Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2014/2145(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0190/2015

Előterjesztett szövegek :

A8-0190/2015

Viták :

PV 24/06/2015 - 20
CRE 24/06/2015 - 20

Szavazatok :

PV 24/06/2015 - 23.5
CRE 24/06/2015 - 23.5
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2015)0238

Elfogadott szövegek
PDF 390kWORD 146k
2015. június 24., Szerda - Brüsszel Végleges kiadás
A gazdasági kormányzás keretének felülvizsgálata: mérleg és főbb kérdések
P8_TA(2015)0238A8-0190/2015

Az Európai Parlament 2015. június 24-i állásfoglalása a gazdasági kormányzás keretének felülvizsgálatáról: mérleg és főbb kérdések (2014/2145(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a pénzügyi stabilitásuk tekintetében súlyos nehézségekkel küzdő vagy súlyos nehézségek által fenyegetett euróövezeti tagállamok gazdasági és költségvetési felügyeletének megerősítéséről szóló, 2013. május 21-i 472/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel a költségvetésiterv-javaslatok monitoringjára és értékelésére, valamint az euróövezeti tagállamok túlzott hiánya kiigazításának biztosítására vonatkozó közös rendelkezésekről szóló, 2013. május 21-i 473/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2),

–  tekintettel a költségvetési egyenleg felügyeletének megerősítéséről és a gazdaságpolitikák felügyeletéről és összehangolásáról szóló 1466/97/EK tanácsi rendelet 5. cikke (1) bekezdésének alkalmazásáról a Bizottság akkori alelnöke, Olli Rehn által küldött 2013. július 3-i levélre,

–  tekintettel a költségvetési egyenleg felügyeletének megerősítéséről és a gazdaságpolitikák felügyeletéről és összehangolásáról szóló 1466/97/EK tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2011. november 16-i 1175/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3),

–  tekintettel a túlzott hiány esetén követendő eljárás végrehajtásának felgyorsításáról és pontosításáról szóló 1467/97/EK rendelet módosításáról szóló, 2011. november 8-i 1177/2011/EU tanácsi rendeletre(4),

–  a költségvetési felügyelet euróövezetbeli eredményes érvényesítéséről szóló, 2011. november 16-i 1173/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(5),

–  tekintettel a tagállamok költségvetési keretrendszerére vonatkozó követelményekről szóló, 2011. november 8-i 2011/85/EU tanácsi irányelvre(6),

–  tekintettel a makrogazdasági egyensúlytalanságok megelőzéséréről és kiigazításáról szóló, 2011. november 16-i 1176/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(7),

–  tekintettel a túlzott makrogazdasági egyensúlytalanságoknak az euróövezeten belüli kiigazítására vonatkozó végrehajtási intézkedésekről szóló, 2011. november 16-i 1174/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(8),

–  tekintettel a trojkának (EKB, Bizottság és IMF) az euróövezet programországaival kapcsolatos szerepéről és műveleteiről szóló vizsgálatról szóló, 2014. március 13-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel az Európai Unió többszintű irányításának alkotmányos problémáiról szóló, 2013. december 12-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel a gazdaságpolitikai koordináció európai szemeszteréről szóló 2011. december 1-jei állásfoglalására(11),

–  tekintettel a pénzügyi, gazdasági és szociális válságról szóló, 2011. július 6-i állásfoglalására: a szükséges intézkedésekre és kezdeményezésekre irányuló ajánlások(12),

–  tekintettel „A gazdasági kormányzás felülvizsgálata – Jelentés az 1173/2011/EU, az 1174/2011/EU, az 1175/2011/EU, az 1176/2011/EU, az 1177/2011/EU, a 472/2013/EU és a 473/2013/EU rendelet alkalmazásáról” című, 2014. november 28-i bizottsági közleményre (COM(2014)0905),

–  tekintettel „A Stabilitási és Növekedési Paktum hatályos szabályai által biztosított rugalmasság legjobb kihasználása” című, 2015. január 13-i bizottsági közleményre (COM(2015)0012),

–  tekintettel a Bizottságnak a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról szóló, 2014. július 23-i hatodik jelentésére (COM(2014)0473),

–  tekintettel az Európai Tanács 2014. júniusi és decemberi ülésének következtetéseire,

–  tekintettel a 2014. októberi euróövezeti csúcsértekezlet következtetéseire,

–  tekintettel a Bizottság elnöke, Jean-Claude Juncker által az Európai Parlamentben, 2014. július 15-én tartott beszédre,

–  tekintettel a Jackson Hole-ban tartott központi banki szimpóziumon, 2014. augusztus 22-én az EKB elnöke, Mario Draghi által tartott beszédre,

–  tekintettel az EKB „A költségvetési és makrogazdasági egyensúlyhiányok azonosítása – a megerősített uniós kormányzási keretben rejlő, kihasználatlan szinergiák” (The identification of fiscal and macroeconomic imbalances – unexploited synergies under the strengthened EU governance framework) című, 157. számú, 2014. novemberi alkalmi kiadványára,

–  tekintettel az OECD „Trendek a jövedelmek egyenlőtlenségében és annak a gazdasági növekedésre gyakorolt hatása” (Trends in income inequality and its impact on economic growth) című, 2014. december 9-i 163. számú, szociális, foglalkoztatási és migrációs munkadokumentumára,

–  tekintettel az IMF „Az euróövezeti költségvetési unió felé” (Towards a fiscal union for the euro area) című, 2013. szeptemberi személyzeti vitaanyagára,

–  tekintettel az EKB Kormányzótanácsának „A gazdasági kormányzás megerősítése az euróövezetben” című, 2010. június 10-i javaslataira,

–  tekintettel a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról szóló hatodik jelentésről (Befektetés a munkahelyekbe és a növekedésbe) az Általános Ügyek (Kohéziós Ügyek) Tanácsa által 2014. november 19-én elfogadott tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére, valamint a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság, illetve az Alkotmányügyi Bizottság véleményeire (A8-0190/2015),

A.  mivel az euróövezeti gazdasági kormányzás, melynek célja a fenntarthatatlan államháztartások elkerülése és a költségvetési politikák koordinálása, a Stabilitási és Növekedési Paktummal kezdődött, amely két egyszerű szabályt fogalmazott meg a gazdasági és monetáris unió egészére gyakorolt káros hatások elkerülésére;

B.  mivel közvetlenül az euró bevezetése után konszolidációs kifáradás következett be e szabályok végrehajtása tekintetében, ami megalapozta a GMU jelenlegi válságának egyik elemét;

C.  mivel az eredeti Stabilitási és Növekedési Paktum reformjára 2005-ben került sor, amely több finomítást és nagyobb rugalmasságot vezetett be, de nem fordított kellő figyelmet a gyenge végrehajtási rendelkezések és koordináció jelentette problémákra;

D.  mivel ha több ország lenne kitéve az adósságszolgálat nemteljesítése kockázatának, ami a válság és a depresszió egész világon való elterjedését eredményezné, a helyzetet olyan ad hoc mechanizmusok bevezetésével lehetne kivédeni, mint az Európai Pénzügyi Stabilitási Eszköz (EFSF) és az európai pénzügyi stabilizációs mechanizmus (EFSM);

E.  mivel az ilyen fajta válság ismételt előfordulásának, valamint annak elkerülése érdekében, hogy a válság a bankszektoron keresztül más országokra is átterjedjen, számos intézkedést hoztak, amelyek között szerepelt a bankunió létrehozása, az Európai Stabilitási Mechanizmus, a hatos és kettes csomag formájában megvalósuló, a gazdasági kormányzásra vonatkozó továbbfejlesztett jogszabály, a gazdasági és monetáris unióbeli stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződés és az európai szemeszter, amelyek mindegyikét egy csomagnak kell tekinteni;

F.  mivel a Bizottság legfrissebb, tavaszi előrejelzése szerint két egymást követő, negatív növekedést eredményező év után a bruttó hazai termék (GDP) az euróövezetben várhatóan emelkedni fog, ami azt jelenti, hogy a gazdasági fellendülés lassan kezd teret nyerni, és azt tovább kell erősíteni, mivel a kibocsátási rés továbbra is nagy;

G.  mivel továbbra is jelentős különbségek vannak a tagállamok között a programok végrehajtása után is az államadósság aránya, a költségvetési hiány aránya, a munkanélküliség szintje, a folyó fizetési mérleg, valamint a szociális védelmi szintek vonatkozásában, ami tükrözi a válságok okainak eredete és kiindulási pontja közötti különbségeket, valamint az intézmények és az érintett tagállamok közötti megállapodás eredményeként megszületett intézkedések végrehajtása tekintetében mutatkozó ambíciót, hatást és nemzeti felelősségvállalást;

H.  mivel az euróövezetbeli beruházás 17%-kal csökkent a válság előtti időszakhoz képest és továbbra is gyenge; mivel mind a jövőorientált, növekedést előmozdító beruházások hiánya, mind pedig az állam és a magánszektor fenntarthatatlan adósságállománya bénító terhet ró a jövő nemzedékeire;

I.  mivel folyamatban van egy európai beruházási terv mint a magánberuházások ösztönzésére szolgáló fontos eszköz megvalósítása, amelynek keretében a következő három évben 315 milliárd euró összegű új beruházásra kerülhet sor; mivel amennyiben a javasolt pénzügyi célkitűzések megvalósulnak, ez a terv csak egy eleme a felhalmozódott beruházási hiány leküzdésének, ezen felül strukturális reformok végrehajtása is szükséges, hogy befektetőbarát környezet alakuljon ki a tagállamokban;

A jelenlegi gazdaságirányítási keret számbavétele

1.  üdvözli a Bizottság 2014. november 28-i, a gazdasági kormányzás felülvizsgálatáról szóló közleményét; úgy véli, hogy a Bizottság értékelése képet ad arról, hogy a különböző eszközöket és eljárásokat hogyan és milyen mértékben alkalmazták és hajtották végre;

2.  hangsúlyozza, hogy a gazdasági kormányzási rendszer középpontjában a túlzott hiány és adósságszint, valamint a túlzott makrogazdasági egyensúlyhiány megakadályozása, illetve a gazdaságpolitikai koordináció áll; ezért hangsúlyozza, hogy a felülvizsgálat során a központi kérdés az, hogy a GMU ellenállóbbá vált-e az új gazdasági kormányzási keret révén, nevezetesen azt illetően, hogy képes-e elkerülni, hogy egy tagállam adósságszolgálatát ne teljesítse, hozzájárulva egyúttal a tagállamok gazdaságpolitikáinak szorosabb összehangolásához és konvergenciájához, magas szintű átláthatóság, hitelesség és a demokratikus elszámoltathatóság biztosítása mellett;

3.  tudomásul veszi a tényt, hogy egyes tagállamokban előrelépés történt az adósság szintjének kezelése terén, illetve volt, akinek sikerült kikerülnie a túlzottdeficit-eljárásból;

4.  osztja a Bizottság elemzését, miszerint az új keret egyes részei értek el eredményeket, ám a szabályozás normál gazdasági időkben való hatékonyságával kapcsolatos következtetések levonására vonatkozó képesség korlátozott;

5.  elismeri, hogy a hatos és kettes csomag alkalmazásának értékelése ebben a szakaszban csak részleges és nem választható el az európai szemesztertől, az EUMSZ-től és a költségvetési paktumtól;

6.  üdvözli, hogy a hatos és kettes csomag kibővíti a Stabilitási és Növekedési Paktum hatályát azzal, hogy kiegészíti azt a tagállamokon belüli és a tagállamok közötti makrogazdasági egyensúlytalanságok megelőzésére és kiigazítására irányuló eljárásokkal, és hogy elmozdul attól a szemlélettől, hogy túlzottan a deficitkritériumra hagyatkoznak, és immár figyelembe veszi a deficitet és az általános adósságszintet is, valamint hogy ennek révén már korábbi szakaszban megpróbálja azonosítani és korrigálni a lehetséges problémákat, és így már a lehető legkorábbi szakaszban megelőzni a válságok kialakulását, ugyanakkor rugalmasságot biztosítva a strukturális reformokra, a beruházásokra és a gazdasági ciklus kedvezőtlen körülményei esetére bevezetett záradékok révén; emlékeztet arra, hogy a rugalmasság nem veszélyeztetheti a paktum prevenciós jellegét;

7.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az eredménytábla korai szakaszban azonosítsa a makrogazdasági egyensúlyhiányokat és a fenntartható strukturális reformok fontosságát, amikor megpróbálják leküzdeni a makrogazdasági egyensúlyhiányt;

8.  hangsúlyozza, hogy a keret valamennyi országban és hosszabb időn át történő következetes és méltányos végrehajtása hozzájárul a hitelességhez; felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a Stabilitási és Növekedési Paktumnak a hatos és kettes csomag értelmében végzett módosításait alkalmazza, és azok szellemében járjon el, különösen a végrehajtási rendelkezések tekintetében;

9.  úgy véli, hogy a jelenlegi gazdasági helyzet a gyenge gazdasági növekedéssel és a magas munkanélküliséggel sürgős, átfogó és határozott intézkedéseket igényel holisztikus megközelítés keretében, amely növekedésbarát költségvetési konszolidáción, strukturális reformokon és a beruházások élénkítésén alapul a fenntartható növekedés és a versenyképesség helyreállítása, az innováció ösztönzése és a munkanélküliség elleni küzdelem érdekében, egyúttal kezelve a tartósan alacsony infláció kockázatát vagy a deflációs nyomás lehetséges veszélyét, valamint a tartós makrogazdasági egyensúlyhiányokat; hangsúlyozza, hogy a gazdasági kormányzás keretrendszerének a holisztikus megközelítés kulcsfontosságú elemét kell képeznie, hogy képes legyen kezelni e kihívásokat;

10.  egyetért Thyssen biztos azon állításával, hogy azon országok, amelyek kiváló minőségű munkahelyeket és jobb szociális védelmet biztosítanak, továbbá befektetnek a humántőkébe, ellenállóbbak a gazdasági válságokkal szemben; felszólítja a Bizottságot, hogy juttassa kifejezésre ezt az álláspontot valamennyi, az európai szemeszter politikájával kapcsolatos és országspecifikus ajánlásában;

11.  kiemeli azt a tényt, hogy a jelenlegi gazdasági kormányzási keretet végre kell hajtani, és szükség esetén tökéletesíteni kell a költségvetési stabilitás megteremtése, a növekedésbarát és felelős költségvetési gazdálkodást lehetővé tétele végett az euróövezet egészének átfogó értékeléséről folyó valódi vita elősegítése, az euróövezet gazdasági konvergenciája kilátásának javítása és a tagállamok különböző gazdasági és államháztartási helyzeteinek egyenrangú kezelése céljából; hangsúlyozza, hogy a keret vonatkozásában hiányzik a nemzeti szintű felelősségvállalás, és a keret korlátozott figyelmet fordít a nemzetközi gazdasági kilátásokra és a megfelelő demokratikus elszámoltathatósági mechanizmusra;

12.  hangsúlyozza, hogy a jelenlegi helyzet fokozott és inkluzív gazdasági koordinációt igényel, egészként tekintve az euróövezetre, és azt, hogy a szabályok végrehajtása tekintetében javítani kell a nemzeti felelősségvállalást és a demokratikus elszámoltathatóságot (a bizalom helyreállítása, a tagállamok közötti konvergencia, az államháztartás fenntarthatóságának javítása, a fenntartható strukturális reformok és a beruházások ösztönzése érdekében), valamint hogy gyorsan kell reagálni a legnyilvánvalóbb hibák javítása, a gazdasági kormányzási keret hatékonyságának javítása és a keret különböző országokban és hosszabb időn át tartó következetes és méltányos végrehajtásának biztosítása érdekében;

13.  hangsúlyozza, hogy a gazdasági kormányzásban egyszerű és átlátható eljárásokra van szükség, és figyelmeztet, hogy a jelenlegi bonyolult keretrendszer, valamint a végrehajtás és a felelősségvállalás hiánya rontja a keret hatékonyságát és a nemzeti parlamentek, helyi hatóságok, szociális partnerek és polgárok általi elfogadottságát a tagállamokban;

14.  elismeri, hogy előrelépés történt a középtávú költségvetési célra (MTO) vonatkozó vita terén és az euróövezeti tagállamokban a nemzeti vita iránti jobb felelősségvállalás tekintetében, a nemzeti költségvetési tanácsok hozzájárulásának is köszönhetően, amelyek független szervként eljárva nyomon követik a költségvetési szabályoknak és a makrogazdasági előrejelzéseknek való megfelelést; felhívja a Bizottságot, hogy adjon áttekintést a nemzeti költségvetési tanácsok felépítéséről és működéséről a különböző tagállamokban, továbbá arról, hogy e tanácsok hogyan javíthatják a nemzeti szintű felelősségvállalást;

15.  úgy véli, hogy a gazdasági kormányzási keretrendszer kulcsfontosságú politikai kezdeményezés, amely alátámasztja az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek és azon kiemelt kezdeményezéseinek alapjait, amelyek célja, hogy maradéktalanul kihasználják a belső piac kihasználatlan növekedési potenciálját; úgy véli, hogy az egységes piac kihasználatlan növekedési potenciáljának felszabadításával a tagállamok könnyebben meg tudják valósítani a gazdasági kormányzási keretrendszerben szereplő célokat; úgy véli továbbá, hogy az egységes piac elsődleges szereplői a fogyasztók és a vállalkozások;

Hogyan alkalmazható legjobban a rugalmassága hatályos szabályok keretében?

16.  hangsúlyozza, hogy a Stabilitási és Növekedési Paktum, amit annak érdekében vezettek be, hogy biztosítsák a gazdasági és monetáris unióban részt vevő tagállamok költségvetésének fenntarthatóságát, lehetővé teszi a tagállamok számára szükség esetén anticiklikus politika folytatását, és biztosítja a mozgásteret ahhoz, hogy az automatikus stabilizátorok megfelelően működjenek; kiemeli, hogy nem minden tagállam ért el többletet a gazdaság virágzása idején és hogy a szabályozásban tervezett meglévő rugalmassági záradékok közül néhányat nem használtak ki maradéktalanul a korábbi években;

17.  üdvözli, hogy a Bizottság a rugalmasságról szóló értelmező közleményében elismeri, hogy annak módja, ahogyan a jelenlegi költségvetési szabályokat értelmezik, egyik eleme az EU-ban a beruházási szakadék áthidalásának és a növekedést fokozó, fenntartható és társadalmilag kiegyensúlyozott strukturális reformok végrehajtása megkönnyítésének; megjegyzi, hogy a közlemény nem változtat a hiány kiszámítását illetően, de bizonyos beruházások igazolhatják az érintett tagállam középtávú költségvetési céltól (MTO) vagy az ahhoz vezető kiigazítási pályától való átmeneti eltérését;

18.  támogatja az Európai Bizottság által az új Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA) finanszírozására javasolt ösztönzőket, elsősorban azt, hogy az alapba befizetett nemzeti hozzájárulások költségvetési szempontból semlegesek lesznek a középtávú költségvetési cél elérése és a szükséges költségvetési kiigazítás szempontjából, miközben a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós, illetve korrekciós ága nem módosul; tudomásul veszi a Bizottság azon szándékát, hogy nem indít túlzottdeficit-eljárást, ha egy tagállam hiánya – kizárólag az ESBA-ba befizetett hozzájárulás miatt – kicsit megnő, és átmenetileg a 3%-os deficitkorlát fölé kúszik; felhívja a figyelmet arra, hogy a Stabilitási és Növekedési Paktum létfontosságúan járul hozzá a bizalomépítéshez a külföldi befektetések bevonzásakor; hangsúlyozza az ESBA-finanszírozás addicionalitásának jelentőségét és azt, hogy semmiképpen sem kerülhet arra sor, hogy az ESBA által finanszírozott projektek csupán a helyébe lépjenek a már megtervezett beruházásoknak, és hogy ennek eredményeképpen ténylegesen növekednie kell a nettó beruházási szintnek;

19.  megjegyzi, hogy a bizottsági közlemény célja, hogy tisztázza a beruházási záradék hatályát, bizonyos mértékű átmeneti rugalmasságot téve lehetővé a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágában a középtávú költségvetési céltól való ideiglenes eltérés formájában, amennyiben az eltérés nem vezet a 3%-os deficitre vonatkozó referenciaérték és egy megfelelő biztonsági ráhagyás túllépéséhez, annak érdekében, hogy a tagállamok beruházási programokat hajthassanak végre, különösen a strukturális és kohéziós politika keretében megvalósuló projektekkel – így a fiatalok foglalkoztatására irányuló kezdeményezéssel, a transzeurópai hálózatokkal és az európai összekapcsolódási eszközzel – kapcsolatosan, valamint az ESBA keretében történő társfinanszírozást illetően;

20.  úgy véli, hogy a prevenciós ághoz tartozó, strukturális reformra vonatkozó záradék alkalmazásának és a korrekciós ág alatti strukturális reformok fontolóra vételének előfeltétele, hogy a nemzeti parlament hivatalosan reformot fogadjon el, és azt ténylegesen végre is hajtsa, ami nagyobb hatékonyságot és felelősségvállalást tesz lehetővé; hangsúlyozza, hogy a reformfolyamatba valamennyi szakaszban teljes mértékben be kell vonni a szociális partnereket;

21.  kéri, hogy a Bizottság és a tagállamok folytassanak megerősített párbeszédet az országspecifikus ajánlásokban a Bizottság által javasolt strukturális reformok tartalmáról és típusáról, hogy azok a lehető legmegfelelőbbek és leghatékonyabbak legyenek, összeegyeztethetőek legyenek a Szerződésekkel és a másodlagos joggal, továbbá figyelembe vegyék a költség-haszon elemzéseket, az eredményközpontú értékeléseket és az időkeretekre gyakorolt hatást, valamint hozzájáruljanak a középtávú célkitűzések megvalósításához;

22.  szorgalmazza, hogy a tagállami költségvetésterveztek elfogadása előtt a nemzeti parlamentek pénzügyi bizottságai szisztematikusan hívják meg parlamentjeikbe nyilvános vitára a gazdasági kormányzás területén illetékes uniós biztosokat;

23.  úgy véli, hogy a nemzeti reformprogramokban előirányzott strukturális reformoknak közép- és hosszú távon pozitív gazdasági, társadalmi és környezeti hozadéka lesz, és javítani fogják az adminisztratív kapacitás hatékonyságát és eredményességét;

24.  tudomásul veszi, hogy annak elkerülése céljából, hogy az összes hipotézist felvesse, csak azt nem, amelyik majd megvalósul, a közlemény nem tér ki azon „rendkívüli események” természetének meghatározására, melyek felett a tagállamoknak nincs befolyása, és amelyek bekövetkezte esetén a tagállamok ideiglenesen eltérhetnek a középtávú célkitűzések megvalósítását szolgáló kijelölt korrekciós útvonaltól; hangsúlyozza, hogy a hasonló helyzeteket hasonló módon kell kezelni;

25.  felszólít a gazdasági és társadalmi kohéziónak az Európai Szociális Alap és a Kohéziós Alap megerősítése révén történő fokozására, a rendezett jogállású munkahelyek megóvása és újak teremtése érdekében, támogatva a munkanélküliség és a szegénység elleni küzdelmet;

26.  hangsúlyozza, hogy az európai gazdaságirányítási keret társadalmi elfogadottsága szempontjából fontos a gazdasági növekedés fellendítése és az új – különösen a fiatalok foglalkoztatását célzó – munkahelyek létesítése;

27.  mély aggodalommal jegyzi meg, hogy a válság ideje alatt kétszeresére nőtt a tartós munkanélküliség; megállapítja ezenkívül, hogy ez a növekedés még magasabb volt az alacsony képzettségű munkavállalók körében; felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a tartós munkanélküliség elleni fellépés szándéka tükröződjön a politikáiban és az országspecifikus ajánlásaiban is;

28.  úgy véli, hogy az Európán belüli növekvő mértékű egyenlőtlenségre kiemelt figyelmet kell fordítani az Unió gazdasági keretrendszerében; véleménye szerint úgy lehet a leghatékonyabban fellépni e növekvő egyenlőtlenséggel szemben, ha megkettőzzük a több minőségi európai munkahely létesítésére tett erőfeszítéseket;

Szorosabb koordináció, gazdasági konvergencia és az európai szemeszter ésszerűsítése

29.  sürgeti a Bizottságot, hogy teljes körűen alkalmazza a Stabilitási és Növekedési Paktumot, illetve biztosítsa annak igazságos, a hatos és kettes csomag közelmúltbeli felülvizsgálatának és a rugalmasságról szóló közleménynek megfelelő végrehajtását; úgy véli, hogy – ahol szükséges és lehetséges − az európai szemesztert ésszerűsíteni kell és meg kell erősíteni a jelenlegi jogi kereten belül; hangsúlyozza, hogy amennyiben az ésszerűsítésre és a megerősítésre sor kerül, annak stabilitásorientáltnak kell lennie;

30.  meggyőződése, hogy a bizottsági közlemény egyértelművé teszi, hogy hol van tere a rugalmasságnak a hatályos jogszabályok keretében; üdvözli azt a törekvést, hogy érthetőbbé tegyék e bonyolult témakört, és elvárja, hogy a meglévő szabályok szerint felhasználható rugalmassági eszközt a Bizottság a közleménnyel összhangban használja fel, biztosítva a gazdaságirányítási keretrendszer tervezhetőségét, átláthatóságát és hatékonyságát;

31.  felkéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy fejtsék ki jobban a költségvetési és makrogazdasági kereteket, lehetővé téve ezzel az érdekelt felek közötti korábbi és következetesebb vitát, figyelembe véve az e keretekhez fűződő uniós érdekeket, továbbá az euróövezeti tagállamok közötti konvergencia fokozásának szükségességét, a nemzeti parlamentek határozathozatalait, valamint a szociális partnerek és a helyi hatóságok által a fenntartható és szociálisan kiegyensúlyozott strukturális reformokkal kapcsolatos felelősségvállalásban játszott szerepet;

32.  kitart amellett, hogy az éves növekedési jelentést és az országspecifikus ajánlásokat jobban kell végrehajtani, és hogy azoknak figyelembe kellene venniük a költségvetési helyzetre vonatkozó megállapításokat, valamint az euróövezet egészében, illetve az egyes tagállamokban előrejelzett kilátásokat; javasolja, hogy a költségvetésiterv-javaslatok monitoringjára és értékelésére, valamint az euróövezeti tagállamok túlzott hiánya kiigazításának biztosítására vonatkozó közös rendelkezésekről szóló 473/2013/EU rendeletben előírt általános értékelést az Európai Tanács tavaszi ülését megelőzően nyújtsák be az Európai Parlamentnek − hogy az plenáris ülés keretében megvitathassa azt −, a Tanácsnak, az eurócsoport elnökének és a Bizottságnak, és azt megfelelően hajtsák végre az európai szemeszter során;

33.  tudatában van, hogy az európai szemeszter mind a nemzeti, mind az uniós szintű reformok fontos előmozdítójává vált, mivel biztosítja, hogy az EU és tagállamai összehangolják gazdaságpolitikájukat; sajnálatát fejezi ki azonban a felelősségvállalás hiánya miatt, ami az országspecifikus ajánlások nem megfelelő szintű végrehajtásához vezetett;

34.  úgy véli, hogy − a jelenlegi jogi keret módosítása nélkül − ésszerűsíteni kell és meg kell erősíteni az európai szemesztert, és hogy a szemeszterrel kapcsolatos dokumentumok készítését jobban össze kell hangolni, ezzel is fokozva a felelősségteljes gazdasági kormányzásra vonatkozó uniós célkitűzések megvalósításához szükséges összpontosítást, hatékonyságot és felelősségvállalást;

35.  kéri, hogy az országspecifikus ajánlásokat adott esetben jobban hangolják össze a túlzott hiány esetén követendő eljárás ajánlásaival annak érdekében, hogy biztosítani lehessen a következetességet a költségvetési egyenleg felügyelete és a gazdaságpolitika koordinációja között;

36.  támogatja az uniós és nemzeti szintű megerősített folyamatot az országspecifikus ajánlások kidolgozása, nyomon követése, támogatása és monitoringja tekintetében, mivel ez lehetőséget nyújt a tényleges végrehajtás és a minőség ellenőrzésére;

37.  emlékeztet arra, hogy a jogszabályok értelmében az ajánlások kidolgozása során a Bizottságnak többek között figyelembe kell vennie a 2020-as célkitűzéseket is, továbbá hogy a jogszabályokban lefektetett elvek értelmében „a Tanács főszabályként köteles követni a Bizottság ajánlásait és javaslatait, vagy nyilvánosan ki kell fejtenie álláspontját...”;

38.  aggodalmát fejezi ki az olyan országok adósságának növekedése kapcsán, amelyekben már jelenleg is magas az adósságszint, ami szöges ellentétben áll az adósságcsökkentésre vonatkozó 1/20-as szabállyal; kéri a Bizottságot annak kifejtésére, hogy hogyan kívánja feloldani ezt az ellentmondást annak biztosítása érdekében, hogy az adóssághányadok – az SNP-vel összhangban – fenntartható szintekre csökkenjenek;

39.  támogatja a Bizottság 2015. évi éves növekedési jelentésében előterjesztett hárompillérű stratégiát (növekedést szolgáló beruházások, költségvetési konszolidáció, strukturális reformok), és kéri, hogy az euróövezet költségvetési helyzetére és kilátásaira vonatkozó átfogó értékelésben, valamint az országspecifikus ajánlásokban határozza meg azt még konkrétabban;

40.  tudatában van, hogy a tagállamok gazdasági kilátásait uniós szinten függetlenül és pluralista módon kell elemezni; ezzel összefüggésben sürgeti, hogy a Bizottság fejlessze tovább gazdasági elemzéssel foglalkozó osztályát, amely a releváns adatok alapján objektív, független és átlátható elemzéseket készít, amelyeket nyilvánosságra kellene hozni, és amelyeknek alapul kellene szolgálniuk a viták és a döntéshozatal során a Bizottságban, a Tanácsban és az Európai Parlamentben; kéri, hogy a vezető gazdasági elemző részére az összes releváns dokumentumot időben továbbítsák, hogy elláthassa feladatait; hangsúlyozza, hogy a nemzeti költségvetési tanácsok hasznos szerepet töltenek be mind nemzeti, mind uniós szinten, és ösztönzi ezek európai hálózatának létrehozását;

41.  emlékeztet arra, hogy a makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárás célja az, hogy a káros makrogazdasági egyensúlyhiányok korai, a kulcsfontosságú makrogazdasági mutatók alakulásának objektív értékelése révén történő azonosításán keresztül elkerülje a válságokat; úgy véli, hogy a makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárás alapján kell eredményes és hatékony módon meghatározni, hogy melyek a kulcsfontosságú makrogazdasági változók mind a deficites, mind a többlettel rendelkező országokban, különös tekintettel a versenyképesség erősítésére és jobban figyelembe véve az euróövezet egészét, ideértve a továbbgyűrűző hatásokat is; emlékeztet arra, hogy a makrogazdasági felügyelet arra is irányul, hogy azonosítsák azokat az országokat, amelyekben várhatóan egyensúlyhiány fog fellépni, és hogy azt fenntartható és szociálisan kiegyensúlyozott strukturális reformok időben történő elindítása révén elkerüljék, ha még nem késő;

42.  rámutat, hogy a Bizottság egyértelműen megkülönbözteti az SNP prevenciós és korrekciós ágát, különösen a beruházásokat illetően, a prevenciós ág keretében meghatározott biztonsági ráhagyáson belül megengedve a középtávú célkitűzéstől vagy a felé vezető korrekciós pályától való átmeneti eltéréseket; felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy ezen a területen maradjanak összhangban a társjogalkotók az Európai Stratégiai Beruházási Alapról szóló rendelettel kapcsolatos álláspontjában megfogalmazott megállapításokkal;

43.  kéri a Bizottságot, hogy a tagállamok helyzetének gazdasági és fiskális elemzésekor vegye figyelembe az összes fontos tényezőt, többek között a reálnövekedést, az inflációt, a hosszú távú közberuházásokat és a munkanélküliség arányát, és sürgősen kezelje az Unióban tapasztalható beruházási rést oly módon, hogy a forrásokat a leginkább produktív, a fenntartható növekedést és a munkahelyteremtést célzó beruházásokra csoportosítja át;

44.  felhívja a Bizottságot, hogy gondoskodjon arról, hogy a túlzotthiány-eljárás keretében világos, számszerűsíthető és a minőséget is figyelembe vevő kritériumok alapján hozzák meg a konkrét intézkedéseket;

45.  kitart amellett, hogy az SNP 2005-ös reformja óta a strukturális hiányra helyezett hangsúly a kiadási szabály 2011-es reformmal történt bevezetésével és a nehezen számszerűsíthető termelési résérték fogalmával együtt bizonytalanságot és bonyolultságot eredményez, valamint mozgásteret hoz létre az SNP mérlegelésen alapuló végrehajtásához; attól tart, hogy a strukturális hiány és a kiadási szabály értékelésének alapjául szolgáló, potenciális növekedésre és termelésre vonatkozó számítás tényezői között több megkérdőjelezhető feltevés is szerepel, ami a Bizottság őszi és tavaszi előrejelzése között jelentős kilengéseket eredményez, így különféle számításokhoz és az SNP végrehajtását illetően eltérő értékelésekhez vezet;

46.  felhívja a Bizottságot, hogy a tagállamok költségvetési helyzetének nyomon követése és értékelése során vegye figyelembe, hogy milyen gyakorlati következményei vannak az egyeztetett költségvetési intézkedéseknek és reformoknak; felhívja a Bizottságot, hogy törekedjen stabil és kiszámítható szakpolitikai döntéshozatalra, elemzéseit konkrét tényekre és megbízható adatokra alapozza, valamint különösen elővigyázatosan járjon el az olyan becslések felhasználásakor, mint a GDP alapján számított potenciális becsült növekedési érték és a termelési résértékek;

47.  hangsúlyozza, hogy a növekedés fellendülése és az új munkahelyek teremtése elengedhetetlen ahhoz, hogy a polgárok elfogadják a gazdaságirányítási keretrendszert, ezért felszólítja a Bizottságot, hogy javítsa a vállalkozási környezetet Európában, kiemelt figyelmet fordítva a kkv-kra, a bürokrácia felszámolására és a finanszírozáshoz való hozzáférésre; ebben az összefüggésben emlékeztet arra, hogy támogatni kell a kkv-kat, hogy lehetővé váljon számukra az Unión kívüli, például az egyesült államokbeli, kanadai, kínai és indiai piacra jutás;

Demokratikus elszámoltathatóság és a gazdaságirányítás elmélyítése során előttünk álló kihívások

48.  úgy véli, hogy a teljesebb és ellenállóbb GMU megvalósítása érdekében sürgősen csökkenteni kell annak komplexitását, valamint nagyobb felelősségvállalásra és átláthatóságra van szükség, és ezt nem helyettesíti az, ha pusztán a meglévő jogszabályokat egészítjük ki újabbakkal; hangsúlyozza, hogy mivel a gazdasági és monetáris unió terén a hatáskörök megoszlanak a nemzeti és az uniós szint között, kiemelt figyelmet kell fordítani a gazdasági kormányzás koherenciájának és elszámoltathatóságának biztosítására mind nemzeti, mind uniós szinten; úgy véli továbbá, hogy jelentős szerepet kell játszaniuk a demokratikusan elszámoltatható intézményeknek, és hangsúlyozza, hogy folyamatos parlamenti részvételre van szükség, ahol a felelősséget azon a szinten vállalják, amelyen a döntéseket hozzák vagy végrehajtják;

49.  elismeri a jelenlegi helyzet alapján, hogy a gazdaságirányítási keretet egyszerűsíteni kell, javítani kell a végrehajtását, és szükség esetén korrigálni kell és ki kell egészíteni annak érdekében, hogy az EU és az euróövezet meg tudjon felelni a konvergenciával, a fenntartható növekedéssel, a teljes foglalkoztatással, a polgárok jólétével, a versenyképességgel, a rendezett és fenntartható államháztartással, valamint a jövőorientált, kiváló társadalmi-gazdasági megtérülésű és hosszú távú beruházásokkal kapcsolatos kihívásoknak;

50.  úgy véli, hogy mivel a gazdaságpolitikai iránymutatások kidolgozásában való parlamenti részvétel minden demokratikus rendszer fontos része, az uniós szintű legitimációt az elkövetkezendő évek célzott prioritásait tartalmazó − a Szerződések soron következő módosításával bevezetésre kerülő együttdöntési eljárás keretében elfogadandó − konvergencia-iránymutatások elfogadása biztosíthatja;

51.  emlékeztet az Európai Parlament azon állásfoglalására, amely szerint az Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM), valamint a stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződés („költségvetési paktum”) uniós intézményi struktúrán kívüli létrehozása az Unió politikai integrációját illetően visszaesést jelent, és ezért kéri, hogy az ESM-et és a költségvetési paktumot teljes mértékben integrálják a közösségi keretbe, és tegyék formálisan elszámoltathatóvá a Parlament felé, az utóbbi esetében a végrehajtásával kapcsolatos tapasztalatok értékelése alapján a költségvetési paktum 16. cikke szerint;

52.  emlékeztet azon kérésére, hogy dolgozzanak ki alternatívákat a jövőbeli makrogazdasági kiigazítási programok új, a trojkát kiváltó jogi keretére vonatkozóan annak érdekében, hogy növekedjen e programok átláthatósága és a velük kapcsolatos felelősségvállalás, valamint hogy biztosítani lehessen azt, hogy lehetőleg az összes uniós döntést a közösségi módszer alapján hozzák meg; úgy véli, hogy az alkalmazott stabilitási mechanizmus és az igénybevételéért felelős intézmény jellege között némi átfedésnek kell lennie, tudatában ugyanakkor annak, hogy mivel az euróövezeti tagállamok biztosítják a pénzügyi támogatást, beleszólásuk van annak felosztásába;

53.  kéri, hogy végezzék el az eurócsoport döntéshozatali folyamatának átértékelését, hogy biztosítsák a megfelelő demokratikus elszámoltathatóságot üdvözli az eurócsoport elnökének hajlandóságát arra, hogy az ECOFIN Tanács elnökéhez hasonlóan rendszeresen részt vegyen az ECON-bizottság ülésein, hasonló mértékű demokratikus elszámoltathatóságot biztosítva ezzel;

54.  emlékeztet arra, hogy a hatos és a kettes csomag egy független biztos megerősített szerepére épül, akinek feladata a szabályok tisztességes és megkülönböztetésmentes alkalmazásának biztosítása, és úgy véli, hogy a gazdasági kormányzás intézményrendszere kiépítésének további lépései – pl. a gazdasági és monetáris ügyekért felelős biztos szerepének megerősítése vagy egy európai kincstári hivatal létrehozása – során tiszteletben kell tartani a hatáskörök egyes intézmények közötti felosztásának elvét, és – az Európai Parlament bevonásával – gondoskodni kell a demokratikus elszámoltathatóság és legitimitás megfelelő érvényesüléséről;

55.  emlékeztet arra, hogy a bankunió az újabb pénzügyi válságok elkerülésére, a bankok és az államok közötti ördögi kör megszakítására, valamint az államadósság-válságból eredő negatív továbbgyűrűző hatások minimalizálására irányuló politikai akarat eredménye volt, és hogy ugyanerre a politikai akaratra lesz szükség a szorosabb GMU megvalósításához;

56.  kéri a Bizottságot, hogy terjesszen elő ambiciózus menetrendet az elmélyített gazdasági és monetáris unió megvalósítására, amely figyelembe veszi az e állásfoglalásban felvázolt javaslatokat és amely az euróövezeti csúcstalálkozón kiadott, az Európai Tanács által megerősített, az euróövezetben a gazdasági kormányzás javítását célzó következő lépések előkészítésére irányuló megbízáson, valamint a korábban végzett munkán – például „A valódi gazdasági és monetáris unió felé” című, 2012. november 20-i Thyssen-jelentésen, „A valódi, szoros gazdasági és monetáris unió tervezete – Európai vitaindító” című (COM(2012)0777), 2012. november 28-i bizottsági közleményen és a négy elnök által 2012. december 5-én kiadott végleges állásfoglaláson(13) – alapul;

57.  felkéri a GMU elmélyítését célzó említett szükséges intézkedésekben érintett feleket, hogy vegyék figyelembe az euróövezet előrevetíthető jövőbeli bővítését, és vizsgálják meg az összes lehetőséget, amely hozzájárul a GMU elmélyítéséhez és megerősítéséhez, annak ellenállóbbá tételéhez, és ahhoz, hogy a GMU fokozottabban előmozdítsa a növekedést, a munkahelyteremtést és a stabilitást; e lehetőségek a következőket foglalják magukban:

   a) fokozott demokratikus elszámoltathatósági mechanizmusok létrehozása mind uniós, mind nemzeti szinten, amelyek értelmében a felelősséget azon a szinten kell vállalni, amelyen a döntéseket hozzák, az együttdöntési eljárás keretében elfogadott konvergencia-iránymutatások alapján, és amelyek egy intézményközi megállapodás révén formalizálják az Európai Parlament európai szemeszterben betöltött ellenőrzési szerepét, és biztosítják, hogy valamennyi euroövezeti nemzeti parlament kövesse az európai szemeszter folyamatának minden egyes lépését;
   b) az európai szociális piacgazdaság megőrzésére irányuló szociális dimenzió, amely tiszteletben tartja a kollektív tárgyaláshoz való jogot, amely biztosítaná a tagállamok szociális politikáinak összehangolását – ideértve az egyes tagállamok által a saját lehetőségeiknek megfelelően meghatározott minimálbér- vagy minimumjövedelem-mechanizmust –, és amely támogatja a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelmet, a munkavállalók munkaerőpiacra való visszajutását, a szakmák és a tagállamok közötti önkéntes mobilitást és rugalmasságot;
   c) egy konkrét saját forrásokon alapuló euróövezeti költségvetési kapacitás, amely az uniós költségvetés keretében európai parlamenti ellenőrzés mellett támogatná a tagállamokat a közösen elfogadott strukturális reformok végrehajtásában bizonyos feltételek – többek között a nemzeti reformprogramok hatékony megvalósítása – mellett; e tekintetben üdvözli a saját forrásokkal foglalkozó, Mario Monti által elnökölt magas szintű munkacsoport munkáját;
   d) a gazdasági és monetáris unió ellenálló képességének növelése a monetáris unióhoz közvetlenül kapcsolódó gazdasági megrázkódtatásokkal és vészhelyzetekkel szemben, az állandó fiskális transzferek minden formájának elkerülése mellett;
   e) az adózást illetően kötelezettségvállalás az adócsalás és adókikerülés, valamint az agresszív társaságiadó-tervezés elleni, egész Európára kiterjedő intézkedések megtételére, együttműködés nemzeti adóhatóságok között az adócsalásra és adókikerülésre vonatkozó információk cseréje terén, intézkedések a tagállami adópolitikák közelítése céljából, közös konszolidált társaságiadó-alap, egyszerűbb és átláthatóbb adórendszerek és országonkénti jelentéstétel a vállalatok tekintetében, a kkv-k kivételével;
   f) a bankunió megvalósítása lépésről lépésre;
   g) az európai stabilitási mechanizmus és a gazdasági és monetáris unióbeli stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződés uniós jogba való beépítése, ezzel egyidejűleg fokozott gazdaságpolitikai koordináció, tényleges konvergencia, a közös szabályok érvényesítése, valamint a gazdaságilag és társadalmilag fenntartható strukturális reformokra vonatkozó egyértelmű kötelezettségvállalás;
   h) a jelenlegi keret azon hiányosságainak kezelése, amelyek lehetővé teszik, hogy miközben a Bíróság biztosítani tudja a Szerződés egyes részeinek tiszteletben tartását, a Szerződés más részei felett nem tud ellenőrzést gyakorolni;
   i) az euróövezet külső szerepének növelése, ideértve képviseletének javítását is;

58.  kéri, hogy a GMU-n belüli lehetséges következő lépéseket a „4+1 elnök” megközelítés alapján dolgozzák ki, az EP elnökének bevonásával, akit minden ülésre meg kell hívni, mindenről teljes körűen tájékoztatni kell, és fel kell jogosítani a vitákban való részvételre; megjegyzi, hogy a Bizottság elnöke kifejezte azon szándékát, hogy a négy elnök jelentésének kidolgozása során az Európai Parlament elnökének hozzájárulásából kíván meríteni az észrevételeihez;

59.  kéri az elnököt, hogy folytasson előzetes egyeztetést a képviselőcsoportok elnökeivel, illetve a képviselőcsoportok vagy a Parlament által kifejezetten erre kijelölt képviselőkkel a Parlament e következő feladat során való képviseletével kapcsolatban, az ezen állásfoglalásban kapott megbízatás alapján, amely kiterjed többek között a négy elnök által készített „Az euróövezetben a gazdasági kormányzás javítását célzó következő lépések előkészítése” című elemző feljegyzésben foglalt kérdések megválaszolására;

o
o   o

60.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanács, a Bizottság, az eurócsoport és az EKB elnökének, valamint a nemzeti parlamenteknek.

(1) HL L 140., 2013.5.27., 1. o.
(2) HL L 140., 2013.5.27., 11. o.
(3) HL L 306., 2011.11.23., 12. o.
(4) HL L 306., 2011.11.23., 33. o.
(5) HL L 306., 2011.11.23., 1. o.
(6) HL L 306., 2011.11.23., 41. o.
(7) HL L 306., 2011.11.23., 25. o.
(8) HL L 306., 2011.11.23., 8. o.
(9) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0239.
(10) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0598.
(11) HL C 165. E, 2013.6.11., 24. o.
(12) HL C 33. E, 2013.2.5., 140. o.
(13) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0430.

Jogi nyilatkozat