Index 
Elfogadott szövegek
2015. március 11., Szerda - StrasbourgVégleges kiadás
Az egyes harmadik országokból történő behozatalra vonatkozó közös szabályok ***I
 Stabilizációs és társulási megállapodás Montenegróval ***I
 A kiváló minőségű marhahúsra, a sertéshúsra, a baromfihúsra, a búzára és a kétszeresre, a korpára, a korpás lisztre és más maradékra előírt uniós vámkontingensek ***I
 A Törökországból származó mezőgazdasági termékek Unióba történő behozatala ***I
 A Törökországból származó mezőgazdasági termékek Unióba történő behozatalára vonatkozó egyes engedmények felfüggesztése ***I
 A Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottság létrehozása ***
 Theodoros Zagorakis mentelmi jogának felfüggesztése
 Sergei Stanishev mentelmi jogának felfüggesztése
 Iránymutatások a 2016. évi költségvetéshez - III. szakasz
 2013. évi éves jelentés az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelméről – a csalás elleni küzdelemről
 A Montenegróról szóló 2014. évi eredményjelentés
 A Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságról szóló 2014. évi eredményjelentés
 A Szerbiáról szóló 2014. évi eredményjelentés
 Koszovó európai integrációs folyamata
 A gazdaságpolitikai koordináció európai szemesztere: 2015. évi éves növekedési jelentés
 A gazdaságpolitikai koordináció európai szemesztere: a 2015. évi éves növekedési jelentés foglalkoztatási és szociális vonatkozásai
 Az egységes piac irányítása a 2015-ös európai szemeszteren belül
 A gyermekek interneten történő szexuális zaklatása elleni küzdelem

Az egyes harmadik országokból történő behozatalra vonatkozó közös szabályok ***I
PDF 217kWORD 51k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2015. március 11-i jogalkotási állásfoglalása az egyes harmadik országokból történő behozatalra vonatkozó közös szabályokról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (átdolgozás) (COM(2014)0323 – C8-0014/2014 – 2014/0168(COD))
P8_TA(2015)0053A8-0014/2015

(Rendes jogalkotási eljárás – átdolgozás)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2014)0323),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 207. cikkének (2) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8–0014/2014),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2014. december 10-i véleményére(1),

–  tekintettel a jogi aktusok átdolgozási technikájának szervezettebb használatáról szóló, 2001. november 28-i intézményközi megállapodásra(2),

–  tekintettel az eljárási szabályzata 104. cikkének (3) bekezdése értelmében a Jogi Bizottság által a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottsághoz intézett, 2014. november 13-i levelére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 104. és 59. cikkére,

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság jelentésére (A8-0014/2015),

A.  mivel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport szerint a Bizottság javaslata a benne akként megjelölteken kívül egyéb érdemi módosítást nem tartalmaz, és mivel a meglévő jogszabályok változatlanul hagyott rendelkezései és e módosítások egységes szerkezetbe foglalása tekintetében a javaslat a meglévő jogszabályok érdemi módosítás nélküli egyszerű egységes szerkezetbe foglalását tartalmazza;

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2015. március 11-én került elfogadásra az egyes harmadik országokból történő behozatalra vonatkozó közös szabályokról (átdolgozás) szóló (EU) 2015/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, (EU) 2015/755 rendelet.)

(1) A Hivatalos Lapban még nem tették közzé.
(2) HL C 77., 2002.3.28., 1. o.


Stabilizációs és társulási megállapodás Montenegróval ***I
PDF 216kWORD 52k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2015. március 11-i jogalkotási állásfoglalása az egyrészről az Európai Közösségek és azok tagállamai, másrészről a Montenegrói Köztársaság közötti stabilizációs és társulási megállapodás alkalmazására vonatkozó egyes eljárásokról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (kodifikált szöveg) (COM(2014)0374 – C8-0035/2014 – 2014/0190(COD))
P8_TA(2015)0054A8-0051/2014

(Rendes jogalkotási eljárás – kodifikáció)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2014)0374),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 207. cikkének (2) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8–0035/2014),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2014. december 10-i véleményére(1),

–  tekintettel a jogszabályszövegek hivatalos egységes szerkezetbe foglalásának gyorsított munkamódszeréről szóló, 1994. december 20-i intézményközi megállapodásra(2),

–  tekintettel eljárási szabályzata 103. és 59. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A8-0051/2014),

A.  mivel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport véleménye szerint a szóban forgó javaslat a meglévő szövegek érdemi módosítás nélküli egyszerű egységes szerkezetbe foglalását tartalmazza;

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2015. március 11-én került elfogadásra az egyrészről az Európai Közösségek és tagállamaik, másrészről a Montenegrói Köztársaság közötti stabilizációs és társulási megállapodás alkalmazására vonatkozó egyes eljárásokról (kodifikált szöveg) szóló (EU) 2015/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, (EU) 2015/752 rendelet.)

(1) A Hivatalos Lapban még nem tették közzé.
(2) HL C 102., 1996.4.4., 2. o.


A kiváló minőségű marhahúsra, a sertéshúsra, a baromfihúsra, a búzára és a kétszeresre, a korpára, a korpás lisztre és más maradékra előírt uniós vámkontingensek ***I
PDF 217kWORD 52k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2015. március 11-i jogalkotási állásfoglalása a kiváló minőségű marhahúsra, a sertéshúsra, baromfihúsra, búzára és kétszeresre, korpára, korpás lisztre és más maradékra előírt egyes uniós vámkontingensek megnyitásáról és kezeléséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (kodifikált szöveg) (COM(2014)0594 – C8-0169/2014 – 2014/0276(COD))
P8_TA(2015)0055A8-0052/2014

(Rendes jogalkotási eljárás – kodifikáció)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2014)0594),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 207. cikkének (2) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8‑0169/2014),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2014. december 10-i véleményére(1),

–  tekintettel a jogalkotási szövegek hivatalos egységes szerkezetbe foglalásának gyorsított munkamódszeréről szóló, 1994. december 20-i intézményközi megállapodásra(2),

–  tekintettel eljárási szabályzata 103. és 59. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A8-0052/2014),

A.  mivel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport véleménye szerint a szóban forgó javaslat a meglévő szövegek érdemi módosítás nélküli egyszerű egységes szerkezetbe foglalását tartalmazza;

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2015. március 11-én került elfogadásra a kiváló minőségű marhahúsra, a sertéshúsra, baromfihúsra, búzára és kétszeresre, korpára, korpás lisztre és más maradékra előírt egyes uniós vámkontingensek megnyitásáról és kezeléséről (kodifikált szöveg) szóló (EU) 2015/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, (EU) 2015/754 rendelet.)

(1) A Hivatalos Lapban még nem tették közzé.
(2) HL C 102., 1996.4.4., 2. o.


A Törökországból származó mezőgazdasági termékek Unióba történő behozatala ***I
PDF 216kWORD 52k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2015. március 11-i jogalkotási állásfoglalása a Törökországból származó mezőgazdasági termékeknek az Unióba történő behozataláról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (kodifikált szöveg) (COM(2014)0586 – C8-0166/2014 – 2014/0272(COD))
P8_TA(2015)0056A8-0048/2014

(Rendes jogalkotási eljárás – kodifikáció)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2014)0586),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 207. cikkének (2) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8‑0166/2014),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2014. december 10-i véleményére(1),

–  tekintettel a jogszabályszövegek hivatalos egységes szerkezetbe foglalásának gyorsított munkamódszeréről szóló, 1994. december 20-i intézményközi megállapodásra(2),

–  tekintettel eljárási szabályzata 103. és 59. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A8-0048/2014),

A.  mivel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport véleménye szerint a szóban forgó javaslat a meglévő szövegek érdemi módosítás nélküli egyszerű egységes szerkezetbe foglalását tartalmazza;

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2015. március 11-én került elfogadásra a Törökországból származó mezőgazdasági termékeknek az Unióba történő behozataláról (kodifikált szöveg) szóló (EU) 2015/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, (EU) 2015/753 rendelet.)

(1) A Hivatalos Lapban még nem tették közzé.
(2) HL C 102., 1996.4.4., 2. o.


A Törökországból származó mezőgazdasági termékek Unióba történő behozatalára vonatkozó egyes engedmények felfüggesztése ***I
PDF 216kWORD 52k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2015. március 11-i jogalkotási állásfoglalása a Törökországból származó mezőgazdasági termékek Unióba történő behozatalára vonatkozó egyes engedmények felfüggesztéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (kodifikált szöveg) (COM(2014)0593 – C8-0170/2014 – 2014/0275(COD))
P8_TA(2015)0057A8-0050/2014

(Rendes jogalkotási eljárás – kodifikáció)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2014)0593),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 207. cikkének (2) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8‑0170/2014),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2014. december 10-i véleményére(1),

–  tekintettel a jogszabályszövegek hivatalos egységes szerkezetbe foglalásának gyorsított munkamódszeréről szóló, 1994. december 20-i intézményközi megállapodásra(2),

–  tekintettel eljárási szabályzata 103. és 59. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A8-0050/2014),

A.  mivel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport véleménye szerint a szóban forgó javaslat a meglévő szövegek érdemi módosítás nélküli egyszerű egységes szerkezetbe foglalását tartalmazza;

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2015. március 11-én került elfogadásra a Törökországból származó mezőgazdasági termékek Unióba történő behozatalára vonatkozó egyes engedmények felfüggesztéséről (kodifikált szöveg) szóló (EU) 2015/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, (EU) 2015/756 rendelet.)

(1) A Hivatalos Lapban még nem tették közzé.
(2) HL C 102., 1996.4.4., 2. o.


A Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottság létrehozása ***
PDF 208kWORD 47k
Az Európai Parlament 2015. március 11-i jogalkotási állásfoglalása a Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottság létrehozásáról szóló módosított megállapodásnak az Európai Unió nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozat tervezetéről (14993/2014 – C8-0027/2015 – 2014/0274(NLE))
P8_TA(2015)0058A8-0038/2015

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (14993/2014),

–  tekintettel a Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottság létrehozásáról szóló módosított megállapodás tervezetére (15458/2014),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 43. cikke (2) bekezdésével és 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontjával összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0027/2015),

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikke (1) bekezdésének első és harmadik albekezdésére és (2) bekezdésére, valamint 108. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel a Halászati Bizottság ajánlására (A8-0038/2015),

1.  egyetért a módosított megállapodás megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányának és parlamentjének, valamint a Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottságnak.


Theodoros Zagorakis mentelmi jogának felfüggesztése
PDF 245kWORD 55k
Az Európai Parlament 2015. március 11-i határozata a Theodoros Zagorakis mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelemről (2015/2048(IMM))
P8_TA(2015)0059A8-0044/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a görögországi Legfelsőbb Bíróság melletti helyettes ügyész által 2014. december 19-én a vétségi ügyekben egyesbíróságként eljáró szaloniki büntetőbíróság előtt folyamatban lévő E2010/3844. számú eljárással összefüggésben eljuttatott és 2015. január 28-án a plenáris ülésen bejelentett, Theodoros Zagorakis mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelemre,

–  miután Theodoros Zagorakis az eljárási szabályzat 9. cikkének (5) bekezdésében foglaltaknak megfelelően lemondott a meghallgatáshoz való jogáról,

–  tekintettel az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló (7.) jegyzőkönyv 8. és 9. cikkére, valamint az Európai Parlament képviselőinek közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló, 1976. szeptember 20-i okmány 6. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Unió Bírósága által 1964. május 12-én, 1986. július 10-én, 2008. október 15-én és 21-én, 2010. március 19-én és 2011. szeptember 6-án hozott ítéletekre(1),

–  tekintettel a Görög Köztársaság alkotmányának 62. cikkére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 5. cikkének (2) bekezdésére, 6. cikkének (1) bekezdésére és 9. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A8-0044/2015),

A.  mivel a görögországi Legfelsőbb Bíróság melletti helyettes ügyész egy feltételezett bűncselekmény esetleges szankcionálásával összefüggésben kérelmezte Theodoros Zagorakis európai parlamenti képviselő parlamenti mentelmi jogának felfüggesztését;

B.  mivel az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló (7.) jegyzőkönyv 9. cikke szerint az Európai Parlament tagjai saját államuk területén a parlamentjük tagjaira vonatkozó mentességet élvezik;

C.  mivel a Görög Köztársaság alkotmányának 62. cikke értelmében egy parlamenti képviselővel szemben a jogalkotási ciklus idején a Parlament jóváhagyása nélkül nem folytatható büntetőeljárás, nem vehető őrizetbe vagy tartóztatható le, illetve szabadságában egyéb módon nem korlátozható;

D.  mivel Theodoros Zagorakist gondatlan testi sértéssel és munkahelyi biztonsági előírások be nem tartásával vádolják;

E.  mivel a büntetőeljárás egy 2010. május 13-án, a PAOK labdarúgóklub egyik alkalmazottjával, a klub szaloniki stadionjában történt munkahelyi balesetet érint, és Theodoros Zagorakisszal mint a klub elnökével és törvényes képviselőjével szemben folyik;

F.  mivel a feltételezett bűncselekmény nyilvánvalóan nem függ össze Theodoros Zagorakis európai parlamenti képviselői pozíciójával, hanem sokkal inkább a PAOK labdarúgóklub elnökeként betöltött tisztségével áll összefüggésben;

G.  mivel a büntetőeljárás nem kapcsolódik az Európai Unió mentességeiről és kiváltságairól szóló (7.) jegyzőkönyv 8. cikke szerinti, az Európai Parlament tagjai által feladataik ellátása során kifejtett véleményhez vagy leadott szavazathoz;

H.  mivel nincs alap annak feltételezésére, hogy a büntetőeljárás célja, hogy a képviselőnek szánt politikai kárt okozzon (fumus persecutionis), mivel a büntetőeljárás több évvel a képviselő hivatalba lépése előtt indult;

1.  úgy határoz, hogy felfüggeszti Theodoros Zagorakis mentelmi jogát;

2.  utasítja elnökét, hogy haladéktalanul továbbítsa ezt a határozatot és illetékes bizottsága jelentését a görögországi Legfelsőbb Bíróság mellett működő ügyészségnek.

(1) A 101/63. sz., Wagner kontra Fohrmann és Krier ügyben 1964. május 12-én hozott ítélet (EBHT 1964, 387. o.); a 149/05. sz., Wybot kontra Faure és társai ügyben 1986. július 10-én hozott ítélet (EBHT 1986, 2391. o.); aT-345/85. sz., Mote kontra Európai Parlament ügyben 2008. október 15-én hozott ítélet (EBHT 2008, II-2849. o.); a C-200/07. és C-201/07. sz., Marra kontra De Gregorio és Clemente egyesített ügyekben 2008. október 21-én hozott ítélet (EBHT 2008, I7929. o.); a T-42/06. sz., Gollnisch kontra Európai Parlament ügyben 2010. március 19-én hozott ítélet (EBHT 2010, II-1135. o.); a C-163/10. sz., Patriciello elleni büntetőeljárásban 2011. szeptember 6-án hozott ítélet (EBHT 2011, I-0765. o.)


Sergei Stanishev mentelmi jogának felfüggesztése
PDF 221kWORD 57k
Az Európai Parlament 2015. március 11-i határozata a Sergei Stanishev mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelemről (2014/2259(IMM))
P8_TA(2015)0060A8-0045/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Sergei Stanishev mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló, a Bolgár Köztársaság főügyésze által 2014. november 24-én, a Szófiai Városi Bíróságon folyamatban lévő peres üggyel kapcsolatban továbbított (hiv. sz. CCAN C-280/2013.) és 2014. december 15-én a plenáris ülésen bejelentett kérelemre,

–  miután eljárási szabályzata 9. cikke (5) bekezdésének megfelelően meghallgatta Sergei Stanishevet,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésnek az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló (7.) jegyzőkönyve 8. és 9. cikkére, valamint az Európai Parlament képviselőinek közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló, 1976. szeptember 20-i okmány 6. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Unió Bírósága által 1964. május 12-én, 1986. július 10-én, 2008. október 15-én és 21-én, 2010. március 19-én, 2011. szeptember 6-án és 2013. január 17-én hozott ítéletekre(1),

–  tekintettel a Bolgár Köztársaság alkotmányának 70. cikkére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 5. cikkének (2) bekezdésére, 6. cikkének (1) bekezdésére és 9. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A8-0045/2015),

A.  mivel a Bolgár Köztársaság főügyésze továbbította a Szófiai Városi Ügyészség kérelmét, amelyben az büntetőeljárás folytatásának engedélyezését kérte Sergei Stanishev ellen a bolgár büntető törvénykönyv 26. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett 358. cikkének (1) bekezdése szerinti bűncselekmény miatt;

B.  mivel az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyv 8. cikke értelmében a feladataik ellátása során kifejtett véleményük vagy leadott szavazatuk miatt az Európai Parlament képviselői ellen nem folytatható vizsgálat, nem vehetők őrizetbe és nem vonhatók bírósági eljárás alá;

C.  mivel az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyv 9. cikke értelmében az Európai Parlament képviselői saját államuk területén a parlamentjük képviselőire vonatkozó mentességet élvezik;

D.  mivel a Bolgár Köztársaság alkotmánya 70. cikkének (1) bekezdése szerint az országgyűlési képviselők nem vehetők őrizetbe, illetve büntetőeljárás velük szemben nem indítható, kivéve bűncselekmény elkövetése esetén, és ez esetben is szükség van az országgyűlés, vagy ha az nem ülésezik, az országgyűlés elnökének jóváhagyására, kivéve, ha a letartóztatásra a bűncselekmény elkövetésén való tettenérés nyomán kerül sor; mivel a Bolgár Köztársaság alkotmánya 70. cikkének (2) bekezdése szerint a büntetőeljárás megindításához nincs szükség jóváhagyásra, ha az érintett országgyűlési képviselő ahhoz írásban hozzájárult;

E.  mivel kizárólag a Parlament dönthet arról, hogy a mentelmi jogot az adott esetben felfüggeszti-e vagy sem; mivel a Parlament ésszerű módon figyelembe veheti a képviselő álláspontját annak eldöntésekor, hogy felfüggeszti-e a mentelmi jogát(2);

F.  mivel a feltételezett bűncselekmény nem kapcsolódik közvetlenül vagy nyilvánvalóan Stanishev úr európai parlamenti képviselőként végzett feladatainak ellátásához, és az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyv 8. cikke értelmében vett európai parlamenti képviselői feladatainak gyakorlása során leadott szavazatnak, illetve kifejtett véleménynek sem minősül;

G.  mivel Sergei Stanishev ellen már jóval az európai parlamenti képviselővé választása előtt megindult az előzetes eljárás, és mivel a szóban forgó eljárás értelemszerűen semmilyen módon nem áll összefüggésben európai parlamenti képviselői tisztségével;

H.  mivel Sergei Stanishev elsőként miniszterelnökként, majd országgyűlési képviselőként is írásos nyilatkozatot nyújtott be az országgyűlés elnökének a Bolgár Köztársaság alkotmánya 70. cikkének (2) bekezdésével összhangban, amelyben hozzájárult ahhoz, hogy ellene büntetőeljárás induljon;

I.  mivel ez esetben a Parlament nem talált bizonyítékot a fumus persecutionis-ra, azaz arra, hogy komoly és megalapozott gyanú állna fenn arra vonatkozóan, hogy az ügyet a képviselőnek szánt politikai kár okozása céljából nyújtották volna be a bírósághoz;

1.  úgy határoz, hogy felfüggeszti Sergei Stanishev mentelmi jogát;

2.  utasítja elnökét, hogy haladéktalanul továbbítsa ezt a határozatot és illetékes bizottsága jelentését a Bolgár Köztársaság illetékes hatóságának és Sergei Stanishevnek.

(1) A 101/63. sz., Wagner kontra Fohrmann és Krier ügyben hozott ítélet, EU:C:1964:28; a 149/85. sz., Wybot kontra Faure és társai ügyben ügyben hozott ítélet, EU:C:1986:310; a T-345/05. sz., Mote kontra Európai Parlament ügyben hozott ítélet, EU:T:2008:440; a C-200/07. és C-201/07. sz., Marra kontra De Gregorio és Clemente egyesített ügyekben hozott ítélet, EU:C:2008:579; a T-42/06. sz., Gollnisch kontra Európai Parlament ügyben hozott ítélet, EU:T:2010:102; a C-163/10. sz., Patriciello elleni büntetőeljárásban hozott ítélet, EU:C:2011:543; a T-346/11. sz. és a T-347/11. sz., Gollnisch kontra Európai Parlament egyesített ügyekben hozott ítélet, EU:T:2013:23.
(2)Ld.a (fentebb hivatkozott) T-345/05. sz., Mote kontra Európai Parlament ügyben hozott ítélet 28. pontját.


Iránymutatások a 2016. évi költségvetéshez - III. szakasz
PDF 325kWORD 94k
Az Európai Parlament 2015. március 11-i állásfoglalása a 2016. évi költségvetés elkészítésére vonatkozó általános iránymutatásokról, III. szakasz – Bizottság (2015/2008(BUD))
P8_TA(2015)0061A8-0027/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 312. és 314. cikkére,

–  tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. cikkére,

–  tekintettel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló, 2013. december 2-i 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2013. december 2-i intézményközi megállapodásra(2),

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3),

–  tekintettel az Európai Unió 2015-ös pénzügyi évre vonatkozó általános új költségvetési tervezetéről szóló tanácsi álláspontról szóló 2014. december 17-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel az Európai Unió 2015-ös pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésére(5), és a Parlament, a Tanács és a Bizottság által elfogadott hat ahhoz kapcsolódó együttes nyilatkozatra, valamint a három egyoldalú nyilatkozatra,

–  tekintettel az európai beruházási tervről szóló, 2014. november 26-án elfogadott bizottsági közleményre (COM(2014)0903), és az Európai Stratégiai Beruházási Alapról szóló rendeletre irányuló, 2015. január 13-án elfogadott bizottsági javaslatra (COM(2015)0010),

–  tekintettel eljárási szabályzata II. címének 8. fejezetére,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A8-0027/2015),

A.  mivel az uniós költségvetés elsősorban erős emelőhatással rendelkező beruházási költségvetés, és a növekedés, a versenyképesség és a munkahelyteremtés katalizátora az egész EU-ban; mivel ilyenformán megkönnyíti az olyan programok és projektek végrehajtását, amelyek egyébként csak nehezen vagy egyáltalán nem valósulnának meg, és mivel a források összevonásának és a méretgazdaságosság lehetővé tételének köszönhetően biztosítja az európai hozzáadott értéket hordozó stratégiai beruházások megvalósítását; mivel az uniós költségvetésnek kézzelfogható pozitív hatása van a polgárok mindennapi életére; mivel az uniós költségvetésnek döntő szerepe van az európai régiók közötti eltérések csökkentésében és a beruházások biztosításában azokon a területeken, ahol a leginkább szükség van rájuk;

B.  mivel a gazdasági és pénzügyi válság következtében a beruházások szintje jelentős mértékben csökkent az EU-ban, az Unió különböző régiói közötti fejlettségbeli különbségek pedig növekedtek; mivel a nemzeti szintű gazdasági és költségvetési megszorítások miatt az uniós költségvetés kulcsfontosságú szerepet tölt be a versenyképesség, valamint a gazdasági, társadalmi és területi kohézió növelésében az Unió területén;

C.  mivel az EU költségvetése nem tudja betölteni küldetését, ha megbízhatósága, méltányossága és hitelessége megkérdőjeleződik; mivel rendkívül fontos, hogy a 2014–2020-as többéves pénzügyi keret alatti összes kötelezettségvállalást teljes mértékben tiszteletben tartsuk, és hogy a korábbi évek alatt felhalmozódott problémákra, különösen a 2014. év végi, példátlan összegű kifizetetlen számlákra késedelem nélkül megoldást találjunk; mivel a kifizetetlen számlák ilyen felhalmozódása késedelmeket idéz elő az uniós programok és alapok végrehajtásában, ami elsősorban az uniós polgárokat érinti hátrányosan; mivel a strukturális kifizetések késedelme felveti a késedelmes kifizetések utáni kamatok bevezetésének kérdését is, hiszen a regionális és helyi hatóságoknak a pénzügyi piacokat kell igénybe venniük ahhoz, hogy előre megfinanszírozzák a késedelmes uniós hozzájárulásokat; hangsúlyozza, hogy a kötelezettségvállalások visszavonása nem jelent megoldást a kifizetési válságra; emlékeztet rá, hogy az EUMSZ 310. cikke értelmében az EU költségvetésében egyensúlynak kell lennie a bevételek és a kiadások között;

D.  mivel 2016 lesz az az év, amikor a 2014–2020-as többéves pénzügyi keret új uniós programjai kiteljesednek és gyors ütemben haladnak előre, és amikor a többéves pénzügyi keret félidős felülvizsgálata megkezdődik;

Ismét a jó úton — foglalkoztatás, vállalkozások és vállalkozói szellem az Európai Unión belüli intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésért

1.  rámutat arra, hogy az uniós költségvetés potenciálisan hozzáadott értéket hoz létre a munkahelyteremtés, valamint a vállalkozások és a vállalkozói szellem fejlesztése területén egy intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésért az Unióban; hangsúlyozza ezzel összefüggésben, hogy az uniós költségvetés hozzájárul a gazdasági, társadalmi és területi kohézióhoz, a kutatás és a fejlesztés támogatásához, továbbá a munkahelyteremtést és a növekedést szolgáló energetikai átállásban és összekapcsolásban rejlő lehetőségek kiaknázásához; tudatában van annak, hogy az uniós programok széles köre – köztük a Horizont 2020, a COSME, az Erasmus+ és az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés – közvetlenül hozzájárul a célkitűzések eléréséhez; elvárja, hogy a 2016. évi költségvetési tervezetben a Bizottság ezekre a növekedésorientált programokra és eszközökre kiemelt figyelmet fordítson annak biztosítása érdekében, hogy rendelkezésre álljanak a szükséges források;

2.  emlékeztet arra, hogy az Unióban több mint 20 millió kkv működik, és hogy ezek az összes vállalkozás 99%-át teszik ki; úgy véli, hogy a kedvező gazdasági környezet és a vállalkozói kultúra fejlesztése, illetve a méltányos munkahelyek az EU-ban hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a kkv-k visszanyerjék a gazdasági válság által meggyengített fő munkahelyteremtő szerepüket az Unióban; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy − többek között a vállalkozók közötti kapcsolat és az új projektek előmozdítása révén − meg kell könnyíteni a vállalkozások létrehozását és működtetését az EU-ban; úgy véli, hogy e cél elérése érdekében a jogszabályi egyszerűsítéssel és a bürokrácia csökkentésével párhuzamosan a COSME program alatti pénzügyi eszközöket teljes mértékben a kkv-k segítésére és támogatására kell felhasználni, különösen a piacokhoz és a hitelekhez való hozzáférésük megkönnyítése révén; rámutat, hogy az Európai Stratégiai Beruházási Alap szempontjából nagy lehetőségek rejlenek a kkv-kban és a közepes piaci tőkeértékű cégekben;

3.  hangsúlyozza, hogy az európai strukturális és beruházási alapok használják fel az uniós költségvetés beruházási előirányzatainak legnagyobb részét, és kulcsfontosságú szerepet töltenek be a munkahelyteremtésben, a növekedés előmozdításában, valamint a versenyképesség és az innováció fokozásában; hangsúlyozza, hogy az uniós kohéziós politika jelentős szerepet játszik a kulcsfontosságú gazdasági területekre irányuló állami beruházások fenntartásában, és kézzelfogható eredményeket ért el az adott helyszíneken, melyek segítségével a tagállamok és a régiók leküzdhetik a jelenlegi válságot, és megvalósíthatják az Európa 2020 stratégia célkitűzéseit; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az elkövetkező hónapokban tegyenek meg mindent a fennmaradó operatív programok gyors elfogadása érdekében azzal a céllal, hogy a végrehajtás 2016-ban teljes gőzzel haladjon előre;

4.  aggodalmának ad hangot az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés 2016-tól kezdődő finanszírozását illetően, mivel a program teljes pénzügyi keretösszegét előreütemezték 2014-re és 2015-re; hangsúlyozza, hogy a fiatalok munkanélkülisége elleni küzdelmet tovább kell fokozni, és hogy minden finanszírozási lehetőséget igénybe kell venni e célból; ennek kapcsán emlékeztet arra, hogy 2016 lesz az első év, amikor a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló rendelet alapján előírtak szerint a globális kötelezettségvállalási tartalékok a 2016–2020-as időszakra vonatkozóan a többéves pénzügyi keretben megállapított összeghatárok felett lesznek elérhetőek a növekedésre és foglalkoztatásra − és elsősorban a fiatalok foglalkoztatására − irányuló szakpolitikai célkitűzések megvalósítására; kéri a Bizottságot, hogy tárja fel a program megvalósításában mutatkozó késlekedés okait, és működjön együtt a tagállamokkal annak érdekében, hogy az alap teljes mértékben kihasználható legyen;

5.  hangsúlyozza a határokon átnyúló mobilitás, mint olyan eszköz jelentőségét, amely lehetővé teszi Európa számára, hogy kihasználja polgárai sokrétű készségeit, ugyanakkor elérhetővé tegye a képzési és a foglalkoztatási lehetőségeket az összes generáció számára; úgy véli, hogy az Erasmus+-hoz hasonló igen ismert és sikeres mobilitási programok mind az egyének, mind a gazdaság érdekét szolgálják, és ezért teljes mértékben ki kell használni a bennük rejlő lehetőségeket; ezzel összefüggésben emlékeztet arra, hogy a mobilitás társadalmi vonatkozásait mindig figyelembe kell venni, valamint hogy a mobilitás a munkanélküliség elleni küzdelemnek csak az egyik lehetséges eszköze, és nem szabad végleges megoldásnak tekinteni;

6.  emlékeztet arra, hogy az adócsalás és az adókikerülés negatívan befolyásolja a tagállamok gazdaságát, és ennek nyomán az uniós költségvetést; emlékeztet különösen arra, hogy a körbeszámlázáshoz hasonló héacsalások közvetlenül kihatnak az Unió bevételeire; kéri a Bizottságot, hogy erősítse azokat az uniós programokat, amelyek a tagállamok fellépéseit egészítik ki ezen a területen;

7.  üdvözli a környezetbarát fejlesztésre vonatkozó kritériumoknak az uniós költségvetésbe történő bevezetését; úgy véli, hogy az uniós politikáknak hatékonyan hozzá kell járulniuk az éghajlatváltozás elleni küzdelem, a megújuló energiák és az energiahatékonyság népszerűsítése, valamint a környezet és a biológiai sokféleség védelme terén kitűzött célok eléréséhez; úgy véli, hogy ezek olyan alapvető közép- és hosszú távú globális kihívások, amelyekről nem szabad megfeledkezni;

Az uniós költségvetés és a beruházási terv

8.  üdvözli a Bizottság által benyújtott beruházási tervet mint első lépést a gazdasági és pénzügyi válság miatt az állami és a magánberuházások terén tapasztalható hiány ellentételezésére, amely lehetőséget teremt 315 milliárd euró mobilizálására az infrastrukturális, valamint oktatási és kutatási beruházások, illetve a kkv-k és a közepes piaci tőkeértékű vállalatok támogatása céljából; megjegyzi, hogy az uniós költségvetésnek kell e beruházási terv gerincét képeznie azáltal, hogy az Európai Stratégiai Beruházási Alap számára a kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzathoz 8 milliárd euró összegű garanciaalapot bocsát rendelkezésre; úgy véli, hogy az uniós költségvetésből származó hozzájárulás lehetőséget teremt arra, hogy a nagy tőkeáttételi hatás révén jelentős mértékű megtérülést realizáljunk; megerősíti azon szándékát, miszerint a legnagyobb alapossággal fogja megvizsgálni az Európai Unió által az EBB felé tett, az Európai Stratégiai Beruházási Alap létrehozására vonatkozó pénzügyi kötelezettségvállalásainak az uniós költségvetésre irányuló hatásait;

9.  hangsúlyozza a benyújtott beruházási terv és uniós költségvetés egymást kiegészítő jellegét, valamint a gazdaság beindítására, illetve a munkahelyteremtés élénkítésére irányuló közös elkötelezettségüket; rámutat, hogy az uniós költségvetés önmagában is kiemelt szerepet és küldetést betöltő fontos beruházási eszköz, amely már eddig is vitathatatlan európai hozzáadott értékű, kézzelfogható eredményekkel szolgált; meggyőződése, hogy a beruházási hiány orvoslása, valamint annak érdekében, hogy a közkiadások maximális hatást gyakorolhassanak a reálgazdaságra, minden arra irányuló erőfeszítést meg kell tenni, hogy szinergiák jöjjenek létre nem csak a beruházási terv és az uniós költségvetés, hanem a nemzeti költségvetések között is; hangsúlyozza továbbá annak fontosságát, hogy meg kell szüntetni a beruházások előtti jelenlegi akadályokat, különös tekintettel a szabályozási keret egyértelműsége és kiszámíthatósága tekintetében;

Belső és külső szolidaritás, valamint a biztonságos Európa

10.  emlékeztet arra, hogy az uniós költségvetés a belső szolidaritás megteremtésének eszköze is, mivel elősegíti a gazdasági, társadalmi és területi kohéziót, valamint előmozdítja a szegénység elleni küzdelmet és a társadalmi befogadást, továbbá segít csökkenteni a tagállamok, illetve a tagállami régiók közötti fejlettségi különbségeket; hangsúlyozza, hogy az uniós költségvetés a külső szolidaritás eszköze is, amely sürgős segítséget nyújt a polgári és humanitárius válságokkal küzdő országoknak − például Ukrajnának −, továbbá lehetővé teszi, hogy az EU a fejlesztési segélyek legjelentősebb adományozója legyen, azzal a céllal, hogy az Unió megvalósíthassa a szegénység felszámolására irányuló, a fejlesztési politikáról szóló európai konszenzusban újólag megerősített kötelezettségvállalásokat, és hozzájárulhasson a 2015 utáni globális fejlesztési menetrendhez;

11.  aggodalommal állapítja meg, hogy Európa – annak ellenére, hogy a világ egyik legbiztonságosabb térsége − a belső biztonságot illetően új típusú kockázatokkal szembesül, amelyek miatt az integráció javítására és a fokozott társadalmi kohézióra irányuló intézkedésekre, szorosabb rendőrségi és igazságügyi együttműködésre és koordinációra, van szükség, és ezzel egyidejűleg elő kell mozdítani a stabilitást és a békét a konfliktus sújtotta területeken; hangsúlyozza, hogy a migrációs áramlások kezelésére irányuló közös erőfeszítés a belső és a külső szolidaritás metszőpontjában található; emlékeztet arra, hogy támogatja az uniós források megerősítését és a tagállamok közötti méltányos tehermegosztás szellemének kialakítását a menekültügy és a migráció kezelése terén annak érdekében, hogy − az EU alapvető értékeit teljes mértékben tiszteletben tartva − biztosítani lehessen a biztonságos és szilárd külső határokat, különösen a földközi-tengeri térségben és az EU délkeleti határain; kéri a Bizottságot, hogy nyújtson be javaslatot az érintett programok és eszközök célzott megerősítésére, ezzel is bizonyítva, hogy az EU kötelezettséget vállal e problémák kezelésére;

A kötelezettségvállalások tiszteletben tartása

12.  meggyőződése, hogy az EU költségvetése nem tudja kiaknázni teljes potenciálját mindaddig, amíg határozott és egyértelmű módon nem rendezte azokat a problémákat, amelyek az elmúlt években halmozódtak fel, és amelyek sajnálatos módon rányomták bélyegüket a múlt évi költségvetési tárgyalásokra, legyen szó az év végi ki nem fizetett számlákról, a többéves pénzügyi keret egyedi eszközeinek költségvetéséről vagy a kohéziós politika keretében az operatív programok végrehajtása terén elszenvedett késedelemről; úgy véli, hogy legkésőbb 2015-ben kézzelfogható és fenntartható megoldást kell találni ezekre a lezáratlan kérdésekre;

13.  felhív a kifizetési előirányzatokról szóló együttes nyilatkozatok, valamint a Parlament, a Tanács és a Bizottság által a 2015. évi költségvetési eljárás lezárásakor elfogadott kifizetési terv maradéktalan végrehajtására, és úgy véli, hogy ez azt jelezné, hogy mindhárom intézmény komolyan veszi, hogy a kifizetetlen számlák problémájának megoldása érdekében együttműködjön; emlékeztet azon kötelezettségvállalásra, hogy a kifizetések végrehajtása és a módosított előrejelzések áttekintése céljából ebben az évben legalább három, a kifizetésekkel foglalkozó intézményközi megbeszélést kell tartani; elvárja, hogy a 2015. márciusi első ilyen találkozón áttekintsék a 2014. év végi kifizetetlen számlák helyzetét a fontosabb szakpolitikai területek tekintetében; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az előrejelzéseknek megfelelően egyedül a 2007 és 2013 közötti időszakra vonatkozó kohéziós programok kifizetetlen számláinak összege 2014 végére eddig soha nem látott mértéket, 24,7 milliárd eurót ért el; nehezményezi, hogy ez az adósság aláássa az EU hitelességét, és ellentmond a növekedés és a foglalkoztatás tekintetében a legmagasabb politikai szinten kitűzött céloknak; hangsúlyozza, hogy a kifizetések a korábbi kötelezettségvállalások közvetlen és logikus következményei;

14.  rendkívül fontosnak tartja egy működőképes kifizetési terv kidolgozását és végrehajtását azzal a céllal, hogy a jelenlegi többéves pénzügyi keret során az év végi kifizetetlen számlák összege a strukturális szintre csökkenjen, amint azt a Tanács, a Parlament és a Bizottság a 2015. évi költségvetési eljárás keretében elfogadott közös nyilatkozatban megfogalmazta; emlékeztet arra, hogy a három intézmény még a 2016-os költségvetési tervezet benyújtása előtt időben meg fog állapodni erről a tervről; úgy véli, hogy a 2015. márciusi intézményközi találkozó lehetőséget biztosít a három intézmény számára, hogy erről a tervről megállapodjanak;

15.  ismételten hangot ad annak a régóta képviselt álláspontjának, hogy az egyedi kifizetési eszközöket (a Rugalmassági Eszközt, az Európai Unió Szolidaritási Alapját, az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapot és a sürgősségisegély-tartalékot) − a kötelezettségvállalásokhoz hasonlóan − a kifizetések többéves pénzügyi keretben meghatározott felső határán túlmenően kell bevezetni a költségvetésbe; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a többéves pénzügyi keret vonatkozó rendelkezéseinek Tanács általi téves értelmezése miatt a tavalyi költségvetési eljárás során nem született erről megállapodás; hangsúlyozza, hogy a kérdéssel kapcsolatos tanácsi álláspont a többéves pénzügyi keretnek a 2007–2013-as időszakhoz viszonyított további csökkentését jelentheti; elvárja, hogy a kérdést a globális kifizetési tartalékok 2015. évi technikai kiigazítása során rendezze a Bizottság;

16.  emlékeztet arra, hogy az uniós ügynökségek fontos szerepet töltenek be a versenyképességhez, a növekedéshez és a foglalkoztatáshoz kapcsolódó uniós politikák és célkitűzések kidolgozásában és végrehajtásában; emlékezteti a Bizottságot és a Tanácsot, hogy az uniós ügynökségek a jogalkotó hatóság által rájuk bízott feladatokat hajtják végre, és ennélfogva az Unió igazgatásának fontos részeként kell őket tiszteletben tartani; hangsúlyozza, hogy az ügynökségeknek elegendő pénzügyi és személyzeti erőforrásra van szükségük annak érdekében, hogy maradéktalanul és hatékonyan teljesíthessék a rájuk ruházott megbízatásokat; rámutat arra, hogy egy uniós ügynökség már bejelentette, hogy folyamatban lévő projekteket kell elhalasztania és lemondania annak következtében, hogy a költségvetési hatóság a 2015-ös költségvetésben szigorú személyzeti és költségvetési csökkentésekről határozott; emlékeztet arra, hogy az Európai Parlament ellenezte az átcsoportosítási alapot, és kéri a Bizottságot, hogy a 2016. évi költségvetési tervezet kidolgozásakor fordítsa vissza ennek hatását;

Jövőbeni irányvonal

17.  sürgeti a Bizottságot, hogy a 2016. évi költségvetési tervezet kidolgozásakor kellően vegye figyelembe a fent említett politikai prioritásokat annak érdekében, hogy az érintett uniós programok és tevékenységek rendelkezhessenek a célok megvalósításához szükséges forrásokkal; ebben az összefüggésben pozitív választ vár a Bizottságtól az ezen állásfoglalásban kifejtett további kérések és álláspontok kapcsán annak érdekében, hogy rendezni lehessen a visszatérő problémákat és meg lehessen könnyíteni az ez évi költségvetési eljárást; elvárja továbbá, hogy a költségvetési tervezetben a Bizottság korrekt előrejelzéseken alapuló és a szükségleteket tükröző, megfelelő szintű kifizetési előirányzatokat javasoljon annak érdekében, hogy biztosítsa az Uniónak a törekvéseihez szükséges forrásokat;

18.  emlékeztet arra, hogy a Szerződés értelmében az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság feladata annak biztosítása, hogy az Unió harmadik felekkel szembeni jogi kötelezettségeinek teljesítéséhez szükséges pénzügyi eszközök rendelkezésre álljanak; ragaszkodik a többéves pénzügyi keretről szóló rendelet alapján rendelkezésre álló valamennyi eszköz felhasználásához annak érdekében, hogy az Unió teljesíteni tudja jogi kötelezettségeit és ne kerüljenek veszélybe vagy ne szenvedjenek késedelmet a harmadik felek, például kutatók, egyetemek stb. részére történő kifizetések;

19.  felhívja a Tanácsot, hogy a következő évi költségvetés olvasata során hagyjon fel a kettős mérce alkalmazásával és tegyen eleget a saját maga által kiadott nyilatkozatokban és határozatokban szereplő várakozásoknak, legyen szó a kifizetési hiányról, a többéves pénzügyi keretről, az Európa 2020 stratégiáról vagy a beruházások újraindításáról; úgy véli, hogy a politikai nyilatkozatok és a kötelezettségvállalások üres szavak mindaddig, amíg azokat a végrehajtást lehetővé tevő költségvetési források nem kísérik;

20.  vállalja, hogy a többéves pénzügyi keret felső határain belül és a kritikus kifizetési hiányra kellő figyelmet fordítva elkötelezetten és felelősségteljesen fogja betölteni szerepét, mint a költségvetési hatóság egyik ága, és támogatni fogja a célzott növeléseket azokon a költségvetési területeken, amelyek magas fokú abszorpciós kapacitással rendelkeznek, és amelyek megfelelnek politikai prioritásainak, továbbá garanciát nyújtanak a sikeres végrehajtásra; ennek fényében szakbizottságai bevonásával meg kívánja vizsgálni, hogy mely programok és költségvetési tételek biztosítanák leginkább e cél elérését;

21.  hangsúlyozza, hogy a 2016. évi költségvetésnek döntő szerepe lesz, mivel nemcsak a többéves pénzügyi keret új, a globális kötelezettségvállalási tartalékokra vonatkozó rendelkezése végrehajtásának első éve lesz, hanem összehasonlítási alapul is fog szolgálni a többéves pénzügyi keret választások utáni, 2016 év vége előtti felülvizsgálata és átdolgozása során; hangsúlyozza, hogy politikai prioritásokat kell kijelölni, és időben azonosítani kell azokat a területeket, amelyek bizonyítottan uniós hozzáadott értéket teremtenek, és amelyekhez a 2014–2020-as többéves pénzügyi keret második felében további forrásokra lesz szükség; hangsúlyozza ezzel összefüggésben annak fontosságát, hogy már a jelenlegi költségvetési eljárás során szorosan nyomon kövessük a kulcsfontosságú uniós programok végrehajtását és teljesítményét;

22.  megismétli álláspontját, miszerint az Unió saját forrásainak rendszerét mélyrehatóan át kell alakítani, mivel annak jelenlegi hiányosságai komoly akadályokat emelnek a költségvetési tárgyalások során; a legnagyobb politikai jelentőséget tulajdonítja ezért a saját forrásokkal foglalkozó, Mario Monti által elnökölt magas szintű munkacsoport munkájának; üdvözli a magas szintű munkacsoport első értékelő jelentését, amely azt javasolja, hogy a lehető legtöbb szempontból vizsgálják meg az uniós költségvetés saját forrásainak kérdését, és érdeklődve várja a magas szintű munkacsoport megállapításait és javaslatait, amelyeket a nemzeti parlamentek részvételével 2016 folyamán rendezett intézményközi konferencián fog ismertetni, és amelyeket a többéves pénzügyi keret átdolgozása során figyelembe fognak venni;

o
o   o

23.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek.

(1) HL L 347., 2013.12.20., 884. o.
(2) HL C 373., 2013.12.20., 1. o.
(3) HL L 298., 2012.10.26., 1. o.
(4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2014)0100.
(5) HL L 69., 2015.3.13.


2013. évi éves jelentés az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelméről – a csalás elleni küzdelemről
PDF 374kWORD 151k
Az Európai Parlament 2015. március 11-i állásfoglalása az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelméről – a csalás elleni küzdelemről szóló 2013. évi éves jelentésről (2014/2155(INI))
P8_TA(2015)0062A8-0024/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 325. cikkének (5) bekezdésére,

–  tekintettel a Bizottság és az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) korábbi éves jelentéseiről szóló állásfoglalásaira,

–  tekintettel a Bizottság 2014. július 17-i, „Az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelme – Csalás elleni küzdelem – 2013. évi éves jelentés” című jelentésére (COM(2014)0474) és az azt kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentumokra (SWD(2014)0243, SWD(2014)0244, SWD(2014)0246, SWD(2014)0247 és SWD(2014)0248),

–  tekintettel az OLAF 2013. évi éves jelentésére,

–  tekintettel az OLAF Felügyelő Bizottság tevékenységi jelentésére: 2013. február – 2014. január,

–  tekintettel a Számvevőszéknek a 2013-es pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtásáról szóló éves jelentésére, az intézmények válaszaival együtt,

–  tekintettel az Európai Unió költségvetésének 2013 végéig megvalósított védelméről szóló 2014. szeptember 29-i bizottsági közleményre (COM(2014)0618),

–  tekintettel a Bizottság „Az Európai Unió antikorrupciós jelentése” című, 2014. február 3-i jelentésére (COM(2014)0038),

–  tekintettel az Eurobarométer a korrupcióról szóló, 397. számú különjelentésére,

–  tekintettel a Bizottság héabevétel-kiesésről szóló jelentéseire,

–  tekintettel az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelme területén végzett tevékenységek előmozdítására irányuló program (Hercule III program) létrehozásáról és a 804/2004/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. február 26-i 250/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel az Európai Ügyészség létrehozásáról szóló tanácsi rendeletre irányuló 2013. július 17-i javaslatra (COM(2013)0534),

–  tekintettel az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) által lefolytatott vizsgálatokról, valamint az 1073/1999/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet és az 1074/1999/Euratom tanácsi rendelet helyébe lépő, 2013. szeptember 11-i 883/2013/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2),

–  tekintettel az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalás ellen büntetőjogi eszközökkel folytatott küzdelemről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló, 2012. július 11-i bizottsági javaslatra (COM(2012)0363),

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3);

–  tekintettel az Unió korrupció elleni küzdelemre irányuló erőfeszítéseiről szóló 2011. szeptember 15-i állásfoglalására(4), az EU korrupció elleni küzdelemre irányuló erőfeszítéseiről szóló 2010. május 18-i nyilatkozatára(5) és a korrupció elleni uniós küzdelemről szóló 2011. június 6-i bizottsági közleményre (COM(2011)0308);

–  tekintettel az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló, 1995. december 18-i 2988/95/EK, Euratom tanácsi rendeletre(6),

–  tekintettel az ENSZ korrupció elleni egyezményére,

–  tekintettel az Európa Tanácsnak a korrupcióról szóló polgári jogi és büntetőjogi egyezményeire,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére, valamint a Regionális Fejlesztési Bizottság és az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményére (A8-0024/2015),

A.  mivel az uniós költségvetés, amelyhez a közös objektív kritériumok szerint minden tagállam arányosan járul hozzá, támogatást biztosít az uniós szakpolitikák végrehajtásához, és az egység kifejeződése, valamint az európai integráció előmozdításának eszköze;

B.  mivel az Unió pénzügyi érdekei védelmének, valamint a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvének együttesen garantálniuk kell, hogy a költségvetés bevételei és kiadásai hozzájáruljanak az Unió prioritásai és céljai eléréséhez, valamint a polgárok bizalmának növeléséhez azáltal, hogy biztosítja őket arról, hogy pénzük átlátható módon, teljes mértékben az Unió céljainak és szakpolitikáinak megfelelően, a polgárok érdekében kerül felhasználásra;

C.  mivel a tagállamok jogi és adminisztratív rendszereinek sokfélesége megnehezíti a szabálytalanságok leküzdését és a csalás elleni küzdelmet, míg az uniós források bármely nem megfelelő felhasználása nem csupán egyéni, hanem kollektív veszteséget von maga után, és árt az egyes tagállamok, illetve az Unió egésze érdekeinek;

D.  mivel a csalás, a korrupció, a pénzmosás és egyéb illegális, az Unió pénzügyi érdekeit sértő tevékenységek elleni küzdelmet szolgáló meglévő intézkedések – mint az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló egyezmény (PIF-egyezmény) – megerősítése érdekében a Bizottság két büntetőjogi eszközre – a PIF-irányelvre és az Európai Ügyészségről szóló rendeletre (EPPO rendelet), – vonatkozó javaslatot nyújtott be, melyek célja hatékonyabb vizsgálatok biztosítása és az adófizetők pénzének jobb védelme a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló európai térség egészében;

E.  mivel az EU-n belüli csalás, korrupció és pénzmosás elleni küzdelemnek a közösségi intézmények politikai fellépése során elsődleges célt kell képeznie, és ezért alapvető fontosságú a tagállamok közötti politikai és igazságügyi együttműködés;

I.A nem csalárd és csalárd szabálytalanságok észlelése és jelentése

1.  tudomásul veszi a Bizottság „Az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelme – Csalás elleni küzdelem – 2013. évi éves jelentés” című jelentését (a Bizottság éves jelentése); üdvözli a Bizottság által 2011 óta hozott jogi és adminisztratív intézkedések széles körét, amelyek új környezetet teremtenek az Unió pénzügyi érdekeinek védelmére irányuló politika további megerősítéséhez; hangsúlyozza, hogy a csalás elleni küzdelem jelenlegi elégtelen eredménye nem a szabályozás hiányának, hanem a nem megfelelő végrehajtásnak köszönhető; kéri a Bizottságot, hogy a soron következő bizottsági jelentésben reagáljon gyorsabban a Parlamentnek az Unió pénzügyi érdekeinek védelmével kapcsolatos éves jelentésében megfogalmazott kéréseire;

2.  emlékeztet, hogy az uniós tagállamok jelenlegi gazdasági nehézségei idején és tekintettel az uniós költségvetési források elégtelen voltára különösen fontos az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelme; hangsúlyozza, hogy az uniós forrásokat megfelelően kell kezelni és a lehető leghatékonyabban kell azokat felhasználni;

3.  megjegyzi, hogy 2013-ban összesen 15 779 esetben jelentettek szabálytalanságokat a Bizottságnak, ebből 14 170 esetben nem csalárd szabálytalanságról, míg 1609 esetben csalárd szabálytalanságról volt szó, melyek teljes összege 2.14 milliárd eurót tett ki, melyből mintegy 1.76 milliárd euró a kiadásokkal volt kapcsolatos és az összes kifizetés 1.34%-ának, a maradék 380 millió euró pedig a bruttó tradicionális saját források (TOR) 1,86%-ának felelt meg;

4.  megjegyzi, hogy bár a 2013-ban jelentett nem csalárd szabálytalanságok teljes pénzügyi hatása mintegy 1,84 milliárd euróra csökkent, ami a 2012-es összeg kevesebb, mint 38%-a, az ilyen, nyilvántartásba vett szabálytalanságok száma a korábbi évhez képest 16%-os emelkedést mutat; megjegyzi továbbá, hogy a 2013-ban jelentett csalárd szabálytalanságok száma a 2012-es adatokhoz képest 30%-kal nőtt, míg ezek pénzügyi hatása, amely 309 millió euró értékben érint uniós támogatásokat, 21%-kal csökkent

5.  megjegyzi, hogy mivel a tagállamok és a Bizottság jelentősen megváltoztatták a szabálytalanságok jelentésének módját, és ezért új információk állnak rendelkezésre, amelynek eredményeként a Bizottság 2013. évi éves jelentésében a hangsúly az általánosságban vizsgált szabálytalanságokról a csalárdként bejelentett szabálytalanságokra tevődött át; felhívja a Bizottságot, hogy továbbra is ezt a megközelítést alkalmazza az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelméről és a csalás elleni küzdelemről szóló, következő éves jelentésében; ugyanakkor határozottan sürgeti a Bizottságot, hogy tegye elérhetőbbé az információkat, és fokozza a nem csalárd szabálytalanságok hatókörére, típusára és hatására vonatkozó elemzések számát, tekintettel az ilyen szabálytalanságok jelentős számára és az ebből következő negatív pénzügyi hatásra, ami hátrányosan érinti az Európai Unió pénzügyi érdekeit;

6.  hangsúlyozza, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés rendelkezései értelmében a Bizottságnak és a tagállamoknak is minden tőlük telhetőt meg kell tenniük a csalás, a korrupció és az Unió pénzügyi érdekeit sértő más illegális tevékenységek elleni küzdelem érdekében; emlékeztet arra, hogy a Bizottság és a tagállamok közötti szoros együttműködés és koordináció elengedhetetlen ahhoz, hogy hatékonyan lehessen biztosítani az Unió pénzügyi érdekeinek védelmét, és hogy ezért elsődleges fontosságú az együttműködés és a koordináció erősítése és lehető leghatékonyabbá tétele; rámutat arra, hogy az Unió pénzügyi érdekeinek védelme a források és a kiadások tekintetében egyforma szintű figyelmet követel meg;

7..  megjegyzi, hogy a lehetséges csalárd szabálytalanságok feltárása és jelentése terén az utóbbi öt évben általános tendenciaként lassú csökkenés figyelhető meg, ugyanakkor a nem csalárdként jelentett szabálytalanságok száma fokozatos növekedést mutat; annak részletesebb vizsgálatára kéri a Bizottságot, hogy elsősorban milyen okok miatt növekszik a szabálytalanságok száma, valamint hogy készítsen olyan elemzést, amely választ ad arra a kérdésre, hogy a tapasztalt tendencia a szabálytalanság eseteinek felderítése felé történő elmozdulásnak tudható-e be, vagy annak, ahogyan a tagállamok az eseteket minősítik;

8.  meggyőződése, hogy a PIF-irányelvben szereplő büntetőjogi eszközök csak akkor lesznek hatékonyak, ha világosan meg tudják határozni az uniós pénzügyi érdekeket sértő bűncselekményeket, a valamennyi részt vevő tagállamban alkalmazandó, szabadságvesztéssel járó szankciók minimális és maximális szintjét és az elévülés minimumszabályait, és ha ezeket a rendelkezéseket a továbbiakban valamennyi tagállam azonos módon és hatékonyan hajtja végre;

Bevételek – Saját források

9.  üdvözli, hogy a tradicionális saját források (TOR) 98%-át jelentősebb problémák nélkül gyűjtik össze, valamint hogy a jelentett csalárd szabálytalanságok a megállapított bruttó tradicionális saját forrásoknak 0,29%-át (61 millió euró értékben), a nem csalárd szabálytalanságok pedig 1,57%-át (327,4 millió euró) teszik ki; megjegyzi, hogy a csalás és a szabálytalanságok esetei 2013-ban 380 millió eurót tettek ki, amiből a tagállamok összesen 234 millió eurót fizettettek vissza; különösen megjegyzi, hogy a tradicionális saját források esetében 2013-ban teljesített, szóban forgó 62%-os visszafizettetési arány az utóbbi évtized eddigi legjobb eredménye;

10.  aggodalmának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy 2013-ban az EU-28-ban az OWNRES adatbázisban megállapított összegek legnagyobb része a vámeljárás „szabad forgalomba bocsátás”elemével volt kapcsolatos mind a csalások esetében (93%), mind a szabálytalanságok esetében (87%); felhívja a Bizottságot, hogy hozzon megfelelő intézkedéseket a vámeljárás „szabad forgalomba bocsátás”elemének megerősítése céljából, hogy az kevésbé biztosítson lehetőséget csalások és szabálytalanságok elkövetésére;

11.  aggasztónak találja, hogy 2013-ban az OWNRES adatbázisban a csalások esetében a visszafizettetési arány csak 23,74%-os volt, ami alatta marad a 2008–2012 közötti időszakban mért 33,5%- os átlagnak; rámutat, hogy a 2013-ban jelentett szabálytalanságok esetében a visszafizettetési arány 67,9%; hangsúlyozza általánosságban tagállami hatóságok és a Bizottság szervezeti egységeinek felelősségét a jogosulatlanul kifizetett pénzösszegek visszakövetelése tekintetében, és felhívja e hatóságokat és szervezeti egységeket, hogy lássák el megfelelően ezt a feladatukat és növeljék jelentősen a visszafizetési rátát a csalások esetében, amely a nem csalárd szabálytalanságok esetében mutatkozó visszaszerzési aránynál általában jóval alacsonyabb szinten áll;

12.  üdvözli, hogy az Európai Unió 2013-ban aláírta az ENSZ a dohánytermékek illegális kereskedelmének felszámolásáról szóló jegyzőkönyvét; megjegyzi, hogy 15 tagállam írta alá a jegyzőkönyvet, de hogy jelenleg csak Ausztria ratifikálta azt; ezért felhívja a többi tagállamot, hogy a lehető leghamarabb zárják le a ratifikációs folyamatot;

13.  rámutat, hogy a magas adótartalmú termékek csempészete komoly bevételkiesést okoz az EU és a tagállamok költségvetése számára, és hogy csak a cigarettacsempészet következtében keletkező közvetlen vámbevétel-kiesés becsült összege meghaladja az évi 10 milliárd eurót; ezenfelül felhívja a figyelmet a hamis áruk kereskedelmére, ami kárt okoz mind a tagállamok adóhatóságainak, mind az uniós vállalkozásoknak;

14.  hivatkozik a bruttó nemzeti jövedelemre (GNI) vonatkozó adatok javítására irányuló folyamatban lévő erőfeszítésekre, valamint azokra az ügyekre, amelyeket az Európai Számvevőszék 11/2013. sz. különleges jelentése említ, amely a GNI-adatok rövidebb ideig tartó, célzottabb ellenőrzésére, valamint az eredményekről való jelentéstétel javítására és nagyobb koordinációra szólít fel, annak érdekében, hogy az uniós jövedelmek kiszámítása során a GNI-rendszer megbízhatóbbá váljon;

15.  megjegyzi, hogy a láthatatlan gazdaságnak a nemzeti számlákban való megjelenítése hozzájárul a teljesebb és megbízhatóbb GNI-adatok biztosításához, és felhívja a Bizottságot és az Eurostatot, hogy mélyítsék el az együttműködést a nemzeti statisztikai intézményekkel annak biztosítása érdekében, hogy ezt az elemet valamennyi tagállamban koherens és összehasonlítható módon, a legfrissebb információkat felhasználva kezeljék;

16.  hangsúlyozza, hogy számos tagállamban a héacsalás és a héakikerülés miatt a héabevétel-kiesés folyamatosan magas szinten áll; hangsúlyozza, hogy a Bizottság hatáskörrel rendelkezik a tagállamok által hozott intézkedések ellenőrzésére és felügyeletére; ezért felhívja a Bizottságot, hogy teljes mértékben éljen hatáskörével a tagállamok héacsalás és a héakikerülés elleni küzdelmének támogatására;

17.  megjegyzi továbbá, hogy 2013-ban a tagállamok 133, cigarettacsempészettel kapcsolatos esetet vettek nyilvántartásba, melyek mintegy 7 millió eurót kitevő tradicionális saját forrást érintettek; hangsúlyozza, hogy ez a tendencia meredek csökkenést jelent 2012-höz képest, amikor 224 esetről számoltak be, melyek során mintegy 25 millió eurós kár keletkezett; mélységes aggodalmának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy Dánia, Észtország, Spanyolország, Franciaország, Ciprus, Luxemburg, Portugália, Szlovénia, Szlovákia és Svédország 2013-as, a Bizottságnak küldött jelentéseiben egyetlen cigarettacsempészési ügy sem szerepelt, és megkérdőjelezi az említett tagállamokban használatos jelentéstételi eljárás hatékonyságát; ragaszkodik ahhoz, hogy valamennyi tagállam pontosan és időben jelentsen a Bizottságnak a csempészési és hamisítási ügyekről, hogy jobban fel lehessen becsülni a hátrányosan érintett tradicionális saját források mennyiségét;

18.  tudomásul veszi, hogy a Bizottság tanulmányt fog közzétenni egy a dohánytermékekre vonatkozó árukövető és nyomon követési rendszer megvalósíthatóságáról; hangsúlyozza, hogy ez hatalmas előrelépés a csempészet elleni küzdelemben; kéri a Bizottságot, hogy tervezzen meg és valósítson meg egy nyílt és versenyképes árukövető és nyomon követési rendszert oly módon, hogy annak kialakítása és megvalósításának módja ne kedvezzen egyetlen, vagy csak néhány megoldásszállítónak;

Jövedékitermék-szállítási és felügyeleti rendszer;

19.  emlékeztet arra, hogy

   a Parlament az Unió pénzügyi érdekeinek védelméről szóló 2012. évi éves jelentésről készített, a 2014. április 3-i állásfoglalásában(7) megjegyezte, hogy a bűnüldöző hatóságok a jövedékitermék-szállítási és felügyeleti rendszerrel (EMCS) kapcsolatos, bűnözői csoportok által elkövetett visszaélések fokozódását figyelték meg, és a Parlament meg van győződve arról, hogy nem történik meg az EMCS keretében szállított áruk fizikai ellenőrzése;
   a Bizottságnak friss információkkal kell ellátnia a Parlamentet a fizikai ellenőrzés fokozására irányuló intézkedésekről az Unió pénzügyi érdekeinek védelméről szóló, következő, 2014-es éves jelentésben;
   szigorítani kell az EMCS-hez való hozzáférési jogokat, annak érdekében, hogy a rendszer magában foglalja az áruba bocsátás előtti megfelelés átfogó történetét, és ennek révén lehetővé váljon, hogy az üzleti szereplők megkaphassák a „felhatalmazott gazdasági szereplő” („megbízható gazdálkodó alany”) státuszt, és ily módon kizárólag közvetlenül ezek a szereplők működhessenek az EMCS keretében;
   a Parlament kérte a Bizottságot, hogy ismertesse a 2008/118/EK irányelv módosításának szükségességére vonatkozó jelenlegi vizsgálatok eredményeit;
   a nyilvántartáshoz való hozzáférést kérelmező személyek és vállalkozások tekintetében a tagállamok által végzett hitelesítő ellenőrzéseknek szigorúbbaknak és átfogóbbaknak kell lenniük;
   a Bizottságnak meg kell magyaráznia az adóhatóságokkal való szorosabb együttműködést célzó fellépést, mivel az áruk tekintetében könnyedén tehető félrevezető nyilatkozat a jövedéki adó elkerülésének céljából;
   az engedélyezett raktárak közti jövedékitermék-szállítási határidők irreálisan hosszúk, ami lehetővé teszi, hogy ugyanazon nyilatkozat alapján több szállítást valósítsanak meg, illetve, hogy eltereljék az árut, mielőtt a teljesítés időpontját bevezetnék a rendszerbe; ezért ismételten kéri, hogy a feladó haladéktalanul tájékoztassa a változásokról a bejelentett rendeltetési hely és az új rendeltetési hely szerinti tagállam illetékes hatóságát;
   a Parlament kérte, hogy a jövedéki áru átvételéről szóló jelentés bemutatására biztosított maximális idő egy munkanap legyen, valamint, hogy az egyes szállítmányokkal kapcsolatos szállítási időt az alkalmazott szállítási eszköznek és a feladási és rendeltetési hely közötti távolságnak megfelelően számítsák ki és állapítsák meg; kéri a Bizottságot, hogy tájékoztassa a Parlamentet, amint ezek a kérések teljesülnek;
   a vámraktárak létrehozásához szükséges garanciák túl alacsonyak a jövedéki áruk érétkéhez képest, és hogy ezért a Parlament felhívta a Bizottságot, hogy állapítson meg egy, az áruk típusa és a tényleges kereskedelem értékétől függő változót; kéri a Bizottságot, hogy tájékoztassa a Parlamentet, amint ezek a kérések teljesülnek;
   a Parlamentet aggasztja, hogy a tagállamok saját EMCS rendszerüket az Európai Bizottság által tágan meghatározott követelmények alapján valósították meg; ismételten kéri a Bizottságot, hogy kezdeményezze egy egységesebb rendszer uniós szintű bevezetését;

Kiadások

20.  felhívja a figyelmet az uniós kiadásokkal kapcsolatos csalárd szabálytalanságként jelentett esetek számának aggasztó, 76%-os növekedésére, és sürgeti az illetékes hatóságokat, hogy hozzanak meg minden szükséges intézkedést annak érdekében, hogy a jövőben megakadályozzák az ilyen, negatív trendek kialakulását;

21.  aggodalmának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy a mezőgazdasági ágazatban általában a szabálytalanságok és különösen a csalárd szabálytalanságok száma a 2013-as adatokhoz képest 2013-ban jelentősen emelkedett; megjegyzi, hogy 2013-ban a „kedvezményezett nem rendelkezik az előírt minőséggel” megjelölésű új, jelentős jogsértési tendencia jelent meg, melynek során 51 csalárd szabálysértési esetet jelentettek; úgy véli, hogy ezek a trendek olyan intézkedéseket tesznek szükségessé, amelyek egyrészt az esetlegesen nem szándékos jogsértéseket eredményező gyakorlatok felszámolását, másrészt a korrupt és bűnözői magatartás elleni agresszív fellépést célozzák;

22.  elismeri, hogy a 2013-as pénzügyi évben a mezőgazdaság és a vidékfejlesztés terén a tagállamok 197 millió eurót téríttettek vissza a kedvezményezettekkel, ugyanakkor az említett pénzügyi év végén maradt 1318,3 millió euró, amelyet a kedvezményezetteknek még vissza kell téríteniük, amelyből az 50/50 mechanizmus bevezetését követően 1097,1 millió euró az uniós költségvetéssel szemben fennálló tartozások összege; aggodalmának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EMGA) vonatkozásában a visszafizettetési arány a teljes átlag alatt volt, és a 2009-ben felderített szabálytalanságoknak 2013 végéig még a felét sem téríttették vissza;

23.  rámutat, hogy a tagállamok közt jelentős különbségek vannak a KAP keretében észlelt szabálytalan kifizetések eredményeként keletkezett veszteségek visszakövetelésére való képességük tekintetében, és sürgeti a 33%-os visszafizettetési aránynál alacsonyabb eredményt felmutató tagállamokat, hogy 2015-ben és az azt követő években tegyenek jelentős előrelépést ezen a téren;

24.  elismeri, hogy a 2013. évi közös agrárpolitika (KAP) reformját követően a tagállamok nagyobb mértékű rugalmasságot élveznek a politika végrehajtását illetően, nevezetesen azt regionális és nemzeti képességeikhez és prioritásaikhoz igazíthatják, valamint annak különböző pillérei között átcsoportosításokat hajthatnak végre; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a rugalmasság növekedése ne a nyomon követési és értékelő rendszerek kárára valósuljon meg; megjegyzi továbbá, hogy az új KAP keretében a Bizottság egy egyszerűsítési menetrenden dolgozik; felhívja a Bizottságot, hogy az egyszerűsítési menetrendet igazítsa teljes mértékben a Mezőgazdasági Főigazgatóság csalás elleni stratégiájához és hogy megfelelő kontrollrendszer biztosításával alakítson ki egyensúlyt az egyszerűsítés és az uniós pénzeszközök gondos kezelése között;

25.  aggodalmát fejezi ki továbbá amiatt, hogy egy adott szabálytalanság elkövetése és feltárása, majd végül Bizottságnak történő jelentése között eltelt idő átlagosan 6,3 év a mezőgazdasági ágazatban, illetve 2,75 év az egyéb ágazatokban; emlékeztet arra, hogy a szabálytalanságok feltárását további eljárások követik (visszafizettetési felszólítások, OLAF-vizsgálatok stb.); kéri a Bizottságot, hogy az egyes szakpolitikai ágazatokban határozza meg a megosztott irányítás keretében feltárt szabálytalanságok átlagos, minimális és maximális élettartamát;

26.  reméli, hogy a szabálytalanságoknak a halászati ágazatban 2013-ban jelentett 475%-os növekedése csak egyetlen évben előforduló csúcsérték, amely az ágazatban alkalmazott programok késedelmes végrehajtásával függ össze, valamint hogy ez nem alkothat olyan, negatív tendenciát, amely aláássa az uniós halászati politika értékének külső megítélését;

27.  aggodalommal veszi tudomásul, hogy a kohéziós politika területén jelentett szabálytalanságok száma 15%-os növekedést mutat; ugyanakkor megjegyzi, hogy a nem csalárd szabálytalanságok esetében érintett összegek 49%-kal, a csalások esetében pedig 22%-kal csökkentek;

28.  megállapítja, hogy 321 csalárdként és 4672 nem csalárdként bejelentett szabálytalanság kapcsolódott a kohéziós politikához; tudomásul veszi, hogy mindkét kategóriában 15%-kal nőtt a bejelentések száma 2012-höz képest, és hogy a korábbi évekhez hasonlóan a 2013-ban feltárt szabálytalanságokhoz kapcsolódó összegek legnagyobb része (63%) továbbra is a kohéziós politika területét érinti; rámutat azonban, hogy mindkét kategóriában növekedtek a kapcsolódó összegek, a korábbi évek tapasztalata alapján fokozatos javulás figyelhető meg, és hogy első alkalommal fordult elő, hogy nem a kohéziós politika volt a költségvetési kiadások azon területe, ahol a csalárdként bejelentett szabálytalanságok száma a legmagasabb volt;

29.  ugyanakkor sajnálattal állapítja meg a visszatérítendő összegekkel és a kifejezetten a 2013. pénzügyi évre vonatkozó kohéziós politikához kapcsolódó visszafizetési rátával kapcsolatos információk hiányát; kéri a Bizottságot, hogy a jövőbeli éves jelentésében erről nyújtson részletes tájékoztatást;

30.  megjegyzi, hogy a centralizált irányítás alá tartozó kiadások tekintetében ötéves távlatban a csalárd szabálytalanságként jelentett szabálytalanságok esetében a visszafizettetési arány 54,5%-os, a nem csalárd szabálytalanságok esetében pedig 63,9%-os; sürgeti a Bizottságot, hogy javítsa tovább a visszafizettetési eljárást és rövidítse le annak időtartamát;

31.  kéri a Bizottságot, hogy vállaljon teljes felelősséget az uniós költségvetésből jogosulatlanul kifizetett pénzeszközök visszafizettetéséért, és a jelentéstétel vonatkozásában dolgozzon ki minden tagállamra nézve egységes elveket annak érdekében, hogy biztosítsák a megfelelő összehasonlítható és pontos adatok gyűjtését;

32.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a 2009 és 2013 között centralizált irányítás keretében szabálytalanságnak (csalárd és nem csalárd szabálytalanságként bejelentett szabálytalanságok összesen) minősülő esetekben kibocsátott visszafizettetési felszólítások esetében a szabálytalanság bekövetkezte és feltárása között átlagosan 3,4 év telt el: az esetek több mint felének (54%) feltárására a szabálytalanság elkövetésének évét követő 4 éven belül került sor, míg az esetek másik fele (46%) esetében az eltelt idő 4 és 13 év között szóródott; emlékeztet arra, hogy a szabálytalanságok feltárását további eljárások követik (visszafizettetési felszólítások, OLAF-vizsgálatok stb.); kéri a Bizottságot, hogy határozza meg a centralizált irányítás keretében feltárt szabálytalanságok átlagos, minimális és maximális élettartamát;

33.  üdvözli, hogy az Európai Szociális Alapot érintő, csalárdként jelentett esetek száma 2013-ban 40%-kal alacsonyabb volt, mint 2009-ben és 2010-ben, valamint hogy 2013 megszakítás nélkül a harmadik olyan év volt, amelynek során folytatódott a pozitív tendencia;

34.  üdvözli, hogy a 2007–2013 közötti programozási időszak tekintetében az adminisztratív és helyszíni ellenőrzések és audit-műveletek eredményeként a csalárd szabálytalanságokat sokkal nagyobb arányban tárták fel (63%), mint a korábbi, hét éves időszakban (20%), bár 2013-ban ez az arány csak 55%-os volt;

35.  tudomásul veszi, hogy 2013-ban a Bizottság a kohéziós politika területén 217 olyan ügyet zárt le, melyek a kifizetés megszakításával végződtek, valamint hogy az év végén 131 ügy – 1, 977 millió euró értékben – még lezáratlan volt; továbbá tudomásul veszi, hogy a Bizottság 15 felfüggesztési határozatot fogadott el 2013-ban, kettőt pedig 2014 januárjában;

36.  tudomásul veszi, hogy 2013-ban, az előcsatlakozási támogatás (PAA) részeként 33 szabálytalanságot jelentettek be csalárd szabálytalanságként, melyek összege 14,4 millió euró volt, valamint hogy a szóban forgó szabálytalanságok jórészt a Speciális Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Csatlakozási Programhoz (SAPARD) köthetők; ezenfelül megjegyzi, hogy az Előcsatlakozási Támogatási Eszköz (IPA) részeként kilenc, összesen 1,2 millió euró értékű csalárd szabálytalanságot jelentettek; megjegyzi, hogy 2003 és 2013 között a PAA keretében a visszafizettetési arány 37,36% volt a szabálytalansági ügyekben, illetve 29,22% a csalási ügyekben; felhívja a Bizottságot és az IPA kedvezményezett országait, hogy intézkedjenek az IPA vonatkozásában elért visszafizetetési arányok növelése érdekében;

37.  javaslatokat kér a kiadási programok számának csökkentésére, különösen azokban az esetekben, amikor ezek részlegesen fedik egymást, valamint a programok lehetőleg olyan tagállamokhoz való igazítására, amelyek a leginkább rászorulnak a támogatásra, hogy ne szükségszerűen minden program szolgáljon tevékenységek támogatására valamennyi tagállamban;

38.  aggodalmának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy számos, az EBB által finanszírozott projekt érintett korrupcióban és csalásban; úgy véli, hogy a 2013. november 8-i EBB-dokumentum, amely megállapítja az EBB-nek a korrupt gyakorlatok, csalás, összejátszás, kényszerítés, akadályozás, pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megakadályozására, illetve az ezektől való visszatartásra irányuló politikáját, az EBB által finanszírozott projektek végrehajtásakor számos esetben a megfelelő ellenőrzés hiányára mutat rá; aggodalmának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy 2013-ban az EBB összesen 350 millió euróval finanszírozta a Passante di Mestre projektet annak ellenére, hogy a projekt korrupcióban és csalásban volt érintett, melynek következtében számos, a projektben résztvevő személyt letartóztattak, és most az EBB azt fontolgatja, hogy projektkötvényeken keresztül további 700 millió euróval refinanszírozza a projektet; ezért kéri, hogy a csalás és korrupció bizonyított eseteiben írják elő az EBB számára, hogy függessze fel és/vagy fagyassza be az érintett projekt minden tervbe vett vagy folyamatban lévő finanszírozását;

II.Azonosított problémák és szükséges intézkedések

39.  aggodalmának ad hangot az uniós költségvetés tartós fenyegetettsége miatt, amely a szabályoknak való megfelelés elmaradásából (nem csalárd szabálytalanságok), valamint a szándékos törvénysértésekből és bűncselekményekből (ti. csalásból) ered; ragaszkodik a tagállamok és a Bizottság közti fokozott együttműködéshez, melynek az a célja, hogy releváns és megfelelő intézkedéseket és eszközöket biztosítsanak a nem csalárd szabálytalanságok elkerülése és orvoslása, valamint a csalás elleni fellépés érdekében;

40.  hangsúlyozza, hogy sok éve visszatérő jelenség, hogy a tagállamok elmulasztják az adatok időben történő benyújtását, illetve pontos adatok benyújtását; ismételten hangsúlyozza, hogy a csalárd és nem csalárd szabálytalanságok felderítése és bejelentése terén az egyes tagállamokban még mindig eltérő megközelítéseket alkalmaznak, ideértve az olyan területeket, mint a kohéziós politika és a mezőgazdaság, valamint hogy egyes esetekben nem szabványosított értelmezések tapasztalhatók a jogi keret alkalmazása során; rámutat arra, hogy ez megakadályozza összevetések és objektív értékelések készítését, valamint a Parlament, a Bizottság és az OLAF emiatt nem képes ajánlásokat kiadni; felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki közös iránymutatásokat és mutatókat a tagállamok által alkalmazott megközelítések közötti különbségek csökkentése érdekében, valamint hogy alakítson ki egy egységes és átfogó információs adatbázist a jelenleg vizsgált szabálytalanságok és a meghozott intézkedések vonatkozásában, ideértve a köztisztviselőket érintő csalások és korrupció eseteit, és ezáltal biztosítson megbízható, összehasonlítható, és központosított adatokat a hatékony korrekciós intézkedések végrehajtásához, valamint a törvénysértések tényleges, és nem csupán észlelt súlyának, illetve a felelős érintett felek objektív megítéléséhez;

41.  megjegyzi, hogy a Bizottság által 2012-ben a tagállamokhoz intézett ajánlások – különösen a csalásellenes koordinációs szolgálatok, a csalásokkal kapcsolatos közös szabályok, a közbeszerzések reformja, a jelentett csalárd szabálytalanságokaz ellenőrző, irányító és a kockázatértékelési rendszerek tekintetében –, melyek végrehajtási állapotát a Bizottság 2013. évi éves jelentése tartalmazza, általában megfelelőek voltak, és sajnálatosnak tartja, hogy számos bizottsági aggály kezelése nem volt teljes körű; megjegyzi például, hogy nem minden tagállam kezdte meg az előkészületeket a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret és a csalások megelőzésére vonatkozó rendelkezései a végrehajtásához; kéri a tagállamokat, hogy tegyenek intézkedéseket a Bizottság 2012-es, nekik címzett ajánlásai nyomán, és biztosítsák a 2011-es, valamint 2013-as jelentésében nekik címzett ajánlások maradéktalan teljesítését, és nyújtsanak be indokolással ellátott magyarázatot abban az esetben, ha nem lehetséges figyelembe venni ezeket az ajánlásokat;

42.  tudomásul veszi, hogy a nem csalárd szabálytalanságokra gyakran a szabályok ismeretének hiánya, a követelmények és rendeletek bonyolultsága miatt kerül sor; rámutat, hogy a szabályok bevétellel és kiadással kapcsolatos módosításai, így az egyszerűsítést célzó módosítások elfogadásához az azok megfelelő végrehajtásáért felelős hatóságoknak időre van szükségük; ezzel kapcsolatban sürgeti a tagállamokat és a Bizottságot, hogy hangolják össze jobban a jogi keretrendszer értelmezését és annak szigorú alkalmazását, hajtsanak végre célzott és időben meghozott intézkedéseket az adminisztratív kapacitások megerősítése céljából, mind a közigazgatásokban, mind az érdekelt felek között, így a civil társadalmi szervezetekben, többek közt útmutatás és képzés biztosításával, valamint a képesítéssel rendelkező és szakképzett alkalmazottak megtartását célzó rendszerek létrehozása révén; felhívja az európai intézményeket és a tagállamokat, hogy készítsenek félidős értékelést arról, hogy a kohéziós politika új szabályozási szerkezete nagyobb mértékben megelőzi és csökkenti-e a szabálytalanságok kockázatát, valamint hogy mérjék föl a meglévő szabályok nagyobb mértékű egyszerűsítésének lehetőségét;

43.  úgy véli, hogy támogatni és ösztönözni kell azokat a tagállamokat, amelyek maguk tárják fel és jelentik a szabálytalanságokat, így a csalásokat is, hogy tovább javítsák a jelentés és irányítás terén alkalmazott rendszereiket; aggodalmának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy a Bizottság képtelen annak megállapítására, hogy egyes tagállamok esetében a szabálytalanságok és csalások feltárásának alacsony aránya és az egyes évek vonatkozásában jelentett esetek számának jelentős eltérései vajon az érintett államok által alkalmazott ellenőrző rendszerek alacsony hatékonyságának tudhatók-e be;

44.  sajnálja, hogy csupán néhány tagállam fordít jelentős erőforrásokat a csalás elleni fellépésre, és elfogadhatatlannak találja, hogy csalárd szabálytalanságok esetén egyes tagállamok fellépése csupán korrekciós intézkedésekre korlátozódik, és nem vizsgálják ki a lehetséges bűncselekményeket, illetve nem szankcionálják a felelősöket, és így nem védik megfelelően sem az Unió, sem az adófizető polgárok pénzügyi érdekeit; megjegyzi, hogy a büntetőügyekre és kimenetelükre vonatkozó tagállami statisztikák hiányosak, ami nehézzé teszi a csalásokkal kapcsolatos vizsgálati és vádemelési eljárások értékelését a tagállamokban; ezért úgy véli, hogy az uniós szinten büntetőjogi felelősséget bevezető határozatok elfogadása és az ilyen szabálytalanságok ügyében a nyomozások megindításának és koordinálásának eszközéül szolgáló európai ügyészi hivatal létrehozása hatékonyan visszatart a törvénytelenségek elkövetésétől, valamint a megfelelő eljárás alkalmazásának elmulasztásától az Unió pénzügyi érdekeit sértő korrupt vagy bűnözői magatartás üldözése és szankcionálása vonatkozásában;

45.  úgy véli, hogy a korrupció ellen csak úgy lehet hatékonyan fellépni, ha a büntetőjogi intézkedéseket tiszteletben tartják, és azokat egyéb, többek közt a jobb átláthatóságra és elszámoltathatóságra irányuló intézkedések is kiegészítik; ezért ragaszkodik ahhoz, hogy a tagállamok hatékony korrupció elleni jogszabályok elfogadása és az uniós szinten meglévő javaslatok továbbvitele révén nemzeti és uniós szinten egyaránt mutassanak szilárd politikai szándékot a korrupció elleni hatékony fellépésre, és felhívja a polgárokat, hogy gyakoroljanak meggyőző nyomást a kormányokra, hogy azok valódi korrupcióellenes szakpolitikákat hajtsanak végre;

46.   üdvözli az EU 2014. februári első antikorrupciós jelentését, amely a korrupció elleni küzdelemre irányuló erőfeszítések nyomon követésének és értékelésének értékes eszköze, és újra megerősíti, hogy különösen fontos a jelentésben kiemelt jelenlegi bevált gyakorlatok cseréjének fokozása; üdvözli továbbá a Bizottság korrupció elleni uniós küzdelemről szóló közleményét (COM(2011)0308), amely feltárja a meglévő, korrupció elleni eszközök jobb végrehajtásához szükséges lépéseket, és javaslatokat tesz arra, miként lehetne erőteljesebb antikorrupciós szempontokat érvényesíteni egy sor belső és külső szakpolitikai területen; rámutat ugyanakkor arra, hogy fontos lenne kiterjeszteni az antikorrupciós jelentés hatókörét a korrupció határokon átnyúló és uniós szintű elemére, valamint az uniós intézmények feddhetetlenségének további javítása érdekében hozott intézkedések vizsgálatára, és hangsúlyozza egy olyan teljes mértékben átfogó és következetes, valamennyi uniós politikát felölelő korrupció elleni stratégia szükségességét, amely többek között az EU első antikorrupciós jelentésében megfogalmazott aggályokkal foglalkozna; kéri a Bizottságot, hogy nyújtson be jelentést a Parlamentnek és a Tanácsnak a belső korrupció elleni politikák, többek közt az ENSZ korrupció elleni egyezménye értelmében fennálló kötelezettségek európai intézmények általi végrehajtásáról;

47.  hangsúlyozza az irányító hatóságok és a csalás elleni szervek közötti strukturált koordináció szükségességét, valamint a tagállamok és az egy tagállamon belüli különböző közigazgatási szervek közötti koordináció, valamint a bevált gyakorlatok cseréje fontosságát a csalások megakadályozására irányuló megközelítések lehető legnagyobb mértékig történő egységesítése érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy hozzon létre egy a nemzeti illetékes hatóságok közti információcserét elősegítő mechanizmust, hogy lehetségessé váljon a két vagy több tagállam közti tranzakciókra vonatkozó könyvviteli nyilvántartások összehasonlítása, hogy ezáltal feltárhatóak legyenek a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret összefüggésében elkövetett transznacionális csalások az európai strukturális és beruházási alapok makrokategóriája tekintetében (Európai Szociális Alap – ESZA; Európai Regionális Fejlesztési Alap – ERFA; Kohéziós Alap; Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap – EMVA; Európai Tengerügyi és Halászati Alap – ETHA), biztosítandó az Európai Unió pénzügyi érdekei védelmének horizontális megközelítését;

48.  hangsúlyozza, hogy a megfelelő ellenőrzéshez szükséges nagyobb átláthatóság kulcsfontosságú az adókijátszási konstrukciók feltárásához; emlékeztet arra, hogy a korábbi években a Parlament kérte a Bizottságot, hogy lépjen fel az uniós pénzeszközök bármely tagállamból származó valamennyi kedvezményezettje átláthatóságának egy lépésben történő biztosítása érdekében, és e célból a Bizottság internetes oldalán – az alap kezelőjétől függetlenül és a tagállamok által legalább az Unió egy munkanyelvén megadandó, szabványos információkategóriák alapján – tegye közzé az uniós pénzeszközök összes kedvezményezettjének listáját; felszólítja a tagállamokat, hogy működjenek együtt a Bizottsággal, valamint adjanak teljes körű és megbízható információkat a tagállamok által kezelt uniós pénzeszközök kedvezményezettjeiről; sajnálattal veszi tudomásul, hogy ezt az intézkedést nem hajtották végre, és felhívja a Bizottságot, hogy ezt sürgősen tegye meg; sajnálatának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy ezt az ismételt kérést a Bizottság nem vette figyelembe;

49.  felhívja a Bizottságot, hogy mozdítsa elő a visszaélést bejelentő személyek védelméről, az információkhoz való hozzáférésről és a lobbizás átláthatóságáról szóló megfelelő jogszabályok kidolgozását, mivel ezek szükségesek a kormányok és az uniós intézmények civil kontrollja és az általuk követett gyakorlat nyilvános ellenőrzésének lehetővé tétele érdekében, valamint hogy az uniós források felhasználásával támogassa az e területen működő független szervezetek munkáját, többek között biztosítson pénzügyi támogatást a határokon átnyúló oknyomozó újságírás számára;

50.  ösztönzi a Bizottságot, hogy auditálási, ellenőrzési és vizsgálati tevékenységek, korrekciós cselekvési tervek és a kifizetési kérelmek benyújtását megelőző figyelmeztető levelek révén erősítse tovább az uniós költségvetési kiadásokkal kapcsolatos felügyeleti szerepét; felhívja a tagállamokat és hatóságaikat, hogy tegyenek fokozottabb erőfeszítéseket és a rendelkezésükre álló információk teljes mértékű felhasználása révén aknázzák ki a hibák észlelésére és kijavítására rendelkezésre álló potenciáljukat, mielőtt költségtérítés iránti igénnyel fordulnának a Bizottsághoz; e tekintetben hangsúlyozza a megelőző intézkedések különleges értékét a törvénytelen kifizetések megakadályozása terén, mivel alkalmazásuk feleslegessé teszi a jogellenesen felhasznált pénzösszegek visszafizettetését célzó későbbi intézkedéseket;

51.  üdvözli a közbeszerzési irányelvek és a koncessziók odaítéléséről szóló irányelv elfogadását, továbbá üdvözli, hogy tíz tagállam a közbeszerzések terén már most egyedi intézkedéseket vagy intézkedéscsoportokat vezetett be a korrupció csökkentése, az átláthatóság, valamint az irányítási, kontroll és ellenőrzési rendszerek hatékonyságának fokozása érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy folytassa a közbeszerzéssel kapcsolatos szabályok végrehajtását, hogy útmutatás, a legjobb gyakorlatok cseréje és képzés révén biztosítsa a tagállamok számára a szükséges támogatást; felhívja a Bizottságot, hogy folyamatosan és pártatlanul kövesse nyomon a hatályos irányelvek tagállamok általi betartását, és szükség esetén indítson kötelezettségszegési eljárásokat;

52.  megjegyzi, hogy a közbeszerzési szabályok be nem tartása által okozott szabálytalanságok és csalások száma továbbra is magas; felhívja a tagállamokat, hogy a szabálytalanságok és csalások kockázatának további mérséklése érdekében késlekedés nélkül ültessék át nemzeti jogukba a nemrégiben elfogadott, a közbeszerzésről szóló 2014/24/EU (2014. február 26.) európai parlamenti és tanácsi irányelvet(8), a vízügyi, energiaipari, közlekedési és postai szolgáltatási ágazatban működő ajánlatkérők beszerzéseiről szóló 2014/25/EU (2014. február 26.) európai parlamenti és tanácsi irányelvet(9), illetve a koncessziós szerződésekről szóló 2014/23/EU (2014. február 26.) európai parlamenti és tanácsi irányelvet(10).

53.  üdvözli az igazgatási kapacitásnak az ERFA és a Kohéziós Alap igazgatásáért felelős közigazgatások támogatását szolgáló kiépítését célzó szakértői központ létrehozását és a szakértői központ és az illetékes bizottsági szervezeti egységek által kialakított közbeszerzési cselekvési terv bevezetését; ugyanakkor kéri, hogy a Bizottság tegyen jelentést a szakértői központ tevékenységei és a fent említett cselekvési terv végrehajtása révén elért konkrét eredményekről;

54.  sürgeti a Bizottságot, hogy tartsa fenn a kifizetések megszakításának és felfüggesztésének szigorú politikáját;

55.  üdvözli a Bizottság csalás elleni stratégiája végrehajtásáról szóló jelentést és a tagállamok irányító hatóságai számára a vonatkozó, csalás elleni rendelkezések végrehajtásáról biztosított útmutatást; ugyanakkor ragaszkodik ahhoz, hogy az európai strukturális és beruházási alapokhoz tartozó, felhatalmazáson alapuló jogi aktusban és végrehajtási aktusokban a Bizottság egyszerűbb szabályokat fogadjon el, ezáltal megkönnyítve a hatékony és tényleges felhasználást, egyúttal garantálva, hogy ezek a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és végrehajtási aktusok ne veszélyeztessék a csalás elleni fellépés szintjét;

56.  üdvözli a csalásellenes koordinációs szolgálatoknak (AFCOS) az új OLAF-rendelet 3. cikke (4) bekezdése szerinti létrehozását a tagállamokban, valamint hogy Németország újra megerősítette az OLAF-fal fennálló együttműködési megállapodását; megállapítja, hogy az AFCOS szolgálatok célja, hogy megkönnyítsék az Európai Csalás Elleni Hivatallal (OLAF) való hatékony együttműködést és információcserét, és ragaszkodik ahhoz, hogy azok a tagállamok, amelyek még nem hoztak létre ilyen szolgálatokat, késlekedés nélkül tegyék ezt meg; elvárja, hogy az AFCOS segítséget nyújt majd a szabálytalanságokkal kapcsolatos jobb jelentések elkészítésének elősegítésében, és hozzájárul a vonatkozó uniós aktusok kiegyensúlyozott értelmezéséhez; mindazonáltal aggasztónak tartja a tagállamokban létrehozott AFCOS szolgálatok között a funkciók, feladatok és hatáskörök, valamint a rendelkezésükre bocsátott emberi erőforrások tekintetében máris meglévő jelentős eltéréseket; elismeri, hogy a 883/2013/EU, Euratom rendelet nem határozza meg részletesen az AFCOS megbízatását, intézményi kereteit és feladatait, de véleménye szerint a függetlenül működő, átfogó megbízatással, ezen belül nyomozati jogkörökkel rendelkező AFCOS képviseli az összes tagállam által követendő viszonyítási alapot;

57.  tudomásul veszi a Bizottság jelentését a Herkules II program eredményeiről; tudomásul veszi, hogy a Herkules II program költségvetése 2012-höz képest kötelezettségvállalási előirányzatokban 14 millió euró, kifizetési előirányzatokban pedig 9,9 millió euróra csökkent, ami nehézségeket okozott a 2013-ban és a korábban tett pénzügyi kötelezettségvállalások teljesítése terén; elégedetten állapítja meg, hogy a tagállamok fokozódó érdeklődést mutatnak a Herkules II program tevékenységei iránt, amit a pályázati felhívások után beérkező pályázatok növekvő száma is igazol; üdvözli a 2013 során, a program keretében beszerzett rendkívül fejlett és transznacionális szinten is kompatibilis technikai eszközök üzembe helyezésének köszönhetően többek között Németországban, Spanyolországban és Romániában elért eredményeket;

58.  üdvözli a 2014–2020 közötti pénzügyi időszakra szóló Herkules III programot létrehozó rendelet elfogadását, amely a Herkules II programról szóló rendeletben foglalt legfeljebb 50%-os arány helyett lehetővé teszi a nagyobb arányú, a támogatható költségek maximum 80%-os – illetve kivételes és megfelelően indokolt esetekben legfeljebb 90%-os – társfinanszírozását a technikai segítségnyújtási támogatások esetében; megjegyzi, hogy 2014-ben sikeresen kiírták az első pályázati felhívást; mindazonáltal aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a programot különösen érinti a fennmaradó kifizetések problémája, ami a finanszírozott és jövőbeli projektek esetében káros hatásokhoz vezethet; emlékeztet a megbízható pénzügyi eszközök, mint a Periklész 2020 és a Herkules III fontosságára az Unió forrásait érintő illegális tevékenységek elleni küzdelemben;

59.  üdvözli a számos közös vámügyi művelet eredményeit, melyekben az OLAF, a tagállamok és több harmadik országbeli szolgálat működött közre, és amelyet aktívan támogatott az Adóügyi és Vámuniós Főigazgatóság, a vámunió, az Europol és a Frontex, melynek eredményeként többek közt 68 millió csempészett cigarettát, 124 kg kokaint és 140 000 liter dízelolajat foglaltak le;

60.  tudomásul veszi, hogy az OLAF 2013-ban 353 a megfelelő uniós intézmények, szervek, hivatalok, ügynökségek vagy az illetékes nemzeti hatóságok által lefolytatandó közigazgatási, fegyelmi, pénzügyi vagy igazságügyi eljárásra irányuló ajánlást adott ki, és hogy mintegy 402,8 euró összegű visszafizettetésre tett javaslatot; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az OLAF igazságügyi eljárásra vonatkozó ajánlásai nyomán született vádemelések aránya a 2006–2013 közötti időszakban mindössze 54% volt; aggódik amiatt, hogy a vádemelések alacsony aránya rossz fényt vet az OLAF vizsgálati eredményeinek minőségére és használhatóságára; felhívja a Bizottságot, hogy sürgősen javítsa az OLAF hatékonyságát; elengedhetetlennek tartja az OLAF ügyeinek a Felügyelő Bizottság általi teljes körű és megfelelő felügyeletét (a folyamatban lévő vizsgálatokba való beavatkozás nélkül), ezért sürgeti a Bizottságot és az OLAF-ot, hogy javítsák a jelenlegi helyzetet, amelyben a Felügyelő Bizottság nem képes rendeltetésének megfelelően eljárni; sajnálatát fejezi ki továbbá amiatt, hogy nem áll rendelkezésre információ az elmarasztaló ítéletek arányával kapcsolatban az Unió költségvetésének sérelmére elkövetett bűncselekményeket érintő ügyekben;

III.Vizsgálatok és az OLAF szerepe

61.  tudomásul veszi, hogy saját jelentése alapján az OLAF 2013-ban kapta az eddigi legnagyobb mennyiségű információt, és állítása szerint rekordmennyiségű ajánlást adott ki; rámutat arra, hogy a beérkező információk és kiadott ajánlások számításának módja is megváltozott; kéri a Felügyelő Bizottságot, hogy elemezze ezen adatváltozások hatásait és az OLAF által kiadott ajánlások minőségét;

62.  felhívja az OLAF Felügyelő Bizottságát, hogy tájékoztassa a Parlamentet az OLAF-vizsgálatok időtartamáról és az ennek számítási módjáról, mivel a módszer 2012-ben megváltozott rámutat arra, hogy ez a változás mesterségesen csökkenthette a vizsgálatok látszólagos időtartamát; kéri a Felügyelő Bizottságot, hogy elemezze az OLAF által szolgáltatott információk minőségét, beleértve az intézményeknek készített jelentéseket is;

63.  tudomásul veszi az OLAF és annak Felügyelő Bizottsága közti új munkavégzési megállapodások elfogadását, és szorgalmazza az e két intézmény közötti még rendezetlen kérdések gyors megoldását;

o
o   o

64.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Unió Bíróságának, az Európai Számvevőszéknek, az OLAF Felügyelő Bizottságának és az OLAF-nak.

(1) HL L 84., 2014.3.20., 6. o.
(2) HL L 248., 2013.9.18., 1. o.
(3) HL L 298., 2012.10.26., 1. o.
(4) HL C 51. E, 2013.2.22., 121. o.
(5) HL C 161. E, 2011.5.31., 62. o.
(6) HL L 312., 1995.12.23., 1. o.
(7) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0338.
(8) HL L 94., 2014.3.28., 65. o.
(9) HL L 94., 2014.3.28., 243. o.
(10) HL L 94., 2014.3.28., 1. o.


A Montenegróról szóló 2014. évi eredményjelentés
PDF 258kWORD 103k
Az Európai Parlament 2015. március 11-i állásfoglalása a Montenegró által elért eredményekről szóló 2014. évi jelentésről (2014/2947(RSP))
P8_TA(2015)0063B8-0211/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a 2003. június 19–20-i Európai Tanács következtetéseire, és annak „Thesszaloníki cselekvési program a Nyugat-Balkánért: az európai integráció útján” című mellékletére,

–  tekintettel az egyrészről az Európai Közösségek és tagállamaik, másrészről a Montenegrói Köztársaság közötti, 2010. március 29-i stabilizációs és társulási megállapodásra(1),

–  tekintettel a 2014. december 16-i EU–Montenegró csatlakozási konferencia eredményeire,

–  tekintettel a reformok végrehajtása terén Montenegró által elért eredményekről szóló, az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett 2012. május 22-i bizottsági jelentésre (COM(2012)0222) és a Tanács 2012. június 26-i következtetéseire, amelyek értelmében 2012. június 29-én megkezdődtek a csatlakozási tárgyalások Montenegróval,

–  tekintettel a „Bővítési stratégia és a legfontosabb kihívások 2014–2015” című, 2014. október 8-i bizottsági közleményre (COM(2014)0700), valamint az azt kísérő, a Montenegró által elért eredményekről szóló 2014. évi jelentést tartalmazó bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2014)0301), továbbá a 2014. augusztus 19-én elfogadott tájékoztató jellegű stratégiai dokumentumra (2014–2020),

–  tekintettel az Általános Ügyek Tanácsának a bővítésről, valamint a stabilizációs és társulási folyamatról szóló, 2014. december 16-i következtetéseire,

–  tekintettel az Európai Unió–Montenegró Stabilizációs és Társulási Parlamenti Bizottság 2014. december 1–2-án rendezett kilencedik ülésén született nyilatkozatra és ajánlásokra,

–  tekintettel a Montenegróról szóló korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel Charles Tannock, a Külügyi Bizottság Koszovóért felelős állandó előadója által végzett munkára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel jelenleg Montenegró a térség egyetlen olyan országa, amely az Unióval tárgyalási fejezeteket nyit meg és zár le ideiglenesen, ami igen kedvező fejlemény; mivel ez a vezető szerep fokozottabb felelősséget jelent mind regionális szinten, mind a bővítési folyamat egésze tekintetében;

B.  mivel minden tagjelölt országot az eredményei alapján ítélnek meg, és a további előrelépés az ország reformstratégiáinak és cselekvési terveinek hatékony végrehajtásától függ;

C.  mivel a csatlakozási előkészületekben történő előrelépés, valamint a választók által a választási rendszerbe és az állami intézményekbe vetett bizalom szavatolása érdekében fontos a kormány és az ellenzék közötti fenntartható párbeszéd és konstruktív együttműködés; mivel valamennyi politikai erőnek továbbra is az ország uniós csatlakozási folyamatára kell összpontosítania;

D.  mivel Montenegrónak a továbbiakban is jelentős eredményeket kell felmutatnia az uniós csatlakozás egyik alapvető előfeltételének számító jogállamiság tekintetében, és vállalnia kell az uniós tagsággal járó kötelezettségeket; mivel a korrupció továbbra is súlyos aggodalomra ad okot;

E.  mivel a civil társadalom fontos szerepet játszik a reformok és az uniós csatlakozás folyamatában;

F.  mivel a véleménynyilvánítás szabadságával és a sajtószabadsággal kapcsolatos helyzet továbbra is aggodalomra ad okot; mivel a jelentés által lefedett időszakban is történtek olyan esetek, amelyekben erőszakot alkalmaztak a médiával szemben, bár ezek száma a jelentések szerint csökkent; mivel az illetékes hatóságoknak fokozniuk kell a régi és új esetekhez kapcsolódó nyomozások és bírósági eljárások hatékonyságát, és a média szabad és független működését elősegítő pozitív légkört kell teremteniük;

1.  üdvözli a csatlakozási tárgyalásokon elért haladást, és megjegyzi, hogy ez idáig 16 fejezetet, köztük a 23., 24. és 31. fejezetet, nyitottak meg, és kettőt (tudomány és kutatás, oktatás és kultúra) ideiglenesen lezártak;

2.  ösztönzi a csatlakozási tárgyalások folytatását különösen a jogállamiság, a médiakörnyezet és a korrupció elleni küzdelem terén végrehajtott reformok és elért konkrét eredmények alapján; üdvözli, hogy 2014. december 16-án több olyan törvényt is elfogadtak, amelyek összhangban állnak a 23. fejezet cselekvési tervével; úgy véli, hogy a tárgyalások során történő előrelépést, illetve a stratégiai, normatív és intézményi keret javítását az országban elért tényleges eredményeknek kell kísérniük, amelyeknek a vonatkozó cselekvési tervek és stratégiák elfogadására kell összpontosítaniuk;

3.  üdvözli a tárgyalási struktúrák további megerősítését, beleértve a Jogállamisági Tanács létrehozását; sürgeti a kormányt, hogy erősítse meg az intézményeken belüli koordinációt, és szélesítse ki a minisztériumközi egyeztetéseket;

4.  ismételten hangsúlyozza, hogy a jogállamisággal kapcsolatos reformok az európai integrációs folyamat központi elemét képezik, és elsődleges feltételei az átfogó csatlakozási tárgyalásoknak; úgy véli, hogy a korrupció és a szervezett bűnözés elleni fellépés terén a politikai akarat elsődleges fontosságú a tartós eredmények eléréséhez és fenntartásához, hiszen ez az igazságszolgáltatási rendszer függetlenségének, hatékonyságának és professzionalizmusának próbája;

5.  hangsúlyozza, hogy biztosítani kell, hogy a civil társadalom aktív részvételével zajló reformfolyamat mindenre kiterjedjen annak érdekében, hogy a csatlakozási tárgyalások során el lehessen érni a szükséges eredményeket; e tekintetben aktívabb parlamenti felügyeletet sürget;

6.  üdvözli a parlamenti felügyelet megerősítésére vonatkozó 2014-es cselekvési terv és a képviselői etikai kódex 2014. decemberi elfogadását; hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni a montenegrói parlament kapacitásait, és nyomon kell követni a 2013 júliusában elfogadott, a közpénzekkel pártpolitikai célokra történő állítólagos visszaélésekről szóló technikai jelentést, valamint azt, hogy az ezzel kapcsolatos bírósági eljárás továbbra sem zárult le; felkéri a kormányt, hogy fontolja meg a montenegrói parlament vonatkozó ajánlásait, és javítsa a parlament hozzáférését a vonatkozó információkhoz;

7.  aggasztónak tartja, hogy az országot jellemző mély megosztottság következtében a legnagyobb ellenzéki párt bojkottál bizonyos parlamenti üléseket, nevezetesen a miniszterelnökhöz intézett kérdések óráját, és úgy véli, hogy ez aláássa az intézmények demokratikus működését; felszólítja az összes politikai erőt – mind a kormánypártiakat, mind az ellenzékieket –, hogy az ország uniós integrációjának folyamatára összpontosítsanak, és kezdjenek fenntartható párbeszédet és konstruktív együttműködést, különösen a parlamenten belül; hangsúlyozza, hogy a sikeres végrehajtáshoz és az intézmények megerősítéséhez határozott politikai akaratra van szükség;

8.  felkéri a kormányt, hogy hatékony módon hajtsa végre az EBESZ/ODIHR, a Velencei Bizottság és a GRECO választási szabályokra vonatkozó ajánlásait az európai normákkal és a bevált gyakorlatokkal összhangban, beleértve a független jelöltként való indulás jogát, az összes jelöltnek biztosítandó egyenlő esélyek érdekében történő arányos közfinanszírozást és a politikai pártok pénzügyi ellenőrzését; megjegyzi, hogy a helyhatósági választásokat állítólagos választási bűncselekményekkel kapcsolatos vádak árnyékolták be; hangsúlyozza, hogy ezeket ki kell vizsgálni, és az illetékes hatóságoknak szükség esetén büntetőeljárást kell indítaniuk;

9.  hangsúlyozza az állam és a pártok egyértelmű elválasztásának fontosságát; üdvözli a politikai pártok finanszírozásáról szóló új törvény 2014. decemberi elfogadását, és sürgeti az összes politikai pártot, hogy igazoltan szavatolja annak hatékony végrehajtását, hiszen ez jelentősen csökkentheti a lehetőséget a közpénzekkel való visszaélésre; sajnálatosnak tartja, hogy a vonatkozó szabályozás fontos elemeit pártközi egyetértés nélkül fogadták el;

10.  üdvözli, hogy a csatlakozási tárgyalások során a Bizottság fokozottabban összpontosít a közigazgatási reformra; üdvözli, hogy folyamatban van az előrelépés e tekintetben, ám megjegyzi, hogy további lépéseket lehet tenni a szabályozás és a helyi végrehajtás minőségének javítása érdekében; osztja a közigazgatás átpolitizálásával kapcsolatos aggodalmakat; előrelépést sürget a központi és a helyi önkormányzati igazgatás átláthatóságának, hatékonyságának és elszámoltathatóságának javításában, és szorgalmazza összehangolásuk, illetve a helyi önkormányzatok közötti koordináció javítását, konkrétan a beruházások, a projekttervezés és a megvalósítás területén; alapvetően fontosnak tartja az alkalmazottak felvételére, elbocsátására és értékelésére vonatkozó kritériumokkal, a teljesítményértékelés elmaradásával, valamint a gyenge adminisztratív, felügyeleti és ellenőrzési kapacitásokkal kapcsolatos hiányosságok orvoslását;

11.  szorgalmazza az ombudsmani hivatal korrupciós ügyekkel szembeni kapacitásainak megerősítésére irányuló további erőfeszítéseket;

12.  üdvözli a 2014–2018-as időszakra szóló, új igazságügyi reformra vonatkozó stratégiát, és elégedetten nyugtázza a vonatkozó cselekvési terv általánosságban időben történő végrehajtását és az új legfőbb ügyész megválasztását; üdvözli az államügyészek megválasztásával kapcsolatos átláthatóság javítására irányuló új jogi intézkedéseket; megjegyzi, hogy az igazságügyi reform terén elért eredményeknek köszönhetően a 2014. decemberi kormányközi konferencián négy újabb fejezetet lehetett megnyitni; további erőfeszítéseket sürget az ügyhátralékok és a bírósági eljárások időtartamának figyelemmel kísérésére és csökkentésére, valamint az alkotmánybíróság hatékonyságának fokozására;

13.  üdvözli a Montenegró által az igazságszolgáltatás függetlenségét és fokozott hatékonyságát célzó reformok végrehajtása terén elért eredményeket; továbbra is rendkívül aggasztónak tartja a bírói függetlenség jogtalan befolyásolását, különösen a bírók és ügyészek felvétele és előmenetele tekintetében; szorgalmazza a kinevezésre és előléptetésre vonatkozó kiválasztási feltételek sürgős javítását, valamint a törvényesség és arányosság elveinek betartását a fegyelmi eljárások során; sürgeti a bírók és ügyészek felvételével, előléptetésével és fegyelmi rendszereivel kapcsolatos kulcsfontosságú reformintézkedéseket; megjegyzi, hogy ezen aggodalmak némelyikét megoldhatja majd az igazságszolgáltatás szervezésével kapcsolatos jogszabálycsomag;

14.  aggasztónak tartja az alkotmánybíróság ügyhátralékát, különös tekintettel az emberi jogok feltételezett rendszeres megsértésével kapcsolatos ügyekre, mint amilyen például a szabálysértési törvény alkotmányosságának vizsgálatára irányuló indítvány;

15.  aggasztónak tartja, hogy nem történtek komoly erőfeszítések a háborús bűnök tekintetében fennálló büntetlenség megszüntetésére; ösztönzi az illetékes hatóságokat, hogy megfelelő időben indítsanak eljárást a háborús bűnösök ellen, még a legmagasabb szinten is; sürgeti az illetékes hatóságokat, hogy ténylegesen vizsgálják ki, emeljenek vádat, állítsák bíróság elé és büntessék a háborús bűncselekményeket a nemzetközi normáknak megfelelően, továbbá biztosítsák a bírósági ítéletek végrehajtását, illetve az áldozatok számára az igazságszolgáltatáshoz való gyors hozzáférést és a méltányos kártérítést;

16.  aggasztónak tartja, hogy a nemzetközi felajánlók által a hatóságok számára juttatott jelentős pénzügyi források ellenére a korrupció elleni küzdelem terén csak korlátozott előrelépés történt, holott a korrupció továbbra is fenyegetést jelent a demokratikus intézmények megfelelő működésére és stabilitására, a jogállamiságra és a gazdasági fejlődésre nézve; kéri, hogy a legfontosabb korrupcióellenes koordináló testület, a korrupció és a szervezett bűnözés elleni fellépésre irányuló stratégia végrehajtásáért felelős országos bizottság játsszon proaktívabb szerepet; sürgeti a kormány, a közélet valamennyi szegmense és a civil társadalom aktívabb részvételét és hatékony együttműködését a megelőzésben, valamint a jogalkotási keret megerősítésében és a visszaéléseket bejelentő személyek védelmében;

17.  sürgeti a hatóságokat, hogy javítsák az ügyészek, a bírák, a rendőrség és más bűnüldöző hatóságok kapacitásait, valamint a nyomozások, vádemelések és elmarasztaló ítéletek terén minden szinten, köztük a magas szintű korrupciós esetekben elért eredményességet; üdvözli a korrupcióval szembeni, és különösen a lobbitevékenységekkel, az általános igazgatási eljárásokkal és a közbeszerzéssel kapcsolatos törvények elfogadását, valamint az összeférhetetlenség megelőzéséről szóló törvények módosítását; szorgalmazza ezek hatékony végrehajtását annak érdekében, hogy biztosítani lehessen a bűnüldöző hatóságok közötti fokozottabb együttműködést, valamint az összeférhetetlenséggel és a vagyonnyilatkozatokkal kapcsolatos ellenőrzések rendszerének javítását; felkéri a Bizottságot, hogy szorosan kövesse nyomon e törvények végrehajtását; fontosnak tartja az intézmények megerősítését annak érdekében, hogy képesek legyenek proaktívabb megközelítést alkalmazni a korrupcióval szemben, továbbá úgy véli, hogy teljes körűen be kell vonni a Korrupcióellenes Ügynökség munkájának felügyeletéért felelős új parlamenti bizottságot, az ügynökség számára pedig elegendő forrást kell biztosítani; hangsúlyozza, hogy az igazságügyi rendszer függetlensége és elszámoltathatósága tekintetében fennálló hiányosságok továbbra is súlyos aggodalomra adnak okot, és akadályozzák a korrupció elleni fellépést;

18.  felszólítja továbbá bírói kart, hogy átláthatóbban dolgozzanak a korrupciós és a szervezett bűnözéssel kapcsolatos ügyekben, különösen az ilyen cselekményekben érintett vállalkozások, személyek és köztisztviselők neveinek az ítéletekben való közzététele tekintetében;

19.  megjegyzi, hogy a jogszabályok gyakori változásai akadályozhatják a szervezett bűnözés elleni küzdelem hatékonyságát; kéri az illetékes hatóságok kapacitásainak bővítését, különösen a nehéz esetek összetett kivizsgálása és kezelése tekintetében; üdvözli a büntetőtörvénykönyv módosítását, melynek célja a radikalizálódás és a vallásos szélsőségek megakadályozása és figyelemmel kísérése; üdvözli az új büntetőjogi törvényt, amely bűncselekménynek tekinti a „külföldi harcosok”, köztük a dzsihádisták tevékenységét; felkéri az illetékes hatóságokat, hogy hatékonyan hajtsák végre a vonatkozó jogi rendelkezéseket annak érdekében, hogy meg lehessen előzni és nyomon lehessen követni a montenegrói állampolgárok biztonságát fenyegető cselekményeket; hangsúlyozza a szélsőségesség valamennyi formája elleni fellépés fontosságát;

20.  üdvözli a Montenegró és az EUROPOL közötti stratégiai és műveleti együttműködési megállapodás aláírását, az EUROJUST-tal kötendő megállapodásra irányuló tárgyalásokban elért előrelépést, valamint a montenegrói intézmények megfelelő európai igazságügyi hálózatokon belül elnyert megfigyelői státuszát; ösztönzi az érintett európai igazságügyi testületekkel folytatott szoros operatív együttműködést, többek között az emberkereskedelem problémáját illetően;

21.  nyugtázza a civil társadalmi szervezetekkel való egyeztetési mechanizmusok javítására irányuló közelmúltbeli erőfeszítéseket a döntéshozatalban és a jogalkotásban megvalósuló fokozottabb átláthatóság inkluzív folyamatban történő megvalósítása érdekében; üdvözli a 23. és 24. fejezettel kapcsolatos cselekvési tervek felülvizsgálatáról szóló nyilvános vitát; felkéri az illetékes hatóságokat, hogy javítsák tovább a civil társadalmi szervezetek fenntartható állami finanszírozását és a megfelelő intézményi keretet; üdvözli, hogy a kormány a nem kormányzati szervezetek fejlesztésével foglalkozó új tanácsot jelölt ki; sürgeti az illetékes hatóságokat, hogy a jogi keret és az alkalmazott gyakorlatok módosítása révén védjék meg a civil társadalmi aktivistákat a jelentések szerint bizonyos újságok által szított támadásokkal és gyűlölettel szemben, és alakítsanak ki olyan légkört, amelyben félelem vagy megtorlás nélkül tudnak dolgozni;

22.  ismételten kiemeli a véleménynyilvánítás szabadsága mint az egyik uniós alapérték jelentőségét; elengedhetetlennek tartja az újságírók teljes függetlenségét; felettébb aggasztónak tartja a médiaszabadság romló helyzetét, továbbá a montenegrói médiamunkások körében érvényesülő alacsony szintű szakmai és etikai normákat; rendkívül sajnálatosnak tartja, hogy továbbra is célzott incidenseket követnek el újságírókkal és médiatulajdonosokkal szemben; megjegyzi, hogy a montenegrói kormány bizottságot állított fel az újságírókkal szemben elkövetett támadások kivizsgálása céljából; sürgeti az illetékes hatóságokat, hogy hajtsák végre e bizottság ajánlásait, és érjenek el következetesen jó eredményeket az elkövetők elleni bűnvádi eljárások és jogerős ítéletek terén; a demokratikus normák elmélyítése érdekében alapvető jelentőségűnek tartja a független közszolgálati média jelenlétét, amelyet szerkesztői függetlenség, valamint stabil és fenntartható finanszírozás jellemez; hangsúlyozza mindazok felelősségét, akik a politikával és a médiával foglalkoznak, hogy az eltérő vélemények számára teremtsék meg a tolerancia légkörét; hangsúlyozza, hogy a média szabadságát támogató nyilatkozatok hozzájárulnak az újságírók tiszteletben tartását és védelmét elősegítő légkör kialakításához; üdvözli a média képviselői között létrejött megállapodást a szakmai etikai kódex felülvizsgálatára, amely a média önszabályozásának javítása irányában tett első lépés; úgy véli, hogy olyan egyértelmű jogi keretet kell elfogadni, amely meghatározza a média tulajdoni viszonyaira és a médiafinanszírozásra vonatkozó szabályokat;

23.  úgy véli, hogy a múlt önkényuralmi rendszerével kapcsolatos átláthatóság, ezen belül a titkosszolgálatok archívumainak nyilvánosságra hozatala az első lépés a fokozott demokratizálódás, az elszámoltathatóság és egy erősebb intézményrendszer felé;

24.  üdvözli, hogy a megkülönböztetés elleni törvényt csaknem teljes mértékben összhangba hozták a közösségi joganyaggal; felszólítja a hatóságokat a faji alapú megkülönböztetéssel és a szankciókról szóló rendelkezésekkel kapcsolatos fennmaradó hiányosságok orvoslására; felszólítja a hatóságokat, hogy biztosítsanak minden szükséges pénzügyi és adminisztratív forrást az Antidiszkriminációs Tanács számára; elismeri ugyan, hogy történt némi előrelépés a roma népesség társadalmi befogadása és oktatása terén, de aggasztónak tartja a roma tanulók iskolából való kimaradási arányát és a teljes diákpopuláción belüli alacsony arányát; szorgalmazza a roma lakosság lakhatását, egészségét, oktatását és foglalkoztatását támogató kezdeményezéseket, valamint a roma nők társadalmi szerepvállalásának növelését és a roma női diákok oktatását; üdvözli az illetékes hatóságoknak az LMBTI-jogok védelmére tett erőfeszítéseit a második meleg méltóság felvonuláson, amely incidensek nélkül zajlott le; aggodalmát fejezi ki ugyanakkor amiatt, hogy továbbra is történnek támadások LMBTI személyek és aktivisták ellen; sürgeti egyrészt a politikai, másrészt a civil szereplőket, hogy küzdjenek a szexuális kisebbségekkel szembeni széles körben elterjedt ellenségeskedés és erőszak ellen, különösen a közvélemény nevelésére és tájékoztatására irányuló erőfeszítésekkel az attitűdök megváltoztatása érdekében, valamint megfelelő képzést biztosítva a rendőrség, az ügyészek és a bírók számára;

25.  üdvözli a fogyatékossággal élőkre vonatkozó jogi keret javítását; megjegyzi, hogy az uniós joganyagnak való megfeleléshez további intézkedésekre van szükség; sürgeti a kormányt, hogy gyorsítsa fel az épületek akadálymentesítését, és sajnálatosnak tartja, hogy a legtöbb állami és önkormányzati intézmény épületei – ideértve a kiemelt épületeket, például a parlamentet és a bíróságokat is – továbbra sem akadálymentesek; továbbra is aggasztónak tartja, hogy a fogyatékossággal élő körében magas az általános iskola és a középiskola után az oktatásból lemorzsolódók aránya; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy kellő átláthatóság jellemezze a fogyatékossággal élők rehabilitációját és foglalkoztatását támogató alapot és annak kiadásait;

26.  hangsúlyozza, hogy még jobban meg kell erősíteni a gyermekekkel kapcsolatos jogszabályok és szakpolitikák végrehajtását és nyomon követését, valamint megfelelő kapacitásokat kell biztosítani e célból; kéri, hogy fokozzák a gyermekek oktatásának minőségét, és tegyenek további erőfeszítéseket a veszélyeztetett gyermekek támogatása céljából; rámutat, hogy az igazságszolgáltatáshoz való szélesebb körű hozzáférés előmozdítása érdekében fontos, hogy a fiatalkorúak igazságszolgáltatási rendszerének reformját a közigazgatási, polgári és büntetőjogi eljárásokban részt vevő gyermekekre is kiterjesszék;

27.  aggasztónak tartja, hogy a női jogok, a nemek közötti egyenlőség, a nők politikai életben és munkaerőpiacon való részvétele és a családon belül erőszak elleni küzdelem terén továbbra is csak korlátozott előrelépés történt; hangsúlyozza, hogy a női jogok, a nemek közötti egyenlőség, a nők politikai életben és munkaerőpiacon való részvétele és a családon belül erőszak elleni küzdelem terén sürgősen fel kell gyorsítani az előrelépést; ebben a tekintetben sürgeti a parlament fokozottabb bevonását, a civil társadalommal folytatott strukturáltabb együttműködést és az intézményi kapacitások fejlesztését, beleértve a szociális szolgálatok és a bűnüldöző hatóságok közötti együttműködés fejlesztését; szorgalmazza, hogy az áldozatok jogai kerüljenek valamennyi intézkedés középpontjába, továbbá hogy gyakoroljanak kellő körültekintést a családon belüli erőszak megakadályozása, kivizsgálása, büntetése és az azzal kapcsolatos kártérítések esetében;

28.  üdvözli Montenegró azon szakpolitikáit, amelyek a tolerancia és a befogadás légkörének megteremtésére irányulnak az összes nemzeti kisebbség számára; határozottan arra bátorítja a montenegrói hatóságokat, hogy továbbra is védelmezzék a Boka Kotorska régió többnemzetiségű identitását, és fokozzák a régió kulturális és gazdasági együttműködését a szomszédos EU-tagállamokkal;

29.  örömmel látja, hogy a gondolat-, a lelkiismeret- és a vallásszabadságot továbbra is garantálják és tiszteletben tartják; megjegyzi, hogy továbbra is feszültség érzékelhető a szerb és a montenegrói ortodox egyház között, elsősorban tulajdonjogi kérdésekben; kéri, hogy fogadjanak el új törvényt a vallási közösségek jogállásáról;

30.  buzdítja a kormányt, hogy hajtson végre a korrupcióellenes mechanizmusokról szóló jogszabályi rendelkezéseket is tartalmazó fenntartható gazdasági reformokat a versenyképesség növelése és a strukturális hiányosságok orvoslása, a jelentős méretű informális szektor kezelése és az üzleti környezet átfogó javítása érdekében; szorgalmazza a különböző partnerek közötti szociális párbeszéd erősítését; sürgeti továbbá a gazdaságpolitika kialakításával és összehangolásával kapcsolatos kapacitások megerősítését, akár nyilvános konzultációk keretében is, többek között a regionális különbségek csökkentése érdekében; hangsúlyozza, hogy hatékonyan fel kell lépni az adócsalással szemben; aggasztónak tartja, hogy a jogi és igazságszolgáltatási bizonytalanság, többek között az engedélyek kiadása, az adóigazgatási eljárások és a szerződések érvényesítése, kockázatokat jelenthetnek a gazdasági élet szereplői számára, és ezek miatt Montenegró kevésbé vonzó a külföldi befektetések számára; hangsúlyozza, hogy sürgősen rendezni kell a kereskedelmi vitákat a Montenegró gazdasága számára kulcsfontosságú külföldi befektetőkkel; osztja a munkaerő-piaci helyzet kézzelfogható javulásának hiányával, valamint a fiatalok munkanélküliségével és a hosszú távú munkanélküliséggel kapcsolatos aggodalmakat, ezért aktív munkaerő-piaci intézkedéseket sürget;

31.  megjegyzi, hogy még mindig nem kielégítő a párbeszéd az ipari ágazat két partnere között, és kéri, hogy erősítsék meg még jobban az új szakszervezetek alapítóinak jogait, üdvözli a munkaügyi törvény módosításait, amelyek szabályozzák az alkalmazottak jogait csőd esetén; bátorítja a kormányt, hogy gyorsítsa fel az első foglalkoztatási és szociális reformprogramjával kapcsolatos munkát annak érdekében, hogy azonosítani tudja a Montenegró előtt álló legfontosabb foglalkoztatáspolitikai, társadalmi befogadással és a szegénység csökkentésével kapcsolatos kihívásokat, és meg tudjon felelni azoknak;

32.  üdvözli a kisvállalkozói intézkedéscsomag végrehajtását, valamint hogy Montenegró csatlakozott a vállalkozások versenyképességét és a kis- és középvállalkozásokat segítő EU-programhoz (COSME); kéri, hogy gyorsítsák fel a közszféra által a kkv-knak nyújtott támogatási rendszereket, hiszen a kkv-k a gazdasági fejlődés motorjai közé tartoznak;

33.  továbbra is súlyosan aggasztónak tartja a legnagyobb montenegrói ipari gyártó, a KAP alumíniumüzem csődeljárásának késedelmes rendezését, amely ellentétes az ország stabilizációs és társulási megállapodás szerinti kötelezettségeivel; sürgeti a kormányt és az érintett feleket, hogy jussanak tartós megoldásra a KAP vonatkozásában, tiszteletben tartva a stabilizációs és társulási megállapodás állami támogatásokra vonatkozó szabályait, az átláthatóságot és a jogállamiságot;

34.  sajnálattal veszi tudomásul, hogy Montenegró figyelmen kívül hagyta a ciprusi bíróságnak a KAP eladása ügyében hozott végzését, és felszólítja Montenegrót, hogy teljes körűen ismerje el az uniós tagállamok igazságügyi hatóságainak vonatkozó határozatait;

35.  ösztönzi Montenegrót, hogy az éghajlatváltozással kapcsolatos uniós vívmányokkal való összehangolás biztosítása érdekében, az igazgatási kapacitás megszilárdítása, fenntartható energiapolitika kialakítása és a beruházásokat ösztönző környezetbarát gazdasági modell előmozdítása révén tegyen további erőfeszítéseket a környezetvédelem és az éghajlatváltozás terén; emlékeztet rá, hogy olyan nemzeti energiastratégiát kell kialakítani, amely tekintetbe veszi a rendelkezésre álló sokféle megújuló energiaforrást, valamint hogy a természeti örökséget, illetve a védett és nemzetközileg elismert területeket tiszteletben kell tartani; sürgős konzultációkat szorgalmaz a határokon átnyúló projektekről;

36.  hosszú távú tervezésre szólít fel a tengerparti idegenforgalom terén, valamint olyan szilárd mechanizmusok létrehozására, amelyek megakadályozzák a környezet pusztítását és a korrupciót a területfejlesztés és az építési beruházások terén;

37.  üdvözli Montenegró proaktív részvételét és konstruktív szerepét a regionális és nemzetközi együttműködésben, valamint a regionális megbékélési folyamatban; gratulál a kormánynak, amiért sikerült teljes mértékben igazodni az EU közös kül- és biztonságpolitikájához, és ösztönzi a hatóságokat, hogy továbbra is hangolják össze országuk külpolitikai álláspontját az EU álláspontjával, különösen a jelenlegi nemzetközi terrorfenyegetés helyzetében; elismerését fejezi a kormánynak, amiért – Albániával együtt – Montenegró volt az egyetlen tagjelölt ország a nyugat-balkáni térségben, amely teljes mértékben azonosult az Unió Ukrajnával kapcsolatos álláspontjaival és határozataival; felszólítja a montenegrói hatóságokat, hogy fűzzék szorosabbra az együttműködést nemzetközi politikai és gazdasági partnereikkel, hogy ezáltal ellenállóbbá tegyék az országot a külső nyomásokkal, valamint az ország és a régió stabilitásának megingatását célzó kísérletekkel szemben; üdvözli az ország részvételét az EU, a NATO és az ENSZ polgári és katonai misszióiban;

38.  felhívja a NATO tagjait, és különösen azokat az uniós tagállamokat, amelyek tagjai a NATO-nak, hogy az adriai térség biztonságának fokozása érdekében aktívan támogassák Montenegró NATO-tagságát, hiszen már a térség valamennyi állama tagja a NATO-nak, és ezáltal hozzájárul a régió biztonságához;

39.  ösztönzi Montenegrót, hogy a csatlakozási folyamat legkorábbi szakaszában, konstruktív módon és a jó szomszédság szellemében rendezze a szomszédos államokkal a nyitott kétoldalú kérdéseket; ismételten hangsúlyozza, hogy mihamarabb rendezni kell Horvátországgal, Bosznia-Hercegovinával, Szerbiával és Koszovóval a lezáratlan határkijelölési kérdéseket; szorgalmazza a szomszédos országokkal a csatlakozási tárgyalásokkal kapcsolatos tapasztalatok megosztása révén történő további együttműködést; üdvözli Montenegró megfigyelői státusát az Energia Charta Egyezményben;

40.  sürgeti, hogy a Horvátországgal fennálló határvitát haladéktalanul és kölcsönös megállapodás útján oldják meg, és amennyiben nem sikerül kölcsönösen elfogadható megállapodást találni, a nemzetközi jog elveinek megfelelően forduljanak a hágai Nemzetközi Bírósághoz;

41.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint Montenegró kormányának és parlamentjének.

(1) HL L 108., 2010.4.29., 3. o.


A Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságról szóló 2014. évi eredményjelentés
PDF 266kWORD 111k
Az Európai Parlament 2015. március 11-i állásfoglalása a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság által elért eredményekről szóló 2014. évi jelentésről (2014/2948(RSP))
P8_TA(2015)0064B8-0212/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Tanács 2005. december 16-i, az uniós tagjelölt státusz megadásáról szóló határozatára, valamint 2013. december 17-i következtetéseire; tekintettel az Európai Unió Tanácsának 2014. december 16-i következtetéseire,

–  tekintettel az Európai Tanács 2003. június 19–20-i theszaloníki ülésének a nyugat-balkáni államok Európai Unióhoz való csatlakozásáról szóló elnökségi következtetéseire,

–  tekintettel az EU–Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság Stabilizációs és Társulási Tanács 2014. július 23-i tizenegyedik ülésére,

–  tekintettel a Bizottság elért eredményekről szóló jelentésére (SWD(2014)0303), és a „Bővítési stratégia és a legfontosabb kihívások 2014–2015-ben” című, 2014. október 8-i közleményére (COM(2014)0700), valamint a 2014. augusztus19-én elfogadott, a 2014–2020 közötti időszakra szóló indikatív stratégiai dokumentumra,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának 817 (1993) sz. és 845 (1993) sz. határozataira,

–  tekintettel a Nemzetközi Bíróságnak az 1995. szeptember 13-i ideiglenes megállapodás alkalmazásáról szóló ítéletére,

–  tekintettel a Velencei Bizottság által az ország alkotmányának hét módosításáról kiadott, 2014. október 10–11-i véleményre,

–  tekintettel az EBESZ Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala nemzetközi választási megfigyelő missziójának az elnöki és előrehozott parlamenti választásokról szóló megállapításaira,

–  tekintettel az EU–Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság Parlamenti Vegyes Bizottság 2014. november 26–27-én megtartott 12. ülésére,

–  tekintettel korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel Ivo Vajgl, az országért felelős külügyi bizottsági állandó előadó által végzett munkára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság kilenc éve uniós tagjelölt ország és az uniós vívmányokhoz való igazodás tekintetében a tagjelölt országok között a legeredményesebb;

B.  mivel a Bizottság egymás után hat alkalommal ajánlotta a Tanácsnak a csatlakozási tárgyalások megkezdését; mivel az ország felkészült arra, hogy tárgyaljon az EU-val; mivel az elmúlt nyolc évben a Parlament folyamatosan felszólított arra, hogy nyissák meg a csatlakozási tárgyalásokat az országgal, és mivel a tárgyalások megnyitásának további késedelme negatív hatást gyakorolhat az országban zajló reformfolyamatokra és az EU hitelességére a térségben;

C.  mivel a Tanács a Görögországgal fennálló megoldatlan ügy miatt eddig megakadályozta, hogy az ország a csatlakozási folyamat következő szakaszába lépjen; mivel a kétoldalú kérdések nem arra szolgálnak, hogy akadályozzák az Európai Unióval folytatott csatlakozási tárgyalásokat; mivel az uniós integrációs folyamatban való előrelépés hiánya növelheti a regionális stabilitás és az EU hitelessége tekintetében felmerülő költségeket, valamint az ország demokratikus standardjainak csökkenését eredményezheti;

D.  mivel ez a további halasztás hozzájárul a macedóniai közvéleménynek az uniós integrációs folyamatban kialakult patthelyzet miatti csalódottságához, és azzal a kockázattal jár, hogy súlyosbítja a belföldi problémákat és a belső feszültségeket;

E.  mivel minden (potenciális) tagjelölt országot a saját érdemei alapján ítélnek meg, és a szükséges reformok gyorsasága és minősége határozza meg a csatlakozási menetrendet;

F.  mivel a kétoldalú kérdésekkel – konstruktív szellemben – a lehető leghamarabb foglalkozni kell, figyelembe véve az ENSZ és az EU elveit és értékeit;

G.  mivel a kormány és az ellenzék közötti konstruktív és inkluzív párbeszéd hiánya és a választásokat követően az ellenzék által folytatott bojkott megnehezíti a parlamenti munkát; mivel a kormány és az ellenzék közös felelőssége a fenntartható politikai együttműködés biztosítása, amely alapvető fontosságú az ország demokratikus fejlődése és az európai csatlakozási menetrend követése szempontjából; mivel a választásokra elfogult médiatudósítások mellett és az állami és párttevékenységek összefonódásával fémjelzett légkörben került sor;

H.  mivel a Parlamenti Vegyes Bizottság 12. ülésén nem tudtak közös ajánlást elfogadni; mivel a csatlakozási folyamat feletti parlamenti ellenőrzés biztosítása érdekében elengedhetetlen a megfelelően működő parlamenti vegyes bizottság;

I.  mivel a jogállamiság, a médiaszabadság, a regionális együttműködés és a jószomszédi kapcsolatok az uniós bővítési folyamat elengedhetetlen elemei;

J.  mivel a korrupció és a szervezett bűnözés továbbra is súlyos problémát jelent; mivel a véleménynyilvánítás szabadságát továbbra is fenyegetik;

1.  felszólítja – egymást követően immár kilencedszer – a Tanácsot, hogy haladéktalanul jelölje ki a csatlakozási tárgyalások megkezdésének időpontját a lendület fenntartása, az uniós vívmányokkal kapcsolatos reformok elősegítése és a demokratizálódási folyamat erősítése érdekében; ismételten hangot ad annak a nézetének, miszerint az elnevezéssel kapcsolatos probléma – amely kétoldalú ügy – nem jelenthet akadályt a tárgyalások megkezdése tekintetében, ugyanakkor azt a csatlakozási folyamat befejezése előtt meg kell oldani; támogatja a Bizottság véleményét, miszerint az, hogy a felek csaknem két évtizednyi, közvetítéssel zajló tárgyalást követően képtelenek kompromisszumot kötni, közvetlen és kedvezőtlen hatással van az ország és lakossága európai törekvéseire; felhívja mindkét kormányt, hogy tegyenek konkrét lépéseket egy kölcsönösen elfogadható megoldás megtalálása érdekében; megismétli annak fontosságát és szükségességét, hogy konstruktív módon közelítsék meg a szomszédokkal kapcsolatos kihívásokat e kétoldalú kérdésekben;

2.  emlékeztet a tagállamok azon kötelezettségvállalására, miszerint 2015-ben ismét visszatérnek a kérdésre azzal a céllal, hogy megkezdjék a csatlakozási tárgyalásokat; úgy véli, hogy a csatlakozási tárgyalások megkezdése csak pozitívan befolyásolhatja a kétoldalú viták megoldását, ugyanakkor nagyon szükséges további reformokat ösztönöz, különösen a jogállamiság, az igazságszolgáltatás függetlensége és a korrupció elleni küzdelem tekintetében; hangsúlyozza, hogy a tárgyalások megkezdésének további késedelme egyre nagyobb és kiszámíthatatlan költségekkel jár az ország és a regionális stabilitás szempontjából; hangsúlyozza, hogy a status quo további fenntartása aláássa az EU bővítési politikájának hitelességét és hatékonyságát, valamint az EU térségbeli pozícióját;

3.  újfent hangot ad azon álláspontjának, hogy kétoldalú kérdések nem használhatók fel eszközként a csatlakozási folyamat hátráltatására; úgy véli, ezek nem akadályozhatják a csatlakozási tárgyalások hivatalos megindítását, hanem a csatlakozási folyamat lehető legkorábbi szakaszában rendezni kell őket; tisztában van azzal, hogy az egyik fél nem tartja be a Nemzetközi Bíróságnak az 1995. szeptemberi ideiglenes megállapodás alkalmazásáról szóló, 2011. december 5-i ítéletét; felhívja Görögországot, hogy ismételten erősítse meg a 2003-as theszaloníki cselekvési programban szereplő kötelezettségvállalását, valamint hogy teremtsen kedvező környezetet a két ország közti nézetkülönbségek európai értékek és alapelvek szellemében történő megoldásának; további előrehaladásra szólít fel, többek között a kormányok közötti folyamatos magas szintű kapcsolattartás és a Bulgáriával való kétoldalú kapcsolatok terén, a közös problémákat rendező, jószomszédi viszonyról szóló megállapodás kialakítása érdekében; ismételten aggodalommal állapítja meg, hogy a jelenlegi vitában történelmi érvek hangzanak el, és örömmel fogad bármilyen erőfeszítést annak érdekében, hogy a szomszédos uniós tagállamokkal együtt ünnepeljék meg közös történelmük nevezetes eseményeit; úgy véli, hogy ez hozzájárulna a történelem jobb megértéséhez és a jószomszédi kapcsolatokhoz;

4.  aktívabb uniós kötelezettségvállalásra szólít fel, és támogatja az uniós politikai vezetők proaktív megközelítését; felhívja az új főképviselőt/alelnököt, hogy tegyen új kezdeményezéseket a jelenlegi patthelyzet megoldására, valamint az ENSZ különleges megbízottjával együttműködve munkálkodjék egy kölcsönösen elfogadható megoldás létrehozásán; felhívja a Tanácsot, hogy 2015 első felében folytasson alapos vitát a macedóniai uniós csatlakozás kilátásairól; fenntartja, hogy az integrációs folyamat során valamennyi tagjelölt és potenciálisan tagjelölt országgal saját érdemeik alapján kell foglalkozni; úgy véli, hogy a Bizottsággal folytatott magas szintű csatlakozási párbeszéd más minőséget ad a reformfolyamatnak;

5.  felhívja a NATO tagjait, és különösen azokat az uniós tagállamokat, amelyek tagjai a NATO-nak, hogy aktívan támogassák Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság NATO-tagságát, hogy nagyobb biztonságot és politikai stabilitást teremtsenek Délkelet-Európában;

6.  ösztönzi a történelemmel, kultúrával, oktatással és az európai értékek előmozdításával kapcsolatos határokon átnyúló együttműködés kialakítását, amely támogatja a demokratikus változásokra irányuló erőfeszítéseket; felhívja a szomszédos uniós tagállamokat, hogy a jószomszédi kapcsolatok szellemében támogassák a demokratikus változások bevezetésére való hajlandóságot, ami azt jelenti, hogy támogatják a tárgyalási folyamat megkezdését;

7.  ösztönzi az országot a történelemmel és oktatással foglalkozó közös szakértői bizottságok létrehozására, azzal a céllal, hogy hozzájáruljanak a történelem objektív értelmezéséhez, megerősítsék a felsőoktatási együttműködést, és előmozdítsák a fiatal nemzedékek szomszédos népek iránti pozitív hozzáállását;

8.  határozottan arra bátorítja a hatóságokat és a civil társadalmat, hogy tegyék meg a történelmi összebékítésre irányuló megfelelő intézkedéseket a különböző etnikai csoportok közötti és e csoportokon belüli megosztottság feloldása érdekében, beleértve a bolgár identitású állampolgárokat is;

9.  tudomásul veszi az alkotmány tekintetében javasolt módosításcsomagot; úgy véli, hogy a javaslatok egy részén, többek között a házasság fogalmának meghatározásával és a nemzetközi pénzügyi övezetek kialakításával kapcsolatos rendelkezéseken további javításokat lehetne tenni a Velencei Bizottság ajánlásaival összhangban; emlékeztet továbbá arra, hogy tiszteletben kell tartani az Emberi Jogok Európai Egyezményét, valamint figyelembe kell venni az uniós vívmányokat is; hangsúlyozza, hogy az alkotmány bármiféle módosítására irányuló jogszabály végrehajtását gondosan elő kell készíteni; hangsúlyozza, hogy a hosszú távra szóló alkotmányos változtatás előfeltétele a széles körű politikai támogatás, a konstruktív párbeszéd és az összes politikai erő közötti együttműködés; hangsúlyozza, hogy mindenre kiterjedő nyilvános vitára, alapos konzultációra és az ellenzéki pártokkal, a civil társadalommal és az érintett felekkel való konszenzus kiépítésére van szükség;

10.  aggódik a polarizált belföldi viszonyok miatt; felhívja a kormányt, hogy tartsa tiszteletben a parlament szerepét azáltal, hogy elegendő mozgásteret és időt biztosít a – többek között alkotmányos változtatásokról szóló – konzultációkhoz a teljes mértékű, független parlamenti ellenőrzés lehetővé tétele érdekében; felhívja a kormányt és az összes politikai pártot, hogy törekedjenek a kapcsolatok javítására a politikai stabilitás fenntartása érdekében, biztosítsanak fenntartható, konstruktív politikai együttműködést és gyorsítsák fel az európai menetrendet; emlékeztet arra, hogy a működőképes demokrácia alapja a megegyezés; hangsúlyozza, hogy javítani kell a csatlakozási folyamat befogadó jellegét és átláthatóságát; hangsúlyozza, hogy a választásokat követő bojkott olyan probléma, amelyet a parlament megfelelő működésének biztosítására irányuló, a kormány és az ellenzék közötti megosztott felelősség szellemében kell megoldani; sürgeti az Unió főképviselőjét/alelnökét, hogy működjön együtt a pártokkal a párbeszéd megkönnyítése érdekében;

11.  komolyan aggódik a kormány és az ellenzék viszonyának romlása miatt, különösen a miniszterelnöknek az ellenzék vezetőjével szembeni legutóbbi vádjai, illetve a bűncselekményekre célzó viszontvádak tekintetében; elítél minden illegális megfigyelést, és felszólít arra, hogy minden állítást hozzanak nyilvánosságra, és szabadon tudósítsanak róla; független vizsgálatra szólít fel minden állításra és a végzett megfigyelésre vonatkozóan az átláthatóság, pártatlanság és az ártatlanság vélelme elvének teljes tiszteletben tartása mellett; megismétli, hogy fontos a véleménynyilvánítás szabadsága alapelvének fenntartása; felszólítja az összes politikai szereplőt, hogy kezdjenek konstruktív párbeszédbe, az ország és lakói stratégiai prioritásaira összpontosítva;

12.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a parlamenti vegyes bizottság rendes munkájába nem kapcsolódik be az ellenzék; elengedhetetlennek tartja, hogy a parlamenti vegyes bizottság megfelelő működését minden parlamenti párt megfelelő képviselete révén biztosítsák annak eljárásai során;

13.  aggodalmának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy az etnikumok közötti együttélés továbbra is törékeny, és ez kihívás elé állítja az országot; aggodalmát fejezi ki az etnikumok között növekvő feszültségek miatt, amelyek a közösségek közötti bizalom hiányát tükrözik; határozottan elítéli az etnocentrikus vagy megosztó nyelvezet használatát, különösen a választási kampányok során; hangsúlyozza, hogy az uniós csatlakozási tárgyalások megkezdése az etnikumok közötti kohézió e közös cél mentén történő erősítésével segíthet az országnak e kihívás hathatósabb kezelésében; elítéli a szélsőséges nacionalizmus és etnocentrizmus minden formáját, amely elmélyíti a társadalmi megosztottságot; felszólít minden politikai pártot és civil társadalmi szervezetet, hogy tevékenyen mozdítsa elő a befogadó és toleráns, több etnikumú és több vallású társadalmat, és védelmezze az etnikai kisebbségekhez tartozó személyek alapvető jogait; emlékeztet arra, hogy az oktatás nélkülözhetetlen szerepet játszik a különböző emberek közötti tolerancia és tisztelet elérésében; felszólítja a Bizottságot, hogy vezessen be több olyan projektet és programot, amelyek célja az etnikumok közötti párbeszéd és kölcsönös megértés erősítése;

14.  üdvözli, hogy az uniós menetrend továbbra is az ország stratégiai prioritásának számít; sürgeti az országot, hogy még inkább szilárdítsa meg a reformokat, valamint számolja fel azokat a szakpolitikákat és gyakorlatokat, amelyek még mindig gátat képezhetnek az ország európai jövője előtt, és biztosítson előrehaladást az Unióval kapcsolatos reformprioritások végrehajtása terén, többek között a magas szintű csatlakozási párbeszéd keretében is;

15.  megjegyzi, hogy a 2014. áprilisi elnök- és előrehozott parlamenti választások lebonyolítását az EBESZ/Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala (ODIHR) hatékonynak értékelte; azonban osztozik az állami és párttevékenységek közötti határ – a demokratikus választásokra vonatkozó nemzetközi kötelezettségekkel ellentétes – elmosódása, valamint az elfogult médiatudósítások és a szavazók állítólagos megfélemlítése miatti aggodalmakban; üdvözli a választási reformokat, de sürgeti a hatóságokat, hogy vizsgálják ki a választások előtt és alatt történt állítólagos szabálytalanságokat; felhívja a kormányt, hogy kellő időben kövesse a Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala ajánlásait a választási folyamat javítása, így a választói névjegyzék kezelése és pontossága érdekében; e tekintetben emlékeztet arra, hogy a nemzetközi normáknak megfelelő választói névjegyzéket kell létrehozni;

16.  sürgeti a kormányt, hogy kezelje az előcsatlakozási támogatási eszköz keretében nyújtott támogatás megvalósításának hiányosságait, köztük az ellenőrzési rendszer rendszerszintű problémáit, az intézményeken belüli és az azok közti elégtelen koordinációt, a közbeszerzésekben tapasztalható lemaradásokat, az intézményekre jellemző alacsony felhasználási arányt és alacsony kapacitást; felszólít az uniós támogatás és a nemzeti reformstratégiák közti kapcsolat erősítésére, valamint szorgalmazza, hogy az előcsatlakozási támogatási eszköz forrásait arra használják fel, hogy az országban jóval nagyobb költségvetési decentralizációt mozdítsanak elő; felszólít a támogatások nagyobb arányú kihasználására, valamint a programok végrehajtásának felgyorsítására az uniós támogatás hatásának fokozása érdekében;

17.  üdvözli a közszolgálatra és az állami foglalkoztatásra vonatkozó új jogalkotási keret 2014. februári elfogadását, ami előrelépést jelent az egységes, átlátható és elszámoltatható közigazgatás biztosítása irányába; aggodalommal tölti el, hogy a közigazgatás a jogalkotás területén tett előrelépések ellenére továbbra is széttöredezett, politikai indíttatású és politikai befolyás alatt áll; határozottan ösztönzi a közigazgatás szakmaiságának, semlegességének és függetlenségének megerősítését minden szinten, a jog végrehajtására irányuló erőfeszítéseket szorgalmaz az átláthatóság, az érdemen alapuló és kiegyensúlyozott képviselet alapelveinek teljes körű tiszteletben tartása mellett; felhívja a kormányt, hogy fogadjon el az államháztartási gazdálkodásra vonatkozó reformprogramot;

18.  sürgeti az ohridi keretmegállapodás teljes körű végrehajtását; felszólít a keretmegállapodás végrehajtására vonatkozó felülvizsgálat lezárására annak érdekében, hogy ennek alapján politikai ajánlások születhessenek; határozottan ajánlja, hogy az ohridi keretmegállapodást a jogállamiság, a közösségek közötti kapcsolatok és a folyamatos decentralizáció alapvető elemének tekintsék; határozottan ösztönzi a helyi kormányzás fejlesztését és a hosszú távú bizalomépítő intézkedések előmozdítását politikai szinten, például nyilvános viták megtartását az az ohridi keretmegállapodás előnyeinek ismertetése céljából; e tekintetben felhívja a kormányt és az illetékes helyi hatóságokat, hogy folytassák az integrált oktatásra vonatkozó stratégia végrehajtását, és biztosítson megnövelt finanszírozást e célra; fontosnak tartja a civil társadalmi szervezetek e folyamatba való bevonását; proaktívabb megközelítést ajánl az összes közösség etnikai, kulturális és nyelvi identitásának biztosítása érdekében;

19.  üdvözli a jogalkotási vívmányokkal való nagyfokú összhang megteremtését, a bíróságok hatékonyságának és szakmaiságának az átfogó igazságszolgáltatási reformok miatti növekedését; ugyanakkor aggodalommal tölti el, hogy egyes bíróság eljárások esetében nem helyénvaló politikai befolyás érvényesül, és hangsúlyozza, hogy az igazságszolgáltatásnak a parlamenti és végrehajtó ágak által gyakorolt minden külső befolyástól függetlenül kell működnie; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell az igazságügyi normáknak az európai normákkal és a legjobb gyakorlattal összhangban lévő, megfelelő alkalmazását; az igazságszolgáltatás egyesítésére szólít fel az igazságügyi rendszer kiszámíthatóságának és a nyilvánosság bizalmának szavatolása érdekében; felszólít az igazságszolgáltatás minőségének javítására, a bíróságon kívüli jogorvoslati lehetőségek és az alternatív vitarendezés fokozott alkalmazására, a jobb stratégiai tervezés megvalósítására, a társadalom kiszolgáltatott tagjainak az igazságszolgáltatáshoz való jobb hozzáférése biztosítására, valamint a szakmai és civil társadalmi szervezetek nagyobb mértékű bevonására az igazságszolgáltatás függetlenségének ellenőrzésébe;

20.  tudomásul veszi a 2011–2015 közötti időszakra vonatkozó, korrupció elleni programok végrehajtása terén tett előrelépéseket, a személyekre és intézményekre vonatkozó feddhetetlenségi rendszer, valamint az intézmények közötti és nemzetközi együttműködés megerősítését; megjegyzi, hogy jelentős alapvető problémák várnak megoldásra a pénzmosás elleni jogszabályok – többek között a határokon átnyúló ügyek – végrehajtása, a nemzeti kockázatértékelés elvégzése és a működési hatékonyság javítása terén; ismételten kiemeli, hogy e kérdés kezelése terén a független és teljesen működőképes Állami Korrupcióellenes Bizottságnak kell a vezető állami intézménynek lennie; a bizottság munkájának javítása érdekében felkéri az illetékes hatóságokat, hogy javítsák a bíróságok és az ügyészség összekapcsolódó informatikai rendszereket, és hozzanak létre központi nyilvántartást a hivatalos személyekről;

21.  felszólít a korrupció ellen irányuló szakpolitikák, valamint a különösen a politikára, a közigazgatásra, a közbeszerzésre és a bűnüldözésre vonatkozó jogszabályok hatékonyabb végrehajtására, továbbá az adminisztratív kapacitások növelésére; további erőfeszítéseket sürget a korrupciós ügyek elleni küzdelem során hozott ítéletek mérlegének elkészítése érdekében, beleértve a magas szintű ügyeket is; felhívja a független civil társadalmi szervezeteket és a médiát, hogy tárják fel a korrupciós eseteket, és támogassák független és pártatlan vizsgálatok és tárgyalások lefolytatását; felszólítja az államügyészi hivatalt, hogy tegye lehetővé az e téren tett állítások megfelelő és időben történő kivizsgálását;

22.  megelégedéssel veszi tudomásul, hogy a szervezett bűnözés elleni küzdelem tekintetében biztosított a jogi és intézményi keret; méltányolja, hogy az ország aktív regionális és nemzetközi együttműködést folytat, többek között az Eurojuston és az Europolon keresztül is; üdvözli a szervezett csoportok ellen végrehajtott sikeres rendőrségi műveletek számát, kiemelve a kábítószer-kereskedelem és az embercsempészet nemzetközi útvonalainak elvágását;

23.  elítéli a politikai és/vagy vallási szélsőséges megnyilvánulás minden formáját, valamint a nyugat-balkáni országok és az uniós tagállamok között határokon átnyúló együttműködést tart szükségesnek; üdvözli a büntető törvénykönyv módosításait, amelyek részletesebben meghatározzák a politikai és/vagy vallási szélsőséges csoportokban részt vevő személyek esetében a bűncselekményeket és a büntetéseket; tekintettel a jelenlegi nemzetközi terrorfenyegetésekre, ismételten nyomatékosan kiemeli egy megelőző jellegű közös kül-, biztonság- és védelempolitikai stratégia szükségességét; emlékeztet arra, hogy a közpolitikának a szélsőséges megnyilvánulások minden formája ellen küzdenie kell, és ennek során gondosan kerülni kell bármely vallási csoport megbélyegzését;

24.  sajnálatosnak tartja, hogy a jogalkotás terén nem működnek együtt a civil társadalmi szervezetekkel és a közszférán belüli érdekelt felekkel; rámutat, hogy az említett együttműködésnek a kormány arra irányuló valódi szándékán kell alapulnia, hogy a jogalkotás és a szakpolitikai döntéshozatal során egyaránt konzultáljanak a különböző érdekelt felekkel; kiemeli, hogy a civil társadalmi szervezetek létfontosságú szerepet játszhatnak a nyilvánosság figyelmének csatlakozási folyamatra való felhívásában, átláthatóbbá, elszámoltathatóbbá és inkluzívabbá téve ezáltal a folyamatot; ösztönzi a kormányt, hogy a vidéki térségekben is segítsen a civil társadalom fejlesztésében; felszólítja a kormányt, hogy kezdeményezzen érdemi vitát az egyetemekkel, az egyetemi tanárokkal és a diákokkal a felsőoktatási reformról;

25.  ösztönzi a hatóságokat, hogy szerezzék vissza Szerbiától a jugoszláv titkosszolgálat releváns levéltári iratait; úgy véli, hogy a múlt önkényuralmi rendszerével kapcsolatos átláthatóság, ezen belül a titkosszolgálatok archívumainak nyilvánosságra hozatala az első lépés a további demokratizálódás, az elszámoltathatóság és egy erősebb intézményrendszer felé;

26.  rendkívüli módon aggasztja, hogy a média függetlenségét folyamatosan és jelentős mértékben aláássa a politikai és gazdasági nyomásgyakorlás; helyteleníti a véleménynyilvánítás szabadságának gyengülését, amelynek eredményeként az egész régióban itt a legalacsonyabb a sajtószabadság szintje; e tekintetben sajnálja, hogy a Riporterek Határok Nélkül által készített sajtószabadság-rangsorban az ország a 2009-ben elért 34. helyről 2015-re a 117. helyre esett vissza; növekvő aggodalommal veszi tudomásul a média feletti állami ellenőrzést, többek közt annak az állami költségvetéstől való folyamatos függősége és öncenzúra révén, valamint az alacsony szakmai és etikai normákat; aggodalommal veszi tudomásul, hogy a politika és a média világában gyakran folyamodnak rágalmazáshoz; bár észleli, hogy történt néhány intézkedés a kormány és a médiaközösség közti párbeszéd helyreállítására, sajnálattal állapítja meg, hogy az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló törvényt gyorsított eljárás keretében, a médiaágazat érdekelt feleivel való megfelelő konzultáció nélkül módosították;

27.  sürgeti a kormányt, hogy folytasson olyan szakpolitikákat, amelyek erősítik a médiapluralizmust és a vélemények sokszínűségét, valamint garantálják a közszolgálati műsorszolgáltató és a médiaszabályozó függetlenségét; aggodalommal állapítja meg, hogy a közszolgálati műsorszolgáltató jelentős elfogultságot mutatott a kormányzó pártok javára mind a választási kampányok során (ahogy arról az EBESZ/Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala is beszámolt jelentésében), mind pedig a kampányidőszakon kívül (ahogy arról a Bizottság eredményjelentése is beszámolt); üdvözli, hogy a kormány adatokat hozott nyilvánosságra a kormányzati hirdetésekről; felkéri a kormányt ugyanakkor, hogy fokozza a pénzeszközök elosztása során alkalmazott kritériumok átláthatóságát; határozottan javasolja a Bizottságnak, hogy legyen aktívabb a politikai fejlemények nyomon követése és az ezekkel kapcsolatos tanácsadás terén, valamint a média területén érdekelt felei közti párbeszéd ösztönzésében;

28.  emlékezteti a kormányt és a politikai pártokat a befogadó és toleráns kultúra megteremtésével kapcsolatos felelősségükre; felhív a megkülönböztetést tiltó jogszabálynak az uniós vívmányokkal való összehangolására, mivel az nem tiltja a szexuális irányultság alapján történő megkülönböztetést; elítéli az LMBTI-közösség elleni erőszak valamennyi megnyilvánulását, és felhív az elkövetők, többek között a szkopjei LMBTI-központ elleni erőszakos fellépések felelősei bíróság elé kell állítására; hangsúlyozza, hogy szükség van a romákkal szembeni előítéletek és hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelemre helyzetük javítása érdekében, különösen a lakhatás, az egészségügy, az oktatás és a foglalkoztatás terén; felhívja a hatóságokat, hogy az összes szakpolitikai területen biztosítsák a nemek közötti egyenlőség szempontjainak érvényesítését; ismételten hangot ad a nemekhez kötődő sztereotípiák a társadalomban való továbbélésével és a családon belüli erőszakkal kapcsolatos aggodalmának; ösztönzi a kormányt, hogy kezelje a gazdasági, politikai és társadalmi téren megnyilvánuló, nemek közötti strukturális egyenlőtlenséget és bérszakadékot; felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen eleget arra irányuló kötelezettségvállalásának, hogy a csatlakozási folyamatban elsőbbséget biztosít a foglalkoztatással és szociálpolitikával foglalkozó fejezetnek, és ezzel kapcsolatban kezdeményezést indít az országgal folytatott magas szintű csatlakozási párbeszéd keretében;

29.  továbbra is nyugtalanítja a gyermekszegénység magas aránya és az ezzel kapcsolatos szakpolitikák és stratégiai fellépések végrehajtásáért felelős intézmények kapacitáshiánya; sürgeti a kormányt, hogy fokozza erőfeszítéseit a szegénységgel és a társadalmi kirekesztéssel foglalkozó felülvizsgált nemzeti stratégia végrehajtása terén; kéri, hogy szenteljenek nagyobb figyelmet annak, hogy minden gyermek számára megfelelő és valódi hozzáférést biztosítsanak az igazságszolgáltatáshoz; hangsúlyozza, hogy további erőfeszítésekre van szükség a kormány részéről a fogyatékossággal élő és a roma közösségekből származó gyermekek támogatása érdekében; a gyermekek egészségének és táplálkozásának javítása céljából további erőfeszítéseket szorgalmaz, különös figyelmet fordítva a roma gyerekekre;

30.  üdvözli, hogy az ország az üzleti környezet minősége szempontjából továbbra is vezető helyen áll a régióban, valamint hogy a Világbank globális rangsorában a 31. helyről (2013) a 30. helyre lépve (2014) javított teljesítményén; ugyanakkor megjegyzi, hogy a szerződések érvényesítésének nehézségei és a megfelelő konzultációt nélkülöző, gyakori jogi változások komoly kihívást jelentenek az üzleti környezet tekintetében; ugyanakkor hangsúlyozza annak fontosságát, hogy előrehaladást érjenek el a munkajog terén és a társadalmi párbeszéd erősítése tekintetében; hangsúlyozza az üzleti környezet a kkv-k támogatása, a regionális egyenlőtlenségek csökkentése és a kutatási és fejlesztési intézetek az üzleti és foglalkoztatási ágazathoz való kapcsolása révén történő további javításának szükségességét;

31.  üdvözli, hogy a közvetlen külföldi befektetések beáramlása továbbra is stabilan folytatódik és az export nagyobb diverzifikációját teszi lehetővé; megjegyzi, hogy a teljes közvetlen külföldi befektetésállomány 80%-a uniós vállalatoktól származik, valamint az áruk és szolgáltatások terén az Unióval folytatott kereskedelmi forgalom tovább növekedett; ismételten kiemeli a külföldi befektetések odavonzásának jelentőségét, és úgy véli, hogy az uniós csatlakozási folyamatban elszenvedett késés akadályt jelenthet a mélyrehatóbb gazdasági integráció szempontjából; elismeri, hogy a nagy termelékenységű ágazatokban az állami bevételek növelésére és munkahelyteremtésre van szükség, mivel a teljes gazdasági struktúra középpontjában továbbra is a kis teljesítményű tevékenységek állnak; hangsúlyozza, hogy a nemzetközi pénzügyi övezetekre irányadó valamennyi szabálynak összhangban kell állnia az uniós vívmányokkal és a nemzetközi követelményekkel;

32.  üdvözli, hogy a teljes munkanélküliségi ráta a 2013 első negyedévi 29,9%-ról 2014 harmadik negyedévére 27,9%-ra csökkent; felhívja a kormányt, hogy ismételten tegyen erőfeszítést a strukturális és hosszú távú munkanélküliség csökkentésére, különösen a fiatalokat érintő (esetükben 50%-ot meghaladó arányú) és a kiszolgáltatott személyeket, köztük a romákat sújtó munkanélküliség tekintetében; reformok elfogadását szorgalmazza annak érdekében, hogy növeljék a munkaerő-piaci részvétel arányát és a munkavállalói mobilitást, illetve csökkentsék a kiterjedt informális szektort, amely továbbra is akadályozza a versenyt; aggodalommal tölti el, hogy a munkaerő oktatási és képzési szintje gyakran nem felel meg a valós gazdasági igényeknek, és hogy ennek következtében jelentős számú fiatal, képzett munkavállaló kénytelen emigrálni, mivel az országban nehezen talál megfelelő állást; aggodalmát fejezi ki a legutóbbi jogalkotási módosítások miatt, amelyek elutasítják a sztrájkhoz való jogot, és felszólítja a hatóságokat, hogy az ILO normái alapján vizsgálják felül e módosításokat;

33.  tudomásul veszi a nőket érintő munkanélküliség csökkentése érdekében tett lépéseket, azonban felszólítja a kormányt, hogy tegyen további lépéseket, mivel a nők körében tapasztalható munkanélküliség még mindig jóval meghaladja az uniós átlagot;

34.  rámutat, hogy – a civil társadalom és az érdekelt felek bevonásával – jelentős erőfeszítésekre van szükség a környezetvédelem, különösen a levegő- és vízminőség, a természetvédelem és a hulladékgazdálkodás területén; aggodalmát fejezi ki a levegő és a vizek szennyezettsége miatt; aggodalommal veszi tudomásul, hogy – különösen Szkopjéban, Tetovóban, Bitolában, Kičevóban és Kavadarciban – a káros részecskék koncentrációja a megengedett határérték többszöröse; felszólítja az illetékes hatóságokat, hogy fokozzák együttműködésüket a vonatkozó jogszabályok végrehajtása érdekében, erősítsék meg az igazgatási kapacitásokat, és biztosítsanak elegendő pénzt olyan infrastrukturális beruházásokra, mint például a szennyvíztisztító berendezések;

35.  sajnálja, hogy a 2013-ra kitűzött energetikai célkitűzéseket nem érték el, különösen az energiahatékonyság és a megújuló energiaforrások használata tekintetében; e tekintetben szorgalmazza, hogy fogadják el a vonatkozó cselekvési terveket és azokat hangolják össze az uniós éghajlatvédelmi politikával;

36.  üdvözli, hogy az ország aktív és konstruktív maradt a regionális együttműködésben, valamint hogy szomszédjaival nincsenek megoldatlan határvitái; üdvözli, hogy a Közép-európai Kezdeményezés soron következő elnöki tisztét Macedónia látja el; felhívja a kormányt, hogy javítsa a KKBP-nyilatkozatokhoz és határozatokhoz való igazodás általános szintjét; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy fokozatosan átvegye az Unió külpolitikai álláspontját;

37.  üdvözli az ország és Bulgária közötti vasúti összeköttetés kiépítése terén elért előrehaladást, valamint az annak befejezésére irányuló hajlandóságot, ami a gazdasági és társadalmi kapcsolatok javulását fogja eredményezni;

38.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint az ország kormányának és parlamentjének.


A Szerbiáról szóló 2014. évi eredményjelentés
PDF 266kWORD 114k
Az Európai Parlament 2015. március 11-i állásfoglalása a Szerbiáról szóló 2014. évi eredményjelentésről (2014/2949(RSP)))
P8_TA(2015)0065B8-0213/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Tanács 2003. június 19–20-i theszaloníki ülésének a nyugat-balkáni államok Európai Unióhoz való csatlakozásáról szóló elnökségi következtetéseire,

–  tekintettel a Szerbiával létrejött Európai Partnerségben szereplő elvekről, prioritásokról és feltételekről, valamint a 2006/56/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. február 18-i 2008/213/EK tanácsi határozatra(1),

–  tekintettel a Bizottság Szerbia európai uniós tagságra irányuló kérelméről szóló 2011. október 12-i véleményére (SEC(2011)1208),

–  tekintettel az egyrészről az Európai Közösségek és tagállamai, másrészről a Szerb Köztársaság közötti stabilizációs és társulási megállapodásra, amely 2013. szeptember 1-jén lépett hatályba,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1244(1999). számú határozatára, a Nemzetközi Bíróság 2010. július 22-i tanácsadó véleményére Koszovó függetlensége egyoldalú kinyilvánításának a nemzetközi joggal való összhangjáról, és az ENSZ Közgyűlésének 2010. szeptember 9-i A/RES/64/298. számú határozatára, amely elismerte a vélemény tartalmát és üdvözölte az Unió készségét a Belgrád és Pristina közötti párbeszéd elősegítésére,

–  tekintettel az EU–Szerbia Stabilizációs és Társulási Parlamenti Bizottság 2014. november 26–27-i második ülésének nyilatkozatára és ajánlásaira,

–  tekintettel az Európai Tanács 2013. június 28-i következtetéseire,

–  tekintettel a Bizottságnak a Szerbia által elért haladásról szóló 2014. október 8-i 2014. évi jelentésére (SWD(2014)0302),

–  tekintettel az Általános Ügyek Tanácsa 2014. december 16-i következtetéseire,

–  tekintettel a Szerbiáról szóló 2013. évi eredményjelentésről szóló 2014. január 16-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a „Szerbia: a háborús bűnökkel vádolt Šešelj ügye” című, 2014. november 27-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel David McAllister, a Külügyi Bizottság Szerbiáért felelős állandó előadója által végzett munkára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel 2013. június 28-i ülésén az Európai Tanács úgy döntött, hogy csatlakozási tárgyalásokat kezd Szerbiával; mivel az első kormányközi konferenciára 2014. január 21-én került sor;

B.  mivel a Szerbiáról szóló 2014. évi eredményjelentésében a Bizottság beszámolt a Szerbia által az európai integráció területén elért előrelépésekről és értékelte az ország koppenhágai kritériumoknak, valamint a stabilizációs és társulási folyamat feltételrendszerének való megfelelésre irányuló erőfeszítéseit;

C.  mivel Szerbiát, mint minden uniós tagságra törekvő országot, a saját maga által elért eredmények alapján kell megítélni a tekintetben, hogy miként teljesíti, hajtja végre és tartja be ugyanazokat a kritériumokat, és mivel a csatlakozási ütemtervet a szükséges reformok gyorsasága és minősége határozza meg;

D.  mivel az EU a jogállamiságot bővítési politikájának központi elemévé tette;

E.  mivel a Bizottság kiemelte, hogy valamennyi nyugat-balkáni országban meg kell erősíteni a gazdasági kormányzást, a jogállamiságot és a közigazgatási kapacitásokat;

F.  mivel Szerbia fontos lépéseket tett Koszovóval való kapcsolatainak rendezésére, aminek eredményeképpen 2013. április 19-én létrejött a kapcsolatok normalizálását vezérlő elvekről szóló első megállapodás; mivel haladéktalanul további lépésekre van szükség annak érdekében, hogy a két ország között függőben lévő valamennyi kérdéssel foglalkozzanak;

G.  mivel a jó szomszédsági kapcsolatok bármely ország sikeres európai integrációjának alapvető elemét jelentik és mivel a csatlakozási folyamat során a kétoldalú a kérdéseket a tárgyalási kerettel összhangban, konstruktív módon és a jó szomszédság szellemében kell rendezni, figyelembe véve az általános uniós érdekeket és értékeket; mivel Szerbia és szomszédai között a közelmúltban fontos lépések történtek a történelmi megbékélési folyamatban;

H.  mivel a kisebbségek védelmére vonatkozó jogi keret teljes körű végrehajtását biztosítani kell, különösen az oktatás, a nyelvhasználat, valamint a média- és vallási szertartásokhoz kisebbségi nyelven való hozzáférés területén;

I.  mivel Szerbia 2015-ös soros EBESZ-elnöksége a Kelet-Ukrajnában állandósult konfliktusok idejére esik, és a szervezet ez idő alatt ünnepli a Helsinki Záróokmány 40. évfordulóját is;

1.  üdvözli a csatlakozási tárgyalások 2014. január 21-i hivatalos megkezdését az első EU–Szerbia kormányközi konferencián és a szerb kormány által az uniós joganyag átvilágítási folyamata során tanúsított magas fokú felkészültséget és elkötelezettséget;

2.  üdvözli az előrehozott parlamenti választások lebonyolítását, amelyet a nemzetközi megfigyelők pozitívan értékeltek; sürgeti a hatóságokat, hogy részletesen foglalkozzanak az EBESZ/ODIHR legutóbbi és korábbi választási megfigyelő misszióinak ajánlásaival;

3.  hangsúlyozza az EU és Szerbia közötti stabilizációs és társulási megállapodás megfelelőbb megvalósítása tekintetében elért előrelépéseket és annak fontosságát; hangsúlyozza, hogy a megállapodás általános keretet biztosít mind Szerbia, mind az Unió számára az együttműködés megerősítésére;

4.  üdvözli az új szerb kormány által az európai integrációs folyamat iránt tanúsított elkötelezettséget, valamint felszólítja Szerbiát, hogy határozottan és eltökélten hajtsa végre a rendszerszintű és társadalmi-gazdasági reformokat; hangsúlyozza, hogy a jogszabályok és szakpolitikák pontos végrehajtása továbbra is a sikeres integrációs folyamat egyik kulcsfontosságú mutatója; sürgeti Szerbiát, hogy javítsa az új jogszabályok és szakpolitikák végrehajtásának tervezését, összehangolását és figyelemmel kísérését; hangsúlyozza, hogy javítani kell a csatlakozási folyamat befogadó jellegét és átláthatóságát; hangsúlyozza, hogy Szerbiának további előrelépést kell elérnie elsődleges fontosságú reformterülete, a jogállamiság tekintetében;

5.  sürgeti, hogy a tárgyalási fejezetek megnyitásakor figyelembe kell venni a technikai szintű fejlemények mellett a Szerbia és az Unió közötti kapcsolatok politikai hátterét is; hangsúlyozza, hogy a 23. fejezettel (Igazságszolgáltatás és alapvető jogok) és a 24. fejezettel (A jog érvényesülése, szabadság és biztonság) a tárgyalások korai szakaszában kell foglalkozni; kitart amellett, hogy az uniós vívmányok 35. fejezetét a Koszovóval fennálló kapcsolatok tekintetében világosan meg kell határozni; hangsúlyozza, hogy a tárgyalási keret jelenti a zsinórmértéket annak megállapításához, hogy egy adott fejezettel kapcsolatos előrehaladás jelentős mértékben elmarad-e az átfogó tárgyalások terén elért előrehaladáshoz képest, ami lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy más tárgyalási fejezetek későbbi megnyitását vagy lezárását ajánlja;

6.  megjegyzi, hogy az Európai Számvevőszék közelmúltban közzétett jelentése megállapította, hogy az Előcsatlakozási Támogatási Eszköz (IPA) keretében biztosított finanszírozás – más támogatási formákkal együtt – elősegítette Szerbiában a társadalmi és gazdasági reformok végrehajtását és az államháztartási gazdálkodás javítását; megjegyzi azonban, hogy az igazságügyi ágazat reformja jelentős lemaradást mutat; sürgeti Szerbiát, hogy az állami támogatások terén hangolja össze jogszabályait az uniós vívmányokkal; üdvözli az uniós pénzügyi és nem pénzügyi támogatás általában hatékony felhasználását, ahogy azt az Európai Számvevőszék is megjegyezte, valamint ösztönzi a hatóságokat, hogy alakítsanak ki jó kormányzási gyakorlatokat és foglalkozzanak a projektek megtervezése, végrehajtása és fenntarthatósága terén még meglévő hiányosságokkal; sürgeti a Bizottságot, hogy az IPA keretében hatékony és átlátható módon nyújtson további segítséget Szerbiának;

7.  aggasztónak tartja, hogy a legtöbb törvényt a sürgősségi eljárás keretében fogadják el, amely nem minden esetben teszi lehetővé az érintettekkel és a nyilvánossággal folytatott megfelelő egyeztetést;

8.  megjegyzi, hogy a 2014 májusában Szerbiát sújtó árvizek súlyosan érintették a lakosságot és kedvezőtlen hatással voltak a gazdaságra; részvétét fejezi ki az áldozatok családjának; üdvözli az Unió és az egyes tagállamok Szerbia kérésére nyújtott azonnali és jelentős mentési és katasztrófaelhárítási erőfeszítéseit, és hogy az Unió 2014 júliusában adományozói konferenciát rendezett; hangsúlyozza, hogy a Bizottság felkérte Szerbiát, hogy csatlakozzon az uniós polgári védelmi mechanizmushoz és üdvözli, hogy 2014. október 16-án Szerbia érdeklődését fejezte ki a csatlakozás iránt;

9.  üdvözli a kapcsolatok normalizálását vezérlő elvekről szóló első megállapodást, amely a szerb és koszovói miniszterelnökök 2013. április 19-i magas szintű párbeszéde során jött létre; üdvözli, hogy Szerbia elkötelezett a Koszovóval fenntartott kapcsolatok normalizálási folyamata iránt, és határozottan bíztatja a szerb hatóságokat, hogy játszanak konstruktív szerepet e folyamatban, illetve a jószomszédi kapcsolatok kialakításában, ami mind Szerbia, mind Koszovó érdekeit szolgálhatja; megjegyzi, hogy az átfogó tárgyalások üteme többek között a Szerbiában és Koszovóban tartott előrehozott választások miatt lassult le; üdvözli az új koszovói kormány megalakulását, ami fontos lépés a 2015. február 9-én lezajlott magas szintű párbeszéd újraindítása szempontjából, amelynek eredményeképpen megállapodás született a mitrovicai igazságszolgáltatási rendszerről, és e tekintetben szintén üdvözli, hogy a szerb kormány konstruktív szerepet játszik abban, hogy Pristinában az új koalíciós kormányon belül előmozdítsák a szerb kisebbségek megválasztott képviselőinek részvételét és felelősségvállalását; sürgeti egyrészt Szerbiát és Koszovót, hogy jóhiszeműen és időben kezdjék meg a már elfogadott valamennyi megállapodás teljes körű végrehajtását, másrészt az Uniót, hogy végezze el a pártok teljesítményének értékelését kötelezettségeik végrehajtása tekintetében; sürgeti a szerb és koszovói hatóságokat, hogy folytassák a kapcsolatok normalizálását; mindkét oldal részéről további erőfeszítéseket szorgalmaz annak érdekében, hogy az albán és szerb közösségek közelebb kerüljenek egymáshoz; hangsúlyozza, hogy a tárgyalási keret értelmében párhuzamosan kell előrelépést elérni egyrészt a 35. fejezet alapján a Koszovóval folytatott kapcsolatok normalizálási folyamata, másrészt az átfogó tárgyalások terén; hangsúlyozza, hogy a 35. fejezetet a tárgyalások korai szakaszában kell megnyitni; úgy véli, hogy a Szerbia és Koszovó közötti kapcsolatok teljes normalizálása meggyorsítaná Szerbia uniós csatlakozását;

10.  sürgeti a szerb és koszovói hatóságokat, hogy kezdjenek együttműködést a Koszovóból Szerbián keresztül egyes uniós tagállamokba tartó illegális bevándorlókat ellenőrzés alatt tartó, kihasználó és csempésző bűnözői hálózatok megfékezése és felszámolása céljából;

11.  sürgeti Szerbiát, hogy fokozza erőfeszítéseit annak érdekében, hogy kül- és biztonságpolitikáját összhangba hozza az Unióéval, beleértve Oroszországgal kapcsolatos politikáját; sajnálatosnak tartja, hogy a felkéréskor Szerbia nem támogatta az Oroszországgal szembeni korlátozó intézkedések bevezetéséről szóló tanácsi határozatokat, szem előtt tartva azonban a két ország között hagyományosan meglévő erős gazdasági, társadalmi és kulturális kötelékeket; úgy véli, hogy Szerbia kulcsfontosságú szerepet játszhat az EU és Oroszország közötti kapcsolatokban; üdvözli Szerbia aktív szerepvállalását a nemzetközi békefenntartó műveletekben; megjegyzi, hogy Szerbia tisztelettel vendégül látott néhány, uniós vízumtilalom hatálya alá tartozó személyt, és az orosz haderővel közös hadgyakorlatokat szervezett;

12.  üdvözli Szerbia 2015-ös soros EBESZ-elnökségét és kiemelt témaköreit; megjegyzi, hogy az EBESZ soros elnökeként Szerbia hajlandó valamennyi eszközt támogatni az EBESZ területén fennálló konfliktusok békés rendezésére irányuló erőfeszítések fokozására; ösztönzi Szerbiát, hogy az elnökségből előnyt kovácsolva közvetítőként járuljon hozzá a kelet-ukrajnai helyzet stabilizálásához; tudomásul veszi továbbá, hogy Szerbia kész a regionális együttműködés további előmozdítására; Szerbia mint az EBESZ soros elnöke segítségét kéri abban, hogy az EBESZ Európában ismét a biztonságpolitikai kérdések kezelésére szolgáló széles körű platformmá váljon;

13.  sürgeti Szerbiát, hogy a továbbiakban is működjön együtt a volt Jugoszláviával foglalkozó nemzetközi büntetőtörvényszékkel, erősítse meg a háborús bűncselekmények belföldi bűnvádi eljárásait és fokozza a regionális együttműködésre irányuló erőfeszítéseit a büntetlenség megszüntetése és a háborús bűnök áldozatai és családjaik számára történő igazságszolgáltatás érdekében; hangsúlyozza, hogy sürgősen szükséges a tanúk védelmére vonatkozó átfogó jogszabályok és politikák elfogadása, valamint az áldozatok és családjaik kártérítéshez való jogának biztosítása; ismét kijelenti, hogy támogatja a RECOM-kezdeményezést;

14.  sürgeti Szerbiát, hogy a megbékélés és a jószomszédi kapcsolatok szellemében az állami hatóságok háborús bűncselekményekkel kapcsolatos eljárások szervezésében betöltött szerepéről és az azokkal kapcsolatos hatásköréről szóló törvényt vizsgálja meg szomszédaival és a Bizottsággal együttműködve;

15.  felszólítja Szerbiát, hogy erősítse meg együttműködését a szomszédos országokkal, fokozza az eltűnt személyek keresésére irányuló erőfeszítéseit, valamint teljes körűen osszon meg minden ezzel kapcsolatos adatot; e tekintetben sürgeti a szerb hatóságokat, hogy nyissák meg a Jugoszláv Néphadsereg archívumát a múltbeli tragikus eseményekkel kapcsolatos igazság kiderítése és az információgyűjtés érdekében; ösztönzi továbbá a hatóságokat, hogy nyissák meg és átlátható módon tegyék hozzáférhetővé a korábbi jugoszláv tagköztársaságokat érintő archívumokat és a korábbi hírszerző ügynökség (UDBA) dokumentumait, beleértve azoknak a különböző kormányok számára történő rendelkezésre bocsátását;

16.  üdvözli az Eltűnt Személyek Nemzetközi Bizottsága (ICMP) által kiadott, „Az állam szerepe a fegyveres konfliktusokban és emberi jogi visszaélések következtében eltűnt személyekkel kapcsolatos kérdések kezelésében” című nyilatkozat aláírását; kiemeli, hogy fokozott erőfeszítésekre van szükség az eltűnt személyek megtalálásához és azonosításához, a háborús tömegsírok helyének Horvátországban, Bosznia-Hercegovinában és Koszovóban való meghatározásához, valamint az áldozatok családjai ahhoz fűződő jogának biztosításához, hogy megismerjék eltűnt családtagjaik sorsát;

17.  értékeli a szerb kormány konstruktív hozzáállását a szomszédos országokkal fenntartott kapcsolatok tekintetében, mivel ez jelentős előrelépést tesz lehetővé a regionális együttműködés és az Unióval fenntartott kapcsolatok szorosabbra fűzése terén; ösztönzi Szerbiát, hogy még szorosabban működjön együtt a szomszédos országokkal és kezdeményezzen a határon átnyúló együttműködésre irányuló további lépéseket többek között a határ menti térségek és a kisebbségek lakta területek gazdasági fejlődése érdekében; hangsúlyozza a csereprogramokra és a fiatalok közötti kapcsolattartásra irányuló politikák megbékélés keretében történő előmozdításának fontosságát; üdvözli, hogy Szerbia általában eleget tesz nemzetközi kötelezettségeinek és tovább javította a szomszédjaival fennálló kétoldalú kapcsolatait; ismételten hangsúlyozza a megbékélés alapvető fontosságát; szorgalmazza, hogy Szerbia teljes körűen hajtsa végre a szomszédos országokkal kötött kétoldalú megállapodásokat, a lezáratlan kétoldalú kérdések esetében pedig alkalmazzon gyakorlatias megközelítést; üdvözli a szerb és albán miniszterelnökök 2014. november 10-i belgrádi találkozóját; ösztönzi Szerbiát, hogy tevékenyen támogassa Bosznia-Hercegovina európai integrációs folyamatát és konstruktív módon járuljon hozzá e folyamathoz; ugyancsak üdvözli, hogy Szerbia továbbra is tevékenyen részt vett az olyan regionális kezdeményezésekben, mint a délkelet-európai együttműködési folyamat (SEECP);

18.  hangsúlyozza a szerb parlamentnek és a civil társadalomnak a csatlakozási tárgyalások folyamatában betöltött alapvető szerepét; üdvözli, hogy a Parlament 2014. június 4-én elfogadta a tárgyalási állásponttal kapcsolatos javaslatok csatlakozási tárgyalások során történő megvizsgálására irányuló eljárás szabályozásáról szóló parlamenti határozatot; üdvözli a civil társadalmi szervezeteknek a szabályozáselfogadási folyamatba történő bevonására vonatkozó iránymutatások 2014. augusztus 26-i elfogadását, és sürgeti a civil társadalom integrációs folyamatba való nagyobb mértékű bevonását; felkéri a kormányt, hogy tartózkodjon az Unió-ellenes retorikától és a tárgyalások teljes körű átláthatóságának biztosítása érdekében folytasson rendszeres párbeszédet és nyilvános konzultációt minden érintett érdekelt féllel, továbbá bocsásson rendelkezésre az Unió működéséről és az uniós tagságról folytatott konstruktív vitához szükséges minden információt és segítse elő az e folyamatban való széles körű részvételt;

19.  nagyra értékeli a független szabályozó testületek munkáját és az állami intézmények jogi keretének és elszámoltathatóságának javításához való hozzájárulását; hangsúlyozza, hogy az állami intézményeknek átlátható és elszámoltatható módon kell eljárniuk; támogatja a független állami hatóságok, köztük az ombudsman, a lakosság szempontjából fontos információkért felelős biztos és mások munkáját; felszólítja az állami hatóságokat, hogy védjék meg e hivatalok függetlenségét és teljes körűen működjenek együtt velük hatáskörük gyakorlása során; úgy véli, hogy a hatóságoknak biztosítaniuk kell az előbbiek munkájához szükséges minden pénzügyi és adminisztratív erőforrást; hangsúlyozza, hogy ajánlásaikat megfelelő módon nyomon kell követni, függetlenségüket pedig maradéktalanul tiszteletben kell tartani;

20.  elítéli, hogy kormányminiszterek alaptalanul nyilvánosan elítélték az ombudsmant, hangsúlyozza, hogy az ombudsman szerepe központi jelentőségű a kormányra vonatkozó fékek és ellensúlyok rendszerében és sürgeti a hatóságokat, hogy biztosítsák az ombudsman függetlenségének és integritásának megőrzését; sürgeti a hatóságokat, hogy biztosítsák az ombudsman számára a munkájához szükséges teljes körű politikai és adminisztratív támogatást és szavatolják a hivatalos iratok kérvényezéséhez fűződő jogát a köztájékoztatásról szóló törvénynek megfelelően;

21.  hangsúlyozza, hogy Szerbia ratifikálta a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal fő munkajogi egyezményeit és az átdolgozott Európai Szociális Chartát; felhívja a figyelmet arra, hogy a munkaügyi és szakszervezeti jogok az alkotmányos garanciák ellenére továbbra is korlátozottak, ezért felszólítja Szerbiát e jogok megszilárdítására; megjegyzi, hogy az egyértelműség érdekében a szakszervezetekkel és a sztrájkhoz való joggal kapcsolatban további eljárásokra van szükség; megjegyzi, hogy csak néhány ágazati kollektív szerződés létezik, azonban közülük számos lejárt és megújításra szorul; aggodalmát fejezi ki a társadalmi párbeszéd gyengesége és a szociális partnerekkel való rendszertelen konzultáció miatt; további lépéseket szorgalmaz a szociális párbeszéd és az említett szereplők jogalkotásban betöltött konzultatív szerepének erősítése érdekében;

22.  ismételten hangsúlyozza az emberi jogok és az alapvető szabadságok bármilyen megkülönböztetés nélküli előmozdításának, védelmének és érvényesítésének fontosságát a szerb társadalom minden szintjén az európai és nemzetközi normáknak megfelelően; megjegyzi, hogy 2014. október 2-án cselekvési tervet fogadtak el a megkülönböztetés tilalmáról szóló stratégia megvalósítására, és sürgeti a nők, a fogyatékossággal élő személyek, az LMBT-személyek, minden – nemzeti, etnikai és szexuális – kisebbség tiszteletben tartását és jogaik biztosítását; ösztönzi a szerb hatóságokat, hogy tegyenek további lépéseket a nők politika és közéletben megvalósuló egyenlő képviseletének szavatolására; megjegyzi, hogy a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos igazgatási kapacitás továbbra is csekély mértékű, és sürgeti a szerb hatóságokat, hogy fokozzák erre irányuló erőfeszítéseiket; üdvözli a szerb kormány döntését, amelynek értelmében engedélyezte a „meleg méltóság” felvonulás megrendezését 2014. szeptember 28-án Belgrádban, amely komolyabb incidensek nélkül zajlott le és nagyra értékeli, hogy a kormány támogatta, a rendőrség pedig elősegítette a rendezvényt;

23.  helyesli a gyermekek jogaival foglalkozó nemzeti tanács létrehozását, és ösztönzi e testületet, hogy maradéktalanul használja ki megbízatását annak biztosítása érdekében, hogy a gyermekek jogaival kapcsolatos prioritások teljes egészében megjelenjenek a szerb kormány által a csatlakozási folyamat részeként kidolgozott cselekvési tervekben;

24.  megjegyzi, hogy intézkedések születtek a 2013–2018-as időszakra szóló igazságügyi reformra vonatkozó stratégia és cselekvési terv végrehajtására; üdvözli a bírák és ügyészek munkájának értékelésére vonatkozó szabályok elfogadását; hangsúlyozza a független igazságszolgáltatás rendkívüli jelentőségét, és kiemeli, hogy a bírák és ügyészek teljes függetlenségének és pártatlanságának biztosítása érdekében végre kell hajtani az igazságszolgáltatás reformját; sürgeti a hatóságokat, hogy ne halogassák a jogsegélyről szóló törvényjavaslat elfogadását, biztosítva azonban, hogy a legkiszolgáltatottabb polgárokat nem zárják ki az ingyenes jogsegélyszolgálatból; hangsúlyozza a hivatali visszaélésekkel kapcsolatos probléma megoldásának jelentőségét, és aggodalmának ad hangot az ilyen esetek tömeges átminősítése miatt; hangsúlyozza, hogy az igazságszolgáltatás függetlenségének biztosítása érdekében alkotmányos reformokra van szükség;

25.  üdvözli a korrupció elleni küzdelemre irányuló határozott politikai lendületet és a Korrupció Elleni Államok Csoportja (GRECO) ajánlásainak további végrehajtását; üdvözli, hogy a szerb parlament 2014. november 25-én elfogadta a visszaéléseket bejelentő személyek védelméről szóló törvényt; üdvözli a magas szintű ügyekkel kapcsolatos számos nyomozást és azt, hogy erőfeszítések történtek a koordináció javítására; hangsúlyozza, hogy jelentős erőfeszítésekre van szükség a korrupció elleni küzdelem jogi keretének javítására és maradéktalan végrehajtására és a reformok megfelelő forrásokkal való támogatására; hangsúlyozza, hogy a folyamatban lévő nyomozások részleteinek média számára történő kiszivárogtatása, ami az ártatlanság vélelmének megsértését jelenti, súlyos aggodalomra ad okot és ezeket a törvénynek megfelelően ki kell vizsgálni, az ilyen esetekben vádat kell emelni és az ilyen gyakorlatot fel kell számolni; helyteleníti továbbá, hogy a média vagy a politikai pártok nyomást gyakorolnak a független korrupcióellenes szervekre, és e tekintetben úgy véli, hogy meg kell erősíteni a korrupcióellenes ügynökség hatáskörét, illetve növelni kell az ügynökség részére biztosított erőforrásokat; megjegyzi, hogy az ilyen gyakorlatok jelentősen lassíthatják a csatlakozási tárgyalások előrehaladását; további intézkedést szorgalmaz az igazságügyi rendszer függetlenségének és integritásának megőrzése, valamint az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés biztosítása érdekében;

26.  megjegyzi, hogy a korrupció és a szervezett bűnözés széles körben elterjedt a térségben, és akadályozza Szerbia demokratikus, társadalmi és gazdasági fejlődését; úgy véli, hogy egy régiós stratégia és a térségbeli valamennyi ország közötti fokozott együttműködés elengedhetetlen e kérdések hatékonyabb kezeléséhez;

27.  aggodalommal állapítja meg, hogy a politikai pártok és a választási kampányok finanszírozása terén hiányzik az átláthatóság, és ezért nagy a korrupció kockázata; hangsúlyozza, hogy a politikai pártok finanszírozásának átláthatónak kell lennie és összhangban kell állnia a legmagasabb szintű nemzetközi normákkal;

28.  üdvözli a közérdekű tájékoztatásról és médiáról, az elektronikus médiáról és a közszolgálati műsorszolgáltatásról szóló törvények elfogadását és sürgeti haladéktalan végrehajtásukat; hangsúlyozza, hogy az új médiacsomag végrehajtásakor biztosítani kell a kisebbségi nyelveken történő közszolgálati műsorszolgáltatás fenntarthatóságát, valamint a közszolgáltatások, illetve a regionális és helyi média fenntarthatóságát és pénzügyi stabilitását; aggasztónak tartja a véleménynyilvánítás szabadságának teljes körű gyakorlására vonatkozó romló feltételeket Szerbiában és hangsúlyozza, hogy a média tulajdonosi szerkezetének teljes mértékben átláthatónak kell lennie; aggasztónak tartja az újságírókra gyakorolt nyomást és az ellenül irányuló fenyegetéseket, ami fokozottabb öncenzúrához vezet, és sürgeti a szerb hatóságokat, hogy tegyenek intézkedéseket az elkövetők bíróság elé állítása érdekében; aggodalommal állapítja meg, hogy a politikai nyomás aláássa a média függetlenségét; ismételten kiemeli a szabad média mint az egyik uniós alapérték jelentőségét; felszólítja a szerb hatóságokat, hogy teremtsenek a véleménynyilvánítási és médiaszabadságot támogató médiabarát környezetet;

29.  felszólítja a szerb kormányt a rehabilitációs törvény teljes körű, megkülönböztetéstől mentes végrehajtására; javasolja továbbá a kárpótlási törvény további módosítását a természetbeni kárpótlással kapcsolatos minden eljárási és jogi akadály megszüntetése érdekében;

30.  üdvözli a Nemzeti Kisebbségi Tanácsok 2014. október 26-án történt megválasztását; hangsúlyozza, hogy a Nemzeti Kisebbségi Tanácsok fontos szerepet töltenek be a nemzeti kisebbségek egyéni és kollektív jogainak érvényesítésében, és felhívja Szerbiát, hogy biztosítsa a szerzett jogok és a hatáskörök szintjének fenntartását azoknak a szerb alkotmánybíróság döntésével való jogi összehangolását célzó folyamat során, továbbá szorgalmazza megfelelő szintű és ellenőrizhető finanszírozásukat; sürgeti Szerbiát, hogy az ország teljes területén biztosítsa a kisebbségek védelméről szóló jogszabály következetes végrehajtását, többek között az oktatással, a nyelvhasználattal, valamint a médiához és vallási szertartásokhoz kisebbségi nyelveken való hozzáféréssel kapcsolatban, valamint a nemzeti kisebbségek közigazgatásban, helyi és regionális testületekben és a nemzeti parlamentben való megfelelő képviselete tekintetében; ösztönzi Szerbiát, hogy a 23. fejezettel kapcsolatos cselekvési terv keretében vállaljon kötelezettséget egy, a nemzeti kisebbségek helyzetéről szóló külön cselekvési terv elkészítése iránt; ösztönzi a szerb hatóságokat, hogy hozzanak további intézkedéseket a romák helyzetének javítására, különösen az oktatás, a lakhatás és a foglalkoztatás terén; sürgeti a kormányt, hogy a roma népesség körében növelje a polgári jogokkal kapcsolatos ismereteket, valamint a romák számára is biztosítson ugyanolyan védelmet; hangsúlyozza a romák közéletben való részvétele ösztönzésének a jelentőségét; felszólítja a szerb hatóságokat, hogy javítsák a romák befogadására irányuló szakpolitikák, illetve nemzeti és helyi szintű fellépések végrehajtásának tervezését, összehangolását és figyelemmel kísérését;

31.  hangsúlyozza a kommunista rezsim idején elkobzott ingatlanok kisebbségi egyházak és vallási közösségek számára történő visszaszolgáltatásának fontosságát; hangsúlyozza, hogy az államnak fontos szerepe van az országban található történelmi egyházak – köztük a kisebbségi egyházak – iránt tanúsított pártatlan politika megteremtésében; hangsúlyozza, hogy az ilyen visszaszolgáltatások nélkül nem garantálható a vallási szabadság;

32.  megjegyzi, hogy a Vajdaság kulturális sokszínűsége Szerbia identitásához is hozzájárul, ezért alapvető érdek az ott élő kisebbségek védelme és támogatása, valamint az évszázados, hagyományosan jól működő nemzetiségi sokszínűség megőrzése és elősegítése; sürgeti a többnyelvűség és a kulturális sokszínűség megőrzését; hangsúlyozza továbbá, hogy a Vajdaság autonómiája nem gyengülhet és emlékezteti a kormányt, hogy hogy haladéktalanul terjessze elő a Vajdaság Autonóm Tartomány hatásköreiről és finanszírozásáról szóló törvényt;

33.  az európai területi együttműködési csoportosulás által az uniós tagállamok és szomszédaik közötti határokon átnyúló együttműködés továbbfejlesztésében betöltött jelentőségével összefüggésben felszólítja a szerb kormányt, hogy biztosítsa a Szerbia európai területi együttműködési csoportosulásban való részvételét lehetővé tevő szükséges jogi hátteret;

34.  a hatékonyabb közigazgatás irányában tett lépésekként üdvözli a közigazgatási reformra vonatkozó új stratégiát, a külön Közigazgatási és Helyi Önkormányzati Minisztérium létrehozását és a politikai tervezésre és koordinációra irányuló fokozottabb összpontosítást a közpolitikákkal foglalkozó államtitkárság létrehozását követően; aggodalmát fejezi ki a közigazgatásban dolgozók kiválasztásával kapcsolatos átláthatóság, valamint a helyi szintű igazgatási és irányítási kapacitás hiánya miatt; sürgeti a hatóságokat, hogy a közalkalmazottak és a köztisztviselők tekintetében átlátható és érdemeken alapuló kinevezési és előléptetési eljárást biztosítsanak;

35.  ösztönzi a szerb hatóságokat, hogy hajtsák végre a strukturális gazdasági reformokat a növekedés támogatása, az üzleti és beruházási környezet egész Szerbiában való javítása, minden régióban kiegyensúlyozott társadalmi és gazdasági fejlődés biztosítása, a nagyarányú munkanélküliség és szegénység elleni küzdelem, az államháztartási konszolidáció végrehajtása, valamint az üzleti környezetet továbbra is jelentős mértékben fenyegető korrupció elleni küzdelem érdekében; aggodalommal veszi tudomásul a fiatalokat érintő magas munkanélküliségi számadatokat, és sürgeti a kormányt e kérdés kezelésére azáltal, hogy megfelelő lehetőségeket nyújt a fiataloknak, valamint a munkaerő-piaci szükségleteknek megfelelő oktatást biztosít; hangsúlyozza, hogy a fiatalok számára biztosítani kell a munka- és képzési lehetőségeket tartalmazó, hozzáférhető oktatási rendszert, továbbá elérhetővé kell tenni az olyan európai tanulmányi programokat, mint az ERASMUS program; üdvözli a munkajogi törvény, a csődtörvény, a privatizációs törvény, valamint a tervezési és építési törvény elfogadását, amely jogi keretet biztosít a strukturális reformokhoz, illetve az üzleti környezet javításához;

36.  sürgeti a vállalkozói környezet fejlesztését az ezen a területen tervezett szerkezeti reformok végrehajtásával, a jogi rendszer megerősítésével és a törvények következetes végrehajtásának biztosításával; ragaszkodik ahhoz, hogy meg kell szüntetni a vállalkozások, különösen a kis- és középvállalkozások előtti adminisztratív akadályokat, és rámutat, hogy a részvénytársaságok szerkezetét szükségszerűen át kell alakítani, tiszteletben tartva azonban a munkavállalók jogait, az állami foglalkoztatás szerb polgárok életében betöltött jelentőségét, valamint a szerb polgárok jólétét, és hogy képesek legyenek támaszkodni az alapvető közszolgáltatásokra;

37.  tudomásul veszi a büntető törvénykönyv módosítása érdekében végzett munkát; megjegyzi azonban, hogy az elfogadott módosításokat követően továbbra is fennáll a jogbizonytalanság a magánszektorban; ismételten kijelenti, hogy aggasztónak tartja a hivatali visszaélésről szóló új 234. cikk rendelkezéseit, amelyek továbbra is módot adnak az önkényes értelmezésre; megjegyzi, hogy úgy tűnik, hogy a hivatali hatalommal való visszaéléssel kapcsolatos korábbi esetek többségét megfelelő vizsgálat nélkül „felelős beosztással való visszaélésnek” minősítették át, ezért a tömegesen átminősített esetek független és alapos vizsgálatát szorgalmazza, hogy a régóta fennálló jogtalan büntetőeljárásokat azonnal be lehessen szüntetni;

38.  gratulál Szerbiának a Kína, valamint Kelet- és Közép-Európa közötti belgrádi csúcstalálkozó megszervezéséhez; üdvözli a megerősített együttműködésre vonatkozó terveket, és reméli, hogy az összhangban áll majd az európai normákkal; tekintettel a csúcstalálkozó során elfogadott, energetikai és infrastrukturális projektekről szóló kezdeti megállapodásokra, emlékezteti Szerbiát és a térség többi országát, hogy a projekteknek figyelembe kell venniük az uniós politikák hosszú távú célkitűzéseit;

39.  megjegyzi, hogy az energiaügy területén való felkészülésben mérsékelt előrehaladás történt; hangsúlyozza, hogy Szerbiának fokoznia kell erőfeszítéseit a közösségi joganyaggal való energiaügyi jogharmonizáció tekintetében, különösen az energiahatékonysággal és a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos célok teljesítése, valamint a barnaszénágazat állami támogatásának megelőzése terén, és kiemelt célkitűzésként meg kell valósítania a szétválasztást a gázszektorban és az állami gázszolgáltató szerkezetátalakítását; arra kéri a Bizottságot, hogy támogassa a szerb kormány arra irányuló erőfeszítéseit, hogy az energiaforrások változatosabbá tételével csökkentsék az ország energiabehozataltól való függőségét; ösztönzi Szerbiát, hogy kezdje meg a javasolt energiastratégiájának felülvizsgálatát; sürgeti a kormányt, hogy fokozza a megújuló energiával kapcsolatos erőfeszítéseit, különös tekintettel a megújuló energiáról szóló irányelvre, amely szükséges lépést jelent az energiabiztonság megvalósítása és a megújuló energiaforrásokra vonatkozó Európa 2020 célkitűzések elérése érdekében;

40.  sajnálatát fejezi ki a környezetvédelem és az éghajlatváltozás terén megvalósult igen csekély előrelépés miatt, és felszólítja a szerb hatóságokat, hogy az uniós célokkal összhangban sürgősen fogadjanak el átfogó, országos éghajlati politikát és stratégiát;

41.  aggódik amiatt, hogy a tudományos intézetek – az állami hatóságokkal és a hatósági személyekkel együtt – az egyetemeken nem foglalkoztak a plagizálási vádakkal;

42.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint Szerbia kormányának és parlamentjének.

(1) HL L 80., 2008.3.19., 46. o.
(2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0039.
(3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2014)0065.


Koszovó európai integrációs folyamata
PDF 172kWORD 107k
Az Európai Parlament 2015. március 11-i állásfoglalása Koszovó európai integrációs folyamatáról (2014/2950(RSP))
P8_TA(2015)0066B8-0214/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Tanács 2003. június 19–20-i theszaloníki ülésének a nyugat-balkáni államok Európai Unióhoz való csatlakozásáról szóló elnökségi következtetéseire,

–  tekintettel a Hasim Thaci és Ivica Dačić miniszterelnökök által 2013. április 19-én aláírt, a kapcsolatok normalizálását vezérlő elvekről szóló első megállapodásra, valamint a 2013. május 22-i végrehajtási cselekvési tervre,

–  tekintettel az Európai Unió és Koszovó közötti stabilizációs és társulási megállapodásra vonatkozó tárgyalások megkezdésére való felhatalmazásról szóló határozat elfogadásáról szóló, 2013. június 28-i európai tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a Bizottságnak a Koszovó uniós programokban való részvételére vonatkozó keretmegállapodásra irányuló tárgyalások megkezdésére való felhatalmazásáról szóló, 2012. október 22-i tanácsi határozatra,

–  tekintettel az ENSZ főtitkárának az Egyesült Nemzetek ideiglenes koszovói közigazgatási missziója folyamatban lévő tevékenységeiről és az azokkal kapcsolatos fejleményekről szóló jelentéseire, többek között a legutóbbi, 2014. október 31-én kiadott jelentésre,

–  tekintettel az Európai Unió koszovói jogállamiság-missziójáról (EULEX KOSOVO) szóló 2008/124/KKBP együttes fellépés módosításáról szóló, 2014. június 12-i 2014/349/KKBP tanácsi határozatra,

–  tekintettel az Általános Ügyek Tanácsa 2009. december 7-i, 2010. december 14-i és 2011. december 5-i ülésének következtetéseire, amelyek hangsúlyozták és megerősítették, hogy – a tagállamok által az ország státusza vonatkozásában kialakított álláspont sérelme nélkül – Koszovó számára is kilátásba kell helyezni az esetleges vízumliberalizációt, amint valamennyi feltétel teljesül;

–  tekintettel a vízumokkal kapcsolatos párbeszéd 2012. januári megindításra, a 2012. júniusi vízumliberalizációs ütemtervre és a Bizottság 2014. július 24-i, a Koszovó által a vízumliberalizációs ütemterv követelményeinek teljesítése terén tett előrehaladásról szóló második jelentésére (COM(2014)0488),

–  tekintettel a jogállamiságról szóló strukturált párbeszéd 2014. január 16-i harmadik megbeszélésére,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1244-es számú határozatára (1999), a Nemzetközi Bíróság (NB) 2010. július 22-i tanácsadó véleményére Koszovó függetlensége egyoldalú kinyilvánításának a nemzetközi joggal való összhangjáról, és az ENSZ Közgyűlésének 2010. szeptember 9-i 64/298. számú határozatára, amely elismerte az NB véleményének tartalmát, és üdvözölte az Unió készségét a Belgrád és Pristina közötti párbeszéd elősegítésére,

–  tekintettel az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának 2014. június 11-i azon határozatára, amely szerint Koszovót felveszi az Európa Tanács Velencei Bizottságának tagjai közé; tekintettel két koszovói szakértőnek a Velencei Bizottságba való 2014. szeptemberi kinevezésére,

–  tekintettel a 2008. május 28–29-i, 2009. április 6–7-i, 2010. június 22–23-i, 2011. május 20-i, 2012. március 14–15-i és 2013. október 30–31-i EP–Koszovó parlamentközi ülések közös nyilatkozataira,

–  tekintettel a Bizottságnak a bővítési stratégiáról és a legfontosabb kihívásokról (2013–2014) szóló, 2013. október 16-i közleményére (COM(2013)0700),

–  tekintettel az Általános Ügyek Tanácsának a bővítésről, valamint a stabilizációs és társulási folyamatról szóló, 2014. december 16-i következtetéseire,

–  tekintettel korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel Ulrike Lunacek, a Külügyi Bizottság Koszovóért felelős állandó előadója által végzett munkára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel az ENSZ 193 tagállama közül 110, köztük az EU 28 tagállamából 23 ország elismeri Koszovó függetlenségét;

B.  mivel az EU–Koszovó stabilizációs és társulási megállapodásra vonatkozó tárgyalások 2014 májusában befejeződtek, és a stabilizációs és társulási megállapodás 2014. júliusban parafálásra került;

C.  mivel minden (potenciális) tagjelölt országot a saját érdemei szerint ítélnek meg, és a szükséges reformok gyorsasága és minősége határozza meg a csatlakozás menetrendjét;

D.  mivel az uniós választási megfigyelő misszió a 2014. május 25-i és június 8-i előrehozott törvényhozási választásokat átláthatónak és jól szervezettnek értékelte, amelyek megszilárdították a 2013-as önkormányzati választások során tett előrelépést; mivel a koszovói nemzetgyűlés alakuló ülése csak 2014. december 8-án ért véget, és a kormány megszavazására 2014. december 9-én került sor;

E.  mivel a közös biztonság- és védelempolitika (KBVP) terén az előrehaladás megköveteli többek között a korábbi teljesítmény ellenőrzésére való hajlandóságot és a megfelelő tanulságok levonását a meghatározott problémákból, többek között a helyszíni missziók irányításából; mivel az EULEX a legnagyobb és már több mint hat éve tartó kihelyezett misszió;

1.  üdvözli a választásokat követő hat hónapos politikai holtpont végét, amelyet a nemzetgyűlés felállítása és az új kormány kinevezése jelzett; aggódik azon személyek kinevezése miatt, akik háttere megkérdőjelezhető, és akik kinevezése nem konszenzuson alapul; sajnálatosnak tartja a miniszterek és miniszterhelyettesek szükségtelenül magas számát az új kormányban, ami jelentős költségvetési következményekkel jár, sajnálja továbbá, hogy a miniszterek körében alacsony a nők száma; megjegyzi, hogy a női miniszterek számának növekedése az egész társadalom számára progresszív ösztönzést jelenthet; hangsúlyozza, hogy az új kormánynak kiemelt sürgősséggel, elkötelezettséggel és odaadással kell végrehajtania a szükséges reformokat; kiemeli, hogy Koszovó vezetőségének teljesítménye legjobban a koszovói polgárok és az európai és nemzetközi partnerek számára nyújtott konkrét eredmények alapján mérhető; arra bátorítja a koszovói szerb kisebbség megválasztott képviselőit, hogy vegyenek részt és vállaljanak feladatokat a pristinai új koalíciós kormányban;

2.  ösztönzi az új kormányt, hogy továbbra is maradjon az európai úton, és hangsúlyozza, hogy a kormány vállalta, hogy például a jogalkotás eszközével erőteljesen fellép számos fontos kérdés megoldása érdekében, többek között a jogállamiság és az igazságszolgáltatás erősítését és megszilárdítását szolgáló intézkedések révén, hogy igazságszolgáltatási modellt dolgoz ki az igazságszolgáltatás függetlenségének, szakmaiságának és hatékonyságának elvei alapján, és minden szinten küzd a korrupció és a szervezett bűnözés ellen; felszólítja a hatóságokat, hogy szisztematikusan és eredményesen küzdjenek a munkanélküliség ellen, valamint a szabályozási keret létrehozásával és a kis- és középvállalásoknak biztosított ösztönzőkkel támogassák a gazdasági reformokat és a fenntartható fejlődést, továbbá valósítsák meg a szociális védelmi rendszer igencsak szükséges reformját a tartósan magas szegénységi ráták, köztük az elfogadhatatlan szintű gyermekszegénység kezelése érdekében; kiemeli, hogy a reformok végrehajtása kulcsfontosságú; hangsúlyozza, hogy a különleges bíróság felállításának és működtetésének és a bírósággal folytatott együttműködésnek elsőbbséget kell kapnia, és ez segíteni fog Koszovónak a múltjában gyökerező problémák megoldásában és feldolgozásában; hangsúlyozza, hogy a jogalkotási és szakpolitikai terveknek reálisan tükrözniük kell a szükséges erőforrásokat, és ajánlja azok átláthatóbb módon történő végrehajtását;

3.  hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni a nemzetgyűlésnek és különösen az EU Integrációs Bizottságának felügyeleti szerepét Koszovó integrációs folyamatában; sürgeti a nemzetgyűlést, hogy gyorsan fogadjon el olyan új eljárási szabályokat, amelyek összhangban állnak az európai bevált gyakorlattal, és figyelembe veszik a nemek közötti egyenlőség dimenzióját;

4.  hangsúlyozza, hogy fokozni kell az illegális migrációt lehetővé tevő bűnözői csoportok elleni küzdelmet szolgáló intézkedéseket; hangsúlyozza továbbá, hogy társadalmi-gazdasági fejlemények és munkahelyteremtés szükséges ahhoz, hogy véget vessenek az illegális migráció tendenciájának, és visszaállítsák a polgárok reményét és hitét abban, hogy a saját országukban építhetik jövőjüket; kiemeli, hogy – valamennyi uniós szakpolitikai és segítségnyújtási eszköz felhasználásával – az illegális migrációt kiváltó alapvető okokat kell kezelni;;

5.  üdvözli a civil társadalmi szervezetek, különösen a nőkkel és az LMBTI emberekkel foglalkozó szervezetek közötti szorosabb együttműködés fokozatos erősödését; hangsúlyozza azt is, hogy megoldást kell találni az LMBTI személyek jogainak erősítéséért fellépő aktivistákkal szembeni fenyegetésekre és támadásokra; felhívja a koszovói hatóságokat, hogy erősítsék a civil társadalommal folytatott konzultációt szolgáló, eddig eseti alapon működő mechanizmusaikat különösen azzal, hogy a közös tanácsadó testület számára biztosítják a szükséges forrásokat; úgy véli, a nyílt és átlátható kormányzás biztosítása érdekében a reprezentatív civil társadalmi szervezeteket be kell vonni a jogalkotási konzultációba; felhívja az adományozói közösséget, különösen az EU-t, hogy az ütemezésbe továbbra is vonja be a civil társadalmat és konzultáljon vele;

6.  megjegyzi, hogy némi előrelépés történt az igazságszolgáltatásra és az annak szervezetére irányadó jogszabályok terén, különösen tekintettel a szerkezetnek az új EULEX megbízatásához és a vegyes bizottságokhoz való hozzáigazítására irányuló intézkedésekre; megjegyzi azonban, hogy továbbra is erőteljes aggályok merülnek fel a bírák és ügyészek függetlenségével, elszámoltathatóságával, pártatlanságával és hatékonyságával, valamint a Koszovói Bírói Tanács működésével, a börtönök rendszerével és a jogállamiság általános teljesítményével kapcsolatban; hangsúlyozza, hogy további munkára van szükség a hatásköröknek az EULEX-től Koszovó részére történő teljes átadásához; felhívja a politikai hatóságokat annak egyértelmű bizonyítására, hogy teljes mértékben támogatják a bírák és ügyészek függetlenségét, akik továbbra is ki vannak téve a folyamatban lévő nyomozati és bírósági eljárások befolyásolására tett kísérleteknek;

7.  aggodalmát fejezi ki a magas szintű korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelem terén a jelentős előrelépés elmaradása miatt, ami jelentős mértékben akadályozza Koszovó demokratikus, társadalmi és gazdasági fejlődését; hangsúlyozza, hogy a kormánynak egyértelműen jeleznie kell, hogy Koszovó minden szinten szisztematikusan kezeli a korrupciót és küzd a szervezett bűnözés ellen; további intézkedésekre szólít fel a szervezett bűnözés és a közigazgatásban dolgozók közötti esetleges kapcsolatok megelőzése érdekében; aggódik továbbá, amiért a koszovói polgárok nagy mennyiségű lőfegyvert tartanak illegálisan, és felhívja a koszovói kormányt, hogy hajtsa végre eredményesen a lőfegyverek begyűjtésére irányuló programokat, különösen a kézi- és könnyűfegyverek (SALW) ellenőrzésére és begyűjtésére vonatkozó, a 2013 és 2016 közötti időszakra szóló nemzeti stratégiát és cselekvési tervet; felhívja Koszovót, hogy e jelenség megakadályozása érdekében működjön együtt a fegyverkereskedelem kérdésével foglalkozó uniós szakértői csoporttal és a szomszédos országokkal, valamint felszólítja az Európai Uniót, hogy e cél érdekében teljes körűen biztosítsa a szükséges technikai segítséget;

8.  üdvözli Koszovónak a terrorizmus elleni koalícióban való részvételét, a koszovói büntetőjog módosítását, amely lehetővé teszi a külföldi harcosok elleni szigorú fellépést és a hatóságok intézkedéseit a fiatalok szélsőséges csoportokba való toborzásában részt vevő személyek büntetőeljárás alá vonása érdekében; aggodalommal veszi tudomásul a koszovói fiatalok erősödő radikalizálódásáról beszámoló jelentéseket, amelyek szerint e fiatalok közül néhányan terrorista harcosokhoz csatlakoznak Szíriában és Irakban; kéri az EU-t, hogy segítsen azon társadalmi problémák kezelésében, amelyek részben magyarázatot adnak arra, hogy miért tudnak a radikális csoportok Koszovóban fiatalokat toborozni;

9.  megjegyzi, hogy az új kormány egyik elsődleges feladata az alkotmánynak megfelelően és teljes körű polgári ellenőrzés mellett működő koszovói fegyveres erők létrehozása; a területi védelem elvét a nemzeti szuverenitás egyik aspektusának tartja, azonban felszólít arra, hogy e fegyveres erők feleljenek meg az EU szabályainak, továbbá véleménye szerint nagyobb erőfeszítést kellene tenni annak érdekében, hogy a koszovói rendőrséget több forrással lássák el teljesítménye eredményességének azonnali javítása céljából;

10.  megállapítja, hogy nem történt előrelépés a közigazgatási reform stratégiai keretének és a cselekvési tervnek a végrehajtása terén; felhívja Koszovót, hogy – a közszolgálat politikamentességének biztosítása mellett, továbbá teljesítményértékelések beépítésével –teljesítse ki a közszolgálatra vonatkozó jogszabályi keretet;

11.  felhívja a hatóságokat, hogy haladéktalanul fogadjanak el átfogó megkülönböztetésellenes jogszabályokat, és összpontosítsanak a megelőző és figyelemfelkeltő intézkedésekre is; üdvözli, hogy 2014. május 17-én sor került az első Pride felvonulásra, valamint felállításra került az LMBT közösség jogaival foglalkozó tanácsadó és koordinációs csoport;

12.  üdvözli a nők jogaival és a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos előrelépést, többek között a jogszabályok módosítását a konfliktushoz kapcsolódó erőszak, például a háború idején történt nemi erőszak túlélőinek elismerése céljából; hangsúlyozza, hogy továbbra is maradtak kihívások, különösen a családon belüli erőszak és a nemi alapú erőszak, a tulajdonjogok és a vezető pozíciókat betöltő nők tekintetében;

13.  intézkedésekre szólít fel a családon belüli erőszakkal és a nemi alapú erőszakkal kapcsolatos kihívások és problémák határozott kezelése érdekében; hangsúlyozza, hogy átfogó adatgyűjtésre van szükség a családon belüli erőszak és a nemi alapú erőszak mértékére vonatkozóan;

14.  felhívja Koszovót, hogy a véleménynyilvánítás szabadságának garantálása érdekében a médiára vonatkozóan fogadjon el hatékony és átfogó jogalkotási és intézményi keretet, és különösképpen biztosítsa a már hatályos jogszabályok hatékonyabb végrehajtását; továbbra is aggódik az újságírókat érő fenyegetések és támadások és a média átláthatóságának hiánya miatt; emlékeztet a média szabadságának és függetlenségének fontosságára, amely az EU egyik alapértéke és minden demokrácia sarokköve, amely hozzájárul a jogállamiság megszilárdításához; felszólítja a hatóságokat, hogy alapos és átfogó nyilvános konzultációs folyamatot követően sürgősen pótolják a rendszerszintű jogalkotási hiányosságokat, biztosítsák a média szabadságát, különös tekintettel a média tulajdoni viszonyainak átláthatóságára és a rágalmazásra, és garantálják a közszolgálati műsorszolgáltató függetlenségét és fenntarthatóságát, továbbá kerüljék el a politikai beavatkozást; ösztönzi a koszovói hatóságokat, hogy tegyenek további lépéseket a gyűlöletbeszéd, a fenyegetés és az erőszakra való felhívás megakadályozása érdekében;

15.  . ismételten hangsúlyozza, hogy a kisebbségek és kulturális jogok védelmére vonatkozó jogszabályok végrehajtása némi előrelépés ellenére továbbra is kihívást jelent Koszovóban; hangsúlyozza, hogy a közvetett és közvetlen megkülönböztetés kiküszöbölése érdekében folyamatosan komoly erőfeszítésekre van szükség az etnikai kisebbségek jogairól szóló rendelkezéseket tartalmazó jogszabály maradéktalan végrehajtása érdekében; megállapítja, hogy különösen a roma, egyiptomi és askáli közösségek továbbra is kihívásokkal néznek szembe társadalmi-gazdasági, oktatási és egészségügyi területen; várakozással tekint az új kormánynak a romák, az egyiptomiak és az askálik helyzetének – az egyenlő biztonság és egészségvédelem megteremtése révén történő – javítását célzó új jogi keretére; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy megkönnyítsék a romák, egyiptomiak és askálik visszatérését; ajánlja, hogy foglalják törvénybe és a gyakorlatban is biztosítsák a Zhupa és Gora régiókban élő gorániak jogait;

16.  felhívja a nemzeti és helyi hatóságokat, hogy teljes körűen hajtsák végre az uniós joghoz igazított jogszabályokat, és ezzel járuljanak hozzá a kiforrott több etnikumú társadalom további fejlődéséhez, különösen az oktatási kérdések és a foglalkoztatás terén; ajánlja, hogy tegyenek gyakorlati lépéseket az etnikai kisebbségek képviselőinek a nemzeti és helyi kormányzati testületekbe való fokozatos bevonására;

17.  emlékezteti a koszovói hatóságokat, hogy ők viselik a felelősséget a közös európai kulturális és történelmi örökség részét képező szerb és más kulturális és vallási emlékművek tiszteletéért, megőrzéséért és védelméért; üdvözli az ezzel kapcsolatban hozott intézkedéseket;

18.  sürgeti Koszovót, hogy kérje ki az Európa Tanács Velencei Bizottságának véleményét, amelynek júniusban Koszovó is tagja lett, és kérje a Velencei Bizottság támogatását az új jogszabályok elkészítésével kapcsolatban;

19.  üdvözli a stabilizációs és társulási megállapodás 2014. júliusi parafálását, amely megerősített politikai párbeszédet, szorosabb kereskedelmi integrációt és új együttműködési formákat biztosít; felhívja a Tanácsot, hogy a lehető leghamarabb, de legkésőbb 2015 közepéig fogadja el a stabilizációs és társulási megállapodás aláírására és megkötésére vonatkozó határozatot, mert az hatalmas ösztönzést fog jelenteni a reformok végrehajtásához és intézményesítéséhez, és új lehetőségeket nyit Koszovó számára a szomszédaival való kapcsolatok erősítésére, emellett hozzájárul a régió stabilizálásához; továbbá felhívja a Tanácsot, hogy fogadja el a Koszovó uniós programokban való részvételéről szóló keretmegállapodás aláírására és megkötésére vonatkozó határozatot, ami erősíteni fogja az együttműködést Koszovó és az EU között a különböző ágazatokban, és úgy véli, hogy e programoknak azokra az egyedi területekre kell összpontosítaniuk, amelyek megfelelnek az európai utat választó Koszovó által vállalt kötelezettségeknek, valamint e programokat átlátható módon és késedelem nélkül végre kell hajtani;

20.  Koszovó elismerésére ösztönzi azt az öt tagállamot, amelyek ezt még nem tették meg; hangsúlyozza, hogy ez tovább fogja könnyíteni a Belgrád és Pristina közötti kapcsolatok normalizálódását; felszólítja az uniós tagállamokat, hogy tegyenek meg mindent polgáraik és a koszovói polgárok közti gazdasági, személyes, társadalmi, politikai és diplomáciai kapcsolatok elősegítése érdekében;

21.  elismerően nyilatkozik a különleges vizsgálótestület (SITF) munkájáról, amely a 2014. júliusban kiadott tényfeltáró megállapításaiban megdönthetetlen bizonyítékokat közöl a KLA egyes korábbi vezető tisztviselői, de nem a KLA egésze ellen; üdvözli, hogy a Koszovó igazságügyi rendszerén belül, de egy hollandiai irodával működő különleges bíróság felállítására irányuló kérelmet nyújtottak be a holland kormányhoz, amely elfogadta azt; felhívja a koszovói nemzetgyűlést, hogy a lehető leghamarabb fogadja el a szükséges jogalkotási csomagot; felhívja továbbá a koszovói hatóságokat, hogy továbbra is működjenek együtt az SITF-fel;

22.  üdvözli a Koszovó által elért eredményeket a saját tanúvédelmi egység létrehozása, valamint a jogi és közigazgatási keret támogatása terén, továbbá az uniós tagállamokkal folytatott együttműködésre irányuló megállapodásokkal kapcsolatos előrelépést, hangsúlyozza azonban, hogy a jövőbeli tanúk harmadik országba való áttelepítésének elősegítéséhez további támogatásra van szükség;

23.  mély aggodalmának ad hangot az EULEX-en belüli korrupcióról szóló közelmúltbeli állítások miatt; úgy véli, hogy az EULEX fontos szerepet játszott, illetve még mindig fontos szerepet játszik és játszhat Koszovóban, így üdvözli Federica Mogherini alelnök/főképviselő gyors reakcióját, amellyel független szakértőt nevezett ki ezen állítások kezelésének teljes körű kivizsgálására; teljes átláthatóságot kér e vizsgálat során, és sürgeti valamennyi érintett felet a szoros együttműködésre a vizsgálat gyors lezárása érdekében; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy biztosítsák a szakértő számára az átfogó, az ügy minden aspektusára kiterjedő nyomozás lehetőségét; aggódik az EULEX-en belüli korrupciós vádakkal kapcsolatos érzékeny dokumentumok eltűnése miatt; alapos és átfogó vizsgálatra szólít fel; hangsúlyozza, hogy rendkívül fontos az EU hitelességének helyreállítása Koszovóban és azon kívül is, valamint a tanulságok figyelembevétele a jövőbeli küldetésekre vonatkozóan; megjegyzi, hogy mind az ombudsman, mind az OLAF úgy határozott, hogy független vizsgálatot indít az EULEX-nél előforduló állítólagos szabálytalanságok miatt, és kéri a vizsgálókat, hogy ténylegesen hangolják össze tevékenységüket és osszák meg egymással az információkat; úgy véli azonban, hogy az EULEX átfogó hatékonyságának és teljesítménye megfelelőségének értékelése érdekében széles körű, mélyreható elemzésre van szükség, amelynek nyomán frissíthető a Számvevőszék 2012. októberben kiadott jelentése;

24.  felhívja az EULEX-et, hogy megbízatását újult erővel végezze; hangsúlyozza, hogy rendkívül fontos munkájának fokozott hatékonysága, teljes átláthatósága és elszámoltathatósága, konkrétabb és magasabb szintű eredmények felmutatása és a tevékenységeiről és döntéseiről adott rendszeres, átfogó tájékoztatás; kiemeli, hogy az EULEX fontos szerepet tölt be, mivel kapcsolatban áll a helyi hatóságokkal és szorgalmazza, hogy teljesítsék a jogállamiság reformjával, a tulajdonjoggal és az áthelyezett bírósági eljárásokra vonatkozó jogalkotási módosítások bevezetésével kapcsolatos kötelezettségvállalásaikat; felhívja a koszovói hatóságokat, hogy továbbra is tartsák tiszteletben az EULEX mandátumát, és támogassák végrehajtói megbízatásának gyakorlásában;

25.  tudomásul veszi a Koszovó által a vízumliberalizációs ütemterv követelményeinek teljesítése terén tett előrelépést; felhívja a hatóságokat, hogy tegyenek további erőfesztíéseket és bizonyítsák az ajánlások végrehajtása iránti elkötelezettségüket, többek között fogadják el a fennmaradó négy jogszabályt; sürgeti a Bizottságot, hogy minden tőle telhetőt tegyen meg a Koszovóra vonatkozó vízumliberalizációs folyamat felgyorsítása érdekében, mivel Koszovó az utolsó, vízumkötelezettség hatálya alá tartozó ország a régióban; erőteljes aggodalmát fejezi ki a Koszovót uniós országok irányába elhagyó polgárok, köztük romák, askálik és albánok számának közelmúltbeli fellendülése miatt; felhívja a pristinai hatóságokat, hogy lépjenek fel ténylegesen az emberkereskedelemben érintett bűnözői hálózatokkal szemben, és az Európai Unió pristinai képviseletének segítségével magyarázzák el egyértelműen a közvéleménynek, hogy kevés esély van a menedékkérelmek elfogadására; hangsúlyozza, hogy kezelni kell a Koszovót elhagyó polgárok döntésének mögöttes okait, többek között különösen a kisebbségi és a marginalizált közösségek esetében a minőségi oktatásba való befektetés révén;

26.  sürgeti a szerb és koszovói hatóságokat, hogy alakítsanak ki együttműködést a Koszovóból Szerbián keresztül egyes uniós tagállamokba tartó illegális bevándorlókat ellenőrzés alatt tartó, kihasználó és csempésző bűnözői hálózatok felderítése és megszüntetése céljából;

27.  felhívja a koszovói hatóságokat, hogy fogadják el a gyermekek jogaira vonatkozó új stratégiát és cselekvési tervet, és hangsúlyozza az oktatásba, az egészségügybe és az étkeztetésbe való befektetés fontosságát, különösen a kisebbségi és a marginalizált közösségek esetében; a jól működő gyermekvédelmi rendszer létrehozása érdekében kiemeli a gyermekvédelmi törvény fontosságát; hangsúlyozza, hogy a gyermekek jogai érvényesülésének nyomon követése szempontjából mennyire fontos a központi és helyi intézmények elszámoltathatóságának erősítése;

28.  aggodalommal veszi tudomásul a munkanélküliség magas szintjét, különösen a fiatalok körében, valamint a nemi alapú megkülönböztetést a munkaerőpiacon; megállapítja, hogy továbbra is lassú az előrehaladás a tulajdonjogok kérdésében, ami a hosszú távú gazdasági növekedés egyik gátja; tudomásul veszi, hogy a közvetlen külföldi befektetések 2014 harmadik negyedévében jelentősen csökkentek; felszólítja a koszovói kormányt, hogy tegyen erőfeszítést az üzleti környezet javítása érdekében, különösen a kis- és középvállalkozások esetében, és teremtsen olyan biztonságos környezetet, amely több közvetlen külföldi befektetést vonz valamennyi koszovói javát szolgálva; felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson segítséget a fiatal vállalkozóknak az Előcsatlakozási Támogatási Eszközből, beleértve az uniós tagállamok vállalkozóival folytatott kapcsolatokat megkönnyítő intézkedéseket is;

29.  aggodalommal jegyzi meg, hogy a munkaügyi törvény végrehajtása továbbra sem elégséges, ezenfelül a sztrájktörvény végrehajtása sem megfelelő; megállapítja, hogy a munkanélküliségi ráta Koszovóban mintegy 30%-os, és különösen a nők munkaerő-piaci részvételét érinti;

30.  sajnálja, hogy a két országban bekövetkező választási események miatt lelassult a Szerbia és Koszovó közötti magas szintű tárgyalások üteme; üdvözli a Belgrád és Pristina közötti tárgyalások 2015. február 9-i újraindítását; megjegyzi azonban, hogy technikai szintű találkozókra sor került és némi előrelépés történt, többek között a szabad mozgás tekintetében; sajnálja, hogy a két fél által aláírt megállapodások nagy része még nem került teljes körűen végrehajtásra, és felhívja Szerbiát és Koszovót, hogy megújult eltökéltséggel folytassák a már megkötött megállapodások maradéktalan végrehajtását; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy elmagyarázzák a lakosságnak e megállapodások jelentőségét és hatását; hangsúlyozza, hogy a jószomszédi kapcsolatok kialakítása mindkét országnak érdekében állhat;

31.  ismételten hangsúlyozza annak fontosságát, hogy Koszovó a lehető leghamarabb saját nemzetközi telefonos előhívószámot kapjon, ami segít majd Koszovó nemzetközi ismertségének javításában;

32.  melegen üdvözli a Nemzetközi Olimpiai Bizottság azon döntésének megerősítését, hogy a Koszovói Nemzeti Olimpiai Bizottságot teljes körűen elismeri, és sürgeti a többi sportági szövetséget, hogy ugyanígy járjanak el, így lehetővé válik, hogy a koszovói sportolók és sportolónők a saját országuk állampolgáraként vegyenek részt európai és nemzetközi sportversenyeken;

33.  hangsúlyozza, hogy a nemzetközi és regionális szervezetekhez és mechanizmusokhoz való csatlakozásnak prioritásnak kell lennie Koszovó számára; szorgalmazza, hogy Koszovó létesítsen kapcsolatot olyan regionális szervezetekkel, nemzetközi ügynökségekkel és szervekkel, mint például az Európa Tanács, valamint kulturális és örökségvédelmi intézményekkel, és képviseltesse magát e szervezetekben, hogy ennek nyomán teljes jogú tagságot nyerjen, szorgalmazza továbbá, hogy Koszovó képviseltesse magát európai és nemzetközi médiaszervezetekben annak érdekében, hogy a koszovói művészek részt vehessenek nemzetközi kulturális eseményeken, köztük az Eurovíziós dalfesztiválon; ezzel összefüggésben emlékeztet a regionális együttműködésről szóló megállapodás tiszteletben tartásának fontosságára;

34.  felkéri a koszovói rendőri erőket, hogy a terrorizmus, a kábítószer-kereskedelem és az emberkereskedelem elleni küzdelem hatékonyabb összehangolása érdekében tevékenyen működjenek együtt az európai társszervezetekkel, és ezzel összefüggésben hangsúlyozza annak fontosságát, hogy Koszovó az Europol és az Interpol teljes jogú tagja legyen;

35.  megállapítja, hogy az ország északi részén történt némi előrelépés, különösen az egész Koszovóra kiterjedő választások során a polgármesterek megválasztásával, valamint az EU által támogatott projektek számának növekedésével északon; hangsúlyozza azonban, hogy folytatni kell a szerb önkormányzatok szövetségének létrehozását, amelynek révén még kevésbé lesz szükség párhuzamos struktúrákra; ugyanakkor megjegyzi, hogy további folyamatos erőfeszítésekre lesz szükség az albán és szerb etnikai közösségek megbékélésének elősegítéséhez; szorgalmazza, hogy találjanak közös megoldást a mitrovicai híd problémájára, ami jelenleg akadályozza a személyek szabad mozgását;

36.  ismételten hangsúlyozza a Belgrád és Pristina közötti párbeszéd eredményével kapcsolatos tájékoztatás teljes mértékű átláthatóságának, valamint az érintett parlamentek és a civil társadalom végrehajtási folyamatba való bevonásának szükségességét;

37.  felszólítja a szerb hatóságokat, hogy nyújtsanak teljes körű segítséget a koszovói eltűnt személyek Szerbiában megtalált holttesteinek hazaszállításában, valamint folytassák a feltárást a meghatározott területeken, valamint az állítólagos tömegsírok területein, ahol az eltűnt személyeket feltételezhetően eltemették;

38.  támogatja a háborús bűncselekmények ügyében nemzeti szinten indított eljárások folytatását, és kiemeli a háborúban elkövetett nemi erőszak miatti vádemelés fontosságát is;

39.  felhívja az alelnököt/főképviselőt és a tagállamokat, hogy hosszabbítsák meg az Európai Unió koszovói különleges képviselőjének megbízatását a 2015. február 28. utáni időszakra is;

40.  aggodalommal állapítja meg, hogy a koszovói A erőműben történt 2014. június 6-i robbanás a rendszer sebezhetőségének bizonyítéka, és ismét sürgeti az erőmű leszerelését legkésőbb 2017-re; meg van győződve arról, hogy a koszovói kormánynak világos és életképes energiapolitikát kell kialakítania, mivel ez elengedhetetlen az ország gazdasági fejlődéséhez; hangsúlyozza, hogy elő kell mozdítani az energiahatékonyságot, és a villamosenergia-szükségletet felmérő tanulmányokat kell készíteni az új erőművek üzembe helyezése előtt;

41.  üdvözli az energiaforrások diverzifikálására és a megújuló energia igénybevételére irányuló erőfeszítéseket, különös tekintettel három új vízerőmű építési munkálatainak elindítására; e tekintetben hangsúlyozza az uniós környezetvédelmi normák teljes körű elfogadásának és alkalmazásának fontosságát; újra emlékezteti a hatóságokat annak fontosságára, hogy az ország fejlesztési stratégiájának kidolgozása során következetesen tiszteletben tartsák a környezetvédelmi előírásokat;

42.  aggodalmát fejezi ki a nagy mennyiségű, szilárd és cseppfolyós halmazállapotú radioaktív maradékanyag miatt, amely a mai napig megtalálható a településeken egész Koszovóban, biztonságos védelem nélkül; felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson segítséget a koszovói hatóságoknak és szorosan működjön velük együtt annak érdekében, hogy végleges megoldást találjanak erre a problémára;

43.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Külügyi Szolgálatnak, valamint Koszovó kormányának és nemzetgyűlésének.


A gazdaságpolitikai koordináció európai szemesztere: 2015. évi éves növekedési jelentés
PDF 341kWORD 115k
Az Európai Parlament 2015. március 11-i állásfoglalása a gazdaságpolitikai koordinációra vonatkozó európai szemeszterről: a 2015. évi éves növekedési jelentés (2014/2221(INI))
P8_TA(2015)0067A8-0037/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ,) és különösen annak 121. cikke (2) bekezdésére és 136. cikkére,

–  tekintettel a költségvetési egyenleg felügyeletének megerősítéséről és a gazdaságpolitikák felügyeletéről és összehangolásáról szóló 1466/97/EK tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2011. november 16-i 1175/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel a tagállamok költségvetési keretrendszerére vonatkozó követelményekről szóló, 2011. november 8-i 2011/85/EU tanácsi irányelvre(2),

–  tekintettel a túlzott makrogazdasági egyensúlytalanságoknak az euróövezeten belüli kiigazítására vonatkozó végrehajtási intézkedésekről szóló, 2011. november 16-i 1174/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3),

–  tekintettel a túlzott hiány esetén követendő eljárás végrehajtásának felgyorsítására és pontosítására vonatkozó1467/97/EK rendelet módosításáról szóló, 2011. november 8-i 1177/2011/EU tanácsi rendeletre(4),

–  tekintettel a makrogazdasági egyensúlyhiányok megelőzéséréről és kiigazításáról szóló, 2011. november 16-i 1176/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(5),

–  tekintettel a költségvetési felügyelet euróövezetbeli eredményes érvényesítéséről szóló, 2011. november 16-i 1173/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(6),

–  tekintettel a költségvetésiterv-javaslatok monitoringjára és értékelésére, valamint az euróövezeti tagállamok túlzott hiánya kiigazításának biztosítására vonatkozó közös rendelkezésekről szóló, 2013. május 21-i 473/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(7),

–  tekintettel a pénzügyi stabilitásuk tekintetében súlyos nehézségekkel küzdő vagy súlyos nehézségek által fenyegetett euróövezeti tagállamok gazdasági és költségvetési felügyeletének megerősítéséről szóló, 2013. május 21-i 472/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(8),

–  tekintettel a 2014. évi országspecifikus ajánlásokról szóló, 2014. június 2-i bizottsági közleményre (COM(2014)0400),

–  tekintettel „A gazdaságpolitikai koordinációra vonatkozó európai szemeszterről: foglalkoztatási és szociális aspektusok a 2014. évi éves növekedési jelentésben” című, 2014. február 25-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel a 2014. évi éves növekedési jelentésről szóló 2014. november 28-i bizottsági közleményre (COM(2014)0902),

–  tekintettel „A rugalmasság legjobb kihasználása a Stabilitási és Növekedési Paktum meglévő szabályain belül” című, 2015. január 13-i bizottsági közleményre (COM(2015)0012),

–  tekintettel a nemzeti parlamentek képviselőivel az európai szemeszter 2015. évi prioritásairól folytatott tárgyalásokra,

–  tekintettel a kkv-k finanszírozáshoz való hozzájutásának javításáról szóló 2013. február 5-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére, valamint a Költségvetési Bizottság és a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleményére (A8-0037/2015),

A.  mivel az EU-ban a gazdasági fellendülés 2014 folyamán jelentősen lelassult, de – a Bizottság szerint – 2015-ben várhatóan ismét felgyorsul, és 2016-ra már határozottan javulnak a gazdasági kilátások; mivel hat évvel a pénzügyi válság 2008-as kezdetét követően az euróövezetben továbbra is rekordnagyságú, csaknem 12%-os a munkanélküliség aránya; mivel a gyenge növekedés súlyosbította a dezinflációs tendenciákat; mivel a pénzügyi válság után az euróövezetben szembetűnő a nem kielégítő növekedés, míg több országban gyorsabb ütemű a fellendülés; mivel a deflációs nyomás ellenére a Bizottság előrejelzése szerint az infláció 2015 közepétől és 2016 folyamán újra nőni fog;

B.  mivel a válság tetőpontja óta a beruházások összege 470 milliárd euróval csökkent, és a hosszú távú beruházási trendekhez képest a hiányzó beruházások becsült összege nagyjából 230–370 milliárd EUR közé tehető; mivel az euróövezeti államadósság-válságra és az európai intézményi keret nyilvánvalóvá vált tehetetlenségére adott válasz markáns volt ugyan, de nem volt képes kellő lendületet adni az euróövezet gazdaságának ahhoz, hogy visszatérjen a gyors ütemű növekedés útjára;

1.  véleménye szerint az euróövezet még mindig a 2008-ban kezdődött, kivételesen hosszan tartó gazdasági hanyatlás következményeivel küszködik; kiemeli, hogy a fellendülés még törékeny, és azt fokozottabban kell segíteni, ha középtávon számottevő növekedést és a munkahelyteremtést várunk tőle; megállapítja ugyanakkor, hogy 2014-ben a növekedés alapja kiszélesedett; megállapítja, hogy a jelenlegi kihívás az, hogy egyszerre foglalkozzunk a ciklikus, rövid távú, valamint a strukturális, hosszú távú problémákkal;hangsúlyozza, hogy a rövid távon jelentkező nyomások átmeneti jellegű intézkedéseket eredményezhetnek, amelyek hosszú távon gyengíthetik a növekedési képességet; fontosnak tartja biztosítani, hogy a rövid és a hosszú távú politikák kölcsönösen erősítsék egymást;

2.  tudomásul veszi a Bizottság 2015-ös éves növekedési jelentését, amely kísérletet tesz a magasabb növekedési szint visszaállításának és a fellendülés megerősítésének előmozdítására; támogatja a három fő pillérre (a beruházások fokozása, a strukturális reformok felgyorsítása és felelősségteljes és növekedésbarát államháztartási konszolidáció) épülő megközelítést, mivel azt megfelelőnek tartja a megjelölt célok eléréséhez; úgy véli, hogy ezt a megközelítést teljes körűen be kell építeni a jövőbeli országspecifikus ajánlásokba; támogatja a Bizottságnak az európai szemeszter továbbfejlesztésére vonatkozó javaslatait, melyek előirányozzák a meglévő eljárások – többek között a menetrend – egyszerűsítését és a nemzeti parlamentek részvételének növelését a nemzeti felelősségvállalás erősítése érdekében, figyelemmel arra, hogy a tagállamok 2013-ban az országspecifikus ajánlások mindössze 9%-át hajtották végre teljes körűen; felszólítja a Bizottságot, hogy mihamarabb mutasson be az országspecifikus ajánlások 2014-es végrehajtására vonatkozó konkrét adatokat; ebben az összefüggésben rámutat, hogy egyszerűsíteni kell az európai szemeszter meglévő eljárásait, többek között a menetrendjét is, és növelni kell a nemzeti parlamentek részvételét a strukturális reformok iránti nemzeti felelősségvállalás erősítése érdekében;

3.   kiemeli az egységes piaci integráció helyzetéről szóló jelentések fontosságát és az elmúlt években biztosított hozzáadott értékét, amely jelentések hozzájárultak a Bizottság éves növekedési jelentésében rögzített általános prioritásokhoz és az európai szemeszter keretében meghatározott országspecifikus ajánlásokhoz; ezért igen sajnálatosnak tartja, hogy 2015-re nem készül jelentés az egységes piaci integráció helyzetéről;

4.  hangsúlyozza, hogy a 2010-ben bevezetett európai szemeszter létrehozta a gazdaságpolitikai koordináció éves ciklusát, amelynek keretében sor kerül az uniós tagállamok költségvetési, makrogazdasági és strukturális reformterveinek részletes elemzésére;

5.  aggodalmát fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy a legtöbb tagállam továbbra is veszít globális piaci részesedéséből; úgy véli, hogy tovább kell erősíteni az uniós gazdaság egészének a világgazdaságon belüli versenyképességét, különösen a termékek és a szolgáltatások piacán a verseny növelésével az innováció vezérelte hatékonyság növelése érdekében; kitart amellett, hogy a munkaerőköltségeknek összhangban kell maradniuk a termelékenységgel, a béreknek pedig hozzá kell járulniuk a fenntartható társadalombiztosítási rendszerekhez; hangsúlyozza, hogy a stabilitási és növekedési paktum pénzgazdálkodási követelményeinek teljesítése érdekében a tagállamoknak nem a beruházási kötelezettségvállalásaikat hanem a kiadások jelenlegi szintjét kell csökkenteniük, jóllehet a szabályok nem tesznek különbséget a beruházáshoz kapcsolódó kiadások és a folyó kiadások növekedésre gyakorolt eltérő hatása között; tudomásul veszi „A rugalmasság legjobb kihasználása a Stabilitási és Növekedési Paktum meglévő szabályain belül” című bizottsági közleményt (COM(2015)0012), mivel az egyértelművé teszi az eljárást, és megmagyarázza a kapcsolatot a strukturális reformok, a beruházások és a fiskális felelősség között, a legjobban kihasználva a szabályok keretei között rendelkezésre álló rugalmasságot; üdvözli a Bizottságnak az európai szemeszter egyszerűsítésére irányuló javaslatát; rámutat, hogy az országspecifikus ajánlások elkészítése során óvakodni kell az egyenmegközelítések alkalmazásától;

Beruházás

6.  úgy véli, hogy a beruházások hiányának okai a bizalomhiány, a nyomott keresleti várakozások, a túlzott eladósodottság, a magánszféra kockázatkerülése, a produktív közberuházásokat elősegítő intézkedések hiánya, a pénzügyi piacok szétaprózottsága, a tőkeáttétel csökkenésének lassú üteme, a nyomott keresleti várakozások, melyeket tovább súlyosbítanak a túlköltekezés kiigazítását célzó megszorítások, a megfelelő finanszírozási kapacitás hiánya, valamint az, hogy számos esetben a tagállamok nem hoznak megfelelő intézkedéseket e tényezők leküzdésére; hangsúlyozza, hogy a beruházások hiánya áthidalható célzott közberuházásokkal és a magánvállalatokba és európai vállalkozásokba való sokkal nagyobb volumenű befektetésekkel; olyan reformok bevezetésére szólít fel, amelyek segítik az új vállalkozásokat, új beruházásokat és az innovációt ösztönző új vállalkozói környezet létrejöttét, amelyben lehetőség nyílik a befektetések megtérülésére, ami döntő fontosságú ahhoz, hogy pénztőkét vonzzunk az európai gazdaságba; hangsúlyozza, hogy a beruházások erőteljesebb finanszírozásához jól működő pénzügyi rendszerre van szükség, amelyben a fokozott stabilitás és a határokon átnyúló meglévő intézmények segíthetik a likviditást és a piacszerzést, különösen a kis- és középvállalkozások számára;

7.  üdvözli az európai beruházási tervet, amely fontos eszköz a magán- és közberuházások növelése szempontjából; megjegyzi, hogy a terv célja, hogy előmozdítsa további beruházások megvalósulását, új projektek kidolgozását, a befektetők bevonzását és a bizalom helyreállítását; mindazonáltal úgy véli, most még nem telt el elég idő a terv tényleges hatásának reális értékeléséhez; figyelmeztet arra, hogy a beruházások fokozását nem a reformok alternatívájaként, sokkal inkább azok kiegészítőjeként kell értékelni; kitart amellett, hogy az Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA) forrásait olyan projektekre kell felhasználni, amelyek gazdaságilag megtérülnek vagy szociális költség-haszon hatásuk pozitív; hangsúlyozza, hogy az ESBA-nak nem csupán annyi a feladata, hogy a nemzeti szinten finanszírozott projekteket társfinanszírozott európai projektekkel helyettesítse; hangsúlyozza, hogy az európai alapoknak további beruházásokat kellene eredményezniük, nem pusztán felváltani a nemzeti befektetési alapokat, amelyek felhasználásra kerülnének; úgy véli, hogy az európai beruházási tervnek elsősorban olyan európai hozzáadott értékkel rendelkező projektekre kell koncentrálnia, amelyek banki finanszírozásra még nem jogosultak; hangsúlyozza a beruházási terv szabályozói komponenseinek fontosságát a jobb beruházási környezet megteremtése szempontjából; megjegyzi, hogy a Bizottság beruházási tervének végrehajtása kulcsfontosságú ahhoz, hogy hordozza a kívánt hozzáadott értéket; hangsúlyozza, hogy a beruházási projektek kiválasztását nagyon gondosan kell végezni annak érdekében, hogy a terv biztosan fenntartható munkahelyeket és növekedést eredményezzen Európában; emlékeztet arra, hogy a Bizottság beruházási tervének eredményeit szigorúan kell értékelni, különösen a tekintetben, hogy miként választják ki és állítják fontossági sorrendbe a projekteket, továbbá a nyereségek privatizálásának vagy a veszteségek társadalomra való áthárításának elkerülése érdekében; hangsúlyozza, hogy a beruházási terv által biztosított tőkeáttétel és a ténylegesen végrehajtott projektek kölcsönösen függnek egymástól; hangsúlyozza, hogy a magas tőkeáttétel elérésének célja nem befolyásolhatja negatívan a projektkiválasztást, amely során figyelembe kell venni a projektek földrajzi elhelyezkedését; hangsúlyozza a magas színvonalú irányítási és kiválasztási eljárások biztosításának fontosságát; megjegyzi, hogy a kiigazító programban részt vevő tagállamok arra számítanak, hogy a beruházási terv jelentősen növelni és segíteni fogja a – válság által leginkább érintett – kis- és középvállalkozásoknak nyújtott támogatásokat és hiteleket;

8.  felszólítja a tagállamokat, hogy aktívan támogassák a beruházási tervet és járuljanak hozzá az Európai Stratégiai Beruházási Alaphoz, kiegészítve az Alap uniós költségvetésből és EBB-től származó forrásait, hogy orientálja és ösztönözze a magánszektor befektetéseit;

9.   hangsúlyozza, hogy a beruházási alapban külön rendszert kell kialakítani a kkv-k számára, hogy így egyenlő versenyfeltételeket teremtsenek számukra, mivel a kkv-k – méretükből és piaci helyzetükből adódóan – könnyen hátrányos helyzetbe kerülhetnek;

10.  hangsúlyozza, hogy az EU-ban a növekedés legnagyobb akadályát (főként a kkv-k esetében) a finanszírozáshoz való hozzájutás nehézsége jelenti; aggasztónak tartja, hogy a kkv-k továbbra is nehezen jutnak banki hitelhez; úgy véli, hogy a bankhitelen kívül több más alternatívára van szükség, kiváltképp a kockázati tőke és az együttműködő (peer-to-peer) alapok üzleti környezetének javításával és a hitelszövetkezetek előmozdításával, valamint általánosabban a tőke hatékonyabb tőkepiaci elosztása feltételeinek megteremtésével; úgy véli, hogy az tőkepiacok nagyobb fokú integrációja és a pénzügyi intézmények jobb felügyelete alapfeltételek e célok eléréséhez mind rövid, mind középtávon; hangsúlyozza, hogy a kkv-knak előjogot kell biztosítani a beruházási tervhez való hozzáférés terén;

11.  elismeri, hogy a gazdasági versenyképesség szempontjából az energia fontos tényező; hangsúlyozza, hogy fel kell számolni az egységes energiapiac akadályait, támogatva többek között az energiafüggetlenséget; felszólítja a Bizottságot, hogy értékelje az e területen európai és nemzeti szinten elért eredményeket, támogatva a piac széttagoltságával és a végrehajtással kapcsolatos nehézségek kezelésére irányuló intézkedéseket;

12.  továbbra is aggasztónak tartja, hogy a magánszektor túlzottan magas adósságszintjének csökkentése terén nem történt előrelépés; rámutat, hogy ez nemcsak a pénzügyi stabilitás szempontjából aggasztó, hanem az EU növekedési potenciálját is korlátozza, továbbá csökkenti az EKB monetáris politikájának hatékonyságát; kéri a Bizottságot, hogy terjesszen elő további javaslatokat a magánszektor eladósodottságának csökkentését célzó hatékony eljárások kidolgozására, ideértve a fizetésképtelenségi és csődeljárásokat is, emellett elősegítve a költségek terhének tisztességes és átlátható megosztását, mivel a társaságokra és a háztartásokra nehezedő rettentő adósságteher a magánbefektetéseket korlátozó egyik leglényegesebb tényező;

Strukturális reformok

13.  megjegyzi, hogy egyes országban továbbra is szükség van strukturális reformokra; megállapítja továbbá, hogy azok a tagállamok, amelyek sikeresen hajtottak végre kiigazító vagy a pénzügyi ágazatot érintő programokat, máris vissza tudtak térni a tőkepiacokra, ahol most alacsony kamatok mellett férhetnek hozzá a tőkéhez; rámutat, hogy e visszatérést egyebek mellett az EKB által tett intézkedések is alapvetően segítették; ösztönzi az euróövezethez tartozó többi tagállamot, hogy ők se legyenek kevésbé ambiciózusak gazdaságuk korszerűsítése terén; megjegyzi, hogy kellő figyelmet kell fordítani a reformok társadalmi és foglalkoztatási hatásaira; hangsúlyozza, hogy az EKB lazább monetáris politikáját a tagállamokban ambiciózus és társadalmilag fenntartható strukturális reformokkal kell kiegészíteni;

14.  kéri a tagállamokat, hogy tegyék hatékonyabbá munkaerőpiacaikat, dolgozzanak ki aktívabb munkaerő-piaci szakpolitikákat jól fizető munkahelyek létrehozása céljából, korszerűsítsék szociális védelmi rendszereiket – ideértve a nyugdíjrendszereket is –, védelmezve e rendszerek inkluzív jellegét, fenntarthatóságát és méltányosságát, valamint javítsák és egyszerűsítsék az üzleti befektetések jogi és közigazgatási környezetét; hangsúlyozza, hogy a strukturális reformoknak valódi és fenntartható növekedéshez, nagyobb arányú foglalkoztatáshoz, megerősített versenyképességhez és növekvő konvergenciához kell vezetniük, és azokat megfelelően célzott és hosszabb távú beruházásoknak kell kiegészíteniük az oktatás, a kutatás és fejlesztés, az innováció, az infrastruktúra, az ikt, az ipar, a fenntartható energia és a humán erőforrások területén;

15.  kéri a tagállamokat, hogy védelmezzék és fokozzák a szociális védelemi rendszer inkluzív jellegét, fenntarthatóságát és méltányosságát, különösen a leginkább rászorulók számára, valamint javítsák és egyszerűsítsék az üzleti befektetések jogi és közigazgatási környezetét; hangsúlyozza, hogy minőségi munkahelyekre van szükség, hogy kivédjék a bérből élők szegénységét, és foglalkozniuk kell a nemek közötti bérszakadék problémájával; hangsúlyozza, hogy a gazdasági reformokat megfelelően célzott és hosszabb távú beruházásoknak kell kiegészítenie az oktatás, a kutatás és fejlesztés, az innováció, az infrastruktúra, az ikt és a fenntartható energia területén;

16.  hangsúlyozza, hogy az Unió külső energiaforrásoktól való függőségének csökkentését az uniós növekedési stratégia részévé kell tenni; ezért újból kijelenti, hogy az Unió energiabiztonsági stratégiájának kulcsfontosságú prioritásaiként diverzifikálni kell a külső energiaellátást, korszerűsíteni kell az Unió energetikai infrastruktúráját, és meg kell valósítani az uniós belső energiapiacot;

17.  kiemeli, hogy az EU nem folytathat kizárólag a költségeken alapuló versenyt, hanem mind nemzeti, mind uniós szinten növelnie kell a termelékenységét a kutatásba és fejlesztésbe, az oktatásba és a készségekbe, valamint az erőforrás-hatékonyságba való fenntartható beruházások révén; felszólítja a Bizottságot és a kormányokat, hogy költségvetéseikben kezeljék kiemelten e területeket; hangsúlyozza, hogy a reformok tervezésekor a tagállamoknak különös figyelmet kell fordítaniuk az ifjúsági munkanélküliségre, hogy a fiatalokat ne fosszák meg rögtön az elején a lehetőségeiktől; a tagállamokat e tekintetben a rendelkezésre álló – többek között az ifjúsági garancia keretében meglévő – pénzügyi eszközök gyorsabb és hatékonyabb alkalmazására ösztönzi;

18.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a pénzügyi támogatást és a trojka ad hoc rendszerét illesszék be egy olyan jobb jogi szerkezetbe, amely megfelel az uniós gazdaságirányítási keretnek és az uniós jognak, ezáltal biztosítva a demokratikus elszámoltathatóságot; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy biztosítsák a trojkáról szóló, a Parlament által 2014 márciusában elfogadott jelentések nyomon követését; felszólítja a Bizottságot e jelentések következtetéseinek végrehajtására; rámutat, hogy az EU által bizonyos tagállamoknak a szolidaritást és a feltétességet ötvöző alapokon nyújtott pénzügyi támogatás azokban az esetekben a legsikeresebb, amikor az érintett tagállam elkötelezett a reformok végrehajtása mellett, és határozott felelősségvállalást mutat; emlékezteti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a pénzügyi segítségnyújtási programok kapcsán átfogó hatásvizsgálatot kell végezniük;

19.  sürgős cselekvésre szólítja fel a Bizottságot az adócsalás és adókikerülés leküzdése érdekében; egyszerű és átlátható adórendszert követel; felszólítja a tagállamokat, hogy jussanak megállapodásra a közös konszolidált társaságiadó-alapról szóló javaslatról, amely e küzdelem fontos eszköze, és meggyőződése, hogy a közös konszolidált társaságiadó-alapról szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslatról szóló, 2012. április 19-i álláspontja(11) ésszerű kompromisszum alapjául szolgál majd; megismétli a tagállamokhoz intézett azon kérését, hogy az adókkal ne a munkát terheljék; megjegyzi, hogy az adócsalás és az adókikerülés elleni küzdelmet célzó intézkedések nem gyengíthetik a tagállamok előjogait; üdvözli ugyanakkor az adózási rendszerekkel kapcsolatos hatékony európai együttműködést;

20.  kiemeli, hogy az oktatási rendszerek reformjára van szükség ahhoz, hogy a jövő nemzedékek felkészülhessenek a jövőbeli növekvő munkaerőpiacok szükségleteire;

21.  úgy véli, hogy a tagállamok és a Bizottság még nem teljesítették azt a vállalásukat, hogy kiteljesítsék az egységes piacot, különösen a szolgáltatások és a digitális gazdaság egységes piacával kapcsolatban;

22.  megismétli a Bizottsághoz intézett azon kérését, hogy javítsa az egységes piac irányítását; sürgeti a Bizottságot, hogy egyeztesse össze az egységes piac és az európai szemeszter célkitűzéseit, és biztosítsa az összhangot azok nyomon követési mechanizmusai között is; meggyőződése, hogy egy az egységes piac végrehajtását mérő mutatókból álló különálló analitikai eszköz hasznos útmutatást nyújthat az országspecifikus ajánlásokhoz és az éves növekedési jelentéshez; kiemeli az egységes piaci integráció helyzetéről szóló jelentések fontosságát és az elmúlt években biztosított hozzáadott értékét, amely jelentések hozzájárultak a Bizottság éves növekedési jelentésében rögzített általános prioritásokhoz és az európai szemeszter keretében meghatározott országspecifikus ajánlásokhoz; ezért sajnálatosnak tartja, hogy 2015-re nem készül jelentés az egységes piaci integráció helyzetéről; kéri a Bizottságot, hogy merítse ki az uniós jog által biztosított valamennyi fellépési lehetőséget az európai szemeszter végrehajtatása érdekében;

23.  aggodalmát fejezi ki a bizonyos tagállamokban tapasztalható protekcionista tendenciák miatt; rámutat, hogy a Szerződés nem írja elő az emberek, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgásának korlátozását, és emlékeztet arra, hogy a Bizottságnak védelmeznie és érvényesítenie kell ezeket a szabadságokat;

24.  kiemeli, hogy a jól működő belső munkaerőpiac és a bevándorlásra vonatkozó kiegyensúlyozott megközelítés hiánya hátráltatja az EU gazdasági növekedését; aggodalmát fejezi ki a bizonyos tagállamokban tapasztalható protekcionista tendenciák miatt; rámutat, hogy a Szerződés nem írja elő az emberek, az áruk, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgásának korlátozását, és emlékeztet arra, hogy a Bizottságnak védelmeznie és érvényesítenie kell ezeket a szabadságokat;

25.  ismét rámutat a munkaerő-mobilitás biztosításának fontosságára (úgy az országok, mint az ágazatok között), a munkaerő nagyobb termelékenységének fontosságára (amely összekapcsolódik a foglalkoztathatóság javítását célzó, készségekre irányuló képzésekkel), a munkahelyek minősége és a munkaerő-piaci rugalmasság fontosságára, fenntartva ugyanakkor a munkahelyek védelmére irányuló szükséges törekvést, korlátozva a bizonytalan munka alkalmazását, és kellő teret biztosítanak a kollektív tárgyalásokra; hangsúlyozza, hogy a rendelkezésre álló készségek és a készségek iránti kereslet fokozottabb összehangolása, továbbá a munkakeresési és a pályaorientációs tanácsadás komoly szerepet kap a jövőben; úgy véli, hogy a nagyobb mobilitás segíthet csökkenteni a betöltetlen munkahelyek magas számát, amely a magas szintű munkanélküliség mellett tapasztalható; különösen fontosnak tartja a női munkavállalók és a fiatalok foglalkoztathatóságába való befektetést, különösen a kialakulóban lévő technológiák és az új ágazatok terén, figyelembe véve ezen ágazatok munkahelyteremtő képességét;

26.  üdvözli azon intézkedéseket, amelyek hatékonyabbá és demokratikusabbá teszik az európai szemeszter folyamatát; elismeri, hogy végrehajtás terén elért eredmények jobbak az államháztartás terén, ahol szigorúbbak a felügyeleti eszközök; szorgalmazza a foglalkoztatási és társadalmi-gazdasági mutatók kiegyensúlyozott integrációját;

Felelősségteljes költségvetési gazdálkodás

27.  üdvözli, hogy számottevően – a 2011-es 24-ről 2014-ben 11-re – csökkent a túlzotthiány-eljárás alá vont országok száma; megállapítja, hogy a költségvetési állapotok javulása következtében 2015-ben a költségvetési irányvonal várhatóan általában semleges marad az Unióban; annak értékelésére kéri a Bizottságot, hogy az EU költségvetési irányvonala összhangban van-e a beruházások növelésének kívánalmával; mindamellett aggodalmának is hangot ad a növekvő egyenlőtlenségek, a vásárlóerő csökkenése, a nagyarányú hosszú távú munkanélküliség és a fiatalok munkanélkülisége, valamint néhány euróövezeti tagállam továbbra is igen jelentős köz- és magánszférabeli eladósodottsága miatt, ami nemcsak a növekedést hátráltatja, hanem lényeges kockázati tényező is a gazdasági sokkok esetleges jövőbeli megismétlődése esetén; felszólítja a Bizottságot, hogy a növekedési mutatókat prudens és konzervatív módon értelmezze, és vizsgálja felül a gazdasági előrejelzések minőségét, mivel a Bizottság korábbi előrejelzéseit túlságosan gyakran kellett lefelé módosítani;

28.  egyetért a Bizottsággal abban, hogy a legtöbb tagállamnak folytatnia kell a növekedésbarát költségvetési konszolidációt; felkéri a kielégítő költségvetési mozgástérrel rendelkező tagállamokat, hogy vegyék fontolóra az adók és a társadalombiztosítási járulékok csökkentését a magánbefektetések és a munkahelyteremtés ösztönzése érdekében; felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki konkrét ajánlásokat a tagállamok – köztük a gazdasági kiigazítási programban jelenleg is részt vevő országok – számára, hogy azok olyan fenntartható és társadalmilag kiegyensúlyozott strukturális reformokkal támogassák a gazdasági növekedést, amelyek előmozdítják a minőségi munkahelyek létrejöttét, a versenyképesség megerősödését és konvergencia növekedését;

29.  tudomásul veszi a tagállamok előzetes költségvetési terveire vonatkozó bizottsági értékelést; hangsúlyozza, hogy az előzetes költségvetési tervek vizsgálatának célja a fenntartható pénzgazdálkodás biztosítása; kitart a költségvetési szabályok alkalmazásának fontossága és az egyenlő bánásmód elvének tiszteletben tartása mellett;

30.  megjegyzi, hogy mindössze öt tagállam felelt meg teljes mértékben a stabilitási és növekedési paktum rendelkezéseinek; hangsúlyozza, hogy a stabilitási és növekedési paktumot a tagállamok egyetértésével dolgozták ki; hangsúlyozza, hogy ha az állami kiadások nagy részét az adósságszolgálat tölti ki, akkor a közszolgáltatásokra és beruházásokra fordítható források szűkülnek; ezért elfogadja, hogy az erősen eladósodott országokban továbbra is szükség van a hiánycsökkentésre, de úgy véli, hogy az ilyen költségvetési konszolidáció végrehajtásakor védelmezni kell a közszolgáltatások kiszolgáltatott használóit és a közberuházásokat, és méltányos módon, a növekedés erősítése révén kell bevételre szert tenni;

A nemzeti szakpolitikák megerősített koordinációja

31.  üdvözli a riasztási mechanizmus keretében készült jelentést; üdvözli, hogy az tagállamok belső egyensúlyhiánya fokozatosan csökken; felhívja a figyelmet a számos tagállamot érintő külső egyensúlyhiányokra, ideértve a túlzott kereskedelmi többleteket; megállapítja, hogy az EU összességében veszített világpiaci részesedéséből;

32.  rámutat, hogy a makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárás célja nemcsak az egyes országokon belüli igen kedvezőtlen növekedési és foglalkoztatási hatások elkerülése, hanem annak megelőzése is, hogy a rosszul megtervezett nemzeti szakpolitikák hatásai az euróövezetben más tagállamokra is átterjedjenek; tudomásul veszi az Európai Tanács 2014. decemberi bejelentését, amely szerint 2015-ben – a „négy elnök jelentésén” keresztül – folytatják a GMU-n belüli szorosabb gazdaságpolitikai koordinációról szóló vitát;

33.  megismétli azon nézetét, hogy a jelenlegi gazdaságirányítási keretben nincs meg a kellő demokratikus elszámoltathatóság, saját szabályai, valamint az érintett intézmények és szervek tekintetében; felszólítja a Bizottságot, hogy terjessze elő a szükséges javaslatokat annak érdekében, hogy orvosoljuk a megfelelő demokratikus elszámoltathatóság hiányát az EU gazdaságirányításában;

34.  megjegyzi, hogy érdemes elgondolkodni az olajárak jelentős visszaesésének hatásain, és azon, hogy ezt a váratlan megtakarítást nem kellene-e teljes mértékben visszajuttatni az üzemanyag-fogyasztóknak vagy olyan módon megosztozni azon, hogy a kormányok is növelik a fosszilis üzemanyagokra kivetett adóikat államháztartási hiányuk csökkentése, beruházások finanszírozása, az éghajlat-változási politikák forráshiányának megszüntetése és a deflációs nyomás mérséklése céljából;

Az EU költségvetése

35.  kiemeli, hogy a nemzeti büdzsék és az európai költségvetés kialakítása során a költségvetés teljességének elvét kell érvényesíteni az Európai Unión belüli konvergencia és stabilitás biztosítása érdekében; meggyőződése, hogy ez az egyik válasz arra a bizalmi válságra, amely a tagállamok körében, valamint a tagállamok és az európai polgárok között kialakult, és amely a pénzügyi válság kirobbanása óta megerősödött;

36.  ezért felszólít a nemzeti költségvetések kialakítása során alapul vett gazdasági feltételezések összehangolására; úgy véli, hogy a nemzetközi környezet tényezőit közös értékelésnek kell alávetni;

37.  annak érdekében, hogy ezek összevethetők legyenek és a túlzott makrogazdasági egyensúlyhiány megelőzhető legyen, az államháztartás bemutatásának nagyobb mértékű összehangolására szólít fel; szorgalmazza, hogy egységesítsék a tagállamok európai költségvetéshez való hozzájárulásának tagállami elszámolását;

38.  kéri a Bizottságot, hogy a 2015-re meghirdetett, gazdasági és monetáris unió elmélyítését szolgáló intézkedési csomag keretén belül orvosolja a szemeszter összes demokratikus deficitjét;

39.  létfontosságúnak tartja az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek közötti jobb együttműködést a gazdasági és költségvetési irányítás európai szemeszterének keretében; a partnerségi építő szellem jegyében vállalja, hogy elmélyíti kapcsolatait a nemzeti parlamentekkel;

40.  sajnálatosnak tartja, hogy az uniós költségvetésben nagy számban felhalmozódtak a kifizetetlen számlák, mivel ezek aláássák az EU hitelességét, és szembe mennek a legmagasabb politikai szinten meghatározott növekedési, – a különösen a fiatalokra vonatkozó – foglalkoztatási és a kis- és középvállalkozásokat érintő támogatási céloknak, valamint attól tart, hogy elmélyítik az Unió és polgárai közötti szakadékot;

41.  a többéves pénzügyi keret választások utáni felülvizsgálatára szólít fel a versenyképességre, a növekedésre, a foglalkoztatásra és az energetikai átállásra irányuló uniós célok szolgálatában álló uniós finanszírozás hozzáadott értékének jobb beazonosíthatósága és – ebből kifolyólag – fejlesztése érdekében; felszólítja a Bizottságot, hogy a hatékonyabb hatásvizsgálatok érdekében világosabb módszertant fogadjon el az Európa 2020 stratégia céljaival kapcsolatos uniós alapok és kiadások jobb nyomon követésére;

42.  továbbá felkéri a Bizottságot, hogy készítsen jelentést arról, hogy milyen esetleges negatív hatása lehet a fizetési késedelmek ügyének a tagállamok európai szemeszter kapcsán tett kötelezettségvállalásaira;

43.  megjegyzi, hogy számos tagállamban nem lett hatékonyabb a közigazgatás, pedig a rendszer ésszerűsítésével, valamint a vállalatokat és a polgárokat sújtó bürokrácia csökkentésével az e területen elért eredmények hozzájárulnának a megtakarításokhoz;

44.  üdvözli, hogy a 2015. évi éves növekedési jelentésében a Bizottság kiemelte az európai strukturális és beruházási alapok (beleértve az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezést) gazdasági jelentőségét; emlékeztet arra, hogy ezek az alapok az Európai Unión belül átlagosan a közberuházások 10%-át teszik ki, de ez az arány tagállamonként eltérő, bizonyos tagállamokban eléri a közszférabeli beruházások 80%-át is; kiemeli, hogy a strukturális és beruházási alapok az Európa 2020 stratégiával összhangban lévő növekedési és beruházási partnerségi megállapodásokban közösen meghatározott célok alapján jó példaként szolgálnak az uniós és a nemzeti költségvetések közötti szinergiára; támogat minden olyan erőfeszítést, amely az uniós és nemzeti költségvetési eszközök intelligens módon történő összevonására irányul, annak érdekében, hogy az összevont források pozitív hatásaként javuljon a hatékonyság, élénküljön a gazdaság és csökkenjenek a nemzeti költségvetési hiányok;

45.  kiemeli, hogy sürgősen és hatékonyan kell fellépni az adócsalás ellen, amely az uniós költségvetést további forrásoktól foszthatja meg;

46.  felszólítja a Bizottságot, hogy végezzen elemzést arról, hogy milyen lehetséges hatásai lehetnek annak, ha a forrásokat átcsoportosítják az olyan uniós programokból, mint az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz és a Horizont 2020;

47.  kéri a tagállamokat, hogy járuljanak hozzá a beruházási tervhez, amelynek célja, hogy maximálja a közkiadások hatásának mértékét és bevonzza a magánberuházásokat;

o
o   o

48.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak, a nemzeti parlamenteknek, valamint az Európai Központi Banknak.

(1) HL L 306., 2011.11.23., 12. o.
(2) HL L 306., 2011.11.23., 41. o.
(3) HL L 306., 2011.11.23., 8. o.
(4) HL L 306., 2011.11.23., 33. o.
(5) HL L 306., 2011.11.23., 25. o.
(6) HL L 306., 2011.11.23., 1. o.
(7) HL L 140., 2013.5.27., 11. o.
(8) HL L 140., 2013.5.27., 1. o.
(9) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0129.
(10) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0036.
(11) HL C 258. E, 2013.9.7., 134. o.


A gazdaságpolitikai koordináció európai szemesztere: a 2015. évi éves növekedési jelentés foglalkoztatási és szociális vonatkozásai
PDF 489kWORD 182k
Az Európai Parlament 2015. március 11-i állásfoglalása a gazdaságpolitikai koordináció európai szemeszteréről: foglalkoztatási és szociális aspektusok a 2015. évi éves növekedési jelentésben (2014/2222(INI))
P8_TA(2015)0068A8-0043/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 9. cikkére,

–  tekintettel az EUMSZ 145., 148. és 152. cikkére, valamint 153. cikkének (5) bekezdésére,

–  tekintettel az EU Alapjogi Chartájára és különösen annak IV. címére („Szolidaritás”),

–  tekintettel az EUMSZ legkülső régiókra vonatkozó egyedi intézkedésekről szóló 349. cikkére,

–  tekintettel a felülvizsgált Európai Szociális Chartára és különösen annak a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni védelemhez való jogról szóló 30. cikkére,

–  tekintettel „A gazdaságpolitikai koordináció európai szemesztere: Foglalkoztatási és szociális aspektusok” című 2014. február 25-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel „A gazdaságpolitikai koordináció európai szemesztere: a 2014. év prioritásainak végrehajtása” című 2014. október 22-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a 2015. évi éves növekedési jelentésről szóló, 2014. november 28-i bizottsági közleményre (COM(2014)0902) és a közös foglalkoztatási jelentés ahhoz mellékelt tervezetére,

–  tekintettel a Bizottság „Európai beruházási terv” című, 2014. november 26-i közleményére (COM(2014)0903),

–  tekintettel „A Stabilitási és Növekedési Paktum hatályos szabályai által biztosított rugalmasság legjobb kihasználása” című, 2015. január 13-i bizottsági közleményre (COM(2015)0012),

–  tekintettel „A gazdasági és monetáris unió szociális dimenziójának megerősítése” című, 2013. október 2-i bizottsági közleményre (COM(2013)0690),

–  tekintettel az „Európa 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című 2010. március 3-i bizottsági közleményre (COM(2010)2020),

–  tekintettel az Európa 2020 stratégia foglalkoztatási és szociális vonatkozásairól szóló, 2014. november 25-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel az „Út a munkahelyteremtő fellendülés felé” című, 2012. április 18-i bizottsági közleményre (COM(2012)0173),

–  tekintettel „A szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai platformja – A szociális és területi kohézió európai keretrendszere” című 2010. december 16-i bizottsági közleményre (COM(2010)0758) és az erről szóló, 2011. november 15-i európai parlamenti állásfoglalásra(4),

–  tekintettel „A »Több lehetőséget a fiataloknak« kezdeményezés” című bizottsági közleményre (COM(2011)0933),

–  tekintettel a „Szociális beruházás a növekedés és a kohézió érdekében – többek között a 2014–2020-as Európai Szociális Alap végrehajtása révén” című, 2013. február 20-i bizottsági közleményre (COM(2013)0083),

–  tekintettel az Európai Parlament 2014. március 13-i, a trojka (EKB, Bizottság és IMF) euróövezet programországaival kapcsolatos szerepének és műveleteinek foglalkoztatási és szociális vetületeiről szóló állásfoglalására(5),

–  tekintettel az európai unióbeli szociális lakhatásról szóló 2013. június 11-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel a „Hogyan járulhat hozzá az Európai Unió egy olyan környezet megteremtéséhez, amely kedvez a vállalatok, vállalkozások és induló vállalkozások általi munkahelyteremtésnek?” című, 2014. április 15-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel a fiatalok foglalkoztatásáról szóló, 2014. július 17-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) bérekről szóló 2014. december 5-i globális jelentésére (Global Wage Report 2014/2015),

–  tekintettel a jövedelmi egyenlőtlenség trendjeiről és a gazdasági növekedésre gyakorolt hatásáról szóló 2014. december 9-i OECD-munkadokumentumra (Trends in Income Inequality and its Impact on Economic Growth),

–  tekintettel a „»Zöld foglalkoztatás« kezdeményezés: a zöld gazdaság munkahely-teremtési potenciáljának kiaknázása” című 2014. július 7-i bizottsági közleményre (COM(2014)0446),

–  tekintettel az EU hajléktalansággal kapcsolatos stratégiájáról szóló, 2011. szeptember 14-i(9) és 2014. január 16-i(10) állásfoglalására,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére (A8-0043/2015),

A.  mivel Európának el kell köteleznie magát a fenntartható növekedést biztosító szociális piacgazdaság modellje mellett, hogy a következő nemzedék adósságok helyett munkahelyekhez jusson;

B.  mivel a gazdasági és szociális környezet az Unióban továbbra is barátságtalan, és mivel a Bizottság 2014. őszi gazdasági előrejelzése szerint a gazdasági fellendülés törékeny marad; mivel az euróövezet elmúlt két évi negatív növekedési rátája ellenére az eurózóna növekedése 2014-ben várhatóan eléri a 0,8%-ot, 2015-ben pedig az 1,1%-ot; mivel az előrejelzések csak néhány tagállam esetében kedvezőbbek, és mivel a Bizottság az elmúlt években rendszeresen lefelé módosította saját előrejelzéseit; mivel annak ellenére, hogy az előrejelzések szerint az EU 28 tagállamában 2014-ben a teljes államháztartási hiány 3%-ra csökkent, egyes tagállamokban a hiány továbbra is magas, ami igazolja a növekedéssel és a jobb és fenntartható foglalkoztatással összeegyeztethető további költségvetési konszolidáció szükségességét, mivel a fellendülés továbbra sem mondható erőteljesnek vagy megalapozottnak;

C.  mivel a gazdasági válság során alkalmazott gyors ütemű költségvetési konszolidáció megakadályozta a tagállamokat abban, hogy elérjék az Európa 2020 stratégiában kitűzött célokat, ami azt mutatja, hogy a költségvetési politikákat differenciálni kell és az egyes tagállamok sajátos helyzetéhez kell igazítani; mivel az olajárak zuhanása további lökést adhat számos tagállam gazdaságának, különösen abban az esetben, ha az gyorsan jelentkezik a családok és a vállalkozások energiaköltségeinek csökkenésében;

D.  mivel az Uniónak folytatnia kell gazdasági és szociális politikáinak javítását az Európa 2020 stratégia céljainak mielőbbi elérése érdekében, egyúttal leküzdve a tartós stagnálás és defláció kockázatát, és mivel ehhez a beruházások és a gazdasági versenyt társadalmilag felelős módon fokozó strukturális reformok előmozdítására irányuló erőfeszítések folytatására van szükség; mivel az erőforrás-hatékony gazdaság és a fenntartható fejlődés felé való elmozdulás biztosítása érdekében ökológiai átalakulásra van szükség; mivel az EU világgazdaságban betöltött pozíciója a válság, az ipari háttér elvesztése és a befektetői és vállalkozói bizalom hiánya következtében aggasztó módon hanyatlik, míg más országok a fellendülés szilárd jeleit mutatják; mivel az IMF 2014 októberében úgy becsülte, hogy nőtt a recesszió valószínűsége az euróövezetben, és az év végére elérheti a 35–40 %-ot;

E.  mivel a foglalkoztatási politikák, köztük a fiatalok foglalkoztatásával kapcsolatos szakpolitika kidolgozásában a tagállamoké a főszerep, és ezeket az intézkedéseket nemzeti szinten lehet a leghatékonyabban meghozni;

F.  mivel az Uniónak a lehető leghamarabb kezelnie kell népességének gyors elöregedését;

G.  mivel annak ellenére, hogy történt némi javulás (2011 óta először kis mértékben nőtt a teljes munkaidős szerződések száma), a munkanélküliségi arány továbbra is soha nem látott szintet ér el, közel 25 millióan vannak állás nélkül az Unióban;mivel a tartós munkanélküliség aggasztóan magas, és 12 millióra tehető azoknak a száma, akiket több mint egy éve nem foglalkoztatnak (ez 4%-os növekedés az előző évhez képest); mivel a fiatalok munkanélküliségi rátája nem csökkent jelentősen (csak 1,9%-kal mérséklődött 2013-hoz képest), és uniós átlagban 21,2%-ot tesz ki; mivel az Unióban a tartósan munkanélküliek 75%-a 35 évnél fiatalabb; mivel a munkaerő-piaci helyzet néhány tagállam kivételével különösen kritikus a fiatalok számára, tekintet nélkül iskolai végzettségükre;

H.  mivel az Európai Szociális Alapot az ifjúsági garanciával és az az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezéssel együtt helyesen és teljes mértékben fel kell használni a fenntartható projektek finanszírozására a munkanélküliség és különösen a fiatalok munkanélkülisége elleni küzdelem érdekében;

I.  mivel a nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő (NEET) fiatalok aránya továbbra is magas, és mivel a fiatal romák felülreprezentáltak ebben a csoportban;

J.  mivel több tényező – többek között a beruházásoknak és a növekedésnek lendületet adó környezet megteremtésének sikertelensége, a piaci jövedelmek csökkenése és a szociális transzferek idővel gyengülő hatása(11) – következtében jelentős mértékben visszaesett a háztartások rendelkezésre álló bruttó jövedelme, ami hozzájárult a kirekesztés kockázatának kitett európai családok számának növekedéséhez, valamint az egyenlőtlenségek és ezen belül a nemek közötti egyenlőtlenség riasztó növekedéséhez; mivel minden negyedik európait fenyegeti a szegénység; mivel az alulfoglalkoztatottság és a bizonytalanság rendkívüli méreteket öltött, és az összes munkakereső 50%-a esetében az állásszerzés nem elegendő ahhoz, hogy kiemelkedjenek a szegénységből;

K.  mivel a legfrissebb (2013-as) adatok azt mutatják, hogy a tartós munkanélküliség a munkaerő 5,1 %-át kitevő, történelmi magasságú szinten van az EU 28 tagállamában; mivel a tartós munkanélküliség amellett, hogy az adott személyek egész életére kiható, döntő fontosságú személyes következményekkel jár, strukturális munkanélküliséggé is átalakulhat az Unióban;

L.  mivel jelenleg az EU lakosságának 25,1%-át fenyegeti a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés; mivel a gyermekszegénység átlagos növekedési rátája magasabb, mint a szegénység átlagos növekedési rátája általában, és mivel egyes tagállamokban minden harmadik gyermek a szegénységi küszöb alatt él;

M.  mivel az idősebb munkavállalók esetében a legvalószínűbb, hogy tartós munkanélkülivé válnak; mivel az 55–65 éves munkavállalóknak csak a fele dolgozott 2012-ben; mivel az idősebb embereket hátrányosabban érinti a szociális és egészségügyi szolgáltatásokra és a szociális ellátásokra fordított állami kiadások csökkentése; mivel az idősebb emberek egyes kategóriái, például a 80 év felettiek, az idősebb nők, az idősebb migránsok és az etnikai kisebbségek idősebb tagjai különösen ki vannak téve az elszegényedés kockázatának;

N.  mivel a válság leküzdése érdekében egyes tagállamok éppen akkor csökkentették jelentősen kiadásaikat, amikor a munkanélküliek számának növekedése következtében megnőtt a szociális védelem iránti igény; mivel a szociális védelemre fordított nemzeti költségvetési előirányzatok még szűkösebbé váltak, mivel a nagyléptékű leépítések és bércsökkentések miatt visszaesett a járulékbefizetés, ezáltal súlyosan veszélyeztetve az európai szociális modellt; mivel a szorgalmazott reformok nem elégítik ki a polgárok foglalkoztatással és szociális szférával kapcsolatos szükségleteit és várakozásait;

O.  mivel a szegénység csökkentése nem csupán az Európa 2020 stratégia egyik fő célja, hanem a tagállamok társadalmi felelőssége is, és a tisztességes és tartós foglalkoztatás a szegénységből kivezető legjobb út; mivel az erőfeszítéseket a munkalehetőségekhez való hozzájutás előmozdítására kell összpontosítani, különösen a munkaerőpiactól legtávolabb lévők számára; mivel a munkaerőpiacot továbbra is jelentős egyenlőtlenségek jellemzik a munkakörülmények tekintetében, és mivel az 55 év feletti nők esetében a férfiakénál nagyobb a szegénység és a társadalmi kirekesztés kockázata;

P.  mivel a tagállamok közötti társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségek tovább mélyültek, míg a regionális konvergenciára vonatkozó cél tekintetében ennek az ellenkezője igaz; mivel a foglalkoztatás terén a központi és a külső régiók közötti különbség a 2000. évi 3,5%-ról 2013-ra 10%-ra nőtt; mivel ez a távolodás növeli a széttagozódás kockázatát, és fenyegetést jelent az EU gazdasági stabilitására és társadalmi kohéziójára; mivel a hatodik kohéziós jelentés kiemeli a strukturális alapok szerepét az egyenlőtlenség felszámolásában, különösen a válság idején;

Q.  mivel az EUMSZ 174. cikke szerint „átfogó, harmonikus fejlődésének elősegítése érdekében az Unió úgy alakítja és folytatja tevékenységét, hogy az a gazdasági, társadalmi és területi kohézió erősítését eredményezze. Az érintett régiók közül kiemelt figyelemmel kell kezelni a vidéki térségeket, az ipari átalakulás által érintett térségeket és az olyan súlyos és állandó természeti vagy demográfiai hátrányban lévő régiókat, mint a legészakibb, rendkívül gyéren lakott régiók, valamint a szigeti, a határon átnyúló és a hegyvidéki régiók”;

R.  mivel a súlyos és állandó természeti vagy demográfiai hátrányban lévő régiókban általában magasabb a munkanélküliségi ráta, kisebb a gazdasági növekedés, és hiányoznak a potenciáljuk javítására irányuló jelentős beruházások;

S.  mivel az Európai Parlament az elmúlt két évben figyelmeztetett arra, hogy a lassú növekedés, a magas munkanélküliség és a bérek leszorítása idején a defláció szociális kockázatokkal jár; mivel az EKB hosszú távon alacsony inflációt jelzett előre, és figyelmeztetett ennek a belső keresletre, a növekedésre és a foglalkoztatásra gyakorolt hatásaira; mivel a defláció 2014 augusztusa óta nyolc tagállamban (ebből hat euróövezeti tagállamban) valósággá vált; mivel a keresletet és a munkahelyteremtést nagyban korlátozza az EU-ban a kkv-k alacsony szintű hitelellátottsága és a túlzott mértékű állami és magánadósságok – különös tekintettel a jelzáloghitelekre – csökkentésének szükségessége; mivel az inflációs ráta csökkenése – a reálkamat és az adósságteher növekedésén keresztül – jelentősen súlyosbítja e nehézségeket, és a gazdasági depresszió ördögi körét idézheti elő; mivel az EKB 2015. január 22-én azzal reagált mindezekre a szempontokra, hogy kiterjesztett eszközvásárlási programot jelentett be, amelynek keretében – a tervek szerint – legalább 2016 szeptemberéig havi 60 milliárd euró összesített értékben vásárol eszközöket;

T.  mivel az expanzív monetáris politika felhasználható a kivitel ösztönzésére az uniós gazdaság rövid távú javításának módjaként;

U.  mivel az alacsony kamatlábak felhasználhatók a befektetések ösztönzésére az EU-ban;

V.  mivel a költségvetési konszolidáció üteme felgyorsult, és új kiemelt célok bevezetésére került sor, amelyek inkább a strukturális hiányra, mintsem a ciklikus hiányra összpontosítanak; mivel ennek ellenére még mindig igen számottevő a költségvetési multiplikátorok nagysága; mivel a gazdasági növekedést és a munkahelyteremtést elősegítő környezet megteremtéséhez szükség van a középtávú célkitűzés és az adósságra vonatkozó célkitűzés elérésére; mivel szükség van ezen intézkedések társadalmi, környezeti és nemekre gyakorolt hatásának szisztematikus vizsgálatára;

W.  mivel az állami és magánberuházások riasztó mértékben visszaestek az Unióban, és jelenleg közel 20%-kal alacsonyabbak a válság előtti szintnél, ami alacsonyabb, mint a világ más részein található fő gazdasági partnerek körében; mivel a Bizottságnak és a tagállamoknak egyaránt kiemelt prioritásként kell tekinteniük a jobb és fenntartható munkahelyekbe, a humántőkébe, a kutatásba és az innovációba (többek között a kisebb léptékű projektekbe), valamint különösen az erőforrás-hatékony energiaunióba, a digitális egységes piacba, a vállalkozói szellem ösztönzésébe és a kkv-k számára kedvezőbb üzleti környezetbe történő befektetésre, mivel ezeken a területeken a beruházások nem csak a gazdasági fellendülés szempontjából alapvető fontosságúak, hanem azért is, mert bővítik az EU gazdasági lehetőségeit a növekedésre és a jólét megteremtésére;

X.  mivel a nemzeti parlamentek, az Európai Parlament, a helyi és regionális hatóságok, a civil társadalmi szervezetek és a szociális partnerek nem elégséges nemzeti és uniós szintű bevonása az európai szemeszter folyamatába korlátozta a tagállamok reformok iránti felelősségvállalását, valamint az inkluzív, szociális és fenntartható megoldások kidolgozását, és csökkentette a polgárok uniós projektbe vetett bizalmát;

Y.  mivel a bérek megállapítása a tagállamok hatáskörébe tartozik;

Ambiciózus gazdaságpolitikA a növekedésért, a minőségi munkahelyteremtésért és a defláció leküzdéséért

1.  üdvözli a Bizottság növekedéssel kapcsolatos integrált megközelítését, amely három pilléren alapul: az európai beruházási terven, a strukturális reformokon és a költségvetési felelősségen; ambiciózus, expanzív gazdasági és költségvetési politikát szorgalmaz a Stabilitási és Növekedési Paktum hatályos szabályain belül az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés fokozása és a jobb és tartós munkahelyek létrehozása érdekében; hangsúlyozza, hogy a szolidaritás az Európai Unió alapját képező központi érték; kéri a Bizottságot, hogy olyan, a tagállamok és az EU egésze számára hasznos, konkrét ajánlásokkal támogassa a tagállami erőfeszítéseket, amelyek a költségvetési konszolidáció mellett szociálisan kiegyensúlyozott, gazdaságilag hatékony és fenntartható módon foglalkoznak a strukturális reformokkal is; hangsúlyozza, hogy az alacsony infláció már most növeli a reálkamatokat, valamint az állami és a magánszféra reáladósságát, ami a hosszú távon magas ifjúsági munkanélküliséggel párosulva visszafogja a növekedést és növeli a szegénységet;

2.  tisztában van a felelősségteljes költségvetési gazdálkodás, illetve a beruházások és a strukturális reformok tagállamokban történő beindításának szükségessége közötti kapcsolatnak az SNP összefüggésében; e tekintetben üdvözli „A Stabilitási és Növekedési Paktum hatályos szabályai által biztosított rugalmasság legjobb kihasználása” című bizottsági közleményt; felhívja a partnereket, hogy amennyiben valamely tagállam túlzott makrogazdasági egyensúlytalanságokkal szembesülne, a reformokat a szabályokba és megállapodásokba beépített meglévő rugalmasság kihasználásával hajtsák végre annak garantálása érdekében, hogy a felelősségteljes költségvetési gazdálkodás összeegyeztethető legyen a gazdasági növekedéssel, a munkahelyteremtéssel és a jóléti állammal;

3.  hangsúlyozza a strukturális reformok szükségességét a tagállamokban; rámutat arra, hogy míg egyes reformokat végrehajtó tagállamok sikeresen visszanyerték versenyképességüket a világpiacon, ezeknek a reformoknak összeegyeztethetőnek kell lenniük az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés, valamint a tisztességes munkahelyek létrehozásának célkitűzésével; e célok elérése érdekében szorgalmazza, hogy e reformok fő irányát terjesszék ki olyan területekre is, mint a digitális egységes piac, az energiaunió vagy a költségvetési reformok; úgy véli, hogy a munkaerőpiacon előmozdított reformoknak meg kell teremteniük a szegmentáció megszüntetéséhez és a tisztességes bérek biztosításához szükséges rugalmasságot és biztonságot is;

4.  üdvözli, hogy a gazdaságpolitikai kombináció felveszi a beruházásokat a költségvetési konszolidáció és a strukturális reformok prioritásai közé; mindazonáltal úgy véli, hogy az éves növekedési jelentésnek nagyobb figyelmet kell fordítania az összesített keresletre, valamint az összesített kereslet, illetve a bérnövekedés és a társadalmi egyenlőtlenségek közötti kapcsolatra; hangsúlyozza, hogy a makrogazdasági egyensúlytalanságok csökkentése érdekében nem a folyó fizetési mérleg többletének növelését, hanem a növekedési, a beruházási és a foglalkoztatási arány fokozását, valamint a szegénységi ráta csökkentését kell fő prioritásnak tekinteni;

5.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a beruházások jelentősen visszaestek az Unióban, és ma közel 20%-kal elmaradnak a válság előtti szinttől; figyelmeztet arra, hogy a visszaesés még nagyobb volt azokban a periférikus országokban, ahol erőteljesebb költségvetési konszolidációt hajtottak végre; ismételten kiemeli a zöld gazdaság által a munkahelyteremtés tekintetében kínált potenciális lehetőségeket – a Bizottság becslései szerint 2020-ig ötmillió munkahely jöhet létre egyedül az energiahatékonysággal és a megújuló energiával kapcsolatos ágazatokban –, ehhez azonban nagyratörő éghajlat- és energiapolitikák bevezetésére van szükség; felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák a beruházások elégséges szintjét ezekben az ágazatokban, és készüljenek fel a jövőbeni szükségletekre a munkavállalók képzettsége tekintetében;

6.  üdvözli, hogy a Bizottság 2015-ös stratégiája három pillérének egyikét a beruházás képezi, és szorgalmazza a beruházási terv haladéktalan végrehajtását; tudomásul veszi, hogy a költségvetési kiigazításoknak az SNP prevenciós vagy korrekciós ága keretében történő meghatározása során nem veszik figyelembe az Európai Stratégiai Beruházási Alapba (ESBA) befizetett tagállami hozzájárulásokat;

7.  úgy véli, hogy a Bizottság 2015-ös stratégiájának három pillérét együttesen kell végrehajtani a beruházások felelős módon történő fellendítése érdekében azokon a területeken, ahol valós hatást fejtenek ki a növekedésre és munkahelyteremtésre, például a digitális gazdaságban, a zöld ágazatokban és az egészségügyben;

8.  tudomásul veszi, hogy az ESBA meglévő uniós forrásokon alapul majd, és az Európai Beruházási Banktól (EBB) származó 5 milliárd eurón túl nem igényel majd „friss” közpénzt; hangsúlyozza annak a kockázatát, hogy a túlságosan optimista feltételezések miatt – amelyek szerint a szükséges finanszírozás nagy része valószínűleg magánbefektetőktől érkezik – egy alulfinanszírozott alap jön létre; kéri az EBB-t, hogy fontolja meg a kizárólag kereskedelmi banki módszertanról egy meghatározott kritériumokon és átláthatóságon alapuló projektkockázat-értékelési modellre történő váltást; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg az uniós költségvetés és más, új források bevonásának lehetőségét, biztosítva ezzel, hogy az ESBA ne valljon kudarcot;

9.  kéri a Bizottságot és az EBB-t, hogy értékeljék a gazdasági válság bankrendszerre és az EBB-támogatások végső kedvezményezettjeire gyakorolt hatásait, különös tekintettel a kkv-kra, a szociális gazdasági ágazatra és az állami vállalatokra;

10.  hangsúlyozza, hogy az ESBA-nak arra kell összpontosítania, hogy új befektetéseket hozzon létre azokon a területeken, ahol a beruházási kedv mérsékelt ahelyett, hogy olyan beruházásokat pótolna, amelyeket máshol hajtottak volna végre (kiszorítás), vagy olyan magas megtérülésű befektetéseket állítana a középpontba, amelyek mindenképpen megtörténtek volna (holtteher); felhívja a Bizottságot, hogy olyan szociális beruházásokat is irányozzon elő és támogasson, amelyek nem csupán pénzügyi megtérülést eredményeznek, hanem továbbgyűrűző pozitív társadalmi hatást is keltenek, mint a humántőkébe irányuló, a jobb és fenntartható munkahelyek létrehozását és a társadalmi integrációt serkentő és a szegénységet csökkentő nagy hatású beruházások, például a szociális védelmi rendszerekbe és a szociális szolgáltatásokba, illetve a szociális gazdaságba történő beruházások; ismételten felszólít a szociális beruházási csomag végrehajtására;

11.  felhívja a Bizottságot, hogy gondoskodjon beruházásokról a gazdasági szempontból gyengébb, magas munkanélküliséggel küzdő régiókban, illetve az e régiókban működő kkv-k számára – tekintettel arra, hogy finanszírozáshoz jutási lehetőségeik nagyon korlátozottak – annak biztosítása érdekében, hogy ezek az erőfeszítések ott fejtsenek ki érdemi hatást, ahol a leginkább szükség van rájuk, és döntéseit a beruházások gazdasági jellemzőinek kellő figyelembevételével hozza meg; osztja a Bizottság véleményét, hogy szakképzett munkaerőre van szükség a növekedő ágazatokban, például a digitális gazdaságban, a zöld ágazatokban és az egészségügyben;

12.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy egyedi megerősített mechanizmusokkal hajtsanak végre beruházási programokat a legkülső régiókban, amelyek távoli fekvésük, földrajzi széttagoltságuk, sérülékeny gazdaságuk és természeti korlátaik miatt a munkalehetőségek, az áruk és a szolgáltatások terén nagyobb egyenlőtlenségekkel szembesülnek;

13.  felhívja a Bizottságot, hogy az európai beruházási terv programozása során vegye figyelembe a súlyos és állandó természeti vagy demográfiai hátrányban lévő régiókat, különösen a szélessávhoz való hozzáférésüket;

14.  felhívja a Bizottságot a 2012-ben az európai beruházási terv összegzése céljából kísérleti projektként elindított EU–EBB projektkötvény-kezdeményezés mélyreható felülvizsgálatára és tökéletesítésére, hogy az nagyobb szerepet kapjon a foglalkoztatás előmozdításában; ezzel összefüggésben szorgalmazza a szociális beruházási csomaghoz tartozó szociális kötvények részletes felülvizsgálatát is;

Új szempontként a beruházásra, a minőségi munkahelyek létrehozására és a növekedésre összpontosító felelősségteljes politika

15.  megjegyzi, hogy az európai beruházási terv a fenntartható gazdasági növekedést és a munkahelyteremtést fokozó erőfeszítések szükséges kiegészítője, amelyeket magán- és állami forrásokkal kell támogatni ahhoz, hogy sikerrel járjanak; üdvözli, hogy a 2015. évi éves növekedési jelentés az európai kereslet és beruházások ösztönzése céljából további erőfeszítésekre szólítja fel a költségvetési mozgástérrel rendelkező országokat;

16.  üdvözli a költségvetési konszolidáció ütemének felgyorsítását és az új kiemelt célok bevezetését – amelyek a ciklikus hiányok helyett inkább a strukturális hiányokra összepontosítanak –, ami várhatóan pozitív hatással lesz a foglalkoztatásra és a fenntartható növekedésre; megjegyzi azonban, hogy a költségvetési multiplikátorok nagysága a jelenlegi körülmények között még mindig igen jelentős, és hogy ez kedvezőtlen hatással lesz a gazdasági növekedésre és a munkahelyteremtésre, valamint a szociális védelmi rendszerek fenntarthatóságára; kéri a Bizottságot, hogy könnyítse meg az SNP hatályos szabályain belüli maximális rugalmasság kihasználását;

17.  szorgalmazza egy európai keret létrehozását annak biztosítása érdekében, hogy az európai beruházási terv szerinti összes beruházás jelentős hatást érjen el a fenntartható növekedés ösztönzése, a minőségi munkahelyek létrehozása és a társadalmi fejlődés előmozdítása terén; felhívja a Bizottságot, hogy kövesse nyomon a terv alapján végrehajtott beruházásokat, továbbá ellenőrizze és mérje a beruházások valós gazdasági és társadalmi hatásait; felhívja a Bizottságot, hogy az új ESBA szakértői bizottságába vegyen fel szociálpolitikai szakértőket, akik jóváhagyják a finanszírozandó projekteket, és gondoskodjon arról, hogy a pozitív társadalmi hatás a főbb kiválasztási kritériumok között szerepeljen;

18.  hangsúlyozza a rugalmasság fontosságát, amelyet a hatályos SNP keretében lehet kihasználni, hogy mozgásteret biztosítsanak a szociális beruházások, nevezetesen az embereket célzó szociális beruházások számára, biztosítva számukra a szükséges készségeket és a támogató körülményeket, hogy életük során produktívan és önmagukat kiteljesítve vegyenek részt a gazdaságban és a társadalomban; hangsúlyozza ebben az összefüggésben a szociális gazdaság által a fenntartható, inkluzív és minőségi munkahelyek létrehozásában betöltött lehetséges szerepet;

A kkv-k helyreállított finanszírozása a magánberuházások és a munkahelyteremtés fellendítése érdekében

19.  hangsúlyozza, hogy noha a kkv-k az EU-ban döntő szerepet játszanak a munkahelyteremtésben, továbbra is rendkívül nehezen jutnak finanszírozáshoz, és aggasztó mértékben eladósodottak; ezért üdvözli a kkv-k finanszírozáshoz jutására vonatkozó új bizottsági ajánlásokat, amelyek új megközelítést alkalmaznak a fizetésképtelenség és az üzleti bukás tekintetében; további erőfeszítéseket kér a tagállamok részéről az e célt szolgáló adósság-átütemezési rendszerek további javítására; felhívja a Bizottságot, hogy mozdítsa elő a 2014. március 12-i országspecifikus ajánlások között szereplő ajánlásában meghatározott elvek nemzeti szintű végrehajtását; hangsúlyozza, hogy a nők által vezetett vállalkozások és kkv-k több nehézséggel szembesülnek a finanszírozáshoz való hozzájutás terén; felhívja a Bizottságot, hogy elemezze ennek okait, és javasoljon intézkedéseket a helyzet megoldására;

20.  hangsúlyozza a vállalkozói kultúra megteremtésének fontosságát az Európai Unióban azáltal, hogy csökkennek az önfoglalkoztatás és a vállalkozásalapítás akadályai; rámutat arra, hogy ez támogatható lenne a pénzügyi támogatás, például a foglalkoztatás és a szociális innováció európai programjának mikrofinanszírozási és szociális vállalkozási tengelye, illetve a közigazgatásban az új vállalkozások nyilvántartásba vételére szolgáló egyablakos ügyintézési pontok intelligens kombinációjával;

21.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy az euróövezet pénzügyi széttagoltsága bizonyos esetekben veszélyezteti a kkv-k növekedését és fenntarthatóságát; kéri a gazdaság hitelezési képességének helyreállítását, ezáltal lehetővé téve, hogy a kkv-k beruházzanak és munkahelyeket hozzanak létre, továbbá megkönnyítve a vállalkozói tevékenység megkezdését, valamint a kkv-k hozzáférését az olyan programokhoz, mint a COSME vagy a Horizont 2020;

22.  felhívja a tagállamokat, hogy az önfoglalkoztatók, a mikrovállalkozások és a kkv-k esetében számolják fel a fölösleges igazgatási terheket és bürokráciát, és enyhítsék az induló vállalkozásokra vonatkozó feltételeket;

23.  üdvözli a Bizottság és az EBB közös kkv-hitelezési rendszerét, amely a strukturális alapokat használja fel az e vállalkozásokba irányuló befektetések ésszerűsítése és ezáltal a jobb és fenntartható munkahelyek létrehozásának ösztönzése érdekében; felhívja az EKB-t, hogy – miután számos tagállamban a munkahelyek 80%-át a kkv-k hozzák létre – egészítse ki szakpolitikai tevékenységét, és vizsgálja meg, milyen lehetőségek vannak a kkv-k eszközeinek megvásárlására, a más gazdasági térségek bevált gyakorlatai alapján a mennyiségi lazítás programja keretében a kkv-k fejlődésének támogatására vagy a kkv-k finanszírozási forrásait biztosító kezesként történő szerepvállalásra;

24.  megállapítja, hogy az EKB kiterjesztett eszközvásárlási programja ismételten a bankrendszerbe áramlik; ezért felhívja az EKB-t, hogy hitelnyújtás révén optimalizálja a reálgazdaság javítására irányuló potenciálját a növekedés ösztönzése és a munkanélküliség leküzdése érdekében az Unióban;

25.  üdvözli a Bizottság által bejelentett intézkedéseket, amelyek célja, hogy a kkv-knak nyújtott bankkölcsönök alternatíváinak elérhetővé tételével fokozzák a munkahelyteremtést a kkv-knál, valamint a kkv-kba irányuló hosszú távú befektetések ösztönzése érdekében javítsák a szabályozási és költségvetési keretet; felszólít ezen intézkedések haladéktalan végrehajtására; felhívja a Bizottságot, hogy támogassa a kisebb léptékű projekteket is; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a kkv-k finanszírozása terén alternatív finanszírozási eszközként vizsgálják meg a pénzügyi szövetkezeteket (hiteluniókat), és tegyék lehetővé a kkv-k jobb hozzáférését az uniós és nemzeti szintű közbeszerzésekhez és finanszírozáshoz;

26.  hangsúlyozza a kkv-kkal kapcsolatban álló közvetítő szervezetek, például a kereskedelmi kamarák és a multiplikátor hatást kifejtő szervezetek fontosságát a kkv-kal kapcsolatos uniós politikák végrehajtásában, és felhívja a Bizottságot, hogy kezdeményezzen partneri párbeszédet ezekkel a szervezetekkel arról, hogy miként lehetne jobban végrehajtani a kkv-kal kapcsolatos uniós politikákat a minőségi munkahelyek létrehozásának fellendítése érdekében;

A finanszírozás hatékonyabb felhasználása

27.  hangsúlyozza, hogy a növekedési és munkahely-teremtési politikáknak az egyes uniós régiók sajátos helyzetétől függően differenciált területi hatása van, és hogy a válság kezdete óta nőttek a regionális egyenlőtlenségek; hangsúlyozza, hogy az országspecifikus ajánlásoknak a növekedés és munkahelyteremtés fellendítése érdekében figyelembe kell venniük a tagállamokon belüli területi eltéréseket, egyúttal megőrizve a területi kohéziót;

28.  úgy véli, hogy a kohéziós politikához kapcsolódó intézkedéseknek alapvető szerepet kell játszaniuk a belső versenyképességi különbségek és a strukturális egyenlőtlenségek csökkentésében a leginkább rászoruló régiókban; kéri a Bizottságot, hogy mérlegelje a megfelelő megoldásokat azon tagállamok esetében, amelyek jóllehet nagyon magas munkanélküliséggel küzdenek, társfinanszírozási problémák miatt kötelesek visszafizetni az uniós forrásokat; felhívja a Bizottságot az előfinanszírozás fontolóra vételére annak érdekében, hogy a 2014–2020 közötti időszakban elősegítse az alapok e tagállamok általi teljes felhasználását, mindenkor biztosítva a költségvetési elszámoltathatóság elvének tiszteletben tartását;

29.  felhívja a Bizottságot, hogy tegyen sürgős intézkedéseket az adódömping, az adócsalás és az adóelkerülés elleni küzdelem érdekében, és kéri, hogy a Tanács szintjén fogadjanak el egy ambiciózus pénzügyi tranzakciós adót;

30.  határozottan úgy véli, hogy az uniós forrásokat, különösen az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés és az Európai Szociális Alap forrásait nem szabad nemzeti megközelítések finanszírozására fordítani, hanem arra kell felhasználni, hogy kiegészítő támogatást nyújtsanak a tagállami döntések szerinti nemzeti programokat kiegészítő és e programok hatékonyságát fokozó módon;

31.  felhívja a Bizottságot, a tagállamokat és a régiókat a 2007–2013 közötti időszakra szóló uniós alapok teljes körű végrehajtásának biztosítására, és hogy szorosan hangolják össze az ESZA-t és a többi európai strukturális alapot az Európa 2020 stratégiával; felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa annak szigorú ellenőrzését, hogy az ESZA 20%-át a szegénység csökkentésére különítik el; felhívja a Bizottságot, hogy a következő éves növekedési jelentésben és az országspecifikus ajánlásokban vezessen be egy új fejezetet a leginkább rászoruló személyeket támogató európai segítségnyújtási alap (FEAD) végrehajtásáról;

32.  felhívja a Bizottságot, hogy dolgozza ki az energiapiac strukturális reformjait egy ellenállóképes energiaunió létrehozása érdekében, amely kevésbé függ a külső energiaforrásoktól, és diverzifikálja az ellátási forrásokat (például az algériai gázzal);

Reformok a növekedési potenciál erősítése, a humántőke fejlesztése és a termelékenység növelése érdekében

33.  megjegyzi, hogy a fenntartható növekedést és a minőségi munkahelyteremtést szolgáló, döntő fontosságú beruházási tervek, valamint az EKB által hozott intézkedések csak akkor lehetnek sikeresek, ha a minőségi munkaerő-piaci részvételt elősegítő, a tevékenységet és a termelékenységet fokozó, a humántőkét valamennyi korosztályban – többek között a legkiszolgáltatottabb csoportokban – fejlesztő, továbbá az erős szociális védelmi rendszereket és szociális szolgáltatásokat támogató nemzeti reformokkal párosulnak; rámutat arra, hogy az állami foglalkoztatási szolgálatok hálózatában folytatott együttműködés javításáról szóló parlamenti és tanácsi határozat a munkaerőpiac javítására irányuló erőfeszítések egyik kulcseleme; úgy véli, hogy a strukturális munkaerő-piaci reformoknak a gazdasági válságok idején a foglalkoztatottság fenntartását célzó, belső rugalmasságot nyújtó intézkedéseket kell tartalmazniuk, garantálniuk kell a munkahelyek minőségét és biztonságát a munkahelyváltások során, valamint a reális munkaerő-piaci aktiválási követelményeken alapuló, a fölöslegessé váló munkavállalók számára megfelelő támogatást nyújtó és a reintegrációs politikákhoz kapcsolódó munkanélküli-ellátási rendszereket kell biztosítaniuk;

34.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vegyék fontolóra a beruházások ösztönzésének innovatív módszereit az Unióban; kiemeli azt a legújabb tendenciát, hogy a vállalkozások visszatelepítik termelésüket és szolgáltatásaikat az Unióba, és hogy ez munkahely-teremtési lehetőségeket jelent különösen a fiatalok számára; úgy véli, hogy az Unió gazdaságainak egyedülálló lehetőségük van arra, hogy felgyorsítsák a munkahelyek visszatelepítésének tendenciáját;

35.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a minőségi munkahelyteremtés támogatása érdekében dolgozzanak ki egyedi politikákat a tartós munkanélküliekre, az idősebb munkanélküliekre, a nőkre, illetve a válság által különösen súlyosan érintett más kiemelt csoportokra – például a bevándorlókra, a roma közösségre vagy a fogyatékossággal élőkre – szabottan, beleértve a munkahelyi megkülönböztetéssel szembeni politikák előmozdítását, a munka és a magánélet összeegyeztetését, az egész életen át tartó tanulást és képzést támogató intézkedéseket, továbbá hogy küzdjenek az e gyakran társadalmi kirekesztéssel fenyegetett csoportok némelyikét érintő alacsony képzettségi szint ellen; kéri, hogy az országspecifikus ajánlások rendszerszerűen foglalkozzanak a nemek közötti bér- és nyugdíjszakadék csökkentésével; sürgeti a Bizottságot, hogy követelje meg minden tagállamtól egy nemzeti munkahely-teremtési terv létrehozását a Tanács 2012. évi tavaszi ülésén elfogadott megállapodással összhangban;

36.  felhívja a Bizottságot, hogy indítson útjára egy új kezdeményezést, amelynek célja egyrészt a tagállamokban élő roma lakosság foglalkoztatási lehetőségeinek előmozdítása a készségek és a képzettség fejlesztését és a megkülönböztetés elleni küzdelmet szolgáló intézkedések segítségével, másrészt a munkahelyteremtés elősegítése, például az önfoglalkoztatás és a vállalkozóvá válás, illetve innovatív pénzügyi eszközök használata révén;

37.  felhívja a tagállamokat, hogy kezeljék prioritásként a nemek között a foglalkoztatás terén meglévő különbségek áthidalását, elsősorban azáltal, hogy foglalkoznak a nemek közötti bérkülönbségek kérdésével, és intézkedéseket hajtanak végre a munka és a magánélet összeegyeztetésének megkönnyítése érdekében, többek között bővítve a gyermekgondozási lehetőségek körét;

38.  sajnálattal állapítja meg, hogy az európai szemesztert nem hangolták össze kellőképpen az Európa 2020 stratégiával; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az európai szemeszter során végrehajtott gazdasági intézkedéseket hozzák összhangba az Európa 2020 stratégia szociális és foglalkoztatási céljaival és a Szerződésekben rögzített szociális elvekkel; határozottabb erőfeszítésekre szólít fel az uniós politikáknak az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést és a jobb és fenntartható munkahelyek megteremtését szolgáló irányítása és összehangolása érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy haladéktalanul terjessze elő az Európa 2020 stratégia félidős felülvizsgálatát, figyelembe véve, hogy sürgősen további előrelépést kell elérni a szegénység csökkentése és más szociális célok megvalósítása terén, és jobban elő kell segíteni az érdekelt felek érdemi részvételét;

Oktatás és aktív munkaerő-piaci politikák a humántőke fejlesztése érdekében

39.  úgy véli, hogy az egyre képzettebb munkaerőre visszavezethető, erősödő nemzetközi verseny következtében az Unió a szakképzett munkaerő súlyos hiányával és komoly strukturális munkaerőhiánnyal néz szembe, ami visszaveti a gazdasági növekedést; úgy véli, hogy ha a tagállamok azt szeretnék, hogy reális esélyük legyen az Európa 2020 foglalkozatási céljainak elérésére, arra kell törekedniük, hogy megfelelő környezetet hozzanak létre a munkahelytemetéshez;

40.  ismételten felhívja a Tanácsot, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az Európa 2020 keretébe illesszenek be egy, a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos pillért;

41.  rámutat arra, hogy a versenyképesség visszaszerzését célzó stratégiának a munkaerőköltségek mellett a humántőkébe való befektetések és strukturális reformok általi termelékenységnövelésre is összpontosítania kell;

42.  felhívja a tagállamokat, hogy a humántőkébe való befektetések szintjét emeljék a válság előtt szintre, különösen azért, hogy a fiatalok számára megkönnyítsék az átmenetet az oktatásból a munka világába, valamint befektetéseket irányítsanak a szakképzésbe és az egész életen át tartó tanulásba;

43.  üdvözli, hogy a 2015. évi növekedési jelentésben a Bizottság felszólítja a tagállamokat az oktatásba, a kutatásba és az innovációba irányuló hosszú távú beruházások védelmére vagy előmozdítására; megjegyzi ugyanakkor, hogy azok a tagállamok, amelyeknek költségvetési lehetőségei már most is korlátozottak, nem rendelkeznek elegendő eszközzel e cél eléréséhez;

44.  hangsúlyozza, hogy az aktív munkaerő-piaci politikák a jelenlegi körülmények között bizonyos tagállamokban jelentős szerepet töltenek be; felhívja e tagállamokat az aktív munkaerő-piaci politikák hatókörének és hatékonyságának növelésére;

Minőségi munkahelyek és bérek mint a termelékenység és a növekedés motorjai

45.  felhívja a tagállamokat, hogy fordítsanak különös figyelmet a munkanélküliség magas arányára a hátrányos helyzetű csoportokon belül, és helyezzék előtérbe a munkaerő-piaci belépés és integráció, illetve a bejutási és integrációs politikák általános érvényesítése tárgykörét, mivel a sikeres integráció kulcsa a foglalkoztatás;

46.  emlékeztet arra, hogy a tisztességes bérezés nemcsak a társadalmi kohézió, hanem az erőteljes fellendülés és a termelékeny gazdaság szempontjából is fontos; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a minimálbért bevezető tagállamok hatását a bérezések közötti egyenlőtlenségek csökkentése tekintetében; felhívja a Bizottságot, hogy rendezzen konferenciát a minimálbérre vonatkozó európai keretről;

47.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a munkaerő-piaci reformok számos tagállamban nem tudták csökkenteni a bizonytalan foglalkoztatás mértékét; megjegyzi, hogy a 2014-ben létrehozott munkahelyek 50%-a ideiglenes munkahely volt; rámutat arra, hogy a Bizottság szerint ma is létezik a munkavállalókat sújtó szegénység, és hogy a foglalkoztatás biztosítása az összes munkakereső 50%-a esetében nem elegendő ahhoz, hogy kiemelkedjenek a szegénységből, és a termelékenységet sem növeli; felhívja a tagállamokat, hogy a munkahelyek minőségét tekintsék prioritásnak, és kezeljék a munkaerőpiac szegmentációját; kéri a tagállamokat annak biztosítására, hogy a munkaerő-piaci reformok – a jobb és fenntarthatóbb munkahelyek teremtésének előmozdítása mellett – a szegmentáció csökkentését, a kiszolgáltatott helyzetben lévő csoportok munkaerő-piaci integrációjának ösztönzését, a nemek közötti egyenlőség előmozdítását, az aktív keresők szegénységének csökkentését és a valamennyi munkavállaló – többek között az önálló vállalkozók – megfelelő szociális védelmének biztosítását célozzák;

48.  úgy véli, hogy a tagállamok csak akkor tudnak munkahelyeket teremteni, ha azt a piac lehetővé teszi, ha képzett munkaerő áll rendelkezésre, ha a munkaerőpiacok kellőképp rugalmasak, ha a munkaerőköltségek – a béreket is beleértve – összhangban állnak a termelékenységgel, ha a szociális védelmi rendszerek vonzóbbá teszik a munkát, és ha a szabályozás arányos és tényeken alapul;

49.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozzák az Unióban tapasztalható szociális dömping kezelését célzó erőfeszítéseiket, mivel az jelentős károkat okoz az érintett munkavállalók és a tagállamok jóléti rendszerei számára; kéri továbbá, hogy ezen erőfeszítésekbe minden szinten vonják be a szociális partnereket;

50.  üdvözli a nem bejelentett munkával foglalkozó európai platform létrehozására irányuló kezdeményezést; megismétli a tagállamokhoz intézett felhívását, hogy biztosítsák, hogy a bizonytalan szerződéssel rendelkező vagy önfoglalkoztató emberek alapvető jogosultságokban és megfelelő szociális védelemben részesüljenek, különösen a család, illetve a munka és a magánélet összeegyeztetése tekintetében ; felhívja a Bizottságot, hogy célzott erőfeszítésekkel kezelje a nem önkéntesen vállalt részidős és ideiglenes foglalkoztatás és a színlelt önfoglalkoztatás által okozott járulékos problémákat;

51.  sajnálattal állapítja meg, hogy alig kerül említésre a létrehozott munkahelyek minősége vagy fenntarthatósága, különösen ami a nők foglalkoztatását illeti, akik a szakmai és a magánélet összeegyeztetésének nehézségei miatt felülreprezentáltak a részidős foglalkoztatásban;

52.  úgy véli, hogy az újraiparosításra vonatkozó célkitűzések teljesítése alapvető fontosságú az Unió versenyképessége szempontjából, továbbá úgy ítéli meg, hogy egy valódi európai iparpolitika újraindítása elősegíthetné a növekedést és új, minőségi munkahelyeket teremthetne;

53.  fájlalja, hogy a munkanélküliségi ráták kapcsán más tényezőket – így az inaktívak, a mobilitás és a migráció növekvő arányát – nem vesznek kellőképpen figyelembe;

Az ifjúsági munkanélküliség és a munkavállalói mobilitás

54.  üdvözli az ifjúsági munkanélküliségi ráta csökkenését, azonban rámutat, hogy az továbbra is riasztóan magas, és nem szükségképpen a nettó munkahelyteremtés az alapja; hangsúlyozza, hogy a munkahelyek bizonytalansága és az alulfoglalkoztatottság szintén nőtt, és hogy a fiatalok 43%-a bizonytalan körülmények között, nem önkéntesen vállalt részidős szerződéssel vagy hamis önfoglalkoztatóként dolgozik;

55.  felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot az ifjúsági garanciák végrehajtására vonatkozó minimumkövetelmények bevezetésére vonatkozó európai keretre, és a nyilvánosság tudatosságának növelését célzó konkrét intézkedésekre; felhívja a tagállamokat, hogy használják fel hatékonyan a rendelkezésre álló költségvetést, és haladéktalanul hajtsák végre az ifjúsági garanciákat, továbbá biztosítsák, hogy azok a hátrányos szociális hátterű fiatalokat is elérjék; felszólít arra, hogy a többéves pénzügyi keret félidős felülvizsgálata során az ILO ajánlásainak megfelelően biztosítsanak megfelelő költségvetést; megjegyzi, hogy az ILO becslései szerint 21 milliárd euróra van szükség az ifjúsági munkanélküliség jelentette probléma megoldásához;

56.  felszólítja a Bizottságot, hogy a szakmai gyakorlatok minőségi keretrendszerére vonatkozó, 2014. márciusi tanácsi ajánláson túlmutatóan, a fiatal munkavállalók megkülönböztetésének és kizsákmányolásának megelőzése érdekében javasoljon új minőségi keretrendszert;

57.  felhívja a tagállamokat, hogy tegyék befogadóbbá a munkaerőpiacokat azok előtt, akik családi feladatokat látnak el, például gyermekeket nevelnek vagy ápolásra szoruló családtagokat gondoznak; ezért olyan intézkedésekre szólít fel, amelyek az európai szemeszter által előmozdított munkaerő-piaci reformok részeként elősegítik a munka és a családi élet összeegyeztetését;

58.  ismételten felhívja a tagállamokat, hogy fektessenek be az egész életen át tartó tanulást, szakképzést és munkahelyi képzést nyújtó lehetőségekbe; kéri, hogy az európai szemeszter munkaerő-piaci reformstratégiáinak részeként értékeljék az egész életen át tartó tanulást célzó nemzeti rendszereket;

59.  hangsúlyozza, hogy a Bizottság szerint a magas munkanélküliségi ráták ellenére 2 millió betöltetlen álláshely van az Unióban, és hogy az aktív népesség mindössze 3,3%-a dolgozik másik tagállamban, ami az Egyesült Államokkal vagy Japánnal összehasonlítva továbbra is alacsony mobilitási szintnek tekinthető; emlékeztet arra, hogy a munkaerő-piaci mobilitási ráták közötti eltérésekre – amelyek a válság által leginkább érintett tagállamokban10 százalékpontig terjednek – pozitív hatást gyakorolhat az EURES platform használata; folyamatos támogatásáról biztosítja a szabad mozgás elvét;

60.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a külföldi munkakeresés elősegítése és ösztönzése érdekében biztosítsák az állami foglalkoztatási szolgálatok megfelelő működését;

61.  tekintettel arra a számos munkavállalóra, különösen a fiatalokra, akik származási országukat elhagyva másik tagállamban keresnek munkalehetőséget, sürgősen megfelelő intézkedéseket kell kidolgozni annak érdekében, hogy egyetlen munkavállaló se maradjon szociális és munkajogi védelem nélkül; felhívja ezzel kapcsolatban a Bizottságot és a tagállamokat az uniós munkaerő-piaci mobilitás további javítására olyan eszközök révén, mint az EURES, fenntartva ugyanakkor az egyenlő bánásmód elvét, valamint a bérek védelmét és a szociális normák megőrzését; felhívja az összes tagállamot, hogy hozzanak létre olyan szociális és foglalkoztatási politikákat, amelyek a munkavállalók szabad mozgásának alapját képező elvekre való tekintettel ugyanazon a munkahelyen – különösen nemi szempontból – egyenlő jogokat és egyenlő béreket biztosítanak;

62.  emlékeztet a nemek esélyegyenlőségével kapcsolatos uniós célkitűzésekre, különösen a nők és a férfiak 75%-os foglalkoztatási rátájának 2020-ig történő elérésére, és a szegénységben élő vagy szegénység által fenyegetett emberek számának 20 millióval történő csökkentésére vonatkozó célkitűzésre;

63.  nyomatékosan felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő a szülői szabadságra vonatkozó javaslatot, amely hozzájárul a nők és férfiak egyenlő munkafeltételeinek biztosításához, nem utolsósorban arra való tekintettel, hogy az Unió népessége gyorsan öregszik, és ezáltal veszélybe kerül a tagállamoknak a szükséges szociális szolgáltatások fenntartására irányuló jövőbeli képessége; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hajtsanak végre több, az uniós népesség bővülését elősegítő, a születések számát vagy a bevándorlást ösztönző szakpolitikát;

64.  sajnálattal jegyzi meg, hogy az Unió által a befektetői bizalom helyreállítása céljából bevezetett megszorító intézkedések a foglalkoztatási és szociális körülmények romlását idézték elő, illetve nagyobb munkanélküliséget, szegénységet és egyenlőtlenséget eredményeztek;

65.  felhívja a tagállamokat, hogy minden szinten javítsák a vállalkozások és az oktatási szektor közötti együttműködést;

Határozott felhívás az EU szociális dimenziójának erősítésére és a konvergencia fokozására

66.  megismétli figyelmeztetését, amelyben rámutat az Unió, és különösen néhány tagállam előtt álló társadalmi-gazdasági kihívásokra és azokra a kockázatokra, amelyek a regionális konvergencia folyamatának visszafordulása miatt az Unió fenntarthatóságát és stabil növekedési potenciálját fenyegetik; emlékeztet arra, hogy 122 millió uniós polgárt fenyeget a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés, többek között a munkavállalókat sújtó szegénység és a gyermekszegénység veszélye; rámutat, hogy becslések szerint az Unión belül jelenleg a gyermekek 19%-át fenyegeti szegénység, és kitart amellett, hogy e mérték elfogadhatatlan, és azt haladéktalanul csökkenteni kell; felhívja a Bizottságot, hogy folytassa az Unió szociális dimenziójának fejlesztését; elismeri a Bizottság által a gazdasági és monetáris unió szociális pillérje terén – a szociális dimenzió a gazdaságirányítási mechanizmusok jelenlegi szerkezetébe való integrációs folyamatának részeként – végzett munkát, és kéri annak folytatását az Európa 2020 stratégia megvalósításának előmozdítása érdekében;

67.  fájlalja, hogy nem léteznek a számos uniós tagállamot érintő abszolút szegénységre vonatkozó mutatók és egyértelmű meghatározások;

68.  emlékezteti a Bizottságot, hogy az EUMSZ 9. cikkének értelmében valamennyi európai politikát az európai szociális vívmányok előmozdítását célzó foglalkoztatási és szociális politikáknak kell vezérelniük; felkéri a Bizottságot, hogy teljesítse az európai szemeszter és az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek összekapcsolására vonatkozó kötelezettségét;

69.  rámutat arra, hogy a szociális védelem és a szociális politika – különösen a munkanélküli ellátások, a minimális jövedelemtámogatás és a progresszív adózás – kezdetben segítette a recesszió csökkentését, és stabilizálta a munkaerőpiacokat és a fogyasztást; hangsúlyozza azonban, hogy a gazdasági és monetáris unió kedvezőtlen gazdasági sokkhatásokkal szembesülő tagállamai széles körben alkalmazták a szociális stabilizátorokat kiigazítási tényezőként; hangsúlyozza, hogy a szociális védelem és a szociális politikák a tagállamok hatáskörébe tartoznak;

Szociális stabilizátorok

70.  megállapítja, hogy az EU foglalkoztatási és szociális helyzetéről szóló 2013. évi jelentésben a Bizottság kiemelte a szociális védelmi kiadások jelentőségét a szociális kockázatok elleni védintézkedésként; emlékeztet arra, hogy az automatikus stabilizátorok fontos szerepet töltenek be az aszimmetrikus sokkhatások kezelésében, az országok jóléti rendszerei túlzott kimerítésének elkerülésében és ily módon az egész GMU fenntarthatóságának megerősítésében; felkéri a Bizottságot, hogy országspecifikus ajánlásaiba foglalja bele, hogy fontos az erős automatikus stabilizátorok megőrzése a tagállamokban, tekintettel a társadalmi kohézió fenntartásában, valamint a belső kereslet és a gazdasági növekedés ösztönzésében játszott kiemelkedő szerepükre; ismételten kéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki zöld könyvet az euróövezetben használható automatikus stabilizátorokról;

71.  tudomásul veszi a Bizottság azon célkitűzését, hogy az uniós jogot „az állampolgárok és a vállalkozások javát szolgálva – érthetőbbé, egyszerűbbé és kevésbé költségessé” kívánja tenni; hangsúlyozza, hogy a szabályozási korlátok ilyetén megszüntetése nem veszélyeztetheti sem az európai szociális vívmányokat – például a munkahelyi egészségvédelem és biztonság, illetve a munkavállalók tájékoztatása és a velük folytatott konzultáció terén –, sem az ILO alapegyezményeit, sem pedig az Európai Szociális Chartát, és e folyamat során a Szerződésben foglaltaknak megfelelően tiszteletben kell tartani a szociális partnerek önállóságát; felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen hiteles erőfeszítéseket a várandós és a gyermekágyas munkavállalók védelme érdekében;

Szociális mutatók

72.  üdvözli, hogy az éves növekedési jelentéshez mellékelt közös foglalkoztatási jelentés magában foglal egy foglalkoztatási és szociálpolitikai eredménytáblát; felhívja a Bizottságot annak elemzésére, hogy e mutatók elégségesek-e a tagállamok társadalmi-gazdasági helyzetének alapos tanulmányozásához; kiemeli, hogy fontos megérteni a háztartások jövedelmében bekövetkező fejlemények és a növekvő jövedelmi egyenlőtlenségek dinamikáját és következményeit; sajnálattal állapítja meg, hogy az eredménytábla ez évi kiadásában bemutatott számos adat elavult; kéri a Bizottságot, hogy a szakpolitikák kialakításakor nagyobb mértékben használja fel ezt az eredménytáblát; felszólít a tagállamok által a különböző szakpolitikai területeken alkalmazott gyakorlatok és azok eredményeinek részletes áttekintésére; felszólítja a Bizottságot, hogy értékelje és növelje az eredménytábla hatókörét és eredményességét, valamint biztosítsa, hogy az eredményeket teljes mértékben figyelembe vegyék az országspecifikus ajánlások kidolgozásakor;

73.  hangsúlyozza, hogy az európai szemeszter folyamatában a foglalkoztatási és szociális megfontolásokat ugyanolyan mértékben kell figyelembe venni, mint a makrogazdaságiakat;

74.  felszólít az uniós és az euróövezethez tartozó gazdaságokon belüli fő makrogazdasági és makroszociális egyensúlyhiányok azonosítására, valamint ez alapján országspecifikus ajánlások megfogalmazására az európai szemeszter keretében, meghatározva többek között a munkaügyi és szociális előírások konvergenciája felé teendő lépéseket;

Szegénység és társadalmi kirekesztés

75.  sajnálattal állapítja meg, hogy az éves növekedési jelentés és a közös foglalkoztatási jelentés nem tartalmaz olyan intézkedést vagy szakpolitikai keretet, amely az Európa 2020 stratégia szegénység csökkentésére vonatkozó célkitűzésének teljesítését szolgálja; felhívja az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy jobban jelenítsék meg ezt a célkitűzést az európai szemeszterben;

76.  hangsúlyozza a szociális vívmányok, a horizontális szociális záradék és az általános érdekű szolgáltatásokról szóló jegyzőkönyv végrehajtásának szükségességét;

77.  üdvözli, hogy az Európai Bizottság elnöke azzal a felhívással fordult az EU tagállamaihoz, hogy az unióbeli szegénység csökkentése érdekében vezessenek be minimáljövedelmet; kéri a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a tagállamokon belüli minimálbér bevezetésének előmozdítását célzó kezdeményezésre; hangsúlyozza, hogy a minimálbér szintjének megállapítása az egyes tagállamok hatásköre, továbbá hogy e szintnek a szóban forgó ország társadalmi-gazdasági helyzetével arányosnak kell lennie;

78.  sajnálattal állapítja meg, hogy a nemek közötti egyenlőség kérdésének megoldását célzó bizottsági megközelítés a szakmai és a családi élet összeegyeztetését elsősorban a nőket érintő kérdésként kezeli; megjegyzi, hogy a fent említett – a férfiakat és nőket egyaránt érintő – összeegyeztetés elősegítésére hivatott intézkedések a munkahelyteremtés szempontjából döntő fontosságúak, és közvetlen befolyással vannak a létrehozott munkahelyek minőségére; megjegyzi, hogy a munka és a magánélet összeegyeztetésének legfőbb akadályát továbbra is a megfizethető és minőségi gyermekgondozási szolgáltatásokhoz való hozzáférés nehézsége képezi, ezért felhívja a Bizottságot, hogy a fő foglalkoztatási és szociális mutatók eredménytáblájának elemzése során fordítson figyelmet e mutatóra;

79.  felhívja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal együttműködve haladéktalanul lépjen fel a gyermekszegénység Európa-szerte tapasztalható riasztó növekedésével szemben, bizonyos tagállamok bevált gyakorlatain alapuló, hosszú távú, holisztikus intézkedések, különösen az iskolai étkeztetés állami támogatásának növelésére irányuló intézkedések, valamint a „Befektetés a gyermekek jövőjébe” című, a szociális beruházási csomagban szereplő hárompilléres bizottsági ajánlás végrehajtása révén;

80.  rámutat arra, hogy az adósságválsággal súlyosbított szegénység új formáinak megjelenése – úgymint a munkavállalókat érintő, különböző nehézségekkel, például jelzálogtörlesztéssel súlyosbított szegénység vagy a közműszolgáltatások magas árából származó energiaszegénység – a kilakoltatások, lefoglalások és a hajléktalanok számának növekedését eredményezte; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az egyes tagállamokban folytatott jó gyakorlatok alapján hajtsanak végre szociális és megfizethető lakhatást támogató integrált szakpolitikákat, eredményes megelőző politikákat a kilakoltatások számának csökkentése érdekében, illetve az energiaszegénységet kezelő szakpolitikákat, továbbá vessenek véget a hajléktalanok néhány tagállamban megjelenő kriminalizálásának; felhívja a Bizottságot, hogy a Parlament többszöri kérésének és más uniós szervek felszólításának megfelelően haladéktalanul indítson el egy a hajléktalanságra vonatkozó uniós cselekvési tervet, hogy segítsen a tagállamoknak a hajléktalanság égető és gyorsan növekvő problémájának megoldásában;

81.  kéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy olyan stratégiát, amely integrált szakpolitikák és megfelelő szociális beruházás révén támogatná a tagállamokat a hajléktalanság problémájának leküzdésében;

82.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy sürgősen hozzanak intézkedéseket a hajléktalanság kezelése érdekében. rámutat, hogy a szegénység és a társadalmi kirekesztés e szélsőséges formája sérti az alapvető jogokat, és a tagállamok nagy többségében fokozódik; kéri a Bizottságot, hogy tegyen javaslatokat konkrét mechanizmusokra a hajléktalanság leküzdését célzó tagállami erőfeszítések nyomon követésére és támogatására, amint azt a Parlament az EU hajléktalansággal kapcsolatos stratégiájáról szóló 2011. szeptember 14-i és 2014. január 16-i állásfoglalásaiban is kérte;

83.  felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, van-e lehetőség a leginkább rászoruló személyeket támogató európai segítségnyújtási alap növelésére a többéves pénzügyi keret félidős felülvizsgálata során;

Fenntartható nyugdíjak és egészségügy

84.  megfizethető és jó minőségű közszolgáltatásokat kér a gyermekek és eltartott személyek gondozása területén, amelyek lehetővé teszik – különösen a nők számára – a foglalkoztatásba való visszatérést, valamint elősegítik a munka és a magánélet összeegyeztetését;

85.  emlékezteti a Bizottságot, hogy a nyugdíjak fenntarthatóságának, biztonságának és megfelelőségének biztosítása érdekében a nyugdíjreformokat olyan szakpolitikákkal kell kísérni, amelyek: a fenntartható nyugdíjrendszerhez való hozzájárulás érdekében az idősebb és a fiatal munkavállalók számára foglalkoztatási lehetőségeket teremtenek; korlátozzák a korkedvezményes nyugdíjrendszerek és a munkaerőpiacról való más korai kilépési lehetőségek ösztönzését, gondoskodnak a gyermekek vagy eltartott családtagok gondozásával töltött idő kompenzálásáról; fejlesztik az idős munkavállalók foglalkoztatási lehetőségeit; garantálják az egész életen át tartó tanuláshoz való hozzáférést valamennyi korosztályban, mind a foglalkoztatottak, mind a munkanélküliek számára; támogatják az egészséges időskort a munkahelyeken, figyelembe véve az egészséget és a biztonságot fenyegető fizikai és pszichoszociális kockázatokat; adókedvezményeket vezetnek be, amelyek hosszabb munkaerő-piaci részvételre ösztönöznek; és támogatják az aktív és egészséges időskort; hangsúlyozza, hogy a nyugdíjreformokhoz nemzeti szintű politikai és társadalmi kohézióra van szükség, és sikerük érdekében egyeztetni kell róluk a szociális partnerekkel és a fiatal és idős generációk – mint közvetlenül érintett népességcsoportok – képviselőivel; felhívja a tagállamokat, teljes mértékben vegyék figyelembe a nyugdíjakról szóló zöld és fehér könyvekkel kapcsolatos parlamenti álláspontot;

86.  tudomásul veszi a Bizottság ajánlását, amely egyrészt az egészségügyi rendszerek reformjára vonatkozik a magas színvonalú ellátáshoz való általános hozzáférés – többek között a gyógyszerekhez, különösen az életmentő gyógyszerekhez való megfizethető hozzáférés – biztosítására vonatkozó célkitűzéseik teljesítése érdekében, másrészt az egészségügyi alkalmazottak jogainak tiszteletben tartására; megállapítja, hogy a válság következtében egyes tagállamok nem tudták biztosítani a teljes körű, általános egészségügyi ellátást; felhívja a Bizottságot, hogy adjon ki konkrét ajánlásokat e helyzet orvoslása érdekében; további reform-erőfeszítésekre szólít fel annak érdekében, hogy az egészségügyi infrastruktúra minősége és finanszírozhatósága ne kerüljön veszélybe;

87.  megjegyzi, hogy a Bizottság elismerte, hogy az egészségügyi és szociális gondozási ágazat jelentős növekedési potenciállal rendelkezik, és döntő fontosságú beruházási terület a fenntartható gazdaságra való törekvés során; felkéri a Bizottságot, hogy tegyen jelentést arról, hogy az egészségügyi és szociális gondozási ágazatban végzendő beruházásokra irányuló kezdeményezések kidolgozása során – az Európa 2020 stratégia részeként – a minőségi foglalkoztatás tekintetében milyen előrelépést ért el;

88.  kéri az eredményes egészségügyi megelőző intézkedések – mint az „aktív, egészséges időskor” – megerősítését és továbbfejlesztését az életminőség javítása érdekében, egyúttal csökkentve a nemzeti egészségügyi rendszerek időskori orvosi és gyógyszeres kezelésekkel összefüggő költségeit;

A munkát terhelő adó méltányosabb rendszerei

89.  hangsúlyozza, hogy az adóterhek jobban sújtják az alacsony bérű munkavállalókat és a második keresőket, és hogy ez továbbra is megoldandó kérdés; felhívja a Bizottságot az IMF adózásról szóló, 2013. októberi jelentésének tudomásulvételére, amely rámutat arra, hogy jobb és progresszívebb adózási formákat is be lehetne vezetni;

90.  felhívja a figyelmet annak fontosságára, hogy csökkenjenek a munkát terhelő adók, különösen az alacsony bérű és alacsonyan képzett munkavállalók, a tartósan munkanélküliek és egyéb kiszolgáltatott csoportok adóterhei, ugyanakkor biztosítsák az állami nyugdíjrendszerek hosszú távú fenntarthatóságát; felhívja a tagállamokat, hogy az adókat a munka helyett a fogyasztásra, a tőkére, és a környezetvédelem területére helyezzék át, ugyanakkor kellőképpen vegyék tekintetbe a potenciális redisztributív hatást;

Az európai szemeszter demokratikus legitimációjának erősítése

91.  mélységes aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a nemzeti parlamentekkel, valamint a szociális partnerekkel és a civil szervezetekkel együtt csak korlátozott szerepet játszik az európai szemeszter gazdasági és szociális prioritásainak megfogalmazásában, nyomon követésében és végrehajtásában; ismételten felszólít a civil társadalom és a szociális partnerek uniós és nemzeti szinten egyaránt megnövelt és strukturált részvételére, hogy konkrét iránymutatások kidolgozása révén javítható legyen az európai szemeszter folyamatának legitimitása;

92.  kéri a szubnacionális parlamentek, valamint a helyi és regionális hatóságok bevonását a nemzeti reformprogramok tervezésébe és végrehajtásába, többek között többszintű kormányzási mechanizmusok révén is;

93.  nyomatékosan felszólítja a Bizottságot, hogy szorosabban vonja be a szociális partnereket az éves növekedési jelentés előkészítésébe és általánosabban a szociális partnerek által az európai szemeszter folyamatában betöltött szerep formálissá tételébe;

94.  ismételten intézményközi megállapodást sürget a Parlamentnek az éves növekedési jelentés, valamint a gazdaságpolitikai és foglalkoztatási iránymutatások kidolgozásába és jóváhagyásába való bevonása céljából;

o
o   o

95.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0129.
(2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2014)0038.
(3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2014)0060.
(4) HL C 153. E, 2013.5.31., 57. o.
(5) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0240.
(6) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0246.
(7) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0394.
(8) Elfogadott szövegek, P8_TA(2014)0010.
(9) HL C 51. E, 2013.2.22., 101. o.
(10) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0043.
(11) A Bizottság és a Tanács közös foglalkoztatási jelentésének a 2015. évi éves növekedési jelentésről szóló bizottsági közleményt kísérő tervezete (COM(2014)0906), 44. oldal. Lásd még az OECD foglalkoztatási kilátásokról szóló 2014-es jelentését (OECD Employment Outlook 2014), http://www.keepeek.com/Digital-Asset-Management/oecd/employment/oecd-employment-outlook-2014_empl_outlook-2014-en#page1.


Az egységes piac irányítása a 2015-ös európai szemeszteren belül
PDF 440kWORD 144k
Az Európai Parlament 2015. március 11-i állásfoglalása az egységes piacnak a 2015-ös európai szemeszter keretében történő irányításáról (2014/2212(INI))
P8_TA(2015)0069A8-0018/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a „2015. évi éves növekedési jelentés” című 2014. november 28-i bizottsági közleményre (COM(2014)0902),

–  tekintettel a „2014. évi növekedési jelentés” című 2013. november 13-i bizottsági közleményre (COM(2013)0800) és az „Egységes piac a növekedés és a munkahelyteremtés érdekében: Az elért eredmények és a tagállamokban még fennálló akadályok elemzése – Hozzájárulás a 2014. évi éves növekedési jelentéshez” című 2013. november 13-i bizottsági jelentésre (COM(2013)0785),

–  tekintettel a „Helyzetkép az egységes piaci integrációról, 2013 – Hozzájárulás a 2013. évi éves növekedési jelentéshez” című 2012. november 28-i bizottsági jelentésre (COM(2012) 0752),

–  tekintettel „Az egységes piac jobb irányítása” című 2012. június 8-i bizottsági közleményre (COM(2012)0259),

–  tekintettel az „Európa 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című 2010. március 3-i bizottsági közleményre (COM(2010)2020),

–  tekintettel „Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést szolgáló Európa 2020 stratégia végrehajtásának áttekintése” című 2014. március 19-i bizottsági közleményre (COM(2014)0130),

–  tekintettel a „2014. évi európai szemeszter: országspecifikus ajánlások – A növekedés előmozdítása” című 2014. június 2-i bizottsági közleményre (COM(2014)0400),

–  tekintettel „A második egységes piaci intézkedéscsomag – Együtt egy újfajta növekedésért” című 2012. október 3-i bizottsági közleményre (COM(2012)0573),

–  tekintettel az „Egységes piaci intézkedéscsomag – Tizenkét mozgatórugó a növekedés serkentéséhez és a bizalom növeléséhez „Együtt egy újfajta növekedésért” című 2011. április 13-i bizottsági közleményre (COM(2011)0206),

–  tekintettel a Mario Monti által az Európai Bizottság elnökének kérésére készített 2010. május 9-i, „Az egységes piac új stratégiája – Európa gazdasága és társadalma szolgálatában” című jelentésre,

–  tekintettel „Az európai szintű cselekvés hiányából fakadó költség az egységes piacon” című 2014. szeptemberi, az IMCO bizottság megbízásából készült tanulmányra,

–  tekintettel „Az egységes piac teljesítményének mérésére szolgáló mutatók – az európai szemeszter egységes piaci pillérének felépítése” című 2014. szeptemberi, az IMCO bizottság megbízásából készült tanulmányra,

–  tekintettel „Az egységes piac és a fogyasztóvédelem hozzájárulása a növekedéshez – eredmények, trendek és főbb szakpolitikai kérdések” című 2014. szeptemberi, az IMCO bizottság megbízásából készült tanulmányra,

–  tekintettel az online egységes piaci eredménytábla 2014. júliusi kiadására;

–  tekintettel az Európai Tanács 2014. június 26-27-i ülésének következtetéseire,

–  tekintettel az Európai Tanács 2014. március 20-21-i ülésének következtetéseire,

–  tekintettel a Versenyképességi Tanács növekedést és foglalkozást célzó Európa 2020 stratégiáról szóló 2014. szeptember 25–26-i tanácskozásaira,

–  tekintettel az egységes piac irányításáról szóló 2013. február 7-i, a Bizottságnak szóló ajánlásokat tartalmazó állásfoglalására(1) és a Bizottság 2013. május 8-án elfogadott, erre adott válaszára,

–  tekintettel az egységes piacnak a 2014-es európai szemeszter keretében történő irányításáról szóló, 2014. február 25-i állásfoglalására(2) és a Bizottság 2014. május 28-án elfogadott, erre adott válaszára,

–  tekintettel „A gazdaságpolitikai koordináció európai szemesztere: a 2014. év prioritásainak végrehajtása” című 2014. október 22-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság jelentésére (A8-0018/2015),

A.  mivel az Európa 2020 stratégia félidős felülvizsgálata összefüggésében az egységes piacot és a digitális egységes piacot az Unió gazdasági növekedését fellendítő és a minőségi munkahelyeket létrehozó két kulcsfontosságú tényezőnek kell tekinteni, ugyanakkor biztosítani kell, hogy ez összeegyeztethető legyen a növekedés hagyományosabb ösztönzőivel, mint például a kutatás-fejlesztésbe és innovációba, valamint az oktatásba és képzésbe történő beruházás élénkítése, kiemelt figyelmet fordítva a kkv-k szükségleteire;

B.  mivel az egységes piac stratégiája a polgárok, a fogyasztók és a kkv-k érdekeit is figyelembe vevő holisztikus megközelítést igényel, amely az egységes piac prioritásait valamennyi szakpolitikai területre rávetíti egy olyan életképes egységes piac megvalósulásának biztosítása érdekében, amely a gazdasági fellendülés és a fenntartható növekedés katalizátora;

C.  mivel az európai szemeszter keretén belül meg kell erősíteni az egységes piacot mint a különféle uniós szakpolitikák horizontális prioritását, ugyanakkor fenn kell tartani a gazdasági, társadalmi és környezeti szempontok közötti szükséges egyensúlyt, és javítani kell az egységes piaci szabályok átültetésének, végrehajtásának és érvényesítésének minőségét azok gyakorlati és gazdasági működésének érdekében a szabálysértési eljárások időtartamának jelentős mértékű csökkentése révén;

D.  mivel az európai szemeszter és a megfelelő országspecifikus ajánlások keretében az egységes piac irányítása igen kedvező folyamatot indított el a minőségi munkahelyeket teremtő és méltányos növekedést generáló, a befektetők számára vonzóbb versenyképesebb Európa irányába;

E.  mivel az egységes piac a hivatalos létrehozása után több mint 20 évvel még nem valósult meg teljesen, elsősorban azért, mert a tagállamok nem ültették át vagy nem hajtották végre teljes körűen az uniós jogszabályokat;

F.  mivel az uniós egységes piac stratégiáját következetességgel és eltökéltséggel kell megközelíteni, emellett összehangoltnak kell lennie és holisztikus alapon kell nyugodnia, valamint pragmatikus, átfogó és széles hatókörű, minden tagállam és európai intézmény által támogatott egyezségre kell épülnie; mivel továbbra is szükség van az összes uniós intézmény, különösen a Bizottság és a Tanács elnökei részéről az erőteljes irányításra, elkötelezettségre és összehangoltságra, a tagállamok részéről pedig az egyértelmű politikai szerepvállalásra, együttműködésre és szolidaritásra az egységes piacra vonatkozó szabályok teljes körű végrehajtásához és érvényre juttatásához, valamint az egységes piac és irányítása hitelességének és az azokba vetett bizalomnak a növeléséhez;

G.  mivel annak ellenére, hogy számos eszköz, köztük elsősorban konkrét mutatók léteznek az egységes piac gazdasági teljesítményének mérésére a gazdasági szemeszter keretében, eddig ezek még semmilyen egyértelmű hatást nem gyakoroltak a politikára;

H.  mivel maximális erőfeszítéseket kell tenni nemcsak a jogszabályok egyértelműségének, egyszerűségének, működtethetőségének és végrehajthatóságának biztosítására, hanem arra is, hogy kiszámítható és stabil keretet dolgozzunk ki annak értékelésére, hogy hogyan működnek a gyakorlatban az egységes piacra vonatkozó jogszabályok;

I.  mivel a fenntartható és fokozottan innovatív és versenyképes szociális piacgazdaság fogalmán alapuló, jól működő és hatékony egységes piacra szükség van a fenntartható növekedés és a versenyképesség élénkítéséhez, a beruházások számára vonzó körülmények megteremtéséhez, a társadalmi kohézió erősítéséhez és a munkahelyteremtéshez, az európai gazdaság fellendítése érdekében; mivel egy megerősített iparon alapuló mélyebb és tisztességesebb egységes piac a Bizottság 2015. évi munkaprogramjának egyik legfőbb prioritása; mivel – a munkaprogramban meghatározott célok elérése érdekében is – a tagállamoknak és az Uniónak közösen kell kidolgozniuk egy európai iparosítási politikát, amely az elmúlt években e területen már véghezvitt munkán alapul és a stratégiai ágazatokra összpontosít; mivel az egységes piacra szükség van annak érdekében is, hogy a polgárok, a fogyasztók és a vállalkozások igényeit megfelelően figyelembe lehessen venni, illetve biztosítani lehessen, hogy a javasolt politikák hozzáadott értéket nyújthassanak az európai polgároknak és más szereplőknek is;

J.  mivel az európai szemeszter keretében az egységes piacra helyezett nagyobb hangsúly a piac növekedésének és munkahelyteremtő potenciáljának jobb kihasználása miatt szükséges, valamint annak érdekében, hogy az egységes piac megerősítése az európai ipari stratégia középpontjába kerüljön, hatékonyabb legyen az egységes piac pozitív hatásaival kapcsolatos kommunikáció, valamint lehetővé váljon, hogy mindez az állampolgárok és a vállalkozások javát szolgálja;

K.  mivel a tagállamok elkötelezték magukat a belső energiapiac 2014-ig történő megvalósulása, valamint az „energiaszigeteknek” a belső energiapiacba való 2015-ig történő integrálása mellett;

L.  mivel egy kiteljesedett belső energiapiac elengedhetetlen fontosságú az Unió átfogó energiabiztonsági és -fenntarthatósági célkitűzései számára, és lényegi összetevője az Unió globális versenyképességének, gazdasági növekedésének és új munkahelyek teremtésének, ahogyan azt a második egységes piaci intézkedéscsomag és az Európa 2020 stratégia is elismeri;

I.  Az európai szemeszter egységes piaci pillérének kiépítése

1.  ismételten felhívja a Bizottságot, hogy javítsa az egységes piac irányítását az egységes piac gazdasági és szabályozási teljesítményének az európai szemeszter egységes piaci pillérének keretében történő megvalósulásának megfelelőbb mérésére szolgáló elemző eszköz kidolgozása révén; meggyőződése, hogy egy ilyen elemző eszköz hasznosnak bizonyulhatna az országspecifikus ajánlások, az éves növekedési jelentés, az Európai Tanács tagállamoknak nyújtandó iránymutatásai és az egységes piaci iránymutatások végrehajtását célzó nemzeti cselekvési tervek tekintetében;

2.  kiemeli az egységes piaci integráció helyzetéről szóló jelentések fontosságát és az elmúlt években biztosított hozzáadott értékét, mivel hozzájárultak a Bizottság éves növekedési jelentésében rögzített általános prioritásokhoz és az európai szemeszter keretében meghatározott országspecifikus ajánlásokhoz; ezért igen sajnálatosnak tartja, hogy 2015-re nem készül jelentés az egységes piaci integráció helyzetéről;

3.  továbbá azért is sajnálatosnak tartja az egységes piaci integráció helyzetéről szóló jelentés elmaradását, mert a Parlament és a Bizottság pont most vállalta, hogy közösen egyedi mutatókat dolgoz ki a belső piaci integrációnak és a növekedés szempontjából kulcsfontosságú területeket célzó további integráció valamennyi lehetséges kedvező hatásának értékelésére; ezért kéri a végrehajtás javításának és a már hatályos szabályok betartásának biztosítását célzó erőfeszítések fokozását;

4.  kéri a Bizottságot, hogy szolgáljon magyarázattal a 2015-re vonatkozó éves növekedési jelentés szerkezeti átalakítására, valamint arra, hogy miért nem tett közzé kiegészítő tanulmányt az egységes piac legnagyobb növekedési potenciállal rendelkező kulcsterületein zajló integráció aktuális állásáról; kéri a Bizottságot, hogy legalább az egységes piacról gyűjtött adatokat tegye közzé az idei évre vonatkozó éves növekedési jelentés kiegészítése érdekében;

5.  kéri a Bizottságot, hogy 2015-ben a lehető leggyorsabban terjesszen elő jelentést az egységes piaci integráció helyzetéről, amely a 2015. évi európai szemeszter egységes piaccal kapcsolatos pilléreként szolgálhat; kiemeli ugyanakkor, hogy a jelentés időzítését a jövőben újra kell gondolni; úgy véli, hogy a lehető legnagyobb hatás elérése érdekében – többek között az országspecifikus ajánlások tekintetében is – az éves növekedési jelentéssel együtt egy ilyen jelentést is közzé kell tenni;

6.  sürgeti a Bizottságot, hogy minden évben kötelezően terjesszen elő jelentést az egységes piac működésének az európai szemeszter keretében történő nyomon követése céljából, amely elemzést tartalmaz az egységes piac legnagyobb növekedési potenciállal rendelkező kulcsterületein zajló integráció állásáról; kéri a Bizottságot, hogy az éves növekedési jelentés keretén belül határozzon meg olyan szakpolitikai prioritásokat, amelyek hozzájárulhatnak az egységes piac növekedési potenciáljának teljes kiaknázásához és a további integráció előtt álló, fennmaradó akadályok elhárításához;

7.  tudomásul veszi, hogy a 2015-re vonatkozó éves növekedési jelentés egy olyan egységes piacot támogat, amely a belföldi piacokon meglévőkkel egyenrangú lehetőségeket kínál a fogyasztóknak, és hangsúlyozza, hogy az interneten vásárlóknak ugyanolyan szintű jogokat kell biztosítani, mint amelyek a hagyományos piacokon megilletik őket;

8.  hangsúlyozza, hogy a 2015-re vonatkozó éves növekedési jelentés elismeri, hogy Európa versenyképességének fokozása érdekében kerülni kell a – különösen a kkv-k számára – indokolatlan terhekkel járó szabályozást, javítani kell a finanszírozáshoz való hozzáférést, és biztosítani kell a kutatásra és innovációra irányuló beruházások minőségét;

9.  tudomásul veszi a közigazgatások korszerűsítésének az éves növekedési jelentésben vázolt lehetséges kedvező hatásait, és azt, hogy ez hogyan segítheti elő a bürokrácia és a szabályozási akadályok megszüntetését, ami az európai versenyképesség, munkahelyteremtés és növekedés fokozása révén segítené a vállalkozásokat és a polgárokat;

10.  kéri az egységes piac irányítási keretének átfogó felülvizsgálatát, az egységes piac szabályainak végrehajtására és alkalmazására vonatkozó helyes, időben történő és eredményes ellenőrzés és értékelés megerősítése érdekében; hangsúlyozza, hogy az egységes piacot az európai szemeszter harmadik pilléreként kell használni annak érdekében, hogy a reálgazdasággal kapcsolatban világos prioritások fogalmazódjanak meg, teljes mértékben tiszteletben tartva ugyanakkor a szubszidiaritás, és az arányosság elvét az Unión belül;

11.  felszólítja a Bizottságot, hogy teljes mértékben vegye figyelembe a 21. századhoz alkalmazkodó uniós egységes piac kiépítéséhez kapcsolódó főbb növekedési területeket és a minőségi munkahelyek létrehozását, amelyeket korábban már körülhatárolt a Bizottság, és később „Az európai szintű cselekvés hiányából fakadó költség az egységes piacon” című 2014. szeptemberi tanulmányában többek között a szolgáltatások, a digitális egységes piac és különösen az e-kereskedelem, a fogyasztóvédelemmel kapcsolatos közösségi vívmányok, a közbeszerzések és koncessziók, az áruk szabad mozgása területeként azonosított; felszólítja továbbá a Bizottságot, hogy valósítsa meg az egységes piacot a közlekedés és az energia területén;

12.  úgy véli, hogy ki kell alakítani egy integrált mérési rendszert, amely – az egységes piac európai szemeszter keretébe való beépítése érdekében – különböző módszereket ötvöz, többek között az egységes piac teljesítményének mérésére szolgáló összetett, szisztematikus mutatókat és ágazati eszközöket; hangsúlyozza, hogy a mérés, illetve az egységes piac kulcsfontosságú területeken történő elmélyítésének ösztönzése érdekében meg kell fontolni egy elsődleges mutató, illetve egy ahhoz tartozó, az egységes piac integrációjára vonatkozó célkitűzés meghatározását;

13.  felszólítja a Bizottságot, hogy vezessen be egy módszert az adminisztratív terhek csökkentésének számszerűsített céljaira európai szinten; tudomásul veszi a néhány tagállamban tapasztalható pozitív gyakorlatokat, ahol nettó csökkentési célkitűzéseket állapítottak meg az alacsonyabb megfelelési költségek érdekében; kéri, hogy vegyék fontolóra ezt a módszert a Bizottság adminisztratív terhek csökkentésére irányuló új kezdeményezésében;

14.  megjegyzi, hogy az egységes piac gazdasági hatásainak az európai szemeszter keretében történő értékelése összefüggésében még jobban kell törekedni az alkalmazott módszerek és a felhasznált adatok rendelkezésre bocsátásának elősegítésére az elért eredmények hitelességének és összehasonlíthatóságának biztosítása, az utólagos értékelésekkel való összekapcsolás, valamint az értékelések elvégzéséhez szükséges hiányzó adatok azonosítása érdekében;

15.  ismételten felszólít arra, hogy az eljárások biztosítsák az Európai Parlament megfelelő bevonását a gazdasági kormányzási ciklusba, ami megkönnyítené az egységes piac irányításának erősítéséhez szükséges egyéb eszközök Parlament és Tanács általi elfogadását, különösen az olyan eszközökét, amelyek olyan területet céloznak meg, ahol az EUMSZ 294. cikkében foglalt rendes jogalkotási eljárásnak megfelelően hoztak létre uniós szabályozási keretet;

16.  sajnálatosnak tartja, hogy az országspecifikus ajánlásokat nem igazították kellőképpen az Európa 2020 célkitűzéseihez; ezért szorgalmazza a nemzeti és uniós politikák irányítására és összehangolására irányuló határozottabb törekvéseket, és azt, hogy folytassák azon konkrét és szükséges intézkedéseket, amelyek célja az egységes piac megerősítése és lehetőségeinek kiaknázása az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés és versenyképesség serkentése és a munkahelyteremtés érdekében, elsősorban a fiatalok számára;

17.  úgy véli, hogy erősíteni kell a nemzeti parlamentek országspecifikus ajánlásokra vonatkozó felelősségvállalását; arra ösztönzi a tagállamokat, hogy biztosítsanak lehetőséget a Bizottságnak az országspecifikus ajánlások nemzeti parlamentekben történő ismertetésére, mielőtt a Tanács elfogadná azokat; felszólítja ezért a tagállamokat, hogy mutassanak komolyabb elkötelezettséget az országspecifikus ajánlások végrehajtása és az uniós célkitűzések nemzeti szintű célkitűzésekbe történő átültetése mellett; ezért úgy véli, hogy a tagállamoknak évente teljes körű jelentést kellene benyújtaniuk az országspecifikus ajánlásoknak az egységes piac területein való végrehajtásáról; ismételten kéri továbbá, hogy a Bizottság tegyen jelentést a Parlament illetékes bizottságában az országspecifikus ajánlások végrehajtásának biztosítása érdekében tett intézkedésekről és az eddig elért eredményekről; felkéri a tagállamokat, hogy adjanak magyarázatot az országspecifikus ajánlásoktól való jelentős eltérésekre a Parlament illetékes bizottsága előtt;

18.  helyesli, hogy a 2014. évi országspecifikus ajánlások hangsúlyt helyeztek a kulcsfontosságú ágazatokba, mint például a kiskereskedelembe, az e-kereskedelembe és az üzleti szolgáltatásokba való belépést gátló indokolatlan korlátozások és akadályok megszüntetésére; sürgeti az érintett tagállamokat, hogy a lehető legalaposabban fontolják meg ezeket az ajánlásokat és azonnali prioritásként kezelve a kérdést szüntessék meg az egységes piac növekedésének ezen akadályait;

19.  kéri, hogy az európai szemeszter következő ciklusában az országspecifikus ajánlások a korábbiaknál sokkal határozottabban és pontosabban tükrözzék az egységes piaci integráció helyzetéről szóló jelentés megállapításait;

20.  sajnálatosnak tartja, hogy a Bizottság ez idáig nem tulajdonított kiemelt jelentőséget az egységes piac előmozdításának az európai szemeszter keretén belül; felszólítja a Bizottságot, hogy az egységes piac irányítását – különös tekintettel a munkahelyteremtésre, a növekedésre és a versenyképességre irányuló intézkedésekre – tegye az európai szemeszter folyamata valamennyi következő fázisának szerves részévé; emlékezteti a Bizottságot arra, hogy a valódi egységes piac e területeken jelentős mértékben serkentené a gazdasági növekedést és a munkahelyteremtést az Unióban; kéri, hogy használják ki ennek az új keretnek a lehetőségét és teljes mértékben dolgozzák ki az első és második egységes piaci intézkedéscsomagban rögzített intézkedéseket, rámutatva a polgárok aggodalmai és elvárásai figyelembe vételének szükségességére;

21.  hangsúlyozza, hogy az EU, a tagállamok, a régiók, az önkormányzatok, a szociális partnerek és az érdekeltek részéről integrált megközelítésre van szükség a szakpolitikák kidolgozása és végrehajtása terén a szociális piacgazdaság előmozdítása érdekében;

22.  kéri a Bizottságot, a tagállamokat és a régiókat, hogy biztosítsák az európai alapok teljes körű végrehajtását a 2007–2013-as időszakban; megjegyzi, hogy a tagállamoknak és a régióknak a 2014–2020-as időszakban lehetőségük nyílik szakpolitikáikat és beruházásaikat azon ágazatok – például a digitális egységes piac, az energetikai, a szolgáltatási ágazat és a zöld gazdaság – felé orientálni, amelyekben a növekedés és munkahelyteremtés – kivált a fiatalok számára – fokozottabb mértékű, valódi minőségi beruházásokkal támogatva a K+F+I ágazatot, biztosítandó valamennyi polgár számára a hálózati infrastruktúrához való hozzáférést;

II.  Az egységes piac kiaknázatlan lehetőségei a növekedés kulcsfontosságú területein

23.  emlékeztet arra, hogy az egységes piac a növekedés és munkahelyteremtés egyik kulcsfontosságú hajtóereje, és nélkülözhetetlen szerepet játszik az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre irányuló Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek megvalósításában; megjegyzi azonban, hogy ez a lehetőség sok tekintetben kihasználatlan marad;

24.  emlékeztet az Európa 2020 stratégiában rögzített három prioritásra:

   a tudáson és innováción alapuló gazdaság kialakítása;
   erőforrás-hatékonyabb, környezetbarát és versenyképesebb gazdaság elősegítése;
   munkahelyekben gazdag, magas fokú társadalmi és területi kohézió elérését lehetővé tevő gazdaság ösztönzése;

25.  üdvözli a Bizottságnak a 2015-re vonatkozó éves növekedési jelentésben megjelenő megközelítését, amelynek értelmében összehangolt módon ösztönzi a beruházást az Unióban a belföldi kereslet élénkítése és egy versenyképesebb gazdaság előmozdítása érdekében; meggyőződése, hogy akkor tűzhetők ki a lehető legmagasabb célok, ha a digitális gazdaságot ösztönző beruházásokat és a versenyképesebb belső piac tagállamokkal együttműködésben történő kiépítését részesítjük előnyben;

26.  rendkívül aggasztja a magánberuházások visszaesése Európában, a magánbefektetők bizalmatlansága és vonakodása a befektetésektől, melyek elsősorban a strukturális reformok és a növekedéspárti uniós stratégia hiánya, illetve az e-kereskedelemhez hasonló területeken a növekedés előtt álló tartós egységes piaci akadályok következményei; felszólítja a tagállamokat, hogy aktívan támogassák a beruházási tervet és járuljanak hozzá az Európai Stratégiai Beruházási Alaphoz, kiegészítve az Alap uniós költségvetésből és EBB-től származó forrásait, hogy orientálja és ösztönözze a magánszektor befektetéseit;

27.  kéri a Bizottságot, a tagállamokat, a régiókat és valamennyi érdekeltet, hogy a reálgazdaságra összpontosítsanak, olyan beruházási politikák tervezése és kidolgozása mellett, amelyek vonzerőt jelentenek a magánberuházások számára; felszólít továbbá a magánszemélyek és vállalatok digitális korszakra – többek között az energiaágazatban használt legújabb technológiákra – történő felkészítését célzó képzésekbe való beruházásra, amelynek jelentős emelőhatása van, biztosítva egy globális digitális hálózatot, támogatva az oktatást és a minőségi kutatást és innovációt, továbbá jelentős előrelépéseket téve a közlekedési ágazat egységes piacának létrehozása terén, így lehetővé téve, hogy egyenlő feltételekkel szálljunk versenybe a vezető nagyhatalmakkal;

28.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy javítsák a kkv-kra vonatkozó szabályozási keretet, tekintettel azok munkahelyteremtő képességére; kéri a COSME program keretében kínált lehetőségek maximális kiaknázását, amely nemcsak a vállalkozói szellemet ösztönzi Európában, hanem javítja a kkv-k forrásokhoz való hozzáférését és piacra jutási lehetőségeit mind uniós, mind világpiaci szinten;

29.  hangsúlyozza, hogy a beruházásoknak kapcsolódniuk kell az innovációhoz és a vállalkozói tevékenységekhez, ezáltal maximálisan kiaknázva a digitális gazdaság és társadalom kínálta lehetőségeket és egy intelligens európai iparpolitikát kialakítva; a beruházásoknak kiemelt figyelmet kell fordítaniuk a kkv-kra, amelyeknek a legnagyobb nehézséget a beruházásokhoz való hozzáférés jelenti, továbbá konkrét intézkedésekkel kell támogatni az induló vállalkozásokat, valamint a szociális vállalkozást és innovációt mint a fiatalokat célzó jövőbeli munkahelyek forrását;

30.  hangsúlyozza, hogy konkrét intézkedések révén újjá kell éleszteni a vállalkozói kedvet Európában, és ennek érdekében biztosítani kell a kkv-k hitelhez jutásának könnyítését, különös tekintettel a kulcsfontosságú ágazatokhoz kapcsolódó kkv-kra; kéri továbbá a bankrendszeren kívüli finanszírozási formák előmozdítását;

31.  kéri a tagállamokat, hogy gazdaságaikat határozottabban irányítsák az innováció és a tudás irányába, hiszen ez felkészít a jövő és a digitális kor feladataira és követelményeire; kéri, hogy vállalkozásaink váljanak innovatívabbakká és rendelkezzenek fokozottabb reakcióképességgel a világpiacon, különös tekintettel az ikt-k teljes integrálására;

A digitális egységes piac

32.  úgy véli, hogy – amint arra a 2015-re vonatkozó éves növekedési jelentés is kitér –a digitális egységes piac létrehozása terén tett előrelépések elengedhetetlenek a növekedés ösztönzése, a minőségi munkahelyek létrehozása és az európai gazdaság globális versenyképességének megőrzése, valamint a vállalkozásoknak és fogyasztóknak biztosítható előnyök érdekében; felkéri ezért a Bizottságot, hogy a 2016–2020-as időszakra dolgozzon ki nagyratörő európai cselekvési tervet az online közigazgatás vonatkozásában, ezáltal továbbra is támogatva az Európa 2020 stratégia célkitűzéseit;

33.  megjegyzi, hogy a prioritási célok és a digitális piac kulcsfontosságú területére vonatkozó célkitűzések elérése érdekében fontosak a beruházások, többek között a szélessávú hálózatok területén; javasolja, hogy a 315 milliárd eurós jövőbeni beruházási terv jelentős részét a digitális területen eszközölt célzott és stratégiai befektetéseknek szenteljék; rámutat továbbá, hogy a hálózati lefedettség magas szintjére és a lakosság és a vállalkozások magas szintű ikt-használati készségeire vonatkozó komponensek közötti szoros összefüggés a valódi digitális egységes piac megvalósításának egyik kulcstényezője; sürgeti az Uniót és a tagállamokat, hogy kezeljék kiemelten fontos kérdésnek a digitális hálózati infrastruktúrákba történő beruházásokat és a vállalataik és polgáraik digitális képzését;

34.  meggyőződése, hogy a széttöredezettség és a jogbiztonság hiánya elsődleges problémák e területen, és hogy megoldást kell találni a meglévő uniós szabályok következetlen tagállami végrehajtására is;

35.  megjegyzi, hogy a digitális egységes piac megvalósítása a 2020-ig tartó időszakig további 0,4%-os GDP-növekedést (2014-es árakon 520 milliárd euró) eredményezhetne, a foglalkoztatás növekedése pedig 0,1% körül áll, ami 2020-ig több mint 223 000 munkahely létrehozását jelentené, „Az európai szintű cselekvés hiányából fakadó költség az egységes piacon” című tanulmányban szereplő adatok szerint; úgy véli, hogy az e-kereskedelem előtt álló akadályok felszámolása, a szélessávú infrastruktúrába történő beruházás és az új technológiák – mint pl. a 4G és 5G – bevezetése kulcsfontosságú a digitális megoldások fejlesztése szempontjából, mivel azok a gyors és hatékony kapcsolaton alapulnak; az uniós általános adatvédelmi keretrendszer és a hálózat- és információbiztonságról szóló irányelv elfogadását elengedhetetlennek tartja ahhoz, hogy 2015-ig megvalósulhasson az egységes digitális piac; beruházásokat szorgalmaz az Unióban a széles sávhoz és a 4G-s hálózatokhoz való hozzáférésben mutatkozó egyenlőtlenségek orvoslása érdekében;

36.  felhívja a figyelmet az interneten történő értékesítések magas szintje és az egy főre jutó GDP növekedése közötti összefüggésre, ezért fejlesztéseket sürget a valódi, határokon átnyúló e-kereskedelem megvalósítása és a felhőalapú számítástechnika terén; alapvető fontosságúnak tartja a 28 különböző digitális piac jellemezte szétszabdaltság megszüntetését, a hálózathoz való egyetemes hozzáférés biztosítását, és hogy tegyék a hálózati biztonságot és a fogyasztói bizalmat a digitális egységes piac sarokkövévé, ugyanis bizalom nélkül az online piac nem létezhet;

37.  hangsúlyozza, hogy az európai fellépés elmaradásából származó költségekről szóló jelentés szerint az elektronikus közigazgatásban végbemenő előrelépések évente 100 milliárd eurós megtakarítást eredményeznének; sürgeti a tagállamokat, hogy fokozzák és összpontosítsák erőfeszítéseiket közigazgatásuk korszerűsítésére, hogy mind a polgárok, mind a vállalkozások egyre több ügyet képesek legyenek elektronikusan intézni a belső piaci jogaik érvényesítésében, különös tekintettel a határon átnyúló ügyekre;

38.  hangsúlyozza, hogy a digitális kor követelményeit szem előtt tartva működőképessé kell tenni az uniós egységes piac szabályait, többek között végre kell hajtani az egységes piacnak az online fizetésekre vonatkozó szabályait, Európa-szerte fejleszteni kell az elektronikus megoldásokat (pl. az elektronikus számlázást és a digitális aláírást), meg kell reformálni a szellemi tulajdonjogokat, adott esetben tisztázni kell a héakövetelményeket az e-kereskedelembe vetett bizalom megerősítése céljából, javítani kell a saját jogaikkal kapcsolatosan az európai fogyasztók rendelkezésére álló információk minőségét, valamint biztosítani kell, hogy ugyanolyan szintű védelem legyen elérhető a fogyasztók számára az interneten, mint amihez a hagyományos piacon hozzászoktak;

39.  hangsúlyozza, hogy a közelmúltbeli gazdaságirányítási keret felülvizsgálata kiváló alkalmat teremt a tagállamok számára ahhoz, hogy fokozzák a digitális egységes piac érdekében tett erőfeszítéseiket, ami nem csupán nagyobb növekedést és több munkahelyet jelent, különösen a kkv-k ágazatában és a fiatalok körében, hanem egyben egy jövőorientált és modern Európát;

40.  úgy véli, hogy a tagállamoknak fokozniuk kell a közigazgatásuk korszerűsítésére irányuló erőfeszítéseiket polgáraik és vállalkozásaik számára nyújtott nagyobb mértékű és jobban hozzáférhető digitális szolgáltatások biztosításával, a költségek csökkentésével, a hatékonyság növelésével és a határon átnyúló együttműködés és az európai közigazgatások közötti átjárhatósági keret kialakításával;

41.  hangsúlyozza az elektronikus azonosítás és a bizalomerősítő szolgáltatások fontosságát az elektronikus kereskedelem volumenének és minőségének fokozása, illetve végső soron a növekedés érdekében; felkéri ezért a tagállamokat, hogy hozzanak meg minden szükséges intézkedést annak érdekében, hogy 2016. július 1-jétől végre lehessen hajtani a belső piacon az elektronikus tranzakciókról szóló rendeletet;

42.  abszolút prioritásnak tekinti az Unión belüli digitális készségek javítását;

Az áruk szabad mozgása

43.  úgy véli, hogy az áruk, a tőke, a szolgáltatások és az emberek szabad mozgása a hatékonyságot, a növekedést és a munkahelyteremtést illetően még mindig tartogat kiaknázatlan lehetőségeket mind a polgárok, mind a vállalkozások számára;

44.  ismételten kifejezi, hogy támogatja az olyan átfogó kereskedelemi és beruházási egyezményeket, amelyek elősegítik a minőségi munkahelyek létrehozását az európai munkavállalók számára, illetve összeegyeztethetők azzal, közvetlen előnyökkel járnak az európai fogyasztókra nézve és új lehetőségeket teremtenek az uniós vállalatok, különösen az uniós szociális, környezetvédelmi és fogyasztói normákat tiszteletben tartó kis- és középvállalkozások (kkv-k) számára, amelyek kulcsfontosságúak az új növekedési lehetőségek szempontjából; álláspontja szerint a Parlamentnek szorosan részt kell vennie az egységes piaci vívmányokkal kapcsolatos tárgyalásokban, és a jelenleg hatályos szabályozás bármilyen módosítása vagy új szabályozás bevezetése esetén teljes mértékben tiszteletben kell tartani a Parlament társjogalkotói szerepét;

45.  sürgeti a tagállamokat, hogy erősítsék meg az értékláncot a határokon átnyúló termelésben, amely a versenyképesség és a növekedés serkentésének, a munkahelyteremtésnek és a meglévő kereskedelmi akadályok megszüntetésének kulcseleme azon ágazatokban, amelyek viszonylag kiterjedtek, ám amelyek – mivel integrációjuk szintje nem megfelelő – nem tudják maximálisan kihasználni az egységes piac kínálta előnyöket;

46.  sürgeti az áruk egységes piacán jelentkező akadályok fokozott ellenőrzését;

Szolgáltatások

47.  hangsúlyozza, hogy az Európa 2020 stratégiának olyan konkrét politikai lépéseket kell tartalmaznia, amelyek megoldást kínálnak a szolgáltatási irányelvben foglalt szolgáltatási ágazatok területeit vagy – többek között – a pénzügyi szolgáltatásokat gátló tényezők leküzdésére és nagyobb hangsúlyt helyeznek az egységes piac elmélyítésére;

48.  hangsúlyozza, hogy az európai szintű cselekvés hiányából fakadó költségekről szóló jelentés becsléséből egyértelműen kiderül, hogy a szolgáltatási szektor jelentős kiaknázatlan növekedési potenciállal rendelkezik, ami 337 milliárd és 637 milliárd euró közötti lehetséges nyereséget takarhat;

49.  úgy véli, hogy mivel az Unióban a szolgáltatási szektor az egyik olyan terület, amely a legnagyobb növekedési potenciállal rendelkezik, meg kell erősíteni az ágazatban, többek között a kiskereskedelemben érvényesülő verseny fokozására irányuló intézkedéseket és egyszerűsíteni kell a vállalatokra, különösen a kkv-kra vonatkozó szabályozást; hangsúlyozza, hogy minden fogyasztó, család és vállalat számára egyetemes módon kell szavatolni a közszolgáltatásokhoz való hozzáférést;

50.  úgy véli, hogy a pénzügyi szolgáltatások területén meg kell erősíteni a fogyasztóvédelmet, a fogyasztóknak kínált választékot és a versenyt, különös tekintettel a fogyasztók különböző igényeire, beleértve a legkiszolgáltatottabb fogyasztókat is; úgy véli, hogy növelni kell a fogyasztók pénzügyi jártasságát, tekintettel arra, hogy a pénzügyi termékekkel kapcsolatosan komoly zavarok keletkezhetnek, és ezek problémákat okozhatnak az egyéni fogyasztóknak és az egységes piacnak;

51.  ismételten hangsúlyozza, hogy újult erővel kell küzdeni az adócsalás, adókikerülés és adókijátszás ellen, ezért sürgeti, hogy fektessenek nagyobb hangsúlyt a jó adóügyi kormányzásra mind a magán-, mind az állami szektorban az Unióban; hangsúlyozza, hogy az európai szintű cselekvés hiányából fakadó költségekről szóló jelentés alapján évente 9 milliárd eurós összeget lehetne előteremteni olyan fellépésekkel, mint az elektronikus számlák szabványosítása és a határon átnyúló adórendszerek összehangolása; üdvözli az Európai Bizottság elnökének bejelentését a nemzeti adóügyi döntésekkel kapcsolatos információk automatikus cseréjéről; hangsúlyozza az adóügyi koordináció erősítésének és javításának szükségességét, amely megakadályozza a tisztességtelen versenyt és a piaci torzulásokat, és esélyegyenlőséget biztosít az egységes piacon;

52.  üdvözli a Bizottságnak a 2015. évi éves növekedési jelentésben tett azon kijelentését, hogy az „adócsalás és adókijátszás kezelése alapvető a méltányosság biztosításához, és lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy beszedjék az őket jogosan megillető adókat”;

53.  megerősíti álláspontját, miszerint növelni kell a kutatásra és fejlesztésre irányuló beruházások szintjét és minőségét, és az innováció ösztönzése érdekében jelezni kell a beruházások területén a tagállamok között fennálló különbségeket; emlékezteti a Bizottságot arra, hogy valódi egységes piacot kell létrehozni a tudás, a kutatás és az innováció, illetve az európai kutatási terület megvalósítása tekintetében; hangsúlyozza továbbá, hogy jelenleg az innovációra elkülönített források 85%-át kizárólag országon belül, határokon átnyúló együttműködés nélkül használják fel, ami akadályozza az európai szintű hozzáadott érték maradéktalan kihasználását;

Közbeszerzés és koncessziók

54.  megelégedéssel nyugtázza, hogy 2014-ben elfogadták a közbeszerzésről, illetve a koncessziós szerződések odaítéléséről szóló irányelveket, ami lehetővé tette a közbeszerzések modernizálását az Európai Unióban, elősegítve a közbeszerzések fenntarthatóságát; kiemeli a koncessziós szerződések odaítéléséről szóló irányelv által biztosított európai hozzáadott értéket, különösen az eljárások megkönnyítése és átláthatóbbá tétele és a kkv-knak nyújtott lehetőségek növelése tekintetében, elősegítve ezáltal az ilyen szerződésekben rejlő problémák kiküszöbölését, a jogbiztonság, a rugalmasság és az átláthatóság garantálását, valamint a jó minőségű gazdasági infrastruktúrák és közszolgáltatások fejlesztésének támogatását;

55.  hangsúlyozza, hogy a beruházások és közkiadások minőségének, hatékonyságának és átláthatóságának fokozása érdekében a közbeszerzésekkel és koncessziókkal kapcsolatos uniós szabályozás teljes körű és mihamarabbi alkalmazására van szükség;

56.  szükségesnek tartja a közbeszerzésekkel és koncessziókkal kapcsolatos szabályok megfelelő időben történő átültetését; rámutat arra, hogy a közbeszerzések és az innovatív partnerségek fontos szerepet töltenek be az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés kulcsfontosságú hajtóerejeként, különösen a kkv-k esetében, ezért azoknak a verseny és innováció serkentésére irányuló konkrét intézkedésekkel történő támogatására van szükség;

Fogyasztóvédelmi joganyag

57.  sajnálatosnak tartja, hogy mivel a tagállamok csak részben hajtották végre az uniós fogyasztóvédelmi jogszabályokat, eltérések tapasztalhatók a fogyasztóvédelem terén és a megtett végrehajtási intézkedések súlyosságában és időzítésében; úgy véli, hogy ez korlátozza a jogszabályi rendelkezések következetességét és egységét ugyanazon ágazaton belül vagy különböző értékesítési csatornák között;

58.  felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítsa az olyan szabályok, mint például a fogyasztók jogairól szóló irányelv, az alternatív vitarendezésről és az online vitarendezésről szóló irányelv gyors végrehajtását és érvényesítését, egyszersmind csökkentve az adminisztratív terheket; felszólít a fogyasztók megfelelő, a hagyományos piacaikon biztosítottakkal összhangban lévő védelmére a határon átnyúló értékesítések esetében, illetve az adatok fokozott védelmére a digitális korban, mivel ez hozzájárul a fogyasztók online vásárlással kapcsolatos bizalmának erősödéséhez; emlékeztet annak fontosságára, hogy ténylegesen tartsák tiszteletben az online fogyasztók jogait, valamint annak szükségességére, hogy jogvita esetén biztosított legyen a megfizethető és hatékony vitarendezés lehetősége;

59.  kéri, hogy szülessenek intézkedések a fenntartható fogyasztás ösztönzése érdekében, különös tekintettel a termékek használati idejére, valamint a használati idő szándékos csökkentésére irányuló gyakorlat elleni fellépésre; ezzel összefüggésben reméli, hogy az Európai Bizottság koherens cselekvési tervet dolgoz ki;

60.  hangsúlyozza, hogy a fogyasztók jogairól szóló irányelv fontos előrelépést jelentett a fogyasztók és a vállalkozások jogbiztonságának erősítése felé az online ügyletek terén, és ma az online szolgáltatások esetében ez a legfontosabb fogyasztóvédelmi eszköz;

61.  megjegyzi, hogy további nyereség érhető el az egységes piac működésének javításával, így a fogyasztói jogviták esetében az online vitarendezési mechanizmusok bevezetésével, ami mintegy 22 milliárd euró megtakarítást eredményezhetne;

Energia

62.  felszólítja a Bizottságot, hogy gondoskodjon a működőképes belső energiapiacról, amely megkülönböztetéstől mentes piaci hozzáférést, magas szintű fogyasztóvédelmet, valamint megfelelő összekapcsolódási képességet és rendszermegfelelőséget garantál;

63.  megismétli, hogy az energiaforrások és a szállítási útvonalak diverzifikálása révén fokozni kell Európa energiabiztonságát, és hangsúlyozza, hogy prioritásnak kell tekinteni a belső energiapiac megvalósítását és az Unión belüli energiaszigetek felszámolását;

64.  úgy véli, hogy az egységes piac megvalósulásának elősegítése, a megújuló energiaforrások integrálása és az ellátásbiztonság érdekében a tagállamoknak sürgősen el kell érniük a villamosenergia-hálózatok legalább 10%-os összekapcsolódási képességét, ideális esetben pedig a 30%-os szintet;

65.  úgy véli, hogy a gáz- és villamosenergia-piac liberalizálása alapvető fontosságú a fogyasztók pozíciójának erősítése tekintetében, és felszólítja a Bizottságot, hogy a fogyasztókat helyezze az EU belső energiapiaci szakpolitikájának fókuszába;

III.  Az egységes piaci integráció és irányítás eszközeinek értékelésére szolgáló eszközök

66.  elismeri, hogy az egységes piaci eredménytábla bevált gyakorlatnak tekinthető a tagállamok egységes piaccal kapcsolatos kötelezettségeinek való megfelelés ellenőrzésére és értékelésére, mivel javulást és az országok közötti felzárkózást idézhet elő; hangsúlyozza azonban, hogy ez az eredménytábla nem nyújt eszközt a minőségi értékeléshez; hangsúlyozza a tagállamokkal folytatott és a tagállamok közötti párbeszéd fontosságát az egységes piaccal kapcsolatos szabályozás végrehajtása során általuk tapasztalt nehézségek azonosítása és orvoslása érdekében; ezzel összefüggésben felkéri a Bizottságot, hogy nyújtson hatékonyabb segítséget az arra igényt tartó tagállamoknak az egységes piaccal kapcsolatos bonyolult szabályozás végrehajtása tekintetében;

67.  úgy véli, hogy az egységes piac szabályozási teljesítménye tekintetében létre lehetne hozni egy, az egységes piac hiányosságai, vagyis az egységes piacot irányító szabályok hiányából fakadó, a határokon átnyúló tevékenységekben részt vevő polgárokra és vállalatokra nehezedő többletteher mérésére szolgáló összetett mutatót; kitart amellett, hogy egy ilyen mutató megkönnyítené a következtetések levonását, és szakpolitikai ajánlások megfogalmazását eredményezhetné az uniós intézmények és tagállamok számára;

68.  a digitális menetrend eredménytábláját fontos eszköznek tartja a tagállamok által e téren elért eredmények felmérése céljából; úgy véli, hogy az egységes piac hiányosságait mérő összetett mutatónak magában kellene foglalnia ezt az eredménytáblát;

69.  felszólítja a Bizottságot annak megfontolására, hogy az egységes piac jogi eszközeire irányuló javaslatai közé vegyen fel egy olyan előírást, amelynek értelmében rendszeresen felül kell vizsgálni a jogi eszközök átültetését, megfelelőségét, hatékonyságát és célszerűségét, meghatározva egyszersmind e felülvizsgálat módszertanát és kritériumait; úgy véli, hogy a módszertan és a kritériumok meghatározása lehetővé tenné nemcsak annak jobb értékelését, hogy a jogi eszközöket megfelelően ültették-e át, hajtották-e végre és tartatták-e be, hanem annak értékelését is, hogy ezek a jogi eszközök hozzájárulnak-e – és ha igen, milyen mértékig – a kitűzött célok eléréséhez, és mennyiben alkalmasak feladatuk betöltésére;

70.  támogatja az inkluzív, erőforrás-hatékony, tudásalapú gazdaság kialakításán alapuló fenntartható egységes piac létrehozását, beleértve a fenntartható technológiákra irányuló innovációt, illetve a fogyasztók és az üzleti vállalkozások érdekei közötti egyensúly megtalálását elősegítő intézkedéseket, és a SOLVIT-hoz hasonló informális problémamegoldó mechanizmus kialakítását az egységes piac számára, ugyanakkor fokozva az egyablakos ügyintézési pontok közismertségét annak érdekében, hogy a közvélemény is jobban tudatában legyen az egységes piac révén elérhető növekedés és munkahelyteremtés terén rendelkezésre álló lehetőségeknek;

71.  elismeri, hogy egyre többen használják az Európa Önökért és az Európa Önökért Tanácsadó Szolgálat internetes portálokat, amelyek arra hivatottak, hogy minden szükséges információt biztosítsanak az Európai Unión belül élő, dolgozó, tanuló és a tagállamok között mozgó polgárok számára;

72.  megelégedéssel nyugtázza, hogy a jogszabályok tagállami átültetésének átlagos elmaradása az Európai Tanács által megállapított1%-os határérték alá, 0,6%-ra esett, ami az egységes piaci eredménytábla létrehozása óta eddig messze a legjobb rögzített eredmény; felhívja a figyelmet arra, hogy az uniós szabályozás átültetésével kapcsolatos zéró tolerancia elvét mind a tagállamoknak, mind az Uniónak szigorúan be kell tartania;

73.  megjegyzi, hogy az uniós jogszabályok megfelelő végrehajtása és betartatása kulcsfontosságú az egységes piac kiteljesítése szempontjából; sürgeti a Bizottságot, hogy határozottan éljen jogköreivel e cél elérése érdekében, valamint sürgeti a tagállamokat és a Bizottságot, hogy fokozzák az egységes piacra vonatkozó jogszabályok végrehajtatására és a végrehajtás ellenőrzésére irányuló erőfeszítéseiket, többek között összehangolt, uniós szintű ellenőrzési intézkedések (ún. „EU sweeps”) révén, és ezzel párhuzamosan folyamatosan jelezzenek vissza a végrehajtással kapcsolatos problémákról, valamint gondoskodjanak róla, hogy a szabályozás egyre hatékonyabb legyen, illetve hogy az utólagos értékeléseket egyre szélesebb körben és egyre hatékonyabban alkalmazzák; felszólít a fogyasztói jogok digitális környezetben való tényleges érvényesülésének fokozottabb ellenőrzésére, különös tekintettel arra, hogy ilyen környezetben milyen gyorsan terjedhetnek a jogsértések;

74.  emlékeztet arra ugyanakkor, hogy a jogsértési eljárások folyamata számos olyan korlátozásra világított rá, amelyek gátolják az egységes piaci rendelkezések végrehajtásával és alkalmazásával kapcsolatos hiányosságok gyors kezelését és orvoslását; felszólítja a tagállamokat, hogy hatékonyabban működjenek együtt a Bizottsággal az ügyek gyorsabb megoldásában;

75.  elismeri, hogy a végrehajtás kudarca a kezdeti tervezet összetettségéből eredhet; hangsúlyozza ezért, hogy az elsődleges és a másodlagos jogalkotásnak egyaránt követnie kell a jobb szabályozás elveit, megfelelő konzultációkon és hatásvizsgálatokon kell alapulnia, valamint a végrehajtást követően felülvizsgálat tárgyát kell képeznie;

76.  továbbá kitart amellett, hogy minden erőfeszítést meg kell tenni annak érdekében, hogy az egységes piacra vonatkozó uniós jogszabályok megsértése esetén hatékonyabban alkalmazzák a kötelezettségszegési eljárásokat, a tagállamoknak és az Európai Tanácsnak pedig tovább kell fejleszteniük a jogsértési eljárásokat az Európai Unió működéséről szóló szerződés jövőbeli felülvizsgálatainak keretében; úgy véli azonban, hogy a kötelezettségszegési eljárásokat csak végső esetben kellene alkalmazni, és csak többszöri egyeztetést és kiigazítást követően szabadna megindítani;

o
o   o

77.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak, a Tanácsnak, az Európai Tanácsnak, és a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0054.
(2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0130.
(3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2014)0038.


A gyermekek interneten történő szexuális zaklatása elleni küzdelem
PDF 244kWORD 84k
Az Európai Parlament 2015. március 11-i állásfoglalása a gyermekekkel szemben elkövetett internetes szexuális visszaélésről (2015/2564(RSP))
P8_TA(2015)0070RC-B8-0217/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a gyermek jogairól szóló 1989. november 20-i ENSZ-egyezményre és az ahhoz csatolt jegyzőkönyvekre,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartája 7., 8., 47., 48. és 52. cikkére,

–  tekintettel az Európa Tanács számítástechnikai bűnözésről szóló 2001. november 23-i egyezményére,

–  tekintettel az Európa Tanács 2007. október 25-i, a gyermekek szexuális kizsákmányolással és szexuális visszaéléssel szembeni védelméről szóló egyezményére,

–  tekintettel a gyermekek szexuális bántalmazása, szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről, valamint a 2004/68/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló, 2011. december 13-i 2011/93/EU európai parlamenti és a tanácsi irányelvre(1),

–  tekintettel az internetes szervezett bűnözés általi fenyegetettségről készített 2014. évi Europol-értékelésre (iOACTA),

–  tekintettel az ENSZ Gyermekjogi Bizottságának a gyermek jogairól szóló 14. számú átfogó kommentárjára (2013), amely szerint a gyermek mindenek felett álló érdekét elsődleges szempontnak kell tekinteni,

–  tekintettel az EU 2011 februárjában elfogadott gyermekjogi ütemtervére,

–  tekintettel a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény(2) 25. évfordulójáról szóló, 2014. november 27-i állásfoglalására,

–  tekintettel „A gyermekek különleges helyzetének figyelembevétele az Európai Unió külső fellépéseiben” című bizottsági közleményre (COM(2008)0055),

–  tekintettel a gyermek jogainak előmozdítására és védelmére vonatkozó uniós iránymutatásokra,

–  tekintettel az emberkereskedelem felszámolására irányuló európai uniós stratégiára (2012–2016), különösen a gyermekvédelmi rendszerekre vonatkozó iránymutatás kidolgozásának finanszírozásáról szóló rendelkezésekre és a bevált gyakorlatok megosztására

–  tekintettel a gyermekekkel szemben elkövetett internetes szexuális visszaélés elleni küzdelemről 2015. február 12-én a plenáris ülésen folytatott vitájára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.  mivel a gyermekekkel szemben elkövetett szexuális visszaélés és a gyermekek szexuális kizsákmányolása – többek között a gyermekekkel szembeni szexuális visszaélés online megjelenítése – különösen súlyosan sérti az alapvető jogokat, kiváltképpen a gyermekeknek a jólétükhöz szükséges védelemhez és gondoskodáshoz való jogát, amelyet az Egyesült Nemzetek Szervezetének a gyermek jogairól szóló, 1989. évi egyezménye és az Európai Unió Alapjogi Chartája rögzít;

B.  mivel az EU Alapjogi Chartájával és a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezménnyel összhangban az e bűncselekmények elleni küzdelem bármely intézkedésének végrehajtása során az elsődleges szempontnak a gyermek mindenek felett álló érdekének kell lennie;

C.  mivel az olyan súlyos bűncselekmények, mint a gyermekek szexuális kizsákmányolása és a gyermekekkel szemben elkövetett szexuális visszaélés online megjelenítése, átfogó megközelítést tesznek szükségessé, amely kiterjed a bűncselekmények kinyomozására, az elkövetőkkel szembeni büntetőeljárás indítására, a gyermekkorú áldozatok védelmére, valamint a jelenség megelőzésére;

D.  mivel az internet sajátos veszélyeket rejthet a gyermekekre nézve, mert hozzáférhetnek a gyermekek szexuális kizsákmányolásával kapcsolatos tartalmakhoz vagy ilyenek tárgyává válhatnak, illetve ki vannak szolgáltatva az interneten „vadászóknak”, az erőszakkal kapcsolatos anyagok cseréjének, megfélemlítésnek, zaklatásnak vagy megkörnyékezésnek; mivel a gyermekek ilyen veszélyeknek való kitettségét súlyosbítja a mobil technológia és az internet széles körben elterjedt használata és a hozzáférés lehetősége;

E.  mivel a gyermekekkel szemben elkövetett internetes szexuális visszaélés elleni küzdelmet a gyermekekkel szemben elkövetett szexuális visszaéléssel és a gyermekek szexuális kizsákmányolásával mint általános jelenséggel foglakozó, tágabb stratégia részévé kell tenni, amely továbbra is elsősorban a szándékosan az interneten kívül tevékenykedő hálózatok vagy egyének révén elkövetett, offline bűncselekményekkel kapcsolatos;

F.  mivel a szexuális kizsákmányolás online környezetben különböző formákat ölthet: a fiatalokat meggyőzik vagy kényszerítik arra, hogy küldjenek, illetve töltsenek fel magukról kifejezetten szexuális tartalommal bíró képeket, vegyenek részt szexuális tevékenységekben webkamerájuk vagy okostelefonjuk segítségével, legyenek részesei szexuális tartalmú beszélgetéseknek szöveges üzenet formájában vagy online, ami együtt jár azzal, hogy a zaklatók vagy az interneten „vadászók” megfenyegethetik őket, hogy elküldik a képeket, a videókat vagy a beszélgetések másolatait barátaiknak és családtagjaiknak, ha nem vesznek részt további szexuális tevékenységekben; mivel a képek és/vagy videók jóval a szexuális visszaélés megtörténtét követően is megoszthatók és az interneten bárki számára szabadon elérhetők maradhatnak, így az áldozatokat állandóan az a veszély fenyegeti, hogy ismét áldozattá válhatnak és megbélyegezhetik őket;

G.  mivel a tagállamok által az illegális online tartalmak ellen hozott intézkedések eddig nem mindig voltak kellően hatékonyak;

H.  mivel a gyermekekkel szemben elkövetett internetes szexuális visszaéléssel kapcsolatos nyomozás és a büntetőeljárás indítása tekintetében illetékes személyek rendelkezésére bocsátott eszközöknek többek között figyelembe kell venniük az arányosság elvét, valamint a nyomozás tárgyát képező bűncselekmények jellegét és súlyosságát, az uniós és a tagállami jogszabályokkal összhangban;

I.  mivel a digitális világban a kiskorúak védelméből az üzleti ágazatnak is ki kell vennie a részét olyan kezdeményezések formájában, amelyek célja a megosztott felelősség felvállalása, többek között a gyermekek, a szülők és a tanárok számára a kiskorúak illegális tartalmakhoz való hozzáférésének megelőzése érdekében szervezett oktatás és képzés révén;

J.  mivel nemzetközi jellegénél fogva a gyermekek kizsákmányolása és a gyermekek internetes szexuális kizsákmányolása – amely országok százait és azok joghatóságait és bűnüldözési hatóságait is érinti – olyan nemzetközi problémát jelent, amely nemzetközi megoldást tesz szükségessé; mivel aggodalomra adnak okot a jogi identitás nélküli, így a hatóságok számára „láthatatlan” gyermekekkel szemben internetes visszaélést elkövető emberkereskedők;

K.  mivel a bűncselekmény jellegéből és az áldozatok életkorából fakadóan a gyermekek szexuális kizsákmányolását és a velük szemben elkövetett visszaélés eseteit – a bűnözés más típusú megnyilvánulásaihoz képest – többnyire csak elenyésző mértékben jelentik be a bűnüldöző hatóságoknak; mivel ebből következően az elkövetett bűncselekmények számára vonatkozóan rendelkezésre álló adatok nem tükrözik hitelesen a probléma nagyságrendjét; mivel a gyermekekkel szemben elkövetett visszaéléssel kapcsolatos anyagokat tartalmazó internetes oldalakra vonatkozóan nem kormányzati szervezetek által gyűjtött adatok szerint az áldozatok több mint 80%-a 10 évnél fiatalabb; mivel az Internetes Forróvonal-szolgáltatók Nemzetközi Szövetségétől származó adatok azt mutatják, hogy a szexuális visszaélés, valamint a szélsőséges és szadista jellegű visszaélés gyermekkorú áldozatainak száma egyre nő;

L.  mivel számos bűnelkövető a Darknetet használja, amelyen kifejezetten a gyermekekkel való visszaélésekkel kapcsolatos rejtett fórumokat és internetes szolgáltatásokat, szociális hálózati platformokat és adattároló szolgáltatókat felhasználó anonim közösségeket hoztak létre, ezáltal lehetővé téve és megkönnyítve a gyermekek gyakorlatilag nyomon követhetetlen szexuális kizsákmányolását;

M.  mivel számos bűnelkövető kódolás és egyéb eszközök alkalmazásával gondoskodik tevékenységeinek leplezéséről, komoly akadályokat gördítve a bűnüldöző szervek által indított nyomozás elé;

N.  mivel nem kormányzati szervezetek feltárták, hogy 2012-ben a gyermekekkel szemben elkövetett visszaélést tartalmazó anyagok terjesztésekor használt 513 forgalmazói megjelölésért mindössze nyolc csúcsforgalmazó volt felelős, és hogy a 2012-ben ismert 10 legtermékenyebb ilyen forgalmazói megjelölés mind egyetlen csúcsforgalmazóhoz volt köthető;

O.  mivel a gyermekek szexuális bántalmazása, szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről szóló 2011/93/EU irányelvet a tagállamoknak 2013. december 18-ig kellett volna átültetniük jogrendszerükbe, és mivel a mai napig a tagállamoknak csupán kevesebb mint a fele hajtotta végre maradéktalanul az irányelvet;

1.  határozottan hangsúlyozza, hogy a gyermekek védelme és biztonságos környezetük garantálása az Európai Unió és tagállamai elsődleges célkitűzéseinek egyike;

2.  a leghatározottabban hangsúlyozza, hogy meg kell óvni a gyermekek jogait és biztosítani kell internetes védelmüket, valamint intézkedéseket kell tenni annak biztosítása érdekében, hogy a szolgáltatók minden illegális tartalmat gyorsan eltávolítsanak és bejelentsenek a bűnüldöző hatóságoknak, valamint hogy elégséges jogi eszközök álljanak rendelkezésre az elkövetők azonosítására irányuló nyomozáshoz és a büntetőeljárás megindításához velük szemben;

3.  úgy véli, hogy a gyermekek személyes adatait az interneten megfelelő védelemben kell részesíteni, és hogy a gyermekeket hozzáférhető és gyermekbarát módon tájékoztatni kell személyes adataik online felhasználásának kockázatairól és következményeiről; hangsúlyozza, hogy az adatvédelmi reform fontos változtatásokkal járul majd hozzá a gyermekek online jogainak fokozott védelméhez;

4.  hangsúlyozza, hogy a politikai döntéshozatal és az abból következő fellépés következetességének biztosítása érdekében átfogó és összehangolt európai megközelítésre van szükség, amely az alapvető jogok védelme, a magánélet védelme, az adatvédelem, az internet biztonsága, a fogyasztóvédelem és az internetes kereskedelem mellett kiterjed a bűnözés elleni küzdelemre is;

5.  úgy véli, hogy további lépéseket kell tenni a gyermekek internetes megkörnyékezésének felszámolása érdekében, és hogy a Bizottságnak – a nemzeti kormányokkal, a civil társadalommal, a közösségi médiatársaságokkal, a szülőkkel, a tanárokkal, a szociális munkásokkal, a gyermekvédelmi tisztviselőkkel, a gyermekorvosokkal, valamint az ifjúsági és gyermekszervezetekkel karöltve – hathatós szerepet kell játszania az e téma iránti figyelem felkeltésében, határozott iránymutatásokat adva többek között a bevált gyakorlatok megosztása révén, és közösségi platformokat hozva létre az együttműködés fokozására és a tárgyra vonatkozó információk cseréjére, a gyermekeket veszélyeztető potenciális kockázatok és fenyegetések azonosítása érdekében;

6.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy minden érdemleges szereplő bevonásával indítsanak figyelemfelkeltő kampányt azzal a céllal, hogy a gyermekek, a szülők és az oktatók megértsék és a gyermekek online biztonságának védelmében képesek legyenek elhárítani az internet veszélyeit, továbbá, hogy támogassák a tagállamokat a gyermekekkel szemben elkövetett internetes szexuális visszaélés megelőzésére irányuló programok beindításában, előmozdítsák a közösségi médiában a felelősségteljes magatartásra vonatkozó figyelemfelhívó kampányokat, valamint ösztönözzék a fő keresőprogramokat és a szociális médiahálózatokat a gyermekek online védelmére vonatkozó proaktív megközelítés alkalmazására;

7.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek megfelelő intézkedéseket a visszaélések gyermekek általi bátrabb és gyakoribb bejelentése érdekében, valamint gondoskodjanak az ilyen bejelentésekkel kapcsolatos további teendőkről, és vegyék fontolóra rendszeres közvetlen bejelentő mechanizmusok létrehozását; támogatja a gyermekek érdekében létrehozott forróvonalak fejlesztését, amelyek segítségével anonim módon bejelenthető a visszaélés;

8.  hangsúlyozza, hogy e téren együttműködési megállapodások révén javítani kell a nemzetközi együttműködést és az országokon átívelő nyomozati tevékenységeket, és – többek között az Europol és a Számítástechnikai Bűnözés Elleni Európai Központ közreműködésével – meg kell erősíteni a bűnüldözési hatóságok közötti együttműködést a gyermekek elleni szexuális bűnözők hálózatainak hatékonyabb felderítése, felszámolása és az elkövetőkkel szembeni büntetőeljárás megindítása céljából, eközben mindenekelőtt az érintett gyermekek jogait és biztonságát tartva szem előtt;

9.  üdvözli ezzel összefüggésben az EU és a világ 55 országát tömörítő, a gyermekekkel szemben elkövetett internetes szexuális visszaélés elleni küzdelem érdekében létrehozott világméretű összefogás közös kezdeményezését, amelynek célja még több áldozat megmentése, a hatékonyabb felelősségre vonás biztosítása, a tudatosság növelése és a gyermekekkel szemben elkövetett szexuális visszaéléssel kapcsolatos, az interneten elérhető anyagok számának általános csökkentése; kéri a Bizottságot, hogy rendszeresebben számoljon be a fent nevezett összefogás keretében elért előrelépésekről; kéri a tagállamokat, hogy ezeket az ajánlásokat nemzeti szinten hajtsák végre;

10.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy erősítsék meg az áldozatok azonosítására szolgáló forrásaikat és az áldozatok támogatására összpontosító szolgálataikat, továbbá kéri új kapcsolódó platformok sürgős létrehozását, valamint az Europol keretében már működő ilyen platformok megerősítését;

11.  felszólítja a tagállamokat, hogy hajtsák végre a bűncselekmények áldozatainak támogatására, védelmére és jogaira vonatkozó minimumszabályok megállapításáról szóló 2012/29/EU irányelvet;

12.  alapvető fontosságúnak tartja a gyermekekkel szemben elkövetett bűncselekményekkel kapcsolatban a pontos terminológia használatát, többek között a gyermekekkel szemben elkövetett szexuális visszaélések online megjelenítése tekintetében, valamint a „gyermekpornográfia” helyett a megfelelőbb „a gyermekekkel szemben elkövetett szexuális visszaélésekkel kapcsolatos anyagok” kifejezés használatát;

13.  biztatja a tagállamokat, hogy biztosítsanak megfelelő forrásokat a nemzeti kapcsolattartó pontok számára annak érdekében, hogy eleget tehessenek a büntetendő és ártalmas internetes tartalmak és magatartás bejelentésével kapcsolatos feladataiknak, amint azt a gyermekek szexuális bántalmazása, szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről szóló 2011/93/EU irányelv előírja;

14.  emlékeztet arra, hogy a tagállamoknak meg kell tenniük a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy azok a személyek, akik attól tartanak, hogy elkövethetik a szexuális visszaéléssel és a szexuális kizsákmányolással kapcsolatos bűncselekmények bármelyikét, indokolt esetben hozzáférhessenek olyan hatékony bűnmegelőzési programokhoz és intézkedésekhez, amelyeket úgy alakítottak ki, hogy értékeljék az ilyen bűncselekmények elkövetésének kockázatát, és megelőzzék azok elkövetését;

15.  kéri, hogy a tagállamok bűnüldöző hatóságai és az Europol kapják meg a szükséges pénzeszközöket, emberi erőforrásokat, nyomozati hatásköröket és technikai eszközöket ahhoz, hogy komolyan és eredményesen felderítsék az elkövetőket, nyomozást és büntetőeljárást indíthassanak velük szemben, többek között álljon rendelkezésre megfelelő képzés a bírósági és rendőrségi szervek kapacitásának építése és új, csúcstechnológiai képességek kifejlesztése érdekében, hogy képesek legyenek feldolgozni a gyermekekkel szemben elkövetett visszaélések online megjelenítésének hatalmas mennyiségét, közöttük a „dark web” oldalain elrejtett anyagokat az elkövetők azonosítása és velük szemben büntetőeljárás indítása, valamint a gyermekek biztonságának és jogainak védelme érdekében;

16.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy kialakult és egyre terjed a gyermekek kereskedelmi célú internetes kizsákmányolása, többek között az ezzel kapcsolatos anyagok új csatornákon – például a Deep Web és a Darknet felhasználásával – és ügyletekkel történő terjesztése, valamint különösen aggasztja a visszaélések fizetés fejében történő élő közvetítésének jelensége; kéri ezért a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az alternatív fizetési rendszerek képviselőivel közösen keresse tovább a bűnüldöző hatóságokkal való együttműködés lehetőségeit, többek között közös képzéseket szervezve a gyermekekkel szemben elkövetett visszaélésekkel kapcsolatos anyagok kereskedelmi célú terjesztésére használt fizetési módozatok eredményesebb feltárása érdekében;

17.  felszólít a bűnüldöző ügynökségek, az igazságügyi hatóságok, az ikt-ágazat, az internetszolgáltatók (ISP), az internetes tárhelyszolgáltatók (IHP), a közösségi médiatársaságok, a bankszektor és a nem kormányzati szervezetek, közöttük az ifjúsági és gyermekszervezetek közötti hatékonyabb partnerségi megközelítésre és jogszerű információcserére annak céljából, hogy biztosítsák a gyermekek online jogait és védelmét, minden illegális tartalom azonnali eltávolítását és bejelentését a bűnüldöző hatóságoknak, amelyeknek adott esetben rendszeres jelentést kell készíteniük az így kapott mérvadó információk alapján indított nyomozásokról és büntetőeljárásokról; üdvözli ezzel összefüggésben a gyermekek internetes biztonságáért munkálkodó CEO koalíciót, valamint a gyermekek interneten történő kereskedelmi célú szexuális kizsákmányolása elleni európai pénzügyi összefogást (EFC);

18.  hangsúlyozza, hogy az illegális online tartalmat megfelelő jogi eljárás alapján haladéktalanul el kell távolítani; felhívja a figyelmet az infokommunikációs technológiáknak, az internetszolgáltatóknak és az internetes tárhelyszolgáltatóknak az illegális online tartalmak gyors és hatékony, az illetékes bűnüldöző hatóság kérésére történő eltávolításában játszott szerepére;

19.  nyomatékosan kéri azokat a tagállamokat, amelyek még nem tették meg, hogy sürgősen ültessék át a gyermekek szexuális bántalmazása, szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről szóló 2011/93/EU irányelvet; kéri ezért a Bizottságot, hogy szigorúan ellenőrizze a nevezett irányelv maradéktalan és hatékony végrehajtását, és megfelelő időben készítsen jelentést a megállapításairól a Parlament és illetékes bizottsága számára;

20.  utasítja Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságát, hogy kísérje tovább nyomon a 2011/93/EU irányelv végrehajtását, valamint a 2011/93/EU irányelv végrehajtási jelentése formájában végezzen mélyreható elemzést a gyermekekkel szemben elkövetett szexuális visszaélés elleni küzdelem jelenlegi politikai keretéről, és megállapításairól számoljon be a plenáris ülés előtt;

21.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak, a Tanácsnak, valamint a tagállamok parlamentjeinek.

(1) HL L 335., 2011.12.17., 1. o.
(2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2014)0070.

Jogi nyilatkozat