Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2015/2003(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0350/2015

Előterjesztett szövegek :

A8-0350/2015

Viták :

PV 15/12/2015 - 12
CRE 15/12/2015 - 12

Szavazatok :

PV 16/12/2015 - 11.9
CRE 16/12/2015 - 11.9
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2015)0458

Elfogadott szövegek
PDF 344kWORD 189k
2015. december 16., Szerda - Strasbourg Végleges kiadás
Az EU-Kína kapcsolatok
P8_TA(2015)0458A8-0350/2015

Az Európai Parlament 2015. december 16-i állásfoglalása az EU és Kína közötti kapcsolatokról (2015/2003(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Unió és Kína között 1975. május 6-án felvett diplomáciai kapcsolatokra,

–  tekintettel a 2003-ban indított EU–Kína stratégiai partnerségre,

–  tekintettel a Kínával fenntartott kapcsolatok fő jogi keretére, nevezetesen az 1985 májusában aláírt EK–Kína kereskedelmi és gazdasági együttműködési megállapodásra(1), amely magában foglalja a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokat, valamint az EU–Kína együttműködési programot,

–  tekintettel a 2013. november 21-én elfogadott „EU–Kína 2020” stratégiai együttműködési menetrendre,

–  tekintettel a hivatalosan 1994-ben indított EU–Kína strukturált politikai párbeszédre és a 2010-ben indított, stratégiai és külpolitikai kérdésekkel foglalkozó magas szintű stratégiai párbeszédre, különösen a 2015. május 6-án Pekingben tartott ötödik EU–Kína magas szintű stratégiai párbeszédre,

–  tekintettel az új partnerségi és együttműködési megállapodásról 2007 óta folyamatban lévő tárgyalásokra,

–  tekintettel a kétoldalú beruházási megállapodásról 2014 januárjában kezdett tárgyalásokra,

–  tekintettel a 2015. június 29-én Brüsszelben tartott 17. EU–Kína csúcstalálkozóra és a találkozó lezárásaként kiadott közös nyilatkozatra,

–  tekintettel az Európai Tanács elnöke, Donald Tusk által 2015. június 29-én, a 17. EU–Kína csúcstalálkozót követőn Li Ko-csiang kínai miniszterelnökkel közösen tartott sajtóértekezleten tett észrevételekre, amikor is az EU aggályait fejezte ki „a véleménynyilvánítás szabadsága és az egyesülés szabadsága kínai helyzetével, többek között a kisebbségekhez – például a tibeti vagy az ujgur kisebbséghez – tartozó személyek helyzetével kapcsolatban”, és „arra ösztönözte Kínát, hogy kezdjen jelentőségteljes párbeszédet a dalai láma képviselőivel”,

–  tekintettel a Bizottság „EU–Kína: közelebbi partnerség, növekvő felelősség” című, a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek címzett 2006. október 24-i közleményére (COM(2006)0631),

–  tekintettel a Tanács Kelet-Ázsiára vonatkozó politikai iránymutatásaira,

–  tekintettel az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsa 2006. december 11–12-i ülésén elfogadott, „EU–Kína stratégiai partnerség” című tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a 2007–2013-as időszakra szóló, Kínára vonatkozó bizottsági stratégiai dokumentumra, a 2011–2013-as időszakra szóló többéves indikatív programra, valamint a stratégiai dokumentum 2010-es félidős értékelésére és a 2011–2013-as időszakra szóló többéves indikatív program felülvizsgálatára,

–  tekintettel a Kína által készített, az EU-ról szóló első politikai dokumentumra, amelyet 2003. október 13-án adtak ki,

–  tekintettel az új nemzetbiztonsági törvénynek a Kínai Nemzeti Népi Kongresszus állandó bizottsága általi, 2015. július 1-jei elfogadására, és a külföldi nem kormányzati szervezetek igazgatásáról szóló új törvény második tervezetének 2015. május 5-i közzétételére,

–  tekintettel a Kína katonai stratégiájáról szóló, 2015. május 26-i fehér könyvre,

–  tekintettel az EU és Kína között az emberi jogokról folytatott, 1995-ben indított párbeszédre és a párbeszéd 2014. december 8–9-én Pekingben tartott, 32. fordulójára,

–  tekintettel a Kína és az EU közötti 60 – többek között a környezetvédelem, a regionális politika, a foglalkoztatás és a szociális ügyek, valamint a civil társadalom területén folytatott – ágazati párbeszédre,

–  tekintettel az EU és Kína e területen létrehozott valamennyi közös kezdeményezésének helyet adó EU–Kína magas szintű, népek közötti párbeszéd 2012. februári megindítására,

–  tekintettel az EK és Kína közötti, 2000-ben hatályba lépett tudományos és technológiai együttműködési megállapodásra(2) és a 2009. május 20-án aláírt tudományos és technológiai partnerségi megállapodásra,

–  tekintettel a 2015. júniusi, 17. EU–Kína csúcstalálkozón kiadott, az éghajlatváltozásról szóló közös nyilatkozatra és a Kína által az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezményéhez (UNFCCC) 2015. június 30-án benyújtott, tervezett nemzeti hozzájárulásokra,

–  tekintettel az energiabiztonságról szóló, 2012. május 3-i, brüsszeli EU–Kína közös nyilatkozatra, valamint az EK és Kína közötti energiaügyi párbeszédre,

–  tekintettel az EU–Kína kerekasztalokra,

–  tekintettel a Kínai Kommunista Párt 2012. november 8–14-én megtartott 18. nemzeti kongresszusára, valamint a Politbüro Állandó Bizottságán belüli vezetőségváltásra, amelyről a kongresszuson határoztak,

–  tekintettel az 1966. december 16-án kelt Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára,

–  tekintettel a Kínai Kommunista Párt 18. Központi Bizottsága 2014. október 20–23-án tartott negyedik plenáris ülésének (negyedik plénum) eredményeire,

–  tekintettel az elnöknek a 2015. április 27-i 26. ASEAN-csúcstalálkozón tett nyilatkozatára,

–  tekintettel a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének a kínai miniszterelnökkel, Li Ko-csianggal való találkozója után tett, 2015. május 6-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az EP Kínával tartott legutóbbi parlamentközi ülésére, amelyre 2013. november 26-án került sor,

–  tekintettel a Kínáról szóló legutóbbi állásfoglalásaira, nevezetesen az „EU és Kína: kiegyenlítetlen kereskedelem?” című, 2012. május 23-i állásfoglalására(3), a BRICS-országokkal (Brazília, Oroszország, India, Kína és Dél-Afrika) és más feltörekvő hatalmakkal kapcsolatos uniós külpolitika célkitűzéseiről és stratégiáiról szóló, 2012. február 2-i állásfoglalására(4), „A nukleáris fenyegetésekről és az emberi jogokról a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban” című, 2013. március 14-i állásfoglalására(5), az észak-koreai (Koreai Népi Demokratikus Köztársaság) helyzetről szóló, 2014. április 17-i állásfoglalására(6), az éghajlat- és energiapolitika 2030-ra szóló keretéről szóló, 2014. február 5-i állásfoglalására(7) és az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének az Európai Parlament számára készített éves jelentéséről szóló, 2015. március 12-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel az EU és Kína közötti kapcsolatokról szóló, 2006. szeptember 7-i állásfoglalására(9), a Kínával fenntartott kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokról szóló, 2009. február 5-i állásfoglalására(10), az EU és Kína közötti kapcsolatokról szóló, 2013. március 14-i állásfoglalására(11), az EU és Kína közötti kétoldalú beruházási megállapodásról szóló tárgyalásokról szóló, 2013. október 9-i állásfoglalására(12) és az EU és Tajvan közötti kereskedelmi kapcsolatokról szóló, 2013. október 9-i állásfoglalására(13),

–  tekintettel emberi jogi állásfoglalásaira, különösen a Kínáról, a kisebbségek jogairól és a halálbüntetés alkalmazásáról szóló, 2009. november 26-i állásfoglalására(14), a kashgari helyzetről és az ottani kulturális örökségről (Hszincsiang-Ujgur Autonóm Terület, Kína) szóló, 2011. március 10-i állásfoglalására(15), a kínai kényszerabortusszal kapcsolatos botrányról szóló, 2012. július 5-i állásfoglalására(16), a kínai szerveltávolításról szóló, 2013. december 12-i állásfoglalására(17), és „Az EU prioritásai az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 25. ülésszaka tekintetében” című, 2014. március 13-i állásfoglalására(18),

–  tekintettel az EU fegyverembargójára, melyet az 1989. júniusi Tienanmen téri fellépés után vezettek be, és amelyet az Európai Parlament a Tanács által az Európai Parlamentnek benyújtott, a KKBP főbb szempontjairól és alapvető választásairól szóló éves jelentésről szóló 2006. február 2-i állásfoglalásában(19) támogatott,

–  tekintettel az EU, Kína és Tajvan közötti kapcsolatokról és a távol-keleti biztonsági helyzetről szóló, 2005. július 7-i állásfoglalására(20),

–  tekintettel Tibetről szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a Tibetről és az arra vonatkozó tervekről szóló, 2010. november 25-i állásfoglalására, hogy a kínait tegyék az oktatás fő nyelvévé(21), a „Tibetről, különös tekintettel szerzetesnők és szerzetesek önmaguk felgyújtása következtében történt halálára” című, 2011. október 27-i állásfoglalására(22) és a tibeti emberi jogi helyzetről szóló 2012. június 14-i állásfoglalására(23),

–  tekintettel a kínai kormány és a dalai láma magas rangú képviselői között a 2002 és 2010 közötti időszakban lezajlott kilenc tárgyalási fordulóra, tekintettel a „Tibet fejlődési útját megállíthatatlan történelmi folyamat vezérli” című, Kína Tibetről szóló fehér könyvére, amelyet a Kínai Államtanács Tájékoztatási Irodája 2015. április 15-én adott ki; tekintettel a valódi autonómiáról szóló 2008. évi nyilatkozatra és 2009. évi feljegyzésre, amelyeket a 14. dalai láma képviselői terjesztettek elő,

–  tekintettel eljárási szabályzatának 52. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A8-0350/2015),

A.  mivel 2015-ben van az EU és Kína közötti diplomáciai kapcsolatfelvétel 40. évfordulója; mivel az EU és Kína közötti stratégiai partnerség kulcsfontosságú szerepet tölt be az EU és a Kínai Népköztársaság közötti kapcsolatokban, illetve abban, hogy közös válasz szülessen számos globális problémára és sikerüljön azonosítani az olyan közös érdekeket, mint például a globális és regionális biztonság, a terrorelhárítás, a szervezett bűnözés elleni küzdelem, a kiberbiztonság, a tömegpusztító fegyverek és a nukleáris fegyverek terjedésének megakadályozása, az energiabiztonság, a globális pénzügyi és piacszabályozás, az éghajlatváltozás és a fenntartható fejlődés, továbbá az EU és Kína közötti, a kétoldalú aggályok kezelése keretének megteremtése;

B.  mivel Kína és az EU 2013-ban indította el a kétoldalú beruházási megállapodásról szóló tárgyalásokat;

C.  mivel Kína az EU jelentős kereskedelmi partnere, amely óriási és egyre bővülő piaccal rendelkezik; mivel a beruházási megállapodásról folyó tárgyalások az EU és Kína közötti kétoldalú gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokban az egyik legfontosabb kérdést jelentik;

D.  mivel a Kínai Kommunista Párt (KKP) főtitkára és Kína elnöke, Hszi Csin-Ping jelenlegi vezetése alatt Kína számos kezdeményezést indított útjára, így új „selyemút-projektet” indított, hogy Kínát gazdaságilag integrálja Közép-Ázsiával, végső soron pedig Európával és Afrikával, létrehozta az Ázsiai Infrastrukturális Beruházási Bankot és stratégiai jelentőségű energia-megállapodást kötött Oroszországgal évi 38 milliárd köbméter földgáz szállításáról, egy olajvezeték megépítéséről, valamint más közös olajfeltárási és -kitermelési projektekről Kínában; mivel az elmúlt években Kína egyre aktívabb beruházási politikát folytat az EU-ban és keleti szomszédságában;

E.  mivel Hszi Csin-Ping elnök a nemzeti megújulást, valamint a gazdasági, társadalmi, kulturális és politikai dimenziók széles spektruma mentén egy mérsékelten jómódú társadalom létrehozását célzó tervként és jövőképként elindította a „kínai álom” nevű kezdeményezést, melynek további célja, hogy Kína 2049-re minden tekintetben fejlett országgá váljon;

F.  mivel Kínában óriási gazdasági növekedés valósult meg az elmúlt 20 évben és 600 millió kínai polgár emelkedett ki a szegénységből;

G.  mivel a 2015-ös kínai tőzsdekrach negatívan befolyásolta a pénzügyi stabilitást világszinten és az EU-ban egyaránt;

H.  mivel a kínai családtervezési politika miatt az 1980-as évek óta gyors öregedésnek indult a népesség és a 60 évesnél idősebb polgárok száma immár meghaladja a 200 milliót;

I.  mivel Kínában a környezetkárosodás drámai méreteket öltött, ami még sürgősebb, erőteljesebb és célzottabb kormányzati fellépést tesz szükségessé; mivel az EU és Kína közötti legutóbbi csúcstalálkozón szóba került a fenntartható fejlődés és az éghajlatváltozás kérdése is, valamint közös nyilatkozatot fogadtak el az éghajlatváltozásról;

J.  mivel Kína elismerte az éghajlatváltozás veszélyével való szembenézés szükségességét, és kötelezettséget vállalt arra, hogy elfogad egy jegyzőkönyvet vagy más jogi eszközt, amely lehetővé teszi egy, a témával kapcsolatos átfogó megállapodás elfogadását az éghajlatváltozásról szóló párizsi konferencián;

K.  mivel Hszi Csin-Ping elnök 2012-ben elindított, a párt, a kormány, a hadsereg és az állami vállalatok korrupcióval gyanúsítható tisztviselőit megcélozva a kormányzati problémák megoldását célzó népszerű antikorrupciós kampánya egymás után szedi magas rangú áldozatait, és nem csak kenőpénzekre, hanem a kínai vezetők által felhalmozott hatalmas vagyonokra is fény derült, valamint arra is, hogy komoly bűnözői hálózatok szivárogtak be a politikai rendszerbe;

L.  mivel a külföldi nem kormányzati szervezetek nagyon sikeresek és döntő szerepet játszanak a helyi nem kormányzati szervezetek fejlődésében és a reform óta történt kínai nyitásban;

M.  mivel a nemzetbiztonságra vonatkozóan ebben az évben Kína három új törvénytervezetet tett közzé, amelyek a kiberbiztonságra és a nem kormányzati szervezetekre vonatkozó rendelkezéseket is magukban foglalnak;

N.  mivel 2013-ban és 2014-ben Peking, Kunming és Urumcsi súlyos terroristatámadások célpontja volt, 72 ember halt meg és 356-an sérültek meg; mivel Kína terrorizmus elleni jogszabályt készít elő, amely hangsúlyozza, hogy a kormány a legmagasabb prioritást biztosítja a terrorizmus elleni küzdelemnek;

O.  mivel 2015. júniusban a hongkongi törvényhozó tanács leszavazta azt a sok vitát kiváltó javaslatot, amely lehetővé tette volna a hongkongi szavazók számára saját kormányzójuk megválasztását, azonban csak a Peking fennhatósága alá vont bizottság által jóváhagyott jelöltlistáról; mivel pontosan ez a javaslat váltotta ki a 2014. szeptember végétől december közepéig – összesen 79 napig – tartó, „esernyős forradalomként” ismert, a demokrácia mellett síkra szálló óriási tiltakozó mozgalmat;

P.  mivel az új kínai vezetés a Kínai Népköztársaság felemelkedését megfordíthatatlan tényként kezeli, melynek eredménye a „reaktív diplomácia” felől a proaktív diplomácia” irányába történő elmozdulás;

Q.  mivel a Kína katonai stratégiájáról szóló új fehér könyv abból indul ki, hogy fel kell adni azt a hagyományos elvet, miszerint a szárazföld többet ér a tengernél, következésképpen nagyobb jelentőséget kell tulajdonítani a tengerek kezelésének, valamint a tengeri jogok és érdekek védelmének; mivel Kína a Dél-kínai-tengert és a Kelet-kínai-tengert érintő vitás kérdésekben nem ismeri el az ENSZ Tengerjogi Egyezményének joghatóságát;

R.  mivel egy 2002-es magatartási nyilatkozatban Kína és az ASEAN-országok ígéretet tettek a Dél-kínai-tengerre vonatkozó „békés és tartós megoldás” feltételeinek kidolgozására; mivel ennek ellenére a szomszédos országokkal – például Tajvannal, Vietnammal, a Fülöp-szigetekkel, Malajziával és Bruneivel – való kapcsolatok terén egyre feszültebbé válik a helyzet;

S.  mivel Kína Észak-Korea fő politikai támogatója, legnagyobb beruházója, segélyadományozója, élelmiszer- és energiaszállítója és kereskedelmi partnere; mivel kínai szakértők a közelmúltban felfedték, hogy Észak-Korea már akár 20 nukleáris robbanófejjel is rendelkezhet;

T.  mivel az ukrán válság nyomán Oroszország és Kína korábban soha nem látott mértékben fokozták kapcsolataik kölcsönösségét;

U.  mivel 2015. május 8-án Oroszország és Kína kétoldalú megállapodást írt alá az információbiztonságról, amely a kiberfenyegetéseket olyan információk terjesztéseként határozza meg, amelyek veszélyeztethetik a „szociálpolitikai és a társadalmi-gazdasági rendszereket, valamint az államok spirituális, erkölcsi és kulturális környezetét”;

V.  mivel 2005 óta Kína becslések szerint megközelítőleg 100 milliárd USD összegű hitelt nyújtott latin-amerikai államoknak; mivel jelenleg Kína Brazília legnagyobb kereskedelmi partnere, Argentínának, Venezuelának és Kubának pedig második legnagyobb kereskedelmi partnere;

W.  mivel a kínai kormány elismeri ugyan az emberi jogok fontosságát, sőt, egyetemességét is, de nem mutat fel kézzelfogható eredményeket az ország emberi jogi helyzetének javítása terén;

X.  mivel Kína hivatalosan és névlegesen elfogadta az emberi jogok egyetemességét, és az elmúlt három évtizedben számos különböző emberi jogi egyezmény aláírása révén a nemzetközi emberi jogi keret – és ebből fakadóan az emberi jogokra vonatkozó nemzetközi jogi és intézményi keret – részévé vált;

Y.  mivel 2015 elején Hszi Csin-Ping elnök nyilvánosan bejelentette a jogállamiságnak az egész országra való kiterjesztésére vonatkozó szándékát, mivel meggyőződése, hogy a hatékony igazságszolgáltatás alapvető fontosságú a modern gazdaság és társadalom számára Kínában;

Z.  mivel a KKP öt vallást ismer el, és ezeket maga a párt ellenőrzi Egyesült Front Munka Részlege révén; mivel e lista kizárólagos, így minden egyéb vallás és kultusz hátrányos megkülönböztetést szenved;

AA.  mivel az EU és Kína 1995 óta folytat párbeszédet az emberi jogokról;

AB.  mivel az európai ombudsman 2015. március 26-án elfogadott ajánlástervezetében kifogásolta, hogy a Vietnammal megkötendő kereskedelmi és beruházási megállapodásra irányuló tárgyalások nem foglaltak magukban emberi jogi hatásvizsgálatot a beruházó és az állam közötti vitarendezési mechanizmusra vonatkozóan; mivel ez fontos precedenst teremt az EU–Kína kétoldalú beruházási megállapodás tárgyalásaihoz;

AC.  mivel a tibetiek saját kulturális identitásukat az úgynevezett lhakar („fehér szerda”) mozgalom révén fejezik ki, ami azt jelenti, hogy szerdánként csak tibeti öltözéket hordanak, csak tibetiül beszélnek és csak tibeti ételt esznek; mivel a Tibeti Autonóm Régióban mindezidáig több mint 140 tibeti gyújtotta fel magát a kínai kormány politikája elleni tiltakozásul; mivel a közelmúltban Tenzin Delek rinpocse láma börtönben bekövetkezett halálát követően ismét feszült a helyzet; mivel Tibetet érinti a han népcsoport betelepítésére vonatkozó politika; mivel 2015-ben van a Tibeti Autonóm Régió létrehozásának 50. évfordulója; mivel az elmúlt néhány évben nem történt előrelépés a tibeti válság megoldása terén, a béketárgyalások legutóbbi fordulójára ugyanis 2010-ben került sor;

AD.  mivel a Tajvani-szorosban a Kínai Népköztársaság és Tajvan között fennálló kapcsolatok terén az Unió továbbra is kitart az „egy Kína” elve mellett;

Az EU–Kína stratégiai partnerség és együttműködés

1.  üdvözli az EU és Kína közötti diplomáciai kapcsolatok felvételének 40. évfordulóját, mint a mai többpólusú és globalizált világban olyannyira kívánatos stratégiai partnerség megerősítését, valamint az átláthatóságon, az egyetemes emberi jogok tiszteletben tartásán alapuló új partnerségi és együttműködési megállapodásra vonatkozó, folyamatban lévő tárgyalások felgyorsítását szolgáló inspiráció forrását; hangsúlyozza, hogy a közelmúltban, 2015. június 29-én lezajlott EU–Kína csúcson mindkét fél megerősítette, hogy elkötelezett e partnerség megerősítése mellett; rámutat, hogy Kína meghatározó nemzetközi hatalom és az EU egyik legfontosabb partnere; hangsúlyozza, hogy a két fél elkötelezett amellett, hogy az elkövetkező évtizedben előmozdítják az EU–Kína átfogó stratégiai partnerséget, amely kölcsönösen előnyös lesz mindkét fél számára; támogatja a (fél)évente megrendezésre kerülő magas szintű stratégiai párbeszédet, a magas szintű gazdasági és kereskedelmi párbeszédet, a magas szintű, népek közötti párbeszédet, valamint az EU és Kína között különböző kérdésekről létrejött több mint 60 ágazati párbeszédet; nyomatékosan hangsúlyozza, hogy ezek az ágazati párbeszédek a bizalom építését szolgálják és kézzelfogható eredményeket hoznak majd;

2.  üdvözli, hogy a 2015. június 29-én tartott 17. EU–Kína csúcstalálkozón sikerült a kétoldalú kapcsolatokat új szintre emelni, ami azt jelezte, hogy nyitva a szorosabb politikai együttműködés útja a pusztán kereskedelmi kapcsolatokon túllépő, a közös globális kihívások és fenyegetések megoldását célzó összehangolt stratégiai megközelítés felé; megjegyzi, hogy mindkét fél nagyra értékelte az „EU–Kína 2020” stratégiai együttműködési menetrend végrehajtása terén elért haladást, valamint hogy a tisztviselők szintjén kétoldalú felülvizsgálati mechanizmust fognak létrehozni a nyomon követés ellenőrzése érdekében; üdvözli, hogy a csúcstalálkozón a két fél megállapodott a kétoldalú együttműködésük megerősítését és stratégiai partnerségük globális vetületének erősítését szolgáló több prioritás tekintetében;

3.  hangsúlyozza, hogy az uniós tagállamoknak egységesen kell kommunikálniuk a kínai kormánnyal, különös tekintettel Peking jelenlegi dinamikus diplomáciájára és a globális kormányzás felépítményének átalakítására; hangsúlyozza az Ázsiai Infrastrukturális Beruházási Bankról (AIIB) szóló megállapodásról folytatott tárgyalások lezárását, és elvárja, hogy az EU a jövőben szoros együttműködést folytasson az AIIB-vel; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy uniós szinten nem folyik elmélyült vita és nincs szoros koordináció az uniós tagállamok Ázsiai Infrastrukturális Beruházási Bankban való tagságáról; hangsúlyozza a kereskedelmi és beruházási politika fontosságát, mert nyilvánvalóan e területen gyakorolható a legnagyobb befolyás a Kínával fenntartott stratégiai kapcsolatokra; tudomásul veszi a Kína és a közép- és kelet-európai országok között a közelmúltban kialakult, „16+1” néven is ismert – számos uniós tagállamot is magában foglaló – együttműködést, ugyanakkor felhívja a figyelmet arra, hogy annak nem szabad sem megosztania az EU-t, sem gyengítenie az EU Kínával szembeni pozícióját, és hogy az együttműködés keretében foglalkozni kell az emberi jogi kérdésekkel is; kéri az Európai Külügyi Szolgálatot és a Bizottságot, hogy nyújtsanak be éves jelentést a Parlamentnek az EU–Kína kapcsolatok alakulásáról; kéri a Kínával folytatott, végrehajtható, szabályokon alapuló kereskedelem és beruházások megerősítését;

4.  elismeri, hogy Kínának erőteljesebb – gazdasága méretét jobban tükröző – szerepet kellene játszania a többoldalú pénzügyi intézményekben; úgy véli, hogy a közelmúltban alapított Ázsiai Infrastrukturális Beruházási Bank lehetőséget ad Kínának, hogy a többoldalú rendszer felelősségteljes részévé váljon; ösztönzi, hogy ez az új intézmény szakítson a nagyszabású infrastrukturális projektek finanszírozását előnyben részesítő múltbéli hibás gyakorlattal, és ehelyett a technikai segítségnyújtást és a globális tudáshoz való hozzáférést helyezze előtérbe, törekedve egyúttal a környezeti, társadalmi és fejlesztési prioritások közötti egyensúly megtartására is;

5.  létfontosságúnak tartja, hogy az Ázsiai Infrastrukturális Beruházási Bankban való európai részvétel többek között az alábbi hozzájárulást nyújtsa: a kölcsönök értékelésére vonatkozó átlátható eljárások; a felelősségteljes kormányzásoz, a társadalmi felelősségvállaláshoz és a környezetvédelemhez kapcsolódó egyértelmű normák; és annak biztosítása, hogy a hitelfelvevő országok számára az adósságteher kezelhető marad;

6.  üdvözli, hogy számos tagállam csatlakozott az Ázsiai Infrastrukturális Beruházási Bankhoz; helyteleníti azonban, hogy a kínai kormány által a többoldalú intézmények kiépítése érdekében tett kezdeményezések kapcsán nem került sor sem uniós szinten folytatott mélyreható vitákra, sem összeegyeztetett válaszadásra vagy közös megközelítés kialakítására; nyomatékosan kéri az uniós intézményeket és tagállamokat, vegyék ezt figyelmeztető jelzésnek, és a jövőben kerüljék el a koordináció hasonló hiányát;

7.  üdvözli az EU és Kína közötti stratégiai infrastrukturális kapcsolatok javítására létrejött politikai megállapodást; üdvözli ezért egy új összekapcsolási platform azzal a céllal történő létrehozására irányuló határozatot, hogy kedvező környezet jöjjön létre a fenntartható és interoperábilis, határokon átnyúló infrastruktúra-hálózatok számára az EU és Kína között található országokban és régiókban; különösen elismerően szól arról, hogy az EU készen áll e projekt európai szinten való elindítására; nyomatékosan kéri a feleket, hogy a két partner szoros összekapcsolásából adódó lehetőségeket kihasználva többek között fokozzák az együttműködést az az új selyemutak és az új tengeri selyemutak vonalán fekvő országokban foganatosítandó infrastrukturális beruházások terén;

8.  felhívja a figyelmet arra, hogy az elmúlt húsz évben a kínai gazdaság élénk növekedést mutatott, és hangsúlyozza, hogy az uniós tagállamoknak jobban ki kell használniuk az ebből fakadó lehetőségeket; tudomásul veszi a kínai érdekeltséget az európai stratégiai infrastrukturális beruházásokban, és hangsúlyozza, hogy együtt kell működni Kínával és a régióban fekvő más országokkal az olyan projektek megvalósításában, mint például az „Egy öv, egy út” kínai kezdeményezés és a Jean-Claude Juncker által meghirdetett európai beruházási terv, egyebek mellett a vasúti kapcsolatok, a tengeri kikötők és a repülőterek vonatkozásában; ösztönzi a képviselőt/alelnököt és a Bizottságot, hogy tegyen észrevételeket Kína globális beruházási politikájának hatására, valamint az EU-ban és a keleti szomszédságban folytatott beruházási tevékenységeire vonatkozóan; hangsúlyozza – a korábban a Parlament által elfogadott álláspontokkal összhangban és a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság hatásköreinek maradéktalan tiszteletben tartása mellett – a jelenleg tárgyalás alatt álló EU–Kína kétoldalú beruházási megállapodás jelentőségét; felhív arra, hogy a kétoldalú beruházási megállapodásban külön fejezet szerepeljen a mindenre kiterjedő, fenntartható fejlődésről, kötelező kötelezettségvállalásokat írva elő az ILO alapvető munkaügyi normái és a kulcsfontosságú multilaterális környezetvédelmi megállapodások tekintetében; kiemeli, hogy egyre több panasz érkezik olyan európai vállalkozásoktól, amelyek a kiszámíthatatlan szabályozás és hátrányos megkülönböztetés áldozatai; hangsúlyozza a beruházási megállapodásról jelenleg folyó tárgyalások sikeres kimenetelének fontosságát annak érdekében, hogy a felek még inkább elősegítsék a beruházásokat, biztosítsák a beruházásvédelmet és a piacra jutást (többek között a közbeszerzések terén), valamint a társaságok egyenlő kezelését Európában és Kínában egyaránt; felhív további intézkedések foganatosítására a kiegyensúlyozottabb kereskedelmi kapcsolatok szavatolása érdekében, miután már megszűnnek a kereskedelmi és beruházási akadályok az európai társaságok számára; felhívja Kínát és az EU-t, hogy erősítsék még tovább az együttműködést annak érdekében, hogy a kkv-k számára mindkét piaci blokkban jobb hozzáférést biztosítsanak; hangsúlyozza a nyitott, globális gazdaság és a tisztességes, átlátható és szabályokon alapuló kereskedelmi és beruházási környezet melletti uniós és kínai elkötelezettséget, amely környezet egyenlő versenyfeltételeket biztosít és szembehelyezkedik a protekcionizmussal;

9.  tudomásul veszi az „Egy öv, egy út” kezdeményezés elindítását, amelynek célja, hogy jelentős energiaszállítási és kommunikációs kapcsolatokat hozzon létre Közép-, Nyugat- és Dél-Ázsia között, egészen Európáig; úgy véli, hogy e kezdeményezés geostratégiai jelentőségére tekintettel többoldalúvá kell tenni a megvalósítását; elsődleges fontosságúnak tartja, hogy a szinergiákat és projekteket teljes átláthatóság mellett és az összes érdekelt fél bevonásával hozzák létre;

10.  fokozott együttműködésre szólít fel az EU és Kína között a stratégiai jelentőségű területeken, mint például a G20-ak, a biztonság és a védelem, a terrorelhárítás, az illegális bevándorlás és a nemzetközi bűnözés elleni küzdelem, a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozása, a globális és regionális biztonság, a kiberbiztonság, a tömegpusztító fegyverek, az energiabiztonság, a globális a pénzügyi kormányzás és piacszabályozás, az éghajlatváltozás, valamint az urbanizáció, a fejlesztés és a segélyprogramok, illetve a fenntartható fejlődés; hangsúlyozza az együttműködés fontosságát a regionális fejlesztés terén, valamint a párbeszéd és a csereprogramok jelentőségét az Európa 2020 stratégia és a soron következő 13. kínai ötéves terv tekintetében;

11.  felszólítja az EKSZ-t annak biztosításra, hogy a Kínával fenntartott kapcsolatok és párbeszéd keretében kiemelten fontosságot kapjon az emberi jogok kérdése;

12.  felszólít arra, hogy a Hszi Csin-Ping elnök által 2014. márciusi látogatása során, az emberi jogi kérdésekkel kapcsolatos EU–Kína párbeszéd elmélyítésére vonatkozóan Brüsszelnek tett kötelezettségvállalásokat a helyzet kézzelfogható javulása kövesse a gyakorlatban;

13.  sürgeti a Tanácsot és a Bizottságot, hogy törekedjenek Kína konstruktív párbeszédbe való további bevonására a jogállamiságra történő átállás és az emberi jogok tiszteletben tartása céljának biztosítása érdekében, továbbá támogassák Kína beilleszkedését a világgazdaságba;

14.  üdvözli az EU–Kína urbanizációs partnerség elmélyülését; további együttműködésre szólít fel a városfejlesztés és -tervezés, a közszolgáltatások, a zöld épületek és az intelligens közlekedés terén; európai és kínai városokat és vállalatokat magukban foglaló, új közös programok elindítását ösztönzi;

15.  üdvözli az EU–Kína magas szintű, népek közötti párbeszéd 2015. szeptember 15-én tartott második találkozóján kiadott közös nyilatkozatot; hangsúlyozza az embereket egymáshoz közelebb hozó csereprogramok, valamint az uniós és kínai polgárok közötti cserék elősegítésének fontosságát; támogatja a magas szintű, népek közötti párbeszéd kibontakoztatását, a hangsúlyt közös projektekre, a bevált gyakorlatok cseréjére és az emberek közötti személyes kapcsolatok előmozdítására helyezve; hangsúlyozza, hogy különösen támogatni kell a szakemberek és a diákok két fél között megvalósuló cseréjét;

16.  aggodalmát fejezi ki a dömping alkalmazása, a kínai kormányzati politikák átláthatóságának hiánya, az adójóváírásokon keresztül nyújtott támogatások, az állam általi termőföld-ajándékozások, az olcsó hitelek, a támogatott nyersanyagok és egyéb intézkedések miatt;

17.  aggodalmának ad hangot az európai vállalkozások által a kínai piacon tapasztalt olyan akadályokkal kapcsolatban mint a kényszerített technológiaátadás, a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok gyenge érvényesítése és a megkülönböztető bánásmód; hangsúlyozza a kínai piaci reform és a piacgazdasági elvek végrehajtása, valamint a megkülönböztetés és az indokolatlan korlátozások felszámolása fontosságát;

18.  elismeri az Európai Stratégiai Beruházási Alap keretében Európában megvalósuló kínai beruházásokból adódó lehetőségeket; hangsúlyozza, hogy bár az Alap nyitott számos szereplő által eszközölt beruházásokra, mindazonáltal uniós irányítás alatt kell maradnia;

19.  elismeri az azzal járó kihívást, hogy a kínai gazdaságot valóban fenntartható útra helyezzék az „új normalitás” keretei között; úgy véli, hogy az erőteljesebb kínai részvétel a nemzetközi gazdasági szervezetekben – például az IMF-ben – segítheti a kínai és globális gazdaságok fenntarthatóbbá és kiegyensúlyozottabbá válását, és hozzájárulhat e szervezetek átalakításához; sürgeti a kínai hatóságokat, hogy biztosítsanak megbízható statisztikákat és javítsák a gazdaság helyzetével kapcsolatos átláthatóságot;

20.  aggodalommal veszi tudomásul, hogy a kínai részvényindexek értéke az utóbbi hónapokban harmadával csökkent, és több száz részvény kereskedését felfüggesztették túlzott értékcsökkenés miatt; aggodalmát fejezi ki a jelenlegi, Kínát és különösen a részvénypiacait sújtó pénzügyi válság miatt, és elismeri, hogy ez fenyegetést jelent a világgazdaságra nézve, mivel az ország kiemelkedő szerepet játszik a világkereskedelemben és a globális pénzügyi rendszerben; sürgeti a kínai hatóságokat, hogy foglalkozzanak a jelenlegi gazdasági modell fenntartható gazdasággá alakítása jelentette kihívással; megjegyzi, hogy a kínai részvénypiacok legutóbbi zuhanásai szembesítették a kormány ellenőrzési kultúráját a pénzügyi piacok eredendő volatilitásával;

21.  üdvözli, hogy a jelentős mértékű gazdasági növekedésnek és a kínai gazdaság fokozatos megnyitásának köszönhetően az elmúlt évtizedek folyamán nagyszámú kínai polgárt sikerült kiemelni a mélyszegénységből; aggodalmát fejezi ki mindazonáltal amiatt, hogy a gazdaság fejlődésének e momentumai gyakran környezeti problémákat okoznak és hatalmas egyenlőtlenséggel járnak;

22.  üdvözli, hogy a 2015. június 29-i csúcstalálkozón elfogadott, az éghajlatváltozásról szóló EU–Kína közös nyilatkozatban mindkét fél kötelezettséget vállalt arra, hogy együttműködést folytatnak annak érdekében, hogy a 2015. évi párizsi éghajlat-változási konferencián nagyra törő és jogilag kötelező erejű megállapodás jöjjön létre; sürgeti a konferencia feleit, hogy vigyék tovább az EU és Kína, illetve az USA és Kína által kiadott, éghajlatváltozásról szóló nyilatkozatok lendületét; hangsúlyozza az energia terén folytatott együttműködés fontosságát, hogy közösen találjanak választ az energiabiztonsághoz és a globális energiaszerkezethez kapcsolódó sokrétű kihívásokra;

Belső helyzet

23.  megállapítja, hogy Hszi elnök vezetése alatt a kínai kormány egyre nagyobb magabiztosságot mutat a bel- és a külpolitikában egyaránt; rámutat, hogy az ország polgári jogi aktivistáinak, ügyvédeinek, újságíróinak, blogíróinak, tudósainak és a civilt társadalom más képviselőinek szabadságát jelenleg olyan mértékben nyirbálják meg, amelyre évek óta nem volt példa; hangsúlyozza, hogy az emberi jogok helyzete Kínában továbbra is súlyos aggodalomra ad okot;

24.  mély aggodalmát fejezi ki a külföldi nem kormányzati szervezetek kezeléséről szóló törvénytervezet miatt, mivel ez tovább szűkítené a kínai civil társadalom mozgásterét és súlyosan korlátozná az egyesülési szabadságot és a véleménynyilvánítás szabadságát az országban, többek között azáltal, hogy a kínai Közbiztonsági Minisztériumnál és a tartományi közbiztonsági minisztériumoknál be nem jegyzett „külföldi nem kormányzati szervezeteknek” megtiltja, hogy kínai magánszemélyeket vagy szervezeteket finanszírozzanak, és azáltal, hogy kínai csoportoknak megtiltja, hogy be nem jegyzett külföldi – többek között hongkongi és makaói székhellyel rendelkező – nem kormányzati szervezetek megbízásából vagy engedélyével „tevékenységeket” végezzenek; felhívja a kínai hatóságokat, hogy lényegesen módosítsák ezt a törvényt annak érdekében, hogy összehangolják azt a nemzetközi emberi jogi normákkal;

25.  aggodalmának ad hangot a kiberbiztonságról szóló új törvénytervezet miatt, amely súlyosbítaná és intézményesítené a kibertér cenzúrája és ellenőrzése gyakorlatát, és arra késztethet európai vállalkozásokat, hogy kötelező kerülő utakat építsenek be informatikai infrastruktúrájukba; felhívja a figyelmet a kínai reformpárti ügyvédek és polgári jogi aktivisták azzal kapcsolatos félelmeire, hogy e törvény tovább korlátozza majd a véleménynyilvánítás szabadságát és még nagyobb lesz az öncenzúra; hangsúlyozza, hogy mind a kiberbiztonságról szóló törvény, mind pedig a nem kormányzati szervezetekről szóló törvény igen súlyos kedvezőtlen hatást gyakorol az európai vállalkozások és intézmények kínai népköztársaságbeli tevékenységeire, és ezért felhívja az Európai Tanácsot, az Európai Külügyi Szolgálatot és a Bizottságot, hogy továbbra is nyomatékosan emeljenek panaszt a kínai hatóságoknál ezen igencsak vitatható intézkedések ellen; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy új nemzetbiztonsági törvényében Kína tágan értelmezi a „nemzetbiztonság” és a „jelentős fenyegetések” fogalmát, amely így magában foglalja a „káros kulturális hatásokat” mint fenyegetést; azt a következtetést vonja le, hogy e törvény oly általánosan és homályosan fogalmazza meg Kína nemzetbiztonsági érdekeit, hogy tulajdonképpen korlátlan hatáskört biztosítanak a kínai hatóságoknak ahhoz, hogy a nekik nem tetsző személyek, tevékenységek vagy kiadványok ellen fellépjenek;

26.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy bár a kínai vezetés által indított antikorrupciós kampány a polgárok kormány iránti bizalmának erősítésére szolgáló, dicséretre méltó erőfeszítés, arra az átláthatóság hiánya jellemző, és az esetek többségében nem felel meg a jogállamiság elveinek; megállapítja, hogy bizonyos esetekben a kampányt belső harcokra és a KKP szerepének és hatalmának erősítésére használják fel; sajnálatosnak tartja, hogy a kampányt lefolytatási módja még inkább aláásta a jogállamiságot, a megvádolt tisztviselőket állítólag törvénytelenül tartották őrizetben, megfosztották az alapvető jogi védelemtől és vallomásukat gyakran kikényszerítették;

27.  együttérzését fejezi ki a 2015. augusztus 12-én Tiencsin kikötővárosban bekövetkezett pusztító, több ezer embert lakóhelye elhagyására kényszerítő robbanások során életét vesztett több, mint 173 ember családtagjainak és barátainak; megjegyzi, hogy az ország különböző részein egyre több békés környezetvédelmi tömegtüntetésre kerül sor, rámutat, hogy illegálisan több ezer tonnányi rendkívül mérgező vegyi anyagot tároltak lakóövezetek kevesebb mint 600 méteres körzetén belül; a tiencsini katasztrófával kapcsolatos lassú és titkolózó hivatalos tájékoztatási stratégiát felettébb célszerűtlennek tartja, különösen a közösségi média e súlyos tragédiával kapcsolatos beszámolóinak cenzúrájával együtt; hangsúlyozza az összes ipar biztonsági előírás kínai és nemzetközi jogszabályokkal összhangban történő végrehajtásának fontosságát, és felhívja a kínai kormányt, hogy szigorítsa a veszélyes gyártással kapcsolatos biztonsági és környezetvédelmi előírásokat, először is összehangolva azokat Kína saját törvényeivel;

28.  megjegyzi, hogy a 2015. augusztus 12-i tiencsini és a 2015. augusztus 31-i dongyingi robbanások arra késztették Kínát, hogy komolyan foglalkozzon az ipari biztonság kérdésével, különösen a korrupció és a büntetlenség vonatkozásában;

29.  kiemeli a további környezetvédelmi intézkedések sürgős mivoltát, szem előtt tartva, hogy 2014-ben például a 74 legnagyobb városból csak 8 teljesítette a légszennyezettségi koncentráció tekintetében a finomporszennyezésre vonatkozó nemzeti standardot, és tekintettel arra, hogy Kínában évente 190 millióan betegednek meg szennyezett víz miatt; figyelmeztet arra, hogy a dupla vízválság (erős szennyezés fokozott vízfelhasználással kombinálva) jelentős politikai és társadalmi instabilitást okozhat; emlékeztet arra, hogy a Kína által okozott környezetkárosodás árát a szomszédos országok is viselik; kiemeli a környezetkárosodás költségeit és reméli, hogy a környezet prioritást kap a következő ötéves tervben; hangsúlyozza továbbá , hogy a környezetvédelem hiánya az ökológiai károk okozásán túl tisztességtelen versenyfeltételeket idéz elő; üdvözli az EU és Kína közötti megállapodást, amely a legfontosabb környezeti kihívások, például a lég-, víz és talajszennyezés kezelése érdekében az együttműködés fokozására irányul; üdvözli, hogy az új környezetvédelmi törvény szerint a helyi káderek visszamenőlegesen is felelősségre vonhatók a hivatali idejük alatt bekövetkezett környezeti károkért, és hogy a környezetvédelem iránti elkötelezettség erőteljesebben bele fog számítani e helyi káderek előléptetésébe; arra ösztönzi a nemzeti és a helyi hatóságokat is, hogy konstruktívan és aktívan vonják be a környezetvédelmi szervezeteket és az alulról szerveződő mozgalmakat Kína környezetvédelmi politikáinak és kezdeményezéseinek nyomon követésébe, végrehajtásába és érvényre juttatásába; emlékeztet, hogy a tavaly júniusi EU–Kína csúcstalálkozón a környezetvédelemmel és az éghajlatváltozással kapcsolatos olyan intézkedéseket is elfogadtak, amelyek értelmében Kínának be kell tartania a CO2-kibocsátásra vonatkozó határértékeket a decemberi párizsi csúcstalálkozóra tekintettel és a Pekingben 2013-ban elfogadott 2020-as stratégiai menetrendben megfogalmazott célkitűzésekkel összhangban;

30.  üdvözli a fogyasztói jogok és a fogyasztóvédelem terén az EU és Kína közötti fokozott együttműködést és tapasztalatcserét, valamint a kínai kormány ezzel kapcsolatos válaszintézkedéseinek megerősítését, ami a szakmai magatartási kódexben foglalt, a kiskereskedők kötelezettségeire vonatkozó szigorúbb szabályok formájában nyilvánul olyan vonatkozásokban, mint például a visszaváltási és javítási kötelezettségek, a lehetséges csalások, a félrevezető és csalárd reklám, az előlegfizetési konstrukciót és a fogyasztók személyes adatainak védelme, különös tekintettel Kína gyorsan fejlődő internetalapú vásárlási ágazatára;

31.  megállapítja, hogy az utóbbi években Kína terroristaellenes politikája a reaktív „terror elleni védekezésen” alapuló megközelítés felől gyorsan elmozdult a proaktív „terror elleni háború” felé, egy állandó „válságkezeléssel” párosulva, amely korábban nem látott mértékű fellépést eredményez az érintett régiókban és a társadalomban; aggodalmát fejezi ki a „ terrorizmus elleni küzdelemről szóló” törvény miatt, amely a véleménynyilvánítás, a gyülekezés, az egyesülés és a vallás szabadságának újabb megsértéseihez vezethet, különösen Tibetben és Hszincsiangban, ahol kisebbségi lakosságcsoportok is élnek;

32.  szolidaritást vállal a kínai emberekkel a terrorizmus és a szélsőségesség elleni küzdelemre irányuló erőfeszítéseikben; aggodalmát fejezi ki azonban amiatt, hogy ha nem módosítják lényegesen a „terrorista” fogalomnak a terrorizmus elleni küzdelemről szóló kínai törvénytervezetben szereplő meghatározását, az teret adhat annak, hogy adott esetben büntetéssel sújthassák az államitól eltérő tibeti kultúra, vallás vagy identitás szinte bármilyen békés kifejezésre juttatását;

33.  felszólítja Kínát, hogy növelje az internet szabadságát és tartsa tiszteletben minden ország kiberbiztonságát;

34.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy Hszincsiang ördögi körbe került, mivel egyrészt a török eredetű nyelvet beszélő muzulmán ujgurok között vannak erőszakos szeparatista és szélsőséges csoportok, akik azonban nem a túlnyomó többséget képviselik, másrészről pedig Peking a stabilitás kedvéért egyre fokozódó elnyomással válaszol a társadalmi nyugtalanságra, növelve biztonsági apparátusának jelenlétét a régióban, elidegenítve ezzel sok ujgurt Pekingtől és táplálva ezzel a han származású kínaiakkal szembeni ellenérzést az ujgur népesség körében; sajnálatosnak tartja a hszincsiangi ujgur kultúra marginalizálódását, többek között azt, hogy az ujguri köztisztviselőknek megtiltják, hogy látogassák a mecseteket, és bizonyos helyeken azt, hogy megtartsák a ramadánt; felhívja a kínai hatóságokat, hogy tegyenek meg mindent az ujgur közösséggel való valódi párbeszéd kialakítására és az ujgur népesség kulturális identitásának védelmére; aggodalommal veszi tudomásul a különösen Tibetben és Hszincsiangban alkalmazott utazási korlátozásokat, amelyeket uniós polgárokra – akár diplomatákra és újságírókra – szabhatnak ki; megjegyzi, hogy az uniós tagállamokban nem vonatkoznak ilyen korlátozások a kínai polgárokra (a diplomatákra és újságírókra sem); nyomatékosan sürgeti ezért, hogy a viszonosság elvének érvényesítése érdekében tegyenek lépéseket;

35.  egyetértését és szolidaritását fejezi ki a hongkongiak felé a demokratikus reformok támogatása terén; kiemeli, hogy az alaptörvény szavatolja Hongkong autonómiáját; véleménye szerint a teljes körű általános választójognak a Különleges Közigazgatási Területen történő bevezetése teljes mértékben összeegyeztethető az „egy ország – két rendszer” elvvel; sajnálatosnak tartja, hogy a hongkongi elnöki tisztségre vonatkozó választási törvény reformja nem lehetett teljes; reményét fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy a közeljövőben elkezdődhet egy új reformfolyamat azzal a céllal, hogy a hongkongiak 2017-ben közvetlen általános választójoggal rendelkezzenek és valóban több jelölt közül választhassanak; üdvözli az Európai Külügyi Szolgálatnak és az Európai Bizottságnak 2015. április 24-i, az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, „Hongkong Különleges Közigazgatási Terület: 2014-es éves jelentés” című jelentését, és támogatja az EU elkötelezettségét a hongkongi demokrácia, így a jogállamiság, az igazságszolgáltatás függetlensége, az alapvető jogok és szabadságok, az átláthatóság, valamint az információszabadság és a véleménynyilvánítás szabadságának megerősítése iránt;

36.  határozottan támogatja az „egy ország – két rendszer” elvet, amely a Hongkong és Makaó Különleges Közigazgatási Területek és a kínai anyaország közötti jó kapcsolatok alapja;

37.  aggodalmát fejezi ki a legutóbbi hongkongi politikai és polgári zavargás miatt, és felhívja Kínát, hogy az 1984-ben aláírt kínai–brit együttes nyilatkozat feltételei alapján tartsa be a hongkongiakkal szembeni, a jogaik és szabadságaik védelmére vonatkozó kötelezettségeit;

Külpolitikai helyzet

38.  megjegyzi, hogy Hszi Csin-Ping elnök nemzeti megfiatalodással kapcsolatos „kínai álma” az útjára bocsátása óta erősebb és proaktívabb szerepet szán Kínának a világban; arra ösztönzi a főképviselőt/alelnököt, hogy vizsgálja meg a Kínával kapcsolatos közös megközelítésnek az Egyesült Államokkal való kialakítására vonatkozó lehetőségeket, amennyiben ez hozzájárulna az EU érdekeinek előmozdításához; hangsúlyozza, hogy Kína globális hatalomként való tartós felemelkedése miatt Európának sürgősen, folyamatosan és gyorsan újra kell gondolnia Kínával kapcsolatos stratégiai prioritásait; kiemeli, hogy a globalizált és interdependens környezetben a Kínához hasonló világhatalomnak aktívabban és konstruktívabban kell hozzájárulnia a globális kihívásokkal és a regionális konfliktusokkal való szembeszálláshoz, és egy olyan multilaterális világrend megvalósításához, amely tiszteletben tartja a nemzetközi jogot, az egyetemes értékeket és a békét; úgy gondolja, hogy Kínának mindinkább el kell foglalnia helyét a világ vezető országai között, és a mindenkire vonatkozó szabályok szerint kell eljárnia;

39.  tudomásul veszi a Hszi Csin-Ping elnök elnöksége által az Egyesült Államokkal való kapcsolatnak biztosított prioritást, tekintettel a kínai elnök Kína és az USA, valamint a térségben fellépő más szereplők közötti, „új típusú kiemelt hatalmi kapcsolatra” irányuló javaslatára; előnyben részesíti egy új – emberi jogok, a demokrácia, az emberek biztonsága egyetemes értékein alapuló világrendre irányuló konstruktívabb megközelítést, amelynek értelmezésében és integrálásában Kínának segítenie kell; felhívja az EU-t, hogy legyen aktívabb Ázsiában és működjön együtt Kínával, az USA-val, valamint a térségben fellépő más szereplőkkel a régió fokozott stabilitása érdekében;

40.  hangsúlyozza, hogy a Kína katonai stratégiájáról szóló közelmúltbeli fehér könyv kimondja Peking azon szándékát, hogy tovább növeli a kínai haditengerészetet és kiterjeszti annak műveleti területét, a „part menti vizek védelmétől” a „nyílt tengeri védelem” felé mozdulva el; sajnálatosnak tartja egy légvédelmi azonosító övezet egyoldalú létrehozását és az ebből következő, japán és dél-koreai területen belüli léginavigációs irányítás feletti igényt; kiegyensúlyozott állásfoglalásra hív fel Kína szomszédjai aggodalmainak és a Csendes- és az Indiai-óceánon újabb feszültség elkerülése, és a tengeri hajózás szabadságát illetően Európa érdekeinek garantálása érdekében;

41.  sajnálatosnak tartja, hogy a 2002-es magatartási nyilatkozat ellenére számos fél területeket követel magának a Spratly-szigeteken, és különösen aggódik Kína hatalmas jelenlegi erőfeszítései miatt, melyek között katonai létesítmények, kikötők és legalább egy leszállópálya építése is szerepel; nyomatékosan figyelmeztet arra, hogy a rivális hadihajók és légi járőrök térségben való fokozott jelenléte, valamint az esetleges légtér-felügyeleti övezet (air defense identification zone [ADIZ]) Dél-kínai-tenger feletti kialakítása jelentős veszélyt jelent, és nagymértékben növeli a rivális felek közötti konfrontáció kockázatát;

42.  továbbra is aggasztja a felek között a Dél-kínai-tengeren eszkalálódó feszültség, és felhív ezért minden felet arra, hogy működjön közre a Dél-kínai-tengeren az egyoldalú provokatív fellépések elkerülésében és hangsúlyozza a viták nemzetközi jogon alapuló, és olyan pártatlan nemzetközi közvetítők segítségével történő békés rendezésének szükségességét, mint az ENSZ Tengerjogi Egyezménye (UNCLOS); sajnálatosnak tartja, hogy Kína nem hajlandó elismerni sem az ENSZ Tengerjogi Egyezménye, sem az Állandó Választottbíróság joghatóságát; sürgeti Kínát, hogy fontolja meg újra álláspontját és felhívja az összes felet, beleértve Kínát is, hogy tartsa tiszteletben az UNCLOS végleges határozatát; megítélése szerint a Kelet- és Dél-kínai-tenger térségében tapasztalható feszültségek lehetséges békés rendezéséhez vezető utat a tárgyalás és a szóban forgó tengeri területek békés kiaknázására vonatkozó magatartási kódex közös végrehajtása jelenti, beleértve a biztonságos kereskedelmi útvonalak és a halászati kvóták létrehozását vagy területek erőforrások feltárására való kijelölését; támogatja a 26. ASEAN-csúcstalálkozó sürgető felhívását a Dél-kínai-tengerre vonatkozó magatartási kódex mielőbbi elfogadására; ezzel kapcsolatban üdvözli a Kína és a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége (ASEAN) között nemrégiben létrejött, a dél-kínai-tengeri vitákra vonatkozó magatartási kódexről szóló konzultációk felgyorsítására irányuló megállapodást; nyugtázza a tajvani dél-kínai-tengeri békekezdeményezést, hogy konszenzust lehessen elérni egy magatartási kódexről és létre lehessen hozni egy olyan mechanizmust, amely lehetővé teszi minden fél számára az együttműködést a régió természetes és tengeri erőforrásainak kiaknázásában; támogat minden olyan intézkedést, amely lehetővé teszi, hogy a Dél-kínai-tenger „a béke és az együttműködés tengerévé” váljon;

43.  felhívja a főképviselőt/alelnököt, hogy az Európai Unió tengerhajózási biztonsági stratégiájában előirányzott prioritásokkal összhangban azonosítsa a régió, valamint a világ békéjét és biztonságát veszélyeztető kockázatokat, amennyiben fegyveres konfliktus robbanna ki a Kelet- és Dél-kínai-tengeren, ez milyen kockázatokat jelentene a régión belüli tengerhajózás szabadságára és biztonságára nézve, és milyen kockázatokat vonna maga után a sajátos európai érdekekre nézve; úgy véli, hogy mivel más szereplők (konkrétan Ausztrália) politikai szempontból már igen aktívak a Csendes-óceán térségében, az EU-nak a két- és többoldalú együttműködésre kell építenie, hogy ténylegesen hozzájáruljon a régió biztonságához;

44.  sürgeti a kínai kormányt, hogy minden befolyását latba vetve biztosítsa a Koreai-félsziget stabilitását és vegye rá Észak-Koreát a nukleáris leszerelésről folytatott érdemleges tárgyalásokhoz való visszatérésre és arra, hogy Észak-Korea tegyen konkrét lépéseket a nukleáris leszerelés érdekében; emlékeztet arra, hogy Kína továbbra is Észak-Korea legfontosabb szövetségese, ezért ösztönzi a kínai kormányt, hogy a nemzetközi közösséggel együtt töltsön be konstruktív szerepet a borzalmas észak-koreai emberi jogi helyzet sürgős kezelésében, többek között azon több ezer észak-koreai menekült problémájának megoldásában, akik a szörnyű hazai körülmények elől menekülve lépik át a kínai határt; sürgeti a kínai kormányt, hogy az ENSZ menekültekről szóló egyezményének részes feleként rá háruló kötelezettségeknek megfelelően ne tagadja meg e menekültektől a menedékkérelemhez való jogot és ne toloncolja vissza őket Észak-Koreába, hanem biztosítsa alapvető emberi jogaik védelmét; felhívja az EU-t, hogy e célból – a nonproliferációval kapcsolatos globális célkitűzéseivel összhangban – gyakoroljon diplomáciai nyomást a kínai kormányra;

45.  sürgeti a kínai kormányt, hogy gyakoroljon nyomást Pakisztánra annak érdekében, hogy meggyőzze, tartózkodjon a stabilitás megbontásától a régióban;

46.  üdvözli az EU és Kína közötti, a biztonsággal és védelemmel, többek között az Ádeni-öbölben folytatott, kalóztevékenységek elleni műveletekkel kapcsolatos együttműködést, és a globális biztonsági és védelmi kérdések – például a terrorizmus – kezelésére irányuló további egyesített erőfeszítésekre hív fel;

47.  felhívja Peking figyelmét az USA és az EU elengedhetetlen szerepére Kína modernizációs célkitűzései tekintetében; emlékezteti továbbá Pekinget arra, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagjaként nemzetközi kötelezettségei és feladatai vannak a béke és globális biztonság elősegítése terén; sajnálatosnak tartja e tekintetben, hogy Kína – Oroszországgal együtt – folyamatosan blokkolta az ENSZ tevékenységét Szíriában, ahol Bassár el-Aszad immár több mint négy éve szörnyű háborút folytat a szíriaiak ellen;

48.  kiemeli a Kína és az EU, valamint a többi kulcsfontosságú nemzetközi szereplő közötti kölcsönös bizalom és együttműködés fontosságát a globális biztonsági kérdések kezelése szempontjából; reméli, hogy Kína fel fogja ajánlani támogatását az EU és az USA által vezetett kezdeményezésekhez, amelyeknek az a célja, hogy véget érjen a nemzetközi jognak a kelet-ukrajnai konfliktust előidéző megsértése, és az orosz agressziót követően helyreálljon Ukrajna területi integritása és szuverenitása;

Emberi jogi helyzet

49.  felhívja a figyelmet arra az éles ellentmondásra, hogy míg Kína a párbeszéd során hivatalosan kinyilvánította az emberi jogok egyetemessé tételére irányuló törekvését, addig az emberi jogi helyzet még súlyosabbá vált Kínában; megállapítja, hogy az emberi jogok és szabadságok helyzetének romlása Kínában 2013-ban kezdődött, és fokozta a lakosság felett már addig is gyakorolt elnyomást, még inkább korlátozva a véleménynyilvánítás szabadságát és a civil társadalom melletti békés kiállást; mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy Kínában sok polgári jogi aktivistát, emberi jogi jogvédőt és a kormányt bíráló személyeket letartóztattak, bíróság elé állítottak és elítéltek, valamint hogy a kínai rendőrség több mint 100 emberi jogi ügyvédet és aktivistát vett őrizetbe, illetve hallgatott ki; felhívja a kínai hatóságokat, hogy engedjék el az őrizetben lévőket és biztosítsák, hogy szabadon gyakorolhassák hivatásukat;

50.  úgy gondolja, hogy az EU és Kína közötti szilárd, folyamatos kapcsolatoknak eredményes platformot kell biztosítaniuk a kölcsönös tiszteleten alapuló, érett, jelentőségteljes és nyílt emberi jogi párbeszédhez; úgy gondolja továbbá, hogy 2015-ben az EU és Kína közötti kapcsolatok 40. évfordulója tényleges lehetőséget biztosít a fejlődésre ezen a területen;

51.  ösztönzi az EU-t, hogy bármilyen szintű párbeszédre is kerül sor, folytassa a nyomásgyakorlást a Kínában tapasztalható emberi jogi helyzet javítása érdekében, és minden, Kínával kötendő kétoldalú szerződésbe foglaljon bele emberi jogi záradékot;

52.  üdvözli az EU és Kína közötti, 2014. december 8–9-i, 33. emberi jogi párbeszédet; megállapítja, hogy a párbeszéd – más nemzetközi partnerek által gyakorolt nyomással együtt – hozzájárult bizonyos konkrét intézkedésekhez; hangsúlyozza, hogy az EU több alkalommal nyilvánvalóvá tette, hogy azt szeretné, hogy a párbeszéd a gyakorlatban több kézzelfogható javulást érjen el az emberi jogi helyzet tekintetében;

53.  emlékeztet arra, hogy az emberi jogok egyetemessége mindig is az EU és Kína közötti, emberi jogi párbeszéd középpontjában állt; aggodalommal jegyzi meg, hogy a hivatalos kínai álláspont a kulturális különbségek alapján kétségbe vonja az egyetemességet, és hogy e a felfogásbeli különbség jelenti a nézeteltérések fő forrását, amely a megértés hiányához és a bizalmatlansághoz vezet az EU és Kína közötti kapcsolatokban, és hátráltatja az EU és Kína közötti emberi jogi párbeszédet; felhívja ezért a kínai vezetést, hogy gondolja újra át, miként közelítse meg a kérdést, és hogy az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatával összhangban tartsa tiszteletben az emberi jogok egyetemességét; felhív továbbá arra, hogy az uniós intézmények a párbeszédek során az egyetemesség tiszteletben tartásának előmozdítása érdekében működjenek együtt a kínai hatóságokkal;

54.  továbbra is mélységesen aggasztja, hogy a világon jelenleg Kína rója ki a legtöbb halálbüntetést és titokban évente több ezer ember esetében szab ki halálbüntetést, figyelmen kívül hagyva a halálbüntetés alkalmazására vonatkozó nemzetközi minimumszabályokat; ismételten hangsúlyozza, hogy a halálbüntetés eltörlése hozzájárul az emberi méltóság erősítéséhez és az emberi jogok fokozatos fejlődéséhez.

55.  továbbra is aggasztónak tartja a véleménynyilvánítás, a gyülekezés, az egyesülés és a vallás szabadságának, valamint az emberi jogi szervezetek tevékenységének folyamatos súlyos korlátozását;

56.  elítéli a Kínában a vallási és etnikai kisebbségekkel szemben tanúsított, gyakran megkülönböztető bánásmódot;

57.  kifogásolja, hogy noha Kínában a vallásszabadság az alkotmány által névlegesen garantált jog, a gyakorlatban a kormány a vallásgyakorlást a hivatalosan jóváhagyott és elismert vallási szervezetekre korlátozza; támogatja a kínai egyházak ellenállását azzal szemben, hogy a kormány ismét módszeresen a kereszténység „kínaiasítására” törekszik; elítéli különösen a Csöcsiang tartományban jelenleg is zajló keresztényellenes kampányt, melynek keretében több tucat templomot romboltak le és több mint 400 keresztet távolítottak el 2014-ben; osztja az egyházak aggodalmát más erős keresztény jelenléttel bíró tartományok tekintetében; elítéli továbbá a „hazafias nevelés” módszere révén megvalósított buddhizmusellenes kampányokat, beleértve a tibeti buddhista kolostorok állami irányítására szolgáló intézkedéseket; elítéli a buddhista szerzeteseknek és szerzetesnőknek szóló „jogi oktatási” programokat; nem tudja sem megérteni, sem elfogadni, hogy Kínában betiltották a dalai lámát ábrázoló képeket; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a kínai büntetőtörvényt a tibetiek és buddhisták elleni eljárás indítására használják, akiknek vallási tevékenységeit „szeparatizmussal” azonosítják, és aggodalmának megerősítését látja abban, hogy Tibetben a szerzetesek és szerzetesnők a politikai foglyok jelenleg mintegy 44%-át teszik ki; sajnálatosnak tartja, hogy a 2008. márciusi tibeti tiltakozások után jelentősen romlottak Tibetben a buddhizmus gyakorlásának körülményei, mivel a kínai kormány erőteljesebb megközelítést alkalmazott a „hazafias neveléssel” kapcsolatban, többek között alapos ellenőrzés alá vonva a tibeti buddhista kolostorok ügyeit (például a minden kolostorban felállított, nem választott irányítóbizottságok révén), a „jogi oktatási” programokat a szerzetesek és szerzetesnők számára annak biztosítása érdekében, hogy „ne vegyenek részt az anyaországot megosztó és a társadalmi rendet megzavaró tevékenységekben”, valamint a dalai lámát ábrázoló képek betiltását;

58.  megjegyzi, hogy Hszi elnök előterjesztett bizonyos kötelezettségvállalásokat „az ország törvény alapján történő kormányzásának átfogó előmozdítására”, valamint a korrupció elleni küzdelemre vonatkozóan; mélységes aggodalmát fejezi ki azonban a több mint 200 – különösen az emberi jogi ügyekre koncentráló – ügyvéd begyűjtése miatt, akik közül sokakat „a közrend megzavarásával” és azzal vádolnak, hogy a párt megdöntésére törekszenek, a hatóságok pedig azt állítják, hogy e drasztikus intézkedések a kínai jogrendszer védelmét szolgálják; hangsúlyozza, hogy ezek az intézkedések ellentétesek a hatóságoknak a jogállamiság előmozdítására vonatkozó ígéreteivel, és aláásnak a politikai reformra irányuló minden erőfeszítést;

59.  emlékeztet arra, hogy a hivatalos kínai vélemény szerint a társadalmi-gazdasági jogok továbbra is elsőbbséget élveznek a személyes polgári és politikai jogokkal szemben, míg az európai felfogás alapvetőnek és egyformán fontosnak tekinti ezeket, és úgy tartja, hogy a gazdasági fejlődés és az emberi jogok együtt járnak, ami tükrözi az emberi jogokkal kapcsolatos európai és kínai felfogásnak a hivatalos álláspontokban megnyilvánuló különbségeit; hangsúlyozza továbbá, hogy az emberi jogok átfogó védelme elengedhetetlen Kína tartós gazdasági növekedéshez, ezért sürgeti a kínai hatóságokat, hogy biztosítsák mind a társadalmi-gazdasági jogok, mind a polgári és politikai jogok tiszteletben tartását;

60.  kifogásolja, hogy Kínában a média cselekvési szabadságát rendkívül erősen korlátozzák és a digitális terület szigorú ellenőrzés alatt áll, a külföldi – többek között az európai –internetes tartalmat blokkolják, a politikai szempontból veszélyesnek ítélt hazai tartalmat pedig rendszeresen törlik vagy cenzúrázzák; nyomatékosan tiltakozik az ellen, hogy rendkívül sok kínai polgárt börtönöztek be, így büntetve a szabad véleménynyilvánítást, különösen az interneten;

61.  mélységes aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a kínai kormány továbbra is keményvonalas politikát alkalmaz a tibetiekkel szemben, különösen azáltal, hogy elutasítja a dalai láma „középutas megközelítését”, amely sem függetlenségre, sem különválásra nem törekszik, hanem a Kínai Népköztársaság alkotmányának keretén belül kér valódi autonómiát; kéri a kínai kormányt, hogy kezdjen újra párbeszédet Tibet képviselőivel; tiltakozik a tibeti kultúra KKP általi marginalizálása miatt és sürgeti a kínai hatóságokat, hogy tartsák tiszteletben a tibetiek véleménynyilvánítási, egyesülési és vallásszabadságát; sajnálatosnak tartja a tibeti humanitárius helyzet romlását, aminek következtében többször is sor került önfelgyújtásos tiltakozásra; aggodalmának ad hangot az önfelgyújtás bűncselekménnyé nyilvánítására vonatkozó, nemrégiben elfogadott intézkedések miatt; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy 2006 óta több mint 2 millió tibeti nomádot és pásztort telepítettek át erőszakkal úgynevezett „új szocialista falvakba”, megfosztva őket az egészségügyi ellátás, az oktatás és az anyagi gyarapodás lehetőségeitől; ugyancsak aggasztja ki a han származású kínai lakosok folyamatban levő áthelyezése tibetiek által lakott területekre; aggodalmát fejezi ki a kínzás, az eltűnés és az önkényes fogva tartás esetei, valamint a foglyok orvosi ellátáshoz való hozzáférésének megtagadása kapcsán, többek között a Tenzin Delek rinpocsé szerzetes és 10 másik prominens tibeti fogoly esete miatt; követeli a börtönben bekövetkezett minden haláleset részletes kivizsgálását; mély aggodalmát fejezi ki a tibeti környezet károsodása miatt; hangsúlyozza, hogy a Tibeti-fennsík felmelegedése gyors ütemű és a tibeti gleccserek olvadását idézheti elő, amelyek pedig Ázsia legnagyobb folyóit táplálják;

62.  szorgalmazza, hogy a Kínában befektető európai vállalkozások tartsák tiszteletben a nemzetközi munkaügyi normákat és vállaljanak kötelezettséget arra vonatkozóan, hogy többet biztosítanak a kínai munkajogoknál, ha ezek nem felelnek meg a nemzetközileg elfogadott normáknak;

A Kína és Tajvan közötti kapcsolatok

63.  úgy gondolja, hogy Ázsiában és a csendes-óceáni térségben Kína és Tajvan is fontos gazdasági partnere az EU-nak; üdvözli a Kína és Tajvan közötti kapcsolatok jelentős javulását; síkra száll egy EU és Tajvan közötti kétoldalú beruházási megállapodás mellett, tekintettel arra, hogy regionális szinten Tajvan a Kínába vezető legjobb kapu és ugródeszka az uniós vállalkozások számára, és már számos állam – köztük a Kínai Népköztársaság is – kötött ilyen (de facto) megállapodásokat Tajvannal;

64.  tudomásul veszi, hogy a kínai kormány nem kifogásolja Tajvan részvételét bizonyos ENSZ-szervezetekben (WHO, ICAO), aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a kínai kormány újólag megerősítette a 2005. évi, elszakadás elleni törvényt, amely Tajvan függetlenségének kihirdetése esetén lehetővé teszi katonai eszközök alkalmazását; sajnálatosnak tartja, hogy Kína déli részéről még mindig 1500 nagy hatótávolságú rakéta irányul Tajvanra; véleménye szerint a régió fokozatos demilitarizációja inkább elősegítené a felek újbóli közeledését; hangsúlyozza, hogy a Kína és Tajvan közötti kapcsolatokat érintő vitákat békés eszközökkel, a nemzetközi jog alapján kell rendezni; hangsúlyozza, hogy a Kinmen-szigeten 2015. május 23-án a Tajvani-szoros két oldaláról érkezett vezető tisztviselők között létrejött találkozó reményt keltő lépés volt; megjegyzi, hogy ez volt a harmadik hivatalos találkozó a Kína és Tajvan közötti kapcsolatokért felelős kínai és tajvani vezetők között; támogatja azon kezdeményezéseket, amelyek békés módon fejlesztik a Kína és Tajvan közötti kapcsolatokat;

o
o   o

65.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, az Európai Külügyi Szolgálatnak, a Bizottságnak, a tagállamok, a csatlakozó és tagjelölt államok kormányainak és parlamentjeinek, a Kínai Népköztársaság kormányának és a Kínai Nemzeti Népi Kongresszusnak, valamint a tajvani kormánynak és a tajvani törvényhozásnak, a Jüannak.

(1) HL L 250., 1985.9.19., 2. o.
(2) HL L 6., 2000.1.11., 40. o.
(3) HL C 264. E, 2013.9.13., 33. o.
(4) HL C 239. E, 2013.8.20., 1. o.
(5) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0096.
(6) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0462.
(7) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0094.
(8) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0075.
(9) HL C 305. E, 2006.12.14., 219. o.
(10) HL C 67. E, 2010.3.18., 132. o.
(11) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0097.
(12) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0411.
(13) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0412.
(14) HL C 285. E, 2010.10.21., 80. o.
(15) HL C 199. E, 2012.7.7., 185. o.
(16) HL C 349. E, 2013.11.29., 98. o.
(17) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0603.
(18) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0252.
(19) HL C 288. E, 2006.11.25., 59. o.
(20) HL C 157. E, 2006.7.6., 471. o.
(21) HL C 99. E, 2012.4.3., 118. o.
(22) HL C 131. E, 2013.5.8., 121. o.
(23) HL C 332. E, 2013.11.15., 185. o.

Jogi nyilatkozat