Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2015/2229(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0344/2015

Előterjesztett szövegek :

A8-0344/2015

Viták :

PV 16/12/2015 - 15
CRE 16/12/2015 - 15

Szavazatok :

PV 17/12/2015 - 9.9
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2015)0470

Elfogadott szövegek
PDF 603kWORD 301k
2015. december 17., Csütörtök - Strasbourg Végleges kiadás
2014.évi éves jelentés az emberi jogok és a demokrácia helyzetéről a világban és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikája
P8_TA(2015)0470A8-0344/2015

Az Európai Parlament 2015. december 17-i állásfoglalása „Az emberi jogok és a demokrácia helyzete a világban” című 2014. évi éves jelentésről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról (2015/2229(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára és az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) egyéb emberi jogi egyezményeire és eszközeire, különösen az 1966. december 16-án New Yorkban elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára és a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára,

–  tekintettel a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezményre és az annak 25. évfordulójáról szóló, 2014. november 27-i európai parlamenti állásfoglalásra(1),

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára,

–  tekintettel az emberi jogok európai egyezményére,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2., 3., 8., 21. és 23. cikkére,

–  tekintettel a Külügyek Tanácsa által 2012. június 25-én elfogadott, emberi jogokra és demokráciára vonatkozó uniós stratégiai keretre és cselekvési tervre(2),

–  tekintettel az Európai Unió emberi jogokra vonatkozó iránymutatásaira,

–  tekintettel az EU emberi jogi iránymutatásaira az online és offline véleménynyilvánítás szabadságáról, amelyet a Külügyek Tanácsa 2014. május 12-én fogadott el(3),

–  tekintettel a vallás és a meggyőződés szabadságának előmozdításáról és védelméről szóló uniós iránymutatásokra(4),

–  tekintettel az Európai Parlament parlamentközi küldöttségei számára készült, az emberi jogok és a demokrácia nem uniós országokba irányuló látogatásaik során történő előmozdításáról szóló iránymutatásokra(5),

–  tekintettel „Az EU 2014. évi éves jelentése az emberi jogok és a demokrácia helyzetéről a világban” című, a Tanács által 2015. június 22-én elfogadott dokumentumra(6),

–  tekintettel a Tanács által 2015. július 20-án elfogadott, az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó cselekvési tervre(7), amely a 2015–2019 közötti időszakra szól,

–  tekintettel a Tanács által 2015. október 26-án elfogadott, „A nemek közötti egyenlőség és a nők társadalmi szerepvállalásának növelése: az EU külkapcsolati politikájának hozzájárulása a nők és a lányok életének átalakulásához (2016–2020)” (GAPII) című cselekvési tervre(8),

–  tekintettel a „Változtatási program: az EU fejlesztéspolitikájának hathatósabbá tétele” című dokumentumról szóló, 2012. május 14-i tanácsi következtetésekre(9),

–  tekintettel a gyermekek jogainak előmozdításáról és védelméről szóló, 2014. december 5-i tanácsi következtetésekre(10),

–  tekintettel az Európai Unió emberi jogokért felelős különleges képviselője megbízatásának meghosszabbításáról szóló, 2015. február 17-i (KKBP) 2015/260 tanácsi határozatra(11),

–  tekintettel a nemek közötti egyenlőség szempontjainak a fejlesztés terén történő érvényesítéséről szóló, 2015. május 26-i tanácsi következtetésekre(12),

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló, 2000. október 31-i, 1325. sz. határozatára(13),

–  tekintettel az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság megsértésével kapcsolatos sürgősségi állásfoglalásokra,

–  tekintettel az emberi jogi jogvédőket támogató uniós politikákról szóló, 2010. június 17-i állásfoglalására(14),

–  tekintettel a demokratizálódást támogató uniós külpolitikákról szóló, 2011. július 7-i állásfoglalására(15),

–  tekintettel az uniós külpolitika digitális szabadságra vonatkozó stratégiájáról szóló, 2012. december 11-i állásfoglalására(16),

–  tekintettel „A sajtó és a média szabadsága a világban” című, 2013. június 13-i állásfoglalására(17),

–  tekintettel a „Korrupció a köz- és a magánszférában: hatása az emberi jogokra a harmadik országokban” című, 2013. október 8-i állásfoglalására(18),

–  tekintettel a kasztok szerinti megkülönböztetésről szóló, 2013. október 10-i állásfoglalására(19),

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának (EJT) 25. ülésszaka tekintetében az EU prioritásairól szóló, 2014. március 13-i állásfoglalására(20),

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában 2015-ben képviselendő uniós prioritásokról szóló, 2015. március 12-i állásfoglalására(21),

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezet (ENSZ) Közgyűlésének 69. ülésszaka kapcsán a Tanácshoz intézett, 2014. április 2-i ajánlására(22),

–  tekintettel a kínzás világszerte történő felszámolásáról szóló, 2014. március 11-i állásfoglalására(23),

–  tekintettel „Az emberi jogok és a demokrácia helyzete a világban” című 2013. évi éves jelentésről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról szóló, 2015. március 12-i állásfoglalására(24),

–  tekintettel az európai szomszédságpolitika felülvizsgálatáról szóló, 2015. július 9-i állásfoglalására(25),

–  tekintettel „Az emberi jogokról és a technológiáról: megfigyelési rendszerek és hálózati behatoló rendszerek hatása az emberi jogokra a harmadik országokban” című, 2015. szeptember 8-i állásfoglalására(26),

–  tekintettel az Európába irányuló migrációról és menekülthullámról szóló, 2015. szeptember 10-i állásfoglalására(27),

–  tekintettel a „nemek közötti egyenlőség és a nők társadalmi szerepvállalásának növelése a fejlesztési együttműködés keretében” című uniós cselekvési terv megújításáról szóló, 2015. október 8-i állásfoglalására(28),

–  tekintettel a halálbüntetésről szóló, 2015. október 8-i állásfoglalására(29),

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, a „Bővítési stratégia és a legfontosabb kihívások 2014–2015” című, 2014. október 8-i közleményére(30),

–  tekintettel az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének és a Bizottságnak az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, „Partnerség a demokráciáért és a közös jólétért a dél-mediterrán térséggel” című, 2011. március 8-i közös közleményére(31),

–  tekintettel az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének és a Bizottságnak az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, „Az átalakuló szomszédság új megközelítése” című, 2011. május 25-i közös közleményére(32),

–  tekintettel a jogokon alapuló megközelítésről, az EU fejlesztési együttműködése során minden emberi jog figyelembevételéről szóló, 2014. április 30-i bizottsági munkadokumentumra (SWD(2014)0152),

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 2014. június 26-i határozatára, amely jogilag kötelező erejű nemzetközi eszköz kidolgozása céljából nyitott kormányközi munkacsoport létrehozására szólít fel, amely emberi jogi vonatkozásban szabályozza a transznacionális társaságok és egyéb üzleti vállalkozások tevékenységét(33),

–  tekintettel „Az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó új uniós megközelítésről – a Demokráciáért Európai Alapítvány létrehozása óta végzett tevékenységeinek értékelése” című, 2015. július 9-i állásfoglalására(34),

–  tekintettel az UNFPA és az UNICEF női nemi szervek megcsonkítása elleni közös programjáról készített 2014. évi éves jelentésre(35),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére, valamint a Fejlesztési Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A8-0344/2015),

A.  mivel az EUSZ 21. cikke kötelezi az EU-t olyan közös kül- és biztonságpolitika kialakítására, amely a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok és alapvető szabadságok egyetemes és oszthatatlan volta, az emberi méltóság tiszteletben tartása, az egyenlőség és a szolidaritás elvei, valamint az Egyesült Nemzetek Alapokmányában foglalt elvek és a nemzetközi jog tiszteletben tartásának elveire épül;

B.  mivel az EUSZ 6. cikke kimondja, hogy az Európai Unió csatlakozik az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményhez;

C.  mivel az emberi jogok oszthatatlanságának tiszteletben tartása, előmozdítása és egyetemességének védelmezése az Unió külső fellépésének alapkövei;

D.  mivel az Unió belső és külső politikái közötti, valamint külső politikái közötti fokozott következetesség az Unió sikeres és hatékony emberi jogi politikájának nélkülözhetetlen követelménye; mivel a fokozott következetességnek lehetővé kell tennie, hogy az EU gyorsabb választ adjon az emberi jogok megsértésének korai szakaszaiban;

E.  mivel a hatékony multilateralizmus iránti uniós elkötelezettség – melynek sarokkövét az ENSZ képezi – az Unió külpolitikájának szerves része, és abban a meggyőződésben gyökerezik, hogy az egyetemes szabályokon és értékeken alapuló többoldalú rendszer a legalkalmasabb a globális válsághelyzetek, kihívások és fenyegetések kezelésére;

F.  mivel az emberi jogok fenyegetésnek vannak kitéve világszerte; mivel az emberi jogok egyetemességét súlyosan megkérdőjelezi számos tekintélyelvű rezsim, leginkább a multilaterális fórumokon;

G.  mivel a világ népességének több mint fele továbbra is nem demokratikus és elnyomó rendszerekben él, és az elmúlt években a szabadság mértéke világszerte folyamatosan csökkent; mivel az emberi jogok be nem tartása költségekkel jár a társadalom és az egyén számára is;

H.  mivel világszerte számos kísérletet tesznek a civil társadalom mozgásterének csökkentésére, többek között az Emberi Jogi Tanácsban;

I.  mivel a szabad választásokon kívül a demokratikus rendszer ismérvei többek között az átlátható kormányzás, a jogállamiság tiszteletben tartása, a véleménynyilvánítás szabadsága, az emberi jogok tiszteletben tartása, a független igazságügyi rendszer létezése, valamint a nemzetközi jog és az emberi jogok tiszteletben tartásáról szóló nemzetközi megállapodások és iránymutatások tiszteletben tartása;

J.  mivel a Bizottság alelnöke/az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője az emberi jogokra és demokráciára vonatkozó új közös cselekvési tervre irányuló ajánlás megszületésekor kijelentette, hogy az emberi jogok megbízatása egyik átfogó prioritását jelentik, iránytűt az uniós intézményekhez, valamint harmadik országokhoz, nemzetközi szervezetekhez és a civil társadalomhoz fűződő valamennyi kapcsolatban; mivel 2017-ben sor kerül az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó uniós cselekvési terv félidős felülvizsgálatára, amelynek időzítése egybeesik a külső finanszírozási eszközök félidős felülvizsgálatával, ami hozzájárul az uniós külső fellépés koherenciájának megerősítéséhez;

K.  mivel az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ), a Bizottság, a Tanács és a tagállamok felelnek az új cselekvési terv végrehajtásáért; mivel a harmadik országokban az uniós missziók és képviseletek jelentős kiegészítő szerepet játszhatnak a cselekvési terv eredményességében;

L.  mivel megfelelő források biztosítására, valamint e források leghatékonyabb felhasználására van szükség az emberi jogok és a demokrácia harmadik országokban való előmozdításának megerősítéséhez;

M.  mivel az Uniónak többet kellene tennie saját szakpolitikái emberi jogi hatásainak felmérése, a pozitív hatások maximalizálása, a negatív hatások kivédése vagy enyhítése, valamint az érintett lakosság jogorvoslathoz való hozzáférésének megerősítése érdekében;

N.  mivel a harmadik országokban felmerülő emberi jogi kérdések kezelésének egyik leghatékonyabb eszköze a harmadik országok vezetőivel és hatóságaival valamennyi kétoldalú és multilaterális fórumon való kapcsolattartás; mivel a harmadik országokban a civil társadalmi szervezetek kulcsfontosságú szerepet játszanak az uniós emberi jogi politika alakításában és végrehajtásában;

O.  mivel az Unió egyik fő prioritásának tekinti a harmadik országok civil társadalmával és az emberi jogi jogvédőkkel folytatott szoros együttműködést az emberi jogi visszaélések kezelése során;

P.  mivel a nemzetközi együttműködésnek megnövekedett szerepet kell játszania az alapvető jogok tiszteletben tartásának és a digitális megfigyelő technológiát használó hírszerző szolgálatok hatékony parlamenti felügyeletének megerősítésében;

Q.  mivel az EU és tagállamai a Nemzetközi Büntetőbíróság szoros szövetségesei annak megalakulása óta, pénzügyi, politikai, diplomáciai és logisztikai támogatást nyújtva számára, miközben előmozdítják a Római Statútum egyetemességét, és a Bíróság függetlenségének erősítése érdekében védelmezik annak sérthetetlenségét;

R.  mivel az emberi jogokat és a demokráciát támogató politikát érvényesíteni kell a külső dimenzióval bíró összes egyéb uniós politikában, mint például a fejlesztéspolitikában, a migrációs politikában, a biztonságpolitikában, a terrorizmus elleni politikában, a bővítési politikában és a kereskedelempolitikában, az emberi jogok tiszteletben tartásának további előmozdítása érdekében;

S.  mivel az EUMSZ 207. cikke előírja, hogy a közös kereskedelempolitikát az Unió külső tevékenységének elvei és célkitűzései által meghatározott keretek között kell folytatni;

T.  mivel a migráció különböző formái fontos kihívást jelentenek az EU külpolitikájában, azonnali, hatékony és tartós megoldásokat követelve a szükséget szenvedők, mint például a háború és az erőszak elől menekülő emberek emberi jogai tiszteletben tartásának biztosítása érdekében, összhangban az európai értékekkel és a nemzetközi emberi jogi normákkal;

U.  mivel a világgazdaság súlyos válságon megy keresztül, amely hatással lehet a gazdasági és szociális jogokra, az emberek életkörülményeire (a munkanélküliség és a szegénység növekedése, egyenlőtlenség és bizonytalan foglalkoztatás, alacsonyabb színvonalú szolgáltatások és e szolgáltatásokhoz való korlátozott hozzáférés), és ezáltal jóllétükre is;

V.  mivel az egyetemes és oszthatatlan értékekre épülő gondolatszabadságnak, lelkiismereti és vallásszabadságnak, valamint a meggyőződés szabadságának az EU egyik elsődleges célját kell képeznie és fenntartások nélkül támogatni kell őket; mivel ezek a jogok továbbra is nagy fenyegetettségnek vannak kitéve, mert a hozzájuk kapcsolódó jogsértések száma jelentősen megnövekedett;

W.  mivel a halálbüntetés egyetemes eltörlése továbbra is az Unió külső emberi jogi politikájának egyik kiemelt célkitűzése; mivel 2016 júniusában a norvégiai Oslóban tartják a halálbüntetés elleni 6. világkongresszust;

X.  mivel gyermekek, a nők és a kisebbségekhez tartozók növekvő sajátos fenyegetéseknek, erőszakos cselekményeknek, szexuális erőszaknak vannak kitéve, különösen a háborús övezetekben;

Y.  mivel a Szaharov-díjat 2014-ben Dr. Denis Mukwege kapta meg, aki orvosként és emberi jogi jogvédőként fáradhatatlan erőfeszítéseket tett a szexuális erőszak és a nemi szervek megcsonkítása áldozatainak érdekében; mivel a női nemi szervek megcsonkítása a nők és gyermekek jogainak alapvető megsértése, és mivel az Unió külpolitikájában és emberi jogi politikájában feltétlenül kulcsszerepet kell biztosítani a nemi szervek megcsonkítása és a szexuális erőszak elleni küzdelemre irányuló erőfeszítéseknek;

Z.  mivel 2014-ben becslések szerint 230 millió, jelenleg fegyveres konfliktusok által sújtott országokban vagy területeken élő gyermek volt kitéve szélsőséges erőszaknak és traumának, kényszersorozásoknak vagy erőszakos csoportok általi célzott támadásoknak;

AA.  mivel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 25. cikke elismeri, hogy minden személynek joga van a „saját maga és családja egészségének és jólétének biztosítására alkalmas életszínvonalhoz”, amelynek részeként az anyaság és a gyermekkor különleges segítségre és támogatásra jogosítanak, beleértve az orvosi ellátást; mivel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 26/28 sz. határozata(36) felhívja az ENSZ Emberi Jogi Tanács Szociális Fórumának következő ülését, hogy az elérhető legmagasabb szintű fizikai és mentális egészséghez fűződő, mindenkit megillető joggal összefüggésben összpontosítson a gyógyszerekhez való hozzáférésre; mivel az Egészségügyi Világszervezet (WHO) alapokmánya rögzíti, hogy az elérhető legmagasabb szintű egészséghez való jog gyakorlása fajtól, vallástól, politikai meggyőződéstől, valamint gazdasági vagy szociális körülményektől függetlenül minden ember egyik alapvető joga;

AB.  mivel az éghajlatváltozás hatással van a vízhez, a természeti erőforrásokhoz és az élelemhez való hozzáférésre;

AC.  mivel a világörökség részét képező értékes régészeti lelőhelyek terrorista szervezetek és hadban álló alakulatok általi szándékos és szisztematikus pusztításának célja a lakosság destabilizálása és kulturális identitásától való megfosztása, és nemcsak háborús, hanem emberiesség elleni bűncselekménynek is tekintendő;

Általános megfontolások

1.  mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az emberi jogok és a demokratikus értékek, mint például a véleménynyilvánítás szabadsága, a gondolatszabadság, a lelkiismereti és vallásszabadság, valamint a gyülekezési és egyesülési szabadság, növekvő fenyegetésnek vannak kitéve a világ számos részén, többek között az elnyomó rendszerekben; mély aggodalmát fejezi ki amiatt is, hogy a civil társadalom mozgástere egyre szűkül, illetve egyre több emberi jogi jogvédőt ér támadás világszerte;

2.  kéri az Uniót és a tagállamokat, hogy fokozzák arra irányuló erőfeszítéseiket, hogy az emberi jogokat és a demokratikus értékeket ténylegesen a szélesebb világgal folytatott kapcsolataik középpontjába helyezzék, ahogy arra az EUSZ-ben kötelezettséget vállaltak; megjegyzi, hogy a harmadik országokban történő súlyos emberi jogi jogsértések kezelése során az Uniónak megfelelő intézkedéseket kell alkalmaznia, különösen az elnyomó rendszerek esetében, többek között a kereskedelmi, energiaügyi vagy biztonsági kapcsolatokban;

3.  megismétli, hogy kulcsfontosságú a fokozott következetesség biztosítása az Unió belső és külső politikái között az emberi jogok és a demokratikus értékek tiszteletben tartására való tekintettel; ezzel összefüggésben emlékeztet arra, hogy – miközben ez a jelentés az emberi jogok előmozdításával kapcsolatos uniós külső politikákkal foglalkozik – a Parlament az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság által az alapvető jogok uniós helyzetéről készített éves jelentést fogad el; szintén hangsúlyozza a nagyobb következetesség és összhang, és az uniós külső politikák és valamennyi uniós eszköz terén a kettős mérce elkerülésének jelentőségét;

4.  felhívja az Uniót és annak tagállamait, hogy ténylegesen foglalkozzanak a belső emberi jogi kihívásokkal, mint például a romák helyzete, a menekültekkel és migránsokkal szembeni bánásmód, a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és interszexuális (LMBTI) személyekkel szembeni megkülönböztetés, a rasszizmus, a nőkkel szembeni erőszak, a fogva tartási körülmények és a tömegtájékoztatás szabadsága kérdésével, hogy az Unió külső emberi jogi politikájában fenntarthassa hitelességét és következetességét;

5.  hangsúlyozza, hogy biztosítani kell az Unió megszállt és elcsatolt területek helyzetével szemben tanúsított koherens politikáját; emlékeztet arra, hogy a nemzetközi humanitárius jognak kell irányadónak lennie az ilyen helyzetekben;

6.  határozottan elutasítja területek elcsatolását, megszállását és gyarmatosítását, és hangsúlyozza a népek elidegeníthetetlen önrendelkezési jogát;

7.  úgy ítéli meg, hogy – annak érdekében, hogy az emberi jogok és a demokrácia világszintű előmozdítására tett kötelezettségvállalásuknak megfeleljenek – az EU-nak és tagállamainak következetes, egységes hangon kell megszólalniuk, és biztosítaniuk kell, hogy üzenetüket meghallgassák;

8.  továbbá hangsúlyozza a Bizottság, a Tanács, az EKSZ, a Parlament és az uniós képviseletek közötti megerősített együttműködés fontosságát az emberi jogokkal és demokráciával kapcsolatos uniós politika átfogó következetességének és az összes, külső dimenzióval bíró uniós politika között elfoglalt központi helyzetének javítása céljából, különösen a fejlesztéssel, a biztonsággal, a foglalkoztatással, a migrációval, a kereskedelemmel és a technológiával kapcsolatos területeken;

9.  felszólítja az Uniót, hogy fejlessze és foglalja rendszerbe a saját szakpolitikái által kifejtett emberi jogi hatások teljes körét, és biztosítsa, hogy ezek az elemzések ennek következtében politikái átformálását szolgálják; felszólítja az Uniót, hogy hatékonyabb mechanizmusokat fejlesszen ki politikái pozitív emberi jogi hatásainak maximalizálása, a negatív hatások kivédése vagy enyhítése, valamint az érintett lakosság jogorvoslathoz való hozzáférésének megerősítése érdekében;

10.  felhívja a figyelmet az emberi jogok előmozdítása és demokratikus értékek elősegítése iránti hosszú távú elkötelezettségére, amelyet többek között a gondolatszabadságért adományozott Szaharov-díj évenkénti odaítélése, az Emberi Jogi Albizottság munkája és az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság megsértésével kapcsolatban a havi plenáris üléseken zajló viták, illetve elfogadott állásfoglalások is tükröznek;

11.  mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a világörökség részét képező értékes régészeti lelőhelyeket az erőszakos cselekményeiket lopott műalkotások kereskedelméből finanszírozó terrorista szervezetek és háborús alakulatok a lakosság destabilizálása és kulturális identitásának aláásása céljából szándékosan és szisztematikusan elpusztítják és kifosztják; ezért felhívja a Bizottságot, hogy az ENSZ-szel és az UNESCO-val együttműködve harcoljon a háborús övezetekből származó műkincsek illegális kereskedelme ellen, és dolgozzon ki az ilyen övezetekben található kulturális örökség védelmére irányuló kezdeményezéseket; felhívja a Bizottságot, hogy az emberiség közös örökségének szándékos elpusztítását sorolja az emberiesség elleni bűncselekmények közé, és ennek megfelelően tegyen jogi lépéseket vele szemben;

Uniós politikai eszközök az emberi jogok és a demokrácia világszintű előmozdítására

Az EU éves jelentése az emberi jogok és a demokrácia helyzetéről a világban

12.  üdvözli a világban az emberi jogok és a demokrácia helyzetéről szóló 2014. évi éves uniós jelentés elfogadását; úgy ítéli meg, hogy az éves jelentés elengedhetetlen eszköze az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság világban tapasztalható helyzetével kapcsolatos uniós politika vizsgálatának, az arról szóló tájékoztatásnak és vitának; felhívja az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy biztosítsák az éves jelentésben felmerülő kérdések átfogó nyomon követését, beleértve a felmerülő problémák megoldását célzó konkrét javaslatokat, valamint az EU külső emberi jogi és demokráciával kapcsolatos politikájáról szóló különböző jelentések közötti nagyobb következetességet is;

13.  megismétli az alelnök/főképviselő felé tett azon felhívását, hogy folytasson vitát az Európai Parlament tagjaival évente két plenáris ülésen, egyszer az EU éves jelentésének bemutatásakor, másodszor pedig a parlamenti jelentésre adott válaszként; hangsúlyozza, hogy a Bizottság és az EKSZ az emberi jogokról és a demokráciáról szóló éves jelentésről megfogalmazott parlamenti állásfoglalásra adott írásbeli válaszai fontos szerepet játszanak az intézményközi kapcsolatokban, mivel a Parlament által felvetett valamennyi pont rendszeres és alapos nyomon követését teszik lehetővé;

14.  elismerését fejezi ki az EKSZ-nek és a Bizottságnak az Unió által 2014-ben az emberi jogok és a demokrácia területén végzett tevékenységekről szóló kimerítő jelentésük miatt; mindazonáltal úgy ítéli meg, hogy az emberi jogok és a demokrácia helyzetéről szóló éves jelentés jelenlegi formáján egy olvasóbarátabb változattal javítani lehetne, hogy jobb áttekintést adjon az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatos, harmadik országokban zajló uniós fellépések konkrét hatásáról és a megtett előrelépésről; továbbá jelentést kér az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság megsértésének eseteiről szóló parlamenti állásfoglalásokra válaszul adott lépésekről;

15.  e tekintetben javasolja, hogy az EKSZ fogadjon el elemzőbb megközelítést az éves jelentés megszövegezése során, miközben továbbra is jelentést tesz az uniós stratégiai keret és a cselekvési terv végrehajtásáról; úgy ítéli meg, hogy az éves jelentésnek nemcsak az e területen elért uniós eredményeket és a bevált gyakorlatokat kellene hangsúlyoznia, hanem jeleznie kellene azt is, hogy az EU milyen kihívásokkal és korlátokkal szembesül az emberi jogok és a demokrácia harmadik országokban való előmozdítása érdekében tett erőfeszítései során, és milyen tanulságokat lehet levonni a következő években végrehajtandó konkrét fellépésekre nézve;

16.  fenntartja azt az álláspontját, hogy az éves jelentésben bemutatott országjelentéseknek kevésbé leíró jellegűeknek és kevésbé statikusaknak kellene lenniük, ehelyett inkább az országok emberi jogokkal kapcsolatos stratégiáinak végrehajtását kellene tükrözniük, és áttekintést kellene adniuk a helyszínen zajló uniós fellépés hatásáról;

Az uniós stratégiai keret és az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatos (új) cselekvési terv

17.  megismétli azon álláspontját, hogy az uniós stratégiai keret és az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatos első cselekvési terv 2012. évi elfogadása fontos mérföldkövet jelentett abban a folyamatban, amelynek során az Unió az emberi jogokat és a demokráciát kivétel nélkül integrálja a világ többi részéhez fűződő valamennyi kapcsolatába;

18.  üdvözli, hogy a Tanács 2015 júliusában új cselekvési tervet fogadott el az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatban a 2015–2019 közötti időszakra vonatkozóan; elismerésre méltónak találja, hogy az EKSZ az első cselekvési terv értékelése és az új terv elkészítése során konzultált a Bizottsággal, a Parlamenttel, a tagállamokkal, a civil társadalommal és a regionális és nemzetközi szervezetekkel;

19.  üdvözli, hogy az EU ismételten kötelezettséget vállalt az emberi jogok világszintű előmozdítására és védelmére, valamint a demokrácia támogatására; megjegyzi, hogy a cselekvési terv célja, hogy lehetővé tegye az EU számára, hogy koncentráltabb, rendszeresebb és összehangoltabb megközelítést alkalmazzon az emberi jogok és a demokrácia területén, valamint erősítse politikáinak és eszközeinek helyszíni hatását; e tekintetben támogatja, hogy öt stratégiai cselekvési terület kiemelt figyelmet kap;

20.  felhívja az alelnököt/főképviselőt, az EKSZ-t, a Bizottságot, a Tanácsot és a tagállamokat, hogy biztosítsák az új cselekvési terv hatékony és következetes végrehajtását; felhívja a figyelmet különösen a hatékonyság növelésének, valamint az emberi jogok és a demokrácia világszintű tiszteletben tartásának előmozdítására irányuló uniós eszközök által elért helyi hatás lehető legnagyobbra növelésének fontosságára; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell az emberi jogok megsértésének mielőbbi és megfelelő orvoslását; megismétli, hogy fokozni kell az emberi jogok és a demokrácia érvényesítésére irányuló erőfeszítéseket valamennyi uniós külső fellépés során, magas politikai szinten is;

21.  hangsúlyozza, hogy az új cselekvési tervben kitűzött nagyratörő célok teljesítése érdekében az EU-nak elegendő forrást és szakértelmet kell biztosítania, mind a képviseletek és a központ rendelkezésére bocsátott emberi erőforrások, mind a projektekhez rendelkezésre bocsátott pénzforrások tekintetében;

22.  megismétli azon álláspontját, hogy szilárd egyetértésre és megerősített együttműködésre van szükség a tagállamok és az uniós intézmények között az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatos ütemterv átfogó és következetes előmozdítása érdekében; emlékeztet arra, hogy a cselekvési terv mind az EU-t, mind a tagállamokat érinti; ezért határozottan hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak kivétel nélkül nagyobb részt kell vállalniuk a cselekvési terv és az uniós stratégiai keret végrehajtásából, és saját tervként kell használniuk azt az emberi jogok és a demokrácia kétoldalú és multilaterális kapcsolatokban való előmozdítása során; pozitívumként veszi tudomásul az új cselekvési terv előirányzott időközi értékelését, és kiemeli, hogy befogadó jellegű konzultációt kell folytatni az emberi jogok általános érvényesítése terén elért eredmények következetes tükrözése érdekében;

23.  e tekintetben sürgeti, hogy a Külügyek Tanácsa rendszeresen vitasson meg a demokráciával és az emberi jogokkal kapcsolatos témákat; megismétli a Külügyek Tanácsához intézett azon felhívását, hogy évente tartson nyilvános vitát az emberi jogok és a demokrácia területén végrehajtott uniós fellépésről;

24.  elismerését fejezi ki az EKSZ-nek és a Bizottságnak az első cselekvési terv végrehajtásáról készített jelentéssel kapcsolatban, és azt várja, hogy ez a jelentéstétel az új cselekvési terv keretében is folytatódjon; továbbá emlékeztet azon szándékára, hogy szorosan bekapcsolódjon az új cselekvési terv végrehajtásába, és konzultáljanak vele arról;

25.  felhívja az alelnököt/főképviselőt, hogy az összes többi biztossal egyeztetve dolgozzon ki olyan programot, amely általánosan érvényesíti az emberi jogokat a különböző uniós tevékenységekben, különösen a fejlesztés, a migráció, a környezetvédelem, a foglalkoztatás, az internetes adatvédelem, a kereskedelem, a beruházások, a technológia és az üzleti élet területén;

Egyéb uniós politikai eszközök áttekintése

Az Unió emberi jogokkal foglalkozó különleges képviselőjének megbízatása

26.  emlékeztet az EU emberi jogi különleges képviselője megbízatásának jelentőségére az Unió láthatóságának és hatékonyságának növelése tekintetében az emberi jogok és a demokratikus alapelvek egész világon történő védelme és előmozdítása terén; elismerését fejezi ki a jelenlegi különleges képviselőnek jelentős eredményei miatt és azért, mert rendszeres párbeszédet folytat a Parlamenttel és a civil társadalommal;

27.  üdvözli az Unió emberi jogokkal foglalkozó különleges képviselője megbízatásának 2017 februárjáig történő meghosszabbítását, és megismétli azon kérését, hogy ez a megbízatás legyen állandó; ezért a megbízatás a tekintetben történő felülvizsgálatára szólít fel, hogy az EU emberi jogokkal foglalkozó különleges képviselőjének biztosítsanak saját kezdeményezési jogkört, megfelelő személyzetet és pénzügyi forrásokat, és hogy legyen joga nyilvánosan állást foglalni, jelentést tehessen harmadik országokba tett látogatásai eredményeiről, és közzétehesse az EU emberi jogi kérdésekkel kapcsolatos álláspontját, az EU emberi jogi különleges képviselője szerepének megerősítése érdekében láthatóságának és hatékonyságának javítása révén;

28.  megismétli a Tanácshoz intézett azon felhívását, hogy foglalja bele az EU földrajzi különleges képviselőinek megbízatásába azt a követelményt, hogy szorosan együtt kell működniük az EU emberi jogi különleges képviselőjével;

Emberi jogi országstratégiák és az uniós képviseletek szerepe

29.  megjegyzi, hogy a Politikai és Biztonsági Bizottság 132 országspecifikus emberi jogi stratégiát hagyott jóvá az uniós képviseletek, az uniós intézmények és a tagállamok egyesített erőfeszítéseit követően; megismétli, hogy támogatja az országspecifikus emberi jogi stratégiák célját, amely az uniós fellépés testre szabása minden egyes országban az országok sajátos helyzetére és igényeire való tekintettel; rámutat az országspecifikus emberi jogi stratégiák folyamatos értékelésének, adott esetben kiigazításuk szükségességére, és az uniós képviseletek, a tagállami nagykövetségek és az uniós intézmények közötti együttműködés, kommunikáció és információcsere további javítását kéri az országspecifikus emberi jogi stratégiák elkészítésével és végrehajtásával kapcsolatban;

30.  megismétli azon kérését, hogy az Európai Parlament tagjai kapjanak hozzáférést a stratégiák tartalmához, hogy kötelezettségeiket megfelelően és átláthatóan tudják teljesíteni; azt ajánlja, hogy az EKSZ és a Bizottság tegye közzé minden egyes stratégia célját annak érdekében, hogy növelje az országspecifikus emberi jogi stratégiák átláthatóságát; ragaszkodik ahhoz, hogy az EKSZ minden egyes stratégiába foglaljon bele az előrehaladásra vonatkozó egyértelmű és mérhető mutatókat;

31.  határozottan hangsúlyozza, hogy az országspecifikus emberi jogi stratégiákat figyelembe kell venni az egyes harmadik országokkal kapcsolatos politikai döntéshozatal minden szintjén, többek között a magas szintű politikai és emberi jogi párbeszédek, az országstratégiai dokumentumok és az éves cselekvési programok előkészítése során;

32.  üdvözli emberi jogi és/vagy a nemek közötti egyenlőségért felelős kapcsolattartók kijelölését minden képviseletnél és a közös biztonság- és védelempolitika (KBVP) küldetései során; megjegyzi azonban, hogy az online nyilvánosan elérhető tájékoztatás sok esetben idejétmúlt, ezért annak mielőbbi felülvizsgálatát kéri;

33.  emlékeztet az alelnöknek/főképviselőnek és az EKSZ-nek címzett azon ajánlására, hogy dolgozzanak ki egyértelmű működési útmutatót a képviseletek kapcsolattartói funkciója tekintetében, hogy a kapcsolattartók valódi emberi jogi tanácsadóként léphessenek fel, és hatékonyan tudják végezni munkájukat következetesen és befogadó módon, a képviseletek munkájának optimalizálása érdekében; úgy véli, hogy az emberi jogi kapcsolattartók munkáját ugyanígy támogatniuk kell a tagállamok diplomáciai személyzetének is; véleménye szerint az emberi jogi kapcsolattartók munkájának teljesen függetlennek és politikai befolyástól, valamint a harmadik országok nemzeti hatóságai általi zaklatástól mentesnek kell lennie, különösen az emberi jogi aktivistákkal és a civil társadalommal folytatott kapcsolataik terén;

Emberi jogi párbeszédek és konzultációk

34.  elismeri, hogy a harmadik országokkal folytatott emberi jogi párbeszéd az emberi jogok előmozdítása és védelme terén a kétoldalú kapcsolatok és együttműködés hatékony eszköze lehet, feltéve, hogy azok nem öncélúak, hanem a partnerek konkrét kötelezettségvállalásainak és eredményeinek biztosítására szolgáló eszközök; ezért üdvözli és ösztönzi, hogy egyre több országgal alakuljon ki emberi jogi párbeszéd, így például Mianmarral/Burmával; e tekintetben például elégedetten veszi tudomásul az EU és Moldova közötti emberi jogi párbeszéd hatodik fordulóját;

35.  sürgeti az alelnököt/főképviselőt és az EKSZ-t, hogy emberi jogi párbeszédeiket és az azokhoz tartozó civil társadalmi szemináriumokat az országspecifikus emberi jogi stratégiákat tükrözve, egyértelmű, eredményorientált megközelítéssel folytassák le; sürgeti az EKSZ-t, hogy következetesen folytasson előkészítő párbeszédet a civil társadalmi szervezetekkel, és ezek eredményeit foglalja bele magába az emberi jogi párbeszédbe; továbbra is kitart amellett, hogy az alelnök/főképviselő, az EU emberi jogi különleges képviselője és az EKSZ az emberi jogi párbeszédek során rendszeresen, valamint elszámoltatható és átlátható módon vesse fel a kockázatnak kitett vagy börtönbe zárt emberi jogi jogvédők és a politikai foglyok egyedi eseteit, valamint az emberi jogok megsértéseit; lényegesnek tartja, hogy az EKSZ rendszeresen biztosítsa az egyes emberi jogi párbeszédek során tett kötelezettségvállalások teljesítését;

36.  megismétli az EKSZ-hez intézett azon felhívását, hogy dolgozzon ki átfogó mechanizmust az emberi jogi párbeszédek működésének nyomon követésére és felülvizsgálatára a civil társadalommal és emberi jogi szervezetekkel együttműködésben hatásuk javítása céljából; úgy véli, hogy amennyiben ezek a párbeszédek állandóan kudarcba fulladnak, politikai következtetéseket kell levonni és alternatív eszközöket kell alkalmazni az emberi jogok előmozdításának támogatására az érintett országban; ebben a tekintetben megjegyzi, hogy az Oroszországgal folytatott emberi jogi párbeszéd 2014-ben felfüggesztésre került, és megjegyzi, hogy a Kínával és Belarusszal folytatott párbeszédek sem járnak eredménnyel; ezért sürgeti az EKSZ-t, hogy alaposan gondolja újra Oroszországgal és Kínával kapcsolatos emberi jogi stratégiáját;

37.  felhívja az EU-t és képviseleteit, hogy a civil társadalommal együtt fokozzák a politikai párbeszédet, amelyet az emberi jogokat, a demokráciát és a jogállamiságot megsértő kormányokkal folytatnak, és ragaszkodik ahhoz, hogy az EU és a harmadik országok közötti, emberi jogokról szóló politikai párbeszéd terjedjen ki többek között az LMBTI-személyekkel, a vallással vagy meggyőződéssel, nemi, faji vagy etnikai hovatartozással, életkorral, fogyatékossággal és szexuális irányultsággal kapcsolatos megkülönböztetésmentesség befogadóbb és átfogóbb meghatározására; hangsúlyozza, hogy a fejlesztési támogatást különösen a rossz fejlődési és emberi jogi mutatókkal rendelkező országokban fenn kell tartani, sőt meg kell erősíteni, de lehetőség szerint civil társadalmi szervezeteken és helyi nem kormányzati partnereken keresztül kell folyósítani, és szisztematikusan ellenőrizni kell, emellett a helyi emberi jogi helyzet javítására vonatkozó kormányzati kötelezettségvállalásoknak kell kísérniük;

38.  elismeri a magánszemélyek elleni kiegészítő intézkedések (célzott szankciók, például vagyonbefagyasztás vagy utazási tilalom) jelentőségét az elnyomó rendszerek elleni küzdelem során olyankor, amikor a párbeszédek rendre kudarcba fulladnak;

Az EU emberi jogi iránymutatásai

39.  üdvözli, hogy a Tanács 2014. májusban elfogadta az EU emberi jogi iránymutatásait az online és offline véleménynyilvánítás szabadságáról; emlékeztet azonban az EKSZ-hez intézett azon kérésére, hogy egyértelműsítse a kiválasztási folyamatot az uniós iránymutatásokban szereplő témák vonatkozásában, és tanácskozzon a Parlamenttel és a civil társadalommal is ebben az ügyben a témák kiválasztása előtt;

40.  megismétli az alelnökhöz/főképviselőhöz és az EKSZ-hez intézett azon felhívását, hogy ténylegesen és következetesen hajtsák végre a nemzetközi humanitárius joggal kapcsolatos uniós iránymutatásokat(37), többek között az olyan országokban zajló konfliktusok és humanitárius válságok kapcsán, mint Szíria, Irak, Líbia és Ukrajna; ezzel összefüggésben azt javasolja, hogy az EKSZ támogassa a nemzetközi humanitárius jog állami és nem állami szereplők általi tiszteletben tartását előmozdító civil társadalmi szervezeteket; továbbá sürgeti, hogy az EU aktívan használjon minden rendelkezésére álló eszközt arra, hogy ösztönözze, hogy az állami és nem állami szereplők megfeleljenek a nemzetközi humanitárius jognak; felszólítja az Uniót és tagállamait, hogy járuljanak hozzá a Svájc és a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága által a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartásának megerősítésére irányuló, jelenleg is zajló kezdeményezéshez;

41.  kifejezetten hangsúlyozza, hogy rendszeresen értékelni kell az uniós emberi jogi iránymutatások, köztük a gyermek jogainak előmozdítására és védelmére vonatkozó uniós iránymutatások végrehajtását, jól meghatározott referenciaértékek alkalmazásával; úgy ítéli meg, hogy az iránymutatások megfelelő végrehajtásának biztosítása érdekében további intézkedéseket kell hozni, melyek célja az iránymutatások tartalmának megismertetése az EKSZ, az uniós képviseletek és a tagállami külképviseletek személyzetével; ismételten felszólít arra, hogy a civil társadalmat és az emberi jogi szervezeteket aktívabban be kell vonni az iránymutatások kiválasztásába, kidolgozásába, értékelésébe és felülvizsgálatába;

Az emberi jogok és a demokrácia az EU külső politikáiban és eszközeiben

42.  emlékeztet arra, hogy az EU kötelezettséget vállalt arra, hogy az emberi jogokat és a demokráciát a harmadik országokkal folytatott kapcsolatainak középpontjába helyezi; ezért hangsúlyozza, hogy az emberi jogok és a demokratikus alapelvek előmozdítását minden, külső dimenzióval bíró uniós politika – például a bővítési és a szomszédságpolitika, a közös biztonság- és védelempolitika, valamint a fejlesztési, a kereskedelmi, a migrációs és a bel- és igazságügyi politika – révén és megfelelő pénzügyi eszközökkel támogatni kell; ezzel összefüggésben kiemeli az EU arra irányuló közelmúltbeli erőfeszítéseit, hogy az emberi jogi jogsértéseket felvegye a válságmegelőzéssel kapcsolatos korai riasztási mátrixába;

43.  hangsúlyozza, hogy az Uniónak az alapszerződésekben rögzített kötelezettsége biztosítani azt, hogy minden külső politikáját és fellépését olyan módon alakítsa ki és hajtsa végre, amely megszilárdítja és támogatja az emberi jogokat és a jogállamiságot;

44.  úgy véli, hogy az Unió külső pénzügyi eszközei jelentős mértékben hozzájárulnak a demokrácia és az emberi jogok értékeinek külföldön történő előmozdításához és megvédéséhez; ismételten felszólít a különböző tematikus és földrajzi eszközök közötti koherencia javítására;

45.  tudomásul veszi a Bizottság azon kötelezettségvállalásának teljesítésére irányuló erőfeszítéseit, hogy az emberi jogi rendelkezéseket is megvizsgálja a jogalkotási és nem jogalkotási javaslatok, végrehajtási intézkedések és kereskedelmi megállapodások hatásvizsgálata során; sürgeti a Bizottságot, hogy javítsa a hatásvizsgálatok minőségét, átfogó jellegét és nyomon követését, hogy biztosítsa az emberi jogi kérdések rendszeres figyelembevételét; rámutat arra a szerepre, amelyet a civil társadalom játszhatna ebben a folyamatban;

Bővítési és szomszédságpolitika

46.  emlékeztet arra, hogy az EU bővítési politikája az emberi jogok és a demokratikus alapelvek tiszteletben tartása erősítésének egyik leghatékonyabb eszköze; megjegyzi, hogy a bővítési folyamat annak ellenére folytatódni fog, hogy 2019-ig nem kerülhet sor bővítésre a tárgyalások állása és az érintett országokban uralkodó helyzet miatt, és üdvözli az új megközelítés alkalmazását a csatlakozási tárgyalásokon az igazságszolgáltatásról és alapvető jogokról, valamint a szabadságról, a biztonságról és a jog érvényesüléséről szóló fejezetekkel kapcsolatban, mely megközelítés kellően figyelembe veszi az érintett reformok megfelelő végrehajtásához szükséges időt;

47.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy egyes csatlakozásra váró országokban és a szomszédságpolitikában részt vevő számos országban gyengül a véleménynyilvánítás szabadsága és a sajtószabadság; hangsúlyozza, hogy sürgősen javítani kell a média függetlenségét és tulajdonviszonyainak átláthatóságát ezekben az országokban, és foglalkozni kell az újságírókra nehezedő politikai és gazdasági nyomással, amely gyakran cenzúrához és öncenzúrához vezet; felhívja a Bizottságot, hogy a csatlakozási tárgyalások folyamata során továbbra is kövesse figyelemmel a véleménynyilvánítás szabadságát és a médiát, illetve fordítson ezekre kiemelt figyelmet;

48.  sajnálja, hogy a kisebbségek védelmére vonatkozó jogi keretek megfelelő végrehajtása továbbra is kihívást jelent, ahogy azt a Bizottság 2014–2015-ös bővítési stratégiájában(38) is jelzi; kéri, hogy a csatlakozásra váró országok fokozzák erőfeszítéseiket a kisebbségek elfogadásával kapcsolatos kultúra erősítésére például azáltal, hogy javítják a kisebbségek bevonását a döntéshozatali folyamatba és fokozzák bevonásukat az oktatási rendszerbe, kiemelt figyelmet fordítva a roma gyermekekre; sürgeti az EU-t, hogy a bővítési folyamat során szorosan kövesse nyomon az emberi jogokat, többek között a kisebbségekhez tartozó személyek jogait védelmező rendelkezések végrehajtását és a megkülönböztetés minden formája, így például a szexuális irányultságon alapuló, közösség tagja elleni bűncselekmények elleni küzdelmet;

49.  aggodalommal veszi tudomásul a demokratikus politikai kultúra romlását egyes tagjelölt és potenciális tagjelölt országokban, valamint az európai szomszédságpolitikában részt vevő számos országban; emlékeztet arra, hogy a jó kormányzás, a jogállamiság, a véleménynyilvánítás szabadsága és az emberi jogok tiszteletben tartása, a politikai párbeszéd, a kompromisszumkötés és az összes érintett fél döntéshozatali folyamatba történő bevonása a demokratikus rendszerek lényegét jelenti; szintén aggodalommal veszi tudomásul, hogy a csatlakozásra váró országok alig léptek előre az igazságszolgáltatás függetlenségének javítása és a korrupció elleni küzdelem terén; a Bizottsággal együtt sürgeti, hogy a csatlakozásra váró országok alakítsák ki a nyomozások, büntetőeljárások és jogerős ítéletek hiteles nyilvántartását;

50.  az európai szomszédságpolitika folyamatban lévő felülvizsgálatára tekintettel emlékeztet arra, hogy az EUSZ kimondja, hogy az Unió a vele szomszédos országokkal különleges kapcsolatokat alakít ki, amelyek az Unió értékeire, többek között az emberi jogok és a demokrácia tiszteletben tartására épülnek(39); emlékeztet arra is, hogy a 2011-es arab tavaszt követően az EU újradefiniálta szomszédságpolitikáját a „többért többet” elv alapján a demokratikus intézmények megerősítése és az emberi jogok előmozdítása szándékával; hangsúlyozza, hogy az EU szomszédságában az elmúlt néhány évben felmerülő jelentős kihívások, így például Közel-Keleten és Észak-Afrikában az instabilitás és a konfliktushelyzet fokozódása, és az, hogy szélsőséges és dzsihádista csoportok kihasználják ezeket a helyzeteket, valamint az Oroszország fellépései által okozott emberi szenvedés jelentősen befolyásolták az emberi jogok és a demokrácia tiszteletben tartását;

51.  ezért hangsúlyozza azon meggyőződését, hogy a felülvizsgált európai szomszédságpolitikának továbbra is középpontba kell helyeznie az emberi jogok és a demokratikus alapelvek tiszteletben tartását; megismétli, hogy az emberi jogok és a demokrácia előmozdítása ugyanakkor mind a partnerországok, mind az EU érdekében áll;

52.  hangsúlyozza, hogy az EU-nak továbbra is aktívan támogatnia kell a szomszédos országokban a demokratikus és valóban az emberi jogokkal foglalkozó intézményeket, a civil társadalmat és a sajtószabadságot; pozitívumként értékeli ezzel összefüggésben a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze és a Civil Társadalmi Eszköz keretében folyamatosan nyújtott jelentős támogatást; továbbá üdvözli a Demokráciáért Európai Alapítvány következetes és hatékony elkötelezettségét az EU keleti és déli szomszédságában a demokrácia előmozdítása és az alapvető jogok és szabadságjogok tiszteletben tartása mellett, ahogy azt a Demokráciáért Európai Alapítvány tevékenységének értékeléséről szóló első parlamenti jelentésben(40) is jelezte; határozottan bátorítja az Uniót és tagállamait, hogy az EU-val szomszédos országokban zajló demokratikus reformfolyamatok támogatása érdekében továbbra is nyújtsanak erőteljes ösztönzést, illetve adják át a saját átalakulási folyamataik során szerzett ismereteiket;

53.  fenntartja, hogy mindenképpen meg kell szüntetni az ukrajnai orosz agressziót, és biztosítani kell a stabilitást és az emberi jogok tiszteletben tartását;

Emberi jogok a kereskedelemben

54.  megismétli, hogy támogatja emberi jogi záradékok bevezetését az EU és harmadik országok közötti minden nemzetközi megállapodásba, figyelembe véve többek között az európai szociális párbeszédet és a foglalkoztatásra vonatkozó ILO-normákat; felhívja a Bizottságot, hogy ténylegesen és rendszeresen ellenőrizze és értékelje az emberi jogi záradékok végrehajtását, és tegyen rendszeresen jelentést a Parlamentnek arról, hogy a partnerországok betartják-e az emberi jogokat; üdvözli, hogy a Tanács rendszeresebben alkalmaz korlátozó intézkedéseket olyan harmadik országokkal szemben, amelyek szándékosan megsértik az emberi jogokat; e tekintetben ajánlja, hogy amennyiben valamely olyan harmadik ország, amellyel megállapodást kötött, súlyosan megsérti az emberi jogokat, az Unió tegyen konkrét lépéseket az emberi jogi záradékokban előírt megfelelő intézkedések végrehajtására;

55.  üdvözli az új általános preferenciarendszer (GSP) 2014. január 1-i hatálybalépését (978/2012/EU rendelet); pozitívumként értékeli, hogy 14 ország 2014 végére GSP+-kedvezményt kapott, és emlékeztet arra, hogy az országok számára előírás az emberi jogokkal és a munkaügyi szabványokkal kapcsolatos 27 alapvető nemzetközi egyezmény ratifikálásának folytatása, valamint tényleges végrehajtásuk nyomon követése az egyezmények és az EU által megállapított kritériumokkal összhangban; elvárja, hogy a Bizottság ténylegesen és átlátható módon értékelje az ügyeket és 2015 végéig készítsen jelentést a Parlament és a Tanács részére az egyezmények GSP+-kedvezményezettek általi megerősítésének és tényleges végrehajtásának állásáról; megismétli azon ajánlását, hogy a Római Statútumot a jövőben vegyék fel az egyezmények jegyzékébe;

Üzleti és az emberi jogok

56.  úgy ítéli meg, hogy a kereskedelem és az emberi jogok kölcsönösen erősíthetik egymást, és az üzleti világ fontos szerepet játszik az emberi jogok és a demokrácia előmozdításában; úgy véli, hogy az emberi jogok előmozdításának a kormány és a magánszektor közötti együttműködésen kell alapulnia; ezzel összefüggésben megerősíti, hogy az európai vállalatoknak megfelelő intézkedéseket kell tenniük annak biztosítása érdekében, hogy harmadik országokban folytatott tevékenységük tiszteletben tartsa az emberi jogi normákat; emellett ismételten megerősíti annak fontosságát, hogy az EU előmozdítsa a vállalati társadalmi felelősségvállalást, valamint hogy az európai vállalkozások vezető szerepet játsszanak az üzleti magatartásra és az emberi jogokra vonatkozó nemzetközi normák előmozdításában; felszólítja továbbá az EU-t, hogy vállaljon tevékeny szerepet az emberi jogok kérdésével és ezzel összefüggésben a transznacionális vállalatokkal és más üzleti vállalkozásokkal foglalkozó ENSZ-munkacsoport 12. ülésén, és támogassa a politikáiknak az OECD multinacionális vállalkozásokról szóló iránymutatásaival való összehangolására irányuló erőfeszítéseket; javasolja, hogy az Unió és tagállamai vegyenek részt az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó, jogilag kötelező erejű, az ENSZ rendszerébe illeszkedő nemzetközi eszközről folytatott vitában;

57.  a fentiekre tekintettel úgy véli, hogy az EKSZ-nek elő kell írnia, hogy az uniós képviseletek vegyék fel a kapcsolatot a harmadik országokban működő uniós vállalkozásokkal, hogy üzleti jellegű tevékenységeik során biztosítsák az emberi jogok tiszteletben tartását; ezenfelül emlékeztet arra a kérésére, hogy az uniós képviseletek a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze (EIDHR) keretében végrehajtott helyi pályázati felhívásokba foglalják bele prioritásként az emberi jogok tiszteletben tartását az üzleti műveletek során, valamint hogy az uniós képviseletek az emberi jogi jogvédőkről szóló uniós iránymutatással összhangban hozzák meg a szükséges intézkedéseket az emberi jogi jogvédők védelmezése érdekében;

58.  ismételten kéri a Bizottságot, hogy 2015 végéig számoljon be az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvek(41) uniós tagállamok általi végrehajtásáról;

59.  összevont uniós fellépésre szólít fel a nagyarányú földszerzések problémájának kezelése érdekében megfelelő védintézkedések előmozdítása révén e jelenség megakadályozására az érintett országokban és az ezen országokban tevékenykedő uniós és egyéb európai vállalatoknál;

60.  felszólítja az Uniót, hogy dolgozzon ki kísérleti projektet az emberi jogok oszthatatlanságáról, a földkérdésekről (nagyarányú földszerzés és kényszerkilakoltatások), valamint az ezzel kapcsolatos uniós szakpolitikák koherenciájáról; felszólítja az Uniót, hogy tegyen jelentést a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányához csatolt fakultatív jegyzőkönyvhöz való csatlakozás megfontolásáról, az emberi jogokról és a demokráciáról szóló, 2015–2019 közötti időszakra vonatkozó uniós cselekvési tervben foglalt kötelezettségvállalásnak megfelelően;

Az emberi jogok és a fejlesztés

61.  úgy véli, hogy a fejlesztési együttműködésnek együtt kell járnia az emberi jogok és demokratikus alapelvek előmozdításával; ebben az összefüggésben emlékeztet az ENSZ nyilatkozatára, miszerint az emberi jogokon alapuló megközelítés hiányában nem lehet maradéktalanul megvalósítani a fejlesztési célokat; emlékeztet továbbá arra, hogy az EU elkötelezte magát a partnerországok támogatása mellett, figyelembe véve fejlettségi szintjüket és eredményeiket az emberi jogok és a demokrácia vonatkozásában; ösztönzi egyértelműen meghatározott eredménykeretek valamennyi eszközbe történő beillesztését a marginalizált és kiszolgáltatott csoportok bevonása, valamint az emberi jogokon alapuló megközelítés érvényesítése érdekében;

62.  üdvözli a 2014 áprilisában közzétett és a Tanács által üdvözölt bizottsági szolgálati munkadokumentumot, amely az emberi jogokon alapuló megközelítésről szól, és amely az uniós fejlesztési együttműködés vonatkozásában valamennyi emberi jogot – többek között a nők és a lányok jogait is – felöleli; ösztönzi a Bizottságot, hogy kövesse nyomon a jogokon alapuló megközelítés végrehajtását, továbbá biztosítsa, hogy az emberi jogok és a fejlesztési együttműködés az adott helyszínen kölcsönösen megerősítsék egymást; felhívja a Bizottságot, hogy készítsen átlátható és nyilvános értékelést a jogokon alapuló megközelítés uniós eszköztárának végrehajtásáról; sürgeti az EU-t, hogy erősítse meg az emberi jogok határozott előmozdítójaként játszott szerepét a világban az emberi jogok és aktivistáik védelmére és előmozdítására irányuló összes rendelkezésre álló polgári eszköz hatékony, következetes és megfontolt igénybevétele, valamint a fejlesztési segélyezésre vonatkozó politikánk hatékonysága révén, összhangban a 16. számú új fenntartható fejlesztési céllal;

63.  üdvözli, hogy a New York-i különleges ENSZ-csúcstalálkozón elfogadták a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó nagyratörő fenntartható fejlesztési menetrendet, valamint hogy az Unió vezető szerepet játszik ebben a folyamatban, illetve különösen azt, hogy az olyan alapvető uniós értékek is bekerültek a menetrendbe, mint az emberi jogok és a jó kormányzás; örömmel állapítja meg, hogy az új menetrend egyértelműen az emberi jogi kötelezettségvállalásokon alapul, valamint hogy 17 célja és 169 célkitűzése az emberi jogok mindenki számára történő érvényesítésére törekszik; egyetért a dokumentum alapját képező, az emberi jogok és az emberi méltóság egyetemes tiszteletben tartásával, a jogállamisággal, az igazságossággal, az egyenlőséggel, a megkülönböztetésmentességgel, a faj, az etnikai hovatartozás és a kulturális sokszínűség tiszteletben tartásával, valamint az emberekben rejlő potenciál teljes körű kiaknázását lehetővé tevő és a közös jóléthez hozzájáruló esélyegyenlőséggel jellemezhető világról alkotott elképzeléssel; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell, hogy a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendet és annak jövőbeli nyomonkövetési intézkedéseit és valamennyi szereplő – beleértve a civil társadalmat és a magánszektort – általi végrehajtását alátámassza az emberi jogokon és a nemek egyenlőségén alapuló megközelítés, valamint a szegénység felszámolásának, az egyenlőtlenségek és a társadalmi kirekesztés csökkentésének és a gazdaság demokratizálódásának célja;

64.  hangsúlyozza a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia jelentőségét az új fenntartható fejlesztési napirend megvalósításában; rámutat arra, hogy az emberi jogokon alapuló megközelítésnek a fejlesztési célú szakpolitikai koherencia mélyebb megértéséhez kell vezetnie, mivel a jogok megvalósítása előtt álló akadályok leküzdése nélkül nem lehetséges a fenntartható fejlődés és a szegénység felszámolása irányába történő elmozdulás;

65.  ismételten megerősíti, hogy sürgősen kezelni kell a szegénységgel összefüggő és elhanyagolt betegségek globális problémáját; globális egészségre, innovációra és a gyógyszerekhez való hozzáférésre irányuló ambiciózus és hosszú távú politikai stratégia és cselekvési terv kidolgozására szólít fel, amely többek között a kutatásba és a fejlesztésbe fektet be annak érdekében, hogy – fajon, valláson, politikai meggyőződésen, gazdasági vagy szociális körülményeken, nemi identitáson vagy szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés nélkül – védelmezze minden ember ahhoz való jogát, hogy az egészség és a jólét szempontjából megfelelő életszínvonalon éljen;

66.  hangsúlyozza, hogy addisz-abebai cselekvési terv kötelezettségvállalást jelent az egyetemes szociális védelem, egyetemes egészségügyi ellátás és az alapvető közszolgáltatások – köztük az egészségügyi ellátás és az oktatás – mindenki számára történő biztosítására;

67.  elismeréssel nyugtázza az EKSZ és a Bizottság által készített, és a Tanács által támogatott, a terrorizmus elleni küzdelem vonatkozásában útmutatással szolgáló dokumentum megjelenését, amit az a cél vezérel, hogy a terrorizmus elleni küzdelemben a harmadik országoknak segítséget nyújtó projektek tervezése és végrehajtása során biztosítva legyen az emberi jogok tiszteletben tartása; felhívja az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy biztosítsák a dokumentum tényleges végrehajtását, kezdve annak széleskörű terjesztésével; ezzel összefüggésben emlékeztet arra, hogy az alapvető jogok és szabadságok tiszteletben tartása a sikeres terrorellenes politikák alapját képezi, ideértve a digitális megfigyelési technológiák alkalmazását is; támogatja az ISIS/Dáis által elkövetett emberi jogi jogsértések megakadályozására irányuló nemzetközi erőfeszítéseket;

Az őslakos népek jogai

68.  felszólítja az EKSZ-t, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az őslakos népekkel foglalkozó világkonferencia záródokumentumának (az ENSZ közgyűlés 69/2. sz. határozata(42)) megfelelően az őslakos népek jogairól szóló ENSZ-nyilatkozat végrehajtásának nyomon követése, értékelése és javítása érdekében támogassák az őslakos népek jogaival foglalkozó szakértői mechanizmus mandátumának felülvizsgálását; sürgeti a tagállamokat, hogy kérjék fel a különleges eljárások megbízottait, hogy fordítsanak kiemelt figyelmet az őslakos nőket és gyermekeket érintő kérdésekre, és ezekről a kérdésekről rendszeresen tegyenek jelentést az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának; sürgeti az EKSZ-t és a tagállamokat, hogy támogassák az őslakos népekkel foglalkozó horizontális cselekvési terv kidolgozását, amint azt az ENSZ-közgyűlés 2014. szeptemberi állásfoglalása is kéri, különös tekintettel az őslakos népekkel folytatott rendszeres konzultáció megszervezésére, amely szintén a folyamat részét képezi; mély sajnálatának ad hangot amiatt, hogy Nyugat-Afrika egyes területein a mentális zavarokkal küzdőket fához láncolják az erdőben vagy magukra hagyják őket az utcán, és hogy e széles körben elterjedt gyakorlatot a helyi közösségek elfogadják;

A migrációval és menekültekkel kapcsolatos uniós fellépés

69.  mélységes aggodalmának ad hangot és szolidaritását fejezi ki azon jelentős számú migráns és menekült iránt, akik konfliktusok, zaklatás, kormányzási mulasztások, az illegális bevándorlást, emberkereskedelmet és embercsempészetet szervező hálózatok, valamint szélsőséges csoportok és bűnbandák áldozataiként súlyos emberi jogi jogsértések áldozataivá válnak; emellett mélységes sajnálatának ad hangot az Unió határait elérni kívánó emberek életét követelő tragédiák miatt;

70.  hangsúlyozza, hogy a migrációs áramlások alapvető okait kell mihamarabb kezelni, és ezért a menekültválság külső dimenziójával kell foglalkozni, többek közt a szomszédságunkban zajló konfliktusok fenntartható megoldásainak megtalálása, az érintett harmadik országokkal együttműködés és partnerség kialakítása, valamint az EU külső politikái révén; hangsúlyozza a migráció átfogó, emberi jogokon alapuló megközelítésének szükségességét, és felhívja az EU-t, hogy erősítse meg együttműködését az ENSZ-szel, beleértve annak intézményeit, valamint a regionális szervezetekkel, kormányokkal és nem kormányzati szervezetekkel a migrációs áramlások alapvető okainak kezelése és a konfliktusövezetek közelében található menekülttáborok helyzetének javítása érdekében; ismételten felszólítja az EU-t annak biztosítására, hogy a nem uniós államokkal kötött valamennyi migrációs együttműködési és visszafogadási megállapodás feleljen meg a nemzetközi jognak; emlékeztet arra, hogy egy globális migrációs stratégia szorosan kapcsolódik a fejlesztési és humanitárius politikákhoz – beleértve humanitárius folyosók létrehozását és humanitárius vízumok kibocsátását – és egyéb külső politikákhoz; tudomásul veszi az Európai Unió tengeri erőinek az embercsempészek és emberkereskedők ellen a Földközi-tengeri térségben indított műveletét (EUNAVFOR Med); hangsúlyozza továbbá, hogy sürgősen határozottabb uniós szintű politikákat kell kidolgozni a migránsokkal és menekültekkel kapcsolatos sürgető kérdések megoldására és egy tényleges, méltányos és fenntartható tehermegosztási mechanizmus kialakítására a tagállamok között; kiemeli a Bizottság által 2015. szeptember 9-én javasolt, a menekültválság kezelését célzó intézkedéseket, így többek között a Dublini Rendelet előirányzott felülvizsgálatát;

71.  felhívja az EU-t és a tagállamokat, hogy külső szakpolitikáiban növelje az emberkereskedelem elleni küzdelem támogatását, külön figyelmet fordítva az áldozatok és főként a kiskorúak védelmére; úgy ítéli meg, hogy az EU-nak erősítenie kellene a harmadik országokkal és egyéb érintett szereplőkkel folytatott együttműködését a bevált gyakorlatok cseréje és a nemzetközi embercsempész-hálózatok felszámolásához való hozzájárulás érdekében; megismétli, hogy minden uniós tagállamnak végre kell hajtania az emberkereskedelem megelőzéséről, és az ellene folytatott küzdelemről, az áldozatok védelméről szóló 2011/36/EU irányelvet(43) és az emberkereskedelem felszámolására irányuló 2012–2016-os stratégiát(44);

72.  emlékeztet arra, hogy 2014-ben 17,5 millió ember kényszerült elhagyni lakóhelyét éghajlati katasztrófák miatt; emlékeztet arra, hogy ezek a kényszerű lakóhelyelhagyások főleg déli régiókat érintenek, amelyek a legjobban ki vannak téve az éghajlatváltozás hatásainak; hangsúlyozza, hogy e lakóhelyelhagyások 85%-a fejlődő országokban történik, elsősorban országon belül és régiók között; emlékeztet arra, hogy a millenniumi fejlesztési célok keretében az uniós tagállamok kötelezettséget vállaltak arra, hogy GDP-jük 0,7%-át fejlesztési segélyek finanszírozására fordítják;

73.  felkéri az EU-t, hogy vegyen részt aktívan a „klímamenekült” fogalmáról és ezen belül ennek lehetséges jogi meghatározásáról folyó vitában, amely fogalmat a nemzetközi jogban vagy a jogilag kötelező erejű nemzetközi megállapodásokban még nem ismerték el;

74.  megismétli a pilóta nélküli felfegyverzett légi járművek használatával kapcsolatos közös uniós álláspont kidolgozására irányuló felhívását, amely álláspontnak biztosítania kell az emberi jogok és a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartását, és kezelnie kell olyan kérdéseket, mint a jogi keret, az arányosság, az elszámoltathatóság, a polgári lakosok védelme és az átláthatóság; sürgeti az EU-t, hogy tiltsák be az emberi beavatkozás nélküli támadások végrehajtására képes, teljesen önálló módon működő fegyverek fejlesztését, gyártását és használatát; felhívja az EU-t, hogy ellenezze és tiltsa be a törvénytelen és célzott kivégzések gyakorlatát, és kötelezze el magát megfelelő intézkedések meghozatala mellett – összhangban a nemzeti és nemzetközi jogi kötelezettségekkel –, amennyiben okkal feltételezhető, hogy a joghatósága alá tartozó egyének vagy csoportok összefüggésbe hozhatóak külföldön végrehajtott célzott kivégzésekkel;

Nemzetközi kulturális és sportesemények és emberi jogok

75.  mélységes aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy jelentős sporteseményeknek adnak otthont olyan tekintélyelvű államok, amelyek megsértik az emberi jogokat és az alapvető szabadságokat; hangsúlyozza, hogy tájékoztató kampányokat kell szervezni a közvélemény számára arról, hogy a sporteseményekkel összefüggésben biztosítani kell az emberi jogi – így többek között a kényszerprostitúció és az emberkereskedelem problémájával foglalkozó – rendelkezések érvényesülését; felhívja az EU-t és tagállamait, hogy működjenek együtt az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának Hivatalával (UNHCR) és egyéb multilaterális fórumokkal, továbbá nemzeti sportszövetségekkel, vállalati szereplőkkel és civil szervezetekkel az emberi jogok teljes körű tiszteletben tartásának biztosítása érdekében ezen események tekintetében, többek között azáltal is, hogy az e normáknak való megfelelés legyen a jelentős sportesemények odaítélésének egyik döntő kritériuma; ezzel összefüggésben különleges figyelemmel kíséri a soron következő 2018-as oroszországi és 2022-es katari labdarúgó-világbajnokságokat, valamint a 2022-es pekingi olimpiai játékokat;

Uniós fellépés multilaterális szervezetekben

76.  megismétli, hogy teljes mértékben támogatja az EU szilárd elkötelezettségét az emberi jogok és demokratikus alapelveknek az ENSZ és annak szakosodott ügynökségei, az Európa Tanács, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet és a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet struktúráival való együttműködés révén történő előmozdítása mellett, összhangban az EUSZ 21. és 220. cikkével; ezért üdvözli a fenntartható fejlesztési célok elfogadását;

77.  megismétli továbbá annak fontosságát, hogy az EU aktívan és következetesen részt vegyen az ENSZ valamennyi emberi jogi mechanizmusában, különösen az ENSZ-közgyűlés Harmadik Bizottságában és az Emberi Jogi Tanácsban; tudomásul veszi az EKSZ, az EU New York-i és genfi képviselete és a tagállamok uniós emberi jogi ügyekben az ENSZ szintjén mutatott következetességének fokozására irányuló erőfeszítéseit; ösztönzi az EU-t, hogy hallassa nagyobb erővel a hangját, többek közt a több régióra kiterjedő kezdeményezések egyre gyakrabban alkalmazott gyakorlatának fokozása és az állásfoglalások együttes támogatása, illetve az állásfoglalásokban való vezető szerepe révén;

78.  felszólít a nyugat-szaharai lakosság alapvető jogainak, többek között egyesülési szabadságának, véleménynyilvánítási szabadságának és gyülekezési jogának tiszteletben tartására; követeli az összes nyugat-szaharai politikai fogoly szabadon bocsátását; követeli, hogy a parlamenti képviselők, független megfigyelők, a nem kormányzati szervezetek és a sajtó bejuthassanak Nyugat-Szahara területeire; sürgeti az Egyesült Nemzetek Szervezetét, hogy az ENSZ Nyugat-szaharai Népszavazási Missziójának (MINURSO) adjon emberi jogi megbízatást, összhangban az ENSZ világszerte működő minden egyéb békefenntartó missziójával; támogatja a nyugat-szaharai konfliktus igazságos és tartós – a nyugat-szaharai nép önrendelkezési jogán alapuló és az ENSZ vonatkozó határozatainak megfelelő – megoldását;

79.  emlékeztet arra, hogy folytatni kell a parlamenti küldöttség ENSZ-közgyűlésbe való delegálásának intézményesített gyakorlatát; üdvözli e gyakorlat 2015-ben, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 28. ülésén való újbóli alkalmazását;

80.  hangsúlyozza, hogy az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa hitelességének és legitimitásának megerősítése érdekében valamennyi tagnak a legmagasabb szintű emberi jogi normákat kell követnie, illetve emberi jogi kötelezettségeit be kell tartania; úgy ítéli meg, hogy az emberi jogokat minden nemzetközi fórumon elő kell mozdítani, fejleszteni kell és meg kell szilárdítani; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen közzé jelentést azokról a tevékenységekről és fellépésekről, amelyeket az emberi jogi ütemterv előmozdítása és a nemzetközi szervezetek, mint például a WTO és a Világbank (BIRD, IFC, MIGA) emberi jogokkal kapcsolatos elszámoltathatóságának és felelősségének erősítése érdekében végez;

81.  ismételten határozott elkötelezettségét fejezi ki az iránt, hogy megszűnjön a nemzetközi közösség szempontjából legsúlyosabb bűntettek elkövetőinek büntetlensége, és igazságot szolgáltassanak a háborús bűncselekmények, az emberiesség elleni bűncselekmények és a népirtások áldozatai számára, ezért megismétli, hogy teljes mértékben támogatja a Nemzetközi Büntetőbíróság munkáját; sajnálatosnak tartja, hogy 2014-ben egyetlen állam sem ratifikálta a Római Statútumot; felhívja a figyelmet azon felelősségre, hogy vessenek véget a büntetlenségnek, és kezdeményezzenek bírósági eljárást a népirtások, az emberiesség elleni bűncselekmények, háborús bűncselekmények – ide értve a szexuális erőszakkal kapcsolatos bűncselekményeket – elkövetői ellen; súlyos aggodalmának ad hangot amiatt, hogy számos elfogatóparancsot máig nem hajtottak végre; sürgeti, hogy az EU továbbra is nyújtson erőteljes diplomáciai és politikai támogatást a Nemzetközi Büntetőbíróság (NBB) és az ENSZ közötti kapcsolatok megerősítése és kiszélesítése céljából, különösen az ENSZ Biztonsági Tanácsában, valamint kétoldalú kapcsolataiban és az összes egyéb fórumon; felhívja az EU-t, beleértve a küldöttségeket, valamint az uniós tagállamokat, hogy növeljék a Római Statútum egyetemességének, megerősítésének és tényleges végrehajtásának előmozdítására irányuló erőfeszítéseiket; felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák az NBB számára a szükséges forrásokat, és növeljék a nemzetközi bűnüldözési rendszer számára nyújtott támogatásukat, többek között a civil társadalmi szereplőknek a demokrácia és az emberi jogok világszintű előmozdításának finanszírozási eszközén (EIDHR) keresztül nyújtott pénzügyi támogatás révén; kéri az EU nemzetközi és nemzeti igazságszolgáltatás közötti komplementaritásra vonatkozó 2013-as eszközkészletének alkalmazását;

82.  felhívja az EU-t és annak tagállamait, hogy tevőlegesen támogassák az NBB-t, valamint hogy annak határozatait a harmadik országokkal folytatott mindenfajta párbeszédben érvényesítsék;

Az emberi jogok tiszteletben tartásának fokozása a világban

A gondolat-, a lelkiismereti és a vallásszabadság, valamint a meggyőződés szabadsága

83.  emlékeztet arra, hogy a gondolat, a lelkiismeret, a vallás vagy a meggyőződés szabadsága az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában, valamint az ENSZ által elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányában elismert alapvető emberi jog; emlékeztet továbbá arra, hogy e szabadság kölcsönösen összefügg más emberi jogokkal és alapvető szabadságokkal, és egyaránt jelenti a hithez és a hit elutasításához való jogot, valamint a teista és nem teista hit vagy az ateista meggyőződés gyakorlásának szabadságát, valamint a választott meggyőződés elfogadásához, megváltoztatásához és feladásához, vagy az ahhoz való visszatéréshez való jogot; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy néhány ország még mindig nem tartja be az ENSZ normáit és állami elnyomást alkalmaz, amely magában foglalhatja a fizikai büntetést, a börtönbüntetéseket, a mértéktelen pénzbírságokat és akár a halálbüntetést a vallás és a meggyőződés szabadságának megsértésével; aggodalmát fejezi ki a vallási és világnézeti kisebbségek, köztük keresztény közösségek növekvő üldözése, és a gyülekezeti helyeik elleni jogellenes károkozás miatt;

84.  felhívja az EU-t és tagállamait, hogy növeljék a valláson alapuló megkülönböztetés összes formájának felszámolására irányuló erőfeszítéseiket, valamint hogy harmadik országokkal való kapcsolataik során mozdítsák elő a vallások közti párbeszédet; konkrét intézkedéseket kér az istenkáromlás elleni törvények áldozatául eső vallási kisebbségek, nem hívők, hitüket elhagyók és ateisták védelmére, és felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy lépjenek fel az ilyen törvények visszavonása érdekében; üdvözli, hogy az EU elkötelezett a vallás és a meggyőződés szabadságának nemzetközi fórumokon való előmozdítása mellett, többek között a vallás és a meggyőződés szabadságának ügyével foglalkozó különleges ENSZ-előadó megbízatásának támogatása révén; teljes mértékben támogatja azt a gyakorlatot, hogy az EU vezető szerepet vállal az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában és az ENSZ-közgyűlésben az e témában hozott tematikus határozatok vonatkozásában; konkrét fellépést és intézkedéseket kér a vallás és a meggyőződés szabadságának előmozdításáról és védelméről szóló uniós iránymutatások hatékony végrehajtása és javítása érdekében; úgy véli, hogy nemzetközi és regionális fórumokon is fel kell lépni, nyílt, átlátható és rendszeres párbeszédet fenntartva – többek között az uniós képviseleteken keresztül – a vallási szervezetekkel és közösségekkel, összhangban az EUMSZ 17. cikkével felhívja a figyelmet továbbá az uniós alkalmazottak szisztematikus és következetes képzésének szükségességére, mind a központokban, mind pedig a küldöttségeken;

Az Európai Unió fellépése a halálbüntetés ellen

85.  üdvözli az alelnök/főképviselő és az Európa Tanács főtitkára 2014. októberi együttes nyilatkozatát(45), amelyben ismét leszögezik, hogy minden esetben és minden körülmények között határozottan és feltétel nélkül ellenzik a halálbüntetés alkalmazását; továbbra is fenntartja azt az álláspontját, hogy az EU emberi jogokkal kapcsolatos politikája egyik központi célkitűzésévé kell tenni a halálbüntetés általános eltörlését; megjegyzi, hogy a kábítószer-ellenes politikára harmadik országoknak nyújtott támogatásnak a kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények esetében kiszabható halálbüntetés eltörlését kell céloznia; kéri, hogy a halálbüntetés elleni, 2016 júniusában Oslóban (Norvégia) tartandó 6. világértekezlet keretében az EU és a tagállamok egyértelműen szólaljanak fel a halálbüntetés ellen, fokozzák a halálbüntetés eltörlése melletti elkötelezettségüket és támogassák az e témáról szóló tájékoztatási kampányokat;

86.  aggodalmának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy világszerte növekszik a halálos ítéletek és kivégzések száma; mélyen sajnálja, hogy egyes harmadik országok jogrendszerében még mindig szerepel a halálbüntetés; sajnálatosnak tartja, hogy Belarusz két év szünet után ismét folytatja a halálos ítéletek végrehajtását; ezért ismételten felszólítja Belaruszt, hogy vezessen be moratóriumot a halálbüntetésre vonatkozóan, és hogy ez legyen az első lépés annak végleges eltörlése felé; megjegyzi, hogy nyolc állam jogrendszere halálbüntetéssel sújtja a homoszexualitást;

87.  sürgeti az Európai Külügyi Szolgálatot, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy nyújtsanak iránymutatást egy átfogó és hatékony európai stratégia kialakításához, tekintettel arra, hogy több tucat európai polgárra kivégzés vár harmadik országokban, és ennek keretében gondoskodjanak a személyazonosítást, a jogi segélynyújtást és a diplomáciai képviseletet célzó megerősített mechanizmusokról;

88.  felhívja az EU-t, hogy valamennyi diplomáciai és együttműködési eszköz felhasználásával továbbra is biztosítsa, hogy a halálbüntetést alkalmazó országok eltöröljék azt; emellett ismét felhívja az EU-t, hogy továbbra is kövesse nyomon a kivégzések körülményeit a halálbüntetést alkalmazó országokban;

A kínzás és a rossz bánásmód elleni küzdelem

89.  úgy véli, hogy az ENSZ kínzás elleni egyezményének 30. évfordulóját követően és tekintettel arra, hogy a kínzás és rossz bánásmód világszerte továbbra is elterjedt gyakorlat, az EU-nak fokoznia kell e súlyos emberi jogi jogsértések felszámolására irányuló erőfeszítéseit; hangsúlyozza, hogy fokozott figyelmet igényelnek egyes kiszolgáltatott csoportok tagjai – így a gyermekek és a nők, vagy az etnikai, nyelvi vagy vallási kisebbségek tagjai –, akik fogva tartásuk során kínzásnak vagy rossz bánásmódnak vannak kitéve; ezért sürgeti az EKSZ-t és az alelnököt/főképviselőt, hogy fokozottabb diplomáciai tevékenység és a témakör közvéleményben való rendszeresebb tudatosítása révén vegyen részt a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés elleni küzdelemben, tükrözve az értékeket és elveket, amelyek mellett az EU elkötelezte magát; javasolja, hogy az EKSZ, az uniós küldöttségek és a tagállamok e cél érdekében teljes mértékben használjanak fel minden létező eszközt, így a kínzással kapcsolatos uniós iránymutatásokat(46); ezzel összefüggésben ajánlja a kivégzésekre vagy kínzásra felhasználható gyógyszerek kivitelére vonatkozó ellenőrzési mechanizmusok folyamatos javítását, beleértve egy célzott végfelhasználási záradék bevezetését, amely felfüggesztené vagy leállítaná olyan biztonsági vonatkozású termékek átadását, amelyek a gyakorlatban nyilvánvalóan nem használhatók másra, mint halálbüntetés végrehajtására vagy kínzásra;

90.  hangsúlyozza, hogy vannak olyan országok, amelyek nem tettek lépéseket azon sürgős igény kielégítésére, hogy teljes körű forrásokkal ellátott terveket dolgozzanak ki a börtönökben uralkodó körülmények kezelésére; megjegyzi, hogy nagyon kevés előrehaladás történt annak biztosítása terén, hogy a börtönlétesítmények megfeleljenek a nemzetközi emberi jogi normáknak, valamint hogy védjék a fogvatartottak élethez, testi épséghez és méltósághoz való jogát; hangsúlyozza, hogy javítani kell a fogva tartás körülményeit az emberi jogok tiszteletben tartása érdekében, továbbá hogy a bebörtönzött személyek nem részesülhetnek embertelen vagy megalázó bánásmódban vagy büntetésben;

Hátrányos megkülönböztetés

91.  hangsúlyozza azonban, hogy semmilyen körülmények között sem indokolható társadalmi, vallási vagy kulturális meggyőződéssel és hagyományokkal a megkülönböztetés, az erőszak, a megtorlás útján történő büntetés, a kínzás, a nők és gyermekek elleni szexuális visszaélések, a nemi szervek megcsonkítása, a gyermekkereskedelem, a kényszerházasságok, a nőkereskedelem, a társadalmi osztály vagy származás alapján történő megkülönböztetés és társadalmi kirekesztés és a kapcsolati erőszak semmilyen formája;

92.  a leghatározottabban elítéli a hátrányos megkülönböztetés valamennyi – többek között fajra, bőrszínre, nemre, nemi irányultságra, nemi identitásra, nyelvre, kultúrára, vallásra vagy meggyőződésre, társadalmi eredetre, kasztra, születésre, életkorra, fogyatékosságra vagy bármely más körülményre alapozott – formáját; sürgeti az EU-t, hogy az emberi jogi és politikai párbeszéd, az uniós küldöttségek munkája és a nyilvános diplomácia révén fokozza a hátrányos megkülönböztetés, a rasszizmus és idegengyűlölet valamennyi formájának felszámolására irányuló erőfeszítéseit; sürgeti továbbá az EU-t, hogy továbbra is mozdítsa elő a szóban forgó ügyet támogató valamennyi ENSZ-egyezmény – így a faji megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöböléséről szóló nemzetközi egyezmény vagy a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény – ratifikálását és maradéktalan végrehajtását;

Az LMBTI-személyek jogai

93.  úgy véli, hogy az EU-nak folytatnia kell a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és interszexuális személyek (LGBTI-személyek) jogainak fokozott mértékű tiszteletben tartására irányuló erőfeszítéseit, összhangban a témára vonatkozó uniós iránymutatásokkal(47); ajánlja az iránymutatások végrehajtását, többek között a harmadik országokban dolgozó uniós alkalmazottak képzése révén; sajnálatosnak tartja, hogy 78 országban a homoszexualitás még mindig büntetendő, és ebből nyolc országban halálbüntetéssel sújtják, és úgy véli, hogy az emberek ellen szexuális orientációjuk alapján folytatott erőszakos gyakorlatok és az ellenük elkövetett erőszakos cselekmények nem maradhatnak büntetlenül; támogatja az ENSZ emberi jogi főbiztosának folyamatos munkáját, amelynek célja a megkülönböztetést alkalmazó jogszabályok elleni küzdelem, valamint támogatja azt a munkát, amelyet az ENSZ egyéb szervei végeznek; aggodalmát fejezi ki az LMBTI-személyek emberi jogainak védelméért síkra szálló aktivisták alapvető szabadságjogainak korlátozása miatt, és felhívja az EU-t, hogy fokozza támogatásukat; úgy véli, hogy az LMBTI-személyek alapvető jogai nagyobb valószínűséggel érvényesülnek, ha ők is hozzáférhetnek jogintézményekhez, lehetőség szerint bejegyzett élettársi kapcsolat vagy házastársi viszony révén;

94.  hangsúlyozza, hogy a harmadik országokban a kisebbségi közösségeknek sajátos szükségleteik vannak, és elő kell mozdítani e közösségek teljes mértékű egyenlőségét a gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális élet minden területén;

Kasztok szerinti megkülönböztetés

95.  aggodalommal veszi tudomásul a kasztok szerinti megkülönböztetés mértékét és következményeit és az emberi jogok kasztokon alapuló megsértését, többek között a jogrendszerhez vagy foglalkoztatáshoz való hozzáférés megtiltását, valamint a továbbra is fennálló szegregációt, szegénységet és megbélyegzést; felszólít a kaszton alapuló megkülönböztetés megelőzésére és felszámolására szolgáló uniós eszköz elfogadására; javasolja a témának az EKSZ és a Bizottság iránymutatásaiban és cselekvési terveiben való érvényesítését, különösen a megkülönböztetés valamennyi formája elleni uniós fellépést, valamint a nők és lányok elleni erőszak, illetve az őket érintő megkülönböztetés valamennyi formája felszámolására irányuló erőfeszítéseket;

A fogyatékossággal élő személyek jogai

96.  üdvözli a fogyatékossággal élők jogairól szóló ENSZ-egyezmény ratifikálását; megismétli annak fontosságát, hogy mind a tagállamok, mind pedig az uniós intézmények hatékonyan végrehajtsák az egyezményt; különösen hangsúlyozza, hogy hitelesen be kell építeni az általános hozzáférhetőség elvét és a fogyatékossággal élő személyek összes jogát az EU valamennyi vonatkozó szakpolitikájába, többek között a fejlesztési együttműködés terén, és kiemeli e kérdés előíró és horizontális jellegét;

97.  szorgalmazza, hogy az alelnök/főképviselő folytassa a fogyatékossággal élők jogairól szóló ENSZ-egyezmény (CRPD) azon országok által ratifikálása és végrehajtása folyamatának támogatását, amelyek azt még nem ratifikálták és nem hajtották végre;

98.  kiemeli, hogy a nemzetközi közösség prioritásként azonosította a fogyatékossággal élő nők helyzetét; emlékeztet az ENSZ emberi jogi főbiztosának hivatala által közzétett következtetésekre, melyek kimondták, hogy a fogyatékkal élő nők és lányok elleni erőszak kezelését célzó politikákat és programokat a fogyatékkal élőkkel szorosan együttműködve kell kidolgozni, elismerve önállóságukat, valamint a fogyatékossággal foglalkozó szervezetekkel; hangsúlyozza az intézmények rendszeres felügyeletének és a gondozóknak nyújtott megfelelő képzések fontosságát; szorgalmazza, hogy az EU a fogyatékosság miatti hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelmet rendelje hozzá külső fellépési, együttműködési és fejlesztés támogatási politikáihoz, köztük a demokrácia és az emberi jogok európai eszközéhez (EIDHR);

A nők és lányok jogai

99.  emlékeztet arra, hogy a 2014. évi Szaharov-díjat Dr. Denis Mukwege kapta meg a szexuális erőszak áldozataiért tett áldozatos munkájáért és a nők jogainak folyamatos előmozdításáért, ami felhívta a figyelmet a nők, lányok és gyermekek elleni, háborús fegyverként alkalmazott erőszakra és nemi szerveik megcsonkítására; határozottan elítéli a nőkkel, lányokkal és gyermekekkel szemben elkövetett erőszak és bántalmazás valamennyi formáját, különös tekintettel a nők ellen elkövetett nemi erőszak háborús fegyverként történő alkalmazására, a női nemi szervek megcsonkítására, a gyermek-, korai és kényszerházasságra, a szexuális rabszolgaságra, a párkapcsolaton belüli nemi erőszakra és az ártalmas hagyományos gyakorlatok egyéb formáira; hangsúlyozza, hogy a konfliktusok során erőszak áldozatává vált nők, lányok és gyermekek számára biztosítani kell az egészségügyi és pszichológiai ellátáshoz való hozzáférést, összhangban a nemzetközi joggal; ezzel összefüggésben nyugtázza az alelnök/főképviselő humanitárius segítségnyújtási politikáról szóló levelét, különös tekintettel annak a szexuális erőszak megelőzésére, valamint a konfliktushelyzetekben bekövetkező nemi erőszak esetén a nők támogatására és egészségügyi és pszichológiai ellátáshoz való hozzáférésére vonatkozó szakaszaira; felhívja az Európa Tanács tagállamait a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló isztambuli egyezmény aláírására és megerősítésére;

100.  hangsúlyozza, hogy az EKSZ-nek kezdeményeznie kell a bevált gyakorlatok cseréjét, hogy felvegye a küzdelmet azzal szemben, hogy a szexuális erőszakhoz kapcsolódó bűncselekmények áldozatai nem férnek hozzá az igazságszolgáltatáshoz; határozottan elítéli, hogy a harmadik országokban a nők nem férnek hozzá az igazságszolgáltatáshoz, különösen ha nemi alapú erőszak áldozataivá válnak; kéri a Bizottságot, hogy vállaljon aktív szerepet e bűncselekmények harmadik országokon belüli, és bizonyos esetekben a tagállamok általi üldözésében; sürgeti a Bizottságot, hogy működjön együtt az EKSZ-szel az áldozatok számára elérhető támogatások fokozása érdekében, az EU humanitárius fellépéseibe építsen be a nemi alapú erőszakos cselekményeket érintő beavatkozási mechanizmusokat, valamint hogy kapjanak elsőbbséget azok az uniós humanitárius fellépések, amelyek a konfliktusok során elkövetett nemi alapú erőszakra és szexuális erőszakra irányulnak; üdvözli az EU arra irányuló kötelezettségvállalását, hogy nyomon követi a fegyveres konfliktusok során elkövetett erőszakos szexuális cselekmények megszüntetése céljából 2014 júniusában, Londonban rendezett világtalálkozót, és e célból konkrét intézkedéseket kér a Bizottságtól;

101.  sajnálja, hogy a nemi alapú erőszak tekintetében sok országban nem áll rendelkezésre megelőzési politika, nem támogatják az áldozatokat, és az elkövetők nagy arányban büntetlenséget élveznek; kéri az EKSZ-t a jogalkotási eljárásokkal és a rendőrségi és igazságügyi alkalmazottaknak, valamint a közalkalmazottaknak szóló képzési programokkal kapcsolatos bevált gyakorlatok harmadik országokkal folytatott cseréjére; felhívja az EU-t, hogy támogassa azon civil szervezeteket, amelyek az emberi jogok védelmén és a nemek közötti egyenlőség előmozdításán fáradoznak a harmadik országokban, emellett a szinergiák kialakítása és a nők szerepének erősítése érdekében működjön együtt tevékenyen a férfiak és nők közötti egyenlőség területén fellépő nemzetközi szervezetekkel, mint például az ILO-val, az OECD-vel, az ENSZ-szel és az Afrikai Unióval;

102.  mélységes aggodalmának ad hangot a nemi alapú erőszak eseteinek a világ számos részén tapasztalható növekedése és a nőgyilkosságok növekvő aránya miatt Latin-Amerikában, melyek az általánossá váló erőszak és a strukturális megkülönböztetés részét képezik határozottan elítéli a nemi alapú erőszak valamennyi formáját, a nők ellen elkövetett gyilkosságok formájában megmutatkozó iszonyatos bűncselekményeket és e bűncselekmények büntetlenül hagyását, ami hozzájárulhat az erőszak terjedéséhez és a gyilkosságok számának növekedéséhez;

103.  mélységes aggodalmát fejezi ki a közel-keleti és afrikai menekülttáborokban élő nők és lányok emberi jogainak lehetséges megsértése – többek között a szexuális erőszak, valamint a nőkkel és lányokkal szemben tanúsított egyenlőtlen bánásmód jelentett esetei – miatt; kéri az EKSZ-t, hogy a harmadik országokban szorgalmazzon szigorúbb szabályokat és bevált gyakorlatokat annak érdekében, hogy felszámolják a bármely nemhez tartozó menekültekkel szemben alkalmazott egyenlőtlen bánásmódot;

104.  sajnálja, hogy a világ népességének a fele szembesül a bérezésben megnyilvánuló megkülönböztetéssel, és hogy a nők világszerte a férfiak átlagjövedelmének 60–90%-át keresik meg;

105.  felhívja a Bizottságot, az EKSZ-t és az alelnököt/főképviselőt, hogy a nemek közti egyenlőségnek valamennyi külső politikájukban és programjukban való érvényesítése, a nemekkel kapcsolatos kérdések nyilvános felvetése, valamint e célkitűzés megfelelő forrásokkal való ellátása révén továbbra is mozdítsák elő a nők politikai és gazdasági szerepvállalásának erősítését; megelégedéssel veszi tudomásul a nemek közötti egyenlőség és a nők társadalmi szerepvállalása növelésének a 2016–2020 közötti időszakra vonatkozó új keretét(48); hangsúlyozza, hogy a horizontális pillért kell középpontba állítani, amely arra irányul, hogy a Bizottság és az EKSZ hatékonyabban teljesítse a nők és lányok jogainak külkapcsolatok révén való megerősítésére tett kötelezettségvállalásait;

106.  sajnálja, hogy a nemek közötti egyenlőség nem valósul meg a politikai életben; emlékeztet arra, hogy a nők és a férfiak egyenlők, és ugyanazokat a politikai jogokat és polgári szabadságjogokat kell élvezniük, továbbá sajnálja, hogy a nők alulreprezentáltak a gazdasági, társadalmi és politikai döntéshozatalban; hangsúlyozza, hogy hatékony védelmi mechanizmusra van szükség az emberi jogokat védő nők esetében; kvótarendszer bevezetését javasolja annak eszközeként, hogy elő lehessen mozdítani a nők politikai testületekben és a demokratikus folyamatban való részvételét, különösen jelöltként való indulását;

107.  felhívja az EU-t, hogy folytassa a nők gazdasági, társadalmi és politikai szerepvállalásának erősítését, amely eszközt jelent jogaik és alapvető szabadságjogaik megfelelő biztosításának előmozdításához, és részesítse kiemelt figyelemben annak kérdését, hogy a lányok, köztük a legszegényebbek és a társadalom peremére szorult közösségekből származók minőségi oktatásban részesülhessenek; kéri a nők szakképzésének, a tudománnyal és a technológiával kapcsolatos felsőfokú képzésben való részvételének, a harmadik országok oktatási szakembereinek szánt, nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos képzési programok kidolgozásának, valamint a sztereotípiák terjedése oktatási anyagok segítségével történő megelőzésének támogatását; sürgeti az EU-t, hogy ezt a kiemelt célt kövesse minden diplomáciai, kereskedelmi és fejlesztési együttműködési tevékenysége során;

108.  hangsúlyozza, hogy a menekülttáborokban, válságövezetekben, valamint a mélyszegénység és a szélsőséges környezeti jelenségek – többek között aszály és áradások – által érintett területeken folytatni kell a lányok oktatását;

109.  ösztönzi az EU-t, hogy a KBVP-műveleteken és az ENSZ béketeremtési eszköztárán belül továbbra is érvényesítse a nők és lányok támogatását, és folytassa az ENSZ Biztonsági Tanácsa nőkről, békéről és a biztonságról szóló 1325(2000)(49) és 1820(2008)(50) határozatainak végrehajtására és megerősítésére irányuló erőfeszítéseit; ezzel összefüggésben felhívja az EU-t, hogy nemzetközi szinten támogassa a nők konfliktusmegelőzésbe és -megoldásba, békefenntartó műveletekbe, humanitárius segítségnyújtásba, konfliktus utáni újjáépítésbe, valamint tartós és stabil politikai megoldásokhoz vezető demokratikus átalakulási folyamatokba való bevonása többletértékének elismerését; továbbá hangsúlyozza, hogy a nők számára biztosítani kell az emberi jogok teljes skáláját és hozzá kell járulni szerepvállalásuk erősítéséhez, többek között a 2015 utáni időszakra vonatkozó menetrend keretében, valamint a Pekingi Cselekvési Platform és az isztambuli egyezmény támogatása révén; üdvözli, hogy az EU támogatja a nemi kérdésekben elfogadott ENSZ-határozatokat, különös tekintettel a véleménynyilvánítás szabadsága által a nők társadalmi szerepvállalásának növelésében betöltött szerepről szóló határozatra; pozitívumként értékeli az ENSZ nők helyzetével foglalkozó bizottsága 59. ülésszakának következtetéseit(51);

110.  kéri a Bizottságot, hogy az ezen a téren elfogadott uniós iránymutatásokkal összhangban minden uniós választási megfigyelő misszió keretében rendszeresen tegyenek a nők választási folyamatokban való részvételének javítását célzó konkrét fellépéseket, figyelembe véve a 2014 áprilisában, Brüsszelben megrendezett magas rangú választási szakértői szemináriumon megfogalmazott következtetéseket, és okulva a korábbi missziók tapasztalataiból;

111.  üdvözli az EKSZ harmadik országokban tett, arra irányuló erőfeszítéseit, hogy felgyorsítsa a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezmény (CEDAW), a Pekingi Cselekvési Platform, a népesedésről és a fejlesztésről szóló kairói nyilatkozat és a 2015 utáni fejlesztési menetrend nyomán a nők jogaira vonatkozóan fennálló kötelezettségek végrehajtását és vállalások teljesítését;

112.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy ne csorbuljanak a pekingi cselekvési platform vívmányai az oktatáshoz és az egészséghez való hozzáférés mint alapvető emberi jog, illetve a szexuális és reproduktív jogok védelme tekintetében; kiemeli, hogy a szexuális és reproduktív egészség és az ahhoz fűződő jogok egyetemes tiszteletben tartása és a megfelelő szolgáltatásokhoz való hozzáférés hozzájárul a gyermekhalandóság és az anyák halálozási aránya csökkentéséhez; rámutat, hogy a családtervezés, az anyák egészsége, a fogamzásgátlókhoz, illetve a biztonságos abortuszhoz való könnyű hozzáférés jelentősen elősegíti a nők életének megmentését, valamint azt, hogy újrakezdjék életüket, amennyiben erőszak áldozatává váltak; hangsúlyozza, hogy ezeket a politikákat a harmadik országokkal folytatott fejlesztési együttműködés középpontjába kell helyezni;

113.  úgy véli, hogy a korai házasság sérti az alapvető emberi jogokat és a lányok életének minden területét befolyásolja: elveszi gyermekkorukat, lehetőségeik korlátozásával kockára teszi a tanulmányaikat, veszélyezteti egészségüket, valamint növeli annak kockázatát, hogy erőszak és szexuális bántalmazás áldozataivá váljanak;

114.  mélységes aggodalommal veszi tudomásul, hogy az 1980-as évek óta a menyasszony-rendelési iparág riasztó ütemben növekszik; aggodalommal állapítja meg, hogy számos olyan dokumentált eset van, amikor a menyasszonyrendelés útján megkötött házasságot követően a férfi megtámadta és/vagy meggyilkolta a nőt; sajnálja, hogy menyasszonyrendelő weboldalakon jelentős számú kiskorú lány jelenik meg, és hangsúlyozza, hogy amennyiben gyermekeket szexuális célokra használnak, azt gyermekbántalmazásnak kell tekinteni;

115.  elítéli a béranyaság gyakorlatát, amely aláássa a nők emberi méltóságát, mivel testüket és annak reproduktív funkcióit árucikként használja; úgy véli, hogy be kell tiltani és az emberi jogi eszközökben sürgősen kezelni kell a terhességi béranyaságot, amely reproduktív kizsákmányolást és az emberi test pénzügyi vagy egyéb haszonszerzésre való használatát foglalja magában, különösen a fejlődő országban élő, kiszolgáltatott nők esetén;

A gyermekek jogai

116.  ismételten megerősíti a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény és annak fakultatív jegyzőkönyve egyetemes ratifikálásának és hatékony végrehajtásának sürgős szükségességét; felszólítja a tagállamokat, hogy kötelezzék el magukat a gyermekmunka Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 182. sz. egyezményének 3. cikkében meghatározott legrosszabb formái, így többek között a gyermekrabszolgaság, a gyermekkereskedelem, a gyermekprostitúció, valamint a gyermekek testi és szellemi egészségére veszélyes munkakörök felszámolása mellett;

117.  üdvözli a Tanács a gyermekek jogainak előmozdításáról és védelméről szóló, 2014. decemberi következtetéseit(52), és felhívja az EU-t, hogy továbbra is nyújtson támogatást partnerországainak a gyermekekkel szembeni erőszak valamennyi formája elleni fellépéshez – beleértve a szexuális kizsákmányolást is – és a gyermekek jogainak védelmére meglévő kapacitásaik megerősítéséhez; üdvözli az EU–UNICEF gyermekjogi eszközrendszer(53) globális szintű, 2014-ben sorra került bevezetését; nyugtázza az Európa Tanács emberi jogi biztosának az interszexuális gyermekek jogairól szóló, 2014. májusi nyilatkozatát;

118.  megismétli a Bizottsághoz intézett felhívását, hogy a következő öt évre vonatkozóan tegyen javaslatot egy ambiciózus és átfogó gyermekjogi stratégiára és cselekvési tervre, amely támogatja a gyermekek jogainak előmozdítására irányuló uniós erőfeszítéseket, különösen a gyermekek vízhez, megfelelő higiénés körülményekhez, egészségügyi ellátáshoz és oktatáshoz való hozzáférésének biztosítása, a fegyveres csoportokba besorolt gyermekek rehabilitációjának és reintegrációjának biztosítása, a gyermekmunka, a gyermekkínzás és a gyermekboszorkányság kérdésének, a gyermekkereskedelemnek és -házasságnak, továbbá a gyermekek szexuális kizsákmányolásának felszámolása, valamint a gyermekek fegyveres konfliktusokban való segítése és számukra a konfliktusövezetekben és a menekülttáborokban az oktatáshoz való hozzáférés biztosítása révén; felszólítja az alelnököt/főképviselőt, hogy évente számoljon be a Parlamentnek a gyermekközpontú uniós külső fellépéssel kapcsolatban elért eredményekről; üdvözli a „Gyermekek, nem katonák” elnevezésű kampányt, és felhívja az EU-t és a tagállamokat, hogy fokozzák támogatásukat a toborzás és a gyermekek fegyveres konfliktusokban való, kormányzati fegyveres erők általi felhasználásának 2016-ig történő felszámolására vonatkozó cél elérése érdekében;

119.  üdvözli, hogy az EU együttműködik az UNICEF-fel, aminek eredményeként eszközkészletet dolgoztak ki a gyermekek jogainak a fejlesztéspolitikában való általános érvényesítésére, támogatva az alapvető millenniumi fejlesztési célokat és a gyermekvédelmi programokat a gyermekjogok érvényesítése érdekében, különösen a kényes helyzetekben, valamint az ENSZ közel-keleti palesztin menekülteket segélyező hivatalával együttműködésben;

120.  üdvözli, hogy az EU tevőlegesen együttműködik az ENSZ számos, a gazdasági, szociális és kulturális jogokkal foglalkozó különleges előadójával, így a biztonságos ivóvízhez és a megfelelő higiénés körülményekhez való hozzáférés emberi jogával, az oktatáshoz való joggal, az élelemhez való joggal, a mélyszegénységgel és emberi jogokkal, valamint a megfelelő lakhatás kérdésével foglalkozó különleges előadókkal; pozitívumként értékeli, hogy a demokrácia és az emberi jogok európai eszközének a 2014–2017 közötti időszakra vonatkozó, többéves indikatív programjában megerősítették a gazdasági, szociális és kulturális jogok előmozdítását, mely program többek közt hozzá kíván járulni a szakszervezetek megerősítéséhez, a bérekkel kapcsolatos kérdések fokozott tudatosításához, a földterületek védelméhez, a gazdasági helyzet megerősítésén keresztül történő társadalmi beilleszkedés előmozdításához, valamint a gazdasági megkülönböztetés és a munkahelyi erőszak csökkenéséhez;

A demokrácia megerősítése világszerte

121.  hangsúlyozza, hogy az EU kötelezettséget vállalt ara, hogy a világ többi részével fenntartott kapcsolatai során fenntartja és előmozdítja az emberi jogok és demokratikus értékek tiszteletben tartását; emlékeztet rá, hogy a demokratikus rendszereket nem csak a szabad és méltányos választási eljárások, hanem többek közt a szólásszabadság, a sajtó és az egyesülés szabadsága, a jogállamiság, az elszámoltathatóság, az igazságszolgáltatás függetlensége, valamint a pártatlan közigazgatás jellemzik; hangsúlyozza, hogy a demokrácia és az emberi jogok elválaszthatatlanul összefonódnak egymással és kölcsönösen erősítik egymást, ahogyan arra a Tanács a demokráciának az EU külkapcsolatai keretében való támogatásáról szóló 2009. november 18-i következtetéseiben is emlékeztet; üdvözli, hogy az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó új uniós cselekvési terv fokozott figyelmet szentel a demokrácia támogatását célzó tevékenységeknek;

A véleménynyilvánítás szabadságának védelme és a civil társadalom megerősítése

122.  megismétli, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága minden demokratikus társadalom kulcsfontosságú eleme, mivel a pluralizmus kultúráját táplálja, amely lehetővé teszi, hogy a polgárok felelősségre vonják kormányaikat és döntéshozóikat, és támogatja a jogállamiság tiszteletben tartását; ezért sürgeti az Uniót, hogy fokozza a véleménynyilvánítás szabadságának külső politikái és eszközei révén való előmozdítására irányuló erőfeszítéseit;

123.  ismételten felhívja az Európai Uniót és annak tagállamait, hogy fokozottan kövessék nyomon a véleménynyilvánítás szabadsága és a média korlátozásának valamennyi formáját a harmadik országokban, valamint hogy késedelem nélkül és szisztematikusan ítéljék el ezeket a korlátozásokat, még azokban az esetekben is, amikor azokat jogos célból, például a terrorizmus elleni küzdelem, az állambiztonság és a bűnüldözés érdekében alkalmazzák; fontosnak tartja az online és offline véleménynyilvánítás szabadságáról szóló uniós iránymutatások hatékony végrehajtását, valamint ezen iránymutatások hatásának rendszeres nyomon követését; emlékeztet az információhoz való, mind online, mind offline, megkülönböztetésmentes hozzáférés és a véleménynyilvánítás szabadsága mindenki számára való biztosításának és védelmének uniós céljára;

124.  úgy véli, hogy az információs és kommunikációs technológiák (ikt-k) az információk hozzáférhetőségének maximalizálása révén lehetőséget kínálnak az emberi jogok és a demokratikus gyakorlatok megerősítésére, valamint a társadalmi és gazdasági fejlődésre; hangsúlyozza továbbá az ikt-k civil társadalmi mozgalmak erőfeszítéseiben játszott szerepét, különösen a nem demokratikus rendszerekben; aggodalmát fejezi ki az ikt-k egyes önkényuralmi rendszerek általi, az emberi jogokkal és demokráciával foglalkozó aktivisták számára növekvő veszélyt jelentő használata miatt; hangsúlyozza a fokozott támogatás jelentőségét a média szabadságának előmozdítása, a független újságírók és bloggerek védelme, a digitális megosztottság csökkentése és az információhoz való korlátlan hozzáférés elősegítése terén; felhívja a Bizottságot, hogy az európai exportellenőrzési rendszer felülvizsgálata keretében fordítson különös figyelmet a kettős felhasználású termékek emberi jogi apektusaira;

Az emberi jogi jogvédőknek nyújtott uniós támogatás

125.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a civil társadalom, beleértve az emberi jogi jogvédőket, egyre több támadásnak van kitéve szerte a világon; mélységes aggodalmának ad hangot amiatt, hogy egyre több ország, például Oroszország és néhány közép-ázsiai állam szigorú törvényeket hoz a nem kormányzati szervezetek tevékenységeinek elfojtására, korlátozva a külföldi finanszírozáshoz való hozzáférésüket, terhet jelentő jelentési kötelezettségeket és ezek nem teljesítése esetén súlyos büntetéseket vezetve be; emlékeztet arra, hogy a gyülekezési és egyesülési szabadsághoz való jog alapvető jellemzője egy demokratikus, nyitott és toleráns társadalomnak; további erőfeszítésekre szólít fel a civil társadalmi szervezeteknél dolgozókkal szembeni, világszerte tapasztalható korlátozások és megfélemlítés ellen, és felszólítja az EU-t, hogy mutasson példát az érintett jogok védelme és előmozdítása terén;

126.  pozitívumként értékeli, hogy az új cselekvési tervben az alelnök/főképviselő ismételten hangsúlyozza, hogy az EU elkötelezett a helyi szereplők és civil társadalmi szervezetek szerepének megerősítése mellett, valamint hangsúlyozza, hogy a civil társadalom, és különösen az emberi jogi jogvédők cselekvési terének jelentős leszűkülése miatt az Európai Uniónak fokozott figyelmet kell fordítania rájuk, és erőteljesebben fel kell lépnie érdekükben; ezért sürgeti az Európai Uniót és tagállamait, hogy dolgozzanak ki koherens és átfogó választ azokra a jelentős kihívásokra, amelyekkel a civil társadalom, így az emberi jogi jogvédők világszerte szembesülnek;

127.  felhívja az Európai Uniót és tagállamait, hogy folyamatosan kövessék nyomon az egyesülési és a gyülekezési szabadság megsértéseinek eseteit, ideértve a civil társadalmi szervezetekre és tevékenységeikre vonatkozó tiltások és korlátozások különböző formáit, és a politikai párbeszéd minden szintjén tegyék szóvá ezeket az ügyeket;

128.  felhívja továbbá az EU-t és tagállamait, hogy használjanak fel minden, rendelkezésre álló eszközt, hogy rendszeresen felvessék a veszélyben lévő emberi jogi jogvédők és civil társadalmi aktivisták egyedi eseteit, különös tekintettel a bebörtönzött személyek ügyeire; ösztönzi az uniós küldöttségeket és a tagállamok diplomáciai személyzetét, hogy továbbra is tevőlegesen támogassák az emberi jogi jogvédőket a perek rendszeres nyomon követése, a fogvatartott aktivisták látogatása, valamint adott esetben az egyes esetekről szóló nyilatkozatok kiadása és az emberi jogi jogsértéseknek a megfelelő partnereikkel való felvetése révén; ragaszkodik ahhoz, hogy a vezető uniós képviselők – nevezetesen az alelnök/főképviselő, a biztosok, az EU különleges képviselői és a tagállamok kormányzati tisztviselői – rendszeresen találkozzanak az emberi jogi jogvédőkkel, amikor olyan országokba utaznak, amelyekben a civil társadalomra nyomást gyakorolnak;

129.  pozitívumként értékeli, hogy az EU a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze révén világszerte segítséget nyújt az emberi jogi jogvédőknek és a civil társadalomnak; hangsúlyozza, hogy kiemelten fontos az EIDHR-nek a leginkább veszélyben lévő emberi jogi jogvédők védelme céljából való felhasználása; hangsúlyozza továbbá, hogy a veszélyben lévő emberi jogi jogvédőknek nyújtott támogatás során elsősorban a hatékonysági kritériumot kell figyelembe venni, és el kell kerülni a túlságosan előíró feltételek megállapítását; felhívja a Bizottságot, az EKSZ-t és az uniós küldöttségeket az emberi jogi jogvédők támogatása céljából rendelkezésre álló alapok megfelelő felhasználásának biztosítására;

A választási eljárások támogatása és a jogállamiság, az igazságszolgáltatás függetlensége és a pártatlan közigazgatás megerősítése harmadik országokban

130.  üdvözli, hogy az EU 2014-ben nyolc választási megfigyelő missziót (EOM) és a nyolc választási szakértői missziót (EEM) indított a világ számos országába; megismétli, hogy kedvezően ítéli meg a választási folyamatok vonatkozásában nyújtott uniós támogatást, valamint az Unió által a választási megfigyelőknek biztosított támogatást és választási segítségnyújtást;

131.  emlékeztet a választási megfigyelő missziók által készített jelentések és ajánlások megfelelő nyomon követésének fontosságára, melynek révén fokozható a hatásuk és az érintett országok demokratikus normái tekintetében nyújtott uniós támogatás;

132.  javasolja, hogy az EU fokozza a demokratikus folyamatok átfogóbb megközelítésének kialakítására irányuló erőfeszítéseit – mely folyamatoknak csak az egyik dimenzióját képezik a szabad és tisztességes választások –, hogy pozitívan járuljon hozzá a demokratikus intézmények és a választási folyamatokba vetett közbizalom megerősítéséhez világszerte;

133.  e tekintetben pozitívumként értékeli, hogy 2014-ben, a Tanács 2009. novemberi következtetéseiben és a 2012-es, az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó uniós cselekvési tervben tett kötelezettségvállalást követően, 12 kiválasztott uniós küldöttségben elindult a demokráciatámogatással kapcsolatos kísérleti projektek második generációja; nyomatékosan hangsúlyozza, hogy e kísérleti projektek jelentős szerepet játszanak a demokráciatámogatás nagyobb koherenciájának az EU külső politikái és eszközei által történő megvalósításában;

134.  üdvözli, hogy a Bizottság, az EKSZ és a tagállamok az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó új uniós cselekvési tervben kötelezettséget vállaltak arra, hogy a harmadik országokban határozottabban és következetesebben működnek együtt a választások lebonyolításáért felelős szervekkel, parlamenti intézményekkel, helyi nem kormányzati szervezetekkel, emberi jogi jogvédőkkel és civil társadalmi szervezetekkel, hogy intenzívebben bevonják őket a választások nyomon követésébe és hozzájáruljanak szerepük növeléséhez, és ennek érdekében a demokratikus folyamatok megerősítéséhez;

135.  emlékeztet arra, hogy a bővítés és a szomszédságpolitikák keretében az Európai Unió, a politikusok, a tudományos szakemberek, a média, a nem kormányzati szervezetek és a civil társadalom által nyert tapasztalatok és a demokráciába való átmenetekből levont tanulságok pozitív módon járulhatnak hozzá azoknak a legjobb gyakorlatoknak az azonosításához, amelyeket világszerte fel lehetne használni az egyéb demokratizálódási folyamatok támogatására és megszilárdítására;

136.  emlékeztet arra, hogy a korrupció fenyegetést jelent az emberi jogok egyenlő érvényesülésére és aláássa a demokratikus folyamatokat, így a jogállamiságot és tisztességes igazságszolgáltatást; emlékeztet továbbá arra, hogy az EU kizárólagos hatáskört kért az ENSZ Korrupció elleni egyezményének (UNCAC) aláírása tekintetében;

137.  véleménye szerint az EU-nak a harmadik országokkal folytatott párbeszéd valamennyi fórumán hangsúlyoznia kell a közügyek, az államháztartás és a köztulajdon átláthatóságának, hozzáférhetőségének, sérthetetlenségének, elszámoltathatóságának, valamint megfelelő kezelésének fontosságát, az UNCAC-ban foglaltak szerint; úgy véli, hogy a korrupció valamennyi formája aláássa a demokratikus elveket, és negatívan hat a társadalmi és gazdasági fejlődésre; kéri az UNCAC felhívásának nyomon követését és az OECD ajánlásainak megfelelő figyelembevételét; úgy véli, hogy az EU-nak következetesebben és szisztematikusabban kellene támogatnia a harmadik országokat a korrupció kezelésében azáltal, hogy szakértelmet és támogatást biztosít számukra független és hatékony korrupcióellenes intézmények létrehozásában és megszilárdításában, többek között a magánszektorral folytatott proaktív együttműködés révén; ajánlja továbbá innovatív pénzügyi mechanizmusok kidolgozását a korrupció valamennyi formája elleni küzdelem megerősítése érdekében; ezzel összefüggésben nyugtázza a pénzügyi tranzakciók nemzetközi szintű szabályozásának javítására irányuló felhívást;

138.  úgy véli, hogy az Európai Uniónak fokoznia kell a jogállamiságnak és az igazságszolgáltatás függetlenségének előmozdítására irányuló erőfeszítéseit multilaterális és bilaterális szinten; ösztönzi az Európai Uniót, hogy a harmadik országokban folyó jogalkotási és intézményi reformfolyamatok tekintetében biztosított segítségnyújtással világszerte támogassa a méltányos közigazgatást és igazságszolgáltatást; ösztönzi továbbá az uniós küldöttségeket és a tagállamok nagykövetségeit, hogy az igazságszolgáltatás függetlenségének előmozdítása céljából rendszeresen kövessék nyomon a bírósági eljárásokat;

Az Európai Parlament emberi jogi tevékenységének fokozása

139.  üdvözli az emberi jogok és a demokrácia előmozdítására vonatkozóan az Európai Parlament parlamentközi küldöttségeinek készített iránymutatások a Küldöttségi Elnökök Értekezlete által az Emberi Jogi Albizottsággal együttműködésben folytatott felülvizsgálatát; ajánlja ezzel összefüggésben egy olyan gyakorlat bevezetését, amelynek keretében a harmadik országokban tett küldöttségi látogatások során szisztematikusabban és átláthatóbban vetik fel az emberi jogi kérdéseket, különösen a Parlament állásfoglalásaiban említett egyedi eseteket, és írásban, illetve ha politikailag indokolt, egyedi eligazító üléseken beszámolnak a megtett intézkedésekről az Emberi Jogi Albizottságnak;

140.  hangsúlyozza, hogy folyamatosan gondolkodni kell arról, hogy milyen módon lehet legmegfelelőbben maximalizálni az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság megsértéséről szóló parlamenti állásfoglalások hitelességét, láthatóságát és hatékonyságát;

141.  ösztönzi annak az elképzelésnek a megvitatását, miszerint az emberi jogok támogatásával és előmozdításával kapcsolatban a Parlament rendelkezésére álló különböző eszközöket egyetlen stratégiai dokumentumban foglalnák össze, amelyet a Parlament a plenáris ülésen fogadna el;

o
o   o

142.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az EU emberi jogi különleges képviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ Biztonsági Tanácsának, az ENSZ főtitkárának, a 70. ENSZ-közgyűlés elnökének, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa elnökének, az ENSZ emberi jogi főbiztosának és az EU küldöttségvezetőinek.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2014)0070.
(2) http://data.consilium.europa.eu/doc/document/ST-11855-2012-INIT/hu/pdf
(3) http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_data/docs/pressdata/EN/foraff/142549.pdf
(4) http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_data/docs/pressdata/EN/foraff/137585.pdf
(5) http://www.europarl.europa.eu/document/activities/cont/201203/20120329ATT42170/20120329ATT42170EN.pdf
(6) http://data.consilium.europa.eu/doc/document/ST-10152-2015-INIT/hu/pdf
(7) http://data.consilium.europa.eu/doc/document/ST-10897-2015-INIT/hu/pdf
(8) http://data.consilium.europa.eu/doc/document/ST-13201-2015-INIT/hu/pdf
(9) http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_data/docs/pressdata/EN/foraff/130243.pdf
(10) http://register.consilium.europa.eu/doc/srv?l=HU&f=ST%2015559%202014%20INIT
(11) http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=CELEX:32015D0260
(12) http://data.consilium.europa.eu/doc/document/ST-9242-2015-INIT/hu/pdf
(13) http://www.un.org/en/ga/search/view_doc.asp?symbol=S/RES/1325(2000)
(14) HL C 236. E, 2011.8.12., 69. o.
(15) HL C 33. E, 2013.2.5., 165. o.
(16) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0470.
(17) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0274.
(18) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0394.
(19) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0420.
(20) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0252.
(21) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0079.
(22) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0259.
(23) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0206.
(24) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0076.
(25) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0272.
(26) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0288.
(27) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0317.
(28) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0350.
(29) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0348.
(30) http://ec.europa.eu/enlargement/pdf/key_documents/2014/20141008-strategy-paper_hu.pdf
(31) http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=CELEX:52011DC0200
(32) http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=COM:2011:0303:FIN:hu:PDF
(33) http://daccess-dds-ny.un.org/doc/UNDOC/GEN/G14/082/52/PDF/G1408252.pdf?OpenElement
(34) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0274.
(35) http://www.unfpa.org/sites/default/files/pub-pdf/Joint%20Programme%20on%20FGMC%20Summary%20Report.pdf
(36) http://daccess-dds-ny.un.org/doc/UNDOC/GEN/G14/086/06/PDF/G1408606.pdf?OpenElement
(37) https://www.consilium.europa.eu/ueDocs/cms_Data/docs/hr/news53.pdf.
(38) http://ec.europa.eu/enlargement/pdf/key_documents/2014/20141008-strategy-paper_hu.pdf
(39) http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=uriserv:OJ.L_.2014.077.01.0027.01.HUN&toc=OJ:L:2014:077:TOC
(40) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0274.
(41) http://www.ohchr.org/Documents/Publications/GuidingPrinciplesBusinessHR_EN.pdf
(42) http://wcip2014.org/wp-content/uploads/2013/03/N1446828.pdf
(43) HL L 101., 2011.4.15., 1. o.
(44) https://ec.europa.eu/anti-trafficking/sites/antitrafficking/files/eu_strategy_towards_the_eradication_of_trafficking_in_human_beings_2012-2016_1.pdf
(45) http://www.coe.int/en/web/portal/10-october-against-death-penalty
(46) http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cmsUpload/TortureGuidelines.pdf
(47) http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_data/docs/pressdata/EN/foraff/137584.pdf.
(48) http://europa.eu/rapid/press-release_IP-15-5690_en.pdf
(49) http://www.un.org/en/ga/search/view_doc.asp?symbol=S/RES/1325(2000)
(50) http://www.un.org/en/ga/search/view_doc.asp?symbol=S/RES/1820(2008)
(51) http://www.un.org/ga/search/view_doc.asp?symbol=E/2015/27
(52) http://register.consilium.europa.eu/doc/srv?l=HU&f=ST%2015559%202014%20INIT
(53) http://www.unicef.org/eu/crtoolkit/downloads/Child-Rights-Toolkit-Web-Links.pdf

Jogi nyilatkozat