Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2015/2801(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : B8-0989/2015

Előterjesztett szövegek :

B8-0989/2015

Viták :

PV 07/10/2015 - 17
CRE 07/10/2015 - 17

Szavazatok :

A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2015)0349

Elfogadott szövegek
PDF 352kWORD 93k
2015. október 8., Csütörtök - Strasbourg Végleges kiadás
A vörösiszap-katasztrófa tanulságai öt évvel a Magyarországon bekövetkezett baleset után
P8_TA(2015)0349B8-0989/2015

Az Európai Parlament 2015. október 8-i állásfoglalása a vörösiszap-katasztrófa tanulságairól, öt évvel a Magyarországon bekövetkezett baleset után (2015/2801(RSP))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 191. cikkében rögzített környezetpolitikai elvekre, és különösen azokra, amelyek szerint megelőző intézkedéseket kell tenni és a szennyezőnek kell fizetnie;

–  tekintettel a Földközi-tenger tengeri környezetének és partvidékének szennyezés elleni védelméről szóló egyezményre (a barcelonai egyezményre) és az ahhoz csatolt jegyzőkönyvekre;

–  tekintettel a veszélyes hulladékokról szóló, 1991. december 12-i 91/689/EGK tanácsi irányelvre(1),

–  tekintettel a Bizottság 2000. május 3-i 2000/532/EK határozatára, amely a hulladékokról szóló 75/442/EGK tanácsi irányelv 1. cikkének a) pontja értelmében hulladékjegyzéket létrehozó 94/3/EK határozat, valamint a veszélyes hulladékokról szóló 91/689/EGK tanácsi irányelv 1. cikkének (4) bekezdése értelmében a veszélyes hulladékok jegyzékét (az „európai hulladékjegyzéket”) létrehozó 94/904/EK tanácsi határozat(2) helyébe lép,

–  tekintettel a hulladékjegyzékről szóló 2014. december 18-i 2000/532/EK határozatnak a 2008/98/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv alkalmazásával történő módosításáról szóló, 2014. december 18-i 2014/955/EU bizottsági határozatra(3),

–  tekintettel az Európai Bizottság Magyarországnak küldött, indokolással ellátott 2015. júniusi véleményére, amelyben felszólítja Magyarországot egy másik vörösiszap-zagytározóra vonatkozó környezetvédelmi előírások frissítésére(4);

–  tekintettel az ásványinyersanyag-kitermelő iparban keletkező hulladék kezeléséről és a 2004/35/EK irányelv módosításáról szóló 2006. március 15-i 2006/21/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(5) (a bányászati hulladékról szóló irányelv),

–  tekintettel a tagállamokban végzett környezetvédelmi ellenőrzések minimumkövetelményeinek megállapításáról szóló 2001. április 4-i 2001/331/EK európai parlamenti és tanácsi ajánlásra(6),

–  tekintettel a tagállamokban végzett környezetvédelmi ellenőrzések minimumkövetelményeinek megállapításáról szóló 2001/331/EK ajánlás felülvizsgálatáról szóló 2008. november 20-i állásfoglalására(7);

–  tekintettel a „Jólét bolygónk felélése nélkül” című, a 2020-ig tartó időszakra vonatkozó általános uniós környezetvédelmi cselekvési programról (hetedik környezetvédelmi cselekvési program) szóló, 2013. november 20-i 1386/2013/EU európai parlamenti és tanácsi határozatra(8),

–  tekintettel a környezeti károk megelőzése és felszámolása tekintetében a környezeti felelősségről szóló, 2004. április 21-i 2004/35/EK európai parlamenti és tanács irányelvre(9) (a környezeti felelősségről szóló irányelv),

–  tekintettel az ásványinyersanyag-kitermelő iparban keletkező hulladék kezeléséről szóló 2006/21/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben előírt pénzügyi biztosíték nyújtására vonatkozó technikai iránymutatásokról szóló, 2009. április 20-i 2009/335/EK bizottsági határozatra(10),

–  tekintettel az iparikatasztrófa-kockázatok megosztását szolgáló uniós szintű eszköz létrehozásáról szóló bizottsági megvalósíthatósági tanulmányra(11),

–  tekintettel a „Kihívások és akadályok a környezeti felelősségvállalásról szóló irányelv végrehajtásával kapcsolatban” című jelentésre (a Bizottság Környezetvédelmi Főigazgatósága számára készített végleges jelentés, 2013),

–  tekintettel „A vörösiszap-katasztrófa tanulságairól, öt évvel a Magyarországon bekövetkezett baleset után” tárgyában a Tanácshoz és a Bizottsághoz intézett kérdésekre (O-000096/2015 – B8‑0757/2015 és O-000097/2015 – B8‑0758/2015),

–  tekintettel eljárási szabályzata 128. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel 2010. október 4-én Magyarországon egy zagytározó beomlása miatt csaknem egymillió köbméter erősen lúgos vörösiszap ömlött ki a környezetbe, több falvat elárasztott, tíz ember halálát okozta és csaknem 150 személynek okozott sérüléseket, valamint szennyezéssel sújtott nagy kiterjedésű nagy területeket, közöttük négy NATURA 2000 területet is;

B.  mivel az ebben a zagytározóban tárolt vörösiszap a 91/689/EGK tanácsi irányelv értelmében veszélyes hulladék volt;

C.  mivel a 2014/955/EU bizottsági határozat kifejezetten előírja, hogy a vörösiszapot az ellenkező bizonyításáig veszélyes hulladékok közé kell sorolni; mivel ez a határozat 2015. június 1-től alkalmazandó;

D.  mivel fennáll a kockázata, hogy a vörösiszapot a múltban – tévesen – más tagállamokban esetleg ugyancsak a nem veszélyes hulladékok közé sorolták, aminek következtében helytelen engedélyek kibocsátása is megtörténhetett;

E.  mivel a vörösiszap nyersanyag-kitermelésből származó hulladéknak minősül a bányászati hulladékról szóló irányelv értelmében, amely többek között a legjobb rendelkezésre álló technikai megoldások alapján biztonsági rendelkezéseket ír elő a nyersanyag-kitermelésből származó hulladékok kezelése tekintetében;

F.  mivel más bányászati tevékenységek számlájára írható környezetszennyezés (például a cianid használata az aranybányákban), illetve a veszélyes hulladékok nem megfelelő kezelése ugyancsak súlyos problémákat okoz különböző tagállamokban;

G.  mivel a 2001/331/EK ajánlás célja az volt, hogy megerősítse az uniós környezetvédelmi jogszabályok betartását, valamint hozzájáruljon e szabályok következetesebb végrehajtásához és érvényre juttatásához;

H.  mivel a Parlament 2008. november 20-i állásfoglalásában a környezetvédelmi jogszabályok tagállamokban történő végrehajtását hiányosnak és következetlennek nevezte, és nyomatékosan felhívta a Bizottságot, hogy 2009 vége előtt terjesszen elő jogalkotási javaslatot a környezetvédelmi ellenőrzésekről;

I.  mivel a hetedik környezetvédelmi cselekvési program kinyilvánítja, hogy az EU bővíteni fogja a vizsgálati és felügyeleti követelmények alkalmazási körét az uniós környezetvédelmi jogban, és uniós szinten tovább fogja fejleszteni a vizsgálattal kapcsolatos támogatási kapacitást;

J.  mivel a környezeti felelősségvállalásról szóló irányelv célja az volt, hogy környezeti felelősségre vonatkozó keretrendszert hozzon létre a „szennyező fizet” elv alapján, és kötelezi a tagállamokat, hogy ösztönözzék a megfelelő gazdasági és pénzügyi piaci szereplőket a pénzügyi biztosítékok és azok piaca fejlesztésére; mivel a 18. cikk (2) bekezdése előírja a Bizottság számára, hogy 2014. április 30-ig terjesszen jelentést a Parlament és a Tanács elé, ami mindmáig még nem történt meg;

K.  mivel a Bizottság megbízásából készített, a környezeti felelősségvállalásról szóló irányelv végrehajtásáról szóló jelentés az alábbi következtetést vonta le: „a környezeti felelősségvállalásról szóló irányelvnek a tagállamok nemzeti jogaiba történő átültetése nem eredményezte egyenlő versenyszabályok létrejöttét, csupán különböző felelősségi rendszerek egyvelegét hozta létre a természeti károk megelőzése és orvoslása céljával az EU-ban”.

L.  mivel a Bizottság 2010-ben a vörösiszap-katasztrófa kapcsán kijelentette, hogy még a környezeti felelősségvállalásról szóló irányelv 2014-ben esedékes felülvizsgálata előtt fontolóra fogja venni a kötelező pénzügyi biztosítékokat előíró harmonizált rendszer bevezetésének lehetőségét;

1.  emlékeztet arra, hogy a 2010-es vörösiszap-katasztrófa Magyarország legsúlyosabb ipari katasztrófája volt, és e tragikus esemény ötödik évfordulóján őszinte együttérzését fejezi ki az áldozatoknak;

2.  elismerését fejezi ki a nemzeti hatóságoknak a gyors és hatékony beavatkozásért a válságkezelési szakaszban, valamint a civil társadalomnak a példátlan katasztrófa alatti hatalmas erőfeszítéseiért;

3.  emlékeztet arra, hogy Magyarország beindította az uniós polgári védelmi mechanizmust és európai szakértőkből álló csapatot fogadott, amelynek feladata ajánlások megfogalmazása volt többek között arról, hogy miként lehet kialakítani a lehető legjobb megoldásokat a károk elhárítása és enyhítése érdekében;

4.  megjegyzi, hogy a vörösiszap-katasztrófa bekövetkezése összefüggésbe hozható az uniós jogszabályok gyenge hatásfokú végrehajtásával, ellenőrzési hiányosságokkal, a vonatkozó uniós szabályozás fogyatékosságaival és a telep üzemeltetőjének teljesítményével;

5.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a jelek szerint az elmúlt öt év során szinte semmilyen tanulságot sem vontak le, továbbra is alacsony a vonatkozó uniós jogszabályok és a nemzetközi megállapodások végrehajtásának hatásfoka, fennmaradtak az elégtelenségek az ellenőrzések tekintetében és a vonatkozó uniós jogszabályok hiányosságainak jóformán egyikét sem szüntették meg azóta sem;

6.  különösen aggályosnak tartja a bányászati hulladékról szóló irányelvet és az európai hulladékjegyzéket;

7.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy hasonló telepek több tagállamban is léteznek; kéri a tagállamokat a megfelelő ellenőrzések elvégzésének biztosítására;

8.  kéri mindazokat a tagállamokat, amelyek területén vörösiszap-tározók találhatók, győződjenek meg arról, hogy a vörösiszapot helyes módon a veszélyes hulladékok kategóriájába sorolták-e, és a lehető legrövidebb időn belül vizsgáljanak felül minden olyan engedélyt, amelyet helytelen besorolás alapján bocsátottak ki; felhívja a Bizottságot, gondoskodjon arról, hogy a tagállamok megtegyék a megfelelő intézkedéseket és azokról beszámoljanak a Bizottságnak; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy 2016 végéig tegyen közzé jelentést a tagállamok által foganatosított intézkedésekről;

9.  alapvetőnek tartja, hogy a jövőben a katasztrófamegelőzés nagyobb hangsúlyt kapjon, tekintettel arra, hogy hasonló sajnálatos környezeti események más tagállamokban is bekövetkeztek;

10.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozzák minden vonatkozó uniós jogszabály és nemzetközi egyezmény maradéktalan végrehajtására és megfelelő alkalmazására irányuló erőfeszítéseiket, és ne csupán az alumíniumtermelés és a vörösiszap környezetvédelmi szempontból helyes kezelése tekintetében, hanem általában véve a veszélyes hulladékok megfelelő kezelése tekintetében;

11.  hangsúlyozza, hogy szigorúan alkalmazni kell a nyersanyag-kitermelésből származó hulladék kezelése terén rendelkezésre álló legjobb technikákat, és felszólít a száraz ártalmatlanítási technológiák használatára történő teljes átállásra 2016 végéig, biztosítva egyúttal, hogy az átállás ne okozzon se levegő-, se vízszennyeződést;

12.  kéri a Bizottságot, hogy a veszélyes hulladék keletkezésének megelőzése, valamint az ilyen hulladék kezelése tekintetében fektessen nagyobb súlyt a kutatásra és a fejlesztésre;

13.  nyomatékosan kéri a Bizottságot, hogy készítsen iránymutatásokat a nagy zagytározójú meglévő bányákra vonatkozó stressztesztek elvégzéséről;

14.  úgy gondolja, hogy a szennyezés hatékony megelőzéséhez környezetvédelmi ellenőrzéseket előíró szigorú szabályokra, valamint az azokhoz kapcsolódó megfelelő végrehajtási intézkedésekre van szükség;

15.  felhívja a tagállamokat, hogy az ipari telepeken végzendő átlátható, rendszeres és módszeres ellenőrzések lehetővé tétele érdekében erősítsék meg környezetvédelmi ellenőrzési szerveiket, többek között biztosítva azok függetlenségét, megfelelő forrásokat bocsátva rendelkezésükre, egyértelműen meghatározva feladataikat, valamint előmozdítva a megerősített együttműködést és az összehangolt fellépést;

16.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy meglévő – kötelező és nem kötelező –eszközeikre támaszkodva javítsák a felügyeletet, de ennek során ne okozzanak szükségtelen bürokratikus terheket;

17.  ismételten felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő az ipar számára bürokratikus többletterheket nem okozó környezetvédelmi ellenőrzésekre vonatkozó jogalkotási javaslatot;

18.  nyomatékosan kéri a Bizottságot, hogy terjessze ki a kötelező tagállami ellenőrzések kritériumait az uniós környezetvédelmi vívmányok szélesebb körére, és dolgozzon ki uniós támogatási kapacitást a környezetvédelmi ellenőrzés terén;

19.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az EU-ban a felelősségi rendszerek jelentős eltérései veszélyeztethetik a közös standardokat, és nagyobb kockázatnak tesznek ki egyes tagállamokat és régiókat a környezetvédelmi katasztrófák bekövetkezése és azok pénzügyi következményei tekintetében;

20.  sajnálatosnak tartja, hogy a Bizottság még nem terjesztette elő a környezeti felelősségről szóló irányelv szerint elkészítendő jelentését; felhívja a Bizottságot, hogy 2015 vége előtt tegye ezt meg;

21.  kéri a Bizottságot, hogy a környezeti felelősségről szóló irányelv soron következő felülvizsgálata során biztosítsa, hogy a felülvizsgálatra vonatkozó javaslat maradéktalanul érvényre juttassa a „szennyező fizet” elvet;

22.  sürgeti a Bizottságot a 2009/335/EK bizottsági határozat tagállamokban történő alkalmazásának felmérésére és annak megvizsgálására, hogy elégségesek-e a megállapított pénzügyi biztosítékokra vonatkozó felső korlátok; sürgeti továbbá a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot harmonizált kötelező pénzügyi biztosítékra;

23.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsanak átláthatóságot a környezeti katasztrófák következményeinek enyhítését célzó intézkedések pénzügyi vonatkozásai tekintetében, ideértve az áldozatok pénzügyi kártalanítását is;

24.  kéri a Bizottságot, hogy tegyen jogalkotási javaslatot az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésre a környezetvédelmi ügyekben, a hetedik környezetvédelmi cselekvési program rendelkezéseivel összhangban; felhívja a Bizottságot, hogy 2016 vége előtt tegye ezt meg;

25.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a helyi hatóságokat, a polgárokat és a civil társadalmat bevonják a veszélyes hulladékok ártalmatlanítására vonatkozó döntéshozatalba és a kockázatkezelési intézkedések tervezésébe;

26.  felhívja az illetékes hatóságokat, hogy rendszeresen tájékoztassák a nyilvánosságot a szennyezettség állapotáról, továbbá az állat- és növényvilágra, valamint a helyi lakosság egészségére gyakorolt lehetséges hatásairól;

27.  felhívja a Bizottságot, hogy a magas szintű kötelező pénzügyi biztosítékot meghaladó lehetséges kiadások fedezése érdekében – „a szennyező fizet” elv maradéktalan tiszteletben tartása mellett – folytassa az iparikatasztrófa-kockázatok megosztását szolgáló európai uniós szintű eszköz létrehozására irányuló elgondolás kidolgozását;

28.  véleménye szerint egy ilyen, kifejezetten a katasztrófa-kockázatok megosztását szolgáló európai uniós szintű eszköznek fedeznie kell a régebben okozott, de a társadalom számára továbbra is veszélyt jelentő környezetvédelmi ártalmakat is, amelyekért a jelenlegi jogi keretben objektív módon senki sem tehető felelőssé, így senki sem terhelhető meg a helyreállítás kiadásaival sem;

29.  hangsúlyozza az uniós szintű együttműködés és szolidaritás jelentőségét környezeti és ipari katasztrófák esetén;

30.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 377., 1991.12.31., 20. o.
(2) HL L 226., 2000.9.6., 3. o.
(3) HL L 370., 2014.12.30., 44. o.
(4) Európai Bizottság – Tájékoztató: kötelezettségszegési eljárások, június: fontos határozatok; http://europa.eu/rapid/press-release_MEMO-15-5162_en.htm
(5) HL L 102., 2006.4.11., 15. o.
(6) HL L 118., 2001.4.27., 41. o.
(7) HL C 16. E, 2010.1.22., 67. o.
(8) HL L 354., 2013.12.28., 171. o.
(9) HL L 143., 2004.4.30., 56. o.
(10) HL L 101., 2009.4.21., 25. o.
(11) A tanulmány olyan alap létrehozásának megvalósíthatóságát vizsgálja, amely fedezetet nyújt az ipari balesetek következtében keletkező környezeti felelősség és károk tekintetében. Végleges jelentés. Európai Bizottság, DG ENV, 2013. április 17.;http://ec.europa.eu/environment/archives/liability/eld/eldfund/pdf/Final%20report%20ELD%20Fund%20BIO%20for%20web2.pdf

Jogi nyilatkozat