Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2015/2010(INL)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0349/2015

Előterjesztett szövegek :

A8-0349/2015

Viták :

PV 15/12/2015 - 11
CRE 15/12/2015 - 11

Szavazatok :

PV 16/12/2015 - 11.8
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2015)0457

Elfogadott szövegek
PDF 632kWORD 222k
2015. december 16., Szerda - Strasbourg Végleges kiadás
A társasági adóra vonatkozó politikák Európai Unión belüli átláthatóvá tétele, összehangolása és közelítése
P8_TA(2015)0457A8-0349/2015
Állásfoglalás
 Függelék

Az Európai Parlament 2015. december 16-i állásfoglalása a Bizottságnak szóló ajánlásokkal a társaságiadó-politikák Európai Unión belüli átláthatóvá tételéről, összehangolásáról és közelítéséről (2015/2010(INL))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 225. cikkére,

–  tekintettel a feltételes adómegállapításokkal és jellegükben vagy hatásukban hasonló egyéb intézkedésekkel foglalkozó különbizottság (TAXE 1 különbizottság) jelentéstervezetére (2015/2066(INI),

–  tekintettel a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD)/G20 2015. október 5-én közétett, adóalap-erózióra és nyereségátcsoportosításra (BEPS) vonatkozó projektjének végső jelentésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 46. és 52. cikkére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére és az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság véleményére (A8-0349/2015),

A LuxLeaks-botrány főbb megállapításai

A.  mivel az újságírók egy konzorciuma által – az Oknyomozó Újságírók Nemzetközi Konzorciuma (ICIJ) – a luxemburgi adómegállapításokról és más káros gyakorlatokról 2014 novemberében nyilvánosságra hozott tényekből (LuxLeaks) kiderül, hogy Luxemburg mintegy 340 multinacionális vállalattal kötött titkos ügyleteket, amelyek sokuk esetében lehetővé tették, hogy minimálisra csökkentsék globális adóikat – mindezt az uniós közérdek kárára –, miközben alig vagy egyáltalán nem folytattak gazdasági tevékenységet Luxemburgban;

B.  mivel a feltárt tényekből kiderült, hogy egyes adótanácsadók szándékosan és célirányosan segítették a multinacionális vállalatokat a legalább 548 egyedi adómegállapítás létrejöttében Luxemburgban 2002 és 2010 között; mivel e titkos ügyletek összetett pénzügyi struktúrákat tartalmaznak, hogy jelentős adócsökkentéseket érhessenek el;

C.  mivel ezen adómegállapítások következtében nagy számú vállalat részesült 1% alatti tényleges adókulcsban a Luxemburgba áthozott nyereségükre; mivel egyes multinacionális vállalatok – miközben a működésük helyén élvezik a különféle közjavak és közszolgáltatások előnyeit – nem fizetik meg tisztességesen a rájuk eső adót; mivel az egyes multinacionális vállalatok által termelt nyereségre vonatkozó, a nullához közelítő tényleges adókulcsok károkat okozhatnak az uniós és más gazdaságoknak;

D.  mivel sok esetben a több száz millió eurós üzleteket kezelő luxemburgi leányvállalatok csak csekély mértékben vannak jelen és folytatnak gazdasági tevékenységet Luxemburgban, és egyes címekre több mint 1600 vállalat van bejegyezve;

E.  mivel a TAXE 1 különbizottság által elvégzett vizsgálatok rámutattak arra, hogy az adómegállapítások gyakorlatára nem kizárólag Luxembourgban kerül sor, hanem az Unió egész területén; mivel az adómegállapítások gyakorlata jogszerűen használható arra, hogy a szükséges jogbiztonságot nyújtsa a vállalkozások számára és csökkentse a becsületes cégek pénzügyi kockázatait, mindazonáltal visszaélésekre és adókikerülésre is lehetőséget ad és kizárólag a kiválasztott szereplőknek nyújtott jogbiztonság révén bizonyos fokú egyenlőtlenséget hozhat létre az adómegállapításra vonatkozó határozattal rendelkező vállalatok és azon vállalatok között, amelyek nem vesznek igénybe adómegállapításokat;

F.  mivel figyelembe kell venni az OECD 2013. február 12-én közétett, „Az adóalap-erózió és a nyereségátcsoportosítás kezelése” című jelentését, amely új nemzetközi normákat javasolt az adóalap-erózió és a nyereségátcsoportosítás (BEPS) leküzdésére;

G.  mivel figyelembe kell venni a pénzügyminiszterek és a G20-országok jegybankelnökeinek 2015. október 5-i találkozóját követően kiadott közleményt is;

H.  mivel néhány dicséretes kivételtől eltekintve, a nemzeti politikai vezetők nem bizonyultak elég készségesnek az adókikerülés problémájának kezelésében a társasági adózás terén;

I.  mivel az Európai Unió olyan jelentős lépéseket tett a gazdasági integráció felé, mint a gazdasági és monetáris unió, valamint a bankunió, és mivel az adópolitikák uniós szintű, az Európai Unió működéséről szóló Szerződés keretein belüli koordinációja az európai integrációs folyamat elengedhetetlen része;

Társasági adózás és agresszív adótervezés

J.  mivel a társaságiadó-bevételek az Unió 28 tagállamában átlagosan a GDP 2,6%-át tették ki 2012-ben(1);

K.  mivel egy olyan környezetben, ahol hiányoznak a beruházások és a növekedés, fontos a társaságok Unióban tartása vagy odavonzása, és mivel ezért létfontosságú az Unió számára, hogy fokozza vonzerejét a helyi és külföldi vállalkozások számára;

L.  mivel mindenfajta adótervezésnek a jog és az alkalmazandó szerződések határain belül kell megvalósulnia;

M.  mivel az agresszív adótervezés az adófizetési kötelezettség csökkentése céljából az adórendszer jogi alakiságaiból fakadó előnyöket, illetve a két vagy több adórendszer közötti eltéréseket vagy a jogi kiskapukat használja ki;

N.  mivel az agresszív adótervezési rendszerek gyakran a nemzetközi adóügyi eltérések kombinációját, igen kedvező, egyedi nemzeti adójogszabályokat és az adóparadicsomok nyújtotta lehetőségek alkalmazását eredményezik;

O.  mivel az agresszív adótervezéstől eltérően az adócsalás és az adókijátszás mindenekelőtt az adófizetési kötelezettség elkerülését célzó jogellenes tevékenységet jelent;

P.  mivel az agresszív adótervezésre adható legmegfelelőbb válasz a jó jogalkotás, annak megfelelő végrehajtása és a kívánt eredményekkel kapcsolatos nemzetközi koordináció;

Q.  mivel az állami bevételek társasági adózás terén megvalósuló adókikerülés okozta veszteségét általában az adózás általános szintjének emelése és a közszolgáltatások csökkentése, vagy az állami hitelfelvételek növekedése révén kompenzálják, ezáltal károkat okozva a többi adófizetőnek, valamint az egész gazdaságnak;

R.  mivel egy tanulmány(2) becslései szerint a társasági adózásból származó adókikerülés miatt az Unió bevételkiesésének összege eléri az évi 50–70 milliárd eurót, amely a nyereségátcsoportosítás révén elvesztett összeget jelenti, és mivel e tanulmány becslései szerint a társasági adózásból származó adókikerülés miatt az Unió bevételkiesésének összege a valóságban elérheti a 160–190 milliárd eurót, ha figyelembe vesszük a különleges adózási rendelkezéseket, a behajtás hiányosságait és más hasonló tevékenységeket;

S.  mivel ugyanezen tanulmány 75%-osra becsüli a társaságiadó-bevétel hatékonyságát, bár a tanulmány megerősíti azt is, hogy ez nem mutatja azon összegeket, amelyeket az adóhatóságok be tudnának hajtani, mivel az említett összegek bizonyos százalékát rendkívül költséges vagy technikailag nehéz lenne behajtani; mivel a tanulmány szerint, ha az adóalap-erózió és a nyereségátcsoportosítás problémájára teljes körű megoldás állna rendelkezésre és lenne végrehajtható az egész Unióban, a tagállami kormányok adóbevételeire gyakorolt, becsült pozitív hatás az összes adóbevétel 0,2%-át tenné ki;

T.  mivel az adóalap-erózióból és a nyereségátcsoportosításból eredő veszteség veszélyezteti a belső piac megfelelő működését, valamint az Unión belüli társaságiadó-rendszerek megbízhatóságát, hatékonyságát és méltányosságát; mivel ugyanez a tanulmány azt is világossá teszi, hogy ezek a számítások nem foglalják magukban az árnyékgazdaságon belüli becsült tevékenységeket, és hogy az egyes vállalatok és kifizetések átláthatatlansága miatt nehéz pontosan megbecsülni az adóbevételekre gyakorolt hatást, ami ezért jelentősen nagyobb is lehet, mint a jelentésben becsült érték;

U.  mivel az adóalap-erózióból és a nyereségátcsoportosításból eredő veszteségek világosan jelzik az egyenlő versenyfeltételek hiányát is azon vállalatok között, amelyek csak egy tagállamban működnek és fizetnek adót – különösen a kkv-k, a családi vállalkozások és a magánvállalkozók –, és egyes multinacionális vállalatok között, amelyek át tudják helyezni nyereségüket a magas adókulcsú országokból bizonyos alacsony adókulcsú országokba és agresszív adótervezést tudnak folytatni, ezzel csökkentve globális adóalapjukat és növelve az államháztartásokra nehezedő nyomást az uniós polgárok és kkv-k kárára;

V.  mivel az agresszív adótervezési gyakorlatok multinacionális vállalatok általi alkalmazása ellentétes a tisztességes verseny és a vállalati felelősségvállalás elvével – a COM(2011)0681 bizottsági közleményben foglaltak értelmében –, mivel az adótervezési stratégiák kidolgozásához olyan forrásokra van szükség, amelyek csak nagyvállalatok számára állnak rendelkezésre, és ezért ez az egyenlő versenyfeltételek hiányát okozza a kkv-k és a nagyvállalatok között, amit sürgősen kezelni kell;

W.  mivel hangsúlyozza továbbá, hogy az EU-n belüli és a harmadik országokkal való adóverseny bizonyos esetekben káros lehet, és az adókulcsok és szabályozási standardok tekintetében negatív versenyt eredményezhet, miközben az átláthatóság, az összehangolás és a konvergencia javítása hatékony keretet nyújt a vállalkozások közötti tisztességes verseny garantálása érdekében az Unióban, és megvédi az állami költségvetéseket a hátrányos következményektől;

X.  mivel az agresszív adótervezést lehetővé tevő intézkedések nem egyeztethetők össze a tagállamok közötti őszinte együttműködés elvével;

Y.  mivel az agresszív adótervezést – egyéb tényezők mellett – elősegíti az üzleti tevékenységek növekvő összetettsége, illetve a gazdaság digitalizációja és globalizációja, ami a verseny növekedésre és uniós vállalkozásokra, különösen a kkv-kra nézve káros torzulásához vezet;

Z.  mivel az agresszív adótervezés ellen a tagállamok nem tudnak egyedül küzdeni; mivel az átláthatatlan és összehangolatlan társaságiadó-politikák kockázatot jelentenek a tagállamok adópolitikája számára, és olyan hasznot nem termelő következményekhez vezetnek, mint az adózás növekedése és kevésbé mobil adóalapok;

AA.  mivel az összehangolt fellépés hiánya számos tagállamban egyoldalú nemzeti intézkedések elfogadását eredményezi; mivel az ilyen intézkedések sok esetben hatástalannak, elégtelennek, egyes esetekben egyenesen károsnak bizonyultak;

AB.  mivel ezért szükség van egy összehangolt és többrétű megközelítésre nemzeti, uniós és nemzetközi szinten;

AC.  mivel az Unió úttörő szerepet játszott az agresszív adótervezés elleni globális küzdelemben, különösen az adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással kapcsolatos projekt OECD szinten történő előrelépésének előmozdításában; mivel az Uniónak tovább kell folytatnia az úttörő szerepet az adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással kapcsolatos projekt előrehaladtával, az adóalap-erózió és nyereségátcsoportosítás által mind a tagállamoknak, mind a világ fejlődő országainak okozható károk megelőzése érdekében; többek között azáltal, hogy biztosítja az adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással, illetve egyéb, a fejlődő országokra nézve jelentős kérdésekkel kapcsolatos fellépéseket, a G20-ak fejlesztési munkacsoportja számára 2014-ben készült jelentésben részletezettek szerint;

AD.  mivel a Bizottságnak és a tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy az OECD adóalap-erózióról és nyereségátcsoportosításról szóló átfogó intézkedéscsomagját minimális követelményként hajtják végre uniós szinten és továbbra is ambiciózus marad; mivel döntő fontosságú, hogy az OECD összes tagországa végrehajtsa a BEPS-projektet;

AE.  mivel a Bizottságnak világosan meg kell határoznia, hogyan fogja végrehajtani az adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással kapcsolatos mind a 15 OECD/G20-projektet az e jelentésben már említett cselekvési területeken túlmenően és azokon felül, és a lehető leghamarabb ambiciózus cselekvési tervet javasolva a jogalkotási intézkedésekre, amelyben más országokat is az OECD-iránymutatások és az uniós példa követésére ösztönöz a cselekvési terv végrehajtásában; mivel a Bizottságnak mérlegelnie kell, hogy melyek azok a területek, ahol az Uniónak messzebbre kell mennie, mint az OECD által ajánlott minimumszabályok;

AF.  mivel az uniós szerződések értelmében a társasági adózásra vonatkozó jogszabályok megalkotása jelenleg tagállami hatáskör, az agresszív adótervezéssel kapcsolatos problémák túlnyomó többsége mégis multinacionális jellegű;

AG.  mivel a nemzeti adópolitikák jobb összehangolása jelenti tehát az egyetlen lehetséges módot az egyenlő versenyfeltételek megteremtéséhez és a nagy multinacionális vállalatok számára előnyös, de a kkv-k szempontjából hátrányos intézkedések elkerüléséhez;

AH.  mivel az adópolitikák koordinációjának hiánya az Unióban jelentős költségeket és adminisztratív terheket eredményez a polgárok és az Unión belül több tagállamban tevékenységeket folytató vállalkozások – és még inkább a kkv-k – számára, szándékolatlan kettős adóztatáshoz és az adóztatás kettős elmaradásához vezet, vagy elősegíti az agresszív adótervezést, és mivel az ilyen eseteket fel kell számolni, ezért átláthatóbb és egyszerűbb megoldásokat igényel;

AI.  mivel az adószabályok és az arányos közigazgatási eljárások kidolgozása során külön figyelmet kell fordítani az uniós gazdaság gerincét adó kkv-kra és családi vállalkozásokra;

AJ.  mivel 2017. június 26-ig működésbe kell lépnie a tényleges tulajdonosokra vonatkozó átfogó uniós nyilvántartásnak, amely az adókikerülés és nyereségátcsoportosítás eseteinek kinyomozását segíti majd;

AK.  mivel a Luxleaks-botrányban napvilágra került tények és a TAXE 1 különbizottság által elvégzett munka egyértelműen azt mutatják, hogy uniós jogalkotási intézkedésekre van szükség a társaságiadó-politikák átláthatóságának, összhangjának és konvergenciájának Unión belüli javítása érdekében;

AL.  mivel a társasági adózás területén irányadó alapelvként kellene érvényesíteni a profitnak a keletkezés helyén való adóztatását;

AM.  mivel az Európai Bizottságnak és a tagállamoknak továbbra is nagyon aktív szerepet kell játszaniuk a nemzetközi színtéren elsősorban az átláthatóság, az információcsere és a káros adóügyi intézkedések eltörlésének elvein alapuló nemzetközi normák kialakítását szolgáló munka érdekében;

AN.  mivel a „politikák fejlesztési célú koherenciájának” az Európai Unió működéséről szóló szerződésben meghatározott elve előírja az Unió számára annak biztosítását, hogy a politikai döntéshozatal valamennyi szakaszában semmilyen – többek között a társasági adózással kapcsolatos – területen nem gyengíti, hanem ellenkezőleg minden téren előmozdítja a fenntartható fejlődés célkitűzését;

AO.  mivel a társaságiadó-rendszer uniós szinten összehangolt megközelítése lehetővé tenné a tisztességtelen verseny csökkentését és az uniós vállalkozások versenyképességének növelését, különösen a kkv-k esetében;

AP.  mivel az adminisztratív terhek csökkentése és a határokon átnyúló eljárások leegyszerűsítése érdekében a Bizottságnak és a tagállamoknak szélesebb körben kellene elektronikus megoldásokat alkalmazniuk az adóügyi eljárásokban;

AQ.  mivel a Bizottságnak értékelnie kellene az Unióban található különleges gazdasági övezeteknek nyújtott adókedvezmények hatását; és e tekintetben ösztönöznie kell a bevált gyakorlatok adóhatóságok közötti megosztását;

Átláthatóság

AR.  mivel a nagyobb átláthatóság a társasági adózás területén javíthatja az adóbehajtást, hatékonyabbá teheti az adóhatóságok munkáját, és alapvető a közvélemény bizalmának növeléséhez az adórendszerekben és a közigazgatásban, ezért fontos prioritásnak tekintendő;

   i. mivel a nagy multinacionális vállalatok tevékenységeinek nagyobb átláthatósága – különös tekintettel a realizált profitra, a befizetett nyereségadókra, a kapott támogatásokra és az adóvisszatérítésekre, az alkalmazottak számára és az eszközállományra – alapvető fontosságú annak biztosításához, hogy az adóhatóságok eredményesen kezeljék az adóalap-eróziót és a nyereségátcsoportosítást; mivel megfelelő egyensúlyt kell teremteni az átláthatóság, a személyes adatok védelme és az üzleti adatok érzékenysége között, valamint figyelembe kell venni a kisebb vállalkozásra gyakorolt hatásokat; mivel az átláthatóság egyik alapvető formája az országonkénti bontásban történő jelentéstétel; mivel az országonkénti jelentéstételre irányuló uniós javaslatoknak elsősorban az OECD mintáján kell alapulniuk; mivel az Uniónak lehetősége van arra, hogy az OECD iránymutatásainál tovább menjen, és kötelezővé és nyilvánossá tegye az országonkénti bontásban történő jelentéstételt, valamint a részvényesi jogokról szóló irányelv felülvizsgálatára vonatkozó javaslatról szóló, 2015. július 8-án(3) elfogadott módosításaiban az Európai Parlament megszavazta a teljes körű nyilvános országonkénti jelentéstételt; mivel 2015. június 17. és szeptember 9. között az Európai Bizottság konzultációt folytatott e témában az országonkénti bontásban történő jelentéstétel különböző opcióinak feltárása érdekében(4); mivel a konzultációra nyilvánosan válaszolók 88%-a támogatja a vállalatok adózással kapcsolatos információinak nyilvánosságra hozatalát;
   ii. mivel a vállalkozások által alkalmazott agresszív adótervezés ellentétes a vállalatok társadalmi felelősségvállalásával; mivel az Unióban egyes vállalatok már megkezdték annak bizonyítását, hogy teljes mértékben betartják az adóügyi szabályokat azáltal, hogy kérelmezték és előmozdítják a „tisztességes adófizető” címke(5) megszerzését, és mivel az ilyen intézkedéseknek erős visszatartó hatásuk lehet és a magatartás megváltozásához vezethetnek a szabályok be nem tartásából eredő hírnévkockázat révén, egy ilyen címkének közös kritériumokon kell alapulnia európai szinten;
   iii. mivel nagyobb átláthatóságot lehetne elérni, ha a tagállamok tájékoztatnák egymást és a Bizottságot minden olyan új juttatásról, enyhítésről, mentességről, ösztönzőről vagy hasonló intézkedésről, amelyek számottevő hatással lehetnek tényleges adókulcsukra; mivel az ilyen értesítés segítené a tagállamokat a káros adóügyi gyakorlatok azonosításában;
   iv. mivel a Tanács azon közelmúltbeli megállapodása ellenére, hogy módosítja a 2011/16/EU tanácsi irányelvet(6) a feltételes adómegállapítások automatikus cseréje tekintetében, továbbra is fennáll a kockázat, hogy a tagállamok nem folytatnak elegendő kommunikációt egymás között arról, hogy az egyes vállalatokkal kötött adózási megállapodásaik milyen hatással lehetnek az adóbehajtásra más tagállamokban; mivel a nemzeti adóhatóságoknak automatikusan és kiadásukat követően késedelem nélkül valamennyi adómegállapításról információt kell cserélniük; mivel a Bizottságnak egy biztonságos központi jegyzék révén hozzá kell férnie az adómegállapításokhoz; mivel az adóhatóságok által jóváhagyott adómegállapításoknak átláthatóbbaknak kell lenniük, biztosítva a bizalmas információk és az üzleti szempontból érzékeny információk megőrzését;
   v. mivel a vámszabad kikötőket a jelentések szerint ügyletek adóhatóságok előli eltitkolására használják;
   vi. mivel az adókijátszás, az adókikerülés és az agresszív adótervezés elleni küzdelem terén elért eredményeket csak egy harmonizált módszertan segítségével lehet nyomon követni, amellyel megbecsülhető a közvetlen és közvetett adórések mérete valamennyi tagállamban, valamint az Unió egészében; mivel az adórés megbecslése az adóügyekkel kapcsolatos további információk nyújtásának csupán a kezdetét jelzi;
   vii. mivel a visszaélést jelentők védelmét szolgáló jelenlegi uniós jogi keret nem kielégítő, és jelentős eltérések állnak fenn a különböző tagállamokban e személyek számára nyújtott védelem módjában; mivel ilyen védelem hiányában azon munkavállalók, akik kulcsfontosságú információkkal rendelkeznek, érthető módon vonakodni fognak a jelentéstételtől, ezért ezeket az információkat nem fogják rendelkezésre bocsátani; mivel a visszaélést jelentő személyek segítettek a közvélemény figyelmét felkelteni az igazságtalan adózás kérdésével kapcsolatban, és ezért a tagállamoknak fontolóra kell venniük az ilyen tevékenységeket védő intézkedéseket; mivel ezért helyénvaló lenne uniós szintű védelmet nyújtani azon visszaélést jelentő személyek számára, akik feltételezett kötelességszegésről, jogsértésről, csalásról vagy jogellenes tevékenységről számolnak be a nemzeti vagy európai hatóságoknak, vagy – a közérdeket sérthető, tartósan nem kezelt kötelességszegés, jogsértés, csalás vagy jogellenes tevékenység esetén – az egész közvéleménynek; mivel e védelemnek összhangban kell lennie a teljes jogrendszerrel; mivel e védelemnek hatékonynak kell lennie az alaptalan jogi felelősségre vonással, a gazdasági szankciókkal és a hátrányos megkülönböztetéssel szemben;

Koordináció

AS.  mivel a társasági adózásra vonatkozó jogszabályok megalkotása tagállami hatáskör, az agresszív adótervezéssel kapcsolatos problémák túlnyomó többsége mégis multinacionális jellegű; mivel a nemzeti adópolitikák jobb összehangolása jelenti tehát az egyetlen lehetséges módot az adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással, valamint az agresszív adótervezéssel kapcsolatos problémák kezelésére;

   i. mivel egy kötelező uniós szintű közös konszolidált társaságiadó-alap (KKTA) jelentős lépés lenne az agresszív adótervezéssel kapcsolatos problémák megoldásának irányába az Unión belül, és azt sürgősen be kell vezetni; mivel a végső cél egy teljes, kötelező közös konszolidált társaságiadó-alap, lehetőleg átmeneti mentességet nyújtva olyan kkv-knak, amelyek nem multinacionális vállalatok és a határokon átnyúló tevékenységet nem végző vállalatoknak, és amely objektív változók kombinációján alapuló, formula szerinti megosztási módszert alkalmaz; mivel a KKTA teljes körű alkalmazásáig a Bizottság ideiglenes intézkedéseket mérlegel a nyereségátcsoportosítási lehetőségek ellen; mivel biztosítani kell, hogy ezek az intézkedések – beleértve a határokon átnyúló veszteségek ellentételezését – nem növelik az adóalap-erózió és a nyereségátcsoportosítás kockázatát; mivel ezek az intézkedések nem helyettesítik tökéletesen a konszolidációt, és időre lenne szükség ahhoz, hogy az új rendszer teljes mértékben működőképes legyen;
   ii. mivel a magatartási kódexszel foglalkozó csoportnak a káros társasági adóval kapcsolatos munkája ellenére továbbra is léteznek agresszív adótervezési intézkedések az egész Unióban; mivel a káros adózási gyakorlatoknak a jelenlegi gazdasági környezetben megjelenő új formái elleni küzdelem céljából a csoport irányításának és megbízásának megerősítésére, valamint a munkamódszerek és a kódexben meghatározott kritériumok kiigazítására és bővítésére tett múltbeli kísérletek nem jártak sikerrel; mivel a csoport tevékenységét az átláthatóság és az elszámoltathatóság általános hiánya jellemzi; mivel ezért a csoport hatékonyságát és működését javítani kell és átláthatóbbá kell tenni, nevezetesen az éves jelentések és a tagállamok álláspontjait is feltüntető jegyzőkönyvek közzététele révén; mivel a csoportnak képesnek kell lennie állást foglalnia a több mint egy tagállamra vonatkozó adópolitikai kérdésekkel kapcsolatban, anélkül, hogy a kisebbségben lévő tagállamok megakadályoznák az ajánlásokat;
   iii. mivel az Unióban a társasági adó általános elvének annak kell lennie, hogy az adót azokban az országokban kell fizetni, ahol a társaság tényleges gazdasági tevékenysége folyik és termel hozzáadott értéket; mivel kritériumokat kell kidolgozni annak biztosítására, hogy erre sor kerül; mivel a szabadalmi adókedvezmény vagy egyéb kedvezményes adórendszer alkalmazásakor arról is gondoskodni kell, hogy az adó fizetése ott történjék, ahol az adóalap-erózióra és nyereségátcsoportosításra vonatkozó projekt 5. fellépésében meghatározott kritériumok szerint az érték képződik, ezzel egyidejűleg közös európai meghatározásokat kell kidolgozni arról, hogy mi minősül a kutatás-fejlesztés előmozdításának, és mi nem, valamint a szabadalmi és innovációs adókedvezmények alkalmazásának harmonizálására, beleértve a régi rendszer eltörlésének 2017. június 30-ra történő előrehozását;
   iv. mivel néhány tagállam egyoldalúan bevezette az ellenőrzött külföldi vállalkozásokra (EKV) vonatkozó szabályokat annak megfelelő biztosítása érdekében, hogy az alacsony adózású vagy adómentes országokba kihelyezett nyereséget ténylegesen megadóztatják; mivel ezeket a szabályokat össze kell hangolni annak megakadályozása érdekében, hogy az ellenőrzött külföldi vállalkozásokra vonatkozó nemzeti szabályok Unión belüli sokfélesége torzítsa a belső piac működését;
   v. mivel a 2011/16/EU irányelv előírja a tagállamok közötti együttműködést az adóellenőrzések és vizsgálatok terén, és ösztönzi a bevált gyakorlatok cseréjét az adóhatóságok között; mivel azonban az említett irányelvben előírt eszközök nem elég hatásosak és a társaságok ellenőrzésére vonatkozó, egymástól eltérő nemzeti megközelítések szöges ellentétben állnak egyes társaságok erősen szervezett adótervezési technikáival;
   vi. mivel közös európai adóazonosító szám bevezetésére van szükség ahhoz, hogy az általános, és különösen az adómegállapításokra vonatkozó automatikus információcsere hatékony legyen; mivel a Bizottságnak meg kell fontolnia egy közös európai cégnyilvántartás létrehozását;
   vii. mivel a Bizottság úgy döntött, hogy meghosszabbítja a jó adóügyi kormányzással foglalkozó platform megbízatását – amelynek hatálya 2016-ban járt volna le –, valamint kiterjeszti hatáskörét és bővíti munkamódszereit; mivel a platform segíthet az új cselekvési terv végrehajtásával kapcsolatosan abban, hogy megerősíti az adócsalással és adókijátszással szembeni küzdelmet, elősegíti a tagállamok adómegállapításairól a javasolt új információcserére vonatkozó szabályok fényében folytatott megbeszéléseket, és visszajelzést ad az adókikerülés elleni új kezdeményezésekről; mivel azonban a Bizottságnak meg kell erősítenie a jó adóügyi kormányzással foglalkozó platform profilját, növelnie kell tagjai számát és fokoznia kell hatékonyságát;
   viii. mivel az európai szemeszter keretében a Bizottságnak elemeznie kell az adóhatóságok reformját és kérnie kell annak végrehajtását a nemzeti és európai szintű adóhatóságok adóbeszedési képességének fokozása, feladataik hatékony elvégzése és az adóbeszedés pozitív hatásainak erősítése, valamint a tagállami bevételeket érintő adócsalás és adóelkerülés elleni hatékony fellépés érdekében;

Konvergencia

AT.  mivel a jobb koordináció önmagában nem fogja megoldani az abból eredő alapvető problémákat, hogy a társasági adózás vonatkozásában eltérő szabályok léteznek a különböző tagállamokban; mivel az agresszív adótervezésre adott átfogó válasznak magában kell foglalnia korlátozott számú nemzeti adózási gyakorlat konvergenciáját; mivel ez megvalósítható amellett, hogy megmarad a tagállamok szuverenitása a társaságiadó-rendszerek egyéb elemeivel kapcsolatban;

   i. mivel az agresszív adótervezési gyakorlatok esetenként a különböző tagállamok által kötött, kettős adóztatásról szóló szerződések halmozódó előnyeiből származnak, amely így visszásan az adóztatás kettős elmaradását eredményezi; mivel az egyes tagállamok által harmadik országokkal kötött, kettős adóztatásról szóló szerződések elterjedése újabb kiskapuk lehetőségét eredményezheti; mivel az OECD/G20 az adóalap-erózióra és a nyereségátcsoportosításra vonatkozó projektjének 15. intézkedésével összhangban ki kell dolgozni egy többoldalú eszközt a kétoldalú adóügyi szerződések módosítására; mivel a Bizottságot kell megbízni azzal, hogy adóügyi megállapodásokról tárgyaljon az Unió nevében harmadik országokkal, ahelyett a jelenlegi gyakorlat helyett, amelyben kétoldalú megállapodások kötnek, és ezek eredménye elmarad az optimálistól; mivel a Bizottságnak biztosítani kell, hogy az ilyen megállapodások kölcsönösségi rendelkezéseket tartalmaznak és megakadályozzák az uniós polgárokra és vállalkozásokra – különösen a kkv-kra – káros hatásokat, amelyeket harmadik országbeli jogszabályoknak ezen országok területén kívüli, az Unió és tagállamai joghatósága alatt történő alkalmazása eredményez;
   ii. mivel az Uniónak az adóparadicsomok tekintetében saját fogalommeghatározással kell rendelkeznie;
   iii. mivel az Uniónak ellenintézkedéseket kell alkalmaznia az ilyen adóparadicsomokat igénybe vevő vállalatokkal szemben; mivel ezt az Európai Parlament már kérte az adózásról szóló 2014. évi jelentésében(7), amely „szigorú szankciók bevezetésére szólított fel annak megakadályozására, hogy a vállalatok megsértsék vagy kijátsszák az adóügyi standardokat a csalárd vállalatok vagy az adóparadicsomokban letelepedett vállalkozások, illetve a kedvező adózási feltételekkel a versenyt torzító országok esetében az uniós finanszírozás és az állami támogatásokhoz, vagy a közbeszerzési eljárásokhoz való hozzáférés megvonásával; sürgeti a tagállamokat, hogy fizettessék vissza a vállalatoknak nyújtott állami támogatásokat, ha az említett vállalatok uniós adóügyi standardokat sértenek; mivel a tagállamokkal szemben is ellenintézkedéseket kell alkalmazni, amennyiben nem hajlandóak fellépni az Unión belüli azonos versenyfeltételeket veszélyeztető, káros preferenciális adórendszereik módosítása érdekében;
   iv. mivel az „állandó telephely” új, kötelező erejű meghatározására van szükség annak biztosítása érdekében, hogy az adózás ott történjen, ahol a tevékenységet végzik és ahol a gazdasági érték keletkezik; mivel ezt kötelező jellegű kritériumoknak kell kísérnie annak meghatározására, hogy a gazdasági tevékenység során keletkezett-e adóztatható jövedelem valamely tagállamban, a „postafiókcégek” problémájának elkerülése végett, különösen a digitális gazdaság által okozott kihívások tekintetében;
   v. mivel a Bizottság folyamatban lévő, az uniós állami támogatási szabályok állítólagos megsértésére irányuló vizsgálatai az átláthatóság sajnálatos hiányát tárták fel e szabályok alkalmazási módjaival kapcsolatban; mivel ennek orvoslása érdekében indokolt, hogy a Bizottság iránymutatásokat adjon ki az állami támogatásokról annak tisztázására, hogy miként fogja meghatározni az adózással kapcsolatos állami támogatást, így nyújtva nagyobb jogbiztonságot a vállalatok és a tagállamok számára egyaránt; mivel az állami támogatások rendszerének korszerűsítése keretében a Bizottságnak gondoskodnia kell az odaítélt állami támogatások jogszerűségének hatékony utólagos ellenőrzéséről;
   vi. mivel a 2003/49/EK tanácsi irányelv(8) egyik nem szándékolt hatása az, hogy a határokon átnyúló kamat- és jogdíjfizetések adómentesek lehetnek (vagy igen alacsony szinten adóztathatóak); mivel egy általános, visszaélés elleni szabályt kell bevezetni ebben az irányelvben, valamint a 2005/19/EK tanácsi irányelvben(9), illetve más vonatkozó uniós jogszabályokban;
   vii. mivel az egész Unióra kiterjedő forrásadó, vagy egy hasonló hatású intézkedés bevezetése biztosítaná, hogy az Unió területén termelt, és kivitelre szánt minden nyereség után legalább egyszer adózni kelljen az Unión belül, mielőtt elhagyná annak határait;
   viii. mivel a kettős adóztatással kapcsolatos, tagállamok közötti jogviták rendezésére vonatkozó jelenlegi uniós keret nem működik hatékonyan, és előnyére válna, ha a már működő rendszerekre építve világosabb szabályok és szigorúbb határidők kerülnének megállapításra;
   ix. mivel az adótanácsadók központi szerepet játszanak az agresszív adótervezés megkönnyítésében, ugyanis segítségükkel a vállalatok olyan összetett jogi struktúrát hozhatnak létre, melynek célja a különböző adórendszerek közötti eltérések és kiskapuk kihasználása; mivel a társaságiadó-rendszer alapvető felülvizsgálata nem lenne teljes e tanácsadó cégek gyakorlatainak kivizsgálása nélkül; mivel egy ilyen elemzésnek ki kell terjednie az ilyen cégek tevékenységeiben rejlő összeférhetetlenség vizsgálatára is, azok ugyanis egyszerre nyújtanak tanácsot a nemzeti kormányoknak adórendszereik felállításához, valamint a vállalatoknak ahhoz, hogy e rendszereken belül a lehető legjobban optimalizálhassák adókötelezettségeiket;

AU.  mivel az adóbehajtás általános hatékonyságát, a méltányos adózás fogalmát és a nemzeti adóhatóságok hitelességét kizárólag az agresszív adótervezés, valamint az adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással kapcsolatos tevékenységek ássák alá; mivel az Uniónak és a tagállamoknak hasonlóképpen határozott lépéseket kell tenniük mind a vállalati, mind az egyéni adóztatás során az adókijátszás és az adócsalás problémáinak, valamint a társasági adókon kívüli adók – különösen a héa – behajtásával kapcsolatos problémák kezelésére; mivel az adóbehajtás és -igazgatás ezen elemei a meglévő adórés jelentős részét teszik ki;

AV.  mivel ezért a Bizottságnak azt is meg kell fontolnia, hogy miként kezeli majd e tágabb kérdéseket, különösen a héaszabályok tagállami végrehajtását és azoknak a határokon átnyúló ügyekben történő alkalmazását, valamint a (bizonyos tagállamokban jelentős nemzeti jövedelemforrásnak számító) héa beszedésében tapasztalható eredménytelenséget, a héaelkerülési gyakorlatokat, továbbá az egyes adóamnesztiák vagy nem átlátható „adóelengedési” rendszerek negatív következményeit; mivel az ilyen új intézkedéseknek magukban kell foglalniuk a költség–haszon egyensúly mérlegelését is;

1.  felkéri a Bizottságot, hogy 2016. június végéig terjesszen a Parlament elé egy vagy több jogalkotási javaslatot, a mellékletben található részletes ajánlásoknak megfelelően;

2.  megerősíti, hogy az ajánlások tiszteletben tartják az alapvető jogokat és a szubszidiaritás elvét;

3.  úgy véli, hogy a kért javaslat pénzügyi vonatkozásait a megfelelő költségvetési forrásokból kell fedezni;

4.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és a mellékletben található részletes ajánlásokat a Bizottságnak és a Tanácsnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) http://ec.europa.eu/taxation_customs/resources/documents/taxation/gen_info/economic_analysis/tax_structures/2014/report.pdf
(2) A társaságiadó-politikák Európai Unión belüli átláthatóvá tételéről, összehangolásáról és közelítéséről szóló jogalkotási jelentés európai hozzáadott értéke (European added value of legislative report on bringing Transparency, coordination and convergence to corporate tax policies in the European Union), Dr Benjamin Ferrett, Daniel Gravino és Silvia Merler – kiadás előtt.
(3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0257, 2015.7.8.
(4) http://ec.europa.eu/finance/consultations/2015/further-corporate-tax-transparency/index_en.htm.
(5) Mint a „Fair Tax Mark” (tisztességes adófizető) (www.fairtaxmark.net).
(6) A Tanács 2011/16/EU irányelve (2011. február 15.) az adózás területén történő közigazgatási együttműködésről és a 77/799/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 64., 2011.3.11., 1. o.).
(7) http://www.europarl.europa.eu/sides/getDoc.do?pubRef=-//EP//TEXT+REPORT+A8-2015-0040+0+DOC+XML+V0//HU
(8) A Tanács 2003/49/EK irányelve (2003. június 3.) a különböző tagállambeli társult vállalkozások közötti kamat- és jogdíjfizetések közös adózási rendszeréről (HL L 157., 2003.6.26., 49. o.).
(9) A Tanács 2005/19/EK irányelve (2005. február 17.) a különböző tagállamok társaságainak egyesülésére, szétválására, eszközátruházására és részesedéscseréjére alkalmazandó adóztatás közös rendszeréről szóló 90/434/EGK irányelv módosításáról (HL L 58., 2005.3.4., 19. o.).


MELLÉKLET AZ ÁLLÁSFOGLALÁSHOZ

A KÉRT JAVASLAT TARTALMÁRA VONATKOZÓ RÉSZLETES AJÁNLÁSOK

A.  Átláthatóság

A1. ajánlás – Minden ágazatban kötelező, nyilvános országonkénti jelentéstétel a multinacionális vállalatok részéről

Az Európai Parlament ismételten felszólítja az Európai Bizottságot, hogy tegyen meg minden szükséges lépést ahhoz, hogy 2016 első negyedévének végéig minden ágazatra kiterjedően be lehessen vezetni az átfogó, országonkénti jelentéstételi kötelezettséget a multinacionális vállalatok számára.

–  E javaslatot az OECD által az országonkénti jelentéstételre vonatkozóan 2014 szeptemberében közzétett adatsablonban előterjesztett követelmények alapján kell kidolgozni (az OECD/G20 adóalap-erózióra és nyereségátcsoportosításra (BEPS) vonatkozó projektjének 13. cselekvése).

–  A javaslat kidolgozása során a Bizottságnak az alábbiakat is figyelembe kell vennie:

–  a Bizottság országonkénti jelentéstétellel kapcsolatos, 2015. június 17. és szeptember 9. között lefolytatott, az országonkénti jelentéstétel esetleges uniós bevezetésére irányuló különböző lehetőségeket vizsgáló konzultációjának eredményei;

–  a részvényesi jogokról szóló felülvizsgált irányelvben szereplő teljes körűen nyilvánossá tett országonkénti jelentéstételre irányuló, az Európai Parlament által 2015. július 8-án megszavazott javaslatok(1) és az ezen irányelvvel kapcsolatos, folyamatban lévő háromoldalú tárgyalások eredménye.

A2. ajánlás – Egy új „tisztességes adófizető” címke kidolgozása a helyes adóügyi gyakorlatokat folytató vállalatok számára

Az Európai Parlament felszólítja az Európai Bizottságot, hogy mihamarabb terjesszen elő javaslatot az önkéntes európai „tisztességes adófizető” címkéről.

–  A javaslatnak meg kell határoznia a jogosultsági kritériumok európai keretét is, melynek segítségével a nemzeti szervek odaítélhetik a címkét.

–  A jogosultsági kritériumok e keretének egyértelművé kell tennie, hogy a „tisztességes adófizető” címke csak azon vállalatok számára adományozható, amelyek túlteljesítették az uniós és nemzeti jog alapján tőlük elvárt követelményeket.

–  A vállalatokat ez a „tisztességes adófizető” címke arra ösztönözheti, hogy az adók tisztességes befizetését a vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó politikájuk szerves részévé tegyék, és éves beszámolóikba foglalják bele adóügyi kérdésekben kialakított álláspontjukat.

A3. ajánlás – Az új adóintézkedések kötelező bejelentése

Az Európai Parlament felszólítja az Európai Bizottságot, hogy mihamarabb nyújtson be javaslatot egy olyan új mechanizmus bevezetésére, melynek keretében a tagállamok kötelesek késedelem nélkül tájékoztatni a többi tagállamot és a Bizottságot, amennyiben olyan új támogatást, engedményt, mentességet, ösztönzőt vagy hasonló intézkedést kívánnak bevezetni, amely jelentős hatást gyakorolhat a tagállam tényleges adókulcsára vagy valamely másik tagállam adóbázisára.

–  E tagállami értesítéseknek ki kell térniük annak elemzésére is, hogy az új adóintézkedések anyagi hatásai továbbgyűrűznek-e egyéb tagállamokra és fejlődő országokra, így támogatva a magatartási kódexszel foglalkozó csoport káros adógyakorlatok beazonosítására irányuló tevékenységét.

–  Ezeket az új adóintézkedéseket be kell építeni az európai szemeszter folyamatába is, valamint ajánlásokat kell megfogalmazni a további teendőkről.

–  Az Európai Parlamentnek rendszeres tájékoztatást kell kapnia az ilyen értesítésekről és az Európai Bizottság által végzett értékelésről.

–  Büntetést kell kilátásba helyezni az említett jelentéstételi kötelezettségeknek eleget nem tévő tagállamokkal szemben.

–  A Bizottságnak azt is meg kell fontolnia, hogy helyénvaló lenne-e az adótanácsadó cégeknek kötelezően előírni a nemzeti adóhatóságok értesítését azokban az esetekben, amikor olyan adózási formákat dolgoznak ki és népszerűsítenek, melyek célja, hogy segítsenek a vállalkozásoknak összesített adókötelezettségeik csökkentésében, ahogyan az egyes tagállamokban már jelenleg is zajlik. Azt is mérlegelnie kell, hogy az ilyen információk tagállamok közötti, a magatartási kódexszel foglalkozó csoporton keresztül történő megosztása hatékony eszköz-e az uniós társasági adózás javításához.

A4. ajánlás – Az adómegállapításokkal kapcsolatos automatikus információcsere minden adómegállapításra történő kiterjesztése és bizonyos mértékű nyilvánosságra hozatala

Az Európai Parlament felszólítja az Európai Bizottságot, hogy a következőkkel egészítse ki az adómegállapításokra vonatkozó automatikus információcserére is kitérő 2011/16/EU irányelvet:

–  az automatikus információcsere hatályának kiterjesztése a határokon átnyúló adómegállapításokról a társasági adózás területén előforduló valamennyi adómegállapításra; a tájékoztatást mindenre kiterjedően és egymással kölcsönösen egyeztetett formában kell nyújtani, hogy azt az érintett országok adóhatóságai hatékonyan tudják felhasználni.

–  az adómegállapítási határozatok átláthatóságának uniós szintű, jelentős növelése, kellően figyelembe véve az üzleti titoktartást és a kereskedelmi titkokat, valamint tekintetbe véve az egyes tagállamokban jelenleg alkalmazott bevált gyakorlatokat, éves rendszerességgel közzétéve egy jelentést az adómegállapítások és előzetes ármegállapítások Bizottság által újonnan létrehozott biztonságos központi adattárában szereplő főbb esetekről.

–  A jelentésben szereplő információkat közösen megállapított, szabványos formában kell benyújtani, amely azokat könnyen felhasználhatóvá teszi a nyilvánosság számára.

–  annak biztosítása, hogy a Bizottság teljes körű és érdemi szerepet játsszon az adómegállapításokkal kapcsolatos kötelező információcserében, a tagállamok és a Bizottság által hozzáférhető biztonságos, az Unióban létrejött valamennyi adómegállapítással kapcsolatban információkat tartalmazó központi adattár létrehozásával.

–  annak biztosítása, hogy megfelelő szankciókat alkalmazzanak azon tagállamokkal szemben, amelyek nem hajtják végre előírásszerűen az adómegállapításokra vonatkozó automatikus információcserét.

A5. ajánlás – A vámszabad kikötők átláthatósága

Az Európai Parlament felszólítja az Európai Bizottságot, hogy terjesszen elő jogalkotási javaslatot az alábbiakra:

–  annak a maximális időtartamnak a meghatározása, amely során a vámszabad kikötőkben a vámok, a jövedéki adó és a héa alóli mentességgel árukat lehet eladni;

–  a vámszabad kikötők kötelezése arra, hogy haladéktalanul értesítsék az érintett tagállam és harmadik országok adóhatóságát, amennyiben a vámszabad kikötőben adóalanyaik valamilyen ügyletet hajtanak végre.

A6. ajánlás – A Bizottságnak a társaságiadó-résre vonatkozó becslése

Az Európai Parlament felszólítja az Európai Bizottságot, hogy:

–  a tagállamok által jelenleg alkalmazott bevált gyakorlatok alapján hozzon létre harmonizált módszertant, melyet közzé kell tenni, és melynek segítségével a tagállamok meg tudják becsülni a közvetlen és közvetett társaságiadó-rést (a várható társaságiadó-bevétel és a ténylegesen beszedett társasági adók közötti különbséget), valamennyi tagállamban;

–  a lehető legpontosabb eredmények elérése érdekében a tagállamokkal együttműködve biztosítsa a módszertannal történő elemzéshez szükséges adatokat;

–  alkalmazza a közösen jóváhagyott módszertant és a szükséges adatokat annak érdekében, hogy kétévente elkészíthesse és közzétehesse a becsléseket a közvetett és közvetlen társaságiadó-rés tekintetében az Unió egészében.

A7. ajánlás – A visszaélést bejelentő személyek védelme

Az Európai Parlament felszólítja az Európai Bizottságot, hogy terjesszen elő jogalkotási javaslatot az alábbiakra:

–  védelem nyújtása a visszaéléseket bejelentő azon személyek számára, akik kizárólag a köz érdekében (és nem pénzért vagy egyéb személyes okból) járnak el, hogy leleplezzék a társasági adózással kapcsolatos kötelességszegés, törvénysértés, csalás vagy illegális tevékenység az Unió bármely tagállamában előforduló eseteit. A visszaélést bejelentő ilyen személyeket meg kell védeni, amennyiben a feltételezett kötelességszegést, törvénysértést, csalást vagy illegális tevékenységet bejelentik az illetékes hatóságnak, illetve akkor is, ha a társasági adózással kapcsolatos, a közérdeket esetlegesen sértő, tartósan kivizsgálatlan kötelességszegés, törvénysértés, csalás vagy illegális tevékenység esetén aggályaikat a nyilvánosság egésze elé tárják;

–  annak biztosítása, hogy a véleménynyilvánítás és tájékozódás szabadságához való jogot tiszteletben tartsák az Európai Unióban;

–  e védelemnek összhangban kell állnia a teljes jogrendszerrel, és hatékonynak kell lennie az alaptalan jogi felelősségre vonással, a gazdasági szankciókkal és a hátrányos megkülönböztetéssel szemben;

–  az ilyen jogalkotási javaslatnak az 596/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeleten(2) kell alapulnia, és tekintettel kell lennie a kérdéskörrel kapcsolatos jövőbeli uniós jogszabályokra;

–  az ilyen jogalkotási javaslat ezenkívül figyelembe veheti az Európa Tanács CM/Rec(2014)7. számú, a visszaélést bejelentő személyek védelméről szóló ajánlását(3), illetve különösen azt a fogalommeghatározást, amely szerint a visszaélést bejelentő személy „olyan személy, aki a köz- vagy a magánszférában betöltött munkahelyi kapcsolata keretében információkat szolgáltat vagy tesz közzé egy közérdeket fenyegető veszélyről vagy ártalomról”.

B.  Koordináció

B1. ajánlás – Közös konszolidált társaságiadó-alap bevezetése

Az Európai Parlament felszólítja az Európai Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb terjesszen elő jogalkotási javaslatot egy közös konszolidált társaságiadó-alap bevezetéséről:

Az első lépés 2016 júniusáig egy kötelező közös társaságiadó-alap (KTA) bevezetése az Unióban – lehetőleg ideiglenes mentességet nyújtva a nem multinacionális vállalatként működő kis- és középvállalkozások és a határon átnyúló tevékenységet nem folytató vállalatok számára – annak érdekében, hogy csak egy szabályrendszer vonatkozzon a több tagállamban tevékenykedő vállalatok adóköteles nyereségének kiszámítására.

A második lépés – a lehető leghamarabb, de mindenképpen legkésőbb 2017 végéig – a kötelező közös konszolidált társaságiadó-alap (KKTA) bevezetése, kellő tekintettel a számos különféle lehetőségre (figyelembe véve például a kis- és középvállalkozásokra, valamint a határokon átnyúló tevékenységet nem folytató vállalkozásokra történő kiterjesztés költségeit).

A KKTA-nak olyan, formula szerinti megosztási módszeren kell alapulnia, amely a vállalatok tényleges gazdasági tevékenységét tükrözi, és nem okoz indokolatlan előnyt bizonyos tagállamoknak.

A kötelező közös társaságiadó-alap és a kötelező közös konszolidált társaságiadó-alap bevezetése közötti átmeneti időszakban az elsősorban transzferárazás révén történő nyereségátcsoportosítás csökkentésére irányuló intézkedéseket kell elfogadni, például egy, az adóalap-erózió és nyereségátcsoportosítás elleni küzdelmet célzó uniós jogalkotási javaslatot kell kidolgozni. Ezek az intézkedések nem foglalhatnak magukban a határokon átnyúló veszteséglevonásra irányuló ideiglenes rendszert, hacsak a Bizottság garantálni nem tudja annak átláthatóságát, valamint azt, hogy ez nem teremti meg az agresszív adótervezésre irányuló visszaélés lehetőségét.

A Bizottságnak meg kell fontolnia, hogy milyen mértékben lenne szükséges létrehozni a számviteli elvek általánosan elfogadott közös rendszerét annak érdekében, hogy előkészítsék a közös konszolidált társaságiadó-alap céljaira felhasználandó, alapul szolgáló számviteli adatokat.

A KTA-ra vagy a teljes KKTA-ra irányuló bármilyen javaslatnak magában kell foglalnia egy adóelkerülés elleni záradékot.

B2. ajánlás – A társasági adózás magatartási kódexével foglalkozó tanácsi csoport mandátumának erősítése és átláthatóságának javítása

Az Európai Parlament felszólítja a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatot a magatartási kódexszel foglalkozó csoportnak tanácsi munkacsoportként a közösségi módszerbe történő beépítésére, az Európai Bizottság és az Európai Parlament mint megfigyelők részvételével.

–  A magatartási kódexszel foglalkozó csoport váljon átláthatóbbá, elszámoltathatóbbá és hatékonyabbá, többek között az alábbiak révén:

–  rendszeresen kövesse figyelemmel, hogy a tagállamok milyen mértékben felelnek meg a magatartási kódexszel foglalkozó csoport által megfogalmazott ajánlásoknak, frissítse megfigyeléseit, és tegye azokat közzé az elért eredményekről szóló, a pénzügyminiszterek számára készített féléves jelentésben;

–  rendszeresen készítsen jegyzéket a káros adózási gyakorlatokról, frissítse azt, és kétévente tegye közzé;

–  rendszeresen készítsen és tegyen közzé jegyzőkönyvet, javítva az ajánlások szövegezési folyamatának átláthatóságát, feltüntetve a tagállami álláspontok képviselőit;

–  a pénzügyminiszterek nevezzenek ki szakpolitikai elnököt;

–  a szervezet ismertségének növelése érdekében minden egyes tagállam nevezzen ki egy magas szintű képviselőt és egy helyettest.

–  A magatartási kódexszel foglalkozó csoport feladatai közé tartoznak a következők:

–  azonosítja a káros adózási gyakorlatokat az Unióban;

–  intézkedéseket javasol, illetve határidőket állapít meg a káros adózási gyakorlatok felszámolására, valamint nyomon követi az ajánlások és a javasolt intézkedések eredményeit;

–  felülvizsgálja az új adóintézkedések tovagyűrűző hatásairól a tagállamok által a fent megadott módon benyújtott jelentéseket, valamint felméri, hogy van-e szükség intézkedésekre;

–  egyéb kezdeményezéseket javasol az Unió külső politikájának adóügyi intézkedéseire vonatkozóan;

–  javítja az agresszív adótervezést lehetővé tevő gyakorlatok elleni végrehajtási mechanizmusokat.

B3. ajánlás – Szabadalmi adókedvezmények és egyéb preferenciális rendszerek: a preferenciális rendszerek összekapcsolása az értékteremtéssel

Az Európai Parlament felszólítja az Európai Bizottságot, hogy továbbra is nyújtson iránymutatást a tagállamoknak arról, hogy miként hajtsák végre a szabadalmi adókedvezmények rendszereit a „módosított nexus módszerrel” összhangban annak biztosítása érdekében, hogy ne legyenek károsak.

–  Ennek az iránymutatásnak világossá kell tennie, hogy a preferenciális rendszereknek, például a szabadalmi adókedvezményeknek a „módosított nexus módszeren” kell alapulniuk, az OECD BEPS-projekt 5. cselekvésében meghatározottak szerint, ami azt jelenti, hogy közvetlen kapcsolatnak kell fennállnia az adókedvezmények és az azok alapját képező kutatási és fejlesztési tevékenységek között.

–  Káros gyakorlatnak kell tekinteni az olyan széles körű szabadalmi adókedvezményeket, amelyek nem kapcsolódnak a földrajzi eredethez és a know-how „korához”.

–  Amennyiben 12 hónapon belül a tagállamok nem alkalmazzák következetesen ezt az új megközelítést, indokolt, hogy a Bizottság kötelező erejű jogalkotási javaslatot terjesszen elő.

–  A Bizottságnak javaslatokat kell előterjesztenie a közös európai szabványokra és fogalommeghatározásokra azzal kapcsolatban, hogy mi minősül a kutatás-fejlesztés előmozdításának, és mi nem, valamint a szabadalmi és innovációs adókedvezmények alkalmazásának harmonizálására, beleértve a régi rendszer eltörlésének 2017. június 30-ra történő előrehozását, a szerzett jogokra épülő mentességekhez kötődő időkorlátok lerövidítése révén;

B4. ajánlás – Ellenőrzött külföldi társaságok

Az Európai Parlament felszólítja az Európai Bizottságot, hogy terjesszen elő jogalkotási javaslatot az alábbiakra:

–  koordinált uniós keret biztosítása az ellenőrzött külföldi társaságokra vonatkozó szabályok tekintetében annak biztosítása érdekében, hogy az alacsony adómértékű vagy adómentes országokban elhelyezett nyereséget ténylegesen megadóztassák, valamint annak megelőzése céljából, hogy az ellenőrzött külföldi társaságokra vonatkozó nemzeti szabályok sokfélesége az Unión belül torzítsa a belső piac működését. A keretnek biztosítania kell az ellenőrzött külföldi társaságokra vonatkozó jogszabályok teljes körű alkalmazását, a teljesen mesterséges megállapodásokon túl. Ez nem akadályozhatja meg a tagállamokat abban, hogy szigorúbb szabályokat vezessenek be.

B5. ajánlás – A tagállamok adóügyi ellenőrzésekkel kapcsolatos koordinációjának javítása

Az Európai Parlament felszólítja az Európai Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatot a 2011/16/EU irányelv módosítására annak érdekében, hogy:

–  biztosítsa az egyidejű adóügyi ellenőrzések hatékonyságának növelését olyan esetben, amikor két vagy több nemzeti adóhatóság úgy dönt, hogy egy vagy több, közös vagy egymást kiegészítő érdekekkel rendelkező személlyel kapcsolatban ellenőrzést végez;

–  biztosítsa, hogy az Unióban található anyavállalatokat és leányvállalataikat saját adóhatóságaik egy időben ellenőrizzék, az anyavállalat adóhatóságának irányításával, biztosítandó az adóhatóságok közötti hatékony információáramlást. Ennek részeként:

–  az adóhatóságok rendszeresen információt cserélnek vizsgálataikról annak biztosítása érdekében, hogy a csoportok ne húzzanak hasznot a különböző nemzeti adórendszerek keveredése miatti eltérésekből és kiskapukból;

–  a lehető legkisebbre kell csökkenteni a folyamatban lévő ellenőrzésekkel kapcsolatos információcserére rendelkezésre álló időt;

–  a vállalatok adóhatóságai rendszeresen tájékoztatják az ugyanazon csoporton belüli más jogalanyok adóhatóságait az adóellenőrzés eredményéről;

–  az adóhatóságok által végzett ellenőrzések eredményével kapcsolatos semmilyen döntésre nem kerül sor a többi érintett adóhatóság tájékoztatását megelőzően.

B6. ajánlás – A közös európai adóazonosító szám bevezetése

Az Európai Parlament felszólítja az Európai Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatot egy európai adóazonosító szám bevezetésére.

–  A javaslatot az adócsalás és az adókikerülés elleni küzdelem megerősítésére irányuló 2012-es bizottsági cselekvési terv(4) 22. intézkedésében ismertetett uniós adóazonosító számra, valamint a cselekvési tervet követő, 2013-as konzultáció(5) eredményeire kell alapozni.

C.  Konvergencia

C1. ajánlás – A nemzetközi adóügyi megállapodásokra vonatkozó új megközelítés

Az Európai Parlament felszólítja az Európai Bizottságot, hogy terjesszen elő olyan jogalkotási javaslatot, amely lehetővé teszi az Unió számára, hogy egységesen lépjen fel a nemzetközi adóügyi megállapodásokkal kapcsolatban.

–  A Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az adóügyi megállapodásokról az Unió nevében tárgyaljon a harmadik országokkal, a helyett a jelenlegi gyakorlat helyett, amelyben kétoldalú megállapodások köttetnek, és ezek eredménye elmarad az optimálistól, különösen a fejlődő országok számára.

–  A Bizottságnak biztosítani kell, hogy az ilyen megállapodások kölcsönösségi rendelkezéseket tartalmaznak és megakadályozzák az uniós polgárokra és vállalkozásokra – különösen a kkv-kra – gyakorolt azon káros hatásokat, amelyeket harmadik országbeli jogszabályoknak ezen országok területén kívüli, az Unió és tagállamai joghatósága alatt történő alkalmazása eredményez.

–  Közös uniós többoldalú adóügyi megállapodást kellene bevezetni a tagállamok és harmadik országok között köttetett számtalan kétoldalú adóügyi megállapodás helyett.

–  Az Unió által kötött valamennyi új nemzetközi adóügyi megállapodásba záradékot kell illeszteni a jó adóügyi kormányzásról.

–  Valamennyi nemzetközi adóügyi megállapodásnak érvényesítési mechanizmust kell tartalmaznia.

C2. ajánlás – Az „adóparadicsomok” közös és kötelező érvényű fogalommeghatározása

Az Európai Parlament felszólítja az Európai Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatot az „adóparadicsomok” fogalmának kötelező érvényű meghatározásához szükséges kritériumok megállapítására, többek között az OECD-vel és az Egyesült Nemzetek Szervezete együttműködésben.

–  E kritériumok alapját átfogó, átlátható, megbízható, objektív módon ellenőrizhető és általánosan elfogadott mutatóknak kell képezniük, továbbfejlesztve „A jó kormányzás előmozdítása az adóügyek terén” című 2009-es bizottsági közleményben(6) a jó kormányzásra vonatkozóan meghatározott elveket: az információcserét és közigazgatási együttműködést, a tisztességes adóversenyt és az átláthatóságot.

–  Ezeknek a kritériumoknak tartalmazniuk kell az olyan fogalmakat, mint a banki titoktartás, a társaságok, vagyonkezelői társaságok és alapítványok tulajdonviszonyainak nyilvántartásba vétele és közzététele, a vállalatok beszámolóinak közzététele, az információcserére való alkalmasság, az adóhatóságok hatékonysága, az adókijátszás elősegítése, a káros jogi eszközök megléte, a pénzmosás megelőzése, az információcsere automatikussága, a kétoldalú szerződések megléte, a nemzetközi átláthatósági kötelezettségek, valamint az igazságügyi együttműködés.

–  A Bizottságnak e kritériumok alapján ki kell dolgoznia az adóparadicsomok módosított listáját, amely felváltaná a 2015 júniusában előterjesztett ideiglenes jegyzéket.

–  Az adóparadicsomok listáját össze kell kötni a vonatkozó adóügyi jogszabályokkal, tájékozódási ponttal szolgálva egyéb szakpolitikák és jogszabályok számára.

–  A Bizottságnak legalább kétévente vagy a listán szereplő valamely joghatóság indokolt kérésére felül kell vizsgálnia a listát.

C3. ajánlás – Az adóparadicsomokat igénybe vevő vállalatok elleni intézkedések

Az Európai Parlament felszólítja az Európai Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatot olyan ellenintézkedésekről, amelyeket az Unió és a tagállamok mint az egyes állami testületek, bankok és finanszírozási programok részvényesei és finanszírozói alkalmazhatnak azokra a vállalatokra, amelyek adóparadicsomokat vesznek igénybe annak érdekében, hogy agresszív adótervezési rendszereket vezessenek be, és amelyek emiatt nem felelnek meg az Unió jó adóügyi kormányzással kapcsolatos normáinak.

–  Ilyen ellenintézkedés például:

–  az állami támogatásokhoz és a közbeszerzésekhez való hozzáférés uniós vagy nemzeti szintű megtagadása;

–  egyes uniós forrásokhoz való hozzáférés megtagadása.

–  Ezt többek között az alábbiak révén kell elérni:

–  az Európai Beruházási Bank (EBB) alapokmányának (a Szerződésekhez csatolt 5. számú jegyzőkönyv) módosítása annak érdekében, hogy az EBB ne finanszírozhasson olyan végső kedvezményezetteket vagy pénzügyi közvetítőket, amelyek adóparadicsomokat vagy káros adóügyi gyakorlatokat vesznek igénybe(7);

–  az (EU) 2015/1017 európai parlamenti és tanácsi rendelet(8) módosítása annak érdekében, hogy az alap ne finanszírozhasson ilyen vállalatokat(9);

–  az 1305/2013/EU(10), az 1306/2013/EU(11), az 1307/2013/EU(12) és az 1308/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(13) módosítása annak érdekében, hogy a KAP ne finanszírozhasson ilyen vállalatokat;

–  az állami támogatások korszerűsítésére irányuló folyamat folytatása annak érdekében, hogy a tagállamok ne nyújthassanak állami támogatást ilyen vállalatoknak(14);

–  az 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(15) módosítása annak érdekében, hogy az öt európai strukturális és beruházási alap (az Európai Regionális Fejlesztési Alap, az Európai Szociális Alap, a Kohéziós Alap, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap és az Európai Tengerügyi és Halászati Alap) ne finanszírozhasson ilyen vállalatokat;

–  az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) létrehozásáról szóló megállapodás módosítása annak érdekében, hogy az EBRD ne finanszírozhasson ilyen vállalatokat(16);

–  annak megtiltása, hogy az Unió kereskedelmi megállapodásokat kössön a Bizottság által „adóparadicsomként” meghatározott joghatóságokkal.

A Bizottság megvizsgálja, hogy felfüggeszthetők vagy megszüntethetők-e az adóparadicsomként azonosított országokkal kötött, érvényben lévő kereskedelmi megállapodások.

C4. ajánlás – Állandó telephely

Az Európai Parlament felszólítja az Európai Bizottságot, hogy terjesszen elő jogalkotási javaslatot az alábbiakra:

–  az „állandó telephely” fogalommeghatározásának módosítása annak érdekében, hogy a vállalatok ne tudják mesterségesen elkerülni az adófizetési kötelezettséget azokban a tagállamokban, amelyekben gazdasági tevékenységet folytatnak; a meghatározásnak ki kell térnie azokra a helyzetekre, amelyekben a teljes mértékben dematerializált digitális tevékenységet folytató vállalatokat állandó székhellyel rendelkezőnek tekintik bármely olyan tagállamban, amelynek gazdaságában az adott vállalat jelentős digitális jelenléttel rendelkezik;

–  a minimális „gazdasági tartalom” digitális gazdaságra is kiterjedő uniós fogalommeghatározásának bevezetése annak biztosítása érdekében, hogy a vállalatok valóban értéket teremtsenek és hozzátegyenek annak a tagállamnak a gazdaságához, amelyben adóköteles tevékenységet folytatnak.

A fenti két meghatározásnak az úgynevezett „postafiókcégek” konkrét betiltásának részét kell képeznie.

C5. ajánlás – A transzferárazásra vonatkozó uniós keret javítása

Az Európai Parlament felszólítja az Európai Bizottságot, hogy terjesszen elő jogalkotási javaslatot az alábbiakra:

–  tapasztalataira, valamint a transzferárazásra vonatkozó új OECD-elvek elemzésére alapozva olyan konkrét uniós iránymutatások kidolgozása, amelyek előírják, hogyan kell alkalmazni az OECD-elveket, és hogyan kell azokat az uniós kontextusban értelmezni, annak érdekében, hogy:

–  tükrözni lehessen a belső piac gazdasági realitását;

–  biztonságot, egyértelműséget és méltányosságot lehessen biztosítani a tagállamok, valamint az Unióban működő vállalatok számára;

–  csökkenteni lehessen a szabályokkal való, nyereségátcsoportosítás céljából történő visszaélés kockázatát.

C6. ajánlás – Hibrid struktúrák

Az Európai Parlament felszólítja az Európai Bizottságot, hogy terjesszen elő jogalkotási javaslatot az alábbiak valamelyikére:

–  az adósság, a saját tőke, valamint az átláthatatlan és átlátható szervezetek nemzeti fogalommeghatározásainak harmonizálása, az eszközök és források állandó telephelyhez történő kötésének harmonizálása, valamint a költségek és nyereségek egyazon csoporton belüli különböző egységek közötti elosztásának harmonizálása; vagy

–  az adórendszerek közötti eltérés esetén az adóztatás kettős elmaradásának megelőzése.

C7. ajánlás – Az uniós állami támogatás adózással kapcsolatos vetületeinek módosítása

Az Európai Parlament felszólítja az Európai Bizottságot, hogy legkésőbb 2017 közepéig terjesszen elő jogalkotási javaslatot az alábbiakra:

–  olyan állami támogatásra vonatkozó útmutatások, amelyek egyértelművé teszik, hogy a Bizottság hogyan állapítja meg, mi minősül adózással összefüggő állami támogatásnak, ezzel nagyobb jogbiztonságot teremtve a vállalkozások és a tagállamok számára, figyelembe véve, hogy az ilyen iránymutatások más ágazatokban rendkívül hatékonynak bizonyultak az állami támogatásokra vonatkozó uniós jogszabályokkal ellentétes tagállami gyakorlatok megelőzése és megszüntetése terén; ez a hatás kizárólag a részletekbe menő iránymutatások – köztük számszerű küszöbértékek – révén érhető el;

–  annak nyilvánosságra hozatala, melyek az állami támogatásra vonatkozó politikákkal nem összhangban lévő adópolitikák, ezzel iránymutatást és nagyobb jogbiztonságot nyújtva a vállalatok és a tagállamok számára; e célból a Bizottságnak erőforrásokat kell átcsoportosítania a Versenypolitikai Főigazgatóság számára, hogy az hatékonyan léphessen fel a jogellenes állami támogatással (köztük a szelektív adókedvezményekkel) kapcsolatos esetekben.

Az Európai Parlament ezenkívül hosszabb távon arra is felszólítja az Európai Bizottságot, hogy mérlegelje a fennálló szabályok módosításának lehetőségét annak a jelenleg is alkalmazott gyakorlatnak a megelőzése érdekében, mely szerint az állami támogatásra vonatkozó uniós szabályok megsértését követően visszafizettetett összegeket annak a tagállamnak juttatják, amely megadta az adóval összefüggő jogellenes támogatást. A visszakövetelt állami támogatást például az Unió költségvetéséhez lehetne rendelni, vagy azoknak a tagállamoknak lehetne juttatni, amelyeknek az adóalapja erodálódott.

C8. ajánlás – A 90/435/EGK(17), a 2003/49/EK és a 2005/19/EK tanácsi irányelv, valamint az egyéb vonatkozó uniós jogszabályok módosítása és a visszaélés elleni általános szabály bevezetése

Az Európai Parlament felszólítja az Európai Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatot az alábbiakra:

–  az általános visszaélés elleni szabály 90/435/EK irányelvbe történő beillesztését követően mihamarabb továbblépve e szabálynak a 2003/49/EK irányelvbe történő bevezetése, valamint javaslatok előterjesztése e szabálynak a 2005/19/EK irányelvbe és az egyéb vonatkozó uniós jogszabályokba történő bevezetésére;

–  az ilyen általános visszaélés elleni szabály beillesztése minden olyan jövőbeli uniós jogszabályba, amely adóügyekre vonatkozik vagy amelynek adóügyi hatása van;

–  a 2003/49/EK irányelv tekintetében az általános visszaélés elleni szabály bevezetése mellett azon előírás megszüntetése, mely szerint a tagállamoknak kedvezményes elbánásban kell részesíteniük a kamat- és jogdíjfizetéseket, amennyiben az Unióban máshol nincsen tényleges adózás;

–  a 2005/19/EK irányelv tekintetében az általános visszaélés elleni szabály bevezetése mellett további átláthatósági kötelezettségek bevezetése, valamint – amennyiben ezek a módosítások elégtelennek bizonyulnak az agresszív adótervezés megelőzésében – az „adókedvezmények” (például az osztalék megadóztatásának elengedése) vagy egyéb, hasonló hatású intézkedések használatára vonatkozó előírásként egy minimális adóügyi rendelkezés bevezetése.

C9. ajánlás – A határokon átnyúló adózással kapcsolatos vitarendezési mechanizmusok javítása

Az Európai Parlament felszólítja az Európai Bizottságot, hogy 2016 nyaráig terjesszen elő javaslatot az alábbiakra:

–  a határokon átnyúló uniós adózási jogviták megoldására irányuló jelenlegi mechanizmusok javítása, nem csak a kettős adóztatás, hanem az adóztatás kettős elmaradása tekintetében is. A cél a már meglévő rendszerekre építve egy összehangolt uniós vitarendezési megközelítés kidolgozása, egyértelműbb szabályokkal és szigorúbb határidőkkel.

–  A vitarendezési mechanizmus működésének és határozatainak átláthatóaknak kell lenniük, hogy csökkenjen a vállalatok bizonytalansága az adójogi szabályok alkalmazását illetően.

C10. ajánlás – Az egész Unióra kiterjedő forrásadó vagy hasonló hatású intézkedés bevezetése annak elkerülése érdekében, hogy adózatlan nyereség hagyja el az Uniót

Az Európai Parlament felszólítja az Európai Bizottságot, hogy 2016 nyaráig terjesszen elő javaslatot az egész Unióra kiterjedő forrásadó vagy hasonló hatású intézkedés bevezetéséről, annak biztosítása érdekében, hogy az Unió területén termelt és azt elhagyni készülő valamennyi nyereséget még az Unió határainak átlépését megelőzően ténylegesen megadóztassák az Unióban.

D.  Egyéb intézkedések

D1. ajánlás – További intézkedések az adórés kezelésére

Az Európai Parlament felszólítja az Európai Bizottságot, hogy az agresszív adótervezésen, valamint az adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással kapcsolatos tevékenységeken kívül összpontosítson a meglévő adóréshez hozzájáruló egyéb tényezőkre is, így többek között

–  vizsgálja ki az adóbehajtás, többek között a héabeszedés alacsony hatékonyságának okait;

–  vizsgálja ki az adóhatóságok méltánytalanságának vagy gyenge hitelességének okait a társasági adózáson kívüli területeken;

–  az ilyen politikák jövőbeli adóbehajtásra gyakorolt negatív hatásainak felszámolása érdekében állapítsa meg az adóamnesztia elveit, többek között azokat a körülményeket, amelyek fennállása esetén az helyénvaló lehet, valamint azokat, amelyek fennállása esetén egyéb szakpolitikai lehetőségek részesítendők előnyben, valamint írja elő a tagállamok számára, hogy minden új adóamnesztia esetén előre tájékoztassák a Bizottságot;

–  tegyen javaslatot a nemzeti kormányok által folytatott adóelengedési gyakorlatokkal és önkényes adókedvezményekkel kapcsolatos átláthatóság minimális szintjére;

–  biztosítson nagyobb szabadságot a tagállamok számára arra, hogy a közbeszerzési szerződések odaítélésekor figyelembe vehessék a vállalatok adóügyi megfelelését és különösen a megfelelés rendszerszintű elmulasztásának eseteit;

–  gondoskodjon arról, hogy az adóhatóságok teljes körűen és ésszerű módon férjenek hozzá a vállalatok és a vagyonkezelő társaságok tényleges tulajdonosainak központi nyilvántartásához, valamint arról, hogy ezeket a nyilvántartásokat megfelelően frissítsék és tartalmát ellenőrizzék.

Ez akkor érhető el, ha a tagállamok haladéktalanul átültetik a pénzmosás elleni negyedik irányelvet, biztosítva többek között a civil szervezetek, az újságírók és a polgárok számára a tényleges tulajdonosok központi nyilvántartásában szereplő információkhoz való széles körű és egyszerűsített hozzáférést.

(1) Elfogadott szövegek, 2015.7.8., P8_TA(2015)0257.
(2) Az Európai Parlament és a Tanács 596/2014/EU rendelete (2014. április 16.) a piaci visszaélésekről (piaci visszaélésekről szóló rendelet), valamint a 2003/6/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv és a 2003/124/EK, a 2003/125/EK és a 2004/72/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 173., 2014.6.12., 1. o.).
(3) http://www.coe.int/t/dghl/standardsetting/cdcj/Whistleblowers/protecting_whistleblowers_en.asp
(4) COM(2012)0722.
(5) https://circabc.europa.eu/faces/jsp/extension/wai/navigation/container.jsp
(6) http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=COM:2009:0492:FIN:HU:PDF
(7) http://www.eib.org/attachments/general/governance_of_the_eib_en.pdf
(8) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/1017 rendelete (2015. június 25.) az Európai Stratégiai Beruházási Alapról, az Európai Beruházási Tanácsadó Platformról és a Beruházási Projektek Európai Portáljáról, valamint az 1291/2013/EU és az 1316/2013/EU rendelet módosításáról – az Európai Stratégiai Beruházási Alap (HL L 169., 2015.7.1., 1. o.).
(9) http://ec.europa.eu/priorities/jobs-growth-investment/plan/docs/proposal_regulation_efsi_en.pdf
(10) Az Európai Parlament és a Tanács 1305/2013/EU rendelete (2013. december 17.) az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról és az 1698/2005/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 347., 2013.12.20., 487. o.).
(11) Az Európai Parlament és a Tanács 1306/2013/EU rendelete (2013. december 17.) a közös agrárpolitika finanszírozásáról, irányításáról és monitoringjáról és a 352/78/EGK, a 165/94/EK, a 2799/98/EK, a 814/2000/EK, az 1290/2005/EK és a 485/2008/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 347., 2013.12.20., 549. o.).
(12) Az Európai Parlament és a Tanács 1307/2013/EU rendelete (2013. december 17.) a közös agrárpolitika keretébe tartozó támogatási rendszerek alapján a mezőgazdasági termelők részére nyújtott közvetlen kifizetésekre vonatkozó szabályok megállapításáról, valamint a 637/2008/EK és a 73/2009/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 347., 2013.12.20., 608. o.).
(13) Az Európai Parlament és a Tanács 1308/2013/EU rendelete (2013. december 17.) a mezőgazdasági termékpiacok közös szervezésének létrehozásáról, és a 922/72/EGK, a 234/79/EGK, az 1037/2001/EK és az 1234/2007/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 347., 2013.12.20., 671. o.).
(14) http://www.europarl.europa.eu/sides/getDoc.do?pubRef=-//EP//TEXT+TA+P7-TA-2013-0026+0+DOC+XML+V0//HU
(15) Az Európai Parlament és a Tanács 1303/2013/EU rendelete (2013. december 17.) az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra, a Kohéziós Alapra, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról, az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1083/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 347., 2013.12.20., 320. o.).
(16) http://www.ebrd.com/news/publications/institutional-documents/basic-documents-of-the-ebrd.html
(17) A Tanács 90/435/EGK irányelve (1990. július 23.) a különböző tagállamok anya- és leányvállalatai esetében alkalmazandó adóztatás közös rendszeréről (HL L 225., 1990.8.20., 6. o.).

Jogi nyilatkozat