Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2015/2665(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :

Előterjesztett szövegek :

RC-B8-0418/2015

Viták :

PV 30/04/2015 - 16.3
CRE 30/04/2015 - 16.3

Szavazatok :

PV 30/04/2015 - 17.3
CRE 30/04/2015 - 17.3

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2015)0188

Elfogadott szövegek
PDF 332kWORD 92k
2015. április 30., Csütörtök - Strasbourg Végleges kiadás
Emberi jogi és munkajogi aktivisták bebörtönzése Algériában
P8_TA(2015)0188RC-B8-0418/2015

Az Európai Parlament 2015. április 30-i állásfoglalása emberi jogi és munkajogi aktivisták bebörtönzéséről Algériában (2015/2665(RSP))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel Algériáról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen az algériai sajtószabadságról szóló 2005. június 9-i(1), valamint az Algériával megkötött társulási megállapodásról szóló 2002. október 10-i(2) állásfoglalására,

–  tekintettel „Az emberi jogok és a demokrácia helyzete a világban” című 2013. évi éves jelentésről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról szóló, 2015. március 12-i(3), valamint „Európai szomszédságpolitika: a partnerség erősítése felé – Az Európai Parlament álláspontja a 2012. évi eredményjelentésekről” című, 2013. október 23-i(4) állásfoglalására,

–  tekintettel a Külügyek Tanácsa 2015. április 20-i, az európai szomszédságpolitika felülvizsgálatáról szóló következtetéseire,

–  tekintettel az Európai Uniónak az EU–Algéria Társulási Tanács 2014. május 13-i, 8. ülését követő nyilatkozatára,

–  tekintettel az Európai Bizottságnak és az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, „Az új európai szomszédságpolitika megvalósítása” című 2012. május 15-i közös közleményére (JOIN(2012)0014),

–  tekintettel a Bizottság 2013. évi európai szomszédságpolitikai, Algériáról szóló, 2014. márciusi feljegyzésére,

–  tekintettel az Európai Tanács déli szomszédságról szóló, 2011. júniusi nyilatkozatára,

–  tekintettel az ENSZ emberi jogi főbiztosa, Navi Pillay 2012. szeptemberi algériai látogatása során tett nyilatkozatára,

–  tekintettel az EU–Algéria társulási megállapodásra, amely 2005. szeptember 1-jén lépett hatályba,

–  tekintettel a fent említett társulási megállapodás 2. cikkére, amely kimondja, hogy a demokratikus elvek és az alapvető emberi jogok tiszteletben tartásának kell irányítania a felek hazai és nemzetközi politikáit, és ezek a megállapodás alapvető elemét képezik,

–  tekintettel a 1996. november 28-i népszavazással elfogadott algériai alkotmányra, különösen annak 34–36., 39., 41. és 43. cikkére,

–  tekintettel az algériai parlamenti választásokat megfigyelő uniós választási megfigyelő misszió 2012. augusztus 5-én közzétett végleges jelentésére,

–  tekintettel az emberi jogok védelmezőiről szóló uniós iránymutatásokra,

–  tekintettel a polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányára és a gazdasági, szociális és kulturális jogok nemzetközi egyezségokmányára, amelyeknek Algéria is részes fele,

–  tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) 1948. évi, az egyesülési szabadságról és a szervezkedési jog védelméről szóló 87. sz. egyezményére, valamint az ILO 1949. évi, a szervezkedési és a kollektív tárgyalási jogról szóló 98. sz. egyezményére,

–  tekintettel az Emberi Jogok 1948. évi Egyetemes Nyilatkozatára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel Algériában a közelmúltban tüntetéseket szerveztek a munkanélküliség ellen; mivel az algériai hatóságok elismerik, hogy a tüntetők követelései jogosak; mivel ugyanakkor az elmúlt négy évben, és 2015 eleje óta a fokozódó gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi tiltakozások közepette megújult intenzitással fenyegetik, szóban zaklatják, bántalmazzák és bírósági zaklatásnak teszik ki az emberi jogi jogvédőket, ideértve a munkajogi aktivistákat is, különösen Algéria déli régióiban;

B.  mivel 2015. január 22-én Laghouat városában „a biztonsági erők munkatársa ellen, feladatai teljesítése közben elkövetett erőszak” vádjával letartóztatták, 18 hónapos börtönbüntetésre és 20 000 DZD pénzbírságra ítélték Mohamed Ragot, a munkanélküliek jogait védő nemzeti bizottság (Comité National pour la Défense des Droits des Chômeurs, CNDDC) munkajogi aktivistáját, és mivel az ítéletet fellebbezést követően 2015. március 15-én helybenhagyták;

C.  mivel 2015. január 28-án Laghouat városában a CNDDC nyolc munkajogi aktivistáját – Khencha Belkacemet, Brahimi Belelmit, Mazouzi Benallalt, Azzouzi Boubakeurt, Korini Belkacemet, Bekouider Faouzit, Bensarkha Tahart és Djaballah Abdelkadert – letartóztatták, amikor a városi bíróság előtt összegyűlve követelték Mohamed Rag szabadon bocsátását; mivel a nyolc aktivistát ezt követően márciusban „nem engedélyezett/jogellenes gyülekezés” és „a bíróságok határozathozatalára történő nyomásgyakorlás” miatt egy év börtönbüntetésre ítélték hat hónapra felfüggesztve, valamint 5 000 DZD pénzbírságra;

D.  mivel Laghouatban, az említett CNDDC-aktivisták 2015. március 11-én tartott tárgyalása során szokatlanul nagy számú rendőrt rendeltek ki, ezáltal megakadályozva, hogy a nyilvánosság és a védelem tanúi bejussanak a tárgyalóterembe, és mivel a tárgyalótermen kívül a rendőrség letartóztatott, majd később szabadon bocsátott közel 50 békés tiltakozót, akik kifejezték szolidaritásukat a kilenc fogvatartottal;

E.  mivel a szükségállapotot 2011 februárjában a demokrácia melletti tömegtüntetés-hullámra adott válaszként feloldották ugyan, azonban a békés gyülekezésre vonatkozóan továbbra is érvényben vannak jogszabályi és a gyakorlatban alkalmazott korlátozások, különösen a 2001. június 18-i határozat, amely továbbra is megtiltja, hogy Algírban nyilvános tüntetéseket szervezzenek, valamint a nyilvános találkozókról és tüntetésekről szóló, 1991. december 2-i 91-19. sz. törvény, amely bármilyen nyilvános rendezvény megtartását előzetes engedélyeztetéshez köti; mivel a belügyminisztérium ritkán engedélyez nyilvános gyülekezéseket;

F.   mivel az algériai büntető törvénykönyv 99. és 100. cikke értelmében bárki, aki nem engedélyezett tüntetésen vesz részt, büntetőeljárás alá vonható, és két hónaptól öt évig terjedő börtönbüntetéssel sújtható; mivel 2014 januárjában – az új egyesületek bejegyeztetésére vonatkozó határidőt követően – minden olyan egyesületet, amelyet nem fogadtak el, jogellenesnek minősítettek; mivel a békés tüntetéseket a rendőrség kényszerrel feloszlatja, néha erőszakkal, és a békés tiltakozókat már a tüntetés előtt letartóztathatják a tüntetés megakadályozása érdekében;

G.  mivel 2014-ben az algériai kormány demokratikus alkotmánymódosításokat vezetett be, és további reformokat ígért az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelme érdekében; mivel az említett reformok végrehajtása ez ideig nem kielégítő;

H.  mivel 2015 márciusában a CNDDC további négy munkajogi aktivistáját – Rachid Aouine-t, Youssef Sultanit, Abdelhamid Brahimit és Ferhat Missát – tartóztatták le El Oued városában, és gyülekezésre való felbujtással vádolták meg őket; mivel kettőjüket felmentették, Rachid Aouine-t azonban elítélték, és Youssef Sultani szabadlábon van ugyan, de tárgyalás előtt áll;

I.  mivel 2012 januárjában új egyesületi törvény (12-06. sz. törvény) lépett hatályba, amely korlátozásokat rendel el a nem kormányzati szervezetek és a civil társadalmi csoportok létrehozását, működését, bejegyeztetését és külföldi támogatásokhoz való hozzáférését illetően; mivel a törvény büntethetővé teszi a be nem jegyzett, felfüggesztett és feloszlott egyesületek tagjait, akiket hat hónapos börtönbüntetéssel és súlyos pénzbírságokkal lehet sújtani, ezáltal korlátozva az egyesülés szabadságát;

J.  mivel a szakszervezeti jogok gyakorlásának feltételeiről szóló 1990. június 2-i 90-14. számú törvény lehetővé teszi ugyan a munkavállalók számára, hogy engedély kérelmezése nélkül, a hatóságok írásbeli értesítése mellett szakszervezeteket hozzanak létre, a hatóságok számos esetben elutasították az átvételi elismervény kiadását, amelynek hiányában a szakszervezet nem képviselheti jogszerűen a munkavállalókat;

K.  mivel Algériát, amelyre vonatkozóan a 87. sz. ILO-egyezmény alkalmazásáért 2014. júniusában vizsgálat indult, az ILO szakemberei a munkavállalók sztrájkjogának és általuk választott szakszervezetek létrehozására irányuló jogának megsértése miatt számos jelentésben vizsgálták;

L.  mivel az EU és az Algéria közötti cselekvési tervről szóló tárgyalások az ENP keretében 2012-ben vették kezdetét; mivel – bár elismeri, hogy mindkét félnek érdeke a párbeszéd és a biztonsági és regionális kérdésekre vonatkozó együttműködés megerősítése – 2014 márciusában a Bizottság aggodalmát fejezte ki a bírói függetlenség hiánya, valamint az egyesülés, a gyülekezés és a véleménynyilvánítás szabadságának tiszteletben tartásával kapcsolatos algériai helyzet romlása miatt;

M.  mivel Algéria 2004. januárja óta tagja az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának;

1.  aggodalmának ad hangot Rachid Aouine, Mohamed Rag, Khencha Belkacem, Brahimi Belelmi, Mazouzi Benallal, Azzouzi Boubakeur, Korini Belkacem, Bekouider Faouzi, Bensarkha Tahar, Djaballah Abdelkader, Youssef Sultani, Abdelhamid Brahimi és Ferhat Missa aktivisták letartóztatásával és fogva tartásával kapcsolatban, mivel annak ellenére tartják őket fogva, hogy tevékenységeik teljesen legálisak az algériai törvények szerint, és megfelelnek az Algéria által ratifikált emberi jogi eszközöknek is;

2.  emlékeztet arra, hogy Algériát köti a társulási megállapodás 2. cikke, amely úgy rendelkezik, hogy a megállapodás alapvető eleme a demokratikus elveknek és az alapvető emberi jogoknak, a polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányának, a gazdasági, szociális és kulturális jogok nemzetközi egyezségokmányának és az emberi jogok és a népek jogainak afrikai chartájának tiszteletben tartása, és hogy Algériának kötelessége az emberi jogok, többek között a gyülekezési és egyesülési szabadság tiszteletben tartása;

3.  úgy véli, hogy a munkajogi aktivisták és az emberi jogi jogvédők zaklatása és megfélemlítése, beleértve az igazságügyi szintet is, olyan gyakorlat, amely nem áll összhangban az emberi jogok védelmezőiről szóló ENSZ-nyilatkozat rendelkezéseivel;

4.  úgy véli, hogy a tisztességes eljáráshoz való jog és a fogvatartottak, többek között az emberi jogok védelmezői és a munkajogi aktivisták védelemhez való jogára vonatkozó minimális garancia biztosítása összhangban áll az Algéria által is ratifikált Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya (ICCPR) 14. cikkének (3) bekezdésével;

5.  felszólítja az algériai hatóságokat, hogy biztosítsák és garantálják a véleménynyilvánítás, az egyesülés és a békés gyülekezés szabadságjogát, és tegyék meg a megfelelő lépéseket a civil társadalmi aktivisták és emberi jogi jogvédők biztonsága, valamint jogszerű és békés tevékenységük szabad végzése biztosításának érdekében;

6.  emlékeztet az ENSZ lelkiismereti és véleménynyilvánítási szabadsághoz való jog előmozdításával és védelmével foglalkozó különleges előadójának az algériai kormányhoz intézett ajánlására, hogy semmisítse meg a 2001. június 18-i határozatot, mely betiltott minden békés tüntetést és nyilvános demonstrációt Algírban, és hozzon létre egy egyszerű értesítési rendszert a nyilvános demonstrációk előzetes engedélyeztetése helyett;

7.  felkéri az algériai hatóságokat, hogy vonják vissza az egyesületekről szóló 12-06. sz. törvényt, és kezdjenek valódi párbeszédet a civil társadalmi szervezetekkel annak érdekében, hogy alakítsanak ki egy új törvényt, amely megfelel a nemzetközi emberi jogi szabványoknak és az algériai alkotmánynak;

8.  üdvözli, hogy 2012 óta tizenkét szakszervezet kapott működési engedélyt; emlékeztet arra, hogy az igazgatási műveleteket nem szabad úgy kialakítani, hogy megtagadják azon független szakszervezetek jogállásának rendezését, akik a meglévő szakszervezeti kereteken kívül kívánnak működni; felszólítja az algériai hatóságokat, hogy tegyék lehetővé új szakszervezetek jogi nyilvántartásba vételét, és tegyenek eleget a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) által végrehajtott egyezményeknek, amelyeket Algéria is ratifikált, különösen az egyesülési szabadság és a szervezkedési jog védelméről szóló 87. sz. egyezménynek, valamint a szervezkedési és a kollektív tárgyalási jogról szóló 98. sz. egyezménynek;

9.  méltányolja, hogy Algéria ratifikálta a legtöbb nemzetközi emberi jogi szerződést; ösztönzi az algériai hatóságokat a fokozottabb részvételre és az ENSZ-szel, különösen a Nemzetközi Munkaügyi Szervezettel és az Emberi Jogok Főbiztosának Hivatalával folytatott jobb együttműködésre; felszólítja az algériai hatóságokat, hogy működjenek együtt az ENSZ különleges eljárásai keretében, többek között azáltal, hogy meghívják az ENSZ különleges előadóit, és figyelembe veszik az általuk tett ajánlásokat; továbbá felkéri Algériát, hogy működjön együtt az Afrikai Unió emberi jogi mechanizmusaival, nevezetesen az emberi jogi jogvédőkkel foglalkozó különleges előadóval;

10.  felhívja a Bizottság alelnökét/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét (alelnök/főképviselő) és a tagállamokat, hogy az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó uniós stratégiai kerettel összhangban egyértelmű és elvi alapokon álló uniós politikát folytassanak Algériával szemben, amely az emberi jogi kérdésekkel foglalkozó párbeszédet is magában foglalja; felszólítja az alelnököt/főképviselőt és a tagállamokat, hogy biztosítsák, hogy az Algériával folytatott politikai, biztonsági és emberi jogi párbeszéd mindhárom dimenziója hangsúlyt kapjon, és ezért felhívja az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ), hogy dolgozzon ki egyértelmű referenciaértékeket és mutatókat az EU célkitűzéseinek figyelemmel kísérésére, és annak felmérésére, hogy milyen eredmények születtek az emberi jogok terén, a büntetlenség, az egyesülési és a gyülekezési szabadság, valamint a szólásszabadság, a jogállamiság és az emberi jogok védelmezőinek helyzetét illetően Algériában;

11.  sürgeti az algériai hatóságokat, az alelnököt/főképviselőt és az EKSZ-t, hogy az EU-Algéria cselekvési tervbe illesszen bele egy erős, emberi jogokról szóló fejezetet , amely az emberi jogok de jure és de facto előmozdítására és védelmére irányuló határozott, közös politikai akaratot fejez ki, összhangban az algériai alkotmánnyal és a nemzetközi emberi jogi szerződésekkel, valamint az afrikai regionális emberi jogi eszközökkel, amelyeknek Algéria is részes fele; úgy véli, hogy az EU–Algéria cselekvési terv keretében konkrét emberi jogi célkitűzéseket kell elfogadni, összekapcsolva az Algéria által végrehajtandó reformokra vonatkozó ütemtervvel, a független civil társadalom tartalmas bevonása mellett; felhív mutatók meghatározására az algériai emberi jogi helyzet objektív és rendszeres értékelése céljából;

12.  felhívja az EKSZ-t és a tagállamokat, hogy szorosan kövessék figyelemmel az emberi jogi és munkajogi aktivisták ellen folyó összes vizsgálatot és bírósági eljárást, az algíri uniós képviselet munkatársain és a tagállami nagykövetségeken keresztül, és erről tegyenek jelentést a Parlamentnek;

13.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Európai Unió emberi jogokkal foglalkozó különleges képviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, Algírban működő uniós küldöttségnek, Algéria kormányának, az ENSZ főtitkárának, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának.

(1) HL C 124. E, 2006.5.25., 567. o.
(2) HL C 279. E, 2003.11.20., 115. o.
(3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0076.
(4) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0446.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat