Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2014/2140(DEC)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0067/2015

Előterjesztett szövegek :

A8-0067/2015

Viták :

PV 28/04/2015 - 16
CRE 28/04/2015 - 16

Szavazatok :

PV 29/04/2015 - 10.10
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2015)0119

Elfogadott szövegek
PDF 748kWORD 315k
2015. április 29., Szerda - Strasbourg Végleges kiadás
A Bizottság 2013. évi mentesítéséhez kapcsolódó számvevőszéki különjelentések
P8_TA(2015)0119A8-0067/2015

Az Európai Parlament 2015. április 29-i állásfoglalása a Bizottság 2013. évi mentesítéséhez kapcsolódó számvevőszéki különjelentésekről (2014/2140(DEC))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió 2013-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésére(1),

–  tekintettel az Európai Unió 2013-es pénzügyi évre vonatkozó összevont éves beszámolójára (COM(2014)0510 – C8‑0140/2014)(2),

–  tekintettel a Számvevőszéknek a 2013-es pénzügyi év vonatkozó költségvetés végrehajtásáról szóló éves jelentésére az ellenőrzés alá vont intézmények válaszaival együtt(3),

–  tekintettel a Számvevőszéknek a 2013-as pénzügyi év tekintetében az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(4),

–  tekintettel az Európai Unió 2013-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről (III. szakasz – Bizottság) szóló 2015. április 29-i határozatára(5), valamint a határozat szerves részét képező, megjegyzéseket tartalmazó állásfoglalására,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke (4) bekezdésének második albekezdése értelmében elkészített számvevőszéki különjelentésekre,

–  tekintettel a 2013-as pénzügyi évre szóló költségvetés végrehajtására vonatkozóan a Bizottságnak adandó mentesítésről szóló 2015. február 17-i tanácsi ajánlásra (05303/2015 – C8-0053/2015),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 317., 318. és 319. cikkére,

–  tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. cikkére,

–  tekintettel az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25-i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendeletre(6),

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(7) és különösen annak 62., 164., 165. és 166. cikkére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 93. cikkére és V. mellékletére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A8-0067/2015),

A.  mivel az Európai Unióról szóló szerződés 17. cikkének (1) bekezdése értelmében a Bizottság végrehajtja a költségvetést és irányítja a programokat, és mindezt az Európai Unió működéséről szóló szerződés 317. cikkének értelmében a tagállamokkal együttműködésben, saját felelősségére végzi, a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elveinek tiszteletben tartásával;

B.  mivel a Számvevőszék különjelentései információkat szolgáltatnak a pénzeszközök felhasználásával kapcsolatos aggasztó kérdésekről, ezért hasznosak a Parlament számára a mentesítési hatóságként betöltött szerepének gyakorlása tekintetében;

C.  mivel a Parlament számvevőszéki különjelentésekkel kapcsolatos észrevételei szerves részét képezik a fent említett, az Európai Unió 2013-as pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására (III. szakasz – Bizottság) vonatkozó mentesítésről szóló, 2015. április 29-i határozatának;

I.rész – A Számvevőszék 11/2013. számú, „A bruttó nemzeti jövedelemre (GNI) vonatkozó adatok helytállósága: strukturáltabb és célirányosabb megközelítés javítaná a Bizottság ellenőrzéseinek eredményességét” című különjelentése

1.  felszólítja a Bizottságot, hogy a költségek és a hasznok figyelembevételével végezzen strukturált és formalizált elemzést, amely lehetővé teszi számára az ellenőrzés megtervezését és az egyes területek vagy összeállítási (rész)folyamatok prioritásként történő kezelését; véleménye szerint ennek az elemzésnek figyelembe kell vennie a nemzeti számlák tagállamok általi összeállításához kapcsolódó kockázatokat és a GNI-összetevőknek a gazdaság egészéhez viszonyított méretét; úgy véli, hogy a kockázatértékelésnek az Eurostat összes részlegénél rendelkezésre álló, minőségi és mennyiségi információkon kell alapulnia, és a tagállamok közelmúltbeli GNI-jegyzékeiben és GNI minőségi jelentéseiben leírt összeállítási eljárásokra kell összpontosítania;

2.  felszólítja a Bizottságot, hogy rövidítse le az ellenőrzési ciklus időtartamát és így korlátozza az általános fenntartások alkalmazását; véleménye szerint az ilyen fenntartásokat olyan kivételes esetekre kell korlátozni, amelyekben jelentős az Unió pénzügyi érdekei sérülésének kockázata: például amennyiben egy tagállam az ellenőrzési ciklus során vagy rendszertelen időközönként jelentős felülvizsgálatot hajt végre;

3.  felszólítja az Eurostatot, hogy egyértelműen, illetve időben tegyen jelentést a GNI-bizottságnak azokról az esetekről, amelyekben mérlegelése szerint a költség-haszon elv alkalmazandó;

4.  elvárja, hogy a Bizottság ellenőrzési eljárása kiterjedjen a GNI-jegyzékekben ismertetett összeállítási eljárások strukturált és formalizált minőségi kockázatértékelésére, valamint a lényeges és kockázatot jelentő GNI-összetevők részletes ellenőrzésére; véleménye szerint részletes ellenőrzésre a GNI-összetevőket az 1. ajánlásban leírt költség-haszon elemzés szerint kell kiválasztani; úgy véli, hogy a részletes ellenőrzés hatókörének és célkitűzéseinek tágabb körűnek kell lenniük az Eurostat által végzett közvetlen ellenőrzés keretében a legutóbbi ellenőrzési ciklusban alkalmazottaknál;

5.  felszólítja a Bizottságot, hogy ellenőrzései során fordítson külön figyelmet a tagállamok GNI-jének teljeskörűségére, valamint arra, hogy a nemzeti számlákban összehasonlítható becslési módszereket alkalmazzanak a rejtett gazdaság tekintetében; felszólítja az Eurostatot annak ellenőrzésére, hogy minden tagállam követi-e a bizottsági iránymutatásokat , és hogy tegyen megfelelő intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy ezt a kérdést az összes tagállam tekintetében egyformán kezelje;

6.  felszólítja a Bizottságot, hogy dokumentálja a munkáját, így többek között rögzítse az Eurostatnak az adminisztratív ellenőrzések, illetve a nemzeti statisztikai hivataloknál (NSH-k) tett látogatások alapján végzett ellenőrzéseihez kapcsolódó teljes adatkészleteket; véleménye szerint a belsőkontroll-standardok értelmében az Eurostat kontrolldokumentációjának lehetővé kell tennie a vezetőség számára a kiválasztott GNI-összetevők ellenőrzési eredményeinek egyértelmű azonosítását;

7.  felszólítja az Eurostatot, hogy az egyedi fenntartások alkalmazásához – amennyiben lehetséges – értékelje a cselekvési pontok potenciális hatását (számszerűsíthető észrevételek esetén), illetve a kockázati összeget (nem számszerűsíthető észrevételek esetén) és határozzon meg egyértelmű lényegességi kritériumokat; véleménye szerint e kritériumoknak minőségieknek vagy mennyiségieknek kell lenniük; véleménye szerint a Bizottságnak főszabályként azon cselekvési pontokra vonatkozó egyedi GNI-összetevőket illetően kell fenntartásokat alkalmaznia, amelyeket az NSH-k a kijelölt határidőig nem rendeztek, és amelyek lényeges hatást gyakorolhatnak;

8.  felhívja az Eurostatot, hogy javítsa a saját források meghatározásához használandó GNI-adatok ellenőrzéséért felelős és a többi (különösen a nemzeti számlákkal foglalkozó) részlege közötti koordinációt; úgy véli, hogy azokban az esetekben, amikor az Eurostat más részlegei által tett esetleges fellépések hatással lehetnek a GDP, illetve a GNI összeállítására, konzultálni kell a GNI-bizottsággal, és az ezen intézkedésekre vonatkozó végleges döntést az Eurostaton belüli hierarchia megfelelő szintjén kell meghozni;

9.  felszólítja az Eurostatot, hogy javítsa értékelési jelentéseit annak érdekében, hogy teljes körű, átlátható és következetes értékelést nyújthasson a tagállamok GNI-adatairól; úgy gondolja, hogy a GNI-bizottság éves véleményeinek egyértelműen értékelniük kell, hogy a tagállami GNI-adatok megfelelőek-e (vagy nem) a saját források meghatározásának céljára, hogy a vélemények tartalma megfelel-e az 1287/2003/EK, Euratom tanácsi rendelet(8) (GNI-rendelet) előírásainak, és hogy azokat a költségvetési eljárás keretében megfelelően, a saját forrásokról szóló 1150/2000/EK, Euratom tanácsi rendeletben(9) előírtak szerint használják-e fel;

10.  úgy gondolja, hogy a Költségvetési Főigazgatóság és az Eurostat éves tevékenységi jelentéseinek megbízható és valós képet kellene mutatniuk a tagállami GNI-adatok ellenőrzéséről és a GNI-alapú saját források kezeléséről; felszólítja ezért a Bizottságot, írja elő az Eurostat számára, hogy rendszeresen számoljon be a GNI-adatokkal kapcsolatos ellenőrzéseinek eredményéről annak érdekében, hogy a Költségvetési Főigazgatóság meg tudja szerezni éves tevékenységi jelentéseihez a szükséges bizonyosságot;

II.rész – A Számvevőszék 13/2013. számú, „A Közép-Ázsiának nyújtott uniós fejlesztési támogatás” című különjelentése

11.  üdvözli a Közép-Ázsiának nyújtott uniós fejlesztési támogatást értékelő különjelentést; tudomásul veszi a megállapításokat, következtetéseket és ajánlásokat, és az alábbiakban foglalja össze megjegyzéseit és ajánlásait;

Általános észrevételek

12.  üdvözli a jelentés észrevételeit, amelyek szerint a Bizottság és az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) jelentős erőfeszítéseket tettek meglehetősen nagy kihívásokat rejtő földrajzi és politikai környezetben;

13.  hangsúlyozza ugyanakkor, hogy további előrelépéseket lehetne elérni az Unió fejlesztési stratégiáinak célzottabbá és testre szabottabbá tétele tekintetében az Unió regionális szintű politikai célkitűzéseinek láthatóságát és hatását fokozó, megfelelő támogatási struktúrák révén;

14.  hangsúlyozza, hogy az uniós kötelezettségvállalás szintjének és természetének differenciáltnak és feltételekhez kötöttnek kell lennie, attól függően, hogy milyen mérhető előrelépés következik be a demokratizálódás, az emberi jogok, a felelősségteljes kormányzás, a fenntartható társadalmi-gazdasági fejlődés, a jogállamiság és a korrupció elleni küzdelem terén, segítséget kínálva fel ott, ahol erre szükség van az előrelépés elősegítéséhez, hasonlatosan az uniós szomszédságpolitika elveihez;

15.  úgy véli, hogy a közép-ázsiai országoknak szóló programok EU általi folyamatos előmozdítása a régió országai közötti megértés és együttműködés segítésének fontos határokon átnyúló eszköze;

16.  rámutat, hogy a közép-ázsiai országokkal folytatott fejlesztési együttműködés csak akkor hozhat eredményeket, ha ezek az országok megfelelnek a demokráciával, a kormányzással, a jogállamisággal és az emberi jogokkal kapcsolatos nemzetközi normáknak; ugyancsak emlékeztet arra is, hogy az Unió fejlesztési együttműködését nem szabad alárendelni gazdasági, energiaügyi vagy biztonsági érdekeknek;

Jövőbeni fejlemények a következő fejlesztési támogatás tervezésére és végrehajtására vonatkozóan

17.  úgy véli, hogy a Bizottságnak úgy kell a jövőbeni regionális programokat megterveznie, hogy azok nagy valószínűséggel tényleges regionális dimenziót valósíthassanak meg;

18.  kéri, hogy a Bizottság a támogatásokat néhány ágazatra összpontosítsa;

19.  rámutat, hogy a következő fejlesztési támogatást javítani kell, egyfelől a belső uniós koordináció intenzívebbé tétele révén, másfelől pedig a más nemzetközi adományozókhoz és regionális érintett felekhez kapcsolódó kötelezettségvállalások fokozásának segítségével;

20.  erőteljesen támogatja teljes feladatkört ellátó uniós képviseletek felállítását Közép-Ázsia valamennyi országában, mert ez eszközül szolgál az Unió régióbeli jelenléte és láthatósága, valamint a társadalom összes csoportjával való hosszú távú együttműködés és az irányukban való elköteleződés erősítéséhez, továbbá elősegíti a jobb megértést, valamint a jogállamiság és az emberi jogok tiszteletének kialakulását; az ilyen képviseletek jelenléte jelentős mértékben hozzájárul a fejlesztési támogatás célkitűzéseinek megvalósításához;

21.  felhívja a Bizottságot, hogy hozzon létre egy rendszert a fejlesztési támogatásainak biztosításával járó összes igazgatási költség kiszámítására és jelentésére;

22.  kéri a Bizottságot, hogy határozzon meg és alkalmazzon erőteljes és objektív módon ellenőrizhető feltételeket a folytatni kívánt költségvetés-támogatási programokhoz, és fordítson külön figyelmet a korrupcióellenes mechanizmusok támogatására;

23.  emlékeztet rá, hogy a korrupció súlyos problémát jelent a közép-ázsiai országokban; rámutat, hogy a Transparency Internatonal korrupcióérzékelési rangsorolásában 2011-ben egyik közép-ázsiai ország sem kapott a 100 pontból 28-nál többet, és Kirgizisztán, Türkmenisztán és Üzbegisztán a 182 értékelt ország alsó 10%-ában helyezkedett el;

24.  úgy véli, hogy az ilyen mindent átható korrupció a Bizottság jó hírét is érintheti és csökkentheti a támogatási programok eredményességét;

25.  úgy véli, hogy a kifizetési határozatoknak a partnerországok által elért előrehaladáson kell alapulniuk, nem a reform iránti elkötelezettségükön; hangsúlyozza a megfelelő szakpolitikai párbeszéd biztosításának jelentőségét, az ösztönzőkre épülő megközelítés és az ágazati reformok és programok teljesítmény-felmérését és az eredmények fenntarthatóságának értékelését magában foglaló, folyamatos ellenőrzése alapján;

26.  kéri, hogy növeljék az uniós és tagállami nagykövetségek ténylegesen független nem kormányzati partnerek támogatása terén betöltött szerepének átláthatóságát, hogy azok hathatós szerepet tölthessenek be a civil társadalom fejlődésében és megerősödésében;

27.  kéri, hogy a Bizottság a tanulságok és a változó körülmények fényében javítsa a programtervezést és -végrehajtást;

28.  kéri, hogy a Bizottság úgy jelentsen az eredményekről és az elért hatásról, hogy lehetővé váljon a tervekkel és célkitűzésekkel való összehasonlítás;

III.rész – Az Európai Számvevőszék 15/2013. számú, „Eredményesen működik-e a LIFE program Környezet összetevője?” című különjelentése

29.  hangsúlyozza, hogy a LIFE programnak változásokat kell generálnia a szakpolitikák kidolgozásában és végrehajtásában; hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak egyértelmű, konkrét, mérhető és teljesíthető célkitűzéseket kell meghatároznia a finanszírozandó projektek számára;

30.  hangsúlyozza, hogy a LIFE programból finanszírozott projekteknek a program egynél több kiemelt területén hozzá kell járulniuk a konkrét célkitűzések megvalósításához; kiemeli, hogy a finanszírozott projekteknek nem szabad elszigeteltnek lenniük, hanem transznacionális jelleget kell ölteniük, és mérhető módon hozzá kell járulniuk eredményeik terjesztéséhez, fenntarthatóságához és megismétléséhez más tagállamokban is;

31.  megállapítja, hogy a tagállami előirányzatok esetenként torzíthatják a legjobb projektek kiválasztását; ösztönzi a tagállamokat a földrajzi egyensúly több integrált projekt ajánlása révén történő fenntartására, azonban hangsúlyozza, hogy a támogatásokat elsősorban a projektek érdemei alapján kell szétosztani, nem azok minőségének rovására;

32.  megjegyzi, hogy különleges figyelmet kell fordítani a projekteredmények terjesztésére, fenntarthatóságának biztosítására és megismétlésére való képességre; felhívja a Bizottságot, hogy a program célkitűzéseinek megvalósítása érdekében határozzon meg egyértelmű mutatókat az értékelt projektek tekintetében az eredmények terjesztésére, fenntarthatóságának biztosítására és megismétlésére vonatkozó képesség értékelésére; ösztönzi a Bizottságot a célkitűzések nyomon követésére;

33.  felhívja a Bizottságot, hogy javítson programirányítási eszközein az átláthatatlan kiválasztási eljárások elkerülése érdekében; véleménye szerint ez magában foglalja a projektkiválasztás során alkalmazott értékelőlapok javítását, részletes formanyomtatványok bevezetését a költségtérítési kérelmek értékelésére, a megfelelő projektellenőrzést, megfelelő közös output- és eredménymutatók bevezetését és a projektellenőrzés szigorú nyomon követését;

IV.rész – Az Európai Számvevőszék 16/2013. számú, „Az egységes ellenőrzés (single audit) áttekintése, avagy a Bizottság milyen mértékben támaszkodik a tagállami ellenőrző hatóságokra a kohéziós politikában” című különjelentése

34.  hangsúlyozza a közös elveken és szabványokon alapuló egységes ellenőrzési láncból eredő potenciális hatékonysági előnyöket; ösztönzi a tagállamokat, a Bizottságot és a Számvevőszéket, hogy folytassák erre irányuló erőfeszítéseiket; véleménye szerint egy ilyen egységes ellenőrzési rendszernek a többéves programciklusokat is figyelembe kell vennie;

35.  emlékezteti a Bizottságot a Számvevőszék 2012-es éves jelentésének megállapításaira vonatkozóan az Európai Parlament által elfogadott észrevételekre(10): „hangsúlyozza, hogy a számvevőszéki ellenőrzés eredményei a kiadások »elsőfokú ellenőrzései« terén hiányosságokat mutattak ki [a tagállamokban]; utal arra, hogy a Számvevőszék úgy véli, hogy a regionális politika terén a (számszerűsíthető, illetve nem számszerűsíthető) hibát tartalmazó tranzakciók 56%-ánál a tagállami hatóságok elegendő információval rendelkeztek ahhoz, hogy egy vagy több hibát még a kiadásokról szóló nyilatkozatok Bizottság felé történő igazolása előtt feltárjanak és kijavítsanak”; megjegyzi, hogy ezért támogatta a Parlament a Regionális és Várospolitikai Főigazgatóság főigazgatója által az ERFA, a Kohéziós Alap és az IPA 2007–2013-as programozási időszakra vonatkozó irányítási és kontrollrendszereivel kapcsolatban megfogalmazott, 17 tagállamot (72 programot) érintő fenntartást és kérte azonnali intézkedések meghozatalát;

36.  ezért továbbra is meggyőződése, hogy a tagállamoknak sokkal körültekintőbben kell a strukturális alapokkal gazdálkodniuk;

37.  kiemeli e tekintetben a megfelelő, lehetőség szerint politikai szinten aláírt nemzeti nyilatkozatok bevezetésének, valamint az éves vezetői nyilatkozatokra való támaszkodásnak a jelentőségét (a költségvetési rendelet 59. cikkének (5) bekezdése);

38.  örömmel látja, hogy a Bizottság 2009 óta mélyreható helyszíni ellenőrzéseket végzett az ellenőrzési hatóságok munkájának felülvizsgálata céljából; megállapítja, hogy a Bizottság 269 ellenőrző látogatást tett, és 47 ERFA és 84 ESZA ellenőrző hatóságot vizsgált felül; megjegyzi, hogy az ellenőrzések a teljes pénzügyi keret mintegy 96, illetve 99%-át fedték le; véleménye szerint az egyes finanszírozási időszakok során a Bizottságnak az összes operatív programot legalább egyszer ellenőriznie kell;

39.  üdvözli, hogy a Bizottság megszakította vagy felfüggesztette a kifizetéseket abban az esetben, ha a hibák meghaladták a 2%-os lényegességi küszöböt; úgy véli, hogy ezek az Unió pénzügyi érdekeinek védelmét szolgáló hatékony eszközök, továbbá meggyőződése, hogy a Bizottságnak a „rosszul teljesítőkre” kell összpontosítania az ellenőrzési erőfeszítéseit;

40.  véleménye szerint a tagállamoknak kellően részletes információkkal kell szolgálniuk a Bizottság számára az általuk elvégzett ellenőrzésekről;

41.  támogatja a Számvevőszék ajánlását, amely szerint a Bizottságnak megfelelő intézkedéseket kell hoznia annak érdekében, hogy az ellenőrzési hatóságok szilárd és kötelező érvényű módszertani keretre építhessenek, amely biztosítja az uniós kiadások azonos szabványok alapján történő ellenőrzését az összes tagállamban, valamint az eredmények megfelelő jelentését;

42.  megelégedéssel nyugtázza, hogy a Bizottság 2013. december 13-án közleményt adott ki a nettó pénzügyi korrekciók tagállamokra történő alkalmazásáról a mezőgazdaság és a kohéziós politika terén (COM(2013)0934); ugyanakkor hangsúlyozza, hogy sok tényezőtől függ majd, hogy az új eszköz több nettó pénzügyi korrekcióhoz és ezáltal alacsonyabb hibaarányhoz vezet-e a kohéziós politika területén;

43.  felhívja a Számvevőszéket és a Bizottságot, hogy dolgozzanak ki egy olyan ellenőrzési eszközt, amely évente rögzíti a hibákat és szabálytalanságokat, ugyanakkor figyelembe veszi a programozási időszak folyamán végrehajtott pénzügyi korrekciókat is;

44.  üdvözli, hogy a Bizottság 2013 szeptemberében aktualizálta az egységes ellenőrzés elvének végrehajtásáról, illetve a helyes végrehajtás ellenőrzéséről szóló útitervet, amelynek ha a nemzeti hatóságok megfelelnek, kiérdemlik az „egységes ellenőrzési státuszt”; kéri, hogy e dokumentum másolatát juttassák el számára;

45.  megérti azt a nézetet, amely szerint a kiadások ellenőrzése igazgatási terhet jelenthet; az elszámoltathatóság követelményének nem szabad eltántorítania a lehetséges kedvezményezetteket attól, hogy pénzügyi támogatásért folyamodjanak;

V.rész – A Számvevőszék 17/2013. számú, „Az éghajlatváltozás elleni küzdelem uniós finanszírozása a külső segítségnyújtás keretében” című különjelentése

46.  üdvözli a különjelentést, amely az éghajlatváltozás elleni küzdelem uniós finanszírozását a külső segítségnyújtás keretében vizsgálja, és úgy gondolja, hogy az jelentős mértékben hozzájárul az uniós éghajlat-változási politikával és diplomáciával kapcsolatos általános politikai és pénzügyi vitához; tudomásul veszi a megállapításokat, következtetéseket és ajánlásokat, és az alábbiakban foglalja össze megjegyzéseit és ajánlásait;

Általános észrevételek

47.  üdvözli a jelentés megállapításait, amelyek rámutatnak, hogy a Bizottság helyesen gazdálkodott az éghajlatváltozás elleni küzdelemmel kapcsolatos uniós kiadásokkal, amelyeket az uniós költségvetésből és az Európai Fejlesztési Alapból (EFA) finanszíroztak;

48.  üdvözli, hogy a Bizottság és a tagállamok közös uniós szabvány kidolgozásába kezdtek az éghajlatváltozás elleni küzdelemmel kapcsolatos közfinanszírozás nyomon követése, jelentése és ellenőrzése tekintetében;

49.  ismételten hangsúlyozza a Parlamentnek a számvevőszéki különjelentésben is nyugtázott álláspontját, amely hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozását a 0,7%-os célon felül kell számítani; sajnálja, hogy a Fejlesztési Együttműködési Eszközről (DCI) folytatott tárgyalások során nem sikerült érvényesíteni az addicionalitás koncepcióját, amelyet a Parlament javasolt;

50.  hangsúlyozza ugyanakkor, hogy a Bizottságnak megfelelő irányítást kell gyakorolnia nemzetközi hatásának maximalizálása és azon eszközök megszilárdítása érdekében, amelyek az elkövetkezendő években alakítani fogják az Unió éghajlatváltozással és környezetvédelemmel kapcsolatos diplomáciai tevékenységeinek feltételeit, különösen vonatkozik ez a DCI keretében 2013 decemberében az éghajlatváltozás elleni küzdelemre vonatkozóan elfogadott referenciaértékek megvalósítására, nevezetesen a (20) preambulumbekezdésben megfogalmazott célokra, amely szerint („[e rendeletnek] hozzá kell járulnia ahhoz, hogy az Unió költségvetésének legalább 20%-át fordítsák az alacsony szén-dioxid-kibocsátású és az éghajlatváltozás hatásaival szemben ellenállóképes társadalmak kialakításának céljára, a globális közjavak és kihívások program forrásainak pedig legalább 25%-át az éghajlatváltozással kapcsolatos intézkedésekre és környezetvédelemre kell felhasználni”); rámutat továbbá a DCI IV. mellékletében rögzítettekre, miszerint a globális közjavak és kihívások program keretében a források 27%-át a „Környezetvédelem és éghajlatváltozás” területre, legalább 50%-át pedig éghajlatváltozással kapcsolatos fellépésekre és környezetvédelemmel kapcsolatos célokra fordítják;

51.  üdvözli, hogy 2011 óta mintegy 40 országban kötelezték el magukat a közös uniós programozás javítása mellett; ugyanakkor hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelem céljából a fejlődő országok részére nyújtott finanszírozás terén változatlanul jelentős mértékben javítani kell a Bizottság és a tagállamok közötti koordinációt, annak érdekében, hogy a 2020-as kötelezettségvállalások megvalósítása mellett az Unió továbbra is vezető szerepet tölthessen be az éghajlat-politikai fellépések és a fejlődő országokban a korrupció leküzdése tekintetében;

52.  megismétli, hogy a Parlament támogatja a közös programozást és elismeri az e téren elért jelentős előrelépést; számít arra, hogy ígéretéhez híven a Bizottság ismét konzultálni fog a Parlamenttel, ha az ilyen programozás a DCI programozás módosítását vonja maga után;

53.  nyugtázza a fejlesztési finanszírozásról szóló, 2014. július 3-án bizottsági szolgálati munkadokumentumként kiadott elszámoltathatósági jelentésben a nyomon követés és jelentéstétel terén a tagállamok eltérő jelentéstételi gyakorlata következtében tapasztalt nehézségekre adott magyarázatot, valamint az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozásáról szóló 1. kötet azon részét, amely információkkal szolgál az éghajlatváltozás elleni küzdelem uniós finanszírozásáról; tudomásul veszi, hogy a jelentés szintén 7,3 milliárd euróban határozza meg az Unió és a tagállamok által biztosított gyorsfinanszírozást, és további előrelépéseket sürget a fejlesztési támogatás hatásáról és eredményeiről szóló jelentéstétel terén;

A jövőben várható fejlemények

54.  kéri, hogy az egyes ágazatokra, így az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozására több forrást különítsenek el költségvetés-támogatás esetében, és általában véve javítsák a források felhasználásának átláthatóságát;

55.  úgy véli, hogy a Bizottságnak és az EKSZ-nek erősíteniük kell kommunikációs politikájukat mind az összességében, mind pedig az egyes kedvezményezett országok számára biztosított támogatások tekintetében, és erőteljesebben kell megjeleníteniük az uniós értékeket;

56.  elismeri, hogy a korrupció továbbra is jelentős akadálya az éghajlatváltozás elleni küzdelem hatékony finanszírozásának, és sürgeti a Bizottságot, hogy fokozza erőfeszítéseit a fejlesztési partnerekkel a korrupcióellenes kérdésekben folytatott együttműködés terén;

57.  kéri, hogy a Bizottság készítsen útitervet a Tanács számára az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozásának fokozásáról a Koppenhágai Megegyezés 2020-as célkitűzéseinek megvalósítása érdekében, beleértve a magánfinanszírozás meghatározását;

58.  kéri, hogy a Bizottság készítsen független elemzést az éghajlatváltozás elleni globális szövetségről, és ennek keretében vizsgálja meg, hogy a tagállamok többsége miért döntött a szövetség társfinanszírozása ellen;

59.  kéri, hogy a Bizottság és az EKSZ készítsenek jelentést arról, hogy a fejlesztési támogatás terén milyen mértékben valósult meg az a célkitűzés, amely szerint 2014 és 2020 között az EU és az EFA költségvetésének 20%-át éghajlatváltozással kapcsolatos fellépésekre fordítják, konkrétan meghatározva a lekötött és a kifizetett összegeket;

60.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az 525/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(11) (a nyomonkövetési mechanizmusról szóló rendelet) keretében állapodjanak meg a nyomon követés, jelentéstétel és ellenőrzés közös szabványairól, különös tekintettel az „új és további” meghatározására, a riói mutatók alkalmazására és az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozása keretében végrehajtott kifizetésekről szóló jelentéstételre;

61.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozzák együttműködésüket az EU munkamegosztásról szóló magatartási kódexének az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozása tekintetében történő megvalósítása terén, különös tekintettel az országonkénti támogatásokról való információcserére, a közös programozásra, valamint a korrupció megelőzésére és a korrupció elleni küzdelemre;

VI.rész – A Számvevőszék 18/2013. számú, „Megbízhatóak-e a mezőgazdasági kiadások tagállami ellenőrzése alapján kapott eredmények?” című különjelentése

62.  elismeri, hogy a 18/2013. számú különjelentésben megvizsgált rendszereket az új KAP (közös agrárpolitika) rendelkezései annyiban megváltoztatták, hogy megnövelték a tagállami igazoló szervek felelősségi körét a kiadások jogszerűségének és szabályszerűségének ellenőrzése és a Bizottsághoz eljuttatott kontrolleredmények ellenőrzése terén;

63.  üdvözli a Bizottság folyamatos erőfeszítéseit a KAP egyszerűsítése érdekében; várakozásai szerint a támogathatósági kritériumok egyszerűsítése az ellenőrzési szabályok egyszerűsítését fogja magával vonni és hozzájárulhat a hibaarány csökkentéséhez;

64.  emlékezteti a Bizottságot annak biztosítására, hogy az észlelt problémák ne térjenek vissza; emlékeztet továbbá arra, hogy a Számvevőszék 2012. évi éves jelentésének eredményei az alábbiak voltak:

   a) a tagállamok költségként elszámolt kifizetésekre és vidékfejlesztésre kidolgozott felügyeleti és kontrollrendszerei csak részben voltak eredményesek, és a hibát tartalmazó tranzakciók jelentős részénél a tagállami hatóságok elegendő információval rendelkeztek ahhoz, hogy a szóban forgó hibákat kiszűrjék és kijavítsák;
   b) az integrált igazgatási és ellenőrzési rendszer (IIER) eredményességét elsősorban a keresztellenőrzéshez használt adatbázisokban tárolt adatok pontatlansága érinti hátrányosan;

65.  hangsúlyozza, hogy a Parlament 2014. április 3-án csatlakozott a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatóság főigazgatójának fenntartásához, amelyet az a 2012-re szóló éves tevékenységi jelentésében fogalmazott meg, a Bizottság és a Számvevőszék áltat feltárt, földterület támogathatóságát érintő hiányosságokkal kapcsolatban; megismétli, hogy a Parlament különösen azt kérte, hogy az állandó legelőket megfelelően tartsák nyilván a mezőgazdaságiparcella-azonosító rendszerben (MePaR) és, hogy a Bizottság hathavonta tájékoztassa az elért haladásról;

66.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek azonnali helyesbítő intézkedéseket, ahol az igazgatási és kontrollrendszerek és/vagy az IIER-adatbázisok hiányosak vagy nem naprakészek;

67.  nyomatékosan felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a kifizetések a vizsgálati eredményeken alapuljanak, és hogy a helyszíni vizsgálatok megfelelő minőségűek legyenek a támogatható területek megbízható és következetes meghatározásához;

68.  nyomatékosan felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a kifizető ügynökségek és az igazoló szervek által végzett tevékenységek megtervezése és minősége nyújtson megbízható alapot a mögöttes tranzakciók jogszerűségének és szabályszerűségének értékeléséhez; fenntartja, hogy ennek elérése érdekében a Bizottságnak lépéseket kell tennie a KAP ellenőrzési rendszerére vonatkozó egységes ellenőrzési stratégia célkitűzésének elérése felé;

69.  üdvözli a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatóság által a fennmaradó hibaarány kiszámítására használt eljárás változását a termeléstől függetlenített 2012-es területalapú támogatások vonatkozásában, mivel ennek során figyelembe veszik, hogy az ellenőrzési statisztikák, a kifizető ügynökségek igazgatói által kiadott nyilatkozatok és az igazoló szervek által végzett tevékenység hiányosságokat mutathatnak, ami rontja megbízhatóságukat; kéri, hogy ez az új eljárás a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatóság új támogatási időszakban készülő éves tevékenységi jelentéseiben szereplő valamennyi KAP-kiadásra terjedjen ki;

70.  emlékezteti a Bizottságot, hogy csatlakozott a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatóság éves tevékenységi jelentésében foglalt, a 2012-es év valamennyi EMVA-kiadásával kapcsolatos fenntartáshoz, és hogy ez a fenntartás a néhány tagállamban végzett ellenőrzések minőségével kapcsolatos aggályokra és a Számvevőszék által jelzett hibaarányra vezethető vissza;

71.  felszólítja a tagállamokat, hogy végezzék hatékonyabban meglévő adminisztratív ellenőrzéseiket, a kifizető ügynökségek számára elérhető minden releváns információ felhasználásával, mert ez lehetőséget teremt a hibák nagy részének feltárására és kijavítására;

72.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kiemelt területként összpontosítsanak az ellenőrzések költséghatékonyságára, különösen a kockázatalapú ellenőrzések továbbfejlesztése révén;

73.  felhívja a Bizottságot, hogy a vidékfejlesztés területén biztosítsa, hogy jóváhagyó és ellenőrző szervei az egységes standardokat és eljárásokat egyenlő módon alkalmazzák és tartsák be;

VII.rész – A Számvevőszék 1/2014. számú, „Az EU által támogatott városi tömegközlekedési projektek eredményessége” című különjelentése

74.  hangsúlyozza, hogy az európai strukturális és beruházási alapok a városi mobilitási projektek uniós finanszírozásának egyedüli legfontosabb forrásai, és hogy ezek a projektek nemcsak az Unió legkevésbé fejlett régióin belüli városi területek megközelíthetősége szempontjából kulcsfontosságúak, hanem fontos szociális és környezeti vonatkozásaik is vannak az uniós polgárok életminősége tekintetében;

75.  hangsúlyozza a folyamatos uniós pénzügyi támogatás növekvő jelentőségét, figyelembe véve különösen a városok fokozódó terjeszkedésének negatív következményeit, valamint tekintettel a városi lakosság arányának várható további tartós növekedésére;

76.  kiemeli, hogy biztosítani kell, hogy mind a Bizottság, mind a tagállamok felelősségteljesen, hatékonyan és eredményesen hajtsák végre a városi mobilitási projekteket, konkrét eredményekre, semmint a rendelkezésre álló pénzeszközök elköltésére törekedve;

77.  a szubszidiaritás elvének szem előtt tartásával megismétli az „Együtt a versenyképes és erőforrás-hatékony városi mobilitás felé” című 2013. december 17-i közleményben (COM(2013)0913) a Bizottság által a tagállamok felé tett azon felhívást, hogy:

   a) biztosítsák a jelenlegi és jövőbeli teljesítmény részletes értékelését, a fenntartható városi mobilitási tervek összehangolását és beépítését a szélesebb körű város- és területfejlesztési stratégiákba, szükség esetén a területrendezési hatóságok rendelkezésére álló technikai és egyéb eszközök módosításával;
   b) összpontosítsanak az infrastruktúrán kívül a megfelelő járművekre mint a városi logisztika terén a fenntartható városi mobilitás biztosításának eszközére;

78.  felhívja a Bizottságot és a tagállami hatóságokat, hogy a pénzügyi válság által a közlekedési rendszerek használatára gyakorolt negatív hatás figyelembevételével fordítsanak nagyobb figyelmet a célkitűzésekre, a célokra és a mutatókra, különösen a projektek pályázati űrlapjain szereplőkre, hogy feltárják az esetleges kockázatokat és védekezzenek a túlzott optimizmus ellen a jövőbeli projektek esetében, és így elkerüljék a Számvevőszék különjelentésében említett idő- és költségtúllépéseket;

79.  sürgeti a Bizottságot, hogy végezze el a városi közlekedési projektek indikatív költségvetéseinek alaposabb költség-haszon elemzését és ossza meg a bevált gyakorlatokat a tagállamokkal, valamint ösztönözze őket ezek megosztására, ezáltal támogatva a hatóságokat a Bizottság jóváhagyásához nem kötött projektek sikeres kidolgozásában;

80.  ragaszkodik ahhoz, hogy a Bizottság ösztönözze a Jaspers (Joint Assistance to Support Projects in European Regions) tagállamok általi felhasználását, és hogy teljes mértékben aknázza ki az abban rejlő lehetőségeket az európai strukturális és beruházási alapokból finanszírozott városi közlekedési projektek kidolgozásának és minőségük értékelésének támogatása terén;

81.  felhívja azonban a figyelmet arra, hogy a városi tömegközlekedés nem csupán jövedelemtermelő tevékenység, hanem a városi mobilitási rendszerek kulcsfontosságú és időnként pótolhatatlan eleme sok nagyvárosban, még a fejlettebb régiókban is, mivel ezek is szenvednek a „városi paradoxontól” a társadalmi szempontból érzékeny választókörzetek létezése miatt;

82.  ezért kéri, hogy az illetékes hatóságok vegyék teljes mértékben figyelembe a városi tömegközlekedési projektek társadalmi dimenzióját a pályázati űrlapon található megfelelő indoklások alapján;

83.  kéri a Bizottságot, hogy gyorsan fogadja el a lényeges végrehajtási és felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat az esetleges késedelmek elkerülése érdekében, felismerve, hogy a közlekedési projektek kidolgozása és végrehajtása rendszerint jelentős időt igényel;

84.  ragaszkodik ahhoz, hogy a fent említett 2013. december 17-i közlemény mellékletében szereplő elemek végrehajtásra kerüljenek, beleértve az alábbiakat:

   a) átfogó helyzetelemzés és kiindulási állapot „városi mobilitási teljesítmény-ellenőrzésen” keresztül, amely alapot képez a jövőbeli előrehaladás méréséhez;
   b) a városi területek azon problémás pontjainak azonosítása, ahol a jelenlegi közlekedési rendszer teljesítménye különösen gyenge;
   c) megfelelő teljesítménymutatók, amelyeket aztán megfelelően ellenőrizni lehet;
   d) olyan konkrét teljesítménycélok, amelyek reálisan ambiciózusak a fenntartható városi mobilitási terv általános célkitűzései tekintetében;
   e) a kiindulási állapot és a rendelkezésre álló erőforrások reális értékelésén alapuló mérhető célok, amelyeknek tükrözniük kell a fenntartható városi mobilitási terv konkrét célkitűzéseit;

85.  rámutat az 1301/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben(12) (ERFA-rendelet) felsorolt városi közlekedési projektek eredményességének mérésére szolgáló megfelelő mutatók hiányára, és ragaszkodik ahhoz, hogy a Bizottság az ilyen típusú projektekkel kapcsolatos végrehajtási és felhatalmazáson alapuló jogi aktusokba foglaljon bele megfelelőbb mutatókat a Számvevőszék által ajánlott mutatók figyelembevételével;

VIII.rész – A Számvevőszék 2/2014. számú, „Megfelelő-e a preferenciális kereskedelmi megállapodások kezelése?” című különjelentése

86.  üdvözli a különjelentést, amely azzal összefüggésben értékeli a preferenciális kereskedelmi megállapodások kezelését, hogy az az Unió kizárólagos hatáskörébe tartozik, és a különjelentés ezzel fontos hozzájárulást jelent az Unió külső kereskedelmi és fejlesztési politikáiról szóló általános politikai vitához; tudomásul veszi a megállapításokat és ajánlásokat, és az alábbiakban foglalja össze észrevételeit és ajánlásait;

Általános észrevételek

87.  súlyos aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság nem mérte fel megfelelően a preferenciális kereskedelmi megállapodások valamennyi gazdasági hatását, valamint amiatt, hogy nem biztosított a bevételek hiánytalan beszedése;

88.  emlékeztet arra, hogy kiemelt prioritás, hogy a politikai döntéshozók, a különböző érdekelt felek és az uniós adófizetők megfelelő tájékoztatást kapjanak a különböző kereskedelempolitikai lehetőségek és forgatókönyvek legfőbb hozzáadott értékeiről és hátrányairól;

89.  elfogadhatatlannak tartja, hogy a fenntarthatósági hatásvizsgálatok egyes esetekben hiányoznak, hiányosak, régi vagy már nem érvényes adatokon alapulnak, más esetekben pedig (Chile) csak a megállapodás aláírása után állnak rendelkezésre;

90.  ragaszkodik ahhoz, hogy bármilyen új megállapodás aláírása előtt el kell készíteni és közzé kell tenni az annak alapjául szolgáló fenntarthatósági hatásvizsgálat végleges változatát;

91.  sajnálja, hogy az általános vámkedvezmény-rendszerbeli (GSP-rendszerbeli) partnerek nem minden esetben írták alá az emberi jogokra és a munkajogra vonatkozó nemzetközi egyezményeket; felszólítja a Bizottságot, hogy a preferenciális kereskedelmi megállapodásokban helyezzen nagyobb hangsúlyt a környezetvédelemre és a jó kormányzásra;

92.  2015 októberéig tájékoztatást szeretne kapni arról, hogy a Bizottság milyen intézkedéseket tett a Parlament és a Számvevőszék ajánlásai és észrevételei alapján;

A jövőben várható fejlemények

93.  véleménye szerint a preferenciális kereskedelmi megállapodásokkal járó gazdasági hatások értékelésének javítása érdekében a Bizottság:

   a) minden preferenciális kereskedelmi megállapodás tekintetében végezzen hatásvizsgálatot és fenntarthatósági hatásvizsgálatot, amelyek mélyreható, átfogó és számszerű elemzést nyújtanak a várható gazdasági hatásokról, és ezek tartalmazzanak az elmaradt bevételekre irányuló pontos becslést is;
   b) rutinszerűen vonja be az Eurostatot a fenntarthatósági hatásvizsgálatokban felhasznált statisztikai adatforrások minőségi értékelésébe, és biztosítsa, hogy az elemzés kellő időben elkészüljön a tárgyaló felek számára;
   c) valamennyi preferenciális kereskedelmi megállapodásra vonatkozóan végezzen időközi és utólagos értékeléseket annak felmérése érdekében, hogy a jelentős hatású preferenciális kereskedelmi megállapodások milyen mértékben érik el politikai célkitűzéseiket, és hogyan lehetne javítani ezek teljesítményét a fő ágazatokban, és ezek tartalmazzanak az elmaradt bevételekre irányuló becslést is;

94.  felszólít továbbá arra, hogy az EU pénzügyi érdekei védelmének javítása érdekében a Bizottság:

   a) dolgozzon ki uniós kockázati profilokat a preferenciális kereskedelmi megállapodásokra vonatkozóan, hogy a tagállamok az uniós költségvetést érő veszteségek csökkentése érdekében közös kockázatelemzési módszerekkel rendelkezzenek;
   b) ellenőrizze, hogy az uniós költségvetést érő veszteségek csökkentése érdekében a tagállamok javítják-e kockázatkezelési rendszereik és kontrollstratégiájuk eredményességét;
   c) ösztönözze a tagállamokat arra, hogy hozzanak megfelelő, a kölcsönös segítségnyújtási értesítések átvételekor végrehajtandó elővigyázatossági intézkedéseket;
   d) kockázati alapon végezzen értékelést és helyszíni monitoringot a kedvezményes elbánásban részesülő országokban, különös tekintettel a származási szabályokra és a kumulációra;
   e) írja elő a tagállamoknak, hogy javítsák a közigazgatási együttműködéssel kapcsolatban általuk nyújtott információk minőségét;
   f) az uniós költségvetést az elévülés miatt érő veszteségek megakadályozása érdekében javítsa az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) vizsgálatainak pénzügyi nyomon követését;
   g) erősítse meg az Unió helyzetét a kölcsönös preferenciális kereskedelmi megállapodásokban, és alkalmazza hatékonyabban az elővigyázatossági és óvintézkedéseket, ezeket valamennyi jövőbeni kereskedelmi megállapodásba beépítve;
   h) haladéktalanul nyújtson áttekintést a 2010 és 2014 közötti visszafizetésekről;
   i) tájékoztassa a Parlamentet a bangladesi „Compact” nevű kezdeményezés eredményeiről;

IX.rész – A Számvevőszék 3/2014. számú, „A Schengeni Információs Rendszer második generációjának (SIS II) az Európai Bizottság általi kifejlesztése: tanulságok” című különjelentése

95.  üdvözli a Számvevőszék 3/2014. számú különjelentésének megállapításait és ajánlásait;

96.  kritikát fogalmaz meg a Bizottsággal szemben, amiért a SIS II projekthez kapcsolódó feladatokhoz annak kezdetekor nem biztosított elegendő szakértő munkatársat sem a műszaki végrehajtás, sem pedig a minőség vizsgálata tekintetében;

97.  azt javasolja, hogy a Bizottság valamennyi nagyobb méretű IT projektet integrálja az informatikai irányítási eljárásba, és hogy ne csak a Bizottság Informatikai Főigazgatóságának szakértőit, hanem más főigazgatóságoknál dolgozó, valamint külső szakértőket is vonjon be, annak érdekében, hogy jobban hasznosítsa a rendelkezésre álló belső szakértelmet;

98.  azt javasolja, hogy a Bizottság hasznosítsa a tagállamok szakértelmét valamennyi nagyobb projekt esetében rögtön azok kezdetétől fogva, és hozzon létre a projektért felelős tagállami szakértőkből álló szakértői testületet; véleménye szerint a testület feladatait és tagjainak hatáskörét egyértelműen meg kell határozni;

99.  kritikát fogalmaz meg amiatt, hogy a projekt kezdetekor sem a Bizottság – amelynek többek között a SIS II végfelhasználóinak érdekeit kellett volna képviselnie –, sem a fő érintett felek még csak nem is ismerték a műszaki, illetve a végfelhasználói követelményeket;

100.  elvárja, hogy a jövőbeli projektek esetében a Bizottság a tagállamokkal együttműködve már a projekt elején pontosan állapítsa meg a teljesítendő műszaki és végfelhasználói követelményeket;

101.  úgy véli, hogy az adófizetők pénzét pazarolták, amikor a Bizottság a projektre vonatkozóan általános ajánlattételi felhívást tett közzé anélkül, hogy egyértelműen meghatározták volna a projekt követelményeit;

102.  azt javasolja, hogy a jövőbeli informatikai projektekhez a Bizottság készítsen reális üzleti tervet és ütemtervet, amelyek egyértelműen meghatározott formai és tartalmi követelményeken, valamint a költségek és az időbeli ütemezés egyértelmű elemzésén alapulnak, és figyelembe veszik a projekttel kapcsolatos kockázatokat és a projekt összetettségét;

103.  kritikát fogalmaz meg azzal kapcsolatban, hogy a Bizottság több alkalommal megpróbálta elleplezni a késedelmeket és a növekvő költségeket;

104.  kéri, hogy a jövőbeli informatikai projektek esetén biztosítsák a lehető legnagyobb mértékű átláthatóságot a Parlament illetékes bizottságával szembeni folyamatos információáramlást illetően, különösen amikor olyan alapvető döntésekről van szó, amelyek egymást következő projektszakaszokat érintenek, vagy amelyek előre nem látott költségekre, átütemezésre, illetve alternatív megoldásokra vonatkoznak;

105.  úgy véli, hogy a kártérítési igények érvényesítésére vonatkozó feltételeket nem kellett volna korlátozni a fővállalkozóval kötött szerződésben; véleménye szerint a jövőbeli szerződésekbe eredményes kötbérfeltételeket kell belefoglalni annak érdekében, hogy biztosított legyen az időben történő és az előírt szabványoknak megfelelő teljesítés;

106.  kritikát fogalmaz meg amiatt, hogy a Bizottság a projekt első szakaszában nyújtott gyenge teljesítmény ellenére nem bontotta fel a szerződést a fővállalkozóval;

107.  kritikát fogalmaz meg amiatt, hogy a Bizottság nem ragaszkodott ahhoz, hogy a SIS II megvalósításához a projekt összetevőin alapuló fejlesztési rendszert alkalmazzanak; véleménye szerint ha egymással összekapcsolható munkablokkokat vezettek volna be, teljes elemeket át lehetett volna adni egy másik vállalkozónak annak elkerülése érdekében, hogy a projekt egyetlen konkrét vállalkozóhoz legyen kötve;

108.  kifogásolja, hogy a Bizottság a szerződés újratárgyalásával az eredeti érték nyolcszorosával túllépte az eredeti szerződés szerinti értéket a 2342/2002/EK, Euratom bizottsági rendelet(13) 126. cikke (1) bekezdésének e) pontja ellenére, amely úgy rendelkezik, hogy a szerződés értéke nem haladhatja meg 50%-nál nagyobb mértékben az eredeti szerződés szerinti értéket;

109.  e tekintetben megjegyzi, hogy esetleg felül kell vizsgálni az 1268/2012/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet(14) 134. cikke (1) bekezdésének b) pontját, mivel a szerződő hatóságot meghatározott vállalkozóhoz kötő technikai vagy művészeti okok nem szabad, hogy lehetővé tegyék a 134. cikk (1) bekezdésének e) pontjában foglalt biztonsági rendelkezés megkerülését, illetve azt, hogy a fő szerződés eredeti értéke aránytalan mértékben megnövekedjen;

110.  megjegyzi, hogy abban az esetben, ha a projekt eredeti költségei jelentős mértékben megnövekednek vagy lényeges változások következnek be a várható hasznok, kockázatok, illetve az alternatív megoldások tekintetében, azt költségvetési hatóságnak előzetesen jóvá kellene hagynia;

111.  elítéli, hogy több esetben is más célra fordították a költségvetési forrásokat anélkül, hogy azt a költségvetési hatóság jóváhagyta volna;

112.  üdvözli, hogy elkészült a projektmenedzsment útmutató, aminek alkalmazását a Bizottság Informatikai Főigazgatósága már 2011 óta szorgalmazta; véleménye szerint az útmutató alapján a projektet irányító bizottságnak jóvá kell hagynia a következő projektszakasz bevezetését – ez az úgynevezett „jóváhagyási kapu”;

113.  kiemeli, hogy előre kell tekinteni, mivel az évtized végére a SIS II valószínűleg telítődni fog, így szükség lesz a SIS III bevezetésére; e tekintetben reméli, hogy a SIS III előkészítése lényegesen jobban zajlik majd;

X.rész – A Számvevőszék 4/2014. számú, „Az uniós vízpolitika célkitűzéseinek integrálása a KAP-ba: részleges siker” című különjelentése

114.  felszólítja a Bizottságot, hogy a szakpolitika szintjén a 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek(15) (víz-keretirányelvnek) való megfelelés biztosítása érdekében tegyen javaslatot az uniós jogalkotónak a jelenlegi eszközök (kölcsönös megfeleltetés és vidékfejlesztés) szükséges módosítására, illetve adott esetben a vízpolitikai céloknak a KAP-ba történő integrálására vonatkozó nagyra törőbb célok teljesítésére alkalmasabb új eszközökre;

115.  felszólítja a tagállamokat, hogy a víz-keretirányelvnek megfelelően:

   a) orvosolják a kölcsönös megfeleltetési ellenőrzések végzésével kapcsolatos, az ellenőrzés során megállapított hiányosságokat;
   b) valamennyi jogsértés esetén alkalmazzanak megfelelő szankciókat;
   c) helyezzenek nagyobb hangsúlyt arra, hogy vidékfejlesztési programjaik révén feltárják és orvosolják a vízügyi problémákat, valamint annak biztosítására, hogy ezek a programok összhangban legyenek a vízgyűjtő-gazdálkodási tervekkel;
   d) dolgozzanak ki biztonsági mechanizmusokat a vidékfejlesztési programokból finanszírozott tevékenységek vízre gyakorolt negatív hatásainak elkerülése érdekében, és alkalmazzák azokat kellő szigorral;
   e) erőteljesebben mérlegeljék és megfelelően ösztönözzék a vízzel kapcsolatos problémákra elkülönített források felhasználását, összhangban a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvével;

116.  elvárja, hogy a Bizottság javasoljon olyan megfelelő mechanizmusokat, amelyek ténylegesen képesek erős pozitív hatást gyakorolni a víz-keretirányelv alapján készített tagállami programozási dokumentumok minőségére, és képesek megakadályozni az irányelvben meghatározott határidők túllépését; véleménye szerint ennek érdekében a vidékfejlesztési források lekötése előtt a víz-keretirányelv végrehajtása tekintetében minimumfeltételeket kell meghatározni;

117.  felszólítja a tagállamokat, hogy sürgősen gyorsítsák fel a víz-keretirányelv végrehajtási folyamatát és a következő vízgazdálkodási ciklusra (2015) javítsanak a vízgyűjtő-gazdálkodási terveik minőségén, egyedi intézkedések leírásával (pl. ismertetve a hatókört, az időzítést, a célokat és a költségeket), és azok egyértelmű és konkrét operatív szintű, valamint helyi szintű/mezőgazdasági üzemek szintjén történő meghatározásával;

118.  felhívja a Bizottságot, hogy szerezzen pontosabb ismereteket arról, hogy milyen kapcsolat van a vízminőség/-mennyiség, illetve a mezőgazdasági tevékenységek között, és ehhez fejlessze meglévő monitoringrendszereit, és gondoskodjon arról, hogy azok legalább a mezőgazdasági tevékenységek által a vizekre nézve jelentett terhelés változását mérni tudják; véleménye szerint ennek segítségével meg lehetne állapítani, hogy melyek azok a területek, amelyek a leginkább igénylik a KAP-ból nyújtott támogatást;

119.  arra ösztönzi a tagállamokat, hogy időszerűség, megbízhatóság és egységesség tekintetében javítsák a Bizottság rendelkezésére bocsátott adatokat, mivel az Unió egésze esetében a vízzel kapcsolatos információk minősége attól függ, hogy az egyes tagállamok milyen minőségű információkat bocsátanak rendelkezésre;

IX.rész – A Számvevőszék 5/2014. számú, „Az európai bankfelügyelet rendszerének kialakítása – az EBH és a pénzügyi környezet változásai” című különjelentése

120.  kiemeli, hogy ágazatokat átfogó hatásvizsgálatot kell végezni, illetve figyelembe kell venni a technikai standardok kidolgozásához szükséges időt; üdvözli a Bizottság azon javaslatát, hogy határidőket ír elő a technikai standardokra vonatkozó felhatalmazások kapcsán, és megjegyzi, hogy az elmúlt években elfogadott uniós pénzügyi jogszabályok szabályozói csomagjában szereplő intézkedések hatásainak ágazatokat átfogó értékelése folyamatban van;

121.  hangsúlyozza, hogy az Európai Bankhatóság intézkedéseinek politikai szempontból továbbra is semlegesnek kell maradniuk; úgy véli azonban, hogy elengedhetetlen a mielőbbi felügyeleti konvergencia a felügyelet feladatainak és szerepének végrehajtása érdekében;

122.  úgy véli, hogy egy független ellenőrzési rendszer a pénzügyi piac megfelelő működésének alapja; ezért aggályait fejezi ki azon politikai döntés miatt, amely az Európai Bankhatóságot csak az összehangolásért felelős szervnek tekintené, nem pedig mikroprudenciális felügyeleti hatóságnak egy olyan történelmi időszakban, amikor a pénzügyi intézmények iránti bizalom erőteljes fellépést tesz szükségessé;

123.  tudomásul veszi az Európai Bankhatóság korlátait, ami a felügyeleti kollégiumokat illeti, valamint annak hatásait a felügyeleti konvergenciára; üdvözli az Európai Bankhatóság által e korlátokon belül a kollégiumok működésének javítása terén tett előrelépéseket, különösen a közös kockázatértékelésekkel és a közös határozatokkal kapcsolatban;

124.  aggodalommal állapítja meg, hogy – bár az átfogó egységes felügyeli mechanizmus részeként erősödött az Európai Bankhatóság azon szerepe, hogy stresszteszteket kezdeményezzen és hangoljon össze – a stresszteszt végrehajtásával kapcsolatos jogi felelősség továbbra is a hatáskörrel rendelkező hatóságokra hárul, így az Európai Bankhatóság nem befolyásolhatja a tesztek eredményeit;

125.  aggodalommal állapítja meg, hogy az Európai Bankhatóság nem tudja maradéktalanul végrehajtani fogyasztóvédelmi megbízatását, különösen az e kérdések kezeléséhez szükséges jogi eszközök hiánya és azon nagyon korlátozott lehetősége miatt, hogy jogilag kötelező erejű határozatokat hozzon bizonyos termékek vagy tevékenységek betiltása céljából; kiemeli azonban a vegyes bizottság azon szerepét, hogy elősegíti és javítja a vélemények ágazatközi cseréjét, és egyetért a Számvevőszékkel abban, hogy erőteljesebb fogyasztóvédelmi intézkedésekre van szükség az uniós pénzügyi szektorban;

126.  úgy véli, hogy tevékenységének a nemzeti fogyasztóvédelmi hatóságokkal való fokozottabb összehangolása növelhetné az Európai Bankhatóság hatását ezen a területen;

127.  egyetért a Számvevőszékkel abban, hogy egy teljesítménymérési rendszer kialakítása elengedhetetlen a hatékony nyomon követéshez, és elismerését fejezi ki amiatt, hogy az Európai Bankhatóság már dolgozik egy teljesítménykezelési rendszer bevezetésén;

128.  tudomásul veszi, hogy a teljes Unióra kiterjedő bankfelügyelet az Európai Bankhatóság, az Európai Központi Bank és a – mind az egységes felügyeleti mechanizmuson belüli és kívüli – tagállamok felügyeleti hatóságai közötti szerepek és elszámoltathatóság egyértelmű felosztását igényli; ezért a szerepek és feladatok további pontosítását kéri a feladatok közötti átfedések, az esetleges kiskapuk és a nem egyértelmű felelősségi körök elkerülése érdekében;

129.  úgy ítéli meg, hogy javítani kell a jelenlegi felügyeleti szabályokat az eurót használó, de az Európai Unión kívüli országok, mint például Vatikánváros, Andorra, Monaco és San Marino nemzeti bankjaira vonatkozó szorosabb felügyelettel való kiegészítésük érdekében;

130.  úgy véli, hogy felül kell vizsgálni a kockázattal súlyozott eszközök paramétereit, hogy ne büntessük a hitelekkel kapcsolatos banki termékeknek leginkább kitett bankokat, illetve hogy ne jutalmazzuk a rossz vagy kétes pénzügyi termékeket, például származtatott pénzügyi eszközöket kínáló bankokat;

XII.rész – A Számvevőszék 6/2014. számú, „Jó eredményeket ért-e el a kohéziós politikához rendelt forrásokból a megújulóenergia-termeléshez nyújtott támogatás?” című különjelentése

131.  üdvözli a Számvevőszék 6/2014. számú különjelentését, és támogatja az abban foglalt ajánlásokat;

132.  üdvözli a Számvevőszék azon megállapítását, hogy a kiválasztott megújulóenergia-projektek végrehajtása problémamentes, és úgy ítéli meg, hogy ez megerősíti a megújulóenergia-termelés legfontosabb technológiáinak kiforrottságát;

133.  azon a véleményen van, hogy a megújulóenergia-projekteknél, amelyek teljes működőképességéhez általában több évre van szükség, nehéz pontosan értékelni a teljesítményt ezen évek eltelte előtt;

134.  úgy ítéli meg, hogy a költséghatékonyság elvét teljes mértékben alkalmazni kellene a kohéziós politika eszközeinél, valamint egyéb olyan eszközöknél, mint az európai energiaügyi gazdaságélénkítő program – és nem csak a megújulóenergia-projekteknél –, még akkor is, ha átfogóbb célokat szolgálnak; rámutat arra, hogy a költséghatékonyság fogalmát többféleképpen meg lehet határozni; ezért azt javasolja, hogy a Bizottság és a tagállamok vitassák meg, hogy ezt az elvet hogyan lehetne egyszerűsíteni annak érdekében, hogy használhatóbb iránymutatást adjon a megújulóenergia-projektek végrehajtásához;

135.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a megújuló energiaforrásokra vonatkozó uniós szabályozási keret nem felel meg teljes mértékben a megújuló energia legfontosabb finanszírozási forrását jelentő uniós pénzügyi eszközökben, így az Európai Regionális Fejlesztési Alap és a Kohéziós Alap keretében meghatározott követelményeknek; felkéri a Bizottságot, hogy végezze el a jogszabályok mélyreható átvilágítását, és javítsa a fennálló következetlenségeket;

136.  úgy véli, hogy a közpénzekből való finanszírozásnak ezen a területen ki kell egészítenie a magánbefektetéseket, és kulcsszerepet kell játszania azok ösztönzésében; úgy véli azonban, hogy egyes, különösen nagyobb volumenű projektekhez jelentősebb közberuházásokra van szükség;

137.  úgy ítéli meg, hogy a gyakran változó és nem kiszámítható ösztönzők és támogatási rendszerek akadályozzák a megújuló energiába való beruházást; kitart amellett, hogy a meglévő bizonytalanságok torzítják a termelési technológiák kiválasztási folyamatát, ami még inkább aláássa a költséghatékonyság elvét;

138.  hangsúlyozza, hogy a megújuló energia hálózatba való bekapcsolásával járó nehézségek és bizonytalanságok nemcsak a magánszektor megújulóenergia-fejlesztésbe való befektetéseit akadályozzák, hanem alááshatják a folyamatban lévő projektek gazdasági és pénzügyi fenntarthatóságát, valamint az ERFA és a Kohéziós Alap jövőbeli programjainak végrehajtását; felkéri a Bizottságot, hogy végezze el a szabályozási és technikai akadályok aktuális átvilágítását tagállami szinten, hogy javítsa mind a kis, mind a nagyszabású megújulóenergia-projektek bekapcsolását a villamosenergia-hálózatba;

139.  megállapítja, hogy a Bizottságnak szigorúbban kell felügyelnie a 2014–2020-as időszakra vonatkozó új szabályozási keretet, beleértve annak eredeti céljait és teljesítménymutatóit, amelyek lehetővé teszik a hatékony nyomon követést és értékelést;

140.  kéri a tagállamokat, hogy tegyenek további erőfeszítéseket a bevált gyakorlatok cseréjére és közös eljárások kidolgozására nemzeti igazgatási rendszereik összehangolása érdekében;

141.  megállapítja, hogy a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos nagyon részletes kiválasztási szempontok egyes piaci szereplők kizárásához vezethetnek; kéri a Bizottságot, hogy ebben a kérdésben adjon több iránymutatást, és gondosan kísérje figyelemmel ezeket az ügyeket;

142.  tudomásul veszi a Bizottság válaszait, amelyek hangsúlyozzák, hogy a Számvevőszék egyes ajánlásait már megvalósította a 2009/28/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(16) (a megújuló energiáról szóló új irányelv);

XIII.rész – Az Európai Számvevőszék 7/2014. számú, „Sikeresen támogatta-e az ERFA az üzleti inkubátorok fejlesztését?” című különjelentése

143.  üdvözli a Számvevőszék 7/2014. számú különjelentését, és támogatja az abban foglalt ajánlásokat;

144.  megjegyzi, hogy az üzleti inkubátorok az olyan új vállalkozások létrehozását és további fejlődését támogatják, amelyek a kis- és középvállalkozásokat (kkv) a gazdasági növekedés és a munkahelyteremtés központi elemévé tehetik az Európai Unióban;

145.  úgy véli, hogy az ellenőrzött inkubátorok esetében alkalmazott, kohéziós politikai finanszírozásra vonatkozó programoknak strukturált tervezéssel, egyértelmű célokkal és eredményes értékelési rendszerrel kell rendelkezniük; azon a véleményen van, hogy az ellenőrzött inkubátorokat a fenti követelmények szempontjából hiányosságok jellemzik;

146.  emlékeztet arra, hogy az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) pénzügyileg jelentősen hozzájárult az üzleti inkubátorok infrastruktúrájának létrehozásához, és hogy az ellenőrzött inkubátorházakat megfelelően hozták létre, a vizsgált inkubátorok teljesítménye azonban szerény volt;

147.  rámutat, hogy az inkubációs támogatással elkészített üzleti tervek száma, az inkubációs programban részt vevő induló vállalkozások száma, valamint a létrehozott munkahelyek száma átlagosan sokkal alacsonyabb volt, mint a Számvevőszék által a teljesítmény-összehasonlításban (benchmarkként) alapul vett inkubátorok esetében;

148.  megjegyzi, hogy az ellenőrzött ERFA-inkubátorok korlátozottabb körű szolgáltatásokat nyújtottak, és személyzetük készségei és szakértelme is szűkebb körű volt, mint a teljesítmény-összehasonlításban szereplő inkubátoroknál;

149.  hangsúlyozza, hogy az üzleti inkubátorok eredményessége szempontjából fontos a szakképzett munkatársakkal, bevált gyakorlatokkal és rendszeres nyomon követéssel biztosított, teljes körű üzleti támogatási értéklánc megléte;

150.  tudomásul veszi a Bizottság arra vonatkozó magyarázatát, hogy azok a tagállamok, amelyek 2004-ben csatlakoztak az Európai Unióhoz, nem rendelkeztek megfelelő üzleti infrastruktúrával, szakértelemmel és tapasztalattal a csatlakozást követően, és emiatt nem tudtak jobb eredményeket elérni; emlékeztet azonban arra, hogy az ellenőrzés 4+2 tagállam inkubátorait vizsgálta, és ezek közül csak kettő csatlakozott 2004-ben az Európai Unióhoz;

151.  azon a véleményen van, hogy az egymást követő programozási időszakokban (2000–2006 és 2007–2013) a Bizottság nem volt eléggé elkötelezett e vállalkozások támogatása mellett; megjegyzi, hogy ezt erősíti meg, hogy hiányosságok vannak a Bizottság által ezekben a programozási időszakokban – különösen 2006 és 2010 között – adott iránymutatásokban;

152.  emlékeztet arra, hogy a bevált gyakorlatok kialakítása és megosztása – különösen az újonnan létrehozott vállalkozások esetében – fontos intézkedés az eredményesség javítása érdekében; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az ellenőrzött inkubátorok csalódást keltő eredményeket értek el; felkéri a Bizottságot, hogy fejlessze tovább a tagállamok irányító hatóságai számára e tekintetben adott iránymutatásait, az utóbbiakat pedig arra kéri fel, hogy hatékonyan alkalmazzák ezeket a vezérelveket;

153.  kiemeli, hogy a vállalkozás eredményessége szempontjából fontos a személyzet képzésébe való beruházás annak érdekében, hogy eredményes támogatást nyújtsanak az inkubációs programban részt vevő vállalkozások és a lehetséges ügyfelek számára; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az ellenőrzött inkubátorok általában ezt az elemet is elhanyagolták;

154.  megjegyzi, hogy az üzleti inkubátorok támogatása alapulhat átfogó és mélyreható elemzésen, valamint a különösen támogatott projektekre (például megvalósíthatósági tanulmány, üzleti terv stb.) vonatkozóan elvégzett egyedi, konkrét, testre szabott vizsgálatokon; úgy véli, hogy ezek a vizsgálatok egyértelmű érveket vonultathatnak fel az ilyen támogatások mellett;

155.  úgy véli, hogy nem minden földrajzi hely esetében egyértelmű, hogy sikeres eredményt lehet elérni az olyan üzleti inkubátorok használatával, amelyek célja, hogy hozzáadott értéket vigyenek a regionális és gazdasági fejlesztésbe; úgy véli, hogy csak az olyan inkubátorokat kellene támogatni, amelyek eleget tesznek a bevezető előfeltételeknek;

156.  hangsúlyozza, hogy az üzleti inkubátorok számára támogatást lehetne nyújtani a köz- és magánszféra közötti partnerség (PPP) módszerének használatával, amelyben a kockázat megoszlik a közintézmény és a támogatás kedvezményezettjét jelentő magánvállalkozás között;

157.  megjegyzi, hogy az üzleti inkubátorokat iskolákkal és kutatási létesítményekkel szoros együttműködésben kell létrehozni;

158.  fontosnak tartja, hogy a 2014–2020-as időszakban az ERFA, a Horizont 2020 és a COSME program (a vállalkozások versenyképességét és a kis- és középvállalkozásokat segítő uniós program) forrásaiból az üzleti inkubátoroknak nyújtott támogatások egymást kiegészítve és egymással szinergiában működjenek;

XIV.rész – Az Európai Számvevőszék 8/2014. számú, „Eredményesen integrálta a Bizottság a termeléstől függő támogatást az egységes támogatási rendszerbe?” című különjelentése

159.  támogatja a Számvevőszék ajánlásait, és üdvözli a Bizottság konstruktív álláspontját;

160.  sajnálja, hogy a Számvevőszék szerint egyes tagállamok nem mindig követték a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvét a támogatási jogosultságok kiszámításához alkalmazott kritériumok meghatározásakor;

161.  megjegyzi, hogy ebből adódóan bizonyos ágazatokban a termelők váratlan többletbevételre tettek szert, ami önmagában véve nem sértette a hatályos szabályokat:

   a) Spanyolországban a nemzeti szabályozás értelmében a támogatási jogosultságok összege meghaladta a termelők által korábban kapott, termeléstől függő támogatás összegét;
   b) Olaszországban a termelők a korábbi támogatási szintjüknek megfelelő jogosultságokban részesültek, még akkor is, ha időközben jelentősen csökkentették megművelt területeiket;
   c) az uniós jogszabályokkal ellentétben a francia hatóságok nem csökkentették az összes támogatási jogosultság értékét annak érdekében, hogy (a 73/2009/EK tanácsi rendelet(17) 68. cikke értelmében) finanszírozzák a termelőknek nyújtott különleges támogatást; ennek következtében az összes franciaországi támogatási jogosultság értéke 4,61%-kal magasabb volt a ténylegesnél, ami 357,3 millió eurós összegnek felel meg; megjegyzi, hogy ebből az összegből 74 millió euró az egységes támogatási rendszerbe 2010-ben integrált támogatásra vonatkozott és hogy a Bizottság válasza szerint a Franciaországra vonatkozó cselekvési tervben szerepelnek korrekciós intézkedések;

162.  felhívja ezért a Bizottságot, hogy megfelelően felügyelje a termelők támogatási jogosultságainak tagállamok általi kiszámítását, és ezen belül az e jogosultságok odaítélése tekintetében megállapított felső határok tiszteletben tartását;

163.  aggodalommal veszi tudomásul, hogy a támogatási jogosultságokat az adminisztratív eljárások lassúsága miatt még olyan esetekben sem korrigálták, amelyekben a Bizottság hibákat tárt fel;

164.  felhívja a Bizottságot, hogy javítson a kellő időben történő felügyeleten, és fordítson nagyobb figyelmet a jogosultságokhoz kapcsolódó kockázatokra;

165.  nyugtázza, hogy 2015-től az egységes támogatási rendszert (SPS) egy „alaptámogatási rendszer” (BPS) váltja fel;

166.  úgy véli, hogy az új rendszernek törekednie kell a termelőkre nehezedő adminisztratív terhek csökkentésére;

167.  meggyőződése, hogy a Bizottság ellenőrzéseinek és auditjainak alapvetően kockázatalapúaknak kell lenniük;

168.  kitart amellett, hogy az új rendszernek meg kell előznie, hogy a támogatási jogosultságok kiszámítása tekintetében indokolatlan eltérések legyenek a különböző tagállamok között, illetve hogy a termelőkkel szemben eltérő bánásmódot alkalmazzanak, függetlenül a rendelet által esetlegesen kínált mérlegelési lehetőségektől; kéri a Bizottságot, hogy biztosítsa a Parlamentet és a Költségvetési Ellenőrző Bizottságot arról, hogy megfelelő intézkedések kerültek bevezetésre e célkitűzés megvalósítása érdekében;

169.  aggódik amiatt, hogy a helytelen támogatási jogosultságok 2014 után is helytelen kifizetésekhez vezethetnek, mivel a tagállamok dönthetnek úgy, hogy 2021-ig a jövőbeni támogatás egy részét az egységes támogatási rendszer szerinti jelenlegi támogatási szint alapján folyósítják; úgy véli, hogy bár az ilyen kifizetéseket korrigálni lehet és vissza lehet fizettetni, elsődlegesen el kell őket kerülni;

170.  emlékezteti a Bizottságot arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 317. cikke előírja, hogy „[a] Bizottság a költségvetést a tagállamokkal együttműködve [...] saját felelősségére és az előirányzatok keretein belül hajtja végre a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elveinek tiszteletben tartásával”; ezért elvárja, hogy a Bizottság nyújtson megfelelő iránymutatást a tagállamok számára annak érdekében, hogy a BPS-t a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvével összhangban hajtsák végre, és állítsa fel a megfelelő felügyeleti struktúrákat a költségvetés végrehajtásával kapcsolatos átfogó felelősség felvállalása érdekében;

XV.rész – A Számvevőszék 9/2014. számú, „Megfelelő-e a borágazatot célzó uniós beruházási és promóciós támogatás irányítása, és igazolták-e annak az uniós borok versenyképességére gyakorolt hatását?” című különjelentése

171.  üdvözli a Számvevőszék 9/2014. számú különjelentésének megállapításait és ajánlásait;

172.  tudomásul veszi, hogy a Tanács és a Parlament elfogadta a piacok 2014–2020-as időszakra vonatkozó, új közös szervezéséről szóló 1308/2013/EU rendeletet(18);

173.  emlékeztet a Számvevőszék 7/2012. számú különjelentésére (2011. évi mentesítés) a borpiac közös szervezésének reformjáról, valamint a Költségvetési Ellenőrző Bizottság azt követő jelentésére;

174.  teljes mértékben egyetért azzal, hogy a támogatási rendszert racionalizálni kell, és hogy a Bizottságnak rendszeresen ellenőriznie kell a támogatások felhasználását; ragaszkodik ahhoz, hogy a beruházási intézkedésnek mindenképpen üzlet- és eredményorientáltnak kell lennie, és hogy a bevált modelleket kell ösztönözni és le kell vonni belőlük a tapasztalatokat;

175.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy az erőfeszítések ellenére nem sikerült több kis- és középvállalkozást (kkv-t) bevonni a borszektornak nyújtott uniós promóciós támogatásba; úgy véli, hogy a társfinanszírozási rátákat a kkv-k előnyben részesítése érdekében felül kell vizsgálni, hogy könnyebbé váljon a potenciálisan kedvezményezett kkv-k részvétele, különös tekintettel korlátozott adminisztratív és pénzügyi kapacitásaikra;

176.  úgy véli, hogy létre kell hozni a promóciós intézkedés közös értékelési rendszerét, hogy a Bizottság és a tagállamok elemezni tudják az eredményeket és a meghatározott célok teljesülését, valamint a borágazat versenyképességére tagállami szinten gyakorolt hatását; rámutat, hogy e közös értékelési rendszer része lehetne az egyes borászati vállalkozások globális piaci részesedésének növekedése is;

177.  egyetért a Számvevőszék ajánlásával, hogy a járulékos költségeket, például a végrehajtó szervek költségeit és az állandó költségeket megfelelően igazolják, és hogy azok legfeljebb az összköltség egy adott hányadára korlátozódjanak;

178.  hangsúlyozza annak alapvető fontosságát, hogy megfelelő szakpolitikai kombináció álljon rendelkezésre a beruházás és a promóció vonatkozásában; úgy véli, hogy a Bizottságnak és a tagállamoknak hatékonyabban kellene végrehajtaniuk az intézkedéseket; megjegyzi, hogy – különösen a promóciós intézkedés esetében – a kedvezményezettektől meg kell követelni annak bizonyítását, hogy szükségük van uniós támogatásra, a szokásos működési költségeket nem szabad finanszírozni, és korlátozni kell az adott programozási időszakban ugyanazon célországokban promóciós programokat végző kedvezményezettek támogatását; rámutat továbbá, hogy a promóciós tevékenységek eredményeit elsősorban a kedvezményezett, nem pedig a teljes uniós borágazat szintjén kell vizsgálni;

179.  egyetért a Számvevőszék ajánlásával, hogy a Bizottság elemezze, hogy a 2014–2018-as időszakra szóló nemzeti támogatási programokra előirányzott költségvetés hogyan illeszkedik az uniós borágazat szükségleteihez és elemezze a tagállamok támogatásfelhasználási képességét, és a költségvetést ennek megfelelően módosítsa; felkéri a Bizottságot, hogy vegye fontolóra, hogy a többi mezőgazdasági szektorhoz képest a borágazatnak szüksége van-e egy kiegészítő pénzügyi eszközre;

180.  üdvözli a minőségi borok uniós exportjának pozitív alakulását; rámutat, hogy az EU-nak fel kell ismernie versenyelőnyét a bor sokszereplős és egyre versengőbb világpiacán, és azt ki kell használnia, illetve arra kell ösztönöznie az uniós bortermelőket, hogy olyan világszintű minőségi borokat hozzanak létre, amelyek révén jobban egyensúlyba kerül az uniós kereslet és kínálat;

181.  arra biztatja a Bizottságot, hogy a finanszírozott projektek ellenőrzését és nyomon követését szolgáló jobb rendszer segítségével járuljon hozzá a borok harmadik országokban való népszerűsítésének fokozott átláthatóságához; rámutat arra, hogy ennek az intézkedésnek a kettős finanszírozás elkerülését is segítenie kell;

XVI.rész – A Számvevőszék 10/2014. számú, „Az Európai Halászati Alapból akvakultúra céljára nyújtott támogatás eredményessége” című különjelentése

182.  támogatja a Számvevőszék főbb ajánlásait, ugyanakkor megjegyzi, hogy a Bizottság jelenleg dolgozik a víz-keretirányelvhez és a 2008/56/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvhez(19) (tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv) kapcsolódóan kért útmutatókon; üdvözli, hogy a Bizottság nyugtázta a területrendezésre és az adminisztratív eljárások egyszerűsítésének szükségességére irányuló ajánlásokat;

183.  üdvözli, hogy a 2007–2013-as időszak tapasztalatait hasznosították a 2014–2020-as időszakra vonatkozó, új Európai Tengerügyi és Halászati Alapot illetően; kiemeli azonban, hogy a Bizottságnak biztosítania kell, hogy valamennyi ajánlást ültessék át a gyakorlatba;

184.  tudatában van annak, hogy a pénzügyi válság hatása az akvakultúra-ágazatban súlyosan érintette a növekedésre és a foglalkoztatásra vonatkozó célkitűzéseket illetően elért eredményeket; hangsúlyozza azonban, hogy más tényezők is közrejátszottak abban, hogy nem sikerült elérni az Európai Halászati Alap (EHA) egyik fő célkitűzését, az akvakultúra növekedésére és fenntarthatóságára vonatkozó célkitűzést; kiemeli, hogy az akvakultúra-ágazat növekedés helyett – a világ más részein megfigyelhető folyamatoktól eltérően – hosszú éveken át stagnált;

185.  csalódott amiatt, hogy a projektek szintjén nem választották meg megfelelően a prioritásokat, nemzeti szinten pedig nem volt kielégítő a stratégiai tervezés; ezért sürgeti a Bizottságot, hogy az akvakultúrát támogató intézkedések megerősítése érdekében fejlessze a programtervezést, valamint felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa a jobb végrehajtást;

186.  rámutat, hogy egyfelől az erősebb, fenntartható akvakultúra a Bizottság egyik fő célkitűzése, másfelől viszont nagyon keveset tettek annak érdekében, hogy az EHA keretében ezt a célkitűzést sikeresen elérjék; megjegyzi, hogy ez olyan rendszerszintű hiba, amely más programok esetében is előfordul, ezért úgy látja, hogy a Bizottság folyamatosan kudarcot vall célkitűzései elérését illetően;

187.  sürgeti a Bizottságot, hogy alakítsa át pénzgazdálkodását, és változtassa meg a megközelítését: ezentúl ne arra összpontosítson, hogy valamennyi rendelkezésre álló forrást elköltse, hanem arra, hogy a kiadások összhangban vannak-e a szabályokkal, optimális pénzfelhasználás valósul-e meg általuk, valamint hogy eredményesen segítik-e a fő célkitűzések elérését;

188.  megjegyzi, hogy a tagállamoknak javítaniuk kell azon, hogy nem megfelelő a projektkiválasztás, és nem arra kell törekedniük, hogy valamennyi projekt számára támogatást biztosítsanak, ezenkívül biztosítaniuk kell, hogy a bírálati eljárás olyan részletes értékelési szabályok alapján történjen, amelyek felmérik a projektekben rejlő lehetőségeket arra, hogy általuk olyan eredményeket és optimális pénzfelhasználást lehessen elérni, amelyek összességükben hozzájárulnak az Európai Tengerügyi és Halászati Alap (ETHA) célkitűzéseinek – így a növekedésre és a foglalkoztatásra vonatkozó célkitűzések – eléréséhez; hangsúlyozza, hogy ebben a Bizottságnak támogatnia kell a tagállamokat, ösztönöznie kell a projektek révén elérendő eredmények nyomon követését, és összetettebb utólagos projektértékelési rendszert kell kialakítania, amelynek segítségével hasznosítani lehet a szerzett tapasztalatokat;

189.  meggyőződése, hogy a tagállamoknak tökéletesíteniük kell jelentéstételi eszközeiket és csatornáikat, mivel a Bizottság számára benyújtott adatok gyakran pontatlanok; javasolja a Bizottság számára, hogy a) fejlesszen ki erőteljesebb nyomásgyakorlási eszközöket annak érdekében, hogy a tagállamok megbízható adatokat szolgáltassanak, különösen azokban az esetekben, amikor nyilvánvaló eltérések vannak, valamint b) vegye fontolóra azon tagállamok megbüntetését, amelyek gyaníthatóan szándékosan nyújtanak be helytelen adatokat;

190.  rámutat, hogy a Bizottságnak megfelelőbb keretet kell kialakítania valamennyi pénzügyi programja számára, többek között az akvakultúrára vonatkozó, új ETHA-intézkedéseket illetően; úgy véli, hogy a Bizottságnak törekednie kell arra, hogy következetesebb megközelítést alkalmazzon, és nagyobb fokú hitelességet kell kialakítania;

191.  felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a tagállamok fogalmazzák meg egyértelműen a stratégiájukat és olyan módon hajtsák végre azokat, hogy az egészítse ki az ETHA célkitűzéseit; kéri, hogy a Bizottság hasson oda, hogy a tagállamok fordítsanak nagyobb erőfeszítést a projektek értékelésére, és orvosolják azt a hiányosságukat, hogy nincsenek stratégiai elképzeléseik a projekteket illetően; kiemeli, hogy biztosítani kell, hogy a projektbírálók nyitott szemmel és egyértelmű elvárásokat megfogalmazva értékeljék a projekteket;

192.  javasolja, hogy a már elkezdett projektek támogatását gondolják újra, mivel ennek nincs további hatása; a hozzáadott érték hiányának elkerülése érdekében ellenzi, hogy a Bizottság, illetve a tagállamok „rovatkipipálós” gyakorlatot kövessenek;

193.  a támogatást kérelmező projektek kiváló minőségének biztosítása érdekében ösztönzi az adminisztratív eljárások egyszerűsítését;

194.  üdvözli az ETHA keretében bevezetendő új ellenőrzési rendszerre irányuló javaslatot, amely tagállami szinten olyan adatbázist foglal magában, amely tárolja az összes művelettel kapcsolatos információkat és összesített jelentést készít a legfontosabb információkról, és ragaszkodik ahhoz, hogy a javasolt rendszert magas színvonalon hajtsák végre, illetve működtessék;

XVII.rész – A Számvevőszék 11/2014. számú, „Az Európai Külügyi Szolgálat létrehozása” című különjelentése

195.  üdvözli a Számvevőszék 11/2014. számú különjelentését, és támogatja az abban foglalt ajánlásokat;

196.  véleménye szerint a források terén tapasztalható korlátok miatt az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) még nem teljes értékű uniós diplomáciai szolgálat; úgy ítéli meg, hogy a Bizottság és a tagállamok a megfelelő szereplők az EKSZ megszilárdításának ösztönzésére;

197.  rámutat, hogy a költségvetési semlegesség elve rendkívül üdvözlendő; ezt azonban nem szabad azoktól a megtakarításoktól elkülönítve szemlélni, amelyeket a tagállamok az EKSZ létrehozása révén értek el;

198.  úgy ítéli meg, hogy az EKSZ igazgatása továbbra is „fejnehéz”, amit orvosolni kell; azon a véleményen van, hogy a helyzet javítása érdekében már végrehajtott intézkedések a megfelelő utat jelentik, és kéri a Bizottságot, hogy fokozza a szervezeti egységek közötti együttműködés javításával kapcsolatos elkötelezettségét;

199.  úgy ítéli meg, hogy az uniós különmegbízottak felelősségi köre egyáltalán nem világos, és hiányzik a rájuk vonatkozó megfelelő nyomon követés és teljesítményelemzés; e hiányosság kezelése céljából javasolja az EKSZ-be való bevonásukat;

200.  pozitívnak tekinti az emberi erőforrások terén tett előrelépéseket még akkor is, ha egyetért a Számvevőszék azon megállapításával, hogy nagy szükség van a tematikus szakértelemre a küldöttségeknél; felkéri a Bizottságot, hogy az EKSZ-szel együtt alkalmazzon összehangolt megközelítést a küldöttségek személyzeti összetételének optimalizálása érdekében;

201.  felkéri az EKSZ-t, hogy készítsen jobb áttekintést a felvételi eljárások során felmerülő költségekről; felhívja az EKSZ-t, hogy a felvételi elbeszélgetésekhez alkalmazzon olyan innovatív megoldásokat, mint például a videokonferenciák, és lehetőség szerint terjesszen elő hasonló javaslatokat a személyzet képzése tekintetében is;

202.  ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek intézkedéseket a jobb együttműködés előmozdítására külszolgálataik és az EKSZ között az átfogó tematikus kérdések figyelembevételével;

203.  hangsúlyozza, hogy nagyobb rugalmasságot kell biztosítani a közös kül- és biztonságpolitikával (KKBP) műveleteinek finanszírozása terén az Európai Unió belső és külső biztonságának garantálása érdekében a szomszédos országokban tapasztalható konfliktusokból eredő veszélyekre, valamint az Iszlám Államhoz kapcsolódó lehetséges terrorista cselekmények megnövekedett kockázatára való tekintettel;

204.  sürgeti az EKSZ-t, hogy maximalizálja a méretgazdaságosság előnyeit azáltal, hogy új szinergiákat alakít ki az EKSZ központján és küldöttségein belül, a valódi uniós külpolitika és külszolgálat szellemében együttműködve a tagállamokkal és a nemzeti diplomáciai szolgálatokkal; elégedetten állapítja meg, hogy – bár még mindig elég korlátozott – egyre inkább terjed az a gyakorlat, amely szerint az uniós küldöttségek és a tagállami diplomáciai képviseletek közösen bérelnek épületet, és üdvözli, hogy az EKSZ ezt az ügyet alapvető fontosságúnak tekinti fellépése során;

205.  elfogadja, hogy a konzuli szolgáltatásokkal kapcsolatban vannak még tennivalók;

XVIII.rész – A Számvevőszék 12/2014. számú, „Eredményesen támogatja az ERFA az EU 2020-ig szóló biodiverzitási stratégiája keretében a biodiverzitást közvetlenül előmozdító projekteket?” című különjelentése

206.  emlékeztet arra, hogy a biológiai sokféleségről szóló egyezmény úgy határozza meg a biodiverzitást, mint a különféle, többek között szárazföldi, tengeri és más vízi ökoszisztémákban élő szervezetek és az azokat magukban foglaló komplex ökoszisztémák változatosságát; rámutat, hogy az egyezmény számos olyan tényezőt nevez meg, amely erősen fenyegeti a biodiverzitást, többek között ezeket: az élőhelyek pusztulása és fragmentálódása; az erdők, óceánok, folyók, tavak és a talaj túlzott kiaknázása, a környezetszennyezés, az éghajlatváltozás és az őshonos növény- és állatvilággal versengő, betelepülő fajok;

207.  hangsúlyozza, hogy a biodiverzitás alapvetően fontos az emberi élethez és a társadalom jólétéhez; hangsúlyozza továbbá, hogy az éghajlatváltozás, a biodiverzitás visszaszorulása, az özönfajok által jelentett veszélyek és a természeti erőforrások túlzott fogyasztása jelentik a legfőbb kihívásokat, amelyek minden uniós polgárt érintenek;

208.  sajnálattal veszi tudomásul, hogy az Uniónak nem sikerült elérnie kiemelt célját, a biodiverzitás csökkenésének megállítását 2010-ig;

209.  megállapítja, hogy a biodiverzitás visszaszorulása hatalmas gazdasági költségekkel jár a társadalomra nézve, amelyeket az átfogó politikákban egyelőre nem vesznek figyelembe; megjegyzi továbbá, hogy az ökoszisztémák és a biodiverzitás gazdaságáról szóló tanulmány úgy értékelte, hogy a cselekvés hiányából és az ökoszisztéma-szolgáltatások hanyatlásából eredő költségek 2050-re a világ GDP-jének akár évi 7%-át is elérhetik(20);

210.  meggyőződése, hogy emiatt sürgősen cselekedni kell, és nagyobb politikai fontosságot kell tulajdonítani a biodiverzitásnak az e tárgyban tett 2020-as kötelezettségvállalások teljesítése érdekében;

211.  megállapítja, hogy a projektek eredményei gyakran csupán hosszú idő elteltével jelentkeznek, ezért nehéz az eredmények értékelése;

212.  úgy véli, hogy annak ellenére, hogy korlátot jelent, hogy a támogatások kevésbé irányulnak a biodiverzitásra, és nehéz felhasználásuk értékelése, ebben a helyzetben alapvetően fontos fenntartani őket;

213.  hangsúlyozza, hogy a biodiverzitás védelme nem csupán nemes környezetvédelmi cél, hanem a hozzá kapcsolódó politika sok lehetőséget kínál új készségek, munkahelyek és üzleti lehetőségek teremtésére;

214.  hangsúlyozza, hogy a biológiai sokféleség védelmének és megőrzésének valamennyi – többek között a mezőgazdaságra, az erdőgazdálkodásra, a halászatra, a regionális politikára és kohézióra, az energiaágazatra, az iparra, a közlekedésre, az idegenforgalomra, a fejlesztési együttműködésre és támogatásra, a kutatásra és a fejlesztésre vonatkozó – uniós politika kidolgozásában, végrehajtásában és finanszírozásában meg kell jelennie annak érdekében, hogy az uniós ágazati és költségvetési politikák egységesebbé váljanak, továbbá hogy biztosítva legyen az EU biológiai sokféleség védelmével kapcsolatos kötelezettségvállalásainak tiszteletben tartása; ennek kapcsán rámutat, hogy fokozni kell az együttműködést a helyi, a regionális, a nemzeti és az uniós hatóságok között;

215.  megállapítja, hogy a Bizottság által nyújtott iránymutatások és ösztönzés ellenére a tagállamok finanszírozási prioritásaikat saját igényeik szerint szabhatják meg, és túlnyomó többségük nem használja az Európai Regionális Fejlesztési Alapot (ERFA) a biodiverzitás előmozdítását szolgáló eszközként;

216.  ezért úgy véli, hogy az alacsony felhasználási arány (0,79%) miatt meg kell fontolni annak kötelezővé tételét, hogy az ERFA-támogatások egy részét – amelynek arányát később kell meghatározni – a biodiverzitás előmozdítására fordítsák;

XIX.rész – Az Európai Számvevőszék 13/2014. számú, „A haiti földrengést követő európai uniós helyreállítási támogatás” című különjelentése

217.  üdvözli a Haiti számára a földrengés után nyújtott uniós helyreállítási támogatás értékeléséről szóló 13/2014. számú különjelentést, amely jelentős mértékben hozzájárul az Európai Unió külső humanitárius és fejlesztési politikáiról szóló általános politikai vitához; nyugtázza a megállapításokat és ajánlásokat;

218.  üdvözli az EU és a Haiti Köztársaság közötti együttműködés értékeléséről szóló, a Bizottság Nemzetközi Együttműködési és a Fejlesztési Főigazgatósága (EuropeAid) által a Parlament kérésére készített végleges jelentést, és tudomásul veszi az abban megfogalmazott főbb következtetéseket és ajánlásokat; észrevételeit és ajánlásait az alábbiakban foglalja össze;

Általános megjegyzések

219.  ismételten hangsúlyozza, hogy összességében elégedett a Bizottság szolgálatai által a 2010-es haiti földrengésre válaszul elvégzett munkával és tett erőfeszítésekkel, amelyekre az Unió küldöttsége és annak személyzete számára rendkívül kritikus körülmények között került sor; ezzel összefüggésben üdvözli, hogy a Bizottság képes volt kifizetéseket és folyósításokat visszatartani annak következtében, hogy a kormány nem ért el kellő előrehaladást a pénzgazdálkodás terén, és hiányosságok mutatkoztak a nemzeti közbeszerzési eljárásokban;

220.  sajnálja, hogy hiányosságok mutatkoztak a donorok közötti koordináció terén és a Bizottság szolgálatain belül, amire az EU és a Haiti Köztársaság közötti együttműködés (2008–2012) Bizottság nevében kiadott értékelése(21) is fényt derített; e tekintetben felszólít a humanitárius és a fejlesztési támogatás erőteljesebb kidomborítására, szorosabb kapcsolatot létrehozva a segélyezés, a helyreállítás és a fejlesztés között a segélyezés, a helyreállítás és a fejlesztés összekapcsolását (LRRD) célzó, szolgálatok közötti állandó platformon keresztül; úgy véli, hogy ahol csak lehet, integrált megközelítést kell alkalmazni, egyértelműen meghatározott koordinációs célkitűzésekkel, továbbá a Bizottság Humanitárius Segélyek és Polgári Védelem Főigazgatósága (ECHO) és a EuropeAid közötti koherens országstratégiával, megosztva egymással a bevált gyakorlatokat; e tekintetben örömmel látja, hogy a 2014–2020 közötti finanszírozási ciklus teljes körűen és szisztematikus módon tartalmazza az LRRD-megközelítést; felhívja a Bizottság szolgálatait, hogy jobban ügyeljenek a rövid távú humanitárius tevékenységekről a hosszú távú fejlesztési beavatkozásokra való áttérésre, és hogy egy közös humanitárius és fejlesztési keret segítségével, közös stratégiát követve ne csak a különböző uniós szereplők között, hanem a nemzeti prioritások tekintetében is biztosítsák a koherens koordinációt; felkéri a Bizottságot, hogy kezdjen párbeszédet a Parlamenttel, amennyiben a humanitárius és a fejlesztési támogatás különféle pénzügyi eszközei közötti hatékony koordinációt hátráltatja a meglévő jogi keret; úgy véli továbbá, hogy a helyi civil társadalom nem kormányzati szervezeteinek bevonása erősítheti a helyi tudásalap kiaknázását a helyreállítási szükségletek jobb beazonosítása és a nemzeti hatóságok által elért előrehaladás nyomon követése érdekében;

221.  emlékeztet a Parlament Költségvetési Ellenőrző Bizottsága küldöttségének 2012. februári haiti látogatását követően megfogalmazott ajánlásokra, és állandó elvként kitart az uniós fejlesztési támogatás nyomonkövethetőségének és elszámoltathatóságának fontossága mellett, amely különösen a költségvetés-támogatás teljesítményhez való kötésén keresztül biztosítható, az állami közigazgatás kötelezettségeinek és feladatainak egyértelmű meghatározása mellett, a megfelelő átláthatóság, nyomonkövethetőség és elszámoltathatóság biztosítása érdekében; ismételten felszólít arra, hogy helyezzenek nagyobb hangsúlyt az egyre terjedő korrupció elleni küzdelemre; rámutat, hogy a humanitárius segítségnyújtást kivonulási stratégiára kell építeni, és kiemeli, hogy a támogatásokat – amikor csak lehetséges – a Haiti intézményeken keresztül kellene biztosítani a Cotonoui Meágllapodás keretében, a felelősségvállalás biztosítása és a nemzeti szervek, például a Közbeszerzési Ügynökség megerősítése céljából, amelynek ellenőrzési szűrőként kellene viselkednie; felkéri a Bizottságot és az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ), hogy hangsúlyozzák az ágazati költségvetés-támogatásra vonatkozó feltételességi mátrix jelentőségét;

222.  emlékeztet rá, hogy az uniós fejlesztési stratégia középpontjában az államépítés áll, és ez minden hasonló válsághelyzet sarokköve, összhangban a bizonytalan időszakban történő beavatkozásra vonatkozó elvekkel; megjegyzi, hogy ehhez hozzátartozik az intézményfejlesztés, az átláthatóság és a közpénzgazdálkodás hatékonyságának támogatása, költségvetési előirányzatok biztosítása és az állami kiadások hatékonyságának növelése megerősített (szak)politikai párbeszédeken keresztül;

223.  kéri, hogy az Unió beavatkozási logikájában határozzák meg a szakpolitikák megfelelő kombinációját, átfogó megközelítést alkalmazva az állami és a nem állami/nem kormányzati szereplők tekintetében, valamint hogy az ágazati támogatásokat az igények gyors felmérésére alapozzák, a projektek életképességének, egymást kiegészítő jellegének és fenntarthatóságának előmozdítása érdekében;

Iránymutatás a jövőre nézve

224.  úgy véli, hogy az intézkedések megvitatására és javítására a haiti helyzeten túlmutatóan is szükség van a beavatkozást és a katasztrófakockázatok csökkentését célzó szakpolitikai keret megerősítése érdekében, végcélul kitűzve az emberéletet és az emberek életkörülményeit fenyegető kockázatok minimális szinte való csökkentését; úgy véli, hogy a katasztrófakockázat-csökkentésbe való befektetés mint a fenntartható fejlődés lényeges eleme alapvető jelentőséggel bír, emellett költséghatékony is, mivel a katasztrófareagálás árának megfizetéséhez képest az erőforrások lényegesen hatékonyabb és eredményesebb felhasználását teszi lehetővé;

225.  úgy véli, hogy az ilyen bizonytalan válsághelyzetek új megközelítéseket, új módszereket és szakértelmet megkövetelő szakpolitikák kidolgozását teszik szükségessé, különös tekintettel i. a kockázatok különböző műveleti szinteken való beazonosítására, ii. a valószínűsíthető következményekre vonatkozó forgatókönyvek és előrejelzések elkészítésére, valamint iii. olyan eszközök kidolgozására, amelyek a kockázatok és a lehetséges katasztrófák elkerülését, mérséklését és az azokra való felkészülést célozzák; rugalmas megközelítés alkalmazására szólít fel, annak érdekében, hogy a Bizottság megfelelően és gyorsan egy adott válsághelyzethez vagy válságot követő helyzethez tudja igazítani az intézkedéseit és támogatási eszközeit; ezzel összefüggésben megjegyzi, hogy időközben a Bizottság létrehozott egy rendszert, amely különböző kompetenciákkal rendelkező szakemberek mobilizálására szolgál, annak érdekében, hogy szükség esetén rövid időn belül további személyzettel lehessen ellátni a személyzeti hiánnyal küzdő uniós küldöttségeket vagy központi szolgálatokat;

226.  ösztönzi a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy szisztematikusan munkálkodjanak a katasztrófakezelési ciklus négy szakaszán (kockázatcsökkentés, felkészültség, reagálás és helyreállítás) a katasztrófakockázat-kezelésre és az ellenálló képesség kiépítésére szolgáló stratégiai keret meghatározása érdekében; felhívja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy tájékoztassák a Parlamentet az elért előrehaladásról, különös tekintettel a kockázatkezelésre és a katasztrófákat követő időszakokban a programok célkitűzéseinek végrehajtására és elérésére való felkészültségre;

227.  emlékeztet, hogy válsághelyzetekben az uniós beavatkozás sikerének előfeltételeként megfelelő figyelmet kell szentelni a katasztrófakockázat-csökkentést célzó nemzeti irányítási keret megbízhatóságára és működésének hatékonyságára; emlékeztet, hogy a nemzeti irányítási keretek értékelésekor többek között figyelembe kell venni az eredmények elszámoltathatóságának létező kereteit, a központi és helyi szinten meglévő felelősségi körök aktuális meghatározását, az utasítások és ellenőrzések láncolatának egyértelműségét, a különböző szereplők/donorok közötti információs csatornákat, valamint a projektekre vonatkozó visszajelzési mechanizmusokat;

228.  támogatja a Haiti számára a földrengés után nyújtott uniós helyreállítási támogatás vonatkozásában a Számvevőszék által tett ajánlásokat, és üdvözli, hogy válaszában a Bizottság szintén elfogadja azokat;

XX.rész – Az Európai Számvevőszék 14/2014. számú, „Az uniós intézmények és szervek hogyan számítják ki, csökkentik és ellentételezik üvegházhatásúgáz-kibocsátásaikat?” című különjelentése

229.  úgy véli, hogy valamennyi uniós intézménynek és szervnek törekednie kell az üvegházhatásúgáz-kibocsátásukra és azok lehetséges csökkentésére vonatkozó közös megközelítés kidolgozására; úgy véli, hogy ennek érdekében ki kell számítaniuk teljes üvegházhatásúgáz-kibocsátásukat, és azt nyilvánosságra kell hozniuk;

230.  úgy véli, hogy a Bizottságnak annak érdekében, hogy megőrizze megbízhatóságát a harmadik felekkel folytatott környezetvédelmi tárgyalásokon, nagyobb erőfeszítéseket kell tennie a saját üvegházhatásúgáz-kibocsátására vonatkozó adatok összegyűjtése tekintetében;

231.  felszólítja azokat az uniós intézményeket és szerveket, amelyek még nem rendelkeznek EMAS-minősítéssel, hogy fontolják meg a minősítés mielőbbi alkalmazását; ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a közösségi környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszert (EMAS-t) többek között az üvegházhatásúgáz-kibocsátásokat strukturáló eszköznek kell tekinteni és nem az intézmények környezetvédelmi politikája végső céljának;

232.  rámutat, hogy az uniós intézmények és szervek szénlábnyomuk csökkentése érdekében nagyobb mértékben alkalmazhatják az üvegházhatásúgáz-kibocsátások ellentételezését; egyetért a Számvevőszék véleményével, amely szerint „a kibocsátáscsökkentési intézkedéseket kiegészítő (és nem azokat helyettesítő), minőségi szempontból garantált ellentételezés megfelelő választ ad ezekre a kérdésekre”; megállapítja ugyanakkor, hogy az ellentételezésnél fontosabb, hogy a pénzeszközöket az uniós intézmények és szervek környezetvédelmi politikájának javítására fordítsák;

233.  üdvözli, hogy néhány uniós intézmény a zöld közbeszerzésekkel kapcsolatos kísérleti projekteket indított; reméli, hogy ígéretes eredmények születnek, és a zöld közbeszerzés az uniós intézmények és szervek szabványosított eljárása lesz a közeljövőben;

234.  hangsúlyozza, hogy e politikák végrehajtásában az emberi tényező továbbra is kulcsfontosságú lesz; szorgalmazza ezért, hogy a fenti politikákért felelős uniós intézmények és szervek vezetői képzéseken vegyenek részt és fejlesszék képességeiket és ismereteiket az intézmények üvegházhatásúgáz-kibocsátására vonatkozóan; reméli, hogy az új Európai Bizottság 2014-es létrehozásával lehetőség nyílik arra, hogy az Európai Bizottságban és ügynökségeinél újrakezdődjön a magasabb szintű normák végrehajtása;

XXI.rész – Az Európai Számvevőszék 15/2014. számú, „A Külső Határok Alap elősegítette a pénzügyi szolidaritást, de javítani kell az eredmények mérésén és növelni kell az uniós többletértéket” című különjelentése

235.  aggodalommal állapítja meg, hogy a Külső Határok Alap (EBF) stratégiai célkitűzései nem voltak világosak, és hogy például feszültség van az EBF, mint szolidaritási mechanizmus általános jellege és a határellenőrzés és vízumügy terén való jobb együttműködést célzó konkrét célkitűzésekre való összpontosítása között;

236.  megjegyzi, hogy a Bizottság számára a SIS II, a VIS és az EUROSUR valamennyi tagállamban történő sikeres elindítása jelenti az EBF hozzájárulását; véleménye szerint azonban egy ilyen általános kijelentés soha nem használható kielégítő válaszként a Számvevőszéknek a teljesítménymutatók hiányára vonatkozó bírálatára;

237.  megjegyzi, hogy hasonló problémák merülhetnek fel a Belső Biztonsági Alap (ISF) részét képező, a külső határok és a vízumügy pénzügyi támogatására szolgáló eszköz célkitűzései vonatkozásában, mivel ez az eszköz szolgálja mind a tagállamok közötti szolidaritást a határigazgatás és a külső határok egységes és magas szintű ellenőrzésének megvalósítása tekintetében, mind a schengeni vízumok hatékony feldolgozását az alapvető szabadságok és emberi jogok terén tett uniós kötelezettségvállalásokkal összhangban;

238.  hangsúlyozza, hogy a tagállamok – elismerve a schengeni vívmányok részét képező hatékony határellenőrzések fontosságát a közös külső határokon – még mindig alapvetően nemzeti hatáskörbe tartozónak tekintik a határigazgatást, illetve kisebb mértékben a vízumkérelmek feldolgozását;

239.  ezért kéri a tagállamokat, hogy az ISF-et építsék be nemzeti határigazgatási stratégiáikba annak érdekében, hogy hozzájáruljanak a konzuli együttműködéshez, a Frontex műveleteihez vagy vészhelyzeti és egyedi intézkedésekhez, amelyek az egész schengeni térség szempontjából fontosak; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy e tekintetben fokozzák az együttműködést;

240.  kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg hasznos lenne-e az ISF határellenőrzési és vízumügyi részét több, előre meghatározott szegmensre felosztani: egy a szolidaritásra, egy a konzuli együttműködés megvalósítására, a Frontex műveletekre és a vészhelyzeti és egyedi intézkedésekre, valamint egy a nemzeti nézőpontból különösen releváns intézkedésekre;

241.  azt ajánlja a tagállamoknak, hogy releváns és mérhető output-, eredmény- és hatásmutatókat dolgozzanak ki a finanszírozott projektek vonatkozásában; hangsúlyozza, hogy magas minőségű előzetes ellenőrzéseket kell végrehajtani annak biztosítása érdekében, hogy minden finanszírozott projekt konkrét és mérhető célt szolgáljon, és hozzáadott értékkel rendelkezzen; megjegyzi, hogy az utólagos ellenőrzések segítenék a minőségi kontrollrendszerek biztosítását;

242.  rámutat arra, hogy további uniós hozzáadott érték érhető el a tagállamok Frontex-műveletekhez biztosított további hozzájárulásai révén, az ISF-ből társfinanszírozott eszközök legalább egy részének a Frontex műszakieszköz-állományába való felvételének kötelezővé tétele révén;

243.  aggódik a Számvevőszék által számos nemzeti közbeszerzési politikában talált szabálytalanságok miatt, és kimondja, hogy a védelmi és biztonsági beszerzésekre vonatkozó kivételi záradék nem vehető igénybe olyan esetekben, ahol kevésbé korlátozó eljárások is igénybe vehetőek lettek volna a biztonság veszélyeztetése nélkül; azt ajánlja, hogy hangolják össze a közbeszerzési eljárásokat a finanszírozás időben való végrehajtása érdekében;

244.  elismerését fejezi ki a Bizottságnak a korrekciós pénzügyi intézkedések megtételéért egy olyan projekt esetében, ahol megsértették az alapvető szabadságokat és emberi jogokat, de felszólítja a Bizottságot, hogy – amennyiben lehetséges – előzetesen azonosítson minden lehetséges kockázatot e tekintetben, különösen amikor a menedék iránti kérelemhez való jogot érintő határellenőrzések végzésének módjáról van szó;

245.  hangsúlyozza, hogy az átláthatóság fokozása érdekében nemzeti szinten javítani kell az adatgyűjtés szintjét a finanszírozott projektek vonatkozásában;

XXII.rész – A Számvevőszék 16/2014. számú, „A regionális beruházási eszközök által nyújtott támogatások és a pénzintézeti hitelek ötvözésének eredményessége az Unió külső politikáinak támogatása szempontjából” című különjelentése

246.  üdvözli a Számvevőszék különjelentését, amelyben a regionális beruházási eszközök által nyújtott támogatások és a pénzintézeti hitelek ötvözésének eredményességét vizsgálja az Unió külső politikáinak támogatása szempontjából, és az alábbiakban megfogalmazza ezzel kapcsolatos észrevételeit és ajánlásait;

Általános megjegyzések

247.  ösztönzi a Számvevőszéket, hogy még jobban mélyítse el az ellenőrzési tevékenységeket ezen a kibontakozóban levő együttműködési területen annak érdekében, hogy rendszeres, átfogó értékelést nyújtson a döntéshozóknak a felmerülő kérdésekről és kockázatokról;

248.  tudatában van annak, hogy az ötvözés és az új pénzügyi beruházási eszközök használatából adódó lehetőségek iránti megnövekedett érdeklődést főként az motiválja, hogy egyrészt lényeges fejlesztési kihívások jelentkeznek, másrészt erősen korlátozottak a közforrások, és ez új, az uniós támogatásokat a nem támogatási jellegű forrásokkal kombináló pénzügyi források kialakításához vezet;

249.  hangsúlyozza, hogy valamennyi új pénzügyi eszköznek és ötvözésnek összeegyeztethetőnek kell lennie a hivatalos fejlesztési támogatási (ODA) kritériumokon alapuló és a Változtatási programban meghatározott uniós fejlesztéspolitikai célkitűzésekkel, azaz javítaniuk kell az uniós intézkedések végrehajtásának minőségét, hatékonyságát, fenntarthatóságát és sebességét; úgy véli, hogy az eszközöknek azokra az uniós prioritásokra kell koncentrálniuk, ahol a legnagyobb gazdasági és nem gazdasági hozzáadott értéket és hatást érik el, és úgy véli, hogy azokat stratégiailag kell alkalmazni azokban az ágazatokban, ahol az uniós pénzügyi támogatás döntő fontosságú a beruházások életképessége szempontjából, valamint ahol a legelőnyösebb az ötvözés használata; ezért sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a különjelentés főként a regionális beruházási eszközök által nyújtott támogatások ötvözésének pénzügyi vonatkozásaira összpontosít, miközben azok hatékonyságát és eredményességét nem kellő mértékben vizsgálja;

250.  azt kéri, hogy alapvető állandó elvként kerüljék el annak kockázatát, hogy a pénzügyi ösztönzők túlsúlyba kerüljenek a fejlesztési elvekkel szemben (azaz hogy a pénzügyi célkitűzések elsőbbséget élvezzenek a fejlesztési szempontokkal szemben), és hogy tartsák tiszteletben a fenntartható fejlesztés elveit, például a szociális és környezetvédelmi normákat és az alapvető közjavakhoz való hozzáférést;

251.  nyugtázza az Unió külső együttműködési támogatáskombinációs platformja által elvégzett felülvizsgálat eredményeit, amelynek eredeti célja az volt, hogy növelje a már meglévő ötvözési mechanizmusok és eszközök eredményességét, hatékonyságát és minőségét, tekintettel arra, hogy a valamennyi regionális és pénzügyi eszközre érvényes fő elvek összehangolása alapvető jelentőségű lesz az új többéves pénzügyi keretet illetően; a többéves pénzügyi keret választások utáni felülvizsgálatának eredményeivel összhangban felkéri a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy folytassanak strukturált/stratégiai párbeszédet a kérdést illetően, különösen arról, hogy miként lehet az átláthatóságot és az elszámoltathatóságot folyamatosan biztosítani és növelni;

252.  emlékeztet, hogy a tervezési szakaszban a Bizottságnak a fenntartható, hosszú távú, gazdasági, szociális és környezetvédelmi célok elérésére kell összpontosítania azokon a területeken, ahol a beruházásokat meg fogják valósítani;

253.  kéri, hogy alapvető elvként az uniós alapokat olyan projektekre összpontosítsák, amelyeket uniós pénzek nélkül nem hajtanának végre, így például olyan projektekre, amelyek jövedelmezősége alacsony, azonban javulást eredményezhetnek a szociális, környezetvédelmi és emberi jogi területeken;

254.  alapvető elvként azt kéri, hogy kísérjék figyelemmel és hasznosítsák a szociális, környezetvédelmi és emberi jogi területeken végrehajtott projektek eredményeit és közép-/hosszú távú hatásait; úgy véli, hogy az ilyen nyomon követő értékelések megállapításait közvetlenül fel kell használni az elért hosszú távú célokról szóló jelentések készítéséhez és a jövőbeli támogatások tervezési/projektkiválasztási szakaszának fejlesztéséhez;

255.  kéri, hogy erősítsék a Bizottság mint a területen politikailag felelős szerv politikai szerepét;

256.  kéri az irányításra vonatkozó egységes követelmények bevezetését az ilyen pénzügyi tevékenységek tekintetében, valamint a szóban forgó pénzügyi eszközök használatát illetően bevált gyakorlatok és jól körülhatárolt jogosultsági és értékelési kritériumok meghatározását; úgy véli, hogy a következetes irányítási szabályok – például a strukturált jelentéstétel, egyértelmű figyelemmel kísérési keretek és felügyeleti feltételek – eredményeképpen csökkenteni lehet a tranzakciós költségeket, illetve az esetleges párhuzamos költségeket;

257.  elengedhetetlennek tartja a különböző eszközök esetében a megfelelő irányítási struktúrák kialakítását annak érdekében, hogy előmozdítsák az eszközök kedvezményezett országainak, kedvezményezettjeinek, illetve érdekelt feleinek felelősségvállalását; emlékeztet arra, hogy a pénzügyi eszközökön keresztül eljuttatott, ötvözött hivatalos fejlesztési támogatás kialakítása jól strukturált együttműködést követel meg egyfelől az Európai Bizottság és az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ), másfelől az EBB, a tagállamok és a Parlament között; felszólít arra, hogy jobban vonják be az Unió küldöttségeit a döntéshozatali folyamatba, különösen a projektmeghatározási szakaszba, azáltal, hogy a küldöttségek hozzájárulnak az előzetes értékeléshez, illetve a hatásvizsgálathoz, valamint általánosabban az Unió súlyának biztosításához a partnerországokkal folytatott szakpolitikai párbeszédben, valamint biztosítják a helyi civil társadalommal való kapcsolattartást;

258.  hangsúlyozza, hogy annak érdekében, hogy a Parlament gyakorolhassa ellenőrzési és egyetértési hatáskörét, szükség van a legnagyobb mértékű átláthatóság és elszámoltathatóság elérésére a beruházási eszközök által támogatott projektekhez kapcsolódó teljes körű és részletes költségvetési információkhoz és pénzügyi adatokhoz való hozzáférés révén; felszólít arra, hogy rendszeresen készítsenek jelentést a Parlament számára a szóban forgó pénzügyi eszközök használatáról és az általuk elért eredményekről, különösen a pénzügyi és nem pénzügyi pozitív hatásokat és kiegészítő jelleget illetően, miközben emlékeztet a költségvetési rendelet 140. cikkében foglalt rendelkezések betartására;

259.  támogatja a Számvevőszék ajánlásait, amelyek az első megfelelő lépéseket jelentik a regionális beruházási eszközök által nyújtott támogatások pénzintézeti hitelekkel való ötvözésének eredményességét illetően az Unió külső politikáinak támogatása szempontjából, és üdvözli a Bizottság válaszát, amely szerint szintén elfogadja az ajánlásokat;

XXIII.rész – A Számvevőszék 17/2014. számú, „Képes-e az EU kiválósági központokra vonatkozó kezdeményezése ténylegesen hozzájárulni az EU-ba kívülről begyűrűző vegyi, biológiai, radiológiai és nukleáris kockázatok csökkentéséhez?” című különjelentése

260.  üdvözli a vegyi, biológiai, radiológiai és nukleáris (CBRN) kiválósági központokra vonatkozó kezdeményezést; úgy véli, hogy az irányítási struktúra kiemeli a kezdeményezés hálózati jellegét;

261.  üdvözli a 17/2014. számú különjelentés általános pozitív tartalmát, valamint a Számvevőszék ajánlásait, amelyeket a Bizottság egytől egyig elfogadott;

262.  megjegyzi, hogy a kezdeményezés innovatív megközelítést követ, amelynek rendeltetése a hálózatépítés, a regionális és nemzetközi partnerség ápolása, valamint a meglévő képességek megszilárdítása, összehangolása és optimalizálása a szakértelem, a képzés, a technikai segítségnyújtás vagy az eszköztár tekintetében;

263.  rámutat, hogy e struktúrák szükségszerűen komplexek, ezért felállításuk és hatékony működtetésük nem könnyű feladat;

264.  emlékeztet, hogy a kezdeményezés céljaira a 2010 és 2013 közötti időszakban 100 millió EUR állt rendelkezésre;

265.  véleménye szerint a kezdeményezés elsődleges értéke az alulról felfelé haladó építkezés, amely a partnerországok tapasztalataira épít; úgy véli, hogy az EU küldöttségeinek rendszeresen tájékoztatást kell kapniuk, és tevékenyebb szerepet kell játszaniuk az egyes partnerországok hatóságaival folytatott konzultáció során;

266.  meg kívánja ugyanakkor jegyezni, hogy az egyes partnerországok „projektgazda” minősége nem gátolhatja a Bizottságot abban, hogy közös válaszlépésből származó előnyökre irányuló javaslatokat tegyen (például az ebolajárvány kitörése elleni küzdelem terén);

267.  meggyőződése, hogy a projekteket oly módon kell kiválasztani, amely lehetővé teszi a korlátozott összegnek az EU biztonsága szempontjából a legfontosabb területekre való összpontosítását; a projektek kiválasztásában az európai intézmények hasznosan tölthetnék be az elszámolóház szerepét;

268.  megjegyzi, hogy a kezdeményezések révén kezelni kívánt problémák feltárásának megkönnyítése, valamint az egyes projektek előkészítésének és végrehajtásának javítása érdekében fokozni kell a regionális titkárságok technikai szakértelmét;

269.  üdvözli, hogy a partnerországok 2013 májusa óta bármikor javaslatokat tehetnek projektekre, ez ugyanis növeli a kialakuló fenyegetésekkel szembeni reakciókészséget;

270.  tudomásul veszi, hogy a projektre irányuló javaslat és ezt követően a projekt jóváhagyása és végrehajtása közötti időeltolódást tovább kell csökkenteni;

271.  hangsúlyozza, hogy a biztonság területén a különböző finanszírozási eszközök közötti koherencia és összehangolás javítása érdekében szélesíteni kell a stratégiai együttműködést; hangsúlyozza, hogy a vegyi, biológiai, radiológiai és nukleáris téren működő érdemleges szereplők közötti együttműködés fokozása növelné a meglévő kezdeményezések hatékonyságát;

272.  véleménye szerint a kezdeményezés hasznára válna, ha a vegyi, biológiai, radiológiai és nukleáris téren foganatosított fellépések belső és külső dimenzióját világosabban elkülönítenék egymástól(22);

XXIV.rész – A Számvevőszék 19/2014. számú, „A Szerbiának nyújtott uniós előcsatlakozási támogatás” című különjelentése

273.  felkéri a szerb hatóságokat, hogy minőségi szempontból javítsák és ésszerűsítsék tovább nemzeti stratégiáikat és cselekvési terveiket, és kezeljék megfelelően a különböző szakpolitikai és társadalmi-gazdasági kérdéseket; felhívja a Bizottságot, hogy szükség esetén biztosítsa az e tekintetben szükséges technikai támogatás rendelkezésre állását;

274.  hangsúlyozza, hogy a politikailag érzékeny területeken nemzeti stratégiákat kell kidolgozni; kéri az illetékes hatóságokat, hogy dolgozzanak ki stratégiákat a kormányzás alábbi fő területein, és biztosítsanak reális időkeretet megvalósításukra: területi decentralizáció és stratégia a közpénz-gazdálkodási reform végrehajtásának koordinálására;

275.  sürgeti a Bizottságot és az Unió szerbiai küldöttségét, hogy előzzék meg az olyan problémákat, mint amilyenek a 2007–2013-as programozási időszak első felében merültek fel, nevezetesen a kiforratlan vagy problémát jelentő projektek kiválasztását; támogatja a Bizottság és a szerb hatóságok együttműködését a feltárt problémák kezelése érdekében, beleértve a nemzeti hatóságoktól kapott támogatás hiányát, az intézményközi koordináció hiányát, a nem megfelelő projekttervezést, a nem megfelelő feladatmeghatározást, a nem fenntartható pénzügyi megoldásokat és a korábbi projektekből levont tanulságok hiányát;

276.  üdvözli, hogy a kormányzással kapcsolatos projektek általában jó eredményeket értek el, de a projektek végrehajtási és ellenőrzési rendszereit gyengének vagy rossz hatékonyságúnak tartja, különösen abban az esetben, amikor a Számvevőszék az Előcsatlakozási Támogatási Eszközből támogatott, kormányzással kapcsolatos nyolc ellenőrzött projekt közül négynél lényeges hiányosságokat állapított meg;

277.  rámutat, hogy az igazságügyi ágazat reformja terén 2007 óta a jelentések szerint kevés előrelépés történt;

278.  ragaszkodik ahhoz, hogy erősíteni kell a visszaélést bejelentő személyek jelenlegi védelmét, ahogy az a 2013 és 2018 közötti nemzeti korrupcióellenes stratégiában is szerepel; ragaszkodik ahhoz, hogy a szerb hatóságoknak haladniuk kell a visszaélések bejelentésével kapcsolatos új jogszabályok előkészítésével, és ennek a jogszabálynak növelnie kellene a bizalmat és ösztönöznie kellene az esetlegesen visszaélést bejelentő személyeket a fellépésre;

279.  támogatja a Számvevőszék ajánlásait, és kéri, hogy a Bizottság fordítson megfelelő figyelmet a célok meghatározására, az igények értékelésére és a múltbeli projektek tanulságainak levonására, valamint a késedelmek és a nem hatékony vagy eredménytelen közbeszerzési eljárások elkerülésére; hangsúlyozza a fenntarthatóság fontosságát, mivel az eredmények a projektek kétharmadánál, különösen a kormányzással kapcsolatosaknál, számos kérdést vetettek fel;

XXV.rész – Az Európai Számvevőszék 20/2014. számú, „Eredményesek voltak-e az ERFA által támogatott e-kormányzati projektek?” című különjelentése

280.  üdvözli a Számvevőszék 20/2014. számú különjelentését és támogatja az abban foglalt következtetéseket és ajánlásokat;

281.  üdvözli továbbá a Bizottságnak a Számvevőszék ajánlásaira adott építő jellegű válaszát;

282.  megállapítja, hogy az elektronikus kereskedelmi technológiák kulcsfontosságúak a kkv-k fejlődésének és versenyképességének javítása szempontjából; rámutat a kkv-k jelentőségére az Unión belüli gazdasági fejlődésben és munkahelyteremtésben;

283.  tudomásul veszi, hogy a Számvevőszék különjelentése kiemelte a teljesítménymérés és az európai hozzáadott érték jelentőségét;

284.  megállapítja, hogy a vállalkozások online elérhetősége bővülésének dacára a beruházásra kiválasztott projektek gyengék voltak; megjegyzi, hogy a pályázatok egymással való összevetésének hiánya, valamint az, hogy a pályázatokban nem szerepeltek átfogó üzleti információk, oda vezetett, hogy a finanszírozás az esetek több mint egyharmadában kevéssé vagy egyáltalán nem költséghatékony;

285.  rámutat, hogy a 30 ellenőrzött társfinanszírozott projekt közül tíz a közforrásból történő társfinanszírozás hiányában is megvalósult volna, öt a támogatási határozatról való értesítés előtt megkezdődött, három pedig még azelőtt megkezdődött, hogy a vállalatok benyújtották volna a pályázatot;

286.  úgy véli, hogy a „talált pénz” hatás elkerülésére kötelezővé kellene tenni egy, az európai hozzáadott értéket ismertető üzleti terv benyújtását;

287.  hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak olyan bírálati kritériumokat és eljárásokat kell meghatározniuk, amelyek biztosítják, hogy az elektronikus kereskedelem kkv-k körében történő fejlesztése és az európai digitális menetrend (DEA) céljainak elérése tekintetében a legnagyobb hozzáadott értéket teremtő pályázatok részesüljenek előnyben;

288.  megjegyzi, hogy a Bizottság általi ellenőrzés hiánya ellehetetlenítette annak értékelését, hogy az ERFA-támogatás milyen mértékben járult hozzá a nemzeti és uniós szintű információs technológiai célok eléréséhez és a kkv-k saját üzleti tervének megvalósításához;

289.  úgy véli, hogy a Bizottságnak gondoskodnia kellene egységes és megbízható, a teljesítményre is vonatkozó információk beszerzéséről a tagállamoktól az ERFA finanszírozás felhasználásáról; véleménye szerint ezen információknak meg kell adniuk az operatív program által elért előrehaladást, nem csak pénzügyi tekintetben, hanem a teljesítmény szempontjából is;

290.  egyetért a Számvevőszék azon véleményével, hogy a támogatási megállapodásokban meg kellene határozni a minimálisan előírt megbízható mutatók csoportját a hozzájuk tartozó célértékekkel, amelyeket a teljesítmény értékelése céljából mérni, majd monitorozni fognak a projekt végrehajtása után közvetlenül, illetve később, amikor a projekt valószínűsíthetően kifejtette teljes hatását;

XXVI.rész – A Számvevőszék 21/2014. számú, „Az európai uniós finanszírozásban részesült repülőtéri infrastruktúrák: alacsony értékarányosság” című különjelentése

291.  tudomásul veszi, hogy az Európai Bizottság már bevezetett az e különjelentésben felvázolt kérdésekre reagáló változtatásokat, és általában véve támogatja a Bizottság által leírt új szabályozási keretet; ennek tükrében azt javasolja, hogy a Bizottság ezen állásfoglalás elfogadását követő egy éven belül tegyen jelentést a Parlament Költségvetési Ellenőrző Bizottságának az ajánlások kapcsán elért eredményekről;

292.  támogatja a Számvevőszék azon ajánlását, hogy a tagállamok dolgozzanak ki koherens repülőtér-fejlesztési terveket, és azt javasolja, hogy az egyes projektek finanszírozásának odaítélése előtt a Bizottság hagyja ezeket jóvá; javasolja továbbá, hogy a piac telítődésének elkerülése és a szolgáltatások életképességének növelése érdekében ezek a regionális, nemzeti vagy szupranacionális tervek ne csak a légi közlekedést, hanem más olyan tömegközlekedési lehetőségeket is vegyenek figyelembe, amelyek esetében az utazási idő a repülési időhöz hasonló, ideértve a vonatközlekedést és az autóbuszjáratokat is;

293.  javasolja, hogy finanszírozásban csak gazdaságilag életképes repülőterek részesüljenek;

294.  ajánlja, hogy a megvalósíthatóság biztosítása érdekében a Bizottság az összes új projektet a vonzáskörzet elemzésének tükrében vizsgálja meg, minden esetben figyelembe véve a regionális repülőtér jelentőségét az Unión belüli megközelíthetőség és mobilitás szempontjából;

295.  úgy véli, hogy a Bizottságnak szorosan és kiemelten nyomon kell követnie azokat a tagállamokat, amelyekben a jelentés szerint a projektek lebonyolítása különösen problémás volt a múltban;

o
o   o

296.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bíróságnak és a Számvevőszéknek, valamint gondoskodjon annak az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételéről.

(1) HL L 66., 2013.3.8.
(2) HL C 403., 2014.11.13., 1. o.
(3) HL C 398., 2014.11.12., 1. o.
(4) HL C 403., 2014.11.13., 128. o.
(5) Elfogadott szövegek, P8_TA (2015)0118.
(6) HL L 248., 2002.9.16., 1. o.
(7) HL L 298., 2012.10.26., 1. o.
(8) A piaci áron számított bruttó nemzeti jövedelem összehangolásáról szóló, 2003. július 15-i 1287/2003/EK, Euratom tanácsi rendelet (GNI rendelet) (HL L 181., 2003.7.19., 1. o.).
(9) Az Európai Közösségek saját forrásainak rendszeréről szóló 94/728/EK, Euratom határozat végrehajtásáról szóló, 2000. május 22-i 1150/2000/EK, Euratom tanácsi rendelet (HL L 130., 2000.5.31., 1. o.).
(10) Az Európai Parlament 2014. április 3-i állásfoglalása az Európai Unió 2012-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozat szerves részét képező megjegyzésekkel, III. szakasz – Bizottság és végrehajtó ügynökségek (HL L 266., 2014.9.5., 32. o.).
(11) Az Európai Parlament és a Tanács 2013. május 21-i 525/2013/EU rendelete az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának nyomon követésére és bejelentésére, valamint az éghajlatváltozással kapcsolatos egyéb információk nemzeti és uniós szintű bejelentésére szolgáló rendszerről, valamint a 280/2004/EK határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 165., 2013.6.18., 13.o.).
(12) Az Európai Regionális Fejlesztési Alapról és a „Beruházás a növekedésbe és munkahelyteremtésbe” célkitűzésről szóló egyedi rendelkezésekről, valamint az 1080/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1301/2013/EU európai parlamenti és a tanácsi rendelet (HL L 347., 2013.12.20., 289. o.).
(13) A Bizottság 2002. december 23-i 2342/2002/EK, Euratom rendelete az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról (HL L 357., 2002.12.31., 1. o.).
(14) A Bizottság 2012. október 29-i 1268/2012/EU felhatalmazáson alapuló rendelete az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról szóló 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet alkalmazási szabályairól (HL L 362., 2012.12.31., 1. o.).
(15) Az Európai Parlament és a Tanács 2000. október 23-i 2000/60/EK irányelve a vízvédelmi politika területén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról (HL L 327., 2000.12.22., 1. o.).
(16) Az Európai Parlament és a Tanács 2009. április 23-i 2009/28/EK irányelve a megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásáról, valamint a 2001/77/EK és a 2003/30/EK irányelv módosításáról és azt követő hatályon kívül helyezéséről (HL L 140., 2009.6.5., 16. o.)
(17) A Tanács 2009. január 19-i 73/2009/EK rendelete a közös agrárpolitika keretébe tartozó, mezőgazdasági termelők részére meghatározott közvetlen támogatási rendszerek közös szabályainak megállapításáról és a mezőgazdasági termelők részére meghatározott egyes támogatási rendszerek létrehozásáról, az 1290/2005/EK, a 247/2006/EK és a 378/2007/EK rendelet módosításáról, valamint az 1782/2003/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 30., 2009.1.31., 16. o.).
(18) A mezőgazdasági termékpiacok közös szervezésének létrehozásáról, és a 922/72/EGK, a 234/79/EGK, az 1037/2001/EK és az 1234/2007/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1308/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 347., 2013.12.20., 671. o.).
(19) A tengeri környezetvédelmi politika területén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2008. június 17-i 2008/56/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv) (HL L 164., 2008.6.25., 19. o.).
(20) Leon Braat, Patrick ten Brink (eds. el al.), The Cost of Policy Inaction: The case of not meeting the 2010 biodiversity target, Wageningen/Brussels, 2008., 28. o.
(21) Az EU és a Haiti Köztársaság közötti együttműködés értékelése (2008–2012), készítette a Particip GmbH a Bizottság megbízásából, 2014. augusztus.
(22) Lásd az Európai Parlament 2010. december 14-i állásfoglalását is a vegyi, biológiai, radiológiai és nukleáris biztonság európai unióbeli növeléséről szóló uniós CBRN cselekvési tervről (HL C 169 E, 2012.6.15., 8. o.).

Jogi nyilatkozat