Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2015/2040(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0197/2015

Előterjesztett szövegek :

A8-0197/2015

Viták :

PV 07/09/2015 - 23
CRE 07/09/2015 - 23

Szavazatok :

PV 08/09/2015 - 5.7
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2015)0287

Elfogadott szövegek
PDF 333kWORD 85k
2015. szeptember 8., Kedd - Strasbourg Végleges kiadás
A biztosjelöltek meghallgatása: a 2014. évi folyamatból levonható tanulságok
P8_TA(2015)0287A8-0197/2015

Az Európai Parlament 2015. szeptember 8-i állásfoglalása a bizottsági meghallgatásokkal kapcsolatos eljárásokról és gyakorlatokról, a 2014. évi eljárásból levonható tanulságokról (2015/2040(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 17. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 246. cikkére,

–  tekintettel a Bizottság jóváhagyására vonatkozó iránymutatásokról szóló, 2005. december 1-jei állásfoglalására(1),

–  tekintettel az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokra vonatkozó keretmegállapodás felülvizsgálatáról szóló, 2010. október 20-i határozatára(2),

–  tekintettel a Parlament eljárási szabályzata 106. és 192. cikkének és XVII. mellékletének módosításáról szóló, 2011. szeptember 14-i határozatára(3),

–  tekintettel az Európai Bizottság biztosaira vonatkozó magatartási kódexre, és különösen annak 1.3. és 1.6. cikkére,

–  tekintettel az eljárási szabályzat 52. és 118. cikkére, illetve annak XVI. mellékletére,

–  tekintettel az Alkotmányügyi Bizottság jelentésére és a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság és a Jogi Bizottság véleményére (A8-0197/2015),

mivel:

A.  a biztosjelöltek meghallgatása az 1994-es első alkalom óta mára jól bevált gyakorlattá vált, amely erősíti az Európai Unió intézményeinek demokratikus legitimitását, valamint közelebb hozza ezen intézményeket az európai polgárokhoz;

B.  a meghallgatások nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy a Parlament kellő tájékozottsággal ítélhesse meg a Bizottságot a biztosi testület hivatalba lépését lehetővé tevő bizalmi szavazása során;

C.  a meghallgatási folyamat lehetőséget nyújt arra, hogy a Parlament és az uniós polgárok felfedezhessék és értékelhessék a biztosjelöltek személyiségét, képesítését, felkészültségét és prioritásait, illetve a számukra kijelölt tárcára vonatkozó ismereteiket.

D.  a meghallgatási folyamat növeli az átláthatóságot és erősíti a Bizottság egészének demokratikus legitimitását;

E.  a nők és férfiak közötti egyenlőséget minden területen, így a foglalkoztatás területén is biztosítani kell; e követelménynek az Európai Bizottság összetételében is tükröznie kell; Jean-Claude Juncker 2014-ben több alkalommal megismételt kérése ellenére a kormányok női jelöltek helyett jóval több férfi jelöltet javasoltak; női jelöltet elsősorban az alacsony népességű tagállamok állítottak, a nagyméretű tagállamok nagyrészt figyelmen kívül hagyták e követelményt; az egyetlen tisztességes megoldás az, ha minden egyes tagállamot két – egy férfi és egy női – jelölt állítására kérik, hogy az elnökjelölt azonos számú férfi és női tagokból álló, kiváló minőségű biztosi testületet terjeszthessen elő;

F.  a meghallgatási folyamat ugyan bizonyságot tett hatékonyságáról, azt mindig lehet még tovább fejleszteni, különösen a biztosok és a meghallgatásért felelős bizottság tagjai közötti eszmecserék rugalmasabbá és dinamikusabbá tételével;

G.  az alelnöki tisztség várományosa, Frans Timmermans biztosjelölt meghallgatása felszínre hozta annak szükségességét, hogy a Parlament eljárásokat fogadjon el arra az esetre, ha a jövőbeli Bizottságok különleges státuszt biztosítanak egy vagy több alelnök számára;

H.  az EUSZ 3. cikének (3) bekezdése kimondja, hogy az „Unió [...] előmozdítja a társadalmi igazságosságot és védelmet, a nők és férfiak közötti egyenlőségetˮ, az Európai Unió Alapjogi Chartájának 23. cikke szerint pedig „a nők és férfiak közötti egyenlőséget minden területen, így a foglalkoztatás, a munkavégzés és a díjazás területén is biztosítani kellˮ;

1.  úgy véli, hogy a biztosjelöltek nyilvános meghallgatása fontos lehetőség az Európai Parlament és az uniós polgárok számára az egyes jelöltek által kiemelt prioritások és a tisztségre való szakmai alkalmasságuk értékelésére;

2.  úgy véli, hogy hasznos lenne határidőket kitűzni, ameddig minden tagállamnak meg kell neveznie a jelöltjét, hogy elegendő idő álljon rendelkezésre ahhoz, hogy a Bizottság megválasztott elnöke – a jelöltek szakmai tapasztalata és háttere figyelembevételével –elossza a tárcákat, illetve a Parlament lebonyolítsa a meghallgatásokat és az értékeléseket, és felkéri elnökét, hogy e célból kezdjen tárgyalásokat a többi intézménnyel;

3.  úgy véli továbbá, hogy a tagállamoknak az egyenlőség alapján ezentúl legalább két – egy férfi és egy női – jelöltet kellene előterjeszteniük a Bizottság megválasztott elnöke elé mérlegelés céljából; fontosnak tartja, hogy az Unió saját intézményein belül elérje a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatosan saját maga által kitűzött célokat;

4.  véleménye szerint javítani kell a biztosjelöltek pénzügyi érdekeltségeiről szóló nyilatkozatok Jogi Bizottság általi vizsgálatát; ezért úgy véli, hogy a pénzügyi érdekeltségekről szóló nyilatkozatoknak tartalmazniuk kell a család érdekeltségeit is, amint azt a biztosok magatartási kódexének 1.6 cikke előírja; a meghallgatás illetékes bizottság általi megtartásának elengedhetetlen előfeltételének tartja, hogy a Jogi Bizottság a pénzügyi érdekeltségekről szóló nyilatkozatok alapos elemzését követően megállapítsa az összeférhetetlenség hiányát;

5.  emlékeztet arra, hogy a bizottságok felelősek a meghallgatások lefolytatásáért; úgy véli ugyanakkor, hogy ha a Bizottság alelnöke elsősorban horizontális feladatokat lát el, a meghallgatás kivételes jelleggel eltérő formában is megvalósulhat, például az Elnökök Értekezlete vagy a Bizottsági Elnökök Értekezlete ülésének keretében, feltéve, hogy egy ilyen ülés lehetővé teszi a párbeszédet, illetve azt, hogy az érintett illetékes bizottságok meghallgathassák a biztosjelöltjüket;

6.  úgy véli, hogy az egyes meghallgatásokat megelőzően elküldött írásbeli kérdőívnek hét, s nem pedig öt kérdést kellene tartalmaznia, de nem lennének az egyes kérdések alatt további részkérdések;

7.  úgy véli, hogy jobb lenne, ha mintegy 25 kérdést tennének fel, de a meghallgatások hatékonyságának és inkvizítori jellegének fokozása érdekében lehetőség nyílna arra, hogy a kérdést benyújtó képviselők azonnal reagálhassanak a válaszra;

8.  úgy véli, hogy a biztosjelölteknek a meghallgatások során e kérdésekre adott válaszai elősegíthetik az ellenőrzés javítását és növelhetik a Bizottság egészének a felelősségét; ezért felszólít a biztosjelöltek által megnevezett prioritások rendszeres felülvizsgálatára a hivatalba lépésüktől kezdve;

9.  úgy véli, hogy a következő iránymutatásokat kell alkalmazni a koordinátorok meghallgatást követő értékelése során:

   amennyiben a koordinátorok egyhangúlag elfogadják a jelöltet – jóváhagyó levél;
   amennyiben a koordinátorok egyhangúlag elutasítják a jelöltet – elutasító levél;
   amennyiben a koordinátorok egyértelmű többsége elfogadja a jelöltet – a túlnyomó többség jóváhagyását megállapító levél (a kisebbség kérheti annak rögzítését, hogy a képviselőcsoportja nem osztja a többség véleményét);
   amennyiben nincs egyértelmű többség vagy a többség a jelölt ellen foglal állást (de nem alakult ki konszenzus), valamint ha a koordinátorok azt szükségesnek érzik:
   először további írásbeli kérdéseken keresztül kiegészítő információk kérése;
   ha ezután is elégedetlen a többség, egy újabb 1,5 órás meghallgatás kérése az Elnökök Értekezlete jóváhagyása mellett;
   ha még mindig nincsen konszenzus vagy a koordinátorok túlnyomó többsége nem ért egyet – szavazás a bizottságban;
   ebben az esetben az minősül egyértelmű többségnek, ha a koordinátorok összessége a bizottsági tagság legalább kétharmadát teszi ki;

10.  megjegyzi, hogy a 2014-es meghallgatások nagyobb érdeklődést váltottak ki a médiában és a közvéleményben mint a korábbiak, részben a közösségi média fejlődése miatt; úgy véli, hogy a közösségi média hatása és befolyása a jövőben várhatóan tovább nő; úgy véli, hogy rendelkezéseket kell hozni a közösségi média és hálózatok használatáról, hogy az uniós polgárokat hatékonyabban be lehessen vonni a meghallgatások folyamatába;

11.  úgy véli, hogy:

   a Parlament honlapján ki kell alakítani egy külön oldalt, ahol a nyilvános meghallhatást megelőzően az Unió valamennyi hivatalos nyelvén elérhető a biztosjelöltek önéletrajza és az írásbeli kérdésekre adott válaszai;
   a Parlament honlapján egy konkrét és látható helyen 24 órán belül elérhetővé kell tenni az értékeléseket;
   a szabályt oly módon kellene változtatni, hogy az értékelést követő 24 órára hivatkozzon, tekintettel arra, hogy néhány értékelést csak további eljárásokat követően végeznek el;

12.  úgy véli, hogy a Bizottság egészének összetételét, szerkezetét és munkamódszereit érintő horizontális kérdéseket az egyes biztosjelöltek nem képesek megfelelően megválaszolni, azok a Bizottság megválasztott elnökének hatáskörébe tartoznak; úgy véli, hogy az ilyen kérdésekkel a Bizottság megválasztott elnöke és az Elnökök Értekezlete közötti üléseken kell foglalkozni (egyszer a meghallgatási folyamat megkezdése előtt, másodszor pedig annak lezárultát követően);

13.  úgy véli, hogy a biztosok érdekeltségi nyilatkozatainak vizsgálata a Jogi Bizottság illetékessége kell, hogy maradjon; úgy véli azonban, hogy a biztosok érdekeltségi nyilatkozatainak jelenlegi hatálya túlságosan korlátozott, és felkéri a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb vizsgálja felül az erre vonatkozó szabályokat; ezért fontosnak tartja, hogy az elkövetkezendő hónapokban a Jogi Bizottság ajánlás vagy saját kezdeményezésű jelentés formájában irányelveket adjon ki a biztosok érdekeltségi nyilatkozatára vonatkozó eljárások reformjának megkönnyítése érdekében; úgy véli, hogy a biztosok érdekeltségi nyilatkozataiban és pénzügyi érdekeltségekről szóló nyilatkozataiban ki kell térni a velük egy háztartásban élő családtagokra is;

14.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL C 285. E, 2006.11.22., 137. o.
(2) HL C 70. E, 2012.3.8., 98. o.
(3) HL C 51. E, 2013.2.22., 152. o.

Jogi nyilatkozat