Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2015/2051(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0332/2015

Előterjesztett szövegek :

A8-0332/2015

Viták :

PV 15/12/2015 - 13
CRE 15/12/2015 - 13

Szavazatok :

PV 16/12/2015 - 11.10
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2015)0459

Elfogadott szövegek
PDF 494kWORD 188k
2015. december 16., Szerda - Strasbourg Végleges kiadás
Felkészülés a humanitárius csúcstalálkozóra: a humanitárius segítségnyújtás előtt álló kihívások és lehetőségek
P8_TA(2015)0459A8-0332/2015

Az Európai Parlament 2015. december 16-i állásfoglalása a humanitárius csúcstalálkozó előkészítéséről: a humanitárius segítségnyújtás kihívásai és lehetőségei (2015/2051(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének a humanitárius gyorssegély koordinálásának megerősítéséről szóló, 1991. december 19-i 46/182. számú határozatára(1),

–  tekintettel az ENSZ Ügynökségközi Állandó Bizottságának (IASC) reformmenetrendjére(2),

–  tekintettel (a Globális Humanitárius Platform által támogatott) 2007. július 12-i partnerségi elvekre(3),

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének „Az oktatáshoz való jog vészhelyzetekben” című, 2010. július 9-i 64/290. sz. határozatára(4) és a többek között az UNICEF és az UNESCO által arra vonatkozóan kiadott iránymutatásokra,

–  tekintettel az ENSZ IASC által kiadott, a humanitárius helyzetben, a nemi alapú erőszak esetén való beavatkozásra vonatkozó új iránymutatásokra(5),

–  tekintettel a katasztrófakockázat-csökkentés 2015–2030 közötti szendai keretére(6), amelyet a 2015. március 14. és 18. között a japán Szendaiban tartott, a katasztrófakockázatok csökkentésével foglalkozó 3. ENSZ-világkonferencián fogadtak el,

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének a harmadik nemzetközi fejlesztésfinanszírozási konferencia addisz-abebai cselekvési menetrendjének létrehozásáról szóló, 2015. július 27-i 69/313. sz. határozatára(7),

–  tekintettel a Vöröskereszt és a Vörös Félhold mozgalom 2015. december 8–10. között, Genfben rendezendő 32. nemzetközi konferenciájának előkészítése során folytatott vitákra,

–  tekintettel a globális humanitárius segítségnyújtásról szóló 2015. évi jelentésre(8),

–  tekintettel a 2015. júniusi globális humanitárius áttekintésre(9),

–  tekintettel a humanitárius segélyezés elveire és helyes gyakorlataira (GHD)(10),

–  tekintettel a humanitárius célú finanszírozással foglalkozó magas szintű ENSZ-bizottságra,

–  tekintettel a humanitárius segítségnyújtásról szóló, 1996. június 20-i 1257/96/EK tanácsi rendeletre(11),

–  tekintettel a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos, 2007. évi európai konszenzusra (a továbbiakban: európai konszenzus), a Bizottság, a Tanács, az Európai Parlament és a tagállamok által aláírt közös nyilatkozatra(12) és annak megújítandó cselekvési tervére,

–  tekintettel az Európai Önkéntes Humanitárius Segítségnyújtási Hadtest („az EU segítségnyújtási önkéntesei kezdeményezés”) létrehozásáról szóló, 2014. április 3-i 375/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(13) és az EU segítségnyújtási önkéntesei kezdeményezés 2014. évi végrehajtásáról szóló éves jelentésre(14),

–  tekintettel az uniós polgári védelmi mechanizmusról szóló, 2013. december 17-i 1313/2013/EU európai parlamenti és tanácsi határozatra(15),

–  tekintettel „A nemek szerepe a humanitárius támogatásban: különféle igények, testreszabott segítségnyújtás” című bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2013)0290)(16),

–  tekintettel az „Éves jelentés az Európai Unió humanitárius segítségnyújtási és polgári védelmi politikáiról, valamint azok 2014. évi végrehajtásáról” című, a Bizottság által az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak címzett jelentésre (COM(2015)0406)(17),

–  tekintettel a Bizottság Humanitárius Segélyek és Polgári Védelem Főigazgatóságának (ECHO) 2014. évi éves tevékenységi jelentésére(18),

–  tekintettel a humanitárius szükségleteket szolgáló, többcélú készpénz-alapú segítségnyújtás közös elveiről szóló, 2015. június 22-i tanácsi következtetésekre(19),

–  tekintettel az ENSZ 1989. november 20-i gyermekjogi egyezményére és a gyermekek fegyveres konfliktusba történő bevonásáról szóló, 2000. május 25-i fakultatív jegyzőkönyvére; tekintettel az EU-nak a fegyveres konfliktusok által érintett gyermekekről szóló, 2008-ban aktualizált iránymutatásaira,

–  tekintettel az „Új globális partnerség a szegénység felszámolásáért és a fenntartható fejlődésért 2015 után” című, 2015. május 26-i tanácsi következtetésekre(20),

–  tekintettel az EU rezilienciapolitikájáról szóló, 2013. május 28-i tanácsi következtetésekre(21),

–  tekintettel „A 2015 utáni hyogói cselekvési keret: kockázatkezelés az ellenálló képesség kiépítéséért” tárgyú, 2014. június 5-i tanácsi következtetésekre(22),

–  tekintettel az átalakító erejű 2015 utáni menetrendről szóló, 2014. december 16-i tanácsi következtetésekre(23),

–  tekintettel „Az európai menekültügyi válság kezelése: Az EU külső tevékenységének szerepe” című, 2015. szeptember 9-i közös közleményre (JOIN(2015)0040)(24),

–  tekintettel a humanitárius csúcstalálkozó előkészítésével összefüggő regionális, tematikus és világszintű konzultációkra(25),

–  tekintettel a fejlesztésfinanszírozásról szóló 2015. május 19-i állásfoglalására(26),

–  tekintettel a 2015 utáni uniós és globális fejlesztési keretről szóló, 2014. november 25-i állásfoglalására(27),

–  tekintettel a jemeni helyzetről szóló, 2015. július 9-i állásfoglalására(28); a földrengések utáni nepáli helyzetről szóló, 2015. június 11-i állásfoglalására(29); a szíriai jármúki menekülttábor helyzetéről szóló, 2015. április 30-i állásfoglalására(30); a Dél-Szudánról, többek között a közelmúltbeli gyermekrablásokról szóló, 2015. március 12-i állásfoglalására(31); az Irakban és Szíriában, különösen az Iszlám Állammal (ISIS) összefüggésben kialakult humanitárius válságról szóló, 2015. február 12-i állásfoglalására(32) és a líbiai helyzetről szóló, 2015. január 15-i állásfoglalására(33),

–  tekintettel az Európába irányuló migrációról és menekülthullámról szóló, 2015. szeptember 10-i állásfoglalására(34); és a Földközi-tengeren bekövetkezett legutóbbi tragédiákról és az Európai Unió migrációs és menekültügyi politikáiról szóló, 2015. április 29-i állásfoglalására(35),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 7. cikkére, amely újólag megerősíti, hogy az EU „valamennyi célkitűzését figyelembe véve [...] biztosítja különböző politikái és tevékenységei összhangját”,

–  tekintettel az EUMSZ 208. cikkére, amely kimondja, hogy az „Unió azon politikáinak végrehajtásakor, amelyek hatással lehetnek a fejlődő országokra, figyelembe veszi a fejlesztési együttműködés célkitűzéseit”,

–  tekintettel az EUMSZ-nek az Unió humanitárius segítségnyújtási intézkedéseiről szóló 214. cikkére,

–  tekintettel az „Úton a humanitárius csúcstalálkozó felé: Globális partnerség az alapelveken nyugvó és hatékony humanitárius segítségnyújtás céljából” című 2015. szeptember 2-i bizottsági közleményre (COM(2015)0419)(36) és az ahhoz kapcsolódó bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2015)0166)(37),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Fejlesztési Bizottság jelentésére és a Külügyi Bizottság, valamint a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A8-0332/2015),

A.  mivel az igen sérülékeny világban egyre gyakrabban szembesülünk a legkülönfélébb, egyre hevesebb természeti katasztrófákkal és éhínségekkel, és a konfliktusok száma és összetettsége soha nem látott mértékben fokozódik;

B.  mivel a bővülő kihívások – például a városiasodás, a gyors népességnövekedés, a demográfiai változások, a természeti katasztrófák elterjedése és súlyosságának fokozódása, az elsivatagosodás, az éghajlatváltozás, a környezet állapotának romlása, a regionális hatással járó számtalan elhúzódó és párhuzamos konfliktus és az erőforrások szűkössége – a szegénység, az egyenlőtlenség, a migráció, a lakóhelyek kényszerű elhagyása és a kiszolgáltatottság következményeivel párosulva világszerte drámai módon megnövelték a humanitárius segítségnyújtás iránti szükségleteket;

C.  mivel a szükséget szenvedő emberek száma 2004 és 2015 között több mint kétszeresére, 100 millió fölé emelkedett; mivel a humanitárius válságok 250 millió embert érintenek; mivel a lakóhelyük elhagyására kényszerülő személyek száma elérte a II. világháború óta tapasztalt legmagasabb szintet, a közel 60 millió főt, és ezen belül csaknem 40 millióan saját országukon belül kényszerültek lakóhelyüket elhagyni; mivel a világban a menekültek több mint fele gyermek;

D.  mivel az éghajlatváltozás miatt 2050-ig egy milliárd ember kényszerülhet lakóhelyének elhagyására, minthogy a világ népességének több mint 40 százaléka él súlyos vízproblémák által érintett területen; mivel éves szinten a természeti katasztrófákból eredő gazdasági veszteségek drámai növekedése várható a jelenlegi, évi 300 milliárd dolláros veszteséghez képest;

E.  mivel az elmúlt nyolc évben a szükségletek és kihívások bővülése, a be nem tartott kötelezettségvállalások és a humanitárius segítségnyújtás költségeinek növekedése hozzájárult ahhoz, hogy a jelenlegi humanitárius rendszer elérje teljesítőképességének határait, arra kényszerítve számos szervezetet, hogy ideiglenesen felfüggessze az élelmezési segélyeket, a menedéknyújtást és más életmentő humanitárius műveleteket;

F.  mivel a humanitárius kórházak gyakran válnak tömegpusztító fegyverekkel végrehajtott támadások célpontjává; mivel egyre több fenyegetés és támadás éri a humanitárius személyzetet; mivel a humanitárius személyzet és a sebesültek biztonsága igen gyakran veszélyben forog; és mivel ezek a támadások a nemzetközi humanitárius jog megsértésének minősülnek, és súlyosan veszélyeztetik a humanitárius segítségnyújtás jövőjét;

G.  mivel valamennyi humanitárius fellépést az emberségesség, a semlegesség, a pártatlanság és a függetlenség humanitárius elveinek és a nemzetközi humanitárius jog és az emberi jogok genfi egyezményekben és azok kiegészítő jegyzőkönyveiben foglalt alapvető szabályainak kell vezérelniük; mivel a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek védelmét feltételek nélkül biztosítani kell, és mivel érvényesülnie kell a segélyek függetlenségének, azaz a segélyeket politikai, gazdasági vagy biztonsági megfontolásoktól és mindennemű megkülönböztetéstől mentesen kell nyújtani;

H.  mivel a konfliktusokban érintett valamennyi fél – köztük az állami és nem állami fegyveres erők – köteles biztosítani a humanitárius szereplők számára a konfliktus által sújtott, kiszolgáltatott polgári lakosság támogatásához szükséges bejutást;

I.  mivel a katasztrófa sújtotta övezetekben a nők és gyermekek amellett, hogy különösen kiszolgáltatottak és aránytalan mértékben vannak kitéve a kockázatoknak a vészhelyzetek idején és azokat követően is, kizsákmányolással, kirekesztéssel, fertőzésekkel, valamint fegyverként bevetett szexuális és nemi alapú erőszakkal szembesülnek; mivel a nők és a gyermekek a lakóhelyük elhagyása és a hagyományos védelmi és támogatási rendszerek összeomlása miatt fokozott veszélynek vannak kitéve; mivel a nemzetközi humanitárius jog értelmében a háborúban nemi erőszak áldozatává vált lányok és nők számára megkülönböztetés nélkül miden szükséges egészségügyi ellátást biztosítani kell; mivel a nem biztonságos terhességmegszakítás a gyermekágyi halálozás Egészségügyi Világszervezet által megállapított három fő okának egyike; mivel a menekülttáborokban jelentős kihívást jelent az anyák egészsége, a megerőszakolt nők pszichológiai gondozása, valamint a lakóhelyüket elhagyni kényszerült gyermekek oktatása és iskoláztatása;

J.  mivel az ENSZ 2015. évre szóló, összesített humanitárius felhívása történetének legmagasabb összegét érte el, összesen mintegy 19 milliárd eurót; mivel az adományozók rekordösszegű befizetései ellenére a világszintű felhívásban meghatározott összegnek csak egynegyede gyűlt össze, és az Unió erőfeszítéseket tett a globális humanitárius felhívások és az ECHO által támogatott műveletek finanszírozására; mivel ez megerősíti, hogy globálisan összehangolt, idejében nyújtott, kiszámítható és rugalmas finanszírozásra van szükség, amelyet a különböző kontextusokhoz igazítanak, és amelyet az innovatív készültségre irányuló, a köz- és magánszféra közötti partnerségekkel és teljesítési módszerekkel támogatnak meg; mivel az EU erőfeszítéseket tett a globális humanitárius felhívásoknak és az ECHO műveleteinek finanszírozására; mivel a 0,7%-os támogatási célra vonatkozó, megújított kötelezettségvállalás és az ígéretek időbeli teljesítése ebben a kontextusban még fontosabb;

K.  mivel a humanitárius válságok többsége emberi eredetű okokra vezethető vissza; mivel az Unió által nyújtott nemzetközi humanitárius segélyek 80%-a olyan, ember által okozott válságokra összpontosul, amelyek alapvetően politikai és nem pusztán humanitárius megoldásokat igényelnek; mivel a szegénység és a válságoknak való kiszolgáltatottság szorosan összekapcsolódik, ami rámutat, hogy a válságok kiváltó okainak kezelésére, rezilienciaépítésre, a természeti katasztrófákhoz és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás képességének erősítésére és az érintett személyek hosszú távú igényeinek kielégítésére van szükség; mivel a humanitárius válságok következményei – például a migrációval és a menekültekkel kapcsolatos kihívások – csak súlyosbodni fognak, hacsak nem a kiváltó okokat kezeljük, és jobban össze nem kapcsoljuk a humanitárius és a fejlesztési együttműködési támogatást;

L.  mivel a humanitárius segítségnyújtás és a fejlesztés összefügg, különösen arra való tekintettel, hogy növelni kell a katasztrófákkal szembeni ellenálló képességet a kockázatok mérséklése és a sokkhatások elleni védelem révén, ami alapvetően fontos eszköze a humanitárius szükségletek csökkentésének és az egészségüggyel, a higiéniával, az oktatással, az élelmezéssel és akár az alapvető lakhatással kapcsolatos zavarok elhárításának;

M.  mivel a nemzetközi, helyi és regionális koordináció, információmegosztás és közös programozás, adatgyűjtés és értékelés elősegíti majd a segítségnyújtásra vonatkozó döntéshozatal, a hatékonyság, az eredményesség és az elszámoltathatóság javítását;

N.  mivel nagyobb bizalomra és további együttműködésre van szükség a magánszektor szereplői, a nem kormányzati szervezetek, a helyi hatóságok, a nemzetközi szervezetek és a kormányok között; mivel az üzleti erőforrások, a szakértelem, az ellátási láncok, a kutatási és fejlesztési kapacitások és a logisztika hozzájárulhatnak a hatékonyabb felkészülés és humanitárius fellépések biztosításához;

O.  mivel az uniós költségvetés humanitárius segítségnyújtási alcímében 2015-ben előirányzott 909 millió EUR összegű finanszírozás a teljes uniós költségvetés kevesebb mint 1%-át teszi ki; mivel a rendkívüli humanitárius szükségletek és a rendelkezésre álló eszközök közötti jelenlegi eltérés csökkentésének egyik módját a segély és a hosszú távú segítségnyújtás jobb összekapcsolása jelenti;

P.  mivel jelenleg a nem kormányzati és a nemzetközi szervezetek – többek között a Vöröskereszt és az ENSZ ügynökségei – a humanitárius támogatások fő végrehajtói, amelyek évente közel 120 millió ember számára nyújtanak életmentő segítséget és védelmet;

Q.  mivel a megelőzés és a belföldi reagálás és a belföldi képességek fontos szerepet töltenek be abban a szükségletek lehető legjobb kielégítésében és a nemzetközi segítségnyújtás iránti szükségletek csökkentésében; mivel 2015-ben az összes nemzetközi humanitárius segítségnyújtásnak csupán 0,2%-át juttatták közvetlenül az érintett országok helyi és nemzeti nem kormányzati szervezeteinek, noha más szereplőkhöz képest rendszerint jobb reagálási képességgel, valamint a szükségletekről jobb ismeretekkel rendelkeznek, és könnyebben elérik az érintett lakosságot; mivel egyre nagyobb igény mutatkozik a válságok által érintett emberek és közösségek felé történő elszámoltathatóság biztosítása iránt;

R.  mivel a humanitárius segítségnyújtásnak továbbra is a humanitárius szereplők által megállapított szükségeteken kell alapulnia, és mivel az adományozóknak tartózkodniuk kell attól, hogy a segélyeket válságkezelési eszközként használják;

S.  mivel a humanitárius segítségnyújtást és az alkalmazott eszközöket a közösen felmért szükségletekhez kell igazítani, és a különböző kontextusoktól kell függeniük; mivel elengedhetetlen minden erőfeszítést megtenni annak biztosítására, hogy az emberi jogok tiszteletben tartását és különösen a nők, a gyermekek, az idősek, a fogyatékossággal élők, kisebbségek, őslakos népek és más kiszolgáltatott csoportok egyedi szükségleteit beépítsék a humanitárius segítségnyújtásra irányuló erőfeszítésekbe;

T.  mivel a globális szereplőket arra kell ösztönözni, hogy a humanitárius segítségnyújtást építsék be az emberi jogi monitoring- és jelentéstételi mechanizmusokba;

U.  mivel a 2016. május 23–24-én, Isztambulban rendezendő első humanitárius csúcstalálkozónak azt kellene eredményeznie, hogy a humanitárius segítségnyújtási struktúrát befogadóbbá, hatékonyabbá, átláthatóbbá és valóban globálissá alakítják át, hogy meg tudjon felelni a jelenlegi és a jövőbeli, például az élelmezésbiztonság, a népességnövekedés, az éghajlatváltozás, a sérülékenység, a humanitárius segítők biztonsága, a lakosság lakhelyelhagyásra kényszerítése és a társadalmi-gazdasági helyzet alakulása jelentette kihívásokhoz kapcsolódó humanitárius szükségletek várható növekedésének;

V.  mivel a humanitárius csúcstalálkozóra a katasztrófakockázatok csökkentéséről, a fejlesztésfinanszírozásról, a 2015 utáni fenntartható fejlesztési menetrendről és az éghajlatváltozásról szóló számos kormányközi tárgyalás után kerül sor, amelyek az elkövetkező évekre meghatározzák a fejlesztés és a humanitárius segítségnyújtás kereteit, és így a csúcstalálkozó egyedülálló, kritikus fontosságú és konkrét lehetőséget kínál majd a célkitűzések, az elvek és a fellépések összehangolására, valamint arra, hogy a világ egységesebben foglalkozzon a legkiszolgáltatottabbak szükségleteivel és rezilienciaépítésével;

W.  mivel az EU fő adományozóként rendelkezik az ahhoz szükséges felelősséggel és befolyással, hogy vezető szerepet vállaljon abban, hogy a konfliktusok és katasztrófák sújtotta milliók szükségleteinek kielégítésére jobb és innovatívabb módozatokat kutassunk fel, és számukra hosszú távú megoldásokat kínáljunk;

X.  mivel a helyzet közelmúltbeli romlása, a világszerte riasztó alultápláltsági adatok, valamint a 3. szintű besorolású országok politikai instabilitásának regionális és nemzetközi továbbgyűrűzése ismét arra emlékeztet, hogy a humanitárius csúcstalálkozónak fel kell gyorsítania a humanitárius rendszer átalakítását, és jobban kellene szolgálnia a rászorulók érdekeit;

A globális konzultációktól a globális fellépésig

1.  üdvözli az ENSZ főtitkárának azon határozatát, hogy összehívja az első több érdekelt felet tömörítő humanitárius csúcstalálkozót, és üdvözli, hogy Törökország kész megrendezni azt; felhívja az uniós tagállamokat, hogy támogassák a csúcstalálkozót, valamint konkrét kötelezettségvállalások és kiemelt cselekvési területek meghatározásával fogadjanak el határozott tanácsi következtetéseket, az operatív hatékonyság, a közös minőségi normák, az új adományozókkal való jobb koordináció és partnerségek céljával, a politikai részrehajlástól mentes segélyezés, az emberségesség, a semlegesség, a pártatlanság és a függetlenség humanitárius elveinek egységes értelmezése és alkalmazása, valamint a nemzetközi humanitárius jog szerinti kötelezettségek tiszteletben tartása alapján;

2.  üdvözli az ENSZ arra irányuló kezdeményezését, hogy világszerte információkat gyűjtsön a természeti katasztrófák és konfliktusok feltérképezése céljából, és állást foglaljon arra vonatkozóan, hogy milyen módon lehet több embert megmenteni és megvédeni e válságok hatásaitól; üdvözli továbbá, hogy nyolc, tematikus ülésekből és átfogó konzultációból álló regionális konzultációt szerveznek a kormányok, a civil társadalom, a nem kormányzati szervezetek, az önkéntesek hálózatai, vállalkozások és vallási hálózatok képviselőinek részvételével, valamint hogy online konzultációkra vonatkozó kezdeményezések születtek, továbbá hogy az EU társelnökségével létrehozták a humanitárius célú finanszírozással foglalkozó magas szintű munkacsoportot;

3.  hangsúlyozza, hogy a jelenlegi hatalmas humanitárius kihívások szükségessé teszik, hogy a csúcstalálkozó megerősítsen egy befogadóbb, sokrétűbb és valóban világszintű humanitárius rendszert, mindamellett elismeri a jelenlegi humanitárius segítségnyújtási rendszer sokszínűségét és az összes szereplő egymást kölcsönösen kiegészítő szerepét; felhívja az EU-t, hogy támogassa az olyan, a humanitárius fellépésre vonatkozó globális konszenzust, amely megerősíti a humanitárius segítségnyújtás elveit és a nemzetközi humanitárius jog által előírt kötelezettségeket és jogokat, ugyanakkor biztosítja az emberközpontú és az emberi jogokon alapuló védelmi válaszokat, továbbá a kormányokat a lakosság védelmére vonatkozó szerepük és felelősségük tekintetében elszámoltathatóvá teszi; felhívja a figyelmet a humanitárius segítségnyújtás átpolitizálódásának negatív hatásaira, és emlékeztet arra, hogy az alapvető humanitárius elvek megőrzése és az azok iránti folyamatos elkötelezettség döntő fontosságú a konfliktusok és természeti katasztrófák sújtotta területeken való humanitárius tér biztosítása szempontjából;

4.  hangsúlyozza, hogy ahhoz, hogy a csúcstalálkozó záróokmányának értelme legyen, ötéves menetrendet kell magában foglalnia a fejlesztésre és a vállalt konkrét politikai kötelezettségek megvalósítására vonatkozóan, ebbe egy kormányközi ellenőrzési és elszámoltathatósági keretet, a szervezetek gyakorlatainak értékelését és egy, az érintett érdekelt felek bevonásával készülő hatástanulmányt is beleértve;

5.  kéri, hogy a humanitárius csúcstalálkozót kapcsolják össze a 2015 utáni fejlesztési programmal, a szendai katasztrófakockázat-csökkentési kerettel és az ENSZ 21. éghajlat-változási konferenciájával (COP 21) annak érdekében, hogy a katasztrófákkal szembeni ellenálló képesség kialakítása terén fokozzák a szakpolitikák és az intézmények közötti összhangot, valamint a fejlesztési szereplőket e terén aktívabb szerepvállalásra ösztönözzék; felszólítja az adományozó kormányokat, hogy nemzeti szakpolitikáik számára e keretrendszerekhez kapcsolódóan határozzanak meg közös célkitűzéseket, prioritásokat és mutatókat;

6.  felhívja az EU-t és tagállamait mint legnagyobb adományozókat és kulcsfontosságú operatív szereplőket, hogy járjanak elöl jó példával; hangsúlyozza, hogy valamennyi uniós humanitárius fellépést a szolidaritás, a felelősségvállalás és az elszámoltathatóság elveinek kell vezérelnie és a kiszolgáltatott személyek mind fizikai, mind lelki védelmének biztosítására kell irányulnia; kéri, hogy találjanak globális, átfogó és hosszú távú megoldást a konfliktusövezetekből menekülő embertömegek számára; megjegyzi, hogy az Unión belüli jelenlegi válságra adott válasszal összefüggésben Európa globális humanitárius színtéren meglévő szerepe és hitelessége forog kockán;

7.  kéri, hogy a csúcstalálkozó egy következetes, eredményorientált és részvételen alapuló megközelítés mellett kötelezze el magát specifikus mutatók és munkamódszerek meghatározása révén, amelyeket az adományozóknak és a végrehajtó ügynökségeknek meg kell erősíteniük és meg kell osztaniuk ahhoz, hogy az érintett lakosság a humanitárius fellépés teljes folyamatában részt vegyen; felhívja a csúcstalálkozót, hogy törekedjen az érintett lakosság felé való elszámoltathatósággal kapcsolatos ENSZ-keretrendszer intézményesítésére, jobb nyomon követésére és értékelésére;

8.  hangsúlyozza, hogy a humanitárius csúcstalálkozó arra is lehetőséget kínál minden érdekelt fél számára arra, hogy mérlegeljék az ENSZ-reform szükségszerűségét, amelynek célja egy befogadó, átlátható és hatékony koordinációs rendszer és egy befogadóbb és működőképesebb IASC megteremtése, a kiegészítő jelleg fokozása érdekében a partnerek nagyobb szerepvállalása és a reformmenetrend működőképességének teljes körű biztosítása, valamint arra, hogy bármilyen válság szempontjából megerősítsék a többoldalú humanitárius struktúrát egy olyan, közös felhívás alapjául szolgáló, megbízható igényfelmérési rendszer létrehozásával, amely biztosítja a finanszírozás átfogó nyomon követését, a költségek szervezetek közötti összehasonlításának rendszerét, valamint egy értékelési és nyomon követési mechanizmust;

9.  kitart amellett, hogy átfogó és komoly eszközök nélkül egy ilyen globális fellépés nem lesz sikeres; hangsúlyozza, hogy az új és állandó katasztrófák és sebezhetőségi pontok kezeléséhez a párhuzamos rendszerek elkerülésére, a finanszírozási alap bővítésére és hosszú távú, kiszámítható beruházásokra van szükség, valamint hogy ehhez eleget kell tenni az új fenntartható fejlesztési menetrendnek, és ennek érdekében elsősorban elő kell mozdítani a közös kockázat- és szükségletfelmérést, tervezést és finanszírozást a humanitárius ügyekkel, a fejlesztéssel és az éghajlatváltozással foglalkozó szereplők körében; hangsúlyozza, hogy a hatékonyság és humanitárius segélyek terén jelentkező finanszírozási hiányok kezelése érdekében a humanitárius és fejlesztési segélyek közötti, fokozott kiegészítő jellegnek több fejlesztési támogatással és humanitárius finanszírozással kell párosulnia; ezzel összefüggésben emlékeztet arra a régóta fennálló nemzetközi kötelezettségvállalásra, hogy ezen a téren a GNI 0,7%-ának megfelelő kiadási szintet fognak elérni;

10.  nyomatékosan felhívja az Uniót mint a világ legnagyobb humanitárius segítségnyújtóját, hogy vállaljon vezető szerepet a humanitárius csúcstalálkozón azáltal, hogy a humanitárius segítségnyújtás tekintetében rugalmasabb módszereket, a válságok megelőzésére pedig proaktív és koherens intézkedéseket és hatékony eszközöket kér; sürgeti az Uniót és más adományozókat, hogy feleljenek meg pénzügyi kötelezettségvállalásaiknak és találják meg a pénzügyi kötelezettségvállalások helyszíni cselekvéssé való átalakításához szükséges idő csökkentésének módját; hangsúlyozza továbbá, hogy fontos az emberi jogokkal kapcsolatos jelentéstétel, amely a válságok korai előrejelző rendszere, és ösztönzi a humanitárius csúcstalálkozót, hogy a reakció kultúrájától a megelőzés kultúrája felé való elmozdulás során ezt vegye figyelembe;

A konfliktus sújtotta emberek szükségleteinek kielégítése

11.  kéri az EU-t, hogy a szükségleteken alapuló segítségnyújtás keretében a védelmet helyezze a humanitárius fellépés középpontjába azáltal, hogy megfelelési rendszert hoz létre, és azt a programozásban is érvényesíti; hangsúlyozza, hogy intézményesíteni kell a védelmi tisztviselők szerepét, továbbá hogy stratégiai és integrált megközelítéseket kell kidolgozni, megfelelő finanszírozást biztosítva a szükséges védelmi tevékenységek számára már a vészhelyzetek első szakaszában is; nyomatékosan felszólítja az EU-t, hogy a humanitárius fellépés során határozottabban kötelezze el magát az emberi jogokon alapuló megközelítés mellett, és biztosítsa, hogy az egyes kiszolgáltatott csoportoknak, különösen a nőknek, a fiataloknak, a bevándorlóknak, a HIV-vel élőknek, az LMBTI és a fogyatékossággal élő személyeknek mind a méltóságát, mind a szükségleteit, mind pedig jogaikat tiszteletben tartsák;

12.  felszólítja az EU-t, hogy a humanitárius csúcstalálkozón mozdítson elő egy átfogó megállapodást a nemzetközi humanitárius jog, a nemzetközi emberi jogi jogszabályok és a menekültjog fokozott tiszteletben tartásának és betartásának gyakorlati módjairól, többek között a nemzetközi humanitárius jogszabályok regionális és nemzeti hatóságok, biztonsági erők, helyi hatóságok és közösségi vezetők körében való terjesztéséről, valamint hogy támogassa a Nemzetközi Büntetőbíróságot arra irányuló szerepének betöltésében, hogy a nemzetközi humanitárius jog és a nemzetközi emberi jogi jogszabályok megsértése tekintetében véget vessen a büntetlenségnek;

13.  hangsúlyozza, hogy ki kell terjeszteni a menekültügyi egyezményt és a kampalai egyezményt annak érdekében, hogy világszerte védjék és segítsék a lakóhelyüket elhagyni kényszerült, valamint az éghajlatváltozás által sújtott embereket, és védjék meg őket az erőszak különböző formáitól – többek között az emberkereskedelemtől, a nemi alapú erőszaktól, a városi és a gazdasági erőszaktól, mivel joggal félhetnek az üldöztetéstől, valamint komoly fenyegetéseknek lehetnek kitéve; hangsúlyozza, hogy válság idején a migránsoknak ugyanolyan szintű jogvédelmet kell biztosítani, mint az összes többi csoportnak; szorgalmazza, hogy fordítsanak figyelmet a különösen kiszolgáltatott csoportokra, például a bevándorlókra, a hontalan személyekre és a menekültekre, akiket gyakran elhanyagolnak a humanitárius vita során; az emberi jogok védelmére irányuló eszközök új generációjának kialakítását szorgalmazza e lakossági csoportok számára;

14.  hangsúlyozza, hogy alapvető változásra van szükség a menekülteknek, illetve a befogadó országoknak és közösségeknek nyújtandó támogatást illetően; támogatja a globális konzultációra szánt összefoglaló jelentést, amely kéri, hogy a csúcstalálkozón vizsgálják meg a menekültek befogadására vonatkozó átfogó megállapodást, amely elismeri a befogadó országok hozzájárulását, támogatásukra hosszú távú, kiszámítható és fenntartható pénzügyi csomagokat biztosít, a menekülteket a megélhetési lehetőségekhez való hozzáférés révén önellátóvá teszi, és méltányosabb mechanizmusokat hoz létre a harmadik országokban való letelepedésüket illetően;

15.  felhívja az EU-t és tagállamait, hogy a csúcstalálkozó előkészítése során törekedjenek a humanitárius elvek közös globális értelmezésére és alkalmazására, valamint hogy közösen dolgozzanak ki a jelenlegi és az új adományozók körében széles körben elfogadott magatartási kódexet a bevált gyakorlatok megosztása, a szükséget szenvedőkhöz való eljutás elősegítése és a – például a helyes humanitárius segítségnyújtás elveinek megfelelő – helyes adományozói gyakorlatokkal kapcsolatos meglévő kötelezettségvállalások fokozása érdekében;

16.  felhívja az EU-t, hogy támogassa az átláthatóságnak és az elszámoltathatóságnak mint vezérelveknek a WHS nyilatkozatába való – a programok kidolgozásának és értékelésének alapjául szolgáló egyedi mutatók és (többek között nemek és kor, illetve a gyermekekre vonatkozóan külön változók szerint) bontott adatok alkalmazása, valamint egy, a humanitárius segítségnyújtás átláthatóságára vonatkozó nemzetközi standard előmozdítása általi – beépítését annak érdekében, hogy az eredmények mérése céljából globális elszámoltathatósági eredménykeretet biztosítson;

17.  hangsúlyozza, hogy élelmet, vizet, menedéket, higiéniai feltételeket és orvosi ellátást kell biztosítani, mivel ez minden emberi lény alapvető joga; rendkívüli módon aggódik a rossz higiénés körülményekhez kapcsolódó fertőzésveszély, valamint az ivóvízhez való korlátozott hozzáférés, illetve amiatt, hogy a humanitárius válságokban nem biztosított az alapvető gyógyszerekhez való hozzáférés; felszólítja az Uniót, hogy vegye át a vezető szerepet abban, hogy a humanitárius válságokban biztosított legyen az alapvető gyógyszerekhez és a biztonságos ivóvízhez való megfelelő hozzáférés;

18.  felhívja az Uniót és valamennyi nemzetközi szereplőt, hogy a menekülttáborokban javítsák a humanitárius segítségnyújtás módszereit, különös tekintettel a mobil laboratóriumok fertőző járványokkal szembeni küzdelem keretében történő felállítására, a sürgősségi segítségnyújtás módszereinek a legkiszolgáltatottabb csoportok figyelembevételével történő tökéletesítésére, valamint a higiénia és a sürgősségi egészségügyi infrastruktúra javítására;

19.  hangsúlyozza, hogy a gyermekek védelmét a humanitárius segítségnyújtás szerves részének kell tekinteni a gyermekek bántalmazásának, elhanyagolásának, kizsákmányolásának és a velük szemben elkövetett erőszakos cselekményeknek a megelőzése és kezelése érdekében; hangsúlyozza, hogy a gyermekek jelentik a változás fő motorját, és ezért fontos, hogy a humanitárius segítségnyújtás részeként gyermekbarát területeket alakítsanak ki;

20.  hangsúlyozza a nők konfliktusban és a konfliktus utáni helyzetekben játszott központi szerepét, hiszen a válságok idején ők reagálnak először, összetartva családjukat és közösségüket; felszólítja az adományozókat és a kormányokat, hogy a humanitárius programok kidolgozásában juttassák érvényre a nemek közötti egyenlőséget és támogassák a nők és a lányok szerepvállalását;

21.  nyomatékosan kéri, hogy a humanitárius segítségnyújtás feleljen meg a nemzetközi humanitárius jognak, és hogy az Unió által nyújtott humanitárius segélyt ne sújtsák más adományozó partnerek korlátozásai; aggasztónak találja és elítéli, hogy humanitárius vészhelyzetekben a nőkkel és lányokkal szemben továbbra is háborús fegyverként vetik be a nemi erőszakot, valamint a szexuális és nemi alapú erőszak egyéb formáit; hangsúlyozza, hogy foglalkozni ez az erőszakkal, valamint annak testi és lelki következményeivel; globális kötelezettségvállalást szorgalmaz annak biztosítása érdekében, hogy az embertelen bánásmód állandósítása helyett a nők és a lányok már a vészhelyzetek vagy válsághelyzetek kezdetétől fogva biztonságban legyenek a szexuális és nemi alapú erőszak kockázatának kezelése, a tudatosságnövelés, az elkövetők büntetőeljárás alá vonásának biztosítása és humanitárius válság esetén a lányok és nők számára a szexuális és reproduktív egészségügyi szolgáltatások teljes köréhez – köztük a biztonságos abortuszhoz – való hozzáférés biztosítása révén, a nemzetközi humanitárius jog előírásainak megfelelően és a genfi egyezményekben és azok kiegészítő jegyzőkönyveiben előirányzottak szerint;

22.  úgy véli, hogy a humanitárius segítségnyújtásban részt vevő valamennyi munkatársnak – többek között a rendőri és katonai erőknek is – a nemi szempontokkal kapcsolatosan megfelelő képzésben kellene részesülniük, valamint hogy szigorú magatartási kódexet kellene bevezetni, megelőzendő, hogy e személyek visszaéljenek pozíciójukkal és biztosítandó a nemek közötti egyenlőséget;

23.  felszólítja a humanitárius fellépésekben részt vevőket, hogy valamennyi – új uniós finanszírozási eszközök beazonosítását elősegítő – ágazatspecifikus beavatkozásukba építsenek be stratégiákat a nemi alapú erőszak megelőzésére és csökkentésére, és ennek érdekében tekintsék át a humanitárius fellépések során a nemi alapú erőszak esetén való beavatkozásra vonatkozó, a Global Protection Cluster által kidolgozott felülvizsgált iránymutatásokat; úgy véli továbbá, hogy a humanitárius szereplőknek (többek között az Uniónak) a katasztrófákra való felkészültség és a reagálás valamennyi szakaszában konzultálniuk kell a lány- és fiúgyermekekkel, különösen a serdülő lányokkal;

24.  felhívja az érintett humanitárius ügynökségeket, hogy erősítsék meg az egymás közötti koordinációt a szexuális kizsákmányolás és visszaélés áldozatainak és potenciális áldozatainak azonosítása és védelme érdekében;

25.  elismeri, hogy a tartós politikai megoldásokba való befektetés szempontjából az EU átfogó megközelítése komoly értéket jelent a külső politikai eszközök széles skálájának koordinációjában és következetessé tételében; felhívja a figyelmet a humanitárius segélyek különleges sajátosságaira, és hangsúlyozza, hogy biztosítékok elfogadása révén feltétlenül külön kell választani a humanitárius segítségnyújtást a külpolitikai, biztonsági és terrorizmusellenes megfontolásoktól; sajnálattal veszi tudomásul a humanitárius fellépés elveivel való mindennemű visszaélést és azok figyelmen kívül hagyását, mivel az effajta visszaélések jelentősen veszélyeztetik a segítségnyújtást és a humanitárius személyzet biztonságát; kitart amellett, hogy a terrorizmusellenes intézkedések nem veszélyeztethetik és nem akadályozhatják a humanitárius erőfeszítéseket, és kéri, hogy a humanitárius csúcstalálkozó keretében megfelelő módon foglalkozzanak ezzel a kérdéssel;

A humanitárius segítségnyújtás hatékonysága

26.  elítéli a humanitárius segélyek célba juttatásának következetes megakadályozását, valamint bármely – akár uniós akár Unión kívüli – szereplő minden olyan fellépését, amely megsérti a veszélyben lévő személyeknek biztosított segítségnyújtásra és a visszaküldés tilalmára vonatkozó, a lakóhelyét elhagyni kényszerült lakosságra alkalmazandó elveket; felszólítja a tagállamokat, hogy elsődleges kötelezettségeiket teljesítve védjék meg és segítsék a lakosságot, és alakítsanak ki olyan jogi és szakpolitikai kereteket, amelyek a nemzetközi humanitárius joggal összhangban elősegítik a humanitárius segítség célba jutását és a segélyek elosztását; indítványozza, hogy e keretek foglaljanak magukba humanitárius célú adómentességet, az átutalásokkal kapcsolatos tranzakciós költségek csökkentését és egyszerűsített vámeljárásokat; felszólítja az adományozókat, a befogadó országok kormányait és a végrehajtásban részt vevő szereplőket, hogy tartsák tiszteletben az összes lehetséges csatornán keresztül nyújtott humanitárius segélyeket és támogatásokat, és kötelezettségeiknek eleget téve biztosítsák, hogy a szakszerű, biztonságos, összehangolt, megfelelő és minőségi segítségnyújtás elérje a szükséget szenvedő lakosságot, még a távoli területeken is;

27.  a humanitárius szereplők fokozottabb védelme kapcsán mélységes aggodalmának ad hangot a humanitárius személyzet és infrastruktúrák, például kórházak elleni ismétlődő támadások miatt; hangsúlyozza, hogy a nemzetközi jog keretében többet kell tenni a humanitárius személyzet biztonságának, védelmének és szabad mozgásának előmozdítása érdekében; támogatja a humanitárius dolgozók védelme érdekében az elszámoltathatóság javítására vonatkozó külön záradékok humanitárius jogszabályokba és adományozói cselekvési tervekbe való beépítését minden ország tekintetében, valamint a segélyszervezetek munkatársai ellen irányuló támadások határozott és rendszeres nyomon követését és az ezzel kapcsolatos jelentéstételt;

28.  támogatja az átfogó hatékonysági eredménytáblára vonatkozó bizottsági ajánlásokat;

29.  hangsúlyozza, hogy további párbeszédre van szükség a különböző humanitárius szereplők kiegészítő szerepéről és megbízatásáról; úgy véli, hogy egyértelmű különbséget kell tenni a civil humanitárius és a katonai szereplők között; úgy véli, hogy kiemelten kell kezelni a civil humanitárius fellépéseket; felkéri a humanitárius csúcstalálkozót, hogy tárja fel a szereplők közötti koordináció javításának új kereteit, mivel ez a koordináció az eredményesebb, hatékonyabb és megfelelőbb humanitárius reagálás kulcsfontosságú eleme; hangsúlyozza, hogy a helyi operatív kapacitások alaposabb elemzésére, mélyrehatóbb közös igényfelmérésre, továbbá a humanitárius fellépések jobb elszámoltathatóságára van szükség;

30.  komoly erőfeszítéseket kér az elhúzódó humanitárius válságok során az oktatáshoz való jog hatékony, a szükséges pénzügyi források és emberi erőforrások révén történő biztosítására, mivel az oktatás hiánya gyermekeink jövőjét és a társadalmak további fejlődését veszélyezteti; hangsúlyozza, hogy a folyamatos oktatás fontos szerepet játszik a közös és egyetemes értékek, többek között az emberi méltóság, az egyenlőség, a demokrácia és az emberi jogok biztosításában;

31.  tekintettel arra, hogy az oktatás lehetőségétől megfosztott gyermekek száma riasztóan magas, és mivel az oktatás rendkívüli mértékben képes növelni a lakosság ellenálló-képességét, üdvözli, hogy a Bizottság elkötelezte magát amellett, hogy növelje a humanitárius vészhelyzetek által sújtott gyermekek oktatására irányuló finanszírozást; felszólítja a Tanácsot, hogy támogassa a Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy az Unió humanitárius segítségnyújtási költségvetésének 4%-át fordítsák erre a célra; úgy véli, hogy a finanszírozás növelése nem vezethet ahhoz, hogy kevesebb figyelmet fordítanak más elsődleges szükségletekre;

32.  aggodalmának ad hangot a gyermekek menekülttáborokon belüli oktatásával és iskoláztatásával kapcsolatban, és felszólítja az Uniót és valamennyi nemzetközi szereplőt, hogy erősítsék meg a menekülttáborokon belüli iskolai oktatásra irányuló kapacitásokat;

33.  elismeri, hogy a kiszámíthatóság, a működési rugalmasság és a többéves hozzájárulások a hatékony és eredményes segítségnyújtás kulcsfontosságú előfeltételei; felszólítja az Uniót és tagállamait, hogy a humanitárius csúcstalálkozó zárónyilatkozatában élesszék újra a humanitárius segélyezés helyes gyakorlatának alapelveit;

34.  hangsúlyozza, hogy a finanszírozási hiány kezelése érdekében globális fellépésre van szükség; szorgalmazza egy olyan globális humanitárius segítségnyújtási alap létrehozását, amely támogatná a Fejlesztési Támogatás Bizottságon (DAC) kívüli adományozók részvételét és bevonását, valamint összefogná a már létező nemzetközi pénzügyi mechanizmusokat, hazai erőforrásokat és összevont forrásokat (az ENSZ vészhelyzeti alapjait, a Központi Szükséghelyzeti Válaszalapot, a vagyonkezelői alapokat stb.), és amelyet a kormányok, a magánszektor és a regionális szervezetek önkéntes kifizetései egészítenének ki; úgy véli, hogy a kifizetéseket fel lehetne használni a 3. szintű vészhelyzetekkel kapcsolatos humanitárius felajánlásokban jelentkező hiány orvoslására, a felkészülés támogatására, a hosszú távra érkező menekültek számára rugalmas szociális védelmi csomagok biztosítására vagy az olyan váratlan vészhelyzetek kezelésére, mint amilyen többek között az ebolajárvány;

35.  hangsúlyozza, hogy a nemzetközi pénzügyi intézményeknek – elsősorban a kedvezményes finanszírozásra vonatkozó jogosultsági kritériumok újbóli megfogalmazásával – teljesen el kell kötelezniük magukat és át kell formálniuk a kedvezményes hitelkeretekkel kapcsolatos nézőpontjukat annak érdekében, hogy a bizonytalan helyzetekben rugalmasabb intézményi válaszlépéseket tegyenek lehetővé, és hogy a belföldi erőforrások növelése céljából jobban figyelembe vegyék a nemzeti kapacitást;

36.  sürgeti a kormányokat, az adományozókat és azok támogató környezetét, hogy oly módon egyszerűsítsék a végrehajtó partnerekre vonatkozó adminisztratív követelményeket, hogy az elszámoltathatóság biztosítása mellett ésszerűsítik az eljárásokat és az igazgatás, a szerződéskötés és a jelentéstétel terén feltérképezik a bevált gyakorlatokat, valamint támogatják az olyan kezdeményezéseket, amelyek folyamatos segítséget hivatottak nyújtani a helyi szereplők kapacitásának és nyomon követésének fokozásához, valamint a nemzeti koordinációs rendszerek megerősítését szolgálják;

37.  hangsúlyozza, hogy az érintett lakosság életének és méltóságának jobb védelme és garantálása érdekében a helyi nem kormányzati szervezeteknek hozzá kell férniük a közvetlen finanszírozáshoz; sürgeti az uniós tagállamokat és adományozókat, hogy az elszámoltathatóság biztosítása mellett, fenntartható módon növeljék az olyan helyi humanitárius szereplőknek nyújtott közvetlen finanszírozást, amelyek rendelkeznek a helyszíni fellépéshez szükséges kapacitással, tapasztalattal és lehetőségekkel;

38.  szorgalmazza, hogy a humanitárius csúcstalálkozó keretében fenntartható programok, végrehajtási tervek és kiszámítható fejlesztési finanszírozás kíséretében dolgozzanak ki új megállapodást a törékeny helyzetű államokkal való együttműködésre és az elhúzódó válságokra vonatkozóan; hangsúlyozza, hogy az addisz-abebai cselekvési program kiemelte, hogy beruházásokra van szükség a szociális védelmi rendszereket és a biztonsági hálót illetően annak érdekében, hogy bizonytalan helyzetben gyorsabban és hatékonyabban lehessen fokozni a segítségnyújtást;

A kiszolgáltatottság csökkentése és a kockázatkezelés

39.  hangsúlyozza, hogy a humanitárius segítségnyújtás rendszerét hozzá kell igazítani a helyi, nemzeti vagy regionális követelményekhez, valamint hogy elő kell segíteni a rendszeresen érintett lakosság, például mindenféle korú nők, a gyermekek, a fogyatékossággal élő személyek, a kisebbségek és az őslakos népek szerepvállalását, elismerve a változások előidézésében játszott szerepüket, biztosítva, hogy a humanitárius fellépés programozása és végrehajtása során – amikor csak lehet – előzetesen konzultáljanak velük és kérjenek tőlük visszajelzést;

40.  hangsúlyozza, hogy a nemzetközi fellépésnek a már létező helyi vagy nemzeti kezdeményezésekre és partnerségekre kellene építenie ahelyett, hogy párhuzamos erőfeszítéseket hozna létre; kitart amellett, hogy meg kell erősíteni a humanitárius segítségnyújtás helyi és regionális kapacitásait, valamint – amennyiben lehetséges – olyan, minden felet bevonó folyamatokról kell gondoskodni, amelyek megtervezésében a helyi hatóságok, a civil társadalom, a magánszektor és az érintett lakosság is részt vesz;

41.  hangsúlyozza, hogy ki kellene dolgozni a kiegészítő jelleg új globális modelljét, és – közös elemzéssel és programozással indítva – erre kellene alapozni a humanitárius és fejlesztési szereplők közötti együttműködést, lehetővé téve számukra, hogy fokozatosan egyre ellenállóbb és önellátóbb társadalmakat építsenek fel; hangsúlyozza, hogy az ilyen modellnek először is belépési stratégiákat kell tartalmaznia a fejlesztésben részt vevők számára ahhoz, hogy hidakat tudjanak verni a terepen, másodszor lehetővé kellene tennie a fejlesztési programok válság esetén történő módosítását, harmadszor a rugalmasabb megközelítés érdekében a humanitárius segítségnyújtásból való kilépési stratégiát is magában kell foglalnia, és ezenkívül az elhúzódó válságok kezelésére szolgáló, elszámoltatható és rugalmas többéves finanszírozási mechanizmust kell tartalmaznia; hangsúlyozza, hogy a helyi nem kormányzati szervezetekkel és civil társadalmi vezetőkkel való együttműködés fontos szerepet játszik abban, hogy a konfliktusérzékeny területeken állandó szervezeti struktúrákat hozzanak létre;

42.  felszólítja a Bizottságot, hogy terjesszen elő a humanitárius segély, a fejlesztési együttműködés és az ellenálló-képesség javításának módszeresebb összekapcsolására irányuló kezdeményezést, amelynek célja, hogy az Unió rugalmasabban és hatékonyabban tudjon reagálni a növekvő szükségletekre, továbbá a humanitárius csúcstalálkozón világítson rá a szorosabb összefüggésekre; felszólítja az Uniót, hogy a jelenlegi többéves pénzügyi keret középtávú felülvizsgálatának eredményeit felhasználva még jobban erősítse meg a humanitárius és a fejlesztési segítségnyújtás közötti kapcsolatot;

43.  hangsúlyozza, hogy a katasztrófákkal kapcsolatos ellenálló-képesség javítását célzó kockázatcsökkentés négy kiemelt területen is fontos szerepet játszik: 1) a katasztrófákkal kapcsolatos kockázatok megértése, 2) a katasztrófákkal kapcsolatos kockázatok kezelését célzó kockázatkezelési rendszer erősítése, 3) a katasztrófákkal kapcsolatos ellenálló-képesség javítását célzó kockázatcsökkentésbe, a készenléti tervekbe és a korai előrejelző rendszerekbe való beruházások, valamint 4) a hatékony reagálás érdekében a katasztrófákra való felkészültség javítása és az „építsük újra, de jobban” elv alkalmazása a helyreállítás, a felújítás és az újjáépítés során;

44.  felszólítja a tagállamokat és más adományozókat, hogy a nemzetközi fellépésekben alkalmazandó jogszabályok, szabályok és elvek mentén erősítsék meg és fejlesszék a humanitárius fellépésekre és a katasztrófákkal kapcsolatos kockázatok csökkentésére vonatkozó nemzeti jogi kereteket; hangsúlyozza, hogy a katasztrófavédelmi felkészültséget, a kockázatcsökkentést és az ellenálló-képességet módszeresen be kell építeni a helyi, regionális és nemzeti hatóságok, ágazatok és civil társadalom által kidolgozandó katasztrófa-elhárítási tervekbe, és azokat ugyanakkor az előrejelzésre és kockázatkezelés modellezésére irányuló megfelelő finanszírozással és a kapcsolódó innováció fokozásával támogatni kell;

45.  szorgalmazza, hogy a humanitárius csúcstalálkozó keretében helyezzenek kiemelt hangsúlyt az éghajlatváltozás és a humanitárius fellépés kérdésére; úgy véli, hogy ennek ki kell terjednie az éghajlatváltozás következményeivel, többek között az éghajlatváltozás okozta elvándorlással és migrációval kapcsolatos tervezésre és az ellenálló-képesség kialakítására is minden lényeges, regionális és globális szintű szakpolitikai döntés meghozatala során; e tekintetben felszólítja az Uniót és a tagállamokat, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelem érdekében továbbra is hozzon bátor politikai döntéseket;

Innováció révén történő átalakítás

46.  hangsúlyozza, hogy az innovációnak több forrásból, de elsősorban az érintett emberek, a civil társadalom és a vészhelyzeti reagálást közvetlenül megtapasztaló helyi közösségek ismereteiből kellene táplálkoznia; hangsúlyozza a humanitárius minimumnormák jelentőségét az alapvető közszolgáltatások – többek között az oktatás, az élelmezés, az egészségügy, az elszállásolás, a vízellátás és a szennyvízelvezetés – megerősítésében a humanitárius segítségnyújtásban; úgy véli, hogy a köz- és magánszféra közötti és az ágazatközi partnerség kiegészítheti az egyre fokozódó humanitárius szükségletekre adott állami válaszokat, amennyiben a köz- és a magánszféra egyaránt olyan értékeket és prioritásokat képvisel, amelyek összehangolják az üzleti célokat az Unió fejlesztési célkitűzéseivel, és betartják a fejlesztési hatékonysággal kapcsolatos nemzetközi normákat; megállapítja, hogy a készpénzalapú segítségnyújtás – amennyiben megfelelően hozzá van igazítva a segélyezés hatékonyságára vonatkozó elvekhez – a humanitárius segítségnyújtásban tapasztalható innováció egy jó példája;

47.  üdvözli a humanitárius szükségletekre reagáló, többcélú, készpénz-alapú segítségnyújtás közös elveiről szóló tanácsi következtetéseket; elismeri, hogy míg jelenleg a humanitárius segítségnyújtás csak kis részben készpénzalapú, a készpénzalapú segítségnyújtás alkalmazásában jelentős lehetőség rejlik, mivel innovatív, méltó, biztonságos, a nemek közötti egyenlőséget figyelembe vevő, rugalmas és költséghatékony megoldást jelent a legkiszolgáltatottabbak alapvető gyorssegély-szükségleteinek kielégítésében; felszólítja az Uniót és tagállamait, hogy a humanitárius csúcstalálkozót megelőzően mozdítsák elő a közös elveket, valamint a helyzet és a reagálás elemzésén alapuló, feltétel nélküli, készpénzalapú segítségnyújtás alkalmazását, ugyanakkor támogassák a nyomon követési mechanizmusokat;

48.  felszólítja az Uniót, hogy mozdítsa elő és támogassa egy globális humanitárius innovációs szövetség létrehozását a humanitárius elvekkel és az ENSZ fejlesztési innovációra és technológiára irányuló elveivel összhangban álló, globálisan elfogadott olyan etikai megközelítések kidolgozása érdekében, amelyek garantálják, hogy a humanitárius innovációra irányuló valamennyi beruházás az eredményeknek az érintett lakosság szempontjából történő javítását szolgálja; regionális és nemzeti szintű humanitárius innovációs alapok létrehozását szorgalmazza;

49.  elismeri, hogy az innováció jelentős szerepet játszhat az új kihívások kezelésében és a meglévő programok javításában azáltal, hogy beépítik más ágazatok új fejlesztéseit annak érdekében, hogy olyan modelleket gondoljanak és fejlesszenek ki, amelyekkel áttörés érhető el a humanitárius kihívások terén;

50.  hangsúlyozza az új technológiáknak és az innovatív digitális eszközöknek a humanitárius segítségnyújtás megszervezésében és eljuttatásában játszott szerepét, különösen a segélyek célba juttatása és nyomon követése, a katasztrófafelügyelet, az információmegosztás, az adományozók közötti koordináció, valamint a segélyszervezetek és az önkormányzatok közötti kapcsolatok előmozdítása tekintetében, főként a távoli és a katasztrófa sújtotta területeken; kiemeli, hogy Afrikában és különösen a Szaharától délre fekvő afrikai területeken jelenleg a mobiltechnológia terén digitális forradalom megy végbe, és ennek következtében jelentősen megnőtt a mobil-előfizetések száma (és az internet mobilkészülékeken való használata), ami döntő fontosságúvá teszi ezeket az eszközöket és szolgáltatásokat a korai előrejelző rendszerek bevezetése, valamint az egészségügyi kérdésekkel, a veszélyes területekkel és a segítségnyújtási kapcsolatokkal kapcsolatos gyors információszolgáltatás tekintetében;

51.  kéri a Bizottságot és az uniós tagállamokat, hogy a humanitárius elvek és az etikai normák tiszteletben tartása mellett támogassák a vállalkozások – különösen a kkv-k – bevonását, oly módon, hogy a vállalkozások vészhelyzetekben való szervezett, összehangolt és fenntartható szerepvállalása érdekében a vállalati fellépésekhez útmutatót dolgoznak ki, valamint hogy előmozdítják a helyi és regionális partnerségi platformokat; ösztönzi az uniós tagállamokat, hogy a vállalkozásokat jobban vonják be nemzeti katasztrófa-elhárítási terveikbe és elszámoltathatósági mechanizmusaikba;

52.  felszólítja az Uniót, hogy tárja fel többek között a kezdő vállalkozásokkal, a biztosítótársaságokkal és a technológiai vállalkozásokkal létrehozott partnerségekben rejlő lehetőségeket, valamint hogy ösztönözze az ilyen partnerségek létrehozását annak érdekében, hogy a vészhelyzetekre való felkészülésre és azok elhárítására szolgáló eszközöket hozzanak létre; hangsúlyozza, hogy támogatni és javítani kell az ENSZ Humanitárius Ügyeket Koordináló Hivatalának (OCHA) arra irányuló munkáját, hogy a katasztrófaelhárítási erőfeszítések terén folytatott technikai együttműködés előmozdítása érdekében általánosan feltérképezze a magánszektorban rendelkezésre álló eszközöket és lehetőségeket;

53.  felszólítja az Uniót és humanitárius partnereit, hogy a humanitárius csúcstalálkozó keretében támogassák a fiatalok humanitárius felkészülésben és újjáépítési folyamatokban való nagyobb szerepvállalását, valamint mozdítsák elő az önkéntességi programokat;

54.  kiemeli, hogy az EU Segítségnyújtási Önkénteseinek rendszere fontos szerepet játszhat abban, hogy a jövőbeli humanitárius csúcstalálkozókon hozott döntéseket és a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos felülvizsgált európai konszenzust átültessék a gyakorlatba; hangsúlyozza, hogy – a többi humanitárius aktivista mellett – az önkéntesek tapasztalatai alapvető szerepet játszhatnak a bevált gyakorlatok és a végrehajtási eszközök kidolgozásában;

55.  felszólítja az Uniót és tagállamait, hogy a humanitárius csúcstalálkozón támogassák a humanitárius ügyek felkarolásának fontos szerepét, mivel ez a védelem és az innováció fokozásának egyik hatékony módja lehet;

56.  hangsúlyozza, hogy az Isztambulban tett kötelezettségvállalásoknak uniós és tagállami szinten is eleget kell tenni; ezért felszólítja az Uniót és tagállamait, hogy az egyéb humanitárius szereplőkkel közösen dolgozzanak ki menetrendet az isztambuli csúcstalálkozót követően elért eredmények megvalósítására; hangsúlyozza, hogy a humanitárius segélyek esetében az uniós költségvetés keretében kiszámítható és időszerű finanszírozásról kell gondoskodni, biztosítva, hogy az uniós humanitárius kötelezettségvállalásokkal kapcsolatos előirányzatokat rendszeresen teljes egészében ugyanolyan összegű kifizetési előirányzatokon keresztül finanszírozzák;

57.  a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzus keretében következetes és szilárd új cselekvési tervet szorgalmaz, amely a helyi viszonyokhoz igazodó, ugyanakkor az életkort és a nemi szempontokat figyelembe vevő, megkülönböztetéstől mentesen működő, a szükségletekkel arányban lévő, pártatlan és hatékony európai humanitárius segítségnyújtást garantál;

o
o   o

58.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének és az ENSZ főtitkárának.

(1) http://www.un.org/documents/ga/res/46/a46r182.htm
(2) https://interagencystandingcommittee.org/iasc-transformative-agenda
(3) https://docs.unocha.org/sites/dms/ROWCA/Coordination/Principles_of_Partnership_GHP_July2007.pdf
(4) http://www.un.org/en/ga/search/view_doc.asp?symbol=A/RES/64/290
(5) https://interagencystandingcommittee.org/files/guidelines-integrating-gender-based-violence-interventions-humanitarian-action
(6) http://www.preventionweb.net/files/43291_sendaiframeworkfordrren.pdf
(7) http://www.un.org/ga/search/view_doc.asp?symbol=A/RES/69/313
(8) http://www.globalhumanitarianassistance.org/wp-content/uploads/2015/06/GHA-Report-2015_-Interactive_Online.pdf
(9) https://www.humanitarianresponse.info/en/system/files/documents/files/gho-status_report-final-web.pdf
(10) http://www.ghdinitiative.org/ghd/gns/principles-good-practice-of-ghd/principles-good-practice-ghd.html
(11) HL L 163., 1996.7.2., 1. o.
(12) http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=URISERV:ah0009
(13) HL L 122., 2014.4.24., 1. o.
(14) https://ec.europa.eu/transparency/regdoc/rep/1/2015/HU/1-2015-335-HU-F1-1.PDF
(15) HL L 347., 2013.12.20., 924. o.
(16) http://ec.europa.eu/echo/sites/echo-site/files/Gender_SWD_2013.pdf
(17) http://ec.europa.eu/transparency/regdoc/rep/1/2015/HU/1-2015-406-HU-F1-1.PDF
(18) http://ec.europa.eu/atwork/synthesis/aar/doc/echo_aar_2014.pdf
(19) http://data.consilium.europa.eu/doc/document/ST-9420-2015-INIT/hu/pdf
(20) http://data.consilium.europa.eu/doc/document/ST-9241-2015-INIT/hu/pdf
(21) http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_data/docs/pressdata/EN/genaff/137319.pdf
(22) http://www.preventionweb.net/files/37783_eccommunicationsdgs.pdf
(23) http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_Data/docs/pressdata/EN/foraff/146311.pdf
(24) http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=JOIN:2015:0040:FIN:HU:PDF
(25) https://www.worldhumanitariansummit.org/
(26) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0196.
(27) Elfogadott szövegek, P8_TA(2014)0059.
(28) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0270.
(29) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0231.
(30) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0187.
(31) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0072.
(32) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0040.
(33) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0010.
(34) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0317.
(35) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0176.
(36) http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=comnat:COM_2015_0419_FIN
(37) http://eur-lex.europa.eu/legal-content/EN/TXT/?qid=1441187290883&uri=SWD:2015:166:FIN

Jogi nyilatkozat