Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2014/2208(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0215/2015

Előterjesztett szövegek :

A8-0215/2015

Viták :

PV 06/07/2015 - 13
CRE 06/07/2015 - 13

Szavazatok :

PV 09/07/2015 - 12.1
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2015)0266

Elfogadott szövegek
PDF 407kWORD 156k
2015. július 9., Csütörtök - Strasbourg Végleges kiadás
Erőforrás-hatékonyság: elmozdulás a körforgásos gazdaság felé
P8_TA(2015)0266A8-0215/2015

Az Európai Parlament 2015. július 9-i állásfoglalása az erőforrás-hatékonyságról: úton a körforgásos gazdaság felé (2014/2208(INI))

Az Európai Parlament,

‒  tekintettel az „Úton a körkörös gazdaság felé: 'zéró hulladék' program Európa számára” című bizottsági közleményre (COM(2014)0398),

‒  tekintettel az „Erőforrás-hatékony lehetőségek az építőiparban” című bizottsági közleményre (COM(2014)0445),

–  tekintettel a „Zöld cselekvési terv a kkv-k számára: a környezeti kihívások üzleti lehetőséggé formálásának lehetővé tételéről” című bizottsági közleményre (COM(2014)0440),

–  tekintettel a Bizottság „A stabil és alkalmazkodóképes energiaunió és az előretekintő éghajlat-politika keretstratégiája” című közleményére (COM(2015)0080),

‒  tekintettel „A zöld termékek egységes piacának kialakítása –A termékek és a szervezetek környezeti teljesítményével kapcsolatos tájékoztatás fejlesztéseˮ című bizottsági közleményre (COM(2013)0196),

–  tekintettel az „Innováció a fenntartható növekedésért: az európai biogazdaság” című bizottsági közleményre (COM(2012)0060),

‒  tekintettel „Az erőforrás-hatékony Európa megvalósításának ütemterve” című bizottsági közleményre (COM(2011)0571),

‒  tekintettel az „Erőforrás-hatékony Európa – Az Európa 2020 stratégia keretébe illeszkedő kiemelt kezdeményezés” című bizottsági közleményre (COM(2011)0021),

‒  tekintettel az „Európa 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című bizottsági közleményre (COM(2010)2020),

–  tekintettel az „Ökoinnováció – növekedés és munkahely-teremtés a környezetpolitikának köszönhetően” című 2013. december 12-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a környezetben található műanyaghulladékokkal kapcsolatos európai stratégiáról szóló, 2014. január 14-i állásfoglalására(2),

‒  tekintettel az erőforrás-hatékony Európáról szóló 2012. május 24-i állásfoglalására(3),

‒  tekintettel a hatékony európai nyersanyag-politikai stratégiáról szóló 2011. szeptember 13-i állásfoglalására(4),

‒  tekintettel a 7. környezetvédelmi cselekvési programra,

–  tekintettel az Európai Unió 2006. évi fenntartható fejlődési stratégiájára és annak 2009. évi felülvizsgálatára,

‒  tekintettel a Környezetvédelmi Tanács „Az európai szemeszter és az Európa 2020 stratégia zöldebbé tétele – Félidős felülvizsgálatˮ című, 2014. október 28-i következtetéseire,

–  tekintettel az Európai Környezetvédelmi Ügynökség „Az európai környezet – Állapot és előretekintés 2015” című összefoglaló jelentésére,

‒  tekintettel a biológiai sokféleségről szóló egyezményre (a CBD),

‒  tekintettel az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) keretében zajló, fenntartható pénzügyi rendszer kialakítására irányuló vizsgálatra,

‒  tekintettel az UNEP nemzetközi erőforráspanelének „A fémek ember okozta áramlásaiban és -ciklusaiban rejlő környezeti kockázatok és kihívásokˮ című következtetéseire (2013),

‒  tekintettel az UNEP nemzetközi erőforráspanelének „A gazdasági növekedés függetlenítése a természeti erőforrások felhasználásától és a környezeti hatásoktólˮ című következtetéseire (2011),

–  tekintettel a „Vessünk véget az élelmiszerpazarlásnak Európában” című petícióra,

‒  tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság 2014. december 10-i véleményére(5),

‒  tekintettel a Régiók Bizottságának 2015. február 12-i véleményére(6),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére, valamint a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság és az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság véleményére (A8-0215/2015),

A.  mivel az erőforrások fenntarthatatlan mértékű felhasználása olyan különböző környezeti kockázatokat okozott, mint az éghajlatváltozás, az elsivatagosodás, az erdőirtás és a biológiai sokféleség csökkentése, és az ökoszisztéma-szolgáltatások gyengülése; mivel a világgazdaság annyi erőforrást használ fel és annyi hulladékot termel, amelynek előállításához, illetve elnyeléséhez a Föld másfélszerese lenne csak elegendő, és ez az igény a becslések szerint 2030-ra a Föld erőforrásainak kétszeresét fogja kitenni;

B.  mivel Európa a világ minden más régiójánál jobban függ az importált erőforrásoktól, és mivel viszonylag rövid időn belül számos erőforrás ki fog merülni; mivel Európa versenyképessége jelentősen növelhető azáltal, hogy a gazdaság erőforrásaiból nagyobb hozzáadott értéket nyernek ki, illetve az európai forrásokból származó nyersanyagok fenntartható kínálatának elősegítése révén; mivel ráadásul a nyersanyagellátás biztosításához való hozzájárulásként fokozni kell az ipar és a hulladékgazdálkodási ágazat közötti, az innovációt előmozdító partnerségeket és a fontos nyersanyagok újrafeldolgozhatóságára irányuló kutatásokat;

C.  mivel a körforgásos gazdaságra való áttérés alapvetően a nyersanyagokhoz való hozzáférhetőségét vagy fenntartható rendelkezésre állását, Európa újraiparosítását és további digitalizálását, a munkahelyteremtést, valamint az éghajlattal, az energiával és a szűkös erőforrásokkal kapcsolatos kihívásokat érintő gazdasági kérdés; mivel ezért a körforgásos gazdaságba való befektetés teljesen összeegyeztethető lehet a Bizottság munkahelyteremtéssel, növekedéssel és versenyképességgel kapcsolatos ütemtervével, és az összes érdekelt fél számára előnyös helyzetet teremthet;

D.  mivel az erőforrás-hatékonyságnak figyelembe kell vennie a fenntarthatósággal – többek között a környezeti, az etikai, a gazdasági és a társadalmi dimenziókkal – kapcsolatos átfogóbb aggályokat is, és összhangban kell állnia azokkal;

E.  mivel a hetedik környezetvédelmi cselekvési programban célkitűzései és végleges prioritási tevékenységei kötelező erejűek;

F.  mivel a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) Környezetvédelmi Programja szerint „az önkéntességen alapuló megközelítések környezeti hatékonysága gyakran megkérdőjelezhető, gazdasági hatékonyságuk pedig általában véve alacsony”(7);

G.  mivel a körforgásos gazdaság felé történő elmozduláshoz az értéklánc valamennyi szereplőjét érintő rendszerszintű változásra, valamint a technológia, a vállalkozások és a társadalom egésze tekintetében jelentős innovációra van szükség;

H.  mivel a polgárok, a kisvállalkozások és a helyi hatóságok különös szerepet töltenek be az energiahatékonyság biztosításában, valamint a gazdasági növekedés és az erőforrás-felhasználás egymástól való függetlenítésének előmozdításában;

I.  mivel a megfelelően működő körforgásos gazdasághoz versenyképes vállalkozásokra van szükség, és mivel a körforgásos gazdaságra való áttérés mozgatórugói maguk a vállalkozások;

J.  mivel fontos, hogy az uniós erőforrás-hatékonysági stratégia középpontjában a kkv-k álljanak, mivel ők teszik ki az uniós vállalkozások 99%-át, és ők foglalkoztatják a munkaerő 2/3-át;

K.  mivel egy körforgásos gazdaságra irányuló, ambiciózus európai csomag üzleti lehetőségeket nyit meg, biztosítja az elsődleges nyersanyagokhoz való hozzáférést, meghosszabbítja azok produktív felhasználását (újrahasználat, újragyártás, újrafeldolgozás vagy alkatrészként történő felhasználás révén) és minőségi újrafeldolgozási folyamatokat biztosít az élettartamuk végén, emellett további felhasználás céljából értékes erőforrásáramként kezel minden mellékterméket és a hulladékot;

L.  mivel az erőforrás-hatékonyság megvalósításához és a körforgásos gazdaság céljainak eléréséhez kulcsfontosságú az elsődleges nyersanyagok fenntartható és felelős beszerzése;

M.  mivel az energiahatékonysági célok és a körforgásos gazdaság megvalósításához fejleszteni kell a másodlagos nyersanyagok piacát;

N.  mivel a Parlament többször is felhívta a Bizottságot, hogy határozzon meg mutatókat és célkitűzéseket az erőforrás-hatékonyságra vonatkozóan;

O.  mivel a mérgező vegyi anyagok – amelyek helyett már léteznek vagy fejlesztés alatt állnak a vegyi anyagokra vonatkozó hatályos jogszabályoknak megfelelő biztonságosabb alternatívák – felszámolása központi szerepet játszik a körforgásos gazdaság kiépítésében;

P.  mivel a 28 tagú Unión belüli települési hulladék feldolgozásával kapcsolatos Eurostat-adatok világosan mutatják, hogy a hulladékpolitika területén még nincsenek egyenlő versenyfeltételek, és hogy a hatályos jogszabályok végrehajtása és érvényesítése jelentős kihívásokat támaszt;

Q.  mivel a szilárd hulladéknak átlagosan mindössze 40%-át használják fel vagy dolgozzák fel újra, és a fennmaradó rész hulladéklerakókba vagy hulladékégetőkbe kerül;

R.  mivel az erőforrás-felhasználás jelentős részét a mezőgazdasági élelmiszertermékek termelése és fogyasztása teszi ki, ami jelentős hatásokkal jár a környezetre, a közegészségügyre, az állategészségügyre és az állatjólétre nézve; mivel fenntartható megoldásokra van szükség az élelmiszerforrások nem megfelelő hatékonyságának holisztikus kezelése érdekében;

S.  mivel a környezeti szempontból káros támogatások – köztük a fosszilis tüzelőanyagokhoz nyújtott közvetlen és közvetett támogatások – megszüntetése jelentős mértékben csökkentené az üvegházhatású gázok kibocsátását, segítené az éghajlatváltozás elleni küzdelmet, és lehetővé tenné a körforgásos gazdaság kiteljesülését;

1.  üdvözli a Bizottság „Úton a körkörös gazdaság felé: 'zéró hulladék' program Európa számára” című közleményét (COM(2014)0398); egyetért a Bizottság megközelítésével a körforgásos gazdaságot célzó tervezés és innováció, az erőforrás-hatékonyságot támogató politikai keret kialakítása és a közleményben vázolt erőforrás-hatékonysági célok meghatározása terén;, valamint olyan szakpolitikai keret kialakítása terén, amely lehetővé teszi a kkv-k számára, hogy a környezetvédelmi kihívásokban környezetileg fenntartható üzleti lehetőségeket lássanak; felszólítja a Bizottságot, hogy 2015 végéig nyújtson be ambiciózus javaslatot a körforgásos gazdaságról, a 2015-ös munkaprogramjában bejelentetteknek megfelelően;

2.  hangsúlyozza, hogy az erőforrások szűkösségének kezelése érdekében csökkenteni kell az erőforrások kitermelését és felhasználását, függetleníteni kell a növekedést a természeti erőforrások felhasználásától – e rendszerszintű változáshoz a fellépéseknek a 2050-re kitűzött fenntarthatóság szempontjából történő visszamenőleges elemzésére van szükség, azonnal megkezdve a fellépéseket;

3.  rámutat arra, hogy a termelés és a fogyasztás kérdésével olyan módon kell foglalkozni, hogy biztosított legyen az összhang a fenntartható fejlődés átfogóbb célkitűzéseivel;

4.  emlékeztet arra, hogy bár már történtek előrelépések a hatékony erőforrás-felhasználás terén, a folyamatos termelésnövekedés meghaladta a hatékonyság javulását, és az erőforrások kitermelése drámai világszerte drámai mértékben nő, ezért szükséges az erőforrások kitermelésének és felhasználásának általános csökkentése a bumeránghatás elkerülése érdekében; sürgeti a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot ennek megfelelő intézkedésekre;

5.  emlékeztet arra, hogy a vizet mint a gyártási folyamatokban felhasznált természeti erőforrást és mint közjót tekintetbe kell venni a nyersanyag-felhasználás számszerűsítésekor, és hatékonyan kell felhasználni;

6.  hangsúlyozza, hogy az erőforrás-felhasználás javítása a tervezésre vonatkozó jobb követelmények, a hulladékhierarchiában a kedvezőbb kezelési lehetőségek felé való előrelépést biztosító és ezáltal a hulladékképződés megelőzését, az újrafelhasználást, az újrafelhasználásra való előkészítést és újrahasznosítást segítő hulladékgazdálkodási jogszabályok révén jelentős nettó megtakarítást eredményezne az uniós vállalatok, a hatóságok és a fogyasztók számára, amely a becslések szerint 600 milliárd eurót tenne ki, azaz éves forgalmuk 8%-át, ugyanakkor 2–4%-kal csökkentené az üvegházhatású gázok kibocsátását; hangsúlyozza, hogy az erőforrás-termelékenység 30%-os növelése 2030-ig közel 1%-kal növelné a GDP-t, és további 2 millió fenntartható munkahelyet teremtene(8); emlékeztet arra, hogy az energiahatékonyság kiemelt célkitűzésként szerepel a hetedik környezetvédelmi cselekvési programban, amely hangsúlyozza, hogy ösztönözni kell a környezeti szempontból fenntartható termékek és szolgáltatások előállítását és az azok iránti fogyasztói keresletet, olyan szakpolitikák révén, amelyek fokozzák e termékek és szolgáltatások elérhetőségét, megfizethetőségét, funkcionalitását és vonzerejét;

7.  meggyőződése, hogy az erőforrás-hatékonyság javításához jogi és gazdasági ösztönzőkre, a külső költségek internalizálására, illetve a kutatás és az innováció további finanszírozására, valamint társadalmi és életmódbeli változásokra egyaránt szükség van; rámutat, hogy különféle eszközökre van szükség különböző politikai szinteken, szem előtt tartva a szubszidiaritást;

8.  úgy véli, hogy az átfogó jellegű körforgásos gazdaság megvalósítása az összes érdekelt fél, régió, város, helyi közösség, kkv, civil szervezet, gyáripari képviselők, szakszervezetek és polgárok bevonását igényli;

9.  felhívja a Bizottságot, hogy a körforgásos gazdaságról szóló csomag kidolgozása során végig vonja be a helyi és regionális hatóságokat;

10.  hangsúlyozza, hogy a körforgásos gazdaságra való sikeres áttéréshez döntő fontosságú a közvélemény tájékozottsága, a polgárok körében élő kép és a polgárok részvétele; megjegyzi, hogy megfelelő figyelmet és elegendő erőforrást kell fordítani az oktatásra és a tájékoztatásra, hogy azok révén elő lehessen mozdítani a fenntartható fogyasztás és termelés modelljeit, és ki lehessen emelni az erőforrás-hatékony körforgásos gazdaságra való áttérés előnyeit;

11.  rámutat, hogy a körforgásos gazdaságra való áttérés képzett munkaerőt igényel, és az oktatásnak és képzésnek figyelembe kell vennie a zöld készségek iránti igényt;

12.  hangsúlyozza, hogy európai szinten már léteznek bizonyos, a körforgásos gazdaságot szolgáló pénzügyi eszközök, különösen a Horizont 2020 program és a Life+ keretében, és ezek – megfelelő alkalmazásuk esetén – lehetővé tehetnék az ökoinnováció és az ipari ökológia előmozdítását a tagállamokban és az európai régiókban;

13.  hangsúlyozza, hogy a jogbiztonság és a hosszú távú kiszámíthatóság kulcsfontosságú az Európai Stratégiai Beruházási Alapban rejlő potenciál körforgásos gazdaság céljára történő kiaknázásához a beruházások fenntartható gazdaságba történő becsatornázása érdekében;

14.  hangsúlyozza, hogy a fenntartható és körforgásos gazdaság felé tartó átmenet során össze kell kötni az ambiciózus környezetvédelmi célokat a szilárd szociális követelményekkel, köztük a tisztességes munka, valamint az egészséges és biztonságos munkakörülmények előmozdításával (azaz biztosítani kell, hogy a munkavállalók munkahelyükön ne legyenek kitéve káros anyagoknak);

15.  hangsúlyozza, hogy egyöntetűbb uniós jogi keretet kell meghatározni a fenntartható termelésre és fogyasztásra vonatkozóan, amelynek hatálya a termelési lánc egészére kiterjed, a fenntartható beszerzéstől egészen az életciklus végén történő hasznosításig;

Mutatók és célkitűzések

16.  hangsúlyozza, hogy 2050-re el kell érni az uniós források fenntartható felhasználását, és ehhez szükség van többek között az erőforrás-fogyasztás fenntartható szintre történő abszolút csökkentésére – az ellátási lánc egészében – az erőforrás-fogyasztás megbízható mérése alapján, a hulladékhierarchia szigorú alkalmazására, az erőforrások lépcsőzetes hasznosítására, mégpedig a biomassza használata révén, felelős és fenntartható beszerzésre, a nem megújuló erőforrások zárt rendszerű felhasználásnak kialakítása révén, a megújuló energiaforrások megújíthatóságuk korlátain belüli használatára, valamint az olyan mérgező anyagok fokozatos kiiktatására, amelyek helyett már léteznek vagy fejlesztés alatt állnak a vegyi anyagokra vonatkozó hatályos jogszabályoknak megfelelő biztonságosabb alternatívák, a mérgektől mentes anyagkörforgás kialakítása és az ökoszisztéma-szolgáltatások javítása érdekében;

17.   emlékeztet arra, hogy a Parlament már 2012-ben olyan egyértelmű, szilárd és mérhető mutatókat sürgetett a gazdasági tevékenységekre vonatkozóan, amelyek figyelembe veszik az éghajlatváltozást, a biológiai sokféleséget és az életciklus-szempontú erőforrás-hatékonyságot, és kérte, hogy használják ezeket a mutatókat a jogalkotási kezdeményezések és konkrét csökkentési célkitűzések alapjaként;

18.  sürgeti a Bizottságot, hogy 2015-ig tegyen javaslatot egy fő mutatóra és almutatókat tartalmazó eredménytáblára a forráshatékonyságot illetően, az ökoszisztéma-szolgáltatásokat is beleértve; rámutat, hogy a harmonizált indikátorok használatának 2018-tól kezdve jogilag kötelezőnek kell lennie, és mérniük kell az erőforrás-fogyasztást, beleértve az importot és exportot is, uniós, tagállami és iparági szinten, továbbá figyelembe kell venniük a termékek és szolgáltatások egész életciklusát, és a lábnyom módszerén kell alapulniuk, és a föld-, víz- és anyaghasználatot, valamint az üvegházhatású gázok kibocsátását kell mérniük;

19.  sürgeti a Bizottságot, hogy 2015 végéig állapítson meg célkitűzést az erőforrás-hatékonyság 2030-ig elérendő növelésére, uniós szinten a 2014-es adatokhoz képest 30%-os növekedést, az egyes tagállamok szintjén pedig egyedi célokat kitűzve; hangsúlyozza, hogy az erőforrás-hatékonysági célkitűzéseket végrehajtásukat megelőzően mutatókkal kell alátámasztani;

20.  felhívja a Bizottságot, hogy nemzetközi egyezményeken keresztül mozdítsa elő a megfelelő erőforrás-hatékonysági mutatók alkalmazását az iparágak és gazdaságok közötti összehasonlíthatóság lehetővé tétele és az egyenlő versenyfeltételek biztosítása, valamint a harmadik országokkal folytatott párbeszéd és együttműködés támogatása érdekében;

21.  hangsúlyozza, hogy ezeket a mutatókat bele kell foglalni az európai szemeszterbe és valamennyi hatásvizsgálatba;

Termékpolitika és környezetbarát tervezés

22.  hangsúlyozza a termékek élettartamának, tartósságának, újrahasználhatóságának és újrahasznosíthatóságának növelésére irányuló, jól átgondolt politika szükségességét; rámutat arra, hogy egy termék teljes életciklusa során felhasznált erőforrások mennyisége, valamint a termék javíthatósága, újrafelhasználhatósága és újrafeldolgozhatósága túlnyomórészt a tervezési szakaszban dől el; kéri a Bizottságot, hogy ösztönözze az életciklus-alapú megközelítést a termékpolitikákban, különösen a termékek környezeti lábnyomának értékelésére irányuló harmonizált módszertanok létrehozása révén;

23.  felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki a fentiekre irányuló ambiciózus munkaprogramot, továbbá az új és a frissített végrehajtási intézkedésekben átfogóan és ambiciózus módon hajtsa végre a környezetbarát tervezésről szóló hatályos irányelv környezetbarát tervezésre vonatkozó követelményeit, kezdve a már kidolgozott intézkedések haladéktalan elfogadásával;

24.  sürgeti a Bizottságot, hogy –hatásvizsgálattal alátámasztva – tegyen javaslatot a környezetbarát tervezésről szóló irányelv, és egyéb vonatkozó termékpolitikai jogszabályok 2016 végéig megvalósuló felülvizsgálatára, beépítve az alábbi alapvető módosításokat: a környezetbarát tervezésre vonatkozó követelmények kiterjesztése az összes fő termékcsoportra, az energiával kapcsolatos termékeken túlmenően; minden lényeges erőforrás-hatékonysági jellemző fokozatos beépítése a termék tervezésére vonatkozó kötelező követelményekbe; kötelező termékútlevél bevezetése e követelmények alapján; önellenőrzés és harmadik fél általi ellenőrzés bevezetése annak biztosítása érdekében, hogy a termékek megfeleljenek ezeknek az előírásoknak; valamint horizontális követelmények megfogalmazása többek között a tartósságra, a javíthatóságra, az újrafelhasználhatóságra és az újrafeldolgozhatóságra vonatkozóan;

25.   kéri a Bizottságot, hogy a környezetbarát tervezésről szóló irányelv jövőbeli felülvizsgálata keretében egy költség-haszon elemzés alapján értékelje annak lehetőségét, hogy meghatározza az újrafeldolgozott anyagok új termékeken belüli minimális arányát;

26.  sürgeti a Bizottságot a tervezett elavulás elleni intézkedések , és a körforgásos gazdaság termékeire vonatkozó további normák kidolgozására, belefoglalva a felújítást és a javítást, a szétszerelés megkönnyítését, a nyersanyagok, a megújuló források és az újrafeldolgozott anyagok termékekben való hatékony felhasználását;

27.  emlékeztet arra, hogy a sikeres körforgásos gazdaság tervezésében fontos szerepet játszik a szabványosított és elemekből álló alkatrészek rendelkezésre állása, a szétszerelés, tartós termékek és hatékony termelési folyamatok tervezése; sürgeti a Bizottságot, hogy tegye meg a megfelelő intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a termékek tartósak legyenek, könnyű legyen a korszerűsítésük, újbóli felhasználásuk, átalakításuk, javításuk, újrahasznosításuk, és esetleg új erőforrások kinyerése érdekében történő szétszerelésük, valamint hogy a veszélyes anyagokat tartalmazó alkotóelemek egyértelműen azonosításra kerüljenek a használati utasításokban, hogy könnyebben külön lehessen őket választani az újrafeldolgozás előtt;

28.  hangsúlyozza a fogyasztók fokozottabb tájékozottságának és proaktív szerepük növelésének fontosságát;

29.  felszólítja a Bizottságot, hogy – a termékek várható élettartamának meghosszabbítása céljával – tegyen javaslatot a tartós fogyasztási cikkekre vonatkozó minimális garanciák kiterjesztésére, és tegye világossá, hogy az 1999/44/EK irányelvvel összhangban a fogyasztói javak eladóinak a jogi garancia első két évében meg kell vizsgálniuk a meghibásodott termékeket, és csak akkor számíthatnak fel díjat, ha a hibát helytelen használat okozta;

30.  felszólítja a Bizottságot, hogy javasoljon megfelelő intézkedéseket az alkatrészek elérhetőségére vonatkozóan annak érdekében, hogy a termékek teljes életciklusuk során történő megjavíthatósága biztosítva legyen;

31.  felhívja a Bizottságot, a tagállamokat és az Európai Vegyianyag-ügynökséget, hogy a REACH keretében fokozzák erőfeszítéseiket a különös aggodalomra okot adó anyagok helyettesítése és az emberi egészségre vagy a környezetre nézve elfogathatatlan kockázatokat jelentő anyagok korlátozása érdekében, nem utolsósorban annak eszközeként, hogy teljesüljön a hetedik környezetvédelmi cselekvési program nem toxikus anyagciklusok kidolgozására irányuló követelménye, amelynek célja, hogy az újrafeldolgozott hulladékot jelentős, megbízható uniós nyersanyagforrásként lehessen hasznosítani; ezzel összefüggésben kéri a Bizottságot, hogy haladéktalanul vessen véget az Európai Vegyianyag-ügynökség által kiadott ajánlások feldolgozására vonatkozó egyoldalú moratóriumának a különös aggodalomra okot adó anyagoknak a REACH XIV. mellékletébe történő felvétele tekintetében, és mihamarabb végezze el ezen anyagok mellékletbe való felvételét; a hulladékhierarchiának megfelelően hangsúlyozza, hogy a megelőzés elsőbbséget élvez az újrafeldolgozással szemben, és ennek megfelelően az újrafeldolgozás nem igazolhatja a veszélyes maradványanyagok felhasználásának állandósulását;

32.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az egyes veszélyes anyagok elektromos és elektronikus berendezésekben való alkalmazásának korlátozásáról szóló 2011/65/EU irányelvvel összefüggésben fokozzák a veszélyes anyagok helyettesítésére irányuló erőfeszítéseiket nem toxikus anyagciklusok létrehozása érdekében;

33.  felszólítja a tagállamokat, hogy gondoskodjanak a piac hatékony ellenőrzéséről annak érdekében, hogy mind az európai, mind az importált termékek a termékpolitika és a környezetbarát tervezés vonatkozásában megfeleljenek e követelményeknek; felszólítja a tagállamokat, hogy a piac hatékony ellenőrzésének biztosítása érdekében haladéktalanul tegyenek előrelépést a piacfelügyeletről szóló rendelet felülvizsgálatára irányuló jogalkotási eljárásban; megjegyzi, hogy minden további késlekedés veszélyeztetné a vállalkozások és a polgárok érdekeit;

A zéró hulladék felé

34.  kiemeli a Bizottság elemzését, amely kimutatja, hogy új hulladékgazdálkodási célkitűzések elfogadása 180 000 munkahelyet hozna létre, versenyképesebbé tenné az EU-t, és csökkentené a költséges szűkös erőforrások iránti keresletet(9); sajnálatosnak tartja a hulladékgazdálkodásra vonatkozó jogalkotási javaslat(10) visszavonását, ám Timmerman alelnöknek a 2014. decemberi plenáris ülésen tett felszólalása alapján lehetőséget lát egy körforgásos gazdaságról szóló új és ambiciózusabb csomag kialakítására;

35.  sürgeti a Bizottságot, hogy 2015 végéig nyújtsa be a hulladékokkal kapcsolatos jogszabályok felülvizsgálatára vonatkozóan bejelentett javaslatot, gondosan alkalmazva a hulladékhierarchiát, és azt a következő pontokkal egészítse ki:

   világos és egyértelmű fogalommeghatározások;
   a hulladéktermelődést megelőző intézkedések kidolgozása;
   a hulladékkeletkezés csökkentésére irányuló kötelező, 2025-ig elérendő célok megállapítása a települési, kereskedelmi és ipari hulladék tekintetében;
   a kiterjesztett gyártói felelősségre vonatkozó, egyértelmű minimumkövetelmények megállapítása a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszerek átláthatóságának és költséghatékonyságának biztosítása céljából;
   a maradékhulladék tekintetében a „szennyező fizet” elv támogatása, a papírra, a fémre, a műanyagra és az üvegre vonatkozó, kötelező erejű szelektív hulladékgyűjtési rendszerekkel kombinálva az újrafeldolgozott anyagok magas minőségének elősegítése érdekében; a biológiai hulladék szelektív gyűjtésének kötelezővé tétele 2020-ig;
   az újrafeldolgozási és újrahasználatra való előkészítési célkitűzések növelése 2030-ig a települési szilárd hulladék legalább 70%-ának és a csomagolási hulladékok 80%-ának újrafeldolgozására egy megalapozott jelentéstételi módszer alapján, amely megakadályozza, hogy a hasznosítatlan (lerakóban elhelyezett vagy elégetett) hulladékot újrafeldolgozott hulladékként jelentsék, minden tagállamban ugyanazt a harmonizált módszert és a külső ellenőrzésnek alávetett statisztikákat alkalmazva; olyan kötelezettség bevezetése az újrafeldolgozók számára, amely szerint jelenteniük kell a szétválogató létesítménybe beérkező hulladékmennyiséget és az onnan kikerülő újrahasznosított anyagok mennyiségét;
   nem újrafeldolgozható és biológiailag nem lebomló hulladékok energetikai hasznosítás mellett vagy anélkül történő elégetésének szigorú korlátozása 2020-ig;
   a hulladéklerakás fokozatos, kötelező erejű csökkentése az újrafeldolgozásra vonatkozó követelményekkel összhangban végrehajtva és három szakaszra bontva (2020, 2025 és 2030), egészen az összes hulladéklerakásra vonatkozó tilalomig, kivéve bizonyos veszélyes hulladékokat és maradékhulladékokat, amelyek esetében a hulladéklerakás a környezeti szempontból legmegfelelőbb megoldás;
   a tagállamok ösztönzése arra, hogy vezessenek be díjakat a hulladéklerakásra vagy -égetésre vonatkozóan;

36.  hangsúlyozza az európai hulladékpolitikai célok fontosságát és hozzáadott értékét, nemcsak a jogbiztonság, a kiszámíthatóság és a belső piacon belüli egyenlő feltételek megteremtése szempontjából, hanem annak biztosítása szempontjából is, hogy védjék és javítsák valamennyi uniós polgár lakókörnyezetét;

37.  felhívja az Európai Bizottságot, hogy valamennyi uniós tagállam tekintetében ugyanazokat a célértékeket terjessze elő, hogy biztosítsa a környezetvédelem EU-szerte egyformán magas szintjét, és ne ássa alá az egységes piacot;

38.  sürgeti a Bizottságot, hogy biztosítsa a hulladékokra vonatkozó hatályos jogszabályok és célok teljes körű és megfelelő végrehajtását, különös tekintettel a szelektív hulladékgyűjtési rendszerekre vonatkozó kötelezettségre, és hogy a tagállamok fokozzák a meglévő célok elérésére irányuló erőfeszítéseiket, valamint hogy állapítson meg intézkedéseket, amelyekkel támogatja a tagállamokat a célok határidőn belüli eléréséhez szükséges megfelelő eszközök bevezetésében;

39.  rámutat arra, hogy az EU-ban rendelkezésre álló hulladékgazdálkodási kapacitások legjobb kihasználása érdekében jobb tervezésre és információmegosztásra van szükség a többletkapacitások elkerüléséhez;

40.  felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja tovább, lenne-e lehetőség arra, hogy javaslatot tegyen a lerakókban való emelt szintű bányászatot szabályozó keretre annak érdekében, hogy lehetővé váljék a meglévő hulladéklerakókban lévő másodlagos nyersanyagok visszanyerése, valamint hogy vizsgálja meg az újrafeldolgozási ipar számára egy környezetvédelmi engedélyezési rendszer kialakítását;

41.  felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítson nagyobb átláthatóságot és jobb ellenőrzést annak elkerülése céljából, hogy a hulladékot az EU-belieknél alacsonyabb szintű környezetvédelmi és szociális normákkal rendelkező országokba szállítsák;

42.  felhívja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal közösen gyorsítsa fel a fogyasztói hulladékok illegális kivitelének megakadályozása érdekében tett erőfeszítéseit;

43.  sürgeti a Bizottságot, hogy a hulladékról szóló irányelv keretében határozzon meg minimumkövetelményeket a hulladékkeletkezés megelőzését célzó nemzeti programokra vonatkozóan, valamint határozzon meg célokat és mutatókat, melyek összehasonlíthatóvá teszik a tagállamok által elért egyéni eredményeket;

44.  sürgeti a Bizottságot, hogy foglalkozzon a hulladékokkal kapcsolatos speciális kihívásokkal, és tegye meg a körforgásos gazdaságról szóló bizottsági közleményben (COM(2014)0398) vázolt lépéseket; biztatja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy biztosítsák az uniós források mozgósítását az integrált hulladékgazdálkodási célkitűzések – így a szelektív gyűjtés és az újrafeldolgozási infrastruktúra fejlesztése – megvalósításának elősegítése érdekében;

45.  sürgeti a Bizottságot, hogy javasoljon célkitűzést a tengeri hulladék 2025-ig elérendő, a 2014-es adatokhoz képesti 50%-os csökkentésére;

46.  hangsúlyozza, hogy célkitűzéseket kell megfogalmazni bizonyos kritikus fémek gyűjtésére és újrafeldolgozására vonatkozóan, tekintettel azok fokozódó szűkösségére, és a függőség csökkentése érdekében;

47.  felhívja a Bizottságot, hogy 2015 végéig tegyen javaslatot az élelmiszer-hulladék hatékony kezelését szolgáló célokra, intézkedésekre és eszközökre, többek között a feldolgozóipar, a kiskereskedelem és a forgalmazás, az élelmezési szolgáltatások és a vendéglátóipar terén, valamint a háztartásokban képződő élelmiszer-hulladék 2025-ig elérendő 30%-os csökkentésére vonatkozó kötelező célra; kéri a Bizottságot, hogy mozdítsa elő a tagállamokban olyan megállapodások létrejöttét, amelyek értelmében az élelmiszer-kiskereskedelmi ágazat szereplői az eladatlan termékeket szétosztják jótékonysági szervezetek között; felszólítja a Bizottságot, hogy amikor hatásvizsgálatot készít az új vonatkozó jogalkotási javaslatokról, értékelje azok élelmiszer-pazarlásra gyakorolt lehetséges hatását;

Fenntartható épületek

48.  üdvözli az „Erőforrás-hatékony lehetőségek az építőiparban” című bizottsági közleményt (COM(2014)0445); úgy véli, hogy az építőiparban szükség van egy ütemterven és hosszú távú célkitűzéseken alapuló megközelítésre;

49.  felhívja a Bizottságot, hogy javasolja a körforgásos gazdaság elveinek és követelményeinek az építőiparban való teljes körű végrehajtását, és fejlessze tovább az épületek erőforrás-hatékonyságára vonatkozó politikai keretet, amely a földhasználatra, várostervezésre, építészetre, statikus mérnökségre, építésre, karbantartásra, alkalmazkodóképességre, energiahatékonyságra, felújításra, újrahasználatra és újrafeldolgozásra vonatkozó mutatók, szabványok, módszerek és minőségi követelmények kidolgozását is magában foglalja; rámutat arra, hogy a fenntartható épületekről szóló mutatóknak a zöld infrastruktúrára – például a zöldtetőkre – is ki kell terjedniük; hangsúlyozza az európai ingatlanállománnyal kapcsolatos világos és ambiciózus, közép- és hosszú távú célkitűzéseket tartalmazó, holisztikus jövőkép, és e jövőkép végrehajtására vonatkozó menetrendek fontosságát;

50.  úgy véli, hogy az épületek fenntarthatósági értékelésébe bele kell építeni a beltéri levegő minőségét, valamint a felhasználók jólétét és szociális igényeit;

51.  felszólítja a Bizottságot, hogy – a meglévő szabványok és módszerek felhasználásával és a társadalmi, gazdasági és környezeti fenntarthatóságot szem előtt tartó megközelítés alapján – az erőforrás-hatékonyságra vonatkozó általános mutatók keretében dolgozzon ki mutatókat, hogy teljes életciklusukra vetítve értékelni lehessen az épületek fenntarthatóságát;

52.  kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, hogy az elérhető legjobb technológia (BAT) elveit és normáit ki lehet-e terjeszteni oly módon, hogy azok valamennyi anyagra és épületelemre vonatkozzanak, illetve egy épület teljes életciklusára alapozva dolgozzon ki egy „épületútleveletˮ;

53.  úgy ítéli meg, hogy mivel a 2050-beli épített környezet 90%-a már most is létezik, különleges követelményeket és ösztönzőket kell megállapítani a korszerűsítési ágazat számára ahhoz, hogy 2050-re javuljon az épületek energialábnyoma; felszólítja ezért a Bizottságot, hogy dolgozzon ki hosszú távú stratégiát a meglévő épületek korszerűsítésére, és értékelje fel a 2012/27/EU irányelv által bevezetett nemzeti felújítási stratégiák szerepét;

54.  sürgeti a tagállamokat, hogy az építőiparban a szelektív gyűjtés és újrafeldolgozás infrastruktúrájának fejlesztésén keresztül könnyítsék meg az újrafeldolgozás javulását;

55.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vizsgálják meg a bontás előtti ellenőrzések (ez az épület elbontás vagy lebontás előtti felmérése, amelynek célja a jelen lévő anyagok leírása és annak meghatározása, hogy mely törmelékeket lehetne újrafeldolgozásra elkülöníteni) és az újrafeldolgozható anyagok helyszíni szétválogatásának lehetőségeit (a helyszíni szétválogatás rendszerint nagyobb tisztaságú másodlagos nyersanyagokat eredményez, mint a helyszínen kívül történő újrafeldolgozás, és segíthet a szállítás környezeti hatásának csökkentésében, például a helyszíni zúzás és tömörítés révén);

56.  megállapítja, hogy a beton az építőiparban használt egyik leggyakoribb anyag; felhívja a Bizottságot, hogy a németországi és svájci gyakorlat alapján mérje fel, milyen lehetőségek vannak a beton építőiparban való újrafelhasználásának növelésére;

A másodlagos nyersanyagok piacainak fejlesztése

57.  felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki intézkedéseket, amelyek ösztönzik és elősegítik a jó minőségű másodlagos nyersanyagok piacainak fejlődését és a másodlagos nyersanyagok újrafelhasználásán alapuló üzletág fejlődését;

58.  úgy véli, hogy a hosszú távú és kiszámítható szakpolitikai keret segíteni fog a zöldebb technológiák piacainak teljes körű kibontakoztatásához és a fenntartható üzleti megoldások előmozdításához szükséges beruházások és intézkedések ösztönzésében; hangsúlyozza, hogy a megalapozott adatgyűjtéssel alátámasztott erőforrás-hatékonysági mutatók és célok biztosítanák a szükséges iránymutatást a köz- és magánszféra döntéshozói számára a gazdaság átalakítása során;

59.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a Bizottság és a tagállamok elősegítsék az ipari szimbiózis programok indítását, amelyek támogatják az újrafelhasználásra és újrafeldolgozásra irányuló ipari szinergiákat, és segítik a vállalkozásokat – különösen a kkv-kat – annak feltérképezésében, hogy az általuk termelt energia, hulladék és melléktermékek mi módon válhatnak erőforrássá mások számára; rámutat az olyan koncepciókra, mint a „bölcsőtől a bölcsőig” elv és az ipari ökológia;

Egyéb intézkedések

60.  kéri a Bizottságot, hogy javasoljon olyan közbeszerzési eljárásokat, amelyek az újrafelhasznált, javított, átalakított és egyéb fenntartható és erőforrás-hatékony termékeket és megoldásokat részesítik előnyben, ellenkező esetben a „tartsd be, vagy magyarázd meg” elvet kell alkalmazni;

61.  hangsúlyozza egy olyan adóügyi keret szükségességét, amely összhangban áll a „szennyező fizet” elvvel, és amely megfelelő üzenetet hordoz az erőforrás-hatékonyság terén történő beruházások, a termelési folyamatok modernizálása és a könnyebben javítható és tartósabb termékek gyártása tekintetében; szorgalmazza, hogy a tagállamok az európai szemeszter folyamatának keretében tegyenek előrelépéseket ezen a téren(11);

62.  sürgeti a Bizottságot, hogy vizsgáljon meg és javasoljon az adózással kapcsolatos intézkedéseket, így az újrafeldolgozott, újrafelhasznált és erőforrás-hatékony termékeket terhelő héa csökkentését;

63.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy maradéktalanul hajtsák végre a kis- és középvállalkozások zöld cselekvési tervét;

64.  sürgeti a Bizottságot a tápanyagokra vonatkozó szakpolitikai keret kidolgozására annak érdekében, hogy a műtrágyákra, az élelmiszerekre, a vizekre és a hulladékokra vonatkozó uniós jogszabályok útján növelje a tápanyagok újrafeldolgozásának arányát, ösztönözze az innovációt, javítsa a piaci feltételeket és elősegítse a fenntartható használatot;

65.  sürgeti a Bizottságot, hogy 2016 első felében terjessze elő a fenntartható élelmiszer-ellátásról szóló közleményt, amelyet 2013 óta több alkalommal elhalasztott; hangsúlyozza, hogy mivel az élelmiszerek előállítása és fogyasztása az erőforrás-felhasználás jelentős részét teszi ki, e közleménynek holisztikusan kell kezelnie az élelmiszerláncnak az élelmiszerforrások használata terén mutatkozó hatékonyságbeli hiányosságait, és ösztönöznie kell egy fenntartható élelmiszer-politika kidolgozását; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, fokozható-e az élelmiszeriparban a környezetbarát csomagolóanyagok használata, ideértve azt, hogy az európai normákkal összhangban megvalósítható-e a csomagolóanyagok biológiai úton lebomló és komposztálható anyagokkal történő fokozatos helyettesítése;

66.  felhívja a Bizottságot, hogy a legújabb kutatási eredmények alkalmazásának ösztönzése és megkönnyítése, a bevált gyakorlatok cseréje és egy új ipari szintézis és ipari ökoszisztémák kialakulása érdekében hozzon létre egy állandó forráshatékonysági fórumot valamennyi érdekelt fél részvételével;

67.  felhívja a Bizottságot, hogy az ágazatok és főigazgatóságok között hozzon létre egy fenntartható finanszírozással foglalkozó munkacsoportot azzal a céllal, hogy az erőforrás-hatékonysági mutatók beépüljenek a vállalati szintű integrált jelentéstételbe és számvitelbe, bizonyos üzleti információk bizalmasságának a tiszteletben tartása mellett; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, miként lehetne integrálni az erőforrás-hatékonyságot és a környezeti kockázatokat többek között a bankok hitelminősítési és tőkekövetelményeibe, valamint hogy dolgozzon ki átfogó biztosítási rendszert a környezeti veszélyekre vonatkozóan, továbbá határozza meg a befektetési termékekkel kapcsolatos tájékoztatási követelményeket, megfelelő hatásvizsgálat mellett; úgy véli, hogy a Bizottság számára előnyös lenne, ha e tekintetben együttműködne az UNEP keretében zajló, fenntartható pénzügyi rendszer kialakítására irányuló vizsgálattal; felhívja a Bizottságot, hogy a bevált gyakorlatok lehetséges cseréjét szem előtt tartva tanulmányozza a tagállamokban működő önkéntes kezdeményezéseket;

68.  mivel az erőforrás-hatékonyság eléréséhez és a körforgásos gazdaság célkitűzéseinek teljesítéséhez kulcsfontosságú az elsődleges nyersanyagok fenntartható és felelősségteljes beszerzése, felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül az Európai Erőforrás-hatékonysági Platform elsőbbségi anyagok és áruk fenntartható beszerzési szabványainak kidolgozására vonatkozó szakpolitikai ajánlásait; e tekintetben tudomásul veszi a fémek és ásványi anyagok konfliktusövezetekből való felelős beszerzésére vonatkozó bizottsági javaslatok Európai Parlament és Tanács általi együttes támogatását;

69.  felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a „kritikus” nyersanyagok fogalommeghatározását, jobban figyelembe véve a kitermelésükhöz és feldolgozásukhoz kapcsolódó környezeti hatásokat és kockázatokat, valamint a másodlagos anyagokkal való helyettesítésük lehetőségét;

70.  hangsúlyozza, hogy valamennyi uniós finanszírozást – többek között az Európai Stratégiai Beruházási Alapon, a Horizont 2020-on, a kohéziós alapokon és az Európai Beruházási Bankon keresztüli finanszírozást – be kell vetni az erőforrás-hatékonyság előmozdítása érdekében, a hulladékhierarchiával összhangban, és sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vezessenek ki minden környezeti szempontból káros támogatást, ideértve az ipari és települési hulladék biológiailag lebontható részének elégetése útján történő energiatermeléshez a megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásáról szóló 2009/28/EK irányelv alapján nyújtott támogatásokat, valamint a fosszilis tüzelőanyagokkal kapcsolatos közvetlen és közvetett támogatásokat is;

71.  felszólít arra, hogy a vállalkozások versenyképességét és a kis- és középvállalkozásokat segítő programnak (COSME), a Horizont 2020 programnak és az európai strukturális és beruházási alapoknak nyújtott finanszírozást fokozottabban összpontosítsák az ökoinnovatív és erőforrás-hatékony megoldásokra, az új üzleti modellekre (mint a lízing és a termékszolgáltatási rendszerek), a termékek tervezésének és nyersanyag-hatékonyságának javítására és a folyamatok hatékonyságára;

72.  hangsúlyozza, hogy a kutatás és az innováció alapvetően elősegíti Európa körforgásos gazdaság felé történő elmozdulását, és hogy a Horizont 2020 program keretében támogatni kell azokat a kutatási és innovációs projekteket, amelyek a gyakorlatban is bizonyítják és tesztelik a körforgásos gazdaság gazdasági és környezeti fenntarthatóságát; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy – rendszerszintű megközelítés alkalmazása esetén – e projektek elősegíthetik egy innovációt ösztönző és könnyebben végrehajtható rendelet kialakítását azáltal, hogy azonosítják a lehetséges szabályozási bizonytalanságokat, akadályokat és/vagy hiányosságokat, amelyek meggátolhatják az erőforrások hatékony felhasználásán alapuló üzleti modellek kialakítását;

73.  kéri a Bizottságot, hogy használja ki teljes körűen a digitális menetrend és az információs technológia által kínált lehetőségeket az erőforrás-hatékonyság és a körforgásos gazdaságra való áttérés előmozdítására;

74.  kiemeli, hogy az Unió nyitott gazdasággal rendelkezik, import- és exporttevékenységet folytat a világpiacon; rámutat, hogy az erőforrások kimerülésének globális kihívását nemzetközi szinten is szükséges kezelni; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy aktívan támogassák az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) keretében működő nemzetközi erőforráspanel munkáját, amely az erőforrásokat érintő, világszinten problémát jelentő kérdéseket kutatja, és gyakorlati megoldásokat dolgoz ki a döntéshozók, az ipar és a társadalom számára;

75.  felhívja a Bizottságot, hogy nemzetközi szinten tegye meg a szükséges intézkedéseket a termékek nyomon követhetőségének javítása érdekében;

76.  kiemeli, hogy az energiahatékonyság növelése csökkenti Európa erőforrás-függőségét, valamint a mintegy 125 millió európai polgárt érintő energiaszegénységet; megállapítja, hogy az energiahatékonyságot külön energiaforrásnak érdemes tekinteni, amelynek növelése nagyban hozzájárul az európai ipar fejlődéséhez, a munkahelyteremtéshez és a lakossági energiaszámlák csökkenéséhez;

77.  sürgeti a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, hogy a meglévő vagy tervezett jogszabályok akadályozzák-e a körforgásos gazdaság kialakulását, valamint a meglévő innovatív üzleti modelleket – például a bérlésre épülő gazdaságot vagy a megosztásra épülő/együttműködő gazdaságot –, illetve új üzleti modellek megjelenését, továbbá azt, hogy fennállnak-e pénzügyi vagy intézményi akadályok e tekintetben; sürgeti a Bizottságot, hogy szükség esetén javítsa e jogszabályokat és építse le ezeket az akadályokat; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a kapcsolódó jogszabályokat a termékek teljes élettartamra vetített környezeti teljesítményének és erőforrás-hatékonyságának javítása, a meglévő eszközök közötti összhang növelése, valamint a vezető szerep felvállalása érdekében;

78.  kéri a Bizottságot, hogy tisztázza az uniós versenypolitika körforgásos gazdaságot érintő lényeges vonatkozásait, nevezetesen tisztázza a piaci összejátszás kockázatai és a gyártók és szállítóik közötti együttműködés elmélyítésének szükségessége közötti kompromisszumot;

79.  felszólítja a Bizottságot, hogy 2018-ig tegyen jelentést a Parlamentnek a fent körvonalazott valamennyi intézkedésről és az általa javasolt következő lépésekről;

o
o   o

80.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamok parlamentjeinek.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0584.
(2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0016.
(3) HL C 264. E, 2013.9.13., 59. o.
(4) HL C 51. E, 2013.2.22., 21. o.
(5) A Hivatalos Lapban még nem tették közzé.
(6) HL C 140., 2015.4.28., 37. o.
(7) Az OECD Környezetvédelmi Programja: „A környezetvédelmi politika önkéntességen alapuló megközelítései”, 2003.
(8) A Bizottság 2014. július 2-i „Úton a körkörös gazdaság felé: 'zéró hulladék' program Európa számára” című közleménye (COM(2014)0398).
(9) 2014. július 2-i bizottsági szolgálati munkadokumentum a hulladékokról szóló és (SWD(2014)0208) irányelvek módosításáról szóló irányelvjavaslatot kísérő hatásvizsgálat vezetői összefoglalójával.
(10) A hulladékokról szóló 2008/98/EK irányelv, a csomagolásról és a csomagolási hulladékról szóló 94/62/EK irányelv, a hulladéklerakókról szóló 1999/31/EK irányelv, az elhasználódott járművekről szóló 2000/53/EK irányelv, az elemekről és akkumulátorokról, valamint a hulladékelemekről és -akkumulátorokról szóló 2006/66/EK irányelv, valamint az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól szóló 2012/19/EU irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslat COM(2014)0397.
(11) Green Budget Europe, 2015: Az európai szemeszter folyamatát támogató országspecifikus ajánlások, 6. oldal, http://www.foes.de/pdf/2015-02-25_CSR%20Recommendations_FINAL.pdf

Jogi nyilatkozat