Index 
Elfogadott szövegek
2015. május 19., Kedd - StrasbourgVégleges kiadás
Az Európai Gazdasági Közösség és a Svájci Államszövetség között létrejött megállapodásban előírt védintézkedések ***I
 A feltételes hozzáférésen alapuló vagy abból álló szolgáltatások jogi védelméről szóló európai egyezmény ***
 Viktor Uspaskich mentelmi jogának felfüggesztése
 Jérôme Lavrilleux mentelmi jogának felfüggesztése
 Janusz Korwin-Mikke mentelmi jogának felfüggesztése
 Theodoros Zagorakis mentelmi jogának felfüggesztése
  A pénzügyi eszközökben és pénzügyi ügyletekben referenciamutatóként használt indexek ***I
 A feljelsztésfinanszírozás
 Biztonságosabb egészségügyi ellátás Európában
 A kkv-k zöld növekedési lehetőségei

Az Európai Gazdasági Közösség és a Svájci Államszövetség között létrejött megállapodásban előírt védintézkedések ***I
PDF 249kWORD 63k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2015. május 19-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Gazdasági Közösség és a Svájci Államszövetség között létrejött megállapodásban előírt védintézkedésekről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (kodifikált szöveg) (COM(2014)0305 – C8-0009/2014 – 2014/0158(COD))
P8_TA(2015)0189A8-0145/2015

(Rendes jogalkotási eljárás – kodifikáció)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2014)0305),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 207. cikkének (2) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0009/2014),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a jogszabályszövegek hivatalos egységes szerkezetbe foglalásának gyorsított munkamódszeréről szóló, 1994. december 20-i intézményközi megállapodásra(1),

–  tekintettel eljárási szabályzata 103. és 59. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A8-0145/2015),

A.  mivel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport véleménye szerint a szóban forgó javaslat a meglévő szövegek érdemi módosítás nélküli egyszerű egységes szerkezetbe foglalását tartalmazza;

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2015. május 19-én került elfogadásra az Európai Gazdasági Közösség és a Svájci Államszövetség között létrejött megállapodásban előírt védintézkedésekről szóló (EU) 2015/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel (kodifikált szöveg)

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, (EU) 2015/1145 rendelet.)

(1) HL C 102., 1996.4.4., 2. o.


A feltételes hozzáférésen alapuló vagy abból álló szolgáltatások jogi védelméről szóló európai egyezmény ***
PDF 248kWORD 63k
Az Európai Parlament 2015. május 19-i jogalkotási állásfoglalása a feltételes hozzáférésen alapuló vagy abból álló szolgáltatások jogi védelméről szóló európai egyezménynek az Európai Unió nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozat tervezetéről (07597/1/2014 – C8-0286/2014 – 2010/0361(NLE))
P8_TA(2015)0190A8-0071/2015

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (07597/1/2014),

–  tekintettel a feltételes hozzáférésen alapuló, vagy abból álló szolgáltatások jogi védelméről szóló, 1998. november 20-i 98/84/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(1),

–  tekintettel a feltételes hozzáférésen alapuló vagy abból álló szolgáltatások jogi védelméről szóló, 2001. január 24-i európai egyezményre(2),

–  tekintettel a feltételes hozzáférésen alapuló vagy abból álló szolgáltatások jogi védelméről szóló európai egyezménynek az Unió nevében történő aláírásáról szóló, 2014. április 14-i 2014/243/EU tanácsi határozatra(3),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 207. cikke (4) bekezdése első albekezdésével és 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontjának v. alpontjával összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C8‑0286/2014),

–  tekintettel a Bíróság 2013. október 22-i ítéletére(4),

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikke (1) bekezdésének első és harmadik albekezdésére és (2) bekezdésére, valamint 108. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság ajánlására (A8-0071/2015),

1.  egyetért az egyezmény megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányának és parlamentjének, valamint az Európa Tanácsnak.

(1) HL L 320., 1998.11.28., 54. o.
(2) HL L 336., 2011.12.20., 2. o.
(3) HL L 128., 2014.4.30., 61. o.
(4) A Bíróság C-137/12 sz. Bizottság kontra Tanács ügyben 2013. október 22-én hozott ítélete, ECLI:EU:C:2013:675.


Viktor Uspaskich mentelmi jogának felfüggesztése
PDF 250kWORD 64k
Az Európai Parlament 2015. május 19-i határozata a Viktor Uspaskich mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelemről (2014/2203(IMM))
P8_TA(2015)0191A8-0149/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Litvánia főügyésze által 2014. október 1-jén eljuttatott és a plenáris ülésen 2014. november 12-én bejelentett, Viktor Uspaskich mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelemre,

–  miután eljárási szabályzata 9. cikke (5) bekezdésének megfelelően meghallgatta Viktor Uspaskich-t,

–  tekintettel az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló, 7. jegyzőkönyv 8. és 9. cikkére, valamint az Európai Parlament képviselőinek közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló, 1976. szeptember 20-i okmány 6. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Unió Bírósága által 1964. május 12-én, 1986. július 10-én, 2008. október 15-én és 21-én, 2010. március 19-én, 2011. szeptember 6-án és 2013. január 17-én hozott ítéletekre(1),

–  tekintettel a Litván Köztársaság alkotmányának 62. cikkére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 5. cikkének (2) bekezdésére, 6. cikkének (1) bekezdésére és 9. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A8-0149/2015),

A.  mivel a Litvánia főügyésze egy feltételezett bűncselekmény kapcsán folytatandó nyomozati eljárás megindításával kapcsolatban kérte Viktor Uspaskich európai parlamenti képviselő parlamenti mentelmi jogának felfüggesztését,

B.  mivel az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló (7.) jegyzőkönyv 9. cikke szerint az Európai Parlament képviselői saját államuk területén az adott állam parlamenti képviselőire vonatkozó mentességeket élvezik;

C.  mivel a Litván Köztársaság alkotmányának 62. cikke szerint és a litván parlament (Seimas) házszabálya 22. cikkének (3) bekezdése szerint a Seimas engedélye nélkül a Seimas tagja ellen nem indítható büntetőeljárás, továbbá nem tartóztatható le és szabadsága semmilyen módon nem korlátozható, kivéve, ha bűncselekmény elkövetésén tetten érik;

D.  mivel Viktor Uspaskich-t a litván büntető törvénykönyv 232. cikkébe ütköző, a bíróság megsértésének bűncselekményével vádolják;

E.  mivel nincs bizonyíték a fumus persecutionis-ra, azaz nem áll fenn komoly és megalapozott gyanú arra vonatkozóan, hogy az ügyet a képviselőnek szánt politikai kár okozása céljából nyújtották volna be a bírósághoz;

1.  úgy határoz, hogy felfüggeszti Viktor Uspaskich mentelmi jogát;

2.  utasítja elnökét, hogy ezt a határozatot és illetékes bizottsága jelentését haladéktalanul továbbítsa Litvánia főügyészének és Viktor Uspaskich-nak.

(1) A Bíróság 1964. május 12-i ítélete, Wagner kontra Fohrmann és Krier, 101/63, ECLI:EU:C:1964:28; a Bíróság 1986. július 10-i ítélete, Wybot kontra Faure és társai, 149/85, ECLI:EU:C:1986:310; a Törvényszék 2008. október 15-i ítélete, Mote kontra Európai Parlament, T-345/05, ECLI:EU:T:2008:440; a Bíróság 2008. október 21-i ítélete, Marra kontra De Gregorio és Clemente, C-200/07 és C-201/07, ECLI:EU:C:2008:579; a Törvényszék 2010. március 19-i ítélete, Gollnisch kontra Európai Parlament, T-42/06, ECLI:EU:T:2010:102; a Bíróság 2011. szeptember 6-i ítélete, Patriciello, C 163/10, ECLI: EU:C:2011:543; a Törvényszék 2013. január 17-i ítélete, Gollnisch kontra Parlament, T-346/11 és T-347/11, ECLI:EU:T:2013:23.


Jérôme Lavrilleux mentelmi jogának felfüggesztése
PDF 253kWORD 68k
Az Európai Parlament 2015. május 19-i határozata a Jérôme Lavrilleux mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelemről (2015/2014(IMM))
P8_TA(2015)0192A8-0152/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a párizsi fellebbviteli bíróság főügyészének kérelmére a francia igazságügyi miniszter által 2014. december 23-án eljuttatott és 2015. január 15-én a plenáris ülésen bejelentett, a Jérôme Lavrilleux mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelemre,

–  miután eljárási szabályzata 9. cikke (5) bekezdésének megfelelően meghallgatta Jérôme Lavrilleux-t,

–  tekintettel az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló, 7. jegyzőkönyv 8. és 9. cikkére, valamint az Európai Parlament képviselőinek közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló, 1976. szeptember 20-i okmány 6. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Unió Bírósága által 1964. május 12-én, 1986. július 10-én, 2008. október 15-én és 21-én, 2010. március 19-én, 2011. szeptember 6-án és 2013. január 17-én hozott ítéletekre(1),

–  tekintettel a Francia Köztársaság alkotmányának 26. cikkére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 5. cikkének (2) bekezdésére, 6. cikkének (1) bekezdésére és 9. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A8-0152/2015),

A.  mivel a párizsi fellebbviteli bíróság főügyésze Jérôme Lavrilleux európai parlamenti képviselő mentelmi jogának felfüggesztését kérte egy hamisítás, hamis iratok felhasználása, bizalommal való visszaélés, csalás kísérlete, bűnrészesség és e bűncselekményekhez kapcsolódó bűnpártolás, választási kampány törvénytelen finanszírozása, valamint e bűncselekményben való bűnrészesség és ahhoz kapcsolódó bűnpártolás vádjával folyamatban lévő bizonyításfelvétellel kapcsolatban; továbbá mivel a francia bírák ezzel összefüggésben szabadságelvonással vagy a szabadság korlátozásával járó intézkedést kívánnak alkalmazni Jérôme Lavrilleux-vel szemben;

B.  mivel az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. számú jegyzőkönyv 9. cikke szerint az Európai Parlament képviselői saját államuk területén az adott állam parlamenti képviselőire vonatkozó mentességeket élvezik;

C.  mivel a francia alkotmány 26. cikkének (2) és (3) bekezdése szerint parlamenti képviselőt nem lehet letartóztatni súlyos bűntett vagy más jelentős bűncselekmény miatt, és nem lehet szabadságelvonással vagy a szabadság korlátozásával járó intézkedés alá vonni azon parlamenti kamara elnökségének engedélye nélkül, amelynek tagja; nincs szükség ilyen engedélyre súlyos bűntett vagy más jelentős bűncselekmény elkövetésén való tettenérés, illetve jogerős ítélet esetében; a parlament kérheti továbbá az őrizet, a szabadságelvonással vagy szabadságkorlátozással járó intézkedés, vagy a valamely tagjával szembeni eljárás felfüggesztését;

D.  mivel Jérôme Lavrilleux-t azzal gyanúsítják, hogy részt vett egy kampányköltségekkel kapcsolatos hamis számlázási rendszerben;

E.  mivel Jérôme Lavrilleux mentelmi jogának felfüggesztésére az eljárási szabályzat 9. cikke (6) bekezdésében említett feltételeknek kell vonatkozniuk;

F.  mivel az állítólagos vádak nincsenek kapcsolatban Jérôme Lavrilleux európai parlamenti képviselői tisztségével, és a legutóbbi francia elnökválasztás során helyettes kampányigazgatóként betöltött korábbi tisztségéből erednek;

G.  mivel az eljárás nem Jérôme Lavrilleux-nek az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló (7.) jegyzőkönyv 8. cikke értelmében vett európai parlamenti képviselői feladatának ellátása során kinyilvánított véleményét vagy leadott szavazatát érinti;

H.  mivel a Parlament nem talált bizonyítékot a fumus persecutionis-ra, azaz arra, hogy komoly és megalapozott gyanú állna fenn arra vonatkozóan, hogy az ügyet a képviselőnek szánt politikai kár okozása céljából nyújtották volna be a bírósághoz;

1.  úgy határoz, hogy felfüggeszti Jérôme Lavrilleux mentelmi jogát;

2.  utasítja elnökét, hogy ezt a határozatot és az illetékes bizottság jelentését haladéktalanul továbbítsa a Francia Köztársaság illetékes hatóságának és Jérôme Lavrilleux-nek.

(1) A Bíróság 1964. május 12-i ítélete, Wagner kontra Fohrmann és Krier, 101/63, ECLI:EU:C:1964:28; a Bíróság 1986. július 10-i ítélete, Wybot kontra Faure és társai, 149/85, ECLI:EU:C:1986:310; a Törvényszék 2008. október 15-i ítélete, Mote kontra Európai Parlament, T-345/05, ECLI:EU:T:2008:440; a Bíróság 2008. október 21-i ítélete, Marra kontra De Gregorio és Clemente, C-200/07 és C-201/07, ECLI:EU:C:2008:579; a Törvényszék 2010. március 19-i ítélete, Gollnisch kontra Európai Parlament, T-42/06, ECLI:EU:T:2010:102; a Bíróság 2011. szeptember 6-i ítélete, Patriciello, C 163/10, ECLI: EU:C:2011:543; a Törvényszék 2013. január 17-i ítélete, Gollnisch kontra Parlament, T-346/11 és T-347/11, ECLI:EU:T:2013:23.


Janusz Korwin-Mikke mentelmi jogának felfüggesztése
PDF 253kWORD 68k
Az Európai Parlament 2015. május 19-i határozata a Janusz Korwin-Mikke mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelemről (2015/2049(IMM))
P8_TA(2015)0193A8-0150/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Lengyel Köztársaság főügyésze által 2014. december 29-én a Varsói Kerületi Ügyészség által indított V Ds 223/14. ügyszámú büntetőeljárással összefüggésben eljuttatott és 2015. január 28-án a plenáris ülésen bejelentett, a Janusz Korwin-Mikke mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelemre,

–  miután eljárási szabályzata 9. cikke (5) bekezdésének megfelelően meghallgatta Janusz Korwin-Mikkét,

–  tekintettel az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. jegyzőkönyv 8. és 9. cikkére, valamint az Európai Parlament képviselőinek közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló, 1976. szeptember 20-i okmány 6. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Unió Bírósága által 1964. május 12-én, 1986. július 10-én, 2008. október 15-én és 21-én, 2010. március 19-én, 2011. szeptember 6-án és 2013. január 17-én hozott ítéletekre(1),

–  tekintettel a Lengyel Köztársaság Alkotmánya 105. cikkének (2) bekezdésére, valamint az 1996. május 9-i, a képviselői vagy szenátori mandátumok gyakorlásáról szóló lengyel törvény 7b. cikkének (1) bekezdésére és 7c. cikkének (1) bekezdésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 5. cikkének (2) bekezdésére, 6. cikkének (1) bekezdésére és 9. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A8-0150/2015),

A.  mivel a Lengyel Köztársaság főügyésze továbbította a Varsói Kerületi Ügyészség kérelmét, amelyben engedélyt kér Janusz Korwin-Mikke európai parlamenti képviselővel szemben a lengyel büntető törvénykönyv 222. cikkének (1) bekezdésébe ütköző bűncselekmény miatt büntetőeljárást megindítására; mivel az adott eljárás közfeladatot ellátó személy testi épségének állítólagos megsértésével kapcsolatos;

B.  mivel az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyv 8. cikke értelmében feladataik ellátása során kifejtett véleményük vagy leadott szavazatuk miatt az Európai Parlament tagjai ellen nem folytatható vizsgálat, nem vehetők őrizetbe, és nem vonhatók bírósági eljárás alá;

C.  mivel az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyv 9. cikke értelmében az Európai Parlament tagjai saját államuk területén a parlamentjük tagjaira vonatkozó mentességet élvezik;

D.  mivel a Lengyel Köztársaság Alkotmánya 105. cikkének (2) bekezdése szerint a képviselő a Szejm hozzájárulása nélkül nem vonható büntetőjogi felelősségre;

E.  mivel egyedül a Parlament dönthet arról, hogy egy adott ügyben a mentelmi jogot felfüggeszti-e vagy sem; mivel a Parlament ésszerű módon figyelembe veheti a képviselő álláspontját annak eldöntésekor, hogy felfüggeszti-e a képviselő mentelmi jogát(2);

F.  mivel ahogy azt a képviselő meghallgatása is megerősítette, az állítólagos bűncselekmény nem kapcsolódik közvetlenül vagy nyilvánvalóan Janusz Korwin-Mikke európai parlamenti képviselőként végzett feladatainak ellátásához, és az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyv 8. cikke értelmében vett európai parlamenti képviselői feladatainak gyakorlása során leadott szavazatnak, illetve kifejtett véleménynek sem minősül;

G.  mivel a jelen esetben a Parlament nem talált bizonyítékot a fumus persecutionis-ra, azaz arra, hogy komoly és megalapozott gyanú állna fenn arra vonatkozóan, hogy az ügyet a képviselőnek szánt politikai kár okozása céljából nyújtották volna be a bírósághoz;

1.  úgy határoz, hogy felfüggeszti Janusz Korwin-Mikke mentelmi jogát;

2.  utasítja elnökét, hogy haladéktalanul továbbítsa ezt a határozatot és illetékes bizottsága jelentését a Lengyel Köztársaság illetékes hatóságának és Janusz Korwin-Mikkének.

(1) A Bíróság 1964. május 12-i ítélete, Wagner kontra Fohrmann és Krier, 101/63, ECLI:EU:C:1964:28; a Bíróság 1986. július 10-i ítélete, Wybot kontra Faure és társai, 149/85, ECLI:EU:C:1986:310; a Törvényszék 2008. október 15-i ítélete, Mote kontra Európai Parlament, T-345/05, ECLI:EU:T:2008:440; a Bíróság 2008. október 21-i ítélete, Marra kontra De Gregorio és Clemente, C-200/07 és C-201/07, ECLI:EU:C:2008:579; a Törvényszék 2010. március 19-i ítélete, Gollnisch kontra Európai Parlament, T-42/06, ECLI:EU:T:2010:102; a Bíróság 2011. szeptember 6-i ítélete, Patriciello, C 163/10, ECLI: EU:C:2011:543; a Törvényszék 2013. január 17-i ítélete, Gollnisch kontra Parlament, T-346/11 és T-347/11, ECLI:EU:T:2013:23.
(2) A (fentebb hivatkozott) T-345/05. sz., Mote kontra Parlament ügyben hozott ítélet 28. pontja.


Theodoros Zagorakis mentelmi jogának felfüggesztése
PDF 279kWORD 67k
Az Európai Parlament 2015. május 19-i határozata a Theodoros Zagorakis mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelemről (II) (2015/2071(IMM))
P8_TA(2015)0194A8-0151/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Görög Köztársaság Legfelsőbb Bírósága melletti helyettes főügyész által a szaloniki elsőfokú bíróságon folyamatban lévő ΑΒΜ Δ2011/5382, Β2012/564 számú eljárással összefüggésben 2015. március 10-én eljuttatott és 2015. március 25-én a plenáris ülésen bejelentett, a Theodoros Zagorakis mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelemre,

–  tekintettel arra, hogy Zagorakis úr lemondott az eljárási szabályzat 9. cikkének (5) bekezdése szerint őt megillető, meghallgatáshoz való jogról,

–  tekintettel az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. jegyzőkönyv 8. és 9. cikkére, valamint az Európai Parlament képviselőinek közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló, 1976. szeptember 20-i okmány 6. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Unió Bírósága által 1964. május 12-én, 1986. július 10-én, 2008. október 15-én és 21-én, 2010. március 19-én, 2011. szeptember 6-án és 2013. január 17-én hozott ítéletekre(1),

–  tekintettel az Görög Köztársaság alkotmányának 62. cikkére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 5. cikkének (2) bekezdésére, 6. cikkének (1) bekezdésére és 9. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A8-0151/2015),

A.  mivel a Görög Köztársaság Legfelsőbb Bírósága melletti helyettes főügyész egy állítólagos bűncselekmény kapcsán tett lehetséges jogi lépésekkel kapcsolatban kérte Theodoros Zagorakis európai parlamenti képviselő mentelmi jogának felfüggesztését,

B.  mivel az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. jegyzőkönyv 9. cikke szerint az Európai Parlament tagjai saját államuk területén az adott állam parlamenti képviselőire vonatkozó mentességet élvezik;

C.  mivel a Görög Köztársaság alkotmányának 62. cikke értelmében a parlamenti ciklus alatt a parlamenti képviselőkkel szemben a Parlament előzetes engedélye nélkül vád nem emelhető, nem tartóztathatók le, börtönözhetők be, illetve egyéb módon nem tarthatók fogva;

D.  mivel Zagorakis urat azzal vádolják, hogy a PAOK labdarúgó klub akkori elnökeként felelősség terheli a klubnál 2007 és 2012 között történt pénzügyi szabálytalanságokért;

E.  mivel az állítólagos bűncselekmény egyértelműen Zagorakis úr PAOK labdarúgó klubnál betöltött elnöki tisztségéhez kötődik, és nem kapcsolódik európai parlamenti képviselői tisztségéhez;

F.  mivel az eljárás nem érinti Zagorakis úrnak az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. jegyzőkönyv 8. cikke értelmében vett európai parlamenti képviselői feladatának ellátása során kinyilvánított véleményét vagy leadott szavazatát;

G.  mivel nincs ok feltételezni, hogy a büntetőeljárást a képviselőnek szánt politikai kár okozása céljából indították volna (fumus persecutionis), hiszen az több évvel képviselővé válása előtt indult;

1.  úgy határoz, hogy felfüggeszti Theodoros Zagorakis mentelmi jogát;

2.  utasítja elnökét, hogy haladéktalanul továbbítsa ezt a határozatot és az illetékes bizottság jelentését a Görög Köztársaság Legfelsőbb Bírósága melletti Ügyészségnek és Theodoros Zagorakis-nak.

(1) A Bíróság 1964. május 12-i ítélete, Wagner kontra Fohrmann és Krier, 101/63, ECLI:EU:C:1964:28; a Bíróság 1986. július 10-i ítélete, Wybot kontra Faure és társai, 149/85, ECLI:EU:C:1986:310; a Törvényszék 2008. október 15-i ítélete, Mote kontra Európai Parlament, T-345/05, ECLI:EU:T:2008:440; a Bíróság 2008. október 21-i ítélete, Marra kontra De Gregorio és Clemente, C-200/07 és C-201/07, ECLI:EU:C:2008:579; a Törvényszék 2010. március 19-i ítélete, Gollnisch kontra Európai Parlament, T-42/06, ECLI:EU:T:2010:102; a Bíróság 2011. szeptember 6-i ítélete, Patriciello, C 163/10, ECLI: EU:C:2011:543; a Törvényszék 2013. január 17-i ítélete, Gollnisch kontra Parlament, T-346/11 és T-347/11, ECLI:EU:T:2013:23.


A pénzügyi eszközökben és pénzügyi ügyletekben referenciamutatóként használt indexek ***I
PDF 1016kWORD 505k
Szöveg
Egységes szerkezetbe foglalt szöveg
Az Európai Parlament 2015. május 19-én elfogadott módosításai a pénzügyi eszközökben és pénzügyi ügyletekben referenciamutatóként használt indexekről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslathoz (COM(2013)0641 – C7-0301/2013 – 2013/0314(COD))(1)
P8_TA(2015)0195A8-0131/2015

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

[Módosítás 1]

AZ EURÓPAI PARLAMENT MÓDOSÍTÁSAI(2)
P8_TA(2015)0195A8-0131/2015
a Bizottság javaslatához
P8_TA(2015)0195A8-0131/2015
---------------------------------------------------------
P8_TA(2015)0195A8-0131/2015
Javaslat
P8_TA(2015)0195A8-0131/2015

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE
a pénzügyi eszközökben és pénzügyi ügyletekben referenciamutatóként használt indexekről

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 114. cikkére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezetének a nemzeti parlamenteknek való továbbítását követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére(3),

tekintettel az Európai Központi Bank véleményére(4),

rendes jogalkotási eljárás keretében,

mivel:

(1)  Számos pénzügyi eszköz és pénzügyi ügylet árazása függ a referenciamutatók pontosságától és integritásától. A LIBOR, az EURIBOR és a devizapiaci referencia-kamatlábak manipulálásával kapcsolatos, a fogyasztóknak és a befektetőknek jelentős károkat okozó és a polgárok pénzügyi szektor iránti bizalmát tovább tépázó komoly esetek, továbbá az energia- és olajpiaci referenciamutatók manipulálásával kapcsolatos állítások rámutatnak arra, hogy a referenciamutatók esetében előfordulhat összeférhetetlenség és mérlegelésen alapuló, illetve gyenge irányítási rendszerekkel jellemezhetőek, amelyek ki vannak téve a manipuláció kockázatának. A referenciamutatóként használt indexek pontosságát és integritását érintő hibák vagy az azokkal kapcsolatos kételyek alááshatják a piaci bizalmat, veszteséget okozhatnak a fogyasztóknak és a befektetőknek, egyúttal torzíthatják a reálgazdasági folyamatokat. Szükséges tehát biztosítani a referenciamutatók és a referenciamutatók előállítási folyamatának pontosságát, megalapozottságát és integritását.

(2)  A pénzügyi eszközök piacairól szóló, 2004. április 21-i 2004/39/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(5) tartalmaz bizonyos rendelkezéseket a jegyzett pénzügyi eszközök árazásához használt referenciamutatók megbízhatóságára vonatkozóan. Az értékpapírok nyilvános kibocsátásakor vagy piaci bevezetésekor közzéteendő tájékoztatóról szóló, 2003. november 4-i 2003/71/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(6) tartalmaz bizonyos rendelkezéseket a kibocsátók által használt referenciamutatókra vonatkozóan. Az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásokra (ÁÉKBV) vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló, 2009. július 13-i 2009/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(7) tartalmaz bizonyos rendelkezéseket az ÁÉKBV-nak minősülő befektetési alapok által használt referenciamutatókra vonatkozóan. A nagykereskedelmi energiapiacok integritásáról és átláthatóságáról szóló, 2011. október 25-i 1227/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(8) tartalmaz bizonyos rendelkezéseket, amelyek megtiltják a nagykereskedelmi energiatermékekkel kapcsolatban használt referenciamutatók manipulálását. Ezek a jogalkotási aktusok azonban csak bizonyos referenciamutatók egyes szempontjaival foglalkoznak, és nem kezelik a referenciamutatók előállítási folyamatának valamennyi sebezhető pontját.

(3)  A referenciamutatók nélkülözhetetlenek a határokon átnyúló ügyletek árazásához, és ezen keresztül a pénzügyi eszközök és szolgáltatások széles köre tekintetében teszik lehetővé az egységes piac hatékony működését. A pénzügyi ügyletekben – különösen jelzáloghiteleknél – referencia-kamatlábként alkalmazott, valamely tagállamban előállított számos referenciamutatót más tagállamok hitelintézetei és fogyasztói használnak. Emellett ezek a hitelintézetek e pénzügyi ügyletekre gyakran a határokon átnyúló bankközi piacon kötnek fedezeti ügyletet, vagy ott szerzik be hozzájuk a forrásokat. Nemzeti szinten ez idáig mindössze két tagállam fogadott el referenciamutatókra vonatkozó jogszabályokat, ám az általuk kialakított jogi keretek máris eltéréseket mutatnak például az alkalmazási kör tekintetében. Emellett, mivel az Értékpapír-felügyeletek Nemzetközi Szervezete (IOSCO) által 2013-ban elfogadott, referenciamutatókkal kapcsolatos elvek bizonyos rugalmasságot tesznek lehetővé pontos alkalmazási körük, ▌végrehajtásuk módja vonatkozásában, a tagállamok valószínűsíthetően ezen elveket eltérő módon alkalmazó jogszabályokat fogadnának el nemzeti szinten.

(3a)  A pénzügyi referenciamutatók használata nem korlátozódik a pénzügyi eszközök és szerződések kibocsátására és létrehozására. A pénzügyi szektor a referenciamutatókat befektetési alapok teljesítményének értékelésére is felhasználja a hozam nyomon követése vagy egy portfólió eszközallokációjának meghatározása vagy a teljesítménydíjak meghatározása céljából. Az indexkombináción belül az egyes indexekhez rendelt súlyok pénzügyi eszköz vagy szerződés kifizetési értékének megállapítása vagy egy befektetési alap teljesítményének mérése céljából történő meghatározása és felülvizsgálata is felhasználást valósít meg, mivel ennek a tevékenységnek – szemben a referenciamutatók meghatározásával – a mérlegelés nem része. Egy adott referenciamutatót alapul vevő pénzügyi eszközök birtoklása nem minősül a referenciamutató felhasználásának.

(4)  Ezek az eltérő megközelítések a belső piac széttöredezéséhez vezetnek, mivel a referenciamutató-kezelők és -felhasználók más-más tagállamban más-más szabályoknak lesznek kitéve. Így előfordulhatna, hogy az egyik tagállamban előállított referenciamutató nem használható egy másikban. A pénzügyi eszközökben és pénzügyi ügyletekben használt referenciamutatók pontosságát és integritását Európában biztosítani hivatott, harmonizált keret hiányában ezért valószínűsíthető, hogy a tagállamok jogi kereteinek eltérései akadályozzák majd a referenciamutató-előállítás belső piacának zavartalan működését.

(5)  Az uniós fogyasztóvédelmi szabályok nem foglalkoznak a pénzügyi ügyletekben hivatkozott referenciamutatók alkalmasságának kérdésével. Az alkalmatlan referenciamutatók használatával kapcsolatban az egyes tagállamokban felmerülő fogyasztói panaszok és peres eljárások eredményeként valószínűsíthető, hogy a tagállamok a fogyasztóvédelem jogos céljától vezérelve egymástól eltérő nemzeti szintű intézkedéseket fogadnának el, ami a fogyasztóvédelem eltérő szintje miatti különböző versenyfeltételek okán a belső piac szétaprózódásához vezethet.

(6)  Következésképpen a belső piac – különösen a pénzügyi piacok – megfelelő működésének biztosítása és működési feltételeinek javítása, valamint a fogyasztók és befektetők magas szintű védelmének biztosítása érdekében helyénvaló a referenciamutatók uniós szintű szabályozási keretének meghatározása.

(7)  Helyénvaló és szükséges, hogy a szóban forgó szabályok rendelet formáját öltsék, hogy a referenciamutatók előállításában, a referenciamutatókkal kapcsolatos adatszolgáltatásban és a referenciamutatók felhasználásában érintett személyekre közvetlen kötelezettségeket megállapító rendelkezéseket az Unió egészében egységesen alkalmazzák. Mivel a referenciamutatók előállítására vonatkozó jogi keretek szükségképpen kiterjednek a referenciamutató-előállítás valamennyi oldalát érintő, pontos követelményeket meghatározó intézkedésekre, a választott megközelítés akár csekély eltérései is jelentős akadályát jelenthetik a referenciamutatók határokon átnyúló használatának. Ennélfogva a közvetlenül alkalmazandó, nemzeti jogalkotást nem igénylő jogi eszköz, azaz rendelet alkalmazása csökkenti annak lehetőségét, hogy a tagállamok egymástól eltérő intézkedéseket hozzanak nemzeti szinten, ezáltal pedig egységes megközelítést és nagyobb jogbiztonságot garantál, és megelőzi a referenciamutatókkal kapcsolatos, határokon átnyúló tevékenységeket jelentősen akadályozó tényezők felmerülését.

(8)  A rendelet hatályának olyan tágnak kell lennie, hogy lehetővé tegye megelőző jellegű szabályozási keret létrehozását. A referenciamutatók előállítása során mód nyílik mérlegelésre, és szükségképpen jelen vannak bizonyos típusú összeférhetetlenségek, következésképpen lehetőség nyílik és késztetés jelentkezik a referenciamutatók manipulálására. E kockázati tényezők minden referenciamutató tekintetében közösek, és valamennyit megfelelő irányítási és kontrollkövetelmények alá kell vonni. A kockázat mértéke azonban eltérő, amely minden esetben az adott körülményeknek megfelelő, differenciált megközelítést igényel. Mivel a referenciamutatók sebezhetősége és fontossága időben változó, ha a szabályozás csak a fontos vagy sebezhető indexekre korlátozódna, akkor figyelmen kívül hagyná a referenciamutatókkal kapcsolatos esetleges jövőbeli kockázatokat. A jelenleg szűk körben használt referenciamutatók a jövőben széles körben elterjedhetnek, azaz esetükben akár csekély mértékű manipuláció is jelentős hatással járhat.

(9)  A jelen rendelet alkalmazási köre szempontjából azt kell döntő tényezőnek tekinteni, hogy a kimeneti érték meghatározza-e pénzügyi eszköz vagy pénzügyi ügylet ▌értékét. Tehát a rendelet alkalmazási köre nem függhet a bemeneti adatok jellegétől. Következésképpen a rendelet hatályának ki kell terjednie a gazdasági jellegű adatokból (pl. részvényárakból) és az egyéb jellegű számadatokból vagy értékekből (pl. időjárási paraméterekből) számított referenciamutatókra egyaránt. A szabályozási keretnek az említett kockázatoknak kitett referenciamutatókra kell vonatkoznia, és egyben el kell ismernie a világszerte készülő referenciamutatók nagy számát és azoknak a pénzügyi stabilitásra és a reálgazdaságra gyakorolt eltérő hatásait. E rendeletnek arányos választ kell nyújtania azokra a kockázatokra is, amelyeket különböző referenciamutatók hordoznak magukban. E rendelet alkalmazási körének ezért minden olyan referenciamutatóra ki kell terjednie, amelyet szabályozott kereskedési helyszínen jegyzett vagy ott forgalmazott pénzügyi eszköz árazásához használnak. Amikor e rendelet napokra hivatkozik, az alatt naptári napot kell érteni.

(10)  Jelentős számú fogyasztó részese olyan pénzügyi ügyleteknek, például jelzáloggal biztosított fogyasztóihitel-megállapodásoknak, amelyek referenciaértékeként ugyanilyen kockázatoknak kitett referenciamutatók szolgálnak. Ebből kifolyólag e rendelet hatályának ki kell kiterjednie 2014/17/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvben(9) említett indexekre és referencia-kamatlábakra.

(11)  Referenciamutató felhasználásának minősül az olyan index vagy létező indexek új bemeneti adatokat nem tartalmazó egyesítése, amelyet valamely alap vagy pénzügyi eszköz teljesítményének mérésére használnak.

(12)  Minden referenciamutató-kezelő esetében felmerülhet összeférhetetlenség, mindegyikük végez mérlegelést, és egyikük esetében sem garantált eleve a megfelelő irányítási és kontrollrendszerek létezése. Mivel a referenciamutatók előállítási folyamata a referenciamutató-kezelők ellenőrzése alatt áll, utóbbiak kötelező engedélyeztetése vagy nyilvántartásba vétele és felügyelete a leghatékonyabb módja kikezdhetetlen referenciamutatók biztosításának.

(13)  A referenciamutatók adatszolgáltatói esetében felmerülhet összeférhetetlenség, tevékenységük során mérlegelést végeznek, azaz manipulációforrást jelenthetnek. A referenciamutatókhoz történő adatszolgáltatás önkéntes tevékenység. Bármely olyan kezdeményezés, amely üzleti modelljük jelentős átalakítására kötelezi az adatszolgáltatókat, az általuk biztosított adatszolgáltatás beszüntetését eredményezheti. Mindamellett azon adatszolgáltatók számára, akik már ma is szabályozás és felügyelet alá tartoznak, a megfelelő irányítási és kontrollrendszerek kialakítására vonatkozó előírások várhatóan nem jelentenek majd tetemes költséget vagy aránytalanul nagy adminisztratív terhet. Ezért ez a rendelet kötelezettségeket állapít meg a felügyelt adatszolgáltatók számára.

(14)  A referenciamutató-kezelő az a természetes vagy jogi személy, aki önkéntes ellenőrzést gyakorol a referenciamutató előállítása felett, így különösen az a személy, aki igazgatja a referenciamutatót, gyűjti és elemzi a bemeneti adatokat, megállapítja a referenciamutató értékét, és vagy közvetlenül közzéteszi a referenciamutatót, vagy pedig harmadik személynek kiszervezi közzétételét. Amennyiben azonban valamely személy újságírói tevékenysége keretében csupán közzéteszi a referenciamutatót vagy hivatkozik arra, ám nem gyakorol ellenőrzést a szóban forgó referenciamutató előállítása felett, úgy e személyre nem kell alkalmazni az e rendelet által a referenciamutató-kezelőkre előírt követelményeket.

(15)  Az indexeket valamilyen képlet vagy más módszertan használatával az alapul szolgáló értékek alapján számítják ki. E képlet megalkotása, a számítás elvégzése és a bemeneti adatok meghatározása során lehetőség van a mérlegelésre. E mérlegelés miatt fennáll a manipuláció kockázata, következésképp e rendelet hatályának ki kell terjednie az ezen jellemzővel rendelkező összes referenciamutatóra. Azokban az esetekben azonban, amikor egyetlen ár vagy érték szolgál valamely pénzügyi eszköz referenciaértékeként – például amikor egy opció referenciaárát egyetlen értékpapír ára határozza meg – nincs számítás, nincsenek bemeneti adatok és nincs mérlegelés sem. Következésképp az egyetlen áron vagy egyetlen értéken alapuló referenciaárak e rendelet alkalmazásában nem tekintendők referenciamutatónak. A központi szerződő felek által előállított referenciaárak vagy elszámolási árak nem tekintendők referenciamutatónak, mivel ezeket elszámolás, biztosíték meghatározása vagy kockázatkezelés céljából, azaz nem valamely pénzügyi eszköz alapján fizetendő összeg vagy pénzügyi eszköz értékének meghatározása céljából használják fel.

(16)  E rendelet végrehajtása során teljes mértékben tiszteletben kell tartani az Európai Központi Bank és a nemzeti központi bankok, valamint a Központi Bankok Európai Rendszerének a Szerződések alapján rájuk bízott hatáskörök, feladatok és kötelességek gyakorlása során élvezett függetlenségét, továbbá a nemzeti központi bankoknak a tagállamok vagy az érintett harmadik országok alkotmányos berendezkedéséből adódó függetlenségét.

(17)  ▌A referenciamutatók integritásának biztosítása érdekében a referenciamutató-kezelők számára megfelelő irányítási rendszerek működtetését kell előírni, amelyek révén ellenőrizhetik az összeférhetetlenségeket, és fenntarthatják a referenciamutatókba vetett bizalmat. A referenciamutató-kezelők nagy része – akár megfelelő irányítás esetén is – ki van téve összeférhetetlenségeknek, és adott esetben egyes kérdések mérlegelésére és eldöntésére kényszerül, ami az érdekelt felek különböző csoportjait érinti. Fontos tehát, hogy a referenciamutató-kezelők olyan külön funkcióval rendelkezzenek az irányítási rendszerek végrehajtásának és hatékonyságának felügyeletére, amely hatékony felügyeletet biztosít.

(18)  A referenciamutatók manipulálása vagy megbízhatatlansága kárt okozhat a befektetőknek és a fogyasztóknak. E rendeletnek ezért meg kell határoznia a referenciamutató-kezelőkre és az adatszolgáltatókra vonatkozó nyilvántartási kötelezettségek keretét, valamint biztosítania kell a referenciamutatók céljával és a referenciamutatókhoz felhasznált bemeneti adatokkal kapcsolatos átláthatóságot, elősegítve ezáltal az esetleges kárigények igazságosabb és hatékonyabb rendezését a nemzeti és európai jognak megfelelően.

(19)  A rendelet végrehajtásának ellenőrzéséhez, illetve annak hatékony betartatásához utólagos elemzésre és tényadatokra van szükség. A rendeletnek ezért megfelelő keretet kell kialakítani a referenciamutató-kezelők számára a referenciamutató egy kellően hosszú időszakra történő, megfelelő kiszámítására vonatkozóan. A referenciamutató által mérni hivatott valóságelem és annak környezete idővel valószínűsíthetően változik. Ebből kifolyólag a referenciamutató előállítási folyamatát és módszertanát időről időre ellenőrizni kell, illetve felül kell vizsgálni az esetleges hiányosságok és fejlesztési lehetőségek feltárása érdekében. A referenciamutatók előállításával kapcsolatos hiányosságok sok érdekelt felet érinthetnek, akik segíthetnek ezen hiányosságok feltárásában. Ennek a rendeletnek ennélfogva létre kell hoznia a referenciamutató-kezelők számára egy olyan független panaszkezelési eljárást annak lehetővé tételére, hogy az érdekelt felek panasszal élhessenek a referenciamutató-kezelő felé, amely biztosítja, hogy a referenciamutató-kezelő objektív módon vizsgálja meg a panaszok megalapozottságát.

(20)  A referenciamutatók előállítása gyakran fontos funkciók – például a referenciamutató kiszámítása, a bemeneti adatok összegyűjtése és a referenciamutató közlése – kiszervezésével jár. Az irányítási rendszerek hatékonyságának biztosítása érdekében biztosítani kell, hogy a funkciók kiszervezése a referenciamutató-kezelőt ne mentesítse egyetlen kötelezettsége vagy felelőssége alól sem, továbbá, hogy a kiszervezés oly módon valósuljon meg, hogy az ne korlátozza a referenciamutató-kezelő képességét e kötelezettségeinek és felelősségeinek való megfelelésre, illetve az érintett illetékes hatóság képességét a referenciamutató-kezelők felett gyakorolt felügyelet tekintetében.

(21)  A bemeneti adatok központi fogadója a referenciamutató-kezelő, amely konzisztens módon tudja vizsgálni a bemeneti adatok integritását és pontosságát.▌

(22)  Adott esetben a referenciamutató-kezelő alkalmazottai is észlelhetik e rendelet megszegését, vagy azonosíthatnak olyan potenciális sebezhető pontokat, amelyek manipulációhoz vagy annak kísérletéhez vezethetnek. E rendeletnek ezért olyan keretet kell bevezetnie, amelyeken keresztül az alkalmazottak bizalmas úton felhívhatják a referenciamutató-kezelők figyelmét a rendelet esetleges megszegésére.

(23)  A bemeneti adatok szolgáltatásával összefüggésben gyakorolható bárminemű mérlegelési jogkör lehetőséget teremt a referenciamutató manipulálására. Amennyiben a bemeneti adat ügyleti adat, kisebb a mérlegelési lehetőség, így korlátozottabb az adat manipulálásának kockázata. Ebből kifolyólag a referenciamutató-kezelőknek általános szabályként tényleges ügyletekre vonatkozó bemeneti adatokat kell használniuk, amennyiben azok rendelkezésre állnak; azokban az esetekben azonban, amikor a referenciamutató integritásának és pontosságának garantálásához az ügyleti adatok nem elegendők, más adatok is felhasználhatók.

(24)  A referenciamutatónak az általa lekövetni hivatott gazdasági tény mérése tekintetében értelmezett pontossága és megbízhatósága a használt módszertantól és a bemeneti adatoktól függ. Következésképp olyan átlátható módszertant kell alkalmazni, amely garantálja a referenciamutató megbízhatóságát és pontosságát.

(25)  A referenciamutató pontosságának folyamatos fenntartása érdekében szükség lehet a módszertan megváltoztatására, de a módszertan változtatásai hatással vannak az érdekelt felekre és a referenciamutató felhasználóira. Szükség van tehát a referenciamutató módszertanának megváltoztatása esetén követendő – a konzultációs követelményeket is magukban foglaló – eljárások meghatározására annak érdekében, hogy a felhasználók és az érdekelt felek meg tudják tenni a szóban forgó változtatások miatt szükséges intézkedéseket, illetve jelezni tudják a referenciamutató-kezelő felé, ha aggályaik merülnek fel a változtatásokkal kapcsolatban.

(26)  A referenciamutatók integritása és pontossága az adatszolgáltatók által közölt bemeneti adatok integritásától és pontosságától függ. Elengedhetetlenül fontos, hogy az adatszolgáltatók ilyen bemeneti adatokkal kapcsolatos kötelezettségei egyértelműen meg legyenek határozva, megbízhatóak legyenek, és összhangban legyenek a referenciamutató-kezelő által használt kontrolleljárásokkal és módszertannal. ▌Ehhez a referenciamutató-kezelőnek adott esetben és lehetőség szerint az adatszolgáltatókkal együttműködve magatartási kódexet kell kidolgoznia, amelyben rögzíti ezeket a követelményeket, és az adatszolgáltatók adatok nyújtásával kapcsolatos felelősségét.

(27)  Számos referenciamutatót szabályozott kereskedési helyszínekről, jóváhagyott közzétételi vagy jelentéstételi mechanizmusokból, energiatőzsdékről vagy kibocsátásiegység-aukciókból származó bemeneti adatok alapján, egy képlet alkalmazásával számítanak ki. Ezekben az esetekben a hatályos szabályozás és felügyelet biztosítja a bemeneti adatok integritását és átláthatóságát, illetve az irányítási követelmények és a jogsértések bejelentésére szolgáló eljárások érvényesülését. Ezért a kettős szabályozás elkerülése érdekében, és mivel e helyszínek felügyelete biztosítja a felhasznált bemeneti adatok integritását, ezekre a referenciamutatókra nem vonatkoznak e rendelet egyes követelményei, feltéve hogy az ezeket alátámasztó adatokat teljes egészében a kereskedés utáni átláthatósági követelmények hatálya alá tartozó helyszínek, köztük a szabályozott uniós piaccal egyenértékűnek minősülő harmadik országbeli piacok szolgáltatták.

(28)  Az adatszolgáltatók is ki lehetnek téve összeférhetetlenségnek, a bemeneti adatok meghatározása kapcsán pedig mérlegelési jogkörük lehet. Ebből kifolyólag szükséges, hogy az adatszolgáltatók tekintetében, amennyiben lehetséges és célszerű, irányítási rendszerek érvényesüljenek, amelyek révén biztosítható ezen összeférhetetlenségek kezelése és az, hogy pontos bemeneti adatokat szolgáltassanak, amelyek megfelelnek a referenciamutató-kezelő követelményeinek, és hitelesíthetők.

(29)  A referenciamutatók különböző típusai és ágazatai más-más jellemzőkkel, sebezhető pontokkal és kockázatokkal rendelkeznek. E rendelet rendelkezéseit ezért tovább kell részletezni a referenciamutatók egyes ágazatainak és típusainak megfelelően. Az árupiaci referenciamutatók széles körben használt, ágazatspecifikus jellemzőkkel rendelkező mutatók, ezért pontosítani kell, hogy e rendelet rendelkezései miként alkalmazandók e referenciamutatókra. Emellett a rendeletnek bizonyos fokú rugalmasságot is lehetővé kell tennie a különböző referenciamutató-ágazatokra vonatkozó differenciált követelmények nemzetközi fejleményekre – különösen az Értékpapír-felügyeletek Nemzetközi Szervezetének (IOSCO) munkájára – figyelemmel, kellő időben történő frissítésének lehetővé tételére.

(29a)  A szabályozás arányosságának biztosítása érdekében ahhoz, hogy valamely referenciamutató e rendelet alapján kritikusnak minősüljön, annak jellegét tekintve rendszerszintűnek kell minősülnie vagy azt rendszerszinten kell használni, és kitettnek kell lennie a manipuláció kockázatának.

(30)  Bizonyos kritikus referenciamutatók kudarca súlyos következményekkel járhat a pénzügyi stabilitásra, a piacok rendezett működésére vagy a befektetőkre nézve, ezért ezen kritikus referenciamutatók integritásának és megalapozottságának garantálása további követelmények alkalmazását teszi szükségessé. A kritikus referenciamutatók e potenciális destabilizáló hatásai egy vagy több tagállamot érinthetnek. Az illetékes nemzeti hatóságok az ESMA-val karöltve határozzák meg, mely referenciamutatókat minősítenek kritikusnak.

(30a)  Tekintettel arra, hogy a kritikus referenciamutatók milyen stratégiai jelentőséggel bírnak a belső piac megfelelő működése tekintetében, az 1095/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(10) 17. cikkében foglalt eljárás alapján érdemes lehet az ESMA-t felhatalmazni a referenciamutató-kezelőkre és adott esetben a referenciamutatókhoz adatokat szolgáltatókra közvetlenül alkalmazandó határozatok meghozatalára, amennyiben az illetékes nemzeti hatóságok nem alkalmazzák e rendeletet vagy megsértik az uniós jogszabályokat.

(31)  Az adatszolgáltatással felhagyó adatszolgáltatók alááshatják a kritikus referenciamutatók hitelességét, mivel sérül e referenciamutatók arra vonatkozó képessége, hogy a mögöttes piaci vagy gazdasági realitásokat mérjék. Szükséges tehát olyan jogkört biztosítani az érintett illetékes hatóság részére, amely alapján a felügyelt szervezetek részéről kötelező adatszolgáltatást írhat elő a kritikus referenciamutatók esetében a szóban forgó referenciamutató hitelességének megőrzése érdekében. A bemeneti adatok kötelező szolgáltatásának nem célja, hogy ügyletkötésre vagy ügyletkötésre való kötelezettségvállalásra vonatkozó kötelezettséget rójon a felügyelt szervezetekre.

(31a)  Ha egy referenciamutatót kritikusnak minősítenek, a referenciamutató-kezelő kihasználhatja monopolhelyzetét e mutatók felhasználói felett. Tekintettel erre, a piaci visszaélések megelőzésének érdekében a kritikus referenciamutatóért felelős illetékes hatóságok kollégiumának felügyelnie kell az eladási árat és a referenciamutató-kezelő költségeit.

(32)  Ahhoz, hogy a referenciamutatók felhasználói megfelelő döntéseket hozhassanak, és megértsék a referenciamutatók kockázatait, tudniuk kell, hogy mit mérnek a referenciamutatók és ismerniük kell azok hiányosságait. Ebből kifolyólag a referenciamutató-kezelőnek közzé kell tennie egy ezen információkat tartalmazó nyilatkozatot▌. A referenciamutató-kezelőnek a bemeneti adatokat vizsgálat esetén kérésre az illetékes hatóság rendelkezésére kell bocsátania.

(34)  E rendeletnek figyelembe kell vennie az Értékpapír-felügyeletek Nemzetközi Szervezete (IOSCO) által a pénzügyi referenciamutatókra vonatkozóan 2013. július 17-én közzétett elveket (a pénzügyi referenciamutatókra vonatkozó IOSCO-elvek) és az IOSCO által az olajárjelentő ügynökségekre vonatkozóan 2012. október 5-én közzétett elveket (a továbbiakban az árjelentő ügynökségekre vonatkozó IOSCO-elvek), amelyek a referenciamutatókra vonatkozó szabályozási követelmények globális standardjaként szolgálnak.

(34a)  A fizikai árupiacok olyan egyedi sajátosságokkal rendelkeznek, amelyeket figyelembe kell venni az árupiaci referenciamutatók integritása veszélyeztetésének, valamint az árupiacok átláthatóságát, az európai ellátásbiztonságot, a versenyképességet és a fogyasztók érdekeit érő kedvezőtlen hatásoknak a megelőzése érdekében. Ezért nem helyénvaló e rendelet egyes rendelkezéseinek az árupiaci referenciamutatókra való alkalmazása. Az IOSCO többek között a Nemzetközi Energiaügynökséggel és a Nemzetközi Energiafórummal együttműködésben az árupiaci referenciamutatókra kialakított elveit kifejezetten úgy határozták meg, hogy az összes árupiaci referenciamutatóra vonatkozzanak, ezért e rendelet rögzíti, hogy bizonyos rendelkezések nem fognak az árupiaci referenciamutatókra vonatkozni.

(34b)  Ez a rendelet bevezet egy olyan elismerési rendszert is, amely lehetővé teszi a harmadik országokban működő referenciamutató-kezelők számára referenciamutatóiknak az Unióban történő szolgáltatását, feltéve, hogy maradéktalanul megfelelnek az e rendeletben meghatározott követelményeknek vagy a vonatkozó IOSCO-elvekben szereplő rendelkezéseknek.

(34c)  Ez a rendelet egy olyan jóváhagyási rendszert vezet be, amely lehetővé teszi az Unióban elhelyezkedő és annak rendelkezései szerint engedélyezett vagy nyilvántartásba vett referenciamutató-kezelők számára, hogy bizonyos feltételek mellett harmadik országokban szolgáltatott referenciamutatókat hagyjanak jóvá. Ilyen jóváhagyási rendszert kell bevezetni az olyan harmadik országbeli referenciamutató-kezelők tekintetében, amelyek kapcsolt viszonyban állnak vagy szorosan együttműködnek az Unióban elhelyezkedő referenciamutató-kezelőkkel. Annak a referenciamutató-kezelőnek, amely harmadik országban szolgáltatott referenciamutatókat hagyott jóvá, felelősnek kell lennie a jóváhagyott referenciamutatókért, és biztosítania kell, hogy azok megfeleljenek az e rendeletben említett, vonatkozó követelményeknek, vagy teljes mértékben teljesítsék a vonatkozó IOSCO-elvekben szereplő rendelkezéseket.

(35)  A kritikus referenciamutatók kezelőit azon tagállam illetékes hatóságának kell engedélyeznie és felügyelnie, amelyben a referenciamutató-kezelő elhelyezkedik. Az illetékes hatóságnak nyilvántartásba kell vennie és felügyelnie kell azokat a referenciamutató-kezelőket, amelyek csak olyan referenciamutatókat használnak, amelyek kizárólag közvetlenül szabályozott kereskedési helyszínektől, jóváhagyott közzétételi vagy adatszolgáltatási mechanizmusoktól, energiatőzsdékről vagy kibocsátásiegység-aukciókból származó bemeneti adatokból egy képlet felhasználásával kerülnek meghatározásra, illetve azokat a referenciamutató-kezelőket, amelyek kizárólag nem kritikus referenciamutatókat szolgáltatnak. A referenciamutató-kezelők nyilvántartásba vétele nem érintheti az érintett illetékes hatóság általi felügyeletet. A referenciamutató-kezelők uniós nyilvántartását az ESMA-nak kell vezetnie.

(36)  Bizonyos körülmények között előfordulhat, hogy az index szolgáltatójának nincs tudomása arról, hogy az általa előállított index valamilyen pénzügyi eszköz referenciaértékeként szolgál. Ez különösen abban az esetben lehetséges, amikor a felhasználó és a referenciamutató-kezelő különböző tagállamban helyezkedik el. Következésképp fokozni kell az átláthatóságot arra vonatkozóan, hogy melyik referenciamutatót használják. Ez megvalósítható a tájékoztatók vagy az uniós jogban előírt kiemelt információkat tartalmazó dokumentumok tartalmának javításával, és az értesítések és a pénzügyi eszközök 596/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben(11) előírt listája tartalmának javításával.

(37)  Hatékony felügyelet a tagállamok illetékes hatóságai és az ESMA részére biztosított hatékony eszközök, hatáskörök és erőforrások révén biztosítható. E rendeletnek ezért rendelkeznie kell mindenekelőtt a nemzeti joggal összhangban a tagállami illetékes hatóságok, továbbá az ESMA részére minimumkövetelményként biztosítandó felügyeleti és vizsgálati hatáskörökről▌. Az e rendelet szerinti hatásköreik gyakorlása során az illetékes hatóságoknak és az ESMA-nak tárgyilagosan és pártatlanul, döntéshozatali önállóságukat fenntartva kell eljárnia.

(38)  Ezen rendelet megsértésének észlelése érdekében szükséges, hogy az illetékes hatóságok és az ESMA – a nemzeti jognak megfelelően – rendelkezzenek a természetes és jogi személyek telephelyeire való bejutás lehetőségével iratok lefoglalása céljából. A szóban forgó telephelyekhez való hozzáférésre akkor van szükség, ha fennáll a megalapozott gyanúja annak, hogy ott az ellenőrzés vagy vizsgálat tárgyával összefüggő dokumentumok és adatok találhatók, amelyek fontosak lehetnek e rendelet megsértésének bizonyításához. Az említett telephelyekhez való hozzáférés szükséges továbbá, ha: a korábban tájékoztatásra felszólított személy a felszólításnak nem tett eleget; vagy alapos okkal feltételezhető, hogy a felszólításnak a felszólított személy nem tenne eleget, vagy a felszólításban megjelölt dokumentumokat vagy információt eltávolítaná, módosítaná vagy megsemmisítené. Amennyiben a telephelyhez való hozzáféréshez – a nemzeti jognak megfelelően – az érintett tagállam igazságszolgáltatási hatóságának előzetes engedélye szükséges, a telephelyhez való hozzáférésre vonatkozó hatáskör az igazságszolgáltatási hatóság előzetes engedélyének beszerzését követően gyakorolható.

(39)  A felügyelt szervezetektől származó telefonbeszélgetés-felvételek és adatforgalmi nyilvántartások létfontosságú és időnként egyedüli bizonyítékot képezhetnek e rendelet, és különösen az irányítási és kontrollkövetelmények megsértésének észlelése és bizonyítása szempontjából. Ezek a nyilvántartások és felvételek elősegítik az adatszolgáltatásért és az adatszolgáltatás jóváhagyásáért felelős személy kilétének, valamint annak megállapítását, hogy megtörtént-e az alkalmazottak szervezeti elkülönítése. Ebből kifolyólag lehetővé kell tenni, hogy amennyiben fennáll a megalapozott gyanúja annak, hogy az ellenőrzés vagy vizsgálat tárgyával összefüggő e felvételek vagy nyilvántartások fontosak lehetnek ezen rendelet megsértésének bizonyításához, az illetékes hatóságok előírják a felügyelt szervezetek által megőrzött, meglévő telefonbeszélgetés-felvételek, elektronikus kommunikációs és adatforgalmi nyilvántartások átadását.

(40)  E rendelet egyes rendelkezései alkalmazandók harmadik országok azon természetes és jogi személyeire, akik referenciamutatókat használnak, azokhoz adatot szolgáltatnak vagy más módon vesznek részt a referenciamutató előállításának folyamatában. A tagállamok illetékes hatóságainak ezért ki kell alakítaniuk az együttműködés kereteit harmadik országok hatóságaival. Az ESMA-nak össze kell hangolnia az együttműködési keretek kidolgozását és a harmadik államoktól származó információk cseréjét az illetékes hatóságok között.

(41)  E rendelet tiszteletben tartja az Európai Unió működéséről szóló szerződésben (EUMSZ) és az Európai Unió Alapjogi Chartájában (a Charta) meghatározott alapvető jogokat és elveket, különös tekintettel a magán- és a családi élet tiszteletben tartására vonatkozó jogra, a személyes adatok védelmére, a véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadságára, a vállalkozás szabadságára, a tulajdonhoz való jogra, a fogyasztók védelmére, a hatékony jogorvoslathoz való jogra, valamint a védelemhez való jogra. Ennek megfelelően e rendeletet e jogokkal és elvekkel összhangban kell értelmezni és alkalmazni. Ez azt jelenti, hogy amikor e rendelet az egyéb médiában megnyilvánuló véleménynyilvánítás szabadságára vonatkozó szabályokra, valamint az újságírói szakmákra vonatkozó szabályokra és kódexekre hivatkozik, e szabadságokra úgy kell figyelemmel lenni, ahogyan azokat az Unióban és a tagállamokban garantálják, illetve ahogyan azokat a Charta 11. cikke és egyéb vonatkozó rendelkezések elismerik. E rendelet nem vonatkozik a sajtóra, egyéb médiára és újságírókra, amennyiben az újságírói tevékenység során csupán közzéteszik a referenciamutatót vagy hivatkoznak arra, ám nem gyakorolnak ellenőrzést a szóban forgó referenciamutató előállítása felett.

(42)  Az érintett személyek védelemhez való jogát teljes mértékben tiszteletben kell tartani. Ennek érdekében az eljárások alá vont személyek részére biztosítani kell az illetékes hatóság határozatának alapját képező megállapításokhoz való hozzáférést és a meghallgatási jogot.

(43)  A referenciamutatókkal kapcsolatos átláthatóságra a pénzügyi piacok stabilitása és a befektetők védelme miatt van szükség. Az illetékes hatóságok általi információcserének vagy információtovábbításnak a személyes adatok továbbítására vonatkozó szabályoknak megfelelően kell történnie, a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel(12) összhangban. Az ESMA általi információcserének vagy információtovábbításnak a személyes adatok továbbítására vonatkozó szabályoknak megfelelően kell történnie, a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 2000. december 18-i 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel(13) összhangban.

(44)  Figyelembe véve a pénzügyi szolgáltatások ágazatában a szankciórendszerek megerősítéséről szóló bizottsági közleményt és a közleményhez kapcsolódóan később elfogadott uniós jogi aktusokat, a tagállamoknak szabályokat kell hozniuk az e rendeletben foglalt rendelkezések megsértése esetén alkalmazandó szankciókról és közigazgatási intézkedésekről, és biztosítaniuk kell azok végrehajtását. Ezeknek a szankcióknak és közigazgatási intézkedéseknek hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük.

(45)  Ehhez közigazgatási intézkedések, szankciók és bírságok rendszeréről kell rendelkezni, amelyen keresztül biztosítható az egységes megközelítés a tagállamokban, és fokozható ezek visszatartó ereje. Az egyes esetekben alkalmazott szankciókat adott esetben olyan tényezők figyelembevételével kell meghatározni mint a szándékosság fennállása vagy hiánya, az esetlegesen megállapított pénzügyi haszon visszafizetése, a jogsértés súlyossága és időtartama, a súlyosbító és enyhítő körülmények, a bírság elrettentő hatásának szükségessége, és – adott esetben – a szankció mértéke csökkenthető az illetékes hatósággal való együttműködés fejében.▌

(46)  Biztosítandó azt, hogy az illetékes hatóságok által hozott határozatok visszatartó erővel bírjanak a tágan értelmezett nyilvánosságra nézve, a határozatokat alapértelmezésben közzé kell tenni. A határozatok közzététele fontos eszköz az illetékes hatóságok számára abból a szempontból is, hogy ezen keresztül tájékoztatják a piaci szereplőket arról, hogy mely magatartás tekintendő e rendelet megsértésének, egyúttal piaci szereplők széles körét ösztönzik a helyes magatartás követésére. Amennyiben ez a közzététel aránytalan károkat okozhat az érintettek számára, veszélyezteti a pénzügyi piacok stabilitását vagy valamely folyamatban lévő vizsgálatot, az illetékes hatóságnak a szankciókat és intézkedéseket anonim módon vagy késleltetve kell közzétennie. Az illetékes hatóságok számára biztosítani kell a lehetőséget, hogy adott esetben ne tegyék közzé a szankciókat, amennyiben úgy vélik, hogy az anonim vagy késleltetett közzététel révén nem biztosítható az, hogy a pénzügyi piacok stabilitása ne legyen veszélyeztetve. Az illetékes hatóságoknak nem kell továbbá közzétenniük azon kisebb jelentőségűnek tartott intézkedéseket, amelyek közzététele aránytalan lenne.

(47)  A kritikus referenciamutatók több tagállam adatszolgáltatóit, referenciamutató-kezelőit és felhasználóit érinthetik. Így előállításuk megszüntetése vagy bármely olyan esemény, amely jelentősen alááshatja integritásukat több tagállamban járhat következményekkel, ami azt is jelenti, hogy a referenciamutató-kezelő tagállamának illetékes hatósága egymaga nem lesz képes hatékonyan és eredményesen kezelni a kritikus referenciamutató jelentette kockázatokat. Az illetékes hatóságok közötti felügyeleti információk hatékony megosztása, valamint tevékenységeik és felügyeleti intézkedéseik összehangolása érdekében az ESMA irányításával létre lehet hozni az illetékes hatóságok kollégiumait. A kollégiumok tevékenységének hozzá kell járulnia az e rendelet szerinti szabályok harmonizált alkalmazásához és a felügyeleti gyakorlatok konvergenciájához. A koordináció, a felügyeleti egységesség és a felügyeleti gyakorlatok konvergenciája tekintetében kulcsfontosságú az ESMA által végzett, jogi kötőerővel bíró közvetítés. A referenciamutatók szolgálhatnak hosszú távú pénzügyi eszközök és pénzügyi ügyletek referenciaértékeként. Egyes esetekben ilyen referenciamutatók előállítása nem lesz megengedett e rendelet hatálybalépését követően, mivel e referenciamutatók olyan tulajdonságokkal rendelkeznek, amelyek nem alakíthatók át e rendelet követelményeinek megfelelően. Amennyiben azonban megtiltanánk e referenciamutatók további előállítását, az a mutatóra hivatkozó pénzügyi eszközök vagy pénzügyi ügyletek megszűnéséhez vagy ellehetetlenüléséhez vezethet, és ezáltal kárt okozhat a befektetőknek. Átmeneti időszakra lehetővé kell ezért tenni e referenciamutatók további előállítását.

(47a)  Azokban az esetekben, amikor ez a rendelet az 1227/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(14) (REMIT) hatálya alá tartozó felügyelt szervezeteket vagy piacokat érint vagy érinthet, az ESMA-nak teljes körű konzultációt kell folytatnia az Energiaszabályozók Együttműködési Ügynökségével (ACER) annak energiapiaci szakértelme igénybevételére és a kettős szabályozás csökkentésére:

(47b)  Amennyiben egy meglévő referenciamutató nem felel meg e rendelet követelményeinek, de a referenciamutatónak a rendelet előírásainak való megfelelőségét biztosító megváltoztatása vis maior esetet eredményezne, vagy megszegné a pénzügyi ügylet vagy pénzügyi eszköz feltételeit, a referenciamutató rendellenes és hirtelen megszűnése miatt a fogyasztóknak okozott káros hatások elkerülése érdekében az illetékes hatóság engedélyezheti a referenciamutató meglévő pénzügyi eszközökben és pénzügyi szerződésekben való további használatát, ameddig a referenciamutató használatát be lehet szüntetni vagy egy másik referenciamutatóval fel lehet váltani.

(48)  Az e rendelet végrehajtására vonatkozó egységes feltételek biztosítása és a javaslat technikai elemeinek további pontosítása céljából fel kell hatalmazni a Bizottságot arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el▌. Az e jogi aktusokra való javaslattételkor figyelembe kell venni a referenciamutatók kezelésére, az adatszolgáltatásra és a referenciamutatók felhasználására vonatkozóan fennálló nemzetközi standardokat, különösen az IOSCO munkájának eredményeit. Az arányosság elvét – különösen a nem kritikus referenciamutatók és az árupiaci referenciamutatók esetében – tiszteletben kell tartani.

(49)  A Bizottságnak az EUMSZ 290. cikke szerinti felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján és az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkének megfelelően el kell fogadnia az ESMA által kidolgozott, a többek között az irányítási és ellenőrzési követelményeket és a harmadik országok illetékes hatóságaival kötendő együttműködési megállapodások minimális tartalmát megállapító szabályozástechnikai standardtervezeteket.

(50)  Az e rendelet végrehajtására vonatkozó egységes feltételek biztosítása érdekében a rendelet egyes elemei tekintetében végrehajtási hatásköröket kell biztosítani a Bizottság számára. Ezek az elemek a harmadik országok ▌referenciamutató-kezelőire vonatkozó jogi keretrendszer egyenértékűségének igazolásával, valamint a kritikus referenciamutatóvá történő minősítéssel kapcsolatosak. Ezeket a hatásköröket a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011. február 16-i 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek(15) megfelelően kell gyakorolni.

(51)  Fel kell továbbá hatalmazni a Bizottságot arra, hogy az EUMSZ 291. cikke szerinti végrehajtási jogi aktusok útján és az 1095/2010/EU rendelet 15. cikkének megfelelően az ESMA által kidolgozott, az illetékes hatóságok és az ESMA közötti információcsere eljárásait és formáit megállapító végrehajtás-technikai standardokat fogadjon el. Mivel e rendelet célkitűzéseit, nevezetesen a referenciamutatók okozta sérülékenységet kezelni hivatott egységes és hatékony rendszer megteremtését a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, tekintve, hogy a referenciamutatókkal kapcsolatos problémák átfogó hatása teljes körűen csak uniós kontextusban érzékelhető, és ezért e célkitűzések uniós szinten jobban megvalósíthatók, az Unió az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében meghatározott szubszidiaritás elvével összhangban intézkedéseket hozhat. Az említett cikkben foglalt arányossági elvvel összhangban ez a rendelet nem lépi túl a szóban forgó célkitűzések eléréséhez szükséges mértéket,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1.cím:

TÁRGY, HATÁLY ÉS FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

1. cikk

Tárgy

Ez a rendelet közös megközelítést vezet be az Unióban a pénzügyi eszközökben és pénzügyi ügyletekben referenciamutatóként használt indexek pontosságának és integritásának biztosítása érdekében. A rendelet ezáltal hozzájárul a belső piac zökkenőmentes működéséhez, miközben a fogyasztók és befektetők védelmének magas szintjét is biztosítja.

2. cikk

Tárgy

(1)  Ez a rendelet a referenciamutatók előállítására, a referenciamutatókhoz szolgáltatott bemeneti adatok közlésére és a referenciamutatók felhasználására alkalmazandó az Unióban.

(2)  Ez a rendelet a következők által előállított referenciamutatókra nem alkalmazandó:

a)  központi bankok, amennyiben a Szerződések és a Központi Bankok Európai Rendszere (KBER) és az EKB statútuma által rájuk bízott hatásköröket gyakorolják, illetve ilyen feladatokat és kötelességeket hajtanak végre, vagy amelyek függetlensége részét képezi az érintett tagállam vagy harmadik ország alkotmányos berendezkedésének;

aa)  azon hatóságok, amelyek közpolitikai célokat szolgáló referenciamutatókat szolgáltatnak vagy ilyen mutatók szolgáltatását ellenőrzik, ideértve a foglalkoztatásra, gazdasági tevékenységre és inflációra vonatkozó mutatókat is;

ab)  központi szerződő felek;

ac)  azon referenciamutató-kezelők, amelyek egyetlen árat vagy egyetlen értéken alapuló referenciaárat szolgáltatnak;

ad)  sajtó, egyéb média és újságírók, amennyiben az újságírói tevékenység során csupán közzéteszik a referenciamutatót vagy hivatkoznak arra, ám nem gyakorolnak ellenőrzést a szóban forgó referenciamutató előállítása felett;

ae)  a 2013/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv(16) szerinti hitelegyesületek.

(2a)  A nem kritikus referenciamutatók vonatkozásában nem vonatkozik a referenciamutató-kezelőkre az 5. cikk (1), (2a), (3b), (3c) és (3d) bekezdése, az 5a. és az 5b. cikk, az 5d. cikkk b)–g) pontja, a 7. cikk (1) bekezdésének aa), b), ba), bb), bc) és c) pontja, a 7. cikk (2a), (3a) és (3b) bekezdése, a 7a. cikk, a 8. cikk (1) és (2) bekezdése, a 9. cikk (1) és (2) bekezdése, a 11. cikk és a 17. cikk (1) bekezdése.

3. cikk

Fogalommeghatározások

(1)  E rendelet alkalmazásában az alábbi fogalommeghatározások ▌érvényesek:

1.  „index”: olyan szám:

a)  amelyet közzétesznek vagy nyilvánosság számára elérhetővé tesznek;

b)  amelyet – részben vagy egészben – valamilyen képlet vagy bármely más számítási módszer alkalmazásával vagy értékeléssel rendszeres időközönként meghatároznak; valamint

c)  amennyiben ez a meghatározás egy vagy több alapul szolgáló eszköz értéke vagy árak, például becsült árak, tényleges vagy becsült kamatlábak vagy más értékek vagy felmérések alapján történik;

1a.  „indexszolgáltató”: az index előállítása felett ellenőrzést gyakorló természetes vagy jogi személy;

2.  „referenciamutató”: olyan index, amely referenciaértékként szolgál valamely pénzügyi eszköz vagy pénzügyi ügylet alapján fizetendő összeg vagy a pénzügyi eszköz értékének meghatározásához▌;

2a.  „referenciamutató-család“: az ugyanazon referenciamutató-kezelő által, hasonló jellegű bemeneti adatokból előállított referenciamutatók csoportja, amely azonos vagy hasonló piaci vagy gazdasági realitás tekintetében nyújt konkrét mérőszámot;

3.  „referenciamutató előállítása”:

a)  a referenciamutató meghatározásához szükséges rendszerek igazgatása; ▌

b)  a referenciamutató meghatározásához szükséges bemeneti adatok gyűjtése, elemzése vagy feldolgozása; valamint

c)  a referenciamutató értékének meghatározása képlet vagy más számítási módszer alkalmazásán vagy az erre a célra szolgáltatott bemeneti adatok értékelésén keresztül;

4.  „referenciamutató-kezelő”: a referenciamutató előállítása felett ellenőrzést gyakorló természetes vagy jogi személy;

5.  „referenciamutató felhasználása”:

a)  valamely indexet vagy indexek együttesét referenciaértékként használó pénzügyi instrumentum kibocsátása;

b)  pénzügyi eszköz vagy pénzügyi ügylet alapján fizetendő összeg valamely index vagy indexek együttesének referenciaértékként történő felhasználásával való meghatározása;

c)  szerződő félként való részvétel olyan pénzügyi ügyletben, amely valamely indexet vagy indexek együttesét referenciaértékként használja;

d)  befektetési alap teljesítményének valamely index vagy indexek együttese révén történő megállapítása az index vagy indexek megtérülésének nyomon követése vagy egy portfólió eszközallokációjának meghatározása vagy a teljesítménydíjak kiszámítása céljából;

6.  „bemenetiadat-szolgáltatás”: a referenciamutató értékének meghatározásához szükséges, ilyen célból közölt, nyilvánosan nem elérhető bemeneti adatok szolgáltatása referenciamutató-kezelő, vagy referenciamutató-kezelőnek történő továbbítás céljából másik személy részére;

7.  „adatszolgáltató”: olyan bemeneti adatokat szolgáltató természetes vagy jogi személy, amelyek nem szabályozott adatok;

8.  „felügyelt adatszolgáltató”: referenciamutató-kezelő részére bemeneti adatokat szolgáltató, az Unióban elhelyezkedő, felügyelt szervezet;

9.  „adatközlő személy”: az adatszolgáltató által bemeneti adatok szolgáltatása céljából alkalmazott természetes személy;

9a.  „értékelő“: az árupiaci referenciamutató kezelőjének munkavállalója vagy bármely más olyan természetes személy vagy harmadik fél, aki szolgáltatásait a referenciamutató-kezelő rendelkezésére bocsátotta vagy annak ellenőrzése alatt végzi, és aki felelős valamely olyan módszertan alkalmazásáért vagy a bemeneti adatok és egyéb információk olyan megítéléséért, amelynek célja egy adott áru árára vonatkozó végleges értékelés megadása;

10.  „bemeneti adat”: egy vagy több alapul szolgáló eszköz értékére vagy árakra, ideértve a becsült árakat is, vagy más értékekre vonatkozó adat, amelyet a referenciamutató-kezelő felhasznál a referenciamutató értékének meghatározása céljából;

11.  „szabályozott adat”:

i.   teljes mértékben a következők által szolgáltatott bemeneti adat:

a)   a 2014/65/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 24. pontjában meghatározott kereskedési helyszín, de csak a pénzügyi eszközökre vonatkozó adatok vonatkozásában;

b)   a 2014/65/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 52. pontjában meghatározott jóváhagyott közzétételi mechanizmus vagy a 2014/65/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 53. pontjában meghatározott összesítettadat-szolgáltató, a kereskedés utáni kötelező átláthatósági követelményekkel összhangban, de csak a kereskedési helyszínen forgalmazott pénzügyi eszközökkel kapcsolatos ügyletek adatainak vonatkozásában;

c)  a 2014/65/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 54. pontjában meghatározott jóváhagyott jelentési mechanizmus, de csak a kereskedési helyszínen forgalmazott pénzügyi eszközökkel kapcsolatos ügyletek olyan adatainak vonatkozásában, amelyeket a kötelező kereskedés utáni átláthatósági követelményekkel összhangban közzé kell tenni;

d)   vagy a 2009/72/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(17) 37. cikke (1) bekezdésének j) pontjában említett villamosenergia-tőzsde;

e)   vagy a 2009/73/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(18) 41. cikke (1) bekezdésének j) pontjában említett földgáztőzsde;

f)   az 1031/2010/EK bizottsági rendelet(19) 26. vagy 30. cikkében említett aukciós platform;

g)  a 1227/2011/EU rendelet 8. cikkének (1) bekezdésében meghatározott és az 1348/2014/EU bizottsági végrehajtási rendeletben(20) kidolgozott adatok; vagy

h)  harmadik országbeli kereskedési helyszín, platform, tőzsde, közzétételi mechanizmus vagy az a)–g) pontban meghatározottakkal egyenértékű jelentéstételi mechanizmus, vagy bármilyen egyéb szervezet, így ügyletiadat-összesítő vagy ügyletiadat-gyűjtő, amely általi bemenetiadat-szolgáltatás már megfelelő felügyelet alá tartozik; valamint

ii.  a 2009/65/EK irányelv(21) 1. cikkének (2) bekezdésében meghatározott átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozások (ÁÉKBV) nettó eszközértékei;

12.  „ügyleti adat”: megfigyelhető árak, ráták, indexek vagy nem kapcsolt felek közötti, aktív versenypiacon a kereslet-kínálat törvényei által meghatározott versenyfeltételek szerint lebonyolított ügyletek értékére vonatkozó adatok;

13.  '„pénzügyi eszköz”: a 2014/65/EU irányelv I. mellékletének C. szakaszában felsorolt eszköz, amelyre vonatkozóan kérelmezték valamely, a 2014/65/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 24. pontjában meghatározott kereskedési helyszínre való bevezetést, vagy amellyel a 2014/65/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 24. pontjában meghatározott kereskedési helyszínen kereskednek;

14.  „felügyelt szervezet”:

a)  a 2013/36/EU irányelv 3. cikke (1) bekezdésének 1. pontjában meghatározott hitelintézet;

b)  a 2014/65/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 1. pontjában meghatározott befektetési vállalkozások;

c)  a 2009/138/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(22) 13. cikkének 1. pontjában meghatározott biztosító;

d)  a 2009/138/EK irányelv 13. cikkének 4. pontjában meghatározott viszontbiztosító;

e)  a 2009/65/EU irányelv(23) 1. cikkének (2) bekezdésében meghatározott ÁÉKBV,

f)  a 2011/61/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv(24) 4. cikke (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott alternatívbefektetésialap-kezelő (ABAK);

g)  a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(25) 2. cikkének 1. pontjában meghatározott központi szerződő fél;

h)  a 648/2012/EU rendelet 2. cikke 2. pontjában meghatározott kereskedési adattár;

i)  referenciamutató-kezelők;

15.  „pénzügyi ügylet”:

a)  a 2008/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(26) 3. cikkének c) pontjában meghatározott hitelmegállapodás;

b)  a 2014/17/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(27) 4. cikkének 3. pontjában meghatározott hitelmegállapodás;

16.  „befektetési alap”: a 2011/61/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott ABA vagy a 2009/65/EU irányelv hatálya alá tartozó kollektív befektetési vállalkozás;

17.  „vezető testület”: az intézmény irányító testülete, amely a felügyeleti és a vezetési funkciót foglalja magában, rendelkezik a végső döntéshozatal hatáskörével és jogosult az intézmény stratégiájának, célkitűzéseinek és általános irányvonalának meghatározására;

18.  „fogyasztó”: olyan természetes személy, aki az ezen rendelet hatálya alá tartozó pénzügyi ügyletek keretében olyan célból jár el, amely kívül esik szakmája, üzleti tevékenysége vagy foglalkozása körén;

19.  „bankközi referencia-kamatláb”: referenciamutató, amelynek az e cikk 1.c) pontja szerinti alapul szolgáló eszköze az a kamatláb, amelyen a bankok egymástól kölcsönt vesznek fel, illetve egymásnak kölcsönt nyújtanak;

19a.  „devizapiaci referenciamutató”: olyan referenciamutató, amelynek értékét egy másik deviza vagy devizakosár egy adott devizában kifejezett árához viszonyítva határozzák meg;

20.  „árupiaci referenciamutató”: referenciamutató, amelynek az e cikk (1) bekezdésének c) pontja szerinti alapul szolgáló eszköze a 1287/2006/EK bizottsági rendelet(28) 2. cikkének 11. pontja értelmében vett áru, kivéve a 2014/65/EU irányelv I. melléklete C. szakaszának 11. pontjában meghatározott kibocsátási egységeket;

20a.  „báziskockázat”: azon mögöttes piaci vagy gazdasági realitás referenciamutató általi leírásának pontosságához kapcsolódó kockázat, amelyet a referenciamutató mérni kíván;

21.  „kritikus referenciamutató”: olyan referenciamutató,

a)   amely nem szabályozott adatokon alapul és a 13. cikk (1) bekezdése szerinti referenciaértéke nagyobb, mint 500 milliárd euró; vagy

b)  amelynek megszűnése jelentős negatív hatással lenne a pénzügyi stabilitásra, a piacok rendes működésére és egy vagy több tagállam reálgazdaságára;

Egy kritikus referenciamutató nemzeti jellegű, ha előállításának beszüntetéséből vagy nem reprezentatív adatszolgáltatók vagy bemeneti adatok igénybevételével történő előállításából eredő kedvezőtlen hatások egy tagállamra korlátozódnak. Ilyen esetben a 13. cikk (2a)–(2d) bekezdésében meghatározott eljárást kell alkalmazni.

Egy kritikus referenciamutató európai jellegű, ha előállításának beszüntetéséből vagy nem reprezentatív adatszolgáltatók vagy bemeneti adatok igénybevételével történő előállításából eredő kedvezőtlen hatások nem korlátozódnak egy tagállamra. Ilyen esetben a 13. cikk (2e), (2f) és (2g) bekezdésében meghatározott eljárást kell alkalmazni.

21a.  „nem kritikus referenciamutató“: olyan referenciamutató, amely nem felel meg a kritikus referenciamutatók tekintetében a 13. cikkben előírt kritériumoknak;

22.  „elhelyezkedő”: jogi személyek vonatkozásában az a tagállam vagy harmadik ország, amelyben a jogi személy székhelye vagy egyéb hivatalos címe van, természetes személyek vonatkozásában pedig az a tagállam vagy harmadik ország, amelyben az illető személy adóigazgatási szempontból rezidens;

22a.  „állami hatóság”:

a)  minden kormány vagy közigazgatás;

b)  minden olyan szervezet vagy személy, amely nemzeti jog alapján közigazgatási feladatokat, vagy állami feladatot vagy funkciót lát el, vagy kormány vagy közhivatal ellenőrzése alatt közszolgáltatást nyújt, ideértve az infláció, a foglalkoztatás és gazdasági tevékenység mérését is.

(2)  A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 37. cikkel összhangban ▌felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az (1) bekezdésben meghatározott fogalmak további technikai elemeinek és különösen annak meghatározására, hogy az index fogalmának alkalmazásában mi minősül a nyilvánosság számára való elérhetővé tételnek. E felhatalmazáson alapuló jogi aktusok esetében a Bizottság biztosítja, hogy közzétételük vagy a nyilvánosság számára elérhetővé tételük azt jelentse, hogy a felhasználók vagy potenciális felhasználók szélesebb köre számára is rendelkezésre bocsátják azokat.

Megfelelő esetben a Bizottság figyelembe veszi a piaci vagy műszaki fejlődést és a referenciamutatókkal kapcsolatos felügyeleti gyakorlat nemzetközi harmonizációját.

(2a)  A Bizottság végrehajtási aktusokat fogad el az e cikk (1) bekezdésének 22a. pontja szerinti uniós állami hatóságok listájának meghatározásáról és e lista felülvizsgálatáról. Az erre vonatkozó végrehajtási jogi aktusokat a 38. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

4. cikk

Az általuk előállított index referenciamutatóként történő használatáról nem tudó indexszolgáltatók kizárása

▌Ez a rendelet nem alkalmazandó az indexszolgáltatóra azon index tekintetében, amellyel kapcsolatban az indexszolgáltató nem tudta és ésszerűen nem is tudhatta, hogy azt a 3. cikk (1) bekezdésének 2. pontjában meghatározott célra használják.

II.CÍM

A REFERENCIAMUTATÓK INTEGRITÁSA ÉS MEGBÍZHATÓSÁGA

1 fejezet

A referenciamutató-kezelők által gyakorolt irányítás és kontroll

5. cikk

Irányítási és összeférhetetlenségi követelmények

(1)  ▌A referenciamutató-kezelő stabil irányítási rendszerrel rendelkezik, amelynek részét képezi a referenciamutatók előállításában részt vevő személyek jól meghatározott, átlátható és konzisztens feladat- és felelősségi köreire épülő, egyértelmű szervezeti struktúra.

A referenciamutató-kezelő minden szükséges lépést megtesz a közötte – ideértve vezetőit, alkalmazottait és bármely egyéb természetes személyt, akinek a szolgáltatásai a referenciamutató-kezelő rendelkezésére állnak, vagy akinek a szolgáltatásai felett ellenőrzést gyakorol – és az adatszolgáltatói vagy felhasználói közötti összeférhetetlenség azonosítása és megelőzése, és annak biztosítása érdekében, hogy amikor a referenciamutató előállítási folyamatában mérlegelésre vagy szubjektív megítélésre van szükség, azt függetlenül és elfogulatlanul gyakorolják.

(2a)  A referenciamutató előállítását a referenciamutató-kezelő üzleti tevékenységének minden olyan részétől operatívan el kell választani, amely tényleges vagy lehetséges összeférhetetlenséget okozhat. Amennyiben összeférhetetlenség merülhet fel a referenciamutató-kezelőnél a tulajdonosi struktúrája, a referenciamutató-kezelő(k) tulajdonosa vagy az azt ellenőrző szervezet, illetve a referenciamutató-kezelő vagy leányvállalata ellenőrző érdekeltsége vagy más tevékenysége miatt, a referenciamutató-kezelő olyan független felügyeleti funkciót hoz létre, amelynek része az ismert érdekeltek, részvényjegyzők és adatszolgáltatók kiegyensúlyozott képviselete. Amennyiben az ilyen összeférhetetlenségek nem kezelhetők megfelelően, a referenciamutató-kezelő megszüntet az összeférhetetlenséget okozó minden tevékenységet vagy viszonyt, vagy megszünteti a referenciamutató előállítását.

(3a)  A referenciamutató-kezelő minden meglévő vagy lehetséges összeférhetetlenséget nyilvánosságra hoz, vagy felfed a referenciamutató felhasználói és az érintett illetékes hatóság, valamint adott esetben az adatszolgáltatók számára. Ezek közé tartozik a referenciamutató-kezelő feletti tulajdonosi vagy ellenőrzési jogokból származó összeférhetetlenség is.

(3b)  A referenciamutató-meghatározás integritásának és függetlenségének védelme érdekében a referenciamutató-kezelő megfelelő elveket és eljárásokat, illetve hathatós szervezeti megoldásokat alakít ki és alkalmaz az összeférhetetlenségek felismerése, felfedése, kezelése, enyhítése, valamint elkerülése céljából. Ezeket az elveket és eljárásokat rendszeresen felül kell vizsgálni és frissíteni kell. Azoknak figyelembe kell venniük és kezelniük kell az összeférhetetlenséget, a referenciamutató előállítási folyamatának részét képező mérlegelés mértékét és a referenciamutató jelentette kockázatot, valamint:

a)  biztosítaniuk kell a referenciamutató-kezelő számára szolgáltatott vagy az általa előállított információk bizalmas mivoltát, az e rendelet által előírt közzétételi és átláthatósági kötelezettségekre is figyelemmel; valamint

b)  kifejezetten enyhíteniük kell a referenciamutató-kezelő feletti tulajdonosi vagy ellenőrzési jogok vagy a referenciamutató-kezelő társaságcsoportjában meglévő egyéb részesedés, illetve a referenciamutató megállapítása kapcsán a referenciamutató-kezelőre hatást vagy ellenőrzést gyakorolni képes más személyek okozta összeférhetetlenségeket.

(3c)  A referenciamutató-kezelő biztosítja, hogy az alkalmazottak és bármely egyéb természetes személy, akinek a szolgáltatásai a referenciamutató-kezelő rendelkezésére állnak, vagy akinek a szolgáltatásai felett ellenőrzést gyakorol, és akik közvetlenül részt vesznek a referenciamutató előállításában:

a)  rendelkezzenek a feladatuk elvégzéséhez szükséges készségekkel, tudással és tapasztalattal, és hatékony irányítás és felügyelet alatt álljanak;

b)  ne álljanak illetéktelen befolyás alatt vagy összeférhetetlenségben, javadalmazásuk és teljesítményük értékelése ne okozzon összeférhetetlenséget, és semmilyen más módon ne érintse a referenciamutató előállítási folyamatának integritását;

c)  érdekeik és üzleti kapcsolataik ne ütközzenek a referenciamutató-kezelő által ellátandó feladatokkal;

d)  tilos legyen számukra személyes alapon vagy piaci szereplők megbízásából vételi vagy eladási ajánlatokban, illetve kereskedési ügyletekben való részvétel révén hozzájárulni valamely referenciamutató értékének meghatározásához; valamint

e)  a más alkalmazottakkal való információcserét szabályozó hatékony eljárások vonatkozzanak rájuk, és ne vegyenek részt olyan tevékenységekben, amelyek az összeférhetetlenség kockázatát vetik fel.

(3d)  A referenciamutató-kezelő célzott kontrolleljárásokat alakít ki a referenciamutató meghatározását végző alkalmazott vagy személy integritásának és megbízhatóságának szavatolása céljából, ide tartozhat a referenciamutató terjesztését megelőző belső vezetői jóváhagyás vagy a megfelelő helyettesítés, például az olyan referenciamutatók esetében, amelyeket napközben vagy valós időben frissítenek.

(3e)  Az e bekezdésben szereplő rendelkezések kapcsán a referenciamutatóban bekövetkező nem lényeges változások nem értelmezhetők az olyan pénzügyi ügyletek vagy pénzügyi eszközök tekintetében szerződésszegésnek, amelyeknek a referenciamutató a referenciaértékükként szolgál. A kritikus referenciamutatók esetében az illetékes hatóság hatásköre annak megítélése, hogy a változás lényeges-e.

5a. cikk

Felügyeleti funkciókkal kapcsolatos követelmények

(1)  A referenciamutató-kezelő olyan állandó és hathatós felügyeleti funkciót hoz létre és működtet, amely a referenciamutatók előállításának valamennyi eleme felett felügyeletet biztosít.

(2)  A referenciamutató-kezelő megalapozott eljárásokat alakít ki és tart fenn felügyeleti funkciója tekintetében, amelyeket az érintett illetékes hatóságok rendelkezésére bocsát.

Az eljárások fő elemei a következők:

a)  a felügyeleti funkció feladatleírása;

b)  a felügyeleti funkciót ellátó személyek kiválasztásának kritériumai;

c)  a felügyeleti funkcióval megbízott testület vagy bizottság tagságának összefoglaló adatai, az esetleges összeférhetetlenségi nyilatkozatokkal és a bizottsági tagok megválasztására, kinevezésére vagy eltávolítására és pótlására szolgáló eljárásokkal együtt.

(3)  A felügyeleti funkció működése független, és annak részét képezik a következő, a referenciamutató összetettségéhez, elterjedtségéhez és sebezhetőségéhez igazított feladatok:

a)  legalább évente felülvizsgálja a referenciamutató definícióját és módszertanát;

b)  a referenciamutató módszertanát érintő változások felügyelete, és referenciamutató-kezelő felhatalmazása az e változásokkal kapcsolatos konzultációk lebonyolítására;

c)  a referenciamutató-kezelő irányítási keretének, a referenciamutató kezelésének és működtetésének, és amennyiben a referenciamutató adatszolgáltatók igénybevételével készül, a 9. cikk (1) bekezdésében említett magatartási kódexnek a felügyelete;

d)  felülvizsgálja és jóváhagyja a referenciamutató megszüntetésére vonatkozó eljárásokat, ideértve a megszüntetéssel kapcsolatos konzultációkat;

e)  felügyeli a referenciamutató előállításában részt vevő harmadik feleket, köztük a referenciamutató kiszámításában és terjesztésében részt vevő harmadik feleket;

f)  értékeli a belső és külső ellenőrzéseket és felülvizsgálatokat, valamint nyomon követi az ellenőrzések eredményeiben kiemelt javító intézkedések végrehajtását;

g)  amennyiben a referenciamutató adatszolgáltatók igénybevételével készül, a bemeneti adatok és az adatszolgáltatók, valamint a referenciamutató-kezelő által a bemenetiadat-szolgáltatás vitatása vagy validálása terén kifejtett tevékenység nyomon követése;

h)  amennyiben a referenciamutató adatszolgáltatók igénybevételével készül, a magatartási kódex megsértésével kapcsolatosan hatékony intézkedések foganatosítása; valamint

i)  amennyiben a referenciamutató adatszolgáltatók igénybevételével készül, az érintett illetékes hatóság tájékoztatása az adatszolgáltatók vagy referenciamutató-kezelők bármely, a felügyeleti rendszer által észlelt kötelességszegéséről és az esetleges rendellenes vagy gyanús bemeneti adatokról.

(4)  A felügyeleti funkciót külön bizottságnak vagy más megfelelő irányítási rendszernek kell ellátnia.

Az ESMA szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a felügyeleti gyakorlat jellemzőinek meghatározására a referenciamutató-kezelők összetétele valamint szervezeti struktúrán belüli helye vonatkozásában, ezzel biztosítva a gyakorlat integritását és az összeférhetetlenség elkerülését.

Az EMSA e rendelet alapján kétféle referenciamutató- és ágazattípust különböztet meg, és figyelembe veszi a referenciamutató-kezelők tulajdonosi és ellenőrzési rendszereinek különbségeit, a referenciamutató elkészítésének jellegét, mértékét és összetettségét, valamint a referenciamutató kockázatát és hatását a referenciamutatók irányítási követelményeivel kapcsolatos felügyeleti gyakorlatok nemzetközi konvergenciájára is tekintettel.

Az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket az ESMA [XXX]-ig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkében megállapított eljárással összhangban történő elfogadására.

(5)  A felügyeleti funkció a referenciamutató-kezelő több referenciamutatója tekintetében is ellátható, amennyiben máskülönben megfelel az I. és a IV. címben meghatározott egyéb követelményeknek.

(6)  Az e bekezdésben szereplő rendelkezések kapcsán a referenciamutatóban bekövetkező nem lényeges változások nem értelmezhetők az olyan pénzügyi ügyletek vagy pénzügyi eszközök tekintetében szerződésszegésnek, amelyeknek a referenciamutató a referenciaértékükként szolgál. A kritikus referenciamutatók esetében az illetékes hatóság hatásköre annak megítélése, hogy a változás lényeges-e.

5b. cikk

A kontrollrendszerre vonatkozó követelmények

(1)  A referenciamutató-kezelő rendelkezik a referenciamutatónak e rendelettel összhangban történő előállítását, közzétételét vagy elérhetővé tételét szavatoló kontrollrendszerrel.

(2)  A kontrollrendszer arányos az azonosított összeférhetetlenségek mértékével, a referenciamutató előállítása során gyakorolt mérlegelés mértékével és a bemeneti adatok jellegével, és kiterjed a következőkre:

a)  a működési kockázatok kezelése;

b)  a referenciamutató előállításának zavara esetére bevezetendő vészhelyzeti és helyreállító intézkedések.

(3)  Amennyiben a bemeneti adatok nem ügyleti adatok, a referenciamutató-kezelő:

a)  intézkedéseket hoz annak lehetőség szerinti biztosítása érdekében, hogy az adatszolgáltatók betartsák a 9. cikk (1) bekezdésében említett magatartási kódex előírásait és a bemeneti adatokra vonatkozó standardokat;

b)  intézkedéseket hoz a bemeneti adatok nyomon követése érdekében, beleértve az adatoknak a referenciamutató közzététele előtti ellenőrzését és azoknak a referenciamutató közzétételét követően az esetleges hibák és rendellenességek azonosítása érdekében történő validálását.

(4)  Biztosítani kell a kontrollrendszer megfelelő módon történő dokumentálását, felülvizsgálatát és naprakésszé tételét, valamint azt kérésre hozzáférhetővé kell tenni a felhasználók és az érintett illetékes hatóság számára.

(5)  Az e bekezdésben szereplő rendelkezések kapcsán a referenciamutatóban bekövetkező nem lényeges változások nem értelmezhetők az olyan pénzügyi ügyletek vagy pénzügyi eszközök tekintetében szerződésszegésnek, amelyeknek a referenciamutató a referenciaértékükként szolgál. A kritikus referenciamutatók esetében az illetékes hatóság hatásköre annak megítélése, hogy a változás lényeges-e.

5c. cikk

Az elszámoltathatósági keretre vonatkozó követelmények

(1)  A referenciamutató-kezelő rendelkezik a nyilvántartások vezetését, az ellenőrzést és a felülvizsgálatot, valamint a panaszkezelési eljárást magában foglaló, az e rendelet követelményeinek való megfelelés tekintetében bizonyítékokkal szolgáló elszámoltathatósági kerettel.

(2)  A referenciamutató-kezelő független belső testületet vagy külső szervet jelöl ki, amely rendelkezik a szükséges képességekkel annak felülvizsgálatára, hogy a referenciamutató-kezelő betartja-e a referenciamutató módszertanát és az e rendeletben meghatározott előírásokat, és erről jelentést tesz.

(3)  A nem kritikus referenciamutatók esetében a referenciamutató-kezelő megfelelési nyilatkozatot ad ki és tart fenn, amelyben a referenciamutató-kezelő beszámol az e rendeletnek való megfeleléséről. A megfelelési nyilatkozat legalább az 5. cikk (1), (2a), (3b), (3c) és (3d) bekezdésében, az 5a. és 5b. cikkben, az 5d. cikk b)–g) pontjában, a 7. cikk (1) bekezdésének aa), b), ba), bb), bc) és c) pontjában, a 7. cikk (2a), (3a) és (3b) bekezdésében, a 7a. cikkben, a 8. cikk (1) és (2) bekezdésében, a 9. cikk (1) és (2) bekezdésében, a 11. cikkben és a 17. cikk (1) bekezdésében meghatározott követelményekre vonatkozik.

Amennyiben a referenciamutató-kezelő nem felel meg az 5. cikk (1), (2a), (3b), (3c) és (3d) bekezdésében, az 5a. és 5b. cikkben, az 5d. cikk b)–g) pontjában, a 7. cikk (1) bekezdésének aa), b), ba), bb), bc) és c) pontjában, a 7. cikk (2a), (3a) és (3b) bekezdésében, a 7a. cikkben, a 8. cikk (1) és (2) bekezdésében, a 9. cikk (1) és (2) bekezdésében, a 11. cikkben és a 17. cikk (1) bekezdésében meghatározott követelményeknek, a megfelelési nyilatkozatnak egyértelműen tartalmaznia kell, hogy miért jó az, hogy a referenciamutató-kezelő nem felel meg e rendelkezéseknek.

(4)  A nem kritikus referenciamutatók referenciamutató-kezelője független külső szervet jelöl ki, hogy felülvizsgálja a referenciamutató-kezelő megfelelési nyilatkozatát, és jelentést készítsen annak pontosságáról. Ezt az ellenőrzést legalább kétévente, de a referenciamutató minden lényeges változása esetében is el kell végezni.

(5)  A referenciamutató-kezelő a (4) bekezdés szerinti ellenőrzés részleteit az illetékes hatóság rendelkezésére bocsátja. Bármely referenciamutató-felhasználó kérésére a referenciamutató-kezelő közli vagy közzéteszi a (4) bekezdés szerinti ellenőrzés részleteit. Az érintett illetékes hatóság vagy bármely referenciamutató-felhasználó kérésére a referenciamutató-kezelő közli vagy közzéteszi a (4) bekezdés szerinti felülvizsgálat részleteit.

(6)  Az illetékes hatóság a 30. cikk alapján további információkat kérhet a referenciamutató-kezelőtől a nem kritikus referenciamutatóik vonatkozásában és/vagy ajánlást adhat ki a referenciamutató-kezelőnek az azon rendelkezéseknek való megfelelés tárgyában, amelyekre a megfelelőségi nyilatkozat vonatkozik, mindaddig, amíg az illetékes hatóság teljesen meg nem elégszik azzal. Az illetékes hatóság ajánlását honlapján közzéteheti.

5d. cikk

Nyilvántartási követelmények

(1)  A referenciamutató-kezelő nyilvántartást vezet a következőkről:

a)  valamennyi bemeneti adat;

b)  referenciamutató-kezelő, és adott esetben az értékelők által a referenciamutató meghatározása során végzett megítélés vagy mérlegelés;

c)  egyes bemeneti adatok – és különösen a referenciamutató módszertani követelményeinek megfelelő bemeneti adatok – esetleges figyelmen kívül hagyásával kapcsolatos dokumentumok, és az adatok figyelmen kívül hagyásának indokolása;

d)  a standard eljárások és módszertanok egyéb változásai és az azoktól való eltérések, beleértve a piaci stressz vagy zavar időszakában eszközölt változtatásokat és eltéréseket is;

e)  az adatközlő személyek, valamint a referenciamutató-kezelő által a referenciamutató meghatározása céljából foglalkoztatott természetes személyek személyazonossága;

f)  a panaszokkal kapcsolatos minden dokumentum; valamint

g)  a referenciamutató-kezelő és az adatszolgáltató alkalmazottai vagy adatközlők között folytatott, a referenciamutatóval kapcsolatos üzenetváltásról készült felvételek.

(2)  Amennyiben a referenciamutató az adatszolgáltatók adatközlésein alapul, az adatszolgáltatónak is nyilván kell tartania a vonatkozó üzenetváltást, ideértve a többi adatszolgáltatóval folytatott üzenetváltást is.

(3)  A referenciamutató-kezelő az (1) bekezdésben meghatározott nyilvántartásokat legalább öt évig megőrzi olyan formában, amely lehetővé teszi a referenciamutató kiszámításának reprodukálását és maradéktalan megértését, valamint a bemeneti adatok, a számítások, a megítélések és a mérlegelések ellenőrzését vagy értékelését. A rögzített telefonbeszélgetések és elektronikus üzenetváltás felvételeit kérésre a beszélgetésekben és az üzenetváltásban érintett személyek rendelkezésére kell bocsátani, és azokat három évig kell megőrizni.

5e. cikk

Panaszkezelés

A referenciamutató-kezelő a számítási eljárásával kapcsolatos panaszok befogadására, kivizsgálására és nyilvántartására vonatkozó, írásba foglalt eljárásokat tesz közzé és alkalmaz. A panaszkezelési mechanizmus biztosítja, hogy:

a)  a referenciamutató-kezelő írásba foglalt panaszkezelési politikában részletezett mechanizmust működtet, amely lehetővé teszi, hogy előfizetői panaszokat nyújtsanak be egy adott referenciamutató-számításnak a piaci értékekhez viszonyított reprezentativitásával, a referenciamutató-számítás javasolt módosításaival, a módszertannak egy konkrét referenciaérték-számításra vonatkozó alkalmazásával és a referenciamutató-számítási folyamat kapcsán hozott egyéb szerkesztői döntésekkel kapcsolatban;

b)  létezik panaszkezelési eljárásrend és menetrend;

c)  a referenciamutató-kezelővel és alkalmazottaival szemben tett hivatalos panaszokat a referenciamutató-kezelő időben és méltányos módon vizsgálja ki;

d)  a panaszokat a panasz által érintett alkalmazottaktól független személyek vizsgálják ki;

e)  a referenciamutató-kezelő arra törekszik, hogy mielőbb lezárja a vizsgálatot.

5f. cikk

Az irányítási és kontrollkövetelményekre vonatkozó szabályozástechnikai standardok

Az ESMA szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki az 5. cikk (2a), az 5. cikk (3a)–(3d) bekezdése, az 5a. cikk (2) bekezdése, az 5a. cikk (3) bekezdése, az 5b. cikk (3) bekezdése, az 5c. cikk (2) bekezdése és az 5c. cikk (1)–(3) bekezdése szerinti irányítási és kontrollkövetelmények további részletezése és pontosítása érdekében. Az ESMA e tekintetben figyelembe veszi:

a)  a referenciamutatók irányítási követelményeivel kapcsolatos felügyeleti gyakorlat nemzetközi konvergenciájának fényében a referenciamutatók és a pénzügyi piacok terén tapasztalható fejleményeket;

b)  a referenciamutatók és a referenciamutató-kezelők sajátosságait, beleértve az ágazati jellemzőket és a felhasznált bemeneti adatok típusát;

c)  a kritikus és a nem kritikus referenciamutatók eltéréseit;

d)  hogy a követelményeket részben vagy egészben tartalmazzák-e más szabályozói elírások, különösen a szabályozott adatokra alapuló referenciamutatók, valamint – de nem kizárólag – a 2014/65/EU irányelvben és a 600/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben(29) szereplő követelmények esetében, ezzel biztosítva, hogy az előírások vagy a referenciamutató-kezelőkre háruló más felesleges terhek ne kettőződjenek meg.

Az ESMA az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket [...]-ig benyújtja a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

6. cikk

Kiszervezés

(1)  A referenciamutató-kezelők a referenciamutató előállításával kapcsolatos funkciókat nem szervezhetik ki oly módon, hogy az súlyosan veszélyeztesse a referenciamutató-kezelő által a referenciamutató előállítása felett gyakorolt ellenőrzést vagy az érintett illetékes hatóság képességét a referenciamutató feletti felügyelet gyakorlására.

(3)  Amennyiben a referenciamutató-kezelő a referenciamutató előállításával kapcsolatos funkciót vagy bármely releváns szolgáltatást vagy tevékenységet bármely szolgáltatónak kiszervez, a referenciamutató-kezelő továbbra is teljes körűen felelős marad az e rendelet szerinti kötelezettségeinek teljesítéséért.

(3a)   Feladatok kiszervezése esetében a referenciamutató-kezelő biztosítja a következő feltételek teljesülését:

a)  a szolgáltató megfelelő képességgel, kapacitással és a törvényben előírt engedéllyel rendelkezik a kiszervezett funkciók, szolgáltatások vagy tevékenységek megbízható és szakmai szintű elvégzéséhez;

b)  a referenciamutató-kezelő az érintett illetékes hatóságok rendelkezésére bocsátja a referenciamutató meghatározásának folyamatában részt vevő szolgáltató azonosságát és feladatait;

c)  a referenciamutató-kezelő megfelelő intézkedéseket hoz, amennyiben úgy tűnik, hogy a szolgáltató nem képes eredményesen és az alkalmazandó jogszabályi és szabályozási követelményeknek megfelelően ellátni a rábízott feladatokat;

d)  a referenciamutató-kezelő gondoskodik a kiszervezett feladatok eredményes felügyeletéhez szükséges szakértelem biztosításáról és a kiszervezés kockázatainak kezeléséről;

e)  a szolgáltató tájékoztatja a referenciamutató-kezelőt minden olyan fejleményről, amely jelentős mértékben befolyásolhatja a kiszervezett feladatok jogszabályi és szabályozási követelményeknek megfelelő ellátására való képességét;

f)  a szolgáltató a kiszervezett tevékenységek tekintetében együttműködik az érintett illetékes hatósággal, és biztosítja, hogy a referenciamutató-kezelő és az érintett illetékes hatóság ténylegesen hozzáférhessen a kiszervezett tevékenységeivel kapcsolatos adatokhoz és beléphessen a szolgáltató telephelyére, továbbá hogy az érintett illetékes hatóság gyakorolhassa e hozzáférési jogait;

g)  a referenciamutató-kezelő szükség esetén megszüntetheti a kiszervezést.

h)  a referenciamutató megteszi az ésszerű lépéseket – így például vészhelyzeti tervet készít – a szolgáltató referenciamutató meghatározásának folyamatában való részvételéhez társuló indokolatlan működési kockázat elkerülése érdekében;

2. fejezet

Bemeneti adatok, módszertan és a jogsértések bejelentése

7. cikk

Bemeneti adatok ▌

(1)  A bemeneti adatok ▌tekintetében a referenciamutatók előállítására vonatkozóan a következő követelmények érvényesülnek:

a)  A bemeneti adatok lehetnek ügyleti adatok, vagy amennyiben az megfelelőbb, nem ügyleti adatok, ezen belül kötelező érvényű jegyzések és ellenőrizhető becslések, amennyiben ▌pontos és megbízható képet adnak a referenciamutató által mérni hivatott piaci és gazdasági tényekről▌.

aa)  Az a) pontban hivatkozott bemeneti adatnak ellenőrizhetőnek kell lennie.

b)  A referenciamutató-kezelő a bemeneti adatokat adatszolgáltatók megbízható és reprezentatív paneljétől vagy mintájától szerzi be, biztosítva ezáltal, hogy az adatokból képzett referenciamutató megbízható és reprezentatív a referenciamutató által mérni hivatott piaci és gazdasági tények tekintetében▌.

ba)  A referenciamutató-kezelő csak olyan adatszolgáltatóktól származó bemeneti adatokat használ fel, amelyek betartják a 9. cikkben említett magatartási kódexet.

bb)  A referenciamutató-kezelőnek rendelkezésére áll azon személyek listája, akik bemeneti adatokat szolgáltathatnak a referenciamutató-kezelőnek, ideértve az adatszolgáltatók és adatközlő személyek kilétének értékelésére szolgáló eljárásokat is.

bc)  A referenciamutató-kezelő biztosítja, hogy az adatszolgáltatók minden releváns bemeneti adatot közöljenek; valamint

c)  amennyiben a referenciamutató bemeneti adatai nem ügyleti adatok, és az adatszolgáltató mint részes fél részvételével lebonyolított ügyletek értéke a referenciamutató által mért piacon folytatott ügyletek értékének több mint 50%-át teszi ki, a referenciamutató-kezelő, amennyiben lehetéses, ellenőrzi, hogy a bemeneti adatok a kereslet-kínálat erői által mozgatott versenypiacot reprezentálnak-e. Ha a referenciamutató-kezelő arra a megállapításra jut, hogy a bemeneti adatok nem a kereslet-kínálat erői által mozgatott versenypiacot reprezentálnak, akkor vagy oly módon változtatja meg a bemeneti adatokat, az adatszolgáltatókat vagy a módszertant, hogy a bemeneti adatok a kereslet-kínálat erői által mozgatott versenypiacot reprezentáljanak, vagy beszünteti az adott referenciamutató előállítását ▌.

(2a)  A referenciamutató-kezelő biztosítja, hogy a bemeneti adatok tekintetében megvalósuló kontrollintézkedések magukban foglalják a következőket:

a)  a referenciamutató-kezelő számára bemeneti adatokat szolgáltatók körének meghatározására vonatkozó kritériumok kialakítása és az adatszolgáltatók kiválasztására szolgáló eljárás létrehozása;

b)  az adatszolgáltatók által biztosított bemeneti adatok értékelésére és megfelelő esetben az adatszolgáltatás megakadályozására vagy egyéb, kötelességszegés esetén foganatosítandó szankció alkalmazására irányuló eljárás létrehozása; valamint

c)  a bemeneti adatok integritásának és pontosságának biztosítása érdekében azok validálására, egyebek mellett más mutatókkal vagy adatokkal való összehasonlítására irányuló eljárás kialakítása. Amennyiben egy referenciamutató megfelel a 14a. cikkben foglalt feltételeknek, e követelmény csak akkor alkalmazandó, ha a megfelelés az ésszerűség határain belül lehetséges.

(3a)  Amennyiben a referenciamutató bemeneti adatait front-office egység szolgáltatja (ilyen egységnek minősülnek az adatszolgáltatók vagy kapcsolt vállalkozásaik mindazon osztályai, részlegei, csoportjai vagy alkalmazottai, akik árazási, kereskedési, értékesítési, marketing-, reklám-, üzletszerzési, strukturálási vagy ügynöki tevékenységet végeznek), a referenciamutató-kezelő:

a)  más forrásból ezen adatokat megerősítő adatokat szerez be;

b)  biztosítja, hogy az adatszolgáltatók megfelelő belső felügyeleti és ellenőrzési eljárásokat működtessenek, amelyek lehetővé teszik az alábbiakat:

i.  a szolgáltatott bemeneti adatokat validálják, ezen belül a bemeneti adatokat vezető munkatársak többszörösen felülvizsgálják, valamint a bemeneti adatok benyújtását a vezetés belső eljárásban jóváhagyja;

ii.  a beszámolási útvonalakban részt vevő és az egyéb front-office munkatársak fizikailag el vannak különítve;

iii.  maradéktalanul szem előtt tartják az összeférhetetlenségek elkerülésére vonatkozó intézkedéseket, amelyek az adatszolgáltatás manipulálására vagy egyéb befolyásolására irányuló meglévő és potenciális ösztönzők azonosítását, felfedését, kezelését, enyhítését és elkerülését célozzák, ideértve a javadalmazási politika esetleges ilyen ösztönzőit és a bemenetiadat-szolgáltatás és az adatszolgáltató, kapcsolt vállalkozása vagy ügyfeleik/vevőik egyéb üzleti tevékenysége közötti összeférhetetlenségeket.

Az első albekezdés a) és b) pontjában szereplő rendelkezések csak abban az esetben vonatkoznak a 14a. cikkben meghatározott kritériumoknak megfelelő referenciamutatókra, ha az e rendelkezéseknek való megfelelés az ésszerűség határain belül megvalósítható.

(3b)  Az e bekezdésben szereplő rendelkezések kapcsán a referenciamutatóban bekövetkező nem lényeges változások nem értelmezhetők az olyan pénzügyi ügyletek vagy pénzügyi eszközök tekintetében szerződésszegésnek, amelyeknek a referenciamutató a referenciaértékükként szolgál. A kritikus referenciamutatók esetében az illetékes hatóság hatásköre annak megítélése, hogy a változás lényeges-e.

(3c)  Az ESMA szabályozástechnikai standardokat dolgoz ki az adatszolgáltató belső felügyeleti és ellenőrzési eljárásainak meghatározására, amelyekre a (2a) és (3a) bekezdésnek megfelelően a referenciamutató-kezelőnek törekednie kell a bemeneti adatok integritásának és pontosságának biztosítása érdekében.

A ESMA csak a nem kritikus és az árupiaci referenciamutatók vonatkozásában veszi figyelembe az arányosság elvét; a különböző típusú referenciamutatók jellegzetességeit, és különösen a szervezetek általi szolgáltatott adatokra alapuló, a 14a. cikkben meghatározott kritériumoknak megfelelő referenciamutatókét; a bemeneti adatok jelegét, azt, hogy a követelményeket részben vagy egészben tartalmazzák-e más szabályozói elírások, különösen a szabályozott adatokra alapuló referenciamutatók, valamint – de nem kizárólag – a 2014/65/EU irányelvben és a 600/2014/EU rendeletben szereplő követelmények esetében, ezzel biztosítva, hogy az előírások vagy a referenciamutató-kezelőkre háruló más felesleges terhek ne kettőződjenek meg, valamint a referenciamutatókkal kapcsolatos felügyeleti gyakorlat nemzetközi harmonizációját.

Az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket az ESMA [XXX]-ig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkében megállapított eljárással összhangban történő elfogadására.

7a. cikk

Módszertan

1.  The referenciamutató-kezelő a referenciamutató előállítására olyan módszertant alkalmaz, amely

a)  megalapozott és megbízható;

b)  amelynek egyértelmű szabályai meghatározzák, hogy a referenciamutató értékének megállapítása kapcsán a mérlegelési jogkör hogyan és mikor gyakorolható;

c)  szigorú, folyamatos, validálható, és biztosítja az utótesztelés lehetőségét;

d)  rugalmas, és biztosítja, hogy a referenciamutató a lehető legtágabb körülmények között kiszámítható legyen.

e)  nyomon követhető és ellenőrizhető.

(2)  A referenciamutató módszertanának kidolgozása során a referenciamutató-kezelő:

a)  figyelembe veszi egyebek mellett a piac méretét és szokásos likviditását, a kereskedés átláthatóságát és a piaci szereplők pozícióit, a piaci koncentrációt, a piac dinamikáját, valamint azt, hogy a minták mennyire reprezentatívak a referenciamutató által mérni kívánt gazdasági valóság tekintetében;

b)  meghatározza, mi minősül a szóban forgó referenciamutató alkalmazásában aktív piacnak; valamint

c)  megállapítja a bemeneti adatok különböző típusaihoz rendelt prioritásokat.

(3)   A referenciamutató-kezelő egyértelmű szabályokat tesz közzé arra vonatkozóan, hogy a bemeneti adatok mennyisége vagy minősége mikor csökken azon mérték alá, amely a referenciamutató pontos és megbízható meghatározásához szükséges, és hogy ebben az esetben kiszámítja-e a referenciamutató értékét, és ha igen, miként.

(4)  Az e bekezdésben szereplő rendelkezések kapcsán a referenciamutatóban bekövetkező nem lényeges változások nem értelmezhetők az olyan pénzügyi ügyletek vagy pénzügyi eszközök tekintetében szerződésszegésnek, amelyeknek a referenciamutató a referenciaértékükként szolgál. A kritikus referenciamutatók esetében az illetékes hatóság hatásköre annak megítélése, hogy a változás lényeges-e.

7b. cikk

A módszertan átláthatósága

(1)  A referenciamutató-kezelő a referenciamutató előállítása, működtetése és igazgatása során átlátható módon jár el.

A referenciamutató-kezelő méltányos és egyszerű elérhetőséget biztosító módon közzéteszi:

i.  az egyes referenciamutatók vagy referenciamutató-családok esetében alkalmazott módszertant; valamint

ii.  a módszertan javasolt lényeges módosításainak indoklását és a módosítások esetében követendő eljárást, ezen belül azt, hogy mi minősül lényeges módosításnak, és mikor értesíti a felhasználókat a módosításokról.

(2)  Amennyiben a referenciamutató megfelel a 14a. cikkben meghatározott kritériumoknak, az adott referenciamutató kezelője minden egyes számítás esetében az ésszerűség határain belül és a referenciamutató megfelelő közzétételét nem akadályozva leírja és közzéteszi:

a)  egy a referenciamutató számításának a referenciamutató-előfizető vagy az illetékes hatóság által történő megértését elegendő mértékben elősegítő tömör magyarázatot, amely kiterjed legalább a felmért fizikai piac méretére és likviditására (a benyújtott ügyletek számára és volumenére), a volumen- és áradatok szélső és átlagos értékeire, és a számításba bevont egyes bemenetiadat-típusok hozzávetőleges százalékos arányára; a magyarázatban az „ügyleti alapú”, „árkülönbözet (spread) alapú”, „interpolált/extrapolált” vagy hasonló kifejezések révén utalni kell az alkalmazott árazási módszertanra; valamint

b)  egy a számítás során alkalmazott mérlegelés mértékére és alapjára vonatkozó tömör magyarázatot, ezen belül megfelelő esetben a vonatkozó módszertan követelményeinek egyébként megfelelő adatok kizárásának, az ajánlatiár-különbözetre (spread), interpolációra vagy extrapolációra alapozott árazás használatának, valamint a vételi vagy eladási ajánlatok megkötött ügyletekkel szembeni előnyben részesítésének mértékére és alapjára vonatkozó magyarázatot.

(3)  Amennyiben a közzététel az irányadó szellemi tulajdonjoggal nem összeegyeztethető, a módszertant az érintett illetékes hatóság rendelkezésére kell bocsátani.

(4)  Amennyiben egy kritikus referenciamutató módszertanában lényeges változás történik, a referenciamutató-kezelő értesíti az illetékes hatóságot e változásról. Az illetékes hatóságnak 30 nap áll rendelkezésére a módosítás jóváhagyására.

7c. cikk

A bemeneti adatokra és módszertanra vonatkozó szabályozástechnikai standardok

Az ESMA szabályozástechnikai standardokat dolgoz ki a bemeneti adatok tekintetében végzett ellenőrzések és azon körülmények további pontosítása céljából, amelyek között az ügyleti adatok nem feltétlenül tekintendők elegendőnek, továbbá annak pontosítása céljából, hogy utóbbi hogyan igazolható az illetékes hatóságok számára, valamint abból a célból, hogy meghatározza az e rendeletben meghatározott egyes referenciamutató-típusokra és ágazatokra vonatkozó specifikus módszertanok kidolgozásának követelményeit. Az ESMA e tekintetben figyelembe veszi:

a)  a referenciamutatókkal kapcsolatos felügyeleti gyakorlat nemzetközi konvergenciájának fényében a referenciamutatók és a pénzügyi piacok terén tapasztalható fejleményeket;

b)  a különböző referenciamutatóknak és a referenciamutatók különböző típusainak a sajátos jellemzőit;

c)  az arányosság elvét a nem kritikus referenciamutatók vonatkozásában;

d)  a referenciamutatók manipuláció általi sebezhetőségét az alkalmazott módszertan és a felhasznált bemeneti adatok tükrében.

e)  hogy kellő részletességű adatoknak kell a felhasználók rendelkezésére állniuk ahhoz, hogy lehetővé tegyék számukra a referenciamutató előállítási módjának megismerését, és így fel tudják mérni annak relevanciáját és referenciaértékként való megfelelőségét.

f)  hogy a követelményeket részben vagy egészben tartalmazzák-e más szabályozói elírások, különösen a szabályozott adatokra alapuló referenciamutatók, valamint – de nem kizárólag – a 2014/65/EU irányelvben és a 600/2014/EU rendeletben szereplő követelmények esetében, ezzel biztosítva, hogy az előírások vagy a referenciamutató-kezelőkre háruló más felesleges terhek ne kettőződjenek meg.

Az ESMA az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket [...]-ig benyújtja a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban történő elfogadására.

8. cikk

A jogsértések bejelenntése

(1)  A referenciamutató-kezelő eljárásokat működtet, amelyek alapján a vezetők, az alkalmazottak és bármely egyéb természetes személy, akinek a szolgáltatásai a referenciamutató-kezelő rendelkezésére állnak vagy akinek a szolgáltatásai felett ellenőrzést gyakorol, belső úton jelentést tud tenni e rendelet, vagy más vonatkozó jogszabályok megsértéséről.

(2)  A referenciamutató-kezelő eljárásokat vezet be a rendelet vagy más vonatkozó jogszabályok megszegésének a megfelelő hatóságok számára történő jelentése céljából.

3. fejezet

Magatartási kódex és adatszolgáltatói követelmények

9. cikk

Magatartási kódex

(1)  Amennyiben a referenciamutató az adatszolgáltatóktól származó bemeneti adatok felhasználásával készül, a referenciamutató-kezelő − lehetőség szerint az adatszolgáltatókkal együttműködésben − minden referenciamutatóra vonatkozóan magatartási kódexet készít, amely egyértelműen meghatározza a referenciamutató-kezelőnek és az adatszolgáltatóknak ▌a bemeneti adatok szolgáltatásával összefüggő felelősségi körét ▌és biztosítja, hogy az adatszolgáltatók megerősítsék a magatartási kódexnek való megfelelésüket, illetve hogy a kódex változásakor ismételten megerősítsék azt.

(2)  A magatartási kódexnek tartalmaznia kell legalább a következőket:

a)  a szolgáltatandó bemeneti adatok egyértelmű leírását és az annak biztosításához szükséges követelményeket, hogy a bemeneti adatokat a 7. és 8. cikknek megfelelően szolgáltassák;

b)  azon politikákat, amelyek biztosítják, hogy az adatszolgáltatók minden releváns bemeneti adatot közöljenek; valamint

c)  az adatszolgáltatók által kialakítandó rendszereket és kontrolleljárásokat, ezen belül:

i.  a bemeneti adatok benyújtására vonatkozó eljárásokat, ezen belül pedig annak az adatszolgáltató általi közlésére vonatkozó követelményeket, hogy a bemeneti adatok ügyleti adatok-e, és megfelelnek-e a referenciamutató-kezelő által előírt követelményeknek;

ii.  a bemenetiadat-szolgáltatás során alkalmazott mérlegelésre vonatkozó politikákat;

iii.  a bemeneti adatoknak az adatszolgáltatást megelőző validálására vonatkozó követelményeket;

iv.  a nyilvántartási politikát;

v.  a gyanús bemeneti adatok bejelentésére vonatkozó követelményeket;

vi.  az összeférhetetlenségek kezelésére vonatkozó követelményeket.

(2a)  A referenciamutató-kezelő megteheti, hogy egyetlen közös magatartási kódexet alakít ki az előállított egyes referenciamutató-családok tekintetében.

(2b)  Valamely kritikus referenciamutatónak a 13. cikk (1) bekezdésében említett jegyzékbe való felvételéről szóló határozat hatálybalépésétől számított 20 napon belül az adott kritikus referenciamutató kezelője megküldi az érintett illetékes hatóság részére a magatartási kódexet. Az érintett illetékes hatóság 30 napon belül ellenőrzi, hogy a magatartási kódex tartalma megfelel-e e rendelet előírásainak.

(3)  Az ESMA szabályozástechnikai standardokat dolgoz ki a (2) bekezdésben említett magatartási kódex elemeinek további pontosítására irányuló intézkedésekről, valamint a referenciamutatók és a pénzügyi piacok fejleményeinek figyelembevétele céljából.

Az ESMA a szabályozástechnikai standardok kidolgozásakor figyelembe veszi az arányosság elvét a referenciamutatók és az adatszolgáltatók különböző jellemzőit illetően, különös tekintettel a bemeneti adatok és a módszertanok különbözőségére, a bemeneti adatok manipulációjának kockázatára és a referenciamutatókkal kapcsolatos felügyeleti gyakorlat nemzetközi konvergenciájára. Az ESMA konzultál az ACER-rel a magatartási kódexek − és különösen a vonatkozó referenciamutatók − alkalmazhatósága tekintetében.

Az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket az ESMA [XXX]-ig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap az első bekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkében megállapított eljárással összhangban történő elfogadására.

11. cikk

A felügyelt adatszolgáltatókra vonatkozó követelmények

(1)  A kritikus referenciamutatóhoz bemeneti adatot szolgáltató felügyelt adatszolgáltatóra a (2a) és (3) bekezdésben meghatározott irányítási és kontrollkövetelmények alkalmazandók:

(2)  A felügyelt adatszolgáltató hatékony rendszereket és kontrolleljárásokat működtet a referenciamutató-kezelő számára történő bemenetiadat-szolgáltatás integritásának és megbízhatóságának biztosítása céljából. Ide tartoznak a következők:

a)  a bemeneti adatokat a referenciamutató-kezelővel közlő személyek kilétére vonatkozó szabályok, ezen belül arányos esetben az adatközlő személy felettese által történő jóváhagyás;

b)  az adatközlő személyek megfelelő, legalább az e rendeletre és az 596/2014/EU rendeletre kiterjedő képzése;

c)  az összeférhetetlenségek elkerülésére vonatkozó intézkedések, ideértve megfelelő esetben az alkalmazottak szervezeti elkülönítését és a javadalmazási politika által létrehozott, a referenciamutatók manipulálására ösztönző hatások kiküszöbölésére irányuló megfontolásokat;

d)  a bemenetiadat-szolgáltatással kapcsolatos üzenetváltások megfelelő időtartamon keresztül történő nyilvántartása;

e)  az egyes üzletkötők/munkahelyek referenciamutatókkal kapcsolatos eszközöknek való kitettségének nyilvántartása, az ellenőrzések és vizsgálatok, valamint az összeférhetetlenségek kezelésének megkönnyítése érdekében;

f)  a belső és külső ellenőrzések nyilvántartása.

(2a)  Amennyiben a bemeneti adatok nem ügyleti adatok vagy lekötött jegyzések, a felügyelt adatszolgáltató a (2) bekezdésben említett rendszerek és kontrolleljárások mellett kialakítja a megítélési vagy mérlegelési jogkör gyakorlását szabályozó elveket, és megőrzi a megítélés vagy mérlegelés indokolására vonatkozó dokumentumokat, arányos esetben figyelembe véve a referenciamutató és a bemeneti adatok jellegét.

(3)  A felügyelt adatszolgáltató teljes mértékben együttműködik a referenciamutató-kezelővel és az érintett illetékes hatósággal a referenciamutató előállításának többek között az 5c. cikk (3) bekezdésében meghatározott célokból történő ellenőrzése és felügyelete tekintetében, és rendelkezésre bocsátja a (2) és (2a) bekezdéssel összhangban vezetett információkat és nyilvántartásokat.

(4)  Az ESMA szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a (2), (2a) és (3) bekezdésben meghatározott, rendszerekre és kontrollintézkedésekre vonatkozó követelményeknek a referenciamutatók különböző típusai tekintetében történő további pontosításáról.

Az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket az ESMA [XXX]-ig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkében megállapított eljárással összhangban történő elfogadására.

III.CÍM

▌A KRITIKUS REFERENCIAMUTATÓKRA VONATKOZÓ KÖVETELMÉNYEK

1. fejezet

Szabályozott adatok

12a. cikk

Szabályozott adatok

Amennyiben a referenciamutatók meghatározása egy képletnek a 3. cikk (1) bekezdésének 11. pontja i. vagy ii. alpontjában meghatározott adatokra való alkalmazásával történik, a 7. cikk (1) bekezdésének b) pontja, a 7. cikk (1) bekezdésének ba) pontja, a 7. cikk (1) bekezdésének c) pontja, a 7. cikk (2a) bekezdése, a 7. cikk (3a) bekezdése, a 8. cikk (1) bekezdése, a 8. cikk (2) bekezdése, a 9. cikk, a 11. és a 13a. cikk nem vonatkozik az ilyen referenciamutatók előállítására és az ezekhez történő adatszolgáltatásra. Az 5d. cikk (1) bekezdésének a) pontja nem vonatkozik az ilyen referenciamutatók olyan bemeneti adatokra hivatkozással történő előállítására, amelyek szolgáltatása teljes mértékben a 3. cikk (1) bekezdésének 11. pontjában meghatározottak szerint történik. Ezek a követelmények az 5c. cikk (3) bekezdésének alkalmazásában sem érvényesülnek.

2. fejezet

Kritikus referenciamutatók

13. cikk

Kritikus referenciamutatók

(1)  A nem szabályozott adatokon alapuló referenciamutató a következő körülmények között minősül kritikus referenciamutatónak:

a)  a referenciamutató megfelelő időszakon át mérve legalább 500 000 000 000 euró átlagos értékű pénzügyi eszköz és pénzügyi szerződés referenciaértékeként szolgál;

b)  a referenciamutatót a (2a), (2c) és (2e)−(2g) bekezdésben megállapított eljárással összhangban kritikusként ismerték el.

Az ESMA szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a következők meghatározása érdekében:

–  a pénzügyi eszköz piaci értékének számítási módja;

–  a származtatott ügyletek bruttó névleges értékének számítási módja;

–  a referenciamutató értékének megfelelő méréséhez szükséges időtartam;

–  az 500 000 000 000 eurós határértéknek a rendelet hatálybalépésétől számítva legalább [három] évenként történő felülvizsgálata.

Az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket az ESMA [XXX]-ig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkében megállapított eljárással összhangban történő elfogadására.

(2a)  A tagállami illetékes hatóság a területén kezelt valamely referenciamutatót kritikusnak tekinthet, amennyiben annak átlagos névleges értéke az (1) bekezdés első albekezdésének a) pontjában meghatározottnál alacsonyabb, ha úgy ítéli meg, hogy a referenciamutató megszűnése súlyosan hátrányos következményekkel járna országa pénzügyi stabilitására, piacainak rendes működésére, fogyasztóira vagy reálgazdaságára vagy a háztartások és vállalatok finanszírozására nézve. Ilyen esetben az illetékes hatóság öt napon belül értesíti az ESMA-t a döntéséről.

(2b)  Az ESMA az e cikk (2a) bekezdése szerinti értesítés kézhezvételétől számított 10 napon belül közzéteszi az értesítést honlapján, és frissíti a 25a. cikkben említett nyilvántartást.

(2c)  Amennyiben az illetékes nemzeti hatóság úgy ítéli meg, hogy egy másik uniós illetékes hatóság által a (2a) bekezdés szerint hozott döntés súlyosan hátrányos következményekkel jár országában a pénzügyi piac stabilitására, a reálgazdaságra vagy az érintett referenciamutató felügyelt adatszolgáltatóira nézve, kérést intéz az adott illetékes nemzeti hatósághoz a döntés újbóli megfontolása érdekében. A (2a) bekezdés szerinti döntést meghozó illetékes hatóság a kérés kézhezvételétől számított 30 napon belül tájékoztatja válaszáról a megkereső illetékes hatóságot.

(2d)  Az illetékes hatóságok megegyezésének hiányában a megkereső illetékes hatóság az ügyet az ESMA elé terjesztheti. Az ESMA a felterjesztett megkeresés kézhezvételétől számított 60 napon belül az 1095/2010/EU rendelet 19. cikke szerint jár el.

(2e)  Amennyiben valamely tagállam illetékes hatósága vagy az ESMA úgy ítéli meg, hogy egy másik tagállamban kezelt, az (1) bekezdés első albekezdésének a)pontjában meghatározott összegnél alacsonyabb átlagos névleges értékű referenciamutatót ennek ellenére kritikusnak kell tekinteni, mivel a referenciamutató megszűnése súlyosan hátrányos következményekkel járna országa pénzügyi stabilitására, piacainak rendes működésére, fogyasztóira vagy reálgazdaságára vagy a háztartások és vállalatok finanszírozására nézve, kéri az adott referenciamutató referenciamutató-kezelőjének illetékes nemzeti hatóságától a referenciamutató kritikussá minősítését. Az érintett referenciamutató referenciamutató-kezelőjének illetékes hatósága válaszáról a megkeresés kézhezvételétől számított 30 napon belül értesíti a megkereső illetékes hatóságot.

(2f)  A (2e) bekezdés szerinti eljárást követően és az illetékes hatóságok megegyezésének hiányában a megkereső illetékes hatóság az ügyet az ESMA elé terjesztheti. Továbbítja a referenciamutató megszűnésével az országában bekövetkező hatások dokumentált értékelését, amely legalább a következőket tartalmazza:

a)  a felhasználás sokfélesége a piaci szereplők és a lakossági piaci használat tekintetében;

b)  a referenciamutató használható piaci alapú helyettesítője;

c)  azon pénzügyi eszközök és pénzügyi szerződések értéke, amelyek a referenciamutatót a tagállamon belül referenciaértékként használják, és annak jelentősége a tagállam bruttó nemzeti termékéhez viszonyítva;

d)  a használati koncentráció és adott esetben a referenciamutató tagállamok közötti részesedése;

e)  minden más olyan mutató, amellyel értékelhető a referenciamutató megszűnésének vagy megbízhatatlanságának a tagállam pénzügyi stabilitására, piacainak rendes működésére, fogyasztóira vagy reálgazdaságára vagy a háztartások és vállalatok finanszírozására gyakorolt lehetséges hatása.

Amennyiben az ESMA a kérelmező illetékes hatóság, az ESMA a kérelmet megvizsgálja, és kötelező erejű véleményt ad ki.

(2g)  A (2d) bekezdésben említett értesítés kézhezvételétől számított [10] héten belül és az ERKT-val és más illetékes nemzeti hatóságokkal folytatott konzultációt követően az ESMA kötelező erejű véleményt ad ki a referenciamutató kritikus mivoltáról. Az ESMA véleményét a konzultáció eredményével együtt megküldi a Bizottságnak, az illetékes nemzeti hatóságoknak és a referenciamutató-kezelőnek. Az ESMA véleményét a (2f) bekezdésben felsorolt és más lényeges kritériumokra alapozza.

(2h)  Ha egy referenciamutatót kritikusnak minősítenek, a 34. cikknek megfelelően fel kell állítani az illetékes hatóságok kollégiumát.

Az illetékes hatóságok kollégiuma bekéri az ahhoz szükséges információkat, hogy engedélyezze a referenciamutató a 23. cikkben előírtaknak megfelelő, a kritikus referenciamutatókra vonatkozóan a rendeletben előírt további feltételek melletti biztosítását.

(2i)  Az illetékes hatóságok kollégiuma legalább kétévente felülvizsgálja az előzőleg kritikusnak minősített referenciaértékeket.

(2j)  A tagállamok kivételes körülmények esetén további követelményeket írhatnak elő a referenciamutató-kezelők számára az e cikk hatálya alá tartozó kérdésekben.

13a. cikk

A kritikus referenciamutatók kötelező kezelése

(1)  Ha valamely kritikus referenciamutató kezelője meg kívánja szüntetni kritikus referenciamutatójának előállítását, úgy:

a)  azonnal értesíti illetékes hatóságát; valamint

b)  az értesítést követően négy héten belül értékelést nyújt be arra vonatkozóan, hogy a referenciamutatót hogyan lehetne új referenciamutató-kezelőnek átadni; vagy

c)  az értesítést követő négy héten belül értékelést nyújt be arra vonatkozóan, hogy hogyan lehetne beszüntetni a referenciamutató előállítását, figyelembe véve a 17. cikk (1) bekezdésében megállapított eljárást.

A referenciamutató-kezelő ezen időszak alatt nem szüntetheti be a referenciamutató előállítását.

(2)  A referenciamutató-kezelő (1) bekezdésben említett értékelésének beérkezését követően az illetékes hatóság négy héten belül:

a)  tájékoztatja az ESMA-t; valamint

b)  elkészíti saját értékelését arra vonatkozóan, hogy hogyan kell a referenciamutatót másik referenciamutató-kezelőnek átadni, vagy hogyan kell megszüntetni annak előállítását, figyelembe véve a referenciamutató-kezelő referenciamutatójának beszüntetésére vonatkozó, a 17. cikk (1) bekezdésével összhangban megállapított eljárását.

A referenciamutató-kezelő ezen időszak alatt nem szüntetheti be a referenciamutató előállítását.

(3)  A (2) bekezdés szerinti értékelés elkészítését követően az illetékes hatóságnak jogában áll előírni a referenciamutató-kezelő számára, hogy mindaddig folytassa a referenciamutató előállítását, ameddig:

a)  a referenciamutató előállítását új referenciamutató-kezelőre nem ruházzák át; vagy

b)  a referenciamutató szabályszerűen meg nem szüntethető; vagy

c)  meg nem szűnik a referenciamutató kritikus jellege.

Az illetékes hatóság kötelezheti a referenciamutató-kezelőt, hogy korlátozott, hat hónapot meg nem haladó időtartamon át folytassa a referenciamutató közzétételét, amely időtartamot az illetékes hatóság szükség esetén legfeljebb további hat hónappal meghosszabbíthat.

13b. cikk

A kritikus referenciamutatókat előállító referenciamutató-kezelők piaci erejének ellentételezése

(1)  A referenciamutató-kezelő a kritikus referenciamutató előállításának ellenőrzése során kellően figyelembe veszi a piac integritásának és a referenciamutató folytonosságának elvét, beleértve azt is, hogy garantálni kell a jogbiztonságot a referenciamutatót referenciaértékként használó ügyletek tekintetében.

(2)  A pénzügyi ügylet vagy pénzügyi eszköz referenciaértékeként használt kritikus referenciamutató szolgáltatásakor a referenciamutatóhoz és a vonatkozó információkhoz való hozzáférést a referenciamutató-kezelő a 600/2014/EU rendelet 37. cikkének megfelelően tisztességes, ésszerű és megkülönböztetésmentes módon biztosítja az összes felhasználó számára.

14. cikk

A kritikus referenciamutatóhoz való kötelező adatszolgáltatás

(1)  A többségükben felügyelt szervezeti adatszolgáltatók adatszolgáltatásán alapuló egy vagy több kritikus referenciamutató referenciamutató-kezelői kétévente értékelést nyújtanak be illetékes hatóságuknak az általuk előállított minden egyes kritikus referenciamutató mögöttes piaci vagy gazdasági realitások mérésére vonatkozó képességéről.

(2)  Ha a kritikus referenciamutató egy vagy több adatszolgáltatója be kívánja szüntetni az adatszolgáltatást, erről haladéktalanul írásban értesíti a referenciamutató-kezelőt és az illetékes hatóságot. A referenciamutató-kezelő az értesítés kézhezvételétől számított 14 napon belül tájékoztatja az illetékes hatóságot, és értékelést ad arról, hogy az adatszolgáltatás megszüntetése milyen hatásokkal jár a referenciamutató mögöttes piaci vagy gazdasági realitások mérésére való alkalmasságára nézve. A referenciamutató-kezelő a kritikus referenciamutatóhoz adatot szolgáltató többi felügyelt szervezetet is tájékoztatja az adatszolgáltatás beszüntetésére vonatkozó bejelentésről, és igyekszik megállapítani, hogy a többiek is be kívánják-e szüntetni az adatszolgáltatást.

Az illetékes hatóság azonnal tájékoztatja az illetékes hatóságok kollégiumát, és ésszerű időn belül saját maga értékeli az adatszolgáltatás beszüntetésének következményeit. Az illetékes hatóságnak jogában áll a bemenetiadat-szolgáltatás megszüntetésének szándékát bejelentő adatszolgáltatókat arra köteleznie, hogy folytassák a kritikus referenciamutatóhoz való adatszolgáltatást mindaddig, amíg az illetékes hatóság az értékelést be nem fejezi.

(3)  Amennyiben az illetékes hatóság úgy ítéli meg, hogy valamely kritikus referenciamutató reprezentativitása veszélybe került, jogosult az alábbiakra:

a)  a (4) bekezdéssel összhangban a felügyelt szervezeteket – ideértve az adott kritikus referenciamutatóhoz eddig adatot nem szolgáltató szervezeteket is – arra kötelezheti, hogy a referenciamutató-kezelő számára a módszertannak, magatartási kódexnek vagy más szabályoknak megfelelően bemeneti adatokat szolgáltassanak. Ez az előírás az érintett referenciamutatón alapuló ügyletek átlagos időtartamától függő megfelelő átmeneti időszakon át marad érvényben, azonban nem haladhatja meg az adatszolgáltatás előírására irányuló kezdeti döntés meghozatalától számított 12 hónapot;

b)  az e bekezdés a) pontjában említett átmeneti időszak (5b) bekezdés szerinti felülvizsgálatát követően 12 hónapot meg nem haladó időszakra meghosszabbíthatja az adatszolgáltatási kötelezettséget;

c)  meghatározhatja a bemeneti adatok szolgáltatási határidejét anélkül, hogy ez a kereskedés vagy a kereskedés vállalásának kötelezettségével járna;

d)  előírhatja a referenciamutató-kezelő számára, hogy a referenciamutató reprezentativitásának és megalapozottságának fokozása érdekében a referenciamutató-kezelővel folytatott egyeztetést követően módosítsa a referenciamutatóra vonatkozó magatartási kódexet, módszertant vagy más szabályt;

e)  felkérheti a referenciamutató-kezelőt, hogy készítse el és bocsássa a referenciamutató-felhasználók rendelkezésére a referenciamutató reprezentativitásának és megalapozottságának növelése céljából általa bevezetni kívánt intézkedésekről szóló írásbeli jelentést.

(4)  A (3) bekezdésben említett felügyelt szervezeteket a referenciamutató-kezelő illetékes hatósága – a felügyelt szervezetek illetékes hatóságának segítségével – a felügyelt szervezet referenciamutató általi mérni hivatott piacon fennálló részesedésének nagysága, valamint az adott piacon fennálló szakértelme és annak alapján választja ki, hogy képes-e e szakértelem révén pontos bemeneti adatokat szolgáltatni. Kellően figyelembe kell venni a megfelelő alternatív referenciamutatók létezését, amelyekre a kritikus referenciamutatót referenciaértékként használó pénzügyi ügyletek és pénzügyi eszközök áttérhetnek.

(5)  Amennyiben a referenciamutatót a 13. cikk (2a)–(2d) bekezdésében megállapított eljárás szerint kritikusnak minősítik, a referenciamutató-kezelő illetékes hatósága a bemeneti adatok szolgáltatásában való részvételt az e cikk (3) bekezdésének a), b) és c) pontja szerint csak a tagállamában található adatszolgáltatók számára jogosult előírni.

(5a)  A (3) bekezdésben említett felügyelt szervezet illetékes hatósága segítséget nyújt a referenciamutató-kezelő illetékes hatóságának a (3) bekezdés szerinti intézkedések végrehajtásában.

(5b)  A (3) bekezdés a) pontjában említett átmeneti időszak lejártával a referenciamutató-kezelő illetékes hatósága az illetékes hatóságok kollégiumával együttműködve felülvizsgálja, hogy továbbra is szükség van-e a (3) bekezdés a) pontjában meghatározott intézkedésekre, és megállapításait írásos jelentésbe foglalja. A referenciamutató-kezelő illetékes hatósága az intézkedéseket visszavonja, amennyiben úgy ítéli meg:

a)  hogy a referenciamutató tovább létezhet, miután a bemeneti adatok szolgáltatására kötelezett adatszolgáltatók beszüntették az adatszolgáltatást;

b)  hogy az adatszolgáltatók valószínűleg a hatáskör visszavonása esetén is legalább egy évig folytatni fogják a bemeneti adatok szolgáltatását;

c)  az adatszolgáltatókkal és felhasználókkal való konzultációt követően,, hogy rendelkezésre áll elfogadható helyettesítő referenciamutató, és a kritikus referenciamutató felhasználói elfogadható költségek mellett át tudnak váltani erre a helyettesítőre. Az átállás nem tekinthető szerződésszegésnek; vagy

d)  hogy nincsenek megfelelő alternatív adatszolgáltatók, és a vonatkozó felügyelt szervezetek általi adatszolgáltatás beszüntetése olyan mértékben meggyengítené a referenciamutatót, hogy szükségessé válna a referenciamutató felszámolása.

Az első albekezdés a) és b) pontja esetében az adatszolgáltatást beszüntetni kívánó felügyelt szervezeteknek a referenciamutató-kezelő illetékes hatósága által meghatározott, a (3) bekezdés b) pontjában említett időtartamot nem meghaladó napon egyszerre kell az adatszolgáltatást beszüntetniük.

(5c)  Amennyiben egy kritikus referenciamutatót fel kell számolni, a felügyelt adatszolgáltatóknak az illetékes hatóság által meghatározott, de a (3) bekezdés b) pontjában említett időtartamokat meg nem haladó ésszerű ideig folytatniuk kell a kritikus referenciamutatóra vonatkozó bemeneti adatszolgáltatást. A másik referenciamutatóra való átállás vagy váltás nem tekinthető szerződésszegésnek.

(5d)  A referenciamutató-kezelő a gyakorlatban lehetséges legrövidebb időn belül értesíti az érintett illetékes hatóságot, ha valamely adatszolgáltató megszegi a (2) bekezdés követelményeit.

14a. cikk

A nem felügyelt szervezetek adatszolgáltatásán alapuló árupiaci referenciamutatók

Amennyiben egy árupiaci referenciamutató nem többségükben felügyelt szervezetekből álló olyan adatszolgáltatók adatszolgáltatásán alapul, amelyeknek fő tevékenységi köre a 2014/65/EU irányelv szerinti befektetési szolgáltatás nyújtása vagy a 2013/36/EU irányelv szerinti banki tevékenység, az 5a. cikk, az 5b. cikk, az 5c. cikk (2) bekezdése, az 5d. cikk (2) bekezdése, a 7. cikk (1) bekezdésének ba) és bc) pontja, valamint a 9. cikk nem alkalmazandó.

IV.CÍM

ÁTLÁTHATÓSÁG ÉS FOGYASZTÓVÉDELEM

15. cikk

Referenciamutató-nyilatkozat

1.  A 25a. cikkben említett nyilvántartásba történő felvételt követő két héten belül a referenciamutató-kezelő az engedélyezés vagy nyilvántartásba vétel, illetve a 21b. cikk szerint hitelesítés vagy a 21a. cikk szerinti elismerés céljából előállított vagy elismert minden referenciamutatóhoz, vagy adott esetben referenciamutató-családhoz referenciamutató-nyilatkozatot tesz közzé. A referenciamutató-kezelő a referenciamutatóhoz vagy referenciamutató-családhoz tartozó referenciamutató-nyilatkozatokat legalább kétévente frissíti. A nyilatkozat:

a)  világosan és egyértelműen meghatározza a referenciamutató által mért piacot vagy gazdasági valóságot, továbbá azon körülményeket, amelyek mellett e mérés megbízhatatlanná válhat;

c)  ▌világosan és egyértelműen meghatározza a referenciamutató azon elemeit, amelyekre vonatkozóan mérlegelési jogkör gyakorolható, valamint a mérlegelési jogkör gyakorlásának kritériumait ▌;

d)  felhívja a figyelmet arra, hogy egyes tényezők miatt – ideértve a referenciamutató-kezelő ellenőrzése alá nem tartozó egyes tényezőket is – szükségessé válhat a referenciamutató módosítása vagy megszüntetése; valamint

e)  megfogalmazza azt a tanácsot, hogy a referenciamutatót referenciaértékként használó pénzügyi ügyleteknek vagy egyéb pénzügyi eszközöknek képesnek kell lenniük arra, hogy elviseljék a referenciamutató esetleges módosításait vagy megszüntetését, vagy más módon kezeljék ezeket.

(2)  A referenciamutató-nyilatkozat legalább tartalmazza:

a)  a referenciamutatóval kapcsolatos főbb fogalmak meghatározását;

b)  a referenciamutató kiszámításához használt módszertan indoklását és a módszertan felülvizsgálatát és jóváhagyását célzó eljárásokat;

c)  a referenciamutató meghatározása során alkalmazott kritériumokat és eljárásokat, ideértve a bemeneti adatok leírását, a bemeneti adatok különböző típusaihoz rendelt prioritásokat, a referenciamutató meghatározásához szükséges minimális adatokat, az alkalmazott extrapolációs modelleket vagy módszereket és a referenciamutatóként használt index összetevőinek újrasúlyozására szolgáló eljárásokat;

d)  a referenciamutató-kezelő és az adatszolgáltatók mérlegelési és megítélési jogkörének gyakorlását szabályozó, a mérlegelés és a megítélés következetességét biztosító kontrolleljárásokat és szabályokat;

e)  a referenciamutató meghatározására stresszhelyzetben vagy olyan helyzetben szolgáló eljárásokat, amikor az ügyletiadat-források elégtelenek, pontatlanok vagy megbízhatatlanok, továbbá ezen időszakokban a referenciamutatóra vonatkozó korlátozásokat;

f)  a hibás bemeneti adatok kezelésére vagy a referenciamutató hibás kiszámításának kezelésére vonatkozó eljárásokat, utóbbiak közé sorolva azokat a helyzeteket is, amikor a referenciamutató újbóli meghatározására van szükség; valamint

g)  a referenciamutató lehetséges korlátainak azonosítását, beleértve annak nem likvid vagy széttöredezett piacokon való működését és a bemeneti adatok lehetséges koncentrációját.

17. cikk

A referenciamutató megszüntetése

(1)  A referenciamutató-kezelő a 15. cikkben említett referenciamutató-nyilatkozattal együtt közzéteszi a referenciamutató módosítása vagy megszüntetése, illetve a referenciamutató 21a. cikk szerinti elismerésének vagy a 21b. cikk szerinti hitelesítésének megszűnése esetén általa hozott intézkedésekre vonatkozó eljárását. Az eljárást a 9. cikk (1) bekezdésében említett magatartási kódexbe is beépítik. Az eljárás adott esetben referenciamutató-családokra vonatkozóan is elkészíthető, és azt minden lényeges változáskor frissíteni kell és közzé kell tenni.

(2)  A referenciamutatót használó felügyelt szervezetek megalapozott, írásba foglalt terveket készítenek és tartanak karban az adott referenciamutató lényeges változása vagy előállításának megszüntetése esetén általuk teendő intézkedésekről. Ha megvalósítható és célszerű, ezekben a tervekben meg kell jelölni egy vagy több referenciaként használható alternatív referenciamutatót, megjelölve, hogy ezek a referenciamutatók miért lennének megfelelő alternatívák. A felügyelt szervezetek kérésre benyújtják e terveket az érintett illetékes hatóságnak, és lehetőség szerint ezeket szerepeltetik az ügyfelekkel való szerződéses kapcsolatokban is.

17a. cikk

A referenciamutató megfelelősége

A referenciamutató-kezelő biztosítja a referenciamutató pontosságát a referenciamutató által mérni hivatott piaci és gazdasági tények leírásával kapcsolatban, a 15. cikkben meghatározott, referencianyilatkozattal kapcsolatos követelményekkel összhangban.

Az ESMA a rendelet hatálybalépését követően hat hónappal az 1095/2010/EU rendelet 16. cikkével összhangban iránymutatást tesz közzé, amelyben az alapvető kockázat mértékét alapul véve kidolgozza a megfelelőség fogalommeghatározását.

A Bizottság 2015 decemberéig jelentést tesz közzé, amelyben a bankközi referencia-kamatlábhoz és a devizapiaci referenciamutatóhoz hasonló referenciamutatók használatát illetően elemzi a pénzügyi ügyletek alapvető kockázatainak kezelésére irányuló meglévő gyakorlatokat, és értékeli, hogy a 2008/48/EK és a 2014/17/EU irányelv üzletviteli rendelkezései elegendőek-e a pénzügyi ügyletek során használt referenciamutatókkal kapcsolatos kockázatok enyhítésére.

V.cím

ENGEDÉLYEZETT VAGY NYILVÁNTARTÁSBA VETT REFERENCIAMUTATÓ-KEZELŐK ÉS HARMADIK ORSZÁGBELI REFERENCIAMUTATÓ-KEZELŐK ÁLTAL ELŐÁLLÍTOTT REFERENCIAMUTATÓK HASZNÁLATA

19. cikk

▌A referenciamutatók használata

(1)   Felügyelt szervezet akkor használhat pénzügyi ügylet vagy pénzügyi eszköz referenciaértékeként ▌az Unióban referenciamutatót vagy referenciamutató-együttest, ha azt a 23. cikk szerint engedélyezett vagy a 21a. cikk szerint nyilvántartásba vett, vagy a 20. cikk, a 21a. cikk vagy a 21b. cikk szerinti harmadik országban elhelyezkedő referenciamutató-kezelő állítja elő.

(2)  Amennyiben a 2003/71/EK irányelv vagy a 2009/65/EK irányelv alapján közzéteendő tájékoztató tárgya olyan átruházható értékpapír vagy más befektetés, amely valamely referenciamutatóra hivatkozik, a kibocsátó, az ajánlattevő vagy a szabályozott piaci bevezetést kérő személy biztosítja, hogy a tájékoztatóban egyértelműen és jól láthatóan szerepeljenek az arra vonatkozó információk, hogy a referenciamutatót nyilvántartásba vették-e, illetve azt olyan referenciamutató-kezelő állítja-e elő, amelyet e rendelet 25a. cikke szerint a közhiteles nyilvántartásba felvettek.

(3)  Az ESMA az illetékes hatóságoknak és az ÁÉKBV-alapkezelőknek szóló útmutató (49)–(62) bekezdését, a tőzsdén forgalmazott alapokról és az ÁÉKBV-kkel kapcsolatos más kérdésekről szóló útmutatót(30) visszavonja vagy összhangba hozza e cikk (1) bekezdésével.

20. cikk

Egyenértékűség

(1)  Az Unióban található felügyelt szervezetek abban az esetben használhatnak fel harmadik országban elhelyezkedő referenciamutató-kezelő által előállított referenciamutatót – a 21a. vagy 21b. cikk alkalmazása kivételével –, ha teljesülnek a következő feltételek:

a)  a Bizottság a (2) bekezdéssel vagy a (2a) bekezdéssel összhangban egyenértékűségi határozatot fogadott el;

b)  a referenciamutató-kezelőt az adott harmadik országban engedélyezték vagy nyilvántartásba vették, és az adott harmadik országban felügyelet alá tartozik;

c)  a referenciamutató-kezelő értesítette az ESMA-t jóváhagyásáról, amely alapján meglévő vagy jövőbeli referenciamutatóját az Unióban található felügyelt szervezetek felhasználhatják ▌;

d)  a referenciamutató-kezelőt a 25a. cikk szerint megfelelően nyilvántartásba vették; valamint

e)  hatályban vannak az e cikk (3) bekezdésében említett együttműködési szabályok.

(2)  A Bizottság határozatot fogadhat el, amelyben megállapítja, hogy a harmadik ország jogi keretrendszere és felügyeleti gyakorlata biztosítja, hogy:

a)  az adott harmadik országban engedélyezett vagy nyilvántartásba vett referenciamutató-kezelők olyan, jogilag kötelező érvényű követelményeket teljesítsenek, amelyek egyenértékűek az e rendeletből eredő követelményekkel, figyelembe véve különösen a harmadik ország jogi keretrendszere és felügyeleti gyakorlata által az Értékpapír-felügyeletek Nemzetközi Szervezete (IOSCO) pénzügyi referenciamutatókra vonatkozó, 2013. július 17-én közzétett elvei, valamint az olajárjelentő ügynökségekre vonatkozó, 2012. október 5-én közzétett IOSCO-elvek tekintetében biztosított megfelelést; valamint

b)  a jogilag kötelező érvényű követelmények az adott harmadik országban folyamatos jellegű, hatékony felügyelet és végrehajtás hatálya alá esnek.

ba)  – a külföldi adóhatóságokkal tényleges információcsere folyik;

–  a jogalkotási, igazságszolgáltatási vagy közigazgatási előírások átláthatóak;

–  megkövetelik a tényleges helyi jelenlétet,

–  a harmadik ország nem offshore pénzügyi központként működik;

–  a harmadik ország nem hoz olyan adóügyi intézkedéseket, amelyek azzal járnak, hogy nem léteznek adók vagy csak névleges adók léteznek, illetve nem biztosítanak előnyöket valós gazdasági tevékenység végzése vagy tényleges gazdasági jelenlét nélkül az adózási előnyöket biztosító harmadik országban;

–  a harmadik ország nem szerepel a FATF nem együttműködő országokat és területeket tartalmazó jegyzékében;

–  a harmadik ország maradéktalanul megfelel a jövedelem és a vagyon adóztatásáról szóló OECD-modellegyezmény 26. cikkében foglalt normáknak, és gondoskodik az adózási célú tényleges információcseréről, ideértve a többoldalú adómegállapodásokat is.

Az erre vonatkozó végrehajtási jogi aktusokat a 38. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(2a)  Ehelyett a Bizottság határozatot fogadhat el arról, hogy valamely harmadik ország egyedi és konkrét referenciamutató-kezelőire vagy egyedi és konkrét referenciamutatóira vagy referenciamutató-családjaira vonatkozó konkrét szabályok és követelmények e rendelet szabályaival és követelményeivel egyenértékűek, és ezért ezek az egyedi és konkrét referenciamutató-kezelők vagy egyedi és konkrét referenciamutatóik vagy referenciamutató-családok az uniós felügyelt szervezetek által használhatóak.

Az erre vonatkozó végrehajtási jogi aktusokat a 38. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(3)  Az ESMA együttműködési megállapodásokat hoz létre olyan harmadik országok érintett illetékes hatóságaival, amelyek jogi keretrendszereit és felügyeleti gyakorlatait a (2) bekezdésnek vagy a (2a) bekezdésnek megfelelően egyenértékűnek ismerték el. Az együttműködési megállapodásokban meghatározzák legalább a következőket:

a)  az ESMA és az érintett harmadik ország illetékes hatóságai közötti információcsere mechanizmusát, ideértve az ESMA által kért hozzáférést a harmadik országokban engedélyezett referenciamutató-kezelőkre vonatkozó valamennyi releváns információhoz;

b)  az ESMA azonnali értesítésére vonatkozó mechanizmust arra az esetre, ha egy harmadik országbeli illetékes hatóság úgy véli, hogy valamely általa felügyelt referenciamutató-kezelő megsérti az engedélyezési feltételeket vagy más nemzeti jogszabályt;

c)  a felügyeleti tevékenységek ▌összehangolására vonatkozó eljárásokat.

(4)  A (3) bekezdésben említett együttműködési megállapodások minimális tartalmának meghatározása érdekében az ESMA szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki, amelyek révén biztosítható, hogy az illetékes hatóságok és az ESMA képesek legyenek az e rendelet szerinti valamennyi felügyeleti hatáskörüket gyakorolni.

Az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket az ESMA [XXX]-ig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkében megállapított eljárással összhangban történő elfogadására.

21. cikk

Harmadik országban található referenciamutató-kezelők nyilvántartásba vételének visszavonása

(2)  Az ESMA visszavonja a 20. cikk (1) bekezdésének d) pontjában említett referenciamutató-kezelők nyilvántartásba vételét, amennyiben – dokumentált bizonyítékok alapján – megalapozott indokok birtokában úgy véli, hogy:

a)  a referenciamutató-kezelő által követett magatartás egyértelműen hátrányosan érinti az általa előállított referenciamutatók felhasználóinak érdekét vagy a piacok rendezett működését; vagy

b)  a referenciamutató-kezelő súlyosan megsértette a nemzeti jogszabályokat vagy a harmadik országban rá vonatkozó egyéb rendelkezéseket, amelyek alapján a Bizottság elfogadta a 20. cikk (2) vagy (2a) bekezdése szerinti határozatot.

(3)  Az ESMA kizárólag akkor hoz a (2) bekezdés szerinti határozatot, ha az alábbi feltételek teljesülnek:

a)  az ESMA felhívta az ügyre a harmadik ország illetékes hatóságának a figyelmét, és az nem tette meg a megfelelő, a befektetők és az uniós piacok rendezett működésének védelméhez szükséges intézkedéseket, vagy nem tudta bizonyítani, hogy az érintett referenciamutató-kezelő megfelel a harmadik országban rá alkalmazandó előírásoknak;

b)  az ESMA legalább 30 nappal a visszavonás előtt tájékoztatta a harmadik ország illetékes hatóságát a referenciamutató-kezelő nyilvántartásba vételének visszavonására irányuló szándékáról.

(4)  Az ESMA haladéktalanul tájékoztatja a többi illetékes hatóságot a (2) bekezdés alapján hozott intézkedésekről, határozatait pedig a honlapján közzéteszi.

21a. cikk

Harmadik országban található referenciamutató-kezelők elismerése

(1)  A 20. cikk (2) bekezdése szerinti egyenértékűségi határozat elfogadásáig a harmadik országban található referenciamutató-kezelők által előállított referenciamutatókat az uniós felügyelt szervezetek akkor használhatják, ha a referenciamutató-kezelő az ESMA-tól e cikk szerint előzetes elismerést szerez.

(2)  Az (1) bekezdésben említett előzetes elismerést megszerezni kívánó, harmadik országban található referenciamutató-kezelőnek meg kell felelnie az e rendeletben megállapított összes követelménynek, a 11., 13a. és a 14. cikk követelményeinek kivételével. Amennyiben a referenciamutató-kezelő bizonyítani tudja, hogy az általa előállított referenciamutató szabályozott adatokon alapul, vagy olyan árupiaci referenciamutató, amely nem többségükben nem felügyelt szervezetekből álló adatszolgáltatók adatszolgáltatásán alapul, ahol a csoport fő tevékenységi köre a 2014/65/EU irányelv szerinti befektetési szolgáltatás nyújtása vagy a 2013/36/EU irányelv szerinti banki tevékenység, a referenciamutató-kezelőre vonatkoznak az ilyen referenciamutatókra a 12a. és a 14a. cikkben előírt mentességek.

(3)  Az (1) bekezdésben említett előzetes elismerést megszerezni kívánó, harmadik országban található referenciamutató-kezelők úgy is megszerezhetik az előzetes elismerést, ha maradéktalanul megfelelnek az IOSCO pénzügyi referenciamutatókra vonatkozó elveinek, illetve ha a referenciamutató-kezelők megfelelnek a 14a. cikk (1) bekezdésében foglalt feltételeknek, az olajárjelentő ügynökségekre vonatkozó IOSCO-elveknek. A megfelelést független külső ellenőrnek kell ellenőriznie és megerősítenie legalább kétévente, illetve minden olyan esetben, amikor a referenciamutató lényeges módon változik, és az ellenőrzési jelentéseket meg kell küldeni az ESMA-nak, illetve kérésre hozzáférhetővé kell tenni a felhasználók számára.

(4)  Az (1) bekezdésben említett előzetes elismerést megszerezni kívánó, harmadik országban elhelyezkedő referenciamutató-kezelőknek az Unióban letelepedett képviselővel kell rendelkezniük. A képviselő az Unióban lakóhellyel rendelkező természetes személy vagy olyan jogi személy, amelynek létesítő okirat szerinti székhelye az Unióban van. A képviselőt a harmadik országban található referenciamutató-kezelő kifejezetten a hatóságokkal történő kommunikációra jelöli ki, beleértve az ESMA-t, az érintett illetékes hatóságokat, és a referenciamutató-kezelő e rendelet szerinti kötelezettségei tekintetében minden más érintett személyt az Unióban.

(5)  Az (1) bekezdésben említett előzetes elismerést megszerezni kívánó, harmadik országban elhelyezkedő referenciamutató-kezelők az elismerést az ESMA-nál kérik. A kérelmező referenciamutató-kezelő a 23. cikkben vagy a 23a. cikkben meghatározott minden információt az ESMA rendelkezésére bocsát, amely ahhoz szükséges, hogy utóbbi meggyőződjön róla, hogy minden, a (2) bekezdésben rögzített követelménynek megfelel, és megadja az Unióban használható összes aktuális és tervezett referenciamutató listáját, valamint − amennyiben a referenciamutató-kezelő harmadik országbeli hatóság felügyelete alá tartozik − a felügyeletét a harmadik országban ellátó illetékes hatóság nevét.

Az ESMA első albekezdésben említett kérelem kézhezvételétől számított [90] napon belül az érintett illetékes hatóságokkal folytatott konzultációt követően ellenőrzi, hogy a (2), vagy a (2a), (3) és (4) bekezdésben említett feltételek teljesülnek-e. Az ESMA ezzel a feladattal az érintett illetékes nemzeti hatóságot bízhatja meg.

Ha az ESMA megítélése szerint a feltételek nem teljesülnek, az elismerés iránti kérelmet elutasítja, az elutasítás indokainak megadása mellett.

A harmadik albekezdés rendelkezéseinek sérelme nélkül elismerés az alábbi kiegészítő feltételek teljesülésének hiányában nem adható meg:

i.  amennyiben a harmadik országban található referenciamutató-kezelő harmadik országbeli hatóság felügyelete alá tartozik, az érintett illetékes hatóság vagy az ESMA és a referenciamutató-kezelő harmadik országbeli hatósága között megfelelő együttműködési mechanizmusok működnek legalább a hatékony információcsere biztosítására;

ii.  az illetékes hatóság vagy az ESMA e rendelet szerinti felügyeleti feladatainak ellátását a referenciamutató-kezelő helye szerinti harmadik ország törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezései nem zárják ki.

(6)  Amennyiben a harmadik országban található referenciamutató-kezelő az előzetes elismerést a rendeletnek való − az e cikk (2) bekezdése szerinti − megfelelésen keresztül kívánja megszerezni, és amennyiben a referenciamutató-kezelő megítélése szerint az általa előállított referenciamutatóra a 12a. cikk és 14a. cikk szerinti mentesség vonatkozhat, erről indokolatlan késedelem nélkül értesíti az ESMA-t. Állítását okirati bizonyítékokkal kell alátámasztania.

(7)  Amennyiben a harmadik országban található referenciamutató-kezelő megítélése szerint az általa előállított referenciamutató megszűnése egy vagy több tagállamban súlyosan hátrányos következményekkel járna a piac integritására, a pénzügyi stabilitásra, a fogyasztókra vagy a reálgazdaságra vagy a háztartások és vállalatok finanszírozására nézve, e rendelet egy vagy több vonatkozó követelménye, illetve az idevonatkozó IOSCO-elvek alól konkrét és határozott, legfeljebb 12 hónapos időtartamra felmentést kérhet az ESMA-tól. Kérelmét okirati bizonyítékokkal kell alátámasztania.

Az ESMA a kérelmet 30 napon belül bírálja el és tájékoztatja a harmadik országbeli referenciamutató-kezelőt arról, hogy a kérelmében megjelölt egy vagy több követelmény alól felmenti, valamint a felmentés időtartamáról.

Az ESMA a mentesség időtartamát a lejáratkor további legfeljebb 12 hónapra meghosszabbíthatja, amennyiben erre alapos indok áll fenn.

(8)  Az ESMA szabályozástechnikai standardokat dolgoz ki az elismerési eljárás, a (4) bekezdésben említett kérelem formája és tartalma, az (5) bekezdésben említett információk benyújtása, valamint e bekezdésekkel kapcsolatban az illetékes nemzeti hatóságokra történő feladat- és hatáskör-átruházás részletes meghatározása vonatkozásában.

Az ESMA az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket [...]-ig benyújtja a Bizottságnak.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10–14. cikkében megállapított eljárással összhangban történő elfogadására.

21b. cikk

Hitelesítés

(1)  Az Unióban elhelyezkedő és a 23. cikkel összhangban engedélyezett vagy a 23a. cikkel összhangban nyilvántartásba vett referenciamutató-kezelők kérelmezhetik illetékes hatóságuktól, hogy hitelesítse a valamely harmadik országban előállított referenciamutató vagy referenciamutató-család Unióban való felhasználását, feltéve hogy teljesülnek a következő feltételek:

a)  a hitelesítést kérő referenciamutató-kezelő meggyőződött róla és képes bizonyítani illetékes hatóságának, hogy a hitelesítendő referenciamutató vagy referenciamutató-család előállítása megfelel az alábbi követelményeknek:

i.  a követelmények legalább olyan szigorúak, mint az e rendeletben meghatározott követelmények;

ii.  az teljes mértékben megfelel a pénzügyi referenciamutatókról szóló IOSCO-elveknek, amely megfelelést független külső ellenőr ellenőrzi és erősíti meg legalább kétévente, illetve minden olyan esetben, amikor a referenciamutató lényeges módon változik; vagy

iii.  amennyiben a hitelesítendő referenciamutató megfelel a 14a. cikk (1) bekezdésében meghatározott feltételeknek, az teljes mértékben megfelel az olajárjelentő ügynökségekre vonatkozó IOSCO-elveknek, amely megfelelést független külső ellenőr ellenőrzi és erősíti meg legalább kétévente, illetve minden olyan esetben, amikor a referenciamutató lényeges módon változik;

b)  a hitelesítést kérő referenciamutató-kezelő rendelkezik az ahhoz szükséges szakértelemmel, hogy hatékonyan nyomon kövesse a referenciamutató előállításával kapcsolatban egy harmadik országban végzett tevékenységeket, és kezelje a kapcsolódó kockázatokat.

(2)  A kérelmező referenciamutató-kezelő minden szükséges információt megad ahhoz, hogy az illetékes hatóság meggyőződhessen arról, hogy a kérelem időpontjában az (1) bekezdésben említett összes feltétel teljesül, ideértve az említett bekezdés a) pontjának ii. és iii. alpontjában előírt ellenőrzési jelentéseket is.

(3)  A kérelem kézhezvételétől számított 90 napon belül az érintett illetékes hatóság jóváhagyás céljából megvizsgálja a kérelmet, és határozatot fogad el annak jóváhagyásáról vagy elutasításáról. Az érintett illetékes hatóság értesíti az ESMA-t minden hitelesítésre jóváhagyott referenciamutatóról vagy referenciamutató-családról, valamint a hitelesítést kérő referenciamutató-kezelőről.

(4)  A hitelesített referenciamutatót vagy referenciamutató-családot a hitelesítést kérő referenciamutató-kezelő által előállított referenciamutatónak vagy referenciamutató-családnak kell tekinteni.

(5)  Az a referenciamutató-kezelő, aki hitelesíttetett egy harmadik országban előállított referenciamutatót vagy referenciamutató-családot, továbbra is felel azért, hogy a hitelesített referenciamutató vagy referenciamutató-család teljesíti az (1) bekezdésben előírt feltételeket.

(6)  Amennyiben a hitelesítést kérő referenciamutató-kezelő illetékes hatósága megalapozottan úgy ítéli meg, hogy az (1) bekezdésben meghatározott feltételek már nem teljesülnek, hatáskörében áll visszavonni a hitelesítés jóváhagyását, és értesíti az ESMA-t. A hitelesítés megszüntetése esetén a 17. cikk alkalmazandó.

VI.CÍM

A REFERENCIAMUTATÓ-KEZELŐK ENGEDÉLYEZÉSE ÉS FELÜGYELETE

1. fejezet

Engedélyezés

23. cikk

A kritikus referenciamutató engedélyezési eljárása

(1)  Az Unióban székhellyel rendelkező természetes és jogi személy, aki/amely legalább egy kritikus referenciamutató vonatkozásában referenciamutató-kezelőként kíván eljárni, az elhelyezkedése szerinti tagállam a 29. cikk szerint kijelölt illetékes hatóságához fordul kérelemmel.

(2)  Az (1) bekezdés szerinti engedély iránti kérelmet az adott kezelő által előállított index pénzügyi eszközök vagy pénzügyi ügyletek referenciaértékeként ▌való felhasználására vonatkozó, felügyelt szervezet által megkötött megállapodás létrejöttétől számított 30 ▌napon belül kell benyújtani;

(2a)  Miután valamely referenciamutatót kritikusnak minősítettek – legyen az nemzeti vagy európai jellegű – az érintett illetékes hatóság − az összes követelmény teljesítésének ellenőrzését követően − engedélyt ad a referenciamutató előállítására, új jogi státuszának megfelelően.

(3)  A kérelmező referenciamutató-kezelő minden olyan információt benyújt az illetékes hatóságnak, amely alapján az meggyőződhet arról, hogy a kérelmező referenciamutató-kezelő az engedélyezésig megtette az e rendeletben meghatározott követelményeknek való megfeleléshez szükséges intézkedéseket. Egyben minden egyes referenciamutató tekintetében benyújtja a 13. cikk (1) bekezdésében említett érték kiszámításához vagy − lehetőség szerint − annak becsléséhez szükséges adatokat.

(4)  Az érintett illetékes hatóság a kérelem kézhezvételét követő 20 ▌napon belül megvizsgálja, hogy a kérelmet hiánytalanul nyújtották-e be, és ennek megfelelően értesíti a kérelmezőt. Amennyiben a kérelem hiányos, a kérelmező benyújtja az érintett illetékes hatóság által kért kiegészítő információkat.

(5)  Az érintett illetékes hatóság ▌megvizsgálja az engedély iránti kérelmet, és a hiánytalan kérelem kézhezvételétől számított 60 napon belül határozatot hoz ▌annak elfogadásáról vagy elutasításáról.

Az illetékes hatóság a kérelem elfogadásáról vagy elutasításáról szóló határozathozatalt követően öt ▌napon belül értesíti a kérelmező referenciamutató-kezelőt a határozatról. Amennyiben az illetékes hatóság megtagadja a referenciamutató-kezelő engedélyezését, határozatát megindokolja.

(5a)  Amennyiben az érintett illetékes hatóság úgy dönt, hogy nem adja meg az engedélyt egy kritikus referenciamutató előállításához, amelynek előállítása, e minősítés nélkül, már korábban folyt, az érintett illetékes hatóság legfeljebb hat hónapra szóló ideiglenes engedélyt adhat ki, amely időszak alatt a korábbi modell szerint folytatódhat a referenciamutató előállítása, és teljesülhetnek a kritikus referenciamutatóként történő engedélyezéshez szükséges, megfelelő feltételek.

Az érintett illetékes hatóság az engedélyt további, hat hónapot meg nem haladó időtartamra meghosszabbíthatja.

(5b)  Amennyiben a referenciamutató-kezelő és/vagy az adatszolgáltatók ezalatt az időszak alatt nem teljesítik a kritikusnak minősített referenciamutató további előállítását lehetővé tevő követelményeket, a referenciamutató előállítását a 17. cikkel összhangban be kell szüntetni.

(6)  Az illetékes hatóság elfogadó ▌határozatairól 10 napon belül értesíti az ESMA-t.

(7)  A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 37. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az engedély és a nyilvántartásba vétel iránti kérelemben benyújtandó információk további pontosítása érdekében, figyelembe véve az arányosság elvét és a kérelmezők, valamint az illetékes hatóságok költségeit.

23a. cikk

A kritikus referenciamutató nyilvántartásba vételi eljárása

(1)  Az Unióban található természetes és jogi személy, aki/amely kizárólag nem kritikus referenciamutatók vonatkozásában kíván referenciamutató-kezelőként eljárni, az elhelyezkedése szerinti tagállam a 29. cikk szerint kijelölt illetékes hatóságához fordul kérelemmel.

(2)  A nyilvántartásba vett referenciamutató-kezelő mindenkor eleget tesz az e rendeletben megállapított feltételeknek, és értesíti az illetékes hatóságot a feltételek lényeges változásairól.

(3)  Az (1) bekezdés szerinti kérelmet az adott személy által előállított index pénzügyi eszközök vagy pénzügyi ügyletek referenciaértékeként vagy befektetési alap teljesítményének mérésére való felhasználására vonatkozó, felügyelt szervezet által megkötött megállapodás létrejöttétől számított 30 napon belül kell benyújtani.

(4)  A kérelmező referenciamutató-kezelő:

a)  dokumentációt nyújt be az illetékes hatóság számára, amellyel igazolja, hogy megfelel az 5. cikk (3a) bekezdésében, az 5c. cikkben, a 6. cikkben és (adott esetben) a 7b. cikkben és a 15. cikkben megállapított követelményeknek; valamint

b)  minden egyes referenciamutató tekintetében megadja a teljes referenciaértéket vagy annak becslését.

(5)  Az érintett illetékes hatóság a kérelem kézhezvételét követő 15 napon belül megvizsgálja, hogy a kérelmet hiánytalanul nyújtották-e be, és ennek megfelelően értesíti a kérelmezőt. Amennyiben a kérelem hiányos, a kérelmező benyújtja az érintett illetékes hatóság által kért kiegészítő információkat.

(6)  Az illetékes hatóság a kérelmezőt a hiánytalan kérelem kézhezvételétől számított 15 napon belül nyilvántartásba veszi.

(7)  Amennyiben az érintett illetékes hatóság megítélése szerint a referenciamutatót a 13. cikk (1) bekezdése szerint kritikusként kell besorolni, erről a hiánytalan kérelem kézhezvételétől számított 30 napon belül értesíti az ESMA-t és a referenciamutató-kezelőt.

(8)  Amennyiben a nyilvántartásba vevő illetékes hatóság megítélése szerint a referenciamutatót a 13. cikk (2a) bekezdése vagy a 13. cikk (2c) bekezdése szerint kritikusként kell besorolni, erről a hiánytalan kérelem kézhezvételétől számított 30 napon belül értesíti az ESMA-t és a referenciamutató-kezelőt, és benyújtja az ESMA-hoz a 13. cikk (2a) bekezdése vagy a 13. cikk (2c) bekezdése szerinti értékelést.

(9)  Amennyiben a nyilvántartásba vett referenciamutató-kezelő referenciamutatóját kritikusként sorolják be, a referenciamutató-kezelő a 13. cikk (2b) bekezdésében megállapított értesítés vagy a 13. cikk (2g) bekezdése szerinti vélemény kézhezvételétől számított 90 napon belül engedély iránti kérelmet nyújt be.

24. cikk

Az engedély visszavonása, felfüggesztése vagy nyilvántartásba vétele

(1)  Az illetékes hatóság visszavonja vagy felfüggeszti a referenciamutató-kezelő engedélyét vagy nyilvántartásba vételét, ha a referenciamutató-kezelő:

a)  kifejezetten lemond az engedélyről, vagy az elmúlt tizenkét hónapban nem állított elő referenciamutatót;

b)  hamis állításokkal vagy más szabálytalan eszközzel szerezte meg az engedélyt vagy a nyilvántartásba vételt;

c)  már nem felel meg azoknak a feltételeknek, amelyek mellett engedélyezésére vagy nyilvántartásba vételére sor került; vagy

d)  súlyosan vagy ismételten megsértette e rendelet rendelkezéseit.

(2)  Az illetékes hatóság öt ▌napon belül értesíti az ESMA-t a döntéséről.

(2a)  A referenciamutató-kezelő engedélyének vagy nyilvántartásba vételének felfüggesztéséről szóló döntés elfogadását követően, és amennyiben a referenciamutató megszűnése vis maior eseményt okozna, vagy meghiúsítaná vagy bármely más módon sértené a referenciamutatóra hivatkozó valamely pénzügyi eszköz vagy pénzügyi szerződés feltételeit, a referenciamutató előállítását engedélyezheti a referenciamutató-kezelő helye szerinti tagállam érintett illetékes hatósága a felfüggesztő döntés visszavonásáig. Ebben az időszakban az ilyen referenciamutató felügyelt szervezetek általi használata csak olyan pénzügyi eszközök és pénzügyi szerződések esetében engedélyezett, amelyek már hivatkoznak a referenciamutatóra. Újabb pénzügyi szerződések vagy pénzügyi eszközök nem hivatkozhatnak a referenciamutatóra.

(2b)  A referenciamutató-kezelő engedélyének vagy nyilvántartásba vételének visszavonását követően a 17. cikk (2) bekezdését kell alkalmazni.

2. fejezet

Értesítés

25a. cikk

A referenciamutató-kezelők nyilvántartása és a referenciamutatók első felhasználása

(1)  Az ESMA a következő adatokat tartalmazó közhiteles nyilvántartást hozza létre és vezeti:

a)  a 23. cikk és a 23a. cikk alapján engedélyezett vagy nyilvántartásba vett referenciamutató-kezelők és a felügyeletükért felelős illetékes hatóság személye;

b)  azon referenciamutató-kezelők személye, amelyek értesítették az ESMA-t a 20. cikk (1) bekezdésének c) pontja szerinti szándékukról és a felügyeletükért felelős harmadik országbeli illetékes hatóság;

c)  azon referenciamutató-kezelők személye, amelyek a 21a. cikk szerint elismerést szereztek és a felügyeletükért felelős harmadik országbeli illetékes hatóság;

d)  a 21b. cikkel összhangban hitelesített referenciamutatók, és a hitelesítést kérő referenciamutató-kezelők személye.

(2)  Mielőtt valamely felügyelt szervezet valamely indexet referenciamutatóként használna az Unióban, meggyőződik arról, hogy az érintett index szolgáltatója szerepel az ESMA honlapján az e rendelettel összhangban engedélyezett, nyilvántartásba vett vagy elismert referenciamutató-kezelőként.

3. fejezet

Felügyeleti együttműködés

26. cikk

A feladatok átruházása az illetékes hatóságok között

(1)  Az 1095/2010/EU rendelet 28. cikkével összhangban az illetékes hatóság átruházhatja az e rendelet szerinti feladatait valamely másik tagállam illetékes hatóságára, annak előzetes hozzájárulásával. Az illetékes hatóságok a feladatátruházás hatálybalépését 60 nappal megelőzően értesítik az ESMA-t a javasolt feladatátruházásról.

(2)  Az illetékes hatóság az e rendelet szerinti feladatait ▌ az ESMA egyetértésével átruházhatja az ESMA-ra.▌

(3)  A javasolt feladatátruházásról az ESMA hét napon belül értesíti a tagállamokat. Az ESMA az értesítéstől számított hét ▌napon belül közzéteszi az elfogadott feladatátruházás részleteit.

26a. cikk

Az uniós jog illetékes nemzeti hatóságok általi megsértése

(1)  Amennyiben az illetékes nemzeti hatóság nem alkalmazza ezt a rendeletet, vagy azt olyan módon alkalmazza, amely vélhetően sérti az uniós jogot, az ESMA az 1095/2010/EU rendelet 17. cikke szerinti hatáskörét az ott meghatározott eljárásoknak megfelelően gyakorolva az 1095/2010/EU rendelet 17. cikkének (6) bekezdése alkalmazásában egyedi határozatokat fogadhat el az illetékes nemzeti hatóság által felügyelt referenciamutató-kezelőnek, valamint annak az illetékes nemzeti hatóság felügyelete alá tartozó referenciamutató tekintetében adatokat szolgáltatónak címezve, ahol az adatszolgáltatók felügyelt szervezetek.

(2)  Amennyiben a referenciamutató kritikus referenciamutató, az ESMA a 34. cikkben meghatározott eljárással összhangban biztosítja az együttműködést az illetékes hatóságok kollégiumával.

27. cikk

Más tagállamokból származó információk közlése

(1)  Másik illetékes hatóságtól származó információt az illetékes hatóság csak akkor közölhet, ha:

a)  ehhez beszerezte a másik illetékes hatóság írásos beleegyezését, és az információt kizárólag olyan célból közlik, amelyhez az adott illetékes hatóság beleegyezését adta; vagy

b)  ▌az információ közlése jogi eljárások miatt szükséges.

28. cikk

Együttműködés ▌vizsgálat ▌esetén

(1)  Az érintett illetékes hatóság másik illetékes hatóság segítségét kérheti helyszíni ellenőrzésekkel vagy vizsgálatokkal kapcsolatban. A megkeresett illetékes hatóság a tőle telhető mértékben és a lehetőségekhez mérten együttműködik.

(2)  Az (1) bekezdés szerinti kéréssel élő illetékes hatóság kéréséről tájékoztatja az ESMA-t. Több országra kiterjedő vizsgálat vagy ellenőrzés esetében az illetékes hatóságok felkérhetik az ESMA-t a helyszíni vizsgálat vagy ellenőrzés koordinálására.

(3)  Ha valamely illetékes hatóság egy másik illetékes hatóságtól helyszíni ellenőrzés vagy vizsgálat lefolytatására vonatkozó kérést kap:

a)  elvégezheti saját maga a helyszíni ellenőrzést vagy vizsgálatot;

b)  engedélyezheti az őt felkérő illetékes hatóság számára a helyszíni ellenőrzésben vagy vizsgálatban történő részvételt;

c)  ellenőröket vagy szakértőket jelölhet ki a helyszíni ellenőrzés vagy vizsgálat támogatására vagy lefolytatására;

4. fejezet

Az illetékes hatóságok szerepe

29. cikk

Illetékes hatóságok

(1)  Minden tagállam kijelöli az e rendeletből származó, referenciamutató-kezelőkkel és felügyelt adatszolgáltatókkal kapcsolatos kötelezettségek teljesítéséért felelős érintett illetékes hatóságot, és erről tájékoztatja a Bizottságot és az ESMA-t.

(2)  Amennyiben a tagállam több illetékes hatóságot jelöl ki, egyértelműen meghatározza azok mindegyikének szerepét, és kijelöl egy hatóságot, amely felelős együttműködésük koordinálásáért és a Bizottsággal, az ESMA-val és más tagállamok illetékes hatóságaival folytatott információcseréért.

(3)  Az ESMA közzéteszi honlapján az e cikk (1) bekezdésnek, valamint a 25a. cikk (1) bekezdése a) pontjának megfelelően kijelölt illetékes hatóságok jegyzékét.

30. cikk

Az illetékes hatóságok hatáskörei

(1)  E rendelet szerinti kötelezettségeik teljesítése érdekében az illetékes hatóságok – a nemzeti joggal összhangban – legalább a következő felügyeleti és vizsgálati hatáskörökkel rendelkeznek:

a)  hozzáférésük van bármely releváns dokumentumhoz és adathoz, függetlenül azok formájától, azokat bekérhetik, és másolatot készíthetnek róluk;

b)  tájékoztatást kérhetnek a referenciamutató előállításában részt vevő és ahhoz adatot szolgáltató bármely személytől, ideértve ▌a 6. cikk (3a) bekezdése szerinti szolgáltatókat és e személyek munkahelyi elöljáróit is, továbbá szükség esetén információszerzés céljából beidézhetik és kihallgathatják e személyeket;

c)  árualapú referenciamutatók esetében adott esetben szabványos formátumú információkérést intézhetnek az adatszolgáltatókhoz a kapcsolódó azonnali piacokra vonatkozóan, bekérhetik az ügyletekre vonatkozó kimutatásokat, valamint közvetlenül hozzáférhetnek a kereskedési rendszerekhez;

d)  helyszíni ellenőrzéseket és vizsgálatokat folytathatnak, a természetes személyek magánlakhelyein végzett ellenőrzések kivételével;

e)  beléphetnek természetes és jogi személyek telephelyeire bármilyen formájú iratok és adatok lefoglalása céljából, ha fennáll a megalapozott gyanúja annak, hogy ott az ellenőrzés vagy vizsgálat céljával összefüggő dokumentumok és adatok találhatók, amelyek relevánsak lehetnek ezen rendelet megsértésének bizonyítása szempontjából. Amennyiben a telephelyhez való hozzáféréshez – a nemzeti jog alapján – az érintett tagállam igazságszolgáltatási hatóságának előzetes engedélye szükséges, ez a hatáskör csak az előzetes engedély beszerzését követően gyakorolható.

f)  bekérhetik a felügyelt szervezetek birtokában lévő telefonbeszélgetés-felvételeket, elektronikus üzenetváltásokat vagy egyéb adatforgalmi nyilvántartásokat;

g)  indítványozhatják vagyontárgyak zárolását vagy lefoglalását vagy mindkettőt;

i)  előírhatják az illetékes hatóság által e rendelettel ellentétesnek vélt bármely tevékenység ideiglenes beszüntetését;

j)  ideiglenesen megtilthatják szakmai tevékenység gyakorlását;

k)  megtehetnek bármely szükséges intézkedést annak biztosítása érdekében, hogy a nyilvánosság helyes tájékoztatást kapjon a referenciamutató előállításáról, amelynek részét képezheti az is, hogy a referenciamutató közzétételét vagy terjesztését végző személyt a korábbi adatszolgáltatásokra vagy a referenciamutató korábbi értékeire vonatkozó korrekciós nyilatkozat közzétételére kötelezik;

ka)  felülvizsgálhatják a megfelelési nyilatkozatot és elrendelhetik annak módosítását.

(2)  Az (1) bekezdésben említett funkcióikat és hatásköreiket, valamint a 31. cikkben említett szankciók nemzeti jogi keretnek megfelelő kiszabására vonatkozó hatáskörüket az illetékes hatóságok az alábbi módokon láthatják el:

a)  közvetlenül;

b)  más hatóságokkal vagy piaci vállalkozásokkal együttműködve;

c)  felelősségüket megtartva, hatáskörüket más hatóságokra vagy piaci vállalkozásokra átruházva;

d)  az illetékes igazságügyi szerv megkeresése útján.

Az említett hatáskörök gyakorlásához az illetékes hatóság megfelelő és hatékony biztosítékokkal rendelkezik a védelemhez való jog és az alapvető jogok tekintetében.

(3)  Megfelelő intézkedésekkel a tagállamok biztosítják az illetékes hatóságok valamennyi olyan felügyeleti és vizsgálati hatáskörét, amely feladataik ellátásához szükséges.

(4)  Az információknak a (2) bekezdéssel összhangban történő rendelkezésre bocsátása nem tekinthető az információk közlésére vonatkozóan szerződés vagy törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezés által megállapított korlátozás megsértésének.

31. cikk

Közigazgatási intézkedések és szankciók

(1)  Az illetékes hatóságok számára a 34. cikk alapján biztosított felügyeleti hatáskörök sérelme nélkül a tagállamok a nemzeti joggal összhangban gondoskodnak arról, hogy az illetékes hatóságok rendelkezzenek azokkal a hatáskörökkel, amelyek alapján megfelelő közigazgatási intézkedéseket hozhatnak és szankciókról rendelkezhetnek legalább a következők esetében:

a)  e rendelet 5. cikkének, 5a. cikkének, 5b. cikkének, 5c. cikkének, 5d. cikkének, 6. cikkének, 7. cikkének, 7a. cikkének, 7b. cikkének, 8., 9., ▌11., 14., 15., 17., ▌ 19., ▌23., és 23a. cikkének a megsértése; valamint

b)  a 30. cikk szerinti vizsgálatban vagy ellenőrzésben való együttműködés vagy kérés teljesítésének elmulasztása.

(2)  A tagállamok a nemzeti jognak megfelelően biztosítják, hogy az (1) bekezdésben említett jogsértés esetén az illetékes hatóságok rendelkezzenek legalább az alábbi közigazgatási intézkedések és szankciók alkalmazásához szükséges hatáskörrel:

a)  végzés, amely előírja a jogsértésért felelős referenciamutató-kezelő vagy felügyelt szervezet számára, hogy hagyjon fel az adott jogsértéssel és tartózkodjon a magatartás megismétlésétől;

b)  a jogsértésből származó nyereség vagy a jogsértés révén elkerült veszteség összegének elvonása, ha az meghatározható;

c)  a jogsértésért felelős referenciamutató-kezelőt vagy felügyelt szervezetet és a jogsértés jellegét megjelölő nyilvános figyelmeztetés;

d)  a referenciamutató-kezelő engedélyének visszavonása vagy felfüggesztése;

e)  a jogsértésért felelősnek tartott természetes személy ideiglenes eltiltása vezetői funkciók gyakorlásától referenciamutató-kezelőnél vagy adatszolgáltatónál;

f)  a jogsértésből származó nyereség vagy a jogsértés révén elkerült veszteség összegének legalább háromszorosát elérő maximális közigazgatási pénzbírság kiszabása, amennyiben a veszteség, illetve a nyereség meghatározható; vagy

1.  természetes személyre vonatkozóan legalább az alábbi maximális közigazgatási pénzbírság:

i.  az 5. cikknek, az 5a., 5b., 5c., 5c. cikknek, a 6. cikknek, a 7. cikknek, a 7a., 7b. cikknek, a 8., 9., ▌11. cikknek, a 12a. cikk ((2) bekezdésének, a 14., 15., ▌17., 18., 19. ▌és 23. cikknek a megsértése esetén 500 000 EUR, illetve a nemzeti pénznemben e rendelet hatálybalépésének napján ennek megfelelő összeg azokban a tagállamokban, ahol az euró nem hivatalos pénznem; vagy

ii.  a 7. cikk (1) bekezdése b) ▌pontjának vagy a 7. cikk (4) bekezdésének megsértése esetén 100 000 EUR, illetve a nemzeti pénznemben e rendelet hatálybalépésének napján ennek megfelelő összeg azokban a tagállamokban, ahol az euró nem hivatalos pénznem;

2.  jogi személyre vonatkozóan legalább az alábbi maximális közigazgatási pénzbírság:

i.  az 5., 5a., 5b. 5c., 5d. cikknek, a 6. cikknek, a 7., 7a., 7b. cikknek, a 8., 9., ▌11., 14., 15., ▌17., 18., 19. ▌és a 23. cikknek a megsértése esetén 1 000 000 EUR vagy, amennyiben az nagyobb, a jogi személy rendelkezésre álló legutolsó, a vezető testület által jóváhagyott beszámoló szerinti éves árbevételének 10%-a. Amennyiben a jogi személy anyavállalat vagy anyavállalat leányvállalata, amelynek a 2013/34/EU irányelv értelmében összevont pénzügyi beszámolót kell készítenie, a figyelembe veendő teljes éves árbevétel a rendelkezésre álló legutolsó, a végső anyavállalat vezető testülete által jóváhagyott összevont beszámoló szerinti teljes éves árbevétel, vagy bankok esetében a 86/635/EGK irányelv szerinti, biztosítótársaságok esetében a 91/674/EGK irányelv szerinti, annak megfelelő típusú bevétel, vagy amennyiben a személy társulás, a tagok összesített árbevételének 10%-a; vagy

ii.  a 7. cikk (1) bekezdése b) és c) pontjának megsértése esetén 250 000 EUR vagy, amennyiben az nagyobb, a jogi személy rendelkezésre álló legutolsó, a vezető testület által jóváhagyott beszámoló szerinti éves árbevételének 2%-a. Amennyiben a jogi személy anyavállalat vagy anyavállalat leányvállalata, amelynek a 2013/34/EU irányelv értelmében összevont pénzügyi beszámolót kell készítenie, a figyelembe veendő teljes éves árbevétel a rendelkezésre álló legutolsó, a végső anyavállalat vezető testülete által jóváhagyott összevont beszámoló szerinti teljes éves árbevétel, vagy bankok esetében a 86/635/EGK irányelv szerinti, biztosítótársaságok esetében a 91/674/EGK irányelv szerinti, annak megfelelő típusú bevétel, vagy amennyiben a személy társulás, a tagok összesített árbevételének 10%-a;

(3)  [Legkésőbb e rendelet hatálybalépését követően 12 hónappal] a tagállamok értesítik a Bizottságot és az ESMA-t az (1) és (2) bekezdésben említett szabályokról.

A tagállamok dönthetnek úgy, hogy olyan jogsértésekre vonatkozóan, amelyekre a nemzeti jog értelmében büntetőjogi szankció vethető ki, nem állapítanak meg közigazgatási szankciókkal kapcsolatos szabályokat. Ebben az esetben a tagállamok az első albekezdésben említett értesítéssel együtt közlik a Bizottsággal és az ESMA-val a vonatkozó büntetőjogi rendelkezéseiket.

A tagállamok az említett szabályok későbbi módosításairól haladéktalanul értesítik a Bizottságot és az ESMA-t.

(4)  A tagállamok az illetékes hatóságokat a nemzeti joggal összhangban az (1) bekezdésben említetteken kívül további szankcionálási hatáskörökkel is felruházhatják, és az említett bekezdésben rögzítettet meghaladó mértékű szankciókat is előírhatnak.

32. cikk

A felügyeleti és szankcionálási hatáskörök gyakorlása, az együttműködési kötelezettség

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy a közigazgatási szankciók típusának, szintjének és arányosságának meghatározásakor az illetékes hatóságok figyelembe vegyenek minden lényeges körülményt, adott esetben többek között:

a)  a jogsértés súlyossága és időtartama;

aa)  a referenciamutató kritikus jellege a pénzügyi stabilitásra és a reálgazdaságra nézve;

b)  a felelős személy felelősségének mértéke;

c)  ▌a felelős jogi személy teljes árbevétele vagy a felelős természetes személy ▌ éves jövedelme;

d)  a felelős személy által elért nyereség vagy elkerült veszteség szintje, amennyiben ez meghatározható;

e)  a felelős személy illetékes hatósággal való együttműködésének szintje, az adott személy által elért nyereség vagy elkerült veszteség visszatérítése szükségességének sérelme nélkül;

f)  az érintett személy korábbi jogsértései;

g)  a jogsértést követően valamely felelős személy által a jogsértés megismétlődésének megelőzése érdekében hozott intézkedések.

(2)  Szankcionálási hatásköreiknek a 31. cikkben meghatározott körülmények közötti gyakorlása során az illetékes hatóságok szorosan együttműködnek egymással annak érdekében, hogy a felügyeleti és vizsgálati hatáskörök, illetve a közigazgatási szankciók az e rendeletnek megfelelő kívánt eredménnyel járjanak. Az esetleges párhuzamosságok és átfedések elkerülése érdekében a felügyeleti és vizsgálati hatásköröknek, valamint a közigazgatási szankcióknak és pénzbírságoknak a több tagállamot érintő esetekben történő alkalmazása során az illetékes hatóságok koordinálják tevékenységüket.

(2a)  Amennyiben a tagállamok a (31) cikkel összhangban úgy döntenek, hogy az abban a cikkben említett rendelkezések megszegése esetére büntetőjogi szankciókat állapítanak meg, biztosítják, hogy megfelelő intézkedések álljanak rendelkezésre abból a célból, hogy az illetékes hatóságok rendelkezzenek az ahhoz szükséges jogkörökkel, hogy a joghatóságukon belül kapcsolatba lépjenek az igazságszolgáltatási hatóságokkal, és az e rendelet esetleges megsértéséért indított bűnügyi nyomozásokhoz vagy eljárásokhoz kapcsolódó konkrét információkat szerezzenek be, és azokat továbbítsák más illetékes hatóságoknak és az ESMA-nak az egymással és az ESMA-val való, az e rendelet végrehajtását szolgáló együttműködési kötelezettségük teljesítése érdekében.

(2b)  Az illetékes hatóságok segítséget nyújtanak más tagállamok illetékes hatóságainak. Ez magában foglalja különösen az információcserét és az együttműködést a vizsgálatok vagy a felügyeleti tevékenység során. Az illetékes hatóságok a pénzbírságok behajtásának megkönnyítése tekintetében is együttműködhetnek más tagállamok illetékes hatóságaival.

33. cikk

A határozatok közzététele

(1)  Az e rendelet megsértéséért közigazgatási szankciót vagy intézkedést kiszabó határozatot az illetékes hatóságok közvetlenül azt követően, hogy a szankció által sújtott személyt tájékoztatták róla, közzéteszik hivatalos honlapjukon. A közzététel legalább a jogsértés típusára és jellegére, valamint a felelős személy kilétére vonatkozó információt tartalmazza. Ez a kötelezettség nem alkalmazandó a vizsgálati jellegű intézkedéseket kiszabó határozatokra.

(2)  Amennyiben az illetékes hatóság a jogi személyek kilétének vagy a természetes személyek személyes adatainak közzétételét az ilyen jellegű adatok közzétételének arányosságára vonatkozó, esetenként elvégzett vizsgálat alapján aránytalannak találja, vagy ha a közzététel veszélyezteti a pénzügyi piacok stabilitását vagy valamely folyamatban lévő vizsgálatot, az illetékes hatóság vagy:

a)  késlelteti a szankciót vagy intézkedést kiszabó határozat közzétételét mindaddig, amíg a közzététel elleni érvek megszűnnek;

b)  anonim, a nemzeti jognak megfelelő módon közzéteszi a szankciót vagy intézkedést kiszabó határozatot, feltéve, hogy az anonim közzététel biztosítja az érintett személyes adatok hatékony védelmét. A szankciót vagy intézkedést kiszabó határozat anonim közzététele esetén az érintett adatok közzététele ésszerű ideig elhalasztható, ha ezen időszakon belül az anonim közzététel indokai várhatóan megszűnnek;

c)  egyáltalán nem teszi közzé a szankciót vagy intézkedést megállapító határozatot, amennyiben úgy ítéli meg, hogy a fenti a) és b) pontban meghatározott opciók nem elegendők annak biztosításához, hogy:

i.  a pénzügyi piacok stabilitása ne kerüljön veszélybe; vagy

ii.  a kisebb jelentőségűnek tartott intézkedésekről szóló határozatok közzététele arányos legyen.

(3)  Amennyiben a szankciót vagy intézkedést kiszabó határozat ellen az illetékes igazságügyi vagy más hatósághoz fellebbezést nyújtanak be, az illetékes hatóságok hivatalos honlapjukon haladéktalanul közzéteszik az erre vonatkozó információt és a fellebbezés eredményével kapcsolatos későbbi információkat. A szankciót vagy intézkedést kiszabó korábbi határozatot semmissé tevő határozatokat ugyancsak közzéteszik.

(4)  Az illetékes hatóságok biztosítják, hogy az e cikkel összhangban közzétett információk a közzétételüket követően legalább öt évig elérhetők maradjanak a hivatalos honlapjukon. A közzétételben személyes adatok csak a szükséges ideig, az alkalmazandó adatvédelmi szabályokkal összhangban szerepeltethetők az illetékes hatóság hivatalos honlapján.

(4a)  A tagállamok évente összesített tájékoztatást küldenek az ESMA-nak a 31. cikkel összhangban kivetett összes szankcióról és intézkedésről. Ez a kötelezettség nem vonatkozik a vizsgálati jellegű intézkedésekre. Az ESMA az említett információkat éves jelentésben teszi közzé.

Amennyiben a tagállamok a 31. cikkel összhangban úgy döntenek, hogy büntetőjogi szankciókat szabnak ki az adott cikk rendelkezéseinek megsértése esetén, illetékes hatóságaik évente az ESMA rendelkezésére bocsátják az összes büntetőjogi kivizsgálással és kiszabott büntetőjogi szankcióval kapcsolatos névtelenített és összesített adatot. Az ESMA éves jelentésben teszi közzé a kivetett büntetőjogi szankciókra vonatkozó adatokat.

34. cikk

Az illetékes hatóságok kollégiumai

(1)  ▌A 3. cikk (1) bekezdésének 21. pontja szerinti, nemzeti jellegű referenciamutatók kivételével valamely referenciamutatónak a kritikus referenciamutatók listájára történő, a 25a. cikk szerinti felvételétől számított 30 napon belül az érintett illetékes hatóság létrehozza az illetékes hatóságok kollégiumát.

(2)  A kollégium tagjai a referenciamutató-kezelő illetékes hatósága, az ESMA és a adatszolgáltatók illetékes hatóságai.

(3)  Más tagállamok illetékes hatóságai akkor jogosultak arra, hogy a kollégium tagjává váljanak, ha a referenciamutató előállításának beszüntetése súlyosan hátrányos következményekkel járna az adott tagállam pénzügyi stabilitására, piacainak rendes működésére, fogyasztóira vagy reálgazdaságára.

Ha egy illetékes hatóság az első albekezdés alapján a kollégium tagjává kíván válni, kérelemmel fordul a referenciamutató-kezelő illetékes hatóságához, kérelmében bemutatva az első albekezdésben említett követelmények teljesülését igazoló bizonyítékokat. A referenciamutató-kezelő érintett illetékes hatósága elbírálja a kérelmet, és annak kézhezvételétől számított 30 ▌napon belül értesíti a kérelmet benyújtó hatóságot arról, hogy az említett követelmények megítélése szerint teljesültek-e. Amennyiben úgy ítéli meg, hogy az említett követelmények nem teljesültek, a kérelmet benyújtó hatóság a (10) bekezdéssel összhangban az ESMA-hoz utalhatja az ügyet.

(4)  Az ESMA az 1095/2010/EU rendelet 21. cikkének megfelelően hozzájárul az e cikkben említett felügyeleti kollégium hatékony, eredményes és következetes működésének ösztönzéséhez és nyomon követéséhez. E célból az ESMA a megfelelő módon részt vesz a kollégiumban, és e célból illetékes hatóságnak minősül.

(5)  Az ESMA vezeti a kollégium üléseit, koordinálja a kollégium tevékenységeit, és biztosítja a kollégium tagjai közötti hatékony információcserét.

(6)  A referenciamutató-kezelő illetékes hatósága a kollégium keretében írásbeli rendelkezéseket állapít meg az alábbiakra vonatkozóan:

a)  az illetékes hatóságok között kicserélendő információk;

b)  az illetékes hatóságok közötti döntéshozatali folyamat;

c)  esetek, amikor az illetékes hatóságoknak konzultálniuk kell egymással;

d)  a 14. cikk (3) bekezdésében említett intézkedések végrehajtása kapcsán a 14. cikk (5a) bekezdése alapján nyújtandó segítség.

Amennyiben a referenciamutató-kezelő több referenciamutatót állít elő, az ESMA egyetlen kollégiumot is létrehozhat a referenciamutató-kezelő által előállított összes referenciamutató felügyeletére.

(7)  A (6) bekezdés szerinti rendelkezésekre vonatkozó megállapodás hiányában a kérdést az ESMA kivételével a kollégium bármely tagja az ESMA-hoz utalhatja. A végleges szöveg elfogadását megelőzően a referenciamutató-kezelő illetékes hatósága kellően figyelembe veszi az ESMA-nak az írásbeli koordinációs szabályokra vonatkozóan adott tanácsát. Az írásbeli koordinációs szabályokat olyan egységes dokumentumba foglalják, amely tartalmazza az ESMA-nak az írásbeli koordinációs szabályokról adott tanácsától való bármilyen jelentős eltérés teljes körű indoklását is. A referenciamutató-kezelő illetékes hatósága továbbítja az írásbeli koordinációs szabályokat a kollégium tagjainak és az ESMA-nak.

(8)  A ▌24. cikkben, és adott esetben a 14. és 23. cikkben említett intézkedések meghozatala előtt a referenciamutató-kezelő illetékes hatósága konzultál a kollégium tagjaival. A kollégium tagjai a hatáskörükön belül minden ésszerű lépést megtesznek annak érdekében, hogy a (6) bekezdésben említett írásbeli megállapodásban meghatározott határidőn belül megállapodás szülessen. Az illetékes hatóságok között felmerülő viták esetén a közös álláspont kialakításának segítése érdekében közvetítési mechanizmust kell létrehozni.

(9)  Amennyiben a kollégium tagjai között nem születik megállapodás ▌, az ESMA kivételével bármely illetékes hatóság az ESMA-hoz fordulhat a következő helyzetekben:

a)  ha valamely illetékes hatóság nem közölt vele valamely lényeges információt;

b)  ha a (3) bekezdés szerinti kérelmet követően a referenciamutató-kezelő illetékes hatósága arról értesítette a kérelmet benyújtó hatóságot, hogy az említett bekezdésben meghatározott követelmények nem teljesültek, vagy ha a referenciamutató-kezelő illetékes hatósága nem reagált a kérelemre ésszerű időn belül;

c)  ha az illetékes hatóságok nem tudtak megegyezni a (6) bekezdésben meghatározott ügyben;

d)  ha ▌nézeteltérés áll fenn a ▌23. és 24. ▌cikknek megfelelően meghozandó

Amennyiben az ügy 20 nappal az első albekezdésben előírt, az ESMA elé való utalását követően nem rendeződött, a referenciamutató-kezelő illetékes hatóságának végleges döntést kell hoznia, és döntését írásban részletesen meg kell indokolnia az első albekezdésben említett hatóságok és az ESMA részére.

Amennyiben az ESMA úgy véli, hogy a referenciamutató-kezelő illetékes hatósága a (8) bekezdésben említett olyan intézkedést hozott, amely esetleg nem felel meg az uniós jognak, az 1095/2010/EU rendelet 17. cikkével összhangban jár el.

(9a)  A 13a. vagy a 14. cikk szerint meghozandó bármely intézkedéssel a kollégiumon belül egyet nem értő hatóság a kérdést az ESMA elé terjesztheti. Az EUMSZ 258. cikkének sérelme nélkül az ESMA az 1095/2010/EU rendelet 19. cikke szerint léphet fel.

(9b)  A 13a. vagy 14. cikk alapján hozott valamennyi intézkedés érvényben marad legalább addig, amíg a kollégium a (8) és (9a) bekezdés szerint megállapodásra nem jut.

35. cikk

Együttműködés az ESMA-val

(1)  E rendelet alkalmazásában az illetékes hatóságok az 1095/2010/EU rendeletnek megfelelően együttműködnek az ESMA-val.

(2)  Az illetékes hatóságok az 1095/2010/EU rendelet 35. cikkével összhangban haladéktalanul az ESMA rendelkezésére bocsátják a feladatai ellátásához szükséges valamennyi információt.

(2a)  Az 1227/2011/EU rendelet végrehajtásában és megfigyelésében játszott szerepének megfelelően az Energiaszabályozói Együttműködési Ügynökség (ACER) és más érintett felügyeleti szervek e rendelet alkalmazásában együttműködnek az ESMA-val, közreműködnek a szabályozástechnikai standardtervezetek és a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok kidolgozásában, és haladéktalanul rendelkezésére bocsátják a feladatai ellátásához szükséges valamennyi információt.

(3)  Az ESMA végrehajtás-technikai standardtervezeteket dolgoz ki, amelyek meghatározzák a (2) bekezdés szerinti információcsere eljárásait és formáit.

Az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardtervezeteket az ESMA [XXX]-ig benyújtja a Bizottsághoz.

A Bizottság felhatalmazást kap az első albekezdésben említett végrehajtás-technikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban történő elfogadására.

36. cikk

Szakmai titoktartás

(1)  A szakmai titoktartás (2) bekezdésben meghatározott feltételeit az e rendelet alapján megkapott, kicserélt vagy továbbított minden bizalmas információra alkalmazni kell.

(2)  Szakmai titoktartási kötelezettség alkalmazandó minden olyan személyre, aki az illetékes hatóságnak vagy olyan hatóságnak vagy piaci vállalkozásnak vagy természetes vagy jogi személynek dolgozik vagy dolgozott, akire vagy amelyre az illetékes hatóság hatásköröket ruházott át, beleértve az illetékes hatóság által megbízott ellenőröket és szakértőket is.

(3)  A szakmai titoktartás hatálya alá tartozó információk – törvényben megállapított ellenkező rendelkezés hiányában – semmilyen más személlyel, illetve hatósággal nem közölhetők.

(4)  Az e rendelet alapján az illetékes hatóságok között folytatott bármilyen, üzleti vagy működési feltételekkel, illetve más gazdasági vagy személyes jellegű ügyekkel kapcsolatos információcsere bizalmas adatközlésnek minősül és a szakmai titoktartás követelményeinek hatálya alá tartozik, kivéve, ha az illetékes hatóság az információközléssel egyidejűleg megállapítja, hogy a szóban forgó információ közreadható, vagy ha az információközlést bírósági eljárás teszi szükségessé.

VIII.CÍM

FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ ÉS VÉGREHAJTÁSI JOGI AKTUSOK

37. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1)  A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás feltételeit ez a cikk tartalmazza.

(2)  A Bizottság [e rendelet hatálybalépésének időpontja]-tól/-(jé)től kezdődően határozatlan időre szóló felhatalmazást kap a 3. cikk (2) bekezdésben és 23. cikk (7) bekezdésben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására.

(3)  Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 3. cikk (2) bekezdésében ▌és a 23. cikk (7) bekezdésében említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4)  A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(5)  A 3. cikk (2) bekezdése ▌és a 23. cikk (7) bekezdése értelmében elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, vagy ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem emel kifogást. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.

38. cikk

Bizottsági eljárás

(1)  A Bizottság munkáját az európai értékpapír-bizottság segíti. E bizottság a 182/2011/EU rendelet szerinti bizottság.

(2)  Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni, figyelemmel annak 8. cikke rendelkezéseire.

VIII.CÍM

Átmeneti és záró rendelkezések

39. cikk

Átmeneti rendelkezések

(1)  A [rendelet hatálybalépésének napja]-án/én referenciamutatót előállító referenciamutató-kezelők [az alkalmazás időpontjától számított 12 hónapon belül] kérelmezik a 23. vagy a 23a. cikk szerinti engedélyezésüket vagy nyilvántartásba vételüket.

(1a)  Az illetékes nemzeti hatóságok megvizsgálják, hogy a nyilvántartásba vett mutatók közül melyik minősül „kritikusnak”. E mutatókat a 23. cikkben meghatározott engedélyezési eljárásnak kell alávetni.

(2)  Az engedélykérelmet vagy nyilvántartásba vétel iránti kérelmet az (1) bekezdés szerint benyújtott természetes és jogi személyek a meglévő referenciamutatót mindaddig előállíthatja, amíg az engedélyezés elutasításra nem kerül, és azt addig a felügyelt szervezetek is használhatják.

(3)  Amennyiben egy meglévő referenciamutató nem felel meg e rendelet követelményeinek, de a referenciamutatónak a rendelet előírásainak való megfelelőségét biztosító megváltoztatása vis maior esetet eredményezne, meghiúsítaná vagy más módon sértené azon pénzügyi ügylet vagy pénzügyi eszköz feltételeit, amelyhez a referenciamutató referenciaértékként szolgál, a referenciamutató meglévő pénzügyi eszközökben és pénzügyi szerződésekben való további használatát azon tagállam érintett illetékes hatósága engedélyezheti, amelyben a referenciamutatót előállító természetes vagy jogi személy található, mindaddig, amíg az illetékes hatóság úgy ítéli meg, hogy referenciamutató használatát be lehet szüntetni vagy azt egy másik referenciamutatóval fel lehet váltani anélkül, hogy az ügylet részes felei kárt szenvednének.

(3a)  Olyan meglévő referenciamutató egyetlen új pénzügyi eszköz vagy pénzügyi ügylet referenciaértékeként sem szolgálhat, amely [a rendelet hatályba lépése]-t követően nem felel meg az e rendeletben előírt követelményeknek.

(3b)  A (3a) bekezdéstől eltérve, az e rendeletben előírt követelményeknek meg nem felelő meglévő referenciamutató [a rendelet hatályba lépése]-t követő egy évig szolgálhat új pénzügyi eszköz vagy pénzügyi ügylet referenciaértékeként, feltéve, hogy a pénzügyi eszközre fedezeti célból szükség van egy meglévő, a referenciamutatót referenciaértékként használó pénzügyi eszköz kockázatának kezelése érdekében.

(4)  ▌A 20. cikk (2) vagy (2a) bekezdésében említett egyenértékűségi határozatnak a Bizottság általi elfogadásáig az uniós felügyelt szervezetek a harmadik országban található referenciamutató-kezelők referenciamutatóit csak akkor használhatják, ha e rendelet hatálybalépésekor a referenciamutató meglévő pénzügyi eszközök és pénzügyi ügyletek referenciaértékeként szolgál, ▌vagy ha e rendelet hatálybalépésétől számított három éves időtartamig a referenciamutató új pénzügyi eszközök és pénzügyi ügyletek referenciaértékeként szolgál.

39a. cikk

A tájékoztatók és a kiemelt információkat tartalmazó dokumentumok frissítésének határideje

A 19. cikk (2) bekezdése nem érinti a rendelet hatálybalépése előtt a 2003/71/EK irányelv alapján jóváhagyott, meglévő tájékoztatókat. Az e rendelet hatálybalépése előtt a 2009/65/EK irányelv alapján jóváhagyott tájékoztatók esetében a mögöttes dokumentumokat az első adandó alkalommal, de legkésőbb [a rendelet hatálybalépéstől* számított [tizenkét] hónapon belül] frissíteni kell.

40. cikk

Felülvizsgálat

(1)   A Bizottság 2018. január 1-jéig felülvizsgálja e rendeletet, és jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak erről és különösen:

a)  a kritikus referenciamutatókra és a kötelező részvételre vonatkozó, 13. cikkben és 14. cikkben meghatározott rendelkezések működéséről és eredményességéről, valamint a kritikus referenciamutató 3. cikkben foglalt fogalommeghatározásáról; valamint

b)  a VI. cím alatt megállapított felügyeleti rendszer és a 34. cikkben meghatározott kollégiumok eredményességéről, valamint egyes referenciamutatók uniós testület által történő felügyeletének megfelelőségéről.

(1a)  A Bizottság felülvizsgálja a referenciamutatókra − és különösen az árjelentő ügynökségek árupiaci referenciamutatóira − vonatkozó nemzetközi elvek és harmadik országok referenciamutatók előállításával kapcsolatos jogi kereteinek és jogalkalmazási gyakorlatainak alakulását, és [e rendelet hatályba lépését követő négy éven belül]-ig* és azt követően négyévente jelentést nyújt be erről az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. Adott esetben a jelentéseket jogalkotási javaslatnak kell kísérnie.

41. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba.

Rendelkezéseit a Bizottság által e rendelet alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusok [hatálybalépését 6 hónappal követő dátum]-tól/-től kell alkalmazni.

A 13. cikk (1) bekezdését és a 14. és 34. cikket azonban [a hatálybalépést 6 hónappal követő dátum]-tól/-től kell alkalmazni.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt .....

az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

(1) Az ügyet a 61. cikk (2) bekezdésének második albekezdése alapján visszautalták az illetékes bizottsághoz újratárgyalásra. (A8-0131/2015).
(2) Módosítások: az új vagy módosított szöveget félkövér dőlt betűtípus, a törléseket pedig a ▌jel mutatja.
(3)HL C 177., 2014.6.11., 42. o.
(4) HL C 113., 2014.4.15., 1. o.
(5)HL L 145., 2004.4.30., 1. o.
(6)HL L 345., 2003.12.31., 64. o.
(7)HL L 302., 2009.11.17., 32. o.
(8)HL L 326., 2011.12.8., 1. o.
(9) Az Európai Parlament és a Tanács 2014/17/EU irányelve (2014. február 4.) a lakóingatlanokhoz kapcsolódó fogyasztói hitelmegállapodásokról, valamint a 2008/48/EK és a 2013/36/EU irányelv és az 1093/2010/EU rendelet módosításáról (HL L 60., 2014.2.28., 34. o.).
(10) Az Európai Parlament és a Tanács 1095/2010/EU rendelete (2010. november 24.) az európai felügyeleti hatóság (Európai Értékpapír-piaci Hatóság) létrehozásáról, a 716/2009/EK határozat módosításáról és a 2009/77/EK bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 331., 2010.12.15., 84. o.).
(11) Az Európai Parlament és a Tanács 596/2014/EU rendelete (2014. április 16.) a piaci visszaélésekről (piaci visszaélésekről szóló rendelet), valamint a 2003/6/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv és a 2003/124/EK, a 2003/125/EK és a 2004/72/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 173., 2014.6.12., 1. o.).
(12)HL L 281., 1995.11.23., 31. o.
(13)HL L 8., 2001.1.12., 1. o.
(14). Az Európai Parlament és a Tanács 1227/2011/EU rendelete (2011. október 25.) a nagykereskedelmi energia piacok integritásáról és átláthatóságáról (HL L 326., 2011.12.8., 1. o.).
(15)HL L 55., 2011.2.28., 13. o.
(16) Az Európai Parlament és Tanács 2013/36/EU irányelve (2013. június 26.) a hitelintézetek tevékenységéhez való hozzáférésről és a hitelintézetek és befektetési vállalkozások prudenciális felügyeletéről, a 2002/87/EK irányelv módosításáról, és a 2006/48/EK és a 2006/49/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 176., 2013.6.27., 338. o.).
(17)Az Európai Parlament és a Tanács 2009/72/EK irányelve (2009. július 13.) a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 2003/54/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 211., 2009.8.14., 55. o.).
(18)Az Európai Parlament és a Tanács 2009/73/EK irányelve (2009. július 13.) a földgáz belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 2003/55/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 9., 2009.8.14., 112. o.).
(19) Bizottság 1031/2010/EU rendelete (2010. november 12.) az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról szóló 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv alapján az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei árverés útján történő értékesítésének időbeli ütemezéséről, lebonyolításáról és egyéb vonatkozásairól (HL L 302., 2010.11.18., 1. o.).
(20) A Bizottság 1348/2014/EU végrehajtási rendelete (2014. december 17.) a nagykereskedelmi energiapiacok integritásáról és átláthatóságáról szóló 1227/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 8. cikke (2) és (6) bekezdésének végrehajtására irányuló adatszolgáltatásról (HL L 363., 2014.12.18., 121. o.).
(21) Az Európai Parlament és a Tanács 2009/65/EK irányelve (2009. július 13.) az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásokra (ÁÉKBV) vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról (HL L 302., 2009.11.17., 32. o.).
(22)Az Európai Parlament és a Tanács 2009/138/EK irányelve (2009. november 25.) a biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdéséről és gyakorlásáról (Szolvencia II) (HL L 335., 2009.12.17., 1. o.).
(23)HL L 302., 2009.11.17., 32. o.
(24)Az Európai Parlament és a Tanács 2011/61/EU irányelve (2011. június 8.) az alternatívbefektetésialap-kezelőkről, valamint a 2003/41/EK és a 2009/65/EK irányelv, továbbá az 1060/2009/EK és az 1095/2010/EU rendelet módosításáról (HL L 174., 2011.7.1., 1. o.).
(25) Az Európai Parlament és a Tanács 648/2012/EU rendelete (2012. július 4.) a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekről, a központi szerződő felekről és a kereskedési adattárakról (HL L 201., 2012.7.27., 1. o.).
(26)Az Európai Parlament és a Tanács 2008/48/EK irányelve (2008. április 23.) a fogyasztói hitelmegállapodásokról és a 87/102/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 133., 2008.5.22., 66. o.).
(27) Az Európai Parlament és a Tanács 2014/17/EU irányelve (2014. február 4.) a lakóingatlanokhoz kapcsolódó fogyasztói hitelmegállapodásokról, valamint a 2008/48/EK és a 2013/36/EU irányelv és az 1093/2010/EU rendelet módosításáról ( HL L 60., 2014.2.28., 34. o.).
(28)A Bizottság 1287/2006/EK rendelete (2006. augusztus 10.) a 2004/39/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a befektetési vállalkozások nyilvántartás-vezetési kötelezettségei, az ügyletek bejelentése, a piac átláthatósága, a pénzügyi eszközök piaci bevezetése, valamint az irányelv alkalmazásában meghatározott kifejezések tekintetében történő végrehajtásáról (HL L 241., 2006.9.2., 1. o.).
(29) Az Európai Parlament és a Tanács 600/2014/EU rendelete (2014. május 15.) a pénzügyi eszközök piacairól és a 648/2012/EU rendelet módosításáról (HL L 173., 2014.6.12., 84. o.).
(30)ESMA/2014/937., 2014. augusztus 1.


A feljelsztésfinanszírozás
PDF 308kWORD 150k
Az Európai Parlament 2015. május 19-i állásfoglalása a fejlesztésfinanszírozásról (2015/2044(INI))
P8_TA(2015)0196A8-0143/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a fejlesztésfinanszírozásról szóló első és második konferencia záródokumentumára, nevezetesen a 2002-es monterreyi konszenzusra és a 2008-as dohai nyilatkozatra,

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének az etiópiai Addisz-Abebában 2015. július 13-tól 16-ig tartandó, a fejlesztésfinanszírozásról szóló harmadik nemzetközi konferenciáról szóló 68/204. és 68/279. sz. határozatára,

–  tekintettel a fejlesztésfinanszírozásról szóló harmadik konferencia előkészítő folyamatának társelnökeinek 2015. január 21-i vitaanyagára,

–  tekintettel az ENSZ főtitkárának a „Teremtsük meg a méltóságot 2030-ra: számoljuk fel a szegénységet, tegyük jobbá minden ember életét és védjük bolygónkat” című, a 2014 utáni időszakra szóló menetrendről szóló, 2015. decemberi összefoglaló jelentésére,

–  tekintettel a fenntartható fejlesztésfinanszírozással foglalkozó kormányközi szakértői bizottság 2014. augusztusi jelentésére,

–  tekintettel az ENSZ fenntartható fejlesztési célokkal foglalkozó nyitott munkacsoportjának 2014. júliusi jelentésére,

–  tekintettel „Az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferencia (UNCTAD) 2014-es beruházási világjelentése – Befektetés a fenntartható fejlesztési célokba: cselekvési terv” című dokumentumra(1),

–  tekintettel a fenntartható fejlődésről szóló ENSZ-konferencia (Rio+20) „A jövő, amelyet mi akarunk” című, 2012. júniusi záródokumentumára,

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének 2014. szeptemberi, „Az államadósság-átütemezésre vonatkozó többoldalú jogi keret létrehozása felé” című határozatára,

–  tekintettel a „Globális partnerség a szegénység felszámolásáért és a fenntartható fejlődésért 2015 után” című, 2015. február 5-i bizottsági közleményre (COM(2015)0044)(2),

–  tekintettel a „Méltó életet mindenkinek: az elképzeléstől az együttes fellépésig” című, 2014. június 2-i bizottsági közleményre (COM(2014)0335)(3),

–  tekintettel a „2015 után: A szegénység felszámolása és a fenntartható fejlődés finanszírozásának átfogó és integrált megközelítése felé” című, 2013. július 16-i bizottsági közleményre (COM(2013)0531)(4),

–  tekintettel a „Méltó életet mindenkinek: A szegénység felszámolása és a világ fenntartható jövőjének biztosítása” című, 2013. február 27-i bizottsági közleményre (COM(2013)0092)(5),

–  tekintettel a Külügyek Tanácsa 2013. december 12-i, a politikák fejlesztési célú koherenciájáról szóló következtetéseire,

–  tekintettel az Általános Ügyek Tanácsának a 2015 utáni átalakítást célzó menetrendről szóló, 2014. december 16-i következtetéseire(6),

–  tekintettel a Külügyek Tanácsának a szegénység felszámolása és a fenntartható fejlődés 2015 utáni finanszírozásáról szóló, 2013. december 12-i következtetéseire(7),

–  tekintettel a Külügyek Tanácsa 2014. december 12-i, a magánszektor fejlesztési együttműködésben betöltött szerepének megerősítéséről szóló következtetéseire,

–  tekintettel az Általános Ügyek Tanácsának a 2013 utáni átfogó menetrendről szóló, 2013. június 25-i következtetéseire(8),

–  tekintettel a 2014 utáni uniós és globális fejlesztési keretről szóló, 2014. november 25-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel a 2008-ban Monterreyben megrendezett fejlesztésfinanszírozási konferencia nyomon követéséről szóló, 2008. szeptember 23-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel az ENSZ 2014. december 1–12. között Limában (Peru) megrendezett 2014. évi éghajlat-változási konferenciájáról (COP 20) szóló, 2014. november 26-i állásfoglalására(11); a fejlődés felelősségteljes üzleti gyakorlatok révén történő előmozdításáról, ezen belül a nyersanyag-kitermelő iparágak fejlődő országokban betöltött szerepéről szóló, 2014. február 26-i állásfoglalására(12); a „Korrupció a köz és magánszférában: hatása az emberi jogokra a harmadik országokban” című, 2013. október 8-i állásfoglalására(13); az adócsalás, az adóelkerülés és az adóparadicsomok elleni küzdelemről szóló, 2013. május 21-i állásfoglalására(14); a fejlődés kereskedelem révén történő elősegítéséről szóló, 2013. április 16-i állásfoglalására(15),

–  tekintettel a fejlesztés európai évéről szóló, 2014. április 16-i 472/2015/EU európai parlamenti és tanácsi határozatra(16),

–  tekintettel az Európai Parlament és a Tanács a 2014–2020-as időszakra szóló fejlesztési együttműködési finanszírozási eszköz létrehozásáról szóló, 2014. március 11-i 233/2014/EU rendeletére,

–  tekintettel az EUMSZ 208. cikkére, amely kimondja, hogy az Unió fejlesztési politikája elsődleges célként a szegénység felszámolására irányul, és megalapozza a politikák fejlesztési célú koherenciájának elvét;

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Fejlesztési Bizottság jelentésére és a Költségvetési Bizottság véleményére (A8-0143/2015),

A.  mivel a 2015-ös év a globális fejlesztési erőfeszítések szempontjából kritikus jelentőségű, mivel ebben az évben fogadják el a fenntartható fejlesztési célokat és a világméretű éghajlatváltozás elleni fellépésről szóló megállapodást, amelyek mindegyike 2030-ig lesz érvényes;

B.  mivel az etiópiai Addisz-Abebában 2015. július 13-tól 16-ig tartandó harmadik nemzetközi fejlesztésfinanszírozási konferenciának meg kell teremtenie a 2015 utáni ütemterv finanszírozásához és végrehajtásához szükséges feltételeket, és mivel ennek az ütemtervnek a sikere az e konferencián tett vállalások mértékétől függ;

C.  mivel még mindig 1,5 milliárd ember él szegénységben és az egészségügyet, az oktatást és az életszínvonalat illetően nélkülözésben, különösen a konfliktusok által érintett és az instabil államokban; mivel ez nem elfogadható, minthogy elegendő erőforrás létezik a világban ahhoz, hogy ennek a helyzetnek fokozatosan véget lehessen vetni;

D.  mivel a szegénység és egyenlőtlenség megszüntetését csak mindenki számára elegendő és megfelelő források mozgósítása és a marginalizált csoportok – például a gyermekek, a nők, az idősek vagy a fogyatékossággal élők – jobb megcélzása révén lehet megvalósítani; mivel a szélsőséges szegénység jelentős csökkenése ellenére lassabb volt a gyermekek érdekében elért haladás, és ezért a gyermekeket célzó, a belföldi források mozgósítása és nemzetközi közfinanszírozás révén történő beruházások kulcsfontosságú tényezővé váltak;

E.  mivel a fenntartható fejlesztés megvalósítása lehetetlen béke és biztonság nélkül, ahogyan ezt a fejlesztésre vonatkozó 2005. évi európai konszenzus is elismerte;

F.  mivel a világ legszegényebb népességének háromnegyede – a becslések szerint 960 millió ember – jelenleg közepes jövedelmű országokban él, az új fejlesztési paradigma ezért megköveteli a szegény népességet és a szegény országokat egyaránt célzó programokat;

G.  mivel az UNCTAD évi mintegy 3,9 billió USD-re teszi a fejlődő országokban az új fenntartható fejlesztési célok finanszírozási költségét, amelyből jelenleg évi 2,5 billió USD hiányzik; mivel a gyenge fellépés költségei végső soron sokkal nagyobbak lesznek, mint a fenntartható fejlesztést célzó, határozott fellépés költségei;

H.  mivel a fenntartható fejlesztési célok finanszírozása jelentette kihívás nagyságrendje erős és globális partnerséget igényel, és a finanszírozás valamennyi formájának (belföldi, nemzetközi, köz- és magánfinanszírozás és innovatív források) és nem pénzügyi eszközöknek az igénybevételét teszi szükségessé; mivel a magánfinanszírozás kiegészítheti, de nem helyettesítheti a közfinanszírozást;

I.  mivel a belföldi források mozgósítása és a hivatalos fejlesztési segély (ODA) a fejlesztésfinanszírozás mással nem helyettesíthető alapvető elemei, amelyeket erősíteni kell;

J.  mivel a fejlődő országok jelentős lehetőségekkel rendelkeznek a belföldi források mobilizálását illetően, de egy-egy ország önmagában csak korlátozott eredményeket érhet el a jelenlegi helyzetben; mivel a legtöbb fejlődő országban az adóbevételek GDP-hez viszonyított aránya továbbra is alacsony, és ezért fontos kiegyensúlyozott, tisztességes és hatékony adórendszerek előmozdítása az egyes adófizetők és a vállalatok fizetőképességére alapozva; mivel a belföldi erőforrások mozgósításához szükség van a természeti erőforrásokból származó hasznok tisztességes és átlátható elosztására is;

K.  mivel nagyon kevés fejlett ország tesz eleget annak a kötelezettségvállalásának, hogy bruttó nemzeti jövedelmének (GNI) 0,7%-át ODA-ként, ezen belül pedig a GNI 0,15–0,20%-át a legkevésbé fejlett országok számára biztosítja; mivel az Unióhoz 2004-ben vagy később csatlakozott tagállamok vállalták a GNI 0,33%-ában megállapított cél elérését, de ezt még egyikük sem érte el;

L.  mivel számos kevésbé fejlett ország sérülékeny vagy sérülékennyé vált a fegyveres konfliktusokhoz, az ebolához hasonló járványokhoz és a természeti katasztrófákhoz hasonló külső események miatt, és mivel nagyobb támogatásra van szükségük;

M.  mivel a szegénység csökkentése, a gazdasági növekedés és a biztonság nagy mértékben függ attól, hogy egy állam képes legyen ellátni szuverén funkcióit, biztosítani a jogállamiságot, és az oktatáshoz és egészségügyi ellátáshoz hasonló közszolgáltatásokat tudjon nyújtani a felelősségvállalás elvének tiszteletben tartása mellett; mivel különösen ezeknek az országoknak nagyobb támogatásra van szükségük a szilárd egészségügyi rendszerek bevezetése érdekében;

N.  mivel a fejlesztési menetrend egyre szélesebb körű, és ezért fontos elismeri és tovább ösztönözni azokat az erőfeszítéseket, amelyeket a hivatalos fejlesztési támogatáson túlmutatva tesznek; mivel számos OECD-ország kihívásokkal teli pénzügyi körülményei ellenére fenntartották a hivatalos fejlesztési támogatás (ODA) magas szintjét, és az ODA 2013-ban 134,8 milliárd dollárral elérte minden idők legmagasabb szintjét; mivel a hivatalos fejlesztési támogatás katalizátor lehet a magánberuházások vonzásában, és ebben az összefüggésben megjegyzendő az innovatív pénzügyi eszközök relevanciája;

O.  mivel ha a magánszektor befektetéseit és a közvetlen külföldi befektetéseket megfelelően szabályozzák és a belföldi gazdaság konkrét előrelépéseihez kapcsolják, akkor – amint az UNCTAD fenntartható fejlesztési célokat szolgáló beruházásokra vonatkozó cselekvési tervre irányuló javaslatából is kiderül – ezek potenciálisan lényegesen hozzájárulhatnak a fenntartható fejlesztési célok eléréséhez;

P.  mivel a magántőke-áramlás számos különféle – kedvező, illetőleg kedvezőtlen – módon érinti a fejlődő országokat; mivel a magánforrásokból a fejlődő országokba irányuló pénzmozgások jelentősek, de nagyrészt volatilisek, a megoszlásuk nem egyenletes, és ezek gyakran kiáramlásokhoz, így a nyereség hazautalásához – amelyek 2010 óta meghaladják az újonnan beáramló közvetlen külföldi befektetéseket – kapcsolódnak;

Q.  mivel a civil társadalom kulcsfontosságú szerepet tölt be az egyetemes és inkluzív folyamat biztosításában nemzeti és globális szinten egyaránt, és hozzájárul a jó kormányzáshoz és az elszámoltathatósághoz; mivel a fejlesztési támogatás és a korrupció egymással összeegyeztethetetlen;

R.  mivel fontos előmozdítani a banki szolgáltatások használatát a fejlődő országokban;

S.  mivel az EU-nak és tagállamainak mint a fejlesztési segélyek legnagyobb adományozóinak a fejlesztésfinanszírozási folyamat élére kell állniuk, és segíteniük kell a fejlesztésfinanszírozási kihívásokra adható hiteles válasz megtalálásában, biztosítva ezzel a fejlesztésre vonatkozó szakpolitikai koherenciát a 2015 utáni időszakra szóló menetrenden belül; mivel más fejlett és feltörekvő országoknak követniük kell az EU példáját;

Globális partnerség

1.  üdvözli a harmadik nemzetközi fejlesztésfinanszírozási konferencia záródokumentumának „nulladik tervezetetét”, és felkéri az Uniót és tagállamait, hogy támogassák azt;

2.  üdvözli az ENSZ főtitkárának összefoglaló jelentését és abban az új fejlesztési célokról és az ehhez kapcsolódó pénzügyi keretről szóló ambiciózus globális partnerség holisztikus és integrált, átalakítást célzó megközelítését, amelynek középpontjában a szegénység felszámolása, az emberi jogok egyetemessége és a nemek közötti egyenlőség áll; kitart amellett, hogy e nagyra törő partnerség átfogó és jelentős végrehajtási eszközök nélkül nem lesz sikeres;

3.  sürgeti az Uniót, hogy erősítse meg politikai vezető szerepét a fenntartható fejlesztési keret és a hozzá tartozó végrehajtási eszközök meghatározása felé vezető előkészítő folyamat egészében, a fejlesztés finanszírozásáról szóló megállapodás megújításában, az alapító szerződéseiben megállapított kötelezettségvállalások és értékek mentén; úgy véli, hogy az uniós fejlesztési támogatás vonatkozásában más adományozó partnerek nem szabhatnak feltételeket;

4.  kitart amellett, hogy az Uniónak és tagállamainak fenn kell tartaniuk a fejlesztési támogatás jelentős adományozóiként betöltött pozíciójukat, amellett, hogy törekednek a felelősség megosztásának elérésére; felhívja a magas jövedelmű országokat, a közepes jövedelmű országok felső sávjába tartozó országokat és a feltörekvő gazdaságokat, hogy vállaljanak jelentős kötelezettségeket;

5.  üdvözli a „Globális partnerség a szegénység felszámolásáért és a fenntartható fejlődésért 2015 után” című új bizottsági közleményt, annak átfogó jellege, a politikák koherenciájára való összpontosítása és annak megerősítése miatt, hogy az EU elkötelezett amellett, hogy maradéktalanul kivegye szerepét e globális partnerségből; sajnálatosnak tartja azonban az elkötelezettség bizonyos hiányát a jövőbeni pénzügyi célok határidejét illetően;

Nemzetközi közfinanszírozás

6.  hangsúlyozza, hogy a hivatalos fejlesztési támogatás továbbra is a fejlesztésfinanszírozás kulcsfontosságú eszköze; sürgeti az Uniót és tagállamait, hogy késedelem nélkül kötelezzék el magukat újra a hivatalos fejlesztési támogatás vonatkozásában a GNI 0,7%-ában meghatározott cél mellett, a hivatalos fejlesztési támogatás legalább 50%-át és a GNI legalább 0,2%-át a legkevésbé fejlett országok számára fenntartva, és a költségvetési korlátok figyelembe vétele mellett terjesszenek elő többéves költségvetési menetrendeket e szintek 2020-ig történő elérése tekintetében; üdvözli az Unió határozott álláspontját az erőfeszítéseknek a fejlesztési támogatások mennyiségére és minőségére való összpontosítása mellett; felhívja a fejlett partnereket és a feltörekvő országokat, hogy fokozzák fejlesztési támogatásukat, továbbá felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy győzzék meg a magán- és közadományozókat világszerte, hogy teljesítsék finanszírozási felajánlásaikat és tegyenek új kötelezettségvállalásokat; hangsúlyozza, hogy valamennyi adományozónak gondoskodnia kell arról, hogy a hivatalos fejlesztési támogatás valódi átcsoportosítást jelentsen a fejlődő országok részére;

7.  hangsúlyozza, hogy az Uniónak és más fejlett országoknak eleget kell tenniük annak a kötelezettségvállalásuknak, hogy az éghajlatváltozás kezelésére megnövelt, új és pótlólagos finanszírozást nyújtanak, hogy 2020-ra elérjék az együttesen évi 100 milliárd USD mozgósítására irányuló célt, többféle forrásból, köz- és magán-, kétoldalú és többoldalú forrásokból, beleértve alternatív forrásokat is; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelem feletti pótlólagos finanszírozásnak a hivatalos fejleszési támogatáshoz való hozzárendelése kérdésében való előrelépés elmaradását; felhív a fejlett és feltörekvő országok közös nemzetközi erőfeszítésére új és kiegészítő finanszírozás előteremtésére a fejlődő országok számára az éghajlatváltozás elleni küzdelem terén – ám nem a fejlesztési költségvetés terhére – az éghajlatváltozás elleni globális fellépésről szóló megállapodás keretében, amely a 2015 decemberben tartandó párizsi konferencián kerül majd elfogadásra; úgy véli, hogy az Uniónak átmeneti intézkedéseket kell javasolnia a teljes addicionalitás eléréséig; sürgeti a tagállamokat, hogy használják fel a szén-dioxid-piaci bevételeket a fejlődő országokban az éghajlatváltozás elleni felépésre; felhívja továbbá a feltörekvő gazdaságú országokat, hogy mozgósítsák a finanszírozást a fejlődő országok számára az éghajlatváltozás elleni küzdelem terén;

8.  támogatja a fejlesztés- és az éghajlatváltozás kezelésére szolgáló pótlólagos finanszírozás innovatív forrásait, ideértve a pénzügyi tranzakciós adókat és a nemzetközi légi és tengeri közlekedésre kivetett szén-dioxid-kibocsátási adókat és a szén-dioxid-piaci bevételek automatikus elosztását; üdvözli a további kiegészítő források azonosítására irányuló további európai és nemzetközi erőfeszítéseket;

9.  hangsúlyozza, hogy a megtett pénzügyi erőfeszítéseken belül a standard intézkedést továbbra is az ODA-nak kell jelentenie; támogatja a fenntartható fejlődés teljes hivatalos támogatására vonatkozó kiegészítő mutatószám bevezetését, amennyiben teljesen egyértelművé teszik, hogy az semmilyen formában nem helyettesítheti vagy csökkentheti a hivatalos fejlesztési támogatást;

10.  megjegyzi, hogy noha a hivatalos fejlesztési támogatás túlnyomó részét vissza nem térítendő támogatás formájában nyújtják, a kedvezményes hitelek is fontosak, de hozzájárulnak az adósságbuborék kialakulásához vezető adósságterhekhez és –kockázatokhoz, különösen a Szubszaharai-Afrikában és a karibi országokban, amelyek az adósságtörlesztésükhöz korlátozott bevételekkel rendelkeznek; ennek megfelelően felszólítja az adományozókat, hogy támogatásukat a legkevésbé fejlett országoknak vissza nem térítendő támogatások formájában nyújtsák; úgy véli, hogy a kedvezményes hitelek esetleg nem alkalmasak beruházási célra azokban a szociális ágazatokban, amelyek nem nyereségtermelésre irányulnak; üdvözli, hogy az OECD Fejlesztési Támogatási Bizottsága (OECD-DAC) beleegyezett a kedvezményes hitelekre vonatkozó jelentéstétel modernizálásába a hivatalos fejlesztési támogatási számadatok kiszámítását célzó támogatásegyenérték-rendszer bevezetésével;

11.  rámutat arra, hogy az Unió világon az első számú adományozó a fejlesztési támogatás terén, a globális hivatalos fejlesztési támogatás majdnem 60%-át adja; mindazonáltal felkéri a Bizottságot, hogy a monterreyi konszenzus összes európai adományozó általi nyomon követésének ellenőrzése céljából szolgáltasson egyértelmű és átlátható adatokat arról, hogy a teljes uniós költségvetés mekkora hányadát fordítják uniós fejlesztéstámogatásra; sajnálkozását fejezi ki továbbá amiatt, hogy az EU fejlődő országok részére nyújtott anyagi hozzájárulásainak szintje észrevétlen marad, és felkéri a Bizottságot megfelelő és célzott kommunikációs és információs eszközök kifejlesztésére az uniós fejlesztési segélyek láthatóságának növelése érdekében;

12.  kéri az Uniót, hogy vegye számításba a hosszú távú pénzügyi követelményeket azáltal, hogy egy stratégiaibb, ambiciózusabb és átfogóbb megközelítést részesít előnyben, összhangban a fenntartható fejlesztési célokkal;

13.  emlékeztet arra, hogy 2014 és 2020 között az uniós költségvetés hozzájárulása a fejlesztésfinanszírozáshoz 19,7 milliárd euró a fejlesztési együttműködés terén és 6,8 milliárd euró a humanitárius segítségnyújtás terén, a 2,2 milliárd eurós sürgősségisegély-tartalékon felül; rámutat továbbá a 30,5 milliárd eurós Európai Fejlesztési Alapra (EFA); kéri az EFA beemelését a költségvetésbe, amely olyan előnyökkel járna, mint a nagyobb átláthatóság, ismertség, hatékonyság és eredményesség; üdvözli a többéves pénzügyi keret választásokat követő félidős értékelése és felülvizsgálata által kínált lehetőséget arra, hogy kellő figyelmet kapjon a humanitárius segítségnyújtás növekvő strukturális igénye, valamint a legszegényebb és legsérülékenyebb országok fejlesztési szükségletei;

14.  megjegyzi, hogy a 2015-ös költségvetés fejlesztési együttműködésre 2,4 milliárd euró kötelezettségvállalást (és 2,1 milliárd kifizetést), humanitárius segítségnyújtásra pedig 928,8 millió euró kötelezettségvállalást (és 918,8 millió euró kifizetést) irányzott elő; támogatja a kifizetetlen számlák mennyiségének csökkentésére tett lépéseket, amelyek célja a legsebezhetőbb partnerek fizetőképességének megőrzése, és hangsúlyozza a kötelezettségvállalások és kifizetések közti paritás elvének fontosságát a humanitárius segítségnyújtást illetően, mivel egyre gyakrabban történnek válságok, ami a források gyors folyósítását teszi szükségessé;

15.  felhívja az Uniót annak biztosítására, hogy a 2015 utáni globális fejlesztési menetrendről, illetve a fejlesztési és éghajlatváltozási finanszírozásról szóló tárgyalások hitelesen kapcsolódjanak a katasztrófakockázat-csökkentés 2015–2030 közötti szendai új keretéhez, az ellenállóképesség és a készenlét kiépítése érdekében, ugyanakkor a megvalósítva a „senkit nem hagyunk hátra” globális célkitűzést;

16.  emlékeztet arra, hogy a fejlesztési együttműködés az Unió és a tagállamok közös felelőssége, és összhangban kell lennie a kiegészítő jelleg és a koordináció elveivel; kiemeli a civil társadalom és a helyi hatóságok bevonásának szükségességét a koordináció folyamatába;

17.  felhívja az EU-t és tagállamait, hogy a segélyek felaprózódásának megosztott finanszírozási mechanizmus révén és a különböző segélyezésnyújtási mechanizmusok és szereplők közötti nagyobb fokú koordináción keresztül történő csökkentése révén mozdítsanak elő egy, a hatékony fejlesztési együttműködés érdekében létrejött puszani partnerség kötelezettségvállalásaira épülő segélyhatékonysági menetrendet; hangsúlyozza, hogy a fejlesztésre irányuló minden finanszírozásnak a szegények érdekeit kell szolgálnia, figyelmet kell fordítania a nemi szempontokra, környezeti szempontból megfelelőnek és az éghajlatváltozás hatásaival szemben ellenállóképesnek kell lennie;

18.  emlékeztet arra, hogy az EUMSZ szerint a szegénység csökkentése és végleges felszámolása az Unió elsődleges célja a fejlesztés területén, míg az emberi jogok védelme, a nemek közötti egyenlőség, a társadalmi kohézió és az egyenlőtlenségek elleni küzdelemnek továbbra is a fejlesztési tevékenység központi elemei kell, hogy maradjanak;

19.  hangsúlyozza a világos prioritások meghatározásának jelentőségét a kiadási oldalon, különösen összpontosítva az olyan területeken hozott intézkedésekre, mint az egészség, az oktatás, az energia- és vízellátás, a mezőgazdaság és az infrastruktúra; hangsúlyozza további erőfeszítések és fejlesztések szükségességét a segélyhatékonyság terén, a különböző segélyezési mechanizmusok és adományozók közötti koordináció szorosabbá tétele révén;

20.  kiemeli, hogy a hivatalos fejlesztési támogatásnak elsőbbséget kell biztosítania a mindenkit érintő alapvető szociális szolgáltatásoknak és azoknak a közjavaknak, amelyeket a magánszektor kevésbé hatékonyan tud nyújtani, például az alapfokú oktatásnak, a szociális biztonsági hálónak, az egészségügyi ellátásnak, valamint a köztisztasági, víz- és energiaellátási infrastruktúrának, hogy a fejlődő országok elérhessék teljes potenciáljukat; hangsúlyozza, hogy a hozzáférhetőségnek alapvető kritériumnak kell lennie a nemzetközi közfinanszírozás terén az egyetemes és inkluzív szolgáltatások és infrastruktúrák támogatása érdekében;

21.  hangsúlyozza, hogy a legkiszolgáltatottabb népesség számára biztosítani kell a fejlesztési lehetőségekhez való hozzáférést; ebben az összefüggésben emlékeztet arra, hogy amennyiben kizárólag a kormányok közvetítésével folyik a segélynyújtás, fennáll a veszélye, hogy a marginalizálódott vagy kiszolgáltatott közösségek nem részesülnek elegendő támogatásban;

22.  kiemeli a fejlesztési bankok fontosságát, amelyek további forrásokat tudnak mozgósítani az infrastrukturális finanszírozási szakadék csökkentése és a hitelhez való hozzáférés érdekében a fejlődő országokban, szigorú ellenőrzési és hatásvizsgálati mechanizmusok működtetése mellett;

23.  hangsúlyozza, hogy az EU-nak mindenképpen a legmagasabb szintű koordinációt kell célul kitűznie, az egyéb szakpolitikai területekkel (környezetvédelem, migráció, nemzetközi kereskedelem, emberi jogok, mezőgazdaság stb.) való koherencia, valamint a munka megkettőzésének és a tevékenységek közötti ellentmondások elkerülése érdekében; emlékeztet arra, hogy a Lisszaboni Szerződéssel (EUMSZ 208. cikke) a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia szerződéses kötelezettséggé vált;

A belföldi források mozgósítása és nemzetközi adóügyi együttműködés

24.  hangsúlyozza, hogy a belföldi források mozgósítása a külföldi támogatásnál kiszámíthatóbb és fenntarthatóbb, és a finanszírozás kulcsfontosságú forrását kell képeznie; ösztönzi a fejlődő országok arra irányuló erőfeszítéseit, hogy fokozzák az ilyen mozgósítást; hangsúlyozza a belföldi adók beszedése javításának fontosságát a fejlődő országokban, továbbá azt, hogy olyan megalapozott, kiegyensúlyozott, tisztességes és hatékony adórendszerekre van szükség, amelyek a szegények érdekeit szolgálják, figyelnek a legkiszolgáltatottabb csoportokra és tiszteletben tartják a fenntartható fejlesztésre vonatkozó nemzetközi kötelettségvállalásokat; kéri a környezeti szempontból káros támogatások megszüntetését az energia (különösen a fosszilis tüzelőanyagok), a halászat és a mezőgazdaság területén;

25.  kéri a Bizottságot, hogy fokozza kapacitásépítési támogatását az adóigazgatás, a pénzügyi irányítás, az államháztartás irányítása, a korrupcióellenesség, az ellopott javak visszaszerzése, valamint az adóelkerülés és a helytelen transzferárazási tevékenységek elleni küzdelem területén; úgy véli, hogy az Uniónak ebben kulcsfontosságú szerepet kell betöltenie; emlékeztet a természeti erőforrásokból származő adóbevételek – különösen állami befektetési alapok révén történő – elosztásának fontosságára; hangsúlyozza, hogy fel kell gyorsítani és fokozni kell a költségvetési jelentések javítására irányulóan folyamatban lévő erőfeszítéseket, és az országok költségvetési jelentéstételi gyakorlatainak fokozottabb harmonizálására szólít fel;

26.  felhívja az Uniót és tagállamait, hogy aktívan számolják fel az adóparadicsomokat, az adócsalást és a jogellenes pénzmozgásokat – amelyek eltörpítik a fejlesztési támogatást és hozzájárulnak a fejlődő országok adósságaihoz –, működjenek együtt a fejlődő országokkal az egyes transznaionális vállalatcsoportok agresszív adókikerülési gyakorlatainak elhárításában, és keressék meg annak a módját, ahogyan segíthetnek a fejlődő országoknak, hogy ellenáljanak az adóversenyben való részvételre ösztönző nyomásnak, mivel ez akadályozza a haza erőforrásaik fejlesztési célú mozgósítását;

27.  támogatja egy adóügyi együttműködésért felelős kormányközi szerv ENSZ égisze alatti létrehozását; ösztönzi az információk automatikus cseréjét; kéri a tényleges tulajdonosok nyilvános jegyzékeinek elkészítését a nemzetközi vállalatok számára kötelező, nyilvános, országonkénti jelentéstételt valamennyi szektorban, valamint az adóztatási jogok tisztességes elosztásának biztosítását a beruházási szerződések fejlődő országokkal való tárgyalása során;

28.  úgy véli, hogy a nemzetközi társaságiadó-szabályoknak magukban kell foglalniuk azt az elvet, hogy az adót ott kell megfizetni, ahol az értéket kitermelik vagy létrehozzák;

29.  hangsúlyozza a jó kormányzás, az emberi jogok védelme, a jogállamiság, az intézményi keret és a szabályozási eszközök döntő fontosságát; különösen támogatja a kapacitásépítés, az oktatáshoz és egészségügyhöz hasonló, az egyetemes egészségügyi ellátást biztosító, többek között a szexuális és reproduktív egészséggel és jogokkal kapcsolatos alapvető szociális szolgáltatások, az élelmezés, a közszolgáltatások és szociális védelem, valamint a szegénység és az egyenlőtlenség – többek között a gyermekek közötti és a nemen alapuló egyenlőtlenség – elleni küzdelem területén történő beruházásokat; elismeri, hogy hozzáférhető infrastruktúrákra és szelektív állami beruházásokra, valamint a természeti erőforrások fenntartható felhasználására van szükség, a nyersanyag-kitermelő ágazatok részéről is;

30.  hangsúlyozza, hogy a fejlesztésfinanszírozásnak meg kell erősítenie a nők és férfiak közötti egyenlőség és a nők jogainak előmozdítására, valamint a nők társadalmi szerepvállalásának növelésére rendelkezésre álló forrásokat; hangsúlyozza a nők társadalomban betöltött különleges szerepét, továbbá hangsúlyozza, hogy ennek magában kell foglalnia a nemek szempontját érvényesítő költségvetés-tervezés végrehajtását, és célzott beruházásokat olyan kiemelt területeken, mint az egészségügy és az oktatás, és olyan intézkedéseket, melyek biztosítják, hogy minden fejlesztésfinanszírozásnál maradéktalanul figyelembe vegyék a nők és lányok helyzetét;

31.  felszólal a tudomány, a technológia és az innováció területén folyó kutatás és fejlesztés nagyobb mértékű finanszírozásáért a fejlődő országokban, ugyanakkor elismeri, hogy ennekzt a finanszírozásnak egyszerre kell hazai és nemzetközi forrásból származnia; sürgeti az olyan kutatás és fejlesztés előmozdítását, amely elősegíti az előrelépést az összetett kihívásokkal való megbirkózás terén, illeve a globális közjó helyes irányítása érdekében történő haladást (ilyenek például az egészségügyi technológia és innováció); megjegyzi, hogy ebben az összefüggésben a mikro-, kis- és középvállalkozások jelentős szerepet töltenek be; kéri a szabadkereskedelmi megállapodások révén a fejlődő országokban bevezetett valamennyi szellemitulajdon-jogi rendszer felülvizsgálatát, a közegészségre, a környezetre és a technológiatranszferre gyakorolt hátrányos hatások azonosítása érdekében;

Magánszektor és civil társadalom

32.  hangsúlyozza a fejlődő országokban a magánvállalkozás és a vállalkozók számára kedvező feltételek kiemelt fontosságát, különösen a mikro, kis- és középvállalkozások szempontjából, amelyek alapvető szerepet töltenek be a munkahelyteremtés és az inkluzív növekedés motorjaiként; felhív különösen a mikrofinanszírozást szolgáló kölcsönöket és azok garanciáit nyújtó rendszerek erősítésére; ragaszkodik ahhoz, hogy tovább kell fejleszteni a helyi és regionális bankokat és hitelszövetkezeteket, hogy jelentősen csökkenhessennek a piaci hitelek túl magas kamatai, ezzel is támogatva a helyi szintű közösségi fejlődést(17); kéri, hogy a magánszektort megfelelő partnerségek, pénzügyi eszközök, ösztönzők, elszámoltatási keret és a vállalatok hatékony társadalmi felelősségvállalása révén hangolják össze a fenntartható fejlesztési célokkal; emlékeztet, hogy eleget kell tenni az elfogadott nemzetközi szabályoknak, például a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet szabályainak és az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-iránymutatásoknak;

33.  hangsúlyozza, hogy támogatni kell a válallkozások fejlődéséhez szükséges információs, képzési és tanácsadási eszközök rendelkezésre bocsátását;

34.  hangsúlyozza, hogy a hosszú távú gazdasági hatások biztosítása érdekében hozzáférést kell biztosítani a fiatalok és a nők számára az új vállalkozások létrehozását lehetővé tevő hitelekhez;

35.  hangsúlyozza a termelők szervezetei által létrehozott közös vállalkozások szociális kohéziós szerepet az etnikai és vallási konfliktusok megelőzésében;

36.  kitart amellett, hogy az EU magánszektor számára nyújtott támogatása és a magánszektorral való együttműködése hozzájárulhat a szegénység és az egyenlőtlenség csökkentéséhez, továbbá tiszteletben tarthatja és előmozdíthatja az emberi jogokat, a környezeti normákat, az éghajlatváltozással kapcsolatos kötelezettségvállalásokat és a társadalmi párbeszédet, és ezt meg is kell tennie; kéri egy jogilag kötelező erejű keret panaszkezelési mechanizmussal együtt való kialakítását a vállalatok, többek között a nemzetközi vállalatcsoportok tekintetében;

37.  kéri az Uniót, hogy a fejlődő országokkal közösen hozzon létre egy szabályozási keretet, amely összhangban áll a fenntartható fejlesztés beruházási politika UNCTAD által kidolgozott átfogó keretével, amely ösztönzi a felelős, átlátható és elszámoltatható beruházásokat, amelyek hozzájárulnak a fejlődő országokban a társadalmilag tudatos magánszektor fejlődéséhez;

38.  felhívja a Bizottságot, hogy támogassa a fejlődő országokban a mikro-, kis- és középvállalkozások és szövetkezetek finanszírozáshoz nagyobb mértékben történő hozzáférését; hangsúlyozza a mikrofinanszírozást szolgáló kölcsönöket nyújtó rendszerek fontosságát, különösen a nők számára; ösztönzi a helyi és regionális bankok és hitelszövetkezetek továbbfejlesztését; kéri a Bizottságot, hogy ösztönözze a fejlődő országokat, hogy a banki szolgáltatások fejlesztését ösztönző politikákat és jogi keretet alakítsanak ki; rámutat, hogy – különösen a szegények, a nők és egyéb veszélyeztetett csoportok körében – szükség van a pénzügyi kérdésekkel, a banki termékek és biztosítás használatával, illetve az ezekhez kapcsolódó új technológiákkal kapcsolatos tájékoztatásra és képzésre;

39.  emlékeztet, hogy egyedül az állami támogatás messze nem elég valamennyi beruházási igény fedezésére a fejlődő országokban; ezért hangsúlyozza az ötvözés és a köz- és magánszféra közötti társulások (PPP-k) szerepét, amelyek arra szolgálnak, hogy fokozzák a fejlesztési támogatás hatását, magántőkét vonzzanak be és támogassák a helyi vállalkozásokat; hangsúlyozza azonban, hogy a közös finanszírozás nem helyettesítheti az állami felelősséget a szociális szolgáltatások nyújtása terén, és annak a nemzeti fejlesztési célkitűzésekkel és a fejlesztéshatékonysági elvekkel kell összhangban lennie; támogatja a megfelelő köz- és magánszféra közötti társulások kialakítását, különösen az innovatív gyógyszerek kutatására irányuló kezdeményezéssel kapcsolatos kutatás terén, így pl. az Ebola+ program esetében;

40.  kéri nemzetközi előírások és kritériumok és adósságkockázat-elemzés elfogadását a közös projektek és a köz- és magánszféra közötti társulások (PPP-k) vonatkozásában, amelyek magántőkét vonzanak be és támogatják a helyi vállalkozásokat, ugyanakkor tiszteletben tartják a megállapodás szerinti ILO-, WHO- és emberi jogi szabványokat; sürgeti a Bizottságot – tekintettel arra, hogy a jövőben jelentős mértékben ki kívánja szélesíteni az ötvözés alkalmazását –, hogy hajtsa végre az Európai Számvevőszék az ötvözésről szóló különjelentésének ajánlásait, és értékelje a támogatások és hitelek ötvözésének mechanizmusát, különösen a fejlesztési és pénzügyi addicionalitás, az átláthatóság és az elszámoltathatóság szempontjából; felhívja az Európai Beruházási Bankot és egyéb fejlesztésfinanszírozási intézményeket, hogy adjanak prioritást az olyan vállalatokba és alapokba tett befektetéseknek, amelyek nyilvánosságra hozzák tényleges tulajdonosaikat és országonkénti alapon nyújtják be pénzügyi beszámolójukat;

41.  támogatja a fejlődő országok, különösen a legkevésbé fejlett országok piacokhoz való nagyobb hozzáférését, mivel az erősítheti a magánszektort, és reformra sarkalló ösztönzőket teremthet; sürgeti a Bizottságot, hogy biztonsítsa a kereskedelmi és beruházási megállapodások – különösen a fejlődő országokkal, legkevésbé fejlett országokkal és instabil államokkal kötött ilyen megállapodások – összhangba hozatalát a fenntartható fejlesztési célokkal, és mozdítsa elő az emberi jogokat és a regionális integrációt; hangsúlyozza, hogy e megállapodások tekintetében a fenntartható fejlesztési célokra vonatkozó hatásvizsgálatot kell végezni; támogatja a Bizottságnak azt a javaslatát, hogy a 2015 utáni tárgyalások eredményeire figyelemmel frissíti kereskedelemösztönző támogatási stratégiáját, illetve hogy a kereskedelemi megállamodásokban külön és megkülönböztetett bánásmódot biztosít a fejlődő országoknak, legkevésbé fejlett országoknak és instabil államoknak, tiszteletben tartva ugyanakkor politikai mozgásterüket hazai környezetük és lakosságuk szükségletei összefüggésében;

42.  kéri, hogy hozzanak a közszféra által irányított nemzeti közbeszerzési rendszerek és tevékenységek használatának és átláthatóságának fokozására irányuló intézkedéseket, és erősítsék a fejlődő országok versenyhatóságainak szerepét;

43.  hangsúlyozza a migránsok pozitív hozzájárulását számrazási országuk fejlődéséhez, és eredményesebb és innovatívabb együttműködést kér a migrációs politika területén a származási és célországok között; felhívja a figyelmet a diaszpórából érkező hazautalások jelentette jelentős és egyre növekvő pénzmozgásokra, és támogatja a diaszpóra-alapok létrehozását; további erőfeszítéseket kér az átutalási költségek csökkentése érdekében, a származási országok helyi fejlődésére gyakorolt hatás fokozása céljából;

44.  kéri a helyi hatóságok és a civil társadalom, többek között a közösségi alapú nem kormányzati szervezetek fokozott részvételét a fejlesztési prioritásokról szóló vitákban, különösen az addisz-abebai konferencián, továbbá kéri a 2015 utáni menetrend befogadóbb és elszámoltathatóbb végrehajtását; hangsúlyozza a nem kormányzati szervezetek szerepét a tevékenységek helyszíni kialakításában, illetve a nyomonkövetési, elszámoltathatósági és felülvizsgálati mechanizmusok kialakításában; elismeri, hogy a helyi hatóságoknak a fenntartható fejlesztési célok végrehajtásában betöltött szerepéhez szükséges a megfelelő eszközök hozzárendelése; felszólít arra, hogy a fiatalokat nagyobb vonják be a 2015 utáni menetrendről szóló vitába, többek között innovatív kommunikációs technológiák révén is; hangsúlyozza az uniós delegációk szerepét az ilyen párbeszédek elősegítésében;

Globális kormányzás

45.  emlékeztet az ENSZ globális gazdasági kormányzásban és fejlesztésben betöltött, a többi meglévő intézmény és fórum – például az OECD – szerepét kiegészítő központi szerepére; kéri valamennyi ország egyenlő és a nemek közötti arány szempontjából kiegyensúlyozott képviseletét a multilaterális intézményekben és más norma- és szabványalkotó testületekben, többek között a nemzetközi pénzügyi szervezetekben; emlékeztet arra, hogy valamennyi nemzetközi pénzügyi szervezetnek meg kell felelnie – a Nemzetközi Pénzügyi Szervezetek Átláthatósági Chartájában lefektetett – alapvető átláthatósági szabványoknak, és alkalmaznia kell a nyilvános közzétételi politikákat;

46.  kitart amellett, hogy az adósságterhek enyhítése és a nem fenntartható adósságok elkerülése céljából az államadósság-átütemezési folyamatok multilaterális jogi keretén keresztül elő kell segíteni a fenntartható adósságrendezési megoldásokat, többek között a felelősségteljes hitelnyújtásra és hitelfelvételre vonatkozó normákat; kéri az Európai Uniót, hogy konstruktív módon vegyen részt az e keret kialakítására irányuló ENSZ-tárgyalásokon; sürgeti az Uniót, hogy a hitelezők és a hitelfelvevők esetében egyaránt igyekezzen elérni a felelős államadósság-ügyletekre vonatkozó UNCTAD-elvek végrehajtását;

47.  üdvözli az arra irányuló nemzetközi erőfeszítéseket, hogy csökkentsék az ebola által érintett országok nemzetközi adósságfizetési kötelezettségét annak érdekében, hogy segítsenek nekik szembenézni a járvány által okozott gazdasági válsággal;

48.  kéri a nemzetközi szervezetek pénzügyi fejlesztéstámogatási programjainak és eszközeinek felülvizsgálatát azok új fenntartható fejlesztési célokkal való összhangjának megteremtése érdekében; sürgeti kiváltképp az Európai Beruházási Bankot, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankot, a Nemzetközi Valutaalapot és a Világbankot, hogy állapítsa meg a felelős finanszírozás legmagasabb színvonalú normáit, és forrásait igazítsa szorosabban a fejlődő országok szükségleteihez, többek között a szegények érdekeit szem előtt tartó, kölcsönösen eredményes hitelezési lehetőségek révén; felszólít kiváltképp az Európai Beruházási Bank rendelkezésére álló összegeknek a bank jelenlegi megbízatásán túl történő növelésére, annak érdekében, hogy tovább növelje az alacsony jövedelmű országok számára nyújtott forrásokat;

Nyomon követés, elszámoltathatóság és felülvizsgálat

49.  kéri, hogy az Addisz-Abebában tartandó konferencián állapodjanak meg egy megalapozott, átlátható és hozzáférhető nyomon követési és elszámoltathatósági keretben, hogy eredményesen nyomon lehessen követni a beruházásokat és az elért eredményeket a konkrét kötelezettségvállalások és célkitűzések tekintetében; nemzetközi kezdeményezést kér a statisztikák, adatok és információk minőségének javításához, ideértve a jövedelem, nem, életkor, faji és etnikai hovatartozás, migrációs jogállás, fogyatékosság, földrajzi hely és egyéb, a nemzeti összefüggésben lényeges jellemzők szerint részletezett adatokat is; kéri az összes felet, hogy biztosítsa a támogatás és finanszírozás átlátható és hatékony végrehajtását, különösen az ENSZ korrupció elleni egyezménye rendelkezéseinek aláírásával és tényleges végrehajtásával, valamint azzal, hogy kötelezettséget vállal pontos, időszerű és összehasonlítható bevételi és kiadási adatok, valamint a költségvetési dokumentumok rendszeres közzétételére; nevezetesen felhívja a Bizottságot, hogy folytassa támogatási programjai és projektjei nyomon követését és ellenőrzését, és hozzon megfelelő intézkedéseket, amennyiben korrupcióra vagy hűtlen kezelésre utaló bizonyítékot talál; sürgeti továbbá, hogy a Bizottság fokozza a fejlődő országoknak az igazságszolgáltatás és a korrupcióellenes hivatalok megerősítése érdekében nyújtott támogatását,

50.  nemzetközi kezdeményezésre szólít fel a statisztikák, az adatok és az információk minőségének javítása érdekében, hogy nyomon lehessen követni a kiadásokat, a beruházásokat és a konkrét kötelezettségvállalások és célok tekintetében elért előrehaladást; üdvözli az annak biztosítására irányuló globális erőfeszítéseket, hogy a fenntartható fejlesztési célok végrehajtása során felhasznált adatok kellően részletesek legyenek a jövedelmet, a nemeket, az életkort és egyéb mutatószámokat illetően, annak érdekében, hogy a fenntartható fejlesztési célok által vezérelt politikák hatását eredményesen nyomon lehessen követni;

51.  megismétli, hogy a GDP kiegészítéseként új egyéb mutatókra van szükség az új társadalmi és környezeti kihívások figyelembe vételéhez, és ezeknek magukban kell foglalniuk a humán fejlettségi mutatót, a Gini-együtthatót, a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó mutatót, a szénlábnyomot és az ökológiai lábnyomot is;

o
o   o

52.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az ENSZ főtitkárának és a harmadik nemzetközi fejlesztésfinanszírozási konferencia előkészítő folyamatát segítő partnereknek.

(1) http://unctad.org/en/publicationslibrary/wir2014_en.pdf
(2) http://eur-lex.europa.eu/resource.html?uri=cellar:afc5ef38-ad24-11e4-b5b2-01aa75ed71a1.0007.02/DOC_1&format=PDF
(3) http://eur-lex.europa.eu/resource.html?uri=cellar:441ba0c0-eb02-11e3-8cd4-01aa75ed71a1.0008.03/DOC_1&format=PDF
(4) http://ec.europa.eu/transparency/regdoc/rep/1/2013/HU/1-2013-531-HU-F1-1.Pdf
(5) http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/PDF/?uri=CELEX:52013DC0092
(6) http://eu-un.europa.eu/articles/en/article_15873_en.htm
(7) http://eu-un.europa.eu/articles/en/article_14363_en.htm
(8) http://eu-un.europa.eu/articles/en/article_13692_en.htm
(9) Elfogadott szövegek, P8_TA(2014)0059.
(10) HL C 8., 2010.1.14., 1. o.
(11) Elfogadott szövegek, P8_TA(2014)0063.
(12) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0163.
(13) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0394 (lásd e Hivatalos Lap 374. oldalát).
(14) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0205 (lásd e Hivatalos Lap 374. oldalát).
(15) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0119 (lásd e Hivatalos Lap 374. oldalát).
(16) HL L 136., 2014.5.9., 1. o.
(17) Jelentés a kkv-k támogatásáról a fejlődő országokban pénzügyi közvetítők révén, Dalberg, 2011. november, www.eib.org.


Biztonságosabb egészségügyi ellátás Európában
PDF 623kWORD 198k
Az Európai Parlament 2015. május 19-i állásfoglalása biztonságosabb egészségügyi ellátás Európában: a betegbiztonság javítása és az antimikrobiális rezisztencia leküzdése (2014/2207(INI))
P8_TA(2015)0197A8-0142/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések megelőzését és leküzdését is magában foglaló betegbiztonságról szóló tanácsi ajánlásra irányuló javaslatra vonatkozó, 2009. április 23-i álláspontjára(1),

–  tekintettel az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések megelőzését és leküzdését is magában foglaló betegbiztonságról szóló 2009. június 9-i tanácsi ajánlásra(2),

–  tekintettel a határon átnyúló egészségügyi ellátásra vonatkozó betegjogok érvényesítéséről szóló, 2011. március 9-i 2011/24/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre,

–  tekintettel a „Cselekvési terv az antimikrobiális rezisztenciából származó növekvő kockázatok megakadályozására” című, 2011. november 15-i bizottsági közleményre (COM(2011)0748),

–  tekintettel az antimikrobiális rezisztencia humán- és állat-egészségügyi ágazatban kifejtett hatásáról, valamint az „egy egészségügy” megközelítésről szóló, 2012. június 22-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a „Mikrobiális kihívás – Az antimikrobiális rezisztenciából származó növekvő kockázatok”című, 2012. december 11-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések megelőzését és leküzdését is magában foglaló betegbiztonságról szóló tanácsi ajánlás (2009/C 151/01) végrehajtásáról szóló, a tagállamok jelentései alapján a Tanácshoz intézett, 2012. november 13-i és 2014. június 19-i bizottsági jelentésekre (COM(2012)0658 és COM(2014)0371),

–  tekintettel az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések megelőzését és leküzdését is magában foglaló betegbiztonságról szóló tanácsi ajánlás (2009/C 151/01) végrehajtásáról szóló, a tagállamok jelentései alapján a Tanácshoz intézett, 2013. október 22-i bizottsági állásfoglalásra(4),

–  tekintettel a határokon átterjedő súlyos egészségügyi veszélyekről szóló, 2013. október 22-i 1082/2013/EU európai parlamenti és tanácsi határozatra,

–  tekintettel az Eurobarométer 411. számú, a betegbiztonságról és az ellátás minőségéről szóló tematikus felmérésére,

–  tekintettel az antimikrobiális rezisztenciából származó növekvő kockázatok megakadályozására irányuló cselekvési terv eredményeiről szóló jelentésre (SANTE/10251/2015),

–  tekintettel az állatgyógyászati készítményekről szóló, 2014. szeptember 10-i európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (2014/0257(COD)),

–  tekintettel az Egészségügyi Világszervezet (WHO) „A Nemzetközi Betegbiztonsági Osztályozási Rendszer fogalmi kerete” című dokumentumára,

–  tekintettel a litván elnökségnek az antimikrobiális rezisztencia problémájának megoldására irányuló törekvéseire, különös tekintettel a tuberkulózisra és a multirezisztens tuberkulózisra,

–  tekintettel a betegbiztonságról és az ellátás minőségéről, és ezzel összefüggésben az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések és az antimikrobiális rezisztencia megelőzéséről és leküzdéséről szóló, 2014. december 1-jei tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel az antimikrobiális szerek fogyasztásának és az antimikrobiális rezisztencia emberből és élelmiszer-termelő állatokból származó baktériumokban való megjelenésének integrált elemzéséről szóló első közös ECDC-/EFSA-/EMA-jelentésre (Joint Interagency Antimicrobial Consumption and Resistance Analysis – JIACRA),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére (A8-0142/2015),

A.  mivel a minőségi egészségügyi ellátás kulcsa a betegbiztonság, melynek legfontosabb elemei a betegellátási kultúra és a nemkívánatos eseményekre való reagálás;

B.  mivel az európai uniós tagállamok egészségügyi rendszereiben a nemkívánatos események előfordulására és hatására vonatkozó adatok száma ma még korlátozott, de folyamatosan emelkedik, és mivel a legfrissebb rendelkezésre álló adatok 2008-ból származnak;

C.  mivel a becslések szerint az Unióban kórházi ellátásban részesülő betegek 8–12%-ával történnek nemkívánatos események az egészségügyi ellátás során, és mivel az ilyen események közel fele elkerülhető volna;

D.  mivel az egészségügyi ellátásokkal összefüggő, leggyakrabban előforduló nemkívánatos események az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések, ellátási hibák és sebészeti beavatkozások során vagy azt követően fellépő komplikációk formájában jelentkeznek;

E.  mivel a betegek biztonsága és a minőségi egészségügyi ellátás érdekében alapvetően fontos, hogy az egészségügyi szakemberek tisztességes munkakörülmények között és biztonságos munkahelyen dolgozhassanak, és mivel a betegbiztonság biztosítása, az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések megelőzése és leküzdése, valamint a multirezisztens baktériumok terjedésének megelőzése rendkívül nehéz túlzsúfolt és kellő számú személyzettel nem rendelkező egészségügyi környezetekben;

F.  mivel a jelenlegi gazdasági válság fokozott nyomást gyakorol a tagállamok egészségügyi költségvetésére, így befolyásolja a betegek biztonságát, tekintettel arra, hogy számos tagállam – a rendszerhatékonyságot fokozó intézkedések helyett – drasztikusan csökkentette egészségügyi rendszerének költségvetését és az egészségügyi személyzet létszámát;

G.  mivel a gazdasági válság tovább fokozta az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés tekintetében fennálló egyenlőtlenségeket;

H.  mivel az orvosok és más egészségügyi szakemberek folyamatos képzése elengedhetetlen a nemkívánatos események – így a gyógyszerekkel kapcsolatos nemkívánatos események (ADE) – elkerüléséhez; az ezen eseményekkel járó egészségügyi költségek a becslések szerint évente körülbelül 2,7 milliárd euróval terhelik meg az uniós egészségügyi rendszerek költségvetését, és az összes uniós kórházi ellátás 1,1%-áért felelősek;

I.  mivel a betegközpontú elektronikus egészségügyi (e-egészségügyi) és otthoni egészségügyi ellátás keretében megvalósuló orvosi kezelés jelentősen javítja az orvosi kezelés minőségét és hatékonyságát, ugyanakkor hozzájárul az egészségügy teljesítményének javulásához;

J.  mivel a multidiszciplináris megközelítés növeli az orvosi kezelések eredményességének esélyét;

K.  mivel a betegek, családjaik és a betegszervezetek kulcsfontosságú szerepet játszanak a biztonságosabb ellátásért való kiállásban, és a szerepüket a betegek tudatosságának növelése és az egészségügyi folyamatban és szakpolitikában valamennyi szinten való részvétele révén kell előmozdítani;

L.  mivel az otthoni egészségügyi ellátás keretében megvalósuló orvosi kezelések pszichológiai értelemben segíthetnek a betegeknek és az egészségügy teljesítményének javulását eredményezhetik;

M.  mivel megfigyelték, hogy a kevésbé tájékozott emberek gyakrabban nyúlnak antibiotikumokhoz, miközben az antibiotikumok behatóbb megismerése felelősségteljesebb fogyasztásra ösztönözheti az embereket;

N.  mivel a betegek 30–50%-a vagy nem veszi be az orvos által rendelt gyógyszereket vagy nem az orvos utasításai szerint veszi be azokat;

O.  mivel a gyógyszeriparral kapcsolatos összeférhetetlenségek fennállnak a kórházakban, a háziorvosoknál és az állatorvosoknál is;

P.  mivel az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések jelentős közegészségügyi problémát okoznak a tagállamokban (az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) által gyűjtött adatok szerint az EU-ban minden huszadik kórházi beteg – vagyis évente körülbelül 4,1 millió beteg – kap el valamilyen fertőzést a kórházi ellátása során, és az EU-ban évente 37 000 ember hal meg ilyen fertőzések miatt, jóllehet, ezek 20–30%-a intenzív higiéniás és ellenőrzési programokkal megelőzhető lenne), és ez súlyos terhet jelent a szűkös egészségügyi költségvetések számára;

Q.  mivel a betegek tapasztalatai és visszajelzései gyakran eltérnek az egészségügyi szakemberek benyomásaitól, és rendkívül értékesnek bizonyulhatnak az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések csökkentésére és megelőzésére irányuló új módszerek megtalálásában;

R.  mivel az egészségügyi ellátással összefüggő, multirezisztens baktériumok által okozott fertőzések száma egyre nő;

S.  mivel a bakteriális kórokozók esetében az antimikrobiális rezisztencia világszerte egyre elterjedtebbé válik, aminek következtében tagállami, európai és nemzetközi szinten egyre gyakoribb, hogy az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések és az emberi és állati fertőző betegségek kezelése nem jár sikerrel;

T.  mivel becslések szerint 2050-ig globális szinten évente 10 millió ember fog meghalni antimikrobiális rezisztencia miatt;

U.  mivel a betegséget kiváltó baktériumok kezelésére általában alkalmazott antibiotikumokkal szembeni rezisztencia több tagállamban is eléri vagy meghaladja a 25%-ot; mivel az antibiotikum-rezisztencia terjedésének üteme sokkal gyorsabban annál, mint ahogyan az új antibiotikumokat kifejlesztik és bevezetik a klinikai gyakorlatba, és ez tudományos, szabályozási és gazdasági kihívásokkal függ össze;

V.  mivel a legutóbbi tanulmányok azt mutatják, hogy – néhány kivételtől eltekintve – az Unióban működő kórházakban az antimikrobiális rezisztencia az elmúlt években általánosságban nőtt;

W.  mivel uniós becslések szerint évente legalább 25 000 ember hal meg a rezisztens baktériumok által okozott fertőzésektől, ami az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) által gyűjtött 2011-es adatok alapján végzett becslések szerint 1,5 milliárd eurós költséggel terheli meg a közegészségügyi rendszereket;

X.  mivel a gyógyszerrezisztens kórokozók általi fertőzésekkel kapcsolatos költségek a becslések szerint évente 1,5 milliárd eurót tesznek ki az egészségügyi költségek emelkedése és a kieső termelékenység miatt; mivel a rezisztens baktériumokkal fertőzött betegeket a kórházi kezelés alatt el kell különíteni, ami évente 900 millió euró többletköltséget generál, és 2,5 millióval több kórházi ágy-napot eredményez;

Y.  mivel az antimikrobiális rezisztencia kórházakban való elterjedésének egyik fő oka a fertőzések megelőzésére és leküzdésére irányuló, általánosan elfogadott gyakorlatoknak való megfelelés hiánya;

Z.  mivel az első vonalbeli gyógyszerek bakteriális kórokozókkal kapcsolatos hatékonyságát a rezisztencia egyre inkább csökkenti, és a második vagy harmadik vonalbeli gyógyszerek nem minden esetben állnak rendelkezésre, és az első vonalbeli gyógyszereknél gyakran sokkal mérgezőbbek, sokkal drágábbak és kevésbé hatékonyak;

AA.  mivel az antimikrobiális rezisztencia egyik fő oka az antimikrobiális szerek – köztük az antibiotikumok – helytelen alkalmazása, különösen azok szisztematikus és túlzott használata;

AB.  mivel az európai egészségügyi ellátórendszerek közötti nagyfokú mobilitás és az európai egészségügyi ellátás egyre fokozottabban határokon átívelő jellege hozzájárulhat a rezisztens mikroorganizmusok tagállamok közötti terjedéséhez;

AC.  mivel az oltási programok hatékony eszközei az antibiotikum-rezisztencia visszaszorításának, hiszen szerepük lehet az antibiotikumok használatának – és ezáltal az antimikrobiális rezisztencia kialakulásának – korlátozásában;

AD.  mivel az antibakteriális kutatás és fejlesztés támaszt bizonyos egyedülálló kihívásokat, ami azt jelenti, hogy hosszú távú rálátást igényel a szakértelem kialakítása és laboratóriumokban való alkalmazása, és mivel sajnálatos, hogy sok ilyen irányú szakértelemmel rendelkező kutató más területekre helyezte át tevékenységét a magán- és állami finanszírozás hiánya miatt;

AE.  mivel az egyéni higiéniai óvintézkedések megtételének elmulasztása mind a kórházakban, mind azokon kívül lehetővé teszi a patogének – különösen az antimikrobiális rezisztenciát kifejlesztett kórokozók – terjedését;

AF.  mivel egyre több tudományos bizonyíték mutatja azt, hogy az egészségügyi ellátó intézményekben megfelelőnek számító kézhigiénia olyan kézszárítási módszereket igényel, amelyek nem segítik elő a mikrobiális keresztszennyeződést levegőben való terjesztés és aeroszolizáció révén;

AG.  mivel a rezisztens baktériumok még a gyártók utasításaival összhangban végzett fertőtlenítést követően is megtalálhatók az orvosi eszközökön;

AH.  mivel az antimikrobiális szerek humán és állatgyógyászatban való alkalmazása hozzájárul a rezisztóm (rezisztenciagének) kialakulásához a környezetben, ami mind az emberek, mind az állatok esetében rezisztencia kialakulásához vezethet; mivel az állat- és humán gyógyászatban is ugyanazokat az antibiotikum-csoportokat alkalmazzák és mindkét ágazatban hasonló rezisztencia-mechanizmusok jelentek meg;

AI.  mivel a nagy egyedsűrűségű állattartás maga után vonhatja, hogy a gazdaságokban tartott állatok, baromfik és halak takarmányozása során helytelenül és rutinszerűen alkalmaznak antibiotikumokat a gyorsabb növekedés érdekében, továbbá elterjedt az antimikrobiális szerek megelőző jellegű használata, mivel az állatokat szűk térben összezsúfolva tartják, és az ezzel járó stressz legyengíti az immunrendszerüket; az antibiotikumok túlzott alkalmazásának további lehetséges célja, hogy ellensúlyozzák a rossz higiéniai feltételeket, amelyek között az állattartás gyakran megvalósul;

AJ.  mivel az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és az Állategészségügyi Világszervezet által támogatott „egy egészségügy” elképzelés elismeri, hogy a humán egészségügy, az állat-egészségügy és az ökoszisztémák egymással összekapcsolódnak; mivel az állatok és az állati eredetű élelmiszerek a rezisztens zoonotikus kórokozók közvetlen forrásai lehetnek; mivel az antibiotikumok állatokban – különösen az emberi fogyasztásra szánt és intenzív tenyésztésből származó állatokban – való alkalmazása befolyásolhatja a humán antibiotikum-rezisztencia kialakulását;

AK.  mivel az „egy egészségügy” elképzelés szerint egy olyan megközelítés, amelyben mind a humánmedicína, mind az állatgyógyászat szakemberei erőfeszítéseket tesznek a rezisztens fertőzések megelőzésére és az antibiotikumok alkalmazásának csökkentésére, megelőzhetővé teheti az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzéseket a kórházakban és azokon kívül is;

AL.  mivel a WHO szerint az antimikrobiális szereket egyes uniós tagállamokban sokkal gyakrabban alkalmazzák az állattenyésztésben, mint a humán gyógyításban(5);

AM.  mivel európai fogyasztói szervezetek szerint hat uniós tagállamban bevizsgált hústermékek 70%-a fertőzött volt antibiotikumrezisztens baktériumokkal, míg további nyolc tagállamban az összes minta 50%-ában megtalálhatók voltak ilyen baktériumok(6);

AN.  mivel vizsgálatok szerint a Campylobacter nevű kórokozó baktérium jelentős rezisztenciát mutat a fluorkinolonokkal szemben, és az emberi Campylobacter-fertőzések nagy többsége a csirkékkel való érintkezéssel, illetve a csirkeételek készítésével és fogyasztásával függ össze; mivel az említett magas szintű rezisztencia jelentősen szűkíti a humán Campylobacter-fertőzések eredményes kezelésének lehetőségeit;

AO.  mivel az Unióban 2006 óta tilos az antibiotikumok szubterápiás alkalmazása, amely során kis dózisban antibiotikumokat etettek a tenyészállatokkal növekedésük serkentése céljából;

AP.  mivel a haszonállatok számára előállított gyógyszeres takarmányok túlnyomó többsége antimikrobiális szereket tartalmaz;

AQ.  mivel az antimikrobiális szerek kedvtelésből tartott állatokban való alkalmazása további kockázati tényező az antimikrobiális rezisztencia emberekben való kialakulása és terjedése szempontjából, és mivel a házi kedvencekre szakosodott állatklinikákon megfigyelt antibiotikumrezisztencia emelkedő trendje nagyon hasonló a kórházakban megfigyelt hasonló trendekhez;

AR.  mivel az antibiotikumrezisztencia kedvtelésből tartott állatokról emberekre való átterjedésének kockázatát pontosan nem lehet számszerűsíteni, és mivel ehhez további kutatások szükségesek;

AS.  mivel elismert tény, hogy az állatgyógyászati készítményekre vonatkozó jelenlegi jogszabályok nem nyújtanak elegendő eszközt annak biztosítására, hogy megfelelően kezeljék az állatoknál alkalmazott antimikrobiális szerek alkalmazásából eredő, emberi egészséget fenyegető kockázatokat;

AT.  mivel az antibiotikumok nem engedélyezett indikációban való alkalmazása aggodalomra ad okot az állatgyógyászatban és a humán gyógyászatban is;

AU.  mivel a gyógyszeripari vállalatok hajlamosak arra, hogy újabb antibiotikumokat adjanak hozzá a már meglévő antibiotikum-csoportokhoz ahelyett, hogy valóban új antibakteriális hatóanyagokat fejlesztenének ki, és ennek eredményeképp az ilyen új szerekkel szembeni rezisztencia gyorsabban fog megjelenni, mint az a valóban új hatásmechanizmussal rendelkező gyógyszerek esetében történne;

AV.  mivel a gyógyszergyári laboratóriumokat ösztönözni kell új antibiotikumok fejlesztésére, ezért fontolóra kell venni olyan ösztönzők és alternatív gazdasági modellek kidolgozását, amelyekkel jutalmazni lehetne az innovációt;

AW.  mivel rendkívül fontos, hogy a gyógyszeripari cégek ösztönzést kapjanak arra, hogy folyamatosan ruházzanak be olyan új antimikrobiális hatóanyagok kifejlesztésébe, amelyek különösen azon betegségekkel szemben hatásosak, melyek esetében az antimikrobiális rezisztencia komoly aggodalomra ad okot, mint például:

   az egyre elterjedtebb multirezisztens Gram-negatív baktériumok (például a K. pneumoniae és az Acinetobacter vagy E. coli) vagy más multirezisztens baktériumok, pl. a Staphylococcus aureus vagy a tuberculosis által okozott betegségek,
   egyéb, vírusok (pl. HIV) vagy paraziták (pl. malária) okozta betegségek;

továbbá más módszerek kidolgozásába, melyekkel antibiotikumok használata nélkül leküzdtehők az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések;

AX.  mivel ez úgy érhető el, ha válaszolunk azokra a tudományos, szabályozói és gazdasági kihívásokra, amelyek akadályozták az antimikrobiális szerek fejlesztését, és különösen ha ösztönözzzük a kutatásba és fejlesztésbe való beruházást, a legfontosabb közegészségügyi szükségletekre összpontosítva azt, ugyanakkor megőrizve a nemzeti egészségügyi rendszerek fenntarthatóságát;

AY.  mivel a 2001/18/EK irányelv 4. cikkének (2) bekezdése határidőt állapít meg a transzgenikus növényeknek antibiotikumokkal szembeni rezisztenciát átadó gének alkalmazása tekintetében;

AZ.  mivel a termékspecialistáknak soha nem szabadna terápiás kezeléseket végezniük, hanem csak az egészségügyi személyzetnek szabadna támogatást nyújtaniuk, amikor és amennyiben arra e személyzetnek szüksége van, például a konkrét eszközök össze- és szétszerelésénél;

BA.  mivel a betegek mobilitásáról szóló 2011/24/EU irányelv rendelkezéseit jelenleg ültetik át az Unióban, ezért még inkább helyénvaló, hogy az európai betegek tájékoztatást kapjanak arról, hogy milyen fokú betegbiztonságra számíthatnak a különböző tagállamokban;

BB.  mivel létfontosságú a betegjogok biztosítása és az egészségügyi szolgáltatások iránti általános bizalom fenntartása, például annak biztosítása révén, hogy a tagállamokban hozzáférhetők legyenek azok a rendszerek, melyeken keresztül méltányos pénzügyi ellentételezésben részesülhetnek a nem megfelelő orvosi ellátásból fakadó szakmai mulasztás kárvallottjai;

BC.  .mivel az internet a világon a legkiterjedtebb szabályozatlan gyógyszerpiac; mivel az interneten vásárolt gyógyszerek 62%-áról bebizonyosodik, hogy hamisítvány vagy nem felel meg az előírásoknak; mivel az interneten működő gazdasági szereplők nagy része illegálisan működik, és becslések szerint a vényköteles gyógyszerek illegális online értékesítéséből származó éves bevétel világszinten megközelíti a 200 milliárd dollárt;

BD.  mivel a Szerződés 168. cikke úgy rendelkezik, hogy az Európai Unió fellépésének ki kell egészítenie a nemzeti politikákat, és a népegészségügyi helyzet javítására, az emberi megbetegedések és betegségek, valamint az emberi fizikai és mentális egészséget fenyegető veszélyek okainak megelőzésére kell irányulnia;

A Tanács betegbiztonságról szóló ajánlásainak végrehajtása

Visszajelzés a Bizottság második végrehajtási jelentésére

1.  emlékeztet rá, hogy a gyógyszerekre vonatkozó uniós jogszabályokat a betegbiztonság védelme érdekében fogadták el; emlékeztet az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések megelőzését és leküzdését is magában foglaló betegbiztonságról szóló tanácsi ajánlás (2009/C 151/01) végrehajtásáról szóló, a tagállamok jelentéseire épülő, a Tanácshoz intézett bizottsági jelentésről szóló, 2013. október 22-i fent említett állásfoglalására;

2.  üdvözli az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések uniós megfigyelőrendszerének javítását, valamint a bizonyos tagállamok által az általános betegbiztonság javítása és az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések előfordulási arányának csökkentése érdekében a közelmúltban végrehajtott más intézkedéseket, és különösen a tagállamok által a betegbiztonsági stratégiák és programok – ideértve a betegbiztonság egészségügyi jogszabályokba való beépítését –, valamint a jelentéstételi és tanulási rendszerek fejlesztése terén elért előrehaladást;

3.  megjegyzi ugyanakkor, hogy a második végrehajtási jelentésből továbbra is az derül ki, hogy a betegbiztonság tekintetében kiegyenlítetlen a tagállamok egymáshoz viszonyított fejlődése, és sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy egyes tagállamok – feltehetőleg a gazdasági válságból eredő pénzügyi korlátok miatt – láthatóan lelassították egyebek mellett a tanácsi ajánlások végrehajtását is;

4.  sajnálatosnak tartja, hogy a megszorító intézkedések eredményeképp Európa-szerte csökkent a kórházakban és más egészségügyi intézményekben alkalmazott takarító személyzet létszáma, jóllehet az ő szerepük kulcsfontosságú a magas szintű higiénia biztosításában;

5.  felszólítja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a megszorító intézkedések ne befolyásolják a betegbiztonságot, továbbá arra, hogy tartsák fenn az egészségügyi rendszerek megfelelő szintű finanszírozását, és különösen, hogy kerüljék a legnagyobb károkat okozó intézkedéseket – pl. a rövid távú megtakarításokat –, amelyek közép- és hosszú távon a költségek növekedését eredményeznék, és összpontosítsanak inkább a magas minőségű és hatékonyságú egészségügyi rendszerek további fejlesztésére; felszólítja a tagállamokat, hogy a még inkább betegközpontú megközelítés bevezetése érdekében biztosítsák, hogy a fertőzések megelőzésére, illetve leküzdésére, valamint a kórházi higiéniára szakosodott, megfelelő létszámú egészségügyi szakembergárda álljon rendelkezésre;

6.  kéri a tagállamokat, hogy állapítsanak meg egyedi és kellően ambiciózus célszámokat az antibiotikumok használatának csökkentésére;

7.  üdvözli a betegbiztonsággal és az ellátás minőségével foglalkozó uniós munkacsoport munkáját, amely a 28 uniós tagállam, az EFTA-tagországok, nemzetközi szervezetek (WHO és OECD) és uniós testületek képviselői közötti párbeszédet segíti elő, és részt vesz a betegbiztonsággal és az ellátás minőségével kapcsolatos uniós menetrend kidolgozásában;

8.  felhívja a Bizottságot, hogy továbbra is kísérje figyelemmel a betegbiztonságra vonatkozó rendelkezések tagállami végrehajtását, és szükség esetén dolgozzon ki az adott helyzetnek megfelelő új iránymutatásokat;

A fejlesztés lehetőségei

9.  üdvözli az OECD által – az Unió társfinanszírozásával – a betegbiztonság értékelését segítő összehasonlítható mutatók kidolgozása terén végzett munkát; felhívja a tagállamokat, hogy alkalmazzák e mutatókat a betegbiztonság értékelése céljából;

10.  nagyon fontosnak tartja, hogy a betegbiztonság témakörét minden tagállamban beépítsék az egészségügyi dolgozók és egészségügyi szakemberek oktatási programjába, munkahelyi képzésébe és szakmai továbbképzésébe;

11.  hangsúlyozza, hogy az e-egészségügy potenciális előnyökkel rendelkezik a nemkívánatos eseményeknek az információáramlás nyomon követése és az egészségügyi folyamatok közérthetőbbé tétele révén történő megelőzése, továbbá a digitális receptek és a gyógyszerek közötti kölcsönhatásokra való figyelmeztetések tekintetében; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tárják fel, milyen további lehetőségeket kínál az e-egészségügy a betegbiztonság területén – többek között az elektronikus betegnyilvántartás bevezetése révén –, és fokozzák az együttműködés szintjét az ezen ágazatban szerzett tapasztalataik, tudásuk és itt alkalmazott bevált gyakorlataik megosztása érdekében;

12.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mérjék fel a mobil egészségügyben (m-egészségügy) rejlő lehetőségeket az ellátás hatékonysága, a kórházi ellátáshoz folyamodás gyakorisága, és az egy főre eső éves egészségügyi költségek csökkentése tekintetében;

13.  megállapítja, hogy az antibiotikumok alkalmazása és az antimikrobiális rezisztencia terén jelentős különbségek mutatkoznak a tagállamok között, és arra bátorítja a tagállamokat, hogy alkalmazzák a bevált gyakorlatokat;

14.  hangsúlyozza, hogy sürgős szükség van az állat-egészségügyi kutatás és innováció uniós és nemzeti szintű előmozdítására;

15.  szorgalmazza, hogy a tagállamok hajtsák végre vagy dolgozzák ki a következő intézkedéseket:

   a) folytassák a betegbiztonság javítását szolgáló erőfeszítéseiket, valamint hozzák meg a szükséges intézkedéseket a tanácsi ajánlások maradéktalan végrehajtása érdekében;
   b) rendszeresen gyűjtsék az adatokat – az egységesített felmérésekkel összhangban – az országhatáraikon belül felmerülő nemkívánatos események előfordulásáról és hatásáról, fejlesszék korai előrejelző rendszereiket, és gondoskodjanak ezen adatok cseréjének hatékony összehangolásáról;
   c) biztosítsák, hogy az egészségügyi vezetőket ne politikai hovatartozásuk, hanem érdemeik alapján nevezzék ki;
   d) biztosítsák az egészségügyi szakemberek munkakörülményeinek folyamatos javulását és folyamatos értékelését a betegek biztonságának növelése céljából;
   e) biztosítsák, hogy az egészségügyi személyzet tagjai – még azok is, akik nem kerülnek közvetlen kontaktusba a betegekkel – alapképzésben részesüljenek a fertőzések megelőzése és leküzdése területén, mielőtt megkezdik a munkájukat valamelyik kórházban vagy egyéb egészségügyi létesítményben, és hogy ez a képzés ezt követően is rendszeres időközönként megismétlődjön;
   f) biztosítsák az orvosok és más egészségügyi szakemberek megfelelő és naprakész képzését, valamint a bevált gyakorlatok megosztását, annak érdekében, hogy lépést tarthassanak a legújabb technológiával és a legjobb kórházi higiénés gyakorlatokkal, és hozzanak létre monitoring rendszereket a kompetenciáik naprakészségének ellenőrzésére, különösen a WHO sebészeti beavatkozások biztonságosságát szolgáló ellenőrzőlistájának végrehajtására vonatkozóan; ez csökkentené az új technológiák hiányos ismeretéből és azok alkalmazásának elmulasztásából fakadó orvosi műhibák gyakoriságát (ideértve az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzéseket is);
   g) biztosítsák multidiszciplináris megközelítés alkalmazását az orvosi kezelésben;
   h) biztosítsák a betegek ellátórendszerben való áthaladásának koherensebbé és folytonosabbá tételét, különösen az ellátási ágazatok közötti váltás és az információk átadása során, például a kórházak és az alapellátást nyújtó ágazat viszonyában;
   i) mérsékeljék az egészségügyi létesítmények leterheltségét az otthoni gondozás és egészségügyi ellátás előmozdítása révén;
   j) biztosítsák, hogy az egészségügyi szakemberek tájékoztassák a betegeket a gyógyszerek esetleges indikáción túli alkalmazásáról, és annak potenciális kockázatairól annak érdekében, hogy a betegek ezen információk birtokában tudják eldönteni, hogy beleegyeznek-e a kezelésbe;
   k) osszák meg egymás között az antibiotikum-rezisztencia elleni küzdelem legjobb megközelítésével kapcsolatos információkat annak érdekében, hogy egész Európában a leghatékonyabb megközelítést alkalmazzák;
   l) biztosítsanak egyenlő hozzáférést az egészségügyi szolgáltatásokhoz a betegek számára, az egészségügyben fellelhető egyenlőtlenségek megszüntetése érdekében;
   m) ösztönözzék a betegeket célzó tájékoztató kampányok folytatását az egészségügyi rendszerben esetleg bekövetkező nemkívánatos eseményekből eredő kockázatokat és a lehetséges megelőző intézkedéseket érintően – kezdve az alapvető higiéniai intézkedésekkel –, és indítsanak figyelemfelhívó kampányokat és egészségnevelési kurzusokat az iskolákban, nemcsak az antibiotikumok, hanem általában a gyógyszerek ésszerű használatával, valamint az antibiotikumokkal szembeni rezisztencia fokozódásából adódó kockázatokkal kapcsolatban; e kampányoknak a szülőket és a kisgyermekekkel és idősekkel foglalkozó gondozókat kell megszólítaniuk, és eredményértékeléssel kell zárulniuk;
   n) hangsúlyozza az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések megelőzésének fontosságát a továbbterjedésnek a betegek és a velük való érintkezés szűrése révén való megakadályozása, valamint a fertőzések ellenőrzés alatt tartását célzó intézkedések révén, és továbbra is mozdítsák elő a helyes higiéniai gyakorlatokat (pl. a kézmosást);
   o) fokozzák a higiéniai óvintézkedéseket, és nagyobb arányban vegyék igénybe higiéniai szakemberek segítségét annak érdekében, hogy figyelmük az egészségügyi intézményekkel, a betegekkel, valamint a betegek és a kórházon kívülről érkező „vendégek” közötti érintkezéssel kapcsolatos valamennyi egészségügyi és higiéniai szempontra kiterjedjen;
   p) aktívan és hivatalosan vonják be a betegképviseleti szervezeteket és azok képviselőit a politikák és programok kidolgozásának valamennyi szakaszába és szintjén;
   q) dolgozzanak ki európai uniós iránymutatásokat a betegeknek a betegbiztonsági stratégiákba és fellépésekbe való bevonását illetően, együttműködve az érdekelt felekkel, különösen a betegképviseleti szervezetekkel;
   r) nyújtsanak számukra megfelelő támogatást a betegek biztonságát érintő tevékenységeik folytatásához;

16.  felhívja a tagállamokat, hogy vizsgálják meg az eredetileg egyszeri felhasználásra tervezett és egyszerhasználatosként is forgalmazott orvostechnikai eszközök felfrissítését és újrafelhasználását magában foglaló lehetséges jogellenes gyakorlatokat;

17.  sürgeti a tagállamokat, hogy javítsák az antibiotikumok használatával és a fertőzések megelőzésével kapcsolatos, egészségügyi szakembereket, egyéb egészségügyi dolgozókat, állatorvosokat és a lakosságot célzó figyelemfelkeltő programokat;

18.  kéri az Európai Gyógyszerügynökséget (EMA), hogy az orvosi igények alapján dolgozzon ki iránymutatásokat az indikáción túli/engedély nélküli gyógyszerhasználatra vonatkozóan, továbbá készítse el azon forgalomba hozatali engedély nélküli gyógyszerek listáját, amelyeket annak ellenére alkalmaznak, hogy van engedéllyel rendelkező alternatívájuk;

19.  felhívja a Bizottságot és az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központot (ECDC), hogy dolgozzon ki iránymutatásokat az egészségügyi szakemberek, a betegek és családjaik számára a hatékony kézmosásra és kézszárításra vonatkozóan, amelyek ösztönzik azon kézszárítási módszerek alkalmazását, amelyek nem segítik elő a mikrobiális keresztszennyeződést levegőben való terjesztés és aeroszolizáció révén;

20.  hangsúlyozza, hogy jelentős mértékben javítani kell mind az állatorvosokkal, mind a gazdákkal folytatott kommunikációt, valamint a nekik szánt oktatást és képzést;

21.  ismételten sürgeti a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb terjesszen elő jogalkotási javaslatot, amely kötelezően előírja a gyógyszerre vonatkozó adattáblázatnak a csomagolásban található betegtájékoztatóba történő belefoglalását; a gyógyszerre vonatkozó adattáblázatban megadott információkat jól olvasható, feltűnő és a szöveg többi részétől egyértelműen megkülönböztethető formában kell feltüntetni; a gyógyszerre vonatkozó adattáblázatnak tartalmaznia kell a gyógyszerre vonatkozó szükséges adatok rövid leírását annak érdekében, hogy a beteg megérthesse a gyógyszer által kínált előnyöket és annak esetleges kockázatait, és a gyógyszert biztonságosan és a megfelelő módon alkalmazhassa; ez magában foglalhathat többek között az antibiotikumok helyes és megfelelő használatára vonatkozó útmutatást is;

22.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a 699/2014/EU végrehajtási rendeletben előírt európai logó bevezetését azon online gyógyszertárak egyértelmű azonosítása érdekében, amelyek távolról értékesítenek gyógyszereket a lakosság részére, ugyanakkor óvják a fogyasztókat a hamisított gyógyszerek vásárlásától, amelyek gyakran veszélyesek az egészségre;

23.  rámutat, hogy a határokon átterjedő súlyos egészségügyi veszélyekről szóló 1082/2013/EU határozat értelmében a tagállamoknak tájékoztatniuk kell a Bizottságot a nemzeti szintű készültség- és reagálástervezés aktuális helyzetéről, és felhívja a tagállamokat, hogy nyújtsák be a szóban forgó információkat a határozatban megállapított ütemtervnek megfelelően;

Jelentéstétel és elszámoltathatósági/kötelmi kérdések

24.  sürgeti a tagállamokat, hogy ösztönözzék azon egészségügyi szakemberek rendszeres visszajelzését, akik arról tájékoztatják a betegeket, hogyan tudják minimalizálni az egészségügyi rendszerrel való érintkezésből eredő biztonsági kockázatokat;

25.  ösztönzi a tagállamokat, hogy hozzanak létre független szerveket, melyek feladata a szakemberekkel való kapcsolattartás, valamint a betegek biztonságát fenyegető veszélyekkel kapcsolatos figyelemfelkeltés és a riasztások továbbítása;

26.  kéri a tagállamokat, hogy fejlesszék a nemkívánatos eseményekkel és orvosi műhibákkal kapcsolatos jelentéstételi rendszereiket azáltal, hogy az egészségügyi szakemberek és a betegek pontos, szankcióval nem járó és névtelenséget biztosító jelentéstételét ösztönző intézkedéseket dolgoznak ki, valamint, hogy vegyék fontolóra egy olyan elektronikus rendszer létrehozását, amely megkönnyítheti és javíthatja a betegek általi jelentéstételt;

27.  felhívja a tagállamokat, hogy fogadjanak el intézkedéseket, amelyek javítanák a nemkívánatos eseményekről szóló bejelentések minőségét – nem csupán mennyiségét –, oly módon, hogy a bejelentések tartalmazzanak átfogó információkat, amelyek valóban javítanák a betegek biztonságát, és hozzanak létre egy olyan rendszert, amelyben az adatok könnyen visszakereshetők, és amely teljes körû és módszeres értékelést tesz lehetővé;

28.  felszólítja a Bizottságot, hogy az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzésekre vonatkozó adatok gyűjtéséhez dolgozzon ki egységesített felméréseket;

29.  felszólítja a tagállamokat, hogy lépjenek fel fokozott szigorúsággal az egészségügyi ellátást nyújtó nem-egészségügyi munkatársak eltiltásának ellenőrzése és végrehajtása során;

30.  felszólítja a tagállamokat, hogy például betegjogi képviselőn keresztül tájékoztassák a betegeket az egészségügyi ellátással összefüggő nemkívánatos események kockázatáról és az ilyen események elkerülésére irányuló intézkedésekről, valamint a nemkívánatos események bekövetkezte esetén rendelkezésre álló panasztételi eljárásokról és jogorvoslati lehetőségekről;

31.  felszólítja a tagállamokat, hogy tegyék meg a megfelelő intézkedéseket a gyógyszerek felírásával és értékesítésével kapcsolatos, orvosokat és állatorvosokat érintő összeférhetetlenségek kiküszöbölésére;

32.  felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsanak teljes körű tájékoztatást a meglévő panasztételi és jogorvoslati eljárásokra vonatkozóan azon betegek számára, akik az egészségügyi ellátás miatt fertőződtek meg, vagy orvosi műhiba áldozatai lettek;

33.  felkéri a Bizottságot, hogy készítsen jelentést az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzésekkel kapcsolatos esetek kollektív jogorvoslatának nemzeti gyakorlatairól;

34.  elismeri az olyan polgári kezdeményezések értékét, mint például az Európai Unió Alapjogi Chartája alapján kidolgozott Európai Betegjogi Charta és a betegjogok európai napja, amely 2007 óta minden évben április 18-án kerül megrendezésre; felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy helyi, nemzeti és uniós szinten egyaránt támogassák a betegjogok európai napját;

Az antimikrobiális rezisztencia elleni küzdelem

Jelenlegi helyzet és ígéretes megoldások

35.  üdvözli az Európai Bizottság fellépését az antimikrobiális rezisztencia és az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések megelőzése és leküzdése terén, valamint az ECDC koordinációs és felügyeleti munkáját, különösen az antimikrobiális rezisztenciát felügyelő európai hálózat (EARS-Net) és az antimikrobiális szerek felhasználását felügyelő európai hálózat (ESAC-Net), illetve az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések felügyeletével foglalkozó hálózat (HAI-Net) keretében;

36.  üdvözli az ECDC, az EMA és az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság (EFSA) közös koordinációs és felügyeleti munkáját az antimikrobiális rezisztencia terén;

37.  aggodalommal jegyzi meg, hogy 2010 és 2013 között számos tagállamban és uniós szinten is jelentősen emelkedett a fluorokinolonnal, a harmadik generációs cefalosporinokkal és aminoglükozidokkal szemben rezisztens K. pneumoniae, valamint a három antibiotikum-csoporttal szembeni kombinált rezisztencia, és a karbapenemekkel – az antibiotikumok egy végső esetben alkalmazott csoportjával – szembeni rezisztencia százalékaránya; megjegyzi továbbá, hogy ugyanebben az időszakban az E. coli esetében előfordult, hogy több tagállamban és uniós szinten jelentősen nőtt a harmadik generációs cefalosporinokkal szembeni rezisztencia; megjegyzi továbbá, hogy Európa egyes régióiban a multirezisztens tuberkulózis az összes új tuberkulózis eset 20%-át teszi ki, és a multirezisztens tuberkulózis sikeres kezelésének aránya riasztóan alacsony;

38.  aggodalommal jegyzi meg, hogy azokban az országokban, amelyekben magas a több gyógyszerrel – köztük a karbapenemekkel – szembeni rezisztencia szintje, kevés terápiás lehetőség áll az orvosok rendelkezésére, melyek egyike a polimixinek alkalmazása; hangsúlyozza, hogy ezekben az országokban a polimixinekkel szembeni rezisztencia megjelenése fontos figyelmeztető jele annak, hogy a fertőzött betegek kezelésének lehetőségei még tovább szűkülnek;

39.  megjegyzi, hogy az antibiotikumokkal szemben rezisztens baktériumok által okozott fertőzések nagy valószínűséggel költséges és hosszas kórházi tartózkodásokkal, illetve alternatív és drágább terápiás kezelésekkel járnak, amelyek tovább fokozzák a tagállamok egészségügyi rendszereire nehezedő terheket;

40.  sajnálatát fejezi ki a miatt, hogy az elmúlt 25 évben egyszerre volt tapasztalható az antimikrobiális hatóanyagok – különösen az antibiotikumok – ésszerű felhasználásával kapcsolatos tudatosság hiánya, illetve a antimikrobiális gyógyszer ek fejlesztésének stagnálása, amely főképp tudományos, gazdasági és szabályozói kihívások megjelenésére vezethető vissza;

41.  megjegyzi, hogy a Horizont 2020 stratégia és az EU harmadik közegészségügyi programja egyaránt hangsúlyt fektetett az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzésekre és az antimikrobiális rezisztenciára;

42.  megjegyzi, hogy több tagállamban nem áll rendelkezésre néhány létező, hatékony antibiotikum, ami nem megfelelő gyógyszeres kezelés megválasztását eredményezi, ezért kéri a tagállamoktól és a Bizottságtól annak vizsgálatát, hogy hogyan lehet biztosítani a hatékony antibiotikumok piaci elérhetőségét;

43.  rámutat, hogy az antibiotikum-rezisztencia gyakran megszakítja a megfelelő antibiotikumokkal folytatott kezelést, és ha a beteg nem a megfelelő antibiotikumot kapja vagy a kezelést túl későn kezdik el, a súlyos fertőző betegségben szenvedő pácienseknél súlyos komplikációk lépnek fel, melyek bizonyos esetekben halált is okozhatnak;

44.  aggodalommal veszi tudomásul az antibiotikum-rezisztens baktériumokkal fertőzött állatok nagy számát, valamint annak kockázatát, hogy ezek a baktériumok a fertőzött hússal a fogyasztókra is átterjedhetnek;

45.  mély aggodalommal mutat rá az antimikrobiális szerek állatgyógyászatban való felhasználása és az antimikrobiális rezisztencia állattenyésztőkben való kialakulása közötti kapcsolatra, illetve arra a kockázatra, hogy a kórházi gyógykezelés során e rezisztencia továbbterjedhet;

46.  üdvözli a tagállamok, az állategészségügyben dolgozó szakemberek és az állattartók kezdeményezéseit és fellépéseit az antimikrobiális szerek felelős állatgyógyászati alkalmazásának biztosítása, illetve az az antimikrobiális szerek állattenyésztésben való használatának csökkentése érdekében;

47.  kiemelkedően fontosnak tartja az új antimikrobiális szerekkel kapcsolatos kutatást, és felszólítja a Bizottságot, hogy a kutatás előmozdítására használja fel az Európai Stratégiai Beruházási Alapot (ESBA), például az innovatív gyógyszerek kutatására irányuló kezdeményezés keretében már rendelkezésre álló struktúrák támogatásával;

48.  kéri, hogy fordítsanak különös figyelmet a kórokozókat új ponton támadó, új antimikrobiális hatóanyagok kifejlesztésére,

49.  üdvözli és ösztönzi a teljesen új antimikrobiális szerekkel – különösen az egyre elterjedtebb multirezisztens Gram-negatív baktériumokkal és az antimikrobiális rezisztenciára különösen hajlamos betegségekkel, például a K. pneumoniae-val, az Acinetobacterrel, az E. colival, a HIV-vel, a Staphylococcus aureus-szal, a tuberkulózissal és a maláriával szemben hatásos antibiotikumokkal – kapcsolatos kutatást; ugyanakkor hangsúlyozza, hogy elsődlegesen az antimikrobiális készítmények felelős és körültekintő használatát kell biztosítani; üdvözli és ösztönzi az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések antibiotikumok nélküli leküzdésére és a multirezisztens tuberkulózis leküzdésére szolgáló új módszerekkel kapcsolatos kutatást;

50.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az Európában egyre gyakoribb bakteriális fertőzéseket leküzdő új eszközök biztosítása érdekében gyorsítsák fel a kutatási és fejlesztési tevékenységeket;

51.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az antimikrobiális szerek kifejlesztésére irányuló kutatás és fejlesztés újraélesztése érdekében erősítsék meg az állami és a magánszektor közötti együttműködésre irányuló ösztönzőket;

52.  felszólítja a tagállamokat, hogy fokozzák az együttműködés mértékét a betegbiztonság és az antimikrobiális rezisztencia elleni küzdelem terén, annak érdekében, hogy korlátozzák és csökkentsék a rezisztens mikroorganizmusok egyik tagállamból a másikba való átterjedését;

53.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat hogy alkalmazzanak „adaptív betegutakat” és egyéb szabályozói eszközöket, hogy a rezisztens fertőzésekben szenvedők korábban hozzáférhessenek innovatív antibakteriális szerekhez;

54.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy használják fel az Európai Gyógyszerügynökség „adaptív betegútvonal” programját és a rendelkezésükre álló valamennyi szabályozási eszközt, hogy meggyorsítsák a betegek innovatív antibakteriális kezelésekhez való hozzájutását;

55.  hangsúlyozza, hogy a betegeknek kell állniuk az egészségügyi politika középpontjában, valamint ösztönzi az egészségügyi ismeretek növelését és a betegek bevonását a kezelésekkel kapcsolatos döntések meghozatalába;

56.  kiemelkedő fontosságot tulajdonít annak, hogy a Bizottság a 2016 utáni időszakban is biztosítsa az antimikrobiális rezisztencia elleni uniós cselekvési terv folytatását, hangsúlyt fektetve arra, hogy hogyan küzdhetők le az antimikrobiális rezisztenciával összefüggő tudományos, szabályozói és gazdasági kihívások, és kiterjesztve a cselekvési tervet az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések megelőzésére és leküzdésére is;

Ajánlások az antibiotikumok humángyógyászatban való alkalmazásával kapcsolatban

57.  emlékeztet arra, hogy szigorúan be kell tiltani az antibiotikumokkal való öngyógyítást, és a tagállamok illetékes nemzeti hatóságainak érvényt kell szerezniük az antibakteriális szerek vénykötelessé tételére irányuló politikának;

58.  felszólítja a tagállamokat, hogy hozzanak megfelelő intézkedéseket annak érdekében, hogy biztosítsák valamennyi antimikrobiális hatóanyag – különösen a bakteriális fertőzések kórházi kezelése estén végső esetben alkalmazott antibiotikumok – felelős és ésszerű humángyógyászati alkalmazását, szem előtt tartva, hogy az antibiotikumok nem megfelelő – többek között a kórházakban is előforduló – preventív alkalmazása az egyik fő előmozdítója az antibiotikumokkal szembeni rezisztencia megjelenésének;

59.  felszólítja a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a kiváló minőségű gyógyszerekhez és teljes körű kezeléshez való hozzáférést az összes beteg számára, a rezisztencia kialakulásának megelőzéseként külön támogatást nyújtva a legsebezhetőbbeknek;

60.  sürgeti a tagállamokat, hogy végezzenek kutatást az ún. „elfelejtett” antibiotikumok után, hogy szélesedjen a rendelkezésre álló gyógyszerpaletta;

61.  felszólítja a Bizottságot, hogy vállaljon részt a WHO új gazdasági modell kidolgozására irányuló munkájában, melynek célja a közegészségügyi szempontok és szükségletek figyelembevétele;

62.  felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy kezdjenek el egy olyan új gazdasági modellen gondolkodni, amely megszünteti a kapcsolatot az új antibiotikum után fizetett jutalék és annak eladási volumene között, amely tükrözi az új antibiotikum társadalmi értékét, és elegendő a vállalat által eszközölt befektetés megtérüléséhez, a vásárló pedig jogot szerezne a termék használatára és teljes mértékben rendelkezhetne az eladási volumen felett;

63.  szorgalmazza, hogy a tagállamok hajtsák végre vagy dolgozzák ki a következő intézkedéseket:

   a) az orvosokat emlékeztessék annak imperatívuszára, hogy az antibiotikumok kezelési célú felírása megfelelő és felelős módon történjék;
   b) biztosítsák, hogy – amikor csak lehetséges – az antibiotikumok felírását megelőzően kerüljön sor megfelelő mikrobiológiai diagnosztika elvégzésére, például új diagnosztikai eszközök segítségével, amelyek lehetővé teszik a helyben történő gyors diagnosztizálást és/vagy antibiogram készítését, különösen azon betegségeknél, amelyek esetében gyakori a visszaesés, valamint dolgozzanak a megfelelő mikrobiológiai diagnosztika előtt álló akadályok megszüntetésén, különösen a járóbeteg-ellátásban;
   c) szabályozzák az antibiotikumok kezelési célú felírását, és mindenekelőtt szigorúan hajtsák végre azokat a jogszabályokat, melyek tiltják az antibiotikumok kezelési célokra történő, orvosi rendelvény nélküli kiadását, hogy biztosított legyen a gyógyszerek megfelelő alkalmazása, mely magában foglalja a terápiás cél meghatározását és a megfelelő gyógyszeres terápia kiválasztását;
   d) folytassanak felelős értékesítési gyakorlatokat, amelyek kizárják a gyógyszergyártók és gyógyszerrendelők közötti összeférhetetlenséget;
   e) ösztönözzék olyan új bevételi modellek kidolgozását, amelyek függetlenítik a vállalatoknál realizált gazdasági megtérülést a rendelt antibiotikumok volumenétől, egyszersmind ösztönzik a gyógyszeripari innovációt, egyensúlyban tartva azt az egészségügyi rendszerek fenntarthatóságával;
   f) szabályozzák az antibiotikumok értékesítését és forgalmazását annak érdekében, hogy a betegek az orvos által felírt mennyiségben jussanak hozzá az antibiotikumokhoz, mivel néhány tagállamban a szabályok továbbra is lehetővé teszik az antibiotikumoknak a kezeléshez szükségesnél nagyobb kiszerelésben történő értékesítését;
   g) biztosítsák, hogy a betegek jobban betartsák az egészségügyi szakemberek által előírt antibiotikumos és egyéb kezelést, és kövessék az abban előírtakat, és dolgozzanak ki stratégiákat, melyek célja, hogy jobban megértessék a betegekkel az antibiotikumok felelős használatának fontosságát és a terjedő antimikrobiális rezisztenciában rejlő veszélyeket;
   h) kövessék nyomon a kórházakban az antibiotikum-rezisztencia és antibiotikum-használat alakulását, és biztosítsák, hogy a kórházakban az antibiotikumokat kizárólag a megfelelő indikációkban, a megfelelő dózisban és az eredményeken alapuló iránymutatások által ajánlott lehető legrövidebb ideig alkalmazzák;
   i) fokozzák a fertőzések elleni küzdelmet, különösen a határokon átnyúló esetekben, gondosan ellenőrizve a multirezisztens baktériumok esetleges hordozását oly módon, hogy a multirezisztens baktériumok gyakori előfordulásáról ismert országból/térségből/kórházból átszállított betegeket megfelelő módon szűrik, és a fertőzésre pozitív betegeket egyágyas szobákban különítik el, vagy esetükben kohorsz-izolációt alkalmaznak;
   j) dolgozzanak ki több érintett felet bevonó stratégiát a multirezisztens tuberkulózis kezelésére, amely olyan kulcsfontosságú szempontokat ölel fel, mint a megelőzés, a figyelemfelhívás, a diagnosztika, a megfelelő kezelés, valamint a gyógyszerekre vonatkozó utasítások követése és betartása;
   k) javítsák a biztonsági előírásokat, különösen az olyan orvostechnikai eszközökre vonatkozóan, amelyek rezisztensek a sterilizálására (pl. endoszkópok), és folytassanak körültekintő ellenőrzést, hogy az eredetileg egyszeri használatra tervezett és erre vonatkozó CE-jelöléssel ellátott orvostechnikai eszközök, amennyiben újrafelhasználásra kerülnek, megfeleljenek valamennyi biztonsági előírásnak, az vizsgált személyek egészségének megóvása érdekében;
   l) indítsanak a lakosság széles köréhez eljutó tájékoztató kampányokat – beleértve az iskolákban végzett egészségügyi oktatást –, az antibiotikumok megfontolt használatáról, illetve az antibiotikumokkal szembeni rezisztencia növekedése által jelentett kockázatokról, és a helyes tisztálkodási szokások kialakításának fontosságáról; a kampányoknak a fiatalokat és időseket, valamint a szülőket és a gondviselőket egyaránt meg kell szólítaniuk, és azok eredményét utólag ki kell értékelni, nem feledkezve meg az e-egészségügyi rendszerek ezirányú lehetőségeinek kihasználásáról;
   m) növeljék a közfinanszírozást és hozzanak létre új tudományos álláshelyeket a bakteriális fertőzések kezelése új megközelítéseinek feltérképezése és igazolása céljából;
   n) növeljék kiváltképp az új antimikrobiális szerek kutatására és kifejlesztésére irányuló ösztönzőket;
   o) kérjék fel az ECDC-t, hogy helyszíni missziók révén nyújtson a tagállamoknak tudományos és technikai segítséget és képzést az antimikrobiális rezisztenciával kapcsolatosan a 851/2004/EK rendelet (ECDC-rendelet) 9. cikkével összhangban; azok a tagállamok, amelyek még nem kerítettek erre sort, és különösen azok, amelyekben már magas vagy riasztóan növekszik az antimikrobális rezisztencia, sürgősen kérjék fel az ECDC-t ilyen kiküldetés végrehajtására;
   p) tegyék közzé a kórházak és más egészségügyi létesítmények nyilvántartását az egészségügyi ellátáshoz kapcsolódó fertőzésekről, hogy a betegek megalapozott döntést hozhassanak;

64.  felkéri a Bizottságot, hogy foglalkozzon a 2011/24/EU rendelet által biztosított megnövekedett mobilitás következményeivel az antimikrobiális rezisztencia növekedése tekintetében, amely abból fakadhat, hogy a betegek kezelés igénybevétele céljából utaznak Európán belül;

Ajánlások az antibiotikumoknak általában az állatgyógyászatban és azon belül az állattenyésztésben való alkalmazásával kapcsolatban

65.  kifejezi aggodalmát, hogy az EFSA és az ECDC antimikrobiális rezisztenciáról szóló közös jelentése szerint az élelmiszerek által terjesztett fertőzést leggyakrabban okozó baktériumok, mint például a Salmonella és a Campylobacter jelentős rezisztenciát mutatnak a leggyakrabban használt antimikrobiális szerekkel szemben;

66.  megismétli a közegészséget fenyegető antimikrobiális rezisztenciáról szóló 2011. október 27-i állásfoglalásában(7) foglalt felhívását, miszerint fokozatosan meg kell szüntetni az antibiotikumok betegségmegelőzési célú használatát az állattenyésztésben, hangsúlyozva, hogy az állattenyésztési és intenzív haltenyésztési ágazatoknak inkább a megfelelő higiénia, elhelyezés és állattartás, illetve szigorú biológiai védelmi intézkedések révén kellene megelőzniük a betegségeket, nem pedig az antibiotikumok megelőző jellegű használatával;

67.  szorgalmazza, hogy a tagállamok vezessék be vagy dolgozzák ki a következő intézkedéseket:

   a) mozdítsák elő és támogassák az antimikrobiális hatóanyagok – beleértve a gyógyszeres takarmányokat – felelős és körültekintő alkalmazását az állatgyógyászatban, amelyre csak előzetes állatorvosi diagnózist követően kerülhet sor, további egyedi feltételeket szabva olyan antibiotikumok esetében, amelyek szerepelnek a WHO humán gyógyászatban alkalmazott kritikus fontosságú antimikrobiális szerekről készített jegyzékében;
   b) jelentős közegészségügyi kockázat megállapítása esetén vezessenek be jogi eszközöket az antibiotikumok állatoknak való beadásának korlátozására;
   c) végezzenek szigorúbb ellenőrzéseket az antibiotikumok állatgyógyászatban való használatának korlátozása érdekében; e cél elérésének egyik módja az lenne, hogy az antibiotikumok felírásának jogát kizárólag szakképzett állatgyógyászokra korlátoznák, és az állatorvosok antibiotikum-felírási jogát elválasztanák az értékesítési joguktól, hogy ezzel minden gazdasági ösztönzőt megszüntessenek;
   d) indítsanak figyelemfelhívó kampányokat az állatoknak – többek között kedvtelésből tartott állatoknak – szánt antimikrobiális szerek felelős alkalmazására vonatkozóan;
   e) csökkentsék az antibiotikumok használatának szükségességét az állatok egészségének biológiai védelmi intézkedésekkel, betegségmegelőzéssel és jó gazdálkodási gyakorlattal történő javítása révén, és hozzanak létre erősebb és világosabb módszertant és prioritásokat az antimikrobiális rezisztencia kialakulása elleni küzdelem terén;
   f) biztosítsák, hogy az állattenyésztés és az akvakultúra terén a hangsúlyt a fertőző betegségek megelőzésére helyezzék a megfelelő higiénia, elhelyezés és állattartási körülmények biztosítása révén, valamint szigorú biológiai védelmi intézkedéseket alkalmazva az antibiotikumok megelőzési célú felhasználása helyett; közismert, hogy az állattenyésztésben megengedett maximális állománysűrűségre vonatkozó rendelkezések felülvizsgálatával elérhető egészségesebb gazdálkodási és állattartási eljárások bevezetése, márpedig a jelenlegi állományméretek gyakran ellehetetlenítik az állatok egyéni vagy kisebb csoportokban történő kezelését, ezért az antimikrobiális szerek megelőző jellegű használatát ösztönzik;
   g) korlátozzák az antibiotikumok alkalmazását a belterjes állattenyésztés során, és ösztönözzék az állattenyésztés ökológiai vagy külterjes módjait;
   h) csökkentsék, majd fokozatosan szüntessék meg az állatok profilaktikus antibiotikum kezelését, amely során a betegségek megelőzése érdekében adnak be antibiotikumot az állatoknak, és minimalizálják a metafilaxis alkalmazást is, amikor a fertőzés továbbterjedésének megakadályozása érdekében nem csak a beteg, hanem az egészséges egyedeket is gyógyszeres kezelésben részesítik;
   i) dolgozzanak ki és hajtsanak végre az antimikrobiális rezisztencia elleni küzdelmet szolgáló olyan nemzeti stratégiákat vagy cselekvési terveket, amelyek többek között magukban foglalnák az alábbiakat:
   i. az állatok antimikrobiális kezelésére vonatkozó nemzeti iránymutatások végrehajtása annak érdekében, hogy biztosítsák az antimikrobiális szerek felelősségteljes, konkrét bizonyítékokon alapuló és feltételek melletti alkalmazását az adott tagállamban;
   ii. az állatok egészségi állapotának javítását célzó megelőző jellegű állategészségügyi politikák végrehajtása, és az antimikrobiális szerek alkalmazása szükségletének csökkentése az állattartás során;
   iii. az állatorvosok kötelezettségeinek meghatározása az állategészségügyi igazgatás és az antimikrobiális szerek használatára vonatkozó döntéshozatal tekintetében;
   iv. az állategészségügyben dolgozó szakemberek és az állattartók folyamatos képzése;
   j) az állatállományban az antibiotikumoknak növekedésserkentőként való használatára vonatkozó tilalom megerősítése;

68.  sürgeti a tagállamokat az antibiotikumok értékesítésében és felírásában egyaránt részt vevő állatorvosok összeférhetetlenségének és az őket érintő pénzügyi ösztönzőknek a szabályozására;

69.  kéri az Európai Gyógyszerügynökséget, hogy állítson össze egy listát azokról az állatokon alkalmazott antibiotikumokról, amelyek esetében jelentős népegészségügyi kockázatot fedeztek fel;

70.  szorgalmazza, hogy a nemzeti hatóságok és az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) vezessék be vagy dolgozzák ki az alábbi intézkedéseket:

   a) az új állatgyógyászati antimikrobiális hatóanyagok meglévő kockázatértékelésének megerősítése azáltal, hogy már az engedélyezés igen korai szakaszában azonosítják az esetleges közegészségügyi kockázatokat;
   b) az új antimikrobiális hatóanyagok állatgyógyászati alkalmazásra való első jóváhagyását követően a szabályozók és a vállalatok közötti megállapodás alapján készített tervek szerint az egyes baktériumok rezisztenciája kialakulásának nyomon követése;
   c) az állatokban alkalmazott antimikrobiális szerek használata változásainak nyomon követése az (EMA által vezetett) európai állat-egészségügyi antibiotikumfelhasználási felügyelet (ESVAC) projekt részeként, a végrehajtott fellépések hatásának felmérése érdekében;

71.  felhívja a társjogalkotót, hogy az állatgyógyászati készítményekről szóló 2014/0257(COD) rendeletre irányuló javaslat tárgyalásakor az „egy egészségügy” elvvel összhangban lévő lépéseket tegyen, és különösen:

   fogadjon el rendelkezéseket a kizárólag a humángyógyászatban való alkalmazásra engedélyezett antimikrobiális szereknek az állatgyógyászatban való, indikáción túli alkalmazásának betiltására;
   támogassa az állattenyésztés során használt összes antimikrobiális szer mennyiségeinek kötelező nyilvántartását, melyet továbbítani kell az illetékes nemzeti hatóságoknak, amelyeknek évente közzé kell azt tenniük;
   gondoskodjon arról, hogy az állatgyógyászati készítmények minőségi, biztonsági és hatékonysági szabványai ne csökkenjenek a rájuk vonatkozó új jogszabályok elfogadásával, és biztosítsa, hogy e magas szintű normákat az állatgyógyászati készítmények teljes életciklusa során garantálják;
   hozzon létre egy uniós adatbázist, mely tartalmazza, hogy mikor, hol, hogyan és mely állatokon alkalmaztak antimikrobiális szereket;
   tiltsa be az antimikrobiális szerek internetes árusítását;

72.  felkéri a társjogalkotót, hogy a gyógyszeres takarmányok előállításáról, forgalomba hozataláról és felhasználásáról, valamint a 90/167/EGK tanácsi irányelv (2014(0255(COD)) hatályon kívül helyezéséről szóló rendeletjavaslat tárgyalása során biztosítsa, hogy a rendeletben szerepeljenek olyan rendelkezések, melyek jelentősen korlátozzák az antimikrobiális szereket tartalmazó gyógyszeres takarmányok használatát az élelmiszer-előállítás céljából tartott állatok számára, és különösen szigorúan tiltják az antimikrobiális szerek megelőző jellegű alkalmazását a gyógyszeres takarmányokban;

73.  felhívja a Bizottságot és az ECDC-t, hogy végezzen kutatást az antimikrobiális szerek kedvtelésből tartott állatoknak való beadásából eredő közvetlen vagy közvetett károkról, valamint dolgozzon ki enyhítő intézkedéseket a kedvtelésből tartott állatokban kialakult antimikrobiális rezisztencia emberekre való potenciális átterjedési kockázatának csökkentése érdekében;

74.  rámutat, hogy egyes uniós tagállamok már sikeresen megszüntették a gazdaságok szintjén a megelőző jellegű használatot; ezért felkéri a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot az antibiotikumok megelőző jellegű használatát megszüntető jogszabályra;

Az együttműködésen alapuló megközelítések az Európai Unióban

75.  ösztönzi a tagállamokat, hogy határozzanak meg minimális betegbiztonsági normákat és mutatókat az egészségügyi ellátás biztonsága és minősége tekintetében az egész EU-ra nézve, konzultálva az érintett felekkel, beleértve a betegképviseleti szervezeteket is;

76.  felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kezdeményezzenek további párbeszédet az érdekelt felekkel, és alakítsanak ki összehangolt, átfogó és fenntartható uniós betegbiztonsági stratégiát, továbbá tegyenek javaslatot uniós, nemzeti, regionális, helyi és/vagy az alapellátás szintjén végrehajtandó konkrét megoldásokra;

77.  kéri a tagállamokat és a Bizottságot, hogy a WHO-val együtt kezdjenek el dolgozni egy új gazdasági modell kialakításán, amely megszünteti a kapcsolatot az új antibiotikum után fizetett jutalék és annak eladási volumene között, mindazonáltal biztosítja a vállalatok számára a beruházás megtérülését, ugyanakkor védelmezi a nemzeti egészségügyi rendszerek fenntarthatóságát;

78.  felkéri a Bizottságot, a tagállamokat és a gyógyszeripari ágazatot, hogy optimalizálják az állami kutatási intézmények és a gyógyszeripar közötti uniós partnerségeket az innovatív gyógyszerek kutatására irányuló kezdeményezés példájára;

79.  arra ösztönzi a gyógyszeripari társaságokat, a kormányzatokat és a kutatóintézeteket, hogy legjobb eszközeikkel (infrastruktúrával, vegyületekkel, ötletekkel és pénzügyi forrásokkal) járuljanak hozzá az úttörő alapkutatásokhoz és a piaci hasznosítás előtti közös projektekhez; úgy véli, hogy az innovatív gyógyszerek kutatására irányuló kezdeményezést (IMI) kellő rugalmassággal kellene felruházni ahhoz, hogy feltárhassa az e projektekből származó új eredményeket;

80.  kéri a Bizottságot, hogy vegye fontolóra egy olyan jogi keret elfogadását, amely ösztönözné az új antibiotikumok fejlesztését, például egy az emberi felhasználásra szánt antibiotikumokat szabályozó – az állatgyógyászatban alkalmazott antibiotikumok tekintetében már megszületett jogszabály-javaslathoz hasonló – jogszabály formájában;

81.  az együttműködésben rejlő hatékonyság kiaknázása érdekében ösztönöz a magán- és közszféra közötti további olyan partnerségek kialakítására, mint amilyen az innovatív gyógyszerek kutatására irányuló kezdeményezés (IMI), a „New Drugs for Bad Bugs” (új szerek kórokozók ellen) programok, a COMBACTE, a TRANSLOCATION, a Drive AB vagy az ENABLE;

82.  üdvözli az antimikrobiális rezisztenciával foglalkozó közös programozási kezdeményezést, amely lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy az átfedések elkerülése érdekében megegyezzenek a kutatási igényekről, és kéri az antibiotikumok alternatíváját jelentő új gyógyszerek kifejlesztésére fordított támogatás növelését az antimikrobiális rezisztencia visszaszorítása érdekében;

83.  ösztönzi az Európai Uniót, hogy csatlakozzon az Egyesült Királyságban folyó Antibiotic Resistance Review (antibiotikum-rezisztenciával foglalkozó vizsgálat) által javasolt globális innovációs alaphoz, amely az alapkutatás támogatását célozza;

84.  felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák a könnyen alkalmazható diagnosztikai eszközök alkalmazását annak érdekében, hogy könnyebbé váljon a megfelelő diagnosztizálás az antibiotikumok felírása vagy beadása előtt, különösen a járóbeteg-ellátásban;

85.  ösztönzi az Európai Uniót, hogy működjön együtt minden olyan globális kezdeményezéssel – és egyben támogassa őket –, amelynek célja, hogy javítsák az antibiotikum-rezisztencia elleni küzdelem módszereit, és támogassák az e területen folytatott kutatásokat;

86.  felkéri a Bizottságot, hogy a tagállamokkal együttműködésben készítsen ajánlásokat az alkalmazandó élelmiszer-biztonsági szabványokról, a (multi)rezisztens kórokozók és/vagy a rezisztencia egyes determinánsai jelenlétének tekintetében;

87.  hangsúlyozza, hogy az antimikrobiális rezisztencia súlyos problémává vált, amelyet sürgősen meg kell oldani; felkéri a Bizottságot, hogy amennyiben az említett ajánlások közzétételét követő öt éven belül a tagállamokban semmilyen változás nem áll be vagy csak csekély haladás tapasztalható, nyújtson be jogalkotási javaslatot az antibiotikumok körültekintő alkalmazásáról;

o
o   o

88.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Régiók Bizottságának és a tagállamoknak.

(1) HL C 184. E, 2010.7.8., 395. o.
(2) HL C 151., 2009.7.3., 1. o.
(3) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0483.
(4) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0435.
(5) „Az antibiotikumrezisztencia elleni küzdelem élelmiszerbiztonsági szempontjai Európában, WHO Europe, 2011”
(6) „Az antibiotikumok használata az állattenyésztésben: elérkezett a tettek ideje” (vélemény), BEUC (Európai Fogyasztói Szervezet)
(7) HL C 131. E, 2013.5.8., 116. o.


A kkv-k zöld növekedési lehetőségei
PDF 464kWORD 139k
Az Európai Parlament 2015. május 19-i állásfoglalása a kkv-k zöld növekedési lehetőségeiről (2014/2209(INI))
P8_TA(2015)0198A8-0135/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a kkv-k finanszírozáshoz való hozzájutásának javításáról szóló 2013. február 5-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a versenyképesség és a fenntarthatóság javítása érdekében Európa újraiparosításáról szóló, 2014. január 15-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a Bizottság hatásvizsgálati útmutatójának felülvizsgálatáról és a kkv-teszt szerepéről szóló, 2014. november 27-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a „Gondolkozz előbb kicsiben!” – Európai kisvállalkozói intézkedéscsomag: „Small Business Act” című bizottsági közleményre (COM(2008)0394),

–  tekintettel „Az európai kisvállalkozói intézkedéscsomag felülvizsgálata” című bizottsági közleményre (COM(2011)0078),

–  tekintettel az „Erőforrás-hatékony lehetőségek az építőiparban” című bizottsági közleményre (COM(2014)0445),

–  tekintettel a kkv-król, az erőforrás-hatékonyságról és a zöld piacokról szóló Eurobarométer felmérésre (381. sz. Eurobarométer gyorsfelmérés), és az innovációk piaci hasznosítása terén a köztámogatás szerepéről szóló Eurobarométer felmérésre (394. sz. Eurobarométer gyorsfelmérés),

–  tekintettel a Régiók Bizottságának az iparpolitikai csomagról szóló (a 2014. december 3–4-i 109. plenáris ülésén elfogadott) véleményére,

–  tekintettel a „Zöld cselekvési terv a kkv-k számára” című bizottsági közleményre (COM(2014)0440),

–  tekintettel az Európai Erőforrás-hatékonysági Platform 2014. márciusi kiáltványára és szakpolitikai ajánlásaira,

–  tekintettel az „Úton a körkörös gazdaság felé: „zéró hulladék program Európa számára” című bizottsági közleményre (COM (2014)0398),

–  tekintettel az „Innováció a fenntartható jövőért – Az ökoinnovációs cselekvési terv (Eco-AP)” című bizottsági közleményre (COM(2011)0899),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság jelentésére, valamint a Költségvetési Bizottság és a Regionális Fejlesztési Bizottság véleményére (A8-0135/2015),

A.  mivel az uniós vállalkozások több mint 98%-a kkv, és e kkv-k adják az Unió teljes foglalkoztatási szintjének 67%-át és a bruttó hozzáadott érték 58%-át; mivel a kkv-k alkotják az Európai Unió gazdaságának gerincét, és a 28 tagállam hosszú távú gazdasági növekedésének és a fenntartható munkahely-teremtési lehetőségeknek kulcsfontosságú mozgatóerői; mivel a környezeti áruk és szolgáltatások ágazatában a foglalkoztatás a 2007–2011 közötti időszakban a válság ellenére 20%-kal nőtt, és a kkv-k számára egyre nagyobb mértékben lehetőséget nyújt gazdasági tevékenység kifejtésére és munkahelyek létrehozására, többek között az elnéptelenedő és idősödő lakosságú területeken is; mivel tehát a kkv-k fontos szerepet játszanak az ipari ökoszisztémában, a közepes piaci tőkeértékű vállalatokkal és a multinacionális vállalatokkal együtt; mivel tíz kkv-ból kilenc legfeljebb 10 főt foglalkoztató kisvállalkozás, és e mikrovállalkozások biztosítják az európai munkahelyek 53%-át;

B.  mivel jelenleg a környezeti áruk és szolgáltatások globális piacát évi 1000 milliárd EUR-ra becsülik, és becslések szerint 2020-ra ez az összeg kétszeresére vagy akár háromszorosára fog növekedni, ami óriási lehetőségeket teremt az európai kkv-k és általában véve az európai gazdasági növekedés számára; mivel az Európai Unió a környezeti áruk behozatala és kivitele területén egyaránt világelső; mivel a szolgáltatások elválaszthatatlanul kapcsolódnak ezekhez az árukhoz, ennek ellenére a környezeti szolgáltatók előtt továbbra is állnak nem vámjellegű akadályok;

C.  mivel az Európai Unió elkötelezte magát Európa újraiparosítása mellett, és ennek keretében tevékenyen előmozdítja és támogatja a fenntarthatóság, a versenyképesség és az innováció elvének érvényesülését, annak érdekében, hogy az ipari termelés 2020-ig elérje az uniós tagállamok GDP-jének legalább 20%-át; mivel az Európai Tanács kötelezettséget vállalt a hazai üvegházhatásúgáz-kibocsátás legalább 40%-kal történő csökkentésére, a megújuló energia részarányának legalább 27%-ra emelésére, valamint az energiahatékonyság legalább 27%-os javítására, hogy ezt a célt 30%-ra növelje; mivel a kkv-knak be kell tölteniük szerepüket e célok teljesítése során, hiszen 93%-uk(4) más most intézkedéseket tesz arra, hogy növelje forráshatékonyságát; mivel a Bizottság szerint a környezettudatos tervezés, a hulladékmegelőzés, az újrahasznosítás és az újrahasználat becslések szerint akár 600 milliárd EUR összegű, vagyis az éves forgalom 8%-át kitevő nettó megtakarítást jelenthet az uniós vállalkozások számára, miközben 2–4%-kal csökkenthetik az összes üvegházhatásúgáz-kibocsátást;

D.  mivel a kisvállalkozói intézkedéscsomag egyik alapelve a kkv-k abban való támogatása, hogy a környezeti kihívásokat – fenntartható működés mellett – gazdasági lehetőségekké alakítsák át, de mivel még nem történt jelentős szakpolitikai előrelépés, és a kkv-k gyakran következetlen szakpolitikákkal szembesülnek a vállalkozás elindításakor és a környezeti előírások végrehajtásakor;

E.  mivel mind a piac, mind a jogalkotás a növekvő számú környezeti előírások betartására ösztönzi a kkv-kat; mivel az EU-nak és a tagállamoknak minimálisra kell csökkenteniük az adminisztratív terheket az új és meglévő szabályozásban, törekedniük kell annak elkerülésére, hogy e szabályozás alkalmazása többletköltségeket eredményezzen a vállalkozások számára; mivel a kkv-k és más ágazatok szabályozási terheinek csökkentésére irányuló kezdeményezésekre vonatkozó javaslatok születtek, amelyeket a Bizottságnak és a tagállamoknak végre kell hajtaniuk;

F.  mivel az uniós vállalkozások 90%-a mikrovállalkozás; mivel a finanszírozáshoz jutás javítása érdekében tett közelmúltbéli erőfeszítések ellenére a kkv-k és a mikrovállalkozások továbbra is nehezen jutnak készségekhez, információhoz és finanszírozáshoz, illetve a vállalkozások növekedési pályája során szükséges tőke- és hitelinstrumentumok kellően diverzifikált választékához, és mivel az uniós programok még mindig nem járulnak hozzá jelentős mértékben az innovációhoz; mivel az uniós finanszírozás igénylésének eljárásai még mindig túlságosan bürokratikusak és ennélfogva korlátozó hatásúak sok kkv számára;

G.  mivel figyelembe kell venni az uniós költségvetés mint beruházásvezérelt költségvetés lehetőségeit annak érdekében, hogy az európai kkv-k a bürokrácia csökkentése, célzott pénzügyi eszközök és az olyan programok finanszírozásának növelése révén, mint a LEO (helyi vállalkozási irodák) könnyebben férjenek hozzá a finanszírozási eszközökhöz; mivel meg kell erősíteni a különböző támogatási formák felhasználóbarát eljárásainak kidolgozását;

H.  mivel a kisvállalkozások arányaiban nagyobb mértékben részesülnek az erőforrás-hatékonyság javítását célzó intézkedésekből, mint a nagyobb vállalkozások, és a szakpolitikákban nagyobb figyelmet kell rájuk fordítani; mivel az erőforrás-hatékonyság javításából adódó lehetséges bruttó haszon a forgalom 10–17%-a, az adott ágazattól függően;

I.  mivel a digitális ágazat egyrészt fontos eszköz a kkv-k számára az optimális erőforrás-felhasználástól várt nyereség realizálásához, másrészt az új kkv-k megjelenésének és fejlődésének kedvező ágazat;

J.  mivel az intézkedések fókuszában azok a csúcstechnológiát alkalmazó kis- és középvállalkozások állnak, amelyek közvetlenül valósítanak meg zöld innovációkat, ugyanakkor a környezetvédelmi szabályozásoknak megfelelni kívánó, zöld innovációs intézkedéseket végrehajtó és környezeti teljesítményüket javítani kívánó más vállalkozásokat is támogatni kell; mivel az ökoinnováció új vállalkozások alapja is lehet, mindazonáltal már meglévő vállalkozások fejlesztésére is szolgálhat a zöld gazdaság keretein belül;

K.  mivel jóllehet a zöld növekedésnek nincs nemzetközileg elfogadott meghatározása, a közmegegyezés a gazdasági növekedés és a környezeti fenntarthatóság kombinációjaként tartja számon; mivel a kkv-k számára a készségek és a képzés fejlesztése kulcsfontosságú kihívás, amelyre különös figyelmet kell fordítani, főleg az innováció és az erőforrás-hatékonyság tekintetében; mivel a jelenlegi helyzetben továbbra is a kockázati tőke megfelelő forrásaihoz (különösen a korai szakaszokban) való nem megfelelő hozzáférés az egyik legjelentősebb akadálya a növekedés-orientált vállalkozások létrehozásának és fejlesztésének;

L.  mivel a mikrovállalkozások Európa-szerte több ezer munkahelyet teremtenek, és az európai foglalkoztatás 53%-át teszik ki, és így működésükhöz más keretet igényelnek, sürgősen ki kell alakítani a mikrovállalkozás fogalommeghatározásának következetes használatát; mivel a mikrovállalkozások számos jelentős nehézséggel szembesülnek, például a közbeszerzési szabályok akadályaival, túlzott szabályozási terhekkel és a finanszírozáshoz való hozzáférés nehézségeivel;

Általános kérdések

1.  támogatja a zöld növekedésre és a körkörös gazdaságra vonatkozó elképzelést, és megjegyzi, hogy az abból adódó lehetőségek számos különböző, nagy jelentőségű ágazathoz kapcsolódnak, például a megújuló energiaforrások, különösen a szél-, nap-, víz és geotermikus energia gazdaságos kiaknázásához, az energiahatékonysághoz, az erőforrás-hatékonysághoz, a hulladékgazdálkodáshoz, a kibocsátáscsökkentéshez, a villamosításhoz és a bölcsőtől bölcsőig modellhez; felhívja a figyelmet az e területekben rejlő, különböző ágazatokra nézve jelentős gazdasági és foglalkoztatási potenciálra; megjegyzi, hogy a zöld növekedésnek a munkahelyteremtés és a gazdasági növekedés kkv-k körében történő előmozdítására irányuló átfogóbb stratégia részét kell képeznie;

2.  hangsúlyozza, hogy a zöld növekedést szélesebb perspektívában kell szemlélni, és annak magában kell foglalnia az értéklánc egészében és a teljes vállalkozói ökoszisztémában tett erőfeszítéseket, így a feldolgozóipari szereplők által termékeik, termelési eljárásaik, üzleti gyakorlataik és szolgáltatásaik ökológiai lábnyomának csökkentésére tett intézkedéseket is; emlékeztet az Európai Erőforrás-hatékonysági Platform ajánlásaira, amelyek hangsúlyozzák, hogy az erőforrás-hatékonyság olyan dinamikus szabályozási keretet igényel, amely megfelelő jelzéseket ad a termelőknek és a fogyasztóknak a termékek teljesítményének növelése érdekében azok teljes életciklusa során; felszólítja a Bizottságot arra, hogy hozzon létre egy átfogó – konkrét szakpolitikai célkitűzéseket tartalmazó, valamint a meglévő szakpolitikai eszközöket jobban integráló és ésszerűsítő – szakpolitikai keretet annak érdekében, hogy biztosítsák a kkv-k lehetőségeit és részvételét a zöld és körkörös gazdaságban;

3.  rámutat, hogy a világgazdaságnak egyre növekvő népességről kell gondoskodnia (2050-re 9 milliárd emberről), miközben természeti erőforrásaink korlátozottak és ezért azokat fenntarthatóan és rendkívül hatékonyan kell felhasználni; felhívja a figyelmet az új innovatív, zöld és fenntartható megoldásokra, például az új termékekre, termelési eljárásokra, üzleti gyakorlatokra és szolgáltatásokra – például új digitális technológiák beépítésével –, valamint egy új támogató jogi keretre;

4.  emlékezteti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a kkv-k Európa-szerte igen sokfélék, kezdve az igen hagyományos, családi vállalkozásoktól a gyorsan növekvő vállalkozásokig, csúcstechnológiai cégekig, mikrovállalkozásokig, szociális vállalkozásokig és induló vállalkozásokig, és ennek megfelelően eltérő megközelítéseket igényelnek;

5.   úgy véli, hogy a gazdasági növekedés segítése érdekében az EU-nak gyökeresen meg kell változtatnia vállalkozói kultúráját, hogy többen indítsák el saját vállalkozásukat és több üzleti lehetőséget kutassanak fel, különösen a zöld növekedés terén, valamint a kudarc felvállalásával és kockázatvállalással; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy ezt a kérdést a szakpolitikai döntéshozatal középpontjába helyezzék; felszólítja a tagállamokat, hogy gondoskodjanak arról, hogy vonatkozó jogi kereteik enyhítsék az üzleti kudarc következményeit, hogy lehetővé váljon az emberek számára új vállalkozást indítani nem sokkal a korábbi vállalkozásuk fizetésképtelenné válása után, különösen az új és innovatív ágazatokban; felszólítja a Bizottságot, hogy figyelemfelkeltő kampányokkal és oktatással enyhítse a kudarctól való félelmet;

6.  hangsúlyozza az uniós költségvetés hozzáadott értékét a kkv-k, mikrovállalkozások, szociális vállalkozások és szövetkezetek azirányú támogatásában, hogy finanszírozáshoz és nemzetközi piacokhoz jussanak, különösen a COSME program, a Horizont 2020 és az európai strukturális és beruházási alapok révén; hangsúlyozza, hogy a nemzeti szabályozóknak EU-szerte világos és egységes értelmezést, valamint nyílt közbeszerzési szabályokat kell alkalmazniuk;

7.  megjegyzi, hogy napjainkban számos uniós kkv vesz részt a nemzetközi versenyben termékekre és úgynevezett „zöld szolgáltatásokra” – például építőipari, telepítési, javítási és menedzsmentszolgáltatásokra – egyaránt vonatkozó megoldások területén; megjegyzi, hogy ezek a szolgáltatások kulcsfontosságúak a zöld termékek fejlesztési értékesítéséhez és exportjához; felszólítja a Bizottságot, hogy a környezeti árukról szóló megállapodásra irányuló, folyamatban lévő tárgyalások során, valamint a kétoldalú kereskedelmi megállapodásokban (például a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerség keretében) térjen ki a zöld szolgáltatásokra annak érdekében, hogy mérséklődjenek a nemzetközi piacokra eljutni szándékozó uniós kkv-k és szolgáltatók előtti akadályok;

8.  hangsúlyozza, hogy a vállalkozásbarát környezet, valamint a kkv-k számára egyenlő versenyfeltételeket biztosító piac létrehozásához az Unió egészében fontos a jó kormányzás, a független bírói kar, az átláthatóság és a jogállamiság;

Zöld kezdeményezések finanszírozása

9.  rámutat, hogy a jelenlegi helyzetben, amelyet a kockázati tőke megfelelő forrásaihoz való (különösen a korai szakaszokban) nem megfelelő hozzáférés jellemez, ami továbbra is az egyik legjelentősebb akadálya a növekedésorientált vállalkozások létrehozásának és fejlesztésének, a kkv-k finanszírozáshoz jutásának javításáról szóló bizottsági cselekvési terv erős hangsúlyt helyez a kockázati tőkére mint a növekedés egyik lehetséges finanszírozási módjára; mindazonáltal hangsúlyozza, hogy ez a fajta finanszírozás csak kevés kkv számára megfelelő, és a banki kölcsönök továbbra is a finanszírozás fontos forrásai, és a magánszektornak további alternatívákat kell kialakítania; ezzel összefüggésben megjegyzi a kkv-knak történő hitelnyújtás alternatív formái – például a hitelszövetkezetek – előmozdításának fontosságát; rámutat, hogy közelebbről meg kell vizsgálni az Európai Stratégiai Beruházási Alap keretében meglévő potenciális finanszírozási lehetőségeket;

10.  szorgalmazza, hogy a tagállamok a nyelvi akadályok felszámolásával ösztönözzék a külföldi befektetőket; megjegyzi, hogy a tagállamok hivatalos nyelve(i)n kívül angol nyelven elkészített pályázatok elfogadása és az angol nyelven biztosított adatszolgáltatás ezt a célt szolgáló lépés;

11.  hangsúlyozza, hogy nincs egységesen alkalmazható finanszírozási mód, és felszólítja a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a kkv-k érdekeit valamennyi meglévő és lehetséges jövőbeli programban, eszközben és kezdeményezésben, különösen a zöld gazdaságon belüli új üzleti modellekre vonatkozóan, a saját tőkétől (mint például informális kockázatitőke-befektetők, közösségi finanszírozás és alternatív kereskedési platformok), a kvázi-sajáttőkén (például mezzanine finanszírozás) és hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokon át (például alacsony értékű vállalati kötvények, garanciakeretek és platformok) bankok és a kkv-finanszírozásban részt vevő más szereplők (számviteli szakemberek, üzleti vagy kkv-szövetségek vagy kereskedelmi kamarák) közötti partnerségekig, azzal a céllal, hogy támogassák a vállalkozásokat az indulás, a növekedés és az átruházás szakaszában, figyelembe véve a méretüket, a forgalmukat és a finanszírozási igényüket; felszólítja a tagállamokat, valamint a helyi és a regionális önkormányzatokat megfelelő ösztönzők biztosítására, és hogy biztosítsanak költségvetési ösztönzőket e finanszírozási modellek számára; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy felülvizsgálják a meglévő kkv-támogatási eszközöket a zöld növekedést elősegítő további lehetőségek beépítése érdekében;

12.  hangsúlyozza, hogy biztosítani kell az uniós költségvetés pénzügyi eszközei – különösen az európai strukturális és beruházási alapok, a foglalkoztatás és a szociális innováció európai programja, valamint a LIFE program – közötti összehangolást és azok egymást kiegészítő jellegét;

13.  felszólítja az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy az intézkedések hatékonyságának értékelése érdekében folyamatosan kövessék nyomon a zöld innovációk finanszírozását biztosító intézkedésekhez hozzáféréssel rendelkező kkv-k ténylegesen elért eredményeit; sürgeti az Európai Bizottságot, hogy – amennyiben az eredmények nem bizonyulnak megfelelőnek – a hatékonyság javítása érdekében rövid időn belül végezze el a szükséges módosításokat;

14.  megjegyzi, hogy mivel számos zöld beruházási terv igen technikai jellegű, alapvető fontosságú, hogy felhívják a figyelmet a szabványosított kockázat/nyereség modellek, valamint annak jelentőségére, hogy új modelleket dolgozzanak ki az új kihívások és ágazatok tekintetében;

15.  emlékeztet arra, hogy a kkv-k várhatóan fontos szerepet tölthetnek be a körkörös gazdaságban, fenntartható, ugyanakkor munkaerő-igényes – például javítási, felújítási és újrahasznosítási – szolgáltatások nyújtásával; megjegyzi, hogy az Európai Bizottság, a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD), a Nemzetközi Valutaalap (IMF), a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO), az Európai Parlament és az eurócsoport messzemenően támogatja a munka adóztatásáról a természeti erőforrások felhasználásának és fogyasztásának adóztatására való áttérés elvét; arra kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a munka adóztatásáról a természeti erőforrások felhasználásának adóztatására való áttérés hatását;

16.  hangsúlyozza, hogy a vállalkozóknak, a kkv-knak, az üzleti szövetségeknek és a támogató szervezeteknek tájékozottabbnak kell lenniük a hatékonyabb technológiák és az olyan szerződéses szolgáltatásokkal kapcsolatos finanszírozási lehetőségek terén, mint például a tanácsadás, vagy a környezettudatos tervezés, az erőforrás-hatékonyság és a zöld vállalkozás terén biztosított coaching és képzés, valamint olyan zöld technológiák, termékek és szolgáltatások rendelkezésre állása tekintetében, amelyek hasznosnak bizonyulhatnak a vállalkozásuk számára; felszólítja a tagállamokat, hogy erősítsék e területeken a kkv-knak nyújtott szolgáltatásokat, hangsúlyozza továbbá az említett termékekre és szolgáltatásokra vonatkozó, egyszerű és hozzáférhető információforrások és adatbázisok szükségességét; emlékezteti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ezeket az információkat a kkv-k gondolkodásmódjának és munkamódszereinek legjobban megfelelő módon kell közölni;

17.  megállapítja, hogy az uniós programok nem járulnak hozzá jelentős mértékben az ökoinnovációhoz és a körkörös gazdasághoz, ezért szorgalmazza, hogy a Bizottság a COSME és a Horizont 2020 program szerinti finanszírozást jobban összpontosítsa a kkv-k által létrehozott és a kkv-knak szánt ökoinnovatív megoldások fejlesztésére, továbbá a korábbi többéves pénzügyi keret alatti kedvező tapasztalataira hagyatkozva támogassa a terméktervezés és a folyamatteljesítmény javítását célzó finanszírozást; úgy véli, hogy teljes körűen végre kell hajtani a Horizont 2020 programon belüli kkv-eszközt;

18.  felszólítja a Bizottságot és az EBB-t, hogy gondoskodjon arról, hogy az európai beruházási terv végrehajtási szakaszában a kkv-k – többek között a zöld és az innovatív vállalkozások – az e javaslat keretében biztosított támogatás kiemelt kedvezményezettjei legyenek; ragaszkodik ahhoz, hogy egyértelmű kritériumokat – többek között európai hozzáadott értéket – kell kialakítani ennek a célnak az eléréséhez, valamint a kkv-knak nyújtott erőforrás-hatékonysági és ökoinnovációs tanácsadási szolgáltatások megerősítéséhez; felszólítja az EBB-t és a Bizottságot, hogy gondoskodjon arról, hogy a mikro-, kis- és középvállalkozások meghatározásáról szóló bizottsági ajánlásban (C(2003)1422) felsorolt valamennyi kategória megfelelő mértékben részesüljön a támogatásból; rámutat a Horizont 2020 és a COSME program jelentőségére a kkv-k támogatása szempontjától, és arra, hogy a Horizont 2020 programon belüli kkv-eszközt teljes körűen végre kell hajtani;

19.  úgy véli, hogy a kkv-kat célzó finanszírozási rendszerek kiegészítő jellegének biztosítása érdekében elengedhetetlen a kohéziós politika és a más programok, például a Horizont 2020 keretprogram keretén belül végrehajtott intézkedések összehangolása, mind nemzeti, mind regionális szinten; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a jogalkotás lehetővé tegye a kkv-k számára versenyképességük megőrzését;

20.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gyors és tartós megoldást találjanak egyrészt a regionális politikákkal kapcsolatos hatalmas kifizetési hátralékra, másrészt pedig az európai strukturális és beruházási alapok keretében az előző finanszírozási időszakban nyújtott támogatásról való rendelkezésre vonatkozóan, annak érdekében, hogy a kifizetések késedelmei ne riasszák el a kkv-kat mint projektpartnereket a támogatási programokban és projektekben való részvételtől;

Tudásmenedzsment

21.  kiemeli az ágazatokon átívelő – értékláncok mentén, valamint földrajzi területeken folytatott – együttműködés aktív támogatásának fontosságát, amely innovációt és új növekedési lehetőségeket teremthet eszmecserék és innovatív koncepciók megosztása révén; üdvözli a Horizont 2020 keretében megvalósuló, a „Klaszterek által ösztönzött projektek az új ipari értéklánc számára” elnevezésű cselekvést, amelynek célja az, hogy segítsen felszabadítani a kkv-k innovációs potenciálját, ideértve az általuk kínált ökoinnovációs és erőforrás-hatékonysági megoldásokat;

22.  üdvözli az európai erőforrás-hatékonysági kiválósági központ azzal a céllal történő létrehozását, hogy tanácsadást és segítséget nyújtson az erőforrás-hatékonysági teljesítményüket javítani szándékozó kkv-knak; hangsúlyozza, hogy e központot az Európai Unió régióiban lévő partnerek stabil hálózataként kell létrehozni és a bevált tagállami tapasztalatokra kell alapozni; úgy véli, hogy a központnak útmutatást kell biztosítania a kkv-k számára az e cselekvési területen meglévő uniós, tagállami és regionális programokhoz, valamint hozzáférést kell biztosítania szakértelemhez, hálózatokhoz és infrastruktúrához;

23.  hangsúlyozza a tudástranszfer és a többoldalú – többek között határokon átnyúló, informális hálózatokon keresztül történő – tudásmegosztás fontosságát, különösen a kkv-k és a mikrovállalkozások számára, hogy növeljék a tudatosságot a meglévő és új innovatív technikák, legjobb gyakorlatok, a megfelelő finanszírozás megszerzésének módjai, lehetséges kormányzati támogatási rendszerek, valamint a legkevesebb adminisztrációt előíró, vonatkozó jogalkotási keretek tekintetében, továbbá emlékeztet arra, hogy az uniós finanszírozási programokért felelős, meglévő nemzeti kapcsolattartó pontoknak és az Enterprise Europe Network (EEN) hálózatnak teljes körűen részt kell venniük a kkv-k támogatásában, és proaktív módon kell tájékoztatást, vezetési tanácsadást és támogatást nyújtaniuk a kkv-knak az uniós, nemzeti, illetve regionális szintű finanszírozási lehetőségek meghatározásához; támogatja egy európai erőforrás-hatékonysági kampány szervezését, amely tájékoztatná a kkv-kat az erőforrás-hatékonyság kínálta előnyökről és lehetőségekről, valamint arról, hogyan lehet ipari szinergiákat létrehozni az újrahasznosítás terén; felszólítja a Bizottságot és az EEN-t, hogy az erőforrás-hatékonyság tárgyában folytassanak együttműködést ipari szövetségekkel, szakszervezetekkel, kkv-kkal, nem kormányzati szervezetekkel, a tudományos szférával, valamint regionális kezdeményezésekkel; üdvözli ennek vonatkozásában azt, hogy a Bizottság a szimbiózisokra és a klaszterekre összpontosít, és arra ösztönzi a Bizottságot, hogy terjesszen elő konkrét kezdeményezéseket az ágazatokon átívelő együttműködés és az erőforrás-gazdálkodás elősegítése érdekében;

24.  ösztönzi az ágazati szövetségeket, hogy töltsenek be fontos szerepet a zöld technológiákkal, a finanszírozási lehetőségekkel és a vonatkozó eljárásokkal kapcsolatos megfelelő tájékoztatás és tanácsadás nyújtásában; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vállalják fel az ezzel a szereppel járó feladatokat ott, ahol e támogatás nem biztosított, és az ágazati szövetségekkel és a vállalkozásokkal együttműködve vizsgálják meg alaposabban a meglévő lehetőségeket, gyorsítsák fel a fenntartható megoldásokat, és végezzenek környezetbarát technológiákra, erőforrás-hatékonyságra és az újrahasznosító gazdaságra irányuló beruházásokat; rámutat a kkv-k szükségletei és az alkalmazottak készségei közötti növekvő szakadékra; megjegyzi, hogy az európai munkáltatók 26%-a nehezen talál megfelelő készségekkel rendelkező alkalmazottakat;

Kutatás, fejlesztés, innováció és készségek

25.  hangsúlyozza, hogy hatékonyabb módon kell fejleszteni a további technológiai fejlesztésekhez szükséges alapvető kutatás-fejlesztést, teljes körűen be kell vonni a kkv-kat e folyamatba, és aktívan támogatni kell az alapvető kutatás-fejlesztés eredményeinek technológiai fejlesztésekbe történő további átültetését; felhívja a figyelmet Európa újraiparosításának fontosságára, figyelembe véve a feldolgozóipar jelentőségét a K+F+I, és következésképpen az EU jövőbeni versenyelőnye számára; úgy véli, hogy a nem technológiai, szervezeti, rendszerszintű innovációra és az állami szektor innovációjára is megfelelő figyelmet kell fordítani a technológiavezérelt megoldások mellett;

26.  felhívja a figyelmet a K+F eredmények európai vállalkozások általi kereskedelmi forgalomba helyezésének és hasznosításának fontosságára; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gondoskodjanak stabilabb szabályozási keretről és megfelelő finanszírozási rendszerekről a gazdasági kezdeményezések és a vállalkozás lehetővé tétele érdekében, valamint az új termékek, szolgáltatások és üzleti gyakorlatok piaci bevezetésének időbeni keretek közé szorítása érdekében, különösen a zöld gazdaság terén;

27.  hangsúlyozza az új európai űrinfrastruktúrában rejlő innovációs és zöld növekedési potenciált; felkéri a Bizottságot, hogy az üzleti inkubátorházak körében mozdítsa elő azt, hogy a kkv-k felhasználják az ezen infrastruktúrákból származó adatokat; felkéri a Bizottságot, hogy a kutatás, a fejlesztés és a forgalmazás szakaszában biztosítson kedvező keretet a kkv-k számára az ezen infrastruktúrákból származó adatokhoz való hozzáféréshez;

28.  megjegyzi, hogy a 2014. májusi Innobarométer adatai szerint a vállalkozások mindössze 9%-a jelezte, hogy K+F+I tevékenységeik közfinanszírozásban részesültek 2011. január óta; hangsúlyozza, hogy felhasználóbarát eljárásokat kell kidolgozni a különböző támogatási formák tekintetében;

29.  megjegyzi az egységes európai szabadalom kkv-k számára biztosított előnyeit, különösen a zöld technológiák területén; felkér minden tagállamot az egységes európai szabadalom elfogadására; felkéri a tagállamokat arra, hogy mielőbb ratifikálják az Egységes Szabadalmi Bíróságról szóló, az egységes európai szabadalom alkalmazásához szükséges megállapodást; felkéri a Bizottságot arra, hogy javasoljon a kkv-k számára kedvező, egyszerűsített eljárást az Egységes Szabadalmi Bíróság előtt hamisítás ügyében folytatandó büntetőeljárás indításához;

30.  felhívást intéz a körkörös gazdaságra vonatkozó javított szakpolitikai keret létrehozására, többek között az intelligens szabályozás, az externáliák internalizálását célzó előírások és magatartási kódexek elfogadására és végrehajtására, az erőforrás-igényes termékek kezelésére, egyenlő versenyfeltételek teremtésére, az éllovasok jutalmazására, valamint az erőforrás-hatékony és fenntartható gazdaságra való áttérés felgyorsítására;

31.  fe lszólítja a Bizottságot, hogy a körkörös gazdaságra vonatkozó jogszabálycsomagba foglalja bele a környezettudatos tervezésre vonatkozó eszköz bővítését, hogy az kiterjedjen az erőforrás-hatékonyság vetületére; úgy véli, hogy a környezettudatos tervezésnek figyelembe kell vennie a termékek tartósságát, javíthatóságát és újrahasznosíthatóságát, beleértve a garantált minimális élettartamra és a szétszerelésre vonatkozó előírásokat is;

32.  ösztönzi az innovatív támogatási rendszerek, például a zöld innovációs utalványok kiterjesztését, amelyek előmozdíthatják a fenntartható technológiák, illetve a környezetbarát és az éghajlatváltozás hatásaival szemben ellenállóképes megoldások piaci bevezetését; a támogatási kérelmek tekintetében úgy véli, hogy a szabályoknak egyszerűnek és egyértelműnek kell lenniük, és nem jelenthetnek adminisztratív terhet; kéri továbbá a Bizottságot és a tagállamokat, hogy találjanak innovatív pénzügyi megoldásokat a kkv-k támogatására, továbbá hogy biztosítsanak teljesen hozzáférhető pénzügyi eszközöket; emlékeztet arra, hogy az európai kkv-k fenntartható növekedése és innovációs kapacitása az EU egyik legfőbb versenyelőnye a globalizált piacokon;

A szabályozás, illetve a dereguláció mint a növekedés motorja

33.  felszólítja a tagállamokat, hogy tartózkodjanak attól, hogy a túlszabályozással belső piaci akadályokat hoznak létre, illetve vizsgálják felül jelenlegi szabályozási rendszerüket, és építsék le a piaci akadályokat jelentő, fölösleges vagy nem hatékony szabályozásokat, továbbá biztosítsák az uniós jog nemzeti jogba való megfelelő átültetését; felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a kkv-tesztet teljes körűen alkalmazza minden hatásvizsgálatban; felkéri a Bizottságot, hogy fokozza erőfeszítéseit a túlszabályozás kezelése terén az egyes tagállamokkal szemben; hangsúlyozza, hogy a nemzeti szabályozóknak EU-szerte világos és egységes értelmezést kell alkalmazniuk, és azt, hogy nyílt közbeszerzési szabályokra van szükség, többek között a zöld közbeszerzés és az e-közbeszerzés terén, ami jelenleg komoly akadályt jelent a nemzetközi színtérre kilépni kívánó kkv-knak, ugyanakkor óriási lehetőség a tagállamok számára, hogy korai alkalmazókká váljanak, többek között a forrás- és energiahatékonysági termékek és megoldások terén;

34.  üdvözli a Bizottságnak a már túlhaladott és a túlságosan nagy terhet jelentő jogalkotási javaslatok visszavonására vonatkozó döntését; elvárja, hogy a Bizottság a hulladékokkal kapcsolatos jogszabályra irányuló ambiciózusabb javaslatot terjesszen elő, Timmermans alelnök úrnak a Parlament 2014. decemberi plenáris ülésén tett bejelentése szerint; felszólítja a Bizottságot, hogy tartózkodjon az olyan jogalkotási javaslatoktól, amelyek szükségtelen igazgatási terhet jelentenének a vállalkozások és a kkv-k számára, továbbá folyamatosan vizsgálja felül a hatályos jogszabályokat a jelenleg meglévő adminisztratív terhek csökkentése céljával, a jogszabályok minőségének és hatékonyságának javítása és ennek az új üzleti modellekben való alkalmazása érdekében; mindazonáltal hangsúlyozza, hogy az EU környezeti céljainak megvalósításához ambiciózus intézkedésekre, a hatályos jogszabályok megfelelő és időben történő végrehajtására és az érintett ipari ágazatok és kkv-k érdekelt feleinek – többek között a hatásvizsgálatba történő – korai bevonására van szükség;

35.  emlékeztet a technológiasemleges és innovációbarát jogszabályok fontosságára, amelyek lehetővé teszik, hogy a piac tesztelje és értékelje a különböző új technológiákat; üdvözli a környezetvédelmi technológiai ellenőrzési rendszer innovatív környezetvédelmi technológiák piacra jutását segítő új eszközként történő kialakítását; felszólítja a tagállamokat, hogy köztámogatási rendszereikben megfelelően használják a piaci alapú eszközöket, és tartózkodjanak a környezet szempontjából káros piactorzító támogatások alkalmazásától; emlékeztet arra, hogy állami beavatkozásra van szükség a piaci hiányosságok kezelésére, például az externáliák árba történő beépülésének elmaradása esetén; felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki közös iránymutatásokat a zöld beruházási projektekre vonatkozó nemzeti köztámogatási rendszerek tekintetében egy egységesebb intézkedéskészlet létrehozása érdekében;

36.  megjegyzi, hogy a diszruptív iparágak és technológiák gyakran hibákat jeleznek a meglévő jogszabályi keretben; hangsúlyozza, hogy a hatályos jogszabályok folyamatos nyomon követésére és aktualizálására van szükség annak biztosítása érdekében, hogy a fenntartható vagy ökoinnovatív technológiák, valamint az új technológiai fejlesztések ne ütközzenek akadályokba;

Egyéb támogató intézkedések

37.  meggyőződése, hogy az alapszintű és felsőfokú oktatási rendszerekbe be kell építeni, továbbá a tanterven kívüli tevékenységek és az egész életen át tartó tanulás révén is népszerűsíteni kell a vállalkozói készségek fejlesztését, a piac, a gazdaság és a pénzügyi rendszer működésének, szerepének és együttműködésének megértését segítő programokat, valamint azt, hogy az új technológiák miként lendíthetik fel a hatékony, innovatív és zöld lehetőségeket; meggyőződése, hogy egy jól előkészített üzleti terv jelenti az első lépést a finanszírozáshoz való jobb hozzáférés és az életképesség felé; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a vállalkozási, pénzügyi, gazdasági és környezetvédelmi ismeretek oktatását haladéktalanul építsék be oktatási programjukba; támogatja ezzel összefüggésben a vállalkozói kultúra népszerűsítésére, valamint az egységes piac és a versenyképesség fejlesztésére tervezett „Erasmus fiatal vállalkozóknak” programot;

38.  hangsúlyozza, hogy a mikrovállalkozásoknak és az induló vállalkozásoknak is segítséget és útmutatást kell biztosítani a fenntartható zöld növekedésre való átállás során; felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a kkv-k zöld növekedési lehetőségeire összpontosító kezdeményezések megfelelően terjedjenek ki ezekre a vállalkozásokra;

39.  megjegyzi, hogy az Erasmus+ program lehetővé teszi a diákok és a fiatalok számára, hogy – többek között szakmai gyakorlatok finanszírozásával – fejlesszék vállalkozói készségeiket; támogatja a vállalkozói kultúra népszerűsítésére, valamint az egységes piac és a versenyképesség fejlesztésére tervezett „Erasmus fiatal vállalkozóknak” programot;

40.  fontosnak tartja, hogy foglalkozzanak a fenntarthatatlan fogyasztási minták kérdésével, és elősegítsék a fogyasztói magatartás megváltozását; hangsúlyozza a megfelelő fogyasztói nevelés szükségességét, és azt, hogy szorgalmazni kell a fenntarthatóbb fogyasztást célzó ösztönzők létrehozását; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozzák a keresletoldali intézkedéseket, például vegyenek igénybe közbeszerzést az erőforrás- és energiahatékony termékek és megoldások elterjedésének javítása érdekében; hangsúlyozza az erőforrás-felhasználás termékinformációkban és ökocímkéken való feltüntetésének értékét a fogyasztók döntési lehetőségeinek gyarapítása érdekében;

41.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy technológiai kutatóintézetekkel, az egyetemekkel és a szakoktatási intézményekkel való együttműködésekkel segítsék az induló vállalkozásokat és a spin-off vállalkozásokat;

42.  hangsúlyozza az export jelentőségét az európai munkahelyteremtés és növekedés szempontjából; felszólítja a Bizottságot, hogy az európai kkv-k új piacokra jutásának megkönnyítése érdekében gyorsítsa fel a partnereinkkel folyamatban lévő kereskedelmi megállapodásokat;

43.  meggyőződése, hogy a női vállalkozói készségek az EU fejlődésének és versenyképességének egy még nem kellően kiaknázott tárházát jelentik, amelyet ösztönözni kell és meg kell erősíteni, valamint el kell hárítani mindazon akadályokat, amelyekkel a nők szembesülnek – a zöld gazdaságban is–, különösen a bérezés terén történő megkülönböztetést annak érdekében, hogy a nők és a férfiak egyenlő mértékben részesüljenek az előnyökből; úgy véli, hogy a harmonizált statisztikák – többek között a jogszabályok nemekre irányuló hatására vonatkozó adatok és a nemek szerint lebontott foglalkoztatási adatok – rendszeres gyűjtése elősegítené a fokozottabban tényeken alapuló szakpolitikai döntéshozatalt és nyomon követést, így ismeretbeli hiányosságokat pótolna a zöld növekedésre vonatkozó tárgyalások során;

44.  felszólítja a Bizottságot, hogy tanulmányozza és azonosítsa az európai ipar azon ágazatait és földrajzi területeit, ahol teljesülnek az új klaszterek és csomópontok létrehozásának feltételei, és támogassa azok fejlesztését;

45.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy különösen vegyék figyelembe és adjanak választ a vidéki területekben rejlő lehetőségekre és kihívásokra a kkv-k, a zöld növekedés és az ökoinnováció tekintetében;

46.  felhívja a tagállamokat, hogy (a nemzeti, regionális és helyi politikai döntéshozók és irányító hatóságok szintjén) az intelligens szakosodási stratégiák keretében folyamatosan mozdítsák elő a fenntartható növekedést a kulcsfontosságú érdekelt felek részvételével, ami elősegíti a zöld gazdasági tevékenységekkel kapcsolatos klasztereket, a szinergiákat és hálózatokat; kéri a Bizottságot, hogy adott esetben készítsen jelentést a Parlament számára az intelligens szakosodási stratégiák nemzeti és/vagy regionális szintű végrehajtásáról, főként pedig az Unióban és a tagállamokban alkalmazott „felülről lefelé irányuló intézkedések” különböző mintáit illetően; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy nyújtsanak tájékoztatást a regionális innovációs központok és kulcsfontosságú támogató hálózatok összekapcsolása révén az ökoinnovatív kkv-k számára történő kompetenciafejlesztés érdekében tett gyakorlati intézkedésekről;

47.  felhívja a Bizottságot, hogy a regionális politika keretein belül dolgozzon ki a kkv-k számára a zöld növekedés valamennyi releváns elemére kiterjedő konkrét programokat; hangsúlyozza a kkv-k zöld növekedésével összefüggésben a fiatalok vállalkozási készségében rejlő potenciál teljes kihasználásának szükségességét; felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki olyan intézkedéseket, amelyek összekapcsolnák az oktatási intézményeket az európai programokkal és a zöld gazdaság támogatására irányuló intézkedésekkel; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy használjanak fel minden rendelkezésre álló eszközt annak érdekében, hogy a kkv-k munkavállalói számára tanácsot nyújtsanak, valamint tudásuk és készségeik fejlesztése érdekében növeljék tudatosságukat; felhív arra, hogy a képzésekhez nyújtott támogatást összpontosítsák a fiatalokra és a leghátrányosabb helyzetű csoportokra.

o
o   o

48.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0036.
(2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0032.
(3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2014)0069.
(4) http://ec.europa.eu/public_opinion/flash/fl_381_en.pdf

Jogi nyilatkozat