Az Európai Parlament 2015. március 12-i állásfoglalása a ISIS/DÁIS által a közelmúltban a Közel-Keleten, elsősorban az asszírok ellen végrehajtott támadásokról és emberrablásokról (2015/2599(RSP))

P8_TA(2015)0071 RC-B8-0240/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az 1948-ban elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 18. cikkére,

–  tekintettel az 1950-ben elfogadott Emberi Jogok Európai Egyezményének 9. cikkére,

–  tekintettel az 1966-ban elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 18. cikkére,

–  tekintettel az ENSZ 1981-ben elfogadott, a valláson vagy meggyőződésen alapuló intolerancia és megkülönböztetés minden formájának megszüntetéséről szóló nyilatkozatára,

–  tekintettel az ENSZ 1992-ben elfogadott, a nemzeti, etnikai, vallási és nyelvi kisebbségekhez tartozó személyek jogairól szóló nyilatkozatára,

–  tekintettel az erőszakos eltűntetések elleni védelemről szóló nemzetközi egyezményre,

–  tekintettel az Irakról, Szíriáról, Líbiáról és Egyiptomról szóló korábbi állásfoglalásaira, különös tekintettel a keresztényekkel szembeni erőszak és üldöztetés különösen Malulában (Szíria) és Pesavárban (Pakisztán) tapasztalt közelmúltbeli eseteiről szóló 2013. október 10-i állásfoglalására(1), az Irakban és Szíriában uralkodó helyzetről, valamint – a kisebbségek üldözését is beleértve – az Iszlám Állam által indított offenzíváról szóló 2014. szeptember 18-i állásfoglalására(2), valamint az Irakban és Szíriában, különösen az Iszlám Állammal összefüggésben kialakult humanitárius válságról szóló 2015. február 12-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a vallás és a meggyőződés szabadságának előmozdításáról és védelméről szóló uniós iránymutatásokra,

–  tekintettel a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének (alelnök/főképviselő) a keresztényekkel és más közel-keleti közösségekkel szembeni erőszakról és üldöztetésről szóló nyilatkozataira és különösen a 21 egyiptomi kopt keresztény líbiai lefejezéséről szóló 2015. február 16-i nyilatkozatára,

–  tekintettel a Bizottság és az alelnök/főképviselő az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, „A Szíriára és Irakra, valamint a DÁIS jelentette veszélyre vonatkozó uniós regionális stratégia elemei” című közös közleményére,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a több mint 100 asszír ISIL általi elrablását elítélő, 2015. február 25-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az ENSZ Szíriai Arab Köztársasággal foglalkozó független nemzetközi vizsgálóbizottságának 2014. november 14-i, „A terror törvénye: élet az ISIS alatt Szíriában” című jelentésére,

–  tekintettel a vallás és a meggyőződés szabadságának kérdésével foglalkozó különleges ENSZ-előadó éves és időközi jelentéseire,

–  tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel a demokrácia előmozdítása és az emberi jogok és a polgári szabadságjogok tiszteletben tartása az Európai Unió alapelvei és alapvető céljai, és azok a harmadik országokkal fenntartott kapcsolatainak közös alapját képezik;

B.  mivel a nemzetközi emberi jogi jogszabályoknak és különösen a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 18. cikkének megfelelően mindenkinek joga van a lelkiismereti, a gondolat- és a vallásszabadsághoz; mivel ez a jog magában foglalja a vallás vagy a meggyőződés megváltoztatásának szabadságát, valamint a vallásnak vagy meggyőződésnek mind egyénileg, mind együttesen, mind a nyilvánosság előtt, mind a magánéletben, istentisztelet, oktatás és szertartások végzése útján való kifejezésre juttatását; mivel az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága szerint a lelkiismereti és vallásszabadság az összes meggyőződést védi, ideértve a teisztikus, a nem teisztikus és az ateista meggyőződéseket is;

C.  mivel az Európai Unió több alkalommal is kifejezte a gondolatszabadság, a lelkiismereti szabadság és a vallás vagy a meggyőződés szabadsága melletti elkötelezettségét, és hangsúlyozta, hogy a kormányok kötelessége e szabadságjogok világszerte történő biztosítása;

D.  mivel az Egyesült Nemzetek Szervezete és más nemzetközi szervezetek arról számoltak be, hogy Szíriában és Irakban az ISIS/DÁIS és a hozzájuk kapcsolódó csoportok a nemzetközi emberi jogok és humanitárius jogszabályok széles körű és súlyos megsértését követték el etnikai és vallási kisebbségi csoportokkal szemben, többek között célzott gyilkosságok, kényszertérítések, emberrablás, a nőkkel való kereskedelem, gyermekek öngyilkos bombamerényletekhez való toborzása, szexuális visszaélések, fizikai bántalmazás és kínzás formájában; mivel komoly aggodalomra ad okot az ISIS/DÁIS erői által ellenőrzött területeken rekedtek sorsa, mivel ezekre a területekre a nemzetközi humanitárius segítségnyújtás szinte egyáltalán nem jut el;

E.  mivel az ISIS/DÁIS kampányt indított minden olyan vallási és hitközösség felszámolására, amely az iszlámot nem az ő általuk vélt értelmezésben gyakorolja, és ezen közösségek tagjait megölték vagy elűzték, szent helyeiket, műemlékeiket és műtárgyaikat − köztük az UNESCO által a világörökség részének nyilvánított egyedülálló és pótolhatatlan örökségeket − lerombolták, és mindezt „kulturális megtisztulásnak” állították be;

F.  mivel az ellenőrzésük alá tartozó területeken az ISIS/DÁIS elfogadhatatlan és helyrehozhatatlan károkat okoz ezeréves civilizációknak; mivel különösen Irakban és Szíriában, de a szélesebb értelemben vett Közel-Kelet egyéb részein is a keresztény közösségek olyan helyzetben vannak, amely veszélyezteti puszta fennmaradásukat, és mivel eltűnésük az adott ország vallási öröksége egy fontos részének elvesztéséhez vezetne;

G.  mivel az ISIS/DÁIS azokat a keresztényeket, jezidiket, türkméneket, síitákat, sabakokat, szábeusokat, kakaékat és szunnitákat, illetve más etnikai és vallási kisebbségeket veszi célba, amelyek nem értenek egyet az iszlám általuk követett értelmezésével, és mivel e közösségek egy részét az ISIS/DÁIS térnyerése előtt jóval már más szélsőséges csoportok is üldözték; mivel különösen a keresztényeket szélsőséges vagy dzsihádista csoportok már évek óta célzottan támadják, aminek következtében az iraki keresztények több mint 70%-a, illetve több mint 700 000 szíriai keresztény kényszerült hazája elhagyására;

H.  mivel az Irakban élő 250 000 káldeus, asszír és szír jól elkülöníthető etnikai-vallási csoportot alkot, és mivel a becslések szerint közel 40 000 asszír élt Szíriában a 2011-es polgárháború kitörése előtt;

I.  mivel 2015. február 15-én az ISIS/DÁIS közzétett egy videót, amelyben 21 egyiptomi kopt keresztény líbiai lefejezése volt látható; mivel Egyiptom elszegényedett részéből származó migráns munkavállaló koptokat raboltak el a líbiai Sirtében;

J.  mivel a Szíria észak-keleti részén található Khabur-folyó déli partján fekvő Tell Tamer közelében 2015. február 23-án mintegy 220 asszírt rabolt el az ISIS/DÁIS; mivel ezzel párhuzamosan a szélsőségesek keresztény tulajdonban lévő ingatlanokat és szent helyeket romboltak le; mivel több tucat asszír vesztette életét az ISIS támadása során; mivel a jelentések szerint az ISIS 2015 februárjában közleményt tett közzé, amelyben a szíriai Haszaka tartományban található asszír falvakat dzsizja − a korai iszlám uralkodók által bevezetett és az Oszmán Birodalomban már 1856-ban eltörölt, a nem muszlim vallásúakra kivetett adó − megfizetésére, illetve arra szólította fel, hogy térjenek át az iszlám vallásra, különben életükkel fizetnek; mivel jelentések érkeztek arról is, hogy 2015. március 9. óta az ISIS/DÁIS nagyszabású támadásba kezdett a Khabur-folyó területén fekvő asszír keresztény városok ellen;

K.  mivel a törzsi vezetőkkel folytatott tárgyalásokat követően 2015. március 1-jén az ISIS/DÁIS szabadon bocsátott több tucat asszírt, főként gyermekeket és időseket, ám a legtöbbjüket még mindig fogságban tartják, és a terroristák azzal fenyegetik őket, hogy életükkel fizetnek, ha a koalíció bombatámadásai nem maradnak abba;

L.  mivel a célzott kulturális és vallási tisztogatás részeként az ISIS a jelentések szerint több mint 100 templomot rombolt le Irakban, legalább hat templomot semmisített meg Szíriában, valamint számos síita mecsetet tett a földdel egyenlővé Irakban; mivel az ISIS fegyveresei 2015 februárjában szándékosan nyilvánosságra hozták, hogy tönkretették a Moszuli Múzeum az ősi Asszír és Akkád Birodalomra visszanyúló szobrait és egyéb műtárgyait; mivel ezt követően az ISIS ledózerolta az ősi asszír várost, Nimrudot, és a legutóbbi jelentések szerint megsemmisítette Hatrát, az UNESCO világörökség részét; mivel a jelentések szerint a szíriai rezsim templomokat bombázott az ellenzéki kerületekben, például 2012-ben Homszban és 2013-ban Idlibben;

M.  mivel az ISIS/DÁIS időnként rendkívül kegyetlen és elképzelhetetlen módon továbbra is folytatja az etnikai és vallási kisebbségek tagjai, valamint az újságírók, a hadifoglyok, az aktivisták és mások üldözését, megcsonkítását és meggyilkolását; mivel a konfliktusban részt vevő többi fél, különösen például az Aszad-rezsim továbbra is napi szinten és széles körben követ el háborús bűnöket, valamint a nemzetközi humanitárius jog és emberi jogi normák megsértését;

N.  mivel az ISIS/DÁIS erőszak egyik gyökere a szalafizmus, azaz az iszlám szélsőséges vahhábita értelmezése;

1.  megdöbbenéssel és sajnálattal veszi tudomásul az ISIS/DÁIS szélsőséges erőinek a Szíriában élő asszírok és a Líbiában élő koptok elleni brutális fellépését, és a leghatározottabban elítéli azt; együttérzéséről biztosítja az áldozatok családjait, a szíriai asszír keresztény közösséget, valamint az egyiptomi kopt keresztény közösséget, továbbá az ISIS/DÁIS által elkövetett erőszak áldozatává vált valamennyi csoportot és személyt;

2.  határozottan elítéli az ISIS/DÁIS terrorszervezetet és a Nemzetközi Büntetőbíróság (NBB) Római Statútuma szerint emberiesség elleni és háborús bűncselekménynek minősülő, égbekiáltó emberi jogi jogsértéseit, amelyek népirtásnak is nevezhetők; rendkívül aggasztónak tartja, hogy ez a terrorcsoport – azon kísérletei részeként, hogy az ellenőrzése alatt álló területeken minden vallási kisebbséget megsemmisítsen – szándékosan a keresztény, jezidi, türkmén, síita, sabak, szábeus, kakae kisebbségeket és azon szunnitákat veszi célba, akik nem értenek egyet az iszlám általuk követett értelmezésével; hangsúlyozza, hogy az ilyen cselekmények elkövetői nem mentesülhetnek a felelősségre vonás alól, és a felelősöket az NBB elé kell állítani; ezzel összefüggésben emlékeztet Johanna Ibrahim és Paul Jazigi püspökök 2013. április 22-i, fegyveres felkelők általi, máig megoldatlan elrablására a szíriai Aleppó tartományban;

3.  elítéli továbbá az ISIS/DÁIS azon kísérleteit, hogy szélsőséges totalitárius ideológiáját és az erőszakot exportálja a térség más országaiba és a távolabbi régiókba;

4.  támogatja az ISIS/DÁIS elleni nemzetközi erőfeszítéseket, köztük az USA által koordinált nemzetközi koalíció katonai fellépéseit, és buzdítja az EU azon tagállamait, amelyek ezt még nem tették meg, hogy fontolják meg, milyen módon járulhatnának hozzá ezekhez az erőfeszítésekhez, többek között az ISIS külföldön rejtegetett titkos pénzeszközeinek felderítéséhez és letiltásához;

5.  felhívja a nemzetközi koalíciót, hogy tegyenek többet a kisebbségek – mint a több száz elrabolt észak-szíriai asszír keresztény – elrablásának megakadályozása érdekében; hangsúlyozza a biztos menedék biztosításának fontosságát a káldeusok/asszírok/szírek és az iraki ninivei síkságon – ahol számos etnikai és vallási kisebbség hagyományosan erős jelenléttel bír, és békében élt egymás mellett – élő más veszélyeztetett csoportok számára;

6.  sürgeti az Uniót és a tagállamokat, hogy alkalmazzanak proaktív és preventív megközelítést az ISIS/DÁIS Irakon és Szírián túl más országokba és régiókba irányuló terjeszkedésével szemben; e tekintetben rendkívül aggasztónak tartja a líbiai helyzetet, nem utolsósorban az ország Unióhoz és afrikai konfliktusövezetekhez való földrajzi közelsége miatt;

7.  sürgeti az Uniót és tagállamait, valamint a NATO-partnereket, hogy foglalkozzanak egyes országok konfliktusban játszott ellentmondásos szerepének kérdésével, különösen azokban az esetekben, ahol ezek az országok tevékenyen vagy passzív módon hozzájárultak vagy jelenleg is hozzájárulnak az ISIS/DÁIS és más szélsőséges csoportok erősödéséhez; ezzel összefüggésben mélyen aggódik az iszlám vahhábita értelmezése terjesztésének Perzsa-öböl menti országok állami és magánszervezetei általi finanszírozása miatt, és felhívja ezeket az országokat, hogy állítsák le ezt a finanszírozást; sürgeti továbbá ezeket az országokat, hogy állítsák le a terrorszervezetek területükről történő finanszírozását; felhívja Törökországot, hogy játsszon pozitív szerepet az ISIS/DÁIS elleni küzdelemben, és haladéktalanul engedélyezze a keresztény kisebbségek és a Szíriából menekülő egyéb üldözött személyek számára, hogy átlépjék Törökország határát, és menedéket keressenek;

8.  ösztönzi az együttműködést az újonnan felemelkedő regionális és helyi erőkkel, például az iraki kurd regionális kormánnyal, a máshol található kurd csoportokkal – mint az YPG szerepe Kobani felszabadításában – és a szíriai Legfelsőbb Katonai Tanáccsal, valamint a térség helyi autonóm szervezeteivel, amelyek országaik vezetőinél nagyobb elkötelezettséget mutattak az emberi jogok és a demokrácia iránt; különösen tiszteleg a kurd fegyveres erők (Pesmerga) bátorsága előtt, akik oly sokat tettek a veszélyeztetett kisebbségek védelméért;

9.  aggodalmát fejezi ki azon értesülések miatt, hogy a keresztény kisebbségek nem jutnak be a térség menekülttáboraiba, mert túl nagy veszélyt jelentenének; kéri, hogy az EU gondoskodjon arról, hogy fejlesztési segélyei a konfliktus által lakhelyét elhagyni kényszerülő összes kisebbségre kiterjedjenek; ösztönzi az Uniót, hogy a helyi és regionális egyházak, valamint az egyházak nemzetközi segélyszervezetei tapasztalatait és jól működő hálózatait kihasználva nyújtson pénzügyi és más segítséget annak biztosítása érdekében, hogy minden kisebbségi csoport részesüljön az európai segítségnyújtás biztosította védelem és támogatás előnyeiből;

10.  sürgetően fontosnak tartja, hogy a Tanács és az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) a nemzetközi és regionális partnerekkel együttműködve megkezdje egy, az ISIS/DÁIS felszámolása utáni forgatókönyv kidolgozását, figyelembe véve a kulturális és vallási párbeszéd és megbékélés sürgős szükségességét;

11.  elítéli a kulturális vonatkozású helyek és műalkotások ISIS/DÁIS általi lerombolását Szíriában és Irakban, ami ezen országok valamennyi lakosának és az emberiség egészének kulturális öröksége elleni támadásnak minősül;

12.  sürgeti az Uniót és tagállamait, hogy működjenek együtt a nemzetközi és a helyi partnerekkel a lehető legtöbb asszír és egyéb kulturális és vallási örökség megóvása érdekében az ISIS/DÁIS által megszállt területeken; sürgeti továbbá a Tanácsot, hogy lépjen fel az e területekről származó ókori műalkotásokkal folytatott illegális kereskedelemmel szemben;

13.  megerősíti és támogatja az Irakban és Szíriában élő valamennyi vallási és etnikai kisebbség azon elidegeníthetetlen jogát, hogy továbbra is méltóságban, egyenlőséget élvezve és biztonságban élhessen saját történelme és hagyományai szerinti szülőföldjén, és szabadon gyakorolhassa vallását; ennek fényében sürgeti az ENSZ tagállamait, hogy egyértelműen foglaljanak állást az erőszakkal szemben, továbbá különösen a kisebbségek jogai mellett; úgy véli, hogy a keresztények és a térségben élő más őslakos népek szenvedéseinek és tömeges elvándorlásának megakadályozása érdekében a térség politikai és vallási vezetőinek világos és egyértelmű nyilatkozatára van szükség, amelyben támogatják további jelenlétüket, valamint országaik állampolgáraiként teljes és azonos jogaikat;

14.  feltétel nélkül elutasítja és illegitimnek tekinti az ISIS/DÁIS vezetőinek bejelentését, amely szerint az újonnan ellenőrzésük alá vont területen kalifátust hoztak létre; hangsúlyozza, hogy az „Iszlám Kalifátus” létrehozása és terjeszkedése, valamint más szélsőséges csoportok tevékenysége a Közel-Keleten közvetlen fenyegetést jelent a térség és az európai országok biztonságára nézve;

15.  megerősíti a gondolat-, a lelkiismereti és a vallásszabadság, valamint a meggyőződés szabadsága mint nemzetközi jogi eszközök által garantált alapvető emberi jog melletti elkötelezettségét, amely mellett a világ legtöbb országa elkötelezte magát, és amely elismerten egyetemes értéket hordoz;

16.  támogat minden olyan kezdeményezést – az Unión belül is –, amely a közösségek közötti párbeszédet és kölcsönös tiszteletet segíti elő; felhív minden vallási vezetőt, hogy mozdítsa elő a toleranciát, és tegyen kezdeményezéseket a gyűlölet és a szélsőséges és erőszakos radikalizálódás ellen;

17.  sürgeti az Uniót, hogy az emberi jogi kereteken belül vizsgálja meg a már megvalósítottakon túl további terrorizmus elleni szakpolitikák lehetőségét, és folytassa a tagállamokkal közösen folytatott munkát az EU területén belüli radikalizálódás, a gyűlöletbeszéd terjedése és az erőszakra való online uszítás elleni fellépésre irányuló szakpolitikák fokozása érdekében; sürgeti továbbá az EU tagállamait, hogy működjenek együtt az ENSZ Biztonsági Tanácsával és az ENSZ Közgyűléssel a szélsőséges és dzsihádista ideológia világszerte zajló terjedésének megakadályozása érdekében;

18.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint a Szíriai Forradalmi és Ellenzéki Erők Nemzeti Koalíciójának, Irak kormányának és parlamentjének, az iraki kurd regionális kormánynak, az Egyiptomi Arab Köztársaság elnökének, a Tobrukban működő líbiai Képviselők Tanácsának és a líbiai kormánynak, az Arab Államok Ligájának, az ENSZ főtitkárának és az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0422. (2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2014)0027. (3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0040.

Az Európai Parlament 2015. március 12-i állásfoglalása Dél-Szudánról, többek között a közelmúltbeli gyermekrablásokról (2015/2603(RSP))

P8_TA(2015)0072 RC-B8-0241/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Dél-Szudánról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a dél-szudáni helyzetről szóló 2014. január 16-i(1) és november 13-i(2) állásfoglalásaira,

–  tekintettel a Salva Kiir elnök és a volt alelnök, Riek Machar közötti, Addisz-Abebában, a Kormányközi Fejlesztési Hatóság (IGAD) égisze alatt 2015. február 2-án aláírt fegyverszünetre és hatalommegosztási megállapodásra;

–  tekintettel az ENSZ főtitkára, Ban Ki Mun 2015. február 3-i, a dél-szudáni béketárgyalásokról szóló nyilatkozatára,

–  tekintettel az OCHA (az ENSZ Humanitárius Ügyeket Koordináló Hivatala) és az IGAD (Kormányközi Fejlesztési Hatóság) dél-szudáni humanitárius válsággal foglalkozó magas szintű találkozójának 2015. február 10-i közleményére,

–  tekintettel az ENSZ főtitkára gyermekek és fegyveres konfliktusok kérdésével foglalkozó különleges képviselőjének 2015. február 25-i nyilatkozatára,

–  tekintettel a Dél-szudáni Köztársaság és az ENSZ 2014. októberi közös közleményére a konfliktusok során előforduló szexuális erőszak megelőzéséről;

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2014. évi 2155. és 2015. évi 2206. számú határozataira a dél-szudáni békét megakadályozó személyekre kivetett célzott szankciók alapjainak meghatározásáról;

–  tekintettel Federica Mogherini, a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője szóvivőjének a dél-szudáni konfliktusban részt vevő felek békemegállapodás-kötési kudarcáról szóló, 2015. március 6-i sajtónyilatkozataira,

–  tekintettel a dél-szudáni cselekvési terv 2012. évi megújítására annak érdekében, hogy véget vessenek a gyermekeknek a kormány fegyveres csoportjaiba történő besorozásának és bevetésének, valamint a gyermekek ellen elkövetett egyéb súlyos jogsértéseknek,

–  tekintettel az Emberi Jogok és a Népek Jogainak Afrikai Chartájára,

–  tekintettel az Afrikai Uniónak a menekültügyi problémák sajátos afrikai szempontjaira irányadó egyezményére,

–  tekintettel a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezményre,

–  tekintettel a gyermekek jogairól és jólétéről szóló afrikai chartára,

–  tekintettel az ENSZ kínzás elleni egyezményére,

–  tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések (diszkrimináció) minden formájának kiküszöböléséről szóló ENSZ-egyezményre,

–  tekintettel az EU-nak a fegyveres konfliktusok által érintett gyermekekről szóló 2010. évi iránymutatásaira,

–  tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek (ILO) a gyermekmunka legrosszabb formáinak betiltásáról szóló 182. számú, 1999-ben elfogadott egyezményére, amely „a gyermekek fegyveres konfliktusokban való bevetés céljából történő erőszakos és kötelező besorozását” a gyermekmunka legrosszabb formái közé sorolja,

–  tekintettel a Cotonoui Megállapodásra,

–  tekintettel a 2005. évi átfogó szudáni békemegállapodásra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel 2015. február 15-én és 16-án becslések szerint 89 gyermeket, de elképzelhető, hogy akár százakat rabolt el egy, állítólag Johnson Oloni, a Szudáni Népi Felszabadítási Hadsereg (SPLM) parancsnoka által vezetett militáns csoport a Felső-Nílus állambeli Wau Shilluk településen; mivel tanúk szerint fegyveres katonák vették körbe a települést, minden egyes házat végigkutattak, és főleg 12 év feletti fiúkat vittek el erőszakkal;

B.  mivel 2013 decemberében a Dél-Szudánban hatalmon lévő párton, a Szudáni Népi Felszabadító Mozgalmon belüli politikai vita Jubában fegyveres konfliktussá fajult a Kiir elnökhöz és a Riek Machar volt alelnökhöz lojális erők között;

C.  mivel a 2013 decemberében kirobbant belső fegyveres konfliktust követően hozzávetőleg 1,4 millió ember kényszerült lakóhelye elhagyására az országon belül, 500 000 menekült el a szomszédos országokba, és nagyjából 12 000 gyermeket soroztak be katonai szolgálatra fegyveres erőkhöz és csoportokhoz; mivel a jelentések szerint gyermekek ezreit gyilkolták meg, erőszakolták meg, kényszerítették lakóhelyük elhagyására és tettek árvává;

D.  mivel a becslések szerint 4 millió ember van kitéve élelmiszer-ellátási bizonytalanság vagy elégtelenség kockázatának, miközben az ENSZ folyamatosan figyelmeztet a harcok folytatódásával egyre mélyülő humanitárius válságra és éhínségre; mivel a helyzet – az orvosi ellátás és infrastruktúra hiányával súlyosbítva – egyre csak romlik;

E.  mivel az ENSZ dél-szudáni köztársasági missziója (UNMISS) jelenleg egymagában több mint 100 000, országon belül lakhelye elhagyására kényszerített embernek nyújt menedéket az erőszak elől, és ezzel magát is támadások veszélyének teszi ki;

F.  mivel az ENSZ becslései szerint a menekülttáborokban lévő lakosság több mint fele gyermek, akiknek fizikai értelemben vett biztonsága, fejlődése és jóléte így jelentős veszélynek van kitéve; mivel a világon Dél-Szudánban az egyik legmagasabb a gyermekhalandóság és a legalacsonyabb az oktatásban részt vevők száma; mivel a jelenlegi konfliktus következtében 400 000 gyermek hagyta félbe az iskolát;

G.  mivel a konfliktusban részt vevő felek etnikai származáson és feltételezett politikai hovatartozáson alapuló támadásokat hajtottak végre a polgári lakosság ellen, nemi erőszakot követtek el, és gyakran folyamodtak a tulajdonok elpusztításához és fosztogatásához;

H.  mivel a dél-szudáni konfliktusban részt vevő különböző felek 2014. január 7-én Addisz-Abebában tárgyalásokat kezdtek a Kormányközi Fejlesztési Hatóság (IGAD) égisze alatt; mivel az ellenségeskedés megszüntetésére irányuló korábbi megállapodások – köztük a legutóbbi, 2015. február 2-án Addisz-Abedában aláírt tűzszüneti megállapodás –, illetve az IGAD-nak a konfliktus politikai megoldására irányuló folyamatos erőfeszítései ellenére a harcok folytatódnak, az emberi jogok és a humanitárius jog teljes figyelmen kívül hagyása és a konfliktus keretében elkövetett visszaélések miatti elszámoltathatóság elmaradása mellett;

I.  mivel a kormány és a lázadók nem tartották be az IGAD által a hatalommegosztási megállapodás elérésére kiszabott 2015. március 5-i határidőt, és mivel a béketárgyalásokat határozatlan időre meghosszabbították; mivel az IGAD főközvetítője bejelentette, hogy az ENSZ és az Afrikai Unió (AU) ezentúl közvetlen szerepet játszhat a tárgyalásokban;

J.  mivel az AU 2014 márciusában vizsgálóbizottságot hozott létre, ám annak végleges jelentését még nem tették közzé, noha 2014. októberben benyújtotta az Afrikai Unió Bizottságának;

K.  mivel a közzététel késleltetésére irányuló döntést általános csalódottsággal vették tudomásul, és széles körben úgy vélték, ez visszaesést jelent az elszámoltathatóság és a büntetlenség felszámolása terén, továbbá olyan személyiségek adtak hangot csalódásuknak, mint Ivan Simonovic, az ENSZ főtitkárhelyettese, Navi Pillay, az ENSZ volt emberi jogi főbiztosa, illetve dél-szudáni civil társadalmi szervezetek jelentős tagjai;

L.  mivel 2015. március 3-án az ENSZ Biztonsági Tanácsa egyhangúlag elfogadott egy olyan rendszert, melynek révén szankciókat lehet kivetni a dél-szudáni konfliktus folytatásáért vagy a békekötés megakadályozásáért felelős, vagy abban bűnrészes személyekre; mivel a szankciók azokra is kivethetők, akik civileket, vagy olyan kórházakat, vallási létesítményeket, iskolákat vagy helyiségeket támadnak, ahol civilek keresnek menedéket, illetve gyermekeket soroznak be vagy használnak fel fegyveres erőknél vagy csoportokban;

M.  mivel annak ellenére, hogy a parlament megszavazta ratifikálásukat, Dél-Szudán továbbra sem részes fele egyetlen alapvető nemzetközi vagy regionális emberi jogi egyezménynek sem, mint például az emberi jogok és a népek jogai afrikai chartájának, az Afrikai Unió menekültügyi problémák sajátos afrikai szempontjaira irányadó egyezményének, a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezménynek, az ENSZ kínzás elleni egyezményének és a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések (diszkrimináció) minden formájának kiküszöböléséről szóló ENSZ-egyezménynek;

N.  mivel a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútuma 15 év alatti gyermekek nemzeti fegyveres erők vagy fegyveres csoportok általi besorozását, toborzását vagy ellenségeskedésekben való bevetését háborús bűncselekménynek nyilvánítja;

O.  mivel a dél-szudáni parlamentnek benyújtott, nem kormányzati szervezetekre vonatkozó törvénytervezet korlátozná az egyesülési szabadságot, kötelezővé téve a nyilvántartása vételt, megtiltva a nem kormányzati szervezeteknek, hogy nyilvántartásba vétel nélkül működjenek, és büntetendővé nyilvánítaná a nyilvántartásba vételi igazolás nélkül végzett önkéntes tevékenységeket;

P.  mivel az iskolákat továbbra is felhasználják többek között katonai célokra, például megszállási pontként vagy sorozási helyszínként; mivel 2015. február végén jelentések szerint 30 iskolát még mindig katonai célokra használtak;

Q.  mivel az adományokat és a humanitárius segélyeket leszámítva Dél-Szudán gazdasága csaknem teljes egészében az olajágazattól függ, és az olajexport a GDP-nek több mint 70%-át és a kormány bevételeinek mintegy 90%-át teszi ki; mivel az olajiparból származó bevételeket erőszakos konfliktusokra fordították;

R.  mivel a Dél-Szudánban folyó erőszakos cselekmények elviselhetetlen humanitárius költségekkel járnak, az ENSZ becslése szerint a 2015-ben szükséges humanitárius segély 1,81 milliárd amerikai dollárt tesz ki; mivel az ENSZ a dél-szudáni helyzetet 3-as, azaz a legsúlyosabb szintű szükséghelyzetet jelentő humanitárius válsággá nyilvánította;

S.  mivel az Európai Unió és tagállamai 2014-ben közel 300 millió eurót kitevő humanitárius segélyt nyújtottak a humanitárius válság enyhítésére és a régióban a dél-szudáni menekültek sürgős szükségleteinek kezelésére;

1.  mélységes aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a biztonsági és humanitárius helyzet tovább romlik Dél-Szudánban, ami destabilizálhatja az egész kelet-afrikai régiót; felszólítja valamennyi felet, hogy azonnal szüntessék be az erőszakos cselekményeket, szüntessék meg az emberi jogi jogsértéseket, alakítsanak átmeneti nemzeti egységkormányt, valamint tegyék lehetővé a humanitárius segélyhez való teljes körű hozzáférést; felszólítja a feleket, hogy hagyjanak fel az oktatási és középületek elleni támadásokkal, és szüntessék be az iskolák katonai célokra, többek között gyermekkatonák toborzására történő használatát; ezzel kapcsolatban emlékeztet arra, hogy támogatja az iskolák és egyetemek fegyveres konfliktus során történő katonai célú felhasználása elleni védelemről szóló iránymutatásokat;

2.  mély csalódásának ad hangot amiatt, hogy az IGAD égisze alatt folytatott, több mint egy évig tartó tárgyalások révén nem sikerült jelentős előrelépést elérni; sürgeti a konfliktusban érintett valamennyi felet, hogy kössenek megállapodást a hatalom megosztása tekintetében, és teljes mértékben támogatja a folyamatban levő tárgyalási folyamatot, továbbá felszólít arra, hogy a felek kössenek feltétel nélküli, teljes körű és azonnali tűzszünetet, és hagyjanak fel az erőszakos cselekményekkel, valamint a civilek toborzásával és mozgósításával; felszólít arra, hogy tegyenek erőfeszítéseket a tartós béke és stabilitás elérése érdekében; sürgeti a kormányt és a felkelőket, hogy a jóhiszeműség jegyében kezdjenek feltétel nélküli és befogadó politikai tárgyalásokat a tárgyalások sikeres lezárása érdekében; arra ösztönzi az Afrikai Uniót és az IGAD-ot, hogy folytassák az inkluzív párbeszéd és közvetítés előmozdítására irányuló erőfeszítéseiket;

3.  felszólít a fegyveres erők által a konfliktus 2013. decemberi kezdete óta toborzott valamennyi gyermek azonnali szabadon bocsátására és biztonságos hazatérésük biztosítására; sürgősen emlékezteti a konfliktusban érintett valamennyi felet, hogy a gyermekek fegyveres erőkbe és csoportokba történő besorozása és bevetése a nemzetközi közjog súlyos megsértésének minősül;

4.  felszólítja a Szudáni Népi Felszabadítási Hadsereget és az ellenzéki erőket, hogy alaposan és átlátható módon ellenőrizzék, hogy ne maradjon gyermek a soraikban, és hogy azonnal dolgozzanak ki és valósítsanak meg cselekvési tervet az ENSZ-szel együttműködve a gyermekek jogai súlyos megsértésének beszüntetése érdekében;

5.  emlékeztet a 2009-ben tett kötelezettségvállalásra, amelyet 2012-ben megerősítettek a dél-szudáni hatóságok, mely szerint véget vetnek a konfliktusban a gyermekek toborzásának és bevetésének, szabadon bocsátják a kormány biztonsági erőihez csatlakozott valamennyi gyermeket, támogatást nyújtanak családjuk újraegyesítéséhez és az újrabeilleszkedéshez, valamint kivizsgálják a gyermekek ellen elkövetett súlyos jogsértéseket; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy ezt a kötelezettségvállalást nem tartották be teljes mértékben; felszólítja a feleket, hogy teljes mértékben hajtsák végre a cselekvési tervben megfogalmazott iránymutatásokat;

6.  felszólítja a Bizottságot, hogy nyújtson segítséget az erőforrások annak érdekében történő mozgósításában, hogy segítsenek a fegyveres erőkhöz toborzott gyermekeknek és a konfliktus által érintetteknek a társadalomba való hosszú távú újrabeilleszkedésében, együttműködve az ENSZ gyermekekkel és fegyveres konfliktusokkal foglalkozó különleges képviselőjének hivatalával, az UNICEF-fel és más szervezetekkel;

7.  kitart amellett, hogy kapcsolatot kell teremteni a humanitárius válság kapcsán történő beavatkozás és a hosszú távú fejlesztési együttműködés között; azon a véleményen van, hogy a fegyveres konfliktusok által érintett gyermekekre irányuló hosszú távú fejlesztési programoknak többek között a gyermekvédelmi rendszerekre, az oktatásra és a foglalkoztatási programokra kell összpontosítaniuk; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozzák a humanitárius segítségnyújtást, és hogy biztosítsanak hozzáférést az erőforrásokhoz a helyi mezőgazdasági gazdálkodók és termelők számára;

8.  sürgeti az Afrikai Unió Béke- és Biztonsági Tanácsát, hogy tegye közzé az Afrikai Unió Dél-Szudánnal foglalkozó vizsgálóbizottságának az országban történt emberi jogi jogsértésekre vonatkozó jelentését, és hogy haladéktalanul hozza meg a megállapítások alapján szükséges intézkedéseket;

9.  hangsúlyozza, hogy a jelentés közzététele döntő fontosságú lépés a béke és a megbékélés irányába; elismeri, hogy valamennyi dél-szudáni népnek joga van az igazsághoz és az igazságszolgáltatáshoz, és hogy az atrocitások több száz áldozata és tanúja hatalmas személyes erőfeszítéseket tett a vizsgálóbizottsággal való együttműködés érdekében, gyakran jelentős személyes kockázatot vállalva, amikor felidézték a fájdalmas tapasztalatokat annak érdekében, hogy hozzájáruljanak a konfliktus eseményeinek alaposabb dokumentálásához;

10.  felkéri a Bizottságot és az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy aktívan támogassa a vizsgálóbizottság ajánlásainak végrehajtását, ideértve az atrocitásokkal foglalkozó vegyes bíróság esetleges létrehozását, az ENSZ főtitkárának javaslata szerint;

11.  üdvözli az ENSZ Biztonsági Tanácsa 2206. számú határozatának elfogadását, amely a konfliktust szítókat közvetlenül érintő, célzott szankciókat ró ki, és felszólít a határozat azonnali végrehajtására; hangsúlyozza hogy átfogó fegyverembargót kell elfogadni regionális és nemzetközi szinten annak érdekében, hogy megállítsuk az olyan egyének és csoportok számára történő fegyverszállítást, akik súlyos emberi jogi jogsértéseket, háborús bűnöket és emberiesség elleni bűncselekményeket követtek el, valamint hogy megvédjük a súlyos kockázatnak kitett polgári lakosságot;

12.  felszólítja a dél-szudáni kormányt, hogy végezzen azonnali, alapos, pártatlan és független vizsgálatokat az emberi jogi jogsértésekre vonatkozóan, annak érdekében, hogy állítsák bíróság elé és vonják felelősségre azokat a személyeket, akik a nemzetközi jog szerinti bűncselekményekkel és az emberi jogok súlyos megsértésével gyanúsíthatóak, ideértve gyermekek elrablását és fegyveres konfliktusba való toborzását, valamint a nőkkel és gyermekekkel szemben elkövetett szexuális erőszakot;

13.  emlékeztet az IGAD 2014. augusztus 25-i jegyzőkönyvére, amely kifejezetten úgy rendelkezik, hogy az Afrikai Unió Dél-Szudánnal foglalkozó vizsgálóbizottsága által súlyos bűncselekmények elkövetéséért felelőssé tett személyek nem vehetnek részt az átmeneti kormányban;

14.  felszólítja Dél-Szudán kormányát, hogy sürgősen véglegesítse azokat a jogszabályi módosításokat, amelyek bűncselekménynek minősítik a gyermekek toborzását és bevetését, használja fel ezt a jogszabályt az elkövetők bíróság elé állítása érdekében, véglegesítse a nemzetközi megállapodások végrehajtását, többek között a gyermek jogairól szóló egyezményhez fűzött 2002-es fakultatív jegyzőkönyvet, és csatlakozzon a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumához;

15.  felkéri a dél-szudáni kormányt, hogy vesse el azokat a jogszabályokat, amelyek korlátoznák, mely ágazatokban tevékenykedhetnek a nem kormányzati szervezetek és egyesületek, ami súlyosan gátolná a társadalom fejlődését és a humanitárius katasztrófa elhárítására tett erőfeszítéseket;

16.  kéri a dél-szudáni kormányt, hogy teljesítse a lakosság ellátására irányuló kötelezettségét, és ösztönözze a nemzetközi adományozókat arra, hogy növeljék a segítségnyújtáshoz biztosított támogatásukat, illetve – figyelembe véve a szükségletek mértékét és sürgősségét –, felkéri a nemzetközi közösséget, hogy hívjon össze újabb adományozó konferenciát Dél-Szudán érdekében, amint a békéhez szükséges valamennyi feltételt teljesítették és a bevételek megfelelő elosztásához szükséges mechanizmust létrehozták;

17.  sürgeti a Dél-Szudán természeti kincseivel való felelős gazdálkodást annak biztosítására, hogy az olajbevételeket ne használhassák fel a konfliktus finanszírozására; felhívja a tárgyaló feleket, hogy a béketárgyalások során és a végleges megállapodásban foglalkozzanak a kőolajágazat átláthatóságának és nyilvános ellenőrzésének kérdésével annak érdekében, hogy az ebből a forrásból származó jövedelmet az ország fenntartható fejlődésére és a lakosság életszínvonalának emelésére lehessen felhasználni;

18.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, Dél-Szudán kormányának, Dél-Szudán emberi jogi biztosának, Dél-Szudán nemzetgyűlésének, az Afrikai Unió intézményeinek, a Kormányközi Fejlesztési Hatóságnak, az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés társelnökeinek és az ENSZ főtitkárának.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0042. (2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2014)0053.

Az Európai Parlament 2015. március 12-i állásfoglalása Tanzániáról, nevezetesen a nagyarányú földszerzés kérdéséről (2015/2604(RSP))

P8_TA(2015)0073 RC-B8-0242/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a G8-ak által 2013 júniusában elindított, a földviszonyok átláthatóságára irányuló kezdeményezésre,

–  tekintettel az Afrikai Uniónak az afrikai földpolitikára vonatkozó keretére és iránymutatásaira, valamint a mezőgazdaságért felelős afrikai miniszterek konferenciája által 2010 októberében elfogadott, és a végrehajtó tanács 2011 januárjában Addisz-Abebában tartott 18. rendes ülésén jóváhagyott, az Afrikai Uniónak az afrikai pásztorkodásról szóló stratégiai keretére „Politikai keret a pásztorkodásról Afrikában: a pásztorközösségek életének, megélhetésének és jogainak biztosítása, védelme és javítása” (EX.CL/631 XVIII), továbbá az Afrikai Unió 2009. évi, Afrikában a földterületekkel kapcsolatos kérdésekről és kihívásokról szóló nyilatkozatára,

–  tekintettel a Rómában 2010-ben megrendezett élelmezésbiztonsági világ-csúcstalálkozón kiadott nyilatkozatra, a jogokat, a megélhetést és az erőforrásokat tiszteletben tartó, felelősségteljes mezőgazdasági beruházásra vonatkozó elvekre (PRAI), az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) a nemzeti élelmezésbiztonság keretében a földművelés, a halászat és az erdőgazdálkodás felelősségteljes irányítására vonatkozó önkéntes iránymutatásaira (VGGT),

–  tekintettel az Afrikai Unió, az Afrikai Fejlesztési Bank és az Afrikai Gazdasági Bizottság nagy kiterjedésű földterületen alapuló afrikai beruházásokra vonatkozó irányelvekre,

–  tekintettel az élelmiszerhez való joggal foglalkozó ENSZ-különelőadó, Olivier de Schutter által készített, „Nagyarányú földszerzések és földbérletek: az emberi jogi kihívás kezelésére szolgáló alapvető elvek és intézkedések” című, 2009. június 11-i jelentésre,

–  tekintettel a millenniumi fejlesztési célokat kijelölő 2000. szeptember 8-i Millenniumi Nyilatkozatra, különösen az 1., a 3. és a 7. célra,

–  tekintettel az ENSZ millenniumi fejlesztési célokról szóló 2014. évi jelentésére,

–  tekintettel a fenntartható fejlődésről szóló, 2012. június 20–22. között Rio de Janeiróban (Brazília) tartott ENSZ-konferencia jelentésére,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Települések Programjának (UN-HABITAT) „Biztos földtulajdonjogot mindenkinek” című 2008. évi tanulmányára, és a UN-HABITAT „Hogyan alakítsunk ki szegényeket támogató földpolitikát: folyamat, iránymutatás és tanulságok” című iránymutatására,

–  tekintettel az őshonos népek jogairól szóló ENSZ-nyilatkozatra (UNDRIP), valamint a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet őslakos és törzsi népekről szóló, 1989. évi 169. sz. egyezményére,

–  tekintettel a Tanzániai Egyesült Köztársaság 1999. évi 5. számú, falusi földterületekre vonatkozó törvényére és a helyi önkormányzatokról szóló 1982. évi törvényére,

–  tekintettel a 2004-es uniós termőföld-politikai iránymutatásokra, amelyek útmutatást nyújtanak a termőföld-politika kialakítása és programozása tekintetében a fejlődő országokban,

–  tekintettel arra, hogy a Bizottság 2014. április 9-én új program létrehozását jelentette be 33 000 000 euró értékben, melynek célja a földgazdálkodás és az élelmezés- és táplálkozásbiztonság javítása a családi gazdaságok és a kiszolgáltatott helyzetben lévő közösségek számára a szubszaharai Afrikában,

–  tekintettel az üzleti és emberi jogokra vonatkozó irányadó 2011-es ENSZ-alapelvekre,

–  tekintettel a 2013 novemberében elfogadott, az AKCS-országokban a legeltető állattenyésztés társadalmi és környezeti hatásairól szóló AKCS-EU közös parlamenti állásfoglalásra (ACP-EU/101.526/13/fin),

–  tekintettel „A nagyarányú földszerzések emberi jogi hatásainak kezelése” című 2015-ös tanulmányra, amely Emberi Jogi Albizottságának megbízására készült,

–  tekintettel a felülvizsgált Cotonoui Megállapodásra,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,

–  tekintettel az Emberi Jogok és a Népek Jogainak Afrikai Chartájára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel a 21. század fő kihívásai – az élelmezésbiztonság, az energia- és vízszűkösség, a városok és a népesség növekedése, a környezetkárosodás, az éghajlatváltozás, a természeti katasztrófák és az államok sebezhetősége – mind összefüggésbe hozhatók a földpolitikai kérdésekkel, ami hangsúlyosabbá teszi az átfogó földreform és a földterülethez fűződő jogok prioritássá tételének szükségességét;

B.  mivel a tanzániai hatóságok bejelentették azon tervüket, hogy a Nyugat-Serengeti területén a maszájok földjéből 1500 négyzetkilométernyi földterület eladnak egy Egyesült Arab Emírségekbeli székhelyű magán vadászati és szafaritársaságnak; mivel ez a terv 40 000 maszáj pásztor kitelepítését vonja maga után;

C.  mivel a nemzetközi nyomás következtében, az elnök, Jakaya Kikwete 2014 novemberében azt állította, hogy felhagyott a tervvel és megígérte, hogy sohasem fogja a maszájokat elűzni őseik földjéről; mivel ezen ígéret ellenére maszájok ezreit telepítették ki illegálisan földjeikről; mivel a legfrissebb jelentések szerint a tanzániai hatóságok több mint 200 házat romboltak le, az állatokat pedig elkobozták, és ezáltal több mint 3000 ember hajléktalanná vált;

D.  mivel a tanzániai maszájok régóta harcot vívnak az egyre fokozódó földterület-viták miatt a tanzániai hatóságokkal, mivel 1992 óta, amikor is a külföldi tulajdonban lévő Ortello Business Corporation (OBC) vadászati jogokat kapott a Loliondo ellenőrzött vadászterületen, amelyet a maszáj pásztorok laknak, és az az ő jogos birtokuk;

E.  mivel a Ngorongoro körzet maszáj közössége által elindított petíciót az AVAAZ internetes platformon több mint 2 millióan írták alá világszerte;

F.  mivel a magánbefektetők és a kormányzatok egyre nagyobb érdeklődést mutatnak a nagyszabású földvásárlások és a hosszú távú földbérlések iránt, élelmiszer- vagy energiatermelés, illetve ásványi anyagok kitermelése céljából, főként afrikai fejlődő országokban, különösen Tanzániában;

G.  mivel 2005 és 2008 között jelentősen megnövekedett a külföldi és belföldi érdeklődés Tanzániában a nagyszabású bioüzemanyag-ültetvények kialakítása iránt, amikor is a befektetők 640 000 hektárnyi földterületet kaptak, ezáltal földműveseket és vidéki háztartásokat fosztva meg megélhetésüktől és növelve élelemhez jutásuk bizonytalanságát;

H.  mivel a becslések szerint a világon 1,4 milliárd hektárra szokásjogi normák vonatkoznak; mivel az őshonos népek földhöz jutása a védelem különleges formáiban részesül az ILO 169. sz. egyezménye és az ENSZ őslakosok jogairól szóló nyilatkozata alapján, és ez utóbbi 10. cikke garantálja azt a jogot, hogy ne lehessen őket erővel kitelepíteni saját földjükről és területükről, valamint kimondja, hogy nem kerülhet sor áttelepítésre az őshonos lakosságnak az igazságos és tisztességes kártérítésről való megállapodást követő szabad, előzetes és tájékoztatáson alapuló beleegyezése nélkül, adott esetben biztosítva a visszatérés lehetőségét;

I.  mivel a nagyszabású földvásárlások a 2011-es tiranai nyilatkozat értelében „nagyarányú földszerzésnek” minősülnek, amennyiben az alábbiak közül legalább egy teljesül: amennyiben egyértelműen sértik az emberi jogokat; amennyiben az érintett nem a helyi közösség áttelepítése szabad, előzetes és tájékozott hozzájárulásuk nélkül történt; ha az nem átlátható szerződéseken alapul; és amennyiben az negatív társadalmi, gazdasági, illetve környezeti hatásokkal jár;

J.  mivel az Afrikai Fejlesztési Bank szerint Tanzánia népességének 75%-a mezőgazdasági kistermelő; mivel a tanzániai lakosság mintegy 10%-át kitevő pásztorközösségekben élő népek – többek között a maszájok – jól és harmóniában élnek együtt a védett vadon élő állatokkal, de továbbra is azzal kell szembenézniük, hogy hatalmas földterületeket veszítenek el amiatt, hogy ezeket a jogi és gyakorlati következmények megfelelő ismerete nélkül értékesítik, korrupt és jogszerűtlen módon utalnak ki földterületeket külföldiek számára, illetve e földterületeket a hatóságok a trösztöknek fenntartott földterületekként, rezervátumokként vagy nemzeti parkokként osztályozzák;

K.  mivel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 17. cikke elismeri, hogy minden személynek – mind egyénileg, mind pedig másokkal együttesen – joga van a tulajdonhoz, és senkit sem lehet a tulajdonától önkényesen megfosztani;

L.  mivel a nemzetközi – többek között az európai – vállalatok jelentős szerepet játszottak a nagyszabású földvásárlásokban Tanzániában, és a nemzetközi pénzügyi intézmények nagyméretű földterületre vonatkozó megállapodások finanszírozásában vettek részt az országban;

M.  mivel az afrikai földpolitikára vonatkozó keret és iránymutatások felszólítanak a közösségek emberi jogainak – többek között a szokásjogon alapuló földhasználati jogoknak, illetve a termőföldhöz kapcsolódó forrásoknak – a tiszteletben tartására;

N.  mivel 2014 májusában az EU elindított egy új programot a földgazdálkodás megerősítése és annak elősegítése érdekében, hogy az afrikai országokban javuljon a családi gazdaságok és a kiszolgáltatott közösségek élelmezés- és táplálkozásbiztonsága;

1.  határozottan elítéli, hogy a helyi vidéki közösségeket jogellenesen lakóhelyük elhagyására kényszerítik, lerombolják a falvaikat és megsemmisítik hagyományos életformájukat, megsértik alapvető emberi jogaikat, többek között a megfelelő élelemhez, a vízhez és a megfelelő lakhatáshoz való jogukat;

2.  különösen elítéli az olyan intézkedéseket, amelyek nem ismerik el a szokásjogon alapuló földbirtokrendszerek legitimitását, amelyek törvényben előírt jogokat biztosítanak az egyéneknek és a közösségeknek, és megakadályozzák a földtulajdonjogoktól való megfosztást vagy az azokkal való visszaélést, ami különösen elterjedt az afrikai közösségekben;

3.  felhívja a tanzániai kormányt, hogy haladéktalanul hajtsa végre a földművelés, a halászat és az erdőgazdálkodás felelősségteljes irányítására vonatkozó önkéntes iránymutatásokat (VGGT) és biztosítsa az abban előírt jogok érvényesíthetőségét; felszólítja a tanzániai kormányt, hogy tartsa tiszteletben a nagyméretű szárazföldi beruházásokról szóló iránymutatások első alapelvét, amely magában foglalja a közösségek emberi jogainak és a szokásjogon alapuló földhasználati jogoknak a tiszteletben tartását, és hozzájárul a felelős föld- és szárazföldi erőforrásokkal való gazdálkodáshoz a jogállamiság tiszteletben tartása mellett; felszólítja a tanzániai kormányt, hogy javítsa a mezőgazdasági és kereskedelmi munkavállalók legalább felét kitevő nők földtulajdonjogait, akiknek a tulajdonjogokhoz és a kapcsolódó szolgáltatásokhoz (pl. bankokhoz való hozzáférés és szervezetekben való részvétel) való hozzáférése továbbra is korlátozott, valamint javítsa a kiszolgáltatott közösségek és társadalmi csoportok, például a pásztorközösségek földtulajdonjogait is;

4.  kéri, hogy indítsanak független vizsgálatot a Loliondóban folyó földvitákkal kapcsolatban;

5.  sürgeti a tanzániai kormányt, hogy mozdítsa elő a mezőgazdasági beruházási politikákat, amelyek a helyi lakosság érdekeit szolgálják az érintett régiókban, továbbá hogy tartsa be érvényesítse a szociális és környezeti hatásvizsgálatokra – többek a helyi élelmiszer-termelésre gyakorolt hatás vizsgálatára – a vonatkozó politikáit, mielőtt bármilyen beruházási projektbe kezdene, és megfelelően tartsa tiszteletben a földterületek kisajátítása esetében a konzultációra és kártalanításra vonatkozó rendelkezéseket;

6.  különösen emlékeztet arra, hogy az őshonos népek a nemzetközi jog alapján a védelem sajátos formáiban részesülnek a földhöz való jogaik tekintetében; hangsúlyozza, az őslakos népek jogairól szóló ENSZ-nyilatkozattal összhangban, hogy a földhasználat megváltoztatására csak akkor szabad sort keríteni, ha ahhoz az érintett helyi közösségek szabad, előzetes és tájékozott hozzájárulásukat adták; ragaszkodik ahhoz, hogy az államok biztosítsanak olyan hatékony mechanizmusokat, amelyek megelőzik és jogorvoslatot biztosítanak minden olyan intézkedéssel szemben, amelynek célja vagy eredménye az őshonos népek földjeiktől, területeiktől vagy erőforrásaiktól való megfosztása;

7.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy Tanzániában számos beruházással kapcsolatban nincsen pontos tájékoztatás, továbbá az ezeket a beruházásokat körülvevő titkolózás miatt; kéri a Bizottságot, hogy ösztönözze a hatóságokat annak biztosítására, hogy a földterületekre vonatkozó megállapodásokat nyílt és átlátható módon kötik és a vándorló állattenyésztők és vagy pásztorok igényeihez igazítják;

8.  felszólítja különösen a Bizottságot, hogy aktívan működjön együtt a tanzániai hatóságokkal, annak érdekében, hogy határozottan ösztönözze őket arra, hogy terjesszék elő a maszájok jogainak jogilag kötelező erejű, egységes szerkezetbe foglalt elismerése, különös tekintettel a az ősi földterületeikre, ezáltal biztosítva a szükséges jogi védelmet az esetleges jövőbeni viták elkerüléséhez;

9.  hangsúlyozza, hogy a millenniumi fejlesztési célok eléréséhez elengedhetetlen, hogy a vidéki közösségek számára biztosítsák a földbirtoklást; kéri az Uniót, hogy segítse elő a fejlődő országok bíróságai kapacitásépítésének növelését a tulajdonjog hatékony érvényesítése és a földdel kapcsolatos viták megoldása érdekében, egy átfogó megközelítés részeként, amelynek célja a jogrendszerek és a jogállamiság megszilárdítása;

10.  emlékeztet arra, hogy a nagyléptékű projektek gyakran súlyos károkat okoznak a természeti környezetben, beleértve az erdők kiirtását, a biológiai sokféleség csökkenését és a víz szennyeződését;

11.  kéri a Bizottságot, hogy biztosítsa a földpolitikai iránymutatásainak a földművelés, a halászat és az erdőgazdálkodás felelősségteljes irányítására vonatkozó önkéntes iránymutatásokhoz (VGGT) való hozzáigazítását, valamint, hogy erre helyezzen nagyobb hangsúlyt a fejlesztési együttműködési programjaiban, kereskedelmi és beruházási politikáiban és a többoldalú pénzügyi intézményekben való részvétele során;

12.  megismétli, hogy az emberi jogokat és a földfoglalás tiltására vonatkozó szabályokat általánosan érvényesíteni kell az Unió kereskedelmi és beruházási megállapodásában, többek között az általános vámkedvezmény-rendszerben (GSP);

13.  hangsúlyozza az uniós vállalkozások és pénzügyi intézmények nagyléptékű tanzániai agráripari beruházásokkal kapcsolatos műveletei teljes átláthatóságának és elszámoltathatóságának fontosságát, és kéri egy olyan szilárd és hatékony uniós mechanizmus létrehozását, amely nyomon követi ezeket a műveleteket;

14.  felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson be jelentést a Parlamentnek a fejlesztési programok kiadásairól és az EU földgazdálkodással kapcsolatos költségvetéséről, annak biztosítása érdekében, hogy ezek a programok előmozdítsák az emberi jogokat és kezeljék a fölszerzéshez kapcsolódó kihívásokat;

15.  hangsúlyozza, hogy a földpolitikai eljárások során ténylegesen el kell ismerni a helyi és a közösségi alapú földhivatali/irányítási intézmények és struktúrák szerepét az állami szerep mellett;

16.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Afrikai Uniónak, valamint Tanzánia kormányának és parlamentjének.

Az Európai Parlament 2015. március 12-i állásfoglalása Borisz Nyemcov, orosz ellenzéki vezető meggyilkolásáról és a demokrácia oroszországi helyzetéről (2015/2592(RSP))

P8_TA(2015)0074 RC-B8-0239/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel korábbi, Oroszországról szóló jelentéseire és állásfoglalásaira, különösen a Szergej Magnyickij ügyében érintett orosz hivatalnokokkal szembeni közös vízumkorlátozásokról szóló 2012. október 23-i állásfoglalására(1), az oroszországi jogállamiságról szóló, 2013. június 13-i állásfoglalására(2), a Bolotnaja téri eseményekben részt vevő tüntetők elleni ítéletről szóló, 2014. március 13-i állásfoglalására(3), a (2009. évi Szaharov-díjjal kitüntetett) Memorial nevű, nem kormányzati szervezet feloszlatásáról szóló, 2014. október 23-i állásfoglalására(4), valamint az Oroszországról, különösen Alekszej Navalnij ügyéről szóló, 2015. január 15-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel Federica Mogherini, a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője (alelnök/főképviselő) Borisz Nyemcov meggyilkolásáról szóló 2015. február 28-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az alelnök/főképviselő Nagyija Szavcsenkó elhúzódó fogva tartásáról szóló 2015. március 4-i nyilatkozatára,

–  tekintettel a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője szóvivőjének 2015. március 3-i nyilatkozata arról, hogy az orosz hatóságok megtagadták Sandra Kalniete európai parlamenti képviselőtől a beutazást az Oroszországi Föderáció területére,

–  tekintettel az Oroszországi Föderáció emberi jogi ombudsmanja, Vlagyimir Lukin által a moszkvai tömegdemonstrációkról és a bűnüldöző szervek által tett lépésekről 2014. március 4-én tett nyilatkozatra,

–  tekintettel az EU és Oroszország közötti 2013. november 28-i emberi jogi konzultációra,

–  tekintettel az egyrészről az Európai Közösségek és tagállamaik, másrészről az Oroszországi Föderáció közötti meglévő partnerségi és együttműködési megállapodásra, valamint az új EU–Oroszország megállapodással kapcsolatos, felfüggesztett tárgyalásokra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.  mivel Borisz Nyemcovot, az Oroszországi Föderáció egykori miniszterelnök-helyettesét, Nyizsnyij Novgorod egykori kormányzóját, az orosz posztszovjet társadalom és gazdaság kiemelkedő reformerét, valamint az orosz liberális és demokratikus ellenzék egyik vezetőjét a gazdasági válság hatásai és az ukrajnai konfliktus ellen általa 2015. március 1-jére szervezett tüntetés előtt két nappal, a Kreml közelében meggyilkolták;

B.  mivel Borisz Nyemcov a meggyilkolása előtti hetekben Oroszország donyec-medencei konfliktusban játszott szerepét vizsgálta, és erre vonatkozóan jelentést tervezett közzétenni; mivel Borisz Nyemcov meggyilkolásával összefüggésben öt személyt letartóztattak, az azonban nem egyértelmű, hogy közülük adta-e le valaki a gyilkos lövéseket; mivel az orosz hatóságok megtagadták az Orosz Föderációba való belépést egyes európai parlamenti képviselőktől és nemzeti küldöttségektől, megakadályozva Borisz Nyemcov temetésén való részvételüket;

C.  mivel Borisz Nyemcov határozottan síkra szállt egy modern, virágzó, demokratikus és a világra nyitott Oroszországi Föderációért;

D.  mivel az Oroszországi Föderáció az Európa Tanács és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) teljes jogú tagjaként és az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának aláírójaként elkötelezte magát a demokrácia egyetemes alapelvei, a jogállamiság és az emberi jogok tiszteletben tartása mellett;

E.  mivel Oroszországban az emberi jogok helyzete az utóbbi években folyamatosan romlott, és mivel az orosz hatóságok számos olyan jogszabályt fogadtak el, amelyek kétértelmű rendelkezéseket tartalmaznak, és amelyeket az ellenzéki és civil társadalmi szereplők, valamint a szólás és a gyülekezés szabadságának fokozottabb korlátozására használnak fel; mivel az Igazságügyi Minisztérium újonnan bevezetett hatásköröket felhasználva 42 szervezetet minősített „külföldi ügynöknek”, köztük az ország legnagyobb szekértelemmel rendelkező és leghitelesebb emberi jogi szervezeteit, valamint bürokratikus kifogásokkal számos egyéb szervezetet megpróbált feloszlatni; mivel 2015 januárjában a Duma megtette az első lépést egy olyan új jogszabály elfogadása irányában, amely megtiltaná a „nemkívánatos” külföldi szervezetek tevékenységeit;

F.  mivel a Parlament számos alkalommal hangot adott aggodalmának a demokrácia oroszországi helyzete miatt, valamint amiatt, hogy Oroszország szisztematikusan nem érvényesíti a jogállamiságot és nem tartja tiszteletben az alapvető jogokat; mivel a jogállamiságot, a tisztességes tárgyalásra vonatkozó normákat, a tisztességes eljárás követelményét és a bíróságok függetlenségének elvét Oroszországban nem tartják tiszteletben; mivel a legutóbbi elnöki és Állami Duma-választások nem feleltek meg az EBESZ követelményeinek;

G.  mivel az elmúlt években számos per és bírósági eljárás – például Navalnij, Magnyitszkij, Hodorkovszkij és Politkovszkaja ügye – miatt kétségek merültek fel az Oroszországi Föderáció igazságszolgáltatási intézményeinek függetlensége és pártatlansága tekintetében; mivel a fent említett, nagy nyilvánosságot kapott ügyek csak az Oroszországon kívül legismertebb esetei annak, hogy az orosz állam szisztematikusan nem érvényesíti a jogállamiságot és nem biztosítja polgárai számára az igazságszolgáltatást;

H.  mivel egyre nagyobb szükség van arra, hogy az EU egységes, eltökélt, koherens és átfogó, minden tagállam által támogatott politikát folytasson Oroszországgal szemben, az EU és Oroszország által egyaránt elfogadott egyetemes értékeken alapuló határozott és igazságos bírálattal alátámasztott támogatás és segítségnyújtás mellett;

I.  mivel az Európai Unió a modernizációs partnerség keretében több ízben kínált fel támogatást és szakértői segítséget Oroszországnak ahhoz, hogy megerősítse a jogállamiságot, eleget tegyen nemzetközi kötelezettségeinek és kiaknázza teljes gazdasági potenciálját;

J.  mivel 2015. február 19-én Alekszej Navalnij orosz ellenzéki vezetőt 15 nap börtönbüntetésre ítélték, amiért egy közelgő tüntetést hirdető szórólapokat osztogatott; mivel 2014. december 30-án az egyik bíróság 3 és fél év felfüggesztett börtönbüntetést rótt ki rá, a fivérére, Oleg Navalnijra pedig 3 és fél év börtönbüntetést;

K.  mivel 2015. március 4-én egy moszkvai bíróság elutasította a Nagyija Szavcsenkó által az Oroszországi Föderáció általi illegális fogva tartása ellen benyújtott újabb fellebbezést, amelyben az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése (PACE) tagjaként fennálló immunitására hivatkozott; mivel 2015. március 4-én Nagyija Szavcsenkó már 82 napja éhségsztrájkot folytatott, és mivel ilyen hosszú idő elteltével fennáll annak kockázata, hogy maradandó egészségkárosodást szenved, vagy életét veszti;

L.  mivel hat hónap telt el azóta, hogy az orosz titkosszolgálat a nemzetközi jogot megsértve Észtország területen elrabolta Eston Kohver észt rendőrtisztet; mivel Eston Kohvert azóta is a moszkvai Lefortovo börtönben tartják illegálisan fogva; mivel Eston Kohver nem kap megfelelő jogi segítséget, megtagadták tőle a tisztességes eljáráshoz való jogot, és indokolatlan pszichiátriai vizsgálat alá vetették, melynek részletei továbbra sem ismertek;

M.  mivel a Demokráciáért Európai Alapítvány foglalkozik az orosz média pluralizmusának kérdésével, és mivel az alapítvány partnereivel együttműködésben felkérést kapott arra, hogy új médiakezdeményezéseket dolgozzon ki;

N.  mivel továbbra is orosz kezekben van a lengyel kormány azon Tu-154-esének roncsa és fekete doboza, amely 2010 áprilisában zuhant le Szmolenszk mellett, a lengyel elnök és a politikai, katonai és kulturális körök prominens személyiségeinek halálát okozva; mivel az orosz hatóságok az erre irányuló többszöri felkérések ellenére nem szolgáltatják vissza azokat Lengyelországnak;

1.  határozottan elítéli a közelmúltbeli oroszországi történelem legjelentősebb politikai gyilkosságát, azaz Borisz Nyemcov meggyilkolását, akivel a Kreml közelében végeztek, egy olyan területen, amelyet biztonsági kamerákkal figyelnek meg, és ahol jelen vannak a rendőrség és a biztonsági szolgálatok emberei;

2.  tiszteleg Borisz Nyemcov, jelentős ellenzéki vezető előtt, aki másokkal együtt megalapította és vezette a Szolidarnoszty politikai mozgalmat, Putyin elnök és az ukrajnai háború egyik legfőbb kritikusaként lépett fel, és aki életét egy demokratikusabb, virágzó és nyitott, a szomszédos államokkal és partnereivel szilárd kapcsolatokat ápoló Oroszország létrehozásának szentelte; őszinte részvétét fejezi ki Borisz Nyemcov családjának és barátainak, az ellenzék tagjainak és az orosz népnek; elítéli, hogy az orosz vezetőség úgy határozott, megakadályozza egyes uniós diplomaták és nemzeti küldöttségek Borisz Nyemcov temetésén való részvételét, ezáltal is meggátolva az EU azon szándékát, hogy lerója tiszteletét az egyetemes értékekért kiálló bátor orosz állampolgárok előtt;

3.  rámutat, hogy az ő meggyilkolása egy újabb eset a megoldatlan politikai indítékú gyilkosságok és gyanús halálesetek sorában, amelyekre Oroszországban 1998 óta sor került, ideértve Anna Politkovszkaja tényfeltáró újságíró, az állítólag az Egyesült Királyságban meggyilkolt Alexander Litvinyenkó, Sztanyiszlav Markelov ügyvéd, Anasztaszija Baburova újságíró, Natalja Esztyemirova emberi jogi aktivista, Szergej Magnyitszkij ügyvéd, és most Borisz Nyemcov politikus halálát;

4.  nyugtázza, hogy az orosz hatóságok bejelentették öt csecsen származású gyanúsított letartóztatását;

5.  kéri a gyilkosság független nemzetközi kivizsgálását; úgy véli, hogy az EBESZ, az Európa Tanács és az ENSZ keretében rendelkezésre álló eszközök elősegítenék a pártatlan és tisztességes vizsgálatot;

6.  kéri a Tanácsot, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az Oroszországgal kapcsolatos jövőbeni politikájuk kialakításakor vegyék figyelembe, hogy az orosz hatóságok által teremtett politikai környezet az efféle gyilkosságok, az erőszak és az elnyomás táptalaját képezi; riasztónak tartja az ellenzéki aktivisták, emberi jogi jogvédők, kisebbségek és szomszédos nemzetek ellen irányuló gyűlölködő légkört, amely az utóbbi években Oroszországban felerősödött, és amelyet az állami propaganda és hivatalos média kelt egy olyan politikai kultúra elemeként, amely elhatárolja magát a demokratikus elvektől;

7.  felhívja az Oroszországi Föderáció hatóságait, hogy hagyjanak fel a szomszédos államok, a Nyugat és saját népük ellen folytatott szégyenteljes propagandaháborúval és információs hadjárattal, amely elnyomással, gyűlöletbeszéddel és félelemmel átitatott országgá alakítja Oroszországot, ahol a nacionalista eufóriát a Krím annektálására és az elmélyülő ukrajnai háborúra építik, ahol a krími tatárok jogait lábbal tiporják, és ahol a Kreml gyűlöletre és viszálykodásra épülő, nemzetközi jogi normákat sértő cselekedetei gyűlöletet és viszályt szülnek; elítéli az orosz társadalom számára idegen eszmékként bemutatott demokratikus és alapvető értékek elleni újabb propagandaháborút; emlékeztet rá, hogy az Európai Unió és az Orosz Föderáció számos nemzetközi nyilatkozatban és szerződésben elkötelezte magát az egyetemes demokratikus értékek és az alapvető jogok védelme mellett; hangsúlyozza a politikai ellenzéki erők jelenlétének fontosságát, mivel ezzel biztosítható Oroszországban a folyamatos vitára és eszmecserékre épülő politikai és jogalkotási kultúra;

8.  felhívja az orosz hatóságokat, hogy hagyjanak fel az ellenzéki vezetők, a civil társadalom képviselői és a független média elleni mindenfajta – mind politikai, mind bírói –nyomásgyakorlással, elnyomó intézkedésekkel és megfélemlítéssel, és tegyék lehetővé számukra, hogy szabadon tevékenykedjenek, összhangban az orosz alkotmány alapelveivel;

9.  mélységes aggodalmának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy Oroszország figyelmen kívül hagyja az ENSZ, az Európa Tanács és az EBESZ tagjaként fennálló nemzetközi jogi kötelezettségeit, és nem tartja tiszteletben az alapvető emberi jogokat és a jogállamiságot; úgy véli, hogy az Oroszországi Föderációnak teljesítenie kell vállalt kötelezettségeit; sajnálja, hogy a közelmúltbeli fejlemények arra utalnak, hogy Oroszország a működő demokráciával ellentétes irányba mozdult, az ugyanis magában foglalja az ellenzék, a jogállamiság és az igazságszolgáltatás függetlenségének tiszteletben tartását;

10.  mélységes sajnálattal veszi tudomásul, hogy az orosz hatóságok nem adnak választ a külföldi ügynökökről szóló jogszabályra vonatkozó kritikákra, akár az Oroszországi Föderáción belülről, akár a nemzetközi színtérről érkeznek, valamint hogy olyan módosításokat fogadtak el, amelyek tovább szűkítik a nem kereskedelmi szervezetek mozgásterét és természetüknél fogva megkülönböztetőek; határozottan felszólítja Oroszországot, hogy vizsgálja felül a vonatkozó jogszabályt az emberi jogok és demokratikus szabadságjogok tekintetében vállalt nemzetközi kötelezettségei teljesítése érdekében;

11.  üdvözli a Legfelsőbb Bíróság 2015. január 28-i döntését, miszerint elutasítja az Igazságügyi Minisztérium által benyújtott panaszt, mely az „Orosz Memorial egyesület” megszüntetését kéri, és amely azt állítja, hogy az egyesület szervezeti struktúráin belüli jogsértések történtek, továbbá felszólít a „külföldi ügynökök” jegyzékében szereplő, nem kormányzati szervezeteknek a jegyzékből való törlésére;

12.  felszólítja az orosz hatóságokat, hogy haladéktalanul bocsássák szabadon az összes elismert politikai foglyot;

13.  felhívja az orosz hatóságokat, hogy sürgősen bocsássák szabadon az Ukrajna területén elrabolt és egy oroszországi börtönben jogtalanul fogva tartott Nagyija Szavcsenkót, és tartsák tiszteletben az ukrán Rada és az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének tagjaként őt megillető mentelmi jogot; hangsúlyozza, hogy Nagyija Szavcsenkó rendkívül törékeny egészségi állapotáért Oroszország felel; mélységes aggodalmának ad hangot Nagyija Szavcsenkó egészségi állapotával kapcsolatban, és sürgeti az orosz igazságügyi hatóságokat a humanitárius jog alkalmazására;

14.  elítéli Eston Kohver észt nemzetbiztonsági tiszt észt területről történő elrablását és Oroszországba hurcolását; felszólít haladéktalan szabadon bocsátására és Észtországba való biztonságos hazatérésének biztosítására;

15.  meggyőződése, hogy Oroszországgal továbbra is jelentős globális szereplőként kell számolni, és hogy az EU-nak és Oroszországnak egyaránt stratégiai érdeke, hogy mielőbb visszafordítsák a konfliktusfolyamatot és diplomácia és közvetítés útján helyreállítsák a kapcsolatokat, feltéve, hogy ez a nemzetközi jog és az EBESZ keretében tett kötelezettségvállalások megfelelő tiszteletben tartásával történik;

16.  támogatásáról biztosítja a nyitott társadalom és a reformmenetrend iránt elkötelezett oroszországi demokratikus erőket;

17.  arra sürgeti a Tanácsot, hogy dolgozzon ki Oroszországgal kapcsolatban egységes politikát, amelynek révén a 28 uniós tagállam és az uniós intézmények egy olyan, határozott, közös üzenet mellett kötelezik el magukat, miszerint az EU és Oroszország közötti kapcsolatokban az emberi jogok fontos szerepet játszanak, illetve hogy Oroszországban véget kell vetni a véleménynyilvánítás, a gyülekezés és az egyesülés szabadsága elfojtásának; úgy véli, hogy ezen uniós stratégiának azt kell céloznia, hogy Oroszországot rávegyék az EBESZ alapelveinek teljes körű betartására, és arra ösztönözzék az orosz vezetőket, hogy letérítsék Oroszországot a politikai és gazdasági elszigetelődés pályájáról;

18.  sürgeti az alelnököt/főképviselőt, hogy az EKSZ és a Bizottság támogatásával dolgozzon ki erőteljesebb programot az oroszországi és krími civil társadalom támogatására, és keressenek és alakítsanak ki újabb lehetőségeket az orosz civil társadalommal való együttműködésre, olyan értékek előmozdítása céljából, mint a demokrácia, az emberi jogok és a jogállamiság; kéri a EU-t, hogy az uniós finanszírozási eszközök jelenlegi programozási szakaszára való tekintettel növeljék az orosz civil társadalomnak a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze révén nyújtott pénzügyi támogatást, valamint a civil társadalmi szervezetek és a helyi hatóságok számára nyújtott finanszírozást, továbbá a fenntartható és hiteles hosszú távú támogatás biztosítása érdekében a partnerségi eszközbe építsék be ez EU–Oroszország Civil Társadalmi Fórumot;

19.  megismétli a korábbi állásfoglalásaiban már szóvá tett, azzal kapcsolatos aggodalmát, hogy az MH17-es járat lelövésével kapcsolatos, független és nemzetközi vizsgálat során az orosz hatóságok nem mutatnak együttműködést; határozottan hangsúlyozza, hogy a minszki megállapodás keretében hozott, amnesztiára irányuló szabályozás nem alkalmazható ennek a bűncselekménynek az elkövetőire, ezért nem jogosultak amnesztiára;

20.  felszólítja az orosz hatóságokat, hogy haladéktalanul szolgáltassák vissza Lengyelországnak a lengyel kormány Tu-154-esének roncsát és összes fekete dobozát; hangsúlyozza, hogy az orosz igazságszolgáltatás hatóságoktól való függésének mértéke aláássa a pártatlan és őszinte vizsgálódást;

21.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság alelnökének/az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európa Tanácsnak, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetnek, valamint az Oroszországi Föderáció elnökének, kormányának és parlamentjének.

(1) HL C 68. E, 2014.3.7., 13. o. (2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0284. (3) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0253. (4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2014)0039. (5) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0006.

Az Európai Parlament 2015. március 12-i állásfoglalása az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének az Európai Parlament számára készített éves jelentéséről (2014/2219(INI))

P8_TA(2015)0075 A8-0039/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Tanács által az Európai Parlament számára készített, a közös kül- és biztonságpolitikáról szóló éves jelentésre (12094/14),

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 21. és 36. cikkére,

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló 2013. december 2-i intézményközi megállapodásra,

–  tekintettel az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének/a Bizottság alelnökének (főképviselő/alelnök ) a politikai elszámoltathatóságról tett nyilatkozatára,

–  tekintettel a Federica Mogherini főképviselő/alelnök által a Külügyi Bizottság 2014. október 6-i meghallgatásán tett kötelezettségvállalásra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére és 132. cikkének (1) bekezdésére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére és a Költségvetési Bizottság véleményére (A8‑0039/2015),

Egy megváltozott politikai és biztonsági környezettel szemben

1.  rámutat az EU körül – különösen az EU közvetlen szomszédságában – drámai módon súlyossá vált biztonsági helyzetre, ahol Európa nemzetközi jogon alapuló rendje, valamint stabilitása és biztonsága az európai integráció kezdete óta még soha nem tapasztalt mértékben forog veszélyben; rámutat a globális politikai rend folyamatban levő átalakulására;

2.  aggodalmának ad hangot, hogy ez idáig az EU – saját belső válsága miatt – nem volt képes lehetőségeinek maradéktalan kihasználásával alakítani a nemzetközi politikai és biztonsági környezetet, valamint hogy az uniós szakpolitikák és a pénzügyi korlátok közötti politikai koordináció és koherencia hiánya tovább fékezi Európa nemzetközi befolyását és azon képességét, hogy regionális és globális biztonsági szereplővé váljon, amely hozzájárul a konfliktusok megelőzéséhez és a válságok kezeléséhez;

3.  úgy véli, hogy az uniós kül- és biztonságpolitika fő feladatai az alábbiak:

Az EU mint hiteles szereplő

4.  úgy véli, hogy az ambiciózus és hatékony uniós politika külkapcsolatainak az alapvető európai érdekekről, értékekről és célkitűzésekről vallott közös jövőképen, valamint az EU egészét érintő fenyegetésekről alkotott közös felfogáson kell alapulnia; üdvözli a főképviselőnek/alelnöknek a 2013. decemberi Európai Tanács által adott meghatalmazás alapján tett kötelezettségvállalását, hogy az érdekelt felek széles skálájának, többek között a tagállamok, az uniós intézmények és az európai nyilvánosság bevonásával haladéktalanul kezdeményezzenek stratégiai eszmecserét az EU kül- és biztonságpolitikájáról; hangsúlyozza, hogy az új fenyegetésekre és kihívásokra válaszul ennek az eszmecserének egy új európai biztonsági stratégiához kell vezetnie, amely figyelembe veszi a legújabb geopolitikai változásokat;

5.  kiemeli, hogy az Európai Unióról szóló szerződés ratifikálásával a tagállamok kötelezettséget vállaltak, hogy az EUSZ 24. cikke (3) bekezdésének megfelelően a lojalitás és a kölcsönös szolidaritás jegyében tevékenyen és fenntartások nélkül támogatják az Unió kül- és biztonságpolitikáját;

6.  hangsúlyozza, hogy az uniós és tagállami politikai, gazdasági, pénzügyi és védelmi forrásokat úgy kell megerősíteni és egyesíteni, hogy azok maximalizálják az Unió világra gyakorolt hatását, teremtsenek szinergiákat, valamint biztosítsák a békét és a stabilitást Európában és Európa szomszédságában; hangsúlyozza, hogy a kül- és biztonságpolitika terén a tagállamok közötti jobb együttműködéssel jelentős költségmegtakarítás érhető el;

7.  hangsúlyozza, hogy az EU és tagállamai által nyújtott külső pénzügyi támogatás fókuszát a közösen megállapított stratégiai prioritásokhoz kell igazítani, és – ezekkel összhangban – hatékonyabban kell felhasználni; felszólítja az EU-t, hogy tegyen több intézkedést az uniós támogatás láthatóságának, koherenciájának és hatékonyságának növelésére; véleménye szerint az uniós segítségnyújtás valamennyi területét – a fejlesztési segélyt, a sürgősségi és a humanitárius segélyt egyaránt – össze kell hangolni és következetessé kell tenni; felszólítja a Bizottságot, az EKSZ-t és a tagállamokat, hogy biztosítsák a pénzügyi segítség tényleges felügyeletét a célok teljesítésének biztosítása érdekében; rámutat az Európai Számvevőszék jelentéseire, amelyek bizonyították, hogy korábban problémák merültek fel; hangsúlyozza, hogy a civil társadalom és nem kormányzati szervezetek támogatására irányuló helyben nyújtott pénzügyi segítséget növelni kell; felszólít a projektek jóváhagyásának gyorsabb és kevésbé bürokratikus eljárására;

8.  ösztönzi az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy teljes mértékben használják ki a Lisszaboni Szerződés eszköztárát, hogy a közös európai érdek kibontakoztatása érdekében mozduljanak el az uniós kül- és biztonságpolitika eddig főleg reaktív megközelítéséről a közös értékeken alapuló proaktív, koherens és stratégiai megközelítésre;

9.  úgy véli, hogy a Tanácsnak és a Bizottságnak a tagállamok aktív együttműködésével biztosítania kell az alábbi területek koherenciáját és konzisztenciáját:

10.  üdvözli ezzel kapcsolatban az új Bizottság klaszterekbe való szervezését, ami lehetővé teszi a főképviselő/alelnök számára, hogy valamennyi vonatkozó bizottsági szakpolitikát külső dimenzióval koordináljon; támogatja a főképviselő/alelnök azon erőfeszítéseit, hogy teljes mértékben eleget tehessen a Bizottság alelnökeként betöltött szerepének; ösztönzi a főképviselőt/alelnököt ugyanakkor arra is, hogy használja ki a Külügyi Tanács elnökeként ráruházott szerepet, és tegyen olyan kezdeményezéseket a Tanácsban, amelyek a legkisebb közös nevezőn túl előmozdítják a közös proaktív politikákat, felhasználva a KKBP teljes eszköztárát és az EU külső politikáit;

11.  megismétli, hogy az EKSZ belső struktúráit meg kell újítani oly módon, hogy az a főképviselőt/alelnököt valamennyi szerepében támogatni tudja és lehetővé tegye számára a stratégiai tervezés előmozdítását és a politikai folyamatok koordinálását a Tanácson és a Bizottságon belül; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy ésszerűsítsék az EKSZ felső vezetési struktúráját, felgyorsítsák és összehangolják a döntéshozatali folyamatokat; újból felszólít az uniós különleges képviselőknek az EKSZ-be történő hatékonyabb integrálására, többek között azáltal, hogy költségvetésüket a KKBP működési költségvetéséből az EKSZ költségvetésébe irányítják; ezzel kapcsolatban sürgeti a különleges képviselők szerepének politikai és költséghatékony értékelését;

12.  ismételten felhív a különböző szintű uniós megfigyelési és válságreagálási kapacitások közötti együttműködés és koordináció fokozására; sürgeti ezenfelül a felesleges ismétlések csökkentését szolgáló meglévő struktúrák – például az egymást átfedő kapacitások összevonásával történő – racionalizálását; véleménye szerint az megfigyelőközpontokat megfelelően el kell látni forrásokkal és az ott dolgozó személyzet nyelvi profilját összhangba kell hozni a leginkább érintett válságterületeken beszélt nyelvekkel, különösen az orosszal és az arabbal; fokozott együttműködést és az információk jobb megosztását szorgalmazza az uniós szintű megfigyelőközpontok és a megfelelő tagállami szolgálatok között;

13.  felszólít az uniós küldöttségek hálózatának többek között az alkalmazottak számának és szakismeretének kiigazítása révén történő megújítására, hogy az jól tükrözze az EU külpolitikájának igényeit a XXI. században; megjegyzi például, hogy a konfliktusövezetben található mindegyik küldöttségnek biztonsági és védelmi ügyekben jártas szakértővel kellene rendelkeznie, különösen azokban az országokban, ahol KBVP-misszió működik; kéri a főképviselőt/alelnököt, hogy erősítse meg a küldöttség vezetőjének tekintélyét az alkalmazottak körében, függetlenül attól, hogy melyik intézményből jönnek, és egyszerűsítse a küldöttségek igazgatási költségvetését egyetlen finanszírozási forrás irányába; kéri, hogy a szervezeti felépítést egyértelműsítsék; sajnálja, hogy a tagállamok nagykövetségei és az uniós küldöttségek közötti együttműködés megerősítéséből eredő szinergiák és méretgazdaságosság lehetőségét mind a mai napig nem használták ki teljes mértékben; hangsúlyozza, hogy az EKSZ létrehozásáról szóló 2010. július 26-i tanácsi határozat által meghatározott, a tagállamok által kirendelt alkalmazottak és az uniós tisztviselők közötti tisztességes egyensúlyt minden szinten be kell tartani, és megjegyzi, hogy különösen a küldöttségvezetőihez hasonló magasabb beosztásokban ezt az egyensúlyt jelenleg nem tartják be;

14.  aggodalommal állapítja meg az EU pénzügyi szabályainak rugalmatlanságát, amely gyakran vezet késedelmekhez az uniós források operációs kifizetésében és további akadályokat gördít az EU válsághelyzetekre való reagálási képességének útjába; hangsúlyozza a pénzügyi eszközök gyorsabb kifizetésének fontosságát, miközben kiemeli, hogy hatékony ellenőrzésre van szükség a csalás és a hűtlen kezelés elkerülése érdekében; kéri a Bizottságot, hogy 2015-ben terjesszen be javaslatot a vonatkozó jogszabályok megreformálására, többek között lehetővé téve, hogy a humanitárius segítségnyújtásban jelenleg rendelkezésre álló gyorsított eljárást válságkezelés során alkalmazzák, biztosítva ugyanakkor, hogy a válsághelyzetekre való reagálás során felmerülő kiadások összhangban álljanak az Unió hosszú távú stratégiai céljaival; komoly aggodalommal tölti el a két legnagyobb válságkezelési és konfliktusmegelőzési európai uniós költségvetési forrással, azaz a KBVP-költségvetéssel és a stabilitás és a béke elősegítését szolgáló eszközzel kapcsolatos kifizetések hiánya; meggyőződése, hogy a jelenlegi kelet- és dél-európai biztonsági környezet jelentős csökkentések helyett szinergiahatásokat és további forrásokat igényel;

15.  emlékeztet arra, hogy az uniós fellépés láthatóságát mind a stratégiai tervezés és a multilaterális fórumok szintjén, mind pedig operatív szinten meg kell erősíteni a KBVP-missziók vagy bármilyen más, külső dimenzióval rendelkező misszió segítségével;

16.  emlékeztet arra, hogy a Szerződés 21. cikke alapján az EU-t kötelezettség terheli, hogy külső fellépéseit úgy tervezi meg és hajtja végre, hogy azok a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok és a nemzetközi jog elvei megerősítését és támogatását szolgálják; felhívja ezzel kapcsolatban a főképviselőt/alelnököt, hogy rendszeresen számoljon be a 21. cikk betartásáról, és tárja fel a külpolitikai koherencia javításának módjait, különösen az emberi jogok és a nemzetközi jog vonatkozásában; hangsúlyozza, hogy a külső politikák ellenőrzését a 21. cikknek való megfelelés vonatkozásában összehangoltabban és szigorúbban kell teljesíteni; hangsúlyozza, hogy a partnerekkel be kell tartatni az emberi jogokra vonatkozóan az EU-val kötött megállapodásokban általuk vállalt kötelezettségeket, és kiemeli, hogy szükség esetén használni kell a szóban forgó megállapodásokban szereplő emberi jogi feltételességi záradékokat;

17.  megállapítja, hogy megnövekedett a nemzetközi segítségnyújtás iránti igény a demokráciatámogatás és a választások megfigyelése területén; elismeri, hogy ez olyan terület, ahol az EU hatékony szerepet tölthet be a demokratikus folyamatok támogatásában; szorgalmazza ezért az országspecifikus ajánlások végrehajtásának folyamatos nyomon követését, és kapacitásépítési támogatást kér a politikai pártok számára;

18.  hangsúlyozza a NATO által tagjai számára biztosított kollektív védelem alapvető fontosságát; sürgeti a tagállamokat, hogy haladéktalanul fokozzák a területvédelemhez való hozzájárulásra irányuló képességüket, biztosítsanak több forrást, vegyék komolyan a képességek összevonásának és megosztásának módszertanát és működjenek szorosabban együtt a szinergiaépítés területén; hangsúlyozza, hogy az EU-Szerződés 42. cikkének (7) bekezdésével összhangban a tagállamok mindegyikének azonos szintű biztonságban kell részesülnie; hangsúlyozza, hogy egy hiteles uniós külpolitikát a tagállamok megfelelő védelmi képességével és hatékony közös biztonság- és védelempolitikával (KBVP) kell alátámasztani; úgy véli, hogy a KBVP az európai védelmi és biztonsági politika fontos elemét képezi és ahhoz számos módon hozzájárul, többek között egy európai védelmi technológiai és ipari bázis (EDTIB) létrehozásának előmozdítása, a védelmi kapacitásfejlesztési együttműködés támogatása és a konfliktusövezetekben a polgári misszióin és katonai műveletein keresztül történő közvetlen beavatkozás révén; hangsúlyozza ezért, hogy a NATO-val együttműködve a KBVP-t tovább kell mélyíteni; emlékeztet arra, hogy az Európai Unió a NATO partnere, és hogy a két szervezet stratégiáinak ki kell egészíteniük egymást; hangsúlyozza az EU és partnerei, köztük az ENSZ, a NATO, az Afrikai Unió és az OSCE közötti biztonsági és védelmi együttműködés fontos szerepét; üdvözli a főképviselő/alelnök kötelezettségvállalását, miszerint aktív részvételt vállal a védelmi ügyekben, többek között azáltal, hogy a Külügyi Tanács ülésein a védelmi minisztereket magában foglaló konfigurációban elnököl;

19.  támogatja a válságkezelési struktúrák EKSZ-en belül végzett, folyamatban lévő felülvizsgálatát; felszólítja az alelnököt/főképviselőt, hogy tegye sokkal hatékonyabbá a már meglévő struktúrákat annak érdekében, hogy gyorsabban és megfelelőbben reagálhassanak a kialakuló válsághelyzetekre, többek között a párhuzamos struktúrák számának csökkentése révén; felszólítja az alelnököt/főképviselőt, hogy őrizze meg és erősítse meg a konfliktusmegelőzés és a válságkezelés polgári megközelítéseinek egyedi jellegét;

20.  kiemeli, hogy továbbra sincs kiaknázva több, a Lisszaboni Szerződésben rejlő lehetőség, például az EUSZ 44. cikke (amely lehetővé teszi, hogy egy KBVP-misszió végrehajtásával a tagállamok egy kis csoportját bízzák meg), az EUSZ 41. cikke (az induló alapról), az EUSZ 46. cikke (az állandó strukturált együttműködésről), az EUSZ 42. cikkének (7) bekezdése (a kölcsönös segítségnyújtási záradékról) és végül az EUMSZ 222. cikke (a szolidaritási klauzuláról); felszólítja a főképviselőt/alelnököt, hogy aknázza ki ezeket az eszközöket és mozdítsa elő a végrehajtásukat, és ösztönzi a tagállamokat azok használatára;

21.  üdvözli a védelemmel foglalkozó Európai Tanács 2013. decemberben megtartott ülését, és felhív a hozott határozatok végrehajtására; várakozással tekint a következő, 2015. júniusi ülés elé; kéri, hogy ezen a csúcstalálkozón hozzanak ambiciózus döntéseket, elsősorban:

22.  véleménye szerint az uniós országokban a közelmúltban történt terrorista támadások azt mutatják, hogy a belső biztonság egyre nehezebben különíthető el a külső biztonságtól, és felhívja a tagállamokat és az uniós intézményeket, hogy jobban kapcsolják össze az e területeken fennálló törekvéseiket; felhívja a tagállamokat, hogy gyorsítsák fel a biztonsággal kapcsolatos hírszerzési adatok megosztását, felhasználva az európai szinten meglévő koordinációs eszközöket; kéri, hogy fokozzák a terrorizmus elleni küzdelemmel kapcsolatos kérdésekben folytatott együttműködést az EU és közel-keleti, valamint észak-afrikai országok viszonylatában, többek között a biztonsági ágazatban tartott továbbképzéseken és kapacitásépítésen, az információk megosztásán és a bevált gyakorlatok cseréjén keresztül; felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy a terrorizmus valamennyi formájának és megjelenési módjának megelőzése és az azok elleni küzdelem érdekében tegyenek meg minden erőfeszítést a nemzetközi együttműködés megerősítésére, valamint hangsúlyozza azt a jelentős szerepet, amelyet az ENSZ-nek e törekvés keretében játszania kell;

23.  felszólít a kiberbiztonság javításához szükséges ipari és technológiai források fejlesztésére, többek között a kiberbiztonsági termékeket tömörítő egységes piac előmozdítása révén; hangsúlyozza, hogy a kibervédelmet be kell építeni a külső fellépésekbe és a KKBP-be, továbbá felszólít a kibervédelem területén a NATO-val folytatott szorosabb együttműködésre a kibervédelmi elrettentés céljából annak érdekében, hogy hatékonyan nézzenek szembe és akadályozzák meg a kibertéren keresztül indított támadásokat; sürgeti az uniós tagállamokat, az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy arra összpontosítsanak, hogyan lehetne erősíteni az érintett infrastruktúra rugalmasságát; üdvözli az EU kiberbiztonsági stratégiáját; hangsúlyozza, hogy átfogó kibervédelmi stratégiák kidolgozása útján jelentősen növelni kell a tagállamok kibervédelmi képességeit; sürgeti az Európai Védelmi Ügynökséget, hogy erősítse meg a kibervédelem területén folytatott tagállami együttműködést, és felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsák az Ügynökség számára az e cél eléréséhez szükséges eszközöket; felhívja a Bizottságot, hogy gondoskodjon a kettős felhasználású termékekről szóló rendelet aktualizálásáról annak érdekében, hogy elkerüljék a rendszerek olyan személyek részére történő exportálását, akik az EU biztonságának és kritikus infrastruktúrájának veszélyeztetésére törekszenek, és akadályozza meg a tömeges megfigyelést biztosító technológia önkényuralmi rendszerekbe való kivitelét; emlékeztet a digitális szabadságok védelme és a biztonság közötti egyensúly fenntartásának fontosságára;

24.  megújult és koherens migrációs politikát szorgalmaz; hangsúlyozza, hogy az illegális migráció kiváltó okait kell kezelni a bevándorlási hullámok tranzit- és a származási országaival való együttműködés megerősítése révén, és fel kell használni valamennyi szakpolitikai és támogatási eszközt, többek között a fejlesztési és kereskedelempolitikát, a humanitárius segítségnyújtást, a konfliktusmegelőzést, a válságkezelést a jogszerű migráció módjainak erősítésével kombinálva; újra felszólít a humanitárius támogatás fokozására a menekülteket befogadó országok számára, valamint a regionális védelmi programok megerősítésére, amelyek az UNHCR-rel együttműködésben a származási régiókhoz közel működnek; hangsúlyozza, hogy a migráció kezelésével kapcsolatos ügyeket az Unió külső tevékenységébe kellene ágyazni és azokra kiemelt prioritásként kell tekinteni a keleti és déli szomszédsággal folytatott uniós együttműködésben; hangsúlyozza, hogy el kell kerülni, hogy emberek életüket veszítsék az Unió határainál;

25.  rámutat arra, hogy az energiát egyre inkább külpolitikai eszköznek használják, és emlékeztet, hogy az energiaügyi együttműködés az európai integráció alapját képezi; hangsúlyozza az európai energiaunió kiépítésének fontosságát, amelynek növelnie kell a külpolitika és az energiapolitika közötti koherenciát és koordinációt; hangsúlyozza, hogy az energiabiztonság az uniós külső fellépés átfogó megközelítésének részét kell hogy képezze, és hogy az energiapolitikának összhangban kell állnia az Unió egyéb kiemelt szakpolitikáival is, beleértve a biztonság-, kül- és szomszédságpolitikát, a kereskedelmi és fejlesztési politikákat, valamint az emberi jogok védelmére irányuló szakpolitikákat is; hangsúlyozza ezzel kapcsolatban, hogy jelentősen csökkenteni kell az Oroszországtól való függést, és alternatív energiaforrásokat kell találni; felhívja a főképviselőt/alelnököt és a Bizottságot, hogy kövessék nyomon és kezeljék az infrastruktúrák – a nukleáris ágazatot is beleértve – nem uniós jogalanyok, különösen harmadik országbeli állami tulajdonú vállalatok, nemzeti bankok vagy önálló alapok általi ellenőrzését, akik behatolnak az uniós energiapiacra vagy gátolják a diverzifikálást; hangsúlyozza, hogy az uniós energiapiacon érvényes versenyszabályokat az unión kívüli energiavállalatokra is alkalmazni kell;

26.  üdvözli az energiaunióért felelős alelnöki poszt létrehozását és az európai energiabiztonsági stratégiáról szóló bizottsági közleményt; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozzák az együttműködést az említett stratégiában felsorolt rövid és hosszú távú fellépések végrehajtása érdekében; hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni a koherenciát az EU külpolitikája és egyéb, külső dimenzióval bíró szakpolitikái –például energiapolitikája – között, és reméli, hogy a Bizottság új klaszteralapú struktúrája e tekintetben eredményekkel szolgál; további lépéseket sürget az energiabiztonsági célkitűzések többi uniós célkitűzéssel való összehangolása tekintetében; felszólítja a főképviselőt/alelnököt, hogy fejlesszen ki stratégiai prioritásokat az általános külpolitikai célkitűzésekben meghatározott külső energiapolitika számára, és szisztematikusabban alkalmazza a külpolitikai eszközöket az energiabiztonság területén;

27.  úgy véli, hogy az esetleges energiaellátási zavarok kezelése érdekében szolidaritási mechanizmust kellene életbe léptetni; úgy véli, hogy az összekapcsolt energia-infrastruktúrát kell továbbfejleszteni, és az EU minden részét integrálni kell egy uniós szintű energiahálózatba; hangsúlyozza, hogy a tagállamok energiafüggetlenségének megerősítése érdekében fel kellene gyorsítani az Unió energiaellátásának diverzifikálására irányuló erőfeszítéseket; úgy véli, hogy a megújuló energiaforrások és az energiahatékonyság fejlesztése komolyan javítja az Unió külső tevékenységének hitelességét; emlékeztet arra, hogy a jól működő belső energiapiac elengedhetetlen, és hogy az Unió általános érdeke annak biztosítása, hogy a nemzetközi energiapiacok stabilak és átláthatóak legyenek, továbbá nemzetközi szabályokon alapuljanak; felszólítja a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatot az energiaforrásoktól eltérő források tekintetében az ellátásbiztonság megerősítésére irányuló átfogó stratégiára vonatkozóan;

28.  üdvözli Federica Mogherini főképviselő/alelnök együttműködő hozzáállását, amelynek értelmében a Parlament által fokozottabban lesz elszámoltatható; ismételten hangsúlyozza, hogy a külpolitikai stratégia és a KBVP-megbízatások elfogadását megelőzően szükség van az Európai Parlamenttel, és különösen annak külügyi bizottságával történő szisztematikus és proaktív konzultációra; kéri, hogy a Tanács véglegesítse a biztonsági és védelmi politika területén az Európai Parlamentnek a Tanács minősített információjához történő hozzáféréséről szóló 2002. évi intézményközi megállapodás felváltásáról szóló tárgyalásokat; elkötelezett amellett, hogy az erőforrások ellenőrzésére történő jobb felkészültség érdekében fokozza együttműködését a nemzeti parlamentekkel, többek között a közös kül- és biztonságpolitika és a közös biztonság- és védelempolitika és a COSAC kérdéseit tárgyaló parlamentközi konferencia keretében;

Az európai politikai rend és jogrend fenntartása és megerősítése

29.  hangsúlyozza, hogy szükség van az Unió megszilárdítására és integrációs képességének megerősítésére, ami a koppenhágai kritériumok közé tartozik; ismételten hangsúlyozza a valamennyi tagjelölt országra és a Thesszaloniki Nyilatkozat értelmében vett más lehetséges jelöltekre vonatkozó, a koppenhágai kritériumok teljesítésén alapuló tervezett uniós bővítést, és támogatja a bővítési tárgyalások folytatását; e tekintetben támogatja a Bizottság azon megközelítését, hogy a jogrend, a közigazgatás és a gazdaságirányítás területén az alapvető reformokkal már a bővítési folyamat elején foglalkozzanak; ismételten hangsúlyozza, hogy minden országot érdemei alapján fognak elbírálni, és úgy véli, hogy amikor az EU megítélése szerint egy adott tagjelölt országban az uniós vívmányokkal való jogharmonizáció megfelelő szinten áll, meg kell nyitni vagy folytatni kell a csatlakozási tárgyalásokat, mivel ez az EU egésze hitelességének megőrzése szempontjából kulcsfontosságú; hangsúlyozza a tagjelölt országokkal való együttműködés fontosságát a külpolitika területén, és kiemeli annak fontosságát, hogy ezen országok igazodjanak a közös kül- és biztonságpolitikához;

30.  úgy véli, hogy az 1975-ös Helsinki Záróokmányban lefektetett és az összes európai államra, köztük Oroszországra is érvényes, a nemzetközi jog értelmében vett európai politikai rendet helyreállító átfogó politikai stratégiára van szükség; kitart amellett, hogy e rend az emberi jogok, a kisebbségi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartásán, az államok szuverenitásán, függetlenségén és területi sérthetetlenségén, valamint a konfliktusok békés megoldásán alapul; úgy tekint az Oroszországgal és az Unió szomszédságában található más országokkal az együttműködésről szóló konstruktív párbeszéd fejlődésére, mint annak a rendnek a megerősítésére, amely az európai béke és stabilitás fontos részét képezi, feltéve, hogy Oroszország tiszteletben tartja a nemzetközi jogot, és teljesíti a Grúziával és Ukrajnával kapcsolatos vállalásait, köztük a Krím-félszigetről való kivonulást;

31.  úgy véli, hogy az Unió és a keleti szomszédai közötti kapcsolatok terén érdemeken, differenciáláson és a „többért többet elven” alapuló új megközelítésre van szükség; meggyőződése, hogy az Unióhoz közelíteni kívánó országok támogatása az uniós külpolitika kiemelt prioritását kell hogy képezze, és Oroszországnak az EU szomszédságával kapcsolatos ambícióira adott fontos válasz, ha befektetnek ezen országok függetlenségébe, szuverenitásába, gazdaságának fejlesztésébe és további demokratizálásába; elkötelezett híve, hogy európai kilátásokat kínáljon az Unió keleti szomszédainak, és emlékeztet, hogy az EUSZ 49. cikkével összhangban ezek az országok a többi európai államhoz hasonlóan kérhetik az Unióba való felvételüket, amennyiben csatlakoznak a koppenhágai kritériumokhoz és elkötelezik magukat a demokrácia elvei mellett, tiszteletben tartják az alapvető szabadságjogokat, az emberi és a kisebbségi jogokat, valamint biztosítják a jogállamiságot;

32.  üdvözli, hogy az Európai Parlament és az érintett országok nemzeti parlamentjei aláírták és megerősítették, valamint hogy ideiglenesen végrehajtják a társulási megállapodásokat, beleértve a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodást Grúziával, a Moldovai Köztársasággal és Ukrajnával, ami az EU irányába történő konvergenciájuk szempontjából kulcsfontosságú lépésnek számít; úgy véli, hogy a társulási folyamatot az adott országoknak – miközben elkerülik a szociális és környezeti dömpinget – a demokratikus kormányzás modernizálására, a jogállamiság megerősítésére, a közigazgatás megreformálására és gazdasági reformok elindítására kellene használniuk, ami politikai, gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi téren kulcsfontosságú lépésnek számít az EU irányába történő konvergenciájuk szempontjából; az e reformokat támogató uniós politikai, pénzügyi és technikai segítségnyújtás jelentős mértékű megnövelését sürgeti; ragaszkodik azonban ahhoz, hogy ezeket szigorú feltételekhez kössék, és biztosítva legyen az erre fordított forrásokkal történő elszámoltathatóság, illetve hogy jelentős sikert érjenek el a korrupció visszaszorítása terén; üdvözli a 2014. októberben és decemberben Ukrajnában és a Moldovai Köztársaságban tartott parlamenti választások eredményét, illetve hogy a választásokat a nemzetközi demokratikus normákkal összhangban bonyolították le;

33.  felszólít azon kelet-európai szomszédokkal történő szoros együttműködésre, akik még nem kötöttek társulási megállapodást az EU-val, vagy más keretben kívánják elmélyíteni és erősíteni a kapcsolatokat többek a kétoldalú együttműködés előmozdításával a közös érdekű területeken; ugyanakkor emlékeztet arra, hogy az uniós támogatás csak akkor lehet eredményes, ha kellő mértékű elkötelezettség és az európai értékek iránti tisztelet tapasztalható a partnerországokban, amelyeknek be kell tartaniuk a nemzetközi jog szerinti kötelezettségeiket;

34.  sürgeti Oroszországot, hogy tegyen eleget kötelezettségvállalásainak és jogi kötelezettségeinek, többek között az ENSZ Alapokmányában, a Párizsi Chartában, az EBESZ Helsinki Záróokmányában, a budapesti megállapodásban, valamint az Oroszország és Ukrajna között létrejött barátsági, együttműködési és partnerségi szerződésben foglaltakat; határozottan elítéli, hogy Oroszország megsértette a nemzetközi jogot azáltal, hogy közvetlenül katonai agressziót alkalmaz és hibrid háborút folytat Ukrajna ellen, amely több ezer katonai és civil áldozatot követelt, valamint a Krím-félsziget jogellenes annektálását és a hasonló jellegű fellépéseket Abháziában, Dél-Oszétiában és grúz területeken; kiemeli, hogy az emberi jogok, a szólásszabadság és a médiaszabadság tiszteletben tartása riasztó mértékben romlik a Krím-félszigeten; sürgeti Oroszországot, hogy mérsékelje önmagát, vonja vissza csapatait Ukrajna területéről és állítsa helyre az annektálás előtti állapotot; üdvözli az arra irányuló erőfeszítéseket, hogy egy átfogó megállapodás szülessen 2015. február 12-én Minszkben, és felhív arra, hogy azonnal és teljes körűen hajtsák végre a megállapodást; törvénytelennek tartja, ezért elutasítja a 2014. november 2-án Donyeckben és Luhanszkban tartott elnöki és parlamenti választásokat;

35.  támogatja az Ukrajna elleni orosz agresszióra válaszul elfogadott uniós szankciókat, és hangsúlyozza, hogy ezek nagyságrendjén – különösen a minszki jegyzőkönyv teljesítésétől függően – változtatni lehet, illetve visszavonhatóak, de meg is erősíthetők, amennyiben Oroszország továbbra sem tesz eleget nemzetközi kötelezettségeinek; felhívja a Bizottságot, hogy kövesse nyomon azok egységes végrehajtását;

36.  hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az Unió és tagállamai szolidaritást mutassanak és egységesen lépjenek fel Oroszországgal kapcsolatban; arra kéri a tagjelölt országokat, hogy Oroszországgal kapcsolatos külpolitikájukat hangolják össze az Unió külpolitikájával; felhívja a főképviselőt/alelnököt, hogy elsődleges prioritásként dolgozzon ki közös uniós stratégiát Oroszországgal kapcsolatban, amelynek célja, hogy Oroszország elkötelezze magát az európai béke és stabilitás mellett, beleértve szomszédai szuverenitásának és területi integritásának feltétlen tiszteletben tartását; úgy véli, hogy az Oroszország és az EU közötti jó kapcsolat, amely a nemzetközi jog és más nemzetközi kötelezettségek tiszteletben tartásán alapszik, közös érdek, és reményét fejezi ki, hogy Oroszország a nemzetközi jog tiszteletben tartása mellett nyitottnak mutatkozik majd erre;

37.  hangsúlyozza, hogy szükség van egy koherens európai megközelítésre az Oroszország által az EU-n belül és kívül folytatott félretájékoztató kampányok és propagandatevékenység ellensúlyozására; arra sürgeti az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy terjesszenek elő cselekvési tervet, amely konkrét intézkedéseket tartalmaz az orosz propaganda ellensúlyozása céljából; együttműködést szorgalmaz a NATO Stratégiai Kommunikációs Központjával [Strategic Communications Centre of Excellence] ebben a kérdésben;

38.  sürgeti az uniós vezetőket és a tagállamokat, hogy garantálják a fokozódó diszkrimináció és üldöztetés áldozatává váló és két tűz közé szorult keresztények és más vallási és etnikai kisebbségek biztonságát és szabadságát; felszólítja az EKSZ-t és a tagállamokat egyrészt annak biztosítására, hogy a jövőbeli kétoldalú megállapodások a vallási kisebbségek emberi jogainak védelme érdekében hatékony ellenőrzési mechanizmusokat tartalmazzanak, másrészt a vallás és a meggyőződés szabadságának előmozdításáról és védelméről szóló uniós iránymutatások hatékony végrehajtására;

A biztonság és a stabilizáció támogatása a déli szomszédságban

39.  ragaszkodik ahhoz, hogy a déli szomszédsággal kapcsolatos uniós politika – megfelelő költségvetési forrásokkal jellemzett – alapos felülvizsgálatára és az uniós eszközöket és a forrásokat előtérbe helyező átfogó stratégia kialakítására és végrehajtására van szükség, ami működő és befogadó államok kiépítését támogatja, amelyek képesek polgáraik biztonságát garantálni, a demokráciát előmozdítani, a vallási szélsőségességgel szembe szállni, az emberi jogokat tiszteletben tartani, a vallási és etnikai kisebbségeket védeni és fokozni a jogállamiságot, ami kulcsfontosságú előfeltétele a beruházásoknak és a gazdasági fejlődésnek; rámutat a határokon átnyúló, régión belüli kereskedelemben rejlő kihasználatlan potenciálra; ragaszkodik a bevándorlási hullámok kezelése terén megvalósítandó szoros együttműködéshez az érintett országok hatóságaival az emberi jogok és a nemzetközi jog tiszteletben tartásával;

40.  hangsúlyozza, hogy a segélyek és támogatások nyújtásakor az Uniónak feltételeket kell érvényesítenie, mivel a segélyprogramok és a civil társadalomnak nyújtott támogatások csak akkor maradhatnak fenn, ha a politika legmagasabb szintjén világos feltételeket határoznak meg;

41.  ragaszkodik ahhoz, hogy az Unió déli szomszédaival kapcsolatos felülvizsgált megközelítésének differenciáláson és a „többért többet” elven kell alapulnia, amelynek alapján további uniós támogatást kell nyújtani azon partnerországok kormányainak, amelyek elkötelezték magukat a demokratizálódás, valamint az alapvető szabadságok és emberi jogok tisztelete irányába tett kézzelfogható előrelépés felé, hasonlóan Tunéziához, Jordániához és Marokkóhoz;

42.  sajnálja, hogy az Európai Unió és Törökország közötti kapcsolatok az utóbbi időkben megromlottak, és a szilárdabb partnerség elősegítésére irányuló újult erőfeszítésekre szólít fel a dél-mediterrán térségben tapasztalható közös biztonsági és humanitárius kihívások kezelése érdekében; továbbra is sürgeti Törökországot, hogy dolgozzon olyan reformokon, amelyek teljes mértékben megfelelnek az emberi jogi normáknak, többek között a sajtószabadságnak, a demokráciának, az egyenlőségnek és a jogállamiságnak;

43.  sürgeti az Unió vezetőit, hogy az USA-val szoros együttműködésben és a nagyhatalmak (pl. Oroszország és Kína) bevonásával dolgozzanak ki a regionális szereplőket (köztük Törökország, Irak, Izrael, Jordánia, Egyiptom, az Öböl-menti Együttműködési Tanács kormányai, Irán, az Arab Liga és a kurd erők) ösztönző stratégiát, egyesítve erőiket annak érdekében, hogy véget vessenek a „távháborúknak” és a fundamentalistáknak nyújtott pénzügyi támogatásnak, valamint dolgozzanak ki a régióban békét és stabilitást hozó megoldást, különösen a Szíriában és Irakban zajló háború befejezése céljából; hangsúlyozza, hogy meg kell őrizni Líbia területi integritását és nemzeti egységét, valamint sürgeti a főképviselőt/alelnököt, hogy az ENSZ-szel szorosan összehangolva adjon lendületet a regionális szereplők fokozottabb részvételének a békeközvetítésben és a konfliktusok megoldásában; üdvözli az E3+3 Iránnal folyamatban lévő tárgyalásait, és reményét fejezi ki, hogy ezek a tárgyalások – az iráni nukleáris program teljes mértékben békés jellegének biztosítása mellett – kölcsönösen elfogadható megállapodást fognak eredményezni, és hosszú távú kilátást fognak kínálni Iránnak a nemzetközi közösségbe való teljes körű újbóli integrációja tekintetében; támogatja a főképviselő/alelnök és a közel-keleti békefolyamatban részt vevő valamennyi fél az iránti elkötelezettségét, hogy a közel-keleti konfliktusra egy átfogó, konstruktív, mindkét oldal számára életképes és tartós megoldást találjanak; hangsúlyozza, hogy az 1967-es határokon alapuló két állam elvén alapuló megoldás felé történő előrelépés hiánya csak még több erőszakhoz és vérontáshoz vezet;

44.  üdvözli a főképviselő/alelnök azon bejelentését, hogy irodát fognak nyitni az iraki kurdisztáni Erbilben, valamint sürgeti a főképviselőt/alelnököt és az EKSZ-t, hogy a lehető leghamarabb nyissák meg ezt az irodát; hangsúlyozza, hogy ez lehetővé tenné az EU számára, hogy a helyszínen gyűjtsön információt, javítsa a helyi szereplőkkel kapcsolatos elkötelezettségét, biztosítsa a humanitárius és katonai reakciók megfelelőbb értékelését és összehangolását, valamint az EU láthatóságát a régióban;

45.  felszólít egy különleges tanácsadó kinevezésére, hogy értékelje egy állandó uniós diplomáciai képviselet Iránban történő megnyitásának előnyeit;

46.  úgy véli, hogy az úgynevezett Iszlám Államhoz (IS) köthető bűncselekmények és a terrorista dzsihádista csoportok erőszakos, barbár cselekményei jelentős veszélyt jelentenek a tágabb értelemben vett közel-keleti és észak-afrikai régióra, Európára, valamint potenciális veszélyt a világ békéjére és stabilitására; támogatja az Iszlám Állammal szembeni globális koalíciót és az ellene való katonai küzdelemre irányuló erőfeszítéseit; üdvözli az uniós tagállamok által ebben az összefüggésben nyújtott hozzájárulását, és szorgalmazza a szorosabb és hatékonyabb globális együttműködést és párbeszédet a közös fenyegetésértékelés megvalósítása érdekében; sürgeti, hogy fokozzák a határozott, globális szabályozási nyomást annak érdekében, hogy a dzsihádistákat megfosszák a kőolajbevételektől, és alkalmazzanak szigorú, globális szankciókat a javukra lebonyolított pénzügyi tranzakciók esetében; e tekintetben megjegyzi, hogy a dzsihádista képzések finanszírozási forrásai részben néhány arab országból származnak, amelyekkel szemben az EU-nak következetesebb viselkedést kell tanúsítania; rámutat annak fontosságára, hogy meg kell akadályozni, hogy a dzsihádista csoportok az internetet toborzásra és propagandacélokra használhassák; felhívja a figyelmet arra, hogy fokozzák a nemzetközi és az EU-n belüli együttműködést – többek között a nemzeti radikalizálódás megelőzésére és a radikalizáció felszámolására irányuló tagállami programokba való befektetést – annak megakadályozására, hogy a szélsőségesek Szíriába és Irakba utazzanak, hogy ott a dzsihádista mozgalomhoz csatlakozzanak; felszólítja a tagállamokat, hogy iktassák jogszabályba, hogy miként lehet ezeket a visszatérő európai harcosokat a nemzeti büntetőjog-rendszerek keretén belül igazságszolgáltatás elé állítani; emlékeztet arra, hogy szorosabb együttműködésre és az EU és Törökország közötti koordinációra van szükség;

47.  sürgeti a régió országait, hogy továbbra is tartsák fenn a terrorizmus elleni háború iránti elkötelezettségüket, és tartózkodjanak az olyan fellépésektől, amelyek feszültséget, törést vagy válságot okozhatnak közöttük, illetve további problémákat kelthetnek a nemzetközi közösségnek az Iszlám Állammal szembeni küzdelmével kapcsolatban;

48.  elítéli az Aszad-rezsim által a szíriai polgárokkal szemben alkalmazott brutális erőszakot, és felszólít az arra irányuló nyomás fokozására – többek között a mérsékelt szíriai ellenzéknek nyújtott támogatás növelése révén –, hogy Szíriában tényleges politikai átmenetre kerüljön sor;

49.  hangsúlyozza, hogy sok területen az Uniós déli szomszédságával folytatott külpolitikájának Afrikához is kapcsolódnia kell; úgy véli, hogy Afrika, és különösen a Száhil-Szahara régió stratégiai fenyegetésnek van kitéve, és veszélyforrásra reagálva felszólít egy megfelelő uniós reakcióra, beleértve a gazdasági fejlődés, a demokrácia, a jogállamiság, az oktatás és a biztonság terén meghozandó intézkedéseket; megjegyzi, hogy folyamatosan egyre súlyosabbak az al-Kaida terroristái által elkövetett bűncselekmények az Iszlám Maghreb Földjén (AQMI), az Nyugat-afrikai Egységes Mozgalom a Szent Háborúért (MUJAO) és a Mokhtar Belmokhtar-féle „Maszkos Brigád” összeolvadásából létrejött AI Moulathamoun , valamint vagy a Boko Haram keretében; hangsúlyozza, hogy át kell ültetni a gyakorlatba a Száhel-öv biztonságával és fejlesztésével kapcsolatos uniós stratégiában szereplő ajánlásokat, és felszólítja a Bizottságot, hogy készítsen értékelést erről a stratégiáról;

50.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy Jordánia és Libanon stabil partnerek a Közel-Keleten; emlékeztet arra, hogy ez a két ország egyre nagyobb menekülthullámmal szembesül, ami óriási társadalmi-gazdasági kihívások elé állítja őket; elismerését fejezi ki a szomszédos országok által az iraki és szíriai menekülteknek nyújtott folyamatos segítség iránt; sürgeti, hogy az Unió vezetői kezdeményezzenek globális erőfeszítéseket, többek között a regionális hatalmak bevonásával, hogy jelentősen megnöveljék a válság és az IS erőszakos cselekedetei által sújtott polgári lakosság számára nyújtott humanitárius segítségnyújtást Szíriában és Irakban, különösen a menekültek támogatása céljából, illetve a régióban a menekülteket befogadó országok számára a társadalmi integráció előmozdítása és a marginalizálódás elkerülése érdekében nyújtott közvetlen pénzügyi támogatás formájában;

51.  sürgeti az EU-t annak biztosítására, hogy a harmadik országokkal folytatott, terrorizmus elleni együttműködésre a jogállamiság és az egyetemes emberi jogok tiszteletben tartása mellett kerül sor;

Egy együttműködő, szabályokon alapuló globális rend megerősítése

52.  úgy véli, hogy az USA az EU legfontosabb stratégiai partnere, és az uniós külpolitika terén a nemzetközi jog támogatása melletti, szorosabb, egyenrangúságon alapuló koordinációt szorgalmaz az Egyesült Államokkal, közös megközelítést kialakítva az EU szomszédságában jelentkező kihívások kezelésére globális szinten is; hangsúlyozza a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerség stratégiai jellegét, amelyben megvan a lehetőség arra, hogy a transzatlanti partnerek globális normákat határozzanak meg a munkaügy, egészségügy, környezetvédelem, valamint a szellemi tulajdon terén, és megerősítsék a globális kormányzást; ebben az összefüggésben a tárgyalások során nagyobb nyitottságot és átláthatóságot szorgalmaz, és a folyamat minden szakaszában az összes érdekelt fél bevonását; úgy véli, hogy Latin-Amerika az EU fontos partnere, és hogy meg kell határozni a háromoldalú transzatlanti együttműködés különböző módjait;

53.  hangsúlyozza, hogy egyértelmű menetrend mellett stratégiai együttműködést és partnerséget kell létesíteni különböző országokkal, valamint hogy – politikáik hatásai tükrében – felül kell vizsgálni a jelenlegi stratégiai partnerségeket;

54.  üdvözli a 2014. szeptemberben Walesben rendezett NATO-csúcstalálkozó következtetéseit, és felszólít azok végrehajtására; úgy véli, hogy az EU és a NATO közötti együttműködést meg kell erősíteni, és az átfedések elkerülése, valamint a rendelkezésre álló szerény források lehető legjobb kihasználása érdekében szorosabb tervezésre és koordinációra van szükség a NATO intelligens védelme és az uniós összevonás és megosztás között; megismétli, hogy tiszteletben kell tartani azon uniós tagállamok biztonságpolitikáit, amelyek a NATO-nak nem tagjai;

55.  kiemeli, hogy az USA-val együttműködve szükség van egy olyan uniós stratégiára, hogy hogyan lehet Oroszországgal, Kínával, Indiával és más nagyhatalmakkal osztozni a globális politikai és gazdasági rend békéjéért és stabilitásáért fennálló felelősségben; rámutat a központi szerepet játszó ázsiai államokkal, valamint az ASEAN-hez hasonló regionális szervezetekkel fennálló kapcsolatok e stratégai keretében történő elmélyítésének fontosságára;

56.  felszólítja a főképviselőt/alelnököt, hogy erősítse meg az EU Ázsiával – különösen Kínával és Indiával – kapcsolatos külpolitikáját; sürgeti a főképviselőt/alelnököt annak biztosítására, hogy Kínával és Indiával évente sor kerüljön kétoldalú csúcstalálkozókra, és hogy ezek kézzelfogható eredményeket hozzanak;

57.  hangsúlyozza, hogy az EU számára alapvető fontosságú az ázsiai–csendes-óceáni térségben – és különösen a kelet- és dél-kínai-tengeri területeken – a béke és a stabilitás; sürgeti a régióbeli érintett feleket, hogy békés úton, a nemzetközi joggal összhangban rendezzék nézeteltéréseiket, valamint hogy működjenek együtt egymással a természeti és tengeri erőforrások kiaknázása céljából; javasolja európai politikák kidolgozását és fejlesztését aktív konfliktus-megelőzési és békés konfliktusrendezési stratégiák támogatásával; azon a véleményen van, hogy EU-nak jelentős érdeke fűződik Kelet-Ázsia folyamatos növekedéséhez és jólétéhez; hangsúlyozza, hogy a fenntartható béke, stabilitás és jólét megőrzése céljából, inkluzív módon kell megerősíteni az EU gazdasági partnerségét az ázsiai–csendes-óceáni térség országaival; üdvözli a Tajvani-szoros két oldala közötti kapcsolatokban az elmúlt hat évben bekövetkezett biztató javulást, és e kapcsolatok békés alakulásának elősegítése érdekében valamennyi felet további intézkedések megtételére szólítja fel;

58.  felszólítja a főképviselőt/alelnököt, valamint az uniós tagállamokat, hogy biztosítsák, hogy a nukleáris leszerelés és fegyverzetellenőrzés terén folytatott politikának új és erőteljes lendületet adnak; üdvözli, hogy az atomsorompó szerződés ENSZ általi soron következő felülvizsgálata fontos lépés lesz a nemzetközi béke és biztonság tekintetében, és sürgeti a tagállamokat, hogy összehangolt és proaktív álláspontot alakítsanak ki a tárgyalások során; üdvözli a fegyverkereskedelmi szerződés hatálybalépését, és felszólít annak hatékony és teljes körű végrehajtására; felszólít a fegyverkereskedelemmel foglalkozó uniós hatóság létrehozására, amely segítséget nyújt a tagállamoknak az EU fegyverkivitelre vonatkozó közös álláspontjában megállapított normák értelmezésében, valamint hogy biztosítsa azok következetes és szigorú betartását; hangsúlyozza, hogy az exportált fegyverek alkalmazása tekintetében jobb utólagos ellenőrzésekre van szükség;

59.  hangoztatja, hogy az EU-nak, amely a halálbüntetés elleni küzdelem terén korábban konkrét eredményeket ért el, határozottabban kell állást foglalnia; kéri intézményeit és tagállamait, hogy tartsák fenn és erősítsék meg az üggyel kapcsolatos elkötelezettségüket és politikai szándékukat, hogy a világban véglegesen fel lehessen számolni a halálbüntetést;

60.  emlékeztet az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa reformjának szükségességére, melynek célja, hogy a Biztonsági Tanács jobban tükrözze a mai globális helyzetet; sürgeti, hogy a főképviselő/alelnök tegye ezt prioritássá, és kezdeményezzen európai szintű vitát az ENSZ Biztonsági Tanácsának reformjáról; e tekintetben hangsúlyozza, hogy az EU-nak az ENSZ teljes jogú tagjává kell válnia;

61.  megismétli, hogy az EU-nak vezető szerepet kell játszania a Római Statútum egyetemes aláírásának és megerősítésének előmozdításában, valamint hogy még jobban meg kell erősítenie és támogatnia kell a Nemzetközi Büntetőbíróságot;

62.  emlékeztet arra, hogy az EU szilárdan elkötelezte magát a büntetlenség elleni küzdelem, valamint a Nemzetközi Büntetőbíróságot (NBB) létrehozó Római Statútum egyetemességének előmozdítása mellett; üdvözli, hogy a közelmúltban Palesztina ratifikálta a Római Statútumot;

63.  felszólít egy egységes, uniós szintű környezetbiztonsági stratégia kialakítására, amely figyelembe veszi az éghajlatváltozás stratégiai és politikai következményeit, és lehetővé teszi, hogy az Európai Unió reagáljon és felkészüljön az éghajlatváltozás következtében kialakuló geopolitikai instabilitásra, különös figyelmet fordítva a fejlődő országokkal és az éghajlatváltozás hatásai által leginkább érintett országokkal folytatott együttműködésre; elismeri az éghajlatváltozásról szóló küszöbönálló párizsi csúcstalálkozó fontosságát; felhívja az EKSZ-t, hogy fordítson kiemelt figyelmet az éghajlat-változási célokkal kapcsolatos diplomáciai tevékenységre annak érdekében, hogy támogatást szerezzen egy erős és átfogó megállapodásnak; kéri, hogy folytassanak eszmecserét az éghajlatváltozás következtében végbemenő migráció kezelésére irányuló előremutató stratégiáról;

64.  felhívja az EU-t és a tagállamokat, hogy pozitívan és összehangoltan járuljanak hozzá a 2015 utáni időszakra vonatkozó fejlesztési menetrend koncepciójához, és rámutat, hogy a főképviselő/alelnök fontos szerepet tölt be abban, hogy biztosítja az Unió vezető szerepét a tárgyalásokon; kiemeli, hogy az új keretnek – a hatékony, a polgárok bevonásával működő és demokratikus intézmények, a jó kormányzás és a jogállamiság erősítésével – a szegénység, az egyenlőtlenség és az erőszak strukturális okaival kell foglalkoznia;

o
o   o

65.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének/a Bizottság alelnökének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az Egyesült Nemzetek főtitkárának, a NATO főtitkárának, a NATO Parlamenti Közgyűlése elnökének, az EBESZ hivatalban lévő elnökének, az EBESZ parlamenti közgyűlése elnökének, az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága elnökének és az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése elnökének.

Az Európai Parlament 2015. március 12-i állásfoglalása „Az emberi jogok és a demokrácia helyzete a világban” című 2013. évi éves jelentésről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról (2014/2216(INI))

P8_TA(2015)0076 A8-0023/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára és az Egyesült Nemzetek Szervezetének egyéb emberi jogi egyezményeire és eszközeire,

–  tekintettel a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezményre, és annak 25. évfordulójáról szóló 2014. november 27-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel az ENSZ 2000. szeptember 8-i Millenniumi nyilatkozatára(2), a 2015 utáni időszakra vonatkozó fejlesztési programjára és Közgyűlése határozataira,

–  tekintettel az emberi jogok európai egyezményére,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2., 3. és 21. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 207. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára,

–  tekintettel a Külügyek Tanácsa által 2012. június 25-én elfogadott, emberi jogokkal és demokráciával kapcsolatos uniós stratégiai keretre és cselekvési tervre(3),

–  tekintettel a Tanács által 2014. június 23-án elfogadott, „Az EU éves jelentése az emberi jogok és a demokrácia helyzetéről a világban 2013-ban” című jelentésre,

–  tekintettel a Tanács által 2014. július 22-én jóváhagyott, 2013-ban a KKBP fő szempontjairól és alapvető választásairól szóló éves jelentésre,

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Unió fejlesztésre és külső támogatásra vonatkozó politikájáról és annak 2013. évi végrehajtásáról szóló, 2014. augusztus 13-án elfogadott 2014. évi éves jelentésére (COM(2014)0501) és annak kísérő dokumentumaira,

–  tekintettel „Az emberi jogok és a demokrácia helyzete a világban” című 2012. évi éves jelentésről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról szóló, 2013. december 11-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel az Európai Unió emberi jogokra vonatkozó iránymutatásaira,

–  tekintettel az emberi jogi jogvédőkre vonatkozó uniós iránymutatások kiadásának tizedik évfordulója alkalmából 2014. június 23-án elfogadott tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel az emberi jogi jogvédőket támogató uniós politikákról szóló, 2010. június 17-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság megsértésével kapcsolatos sürgősségi állásfoglalásokra,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 25. ülésszaka tekintetében az EU prioritásairól szóló, 2014. március 13-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének 69. ülésszaka kapcsán a Tanácshoz intézett, 2014. április 2-i ajánlására(7),

–  tekintettel a Nemzetközi Büntetőbíróságnak nyújtott uniós támogatásról: a kihívásokkal való szembenézésről és a nehézségek leküzdéséről szóló, 2011. november 17-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel az agresszió bűncselekményéről szóló, 2014. július 17-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel a demokratizálódást támogató uniós külpolitikákról szóló, 2011. július 7-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel „A sajtó és a média szabadsága a világban” című, 2013. június 13-i állásfoglalására(11),

–  tekintettel a Bizottságnak, valamint a Bizottság alelnökének/az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének a „Partnerség a dél-mediterrán térséggel a demokráciáért és a közös jólétért” című, 2011. március 8-i közös közleményére (COM(2011)0200),

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének a halálbüntetés alkalmazására vonatkozó moratóriumról szóló, 2012. december 20-i határozatára(12),

–  tekintettel a kínzás világszerte történő felszámolásáról szóló, 2014. március 11-i állásfoglalására(13),

–  tekintettel az egyes, a halálbüntetés, a kínzás vagy más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés során alkalmazható áruk kereskedelméről szóló 1236/2005/EK tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló 2010. június 17-i állásfoglalására(14),

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló 1325., 1820., 1888., 1889. és 1960. számú határozatára,

–  tekintettel a Tanács által 2011. május 13-án elfogadott, a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló 1325. és 1820. számú ENSZ BT-határozatok uniós végrehajtására vonatkozó átfogó megközelítés európai uniós mutatóiról szóló jelentésre,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa (UNHRC) által a 2011. június 16-i 17/4. sz. határozatban elfogadott, a jogok védelmére, tiszteletben tartására és a jogorvoslatra vonatkozó ENSZ-keretrendszer végrehajtásáról rendelkező, az üzleti és emberi jogokra vonatkozó irányadó alapelvekre,

–  tekintettel a Bizottság által 2013. június 17-én közzétett, az üzleti és emberi jogokra vonatkozó irányadó ENSZ-alapelvek végrehajtásáról szóló ikt (információs és kommunikációs technológiák) ágazati útmutatóra,

–  tekintettel az UNHRC 2014. június 26-i határozatára, amely egy nyílt végű kormányközi munkacsoport létrehozására szólít fel, amelynek feladata „egy jogilag kötelező erejű, nemzetközi eszköz kidolgozása lenne, amely emberi jogi vonatkozásban szabályozná a transznacionális társaságok és egyéb üzleti vállalkozások tevékenységét”,

–  tekintettel a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban a vállalati társadalmi felelősségvállalásról szóló, 2010. november 25-i állásfoglalására(15),

–  tekintettel az Európai Unió megállapodásaiban szereplő emberi jogi és demokráciazáradékról szóló, 2006. február 14-i állásfoglalására(16),

–  tekintettel „Az emberi jogok és a szociális és környezetvédelmi normák a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban” című, 2010. november 25-i állásfoglalására(17),

–  tekintettel az éghajlatváltozás által támasztott követelmények összefüggésében a nemzetközi kereskedelempolitikáról szóló, 2010. november 25-i állásfoglalására(18),

–  tekintettel a „Változtatási program: az EU fejlesztéspolitikájának hathatósabbá tétele” című dokumentumról szóló, 2012. május 14-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a 2015 utáni uniós és globális fejlesztési keretről szóló, 2014. november 25-i állásfoglalására(19),

–  tekintettel a kasztok szerinti megkülönböztetésről szóló, 2013. október 10-i állásfoglalására(20),

–  tekintettel a Bizottságnak és a Bizottság alelnöke/az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének „A konfliktusok által érintett és magas kockázatot jelentő térségekből származó ásványok felelősségteljes beszerzése: Az integrált uniós megközelítés kialakítása felé” című, 2014. március 5-i közös közleményére (JOIN(2014)0008),

–  tekintettel az ENSZ korrupció elleni egyezményére (UNCAC),

–  tekintettel a „Korrupció a köz- és a magánszférában: hatása az emberi jogokra a harmadik országokban” című, 2013. október 8-i állásfoglalására(21),

–  tekintettel a Tanácsnak az EU átfogó megközelítéséről szóló, 2014. május 12-i következtetéseire,

–  tekintettel a Tanácshoz intézett, az ENSZ védelmi felelősségre vonatkozó elvéről (R2P) szóló, 2013. április 18-i ajánlására(22),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére és 132. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére, valamint a Fejlesztési Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A8-0023/2015),

A.  mivel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 21. cikke tovább erősítette az EU kötelezettségvállalásait arra, hogy olyan közös kül- és biztonságpolitikát alakítson ki, amelyet a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok és alapvető szabadságok egyetemes és oszthatatlan volta, az emberi méltóság tiszteletben tartása, az egyenlőség és a szolidaritás, a nemzetközi jog és igazságszolgáltatás előmozdítása, valamint az Egyesült Nemzetek Alapokmányában, az Európai Unió Alapjogi Chartájában és a nemzetközi jogban foglalt elvek tiszteletben tartásának elvei vezérelnek; mivel az EUSZ 6. cikke szerint „az Unió csatlakozik az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményhez”;

B.  mivel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 207. cikke előírja, hogy a közös kereskedelempolitikát az Unió külső tevékenységének elvei és célkitűzései által meghatározott keretek között kell folytatni;

C.  mivel az emberi jogok egyetemességének és oszthatatlanságának tiszteletben tartása, előmozdítása és védelmezése az EU kül- és biztonságpolitikájának alapja; mivel az emberi jogok egyetemességét komolyan megkérdőjelezi számos tekintélyelvű rezsim, különösen a multilaterális fórumokon;

D.  mivel a világ népességének több mint fele még mindig nem demokratikus rendszerekben él, és az elmúlt években a szabadság világszerte folyamatosan csökkent;

E.  mivel a demokratikus rendszereket nem csak az határozza meg, hogy választásokat rendeznek, hanem az is, hogy tiszteletben tartják a jogállamiságot, a szólásszabadságot, az emberi jogokat, valamint a független bíróságokat és a pártatlan közigazgatást;

F.  mivel az EU hitelességét a külkapcsolatokban és a nemzetközi színtéren erősíteni fogja belső és külső politikáinak a demokrácia és az emberi jogok terén megfigyelhető növekvő következetessége;

G.  mivel a Bizottság új alelnöke/az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője kijelentette, hogy az emberi jogok az egyik átfogó prioritását jelentik, és azok érvényesülését iránytűként kívánja használni a harmadik országokhoz fűződő valamennyi kapcsolatban; mivel megismételte az EU amelletti elkötelezettségét is, hogy „kivétel nélkül” a külkapcsolatok valamennyi területén előmozdítja az emberi jogokat; mivel 2015 elején az EU napirendjén lesz az emberi jogokra és demokráciára vonatkozó új uniós cselekvési terv elfogadása, valamint az EU emberi jogi különleges képviselője megbízatásának megújítása;

H.  mivel 2014. június 23-án a Tanács elfogadta az emberi jogok és a demokrácia 2013-ban tapasztalt globális helyzetéről szóló uniós éves jelentést, amely felöleli az emberi jogokkal és demokráciával kapcsolatos uniós stratégiai keret és cselekvési terv végrehajtásának első teljes évét; mivel 2013 egyben az EU emberi jogi különleges képviselője megbízatásának az első teljes éve is volt; mivel e képviselőnek támogatnia kell az Uniót tevékenységeinek koordinálásában, hogy egyértelműbbé és láthatóbbá tegye az emberi jogok – különösen a nők jogainak – világszerte történő érvényesítésének előmozdítása érdekében végzett munkáját;

I.  mivel az emberi jogok és a demokrácia 2013-ban tapasztalt globális helyzetéről szóló uniós éves jelentés, valamint a beszámolási időszakát követő események kérlelhetetlenül emlékeztetnek arra, hogy milyen súlyos emberi ára van az emberi jogok be nem tartásának; mivel az EU-ra nézve káros következményekkel jár az, ha a harmadik országokban nem tartják be az emberi jogokat, hiszen az emberi jogok tiszteletben tartásának elmulasztása és a legitim demokratikus részvétel hiánya instabilitáshoz, bukott államokhoz, humanitárius válságokhoz és fegyveres konfliktusokhoz vezet, olyan jelenségekhez, amelyekre az EU köteles reagálni;

J.  mivel a hatékony multilateralizmus iránti uniós elkötelezettség – melynek sarokkövét az ENSZ képezi – az Unió külpolitikájának szerves része, és abban a meggyőződésben gyökerezik, hogy az egyetemes szabályokon és értékeken alapuló többoldalú rendszer a legalkalmasabb a globális válsághelyzetek, kihívások és fenyegetések kezelésére;

K.  mivel az EU és tagállamai létrehozása óta rendíthetetlen szövetségesei a Nemzetközi Büntetőbíróságnak, pénzügyi, politikai, diplomáciai és logisztikai támogatást nyújtva számára, miközben előmozdítják a Római Statútum egyetemességét, és a Bíróság függetlenségének erősítése érdekében védelmezik annak sérthetetlenségét;

L.  mivel 2014. július 17-i állásfoglalásában a Parlament megismételte a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútuma – többek között az agresszió bűntettével kapcsolatos – kampalai módosításainak elfogadása melletti erőteljes támogatását, és felszólított valamennyi uniós tagállamot, hogy ezeket ratifikálja és építse be nemzeti jogszabályaiba; mivel az agresszió bűncselekményével kapcsolatos módosítás hozzá fog járulni a nemzetközi szintű jogállamisághoz, valamint a világ békéjéhez és biztonságához azáltal, hogy visszatartó szerepet játszik az erőszak jogellenes alkalmazásával szemben, és ezáltal proaktívan hozzájárul az ilyen bűncselekmények megelőzéséhez és a tartós béke megszilárdításához;

M.  mivel az ENSZ nők helyzetével foglalkozó bizottságának New Yorkban, 2015. március 9–20-án tartandó 59. ülésszakának fő témája a Pekingi Nyilatkozat és Cselekvési Platform nyomon követése lesz, beleértve a végrehajtását akadályozó jelenlegi kihívásokat is, és ezért az ülésszak a nemek közötti egyenlőség elérésére és a nők társadalmi szerepvállalásának növelésére, valamint arra is összpontosít, hogy milyen lehetőségek vannak a nemek közötti egyenlőség elérésére és a nők társadalmi szerepvállalásának növelésére a millenniumi fejlesztési célok 2015 utáni menetrendjében;

N.  mivel a minden gyermek számára ingyenes alapfokú oktatás a gyermekek jogairól szóló, 1989. évi ENSZ-egyezményben meghatározott alapvető jog; mivel a gyermek- és felnőttoktatás hozzájárul a szegénység és a gyermekhalandóság csökkentéséhez és a helyes környezetvédelmi gyakorlatok előmozdításához; mivel az oktatáshoz való egyetemes hozzáférés szorosan kapcsolódik a nemek közötti egyenlőségre irányuló millenniumi fejlesztési célhoz, elsősorban az alapfokú oktatás befejezése terén; mivel ezt a célt még messze nem sikerült elérni;

O.  mivel fegyveres konfliktusok idején a nők és a gyermekek – többek között a női és gyermekkorú menekültek, menedékkérők és hontalan személyek – alkotják a társadalom legkiszolgáltatottabb csoportjait, és mivel a humanitárius válságok alatt a lakóhelyüket elhagyni kényszerült serdülő lányokat lényegesen nagyobb veszély fenyegeti;

P.  mivel a nőkkel szembeni megkülönböztetés és erőszak semmilyen formája – többek között a szexuális visszaélés, a női nemi szervek megcsonkítása, a kényszerházasságok, az úgynevezett „becsületbeli bűncselekmények”, a nők üzleti célú szexuális kizsákmányolása és a családon belüli erőszak – sem igazolható semmilyen politikai, társadalmi, vallási vagy kulturális, sem a népi vagy törzsi hagyományokra alapozott indokkal;

Q.  mivel egyértelmű kapcsolat van a korrupció és az emberi jogok megsértése között; mivel az állami és magánszektorban előforduló korrupció tartósítja és súlyosbítja az egyenlőtlenséget és a megkülönböztetést, és következésképpen megakadályozza a polgári, politikai, gazdasági, szociális és kulturális jogok egyenlő gyakorlását; mivel bebizonyosodott, hogy a korrupciós cselekmények gyakran összekapcsolódnak az emberi jogok megsértésével, a hatalommal való visszaéléssel és az elszámoltathatóság hiányával;

R.  mivel a munkajogok és a szakszervezeti jogok világszerte súlyos támadásoknak vannak kitéve, miközben a vállalatok működési módja mély hatást gyakorol a munkavállalók, a közösségek és a fogyasztók jogaira Európán belül és kívül; mivel a nemzetközi emberi jogi normák kötelezik az államokat az emberi jogok oltalmazására, valamint annak biztosítására, hogy a joghatóságuk alá tartozó vállalatok ne sértsék meg az emberi jogokat, és hogy az áldozatok számára hatékony jogorvoslati formák álljanak rendelkezésre;

S.  mivel az üzleti közösség fontos szerepet tölt be az emberi jogok előmozdításában, és mivel ezek az erőfeszítések kifejezetten kívánatosak, és azokat az állami intézményeknek világszerte támogatniuk kell; mivel az emberi jogok előmozdítását a kormány és a magánszektor közötti együttműködés platformjának kell tekinteni;

T.  mivel a harmadik országoknak kínált továbbfejlesztett általános preferenciarendszerbe (GSP+) kötelezően bele kell foglalni az emberi jogokra és a munkajogokra vonatkozó nemzetközi egyezmények tiszteletben tartására irányuló záradékot;

U.  mivel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 16. cikke rögzíti, hogy a nagykorú férfiak és nők fajon, nemzetiségen vagy valláson alapuló korlátozás nélkül jogosultak házasságot kötni és családot alapítani, és a férfiakat és nőket egyenlő jogok illetik meg a házasság tekintetében, annak tartama alatt és felbontásakor, és hogy házasságot csak a jövendő házastársak szabad és teljes beleegyezésével lehet kötni;

V.  mivel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 14. cikke elismeri, hogy mindenkinek joga van az üldözés elől más országban menedéket keresni; mivel a menekültek helyzetéről szóló ENSZ-egyezmény egyértelműen megállapítja, hogy minden menekült különleges védelemre jogosult, és egyetlen állam sem utasíthat ki vagy küldhet vissza menekülteket olyan területre, ahol üldözéssel vagy életük vagy szabadságuk veszélyeztetésével szembesülnek;

W.  mivel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 18. cikke elismeri a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához való jogot; mivel a vallás és meggyőződés szabadságával kapcsolatos jogsértések száma jelentősen megugrott, többek között a vallási vetületű konfliktusok növekvő száma következtében;

X.  mivel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 25. cikke elismeri, hogy minden személynek joga van saját maga és családja egészségének és jólétének biztosítására alkalmas életszínvonalhoz, amelynek részeként az anyaság és a gyermekkor különleges segítségre és támogatásra jogosítanak, beleértve az orvosi ellátást; mivel 25. évfordulóját ünnepli a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény, amely a légszelesebb körben ratifikált emberi jogi szerződés; mivel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 26/28 sz. határozata felhívja az ENSZ Emberi Jogi Tanács Szociális Fórumának következő ülését, hogy az elérhető legmagasabb szintű fizikai és mentális egészséghez fűződő, mindenkit megillető joggal összefüggésben összpontosítson a gyógyszerekhez való hozzáférésre; mivel az Egészségügyi Világszervezet (WHO) alapokmánya rögzíti, hogy az elérhető legmagasabb szintű egészséghez való jog gyakorlása fajtól, vallástól, politikai meggyőződéstől, valamint gazdasági vagy szociális körülményektől függetlenül minden ember egyik alapvető joga;

Y.  mivel az éghajlatváltozás hatásai, így a hőmérséklet-emelkedés, a tengerszint emelkedése és a szélsőségesebb éghajlat, súlyosbítani fogják a globális instabilitás által támasztott kihívásokat, és ebből adódóan növelik a súlyos emberi jogi jogsértések veszélyét;

Z.  mivel a biztonságos ivóvízhez és a megfelelő higiénés körülményekhez való hozzáférés olyan emberi jog, amely a megfelelő életszínvonalhoz való jogból eredeztethető, és elválaszthatatlanul kapcsolódik az elérhető legmagasabb szintű fizikai és mentális egészséghez fűződő, valamint az élethez és az emberi méltósághoz való joghoz; mivel mintegy 2,6 milliárd ember – a fejlődő világ fele – még egyszerű „fejlettebb” latrinával sem rendelkezik, 1,1 milliárd ember pedig semmiféle ivóvízhez nem fér hozzá;

AA.  mivel ez a jelentés – amely egyúttal a Tanács által elfogadott, az emberi jogok és a demokrácia 2013-ban tapasztalt globális helyzetéről szóló uniós éves jelentésre adott válasz – az ezen a szakpolitikai területen folytatott uniós tevékenységek előretekintő elemzése; mivel az előző éves jelentésekről és az EU emberi jogi stratégiájának felülvizsgálatáról szóló állásfoglalásaiban a Parlament hangsúlyozta annak szükségességét, hogy folyamatosan vizsgálja az emberi jogok dimenziójának a tevékenységeibe való beépítésével és a demokrácia, az emberi jogok és a jogállamiság megsértése tekintetében elfogadott sürgős állásfoglalásainak, valamint az EU harmadik államokkal kötött összes megállapodásában szereplő emberi jogi és demokráciazáradékok tiszteletben tartásának nyomon követésével kapcsolatos saját gyakorlatait;

Az emberi jogok központi helye az EU külső politikáiban

1.  emlékeztet arra, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartájának preambuluma megerősíti, hogy az EU „tevékenységei középpontjába az egyént és az emberi méltóságot állítja”;

2.  felhívja az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy az emberi jogokat kezeljék központi elemként az Unió harmadik országokhoz fűződő valamennyi kapcsolatában – beleértve a stratégiai partnereket is – és minden magas szintű nyilatkozatban és találkozón; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az EU emberi jogi politikáját hatékonyan, következetesen és koherens módon, az EUSZ 21. cikkében és az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatos uniós stratégiai keretben meghatározott egyértelmű kötelezettségekkel összhangban hajtsák végre; üdvözli, hogy a Bizottság új alelnöke/az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője határozottan kinyilvánította szilárd elkötelezettségét ezen elvek végrehajtása mellett;

3.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a tagállamok egységesen lépjenek fel az emberi jogok oszthatatlanságának, sérthetetlenségének és egyetemességének támogatása mellett, és ratifikálják az ENSZ által elfogadott valamennyi nemzetközi emberi jogi okmányt; felhívja az EU-t, hogy az EUSZ 21. cikkével összhangban tartsa fenn az emberi jogok oszthatatlanságát és sérthetetlenségét, beleértve a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányában rögzített jogokat is; felhívja az EU-t, hogy a harmadik országokkal és regionális szervezetekkel kezdeményezett kapcsolatának alapjaként mozdítsa még inkább elő az egyetemes emberi jogokat, mind a politikai, mind pedig az emberi jogi párbeszédekben és a kereskedelmi tárgyalásokban;

4.  üdvözli a Bizottság azon döntését, hogy a jogállamiság követelményét a bővítési folyamat középpontjába helyezi; sürgeti az EU-t, hogy a bővítési folyamat során szorosan kövesse nyomon az emberi jogokat és a kisebbségekhez tartozó személyek jogait védelmező rendelkezések végrehajtását;

5.  figyelmeztet azonban annak nem szándékolt következményeire, ha folyamatosan bővítik az emberi jogok listáját, és ideológiailag vagy politikailag vitatott kérdéseket vesznek fel, mivel ez végső soron csökkentheti az emberi jogok egyetemessége és oszthatatlansága valódi eszméjének általános támogatottságát;

6.  rámutat arra, hogy az emberi szenvedés mellett az EU-nak figyelembe kell vennie az emberi jogok be nem tartásának valamennyi egyéb következményét is, amennyiben az emberi jogok tiszteletben tartásának elmulasztása és a legitim demokratikus részvétel hiánya instabilitáshoz, bukott államokhoz, humanitárius válságokhoz és fegyveres konfliktusokhoz vezet, olyan jelenségekhez, amelyek akadályozzák az EU által a fejlesztési politikája keretében tett erőfeszítéseket, és amelyekre az EU vagy a tagállamai kötelesek reagálni a kül- és biztonságpolitika területén; ezzel összefüggésben üdvözli az EU arra irányuló közelmúltbeli erőfeszítéseit, hogy az emberi jogi jogsértéseket felvegye a válságmegelőzéssel kapcsolatos korai riasztási mátrixába; mindazonáltal határozottabb megelőző fellépésre szólít fel, és sürgeti az alelnököt/főképviselőt, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki egy emberi jogokon alapuló válságmegelőzési komponenst, amelyet be kell illeszteni a külső konfliktusokkal és válságokkal kapcsolatos átfogó uniós megközelítésbe, valamint a következő felülvizsgált európai biztonsági stratégiába;

7.  véleménye szerint az EU-nak, beleértve küldöttségeit is, fel kellene ismernie azokat a korai jeleket, mint például a kisebbségek elnyomását és az emberi jogok megsértését, amelyek esetleges konfliktusokra és humanitárius katasztrófákra utalnak; felhívja az EU-t, hogy alakítson ki bevált gyakorlatokat az emberi jogok előmozdítására és védelmére katasztrófát vagy válságot követően, külön figyelmet fordítva a fogyatékossággal élőkre, a nőkre és gyermekekre és egyéb kiszolgáltatott csoportokra, oly módon, hogy adatokat szolgáltat és megfelelő intézkedéseket tesz a fogyatékossággal élőkre történő konkrét hivatkozásokkal, a fogyatékossággal élőkre is kiterjedő katasztrófakockázat csökkentésére vonatkozó tervek rendelkezésre állásával, az érintett szolgáltató személyzet valamennyi tagjának képzésével, valamint a hozzáférhető vészhelyzeti menedékhelyek és katasztrófavédelmi helyszínek arányával kapcsolatban, a kárenyhítés, helyreállítás és újjáépítés során az emberi jogok általános érvényesítésére összpontosítva, miközben tiszteletben tartja az emberiesség, pártatlanság, semlegesség és függetlenség humanitárius elveit, valamint a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos, igényeken alapuló megközelítést;

8.  szorgalmazza, hogy az Unió biztosítson szinergiákat a Stabilitási Eszköz, a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze (EIDHR) és a Demokráciáért Európai Alapítvány kínálta támogatási lehetőségek között;

9.  mély aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a terrorizmus következtében világszerte egyre több a súlyos emberi jogi jogsértés; utal a 2014-es jelentésre, amely 2012-ről 2013-ra a terrorista tevékenységek gyakoriságának 62%-os emelkedését jelezte, továbbá azt, hogy ugyanezen időszakban 15-ről 24-re nőtt azon országok száma, ahol 50-nél több halálos áldozatot követelő terrortámadást követtek el; sürgeti az alelnököt/főképviselőt és az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ), hogy tekintettel a terrorista tevékenység erősödésére, működjenek együtt jobban és hatékonyabban a kormányokkal a terrorizmus valamennyi formája elleni küzdelemben;

10.  fenntartja, hogy a népirtás és egyéb emberiesség elleni bűncselekmények tagadása, valamint a rasszista indíttatású, idegengyűlöleten vagy vallási csoport elleni gyűlöleten alapuló cselekmények az emberi jogok és alapvető szabadságok egyértelmű megsértését jelentik, és ekként elítélendők;

11.  felhívja Federica Mogherini alelnök/főképviselőt és az uniós külügyminisztereket, hogy rendszeresen tűzzék a Külügyek Tanácsának napirendjére az emberi jogi jogvédők, újságírók, politikai aktivisták és a jogaikat békés úton gyakorlók szabadon bocsátása érdekében tett uniós erőfeszítések ügyét;

Az emberi jogok és a demokrácia globális helyzetéről szóló uniós éves jelentés mint az Unió emberi jogi és demokráciapolitikájának jelentéstételi eszköze

12.  üdvözli, hogy a Tanács elfogadta az emberi jogok és a demokrácia 2013-ban tapasztalt globális helyzetéről szóló uniós éves jelentést; felkéri az új alelnököt/főképviselőt, hogy kötelezze el magát amellett, hogy a jövőben részt vesz a Parlament plenáris ülésén kifejezetten az EU emberi jogi és demokráciapolitikájáról tartandó két éves vitán, hogy előterjeszti az uniós jelentést, és választ ad a Parlament jelentésére;

13.  sajnálatosnak tartja, hogy a Bizottság nem adott írásbeli választ a Parlamentnek „Az emberi jogok és a demokrácia helyzetéről a világban” című 2012. évi éves jelentésről szóló, fentebb említett állásfoglalására, és úgy véli, hogy ezek az írásbeli válaszok rendkívül fontosak a témában folytatott intézményközi együttműködéshez, és azokat nem helyettesítheti a plenáris ülésen folytatott vita, amely kevesebb időt biztosít az elmélyült végiggondolásra és a Parlament által felvetett összes pont szisztematikus megválaszolására;

14.  üdvözli, hogy az EKSZ és a Bizottság átfogóan és egyértelműen beszámol a jelentéstételi időszakban végrehajtott uniós fellépésekről; megismétli azonban azon véleményét, hogy különösen az országjelentéseknek lehetővé kell tenniük a főbb pozitív és negatív trendek áttekintését, valamint értékelniük kell az uniós fellépés hatékonyságát; megjegyzi, hogy az alaposabb nyilvános jelentéstétel – amely az eddig bizalmas uniós emberi jogi országstratégiákban meghatározott prioritásokon és mutatókon alapul – ösztönözné az emberi jogi feltételesség következetesebb végrehajtását és az uniós politikák emberi jogi hatásának értékelését;

15.  fenntartja azt a véleményét, hogy az uniós intézményeknek együttesen kellene törekedniük az emberi jogok és a demokrácia globális helyzetéről szóló éves jelentés formátumának javítására azzal a céllal, hogy a lakosság széles körét érhesse el és emellett megőrizhesse az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatos uniós stratégiai keret és cselekvési terv végrehajtási jelentéseként rá jellemző átfogó jelleget; megismétli, hogy készen áll az uniós intézmények között a jövőbeli jelentések elkészítése során folytatott aktív és konstruktív együttműködésben való részvételre; megismétli azon kérését, hogy az éves jelentésbe illesszenek be egy szakaszt a cselekvési terv tagállamok általi végrehajtásáról;

Az uniós stratégiai keret és cselekvési terv végrehajtása

16.  ismételten kifejezésre juttatja, hogy nagyra értékeli a Tanács által 2012-ben elfogadott, az emberi jogokkal és demokráciával kapcsolatos uniós stratégiai keretet és cselekvési tervet, amelyet fontos fejleménynek tekint a szakpolitika fejlődésének megújításában, valamint az EU Szerződésből eredő azon kötelezettségvállalásának megerősítésében, hogy „kivétel nélkül” általánosan érvényesíti az emberi jogokat az EU valamennyi külső politikájában;

17.  emlékeztet arra, hogy az emberi jogok kérdése az Unió külső tevékenységének alapvető jelentőségű részévé, kétoldalú, sokoldalú és intézményi kapcsolataiban identitása valós elemévé vált;

18.  nagyra értékeli az EKSZ és a Bizottság erőfeszítéseit, hogy jelentést tettek a Parlamentnek az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó első uniós cselekvési terv végrehajtásáról; felhívja az alelnököt/főképviselőt és az EKSZ-t, hogy vonja be a tagállamokat, a Bizottságot, a Parlamentet, a civil társadalmat, valamint a regionális és nemzetközi szervezeteket a 2015 elején hatályba lépő új cselekvési terv elfogadásához vezető felülvizsgálatba és konzultációkba; üdvözli az arra irányuló vitákat, hogy az új cselekvési tervben a célkitűzéseket jobb fontossági sorrendbe állítsák, továbbá javítsák ezen uniós külpolitikai eszköz érthetőségét, hatékonyságát és egységességét, azonban óva int attól, hogy szűkítsék a cselekvési terv hatókörét vagy engedjenek az emberi jogok általános érvényesítésére irányuló célokból az uniós szakpolitikai területeken;

19.  szorgalmazza, hogy az EU külső tevékenységének összes szereplője azonosuljon az EU emberi jogokkal kapcsolatos külpolitikájával és annak különböző eszközeivel, és hogy az összes szereplő átfogóan vegye figyelembe az emberi jogokat, többek között azzal, hogy az érintett tisztviselőknek rendszeres képzéseket szerveznek az emberi jogokról;

20.  aggodalmának ad hangot különösen a stratégiai keretben vállalt azon kötelezettség végrehajtásával kapcsolatban, hogy az emberi jogokat központi elemként kezelik az Unió harmadik országokhoz fűződő kapcsolataiban, beleértve a stratégiai partnereket is; ezért sürgeti az alelnököt/főképviselőt és az EKSZ-t, hogy fordítsanak kiemelt figyelmet e kötelezettségvállalás végrehajtására és annak biztosítására, hogy az emberi jogokat általánosan érvényesítsék az EU stratégiai partnereihez fűződő kapcsolataiban olyan kiemelten fontos kontextusokban, mint a csúcstalálkozók és a tanácsi következtetések; ajánlja továbbá, hogy amennyiben valamely olyan partnerország, amellyel megállapodást kötöttek, súlyosan megsérti az emberi jogokat, az EU tegyen hatékonyabb lépéseket a megállapodásban szereplő emberi jogi záradékokban előírt megfelelő szankciók végrehajtására, ideértve a megállapodás esetleges (ideiglenes) felfüggesztését;

21.  felhívja az alelnököt/főképviselőt, hogy az összes többi biztossal egyeztetve dolgozzon ki olyan programot, amely általánosan érvényesíti az emberi jogokat a különböző uniós tevékenységekben, különösen a fejlesztés, a migráció, a környezetvédelem, a foglalkoztatás, az internetes adatvédelem, a kereskedelem, a beruházások, a technológia és az üzlet területén;

22.  üdvözli az alelnök/főképviselő azon nyilvános kijelentését, hogy felül kell vizsgálni az EU valamennyi stratégiai partnerével, például Kínával és Oroszországgal kapcsolatos stratégiáját, és felhívja az alelnököt/főképviselőt, hogy hivatali ideje alatt kezelje kiemelten az emberi jogokat ezen országok tekintetében, tisztázva azt, hogy az emberi jogok súlyos megsértése veszélyezteti az EU és a stratégiai partnerei közötti kétoldalú kapcsolatokat;

Az EU emberi jogokkal foglalkozó különleges képviselőjének megbízatása

23.  elismeri az EU emberi jogokkal foglalkozó első különleges képviselője megbízatásának fontosságát, és elismerését fejezi ki a jelenlegi megbízottnak az eddig elvégzett munkájáért; arra ösztönzi az EU emberi jogokkal foglalkozó különleges képviselőjét, hogy növelje az Unió láthatóságát és szerepvállalását a megfelelő multilaterális szervezetekben és regionális emberi jogi mechanizmusokban (az ENSZ-ben, az Európa Tanácsban, a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezetben, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetben, a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségében, az Afrikai Unióban és az Iszlám Együttműködés Szervezetében), mozdítsa elő az uniós emberi jogi iránymutatásokban megjelenő alapvető uniós tematikus prioritásokat, munkálkodjon világszerte a civil társadalom felelősségvállalásának ösztönzésén, és járuljon hozzá az EU emberi jogi politikájának általános érvényesítéséhez, koherenciájához, következetességéhez és hatékonyságához, valamint a csendes és nyilvános diplomácia közötti megfelelő egyensúly megteremtéséhez; elismeri, hogy láthatóbbá kell tenni az emberi jogi különleges képviselő szerepkörét, akinek a megfelelő koordináció érdekében az Európai Unió intézményeiben működő különböző szolgálatok támogatásával saját kezdeményezési és nyilvános felszólalási joggal kell rendelkeznie;

24.  felhívja a Tanácsot, hogy általános elvként fogadja el azt a gyakorlatot, hogy a földrajzi területekért felelős uniós különleges képviselők megbízatásába módszeresen beépítik az EU emberi jogokkal foglalkozó különleges képviselőjével folytatott együttműködést;

25.  kéri az EU emberi jogokkal foglalkozó különleges képviselője pozíciójának fenntartását annak állandó tisztséggé alakítása érdekében, biztosítva számára a szerepének teljes betöltéséhez szükséges eszközöket, beleértve a nyilvános diplomácia alkalmazásának lehetőségét;

Az EU emberi jogi és demokráciapolitikájának belső és külső koherenciája

26.  hangsúlyozza, hogy az Unió emberi jogi politikájának következetesen összhangban kell állnia a Szerződésből eredő kötelezettségekkel, biztosítva a belső és külső politikák közötti összhangot, és elkerülve a kettős mérce alkalmazását; ezért kéri, hogy a Külügyek Tanácsa fogadjon el következtetéseket a stratégiai partnerek tekintetében az emberi jogokról; ebben az összefüggésben határozzanak meg a tagállamok és az uniós tisztviselők számára közös küszöbértékeket azon emberi jogi aggályokkal kapcsolatban, amelyeket minimumként fel kell vetniük a stratégiai partnereik előtt, szem előtt tartva eközben az egyes országok helyzetének körülményeit;

27.  hangsúlyozza, hogy az Unió harmadik országokra vonatkozó egységes fellépése hitelességének és ennélfogva hatékonyságának feltétele, továbbá hogy a különbségek és az egységesség hiánya veszélyezteti a fellépése hatékonyságát, és olykor hatástalanná teszi az emberi jogokkal kapcsolatban kinyilvánított álláspontjait; emlékeztet arra, hogy a felmerülő számos nehézség ellenére a külpolitika területén az egységesség továbbra is kiemelt cél, amelynek az összes szakpolitikai szereplő megbízatásának középpontjában kell állnia.

28.  mindemellett alapvető fontosságúnak tartja, hogy a harmadik országokkal való kapcsolataiban az Unió által az emberi jogokra vonatkozóan felállított követelmények a tagállamokra is egyenlően érvényesek legyenek; ezért emlékeztet arra, hogy az Európai Parlament éves jelentést fogad el az alapvető jogok uniós helyzetéről, amelyet az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság készít el;

29.  felhívja az EKSZ-t, hogy erősítse meg az emberi jogok védelmezésére szánt uniós források irányítását, ellenőrzését és elszámoltathatóságát;

30.  rámutat azokra a jelentős kihívásokra, amelyeket Oroszország teremtett azzal, hogy annektálta a Krím félszigetet, és folyamatosan részt vesz a kelet-ukrajnai katonai műveletekben; hangsúlyozza, hogy ez az agressziós politika folytatása annak, hogy Oroszország a tekintélyelvű rendszer felé tolódik, és az országban romlik az emberi jogok helyzete; hangsúlyozza, hogy Oroszország immár „stratégiai kihívás” az EU számára, és többé nem felel meg a stratégiai partnerség kritériumainak;

31.  felhívja az EU-t, hogy hatékonyan kezelje a belső emberi jogi kihívásokat, mint például a romák helyzetét, a menekültekkel és migránsokkal szembeni bánásmódot, az LMBTI-személyekkel szembeni megkülönböztetést, a fogvatartási körülményeket és a média szabadságát a tagállamokban, hogy külső emberi jogi politikájában fenntarthassa hitelességét és következetességét; sajnálatosnak tartja, hogy a roma kisebbség továbbra is megkülönböztetéssel, rasszizmussal és társadalmi kirekesztéssel szembesül mind az Európai Unióban, mind pedig a nyugat-balkáni tagjelölt országokban és Törökországban; e tekintetben megjegyzi, hogy a kisebbségek jogainak tiszteletben tartása a Bizottság 2014–2015-re vonatkozó bővítési stratégiájában az egyik legfőbb kihívásként szerepel;

Az EU emberi jogi politikai eszközei

Emberi jogi országstratégiák és az uniós küldöttségek szerepe

32.  elismerését fejezi ki az EKSZ felé az emberi jogi országstratégiák első ciklusának sikeres befejezéséért, amelyet úgy dolgoztak ki, hogy erőteljesen hangsúlyozták az uniós küldöttségek felelősségvállalását; sajnálatosnak tartja azonban, hogy az országstratégiák tartalma továbbra sem átlátható, továbbá különösen azt, hogy a Parlament megfelelő tájékoztatása nem történt meg, és újfent felhív legalább az egyes országstratégiák fő prioritásainak közzétételére, és kéri, hogy a megfelelő fokú ellenőrzés lehetővé tétele érdekében a Parlament megfelelő keretek között hozzáférhessen a stratégiákhoz; ösztönzi az EKSZ-t, hogy fogadjon el mutatókat a stratégiák hatékonyságának értékelésére, és az emberi jogok és a demokrácia helyzetéről szóló éves jelentés országokról szóló fejezeteit még határozottabb módon kezelje úgy, mint az országstratégiák végrehajtási jelentéseit; emlékeztet az EU azon kötelezettségvállalására, hogy biztosítja az emberi jogi országstratégiák figyelembevételét a harmadik országokkal kapcsolatos valamennyi politikai döntéshozatali szinten, beleértve az emberi jogi és politikai párbeszédeket;

33.  hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az uniós küldöttségek készítsenek éves jelentést az emberi jogok területén folytatott tevékenységeikről;

34.  üdvözli, hogy az uniós küldöttségekben csaknem teljesen kiépült az emberi jogi kapcsolattartó pontok és az emberi jogi jogvédők összekötő tisztviselőinek hálózata; felhívja az alelnököt/főképviselőt és az EKSZ-t, hogy dolgozzanak ki egyértelmű műveleti iránymutatásokat ezek küldöttségeken belüli szerepére vonatkozóan, hogy teljes mértékben ki tudják használni lehetőségeiket, hogy hiteles normákat állítsanak fel, és elkerüljék az uniós küldöttségek között a következetlenségeket;

35.  szorgalmazza, hogy világszerte erősítsék meg a tagállamok diplomáciai hálózatai és az EU küldöttségei közötti együttműködést annak érdekében, hogy a harmadik országokban hozzájárulhassanak az emberi jogi munkacsoportok munkájához;

36.  felhívja az EKSZ-t annak biztosítására, hogy a bebörtönzött emberi jogi jogvédők ügyét vessék fel az EU és a harmadik országok közötti összes magas szintű találkozón, beleértve az együttműködési tanács/társulási tanács üléseit is; ragaszkodik ahhoz, hogy az EU és a harmadik országok között létrejött valamennyi emberi jogi országstratégiában külön szakasz foglalkozzon a bebörtönzött jogvédőkkel;

37.  emlékeztet arra a kötelezettségvállalásra, hogy az emberi jogokat beépítik valamennyi uniós hatásvizsgálatba; ragaszkodik ehhez a kötelezettségvállaláshoz annak biztosítása érdekében, hogy az EU tiszteletben tartsa, védelmezze és érvényesítse az emberi jogokat, és a külső politikákat és tevékenységeket az emberi jogok külföldön történő megerősítése érdekében alakítsák ki és hajtsák végre; felhívja az EU-t, hogy a civil társadalommal és az uniós intézményekkel jobban konzultálva és egyeztetve javítsa az emberi jogi hatásvizsgálatok minőségét és módszerességét;

Emberi jogi párbeszédek és konzultációk

38.  megismétli, hogy támogatja a kifejezetten az emberi jogokról folyó párbeszédeket mint az uniós emberi jogi politika eszközeit, feltéve, hogy azok nem öncélúak, hanem a partner konkrét kötelezettségvállalásainak és eredményeinek biztosítására szolgáló eszközök; elismeri annak értékét, ha emberi jogi témákról párbeszédet kezdeményeznek különösen olyan országokkal, ahol súlyos emberi jogi problémák vannak; hangsúlyozza azonban, hogy az EU-nak le kell vonnia az egyértelmű politikai következtetéseket, ha az emberi jogi párbeszéd nem vezet pozitív eredményre amiatt, hogy a partner nem hajlandó abban jóhiszeműen részt venni, és valós elkötelezettséget vállalni a reform mellett, és hangsúlyt kell helyeznie a nyilvános diplomáciára annak biztosítása érdekében, hogy az EU emberi jogi politikájának hitelessége ne kerüljön veszélybe a nyilvánosság előtt; óva int továbbá attól, hogy az emberi jogi kérdéseket levegyék a magas szintű politikai párbeszéd napirendjéről; ragaszkodik ahhoz, hogy a kockázatnak kitett vagy bebörtönzött emberi jogi jogvédők és politikai foglyok egyedi ügyeit az EU ténylegesen, elszámoltatható és átlátható módon vesse fel; az emberi jogok súlyos megsértése esetére azt követeli, hogy a kérdés kerüljön minden szinten a politikai párbeszéd középpontjába;

39.  sürgeti az EKSZ-t, hogy dolgozzon ki egy átfogó felülvizsgálati mechanizmust annak érdekében, hogy segítséget nyújtson a párbeszédek értékelésében, tekintettel arra, hogy azokkal nem sikerült jelentős és kézzelfogható eredményeket elérni; sürgeti továbbá az Uniót, hogy emelje meg referenciaszintjeit az intézkedések sikere és a hatékonyabb párbeszéd érdekében, ami hozzájárul majd ahhoz, hogy a súlyos emberi jogi problémákkal küzdő országok közeledjenek az emberi jogok nemzetközi normáihoz; figyelemmel arra, hogy az EU és Kína közötti emberi jogi párbeszédnek nem sikerült jelentős és kézzelfogható eredményeket elérnie, valamint tekintettel a közelmúltbeli hongkongi eseményekre, sürgeti az EU-t, hogy gondolja újra emberi jogi stratégiáját, és fogadjon el koherensebb, egységesebb és stratégiaibb szemléletet az emberi jogokkal kapcsolatban;

40.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a párbeszéd struktúrájának, formátumának, rendszerességének, módszerének sokfélesége és bizalmas jellege következtében e párbeszédekre vonatkozóan nincsenek tényleges nyomon követési és értékelési mechanizmusok, sem előrehaladást mérő mutatók; ajánlja, hogy a Parlamenttel konzultálva minden egyes párbeszéd tekintetében egyértelműen határozzák meg a célokat és értékeljék az eredményeket;

41.  sürgeti az EKSZ-t, hogy továbbra is tartsa fenn a kapcsolatot mindazokkal az országokkal, amelyekkel jelenleg emberi jogi párbeszédet folytat, konkrét kötelezettségvállalásokat kérve az adott hatóságoktól és rendszeresen nyomon követve a konzultációk során felvetett követeléseiket;

Az EU emberi jogi iránymutatásai

42.  üdvözli, hogy a Tanács elfogadta a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és interszexuális (LMBTI) személyek emberi jogaira vonatkozó uniós iránymutatásokat és a vallásszabadságról és a meggyőződés szabadságáról szóló uniós iránymutatásokat, mindkettőt a 2013-as beszámolási évben, továbbá hogy 2014-ben elfogadta az online és offline szólásszabadságról szóló iránymutatásokat;

43.  megismételi, hogy az iránymutatások elfogadása nem vezethet be szelektivitást az emberi jogok rendszerébe, mivel továbbra is az egyetemesség és az oszthatatlanság elve a legfontosabb; felszólítja a Bizottságot, hogy tegye világossá az iránymutatások hatálya alá tartozó témakörök kiválasztási folyamatát azzal, hogy a Parlament és a civil társadalom szereplőinek bevonásával meghatározza a kiválasztási kritériumokat;

44.  felszólítja a Bizottságot, hogy egészítse ki az iránymutatásokat, tartalmuk és formájuk összehangolása révén azokat egyértelműbbé téve, és azokban meg kellene határozni a célkitűzéseket, kritériumokat, eszközöket, menetrendeket, mutatókat és a rendszeres értékelést; ezzel kapcsolatban emlékeztet arra, hogy a kínzással kapcsolatban a Parlament a közelmúltban az iránymutatások „hatékony és eredményorientált” végrehajtását ajánlotta;

45.  javasolja, hogy a civil társadalom szereplői nagyobb mértékben vegyenek részt az iránymutatások kidolgozásában, értékelésében és felülvizsgálatában;

46.  sürgeti az EKSZ-t és a Tanácsot, hogy tegyenek megfelelő intézkedéseket az uniós iránymutatások országszintű végrehajtására és értékelésére; arra is bátorítja az EKSZ-t és a tagállamokat, hogy kezdeményezzenek továbbképzést és tájékoztató programokat az EKSZ és az uniós küldöttségek személyzete, valamint a tagállamok diplomatái körében annak biztosítására, hogy az uniós emberi jogi iránymutatások elérjék szándékolt hatásukat a helyben folytatott politika formálásában;

A demokratizálódás és a választások támogatására irányuló európai uniós politikák

47.  hangsúlyozza, hogy a demokratikus rendszereket nem csak az határozza meg, hogy választásokat rendeznek, hanem az is, hogy tiszteletben tartják a jogállamiságot, a szólásszabadságot, az emberi jogokat, valamint a független bíróságokat és pártatlan közigazgatást; felszólítja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy támogassa a harmadik országokban elindult demokratizálódási folyamatokat; e tekintetben hangsúlyozza a választási megfigyelő missziók jelentései és ajánlásai nyomon követésének fontosságát, az érintett országgal a demokrácia támogatása érdekében folytatott uniós együttműködés részeként használva ezeket, és megbízva a választási megfigyelők vezetőjét, hogy a Parlament átfogó demokráciatámogatási megközelítésének koherens részeként és a Parlament állandó szerveinek támogatásával töltsön be különleges szerepet az ajánlások végrehajtásának nyomon követésében; kiemeli, hogy az EU választási megfigyelő missziói pozitív szerepet tölthetnek be az Unió mint partner hitelességének biztosítása céljából;

48.  felhívja az EU-t, hogy folytassa a bevált gyakorlatok meghatározásával kapcsolatos munkát ezen a területen a demokratizálódási folyamatok támogatása és konszolidálása céljából; ösztönzi azon politikai és műveleti eszközök kialakítását, amelyeket a kiemelt országokban kell alkalmazni annak érdekében, hogy az emberi jogi és demokráciatámogatási intézkedéseket, a konfliktusmegelőzési intézkedéseket és a közvetítést is beleértve, koherens, rugalmas és hiteles módon beépítsék az uniós megközelítésbe;

49.  hangsúlyozza, hogy a politikai átmenetet és demokratizálódást össze kell kapcsolni az emberi jogok tiszteletével, az igazságosság, az átláthatóság, az elszámoltathatóság, a megbékélés és a jogállamiság előmozdításával, valamint a demokratikus intézmények létrehozásának támogatásával; felszólít a szabadon és tisztességesen megválasztott parlamentek módszeres támogatására; hangsúlyozza, hogy be kell fektetni a kormányzó és ellenzéki pártok közötti politikai párbeszédbe;

50.  emlékeztet arra, hogy az arab tavaszt követően az Európai Unió újradefiniálta a dél-mediterrán térséggel szembeni szomszédságpolitikáját, és hangsúlyt fektetett a civil társadalom szerepére, valamint a „többért többet” elvre annak érdekében, hogy erősebb partnerségeket alakítson ki a szomszédjaival, és támogassa demokratikus reformjaikat és átalakulásukat;

51.  úgy véli, hogy a harmadik országokkal fenntartott uniós kapcsolatokat a teljesítményorientált, „többet többért” megközelítésnek kell vezérelnie, valamint hogy az Uniónak csak akkor szabadna kiemelt státuszt biztosítania a partnerországoknak, ha teljesítik az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatos világos követelményeket, és hogy az Uniónak nem szabad visszariadnia e státusz befagyasztásától, amennyiben ezek a követelmények már nem teljesülnek;

52.  felhív az új technológiák és a világháló hatékony felhasználására, hogy az emberi jogokról, a demokráciáról és az uniós programokról szóló tájékoztatást világszerte a lehető legtöbb ember számára hozzáférhetővé tegyék;

53.  üdvözli a kilenc uniós küldöttség által a demokráciatámogatás koherenciájának az uniós külkapcsolatokban való fokozása érdekében a kísérleti országokban eddig végzett munkát, ahogy azt a 2009-es és 2010-es tanácsi következtetések kezdeményezték, és amit 2012-ben beépítettek az emberi jogokkal és demokráciával kapcsolatos uniós stratégiai keretbe és cselekvési tervbe is;

54.  felkéri a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy még jobban hangolják össze fellépésüket a Parlamenttel a kísérleti országok második generációja tekintetében, annak biztosítása érdekében, hogy valamennyi uniós intézmény részt vegyen a demokrácia hatékony támogatásában a harmadik országokban, és egyesítse szakértelmét;

55.  gratulál a Demokráciáért Európai Alapítványnak a szomszédságunkban a demokrácia előmozdítása terén végzett hatékony munkájához, és támogatja mandátumának óvatos kiterjesztését a demokratizálódásért küzdő más társadalmakra is; felhívja a tagállamokat, hogy a szolidaritás és a kötelezettségvállalás szellemében nyújtsanak elegendő finanszírozást az Alapítvány költségvetése számára, hogy a legrugalmasabb és leghatékonyabb támogatást biztosítsák a demokratikus változás helyi szereplői számára;

56.  hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni a nők szerepét az emberi jogok és a demokratikus átalakulás előmozdításában, a konfliktusmegelőzés támogatásában, valamint a politikai részvétel és képviselet megerősítésében; megjegyzi ezzel kapcsolatban azt is, hogy az uniós választási megfigyelő missziók jelentéseiben megfogalmazott, a nők választási folyamatban való teljes körű és egyenlő részvételére vonatkozó ajánlásokat figyelembe kell venni és nyomon kell követni;

57.  emlékeztet arra, hogy a bővítés az EU legsikeresebb demokratizáló erőfeszítése volt, és hangsúlyozza, hogy a Nyugat-Balkánnal folytatott tárgyalások továbbra is a fő eszközt jelentik abban, hogy segítséget nyújtsanak ezeknek az országoknak az érett demokratikus társadalmak kialakításában;

Az emberi jogi jogvédőknek nyújtott uniós támogatás

58.  üdvözli az emberi jogi jogvédőkre vonatkozó uniós iránymutatások tizedik évfordulóján a kifejezetten az emberi jogi jogvédőkről elfogadott tanácsi következtetéseket; üdvözli továbbá, hogy a Bizottság egyre nagyobb mértékben használja a demokrácia és az emberi jogok európai eszközének forrásait arra, hogy szükséghelyzeti támogatást nyújtson a közvetlen veszélynek kitett emberi jogi jogvédőknek, és ösztönzi a Bizottságot, hogy a továbbiakban is keressen új módszereket az emberi jogi jogvédők támogatására; ennek keretében felhívja a figyelmet a Demokráciáért Európai Alapítvány mint a demokráciapárti aktivistákat, a bloggereket és újságírókat világszerte segítő és védő eszköz fontosságára;

59.  sajnálja, hogy az emberi jogi jogvédők üldözése és kirekesztése továbbra is elterjedt tendencia világszerte, különösen azokban az országokban, amelyek nem fogadják el az emberi jogok egyetemességét;

60.  felhívja az EU-t, hogy összpontosítson különösen a világszerte bebörtönzött emberi jogi jogvédők ügyére, és arra, hogy az EU-nak együttesen határozottabban kell fellépnie e személyek szabadon bocsátásának biztosítása érdekében, mégpedig – egyéb stratégiák mellett – egy európai parlamenti belső munkacsoport létrehozásával, amely a civil társadalommal folytatott szoros együttműködésen keresztül folyamatosan tájékozódik a világszerte bebörtönzött aktivisták ügyeiről;

61.  megismétli az EKSZ-hez intézett felhívását, hogy folytassa a nem kormányzati szervezetek, emberi jogi jogvédők, a civil társadalom aktivistái, az újságírók és az ügyvédek védelmezését az uniós emberi jogi párbeszédek hatékonyságának növelése és az EU tematikus prioritásainak és emberi jogi iránymutatásainak előmozdítása révén; ebben az összefüggésben ösztönzi olyan kampányok szervezését, amelyek célja, hogy az EU politikai célkitűzései elérésének elősegítése érdekében a harmadik országok távoli térségeiben dolgozó emberi jogi jogvédőket is elérjék;

62.  felhívja az EKSZ-t és a Bizottságot annak biztosítására, hogy az uniós támogatások és más programok ne csak a nagy nem kormányzati szervezetek számára, hanem a helyi kapacitásépítés számára is elérhetőek legyenek; ezért sürgeti a bürokratikus teher csökkentését az elszámoltathatóság pályázati és elszámolási eljárásokban való fenntartása mellett, és ösztönzi, hogy figyelembe vegyék a civil társadalomra az elnyomó rezsimek által gyakorolt egyre nagyobb nyomást; pragmatikusabb megközelítést kér a demokratikus átmenet társadalmaival kapcsolatban annak biztosítása érdekében, hogy a megfelelő szervezeteket és személyeket támogassák;

63.  felkéri az EKSZ-t és az uniós küldöttségeket, hogy kezdeményezzenek tényleges és pragmatikus politikai párbeszédet az emberi jogi jogvédőkkel és a nem kormányzati szervezetekkel, amelyek arra irányulnak, hogy megtalálják a munkájukat támogató környezet elősegítésének legjobb módjait; felkéri az EU-t, hogy fokozza a harmadik országokban folytatott aktív diplomáciai munkáját, és erősítse meg az emberi jogi kapcsolattartó pontok pozícióját annak érdekében, hogy általánosan érvényesítsék az emberi jogokat az adott uniós küldöttség mindennapi politikai munkájában, mégpedig azáltal, hogy rendszeresen felvetik a politikai foglyok nevét, tárgyalási megfigyelést végeznek, látogatásokat tesznek a börtönökben, és nyomon követik a szóban forgó ügyek alakulását; hangsúlyozza, hogy az EU-nak fel kell használnia a nyilvános diplomáciát az emberi jogi jogvédők támogatására, és követelnie kell a fogvatartott emberi jogi aktivisták szabadon bocsátását; ragaszkodik ahhoz, hogy a vezető uniós képviselők – beleértve az alelnököt/főképviselőt, a Tanács elnökét, a biztosokat, az EU különleges képviselőit és a tagállamok kormányzati tisztviselőit – módszeresen találkozzanak az emberi jogi jogvédőkkel, különösen amikor olyan országokba utaznak, amelyekben a civil társadalomra nyomás nehezedik;

64.  felhívja az alelnököt/főképviselőt és az uniós külügyminisztereket, hogy a Külügyek Tanácsa keretében évente tartsanak egy ülést, amelyen az emberi jogi jogvédők, újságírók, politikai aktivisták és a jogaikat békésen gyakorló személyek szabadon bocsátására irányuló uniós erőfeszítéseket vitatják meg, különös figyelmet fordítva azokra az ügyekre, amelyeket az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság megsértésével kapcsolatos ügyek megvitatásáról szóló európai parlamenti állásfoglalások felvetnek;

Az egyetemes emberi jogok és a multilaterális emberi jogi szervezetek számára nyújtott uniós támogatás

65.  megismétli a Parlament és az Emberi Jogi Albizottság kötelezettségvállalását, hogy támogatja egy erős multilaterális emberi jogi rendszer létrehozását az ENSZ égisze alatt, amely felöleli az ENSZ Közgyűlés harmadik bizottságát, az Emberi Jogi Tanácsot, az ENSZ Emberi Jogok Főbiztosának Hivatalát, valamint a témával foglalkozó szakosodott ENSZ-ügynökségek, például a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) által végzett munkát, valamint az ENSZ különleges eljárásait;

66.  emlékeztet az Emberi Jogok Európai Bírósága által az emberi jogok mint alapvető értékek és elvek tiszteletben tartásával és megerősítésével kapcsolatban kiadott határozatok, és azok érintett országok általi végrehajtásának fontosságára;

67.  emlékeztet határozott álláspontjára, hogy intézményesíteni kívánja jelenlétét az ENSZ Közgyűlésének ülésszakain, ahogy azt az Emberi Jogi Tanáccsal kapcsolatos uniós prioritásokról szóló, 2013. február 7-i állásfoglalásában is megfogalmazta, és elengedhetetlennek tartja annak a gyakorlatnak a folytatását, hogy európai parlamenti delegációt küldjön az EJT és az ENSZ Közgyűlés megfelelő üléseire, és sajnálja, hogy 2014-ben ez a gyakorlat megszakadt;

68.  megismétli annak fontosságát, hogy az EU aktívan részt vegyen az ENSZ valamennyi emberi jogi mechanizmusában, különösen a Közgyűlés harmadik bizottságában és az Emberi Jogi Tanácsban; bátorítja a tagállamokat erre a részvételre, a határozatok végrehajtásának társszponzorálása és vezetése, a vitákban és az interaktív párbeszédekben való aktív részvétel és nyilatkozatok kibocsátása révén; határozattan támogatja az EU régiókon átívelő kezdeményezésekkel kapcsolatos, egyre gyakrabban alkalmazott gyakorlatát;

69.  ismételten hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy az emberi jogi kérdésekben hatékony koordináció és együttműködés jellemezze az Európai Külügyi Szolgálat, a Bizottság, a Parlament és a tagállamok közötti kapcsolatokat; szorgalmazza, hogy az Európai Külügyi Szolgálat – különösen az EU genfi és New York-i küldöttségének közreműködésével – megfelelő időben tartott tartalmas konzultációk alapján fokozza az EU koherenciáját, és egységesen mutassa be az Unió álláspontját;

70.  emlékeztet az Európai Unió Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetben (EBESZ) végzett tevékenységének fontosságára, most, amikor e szervezet a 40 éves fennállásának mérlegét készül megvonni; ösztönzi, hogy vonják szorosabbra az EU, az EBESZ és az Európa Tanács közötti kapcsolatokat;

71.  emlékeztet továbbá az Európa Tanács által e területen végzett munka fontosságára és arra, hogy a szerződéseknek megfelelően az Európai Uniónak mihamarabb csatlakoznia kell az emberi jogok európai egyezményéhez;

72.  megerősíti annak fontosságát, hogy az ENSZ Közgyűlés, a harmadik bizottság és az Emberi Jogi Tanács keretében New Yorkban és Genfben végzett munkát a koherencia biztosítása érdekében beépítsék az EU megfelelő külső és belső tevékenységeibe;

A nemzetközi büntetőjoggal és a Nemzetközi Büntetőbírósággal kapcsolatos európai uniós politika

73.  megismétli, hogy teljes mértékben támogatja a Nemzetközi Büntetőbíróság munkáját arra vonatkozóan, hogy megszűnjön a nemzetközi közösség szempontjából legaggasztóbb bűntettek elkövetőinek büntetlensége, és szolgáltassanak igazságot a háborús bűncselekmények, emberiesség elleni bűncselekmények és a népirtások áldozatai számára; továbbra is éberen figyeli a Nemzetközi Büntetőbíróság legitimitásának és függetlenségének aláásására irányuló törekvéseket; emlékeztet arra, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság alapvetően fontos szerepet tölt be az igazságszolgáltatás és a megbékélés kettős folyamatában; sürgeti az EU-t és tagállamait, hogy működjenek együtt a Nemzetközi Büntetőbírósággal, és nyújtsanak számára erős diplomáciai és politikai támogatást a kétoldalú kapcsolatokban és valamennyi fórumon, az ENSZ-et is beleértve; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy számos elfogatóparancsot máig nem hajtottak végre; felhívja az EU-t, a tagállamokat és az EU különleges képviselőjét, hogy tevőlegesen támogassák a Nemzetközi Büntetőbíróságot, határozatainak végrehajtását és a Római Statútum szerinti bűncselekmények tekintetében a büntetlenség elleni küzdelmet; véleménye szerint a részes államok számának emelkedése fontos előrelépés a Nemzetközi Büntetőbíróság egyetemes jellegének megerősítése felé; üdvözli, hogy Elefántcsontpart 2013 februárjában ratifikálta a Római Statútumot, azonban sajnálja, hogy 2014-ben egy állam sem ratifikálta azt; szorgalmazza, hogy az EU és tagállamai fokozzák a Római Statútum ratifikálásának és végrehajtásának előmozdítására irányuló erőfeszítéseiket annak érdekében, hogy szélesítsék a nemzetközi jog szerint súlyos bűncselekmények áldozatainak a igazságszolgáltatáshoz való hozzáférését; felhívja az uniós tagállamokat, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumának részes államaiként biztosítsák a Bíróság számára a szükséges erőforrásokat, hogy az igazságosan és eredményesen tudja mandátumát gyakorolni; ösztönzi az EU-t, hogy továbbra is nyújtson támogatást a nemzetközi büntető igazságszolgáltatás számára, azáltal is, hogy a demokrácia és az emberi jogok európai eszközén (EIDHR) keresztül támogatja a civil társadalom szereplőit;

74.  megismétli a nemzetközi igazságszolgáltatással és nemzetközi humanitárius joggal foglalkozó uniós különleges képviselői tisztség létrehozására irányuló felhívását, hogy ezek a témák megkapják az őket megillető kiemelt helyet és láthatóságot, hogy ténylegesen előmozdítsák az uniós menetrendet, és az EU valamennyi külső fellépésében általánosan érvényesítsék a büntetlenség elleni küzdelmet;

75.  sajnálja, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumát még nem vették fel az új GSP-rendeletben rögzített, a GSP+ státusz megszerzéséhez szükséges egyezményeket tartalmazó listára; felhívja a figyelmet arra, hogy a GSP+ státuszra jelentkezők között vannak olyan országok (pl. Örményország és Pakisztán), amelyek nem részes államai a Statútumnak, és nem is erősítették meg azt; megismétli azon ajánlását, hogy a Római Statútumot a jövőben vegyék fel az egyezmények nevezett listájára;

76.  megismétli az EU-hoz intézett felhívását, hogy fogadjon el közös álláspontot az agresszió bűntettéről és a kampalai módosításokról, és felhívja a tagállamokat, hogy nemzeti jogszabályaikat gyorsan hozzák összhangba a kampalai módosítások fogalommeghatározásaival, valamint a Római Statútum szerinti egyéb kötelezettségekkel, hogy lehetővé tegyék a tagállamok által végzett nemzeti nyomozásokat és büntetőeljárásokat, és fokozzák az együttműködést a Bírósággal;

77.  az örmény népirtás 100. évfordulójához közelítve felhív valamennyi uniós tagállamot, hogy ismerje el ezt a népirtást, és ösztönzi a tagállamokat és az uniós intézményeket, hogy továbbra is működjenek közre az örmény népirtás elismertetésében;

78.  sürgeti az EKSZ-t, hogy a harmadik országokban terjessze a bűncselekmények és az erőszak áldozatainak jogaival, védelmével és támogatásával kapcsolatos bevált gyakorlatokat, és folytasson információcserét a korrupcióellenes politikákról harmadik országokkal, mivel a korrupció gyakran a büntetlenséghez vezető út, és az áldozatokkal szembeni igazságtalanság gyökere;

Az Európai Unió fellépése a halálbüntetés ellen

79.  megismétli, hogy egyöntetűen ellenzi a halálbüntetést, és bátorítja az EU-t és tagállamait, hogy kiemelt politikai kérdésként törekedjenek a halálbüntetés globális eltörlésére; sürgeti az EKSZ-t, hogy továbbra is éberen kövesse nyomon az összes országban e téren zajló fejleményeket, és használja az összes rendelkezésére álló befolyásolási eszközt;

80.  teljes körűen támogatja az ENSZ Közgyűlésnek a halálbüntetés alkalmazására kihirdetett moratóriumról azóló, 2014. decemberi határozatát(23);

81.  felhívja az EU-t, hogy világszerte minden lehetséges fórumon továbbra is vesse be az együttműködést és a diplomáciát a halálbüntetés eltörlése érdekében, összhangban a halálbüntetésről szóló uniós iránymutatásokkal, továbbá hogy biztosítsa azt is, hogy a tisztességes eljáráshoz való jogot teljes körűen tartsák tiszteletben minden olyan személy esetében, akire kivégzés vár, és a beismerő vallomás kikényszerítéséhez ne alkalmazzanak kínzást vagy más megalázó bánásmódot;

82.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a jelentések szerint 2012 és 2013 között globális szinten nőtt a kivégzések száma, jóllehet kivégzéseket az országok egyre szűkülő kisebbségében hajtanak végre; felhívja az EU-t, hogy tegyen megfelelő lépéseket azzal kapcsolatban, hogy Kínában és Iránban folyamatosan magas a kivégzések aránya, 2013-ban Indonéziában, Kuvaitban, Nigériában és Vietnamban újrakezdték a kivégzéseket, 2013-ban Iránban, Szaúd-Arábiában és Jemenben kiskorúakat végeztek ki, Irakban és Szaúd-Arábiában pedig számottevően nőtt a jelentett kivégzések száma;

83.  üdvözli, hogy az Egyesült Államokban új lendületet vett a vita a halálbüntetés önkényes természetéről és arról, hogy magában hordozza a tévedés lehetőségét, hogy kampány folyik a kivégzéshez használt anyagok Európából az Egyesült Államokba való szállításának megállítására, és hogy 2013-ban Maryland állam eltörölte a halálbüntetést; arra bátorítja az alelnököt/főképviselőt, az EU különleges képviselőjét és az EKSZ-t, hogy vegyék fel a kapcsolatot az Egyesült Államok szövetségi kormányával és állami kormányaival annak érdekében, hogy felgyorsítsák a halálbüntetés megszüntetésének folyamatát az Egyesült Államokban, hogy az emberi jogok, a nemzetközi igazságszolgáltatás és a demokrácia hiteles előmozdításával nemzetközi szinten megerősítsék a transzatlanti együttműködést;

84.  arra bátorítja az Bizottságot, hogy használja ki a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze által most biztosított rugalmasságot a halálbüntetés eltörléséért folyó kampány új módjainak feltárása és olyan intézkedések támogatása érdekében, amelyek célja a halálbüntetés vagy a kivégzések megelőzése;

85.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az EU továbbra is kövesse nyomon a kivégzések végrehajtásának feltételeit azokban az országokban, ahol a halálbüntetés még létezik, valamint hogy támogassa a halálbüntetés teljes körű eltörlésére irányuló jogi és alkotmányos reformokat;

86.  újfent megismétli szilárd meggyőződését, hogy mivel a halálbüntetés sérti a személyi sérthetetlenséghez és az emberi méltósághoz való jogot, összeegyeztethetetlen a kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetés nemzetközi jogi tilalmával, és felhívja az EKSZ-t, valamint a tagállamokat, hogy hivatalosan ismerjék el ezt az összeegyeztethetetlenséget, és ennek megfelelően módosítsák az Unió halálbüntetéssel kapcsolatos politikáját; hangsúlyozza, hogy a halálbüntetésre és a kínzásra vonatkozó uniós iránymutatásokat horizontálisan kell értelmezni;

A kínzás és más kegyetlen, embertelen és megalázó bánásmód vagy büntetés elleni uniós fellépés

87.  sürgeti az alelnököt/főképviselőt és az EKSZ-t, hogy annak fényében, hogy világszerte továbbra is beszámolnak a kínzás és a visszaélések széles körben elterjedt gyakorlatáról, fokozza a kínzás és más kegyetlen, embertelen és megalázó bánásmód vagy büntetés elleni küzdelemre irányuló uniós erőfeszítéseket; megismétli aggályát, hogy az EU fellépése ezen a területen továbbra is jobbára elégtelen, és elmarad a kínzásról szóló uniós iránymutatás szerinti kötelezettségvállalásaitól; nagyobb uniós támogatást kér különösen a kínzást megelőző nemzeti és regionális mechanizmusok létrehozására és megerősítésére; tudomásul veszi a halálbüntetés, a kínzás vagy más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés során alkalmazható egyes áruk kereskedelméről szóló 1236/2005/EK tanácsi rendelet módosításáról szóló rendeletre irányuló, 2014. január 14-i bizottsági javaslatot (COM(2014)0001), amely egyúttal válasz a Parlament 2010. június 17-i állásfoglalására;

88.  rámutat, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statúmának 7. és 8. cikke szerint a módszeresen vagy jelentős számban elkövetett kínzás háborús bűncselekménynek vagy emberiesség elleni bűncselekménynek minősülhet; hangsúlyozza, hogy a védelmezés felelősségének elve különleges felelősséggel ruházza fel a nemzetközi közösséget, amelynek gyakorolnia kell azt;

89.  arra bátorítja az EKSZ-t, hogy részletesen kísérje figyelemmel ENSZ Kínzás Elleni Bizottságának, a kínzás elleni egyezmény fakultatív jegyzőkönyve alapján létrehozott albizottságnak és az Európa Tanács kínzás megelőzésével foglalkozó bizottságának az országokra vonatkozó következtetéseit, és módszeresen vesse fel ezeket az aggályokat az érintett országokkal folytatott politikai párbeszédekben és a nyilvános nyilatkozatokban; arra is felhívja az EKSZ-t – különösen az uniós küldöttségeket – és a tagállamokat, főként a helyi nagykövetségeiket, hogy hatékonyabban mozdítsák elő a kínzással és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmóddal vagy büntetéssel kapcsolatos uniós iránymutatások végrehajtását; felszólítja az Uniót és a tagállamokat, hogy fokozzák a kínzás, illetve embertelen vagy megalázó bánásmód alkalmazásához használható eszközök kereskedelmének ellenőrzését, valamint a kettős felhasználású technológiák és eszközök kereskedelmének ellenőrzését;

90.  hangsúlyozza, hogy egyes kiszolgáltatott csoportok – így az etnikai, nyelvi vagy vallási kisebbségek – tagjai fogvatartásuk során gyakrabban szenvednek el kínzást vagy megalázó bánásmódot, ezért fokozott figyelmet igényelnek;

91.  elítéli, hogy európai vállalkozások olyan termékeket és fegyvereket exportálnak, amelyek kínzás és egyéb büntetés, vagy kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód alkalmazására, köztük tüntetések leverésére használhatók; ezzel összefüggésben támogatja az 1236/2005/EK rendelet felülvizsgálatát;

92.  megismétli annak fontosságát, hogy hatékony exportellenőrzési mechanizmusokat vezessenek be a kivégzésre felhasználható bizonyos gyógyszerekre és a kínzásra felhasználható eszközökre; felszólítja a Bizottságot, hogy oly módon kezelje a rendeletben még meglévő joghézagokat, hogy olyan általános szabályt vezet be a végfelhasználásra, amely tiltja minden olyan szer kivitelét, amelyeket kínzásra vagy kivégzésre lehet felhasználni;

93.  felszólítja az Uniót és tagállamait, hogy mindent tegyenek meg annak érdekében, hogy az összes harmadik ország ratifikálja a minden egyénnek az erőszakos eltüntetéssel szembeni védelméről szóló, 2006. december 20-i nemzetközi egyezményt;

Emberi jogok az EU kereskedelmi megállapodásaiban és egyéb nemzetközi megállapodásokban

94.  felszólítja az Európai Uniót annak biztosítására, hogy a harmadik országokkal kötött kereskedelmi megállapodások segítsék elő a gazdasági és társadalmi fejlődésüket, és biztosítsák a természeti erőforrásaikkal, többek között a termőfölddel és a vízzel való helyes gazdálkodást; megismétli arra irányuló felhívását, hogy az EU harmadik országokkal kötött nemzetközi megállapodásaiba – köztük a kereskedelmi és beruházási megállapodásokba is – rendszerszinten építsenek be kötelező, végrehajtható és feltétel nélküli emberi jogi záradékokat, és kéri, hogy a kereskedelmi és beruházási megállapodásokról folyó tárgyalások korai szakaszában nagyobb mértékben konzultáljanak az Európai Parlamenttel, továbbá kéri az emberi jogi záradékok alkalmazásának hatékony nyomon követését, valamint a megállapodások emberi jogi szempontjairól szóló jelentés benyújtását a Parlament illetékes bizottságának;

95.  emlékeztet arra, hogy a kereskedelempolitika hozzájárul az Európai Unió általános céljainak teljesítéséhez, és hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 207. cikke szerint „a közös kereskedelempolitikát az Unió külső tevékenységének elvei és célkitűzései által meghatározott keretek között kell folytatni”; rámutat ezenfelül, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 3. cikke értelmében az Unió „hozzájárul a békéhez, a biztonsághoz, a Föld fenntartható fejlődéséhez, a népek közötti szolidaritáshoz és kölcsönös tisztelethez, a szabad és tisztességes kereskedelemhez, a szegénység felszámolásához és az emberi jogok, különösen pedig a gyermekek jogainak védelméhez, továbbá a nemzetközi jog szigorú betartásához és fejlesztéséhez, így különösen az Egyesült Nemzetek Alapokmányában foglalt alapelvek tiszteletben tartásához”.

96.  felhívja az Európai Bizottságot, hogy jövőbeni kereskedelmi stratégiája kidolgozásakor vegye figyelembe a kereskedelem és a nemzetközi megállapodások emberi jogok nemzetközi szintű előmozdításában betöltött fontos szerepét;

97.  hangsúlyozza, hogy az emberi jogok tiszteletben tartásához hozzájáruló többoldalú kereskedelmi keret biztosítása érdekében folytatni kell az Európai Unió, és elsősorban a Kereskedelmi Világszervezet és az ENSZ közötti többoldalú együttműködést és párbeszédet;

98.  rámutat, hogy az általános preferenciarendszer (GSP) előfeltétele a nemzetközi emberi jogi egyezményekben foglalt elvek tiszteletben tartása, és középpontjában a kedvezményezett országok munkával kapcsolatos normái állnak, illetve a kiegészítő vámpreferenciára vonatkozó különös szabályozást tartalmaz előmozdítandó az emberi jogokkal és a munkajoggal, a környezetvédelemmel és a felelősségteljes kormányzással kapcsolatos alapvető nemzetközi egyezmények ratifikálását és tényleges végrehajtását; emlékeztet arra, hogy e feltételek figyelmen kívül hagyása a kereskedelmi rendszer felfüggesztését vonhatja magával; felhívja a figyelmet a GSP+ rendszer kedvezményezett országai által kötött nemzetközi egyezmények végrehajtása rendszeresen nyomon követésének és értékelésének fontosságára;

99.  üdvözli, hogy 2014. január 1-jén hatályba lépett a felülvizsgált GSP-rendszer; emlékeztet arra, hogy az általános vámkedvezmény-rendszerben megtartották a GSP+-t, ami a GSP+ rendszerben részt venni kívánó kérelmező országoktól megköveteli, hogy az emberi jogokra és a munkavállalók jogaira vonatkozó nemzetközi egyezmények tiszteletben tartása terén teljes mértékben és teljes körűen működjenek együtt a nemzetközi szervezetekkel;

Az üzleti vállalkozások és az emberi jogok

100.  sajnálatosnak tartja, hogy még mindig nem létezik átfogó megközelítés annak nyomon követésére, hogy a vállalkozások világszinten hogyan tartják magukat az emberi jogokhoz, és hogy ez lehetővé teszi bizonyos államok és vállalatok számára e szabályok megkerülését; hangsúlyozza ezért, hogy a vállalkozások társadalmi felelősségére (CSR) vonatkozó szabályokat kell elfogadni; határozottan támogatja az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvek végrehajtását; különösen felhívja a Bizottságot, hogy vezessen be eredményes intézkedéseket, hogy működőképessé váljon a John Ruggie, az ENSZ-főtitkár üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségével foglalkozó különleges képviselője által előterjesztett, a jogok védelmére, tiszteletben tartására és a jogorvoslatra vonatkozó ENSZ-keret; emlékeztet annak fontosságára, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalás elveit népszerűsíteni kell, többek között az EU-n kívüli üzleti műveletek esetében is, és hogy ezek tiszteletben tartását a teljes ellátási láncon belül biztosítani kell, különösen az illegális fakereskedelem, a vadon élő állatok és növények jogellenes kereskedelme és a konfliktusövezetekből származó ásványok kereskedelme vonatkozásában; meggyőződése, hogy az európai vállalatoknak és azok leányvállalatainak és alvállalkozóinak kulcsfontosságú szerepet kell játszaniuk az üzleti magatartásra és az emberi jogokra vonatkozó nemzetközi normák előmozdításában és terjesztésében a világon mindenütt;

101.  kéri, hogy a Bizottság és az EKSZ világszerte ösztönözze az uniós küldöttségeket az uniós vállalkozásokkal való kapcsolatfelvételre, valamint arra, hogy előmozdítsák az emberi jogok tiszteletben tartását, és biztosítsák, hogy az üzleti vállalkozások és emberi jogok kérdését felvegyék a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze (EIDHR) helyi pályázati felhívásainak kiemelt témái közé; kéri a tagállamokat annak biztosítására, hogy a nemzeti joguk hatálya alá tartozó vállalkozások székhelyüknek harmadik országokba való áthelyezéskor, illetve tevékenységük ottani végzésekor ne hagyják figyelmen kívül az alkalmazandó emberi jogok, szociális, egészségügyi és környezetvédelmi normák tiszteletben tartását;

102.  felhívja a figyelmet a vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó, 2011–2014 közötti uniós stratégiára, amelyben az EU felkéri a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki nemzeti tervet az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-alapelvek végrehajtására; megismétli a Bizottsághoz intézett felhívását, hogy tegyen rendszeresen jelentést az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-alapelvek uniós tagállamok általi végrehajtásáról, beleértve nemzeti cselekvési terveiket is; sajnálatosnak tekinti, hogy a Bizottság nem tett előrelépést az Európai Parlament azon felkérését illetően, hogy tegyen javaslatot olyan jogszabályra, amely megköveteli az uniós vállalatoktól annak biztosítását, hogy ügyleteik ne támogassák konfliktusok kiváltóit vagy súlyos emberi jogi jogsértések elkövetőit;

103.  újra megerősíti, hogy az európai vállalkozásoknak megfelelő gondossággal kell eljárniuk annak biztosítása érdekében, hogy tevékenységük – bárhol is végzik azt – tiszteletben tartsa az emberi jogokat; hangsúlyozza az európai pénzügyi intézmények által támogatott projektek emberi jogi hatásáról, társadalmi és környezeti vonatkozásairól való ésszerű beszámolás fontosságát; ragaszkodik ahhoz, hogy ezeknek az intézményeknek biztosítaniuk kell, hogy tevékenységeik megfeleljenek az EUSZ 21. cikkének, amely többek között tartalmazza az emberi jogok tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettséget;

104.  megállapítja, hogy a vállalkozásoknak ezt kihívás helyett új üzleti lehetőségek teremtésére kínálkozó alkalomnak kell tekinteniük azokban a régiókban, amelyek a leginkább rászorulnak a fenntartható és felelős beruházásokra, illetve olyan eszköznek, amely hozzájárul az emberi jogok tiszteletben tartásához a fejlődő országokban;

105.  felhívja a Bizottságot és a Tanácsot annak biztosítására, hogy a tagállamokban letelepedett, harmadik országok állampolgárai vagy harmadik országok tulajdonában álló vállalatok ne támogassák konfliktusok vagy súlyos emberi jogi jogsértések elkövetőit, ideértve a rabszolgaság olyan modern formáit is, mint az emberkereskedelem és az emberek irtózatos körülmények közötti foglalkoztatása;

106.  felhívja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy indítson el határozott kezdeményezéseket annak érdekében, hogy javítsa az EU-n kívüli üzleti műveletekhez kapcsolódó emberi jogi jogsértések áldozatainak az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférését; ugyancsak kitart amellett, hogy tényleges jogorvoslatot kell bevezetni az emberi jogok megsértésében bűnös vállalatok szankcionálására, és jogorvoslatot kell biztosítani az ilyen jogsértések áldozatai számára;

107.  felhívja az EU-t, hogy vegyen részt az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó, jogilag kötelező erejű nemzetközi okmányról kialakuló vitában;

108.  emlékeztet a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) okmányaiban rögzített négy alapvető és egyetemes munkaügyi normára, nevezetesen az egyesülési szabadságra és a kollektív tárgyalásokhoz való jogra, a kényszermunka, a kizsákmányolás és a rabszolgaság minden formájának felszámolására, a gyermekmunka eltörlésére és a foglalkoztatás terén a megkülönböztetés megszüntetésére;

109.  rámutat különösen arra, hogy sürgető szükség van az egyesülési szabadság tiszteletben tartása és az ezen a területen alkalmazott elnyomás minden formája – többek között a szakszervezeti aktivisták meggyilkolása – elleni küzdelemre;

110.  mély aggodalommal veszi tudomásul, hogy az ILO szerint világszerte körülbelül 21 millió férfi, nő és gyermek él a rabszolgaság valamilyen formájában; kiemeli, hogy az emberi jogokat átfogó és oszthatatlan módon kell kezelni a polgári és politikai jogok, valamint a gazdasági, szociális, kulturális és környezeti jogok hangsúlyozásával, erőteljes és feltétlen kötelezettséget vállalva betartásukra, mivel e jogok nélkül nem létezhet fejlesztés; hangsúlyozza, hogy a szegénység kiváltó okait kell kezelni; kiemeli, hogy tiszteletben kell tartani a nemzetközi munkaügyi előírásokat az ILO méltányos munka programjának betartásával összhangban; véleménye szerint a szociális kérdéseknek központibb helyet kellene kapniuk az EU külkapcsolataiban; ezzel összefüggésben sajnálatosnak tartja, hogy az EU nem rendelkezik a valamennyi külső kereskedelmi megállapodásba beillesztendő, egységes megfogalmazású „szociális záradékkal”; sürgeti az EU-t, hogy ennek megfelelően minden külső kereskedelmi megállapodásába foglaljon bele egy, a fejlesztésről szóló fejezetet és egy olyan szociális záradékot, amely tükrözi az ILO legfontosabb munkaügyi előírásait;

111.  megállapítja, hogy a világszerte romló biztonsági helyzet és a 2008-as összeomlás óta súlyosbodó pénzügyi válság a világ legszegényebb országaiban a gyermekmunka igénybevételének fokozódásához vezetett, valamint jogi és hírnévvel kapcsolatos következményeket vonhat maga után azon vállalkozások esetében, amelyek a fejlődő világból szereznek be árukat; sürgeti a főképviselőt/alelnököt és az EKSZ-t, hogy továbbra is mozdítsák elő a gyermekmunka felszámolására irányuló nemzetközi programot, különösen a fejlődő országokban, ahol a család jövedelmének kiegészítése érdekében sajnálatosan nagy számú gyermeket állítanak munkába;

Az Unió fellépése az online és offline szólásszabadság biztosítása és a megfigyelési technológiák emberi jogo kra gyakorolt hatásának korlátozása érdekében

112.  elismeri, hogy az információs és kommunikációs technológiák gyors fejlődése világszerte átalakította a szólásszabadság gyakorlása és az információkhoz való hozzáférés környezetét, nyilvánvaló előnyöket és komoly aggályokat is felvetve; ebben az összefüggésben üdvözli, hogy a Tanács 2014 májusában külön iránymutatásokat fogadott el az online és offline szólásszabadságról;

113.  újfent megismétli, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága, a média szabadsága és függetlensége, valamint a pluralizmus a fenntartható demokrácia lényegi elemei, amelyek maximalizálják a civil társadalom bevonását és lehetővé teszik az állampolgárok számára érdekeik érvényesítését, ennélfogva pedig elengedhetetlenek a közéletben az átláthatóság és elszámoltathatóság biztosításához;

114.  felszólít a fokozott támogatásra a média szabadságának előmozdítása, a független újságírók és bloggerek védelme, a digitális megosztottság csökkentése és az információhoz és kommunikációhoz való, korlátlan hozzáférés, valamint az internethez való cenzúrázatlan hozzáférés (digitális szabadság) elősegítése terén;

115.  felhívja az EU-t és tagállamait, hogy kísérjék szorosabban figyelemmel, és egyértelműen és gyorsan ítéljék el a szólásszabadság minden korlátozását, beleértve a rágalmazásra vonatkozó és egyéb korlátozó jellegű büntetőjogi intézkedések agresszív alkalmazását, az újságíróként vagy a médiához kapcsolódó egyéb szakmák gyakorlójaként való regisztráció korlátozó kritériumait vagy nagy terhet jelentő eljárásait, valamint hozzanak létre médiaügynökséget, továbbá tegyenek határozott kezdeményezéseket a közérdekű információkhoz való jobb hozzáférés támogatására;

116.  elítéli a digitális kommunikáció valamennyi korlátozását, beleértve a weboldalak beszüntetését és a személyes fiókok blokkolását is, ha az a civil társadalom, a polgár szabadságjogok aktivistái és a szabad média ellen irányul;

117.  aggodalmának ad hangot a megfigyelési, cenzorálási és szűrési technológiák terjesztése és terjedése miatt, amelyek egyre növekvő fenyegetést jelentenek az emberi jogokkal és demokráciával foglalkozó aktivisták számára az autokratikus országokban, a demokratikus országokban pedig aggasztó kérdéseket vetnek fel a magánélethez való joggal kapcsolatban, még akkor is, ha legitim célokra, például a terrorelhárítás, állambiztonság vagy a bűnüldözés céljára használják fel azokat;

118.  elismeri, hogy az emberi jogi jogsértésekre és az európai digitális infrastruktúra elleni támadásra felhasználható adatfeltörési és megfigyelési technológiák fontos gyártói Európában vannak; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül az európai export-ellenőrzési rendszereket annak megakadályozása érdekében, hogy a veszélyes technológia rossz kezekbe kerüljön;

119.  üdvözli, hogy a Bizottság 2013 júniusában közzétette az üzleti és emberi jogokra vonatkozó irányadó ENSZ-alapelvek végrehajtásáról szóló ikt (információs és kommunikációs technológiák) ágazati útmutatót; továbbra is aggasztja azonban az olyan termékek és szolgáltatások forgalmazása, amelyek célja az internet-hozzáférés megtagadása vagy az internetes adatforgalom és a mobilkommunikáció tömeges megfigyelésének vagy nyomon követésének lehetővé tétele, a keresési eredmények szűrése, illetve a magánbeszélgetésekbe való behatolás; felhívja a figyelmet „Az exportellenőrzési politikák felülvizsgálata: a biztonság és versenyképesség biztosítása változó világunkban” című, 2014. április 24-i bizottsági közleményre (COM(2014)0244), amely többek között elismeri az egyes információs és kommunikációs technológiák (ikt) exportja tekintetében felmerülő emberi jogi problémákat; ezért felkéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, hogyan javítható a helyzet aktualizált export-ellenőrzési iránymutatások esetleges elfogadása érdekében;

120.  felhívja a Bizottságot, hogy folytassa a digitális biztonsági technológiák kifejlesztésével és terjesztésével kapcsolatos kezdeményezések támogatását annak érdekében, hogy biztonságos adatgyűjtési, titkosítási és adattárolási mechanizmusokat nyújtson az emberi jogi jogvédők számára, hogy el tudják kerülni az elnyomó kormányok általi megfigyelést;

A civil társadalom és a gyülekezési és egyesülési szabadság számára nyújtott uniós támogatás

121.  súlyos aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a világ számos országában szűkülnek a törvényes civil társadalmi fellépés keretei; úgy véli, hogy a szabad civil társadalom az emberi jogok és a demokratikus értékek védelmezésének és támogatásának egyik alapköve valamennyi társadalomban; e tekintetben üdvözöl minden olyan uniós programot, amelynek célja a harmadik országbeli fiatal szakemberek képzése és a hallgatói csereprogramok egyszerűsítése a harmadik országok állampolgárai számára, mivel ezek ösztönzik a fiatalok aktív részvételét a demokráciaépítésben, és ténylegesen hozzájárulnak a civil társadalom fejlődéséhez;

122.  felhívja az EU-t és tagállamait, hogy kísérjék szorosabban figyelemmel, és egyértelműen és gyorsan ítéljék el a gyülekezés és egyesülés szabadságának minden korlátozását, beleértve a civil társadalmi szervezetek betiltását, a rágalmazásra vonatkozó és egyéb korlátozó jellegű büntetőjogi intézkedések agresszív alkalmazását, a túlzott regisztrációs és jelentéstételi követelményeket, a külföldi finanszírozást túlzottan korlátozó szabályokat, illetve azt is, hogy megtiltják a nem kormányzati szervezeteknek, hogy politikai tevékenységekben vegyenek részt, illetve kapcsolatot ápoljanak külföldiekkel;

123.  felhívja az EU-t és tagállamait, hogy a politikai párbeszéd minden szintjén – a legmagasabb szinten is – vessék fel a gyülekezési és egyesülési jog megsértésének eseteit, amennyiben a párbeszéd más formái, például az emberi jogi párbeszéd nem járt helyi szinten konkrét javulással; sürgeti az EU-t és a tagállamait, hogy használják fel ezeket a párbeszédeket az aggodalomra okot adó egyedi ügyek felvetésére, különös tekintettel mindazon esetekre, melyekben csak a békés gyülekezéshez és egyesüléshez való joguk gyakorlása miatt börtönöztek be embereket;

124.  szorgalmazza, hogy az uniós küldöttségek és a tagállamok nagykövetségeinek képviselői kövessék nyomon az emberi jogi jogvédők és mindazok bírósági eljárásait, akiket csak azért tartanak fogva, mert gyakorolták a békés gyülekezéshez és egyesüléshez való jogukat, és adott esetben nyilvánosan ítéljék el a tisztességes eljáráshoz való jog megsértését;

125.  felhívja az EU-t, hogy a gyülekezés és egyesülés szabadságának tiszteletben tartását és előmozdítását tegye az emberi jogokra és demokráciára vonatkozó jövőbeli uniós cselekvési terv fő prioritásává, és e tekintetben határozzon meg konkrét fellépéseket, mivel a gyülekezés és egyesülés szabadsága a demokrácia és a nyitott társadalom alapvető eleme;

126.  megismétli arra vonatkozóan adott jóváhagyását, hogy a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze forrásainak többségét fordítsák világszerte az emberi jogi jogvédők és a civil társadalmi fellépések támogatására, és támogatja a jogvédő alapok kialakítását, hogy segítséget nyújtsanak a büntetőeljárás alá vont újságírók és aktivisták számára, hogy jogi képviselethez jussanak, és tisztességes eljárásban részesüljenek;

127.  hangsúlyozza a nemzeti emberi jogi intézmények fontosságát az emberi jogok nyomon követésében és a tudatosításban, valamint a jogsértések áldozatai számára a jogorvoslat biztosításában; felhívja az Uniót, hogy a Párizsi Elvekkel összhangban dolgozzon ki szakpolitikákat a nemzeti emberi jogi intézmények támogatására, és tegye ezt prioritássá a külső segítségnyújtásban, különösen az Európai Szomszédsági Támogatási Eszköz keretében;

A gondolat-, a lelkiismereti és a vallásszabadság, valamint a meggyőződés szabadsága

128.  elítéli a világnézeten, valláson vagy meggyőződésen alapuló erőszak és megkülönböztetés minden formáját az EUSZ 10. cikkében előírtak szerint; súlyos aggodalmának ad hangot amiatt, hogy világszerte folyamatosan érkeznek a hírek a –többek között közel-keleti – vallási kisebbségekkel szembeni erőszakról és megkülönböztetésről; hangsúlyozza, hogy a gondolat, a lelkiismeret, a vallás vagy a meggyőződés szabadsága alapvető emberi jog, amely kölcsönösen összefügg más emberi jogokkal és alapvető szabadságokkal, és egyaránt jelenti a hithez és a hit elutasításához való jogot, valamint bármely vallás vagy meggyőződés kifejezésre juttatásához vagy ki nem fejezéséhez való jogot, valamint a választott meggyőződés elfogadásához, megváltoztatásához és feladásához, vagy az ahhoz való visszatéréshez való jogot, ahogy azt az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 18. cikke rögzíti;

129.  felhívja az Európai Uniót és tagállamait annak biztosítására, hogy a vallási kisebbségeket tartsák tiszteletben világszerte, különösen a Közel-Keleten, ahol az ISIS és más terrorista csoportok üldözik a keresztényeket, többek között a katolikusokat, az apostoli vallást követő örményeket, a kopt keresztényeket és a jeziditákat, valamint a muszlim kisebbségeket;

130.  határozottan elítéli a keresztények ellen világszerte számos országban elkövetett erőszakot, és szolidaritását fejezi ki az áldozatok családja felé; mély aggodalmának ad hangot a keresztény közösségekkel szembeni elnyomás, megkülönböztetés, intolerancia és erőszakos támadások előfordulása miatt, különösen Afrikában, Ázsiában és a Közel-Keleten; felhívja továbbá a kormányokat, hogy az összes felelőst állítsák bíróság elé; mélyen aggasztja a keresztények jelenlegi helyzete Észak-Koreában, Szomáliában, Szíriában, Irakban, Afganisztánban, Szaúd-Arábiában, Pakisztánban, Üzbegisztánban, Jemenben, Nigériában és számos más országban, ahol a keresztények félelemben élnek amiatt, hogy megölik, megkínozzák, megerőszakolják és elrabolják őket, és végig kell nézniük templomaik megrongálását és lerombolását,

131.  mély aggodalmának ad hangot a muzulmán rohingják kisebbségéhez tartozó személyek burmai/mianmari helyzete miatt, akiktől megtagadják a burmai állampolgárságot, és módszeres emberi jogi jogsértésekkel és üldöztetéssel szembesülnek; emlékeztet 2013. június 13-i, a muzulmán rohingják helyzetről szóló állásfoglalására(24);

132.  üdvözli, hogy a 2013-as beszámolási évben elfogadták a vallásszabadság vagy a meggyőződés szabadsága előmozdítására és védelmére vonatkozó uniós iránymutatásokat, és felhívja az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy fordítsanak különös figyelmet ezen iránymutatások végrehajtására mind a nemzetközi és regionális fórumokon, mind pedig a harmadik országokhoz fűződő kétoldalú kapcsolatokban, különös figyelmet fordítva az aposztaták kiszolgáltatott helyzetére; üdvözli az EU új főképviselőjének nyilatkozatát, miszerint a vallásszabadság vagy a meggyőződés szabadsága egyike az emberi jogi prioritásoknak; ösztönzi az alelnököt/főképviselőt és az EKSZ-t, hogy kezdeményezzen állandó párbeszédet a nem kormányzati szervezetekkel, a vallási vagy világnézeti csoportokkal és a vallási vezetőkkel;

133.  üdvözli, hogy az EU a nemzetközi és regionális fórumokon, köztük az ENSZ-ben, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetben (EBESZ), az Európa Tanácsban és más regionális mechanizmusokban kötelezettséget vállalt a vallásszabadsághoz és a meggyőződés szabadságához való jog előmozdítására; ösztönzi az EU-t, hogy továbbra is terjessze elő a vallás és meggyőződés szabadságáról szóló éves állásfoglalását az ENSZ Közgyűlésén, és támogassa a lelkiismereti és vallásszabadság ügyével foglalkozó különleges ENSZ-előadó megbízatását;

A nők és lányok jogai

134.  üdvözli, hogy az EU támogatja a nemi kérdésekben elfogadott ENSZ-határozatokat, nevezetesen a nők és lányok elleni erőszak felszámolásáról szóló határozatot, a nők elleni megkülönböztetésről szóló határozatot, a véleménynyilvánítás szabadsága által a nők társadalmi szerepvállalásának növelésében betöltött szerepről szóló határozatot, valamint az ENSZ korai és kényszerházasságról és a női nemi szervek megcsonkításáról kiadott nyilatkozatait;

135.  felhívja az EU-t, hogy aktívan vegyen részt az ENSZ Nők Helyzetével Foglalkozó Bizottságának 59. ülésszakán, és folytassa a küzdelmet minden olyan kísérlettel szemben, amely arra irányul, hogy aláássa az ENSZ Pekingi Cselekvési Platformját többek között az oktatáshoz és egészségügyhöz való hozzáférés mint alapvető emberi jog, valamint a szexuális és reproduktív jogok tekintetében;

136.  sajnálatosnak tartja, hogy a nők és lányok teste, különösen szexuális és reproduktív egészségüket és jogaikat tekintve a mai napig ideológiai csatározások tárgyát képezik, és felszólítja az EU-t és a tagállamokat, hogy ismerjék el a nők és lányok testi épséghez és önálló döntéshozatalhoz való elidegeníthetetlen jogát többek között az önkéntes családtervezéshez való hozzáférés, a biztonságos és törvényes abortusz joga, továbbá azon jog vonatkozásában, hogy ne váljanak erőszak, köztük a női nemi szervek csonkítása, gyermek-, korai és kényszerházasság, illetve házasságon belüli nemi erőszak áldozataivá;

137.  ismételten elítéli a nők és lányok elleni erőszak és bántalmazás minden formáját, különösen a nemi erőszak háborús fegyverként történő alkalmazását és a családon belüli erőszakot; ennek megfelelően felhívja az Európa Tanács tagállamait, hogy írják alá és ratifikálják a nők elleni erőszak és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló isztambuli egyezményt; felhívja az EU-t, hogy tegyen lépéseket az egyezményhez való csatlakozás érdekében, hogy biztosítsa a koherenciát az EU nők és lányok elleni erőszakkal kapcsolatos belső és külső fellépései között;

138.  mélyen aggasztja, hogy a kormányok szemet hunynak a nőkkel szembeni nemi erőszak embertelen esetei felett egy olyan korban, amikor világszinten minden harmadik nő valamikor élete során erőszak áldozatává válik; sürgeti az EKSZ-t, hogy fokozza a nemi erőszakkal és a szexuális erőszakkal szembeni küzdelem bevált gyakorlatainak megosztását a harmadik országokban annak érdekében, hogy ezt a problémát a gyökerénél kezeljék;

139.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a hatóságok dolgozzanak ki férfiaknak – és különösen a fiatal generációknak – szóló tájékoztató kampányokat a nemi alapú erőszak valamennyi fajtájának megelőzésére és fokozatos felszámolására; kiemeli, hogy biztosítani kell, hogy az egészségügyi dolgozók, a rendőrök, az ügyészek és a bírák megfelelő képzést kapjanak az erőszak áldozatainak ellátásához és támogatásához mind az EU-ban, mind harmadik országokban;

140.  hangsúlyozza, hogy a nemi alapú erőszak – beleértve a szokásjogból vagy hagyományokból fakadó ártó szándékú gyakorlatokat is – az alapvető jogok – különösen az emberi méltósághoz, az élethez és a személyi sérthetetlenséghez való jog – megsértését jelenti;

141.  rámutat arra, hogy a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló Isztambuli Egyezmény fontos és jogilag kötelező nemzetközi eszköz, ezért ha egyre több ország csatlakozik hozzá, jelentősen hozzá fog járulni az áldozatok védelmére és helyzetének megerősítésére, valamint az e területen folytatott nemzetközi együttműködés előmozdítására irányuló integrált politika kialakításához;

142.  felszólítja a Tanácsot, hogy a „nemek szerint szelektált” abortusz kérdését vegye fel a nők és lányok elleni erőszakra vonatkozó uniós iránymutatásokba; ösztönzi a Bizottságot és a Tanácsot, hogy dolgozzanak ki erre a jelenségre vonatkozó adatgyűjtési módszereket és indikátorokat, és bátorítja az EKSZ-t, hogy ezt a kérdést vegye fel az emberi jogi országstratégiák kidolgozásába és végrehajtásába;

143.  hangsúlyozza a tájékoztató és a figyelemfelkeltő kampányok lebonyolításának jelentőségét azon közösségekben, ahol általános gyakorlat a női nemi szervek megcsonkítása, a fiatal lányokkal való szexuális visszaélés, a korai és a kényszerházasságok, a nők ellen elkövetett gyilkosságok és az emberi jogok más nemi alapú megsértése, továbbá hangsúlyozza azon emberi jogi jogvédők ilyen kampányok előkészítésébe és végrehajtásába való bevonásának fontosságát, akik már küzdenek e gyakorlatok felszámolásáért; emlékeztet arra, hogy a gyermekházasságok, a korai és kényszerházasságok és a törvényes minimális házasságkötési korhatár alkalmazásának mellőzése, amellett, hogy a gyermekek jogainak megsértését képezik, ténylegesen gátolják a nők önrendelkezésének kialakulását;

144.  határozottan elítéli a nőkkel és lányokkal szembeni nemi erőszak mint háborús taktika alkalmazását, többek között a tömeges nemi erőszakot, a szexuális rabszolgaságot, a kényszerprostitúciót, a nemi alapú üldöztetést (ideértve a női nemi szervek megcsonkítását), az emberkereskedelmet, a szexturizmust, a korai és a kényszerházasságot, a becsületbeli alapon elkövetett gyilkosságokat és a szexuális erőszak minden más, hasonlóan súlyos formáját; ezzel összefüggésben továbbra is súlyosan aggasztja a például az afrikai Nagy-tavak térségben és Szíriában kialakult helyzet; támogatja a UN Women, az ENSZ-nek a nők elleni erőszakkal, annak okaival és következményeivel foglalkozó különleges előadója, valamint az ENSZ-nek a konfliktusok során előforduló szexuális erőszakkal foglalkozó különleges képviselője munkáját; üdvözli, hogy 2014-ben a Szaharov-díjat Dr. Denis Mukwege számára ítélték oda az olyan lányok és nők védelmében végzett egyedülálló küzdelméért, akik fegyveres konfliktusokban szexuális erőszak áldozatává váltak;

145.  felhívja a figyelmet arra, hogy a szexuális jellegű bűncselekmények és a nemi erőszak bűncselekményei a Római Statútumban háborús bűncselekménynek, az emberiesség elleni bűncselekménynek, illetve a népirtás vagy a kínzás bűntettét kimerítő cselekményeknek minősülnek; üdvözli ezzel összefüggésben az ENSZ Biztonsági Tanácsa 2106. számú, a konfliktusok során elkövetett nemi erőszakról szóló, 2013. június 24-én elfogadott határozatát, amely leszögezi, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság kulcsfontosságú szerepet játszik a nemi erőszak és más, szexuális jellegű bűncselekmények elkövetőinek büntetlensége ellen vívott küzdelemben; felhívja az EU-t, hogy maradéktalanul támogassa ezen elvek érvényesítését;

146.  emlékeztet az EU azon kötelezettségvállalására, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának mérföldkőnek számító, a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló 1325. és 1820. számú határozatával összhangban átvilágítja a a közös biztonság- és védelempolitikai missziók emberi jogi és a nemi szempontú vonatkozásait; e tekintetben megismétli az EU-hoz és tagállamaihoz intézett felhívását, hogy a fenntartható megbékélés kialakításának folyamata során támogassa a nők békefolyamatban való rendszerszintű részvételét mint alapvető elemet, és ismerje el, hogy a kofliktusmegelőzésben, a békefenntartó műveletekben, a humanitárius segítségnyújtásban és a konfliktus utáni újjáépítésben, valamint a demokratikus átalakulás folyamatában általánosan érvényesíteni kell a nemi szempontokat;

147.  úgy véli, hogy a nők politikai döntéshozatalban való alulreprezentáltsága az alapvető jogok és a demokrácia kérdése, olyan értékeké, amelyek megmutatják, képesek-e a kormányok teljesen elkötelezni magukat a demokráciaépítés és annak fenntartásának folyamata mellett; üdvözli a jogszabály által előírt egyenlőségi rendszereket és nemi kvótákat, és felszólít az ehhez szükséges jogalkotási folyamat mielőbbi kidolgozására;

148.  arra kéri az EU-t és tagállamait, hogy támogassák a nők átfogó részvételét a politikai és gazdasági döntéshozatalban, különösen a békeépítés, a demokratikus átmenet és a konfliktusrendezés folyamataiban; ösztönzi a tagállamokat, a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy a fejlődő országokban kiemelten kezeljék a nők gazdasági és politikai emancipációját, segítve a vállalkozásokban, valamint a regionális projektekben és helyi fejlesztési projektek végrehajtásában való részvételüket;

149.  hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a nők számára Európában és a világ többi részén, hogy a férfiakhoz hasonlóan minden ideológiai, politikai és vallási kötöttségtől mentesen gyakorolhassák az egyéni szabad választáshoz fűződő jogot;

Az emberi jogok és a korrupció

150.  emlékeztet arra, hogy a korrupció az emberi jogok megsértésének egy formája, és hogy az Európai Unió hatáskört kért az ENSZ Korrupció elleni Egyezményének (UNCAC) aláírása tekintetében;

151.  sajnálatosnak tartja, hogy eddig nem követte cselekvés a Parlament alelnökhöz/főképviselőhöz intézett felkérését, hogy terjessze elő a korrupció elleni uniós cselekvési tervet az UNCAC ajánlásainak hatékony nyomon követése érdekében, beleértve a részes államok azon kötelezettségét is, hogy tegyék közzé és terjesszék a korrupcióval kapcsolatos információkat, alakítsák ki a jogsértések bejelentésének csatornáit, és hozzanak létre megfelelő jogi keretet a tanúk védelme és a civil társadalom e területen folytatott tevékenységei számára;

152.  sürgeti, hogy az Europol alakítson ki harmadik országokkal a korrupció és a szervezett bűnözés elleni hatékonyabb küzdelem érdekében még több stratégiai és operatív partnerséget;

153.  felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki innovatív pénzügyi mechanizmusokat a költségvetési reformok végrehajtásához, és erősítse a korrupció, az illegális pénzmozgások és az adóelkerülés elleni küzdelmet; ebben az összefüggésben arra bátorít, hogy mérlegeljék a köz- és magánszféra közötti partnerségek igénybevételét, a támogatások és kölcsönök vegyítését és a fejlődő országok segítését a hazai erőforrások jobb mobilizálásában; megjegyzi, hogy már történt kezdeményezés a pénzügyi tranzakciókat terhelő nemzetközi adó kivetésére, amely további finanszírozási forrásként működhetne a fejlesztés tekintetében, és emlékezteti a tagállamokat, hogy már megállapodtak a pénzügyi tranzakciós adó belföldi bevezetéséről, és elkötelezték magukat amellett, hogy az ebből befolyó források egy részét globális közjavak, köztük a fejlesztés finanszírozására különítik el;

154.  megállapítja, hogy azokban a harmadik országokban, amelyekben gyenge a kormányzás és amelyekbe nagy mennyiségű segély áramlik be, egyben nagyobb a korrupció aránya is, ami azzal a következménnyel jár, hogy a fejlesztési támogatás szándékolt célja eltérül és gyengül az emberi jogok fejlődése; felhívja az EKSZ-t, hogy annak érdekében, hogy a harmadik országokban előmozdítsa az emberi jogokat, támogasson olyan fejlesztési programokat, amelyeknél a humanitárius segély és az átláthatóság kéz a kézben járnak;

155.  megismétli az EU-hoz és tagállamaihoz intézett felhívását, hogy támogassák egy különleges ENSZ-előadó kinevezését, aki a pénzügyi bűncselekményekkel, a korrupcióval és az emberi jogokkal foglalkozna;

Emberkereskedelem

156.  elítéli az emberkereskedelem illegális üzleti tevékenységét, a szervek eltávolítása céljából folytatott emberkereskedelmet, valamint minden olyan kizsákmányoló üzleti tevékenységet, amely a testi épséghez való jog megsértésével és erőszak alkalmazásával jár; hangsúlyozza, hogy küzdeni kell az emberkereskedelem ellen, amelynek áldozatai többnyire szexuális célból kizsákmányolt nők;

157.  felhívja az EU-t, hogy mind a belső, mind pedig a külső szakpolitikáiban kezelje prioritásként az emberkereskedelem elleni küzdelmet, külön figyelmet fordítva az áldozatok védelmére; felszólít az uniós erőfeszítések fokozására és rendszeres felülvizsgálatára; hangsúlyozza, hogy fokozott együttműködésre van szükség a harmadik országokkal a jó gyakorlatok cseréje és a nemzetközi emberkereskedő hálózatok felszámolása érdekében, amely hálózatok az internetet is használják új áldozatok felkutatására; megismétli, hogy minden uniós tagállamnak végre kell hajtania a 2011/36/EU irányelvet és az emberkereskedelem felszámolására irányuló 2012–2016-os uniós stratégiát;

Kasztalapú megkülönböztetés

158.  elítéli a kaszthierarchiák és a kasztok szerinti megkülönböztetés elszenvedőivel szemben elkövetett, folytatódó emberi jogi jogsértéseket, köztük az egyenlőség, valamint az igazságszolgáltatáshoz és a munkaerőpiachoz való hozzáférés megtagadását, a továbbra is érvényesülő szegregációt és az alapvető emberi jogok és a fejlődés elérésének kasztrendszeralapú akadályozását; felhívja az EU-t, hogy fogadjon el szakpolitikát a kasztalapú megkülönböztetés megszüntetésére irányuló közvetlen fellépésre, és az emberi jogokra és demokráciára vonatkozó új uniós cselekvési tervébe vegyen fel a kasztalapú megkülönböztetésre vonatkozó politikai célkitűzéseket;

Az LMBTI-személyek jogai

159.  sajnálatosnak tartja, hogy 78 országban a homoszexualitás még mindig büntetendő, és ebből tíz országban – Szaúd-Arábiában, Nigériában, Mauritániában, Szudánban, Sierra Leonéban, Jemenben, Afganisztánban, Iránban, a Maldív-szigeteken és Bruneiben – halálbüntetéssel sújtják, valamint 20 országban továbbra is büntetendő a transzneműség; határozottan elítéli, hogy utóbbi időben nő a diszkrimináló törvények száma, és úgy véli, hogy az emberek ellen szexuális orientációjuk és nemi identitásuk alapján folytatott erőszakos gyakorlatok és az ellenük elkövetett erőszakos cselekmények nem maradhatnak büntetlenül; ösztönzi a nigériai, ugandai, malawi, indiai és oroszországi helyzet szoros figyelemmel kísérését, mivel ezen országokban az új törvények vagy a legutóbbi jogi fejlemények súlyosan fenyegetik a szexuális kisebbségek szabadságát; ismételten kifejezésre juttatja, hogy támogatja az ENSZ emberi jogi főbiztosának folyamatos munkáját, amelynek célja a hátrány osan megkülönböztető jogszabályok és gyakorlatok elleni küzdelem, valamint támogatja azt a munkát, amelyet az ENSZ általánosabb értelemben e téren végez;

160.  támogatja azt az elképzelést, hogy az EKSZ ezen a területen állítson fel prioritásokat intézkedései között, és helyezzen különös hangsúlyt azokra a helyzetekre, ahol halálbüntetés fenyeget, és/vagy kínzást és megalázó bánásmódot alkalmaznak az LMBTI-személyekkel szemben, a halálbüntetésre vonatkozó uniós iránymutatásokkal és a kínzásra és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetésekről vagy bánásmódokról szóló uniós iránymutatásokkal összhangban elítélve ezeket a gyakorlatokat;

161.  üdvözli, hogy 2013-ban uniós iránymutatásokat fogadtak el a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és interszexuális (LMBTI) személyek emberi jogai maradéktalan érvényesítésének előmozdítására és védelmére vonatkozóan; felhívja az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy vessék fel az LMBTI-jogok kérdését a harmadik országokkal folytatott politikai és emberi jogi párbeszédekben és a multilaterális fórumokon; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a Bizottság és az EKSZ továbbra is felvesse az LMBTI-jogok kérdését a politikai és emberi jogi párbeszédekben, és a demokrácia és az emberi jogok európai eszközét felhasználja az LMBTI-jogokat védelmező szervezetek támogatására, eszközt adva számukra a homofób és transzfób törvények és az LMBTI-személyekkel szembeni megkülönböztetés megtámadásához, tudatosítva a nyilvánosság körében az eltérő szexuális irányultságú és nemi identitású személyek által elszenvedett megkülönböztetést és erőszakot, és biztosítva a sürgősségi segítségnyújtást a támogatásra szoruló személyek számára (a pszichoszociális és orvosi segítségtől kezdve a közvetítésig és az újrabeilleszkedési támogatásig);

162.  tudomásul veszi, hogy a világon egyre több országban – jelenleg tizenhét országban – legalizálták az azonos neműek közötti házasságot és polgári élettársi kapcsolatot; bátorítja az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy továbbra is járuljanak hozzá az azonos neműek közötti házasság és polgári élettársi kapcsolat elismeréséről – mint politikai, szociális, valamint emberi és polgárjogi kérdésről – folyó gondolkodáshoz;

163.  felhívja az Európai Bizottságot és az Egészségügyi Világszervezetet, hogy a nemi identitással kapcsolatos zavarokat vegye le a mentális és viselkedési rendellenességek listájáról; felhívja a Bizottságot arra irányuló erőfeszítéseinek fokozására, hogy véget vessen a transznemű identitás kórossá minősítésének; arra bátorítja az államokat, hogy biztosítsanak gyors, hozzáférhető és átlátható, az önrendelkezéshez való jogot tiszteletben tartó eljárásokat a nemek elismerésére;

164.  üdvözli, hogy nő azon követelmény törvénytelenné nyilvánításának politikai támogatottsága, amely szerint a nem jogi elismeréséhez sterilizálás szükséges, ahogy azt az ENSZ kínzás elleni küzdelemmel foglalkozó különleges előadója megfogalmazta, és támogatja azt a nézetet, hogy az ilyen követelményeket a testi épséghez való jog, valamint a szexuális és reproduktív egészség és jogok megsértéseként kell kezelni és büntetőeljárás alá vonni;

165.  üdvözli, hogy 2013 októberében megsemmisítették azt a moldovai törvényt, amely megtiltotta a „házasságtól vagy családtól eltérő minden egyéb kapcsolat hirdetését”, és felszólítja a régió más országait is a moldovai példa követésére;

A nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogai

166.  hangsúlyozza, hogy a nemzeti kisebbségek sajátos szükségletekkel rendelkeznek, és hogy elő kell mozdítani a nemzeti kisebbséghez tartozó személyek és a többséghez tartozók közötti teljes és tényleges egyenlőséget a gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális élet valamennyi területén;

A fogyatékossággal élő személyek jogai

167.  üdvözli a fogyatékossággal élők jogairól szóló ENSZ-egyezmény (CRPD) ratifikálását; megismétli annak fontosságát, hogy mind a tagállamok, mind pedig az uniós intézmények hatékonyan végrehajtsák az egyezményt, és különösen hangsúlyozza, hogy hitelesen be kell építeni az általános hozzáférhetőség elvét és a fogyatékossággal élő személyek összes jogát az EU valamennyi szakpolitikai eszközébe, többek között a fejlesztési együttműködés terén, és kiemeli e kérdés előíró és horizontális jellegét; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az EU az illetékes nemzetközi és regionális szervezetekkel és a civil társadalommal, különösen pedig a fogyatékossággal élő személyeket tömörítő szervezetekkel együttműködve lépjen fel annak biztosítása érdekében, hogy a nemzetközi fejlesztési programok a fogyatékossággal élő személyek hozzáférési igényeit is figyelembe vegyék;

168.  szorgalmazza, hogy az alelnök/főképviselő folytassa a fogyatékossággal élők jogairól szóló ENSZ-egyezmény (CRPD) azon országok által ratifikálása és végrehajtása folyamatának támogatását, amelyek azt még nem ratifikálták és nem hajtották végre;

169.  szorgalmazza, hogy az EKSZ részletesen kísérje figyelemmel a fogyatékossággal élők jogaival foglalkozó bizottság által közzétett országspecifikus megállapításokat és ajánlásokat, és módszeresen vesse fel ezeket az aggályokat az érintett országokkal folytatott politikai párbeszédekben és a nyilvános nyilatkozatokban; felhívja a Bizottságot, hogy készítse elő és dolgozza ki a fogyatékossággal élő személyek emberi jogai maradéktalan érvényesítésének előmozdítására és védelmére vonatkozó uniós vezérelveket, hogy e tekintetben biztosíton módszeres és koherens szakpolitikát még a harmadik országokkal folytatott párbeszédekben és tárgyalásokban is;

170.  kéri a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy világszerte szorgalmazza az uniós küldöttségek civil társadalommal való kapcsolatfelvételét, hogy előmozdítsák a fogyatékossággal élő személyek emberi jogainak eredményes érvényesítését;

A gyermekek jogai

171.  megismétli a Bizottsághoz intézett felhívását, hogy a következő öt évre vonatkozóan tegyen javaslatot egy ambiciózus és átfogó gyermekjogi stratégiára és cselekvési tervre, ahogy azt a fent említett, a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 25. évfordulójáról szóló, 2014. november 27-i állásfoglalásában kérte;

172.  üdvözli, hogy az EU együttműködik az UNICEF-fel, aminek eredményeként eszközkészletet dolgoztak ki a gyermekek jogainak a fejlesztéspolitikában való általános érvényesítésére, támogatva az alapvető millenniumi fejlesztési célokat és a gyermekvédelmi programokat a gyermekjogok érvényesítése érdekében, különösen kényes helyzetekben; üdvözli különösen a Gyermekjogi Kiáltványt, és az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek többi képviselőjét is arra bátorítja, hogy írják alá a kiáltványt, és váljanak „gyermekjogi élharcossá”; üdvözli, hogy a Nobel-díj keretében az EU-nak odaítélt pénzt a konfliktushelyzetnek kitett gyermekek támogatására használják fel; emlékeztet annak fontosságára, hogy pszichológiai támogatást és segítséget kell nyújtani minden erőszakos eseménynek kitett vagy háborús áldozattá vált gyermeknek; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy biztosítsák a konfliktusokban érintett gyermekek oktatáshoz való hozzáférését; üdvözli, hogy az EU 2013 októberében Brazíliavárosban részt vett a gyermekmunkáról tartott harmadik globális konferencián, és részt vett a gyermekmunkáról szóló háromoldalú nyilatkozattal kapcsolatos tárgyalásokon;

173.  hangsúlyozza, hogy küzdeni kell a gyermekkényszermunka és a gyermekek kizsákmányolásának minden formája ellen; felszólít a gyermekek munkaerő-piaci kizsákmányolásával kapcsolatos tudatosságot segítő, hatályos nemzeti és nemzetközi szabályok hatékonyabb végrehajtására;

174.  felhívja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy továbbra is lépjen fel a gyermek jogaival kapcsolatban, külön figyelmet fordítva a gyermekek elleni erőszakra, a kínzást is beleértve, mivel az utóbbi időben több ízben gyermekek kínzásáról és fogva tartásáról számoltak be; kéri, hogy fordítsanak kiemelt figyelmet a gyermekkényszermunka, gyermekszegénység és a gyermekek alultpláltságának problémájára, és ezzel összefüggésben az egyetemes alapfokú oktatásra vonatkozó célra, a gyermekhalandóság csökkentésére, valamint a gyermekházasságok és káros gyakorlatok, a gyermekek fegyveres csoportokba való besorolásának és lefegyverzésük, rehabilitációjuk és ezt követő újrabeilleszkedésük kérdésére, illetve hogy a gyermekboszorkányság kérdését tűzzék az érintett országokkal folytatott emberi jogi párbeszéd napirendjére; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a gyermekek jogai elsőbbséget élvezzenek az EU külső politikájában, fejlesztési együttműködésében és humanitárius segítségnyújtásában a megfelelő finanszírozás biztosítása és vészhelyzetekben a gyermekek védelmi szintjének növelése érdekében; felszólítja az alelnököt/főképviselőt, hogy évente számoljon be a Parlamentnek a gyermekközpontú uniós külső fellépéssel kapcsolatban elért eredményekről; kiemeli, hogy a gyerekek és a serdülőkorúak csak olyan munkában vehetnek részt, amely nem befolyásolja az egészségüket és személyes fejlődésüket, és nem akadályozza őket iskolai kötelezettségeikben; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a gyermekek jogai elsőbbséget élvezzenek az EU külső politikájában;

175.  megjegyzi, hogy a gyermek jogairól szóló egyezmény jogalkotási, adminisztratív, szociális és oktatási intézkedéseket követel meg a gyermekmunkával kapcsolatban, elismerve, hogy egy több dimenziót felölelő megközelítésre van szükség; kiemeli annak szükséges voltát, hogy az eredményes alkalmazás érdekében a jogszabályokhoz oktatás és szakképzés formájában alternatívát kínáló szakpolitikai beavatkozások, valamint a gyermekeknek és a családoknak ellátást nyújtó szociális védelmi intézkedések társuljanak;

176.  felhívja az EU-t, hogy folytassa a gyermekmunka megakadályozására és megszüntetésére irányuló támogató környezet, a szociális párbeszéd, valamint a köz- és magánszféra gyermekmunka felszámolásával kapcsolatos összehangolt fellépésének előmozdítását; hangsúlyozza, hogy a konfliktus által sújtott és konfliktus utáni országokban támogatást kell nyújtani és kapacitásokat kell kiépíteni a gyermekmunka elleni küzdelem érdekében;

177.  megismétli, hogy fokozni kell az erőfeszítéseket a gyermekekről és fegyveres konfliktusokról szóló uniós iránymutatásokra vonatkozó felülvizsgált végrehajtási stratégia megvalósítása érdekében; ezzel összefüggésben felszólít arra, hogy a Stabilitási Eszköz, valamint a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze keretében rendelkezésre álló erőforrásokat eredményesebben használják fel a gyermekkatonaság jelenségének kezelésére; szorgalmazza, hogy az EU még jobban mélyítse el együttműködését az ENSZ gyermekekkel és fegyveres konfliktusokkal foglalkozó különmegbízottjával, támogatva a cselekvési terveket, valamint a nyomon követési és jelentéstételi mechanizmusokat; felhív az ENSZ gyermek jogairól szóló egyezményének egyetemes ratifikálására, különös tekintette annak harmadik fakultatív jegyzőkönyvére, amely lehetővé teszi a gyermekek számára, hogy panaszt nyújtsanak be az ENSZ Gyermekjogi Bizottságának; felszólítja a Bizottságot és az alelnököt/főképviselőt, hogy vizsgálják meg, milyen lehetőségek vannak arra, hogy az Unió egyoldalúan csatlakozzon a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezményhez;

178.  rámutat arra, hogy a gyermekek alultápláltsága és hiányos táplálkozása a fejlődő országokban súlyos aggályokat vet fel; üdvözli ezzel összefüggésben a táplálkozásról tartott második nemzetközi konferencián nemrégiben elfogadott cselekvési keretet, amely globális célként tűzi ki világszerte a fejlődésben visszamaradt öt év alatti gyermekek számának 40%-os csökkentését;

179.  megerősíti, hogy az oktatáshoz való hozzáférés a gyermek jogairól szóló 1989. évi ENSZ-egyezmény 28. cikkében meghatározott alapvető jog; hangsúlyozza, hogy az Unió és a tagállamok által végrehajtott összes intézkedés keretében javítani kell a gyermekek minőségi egészségügyi szolgáltatásokhoz és egészségügyi ellátáshoz való hozzáférését;

180.  sajnálja, hogy világszerte még mindig vannak országok, amelyek vonakodnak aláírni a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezményt és a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezményt, amely részletes iránymutatást ad a fogyatékossággal élő gyermekek védelme érdekében a befogadó társadalmak kialakítására;

181.  felszólítja az Uniót és a tagállamokat, hogy a gyermekek alultápláltsága elleni küzdelem érdekében hajtsanak végre összehangolt humanitárius segélyezési és a fejlesztési politikákat;

Az őslakos népek jogai

182.  aggodalommal jegyzi meg, hogy az őslakosok különösen ki vannak téve a megkülönböztetés veszélyének, és különösen sérülékenyek a politikai, gazdasági, környezeti és munkához kapcsolódó változásokkal és zavarokkal szemben; megjegyzi, hogy a legtöbbjük a szegénységi küszöb alatt él, és kevéssé vagy egyáltalán nem jut képviselethez, nem fér hozzá a politikai döntéshozatali vagy igazságszolgáltatási rendszerhez; különösen aggasztják a beszámolók szerinti jelentős földfelvásárlások, a lakóhely elhagyására kényszerítés és a fegyveres konfliktusból fakadó emberi jogi visszaélések;

A migrációval és menekültekkel kapcsolatos uniós fellépés

183.  elítéli a Földközi-tengeren bekövetkezett halálesetek drámai mennyiségét, amelyet a Nemzetközi Migrációs Szervezet a „halálos utazásokról” készített jelentésében 2013-ban 3000-re becsült, amivel ez a tenger a világ leghalálosabb térsége az illegális migráció számára; rendkívül aggasztják azok a beszámolók, amelyek szerint a migránsok és menedékkérők az EU-ba tartó útjuk során emberi jogi visszaélések áldozatává válnak; felhívja az Uniót és a tagállamokat, hogy e problémák elleni küzdelem érdekében működjenek együtt az ENSZ-szel, a regionális mechanizmusokkal, a kormányokkal és a nem kormányzati szervezetekkel; hangsúlyozza, hogy sürgősen határozottabb, a szolidaritás elvében még mélyebben gyökerező, integráltabb politikákat kell kidolgozni uniós szinten a migránsokkal, menekültekkel és menedékkérőkkel kapcsolatos sürgető kérdések olyan módon történő kezelése érdekében, amely összhangban van a nemzetközi emberi jogi normákkal és az alapvető emberi méltósággal, és felhívja az EU-t, hogy a kísérő nélküli kiskorúak és a leginkább kiszolgáltatottak védelme érdekében Unió-szerte garantálja a befogadási eljárásokra vonatkozó hatékony közös normákat; felkéri az alelnököt/főképviselőt, a migrációs ügyekért, az uniós belügyekért és az uniós polgárságért felelős biztost és az EKSZ-t, hogy fokozza a tagállamok körében az együttműködést és a terhek igazságos elosztását, beleértve a menekültek befogadását és áttelepítését, valamint a keresési és mentési szolgálatokban való közreműködést is, hogy segítséget nyújtsanak azoknak a migránsoknak, akik veszélybe kerülnek a tengeren, amikor megpróbálják elérni az uniós partokat; ennek kapcsán emlékeztet arra, hogy az európai és nemzetközi felségvizeken tiszteletben kell tartani a visszaküldés tilalmának elvét, ahogy azt az Emberi Jogok Európai Bírósága is megerősítette; emlékeztet a Bizottság azon kötelezettségvállalására, hogy kialakítja a legális migráció megfelelő csatornáit; felhívja ezért a tagállamokat, hogy teljes körűen hajtsák végre a nemrégiben elfogadott uniós menedékjogi csomagot és a közös migrációs jogszabályokat, és e célból felszólít a Dublini Rendelet 33. cikkében előírt válságkezelési mechanizmus végrehajtására, amely magában foglalná a tagállamonkénti minimális menekültkvóta egyértelmű meghatározását egy működőképes újraelosztási válságmechanizmus mielőbbi készenlétbe helyezése érdekében, a legsúlyosabban érintett tagállamokra nehezedő nyomás enyhítése végett, ahol a menekültek száma már nyilvánvalóan meghaladta az említett minimumot; felhívja a tagállamokat, hogy vegyenek részt az áttelepítési programokban, és fokozzák a regionális védelmi programok kidolgozását a leginkább érintett térségekben; hangsúlyozza, hogy az illegális migráció kiváltó okait kell kezelni; szorgalmazza, hogy az EKSZ és a tagállamok részletesen kísérjék figyelemmel az emberkereskedelem vagy -csempészet kiinduló országait, tranzitországait és célországait; felkéri az alelnökök/főképviselőt és a tagállamokat, hogy a származási és tranzitországokkal együttműködve – többek között az Unió partnerországaiban – erősítsék tovább az Unió külső fellépését, módszeresen vessék fel ezeket az aggályokat az érintett országokkal folytatott politikai párbeszédekben és a nyilvános nyilatkozatokban, a legmagasabb szintű együttműködést szorgalmazva ezekkel az országokkal az emberkereskedelemből hasznot húzó illegális maffiák leküzdése érdekében;

184.  megítélése szerint a migráns gyermekek különösen kiszolgáltatottak, különösen ha kísérő nélkül utaznak; emlékeztet arra, hogy a kísérő nélküli kiskorúak mindenekelőtt gyermekekként kezelendők, és a velük való foglalkozás során a gyermekvédelemnek, nem pedig a bevándorláspolitikának kell irányadónak lennie, tiszteletben tartva ezzel a gyermek mindenek felett álló érdekére vonatkozó alapelvet;

185.  felhívja az alelnököt/főképviselőt és az EKSZ-t, hogy folytassa a nemzetközi szervezett bűnözés elleni ENSZ-egyezmény és annak jegyzőkönyvei ratifikációs folyamatának támogatását, különös tekintettel az emberkereskedelemről, és különösen a nők és gyermekek kereskedelméről szóló, a migránsok szárazföldön, tengeren és légi úton való csempészete elleni küzdelemről szóló, és a lőfegyverek, részeik és alkatrészeik, valamint lőszereik tiltott előállítása és kereskedelme elleni jegyzőkönyveire;

186.  felhívja az EU-t annak biztosítására, hogy a nem uniós államokkal kötött valamennyi migrációs együttműködési és visszafogadási megállapodás letárgyalása és végrehajtása során tartsák be a nemzetközi emberi jogokat, a menekültekre vonatkozó jogszabályokat és a nemzetközi tengerjogot, és kéri, hogy megkötésük előtt konzultáljanak vele; követeli, hogy nagyobb fokú átláthatóságot biztosítsanak az ilyen megállapodásokról folyó tárgyalások során, és építsenek be nyomon követési mechanizmusokat a nem uniós államokkal folytatott migrációs együttműködés és a határ-ellenőrzési intézkedések emberi jogi hatásairól; ragaszkodik ahhoz, hogy az emberi jogoknak fontos szerepet kell játszaniuk a migráció és menekültügy terén; ezért kéri, hogy a Frontex alapjogi tisztviselője és az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal képzési szakemberei számára biztosítsanak megfelelő finanszírozást, hogy elvégezhessék az értékelési és nyomon követési tevékenységeket, és ismertethessék a jó gyakorlatokat;

187.  felhívja a Bizottságot, hogy állandó jelleggel végezze el a migrációs és határellenőrzési programjainak értékelését az uniós és nem uniós államokban, azzal a céllal, hogy jobb intézkedéseket javasoljon az emberi jogi jogsértések megelőzésére és megossza a jó gyakorlatokat;

188.  szorgalmazza, hogy az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal a menedékkérők nemzetközi védelmének megerősítése érdekében alakítson ki partnerségeket harmadik országokkal;

189.  üdvözli, hogy az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartásának kritériumát felvették a vízummentességi megállapodásokról harmadik országokkal folytatott tárgyalások megkezdéséhez figyelembe veendő kulcsfontosságú kritériumok listájára(25); felhívja a Bizottságot, hogy ezt az új kritériumot a harmadik országokkal folytatott emberi jogi párbeszéd elmélyítését előmozdító eszközként használja fel abban a stratégiai és gazdasági keretben, amelyet a vízumokról folytatott tárgyalások alkotnak;

190.  elítéli, hogy az EU-ban egyre szélesebb körben büntetendővé teszik az illegális migrációt az érintett személyek emberi jogainak hátrányára; sürgeti, hogy haladéktalanul hozzák létre a szükséges emberi jogi garanciákat, valamint az elszámoltathatósági és a végrehajtási mechanizmusokat;

191.  felkéri a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy aktívan vegyenek részt az „éghajlati menekültek” fogalmáról folytatott vitában, beleértve annak lehetséges jogi meghatározását is a nemzetközi jogban vagy bármely, jogilag kötelező erejű nemzetközi megállapodásban;

192.  elismeri, hogy a hontalanság komoly emberi jogi problémát jelent; kéri a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy minden uniós külső fellépés keretében küzdjön a hontalanság ellen, különösen a nemi, vallási vagy kisebbségi helyzeten alapuló állampolgársági törvényekben foglalt megkülönböztetés kezelésével, a gyermekek állampolgársághoz való jogának elősegítésével, és az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) által indított, a hontalanság 2024-ig történő megszüntetésére irányuló kampány támogatásával;

Az emberi jogok és a fejlesztés

193.  hangsúlyozza, hogy az emberi jogok tiszteletben tartása, beleértve a gazdasági, kulturális, szociális és környezeti jogokat, az élelemhez való hozzáférés, a jó kormányzás, a demokratikus értékek, a béke, a biztonság és a tisztességes és hatékony igazságszolgáltatási rendszerhez való hozzáférés a szegénység és az egyenlőtlenség csökkentésének, illetve a millenniumi fejlesztési célok elérésének előfeltétele; úgy véli, hogy az emberi jogoknak átfogó módon jelen kell lenniük a 2015 utáni ütemterv valamennyi célkitűzésében, végcéljában és mutatójában; hangsúlyozza azt is, hogy az ütemterv végrehajtásának szilárd átláthatósági és elszámoltathatósági mechanizmusokon kell alapulnia; megerősíti, hogy a kormányzással és az emberi jogokkal kapcsolatos kötelezettségvállalásoknak mérhetőeknek és nyomon követhetőeknek kell lenniük;

194.  emlékeztet arra, hogy az ENSZ elismerte, hogy az emberi jogokon alapuló fejlesztési megközelítés nélkül a fejlesztési célok nem érhetők el teljes mértékben; felhívja az EU-t, hogy maradjon éber annak biztosítása kapcsán, hogy az emberi jogi jogvédők és a civil társadalmi tér kérdéseit kifejezetten beépítsék a millenniumi fejlesztési célok utáni időszakról szóló vitákba;

195.  hangsúlyozza a mélyszegénység és az emberi jogok hiánya közötti kölcsönös összefüggést, és rámutat arra, hogy elvkészletet kell kidolgozni az emberi jogokkal kapcsolatos normák és kritériumok alkalmazására vonatkozóan a mélyszegénységgel szembeni küzdelem terén;

196.  kiemeli a politikák fejlesztési célú koherenciájának fontosságát az emberi jogok betartatása terén; ebből a célból megismétli, hogy ténylegesen iránymutatásokat, hatásvizsgálatokat, nyomon követési és jelentéstételi mechanizmusokat kell elfogadni a politikák fejlesztési célú koherenciájának megvalósítására az uniós és tagállami politikákban, különösen a kereskedelem és a mezőgazdaság terén; az a véleménye, hogy az EU-nak e téren meg kell őriznie politikai vezető szerepét; felhívja ezért az EU-t, hogy a részt vevő partnerországokkal indítson el nemzetközi szinten (az ENSZ, a G20 stb. keretében) kezdeményezéseket a politikák fejlesztési célú koherenciájának egyetemes ütemtervvé való átalakítására;

197.  felhívja az EU-t és tagállamait, hogy a Lisszaboni Szerződés szellemében jobban hangolják össze fejlesztési menetrendjüket, a fejlesztéspolitikát az Unió külkapcsolatainak előterébe helyezve, hogy a fejlesztésen keresztül jobban összehangolják a nemzeti prioritásokat és az emberi jogok előmozdításának európai menetrendjeit, figyelembe véve az EU fejlesztéspolitikájába beágyazott összetett feltételrendszereket;

198.  felhívja az EKSZ-t, hogy a főképviselőnek/a Bizottság alelnökének koordinálásával jobban kapcsolja össze a kül- és biztonságpolitikát a fejlesztéspolitikával annak érdekében, hogy az uniós fejlesztéspolitikán keresztül szinergiákat építsen ki, és biztosítsa az emberi jogok egyetemes alkalmazására irányuló koherens megközelítést; felhívja továbbá az EU-t, hogy a többoldalú fórumokon jobban hangolja össze külső fellépéseit a felemelkedő gazdaságokkal, például a BRICS-országokkal a globális kormányzási problémák kezelése és a különböző fejlesztési menetrendjeik koordinálásán keresztül az emberi jogok előmozdítása érdekében;

199.  sürgeti az Európai Uniót, hogy hatékonyabban érvényesítse az emberi jogokat és a demokráciát a fejlesztési együttműködés minden területén, és biztosítsa, hogy az EU fejlesztési programjai hozzájárulnak ahhoz, hogy a partnerországok betartsák a nemzetközi emberi jogi kötelezettségeiket;

200.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a fejlesztési támogatást összekapcsolják a demokratizálódásra irányuló hiteles erőfeszítésekkel;

201.  felhívja a Hatásvizsgálati Testületet, hogy a Bizottság elnökének felügyelete mellett biztosítsa, hogy figyelembe vegyék az emberi jogok helyzetére gyakorolt hatást az EU fejlesztési együttműködési projektekről beszélve és viszont;

202.  felismeri annak fontosságát, hogy a nem kormányzati szervezeteket aktívan be kell vonni az emberi jogi rendelkezések megtervezésébe, végrehajtásába és értékelésébe, hogy a politika alakítása és az emberi jogi rendelkezések eredményességének biztosítása a lehető legszélesebb körű civil társadalmi részvétellel valósuljon meg;

203.  üdvözli az EU új Segítségnyújtási Önkéntesszolgálatát, amely a 2014–2020 közötti időszakban mintegy 18 000 európai és harmadik országbeli személy számára biztosít lehetőséget arra, hogy világszerte humanitárius műveletekben vegyenek részt ott, ahol a segítségnyújtásra a legégetőbb szükség mutatkozik, és a szolidaritásról tegyenek tanúbizonyságot azáltal, hogy segítséget kínálnak a természeti vagy ember okozta katasztrófák által sújtott közösségek számára;

204.  összevont uniós fellépésre szólít fel a földszerzések problémájának kezelésére a nagyarányú földszerzések megakadályozására irányuló megfelelő intézkedések előmozdításával az érintett országokban és az ezen országokban tevékenykedő uniós és egyéb európai vállalatoknál; megjegyzi, hogy a világon az éhezés és szegénység egyik fő oka az, hogy megtagadják a vidék és a városok szegényeitől a földhöz és a természeti erőforrásokhoz való hozzáférést, ami hatást fejt ki a helyi közösségekre emberi jogaik, különösen a megfelelő élelemhez való joguk érvényesítése tekintetében; kéri az uniós kereskedelmi politika által a nagyarányú földszerzésekre gyakorolt hatás értékelését; üdvözli az Unió részvételét a nemzeti élelmezésbiztonság keretében a földművelés, a halászat és az erdőgazdálkodás felelősségteljes irányítására vonatkozó globális önkéntes iránymutatások kidolgozásában, amelyeket az ENSZ égisze alatt fogadtak el, és felszólít ezek végrehajtására, valamint kötelező erejű iránymutatások elfogadására a nagyarányú földszerzések megakadályozása érdekében; hangsúlyozza azonban, hogy sürgősen általánosan érvényesíteni kell az emberi jogokat és a szegénységcsökkentési megfontolásokat a nagy földterületek befektetők általi megvásárlására vagy hosszú távú bérletére vonatkozó döntéshozatalban; úgy véli, hogy az EU által erre a kérdésre adott válasz fontos próbája lesz annak, hogy mennyire elkötelezett az iránt, hogy fejlesztési együttműködési politikájában a Lisszaboni Szerződésben előirányzottak szerint egy jogokon alapuló megközelítés felé mozduljon el, amelynek révén az EU fejlesztéspolitikája hozzájárulna a fejlődő országok fenntartható gazdasági, társadalmi és környezeti fejlődéséhez, elsődlegesen a világban fennálló szegénység felszámolása céljából; felszólítja az EU-t, hogy az élelemhez való jog kérdésével megbízott különleges ENSZ-előadó ajánlásaival összhangban kötelezze el magát az agroökológia mint az élelemhez való jog biztosításának eszköze irányába történő alapvető elmozdulás mellett;

205.  mély aggodalommal állapítja meg, hogy az őslakos népeket különösen sújtják az erőforrások kitermelésével összefüggő emberi jogi jogsértések; felhívja az EKSZ-t, hogy támogasson a bányászati és egyéb kitermelő ágazatok átláthatóságát és jó irányítását célzó szigorú jogi kereteket és kezdeményezéseket, amelyek tiszteletben tartják a helyi lakosok szabad, előzetes és tájékoztatáson alapuló beleegyezését és az őslakos népek jogairól szóló ENSZ-nyilatkozatot;

206.  mély aggodalommal állapítja meg, hogy a kiszolgáltatott csoportokat különösen érinti az emberi jogok környezetkárosodással összefüggő megsértése, mivel a monokultúrás ültetvények, a fakitermelés, az infrastruktúra bővülése, valamint a gáz- és olajkitermelés, a bioüzemanyagok, a bányászat vagy a nagy vízi erőművek támogatása egyaránt erdőirtáshoz és erdőpusztuláshoz vezet; felszólítja a Bizottságot, hogy hajtsa végre a 7. környezetvédelmi cselekvési programot, és dolgozzon ki átfogó tervet az erdőirtás és az erdőpusztulás, valamint azok környezeti, társadalmi és emberi jogi hatásainak kezelésére;

207.  emlékeztet arra, hogy a fejlesztési, oktatási és egészségügyi programok bevezetése előmozdítja a szegénység elleni küzdelmet, továbbá hozzájárul a nemzetközi terrorizmus elleni küzdelemhez; kéri, hogy az EU – az EKSZ Száhil öv biztonságával és fejlesztésével kapcsolatos stratégiájának mintájára – világszerte még több stratégiát dolgozzon ki;

208.  hangsúlyozza, hogy az ivóvízhez és a megfelelő higiénés körülményekhez való hozzáférés terén már elért előrelépések ellenére mintegy 2,6 milliárd ember még mindig nem rendelkezik megfelelő higiénés körülményekkel, 1,1 milliárd ember pedig semmiféle ivóvízhez nem fér hozzá; véleménye szerint ez nem csak az erőforrások, hanem a politikai akarat hiányának is betudható; felhívja ezért a kormányokat, hogy garantálják az ivóvízhez és a megfelelő higiénés körülményekhez való hozzáférést, különös figyelmet fordítva a nőkre és gyermekekre;

209.  a közegészségre, az innovációra és a gyógyszerekhez való hozzáférésre irányuló ambiciózus és hosszú távú politikai stratégia és cselekvési terv kidolgozására szólít fel, amely többek között új ösztönző rendszereket tár fel a WHO a kutatás-fejlesztés terén a finanszírozás és a koordináció aspektusával foglalkozó konzultatív szakértői munkacsoportjának (CEWG) 2012. évi jelentésében felvázoltakkal összhangban, annak érdekében, hogy védelmezzék minden ember ahhoz való jogát, hogy az egészség és a jólét szempontjából megfelelő életszínvonalon éljen – fajon, valláson, politikai meggyőződésen vagy gazdasági és szociális körülmények alapján történő megkülönböztetés nélkül; hangsúlyozza, hogy a HIV-járvány továbbra is sújtja a nőket és a lányokat, és egyben ők azok, akik leginkább részt vesznek közösségeikben a betegek gondozásában;

Nemzetközi kulturális és sportesemények és emberi jogok

210.  kifogásolja azt az egyre terjedő gyakorlatot, hogy a tekintélyelvű államok hatalmas sport- és kulturális eseményeknek adnak otthont nemzetközi legitimitásuk növelése érdekében, miközben belföldön továbbra is visszaszorítják az ellenvéleményeket; felhívja az EU-t és a tagállamokat, hogy kezdeményezzen párbeszédet a nemzeti sportszövetségekkel, vállalati szereplőkkel és civil társadalmi szervezetekkel az ilyen eseményeken való részvételük módjairól, figyelemmel a Bakuban 2015-ben megrendezendő első európai játékokra és az Oroszországban 2018-ban megrendezendő FIFA labdarúgó-világbajnokságra; kéri egy uniós politikai keret kidolgozását a sporttal és az emberi jogokkal kapcsolatban, és kéri, hogy a megfelelő kötelezettségvállalásokat építsék be az emberi jogokra vonatkozó következő cselekvési tervbe;

211.  emlékeztet arra, hogy az emberi jogok egyetemes voltából fakadóan, illetve az UNESCO-egyezmények alapján a kulturális sokszínűség és a kulturális örökség világörökségnek minősül, és a nemzetközi közösségnek kötelessége együttműködni azok védelmében és előmozdításában; úgy véli, hogy a kulturális és művészeti örökség szándékos rombolása, ahogy az jelenleg Irakban és Szíriában történik, háborús bűncselekményként és emberiség elleni bűcselekményként;

Az Európai Parlament emberi jogi tevékenységének fokozása

212.  megismétli elkötelezettségét a Parlament saját eljárásainak, folyamatainak és struktúráinak folyamatos javítása mellett, annak biztosítása érdekében, hogy az emberi jogok és a demokrácia fellépéseinek és politikáinak középpontjában legyenek; felhívja a figyelmet arra, hogy többek között a gondolatszabadságért adományozott Szaharov-díján keresztül elkötelezetté vált emberi jogok mellett; úgy véli továbbá, hogy az Emberi Jogi Albizottság küldetésének teljesítéséhez, amely az Eljárási Szabályzat szerint „az Unió külső politikái és emberi jogi politikája közötti összhang biztosítása”, az egész Parlamentre kiterjedő hatékony együttműködés és az emberi jogok általános érvényesítése szükséges;

213.  felhív az emberi jogok és a demokrácia előmozdítására vonatkozóan az Európai Parlament parlamentközi küldöttségeinek készített iránymutatások jobb végrehajtására, és ösztönöz az iránymutatások felülvizsgálatára, melyet az Emberi Jogi Albizottsággal együttműködésben a küldöttségi elnökök értekezletének kell elvégeznie; ajánlja ezzel összefüggésben egy olyan gyakorlat bevezetését, amelynek keretében szisztematikusabban és átláthatóbban vetik fel az emberi jogi kérdéseket a harmadik országokban tett küldöttségi látogatások során, különösen a Parlament állásfoglalásaiban említett egyedi esetekben és a kockázatnak kitett Szaharov-díjasok és Szaharov-díjra jelöltek esetében, és beszámolnak a megtett intézkedésekről az Emberi Jogi Albizottságnak írásban és – ha politikailag indokolt – egyedi eligazító üléseken;

214.  hangsúlyozza, hogy folyamatosan gondolkodni kell arról, hogy milyen módon lehet legmegfelelőbben maximalizálni az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság megsértéséről szóló parlamenti állásfoglalások hitelességét, láthatóságát és hatékonyságát, és hangsúlyozza, hogy megfelelően össze kell hangolni az összes európai intézmény, valamint a Demokráciáért Európai Alapítvány által végzett nyomon követést; hangsúlyozza különösen a sürgős parlamenti állásfoglalásokban felvetett kérdések intézményi nyomon követésének szükségességét;

215.  ösztönzi, hogy az emberi jogok támogatásával és előmozdításával kapcsolatban a Parlament rendelkezésére álló különböző eszközöket egyetlen stratégiai dokumentumban foglalják össze, amelyet a Parlament a plenáris ülésen fogad el; felhív, hogy hozzanak létre egy rendszeresen frissített weboldalt, amely felsorolja az Európai Parlament sürgős állásfoglalásaiban említett emberi jogi jogvédőket, és hozzanak létre egy belső parlamenti munkacsoportot is, amely világszerte nyomon követi e felsorolt emberi jogi jogvédők ügyeit, arra bátorítva a harmadik országokba utazó küldöttségeket, hogy találkozzanak velük;

o
o   o

216.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az EU emberi jogi különleges képviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ Biztonsági Tanácsának, az ENSZ főtitkárának, a 69. ENSZ-közgyűlés elnökének, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa elnökének, az ENSZ emberi jogi főbiztosának és az EU küldöttségvezetőinek.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2014)0070. (2) A/RES/55/2. (3) A 11855/2012 tanácsi dokumentum. (4) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0575. (5) HL C 236. E, 2011.8.12., 69. o. (6) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0252. (7) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0259. (8) HL C 153. E, 2013.5.31., 115. o. (9) Elfogadott szövegek, P8_TA(2014)0013. (10) HL C 33. E, 2013.2.5., 165. o. (11) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0274. (12) A/RES/67/176. (13) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0206. (14) HL C 236. E, 2011.8.12., 107. o. (15) HL C 99. E, 2012.4.3., 101. o. (16) HL C 290. E, 2006.11.29., 107. o. (17) HL C 99. E, 2012.4.3., 31. o. (18) HL C 99. E, 2012.4.3., 94. o. (19) Elfogadott szövegek, P8_TA(2014)0059. (20) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0420. (21) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0394. (22) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0180. (23) A/RES/69/186. (24) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0286. (25) Az Európai Parlament és a Tanács 509/2014/EU rendelete (2014. május 15.) a külső határok átlépésekor vízumkötelezettség alá eső, illetve az e kötelezettség alól mentes harmadik országbeli állampolgárok országainak felsorolásáról szóló 539/2001/EK tanácsi rendelet módosításáról (HL L 149., 2014.5.20., 67. o.).

Az Európai Parlament 2015. március 12-i állásfoglalása az EU és az Arab Államok Ligája közötti kapcsolatokról és a terrorizmus elleni küzdelemben való együttműködésről (2015/2573(RSP))

P8_TA(2015)0077 RC-B8-0215/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa által 2014. szeptember 24-én elfogadott, a terrorcselekmények következtében a nemzetközi békét és biztonságot fenyegető veszélyekről szóló határozatra (2178 (2014) sz. határozat),

–  tekintettel a bel- és igazságügyi miniszterek 2015. január 29–30-án Rigában tartott informális találkozóját követő Rigai Együttes Nyilatkozatra,

–  tekintettel az EU és az Arab Liga máltai összekötő irodájának a Bizottság és az Arab Liga közötti párbeszéd elősegítésére irányuló tevékenységére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára,

–  tekintettel az Európai Unió és az Arab Államok Ligája közötti 2014. június 10–11-én tartott harmadik külügyminiszteri találkozón kiadott nyilatkozatra,

–  tekintettel az egyetértési megállapodás 2015. január 19-i aláírására, amely megállapodást az Európai Unió képviseletében Federica Mogherini, a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, illetve az Arab Államok Ligája képviseletében Nabíl el-Arabi az Arab Államok Ligájának főtitkára írt alá,

–  tekintettel az EU belső biztonsági stratégiájára, melyet a Tanács 2010. február 25-én fogadott el,

–  tekintettel a Külügyek Tanácsának a terrorizmus elleni küzdelemről szóló, különösen 2015. február 9-i következtetéseire,

–  tekintettel a terrorizmus leküzdését célzó intézkedésekről szóló 2015. február 11-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel az egyiptomi helyzetről szóló 2015. január 15-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel az Arab Liga országairól szóló korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel Federica Mogherini alelnök/főképviselő 2015. január 19-i nyilatkozatára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.  mivel a terrorizmus és az erőszakos szélsőségesség jelentős fenyegetést jelentenek a biztonságra és a szabadságokra globális szinten, és mivel az alapvető jogok tisztelete a sikeres terrorizmusellenes politikák nélkülözhetetlen eleme;

B.  mivel a terrorizmus globális fenyegetés, amelyre a nemzeti kormányok és a regionális és nemzetközi szervezetek összehangolt erőfeszítése révén kell megoldást találni; hangsúlyozza, hogy erre a fenyegetésre csak egy globális szövetség adhat hatékony, a nemzetközi jognak, az alapvető értékeknek és a nemzetközi emberi jogi normáknak teljes mértékben megfelelő megoldást;

C.  mivel a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, Federica Mogherini, illetve az Arab Államok Ligájának (AL) főtitkára, Nabíl el-Arabi 2015. január 19-én egyetértési megállapodást írt alá az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) és az Arab Államok Ligájának főtitkársága között;

D.  mivel az EKSZ és az Arab Liga főtitkársága közötti 2015. évi egyetértési megállapodás tartalma nem nyilvános;

E.  mivel az EU és az Arab Liga közös érdeke a regionális békét és stabilitást biztosító tartós megoldás; mivel ennek az egyetértési megállapodásnak célja az EU tagállamai és az Arab Liga tagállamai közötti kapcsolatok támogatása és megerősítése a munkastruktúrák bővítése, a tapasztalatcsere és a párbeszéd révén, a közös érdekű területek közös céljainak és célkitűzéseinek elérése érdekében;

F.  mivel azzal a jelenséggel, hogy európai harcosok a világ különböző pontjaira utaznak a dzsihádot megvívni, valószínűleg az elkövetkező években is számolni kell, mint ahogy azzal a biztonsági kockázattal is, amelyet hazatérésük után az EU-n belül jelentenek; mivel a jelentések szerint mintegy 3000 uniós állampolgár hagyta el hazáját, hogy külföldi harcosként részt vegyen a Szíriában, Irakban és Líbiában kirobbant háborúkban és erőszakban, ami további kihívást jelent az uniós polgárok biztonsága szempontjából; mivel a közelmúltbeli, Párizsban és Koppenhágában történt terrorcselekményeket európai uniós állampolgárok követték el;

G.  mivel az internet és a közösségi média használata segíti a terrorista propaganda terjesztését; mivel a kiberterrorizmus révén a terroristacsoportok a határok fizikai akadályaitól mentesen alakíthatnak ki és tarthatnak fenn kapcsolatokat, és ezáltal kevésbé szorulnak rá arra, hogy egyes országokban támaszponttal vagy menedékhellyel rendelkezzenek;

H.  mivel az Arab Liga valamennyi tagországában az emberi jogok súlyos és rendszeres megsértése tapasztalható;

I.  mivel olyan civil társadalmi szervezeteket, amelyek az Unió megítélése szerint egyetemes emberi jogaikat és alapvető szabadságaikat gyakorolják, az Arab Liga tagállamainak kormányai terrorista szervezeteknek bélyegeznek; mivel egyre gyakrabban hivatkoznak a terrorizmus elleni küzdelemre és a nemzetbiztonságra az ellenzék képviselőivel, a civil társadalommal és az újságírókkal szembeni kemény fellépések igazolásaként;

J.  mivel az Unió külpolitikájának is hozzá kell járulnia a terroristaveszély elleni küzdelemhez, amely veszély egyre súlyosabb méreteket ölt az EU egyes szomszédos térségeiben; mivel a terrorizmus elleni küzdelem megelőzési stratégiáit egy olyan sokrétű megközelítésre kell alapozni, amelynek célja az Unió területén történő támadások előkészítésének közvetlen megakadályozása, valamint a terrorizmust kiváltó okokkal való szembenézés szükségességének integrálása;

K.  mivel az Unió világszerte elítéli a halálbüntetés, illetve a kegyetlen és embertelen büntetés alkalmazását, többek között a terrorista cselekmények elkövetése miatt elítéltek esetében is;

1.  mélységes megdöbbenését fejezi ki a terrorista támadások által okozott emberi szenvedés mértéke és a halálos áldozatok miatt, és szolidaritásáról biztosítja valamennyi ártatlan áldozat családját;

2.  hangsúlyozza, hogy a terrorizmus közvetlen veszélyt jelent minden ország és minden ember számára, etnikai hovatartozástól, vallástól, illetve meggyőződéstől függetlenül;

3.  kéri, hogy tegyék közzé az egyetértési megállapodást, hogy annak tartalmát demokratikus és bírói ellenőrzésnek lehessen alávetni;

4.  felszólítja a Tanácsot, hogy az Arab Liga valamennyi tagállamával együtt dolgozza ki a terrorizmus harmonizált és egyértelmű meghatározását;

5.  kiemeli a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos ügyekben a válsághelyzetekre vonatkozó információcsere révén történő együttműködés fontosságát; hangsúlyozza adott esetben az értékelések és bevált gyakorlatok megosztásának, valamint a fenyegetések kezelését segítő gyakorlati lépések azonosításában történő együttműködés fontosságát, többek között a radikalizálódás, a terroristák és az idegen harcosok toborzásának és utazásának megállítására irányuló hatékonyabb fellépés, valamint a visszatérő harcosok kezelése vonatkozásában;

6.  megismétli azt az álláspontját, hogy a terrorizmus elleni küzdelemben elengedhetetlen foglalkozni nemcsak a következményekkel, hanem a radikalizálódás mögöttes okaival is, és hangsúlyozza, hogy olyan átfogó ágazatközi megközelítésre van szükség, amely garantálja valamennyi érintett politika bevonását, ideértve a befogadás és a tolerancia kultúrája előmozdításának fontosságát is, például az oktatási, illetve a szociális és regionális politikák révén;

7.  megjegyzi, hogy az Unióban és az arab államokban a jelenlegi terroristaveszély egyik fő oka a dzsihádista szélsőségesség; osztja azt a nézetet, miszerint a radikalizálódás visszafordítására és a terrorizmus elleni küzdelemre irányuló politika nem lehet hatékony a származási országokkal folytatott szoros együttműködés nélkül;

8.  felhívja az EU és az Arab Liga tagállamainak hatóságait, hogy tartsák tiszteletben a kínzás tilalmát, ami nevezetesen az ENSZ kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok elleni egyezményében is szerepel, és amelyet legtöbbjük aláírt és ratifikált; megismétli, hogy a kínzással kikényszerített vallomások érvénytelenek;

9.  megismétli, hogy a terrorista fenyegetésekre való reagálás során meg kell őrizni az egyensúlyt a szabadság és a biztonság között, és minden tervezett intézkedést meg kell vizsgálni annak a jogállamisággal és az alapjogi követelményekkel való összeegyeztethetősége szempontjából is;

10.  általában véve üdvözli a terrorizmus elleni küzdelem érdekében az Unió és harmadik országok között létrejött együttműködést és partnerséget; üdvözli az EU és az Arab Liga közötti stratégia párbeszéd létrejöttét, többek között a politikai és biztonsági ügyeket érintő eszmecseréket, az EU Politikai és Biztonsági Bizottsága és az arab állandó képviselők közötti rendszeres találkozókat, és nagyra értékeli a korai előrejelzés és a válsághelyzetekre való reagálás területén tett előrelépéseket, különösen a korai előrejelzéssel és a válsághelyzetekre való reagálással foglalkozó projekt teljes körű végrehajtását;

11.  emlékeztet ugyanakkor arra, hogy a terrorizmus elleni intézkedések soha nem használhatók a jogos ellenvélemények elnyomására vagy az emberek egyetemes emberi jogainak megsértésére; felszólítja az Uniót, hogy egyértelmű biztosítékokat építsen be a harmadik országokkal folytatott együttműködésébe annak érdekében, hogy közvetlenül vagy közvetetten ne támogassa vagy igazolja jogszerű szervezetek és személyek terrorizmus elleni küzdelem nevében történő elnyomását;

12.  hangsúlyozza, hogy az EU és az Arab Liga külügyminiszterei abban is megegyeztek, hogy tovább folytatják a terrorizmus elleni globális ENSZ-stratégia átfogó végrehajtására irányuló munkát; támogatja, hogy üdvözölték az ENSZ Terrorizmusellenes Központjának elindítását a Két Szent Mecset Őrzőjének kezdeményezésére, és kérték e központ támogatását, továbbá hogy üdvözölték a nemzetközi terrorizmus elleni küzdelemmel foglalkozó, 2014 márciusában Bagdadban tartott első nemzetközi konferenciát mint a nemzetközi együttműködés előmozdítására és a terrorizmus regionális szintű leküzdésére irányuló megfelelő eszközök és módszerek megvitatására és megkeresésére szolgáló lehetőséget;

13.  ismételten hangsúlyozza az Unió és az Arab Liga között az emberi jogok területén folytatott együttműködés fontosságát, kiemelve az emberi jogok további előmozdításának és védelmének, illetve mindenki számára történő garantálásának jelentőségét, beleértve a gazdasági és társadalmi fejlődéshez való jogot, a véleménynyilvánítás és a vallás vagy meggyőződés szabadságát, egyben támogatva a toleranciát és a különböző vallások együttélését, illetve elutasítva a kirekesztést, szélsőségességet, uszítást és a gyűlölet- és erőszakkeltést;

14.  felhívja a Tanácsot, hogy ellenőrizze, megsértették-e az EU fegyverkivitelről szóló magatartási kódexét az elnyomáshoz kapcsolódóan;

15.  felszólítja az Uniót, hogy az Arab Államok Ligájával együttműködve fejlesszen ki egy, a fegyverkereskedelem megállítását célzó mechanizmust, különösen azokra az országokra összpontosítva, ahonnan a terrorizmus kiindul, vagy ahol a terroristákat kiképzik; felszólítja az Uniót, hogy szorosan kísérje figyelemmel a fegyverek kivitelét, különös tekintettel a kettős felhasználású technológiákra, amelyeket aztán felhasználhatnak a terroristák; rendkívül fontosnak tartja, hogy a terrorizmus finanszírozásával szemben az érintett szereplőkkel – az Arab Ligát és tagjait is ideértve – összehangoltan lépjenek fel;

16.  úgy véli, hogy az Uniónak újra át kell gondolnia a származási, tranzit- és célországokkal – amelyeken keresztül a külföldi harcosok és az őket támogató források célhoz jutottak –, köztük az Arab Liga tagállamaival folytatott korábbi terrorizmus elleni együttműködést jellemző általános hiányosságokat;

17.  hangsúlyozza, hogy a terrorizmus elleni intézkedésekkel kapcsolatos átfogó uniós stratégiának egy diplomáciai, társadalmi-gazdasági, fejlesztési, konfliktusmegelőzési, béketeremtési és válságkezelési eszközöket kombináló megközelítés alapján teljes mértékben fel kell használnia a kül- és fejlesztési politikákat a szegénység, a hátrányos megkülönböztetés és a marginalizálódás elleni fellépés, a korrupció leküzdése és a jó kormányzás előmozdítása, valamint a konfliktusok megelőzése és megoldása érdekében, mivel mindezek hozzájárulnak a társadalom egyes csoportjainak és rétegeinek marginalizálódásához, és ezáltal kiszolgáltatottabbá teszik őket a szélsőséges csoportok propagandájával szemben;

18.  emlékeztet arra, hogy az ENSZ terrorizmus elleni globális stratégiájának az ENSZ-közgyűlés 60/288 sz. határozatával történt elfogadása révén a nemzetközi közösség elkötelezte magát amellett, hogy olyan intézkedéseket fogad el, amelyek biztosítják az emberi jogok mindenki számára történő garantálását és a jogállamiságot mint a terrorizmus ellen küzdelem alapját;

19.  emlékezteti a tagállamokat és az uniós ügynökségeket, többek között az Europolt és az Eurojustot az őket az Alapjogi Charta, a nemzetközi emberi jogi normák és az Unió külpolitikai célkitűzései alapján terhelő kötelezettségekre;

20.  megismétli azt az álláspontját, hogy a vallási kisebbségek jogai elválaszthatatlanul kapcsolódnak a többi alapvető emberi jog és szabadság, például a szabadsághoz, a biztonsághoz, a nemek közötti egyenlőséghez és a szabad véleménynyilvánításhoz való jog tiszteletéhez, és felszólítja az Arab Ligát, az EKSZ-t és mindkét szervezet tagállamait, hogy védjék meg az arab világ vallási kisebbségeit, és teljes mértékben hajtsák végre a vallás és a meggyőződés szabadságának előmozdításáról és védelméről szóló uniós iránymutatásokat;

21.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének és az Arab Államok Ligája főtitkárának.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0032. (2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0012.

Az Európai Parlament 2015. március 12-i állásfoglalása a farkassügér fenntartható halászatáról (2015/2596(RSP))

P8_TA(2015)0078 B8-0235/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Halászati Bizottság által benyújtott állásfoglalási indítványra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a farkassügér-állomány állapotáról, különösen a pontos korlátokról, az állományvándorlási útvonalakról és az ívóhelyekről nem áll rendelkezésre elegendő tudományos információ;

B.  mivel a Nemzetközi Tengerkutatási Tanács (ICES) négy farkassügér-állományt különböztet meg: Kelta-tenger/La Manche csatorna/Északi-tenger, Vizcayai-öböl, az Ibériai-tenger nyugati vizei, valamint Nyugat-Skócia/Írország;

C.  mivel több tanulmány rámutatott, hogy a farkassügér-állomány állapota a Bizottság által korábban tett sürgősségi intézkedések ellenére aggasztó;

D.  mivel amiatt, hogy a mortalitás még mindig nagyon magas, és a farkassügér későn válik ivaréretté és lassan növekszik, hosszú időszakot igényel a populáció méretének helyreállása;

E.  mivel a farkassügér nemes faj, amely iránt jelentős gazdasági értéke miatt nagy a kereslet a halászati ágazatban;

F.  mivel jelentős számú hajó vesz részt a farkassügér halászatában, és ez a hajók méretét, a halászati idényt és az alkalmazott halászeszközöket tekintve heterogén halászatot jelent;

G.  mivel a szabadidős horgászatból származó fogások jelentős méreteket öltenek, és a faj fogásainak legalább az egynegyedét teszik ki;

H.  mivel a közös halászati politikáról szóló, 2013. december 11-i 1380/2013/EU rendelet(1) úgy rendelkezik, hogy az állományokat a maximális fenntartható hozam fölötti szintre kell növelni, vagy ezen a szinten fenn kell tartani azokat;

I.  mivel a farkassügérre nem vonatkozik megengedett teljes kifogható mennyiség (TAC);

J.  mivel a Bizottság sürgősségi intézkedéseket hozott, amelyek 2015. április 30-ig tiltják a farkassügér nyílt vízi vonóhálós halászatát a Kelta-tengerben, a La Manche csatornában, az Ír-tengerben és az Északi-tenger déli részén;

K.  mivel az eddig hozott nemzeti gazdálkodási intézkedések nem elegendőek ezen faj fenntartásához, és nem oldják meg az erőforrásokhoz való hozzáféréssel és azok megosztásával kapcsolatos problémákat;

L.  mivel a farkassügér halászatát az ívási időszakban különösen korlátozni kell, mivel ez látványosan lelassítja az állomány megújulását, és megakadályozza annak helyreállását;

M.  mivel Írország a farkassügér halászatát szabadidős horgászok számára tartja fenn;

N.  mivel a Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottság (HTMGB) ajánlása szerint a farkassügér halászati mortalitását mintegy 60%-kal csökkenteni kell;

O.  mivel a farkassügérrel foglalkozó Inter-AC munkacsoport európai gazdálkodási intézkedéseket javasol;

P.  mivel a farkassügér fenntartható halászata olyan szakpolitikai döntéseket tesz szükségessé, amelyeket valamennyi érintett fél bevonásával kell meghozni;

1.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mérjék fel a farkassügér-állomány állapotát, és annak határvonalait, a faj vándorlását és az ívóhelyek pontos helyét; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy használják fel az Európai Tengerügyi és Halászati Alapot, amely jelentős támogatást nyújt tudományos adatgyűjtéshez;

2.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy pontosan fel kell mérni a farkassügér-halászat különböző szegmenseit, és azt, hogy milyen százalékos arányt tesznek ki a szabadidős horgászatból származó fogások;

3.  úgy véli, hogy a farkassügér halászatának kezelésére irányuló uniós szintű intézkedésekre van szükség annak érdekében, hogy megőrizzük ezt a fajt; úgy véli továbbá, hogy ezeknek az intézkedéseknek kellő mértékben figyelembe kell venniük a tudományos ismereteket, és a helyi irányításra, valamint a regionalizáció elvére kell támaszkodniuk;

4.  felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot többéves gazdálkodási tervre a farkassügérre vonatkozóan annak érdekében, hogy a maximális fenntartható hozam fölötti szintre növeljék az állományt; hangsúlyozza, hogy a gazdálkodási terv elkészítésébe be kell vonni a professzionális és szabadidős horgászokat, valamint tanácsadó testületeket;

5.  emlékeztet arra, hogy a többéves gazdálkodási terveket az együttdöntési eljárás szerint kell elkészíteni;

6.  úgy véli, hogy a farkassügérre vonatkozó többéves gazdálkodási terv kidolgozása érdekében fontos felmérni a kereskedelmi halászatra vonatkozó, különböző gazdálkodási intézkedéseket, különösen a teljes kifogható mennyiségek meghatározását, és a haltenyésztés védelme érdekében szükség van tudományosan megalapozott döntésre a legkisebb kirakodási méretre és a térbeli és időbeli tilalmakra vonatkozóan, továbbá egyéb technikai intézkedésekre;

7.  elismeri, hogy a teljes kifogható mennyiség bevezetése gondokat okozna, különösen a fogási statisztikák kiszámítását, a kvótáknak a különböző tevékenységek közötti nemzeti szintű elosztását, valamint a szabadidős horgászat figyelembevételének nehézségeit illetően, azonban annak fényében, hogy feltétlenül szükség van arra, hogy foglalkozzunk a farkassügér-állományok állapotával, hangsúlyozza, hogy fontolóra kell venni egy ilyen intézkedés meghozatalát;

8.  úgy véli, hogy uniós intézkedésekre van szükség a szabadidős horgászatra vonatkozóan, mennyiségi korlátozások formájában, amelynek megvalósítási módját a későbbiekben kell meghatározni;

9.  úgy véli, hogy a kereskedelmi halászatra és a szabadidős horgászatra vonatkozó intézkedéseknek összhangban kell lenniük egymással annak érdekében, hogy a közös halászati politika célkitűzéseivel összhangban az állomány tekintetében fenntartsuk a maximális fenntartható hozam fölötti szintet;

10.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 354., 2013.12.28., 22. o.

Az Európai Parlament 2015. március 12-i állásfoglalása az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában 2015-ben képviselendő uniós prioritásokról (2015/2572(RSP))

P8_TA(2015)0079 RC-B8-0228/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, valamint az emberi jogi ENSZ-egyezményekre és azok fakultatív jegyzőkönyveire, többek között a Gyermek Jogairól szóló Egyezményre és a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések (diszkrimináció) minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezményre,

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának (EJT) létrehozásáról szóló 60/251. számú határozatára,

–  tekintettel az Emberi Jogok Európai Egyezményére, az Európai Szociális Chartára és az EU Alapjogi Chartájára,

–  tekintettel az emberi jogokra és demokráciára vonatkozó, 2012. június 25-én elfogadott uniós stratégiai keretre és cselekvési tervre,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsáról szóló korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel az emberi jogok megsértéséről szóló korábbi állásfoglalásaira, beleértve a témával kapcsolatos sürgősségi állásfoglalásokat,

–  tekintettel „Az emberi jogok és a demokrácia helyzetéről a világban és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikája” című 2013. évi éves jelentésére,

–  tekintettel a Külügyek Tanácsának az ENSZ emberi jogi fórumain képviselendő uniós prioritásokról szóló 2015. február 9-i következtetéseire,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkére, 3. cikkének (5) bekezdésére, valamint 18., 21., 27. és 47. cikkére,

–  tekintettel az Emberi Jogi Tanács 2015. március 2-tól 27-ig tartó 28. ülésszakára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.  mivel az emberi jogok egyetemességének tiszteletben tartása, előmozdítása és védelme az Európai Unió etikai és jogi vívmányainak részét képezi, és az európai egység és integritás egyik sarokköve;

B.  mivel az emberi jogok nemzetiségre, fajra, nemre, etnikai származásra, vallásra vagy bármely egyéb helyzetre való tekintet nélkül minden ember elidegeníthetetlen jogai, amelyek tiszteletben tartásáról az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya, a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya, valamint további nemzetközi emberi jogi egyezmények, nyilatkozatok és határozatok rendelkeznek;

C.  mivel az emberi jogok – legyen szó polgári, politikai, gazdasági, szociális vagy kulturális jogokról – oszthatatlanok, egymáshoz kapcsolódnak, valamint egymást feltételezik, és e jogok bármelyikének megvonása a többire is közvetlen és negatív hatással van;

D.  mivel az emberi jogok tiszteletben tartásának elmulasztása és a törvényes demokratikus részvétel hiánya instabilitáshoz, az államok összeomlásához, humanitárius válságokhoz és fegyveres konfliktusokhoz vezet;

E.  mivel az Unió harmadik országokkal kapcsolatos fellépéseit a Lisszaboni Szerződés 21. cikke vezérli, amely megerősíti az emberi jogok és alapvető szabadságok egyetemességét és oszthatatlanságát, és rendelkezik az emberi méltóságnak, az egyenlőség és a szolidaritás elveinek, valamint az Egyesült Nemzetek Alapokmányában és a nemzetközi jogban foglalt elveknek a tiszteletben tartásáról;

F.  mivel minden állam kötelessége tiszteletben tartani lakosságának alapvető jogait, és konkrét intézkedéseket hozni e jogok nemzeti szintű előmozdítása érdekében, továbbá nemzetközi szinten együttműködni az emberi jogok valamennyi területen történő érvényesítése előtti akadályok megszüntetése érdekében;

G.  mivel az Emberi Jogi Tanács rendes ülései, a különleges előadók kijelölése, a rendszeres egyetemes emberi jogi helyzetértékelés és az egyes országokban kialakult helyzetekre vagy tematikus kérdésekre vonatkozó különleges eljárások hozzájárulnak az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság előmozdításához és tiszteletben tartásához;

H.  mivel sajnálatos módon az Emberi Jogi Tanács néhány jelenlegi tagját az emberi jogok legsúlyosabb megsértőiként tartják számon és ők eddig kevés hajlandóságot mutattak, hogy együttműködjenek az ENSZ különleges eljárásaival és eleget tegyenek az ENSZ emberi jogi egyezmény alapján létrehozott testületei felé történő jelentéstételi kötelezettségeiknek;

Az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa

1.  üdvözli az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának (EJT) soron következő, 28. rendes ülésszakára vonatkozóan a Tanács 2015. február 9-i következtetéseiben rögzített uniós prioritásokat;

2.  üdvözli Joachim Rücker nagykövet Emberi Jogi Tanács 2015-ös elnökévé történő kinevezését;

3.  gratulál Zeid Raad el-Husszeinnek az ENSZ emberi jogi főbiztosának történő kinevezéséhez, és leghatározottabb támogatásáról biztosítja munkája és megbízatása során;

4.  üdvözli Federica Mogherini, a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője részvételét az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának magas szintű ülésén, mivel ez megfelelően tükrözi az EU többoldalú emberi jogi rendszer iránti erős elkötelezettségét;

5.  üdvözli az ENSZ emberi jogi főbiztosa által az ENSZ Közgyűlése számára készített, a 2013. december és 2014. november közötti időszakról szóló éves jelentést és teljes mértékben támogatja a hivatal függetlenségét és integritását; hangsúlyozza e függetlenség megóvásának fontosságát, annak biztosítása érdekében, hogy a főbiztos továbbra is hatékonyan és részrehajlás nélkül láthassa el feladatát; ismételten hangsúlyozza, hogy az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának Hivatalát megfelelő finanszírozásban kell részesíteni;

6.  megismétli az Európai Parlament és az Emberi Jogi Albizottság kötelezettségvállalását, hogy támogatják egy erős többoldalú emberi jogi rendszer létrehozását az ENSZ égisze alatt, amely felöleli az ENSZ Közgyűlés harmadik bizottságát, az Emberi Jogi Tanácsot, az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának Hivatalát, valamint a témával foglalkozó szakosodott ENSZ-ügynökségek, például a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) által végzett munkát, valamint az ENSZ különleges eljárásait;

7.  szorgalmazza, hogy az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) – különösen az EU genfi és New York-i küldöttségének közreműködésével – megfelelő időben tartott tartalmas konzultációk alapján fokozza az EU koherenciáját, és egységesen mutassa be az Unió álláspontját; megerősíti annak fontosságát, hogy az ENSZ Közgyűlés, a harmadik bizottság és az Emberi Jogi Tanács keretében New Yorkban és Genfben végzett munkát a koherencia biztosítása érdekében beépítsék az EU megfelelő külső és belső tevékenységeibe;

8.  úgy véli, hogy az Emberi Jogi Tanács hitelességét gyengíti, hogy számos tagországában továbbra is zaklatnak és letartóztatnak emberi jogi aktivistákat és ellenzékieket; ismételten hangsúlyozza, hogy álláspontja szerint az EJT tagjait azon tagállamok közül kellene megválasztani, amelyek tiszteletben tartják az emberi jogokat, a jogállamiságot és a demokráciát, és amelyek beleegyeztek az állandó meghívások valamennyi különleges eljárásra történő kiterjesztésébe, és sürgeti a tagállamokat, hogy fogadjanak el emberi jogi teljesítménykritériumokat, amelyeknek az EJT tagjává választandó minden államra érvényesnek kellene lenniük; sürgeti a tagállamokat, hogy szorgalmazzanak átlátható, nyílt és versenyelvű folyamatokat az EJT tagjainak megválasztására;

9.  ismételten támogatását fejezi ki a rendszeres egyetemes emberi jogi helyzetértékelés iránt és igen nagyra értékeli annak értékes munkáját, továbbá sürgeti a tagországokat, hogy aktívan készítsék elő helyzetértékelésüket többek között a civil társadalom bevonásával, vegyenek részt a rendszeres egyetemes emberi jogi helyzetértékelés ülése során az interaktív párbeszédben, illetve a rendszeres egyetemes emberi jogi helyzetértékelés eredményeinek elfogadásáról szóló vitában, és hajtsák végre a helyzetértékelés ajánlásait, valamint hozzanak konkrét intézkedéseket az emberi jogokkal kapcsolatos kötelezettségeik betartásának javítására és fenntartására;

10.  továbbra is ellenzi a „tömbszavazást” az EJT-ben; sürgeti az EJT tagjait, hogy szavazásuk legyen átlátható;

11.  felhívja az EU-t és tagállamait, hogy az érintett országokkal folytatott uniós szakpolitikai párbeszédek keretében továbbra is kövessék nyomon a rendszeres egyetemes emberi jogi helyzetértékelés ajánlásait, ezáltal is támogatva az országokat az ajánlások megvalósításában;

12.  ismételten támogatását fejezi ki a különleges eljárások és a megbízottak független státusza iránt annak érdekében, hogy azok feladatukat teljes pártatlansággal láthassák el, és sürgeti valamennyi államot, hogy működjenek együtt ezen eljárásokban, továbbá ösztönzi a tagállamokat, hogy fedjék fel azokat az eseteket, amikor egyes államok nem működnek együtt a különleges eljárásokkal foglalkozó megbízottakkal;

13.  fontosnak tartja parlamenti küldöttségek indítását az EJT üléseire és az ENSZ Közgyűlésének egyéb releváns üléseire;

14.  sajnálja, hogy a civil társadalom és az EJT közötti együttműködés tere tovább zsugorodik, és hogy a nem kormányzati szervezetek kevesebb lehetőséget kapnak arra, hogy felszólaljanak ezeken az ülésszakokon; sürgeti az EU-t és az EJT-t annak biztosítására, hogy a civil társadalom a lehető legteljesebb mértékben hozzájárulhasson az EJT 28. ülésszakához, valamint a rendszeres egyetemes emberi jogi helyzetértékelés folyamatához és egyéb emberi jogi ENSZ-mechanizmusokhoz anélkül, hogy megtorlásoktól kelljen tartania a hazájába való visszatéréskor;

Polgári és politikai jogok

15.  ismételten kijelenti, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága, amely minden szabad és demokratikus társadalom sarokköve, minden egyén alapvető joga; határozottan elítéli Franciaországban tizenkét személy, köztük a Charlie Hebdo hetilap székházában a lap karikaturistái, majd egy kóser üzletben négy további személy 2015. januári meggyilkolását, valamint egy filmrendező és egy zsinagóga biztonsági őrének meggyilkolását Koppenhágában, mely tetteket a szólás- és vallásszabadságot támadó terroristák követték el;

16.  elítéli valamennyi országban, különösen Szíriában, Irakban, Líbiában, Mianmarban, Nigériában és Közép-Afrikában, hogy szélsőséges és dzsihadista csoportok visszaélnek a vallással, és többek között fegyveres és pokolgépes támadásokat, öngyilkos merényleteket, emberrablásokat és más, a lakosságot rettegésben tartó erőszakos cselekményeket követnek el; úgy véli, hogy a terrorizmus elleni küzdelem jegyében az alapvető okokra kell megoldást találni, többek között a társadalmi kirekesztésre, a politikai perifériára szorulásra és az egyenlőtlenségre; fokozottabb erőfeszítéseket sürget a vallási kisebbségekhez tartozók jogainak védelme érdekében; felszólít az emberi jogok és a jogállamiság tiszteletben tartására a terrorizmus ellen irányuló valamennyi tevékenység során;

17.  aggodalmát fejezi ki a gyülekezés és egyesülés szabadságának minden korlátozásával szemben, beleértve a civil társadalmi szervezetek betiltását, a rágalmazásra vonatkozó és egyéb korlátozó jellegű büntetőjogi intézkedések agresszív alkalmazását, a túlzott regisztrációs és jelentéstételi követelményeket, a külföldi finanszírozást túlzottan korlátozó szabályokat, és ismételten kijelenti, hogy a békés gyülekezéshez és egyesüléshez való jog az emberi jogok alapvető eleme;

18.  felszólítja a kormányokat, hogy mozdítsák elő és támogassák a civil társadalmi szervezeteket és emberi jogi jogvédőket, és tegyék lehetővé számukra, hogy félelem, elnyomás vagy megfélemlítés nélkül tevékenykedhessenek, továbbá működjenek együtt az EJT-vel a rendszeres egyetemes emberi jogi helyzetértékelési mechanizmus során, és biztosítsák az emberi jogi jogvédők elleni megtorlásért felelős országok felelősségre vonását, különösen az olyan végzetes megtorlások esetében, mint a 2014. márciusi, amely Cao Sun Li emberi jogi aktivista halálához vezetett Kínában, amiért megpróbált felszállni egy repülőgépre azzal a céllal, hogy részt vegyen az EJT 2013 szeptemberében Genfben tartott ülésén;

19.  ismételten kifejezésre juttatja, hogy elítéli a halálbüntetés alkalmazását, és határozottan támogatja a halálbüntetésre vonatkozó moratórium bevezetését mint a halálbüntetés megszüntetéséhez vezető út egyik állomását;

20.  ismételten hangsúlyozza a kínzás és a rossz bánásmód egyéb formái elleni küzdelem fontosságát, és azt, hogy az EU is elkötelezte magát amellett, hogy ezt a kérdést prioritásként kezelje, többek között a gyermekekkel összefüggésben is, valamint hogy megkönnyítse az ENSZ kínzás elleni küzdelemmel foglalkozó különleges előadójának munkáját; nyomatékosan kéri az EKSZ-t, a Bizottságot és az uniós tagállamokat, hogy tegyenek tanúbizonyságot együttes kötelezettségvállalásukról a kínzás felszámolására, valamint arra, hogy az ENSZ által a kínzás áldozatai számára létrehozott önkéntes pénzügyi alaphoz és a kínzás elleni egyezmény fakultatív jegyzőkönyve által létrehozott különleges alaphoz való hozzájárulás folytatása, illetve adott esetben ilyen hozzájárulás elindítása révén támogatják az áldozatokat;

21.  aggodalmát fejezi ki a migránsok, többek között a menedékkérők és a menekültek elleni folyamatos és széles körű megkülönböztetés, valamint jogaik megsértése miatt; felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy támogassák az ENSZ migránsok jogainak védelmével foglalkozó különleges előadójának munkáját és hajtsák végre ajánlásait; felszólítja a kormányokat, hogy tartsák tiszteletben a migránsok emberi jogait és veleszületett méltóságát, és vessenek véget az önkényes letartóztatásoknak és fogva tartásoknak annak érdekében, hogy az illegális migránsok letartóztatásának túlzott mértéke elkerülhető legyen, továbbá vizsgálják felül a fogva tartási időszakot és keressenek más alternatívákat a fogva tartás helyett; felszólítja a kormányokat, hogy minden körülmények között tartsák tiszteletben a visszaküldés tilalmának elvét, és teljes mértékben tegyenek eleget a migránsok kitoloncolásával kapcsolatos nemzetközi jogi kötelezettségeiknek; felszólítja a tagállamokat, hogy – amennyiben még nem tették meg – alakítsanak ki olyan rendszereket és eljárásokat minden migrációs intézményük és programjuk számára, amelyek teljes összeegyeztethetőséget biztosítanak a nemzetközi emberi jogi kötelezettségeikkel;

22.  támogatja az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa különleges előadójának legutóbbi jelentését és következtetéseit a rasszizmus, a faji megkülönböztetés, az idegengyűlölet és az ezekhez társuló intolerancia jelenlegi formáiról; felszólítja az EU-t és tagállamait a különleges előadó ajánlásainak belső politikáikban való megvalósítására a fajgyűlölet, az etnikai alapú gyűlölet és az idegengyűlölet interneten és közösségimédia-hálózatokon való terjedése és az efféle gyűlöletre e fórumokon való buzdítás elleni küzdelem érdekében a megfelelő jogalkotási intézkedések meghozatala révén, a többi alapvető jog, így például a véleménynyilvánítás szabadsága teljes mértékű tiszteletben tartása mellett;

23.  elismeri, hogy az információs és kommunikációs technológiák gyors fejlődése világszerte átalakította a szólásszabadság gyakorlásának környezetét, jelentős előnyöket teremtve, ugyanakkor komoly aggályokat is felvetve; ebben az összefüggésben üdvözli, hogy a Tanács 2014 májusában külön iránymutatásokat fogadott el a véleménynyilvánítás szabadságához való jog online és offline gyakorlásáról, és elítéli a digitális kommunikáció valamennyi korlátozását, beleértve a civil társadalom aktivistáira irányulókat; ismételten kijelenti, hogy az újságírók és bloggerek jogaira különleges figyelmet kell fordítani;

24.  bátorítja az ENSZ Emberi Jogi Tanácsát, hogy folytassa a magánélethez való jogról szóló vitát, és hogy ennek érdekében jelöljön ki a magánélethez való joggal, különösen a digitális kommunikációval összefüggésben foglalkozó különleges előadót;

Szociális és gazdasági jogok

25.  megjegyzi, hogy az ENSZ millenniumi fejlesztési célokat követő menetrendje a szegénység 2030-ig történő megszüntetését tűzte ki célul a gazdasági, társadalmi és környezeti kérdések átfogó megközelítését követve; üdvözli az ENSZ főtitkárának a 2015 utáni fenntartható fejlesztési célokra vonatkozó menetrendről szóló különleges ENSZ-csúcstalálkozót megelőzően kiadott összefoglaló jelentését; támogatja a főtitkár felhívását, miszerint az emberek szükségleteire és jogaira összpontosító megközelítést kell követni a szegénység felszámolása érdekében;

26.  fontosnak tartja az egyre növekvő és a szélsőséges egyenlőtlenség kezelését általában véve a szegénység elleni küzdelem, különösen pedig – az élelmiszerhez, vízhez, oktatáshoz, egészségügyi ellátáshoz és megfelelő lakhatáshoz való hozzáférés elősegítése révén – a társadalmi és gazdasági jogok előmozdítása érdekében; ebben az összefüggésben felhívja a figyelmet a földfoglalások egyre növekvő problémájára, amely megoldásra vár;

27.  úgy véli, hogy a korrupció, az adócsalás, a közjavak helytelen kezelése és az elszámoltathatóság hiánya mind hozzájárul az állampolgárok jogainak megsértéséhez, mivel ezek olyan elengedhetetlen állami szolgáltatásokba történő beruházásoktól vonnak el forrásokat, mint az oktatás, az alapvető egészségügyi ellátás és egyéb szociális infrastruktúrák, ez pedig a lakosság további elszegényedéséhez vezet; emlékeztet rá, hogy a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya értelmében a kormányok megfelelő források rendelkezésre bocsátása révén kötelesek tiszteletben tartani állampolgáraik jogait; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy különleges figyelmet kell fordítani a gazdasági, szociális és kulturális jogok előmozdításán dolgozó emberi jogi jogvédők védelmére;

28.  ismételten hangsúlyozza, hogy támogatja egy, a pénzügyi bűnözéssel, a korrupcióval és az emberi jogokkal foglalkozó különleges ENSZ-előadó kinevezését;

Üzleti és az emberi jogok

29.  határozottan támogatja az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-iránymutatások hatékony, átfogó terjesztését és érvényesítését az Unión belül és azon kívül; hangsúlyozza továbbá, hogy minden szükséges intézkedést meg kell hozni az ENSZ-iránymutatások hatékony végrehajtásában mutatkozó hiányosságok kezelésére, beleértve az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés kérdését; üdvözli a konfliktusok által érintett térségekből származó ásványok felelősségteljes beszerzése tekintetében a kellő gondosság elvének megfelelő ellátási lánc rendszerét létrehozó rendeletre irányuló kezdeményezést; felszólítja az érdekelt feleket, hogy vállaljanak tevékeny szerepet az emberi jogok kérdésével és ezzel összefüggésben a transznacionális vállalatokkal és más üzleti vállalkozásokkal foglalkozó ENSZ-munkacsoport 11. ülésén, és támogassák a politikáiknak az OECD multinacionális vállalkozásokról szóló iránymutatásaival, valamint az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-iránymutatásokkal való összehangolására irányuló erőfeszítéseket; ismételten kéri a Bizottságot, hogy 2015 végéig számoljon be az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-iránymutatások uniós tagállamok általi végrehajtásáról;

30.  sürgeti az Unió képviseleteit világszerte, hogy vegyék fel a kapcsolatot az uniós vállalkozásokkal annak érdekében, hogy előmozdítsák az emberi jogok tiszteletben tartását, és biztosítsák, hogy az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségének kérdését felvegyék a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze (EIDHR) helyi pályázati felhívásainak kiemelt témái közé;

31.  úgy véli, hogy az üzleti és az emberi jogok erősíthetik egymást egyrészt új üzleti lehetőségek megteremtése révén olyan térségekben, amelyeknek leginkább szükségük van fenntartható és felelős beruházásokra, másrészt azáltal, hogy hozzájárulnak az emberi jogok általános tiszteletben tartásához a fejlődő országokban;

32.  felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy vegyenek részt az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó, jogilag kötelező erejű nemzetközi okmányról kialakuló vitában;

A nők jogai

33.  rámutat, hogy a nemek közötti egyenlőség érvényesítésének elősegítése, amelynek részeként a politikai döntéshozóknak a szakpolitikákat úgy kell újraszervezniük, javítaniuk, fejleszteniük és értékelniük, hogy azok minden szinten és szakaszban magukban foglalják az esélyegyenlőségi megközelítést, elengedhetetlen a nemek közötti egyenlőség eléréséhez.

34.  kéri az EU-t, hogy vegyen részt aktívan a Nők Helyzetével Foglalkozó Bizottság 59. ülésén, és továbbra is küzdjön azért, hogy megakadályozza az ENSZ Pekingi Cselekvési Platformja veszélyeztetésére irányuló próbálkozásokat, mely platform eredményeit a Nők Negyedik Világkonferenciájának 20. évfordulója alkalmából felül fogják vizsgálni, többek között az oktatáshoz és az egészséghez való hozzáférés mint alapvető emberi jog, illetve ezen belül a szexuális és reproduktív jogok tekintetében;

35.  kritikával illeti, hogy a nemek közötti egyenlőség és a nők társadalmi szerepvállalásának növelése terén végbement haladás ellenére számos országban továbbra is hátrányosan megkülönböztető jogszabályok vannak hatályban, különösen a családjog és a tulajdonhoz való hozzáférés terén; megállapítja, hogy továbbra is igen kevés nő tölt be döntéshozó pozíciót, és a nők elleni erőszak továbbra is elterjedt, míg az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés korlátozott, a családon belüli erőszak következtében életüket veszítő nők magas száma ellenére; hangot ad komoly aggodalmának amiatt, hogy egyes országokban visszaesés figyelhető meg, különösen a szexuális és reproduktív jogok terén;

36.  határozottan elítéli a nőkkel szembeni nemi erőszak – többek között háborús taktikaként való – alkalmazását, többek között a tömeges nemi erőszakot, a szexuális rabszolgaságot, a kényszerprostitúciót, a nemi alapú üldöztetést (ideértve a női nemi szervek megcsonkítását), az emberkereskedelmet, a korai és a kényszerházasságot, a becsületbeli alapon elkövetett gyilkosságokat és a nemi erőszak minden más, hasonlóan súlyos formáját; ismételten felhívja az EU-t és összes tagállamát az Európa Tanács nők elleni és családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló egyezményének (Isztambuli Egyezmény) aláírására és megerősítésére;

37.  emlékeztet az EU azon kötelezettségvállalására, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának mérföldkőnek számító, a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló 1325. és 1820. számú határozataival összhangban érvényesíti a nemek közötti egyenlőség szempontjait és az emberi jogokat a közös biztonság- és védelempolitikai missziókban; e tekintetben megismétli az EU-hoz és tagállamaihoz intézett felhívását, hogy a fenntartható megbékélés kialakításának folyamata során támogassa a nők békefolyamatban való rendszerszintű részvételét mint alapvető elemet, és ismerje el, hogy a konfliktusmegelőzésben, a békefenntartó műveletekben, a humanitárius segítségnyújtásban, a konfliktus utáni újjáépítésben, valamint a demokratikus átalakulás folyamatában általánosan érvényesíteni kell a nemek közötti egyenlőség szempontjait;

38.  hangsúlyozza, hogy a női nemi szervek megcsonkítása a kínzás egyik fajtája; hangsúlyozza, hogy továbbra is szükség van az EU harmadik országokkal való együttműködésére a női nemi szervek megcsonkítása gyakorlatának felszámolása érdekében; emlékezteti azon tagállamokat, amelyekben a női nemi szervek megcsonkítását törvény bünteti, hogy érvényesítsék e jogszabályokat, amennyiben bebizonyosodik, hogy állampolgáraik ilyen gyakorlatnak voltak kitéve;

39.  üdvözli, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság (NBB) immár foglalkozik a szexuális és nemi alapú bűncselekményekkel, beleértve a nemi erőszakot, a szexuális bántalmazást és megszégyenítést, és örömmel fogadja az NBB azon ajánlását, hogy e bűncselekmények minősüljenek háborús bűncselekményeknek;

A gyermekek jogai

40.  aggasztónak tartja, hogy a gyermek jogairól szóló egyezmény 1989-es elfogadása óta történt előrelépések ellenére legalább 58 millió gyermek – elsősorban lányok, szegény családból származó gyermekek, fogyatékokossággal élő gyermekek és fegyveres konfliktussal sújtott területeken élő gyermekek – ma sem járnak iskolába, és még mindig igen sok gyermek szenved könnyen megelőzhető betegségekben, mások pedig gyermekmunkát végeznek;

41.  felszólítja a tagállamokat, hogy kötelezzék el magukat a gyermekmunka Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 182. sz. egyezményének 3. cikkében meghatározott legrosszabb formái, így többek között a gyermekrabszolgaság, a gyermekkereskedelem, a gyermekprostitúció, valamint a gyermekek testi és szellemi egészségére veszélyes munkakörök felszámolása mellett;

42.  emlékeztet arra, hogy az állam egyik elsődleges kötelezettsége az oktatás biztosítása minden gyermek számára azáltal, hogy növeli lehetőségeiket, megfelelő intézményeket hoz létre és kiküszöböli a strukturális okokat, amelyek az alapfokú iskolázottság általánossá tételének fő akadályai mögött állnak, beleértve az iskolai lemorzsolódás arányát, amely továbbra is komolyan akadályozza az alapfokú iskolázottság általánossá tételét;

43.  megfelelő uniós támogatást kér a fegyveres konfliktusokban részt vevő gyermekek és a volt gyermekkatonák leszerelésére és újbóli integrációjára irányuló programokra; emlékeztet arra, hogy határozottan támogatta a „Gyermekek, nem katonák” elnevezésű kampányt, amint azt az Emberi Jogi Albizottság által a témával kapcsolatban 2014. december 3-án tartott meghallgatás során is kinyilvánította; üdvözli az ENSZ gyermekek és a fegyveres konfliktusok kérdésével megbízott különleges képviselőjének és a gyermekek elleni erőszak kérdésével megbízott különleges képviselőjének éves jelentéseit, valamint a gyermekkereskedelem, gyermekprostitúció és gyermekpornográfia kérdésével megbízott különleges képviselő jelentését;

Az LMBTI-személyek jogai

44.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az utóbbi időben nőtt a szexuális irányultság vagy a nemi identitás alapján megkülönböztető jogszabályok és gyakorlatok száma, valamint erősödött az egyes személyekkel szemben ilyen okok alapján elkövetett erőszak; ösztönzi az LMBTI-személyek helyzetének szoros figyelemmel kísérését, többek között Nigériában és Gambiában, ahol a közelmúltban bevezetett LMBTI-ellenes törvények fenyegetik a szexuális kisebbségek tagjainak életét; súlyos aggodalmának ad hangot az európai kontinens országaiban is megfigyelhető, a véleménynyilvánítás és a gyülekezés szabadságát korlátozó, ún. „propagandaellenes” törvények miatt; üdvözli az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának a szexuális irányultságon és a nemi identitáson alapuló erőszak és megkülönböztetés elleni küzdelemről szóló, 2014. szeptember 26-án elfogadott határozatát; ismételten megerősíti, hogy támogatja a főbiztos által elsősorban nyilatkozatok, jelentések és a „Szabad és egyenlő” elnevezésű kampány formájában abból a célból folytatott munkát, hogy az LMBTI-személyek tekintetében előmozdítsa és megvédje az összes emberi jog érvényesülését; a megkülönböztető törvények és gyakorlatok elleni küzdelem folytatására ösztönzi a főbiztost;

Az éghajlatváltozás és az emberi jogok

45.  hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozás nagy hatást gyakorol a kiszolgáltatott helyzetben lévő csoportokra és egyénekre, különösen az alacsony jövedelmű országokban és az olyan alacsonyan fekvő szigetországokban, amelyek nem rendelkeznek kellő mértékű gazdasági forrásokkal ahhoz, hogy képesek legyenek alkalmazkodni a súlyos környezeti változásokhoz;

46.  aggodalommal állapítja meg, hogy az őslakosokat különösen sújtják az éghajlat-változással kapcsolatos események; e tekintetben megjegyzi, hogy a legtöbb őslakos a szegénységi küszöb alatt él, és kevéssé vagy egyáltalán nem jut képviselethez, valamint nem fér hozzá a politikai döntéshozatali vagy igazságszolgáltatási rendszerhez;

47.  üdvözli az Emberi Jogi Tanács felismerését, miszerint a környezeti változások kedvezőtlen hatást gyakorolnak a közösségek megélhetésére, és akadályozzák az alapvető és nemzetközileg elismert emberi jogok érvényesítését; ezért felszólítja a részes államokat, hogy a közelgő párizsi 2015. évi éghajlat-változási konferencián fogadjanak el sürgős és ambiciózus mérséklési és alkalmazkodási intézkedéseket;

48.  felkéri a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy aktívan vegyenek részt a „klímamenekült” fogalmáról folytatott vitában, beleértve annak lehetséges meghatározását is a nemzetközi jogban vagy bármely, jogilag kötelező erejű nemzetközi megállapodásban;

A büntetlenség elleni küzdelem és a Nemzetközi Büntetőbíróság (NBB)

49.  megismétli, hogy teljes mértékben támogatja a Nemzetközi Büntetőbíróság munkáját, amelynek célja, hogy megszűnjön a nemzetközi közösség szempontjából legsúlyosabb bűntettek elkövetőinek büntetlensége, és igazságot szolgáltassanak a háborús bűncselekmények, az emberiesség elleni bűncselekmények és a népirtások áldozatai számára; továbbra is éberen figyeli a Nemzetközi Büntetőbíróság legitimitásának és függetlenségének aláásására irányuló törekvéseket; sürgeti az EU-t és az uniós tagállamokat, hogy működjenek együtt a Nemzetközi Büntetőbírósággal, és nyújtsanak számára erős diplomáciai, politikai és pénzügyi támogatást, többek között az ENSZ-ben is; felhívja az Uniót, a tagállamokat és az EU különleges képviselőit, hogy tevőlegesen támogassák a Nemzetközi Büntetőbíróságot, határozatainak végrehajtását és a Római Statútum szerinti bűncselekmények tekintetében a büntetlenség elleni küzdelmet; üdvözli a Római Statútum Palesztin Hatóság általi 2015. januári megerősítését;

Őslakos népek

50.  felszólítja az EKSZ-t, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az őslakos népekkel foglalkozó világkonferencia záródokumentumának (az ENSZ közgyűlés 69/2. sz. határozata) megfelelően támogassák az őslakos népek jogaival foglalkozó szakértői mechanizmus mandátumának felülvizsgálását az őslakos népek jogairól szóló ENSZ-nyilatkozat végrehajtásának nyomon követése, értékelése és javítása érdekében; sürgeti az uniós tagállamokat, hogy kérjék fel a különleges eljárásokkal foglalkozó megbízottakat, hogy fordítsanak különleges figyelmet az őslakos nőket és gyermekeket érintő kérdésekre, és rendszeresen tegyenek jelentést az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának; felszólítja az EKSZ-t és a tagállamokat, hogy támogassák az őslakos népekkel foglalkozó horizontális cselekvési terv kidolgozását, amint azt az ENSZ-közgyűlés 2014. szeptemberi állásfoglalása is kéri, különös tekintettel az őslakos népekkel folytatott rendszeres konzultáció megszervezésére, amely szintén a folyamat részét képezi;

Nemzetközi kulturális és sportesemények és emberi jogok

51.  kifogásolja azt az egyre terjedő gyakorlatot, hogy a tekintélyelvű államok nagyszabású sport- és kulturális eseményeknek adnak otthont nemzetközi legitimitásuk növelése érdekében, miközben belföldön továbbra is visszaszorítják az ellenvéleményeket; felszólítja az EU-t és a tagállamokat, hogy aktívan foglalkozzanak a kérdéssel, és azt többek között az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának is vessék fel, valamint hogy kezdeményezzenek párbeszédet a nemzeti sportszövetségekkel, vállalati szereplőkkel és civil társadalmi szervezetekkel az ilyen eseményeken való részvételük módjairól, többek között a Bakuban 2015-ben megrendezendő első európai játékok és az Oroszországban 2018-ban, valamint Katarban 2022-ben megrendezendő FIFA labdarúgó világbajnokság tekintetében;

Pilóta nélküli légi járművek és autonóm fegyverek

52.  ismételten felszólítja a Tanácsot, hogy dolgozzon ki uniós közös álláspontot a pilóta nélküli felfegyverzett légi járművek használatával kapcsolatban, kiemelt jelentőséget adva az emberi jogok és a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartásának, és kezelve az olyan kérdéseket, mint a jogi keret, az arányosság, az elszámoltathatóság, a polgári lakosok védelme és az átláthatóság; ismételten sürgeti az EU-t, hogy tiltsa be az emberi beavatkozás nélkül támadások végrehajtására képes, teljes mértékben autonóm fegyverek fejlesztését, gyártását és használatát; ragaszkodik ahhoz, hogy az emberi jogok képezzék részét a harmadik országokkal a terrorelhárításról folytatott párbeszédnek;

Az emberi jogok általános érvényesítése az Unióban

53.  sürgeti az Uniót, hogy a Lisszaboni Szerződés 21. cikkével és az Unió külső tevékenységeire vonatkozó általános rendelkezésekkel összhangban mozdítsa elő az emberi jogok egyetemességét és oszthatatlanságát, beleértve a civil társadalmi és politikai, gazdasági, szociális és kulturális jogokat;

54.  sürgeti az Uniót, tagállamait, a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy a harmadik országokkal kapcsolatos külső politikájuk minden területén érvényesítsék az emberi jogokat; továbbá hangsúlyozza, hogy az EU emberi jogi politikájának biztosítania kell a belső és külső politikák következetességét az Európai Unióról szóló szerződésben megfogalmazott kötelezettségnek megfelelően, és óvakodnia kell a kettős mércék használatától az emberi jogok tiszteletben tartása tekintetében;

55.  felszólítja az EU-t, hogy vezessen be jogokon alapuló megközelítést, és az emberi jogok érvényesítését tegye a kereskedelmi, beruházási, közszolgáltatási és a fejlesztési együttműködési, valamint közös biztonság- és védelempolitikájának szerves részévé;

Az Unió egyes országokat érintő kérdésekkel kapcsolatos prioritásai

Ukrajna

56.  komoly aggodalmának ad hangot a kelet-ukrajnai erőszak és a fegyveres konfliktus miatt; reméli, hogy a minszki megállapodás alapján kötött fegyvernyugvási megállapodást a felek betartják; elítéli az emberi jogoknak a konfliktus során elkövetett nagyarányú megsértését és a közelmúltbeli harcok következményeit; teljes mértékben támogatja az ENSZ ukrajnai emberi jogi megfigyelő misszióját és az EBESZ ukrajnai különleges megfigyelő misszióját, és kéri ez utóbbi megerősítését; komoly aggodalmának ad hangot a belső menekültek sorsa miatt, tekintettel a dél-keleti régiókban kialakult fegyveres konfliktus következményeire; elítéli, hogy Oroszország agresszív és terjeszkedő politikát követve illegálisan annektálta a Krím félszigetet, ami fenyegetést jelent Ukrajna egységére és függetlenségére nézve; továbbra is aggódik a régió helyi lakosságával, különösen a krími tatárokkal szemben tanúsított hátrányos megkülönböztetés és emberi jogaik széles körű megsértése miatt; sürgeti a tagállamokat, hogy az ENSZ szintjén támogassanak minden lehetséges erőfeszítést egyrészt a büntetlenség elleni küzdelem, másrészt a Majdan téri tüntetések leveréséhez, a Krím félsziget illegális annektálásához és a Kelet-Ukrajnában zajló fegyveres konfliktushoz kapcsolódó erőszakos eseményekkel és emberi jogi jogsértésekkel kapcsolatos pártatlan vizsgálatok elvégzése érdekében; felszólít a nemzetközi humanitárius jog és elvek tiszteletben tartására a konfliktusban érintett civilek védelme érdekében;

Koreai Népi Demokratikus Köztársaság (KNDK)

57.  üdvözli a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság (KNDK) emberi jogi helyzetével foglalkozó különleges előadó mandátumának egy évvel való tervezett meghosszabbítását; továbbá üdvözli az ENSZ-közgyűlés határozatát, amelyben ösztönzi az ENSZ Biztonsági Tanácsát, hogy tegye meg a megfelelő lépéseket az elszámoltathatóság biztosítása érdekében, annak mérlegelését is beleértve, hogy a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban kialakult helyzetet a Nemzetközi Büntetőbíróság elé utalja; kéri az Emberi Jogi Tanácsot, hogy ismételje meg az elszámoltathatóságra vonatkozó felhívását, többek között az emberiesség elleni bűncselekmények elkövetéséért felelős személyek tekintetében, a legmagasabb állami szinten meghatározott politikákat követve; üdvözli a Koreai Köztársaságban létrehozott helyi szerkezetet, amelynek célja a helyzet átvilágítása és a bizonyítékok dokumentálása az elszámoltathatóság érdekében, és nyomatékosan kér minden államot, hogy működjön együtt ezzel a szerkezettel; továbbá kéri az Emberi Jogi Tanácsot, hogy fokozottan kísérje figyelemmel a KNDK-ban kialakult helyzetet, és hívjon össze hivatalos vizsgálóbizottságot, hogy az Emberi Jogi Tanács valamelyik következő ülésének keretében megvizsgálja a jogsértések áldozatainak bejelentéseit;

Irán

58.  üdvözli az EJT által 2014 márciusában az emberi jogok Iráni Iszlám Köztársaságban kialakult helyzetéről és az iráni emberi jogi helyzettel foglalkozó különleges előadó megbízatásának meghosszabbításáról elfogadott határozatot, és felszólítja Iránt, hogy tegye lehetővé az ENSZ különleges előadójának beutazását az országba, ezzel kulcsfontosságú jelét adva annak, hogy Irán hajlandó lépéseket tenni az emberi jogi helyzet értékelésére irányuló párbeszéd megkezdése érdekében; megismétli, hogy elítéli a halálbüntetés – többek között kiskorúak esetében történő – alkalmazását, amelyet gyakran olyan bírósági eljárást követően hajtanak végre, amely nem felel meg a tisztességes és szabályszerű eljárásról szóló nemzetközileg elfogadott minimumkövetelményeknek; továbbra is aggódik a jogszerű és tisztességes eljárás nélkül végrehajtott kivégzések magas száma miatt; támogatja az ENSZ különleges eljárásokkal foglalkozó megbízottjainak 2014. augusztusi közös nyilatkozatát, amely elítéli a civil társadalmi szereplők nagyarányú letartóztatását és elítélését; felhívja az EU-t és az EJT-t, hogy továbbra is szorosan kísérjék figyelemmel az emberi jogokkal való módszeres visszaéléseket, és biztosítsák, hogy az emberi jogok ezentúl is kiemelt prioritást kapjanak az iráni kormánnyal folytatott minden tárgyalás során; felszólítja az iráni hatóságokat a nemzetközi emberi jogi normák tiszteletben tartására, amelyek szerint a fiatalkorú bűnelkövetők kivégzése sérti a nemzetközi minimumszabályokat, kéri továbbá, hogy ne hajtsák végre egyetlen egy fiatalkorú bűnelkövető kivégzését sem;

Burma/Mianmar

59.  támogatja az ENSZ különleges előadónak a mianmari emberi jogi helyzetről szóló legújabb jelentését, amely elismeri az eddig elért eredményeket, ugyanakkor rámutat a továbbra is komoly aggodalmakat keltő területekre; sürgeti Mianmar kormányát, hogy foglalja bele az emberi jogok – beleértve a kisebbségek jogait – általános érvényesítését az ország intézményi és jogi keretébe és minden szakpolitikai területébe, továbbá tartsa tiszteletben a véleménynyilvánítás és gyülekezés szabadságát; aggodalmának ad hangot a „faj és a vallás védelméről” szóló javasolt jogszabályok miatt, amelyek az eltérő vallásúak közötti házasságra, a másik vallásra való áttérésre, a monogámiára és a népességszabályozásra vonatkozó négy jogszabálytervezetet tartalmaznak; felhívja az Emberi Jogi Tanácsot, hogy a 4. jogcím alatt hosszabbítsa meg a különleges előadó megbízatását, ismételten fejezze ki a Rakhin államban élő rohingya kisebbséghez tartozó személyek helyzete miatti mélységes aggodalmát, amelyet tovább súlyosbít, hogy a rohingya közösségnek nincsen jogi státusza, ezért továbbra is rendszeresen hátrányos megkülönböztetés éri tagjait, kéri a rohingya kisebbséghez tartozó személyek ellen elkövetett emberi jogi jogsértésekről és visszaélésekről szóló valamennyi jelentés teljes, átlátható és független vizsgálatát, valamint annak a folyamatnak a felgyorsítását, amely révén létrehozzák az ENSZ Emberi Jogok Főbiztosának Hivatala teljes nyomon követési és jelentéstételi megbízatással rendelkező irodáját az országban; sajnálatát fejezi ki a Kacsin és Shan államban élő polgári személyek ellen indított támadások, a fegyveres konfliktus során a biztonsági erők által elkövetett szexuális erőszak, a politikai okokból történő fogva tartások, az emberi jogi és más aktivisták és az újságírók zaklatása, a bírósági eljárás nélküli kivégzések, a földelkobzás, valamint a vallási és etnikai kisebbségek elleni támadások miatt; úgy véli, hogy az EU és Mianmar között kötendő beruházási megállapodásra vonatkozó tárgyalások tekintetében körültekintőnek kell lenni, mivel a külföldi befektetések az országban az emberi jogok megsértésének súlyosbodását vonhatják maguk után;

Fehéroroszország

60.  mély aggodalmának ad hangot az emberi jogok folyamatos megsértése miatt Fehéroroszországban; elítéli a 2014-ben végrehajtott három kivégzést, az emberi jogi jogvédők zaklatását, a független újságírók üldöztetését, a valamennyi internetalapú kommunikációra kiterjedő cenzúrát, valamint a nem kormányzati szervezetekre vonatkozó korlátozó jogszabályokat; sürgeti a fehérorosz emberi jogi helyzettel foglalkozó különleges ENSZ-előadó megbízatásának az EJT 28. ülésszakán történő meghosszabbítását, és felszólítja a kormányt, hogy biztosítson teljes hozzáférést az ENSZ különleges eljárásokkal foglalkozó megbízottjai számára, beleértve a különleges előadót; felszólít az összes még mindig őrizetben lévő politikai fogoly feltétel nélküli szabadon bocsátására és rehabilitációjára;

Bahrein

61.  újonnan aggodalmának ad hangot a Bahreinben ellenzéki vezetőkkel, civil társadalmi szereplőkkel és aktivistákkal szemben alkalmazott fellépések, valamint az emberi jogi jégvédők és ellenzéki aktivisták helyzete miatt; felkéri a bahreini érdekelt feleket, hogy kezdeményezzenek konstruktív és széles körű párbeszédet annak érdekében, hogy a bahreini közösségekben előmozdítsák a valós megbékélést és az emberi jogok tiszteletét; felszólít a lelkiismereti okokból bebörtönzöttek, az újságírók, az emberi jogi aktivisták és a békés tüntetők azonnali, feltétel nélküli szabadlábra helyezésére, és támogatja az ENSZ különleges eljárásokkal foglalkozó megbízottjainak 2015. február 4-i közös nyilatkozatát egy vezető ellenzéki politikus letartóztatására, valamint az azt követő tüntetések feloszlatására vonatkozóan; felszólítja az uniós tagállamokat és az Emberi Jogi Tanács többi tagját, hogy továbbra is szorosan kövessék nyomon a bahreini emberi jogi helyzetet, különös tekintettel a Bahrein által a rendszeres egyetemes emberi jogi helyzetértékelés során vállalt kötelezettségekre, valamint a Bahreini Független Vizsgálóbizottság Bahrein királya által is üdvözölt ajánlásainak teljesítésére; sajnálja, hogy a bahreini kormánynak nem sikerült előrelépnie az ENSZ Emberi Jogok Főbiztosának Hivatalával és a különleges szakértőkkel folytatott együttműködés tekintetében, és kéri az EU tagállamait annak előkészítésére, hogy az Emberi Jogi Tanács májusi ülésén állásfoglalás születhessen, amely felszólít a Bahrein által az egyetemes időszakos felülvizsgálat folyamata során vállalt kötelezettségek maradéktalan végrehajtására, a Bahreini Független Vizsgálóbizottság ajánlásainak – közöttük az emberi jogi aktivistákra vonatkozó ajánlásoknak – teljesítésére, valamint arra, hogy az Emberi Jogi Tanács készítsen jelentést az országban tapasztalható emberi jogi helyzetről és a Bahrein által az ENSZ emberi jogi mechanizmusaival folytatott együttműködés terén elért eredményekről;

Egyiptom

62.  üdvözli a 2014. novemberében Egyiptomra vonatkozóan elvégzett rendszeres egyetemes emberi jogi helyzetértékelés jegyzőkönyvét, és várakozással tekint annak elfogadására az Emberi Jogi Tanács következő ülésén; sürgeti Egyiptomot, hogy haladéktalanul és feltétel nélkül bocsásson szabadon minden aktivistát és emberi jogi jogvédőt, valamint minden olyan személyt, akit a véleménynyilvánítás, a gyülekezés és az egyesülés szabadságához fűződő joga békés gyakorlása miatt tartanak fogva; kéri továbbá, hogy az egyiptomi kormány alkosson olyan jogszabályokat, amelyek megfelelnek a nemzetközi normáknak és óvják az egyiptomi alkotmányban foglalt egyesülési jogot, beleértve pénzügyi támogatás elfogadásához és nyújtásához való jogot, továbbá hogy vonja vissza a tiltakozásról szóló 2013. novemberi törvényt és fogadjon el olyan jogszabályokat, amelyek biztosítják a gyülekezési szabadságot; sürgeti az egyiptomi kormányt, hogy kezdjen igazságügyi vizsgálatot annak megállapítása érdekében, hogy kik rendelték meg és hajtották végre a 2013. július 3. óta lezajlott, zömében békés tüntetések alatt elkövetett törvénytelen gyilkosságokat, különös tekintettel a 2013. augusztus 14-i Rábia téri és Nahda téri tüntetésekre, amelyek során legalább 1000 tüntetőt gyilkoltak meg; sürgeti Egyiptomot, hogy folytasson le független, pártatlan és eredményes vizsgálatokat a 2011 óta elkövetett valamennyi emberi jogi jogsértésről, közöttük a szexuális erőszakkal kapcsolatos bűncselekményekről, és biztosítsa azok elkövetőinek elszámoltatását, az áldozatok számára pedig biztosítson a nemzetközi normákkal összhangban álló megfelelő jogorvoslatot; felszólítja az egyiptomi hatóságokat, hogy haladéktalanul vessenek véget a halálos ítéletek kiszabásának, és rendeljenek el perújításokat, amelyek szavatolják a tisztességes és jogszerű eljáráshoz való jogot, valamint azonnali hatállyal hirdessenek moratóriumot a halálos ítéletekre és a kivégzésekre, haladéktalanul bocsássanak szabadon minden fogva tartott újságírót és sajtómunkást, és a nemzetközi normákkal összhangban garantálják a tájékoztatáshoz és a véleménynyilvánításhoz való jogot; sürgeti az egyiptomi hatóságokat, hogy tegyék lehetővé a nők elleni erőszak kérdésével megbízott különleges ENSZ-előadó látogatását, amelyről jóllehet már elvi megállapodás született, de 2014 kezdete óta még mindig nem került rá sor, és adjon szabad teret az ENSZ emberi jogi mechanizmusainak és különösen eljárásainak, meghívást küldve a gyülekezés szabadságával foglalkozó különleges előadó, a kínzással foglalkozó különleges előadó, a terrorizmus elleni küzdelem keretében az emberi jogok érvényesülésével foglalkozó különleges előadó, valamint a bírák és jogászok függetlenségével foglalkozó különleges előadó számára; kéri az egyiptomi hatóságokat, hogy biztosítsák a hazai jogszabályoknak a nemzetközi emberi jogi normákkal való összeegyeztetését, haladéktalanul helyezzék hatályon kívül a 136/2014 sz. törvényt, vessenek véget a polgári személyekkel szemben indított hadbírósági eljárásoknak, valamint nyilvánítsák semmisnek a polgári személyekkel szemben hadbíróságok által kiszabott valamennyi ítéletet, és haladéktalanul rendeljenek el polgári bíróságok előtti perújítást; kéri az EU-t és tagállamait, hogy e kérdésekben közvetítsenek határozott üzenetet;

Mali

63.  üdvözli a Mali emberi jogi helyzetével foglalkozó független ENSZ-szakértő munkáját, és arra kéri az Emberi Jogi Tanácsot, hogy hosszabbítsák meg mandátumát; üdvözli a Mali kormánya által az ország egyes részeiben az igazságügy visszaállítása területén elért előrelépéseket, a 21 elitkatona 2012-es megkínzásával és kivégzésével kapcsolatos nyomozás eredményeit és az igazságért, rendért és megbékélésért felelős bizottság létrehozását; továbbra is aggódik a biztonsági helyzet újabb romlása és a gyermekkatonák jelenleg is folytatódó bevetése és toborzása miatt, és felszólítja Mali kormányát, hogy kezdeményezzen vizsgálatot és számoltassa el a 2012–2013-as fegyveres konfliktus során elkövetett háborús bűnökért felelős összes háborús felet; üdvözli a Mali lakosságának egészére vonatkozó békemegállapodást, mivel a hónapok óta tartó instabilitás és bizonytalanság felszámolásának jótékony hatásait ők fogják elsőként megérezni, azonban sajnálatát fejezi ki az északi lázadók haladékkérése miatt; felhívja az összes felet, hogy kövessék a mali kormányt, és haladéktalanul írják alá a megállapodást, amelynek végrehajtását az EU nyomon fogja követni, továbbá biztosítsák , hogy a jövőbeni békemegállapodás előírja az elszámoltathatóságot, az igazságtételi bizottság megerősítését és a biztonsági erők átvilágítást;

Dél-Szudán

64.  felszólítja az Afrikai Uniót, hogy tegye nyilvánossá vizsgálóbizottságának jelentését az emberi jogok megsértéséről és az egyes felek által elkövetett visszaélésekről Dél-Szudánban, ezzel előmozdítva a jog érvényesülését az emberi jogok a konfliktus kezdete óta tapasztalt megsértése tekintetében; elítéli, hogy 2015 februárjában Wau Shillukban kisgyermekeket raboltak el azzal a céllal, hogy gyermekkatonává képezzék ki őket; sürgeti az Emberi Jogi Tanácsot, hogy fogadjon el egy olyan állásfoglalást, amely hangsúlyozza, hogy a nemzetközi jog szerinti tisztességes és hiteles nyomozások és büntetőeljárások elengedhetetlenek Dél-Szudán számára ahhoz, hogy megtörje a brutalitás büntetlenség által fűtött ördögi körét, és ennek érdekében kéri, hogy fontolják meg egy hibrid igazságszolgáltatási mechanizmus létrehozását, továbbá sürgeti Dél-Szudánt, hogy csatlakozzon a Római Statútumhoz, és adjon megbízatást egy Dél-Szudánnal foglalkozó különleges előadónak, hogy elősegíthesse a tisztességes és hiteles büntetőeljárásoknak és a szélesebb körű elszámoltathatósági intézkedéseknek a nemzetközi közösség támogatásával való előmozdítását;

Srí Lanka

65.  tudomásul veszi a Srí Lanka újonnan megválasztott kormánya által tett ígéreteket, valamint felszólítja azt, hogy mostantól ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 2015. szeptemberi, 30. ülésszakáig tegyen konkrét lépéseket az elszámoltathatóság érdekében, azzal a céllal, hogy beváltsa az ország emberi jogi helyzetének javítására tett ígéreteit és megelőzze a helyzet rosszabbra fordulását, többek között indítson komoly nyomozásokat és büntetőeljárásokat, valamint hozzon további intézkedéseket a büntetlenség és az emberi jogi visszaélések szélesebb problémakörének kezelése, továbbá teljes körűen működjön együtt az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosa Hivatalával és annak a Srí Lankával foglalkozó nemzetközi vizsgálatával;

Szíria

66.  mélységes aggodalmának ad hangot a drámai és erőszakos konfliktus miatt, valamint amiatt, hogy – az elsősorban az Aszad-rezsim, továbbá az Iszlám Állam/Dáis és egyéb milíciák által a polgári lakosság, és különösen a kiszolgáltatott helyzetben lévő csoportok, így például nők és gyermekek ellen elkövetett erőszak következtében – humanitárius válság alakult ki az országban; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Dáis külföldre exportálja ideológiáját; súlyos aggodalommal tölti el az emberi jogok és a nemzetközi humanitárius jog módszeres megsértése Szíriában, amely cselekmények kimeríthetik a háborús bűncselekmény és az emberiesség elleni bűncselekmény fogalmát; sürgeti valamennyi felet, hogy a polgári lakosság védelme, emberi jogaik tiszteletben tartása és alapvető szükségeik kielégítése érdekében tartsák tiszteletben az alkalmazandó nemzetközi humanitárius jogot; sürgeti valamennyi ENSZ-tagállamot, hogy egyértelműen szólaljon fel az erőszak ellen, különös tekintettel a kisebbségek jogainak védelmére, beleértve a keresztények módszeres üldözését; felszólít az emberi jogaik vagy egyéb békés politikai tevékenységek gyakorlása miatt önkényesen fogva tartott vagy elrabolt személyek azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátására; kéri az EU és tagállamai hathatós támogatását a jogsértések elkövetőinek elszámoltatása és az ENSZ-vizsgálóbizottság megbízatásának megújítása mellett;

Irak

67.  komoly aggodalmának ad hangot az Irakban tapasztalható drámai és erőszakos konfliktus, valamint humanitárius válság miatt; megállapítja, hogy egyre romlik az emberi jogi helyzet az ISIS/Dáis és más fegyveres csoportok által elkövetett elrablások és tömeges kivégzések, és az iraki etnikai és vallási kisebbségek, köztük a keresztények üldözése miatt;

Palesztina/Izrael

68.  elítéli a Gázai övezetből a Hamasz és egyéb fegyveres csoportok által Izrael ellen indított rakétatámadásokat, és mélységes aggodalmának ad hangot a Gázai övezetben kialakult humanitárius válság miatt; kéri az EU-t és tagállamait, hogy nyilvánosan fejezzék ki támogatásukat az ENSZ vizsgálóbizottsága mellett, és az Emberi Jogi Tanácsban nyilvános nyilatkozatban ítéljék el, hogy az izraeli hatóságok nem hajlandók együttműködni a vizsgálóbizottsággal, és nem teszik lehetővé a helyszínre való bejutását; hangsúlyozza, hogy az igazságosság és a jogállamiság tiszteletben tartása a béke elengedhetetlen alapját képezi, és hogy a nemzetközi jog megsértésének hosszú ideje tartó, rendszeres büntetlenségének meg kell szűnnie; üdvözli, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság ügyésze előzetes vizsgálatot indított a Palesztinában kialakult helyzettel kapcsolatban; kéri az EU-t, hogy maradéktalanul működjön együtt a Nemzetközi Büntetőbíróság ügyészi hivatalával; kéri az EU-t, hogy csatlakozzon az Emberi Jogi Tanács ülésének 7. napirendi pontjához, határozottan ítélje el a nemzetközi jog folyamatos megsértését és a Nemzetközi Bíróság tanácsadói véleménye végrehajtásának elmaradását, valamint támogassa a vizsgálóbizottság megbízatásának megújítását;

o
o   o

69.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az EU emberi jogi különleges képviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ Biztonsági Tanácsának, az ENSZ főtitkárának, a 69. Közgyűlés elnökének, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa elnökének és az ENSZ emberi jogi főbiztosának.

Az Európai Parlament 2015. március 12-i állásfoglalása a venezuelai helyzetről (2015/2582(RSP))

P8_TA(2015)0080 RC-B8-0236/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a venezuelai helyzetről szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a venezuelai helyzetről szóló 2014. február 27-i(1), valamint a venezuelai demokratikus ellenzék üldöztetéséről szóló 2014. december 18-i(2) állásfoglalására,

–  tekintettel az Európai Unión kívüli európai beruházások jogbiztonságáról szóló 2012. április 20-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel Federica Mogherini, a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője szóvivőjének Caracas polgármestere, Antonio Ledezma letartóztatásáról és a venezuelai helyzetről szóló, 2015. február 23-i sajtónyilatkozataira,

–  tekintettel az ENSZ főtitkára szóvivőjének a venezuelai helyzetről szóló, 2015. február 26-i nyilatkozatára,

–  tekintettel Ernesto Samper, a Dél-Amerikai Nemzetek Uniója (UNASUR) főtitkára és volt kolumbiai elnök 2015. február 25-i nyilatkozatára a venezuelai helyzetről és Kluivert Roa, 14 éves iskolás tanuló haláláról,

–  tekintettel az Emberi Jogok Amerikaközi Bizottsága (IACHR) 2015. február 24-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az ENSZ-Közgyűlés Emberi Jogi Bizottsága önkényes fogva tartással foglalkozó munkacsoportjának 2014. augusztus 26-i véleményére,

–  tekintettel az ENSZ emberi jogi főbiztosának a venezuelai tiltakozók és politikusok fogva tartásáról szóló 2014. október 20-i nyilatkozatára,

–  tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, amelyhez Venezuela is csatlakozott,

–  tekintettel az Amnesty International 2014/2015-ös, „Az emberi jogok helyzete a világban” című, 2015. február 25-én közzétett jelentésére, valamint a Human Rights Watch Venezueláról szóló, „New Military Authority to Curb Protests” (Új katonai hatóság a tiltakozások megfékezésére) című, 2015. február 12-én közzétett jelentésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.  mivel Antonio Ledezmát, Caracas demokratikus úton kétszeresen megválasztott polgármesterét és ellenzéki vezetőt a venezuelai hírszerző szolgálat (Sebin) állig felfegyverzett tisztjei 2015. február 19-én önkényesen, letartóztatási parancs vagy bűntett elkövetését alátámasztó bizonyíték bemutatása nélkül őrizetbe vették; mivel őrizetbe vétele után Antonio Ledezmát összeesküvéssel és bűncselekmény elkövetésére irányuló szervezkedéssel vádolták, amely bűncselekményekért súlyos börtönbüntetés szabható ki Venezuelában, és a vádlottat a Ramo Verde katonai börtönben tartják fogva;

B.  mivel a polgári személyek katonai börtönben történő fogva tartása összeegyeztethetetlen a nemzetközi normákkal; mivel Venezuelának kötelessége valamennyi szabadságától megfosztott személy életének és biztonságának garantálása, valamint a velük szembeni humánus bánásmód, továbbá a hatályos nemzetközi normáknak megfelelő fogvatartási körülmények biztosítása;

C.  mivel Nicolás Maduro elnök az országos rádió- és televíziócsatornán bejelentette egy olyan állítólagos terv meghiúsítását, melynek célja a kormány államcsíny által történő destabilizálása lett volna, és amelyben állítólag részt vettek a Demokratikus Egység Kerekasztal (Mesa de la Unidad Democrática) vezetői, valamint María Corina Machado és Julio Borges parlamenti képviselők, továbbá Antonio Ledezma, Caracas polgármestere; mivel ezen ellenzéki vezetőket összefüggésbe hozták a több mint egy éve egy katonai börtönben fogva tartott Leopoldo López – szintén ellenzéki vezető – elleni merénylet tervével is; mivel letartóztatása óta Leopoldo Lópeznek fizikai és lelki kínzást kellett elszenvednie, és magánzárkában tartják fogva;

D.  mivel Nicolás Maduro elnök rendkívül furcsa állítólagos külföldi összeesküvésekről, az államrend megdöntésére irányuló tervekről és merényletkísérletekről is bejelentést tett, amelyekről a nemzeti közigazgatás számos alkalommal jelentést tett;

E.  mivel a demokratikus ellenzék vezetőit korábban több alkalommal és alaptalanul vádolták meg az államrend megdöntésére irányuló állítólagos tervekben és államcsínyekben való részvétellel; mivel a 2014-es tiltakozásokban részt vevő ellenzéki vezetők és diákok megfélemlítésével és bántalmazásával kapcsolatos esetek száma megnőtt; mivel Leopoldo Lópezt, Daniel Ceballost és egyéb ellenzéki politikusokat továbbra is önkényesen fogva tartanak, mivel María Corina Machadót jogtalanul és önkényesen eltávolították hivatalából és kizárták a venezuelai parlamentből, és mivel a venezuelai kormány azzal fenyegetőzik, hogy felfüggeszti Julio Borges parlamenti képviselő mentelmi jogát;

F.  mivel ha egy vádemelés előtt álló személyt megfelelő indoklás nélkül tartanak előzetes letartóztatásban, úgy tekinthető, hogy sérül az ártatlanság vélelme, ugyanis ilyen esetben a letartóztatás inkább büntető, semmint megelőző intézkedés;

G.  mivel a helyi és nemzetközi szervezetek szerint a békés tüntetéseket követően egy évvel több mint 1700 tiltakozó várja, hogy eljárást indítsanak ügyében, több mint 69 továbbra is börtönben van, és legalább 40 személyt megöltek a tiltakozások során, gyilkosaikat pedig továbbra sem vonták felelősségre; mivel a tiltakozók ellen a rendőrség, a nemzeti gárda tagjai és erőszakos és ellenőrizetlen kormánypárti fegyveres csoportok túlzott erőket és módszeres erőszakot alkalmaztak;

H.  mivel a Human Rights Watch 2015. február 24-i közleményének megfelelően egy demokratikus állam nem vonhatja büntetőeljárás alá a politikai ellenzék vezetőit és a társadalom valamennyi szegmense számára biztosítania kell az ország politikai életében való részvételt, valamint azok emberi jogainak védelmét, akik az ellenzék tagjai közé sorolják magukat;

I.  mivel a Legfelsőbb Bíróság tagjai nyíltan elutasították a hatalmi ágak szétválasztásának elvét, kinyilvánították elkötelezettségüket a kormány politikai célkitűzéseinek előmozdítása mellett, és ítéleteikben számos alkalommal a kormány javára döntöttek, szentesítve, hogy a kormány figyelmen kívül hagyta az emberi jogokat; mivel 2014 decemberében a nemzetgyűlés kormánypárti többsége egyszerű többséggel kinevezte a Legfelsőbb Bíróság 12 új tagját, miután nem sikerült megszereznie a kétharmados többséget, melyhez az ellenzékkel való konszenzusra lett volna szükség;

J.  mivel a Honvédelmi Minisztérium 8610. számú határozata lehetővé teszi lőfegyverek használatát a „nyilvános gyülekezések és békés tüntetések” megfékezésére; mivel a venezuelai alkotmány 68. cikke szerint tilos a lőfegyverek és mérgező anyagok használata békés demonstrációk megfékezésére; mivel a nemzetközi normák értelmében közbiztonsági műveletek esetén korlátozni kell a katonai erők alkalmazását;

K.  mivel 2015. február 24-én a Táchira szövetségi állambeli San Cristóbalban egy élelmiszer- és gyógyszerhiány miatti tüntetésen agyonlőtték Kluivert Roa 14 éves diákot, és ezzel ő lett az első halálos áldozat, mióta engedélyezték lőfegyverek alkalmazását a tiltakozások elfojtására; mivel 2015. február 25-én az államügyészi hivatal bejelentette, hogy egy rendőrt egyéb bűncselekmények mellett szándékos emberöléssel vádoltak meg;

L.  mivel a véleménynyilvánítás szabadsága és a békés tüntetéseken való részvétel joga a demokrácia sarokkövei; mivel a mindenkit megillető egyenlőség és igazságosság ellehetetlenül az alapvető szabadságjogok és az állampolgári jogok tiszteletben tartása híján; mivel számos jelentés megerősíti, hogy a média egyre fokozottabb cenzúrának és megfélemlítésnek van kitéve;

M.  mivel a latin-amerikai országok közül Venezuela rendelkezik a legnagyobb energiatartalékkal; mivel a Venezuelában élő embereket az alapvető árucikkek súlyos hiánya sújtja, az élelmiszerárak megduplázódtak és a jegyrendszert kiterjesztették; mivel annak következtében, hogy az állam nem képes a közrend fenntartására a politikai megosztottság pedig egyre fokozódik, Venezuela egyike lett a világ azon országainak, ahol a legtöbb erőszakos bűncselekményt követik el;

N.  mivel csak az alapvető jogok és szabadságjogok tiszteletben tartása és a tolerancia szellemében folytatott építő jellegű és a tiszteleten alapuló párbeszéd segíthet Venezuelának abban, hogy kiutat találjon e súlyos válságból, és legyőzze a jövőben felmerülő nehézségeket;

O.  mivel kezdetét vette a kormány és az ellenzék közötti párbeszéd (Mesa de Dialogo), amely azonban sajnálatos módon eredmény nélkül félbeszakadt;

P.  mivel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 207. cikke szerint az Európai Unión kívüli európai beruházások az Európai Unió közös kereskedelempolitikájának alapvető elemei, és ily módon külső fellépésének elengedhetetlen részei, és mivel a Lisszaboni Szerződés értelmében a közvetlen külföldi befektetések az EU kizárólagos hatáskörébe tartoznak az EUMSZ 3. cikke (1) bekezdésének e) pontjában, valamint a 206. és 207. cikkében megfogalmazottak szerint;

Q.  mivel a venezuelai kormány különös felelősséget visel a jogállamiság és a nemzetközi jog betartása tekintetében, mivel 2014. október 16. óta az ENSZ Biztonsági Tanácsának nem állandó tagja;

1.  ismételten súlyos aggodalmának ad hangot a romló venezuelai helyzet miatt, és elítéli a tiltakozókkal szembeni erőszak alkalmazását; felszólítja a venezuelai hatóságokat, hogy az ENSZ testületei és számos nemzetközi szervezet követeléseivel összhangban haladéktalanul bocsássa szabadon a véleménynyilvánítási szabadsága és alapvető jogai gyakorlása miatt önkényesen őrizetbe vett Antonio Ledezmát, Leopoldo Lópezt, Daniel Ceballost, valamint az összes békés tüntetőt, diákot és ellenzéki vezetőt; felszólítja a venezuelai hatóságokat, hogy vonják vissza az ellenük felhozott megalapozatlan vádakat;

2.  felszólítja a venezuelai hatóságokat annak biztosítására, hogy Antonio Ledezma, Leopoldo López, Daniel Ceballos, valamint az összes többi politikai fogvatartott számára biztosítsák a szükséges orvosi ellátást, valamint családtagjaik és választott ügyvédeik számára garantálják az azonnali, személyes és rendszeres bejutást; mélységes aggodalmának ad hangot a fogva tartási körülmények romlása miatt;

3.  felszólítja a venezuelai kormányt, hogy hagyjon fel a demokratikus ellenzék politikai üldözésével és elnyomásával és a véleménynyilvánítás és a demonstratív tiltakozás szabadságának megsértésével, valamint sürgeti a média cenzúrázásának felszámolását; emlékezteti a hatóságokat arra, hogy az ellenzéki hangok minden demokratikus társadalomban elengedhetetlenek;

4.  elítéli Kluivert Roa és hat másik diák agyonlövését, és részvétét fejezi ki családtagjaiknak; felszólítja a kormányt, hogy vonja vissza a venezuelai alkotmány 68. cikkét felülíró, nemrég kiadott 8610. számú határozatot, amely lehetővé teszi a rendfenntartó erőknek, hogy halált okozó fegyvereket, tűzfegyvereket vagy más potenciálisan halálos fegyvereket vessenek be civil tüntetők ellen;

5.  felhívja a venezuelai kormányt, hogy tegyen eleget alkotmányos és nemzetközi kötelezettségeinek az igazságszolgáltatás függetlensége, a véleménynyilvánítás szabadsága, a békés egyesülési és gyülekezési jog és a politikai pluralizmus vonatkozásában, melyek a demokrácia sarokkövei; felszólítja a venezuelai kormányt, hogy alakítson ki olyan környezetet, amelyben az emberijog-védők és a független nem kormányzati szervezetek el tudják végezni az emberi jogokat és a demokráciát támogató legitim munkájukat; hangsúlyozza, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának nem állandó tagjaként a venezuelai kormány különös felelősséget visel a jogállamiság és a nemzetközi jogszabályok betartásának tekintetében;

6.  felszólítja a venezuelai kormányt annak biztosítására, hogy a vádakat gyorsan és pártatlan módon, a büntetlenség legcsekélyebb lehetőségét kizárva, az ártatlanság vélelme és a megfelelő jogi eljárás elveinek teljes körű tiszteletben tartásával vizsgálják ki; emlékeztet, hogy a hatalmi ágak megosztása alapvető jelentőségű a demokráciákban, és hogy az igazságszolgáltatási rendszert nem lehet politikai fegyverként használni; felszólítja a venezuelai hatóságokat, hogy politikai nézetüktől és hovatartozásuktól függetlenül biztosítsák az ország összes polgárának biztonságát;

7.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az újabb tüntetések még több erőszakhoz vezethetnek, tovább mélyítve a kormány és az ellenzék álláspontja közötti szakadékot, és még nagyobb megosztottságsághoz vezetve a Venezuelában zajló érzékeny politikai fejlemények tekintetében; felszólítja az összes párt képviselőjét és a venezuelai társadalom valamennyi szegmensét, hogy cselekedeteikben és felszólalásaikban tanúsítsanak önmérsékletet; óva int minden olyan lépéstől, amely feszültséget idézhet elő és olyan visszalépésekhez vezethet, amelyek a demokratikus ellenzék legitimitásának elveszítését vagy törvénytelenné nyilvánítását és/vagy a választások érvénytelenítését eredményezik;

8.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a választások évében a politikai ellenzék önkényes fogva tartások és támadások áldozatává vált, ami megkérdőjelezheti a választási folyamat legitimitását és eredményét is;

9.  felszólítja a venezuelai hatóságokat, hogy a közelgő parlamenti választásokra való tekintettel ezt az időszakot egy olyan, konszenzuson és közös felelősségvállaláson alapuló, befogadó politikai folyamat megindítására használják fel, amely a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok teljes körű tiszteletben tartása mellett valamennyi demokratikus politikai erő érdemi részvételével zajló, valódi nemzeti párbeszéd révén jön létre; ezenkívül a szükséges gazdasági és irányítási reformok meghozatala érdekében felszólítja mindkét felet az országot fenyegető legsúlyosabb problémák megvitatására; felszólítja a venezuelai hatóságokat, hogy gondoskodjanak a teljes mértékben inkluzív folyamat révén valamennyi demokratikus szereplő részvételével lefolytatott szabad és tisztességes parlamenti választásokról; sürgeti valamennyi politikai szereplőt, hogy a politikai küzdelmet tartsák az alkotmányos rend határain belül, és álljanak ellen a radikális fellépésekre irányuló nyomásnak;

10.  bátorítja Venezuela regionális partnereit, így az UNASUR-t és az Amerikai Államok Szervezetét, hogy a szemben álló felek között alakítsák ki a párbeszédet és a megértést lehetővé tevő csatornákat, valamint hogy garantálják a közbiztonságot, illetve a nyugalomhoz és normalitáshoz való visszatérést Venezuelában;

11.  sürgeti az Uniót, annak tagállamait és a nemzetközi közösséget, hogy tegyenek olyan nyilatkozatokat, illetve hozzanak olyan intézkedéseket, amelyekkel e nehéz időszakban kimutathatják a venezuelai nép iránti szolidaritásukat;

12.  sürgeti a Bizottságot és a Tanácsot, hogy tárja fel, milyen intézkedések szükségesek Venezuelában egyrészt az európai érdekek, másrészt az európai vállalkozások jogbiztonságának védelméhez, és fogadja is el ezeket;

13.  kéri az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ) és az EU venezuelai küldöttségét, valamint a tagállamok nagykövetségeit, hogy folytassák az ellenzéki vezetőket célzó vizsgálatok és bírósági meghallgatásának szoros megfigyelését; emlékeztet arra a kérésére, hogy a venezuelai helyzet értékelése céljából mielőbb európai parlamenti eseti küldöttség utazzon az országba, és folytasson megbeszélést a konfliktusban részt vevő valamennyi féllel;

14.  emlékeztet arra, hogy rövidesen felkéri a főképviselőt/alelnököt, hogy követelje a tiltakozások kezdete óta önkényesen fogva tartott tiltakozók azonnali szabadon bocsátását;

15.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Venezuelai Bolivári Köztársaság kormányának és nemzetgyűlésének, az Euro–Latin-amerikai Parlamenti Közgyűlésnek, valamint az Amerikai Államok Szervezete főtitkárának.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0176. (2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2014)0106. (3) HL C 258. E, 2013.9.7., 84. o.