Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2014/2204(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0281/2015

Előterjesztett szövegek :

A8-0281/2015

Viták :

PV 26/10/2015 - 16
CRE 26/10/2015 - 16

Szavazatok :

PV 27/10/2015 - 5.15
CRE 27/10/2015 - 5.15
A szavazatok indokolása
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2015)0374

Elfogadott szövegek
PDF 309kWORD 133k
2015. október 27., Kedd - Strasbourg Végleges kiadás
Az Ebola-válság: hosszú távú tanulságok
P8_TA(2015)0374A8-0281/2015

Az Európai Parlament 2015. október 27-i állásfoglalása az ebolaválságról: hosszú távú tanulságok, és hogyan kell megerősíteni a fejlődő országok egészségügyi rendszerét a jövőbeli válságok megelőzése érdekében (2014/2204(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának az afrikai békéről és biztonságról szóló, 2014. szeptember 18-i, 2177(2014) sz. határozatára,

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének a közelmúltban Nyugat-Afrikában kitört ebolajárvány megfékezésére és leküzdésére irányuló intézkedésekről szóló 2014. szeptember 19-i 69/1. sz. határozatára,

–  tekintettel Ban Ki Mun, az ENSZ főtitkára által az ENSZ Közgyűlésének 69/1 sz. határozatának elfogadását, valamint a BiztonságiTanács ebolajárványról szóló 2177(2014) sz. határozatának elfogadását követően hozott döntésre, amely szerint az Egyesült Nemzetek történetében először sürgősségi egészségügyi missziót kell létrehozni az ebolával szembeni sürgős ENSZ-fellépés érdekében (az ebolajárvány miatti vészhelyzet elhárítására hivatott ENSZ-misszió – UNMEER),

–  tekintettel az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2005. évi Nemzetközi Egészségügyi Rendszabályaira (WA 32.1),

–  tekintettel a WHO zoonózisokra vonatkozó konzultációról szóló, 2004. május 5-i ajánlásaira,

–  tekintettel a WHO 2014. augusztus 8-i nyilatkozatára, amely az ebolajárványt nemzetközi horderejű közegészségügyi vészhelyzetté nyilvánítja,

–  tekintettel a WHO 2014. augusztusi 28-i, az ebolavírussal szembeni küzdelemre vonatkozó ütemtervére és annak frissítéseire,

–  tekintettel a WHO főigazgatója által a Végrehajtó Tanács 2015. január 25-én, Genfben tartott rendkívüli ülésére készített jelentésre,

–  tekintettel a WHO 2015. május 9-i nyilatkozatára az ebolavírus okozta járvány Libériában történő teljes felszámolásáról,

–  tekintettel a WHO iránymutatására az ebola elleni védőoltási programokról az afrikai térségben;

–  tekintettel a Világbank IMF csoport 2015 tavaszi ülését (2015. április 17–19., Washington DC) lezáró nyilatkozatra,

–  tekintettel a 2015. március 3-án Brüsszelben az ebolavírusról tartott, „A vészhelyzettől az újjáépítésig” című nemzetközi konferenciára

–  tekintettel az Afrikai Unió által a nyugat-afrikai ebolajárvány kezelésének támogatására 2014. augusztus 21-én létrehozott misszióra (ASEOWA),

–  tekintettel a „Horizont 2020” kutatási és innovációs keretprogram (2014–2020) létrehozásáról szóló, 2013. december 11-i 1291/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre,

–  tekintettel „Az Unió szerepe a globális egészségügy terén” című bizottsági közleményre (COM(2010)0128), valamint a SEC(2010)0380, SEC(2010)0381 és SEC(2010)0382 számú munkadokumentumokra,

–  tekintettel az Európai Tanács 2014. október 24-án elfogadott következtetéseire,

–  tekintettel a Külügyek Tanácsának 2010. május 10-i 3011. brüsszeli ülése által elfogadott, az Európai Uniónak a globális egészségügy terén betöltött szerepéről szóló tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a Külügyek Tanácsának a nyugat-afrikai ebolaválságról szóló 2014. augusztus 15-i, 2014. október 20-i, 2014. november 17-i, 2014. december 12-i és 2015. március 16-i következtetéseire,

–  tekintettel a 2014 novemberében és 2015 márciusában Hrisztosz Sztilianidesz, európai biztos és az ebolajárvánnyal kapcsolatos helyzetre való reagálásért felelős uniós koordinátor által az Európai Tanács számára készített jelentésekre,

–  tekintettel az Európai Bizottság és az EKSZ által az ebolajárvány nyugat-afrikai kitörésének kezelésére kidolgozott átfogó uniós reagálási keretre,

–  tekintettel a nyersanyag-kitermelő iparágak átláthatóságára irányuló kezdeményezésre (EITI), valamint a Sierra Leonéról szóló, 2011. évi EITI-eredményjelentésre, a Libériáról szóló, 2012. évi EITI-eredményjelentésre és a Guineáról szóló, 2012. évi EITI-eredményjelentésre,

–  tekintettel a nyugat-afrikai közegészségügyi intézmények hálózatáról szóló francia gyorsreagálási programra,

–  tekintettel az AKCS-EU Közös parlamenti Közgyűlés által 2014. december 3-án, a franciaországi Strasbourg-ban elfogadott, az ebolajárványról szóló állásfoglalásra,

–  tekintettel az ebolajárvány kitörésére adott uniós válaszlépésekről szóló 2014. szeptember 18-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Fejlesztési Bizottság jelentésére és a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A8-0281/2015),

A.  mivel Libéria, Sierra Leone és Guinea egészségügyi rendszereiben súlyos hiányosságok vannak, és mivel e három ország a humán fejlettségi mutató tekintetében már a járvány kitörése előtt is az utolsók közt szerepelt, polgáraik mintegy 80%-a mélyszegénységben él, és ezen országokban a legrosszabb a helyzet a felnőttek idő előtti és az öt év alattiak – főként a kezelhető betegségek következtében bekövetkezett – haláleseteinek aránya tekintetében;

B.  mivel az ebolajárvány mind helyi és regionális szinten, mind a nemzeti és a globális kormányzás szintjén rendszerszintű;

C.  mivel a katasztrófa nagyságrendje számos tényezőnek, többek között a következőknek tulajdonítható: az érintett országok politikai kudarca a vészjelzés leadása terén, a nemzetközi közösség nem megfelelő reakciója; a határlezárás és a lakosság számára előírt korlátozások megrázó hatásai, a felügyeleti és riasztási mechanizmusok eredménytelensége, a támogatás végső mobilizálását követő lassú és nem megfelelő reagálás,a WHO vezető szerepének teljes hiánya, valamint a gyógyszerekre, a diagnosztizálásra és az oltóanyagokra irányuló kutatás és fejlesztés hiánya;

D.  mivel a 2015. október 18-ával végződő héten három új ebolavírus által okozott megbetegedést regisztráltak, mindegyiket Guineában; mivel az ország az azt megelőző két hétben egyetlen esetet sem jelentett; mivel Sierra Leone öt egymást követő héten keresztül egyetlen esetet sem jelentett; mivel a WHO 2015. szeptember 3-án Libériát az ebolavírus emberekben való elterjedtségére nézve mentesnek nyilvánította; mivel 28512 bizonyított eset volt, a 11313 halálesetet is ideértve;

E.  mivel továbbra is túl keveset tudunk az ebolavírus természetes vírusgazdákban való elterjedtségéről; mivel az ebolajárvány okait és következményeit illető nagy zavar és széles körben elterjedt félreértés miatt is folyamatosan terjedt a vírus; mivel az etnográfiai kutatás hasznos annak megértéséhez, hogy hogyan működnek a közösségek és hogyan szólíthatók meg az eltérő kulturális háttérrel rendelkező emberek;

F.  mivel találtak ebolavírust lábadozó személyek spermájában és szemfolyadékában; mivel a vírus szexuális úton terjedésének vannak nyilvánvaló egyedi esetei, ami arra utal, hogy a vírus nehezen számolható fel, és nehezen határozható meg az az időpont, amikor egy-egy ország ténylegesen ebolamentesnek tekinthető;

G.  mivel az IMF és a Világbank által előírt, a közszférán belüli költségvetés lefaragását megkövetelő strukturális kiigazítási programok során számos afrikai országban romlott az egészségügyi és az oktatási rendszer;

H.  mivel az ebola nyugat-afrikai kitörése arra utal, hogy az alacsony jövedelmű országok helyi és nemzeti egészségügyi rendszerei nem rendelkeznek az ebolához hasonló fertőző betegség kitörésére való reagáláshoz szükséges eszközökkel és rugalmassággal; mivel a globális egészségügyi rendszerek megerősítése ezért a globális egészségügyi kormányzás szerves részévé vált;

I.  tekintettel arra, hogy a kultúrának és a hagyományoknak jelentős szerepe van az ebolaválság kezelésében(2);

J.  mivel ilyen válságok során a kamaszlányok és a fiatal nők alkotják az egyik leginkább marginalizált és veszélyeztetett népességcsoportot, ami komoly fenyegetést jelent a nők által folytatott gazdasági tevékenységre, és növeli a nemek közötti szakadékot az oktatásban; mivel az árváknak megbélyegzés és eltaszítás lehet az osztályrészük;

K.  mivel a Nyugat-Afrikát sújtó ebolajárvány e betegség történetének legnagyobb és legösszetettebb járványa; mivel a WHO először 2014. március 23-án értesült az ebolajárvány kitöréséről, a Nemzetközi Egészségügyi Rendszabályok Vészhelyzeti Bizottsága azonban csak 2014. augusztus 8-án nyilvánította azt nemzetközi horderejű közegészségügyi vészhelyzetté; mivel a járvány kitörése előtt az ebolát nem tekintették jelentős közegészségügyi kihívásnak;

L.  mivel az ebola miatt közel 500 egészségügyi dolgozó halt meg Guineában, Libériában és Sierra Leonéban, amely országok már az ebolaválság kitörése előtt is komoly személyzethiánnyal küzdöttek; mivel az erőforrásokat az ebolajárvány elleni küzdelem céljaira mozgósították, ezért a kórházak és az egészségügyi dolgozók nem rendelkeznek elégséges kapacitással más betegségek kezeléséhez; mivel a fenntartható egészségügyi ellátás biztosítása érdekében az egészségügyi létesítményeket és az egészségügyi dolgozókat meg kell védeni;

M.  mivel számos felépült betegnek kell megbélyegzéssel szembesülnie a hozzátartozói és a társadalom részéről egyaránt; mivel ez a helyzet különösen azokat a gyermekeket érinti, akik egyik vagy mindkét szülőjüket elveszítették, és sokukat a fertőzéstől való félelem miatt a túlélő hozzátartozóik kitaszítják;

N.  mivel a járványtan, a közegészségügy és a társadalomtudományok szempontjait integrálni kell annak érdekében, hogy le lehessen vonni a megfelelő tanulságokat az ebola kitöréséből;

O.  mivel a járvány kitörésének legelső hónapjaiban a humanitárius tevékenységet folytató nem kormányzati szervezetek – többek között az Orvosok Határok Nélkül és a Vöröskereszt – voltak a leghatékonyabb, legtájékozottabb és a legtöbb tapasztalattal rendelkező szereplők, ezért élenjáró szerepet töltöttek be a vírus elleni küzdelem e szakaszában;

P.  mivel az iskolák bezárása és az a tendencia, hogy az árván maradt gyermekek válnak a háztartásokban gondozókká, magában hordozza annak veszélyét, hogy a formális oktatástól hosszú időn át megfosztott gyermekek „elveszett nemzedéke” alakul ki;

Q.  mivel a humanitárius munkát végzők szakismereteiknek és a hálózatban cselekvés képességének köszönhetően bizonyították, hogy szükség esetén a válság első szakaszában megfelelőbbek és hatékonyabbak lehetnek az „intézményes szereplők” fellépésénél;

R.  mivel az ebolajárvány elleni küzdelem során egy másik jelenség bontakozott ki, amely az Orvosok Határok Nélkül szervezet egyes tagjainak minősítése szerint „válság a válságban”: távoznak a kórházakból az ebolajárványtól eltérő betegségekben szenvedő személyek, attól tartva, hogy a vírus megfertőzheti őket;

S.  mivel az EU tagállamaival együtt a világ legnagyobb fejlesztési segélyezője, amely több mint 1,39 milliárd eurót bocsátott rendelkezésre az ebolavírus terjedésének megfékezése érdekében Nyugat-Afrikában; mivel ez az összeg felhatalmazza az EU-t, hogy tárgyalásokat folytasson a partnerországokkal és más adományozókkal a nemzeti egészségügyi rendszerek következetes, inkluzív, szükségleteken alapuló stratégiára épülő átfogó fejlesztése érdekében;

T.  mivel az ENSZ Élelmezési Világprogramja olyan hatékony logisztikai háttér biztosítására bizonyult képesnek, amely a jövőben hasznos lehet mind a riasztás, mind a válaszlépések tekintetében;

U.  mivel az egészségügyi személyzet biztonsága elengedhetetlen az egészségügyi foglalkozásúak nemzetközi mozgósításához;

V.  mivel az Európai Tanács 2014. október 23-án az ebolajárvánnyal foglalkozó uniós koordinátort nevezett ki, Hrisztosz Sztilianidesz humanitárius segítségnyújtásért és válságkezelésért felelős biztos személyében; mivel Sztilianidesz úr Vytenis Andriukaitis egészségügyért felelős biztos társaságában 2014. november 12. óta felkereste a leginkább érintett országokat;

W.  Mivel az ENSZ, a WHO és az Európai Bizottság értékelési mechanizmust hívott életre a járvánnyal szembeni fellépés értékelése céljából;

X.  mivel a WHO 2015. áprilisi nyilatkozatában elismerte, hogy „a világ és a WHO nincs kellőképpen felkészülve egy hosszan tartó járvány leküzdésére”;

Y.  mivel döntő fontosságú a nemzetközi kormányzás javítása az egészségügyi válságok kezelése terén;

Z.  mivel a gyógyszerekhez való hozzáférés az egészséghez való jog kulcsfontosságú része;

AA.  mivel a világon 2 milliárd ember nem jut hozzá az életben maradásához és egészségének megőrzéséhez szükséges oltóanyagokhoz, illetve kezelésekhez;

AB.  mivel a gyógyszerekhez való hozzáférésnek, valamint az e téren végzett kutatásnak és fejlesztésnek elsősorban a nálunk vagy a fejlődő országokban élő betegek szükségleteihez kell igazodnia;

AC.  mivel az innovatív gyógyszerek kutatására irányuló kezdeményezés élettudományokkal foglalkozó legnagyobb köz-magán társulás a világon, a 2014–2024 közötti időszakra szánt költségvetése 3,3 milliárd EUR, ezen belül 1,638 milliárd EUR a Horizont 2020 keretprogramból származik;

AD.  mivel az ebola okozta trauma megrendítette az emberek egészségügyi létesítményekbe vetett bizalmát, az egészségügyi dolgozókban a szolgáltatásnyújtás folytatásától való félelmet keltett, a közösségeket pedig elszegényítette és gyanakvóvá tette; mivel az egészségügyi szolgáltatások újraindítása sürgős teendő; és mivel az is elengedhetetlenül szükséges, hogy minden fejlődő országban erős és hatékony, a közös kockázatviselésre is kiterjedő egészségügyi rendszert vezessenek be, ami egyúttal a helyi egészségügyi dolgozók színvonalas képzését is feltételezi;

AE.  mivel az ebolajárvány okozta válság az érintett övezetben fekvő országokban tovább fokozta a gazdasági hanyatlást, és mivel a Világbank szerint emiatt csak 2015-ben 2 milliárd dollárral csökken a három leginkább érintett ország GDP-je;

AF.  mivel a három ország az IMF-hez és a Világbankhoz folyamodva 7,5 milliárd eurós nagyságrendű „Marshall-terv” folyósítását kérte a gazdasági válságból történő kilábalás támogatásaként;

AG.  mivel egyes nem kormányzati szervezetek felhívták a Világbankot, hogy bocsásson rendelkezésre mintegy 1,7 milliárd dollárt abból a célból, hogy segítséget adjon az országoknak egészségügyi infrastruktúrájuk fenntartható javításához;

AH.  mivel a nemzetközi közösségnek ébernek kell lennie, és a cél az, hogy az ebolajárványt a hátunk mögött tudva biztosítsuk, hogy egyetlen újabb megbetegedés se történjen hosszú időszakon keresztül;

AI.  mivel a helyes higiéniai gyakorlatok elengedhetetlenek; mivel azonban a három ország nem rendelkezik kielégítő módon működő vízellátási és szennyvízelvezetési rendszerrel;

AJ.  mivel félő, hogy bármely más járvány kitörése esetén a halálozási arány ismét magas lenne;

AK.  mivel Federica Mogherini főképviselő/alelnök, Hrisztosz Sztilianidesz humanitárius segítségnyújtásért felelős európai biztos, Neven Mimica nemzetközi együttműködésért és fejlesztésért felelős európai biztos, európai parlamenti képviselők, tagállami kormányok és parlamenti képviselők több alkalommal felszólítottak az egészségügyi rendszer megerősítésére;

AL.  mivel a 11. Európai Fejlesztési Alap keretében az egészségügyi rendszerek megerősítése, valamint a vízellátási és szennyvízelvezetési szolgáltatások megerősítése csak Guinea esetében szerepel a kiemelt ágazatok között, Libéria és Sierra Leone esetében nem;

AM.  mivel „Az Unió szerepe a globális egészségügy terén” című bizottsági közlemény (COM(2010)0128) átfogó és holisztikus, szükségleteken alapuló, a tagállamok által jóváhagyott globális egészségügyi stratégiát mutat be;

AN.  mivel nem minden állam hajtotta végre teljes körűen a Nemzetközi Egészségügyi Rendszabályokat; mivel a legutóbbi ebolajárvány idején szerzett tapasztalatokat követően felül kell vizsgálni a Nemzetközi Egészségügyi Rendszabályokat;

AO.  mivel keveset tudunk a potenciálisan veszélyes zoonózisokról; mivel az élelmiszer-ipari és mezőgazdasági gyakorlatok, az erdőirtás és az állatokkal vagy állati termékekkel folytatott kereskedelem újonnan kialakuló zoonózisok (például a madárinfluenza), az ebola és a HIV megjelenéséhez vezetnek;

AP.  mivel a WHO azt ajánlja, hogy a közegészségügyi és az állat-egészségügyi ágazat között legyen koordináció;

AQ.  mivel a Fejlesztési Bizottság küldöttsége 2015 novemberében Sierra Leonébe látogat;

1.  bírálattal illeti, hogy a legelső hónapokban nemzetközi szinten lassú volt a válságkezelési fellépés; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy az EU és tagállamai 2014 márciusától mozgósították erőiket és kötelezettséget vállaltak az ebolavírus terjedésének megfékezésére irányuló segítségnyújtásra; felhívja a figyelmet arra, hogy az EU és tagállamai a válságra adandó válaszként fokozták kötelezettségvállalásukat a humanitárius és fejlesztési segélyek nyújtása, valamint a logisztika és a kutatás terén;

2.  üdvözli annak az új oltásnak (rekordidő alatti) kifejlesztését, amely Guineában 2015. március 23-tól 100%-os eredményt hozott, és felszólít arra, hogy sürgősen garantálják az ezen oltáshoz való megfizethető hozzáférést mindenki számára Libériában és Sierra Leonében is;

3.  úgy véli, hogy a néhány új ebolavírus által okozott esetre tekintettel − amelyek terjedése még kivizsgálás alatt áll – nem kell a védelmet csökkenteni;

4.  felhívja az összes érintett felet, és különösen a fejlődő országok kormányait, az uniós intézményeket és a nemzetközi szervezeteket, hogy vonják le a tanulságokat a válságból – többek között a strukturális kiigazítási mechanizmusok IMF és Világbank által meghatározott feltételeinek a fejlődő országok egészségügyi ágazatára kifejtett negatív hatásaiból – és helyezzenek készenlétbe hathatós módszereket a nemzetközi léptékű egészségügyi válságok eredményes leküzdése érdekében;

5.  tudomásul veszi ezzel összefüggésben a WHO igazgatója által 2015. május 18-án bejelentett reformot, különösen az új vészhelyzeti program és a helyszínen gyorsan bevethető globális személyzeti tartalék létrehozása tekintetében, valamint a kifejezetten vészhelyzetekre elkülönített, 100 millió dolláros új tartalékalap rendelkezésre bocsátását; üdvözli a WHO költségvetésének két éven belül 10%-kal, 4,5 milliárd dollárra történő emelésére vonatkozó kötelezettségvállalást;

6.  felhívja a nemzetközi közösséget, hogy az érintett országokban mozdítson elő tájékoztató és oktatási kampányokat; hangsúlyozza a megelőzési és tájékoztató célzatú, – valamint a nem biztonságos gyakorlatok elkerülését tudatosító – kampányok kiemelkedő jelentőségét a válságkezelésben; hangsúlyozza az alternatív tájékoztatási eszközök fontosságát;

7.  erőteljesen hangsúlyozza annak fontosságát, hogy csillapítsák az ebolajárvány következtében különböző csoportok között kialakult feszültségeket, mivel hiedelmek kialakulásából adódóan bizonyos etnikai csoportokat hibáztathatnak az ebolajárvány kitörése miatt;

8.  úgy véli, hogy amikor a sürgősségi segélynyújtásra már nincs szükség, az EU hosszú távú szerepe mindenekelőtt a fejlesztéshez nyújtott támogatás, amelynek az ellenálló képesség fokozása érdekében ki kell terjednie többek között az egészségügy terén megvalósítandó beruházásokra is, különös tekintettel az egészségügyi rendszerek megszervezésére és irányítására, az egészségügyi felügyeletre és tájékoztatásra, a gyógyszerellátási rendszerekre, a hazai kormányzásra és az államszervezet kiépítésére, ezt követően pedig a hangsúlyt az érintett három ország gazdasági talpra állásához elengedhetetlenül szükséges segítségnyújtásra kell helyezni;

9.  felszólítja a hatóságokat arra, hogy vegyék figyelembe a megbélyegzés jelenségével kapcsolatban levont tanulságokat, valamint arra, hogy alkalmazzák azokat az esetlegesen bekövetkező, hasonló humanitárius válságok során;

10.  emlékeztet a konfliktusmegelőzés fontosságára, mivel a konfliktusok és az instabilitás kifejezetten negatív hatást fejtenek ki az egészségügyi rendszerekre;

11.  kéri a legrövidebb időn belül igénybe vehető, korai fellépést biztosító, szakértőkből, laboratóriumi hátteret biztosító egységekből és járványokkal foglalkozó szakorvosokból álló állandó európai csapat felállítását és logisztikai infrastruktúra, többek között mobil laboratóriumok kiépítését; hangsúlyozza különösen, hogy az Unió fontos hozzáadott értéket teremthet a szárazföldi és tengeri határokon biztosított „szűrés” révén, az amerikai egészségügyi hatóságok pedig a repülőtereken gyakorolt szűrés tekintetében kiválók – amely kiválóságot az Unió mintaként követheti és a saját javára is felhasználhatja;

12.  felhívja továbbá az EU-t, hogy támogassa az ellenőrzési pontok hálózatának bevezetését a fejlődő országokban, annak érdekében, hogy a lehető leggyorsabban észlelhetők legyenek a potenciálisan pandémiát okozó fertőző betegségek újabb esetei, valamint létre lehessen hozni az ezen országok területére kiterjedő megfigyelési hálózatot;

13.  elismeri, hogy támogatni kell az Európai Unió és tagállamai, valamint a fejlődő országok – különösen a nyugat-afrikai fejlődő országok – közötti együttműködés kialakítását az egészségügyi személyzet képzése terén;

14.  hangsúlyozza a nemzetközi egészségügyi dolgozók védelmét és gyors evakuálását szolgáló rendszerek megerősítésének fontosságát;

15.  sajnálatosnak tartja, hogy a korábban végrehajtott kiigazítások és reformok, valamint a méltánytalan fejlesztési politikák és gyakorlatok az egészségügyi rendszerek hozzájárultak az egészségügyi rendszerek tehetetlenségéhez; nyomatékosan kéri a Bizottságot, hogy nyújtson támogatást az érintett három ország számára közegészségügyi rendszereik kifejlesztéséhez annak érdekében, hogy képesek legyenek kielégíteni alapvető egészségügyi szükségleteiket, és olyan infrastruktúrát alakíthassanak ki, amely képes lehet biztosítani a közegészségügyi ellátáshoz való hozzáférést minden polgár számára; különösen úgy véli, hogy egy rugalmas egészségügyi rendszer kiépítése hosszú távon többek között a következőket teszi szükségessé: i) alapvető közegészségügyi szolgáltatásokra irányuló erőforrás-beruházások ii) biztonságos és színvonalas ellátás biztosítása az egészségügyi dolgozók megfelelő képzésére, felülvizsgálatára és fizetésére szánt források növelésével, valamint biztonságos gyógyszerekhez való hozzáférés biztosításával iii) a helyi érdekeltek és közösségek bevonása a válságreagálásba és a fejlesztés tervezésébe; felszólítja a nemzetközi adományozókat, hogy több hivatalos fejlesztési segélyt nyújtsanak az érintett országoknak, például költségvetési támogatás formájában, felszólítja a Bizottságot, hogy a partnerországokkal, a WHO-val, a Világbankkal és más adományozókkal együtt készítsen következetes egészségügyi terveket és ellenőrzési eljárásokat;

16.  hangsúlyozza, hogy a válaszreakcióknak ki kell térniük a nők képviseletének mögöttes hiányosságaira, az egészségügyhöz és a szolgáltatásokhoz való hozzáférésre és a megélhetési zavarokra, hangsúlyozza különösen, hogy színvonalas alapszolgáltatásokat és egészségügyi ellátást kell kínálni, különösen a terhesgondozás, valamint a szülészeti és nőgyógyászati ellátás tekintetében;

17.  üdvözli „Az Unió szerepe a globális egészségügy terén” című, 2010. évi bizottsági közleményt (COM(2010)0128), valamint az átfogó egészségügyi rendszerekre vonatkozó holisztikus elképzelését, horizontális megközelítését és az egyetemes egészségügyi fedezetre irányuló törekvését; ösztönzi a Bizottságot, hogy az ebolaválság során szerzett újabb rálátás ismeretében vizsgálja felül ezt a közleményt, és ennek során őrizze meg az átfogó és horizontális megközelítést, továbbá időben terjesszen elő és hajtson végre cselekvési programot;

18.  hangsúlyozza általános értelemben annak elsődleges fontosságát, hogy költségvetési tételeket kell előirányozni a fejlődő országok számára azon törekvéseik támogatására, amelyek célja erős és ellenálló állami társadalombiztosítási és közegészségügyi rendszerek létrehozása, elegendő számú, jól felszerelt, fenntartható (többek között laboratóriumokat, vízellátási és szennyvízelvezetési létesítményeket magukban foglaló) egészségügyi infrastruktúra kiépítése, valamint színvonalas alapszolgáltatásokat és ellátást kínáló egészségügyi rendszer megteremtése; hangsúlyozza, hogy a lakosok számához igazodó arányszámú egészségügyi dolgozóra van szükség, és felszólítja az érintett országok kormányait annak biztosítására, hogy az egészségügyi dolgozók meg legyenek fizetve és az egészségügyre fordított pénz eljusson az emberekhez; elismeri azonban, hogy a jelenlegihez hasonló válságokat az egészségügyi rendszerek önmagukban nem tudják megoldani, de a különböző ágazatok (többek között az egészségügy, az oktatás és képzés, a szennyvízelvezetés, az élelmezésbiztonság, az ivóvíz) átfogó megközelítésére van szükség az összes alapvető szolgáltatás terén észlelt kritikus hiányosságok orvoslásához; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy a kulturális dimenziókra és hiedelmekre kiterjedő oktatás a felépülés során is kulcsfontosságú;

19.  emlékeztet arra, hogy az egészségügyi beruházások a gazdasági fejlődés fontos vetületét jelentik és hozzájárulnak a szegénység visszaszorításához a fejlődő országokban; üdvözli , hogy a jövőbeli fenntartható fejlesztési célokra vonatkozó javaslatba bekerült a 3. cél: „a jó egészségben töltött élet lehetővé tétele mindenki számára, valamint mindenki jólétének előmozdítása minden életkorban”;

20.  hangsúlyozza, hogy a rugalmas és átfogó egészségügyi rendszerek kiépítéséhez szükséges, hosszú távon költséges tervekbe ezenfelül bele kell foglalni a megfelelő létszámú, képzett egészségügyi dolgozót, a kellő mennyiségű egészségügyi eszközhöz való hozzáférést és a megbízható egészségügyi információs rendszereket;

21.  azt kéri, hogy a fertőző betegségek nyugat-afrikai regionális állami kutatási központjának felállítása révén kerüljön sor a kutatási infrastruktúra megerősítésére, továbbá azt, hogy az Európai Unióval és tagállamai részvételével egyetemközi együttműködést kell létrehozni;

22.  hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az ellenálló és fenntartható állami egészségügyi rendszer kiépítéséhez kezelni kell a társadalmi egyenlőtlenségeket; támogatja e célból a közfinanszírozású, egyetemes, ingyenesen igénybe vehető egészségügyi fedezet bevezetését;

23.  felszólít minden országot arra, hogy vállaljon kötelezettséget az egyetemes egészségügyi fedezetre, továbbá arra, hogy e cél elérése érdekében dolgozzon ki tervet, amely pontosítja a belföldi forásokat és a lehetséges nemzetközi finanszírozást; támogatja azt a célt, hogy az egészségügyi kiadások az alapvető egészségügyi szolgáltatások esetén minden országban az egy főre jutó 86 USD elismert minimumra emelkedjenek;

24.  üdvözli az az EU és fő partnerei égisze alatt 2015. március 3-én tartott magas szintű nemzetközi konferenciát, amelynek célja az ebola felszámolása ás a járvány által az érintett országokra kifejtett hatásának értékelése volt annak biztosítása érdekében, hogy a fejlesztési segély a humanitárius erőfeszítésekre támaszkodjon;

25.  támogatja az érintett országok gazdasági talpra állítását célzó „Marshall-terv” bevezetésére vonatkozó elképzelést; azt javasolja, hogy a hatóságok kapjanak technikai segítségnyújtást a kapacitásuk növelése, valamint annak biztosítása érdekében, hogy a pénz eljusson az emberekhez és ne menjen veszendőbe a korrupció miatt, illetve ne más célokra szolgáljon;

26.  üdvözli az ebolajárvány által érintett országok adósságai tekintetében fennálló nemzetközi kötelezettségek enyhítésére irányuló nemzetközi erőfeszítéseket;

27.  úgy véli, hogy az EU és a válságba került övezet közötti partnerségek hatékonysága csak akkor biztosítható, ha Libéria, Guinea és Sierra Leone a lehető legrövidebb időn belül képessé válik arra, hogy saját kezébe vegye fejlődése ügyét;

28.  úgy véli, hogy a 11. Európai Fejlesztési Alap programozását felül kell vizsgálni annak érdekében, hogy az egészségügy és a jó kormányzás terén végrehajtott beruházások az az instabil állami infrastruktúrával rendelkező valamennyi ország számára kiemelt területekké váljanak; aggodalommal tölti el, hogy az egészségügy, a vízellátás és a szennyvízelvezetés nem szerepel Libéria és Sierra Leone nemzeti indikatív programjának kiemelt ágazatai között; felszólítja a Bizottságot, hogy hozzon létre a támogatás szorosabb átvilágítására szolgáló mechanizmusokat;

29.  úgy véli, hogy a többéves pénzügyi keret félidős felülvizsgálata során az Európai Unió humanitárius fellépéseivel kapcsolatban többé nem hagyható figyelmen kívül a strukturális alulfinanszírozottság kockázata;

30.  üdvözli a humanitárius szereplők és a helyszínen tartózkodó egészségügyi személyzet fellépését, akik önfeláldozóan, saját életük kockáztatásával járultak hozzá e hatalmas egészségügyi válság féken tartásához;

31.  elismerését fejezi ki az ebolajárvány miatti vészhelyzet elhárítására hivatott ENSZ-missziónak (UNMEER), a partnerszervezeteknek és nem kormányzati szervezeteknek – többek között az Orvosok Határok Nélkül szervezetnek, a Vöröskereszt és Vörösfélhold Társaságok Nemzetközi Szövetségének (IFRC), az Emergency-nek és másoknak – a helyszínen végzett munkájukért, és örömmel üdvözli e járvány megfékezése érdekében tett jelentős hozzájárulásukat és segítségüket; sajnálatát fejezi ki azon esetek miatt, amelyek során az ebolajárvány elleni küzdelemben részt vevő orvosi és egyéb személyzettel szemben Afrikából való hazatérésüket követően nem megfelelő bánásmódot tanúsítottak;

32.  elvi kérdésnek tartja, hogy a jövőben a gyógyszerekhez való hozzáférésnek nem a betegek vásárlóerejétől kellene függnie, hanem a beteg szükségleteinek kellene megfelelnie, és nem a piacnak kellene egyedül döntenie abban, hogy milyen gyógyszerek gyártására kerüljön sor;

33.  felszólítja az EU-t és a tagállamait, hogy a tisztességes és méltányos nemzetközi kereskedelem, valamint a gyógyszerekhez való egyetemes hozzáférést támogató és elősegítő egészségügyi kutatási és innovációs szakpolitikák előmozdításával tartsák be az uniós szakpolitikák fejlesztési célú koherenciájának az EUMSZ 208. cikkében meghatározott elvét;

34.  felszólítja a Bizottságot arra, hogy a köz-magán társulások, például az z innovatív gyógyszerek kutatására irányuló kezdeményezés keretében kifejlesztett gyógyszerek vagy előállított oltóanyagok terén kutasson fel a szabadalmi monopóliumokon alapuló modellekhez képest alternatív modelleket, amelyek garantálni tudják a betegek kezeléshez való hozzáférését, az egészségügyi költségvetések fenntarthatóságát, valamint az ebolavírus okozta válságra vagy hasonló fenyegetésekre való hatékony reagálást;

35.  hangsúlyozza a kutatási kapacitás megerősítésének jelentőségét a járványokkal szembeni globális közdelem terén, „gyors tesztek” kidolgozása és az oltásokhoz való hozzáférés szavatolása révén; ezzel összefüggésben üdvözli továbbá azt, hogy számos európai kutatási alapot mozgósítottak az ebolavírus elleni küzdelem érdekében, többek között az innovatív gyógyszerek kutatására irányuló kezdeményezés (IMI), a Horizont 2020 program, sőt az európai és fejlődő országok klinikai vizsgálatok területén létrejött partnersége (EDCTP) keretében; hangsúlyozza, hogy bár az oltóanyagok üdvözlendőek, nagy valószínűség szerint nem alkalmasak az ebola felszámolására, mivel a vírus mutáns; hangsúlyozza ezért, hogy elsődlegesen az egészségügyi rendszer általános megerősítését, a higiéniát, a vírus megfékezését, a trópusi környezetben végzett megbízható gyors teszteket, valamint a célzottan a vírusra és az általa okozott tünetekre irányuló gyógyszerelést kell finanszírozni;

36.  nyomatékosan kér minden érintett szereplőt, hogy népszerűsítse a polgárok egészségügyi képzését, hangsúlyosan kezelve a járvány terjedése elleni küzdelemmel összeegyeztethetetlen hagyományok kérdését;

37.  hangsúlyozza, hogy az Európai Uniónak elő kell mozdítania a mindenki számára előnyös, valamint a megfizethető és elérhető megoldásokat eredményező innovációkat és beavatkozásokat biztosító kutatás tényleges és méltányos finanszírozását; ismételten hangsúlyozza különösen azt, hogy olyan modelleket kell keresni, amelyek segítségével a kutatási és fejlesztési költségek és a gyógyszerárak különválaszthatók egymástól, valamint fel kell tárni a fejlődő országokba irányuló technológiatranszfer lehetőségeit;

38.  ismételten hangsúlyozza az elhanyagolt betegségekre irányuló beruházás szükségességét; kéri ezzel összefüggésben a Bizottságot, hogy folytassa az erről folyó vitát, valamint tegyen intézkedéseket az állami és a magánszféra közötti széleskörű együttműködés érdekében, ennek feltételeként azonban biztosítékokat kell bevezetni annak megelőzése érdekében, hogy egy szabályozatlan piacon a köz-magán társulások kárt okozzanak a kiszolgáltatott személyeknek; ennek kapcsán üdvözli azt, hogy az újfajta kezelésekre irányuló kutatás égető szükségességének kezelése érdekében az Európai Unió a Horizont 2020 és az innovatív gyógyszerek kutatására irányuló kezdeményezés keretében 138 millió eurót bocsátott rendelkezésre új oltóanyagokra irányuló klinikai kísérletek, gyors diagnosztikai vizsgálatok és kezelések fejlesztésével foglalkozó projektekre; elismerően nyilatkozik az európai gyógyszeriparról, amely szintén jelentős erőforrásokat különített el a kutatási erőfeszítések támogatására;

39.  hangsúlyozza, hogy az ebola és más járványok nemzetközi együttműködést igénylő, országhatárokat átlépő fenyegetések; felszólítja a WHO-t, hogy vizsgálja felül a Nemzetközi Egészségügyi Rendszabályokat, a kölcsönös felelősségvállalás és pénzügyi támogatás beillesztése érdekében, többek között az alapvető okok kezelésének szolgálatában;

40.  üdvözli a nyugat-afrikai közegészségügyi intézmények hálózatáról szóló francia gyorsreagálási programot, tekintettel arra, hogy a Nemzetközi Egészségügyi Rendszabályok végrehajtása határozatlan, járványügyi felügyelet pedig nem létezik;

41.  hangsúlyozza, hogy most, hogy a járvány visszaszorulóban van, ugyanakkor a vírus a felépülést követően hónapokig az ivarmirigyekben marad, az egészségügyi rendszer és az oktatási intézkedések keretében lehetővé kell tenni a szexuális tanácsadást és a családtervezést;

42.  hangsúlyozza, hogy a járványt követően egyre nagyobb a valószínűsége egy élelmezési válság kialakulásának, miután a mezőgazdasági kistermelők jelentős része meghalt a járvány következtében; felszólítja a tagállamokat, a Bizottságot és a nemzetközi közösséget, hogy fektessenek be a mezőgazdasági kistermelés hosszú távú fejlesztésébe annak biztosítása érdekében, hogy megszűnjön a gazdálkodó családok és Nyugat-Afrika jövőbeni élelmiszerbiztonságának veszélyeztetettsége;

43.  kéri az illetékes bizottságot, hogy az Unió ebolajárvánnyal foglalkozó koordinátorával szoros együttműködésben, az EP Sierra Leonéba küldött misszióját követően biztosítsa a válságkezelés nyomon követését, majd terjesszen elő jól meghatározott kritériumokon alapuló végleges értékelést;

44.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az Afrikai Unió kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ főtitkárának, valamint az Egészségügyi Világszervezetnek.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2014)0026.
(2) Például a halottak égetését tiltó hagyomány.

Jogi nyilatkozat