Az Európai Parlament 2015. március 10-i állásfoglalása az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapnak az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság között létrejött, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2013. december 2-i intézményközi megállapodás 13. pontja alapján történő felhasználásáról szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (Lengyelország EGF/2013/009 PL/Zachem referenciaszámú kérelme) (COM(2015)0013 – C8-0010/2015 – 2015/2016(BUD))

P8_TA(2015)0041 A8-0036/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2015)0013 – C8‑0010/2015),

–  tekintettel az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap létrehozásáról szóló, 2006. december 20-i 1927/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1) (EGAA-rendelet),

–  tekintettel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló, 2013. december 2-i 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendeletre(2), és különösen annak 12. cikkére,

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2013. december 2-i intézményközi megállapodásra(3) (2013. december 2-i intézményközi megállapodás), és különösen annak 13. pontjára,

–  tekintettel a 2013. december 2-i intézményközi megállapodás 13. pontjában említett háromoldalú egyeztető eljárás eredményére,

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság levelére,

–  tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság levelére,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A8-0036/2015),

A.  mivel az Unió létrehozta a megfelelő jogalkotási és költségvetési eszközöket ahhoz, hogy további támogatást nyújtson a világkereskedelem fő strukturális változásainak következményei által sújtott munkavállalóknak, és támogassa újbóli munkaerő-piaci beilleszkedésüket;

B.  mivel az Unió által az elbocsátott munkavállalók részére nyújtott pénzügyi támogatásnak dinamikusnak kell lennie, és azt a lehető leggyorsabban és leghatékonyabban kell rendelkezésre bocsátani, összhangban a 2008. július 17-i egyeztető ülésen elfogadott európai parlamenti, tanácsi és bizottsági közös nyilatkozattal, és kellően figyelembe véve a 2013. december 2-i intézményközi megállapodást az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) igénybevételéről szóló határozatok elfogadása tekintetében;

C.  mivel ez a 2006-os rendelet hatálya alá tartozó utolsó két kérelem egyike, és az 1309/2013/EU rendelet(4) elfogadása tükrözi a Parlament és a Tanács között elért megállapodást, amely szerint újra bevezetik a válsághoz kapcsolódó igénybevétel kritériumát, 60%-ra növelik a javasolt intézkedések becsült összköltségéhez nyújtott uniós pénzügyi hozzájárulást, az értékelésre és a jóváhagyásra rendelkezésre álló idő lerövidítése révén növelik az EGAA-kérelmek feldolgozásának hatékonyságát a Bizottságnál, a Parlamentnél és a Tanácsnál, az önálló vállalkozók és a fiatalok bevonásával szélesítik a támogatásra jogosult intézkedések és kedvezményezettek körét, valamint támogatják az új vállalkozások létrehozását elősegítő kezdeményezéseket;

D.  mivel Lengyelország az EGAA-ból származó pénzügyi hozzájárulás iránti kérelmet nyújtott be (EGAA/2013/009/Zachem) a Zaklady Chemiczne Zachemnél és két beszállítójánál történt 615 elbocsátást követően, amelyekre a NACE 2 rendszer szerinti 20. ágazatban („Vegyi anyag és termék gyártása”) tevékenykedő és a NUTS 2 szintű Kujawsko-Pomorskie tartományban található Zachem vállalatnál bekövetkezett termelés-leállítással és szerkezetátalakítással összefüggésben került sor; mivel a 615 elbocsátott személyből 404-et regisztráltak munkanélküliként a bydgoszczi kerületi munkaügyi hivatalban; mivel az elbocsátásokra a 2013. március 31. és 2013. július 31. közötti referencia-időszakban került sor, és mivel azok az Unió vegyipari piaci részesedésének csökkenésével függenek össze;

E.  mivel az EGAA-ból igényelt pénzügyi hozzájárulás összege 115 205 EUR (a teljes költségvetés 50%-a);

F.  mivel a kérelem megfelel az EGAA-rendeletben meghatározott jogosultsági kritériumoknak;

1.  megállapítja, hogy az EGAA-rendelet 2. cikkének a) pontjában foglalt feltételek teljesülnek, ezért egyetért a Bizottsággal abban, hogy Lengyelország jogosult a rendelet értelmében nyújtandó pénzügyi hozzájárulásra;

2.  megállapítja, hogy a lengyel hatóságok 2013. október 9-én nyújtották be az EGAA-ból folyósítandó pénzügyi hozzájárulásra irányuló kérelmet, amelynek vizsgálatát az EGAA-rendelet nem köti határidőhöz, és hogy a kérelem értékelését Bizottság 2015. január 21-én tette közzé;

3.  aggodalmának ad hangot az első elbocsátások és a kérelem elbírálása között eltelt idő hosszúsága miatt; emlékeztet arra, hogy az EGAA célja az, hogy minél hamarabb segítséget nyújtson az elbocsátott munkavállalók részére;

4.  üdvözli, hogy a munkavállalók gyors támogatása érdekében a lengyel hatóságok úgy határoztak, hogy a személyre szabott szolgáltatások végrehajtását már 2013. március 4-én, jóval a javasolt összehangolt csomagra vonatkozó EGAA-támogatás odaítéléséről szóló határozat, illetve még a kérelem benyújtása előtt megkezdik;

5.  megjegyzi, hogy az Unió részesedése a vegyipari termékek világpiacán drasztikusan csökkent 1992 és 2012 között, az 1992-es 35,2%-ról a 2012-es 17,8%-ra(5); megjegyzi, hogy az elmúlt évek tendenciája alapján egyértelművé vált, hogy a vegyipari gyártás Ázsiába, elsősorban Kínába tevődik át, ahol a vegyipari termékek előállítása a 2002-es 8,7%-os világpiaci részesedésről 2012-re 30,5%-ra ugrott, melynek okai a feltörekvő piacok növekvő eladásai, a munkaerő alacsonyabb költsége, a piacokhoz való hozzáférés, a támogatások, az adók és a szabályozás; úgy véli ezért, hogy a Zachemnél és két beszállítójánál bekövetkezett elbocsátások összefüggenek a világkereskedelemben a globalizáció folytán bekövetkező fő strukturális átalakulásokkal;

6.  hangsúlyozza, hogy a Zachem volt a régió legnagyobb munkaadója, és hogy az adott referencia-időszakban a Zachemtől közvetlenül vagy közvetett módon elbocsátott munkások az újonnan regisztrált munkanélküliek 60%-át tették ki a bydgoszczi kerületi munkaügyi hivatalban;

7.  megállapítja, hogy a Zachemnél és beszállítóinál bekövetkezett elbocsátások várhatóan negatív hatással lesznek Kujawsko-Pomorskie tartományra, ahol az országban a régió számára előnyös gazdasági fellendülés ellenére a legnagyobb volt a munkanélküliségi ráta, 2013 júliusában 17,4%;

8.  megjegyzi, hogy az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap által támogatott intézkedések az 50 leghátrányosabb helyzetű dolgozó részére nyújtanak támogatást, és a következő 2 intézkedést foglalják magukban: munkaerő-felvétel ösztönzése és intervenciós intézkedések;

9.  megjegyzi, hogy a személyre szabott szolgáltatások költségének legnagyobb részét a munkaerő-felvétel 45 dolgozóra kiterjedő ösztönzése teszi ki, amely ösztönzést kíván nyújtani azoknak a munkaadóknak, akik vállalják, hogy legalább 24 hónapos időtartamra alkalmazzák ezeket a dolgozókat;

10.  megjegyzi, hogy öt, 50 év feletti dolgozó kisebb mértékű, a társadalombiztosítási járulékot fedező támogatásban részesül; megjegyzi, hogy ez a korcsoport jobban ki van téve a tartós munkanélküliség és a munkaerőpiacról való kiszorulás kockázatának;

11.  üdvözli az EGAA-intézkedéseknek a strukturális alapokból finanszírozott fellépést kiegészítő jellegét; kiemeli, hogy a személyre szabott szolgáltatások koordinált csomagjának célja, hogy kiegészítse az elbocsátott munkavállalók számára elérhető számos, az Európai Szociális Alap által társfinanszírozott, a Humántőke operatív program keretében zajló intézkedést, és a regionális munkaügyi hivatalok egyéb intézkedéseit; rámutat arra, hogy fontos elejét venni a kettős finanszírozásnak a hasonló, egymást kiegészítő intézkedéseket tartalmazó esetekben;

12.  megjegyzi, hogy a személyre szabott szolgáltatások végrehajtására a tervek szerint 2015. szeptember 30-ig kerül sor, továbbá, hogy az ideiglenes adatok alapján eddig 36 személynek sikerült új munkahelyet találnia a csomagban nyújtott szolgáltatásoknak köszönhetően; megjegyzi, hogy a tervezett költségvetés végrehajtási aránya a 2014-es év végén 59%-ot tett ki;

13.  üdvözli annak tényét, hogy a tartomány szociális párbeszédért felelős bizottsága megvitatta a Zachem vállalattól és beszállítóitól elbocsátott munkavállalóknak nyújtható támogatás lehetőségeit, és hogy a személyre szabott szolgáltatások javasolt csomagját megvitatták a szakszervezetek, valamint az üzleti, a helyi és a regionális önkormányzatok képviselőit tömörítő bydgoszczi Foglalkoztatási Tanács ülésén;

14.  emlékeztet annak fontosságára, hogy a munkavállalók munkavállalási esélyeit személyre szabott képzések és a szakmai karrierjük során megszerzett készségek és kompetenciák elismerése révén javítsák;

15.  üdvözli, hogy az EGAA-intézkedések végrehajtásának különböző szakaszaiban és a támogatottak kiválasztása során érvényesítették, és továbbra is érvényesíteni fogják a nemek közötti egyenlőség és a megkülönböztetésmentesség elvét;

16.  hangsúlyozza, hogy az EGAA kizárólag olyan aktív munkaerő-piaci intézkedések társfinanszírozásában vehet részt, amelyek hozzájárulnak a tartós, hosszú távú foglalkoztatáshoz; megismétli, hogy az EGAA-ból nyújtott támogatás nem helyettesítheti sem a nemzeti jog vagy a kollektív szerződések értelmében a vállalatok felelősségi körébe tartozó, sem pedig a vállalati vagy ágazati szerkezetváltására irányuló intézkedéseket;

17.  jóváhagyja a jelen állásfoglaláshoz mellékelt határozatot;

18.  utasítja elnökét, hogy a Tanács elnökével együtt írja alá a határozatot, valamint gondoskodjon annak közzétételéről az Európai Unió Hivatalos Lapjában;

19.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és annak mellékletét a Tanácsnak és a Bizottságnak.

MELLÉKLET

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS HATÁROZATA

az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapnak az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság között létrejött, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2013. december 2-i intézményközi megállapodás 13. pontja alapján történő felhasználásáról szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról

(Lengyelország EGF/2013/009 PL/Zachem referenciaszámú kérelme)

(E melléklet szövege itt nincs feltüntetve, mert az megegyezik a végleges jogi aktussal, (EU) 2015/469 határozat.)

(1) HL L 406., 2006.12.30., 1. o. (2) HL L 347., 2013.12.20., 884. o. (3) HL C 373., 2013.12.20., 1. o. (4) Az Európai Parlament és a Tanács 1309/2013/EU rendelete (2013. december 17.) az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapról (2014–2020) és az 1927/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 347., 2013.12.20., 855. o.). (5) Az európai vegyipar, Tények és adatok, CEFIC (http://www.cefic.org/Facts-and-Figures)

Az Európai Parlament 2015. március 10-i állásfoglalása az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapnak az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló, 2013. december 2-i intézményközi megállapodás 13. pontja alapján történő igénybevételéről szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (Németország „EGF/2014/014 DE/Aleo Solar” referenciaszámú kérelme) (COM(2014)0726 – C8-0012/2015 – 2015/2018(BUD))

P8_TA(2015)0042 A8-0030/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2014)0726 – C8-0012/2015),

–  tekintettel az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapról (2014–2020) és az 1927/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1309/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (EGAA-rendelet)(1),

–  tekintettel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló, 2013. december 2-i 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendeletre(2) és különösen annak 12. cikkére,

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló, 2013. december 2-i intézményközi megállapodásra(3), és különösen annak 13. pontjára,

–  tekintettel a 2013. december 2-i intézményközi megállapodás 13. pontjában említett háromoldalú egyeztető eljárásra,

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság levelére,

–  tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság levelére,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A8‑0030/2015),

A.  mivel az Unió létrehozta a megfelelő jogalkotási és költségvetési eszközöket ahhoz, hogy további támogatást nyújtson a világkereskedelem fő strukturális változásainak következményei által sújtott munkavállalóknak, és támogassa újbóli munkaerő-piaci beilleszkedésüket,

B.  mivel az Unió által az elbocsátott munkavállalók részére nyújtott pénzügyi támogatásnak dinamikusnak kell lennie, és azt a lehető leggyorsabban és leghatékonyabban kell rendelkezésre bocsátani, összhangban a 2008. július 17-i egyeztető ülésen elfogadott európai parlamenti, tanácsi és bizottsági közös nyilatkozattal, és kellően figyelembe véve a 2013. december 2-i intézményközi megállapodást az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) igénybevételéről szóló határozatok elfogadása tekintetében,

C.  mivel az EGAA-rendelet elfogadása tükrözi az Európai Parlament és a Tanács között elért megállapodást, amely szerint újra bevezetik a válsághoz kapcsolódó igénybevétel kritériumát, 60%-ra növelik a javasolt intézkedések becsült összköltségéhez nyújtott uniós pénzügyi hozzájárulást, az értékelésre és a jóváhagyásra rendelkezésre álló idő lerövidítése révén növelik az EGAA-kérelmek feldolgozásának hatékonyságát a Bizottságban, az Európai Parlamentben és a Tanácsban, az önálló vállalkozók és a fiatalok bevonásával szélesítik a támogatásra jogosult intézkedések és kedvezményezettek körét, valamint támogatják az új vállalkozások létrehozását elősegítő kezdeményezéseket,

D.  mivel a 2014. március 7. és 2014. július 7. közötti referencia-időszakban és azt követően a napenergiával foglalkozó vállalkozások tekintetében meglévő uniós piaci részesedés csökkenésével összefüggésben történt, 657 munkavállalót – közülük 390-t a NACE 2. rendszer szerinti 26. ágazatban („Számítógép, elektronikai, optikai termék gyártása”) működő Aleo Solar AG vállalatnál, 267-t annak két leányvállalatánál – érintő elbocsátást követően Németország „EGF/2014/014 DE/Aleo Solar” referenciaszámon kérelmet nyújtott be az EGAA-ból igénybe vehető pénzügyi hozzájárulás iránt, amelynek keretében várhatóan 476-an vesznek majd részt az intézkedésekben,

E.  mivel a kérelem megfelel az EGAA-rendeletben meghatározott jogosultsági kritériumoknak,

1.  megállapítja, hogy az EGAA-rendelet 4. cikk (1) bekezdése a) pontjában foglalt feltételek teljesülnek, ezért egyetért a Bizottsággal abban, hogy Németország jogosult a rendelet értelmében nyújtandó pénzügyi hozzájárulásra;

2.  megállapítja, hogy a német hatóságok 2014. július 29-én nyújtották be az EGAA-ból folyósítandó pénzügyi hozzájárulásra irányuló kérelmet, és azt 2014. szeptember 23-án további információkkal egészítették ki, és hogy a kérelem értékelését a Bizottság 2014. december 16-án közzétette;

3.  üdvözli, hogy a munkavállalók gyors támogatása érdekében a német hatóságok úgy határoztak, hogy a személyre szabott szolgáltatások végrehajtását már 2014. április 11-én, jóval a javasolt összehangolt csomagra vonatkozó EGAA-támogatás odaítéléséről szóló végleges határozat megszületése, sőt, még a támogatásra irányuló kérelem benyújtása előtt megkezdik;

4.  megítélése szerint az Aleo Solar AG vállalatnál bekövetkezett elbocsátások a globalizáció hatására a világkereskedelem szerkezetében bekövetkezett jelentős strukturális változásokhoz kapcsolódnak, aminek következtében 2005 és 2011 között Kína bevételeinek részaránya 11%-ról 45%-ra nőtt, míg Németországé 64%-ról 21%-ra esett vissza; megállapítja, hogy abból adódóan, hogy Kína olyan jelentős kapacitásfelesleggel rendelkezik a napelemmodulok terén, amelyet sem a kínai fogyasztók, sem a világpiac nem tud felvenni, 2011-ben 2010-hez képest 40%-kal, és így az Aleo Solar termelési költségei alatti szintre csökkentek az árak az EU-ban; megjegyzi, hogy az EU 2013-ban kiegészítő vámot és minimálárat fogadott el a Kínából származó napelemmodulokra vonatkozóan, ugyanakkor a kínai termékek minimálára még mindig a német termelők termelési költsége alatt marad;

5.  nyugtázza, hogy az Aleo Solar AG 2010-ben 550 millió EUR árbevétel mellett 43 millió EUR nyereségre tett szert, amely 2011-től kezdve meredeken csökkent, és 2013-ban a cégnek már 92 millió EUR veszteséget kellett elkönyvelnie; hangsúlyozza, hogy az átalakítás és a hatékonyság növelése érdekében tett különféle erőfeszítések ellenére az Aleo Solar sajnálatos módon nem tudott újból nyereséget termelni;

6.  megállapítja, hogy ez a második EGAA-kérelema napelemmodulok gyártásához kapcsolódóan, és hogy több további hasonló kérelem várható;

7.   megállapítja, hogy az Aleo Solar AG-nél bekövetkezett elbocsátások várhatóan jelentős negatív hatást gyakorolnak Prenzlau/Brandenburg régióra,ahol az egy főre jutó jövedelem jócskán elmarad a nemzeti átlagtól, a munkanélküliség pedig Németországon belül a legmagasabb, 15,5, illetve 16,4%-os; hangsúlyozza, hogy az Aleo Solar AG-nél bekövetkezett elbocsátások beszámítása 0,9%-kal növelné ezt az arányt; sajnálja, hogy az elbocsátott munkavállalóknak nincs reménye arra, hogy azonnal találnak az előzőhöz hasonló új állást, abból adódóan, hogy a népsűrűség alacsony, és hiányoznak a potenciális munkáltatók: a térségben főként kis- és középvállalkozások működnek, csupán 10 vállalkozás (0,3%) foglalkoztat 249-nél több főt (az Aleo Solar AG e nagyobb munkáltatók egyike volt);

8.  megjegyzi, hogy a személyre szabott szolgáltatások társfinanszírozandó, összehangolt csomagja a következő intézkedéseket foglalja magában 476 elbocsátott munkavállaló újbóli munkaerő-piaci beilleszkedése érdekében: szakképzés, karriertanácsadás és pályaorientáció, műhelyfoglalkozások és csoportfoglalkozások hasonló helyzetben lévő munkavállalókkal, vállalkozási tanácsadás, régióközi mobilitási tanácsadás, álláskeresés álláskeresési szakértő segítségével, nyomon követést nyújtó mentorálás az új állást találó munkavállalóknak, akiknek tanácsadásra lehet szükségük az állás megtartása érdekében, vagy akiknek máshová kell költözniük az állás miatt, valamint a munkavállaló korábbi nettó jövedelme 60%-ának megfelelő képzési támogatás az EGAA-rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontjával összhangban;

9.  megállapítja, hogy a hatóságok a juttatásokra és ösztönzőkre maximálisan engedélyezett 35%-os költségtérítést teljes mértékben a munkavállalók korábbi nettó jövedelme 60 vagy 67%-ának megfelelő képzési támogatásra (Transferkurzarbeitergeld) kívánják felhasználni, ami összhangban áll a németországi elbocsátások esetében követett gyakorlattal; megjegyzi, hogy a képzési támogatás nem helyettesíti a passzív szociális védelmi intézkedéseket, és szigorú feltételekhez kötött a megszervezett képzésben és egyéb tevékenységekben való részvétel tekintetében;

10.  üdvözli, hogy a személyre szabott szolgáltatások összehangolt csomagja az intézkedésekkel megcélzott kedvezményezettek képviselőivel egyeztetve készült el, figyelembe véve a térségben és az üzleti környezetben rejlő lehetőségeket;

11.  emlékeztet annak fontosságára, hogy a munkavállalók munkavállalási esélyeit személyre szabott képzések és a szakmai karrierjük során megszerzett készségek és kompetenciák elismerése révén javítsák; elvárja, hogy az összehangolt csomag keretében biztosított képzést ne csak az elbocsátott munkavállalók szükségleteihez, hanem a tényleges üzleti környezethez is igazítsák hozzá;

12.  megállapítja, hogy az Aleo Solar AG Prenzlauban elbocsátott munkavállalói közül 164-et visszavett az az ázsiai konzorcium, amely a felszámolótól megvette a telepet; nyugtázza, hogy a német hatóságok azzal magyarázták e munkavállalók jogosultságát az EGAA-intézkedésekben való részvételre, hogy új munkahelyük akkoriban még nem volt garantált;

13.  megállapítja, hogy az oldenburgi adminisztratív központból elbocsátott 104 munkavállaló nem vesz részt az EGAA-ból finanszírozandó intézkedésekben; nyugtázza, hogy a foglalkoztatási helyzet ebben a régióban sokkal ígéretesebb;

14.  sajnálja, hogy nagy a veszélye annak, hogy az elbocsátott munkavállalók tartósan munka nélkül maradnak, ezért hangsúlyozza azon intézkedések fontosságát, amelyek arra ösztönzik a munkavállalókat, hogy saját közvetlen környezetükön kívül is keressenek álláslehetőségeket, és fogadjanak el más régiókban felkínált állásokat;

15.  úgy véli, hogy az 55–64 és a 15–29 éves korosztályban a munkavállalók jobban ki vannak téve a tartós munkanélküliség és a munkaerőpiacról való kiszorulás kockázatának; ezért úgy véli, hogy ezeknek a munkavállalóknak sajátos szükségleteik vannak a személyre szabott megközelítés tekintetében;

16.  emlékeztet, hogy az EGAA-rendelet 7. cikkével összhangban a személyre szabott szolgáltatások összehangolt csomagjának kialakítása során előre kell jelezni a jövőbeli munkaerő-piaci kilátásokat és a szükséges készségeket, a csomagnak pedig összhangban kell lennie az erőforrás-hatékony és fenntartható gazdaság felé történő elmozdulással;

17.  hangsúlyozza, hogy az EGAA kizárólag olyan aktív munkaerő-piaci intézkedések társfinanszírozásában vehet részt, amelyek hozzájárulnak a tartós, hosszú távú foglalkoztatáshoz; ismételten leszögezi, hogy az EGAA-ból nyújtott támogatás nem helyettesítheti sem azokat az intézkedéseket, amelyek meghozatala a vállalatok feladata a nemzeti jog vagy a kollektív szerződések értelmében, sem a vállalatok vagy ágazatok szerkezetátalakítására irányuló intézkedéseket;

18.  jóváhagyja a jelen állásfoglaláshoz mellékelt határozatot;

19.  utasítja elnökét, hogy a Tanács elnökével együtt írja alá a határozatot, valamint gondoskodjon annak közzétételéről az Európai Unió Hivatalos Lapjában;

20.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és annak mellékletét a Tanácsnak és a Bizottságnak.

MELLÉKLET

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS HATÁROZATA

az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevételéről (Németország „EGF/2014/014 DE/Aleo Solar” referenciaszámú kérelme)

(E melléklet szövege itt nincs feltüntetve, mert az megegyezik a végleges jogi aktussal, (EU) 2015/473 határozat.)

(1) HL L 347., 2013.12.20., 855. o. (2) HL L 347., 2013.12.20., 884. o. (3) HL C 373., 2013.12.20., 1. o.

Az Európai Parlament 2015. március 10-i állásfoglalása az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapnak az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság között létrejött, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2013. december 2-i intézményközi megállapodás 13. pontja alapján történő igénybevételéről szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (Belgium „EGF/2013/007 BE/Hainaut Steel (Duferco-NLMK)” referenciaszámú kérelme) (COM(2014)0725 – C8-0013/2015 – 2015/2019(BUD))

P8_TA(2015)0043 A8-0031/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2014)0725 – C8‑0013/2015),

–  tekintettel az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap létrehozásáról szóló, 2006. december 20-i 1927/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1) (EGAA-rendelet),

–  tekintettel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló, 2013. december 2-i 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendeletre(2) és különösen annak 12. cikkére,

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló, 2013. december 2-i intézményközi megállapodásra(3) (2013. december 2-i intézményközi megállapodás), és különösen annak 13. pontjára,

–  tekintettel a 2013. december 2-i intézményközi megállapodás 13. pontjában említett háromoldalú egyeztető eljárásra,

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság levelére,

–  tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság levelére,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A8-0031/2015),

A.  mivel az Unió létrehozta a megfelelő jogalkotási és költségvetési eszközöket ahhoz, hogy további támogatást nyújtson a világkereskedelem fő strukturális változásainak következményei által sújtott munkavállalóknak, és támogassa újbóli munkaerő-piaci beilleszkedésüket;

B.  mivel az Unió által az elbocsátott munkavállalók részére nyújtott pénzügyi támogatásnak dinamikusnak kell lennie, és azt a lehető leggyorsabban és leghatékonyabban kell rendelkezésre bocsátani, összhangban a 2008. július 17-i egyeztető ülésen elfogadott európai parlamenti, tanácsi és bizottsági közös nyilatkozattal, és kellően figyelembe véve a 2013. december 2-i intézményközi megállapodást az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) igénybevételéről szóló határozatok elfogadása tekintetében;

C.  mivel az 1309/2013/EU rendelet(4) elfogadása tükrözi a Parlament és a Tanács között elért megállapodást, amely szerint újra bevezetik a válsághoz kapcsolódó igénybevétel kritériumát, 60%-ra növelik a javasolt intézkedések becsült összköltségéhez nyújtott uniós pénzügyi hozzájárulást, az értékelésre és a jóváhagyásra rendelkezésre álló idő lerövidítése révén növelik az EGAA-kérelmek feldolgozásának hatékonyságát a Bizottságban, a Parlamentben és a Tanácsban, az önálló vállalkozók és a fiatalok bevonásával szélesítik a támogatásra jogosult intézkedések és kedvezményezettek körét, valamint támogatják az új vállalkozások létrehozását elősegítő kezdeményezéseket;

D.  mivel a La Louvière-ben (Hainaut tartomány) található Duferco vállalat bezárásával és az NLMK vállalatnál bekövetkezett létszámleépítéssel összefüggésben a NACE Rev. 2 rendszer szerinti 24. ágazatban (fémalapanyag gyártása) működő két vállalatnál történt 708 elbocsátást követően Belgium „EGF/2013/007 BE/Hainaut steel” referenciaszámmal kérelmet nyújtott be az EGAA-ból igénybe vehető pénzügyi hozzájárulás iránt; mivel az elbocsátásokra a 2013. január 22. és 2013. október 22. közötti referencia-időszakban került sor, és mivel azok az Unió acélgyártási piaci részesedésének csökkenésével függenek össze;

E.  mivel az EGAA-ból igényelt pénzügyi hozzájárulás összege 981 956 EUR (a teljes költségvetés 50%-a);

F.  mivel a kérelem megfelel az EGAA-rendeletben meghatározott jogosultsági kritériumoknak;

1.  megállapítja, hogy az EGAA-rendelet 2. cikkének b) pontjában foglalt feltételek teljesülnek, ezért egyetért a Bizottsággal abban, hogy Belgium jogosult a rendelet értelmében nyújtandó pénzügyi hozzájárulásra;

2.  megállapítja, hogy a belga hatóságok 2013. szeptember 27-én nyújtották be az EGAA-ból folyósítandó pénzügyi hozzájárulásra irányuló kérelmet, amelynek vizsgálatát az EGAA-rendelet nem köti határidőhöz, és hogy a Bizottság 2014. december 9-én értékelte a kérelmet;

3.  aggodalmának ad hangot az első elbocsátások és a kérelem elbírálása között eltelt idő hosszúsága miatt; emlékeztet arra, hogy az EGAA célja az, hogy minél hamarabb segítséget nyújtson az elbocsátott munkavállalók részére; rámutat, hogy az EGAA-kérelmet 2013. szeptember 27-én nyújtották be, és hogy majdnem másfél év telt el, mire a Költségvetési Bizottság szavazott róla;

4.  üdvözli, hogy a munkavállalók gyors támogatása érdekében a belga hatóságok úgy határoztak, hogy a személyre szabott szolgáltatások végrehajtását már 2013. június 1-én, jóval a javasolt összehangolt csomagra vonatkozó EGAA-támogatás odaítéléséről szóló határozat megszületése, sőt, még a kérelem benyújtása előtt megkezdték;

5.  megítélése szerint a Duferco és az NLMK vállalatoknál bekövetkezett elbocsátások a globalizáció hatására a világkereskedelem szerkezetében bekövetkezett jelentős strukturális változásokhoz kapcsolódnak, mivel az acél előállításával foglalkozó ágazat súlyos gazdasági csapást szenvedett mindenekelőtt amiatt, hogy gyorsan csökkent az Unió piaci részesedése; a világkereskedelem szerkezetében bekövetkezett változásokat továbbá egyéb tényezők is súlyosbították, például az, hogy a gazdasági válság és annak hatására, hogy arányaikban nőttek az előállítási költségek, az EU-ban a gépjárműiparban és az építőiparban csökkent az acél iránti kereslet;

6.  rámutat, hogy a belga hatóságok által említett adatok(5) szerint az EU-27 országaiban 2006 és 2011 között a nyersacél gyártása 206,9 millió tonnáról 177,7 millió tonnára esett vissza (−14,1% összesített vagy −3,0%-os éves növekedés(6)), míg a gyártás világszinten 1 249 millió tonnáról 1 518,3 millió tonnára nőtt (+21,6% összesített vagy +4,0%-os éves növekedés); tudomásul veszi, hogy ennek hatására az EU-27 volumenben mért piaci részesedése a nyersacél világszintű gyártásából 2006 és 2011 között 16,6%-ról 11,7%-ra csökkent (−29,4% összesített vagy −6,7%-os éves növekedés), és összehasonlításképpen megjegyzi, hogy Kína piaci részesedése ugyanebben az időszakban 33,7%-ról 45,0%-ra nőtt;

7.  megállapítja, hogy az acélipar vonatkozásában ez az ötödik EGAA-kérelem, és hogy ebből három a globalizáción, egy pedig a pénzügyi és gazdasági világválságon alapult; hangsúlyozza, hogy uniós szinten hatékony és összehangolt megközelítésre van szükség annak érdekében, hogy fel lehessen lépni az uniós acéliparban jelentkező munkanélküliség ellen;

8.  megállapítja, hogy a Duferco és az NLMK vállalatoknál történt elbocsátások várhatóan negatív hatással lesznek a hainaut-i régióra, ahol egykor szénbányászat és acélgyártás folyt, és ahol a mai napig a hagyományos nehéziparra és a közszférára épül a foglalkoztatás, és ahol 2012-ben a munkanélküliségi ráta 17,7% − a 18 és 25 év közötti személyek esetén pedig 39% − volt, míg Vallóniában ez az arány átlagosan 15,8%, országos szinten pedig 11,2% volt(7); felhívja a figyelmet arra, hogy az álláskeresők alacsony képzettségi szintje (51%-uk nem rendelkezik felső középfokú végzettséggel; Vallóniában ez az arány 47%) szintén nehezíti az álláskeresést;

9.  rámutat, hogy a régió a gazdasági helyzetében és kohászati iparában bekövetkezett elbocsátások jelentős száma miatt a Duferco és az NLMK munkavállalóinak átképzésben kell majd részesülniük ahhoz, hogy más szakmákban és más ágazatokban találjanak új munkahelyet a térségben;

10.  megjegyzi, hogy a személyre szabott szolgáltatások társfinanszírozandó, összehangolt csomagja az alábbi intézkedéseket foglalja magában 701 elbocsátott munkavállaló visszailleszkedése érdekében (kategória szerinti csoportosításban): (1) egyéni álláskeresési segítségnyújtás, ügykezelési és általános tájékoztatási szolgáltatás, (2) képzés és átképzés, valamint (3) vállalkozói kedv ösztönzése;

11.  üdvözli, hogy a különböző szociális partnereket és szervezeteket is bevonták az intézkedések általános koordinációjába és végrehajtásába, köztük a szakszervezeteket (FGTB, CSC), a FOREM-et (a vallon régió állami foglalkoztatási és képzési szolgálata), a vallon régióban működő ágazati szakmai és technológiai képzési központokat, a Belgiumi Francia Közösség Európai Szociális Alappal (ESZA) foglalkozó ügynökségét és a vallon kormányt; üdvözli továbbá, hogy a szakszervezetek közvetlenül részt vesznek a két vállalat részére külön-külön felállított két újrafoglalkoztatási egység irányításában;

12.  üdvözli az elbocsátott munkavállalók foglalkoztathatóságának javítására szolgáló javasolt aktív munkaerő-piaci intézkedéseket; emlékeztet arra, hogy a járadékfizetés nem tartozik az EGAA által támogatott személyre szabott szolgáltatások közé;

13.  emlékeztet annak fontosságára, hogy a munkavállalók munkavállalási esélyeit személyre szabott képzések és a szakmai karrierjük során megszerzett készségek és kompetenciák elismerése révén javítsák; elvárja, hogy az összehangolt csomag keretében biztosított képzést ne csak az elbocsátott munkavállalók szükségleteihez, hanem a tényleges üzleti környezethez és a térségben rejlő lehetőségekhez is igazítsák hozzá;

14.  megállapítja, hogy a javasolt intézkedések az érintett vállalatok vezetőinek egy csoportját is célozzák;

15.  örömmel látja, hogy az EGAA-intézkedések végrehajtása és az azokhoz való hozzáférés egyes fázisai során a nők és a férfiak egyenlőségét szem előtt tartó politikát és a megkülönböztetésmentesség elvét alkalmazták és fogják alkalmazni;

16.  hangsúlyozza, hogy az EGAA kizárólag olyan aktív munkaerő-piaci intézkedések társfinanszírozásában vehet részt, amelyek hozzájárulnak a tartós, hosszú távú foglalkoztatáshoz; ismételten leszögezi, hogy az EGAA-ból nyújtott támogatás nem helyettesítheti sem azokat az intézkedéseket, amelyek meghozatala a vállalatok feladata a nemzeti jog vagy a kollektív szerződések értelmében, sem a vállalatok vagy ágazatok szerkezetátalakítására irányuló intézkedéseket;

17.  megjegyzi, hogy a csoportos létszámcsökkentés esetén Belgiumban előírt és az újrafoglalkoztatási egységek szokásos tevékenységeinek részeként végrehajtott intézkedések (pl. az újbóli elhelyezkedés esélyének javítása érdekében nyújtott támogatás, képzés, álláskereséshez nyújtott segítség és karrier-tanácsadás stb.) nem szerepelnek ebben az EGAA-kérelemben; rámutat, hogy a becsült összköltség több mint felét újrafoglalkoztatási szolgáltatásokra, nevezetesen támogatási, orientációs és visszailleszkedési intézkedésekre kell majd fordítani;

18.  jóváhagyja a jelen állásfoglaláshoz mellékelt határozatot;

19.  utasítja elnökét, hogy a Tanács elnökével együtt írja alá a határozatot, valamint gondoskodjon annak közzétételéről az Európai Unió Hivatalos Lapjában;

20.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és annak mellékletét a Tanácsnak és a Bizottságnak.

MELLÉKLET

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS HATÁROZATA

az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapnak az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság között létrejött, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2013. december 2-i intézményközi megállapodás 13. pontja alapján történő igénybevételéről szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról

(Belgium „EGF/2013/007 BE/Hainaut Steel (Duferco-NLMK)” referenciaszámú kérelme)

(E melléklet szövege itt nincs feltüntetve, mert az megegyezik a végleges jogi aktussal, (EU) 2015/468 határozat.)

(1) HL L 406., 2006.12.30., 1. o. (2) HL L 347., 2013.12.20., 884. o. (3) HL C 373., 2013.12.20., 1. o. (4) Az Európai Parlament és a Tanács 1309/2013/EU rendelete (2013. december 17.) az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapról (2014–2020) és az 1927/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 347., 2013.12.20., 855. o.). (5) Forrás: Acélipari Világszövetség, Steel Statistical Yearbook 2012 (Acélstatisztikai évkönyv). (6) Átlagos éves növekedési ütem. (7) Forrás: Steunpunt WSE.

Az Európai Parlament 2015. március 10-i állásfoglalása az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapnak az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló, 2013. december 2-i intézményközi megállapodás 13. pontja alapján történő igénybevételéről szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (Belgium „EGF/2014/012 BE/ArcelorMittal” referenciaszámú kérelme) (COM(2014)0734 – C8-0014/2015 – 2015/2020(BUD))

P8_TA(2015)0044 A8-0035/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2014)0734 – C8‑0014/2015),

–  tekintettel az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapról (2014–2020) és az 1927/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1309/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1) (EGAA-rendelet),

–  tekintettel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló, 2013. december 2-i 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendeletre(2), és különösen annak 12. cikkére,

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló, 2013. december 2-i intézményközi megállapodásra(3) (2013. december 2-i intézményközi megállapodás), és különösen annak 13. pontjára,

–  tekintettel a 2013. december 2-i intézményközi megállapodás 13. pontjában említett háromoldalú egyeztető eljárásra,

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság levelére,

–  tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság levelére,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A8-0035/2015),

A.  mivel az Unió létrehozta a megfelelő jogalkotási és költségvetési eszközöket ahhoz, hogy további támogatást nyújtson a világkereskedelem fő strukturális változásainak következményei által sújtott munkavállalóknak, és támogassa újbóli munkaerő-piaci beilleszkedésüket;

B.  mivel az Unió által az elbocsátott munkavállalók részére nyújtott pénzügyi támogatásnak dinamikusnak kell lennie, és azt a lehető leggyorsabban és leghatékonyabban kell rendelkezésre bocsátani, összhangban a 2008. július 17-i egyeztető ülésen elfogadott európai parlamenti, tanácsi és bizottsági közös nyilatkozattal, és kellően figyelembe véve a 2013. december 2-i intézményközi megállapodást az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) igénybevételéről szóló határozatok elfogadása tekintetében;

C.  mivel az EGAA-ról szóló rendelet elfogadása tükrözi az Európai Parlament és a Tanács között elért megállapodást, mely szerint újra bevezetik a válsághoz kapcsolódó igénybevétel kritériumát, 60%-ra növelik a javasolt intézkedések becsült összköltségéhez nyújtott uniós pénzügyi hozzájárulást, az értékelésre és a jóváhagyásra rendelkezésre álló idő lerövidítése révén növelik az EGAA-kérelmek feldolgozásának hatékonyságát a Bizottságban, az Európai Parlamentben és a Tanácsban, az önálló vállalkozók és a fiatalok bevonásával szélesítik a támogatásra jogosult intézkedések és kedvezményezettek körét, valamint támogatják az új vállalkozások létrehozását elősegítő kezdeményezéseket;

D.  mivel Belgium 1285 munkavállalónak a 2014. január 1. és 2014. május 1. közötti referencia-időszak alatt és után a NACE 2. rendszer szerinti 24. ágazatban (fémalapanyag gyártása) működő ArcelorMittal Liège S.A. vállalatnál történő elbocsátását követően „EGF/2014/012 BE/ArcelorMittal” referenciaszámon kérelmet nyújtott be az EGAA-ból igénybe vehető pénzügyi hozzájárulás iránt amiatt, hogy az ágazat súlyos gazdasági csapást szenvedett el mindenekelőtt azért, mert gyorsan csökkent az Unió piaci részesedése; mivel várhatóan 910-en vesznek majd részt az intézkedésekbenn;

E.  mivel a kérelem megfelel az EGAA-rendeletben meghatározott jogosultsági kritériumoknak;

1.  megállapítja, hogy az EGAA-rendelet 4. cikke (1) bekezdése a) pontjában foglalt feltételek teljesülnek, ezért egyetért a Bizottsággal abban, hogy Belgium jogosult a rendelet értelmében nyújtandó pénzügyi hozzájárulásra;

2.  megállapítja, hogy a belga hatóságok 2014. július 22-én − a beavatkozási kritériumok teljesülésétől számított 12 héten belül − nyújtották be az EGAA-ból folyósítandó pénzügyi hozzájárulásra irányuló kérelmet, és azt 2014. szeptember 16-án további információkkal egészítettek ki, és hogy a Bizottság a kérelem értékelését 2014. december 9-én közzétette;

3.  üdvözli, hogy a munkavállalók gyors támogatása érdekében a belga hatóságok a személyre szabott szolgáltatások végrehajtását már 2014. január 1-jén, jóval a javasolt összehangolt csomagra vonatkozó EGAA-támogatás odaítéléséről szóló határozat, illetve még a kérelem benyújtása előtt megkezdték;

4.  megítélése szerint az ArcelorMittal Liège S.A.-nál bekövetkezett elbocsátások összefüggésben vannak a világkereskedelemben a globalizáció hatására bekövetkezett jelentős strukturális változásokkal, mivel a 27 tagú EU-ban 2007 és 2013 között a nyersacél gyártása 210,1 millió tonnáról 166,2 millió tonnára esett vissza(4) (−20,9%; −3,8%-os éves növekedési ráta(5)), míg a gyártás világszinten 1348,1 millió tonnáról 1649,3 millió tonnára nőtt (+22,3%; +3,4%-os éves növekedési ráta); rámutat, hogy az uniós acélgyártás 2007-ben a világ össztermelésének 16%-át, míg 2013-ban már csupán 10%-át tette ki, ami jelentősebb visszaesés, mint az Egyesült Államokban vagy Oroszországban, míg ugyanebben az időszakban Ázsia részesedése jelentősen, 56%-ról 67%-ra nőtt, amelynek hatására a liège-i fémfeldolgozó ipar az utóbbi években háttérbe szorult, 2007-ben az ágazathoz tartozó 40 vállalat 6193 munkavállalót foglalkoztatott, míg 2012-ben már csak 35 vállalat maradt, 4187 munkavállalóval, ezen időszak alatt tehát az ágazaton belüli foglalkoztatás 32%-kal esett vissza;

5.  rámutat, hogy a kereskedelemben bekövetkezett változásokat más tényezők is súlyosbították, például az, hogy a gazdasági válság hatására az Unióban a gépjárműiparban és az építőiparban csökkent az acél iránti kereslet, továbbá arányaikban nőttek az előállítási költségek (nyersanyagok, energia, környezeti korlátok stb.). E tényezők hátrányosan befolyásolták az Unió acéliparának versenyképességét, és hatásukra több európai acélgyártó üzem bezárásra vagy szerkezetátalakításra kényszerült, ami az acélipari ágazatban számos munkahely megszűnéséhez vezetett az elmúlt években;

6.  hangsúlyozza, hogy uniós szintű hatékony és összehangolt megközelítésre van szükség annak érdekében, hogy visszafordítható legyen az uniós acélipar versenyképességének csökkenése; hangsúlyozza a megfelelő és célirányos beruházások szükségességét annak érdekében, hogy biztosítani lehessen az uniós acélipar globális versenyképességének fő mozgatórugóját, az innovációt, és hogy garantálni lehessen a munkahelyek megőrzését Európában;

7.  tudomásul veszi a „Cselekvési terv a versenyképes és fenntartható európai acéliparért” című, 2013. június 11-i bizottsági közlemény végrehajtásával kapcsolatban elért eredményekről szóló jelentést, amely arra a következtetésre jut, hogy a közleményben előirányzott intézkedések felét megvalósították; hangsúlyozza, hogy az uniós acélipar újbóli beindítását eredményező kézzelfogható eredmények elérése érdekében biztosítani kell az előirányzott intézkedések megfelelő végrehajtását;

8.  megállapítja, hogy az acélipari ágazatban ez a negyedik EGAA-kérelem, amelyek közül három a globalizáció hatására a világkereskedelemben bekövetkezett fő strukturális változásokhoz(6), a egy pedig a globális pénzügyi és gazdasági válsághoz(7) kapcsolódik; sürgeti a Bizottságot, hogy megelőző és ösztönző intézkedések kidolgozása és végrehajtása révén előzze meg a további elbocsátásokat az ágazatban;

9.  tudomásul veszi, hogy az ArcelorMittal Liège S.A.-nál bekövetkezett elbocsátások várhatóan rendkívül negatív hatással fognak járni az acélipari ágazattól erősen függő Liège térségére nézve, ahol az ArcelorMittalon belüli leépítésnek azért is nagy a jelentősége, mert a vállalat a fémiparon belül a helyi foglalkoztatás 78,9%-át, a feldolgozóiparban pedig a 14,3%-át biztosítja.

10.  megjegyzi, hogy a társfinanszírozandó, személyre szabott szolgáltatások összehangolt csomagja három fő területre terjed ki: újrafoglalkoztatás, képzés és átképzés, valamint a vállalkozói kedv ösztönzése; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az átképzési szolgáltatások az adott régió aktuális munkaerő-piaci igényeihez igazodjanak;

11.  javasolja, hogy a jövőben az EGAA-rendelet alapján a munkanélküli, illetve oktatásban vagy képzésben nem részesülő fiataloknak is lehessen támogatást nyújtani ebben a régióban;

12.  üdvözli, hogy a személyre szabott szolgáltatások összehangolt csomagja az intézkedésekkel megcélzott kedvezményezettekkel és a szociális partnerekkel egyeztetve készült el;

13.  rámutat, hogy a becsült összköltség több mint felét újrafoglalkoztatási szolgáltatásokra, nevezetesen támogatási, orientációs és visszailleszkedési intézkedésekre kell majd fordítani; megjegyzi, hogy ezeket a szolgáltatásokat az e kérelem végrehajtásában közvetítő szervként eljáró FOREM (a vallon régió állami foglalkoztatási és képzési szolgálata) fogja nyújtani;

14.  emlékeztet annak fontosságára, hogy a munkavállalók munkavállalási esélyeit személyre szabott képzések és a szakmai karrierjük során megszerzett készségek és kompetenciák elismerése révén javítsák; elvárja, hogy az összehangolt csomag keretében biztosított képzést ne csak az elbocsátott munkavállalók szükségleteihez, hanem a tényleges üzleti környezethez is igazítsák hozzá;

15.  emlékeztet, hogy az EGAA-rendelet 7. cikkével összhangban a személyre szabott szolgáltatások összehangolt csomagjának kialakítása során előre kell jelezni a jövőbeli munkaerő-piaci kilátásokat és a szükséges készségeket, a csomagnak pedig összhangban kell lennie az erőforrás-hatékony és fenntartható gazdaság felé történő elmozdulással;

16.  hangsúlyozza, hogy az EGAA kizárólag olyan aktív munkaerő-piaci intézkedések társfinanszírozásában vehet részt, amelyek hozzájárulnak a tartós, hosszú távú foglalkoztatáshoz; ismételten leszögezi, hogy az EGAA-ból nyújtott támogatás nem helyettesítheti sem azokat az intézkedéseket, amelyek meghozatala a vállalatok feladata a nemzeti jog vagy a kollektív szerződések értelmében, sem a vállalatok vagy ágazatok szerkezetátalakítására irányuló intézkedéseket;

17.  megállapítja, hogy a csoportos létszámcsökkentés esetén Belgiumban előírt és az újrafoglalkoztatási egységek szokásos tevékenységeinek részeként végrehajtott intézkedések (pl. az újbóli elhelyezkedés esélyének javítása érdekében nyújtott támogatás, képzés, álláskereséshez nyújtott segítség és karrier-tanácsadás stb.) nem szerepelnek ebben az EGAA-kérelemben;

18.  üdvözli, hogy az Európai Szociális Alap a múltban pénzügyi támogatást nyújtott egy olyan projektnek (EnTrain – En Transition-Reconversion-Accompagnement), amelynek az volt a célja, hogy általános pedagógiai módszereket dolgozzon ki az újrafoglalkoztatási egységek számára, és örömmel fogadja, hogy e projekt megállapításai várhatóan hasznosak lesznek a tervezett intézkedések végrehajtása során;

19.  jóváhagyja a jelen állásfoglaláshoz mellékelt határozatot;

20.  utasítja elnökét, hogy a Tanács elnökével együtt írja alá a határozatot, és gondoskodjon annak közzétételéről az Európai Unió Hivatalos Lapjában;

21.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és annak mellékletét a Tanácsnak és a Bizottságnak.

MELLÉKLET

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS HATÁROZATA

az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevételéről

(Belgium „EGF/2014/012 BE/ArcelorMittal” referenciaszámú kérelme)

(E melléklet szövege itt nincs feltüntetve, mert az megegyezik a végleges jogi aktussal, (EU) 2015/472 határozat.)

(1) HL L 347., 2013.12.20., 855. o. (2) HL L 347., 2013.12.20., 884. o. (3) HL C 373., 2013.12.20., 1. o. (4) Forrás: Acélipari Világszövetség, Steel Statistical Yearbook 2014 (Acélstatisztikai évkönyv). (5) Összesített éves növekedési ütem. (6) Az EGF/2009/022 BG/Kremikovtsi kérelem (a Bizottság elutasította a kérelmet), az EGF/2012/010 RO/Mechel kérelem (COM(2014)0255, 2014. május 7.), az EGF/2013/007 BE/Hainaut steel kérelem (Duferco-NLMK) (COM(2014)0725, 2014. december 9.) és az EGF/2013/002 BE/Carsid kérelem (COM(2014)0553, 2014. szeptember 5.). (7) Az EGF/2010/007 AT/Steiermark-Niederösterreich kérelem, a 2011. szeptember 27-i 2011/652/EU határozat (HL L 263., 2011.10.7., 9.o.).

Az Európai Parlament 2015. március 10-i állásfoglalása az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapnak az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló, 2013. december 2-i intézményközi megállapodás 13. pontja alapján történő igénybevételéről szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (Belgium „EGF/2014/011 BE/Caterpillar” referenciaszámú kérelme) (COM(2014)0735 – C8-0015/2015 – 2015/2021(BUD))

P8_TA(2015)0045 A8-0033/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2014)0735 – C8‑0015/2015),

–  tekintettel az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapról (2014–2020) és az 1927/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1309/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (EGAA-rendelet)(1),

–  tekintettel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló, 2013. december 2-i 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendeletre(2), és különösen annak 12. cikkére,

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló, 2013. december 2-i intézményközi megállapodásra(3) (2013. december 2-i intézményközi megállapodás), és különösen annak 13. pontjára,

–  tekintettel a 2013. december 2-i intézményközi megállapodás 13. pontjában említett háromoldalú egyeztető eljárásra,

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság levelére,

–  tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság levelére,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A8-0033/2015),

A.  mivel az Unió létrehozta a megfelelő jogalkotási és költségvetési eszközöket ahhoz, hogy további támogatást nyújtson a világkereskedelem fő strukturális változásainak következményei által sújtott munkavállalóknak, és támogassa újbóli munkaerő-piaci beilleszkedésüket,

B.  mivel az Unió által az elbocsátott munkavállalók részére nyújtott pénzügyi támogatásnak dinamikusnak kell lennie, és azt a lehető leggyorsabban és leghatékonyabban kell rendelkezésre bocsátani, összhangban a 2008. július 17-i egyeztető ülésen elfogadott európai parlamenti, tanácsi és bizottsági közös nyilatkozattal, és kellően figyelembe véve a 2013. december 2-i intézményközi megállapodást az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) igénybevételéről szóló határozatok elfogadása tekintetében,

C.  mivel az EGAA-ról szóló rendelet elfogadása tükrözi az Európai Parlament és a Tanács között elért megállapodást, amely szerint újra bevezetik a válsághoz kapcsolódó igénybevétel kritériumát, 60%-ra növelik a javasolt intézkedések becsült összköltségéhez nyújtott uniós pénzügyi hozzájárulást, az értékelésre és a jóváhagyásra rendelkezésre álló idő lerövidítése révén növelik az EGAA-kérelmek feldolgozásának hatékonyságát a Bizottságban, az Európai Parlamentben és a Tanácsban, az önálló vállalkozók és a fiatalok bevonásával szélesítik a támogatásra jogosult intézkedések és kedvezményezettek körét, valamint támogatják az új vállalkozások létrehozását elősegítő kezdeményezéseket;

D.  mivel Belgium 1030 munkavállalónak a NACE 2. rendszer szerinti 28. ágazatban („Gép, gépi berendezés gyártása”) működő Caterpillar Belgium S.A. vállalatnál a 2014. január 1. és 2014. április 30. közötti referencia-időszak alatt és azt követően az európai kereslet csökkenésével összefüggésben történő elbocsátása után „EGF/2014/011 BE/Caterpillar” referenciaszámon kérelmet nyújtott be az EGAA-ból igénybe vehető pénzügyi hozzájárulás iránt, amelynek keretében várhatóan 630-an vesznek majd részt az intézkedésekben,

E.  mivel a kérelem megfelel az EGAA-rendeletben meghatározott jogosultsági kritériumoknak,

1.  megállapítja, hogy az EGAA-rendelet 4. cikke (1) bekezdésének a) pontjában foglalt feltételek teljesülnek, ezért egyetért a Bizottsággal abban, hogy Belgium jogosult a rendelet értelmében nyújtandó pénzügyi hozzájárulásra;

2.  megállapítja, hogy a belga hatóságok 2014. július 22-én nyújtották be az EGAA-ból folyósítandó pénzügyi hozzájárulásra irányuló kérelmet, és azt 2014. szeptember 16-án további információkkal egészítették ki, és hogy a kérelem értékelését a Bizottság 2014. december 9-én közzétette;

3.  megjegyzi, hogy a teljes költségvetés 2 038 090 EUR, amelyből 73 378 EUR a megvalósításra szánt összeg, és hogy az EGAA pénzügyi hozzájárulása 1 222 854 EUR, ami a javasolt intézkedések teljes költségének 60%-a;

4.  üdvözli, hogy a munkavállalók gyors támogatása érdekében a belga hatóságok úgy határoztak, hogy a személyre szabott szolgáltatások végrehajtását már 2014. április 1-jén, jóval a javasolt összehangolt csomagra vonatkozó EGAA-támogatás odaítéléséről szóló határozat megszületése, sőt, még a kérelem benyújtása előtt megkezdik; megjegyzi, hogy ezek a már nyújtott személyre szabott szolgáltatások is részesülhetnek EGAA-támogatásban;

5.  úgy véli, hogy a Caterpillar Belgium S.A.-nál történt elbocsátások a globalizáció hatására a világkereskedelem szerkezetében bekövetkezett strukturális változásokhoz kapcsolódnak, mert maga a gyártás, illetve a felszerelések Ázsiából Európába történő behozatala a vállalat számára olcsóbb lett, mint a visszaeső piacra Európában való termelés; tudomásul veszi, hogy a gosselies-i termelőüzem az ellátási láncnak a vállalatot megelőző és követő szintjein egyaránt negatív hatásokkal szembesült, mert az acél- és fémtermékek versenyre kényszerültek a feltörekvő gazdaságok termékeivel, és a 2009. évi válság gyengítette az építőipari és bányászati ágazatot, amelyek a Caterpillar fő ügyfelei;

6.  megjegyzi, hogy az építőipari gépek iránti kereslet visszaesett az infrastruktúrába történő köz- és magánberuházások csökkenése miatt, amelynek oka a világgazdaság teljesítményének romlása;

7.  megállapítja, hogy ez a tizenkettedik EGAA-kérelem a „Gép, gépi berendezés gyártása” ágazathoz kapcsolódóan, és a korábbi kérelmek egyenlően oszlottak meg a kereskedelmi és a gazdasági válság kritériuma között;

8.  sajnálja, hogy a charleroi-i térségben sok munkanélküli alacsonyan képzett (59%-uk nem rendelkezik felső középfokú végzettséggel), és hogy 43%-uk már több mint két éve munka nélkül van; sajnálja, hogy Charleroi 52,26%-os foglalkoztatási rátája a legalacsonyabbak között van a vallon régióban; ezért üdvözli, hogy a hatóságok az EGAA-ból nyújtott finanszírozás kérelmezése mellett döntöttek, hogy segítsenek az elbocsátott munkavállalóknak;

9.  megállapítja, hogy a Caterpillarnál bekövetkező elbocsátások várhatóan rendkívül negatív hatással fognak járni Charleroi térségére nézve, amely nagyon nehéz munkaerő-piaci helyzettel néz szembe a hagyományos ipari foglalkoztatásra való túlzott támaszkodása és az új iparágak hiánya miatt; rámutat, hogy az elbocsátott munkavállalók alacsony végzettségi szintjük miatt nehezen találnak új munkát a hátrányos gazdasági környezetben; javasolja, hogy a Bizottság végezzen felmérést a térségben a vállalkozói sikertörténetek felkutatása érdekében, hogy az elbocsátott emberek projektötleteket meríthessenek a legsikeresebb példákból;

10.  megjegyzi, hogy az intézkedésekben várhatóan részt vevő megcélzott elbocsátott munkavállalók 18%-át a munkaerőpiacról való kiszorulás fenyegeti, mert az 55 és 64 év közötti csoportba tartoznak;

11.  tudomásul veszi, hogy a társfinanszírozandó, személyre szabott szolgáltatások összehangolt csomagja három fő területre terjed ki: újrafoglalkoztatás, képzés és átképzés, valamint a vállalkozói kedv ösztönzése;

12.  rámutat, hogy a becsült összköltség több mint felét újrafoglalkoztatási szolgáltatásokra, nevezetesen támogatási, orientációs és visszailleszkedési intézkedésekre kell majd fordítani; megjegyzi, hogy ezeket a szolgáltatásokat az e kérelem végrehajtásában közvetítő szervként eljáró FOREM (a vallon régió állami foglalkoztatási és képzési szolgálata) fogja nyújtani;

13.  üdvözli, hogy a személyre szabott szolgáltatások összehangolt csomagja az intézkedésekkel megcélzott kedvezményezettekkel és a szociális partnerekkel egyeztetve készült el, figyelembe véve a térségben és az üzleti környezetben rejlő lehetőségeket;

14.  emlékeztet annak fontosságára, hogy a dolgozók munkavállalási esélyeit személyre szabott képzések és a szakmai karrierjük során megszerzett készségek és kompetenciák elismerése révén javítsák; elvárja, hogy az összehangolt csomag keretében biztosított képzést ne csak az elbocsátott munkavállalók szükségleteihez, hanem a tényleges üzleti környezethez is igazítsák hozzá;

15.  javasolja, hogy a jövőben az EGAA-rendelet alapján a munkanélküli, illetve oktatásban vagy képzésben nem részesülő fiataloknak is lehessen támogatást nyújtani ebben a régióban;

16.  emlékeztet arra, hogy az EGAA-rendelet 7. cikkével összhangban a személyre szabott szolgáltatások összehangolt csomagjának kialakítása során előre kell jelezni a jövőbeli munkaerő-piaci kilátásokat és a szükséges készségeket, és a csomagnak összeegyeztethetőnek kell lennie az erőforrás-hatékony és fenntartható gazdaság irányába történő elmozdulással;

17.  hangsúlyozza, hogy az EGAA kizárólag olyan aktív munkaerő-piaci intézkedések társfinanszírozásában vehet részt, amelyek hozzájárulnak a tartós, hosszú távú foglalkoztatáshoz; ismételten leszögezi, hogy az EGAA-ból nyújtott támogatás nem helyettesítheti sem azokat az intézkedéseket, amelyek meghozatala a vállalatok feladata a nemzeti jog vagy a kollektív szerződések értelmében, sem a vállalatok vagy ágazatok szerkezetátalakítására irányuló intézkedéseket;

18.  üdvözli, hogy az Európai Szociális Alap a múltban pénzügyi támogatást nyújtott egy olyan projektnek (EnTrain – En Transition-Reconversion-Accompagnement), amelynek az volt a célja, hogy általános pedagógiai módszereket dolgozzon ki az újrafoglalkoztatási egységek számára, és örömmel fogadja, hogy e projekt megállapításai várhatóan hasznosak lesznek a tervezett intézkedések végrehajtásában;

19.  jóváhagyja a jelen állásfoglaláshoz mellékelt határozatot;

20.  utasítja elnökét, hogy a Tanács elnökével együtt írja alá a határozatot, valamint gondoskodjon annak közzétételéről az Európai Unió Hivatalos Lapjában;

21.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és annak mellékletét a Tanácsnak és a Bizottságnak.

MELLÉKLET

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS HATÁROZATA

az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevételéről (Belgium „EGF/2014/011 BE/Caterpillar” referenciaszámú kérelme)

(E melléklet szövege itt nincs feltüntetve, mert az megegyezik a végleges jogi aktussal, (EU) 2015/471 határozat.)

(1) HL L 347., 2013.12.20., 855. o. (2) HL L 347., 2013.12. 20.,.884. o. (3) HL C 373., 2013.12.20., 1. o.

Az Európai Parlament 2015. március 10-i jogalkotási állásfoglalása a Közösségen belül közlekedő egyes közúti járművek nemzeti és a nemzetközi forgalomban megengedett legnagyobb méreteinek, valamint a nemzetközi forgalomban megengedett legnagyobb össztömegének megállapításáról szóló 96/53/EK irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadása céljából első olvasatban kialakított tanácsi álláspontról (11296/3/2014 – C8-0294/2014 – 2013/0105(COD))

P8_TA(2015)0046 A8-0032/2015

(Rendes jogalkotási eljárás: második olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Tanács első olvasatbeli álláspontjára (11296/3/2014 – C8-0294/2014),

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2013. július 11-i véleményére(1),

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatával (COM(2013)0195) kapcsolatban az első olvasat során kialakított álláspontjára(2),

–  tekintettel a Bizottságnak a Parlament plenáris ülésén tett azon kötelezettségvállalására, hogy hozzájárul a Parlament által második olvasatban elfogadott állásponthoz, és tekintettel a Tanács képviselőjének 2014. december 18-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért az említett állásponttal az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikke (8) bekezdésének a) pontjával összhangban,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 69. cikkére,

–  tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság második olvasatra adott ajánlására (A8-0032/2015),

1.  elfogadja második olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  tudomásul veszi a Bizottság ezen állásfoglaláshoz csatolt nyilatkozatát;

3.  javasolja, hogy a jogalkotási aktusra a továbbiakban mint „a haszongépjárművek tömegéről méreteiről szóló Leichtfried-Lupi-irányelvre” hivatkozzanak(3);

4.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely második olvasatban 2015. március 10-én került elfogadásra a Közösségen belül közlekedő egyes közúti járművek nemzeti és a nemzetközi forgalomban megengedett legnagyobb méreteinek, valamint a nemzetközi forgalomban megengedett legnagyobb össztömegének megállapításáról szóló 96/53/EK tanácsi irányelv módosításáról szóló (EU) 2015/... európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, (EU) 2015/719 rendelet.)

MELLÉKLET A JOGALKOTÁSI ÁLLÁSFOGLALÁSHOZ

A Bizottság nyilatkozata a típus-jóváhagyási keret felülvizsgálatáról

A nehéz tehergépjárművek legnagyobb megengedett tömegéről és méreteiről szóló (a 96/53/EK irányelvet módosító) új irányelv által a nehéz tehergépjárművek aerodinamikus vezetőfülkéi és hátsó aerodinamikai eszközei esetén a maximális hosszúsággal kapcsolatos előírások alól biztosított mentesség szükségessé teszi a típus-jóváhagyási keretrendszer (nevezetesen a 661/2009/EK és az 1230/2012/EU rendeletek) módosítását.

A Bizottság jelenleg végzi a 661/2009(EK európai parlamenti és tanácsi rendelet felülvizsgálatát a járművek általános biztonságának javítása érdekében. A 661/2009 rendelet 17. cikkének megfelelően a Bizottság 2015-ben jelentést nyújt be az Európai Parlament és a Tanács részére, amely adott esetben javaslatokat tartalmaz e rendelet vagy az egyéb vonatkozó közösségi jogszabályok módosítására, további biztonsági szempontok bevezetése érdekében, különösen a tehergépjárművek tekintetében. A Bizottság azt tervezi, hogy az érintett szereplőkkel folytatott konzultációkat, illetve adott esetben a hatásvizsgálatot követően, legkésőbb 2016-ban javaslatot tesz a szükséges módosításokra.

(1) HL C 327., 2013.11.12., 133. o. (2) 2014.4.15-én elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0353. (3) A Parlament, illetve a Tanács részéről Jörg Leichtfried és Maurizio Lupi vezette a jogalkotási aktusról szóló tárgyalásokat.

Az Európai Parlament 2015. március 10-i jogalkotási állásfoglalása az európai hosszú távú befektetési alapokról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2013)0462 – C7-0209/2013 – 2013/0214(COD))

P8_TA(2015)0047 A8-0021/2015

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2013)0462),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 114. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7‑0209/2013),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2013. október 16-i véleményére(1),

–  tekintettel a Régiók Bizottsága 2014. január 30-i véleményére(2),

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2014. december 10-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért az Európai Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére és 61. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére és a Költségvetési Bizottság véleményére (A7-0211/2014),

–  tekintettel a 2014. április 17-i ülésén elfogadott módosításokra(3),

–  tekintettel az Elnökök Értekezletének a hetedik parlamenti ciklus befejezetlen ügyeiről szóló, 2014. szeptember 18-i határozatára,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság kiegészítő jelentésére (A8-0021/2015),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2015. március 10-én került elfogadásra az európai hosszú távú befektetési alapokról szóló (EU) 2015/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, (EU) 2015/760 rendelet.)

(1) HL C 67., 2014.3.6., 71. o. (2) HL C 126., 2014.4.26., 8. o. (3) E napon elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0448.

Az Európai Parlament 2015. március 10-i jogalkotási állásfoglalása a kártyaalapú fizetések bankközi jutalékairól szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2013)0550 – C7-0241/2013 – 2013/0265(COD))

P8_TA(2015)0048 A8-0022/2015

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2013)0550),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 114. cikkének (1) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7-0241/2013),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Központi Bank 2014. február 5-i véleményére(1),

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2013. december 11-i véleményére(2),

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2015. január 21-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért az Európai Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére és 61. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A7-0167/2014),

–  tekintettel a 2014. április 3-i ülésén elfogadott módosításokra(3),

–  tekintettel az Elnökök Értekezletének a hetedik parlamenti ciklus befejezetlen ügyeiről szóló, 2014. szeptember 18-i határozatára,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság kiegészítő jelentésére (A8-0022/2015),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2015. március 10-én került elfogadásra a kártyaalapú fizetési műveletek bankközi jutalékairól szóló (EU) 2015/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, (EU) 2015/751 rendelet.)

(1) HL C 193., 2014.6.24., 2. o. (2) HL C 170., 2014.6.5., 78. o. (3) E napon elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0279.

Az Európai Parlament 2015. március 10-i állásfoglalása az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapnak az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság között létrejött, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2013. december 2-i intézményközi megállapodás 13. pontja alapján történő igénybevételéről szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (Belgium „EGF/2013/011 BE/Saint-Gobain Sekurit” referenciaszámú kérelme) (COM(2015)0009 – C8-0011/2015 – 2015/2017(BUD))

P8_TA(2015)0049 A8-0034/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2015)0009 – C8‑0011/2015),

–  tekintettel az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap létrehozásáról szóló, 2006. december 20-i 1927/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1) (EGAA-rendelet),

–  tekintettel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló, 2013. december 2-i 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendeletre(2), és különösen annak 12. cikkére,

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló, 2013. december 2-i intézményközi megállapodásra(3) (2013. december 2-i intézményközi megállapodás), és különösen annak 13. pontjára,

–  tekintettel a 2013. december 2-i intézményközi megállapodás 13. pontjában említett háromoldalú egyeztető eljárásra,

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság levelére,

–  tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság levelére,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A8‑0034/2015),

A.  mivel az Unió létrehozta a jogalkotási és költségvetési eszközöket ahhoz, hogy további támogatást nyújtson a világkereskedelem fő strukturális változásainak a gazdasági, pénzügyi és szociális válság miatt drámaian súlyosbodó következményei által sújtott munkavállalóknak, és támogassa újbóli munkaerő-piaci beilleszkedésüket;

B.  mivel az Unió által az elbocsátott munkavállalók részére nyújtott pénzügyi támogatásnak elegendőnek kell lennie, és azt a lehető leggyorsabban és leghatékonyabban kell rendelkezésre bocsátani, összhangban a 2008. július 17-i egyeztető ülésen elfogadott európai parlamenti, tanácsi és bizottsági közös nyilatkozattal, és kellően figyelembe véve a 2013. december 2-i intézményközi megállapodást az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) igénybevételéről szóló határozatok elfogadása tekintetében;

C.  mivel ez a 2006-os rendelet hatálya alá tartozó utolsó kérelem;

D.  üdvözli az EGAA-rendelet célkitűzéseinek és feltételeinek 2013 decemberében bevezetett kiterjesztését az alacsonyabb népsűrűségű térségekből és országokból érkező kérelmek integrálása és megkönnyítése érdekében;

E.  üdvözli, hogy az értékelésre és a jóváhagyásra rendelkezésre álló idő lerövidítése révén növelik az EGAA-kérelmek feldolgozásának hatékonyságát a Bizottságban, az Európai Parlamentben és a Tanácsban, az önálló vállalkozók és a fiatalok bevonásával szélesítik a támogatásra jogosult intézkedések és kedvezményezettek körét, valamint támogatják az új vállalkozások létrehozását elősegítő kezdeményezéseket;

F.  mivel a Saint-Gobain Sekurit (SGS) csoport Sambreville közelében lévő Auvelais-ben található, a gépjárműipar számára biztonsági üveget gyártó üzemének bezárásával összefüggő 257 elbocsátást követően Belgium EGF/2013/011 BE/Saint-Gobain Sekurit referenciaszámmal kérelmet nyújtott be az EGAA-ból igénybe vehető pénzügyi hozzájárulás iránt; mivel az elbocsátásokra a 2013. augusztus 31. és 2013. december 31. közötti referencia-időszakban és azt követően került sor, és mivel azok a gépjárműiparban használatos biztonsági üvegek gyártásának uniós csökkenésével függenek össze;

G.  mivel az EGAA-ból igényelt pénzügyi hozzájárulás összege 1 339 928 EUR (a teljes költségvetés 50%-a);

H.  mivel bár a kérelem nem tesz eleget az EGAA-rendelet 2. cikkének a) és b) pontjában foglalt feltételeknek, a kivételes körülmények kategóriájának megfelel, így lehetővé válik az EGAA felhasználása;

1.  egyetért a Bizottsággal abban, hogy bár a kérelem nem tesz eleget az EGAA-rendelet 2. cikkének a) és b) pontjában foglalt feltételeknek, a Belgium által 2013. december 19-én benyújtott kérelem jogosult az EGAA-rendelet 2. cikkének c) pontjában meghatározott − kivételes körülmények fennállásának bizonyítását előíró − feltételek szerinti pénzügyi támogatásra; hangsúlyozza azonban, hogy a 2. cikk c) pontjára való hivatkozást eseti alapon kell értékelni, és az nem válhat az EGAA igénybevételének szokásos módszerévé abban az esetben, ha az alapfeltételek nem teljesülnek;

2.  hangsúlyozza, hogy az EGAA olyan különleges eszköz, amely lehetővé teszi az Unió számára, hogy egyes előre nem látható helyzetekben reagálni tudjon, és rámutat, hogy annak fő célkitűzését fenn kell tartani, nevezetesen hogy támogatást nyújtson abban az esetben, ha a globalizáció, illetve a globális pénzügyi és gazdasági válság miatt a világkereskedelemben bekövetkezett fő strukturális változások nyomán egy referencia-időszak alatt adott területen jelentős számú (legalább 500) munkavállalót bocsátanak el; hangsúlyozza, hogy az EGAA nem helyettesítheti a többi európai strukturális és beruházási alapot, például az Európai Szociális Alapot, és hogy azt ezen alapok kiegészítéseként kell használni; rámutat, hogy az EGAA igénybevételét lehetővé tévő rendkívüli körülmények nem terelhetik el a figyelmet a fent említett célkitűzésről;

3.  megállapítja, hogy a belga hatóságok 2013. december 19-én nyújtották be az EGAA-ból folyósítandó pénzügyi hozzájárulásra irányuló kérelmet, amelynek vizsgálatát az EGAA-rendelet nem köti határidőhöz, és hogy a kérelem értékelését a Bizottság 2014. január 21-én közzétette; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy nem közöltek elegendő információt a kérelem alapját képező rendkívüli körülményekről; hangsúlyozza, hogy az EGAA-rendelet 2. cikkének a) és b) pontjában meghatározott feltételektől való eltérés csak a rendkívüli körülmények alapos megvizsgálását követően engedélyezhető;

4.  aggodalmának ad hangot az első elbocsátások és a kérelem elbírálása között eltelt idő hosszúsága miatt; emlékeztet arra, hogy az EGAA célja az, hogy minél hamarabb segítséget nyújtson az elbocsátott munkavállalók részére;

5.  kéri a tagállamokat és az összes érintett intézményt, hogy tegyék meg a szükséges erőfeszítéseket az eljárási és költségvetési intézkedések javítására az EGAA igénybevételének felgyorsítása érdekében; tudomásul veszi ezzel összefüggésben a Parlamentnek a támogatások kiutalásának felgyorsítására irányuló kérelme nyomán a Bizottság által bevezetett továbbfejlesztett eljárást, amelynek célja, hogy az Európai Parlament és a Tanács számára az EGAA-kérelem támogathatóságáról szóló bizottsági értékelést az alap igénybevételére irányuló javaslattal együtt nyújtsák be, és tudomásul veszi az új EGAA-rendelet (1309/2013/EU rendelet) elfogadását, amely az EGAA nagyobb fokú hatékonyságát, átláthatóságát, elszámoltathatóságát és láthatóságát teszi lehetővé;

6.  sürgeti a tagállamokat, hogy hasznosítsák a bevált gyakorlati megoldások cseréjét, és tanuljanak különösen azoktól a tagállamoktól, valamint regionális és helyi hatóságoktól, amelyeknél az EGAA-ra vonatkozóan már működnek a szociális partnereket és az érintett feleket helyi és regionális szinten bevonó nemzeti tájékoztató hálózatok annak érdekében, hogy amennyiben az EGAA hatáskörébe tartozó helyzet állna elő, megfelelő segítségnyújtó struktúra álljon készenlétben;

7.  üdvözli, hogy a munkavállalók gyors támogatása érdekében a belga hatóságok úgy határoztak, hogy a személyre szabott szolgáltatások végrehajtását már 2013. augusztus 31-én, jóval a javasolt összehangolt csomagra vonatkozó EGAA-támogatás odaítéléséről szóló határozat megszületése, sőt, még még a kérelem benyújtása előtt megkezdik;

8.  tudomásul veszi, hogy a gépjárműipar számára biztonsági üveget gyártó ágazat súlyos gazdasági csapást szenvedett el több tényező miatt; ilyen tényező például, hogy az EU-ban csökkent a gépjárműipari biztonsági üveg gyártása, nőtt a nem uniós tagállamokból származó versenytársak piaci részesedése és növekedett e termékek EU-a irányuló behozatala; megjegyzi, hogy az SGS Benelux vállalat tevékenysége szorosan összefüggött a gépjárműipar termelési tendenciáival, amely 2007 és 2012 között 21,9 millió darabról 19,5 millió darabra esett vissza, míg világ többi részén ugyanakkor 47,5 millió darabról 60,6 millió darabra nőtt; rámutat továbbá, hogy megfigyelhető volt az az általános tendencia, hogy az autóipari gyártók és beszállítók az EU-n belül Nyugat-Európából (különösen Franciaországból, Belgiumból és Spanyolországból) Kelet-Európába helyezték át a gyártást;

9.  megállapítja, hogy bár eddig nem nyújtottak be más olyan EGAA-kérelmet, amely kifejezetten a járműipari üveget előállító ágazatot érintette volna(4), de számos olyan kérelmet nyújtottak be, amelyek gépjárműgyártókra vagy autóipari felszerelések szállítóira vonatkoztak(5);

10.  megállapítja, hogy az SGS-nél történt elbocsátások főként a gyártósori munkavállalókat érintették (az érintett munkavállalók 83%-a „ouvrier” [munkás] jogállású); úgy véli, hogy az érintett régió munkaerő-piaci helyzetének tükrében az elbocsátott munkavállalókat át kell képezni ahhoz, hogy más munkakörökben és/vagy más ágazatokban találjanak munkát;

11.  sajnálatának ad hangot amiatt, hogy az érintett térség és a vele szomszédos térségek (Charleroi, Namur) társadalmi-gazdasági helyzetét figyelembe véve az SGS Benelux vállalattól elbocsátott munkavállalók elhelyezkedési lehetőségei ezekben a térségekben korlátozottak, mivel valószínűleg számos más hasonló képzettséggel és tapasztalattal rendelkező munkavállalóval állnak versenyben korlátozott számú üvegipari munkalehetőségért. emlékeztet arra, hogy ezt a régiót aránylag magas strukturális munkanélküliség jellemzi, továbbá magas a hosszú távú munkanélküliség aránya, és a lakosság képzettsége és készségei alacsony szintűek; rámutat, hogy ennélfogva az SGS Benelux-nál történt elbocsátásokra kedvezőtlen helyi társadalmi-gazdasági környezetben került sor;

12.  megjegyzi, hogy a kérelemben felsorolt személyre szabott szolgáltatások több olyan intézkedést tartalmaznak, amelyek a munkavállalók munkaerő-piaci visszailleszkedésének előmozdítására és az adminisztratív eljárásokban való segítségnyújtásra irányulnak, és hogy az intézkedések többsége az összes elbocsátott munkavállalónak segítségére lesz;

13.  megjegyzi, hogy a személyre szabott szolgáltatások társfinanszírozandó, összehangolt csomagja az alábbi intézkedéseket foglalja magában 257 elbocsátott munkavállaló újbóli munkaerő-piaci beilleszkedése érdekében (kategória szerinti csoportosításban): (1) egyéni álláskeresési segítségnyújtás, ügykezelési és általános tájékoztatási szolgáltatás, (2) képzés és átképzés, valamint (3) vállalkozásösztönzés;

14.  üdvözli, hogy a különböző szociális partnereket és szervezeteket is bevonták az intézkedések általános koordinációjába és végrehajtásába, köztük a szakszervezeteket (FGTB, CSC), a FOREM-et (a vallon régió állami foglalkoztatási és képzési szolgálata), a vallon régióban működő ágazati szakmai és technológiai képzési központokat, az Európai Szociális Alapot (ESZA), a belgiumi francia közösség ügynökségét és a vallon kormányt; üdvözli továbbá, hogy a szakszervezetek közvetlenül részt vesznek a két vállalat részére külön felállított két újrafoglalkoztatási egység irányításában;

15.  ragaszkodik ahhoz, hogy nyomatékosítani és ösztönözni kell, hogy a segítségnyújtás autonóm módon és regionális szinten könnyen hozzáférhetően történjen az alulról szerveződés elképzelésének megvalósítása érdekében, regionális szinten helyi megoldások előtérbe helyezésével, ahol az EGAA hatálya alá tartozó bármilyen helyzet előfordulhat;

16.  tudomásul veszi az elbocsátott munkavállalók foglalkoztathatóságának javítására szolgáló javasolt intézkedéseket; emlékeztet arra, hogy a járadékfizetés nem tartozik az EGAA által támogatott személyre szabott szolgáltatások közé;

17.  megjegyzi, hogy a csoportos létszámcsökkentés esetén a belga szövetségi jog által előírt és az újrafoglalkoztatási egységek szokásos tevékenységeinek részeként végrehajtott intézkedések (pl. az újbóli elhelyezkedés esélyének javítása érdekében nyújtott támogatás, képzés, álláskereséshez nyújtott segítség és karrier-tanácsadás stb.) nem szerepelnek ebben az EGAA-kérelemben;

18.  emlékeztet annak fontosságára, hogy a munkavállalók munkavállalási esélyeit személyre szabott képzések és a szakmai karrierjük során megszerzett készségek és kompetenciák elismerése révén javítsák; elvárja, hogy az összehangolt csomag keretében biztosított képzést ne csak az elbocsátott munkavállalók szükségleteihez, hanem a tényleges üzleti környezethez is igazítsák hozzá;

19.  örömmel látja, hogy az EGAA végrehajtása és az EGAA-hoz való hozzáférés egyes fázisai során a nők és a férfiak egyenlőségét szem előtt tartó politikát és a megkülönböztetésmentesség elvét alkalmazták és fogják alkalmazni;

20.  üdvözli, hogy a szociális partnerek részt vettek a szociális terv elkészítésében, valamint az intézkedések végrehajtásában;

21.  hangsúlyozza, hogy az EGAA kizárólag olyan aktív munkaerő-piaci intézkedések társfinanszírozásában vehet részt, amelyek hozzájárulnak a tartós, hosszú távú foglalkoztatáshoz; ismételten leszögezi, hogy az EGAA-ból nyújtott támogatás nem helyettesítheti sem azokat az intézkedéseket, amelyek meghozatala a vállalatok feladata a nemzeti jog vagy a kollektív szerződések értelmében, sem a vállalatok vagy ágazatok szerkezetátalakítására irányuló intézkedéseket;

22.  jóváhagyja a jelen állásfoglaláshoz mellékelt határozatot;

23.  utasítja elnökét, hogy a Tanács elnökével együtt írja alá a határozatot, valamint gondoskodjon annak közzétételéről az Európai Unió Hivatalos Lapjában;

24.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és annak mellékletét a Tanácsnak és a Bizottságnak.

MELLÉKLET

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS HATÁROZATA

az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapnak az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság között létrejött, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2013. december 2-i intézményközi megállapodás 13. pontjával összhangban történő igénybevételéről szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról

(Belgium „EGF/2013/011 BE/Saint-Gobain Sekurit” referenciaszámú kérelme)

(E melléklet szövege itt nincs feltüntetve, mert az megegyezik a végleges jogi aktussal, (EU) 2015/470 határozat.)

(1) HL L 406., 2006.12.30., 1. o. (2) HL L 347., 2013.12.20., 884. o. (3) HL C 373., 2013.12.20., 1. o. (4) Lásd az EGAA-adatbázist: http://ec.europa.eu/social/main.jsp?catId=582. (5) Lásd a következő ügyekről készült bizottsági határozattervezeteket: EGF/2007/001 FR/Peugeot-beszállítók (2007.7.12-i COM(2007)0415 határozat), EGF/2007/010 PT/Lisboa-Alentejo (2008.2.20-i COM(2008)0094 határozat), EGF/2008/002 ES/Delphi (2008.9.9-i COM(2008)0547 határozat), EGF/2008/004 ES/Castilla y León / Aragón automoción (2009.3.20-i COM(2009)0150 határozat), EGF/2009/007 SE/Volvo és EGF/2009/009 AT/Steiermark (2009.10.27-i COM(2009)0602 határozat), EGF/2009/013 DE/Karmann (2010.1.22-i COM(2010)0007 határozat), EGF/2009/019 FR/Renault (2011.7.11-i COM(2011)0420 határozat), EGF/2010/002 ES/Cataluña automoción (2010.9.2-i COM(2010)0453 határozat), EGF/2010/004 PL/Wielkopolskie Automotive (2010.10.29-i COM(2010)0616 határozat), EGF/2010/031 BE/General Motors Belgium (2011.4.14-i COM(2011)0212 határozat), EGF/2011/003 DE/Arnsberg and Düsseldorf automotive (2011.7.20-i COM(2011)0447 határozat), EGF/2011/005 PT/Norte-Centro Automotive (2011.10.13-i COM(2011)0664 határozat), EGF/2012/004 ES/Grupo Santana (2014.3.5-i COM(2014)0116 határozat), EGF/2012/005 SE/Saab (2012.10.19-i COM(2012)0622 határozat), EGF/2013/006 PL/Fiat Auto Poland (2014.11.10-i COM(2014)0699 határozat), EGF/2013/012 BE/Ford Genk (2014. 8.22-i COM(2014)0532 határozat).

Az Európai Parlament 2015. március 10-i állásfoglalása a nők és a férfiak közötti egyenlőség terén 2013-ban elért haladásról az Európai Unióban (2014/2217(INI))

P8_TA(2015)0050 A8-0015/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. cikkére és 3. cikke (3) bekezdésének második albekezdésére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 8. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 23. cikkére,

–  tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményre (EJEE),

–  tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések (diszkrimináció) minden formájának kiküszöböléséről szóló 1979. december 18-i ENSZ-egyezményre (CEDAW),

–  tekintettel az emberkereskedés és mások prostitúciója kihasználásának elnyomásáról szóló 1949. évi ENSZ-egyezményre,

–  tekintettel a Nők Negyedik Világkonferenciáján 1995. szeptember 15-én elfogadott Pekingi Nyilatkozatra és Cselekvési Platformra, továbbá az ENSZ ezt követő Peking+5 (2000), Peking+10 (2005) és Peking+15 (2010) különleges ülésein elfogadott záródokumentumokra,

–  tekintettel a polgári ügyekben hozott védelmi intézkedések kölcsönös elismeréséről szóló 2013. június 12-i 606/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról és a 2011/220/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló 2012. október 25-i 2012/29/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(2),

–  tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló 2006. december 13-i ENSZ-egyezményre, és különösen annak a fogyatékossággal élő nőkről szóló 6. cikkére,

–  tekintettel az európai védelmi határozatról szóló 2011. december 13-i 2011/99/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(3),

–  tekintettel az emberkereskedelem megelőzéséről, és az ellene folytatott küzdelemről, az áldozatok védelméről, valamint a 2002/629/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló 2011. április 5-i 2011/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(4),

–  tekintettel a tőzsdén jegyzett társaságok nem ügyvezető igazgatói körében a nemek közötti egyensúly javításáról és kapcsolódó intézkedésekről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre (a vezetőtestületekben lévő nőkről szóló irányelv (COM(2012)0614) irányuló javaslatra,

–  tekintettel az Európa Tanácsnak a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló egyezményére (Isztambuli Egyezmény),

–  tekintettel a nemek közötti egyenlőségről szóló 2011. március 7-i európai paktumra (2011–2020)(5),

–  tekintettel „A nők és a férfiak közötti egyenlőség iránti fokozott elkötelezettség – A nők chartája” című 2010. március 5-i bizottsági közleményre (COM(2010)0078),

–  tekintettel „A nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó stratégia 2010–2015” című 2010. szeptember 21-i bizottsági közleményre (COM(2010)0491),

–  tekintettel az „EURÓPA 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című bizottsági közleményre (COM(2010)2020),

–  tekintettel a Bizottság szolgálatainak „A nők és a férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó, 2010–2015 közötti időszakra érvényes stratégia időközi felülvizsgálata” című 2013. szeptember 16-i munkadokumentumára (SWD(2013)0339),

–  tekintettel a Bizottság szolgálatainak „A nők és férfiak közötti egyenlőség terén elért haladás – 2012. évi jelentés” című 2013. május 8-i munkadokumentumára (SWD(2013)0171),

–  tekintettel a Bizottság „Fellépés a női nemi szervek megcsonkításának megszüntetése érdekében” című 2013. november 25-i közleményére (COM(2013)0833),

–  tekintettel a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete (EIGE) által készített, „A Pekingi Cselekvési Platform uniós tagállamok általi végrehajtásának áttekintése – A nők elleni erőszak: áldozatsegítés (2012)” című jelentésre,

–  tekintettel „A nők és leányok elleni erőszak minden formájának, köztük a női nemi szervek megcsonkításának a megelőzése és az ellene való küzdelem” című 2014. június 5–6-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a női nemi szervek megcsonkításának felszámolásáról szóló 2014. február 6-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel a férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód különböző szempontjaira vonatkozóan 1975 óta elfogadott különböző uniós irányelvekre (2010/41/EU(7), 2010/18/EU(8), 2006/54/EK(9), 2004/113/EK(10), 92/85/EGK(11), 86/613/EGK(12) és 79/7/EGK(13) irányelvek),

–  tekintettel a férfi és női munkavállalók egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért járó egyenlő díjazása elvének alkalmazásáról szóló 2013. szeptember 12-i állásfoglalására(14),

–  tekintettel a gazdasági válságnak a nemek közötti egyenlőségre és a nők jogaira kifejtett hatásáról szóló 2013. március 12-i állásfoglalására(15),

–  tekintettel „A nők oktatási és foglalkozási mobilitásáról az Európai Unióban” című 2013. június 11-i állásfoglalására(16),

–  tekintettel „A nemi sztereotípiák felszámolásáról az EU-ban” című 2013. március 12-i állásfoglalására(17),

–  tekintettel „Az ENSZ Nők Helyzetével Foglalkozó Bizottságának 57. ülésszaka, amelynek témája a nőkkel és a lányokkal szembeni erőszak minden formájának kiküszöbölése és megelőzése” című 2013. február 6-i állásfoglalására(18),

–  tekintettel „A nők munkakörülményeiről a szolgáltatási ágazatban” című 2012. szeptember 11-i állásfoglalására(19),

–  tekintettel a férfi és női munkavállalók egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért járó egyenlő díjazása elvének alkalmazásáról szóló, a Bizottsághoz intézett ajánlásokat tartalmazó 2012. május 24-i állásfoglalására(20),

–  tekintettel „A nők és a férfiak közötti egyenlőségről az Európai Unióban – 2009” című 2010. február 10-i(21), „A nők és a férfiak közötti egyenlőségről az Európai Unióban – 2010” című 2011. március 8-i(22) és „A nők és a férfiak közötti egyenlőségről az Európai Unióban – 2011” című 2012. március 13-i(23) állásfoglalásaira,

–  tekintettel a nőkről és a vállalkozásvezetésről szóló 2011. július 6-i állásfoglalására(24),

–  tekintettel a nők elleni erőszakkal szembeni fellépést célzó, új uniós politikai keret prioritásairól és körvonalairól szóló 2011. április 5-i állásfoglalására(25),

–  tekintettel „A nőket sújtó szegénység megjelenési formáiról az Európai Unióban” című 2011. március 8-i állásfoglalására(26),

–  tekintettel a gazdasági hanyatlás és a pénzügyi válság nemek szerinti szempontjairól szóló 2010. június 17-i állásfoglalására(27),

–  tekintettel a nemek közötti megkülönböztetésmentességről és a nemzedékek közötti szolidaritásról szóló 2009. február 3-i állásfoglalására(28),

–  tekintettel a szexuális kizsákmányolásról és a prostitúcióról, valamint ezeknek a nemek közötti egyenlőségre gyakorolt hatásáról szóló 2014. február 25-i állásfoglalására(29),

–  tekintettel „A nők és a szegénység az Európai Unióban” című 2005. október 13-i állásfoglalására(30),

–  tekintettel a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelemről szóló 2014. február 26-i állásfoglalására(31),

–  tekintettel a várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló 92/85/EGK tanácsi irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre (a szülési szabadságról szóló irányelv COM(2008)0637) irányuló javaslatra,

–  tekintettel a Tanácsnak a nemek közötti egyenlőségnek a sport területén való érvényesítéséről szóló 2014. május 20-i következtetéseire,

–  tekintettel a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló 2006/54/EK irányelvre(32),

–  tekintettel a Bizottságnak a barcelonai célokról szóló, „A gyermekgondozási ellátás fejlesztése Európában a fenntartható és inkluzív növekedésért” című 2013. június 3-i eredményjelentésére,

–  tekintettel „Statisztikai adatok az európai női vállalkozókról” című 2014. szeptemberi bizottsági jelentésre,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének (FRA) az „Unió-szerte végzett felmérés a nőkkel szembeni erőszakról” című 2014. márciusi jelentésére, amely első alkalommal szolgáltatott adatokat a nőkkel szembeni erőszak számos formájának mértékéről, természetéről és következményeiről, valamint az áldozatoknak az erőszakos eseményekre adott válaszairól és a jogaik ismeretéről,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés népegészségügyről szóló 168. cikkére, és különösen annak 168. cikke (7) bekezdésére, amely szerint „Az Unió tevékenységének tiszteletben kell tartania a tagállamoknak az egészségügyi politikájuk meghatározására, valamint az egészségügyi szolgáltatások és az orvosi ellátás megszervezésére és biztosítására vonatkozó hatáskörét”,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentésére (A8-0015/2015),

A.  mivel a nők és férfiak közötti egyenlőség a Szerződésekben az 1957-es Római Szerződés óta és az Európai Unió Alapjogi Chartájában is elismert alapvető jog; mivel annak ellenére, hogy az Európai Unió számos szöveget fogadott el a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód biztosítása, továbbá a nemi alapú megkülönböztetés elleni küzdelem céljából, és hogy az Unió minden tevékenységét illetően elkötelezte magát a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítése mellett, nem történt elegendő előrelépés, és továbbra is sok az egyenlőtlenség a nők és a férfiak között;

B.  mivel a nők és a férfiak közötti egyenlő bánásmód elve feltételezi, hogy nem áll fenn semmiféle közvetlen vagy közvetett megkülönböztetés, az anyaság, az apaság és a családi kötelezettségek megosztása alapján sem;

C.  mivel feltétlenül figyelembe kell venni az Európában számos nő és lány által tapasztalt megkülönböztetés sokféle és egymást keresztező formáit (fogyatékosság, migráns háttér, etnikai származás, életkor, szexuális irányultság, nemi identitás, terhesség, lakhatási helyzet, alacsony iskolázottsági szint, erőszak áldozata stb. alapján), valamint hogy körülményeik rosszabbodtak az elmúlt évek során;

D.  mivel az Európa 2020: az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája ambiciózus célokat tűzött ki maga elé – például 2020-ig 75%-os foglalkoztatási arány és a szegénység vagy a társadalmi kirekesztés kockázatának kitett személyek legalább 20 millióval történő csökkentése –, amelyeket csak akkor lehet elérni, ha a tagállamok a nők és a férfiak közötti valódi egyenlőséget támogató innovatív szakpolitikákat valósítanak meg;

E.  mivel a tagállamok által bevezetett költségvetési konszolidációs politikák leginkább a női munkavállalók által dominált közszférát érintik, amelynek a nők a legnagyobb haszonélvezői, ezért őket kétszeresen is sújtják e politikák, és mivel e politikák bizonytalanabbá teszik a foglalkoztatást, különösen a részmunkaidős (a nők 32%-a, szemben a férfiak 8,2%-ával) és az ideiglenes foglalkoztatás gyakoribbá válása miatt, nem beszélve a bérek csökkentéséről;

F.  mivel több nő él szegénységben és kirekesztésben, mint férfi, különösen ami az idős nőket – akiknek a nyugdíja a férfiakénál átlagosan 39%-kal alacsonyabb – és az egyedülálló anyákat illeti; mivel a családi élethez kapcsolódó okokból kifolyólag a nők a férfiaknál gyakrabban dolgoznak részmunkaidőben, ideiglenes vagy határozott időre szóló munkaszerződéssel, és mivel a nők szegénysége nagyrészt foglalkoztatásuk bizonytalanságából fakad;

G.  mivel a szegénység elleni küzdelem egyike a Bizottság által az Európa 2020 stratégia keretében javasolt öt mérhető célkitűzésnek; mivel az Európa 2020 stratégia 10. integrált iránymutatása (a társadalmi integráció előmozdítása és a szegénység elleni küzdelem) bátoríthatja az olyan nemzeti politikák elfogadását, amelyek védelmet nyújtanak a nőknek különösen a szegénység kockázatával szemben, biztosítva a jövedelembiztonságot az egyszülős családok és az idősebb nők számára,

H.  mivel az Európai Unióban csökken a születési arány, amit tovább súlyosbít a válság, mivel a munkanélküliség, a kiszámíthatatlan és bizonytalan jövő és gazdasági helyzet következtében a párok, és különösen a fiatalabb nők később vállalnak gyermeket, ami tovább fokozza a népesség elöregedését az Európai Unióban;

I.  mivel bizonyos tagállamokban a jelenlegi adórendszer olyannyira korlátozottan értelmezi a család fogalmát, hogy azzal előnyben részesíti az egykeresős családokat, gyakran eltántorítva a nőket a munkavállalástól, és nem támogatva eléggé az egyszülős családokat, a nagycsaládokat és a hozzátartozókat eltartó családokat;

J.  mivel bár az Unióban az egyetemi diplomával rendelkezők közel 60%-a nő, aránytalanul alacsony létszámban képviseltetik magukat vezető tisztviselői és döntéshozó pozíciókban, és az unióbeli tudományos kutatók és mérnökök kevesebb mint 33%-a nő, ugyanakkor az egészségügyi, oktatási és jóléti ágazatban aktív munkaerő közel 80%-át teszik ki;

K.  mivel erőteljes horizontális szegregáció vagy a munkakörök nemek szerinti felosztása érvényesül: a foglalkoztatott nők közel fele a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) által létrehozott Foglalkozások Nemzetközi Osztályozási Rendszerében felsorolt 130 foglalkozás közül 10-ben összpontosul, és a munkavállalók csupán 16%-a tölt be álláshelyeket olyan ágazatokban, amelyekben a férfiak és nők aránya megegyezik;

L.  mivel az európai cégek 99%-át alkotó és a magánszektorbeli munkahelyek kétharmadát biztosító kis- és középvállalkozások (kkv-k) döntő szerepet játszanak az Európa 2020 stratégia intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre vonatkozó célkitűzésének elérésében; mivel az Unióban a vállalkozók csupán 31%-a nő; mivel az Unióban a nők körében 10% a vállalkozói arány, szemben a férfiakkal, akik körében ez az arány 19%; mivel ösztönözni és támogatni kell a női vállalkozók számának növekedését;

M.  mivel az Unióban a mezőgazdaságban rendszeresen közreműködő szereplők körülbelül 42%-a nő, és tíz európai gazdálkodásból hármat nők irányítanak; mivel Európában folyamatosan gondoskodni kell a nők és férfiak közötti esélyegyenlőség előmozdításáról, ugyanakkor a nők gazdasági és társadalmi életben, különösen a mezőgazdaságban való nagyobb részvételéről;

N.  mivel a nők foglalkoztatási aránya 63%; mivel a nemek közötti bérszakadék 16,4%-os; mivel a nemzeti parlamenti képviselők 73%-a férfi, mivel a nagyvállalatok igazgatótanácsainak tagjai között 17,8% a nők aránya, és mivel a nők csaknem háromszor több időt töltenek hetente háztartási feladatok ellátásával (pl. gyermekek, idősek és fogyatékossággal élők gondozása, házimunka), mint a férfiak;

O.  mivel az újonnan megválasztott Európai Parlament képviselőinek 37%-a, a 28 új biztos közül 9, és az Európai Unió Bíróságának 28 bírája közül 7 nő;

P.  mivel a női munkanélküliség arányát alulbecsülik, mivel sok nőt nem tartanak nyilván munkanélküliként, különösen azokat, akik vidéki vagy elszigetelt területeken élnek és sokat azok közül, akik teljes egészében a háztartási feladatoknak és a gyermeknevelésnek szentelik magukat; mivel ez a helyzet ezenkívül egyenlőtlenségeket idéz elő a közszolgáltatásokhoz való hozzáférés szempontjából (juttatások, nyugdíj, szülési szabadság, betegszabadság, a társadalombiztosításhoz való hozzáférés stb.);

Q.  mivel a jelenlegi ütemben 2038-ig tartana, hogy a nők foglalkoztatási aránya elérje a 75%-ot, az egyenlő fizetés elérésére pedig 2084-ig kellene várni; mivel a nemzeti parlamentekben, az uniós intézményekben és a nagyvállalatok igazgatótanácsaiban 2034-ig valósulna meg az egyenlőség, 2054-ig kellene azonban várni a házimunka egyenlő mértékű elosztására;

R.  mivel a nők gazdasági függetlensége és a felelősségteljes pozíciók felé történő elmozdulásuk, valamint a nők és férfiak egyenlő munkaerő-piaci részvétele – mint a szegénység megelőzésének és csökkentésének egyik eszköze – előtt az jelenti a fő akadályt, hogy általánosságban nem mozdítják elő a munka és a magánélet közötti egyensúly megteremtését lehetővé tevő politikákat, konkrétan pedig nincs elég megfizethető és minőségi gyermekgondozási létesítmény, illetve az idősek és a speciális ellátást igénylők számára kínált támogató szolgáltatás;

S.  mivel a nők és férfiak közötti egyenlőség megteremtésének elengedhetetlen előfeltétele a családi és háztartási feladatkörök férfiak és nők közötti megosztása, különösen a szülői és apasági szabadság kihasználása révén; mivel a tagállamok negyedében nem érhető el apasági szabadság;

T.  mivel a hagyományos nemi szerepek és a sztereotípiák továbbra is erőteljesen befolyásolják a nők és férfiak közötti feladatmegosztást a háztartásokban, a munkahelyeken és általában a társadalomban, korlátozva ezzel a nők foglalkoztatási lehetőségeit és személyes és szakmai fejlődését, és megakadályozva, hogy önálló személyekként és gazdasági szereplőkként teljes mértékben kibontakozzanak;

U.  mivel a média szerepet játszhat mind a sztereotípiáknak, a nőkről alkotott kép lealacsonyításának és a fiatal lányok nemi koraérettségének terjesztésében, mind pedig a nemi sztereotípiák meghaladásában, a nők döntéshozatalban való részvételének előmozdításában, valamint a nemek közötti egyenlőség elősegítésében;

V.  mivel a Tanács még mindig nem alakított ki hivatalos álláspontot két európai parlamenti állásfoglalás elfogadását követően a nők és férfiak közötti egyenlőség szempontjából alapvető témákban, nevezetesen a szülési szabadságról szóló irányelvre irányuló javaslatról szóló 2010. október 20-i és a tőzsdén jegyzett társaságok nem ügyvezető igazgatói körében a nemek közötti egyensúly javításáról és kapcsolódó intézkedésekrők szóló irányelvre irányuló javaslatról szóló 2013. november 20-i állásfoglalásait követően;

W.  mivel a 2006/54/EK irányelv alkalmazásáról szóló 2013. december 6-i jelentésében a Bizottság felvetette annak kérdését, hogy 26 tagállam nemzeti jogszabályai megfelelnek-e az irányelv új rendelkezéseinek(33);

X.  mivel a FRA 2014. márciusi felmérése szerint az Unióban minden harmadik nő volt már fizikai és/vagy szexuális erőszak áldozata, és a 15 évnél idősebb nők közül minden ötödik szenvedett már el fizikai erőszakot, és csaknem minden második volt már pszichológiai erőszak áldozata; mivel a nők elleni erőszak az alapvető jogok megsértésének minősül, amely potenciálisan komoly pszichológiai következményekkel jár, és életkortól, oktatási szinttől, jövedelemtől, társadalmi helyzettől és származási országtól vagy lakóhelytől függetlenül a társadalom minden szintjét érinti, emellett azon bűncselekmények típusába tartozik, amelyekre a legritkábban derül fény; mivel a nők elleni erőszak jelenti a nők és férfiak közötti valódi egyenlőség egyik fő akadályát;

Y.  mivel növekszik a nők és lányok ellen az interneten elkövetett erőszak, és e tekintetben rendkívül aggasztó a kiskorúak közösségi hálózatokon tanúsított magatartása;

Z.  mivel az emberkereskedelem felszámolására irányuló európai uniós stratégia 2016-ban lejár; mivel az Eurostat emberkereskedelemről szóló 2014. évi jelentése szerint az Unióban zajló emberkereskedelem nyilvántartásba vett áldozatainak 80%-át nők és lányok alkotják;

AA.  mivel hat tagállam még nem írta alá az Európa Tanácsnak a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló egyezményét (Isztambul Egyezmény), és mindössze nyolc tagállam ratifikálta azt;

AB.  mivel a megbízható, összehasonlítható és a nemek szerint lebontott adatok összegyűjtése kiemelten fontos a nemzeti és uniós közpolitikák kialakítása szempontjából, különösen ami a nőkkel szembeni erőszakot illeti;

AC.  mivel a nők sajátos egészségügyi problémákkal néznek szembe, és a férfiaknál kevésbé gyakran vesznek részt klinikai vizsgálatokban, és e különbségeknek nagy jelentőségük van a nők egészsége szempontjából;

AD.  mivel a lányok és a nők, különösen a 15 és 24 év közöttiek kevésbé vesznek részt fizikai tevékenységben, mint a fiúk és a férfiak, és mivel a sport a megerősödés és a kiteljesedés egyik eszköze, valamint az állampolgári magatartás és a szolidaritás előmozdítója, és mivel a sport rendszeres gyakorlása javítja a fizikai és pszichikai egészséget; mivel a nők elleni erőszak, a sztereotípiák, a jövedelmi különbségek és a nők vezető állásokba kerülését gátló tényezők a sport területén is jelen vannak;

AE.  mivel a szexuális és reproduktív jogok alapvető emberi jogok, és mivel azokat figyelembe kell venni az egészségügy terén megvalósuló uniós cselekvési programban;

AF.  mivel a szexuális és reproduktív egészséggel és jogokkal foglalkozó szakpolitikák kialakítása és végrehajtása tagállami hatáskörbe tartozik;

AG.  mivel az Európai Bizottság által összeállított, a nők és férfiak közötti egyenlőségről szóló éves jelentés kiemelten fontos eszköz az európai nők helyzete alakulásának értékelése szempontjából;

A nők és férfiak közötti egyenlőség az Európa 2020 keretében

1.  felszólítja az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy szakpolitikáik kidolgozása, költségvetési eljárásaik és a közösségi programok és tevékenységek végrehajtása során, különösen a gazdaságélénkítés politikájának keretében proaktív intézkedések segítségével érvényesítsék a nemek, a női jogok és az esélyegyenlőség szempontjait eseti alapú nemi szempontú hatásvizsgálatok révén;

2.  sajnálattal mutat rá, hogy „A nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó stratégia 2010–2015” céljai meghiúsulni látszanak, különösen a gazdasági függetlenség tekintetében, többek között a szülési szabadságról szóló irányelvre irányuló javaslat visszavonása miatt; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy a férfiak és nők közötti gazdasági különbségek fokozatosan nőnek;

3.  felszólítja a Tanácsot, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a nemek közötti foglalkoztatási különbségek csökkentése terén elért eredmények mérése céljából és az éves növekedési jelentésben szereplő szakpolitikai intézkedések eredményeinek országspecifikus ajánlásokká történő átalakítása érdekében építsenek be egy nemi szempontú pillért az Európa 2020 stratégiába;

4.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat egy általános terv kidolgozására a szociális infrastruktúrába történő beruházásra, mivel becslések szerint egy nemek közötti egyenlőségen alapuló beruházási tervvel fokozatosan, 2018-ig 2,4%-kal többel emelkedne az európai bruttó hazai termék (GDP), mint egy ilyen terv nélkül;

5.  kiemeli, hogy ha a nők és a férfiak egyenlő alapon vennének részt a munkaerőpiacon, jelentősen növelni lehetne az Unió gazdasági potenciálját, és mindemellett biztosítani lehetne annak igazságos és inkluzív jellegét; emlékeztet arra, hogy a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) prognózisai szerint a teljesen egyenlő részvételi arány 2030-ra az egy főre jutó GDP 12,4%-os növekedését eredményezné;

6.  kiemeli, hogy sürgősen fel kell venni a küzdelmet a női szegénység, különösen az idős nőket, az egyedülálló anyákat, emellett a nemi alapú erőszak áldozatait, a fogyatékossággal élő nőket, a migráns nőket és a kisebbségek tagjait érintő szegénység ellen; felszólítja ezért a tagállamokat, hogy hajtsanak végre eredményesebb stratégiákat, és hatékonyabb módon használják fel a szociális politikákhoz rendelt forrásokat, különösen az Európai Szociális Alapot és a strukturális alapokat;

7.  sajnálatosnak tartja, hogy a szociálpolitikák hatékonysága a szegénység csökkentésében csaknem 50%-kal esett vissza 2012-ben a 2005-ös eredményhez képest a – legtöbb özvegyre és egyedülálló anyára jellemző – egykeresős háztartásokban; aggodalmának ad hangot amiatt is, hogy az alkalmazott szociálpolitikák hatékonysága egyes tagállamokban alig éri el az uniós átlag harmadát; felszólítja ezért a tagállamokat, hogy a szegénység (elsősorban a nők körében történő) elterjedésével szembeni fellépés részeként erősítsék főleg a munkanélküliek szociális védelmét célzó szociálpolitikákat;

8.  felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy foglalkozzon a szegénység és a társadalmi kirekesztés nemi dimenziójával; sajnálatosnak tartja, hogy az éves európai szemeszter ciklusainak részeként eddig elfogadott országspecifikus ajánlások nem igazodtak kellőképpen az Európa 2020 stratégia foglalkoztatási és szociális célkitűzéseihez; kéri, hogy az országspecifikus ajánlások következetesen foglalkozzanak a női szegénység strukturális okaival;

9.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vegyék figyelembe a családszerkezet változását az adókhoz és az ellátásokhoz kapcsolódó szakpolitikáik kidolgozása során, különösen támogatva anyagilag az egyszülős családokat és az idős személyeket adójóváírás vagy az egészségügyi ellátáshoz kapcsolódó segítség révén;

10.  felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot annak biztosítására, hogy a férfiak és nők közötti egyenlőséget és a nemi dimenzió érvényesülését vegyék figyelembe a kohéziós politika keretébe tartozó alapokban, és segítsék elő azokat az alapok és programjaik előkészítése és végrehajtása során, beleértve nyomon követésüket, a róluk szóló jelentéstételt és az értékelésüket is;

11.  sajnálatosnak tartja, hogy az éves jelentés csupán az Európai Unió Alapjogi Chartájának alkalmazásáról szóló jelentéshez csatolt munkadokumentum, és felszólítja a Bizottságot, hogy egy hivatalos és konkrét elfogadás támogatása révén adja meg a jelentésnek az azt megillető politikai legitimitást;

A nők és férfiak közötti egyenlőség a foglalkoztatás és a döntéshozatal terén

12.  kiemeli a nők és férfiak bérezése és nyugdíja közötti különbség csökkentésének feltétlen szükségességét, részben azon probléma orvoslása révén, hogy a részmunkaidős, alacsony javadalmazású és bizonytalan munkakörökben jellemzően nőket foglalkoztatnak, továbbá megfelelő színvonalú gondozást nyújtó intézmények biztosításával a gyermekek és más eltartottak számára; a lehető leghatározottabban elítéli, hogy az Unióban élő nők több mint egyharmada nem részesül semmilyen nyugellátásban; ennek megfelelően sürgősen kéri a tagállamokat, hogy biztosítsák a 2006/54/EK irányelvben meghatározott jogok – különösen az egyenlő díjazás és a fizetések átláthatóságának elve – teljes körű alkalmazását, és hogy vizsgálják felül az egyenlő bánásmód terén létező nemzeti jogszabályaikat azok egyszerűsítése és modernizálása céljából; felszólítja a Bizottságot, hogy továbbra is rendszeresen értékelje a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó irányelvek átültetését, és felkéri a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb nyújtson be javaslatot a 2006/54/EK irányelv átdolgozására az említett irányelv 32. cikkének megfelelően és az EUMSZ 157. cikke alapján, követve a Parlament 2012. május 24-i állásfoglalásához csatolt mellékletben kifejtett részletes ajánlásokat;

13.  a lehető leghatározottabban elítéli, hogy a nők a férfiakétól eltérő bért kapnak olyan esetekben is, amikor a férfiakkal azonos vagy egyenértékű állásokat töltenek be, és elítéli a horizontális és a vertikális szegregációt egyaránt; hangsúlyozza továbbá, hogy az alacsony béreket túlnyomórészt, a rendkívül alacsony béreket pedig csaknem kivétel nélkül a részmunkaidőben foglalkoztatottak kapják, és emlékeztet, hogy a dolgozó szegények mintegy 80%-a nő; rámutat, hogy az európai hozzáadott érték értékelésének következtetései szerint a nemek közötti bérszakadék egy százalékpontos csökkentése 0,1%-kal emelné a gazdasági növekedést, így a jelenlegi gazdasági hanyatlás közepette döntő fontosságú a nemek közötti bérszakadék megszüntetése; felszólítja ezért a tagállamokat, a munkaadókat és a szakszervezeteket, hogy dolgozzanak ki és vezessenek be a munkahelyek értékelésére szolgáló specifikus és használható eszközöket, amelyek segítségével meghatározhatók az egyenlő értékűnek tekinthető munkák, és ezáltal biztosítható a férfiak és a nők egyenlő díjazása;

14.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hajtsanak végre a nők minőségi foglalkoztatását elősegítő proaktív szakpolitikákat az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek teljesítése céljából, a sztereotípiák, a horizontális és a vertikális foglalkoztatási szegregáció elleni küzdelem, a részmunkaidő és a teljes munkaidő közötti átmenet támogatása, illetve különösen a foglalkoztatásban, oktatásban vagy képzésben részt nem vevők (NEET-fiatalok) megcélzása révén; felszólítja a tagállamokat, hogy határozzanak meg konkrét foglalkoztatási célokat a nemzeti reformprogramjaik keretében, hogy biztosítsák a nők és férfiak egyenlő hozzáférését a munkaerőpiacra való belépés és a munkaerőpiacon maradás érdekében;

15.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy proaktív politikák végrehajtásával ösztönözzék a nőket tudományos hivatás választására, illetve elsősorban tájékoztató és figyelemfelkeltő kampányok segítségével mozdítsák elő a nők részvételét a tipikusan férfiasnak tartott ágazatokban, különösen a tudomány és az új technológiák ágazatában annak érdekében, hogy teljesen kiaknázható legyen az a humán tőke, amit az európai nők képviselnek; hangsúlyozza különösen, hogy az információs és kommunikációs technológiák (ikt) új lehetőségeket kínálnak, és felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a következő öt év során a digitális menetrend prioritásai között teljes mértékben érvényesüljenek a nemi szempontok;

16.  hangsúlyozza, hogy a pénzügyi függetlenség kulcsfontosságú eszköz az egyenlőség biztosításához, és hogy a női vállalkozók az uniós növekedés és versenyképesség alábecsült és kihasználatlan potenciálját alkotják; felszólítja ezért a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetét (EIGE) több és jobb adat gyűjtésére a női vállalkozókról; felszólítja a tagállamat, a Bizottságot, más érdekelt testületeket, mint például a kereskedelmi kamarákat és az ágazatokat, hogy ösztönözzék, segítsék elő és támogassák a női vállakozásokat a hitelhez való jutás megkönnyítése, a bürokratikus eljárások csökkentése, a nők induló vállalkozásai előtt álló egyéb akadályok megszüntetése, a nemek közötti egyenlőség szempontjainak a kapcsolódó politikákban való érvényesítése, a női szociális vállalkozók számára egy egységes többnyelvű elektronikus adatcsereplatform létrehozása, valamint regionális és európai mentorálási és együttműködési hálózatok támogatása révén;

17.  úgy véli, hogy a nők munkaerő-piaci visszatérésének megkönnyítéséhez összetett szakpolitikai megoldásokra van szükség (bevonva a szakképzést és az élethosszig tartó tanulást, valamint a stabilabb foglalkoztatást és a nők szükségleteihez igazított munkaszervezést), és felhívja a figyelmet a rugalmas munkaidő koncepciójának általános elterjedésére; rámutat, hogy ez a fajta rugalmasságigény nagyobb mértékben érinti a többségében nőkből álló részmunkaidős munkavállalói csoportot; fenntartja ezért, hogy meg kell védeni a kollektív szerződéshez való jogot, mivel az hozzájárul a hátrányos megkülönböztetés elleni harchoz, emellett védelmezi és erősíti a jogokat;

18.  hangsúlyozza, hogy a munkakörülmények fokozott rugalmassága növelhetii a nők lehetőségeit a munkaerőpiacon való aktív részvételre, de megjegyzi ugyanakkor, hogy a rugalmasság negatív hatással is lehet a nők bérére és nyugdíjára; rámutat ezért a munka és a magánélet közötti egyensúlyra törekvő konkrét javaslatok szükségességére, és a munkahelyi, a családi és a szociális feladatok egyenlőbb megosztására ösztönzi a férfiakat és a nőket, különösen ahol eltartott személyek és gyermekek gondozása is felmerül;

19.  kéri a tagállamokat, hogy a vidékfejlesztési programokba foglaljanak bele stratégiákat a nők számára a vidéki térségekben elérhető, számukra tisztességes nyugdíjat biztosító munkahelyek számának növelésére, valamint az említett ágazat politikai, gazdasági és szociális fórumain a nők jelenlétét elősegítő, illetve a mezőgazdaság multifunkcionalitásával összhangban a vidéki térségekben az esélyegyenlőség elősegítését támogató szakpolitikákat;

20.  hangsúlyozza, hogy az Unión belül egyre nagyobb az egyetértés a nemek közötti egyenlőségnek többek között a nők gazdasági és politikai döntéshozatali folyamatban való részvétele révén megvalósuló előmozdítását illetően, amely az alapvető jogokat és a demokráciát is érinti, különösen mivel jelenleg demokratikus deficitet mutat; üdvözli az egyes tagállamokban bevezetett, jogszabály által előírt egyenlőségi rendszereket és nemi kvótákat, és felszólítja a Tanácsot, hogy alakítsa ki álláspontját a tőzsdén jegyzett társaságok nem ügyvezető igazgatói körében a nemek közötti egyensúly javításáról szóló irányelvet illetően, hogy mihamarabb folytatódjon a jogalkotási folyamat; felszólítja a Tanácsot és az Európai Bizottságot, hogy tegyék meg a szükséges lépéseket, amelyek olyan intézkedések bevezetésére ösztönzik a tagállamokat, amelyek biztosítják a nők és férfiak kiegyensúlyozott részvételét a döntéshozatal különböző területein; felszólítja emellett az uniós intézményeket, hogy tegyenek meg minden tőlük telhetőt az egyenlőség biztosítása érdekében a biztosi testületben, és valamennyi uniós intézmény, ügynökség, intézet és szerv magas beosztású pozícióiban;

21.  felszóltja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vizsgálják meg annak a lehetőségét, hogy a közbeszerzési felhívásokba belefoglaljanak a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó kikötést, arra ösztönözve a vállalkozásokat, hogy törekedjenek a nemek közötti egyenlőség elérésére; elismeri, hogy ez az ötlet csak az Unió versenyjogának tiszteletben tartása mellett valósítható meg;

A szakmai és a magánélet összeegyeztetése

22.  üdvözli, hogy Svédország, Belgium, Franciaország, Szlovénia, Dánia és az Egyesült Királyság elérte a barcelonai célokat, és felszólítja a többi tagállamot, hogy folytassák erőfeszítéseiket; felszólítja a tagállamokat, hogy haladják meg a barcelonai célokat egy rendszerszerűbb és integráltabb megközelítés alkalmazásával az oktatás és az iskola előtti gondozási szolgáltatások terén a nemzeti és helyi hatóságok között, különösen a három évnél fiatalabb gyermekek esetében; felszólítja a Bizottságot, hogy továbbra is támogassa pénzügyileg a tagállamokat a szülők számára kínált megfizethető gondozási rendszerek – különösen bölcsődék – biztosításában, többek között ilyen típusú gondozási rendszerek munkahelyeken történő létrehozása révén; úgy véli, hogy a családi tervek, a magánélet és a szakmai ambíciók összeegyeztetése csak akkor érhető el, ha az érintett személyek gazdasági és társadalmi szempontból valóban szabadon választhatnak, és őket uniós és nemzeti szintű politikai és gazdasági döntésekkel támogatják, anélkül hogy ebből hátrányuk származna, és ha a szükséges infrastruktúra rendelkezésre áll, felszólítja a tagállamokat, hogy növeljék a gyermekgondozáshoz nyújtott támogatásokat azáltal, hogy bővítik az óvodák, bölcsődék és a gyermekek napközbeni ellátását biztosító közintézmények hálózatát; felszólítja emellett a Bizottságot, hogy az országspecifikus ajánlásokban foglalkozzon a megfizethető gyermekgondozási létesítmények hiányával;

23.  a lehető leghatározottabban elítéli, hogy az elérhető uniós támogatás ellenére (a 2007–2013 közötti időszakra 3,2 milliárd euró került elkülönítése a strukturális alapokból a tagállamoknak nyújtott segítségre gyermekgondozási létesítmények fejlesztésére és a nők foglalkoztatásának elősegítésére) bizonyos tagállamok a gyermekgondozási szolgáltatások elérhetőségét (pl. óvodák bezárása) és minőségét (pl. hiányos személyzet) érintő költségvetési megszorításokat alkalmaztak, amelyek meg is emelték e szolgáltatások árát;

24.  felszólítja az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy vezessék be a legalább tíz fizetett szabadnappal járó apasági szabadságot, és hogy támogassák azokat a jogszabályi és egyéb eszközöket, amelyek lehetővé teszik, hogy a férfiak, különösen az apák élhessenek a munka és a magánélet közötti egyensúlyhoz való jogukkal, többek között a szülői szabadság elősegítése révén, amelyet akár az apa, akár az anya kivehet, de nem adhat át a gyermek egy meghatározott koráig;

25.  sajnálatosnak tartja, hogy a Tanács blokkolja a szülési szabadságról szóló irányelvet; felszólítja a tagállamokat, hogy folytassák az erről szóló tárgyalásokat, és megismétli együttműködési szándékát;

26.  felszólítja a tagállamokat, hogy a magánélet, a család és a munka összehangolása érdekében biztosítsanak megfizethető, rugalmas, minőségi és elérhető ellátást azoknak, akik a kellő funkcionális önállóság hiányában egyedül nem képesek elvégezni a mindennapi élet tevékenységeit;

A nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelem

27.  felszólítja a Bizottságot, hogy ösztönözze az Isztambuli Egyezmény tagállami ratifikálását, és az Unió mihamarabbi csatlakozását az Egyezményhez; hangsúlyozza, hogy az Isztambuli Egyezmény minden tagállam általi közvetlen ratifikálása egy integrált politika kialakításához és a nemzetközi együttműködés előmozdításához vezetne a nőkkel szembeni erőszak minden formája elleni küzdelem területén;

28.  megismétli azon kérését, hogy a Bizottság nyújtson be az EUMSZ 84. cikkén alapuló, a nők és a lányok elleni erőszak megelőzése terén a tagállami fellépések előmozdítására és támogatására irányuló intézkedések megállapításáról szóló jogszabálytervezet, támogatva egy átfogó és hatékony szakpolitikai keretet a nemi alapú erőszakról, elsősorban a megelőzésre, az elkövetők bíróság elé állítására, az áldozatok védelmére, valamint a szükséges és megfelelő szolgáltatásnyújtásra és a nemek közötti egyenlőségről szóló oktatásra helyezve a hangsúlyt, valamint szankciókat előírva a nőkkel szembeni diszkriminatív és erőszakos viselkedésre vonatkozóan; felszólítja továbbá a tagállamokat, hogy módszeresen törekedjenek arra, hogy a nők képesek legyenek jelenteni az erőszakot a hatóságoknak, továbbá törekedjenek az áldozatokkal foglalkozó szakértők oktatására és képzésére;

29.  felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítsa a „Fellépés a női nemi szervek megcsonkításának megszüntetése érdekében” című közleményének hatékony és megfelelően finanszírozott végrehajtását;

30.  felkéri a Tanácsot, hogy aktiválja az áthidaló klauzulát, azaz fogadjon el egyhangú határozatot arról, hogy a nemi alapú erőszak is az EUMSZ 83. cikkének (1) bekezdésében felsorolt bűncselekmények közé tartozik, amely már tartalmazza az emberkereskedelmet, illetve a nők és gyermekek szexuális kizsákmányolását;

31.  felszólítja a Bizottságot a digitális piac fokozottabb szabályozására a nők és a lányok internetes erőszakkal szembeni védelme érdekében;

32.  javasolja, hogy a tagállamok a családon belüli erőszak felszámolására irányuló nemzeti cselekvési terveikben írják elő, hogy az okmányokkal nem rendelkező migráns nők számára ugyanolyan támogatást kell nyújtani, mint a legálisan tartózkodó nőknek, és ne követeljék meg az intézményektől, hogy ilyen eseteket jelenteniük kelljen a hatóságoknak;

33.  javasolja, hogy a tagállamok erősítsék meg térítésmentes közegészségügyi szolgáltatásaikat annak érdekében, hogy az erőszak áldozatává váló minden nő, így a menekültek számára is segítséget nyújtsanak, többek között kapacitásuk növelésével, speciális segítséget nyújtva a különböző állampolgárságú és a fogyatékossággal élő nők számára;

34.  megismétli azon kérését, hogy a Bizottság és a tagállamok nyilvánítsák 2016-ot a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelem európai évének, elegendő forrást biztosítva a tudatosságnövelő tevékenységek megvalósításához; hangsúlyozza e célból, hogy megfelelő képzést kell nyújtani az érintett hatóságok és szolgálatok, illetve a szakemberek, mint például a rendőrök, orvosok, közigazgatási tisztviselők, ügyvédek, tanárok és mindenki számára, aki munkakörén belül segítséget nyújt az erőszak áldozatává vált nőknek;

35.  kéri a Bizottságot, hogy hozza létre az európai védelmi határozatok nyilvántartását, tekintettel arra, hogy 2015. január 11-én lejárt az európai védelmi határozatról szóló 2011/99/EU irányelv tagállami átültetésének határideje;

36.  elismeri, hogy a háborús övezetekben a nőkkel szembeni erőszak jelensége a nők alapjogainak nyilvánvaló megsértését jelenti, ami a női nem lealacsonyításában és megalázásában nyilvánul meg; hangsúlyozza, hogy a nemek közötti egyenlőség alapvetően járul hozzá a béke megszilárdításához, mivel kifejezi a női nemmel szembeni hasonló jelenségek megelőzésének és leküzdésének szükségességét;

37.  felkéri az EIGE-t, az Európai Unió Alapjogi Ügynökségét és az Eurostatot, hogy folytassák az összehasonlítható adatok, különösen az erőszakról szóló harmonizált adatok gyűjtését annak érdekében, hogy a tagállamok és a Bizottság rendelkezésére álljanak az eredményes szakpolitikák kidolgozásához szükséges eszközök; felszólítja továbbá a Bizottságot és a tagállamokat, hogy figyelmüket a nemek közötti egyenlőség intézményi mechanizmusainak a tagállamokban fennálló helyzetére összpontosítsák annak érdekében, hogy a gazdasági válság és az annak kapcsán végrehajtott reformok ne érintsék hátrányosan ezeket a mechanizmusokat, amelyek nélkül a nemek közötti egyenlőség valamennyi szakpolitikára – és a kezeléséhez szükséges eltérésekre – vonatkozó horizontális prioritása nem lesz eredményes;

38.  felszólítja a Bizottságot, hogy mind a finanszírozása, mind a láthatósága szempontjából tartsa meg a Daphné programot a Jogok és polgárság programon belül annak érdekében, hogy a nőkkel szembeni erőszak ellen küzdő szervezetek folytathassák a munkájukat;

39.  ismételten felkéri a Bizottságot, hogy a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetének keretében hozza létre a nemi alapú erőszak európai megfigyelőközpontját, amely a nők és lányok elleni erőszak megelőzését tűzné ki célul egy európai koordinátor irányításával;

40.  nyomatékosan kéri a Bizottságot, hogy határozottan ítélje el az olyan médiakampányokat és más kommunikációs eszközöket, amelyek a szexuális erőszak áldozatait úgy jelenítik meg, mint akik felelősek azért, ami velük történt, mivel az ilyen feltételezések a nemek közötti egyenlőség minden alapelvével ellentétesek;

A nemi alapú sztereotípiák elleni küzdelem

41.  kiemeli, hogy az oktatás meghatározó szerepet játszik a nemi sztereotípiák elleni küzdelemben és a nemi hovatartozás alapján történő megkülönböztetés megszüntetésében; hangsúlyozza, hogy a fiúkat és a férfiakat be kell vonni a nők jogai és a nemek közötti egyenlőség előmozdításába; felszólítja ezért Bizottságot, hogy tegyen határozott politikai lépéseket a nemekkel kapcsolatos sztereotípiák elleni küzdelemben, és hogy javasolja a tagállamoknak a férfiak és nők egyenlő jogai és az esélyegyenlőség tudatosítását az oktatási rendszereikben;

42.  kéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy tegyenek lépéseket annak elérése céljából, hogy a közösségi médiában mellőzzék a szexista nyelvhasználatot, biztosítsák a nők aktív részvételét és kiegyensúlyozott képviseletét, és azt, hogy mindkét nemet változatosan, a szépségről alkotott általános elképzeléseken túlmutató módon ábrázolják, túllépve a nemi szerepekre vonatkozó szexista sztereotípiákon, különösen a gyermekeknek és fiataloknak szánt tartalmakban;

43.  felhívja a tagállamokat és a médiaszabályozókat annak mérlegelésére, hogy milyen szerepet szánnak – mennyiségi és minőségi értelemben egyaránt – a nőknek a médiában és különösen a televízióban, nem utolsósorban a női méltóság megsértésének megakadályozása, a nemi sztereotípiák közvetítésének elkerülése, illetve a kislányok hiperszexualizálására mutató tendenciák megfékezése érdekében;

44.  kéri a tagállamokat, hogy a nemek közötti egyenlőségnek a sport területén való érvényesítéséről szóló tanácsi következtetések elfogadását követően teljes mértékben aknázzák ki a sport által nyújtott lehetőségeket a nemek közötti egyenlőség előmozdítására, elsősorban azzal, hogy konkrét cselekvési terveket dolgoznak ki a sztereotípiák és az erőszak elleni küzdelemhez annak érdekében, hogy elősegítsék a férfi és női profi sportolók közötti egyenlőséget, és előmozdítsák a női sportot;

45.  megjegyzi, hogy a szexuális és reproduktív egészséggel és jogokkal és az iskolai szexuális oktatással foglalkozó szakpolitikák kialakítása és végrehajtása tagállami hatáskörbe tartozik; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy az Unió hozzájárulhat a bevált gyakorlatok előmozdításához a tagállamok körében;

Társadalmi kihívások

46.  rámutat, hogy számos vizsgálat kimutatta, hogy a terhességmegszakítások aránya hasonló az eljárást engedélyező, illetve tiltó országokban, sőt, ez az arány az utóbbiakban magasabb (WHO, 2014);

47.  hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a nők maguk rendelkezhessenek szexuális és reproduktív egészségük és jogaik felett, többek között a fogamzásgátláshoz és a terhességmegszakításhoz való könnyű hozzáférés révén; támogatja ezért azokat az intézkedéseket és fellépéseket, amelyek a nők szexuális és reproduktív egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférésének javítására, valamint a jogaikról és a rendelkezésükre álló szolgáltatásokról szóló jobb tájékoztatásukra irányulnak; felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy fogadjanak el olyan intézkedéseket és cselekvéseket, amelyek a férfiak körében felkeltik a tudatosságot a szexuális és reprodukcióval kapcsolatos kérdéseket érintő felelősségüket illetően;

48.  hangsúlyozza a serdülőket, fiatalokat és felnőtteket célzó aktív megelőzési, oktatási és tájékoztatási szakpolitikák jelentőségét annak érdekében, hogy az uniós polgárok jó szexuális és reproduktív egészségnek örvendjenek, ami elejét veszi a nemi úton terjedő betegségeknek és a nem kívánt terhességeknek;

49.  felszólítja a tagállamokat, hogy az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek klinikai vizsgálatai során az 536/2014/EU rendelet alkalmazásakor biztosítsák a férfiak és nők egyenlő részvételét a klinikai vizsgálatokban, különös figyelmet fordítva a résztvevők nemi összetételéhez kapcsolódó átláthatóságra; felszólítja a Bizottságot, hogy e rendelet megfelelő alkalmazásának átgondolása során kifejezetten fordítsanak figyelmet a nők és a férfiak közötti egyenlőség szempontjaira;

50.  emlékeztet arra, hogy 2011. január 22-én az Unió ratifikálta a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményt, és hogy ezen egyezmény szerint a részes államoknak vállalniuk kell, hogy biztosítják és elősegítik valamennyi alapvető emberi jog és szabadság teljes megvalósulását valamennyi fogyatékossággal élő személy számára, a fogyatékosság alapján történő bármiféle hátrányos megkülönböztetés nélkül, és tartózkodnak minden olyan cselekedetben és gyakorlatban való részvételtől, amely nem egyeztethető össze az egyezménnyel;

A nők és férfiak közötti egyenlőség az Unió külkapcsolataiban

51.  felszólítja a Bizottságot, hogy határozottan ösztönözze a nemek közötti egyenlőséget az Unió harmadik országokhoz fűződő külkapcsolataiban, így erősítve az egyenlőség kérdéseinek átfogó stratégiai megközelítését; hangsúlyozza ebben az összefüggésben a nemzetközi és regionális szervezetekkel folytatott együttműködés erősítésének fontosságát a nemek közötti egyenlőség előmozdítása és a nők jogaival kapcsolatban a tudatosság növelése érdekében;

52.  felszólítja az Uniót, hogy vessen véget az olyan politikáknak, amelyek függőségi viszonyt alakítanak ki a családtagok között a családegyesítés keretében, és felszólítja az Uniót és tagállamait, hogy a migráns nők számára biztosítsanak önálló tartózkodási státuszt, különösen családon belüli erőszak esetén;

53.  felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítsa a nemek közötti egyenlőség és a nők jogainak a partnerségi megállapodásokba és a harmadik országokkal folytatott tárgyalásokba történő belefoglalását;

o
o   o

54.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamok kormányainak.

(1) HL L 181., 2013.6.29., 4. o. (2) HL L 315., 2012.11.14., 57. o. (3) HL L 338., 2011.12.21., 2. o. (4) HL L 101., 2011.4.15., 1. o. (5) A Tanács 2011. március 7-i következtetései. (6) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0105. (7) HL L 180., 2010.7.15., 1. o. (8) HL L 68., 2010.3.18., 13. o. (9) HL L 204., 2006.7.26., 23. o. (10) HL L 373., 2004.12.21., 37. o. (11) HL L 348., 1992.11.28., 1. o. (12) HL L 359., 1986.12.19., 56. o. (13) HL L 6., 1979.1.10., 24. o. (14) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0375. (15) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0073. (16) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0247. (17) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0074. (18) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0045. (19) HL C 353. E, 2013.12.3, 47. o. (20) HL C 264. E, 2013.9.13., 75. o. (21) HL C 341. E, 2010.12.16., 35. o. (22) HL C 199. E, 2012.7.7., 65. o. (23) 3 HL C 251. E, 2013.8.31., 1. o. (24) HL C 33. E, 2013.2.5., 134. o. (25) HL C 296. E, 2012.10.2., 26. o. (26) HL C 199. E, 2012.7.7., 77. o. (27) HL C 236. E, 2011.8.12., 79. o. (28) HL C 67. E, 2010.3.18., 31. o. (29) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0162. (30) HL C 233. E, 2006.9.28., 130. o. (31) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0126. (32) HL L 204., 2006.7.26., 23. o. (33) Jelentés a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló, 2006. július 5-i 2006/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv alkalmazásáról (átdolgozott szöveg) (COM(2013)0861).

Az Európai Parlament 2015. március 10-i állásfoglalása az EU versenypolitikájáról szóló éves jelentésről (2014/2158(INI))

P8_TA(2015)0051 A8-0019/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság 2013. évi versenypolitikáról szóló 2014. május 6-i jelentésére (COM(2014)0249) és a kapcsolódó bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2014)0148),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ) és különösen annak 101–109. cikkére,

–  tekintettel a Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16-i 1/2003/EK tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel a vasúti, közúti és belvízi közlekedési ágazatokra vonatkozó versenyszabályok alkalmazásáról szóló, 2009. február 26-i 169/2009/EK tanácsi rendeletre(2),

–  tekintettel a tagállamok és az Európai Unió versenyjogi rendelkezéseinek megsértésén alapuló, nemzeti jog szerinti kártérítési keresetekre irányadó egyes szabályokról szóló, 2014. november 26-i 2014/104/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(3),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 101. és 102. cikkének megsértése alapján indított kártérítési keresetekben a károk számszerűsítéséről szóló 2013. június 11-i bizottsági közleményre(4),

–  tekintettel a „Nyilvános konzultáció: A kollektív jogorvoslattal kapcsolatos egységes európai megközelítés felé” című 2011. február 4-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SEC(2011)0173),

–  tekintettel „A kollektív jogorvoslat horizontális európai kerete felé” című 2013. június 11-i bizottsági közleményre (COM(2013)0401),

–  tekintettel az uniós jog alapján biztosított jogok megsértése tekintetében a tagállamokban a jogsértés megszüntetésére irányuló és kiegészítő kollektív jogorvoslati mechanizmusok közös elveiről szóló 2013. június 11-i 2013/396/EU bizottsági ajánlásra(5),

–  tekintettel az Uniós Belső Politikák Főigazgatóságának Tematikus Főosztálya által 2012 júniusában közzétett, „Kollektív jogorvoslat a trösztellenesség területén” című tanulmányra,

–  tekintettel az 1/2003/EK tanácsi rendelet 27. cikkének (4) bekezdése szerint az AT.39740 – Google ügyben kiadott, 2013. június 11-i bizottsági közleményre(6),

–  tekintettel a COMP/39.398 – Visa MIF ügyben az 1/2003/EK tanácsi rendelet 9. cikke szerint a Bizottság számára felajánlott kötelezettségvállalásokra,

–  tekintettel a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló, 2004. január 20-i 139/2004/EK tanácsi rendeletre (az EK összefonódás-ellenőrzési rendelete)(7),

–  tekintettel „Az összefonódások ellenőrzése az EU-ban – az egyszerűsített eljárás és az összefonódás-ellenőrzési rendelet felülvizsgálatának tervezete” témájában tartott 2013. március 27-i bizottsági konzultációra,

–  tekintettel „Az állami támogatásokról szóló szabályoknak a pénzintézetek vonatkozásában a jelenlegi pénzügyi világválsággal összefüggésben tett intézkedésekre történő alkalmazása” című 2008. október 13-i bizottsági közleményre(8) (a bankokról szóló közlemény),

–  tekintettel „A pénzintézetek feltőkésítése a jelenlegi pénzügyi válságban: a támogatás szükséges minimális szintre történő korlátozása és az indokolatlan versenytorzulás kiküszöbölését célzó biztosítékok” című 2008. december 5-i bizottsági közleményre(9) (feltőkésítési közlemény),

–  tekintettel az értékvesztett eszközöknek a közösségi bankszektorban történő kezeléséről szóló 2009. február 25-i bizottsági közleményre(10) (az értékvesztett eszközökről szóló közlemény),

–  tekintettel az „A pénzügyi szektor életképességének helyreállítása és a jelenlegi válságban hozott szerkezetátalakítási intézkedések értékelése az állami támogatási szabályok alapján” című 2009. július 23-i bizottsági közleményre(11) (a szerkezetátalakításról szóló közlemény),

–  tekintettel az „Ideiglenes közösségi keretrendszer a finanszírozási lehetőségek elérésének támogatására irányuló állami támogatási intézkedésekhez a jelenlegi pénzügyi és gazdasági válságban” című 2008. december 17-i bizottsági közleményre(12) (az ideiglenes keretrendszer),

–  tekintettel „A finanszírozási lehetőségek elérésének támogatására irányuló állami támogatási intézkedésekhez a jelenlegi pénzügyi és gazdasági válságban alkalmazott ideiglenes közösségi keretszabály” című 2010. december 1-jei bizottsági közleményre(13) (a 2010. december 31-én lejáró helyébe lépő új ideiglenes keretszabály),

–  tekintettel az állami támogatási szabályoknak a pénzügyi válsággal összefüggésben nyújtott bankmentő intézkedésekre 2013. augusztus 1-jétől való alkalmazásáról szóló bizottsági közleményre (a bankokról szóló közlemény)(14),

–  tekintettel a bankok szerkezetátalakításához nyújtott állami támogatásokról szóló iránymutatás átdolgozásáról szóló, a Gazdasági és Pénzügyi Bizottságnak címzett bizottsági vitaanyagra,

–  tekintettel az Uniós Belső Politikák Főigazgatósága Tematikus Főosztályának az „Állami támogatás – Válságszabályok a pénzügyi szektor és a reálgazdaság számára” című 2011. júniusi tanulmányára,

–  tekintettel az európai uniós állami támogatási szabályoknak az általános gazdasági érdekű szolgáltatások nyújtásának ellentételezésére való alkalmazásáról szóló bizottsági közleményre(15),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 106. cikke (2) bekezdésének az általános gazdasági érdekű szolgáltatások nyújtásával megbízott egyes vállalkozások javára közszolgáltatás ellentételezése formájában nyújtott állami támogatásra való alkalmazásáról szóló, 2011. december 20-i 2012/21/EU bizottsági határozatra(16),

–  tekintettel „A közszolgáltatás ellentételezése formájában nyújtott állami támogatásról szóló európai uniós keretszabály (2011)” című bizottsági közleményre(17),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 107. és 108. cikkének az általános gazdasági érdekű szolgáltatást nyújtó vállalkozások számára nyújtott csekély összegű támogatásokra való alkalmazásáról szóló, 2012. április 25-i 360/2012/EU bizottsági rendeletre(18),

–  tekintettel az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokra vonatkozó uniós állami támogatási szabályok reformjáról szóló 2011. november 15-i állásfoglalására(19),

–  tekintettel „Az állami támogatások uniós szabályozásának korszerűsítése” című, 2012. február 9-i bizottsági közleményre (COM(2012)0209),

–  tekintettel az állami támogatások uniós szabályozásának korszerűsítéséről szóló, 2013. január 17-i állásfoglalására(20),

–  tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződés 92. és 93. cikkének a horizontális állami támogatások bizonyos fajtáira [helyesen: kategóriáira] történő alkalmazásáról szóló, 1998. május 7-i 994/98/EK tanácsi rendelet és a vasúti és közúti személyszállítási közszolgáltatásról szóló, 2007. október 23-i 1370/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2012. júlis 30-i tanácsi rendeletre irányuló bizottsági javaslatra (COM(2012)0730),

–  tekintettel az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 659/1999/EK rendeletet módosító, 2012. július 5-i tanácsi rendeletre irányuló bizottsági javaslatra (COM(2012)0725),

–  tekintettel a vasúti vállalkozásoknak nyújtott állami támogatásokról szóló bizottsági iránymutatásokra(21),

–  tekintettel a szélesebb körű állami támogatási rendszerek részét képező regionális politikákról szóló 2013. június 12-i állásfoglalására(22),

–  tekintettel az Európai Parlament és a Bizottság közötti kapcsolatokról szóló, 2010. október 20-i egységes szerkezetbe foglalt keretmegállapodásra(23) (a továbbiakban: „keretmegállapodás”) és különösen annak (9), (12), (15) és (16) bekezdésére,

–  tekintettel a Bizottság 2003. évi, versenypolitikáról szóló XXXIII. éves jelentéséről szóló 2005. február 22-i(24), a versenypolitikáról szóló 2004. évi bizottsági jelentésről szóló 2006. április 4-i(25), a versenypolitikáról szóló 2005. évi jelentésről szóló 2007. június 19-i(26), a versenypolitikáról szóló 2006. és 2007. évi jelentésről szóló 2009. március 10-i(27), a versenypolitikáról szóló 2008. évi jelentésről szóló 2010. március 9-i(28), a versenypolitikáról szóló 2009. évi jelentésről szóló 2011. január 20-i(29), az EU versenypolitikájáról szóló éves jelentésről szóló 2012. február 2-i(30), az EU versenypolitikájáról szóló éves jelentésről szóló 2013. június 12-i(31), valamint az EU versenypolitikájáról szóló éves jelentésről szóló 2013. december 11-i(32) állásfoglalására,

–  tekintettel „A vállalkozások közötti összefonódások uniós ellenőrzésének javítása” című 2013. június 20-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra,

–  tekintettel a Bizottságnak „A vállalkozások közötti összefonódások uniós ellenőrzésének javítása” című 2014. július 9-i fehér könyvére,

–  tekintettel „A versenypolitika végrehajtásáról szóló európai uniós együttműködési megállapodásokról – a következő lépések” című 2014. február 5-i állásfoglalására(33),

–  tekintettel a Margrethe Vestager versenypolitikáért felelős biztos által az adózáson keresztül nyújtott állami támogatásra irányuló vizsgálatokról 2014. november 6-án tett nyilatkozatra,

–  tekintettel a Bizottság digitális menetrendjének 2014. évi eredménytáblájára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére és 132. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére és a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság véleményére (A8-0019/2015),

A.  mivel az egységes piacon belül egyes ágazatokat továbbra is megosztanak a nemzeti határok és mesterséges akadályok, miközben az olyan aggasztó gyakorlatok, mint például a szociális dömping vagy a strukturális alapok hűtlen kezelése, aggályokat vetnek fel, és az uniós versenypolitika keretében ezekkel is foglalkozni kell; mivel a verseny nem minden tagállamban működik ugyanolyan kielégítő mértékben,

B.  mivel a versenypolitika önmagában az európai demokráciát védő eszköz, minthogy megakadályozza a gazdasági és pénzügyi hatalom kevesek kezében való túlzott koncentrálódását, amely aláásná az európai politikai hatóságok nagy ipari és bankcsoportoktól való függetlenségét;

C.  mivel a valamennyi ágazatban egyenlõ feltételeken alapuló versenypolitika az európai szociális piacgazdaság sarokköve és alapvetõ eszköz a dinamikus, hatékony, fenntartható és innovatív belsõ piac biztosításához, a gazdasági növekedés és a munkahelyteremtés ösztönzéséhez, valamint a globális szintû versenyképesség eléréséhez; mivel a gazdasági és pénzügyi válság ezért nem szolgálhat ürügyül arra, hogy engedjenek a versenyszabályok érvényesítéséből;

D.  mivel a kartellek fennállása miatt évente 181–320 milliárd EUR veszteség keletkezik, ami az EU GDP-jének hozzávetőlegesen 3%-át teszi ki;

E.  mivel az uniós bankok a 2008-tól 2011 végéig tartó időszakban 1,6 billió euróval egyenértékű állami támogatásban részesültek;

F.  mivel az adókijátszás, az adócsalás és az adóparadicsomok a becslések szerint bevételkiesés formájában évente 1 billió euró költséget jelentenek az uniós adófizetők számára, és torzítják a versenyt az egységes piacon azon vállalatok között, amelyek fizetnek adót, illetve amelyek nem;

G.  mivel az európai polgárok kiváló minőségű és megfizethető közszolgáltatásokat szeretnének;

H.  mivel a versenyjogi elvek szigorú alkalmazása elsősorban a fogyasztók javát szolgálja, a verseny hiánya pedig az erőforrások helytelen elosztásához és alacsonyabb termelékenységhez vezet;

I.  mivel az energiaköltségeket illetően az európai egységes piac rosszabbul teljesít, mint az USA, és az árak szóródása 31%-os, szemben az USA-beli 22%-kal;

J.  mivel az „egységes piaci adminisztrációs útlevél” létrehozása csökkentené a verseny torzulását és az egységes piac széttöredezettségét, és javítaná az európai gazdaság növekedési potenciálját;

K.  mivel a kkv-knak a szabad verseny feltételei mellett történő sikeres fejlődése a munkahelyteremtés, a fenntartható növekedés, az innováció és a befektetések egyik legfontosabb előfeltétele; mivel számos tagállamban súlyos hitelválság sújtja az uniós cégek 98%-át kitevő kkv-kat;

L.  mivel az áruk, a szolgáltatások, a személyek és a tőke szabad mozgása a növekedés elengedhetetlen feltétele; mivel a protekcionizmus korlátozhatja a hazai iparágak hosszú távú növekedési kilátásait;

M.  mivel a fel nem tárt kartellek működésének időtartama a kezdetüktől számított 6–14 év között változik, és ezek úgy sújtják a gazdaságot, hogy nagyobb terhet hárítanak az ügyfelekre és végső soron a fogyasztókra;

N.  mivel az egységes hatályú uniós szabadalom előrelépést jelent az egységes piac kiteljesítése felé, és minden tagállamnak részt kellene benne vennie;

O.  mivel az, hogy az Oknyomozó Újságírók Nemzetközi Konzorciuma (International Consortium of Investigative Journalists) közzétette az úgynevezett „LuxLeaks” dokumentumokat, rámutat annak szükségességére, hogy alaposan és független módon kivizsgálják a tagállamok feltételes adómegállapítás terén fennálló gyakorlatait és azt, hogy azok mennyire felelnek meg az állami támogatások ellenőrzésére vonatkozó uniós szabályoknak; mivel a Versenypolitikai Főigazgatóság függetlensége kiemelt jelentőséggel bír ennek, valamint egyéb célkitűzéseinek sikeres elérésében;

Általános észrevételek

1.  üdvözli, hogy az EU gazdasági dimenzióját a Szerződések a „szabad versenyen alapuló nyitott piacgazdaságként” alapozzák meg; hangsúlyozza, hogy a munkahelyteremtésre, a növekedésre, a beruházásokra és az európai gazdaság globális versenyképességére irányuló ambiciózus célkitűzések eléréséhez fokozottabban előtérbe kell helyezni a verseny ösztönzését, mivel a fenntartható és hatékony verseny az, ami fellendíti a beruházásokat, előnyöket teremt a végfelhasználók számára, és serkenti a gazdaságot; kiemeli a versenypolitika végrehajtásának alapvető szerepét az egyenlő feltételek megteremtésében, amely az egységes piac valamennyi szereplője és valamennyi üzleti modellje – köztük a kkv-k – számára előmozdítja az innovációt, a termelékenységet, a munkahelyteremtést és a beruházásokat, a nemzeti különbségek teljes tiszteletben tartása mellett; felkéri a Bizottságot, hogy a jól működő belső piac és a társadalmi fejlődés elérése érdekében érvényesítse a trösztellenes, az állami támogatásokra és az összefonódások ellenőrzésére vonatkozó szabályokat;

2.  úgy véli, hogy az egyenlő feltételeknek a belső piac vállalatai számára történő biztosítása függ a szociális dömping leküzdésétől és az európai szociális és környezetvédelmi jogszabályok végrehajtásától is; felhívja a Bizottságot, hogy mérlegelje az állami támogatások területén alkalmazott beavatkozásainak szociális és munkaügyi hatásait, különösen azokban a térségekben, ahol magas a munkanélküliség, és építse be ezt az elemzést határozataiba;

3.  hangsúlyozza, hogy az európai ipari csoportokat és kkv-kat megfelelő verseny- és adópolitikai intézkedések révén segíteni kell abban, hogy megbirkózzanak a globalizációval;

4.  felszólítja a Bizottságot, hogy tárja fel a tagállamok között esetlegesen fennálló, piactorzító hatású egyenlőtlenségeket, valamint azok okait és gazdasági következményeit;

5.  hangsúlyozza, hogy a versenypolitika kulcsfontosságú szerepet játszik az egységes piac holisztikus megközelítésében, melynek célja az Európát érő gazdasági, szociális és környezeti kihívások kezelése; felszólítja a Bizottságot, hogy ténylegesen tartsa tiszteletben a polgárok, a fogyasztók és a kkv-k szükségleteit azáltal, hogy problémáikat a döntéshozatali folyamat középpontjába helyezi annak érdekében, hogy a javasolt versenypolitikák hozzáadott értéket nyújtsanak az európai polgárok számára;

6.  ismételten hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak meg kellene fontolnia a forrásoknak az elavult vagy nem teljesen kihasznált költségvetési tételekből a Versenypolitikai Főigazgatóság számára történő újraelosztását; rámutat arra, hogy elegendő személyzeti erőforrást kell biztosítani a Bizottság számára ahhoz, hogy jelentősen bővíteni tudja és el tudja mélyíteni az adózási jellegű állami támogatásokkal, például a feltételes adómegállapítással, valamint az adókijátszással kapcsolatos vizsgálatait, a versenypolitika kezdeményezőbb szemléletének biztosítása érdekében; úgy véli, hogy a Bizottságnak kompetens jogi személyzettel kell rendelkeznie a különböző tagállamok által alkalmazott célzott adózási rendszerek feltárása nyomán megfigyelt hiányosságok további azonosítása érdekében; a LuxLeaks által feltártak fényében javasolja konkrétan a Versenypolitikai Főigazgatóság adózási jellegű állami támogatásokkal foglalkozó egységének megerősítését;

7.  várja a Bizottság által a versenyszabályok végrehajtásáról szóló 1/2003/EK rendelet hatálybalépésétől számított egy évtized elteltével készített leltár közelgő közzétételét, és felszólítja a Bizottságot, hogy az Európai Parlamentet az ebből adódó valamennyi kezdeményezésbe vonja be; felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen megfelelő intézkedéseket a rendelet új – elsősorban a kártérítési keresetekről szóló irányelv elfogadásából adódó – jogi helyzethez való hozzáigazítása érdekében;

8.  emlékezteti a Bizottságot arra, hogy a nemzeti versenyhatóságok függetlenségét szorosan nyomon kell követni;

9.  hangsúlyozza, hogy a versenypolitikai eszközökkel nem szabad oly módon visszaélni, hogy adópolitikai jellegű beavatkozásokra adjanak lehetőséget; arra biztatja a Bizottságot, hogy világosan fogalmazza meg az adópolitika területével kapcsolatos aggodalmait;

10.  úgy véli, hogy a versenyhatóság demokratikus legitimációjának megerősítése érdekében a jövőben a versenypolitika alapjait és fontos iránymutatásait a Parlamenttel szorosan együttműködve kell kidolgozni és elfogadni;

11.  támogatja az állami támogatások korszerűsítésével kapcsolatban kialakított közös álláspontot, amely – különösen a válság által leginkább sújtott tagállamokban – a korlátozott költségvetési mozgástérrel összefüggésben a közkiadások hatékonyabb felhasználásának előmozdítására irányul;

12.  elismeri, hogy a versenypolitika hatékony végrehajtása koherens és következetes bírósági értelmezést igényel;

13.  megjegyzi, hogy a Bizottság egyre nagyobb mértékben hagyatkozik a kötelezettségvállalási határozatokra; úgy véli azonban, hogy az állítások érdemi tartalmával kapcsolatban nagyobb átláthatóság és nagyobb számú jogi precedens megteremtése szükséges; úgy véli, hogy ez különösen érvényes az olyan esetekre, amelyek új területeken, például a digitális javak piacán kezelik a trösztellenes kérdéseket, ahol adott esetben a vállalatok nehezen tudják megítélni, hogy egy bizonyos magatartás megsérti-e a versenyszabályokat;

14.  úgy véli, hogy a nagyobb fokú átláthatóság biztosítása és a kötelezettségvállalási határozatok néhány hátrányának mérséklése érdekében – fő előnyeik fenntartása mellett – teljes részleteiben közzé kell tenni a Bizottság által az alperesekhez intézett kifogásokat;

Állami támogatás és az általános gazdasági érdekű szolgáltatások

15.  megjegyzi, hogy az általános gazdasági érdekű szolgáltatások a tagállamokon belül nyújtott összes szolgáltatás jelentős hányadát képviselik, és fenntartja, hogy ezeknek a (többi szolgáltatáshoz képest) nagyobb hatékonysága lényeges előnyökkel járhat; újra megerősíti annak fontosságát, hogy az európai polgárok számára létfontosságú egyetemesen hozzáférhető szolgáltatásokat általános gazdasági érdekű szolgáltatássá minősítsék, az egészségügyi ellátástól kezdve a szociális biztonságon át a lakhatás biztosításáig, miközben hangsúlyozza a Bizottság felelősségét annak biztosításában, hogy az általános gazdasági érdekű szolgáltatásoknak nyújtott ellentételezés összeegyeztethető legyen az állami támogatásra vonatkozó uniós szabályokkal;

16.  megismétli, hogy az EU strukturális alapjai nem használhatók fel olyan módon, hogy közvetlenül vagy közvetve támogassák szolgáltatások vagy termelés másik tagállamba történő áthelyezését;

17.  úgy véli, hogy tovább kell vizsgálni a sportklubokat (különösen a labdarúgásban), amelyek milliós összegekkel tartoznak a társadalombiztosítási hatóságoknak, anélkül hogy ezeket befizetnék vagy a kormány visszakövetelné, mivel ez de facto állami támogatásnak minősülhet;

18.  hangsúlyozza, hogy célszerű megvizsgálni a társasági adók és az állami támogatások kumulatív hatásait;

Antitröszt és kartellek

19.  felhívja a Bizottságot, hogy gondosan kövesse nyomon ezen irányelv tagállamok általi átültetését, és biztosítsa, hogy rendelkezéseit az egész Unióban egységesen alkalmazzák;

20.  megismétli azzal kapcsolatos aggodalmát, hogy a bírság mint egyedüli szankció alkalmazása nem elég hatékony; a szankciórendszer hatékonyságának növelése érdekében ismételten felszólít kifinomultabb eszközök kidolgozására; ismételten felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a bírságok megállapításáról szóló 2006. évi iránymutatását, és kéri, hogy ezt az iránymutatást építsék be az 1/2003/EK rendeletbe; felkéri a Bizottságot, hogy értékelje a trösztellenes bírságok személyi szankciókkal – például személyi bírságokkal és az igazgatók eltiltásával – történő kiegészítésének lehetőségét; felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a jogsértő vállalatokat ne érjék olyan negatív következmények, amelyek túlmutatnak az elkövetett jogsértéssel szembeni arányos jogorvoslaton;

21.  felszólítja a Bizottságot, hogy hozzon létre a főigazgatóságokat átfogó különleges munkacsoportokat azon ágazatok felügyeletére, amelyekben a strukturális jellemzők (például a magas piacra lépési korlátok vagy a fogyasztók magas szolgáltatóváltási költségei) miatt valószínűbb a trösztellenes szabályok megsértése;

22.  felszólítja a Bizottságot, hogy segítsen életbe léptetni egy olyan intézményi mechanizmust, amely minden egyes alkalommal, amikor egy nemzeti hatóság trösztellenes határozatot hoz, gondoskodna az automatikus követő ellenőrzésről, amelynek keretében a Bizottság megvizsgálná, hogy hasonló problémák érintenek-e olyan más földrajzi piacokat is Európa-szerte, ahol a szankcionált vállalat szintén működik;

23.  támogatja az Európai Versenyhatóságok Hálózatán belüli jelenlegi együttműködést, amelynek köszönhetően Unió-szerte biztosítható a versenyszabályok érvényesítésének koherenciája, és ösztönzi e hálózat továbbfejlesztését;

24.  felszólítja a Bizottságot, hogy a vizsgálati folyamat felgyorsítása és az indokolatlan meghosszabbítások elkerülése érdekében írjon elő egyértelmű eljárásokat az ütemezésre és a határidőkre vonatkozóan; formális jogokat kér az antitröszt- és kartellügyekben érintett valamennyi áldozat és fél számára, kellő hangsúlyt helyezve az ártatlanság vélelmének elvére;

25.  felszólítja a Bizottságot az antitröszt- és kartellügyek átfogó jogi és gazdasági értékelésére, különösen a gyorsan változó piacokon, hogy világos képet kapjon a piac szerkezetéről és a piaci trendekről, valamint hogy megfelelő intézkedéseket hozhasson a fogyasztók védelme érdekében;

26.  megjegyzi, hogy a versenypolitikának különösen a fogyasztók védelmére, a fogyasztói jólét javítására, az innováció előmozdítására és a gazdasági növekedés ösztönzésére kell összpontosítania;

27.  e tekintetben kéri azon feltételek részletes megadását, amelyek mellett azok az anyavállalatok, amelyek bizonyos mértékű befolyással rendelkeznek leányvállalataik felett, egyénileg felelősségre vonhatók a trösztellenes jogszabályok leányvállalataik általi megsértéséért még akkor is, ha ők maguk a jogsértésben közvetlenül nem érintettek;

28.  a visszaeső jogsértők tekintetében ismételten kéri, hogy hozzanak létre egyértelmű kapcsolatot egyrészt a vizsgált jogsértés, másrészt pedig az érintett vállalatok által korábban elkövetett jogsértések között;

29.  megállapítja, hogy egyre több kérelem érkezik a bírság fizetésképtelenség miatti csökkentésére, különösen az egytermékes vállalkozásoktól és a kkv-któl; megerősíti, hogy az egytermékes vállalkozások és a kkv-k sajátos körülményeire tekintettel ki kell igazítani a bírságok megállapításáról szóló iránymutatást;

30.  úgy véli, hogy a növekedésből, innovációból és sikerből adódó piaci erőfölény a verseny szempontjából önmagában nem probléma; a piaci erőfölénnyel való visszaélést ezzel szemben komoly problémának tekinti a verseny szempontjából; ezért felhívja a Bizottságot, hogy továbbra is védelmezze a versennyel kapcsolatos eljárások pártatlanságát és objektivitását;

31.  felhívja a Bizottságot, hogy eltökélten vizsgálja ki a folyamatban lévő trösztellenes vizsgálatok során feltárt ügyeket, és tegye meg a szükséges intézkedéseket a káros gyakorlatok megszüntetése és a tisztességes verseny helyreállítása érdekében;

Az összefonódások ellenőrzése

32.  egyetért azzal, hogy az összefonódások hatékony ellenőrzése a verseny érvényesítésének fontos eszköze, mivel hozzájárul a piaci résztvevőkre nehezedő versenykényszer fenntartásához;

33.  felhívja a Bizottságot, hogy fordítson figyelmet azokra az esetekre, ahol az összefonódás engedélyezése után nem sokkal növekednek a fogyasztói árak, vagy jelentős mértékben csökken a termékminőség;

34.  üdvözli az összefonódások kezelésére vonatkozó egyszerűsített eljárásról szóló 2013. december 5-i bizottsági javaslatot és a legfrissebb fehér könyvben(34) megfogalmazott javaslatokat, ugyanakkor kéri a piaci részesedés, a piaci erőfölény, illetve a piacok elhatárolása fogalmának lényegesen egyértelműbb meghatározását;

35.  hangsúlyozza, hogy felülvizsgálatra van szükség annak megállapítására, hogy az összefonódások ellenőrzésének jelenlegi gyakorlata figyelembe veszi-e a piacok nemzetközivé válását, különös tekintettel a piacok térbeli elhatárolására; úgy véli, hogy a Bizottságnak az összefonódások ellenőrzésére vonatkozó szabályok átdolgozásának keretében figyelembe kell vennie egy ilyen vizsgálat eredményeit;

36.  felhívja a Bizottságot annak alapos vizsgálatára, hogy ténylegesen fennállnak-e szabályozási hiányosságok a Bizottságnak az ellenőrzésre nem jogosító kisebbségi részesedések vizsgálatával kapcsolatos hatáskörében;

Az ágazatokkal kapcsolatos fejlemények

Energia és környezet

37.  hangsúlyozza az energiaellátás megfizethetőségének, fenntarthatóságának és biztonságának fontosságát az európai gazdaság és annak versenyképessége szempontjából; úgy véli, hogy a versenypolitikának figyelembe kell vennie ezt a hármas célt, amikor kezeli a piac jelenlegi szétaprózottságát, amikor biztosítja a gáz és villamos energia piacára vonatkozó harmadik liberalizációs csomag helyes és kellő időben történő végrehajtását, amikor a versenyellenes gyakorlatok megakadályozása érdekében ösztönzi a nagykereskedelmi és lakossági szolgáltatások szétválasztását, valamint amikor hozzájárul a háztartások és a vállalkozások számára megfizethető energiaellátáshoz; elismeri, hogy a környezetvédelmi és energetikai célú állami támogatásokra vonatkozó új bizottsági iránymutatások korlátozhatják néhány tagállam azon törekvését, hogy előmozdítsa a megújuló energiát; hangsúlyozza, hogy a fenntartható energiaforrásoknak nyújtott állami támogatás szabályozását a lehetséges mértékig ugyanolyan szellemben kell végrehajtani, mint bármely más ágazatban, figyelembe véve ugyanakkor az EU éghajlatra és energiára vonatkozó 2030-as célkitűzéseit és a nemzeti különbségeket;

38.  hangsúlyozza a monopolisztikus gyakorlatok elkerülésének fontosságát a teljes mértékben tisztességes és versengő európai energiapiac megvalósítása érdekében; e tekintetben felhív a monopolisztikus beszállítók és a fogyasztókkal szembeni megkülönböztető gyakorlatok megszüntetésére; úgy véli, hogy az európai gázpiacnak az energiaforrások diverzifikálásának javításán és a stratégiai infrastruktúrához való hozzáférés megkönnyítésén keresztül tisztességes és állandó árak jellemezte energiaunióvá kell válnia;

39.  felhívja a Bizottságot, hogy végezzen vizsgálatokat és tegye meg a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy az átvitelirendszer-irányítók teljes mértékben a villamosenergia-piac rendelkezésére bocsássák a meglévő villamosenergia-hálózati rendszerösszekötőket, a belső villamosenergia-piac működésének javítása és annak érdekében, hogy támogassák az EU éghajlatra és energiára vonatkozó 2030-as célkitűzéseinek az uniós szinten a lehető legalacsonyabb társadalmi-gazdasági költségek melletti teljesítését;

40.  sürgeti a Bizottságot, hogy írja elő a tőzsdén jegyzett vállalatok és az egységes piacon tőzsdei bevezetést kérelmező vállalatok számára, hogy készítsenek jelentést fosszilistüzelőanyag-tartalékukról és potenciális szén-dioxid-kibocsátásukról, valamint hogy készítsen pontos és megbízható, összevont környezetvédelmi célú jelentést, illetve megfelelő beszámolókészítési iránymutatások alkalmazásával tegye közzé a tartalékok és a kibocsátások szintjét, mivel ez elengedhetetlen ahhoz, hogy biztosítsák az egyenlő versenyfeltételeket a fenntartható befektetések piacán;

41.  felszólítja a Bizottságot annak megvizsgálására, hogy a kritikus nyersanyagok beszállítóinak milyen mértékű koncentrációja okozhat egyenlőtlen versenyfeltételeket és lehet káros a kiszolgált ágazatok és az ökohatékonyabb gazdaság tevékenységére; úgy véli, hogy ezen nyersanyagok némelyike kiemelkedő fontossággal bír az ökohatékony technológiák bevezetésében és a környezetvédelmi célok eléréséhez szükséges innovációban;

42.  megismétli, hogy a versenypolitikának hozzá kellene járulnia az átláthatóság, a nyílt szabványok és az interoperabilitás ösztönzéséhez annak érdekében, hogy megakadályozza, hogy bármely piaci szereplő a fogyasztók és ügyfelek technológiai elszigetelődését okozza az energiaszektorban; sürgeti a Bizottságot, hogy kövesse szorosan figyelemmel a verseny szintjét, mivel a piacok 90-es évek közepe óta tartó fokozatos megnyitása ellenére a három legnagyobb szereplő még mindig a villamosenergia-piac körülbelül 75%-át, illetve a gázpiac több mint 60%-át képviseli; felszólítja a Bizottságot a megfelelő verseny biztosítására az energiapiacon, hogy javítsa az innovációra nyújtott állami támogatást és a megújuló energiaforrásokhoz való hozzáférést;

43.  kéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy az energiaügyi rendeleteket és irányelveket valamennyi tagállamban megfelelően ültessék át és helyesen alkalmazzák; felszólítja a Bizottságot, hogy legyen különösen éber, ha az árak az EU átlaga fölé emelkednek, mivel a magas árak torzítják a versenyt és károsítják a fogyasztókat;

Az információs és kommunikációs technológiák (ikt) és a média

44.  úgy véli, hogy a digitális egységes piac biztosításának az EU arra irányuló erőfeszítéseinek középpontjában kell állnia, hogy eredményeket érjen el a munkahelyteremtés, a növekedés és a beruházások terén; elismeri a versenypolitika szerepét az egységes digitális piac megvalósítására való törekvésben; úgy véli, hogy az európai jogszabályi keretnek gyorsan alkalmazkodnia kell a piaci fejleményekhez; felszólítja a Bizottságot annak a rendelkezésre álló versenyjogi eszközök felülvizsgálatára, hogy megállapítsa, megfelelnek-e a digitális kor követelményeinek; úgy véli, hogy „A balti-tengeri régióban az egységes digitális piac megteremtésére irányuló prioritások” című jelentésben meghatározott prioritásoknak az Unió egészére vonatkozó célkitűzésekké kell válniuk;

45.  üdvözli a versenypolitikáért felelős biztos bejelentését, hogy a Bizottság további vizsgálatokat indít a Google mobilszektorban ás általában a digitális piacon folytatott gyakorlataival kapcsolatban; sajnálja, hogy négyévnyi vizsgálódás és három kötelezettségvállalási javaslat ellenére a Bizottság nem ért el kézzelfogható eredményt a Google-lal szembeni trösztellenes ügy fő versenypolitikai aggályának rendezésében, mely aggály lényege, hogy a Google a keresési eredmények megjelenítése során kedvezményesen kezeli saját szolgáltatásait; hangsúlyozza, hogy amennyiben a Bizottság fenn kívánja tartani a digitális menetrendre vonatkozó stratégiájának hitelességét, az egyenlő feltételek megteremtése érdekében sürgősen meg kell oldania a Google-ügyet; sürgeti a Bizottságot, hogy lépjen fel határozottan minden azonosított aggállyal kapcsolatban, hozzon határozott, a megkülönböztetés elvén alapuló intézkedéseket a gyorsan változó és dinamikus digitális piacokon, például az online keresési és hirdetési piacokon tapasztalható versenyjogi jogsértések ellen, valamint találjon a kiegyensúlyozott, tisztességes és nyitott internetes keresési struktúra irányába mutató, hosszú távú megoldást;

46.  felkéri a Bizottságot, hogy összpontosítson a versenypolitikai eszközök és a piaci szakértelem mozgósítására, hogy azok adott esetben hozzájáruljanak a munkahelyteremtésre és növekedésre irányuló menetrendhez, beleértve a digitális egységes piac területét is; ebben az összefüggésben fontosnak tartja, hogy továbbra is dolgozzanak a versenypolitikai kérdések értékelésének gazdasági és jogi megközelítésén, és a Bizottság szélesebb körű tevékenységeit támogatva továbbfejlesszék a piacfelügyeletet;

47.  hangsúlyozza, hogy a szélessávú technológiák következő generációjában a korábbi monopóliumok megdöbbentő, 80%-os piaci részesedéssel rendelkeznek; emlékeztet arra, hogy a tényleges verseny a hatékony beruházások legjobb hajtóereje, és maximális előnyt jelent a fogyasztók számára a választék, az árak és a minőség tekintetében; felszólítja tehát a Bizottságot, hogy előzetesen és utólagosan is megfelelően hajtsa végre az EU versenyszabályait, hogy megakadályozza a túlzott piaci koncentrációt és a piaci erőfölénnyel való visszaélést, mivel a versenykényszer a kulcsa annak, hogy a fogyasztók megfizethető áron magas színvonalú szolgáltatásokat vehessenek igénybe;

48.  hangsúlyozza, hogy nem valószínű, hogy a verseny korlátozása több szélessávú beruházást eredményez, még a távoli térségekben sem, mivel az alapvető szélessávú szolgáltatások teljes lefedettségét Európában egy olyan szabályozási kerettel érték el, amely biztosítja a domináns üzemeltetők hálózataihoz való hozzáférést;

49.  úgy véli, hogy a következő generációs szélessávú infrastruktúrába való befektetés egyértelműen létfontosságú a digitális gazdaság és társadalom megvalósításához, azonban a befektetések maximalizálása érdekében a távközlési politikának lehetővé kell tennie valamennyi szereplő számára a hatékony beruházást, tényleges hozzáférést biztosítva számukra a nem megsokszorozható hálózati eszközökhöz és a célnak megfelelő nagykereskedelmi hozzáférési termékekhez;

50.  felszólítja a Bizottságot, hogy döntéseit és szakpolitikai javaslatait pontos, releváns és független adatkészletek alapos és pártatlan elemzésére alapozza; kétségeinek ad hangot különösen azon adatok helyességével kapcsolatban, amelyeket arról mutattak be, hogy az EU globális összehasonlításban alulteljesít a nagysebességű szélessávú infrastruktúra terén, beleértve a végfelhasználónál jelentkező sebességet, az infrastrukturális beruházásokat és az ágazat pénzügyi helyzetét;

51.  emlékeztet arra, hogy a hálózatsemlegesség kiemelkedő fontosságú az internetszolgáltatások közötti megkülönböztetésmentesség biztosításához, valamint a verseny maradéktalan garantálásához;

52.  hangsúlyozza, hogy a digitális ágazatban a verseny előmozdítása, valamint a növekedés, a versenyképesség és az ágazatba vetett bizalom fokozása szempontjából elengedhetetlen az egységes digitális piac szétaprózottságának többek között a piac kulcsfontosságú ágazataiba való belépést gátló meglévő akadályok jellegének kivizsgálása révén történő leküzdése, a nyitott internet garantálása, valamint – annak biztosítása érdekében, hogy minden internetes forgalmat egyenlő módon, megkülönböztetés, korlátozás vagy beavatkozás nélkül kezeljenek – a hálózatsemlegesség uniós jogban történő rögzítése; azon a véleményen van, hogy a nyílt szabványok és az interoperabilitás hozzájárulnak a tisztességes versenyhez; hangsúlyozza, hogy olyan versenypolitikára van szükség, amely képes megfelelni a jövőbeli kihívásoknak, és figyelembe veszi az online értékesítés új módjait;

53.  hangsúlyozza, hogy a szabad és tisztességes verseny ösztönzésére irányuló – többek között a digitális egységes piac, valamint a szolgáltatási ágazat egyéb aspektusainak fejlesztése révén történő – törekvéseknek mindig a fogyasztók és a kkv-k érdekeit kell szolgálniuk; ismételten hangsúlyozza, hogy az ilyen erőfeszítések bővítik a fogyasztók rendelkezésére álló választékot, és olyan környezetet alakítanak ki, amelyben a kkv-k és a mikrovállalkozások innovatívabban és kreatívabban tudnak fellépni; úgy véli, hogy a versenypolitika végrehajtása szempontjából alapvető jelentőségűek a szabályozók és a végrehajtásért felelős hatóságok félrevezető és tisztességtelen gyakorlatokkal szembeni gyors fellépései;

Az együttműködő fogyasztás

54.  felszólítja a Bizottságot annak elemzésére, hogy hogyan lehet az európai jogba beilleszteni az egyre terjedő együttműködő fogyasztást; úgy véli, hogy a valamennyi érintett szereplő közötti tisztességes versenyt biztosító egyenlő versenyfeltételek megteremtése érdekében szükséges ez a fajta kiigazítás;

55.  úgy véli, hogy az úgynevezett együttműködő fogyasztásban érintett vállalatoknak a hagyományos vállalkozásokkal azonos módon adót kell fizetniük és be kell tartaniuk a szabályozásokat, mivel ha nem teszik, az nemcsak a versenyt torzítja, hanem negatív költségvetési következményekkel is jár a tagállamok államháztartására nézve;

56.  hangsúlyozza, hogy az erőfölényben lévő cégek magatartásának hatékony ellenőrzése, valamint a visszaélésekre adott gyors válaszok különösen fontosak, mivel az illegális gyakorlatok ahhoz vezethetnek, hogy a kis és innovatív versenytársak idő előtt elhagyják a piacot;

57.  megjegyzi, hogy az együttműködő fogyasztás szabályozatlansága tisztességtelen előnyhöz juttat néhány vállalatot, miközben csökkenti a befektetés ösztönzését az érintett ágazatokban;

Közbeszerzés

58.  felszólítja a tagállamokat, hogy a tisztességes verseny fellendítése és a közhatóságok számára a legelőnyösebb ár-érték arány biztosítása érdekében időben hajtsák végre az új uniós közbeszerzési szabályokat, többek között a szerződés tárgyával kapcsolatos kritériumokra – köztük a társadalmi, környezetvédelmi és innovatív jellemzőkre – vonatkozó rendelkezéseket, valamint az e-közigazgatásra, az e-közbeszerzésre és a részekre bontásra vonatkozó rendelkezéseket; sürgeti a Bizottságot, hogy gondoskodjon ezek lehető legteljesebb mértékű alkalmazásáról annak érdekében, hogy leküzdje az ajánlattételi összejátszásból, a piaci erőfölénnyel való visszaélésből, a megkülönböztetésből és a kkv-k hozzáférésének hiányából fakadó versenytorzulásokat; felszólítja a Bizottságot, hogy intézkedéseit illessze globális keretbe, összekapcsolva az Európán belüli uniós versenypolitikát az Unión kívüli közbeszerzési piacok megnyitásának támogatásával;

59.  hangsúlyozza a vállalkozásoknak, különösen a kkv-knak, valamint a közhatóságoknak szóló részletes és világos bizottsági útmutató fontosságát, hogy azok könnyebben megértsék a legutóbb elfogadott közbeszerzési jogszabályt és különösen az abban kínált rugalmas lehetőségeket;

60.  felszólítja a Bizottságot, hogy gondosan ellenőrizze a közbeszerzési piaci beszerzések központosítását az összejátszás és a vásárlóerő túlzott mértékű koncentrációjának elkerülése, valamint a kkv-k piacra jutási lehetőségeinek megőrzése érdekében, összhangban az európai kisvállalkozói intézkedéscsomagban foglaltakkal;

61.  felszólítja a Bizottságot, hogy a főigazgatóságain és ügynökségein keresztül lebonyolított közbeszerzési eljárások során több kis értékű és 193 000 EUR feletti szerződést ítéljen oda ahelyett, hogy szinte kizárólag keretszerződéseket alkalmazna, amelyek megakadályozzák a közbeszerzési piac európai kkv-k számára történő megnyitását, mivel csak a döntéshozatali központok közelében lévő nagyvállalatok és konzorciumok érdekeit szolgálják;

Pénzügyi szolgáltatások

62.  negyedik egymást követő alkalommal hív fel a bankszektornak állami támogatásokat nyújtó válságszabályozási rendszer gyors megszüntetésére; elismeri, hogy a Bizottság 2013. augusztusi, bankokról szóló közleménye nem elégséges az európai adófizetők védelméhez és a bankoknak adható támogatás összegének korlátozásához; hangsúlyozza, hogy a bankrendszernek nyújtott állami támogatás nem növelte a hitelkínálatot, és a bizalmat sem állította helyre; sürgeti a Bizottságot, hogy az európai bankpiacokon a verseny fokozása érdekében tartsa fenn a bankszektor szoros felügyeletét, maximalizálva ezzel az uniós polgárok számára jelentkező hasznot; hangsúlyozza, hogy amint a bankszektor számára lehetséges, vissza kell térni az állami támogatások ellenőrzésének hagyományos alkalmazásához;

63.  kiemeli, hogy a kartellekkel szembeni fellépés hozzájárul ahhoz, hogy átláthatóbb legyen a pénzügyi szolgáltatások ágazata;

64.  sajnálatosnak tartja, hogy a Bizottság nem hozott intézkedéseket a magánbankok szerkezetátalakítása során elkövetett visszaélések kezelésére, beleértve azokat is, amelyek a kisbetéteseket és a pénzügyi eszközök, például elsőbbségi részvények kisbefektetőit érintették, amely eszközöket gyakran az uniós jogszabályoknak való teljes körű megfelelés nélkül hoztak forgalomba;

65.  felhívja a Bizottságot, hogy szorosan kísérje figyelemmel a pénzügyi szektort annak érdekében, hogy fokozza a versenyt és a befektetők és fogyasztók védelmét az európai bank- és befektetési piacon; megjegyzi, hogy a bankszektor konszolidálása oly mértékben megnövelte számos pénzügyi vállalkozás piaci részesedését, hogy az a válság előtti szintnél magasabbra emelkedett, és a pénzügyi befektetési szektor ezzel egyidejűleg úgy nőtt, hogy ez nem járt semmilyen haszonnal a reálgazdaság számára az Unióban; úgy véli, hogy egy teljes mértékben működőképes egységes piac fenntartásához egyenlő versenyfeltételeket kell teremteni a pénzügyi szektor szereplői között, illetve intézkedéseket kell hozni az átláthatóság csökkenésének és a kartellszerű konstrukciók kialakulásának elkerülése érdekében;

66.  elismeri, hogy az állami támogatások ellenőrzése a válság kitörése óta fontos szerepet tölt be a bajba jutott bankok szerkezetátalakítási és szanálási mechanizmusaként;

67.  meggyőződése, hogy a válság alatt az állami támogatások ellenőrzésének egyformán összpontosítania kell az egységes piacon a bankrendszer stabilizálására, valamint a hitelfeltételek nem tisztességes szegmentálódásának és a kkv-kkal szembeni megkülönböztetés felszámolására;

68.  úgy véli, hogy a Bizottságnak mérlegelnie kell azt a lehetőséget, hogy a bankoknak nyújtott állami támogatást a kkv-knak nyújtott hitelezéshez kösse;

69.  úgy véli, hogy a banki szabályozásnak figyelembe kellene vennie, hogy a kis intézmények kevesebb forrással rendelkeznek megfelelésük biztosítására, és így a szabályozásnak a nagy bankoknak kedvező torzulások elkerülése érdekében a lehető legegyszerűbbnek kell lennie;

70.  sürgeti a Bizottságot, hogy kövesse szorosan figyelemmel a bankszektorban azokat a piacokat, ahol a koncentráció nagy vagy növekszik, különösen a válságra reagáló szerkezetátalakítás következményeként; emlékeztet arra, hogy az oligopolisztikus piacok különösen hajlamosak a versenyellenes gyakorlatokra; tart attól, hogy ez a koncentráció végső soron a fogyasztók kárára válhat;

71.  sürgeti a Bizottságot, hogy gondoskodjon arról, hogy mielőtt a bankok állami támogatásban részesülnek, a más vállalkozásokban lévő részesedéseiket eladják, csökkentve ezzel az adófizetők terhét;

72.  úgy véli, hogy különös figyelmet kell fordítani a kártyás elektronikus fizetés piacának szétaprózódására, többek között az olyan helyzetekre, amikor a fogyasztó egy másik tagállamba költözés esetén elveszíti a szolgáltatását;

73.  üdvözli az EUB versenyellenes hitelkártyadíjakról szóló 2014. szeptember 11-i ítéletét, valamint a Bizottság annak biztosítása iránti sikeres fellépését, hogy a pénzforgalmi szolgáltatások ágazatára vonatkozó szabványosítási folyamatok ne befolyásolják a piacra lépést és az innovációt; fenntartja a Parlament álláspontját, amely szerint a fogyasztóknak okozott szükségtelen költségek csökkentése érdekében be kell vezetni a kártyás fizetési díjak felső határát; ezzel összefüggésben kéri a Bizottságot, hogy gyorsítsa fel a mobil fizetések szabványosításának feltérképezésére irányuló munkát, egyidejűleg azt is biztosítva, hogy semmilyen esetleges fellépés ne zárja ki az új belépőket, vagy ne kedvezzen az erőfölénnyel rendelkező szereplőknek, és a szabályozási keret technológiailag semleges legyen a jövőbeni technológiai fejlesztések elősegítése érdekében;

74.  úgy véli, hogy az ezen ágazaton belüli fejleményekkel járó externáliákat gondosan figyelemmel kell kísérni; aggodalmát fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy a pénzügyi szabályozás egységesítése következtében az egyenlő versenytársak között eltérő normák alakulnak ki;

75.  megemlíti azt a lényeges előrelépést, amelyet 2008 óta értek el a pénzügyi szektor szabályozása terén; hangsúlyozza, hogy továbbra is foglalkozni kell az olyan pénzügyi intézmények problémájával, amelyek túl nagyok ahhoz, hogy csődbe menjenek, és emiatt továbbra is implicit támogatásban részesülnek; úgy véli, hogy az új uniós pénzügyi szabályozás versenyre vonatkozó szempontjainak átfogó elemzését be kellene építeni a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó jogszabályok hatásvizsgálatáról és áttekintéséről szóló ECON-jelentésbe annak biztosításához, hogy az uniós bankok minden körülmények között versenyképesek legyenek a nemzetközi pénzügyi intézményekkel szemben;

Adózási jellegű állami támogatások

76.  aggodalmának ad hangot a tagállamokban a társasági adót érintő lehetséges illegális gyakorlatok miatt, és felszólítja a Bizottságot, hogy az összes rendelkezésére álló bizonyíték felhasználásával mihamarabb zárja le az adómegállapítások kapcsán jelenleg zajló vizsgálatait; kéri, hogy kezeljék kiemelten az adócsökkentések vizsgálatát, amelyek a nem megengedett állami támogatás egyik formájának minősülhetnek; hangsúlyozza, hogy a belső piac integritásához, az államháztartás teherbíró képességéhez és az egyenlő versenyfeltételekhez elengedhetetlen a tisztességes adóverseny;

77.  rámutat arra, hogy az Oknyomozó Újságírók Nemzetközi Konzorciuma (International Consortium of Investigative Journalists) közzétette az úgynevezett „LuxLeaks” dokumentumokat; üdvözli, hogy a versenypolitikáért felelős biztos kötelezettséget vállalt a tagállamok feltételes adómegállapítási gyakorlatainak és azok uniós versenyjoggal való összeegyeztethetőségének alapos és független kivizsgálására; megállapítja, hogy néhány vállalat adókikerülése torzítja a versenyt az egységes piacon; sürgeti a Bizottságot, hogy teljes éberséggel hajtsa végre az állami támogatások ellenőrzésére vonatkozó uniós szabályokat;

78.  felhívja a Bizottság elnökét, hogy biztosítsa a tagállamok feltételes adómegállapítási gyakorlataival kapcsolatban a versenypolitikáért felelős biztos vezetése alatt folyó jelenlegi és jövőbeli vizsgálatok függetlenségét; ragaszkodik ahhoz, hogy a Parlamentet tájékoztassák a vizsgálatokban elért eredményekről, azok átlátható és független lefolytatásának biztosítása érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy megállapításairól a lehető leghamarabb nyújtson be jelentést; emlékeztet a versenypolitikáért felelős biztos azon kötelezettségvállalására, hogy a tények összegyűjtése után mérlegeli a vállalatok államilag ösztönzött, agresszív adóelkerülési gyakorlatainak a versenyt érintõ átfogóbb következményeit, és szükség esetén kiterjeszti a vizsgálatot;

Agrár-élelmiszeripar

79.  felszólítja a Bizottságot, hogy a közös agrárpolitika közelgő reformjának keretében vizsgálja meg az átutalt pénzösszegekre vonatkozó társfinanszírozást, valamint kéri a versenyképességre irányuló EFA-intézkedések egyszerűsítését és az EFA-együtthatók versenyjogi szempontból semleges felülvizsgálatát a köztes kultúrák és a nitrogénmegkötő növények vonatkozásában;

80.  felhívja a Bizottságot, hogy az EU élelmiszerszektorában a modern kiskereskedelem által a választékra és az innovációra gyakorolt gazdasági hatás legutóbbi felülvizsgálatát követően vizsgálja meg a piacot olyan mértékben meghatározó nagy szupermarketek lehetséges hatását, hogy együttes vásárlóerejük torzítja a versenyt az ellátási láncokban, mind Európában, mind a fejlődő világban;

Gyógyszeripar és az egészségügyi szolgáltatások ágazata

81.  megállapítja, hogy a nemzeti szabályozás miatt ez az ágazat nem egységes; üdvözli, hogy az uniós versenypolitika közreműködik a piacra lépés mesterséges akadályainak megszüntetésében;

82.  kéri, hogy az átmeneti árképzéssel járó esetek megítélése során fordítsanak különleges figyelmet az innovatív gyógyszerekre és orvosi eljárásokra;

83.  megjegyzi, hogy a versenypolitika szerepet játszhat a generikus gyógyszerekhez való hozzáférés javításában;

Közlekedési és postai szolgáltatások

84.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák az egyenlő feltételeket, ami valamennyi közlekedési módban lehetővé teszi a szabad, ugyanakkor tisztességes versenyt; mindazonáltal úgy véli, hogy ennek kapcsán megfelelően figyelembe kell venni a közlekedésjog számos nemzeti sajátosságát; hangsúlyozza, hogy a közlekedési infrastruktúra elengedhetetlen a természetes és jogi személyek megélhetése és jólléte szempontjából, különösen a ritkán lakott területeken és a távoli fekvésű szigeteken;

85.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek fokozott erőfeszítéseket a tisztességes verseny és a jobb minőségű szolgáltatások garantálása érdekében egyrészt a vasúti ágazatban, másrészt a kikötői és repülőtéri hálózatok vezetésében, különösen akkor, ha e hálózatokat egy központi kormányzati monopólium kezeli; hangsúlyozza, hogy a verseny nem feltétlenül jár együtt a meglévő szolgáltatások privatizálásával; felszólítja továbbá a Bizottságot annak biztosítására, hogy a fuvarozók ne éljenek vissza erőfölényükkel bizonyos repülőtereken;

86.  úgy véli, hogy az európai közlekedési ágazat versenyképességének javítása érdekében a Bizottságnak tovább kellene erősítenie a versenypolitika és a közlekedéspolitika közötti kapcsolatokat, és tovább kellene lépnie az egységes közlekedési piac kiteljesítése felé;

87.  sürgeti a Bizottságot, hogy fejezze be az egységes európai vasúti térség megvalósítását, biztosítsa a pályahálózat-üzemeltetők és a vasúti vállalkozások közötti pénzáramlások teljes átláthatóságát, és győződjön meg arról, hogy minden tagállam erős és független nemzeti szabályozó hatósággal rendelkezik-e;

88.  hangsúlyozza, hogy a vasúti áruszállításban az egységes piacot hátrányosan érinti az uniós jog tagállamok általi helytelen vagy nem teljes körű átültetése, valamint a határokon átnyúló mobilitást korlátozó szűk keresztmetszetek, amelyek ártanak a versenynek és a növekedésnek; felhívja a Bizottságot annak ellenőrzésére, hogy a műszaki vagy piaci akadályok, így például a tagállamonként eltérő pályanyomtávok, az energiaellátás és a jelzőberendezések a versenyre vonatkozó szabályok megsértésének tekinthetők-e;

89.  felkéri a Bizottságot, hogy biztosítson indokolással ellátott áttekintést annak ellenőrzése céljából, hogy mely légi fuvarozók részesülnek előnyben más szolgáltatókkal szemben különleges feltételek vagy az erőfölényükkel való állítólagos visszaélés révén bizonyos repülőtereken;

90.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a tagállamok eltérő módon hajtják végre és érvényesítik a nemzetközi közúti közlekedésre vonatkozó szabályozásokat, például a kabotázsról és a pihenőidőről szóló rendeleteket, valamint aggódik a tágabb értelemben vett közlekedési szolgáltatásokon belüli potenciális szociális dömping miatt, és úgy véli, hogy ezekkel a problémákkal foglalkozni kell;

91.  üdvözli a Bizottság nemzetközi autókölcsönző vállalatokat célzó kezdeményezését, amelynek célja, hogy véget vessen azoknak a gyakorlatoknak, amelyek miatt a fogyasztók nem férnek hozzá a rendelkezésre álló legkedvezőbb árakhoz, mivel azok a tartózkodás szerinti országtól függnek; hangsúlyozza, hogy a fogyasztókat nem helyénvaló megakadályozni abban, hogy a rendelkezésre álló legkedvezőbb árat válasszák, amikor az egységes piacon árukat vagy szolgáltatásokat vásárolnak;

92.  felhívja a Bizottságot, hogy lépjen fel az autóbérlési ágazat széttöredezettségével szemben, mivel jelenleg a nemzeti szabályozások nagyban növelik a határokon átnyúló mozgás költségeit, károsítva ezzel az egységes piacot;

93.  hangsúlyozza, hogy a versenyképes Unió ösztönzésére irányuló erőfeszítéseknek mindig a közérdeket kell szolgálniuk; elismeri a hatékony uniós versenypolitika és az alapvető közszolgáltatásokra irányuló nagyléptékű beruházások szükségessége közötti kapcsolatot, ideértve a közlekedési szolgáltatásokat is;

Kultúra és sport

94.  sürgeti a Bizottságot, hogy tekintse át a nemzetközi sportszövetségek korlátozó és visszaélésszerű gyakorlatát, például hogy megtagadják tagjaiktól az olyan más sporteseményeken való részvétel jogát, amelyeket az adott szövetségek nem hagytak jóvá, továbbá hogy ha nem felelnek meg a szabályaiknak, egész életre megtiltják a sportolók, tisztviselők és edzők számára az olyan versenyeken való részvételt, mint az olimpiai játékok és a világbajnokságok;

Nemzetközi dimenzió

95.  szorgalmazza, hogy a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerségi megállapodás egészüljön ki egy versenyről szóló fejezettel, amely rendelkezéseket tartalmaz az antitrösztre, az összefonódásokra, az állami tulajdonú vállalkozásokra, a támogatásokra és az egyenlőtlen piacra jutásra vonatkozóan; szorgalmazza, hogy az ilyen megállapodásokban szereplő intézkedésekről és a megállapodásokkal kapcsolatos problémákról és előrelépésekről a média semleges hangnemben tudósítson;

96.  elismeri és támogatja, hogy a Bizottságnak meg kell erősítenie a versenypolitika szerepét a nemzetközi gazdasági együttműködésben, a versenyhivatalokkal globális szinten folytatott együttműködésen keresztül is; emlékeztet arra, hogy az ilyen szabályozási és végrehajtási együttműködés segít biztosítani az egyenlő versenyfeltételeket a globális piacokon működő európai vállalatok számára;

97.  hangsúlyozza, hogy a globalizáció korában a versenyjogi elvek hatékony alkalmazásához elengedhetetlen a nemzetközi együttműködés; ezért felhívja a Bizottságot, hogy határozottan mozdítsa elő a versenyjogi kérdésekben a nemzetközi együttműködést;

98.  felhívja a Bizottságot annak a lehetőségnek a megvizsgálására, hogy további harmadik országokkal is olyan versenyjogi megállapodásokat kössenek, amelyek lehetővé teszik a vizsgálatot folytató versenyhatóságok közötti információcserét; hangsúlyozza, hogy a Svájccal nemrég megkötött versenyjogi megállapodás mintaként szolgálhat az ilyen jellegű jövőbeni megállapodások számára;

Az Európai Parlament szerepe

99.  kiemeli, hogy a keretmegállapodás az üléseken való részvétel és a tájékoztatás tekintetében egyenlő bánásmódot ír elő a Parlament és a Tanács számára a versenypolitikával kapcsolatos jogszabályok vagy puha jog előkészítése tekintetében;

100.  kiemeli az Európai Parlament alapvető szerepét abban, hogy képviseli az európai fogyasztók érdekeit a versenyszabályok megfelelő végrehajtása során;

101.  üdvözli, hogy a Parlament társjogalkotói szerepet tölt be az antitrösztszabályok megsértésén alapuló kártérítési keresetekről szóló irányelv tekintetében, és az ezen irányelvvel kapcsolatban folyó eljárásokat a versenyjogi kérdésekben folytatandó jövőbeli intézményközi együttműködés modelljének tekinti;

102.  megismétli, hogy a versenypolitika alakítása során a Bizottságnak elszámoltathatónak kell lennie, és követnie kell a Parlament állásfoglalásait;

103.  felhívja a biztost, hogy tartson rendszeres találkozókat az illetékes parlamenti bizottsággal/bizottságokkal, valamint a Parlament Gazdasági és Monetáris Bizottságának versenyjogi munkacsoportjával;

104.  úgy véli, hogy a Parlamentnek a versenypolitika területén együttdöntési hatáskörrel kellene rendelkeznie; sajnálja, hogy az EUMSZ 103. és 109. cikke a Parlamenttel csupán konzultációt irányoz elő; úgy véli, hogy ez a demokratikus deficit elfogadhatatlan; javasolja e deficit lehető leghamarabbi megszüntetését a versenypolitikára vonatkozó intézményközi megállapodások révén, illetve kijavítását a Szerződés következő változtatása során;

A Bizottság versenypolitikai prioritásai

105.  kiemeli a versenypolitikáért felelős biztos szerepét a munkahelyteremtés és a növekedés ösztönzésében, valamint az egységes digitális piac, az energiapolitika, a pénzügyi szolgáltatások, az iparpolitika és az adócsalás elleni küzdelem terén;

106.  sürgeti a Bizottságot, hogy az Európai Versenyhatóságok Hálózata keretében dolgozzon ki iránymutatásokat és eljárásokat, biztosítva a hatékony felügyeletet a tekintetben, hogy a tagállamok feltételes adómegállapításai megfelelnek-e az állami támogatásra vonatkozó szabályoknak;

107.  üdvözli a Bizottság elkötelezettségét a versenyszabályoknak az antitröszt és a kartellek, az összefonódások és az állami támogatás terén történő hatékony végrehajtása iránt, megőrizve a piaci fejleményekkel összehangolt versenypolitikai eszközöket, ugyanakkor ösztönözve egy innovatív versenykultúra kialakulását is az Unióban és világszerte egyaránt;

108.  felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a legújabb antitrösztügyeket, és foglalkozzon a felvetett formai szempontokkal;

109.  felhívja a Bizottságot, hogy összehangolt módon dolgozzon ki az adóverseny területére vonatkozó javaslatokat, és nyújtsa be azokat a Tanácsnak;

110.  felszólítja a Bizottságot, hogy a továbbiakban is évente tegyen jelentést a Parlamentnek a versenypolitika alkalmazásával kapcsolatos fejleményekről és az általa gyakorolt hatásokról;

111.  üdvözli a biztos által a meghallgatása során tett kötelezettségvállalásokat, különös tekintettel a Parlamenttel folytatandó jövőbeli együttműködésre és a kapcsolatok megerősítésére;

112.  felhívja az Európai Bizottságot, hogy határozottabban lépjen fel az aktív versenypolitika mint a szociális piacgazdaság alappillérének erősítése érdekében;

113.  úgy véli, hogy a közeljövőben a fogyasztók és a vállalkozások rendelkezésére kellene bocsátani egy esetgyűjteményt, amely versenyjogi közlönyként szolgálna;

114.  megállapítja, hogy sok tagállamban továbbra sem világos, hogy az európai fogyasztói központok finanszírozása jogszerűtlen állami támogatásnak minősül-e; aggódik, amiért következésképpen veszély fenyegeti e központok finanszírozását; felszólítja a Bizottságot, hogy az európai fogyasztói központok további támogatásának garantálása érdekében minél előbb tájékoztassa a tagállamokat arról, hogy az ilyen finanszírozást be kell jelenteni;

115.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy valamennyi politikai szinten vállaljanak kötelezettséget az állami támogatásokra vonatkozó szabályok szigorú betartására;

116.  kéri egy közös, a Parlament, a Tanács, a Bizottság és a tudományos világ képviselőiből álló testület felállítását, amely a versenypolitika hosszú távú orientációját és továbbfejlesztését elemzi olyan jövőbe mutató ágazatokban, mint a digitális gazdaság vagy az energiaszektor;

117.  kéri, hogy fenntartások nélkül elemezzék, mi számít felelős nemzeti versenypolitikának, különösen a tisztességtelen adópolitikák, valamint a versenyt torzító adószabályozások és ‑mentességek szempontjából, hogy a jövőben hatékony intézkedéseket lehessen hozni az ilyen gyakorlatokkal szemben;

o
o   o

118.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a nemzeti versenyhatóságoknak.

(1) HL L 1., 2003.1.4., 1. o. (2) HL L 61., 2009.3.5., 1. o. (3) HL L 349., 2014.12.5., 1. o. (4) HL C 167., 2013.6.13., 19. o. (5) HL L 201., 2013.7.26., 60. o. (6) HL C 120., 2013.4.26., 22. o. (7) HL L 24., 2004.1.29., 1. o. (8) HL C 270., 2008.10.25., 8. o. (9) HL C 10., 2009.1.15., 2. o. (10) HL C 72., 2009.3.26., 1. o. (11) HL C 195., 2009.8.19., 9. o. (12) HL C 16., 2009.1.22., 1. o. (13) HL C 6., 2011.1.11., 5. o. (14) HL C 216., 2013.7.30., 1. o. (15) HL C 8., 2012.1.11., 4. o. (16) HL L 7., 2012.1.11., 3. o. (17) HL C 8., 2012.1.11., 15. o. (18) HL L 114., 2012.4.26., 8. o. (19) HL C 153. E, 2013.5.31., 51. o. (20) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0026. (21) HL C 184., 2008.7.22., 13. o. (22) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0267. (23) HL L 304., 2010.11.20., 47. o. (24) HL C 304. E, 2005.12.1., 114. o. (25) HL C 293. E, 2006.12.2., 143. o. (26) HL C 146. E, 2008.6.12., 105. o. (27) HL C 87. E, 2010.4.1., 43. o. (28) HL C 349. E, 2010.12.22., 16. o. (29) HL C 136. E, 2012.5.11., 60. o. (30) HL C 239 E., 2013.8.20., 97. o. (31) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0268. (32) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0576. (33) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0079. (34) COM(2014)0449, 2014. július 9.

Az Európai Parlament 2015. március 10-i állásfoglalása az Európai Központi Bank 2013. évi éves jelentéséről (2014/2157(INI))

P8_TA(2015)0052 A8-0011/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Központi Bank 2013. évi éves jelentésére,

–   tekintettel a Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank alapokmányára, és különösen annak 15. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 284. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 126. cikkére és 132. cikkének (1) bekezdésére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére és a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményére (A8-0011/2015),

A.  mivel a Bizottság szolgálatainak 2014. tavaszi előrejelzése szerint az euróövezetben a GDP – a 2012-ben elkönyvelt 0,7%-os visszaesést követően – 2013-ban 0,4%-kal csökkent, és mivel a Bizottság szolgálatai fellendülést prognosztizálnak, melynek keretében a GDP 2014-ben 1,2%-kal, 2015-ben pedig várhatóan 1,7%-kal nő majd; mivel a Bizottság szolgálatainak 2014. őszi előrejelzése lefelé módosította a növekedési előrejelzéseket, amelyek szerint a GDP 2014-ben várhatóan csak 0,8%-kal, 2015-ben pedig csak 1,1%-kal fog nőni, állandósuló lefelé ható kockázatok mellett;

B.  mivel az őszi előrejelzés szerint az euróövezetben 2012 végén mért 11,3%-os munkanélküliségi ráta 2013 végére 11,9%-osra emelkedett, és 2014-ben is magas marad;

C.  mivel a különböző tagállamokban mért munkanélküliségi ráta jelentős eltéréseket mutat, 5% és 26% közötti tartományban váltakozva; mivel az ifjúsági munkanélküliség aránya – mely még ennél is magasabb – egyes tagállamokban akár az 50%-ot is eléri; mivel a munkanélküliségi ráták különbségei a tagállamok körében további gazdasági különbségekhez vezetnek;

D.  mivel azt, hogy a végleges értékpapír-adásvételi műveleti (OMT) program bejelentésével sikerült csökkenteni a hitelfelvételi kamatlábakat, a tagállamok nem használhatják fel arra, hogy kibújjanak a növekedési potenciál javításához és a költségvetés fenntarthatóságának középtávon történő eléréséhez szükséges strukturális reformok végrehajtása alól; mivel fennáll a kockázata, hogy a foglalkoztatási és a szegénység csökkentésével kapcsolatos adatok elmaradnak az Európa 2020 stratégia keretében kitűzött nemzeti céloktól;

E.  mivel az Európai Központi Bank (EKB) 2013-ban egyszer májusban, majd novemberben ismét csökkentette az irányadó kamatlábakat, 0,25%-ra csökkentve a fő refinanszírozási műveletek kamatlábát; mivel a 2014 eleje óta bejelentett további monetáris politikai intézkedések mellett a fő refinanszírozási kamatlábat mostanáig 0,05%-ig, a betéti rendelkezésre állás kamatlábát pedig -0,20%-ig csökkentették;

F.  mivel a leszállított reálkamatlábak nem járnak sem a háztartások és a vállalkozások számára nyújtott hitelek növekedésével, sem a GDP növekedésével és munkahelyteremtéssel;

G.  mivel az eurórendszer összevont pénzügyi kimutatása 2013 végén 2,285 billió eurót tett ki, ami 2013 folyamán hozzávetőlegesen 25%-os csökkenést jelent;

H.  mivel az eurórendszernek 2013 folyamán fedezetként nyújtott eszközök legnagyobb részét a nem forgalomképes eszközök képezték, ami a teljes fedezet körülbelül 25%-át tette ki; mivel a nem forgalomképes eszközök az eszközzel fedezett értékpapírokkal együtt a fedezetként nyújtott összes eszköz körülbelül 40%-át adták;

I.  mivel a Bizottság szolgálatainak 2014. őszi előrejelzése szerint az euróövezetben az infláció átlagos mértéke a 2012-ben mért 2,5%-ról 2013-ban 1,4%-ra csökkent; mivel az euróövezetben az infláció 2014 eleje óta továbbra is csökkenő tendenciát mutat, a 2014-es becsült éves átlaga 0,5% volt, 2014 szeptemberében pedig elérte a rendkívül alacsony, 0,3%-os szintet; mivel a harmonizált fogyasztói árindex (HICP) inflációs rátája 2014 szeptemberében egyes tagállamokban elérte a 0%-ot vagy az alá esett, és 2015-ben is a célszint alatt marad;

J.  mivel az euróövezetben az inflációs ráták csökkenéséhez hozzájáruló fő tényezők egyikét az alacsony energiaárak – különösen az alacsony olajárak – jelentették;

K.  mivel az állami és magánberuházások szintje az euróövezetben a válság kezdete előtt mértnél lényegesen alacsonyabb szinten stagnál; mivel általánossá vált a nagyvállalatok körében, hogy az olcsó pénz jellemezte környezetet kihasználva az új beruházások helyett önös érdekű visszavásárlásokat valósítanak meg; mivel a beruházások GDP-n belüli relatív aránya már a válság előtt is folyamatosan csökkent, és azok élénkítésére sürgős szükség lett volna;

L.  mivel az M3 éves növekedési üteme továbbra is lassul, a 2012. decemberi 3,5%-ról 1%-ra esve vissza 2013 decemberéig;

M.  mivel a magánszektorba történő hitelkihelyezés még tovább mozdult el a negatív tartományban, éves változása 2013. decemberben -2,3% volt, míg ez az arány 2012. decemberben még -0,7% volt; mivel néhány tagállamban a kkv-k részére nyújtott hitelek hiánya a gazdasági fellendülést hátráltató egyik legsúlyosabb probléma; mivel 2008 és 2013 között a kkv-knak nyújtott hitelek visszaesése körülbelül 35%-os volt; mivel feltétlenül meg kell könnyíteni a kkv-khoz való hitelkihelyezést, minthogy ezek a cégek foglalkoztatják az euróövezet munkaerejének 72%-át, és az általuk elért bruttó munkahelyteremtés nagyobb, mint a nagyvállalatok esetében;

N.  mivel a pénzügyi fragmentáció továbbra is jelentős probléma, hiszen a kkv-kat sokkal magasabb hitelfelvételi költségek terhelik – különösen a már egyébként is súlyos gazdasági nehézségekkel küszködő euróövezeti országokban –, ami torzulásokhoz vezet az egységes piacon, lelassítva a fellendülést, és növelve az országok közötti eltéréseket; mivel az európai bankok átfogó értékelése során kapott eredményeknek kedvező hatást kell gyakorolniuk a jelenlegi monetáris politikákra és a bankok – különösen a reálgazdaság felé irányuló – hitelezési tevékenységeik fokozására való hajlandóságára;

O.  mivel az eurórendszer mérlegének mérete 2013 folyamán tartósan csökkent, ami a hosszabb lejáratú refinanszírozási műveletek forrásainak a bankok általi visszafizetését tükrözi;

P.  mivel az EKB Kormányzótanácsa 2013 júliusában úgy döntött, hogy iránymutatást nyújt az irányadó kamatok pályájára vonatkozóan, kijelentve, hogy a fő kamatlábak várhatóan tartósan a jelenlegi vagy még alacsonyabb szinten maradnak;

Q.  mivel az euróövezetben a lehetséges mennyiségi lazítás hatásait a bankszektor túlzott hitelközvetítése valószínűleg csillapítaná;

R.  mivel az EUMSZ 282. cikke szerint a Központi Bankok Európai Rendszerének (KBER) elsődleges célja az árstabilitás fenntartása; mivel az EUMSZ 127. cikke kimondja, hogy a KBER az árstabilitási cél veszélyeztetése nélkül támogatja az Unión belüli általános gazdaságpolitikát; mivel az EUMSZ 123. cikke és a Központi Bankok Európai Rendszere és az EKB alapokmányának 21. cikke tiltja, hogy a nemzeti bankok vagy az EKB közvetlenül vásároljon uniós vagy nemzeti hatóságok vagy szervek által kibocsátott adósságinstrumentumokat; mivel ennek elfogadása több tagállam esetében a gazdasági és monetáris unióhoz való csatlakozás elengedhetetlen feltétele volt; mivel ilyen vásárlásokra a másodlagos piacokon van lehetőség;

Monetáris politika

1.  üdvözli, hogy az EKB gyorsan reagált a komoly kihívást jelentő jelenlegi környezetben, és hogy a monetáris politikát az euróövezet pénzügyi piacaira nehezedő stressz csökkentésére és a befektetők közös valuta iránti bizalmának helyreállítására használták fel; üdvözli, hogy az EKB kész mindent megtenni az euró megmentése érdekében; megállapítja, hogy a válság kezdete óta lényegében mindenhol, de különösen a leginkább eladósodott euróövezeti országokban kedvező módon, korábban soha nem látott szintre csökkentek a hosszú távú belföldi hozamok; rámutat, hogy az alacsony hozamok nem vezettek munkahelyteremtéshez és növekedéshez, és ennek hiánya veszélyt jelent a pénzügyi stabilitásra nézve;

2.  megállapítja, hogy a fő refinanszírozási műveletek, a rögzített kamatláb melletti teljes allokációt magukban foglaló közép- és hosszú távú refinanszírozási műveletek alkalmazása, az aktív oldali rendelkezésre állás, a rendkívüli likviditási segítségnyújtás és a betéti rendelkezésre állás igénybevétele egész 2013 folyamán jelentősen magas szinten maradt, ami a monetáris transzmissziós mechanizmus és az euróövezeti bankközi hitelezési piac súlyos sérülésének folytatódó fennállását jelzi, jóllehet a helyzet az előző évekhez képest jelentősen javult, amit a hozamkülönbözetek stabilizálódása, a bankközi piacok fokozatos normalizálódása és a Target II egyensúlyhiányainak csökkenése bizonyít;

3.  bátorítónak érzi a Target II egyensúlyhiányok szintjeinek 2013-ban bekövetkezett stabilizálódását; hangsúlyozza, hogy a Target II elszámolási rendszer alapvető szerepet tölt be az euróövezeti pénzügyi rendszer integritásának megőrzésében;

4.  továbbra is mély aggodalommal tölti el a gazdasági tevékenység tartós lanyhasága, miután az euróövezet 2013-ban – már a második évben – negatív GDP-növekedést produkált, és a GDP növekedése 2014 első három negyedévében továbbra is gyenge volt, továbbá számos euróövezeti tagállamban olyan szintre emelkedett a munkanélküliség, hogy az már az euróövezet stabilitását veszélyezteti, és aláássa az európai projekt szélesebb társadalmi és politikai támogatását;

5.  aggasztónak tartja az euróövezeti inflációs ráta 2011 óta tartó folyamatos csökkenését, valamint a tagállamok közötti inflációs eltéréseket; hangsúlyozza, hogy a jelenlegi inflációs ráták, amelyek közel vannak a nullához, sőt, több euróövezeti tagállamban nulla alatt vannak, igen messze vannak az EKB azon kifejezett céljától, hogy az inflációs rátát középtávon 2% alatt, de ahhoz közel tartsa; aggodalommal tölti el, hogy – amint azt az EKB elnöke is elismeri – a jelenlegi deflációs tendenciák a közép- és hosszabb távú inflációs kilátásoktól való elszakadást eredményezhetik;

6.  elismeri, hogy a pénzügyi és nem pénzügyi szektorokban zajló mérlegkiigazítási folyamat a magas munkanélküliséggel párosulva 2013-ban is fékezte az euróövezeti gazdasági tevékenységet;

7.  figyelmesen nyomon követi a defláció lehetséges kockázatait; emlékeztet arra, hogy a nullához közeli inflációs ráta az euróövezetben rontja a monetáris politika hatékonyságát; tudomásul veszi, hogy az EKB a nagyon alacsony inflációt a rövid távú hatások következményének tartja, és hogy az EKB bízik abban, hogy a középtávú célkitűzés elérhető egy deflációs szakasz bekövetkezte nélkül; megjegyzi ugyanakkor, hogy az EKB 0,1% és 0,2% közötti mértékben tovább módosította lefelé a 2015-re és 2016-ra vonatkozó inflációs várakozásokat;

8.  rámutat, hogy a következő évekre előre jelzett, a célértéket el nem érő infláció hatással lesz több tagállam adósságcsökkentési programjára;

9.  rámutat, hogy a további alkalmazkodó politikák – így például a mennyiségi lazítás – ismeretében, valamint a végleges értékpapír-adásvételi műveleti programmal kapcsolatos jogi kihívásokra tekintettel kritikus jelentőségű a jogi egyértelműség és bizonyosság annak lehetővé tételéhez, hogy ezeket az eszközöket eredményesen tudják alkalmazni, szem előtt tartva a Pedro Cruz Villalón, az Európai Unió Bíróságának főtanácsnoka által a C-62/14 ügyben 2015. január 14-én kifejtett indítványt;

10.  hangsúlyozza, hogy a tagállamok alacsony hitelfelvételi költségei olyan növekvő államadóssággal járnak együtt, amely sok esetben megközelíti vagy eléri a GDP 100%-át, és figyelmeztet arra, hogy egy új válság a kockázat pénzügyi piacok általi átértékeléséhez vezethet;

11.  emlékeztet arra, hogy az EKB a 2013-ban közzétett előrejelzéseiben nem elővételezte az igen csekély növekedés és a nagyon alacsony szintű infláció, sőt, akár a deflációs jelek együttes megjelenését; mindezek fényében arra figyelmeztet, hogy a jelenlegi előrejelzéseket, amelyek 2015-re és 2016-ra erősebb gazdasági növekedést és lényegesen magasabb inflációt jósolnak, kellő óvatossággal kell kezelni;

12.  meggyőződése, hogy a gyenge mérlegek nemcsak a bankokat érintik, hanem kedvezőtlenül visszahatnak a vállalkozásokra és egyéb magánszektorbeli szereplőkre, mivel a tőke és a finanszírozás hiánya gátolja a vállalkozásokat abban, hogy versenyképesek tudjanak maradni, növekedjenek és végső soron munkahelyeket tartsanak meg és teremtsenek;

13.  rendkívül fontosnak tartja olyan feltételek megteremtését, amelyek az euróövezetben előmozdítják a köz- és magánberuházások újbóli megélénkülését, figyelembe véve, hogy az EKB kedvező finanszírozási feltételek fenntartására irányuló intézkedései ellenére a beruházások még nem álltak helyre; felhívja ezzel összefüggésben a tagállamokat, hogy munkálkodjanak a pénzügyi fragmentáció mögöttes okainak, így az eltérő kockázati struktúráknak a megszüntetésén, amelyek az érintett országokban költségesebbé teszik a hitelfelvételt; kéri továbbá a tagállamokat, hogy a kedvező üzleti környezet helyreállítása érdekében hajtsanak végre megfelelő strukturális reformokat, különösen az országspecifikus ajánlások végrehajtása révén;

14.  ösztönzi az EKB-t, hogy mérlegbővítési politikájának keretében mérlegelje EBB projektkötvények vásárlását, amelyek az euróövezetben a termelőbb jellegű beruházások egy részét finanszírozzák, különösen olyan projektekhez tartozó projektkötvény vásárlását, amelyeket a Bizottság költség-haszon elemzést követően európai hozzáadott értékkel rendelkező projektként kiválasztott, gondolva itt különösen az energia és a közlekedés területén megvalósuló TEN-T projektekre és a digitális egységes piachoz kapcsolódó projektekre;

15.  tudomásul veszi, hogy Mario Draghi a jegybankárok éves Jackson Hole-i konferenciáján 2014. augusztus 22-én tartott beszédében kijelentette, hogy a gazdaság mindkét oldalán fellépésekre van szükség, megjegyezve, hogy: az aggregált keresleti politikákat nemzeti szintű strukturális reformoknak és szakpolitikáknak kell kísérniük; a keresleti oldalon a monetáris politika központi szerepet tölthet be, és kell is betöltenie, ami jelenleg azt jelenti, hogy tartósan alkalmazkodó monetáris politikát kell folytatni; a monetáris politika mellett nagyobb szerepet játszhat a költségvetési politika, miközben figyelembe kell venni az államadósság fenntarthatóságát; miközben a magánberuházások beindítása és a strukturális reformok elősegítése érdekében szükség van a közberuházások újjáalakítására, súlyt kell fektetni a megfelelő költségvetési politikai intézkedésekre is;

16.  egyetért Draghi elnökkel abban, hogy a Stabilitási és Növekedési Paktum szabályain belül fennálló rugalmasságot ki lehetne használni a gyenge fellendülés jobb kezelésére és a szükséges strukturális reformok költségeinek előteremtésére;

17.  egyetért Draghi elnökkel abban, hogy nyitva áll a lehetőség a költségvetési politikák növekedésbarátabb kombinációjának elérésére és az adóteher költségvetés-semleges módon történő csökkentésére;

18.  egyetért Draghi elnökkel abban, hogy uniós szintű kiegészítő intézkedés is szükségesnek látszik mind a megfelelő összesített pozíció, mind pedig egy nagyszabású közberuházási program biztosítása érdekében;

19.  megjegyzi, hogy a főbb kamatlábak csökkentése és a refinanszírozási műveletek növelése mellett az EKB alkalmaz olyan innovatív eszközöket is, mint a célzott, hosszabb lejáratú refinanszírozási műveletek (CHLRM), továbbá olyan új kommunikációs stratégiákat, mint az irányadó kamatok pályájára vonatkozó iránymutatás;

20.  úgy véli, hogy a transzmissziós mechanizmus nem működik megfelelően, és hogy az EKB által a válság kezdete óta alkalmazott monetáris politikai eszközök – bár megkönnyebbülést hoztak a bajba jutott pénzügyi piacok számára – önmagukban nem lehetnek hatékonyak a pénzügyi fragmentáció elleni küzdelem, a növekedés ösztönzése és a munkaerő-piaci helyzet javítása terén; ösztönzi az EKB-t, hogy szakpolitikáit jobban igazítsa hozzá a reálgazdaság szükségleteihez, különös tekintettel a kkv-kra;

21.  úgy véli, hogy a monetáris transzmissziós mechanizmus súlyos sérülése miatt az EKB irányadó kamatlábainak a csökkentésére vonatkozó döntések pozitív hatásai is korlátozottak; rámutat arra, hogy a nagyon alacsony kamatlábak hosszú távon torzulásokhoz vezetnek az üzleti szektorban, és károsnak bizonyulhatnak a magánmegtakarításokra és nyugdíj-előtakarékosságra nézve is;

22.  üdvözli az EKB által 2014 júniusában bejelentett intézkedéseket, melyek a monetáris politika transzmissziós mechanizmusa működésének javítását célozzák; megjegyzi, hogy a célzott, hosszabb lejáratú refinanszírozási műveletek első alkalommal teremtenek kapcsolatot a nem pénzügyi magánszektor számára nyújtott banki hitelek és a bankok által igényelhető refinanszírozás összege között; reméli, hogy az eszközminőség-elemzés eredményei fokozni fogják a célzott, hosszabb lejáratú refinanszírozási műveletek európai bankok általi igénybevételét, előmozdítva a likviditás reálgazdaságba való eljutását;

23.  megjegyzi, hogy az EKB bejelentette eszközfedezetű értékpapírok (ABS) és fedezett kötvények vásárlását a célzott, hosszabb lejáratú refinanszírozási műveletek hitelezéskönnyítő hatásának fokozása érdekében; hangsúlyozza, hogy az ilyen beavatkozásoknak az eszközfedezetű értékpapírok piacán kellően jelentősnek kell lenniük ahhoz, hogy hatással legyenek a kkv-k hitelfelvételi kamatlábaira, csökkentsék a fragmentációt, továbbá hogy ezeket átlátható módon kell végrehajtani, hogy azok ne hozzanak létre túlzott kockázatokat az EKB mérlegében;

24.  aggodalmának ad hangot a kkv-k hitelfelvételi feltételei tekintetében az euróövezeti országokban megfigyelhető jelentős széttöredezettség kapcsán, valamint a kkv-knak, illetve a nagyobb vállalatoknak nyújtott finanszírozás kamatai közötti szakadékkal kapcsolatban; hangsúlyozza, hogy e régóta fennálló problémákat nem kezelik megfelelően az EKB által bejelentett, a banki kölcsönök előmozdítását célzó közelmúltbeli intézkedések, és hogy az EKB-nak meg kell vizsgálnia azokat a mögöttes tényezőket, amelyek akadályozzák a kkv-k hitelhez jutását; felhívja az EKB-t, hogy vizsgálja meg, hogy ez a szakadék bármilyen kapcsolatban áll-e a bankszektoron belüli koncentrációval;

25.  rámutat, hogy a 2014 júniusában és szeptemberében bejelentett intézkedésekkel az EKB mérlegének mérete várhatóan megközelíti majd a mérleg 2012 eleji méretét; megjegyzi, hogy ez az előrevetített méretnövekedés erős éberséget követel meg az EKB-tól a végső soron általa vállalt hitelkockázatok tekintetében;

26.  az a véleménye, hogy az eddig nyújtott hallgatólagos támogatások teljes összegét fokozatosan vissza kell téríttetni az adófizetők javára, miután helyreálltak a rendes gazdasági feltételek;

27.  tudomásul veszi, hogy az EKB már többször is kijelentette, hogy készen áll további, a megbízatása keretében rendelkezésére álló nem konvencionális eszközök alkalmazására és beavatkozásai méretének vagy összetételének megváltoztatására, amennyiben az alacsony infláció jellemezte időszak túlságosan elhúzódna; továbbra is nyitott újabb nem konvencionális eszközök alkalmazására, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy ezek az intézkedések nem lesznek elegendők a költségvetési politika, a beruházások és a strukturális reformok megfelelő elegye nélkül;

28.  hangsúlyozza, hogy nem szabad túlbecsülni a jelenleg alkalmazott nem konvencionális monetáris politikai intézkedések reálgazdaságra gyakorolt hatását; hangsúlyozza, hogy ezek az intézkedések átmeneti jellegűek, és céljuk az, hogy időt adjanak a tagállamoknak a költségvetési helyzetük konszolidálására és a szükséges strukturális reformok végrehajtására a gazdasági növekedés és a munkaerő-piaci helyzet javulásának ösztönzése érdekében;

29.  megjegyzi, hogy a nem szokványos monetáris politikák tartós alkalmazása súlyosbíthatja a tőkepiaci torzulásokat; kéri az EKB-t, hogy teremtse meg a megfelelő egyensúlyt az alkalmazkodó monetáris politika idő előtti kivezetésével járó kockázatok, illetve az ilyen politikákkal esetleg járó torzulásokból eredő kockázatok és költségek között; ezért arra kéri az EKB-t, hogy a nem szokványos politikák paramétereit az ilyen torzulások korlátozására törekedve határozza meg;

30.  emlékeztet arra, hogy a monetáris politika nem képes ösztönözni az aggregált keresletet, ha nem egészítik ki nemzeti szinten megfelelő fiskális és strukturális reformok és politikák;

31.  hangsúlyozza, hogy – mint azt a válság előtti évek tapasztalata is szemlélteti – a kamatlábra vonatkozó, EKB által meghatározott középtávú célkitűzéssel összhangban álló stabil inflációs ráták a magánadósság fenntarthatatlan dinamikájával kapcsolódhatnak össze, ami miatt az eszközbuborékokat és a hitelnövekedést akkor is fontos kezelni, ha az árstabilitás biztosított;

32.  emlékeztet arra, hogy az EKB monetáris politikájának irányításában fennálló, a Szerződésekben lefektetett függetlensége elengedhetetlen az árstabilitás megőrzése, vagyis az infláció 2% alatti, de ahhoz közeli szinten tartása érdekében; emlékeztet rá, hogy a kormányoknak és a nemzeti közhatóságoknak kivétel nélkül szintén tartózkodniuk kell attól, hogy az EKB-tól intézkedéseket kérjenek;

33.  emlékeztet arra, hogy a meghozott döntések az EKB Általános Tanácsának minden tagját kötik, és azok bizalmasak maradnak, kivéve akkor, ha döntést hoznak a nyilvánosságra hozatalukról;

34.  felhívja az EKB-t, hogy a trojkában betöltött szerepében tartson nagyobb távolságot annak érdekében, hogy megerősítse a politikai döntésektől való függetlenségét;

35.  emlékeztet arra, hogy az EUMSZ 127. cikke szerint az EKB az elsődleges célkitűzésének veszélyeztetése nélkül támogatja az Unión belüli általános gazdaságpolitikát, amint azt az EUMSZ 282. cikke is kimondja; hangsúlyozza e tekintetben a monetáris párbeszéd fontosságát;

36.  hangsúlyozza, hogy a monetáris és költségvetési politika egymástól való világos elkülönítése maga után vonja, hogy a monetáris hatóságnak nem szabad támogatást nyújtania a likviditásban részesülő intézmények számára, mivel ez a támogatásnyújtás költségvetési politikával érne fel;

37.  sajnálatosnak tartja, hogy az EKB túllépte a Szerződésen alapuló megbízatásának kereteit, amint azt az EKB korábbi elnöke által a spanyol, olasz és ír kormánynak küldött levelek is szemléltetik;

38.  előrelépésként értékeli és üdvözli az EKB-nak az üléseiről készülő összefoglaló jegyzőkönyvek közzétételére vonatkozó döntését, és várakozással tekint e gyakorlat 2015. januári bevezetése elé; üdvözli, hogy a Parlament EKB-ről szóló valamennyi éves jelentésében megfogalmazott ezen kérésre az EKB Kormányzótanácsa intézkedéssel reagált;

39.  meggyőződése, hogy a központi bankoknak világszerte tevőlegesen azon kell munkálkodniuk, hogy elkerüljenek bármilyen olyan politikát, amely kedvezőtlen átgyűrűző hatást fejtene ki másokra;megállapítja, hogy egyes központi bankok jóval azután hívnak fel más központi bankokat arra, hogy foglalkozzanak a monetáris politikák lehetséges kedvezőtlen átgyűrűző hatásaival, hogy maguk már egyoldalúan végrehajtották saját politikáikat;

40.  meggyőződése, hogy a nemrégiben napvilágra került információk is megerősítik a rendkívüli likviditási segítségnyújtás jövőbeni prudens alkalmazásának fontosságát; hangsúlyozza, hogy nem lehet még egyszer elfogadni, hogy egy tagállam bankszektora ilyen módon, GDP-je lényeges százalékarányában eladósítsa magát;

41.  ösztönzi az EKB-t, hogy a jelenlegi különbség megszüntetése érdekében kinevezéseivel folytassa a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos politikájának javítását; üdvözli Danièle Nouy kinevezését az európai bankszektor felügyeletének élére, különösen kimagasló érdemei és meggyőző szakmai életrajza miatt;

42.  meggyőződése, hogy a növekedésre és a közberuházásra helyezett nagyobb hangsúly (így például a Bizottság elnöke, Jean-Claude Juncker által javasolt 300 milliárd eurós beruházási csomag) kiegészítené az EKB európai foglalkoztatás és növekedés fokozására irányuló politikai erőfeszítéseit;

Pénzügyi stabilitás

43.  üdvözli, hogy az egységes felügyeleti mechanizmus – a bankunió első pillére – 2014. november 4. óta teljesen működőképes; megjegyzi, hogy az európai pénzügyi integráció e jelentős lépését az előkészítő munka sikeres befejezésének köszönhetően lehetett megtenni, ideértve az eszközminőség-elemzést is; megköszöni az EKB-nak, hogy hitelességét latba vetve támogatja az európai bankrendszert; hangsúlyozza, hogy nem szabad összeolvasztani az EKB felügyeleti és monetáris funkcióit;

44.  megállapítja, hogy az eszközminőség-elemzés és az Európai Bankhatóság (EBH) által az egységes felügyeleti mechanizmussal együttműködésben elvégzett stresszteszt továbbra is fennálló gyengeségeket tárt fel az európai bankrendszerben; reméli, hogy az eredmények az európai bankszektor „eljapánosodásának” és a visszafizethetetlen hitelek örökös fennállásának elkerülése érdekében megfelelően figyelembe vettek minden kockázatot;

45.  úgy véli, hogy az EKB-t nagy felelősség terheli annak biztosításában, hogy a jövőbeni banki feltőkésítéseket a belső feltőkésítési rendszeren keresztül végezzék el, ha a piacokhoz való hozzáférés nehéz vagy lehetetlen;

46.  felhívja az EKB-t, hogy napi gyakorlatában biztosítsa a monetáris politika és a bankfelügyeletként betöltött szerepének teljes különválasztását;

47.  hangsúlyozza, hogy az egységes felügyeleti mechanizmus célja az euróövezeti bankszektor és ezáltal a pénzügyi stabilitás iránti bizalom fenntartása; emlékeztet arra, hogy az új egységes felügyeleti mechanizmus Parlament általi demokratikus elszámoltathatósága döntő fontosságú az új felügyeleti rendszer hitelességének biztosítása érdekében; ezért hangsúlyozza az Európai Parlament és az EKB között 2013. novemberben létrejött, az egységes felügyeleti mechanizmus feletti demokratikus ellenőrzés gyakorlásának és annak teljes körű végrehajtásának gyakorlati szabályairól szóló intézményközi megállapodás fontosságát;

48.  támogatja azt az elképzelést, hogy a belső feltőkésítés hitelességének és hatékonyságának növelése érdekében az európai jogalkotásnak afelé kell haladnia, hogy elkülönítse a kockázatosabb befektetési tevékenységeket a hagyományos banki tevékenységektől;

49.  az a véleménye, hogy a legutóbbi stressztesztek egyértelműen rámutatnak a jelenlegi intézményközi felállás korlátaira, mivel a stressztesztekben annak ellenére nem vizsgáltak deflációs forgatókönyvet, hogy ezek a deflációs kockázatok egyáltalán nem állnak távol a valóságtól;

50.  megjegyzi, hogy a viszonylag alacsony nyereségesség ellenére az euróövezeti bankoknak sikerült folyamatosan erősíteni tőkepozíciójukat tőkeemelések, a kockázattal súlyozott eszközeik leépítésének együttes alkalmazása, valamint állami támogatás révén; elismeri, hogy a tőkeemeléseket több esetben a tagállamok pénzügyi támogatási programjainak keretében hajtották végre;

51.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy sok euróövezeti bank továbbra is függ a központi banki finanszírozástól; létfontosságúnak tartja egy jól szabályozott tőkepiaci unió létrehozását annak érdekében, hogy csökkentsék az euróövezet gazdaságainak a bankrendszertől való túlzott függőségét;

52.  rámutat arra, hogy a jó kormányzás megszilárdulása a bankoknál növeli a bankszektor iránti bizalmat, és ezáltal hozzájárul a pénzügyi stabilitáshoz is;

53.  rámutat, hogy a kormányzati értékpapírokkal végzett műveletek továbbra is jelentős nyereségforrást jelentenek az euróövezeti bankok számára, még akkor is, ha a nem pénzügyi magánszektorba való hitelkihelyezés továbbra is nehézkes; úgy véli, hogy az államadóssággal járó kockázatokra vonatkozó technikai és jogalkotási munkát fel kell gyorsítani;felhívja az EKB-t, hogy figyelmeztesse azokat a bankokat, amelyek folyamatosan növelik államkötvény-állományukat, miközben csökkentik a magánszektornak nyújtott hiteleiket;

54.  üdvözli a Bizottság bankszektor strukturális reformjára vonatkozó jogalkotási javaslatát; megjegyzi, hogy hasonló reformokat több tagállamban bevezettek már; felkéri az EKB-t, hogy a többi érintett intézménnyel együtt munkálkodjon európai szinten a fenntartható strukturális reformon, amely véget vet a nagy pénzügyi intézmények kereskedési tevékenységeihez nyújtott támogatásoknak és egyenlő feltételeket teremt a pénzügyi szolgáltatások számára;

55.  emlékeztet arra, hogy az egységes szanálási mechanizmus – a bankunió második pillére – 2015 elején hatályba lép; hangsúlyozza, hogy tovább kell fejleszteni a bankunió harmadik pillérét;

o
o   o

56.  utasítja elnökét, hogy ezt az állásfoglalást továbbítsa a Tanácsnak, a Bizottságnak és az Európai Központi Banknak.