalnijjal és testvérével, Oleg Navalnijjal szemben a zámoszkvoretszki bíróság által hozott ítéletről szóló, 2014. december 30-i nyilatkozatára,

−  tekintettel az EU és Oroszország közötti 2013. november 28-i emberi jogi konzultációra,

−  tekintettel az egyrészről az Európai Közösségek és tagállamaik, másrészről az Oroszországi Föderáció közötti meglévő partnerségi és együttműködési megállapodásra (PEM), valamint az új EU–Oroszország megállapodással kapcsolatos, felfüggesztett tárgyalásokra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel az Oroszországi Föderáció az Európa Tanács és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) teljes jogú tagjaként és az ENSZ nyilatkozatának aláírójaként elkötelezte magát a demokrácia alapelvei, a jogállamiság és az emberi jogok tiszteletben tartása mellett; mivel az elmúlt hónapok során számos esetben került sor a jogállamiság elvének súlyos megsértésére és korlátozó jogszabályok elfogadására, következésképpen súlyos kételyek vannak azzal kapcsolatban, hogy Oroszország megfelel-e nemzetközi és nemzeti kötelezettségeinek; mivel az Európai Unió a modernizációs partnerség keretében több ízben nyújtott kiegészítő támogatást és szakértői segítséget ahhoz, hogy Oroszország az Európa Tanács normáival összhangban korszerűsítse – és betartsa – alkotmányos és jogrendjét; mivel számtalan olyan bírósági ügy van, amelyben politikailag konstruált okokat használnak fel valamely politikai versenytárs megsemmisítésére vagy a civil társadalom fenyegetésére és polgárok megfélemlítésére azzal a céllal, hogy ne vegyenek részt az ország jelenlegi vezetésével szembeforduló nyilvános gyűléseken és tiltakozásokon;

B.  mivel Alekszej Navalnij az orosz államapparátus legmagasabb szintjein mutatott rá az általánosan elterjedt korrupcióra; mivel az első fokon hozott bírósági ítélet, amelyet 2013 júliusában hoztak meg ellene, politikai indíttatásúnak volt vélhető; mivel 2014-ben két hónapig házi őrizet alatt tartották, márciusban pedig tevékenységeinek megfigyelése céljából elektronikus bilincset szereltek fel rá;

C.  mivel Alekszej Navalnij a 2013 szeptemberében, Moszkvában tartott polgármester-választáson a szavazatok 27%-át nyerte el, és ezzel bebizonyította, hogy a Kreml ellenzékének soraiban a legprominensebb személyiségek egyike;

D.  mivel az Alekszej Navalnijjal szembeni másodfokú ítéletet 2015. január 15-én kellett volna meghozni, a bíróság azonban megmagyarázhatatlan okokból előrehozta az ítélkezés napját 2014. december 30-ra, amikor az orosz lakosság nagy része az újévi ünnepekre összpontosította figyelmét; mivel az ítélkezés előrehozatalának e technikáját alkalmazták Mihail Hodorkovszkij esetében is;

E.  mivel Oroszországban az emberi jogok helyzete az utóbbi években drámaian romlott, és mivel az orosz hatóságok számos olyan jogszabályt fogadtak el, amelyek kétértelmű rendelkezéseket tartalmaznak, így e szabályokat az ellenzéki és civil társadalmi szereplők, valamint a szólás és a gyülekezés szabadságának fokozottabb korlátozására használják fel;

F.  mivel a nem kormányzati szervezetekről, valamint a gyülekezési jogról szóló, tavaly hozott jogszabályt a civil társadalom elnyomására, az ellentétes politikai nézetek elfojtására, valamint a nem kormányzati szervezetek, a demokratikus ellenzék és a média zaklatására használják fel; mivel a „külföldi ügynökökről” szóló törvény alapján de facto betiltották a Memorial független jogvédő szervezetet; mivel e törvény végrehajtása olyan drasztikus fellépéseket vont maga után, amelyek célja az volt, hogy akadályozzák a civil társadalmi szervezeteket (közöttük „A Katonák Anyjai” elnevezésű szervezetet), és elrettentsék őket munkájuk folytatásától;

G.  mivel 2014 decemberének végén az Oroszországi Föderáció igazságügyi minisztériuma lényegi módosításokat hajtott végre a „külföldi ügynököket” felsoroló listában, több, az emberi jogok védelmét elkötelezetten támogató szervezetet – többek között a Szaharov Központot – véve fel rá, és ezzel jelentős mértékben megnehezítve tevékenységüket és az emberi jogok védelmét Oroszországban;

H.  mivel az elmúlt néhány évben számos per és bírósági eljárás – például Szergej Magnyickij, Mihail Hodorkovszkij és Anna Politkovszkaja ügye – miatt kételyek merültek fel az Oroszországi Föderáció igazságszolgáltatási intézményeinek függetlensége és pártatlansága tekintetében; mivel az Alekszej Navalnij ügyéhez hasonló, nagy nyilvánosságot kapó esetek csak az Oroszországon kívüli legismertebb esetei annak, hogy az orosz állam rendszeresen képtelen fenntartani a jogállamiságot és biztosítani az igazságszolgáltatást a polgárok számára; mivel a bíróság jelenlegi határozata politikai indíttatásból tett kísérlet arra, hogy Alekszej Navalnijt – mint a kormánnyal szemben álló egyik leghíresebb ellenzéki személyiséget –megbüntessék;

I.  mivel egyre nagyobb szükség van következetes, koherens és átfogó, valamennyi tagállam által támogatott, határozott és igazságos bírálattal alátámasztott uniós politika bevezetésére Oroszországgal szemben,

1.  mélységes aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy Oroszországban a jogot politikai eszközként használják fel; hangsúlyozza, hogy az Alekszej Navalnij – kiemelkedő ügyvéd, a korrupcióellenes kampány szószólója, civil társadalmi aktivista – elleni vádemelés, amely alapján 3 és fél év felfüggesztett börtönbüntetést róttak ki rá, 3 és fél év börtönbüntetést pedig fivérére, Oleg Navalnijra, megalapozatlan vádakon alapult. mélységesen sajnálja, hogy a bírósági eljárás a jelek szerint politikai indíttatású;

2.  aggodalommal jegyzi meg, hogy jóllehet Alekszej Navalnij nem került börtönbe, fivére, Oleg Navalnij jelenleg börtönben van, ami növeli azt a lehetséges feltételezést, hogy a hatóságok családtagot használnak fel azzal a céllal, hogy Alekszej Navalnijt, Oroszország egyik ellenzéki vezetőjét megfélemlítsék és elhallgattassák; emlékeztet arra, hogy Alekszej fivére, Oleg – két kisgyermek apja és az állami posta egyik volt vezetője – sohasem játszott szerepet az orosz ellenzéki mozgalomban;

3.  nyomatékosan felszólítja az orosz igazságügyi és bűnüldözési hatóságokat, hogy feladatukat pártatlan és független módon, politikai befolyástól mentesen lássák el, és biztosítsák, hogy a Navalnij-fivérek ügyeiben, valamint ellenzéki aktivisták ellen folytatott minden per és bírósági eljárás során tegyenek eleget a nemzetközileg elfogadott normáknak; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a bírói határozatok politikai befolyástól való mentességét és függetlenségét, valamint a jogállamiságnak való maradéktalan megfelelésüket;

4.  teljes mértékben támogatja az Alekszej Navalnij által kezdeményezett korrupcióellenes oroszországi kampányt, valamint az orosz nép arra irányuló erőfeszítéseit, hogy a demokráciát, a politikai pluralizmust, az egységet és az emberi jogok tiszteletben tartását szavatoló rendezés jöjjön létre;

5.  úgy véli, hogy az Oroszországi Föderációnak az Európa Tanács és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet tagjaként teljesítenie kell vállalt kötelezettségeit; rámutat, hogy a közelmúltbeli fejlemények a jogállamisággal és az igazságszolgáltatás függetlenségével ellentétes irányba haladnak az országban;

6.  kéri a Tanács és a Bizottság elnökét, valamint az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét/az Európai Bizottság alelnökét, hogy továbbra is kövessék szoros figyelemmel az ilyen ügyeket, vessék fel a kérdéskört az Oroszországgal közös különböző fórumokon és találkozókon, és tegyenek jelentést a Parlamentnek az orosz hatóságokkal folytatott párbeszédről;

7.  hangsúlyozza, hogy a gyülekezés szabadságát az Oroszországi Föderációban az orosz alkotmány 31. cikke, valamint az emberi jogok európai egyezménye is rögzíti, amelynek Oroszország aláíró fele, és amelyet ezért az orosz hatóságok kötelesek tiszteletben tartani;

8.  arra sürgeti a Tanácsot, hogy Oroszországra vonatkozóan dolgozzon ki egységes politikát, amelynek révén a 28 uniós tagállam és az uniós intézmények egy olyan, határozott közös üzenet mellett kötelezik el magukat, miszerint az EU és Oroszország közötti kapcsolatokban az emberi jogok fontos szerepet játszanak, illetve hogy Oroszországban véget kell vetni a véleménynyilvánítás, a gyülekezés és az egyesülés szabadsága elfojtásának;

9.  felkéri az alelnököt/főképviselőt, hogy sürgősen tegyen javaslatot egy Oroszországgal kapcsolatos átfogó stratégiára, amelynek célja az európai államok szuverenitásának és területi integritásának fenntartása, valamint egyszersmind a demokratikus elvek, az emberi jogok és a jogállamiság oroszországi helyzetének erősítése;

10.  súlyos aggodalmának ad hangot az oroszországi független emberi jogi szervezetek és civil társadalmi csoportok elleni folyamatos támadások miatt, amelyek szintén arra utalnak, hogy elfojtják a független hangokat, amely tendencia az Európai Unióban egyre súlyosabb aggodalmakat kelt; arra sürgeti a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy az uniós finanszírozási eszközök jelenlegi programozási szakaszára való tekintettel növeljék az orosz civil társadalomnak a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze révén nyújtott pénzügyi támogatást, valamint a civil társadalmi szervezetek és a helyi hatóságok számára nyújtott finanszírozást, továbbá a fenntartható és hiteles hosszú távú támogatás biztosítása érdekében a partnerségi eszközbe építsék be az EU–Oroszország Civil Társadalmi Fórumot; üdvözli az Európai Demokrácia Alapítvány igazgatótanácsának döntését, amely szerint lehetővé teszik, hogy az alapítvány Oroszországra is kiterjessze tevékenységét;

11.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az Európa Tanácsnak, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetnek, valamint az Oroszországi Föderáció elnökének, kormányának és parlamentjének.

(1) HL C 68. E, 2014.3.7., 13. o.
(2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0284.
(3) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0253.
(4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2014)0039.
(5) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0258.
(6) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0575.


Pakisztán, különös tekintettel a pesavári iskolai támadást követő helyzetre
PDF 233kWORD 72k
Az Európai Parlament 2015. január 15-i állásfoglalása Pakisztánról, különös tekintettel a pesavári iskola elleni támadást követően kialakult helyzetre (2015/2515(RSP))
P8_TA(2015)0007RC-B8-0050/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Pakisztánról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a 2014. november 27-i(1), 2014. április 17-i(2), 2013. október 10-i(3) és 2013. február 7-i(4) állásfoglalására,

–  tekintettel az Európai Parlament elnökének 2014. december 16-i nyilatkozatára, valamint az Emberi Jogi Albizottság és a dél-ázsiai országokkal fenntartott kapcsolatokért felelős küldöttség elnökeinek 2014. december 17-i nyilatkozatára,

–  tekintettel a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének (alelnök/főképviselő) a pesavári (Pakisztán) iskola elleni támadásról szóló, 2014. december 16-i nyilatkozatára, az EU-nak a pakisztáni kivégzések újrakezdéséről szóló, 2014. december 24-i helyi nyilatkozatára, valamint az EU emberi jogi különleges képviselőjének Pakisztánban tett látogatásáráról szóló, 2014. október 29-i sajtóközleményre,

–  tekintettel a Nobel-békedíjas és Szaharov-díjas Malála Júszafzaj 2014. december 16-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az EU és Pakisztán közötti együttműködési megállapodásra, az ötéves együttműködési tervre, az EU–Pakisztán stratégiai párbeszédre, valamint a GSP+ vámkedvezmény-rendszerre,

–  tekintettel az ENSZ emberi jogi főbiztosának 2014. december 16-i nyilatkozatára és az ENSZ Gyermekjogi Bizottságának a pesavári iskola ellen 2014. december 17-én elkövetett terrortámadásról szóló nyilatkozatára,

–  tekintettel az Emberi Jogok 1948. évi Egyetemes Nyilatkozatára,

–  tekintettel a gyermekek jogairól szóló, 1989. évi ENSZ-egyezményre,

–  tekintettel a vallás és meggyőződés szabadságáról 2009. november 16-án elfogadott tanácsi következtetésekre, amelyekben a Tanács hangsúlyozza e szabadság stratégiai fontosságát és a vallási intolerancia elleni fellépés jelentőségét,

–  tekintettel az ENSZ oktatáshoz való joggal foglalkozó különleges előadójának az oktatás vészhelyzetekben való védelméről szóló, az ENSZ közgyűléséhez címzett 2011. augusztus 5-i jelentésére,

–  tekintettel 2014. március 12-i állásfoglalására Pakisztán regionális szerepéről és az Unióval ápolt politikai kapcsolatairól(5),

–  tekintettel az 1966-ban elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, amelyhez Pakisztán is csatlakozott,

–  tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel 2014. december 16-án hét fegyveres halálos támadást indított egy, három oldalról Szövetségi Irányítású Törzsi Területek (FATA) által körülvett pesavári katonai iskola ellen, melynek során több mint 140 embert, köztük 134 iskolás gyermeket ölt meg és közel ugyanennyi embert sebesített meg;

B.  mivel ez, a Pakisztán történelmének legvéresebb terrorcselekményeként számon tartott támadás hatalmas megrázkódtatást okozott Pakisztánon belül és kívül egyaránt, és mivel a támadást az is súlyosbította, hogy nyolc órába telt, mire a katonai erők helyreállították az iskola feletti ellenőrzést; mivel ez idő alatt számos iskolás gyermeket és iskolai alkalmazottat kivégeztek vagy megsebesítettek, és a megpróbáltatást túlélők továbbra is mély trauma alatt állnak;

C.  mivel Malála Júszafzajt, minden idők legfiatalabb Nobel-békedíjasát és Szaharov-díjast 2012 októberében Talibán fegyveresek azért lőtték fejbe, mert a lányok oktatásáért kampányolt Pakisztánban;

D.  mivel a „Tehrík-e-Tálibán Pakisztán” (TTP) felelősséget vállalt a vérontásért és kijelentette, hogy a támadás egyik fő célja az volt, hogy erőteljes üzenetet küldjenek a nők és gyermekek oktatásáért küzdő Malála támogatóinak, valamint „megbosszulják” a militánsok elleni katonai hadjáratot;

E.  mivel amióta a FATA területén – amely Pakisztán egyik legszegényebb térsége – elkezdődtek a kormányzati offenzívák a Talibán és más militáns csoportok ellen, több mint 1 millióan kényszerültek arra, hogy lakóhelyüket elhagyva Afganisztánba vagy Pakisztán más területeire meneküljenek;

F.  mivel a vallásszabadságot és a vallási toleranciát Pakisztánban a terrorista erőszak és az istenkáromlással kapcsolatos törvényekkel való széles körű visszaélés is fenyegeti; mivel a nők és a leánygyermekek a kényszerített áttérésnek és a széles körű szexuális erőszaknak egyaránt ki vannak téve;

G.  mivel az oktatás támadástól való védelmét célzó globális koalíció (GCPEA) jelentése szerint 2009 és 2012 között 800 vagy annál több támadást intéztek pakisztáni iskolák ellen; mivel a militánsok iskolákban és madraszákban is toboroztak gyermekeket, közülük némelyeket arra, hogy öngyilkos merénylőkké váljanak; mivel a jelentés szerint 2009 és 2012 között legalább 30 gyermeket, több tucat tanárt és egyéb oktatási alkalmazottat, köztük egy tartományi oktatási minisztert öltek meg iskolák és iskolabuszok elleni támadásokban;

H.  mivel az ENSZ Gyermekjogi Bizottsága azt javasolta, hogy Pakisztán hozzon létre egy gyorsreagálási rendszert arra az esetre, ha oktatási intézményeket ér támadás, annak érdekében, hogy az intézményeket gyorsan helyre tudják állítani és az oktatási anyagokat pótolni tudják, hogy a gyerekek a lehető leghamarabb újra iskolába/egyetemre járhassanak; mivel a közelmúltban végrehajtott alkotmánymódosítások alapvető jogként vezették be az ingyenes és kötelező oktatáshoz való jogot;

I.  mivel a pesavári katonai iskola elleni merényletet követő néhány órán belül Navaz Sarif miniszterelnök felfüggesztette a halálbüntetésre vonatkozó, hat éve érvényben lévő moratóriumot; mivel azóta már több, terrorizmussal kapcsolatos vádak miatt kivégzésre váró elítéltet végeztek ki; mivel pakisztáni tisztviselők szerint az elkövetkezendő hetekben 500 elítéltet végezhetnek ki; mivel becslések szerint mintegy nyolcezren vannak siralomházban Pakisztánban;

J.  mivel 2015. január 6-án az iskolai mészárlásra válaszul a pakisztáni parlament alkotmánymódosítást fogadott el, amely felhatalmazza a katonai bíróságokat arra, hogy a következő két évben bíróság elé állítsanak állítólagos iszlamista militánsokat, és hogy a letartóztatást követően néhány hét leforgása alatt kivégzésre küldhessék a vádlottakat; mivel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának (ICCPR) részes feleként Pakisztán köteles tisztességes eljárásokat tartani és az azokat biztosító intézkedéseket hozni, és a rendes bíróságok működése esetén nem utalhat civileket katonai bíróságok elé;

K.  mivel a közelmúltban Pakisztán a legfontosabb kilenc nemzetközi emberi jogi egyezményből hetet ratifikált, így többek között a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát és az ENSZ kínzás elleni egyezményét, melyek számos rendelkezést tartalmaznak az igazságszolgáltatásról, a tisztességes eljáráshoz való jogról, a törvény előtti egyenlőségről és a megkülönböztetésmentességről;

L.  mivel a bírák és az ügyvédek függetlenségével foglalkozó különleges ENSZ-előadó 2013. április 4-i jelentésében megfogalmazott ajánlások között szerepel a jogrendszer reformja is, az alapvető jogok tiszteletben tartása és a rendszer eredményes működésének biztosítása érdekében; mivel az emberi jogi szervezetek rendszeresen felhívják a figyelmet a jogrendszerben fellelhető korrupcióra;

M.  mivel az EU és Pakisztán elmélyítette és kiszélesítette kétoldalú kapcsolatait, amint azt a 2012 februárjában elindított ötéves együttműködési terv és a 2014 márciusában tartott második EU–Pakisztán stratégiai párbeszéd is jól példáz; mivel az ötéves EU–Pakisztán együttműködési terv célja stratégiai kapcsolat kialakítsa és a közös értékeken és elveken alapuló béke- és fejlesztési partnerség létrehozása;

N.  mivel Pakisztán stabilitása kulcsfontosságú Dél-Ázsia és az azon túli területek békéje szempontjából; mivel Pakisztán a régión belül fontos szerepet játszik a stabilitás megteremtésében, ezért a jogállamiság és az emberi jogok megerősítése terén példát kellene mutatnia;

1.  határozottan elítéli, és szörnyűséges és gyáva cselekedetnek tartja az iskolás gyermekek pakisztáni Talibán által létrehozott Tehrík-e-Tálibán (TTP) általi brutális lemészárlását, és részvétét fejezi ki a pesavári iskola elleni támadás áldozatai családtagjainak, továbbá támogatásáról biztosítja a pakisztáni népet és hatóságokat;

2.  nyomatékosítja a terrorizmus és a vallási szélsőségek jelentette veszély leküzdése iránti teljes körű elkötelezettségét, valamint azt, hogy e téren továbbra is segítséget nyújtson a pakisztáni kormánynak;

3.  elvárja, hogy a pakisztáni kormány a jogállamiságra vonatkozó, nemzetközileg elismert normák tiszteletben tartása mellett sürgős és hathatós intézkedéseket hozzon a Pakisztán területén és kivétel nélkül a környező régióban működő valamennyi militáns csoport által jelentett biztonsági veszély leküzdésére; hangsúlyozza, hogy a hatóságoknak a terrorizmus és a szélsőségesség semmilyen formáját sem szabad támogatniuk;

4.  felszólítja a pakisztáni kormányt az iskolák biztonságának biztosítására, valamint annak garantálására, hogy a gyermekeket – nemüktől függetlenül – tanulmányaik során soha ne érje megfélemlítés; úgy véli, hogy a kormánynak lényegesen erőteljesebb elkötelezettséget kellene mutatnia, és fokoznia kellene a TTP militánsai és egyéb, iskolák ellen erőszakot elkövető elemek letartóztatására és bíróság elé állítására irányuló erőfeszítéseit, aminek hiánya aláássa nemzetközi hitelességét;

5.  emlékeztet arra, hogy továbbra is minden körülmények között ellenzi a halálbüntetést; sajnálja, hogy Navaz Sarif pakisztáni miniszterelnök úgy határozott, érvényteleníti a halálbüntetésre vonatkozó, négy éve fennálló nem hivatalos moratóriumot, és felszólít a moratórium azonnali visszaállítására;

6.  felhívja a pakisztáni kormányt, hogy a terrorizmus elleni törvényeket korlátozzák terrorcselekményekre, ahelyett, hogy általános büntetőügyekre alkalmaznák azokat; mély sajnálatát fejezi ki a soron kívüli katonai ítélkezés alkalmazása miatt, amely nem tartja tiszteletben a jogállamiságra vonatkozó nemzetközi normák minimális feltételeit, és hangsúlyozza, hogy a GSP+ vámkedvezmény további biztosítása az ENSZ- és az ILO-egyezményekben szentesített bizonyos alapvető normák teljesítésétől függ;

7.  üdvözli, hogy a pakisztáni politikai pártok a terrorizmus elleni küzdelmet célzó nemzeti tervet kívánnak kidolgozni; hangsúlyozza, hogy a terrorizmus és vallási szélsőségesség elleni küzdelemben nagy jelentőséggel bír az alapvető okok kezelése, úgymint a szegénység elleni fellépés, a vallási tolerancia és a vallásszabadság biztosítása, a jogállamiság megerősítése, valamint a leány- és a fiúgyermekek oktatáshoz való jogának és biztonságos hozzáférésének garantálása; felszólít egy hosszú távú stratégia kidolgozására a pakisztáni fiatalok radikalizálódásának és a Pakisztánra vonatkozóan az ENSZ által megállapított „kiterjedt oktatási válságnak” a megelőzése érdekében, különösen az államilag finanszírozott oktatási rendszerbe való befektetések fokozása révén és annak biztosítása által, hogy az egyházi iskolák rendelkezzenek az ahhoz szükséges eszközökkel, hogy kiegyensúlyozott és befogadó oktatást tudjanak biztosítani a fiatalok számára;

8.  sürgeti a pakisztáni kormányt, hogy tartsa be a nemrégiben ratifikált nemzetközi emberi jogi egyezményeket, köztük a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát és az ENSZ kínzás elleni egyezményét, melyek értelmében a hatóságok kötelesek tisztességes eljárásokat tartani, és a rendes bíróságok működése esetén nem utalhatnak civileket katonai bíróságok elé;

9.  felszólít a terrorista hálózatok finanszírozása és támogatása elleni küzdelemre irányuló nemzetközi kötelezettségvállalás megújítására;

10.  felhívja Federica Mogherini alelnököt/főképviselőt, az Európai Külügyi Szolgálatot és a Tanácsot, hogy teljes mértékben kötelezzék el magukat a terrorizmus jelentette veszély elleni fellépésre, és a terrorizmus felszámolására irányuló erőfeszítéseik folytatása révén továbbra is támogassák a pakisztáni kormányt és a pakisztáni népet;

11.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Európai Unió emberi jogokkal foglalkozó különleges képviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ főtitkárának, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának, valamint Pakisztán kormányának és parlamentjének.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2014)0064.
(2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0460.
(3) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0422.
(4) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0060
(5) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0208.


Kirgizisztán: a homoszexuális propagandáról szóló törvény
PDF 144kWORD 69k
Az Európai Parlament 2015. január 15-i állásfoglalása a homoszexuális propagandáról szóló kirgizisztáni törvényjavaslatról (2015/2505(RSP))
P8_TA(2015)0008RC-B8-0054/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Kirgizisztánról és a közép-ázsiai köztársaságokról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a Közép-Ázsiára vonatkozó uniós stratégia végrehajtásának állapotáról szóló 2011. december 15-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel Kirgizisztán alkotmányára, és különösen annak 16., 31., 33. és 34. cikkére,

–  tekintettel a nemzetközi emberi jogi kötelezettségekre és eszközökre, ideértve az emberi jogokról szóló ENSZ-egyezményekben és az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményben foglaltakat, amelyek biztosítják az emberi jogokat és alapvető szabadságokat, és tiltják a megkülönböztetést,

–  tekintettel a Polgári és Politikai Jogok 1966. évi Nemzetközi Egyezségokmányára, amely garantálja a véleménynyilvánítás szabadságát, a gyülekezés szabadságát, az egyének személyes, magán- és családi élethez, illetve egyenlőséghez való jogát, valamint tiltja az e jogok gyakorlása tekintetében alkalmazott diszkriminációt;

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 2011. június 17-i A/HRC/17/19. számú és 2014. szeptember 24-i A/HRC/27/32. számú, az emberi jogokról, a szexuális irányultságról és a nemi identitásról szóló határozatára,

–  tekintettel az ENSZ emberi jogi főbiztosának szóvivője által tett, Kirgizisztánról szóló 2014. október 24-i nyilatkozatra,

–  tekintettel arra, hogy a kirgiz parlament az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésén belül „partner a demokráciáért” státussal rendelkezik,

–  tekintettel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének a kirgiz parlament által a Parlamenti Közgyűlésén belüli „partner a demokráciáért” státus elnyerése céljából benyújtott kérelemről szóló 2014. április 8-i 1984(2014). számú állásfoglalására, különösen annak 15.24., 15.25. és 15.26. bekezdésére,

–  tekintettel egyrészről az Európai Közösségek és tagállamaik, másrészről a Kirgiz Köztársaság közötti partnerség létrehozásáról szóló partnerségi és együttműködési megállapodásra, és különösen annak 2. és 92. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió az emberi jogi jogvédőkről szóló, 2004 júniusában elfogadott és 2008-ban felülvizsgált iránymutatásaira, valamint az Európai Unió Tanácsa által 2013. június 24-én elfogadott, a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és interszexuális (LMBTI) személyek emberi jogai maradéktalan érvényesítésének elősegítését és védelmét szolgáló iránymutatásokra,

–  tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések minden formájának kiküszöböléséről szóló, 1979-ben elfogadott egyezményre (CEDAW),

–  tekintettel a millenniumi fejlesztési célokra és a 2015 utáni időszakra vonatkozó menetrendre,

–  tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel Kirgizisztán az elmúlt években jelentős előrelépést ért el a régió többi országához képest, elsősorban azzal, hogy parlamentáris demokráciává vált, fokozta a korrupció elleni fellépésre irányuló erőfeszítéseket, valamint elkötelezte magát az egyetemes emberi jogi normák mellett;

B.  mivel az EU kifejezett érdeke egy békés, demokratikus és gazdaságilag virágzó Kirgizisztán létrejötte; mivel az EU elkötelezte magát, különösen a Közép-Ázsiára vonatkozó stratégiája révén a régió országaival folytatott partnerség mellett;

C.  mivel a közép-ázsiai országok számos közös kihívással néznek szembe, például a szegénységgel és az emberek biztonságát veszélyeztető különféle súlyos fenyegetésekkel, a demokrácia, az emberi jogok, a jó kormányzás és a jogállamiság megszilárdításának szükségességével;

D.  mivel minden ember szabadnak és egyenlőnek születik méltóság és jogok tekintetében; mivel valamennyi állam kötelessége megelőzni az erőszakot és a megkülönböztetést, ideértve a szexuális irányultságon, a nemi identitáson és annak kifejezésén alapuló erőszakot és megkülönböztetést is;

E.  mivel a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és interszexuális (LMBTI) személyeknek ugyanolyan emberi jogokat kell biztosítani, mint az összes többi embernek;

F.  mivel a Kirgiz Köztársaság 1998-ban megszüntette a férfi homoszexualitás büntethetőségét;

G.  mivel 2014. október 15-én a kirgiz parlament első olvasatra megszavazta a 6–11804/14. számú törvényjavaslatot, amely a büntető törvénykönyv, a közigazgatási felelősségről szóló törvénykönyv, a békés gyülekezésről szóló törvény és a tömegmédiáról szóló törvény oly módon történő módosítására irányult, hogy azok tiltsák „a nem hagyományos szexuális kapcsolatok nyílt és közvetlen népszerűsítését”, és legfeljebb egy évig terjedő börtönbüntetést helyezzenek kilátásba;

H.  mivel Kirgizisztánban a média, valamint egyes politikai és vallási vezetők egyre inkább az LMBTI személyek megfélemlítésére törekszenek, korlátozva a jogaikat, és legitimizálva az ellenük elkövetett erőszakot;

I.  mivel számos állam- és kormányfő, ENSZ-vezető, kormányzati és parlamenti képviselő, az EU (beleértve a Tanácsot, a Parlamentet, a Bizottságot és Ashton volt főképviselő asszonyt), határozottan elítélte a hasonló „propagandaellenes” törvényeket;

J.  mivel a nemi alapú, a szexuális irányultságon és a nemi identitáson alapuló megkülönböztetés összefügg egymással, mivel továbbá számos nem kormányzati szervezet és az ENSZ is hangsúlyozta, hogy továbbra is nagyok a nemek közötti egyenlőtlenségek, és hogy a kirgizisztáni lányok és nők továbbra is olyan visszaéléseket kénytelenek elszenvedni, mint az emberrablás és a kényszerházasság, jóllehet az ezeket tiltó 1994. évi törvényt 2013 januárjában megerősítették;

1.  rendkívül sajnálatosnak tartja, hogy benyújtották ezt a jogszabálytervezetet, valamint sajnálatosnak tart minden olyan lépést, amely kegyetlen, embertelen és megalázó bánásmódhoz vezet, és felszólítja az összes országot, hogy azonnal szüntessék meg a homoszexualitás büntethetőségét;

2.  megismétli, hogy a szexuális irányultság és a nemi identitás az egyén magánélethez való joga körébe esik, amelyet olyan nemzetközi emberi jogi előírások biztosítanak, amelyek szerint védeni kell az egyenlőséget és a megkülönböztetésmentességet, és biztosítani kell a szólásszabadságot;

3.  emlékezteti a kirgiz parlamentet nemzetközi kötelezettségvállalásaira és az Európai Unióval kötött partnerségi és együttműködési megállapodásra, amelybe a partnerség alapvető elemeként belefoglalták az emberi jogok teljes körű tiszteletét, és felszólít „a nem hagyományos szexuális kapcsolatokra vonatkozó információk terjesztéséről” szóló, a kirgiz parlament által jelenleg felülvizsgált jogszabálytervezet visszavonására;

4.  megállapítja, hogy a jogszabálytervezet túl van az első olvasaton, és kétszer kell megszavazni, mielőtt benyújtják aláírásra az elnökhöz, és hangsúlyozza, hogy „a nem hagyományos kapcsolatokra” vonatkozó bármely jogszabály elfogadása nem lehet ellentétes Kirgizisztán emberi jogi kötelezettségeivel és vállalásaival;

5.  felszólítja a kirgiz hatóságokat annak nyilvános megerősítésére, hogy Kirgizisztán valamennyi állampolgárának jogában áll a szexuális irányultságon és a nemi identitáson alapuló diszkriminációtól mentesen élni, és minden ezzel ellentétes cselekmény illegális és büntetendő;

6.  felszólítja a kirgiz parlamentet, hogy kövesse az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének a kirgiz parlament által a Parlamenti Közgyűlésén belüli „partner a demokráciáért” státus elnyerése céljából benyújtott kérelemről szóló 1984(2014). számú állásfoglalásának ajánlásait, különösen annak 15.24., 15.25. és 15.26. ajánlásait;

7.  felszólítja a kirgiz parlamentet, hogy tartsa be az ország alkotmányát, amelynek 16. cikke kimondja, hogy „a Kirgiz Köztársaságban nem fogadható el olyan törvény, amely megtagadna vagy csorbítana emberi vagy polgári jogokat és szabadságokat”, 31., 33. és 34. cikke pedig megerősíti a véleménynyilvánítás szabadságát, az információszabadságot, valamint a gyülekezési szabadságot, továbbá felszólítja a kirgiz parlamentet a 6-11804/14. számú törvényjavaslat elutasítására;

8.  súlyos aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a jogszabályjavaslat megvitatása és esetleges elfogadása milyen negatív következményekkel járhat, tovább fokozva az LMBTI személyekkel szembeni megbélyegzést, diszkriminációt és erőszakot; felszólítja a politikusokat és vallási vezetőket, hogy tartózkodjanak az LMBTI-ellenes retorikától, ideértve a gyűlöletbeszédet és a gyűlöletkeltést is;

9.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy egy ilyen jogszabály milyen hatásokat gyakorolhat a nemzetközi adományozókra, nem kormányzati szervezetekre, valamint az LMBTI-kérdésekkel és HIV-prevencióval foglalkozó humanitárius szervezetekre;

10.  felkéri az ENSZ Emberi Jogi Tanácsát, hogy Kirgizisztán közelgő rendszeres egyetemes emberi jogi helyzetértékelése keretében vegyék figyelembe, hogy ez a jogszabálytervezet figyelmen kívül hagyja az egyenlőség és a megkülönböztetésmentesség elvét;

11.  felszólítja a kirgiz hatóságokat, hogy hozzanak meg minden szükséges intézkedést annak biztosítására, hogy az emberi jogok védelmezői akadálytalanul folytathassák az emberi jogok előmozdítását és védelmét szolgáló tevékenységüket;

12.  sürgeti Kirgizisztánt, hogy az EU és a Kirgiz Köztársaság közötti Együttműködési Tanács tizennegyedik ülése előtti időszakban folytassák az átláthatósághoz, az igazságszolgáltatás függetlenségéhez, az etnikai csoportok közötti megbékéléshez és az emberi jogok tiszteletben tartásához vezető reformokat, hiszen ezek az ország hosszú távú fenntartható fejlődésének kulcsfontosságú feltételei;

13.  üdvözli a kirgiz hatóságok által az EU–Kirgizisztán Emberi Jogi Párbeszéd negyedik és ötödik fordulója között az emberi jogok terén elért eredményeket; határozottan sürgeti a kirgiz hatóságokat az előremutató lépések folytatására e területen;

14.  felkéri a Bizottságot, a Tanács és az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy tegyék egyértelművé a kirgiz hatóságok számára, hogy a partnerségi és együttműködési megállapodás 92. cikke (2) bekezdésének megfelelően a jogszabályjavaslat esetleges elfogadása negatívan hathat az EU-val fenntartott kapcsolatokra; felkéri továbbá a Tanácsot és a Külügyi Szolgálatot, hogy vessék fel a kérdést az illetékes nemzetközi fórumokon, például az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetben és az ENSZ-ben;

15.  felszólítja a kirgiz hatóságokat, hogy gondoskodjanak a kínzással, embertelen és megalázó bánásmóddal kapcsolatos vádak gyors és hatékony kivizsgálásáról, valamint az elkövetők bíróság elé állításáról; kéri továbbá valamennyi lelkiismereti okokból bebörtönzött személy szabadon bocsátását, különös tekintettel Azimzhan Aszkarovra, amíg ügyét, valamint az állítólagos megkínzását és a vele szemben tanúsított embertelen bánásmódot teljes mértékben ki nem vizsgálják egy pártatlan és tisztességes eljárás keretében;

16.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének, valamint Kirgizisztán parlamentjének és elnökének.

(1) HL C 168. E, 2013.6.14., 91. o.


Az európai ombudsman 2013. évi éves jelentése
PDF 262kWORD 101k
Az Európai Parlament 2015. január 15-i állásfoglalása az európai ombudsman 2013. évi tevékenységéről szóló éves jelentésről (2014/2159(INI))
P8_TA(2015)0009A8-0058/2014

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az európai ombudsman 2013. évi tevékenységéről szóló éves jelentésre,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 228. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 43. cikkére,

–  tekintettel az ombudsman feladatainak ellátására vonatkozó szabályokról és általános feltételekről szóló, 1994. március 9-i 94/262/ESZAK, EK, Euratom európai parlamenti határozatra(1),

–  tekintettel a helyes hivatali magatartás európai kódexére, annak az Európai Parlament által 2001 szeptemberében elfogadott formájában,

–   tekintettel a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) által közzétett, a lobbitevékenység átláthatóságához és integritásához fűződő elvekre,

–  tekintettel az európai ombudsman tevékenységéről szóló korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel eljárási szabályzata 220. cikke (2) bekezdésének második és harmadik mondatára,

–  tekintettel a Petíciós Bizottság jelentésére (A8-0058/2014),

A.  mivel az európai ombudsman 2013. évi tevékenységéről szóló éves jelentést 2014. szeptember 15-én hivatalosan benyújtották a Parlament elnökéhez, és mivel az ombudsman, Emily O’Reilly 2014. szeptember 24-én Brüsszelben a Petíciós Bizottság elé terjesztette jelentését;

B.  mivel az EUMSZ 24. cikke rögzíti azt az elvet, miszerint minden uniós polgárnak joga van a 228. cikkben intézményesített ombudsmanhoz fordulni;

C.  mivel az EUMSZ 228. cikke felhatalmazza az európai ombudsmant az uniós intézmények, szervek vagy hivatalok – kivéve az igazságszolgáltatási hatáskörében eljáró Európai Unió Bíróságát – tevékenysége során felmerülő hivatali visszásságokra vonatkozó panaszok átvételére;

D.  mivel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 41. cikke kimondja, hogy „Mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit az Unió intézményei, szervei és hivatalai részrehajlás nélkül, tisztességes módon és ésszerű határidőn belül intézzék.”;

E.  mivel a charta 43. cikke kimondja, hogy „Bármely uniós polgár, valamint valamely tagállamban lakóhellyel, illetve létesítő okirat szerint székhellyel rendelkező bármely természetes vagy jogi személy jogosult az európai ombudsmanhoz fordulni az Unió intézményeinek, szerveinek vagy hivatalainak – kivéve az igazságszolgáltatási hatáskörében eljáró Európai Unió Bíróságát – tevékenysége során felmerülő hivatali visszásságok esetén.”;

F.  mivel e meghatározás értelmében a hivatali visszásság nem korlátozódik azokra az esetekre, amikor egy jogilag kötelező szabályt vagy elvet sértenek meg; mivel a megfelelő ügyintézés elvei túlmutatnak a jogszabályokon; mivel az első európai ombudsman szerint „hivatali visszásság abban az esetben történik, ha egy közjogi szerv elmulasztja a rá vonatkozó szabálynak vagy elvnek való megfelelést”; mivel ez az az uniós intézményektől, szervektől és hivataloktól nemcsak jogi kötelezettségeik tiszteletben tartását követeli meg, hanem azt is, hogy legyenek szolgálatkészek, és a nyilvánosság tagjai számára biztosítsák a megfelelő bánásmódot és jogaik teljes körű gyakorlását;

G.  mivel a megfelelő ügyintézés fogalmát ki kellene terjeszteni a jobb ügyintézésre, amelyet folyamatos javítási folyamatként kell értelmezni;

H.  mivel az európai ombudsman kiemelt prioritása annak biztosítása, hogy a polgárok jogait maradéktalanul tiszteletben tartsák, a megfelelő ügyintézéshez való jog pedig az uniós intézményektől, szervektől, hivataloktól és ügynökségektől elvárt legmagasabb szintű normákat tükrözi; mivel az európai ombudsman alapvetően fontos szerepet tölt be abban a tekintetben, hogy segíti az uniós intézményeket a nyitottabbá, hatékonyabbá és polgárközelibbé válásban, azzal a céllal, hogy növelje a polgárok Unióba vetett bizalmát;

I.  mivel az Európai Parlament 2013. július 3-i plenáris ülésén európai ombudsmanná választotta Emily O’Reillyt, aki 2013. szeptember 30-án letette a hivatali esküt;

J.  mivel 2013-ban 23 245 polgár fordult az európai ombudsman hivatalához segítségért; mivel a fentiek tekintetében 19 418 polgár kapott tanácsot az ombudsman honlapján működő interaktív útmutató segítségével, míg 1 407 tájékoztatási kérelem volt; mivel 2 420 kérelmet panaszként rögzítettek (2012-ben 2 442 panasz volt); mivel az ombudsman a 2013-ban beérkezett panaszok alapján 2 354 intézkedést hajtott végre;

K.  mivel fontos, hogy az ombudsman részletesebb tájékoztatást nyújtson a panasztípusok formátumáról annak érdekében, hogy az egyes éveket össze lehessen hasonlítani az európai ombudsman interaktív honlapján keresztül elektronikus formában, illetve az offline beérkezett panaszok tekintetében;

L.  mivel 2013-ban az ombudsman 350 vizsgálatot indított (2012-ben 465-öt), amelyek közül 341-et panaszok alapján indított, míg 9 hivatalból indított vizsgálat volt;

M.  mivel 2013-ban az ombudsman 461 vizsgálatot zárt le (2012-ben 390-et), amelyek közül 441-et panaszok alapján indított, 20-at pedig hivatalból; mivel a lezárt vizsgálatok közül 340-et (77,1%) állampolgárok nyújtottak be, míg 101-et (22,9%) vállalatok, egyesületek vagy más jogi személyek;

N.  mivel a 2013-ban lezárt vizsgálatok tájékoztatási kérelmekre és dokumentumokhoz való hozzáférésre (25,6%), a Bizottságra mint a Szerződések őrére (19,1%), intézményi és szakpolitikai kérdésekre (17,6%), igazgatási és a személyzeti szabályzattal kapcsolatos ügyekre (16,5%), a versenyvizsgákra és a felvételi eljárásokra (14,8%), szerződések vagy támogatások odaítélésére (9,5%), valamint szerződések teljesítésére (7,4%) vonatkoztak;

O.  mivel 2013-ban az ombudsman által hivatalból indított vizsgálatok fő témái a következők voltak: átláthatóság az uniós intézményekben, etikai kérdések, a polgárok részvétele az uniós döntéshozatalban, uniós finanszírozású projektek és programok, alapvető jogok, valamint a szolgáltatási kultúra;

P.  mivel az átláthatósággal kapcsolatos legáltalánosabb problémák a dokumentumokhoz vagy információkhoz való hozzáférés elutasítását érintették, zárt ülésekkel és az uniós szakértői bizottságokba történt kinevezésekkel kapcsolatos nyitottság hiányával összefüggésben; mivel a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés az Európai Unió Alapjogi Chartája által biztosított jogok egyike;

Q.  mivel 2013-ban számtalan panasz érkezett be az ombudsmanhoz olyan esetek kapcsán, amelyek összeférhetetlenségeket vagy „forgóajtó-jelenséggel” kapcsolatos gyakorlatokat érintettek vezető személyiségekkel összefüggésben, akik szorosan összefüggő köz- és magánszférabeli álláshelyek között mozognak; mivel az uniós igazgatásnak kiemelt figyelmet kell fordítania a példaértékű etikus magatartásra; mivel az ombudsman ennek megfelelően közszolgálati alapelveket és etikai normákat tett közzé; mivel számos nem kormányzati szervezet továbbra is fenntartja, hogy a Bizottság nem foglalkozik az általuk rendszerszerű „forgóajtó-jelenségként” leírt gyakorlatokkal;

R.  mivel az ombudsman szorosan együttműködik különböző hálózatokkal, melyek közül a legkiemelkedőbb az Ombudsmanok Európai Hálózata, amely 35 európai ország 94 hivatalát öleli fel; mivel az ombudsman hatáskörén kívül eső panaszokat a hálózat azon tagjához utalják, amelyik a legjobb helyzetben van az ügy kezeléséhez; mivel a beérkezett panaszok 52,5%-át a hálózat más tagjaihoz továbbították;

S.  mivel a Parlament Petíciós Bizottsága az Ombudsmanok Európai Hálózatának teljes jogú tagja; mivel 2013-ban az ombudsman 51 ügyet utalt ehhez a bizottsághoz; mivel 178 ügyet utalt az Európai Bizottsághoz és 503-at más intézményekhez és szervekhez;

T.  mivel az ombudsman együttműködik más nemzetközi szervezetekkel, így például az Egyesült Nemzetek Szervezetével; mivel az ombudsman, a Parlament, a Bizottság, az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége (FRA) és az Európai Fogyatékosügyi Fórum (EDF) együtt alkotják az Egyesült Nemzetek fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezménye (UNCRPD) uniós keretét; mivel e keret feladata az egyezmény uniós intézmények szintjén történő védelme, előmozdítása és végrehajtásának ellenőrzése;

U.  mivel a 2013-as éves jelentés nem tartalmaz pontos számokat arra vonatkozóan, hogy a panaszok milyen arányban tartoztak az ombudsman hatáskörébe, illetve estek az ombudsman hatáskörén kívül; mivel rendkívül fontos, hogy valamennyi jövőbeli éves jelentésben konkrét számok szerepeljenek annak érdekében, hogy összehasonlítást lehessen végezni az egyes évek között, és hogy könnyen lehessen trendeket és tendenciákat meghatározni a panaszok elfogadhatóságát/elfogadhatatlanságát illetően; mivel a jelentés szerint 100 beérkezett tipikus panasz közül 68 az ombudsman hatáskörén kívül esik és azokat vagy továbbítják a nemzeti vagy regionális ombudsmanokhoz vagy a Parlament Petíciós Bizottságához, vagy más, panaszkezelő szervekhez, mint például az Európai Bizottsághoz, a SOLVIT-hoz, a Your Europa Advice-hoz vagy az Európai Fogyasztói Központokhoz utalják; mivel a más intézményekhez vagy szervekhez eljuttatott panaszok esetében nyomonkövetési eljárásokra és tájékoztatásra van szükség annak biztosítása érdekében, hogy a polgárok ügyeit pártatlanul, tisztességesen és ésszerű időn belül intézzék;

V.  mivel jellemzően 100 beérkezett panasz közül csupán 32 tartozik az ombudsman hatáskörébe; mivel ezek közül 17 nem vezet vizsgálathoz (9-et elfogadhatatlannak minősítenek és 8-at elfogadhatónak minősítenek ugyan, de úgy ítélik meg, hogy nem tartalmaznak elegendő indokot a vizsgálat elindításához); mivel jellemzően 100 beérkezett panaszból 15 ad okot vizsgálatra; mivel ezek közül 4-et a vizsgálat alatt megoldanak, 4 olyan megállapításokhoz vezet, amelyek alapján nem fordult elő hivatali visszásság, 1 annak megállapításához vezet, hogy visszásság fordult elő és 6-tal kapcsolatban úgy ítélik meg, hogy azok esetében nem indokolt a további vizsgálat;

W.  mivel azon vizsgálatok 80%-át (40 ügy), amelyek esetében hivatali visszásságot állapítottak meg, azzal zárták le, hogy kritikai észrevételeket intéztek az érintett intézményhez, 18%-át pedig (9 ügy) azzal zártak le, hogy ajánlástervezeteket adtak ki, amelyeket az intézmény teljes mértékben vagy részben elfogadott; mivel egy esetben (2%) az ombudsman különjelentést készített „Az európai ombudsman különjelentése a Frontex kapcsán végzett OI/5/2012/BEH-MHZ számú, hivatalból indított vizsgálatról” címmel; mivel az európai ombudsman évente átlagosan egy különjelentést készít;

X.  mivel a Parlamentnek benyújtott különjelentés a FRONTEX-nek az Európai Unió Alapjogi Chartája értelmében fennálló kötelezettségeiről szóló, hivatalból indított átfogó vizsgálat eredménye, amelyet végső soron az motivált, hogy az ügynökség nem adott választ a menedékkérőknek szánt fellebbezési mechanizmus hiányának orvoslásával kapcsolatos konkrét ombudsmani ajánlásokra;

Y.  mivel a különjelentés az európai ombudsman rendelkezésére álló végső eszköz az uniós intézmények, szervek, hivatalok vagy ügynökségek által elkövetett hivatali visszásságok kezelésére; mivel az európai ombudsmannak folytatnia kellene politikai hatalmának kiterjesztését, és tovább kellene fejlesztenie a rendelkezésére álló eszközöket;

Z.  mivel 2012-ben az ombudsman javaslatainak való megfelelés 80%-os volt; mivel az ombudsman vizsgálatai a legnagyobb arányban a Bizottságra irányulnak, és a Bizottság megfelelési aránya 84%-os volt; mivel az ombudsman minden évben átfogó beszámolót tesz közzé arról, hogy az uniós intézmények miként feleltek meg az ombudsmannak az uniós ügyintézés tökéletesítésére irányuló javaslatainak; mivel az, hogy az ombudsman ajánlásait az esetek 20%-ában nem tartják be, komoly veszélyt jelent a tekintetben, hogy a polgároknak az európai intézmények hatékonyságába vetett bizalma tovább romlik;

AA.  mivel az Európai Bizottság az az intézmény, amellyel kapcsolatban az ombudsmanhoz a legtöbb panasz érkezik be; mivel a 2013-ban lezárt egyik vizsgálat az Egyesült Királyságra vonatkozó, az Európai Unió Alapjogi Chartájával kapcsolatos kimaradási záradékot érintő dokumentumokra irányult;

AB.  mivel az ombudsman által 2013-ban lezárt vizsgálatok átlagos időtartama 13 hónap volt; mivel az ügyek 22%-át 3 hónapon belül, 37%-át 3–12 hónapon belül, 14%-át 12–18 hónapon belül, 27%-át pedig több mint 18 hónap után zárták le;

AC.  mivel az ombudsman 2013-as költségvetése 9 731 371 euró volt, és mivel az ombudsman létszámterve 67 álláshelyből áll; mivel az ombudsman szervezeti egységei hatékonyságának biztosításához és a polgárok panaszaira való gyors válaszadáshoz alapvetően fontos az elegendő költségvetési és emberi erőforrások fenntartása;

AD.  mivel Emily O’Reilly az első nő, akit az európai ombudsman tisztségére megválasztottak;

1.  jóváhagyja az európai ombudsman által benyújtott, 2013-ra vonatkozó éves jelentést; gratulál Emily O’Reillynak ombudsmanként benyújtott első éves jelentéséhez, és üdvözli azon szándékát, hogy továbbra is pozitív munkakapcsolatot tartson fenn és együttműködjön a Parlamenttel, különösen annak Petíciós Bizottságával; elismeri, hogy 2013 átmeneti év volt, és hogy az éves jelentés nagy része a leköszönő európai ombudsman, Nikiforosz Diamandurosz professzor munkájára vonatkozik, és tisztelettel adózik öröksége előtt;

2.  kötelezettséget vállal a Parlament azon gyakorlatának visszaállítására, hogy közvetlenül megválasztását követően meghívja az ombudsmant plenáris ülésére;

3.  teljes mértékben támogatja az új ombudsman kimondott legfőbb célját, ami az elszámoltathatóság és átláthatóság európai szintű struktúráinak és intézményeinek megerősítése a valamennyi uniós polgárt és lakost megillető megfelelő ügyintézés elősegítése és az európai unióbeli demokrácia minőségének javítása érdekében; ismételten hangsúlyozza, hogy az európai ombudsman alapvetően fontos szerepet tölt be a polgárok aggályainak kezelésében és a közöttük és az uniós intézmények között tátongó szakadék áthidalásában;

4.  hangsúlyozza a közösségi média mint kommunikációs csatorna jelentőségét, és az ombudsman hivatalát arra ösztönzi, hogy ezeket nagyobb mértékben használja fel az ombudsman tevékenységével kapcsolatos tudatosság fokozása és az uniós polgárok jogainak előmozdítása érdekében; úgy ítéli meg azonban, hogy az ombudsman szolgáltatásainak további digitalizálása nem szabad, hogy egyes, az internethez hozzá nem férő vagy azt használni nem tudó polgárok kirekesztését eredményezze; kéri az európai ombudsmant, hogy fordítson külön figyelmet az említett polgárok szükségleteire, annak érdekében, hogy minden uniós polgár egyenlő hozzáférésben részesüljön, és teljes mértékben élni tudjon az ombudsman által kínált szolgáltatásokkal;

5.  megjegyzi, hogy az ombudsman éves jelentését 2013-ban megújították és hogy a hagyományos nyomtatott változaton felül ezúttal letölthető interaktív változat is rendelkezésre áll elektronikus könyv formátumban; megjegyzi továbbá, hogy a jelentést két részre osztották, amelyek közül az egyik egy könnyen olvasható referenciaszöveg, amely bemutatja a legfontosabb tényeket és számokat az ombudsman 2013-as munkájával kapcsolatban, a másik pedig részletes beszámolót tartalmaz az ombudsman által 2013-ban vizsgált legfontosabb ügyekről(2);

6.  elismerését fejezi ki az ombudsman új megközelítése miatt, amelyet azért vezetett be, hogy tükrözze azt a kívánságát, hogy intézményét minél elérhetőbbé és felhasználóbarátabbá tegye; arra ösztönzi az érdekelt feleket, hogy olvassák el a részletes vizsgálatokat tartalmazó részt, melynek címe: „Megfelelő ügyintézés a gyakorlatban: Az Európai Ombudsman 2013-as határozatai”, és szívleljék meg az ombudsman megfontolásait és ajánlásait;

7.  megjegyzi, hogy 2013-ban a legnagyobb számban Spanyolországból érkeztek panaszok (416), ezután Németország (269), Lengyelország (248) és Belgium (153) következett; megjegyzi, hogy a tagállamonként indított vizsgálatok számát illetően Belgium (53) áll az első helyen, majd Németország (40), Olaszország (39) és Spanyolország (34) következik;

8.  megjegyzi, hogy a legtöbb ügy ismét az átláthatósággal volt kapcsolatos az ombudsman által lezárt vizsgálatok jegyzékén (64,3%), ami a 2012-es arányhoz (52,7%) képest növekedést jelent; megállapítja, hogy a panaszokban felmerült további főbb témák a következők voltak: etikai kérdések, a polgárok részvétele az uniós döntéshozatalban, uniós finanszírozású projektek, alapvető jogok, valamint szolgáltatási kultúra;

9.  úgy véli, hogy az átláthatóság, a nyitottság, az információhoz való hozzáférés, az európai polgárok jogainak tiszteletben tartása és a szigorú etikai normák alapvetőek a polgárok és a lakosok európai közszolgálatba vetett bizalmának kialakításában és fenntartásában; hangsúlyozza, hogy a polgárok, a lakosok és az intézmények közötti bizalom a mai nehéz gazdasági helyzetben kiemelkedő jelentőséggel bír; egyetért az ombudsmannal abban, hogy az átláthatóság a fejlett demokrácia egyik sarokköve, amely lehetővé teszi, hogy ellenőrizzék a hatóságok tevékenységeit, értékeljék teljesítményüket és elszámoltassák őket; egyetért az ombudsmannal abban is, hogy a nyitottság és a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés lényeges részét képezi az intézményi fékek és ellensúlyok rendszerének; elismeri a polgárok magánélethez és személyes adataik védelméhez való jogát;

10.  megjegyzi, hogy az ajánlások és a kritikai észrevételek jogilag nem kötelező érvényűek, azonban hangsúlyozza, hogy az uniós intézmények felhasználhatják ezeket egy-egy probléma megoldására, a jövőre vonatkozó tanulságok levonására és a hasonló hivatali visszásságok újbóli előfordulásának megelőzésére; arra ösztönzi az Unió valamennyi intézményét, szervét és hivatalát, hogy teljes körűen működjenek együtt az ombudsmannal és biztosítsák az ombudsman ajánlásainak való teljes mértékű megfelelést és a kritikai észrevételek maradéktalan figyelembevételét; emlékeztet arra, hogy az Alapjogi Chartában (41. cikk) az uniós polgárok egyik alapvető jogaként szerepel a megfelelő ügyintézéshez való jog;

11.  megállapítja, hogy az ombudsman által az elmúlt évben végzett vizsgálatok nagy többsége (64,3%) az Európai Bizottsággal volt kapcsolatos; elismeri, hogy a Bizottság az az intézmény, amelynek döntései a legnagyobb valószínűséggel közvetlen hatással lehetnek a polgárokra, a civil társadalmi szervezetekre és a vállalkozásokra; tudomásul veszi, hogy ezért a Bizottság a nyilvános ellenőrzés legfőbb tárgya; aggodalommal jegyzi meg ugyanakkor, hogy a Bizottsággal kapcsolatos panaszok aránya 2012-höz képest nőtt, mivel akkor ez az arány 52,7% volt; arra ösztönzi az ombudsmant, hogy vizsgálja ki e növekedés indokait annak érdekében, hogy segítsen javítani a Bizottság igazgatását, és ezáltal segítse elő az uniós intézmények egésze hitelességének fokozását; felhívja az új Bizottságot, hogy tegyen gyors lépéseket teljesítménye javítása érdekében azzal a céllal, hogy csökkenjen a vele szemben benyújtott panaszok száma, úgy véli, hogy a Bizottság átláthatatlan intézményekbe – például a trojkába – való bevonása nem az átláthatóság és az elszámoltathatóság Unión belüli fokozása irányába hat, és a szubszidiaritás elvének sem felel meg;

12.  aggodalommal jegyzi meg, hogy az uniós ügynökségekkel kapcsolatos panaszok aránya majdnem megduplázódott: a 2012. évi 12,5%-ról 2013-ra 24%-ra nőtt; azt javasolja, hogy az ombudsman jelezze, hogy ez a növekedés annak az eredménye-e, hogy a széles körű nyilvánosság jobban megismerte a panasztételi eljárásokat, vagy pedig más tényezők okozták, például az, hogy az uniós ügynökségek esetleg nem tettek eleget az ombudsman előző években kiadott ajánlásainak; arra ösztönzi az ombudsmant, hogy kövesse figyelemmel az ügynökségekkel kapcsolatos fejleményeket és kellő időben számoljon be róluk; támogatja az ombudsman arra vonatkozó terveit, hogy kapcsolatba lép a különböző ügynökségekkel annak érdekében, hogy kihangsúlyozza számukra a megfelelő ügyintézés, panaszkezelés és szolgáltatási kultúra fontosságát;

13.  örömmel állapítja meg, hogy az Európai Személyzeti Felvételi Hivatallal (EPSO) kapcsolatos panaszok aránya 2013-ban kevesebb mint a felére csökkent: a 2012-es 16,8%-os arány 2013-ra 7,1%-ra csökkent; örömmel nyugtázza azt is, hogy az Európai Parlament ellen tett panaszok aránya is csökkent: míg 2012-ben 5,2%, 2013-ban csak 4,3% volt az arányuk; elismeri az ombudsmannak és az EPSO-nak a hivatal elleni panaszok számának csökkentése érdekében végzett munkáját;

14.  megjegyzi, hogy 2013-ban az ombudsman közzétette a helyes hivatali magatartás európai kódexének új változatát; felhívja az összes intézményt, hogy teljes mértékben tartsák tiszteletben és alkalmazzák a kódexet; felkéri az új Bizottságot arra, hogy fogadjon el közös, kötelező erejű szabályokat és elveket az európai igazgatásban alkalmazott igazgatási eljárásra vonatkozóan, és különösen arra, hogy e célból terjesszen elő rendelettervezetet; emlékeztet arra, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartájának 41. cikke kimondja, hogy „Mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit az Unió intézményei, szervei és hivatalai részrehajlás nélkül, tisztességes módon és ésszerű határidőn belül intézzék.”;

15.  arra ösztönzi az Unió valamennyi intézményét, szervét és hivatalát, hogy javítsák teljesítményüket azáltal, hogy megerősítik a megfelelő ügyintézés és a polgárokat szolgáló szolgáltatási kultúra elvei iránti elkötelezettségüket; felszólítja őket, hogy segítsék az ombudsmant azzal, hogy gyorsan válaszolnak vizsgálataira és szorosabban együttműködnek vele a panaszok vizsgálati eljárásán belüli határidők lerövidítése érdekében; támogatja az ombudsman arra irányuló erőfeszítéseit, hogy a vizsgálati eljárást még jobban felgyorsítsa és tovább csökkentse a panaszok feldolgozásának időkeretét annak érdekében, hogy a polgárok jogaikat időben és megfelelő módon gyakorolhassák;

16.  megjegyzi, hogy az ombudsman ajánlásainak való általános megfelelés 2012-ben 80%-os volt, ami a 2011-es 82%-hoz képest kismértékű csökkenést jelent; támogatja az ombudsman arra vonatkozó célkitűzését, hogy javuljon a megfelelési arány; arra ösztönzi különösen a Bizottságot, hogy tegyen meg minden erőfeszítést megfelelési arányának javítása érdekében; aggodalmának ad hangot a 20%-os meg nem felelési arány miatt, és felhívja az uniós intézményeket, szerveket, hivatalokat és ügynökségeket, hogy az európai ombudsman kritikai észrevételeire ésszerű időn belül válaszoljanak és reagáljanak, valamint hogy az ombudsman ajánlásainak és kritikai észrevételeinek mielőbbi végrehajtása révén tegyenek meg minden erőfeszítést a nyomonkövetési arány javítása érdekében; várakozással tekint az ombudsman 2013-as megfelelésre vonatkozó, következő éves jelentésében foglalt konkrét információk elé;

17.  megjegyzi, hogy az ombudsman a 2013-ban lezárt vizsgálatok 10,8%-a esetében állapított meg visszásságot, és ezeknek az ügyeknek a 80%-a esetében kritikai észrevételeket intézett az érintett intézményhez; megjegyzi, hogy a megállapított visszásságok 18%-a esetében az ombudsman ajánlástervezetét az intézmény teljes mértékben vagy részben elfogadta;

18.  megjegyzi, hogy az ombudsman egy különjelentést nyújtott be a Parlamenthez arról, hogy a Frontex ügynökség nem rendelkezik mechanizmussal az alapjogoknak az ügynökség munkája során történő megsértésével kapcsolatos panaszok kezelésére; biztos benne, hogy a különjelentésről Petíciós Bizottsága az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságával együttműködve jelentést fog készíteni;

19.  arra ösztönzi az ombudsmant, hogy mélyítse el kapcsolatait és együttműködését a különböző hálózatokkal, különösen az Ombudsmanok Európai Hálózatával és az Egyesült Nemzetek fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezménye uniós keretével; emlékeztet a Parlamentnek a Petíciós Bizottság 2012-es éves jelentésében megfogalmazott arra vonatkozó felhívására, hogy a Parlament hozzon létre egy olyan hálózatot, amely a tagállamokban működő petíciós bizottságokat foglalná magában, és kiegészítené az Ombudsmanok Európai Hálózatának tevékenységét;

20.  emlékeztet arra, hogy a Parlament Petíciós Bizottsága a korábban említett mindkét hálózatnak teljes jogú tagja; megállapítja, hogy 2013-ban az ombudsman 51 panaszt utalt e bizottság elé, úgy véli, hogy a Petíciós Bizottság által ezzel párhuzamosan és időnként kiegészítő jelleggel végzett, az uniós jogszabályoknak az igazgatás valamennyi szintjén való megfelelő végrehajtását célzó munkájára való tekintettel e bizottság számára az európai ombudsmanéhoz hasonló módon több erőforrást kellene biztosítani;

21.  tudomásul veszi az ombudsman új, „2019 felé” elnevezésű stratégiáját, amely a hatás, relevancia és láthatóság szavakkal megjelölt három fő pillérből áll; tudomásul veszi, hogy az ombudsman nagyobb hatást kíván elérni azáltal, hogy stratégiai vizsgálatokat végez a rendszerszintű problémákra vonatkozóan, hogy meg kívánja erősíteni szerepét azáltal, hogy hozzájárul a fő uniós vitákhoz, és hogy növelni kívánja láthatóságát azáltal, hogy javítja kapcsolatait az érdekelt felekkel és felhívja figyelmüket a fontos ügyekre;

22.   nyomatékosan kéri az ombudsmant, hogy folytassa a kommunikációs csatornák javítására irányuló erőfeszítéseit, és támaszkodjon a 2013-as Polgárok Európai Éve keretében végzett munkára, továbbá javítsa az európai polgároknak szánt tájékoztatást annak érdekében, hogy megfelelő információkat kapjanak az ombudsman szolgáltatásairól és felelősségi köréről;

23.  ismételten emlékeztet az európai polgári kezdeményezés mint a polgároknak az európai jogszabályok előkészítése során a döntéshozatali folyamatban való közvetlen részvételét lehetővé tevő új eszköz jelentőségére;

24.  . üdvözöl számos, az ombudsman által elindított fontos vizsgálatot, így például azokat, amelyek a következőkre irányulnak: a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerségre (TTIP) irányuló tárgyalások átláthatóságának hiánya, a visszaélések bejelentése az Európai Unió intézményeiben, az átláthatóság hiánya a Bizottság szakértői csoportjaiban, a „forgóajtó-jelenség” típusú és összeférhetetlenségi ügyek, az alapvető jogok a kohéziós politikában, valamint az európai polgári kezdeményezés; várakozással tekint e vizsgálatok megállapításai elé;

25.  üdvözli az Európai Unió Tanácsának arra vonatkozó határozatát, hogy közzéteszi az Európai Unió és az Egyesült Államok között folyamatban lévő TTIP-tárgyalásokra vonatkozó uniós tárgyalási irányvonalakat; szintén üdvözli a Bizottság arra vonatkozó határozatát, hogy több uniós tárgyalási szöveget tesz közzé, és szélesebb körű hozzáférést tesz lehetővé más dokumentumokhoz a TTIP-tárgyalásokkal összefüggésben; úgy véli, hogy a TTIP-tárgyalások átláthatóságának az ombudsman általi szoros megfigyelése megerősítette az ombudsmannak az Unió átláthatóságának őreként betöltött szerepét; támogatja az ombudsman átlátható szakpolitikai megközelítésre vonatkozó felhívását, és azt, hogy felkérte az uniós intézményeket, hogy tartsanak tájékoztató kampányt a TTIP-vel kapcsolatban; elkötelezi magát amellett, hogy figyelemmel fogja kísérni a TTIP átláthatóságára irányuló konzultáció eredményeit, többek között azáltal, hogy figyelembe veszi az e témával kapcsolatban beérkezett petíciókat, különösen a TTIP és egyéb kereskedelmi tárgyalások uniós polgárok életére gyakorolt lehetséges hatásai tekintetében;

26.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és a Petíciós Bizottság jelentését a Tanácsnak, a Bizottságnak, az európai ombudsmannak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint ombudsmanjainak vagy ennek megfelelő intézményeinek.

(1) HL L 113., 1994.5.4., 15. o.
(2) http://www.ombudsman.europa.eu/hu/activities/annualreports.faces


A líbiai helyzet
PDF 247kWORD 89k
Az Európai Parlament 2015. január 15-i állásfoglalása a líbiai helyzetről (2014/3018(RSP))
P8_TA(2015)0010RC-B8-0011/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Líbiáról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a 2011. szeptember 15-i(1), a 2012. november 22-i(2) és a 2014. szeptember 18-i(3) állásfoglalására,

–  tekintettel Federica Mogherininek, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének Líbiáról szóló közelmúltbeli nyilatkozataira, többek között a 2014. december 16-i és 30-i, valamint a 2015. január 10-i nyilatkozataira,

–  tekintettel a Külügyek Tanácsa 2014. augusztus 15-i, augusztus 30-i, október 20-i, november 17-i és 18-i, valamint december 15-i üléseinek következtetéseire,

–  tekintettel az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Franciaország, Németország, Olaszország és Spanyolország Líbiáról szóló 2015. január 11-i közös nyilatkozatára,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2011. évi 1970. és 1973. számú határozatára, valamint 2014. augusztus 27-i 2174. számú határozatára,

–  tekintettel az ENSZ líbiai támogató missziójának (UNSMIL) „A nemzetközi emberi jogok és a humanitárius jog megsértése a Líbiában folyó erőszak során” című, 2014. szeptember 4-i, 2014. december 27-én frissített jelentésére,

–  tekintettel az 1949. évi genfi egyezményekre és azok 1977. évi kiegészítő jegyzőkönyveire, valamint a fegyveres konfliktus részes feleinek azon kötelezettségére, hogy minden körülmények között tartsák tiszteletben és tartassák be a nemzetközi humanitárius jogot,

–  tekintettel az Európai Unió líbiai integrált határigazgatást segítő missziójának (EUBAM Libya) létrehozásáról szóló, 2013. május 22-i 2013/233/KKBP tanácsi határozatra,

–  tekintettel az európai szomszédságpolitika 2014. szeptemberi, Líbiára vonatkozó csomagjára,

–  tekintettel a Mauritánia, Mali, Niger, Csád és Burkina Faso vezetőinek részvételével 2014. december 19-én Mauritániában megtartott, Száhel-övezetről szóló csúcsértekezletre,

–  tekintettel a 13 ország(4) által kiadott 2014. szeptember 22-i közös közleményre, amelyben ígéretet tesznek a líbiai ügyekbe való be nem avatkozás politikájára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.  mivel a líbiaiak 2011 februárjában utcai megmozdulásokon követeltek politikai jogokat, majd ellenük válogatás nélküli állami elnyomó intézkedéseket alkalmaztak, ami 9 hónapos polgárháborús konfliktust váltott ki és a Kadhafi-rezsim bukásához vezetett;

B.  mivel 2014 júniusában Líbiában megtartották a harmadik szabad és demokratikus általános választást, amelyen megválasztották a 2012 júliusában megválasztott általános nemzeti kongresszus helyébe lépő Képviselőházat;

C.  mivel a 2014 júniusában tartott országos parlamenti választások ellenére a líbiai nép Kadhafi ezredes bukásából született törekvéseinek gátat vetett a politikai megosztottság és az erőszak, ami totális polgárháborúba sodorta az országot; mivel Tripoliban és Tobrukban hónapok óta egymással rivalizáló kormányok és parlamentek működnek;

D.  mivel Líbiának nem sikerült kikeverednie a belső politikai harcokból, amelyek erőszakos hatalmi küzdelemmé nőtték ki magukat a két rivális kormányzati székhely és számos, egymással versengő nacionalista, iszlamista, törzsi és regionális politikai erő között, ami a polgárok további szenvedését, haláleseteket, tömeges lakóhelyelhagyást és egyre szélesedő humanitárius válságot idézett elő;

E.  mivel jelentések szerint mindkét oldal számos jogsértést és visszaélést követett el a nemzetközi emberi jogok és a humanitárius jog értelmében; mivel az UNSMIL becslése szerint a harcok legújabb hulláma miatt legalább 400 000 líbiai kényszerült az országon belül elhagyni lakhelyét, és további 150 000 fő – köztük számos migráns munkavállaló – hagyta el az országot; mivel a külföldi segélyszervezetek munkatársait és a diplomatákat, köztük az Unió és az USMIL személyzetét, evakuálták Líbiából; mivel a Líbiából a szomszédos Tunéziába érkező tömeges menekültáradat nagy nyomást jelent az ország kapacitásaira és saját stabilitására nézve; mivel becslések szerint több mint egymillióra tehető a már Tunéziában tartózkodó líbiaiak száma;

F.  mivel 2014. december 23-án Zajd Ra’ad al-Husszein, az ENSZ emberi jogi főbiztosa kijelentette, hogy a líbiai civilek válogatás nélküli bombázása háborús bűntettek miatti bírósági eljáráshoz vezethet;

G.  mivel Bernardino León, az ENSZ különmegbízottja aktívan közreműködik, hogy tárgyalások kezdődjenek a háborús felek között és nemzeti párbeszéd induljon a megbékélési folyamat és egy nemzeti egységkormány megalakulása érdekében; mivel a megbeszélések első fordulójára 2014. szeptember 29-én került sor Gadámeszben, majd 2014. október 11-én folytatódott Tripoliban, és az eredetileg 2015. január 5-re ütemezett további fordulót a két fél megegyezésének hiányában elhalasztották; mivel az UNSMIL bejelentette, hogy a líbiai pártok megállapodtak abban, hogy előreláthatólag 2015. január 14-én újabb megbeszéléseket tartanak Genfben; mivel eddig mindkét fél igen vonakodónak és kompromisszumra képtelennek bizonyult;

H.  mivel Hiroute Guebre Sellassie, a Száhel-övezetért felelős ENSZ-különmegbízott figyelmeztette az ENSZ Biztonsági Tanácsát, hogy a líbiai válság azzal fenyeget, hogy a közeljövőben destabilizálja a teljes régiót, továbbá kijelentette, hogy a líbiai terrorista és bűnözői hálózatok szorosabb kapcsolatokat alakítottak ki Malival és Észak-Nigériával, fegyverkereskedelmet és kábítószer-csempészetet, illetve egyéb illegális kereskedelmet folytatva;

I.  mivel ha nem sikerül kompromisszumos megoldásra jutni és megbékélést kieszközölni, veszélybe kerül a líbiai állam egysége és fennáll az ország legalább három részre szakadásának a kockázata (Fezzan, Kirenaika és Tripolitánia);

J.  mivel a közelmúltban folyó harcok nagymértékben megkönnyítették terrorista csoportok, közöttük az Iszlám Állam tagjainak megtelepedését és terjeszkedését az országban; mivel abban az esetben, ha ezt a problémát nem sikerül megoldani, az súlyos fenyegetést jelenthet a térség és az Unió biztonságára nézve; mivel az Iszlám Állam kelet-líbiai ága bejelentette, hogy 2015. január 8-án kivégezték Szufján as-Súrábi riportert és Nadír al-Kitári operatőrt;

K.  mivel 2015. január 4-én a nemzetközileg elismert kormányhoz hű erők harci repülői bombatámadást intéztek Derna kikötőjének katonai övezetében egy görög üzemeltetésű olaszállító hajó ellen, amelynek során a legénység egy görög és egy román tagja életét vesztette, két másik tagja pedig megsebesült; mivel a kikötőt iszlám milicisták tartják ellenőrzésük alatt, és az utóbbi évben több ízben érte támadás;

L.  mivel 2015. január 3-án hivatalos kormányközleményben jelentették be, hogy az Iszlám Állam milíciája a líbiai hadsereg 14 katonáját meggyilkolta, és a kormány kérte a nemzetközi közösséget, hogy oldja fel a Líbiára vonatkozóan életbe léptetett fegyverembargót annak érdekében, hogy felvehesse a küzdelmet e milícia ellen, amelyet a közlemény terrorista alakulatnak minősít;

M.  mivel az Iszlám Állam harcosokat képez ki Líbiában és az ország keleti részében új ágat hoz létre; mivel 2014. december 30-án terroristák Tobrukban gépkocsiba rejtett pokolgépet robbantottak fel és célpontjuk az éppen ülésező Képviselőház volt; mivel az al-Káida Maghreb-országokban működő szervezetei állítólag logisztikai csomópontokat hoztak létre Líbia déli peremvidékein; mivel hivatalos kormányközlemény szerint az Iszlám Állam milíciája 2015. január 3-án a líbiai hadsereg 14 katonáját kivégezte;

N.  mivel 2014. december 28-án Haftar tábornok, katonai parancsnok légitámadásokat hajtott végre Miszráta ellen, amely a „Líbiai Hajnal” milicista csoport egyik legfontosabb központja, ami megfigyelők szerint bosszú volt, amiért 2014. december 25-én milicisták támadást intéztek Líbia legnagyobb olajterminálja ellen asz-Szidrben és a líbiai hadsereg katonái ellen Szirtben, amelynek során 22 katona életét vesztette;

O.  mivel a keresztények és a Líbiában élő más vallási kisebbségek ellen egyre nagyobb számban elkövetett támadások sorában a legutóbb az Anszár as-Saría milicistái 20 egyiptomi kopt keresztényt raboltak el a milicisták ellenőrzése alatt álló Szirtben; mivel a harcban álló valamennyi fél részéről folyamatosan növekvő számban kerül sor a feltételezett ellenfelek fogva tartására, elrablására, kínzására és kivégzésére;

P.  mivel a jelentések szerint a líbiai erőszak elől menekülő migránsok és menekültek százai vesztették életüket, miközben a Földközi-tengeren átkelve igyekeztek Európát elérni, ami súlyos menekültügyi válsághoz vezetett Olaszországban és Máltán; mivel Líbia az Európába eljutni próbáló migránsok egyik fő kiindulási pontja;

Q.  mivel 2014. november 6-án a líbiai legfelső bíróság érvénytelennek nyilvánította a tobruki székhelyű, nemzetközileg elismert Képviselőház megalakulását eredményező júniusi parlamenti választásokat;

R.  mivel a Képviselőház elutasította az ítéletet, azt állítva, hogy az túllép a bíróság hatáskörén, meghozatalára a Tripoliban tartózkodó iszlamista milicisták nyomás alatt került sor, és hogy a Képviselőház és a kormány tovább folytatja működését;

S.  mivel az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2174 (2014) sz. határozata felhatalmazást ad utazási tilalmakra és vagyoni eszközök befagyasztására olyan egyének és szervezetek ellen, akik a Biztonsági Tanács bizottsága szerint részt vesznek Líbia békéjét, biztonságát vagy stabilitását veszélyeztető egyéb tevékenységekben, vagy támogatják azokat, vagy akadályozzák, illetve aláássák a sikeres politikai átmenetet;

T.  mivel a konfliktus központi eleme a Líbiai Nemzeti Olajtársaság ellenőrzése és irányítása; mivel a konfliktusban részt vevő mindkét fél kinevezte saját olajügyi miniszterét, arra törekedve, hogy maguknak juttassák az olajból származó bevételeket; mivel az olaj Líbia állami bevételének 95%-át és az ország GDP-jének 65%-át teszi ki; mivel Líbia rendelkezik a világ ötödik legjelentősebb kőolajkészletével, ami az Afrikai kontinensen a legnagyobb mennyiséget jelenti;

1.  mélyen elítéli az erőszak líbiai fokozódását, különösen a civilek ellen irányuló erőszakot, amely komolyan veszélyezteti a békés rendezés jövőbeni kilátásait; határozottan támogatja az ENSZ közreműködésével szervezett párbeszédet, és felkéri a konfliktusban részt vevő minden felet, hogy fogadják el Bernardino Leónnak, az ENSZ különleges képviselőjének javaslatát, hogy függesszék fel a katonai műveleteket a párbeszédhez kedvező környezet kialakítása érdekében;

2.  sürgeti az erőszakos cselekményekben részt vevő összes felet, hogy vállaljon kötelezettséget a feltétel nélküli tűzszünetre, tartózkodjon a további megosztottságot és széthúzást előidéző cselekményektől, nyilvánosan jelentse ki, hogy nem tűri az ilyen fellépéseket és előzetes feltételek nélkül vegyen részt Bernardino León, Líbiáért felelős ENSZ-különmegbízott erőfeszítéseiben, melyek célja, hogy a rivális csoportok befogadó szellemű nemzeti politikai párbeszédet kezdjenek; ragaszkodik hozzá, hogy kellő figyelmet fordítsanak a nők és kisebbségek e folyamatokba való bevonására, emlékeztet rá, hogy a jelenlegi konfliktus katonai úton nem oldható meg;

3.  ismételten hangot ad az ENSZ líbiai támogató missziója iránti határozott és teljes körű támogatásának; üdvözli Bernardino León, Líbiáért felelős ENSZ-különmegbízott fáradhatatlan erőfeszítéseit a politikai párbeszéd tető alá hozása érdekében; üdvözli, hogy a politikai párbeszéd újabb fordulójára a tervek szerint napokon belül Genfben fok sor kerülni;

4.  felhívja az EU-t, hogy támogassa ezen erőfeszítéseket azáltal, hogy azonnali hatállyal életbe lépteti saját célzott szankcióit – többek között a vagyoni eszközök befagyasztását és az utazási tilalmakat – a fegyveres erőszakért, a humanitárius jogok megsértéséért és a visszaélésekért, valamint az ENSZ által támogatott tárgyalások bojkottálásáért felelős személyekkel szemben;

5.  megismétli támogatását a tobruki Képviselőház mint a 2014. júniusi választások alapján egyedül legitim testület iránt; ismételten felszólítja a megválasztott Képviselőházat és a hivatalos kormányt, hogy munkájukat a jogállamiságra és az emberi jogokra támaszkodva, a befogadás jegyében, az ország érdekeit és valamennyi líbiai – köztük a vallási és etnikai kisebbségek – jogainak védelmét szem előtt tartva végezzék;

6.  mélységesen aggasztónak tartja az al-Káidához köthető terroristacsoportok, az Iszlám Állam fegyveresei és más szélsőséges szervezetek és mozgalmak egyre erőteljesebb líbiai jelenlétét; véleménye szerint a térséget az a veszély fenyegeti, hogy a Szíriában és Irakban bekövetkező fejlemények mentén végül pusztító, kaotikus helyzet alakul ki; úgy véli, hogy ezek a csoportok súlyos fenyegetést jelentenek az egész térség stabilitása és biztonsága szempontjából, és emellett Európa biztonságára nézve is; megerősíti, hogy az ENSZ Alapokmányával és a nemzetközi joggal összhangban – a vonatkozó nemzetközi emberi jogokat, a menekültek jogait és a humanitárius jogokat is beleértve – minden eszközzel küzdeni kell a nemzetközi békét és biztonságot fenyegető terrorista cselekmények által okozott fenyegetések ellen;

7.  felhívja az EU-t és a nemzetközi közösséget, hogy – a nemzetközi jog megfelelő tiszteletben tartása mellett – továbbra is támogassák a terrorizmus leküzdésére, valamint a terrorizmus terjedésének és új terrorista bázisok Líbiában történő létrehozásának megelőzésére irányuló erőfeszítéseket;

8.  hangsúlyozza, hogy a líbiai konfliktus destabilizáló hatással van a Száhel-régió többi országaira és az európai biztonságra is; felhívja a szomszédos országokat és a régióbeli szereplőket – különösen Egyiptomot, Katart, Szaúd-Arábiát, Törökországot és az Egyesült Arab Emírségeket –, hogy tartózkodjanak az olyan fellépésektől, amelyek tovább mélyíthetik a jelenlegi megosztottságot és alááshatják a líbiai demokratikus átmenetet, továbbá teljes körűen támogassák az ENSZ által vezetett gadámeszi folyamatot; emlékeztet arra, hogy mindazok, akik szántszándékkal akadályokat gördítenek a közös megegyezéssel kialakítandó politikai megoldás elé, ezzel megsértik a Biztonsági Tanács Líbiáról szóló határozatait, és számolniuk kell tetteik következményeivel;

9.  üdvözli az Afrikai Unió 2014. december 3-i és az Arab Liga országai 2015. január 5-i nyilatkozatait és az ENSZ vezette folyamat támogatása iránti nyilvános kötelezettségvállalásukat;

10.  hangsúlyozza, hogy a 28 tagállamnak közösen és összehangoltan kell fellépnie a főképviselő felügyelete alatt; felszólítja a Bizottságot és az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy hangolják össze a tagállamok fellépését és összpontosítsák azok erőfeszítéseit az állam kiépítésére és az intézményfejlesztésre, valamint a tagállamokkal, az ENSZ-szel, a NATO-val és a regionális partnerekkel közösen támogassák a hatékony és nemzeti szinten irányított és ellenőrzött biztonsági erők (fegyveres erők és rendőrség) létrehozását, amelyek biztosíthatják az országban a békét és a rendet, továbbá támogassák a fegyverszünet bevezetését és a fegyverszünet ellenőrzésére szolgáló mechanizmus kialakítását; hangsúlyozza, hogy az EU-nak prioritásként kell kezelnie a líbiai igazságszolgáltatás és a demokratikus kormányzás egyéb kulcsfontosságú területein végrehajtandó reformok támogatását;

11.  emlékeztet az Unió Líbia egysége és területi integritása iránti határozott elkötelezettségére, valamint arra, hogy meg kell akadályozni a terrorizmus terjedését; emlékeztet az ENSZ Biztonsági Tanácsa által 2014. augusztus 27-én elfogadott 2174. számú határozatra, amely kiterjesztette a Líbiával szemben már elfogadott nemzetközi szankciókat, kimondva mindazok büntetőjogi felelősségét, akik részt vesznek a Líbia békéjét, biztonságát és stabilitását veszélyeztető tevékenységekben, vagy támogatják azokat, illetve akadályozzák vagy aláássák a sikeres politikai átmenetet; felhívja az EU-t, hogy vegye fontolóra további – többek között korlátozó jellegű – intézkedések megtételét;

12.  hangsúlyozza, hogy biztosítani kell az emberi jogok és a nemzetközi humanitárius jog megsértéseire vonatkozó elszámoltathatóságot; rámutat az UNSMIL nyilatkozatára, miszerint a Líbiában elkövetett erőszakos cselekmények és visszaélések az NBB igazságszolgáltatási hatáskörébe tartoznak, és felszólít arra, hogy ez utóbbinak biztosítsák az e bűncselekmények kivizsgálását lehetővé tevő megfelelő politikai, logisztikai és pénzügyi forrásokat; úgy véli, hogy a nemzetközi elszámoltathatósági mechanizmusok megerősítése eltérítheti a milíciákat attól, hogy további visszaéléseket és erőszakos cselekedeteket kövessenek el, és felszólít egy, az emberi jogok és a nemzetközi humanitárius jog megsértéseinek eseteit kivizsgáló ENSZ-vizsgálóbizottság vagy hasonló mechanizmus megalakításának megfontolására;

13.  szolidaritását fejezi ki a líbiai néppel; úgy véli, hogy az Európai Uniónak segítséget kell nyújtania a líbiai népnek, hogy megvalósíthassa egy demokratikus, stabil és virágzó állam létrehozására irányuló törekvéseit az Unió dél-mediterrán térségre vonatkozó szomszédsági politikáiban foglalt kötelezettségvállalásoknak megfelelően; kéri, hogy az EU és a nemzetközi közösség nyújtson folyamatos humanitárius, pénzügyi és politikai segítséget, hozzájárulva a humanitárius válság enyhítéséhez Líbiában, a belső menekültek és az országot elhagyni kényszerülő emberek nehéz helyzetének javításához, valamint az alapszolgáltatásokhoz való hozzáférés megszűnésével szembesülő polgári lakosság körülményeinek kezeléséhez;

14.  felszólít valamennyi felet Líbiában arra, hogy garantálják a keresztények és más olyan vallási kisebbségek biztonságát és szabadságát, akik fokozódó diszkrimináció és üldözés tárgyává váltak, valamint kereszttűzbe kerültek;  felszólítja az EU-t és tagállamait annak biztosítására, hogy a jövőbeni kétoldaló megállapodások hatékony nyomon követési mechanizmusokat is magukban foglaljanak a vallási kisebbségek emberi jogainak védelme tekintetében;

15.  hangsúlyozza a fontosabb líbiai intézmények – Központi Bank, Nemzeti Olajtársaság, Állami Vagyonalapok – semlegességének megőrzését, amelyek részére az ENSZ engedélyezte, hogy olajbevételeket kapjanak külföldről;

16.  nagyra értékeli azt a vendégszeretetet, amelyet Tunézia tanúsít az erőszak elől Tunéziába menekült mintegy 1,5 millió líbiai állampolgár iránt; kéri az EU-t, hogy nyújtson pénzügyi és logisztikai támogatást a tunéziai kormánynak erre a feladatra;

17.  kéri a nemzetközi társaságokat, hogy mielőtt a líbiai nép tulajdonát képező líbiai olajra vonatkozóan bármilyen ügyletbe kezdenek, bizonyosodjanak meg arról, hogy ezen ügyletek nem finanszírozzák – közvetlenül vagy közvetetten – a háborúzó milíciákat; újra kéri a Líbiában működő nemzetközi vállalkozásokat, hogy fedjék fel az energiaszektorban folytatott pénzügyi tevékenységeiket;

18.  továbbra is aggasztja a fegyverek, lőszerek és robbanóanyagok gyarapodása és a fegyvercsempészet, amely veszélyt jelent a lakosságra, valamint Líbia és a térség stabilitására;

19.  ismételten kéri a főképviselőt, hogy vizsgálja felül a jelenleg szünetelő és Tunéziában állomásoztatott, a Líbiában a határellenőrzést segítő európai uniós misszió (EUBAM) megbízatását, figyelembe véve az országban drámai módon megváltozott helyzetet, és egy megfelelően összehangolt közös biztonság- és védelempolitika -misszió kidolgozása céljából, amely együttműködne az ENSZ-szel és a regionális partnerekkel abban az esetben, ha sikerülne elérni a konfliktus politikai rendezését; úgy véli, hogy a KBVP misszió célja a politikai rendezés végrehajtásának támogatása, annak előnyben kell részesítenie a biztonsági ágazat reformját, valamint a lefegyverzést, a leszerelést és az újrabeilleszkedést, és ki kell elégítenie az irányítás szempontjából felmerülő más sürgős igényeket; ezen túlmenően azon a véleményen van, hogy tekintettel az elhúzódó líbiai háborúra, az egyre fokozódó instabilitásra és az Európa biztonságára irányuló súlyos fenyegetésekre, a KBVP-missziót fel kell készíteni arra, hogy részt vegyen egy az ENSZ BT megbízatása keretében végrehajtott, Líbia stabilizálására irányuló összehangolt fellépésben;

20.  hangot ad a líbiai migránsok, menedékkérők és menekültek sorsa feletti súlyos aggodalmának, akiknek korábban is bizonytalan helyzete tovább romlott; felkéri az EU-t és a tagállamokat, hogy hatékonyan segítsék Olaszország dicséretes igyekezetét, hogy kezelni próbálja az Észak-Afrikából, különösen Líbiából érkező spirálszerű migrációs és menekülthullámokat;

21.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a líbiai kormánynak és a Képviselőháznak, az ENSZ főtitkárának, az Arab Ligának, valamint az Afrikai Uniónak.

(1) HL C 51. E, 2013.2.22., 114. o.
(2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0465.
(3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2014)0028.
(4) Algéria, az Egyesült Államok, az Egyesült Arab Emírségek, az Egyesült Királyság, Egyiptom, Franciaország, Katar, Németország, Olaszország, Spanyolország, Szaúd-Arábia, Törökország és Tunézia, továbbá az EU és az ENSZ.


Az ukrajnai helyzet
PDF 252kWORD 95k
Az Európai Parlament 2015. január 15-i állásfoglalása az ukrajnai helyzetről (2014/2965(RSP))
P8_TA(2015)0011RC-B8-0008/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az európai szomszédságpolitikáról és a keleti partnerségről szóló korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel az EBESZ/ODHIR előzetes megállapításaira a 2014. október 26-i előrehozott ukrajnai parlamenti választásokról,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosságának az emberi jogok ukrajnai helyzetéről szóló 2014. december 15-i 8. jelentésére és az ENSZ Humanitárius Ügyeket Koordináló Hivatalának (OCHA) Ukrajnáról szóló 2014. december 26-i 22. számú helyzetjelentésére,

–  tekintettel az EU és Ukrajna közötti, 2014. június 27-én aláírt társulási megállapodásra, melynek része egy mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodás, és tekintettel arra, hogy az Európai Parlament és az ukrán parlament 2014. szeptember 16-án egyidejűleg ratifikálta a megállapodást,

–  tekintettel a 2014. szeptember 5-i minszki jegyzőkönyvre és a 12 pontból álló béketerv végrehajtásáról szóló 2014. szeptember 19-i minszki memorandumra,

–  tekintettel az ENSZ 2014. november 20-i, az emberi jogok kelet-ukrajnai súlyos megsértéséről szóló jelentésére és a Human Rights Watch krími visszaélésekről szóló jelentéseire,

–  tekintettel a NATO–Ukrajna Bizottság 2014. december 2-i közös nyilatkozatára,

–  tekintettel az Európai Tanács Ukrajnára vonatkozó, 2014. március 21-i, június 27-i, július 16-i, augusztus 30-i és december 18-i következtetéseire,

–  tekintettel az EU–Ukrajna Társulási Tanács 2014. december 15-i első ülésének eredményére,

–  tekintettel a Tanács 2014. november 17-i következtetéseire,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.  mivel Ukrajna 2014. október 26-án előrehozott választásokat tartott, melyek a keleti régiókban dúló konfliktusok és a Krím-félsziget Oroszország általi annektálása ellenére eredményesen, rendben és békében zajlottak, az alapvető jogok általános tiszteletben tartása mellett;

B.  mivel az új kormány, melyet Európa-párti erők alakítottak, rendelkezik a reformok véghezviteléhez szükséges alkotmányos többséggel, és már elfogadott egy koalíciós megállapodást, amely megalapozza a további európai integrációt, a modernizációt, az ország fejlesztését, a valódi demokrácia és jogállam létrehozását, valamint a porosenkói béketervben javasolt alkotmányos változtatások véghezvitelét elősegítő szigorú reformfolyamatot;

C.  mivel a 2014. november 2-án Donyeckben és Luhanszkban tartott ún. „parlamenti és elnökválasztások” megsértették az ukrán jogszabályokat és a minszki megállapodásokat, ezért nem ismerhetők el; mivel a szóban forgó választások megtartása hátráltatta a békefolyamatot és a megbékélést;

D.  mivel azóta a 2014. szeptember 5-i tűzszüneti megállapodást a szeparatisták és az orosz erők szinte naponta megszegték; mivel 2014. december 9. óta – Porosenko tűzszünet betartatására irányuló kezdeményezésének köszönhetően – az ilyen esetek száma jelentősen csökkent; mivel azonban a 2014. szeptember 19-i memorandum fő pontjait az orosz támogatást élvező szeparatisták nem hajtották végre; mivel hiteles források szerint Oroszország továbbra is támogatja a szeparatista milíciákat azzal, hogy folyamatosan biztosítja a katonai felszerelések, zsoldosok, valamint reguláris orosz egységek beáramlását, ideértve alapharckocsik, kifinomult légvédelmi rendszerek és tüzérségi fegyverek biztosítását;

E.  mivel a Kelet-Ukrajnában zajló fegyveres konfliktus már több ezer katonai és civil áldozatot követelt, és még ennél is többen sebesültek meg, illetve százezrek menekültek el otthonaikból, legtöbben Oroszországba, míg a konfliktus sújtotta térségben kialakult helyzet komoly aggodalomra ad okot mind humanitárius, mind egészségügyi szempontból;

F.  mivel a Krím félsziget illegális annektálásával Európában a II. világháború óta először fordult elő ismét, hogy egy ország egy részét erőszakkal beolvasztották egy másik országba, és ez a cselekmény sérti a nemzetközi jogi normákat, köztük az ENSZ Alapokmányát, a Helsinki Záróokmányt, valamint az 1994. évi budapesti megállapodást;

G.  mivel a Külügyek Tanácsa 2014. november 17-én elvi határozatot hozott a szeparatista vezetők elleni további szankciókról;

H.  mivel széles körben megsértik az emberi jogokat a megszállt Kelet-Ukrajnában és Krím félszigeten, különösen a krími tatárok vonatkozásában, többek között megfélemlítés és egy újabb eltűnési hullám formájában;

I.  mivel előnyös lenne az EU és az USA közötti szorosabb együttműködés az Ukrajnával kapcsolatos politikákban;

J.  mivel az ukrán parlament 2014. december 23-án szavazás útján lemondott az ország el nem kötelezett státuszáról;

1.  teljes mértékű szolidaritását fejezi ki Ukrajnával és az ukrán nemzettel; ismételten hangsúlyozza Ukrajna függetlensége, szuverenitása, területi integritása, határainak sérthetetlensége és Európai Unióhoz való közeledése melletti elkötelezettségét;

2.  elítéli a szeparatisták és más kelet-ukrajnai irreguláris erők által elkövetett terror- és bűncselekményeket;

3.  üdvözli a 2014. október 26-án lefolytatott választások pozitív értékelését – a kihívást jelentő biztonsági és politikai körülmények dacára –, valamint az új ukrán parlament azt követő beiktatását; üdvözli Porosenko elnök, Jacenyuk miniszterelnök és Grojszman házelnök határozott politikai elkötelezettségét az együttműködés és a szigorú reformfolyamat előmozdítása mellett; határozottan arra ösztönzi Ukrajna új kormányát és az parlamentjét, hogy haladéktalanul fogadja el és hajtsa végre a rendkívül időszerű politikai és társadalmi-gazdasági reformokat, amelyek egy demokratikus és virágzó, a jogállamiság szellemében működő állam felépítéséhez szükségesek;

4.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az ország területén kialakult jelenlegi helyzetben az ukrán parlamentben nem képviselteti magát Ukrajna egész területe és népessége; emlékeztet arra, hogy Ukrajna kormányának és parlamentjének biztosítania kell azon polgárok jogainak és igényeinek védelmét is, akiknek nincs képviselete az állami döntéshozatalban;

5.  határozottan elítéli Oroszország agresszív és terjeszkedő politikáját, amely fenyegetést jelent Ukrajna egységére és függetlenségére, de potenciális fenyegetést hordoz magára az Európai Unióra nézve is, ideértve a Krím félsziget annektálását, az Ukrajna elleni hadüzenet nélküli hibrid háborút, amely magában foglalja az informatikai hadviselést, a számítástechnikai hadviselés egyes elemeit, a reguláris és irreguláris erők használatát, a propagandát, a gazdasági nyomásgyakorlást, az energetikai zsarolást, a diplomáciát és a politikai destabilizálást; hangsúlyozza, hogy ezek a fellépések sértik a nemzetközi jogot, és súlyos biztonsági fenyegetést jelentenek Európára nézve; kiemeli, hogy Európán belül semmivel nem indokolható katonai erő használata az úgynevezett történelmi és biztonsági okokra hivatkozva vagy a „külföldön élő nemzettársaik” védelmében; felszólítja Moszkvát, hogy hagyjon fel a helyzet súlyosbításával azáltal, hogy azonnal leállítja a fegyverek, zsoldosok és csapatok beáramoltatását a szeparatista milíciák támogatására, továbbá felhasználja a szeparatisták feletti befolyását, meggyőzve őket arról, hogy be kell kapcsolódniuk a politikai folyamatba;

6.  sürgeti valamennyi felet, hogy további késedelem nélkül maradéktalanul hajtsák végre a minszki jegyzőkönyvet, igazolva ezzel a helyzet enyhítése és a lehető legnagyobb mértékű önmérséklet iránti valódi elkötelezettségüket; felszólítja Oroszországot, hogy tegye lehetővé az orosz-ukrán határ nemzetközi megfigyelését, használja fel a szeparatisták feletti befolyását a tűzszünetet betartatása érdekében, és konstruktívan vegyen részt a minszki megállapodások végrehajtásában; bizalomépítő intézkedések elfogadására ösztönöz, amelyek támogatják a béketeremtésre és a megbékélésre irányuló erőfeszítéseket; hangsúlyozza ezzel összefüggésben az inkluzív politikai párbeszéd és a Donyec-medence gazdaságának rehabilitációjára irányuló gazdasági program fontosságát;

7.  felszólít a jelenlegi uniós szankciórendszer fenntartására, különös tekintettel a Tanács 2015. márciusi ülésére, mindaddig, amíg Oroszország nem tartja teljes mértékben tiszteletben és főként nem teljesíti a Minszkben vállalt kötelezettségeit, valamint sürgeti a Bizottságot, hogy az Oroszországgal kapcsolatos válság folytatódása esetén találja meg a tagállamok közötti szolidaritás erősítésének a módját; hangsúlyozza, hogy olyan egyértelmű célkitűzéseket kell elfogadni, amelyek teljesülésük esetén elejét vehetik újabb korlátozó intézkedések bevezetésének Oroszország ellen, vagy az eddigiek visszavonásához vezethetnek, ideértve a következőket: a tűzszünet végrehajtása, valamennyi orosz csapattest és orosz támogatásban részesülő illegális fegyveres csoport, illetve zsoldos feltétel nélküli kivonása, valamennyi fogoly – köztük Nagyija Szavcsenko – kicserélése, továbbá az ukrán fennhatóság visszaállítása az ország teljes területe fölött, ideértve a Krímet is; felkéri az Európai Tanácsot, hogy az Ukrajnát destabilizáló bármely további orosz fellépés esetén léptessen életbe további korlátozó intézkedéseket, kiterjesztve azok hatályát a nukleáris ágazatra is, továbbá korlátozva az orosz jogi személyek nemzetközi pénzügyi tranzakciók végrehajtására irányuló képességét; elismeri, hogy az EU-nak készen kell állnia az Ukrajnával határos tagállamok támogatására, amelyeknek ugyanolyan biztonsági szintet kell biztosítani, mint minden más tagállamnak;

8.  úgy véli, hogy a szankcióknak illeszkedniük kell az EU Oroszországgal kapcsolatos átfogó megközelítésébe, valamint az alelnök/főképviselő arra irányuló erőfeszítéseibe, hogy újraindítsa a párbeszédet Moszkvával; emlékeztet arra, hogy e szankciók elsődleges célja, hogy rászorítsa az orosz kormányt, hogy változtasson jelenlegi politikáján, és érdemben hozzájáruljon az ukrajnai válság békés megoldásához; hangsúlyozza, hogy az uniós korlátozó intézkedések fenntartása, megerősítése vagy visszafordíthatósága Oroszország hozzáállásától és az ukrajnai helyzettől függ;

9.  hangsúlyozza, hogy Oroszország felé nyitva kell tartani a politikai és diplomáciai csatornákat, hogy lehetséges legyen a konfliktus diplomáciai megoldása, ennélfogva támogatja az olyan formátumokat, mint Genf és Normandia, amennyiben kézzelfogható eredmények születnek;

10.  támogatja a Krím Oroszország általi jogellenes annektálásának el nem ismerésére irányuló politikát, és ezzel összefüggésben megelégedéssel nyugtázza, hogy a közelmúltban további szankciókat fogadtak el krími és szevasztopoli beruházások és szolgáltatások, valamint a térséggel folytatott kereskedelem tekintetében;

11.  hangsúlyozza, hogy a társulási megállapodásnak/mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodásnak kell alkotnia a szükséges, mielőbb végrehajtandó reformok ütemtervét annak ellenére, hogy Luhanszk és Donyeck egyes részein nehéz háborús környezet uralkodik; felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy minden erejükkel támogassák Ukrajnát e reformok elfogadásában és – mindenekelőtt – végrehajtásában azzal a céllal, hogy megteremtsék az EU és az Ukrajna közötti kétoldalú társulási megállapodás teljes körű végrehajtásának feltételeit; üdvözli e tekintetben az Európai Unió tanácsadó missziójának (EUAM) elindítását; osztja a Velencei Bizottság azon véleményét, hogy az alkotmányos reform sikeréhez elengedhetetlen, hogy a reformot befogadó szellemben, széles körű nyilvános konzultációk biztosítása mellett készítsék elő;

12.  gyorsabb és jelentősebb mértékű technikai segítségnyújtásra szólítja fel a Bizottság „Ukrajnai Támogató Csoportját”, beleértve azon területek feltárását, ahol ilyen segítségnyújtásra van szükség annak érdekében, hogy Ukrajna átfogó reformprogramot tudjon kidolgozni és végrehajtani, és ideértve az uniós intézmények és tagállamok tanácsadóinak igénybevételét; felkéri az ukrán hatóságokat, hogy hozzanak létre egy uniós integrációs és segítségnyújtási koordinációs minisztériumot vagy hivatalt, továbbá egy magas szintű minisztériumközi koordinációs bizottságot, amelyet kellő hatáskörökkel ruháznak fel ahhoz, hogy hatékonyan nyomon kövesse és ellenőrizze az EU-hoz való közeledés és a reformok haladását, továbbá elő tudja készíteni és koordinálni tudja végrehajtásukat;

13.  határozottan úgy véli, hogy sürgősen szükség van Ukrajnában egy nagyratörő korrupcióellenes programra, amely zéró toleranciát hirdet a korrupcióval szemben; felszólítja az ukrán vezetést, hogy számolja fel a rendszerszintű korrupciót a korrupcióellenes nemzeti stratégia azonnali és hatékony végrehajtása révén, és hangsúlyozza, hogy az új kormány egyik kiemelt feladatának kell tekinteni e gyakorlatok visszaszorítását; e célból javasolja egy politikailag független korrupcióellenes hivatal létrehozását, amely megfelelő hatáskörökkel és forrásokkal rendelkezik ahhoz, hogy érdemben hozzá tudjon járulni jól működő állami intézmények kiépítéséhez; üdvözli, hogy Ukrajna kérte az Interpoltól elfogatóparancs kiadását Janukovics korábbi elnök ellen közpénzek elsikkasztásának vádjával; felszólítja a tagállamokat az Interpol elfogatóparancsának végrehajtására, és arra, hogy segítsenek visszaszerezni az ellopott javakat; üdvözli az üzleti ombudsman intézményének felállítását, és kéri az ukrán kormányt, hogy erre vonatkozóan terjesszen elő törvényjavaslatot;

14.  emlékeztet rá, hogy 2014. július 16-án az Európai Unió Tanácsa véget vetett az Ukrajna elleni fegyverembargónak, és ettől fogva nem akadályozza semmi – jogi korlátok sem – a tagállamokat abban, hogy védelmi fegyvereket adjanak el Ukrajnának; úgy véli, az Uniónak fel kell térképeznie, hogy milyen módon segítheti az ukrán kormányt védelmi képességeinek megerősítésében és külső határainak védelmében, az egykor a Varsói Szerződéshez tartozó uniós tagállamok fegyveres erőinek átalakítása során szerzett tapasztalatokra alapozva, különösen a fegyveres erők számára a világ más részein most is biztosított kiképző missziók keretében; támogatja a nem halálos fegyverek további szállítását;

15.  tudomásul veszi az állam 2010-ben kinyilvánított „nem elkötelezett státuszának” megszüntetéséről szóló törvény elfogadását; elismerve Ukrajna azon jogát, hogy szabadon döntsön ilyen kérdésekben, támogatja Porosenko elnök azon álláspontját, hogy Ukrajnának most elsősorban a politikai, gazdasági és szociális reformokra kell összpontosítania, és hogy a NATO-hoz való csatlakozás egy olyan kérdés, amelyet egy későbbi szakaszban egy összukrán népszavazás keretében az emberek megítélésére kellene bízni; hangsúlyozza, hogy az Ukrajna és az EU közötti kapcsolat elmélyítésének ügye elkülönül a NATO-hoz való csatlakozás kérdésétől;

16.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a nemzetközi közösség elkötelezze magát az ukrajnai gazdasági és politikai stabilizáció és reform mellet; felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki egy jelentős, a „többért többet” elvén és feltételességen alapuló támogatási tervet Ukrajna számára, továbbá fokozzák az Ukrajna támogatására irányuló erőfeszítéseiket, többek között adományozói/befektetési konferenciák szervezése és a nemzetközi pénzügyi intézményekkel való együttműködés révén, hogy meghatározzák az Ukrajna gazdasági és pénzügyi helyzetének helyreállítása érdekében megteendő további lépéseket; üdvözli az EU Ukrajnának nyújtott 11 milliárd eurós támogatási csomagját, melyet az elkövetkező években osztanak majd ki, továbbá üdvözli a Bizottság javaslatát, hogy további 1,8 milliárd eurós bővítést biztosítson az Ukrajnának nyújtott középtávú kölcsönökhöz;

17.  e tekintetben ismét hangot ad azon véleményének, hogy a társulási megállapodás nem a végső célja az EU és Ukrajna közötti kapcsolatoknak; rámutat továbbá arra, hogy az EUSZ 49. cikke szerint Ukrajna a többi európai államhoz hasonlóan rendelkezik európai perspektívával, és kérheti az Európai Unióba való felvételét, amennyiben elkötelezi magát a koppenhágai kritériumok és a demokrácia elvei mellett, tiszteletben tartja az alapvető szabadságjogokat, az emberi és a kisebbségi jogokat, valamint biztosítja a jogállamiságot; sürgeti az uniós tagállamokat, hogy a rigai csúcstalálkozó előtt ratifikálják a társulási megállapodást;

18.  hangsúlyozza az energiabiztonság jelentőségét Ukrajnában, valamint az ukrán energiaágazat reformjának szükségességét az országnak az Energiaközösség szerint vállalt kötelezettségeivel összhangban; üdvözli az EU, Oroszország és Ukrajna között a gáz 2015 márciusáig Oroszországból történő szállítását biztosító téli csomagról kötött megállapodást, az EU által tanúsított szolidaritást, valamint a tagállamoktól Ukrajna felé ellenirányban biztosított földgázmennyiség növelését;

19.  hangsúlyozza, hogy gyökeresen meg kell növelni az Unió energiabiztonságát, az energia területén a függetlenségét és a külső nyomással szembeni rugalmasságát, továbbá csökkenteni kell az Oroszországtól való energiafüggőségét, ezzel egyidejűleg konkrét alternatívákat alakítva ki azon tagállamok megsegítésére, amelyeknek jelenleg Oroszország az egyetlen szállítója; felszólítja az EU-t, hogy folytasson valódi közös külső energiapolitikát és munkálkodjon az Európai Energiaunió létrehozásán; ösztönzi a belső közös energiapiac maradéktalan kialakítását, beleértve a harmadik energiacsomagot és a Gazprom ellen folyamatban lévő bírósági ügy meghátrálás nélküli folytatását;

20.  hangsúlyozza, hogy elsőbbséget kell adni az olyan csővezetékprojekteknek, amelyek diverzifikálják az EU energiaellátását, így üdvözli a Déli Áramlat projekt leállítását; felkéri az Európai Energiaközösséget, hogy dolgozzon ki együttműködési menetrendet Ukrajnával, illetve a dél-kaukázusi, közel-keleti, földközi-tengeri és közép-ázsiai országokkal, melyek célja az infrastruktúra, illetve az EU és európai szomszédai közötti kölcsönös összeköttetések fejlesztése, az orosz földgázra vonatkozó geopolitikától függetlenül; megállapítja, hogy Ukrajna stabil gázellátása a tagállamok energiabiztonságának biztosítása szempontjából is döntő jelentőségű;

21.  hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az EU az ukrán hatóságokkal együtt még több figyelmet fordítson az oroszországi agresszióból eredő ukrajnai és krími humanitárius válságra, és foglalkozzon a katasztrofális kelet-ukrajnai humanitárius helyzettel, különösen az ukrajnai belső menekültek helyzetével; felkéri az Európai Bizottságot és a Sztilijanídisz humanitárius segítségnyújtásért és válságkezelésért felelős biztost, hogy dolgozzon ki erőteljes, közvetlen és régóta esedékes humanitárius fellépést, közvetítő szervezetek kihagyásával, a „kék konvojhoz” hasonló humanitárius fellépések formájában, amelyen egyértelműen látható, hogy az EU-tól származik; felkéri a Bizottságot, hogy a következő két hónapon belül nyújtson be egy ilyen cselekvési tervet az Európai Parlamentnek; hangsúlyozza, hogy az EU-nak és tagállamainak további pénzügyi támogatást kell nyújtaniuk Ukrajnának, hogy meg tudjon birkózni a szörnyű humanitárius válsággal; megismétli az Egészségügyi Világszervezet által kiadott figyelmeztetéseket, amelyek szerint Kelet-Ukrajna egészségügyi szükséghelyzettel néz szembe, a kórházak nem működnek teljes körűen, továbbá hiány lépett fel gyógyszerekből és oltóanyagokból, több és hatékonyabb humanitárius segítségnyújtást szorgalmaz továbbá a belső menekültek részére, különös tekintettel a gyermekekre és idősekre, és szorgalmazza a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságának teljes körű és akadálytalan bejutását a konfliktus által sújtott területekre; üdvözli a belső menekültekről szóló, régóta várt törvény elfogadását, valamint azt a döntést, hogy az európai polgári védelmi mechanizmus keretében uniós szakértőket kérnek fel, hogy tanácsadással segítsék az ukrán hatóságokat a belső menekültekkel kapcsolatos problémák kezelésében;

22.  kéri a konfliktus sújtotta lakosságnak biztosított humanitárius és egyéb segítségnyújtás fenntartását; emlékeztet arra, hogy a Kelet-Ukrajnába irányuló humanitárius segély helyszínre juttatását a nemzetközi humanitárius jogszabályok, illetve az emberiesség, a semlegesség, a pártatlanság és a függetlenség elveinek teljes körű tiszteletben tartásával, valamint az ukrán kormánnyal, az ENSZ-szel és a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságával való szoros együttműködésben kell végrehajtani; felszólítja Oroszországot, hogy tegye lehetővé a Donyec-medencébe tartó humanitárius segélyszállítmányok nemzetközi ellenőrzését az e szállítmányok tartalmával kapcsolatban felmerült kételyek eloszlatása céljából;

23.  hangsúlyozza, hogy az EBESZ alapvető szerepet játszik az ukrajnai válság megoldásában, tekintettel a fegyveres konfliktusok és válságok kezelése terén szerzett tapasztalataira és arra, hogy e szervezetnek az Oroszországi Föderáció és Ukrajna egyaránt tagja; sajnálatosnak tartja, hogy az EBESZ különleges megfigyelő missziója még mindig nem kellő létszámú, és ezért nem tud teljes hatékonysággal működni; felszólítja a tagállamokat, az alelnök/főképviselőt és a Bizottságot, hogy tegyenek további erőfeszítéseket az EBESZ ukrajnai különleges megfigyelő missziójának mind személyzet, mind eszközök vonatkozásában történő megerősítése érdekében; úgy véli, az EU-nak az ukrán hatóságok kérése esetén uniós megfigyelő missziót kell kirendelnie, hogy hozzájáruljon az ukrán–orosz határ hatékony ellenőrzéséhez és megfigyeléséhez;

24.  felkéri az alelnököt/főképviselőt és a bővítési és szomszédsági politikáért felelős biztost, hogy tegyenek meg minden tőlük telhető lépést, hogy elősegítsék az ukrán válság olyan jellegű politikai megoldását, amelyet minden érintett fél tiszteletben tart; hangsúlyozza, hogy e megoldásnak el kell kerülnie a konfliktushelyzet befagyasztását Kelet-Ukrajnában és a Krím félszigeten; felkéri a főképviselőt/alelnököt, hogy olyan megközelítést irányozzanak elő, amely Ukrajna szuverenitása, területi integritása, valamint a nemzetközi jog alapelvei tekintetében elfoglalt, az elvek szintjén következetes és határozott uniós álláspontot ötvözi a kelet-ukrajnai és krími válság tárgyalásos rendezésére való törekvéssel; megismétli, hogy az Oroszországgal kapcsolatos uniós stratégia sikerének előfeltétele az uniós tagállamok közötti egység és összetartás; ebben az összefüggésben felhívja a tagállamok kormányait, hogy tartózkodjanak az egyoldalú cselekményektől és retorikától, és fokozzák az Oroszországgal kapcsolatos közös európai álláspont kidolgozására tett erőfeszítéseiket;

25.  felszólít a valódi, befogadó nemzeti párbeszéd újrakezdésére, amely megoldást nyújthat arra a kérdésre, hogy az ukrán kormány hogyan fizessen szociális juttatásokat és nyugdíjakat, valamint hogyan biztosítsa a humanitárius segítségnyújtást a konfliktus sújtotta térségben élők részére; alapvető fontosságúnak tartja, hogy pártatlanul és eredményesen vizsgáljanak ki minden jelentős erőszak-megnyilvánulást, beleértve a Majdanon, illetve az Odesszában, Mariupolban, Szlovjanszkban, Ilovajszkban és a Rymarska utcában történteket; úgy véli, hogy a civil társadalmi szervezetek fontos szerepet tölthetnek be Ukrajnában az emberek közötti kapcsolatok és a kölcsönös megértés előmozdításában, valamint a demokratikus változás és az emberi jogok tiszteletben tartása elősegítésében; sürgeti az EU-t, hogy fokozza a civil társadalomnak nyújtott támogatását;

26.  üdvözli a francia kormány arra vonatkozó döntését, hogy leállítja a Mistral helikopter-hordozók szállítását, és felszólítja az összes tagállamot, hogy képviseljenek hasonló álláspontot az uniós szankciók által nem érintett exportok vonatkozásában, különösen a fegyverek és a kettős felhasználású anyagok tekintetében;

27.  felkéri a Bizottságot és a bővítési és szomszédsági politikáért felelős biztost, hogy dolgozzon ki és nyújtson be az Európai Parlamentnek két hónapon belül egy kommunikációs stratégiát, hogy szembeszálljon az Európai Unióhoz, annak keleti szomszédaihoz és magához Oroszországhoz intézett orosz propagandakampánnyal, és dolgozzon ki olyan eszközöket, amelyek lehetővé teszik az EU és tagállamai számára, hogy európai és nemzeti szinten kezeljék a propagandakampányt;

28.  megismétli, hogy támogatja a maláj légitársaság MH17 számú járatának tragikus lelövése körülményeinek nemzetközi kivizsgálását, és ismételten felszólít a felelősök bíróság elé állítására; sajnálatát fejezi ki a folyamatban felmerülő akadályok láttán, és sürgeti valamennyi felet, hogy mutassanak tényleges hajlandóságot az együttműködésre, biztosítsák az MH17 becsapódási helyszínének biztonságos és korlátozásoktól mentes megközelítését, valamint a vizsgálatot segítő összes vonatkozó forráshoz való hozzáférést; kéri, hogy tájékoztassák a vizsgálat alakulásáról;

29.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamoknak, Ukrajna elnökének, a keleti partnerséghez tartozó országok kormányainak és parlamentjeinek, illetve Oroszország kormányának és parlamentjének, az Euronest Parlamenti Közgyűlésnek, valamint az Európa Tanács és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet Parlamenti Közgyűlésének.


Az egyiptomi helyzet
PDF 263kWORD 107k
Az Európai Parlament 2015. január 15-i állásfoglalása az egyiptomi helyzetről 2014/3017(RSP)
P8_TA(2015)0012RC-B8-0012/2015

Az Európai Parlament

–  tekintettel a korábbi állásfoglalásaira, különösen az egyiptomi helyzetről szóló 2014. február 6-i(1) és „A véleménynyilvánítás és gyülekezés szabadságáról Egyiptomban” című 2014. július 17-i(2) állásfoglalására,

–  tekintettel a Külügyi Tanács Egyiptomról szóló 2013. augusztusi és 2014 februári következtetéseire,

–  tekintettel az Európai Külügyi Szolgálat szóvivőjének nemrégiben tett nyilatkozataira, többek között az egyiptomi külügyminisztérium épületénél végrehajtott robbantásról szóló 2014. szeptember 21-i nyilatkozatára, valamint az egyiptomi bírósági ítéletekről szóló 2014. december 3-i nyilatkozatára,

–  tekintettel Ban Ki Mun, az ENSZ főtitkára és Navi Pillay, az ENSZ emberi jogi főbiztosa 2014. június 23-i nyilatkozataira a számos újságíró elleni börtönbüntetésről és a Muzulmán Testvériség számos tagja és támogatója elleni halálbüntetés megerősítéséről, tekintettel Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár 2014. október 25-i nyilatkozatára a Sínai-félszigeten elkövetett terrortámadásokról,

–  tekintettel az EU és Egyiptom közötti, 2001. évi társulási megállapodásra, amely 2004-ben lépett hatályba, és amelyet a 2007. évi cselekvési terv megerősített, továbbá az ennek végrehajtása terén tett előrelépésről szóló 2013. március 20-i bizottsági jelentésre, tekintettel az európai szomszédságpolitikára és az Egyiptom által elért haladásról szóló legutóbbi, 2014. márciusi jelentésre,

–  tekintettel a 2014. január 14–15-i népszavazással elfogadott egyiptomi alkotmányra, különösen annak 65., 70., 73., 75. és 155. cikkére,

–  tekintettel a nyilvános gyülekezéshez, felvonuláshoz és békés tüntetéshez fűződő jogról szóló, 2013. november 24-i 107. számú törvényre,

–  tekintettel a 2014. évi 136. sz. elnöki rendeletre, amely minden „köz- és létfontosságú létesítményt” két évre katonai joghatóság alá helyez,

–  tekintettel az uniós külpolitika digitális szabadságra vonatkozó stratégiájáról szóló, 2012. december 11-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel „A sajtó és a média szabadsága a világban” című, 2013. június 13-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a Számvevőszék „Az Európai Unió együttműködése Egyiptommal a kormányzás terén” című, 2013. évi különjelentésére,

–  tekintettel az egyiptomi elnökválasztásokra kiküldött uniós választási megfigyelő misszió 2014. július 22-i végleges nyilatkozatára,

–  tekintettel Abdulfattáh asz-Szíszi egyiptomi elnök iszlám szélsőségekről szóló 2015. január 1-jei, valamint az egyiptomi muzulmánok és keresztények közötti békés és konstruktív viszonyról szóló 2015. január 6-i beszédére,

–  tekintettel az internetes és azon kívüli véleménynyilvánítás szóló uniós iránymutatásokra, továbbá a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és interszexuális (LMBTI) személyek emberi jogai maradéktalan érvényesítésének előmozdítására és védelmére vonatkozó uniós iránymutatásokra, valamint az emberi jogi jogvédőkről szóló uniós iránymutatásokra,

–  tekintettel az 1966-os Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, amelynek Egyiptom részes fele,

–  tekintettel az Emberi Jogok 1948. évi Egyetemes Nyilatkozatára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.  mivel a véleménynyilvánítás és gyülekezés szabadsága a demokratikus és pluralista társadalom alapvető pillére; mivel a sajtó és a média szabadsága alapvető elemek a demokráciában és a nyitott társadalomban; mivel a 2014-ben elfogadott egyiptomi alkotmány alapvető szabadságokat rögzít, köztük a véleménynyilvánítás és a gyülekezés szabadságát;

B.  mivel Egyiptom már régóta az Európai Unió stratégiai partnere, és közös cél a stabilitás, a béke és a jólét megteremtése a földközi-tengeri és a közel-keleti térségben; mivel a 2011-es forradalom óta számos súlyos politikai kihívás érte Egyiptomot, és az ország előtt álló gazdasági, politikai és biztonsági kihívások kezeléséhez Egyiptom népének a nemzetközi közösség támogatására és segítségére van szüksége;

C.  mivel a 2013. júniusi katonai hatalomátvétel óta az egyiptomi kormány széles körben alkalmaz önkényes fogva tartást, zaklatást, megfélemlítést és cenzúrát a kormányt kritizálók ellen, sokszor csupán azért, mert a gyülekezés, az egyesülés vagy a véleménynyilvánítás szabadságát gyakorolták, beleértve az újságírókat, a hallgatókat, az emberijog-védőket, valamint a politikai ellenfeleket, köztük a Muzulmán Testvériség tagjait; mivel egyes jelentések szerint 2013 júliusa óta példátlan tömeges letartóztatási hullámokat követően több mint 40 000 főt vettek őrizetbe, és becslések szerint 1 400 tüntető vesztette életét a biztonsági erők által alkalmazott mértéktelen és önkényes erőszak következtében; mivel az egyesülés, a gyülekezés és a véleménynyilvánítás szabadsága különösen aggasztó területek 2013 júliusa óta; mivel a Freedom House „Szabadság a világban” című 2014. évi jelentése Egyiptomot a „nem szabad” minősítéssel jellemzi;

D.  mivel több ezer tüntetőt és a meggyőződése miatt fogva tartott személyt tartanak elzárva Egyiptomban azóta, hogy az egyiptomi hadsereg 2013 júliusában átvette a hatalmat; mivel asz-Szíszi elnök 2014. májusi megválasztása óta is folytatódnak a letartóztatások és az önkéntes fogva tartások; mivel 2014. június 11-én a 2011. évi forradalomban vezető szerepet betöltő prominens aktivistát, Aláa Abdelfattáh-ot és másokat 15 évi börtönbüntetésre ítélt a bíróság a nyilvános gyülekezéshez, felvonuláshoz és békés tüntetéshez fűződő jogról szóló, 2013. évi 107. számú törvény megsértése miatt; mivel más prominens aktivisták, köztük Mohamed Ádil, Ahmed Dúma és Ahmed Máher, valamint vezető női jogi jogvédők, mint Járá Szallám és Szanaa Ahmed Szeif továbbra is letartóztatás alatt állnak; mivel 2014. április 28-án a sürgős ügyek kairói bírósága kimondta az Április 6. ifjúsági mozgalom betiltását;

E.  mivel 2015. január 10-én a Nílus-deltában fekvő al-Buhaira tartomány egyik bírósága három év börtönbüntetésre ítélte a 21 éves Karím al-Bannát, amiért a Facebook-on bejelentette, hogy ateista, és amiért megsértette az iszlámot;

F.  mivel az egyiptomi hatóságok elnyomó jogszabályok bevezetésével megszigorították a gyülekezés és a véleménynyilvánítás szabadságát, megkönnyítve a kormány számára a kritikus hangok elnémítását és a tüntetések elnyomását;

G.  mivel parlament hiányában Abdulfattáh asz-Szíszi elnök kormánya számos elnyomó törvényt fogadott el, így például az elnöki rendelettel létrehozott 2014. évi 136. sz. törvényt, amely minden köztulajdont katonai létesítménynek minősít, aminek legközvetlenebb következménye az, hogy bármely, köztulajdonon elkövetett bűncselekményt visszamenőleges hatállyal katonai bíróságok előtt tárgyalhatnak; mivel az Emberi Jogok és a Népek Jogai Afrikai Alapokmányának – amelynek Egyiptom részes fele – értelmezéséért felelős Afrikai Emberi Jogi és Népjogi Bizottság kimondta, hogy katonai bíróságok semmilyen körülmények között sem rendelkezhetnek joghatósággal polgári személyek felett;

H.  mivel az ENSZ rendszeres egyetemes emberi jogi helyzetértékelése 300 ajánlást fogalmazott meg, köztük azt, hogy bocsássanak szabadon minden olyan személyt, akit a véleménynyilvánítás szabadságának gyakorlása miatt tartóztattak le; mivel hét, egyiptomi központú emberi jogi csoport üldöztetéstől tartva nem vett részt az ország teljesítményének ENSZ általi értékelésében;

I.  mivel a sajtószabadság továbbra is nagy nyomás alatt áll Egyiptomban, és több újságírót továbbra is alaptalan vádak alapján tartanak fogva; mivel 2014-ben számos újságírót állítottak bíróság elé a nemzeti egység és a társadalmi béke fenyegetésével, hamis hírek terjesztésével és a Muzulmán Testvériséggel való együttműködéssel kapcsolatos vádakkal; mivel a Semmitőszék, Egyiptom legfelsőbb bírósága, kimondta, hogy eljárási hibákat követtek el az Al Jazeera három újságírója – Mohamed Fahmy, Peter Greste és Baher Mohamed – perében; mivel a három újságíró ügyét újratárgyalják, és az ellenük felhozott vádakat – „hírek hamisítása,” „együttműködés a Muzulmán Testvériséggel” – nem ejtették; mivel három másik újságírót – Sue Turtont, Dominic Kane-t és Rena Netjes-t – távollétükben 10 év börtönbüntetésre ítélték; mivel Mahmúd Abdunnabi, Mahmúd Abu Zejd, Szamhi Musztafa, Ahmed Gamal, Ahmed Fuád és Abdurrahmán Sáhín egyiptomi újságírókat pusztán jogszerű tevékenységük folytatása miatt ítéltek el; mivel az egyiptomi média szélsőségesen polarizálódott a Murszi elnököt támogató és ellenző csoportokra, ami megerősíti az egyiptomi társadalom polarizációját;

J.  mivel 2014. december 2-án egy egyiptomi büntetőbíróság 2014-ben a harmadik tömeges ítélkezés keretében 188 vádlottra mondott ki ideiglenes halálos ítéletet; mivel a tömeges perek elsősorban a hatóságok által 2013 decemberében terrorszervezetnek nyilvánított Muzulmán Testvériség – Egyiptom legnagyobb ellenzéki mozgalma – tagjait célozták; mivel ezek az ítéletek egy sor olyan jogi és bírósági eljárás részét képezik, amelyek bővelkednek eljárási szabálytalanságokban, és megsértik a nemzetközi emberi jogi jogszabályokat; mivel senkit sem vontak felelősségre azért, amiért 2013 augusztusában a biztonsági erők túlzott erőszakot alkalmazva rajtaütöttek a Rábia al-Adavíja téri táborokon és egy független egyiptomi tényfeltáró bizottság szerint megöltek 607 Murszit támogató tüntetőt;

K.  mivel 2014 márciusában és áprilisában a Muzulmán Testvériség tagjaival és Murszi menesztett elnök állítólagos támogatóival szembeni tömeges tárgyaláson hozott halálos ítéletek többségét – de nem mindet – életfogytiglani börtönbüntetéssé változtatták;

L.  mivel jelenleg a 2011-ben megválasztott parlament alsó- és felsőházának 167 tagját tartják fogva;

M.  mivel 2014. november 29-én szabadon engedték Mubarak egykori elnököt, Habíb al-Ádili egykori belügyminisztert és Mubarak hat másik segítőjét, miután egy technikai hiba alapján ejtették az ellenük felhozott gyilkossági és korrupciós vádakat; mivel 2015. január 13-án az egyiptomi semmítőszék érvénytelenítette a korábbi elnök Hoszni Mubarak és két fia ellen hűtlen kezelés miatt hozott ítéletet, és perújrafelvételt rendelt el azon az alapon, hogy a jogi eljárásokat nem tartották be megfelelően;

N.  mivel a közelmúlt bírósági gyakorlata komoly kétségeket vet fel az igazságszolgáltatási rendszer függetlensége és az elszámoltathatóság biztosítására való képessége kapcsán; mivel ezek a halálbüntetéssel járó ítéletek alááshatják Egyiptom hosszú távú stabilitásra való kilátásait;

O.  mivel Egyiptom jelentős gazdasági kihívásokkal néz szembe (pl. külföldi pénzek kiáramlása, növekvő infláció, munkanélküliség, dagadó államadósság), és a terrorizmus jelentette globális veszély következtében biztonsági kihívásokkal is küzd; mivel a Sínai-félszigeten kritikus a biztonsági helyzet, és a térségben működő dzsihádista csoportok katonák százaival végeznek; mivel 2014. október 24-én legalább 33 katona vesztette életét terrortámadásban; mivel ebben a régióban szinte napi rendszerességgel zajlanak terrorcselekméynek; mivel az állam elrendelte rafahi lakosok ezreinek kitelepítését, 500 méteres biztonsági zónát hozott létre a gázai határszakaszon, és mivel 2014. október 24-én szükségállapotot vezetett be a félszigeten; mivel a Sínai-félszigeten és annak irányába továbbra is működnek az emberkereskedelemre és –csempészetre használt útvonalakon tevékenykedő bűnhálózatok;

P.  mivel az egyiptomi alkotmány 75. cikke kimondja, hogy valamennyi polgárnak joga van demokratikus alapú nem kormányzati szervezetek és alapítványok létrehozásához; mivel a javasolt új jogszabály tovább korlátozná a hazai és külföldi civil szervezetek munkáját, akik különösen érintettek egy új törvénytervezet kapcsán, amely a terroristák és más fegyveres csoportok pénz- és áruellátását kívánja megszakítani, de amely a civil szervezetek – sok esetben a működésükhöz nélkülözhetetlen – külföldi finanszírozáshoz jutását is akadályozhatja; mivel a büntető törvénykönyvet módosító 2014. szeptember 21-i elnöki rendelet súlyos büntetéseket, köztük életfogytiglani börtönbüntetést állapít meg az olyan nem kormányzati szervezetekre, amelyek külföldi finanszírozásban részesülnek a „nemzeti érdek megsértése” homályosan megfogalmazott indokával;

Q.  mivel asz-Szíszi elnök a Kairói Egyetemen beszédet tartott az iszlám gondolkodás modernizációjának és reformjának fontosságáról;

R.  mivel a nők elleni erőszak a jelentések szerint rosszabbodik annak ellenére, hogy a szexuális zaklatásról új törvényt fogadtak el, amelynek alkalmazása az egyiptomi nőjogi nem kormányzati szervezetek szerint még várat magára; mivel az egyiptomi női aktivisták különösen kiszolgáltatott helyzetben vannak, és gyakran vannak erőszaknak, szexuális támadásoknak és más megalázó bánásmódnak kitéve békés tevékenységeikkel összefüggésben; mivel annak ellenére, hogy egy 2008-as törvény értelmében a női nemi szervek megcsonkításának gyakorlata bűncselekménynek minősül, a gyakorlat továbbra is elterjedt, és végrehajtói ellen egyelőre nem folytattak eredményes eljárást;

S.  mivel az elmúlt hónapokban fokozódott a meleg férfiak letartóztatása mivel a rendőrség szerte az országban razziákat tartott a homoszexuálisok feltételezett találkozóhelyein; mivel az LMBT-közösséget üldözik és nyilvánosan megszégyenítik; mivel az Egyptian Initiative for Personal Rights egyiptomi emberi jogi szervezet becslése szerint legalább 150 embert tartóztattak le az elmúlt 18 hónap során erkölcstelenség vádjával; mivel 2015. január 12-én az egyiptomi bíróság felmentett 26 férfit, akik az előző hónapban tartóztattak le egy kairói fürdőben tartott razzia alkalmával „erkölcstelenségre való felbujtás" vádjával;

T.  mivel a 2014. évi egyiptomi elnökválasztásokra úgy került sor, hogy közben a véleménynyilvánítás szabadságát szigorúan korlátozták, az – emberi jogi szervezetektől is érkező – eltérő vélemények és kritika valamennyi megnyilvánulását pedig elfojtották; mivel a parlamenti választásokat hivatalosan 2015. március 21-ére és április 25-ére tűzték ki;

U.  mivel történelmileg az olajágazat vonzza leginkább a külföldi befektetőket Egyiptomba, és az olaj Egyiptom fő exportcikke; mivel az új kormány támogatására a Perzsa-öböl menti államok ingyenes olajszállítmányokat biztosítottak az országnak; mivel a kormány olyan terv elfogadására készül, amelynek értelmében 2014 júliusától számítva 5 éven belül megszünteti az energiatámogatást, és „intelligens kártyák” (smart cards) bevezetése segítségével 2015 áprilisától üzemanyag-elosztási tervet kíván bevezetni a szomszédos államokba irányuló olajcsempészet ellenőrzése és a valós üzemanyagigények felmérése érdekében;

V.  mivel Egyiptom a 2011. januári forradalmat követően többször is tárgyalásokba kezdett a Nemzetközi Valutaalappal, melyek keretében 4,8 milliárd dolláros támogatás szeretett volna kicsikarni, a tárgyalások azonban 2013. június 30-a után leálltak; mivel némi kapcsolattartásra sor került, és a Valutaalap szakértői 2014 novemberében Egyiptomba látogattak, hogy elvégezzék a IV. cikk szerinti konzultációkat, melyek keretében egy adott ország pénzügyi és gazdasági helyzetét mérik fel;

W.  mivel az EU Egyiptommal szembeni szerepvállalásának az európai szomszédságpolitika „többért többet” elvével összhangban ösztönzőkön kell alapulnia, és a demokratikus intézmények, a jogállamiság és az emberi jogok terén elért reformoktól kell függenie;

X.  mivel hagyományosan Egyiptom legfőbb kereskedelmi partnere az EU, 2013-ban Egyiptom kereskedelmi volumenének 22,9%-át adva, amivel az ország elsődleges import-, és exportpartnere volt; mivel az EU–Egyiptom munkacsoport tevékenysége nyomán a Bizottság Egyiptom számára összességében közel 800 millió euró további pénzügyi támogatás biztosítására vállalt kötelezettséget; mivel ez az összeg 303 millió euró támogatásból (90 millió euró SPRING-forrásokból, 50 millió euró a mikroszintű pénzügyi támogatás támogatási komponense, a fennmaradó összeg pedig a Szomszédsági Beruházási Keretből) és 450 millió euró hitelből (makroszintű pénzügyi támogatás) áll; mivel ugyanakkor az EU csak akkor hajtja végre a pénzügyi támogatását, ha teljesülnek a szükséges politikai és demokratikus feltételek, azaz az emberi jogok és a nők jogainak teljes körű tiszteletben tartása mellett folytatódik, erősödik és inkluzív módon megvalósul a demokratikus átmenet;

Y.  mivel 2014. június16-án Stavros Lambrinidis, az EU emberi jogi különleges képviselője Kairóba látogatott, és találkozott az elnökséggel, a Súra Tanáccsal és a civil társadalom képviselőivel; mivel a tárgyalások egy, a nem kormányzati szervezetekről szóló új törvény elkészítésére összpontosítottak, kiemelve, hogy az EU jelentős szerepet tulajdonít az egyiptomi civil társadalomnak;

1.  hangsúlyozza, hogy az EU nagy jelentőséget tulajdonít a fontos szomszédnak és partnernek tekintett Egyiptommal való együttműködésnek; hangsúlyozza Egyiptomnak a régió stabilitásában betöltött szerepét; hangsúlyozza az egyiptomi néppel vállalt szolidaritását, illetve kötelezettséget vállal arra, hogy folytatja Egyiptom támogatását a demokratikus intézmények kiépítése, az emberi jogok tiszteletben tatása és védelme, valamint a társadalmi igazságosság és a biztonság előmozdítása felé vezető úton; sürgeti az egyiptomi kormányt, hogy a földközi-tengeri régió déli térségének egyik fontos szereplőjeként teljesítse nemzetközi kötelezettségvállalásait;

2.  emlékezteti az egyiptomi kormányt arra, hogy Egyiptom és lakosságának hosszú távú sikere az egyetemes emberi jogok tiszteletben tartásától, illetve a polgárok alapvető jogainak védelmét ellátó demokratikus és átlátható intézmények kialakításától és megszilárdításától függ; ezért felszólítja az egyiptomi hatóságokat, hogy teljes mértékben hajtsák végre a nemzetközi egyezményekben foglalt alapelveket;

3.  mély aggodalmát fejezi ki az alapvető jogok, különösképpen a véleménynyilvánítás, az egyesülés és a gyülekezés szabadsága, a politikai pluralizmus, valamint a jogállamiság folyamatos korlátozása miatt Egyiptomban; felszólít arra, hogy szüntessék meg a politikai ellenfelek, tüntetők, újságírók, bloggerek, diákok, szakszervezeti képviselők, nőjogi aktivisták, civil társadalmi szereplők és kisebbségek elleni erőszakot, felbujtást, gyűlöletbeszédet, zaklatást, megfélemlítést és cenzúrát az állami hatóságok, a biztonsági erők és szolgálatok, valamint más csoportok részéről; elítéli a tiltakozók elleni túlzott erőszakot;

4.  üdvözli annak tényét, hogy Yasser Alit, Murszi menesztett elnök korábbi szóvívőjét szabadon bocsátották és a vádak alól felmentették; felszólít valamennyi politikai fogoly mihamarabbi szabadon bocsátására;

5.  felszólít minden olyan személy haladéktalan és feltétel nélküli szabadon bocsátására, akiket meggyőződésük miatt, illetve a véleménynyilvánítás, a gyülekezés és az egyesülés szabadságához fűződő joguk békés gyakorlása miatt tartanak fogva, továbbá akiket a Muzulmán Testvériségben való állítólagos tagságuk miatt tartóztattak le; felhívja az egyiptomi hatóságokat, hogy a nemzetközi normákkal összhangban biztosítsák a tisztességes eljáráshoz való jogot; sürgeti az egyiptomi hatóságokat, hogy tegyenek konkrét lépéseket annak biztosítása érdekében, hogy az új alkotmány alapvető jogokra és szabadságokra – többek között a véleménynyilvánítás és gyülekezés szabadságára – vonatkozó rendelkezéseit teljes körűen végrehajtsák;

6.  hangsúlyozza, hogy az online és offline sajtó-, információ- és véleményszabadság tiszteletben tartása, valamint a politikai pluralizmus a demokrácia alapelemei; felhívja az egyiptomi hatóságokat annak garantálására, hogy e szabadságokat önkényes korlátozások és cenzúra nélkül lehessen gyakorolni az országban, és felhívja a hatóságokat a véleménynyilvánítás szabadságának biztosítására; meggyőződése, hogy valamennyi újságíró számára lehetővé kell tenni, hogy tudósítson az egyiptomi helyzetről anélkül, hogy vádemeléstől, bebörtönzéstől, megfélemlítéstől vagy a szólás- és véleménynyilvánítási szabadságának korlátozásától kelljen tartania;

7.  sürgeti az egyiptomi hatóságokat, hogy végezzenek azonnali, pártatlan és független vizsgálatokat a tüntetések alatt a bűnüldöző hatóságok által alkalmazott állítólagos túlzott erőszak, bántalmazás és egyéb emberi jogi visszaélések tisztázására, büntessék meg a felelősöket, biztosítsanak jogorvoslatot az áldozatok számára, és hozzanak létre független mechanizmust a biztonsági erők magatartásának ellenőrzésére és kivizsgálására; felhívja Egyiptomot, hogy ratifikálja a Római Statútumot és csatlakozzon a Nemzetközi Büntetőbírósághoz (NBB);

8.  felszólítja az egyiptomi hatóságokat, hogy vonják vissza a vádlottak jogait tiszteletben tartó jogszerű eljárást figyelmen kívül hagyva meghozott halálos ítéleteket, valamint az alapvető emberi jogokat és szabadságokat súlyosan korlátozó, elnyomó és alkotmányellenes törvényeket, különös tekintettel az elnöki rendelettel létrehozott 2014. évi 136. sz. törvényre; felszólítja a hatóságokat a 2013 júliusa óta a katonai bíróságok által civilek ellen hozott összes ítélet megsemmisítésére; felszólít a 2011-ben megválasztott parlament jelenleg fogva tartott 167 tagjának szabadon bocsátására; felszólítja a hatóságokat, hogy haladéktalanul vezessék be a halálbüntetés végrehajtására vonatkozó hivatalos moratóriumot mint az eltörlés első lépését;

9.  felhívja az egyiptomi hatóságokat, hogy vonják vissza a 2013. novemberi gyülekezési törvényt, és indítsanak tényleges párbeszédet a civil szervezetekkel és a jogi szakértőkkel annak érdekében, hogy a nemzetközi normáknak megfelelő jogszabályokat hozzanak az egyesülésről és gyülekezésről, és megóvják az egyesületek létrehozásához való az egyiptomi alkotmány 75. cikke által szentesített jogot, ideértve a finanszírozás fogadásához és biztosításához való jogot; felhívja az illetékes hatóságokat, hogy vizsgálják felül a nem kormányzati szervezetekre vonatkozó új törvényjavaslatot, melyet a Szociális Szolidaritási Minisztérium nyújtott be; sürgeti, hogy az új törvényjavaslat összhangban álljon az egyiptomi alkotmánnyal és az Egyiptom által aláírt összes nemzetközi szerződéssel;

10.  emlékezteti az egyiptomi kormányt, hogy politikai nézeteikre és hovatartozásukra vagy vallásukra tekintet nélkül minden polgár számára garantálnia kell a biztonságot; hangsúlyozza, hogy kizárólag egy, a vélemények és életstílusok sokféleségét tiszteletben tartó, ténylegesen pluralista társadalom létrehozása biztosíthatja Egyiptom hosszú távú stabilitását és biztonságát, és felszólítja az egyiptomi hatóságokat, hogy kötelezzék el magukat a párbeszéd és az erőszakmentesség, valamint az inkluzív kormányzás mellett;

11.  üdvözli és bátorítja a vallási közösségek jogai és szabadságai tiszteletben tartásának támogatása érdekében az egyiptomi kormány által tett lépéseket; emlékeztet az egyiptomi alkotmány 235. cikkébe foglalt rendelkezésre, amely kimondja, hogy az újonnan megválasztott parlament az első jogalkotási ciklus során ki kell adnia egy olyan törvényt, amely a keresztény vallási gyakorlatok tiszteletben tartásának garantálása mellett szabályozza a templomok építési és felújítási munkálatait; üdvözli, hogy Abdulfattáh asz-Szíszi az első olyan elnök, aki templomi istentiszteleten vett részt Kairóban a kopt karácsony estéjén, és úgy véli, hogy ez fontos, jelképes megnyilatkozás, amelynek célja az egyiptomi társadalmon belüli egység kialakítása;

12.  hangsúlyozza Egyiptom mint nemzetközi szereplő jelentőségét, és reméli, hogy az ország továbbra is aktív szerepet fog betölteni az izraeli-palesztin konfliktusnak véget vető tényleges béketárgyalások elindításában, és építő jellegű hozzájárulás tesz a stabilitás megteremtéséhez a mediterrán térségben, jelenleg különösen Líbiában és a Közel-Keleten; felszólít a jelenleg Líbiában fogva tartott összes elrabolt egyiptomi állampolgár azonnali és feltételek nélküli szabadon bocsátására, beleértve a 2015. január 3-án elrabolt 20 egyiptomi kopt személyt; ismételten hangsúlyozza, hogy az EU kész a régióban partnerként együttműködni Egyiptommal e súlyos veszélyek kiküszöbölése érdekében;

13.  határozottan elítéli a Sínai-félszigeten közelmúltban történt terrorista támadásokat, illetve az Egyiptom ellen elkövetett valamennyi terrorcselekményt; őszinte részvétét fejezi ki az áldozatok családtagjainak; hangsúlyozza, hogy az EU-nak és a nemzetközi közösségnek határozottan ki kell állnia Egyiptom mellett és együtt kell működnie vele a terrorizmus elleni harcában; felszólítja az egyiptomi hatóságokat, hogy tegyenek meg minden tőlük telhetőt a Sínai-félszigeten és annak irányába továbbra is működő az emberkereskedelemre és –csempészetre használt útvonalakon tevékenykedő bűnhálózatok felszámolására;

14.  emlékezteti az egyiptomi hatóságokat nemzeti és nemzetközi jogi kötelezettségeire, és felszólítja őket arra, hogy biztosítsanak prioritást az emberi jogok védelmének és előmozdításának, és biztosítsák az emberi jogok megsértéseinek – többek között független és pártatlan igazságszolgáltatáson keresztüli – elszámoltathatóságát;

15.  megjegyzi, hogy az olajárak csökkenésének közvetlen következménye lesz az energiatámogatások mérséklődése, ami a legnagyobb kihívás, amellyel a január 25-i forradalmat követően az érintett országok szembe találják magukat; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az árcsökkenés jelentős hatást gyakorolhat számos kormányzati tervre, melyek közül a legfontosabbak az arra irányuló erőfeszítések, hogy a külföldi pénznemekből biztonságos tartalékot sikerüljön fenntartani;

16.  sürgeti az egyiptomi kormányt, hogy teljes mértékben hajtsa végre a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelemre, illetve a megkülönböztetés valamennyi formájának megszüntetésére irányuló nemzeti stratégiákat, biztosítva, hogy az egész folyamat során hatékony konzultációt folytassanak a nők jogait képviselő csoportokkal és egyéb civil társadalmi szervezetekkel, és bevonják őket ebbe a folyamatba;

17.  felháborodásának ad hangot az egyiptomi leszbikus, meleg, biszexuális és transzszexuális (LGBT) közösség elleni egyre erőszakosabb fellépés kapcsán és sürgeti az egyiptomi hatóságokat, hogy szüntessék be az LMBT személyek szexuális irányultságuk kifejezése és gyülekezési joguk gyakorlása miatti, a „kicsapongásról szóló törvény” alapján történő kriminalizálását, és bocsássák szabadon valamennyi, e törvény alapján letartóztatott és bebörtönzött LMBT személyt;

18.  felszólítja az egyiptomi hatóságokat, hogy – többek között több ENSZ különmegbízott egyiptomi látogatásra irányuló, függőben lévő kérelmének jóváhagyása révén – teljes körűen működjön együtt az ENSZ emberi jogi eljárásaival, és tegyen eleget az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának Hivatala (OHCHR) regionális irodájának megnyitására vonatkozóan vállalt kötelezettségeinek;

19.  a 2014. évi elnökválasztásra felállított EU választási megfigyelő misszió megállapításaival összhangban megismétli, hogy a választások nem feleltek meg az alkalmazandó nemzetközi normáknak és nem tartották maradéktalanul tiszteletben az újonnan elfogadott alkotmányban rögzített alapvető jogokat, tekintve, hogy korlátozták a véleménynyilvánítás és a gyülekezés szabadságát, továbbá nem megfelelően szabályozták a kampányfinanszírozást, illetve a passzív és a szavazati jogot; felszólítja az egyiptomi kormányt, hogy a 2015. március 21-re és április 25-re bejelentett parlamenti választások előkészítése során foglalkozzanak az elnökválasztáskor tapasztalt hiányosságokkal;

20.  kéri, hogy a tagállamok alakítsanak ki közös stratégiát Egyiptomra vonatkozóan; ismét arra sürgeti a Tanácsot, az alelnököt/főképviselőt és a Bizottságot, hogy az Egyiptommal fenntartott kétoldalú kapcsolatait és az ország számára nyújtott pénzügyi támogatást illetően vegye figyelembe a feltételesség elvét („többet többért”), valamint azt is, hogy Egyiptom komoly gazdasági kihívásokkal küzd; e tekintetben ismét felhív világos és közös megegyezésen alapuló mutatók kidolgozására; megerősíti elkötelezettségét amellett, hogy segítséget nyújt az egyiptomi népnek a demokratikus átmenethez és a gazdasági reformokhoz vezető folyamatban;

21.  ösztönzi a kairói uniós képviselet képviselőit, illetve az uniós tagállamok kairói nagykövetségeit, hogy vegyenek részt egyiptomi és külföldi újságírók, bloggerek, szakszervezeti képviselők és civil társadalmi aktivisták politikai szempontból érzékeny bírósági tárgyalásain;

22.  ismételten kéri az alelnököt/főképviselőt, hogy tisztázza a Külügyek Tanácsa Egyiptomnak nyújtott uniós támogatás felülvizsgálatára vonatkozó döntése nyomán tett konkrét válaszintézkedéseket, utalva többek között a Számvevőszék 2013-as jelentésére; kéri különösen a következők állapotának tisztázását: i) a tervezett igazságügyi reformprogram; ii) az uniós költségvetésből támogatott programok; iii) a kereskedelmi és hazai növelési program; valamint iv. Egyiptom részvétele az EU regionális programjaiban, például az Euromed Police ás az Euromed Justice programokban; felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson tájékoztatást arról, milyen biztosítékok állnak rendelkezésre a szomszédsági beruházási eszköz révén finanszírozott programokban a korrupciós kockázatok és annak elkerülése érdekében, hogy a gazdasági és pénzügyi szervezetek katonai irányítás alá kerüljenek;

23.  felszólít a polgárokkal szembeni kémkedésre és az ő elnyomásukra használható beavatkozási és megfigyelési technológiák Egyiptomba való exportjának az EU egészére vonatkozó betiltására; felszólít a Wassenaari Megállapodással összhangban az olyan biztonsági eszközök kivitelének, illetve az olyan katonai támogatás tilalmára, amelyek a békés tüntetők elfojtására vagy az EU stratégiai és biztonsági érdekei ellen alkalmazhatók;

24.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint az Egyiptomi Arab Köztársaság elnökének és ideiglenes kormányának.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0100.
(2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2014)0007.
(3) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0470.
(4) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0274.


A két olasz tengerész („marò”) ügye
PDF 220kWORD 57k
Az Európai Parlament 2015. január 15-i állásfoglalása a két olasz tengerészgyalogos ügyéről (2015/2512(RSP))
P8_TA(2015)0013RC-B8-0006/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára,

–  tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló európai egyezményre és annak kiegészítő jegyzőkönyveire,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,

–  tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, különösen annak 9., 10. és 14. cikkére,

–  tekintettel a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének a két olasz tengerészgyalogos (marò), Massimiliano LaTorre és Salvatore Girone ügyéről szóló nyilatkozataira,

–  tekintettel a tengeri kalózkodásról szóló 2012. május 10-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel az ENSZ-főtitkár, Ban Ki-moon szóvivőjének 2015. január 6-i nyilatkozatára, amelyben felszólította a két országot – Olaszországot és Indiát –, hogy törekedjen egy ésszerű és kölcsönösen elfogadható megoldás elérésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.  mivel 2012. február 15. éjszaka a Szingapúrból Dzsibutiba tartó Enrica Lexie nevű olasz kereskedelmi hajó a keralai partoknál (India) találkozott a St Anthony nevű halászhajóval;

B.  mivel az Enrica Lexie fedélzetén hat olasz tengerészgyalogos (marò) tartózkodott, hogy megvédjék a hajót az esetleges kalóztámadásoktól; mivel a kalóztámadástól való félelmükben figyelmeztető lövéseket adtak le a közeledő hajóra, és két indiai halászt, Valentine alias Jelastinét és Ajeesh Pinket tragikus módon megöltek;

C.  mivel 2012. február 19-én indiai rendőrök szálltak fel a fedélzetre, akik elkobozták a tengerészgyalogosok fegyvereit és letartóztatták azt a két tengerészt, akik a halászhajó tűz alá vételéért felelősnek bizonyultak;

D.  mivel ezek az események diplomáciai feszültségeket okoztak, ugyanis a két olasz tengerészgyalogos ügyét jogbizonytalanság övezi; mivel három év elteltével az indiai hatóságok még mindig nem emeltek vádat ellenük;

E.  mivel a tengerészgyalogosok egyike, Massimiliano Latorre, miután agyvérzést szenvedett, elhagyta Indiát és négy hónapot otthon töltött és még mindig orvosi ellátásra szorul, és mivel Salvatore Girone jelenleg még mindig az indiai olasz nagykövetségen tartózkodik;

F.  mivel mindkét fél a nemzetközi jogszabályokra hivatkozik: Olaszország állítása szerint az eset nemzetközi vizeken történt, és a tengerészgyalogosokkal szembeni eljárást Olaszországban vagy nemzetközi bíróság előtt kellene lefolytatni; mivel azonban India kitart amellett, hogy lefolytathatja az eljárást, mert az eset az indiai joghatóság alá tartozó part menti vizeken történt;

G.  mivel 2014. október 15-én az Unió közös kül- és biztonságpolitikai főképviselője, Catherine Ashton kritikus hangot ütött meg az indiai hatóságok magatartását illetően, és arra buzdította a kormányt, hogy találjon gyors és kielégítő, az Egyesült Nemzetek Tengerjogi Egyezményének és a nemzetközi jogszabályoknak megfelelő megoldást;

H.  mivel 2014. december 16-án az Unió új, közös kül- és biztonságpolitikai főképviselője, Federica Mogherini csalódását fejezte ki, miután elutasították Massimiliano Latorre arra irányuló kérelmét, hogy orvosi kezelése érdekében meghosszabbíthassa olaszországi tartózkodását;

I.  mivel 2015. január 14-én az indiai legfelsőbb bíróság engedélyezte, hogy Latorre őrmester orvosi célból további időt töltsön Olaszországban;

J.  mivel a két tengerészgyalogos európai állampolgár, és mivel 2012. február 15-én egy olasz kereskedelmi hajó fedélzetén a keralai partoknál tartózkodtak és a kalóztevékenységek elleni nemzetközi fellépés részeként feladataikat teljesítették, amely mellett az Unió határozottan elkötelezte magát;

1.  nagy szomorúságának ad hangot és részvétét nyilvánítja a két indiai halász tragikus halála kapcsán;

2.  hangsúlyozza, hogy a 2012. február 15-i esemény következményeit mindemellett szigorúan a jogállamiság keretein belül kell kezelni, teljes mértékben tiszteletben tartva az állítólagos résztvevők emberi és törvényes jogait;

3.  aggodalmának ad hangot az olasz tengerészgyalogosok vádemelés nélküli letartóztatása miatt; hangsúlyozza, hogy a tengerészgyalogosokat haza kell szállítani; hangsúlyozza, hogy a tengerészgyalogosok mozgásszabadságának hosszas késleltetése és korlátozása elfogadhatatlan, egyben emberi jogaik súlyos megsértését jelenti;

4.  sajnálkozik amiatt, ahogy az ügyet kezelték, és támogatja valamennyi érintett fél arra irányuló erőfeszítéseit, hogy a lehető leghamarabb ésszerű és kölcsönösen elfogadható megoldást dolgozzanak ki, mivel ez az összes indiai és olasz hozzátartozó, valamint mindkét ország érdekében áll;

5.  figyelembe véve az álláspontot, amelyet Olaszország mint uniós tagállam az üggyel kapcsolatos eseményekről kialakított, reméli, hogy az ügyben az olasz hatóságok és/vagy a nemzetközi választottbíráskodás rendelkezik illetékességgel;

6.  ösztönzi az Unió közös kül- és biztonságpolitikai főképviselőjét, hogy a két olasz tengerészgyalogos védelmében tegyen meg minden szükséges fellépést annak érdekében, hogy gyors és kielégítő megoldást lehessen elérni az ügyben;

7.  emlékezteti a Bizottságot annak fontosságára, hogy az Indiával folytatott kapcsolatok keretében hangsúlyozni kell az emberi jogi helyzetet és további intézkedéseket kell megfontolni az ügy pozitív megoldásának elősegítésére;

8.  emlékeztet, hogy az uniós polgárok jogait és biztonságát a harmadik országokban az EU diplomáciai képviseleteinek kell védelmezniük, amelyeknek aktívan munkálkodniuk kell bármely harmadik országban fogva tartott uniós polgár alapvető emberi jogainak védelmén;

9.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az EU tagállamainak, az Egyesült Nemzetek Szövetsége főtitkárának, valamint India elnökének és kormányának.

(1) HL C 261. E, 2013. 9.10., 34. o.


Szólásszabadság Törökországban: újságírók és sajtómunkások közelmúltbeli letartóztatása és a sajtóra nehezedő rendszeres nyomás
PDF 226kWORD 64k
Az Európai Parlament 2015. január 15-i állásfoglalása a véleménynyilvánítás szabadságának törökországi helyzetéről: újságírók és médiavezetők közelmúltbeli letartóztatásáról és a sajtóval szembeni rendszeres nyomásgyakorlásról (2014/3011(RSP))
P8_TA(2015)0014RC-B8-0036/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Törökországról szóló korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel az Általános Ügyek Tanácsa 2014. december 16-i következtetéseire,

–  tekintettel az Európa Tanács emberi jogi biztosának 2014. december 15-i nyilatkozatára,

–  tekintettel a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, valamint az európai szomszédságpolitikáért és a csatlakozási tárgyalásokért felelős biztos 2014. december 14-i közös nyilatkozatára,

–  tekintettel a Törökország által elért eredményekről szóló 2014. évi, 2014. október 8-án közzétett jelentésre,

–  tekintettel a Bizottság Törökországra vonatkozó, 2014–2020-as tájékoztató jellegű stratégiai dokumentumára (2014–2020),

–  tekintettel a polgári és politikai jogok 1996. évi nemzetközi egyezségokmányára, és különösen annak 19. cikkére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.  mivel 2014. december 14-én a török rendőrség újságírókat és médiavezetőket tartóztatott le, köztük Ekrem Dumanlıt, a Zaman nevű újság főszerkesztőjét, valamint Hidayet Karacát, a Samanyolu műsorterjesztési csoport igazgatóját; mivel egy isztambuli bíró által kibocsátott végzés szerint bűnügyi nyomozás indult ellenük amiatt, hogy olyan szervezetet alkottak, amely „nyomásgyakorlással, megfélemlítéssel és fenyegetéssel megpróbálta magához ragadni az államhatalmat”, és ezt „hazugságon, az emberek szabadságuktól való megfosztásán és dokumentumok meghamisításán” keresztül tették;

B.  mivel a 2014 decemberében letartóztatott személyek közül többet szabadon bocsátottak; mivel 2014. december 19-én az egyik isztambuli bíróság kihirdette Ekrem Dumanlı feltételes szabadlábra helyezését és a bűnügyi nyomozás lezárásáig utazási tilalom elrendelését, ugyanakkor azt is kihirdette, hogy Hidayet Karacát a nyomozás ideje alatt továbbra is fogva tartják; mivel 2014. december 31-én az egyik isztambuli bíróság elutasította az Ekrem Dumanlı és hét másik személy szabadlábra helyezése elleni ügyészi kifogást;

C.  mivel a kormányzatnak a korrupciós vádakkal kapcsolatos 2013. decemberi fellépése komoly kétségekre adott okot az igazságszolgáltatás függetlenségét és pártatlanságát illetően, továbbá azt mutatta, hogy egyre fokozódik a kormánynak a politikai ellenzékkel, a nyilvános tiltakozásokkal és a kritikát gyakorló sajtóval szembeni türelmetlensége;

D.  mivel Törökország már rendkívül sok újságírót tart bebörtönözve, és a médiával szembeni nyomásgyakorlás az elmúlt években fokozódott, többek között a médiacsoportok és az internetes és közösségi médiaplatformok tulajdonosaival és vezetőivel szemben; mivel a politikusok megfélemlítő kijelentései és a kritikát gyakorló újságírók ellen indított eljárások a médiaágazat tulajdonosi struktúrájával együtt a médiatulajdonosok és az újságírók széles körben elterjedt öncenzúrázásához, valamint az újságírók elbocsátásához vezettek; mivel a török kormány a leggyakrabban a terrorizmus elleni törvényre, valamint a büntető törvénykönyv „terrorista szervezetekkel” kapcsolatos cikkeire hivatkozva helyez vád alá újságírókat;

E.  mivel 2015. január 6-án Frederike Geerdink holland tudósítót Diyarbakirban a rendőrség letartóztatta és kihallgatta, majd még ugyanaznap – az éppen akkor Törökországba látogató holland külügyminiszter közbenjárására – szabadon bocsátotta, és 2015. január 7-én Mehmet Ülgert, egy másik holland újságírót tartóztattak le az isztanbuli repülőtérről történő indulásakor, egy rendőrőrsön kihallgatták, és később ugyanaznap szabadon bocsátották;

F.  mivel a jogállamiság és az alapvető jogok, közöttük a véleménynyilvánítás szabadsága tiszteletben tartása az uniós értékek magját képezi, amelyek mellett Törökország az EU-tagságra való jelentkezésével és az ahhoz kapcsolódó tárgyalásokkal, valamint az Európa Tanács tagjaként hivatalosan elkötelezte magát;

G.  mivel az Unió és tagállamai határozottan bírálták a 2014. december 14-én lezajlott letartóztatásokat, kijelentve, hogy azok „összeférhetetlenek az európai értékekkel” és „összeegyeztethetetlenek a médiaszabadsággal”; mivel Erdoğan elnök határozottan visszautasította az uniós bírálatot;

1.  elítéli a Törökországban a közelmúltban levezényelt rendőrségi razziákat és több újságíró és médiaszemélyiség 2014. december 14-i őrizetbe vételét; hangsúlyozza, hogy ezek a fellépések megkérdőjelezik azt, hogy az országban érvényesülnek-e az olyan demokratikus alapelvek, mint például a jogállamiság és a média szabadságának tiszteletben tartása;

2.  emlékeztet arra, hogy a szabad és sokszínű sajtó a demokrácia elengedhetetlen eleme, csakúgy, mint a jogszerű eljárás, az ártatlanság vélelme és a független igazságszolgáltatás; ezért hangsúlyozza, hogy e közelmúltbeli letartóztatások kapcsán valamennyi esetben i) elegendő átlátható információt kell nyújtani a vádlottak ellen felhozott állításokkal kapcsolatban, ii) a vádlottak számára meg kell adni a teljes körű hozzáférést a terhelő bizonyítékokhoz, valamint biztosítani kell számukra a teljes körű védelemhez való jogot, és iii) gondoskodni kell az ügyek megfelelő kezeléséről a vádak valóságtartalmának haladéktalan és minden kétséget kizáró megállapításához; emlékezteti a török hatóságokat, hogy a médiával és az újságírókkal a lehető leggondosabban kell eljárni, valamint hogy a véleménynyilvánítás szabadsága és a sajtószabadság a demokratikus és nyílt társadalom működésének továbbra is központi elemét képezik;

3.  aggodalmának ad hangot a demokratikus reformok elakadása és különösen kormánynak a nyilvános tiltakozásokkal és a kritikát gyakorló sajtóval szembeni fokozódó türelmetlensége miatt; ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy a 2014. december 14-i letartóztatások a sajtóval és a médiaorgánumokkal, köztük az internetes közösségi médiával és fórumokkal szembeni fokozott nyomásgyakorlás és korlátozások sajnálatos tendenciájába illeszkednek; megállapítja, hogy Törökországban az egyes weblapok betiltása aránytalan méreteket ölt; elítéli, hogy sok újságíró van előzetes letartóztatásban, ami már önmagában büntetésnek tekinthető, és felszólítja a török igazságügyi hatóságokat, hogy a lehető leggyorsabban vizsgálják felül és kezeljék ezeket az eseteket;

4.  sürgeti, hogy Törökország dolgozzon ki olyan reformokat, amelyek biztosítják a fékek és ellensúlyok megfelelő rendszerét, maradéktalanul garantálva a szabadság, többek között a gondolatszabadság, a véleménynyilvánítás szabadsága és a médiaszabadság, valamint a demokrácia, az egyenlőség és a jogállamiság és az emberi jogok tiszteletben tartását;

5.  hangsúlyozza a sajtószabadság és a demokratikus értékek tiszteletben tartásának fontosságát az uniós bővítési folyamat szempontjából; hangsúlyozza, hogy a török jogi keret egyes rendelkezései és ezeknek a bírói kar általi értelmezése továbbra is akadályozza a véleménynyilvánítás – többek között a média – szabadságát; emlékeztet arra, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága és a médiapluralizmus a legfontosabb európai értékek körébe tartoznak, és hogy a független sajtó a demokratikus társadalom nélkülözhetetlen eleme, mivel lehetővé teszi a polgárok számára, hogy tájékozott módon aktívan részt vegyenek a közös döntéshozatali folyamatokban, és így erősíti a demokráciát; sürgeti ennek kapcsán a török kormányt, hogy foglalkozzon kiemelten a médiaszabadság ügyével, és a nemzetközi normákkal összhangban biztosítson a pluralizmust garantáló, megfelelő jogi keretet; felszólít továbbá a kritikát gyakorló sajtóorgánumok és újságírók ellen irányuló nyomás és megfélemlítés felszámolására;

6.  megjegyzi, hogy az emberi jogok európai egyezménye megsértésének megakadályozására irányuló cselekvési terv nem tervezi a terrorizmus elleni törvény vagy a büntető törvénykönyv valamennyi olyan vonatkozó rendelkezésének felülvizsgálatát, amelyet a véleménynyilvánítás szabadságának korlátozására használnak; hangsúlyozza, hogy e törvények reformját prioritásként kell kezelni;

7.  hangsúlyozza, hogy – ahogyan azt a Tanács 2014. december 16-i következtetéseiben megfogalmazta – a 2014–2020-as időszakra szóló Előcsatlakozási Támogatási Eszköz (IPA II) gondoskodik a pénzügyi támogatás és az előcsatlakozási stratégia végrehajtásában elért általános előrehaladás közötti nagyobb koherencia bevezetéséről, kitérve az alapvető jogok és szabadságok teljes körű tiszteletben tartására is;

8.  felszólít arra, hogy az előcsatlakozási támogatási eszköz keretében fordítsanak nagyobb figyelmet a független médiára; ezzel kapcsolatban hangsúlyozza továbbá a civil társadalmi szervezetek támogatásának jelentőségét is, mivel csak egy átlátható és jól működő civil társadalom képes kiépíteni a megértést és a bizalmat egy élénk és demokratikus társadalom különböző alkotóelemei között;

9.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, valamint Törökország parlamentjének és kormányának.

Jogi nyilatkozat