Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2013/0314(COD)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0131/2015

Előterjesztett szövegek :

A8-0131/2015

Viták :

PV 18/05/2015 - 16
CRE 18/05/2015 - 16

Szavazatok :

PV 19/05/2015 - 5.11
CRE 19/05/2015 - 5.11
A szavazatok indokolása
PV 28/04/2016 - 4.10
CRE 28/04/2016 - 4.10
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2015)0195
P8_TA(2016)0146

Elfogadott szövegek
PDF 1016kWORD 505k
2015. május 19., Kedd - Strasbourg Végleges kiadás
A pénzügyi eszközökben és pénzügyi ügyletekben referenciamutatóként használt indexek ***I
P8_TA(2015)0195A8-0131/2015
Szöveg
 Egységes szerkezetbe foglalt szöveg

Az Európai Parlament 2015. május 19-én elfogadott módosításai a pénzügyi eszközökben és pénzügyi ügyletekben referenciamutatóként használt indexekről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslathoz (COM(2013)0641 – C7-0301/2013 – 2013/0314(COD))(1)
AZ EURÓPAI PARLAMENT MÓDOSÍTÁSAI(2)
a Bizottság javaslatához
---------------------------------------------------------
Javaslat

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

[Módosítás 1]

(1) Az ügyet a 61. cikk (2) bekezdésének második albekezdése alapján visszautalták az illetékes bizottsághoz újratárgyalásra. (A8-0131/2015).
(2) Módosítások: az új vagy módosított szöveget félkövér dőlt betűtípus, a törléseket pedig a ▌jel mutatja.


AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE
a pénzügyi eszközökben és pénzügyi ügyletekben referenciamutatóként használt indexekről

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 114. cikkére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezetének a nemzeti parlamenteknek való továbbítását követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére(1),

tekintettel az Európai Központi Bank véleményére(2),

rendes jogalkotási eljárás keretében,

mivel:

(1)  Számos pénzügyi eszköz és pénzügyi ügylet árazása függ a referenciamutatók pontosságától és integritásától. A LIBOR, az EURIBOR és a devizapiaci referencia-kamatlábak manipulálásával kapcsolatos, a fogyasztóknak és a befektetőknek jelentős károkat okozó és a polgárok pénzügyi szektor iránti bizalmát tovább tépázó komoly esetek, továbbá az energia- és olajpiaci referenciamutatók manipulálásával kapcsolatos állítások rámutatnak arra, hogy a referenciamutatók esetében előfordulhat összeférhetetlenség és mérlegelésen alapuló, illetve gyenge irányítási rendszerekkel jellemezhetőek, amelyek ki vannak téve a manipuláció kockázatának. A referenciamutatóként használt indexek pontosságát és integritását érintő hibák vagy az azokkal kapcsolatos kételyek alááshatják a piaci bizalmat, veszteséget okozhatnak a fogyasztóknak és a befektetőknek, egyúttal torzíthatják a reálgazdasági folyamatokat. Szükséges tehát biztosítani a referenciamutatók és a referenciamutatók előállítási folyamatának pontosságát, megalapozottságát és integritását.

(2)  A pénzügyi eszközök piacairól szóló, 2004. április 21-i 2004/39/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(3) tartalmaz bizonyos rendelkezéseket a jegyzett pénzügyi eszközök árazásához használt referenciamutatók megbízhatóságára vonatkozóan. Az értékpapírok nyilvános kibocsátásakor vagy piaci bevezetésekor közzéteendő tájékoztatóról szóló, 2003. november 4-i 2003/71/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(4) tartalmaz bizonyos rendelkezéseket a kibocsátók által használt referenciamutatókra vonatkozóan. Az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásokra (ÁÉKBV) vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló, 2009. július 13-i 2009/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(5) tartalmaz bizonyos rendelkezéseket az ÁÉKBV-nak minősülő befektetési alapok által használt referenciamutatókra vonatkozóan. A nagykereskedelmi energiapiacok integritásáról és átláthatóságáról szóló, 2011. október 25-i 1227/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(6) tartalmaz bizonyos rendelkezéseket, amelyek megtiltják a nagykereskedelmi energiatermékekkel kapcsolatban használt referenciamutatók manipulálását. Ezek a jogalkotási aktusok azonban csak bizonyos referenciamutatók egyes szempontjaival foglalkoznak, és nem kezelik a referenciamutatók előállítási folyamatának valamennyi sebezhető pontját.

(3)  A referenciamutatók nélkülözhetetlenek a határokon átnyúló ügyletek árazásához, és ezen keresztül a pénzügyi eszközök és szolgáltatások széles köre tekintetében teszik lehetővé az egységes piac hatékony működését. A pénzügyi ügyletekben – különösen jelzáloghiteleknél – referencia-kamatlábként alkalmazott, valamely tagállamban előállított számos referenciamutatót más tagállamok hitelintézetei és fogyasztói használnak. Emellett ezek a hitelintézetek e pénzügyi ügyletekre gyakran a határokon átnyúló bankközi piacon kötnek fedezeti ügyletet, vagy ott szerzik be hozzájuk a forrásokat. Nemzeti szinten ez idáig mindössze két tagállam fogadott el referenciamutatókra vonatkozó jogszabályokat, ám az általuk kialakított jogi keretek máris eltéréseket mutatnak például az alkalmazási kör tekintetében. Emellett, mivel az Értékpapír-felügyeletek Nemzetközi Szervezete (IOSCO) által 2013-ban elfogadott, referenciamutatókkal kapcsolatos elvek bizonyos rugalmasságot tesznek lehetővé pontos alkalmazási körük, ▌végrehajtásuk módja vonatkozásában, a tagállamok valószínűsíthetően ezen elveket eltérő módon alkalmazó jogszabályokat fogadnának el nemzeti szinten.

(3a)  A pénzügyi referenciamutatók használata nem korlátozódik a pénzügyi eszközök és szerződések kibocsátására és létrehozására. A pénzügyi szektor a referenciamutatókat befektetési alapok teljesítményének értékelésére is felhasználja a hozam nyomon követése vagy egy portfólió eszközallokációjának meghatározása vagy a teljesítménydíjak meghatározása céljából. Az indexkombináción belül az egyes indexekhez rendelt súlyok pénzügyi eszköz vagy szerződés kifizetési értékének megállapítása vagy egy befektetési alap teljesítményének mérése céljából történő meghatározása és felülvizsgálata is felhasználást valósít meg, mivel ennek a tevékenységnek – szemben a referenciamutatók meghatározásával – a mérlegelés nem része. Egy adott referenciamutatót alapul vevő pénzügyi eszközök birtoklása nem minősül a referenciamutató felhasználásának.

(4)  Ezek az eltérő megközelítések a belső piac széttöredezéséhez vezetnek, mivel a referenciamutató-kezelők és -felhasználók más-más tagállamban más-más szabályoknak lesznek kitéve. Így előfordulhatna, hogy az egyik tagállamban előállított referenciamutató nem használható egy másikban. A pénzügyi eszközökben és pénzügyi ügyletekben használt referenciamutatók pontosságát és integritását Európában biztosítani hivatott, harmonizált keret hiányában ezért valószínűsíthető, hogy a tagállamok jogi kereteinek eltérései akadályozzák majd a referenciamutató-előállítás belső piacának zavartalan működését.

(5)  Az uniós fogyasztóvédelmi szabályok nem foglalkoznak a pénzügyi ügyletekben hivatkozott referenciamutatók alkalmasságának kérdésével. Az alkalmatlan referenciamutatók használatával kapcsolatban az egyes tagállamokban felmerülő fogyasztói panaszok és peres eljárások eredményeként valószínűsíthető, hogy a tagállamok a fogyasztóvédelem jogos céljától vezérelve egymástól eltérő nemzeti szintű intézkedéseket fogadnának el, ami a fogyasztóvédelem eltérő szintje miatti különböző versenyfeltételek okán a belső piac szétaprózódásához vezethet.

(6)  Következésképpen a belső piac – különösen a pénzügyi piacok – megfelelő működésének biztosítása és működési feltételeinek javítása, valamint a fogyasztók és befektetők magas szintű védelmének biztosítása érdekében helyénvaló a referenciamutatók uniós szintű szabályozási keretének meghatározása.

(7)  Helyénvaló és szükséges, hogy a szóban forgó szabályok rendelet formáját öltsék, hogy a referenciamutatók előállításában, a referenciamutatókkal kapcsolatos adatszolgáltatásban és a referenciamutatók felhasználásában érintett személyekre közvetlen kötelezettségeket megállapító rendelkezéseket az Unió egészében egységesen alkalmazzák. Mivel a referenciamutatók előállítására vonatkozó jogi keretek szükségképpen kiterjednek a referenciamutató-előállítás valamennyi oldalát érintő, pontos követelményeket meghatározó intézkedésekre, a választott megközelítés akár csekély eltérései is jelentős akadályát jelenthetik a referenciamutatók határokon átnyúló használatának. Ennélfogva a közvetlenül alkalmazandó, nemzeti jogalkotást nem igénylő jogi eszköz, azaz rendelet alkalmazása csökkenti annak lehetőségét, hogy a tagállamok egymástól eltérő intézkedéseket hozzanak nemzeti szinten, ezáltal pedig egységes megközelítést és nagyobb jogbiztonságot garantál, és megelőzi a referenciamutatókkal kapcsolatos, határokon átnyúló tevékenységeket jelentősen akadályozó tényezők felmerülését.

(8)  A rendelet hatályának olyan tágnak kell lennie, hogy lehetővé tegye megelőző jellegű szabályozási keret létrehozását. A referenciamutatók előállítása során mód nyílik mérlegelésre, és szükségképpen jelen vannak bizonyos típusú összeférhetetlenségek, következésképpen lehetőség nyílik és késztetés jelentkezik a referenciamutatók manipulálására. E kockázati tényezők minden referenciamutató tekintetében közösek, és valamennyit megfelelő irányítási és kontrollkövetelmények alá kell vonni. A kockázat mértéke azonban eltérő, amely minden esetben az adott körülményeknek megfelelő, differenciált megközelítést igényel. Mivel a referenciamutatók sebezhetősége és fontossága időben változó, ha a szabályozás csak a fontos vagy sebezhető indexekre korlátozódna, akkor figyelmen kívül hagyná a referenciamutatókkal kapcsolatos esetleges jövőbeli kockázatokat. A jelenleg szűk körben használt referenciamutatók a jövőben széles körben elterjedhetnek, azaz esetükben akár csekély mértékű manipuláció is jelentős hatással járhat.

(9)  A jelen rendelet alkalmazási köre szempontjából azt kell döntő tényezőnek tekinteni, hogy a kimeneti érték meghatározza-e pénzügyi eszköz vagy pénzügyi ügylet ▌értékét. Tehát a rendelet alkalmazási köre nem függhet a bemeneti adatok jellegétől. Következésképpen a rendelet hatályának ki kell terjednie a gazdasági jellegű adatokból (pl. részvényárakból) és az egyéb jellegű számadatokból vagy értékekből (pl. időjárási paraméterekből) számított referenciamutatókra egyaránt. A szabályozási keretnek az említett kockázatoknak kitett referenciamutatókra kell vonatkoznia, és egyben el kell ismernie a világszerte készülő referenciamutatók nagy számát és azoknak a pénzügyi stabilitásra és a reálgazdaságra gyakorolt eltérő hatásait. E rendeletnek arányos választ kell nyújtania azokra a kockázatokra is, amelyeket különböző referenciamutatók hordoznak magukban. E rendelet alkalmazási körének ezért minden olyan referenciamutatóra ki kell terjednie, amelyet szabályozott kereskedési helyszínen jegyzett vagy ott forgalmazott pénzügyi eszköz árazásához használnak. Amikor e rendelet napokra hivatkozik, az alatt naptári napot kell érteni.

(10)  Jelentős számú fogyasztó részese olyan pénzügyi ügyleteknek, például jelzáloggal biztosított fogyasztóihitel-megállapodásoknak, amelyek referenciaértékeként ugyanilyen kockázatoknak kitett referenciamutatók szolgálnak. Ebből kifolyólag e rendelet hatályának ki kell kiterjednie 2014/17/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvben(7) említett indexekre és referencia-kamatlábakra.

(11)  Referenciamutató felhasználásának minősül az olyan index vagy létező indexek új bemeneti adatokat nem tartalmazó egyesítése, amelyet valamely alap vagy pénzügyi eszköz teljesítményének mérésére használnak.

(12)  Minden referenciamutató-kezelő esetében felmerülhet összeférhetetlenség, mindegyikük végez mérlegelést, és egyikük esetében sem garantált eleve a megfelelő irányítási és kontrollrendszerek létezése. Mivel a referenciamutatók előállítási folyamata a referenciamutató-kezelők ellenőrzése alatt áll, utóbbiak kötelező engedélyeztetése vagy nyilvántartásba vétele és felügyelete a leghatékonyabb módja kikezdhetetlen referenciamutatók biztosításának.

(13)  A referenciamutatók adatszolgáltatói esetében felmerülhet összeférhetetlenség, tevékenységük során mérlegelést végeznek, azaz manipulációforrást jelenthetnek. A referenciamutatókhoz történő adatszolgáltatás önkéntes tevékenység. Bármely olyan kezdeményezés, amely üzleti modelljük jelentős átalakítására kötelezi az adatszolgáltatókat, az általuk biztosított adatszolgáltatás beszüntetését eredményezheti. Mindamellett azon adatszolgáltatók számára, akik már ma is szabályozás és felügyelet alá tartoznak, a megfelelő irányítási és kontrollrendszerek kialakítására vonatkozó előírások várhatóan nem jelentenek majd tetemes költséget vagy aránytalanul nagy adminisztratív terhet. Ezért ez a rendelet kötelezettségeket állapít meg a felügyelt adatszolgáltatók számára.

(14)  A referenciamutató-kezelő az a természetes vagy jogi személy, aki önkéntes ellenőrzést gyakorol a referenciamutató előállítása felett, így különösen az a személy, aki igazgatja a referenciamutatót, gyűjti és elemzi a bemeneti adatokat, megállapítja a referenciamutató értékét, és vagy közvetlenül közzéteszi a referenciamutatót, vagy pedig harmadik személynek kiszervezi közzétételét. Amennyiben azonban valamely személy újságírói tevékenysége keretében csupán közzéteszi a referenciamutatót vagy hivatkozik arra, ám nem gyakorol ellenőrzést a szóban forgó referenciamutató előállítása felett, úgy e személyre nem kell alkalmazni az e rendelet által a referenciamutató-kezelőkre előírt követelményeket.

(15)  Az indexeket valamilyen képlet vagy más módszertan használatával az alapul szolgáló értékek alapján számítják ki. E képlet megalkotása, a számítás elvégzése és a bemeneti adatok meghatározása során lehetőség van a mérlegelésre. E mérlegelés miatt fennáll a manipuláció kockázata, következésképp e rendelet hatályának ki kell terjednie az ezen jellemzővel rendelkező összes referenciamutatóra. Azokban az esetekben azonban, amikor egyetlen ár vagy érték szolgál valamely pénzügyi eszköz referenciaértékeként – például amikor egy opció referenciaárát egyetlen értékpapír ára határozza meg – nincs számítás, nincsenek bemeneti adatok és nincs mérlegelés sem. Következésképp az egyetlen áron vagy egyetlen értéken alapuló referenciaárak e rendelet alkalmazásában nem tekintendők referenciamutatónak. A központi szerződő felek által előállított referenciaárak vagy elszámolási árak nem tekintendők referenciamutatónak, mivel ezeket elszámolás, biztosíték meghatározása vagy kockázatkezelés céljából, azaz nem valamely pénzügyi eszköz alapján fizetendő összeg vagy pénzügyi eszköz értékének meghatározása céljából használják fel.

(16)  E rendelet végrehajtása során teljes mértékben tiszteletben kell tartani az Európai Központi Bank és a nemzeti központi bankok, valamint a Központi Bankok Európai Rendszerének a Szerződések alapján rájuk bízott hatáskörök, feladatok és kötelességek gyakorlása során élvezett függetlenségét, továbbá a nemzeti központi bankoknak a tagállamok vagy az érintett harmadik országok alkotmányos berendezkedéséből adódó függetlenségét.

(17)  ▌A referenciamutatók integritásának biztosítása érdekében a referenciamutató-kezelők számára megfelelő irányítási rendszerek működtetését kell előírni, amelyek révén ellenőrizhetik az összeférhetetlenségeket, és fenntarthatják a referenciamutatókba vetett bizalmat. A referenciamutató-kezelők nagy része – akár megfelelő irányítás esetén is – ki van téve összeférhetetlenségeknek, és adott esetben egyes kérdések mérlegelésére és eldöntésére kényszerül, ami az érdekelt felek különböző csoportjait érinti. Fontos tehát, hogy a referenciamutató-kezelők olyan külön funkcióval rendelkezzenek az irányítási rendszerek végrehajtásának és hatékonyságának felügyeletére, amely hatékony felügyeletet biztosít.

(18)  A referenciamutatók manipulálása vagy megbízhatatlansága kárt okozhat a befektetőknek és a fogyasztóknak. E rendeletnek ezért meg kell határoznia a referenciamutató-kezelőkre és az adatszolgáltatókra vonatkozó nyilvántartási kötelezettségek keretét, valamint biztosítania kell a referenciamutatók céljával és a referenciamutatókhoz felhasznált bemeneti adatokkal kapcsolatos átláthatóságot, elősegítve ezáltal az esetleges kárigények igazságosabb és hatékonyabb rendezését a nemzeti és európai jognak megfelelően.

(19)  A rendelet végrehajtásának ellenőrzéséhez, illetve annak hatékony betartatásához utólagos elemzésre és tényadatokra van szükség. A rendeletnek ezért megfelelő keretet kell kialakítani a referenciamutató-kezelők számára a referenciamutató egy kellően hosszú időszakra történő, megfelelő kiszámítására vonatkozóan. A referenciamutató által mérni hivatott valóságelem és annak környezete idővel valószínűsíthetően változik. Ebből kifolyólag a referenciamutató előállítási folyamatát és módszertanát időről időre ellenőrizni kell, illetve felül kell vizsgálni az esetleges hiányosságok és fejlesztési lehetőségek feltárása érdekében. A referenciamutatók előállításával kapcsolatos hiányosságok sok érdekelt felet érinthetnek, akik segíthetnek ezen hiányosságok feltárásában. Ennek a rendeletnek ennélfogva létre kell hoznia a referenciamutató-kezelők számára egy olyan független panaszkezelési eljárást annak lehetővé tételére, hogy az érdekelt felek panasszal élhessenek a referenciamutató-kezelő felé, amely biztosítja, hogy a referenciamutató-kezelő objektív módon vizsgálja meg a panaszok megalapozottságát.

(20)  A referenciamutatók előállítása gyakran fontos funkciók – például a referenciamutató kiszámítása, a bemeneti adatok összegyűjtése és a referenciamutató közlése – kiszervezésével jár. Az irányítási rendszerek hatékonyságának biztosítása érdekében biztosítani kell, hogy a funkciók kiszervezése a referenciamutató-kezelőt ne mentesítse egyetlen kötelezettsége vagy felelőssége alól sem, továbbá, hogy a kiszervezés oly módon valósuljon meg, hogy az ne korlátozza a referenciamutató-kezelő képességét e kötelezettségeinek és felelősségeinek való megfelelésre, illetve az érintett illetékes hatóság képességét a referenciamutató-kezelők felett gyakorolt felügyelet tekintetében.

(21)  A bemeneti adatok központi fogadója a referenciamutató-kezelő, amely konzisztens módon tudja vizsgálni a bemeneti adatok integritását és pontosságát.▌

(22)  Adott esetben a referenciamutató-kezelő alkalmazottai is észlelhetik e rendelet megszegését, vagy azonosíthatnak olyan potenciális sebezhető pontokat, amelyek manipulációhoz vagy annak kísérletéhez vezethetnek. E rendeletnek ezért olyan keretet kell bevezetnie, amelyeken keresztül az alkalmazottak bizalmas úton felhívhatják a referenciamutató-kezelők figyelmét a rendelet esetleges megszegésére.

(23)  A bemeneti adatok szolgáltatásával összefüggésben gyakorolható bárminemű mérlegelési jogkör lehetőséget teremt a referenciamutató manipulálására. Amennyiben a bemeneti adat ügyleti adat, kisebb a mérlegelési lehetőség, így korlátozottabb az adat manipulálásának kockázata. Ebből kifolyólag a referenciamutató-kezelőknek általános szabályként tényleges ügyletekre vonatkozó bemeneti adatokat kell használniuk, amennyiben azok rendelkezésre állnak; azokban az esetekben azonban, amikor a referenciamutató integritásának és pontosságának garantálásához az ügyleti adatok nem elegendők, más adatok is felhasználhatók.

(24)  A referenciamutatónak az általa lekövetni hivatott gazdasági tény mérése tekintetében értelmezett pontossága és megbízhatósága a használt módszertantól és a bemeneti adatoktól függ. Következésképp olyan átlátható módszertant kell alkalmazni, amely garantálja a referenciamutató megbízhatóságát és pontosságát.

(25)  A referenciamutató pontosságának folyamatos fenntartása érdekében szükség lehet a módszertan megváltoztatására, de a módszertan változtatásai hatással vannak az érdekelt felekre és a referenciamutató felhasználóira. Szükség van tehát a referenciamutató módszertanának megváltoztatása esetén követendő – a konzultációs követelményeket is magukban foglaló – eljárások meghatározására annak érdekében, hogy a felhasználók és az érdekelt felek meg tudják tenni a szóban forgó változtatások miatt szükséges intézkedéseket, illetve jelezni tudják a referenciamutató-kezelő felé, ha aggályaik merülnek fel a változtatásokkal kapcsolatban.

(26)  A referenciamutatók integritása és pontossága az adatszolgáltatók által közölt bemeneti adatok integritásától és pontosságától függ. Elengedhetetlenül fontos, hogy az adatszolgáltatók ilyen bemeneti adatokkal kapcsolatos kötelezettségei egyértelműen meg legyenek határozva, megbízhatóak legyenek, és összhangban legyenek a referenciamutató-kezelő által használt kontrolleljárásokkal és módszertannal. ▌Ehhez a referenciamutató-kezelőnek adott esetben és lehetőség szerint az adatszolgáltatókkal együttműködve magatartási kódexet kell kidolgoznia, amelyben rögzíti ezeket a követelményeket, és az adatszolgáltatók adatok nyújtásával kapcsolatos felelősségét.

(27)  Számos referenciamutatót szabályozott kereskedési helyszínekről, jóváhagyott közzétételi vagy jelentéstételi mechanizmusokból, energiatőzsdékről vagy kibocsátásiegység-aukciókból származó bemeneti adatok alapján, egy képlet alkalmazásával számítanak ki. Ezekben az esetekben a hatályos szabályozás és felügyelet biztosítja a bemeneti adatok integritását és átláthatóságát, illetve az irányítási követelmények és a jogsértések bejelentésére szolgáló eljárások érvényesülését. Ezért a kettős szabályozás elkerülése érdekében, és mivel e helyszínek felügyelete biztosítja a felhasznált bemeneti adatok integritását, ezekre a referenciamutatókra nem vonatkoznak e rendelet egyes követelményei, feltéve hogy az ezeket alátámasztó adatokat teljes egészében a kereskedés utáni átláthatósági követelmények hatálya alá tartozó helyszínek, köztük a szabályozott uniós piaccal egyenértékűnek minősülő harmadik országbeli piacok szolgáltatták.

(28)  Az adatszolgáltatók is ki lehetnek téve összeférhetetlenségnek, a bemeneti adatok meghatározása kapcsán pedig mérlegelési jogkörük lehet. Ebből kifolyólag szükséges, hogy az adatszolgáltatók tekintetében, amennyiben lehetséges és célszerű, irányítási rendszerek érvényesüljenek, amelyek révén biztosítható ezen összeférhetetlenségek kezelése és az, hogy pontos bemeneti adatokat szolgáltassanak, amelyek megfelelnek a referenciamutató-kezelő követelményeinek, és hitelesíthetők.

(29)  A referenciamutatók különböző típusai és ágazatai más-más jellemzőkkel, sebezhető pontokkal és kockázatokkal rendelkeznek. E rendelet rendelkezéseit ezért tovább kell részletezni a referenciamutatók egyes ágazatainak és típusainak megfelelően. Az árupiaci referenciamutatók széles körben használt, ágazatspecifikus jellemzőkkel rendelkező mutatók, ezért pontosítani kell, hogy e rendelet rendelkezései miként alkalmazandók e referenciamutatókra. Emellett a rendeletnek bizonyos fokú rugalmasságot is lehetővé kell tennie a különböző referenciamutató-ágazatokra vonatkozó differenciált követelmények nemzetközi fejleményekre – különösen az Értékpapír-felügyeletek Nemzetközi Szervezetének (IOSCO) munkájára – figyelemmel, kellő időben történő frissítésének lehetővé tételére.

(29a)  A szabályozás arányosságának biztosítása érdekében ahhoz, hogy valamely referenciamutató e rendelet alapján kritikusnak minősüljön, annak jellegét tekintve rendszerszintűnek kell minősülnie vagy azt rendszerszinten kell használni, és kitettnek kell lennie a manipuláció kockázatának.

(30)  Bizonyos kritikus referenciamutatók kudarca súlyos következményekkel járhat a pénzügyi stabilitásra, a piacok rendezett működésére vagy a befektetőkre nézve, ezért ezen kritikus referenciamutatók integritásának és megalapozottságának garantálása további követelmények alkalmazását teszi szükségessé. A kritikus referenciamutatók e potenciális destabilizáló hatásai egy vagy több tagállamot érinthetnek. Az illetékes nemzeti hatóságok az ESMA-val karöltve határozzák meg, mely referenciamutatókat minősítenek kritikusnak.

(30a)  Tekintettel arra, hogy a kritikus referenciamutatók milyen stratégiai jelentőséggel bírnak a belső piac megfelelő működése tekintetében, az 1095/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(8) 17. cikkében foglalt eljárás alapján érdemes lehet az ESMA-t felhatalmazni a referenciamutató-kezelőkre és adott esetben a referenciamutatókhoz adatokat szolgáltatókra közvetlenül alkalmazandó határozatok meghozatalára, amennyiben az illetékes nemzeti hatóságok nem alkalmazzák e rendeletet vagy megsértik az uniós jogszabályokat.

(31)  Az adatszolgáltatással felhagyó adatszolgáltatók alááshatják a kritikus referenciamutatók hitelességét, mivel sérül e referenciamutatók arra vonatkozó képessége, hogy a mögöttes piaci vagy gazdasági realitásokat mérjék. Szükséges tehát olyan jogkört biztosítani az érintett illetékes hatóság részére, amely alapján a felügyelt szervezetek részéről kötelező adatszolgáltatást írhat elő a kritikus referenciamutatók esetében a szóban forgó referenciamutató hitelességének megőrzése érdekében. A bemeneti adatok kötelező szolgáltatásának nem célja, hogy ügyletkötésre vagy ügyletkötésre való kötelezettségvállalásra vonatkozó kötelezettséget rójon a felügyelt szervezetekre.

(31a)  Ha egy referenciamutatót kritikusnak minősítenek, a referenciamutató-kezelő kihasználhatja monopolhelyzetét e mutatók felhasználói felett. Tekintettel erre, a piaci visszaélések megelőzésének érdekében a kritikus referenciamutatóért felelős illetékes hatóságok kollégiumának felügyelnie kell az eladási árat és a referenciamutató-kezelő költségeit.

(32)  Ahhoz, hogy a referenciamutatók felhasználói megfelelő döntéseket hozhassanak, és megértsék a referenciamutatók kockázatait, tudniuk kell, hogy mit mérnek a referenciamutatók és ismerniük kell azok hiányosságait. Ebből kifolyólag a referenciamutató-kezelőnek közzé kell tennie egy ezen információkat tartalmazó nyilatkozatot▌. A referenciamutató-kezelőnek a bemeneti adatokat vizsgálat esetén kérésre az illetékes hatóság rendelkezésére kell bocsátania.

(34)  E rendeletnek figyelembe kell vennie az Értékpapír-felügyeletek Nemzetközi Szervezete (IOSCO) által a pénzügyi referenciamutatókra vonatkozóan 2013. július 17-én közzétett elveket (a pénzügyi referenciamutatókra vonatkozó IOSCO-elvek) és az IOSCO által az olajárjelentő ügynökségekre vonatkozóan 2012. október 5-én közzétett elveket (a továbbiakban az árjelentő ügynökségekre vonatkozó IOSCO-elvek), amelyek a referenciamutatókra vonatkozó szabályozási követelmények globális standardjaként szolgálnak.

(34a)  A fizikai árupiacok olyan egyedi sajátosságokkal rendelkeznek, amelyeket figyelembe kell venni az árupiaci referenciamutatók integritása veszélyeztetésének, valamint az árupiacok átláthatóságát, az európai ellátásbiztonságot, a versenyképességet és a fogyasztók érdekeit érő kedvezőtlen hatásoknak a megelőzése érdekében. Ezért nem helyénvaló e rendelet egyes rendelkezéseinek az árupiaci referenciamutatókra való alkalmazása. Az IOSCO többek között a Nemzetközi Energiaügynökséggel és a Nemzetközi Energiafórummal együttműködésben az árupiaci referenciamutatókra kialakított elveit kifejezetten úgy határozták meg, hogy az összes árupiaci referenciamutatóra vonatkozzanak, ezért e rendelet rögzíti, hogy bizonyos rendelkezések nem fognak az árupiaci referenciamutatókra vonatkozni.

(34b)  Ez a rendelet bevezet egy olyan elismerési rendszert is, amely lehetővé teszi a harmadik országokban működő referenciamutató-kezelők számára referenciamutatóiknak az Unióban történő szolgáltatását, feltéve, hogy maradéktalanul megfelelnek az e rendeletben meghatározott követelményeknek vagy a vonatkozó IOSCO-elvekben szereplő rendelkezéseknek.

(34c)  Ez a rendelet egy olyan jóváhagyási rendszert vezet be, amely lehetővé teszi az Unióban elhelyezkedő és annak rendelkezései szerint engedélyezett vagy nyilvántartásba vett referenciamutató-kezelők számára, hogy bizonyos feltételek mellett harmadik országokban szolgáltatott referenciamutatókat hagyjanak jóvá. Ilyen jóváhagyási rendszert kell bevezetni az olyan harmadik országbeli referenciamutató-kezelők tekintetében, amelyek kapcsolt viszonyban állnak vagy szorosan együttműködnek az Unióban elhelyezkedő referenciamutató-kezelőkkel. Annak a referenciamutató-kezelőnek, amely harmadik országban szolgáltatott referenciamutatókat hagyott jóvá, felelősnek kell lennie a jóváhagyott referenciamutatókért, és biztosítania kell, hogy azok megfeleljenek az e rendeletben említett, vonatkozó követelményeknek, vagy teljes mértékben teljesítsék a vonatkozó IOSCO-elvekben szereplő rendelkezéseket.

(35)  A kritikus referenciamutatók kezelőit azon tagállam illetékes hatóságának kell engedélyeznie és felügyelnie, amelyben a referenciamutató-kezelő elhelyezkedik. Az illetékes hatóságnak nyilvántartásba kell vennie és felügyelnie kell azokat a referenciamutató-kezelőket, amelyek csak olyan referenciamutatókat használnak, amelyek kizárólag közvetlenül szabályozott kereskedési helyszínektől, jóváhagyott közzétételi vagy adatszolgáltatási mechanizmusoktól, energiatőzsdékről vagy kibocsátásiegység-aukciókból származó bemeneti adatokból egy képlet felhasználásával kerülnek meghatározásra, illetve azokat a referenciamutató-kezelőket, amelyek kizárólag nem kritikus referenciamutatókat szolgáltatnak. A referenciamutató-kezelők nyilvántartásba vétele nem érintheti az érintett illetékes hatóság általi felügyeletet. A referenciamutató-kezelők uniós nyilvántartását az ESMA-nak kell vezetnie.

(36)  Bizonyos körülmények között előfordulhat, hogy az index szolgáltatójának nincs tudomása arról, hogy az általa előállított index valamilyen pénzügyi eszköz referenciaértékeként szolgál. Ez különösen abban az esetben lehetséges, amikor a felhasználó és a referenciamutató-kezelő különböző tagállamban helyezkedik el. Következésképp fokozni kell az átláthatóságot arra vonatkozóan, hogy melyik referenciamutatót használják. Ez megvalósítható a tájékoztatók vagy az uniós jogban előírt kiemelt információkat tartalmazó dokumentumok tartalmának javításával, és az értesítések és a pénzügyi eszközök 596/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben(9) előírt listája tartalmának javításával.

(37)  Hatékony felügyelet a tagállamok illetékes hatóságai és az ESMA részére biztosított hatékony eszközök, hatáskörök és erőforrások révén biztosítható. E rendeletnek ezért rendelkeznie kell mindenekelőtt a nemzeti joggal összhangban a tagállami illetékes hatóságok, továbbá az ESMA részére minimumkövetelményként biztosítandó felügyeleti és vizsgálati hatáskörökről▌. Az e rendelet szerinti hatásköreik gyakorlása során az illetékes hatóságoknak és az ESMA-nak tárgyilagosan és pártatlanul, döntéshozatali önállóságukat fenntartva kell eljárnia.

(38)  Ezen rendelet megsértésének észlelése érdekében szükséges, hogy az illetékes hatóságok és az ESMA – a nemzeti jognak megfelelően – rendelkezzenek a természetes és jogi személyek telephelyeire való bejutás lehetőségével iratok lefoglalása céljából. A szóban forgó telephelyekhez való hozzáférésre akkor van szükség, ha fennáll a megalapozott gyanúja annak, hogy ott az ellenőrzés vagy vizsgálat tárgyával összefüggő dokumentumok és adatok találhatók, amelyek fontosak lehetnek e rendelet megsértésének bizonyításához. Az említett telephelyekhez való hozzáférés szükséges továbbá, ha: a korábban tájékoztatásra felszólított személy a felszólításnak nem tett eleget; vagy alapos okkal feltételezhető, hogy a felszólításnak a felszólított személy nem tenne eleget, vagy a felszólításban megjelölt dokumentumokat vagy információt eltávolítaná, módosítaná vagy megsemmisítené. Amennyiben a telephelyhez való hozzáféréshez – a nemzeti jognak megfelelően – az érintett tagállam igazságszolgáltatási hatóságának előzetes engedélye szükséges, a telephelyhez való hozzáférésre vonatkozó hatáskör az igazságszolgáltatási hatóság előzetes engedélyének beszerzését követően gyakorolható.

(39)  A felügyelt szervezetektől származó telefonbeszélgetés-felvételek és adatforgalmi nyilvántartások létfontosságú és időnként egyedüli bizonyítékot képezhetnek e rendelet, és különösen az irányítási és kontrollkövetelmények megsértésének észlelése és bizonyítása szempontjából. Ezek a nyilvántartások és felvételek elősegítik az adatszolgáltatásért és az adatszolgáltatás jóváhagyásáért felelős személy kilétének, valamint annak megállapítását, hogy megtörtént-e az alkalmazottak szervezeti elkülönítése. Ebből kifolyólag lehetővé kell tenni, hogy amennyiben fennáll a megalapozott gyanúja annak, hogy az ellenőrzés vagy vizsgálat tárgyával összefüggő e felvételek vagy nyilvántartások fontosak lehetnek ezen rendelet megsértésének bizonyításához, az illetékes hatóságok előírják a felügyelt szervezetek által megőrzött, meglévő telefonbeszélgetés-felvételek, elektronikus kommunikációs és adatforgalmi nyilvántartások átadását.

(40)  E rendelet egyes rendelkezései alkalmazandók harmadik országok azon természetes és jogi személyeire, akik referenciamutatókat használnak, azokhoz adatot szolgáltatnak vagy más módon vesznek részt a referenciamutató előállításának folyamatában. A tagállamok illetékes hatóságainak ezért ki kell alakítaniuk az együttműködés kereteit harmadik országok hatóságaival. Az ESMA-nak össze kell hangolnia az együttműködési keretek kidolgozását és a harmadik államoktól származó információk cseréjét az illetékes hatóságok között.

(41)  E rendelet tiszteletben tartja az Európai Unió működéséről szóló szerződésben (EUMSZ) és az Európai Unió Alapjogi Chartájában (a Charta) meghatározott alapvető jogokat és elveket, különös tekintettel a magán- és a családi élet tiszteletben tartására vonatkozó jogra, a személyes adatok védelmére, a véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadságára, a vállalkozás szabadságára, a tulajdonhoz való jogra, a fogyasztók védelmére, a hatékony jogorvoslathoz való jogra, valamint a védelemhez való jogra. Ennek megfelelően e rendeletet e jogokkal és elvekkel összhangban kell értelmezni és alkalmazni. Ez azt jelenti, hogy amikor e rendelet az egyéb médiában megnyilvánuló véleménynyilvánítás szabadságára vonatkozó szabályokra, valamint az újságírói szakmákra vonatkozó szabályokra és kódexekre hivatkozik, e szabadságokra úgy kell figyelemmel lenni, ahogyan azokat az Unióban és a tagállamokban garantálják, illetve ahogyan azokat a Charta 11. cikke és egyéb vonatkozó rendelkezések elismerik. E rendelet nem vonatkozik a sajtóra, egyéb médiára és újságírókra, amennyiben az újságírói tevékenység során csupán közzéteszik a referenciamutatót vagy hivatkoznak arra, ám nem gyakorolnak ellenőrzést a szóban forgó referenciamutató előállítása felett.

(42)  Az érintett személyek védelemhez való jogát teljes mértékben tiszteletben kell tartani. Ennek érdekében az eljárások alá vont személyek részére biztosítani kell az illetékes hatóság határozatának alapját képező megállapításokhoz való hozzáférést és a meghallgatási jogot.

(43)  A referenciamutatókkal kapcsolatos átláthatóságra a pénzügyi piacok stabilitása és a befektetők védelme miatt van szükség. Az illetékes hatóságok általi információcserének vagy információtovábbításnak a személyes adatok továbbítására vonatkozó szabályoknak megfelelően kell történnie, a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel(10) összhangban. Az ESMA általi információcserének vagy információtovábbításnak a személyes adatok továbbítására vonatkozó szabályoknak megfelelően kell történnie, a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 2000. december 18-i 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel(11) összhangban.

(44)  Figyelembe véve a pénzügyi szolgáltatások ágazatában a szankciórendszerek megerősítéséről szóló bizottsági közleményt és a közleményhez kapcsolódóan később elfogadott uniós jogi aktusokat, a tagállamoknak szabályokat kell hozniuk az e rendeletben foglalt rendelkezések megsértése esetén alkalmazandó szankciókról és közigazgatási intézkedésekről, és biztosítaniuk kell azok végrehajtását. Ezeknek a szankcióknak és közigazgatási intézkedéseknek hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük.

(45)  Ehhez közigazgatási intézkedések, szankciók és bírságok rendszeréről kell rendelkezni, amelyen keresztül biztosítható az egységes megközelítés a tagállamokban, és fokozható ezek visszatartó ereje. Az egyes esetekben alkalmazott szankciókat adott esetben olyan tényezők figyelembevételével kell meghatározni mint a szándékosság fennállása vagy hiánya, az esetlegesen megállapított pénzügyi haszon visszafizetése, a jogsértés súlyossága és időtartama, a súlyosbító és enyhítő körülmények, a bírság elrettentő hatásának szükségessége, és – adott esetben – a szankció mértéke csökkenthető az illetékes hatósággal való együttműködés fejében.▌

(46)  Biztosítandó azt, hogy az illetékes hatóságok által hozott határozatok visszatartó erővel bírjanak a tágan értelmezett nyilvánosságra nézve, a határozatokat alapértelmezésben közzé kell tenni. A határozatok közzététele fontos eszköz az illetékes hatóságok számára abból a szempontból is, hogy ezen keresztül tájékoztatják a piaci szereplőket arról, hogy mely magatartás tekintendő e rendelet megsértésének, egyúttal piaci szereplők széles körét ösztönzik a helyes magatartás követésére. Amennyiben ez a közzététel aránytalan károkat okozhat az érintettek számára, veszélyezteti a pénzügyi piacok stabilitását vagy valamely folyamatban lévő vizsgálatot, az illetékes hatóságnak a szankciókat és intézkedéseket anonim módon vagy késleltetve kell közzétennie. Az illetékes hatóságok számára biztosítani kell a lehetőséget, hogy adott esetben ne tegyék közzé a szankciókat, amennyiben úgy vélik, hogy az anonim vagy késleltetett közzététel révén nem biztosítható az, hogy a pénzügyi piacok stabilitása ne legyen veszélyeztetve. Az illetékes hatóságoknak nem kell továbbá közzétenniük azon kisebb jelentőségűnek tartott intézkedéseket, amelyek közzététele aránytalan lenne.

(47)  A kritikus referenciamutatók több tagállam adatszolgáltatóit, referenciamutató-kezelőit és felhasználóit érinthetik. Így előállításuk megszüntetése vagy bármely olyan esemény, amely jelentősen alááshatja integritásukat több tagállamban járhat következményekkel, ami azt is jelenti, hogy a referenciamutató-kezelő tagállamának illetékes hatósága egymaga nem lesz képes hatékonyan és eredményesen kezelni a kritikus referenciamutató jelentette kockázatokat. Az illetékes hatóságok közötti felügyeleti információk hatékony megosztása, valamint tevékenységeik és felügyeleti intézkedéseik összehangolása érdekében az ESMA irányításával létre lehet hozni az illetékes hatóságok kollégiumait. A kollégiumok tevékenységének hozzá kell járulnia az e rendelet szerinti szabályok harmonizált alkalmazásához és a felügyeleti gyakorlatok konvergenciájához. A koordináció, a felügyeleti egységesség és a felügyeleti gyakorlatok konvergenciája tekintetében kulcsfontosságú az ESMA által végzett, jogi kötőerővel bíró közvetítés. A referenciamutatók szolgálhatnak hosszú távú pénzügyi eszközök és pénzügyi ügyletek referenciaértékeként. Egyes esetekben ilyen referenciamutatók előállítása nem lesz megengedett e rendelet hatálybalépését követően, mivel e referenciamutatók olyan tulajdonságokkal rendelkeznek, amelyek nem alakíthatók át e rendelet követelményeinek megfelelően. Amennyiben azonban megtiltanánk e referenciamutatók további előállítását, az a mutatóra hivatkozó pénzügyi eszközök vagy pénzügyi ügyletek megszűnéséhez vagy ellehetetlenüléséhez vezethet, és ezáltal kárt okozhat a befektetőknek. Átmeneti időszakra lehetővé kell ezért tenni e referenciamutatók további előállítását.

(47a)  Azokban az esetekben, amikor ez a rendelet az 1227/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(12) (REMIT) hatálya alá tartozó felügyelt szervezeteket vagy piacokat érint vagy érinthet, az ESMA-nak teljes körű konzultációt kell folytatnia az Energiaszabályozók Együttműködési Ügynökségével (ACER) annak energiapiaci szakértelme igénybevételére és a kettős szabályozás csökkentésére:

(47b)  Amennyiben egy meglévő referenciamutató nem felel meg e rendelet követelményeinek, de a referenciamutatónak a rendelet előírásainak való megfelelőségét biztosító megváltoztatása vis maior esetet eredményezne, vagy megszegné a pénzügyi ügylet vagy pénzügyi eszköz feltételeit, a referenciamutató rendellenes és hirtelen megszűnése miatt a fogyasztóknak okozott káros hatások elkerülése érdekében az illetékes hatóság engedélyezheti a referenciamutató meglévő pénzügyi eszközökben és pénzügyi szerződésekben való további használatát, ameddig a referenciamutató használatát be lehet szüntetni vagy egy másik referenciamutatóval fel lehet váltani.

(48)  Az e rendelet végrehajtására vonatkozó egységes feltételek biztosítása és a javaslat technikai elemeinek további pontosítása céljából fel kell hatalmazni a Bizottságot arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el▌. Az e jogi aktusokra való javaslattételkor figyelembe kell venni a referenciamutatók kezelésére, az adatszolgáltatásra és a referenciamutatók felhasználására vonatkozóan fennálló nemzetközi standardokat, különösen az IOSCO munkájának eredményeit. Az arányosság elvét – különösen a nem kritikus referenciamutatók és az árupiaci referenciamutatók esetében – tiszteletben kell tartani.

(49)  A Bizottságnak az EUMSZ 290. cikke szerinti felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján és az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkének megfelelően el kell fogadnia az ESMA által kidolgozott, a többek között az irányítási és ellenőrzési követelményeket és a harmadik országok illetékes hatóságaival kötendő együttműködési megállapodások minimális tartalmát megállapító szabályozástechnikai standardtervezeteket.

(50)  Az e rendelet végrehajtására vonatkozó egységes feltételek biztosítása érdekében a rendelet egyes elemei tekintetében végrehajtási hatásköröket kell biztosítani a Bizottság számára. Ezek az elemek a harmadik országok ▌referenciamutató-kezelőire vonatkozó jogi keretrendszer egyenértékűségének igazolásával, valamint a kritikus referenciamutatóvá történő minősítéssel kapcsolatosak. Ezeket a hatásköröket a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011. február 16-i 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek(13) megfelelően kell gyakorolni.

(51)  Fel kell továbbá hatalmazni a Bizottságot arra, hogy az EUMSZ 291. cikke szerinti végrehajtási jogi aktusok útján és az 1095/2010/EU rendelet 15. cikkének megfelelően az ESMA által kidolgozott, az illetékes hatóságok és az ESMA közötti információcsere eljárásait és formáit megállapító végrehajtás-technikai standardokat fogadjon el. Mivel e rendelet célkitűzéseit, nevezetesen a referenciamutatók okozta sérülékenységet kezelni hivatott egységes és hatékony rendszer megteremtését a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, tekintve, hogy a referenciamutatókkal kapcsolatos problémák átfogó hatása teljes körűen csak uniós kontextusban érzékelhető, és ezért e célkitűzések uniós szinten jobban megvalósíthatók, az Unió az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében meghatározott szubszidiaritás elvével összhangban intézkedéseket hozhat. Az említett cikkben foglalt arányossági elvvel összhangban ez a rendelet nem lépi túl a szóban forgó célkitűzések eléréséhez szükséges mértéket,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1.cím:

TÁRGY, HATÁLY ÉS FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

1. cikk

Tárgy

Ez a rendelet közös megközelítést vezet be az Unióban a pénzügyi eszközökben és pénzügyi ügyletekben referenciamutatóként használt indexek pontosságának és integritásának biztosítása érdekében. A rendelet ezáltal hozzájárul a belső piac zökkenőmentes működéséhez, miközben a fogyasztók és befektetők védelmének magas szintjét is biztosítja.

2. cikk

Tárgy

(1)  Ez a rendelet a referenciamutatók előállítására, a referenciamutatókhoz szolgáltatott bemeneti adatok közlésére és a referenciamutatók felhasználására alkalmazandó az Unióban.

(2)  Ez a rendelet a következők által előállított referenciamutatókra nem alkalmazandó:

a)  központi bankok, amennyiben a Szerződések és a Központi Bankok Európai Rendszere (KBER) és az EKB statútuma által rájuk bízott hatásköröket gyakorolják, illetve ilyen feladatokat és kötelességeket hajtanak végre, vagy amelyek függetlensége részét képezi az érintett tagállam vagy harmadik ország alkotmányos berendezkedésének;

aa)  azon hatóságok, amelyek közpolitikai célokat szolgáló referenciamutatókat szolgáltatnak vagy ilyen mutatók szolgáltatását ellenőrzik, ideértve a foglalkoztatásra, gazdasági tevékenységre és inflációra vonatkozó mutatókat is;

ab)  központi szerződő felek;

ac)  azon referenciamutató-kezelők, amelyek egyetlen árat vagy egyetlen értéken alapuló referenciaárat szolgáltatnak;

ad)  sajtó, egyéb média és újságírók, amennyiben az újságírói tevékenység során csupán közzéteszik a referenciamutatót vagy hivatkoznak arra, ám nem gyakorolnak ellenőrzést a szóban forgó referenciamutató előállítása felett;

ae)  a 2013/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv(14) szerinti hitelegyesületek.

(2a)  A nem kritikus referenciamutatók vonatkozásában nem vonatkozik a referenciamutató-kezelőkre az 5. cikk (1), (2a), (3b), (3c) és (3d) bekezdése, az 5a. és az 5b. cikk, az 5d. cikkk b)–g) pontja, a 7. cikk (1) bekezdésének aa), b), ba), bb), bc) és c) pontja, a 7. cikk (2a), (3a) és (3b) bekezdése, a 7a. cikk, a 8. cikk (1) és (2) bekezdése, a 9. cikk (1) és (2) bekezdése, a 11. cikk és a 17. cikk (1) bekezdése.

3. cikk

Fogalommeghatározások

(1)  E rendelet alkalmazásában az alábbi fogalommeghatározások ▌érvényesek:

1.  „index”: olyan szám:

a)  amelyet közzétesznek vagy nyilvánosság számára elérhetővé tesznek;

b)  amelyet – részben vagy egészben – valamilyen képlet vagy bármely más számítási módszer alkalmazásával vagy értékeléssel rendszeres időközönként meghatároznak; valamint

c)  amennyiben ez a meghatározás egy vagy több alapul szolgáló eszköz értéke vagy árak, például becsült árak, tényleges vagy becsült kamatlábak vagy más értékek vagy felmérések alapján történik;

1a.  „indexszolgáltató”: az index előállítása felett ellenőrzést gyakorló természetes vagy jogi személy;

2.  „referenciamutató”: olyan index, amely referenciaértékként szolgál valamely pénzügyi eszköz vagy pénzügyi ügylet alapján fizetendő összeg vagy a pénzügyi eszköz értékének meghatározásához▌;

2a.  „referenciamutató-család“: az ugyanazon referenciamutató-kezelő által, hasonló jellegű bemeneti adatokból előállított referenciamutatók csoportja, amely azonos vagy hasonló piaci vagy gazdasági realitás tekintetében nyújt konkrét mérőszámot;

3.  „referenciamutató előállítása”:

a)  a referenciamutató meghatározásához szükséges rendszerek igazgatása; ▌

b)  a referenciamutató meghatározásához szükséges bemeneti adatok gyűjtése, elemzése vagy feldolgozása; valamint

c)  a referenciamutató értékének meghatározása képlet vagy más számítási módszer alkalmazásán vagy az erre a célra szolgáltatott bemeneti adatok értékelésén keresztül;

4.  „referenciamutató-kezelő”: a referenciamutató előállítása felett ellenőrzést gyakorló természetes vagy jogi személy;

5.  „referenciamutató felhasználása”:

a)  valamely indexet vagy indexek együttesét referenciaértékként használó pénzügyi instrumentum kibocsátása;

b)  pénzügyi eszköz vagy pénzügyi ügylet alapján fizetendő összeg valamely index vagy indexek együttesének referenciaértékként történő felhasználásával való meghatározása;

c)  szerződő félként való részvétel olyan pénzügyi ügyletben, amely valamely indexet vagy indexek együttesét referenciaértékként használja;

d)  befektetési alap teljesítményének valamely index vagy indexek együttese révén történő megállapítása az index vagy indexek megtérülésének nyomon követése vagy egy portfólió eszközallokációjának meghatározása vagy a teljesítménydíjak kiszámítása céljából;

6.  „bemenetiadat-szolgáltatás”: a referenciamutató értékének meghatározásához szükséges, ilyen célból közölt, nyilvánosan nem elérhető bemeneti adatok szolgáltatása referenciamutató-kezelő, vagy referenciamutató-kezelőnek történő továbbítás céljából másik személy részére;

7.  „adatszolgáltató”: olyan bemeneti adatokat szolgáltató természetes vagy jogi személy, amelyek nem szabályozott adatok;

8.  „felügyelt adatszolgáltató”: referenciamutató-kezelő részére bemeneti adatokat szolgáltató, az Unióban elhelyezkedő, felügyelt szervezet;

9.  „adatközlő személy”: az adatszolgáltató által bemeneti adatok szolgáltatása céljából alkalmazott természetes személy;

9a.  „értékelő“: az árupiaci referenciamutató kezelőjének munkavállalója vagy bármely más olyan természetes személy vagy harmadik fél, aki szolgáltatásait a referenciamutató-kezelő rendelkezésére bocsátotta vagy annak ellenőrzése alatt végzi, és aki felelős valamely olyan módszertan alkalmazásáért vagy a bemeneti adatok és egyéb információk olyan megítéléséért, amelynek célja egy adott áru árára vonatkozó végleges értékelés megadása;

10.  „bemeneti adat”: egy vagy több alapul szolgáló eszköz értékére vagy árakra, ideértve a becsült árakat is, vagy más értékekre vonatkozó adat, amelyet a referenciamutató-kezelő felhasznál a referenciamutató értékének meghatározása céljából;

11.  „szabályozott adat”:

i.   teljes mértékben a következők által szolgáltatott bemeneti adat:

a)   a 2014/65/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 24. pontjában meghatározott kereskedési helyszín, de csak a pénzügyi eszközökre vonatkozó adatok vonatkozásában;

b)   a 2014/65/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 52. pontjában meghatározott jóváhagyott közzétételi mechanizmus vagy a 2014/65/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 53. pontjában meghatározott összesítettadat-szolgáltató, a kereskedés utáni kötelező átláthatósági követelményekkel összhangban, de csak a kereskedési helyszínen forgalmazott pénzügyi eszközökkel kapcsolatos ügyletek adatainak vonatkozásában;

c)  a 2014/65/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 54. pontjában meghatározott jóváhagyott jelentési mechanizmus, de csak a kereskedési helyszínen forgalmazott pénzügyi eszközökkel kapcsolatos ügyletek olyan adatainak vonatkozásában, amelyeket a kötelező kereskedés utáni átláthatósági követelményekkel összhangban közzé kell tenni;

d)   vagy a 2009/72/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(15) 37. cikke (1) bekezdésének j) pontjában említett villamosenergia-tőzsde;

e)   vagy a 2009/73/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(16) 41. cikke (1) bekezdésének j) pontjában említett földgáztőzsde;

f)   az 1031/2010/EK bizottsági rendelet(17) 26. vagy 30. cikkében említett aukciós platform;

g)  a 1227/2011/EU rendelet 8. cikkének (1) bekezdésében meghatározott és az 1348/2014/EU bizottsági végrehajtási rendeletben(18) kidolgozott adatok; vagy

h)  harmadik országbeli kereskedési helyszín, platform, tőzsde, közzétételi mechanizmus vagy az a)–g) pontban meghatározottakkal egyenértékű jelentéstételi mechanizmus, vagy bármilyen egyéb szervezet, így ügyletiadat-összesítő vagy ügyletiadat-gyűjtő, amely általi bemenetiadat-szolgáltatás már megfelelő felügyelet alá tartozik; valamint

ii.  a 2009/65/EK irányelv(19) 1. cikkének (2) bekezdésében meghatározott átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozások (ÁÉKBV) nettó eszközértékei;

12.  „ügyleti adat”: megfigyelhető árak, ráták, indexek vagy nem kapcsolt felek közötti, aktív versenypiacon a kereslet-kínálat törvényei által meghatározott versenyfeltételek szerint lebonyolított ügyletek értékére vonatkozó adatok;

13.  '„pénzügyi eszköz”: a 2014/65/EU irányelv I. mellékletének C. szakaszában felsorolt eszköz, amelyre vonatkozóan kérelmezték valamely, a 2014/65/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 24. pontjában meghatározott kereskedési helyszínre való bevezetést, vagy amellyel a 2014/65/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 24. pontjában meghatározott kereskedési helyszínen kereskednek;

14.  „felügyelt szervezet”:

a)  a 2013/36/EU irányelv 3. cikke (1) bekezdésének 1. pontjában meghatározott hitelintézet;

b)  a 2014/65/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 1. pontjában meghatározott befektetési vállalkozások;

c)  a 2009/138/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(20) 13. cikkének 1. pontjában meghatározott biztosító;

d)  a 2009/138/EK irányelv 13. cikkének 4. pontjában meghatározott viszontbiztosító;

e)  a 2009/65/EU irányelv(21) 1. cikkének (2) bekezdésében meghatározott ÁÉKBV,

f)  a 2011/61/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv(22) 4. cikke (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott alternatívbefektetésialap-kezelő (ABAK);

g)  a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(23) 2. cikkének 1. pontjában meghatározott központi szerződő fél;

h)  a 648/2012/EU rendelet 2. cikke 2. pontjában meghatározott kereskedési adattár;

i)  referenciamutató-kezelők;

15.  „pénzügyi ügylet”:

a)  a 2008/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(24) 3. cikkének c) pontjában meghatározott hitelmegállapodás;

b)  a 2014/17/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(25) 4. cikkének 3. pontjában meghatározott hitelmegállapodás;

16.  „befektetési alap”: a 2011/61/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott ABA vagy a 2009/65/EU irányelv hatálya alá tartozó kollektív befektetési vállalkozás;

17.  „vezető testület”: az intézmény irányító testülete, amely a felügyeleti és a vezetési funkciót foglalja magában, rendelkezik a végső döntéshozatal hatáskörével és jogosult az intézmény stratégiájának, célkitűzéseinek és általános irányvonalának meghatározására;

18.  „fogyasztó”: olyan természetes személy, aki az ezen rendelet hatálya alá tartozó pénzügyi ügyletek keretében olyan célból jár el, amely kívül esik szakmája, üzleti tevékenysége vagy foglalkozása körén;

19.  „bankközi referencia-kamatláb”: referenciamutató, amelynek az e cikk 1.c) pontja szerinti alapul szolgáló eszköze az a kamatláb, amelyen a bankok egymástól kölcsönt vesznek fel, illetve egymásnak kölcsönt nyújtanak;

19a.  „devizapiaci referenciamutató”: olyan referenciamutató, amelynek értékét egy másik deviza vagy devizakosár egy adott devizában kifejezett árához viszonyítva határozzák meg;

20.  „árupiaci referenciamutató”: referenciamutató, amelynek az e cikk (1) bekezdésének c) pontja szerinti alapul szolgáló eszköze a 1287/2006/EK bizottsági rendelet(26) 2. cikkének 11. pontja értelmében vett áru, kivéve a 2014/65/EU irányelv I. melléklete C. szakaszának 11. pontjában meghatározott kibocsátási egységeket;

20a.  „báziskockázat”: azon mögöttes piaci vagy gazdasági realitás referenciamutató általi leírásának pontosságához kapcsolódó kockázat, amelyet a referenciamutató mérni kíván;

21.  „kritikus referenciamutató”: olyan referenciamutató,

a)   amely nem szabályozott adatokon alapul és a 13. cikk (1) bekezdése szerinti referenciaértéke nagyobb, mint 500 milliárd euró; vagy

b)  amelynek megszűnése jelentős negatív hatással lenne a pénzügyi stabilitásra, a piacok rendes működésére és egy vagy több tagállam reálgazdaságára;

Egy kritikus referenciamutató nemzeti jellegű, ha előállításának beszüntetéséből vagy nem reprezentatív adatszolgáltatók vagy bemeneti adatok igénybevételével történő előállításából eredő kedvezőtlen hatások egy tagállamra korlátozódnak. Ilyen esetben a 13. cikk (2a)–(2d) bekezdésében meghatározott eljárást kell alkalmazni.

Egy kritikus referenciamutató európai jellegű, ha előállításának beszüntetéséből vagy nem reprezentatív adatszolgáltatók vagy bemeneti adatok igénybevételével történő előállításából eredő kedvezőtlen hatások nem korlátozódnak egy tagállamra. Ilyen esetben a 13. cikk (2e), (2f) és (2g) bekezdésében meghatározott eljárást kell alkalmazni.

21a.  „nem kritikus referenciamutató“: olyan referenciamutató, amely nem felel meg a kritikus referenciamutatók tekintetében a 13. cikkben előírt kritériumoknak;

22.  „elhelyezkedő”: jogi személyek vonatkozásában az a tagállam vagy harmadik ország, amelyben a jogi személy székhelye vagy egyéb hivatalos címe van, természetes személyek vonatkozásában pedig az a tagállam vagy harmadik ország, amelyben az illető személy adóigazgatási szempontból rezidens;

22a.  „állami hatóság”:

a)  minden kormány vagy közigazgatás;

b)  minden olyan szervezet vagy személy, amely nemzeti jog alapján közigazgatási feladatokat, vagy állami feladatot vagy funkciót lát el, vagy kormány vagy közhivatal ellenőrzése alatt közszolgáltatást nyújt, ideértve az infláció, a foglalkoztatás és gazdasági tevékenység mérését is.

(2)  A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 37. cikkel összhangban ▌felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az (1) bekezdésben meghatározott fogalmak további technikai elemeinek és különösen annak meghatározására, hogy az index fogalmának alkalmazásában mi minősül a nyilvánosság számára való elérhetővé tételnek. E felhatalmazáson alapuló jogi aktusok esetében a Bizottság biztosítja, hogy közzétételük vagy a nyilvánosság számára elérhetővé tételük azt jelentse, hogy a felhasználók vagy potenciális felhasználók szélesebb köre számára is rendelkezésre bocsátják azokat.

Megfelelő esetben a Bizottság figyelembe veszi a piaci vagy műszaki fejlődést és a referenciamutatókkal kapcsolatos felügyeleti gyakorlat nemzetközi harmonizációját.

(2a)  A Bizottság végrehajtási aktusokat fogad el az e cikk (1) bekezdésének 22a. pontja szerinti uniós állami hatóságok listájának meghatározásáról és e lista felülvizsgálatáról. Az erre vonatkozó végrehajtási jogi aktusokat a 38. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

4. cikk

Az általuk előállított index referenciamutatóként történő használatáról nem tudó indexszolgáltatók kizárása

▌Ez a rendelet nem alkalmazandó az indexszolgáltatóra azon index tekintetében, amellyel kapcsolatban az indexszolgáltató nem tudta és ésszerűen nem is tudhatta, hogy azt a 3. cikk (1) bekezdésének 2. pontjában meghatározott célra használják.

II.CÍM

A REFERENCIAMUTATÓK INTEGRITÁSA ÉS MEGBÍZHATÓSÁGA

1 fejezet

A referenciamutató-kezelők által gyakorolt irányítás és kontroll

5. cikk

Irányítási és összeférhetetlenségi követelmények

(1)  ▌A referenciamutató-kezelő stabil irányítási rendszerrel rendelkezik, amelynek részét képezi a referenciamutatók előállításában részt vevő személyek jól meghatározott, átlátható és konzisztens feladat- és felelősségi köreire épülő, egyértelmű szervezeti struktúra.

A referenciamutató-kezelő minden szükséges lépést megtesz a közötte – ideértve vezetőit, alkalmazottait és bármely egyéb természetes személyt, akinek a szolgáltatásai a referenciamutató-kezelő rendelkezésére állnak, vagy akinek a szolgáltatásai felett ellenőrzést gyakorol – és az adatszolgáltatói vagy felhasználói közötti összeférhetetlenség azonosítása és megelőzése, és annak biztosítása érdekében, hogy amikor a referenciamutató előállítási folyamatában mérlegelésre vagy szubjektív megítélésre van szükség, azt függetlenül és elfogulatlanul gyakorolják.

(2a)  A referenciamutató előállítását a referenciamutató-kezelő üzleti tevékenységének minden olyan részétől operatívan el kell választani, amely tényleges vagy lehetséges összeférhetetlenséget okozhat. Amennyiben összeférhetetlenség merülhet fel a referenciamutató-kezelőnél a tulajdonosi struktúrája, a referenciamutató-kezelő(k) tulajdonosa vagy az azt ellenőrző szervezet, illetve a referenciamutató-kezelő vagy leányvállalata ellenőrző érdekeltsége vagy más tevékenysége miatt, a referenciamutató-kezelő olyan független felügyeleti funkciót hoz létre, amelynek része az ismert érdekeltek, részvényjegyzők és adatszolgáltatók kiegyensúlyozott képviselete. Amennyiben az ilyen összeférhetetlenségek nem kezelhetők megfelelően, a referenciamutató-kezelő megszüntet az összeférhetetlenséget okozó minden tevékenységet vagy viszonyt, vagy megszünteti a referenciamutató előállítását.

(3a)  A referenciamutató-kezelő minden meglévő vagy lehetséges összeférhetetlenséget nyilvánosságra hoz, vagy felfed a referenciamutató felhasználói és az érintett illetékes hatóság, valamint adott esetben az adatszolgáltatók számára. Ezek közé tartozik a referenciamutató-kezelő feletti tulajdonosi vagy ellenőrzési jogokból származó összeférhetetlenség is.

(3b)  A referenciamutató-meghatározás integritásának és függetlenségének védelme érdekében a referenciamutató-kezelő megfelelő elveket és eljárásokat, illetve hathatós szervezeti megoldásokat alakít ki és alkalmaz az összeférhetetlenségek felismerése, felfedése, kezelése, enyhítése, valamint elkerülése céljából. Ezeket az elveket és eljárásokat rendszeresen felül kell vizsgálni és frissíteni kell. Azoknak figyelembe kell venniük és kezelniük kell az összeférhetetlenséget, a referenciamutató előállítási folyamatának részét képező mérlegelés mértékét és a referenciamutató jelentette kockázatot, valamint:

a)  biztosítaniuk kell a referenciamutató-kezelő számára szolgáltatott vagy az általa előállított információk bizalmas mivoltát, az e rendelet által előírt közzétételi és átláthatósági kötelezettségekre is figyelemmel; valamint

b)  kifejezetten enyhíteniük kell a referenciamutató-kezelő feletti tulajdonosi vagy ellenőrzési jogok vagy a referenciamutató-kezelő társaságcsoportjában meglévő egyéb részesedés, illetve a referenciamutató megállapítása kapcsán a referenciamutató-kezelőre hatást vagy ellenőrzést gyakorolni képes más személyek okozta összeférhetetlenségeket.

(3c)  A referenciamutató-kezelő biztosítja, hogy az alkalmazottak és bármely egyéb természetes személy, akinek a szolgáltatásai a referenciamutató-kezelő rendelkezésére állnak, vagy akinek a szolgáltatásai felett ellenőrzést gyakorol, és akik közvetlenül részt vesznek a referenciamutató előállításában:

a)  rendelkezzenek a feladatuk elvégzéséhez szükséges készségekkel, tudással és tapasztalattal, és hatékony irányítás és felügyelet alatt álljanak;

b)  ne álljanak illetéktelen befolyás alatt vagy összeférhetetlenségben, javadalmazásuk és teljesítményük értékelése ne okozzon összeférhetetlenséget, és semmilyen más módon ne érintse a referenciamutató előállítási folyamatának integritását;

c)  érdekeik és üzleti kapcsolataik ne ütközzenek a referenciamutató-kezelő által ellátandó feladatokkal;

d)  tilos legyen számukra személyes alapon vagy piaci szereplők megbízásából vételi vagy eladási ajánlatokban, illetve kereskedési ügyletekben való részvétel révén hozzájárulni valamely referenciamutató értékének meghatározásához; valamint

e)  a más alkalmazottakkal való információcserét szabályozó hatékony eljárások vonatkozzanak rájuk, és ne vegyenek részt olyan tevékenységekben, amelyek az összeférhetetlenség kockázatát vetik fel.

(3d)  A referenciamutató-kezelő célzott kontrolleljárásokat alakít ki a referenciamutató meghatározását végző alkalmazott vagy személy integritásának és megbízhatóságának szavatolása céljából, ide tartozhat a referenciamutató terjesztését megelőző belső vezetői jóváhagyás vagy a megfelelő helyettesítés, például az olyan referenciamutatók esetében, amelyeket napközben vagy valós időben frissítenek.

(3e)  Az e bekezdésben szereplő rendelkezések kapcsán a referenciamutatóban bekövetkező nem lényeges változások nem értelmezhetők az olyan pénzügyi ügyletek vagy pénzügyi eszközök tekintetében szerződésszegésnek, amelyeknek a referenciamutató a referenciaértékükként szolgál. A kritikus referenciamutatók esetében az illetékes hatóság hatásköre annak megítélése, hogy a változás lényeges-e.

5a. cikk

Felügyeleti funkciókkal kapcsolatos követelmények

(1)  A referenciamutató-kezelő olyan állandó és hathatós felügyeleti funkciót hoz létre és működtet, amely a referenciamutatók előállításának valamennyi eleme felett felügyeletet biztosít.

(2)  A referenciamutató-kezelő megalapozott eljárásokat alakít ki és tart fenn felügyeleti funkciója tekintetében, amelyeket az érintett illetékes hatóságok rendelkezésére bocsát.

Az eljárások fő elemei a következők:

a)  a felügyeleti funkció feladatleírása;

b)  a felügyeleti funkciót ellátó személyek kiválasztásának kritériumai;

c)  a felügyeleti funkcióval megbízott testület vagy bizottság tagságának összefoglaló adatai, az esetleges összeférhetetlenségi nyilatkozatokkal és a bizottsági tagok megválasztására, kinevezésére vagy eltávolítására és pótlására szolgáló eljárásokkal együtt.

(3)  A felügyeleti funkció működése független, és annak részét képezik a következő, a referenciamutató összetettségéhez, elterjedtségéhez és sebezhetőségéhez igazított feladatok:

a)  legalább évente felülvizsgálja a referenciamutató definícióját és módszertanát;

b)  a referenciamutató módszertanát érintő változások felügyelete, és referenciamutató-kezelő felhatalmazása az e változásokkal kapcsolatos konzultációk lebonyolítására;

c)  a referenciamutató-kezelő irányítási keretének, a referenciamutató kezelésének és működtetésének, és amennyiben a referenciamutató adatszolgáltatók igénybevételével készül, a 9. cikk (1) bekezdésében említett magatartási kódexnek a felügyelete;

d)  felülvizsgálja és jóváhagyja a referenciamutató megszüntetésére vonatkozó eljárásokat, ideértve a megszüntetéssel kapcsolatos konzultációkat;

e)  felügyeli a referenciamutató előállításában részt vevő harmadik feleket, köztük a referenciamutató kiszámításában és terjesztésében részt vevő harmadik feleket;

f)  értékeli a belső és külső ellenőrzéseket és felülvizsgálatokat, valamint nyomon követi az ellenőrzések eredményeiben kiemelt javító intézkedések végrehajtását;

g)  amennyiben a referenciamutató adatszolgáltatók igénybevételével készül, a bemeneti adatok és az adatszolgáltatók, valamint a referenciamutató-kezelő által a bemenetiadat-szolgáltatás vitatása vagy validálása terén kifejtett tevékenység nyomon követése;

h)  amennyiben a referenciamutató adatszolgáltatók igénybevételével készül, a magatartási kódex megsértésével kapcsolatosan hatékony intézkedések foganatosítása; valamint

i)  amennyiben a referenciamutató adatszolgáltatók igénybevételével készül, az érintett illetékes hatóság tájékoztatása az adatszolgáltatók vagy referenciamutató-kezelők bármely, a felügyeleti rendszer által észlelt kötelességszegéséről és az esetleges rendellenes vagy gyanús bemeneti adatokról.

(4)  A felügyeleti funkciót külön bizottságnak vagy más megfelelő irányítási rendszernek kell ellátnia.

Az ESMA szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a felügyeleti gyakorlat jellemzőinek meghatározására a referenciamutató-kezelők összetétele valamint szervezeti struktúrán belüli helye vonatkozásában, ezzel biztosítva a gyakorlat integritását és az összeférhetetlenség elkerülését.

Az EMSA e rendelet alapján kétféle referenciamutató- és ágazattípust különböztet meg, és figyelembe veszi a referenciamutató-kezelők tulajdonosi és ellenőrzési rendszereinek különbségeit, a referenciamutató elkészítésének jellegét, mértékét és összetettségét, valamint a referenciamutató kockázatát és hatását a referenciamutatók irányítási követelményeivel kapcsolatos felügyeleti gyakorlatok nemzetközi konvergenciájára is tekintettel.

Az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket az ESMA [XXX]-ig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkében megállapított eljárással összhangban történő elfogadására.

(5)  A felügyeleti funkció a referenciamutató-kezelő több referenciamutatója tekintetében is ellátható, amennyiben máskülönben megfelel az I. és a IV. címben meghatározott egyéb követelményeknek.

(6)  Az e bekezdésben szereplő rendelkezések kapcsán a referenciamutatóban bekövetkező nem lényeges változások nem értelmezhetők az olyan pénzügyi ügyletek vagy pénzügyi eszközök tekintetében szerződésszegésnek, amelyeknek a referenciamutató a referenciaértékükként szolgál. A kritikus referenciamutatók esetében az illetékes hatóság hatásköre annak megítélése, hogy a változás lényeges-e.

5b. cikk

A kontrollrendszerre vonatkozó követelmények

(1)  A referenciamutató-kezelő rendelkezik a referenciamutatónak e rendelettel összhangban történő előállítását, közzétételét vagy elérhetővé tételét szavatoló kontrollrendszerrel.

(2)  A kontrollrendszer arányos az azonosított összeférhetetlenségek mértékével, a referenciamutató előállítása során gyakorolt mérlegelés mértékével és a bemeneti adatok jellegével, és kiterjed a következőkre:

a)  a működési kockázatok kezelése;

b)  a referenciamutató előállításának zavara esetére bevezetendő vészhelyzeti és helyreállító intézkedések.

(3)  Amennyiben a bemeneti adatok nem ügyleti adatok, a referenciamutató-kezelő:

a)  intézkedéseket hoz annak lehetőség szerinti biztosítása érdekében, hogy az adatszolgáltatók betartsák a 9. cikk (1) bekezdésében említett magatartási kódex előírásait és a bemeneti adatokra vonatkozó standardokat;

b)  intézkedéseket hoz a bemeneti adatok nyomon követése érdekében, beleértve az adatoknak a referenciamutató közzététele előtti ellenőrzését és azoknak a referenciamutató közzétételét követően az esetleges hibák és rendellenességek azonosítása érdekében történő validálását.

(4)  Biztosítani kell a kontrollrendszer megfelelő módon történő dokumentálását, felülvizsgálatát és naprakésszé tételét, valamint azt kérésre hozzáférhetővé kell tenni a felhasználók és az érintett illetékes hatóság számára.

(5)  Az e bekezdésben szereplő rendelkezések kapcsán a referenciamutatóban bekövetkező nem lényeges változások nem értelmezhetők az olyan pénzügyi ügyletek vagy pénzügyi eszközök tekintetében szerződésszegésnek, amelyeknek a referenciamutató a referenciaértékükként szolgál. A kritikus referenciamutatók esetében az illetékes hatóság hatásköre annak megítélése, hogy a változás lényeges-e.

5c. cikk

Az elszámoltathatósági keretre vonatkozó követelmények

(1)  A referenciamutató-kezelő rendelkezik a nyilvántartások vezetését, az ellenőrzést és a felülvizsgálatot, valamint a panaszkezelési eljárást magában foglaló, az e rendelet követelményeinek való megfelelés tekintetében bizonyítékokkal szolgáló elszámoltathatósági kerettel.

(2)  A referenciamutató-kezelő független belső testületet vagy külső szervet jelöl ki, amely rendelkezik a szükséges képességekkel annak felülvizsgálatára, hogy a referenciamutató-kezelő betartja-e a referenciamutató módszertanát és az e rendeletben meghatározott előírásokat, és erről jelentést tesz.

(3)  A nem kritikus referenciamutatók esetében a referenciamutató-kezelő megfelelési nyilatkozatot ad ki és tart fenn, amelyben a referenciamutató-kezelő beszámol az e rendeletnek való megfeleléséről. A megfelelési nyilatkozat legalább az 5. cikk (1), (2a), (3b), (3c) és (3d) bekezdésében, az 5a. és 5b. cikkben, az 5d. cikk b)–g) pontjában, a 7. cikk (1) bekezdésének aa), b), ba), bb), bc) és c) pontjában, a 7. cikk (2a), (3a) és (3b) bekezdésében, a 7a. cikkben, a 8. cikk (1) és (2) bekezdésében, a 9. cikk (1) és (2) bekezdésében, a 11. cikkben és a 17. cikk (1) bekezdésében meghatározott követelményekre vonatkozik.

Amennyiben a referenciamutató-kezelő nem felel meg az 5. cikk (1), (2a), (3b), (3c) és (3d) bekezdésében, az 5a. és 5b. cikkben, az 5d. cikk b)–g) pontjában, a 7. cikk (1) bekezdésének aa), b), ba), bb), bc) és c) pontjában, a 7. cikk (2a), (3a) és (3b) bekezdésében, a 7a. cikkben, a 8. cikk (1) és (2) bekezdésében, a 9. cikk (1) és (2) bekezdésében, a 11. cikkben és a 17. cikk (1) bekezdésében meghatározott követelményeknek, a megfelelési nyilatkozatnak egyértelműen tartalmaznia kell, hogy miért jó az, hogy a referenciamutató-kezelő nem felel meg e rendelkezéseknek.

(4)  A nem kritikus referenciamutatók referenciamutató-kezelője független külső szervet jelöl ki, hogy felülvizsgálja a referenciamutató-kezelő megfelelési nyilatkozatát, és jelentést készítsen annak pontosságáról. Ezt az ellenőrzést legalább kétévente, de a referenciamutató minden lényeges változása esetében is el kell végezni.

(5)  A referenciamutató-kezelő a (4) bekezdés szerinti ellenőrzés részleteit az illetékes hatóság rendelkezésére bocsátja. Bármely referenciamutató-felhasználó kérésére a referenciamutató-kezelő közli vagy közzéteszi a (4) bekezdés szerinti ellenőrzés részleteit. Az érintett illetékes hatóság vagy bármely referenciamutató-felhasználó kérésére a referenciamutató-kezelő közli vagy közzéteszi a (4) bekezdés szerinti felülvizsgálat részleteit.

(6)  Az illetékes hatóság a 30. cikk alapján további információkat kérhet a referenciamutató-kezelőtől a nem kritikus referenciamutatóik vonatkozásában és/vagy ajánlást adhat ki a referenciamutató-kezelőnek az azon rendelkezéseknek való megfelelés tárgyában, amelyekre a megfelelőségi nyilatkozat vonatkozik, mindaddig, amíg az illetékes hatóság teljesen meg nem elégszik azzal. Az illetékes hatóság ajánlását honlapján közzéteheti.

5d. cikk

Nyilvántartási követelmények

(1)  A referenciamutató-kezelő nyilvántartást vezet a következőkről:

a)  valamennyi bemeneti adat;

b)  referenciamutató-kezelő, és adott esetben az értékelők által a referenciamutató meghatározása során végzett megítélés vagy mérlegelés;

c)  egyes bemeneti adatok – és különösen a referenciamutató módszertani követelményeinek megfelelő bemeneti adatok – esetleges figyelmen kívül hagyásával kapcsolatos dokumentumok, és az adatok figyelmen kívül hagyásának indokolása;

d)  a standard eljárások és módszertanok egyéb változásai és az azoktól való eltérések, beleértve a piaci stressz vagy zavar időszakában eszközölt változtatásokat és eltéréseket is;

e)  az adatközlő személyek, valamint a referenciamutató-kezelő által a referenciamutató meghatározása céljából foglalkoztatott természetes személyek személyazonossága;

f)  a panaszokkal kapcsolatos minden dokumentum; valamint

g)  a referenciamutató-kezelő és az adatszolgáltató alkalmazottai vagy adatközlők között folytatott, a referenciamutatóval kapcsolatos üzenetváltásról készült felvételek.

(2)  Amennyiben a referenciamutató az adatszolgáltatók adatközlésein alapul, az adatszolgáltatónak is nyilván kell tartania a vonatkozó üzenetváltást, ideértve a többi adatszolgáltatóval folytatott üzenetváltást is.

(3)  A referenciamutató-kezelő az (1) bekezdésben meghatározott nyilvántartásokat legalább öt évig megőrzi olyan formában, amely lehetővé teszi a referenciamutató kiszámításának reprodukálását és maradéktalan megértését, valamint a bemeneti adatok, a számítások, a megítélések és a mérlegelések ellenőrzését vagy értékelését. A rögzített telefonbeszélgetések és elektronikus üzenetváltás felvételeit kérésre a beszélgetésekben és az üzenetváltásban érintett személyek rendelkezésére kell bocsátani, és azokat három évig kell megőrizni.

5e. cikk

Panaszkezelés

A referenciamutató-kezelő a számítási eljárásával kapcsolatos panaszok befogadására, kivizsgálására és nyilvántartására vonatkozó, írásba foglalt eljárásokat tesz közzé és alkalmaz. A panaszkezelési mechanizmus biztosítja, hogy:

a)  a referenciamutató-kezelő írásba foglalt panaszkezelési politikában részletezett mechanizmust működtet, amely lehetővé teszi, hogy előfizetői panaszokat nyújtsanak be egy adott referenciamutató-számításnak a piaci értékekhez viszonyított reprezentativitásával, a referenciamutató-számítás javasolt módosításaival, a módszertannak egy konkrét referenciaérték-számításra vonatkozó alkalmazásával és a referenciamutató-számítási folyamat kapcsán hozott egyéb szerkesztői döntésekkel kapcsolatban;

b)  létezik panaszkezelési eljárásrend és menetrend;

c)  a referenciamutató-kezelővel és alkalmazottaival szemben tett hivatalos panaszokat a referenciamutató-kezelő időben és méltányos módon vizsgálja ki;

d)  a panaszokat a panasz által érintett alkalmazottaktól független személyek vizsgálják ki;

e)  a referenciamutató-kezelő arra törekszik, hogy mielőbb lezárja a vizsgálatot.

5f. cikk

Az irányítási és kontrollkövetelményekre vonatkozó szabályozástechnikai standardok

Az ESMA szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki az 5. cikk (2a), az 5. cikk (3a)–(3d) bekezdése, az 5a. cikk (2) bekezdése, az 5a. cikk (3) bekezdése, az 5b. cikk (3) bekezdése, az 5c. cikk (2) bekezdése és az 5c. cikk (1)–(3) bekezdése szerinti irányítási és kontrollkövetelmények további részletezése és pontosítása érdekében. Az ESMA e tekintetben figyelembe veszi:

a)  a referenciamutatók irányítási követelményeivel kapcsolatos felügyeleti gyakorlat nemzetközi konvergenciájának fényében a referenciamutatók és a pénzügyi piacok terén tapasztalható fejleményeket;

b)  a referenciamutatók és a referenciamutató-kezelők sajátosságait, beleértve az ágazati jellemzőket és a felhasznált bemeneti adatok típusát;

c)  a kritikus és a nem kritikus referenciamutatók eltéréseit;

d)  hogy a követelményeket részben vagy egészben tartalmazzák-e más szabályozói elírások, különösen a szabályozott adatokra alapuló referenciamutatók, valamint – de nem kizárólag – a 2014/65/EU irányelvben és a 600/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben(27) szereplő követelmények esetében, ezzel biztosítva, hogy az előírások vagy a referenciamutató-kezelőkre háruló más felesleges terhek ne kettőződjenek meg.

Az ESMA az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket [...]-ig benyújtja a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

6. cikk

Kiszervezés

(1)  A referenciamutató-kezelők a referenciamutató előállításával kapcsolatos funkciókat nem szervezhetik ki oly módon, hogy az súlyosan veszélyeztesse a referenciamutató-kezelő által a referenciamutató előállítása felett gyakorolt ellenőrzést vagy az érintett illetékes hatóság képességét a referenciamutató feletti felügyelet gyakorlására.

(3)  Amennyiben a referenciamutató-kezelő a referenciamutató előállításával kapcsolatos funkciót vagy bármely releváns szolgáltatást vagy tevékenységet bármely szolgáltatónak kiszervez, a referenciamutató-kezelő továbbra is teljes körűen felelős marad az e rendelet szerinti kötelezettségeinek teljesítéséért.

(3a)   Feladatok kiszervezése esetében a referenciamutató-kezelő biztosítja a következő feltételek teljesülését:

a)  a szolgáltató megfelelő képességgel, kapacitással és a törvényben előírt engedéllyel rendelkezik a kiszervezett funkciók, szolgáltatások vagy tevékenységek megbízható és szakmai szintű elvégzéséhez;

b)  a referenciamutató-kezelő az érintett illetékes hatóságok rendelkezésére bocsátja a referenciamutató meghatározásának folyamatában részt vevő szolgáltató azonosságát és feladatait;

c)  a referenciamutató-kezelő megfelelő intézkedéseket hoz, amennyiben úgy tűnik, hogy a szolgáltató nem képes eredményesen és az alkalmazandó jogszabályi és szabályozási követelményeknek megfelelően ellátni a rábízott feladatokat;

d)  a referenciamutató-kezelő gondoskodik a kiszervezett feladatok eredményes felügyeletéhez szükséges szakértelem biztosításáról és a kiszervezés kockázatainak kezeléséről;

e)  a szolgáltató tájékoztatja a referenciamutató-kezelőt minden olyan fejleményről, amely jelentős mértékben befolyásolhatja a kiszervezett feladatok jogszabályi és szabályozási követelményeknek megfelelő ellátására való képességét;

f)  a szolgáltató a kiszervezett tevékenységek tekintetében együttműködik az érintett illetékes hatósággal, és biztosítja, hogy a referenciamutató-kezelő és az érintett illetékes hatóság ténylegesen hozzáférhessen a kiszervezett tevékenységeivel kapcsolatos adatokhoz és beléphessen a szolgáltató telephelyére, továbbá hogy az érintett illetékes hatóság gyakorolhassa e hozzáférési jogait;

g)  a referenciamutató-kezelő szükség esetén megszüntetheti a kiszervezést.

h)  a referenciamutató megteszi az ésszerű lépéseket – így például vészhelyzeti tervet készít – a szolgáltató referenciamutató meghatározásának folyamatában való részvételéhez társuló indokolatlan működési kockázat elkerülése érdekében;

2. fejezet

Bemeneti adatok, módszertan és a jogsértések bejelentése

7. cikk

Bemeneti adatok ▌

(1)  A bemeneti adatok ▌tekintetében a referenciamutatók előállítására vonatkozóan a következő követelmények érvényesülnek:

a)  A bemeneti adatok lehetnek ügyleti adatok, vagy amennyiben az megfelelőbb, nem ügyleti adatok, ezen belül kötelező érvényű jegyzések és ellenőrizhető becslések, amennyiben ▌pontos és megbízható képet adnak a referenciamutató által mérni hivatott piaci és gazdasági tényekről▌.

aa)  Az a) pontban hivatkozott bemeneti adatnak ellenőrizhetőnek kell lennie.

b)  A referenciamutató-kezelő a bemeneti adatokat adatszolgáltatók megbízható és reprezentatív paneljétől vagy mintájától szerzi be, biztosítva ezáltal, hogy az adatokból képzett referenciamutató megbízható és reprezentatív a referenciamutató által mérni hivatott piaci és gazdasági tények tekintetében▌.

ba)  A referenciamutató-kezelő csak olyan adatszolgáltatóktól származó bemeneti adatokat használ fel, amelyek betartják a 9. cikkben említett magatartási kódexet.

bb)  A referenciamutató-kezelőnek rendelkezésére áll azon személyek listája, akik bemeneti adatokat szolgáltathatnak a referenciamutató-kezelőnek, ideértve az adatszolgáltatók és adatközlő személyek kilétének értékelésére szolgáló eljárásokat is.

bc)  A referenciamutató-kezelő biztosítja, hogy az adatszolgáltatók minden releváns bemeneti adatot közöljenek; valamint

c)  amennyiben a referenciamutató bemeneti adatai nem ügyleti adatok, és az adatszolgáltató mint részes fél részvételével lebonyolított ügyletek értéke a referenciamutató által mért piacon folytatott ügyletek értékének több mint 50%-át teszi ki, a referenciamutató-kezelő, amennyiben lehetéses, ellenőrzi, hogy a bemeneti adatok a kereslet-kínálat erői által mozgatott versenypiacot reprezentálnak-e. Ha a referenciamutató-kezelő arra a megállapításra jut, hogy a bemeneti adatok nem a kereslet-kínálat erői által mozgatott versenypiacot reprezentálnak, akkor vagy oly módon változtatja meg a bemeneti adatokat, az adatszolgáltatókat vagy a módszertant, hogy a bemeneti adatok a kereslet-kínálat erői által mozgatott versenypiacot reprezentáljanak, vagy beszünteti az adott referenciamutató előállítását ▌.

(2a)  A referenciamutató-kezelő biztosítja, hogy a bemeneti adatok tekintetében megvalósuló kontrollintézkedések magukban foglalják a következőket:

a)  a referenciamutató-kezelő számára bemeneti adatokat szolgáltatók körének meghatározására vonatkozó kritériumok kialakítása és az adatszolgáltatók kiválasztására szolgáló eljárás létrehozása;

b)  az adatszolgáltatók által biztosított bemeneti adatok értékelésére és megfelelő esetben az adatszolgáltatás megakadályozására vagy egyéb, kötelességszegés esetén foganatosítandó szankció alkalmazására irányuló eljárás létrehozása; valamint

c)  a bemeneti adatok integritásának és pontosságának biztosítása érdekében azok validálására, egyebek mellett más mutatókkal vagy adatokkal való összehasonlítására irányuló eljárás kialakítása. Amennyiben egy referenciamutató megfelel a 14a. cikkben foglalt feltételeknek, e követelmény csak akkor alkalmazandó, ha a megfelelés az ésszerűség határain belül lehetséges.

(3a)  Amennyiben a referenciamutató bemeneti adatait front-office egység szolgáltatja (ilyen egységnek minősülnek az adatszolgáltatók vagy kapcsolt vállalkozásaik mindazon osztályai, részlegei, csoportjai vagy alkalmazottai, akik árazási, kereskedési, értékesítési, marketing-, reklám-, üzletszerzési, strukturálási vagy ügynöki tevékenységet végeznek), a referenciamutató-kezelő:

a)  más forrásból ezen adatokat megerősítő adatokat szerez be;

b)  biztosítja, hogy az adatszolgáltatók megfelelő belső felügyeleti és ellenőrzési eljárásokat működtessenek, amelyek lehetővé teszik az alábbiakat:

i.  a szolgáltatott bemeneti adatokat validálják, ezen belül a bemeneti adatokat vezető munkatársak többszörösen felülvizsgálják, valamint a bemeneti adatok benyújtását a vezetés belső eljárásban jóváhagyja;

ii.  a beszámolási útvonalakban részt vevő és az egyéb front-office munkatársak fizikailag el vannak különítve;

iii.  maradéktalanul szem előtt tartják az összeférhetetlenségek elkerülésére vonatkozó intézkedéseket, amelyek az adatszolgáltatás manipulálására vagy egyéb befolyásolására irányuló meglévő és potenciális ösztönzők azonosítását, felfedését, kezelését, enyhítését és elkerülését célozzák, ideértve a javadalmazási politika esetleges ilyen ösztönzőit és a bemenetiadat-szolgáltatás és az adatszolgáltató, kapcsolt vállalkozása vagy ügyfeleik/vevőik egyéb üzleti tevékenysége közötti összeférhetetlenségeket.

Az első albekezdés a) és b) pontjában szereplő rendelkezések csak abban az esetben vonatkoznak a 14a. cikkben meghatározott kritériumoknak megfelelő referenciamutatókra, ha az e rendelkezéseknek való megfelelés az ésszerűség határain belül megvalósítható.

(3b)  Az e bekezdésben szereplő rendelkezések kapcsán a referenciamutatóban bekövetkező nem lényeges változások nem értelmezhetők az olyan pénzügyi ügyletek vagy pénzügyi eszközök tekintetében szerződésszegésnek, amelyeknek a referenciamutató a referenciaértékükként szolgál. A kritikus referenciamutatók esetében az illetékes hatóság hatásköre annak megítélése, hogy a változás lényeges-e.

(3c)  Az ESMA szabályozástechnikai standardokat dolgoz ki az adatszolgáltató belső felügyeleti és ellenőrzési eljárásainak meghatározására, amelyekre a (2a) és (3a) bekezdésnek megfelelően a referenciamutató-kezelőnek törekednie kell a bemeneti adatok integritásának és pontosságának biztosítása érdekében.

A ESMA csak a nem kritikus és az árupiaci referenciamutatók vonatkozásában veszi figyelembe az arányosság elvét; a különböző típusú referenciamutatók jellegzetességeit, és különösen a szervezetek általi szolgáltatott adatokra alapuló, a 14a. cikkben meghatározott kritériumoknak megfelelő referenciamutatókét; a bemeneti adatok jelegét, azt, hogy a követelményeket részben vagy egészben tartalmazzák-e más szabályozói elírások, különösen a szabályozott adatokra alapuló referenciamutatók, valamint – de nem kizárólag – a 2014/65/EU irányelvben és a 600/2014/EU rendeletben szereplő követelmények esetében, ezzel biztosítva, hogy az előírások vagy a referenciamutató-kezelőkre háruló más felesleges terhek ne kettőződjenek meg, valamint a referenciamutatókkal kapcsolatos felügyeleti gyakorlat nemzetközi harmonizációját.

Az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket az ESMA [XXX]-ig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkében megállapított eljárással összhangban történő elfogadására.

7a. cikk

Módszertan

1.  The referenciamutató-kezelő a referenciamutató előállítására olyan módszertant alkalmaz, amely

a)  megalapozott és megbízható;

b)  amelynek egyértelmű szabályai meghatározzák, hogy a referenciamutató értékének megállapítása kapcsán a mérlegelési jogkör hogyan és mikor gyakorolható;

c)  szigorú, folyamatos, validálható, és biztosítja az utótesztelés lehetőségét;

d)  rugalmas, és biztosítja, hogy a referenciamutató a lehető legtágabb körülmények között kiszámítható legyen.

e)  nyomon követhető és ellenőrizhető.

(2)  A referenciamutató módszertanának kidolgozása során a referenciamutató-kezelő:

a)  figyelembe veszi egyebek mellett a piac méretét és szokásos likviditását, a kereskedés átláthatóságát és a piaci szereplők pozícióit, a piaci koncentrációt, a piac dinamikáját, valamint azt, hogy a minták mennyire reprezentatívak a referenciamutató által mérni kívánt gazdasági valóság tekintetében;

b)  meghatározza, mi minősül a szóban forgó referenciamutató alkalmazásában aktív piacnak; valamint

c)  megállapítja a bemeneti adatok különböző típusaihoz rendelt prioritásokat.

(3)   A referenciamutató-kezelő egyértelmű szabályokat tesz közzé arra vonatkozóan, hogy a bemeneti adatok mennyisége vagy minősége mikor csökken azon mérték alá, amely a referenciamutató pontos és megbízható meghatározásához szükséges, és hogy ebben az esetben kiszámítja-e a referenciamutató értékét, és ha igen, miként.

(4)  Az e bekezdésben szereplő rendelkezések kapcsán a referenciamutatóban bekövetkező nem lényeges változások nem értelmezhetők az olyan pénzügyi ügyletek vagy pénzügyi eszközök tekintetében szerződésszegésnek, amelyeknek a referenciamutató a referenciaértékükként szolgál. A kritikus referenciamutatók esetében az illetékes hatóság hatásköre annak megítélése, hogy a változás lényeges-e.

7b. cikk

A módszertan átláthatósága

(1)  A referenciamutató-kezelő a referenciamutató előállítása, működtetése és igazgatása során átlátható módon jár el.

A referenciamutató-kezelő méltányos és egyszerű elérhetőséget biztosító módon közzéteszi:

i.  az egyes referenciamutatók vagy referenciamutató-családok esetében alkalmazott módszertant; valamint

ii.  a módszertan javasolt lényeges módosításainak indoklását és a módosítások esetében követendő eljárást, ezen belül azt, hogy mi minősül lényeges módosításnak, és mikor értesíti a felhasználókat a módosításokról.

(2)  Amennyiben a referenciamutató megfelel a 14a. cikkben meghatározott kritériumoknak, az adott referenciamutató kezelője minden egyes számítás esetében az ésszerűség határain belül és a referenciamutató megfelelő közzétételét nem akadályozva leírja és közzéteszi:

a)  egy a referenciamutató számításának a referenciamutató-előfizető vagy az illetékes hatóság által történő megértését elegendő mértékben elősegítő tömör magyarázatot, amely kiterjed legalább a felmért fizikai piac méretére és likviditására (a benyújtott ügyletek számára és volumenére), a volumen- és áradatok szélső és átlagos értékeire, és a számításba bevont egyes bemenetiadat-típusok hozzávetőleges százalékos arányára; a magyarázatban az „ügyleti alapú”, „árkülönbözet (spread) alapú”, „interpolált/extrapolált” vagy hasonló kifejezések révén utalni kell az alkalmazott árazási módszertanra; valamint

b)  egy a számítás során alkalmazott mérlegelés mértékére és alapjára vonatkozó tömör magyarázatot, ezen belül megfelelő esetben a vonatkozó módszertan követelményeinek egyébként megfelelő adatok kizárásának, az ajánlatiár-különbözetre (spread), interpolációra vagy extrapolációra alapozott árazás használatának, valamint a vételi vagy eladási ajánlatok megkötött ügyletekkel szembeni előnyben részesítésének mértékére és alapjára vonatkozó magyarázatot.

(3)  Amennyiben a közzététel az irányadó szellemi tulajdonjoggal nem összeegyeztethető, a módszertant az érintett illetékes hatóság rendelkezésére kell bocsátani.

(4)  Amennyiben egy kritikus referenciamutató módszertanában lényeges változás történik, a referenciamutató-kezelő értesíti az illetékes hatóságot e változásról. Az illetékes hatóságnak 30 nap áll rendelkezésére a módosítás jóváhagyására.

7c. cikk

A bemeneti adatokra és módszertanra vonatkozó szabályozástechnikai standardok

Az ESMA szabályozástechnikai standardokat dolgoz ki a bemeneti adatok tekintetében végzett ellenőrzések és azon körülmények további pontosítása céljából, amelyek között az ügyleti adatok nem feltétlenül tekintendők elegendőnek, továbbá annak pontosítása céljából, hogy utóbbi hogyan igazolható az illetékes hatóságok számára, valamint abból a célból, hogy meghatározza az e rendeletben meghatározott egyes referenciamutató-típusokra és ágazatokra vonatkozó specifikus módszertanok kidolgozásának követelményeit. Az ESMA e tekintetben figyelembe veszi:

a)  a referenciamutatókkal kapcsolatos felügyeleti gyakorlat nemzetközi konvergenciájának fényében a referenciamutatók és a pénzügyi piacok terén tapasztalható fejleményeket;

b)  a különböző referenciamutatóknak és a referenciamutatók különböző típusainak a sajátos jellemzőit;

c)  az arányosság elvét a nem kritikus referenciamutatók vonatkozásában;

d)  a referenciamutatók manipuláció általi sebezhetőségét az alkalmazott módszertan és a felhasznált bemeneti adatok tükrében.

e)  hogy kellő részletességű adatoknak kell a felhasználók rendelkezésére állniuk ahhoz, hogy lehetővé tegyék számukra a referenciamutató előállítási módjának megismerését, és így fel tudják mérni annak relevanciáját és referenciaértékként való megfelelőségét.

f)  hogy a követelményeket részben vagy egészben tartalmazzák-e más szabályozói elírások, különösen a szabályozott adatokra alapuló referenciamutatók, valamint – de nem kizárólag – a 2014/65/EU irányelvben és a 600/2014/EU rendeletben szereplő követelmények esetében, ezzel biztosítva, hogy az előírások vagy a referenciamutató-kezelőkre háruló más felesleges terhek ne kettőződjenek meg.

Az ESMA az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket [...]-ig benyújtja a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

8. cikk

A jogsértések bejelenntése

(1)  A referenciamutató-kezelő eljárásokat működtet, amelyek alapján a vezetők, az alkalmazottak és bármely egyéb természetes személy, akinek a szolgáltatásai a referenciamutató-kezelő rendelkezésére állnak vagy akinek a szolgáltatásai felett ellenőrzést gyakorol, belső úton jelentést tud tenni e rendelet, vagy más vonatkozó jogszabályok megsértéséről.

(2)  A referenciamutató-kezelő eljárásokat vezet be a rendelet vagy más vonatkozó jogszabályok megszegésének a megfelelő hatóságok számára történő jelentése céljából.

3. fejezet

Magatartási kódex és adatszolgáltatói követelmények

9. cikk

Magatartási kódex

(1)  Amennyiben a referenciamutató az adatszolgáltatóktól származó bemeneti adatok felhasználásával készül, a referenciamutató-kezelő − lehetőség szerint az adatszolgáltatókkal együttműködésben − minden referenciamutatóra vonatkozóan magatartási kódexet készít, amely egyértelműen meghatározza a referenciamutató-kezelőnek és az adatszolgáltatóknak ▌a bemeneti adatok szolgáltatásával összefüggő felelősségi körét ▌és biztosítja, hogy az adatszolgáltatók megerősítsék a magatartási kódexnek való megfelelésüket, illetve hogy a kódex változásakor ismételten megerősítsék azt.

(2)  A magatartási kódexnek tartalmaznia kell legalább a következőket:

a)  a szolgáltatandó bemeneti adatok egyértelmű leírását és az annak biztosításához szükséges követelményeket, hogy a bemeneti adatokat a 7. és 8. cikknek megfelelően szolgáltassák;

b)  azon politikákat, amelyek biztosítják, hogy az adatszolgáltatók minden releváns bemeneti adatot közöljenek; valamint

c)  az adatszolgáltatók által kialakítandó rendszereket és kontrolleljárásokat, ezen belül:

i.  a bemeneti adatok benyújtására vonatkozó eljárásokat, ezen belül pedig annak az adatszolgáltató általi közlésére vonatkozó követelményeket, hogy a bemeneti adatok ügyleti adatok-e, és megfelelnek-e a referenciamutató-kezelő által előírt követelményeknek;

ii.  a bemenetiadat-szolgáltatás során alkalmazott mérlegelésre vonatkozó politikákat;

iii.  a bemeneti adatoknak az adatszolgáltatást megelőző validálására vonatkozó követelményeket;

iv.  a nyilvántartási politikát;

v.  a gyanús bemeneti adatok bejelentésére vonatkozó követelményeket;

vi.  az összeférhetetlenségek kezelésére vonatkozó követelményeket.

(2a)  A referenciamutató-kezelő megteheti, hogy egyetlen közös magatartási kódexet alakít ki az előállított egyes referenciamutató-családok tekintetében.

(2b)  Valamely kritikus referenciamutatónak a 13. cikk (1) bekezdésében említett jegyzékbe való felvételéről szóló határozat hatálybalépésétől számított 20 napon belül az adott kritikus referenciamutató kezelője megküldi az érintett illetékes hatóság részére a magatartási kódexet. Az érintett illetékes hatóság 30 napon belül ellenőrzi, hogy a magatartási kódex tartalma megfelel-e e rendelet előírásainak.

(3)  Az ESMA szabályozástechnikai standardokat dolgoz ki a (2) bekezdésben említett magatartási kódex elemeinek további pontosítására irányuló intézkedésekről, valamint a referenciamutatók és a pénzügyi piacok fejleményeinek figyelembevétele céljából.

Az ESMA a szabályozástechnikai standardok kidolgozásakor figyelembe veszi az arányosság elvét a referenciamutatók és az adatszolgáltatók különböző jellemzőit illetően, különös tekintettel a bemeneti adatok és a módszertanok különbözőségére, a bemeneti adatok manipulációjának kockázatára és a referenciamutatókkal kapcsolatos felügyeleti gyakorlat nemzetközi konvergenciájára. Az ESMA konzultál az ACER-rel a magatartási kódexek − és különösen a vonatkozó referenciamutatók − alkalmazhatósága tekintetében.

Az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket az ESMA [XXX]-ig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap az első bekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkében megállapított eljárással összhangban történő elfogadására.

11. cikk

A felügyelt adatszolgáltatókra vonatkozó követelmények

(1)  A kritikus referenciamutatóhoz bemeneti adatot szolgáltató felügyelt adatszolgáltatóra a (2a) és (3) bekezdésben meghatározott irányítási és kontrollkövetelmények alkalmazandók:

(2)  A felügyelt adatszolgáltató hatékony rendszereket és kontrolleljárásokat működtet a referenciamutató-kezelő számára történő bemenetiadat-szolgáltatás integritásának és megbízhatóságának biztosítása céljából. Ide tartoznak a következők:

a)  a bemeneti adatokat a referenciamutató-kezelővel közlő személyek kilétére vonatkozó szabályok, ezen belül arányos esetben az adatközlő személy felettese által történő jóváhagyás;

b)  az adatközlő személyek megfelelő, legalább az e rendeletre és az 596/2014/EU rendeletre kiterjedő képzése;

c)  az összeférhetetlenségek elkerülésére vonatkozó intézkedések, ideértve megfelelő esetben az alkalmazottak szervezeti elkülönítését és a javadalmazási politika által létrehozott, a referenciamutatók manipulálására ösztönző hatások kiküszöbölésére irányuló megfontolásokat;

d)  a bemenetiadat-szolgáltatással kapcsolatos üzenetváltások megfelelő időtartamon keresztül történő nyilvántartása;

e)  az egyes üzletkötők/munkahelyek referenciamutatókkal kapcsolatos eszközöknek való kitettségének nyilvántartása, az ellenőrzések és vizsgálatok, valamint az összeférhetetlenségek kezelésének megkönnyítése érdekében;

f)  a belső és külső ellenőrzések nyilvántartása.

(2a)  Amennyiben a bemeneti adatok nem ügyleti adatok vagy lekötött jegyzések, a felügyelt adatszolgáltató a (2) bekezdésben említett rendszerek és kontrolleljárások mellett kialakítja a megítélési vagy mérlegelési jogkör gyakorlását szabályozó elveket, és megőrzi a megítélés vagy mérlegelés indokolására vonatkozó dokumentumokat, arányos esetben figyelembe véve a referenciamutató és a bemeneti adatok jellegét.

(3)  A felügyelt adatszolgáltató teljes mértékben együttműködik a referenciamutató-kezelővel és az érintett illetékes hatósággal a referenciamutató előállításának többek között az 5c. cikk (3) bekezdésében meghatározott célokból történő ellenőrzése és felügyelete tekintetében, és rendelkezésre bocsátja a (2) és (2a) bekezdéssel összhangban vezetett információkat és nyilvántartásokat.

(4)  Az ESMA szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a (2), (2a) és (3) bekezdésben meghatározott, rendszerekre és kontrollintézkedésekre vonatkozó követelményeknek a referenciamutatók különböző típusai tekintetében történő további pontosításáról.

Az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket az ESMA [XXX]-ig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkében megállapított eljárással összhangban történő elfogadására.

III.CÍM

▌A KRITIKUS REFERENCIAMUTATÓKRA VONATKOZÓ KÖVETELMÉNYEK

1. fejezet

Szabályozott adatok

12a. cikk

Szabályozott adatok

Amennyiben a referenciamutatók meghatározása egy képletnek a 3. cikk (1) bekezdésének 11. pontja i. vagy ii. alpontjában meghatározott adatokra való alkalmazásával történik, a 7. cikk (1) bekezdésének b) pontja, a 7. cikk (1) bekezdésének ba) pontja, a 7. cikk (1) bekezdésének c) pontja, a 7. cikk (2a) bekezdése, a 7. cikk (3a) bekezdése, a 8. cikk (1) bekezdése, a 8. cikk (2) bekezdése, a 9. cikk, a 11. és a 13a. cikk nem vonatkozik az ilyen referenciamutatók előállítására és az ezekhez történő adatszolgáltatásra. Az 5d. cikk (1) bekezdésének a) pontja nem vonatkozik az ilyen referenciamutatók olyan bemeneti adatokra hivatkozással történő előállítására, amelyek szolgáltatása teljes mértékben a 3. cikk (1) bekezdésének 11. pontjában meghatározottak szerint történik. Ezek a követelmények az 5c. cikk (3) bekezdésének alkalmazásában sem érvényesülnek.

2. fejezet

Kritikus referenciamutatók

13. cikk

Kritikus referenciamutatók

(1)  A nem szabályozott adatokon alapuló referenciamutató a következő körülmények között minősül kritikus referenciamutatónak:

a)  a referenciamutató megfelelő időszakon át mérve legalább 500 000 000 000 euró átlagos értékű pénzügyi eszköz és pénzügyi szerződés referenciaértékeként szolgál;

b)  a referenciamutatót a (2a), (2c) és (2e)−(2g) bekezdésben megállapított eljárással összhangban kritikusként ismerték el.

Az ESMA szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a következők meghatározása érdekében:

–  a pénzügyi eszköz piaci értékének számítási módja;

–  a származtatott ügyletek bruttó névleges értékének számítási módja;

–  a referenciamutató értékének megfelelő méréséhez szükséges időtartam;

–  az 500 000 000 000 eurós határértéknek a rendelet hatálybalépésétől számítva legalább [három] évenként történő felülvizsgálata.

Az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket az ESMA [XXX]-ig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkében megállapított eljárással összhangban történő elfogadására.

(2a)  A tagállami illetékes hatóság a területén kezelt valamely referenciamutatót kritikusnak tekinthet, amennyiben annak átlagos névleges értéke az (1) bekezdés első albekezdésének a) pontjában meghatározottnál alacsonyabb, ha úgy ítéli meg, hogy a referenciamutató megszűnése súlyosan hátrányos következményekkel járna országa pénzügyi stabilitására, piacainak rendes működésére, fogyasztóira vagy reálgazdaságára vagy a háztartások és vállalatok finanszírozására nézve. Ilyen esetben az illetékes hatóság öt napon belül értesíti az ESMA-t a döntéséről.

(2b)  Az ESMA az e cikk (2a) bekezdése szerinti értesítés kézhezvételétől számított 10 napon belül közzéteszi az értesítést honlapján, és frissíti a 25a. cikkben említett nyilvántartást.

(2c)  Amennyiben az illetékes nemzeti hatóság úgy ítéli meg, hogy egy másik uniós illetékes hatóság által a (2a) bekezdés szerint hozott döntés súlyosan hátrányos következményekkel jár országában a pénzügyi piac stabilitására, a reálgazdaságra vagy az érintett referenciamutató felügyelt adatszolgáltatóira nézve, kérést intéz az adott illetékes nemzeti hatósághoz a döntés újbóli megfontolása érdekében. A (2a) bekezdés szerinti döntést meghozó illetékes hatóság a kérés kézhezvételétől számított 30 napon belül tájékoztatja válaszáról a megkereső illetékes hatóságot.

(2d)  Az illetékes hatóságok megegyezésének hiányában a megkereső illetékes hatóság az ügyet az ESMA elé terjesztheti. Az ESMA a felterjesztett megkeresés kézhezvételétől számított 60 napon belül az 1095/2010/EU rendelet 19. cikke szerint jár el.

(2e)  Amennyiben valamely tagállam illetékes hatósága vagy az ESMA úgy ítéli meg, hogy egy másik tagállamban kezelt, az (1) bekezdés első albekezdésének a)pontjában meghatározott összegnél alacsonyabb átlagos névleges értékű referenciamutatót ennek ellenére kritikusnak kell tekinteni, mivel a referenciamutató megszűnése súlyosan hátrányos következményekkel járna országa pénzügyi stabilitására, piacainak rendes működésére, fogyasztóira vagy reálgazdaságára vagy a háztartások és vállalatok finanszírozására nézve, kéri az adott referenciamutató referenciamutató-kezelőjének illetékes nemzeti hatóságától a referenciamutató kritikussá minősítését. Az érintett referenciamutató referenciamutató-kezelőjének illetékes hatósága válaszáról a megkeresés kézhezvételétől számított 30 napon belül értesíti a megkereső illetékes hatóságot.

(2f)  A (2e) bekezdés szerinti eljárást követően és az illetékes hatóságok megegyezésének hiányában a megkereső illetékes hatóság az ügyet az ESMA elé terjesztheti. Továbbítja a referenciamutató megszűnésével az országában bekövetkező hatások dokumentált értékelését, amely legalább a következőket tartalmazza:

a)  a felhasználás sokfélesége a piaci szereplők és a lakossági piaci használat tekintetében;

b)  a referenciamutató használható piaci alapú helyettesítője;

c)  azon pénzügyi eszközök és pénzügyi szerződések értéke, amelyek a referenciamutatót a tagállamon belül referenciaértékként használják, és annak jelentősége a tagállam bruttó nemzeti termékéhez viszonyítva;

d)  a használati koncentráció és adott esetben a referenciamutató tagállamok közötti részesedése;

e)  minden más olyan mutató, amellyel értékelhető a referenciamutató megszűnésének vagy megbízhatatlanságának a tagállam pénzügyi stabilitására, piacainak rendes működésére, fogyasztóira vagy reálgazdaságára vagy a háztartások és vállalatok finanszírozására gyakorolt lehetséges hatása.

Amennyiben az ESMA a kérelmező illetékes hatóság, az ESMA a kérelmet megvizsgálja, és kötelező erejű véleményt ad ki.

(2g)  A (2d) bekezdésben említett értesítés kézhezvételétől számított [10] héten belül és az ERKT-val és más illetékes nemzeti hatóságokkal folytatott konzultációt követően az ESMA kötelező erejű véleményt ad ki a referenciamutató kritikus mivoltáról. Az ESMA véleményét a konzultáció eredményével együtt megküldi a Bizottságnak, az illetékes nemzeti hatóságoknak és a referenciamutató-kezelőnek. Az ESMA véleményét a (2f) bekezdésben felsorolt és más lényeges kritériumokra alapozza.

(2h)  Ha egy referenciamutatót kritikusnak minősítenek, a 34. cikknek megfelelően fel kell állítani az illetékes hatóságok kollégiumát.

Az illetékes hatóságok kollégiuma bekéri az ahhoz szükséges információkat, hogy engedélyezze a referenciamutató a 23. cikkben előírtaknak megfelelő, a kritikus referenciamutatókra vonatkozóan a rendeletben előírt további feltételek melletti biztosítását.

(2i)  Az illetékes hatóságok kollégiuma legalább kétévente felülvizsgálja az előzőleg kritikusnak minősített referenciaértékeket.

(2j)  A tagállamok kivételes körülmények esetén további követelményeket írhatnak elő a referenciamutató-kezelők számára az e cikk hatálya alá tartozó kérdésekben.

13a. cikk

A kritikus referenciamutatók kötelező kezelése

(1)  Ha valamely kritikus referenciamutató kezelője meg kívánja szüntetni kritikus referenciamutatójának előállítását, úgy:

a)  azonnal értesíti illetékes hatóságát; valamint

b)  az értesítést követően négy héten belül értékelést nyújt be arra vonatkozóan, hogy a referenciamutatót hogyan lehetne új referenciamutató-kezelőnek átadni; vagy

c)  az értesítést követő négy héten belül értékelést nyújt be arra vonatkozóan, hogy hogyan lehetne beszüntetni a referenciamutató előállítását, figyelembe véve a 17. cikk (1) bekezdésében megállapított eljárást.

A referenciamutató-kezelő ezen időszak alatt nem szüntetheti be a referenciamutató előállítását.

(2)  A referenciamutató-kezelő (1) bekezdésben említett értékelésének beérkezését követően az illetékes hatóság négy héten belül:

a)  tájékoztatja az ESMA-t; valamint

b)  elkészíti saját értékelését arra vonatkozóan, hogy hogyan kell a referenciamutatót másik referenciamutató-kezelőnek átadni, vagy hogyan kell megszüntetni annak előállítását, figyelembe véve a referenciamutató-kezelő referenciamutatójának beszüntetésére vonatkozó, a 17. cikk (1) bekezdésével összhangban megállapított eljárását.

A referenciamutató-kezelő ezen időszak alatt nem szüntetheti be a referenciamutató előállítását.

(3)  A (2) bekezdés szerinti értékelés elkészítését követően az illetékes hatóságnak jogában áll előírni a referenciamutató-kezelő számára, hogy mindaddig folytassa a referenciamutató előállítását, ameddig:

a)  a referenciamutató előállítását új referenciamutató-kezelőre nem ruházzák át; vagy

b)  a referenciamutató szabályszerűen meg nem szüntethető; vagy

c)  meg nem szűnik a referenciamutató kritikus jellege.

Az illetékes hatóság kötelezheti a referenciamutató-kezelőt, hogy korlátozott, hat hónapot meg nem haladó időtartamon át folytassa a referenciamutató közzétételét, amely időtartamot az illetékes hatóság szükség esetén legfeljebb további hat hónappal meghosszabbíthat.

13b. cikk

A kritikus referenciamutatókat előállító referenciamutató-kezelők piaci erejének ellentételezése

(1)  A referenciamutató-kezelő a kritikus referenciamutató előállításának ellenőrzése során kellően figyelembe veszi a piac integritásának és a referenciamutató folytonosságának elvét, beleértve azt is, hogy garantálni kell a jogbiztonságot a referenciamutatót referenciaértékként használó ügyletek tekintetében.

(2)  A pénzügyi ügylet vagy pénzügyi eszköz referenciaértékeként használt kritikus referenciamutató szolgáltatásakor a referenciamutatóhoz és a vonatkozó információkhoz való hozzáférést a referenciamutató-kezelő a 600/2014/EU rendelet 37. cikkének megfelelően tisztességes, ésszerű és megkülönböztetésmentes módon biztosítja az összes felhasználó számára.

14. cikk

A kritikus referenciamutatóhoz való kötelező adatszolgáltatás

(1)  A többségükben felügyelt szervezeti adatszolgáltatók adatszolgáltatásán alapuló egy vagy több kritikus referenciamutató referenciamutató-kezelői kétévente értékelést nyújtanak be illetékes hatóságuknak az általuk előállított minden egyes kritikus referenciamutató mögöttes piaci vagy gazdasági realitások mérésére vonatkozó képességéről.

(2)  Ha a kritikus referenciamutató egy vagy több adatszolgáltatója be kívánja szüntetni az adatszolgáltatást, erről haladéktalanul írásban értesíti a referenciamutató-kezelőt és az illetékes hatóságot. A referenciamutató-kezelő az értesítés kézhezvételétől számított 14 napon belül tájékoztatja az illetékes hatóságot, és értékelést ad arról, hogy az adatszolgáltatás megszüntetése milyen hatásokkal jár a referenciamutató mögöttes piaci vagy gazdasági realitások mérésére való alkalmasságára nézve. A referenciamutató-kezelő a kritikus referenciamutatóhoz adatot szolgáltató többi felügyelt szervezetet is tájékoztatja az adatszolgáltatás beszüntetésére vonatkozó bejelentésről, és igyekszik megállapítani, hogy a többiek is be kívánják-e szüntetni az adatszolgáltatást.

Az illetékes hatóság azonnal tájékoztatja az illetékes hatóságok kollégiumát, és ésszerű időn belül saját maga értékeli az adatszolgáltatás beszüntetésének következményeit. Az illetékes hatóságnak jogában áll a bemenetiadat-szolgáltatás megszüntetésének szándékát bejelentő adatszolgáltatókat arra köteleznie, hogy folytassák a kritikus referenciamutatóhoz való adatszolgáltatást mindaddig, amíg az illetékes hatóság az értékelést be nem fejezi.

(3)  Amennyiben az illetékes hatóság úgy ítéli meg, hogy valamely kritikus referenciamutató reprezentativitása veszélybe került, jogosult az alábbiakra:

a)  a (4) bekezdéssel összhangban a felügyelt szervezeteket – ideértve az adott kritikus referenciamutatóhoz eddig adatot nem szolgáltató szervezeteket is – arra kötelezheti, hogy a referenciamutató-kezelő számára a módszertannak, magatartási kódexnek vagy más szabályoknak megfelelően bemeneti adatokat szolgáltassanak. Ez az előírás az érintett referenciamutatón alapuló ügyletek átlagos időtartamától függő megfelelő átmeneti időszakon át marad érvényben, azonban nem haladhatja meg az adatszolgáltatás előírására irányuló kezdeti döntés meghozatalától számított 12 hónapot;

b)  az e bekezdés a) pontjában említett átmeneti időszak (5b) bekezdés szerinti felülvizsgálatát követően 12 hónapot meg nem haladó időszakra meghosszabbíthatja az adatszolgáltatási kötelezettséget;

c)  meghatározhatja a bemeneti adatok szolgáltatási határidejét anélkül, hogy ez a kereskedés vagy a kereskedés vállalásának kötelezettségével járna;

d)  előírhatja a referenciamutató-kezelő számára, hogy a referenciamutató reprezentativitásának és megalapozottságának fokozása érdekében a referenciamutató-kezelővel folytatott egyeztetést követően módosítsa a referenciamutatóra vonatkozó magatartási kódexet, módszertant vagy más szabályt;

e)  felkérheti a referenciamutató-kezelőt, hogy készítse el és bocsássa a referenciamutató-felhasználók rendelkezésére a referenciamutató reprezentativitásának és megalapozottságának növelése céljából általa bevezetni kívánt intézkedésekről szóló írásbeli jelentést.

(4)  A (3) bekezdésben említett felügyelt szervezeteket a referenciamutató-kezelő illetékes hatósága – a felügyelt szervezetek illetékes hatóságának segítségével – a felügyelt szervezet referenciamutató általi mérni hivatott piacon fennálló részesedésének nagysága, valamint az adott piacon fennálló szakértelme és annak alapján választja ki, hogy képes-e e szakértelem révén pontos bemeneti adatokat szolgáltatni. Kellően figyelembe kell venni a megfelelő alternatív referenciamutatók létezését, amelyekre a kritikus referenciamutatót referenciaértékként használó pénzügyi ügyletek és pénzügyi eszközök áttérhetnek.

(5)  Amennyiben a referenciamutatót a 13. cikk (2a)–(2d) bekezdésében megállapított eljárás szerint kritikusnak minősítik, a referenciamutató-kezelő illetékes hatósága a bemeneti adatok szolgáltatásában való részvételt az e cikk (3) bekezdésének a), b) és c) pontja szerint csak a tagállamában található adatszolgáltatók számára jogosult előírni.

(5a)  A (3) bekezdésben említett felügyelt szervezet illetékes hatósága segítséget nyújt a referenciamutató-kezelő illetékes hatóságának a (3) bekezdés szerinti intézkedések végrehajtásában.

(5b)  A (3) bekezdés a) pontjában említett átmeneti időszak lejártával a referenciamutató-kezelő illetékes hatósága az illetékes hatóságok kollégiumával együttműködve felülvizsgálja, hogy továbbra is szükség van-e a (3) bekezdés a) pontjában meghatározott intézkedésekre, és megállapításait írásos jelentésbe foglalja. A referenciamutató-kezelő illetékes hatósága az intézkedéseket visszavonja, amennyiben úgy ítéli meg:

a)  hogy a referenciamutató tovább létezhet, miután a bemeneti adatok szolgáltatására kötelezett adatszolgáltatók beszüntették az adatszolgáltatást;

b)  hogy az adatszolgáltatók valószínűleg a hatáskör visszavonása esetén is legalább egy évig folytatni fogják a bemeneti adatok szolgáltatását;

c)  az adatszolgáltatókkal és felhasználókkal való konzultációt követően,, hogy rendelkezésre áll elfogadható helyettesítő referenciamutató, és a kritikus referenciamutató felhasználói elfogadható költségek mellett át tudnak váltani erre a helyettesítőre. Az átállás nem tekinthető szerződésszegésnek; vagy

d)  hogy nincsenek megfelelő alternatív adatszolgáltatók, és a vonatkozó felügyelt szervezetek általi adatszolgáltatás beszüntetése olyan mértékben meggyengítené a referenciamutatót, hogy szükségessé válna a referenciamutató felszámolása.

Az első albekezdés a) és b) pontja esetében az adatszolgáltatást beszüntetni kívánó felügyelt szervezeteknek a referenciamutató-kezelő illetékes hatósága által meghatározott, a (3) bekezdés b) pontjában említett időtartamot nem meghaladó napon egyszerre kell az adatszolgáltatást beszüntetniük.

(5c)  Amennyiben egy kritikus referenciamutatót fel kell számolni, a felügyelt adatszolgáltatóknak az illetékes hatóság által meghatározott, de a (3) bekezdés b) pontjában említett időtartamokat meg nem haladó ésszerű ideig folytatniuk kell a kritikus referenciamutatóra vonatkozó bemeneti adatszolgáltatást. A másik referenciamutatóra való átállás vagy váltás nem tekinthető szerződésszegésnek.

(5d)  A referenciamutató-kezelő a gyakorlatban lehetséges legrövidebb időn belül értesíti az érintett illetékes hatóságot, ha valamely adatszolgáltató megszegi a (2) bekezdés követelményeit.

14a. cikk

A nem felügyelt szervezetek adatszolgáltatásán alapuló árupiaci referenciamutatók

Amennyiben egy árupiaci referenciamutató nem többségükben felügyelt szervezetekből álló olyan adatszolgáltatók adatszolgáltatásán alapul, amelyeknek fő tevékenységi köre a 2014/65/EU irányelv szerinti befektetési szolgáltatás nyújtása vagy a 2013/36/EU irányelv szerinti banki tevékenység, az 5a. cikk, az 5b. cikk, az 5c. cikk (2) bekezdése, az 5d. cikk (2) bekezdése, a 7. cikk (1) bekezdésének ba) és bc) pontja, valamint a 9. cikk nem alkalmazandó.

IV.CÍM

ÁTLÁTHATÓSÁG ÉS FOGYASZTÓVÉDELEM

15. cikk

Referenciamutató-nyilatkozat

1.  A 25a. cikkben említett nyilvántartásba történő felvételt követő két héten belül a referenciamutató-kezelő az engedélyezés vagy nyilvántartásba vétel, illetve a 21b. cikk szerint hitelesítés vagy a 21a. cikk szerinti elismerés céljából előállított vagy elismert minden referenciamutatóhoz, vagy adott esetben referenciamutató-családhoz referenciamutató-nyilatkozatot tesz közzé. A referenciamutató-kezelő a referenciamutatóhoz vagy referenciamutató-családhoz tartozó referenciamutató-nyilatkozatokat legalább kétévente frissíti. A nyilatkozat:

a)  világosan és egyértelműen meghatározza a referenciamutató által mért piacot vagy gazdasági valóságot, továbbá azon körülményeket, amelyek mellett e mérés megbízhatatlanná válhat;

c)  ▌világosan és egyértelműen meghatározza a referenciamutató azon elemeit, amelyekre vonatkozóan mérlegelési jogkör gyakorolható, valamint a mérlegelési jogkör gyakorlásának kritériumait ▌;

d)  felhívja a figyelmet arra, hogy egyes tényezők miatt – ideértve a referenciamutató-kezelő ellenőrzése alá nem tartozó egyes tényezőket is – szükségessé válhat a referenciamutató módosítása vagy megszüntetése; valamint

e)  megfogalmazza azt a tanácsot, hogy a referenciamutatót referenciaértékként használó pénzügyi ügyleteknek vagy egyéb pénzügyi eszközöknek képesnek kell lenniük arra, hogy elviseljék a referenciamutató esetleges módosításait vagy megszüntetését, vagy más módon kezeljék ezeket.

(2)  A referenciamutató-nyilatkozat legalább tartalmazza:

a)  a referenciamutatóval kapcsolatos főbb fogalmak meghatározását;

b)  a referenciamutató kiszámításához használt módszertan indoklását és a módszertan felülvizsgálatát és jóváhagyását célzó eljárásokat;

c)  a referenciamutató meghatározása során alkalmazott kritériumokat és eljárásokat, ideértve a bemeneti adatok leírását, a bemeneti adatok különböző típusaihoz rendelt prioritásokat, a referenciamutató meghatározásához szükséges minimális adatokat, az alkalmazott extrapolációs modelleket vagy módszereket és a referenciamutatóként használt index összetevőinek újrasúlyozására szolgáló eljárásokat;

d)  a referenciamutató-kezelő és az adatszolgáltatók mérlegelési és megítélési jogkörének gyakorlását szabályozó, a mérlegelés és a megítélés következetességét biztosító kontrolleljárásokat és szabályokat;

e)  a referenciamutató meghatározására stresszhelyzetben vagy olyan helyzetben szolgáló eljárásokat, amikor az ügyletiadat-források elégtelenek, pontatlanok vagy megbízhatatlanok, továbbá ezen időszakokban a referenciamutatóra vonatkozó korlátozásokat;

f)  a hibás bemeneti adatok kezelésére vagy a referenciamutató hibás kiszámításának kezelésére vonatkozó eljárásokat, utóbbiak közé sorolva azokat a helyzeteket is, amikor a referenciamutató újbóli meghatározására van szükség; valamint

g)  a referenciamutató lehetséges korlátainak azonosítását, beleértve annak nem likvid vagy széttöredezett piacokon való működését és a bemeneti adatok lehetséges koncentrációját.

17. cikk

A referenciamutató megszüntetése

(1)  A referenciamutató-kezelő a 15. cikkben említett referenciamutató-nyilatkozattal együtt közzéteszi a referenciamutató módosítása vagy megszüntetése, illetve a referenciamutató 21a. cikk szerinti elismerésének vagy a 21b. cikk szerinti hitelesítésének megszűnése esetén általa hozott intézkedésekre vonatkozó eljárását. Az eljárást a 9. cikk (1) bekezdésében említett magatartási kódexbe is beépítik. Az eljárás adott esetben referenciamutató-családokra vonatkozóan is elkészíthető, és azt minden lényeges változáskor frissíteni kell és közzé kell tenni.

(2)  A referenciamutatót használó felügyelt szervezetek megalapozott, írásba foglalt terveket készítenek és tartanak karban az adott referenciamutató lényeges változása vagy előállításának megszüntetése esetén általuk teendő intézkedésekről. Ha megvalósítható és célszerű, ezekben a tervekben meg kell jelölni egy vagy több referenciaként használható alternatív referenciamutatót, megjelölve, hogy ezek a referenciamutatók miért lennének megfelelő alternatívák. A felügyelt szervezetek kérésre benyújtják e terveket az érintett illetékes hatóságnak, és lehetőség szerint ezeket szerepeltetik az ügyfelekkel való szerződéses kapcsolatokban is.

17a. cikk

A referenciamutató megfelelősége

A referenciamutató-kezelő biztosítja a referenciamutató pontosságát a referenciamutató által mérni hivatott piaci és gazdasági tények leírásával kapcsolatban, a 15. cikkben meghatározott, referencianyilatkozattal kapcsolatos követelményekkel összhangban.

Az ESMA a rendelet hatálybalépését követően hat hónappal az 1095/2010/EU rendelet 16. cikkével összhangban iránymutatást tesz közzé, amelyben az alapvető kockázat mértékét alapul véve kidolgozza a megfelelőség fogalommeghatározását.

A Bizottság 2015 decemberéig jelentést tesz közzé, amelyben a bankközi referencia-kamatlábhoz és a devizapiaci referenciamutatóhoz hasonló referenciamutatók használatát illetően elemzi a pénzügyi ügyletek alapvető kockázatainak kezelésére irányuló meglévő gyakorlatokat, és értékeli, hogy a 2008/48/EK és a 2014/17/EU irányelv üzletviteli rendelkezései elegendőek-e a pénzügyi ügyletek során használt referenciamutatókkal kapcsolatos kockázatok enyhítésére.

V.cím

ENGEDÉLYEZETT VAGY NYILVÁNTARTÁSBA VETT REFERENCIAMUTATÓ-KEZELŐK ÉS HARMADIK ORSZÁGBELI REFERENCIAMUTATÓ-KEZELŐK ÁLTAL ELŐÁLLÍTOTT REFERENCIAMUTATÓK HASZNÁLATA

19. cikk

▌A referenciamutatók használata

(1)   Felügyelt szervezet akkor használhat pénzügyi ügylet vagy pénzügyi eszköz referenciaértékeként ▌az Unióban referenciamutatót vagy referenciamutató-együttest, ha azt a 23. cikk szerint engedélyezett vagy a 21a. cikk szerint nyilvántartásba vett, vagy a 20. cikk, a 21a. cikk vagy a 21b. cikk szerinti harmadik országban elhelyezkedő referenciamutató-kezelő állítja elő.

(2)  Amennyiben a 2003/71/EK irányelv vagy a 2009/65/EK irányelv alapján közzéteendő tájékoztató tárgya olyan átruházható értékpapír vagy más befektetés, amely valamely referenciamutatóra hivatkozik, a kibocsátó, az ajánlattevő vagy a szabályozott piaci bevezetést kérő személy biztosítja, hogy a tájékoztatóban egyértelműen és jól láthatóan szerepeljenek az arra vonatkozó információk, hogy a referenciamutatót nyilvántartásba vették-e, illetve azt olyan referenciamutató-kezelő állítja-e elő, amelyet e rendelet 25a. cikke szerint a közhiteles nyilvántartásba felvettek.

(3)  Az ESMA az illetékes hatóságoknak és az ÁÉKBV-alapkezelőknek szóló útmutató (49)–(62) bekezdését, a tőzsdén forgalmazott alapokról és az ÁÉKBV-kkel kapcsolatos más kérdésekről szóló útmutatót(28) visszavonja vagy összhangba hozza e cikk (1) bekezdésével.

20. cikk

Egyenértékűség

(1)  Az Unióban található felügyelt szervezetek abban az esetben használhatnak fel harmadik országban elhelyezkedő referenciamutató-kezelő által előállított referenciamutatót – a 21a. vagy 21b. cikk alkalmazása kivételével –, ha teljesülnek a következő feltételek:

a)  a Bizottság a (2) bekezdéssel vagy a (2a) bekezdéssel összhangban egyenértékűségi határozatot fogadott el;

b)  a referenciamutató-kezelőt az adott harmadik országban engedélyezték vagy nyilvántartásba vették, és az adott harmadik országban felügyelet alá tartozik;

c)  a referenciamutató-kezelő értesítette az ESMA-t jóváhagyásáról, amely alapján meglévő vagy jövőbeli referenciamutatóját az Unióban található felügyelt szervezetek felhasználhatják ▌;

d)  a referenciamutató-kezelőt a 25a. cikk szerint megfelelően nyilvántartásba vették; valamint

e)  hatályban vannak az e cikk (3) bekezdésében említett együttműködési szabályok.

(2)  A Bizottság határozatot fogadhat el, amelyben megállapítja, hogy a harmadik ország jogi keretrendszere és felügyeleti gyakorlata biztosítja, hogy:

a)  az adott harmadik országban engedélyezett vagy nyilvántartásba vett referenciamutató-kezelők olyan, jogilag kötelező érvényű követelményeket teljesítsenek, amelyek egyenértékűek az e rendeletből eredő követelményekkel, figyelembe véve különösen a harmadik ország jogi keretrendszere és felügyeleti gyakorlata által az Értékpapír-felügyeletek Nemzetközi Szervezete (IOSCO) pénzügyi referenciamutatókra vonatkozó, 2013. július 17-én közzétett elvei, valamint az olajárjelentő ügynökségekre vonatkozó, 2012. október 5-én közzétett IOSCO-elvek tekintetében biztosított megfelelést; valamint

b)  a jogilag kötelező érvényű követelmények az adott harmadik országban folyamatos jellegű, hatékony felügyelet és végrehajtás hatálya alá esnek.

ba)  – a külföldi adóhatóságokkal tényleges információcsere folyik;

–  a jogalkotási, igazságszolgáltatási vagy közigazgatási előírások átláthatóak;

–  megkövetelik a tényleges helyi jelenlétet,

–  a harmadik ország nem offshore pénzügyi központként működik;

–  a harmadik ország nem hoz olyan adóügyi intézkedéseket, amelyek azzal járnak, hogy nem léteznek adók vagy csak névleges adók léteznek, illetve nem biztosítanak előnyöket valós gazdasági tevékenység végzése vagy tényleges gazdasági jelenlét nélkül az adózási előnyöket biztosító harmadik országban;

–  a harmadik ország nem szerepel a FATF nem együttműködő országokat és területeket tartalmazó jegyzékében;

–  a harmadik ország maradéktalanul megfelel a jövedelem és a vagyon adóztatásáról szóló OECD-modellegyezmény 26. cikkében foglalt normáknak, és gondoskodik az adózási célú tényleges információcseréről, ideértve a többoldalú adómegállapodásokat is.

Az erre vonatkozó végrehajtási jogi aktusokat a 38. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(2a)  Ehelyett a Bizottság határozatot fogadhat el arról, hogy valamely harmadik ország egyedi és konkrét referenciamutató-kezelőire vagy egyedi és konkrét referenciamutatóira vagy referenciamutató-családjaira vonatkozó konkrét szabályok és követelmények e rendelet szabályaival és követelményeivel egyenértékűek, és ezért ezek az egyedi és konkrét referenciamutató-kezelők vagy egyedi és konkrét referenciamutatóik vagy referenciamutató-családok az uniós felügyelt szervezetek által használhatóak.

Az erre vonatkozó végrehajtási jogi aktusokat a 38. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(3)  Az ESMA együttműködési megállapodásokat hoz létre olyan harmadik országok érintett illetékes hatóságaival, amelyek jogi keretrendszereit és felügyeleti gyakorlatait a (2) bekezdésnek vagy a (2a) bekezdésnek megfelelően egyenértékűnek ismerték el. Az együttműködési megállapodásokban meghatározzák legalább a következőket:

a)  az ESMA és az érintett harmadik ország illetékes hatóságai közötti információcsere mechanizmusát, ideértve az ESMA által kért hozzáférést a harmadik országokban engedélyezett referenciamutató-kezelőkre vonatkozó valamennyi releváns információhoz;

b)  az ESMA azonnali értesítésére vonatkozó mechanizmust arra az esetre, ha egy harmadik országbeli illetékes hatóság úgy véli, hogy valamely általa felügyelt referenciamutató-kezelő megsérti az engedélyezési feltételeket vagy más nemzeti jogszabályt;

c)  a felügyeleti tevékenységek ▌összehangolására vonatkozó eljárásokat.

(4)  A (3) bekezdésben említett együttműködési megállapodások minimális tartalmának meghatározása érdekében az ESMA szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki, amelyek révén biztosítható, hogy az illetékes hatóságok és az ESMA képesek legyenek az e rendelet szerinti valamennyi felügyeleti hatáskörüket gyakorolni.

Az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket az ESMA [XXX]-ig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkében megállapított eljárással összhangban történő elfogadására.

21. cikk

Harmadik országban található referenciamutató-kezelők nyilvántartásba vételének visszavonása

(2)  Az ESMA visszavonja a 20. cikk (1) bekezdésének d) pontjában említett referenciamutató-kezelők nyilvántartásba vételét, amennyiben – dokumentált bizonyítékok alapján – megalapozott indokok birtokában úgy véli, hogy:

a)  a referenciamutató-kezelő által követett magatartás egyértelműen hátrányosan érinti az általa előállított referenciamutatók felhasználóinak érdekét vagy a piacok rendezett működését; vagy

b)  a referenciamutató-kezelő súlyosan megsértette a nemzeti jogszabályokat vagy a harmadik országban rá vonatkozó egyéb rendelkezéseket, amelyek alapján a Bizottság elfogadta a 20. cikk (2) vagy (2a) bekezdése szerinti határozatot.

(3)  Az ESMA kizárólag akkor hoz a (2) bekezdés szerinti határozatot, ha az alábbi feltételek teljesülnek:

a)  az ESMA felhívta az ügyre a harmadik ország illetékes hatóságának a figyelmét, és az nem tette meg a megfelelő, a befektetők és az uniós piacok rendezett működésének védelméhez szükséges intézkedéseket, vagy nem tudta bizonyítani, hogy az érintett referenciamutató-kezelő megfelel a harmadik országban rá alkalmazandó előírásoknak;

b)  az ESMA legalább 30 nappal a visszavonás előtt tájékoztatta a harmadik ország illetékes hatóságát a referenciamutató-kezelő nyilvántartásba vételének visszavonására irányuló szándékáról.

(4)  Az ESMA haladéktalanul tájékoztatja a többi illetékes hatóságot a (2) bekezdés alapján hozott intézkedésekről, határozatait pedig a honlapján közzéteszi.

21a. cikk

Harmadik országban található referenciamutató-kezelők elismerése

(1)  A 20. cikk (2) bekezdése szerinti egyenértékűségi határozat elfogadásáig a harmadik országban található referenciamutató-kezelők által előállított referenciamutatókat az uniós felügyelt szervezetek akkor használhatják, ha a referenciamutató-kezelő az ESMA-tól e cikk szerint előzetes elismerést szerez.

(2)  Az (1) bekezdésben említett előzetes elismerést megszerezni kívánó, harmadik országban található referenciamutató-kezelőnek meg kell felelnie az e rendeletben megállapított összes követelménynek, a 11., 13a. és a 14. cikk követelményeinek kivételével. Amennyiben a referenciamutató-kezelő bizonyítani tudja, hogy az általa előállított referenciamutató szabályozott adatokon alapul, vagy olyan árupiaci referenciamutató, amely nem többségükben nem felügyelt szervezetekből álló adatszolgáltatók adatszolgáltatásán alapul, ahol a csoport fő tevékenységi köre a 2014/65/EU irányelv szerinti befektetési szolgáltatás nyújtása vagy a 2013/36/EU irányelv szerinti banki tevékenység, a referenciamutató-kezelőre vonatkoznak az ilyen referenciamutatókra a 12a. és a 14a. cikkben előírt mentességek.

(3)  Az (1) bekezdésben említett előzetes elismerést megszerezni kívánó, harmadik országban található referenciamutató-kezelők úgy is megszerezhetik az előzetes elismerést, ha maradéktalanul megfelelnek az IOSCO pénzügyi referenciamutatókra vonatkozó elveinek, illetve ha a referenciamutató-kezelők megfelelnek a 14a. cikk (1) bekezdésében foglalt feltételeknek, az olajárjelentő ügynökségekre vonatkozó IOSCO-elveknek. A megfelelést független külső ellenőrnek kell ellenőriznie és megerősítenie legalább kétévente, illetve minden olyan esetben, amikor a referenciamutató lényeges módon változik, és az ellenőrzési jelentéseket meg kell küldeni az ESMA-nak, illetve kérésre hozzáférhetővé kell tenni a felhasználók számára.

(4)  Az (1) bekezdésben említett előzetes elismerést megszerezni kívánó, harmadik országban elhelyezkedő referenciamutató-kezelőknek az Unióban letelepedett képviselővel kell rendelkezniük. A képviselő az Unióban lakóhellyel rendelkező természetes személy vagy olyan jogi személy, amelynek létesítő okirat szerinti székhelye az Unióban van. A képviselőt a harmadik országban található referenciamutató-kezelő kifejezetten a hatóságokkal történő kommunikációra jelöli ki, beleértve az ESMA-t, az érintett illetékes hatóságokat, és a referenciamutató-kezelő e rendelet szerinti kötelezettségei tekintetében minden más érintett személyt az Unióban.

(5)  Az (1) bekezdésben említett előzetes elismerést megszerezni kívánó, harmadik országban elhelyezkedő referenciamutató-kezelők az elismerést az ESMA-nál kérik. A kérelmező referenciamutató-kezelő a 23. cikkben vagy a 23a. cikkben meghatározott minden információt az ESMA rendelkezésére bocsát, amely ahhoz szükséges, hogy utóbbi meggyőződjön róla, hogy minden, a (2) bekezdésben rögzített követelménynek megfelel, és megadja az Unióban használható összes aktuális és tervezett referenciamutató listáját, valamint − amennyiben a referenciamutató-kezelő harmadik országbeli hatóság felügyelete alá tartozik − a felügyeletét a harmadik országban ellátó illetékes hatóság nevét.

Az ESMA első albekezdésben említett kérelem kézhezvételétől számított [90] napon belül az érintett illetékes hatóságokkal folytatott konzultációt követően ellenőrzi, hogy a (2), vagy a (2a), (3) és (4) bekezdésben említett feltételek teljesülnek-e. Az ESMA ezzel a feladattal az érintett illetékes nemzeti hatóságot bízhatja meg.

Ha az ESMA megítélése szerint a feltételek nem teljesülnek, az elismerés iránti kérelmet elutasítja, az elutasítás indokainak megadása mellett.

A harmadik albekezdés rendelkezéseinek sérelme nélkül elismerés az alábbi kiegészítő feltételek teljesülésének hiányában nem adható meg:

i.  amennyiben a harmadik országban található referenciamutató-kezelő harmadik országbeli hatóság felügyelete alá tartozik, az érintett illetékes hatóság vagy az ESMA és a referenciamutató-kezelő harmadik országbeli hatósága között megfelelő együttműködési mechanizmusok működnek legalább a hatékony információcsere biztosítására;

ii.  az illetékes hatóság vagy az ESMA e rendelet szerinti felügyeleti feladatainak ellátását a referenciamutató-kezelő helye szerinti harmadik ország törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezései nem zárják ki.

(6)  Amennyiben a harmadik országban található referenciamutató-kezelő az előzetes elismerést a rendeletnek való − az e cikk (2) bekezdése szerinti − megfelelésen keresztül kívánja megszerezni, és amennyiben a referenciamutató-kezelő megítélése szerint az általa előállított referenciamutatóra a 12a. cikk és 14a. cikk szerinti mentesség vonatkozhat, erről indokolatlan késedelem nélkül értesíti az ESMA-t. Állítását okirati bizonyítékokkal kell alátámasztania.

(7)  Amennyiben a harmadik országban található referenciamutató-kezelő megítélése szerint az általa előállított referenciamutató megszűnése egy vagy több tagállamban súlyosan hátrányos következményekkel járna a piac integritására, a pénzügyi stabilitásra, a fogyasztókra vagy a reálgazdaságra vagy a háztartások és vállalatok finanszírozására nézve, e rendelet egy vagy több vonatkozó követelménye, illetve az idevonatkozó IOSCO-elvek alól konkrét és határozott, legfeljebb 12 hónapos időtartamra felmentést kérhet az ESMA-tól. Kérelmét okirati bizonyítékokkal kell alátámasztania.

Az ESMA a kérelmet 30 napon belül bírálja el és tájékoztatja a harmadik országbeli referenciamutató-kezelőt arról, hogy a kérelmében megjelölt egy vagy több követelmény alól felmenti, valamint a felmentés időtartamáról.

Az ESMA a mentesség időtartamát a lejáratkor további legfeljebb 12 hónapra meghosszabbíthatja, amennyiben erre alapos indok áll fenn.

(8)  Az ESMA szabályozástechnikai standardokat dolgoz ki az elismerési eljárás, a (4) bekezdésben említett kérelem formája és tartalma, az (5) bekezdésben említett információk benyújtása, valamint e bekezdésekkel kapcsolatban az illetékes nemzeti hatóságokra történő feladat- és hatáskör-átruházás részletes meghatározása vonatkozásában.

Az ESMA az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket [...]-ig benyújtja a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkében megállapított eljárással összhangban történő elfogadására.

21b. cikk

Hitelesítés

(1)  Az Unióban elhelyezkedő és a 23. cikkel összhangban engedélyezett vagy a 23a. cikkel összhangban nyilvántartásba vett referenciamutató-kezelők kérelmezhetik illetékes hatóságuktól, hogy hitelesítse a valamely harmadik országban előállított referenciamutató vagy referenciamutató-család Unióban való felhasználását, feltéve hogy teljesülnek a következő feltételek:

a)  a hitelesítést kérő referenciamutató-kezelő meggyőződött róla és képes bizonyítani illetékes hatóságának, hogy a hitelesítendő referenciamutató vagy referenciamutató-család előállítása megfelel az alábbi követelményeknek:

i.  a követelmények legalább olyan szigorúak, mint az e rendeletben meghatározott követelmények;

ii.  az teljes mértékben megfelel a pénzügyi referenciamutatókról szóló IOSCO-elveknek, amely megfelelést független külső ellenőr ellenőrzi és erősíti meg legalább kétévente, illetve minden olyan esetben, amikor a referenciamutató lényeges módon változik; vagy

iii.  amennyiben a hitelesítendő referenciamutató megfelel a 14a. cikk (1) bekezdésében meghatározott feltételeknek, az teljes mértékben megfelel az olajárjelentő ügynökségekre vonatkozó IOSCO-elveknek, amely megfelelést független külső ellenőr ellenőrzi és erősíti meg legalább kétévente, illetve minden olyan esetben, amikor a referenciamutató lényeges módon változik;

b)  a hitelesítést kérő referenciamutató-kezelő rendelkezik az ahhoz szükséges szakértelemmel, hogy hatékonyan nyomon kövesse a referenciamutató előállításával kapcsolatban egy harmadik országban végzett tevékenységeket, és kezelje a kapcsolódó kockázatokat.

(2)  A kérelmező referenciamutató-kezelő minden szükséges információt megad ahhoz, hogy az illetékes hatóság meggyőződhessen arról, hogy a kérelem időpontjában az (1) bekezdésben említett összes feltétel teljesül, ideértve az említett bekezdés a) pontjának ii. és iii. alpontjában előírt ellenőrzési jelentéseket is.

(3)  A kérelem kézhezvételétől számított 90 napon belül az érintett illetékes hatóság jóváhagyás céljából megvizsgálja a kérelmet, és határozatot fogad el annak jóváhagyásáról vagy elutasításáról. Az érintett illetékes hatóság értesíti az ESMA-t minden hitelesítésre jóváhagyott referenciamutatóról vagy referenciamutató-családról, valamint a hitelesítést kérő referenciamutató-kezelőről.

(4)  A hitelesített referenciamutatót vagy referenciamutató-családot a hitelesítést kérő referenciamutató-kezelő által előállított referenciamutatónak vagy referenciamutató-családnak kell tekinteni.

(5)  Az a referenciamutató-kezelő, aki hitelesíttetett egy harmadik országban előállított referenciamutatót vagy referenciamutató-családot, továbbra is felel azért, hogy a hitelesített referenciamutató vagy referenciamutató-család teljesíti az (1) bekezdésben előírt feltételeket.

(6)  Amennyiben a hitelesítést kérő referenciamutató-kezelő illetékes hatósága megalapozottan úgy ítéli meg, hogy az (1) bekezdésben meghatározott feltételek már nem teljesülnek, hatáskörében áll visszavonni a hitelesítés jóváhagyását, és értesíti az ESMA-t. A hitelesítés megszüntetése esetén a 17. cikk alkalmazandó.

VI.CÍM

A REFERENCIAMUTATÓ-KEZELŐK ENGEDÉLYEZÉSE ÉS FELÜGYELETE

1. fejezet

Engedélyezés

23. cikk

A kritikus referenciamutató engedélyezési eljárása

(1)  Az Unióban székhellyel rendelkező természetes és jogi személy, aki/amely legalább egy kritikus referenciamutató vonatkozásában referenciamutató-kezelőként kíván eljárni, az elhelyezkedése szerinti tagállam a 29. cikk szerint kijelölt illetékes hatóságához fordul kérelemmel.

(2)  Az (1) bekezdés szerinti engedély iránti kérelmet az adott kezelő által előállított index pénzügyi eszközök vagy pénzügyi ügyletek referenciaértékeként ▌való felhasználására vonatkozó, felügyelt szervezet által megkötött megállapodás létrejöttétől számított 30 ▌napon belül kell benyújtani;

(2a)  Miután valamely referenciamutatót kritikusnak minősítettek – legyen az nemzeti vagy európai jellegű – az érintett illetékes hatóság − az összes követelmény teljesítésének ellenőrzését követően − engedélyt ad a referenciamutató előállítására, új jogi státuszának megfelelően.

(3)  A kérelmező referenciamutató-kezelő minden olyan információt benyújt az illetékes hatóságnak, amely alapján az meggyőződhet arról, hogy a kérelmező referenciamutató-kezelő az engedélyezésig megtette az e rendeletben meghatározott követelményeknek való megfeleléshez szükséges intézkedéseket. Egyben minden egyes referenciamutató tekintetében benyújtja a 13. cikk (1) bekezdésében említett érték kiszámításához vagy − lehetőség szerint − annak becsléséhez szükséges adatokat.

(4)  Az érintett illetékes hatóság a kérelem kézhezvételét követő 20 ▌napon belül megvizsgálja, hogy a kérelmet hiánytalanul nyújtották-e be, és ennek megfelelően értesíti a kérelmezőt. Amennyiben a kérelem hiányos, a kérelmező benyújtja az érintett illetékes hatóság által kért kiegészítő információkat.

(5)  Az érintett illetékes hatóság ▌megvizsgálja az engedély iránti kérelmet, és a hiánytalan kérelem kézhezvételétől számított 60 napon belül határozatot hoz ▌annak elfogadásáról vagy elutasításáról.

Az illetékes hatóság a kérelem elfogadásáról vagy elutasításáról szóló határozathozatalt követően öt ▌napon belül értesíti a kérelmező referenciamutató-kezelőt a határozatról. Amennyiben az illetékes hatóság megtagadja a referenciamutató-kezelő engedélyezését, határozatát megindokolja.

(5a)  Amennyiben az érintett illetékes hatóság úgy dönt, hogy nem adja meg az engedélyt egy kritikus referenciamutató előállításához, amelynek előállítása, e minősítés nélkül, már korábban folyt, az érintett illetékes hatóság legfeljebb hat hónapra szóló ideiglenes engedélyt adhat ki, amely időszak alatt a korábbi modell szerint folytatódhat a referenciamutató előállítása, és teljesülhetnek a kritikus referenciamutatóként történő engedélyezéshez szükséges, megfelelő feltételek.

Az érintett illetékes hatóság az engedélyt további, hat hónapot meg nem haladó időtartamra meghosszabbíthatja.

(5b)  Amennyiben a referenciamutató-kezelő és/vagy az adatszolgáltatók ezalatt az időszak alatt nem teljesítik a kritikusnak minősített referenciamutató további előállítását lehetővé tevő követelményeket, a referenciamutató előállítását a 17. cikkel összhangban be kell szüntetni.

(6)  Az illetékes hatóság elfogadó ▌határozatairól 10 napon belül értesíti az ESMA-t.

(7)  A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 37. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az engedély és a nyilvántartásba vétel iránti kérelemben benyújtandó információk további pontosítása érdekében, figyelembe véve az arányosság elvét és a kérelmezők, valamint az illetékes hatóságok költségeit.

23a. cikk

A kritikus referenciamutató nyilvántartásba vételi eljárása

(1)  Az Unióban található természetes és jogi személy, aki/amely kizárólag nem kritikus referenciamutatók vonatkozásában kíván referenciamutató-kezelőként eljárni, az elhelyezkedése szerinti tagállam a 29. cikk szerint kijelölt illetékes hatóságához fordul kérelemmel.

(2)  A nyilvántartásba vett referenciamutató-kezelő mindenkor eleget tesz az e rendeletben megállapított feltételeknek, és értesíti az illetékes hatóságot a feltételek lényeges változásairól.

(3)  Az (1) bekezdés szerinti kérelmet az adott személy által előállított index pénzügyi eszközök vagy pénzügyi ügyletek referenciaértékeként vagy befektetési alap teljesítményének mérésére való felhasználására vonatkozó, felügyelt szervezet által megkötött megállapodás létrejöttétől számított 30 napon belül kell benyújtani.

(4)  A kérelmező referenciamutató-kezelő:

a)  dokumentációt nyújt be az illetékes hatóság számára, amellyel igazolja, hogy megfelel az 5. cikk (3a) bekezdésében, az 5c. cikkben, a 6. cikkben és (adott esetben) a 7b. cikkben és a 15. cikkben megállapított követelményeknek; valamint

b)  minden egyes referenciamutató tekintetében megadja a teljes referenciaértéket vagy annak becslését.

(5)  Az érintett illetékes hatóság a kérelem kézhezvételét követő 15 napon belül megvizsgálja, hogy a kérelmet hiánytalanul nyújtották-e be, és ennek megfelelően értesíti a kérelmezőt. Amennyiben a kérelem hiányos, a kérelmező benyújtja az érintett illetékes hatóság által kért kiegészítő információkat.

(6)  Az illetékes hatóság a kérelmezőt a hiánytalan kérelem kézhezvételétől számított 15 napon belül nyilvántartásba veszi.

(7)  Amennyiben az érintett illetékes hatóság megítélése szerint a referenciamutatót a 13. cikk (1) bekezdése szerint kritikusként kell besorolni, erről a hiánytalan kérelem kézhezvételétől számított 30 napon belül értesíti az ESMA-t és a referenciamutató-kezelőt.

(8)  Amennyiben a nyilvántartásba vevő illetékes hatóság megítélése szerint a referenciamutatót a 13. cikk (2a) bekezdése vagy a 13. cikk (2c) bekezdése szerint kritikusként kell besorolni, erről a hiánytalan kérelem kézhezvételétől számított 30 napon belül értesíti az ESMA-t és a referenciamutató-kezelőt, és benyújtja az ESMA-hoz a 13. cikk (2a) bekezdése vagy a 13. cikk (2c) bekezdése szerinti értékelést.

(9)  Amennyiben a nyilvántartásba vett referenciamutató-kezelő referenciamutatóját kritikusként sorolják be, a referenciamutató-kezelő a 13. cikk (2b) bekezdésében megállapított értesítés vagy a 13. cikk (2g) bekezdése szerinti vélemény kézhezvételétől számított 90 napon belül engedély iránti kérelmet nyújt be.

24. cikk

Az engedély visszavonása, felfüggesztése vagy nyilvántartásba vétele

(1)  Az illetékes hatóság visszavonja vagy felfüggeszti a referenciamutató-kezelő engedélyét vagy nyilvántartásba vételét, ha a referenciamutató-kezelő:

a)  kifejezetten lemond az engedélyről, vagy az elmúlt tizenkét hónapban nem állított elő referenciamutatót;

b)  hamis állításokkal vagy más szabálytalan eszközzel szerezte meg az engedélyt vagy a nyilvántartásba vételt;

c)  már nem felel meg azoknak a feltételeknek, amelyek mellett engedélyezésére vagy nyilvántartásba vételére sor került; vagy

d)  súlyosan vagy ismételten megsértette e rendelet rendelkezéseit.

(2)  Az illetékes hatóság öt ▌napon belül értesíti az ESMA-t a döntéséről.

(2a)  A referenciamutató-kezelő engedélyének vagy nyilvántartásba vételének felfüggesztéséről szóló döntés elfogadását követően, és amennyiben a referenciamutató megszűnése vis maior eseményt okozna, vagy meghiúsítaná vagy bármely más módon sértené a referenciamutatóra hivatkozó valamely pénzügyi eszköz vagy pénzügyi szerződés feltételeit, a referenciamutató előállítását engedélyezheti a referenciamutató-kezelő helye szerinti tagállam érintett illetékes hatósága a felfüggesztő döntés visszavonásáig. Ebben az időszakban az ilyen referenciamutató felügyelt szervezetek általi használata csak olyan pénzügyi eszközök és pénzügyi szerződések esetében engedélyezett, amelyek már hivatkoznak a referenciamutatóra. Újabb pénzügyi szerződések vagy pénzügyi eszközök nem hivatkozhatnak a referenciamutatóra.

(2b)  A referenciamutató-kezelő engedélyének vagy nyilvántartásba vételének visszavonását követően a 17. cikk (2) bekezdését kell alkalmazni.

2. fejezet

Értesítés

25a. cikk

A referenciamutató-kezelők nyilvántartása és a referenciamutatók első felhasználása

(1)  Az ESMA a következő adatokat tartalmazó közhiteles nyilvántartást hozza létre és vezeti:

a)  a 23. cikk és a 23a. cikk alapján engedélyezett vagy nyilvántartásba vett referenciamutató-kezelők és a felügyeletükért felelős illetékes hatóság személye;

b)  azon referenciamutató-kezelők személye, amelyek értesítették az ESMA-t a 20. cikk (1) bekezdésének c) pontja szerinti szándékukról és a felügyeletükért felelős harmadik országbeli illetékes hatóság;

c)  azon referenciamutató-kezelők személye, amelyek a 21a. cikk szerint elismerést szereztek és a felügyeletükért felelős harmadik országbeli illetékes hatóság;

d)  a 21b. cikkel összhangban hitelesített referenciamutatók, és a hitelesítést kérő referenciamutató-kezelők személye.

(2)  Mielőtt valamely felügyelt szervezet valamely indexet referenciamutatóként használna az Unióban, meggyőződik arról, hogy az érintett index szolgáltatója szerepel az ESMA honlapján az e rendelettel összhangban engedélyezett, nyilvántartásba vett vagy elismert referenciamutató-kezelőként.

3. fejezet

Felügyeleti együttműködés

26. cikk

A feladatok átruházása az illetékes hatóságok között

(1)  Az 1095/2010/EU rendelet 28. cikkével összhangban az illetékes hatóság átruházhatja az e rendelet szerinti feladatait valamely másik tagállam illetékes hatóságára, annak előzetes hozzájárulásával. Az illetékes hatóságok a feladatátruházás hatálybalépését 60 nappal megelőzően értesítik az ESMA-t a javasolt feladatátruházásról.

(2)  Az illetékes hatóság az e rendelet szerinti feladatait ▌ az ESMA egyetértésével átruházhatja az ESMA-ra.▌

(3)  A javasolt feladatátruházásról az ESMA hét napon belül értesíti a tagállamokat. Az ESMA az értesítéstől számított hét ▌napon belül közzéteszi az elfogadott feladatátruházás részleteit.

26a. cikk

Az uniós jog illetékes nemzeti hatóságok általi megsértése

(1)  Amennyiben az illetékes nemzeti hatóság nem alkalmazza ezt a rendeletet, vagy azt olyan módon alkalmazza, amely vélhetően sérti az uniós jogot, az ESMA az 1095/2010/EU rendelet 17. cikke szerinti hatáskörét az ott meghatározott eljárásoknak megfelelően gyakorolva az 1095/2010/EU rendelet 17. cikkének (6) bekezdése alkalmazásában egyedi határozatokat fogadhat el az illetékes nemzeti hatóság által felügyelt referenciamutató-kezelőnek, valamint annak az illetékes nemzeti hatóság felügyelete alá tartozó referenciamutató tekintetében adatokat szolgáltatónak címezve, ahol az adatszolgáltatók felügyelt szervezetek.

(2)  Amennyiben a referenciamutató kritikus referenciamutató, az ESMA a 34. cikkben meghatározott eljárással összhangban biztosítja az együttműködést az illetékes hatóságok kollégiumával.

27. cikk

Más tagállamokból származó információk közlése

(1)  Másik illetékes hatóságtól származó információt az illetékes hatóság csak akkor közölhet, ha:

a)  ehhez beszerezte a másik illetékes hatóság írásos beleegyezését, és az információt kizárólag olyan célból közlik, amelyhez az adott illetékes hatóság beleegyezését adta; vagy

b)  ▌az információ közlése jogi eljárások miatt szükséges.

28. cikk

Együttműködés ▌vizsgálat ▌esetén

(1)  Az érintett illetékes hatóság másik illetékes hatóság segítségét kérheti helyszíni ellenőrzésekkel vagy vizsgálatokkal kapcsolatban. A megkeresett illetékes hatóság a tőle telhető mértékben és a lehetőségekhez mérten együttműködik.

(2)  Az (1) bekezdés szerinti kéréssel élő illetékes hatóság kéréséről tájékoztatja az ESMA-t. Több országra kiterjedő vizsgálat vagy ellenőrzés esetében az illetékes hatóságok felkérhetik az ESMA-t a helyszíni vizsgálat vagy ellenőrzés koordinálására.

(3)  Ha valamely illetékes hatóság egy másik illetékes hatóságtól helyszíni ellenőrzés vagy vizsgálat lefolytatására vonatkozó kérést kap:

a)  elvégezheti saját maga a helyszíni ellenőrzést vagy vizsgálatot;

b)  engedélyezheti az őt felkérő illetékes hatóság számára a helyszíni ellenőrzésben vagy vizsgálatban történő részvételt;

c)  ellenőröket vagy szakértőket jelölhet ki a helyszíni ellenőrzés vagy vizsgálat támogatására vagy lefolytatására;

4. fejezet

Az illetékes hatóságok szerepe

29. cikk

Illetékes hatóságok

(1)  Minden tagállam kijelöli az e rendeletből származó, referenciamutató-kezelőkkel és felügyelt adatszolgáltatókkal kapcsolatos kötelezettségek teljesítéséért felelős érintett illetékes hatóságot, és erről tájékoztatja a Bizottságot és az ESMA-t.

(2)  Amennyiben a tagállam több illetékes hatóságot jelöl ki, egyértelműen meghatározza azok mindegyikének szerepét, és kijelöl egy hatóságot, amely felelős együttműködésük koordinálásáért és a Bizottsággal, az ESMA-val és más tagállamok illetékes hatóságaival folytatott információcseréért.

(3)  Az ESMA közzéteszi honlapján az e cikk (1) bekezdésnek, valamint a 25a. cikk (1) bekezdése a) pontjának megfelelően kijelölt illetékes hatóságok jegyzékét.

30. cikk

Az illetékes hatóságok hatáskörei

(1)  E rendelet szerinti kötelezettségeik teljesítése érdekében az illetékes hatóságok – a nemzeti joggal összhangban – legalább a következő felügyeleti és vizsgálati hatáskörökkel rendelkeznek:

a)  hozzáférésük van bármely releváns dokumentumhoz és adathoz, függetlenül azok formájától, azokat bekérhetik, és másolatot készíthetnek róluk;

b)  tájékoztatást kérhetnek a referenciamutató előállításában részt vevő és ahhoz adatot szolgáltató bármely személytől, ideértve ▌a 6. cikk (3a) bekezdése szerinti szolgáltatókat és e személyek munkahelyi elöljáróit is, továbbá szükség esetén információszerzés céljából beidézhetik és kihallgathatják e személyeket;

c)  árualapú referenciamutatók esetében adott esetben szabványos formátumú információkérést intézhetnek az adatszolgáltatókhoz a kapcsolódó azonnali piacokra vonatkozóan, bekérhetik az ügyletekre vonatkozó kimutatásokat, valamint közvetlenül hozzáférhetnek a kereskedési rendszerekhez;

d)  helyszíni ellenőrzéseket és vizsgálatokat folytathatnak, a természetes személyek magánlakhelyein végzett ellenőrzések kivételével;

e)  beléphetnek természetes és jogi személyek telephelyeire bármilyen formájú iratok és adatok lefoglalása céljából, ha fennáll a megalapozott gyanúja annak, hogy ott az ellenőrzés vagy vizsgálat céljával összefüggő dokumentumok és adatok találhatók, amelyek relevánsak lehetnek ezen rendelet megsértésének bizonyítása szempontjából. Amennyiben a telephelyhez való hozzáféréshez – a nemzeti jog alapján – az érintett tagállam igazságszolgáltatási hatóságának előzetes engedélye szükséges, ez a hatáskör csak az előzetes engedély beszerzését követően gyakorolható.

f)  bekérhetik a felügyelt szervezetek birtokában lévő telefonbeszélgetés-felvételeket, elektronikus üzenetváltásokat vagy egyéb adatforgalmi nyilvántartásokat;

g)  indítványozhatják vagyontárgyak zárolását vagy lefoglalását vagy mindkettőt;

i)  előírhatják az illetékes hatóság által e rendelettel ellentétesnek vélt bármely tevékenység ideiglenes beszüntetését;

j)  ideiglenesen megtilthatják szakmai tevékenység gyakorlását;

k)  megtehetnek bármely szükséges intézkedést annak biztosítása érdekében, hogy a nyilvánosság helyes tájékoztatást kapjon a referenciamutató előállításáról, amelynek részét képezheti az is, hogy a referenciamutató közzétételét vagy terjesztését végző személyt a korábbi adatszolgáltatásokra vagy a referenciamutató korábbi értékeire vonatkozó korrekciós nyilatkozat közzétételére kötelezik;

ka)  felülvizsgálhatják a megfelelési nyilatkozatot és elrendelhetik annak módosítását.

(2)  Az (1) bekezdésben említett funkcióikat és hatásköreiket, valamint a 31. cikkben említett szankciók nemzeti jogi keretnek megfelelő kiszabására vonatkozó hatáskörüket az illetékes hatóságok az alábbi módokon láthatják el:

a)  közvetlenül;

b)  más hatóságokkal vagy piaci vállalkozásokkal együttműködve;

c)  felelősségüket megtartva, hatáskörüket más hatóságokra vagy piaci vállalkozásokra átruházva;

d)  az illetékes igazságügyi szerv megkeresése útján.

Az említett hatáskörök gyakorlásához az illetékes hatóság megfelelő és hatékony biztosítékokkal rendelkezik a védelemhez való jog és az alapvető jogok tekintetében.

(3)  Megfelelő intézkedésekkel a tagállamok biztosítják az illetékes hatóságok valamennyi olyan felügyeleti és vizsgálati hatáskörét, amely feladataik ellátásához szükséges.

(4)  Az információknak a (2) bekezdéssel összhangban történő rendelkezésre bocsátása nem tekinthető az információk közlésére vonatkozóan szerződés vagy törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezés által megállapított korlátozás megsértésének.

31. cikk

Közigazgatási intézkedések és szankciók

(1)  Az illetékes hatóságok számára a 34. cikk alapján biztosított felügyeleti hatáskörök sérelme nélkül a tagállamok a nemzeti joggal összhangban gondoskodnak arról, hogy az illetékes hatóságok rendelkezzenek azokkal a hatáskörökkel, amelyek alapján megfelelő közigazgatási intézkedéseket hozhatnak és szankciókról rendelkezhetnek legalább a következők esetében:

a)  e rendelet 5. cikkének, 5a. cikkének, 5b. cikkének, 5c. cikkének, 5d. cikkének, 6. cikkének, 7. cikkének, 7a. cikkének, 7b. cikkének, 8., 9., ▌11., 14., 15., 17., ▌ 19., ▌23., és 23a. cikkének a megsértése; valamint

b)  a 30. cikk szerinti vizsgálatban vagy ellenőrzésben való együttműködés vagy kérés teljesítésének elmulasztása.

(2)  A tagállamok a nemzeti jognak megfelelően biztosítják, hogy az (1) bekezdésben említett jogsértés esetén az illetékes hatóságok rendelkezzenek legalább az alábbi közigazgatási intézkedések és szankciók alkalmazásához szükséges hatáskörrel:

a)  végzés, amely előírja a jogsértésért felelős referenciamutató-kezelő vagy felügyelt szervezet számára, hogy hagyjon fel az adott jogsértéssel és tartózkodjon a magatartás megismétlésétől;

b)  a jogsértésből származó nyereség vagy a jogsértés révén elkerült veszteség összegének elvonása, ha az meghatározható;

c)  a jogsértésért felelős referenciamutató-kezelőt vagy felügyelt szervezetet és a jogsértés jellegét megjelölő nyilvános figyelmeztetés;

d)  a referenciamutató-kezelő engedélyének visszavonása vagy felfüggesztése;

e)  a jogsértésért felelősnek tartott természetes személy ideiglenes eltiltása vezetői funkciók gyakorlásától referenciamutató-kezelőnél vagy adatszolgáltatónál;

f)  a jogsértésből származó nyereség vagy a jogsértés révén elkerült veszteség összegének legalább háromszorosát elérő maximális közigazgatási pénzbírság kiszabása, amennyiben a veszteség, illetve a nyereség meghatározható; vagy

1.  természetes személyre vonatkozóan legalább az alábbi maximális közigazgatási pénzbírság:

i.  az 5. cikknek, az 5a., 5b., 5c., 5c. cikknek, a 6. cikknek, a 7. cikknek, a 7a., 7b. cikknek, a 8., 9., ▌11. cikknek, a 12a. cikk ((2) bekezdésének, a 14., 15., ▌17., 18., 19. ▌és 23. cikknek a megsértése esetén 500 000 EUR, illetve a nemzeti pénznemben e rendelet hatálybalépésének napján ennek megfelelő összeg azokban a tagállamokban, ahol az euró nem hivatalos pénznem; vagy

ii.  a 7. cikk (1) bekezdése b) ▌pontjának vagy a 7. cikk (4) bekezdésének megsértése esetén 100 000 EUR, illetve a nemzeti pénznemben e rendelet hatálybalépésének napján ennek megfelelő összeg azokban a tagállamokban, ahol az euró nem hivatalos pénznem;

2.  jogi személyre vonatkozóan legalább az alábbi maximális közigazgatási pénzbírság:

i.  az 5., 5a., 5b. 5c., 5d. cikknek, a 6. cikknek, a 7., 7a., 7b. cikknek, a 8., 9., ▌11., 14., 15., ▌17., 18., 19. ▌és a 23. cikknek a megsértése esetén 1 000 000 EUR vagy, amennyiben az nagyobb, a jogi személy rendelkezésre álló legutolsó, a vezető testület által jóváhagyott beszámoló szerinti éves árbevételének 10%-a. Amennyiben a jogi személy anyavállalat vagy anyavállalat leányvállalata, amelynek a 2013/34/EU irányelv értelmében összevont pénzügyi beszámolót kell készítenie, a figyelembe veendő teljes éves árbevétel a rendelkezésre álló legutolsó, a végső anyavállalat vezető testülete által jóváhagyott összevont beszámoló szerinti teljes éves árbevétel, vagy bankok esetében a 86/635/EGK irányelv szerinti, biztosítótársaságok esetében a 91/674/EGK irányelv szerinti, annak megfelelő típusú bevétel, vagy amennyiben a személy társulás, a tagok összesített árbevételének 10%-a; vagy

ii.  a 7. cikk (1) bekezdése b) és c) pontjának megsértése esetén 250 000 EUR vagy, amennyiben az nagyobb, a jogi személy rendelkezésre álló legutolsó, a vezető testület által jóváhagyott beszámoló szerinti éves árbevételének 2%-a. Amennyiben a jogi személy anyavállalat vagy anyavállalat leányvállalata, amelynek a 2013/34/EU irányelv értelmében összevont pénzügyi beszámolót kell készítenie, a figyelembe veendő teljes éves árbevétel a rendelkezésre álló legutolsó, a végső anyavállalat vezető testülete által jóváhagyott összevont beszámoló szerinti teljes éves árbevétel, vagy bankok esetében a 86/635/EGK irányelv szerinti, biztosítótársaságok esetében a 91/674/EGK irányelv szerinti, annak megfelelő típusú bevétel, vagy amennyiben a személy társulás, a tagok összesített árbevételének 10%-a;

(3)  [Legkésőbb e rendelet hatálybalépését követően 12 hónappal] a tagállamok értesítik a Bizottságot és az ESMA-t az (1) és (2) bekezdésben említett szabályokról.

A tagállamok dönthetnek úgy, hogy olyan jogsértésekre vonatkozóan, amelyekre a nemzeti jog értelmében büntetőjogi szankció vethető ki, nem állapítanak meg közigazgatási szankciókkal kapcsolatos szabályokat. Ebben az esetben a tagállamok az első albekezdésben említett értesítéssel együtt közlik a Bizottsággal és az ESMA-val a vonatkozó büntetőjogi rendelkezéseiket.

A tagállamok az említett szabályok későbbi módosításairól haladéktalanul értesítik a Bizottságot és az ESMA-t.

(4)  A tagállamok az illetékes hatóságokat a nemzeti joggal összhangban az (1) bekezdésben említetteken kívül további szankcionálási hatáskörökkel is felruházhatják, és az említett bekezdésben rögzítettet meghaladó mértékű szankciókat is előírhatnak.

32. cikk

A felügyeleti és szankcionálási hatáskörök gyakorlása, az együttműködési kötelezettség

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy a közigazgatási szankciók típusának, szintjének és arányosságának meghatározásakor az illetékes hatóságok figyelembe vegyenek minden lényeges körülményt, adott esetben többek között:

a)  a jogsértés súlyossága és időtartama;

aa)  a referenciamutató kritikus jellege a pénzügyi stabilitásra és a reálgazdaságra nézve;

b)  a felelős személy felelősségének mértéke;

c)  ▌a felelős jogi személy teljes árbevétele vagy a felelős természetes személy ▌ éves jövedelme;

d)  a felelős személy által elért nyereség vagy elkerült veszteség szintje, amennyiben ez meghatározható;

e)  a felelős személy illetékes hatósággal való együttműködésének szintje, az adott személy által elért nyereség vagy elkerült veszteség visszatérítése szükségességének sérelme nélkül;

f)  az érintett személy korábbi jogsértései;

g)  a jogsértést követően valamely felelős személy által a jogsértés megismétlődésének megelőzése érdekében hozott intézkedések.

(2)  Szankcionálási hatásköreiknek a 31. cikkben meghatározott körülmények közötti gyakorlása során az illetékes hatóságok szorosan együttműködnek egymással annak érdekében, hogy a felügyeleti és vizsgálati hatáskörök, illetve a közigazgatási szankciók az e rendeletnek megfelelő kívánt eredménnyel járjanak. Az esetleges párhuzamosságok és átfedések elkerülése érdekében a felügyeleti és vizsgálati hatásköröknek, valamint a közigazgatási szankcióknak és pénzbírságoknak a több tagállamot érintő esetekben történő alkalmazása során az illetékes hatóságok koordinálják tevékenységüket.

(2a)  Amennyiben a tagállamok a (31) cikkel összhangban úgy döntenek, hogy az abban a cikkben említett rendelkezések megszegése esetére büntetőjogi szankciókat állapítanak meg, biztosítják, hogy megfelelő intézkedések álljanak rendelkezésre abból a célból, hogy az illetékes hatóságok rendelkezzenek az ahhoz szükséges jogkörökkel, hogy a joghatóságukon belül kapcsolatba lépjenek az igazságszolgáltatási hatóságokkal, és az e rendelet esetleges megsértéséért indított bűnügyi nyomozásokhoz vagy eljárásokhoz kapcsolódó konkrét információkat szerezzenek be, és azokat továbbítsák más illetékes hatóságoknak és az ESMA-nak az egymással és az ESMA-val való, az e rendelet végrehajtását szolgáló együttműködési kötelezettségük teljesítése érdekében.

(2b)  Az illetékes hatóságok segítséget nyújtanak más tagállamok illetékes hatóságainak. Ez magában foglalja különösen az információcserét és az együttműködést a vizsgálatok vagy a felügyeleti tevékenység során. Az illetékes hatóságok a pénzbírságok behajtásának megkönnyítése tekintetében is együttműködhetnek más tagállamok illetékes hatóságaival.

33. cikk

A határozatok közzététele

(1)  Az e rendelet megsértéséért közigazgatási szankciót vagy intézkedést kiszabó határozatot az illetékes hatóságok közvetlenül azt követően, hogy a szankció által sújtott személyt tájékoztatták róla, közzéteszik hivatalos honlapjukon. A közzététel legalább a jogsértés típusára és jellegére, valamint a felelős személy kilétére vonatkozó információt tartalmazza. Ez a kötelezettség nem alkalmazandó a vizsgálati jellegű intézkedéseket kiszabó határozatokra.

(2)  Amennyiben az illetékes hatóság a jogi személyek kilétének vagy a természetes személyek személyes adatainak közzétételét az ilyen jellegű adatok közzétételének arányosságára vonatkozó, esetenként elvégzett vizsgálat alapján aránytalannak találja, vagy ha a közzététel veszélyezteti a pénzügyi piacok stabilitását vagy valamely folyamatban lévő vizsgálatot, az illetékes hatóság vagy:

a)  késlelteti a szankciót vagy intézkedést kiszabó határozat közzétételét mindaddig, amíg a közzététel elleni érvek megszűnnek;

b)  anonim, a nemzeti jognak megfelelő módon közzéteszi a szankciót vagy intézkedést kiszabó határozatot, feltéve, hogy az anonim közzététel biztosítja az érintett személyes adatok hatékony védelmét. A szankciót vagy intézkedést kiszabó határozat anonim közzététele esetén az érintett adatok közzététele ésszerű ideig elhalasztható, ha ezen időszakon belül az anonim közzététel indokai várhatóan megszűnnek;

c)  egyáltalán nem teszi közzé a szankciót vagy intézkedést megállapító határozatot, amennyiben úgy ítéli meg, hogy a fenti a) és b) pontban meghatározott opciók nem elegendők annak biztosításához, hogy:

i.  a pénzügyi piacok stabilitása ne kerüljön veszélybe; vagy

ii.  a kisebb jelentőségűnek tartott intézkedésekről szóló határozatok közzététele arányos legyen.

(3)  Amennyiben a szankciót vagy intézkedést kiszabó határozat ellen az illetékes igazságügyi vagy más hatósághoz fellebbezést nyújtanak be, az illetékes hatóságok hivatalos honlapjukon haladéktalanul közzéteszik az erre vonatkozó információt és a fellebbezés eredményével kapcsolatos későbbi információkat. A szankciót vagy intézkedést kiszabó korábbi határozatot semmissé tevő határozatokat ugyancsak közzéteszik.

(4)  Az illetékes hatóságok biztosítják, hogy az e cikkel összhangban közzétett információk a közzétételüket követően legalább öt évig elérhetők maradjanak a hivatalos honlapjukon. A közzétételben személyes adatok csak a szükséges ideig, az alkalmazandó adatvédelmi szabályokkal összhangban szerepeltethetők az illetékes hatóság hivatalos honlapján.

(4a)  A tagállamok évente összesített tájékoztatást küldenek az ESMA-nak a 31. cikkel összhangban kivetett összes szankcióról és intézkedésről. Ez a kötelezettség nem vonatkozik a vizsgálati jellegű intézkedésekre. Az ESMA az említett információkat éves jelentésben teszi közzé.

Amennyiben a tagállamok a 31. cikkel összhangban úgy döntenek, hogy büntetőjogi szankciókat szabnak ki az adott cikk rendelkezéseinek megsértése esetén, illetékes hatóságaik évente az ESMA rendelkezésére bocsátják az összes büntetőjogi kivizsgálással és kiszabott büntetőjogi szankcióval kapcsolatos névtelenített és összesített adatot. Az ESMA éves jelentésben teszi közzé a kivetett büntetőjogi szankciókra vonatkozó adatokat.

34. cikk

Az illetékes hatóságok kollégiumai

(1)  ▌A 3. cikk (1) bekezdésének 21. pontja szerinti, nemzeti jellegű referenciamutatók kivételével valamely referenciamutatónak a kritikus referenciamutatók listájára történő, a 25a. cikk szerinti felvételétől számított 30 napon belül az érintett illetékes hatóság létrehozza az illetékes hatóságok kollégiumát.

(2)  A kollégium tagjai a referenciamutató-kezelő illetékes hatósága, az ESMA és a adatszolgáltatók illetékes hatóságai.

(3)  Más tagállamok illetékes hatóságai akkor jogosultak arra, hogy a kollégium tagjává váljanak, ha a referenciamutató előállításának beszüntetése súlyosan hátrányos következményekkel járna az adott tagállam pénzügyi stabilitására, piacainak rendes működésére, fogyasztóira vagy reálgazdaságára.

Ha egy illetékes hatóság az első albekezdés alapján a kollégium tagjává kíván válni, kérelemmel fordul a referenciamutató-kezelő illetékes hatóságához, kérelmében bemutatva az első albekezdésben említett követelmények teljesülését igazoló bizonyítékokat. A referenciamutató-kezelő érintett illetékes hatósága elbírálja a kérelmet, és annak kézhezvételétől számított 30 ▌napon belül értesíti a kérelmet benyújtó hatóságot arról, hogy az említett követelmények megítélése szerint teljesültek-e. Amennyiben úgy ítéli meg, hogy az említett követelmények nem teljesültek, a kérelmet benyújtó hatóság a (10) bekezdéssel összhangban az ESMA-hoz utalhatja az ügyet.

(4)  Az ESMA az 1095/2010/EU rendelet 21. cikkének megfelelően hozzájárul az e cikkben említett felügyeleti kollégium hatékony, eredményes és következetes működésének ösztönzéséhez és nyomon követéséhez. E célból az ESMA a megfelelő módon részt vesz a kollégiumban, és e célból illetékes hatóságnak minősül.

(5)  Az ESMA vezeti a kollégium üléseit, koordinálja a kollégium tevékenységeit, és biztosítja a kollégium tagjai közötti hatékony információcserét.

(6)  A referenciamutató-kezelő illetékes hatósága a kollégium keretében írásbeli rendelkezéseket állapít meg az alábbiakra vonatkozóan:

a)  az illetékes hatóságok között kicserélendő információk;

b)  az illetékes hatóságok közötti döntéshozatali folyamat;

c)  esetek, amikor az illetékes hatóságoknak konzultálniuk kell egymással;

d)  a 14. cikk (3) bekezdésében említett intézkedések végrehajtása kapcsán a 14. cikk (5a) bekezdése alapján nyújtandó segítség.

Amennyiben a referenciamutató-kezelő több referenciamutatót állít elő, az ESMA egyetlen kollégiumot is létrehozhat a referenciamutató-kezelő által előállított összes referenciamutató felügyeletére.

(7)  A (6) bekezdés szerinti rendelkezésekre vonatkozó megállapodás hiányában a kérdést az ESMA kivételével a kollégium bármely tagja az ESMA-hoz utalhatja. A végleges szöveg elfogadását megelőzően a referenciamutató-kezelő illetékes hatósága kellően figyelembe veszi az ESMA-nak az írásbeli koordinációs szabályokra vonatkozóan adott tanácsát. Az írásbeli koordinációs szabályokat olyan egységes dokumentumba foglalják, amely tartalmazza az ESMA-nak az írásbeli koordinációs szabályokról adott tanácsától való bármilyen jelentős eltérés teljes körű indoklását is. A referenciamutató-kezelő illetékes hatósága továbbítja az írásbeli koordinációs szabályokat a kollégium tagjainak és az ESMA-nak.

(8)  A ▌24. cikkben, és adott esetben a 14. és 23. cikkben említett intézkedések meghozatala előtt a referenciamutató-kezelő illetékes hatósága konzultál a kollégium tagjaival. A kollégium tagjai a hatáskörükön belül minden ésszerű lépést megtesznek annak érdekében, hogy a (6) bekezdésben említett írásbeli megállapodásban meghatározott határidőn belül megállapodás szülessen. Az illetékes hatóságok között felmerülő viták esetén a közös álláspont kialakításának segítése érdekében közvetítési mechanizmust kell létrehozni.

(9)  Amennyiben a kollégium tagjai között nem születik megállapodás ▌, az ESMA kivételével bármely illetékes hatóság az ESMA-hoz fordulhat a következő helyzetekben:

a)  ha valamely illetékes hatóság nem közölt vele valamely lényeges információt;

b)  ha a (3) bekezdés szerinti kérelmet követően a referenciamutató-kezelő illetékes hatósága arról értesítette a kérelmet benyújtó hatóságot, hogy az említett bekezdésben meghatározott követelmények nem teljesültek, vagy ha a referenciamutató-kezelő illetékes hatósága nem reagált a kérelemre ésszerű időn belül;

c)  ha az illetékes hatóságok nem tudtak megegyezni a (6) bekezdésben meghatározott ügyben;

d)  ha ▌nézeteltérés áll fenn a ▌23. és 24. ▌cikknek megfelelően meghozandó

Amennyiben az ügy 20 nappal az első albekezdésben előírt, az ESMA elé való utalását követően nem rendeződött, a referenciamutató-kezelő illetékes hatóságának végleges döntést kell hoznia, és döntését írásban részletesen meg kell indokolnia az első albekezdésben említett hatóságok és az ESMA részére.

Amennyiben az ESMA úgy véli, hogy a referenciamutató-kezelő illetékes hatósága a (8) bekezdésben említett olyan intézkedést hozott, amely esetleg nem felel meg az uniós jognak, az 1095/2010/EU rendelet 17. cikkével összhangban jár el.

(9a)  A 13a. vagy a 14. cikk szerint meghozandó bármely intézkedéssel a kollégiumon belül egyet nem értő hatóság a kérdést az ESMA elé terjesztheti. Az EUMSZ 258. cikkének sérelme nélkül az ESMA az 1095/2010/EU rendelet 19. cikke szerint léphet fel.

(9b)  A 13a. vagy 14. cikk alapján hozott valamennyi intézkedés érvényben marad legalább addig, amíg a kollégium a (8) és (9a) bekezdés szerint megállapodásra nem jut.

35. cikk

Együttműködés az ESMA-val

(1)  E rendelet alkalmazásában az illetékes hatóságok az 1095/2010/EU rendeletnek megfelelően együttműködnek az ESMA-val.

(2)  Az illetékes hatóságok az 1095/2010/EU rendelet 35. cikkével összhangban haladéktalanul az ESMA rendelkezésére bocsátják a feladatai ellátásához szükséges valamennyi információt.

(2a)  Az 1227/2011/EU rendelet végrehajtásában és megfigyelésében játszott szerepének megfelelően az Energiaszabályozói Együttműködési Ügynökség (ACER) és más érintett felügyeleti szervek e rendelet alkalmazásában együttműködnek az ESMA-val, közreműködnek a szabályozástechnikai standardtervezetek és a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok kidolgozásában, és haladéktalanul rendelkezésére bocsátják a feladatai ellátásához szükséges valamennyi információt.

(3)  Az ESMA végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki, amelyek meghatározzák a (2) bekezdés szerinti információcsere eljárásait és formáit.

Az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardtervezeteket az ESMA [XXX]-ig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.

36. cikk

Szakmai titoktartás

(1)  A szakmai titoktartás (2) bekezdésben meghatározott feltételeit az e rendelet alapján megkapott, kicserélt vagy továbbított minden bizalmas információra alkalmazni kell.

(2)  Szakmai titoktartási kötelezettség alkalmazandó minden olyan személyre, aki az illetékes hatóságnak vagy olyan hatóságnak vagy piaci vállalkozásnak vagy természetes vagy jogi személynek dolgozik vagy dolgozott, akire vagy amelyre az illetékes hatóság hatásköröket ruházott át, beleértve az illetékes hatóság által megbízott ellenőröket és szakértőket is.

(3)  A szakmai titoktartás hatálya alá tartozó információk – törvényben megállapított ellenkező rendelkezés hiányában – semmilyen más személlyel, illetve hatósággal nem közölhetők.

(4)  Az e rendelet alapján az illetékes hatóságok között folytatott bármilyen, üzleti vagy működési feltételekkel, illetve más gazdasági vagy személyes jellegű ügyekkel kapcsolatos információcsere bizalmas adatközlésnek minősül és a szakmai titoktartás követelményeinek hatálya alá tartozik, kivéve, ha az illetékes hatóság az információközléssel egyidejűleg megállapítja, hogy a szóban forgó információ közreadható, vagy ha az információközlést bírósági eljárás teszi szükségessé.

VIII.CÍM

FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ ÉS VÉGREHAJTÁSI JOGI AKTUSOK

37. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1)  A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás feltételeit ez a cikk tartalmazza.

(2)  A Bizottság [e rendelet hatálybalépésének időpontja]-tól/-(jé)től kezdődően határozatlan időre szóló felhatalmazást kap a 3. cikk (2) bekezdésben és 23. cikk (7) bekezdésben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására.

(3)  Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 3. cikk (2) bekezdésében ▌és a 23. cikk (7) bekezdésében említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4)  A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(5)  A 3. cikk (2) bekezdése ▌és a 23. cikk (7) bekezdése értelmében elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, vagy ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem emel kifogást. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.

38. cikk

Bizottsági eljárás

(1)  A Bizottság munkáját az európai értékpapír-bizottság segíti. E bizottság a 182/2011/EU rendelet szerinti bizottság.

(2)  Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni, figyelemmel annak 8. cikke rendelkezéseire.

VIII.CÍM

Átmeneti és záró rendelkezések

39. cikk

Átmeneti rendelkezések

(1)  A [rendelet hatálybalépésének napja]-án/én referenciamutatót előállító referenciamutató-kezelők [az alkalmazás időpontjától számított 12 hónapon belül] kérelmezik a 23. vagy a 23a. cikk szerinti engedélyezésüket vagy nyilvántartásba vételüket.

(1a)  Az illetékes nemzeti hatóságok megvizsgálják, hogy a nyilvántartásba vett mutatók közül melyik minősül „kritikusnak”. E mutatókat a 23. cikkben meghatározott engedélyezési eljárásnak kell alávetni.

(2)  Az engedélykérelmet vagy nyilvántartásba vétel iránti kérelmet az (1) bekezdés szerint benyújtott természetes és jogi személyek a meglévő referenciamutatót mindaddig előállíthatja, amíg az engedélyezés elutasításra nem kerül, és azt addig a felügyelt szervezetek is használhatják.

(3)  Amennyiben egy meglévő referenciamutató nem felel meg e rendelet követelményeinek, de a referenciamutatónak a rendelet előírásainak való megfelelőségét biztosító megváltoztatása vis maior esetet eredményezne, meghiúsítaná vagy más módon sértené azon pénzügyi ügylet vagy pénzügyi eszköz feltételeit, amelyhez a referenciamutató referenciaértékként szolgál, a referenciamutató meglévő pénzügyi eszközökben és pénzügyi szerződésekben való további használatát azon tagállam érintett illetékes hatósága engedélyezheti, amelyben a referenciamutatót előállító természetes vagy jogi személy található, mindaddig, amíg az illetékes hatóság úgy ítéli meg, hogy referenciamutató használatát be lehet szüntetni vagy azt egy másik referenciamutatóval fel lehet váltani anélkül, hogy az ügylet részes felei kárt szenvednének.

(3a)  Olyan meglévő referenciamutató egyetlen új pénzügyi eszköz vagy pénzügyi ügylet referenciaértékeként sem szolgálhat, amely [a rendelet hatályba lépése]-t követően nem felel meg az e rendeletben előírt követelményeknek.

(3b)  A (3a) bekezdéstől eltérve, az e rendeletben előírt követelményeknek meg nem felelő meglévő referenciamutató [a rendelet hatályba lépése]-t követő egy évig szolgálhat új pénzügyi eszköz vagy pénzügyi ügylet referenciaértékeként, feltéve, hogy a pénzügyi eszközre fedezeti célból szükség van egy meglévő, a referenciamutatót referenciaértékként használó pénzügyi eszköz kockázatának kezelése érdekében.

(4)  ▌A 20. cikk (2) vagy (2a) bekezdésében említett egyenértékűségi határozatnak a Bizottság általi elfogadásáig az uniós felügyelt szervezetek a harmadik országban található referenciamutató-kezelők referenciamutatóit csak akkor használhatják, ha e rendelet hatálybalépésekor a referenciamutató meglévő pénzügyi eszközök és pénzügyi ügyletek referenciaértékeként szolgál, ▌vagy ha e rendelet hatálybalépésétől számított három éves időtartamig a referenciamutató új pénzügyi eszközök és pénzügyi ügyletek referenciaértékeként szolgál.

39a. cikk

A tájékoztatók és a kiemelt információkat tartalmazó dokumentumok frissítésének határideje

A 19. cikk (2) bekezdése nem érinti a rendelet hatálybalépése előtt a 2003/71/EK irányelv alapján jóváhagyott, meglévő tájékoztatókat. Az e rendelet hatálybalépése előtt a 2009/65/EK irányelv alapján jóváhagyott tájékoztatók esetében a mögöttes dokumentumokat az első adandó alkalommal, de legkésőbb [a rendelet hatálybalépéstől* számított [tizenkét] hónapon belül] frissíteni kell.

40. cikk

Felülvizsgálat

(1)   A Bizottság 2018. január 1-jéig felülvizsgálja e rendeletet, és jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak erről és különösen:

a)  a kritikus referenciamutatókra és a kötelező részvételre vonatkozó, 13. cikkben és 14. cikkben meghatározott rendelkezések működéséről és eredményességéről, valamint a kritikus referenciamutató 3. cikkben foglalt fogalommeghatározásáról; valamint

b)  a VI. cím alatt megállapított felügyeleti rendszer és a 34. cikkben meghatározott kollégiumok eredményességéről, valamint egyes referenciamutatók uniós testület által történő felügyeletének megfelelőségéről.

(1a)  A Bizottság felülvizsgálja a referenciamutatókra − és különösen az árjelentő ügynökségek árupiaci referenciamutatóira − vonatkozó nemzetközi elvek és harmadik országok referenciamutatók előállításával kapcsolatos jogi kereteinek és jogalkalmazási gyakorlatainak alakulását, és [e rendelet hatályba lépését követő négy éven belül]-ig* és azt követően négyévente jelentést nyújt be erről az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. Adott esetben a jelentéseket jogalkotási javaslatnak kell kísérnie.

41. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba.

Rendelkezéseit a Bizottság által e rendelet alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusok [hatálybalépését 6 hónappal követő dátum]-tól/-től kell alkalmazni.

A 13. cikk (1) bekezdését és a 14. és 34. cikket azonban [a hatálybalépést 6 hónappal követő dátum]-tól/-től kell alkalmazni.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt .....

az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

(1)HL C 177., 2014.6.11., 42. o.
(2) HL C 113., 2014.4.15., 1. o.
(3)HL L 145., 2004.4.30., 1. o.
(4)HL L 345., 2003.12.31., 64. o.
(5)HL L 302., 2009.11.17., 32. o.
(6)HL L 326., 2011.12.8., 1. o.
(7) Az Európai Parlament és a Tanács 2014/17/EU irányelve (2014. február 4.) a lakóingatlanokhoz kapcsolódó fogyasztói hitelmegállapodásokról, valamint a 2008/48/EK és a 2013/36/EU irányelv és az 1093/2010/EU rendelet módosításáról (HL L 60., 2014.2.28., 34. o.).
(8) Az Európai Parlament és a Tanács 1095/2010/EU rendelete (2010. november 24.) az európai felügyeleti hatóság (Európai Értékpapír-piaci Hatóság) létrehozásáról, a 716/2009/EK határozat módosításáról és a 2009/77/EK bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 331., 2010.12.15., 84. o.).
(9) Az Európai Parlament és a Tanács 596/2014/EU rendelete (2014. április 16.) a piaci visszaélésekről (piaci visszaélésekről szóló rendelet), valamint a 2003/6/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv és a 2003/124/EK, a 2003/125/EK és a 2004/72/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 173., 2014.6.12., 1. o.).
(10)HL L 281., 1995.11.23., 31. o.
(11)HL L 8., 2001.1.12., 1. o.
(12). Az Európai Parlament és a Tanács 1227/2011/EU rendelete (2011. október 25.) a nagykereskedelmi energia piacok integritásáról és átláthatóságáról (HL L 326., 2011.12.8., 1. o.).
(13)HL L 55., 2011.2.28., 13. o.
(14) Az Európai Parlament és Tanács 2013/36/EU irányelve (2013. június 26.) a hitelintézetek tevékenységéhez való hozzáférésről és a hitelintézetek és befektetési vállalkozások prudenciális felügyeletéről, a 2002/87/EK irányelv módosításáról, és a 2006/48/EK és a 2006/49/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 176., 2013.6.27., 338. o.).
(15)Az Európai Parlament és a Tanács 2009/72/EK irányelve (2009. július 13.) a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 2003/54/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 211., 2009.8.14., 55. o.).
(16)Az Európai Parlament és a Tanács 2009/73/EK irányelve (2009. július 13.) a földgáz belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 2003/55/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 9., 2009.8.14., 112. o.).
(17) Bizottság 1031/2010/EU rendelete (2010. november 12.) az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról szóló 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv alapján az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei árverés útján történő értékesítésének időbeli ütemezéséről, lebonyolításáról és egyéb vonatkozásairól (HL L 302., 2010.11.18., 1. o.).
(18) A Bizottság 1348/2014/EU végrehajtási rendelete (2014. december 17.) a nagykereskedelmi energiapiacok integritásáról és átláthatóságáról szóló 1227/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 8. cikke (2) és (6) bekezdésének végrehajtására irányuló adatszolgáltatásról (HL L 363., 2014.12.18., 121. o.).
(19) Az Európai Parlament és a Tanács 2009/65/EK irányelve (2009. július 13.) az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásokra (ÁÉKBV) vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról (HL L 302., 2009.11.17., 32. o.).
(20)Az Európai Parlament és a Tanács 2009/138/EK irányelve (2009. november 25.) a biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdéséről és gyakorlásáról (Szolvencia II) (HL L 335., 2009.12.17., 1. o.).
(21)HL L 302., 2009.11.17., 32. o.
(22)Az Európai Parlament és a Tanács 2011/61/EU irányelve (2011. június 8.) az alternatívbefektetésialap-kezelőkről, valamint a 2003/41/EK és a 2009/65/EK irányelv, továbbá az 1060/2009/EK és az 1095/2010/EU rendelet módosításáról (HL L 174., 2011.7.1., 1. o.).
(23) Az Európai Parlament és a Tanács 648/2012/EU rendelete (2012. július 4.) a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekről, a központi szerződő felekről és a kereskedési adattárakról (HL L 201., 2012.7.27., 1. o.).
(24)Az Európai Parlament és a Tanács 2008/48/EK irányelve (2008. április 23.) a fogyasztói hitelmegállapodásokról és a 87/102/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 133., 2008.5.22., 66. o.).
(25) Az Európai Parlament és a Tanács 2014/17/EU irányelve (2014. február 4.) a lakóingatlanokhoz kapcsolódó fogyasztói hitelmegállapodásokról, valamint a 2008/48/EK és a 2013/36/EU irányelv és az 1093/2010/EU rendelet módosításáról ( HL L 60., 2014.2.28., 34. o.).
(26)A Bizottság 1287/2006/EK rendelete (2006. augusztus 10.) a 2004/39/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a befektetési vállalkozások nyilvántartás-vezetési kötelezettségei, az ügyletek bejelentése, a piac átláthatósága, a pénzügyi eszközök piaci bevezetése, valamint az irányelv alkalmazásában meghatározott kifejezések tekintetében történő végrehajtásáról (HL L 241., 2006.9.2., 1. o.).
(27) Az Európai Parlament és a Tanács 600/2014/EU rendelete (2014. május 15.) a pénzügyi eszközök piacairól és a 648/2012/EU rendelet módosításáról (HL L 173., 2014.6.12., 84. o.).
(28)ESMA/2014/937., 2014. augusztus 1.

Jogi nyilatkozat