Index 
Elfogadott szövegek
2015. július 8., Szerda - StrasbourgVégleges kiadás
A transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerségre irányulós tárgyalások (TTIP)
 A Macedónia Volt Jugoszláv Köztársasággal kötött stabilizációs és társulási megállapodás (Horvátország csatlakozásának figyelembevétele céljából készült jegyzőkönyv) ***
 A Szerbiával kötött stabilizációs és társulási megállapodás (Horvátország csatlakozásának figyelembevétele céljából készült jegyzőkönyv) ***
 Tudományos és technológiai együttműködés Indiával: a megállapodás megújítása ***
 Tudományos és technológiai együttműködés a Feröer szigetekkel: „Horizont 2020” ***
 Hosszú távú részvényesi szerepvállalás és vállalatirányítási nyilatkozat ***I
 Az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer piaci stabilitását biztosító tartalék ***I
 Tengerészek ***I
 Tudományos és technológiai együttműködési megállapodás Svájccal: Horizont 2020 és az ITER-tevékenységek ***
 A tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatások *
 Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap: Finnország EGF/2015/001 FI/Broadcom referenciaszámú kérelme
 A 2016. évi költségvetés tervezetéről folytatandó háromoldalú egyeztetés
 „Zöld foglalkoztatás” kezdeményezés: a zöld gazdaság munkahely-teremtési potenciáljának kiaknázása
 Az adókikerülés és az adócsalás mint a fejlődő országok kormányzása, szociális védelme és fejlődése számára jelentett kihívás

A transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerségre irányulós tárgyalások (TTIP)
PDF 347kWORD 192k
Az Európai Parlament 2015. július 8-i állásfoglalása az Európai Parlamentnek az Európai Bizottsághoz intézett ajánlásaival a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerségre (TTIP) irányuló tárgyalásokról (2014/2228(INI))
P8_TA(2015)0252A8-0175/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok közötti transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerségről (TTIP) zajló tárgyalásokra vonatkozóan a Tanács által 2013. június 14-én egyhangúlag elfogadott, majd 2014. október 9-én titkosítás alól feloldott és nyilvánosságra hozott uniós irányelvekre(1),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 168–191. cikkére, és különösen a 191. cikk (2) bekezdésében foglalt elővigyázatossági elvre,

–  tekintettel az EU–USA-csúcstalálkozó 2014. március 26-i együttes nyilatkozatára(2),

–  tekintettel Cecilia Malmström EU-biztos és Michael Froman, az Egyesült Államok kereskedelmi képviselője 2015. március 20-i együttes nyilatkozatára a közszolgáltatásoknak az Unió és az USA közötti kereskedelmi megállapodásokból történő kizárásáról,

–  tekintettel a Tanács TTIP-ről szóló, 2015. március 20-i következtetéseire,

–  tekintettel a Tanács TTIP-ről szóló, 2014. november 21-i következtetéseire(3),

–  tekintettel az Egyesült Államok elnöke, Barack Obama, az Európai Bizottság elnöke, Jean-Claude Juncker, az Európai Tanács elnöke, Herman Van Rompuy, az Egyesült Királyság miniszterelnöke, David Cameron, Németország kancellárja, Angela Merkel, Franciaország elnöke, François Hollande, Olaszország miniszterelnöke, Matteo Renzi, és Spanyolország miniszterelnöke, Mariano Rajoy által az ausztráliai Brisbane-ben tartott G20-csúcstalálkozó keretében tartott megbeszélést követően közzétett 2014. november 16-i együttes nyilatkozatára(4),

–  tekintettel az Európai Tanács 2014. június 26–27-i következtetéseire(5),

–  tekintettel Juncker elnöknek a hivatalba lépő következő Bizottsághoz intézett, „Új kezdet Európa számára: a munkahelyteremtés, a növekedés, a méltányosság és a demokratikus változás programja” című, 2014. július 15-i politikai iránymutatására(6),

–  tekintettel a Bizottsághoz intézett, a TTIP-tárgyalások átláthatóságáról szóló, 2014. november 25-i bizottsági közleményre (C(2014)9052)(7), a Bizottság tagjai, valamint a szervezetek vagy önfoglalkoztató személyek közötti megbeszélésekről szóló tájékoztatás közzétételéről szóló, 2014. november 25-i bizottsági határozatra (C(2014)9051) és a Bizottság főigazgatói, valamint a szervezetek vagy önfoglalkoztató személyek közötti megbeszélésekről szóló tájékoztatás közzétételéről szóló bizottsági határozatra (C(2014)9048), az Európai Bíróságnak az intézmények dokumentumaihoz való hozzáférésről szóló ítéleteire és véleményeire (C-350/12 P, 2/13 , 1/09 ), valamint az európai ombudsman 2015. január 6-i határozatára, amellyel lezárja az OI/10/214/RA számú, az Európai Bizottság információkérésekkel és dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmekkel kapcsolatos gyakorlatára (az átláthatóságra) vonatkozó saját kezdeményezésű vizsgálatát,

–  tekintettel az EU–USA Energiatanács 2014. december 3-i együttes nyilatkozatára(8),

–  tekintettel az élelmiszerbiztonság 2004-ben kialakított integrált uniós megközelítésére („a termelőtől a fogyasztóig”)(9),

–  tekintettel a TTIP keretein belüli beruházásvédelemről és beruházó és állam közötti vitarendezésről folytatott nyilvános internetes konzultációról szóló, 2015. január 13-i bizottsági jelentésre (SWD(2015)0003),

–  tekintettel a TTIP-tárgyalások során az Egyesült Államokkal való megvitatásra előterjesztett uniós szövegezési javaslatokra, különösen azokra, amelyeket a Bizottság titkosítás alól feloldott és nyilvánosságra hozott, köztük a „TTIP-vel kapcsolatos szabályozási kérdések: gépipari ágazatok”(10), a „Vizsgálati eset funkcionális egyenértékűségre: a gépjárműipari szabályozási egyenértékűségre javasolt módszerek”(11), és „A kereskedelemről és a fenntartható fejlődésről szóló fejezet – munkaügyek környezetvédelem: uniós állásfoglalás a TTIP-rendelkezésekkel kapcsolatos főbb kérdésekről és elemekről” című uniós álláspontra(12), továbbá a kereskedelem technikai akadályairól(13), az egészségügyi és növény-egészségügyi intézkedésekről(14), a vámügy és a kereskedelmi eljárások egyszerűsítéséről(15), a kis- és középvállalkozásokról (kkv-król)(16), az esetleges versenyjogi rendelkezésekről(17), az állami vállalkozásra és a különleges vagy kizárólagos jogokban vagy kiváltságokban részesített vállalkozásokra vonatkozós esetleges rendelkezésekről(18), az esetleges támogatási rendelkezésekről(19), valamint a vitarendezésről szóló szövegezési javaslatokra(20), illetve a szabályozási együttműködésre vonatkozó eredeti rendelkezésekre(21),

–  tekintettel a Régiók Bizottsága „A transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerség (TTIP)” című, a 110. plenáris ülésen (2015. február 11–13.) elfogadott véleményére (ECOS-V-063) és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság „Transzatlanti kereskedelmi kapcsolatok és az EGSZB véleménye az együttműködés fokozásáról és egy esetleges EU–USA szabadkereskedelmi megállapodásról” című, 2014. június 4-i véleményére,

–  tekintettel az ECORYS által a Bizottság számára készített, „Kereskedelmi fenntarthatósági hatásvizsgálat az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok közötti átfogó kereskedelmi és beruházási megállapodásról zajló tárgyalások támogatására” című, 2014. április 28-i kezdeti zárójelentésre(22),

–  tekintettel a kereskedelem és a beruházás útjában álló akadályokról szóló, 2015. évi bizottsági jelentésre (COM(2015)0127)(23),

–  tekintettel az EU és az USA közötti transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerség bizottsági hatásvizsgálatáról a CEPS által a Parlament számára készített, 2014. áprilisi részletes értékelésre,

–  tekintettel korábbi állásfoglalásaira, különösen az Egyesült Államokkal folytatott kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokról szóló 2012. október 23-i(24), az Amerikai Egyesült Államokkal folytatott uniós kereskedelmi és befektetési tárgyalásokról szóló 2013. május 23-i(25), valamint az európai ombudsman 2013. évi tevékenységéről szóló éves jelentésről szóló, 2015. január 15-i állásfoglalására(26),

–  tekintettel eljárási szabályzata 108. cikkének (4) bekezdésére és 52. cikkére,

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság jelentésére, valamint a Külügyi Bizottság, a Fejlesztési Bizottság, a Gazdasági és Monetáris Bizottság, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság, a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság, a Kulturális és Oktatási Bizottság, a Jogi Bizottság, az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság, az Alkotmányügyi Bizottság és a Petíciós Bizottság véleményére (A8-0175/2015),

A.  mivel a kereskedelem által gerjesztett export és a beruházások által elősegített növekedés a munkahelyteremtés és a gazdasági növekedés fő motorjai, amelyekhez nincs szükség kormányzati beruházásokra;

B.   mivel az Unió GDP-je erőteljesen függ a kereskedelemtől és az exporttól, és hasznot húz a szabályokon alapuló kereskedelemből és beruházásból, és mivel az Egyesült Államokkal kötött ambiciózus és kiegyensúlyozott megállapodásnak elő kell mozdítania Európa újraiparosítását, és az áruk és szolgáltatások transzatlanti kereskedelmének fokozásával segítenie kell abban, hogy az iparból származó uniós GDP-arány 2020-ra kitűzött mértékét 15-ről 20%-ra emeljük; mivel a megállapodás különösen a 2003/361/EK bizottsági ajánlás meghatározása szerinti mikro-, kis- és középvállalkozások, valamint a klaszterek és az üzleti hálózatok számára teremthet lehetőségeket, amelyeket a nem vámjellegű akadályok a nagyvállalatoknál aránytalanul erősebben sújtanak, az utóbbiak ugyanis olyan volumenű megtakarítással rendelkeznek, amely megkönnyíti számukra a piacra jutást az Atlanti-óceán mindkét partján; mivel a világ két legnagyobb gazdasági blokkja közötti megállapodás egyúttal világszinten elfogadandó szabványokat, normákat és szabályokat is kialakíthat, ami harmadik országok számára is előnyös lehet, és megakadályozná a világkereskedelem további szétaprózódását; mivel ha nem sikerül megállapodásra jutni, az lehetővé teszi más, eltérő előírásokkal és értékekkel rendelkező harmadik országok számára, hogy ezt a szerepet magukra vállalják;

C.  mivel már az Európai Unió kilenc tagállama kötött kétoldalú megállapodást az Egyesült Államokkal, és mivel a TTIP a bevált gyakorlatokra támaszkodhat és jobban kiküszöbölheti az e tagállamok előtt felmerülő akadályokat;

D.  mivel az EU határainál bekövetkezett közelmúltbeli válságok és a világban tapasztalható fejlemények rávilágítanak a globális kormányzásba és a szabályokon és értékeken alapuló rendszerbe való beruházás szükségességére;

E.  mivel a globális piacok között egyre erősödnek a kölcsönös kapcsolatok – az európai ipari termékek 40%-a az ellátási lánc felsőbb szintjeiről származó importtermékek felhasználásával készül –, ezért elengedhetetlen, hogy a politikaalkotók irányt adjanak a piacok közötti együttműködésnek, és előmozdítsák azt; mivel az ipari termelés egyre növekvő mértékben a globális értékláncokon belül történik majd, és mivel a megfelelő kereskedelmi szabályok megléte és a felesleges akadályok megszüntetése elengedhetetlen az európai hozzáadott érték létrehozásához, miközben Európa fenntartja és fejleszti erős, versenyképes és diverzifikált ipari bázisát;

F.  mivel az éghajlatváltozással, a környezetvédelemmel és a fogyasztói biztonsággal kapcsolatos kihívások kezelése érdekében tett uniós lépések az uniós vállalkozások számára magas szabályozási költségeket eredményeztek, amelyek az energiaforrások és a villamos energia magas árával párosultak, és ez a helyzet – amennyiben a TTIP nem kezeli – felgyorsíthatja a tevékenységek áthelyezésének, az ipar leépülésének és a munkahelyek megszűnésének folyamatát, veszélyeztetve az EU újraiparosítási és foglalkoztatási céljait, ami magukat az uniós szabályozással elérni szándékozott politikai célokat is meghiúsítja;

G.   mivel egy jól kidolgozott kereskedelmi megállapodással kiaknázhatók a globalizáció kínálta lehetőségek; mivel egy szilárd alapokon álló, ambiciózus kereskedelmi megállapodásnak nem kizárólag a vámok és a nem vámjellegű akadályok csökkentésére kell irányulnia, hanem a munkavállalók, a fogyasztók és a környezet védelmét is szolgálnia kell; mivel egy szilárd alapokon álló, ambiciózus kereskedelmi megállapodás lehetőséget kínál arra, hogy a legmagasabb szintű jogszabályi előírások erősítésével keretet hozzunk létre közös értékeinkkel összhangban, ezáltal kizárva a szociális és környezeti dömpinget, és az egyenlő versenyfeltételeken alapuló szabad versenyre irányuló közös célkitűzés fényében magas szintű fogyasztóvédelmet biztosítva;

H.  mivel a szigorú közös előírások ugyan a fogyasztók érdekeit szolgálják, azonban el kell ismerni, hogy a konvergenciának gazdasági szempontból is van értelme, mivel a szigorúbb előírások miatti magasabb költségeket ellensúlyozhatja a fokozott méretgazdaságosság a potenciálisan 850 millió fogyasztóból álló piacon;

I.   mivel a korábbi kereskedelmi megállapodások jelentős előnyökkel jártak az európai gazdaság számára, nehéz értékelni a TTIP-nek akár az EU, akár az USA gazdaságára gyakorolt valódi hatását, valamint nehéz jóslatokba bocsátkozni, miközben a tárgyalások folyamatban vannak, a tanulmányok pedig ellentmondásos következtetésekre jutnak; mivel a TTIP önmagában nem rendezi majd a régóta fennálló strukturális gazdasági problémákat és nem szünteti meg azok kiváltó okait az EU-ban, hanem egy olyan átfogóbb európai stratégia egyik elemének tekintendő, amelynek célja a munkahelyteremtés és a növekedés elősegítése, és a TTIP-vel kapcsolatos elvárásoknak arányban kell lenniük az ambíciók azon szintjével, amelyet a tárgyalásokon majd elérni sikerül;

J.  mivel az orosz embargó következményei világosan rámutattak a mezőgazdaság folyamatos geopolitikai jelentőségére, a különféle mezőgazdasági piacokra jutás fontosságára, valamint a megbízható kereskedelmi partnerekkel fenntartott szilárd és stratégiai kereskedelmi partnerségek szükségességére;

K.  mivel az európai mezőgazdaság szempontjából fontos a kölcsönösen előnyös kereskedelmi megállapodás biztosítása az USA-val, ezáltal erősítve Európának a világpiac egyik kulcsszereplőjeként betöltött pozícióját, anélkül, hogy veszélybe kerülnének az európai mezőgazdasági termékek jelenlegi minőségi előírásai és ezen előírások jövőbeli fejlődése, továbbá ügyelve az európai mezőgazdasági modell megőrzésére, valamint gazdasági és társadalmi életképességének biztosítására;

L.   mivel a kereskedelmi és beruházási áramlások önmagukban nem jelentenek célt, és mivel egy kereskedelmi megállapodás értékmérőjét az átlagpolgárok, a munkavállalók és a fogyasztók jóléte, valamint a növekedés és a foglalkoztatás hajtóerejét jelentő vállalkozások előtt álló lehetőségek bővülése képezi; mivel a TTIP-nek mintaként kell szolgálnia egy, a fenti követelményeknek megfelelő kereskedelmi megállapodáshoz annak érdekében, hogy például szolgáljon a jövőben más kereskedelmi partnereinkkel folytatandó tárgyalásainkhoz;

M.   mivel a tárgyalásokon a magas minőségű eredmény elérése érdekében bizonyos fokú titoktartásra van szükség, és a múltban folytatott tárgyalások átláthatóságának korlátozott szintje hiányosságokhoz vezetett a tárgyalási folyamat feletti demokratikus ellenőrzést illetően;

N.  mivel Juncker elnök politikai iránymutatásában világosan leszögezte, hogy kiegyensúlyozott és ésszerű kereskedelmi megállapodást kíván az Egyesült Államokkal, és hogy az EU és az USA ugyan egy jelentős lépéssel továbbhaladhat, és elismerheti egymás termékszabványait, vagy dolgozhat transzatlanti szabványok kidolgozásán, az EU azonban nem fogja feláldozni (élelmiszer-)biztonságát, egészségügyi, állategészségügyi, szociális, környezetvédelmi és adatvédelmi normáit, valamint kulturális sokféleségét; emlékeztetve arra, hogy élelmiszereink biztonsága és az európaiak személyes adatainak védelme, valamint az általános érdekű szolgáltatások csakis abban az esetben képezhetik a tárgyalások tárgyát, ha a védelem még magasabb szintjének elérése a cél;

O.  mivel fontos biztosítani a védett adatkikötőről szóló megállapodásra és az adatvédelmi keretmegállapodásra irányuló tárgyalások sikeres lezárását;

P.  mivel Juncker elnök politikai iránymutatásában azt is egyértelműen kijelentette, hogy nem fogadja el, hogy az uniós tagállamok bíróságainak joghatóságát a befektetői jogviták esetében különszabályok korlátozzák; mivel a TTIP keretein belüli beruházásvédelemről és beruházó és állam közötti vitarendezésről folytatott nyilvános konzultáció eredményei immár elérhetőek, a három intézmény jelenleg – külön-külön és egymással egyeztetve, valamint eszmecserét folytatva a civil társadalommal és az üzleti ágazattal – végiggondolja azt, hogy hogyan lehet a leghatékonyabban biztosítani a beruházások védelmét és a beruházókkal való egyenlő bánásmódot, biztosítva egyúttal az államok szabályozási jogát is;

Q.  mivel a Parlament teljes körűen támogatja a tárgyalási irányelvek titkosításának feloldására irányuló tanácsi döntést, valamint a Bizottság átláthatósági kezdeményezését; mivel a TTIP tárgyában Európa-szerte folytatott éles viták megmutatták, hogy a TTIP-tárgyalásokat átláthatóbb és inkluzívabb módon kell lefolytatni, figyelembe véve az európai polgárok által felvetett aggályokat és a tárgyalások eredményeit a közvélemény tudomására hozva;

R.  mivel az USA és az EU 2013 júliusa óta folytat tárgyalásokat, de ez idáig nem sikerült közös szövegben megállapodni;

S.  mivel a TTIP várhatóan vegyes megállapodás lesz, amelyet az Európai Parlamentnek és mind a 28 uniós tagállamnak ratifikálnia kell;

1.  úgy véli, hogy az EU és az USA kulcsfontosságú stratégiai partnerek; hangsúlyozza, hogy a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerség (TTIP) a közelmúlt legjelentősebb EU–USA projektje, amely a kereskedelmi vonatkozásain túl a transzatlanti partnerség egészét fellendíti; hangsúlyozza, hogy sikeres megkötése nagy politikai jelentőséggel bír;

2.  a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerségről (TTIP) szóló jelenlegi tárgyalásokkal összefüggésben a következő ajánlásokat intézi a Bizottsághoz:

   a) a hatályt és a tágabb összefüggéseket illetően:
   i. biztosítsa, hogy átlátható TTIP-tárgyalások eredményeképpen színvonalas, ambiciózus, átfogó és kiegyensúlyozott kereskedelmi és beruházási megállapodás jöjjön létre, amely előmozdítja a fenntartható növekedést, közös hasznot hajt a tagállamokban, kölcsönösen előnyös a partnerkapcsolatokban, fokozza a nemzetközi versenyképességet, és új távlatokat nyit az uniós vállalkozások, különösen a kkv-k előtt, támogatja jó minőségű munkahelyek teremtését az európai polgárok számára, közvetlen előnyökkel jár az európai fogyasztók számára; a megállapodás tartalma és végrehajtása fontosabb, mint a tárgyalások üteme;
   ii. hangsúlyozza, hogy a TTIP-tárgyalások keretében a felek ugyan három fő területről – a kölcsönös piacra jutás lehetőségeinek nagymértékű javítása (áruk, szolgáltatások, beruházások és a valamennyi kormányzati szinten folyó közbeszerzések tekintetében), a nem vámjellegű akadályok csökkentése és a szabályozási rendszerek összeegyeztethetőségének fejlesztése, valamint közös szabályok kidolgozása a minden felet érintő globális kereskedelmi kihívások leküzdése és lehetőségek kiaknázása érdekében – egyeztetnek, ezek a területek azonban egyforma jelentőséggel bírnak fontosak, és egy átfogó csomagba kell belefoglalni őket; a TTIP-nek ambiciózusnak és valamennyi kormányzati szinten kötelezőnek kell lennie az Atlanti-óceán mindkét oldalán, a megállapodásnak viszonosságon alapuló, tartós és valódi piaci nyitáshoz és a kereskedelmi eljárások egyszerűsödéséhez kell vezetnie, és a szélesebb körű transzatlanti együttműködés megvalósítása érdekében különös figyelmet kell fordítania a strukturális intézkedésekre, egyúttal eleget téve a szabályozási előírásoknak, fenntartva a fogyasztóvédelmet és kizárva a szociális, adóügyi és környezeti dömpinget;
   iii. tartsa szem előtt általában véve az EU és az USA közötti gazdasági kapcsolatok, de különösen a TTIP stratégiai fontosságát, többek között azért, mert lehetőséget kínál a szabályalapú keretrendszerben gyökerező, az EU és az USA által egyaránt osztott és ápolt elvek és értékek érvényesítésére és egyúttal a globális kereskedelem, a beruházások és a kereskedelemmel kapcsolatos kérdések, például a szigorú szabványok, normák és szabályok terén közös megközelítés és szemlélet kialakítására, hogy mindezek révén átfogóbb transzatlanti jövőképet és közös stratégiai célokat lehessen kialakítani; vegye figyelembe, hogy a TTIP a transzatlanti piac méretére tekintettel lehetőséget kínál a nemzetközi kereskedelem rendjének alakítására és szabályozására annak érdekében, hogy mindkét félé számára biztosított legyen a virágzás egy hálózatszerűen összekapcsolódó világban;
   iv. különösen a Kereskedelmi Világszervezeten (WTO) belül elért közelmúltbeli kedvező fejlemények fényében biztosítsa, hogy az Egyesült Államokkal kötött megállapodás ugródeszkaként szolgáljon az átfogóbb kereskedelmi tárgyalásokhoz, és ne hátráltassa vagy akadályozza meg a WTO-folyamatot; a két- és többoldalú kereskedelmi megállapodásokat általános értelemben a második legjobb választási lehetőségnek kell tekinteni, és nem gátolhatják a többoldalú megállapodásokkal elérhető jelentős előrelépések érdekében tett erőfeszítéseket; a TTIP-nek szinergiákat kell biztosítania a jelenleg tárgyalás alatt álló egyéb kereskedelmi megállapodásokkal;
   v. tartsa szem előtt, hogy az EUMSZ az EU kereskedelempolitikáját az Unió általános külső fellépésének szerves részeként határozza meg, ezért értékelje a végleges megállapodás következményeit, elismerve a lehetőségeket, például a piacokhoz való könnyebb hozzáférést a közös transzatlanti normáknak köszönhetően, de egyúttal a kockázatokat is, például a kereskedelem elterelődését a fejlődő országoktól a vámjellegű preferenciák sorvadása következtében;
   vi. biztosítsa, hogy a megállapodás garantálja az uniós alapvető jogi normák maradéktalan tiszteletben tartását egy jogilag kötelező erővel és halasztó hatállyal bíró emberi jogi klauzula beiktatása révén, ami az EU harmadik országokkal kötött kereskedelmi megállapodásainak állandó része;
   b) a piacra jutást illetően:
   i. biztosítsa, hogy a piacra jutási ajánlatok mindegyik területen kölcsönösek és ugyanolyan ambiciózusak legyenek, és mindkét fél elvárásait tükrözzék, és hangsúlyozza, hogy az e területekre vonatkozó javaslatoknak kiegyensúlyozottaknak kell lenniük;
   ii. örekedjen valamennyi vámtarifa eltörlésére, egyúttal tiszteletben tartva, hogy mindkét fél részéről számos érzékeny mezőgazdasági és ipari termék létezik, amelyek kimerítő jegyzékeit a tárgyalási folyamat során kell jóváhagyni; irányozzon elő megfelelő átmeneti időszakot és kvótákat – és néhány esetben kizárást – a legérzékenyebb termékekre, figyelembe véve, hogy sok esetben e termékek termelési költsége az uniós szabályok miatt magasabb az EU-ban;
   iii. a tárgyalási mandátumban egyértelműen meghatározottaknak megfelelően egy védzáradék felvétele a megállapodásba, amely akkor kerülne alkalmazásra, ha egy bizonyos termék behozatalának fokozódása nyomán jelentős kár fenyegetné a helyi termelést, különös tekintettel az élelmiszer-termelésre és az EU energiaigényes, a kibocsátásáthelyezésben érintett ágazataira, valamint vegyipari, nyersanyagtermelő ipari és acélipari ágazatára;
   iv. tartsa szem előtt, hogy mivel az EU a világon a legnagyobb kereskedelmi blokk, jelentős offenzív érdekei fűződnek az erősen szakosodott szolgáltatási ágazathoz, például a mérnöki és egyéb szakmai szolgáltatások, a távközlési, a pénzügyi vagy a közlekedési szolgáltatások területén;
   v. ösztönözze a szolgáltatások piacra jutását a pozitív listás piacra jutáshoz használt, úgynevezett hibrid listás megközelítés szerint, amelynek értelmében a külföldi vállalkozások előtt megnyitandó szolgáltatásokat kifejezetten meg kell említeni, az új szolgáltatásokat pedig ki kell zárni, egyúttal gondoskodjon arról, hogy az esetleges felfüggesztési és automatikus beemelési záradékok kizárólag a megkülönböztetésmentességről szóló rendelkezések esetében kerüljenek alkalmazásra, és kellő rugalmasságot engedjen meg az általános gazdasági érdekű szolgáltatások újra állami ellenőrzés alá vonásához, valamint új és innovatív szolgáltatások létrejöttének figyelembevételéhez, továbbá „negatív listás megközelítést” alkalmazzon a nemzeti elbánás tekintetében;
   vi. a tárgyalásoknak érdemben kell foglalkozniuk az európai vállalkozások tulajdonában lévő tengeri és légi szállítási szolgáltatásokra vonatkozó jelenlegi egyesült államokbeli korlátozásokkal – és azokat meg kell szüntetniük –, amelyek olyan egyesült államokbeli jogszabályokból fakadnak, mint a Jones-törvény, a külföldi kotróhajókra vonatkozó törvény (Foreign Dredging Act), a szövetségi légi közlekedési törvény (Federal Aviation Act) és az Egyesült Államok légi kabotázsra vonatkozó törvénye (Air Cabotage Law), valamint a külföldi tulajdonban levő légitársaságok tőkéjének korlátozásával kapcsolatosak, amelyek súlyosan hátráltatják az USA-ban az uniós társaságok piacra jutását, valamint az innovációt magában az Egyesült Államokban;
   vii. építsen a közös nyilatkozatra, amely tükrözi a tárgyaló felek egyértelmű kötelezettségvállalását arra, hogy a TTIP alkalmazásának hatálya alól kizárnak minden jelenlegi és jövőbeli általános érdekű szolgáltatást és általános gazdasági érdekű szolgáltatást (beleértve, de nem kizárólag a vízszolgáltatást, az egészségügyet, a szociális szolgáltatásokat, a szociális biztonsági rendszereket és az oktatást, annak biztosítása érdekében, hogy a nemzeti és helyi hatóságok megőrizzék arra vonatkozó korlátlan jogukat, hogy intézkedéseket vezessenek be, fogadjanak el, tartsanak fenn vagy helyezzenek hatályon kívül a Szerződésekben és az uniós tárgyalási megbízatásban szereplő közszolgáltatások megrendelésével, szervezésével, finanszírozásával és nyújtásával kapcsolatban; ez a kizárás a szolgáltatások nyújtásának és finanszírozásának módjától függetlenül alkalmazandó;
   viii. törekedjen a szakmai képesítések felek közötti kölcsönös elismerésére – nevezetesen egy, az e területen szabályozási hatáskörrel rendelkező szövetségi államokkal létrehozott jogi kereten keresztül – annak érdekében, hogy lehetővé váljon az EU és az USA szakemberei számára, hogy az Atlanti-óceán bármely partján tevékenységet folytassanak, valamint segítse elő a beruházók, a szakemberek, a magasan képzett munkavállalók és a technikusok EU és USA közötti mobilitását a TTIP által érintett ágazatokban;
   ix. tartsa szem előtt, hogy az európai szolgáltatások és áruk biztosítói számára a vízumkönnyítés a megállapodás nyújtotta előnyök kihasználásának központi eleme, és a tárgyalások keretében növelje az Egyesül Államokra gyakorolt politikai nyomást a teljes vízumkölcsönösség és annak biztosítása érdekében, hogy az Egyesült Államok valamennyi uniós tagállami polgárt egyenlően kezeljen anélkül, hogy a területére való bejutás tekintetében bármelyiküket hátrányosan megkülönböztetné;
   x. vonja össze a pénzügyi szolgáltatásokat érintő piacra jutási tárgyalásokat a pénzügyi szabályozás közelítésével a legmagasabb szinten, támogatva ezzel a szükséges előírások bevezetését és összeegyeztethetőségét a pénzügyi stabilitás megerősítése és a pénzügyi termékek és szolgáltatások fogyasztói megfelelő védelmének biztosítása, és a más nemzetközi fórumokon, például a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottságban és a Pénzügyi Stabilitási Tanácsban már zajló együttműködési törekvések támogatása érdekében; biztosítsa, hogy az együttműködésre irányuló erőfeszítések nem korlátozzák az EU és a tagállamok szabályozási és felügyeleti szuverenitását, beleértve azt a képességüket, hogy bizonyos pénzügyi termékeket és tevékenységeket betilthassanak;
   xi. alakítson ki fokozott együttműködést az EU, a tagállamok és az Egyesült Államok között, többek között a pénzügyi és adóbűncselekmények, valamint a korrupció elleni, globálisan magasabb normák kitűzését célzó, hatékonyabb nemzetközi együttműködésre irányuló mechanizmusok terén;
   xii. gondoskodjon arról, hogy az adatvédelemre vonatkozó uniós vívmányokat ne veszélyeztesse az adatáramlás liberalizációja, különösen az e-kereskedelem és a pénzügyi szolgáltatások terén, egyúttal elismerve az adatáramlás fontosságát mint a transzatlanti kereskedelem és a digitális gazdaság gerincét; alapvető prioritásként foglaljon bele a megállapodásba egy – a szolgáltatások kereskedelméről szóló általános egyezmény (GATS) XIV. cikkén alapuló – átfogó és egyértelmű, horizontális és önálló rendelkezést, amely a személyes adatok védelmére vonatkozó meglévő és jövőbeli uniós jogszabályokat teljes körűen kivonja a megállapodás alól, azon feltétel nélkül, hogy a záradéknak összhangban kell állnia a TTIP egyéb részeivel; csak akkor folytasson tárgyalásokat a személyes adatok forgalmát érintő rendelkezésekről, amennyiben garantálják és tiszteletben tartják az Atlanti-óceán mindkét partja adatvédelmi szabályainak teljes körű alkalmazását, és működjön együtt az USA-val, hogy a harmadik országokat szerte a világban hasonlóan magas szintű adatvédelmi normák elfogadására ösztönözzék;
   xiii. tartsa szem előtt, hogy veszélybe kerülhet az Európai Parlament végleges TTIP megállapodáshoz való hozzájárulása, ha az USA nem vet maradéktalanul véget a mindenre kiterjedő tömeges megfigyelési tevékenységeknek, valamint nem talál megfelelő megoldást az uniós polgárok adatvédelmi jogaira, ideértve a közigazgatási és bírósági jogorvoslatot is, a Parlament 2014. március 12-i állásfoglalásának(27) 74. bekezdésében foglaltaknak megfelelően;
   xiv. gondoskodjon arról, hogy mihamarabb és teljes körűen helyreállítsák az Unió és az Egyesült Államok közötti társfinanszírozást, amelyre kedvezőtlenül hatott a tömeges megfigyelési botrány;
   xv. foglaljon a megállapodásba egy ambiciózus fejezetet a versenyről, gondoskodva az európai versenyjog kellő tiszteletben tartásáról, különösen a digitális világban; biztosítsa, hogy a magántársaságok tisztességesen versenyezhessenek az állami tulajdonú vagy államilag ellenőrzött társaságokkal; biztosítsa, hogy a magántársaságoknak nyújtott állami támogatást szabályozzák, és hogy az átlátható ellenőrzési rendszer hatálya alá tartozik;
   xvi. szorgalmazza a nyílt versenyt a digitális gazdaság fejlesztéséért, amely jellegénél fogva globális, de legfőbb bázisai az EU-ban és az Egyesült Államokban találhatók; hangsúlyozza, hogy a digitális gazdaságban központi szerepet kell kapnia a transzatlanti piacnak, amely kihat a világgazdaságra és még nyitottabbá teszi a globális piacokat;
   xvii. az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokkal és a távközlési szolgáltatásokkal kapcsolatban tartsa szem előtt annak a rendkívüli fontosságát, hogy a TTIP biztosítson egyenlő versenyfeltételeket, amelyekben az EU szolgáltató vállalatai a kölcsönösség elve alapján egyenlő és átlátható hozzáféréssel rendelkeznek az USA piacán, az USA szolgáltatói pedig az Európában vagy az európai fogyasztók számára nyújtott szolgáltatásaik során kötelesek tiszteletben tartani valamennyi vonatkozó ipari és termékbiztonsági normát, illetve fogyasztói jogokat, illetve meg kell felelniük azoknak;
   xviii. a kulturális kifejezések sokszínűségének védelméről és előmozdításáról szóló UNESCO-egyezménnyel való teljes körű megfelelés jegyében biztosítsa egy jogilag kötelező érvényű, a teljes megállapodásra érvényes általános záradék révén, hogy a megállapodás részes felei fenntarthassák maguknak a jogot, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés megfelelő cikkeivel összhangban bármilyen (különösen szabályozási és/vagy pénzügyi jellegű) intézkedést elfogadjanak vagy fenntartsanak a kulturális és nyelvi sokszínűség védelmére vagy előmozdítására, továbbá a médiapluralizmus és a médiaszabadság védelmére és támogatására vonatkozóan, a használt technológiai vagy terjesztési platformtól függetlenül, és szem előtt tartva azt, hogy a tagállamok által az Európai Bizottságnak adott megbízatás kifejezetten kizárja az audiovizuális szolgáltatásokat;
   xix. kösse ki, hogy a megállapodásban semmi ne korlátozza az EU vagy tagállamai azon hatáskörét, hogy szubvenciót vagy pénzügyi támogatást nyújtsanak a kulturális iparágak, valamint a kulturális, oktatási, audiovizuális és sajtószolgáltatások számára;
   xx. erősítse meg, hogy a TTIP-megállapodásból származó kötelezettségek nem befolyásolhatják a rögzített könyvár rendszerét, valamint a napilapokra és magazinokra vonatkozó árrögzítést;
   xxi. biztosítsa egy általános záradék révén az olyan oktatási és kulturális szolgáltatások rendelkezésre bocsátására vonatkozó intézkedések elfogadására vagy fenntartására vonatkozó tagállami jogot, amelyek nem nyereségorientáltak, és/vagy amelyeket bármilyen összegben közforrásokból vagy bárminemű állami támogatással finanszíroznak, valamint biztosítsa, hogy a magántőkéből finanszírozott külföldi szolgáltatókra ugyanolyan minőségi és minősítési követelmények vonatkozzanak, mint a hazaiakra;
   xxii. tekintettel az európai vállalatok – különösen a kkv-k – körében az USA szövetségi és szövetséginél alacsonyabb szintű közbeszerzési szerződéseihez – például építési szolgáltatásokra, építőmérnöki területre, közlekedési és energetikai infrastruktúrára, valamint árukra és szolgáltatásokra vonatkozó szerződésekhez – való hozzáférés iránt mutatkozó óriási érdeklődésre, az új uniós közbeszerzési és koncessziós irányelveknek való megfelelést tiszteletben tartva ambiciózusan közelítse meg a közbeszerzésekre vonatkozó fejezetet, ugyanakkor tiszteletben tartva, hogy a fejezetnek meg kell felelnie a közbeszerzésekről és koncessziókról szóló uniós irányleveknek annak érdekében, hogy a kölcsönösség elvével összhangban így orvosolják az Atlanti-óceán mindkét oldalán a közbeszerzési piacok nyitottságában fennálló eltéréseket, jelentős mértékben, szövetségi és alacsonyabb szinten egyaránt megnyitva az amerikai piacot (amelyet jelenleg is az amerikai ajánlat előnyben részesítésére vonatkozó 1933. évi törvény (Buy American Act) szabályoz) a közbeszerzésről szóló megállapodás (GPA) keretében vállalt kötelezettségekből és az Egyesült Államokban szövetségi, állami és helyi szinten jelenleg alkalmazott korlátozások megszüntetéséből kiindulva; és állítson fel mechanizmusokat az USA szövetségi hatóságai által vállalt kötelezettségek tiszteletben tartásának valamennyi politikai és közigazgatási szinten történő garantálásához;
   xxiii. a közbeszerzési szerződések elnyerése érdekében ajánlatot tevő uniós és amerikai vállalatok – különösen a kkv-k – egyenlő hozzáférését biztosító, nyílt, hátrányos megkülönböztetéstől mentes és kiszámítható eljárási követelmények kialakítása érdekében biztosítsa, hogy az USA fokozza a területén hatályban lévő odaítélési eljárás átláthatóságát;
   xxiv. nemzetközi szinten mozdítsa elő az EU–USA közötti együttműködést a közigazgatás valamennyi szövetségi és ennél alacsonyabb szintű közbeszerzésére vonatkozó közös fenntarthatósági előírások támogatása céljából, többek között a nemrég felülvizsgált közbeszerzési megállapodás végrehajtása terén; valamint a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) vállalkozásoknak szóló iránymutatásain alapuló vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó normák elfogadása és tiszteletben tartása terén;
   xxv. biztosítsa, hogy az USA államait bevonják a tárgyalási folyamatba, és így érdemi eredményeket lehessen elérni az egyesült államokbeli közbeszerzési szerződések uniós vállalatok előtti megnyitása terén;
   xxvi. a közbeszerzést illetően legyen tisztában a védelem és biztonság érzékeny területére és vegye figyelembe az állam- és kormányfők 2013. évi védelmi tanácsa által megállapított, az európai védelmi és biztonsági piac és az európai védelmi technológiai és ipari bázis (EDTIB) létrehozását ösztönző célkitűzéseket;
   xxvii. gondoskodjon arról, hogy a származási szabályokkal kapcsolatos egyeztetéseken az uniós és az egyesült államokbeli megközelítést összehangolják és hatékony származási szabályokat állapítsanak meg, ezzel elkerülve, hogy más megállapodások aláássák a származási szabályokat, tekintse a tárgyalásokat lehetőségnek, melynek révén előre lehet lépni a termékek kötelező származási jelölésének közös szabványai felé; tekintettel az Unió és Kanada közötti átfogó gazdasági és kereskedelmi megállapodásra irányuló tárgyalások lezárására, valamint az Unió és Mexikó közötti szabadkereskedelmi megállapodás lehetséges megújítására, mérlegelni kell a halmozódás lehetőségét és mértékét; mindazonáltal szem előtt kell tartani, hogy a TTIP célja a valóban az USA-ban és az EU-ban készült termékek kereskedelmének elősegítése és nem a harmadik országokból érkező importok lehetővé tétele, ezért fontolóra kell venni egyes termékek eseti alapon történő kizárását, és az érzékeny ágazatok esetében biztosítani kell a kizárást a halmozódás valamennyi fajtájából;
   xxviii. biztosítsa, hogy a TTIP nyílt megállapodás legyen, és keressen módot arra, hogy azokat az értékes partnereket, akik az EU-val vagy az USA-val fennálló vámuniós megállapodás miatt érdekeltek a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerségi tárgyalásokban aktívabban lehessen tájékoztatni a fejleményekről;
   c) a szabályozási együttműködés és koherencia pillérjét és a nem vámjellegű akadályokat illetően:
   i. biztosítsa, hogy a szabályozási együttműködésről szóló fejezet a kereskedelem azon lehetséges jövőbeli, nem vámjellegű, a kkv-kat aránytalan mértékben sújtó akadályainak azonosításával és elhárításával elősegítse az átlátható, jól működő és versenybarát gazdasági környezet megteremtését és a kereskedelem és beruházások előmozdítását, egyúttal pedig az EUMSZ 191. cikkében lefektetett elővigyázatossági elvvel összhangban biztonsági és egészségvédelmi, fogyasztóvédelmi, munkaügyi, környezetvédelmi és állatjóléti jogszabályok, valamint az Unión belüli kulturális sokféleség legmagasabb szintű védelmének kialakítását és fenntartását is szolgálja; a szabályozási autonómia teljes körű tiszteletben tartásával támogassa a szabályozók közötti, a lehető legátláthatóbb módon és az érdekelt felek bevonásával zajló strukturált párbeszéd és együttműködés létrehozását; vegyen fel átfogó szabályokat a szabályozási összhangról és átláthatóságról az árukra és szolgáltatásokra vonatkozó eredményes, költséghatékony és összeegyeztethetőbb szabályozás kialakítása és végrehajtása érdekében; az évek óta különböző fórumok – többek között a Transzatlanti Gazdasági Tanács és a Magas Szintű Szabályozási Együttműködési Fórum keretében zajló tárgyalásokból leszűrt tapasztalatok alapján mindkét tárgyaló félnek meg kell határoznia, és egyértelműen meg kell fogalmaznia, hogy mely technikai és eljárási standardokat tekinti alapvető fontosságúnak és megváltoztathatatlannak, melyek esetében alkalmazható közös megközelítés, mely területeken van szükség szigorú közös előírásokon és erős piacfelügyeleti rendszeren alapuló kölcsönös elismerésre, és hol lehet egyszerűen csak jobb információcserére szükség, és hasonlóképpen biztosítsa, hogy a megállapodás ne érintse a még kialakításra váró normákat az USA jogszabályaitól és normáitól az EU-hoz képest nagymértékben eltérő területeken, amilyen például a hatályos (keret)jogszabályok végrehajtása (pl. a REACH), új jogszabályok elfogadása (pl. klónozás) vagy a védelem szintjét érintő jövőbeli meghatározások (pl. hormonháztartást zavaró anyagok); biztosítsa, hogy a TTIP keretében történő szabályozási együttműködéssel kapcsolatos rendelkezések ne írjanak elő eljárási követelményt a vonatkozó uniós jogszabályok elfogadására, és ne keletkeztessenek érvényesíthető jogokat e tekintetben;
   ii. gondoskodjon arról, hogy az állat- és növény-egészségügyi intézkedéseket érintő és a kereskedelem technikai akadályaival kapcsolatos tárgyalások egyaránt az állat- és növény-egészségügyi intézkedések alkalmazásáról, illetve a kereskedelem technikai akadályairól szóló többoldalú megállapodások központi elvein alapuljanak, valamint védje az európai egészségügyi és növény-egészségügyi előírásokat és eljárásokat; törekedjen elsősorban a túlzott terhekkel járó állat- és növény-egészségügyi intézkedések – köztük a vonatkozó behozatali eljárások – eltörlésére vagy jelentős csökkentésére; különösen azt biztosítsa, hogy az előzetes jóváhagyásokat, kötelező eljárási szabályokat, illetve vámkezelés előtti vizsgálatokat ne alkalmazzák állandó behozatali intézkedésként; érje el az átláthatóság és a nyitottság fokozását, az egyenértékű normák kölcsönös elismerését, a bevált gyakorlatok cseréjét, a szabályozó hatóságok és az érdekelt felek közötti párbeszéd fokozását, illetve a nemzetközi szabványalkotó testületeken belüli együttműködés erősítését; az állat- és növény-egészségügyi, valamint a kereskedelem technikai akadályaira vonatkozó intézkedésekről folytatott tárgyalások keretében biztosítsa, hogy az élelmiszer-biztonság garantálása, valamint az emberek, állatok és növények életének vagy egészségének megóvása érdekében az Unióban bevezetett magas szintű normák semmilyen módon ne sérüljenek;
   iii. ismerje el, hogy nem fog sor kerülni megállapodásra olyan területeken, amelyeken az EU és az USA igen eltérő szabályokkal rendelkezik – ilyen például az egészségügyi szolgáltatások, a GMO-k, a hormonok alkalmazása a szarvasmarha-ágazatban, a REACH és végrehajtása, valamint az állatok mezőgazdasági célú klónozása –, ezért e kérdésekben ne is folytasson tárgyalásokat;
   iv. bátorítsa az USA-t, hogy oldja fel az Unióból származó marhahús behozatalára vonatkozó tilalmat;
   v. a horizontális szabályozási együttműködésről szóló fejezettel kapcsolatosan fordítson kiemelt figyelmet a szabályozó testületek között megvalósított kétoldalú együttműködés elősegítésére a szükségtelen eltérések elkerülése érdekében, különösen az új technológiák és szolgáltatások tekintetében, az európai és az amerikai versenyképesség és a fogyasztók szabad választása érdekében; ezt a jobb információcsere révén valósítsa meg, és javítsa a nemzetközi jogi eszközök elfogadását, egyidejűleg tiszteletben tartva a szubszidiaritás elvét, a kedvező – például az ISO szabványokkal kapcsolatos – nemzetközi tapasztalatok alapján vagy az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának (ENSZ-EGB) járműelőírások harmonizálásával foglalkozó világfóruma (WP.29) keretében; ne felejtse el, hogy a gépjárművek biztonságára vonatkozó lehető legtöbb szabályozás egyenértékűségének a bizonyítottan a magasabb szinthez igazított összehangoláson alapuló elismerése lenne a megállapodás egyik legfontosabb eredménye; biztosítsa, hogy az egyes szabályozási aktusokkal kapcsolatos előzetes hatásvizsgálatok a kereskedelemre és a beruházásra gyakorolt hatások mellett kitérjenek a fogyasztókra és a környezetre gyakorolt hatásokra is; mozdítsa elő a szabályozási összeegyeztethetőséget a legitim szabályozási és politikai célkitűzések, valamint az uniós és az egyesült államokbeli jogalkotók kompetenciáinak sérelme nélkül;
   vi. törekedjen az Unión belüli termékbiztonság magas szintjének további garantálására, – különösen az alacsony kockázatú termékek esetén – az erőforrásokat pazarló, felesleges párhuzamos vizsgálatok kiküszöbölése mellett;
   vii. foglalkozzon a WTO kereskedelemkönnyítési megállapodásának szabályain (TFA) túlmutató vámügyekkel, és nyomatékosítsa, hogy az adminisztratív terhek tényleges felszámolásának eléréséhez munkálkodni kell a vámügyekkel kapcsolatos szabályozás és a határral kapcsolatos politikák és gyakorlatok teljes körű összehangolásán;
   viii. a jövőbeli szabályozási együttműködéssel összefüggésben világosan határozza meg, mely intézkedések jelentenek kereskedelemmel kapcsolatos technikai akadályokat, valamint ismétlődő vagy szükségtelen adminisztratív terheket és alaki követelményeket, illetve melyek kapcsolódnak alapvető szabványokhoz és előírásokhoz, vagy közpolitikai célkitűzést szolgáló eljárásokhoz;
   ix. a jövőbeli együttműködés keretének kialakítása során, a lehető legnagyobb fokú átláthatóság biztosítása mellett, teljes mértékben tartsa tiszteletben az Atlanti-óceán két oldalán működő szabályozási rendszereket, továbbá az Európai Parlament uniós döntéshozatali folyamatban játszott szerepét és az uniós szabályozási eljárások feletti demokratikus ellenőrzését, egyúttal pedig ügyeljen arra, hogy az érdekelt felek kiegyensúlyozott módon részt vehessenek a szabályozási javaslatok kidolgozása során folytatott egyeztetésekben és ne késleltesse az európai jogalkotási folyamatot; pontosítsa a Szabályozási Együttműködési Tanács szerepét, összetételét és jogi helyzetét, figyelembe véve azt, hogy ajánlásainak közvetlen és kötelező alkalmazása a Szerződésekben meghatározott jogalkotási eljárások megsértését jelentené; kövesse nyomon azt is, hogy az teljes egészében fenntartsa a nemzeti, regionális és helyi hatóságok arra irányuló képességét, hogy saját politikáikat – különösen a szociális és a környezetvédelmi politikákat – jogszabályba foglalják;
   d) a szabályokat illetően:
   i. gondoskodjon arról, hogy a piacra jutásról és a szabályozási együttműködésről folyó tárgyalások keretében ambiciózus szabályokat és elveket alkossanak, szem előtt tartva, hogy minden pillérnek megvannak az érzékeny pontjai, többek között, de nem kizárólag olyan kérdésekről, mint a fenntartható fejlődés, az energetika, a kkv-k, a beruházás és az állami tulajdonban lévő vállalatok;
   ii. biztosítsa, hogy a fenntartható fejlődésről szóló fejezet kötelező és érvényesíthető célja a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) nyolc alapegyezményének, azok tartalmának, az ILO tisztességes munkára vonatkozó menetrendjének, valamint az alapvető nemzetközi környezetvédelmi megállapodásoknak a teljes körű és tényleges ratifikálása, végrehajtása és érvényesítése legyen; a rendelkezésekben a munkaügyi és a környezetvédelmi előírások szintjének további javítására kell törekedni; egy ambiciózus kereskedelmi és fenntartható fejlődési fejezetben szerepelniük kell a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) multinacionális vállalkozásoknak szóló iránymutatásain alapuló vállalati társadalmi felelősségvállalásra és a civil társadalom egyértelmű, strukturált bevonására vonatkozó szabályoknak is;
   iii. biztosítsa, hogy a munkaügyi és környezetvédelmi előírások ne korlátozódjanak a kereskedelmi és fenntartható fejlődési fejezetre, hanem a megállapodás más részeiben, például a beruházásokra, a szolgáltatások kereskedelmére, a szabályozási együttműködésre és a közbeszerzésre vonatkozó fejezetekben is helyet kapjanak;
   iv. gondoskodjon arról, hogy – a hatályos szabadkereskedelmi megállapodások kedvező tapasztalataira építve – az egyesült államokbeli, uniós és nemzeti szintű jogszabályokon keresztül érvényesíthetőek legyenek a munkaügyi és környezetvédelmi előírások; biztosítsa, hogy a munkaügyi rendelkezések végrehajtására és betartására, valamint a megállapodás egészére kiható általános vitarendezési mechanizmusra hatékony nyomon követési folyamat vonatkozzon, amelybe a szociális partnereket és a civil társadalom képviselőit is be kell vonni;
   v. a nemzeti jogszabályok maradéktalan tiszteletben tartása mellett érje el, hogy az uniós tagállam joga alapján bejegyzett transzatlanti vállalkozások munkavállalói számára biztosítsanak tájékoztatást és konzultációs lehetőséget az európai üzemi tanácsról szóló irányelvnek megfelelően;
   vi. gondoskodjon arról, hogy a TTIP gazdasági, foglalkoztatási, társadalmi és környezeti hatását értékeljék az összes érintett érdekelt fél – köztük a civil társadalom – egyértelmű és strukturált bevonásával készített, mindenre kiterjedő és objektív előzetes kereskedelmi fenntarthatósági hatásvizsgálat keretében is, a kereskedelmi fenntarthatósági hatásvizsgálatról szóló uniós irányelv teljes mértékű tiszteletben tartása mellett; kéri a Bizottságot, hogy minden egyes tagállamra vonatkozóan készítsen mélyreható összehasonlító hatástanulmányokat, valamint értékelje az uniós ágazatok és egyesült államokbeli partnereik versenyképességét, azzal a céllal, hogy előrejelzéseket készíthessen az egyes tagállamok érintett ágazataiban megszűnő és megszülető álláshelyekről, az ezzel kapcsolatos kiigazítási költségeket pedig részben az uniós és tagállami költségvetésből lehetne fedezni;
   vii. ragaszkodjon ahhoz, hogy külön fejezetet szenteljenek az energetikai, köztük az ipari nyersanyagokkal foglalkozó kérdéseknek; biztosítsa, hogy a tárgyalások során a felek megvizsgálják az energiaexport megkönnyítésének lehetőségeit annak érdekében, hogy a TTIP a két kereskedelmi partner közötti minden jelenlegi, az üzemanyagok – köztük az LNG és a nyersolaj – exportját érintő korlátozást és akadályt megszüntessen a versenyképes, átlátható és megkülönböztetésmentes energiapiac létrehozása érdekében, támogatva ezzel az energiaforrások diverzifikálását, hozzájárulva az ellátás biztonságához és alacsonyabb energiaárakat eredményezve; hangsúlyozza, hogy ezen energetikai fejezetnek egyértelmű garanciákat kell tartalmaznia az uniós környezetvédelmi normák és éghajlat-politikai célok sérthetetlenségére vonatkozóan; ösztönözze az Unió és az Egyesült Államok közötti együttműködést annak érdekében, hogy véget lehessen vetni a kereskedelmi repülés üzemanyagadó-fizetés alóli mentességének a fosszilis tüzelőanyagok támogatásának kivezetésével kapcsolatos G-20-as kötelezettségvállalásoknak megfelelően;
   viii. gondoskodjon arról, hogy semmilyen megállapodás ne érintse a két félnek az energiaforrások feltárásának, kitermelésének és előállításának szabályozásához és irányításához való jogát, azonban a kitermelésre vonatkozó döntést követően érvényesüljön a megkülönböztetés tilalmának elve; tartsa szem előtt, hogy a megállapodásban semmi sem gyengítheti az energiatermeléssel kapcsolatos legitim, megkülönböztetésmentes demokratikus döntéseket, az elővigyázatosság elvének megfelelően; szavatolja, hogy a nyersanyagokhoz és az energiához való hozzáférést biztosítása szintén megkülönböztetésmentes módon történjen az uniós, illetve az egyesült államokbeli vállalatok részére, az energiatermékekre vonatkozó minőségi előírásokat pedig be kell tartani, beleértve az energiatermékek szén-dioxid-kibocsátásra gyakorolt hatásukkal kapcsolatos előírásokat, mint például az üzemanyagok minőségéről szóló irányelvben foglalt előírás;
   ix. biztosítsa, hogy a TTIP támogassa a környezetbarát áruk és szolgáltatások igénybevételét és népszerűsítését, többek között kifejlesztésük elősegítése révén, és egyszerűsítése exportjukat és importjukat, kihasználva ezzel a transzatlanti gazdaság által kínált jelentős potenciális környezeti és gazdasági előnyöket és kiegészítve a környezetbarát árukról szóló megállapodással kapcsolatos, folyamatban lévő többoldalú tárgyalásokat a globális felmelegedés elleni küzdelemhez történő hozzájárulás és a környezetbarát gazdaságban történő új munkahelyek létrehozása érdekében;
   x. érje el egyrészt, hogy a TTIP az energiatermelésre és energiahatékonyságra vonatkozó nagyratörő és kötelező érvényű közös fenntarthatósági előírások kidolgozásának fórumaként szolgáljon, amelynek keretében mindenkor figyelembe veszik és tiszteletben tartják a két oldalon már meglévő előírásokat, mint például az energiafogyasztás címkézéséről és a környezettudatos tervezésről szóló irányelveit, másrészt hogy vizsgálja meg az együttműködés elmélyítésének lehetőségeit az energiával kapcsolatos kutatás, fejlesztés és innováció, valamint a szénszegény és környezetkímélőbb technológiák előmozdítása terén;
   xi. biztosítsa, hogy a TTIP hozzájáruljon a halászati erőforrások megőrzéséhez és fenntartható kezeléséhez, különösen a két félnek a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat (IUU) elleni küzdelemmel kapcsolatos együttműködése terén;
   xii. gondoskodjon arról, hogy a TTIP külön fejezetben foglalkozzon a kkv-kkal a mindkét tárgyaló fél által tett közös kötelezettségvállalás alapján, és törekedjen arra, hogy új lehetőségeket teremtsen az európai kkv-k (köztük a mikrovállalkozások) számára az Egyesült Államokban az exportáló kkv-k által szerzett és összegyűjtött tapasztalatok alapján, például a kettős tanúsítási követelmények megszüntetésével, a különböző szabályozásokat és bevált gyakorlatokat tartalmazó internetes információs rendszer létrehozásával, a kkv-kra vonatkozó támogatási rendszerekhez történő hozzáférés megkönnyítésével, a határokon gyorsított eljárások bevezetésével, valamint a továbbra is fennálló kiemelkedően magas vámok eltörlésével; hozzon létre olyan mechanizmusokat, amelyek révén a két fél együttműködhet a kkv-k transzatlanti kereskedelemben és beruházásokban való részvételének előmozdításáért, például a kkv-k közös, egyablakos ügyintézése útján, és az érdekelt kkv-knak kulcsfontosságú szerepet kell játszaniuk a rendszer létrehozásában, amely konkrét információkkal szolgálna az Egyesült Államokba való export-, import- és befektetési tevékenységek megvalósítása érdekében, többek között a vámokról és adókról, a szabályozásról, a vámeljárásokról és a piaci lehetőségekről;
   xiii. biztosítsa, hogy TTIP átfogó fejezetet tartalmazzon a beruházásokról, amely egyaránt tartalmaz a piacra jutásra és a beruházások védelmére vonatkozó rendelkezéseket, elismerve, hogy a tőkéhez való hozzájutás serkentheti a munkahelyteremtést és a növekedést; a beruházásról szóló fejezetben törekedni kell az európai és amerikai vállalatok részére egymás területén biztosított megkülönböztetésmentes bánásmód szavatolására, egyes ágazatok érzékeny jellegére is figyelemmel; mindennek célja, hogy erősítse Európa mint befektetési célállomás szerepét, fokozza az uniós befektetők Egyesült Államok iránti bizalmát, valamint foglalkozzon a beruházók kötelességeivel és felelősségével, mértékként hivatkozva többek között az OECD multinacionális vállalkozásokra vonatkozó iránymutatásaira és az ENSZ vállalatok emberi jogi felelősségére vonatkozó elveire;
   xiv. gondoskodjon arról, hogy a beruházásvédelmi rendelkezések a letelepedést követő rendelkezésekre korlátozódjanak és a nemzeti elbánásra, a legnagyobb kedvezmény elvére, a tisztességes és egyenlő bánásmódra, valamint a közvetlen és közvetett kisajátítással szembeni védelemre összpontosítsanak, beleértve az azonnali, megfelelő és hatékony kártérítéshez való jogot; a védelmi előírásokat, valamint a beruházó és a beruházás fogalmának meghatározását jogilag pontosan meg kell fogalmazni, ezáltal védelmet nyújtva a köz érdekében érvényesülő szabályozási jog számára, és egyértelműen meghatározva a közvetett kisajátítás fogalmát és megakadályozva a megalapozatlan vagy komolytalan követeléseket; a tőke szabad mozgását az EU Szerződéseiben foglalt rendelkezések szerint kell biztosítani, pénzügyi válságok esetére pedig időben nem korlátozott prudenciális kivételt kell megállapítani;
   xv. biztosítsa, hogy a külföldi beruházók megkülönböztetésmentes bánásmódban részesüljenek, ugyanakkor ne élhessenek több joggal, mint a hazai beruházók, és a beruházó és állam közötti vitarendezésre szolgáló magán döntőbíróságok rendszerét váltsa fel a beruházók és államok közötti vitarendezés egy olyan rendszerével, amelyre a demokratikus elvek és felügyelet érvényes, és amelynek keretében az esetleges ügyeket államilag kinevezett, független hivatásos bírók nyilvános tárgyalás keretében átlátható módon bírálják el, és amely fellebbezési mechanizmust tartalmaz, ahol szavatolják a bírói döntések következetességét és tiszteletben tartják az uniós és tagállamai bíróságának joghatóságát, továbbá ahol a magánérdek nem áshatja alá a közpolitikai célkitűzéseket;
   xvi. érje el, hogy a TTIP ambiciózus, kiegyensúlyozott és modern szellemi tulajdonjogi fejezetet foglaljon magában, amely a szellemi tulajdonjogok pontosan meghatározott területeit tartalmazza, többek között az európai földrajzi árujelzők elismerésével és fokozott védelmével, továbbá tisztességes és hatékony védelmi szintet tükröz anélkül, hogy akadályokat gördítene a szerzői jogok Unióban szükséges reformja elé, egyúttal pedig tisztességes egyensúlyt biztosít a szellemitulajdon-jogok és a közérdek között, különös tekintettel a megfizethető gyógyszerekhez való hozzáférés megőrzésének szükségességére a szellemitulajdon-jogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló megállapodásban (TRIPS) biztosított rugalmas szabályokat további támogatásával;
   xvii. tartsa kiemelkedő jelentőségűnek, hogy az EU és az USA továbbra is elköteleződjön a szabadalmak harmonizációjára irányuló, meglévő nemzetközi szervek közreműködésével globális szinten folytatott többoldalú tárgyalások mellett, és így óva int a szabadalmi tárgyú anyagi jogi rendelkezések TTIP-megállapodásba foglalására tett kísérletektől, különösen a szabadalmaztathatóságot és a türelmi időket érintő kérdések tekintetében;
   xviii. biztosítsa, hogy a szellemitulajdon-jogi fejezet az érvényesítés eszközeként ne tartalmazzon az internetes közvetítők felelősségére vagy büntetőjogi szankciókra vonatkozó rendelkezéseket, köztük a javasolt ACTA-szerződést, amelyeket az Európai Parlament korábban már elutasított;
   xix. biztosítsa az uniós földrajzi jelzések teljes körű elismerését és erős jogi védelmét és olyan intézkedéseket, amelyek célja az ezekkel való visszaélések, valamint a félrevezető tájékoztatás és gyakorlatok kezelése; a kiegyensúlyozott megállapodás alapvető fontosságú elemeként szavatolja e termékek címkézését, nyomonkövethetőségét és tényleges származási helyét a fogyasztók számára és a termelők szakmai ismereteinek védelmét;
   e) az átláthatóságot, a civil társadalmi részvételt és a nyilvánosság, valamint a politikai szféra tájékoztatását illetően:
   i. folytassa arra irányuló törekvéseit, hogy – az európai ombudsman ajánlásának, és különösen a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésről szóló szabályokkal kapcsolatos ajánlásának végrehajtása érdekében – minél több tárgyalási javaslat nyilvánosságra hozatalával növelje a tárgyalások átláthatóságát;
   ii. az átláthatóság iránti törekvésekkel érjen el kézzelfogható eredményeket a gyakorlatban többek között úgy, hogy az amerikai féllel érdemi megállapodásra jut az átláthatóság javításáról, így az összes tárgyalási dokumentum, köztük a már egységesített szövegek európai parlamenti képviselők rendelkezésére bocsátásáról is, hogy a parlamenti képviselők és a tagállamok építő jellegű párbeszédet alakíthassanak ki az érdekeltekkel és a nyilvánossággal, a kellő titoktartás egyidejű biztosítása mellett; biztosítsa, hogy mindkét tárgyaló fél indokolja meg, amennyiben visszautasítja valamely tárgyalási javaslat nyilvánosságra hozatalát;
   iii. vonja be még jobban az Európai Bizottság és az Egyesült Államok közötti tárgyalások megkezdésére utasító tárgyalási megbízásért felelős tagállamokat azért, hogy a 2015. március 20-án elfogadott tanácsi következtetésekben tett kötelezettségvállalásnak megfelelően aktívan szerepet vállaljanak a megállapodás hatályának és lehetséges előnyeinek európai polgárok felé való eredményesebb tolmácsolásában, valamint annak biztosítása érdekében, hogy széles körű, tényeken alapuló nyilvános vita alakuljon ki a TTIP-ről Európában a megállapodással kapcsolatos valós aggályok feltárása céljából;
   iv. erősítse meg a különféle érdekeltekkel a tárgyalási folyamat során folyamatosan és átlátható módon zajló együttműködését; ösztönözze valamennyi érdekeltet az aktív részvételre, valamint arra, hogy indítsanak kezdeményezéseket és nyújtsanak be információkat a tárgyalásokkal kapcsolatban;
   v. ösztönözze a tagállamokat, hogy saját alkotmányos kötelezettségeiknek megfelelően vonják be a nemzeti parlamenteket, hogy megadják az összes szükséges támogatást a tagállamoknak ahhoz, hogy elvégezhessék feladataikat és erősítsék a nemzeti parlamentek bevonását a nemzeti parlamentek folyamatban lévő tárgyalásokról történő megfelelő folyamatos tájékoztatása érdekében;
   vi. tekintse alapként a Parlament szoros bevonását és törekedjen még szorosabb, strukturált párbeszédre, amely a továbbiakban is szorosan figyelemmel kíséri a tárgyalási folyamatot, és a Bizottsággal, a tagállamokkal, az Egyesült Államok Kongresszusával és kormányával, valamint az Atlanti-óceán mindkét partján az érdekelt felekkel együttműködve gondoskodjon arról, hogy a végeredmény az Unióban és az Egyesült Államokban, illetve ezek határain túl is előnyös legyen a polgárok számára;
   vii. biztosítsa, hogy a TTIP-et és jövőbeli végrehajtását a transzatlanti parlamenti együttműködés elmélyülése kísérje a Jogalkotók transzatlanti párbeszédének tapasztalati alapján és azokat felhasználva, ami közös megközelítések kidolgozásának, a stratégiai partnerség megerősítésének, valamint az EU és az Egyesült Államok közötti globális együttműködés fejlesztésének szélesebb és továbbfejlesztett politikai keretét eredményezi a jövőben;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az európai parlamenti ajánlásokat tartalmazó állásfoglalást a Bizottságnak és tájékoztatás céljából a Tanácsnak, a tagállami kormányoknak és parlamenteknek, valamint az Egyesült Államok Kormányának és Kongresszusának.

(1) http://data.consilium.europa.eu/doc/document/ST-11103-2013-DCL-1/hu/pdf
(2) http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_Data/docs/pressdata/en/ec/141920.pdf
(3) http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_data/docs/pressdata/EN/foraff/145906.pdf
(4) http://europa.eu/rapid/press-release_STATEMENT-14-1820_en.htm
(5) http://data.consilium.europa.eu/doc/document/ST-79-2014-INIT/en/pdf
(6) http://ec.europa.eu/priorities/docs/pg_hu.pdf
(7) http://ec.europa.eu/news/2014/docs/c_2014_9052_en.pdf
(8) http://europa.eu/rapid/press-release_IP-14-2341_en.htm
(9)http://ec.europa.eu/dgs/health_consumer/information_sources/docs/from_farm_to_fork_2004_en.pdf
(10) http://trade.ec.europa.eu/doclib/docs/2015/january/tradoc_153022.pdf
(11) http://trade.ec.europa.eu/doclib/docs/2015/january/tradoc_153023.pdf
(12) http://trade.ec.europa.eu/doclib/docs/2015/january/tradoc_153024.pdf
(13) http://trade.ec.europa.eu/doclib/docs/2015/january/tradoc_153025.pdf
(14) http://trade.ec.europa.eu/doclib/docs/2015/january/tradoc_153026.pdf
(15) http://trade.ec.europa.eu/doclib/docs/2015/january/tradoc_153027.pdf
(16) http://trade.ec.europa.eu/doclib/docs/2015/january/tradoc_153028.pdf
(17) http://trade.ec.europa.eu/doclib/docs/2015/january/tradoc_153029.pdf
(18) http://trade.ec.europa.eu/doclib/docs/2015/january/tradoc_153030.pdf
(19) http://trade.ec.europa.eu/doclib/docs/2015/january/tradoc_153031.pdf
(20) http://trade.ec.europa.eu/doclib/docs/2015/january/tradoc_153032.pdf
(21) http://trade.ec.europa.eu/doclib/docs/2015/february/tradoc_153120.pdf
(22) http://trade.ec.europa.eu/doclib/docs/2014/may/tradoc_152512.pdf
(23) http://trade.ec.europa.eu/doclib/docs/2015/march/tradoc_153259.pdf
(24) HL C 68. E, 2014.3.7., 53. o.
(25) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0227.
(26) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0009.
(27) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0230.


A Macedónia Volt Jugoszláv Köztársasággal kötött stabilizációs és társulási megállapodás (Horvátország csatlakozásának figyelembevétele céljából készült jegyzőkönyv) ***
PDF 248kWORD 62k
Az Európai Parlament 2015. július 8-i jogalkotási állásfoglalása az egyrészről az Európai Közösségek és tagállamaik, másrészről a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság közötti stabilizációs és társulási megállapodáshoz csatolt, a Horvát Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásának figyelembevétele céljából készült jegyzőkönyvnek az Európai Unió és tagállamai nevében való megkötéséről szóló tanácsi határozat tervezetéről (05548/2014 – C8-0127/2014 – 2013/0386(NLE))
P8_TA(2015)0253A8-0188/2015

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (05548/2014),

–  tekintettel az egyrészről az Európai Közösségek és tagállamaik, másrészről a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság közötti stabilizációs és társulási megállapodáshoz csatolt, a Horvát Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásának figyelembevétele céljából készült jegyzőkönyv tervezetére (05547/2014),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 217. cikkével, valamint 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontjának i. alpontjával és 218. cikke (8) bekezdésének második albekezdésével összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0127/2014),

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikke (1) bekezdésének első és harmadik albekezdésére, 99. cikkének (2) bekezdésére és 108. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság ajánlására (A8-0188/2015),

1.  egyetért a jegyzőkönyv megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok, illetve Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság kormányának és parlamentjének.


A Szerbiával kötött stabilizációs és társulási megállapodás (Horvátország csatlakozásának figyelembevétele céljából készült jegyzőkönyv) ***
PDF 247kWORD 62k
Az Európai Parlament 2015. július 8-i jogalkotási állásfoglalása az egyrészről az Európai Közösségek és tagállamaik, másrészről a Szerb Köztársaság közötti stabilizációs és társulási megállapodáshoz csatolt, a Horvát Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásának figyelembevétele céljából készült jegyzőkönyvnek az Európai Unió és tagállamai nevében való megkötéséről szóló tanácsi határozat tervezetéről (06682/2014 – C8-0098/2014 – 2014/0039(NLE))
P8_TA(2015)0254A8-0189/2015

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (06682/2014),

–  tekintettel az egyrészről az Európai Közösségek és tagállamaik, másrészről a Szerb Köztársaság közötti stabilizációs és társulási megállapodáshoz csatolt, a Horvát Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozásának figyelembevétele céljából készült jegyzőkönyv tervezetére (06681/2014),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 217. cikkével, valamint 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontjának i. alpontjával és 218. cikke (8) bekezdésének második albekezdésével összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C8‑0098/2014),

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikke (1) bekezdésének első és harmadik albekezdésére, 99. cikkének (2) bekezdésére és 108. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság ajánlására (A8-0189/2015),

1.  egyetért a jegyzőkönyv megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok, illetve a Szerb Köztársaság kormányának és parlamentjének.


Tudományos és technológiai együttműködés Indiával: a megállapodás megújítása ***
PDF 242kWORD 60k
Az Európai Parlament 2015. július 8-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Közösség és az Indiai Köztársaság kormánya közötti tudományos és technológiai együttműködésről szóló megállapodás megújításáról szóló tanácsi határozat tervezetéről (05872/2015 – C8-0074/2015 – 2014/0293(NLE))
P8_TA(2015)0255A8-0179/2015

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Közösség és az Indiai Köztársaság kormánya közötti tudományos és technológiai együttműködésről szóló megállapodás megújításáról szóló tanácsi határozat tervezetére (05872/2015),

–  tekintettel az Európai Közösség és az Indiai Köztársaság kormánya közötti tudományos és technológiai együttműködésről szóló megállapodás megkötéséről szóló, 2002. június 25-i 2002/648/EK tanácsi határozatra(1),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 186. cikkével és 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontjának v. alpontjával összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C8–0074/2015),

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikke (1) bekezdésének első és harmadik albekezdésére és (2) bekezdésére, 108. cikkének (7) bekezdésére, valamint 50. cikkének (1) bekezdésére,

–  tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság ajánlására (A8-0179/2015),

1.  egyetért a megállapodás megújításával;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok, illetve az Indiai Köztársaság kormányának és parlamentjének.

(1) HL L 213., 2002.8.9., 29. o.


Tudományos és technológiai együttműködés a Feröer szigetekkel: „Horizont 2020” ***
PDF 243kWORD 61k
Az Európai Parlament 2015. július 8-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Unió és a Feröer szigetek közötti tudományos és technológiai együttműködésről és a Feröer szigeteknek a „Horizont 2020” kutatási és innovációs keretprogramhoz (20142020) való társulásáról szóló megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozattervezetről (05660/2015 – C8-0057/2015 – 2014/0228(NLE))
P8_TA(2015)0256A8-0180/2015

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (05660/2015),

–  tekintettel az Európai Unió és a Feröer szigetek közötti tudományos és technológiai együttműködésről és a Feröer szigeteknek a „Horizont 2020” kutatási és innovációs keretprogramhoz (2014–2020) való társulásáról szóló megállapodás tervezetére (14014/2014),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 186. cikkével, 218. cikkének (6) bekezdése második albekezdése a) pontjával és 218. cikke (8) bekezdése első albekezdésével összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C8–0057/2015),

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikke (1) bekezdésének első és harmadik albekezdésére, 99. cikkének (2) bekezdésére, 108. cikkének (7) bekezdésére, valamint 50. cikkének (1) bekezdésére,

–  tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság ajánlására (A8-0180/2015),

1.  egyetért a megállapodás megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok, illetve a Feröer-szigetek kormányának és parlamentjének.


Hosszú távú részvényesi szerepvállalás és vállalatirányítási nyilatkozat ***I
PDF 924kWORD 233k
Szöveg
Egységes szerkezetbe foglalt szöveg
Az Európai Parlament 2015. július 8-án elfogadott módosításai a 2007/36/EK irányelvnek a hosszú távú részvényesi szerepvállalás ösztönzése, valamint a 2013/34/EU irányelvnek a vállalatirányítási nyilatkozat egyes elemei tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslathoz (COM(2014)0213 – C7-0147/2014 – 2014/0121(COD))(1)
P8_TA(2015)0257A8-0158/2015

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

[Módosítás 1, eltérő utalás hiányában]

AZ EURÓPAI PARLAMENT MÓDOSÍTÁSAI(2)
P8_TA(2015)0257A8-0158/2015
a Bizottság javaslatához
P8_TA(2015)0257A8-0158/2015

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS (EU) 2015/… IRÁNYELVE
a 2007/36/EK irányelvnek a részvényesek hosszú távú szerepvállalásának ösztönzése, és a 2013/34/EU irányelvnek a vállalatirányítási nyilatkozat egyes elemei tekintetében történő módosításáról, valamint a 2004/109/EK irányelv módosításáról

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 50. és 114. cikkére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezetének a nemzeti parlamentek számára való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére(3),

az európai adatvédelmi biztossal folytatott egyeztetést követően,

rendes jogalkotási eljárás keretében,

mivel:

(1)  A 2007/36/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(4) követelményeket állapít meg a szavazati jogot megtestesítő részvényekhez kapcsolódó egyes részvényesi jogok gyakorlására azon társaságok közgyűlésével kapcsolatban, amelyek valamely tagállamban rendelkeznek létesítő okirat szerinti székhellyel, és amelyeknek részvényeit bevezették a valamely tagállamban lévő vagy működő szabályozott piacra.

(2)  A részvényesek fontos szerepet játszanak e vállalatok irányításában, bár nincsenek a tulajdonukban a vállalatok, amelyek a teljes ellenőrzésükön kívül álló külön jogalanyok. . A pénzügyi válság rávilágított arra, hogy a részvényesek sok esetben támogatták az eszközkezelők túlzott rövid távú kockázatvállalását. Ráadásul ▌a befektetést fogadó vállalkozások intézményi befektetői és eszközkezelői ellenőrzésének és szerepvállalásának gyakran mértéke nem megfelelő, és túlságosan a rövid távú megtérülésre összpontosít, ami a tőzsdén jegyzett társaságok optimálistól elmaradó vállalatirányításához és teljesítményéhez vezet.

(2a)  A részvényesek vállalatirányításba való nagyobb mértékű bevonása az egyik olyan mozgatórugó, amely hozzájárulhat a vállalkozások mind pénzügyi, mind pedig nem pénzügyi teljesítményeinek javításához. Mivel azonban nem a részvényesi jogok képezik az egyetlen tényezőt, amely a vállalatirányítás terén hozzájárulhat a hosszú távú szempontok figyelembevételéhez, ezt a tényezőt további intézkedésekkel kell kiegészíteni a különböző érintett szereplők, különösen az alkalmazottak, a helyi hatóságok és a civil társadalom nagyobb mértékű bevonásának biztosítása érdekében.

(3)  Az európai társasági jogról és vállalatirányításról szóló cselekvési tervben a Bizottság számos intézkedést jelentett be a vállalatirányítás területén, nevezetesen a hosszú távú részvényesi szerepvállalás ösztönzését, valamint a társaságok és a befektetők közötti átláthatóság növelését.

(4)  A részvényesi jogok gyakorlásának, valamint a tőzsdén jegyzett társaságok irányításában való részvényesi szerepvállalásnak a további megkönnyítése érdekében a tőzsdén jegyzett társaságoknak jogosultnak kell lenniük részvényeseik azonosítására és a velük való közvetlen kapcsolattartásra. Ezért – az átláthatóság biztosítása és a párbeszéd javítása érdekében – ezen irányelvnek olyan keretet kell biztosítania, amely lehetővé teszi a részvényesek azonosítását. [Mód. 29]

(5)  Az eredményes részvényesi joggyakorlás nagymértékben függ a részvényesek részére értékpapírszámlát vezető közvetítők láncának hatékonyságától, különösen határokon átnyúló helyzetben. Ez az irányelv a részvényesi jogok gyakorlásának megkönnyítése érdekében javítani kívánja a részvénybirtoklási láncban a közvetítők általi információátadást.

(6)  A közvetítők fontos szerepére tekintettel kötelezni kell őket arra, hogy könnyítsék meg a részvényesek számára jogaik gyakorlását, amikor azok a jogaikat személyesen kívánják gyakorolni, vagy erre harmadik felet kívánnak kijelölni. Ha a részvényes a jogokat nem kívánja személyesen gyakorolni és arra harmadik félként a közvetítőt jelölte ki, akkor az utóbbit kötelezni kell arra, hogy e jogokat a részvényes kifejezett felhatalmazásával és utasítására, a részvényes javára gyakorolja.

(7)  Az Unión belüli tőkebefektetések, valamint a részvényekhez kapcsolódó jogok gyakorlásának elősegítése érdekében ezen irányelvnek nagy átláthatóságot kell biztosítania a közvetítők által nyújtott szolgáltatások költségeivel kapcsolatban. A határokon átnyúló birtoklás kizárólag belföldi birtoklással szembeni árdiszkriminációjának megakadályozása érdekében megfelelően meg kell indokolni a jogok belföldön és határokon átnyúlóan történő gyakorlására felszámított költségek különbségeit, és ezeknek tükrözniük kell a közvetítő által nyújtott szolgáltatások teljesítésével összefüggésben felmerült tényleges költségek eltérését. Az Unióban fiókteleppel rendelkező harmadik országbeli közvetítőkre az ilyen közvetítők útján birtokolt részvényekre vonatkozó rendelkezések eredményes alkalmazása érdekében alkalmazni kell a részvényesek azonosítására, az információk átadására, a részvényesi jogok megkönnyítésére, valamint a költségek átláthatóságára vonatkozó szabályokat.

(8)  A részvényesek eredményes és fenntartható szerepvállalása a tőzsdén jegyzett társaságok vállalatirányítási modelljének egyik lényeges eleme, amely a különböző szervek és érdekeltek közötti fékektől és ellensúlyoktól függ. A vállalatirányításra vonatkozó kiegyensúlyozott európai keret kidolgozása során kiemelt fontosságú elemként kell figyelembe venni az érdekelt felek, különösen a munkavállalók megfelelő bevonását.

(9)  Az intézményi befektetők és az eszközkezelők az Unióban tőzsdén jegyzett társaságok gyakran fontos részvényesei, így lényeges szerepet játszanak e társaságok vállalatirányításában, valamint általánosabban azok stratégiájával és hosszú távú teljesítményével kapcsolatban. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján azonban az intézményi befektetők és az eszközkezelők sok esetben nem vállalnak megfelelő szerepet azon vállalkozások irányításában, amelyeknek a részvényeit birtokolják, ▌emellett a tőkepiacok gyakran bizonyíthatóan nyomást gyakorolnak a vállalkozások rövid távú teljesítményére, ami veszélyezteti a vállalatok hosszú távú pénzügyi és nem pénzügyi teljesítményét, és számos egyéb negatív következmény mellett az optimálistól elmaradó mértékű befektetésekhez vezet, és például a kutatás és fejlesztés területén a vállalkozások hosszú távú teljesítményét kedvezőtlenül befolyásolhatja▌.

(10)  Az intézményi befektetők és az eszközkezelők gyakran nem teszik átláthatóvá befektetési stratégiájukat, szerepvállalási politikájukat ▌, valamint ezek végrehajtását és eredményeit. Az ilyen információk nyilvános közzététele kedvező hatással járna a befektetők tudatosságára, lehetővé tenné a végső kedvezményezettek, például a leendő nyugdíjasok számára a befektetési döntések optimalizálását, megkönnyítené a társaságok és részvényeseik közötti párbeszédet, fokozná a részvényesek szerepvállalását és megerősítené a társaságok elszámoltathatóságát az érdekelt felek és a civil társadalom felé.

(11)  Ezért az intézményi befektetőknek és az eszközkezelőknek a részvényesi szerepvállalásra vonatkozó politikát kell kidolgozniuk, amely többek között meghatározza, hogy e szereplők milyen módon építik be a részvényesi szerepvállalást a befektetési stratégiájukba, követik nyomon a befektetést fogadó vállalkozásokat, beleértve a környezeti és szociális kockázatokat is, folytatnak párbeszédet a befektetést fogadó vállalkozásokkal és azok érdekelt feleivel, és gyakorolják a szavazati jogokat. A szerepvállalási politikának magában kell foglalnia a tényleges és potenciális összeférhetetlenségek (például az intézményi befektető vagy eszközkezelő, vagy ezekhez kapcsolódó társaságok által a befektetést fogadó vállalkozásnak nyújtott pénzügyi szolgáltatások) kezelésére szolgáló politikákat is. A politikát, valamint annak végrehajtását és eredményeit évente nyilvánosan közzé kell tenni, és el kell küldeni az intézményi befektetők ügyfeleinek. Ha az intézményi befektetők vagy eszközkezelők úgy döntenek, hogy nem dolgoznak ki szerepvállalási politikát, és/vagy annak végrehajtását és eredményeit nem teszik közzé, ezt egyértelműen és ésszerűen indokolniuk kell.

(12)  Az intézményi befektetők kötelesek évente nyilvánosan közzétenni azt, hogy befektetési stratégiájuk hogyan illeszkedik kötelezettségeik profiljához és időtartamához, továbbá hogyan járul hozzá eszközeik közép- és hosszú távú teljesítményéhez. Eszközkezelő közreműködése esetén – függetlenül attól, hogy az megbízás alapján egyedi eszközkezelés keretében, vagy összevont alapok útján történik – az intézményi befektetőnek nyilvánosan közzé kell tennie az eszközkezelővel kötött megállapodása fő elemeit több kérdésre vonatkozóan, például hogy ösztönzi-e az eszközkezelőt arra, hogy befektetési stratégiáját és döntéseit az intézményi befektető kötelezettségeinek profiljához és időtartamához igazítsa, ösztönzi-e az eszközkezelőt arra, hogy befektetési döntéseit a vállalkozások közép- és hosszú távú teljesítménye alapján hozza és vegyen részt azok irányításában, hogyan értékeli az eszközkezelők teljesítményét, továbbá az eszközkezelői szolgáltatások ellenértékének struktúrájára, valamint az elvárt portfólióforgalomra vonatkozóan. Ez hozzájárulna az intézményi befektetők végső kedvezményezettjei, az eszközkezelők és a befektetést fogadó vállalkozások érdekeinek megfelelő összehangolásához, továbbá esetlegesen a hosszabb távú befektetési stratégiák és a befektetést fogadó vállalkozásokkal való hosszabb távú, részvényesi szerepvállalással járó kapcsolatok kialakításához.

(13)  Az eszközkezelőknek nyilvánosságra kell hozniuk, hogy befektetési stratégiájuk és annak végrehajtása milyen módon felel meg az eszközkezelési megállapodásnak, továbbá befektetési stratégiájuk és döntéseik hogyan járulnak hozzá az intézményi befektető eszközeinek közép- és hosszú távú teljesítményéhez. Az eszközkezelőknek tájékoztatniuk kell a nyilvánosságot a portfólió forgalmáról, arról, hogy a befektetési döntéseket a befektetést fogadó vállalkozások közép- és hosszú távú teljesítményének megítélése alapján hozzák-e, ▌valamint arról, hogy részvényesi képviseleti tanácsadókat vesznek-e igénybe a szerepvállaláshoz kapcsolódó tevékenységéhez. Az eszközkezelőknek további tájékoztatást kell adniuk közvetlenül az intézményi befektetők számára, beleértve a portfólió összetételére, a portfólióforgalom költségeire, az összeférhetetlenség felmerült eseteire és az ezek kezelésének módjára vonatkozó tájékoztatást is. Ezek az információk lehetővé tennék az intézményi befektető számára az eszközkezelő jobb nyomon követését, továbbá ösztönöznék az érdekek megfelelő összehangolását és a részvényesi szerepvállalást.

(14)  A tőkebefektetési láncban átadott információk javítása érdekében a tagállamoknak biztosítaniuk kell azt, hogy a részvényesi képviseleti tanácsadók megfelelő intézkedések elfogadásával és végrehajtásával legjobb tudásuk szerint biztosítsák, hogy a rendelkezésükre álló valamennyi információ beható elemzése alapján készített szavazási ajánlásaik pontosak és megbízhatóak, és azokat meglévő vagy potenciális összeférhetetlenség vagy üzleti kapcsolat nem befolyásolja. A részvényesi képviseleti tanácsadóknak magatartási kódexet kell elfogadniuk, és azt követniük kell. A magatartási kódextől való eltérést be kell jelenteni és indokolni kell, az esetlegesen elfogadott alternatív megoldásokkal együtt. A részvényesi képviseleti tanácsadóknak évente jelentést kell tenniük magatartási kódexük alkalmazásáról, Nyilvánosan közzé kell tenniük bizonyos alapvető információkat szavazási ajánlásaik elkészítéséről, továbbá az olyan tényleges vagy potenciális összeférhetetlenségről vagy üzleti kapcsolatról, amely a szavazási ajánlás elkészítését befolyásolhatja.

(15)  Mivel a vállalkozások számára a javadalmazás alapvető eszköz abban, hogy a saját érdekeiket és igazgatóik érdekeit összehangolják, tekintettel továbbá az igazgatóknak a vállalkozásokban betöltött döntő szerepére, fontos a vállalkozások javadalmazási politikájának megfelelő meghatározása, a 2013/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv(5) javadalmazásra vonatkozó rendelkezéseinek sérelme nélkül, és figyelembe véve a különböző tagállamban a társaságok által alkalmazott igazgatósági struktúrák eltéréseit. Az igazgatók teljesítményét pénzügyi és nem pénzügyi kritériumok alapján is értékelni kell, ideértve a környezeti, szociális és irányítási tényezőket is.

(15a)  Az igazgatók javadalmazási politikájának hozzá kell járulnia a társaság hosszú távú fejlődéséhez is annak érdekében, hogy megfeleljen egy hatékonyabb vállalatirányítási gyakorlatnak és ne kötődjön teljes mértékben vagy nagyobb hányadban rövid távú befektetési célokhoz.

(16)  Annak érdekében, hogy a részvényeseknek tényleges beleszólásuk legyen a javadalmazási politikába, biztosítani kell számukra a jogot arra, hogy a vállalkozás javadalmazási politikájáról annak világos, érthető és átfogó áttekintése alapján szavazhassanak – a javadalmazási politikának igazodnia kell a vállalkozás üzleti stratégiájához, célkitűzéseihez, értékeihez és hosszú távú érdekeihez, továbbá az összeférhetetlenség elkerülését célzó intézkedéseket kell tartalmaznia. A vállalkozások az igazgatók részére csak a részvényesek által megszavazott javadalmazási politika alapján fizethetnek ki javadalmazást. A megszavazott javadalmazási politikát haladéktalanul nyilvánosan közzé kell tenni. [Mód. 30]

(17)  Annak érdekében, hogy a javadalmazási politika végrehajtása összhangban álljon a jóváhagyott politikával, a részvényeseknek tanácsadói szavazati jogot kell biztosítani a vállalkozás javadalmazási jelentésére vonatkozóan. Az igazgatók elszámoltathatósága érdekében a javadalmazási jelentésnek világosnak és érthetőnek kell lennie, átfogó áttekintést kell adnia az egyes igazgatók részére az előző pénzügyi évben megállapított javadalmazásról. Ha a részvényesek a javadalmazási jelentés ellen szavaznak, akkor a vállalkozásnak – szükség esetén – párbeszédet kell kezdeményeznie a részvényesekkel az elutasítás okainak feltérképezéséhez. A vállalkozásnak a következő javadalmazási jelentésben ismertetnie kell, milyen módon vette figyelembe a részvényesek szavazatát. [Mód. 31]

(17a)  A részvényesek és más uniós polgárok vállalkozásokba vetett bizalmának helyreállításához és szerepvállalásuk elősegítéséhez elengedhetetlen a nagyobb fokú átláthatóság biztosítása a nagyvállalatok tevékenységeire vonatkozóan, különös tekintettel a realizált profitra, a befizetett nyereségadókra és a kapott támogatásokra. Az ezekre vonatkozó kötelező jelentéstétel ezért fontos elemét képezi a részvényesek és a társadalom felé fennálló vállalati felelősségnek.

(18)  Annak érdekében, hogy az érdekelt felek, a részvényesek és a civil társadalom valamennyi lényeges vállalatirányítási információhoz könnyen hozzáférjenek, a javadalmazási jelentést a vállalatirányítási nyilatkozatba kell foglalni, amelyet a tőzsdén jegyzett társaságoknak a 2013. június 26-i 2013/34/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv(6) 20. cikkének megfelelően közzé kell tenniük.

(18a)  Különbséget kell tenni az igazgatók javadalmazásának megállapítására szolgáló eljárások és a munkavállalói bérek alakítására szolgáló rendszerek között. Ennek megfelelően a javadalmazásra vonatkozó rendelkezések nem akadályozhatják az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 153. cikkének (5) bekezdésében garantált alapvető jogok teljes körű gyakorlását, a nemzeti szerződési és munkajog általános elveit, valamint adott esetben nem sérthetik a szociális partnerek azon jogait sem, hogy a nemzeti jogszabályokkal és szokásokkal összhangban kollektív megállapodásokat kössenek és érvényesítsenek.

(18b)  A javadalmazásról szóló rendelkezések továbbá nem sérthetik a nemzeti jog által megállapított, a munkavállalók igazgatási, irányító vagy felügyeleti testületben való képviseletére vonatkozó rendelkezéseket.

(19)  A kapcsolt felekkel folytatott ügyletek hátrányosak lehetnek a társaságokra nézve ▌, mivel lehetőséget biztosíthatnak a kapcsolt félnek arra, hogy a társaságtól értéket szerezzen meg. Így a társaságok érdekeit védő megfelelő biztosítékok jelentőséggel bírnak. A tagállamok ezért biztosítják, hogy a kapcsolt felekkel folytatott lényeges ügyleteket a részvényesek vagy a vállalkozás ügyviteli vagy felügyeleti testülete azon eljárásokkal összhangban jóváhagyják, amelyek megakadályozzák, hogy egy kapcsolt fél pozíciójából fakadóan előnyhöz jusson, és megfelelő védelmet biztosítanak a vállalkozás és azon részvényesek érdekeinek, akik nem kapcsolt felek, beleértve a kisebbségi részvényeseket is. Ha a kapcsolt felekkel folytatott ügylet értéke jelentős, a társaságoknak az ügyletet legkésőbb annak végrehajtásakor nyilvánosan be kell jelenteniük, egy jelentést csatolva, amely értékeli, hogy az ügyletre piaci feltételek mellett került-e sor, valamint megerősíti, hogy az ügylet a társaság – ideértve kisebbségi részvényeseket is – szempontjából méltányos és indokolt. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy kizárhassák a társaság és annak csoportjához tartozó egy vagy több tag közötti ügyleteket, amennyiben a csoport tagjai vagy a csoport közös vállalkozásai teljes egészében a társaság tulajdonában vannak, vagy ha azokban egyetlen más kapcsolt félnek sincsenek érdekeltségei, és az ügyleteket a szokásos üzletmenet során, illetve normális piaci feltételek mellett kötötték.

(20)  Az 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(7) tekintettel egyensúlyt kell teremteni a részvényesi jogok gyakorlásának megkönnyítése, valamint a magánélet tiszteletben tartásához és a személyes adatok védelméhez való jog között. A részvényesek azonosításával kapcsolatos információkat az érintett részvényesek nevére és elérhetőségére – beleértve a teljes címet, a telefonszámot és adott esetben az e-mail címet –, valamint a tulajdonukban lévő részvények számára és szavazati jogukra kell korlátozni. Az információknak pontosaknak és naprakészeknek kell lenniük, továbbá a közvetítőknek és a vállalkozásoknak lehetővé kell tenniük a hiányos vagy pontatlan adatok helyesbítését és törlését. A részvényesek azonosításával kapcsolatos információk kizárólag a részvényesi jogok gyakorlásának, a részvényesi szerepvállalásnak és a társaság és a részvényes közötti párbeszédnek a megkönnyítése érdekében használhatók fel.

(21)  A részvényesek azonosításáról, az információk átadásáról, a részvényesi jogok gyakorlásáról, valamint a javadalmazási jelentésekről szóló cikkek egységes alkalmazásának biztosítása érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 290. cikkével összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a részvényesek személyazonosságára vonatkozó információk átadására, a társaság és a részvényesek közötti információtovábbításra, a részvényesek általi joggyakorlás közvetítők általi megkönnyítésére és a javadalmazási jelentések egységesített előterjesztésére vonatkozó egyedi követelmények meghatározása tekintetében. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítése és megszövegezése során a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz történő egyidejű, időben és megfelelő módon történő továbbításáról.

(22)  Az ebben az irányelvben meghatározott követelmények vagy az ezen irányelvet végrehajtó intézkedések gyakorlati alkalmazásának biztosítása érdekében a követelmények megsértését szankcionálni kell. Ehhez a szankcióknak kellő mértékben visszatartó erejűnek és arányosnak kell lenniük.

(23)  Mivel – az uniós részvénypiac nemzetközi jellegére, továbbá arra tekintettel, hogy a tagállamok önálló fellépése valószínűleg eltérő szabályozást eredményezne, ami veszélyeztethetné a belső piac működését, vagy új akadályokat támasztana azzal szemben – ezen irányelv célkitűzéseit a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, így azok léptékük és hatásaik miatt uniós szinten jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében meghatározott szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvével összhangban ezen irányelv nem lépi túl az említett célkitűzések eléréséhez szükséges mértéket.

(24)  A tagállamoknak és a Bizottságnak a magyarázó dokumentumokról szóló, 2011. szeptember 28-i együttes politikai nyilatkozatával(8) összhangban a tagállamok vállalták, hogy az átültető intézkedéseikről szóló értesítéshez indokolt esetben egy vagy több olyan dokumentumot mellékelnek, amely megmagyarázza az irányelv elemei és az azt átültető nemzeti jogi eszközök megfelelő részei közötti kapcsolatot. Ezen irányelv tekintetében a jogalkotó úgy ítéli meg, hogy ilyen dokumentumok átadása indokolt.

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

A 2007/36/EK irányelv módosításai

A 2007/36/EK irányelv a következőképpen módosul:

(1)  Az 1. cikk a következőképpen módosul:

a)  Az (1) bekezdés a következő mondattal egészül ki:"

„Ezenkívül egyedi követelményeket állapít meg a részvényesek hosszú távú szerepvállalásának megkönnyítése érdekében, ideértve a részvényesek azonosítását, az információk átadását és a részvényesi jogok gyakorlásának megkönnyítését. Emellett biztosítja az intézményi befektetők és eszközkezelők szerepvállalási politikájának, valamint a részvényesi képviseleti tanácsadók tevékenységének átláthatóságát, és bizonyos követelményeket határoz meg az igazgatók javadalmazására és a kapcsolt felekkel folytatott ügyletekre vonatkozóan.”

"

aa)  A (3) bekezdés után a cikk a következő bekezdéssel egészül ki:"

„(3a) A (3) bekezdésben említett vállalkozás semmilyen esetben sem mentesül az Ib. fejezetben meghatározott rendelkezések alól.”

"

b)  A (3a) bekezdés után a cikk a következő bekezdéssel egészül ki:"

(3b) Az Ib. fejezet alkalmazandó az intézményi befektetőkre, továbbá a közvetlenül vagy kollektív befektetési formákon keresztül intézményi befektetők megbízásából befektető eszközkezelőkre, amennyiben azok részvényekbe fektetnek be. Alkalmazandó továbbá a részvényesi képviseleti tanácsadókra is.”

"

ba)  A (3b) bekezdés után a cikk a következő bekezdéssel egészül ki: "

„(3c) Ezen irányelv rendelkezései nem érintik a tőzsdén jegyzett társaságok vagy szervezetek egyes típusait szabályozó, ágazati uniós jogszabályokban foglalt rendelkezéseket. Amennyiben az ezen irányelv által előírt követelmények ellentmondanak az ágazati uniós jogszabályban meghatározottaknak, az ágazati uniós jogszabályok rendelkezései elsőbbséget élveznek ezen irányelvvel szemben. Amennyiben ezen irányelv az ágazati uniós jogszabályokban foglaltaknál részletesebb szabályokat ír elő, vagy azokat további előírásokkal egészíti ki, azok rendelkezéseit ezen irányelv rendelkezéseivel együtt kell alkalmazni.”.

"

(2)  A 2. cikk a következő d)– jc) ponttal egészül ki:"

„d) „közvetítő”: olyan jogi személy, amelynek székhelye, központi ügyvezetése vagy üzleti tevékenységének fő helye az Európai Unióban található, és amely az ügyfelek részére értékpapírszámlát vezet;

   da) „nagyvállalkozás”: a 2013/34/EU irányelv 3. cikkének (4) bekezdésében meghatározott kritériumoknak megfelelő társaság;
   db) „nagy méretű csoport”: a 2013/34/EU irányelv 3. cikkének (7) bekezdésében meghatározott kritériumoknak megfelelő csoport;
   e) „harmadik országbeli közvetítő”: olyan jogi személy, amelynek székhelye, központi ügyvezetése vagy üzleti tevékenységének fő helye az Unión kívül található, és amely az ügyfelek részére értékpapírszámlát vezet;
   f) „intézményi befektető”: a 2009/138/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(9) 2. cikke (3) bekezdésének a), b) és c) pontja értelmében életbiztosítási tevékenységet végző, valamint életbiztosítási kötelezettségeket fedező viszontbiztosítási tevékenységet végző, és az említett irányelv 3.,4., 9., 10., 11. vagy 12. cikke alapján ki nem zárt vállalkozás, valamint a 2003/41/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(10) 2. cikkével összhangban az említett irányelv hatálya alá tartozó foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmény, kivéve akkor, ha valamely tagállam az irányelv 5. cikkével összhangban úgy döntött, hogy az irányelvet az adott intézményre részben vagy egészben nem alkalmazza;
   g) eszközkezelő”: a 2014/65/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (11)4. cikke (1) bekezdésének 1. pontjában meghatározott, intézményi befektetők részére portfóliókezelési szolgáltatásokat nyújtó befektetési vállalkozás; a 2011/61/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv(12) 4. cikke (1) bekezdése b) pontjában meghatározott, a kivételekre vonatkozóan az említett irányelv 3. cikkében foglalt feltételeket nem teljesítő alternatívbefektetésialap-kezelő (ABAK); a 2009/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(13) 2. cikke (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott alapkezelő társaság; vagy a 2009/65/EK irányelvvel összhangban meghatalmazott befektetési vállalkozás, amely a kezelési tevékenység céljára nem jelölt ki az említett irányelv szerint meghatalmazott alapkezelő társaságot;
   h) „részvényesi szerepvállalás”: a társaságoknak egy részvényes által önállóan vagy más részvényesekkel együttesen végzett nyomon követése lényeges kérdéseket illetően, például a stratégia, a pénzügyi és nem pénzügyi teljesítmény, a kockázat, a tőkeszerkezet, a humán erőforrások, a társadalmi és környezeti hatás és a vállalatirányítás területén, a társaságokkal és érdekelt feleikkel e kérdésekkel kapcsolatban folytatott párbeszéd, valamint a szavazási jog és a részvényekhez kapcsolódó egyéb jogok gyakorlása;
   i) „részvényesi képviseleti tanácsadó”: olyan jogi személy, amely szakmai jelleggel ajánlásokat fogalmaz meg a részvényesek számára szavazati jogaik gyakorlására vonatkozóan;
   l) „igazgató”:
   egy vállalkozás ügyviteli, vezető vagy felügyeleti testületének tagja;
   vezérigazgatók és vezérigazgató-helyettesek, még akkor is, ha nem tagjai az ügyviteli, vezető vagy felügyeleti testületeknek;
   j) „kapcsolt fél”: jelentése megegyezik az 1606/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek(14) megfelelően elfogadott nemzetközi számviteli standardokban foglaltakkal;
   ja) „eszközök”: a vállalkozás nemzetközi számviteli standardokkal összhangban készített konszolidált mérlegében szereplő teljes eszközérték;
   jb) „érdekelt fél”: bármely személy, csoport vagy helyi közösség, aki vagy amely érintett vagy érdekelt a vállalat működésében és teljesítményében;
   jc) „a részvényes személyazonosságára vonatkozó információ”: a részvényes személyazonosságának megállapítására alkalmas bármely információ, amely magában foglalja legalább:
   a részvényesek nevét és kapcsolattartási adataikat (teljes címüket, telefonszámukat és e-mail címüket), valamint jogi személyek esetén egyedi azonosítójukat, annak hiányában az azonosításukhoz szükséges egyéb adatokat;
   a tulajdonukban lévő részvények számát és a hozzájuk kapcsolódó szavazati jogokat.

"

(2a)  A 2. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:"

„A tagállamok ezen irányelv alkalmazásában az igazgató első bekezdés l) pontja szerinti fogalommeghatározását kiterjeszthetik a hasonló tisztséget betöltő más személyekre is.”

"

(2b)  A 2. cikk után a szöveg a következő cikkel egészül ki:"

„2a. cikk

Adatvédelem

A tagállamok biztosítják, hogy az ezen irányelv szerinti bármely személyes adat feldolgozása a 95/46/EK irányelvet átültető nemzeti jogszabályoknak megfelelően történjen.”

"

(3)  Az irányelv 3. cikk után a következő, Ia. és Ib. fejezettel egészül ki:"

„IA. FEJEZET

A RÉSZVÉNYESEK AZONOSÍTÁSA, AZ INFORMÁCIÓK ÁTADÁSA, A RÉSZVÉNYESI JOGOK GYAKORLÁSÁNAK MEGKÖNNYÍTÉSE

3a. cikk

A részvényesek azonosítása

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy a társaságok jogosultak legyenek részvényeseik azonosítására, figyelembe véve a meglévő nemzeti rendszereket.

(2)  A tagállamok biztosítják, hogy a közvetítők a társaság kérésére haladéktalanul közöljék a társasággal a részvényes személyazonosságára vonatkozó információkat. Több közvetítőből álló birtoklási lánc esetén a társaság kérését haladéktalanul át kell adni a közvetítők között. A részvényes személyazonosságára vonatkozó információ birtokában lévő közvetítőnek azt haladéktalanul továbbítania kell a társaságnak.

A tagállamok előírhatják, hogy a központi értéktárak legyenek azok a közvetítők, amelyek felelnek részvényes személyazonosságára vonatkozó információk összegyűjtéséért és a közvetlenül a társaság részére történő átadásáért.

(3)  A közvetítő haladéktalanul tájékoztatja a részvényeseket arról, hogy a személyazonosságukra vonatkozó információkat azonosítási célból e cikknek megfelelően kezelheti, és adott esetben arról, hogy ezeket az információkat ténylegesen átadta a társaságnak. Ezek az információk kizárólag a részvényesi jogok gyakorlásának, a részvényesi szerepvállalásnak, valamint a társaság és a részvényes között folytatott párbeszédnek a megkönnyítése céljából használhatók fel. A társaságok számára minden esetben meg kell engedni, hogy a társaság részvényesi szerkezetének áttekintését a különböző részvényesi kategóriák közzététele révén harmadik személyek rendelkezésére bocsássák. A társaság és a közvetítő lehetővé teszi a természetes és jogi személyek számára a hiányos vagy pontatlan adatok helyesbítését és törlését. A tagállamok biztosítják, hogy a társaságok és a közvetítők a részükre e cikkel összhangban átadott, a részvényesek személyazonosságára vonatkozó információkat csak a szükséges ideig tárolják, de legfeljebb 24 hónapig azt követően, hogy a társaság vagy a közvetítő értesült arról, hogy az adott személy részvényesi jogállása megszűnt.

(4)  A tagállamok biztosítják, hogy ha egy közvetítő közli a társasággal a (2) bekezdéssel összhangban a részvényesek személyazonosságára vonatkozó információkat, akkor az nem tekinthető az információk közlésére vonatkozóan szerződés vagy törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezés által megállapított korlátozás megsértésének.

(5)  E cikk egységes alkalmazásának biztosítása érdekében a Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy – a 14a. cikkel összhangban – felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el, amelyek meghatározzák a (2) és (3) bekezdésben említett információk átadására az átadandó információk formátuma, a kérelem formátuma – többek között a használandó biztonságos formátumok – és a betartandó határidők tekintetében vonatkozó minimumkövetelményeket. [Mód. 24]

3b. cikk

Az információk átadása

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy egy társaság a részvényesekkel ne tartson közvetlen kapcsolatot, akkor a részvényeikkel kapcsolatos információkat tegyék hozzáférhetővé a társaság honlapján, és a közvetítő az alábbi esetek mindegyikében haladéktalanul adja át azokat a részvényeseknek vagy a részvényesek rendelkezése szerinti harmadik félnek:

   a) az információk a részvényesi jogok gyakorlásához szükségesek;
   b) az információk az adott osztályba tartozó részvényeket birtokló valamennyi részvényest érintik.

(2)  A tagállamok előírják, hogy a társaságoknak a részvényesi jogok gyakorlásával kapcsolatos információkat az (1) bekezdéssel összhangban szabványos formában, időben kell átadniuk a közvetítő részére.

(3)  A tagállamok kötelezik a közvetítőket arra, hogy a részvényesektől kapott utasításoknak megfelelően haladéktalanul adják át a társaságnak a részvényesektől a részvényesi jogok gyakorlásával kapcsolatban kapott információkat.

(4)  Több közvetítőből álló birtoklási lánc esetén az (1)–(3) bekezdésben említett információkat haladéktalanul át kell adni a közvetítők között.

(5)  E cikk egységes alkalmazásának biztosítása érdekében a Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy – a 14a. cikkel összhangban – felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el, amelyek meghatározzák az (1)–(4) ▌ bekezdésben említett információk átadására, az átadandó információk tartalmára, a betartandó határidőkre, valamint az átadandó információk típusára és formátumára vonatkozó követelményeket, többek között a használandó biztonságos formátumokat is.

3c. cikk

A részvényesi jogok gyakorlásának megkönnyítése

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy a közvetítők megkönnyítsék a részvényesi jogok részvényesek általi gyakorlását, ideértve a közgyűlésen való részvétel és szavazás jogát is. A jogok gyakorlását legalább az alábbi két forma egyikében kell megkönnyíteni:

   a) a közvetítő megteszi az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy a részvényes vagy a részvényes által kijelölt harmadik fél a jogokat önállóan gyakorolhassa;
   b) a közvetítő a részvényes kifejezett felhatalmazásával és utasítására, a részvényes javára gyakorolja a részvényesi jogokat.

(2)  A tagállamok biztosítják, hogy a társaságok a honlapjukon keresztül nyilvánosan közzétegyék a közgyűléseik jegyzőkönyvét és a szavazások eredményeit. A tagállamok biztosítják, hogy a társaságok visszaigazolják a részvényesek által vagy azok megbízásából a közgyűlésen leadott szavazatokat, amennyiben a szavazatok leadása elektronikusan történik. Ha a szavazatot a közvetítő adja le, akkor az arról szóló visszaigazolást át kell adnia a részvényesnek. Több közvetítőből álló birtoklási lánc esetén a visszaigazolást haladéktalanul át kell adni a közvetítők között.

(3)  E cikk egységes alkalmazásának biztosítása érdekében a Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 14a. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el, amelyek meghatározzák az e cikk (1) és (2) ▌ bekezdésében említett részvényesi jogok megkönnyítésére, a megkönnyítés típusára, a szavazatok visszaigazolásának formájára, valamint a betartandó határidőkre vonatkozó minimumkövetelményeket ▌.

3d. cikk

A költségek átláthatósága

(1)  A tagállamok lehetővé tehetik a közvetítők számára, hogy a társaságok által az e fejezet szerint nyújtandó szolgáltatások költségét felszámítsák. A közvetítők az e fejezetben említett minden egyes szolgáltatás árát, díjait és egyéb költségeit külön-külön nyilvánosan közzéteszik.

(2)  Amennyiben a közvetítők jogosultak az (1) bekezdéssel összhangban költségeket felszámítani, a tagállamok biztosítják, hogy a közvetítők az e fejezetben említett szolgáltatásokra vonatkozóan minden egyes szolgáltatás költségét külön-külön nyilvánosan közzétegyék.

A tagállamok biztosítják, hogy a közvetítő által a részvényeseknek, a vállalkozásoknak és más közvetítőknek esetlegesen felszámított költségek megkülönböztetéstől mentesek, ésszerűek és arányosak legyenek. A jogok belföldi és határokon átnyúló gyakorlása után felszámított költségek közötti eltérések csak megfelelően indokolt esetben engedélyezhetők, és azoknak tükrözniük kell a szolgáltatások teljesítéséért felmerült tényleges költségekben fennálló különbségeket.

3e. cikk

Harmadik országbeli közvetítők

Az Unióban fiókteleppel rendelkező harmadik országbeli közvetítőkre alkalmazni kell e fejezet rendelkezéseit.

IB. FEJEZET

AZ INTÉZMÉNYI BEFEKTETŐK, AZ ESZKÖZKEZELŐK ÉS A RÉSZVÉNYESI KÉPVISELETI TANÁCSADÓK ÁTLÁTHATÓSÁGA

3f. cikk

Szerepvállalási politika

(1)  A tagállamok a 3f. cikk (4) bekezdésének sérelme nélkül biztosítják, hogy az intézményi befektetők és az eszközkezelők a részvényesi szerepvállalásra vonatkozó politikát (szerepvállalási politikát) dolgozzanak ki. A szerepvállalási politika meghatározza, hogy az intézményi befektetők és az eszközkezelők milyen módon hajtsák végre az alábbi intézkedéseket:

   a) a részvényesi szerepvállalás beépítése befektetési stratégiájukba;
   b) a befektetést fogadó vállalkozások nyomon követése azok nem pénzügyi teljesítményére, valamint a társadalmi és környezeti kockázataikra is kiterjedően;
   c) párbeszéd folytatása a befektetést fogadó vállalkozásokkal;
   d) a szavazati jogok gyakorlása;
   e) a részvényesi képviseleti tanácsadók szolgáltatásainak igénybevétele;
   f) együttműködés más részvényesekkel.
   fa) párbeszéd folytatása és együttműködés a befektetést fogadó vállalkozások más érdekelt feleivel.

(2)  A tagállamok a 3f. cikk (4) bekezdésének sérelme nélkül biztosítják, hogy a szerepvállalási politika szabályozza a részvényesi szerepvállalással kapcsolatos tényleges vagy potenciális összeférhetetlenség kezelését is. Ilyen politikát kell kidolgozni különösen az alábbi helyzetek mindegyikére:

   a) az intézményi befektető vagy az eszközkezelő vagy azok kapcsolat vállalkozása pénzügyi terméket nyújt a befektetést fogadó vállalkozásnak, vagy azzal egyéb gazdasági kapcsolatban áll;
   b) az intézményi befektető vagy az eszközkezelő igazgatója a befektetést fogadó vállalkozásban is igazgató;
   c) egy foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmény eszközeit kezelő eszközkezelő olyan vállalkozásba fektet be, amely az adott intézmény részére hozzájárulást fizet;
   d) az intézményi befektető vagy az eszközkezelő olyan vállalkozáshoz kapcsolódik, amelynek részvényeire vételi ajánlatot tettek.

(3)  A tagállamok biztosítják, hogy az intézményi befektetők és az eszközkezelők évente nyilvánosan közzétegyék szerepvállalási politikájukat, valamint annak végrehajtási módját és eredményeit. Az első mondatban említett információkat legalább a vállalkozás honlapján díjmentesen elérhetővé kell tenni. Az intézményi befektetők évente az ügyfeleik rendelkezésére bocsátják ezeket az információkat.

Az intézményi befektetőknek és az eszközkezelőknek minden olyan vállalkozásra vonatkozóan, amelyeknek részvényeit birtokolják, egyenként nyilvánosan közzé kell tenniük, hogy az érintett vállalkozások közgyűlésében szavaznak-e, és ha igen, hogyan, továbbá indokolniuk kell szavazási tevékenységüket. Ha az eszközkezelő valamely intézményi befektető nevében szavaz, akkor az intézményi befektetőnek hivatkoznia kell arra, hogy a szavazásra vonatkozó információkat az eszközkezelő hol tette közzé. Az ebben a bekezdésben említett információkat legalább a vállalkozás honlapján díjmentesen elérhetővé kell tenni.

(4)  Ha az intézményi befektetők vagy eszközkezelők úgy döntenek, hogy nem dolgoznak ki szerepvállalási politikát, vagy annak végrehajtását és eredményeit nem teszik közzé, ezt egyértelműen és ésszerűen indokolniuk kell. [Mód. 25]

3g. cikk

Az intézményi befektetők befektetési stratégiája és az eszközkezelőkkel kötött megállapodása

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy az intézményi befektetők nyilvánosan tegyék közzé, hogy befektetési stratégiájuk (a befektetési stratégia) hogyan illeszkedik kötelezettségeik profiljához és időtartamához, továbbá hogyan járul hozzá eszközeik közép- és hosszú távú teljesítményéhez. Az első mondatban említett információkat legalább a vállalkozás honlapján díjmentesen elérhetővé kell tenni azok érvényességének teljes időtartamára, és a szerepvállalási politikájukra vonatkozó információkkal együtt évente el kell küldeni a vállalkozás ügyfeleinek.

(2)  Ha az eszközkezelő valamely intézményi befektető nevében fektet be – akár egyedi ügyfelenként, akár kollektív befektetési forma útján –, akkor az intézményi befektetőnek évente nyilvánosan közzé kell tennie az eszközkezelővel kötött megállapodása fő elemeit az alábbi kérdésekre vonatkozóan:

   a) a megállapodás ösztönzi-e, és ha igen, milyen mértékben az eszközkezelőt arra, hogy befektetési stratégiáját és döntéseit az intézményi befektető kötelezettségeinek profiljához és időtartamához igazítsa;
   b) a megállapodás ösztönzi-e, és ha igen, milyen mértékben az eszközkezelőt arra, hogy befektetési döntéseit a vállalkozások közép- és hosszú távú teljesítménye, többek között azok nem pénzügyi teljesítménye alapján hozza, továbbá részt vegyen a vállalkozások irányításában azok teljesítményének javítása és a befektetés megtérülése érdekében;
   c) az eszközkezelő teljesítményének értékelésére alkalmazott módszer és az értékelés időtávja, és különösen az, hogy az értékelés figyelembe veszi-e, és ha igen, hogyan, a hosszú távú abszolút teljesítményt, szemben a valamely referenciaindexhez vagy más, hasonló befektetési stratégiát követő eszközkezelőkhöz viszonyított teljesítménnyel;
   d) az eszközkezelői szolgáltatások ellenértékének struktúrája hogyan járul hozzá az eszközkezelő befektetési döntéseinek, valamint az intézményi befektető kötelezettségei profiljának és időtartamának összehangolásához;
   e) az elvárt portfólióforgalom vagy annak nagyságrendje, a forgalom kiszámítására alkalmazott módszer, valamint az, hogy van-e kialakított eljárás arra az esetre, ha az eszközkezelő a számított forgalmat túllépi;
   f) az eszközkezelővel kötött megállapodás időtartama.

Ha az eszközkezelővel kötött megállapodás nem tartalmaz egyet vagy többet az a)–f) pontban említett elemek közül, akkor az intézményi befektetőnek ezt egyértelműen és ésszerűen indokolnia kell.. [Mód. 26]

3h. cikk

Az eszközkezelők átláthatósága

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy az eszközkezelők – a (2) és (2a) bekezdésben meghatározottak szerint – tájékoztatást nyújtsanak arról, hogy befektetési stratégiájuk és annak végrehajtása milyen módon felel meg a 3g. cikk (2) bekezdésében említett megállapodásnak.

(2)  A tagállamok biztosítják, hogy az eszközkezelők évente tájékoztassák a nyilvánosságot az alábbiakról:

   a) befektetési döntéseiket a befektetést fogadó vállalkozások közép- és hosszú távú teljesítményének, többek között nem pénzügyi teljesítményének megítélése alapján hozzák-e, és ha igen, hogyan;

   b) a portfólió forgalmának mértéke, az annak kiszámítására alkalmazott módszer, az elvárt mértéket meghaladó forgalom indokolása;

   c) felmerült-e, és ha igen, milyen tényleges és potenciális összeférhetetlenség a szerepvállaláshoz kapcsolódó tevékenységgel összefüggésben, és az eszközkezelő hogyan kezelte azt;
   d) az eszközkezelő igénybe vesz-e – és ha igen, hogyan – részvényesi képviseleti tanácsadókat a szerepvállaláshoz kapcsolódó tevékenységéhez.
   e) általános szinten hogyan járul hozzá a befektetési stratégia és annak végrehajtása az intézményi befektető eszközeinek közép- és hosszú távú teljesítményéhez.

(2a)  A tagállamok biztosítják, hogy az eszközkezelők azon intézményi befektetőket, amelyekkel a 3g. cikk (2) bekezdésében említett megállapodást kötöttek, évente tájékoztassák a következőkről:

   a) a portfólió összeállításának módja, valamint az előző időszakban a portfólióban történt lényeges változások indokolása;
   b) a portfólióforgalom költségei;
   c) az eszközkezelő értékpapír-kölcsönzési politikája és annak végrehajtása.

(3)  A (2) bekezdés szerint közzétett információkat legalább az eszközkezelő honlapján díjmentesen elérhetővé kell tenni. A (2a) bekezdés szerint közzétett információkat díjmentesen kell átadni, továbbá ha az eszközkezelő az eszközöket nem egyedi ügyfelenként kezeli, akkor azokat kérésre más befektetőknek is át kell adni.

(3a)  A tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy kivételes esetekben az eszközkezelő számára lehetővé teszik, hogy – amennyiben azt az illetékes hatóság jóváhagyja – dönthessen úgy, hogy az e cikk értelmében közzéteendő információk bizonyos részét nem teszi közzé, amennyiben az adott információ tárgyalás témáját képező, küszöbön álló fejleményekre vagy kérdésekre vonatkozik, és az információ közzététele súlyosan sértené az adott eszközkezelő üzleti helyzetét.

3i. cikk

A részvényesi képviseleti tanácsadók átláthatósága

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy a részvényesi képviseleti tanácsadók megfelelő intézkedések elfogadásával és végrehajtásával a legjobb tudásuk szerint biztosítsák, hogy kutatásaik és szavazási ajánlásaik pontosak és megbízhatóak legyenek, és kizárólag ügyfeleik érdekét képviseljék.

(1a)  A tagállamok biztosítják, hogy a részvényesi képviseleti tanácsadók hivatkozzanak az általuk alkalmazott magatartási kódexre. Amennyiben eltérnek e magatartási kódex bármelyik ajánlásától, akkor azt kötelesek bejelenteni és indokolni, és jelezniük kell az elfogadott alternatív intézkedéseket. Ezt az információt az általuk alkalmazott magatartási kódexre való hivatkozással együtt közzé kell tenni a részvényesi képviseleti tanácsadó honlapján.

A részvényesi képviseleti tanácsadók minden évben beszámolnak e magatartási kódex alkalmazásáról. Az éves jelentéseket közzé kell tenni a részvényesi képviseleti tanácsadó honlapján, és azoknak a közzététel napját követően legalább három évig – díjmentesen – elérhetőnek kell maradniuk.

(2)  A tagállamok biztosítják, hogy a részvényesi képviseleti tanácsadók kutatásaik és szavazási ajánlásaik elkészítésével kapcsolatban évente nyilvánosan közzétegyék az alábbi információk mindegyikét:

   a) az alkalmazott módszerek és modellek alapvető jellemzőit;
   b) a felhasznált főbb információforrásokat;
   c) figyelembe veszik-e, és ha igen, hogyan a nemzeti piaci, jogi, szabályozási és vállalatspecifikus feltételeket;
   ca) az elvégzett kutatás alapvető jellemzőit és az egyes piacokra alkalmazott szavazási politikákat;
   d) folytatnak-e kommunikációt vagy párbeszédet a kutatásaik vagy szavazási ajánlásaik tárgyát képező vállalkozásokkal és érdekelt feleikkel, és ha igen, annak mértékét és jellegét;
   da) a potenciális összeférhetetlenség megelőzésével és kezelésével kapcsolatos szabályzatot;
   e) a szavazási ajánlások elkészítésében részt vevő munkavállalók teljes létszámát és képesítéseit;
   f) az előző évben készített szavazási ajánlások teljes számát.

A felsorolt információkat a részvényesi képviseleti tanácsadók honlapján kell közzétenniük, és a közzététel napját követően legalább három évig díjmentesen elérhetővé kell tenniük.

(3)  A tagállamok biztosítják, hogy a részvényesi képviseleti tanácsadók azonosítsák az olyan tényleges vagy potenciális összeférhetetlenséget vagy üzleti kapcsolatot, amely a kutatások és a szavazási ajánlások elkészítését befolyásolhatja, továbbá ügyfeleiket ▌haladéktalanul tájékoztassák az ilyen összeférhetetlenségről vagy üzleti kapcsolatról, valamint az összeférhetetlenség mérséklése érdekében tett intézkedésekről.”

"

(4)  A fejezet a következő 9a., 9b. és 9c. cikkel egészül ki:"

„9a. cikk

A javadalmazási politikával kapcsolatos szavazati jog

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy a vállalkozások javadalmazási politikát állapítsanak meg az igazgatók tekintetében, amelyet jóváhagyás céljából kötelező erejű szavazásra a részvényesek közgyűlése elé terjesztenek. A vállalkozások az igazgatók részére csak a részvényesek közgyűlése által megszavazott javadalmazási politika alapján fizethetnek ki javadalmazást. E politika minden módosításáról a részvényesek közgyűlésének kell szavaznia, a politikát pedig mindenképpen legalább háromévente a közgyűlés elé kell terjeszteni jóváhagyás céljából.

A tagállamok azonban rendelkezhetnek úgy, hogy a közgyűlés által a javadalmazási politikáról tartott szavazás konzultatív legyen.

Az olyan esetekben, ahol korábban nem alkalmaztak javadalmazási politikát és a részvényesek elutasították a hozzájuk benyújtott erre vonatkozó tervezetet, a vállalat a tervezet átdolgozásának ideje alatt – a tervezet elfogadását megelőzően, egy évnél nem hosszabb időtartamig – a meglévő gyakorlatoknak megfelelő javadalmazást fizethet az igazgatóknak.

Azokban az esetekben, ahol van javadalmazási politika és a részvényesek elutasították az első albekezdésnek megfelelően hozzájuk benyújtott, erre vonatkozó tervezetet, a vállalkozás a tervezet átdolgozásának ideje alatt – a tervezet elfogadását megelőzően, egy évnél nem hosszabb időtartamig – a meglévő politikának megfelelő javadalmazást fizethet az igazgatóknak.

(2)  A javadalmazási politikának világosnak és érthetőnek kell lennie, összhangban kell állnia a vállalkozás üzleti stratégiájával, célkitűzéseivel, értékeivel és hosszú távú érdekeivel, továbbá az összeférhetetlenség elkerülését célzó intézkedéseket kell tartalmaznia.

(3)  A javadalmazási politika ismerteti, hogyan járul hozzá a vállalkozás hosszú távú érdekeihez és fenntarthatóságához. Egyértelmű kritériumokat kell tartalmaznia a javadalmazás rögzített és változó összetevőinek megállapítására vonatkozóan, beleértve a jutalmak és a juttatás valamennyi formáját.

A politika feltünteti a javadalmazás különböző rögzített és változó összetevőinek megfelelő, relatív arányát. A javadalmazási politika bemutatja, hogy az igazgatók javadalmazásának kialakítása során hogyan vették figyelembe a vállalkozás munkavállalóinak fizetését és foglalkoztatási feltételeit.

A változó javadalmazás tekintetében a politikának tartalmaznia kell az alkalmazandó pénzügyi és nem pénzügyi teljesítménykritériumokat, többek között adott esetben a vállalkozások társadalmi felelősségvállalásával kapcsolatos programok és eredmények figyelembevételével, és be kell mutatnia, hogyan járulnak ezek hozzá a vállalkozás hosszú távú érdekeihez és fenntarthatóságához, továbbá be kell mutatnia az annak meghatározására alkalmazandó módszereket, hogy a teljesítménykritériumok milyen mértékben valósultak meg; részletesen meg kell határoznia a halasztási időszakokat, a részvényalapú javadalmazás esetében a megszolgálási időszakokat, a megszolgálttá vált részvények megtartását, valamint információkat kell nyújtania a vállalkozás azon lehetőségéről, hogy visszakövetelje a változó javadalmazást.

A tagállamok biztosítják, hogy a részvények értéke ne játsszon döntő szerepet a pénzügyi teljesítménykritériumokon belül.

A tagállamok biztosítják, hogy a részvényalapú javadalmazás nem a leglényegesebb eleme az igazgatók változó javadalmazásának. A tagállamok rendelkezhetnek ezen albekezdés rendelkezései alóli kivételekről, feltéve, hogy a javadalmazási politika egyértelmű és ésszerű indokolást tartalmaz arról, hogy a kivétel hogyan járul hozzá a vállalat hosszú távú érdekeihez és fenntarthatóságához.

A javadalmazási politika jelzi az igazgatók szerződésének főbb feltételeit, többek között időtartamát, az alkalmazandó felmondási időszakokat és a szerződés felbontásához kapcsolódó fizetéseket, valamint a kiegészítő nyugdíj vagy a korkedvezményes nyugdíjazási rendszer jellemzőit. Amennyiben a nemzeti jog lehetővé teszi, hogy a vállalkozások szerződés nélkül állapodjanak meg az igazgatókkal, a politika ez esetben jelzi az igazgatókkal kötött megállapodások főbb feltételeit, köztük időtartamát és az alkalmazandó felmondási időszakokat, valamint a felbontás feltételeit és az ahhoz kapcsolódó kifizetéseket, továbbá a kiegészítő nyugdíj vagy a korkedvezményes nyugdíjazási rendszer jellemzőit.

A politika meghatározza a vállalkozásnak az igazgatók javadalmazásának megállapítására irányuló eljárásait, beleértve a javadalmazási bizottság szerepét és működését is.

Bemutatja a javadalmazási politika meghatározásához vezető konkrét döntéshozatali eljárást. A javadalmazási politika módosítása esetén tartalmazza valamennyi lényeges módosítás magyarázatát, valamint annak bemutatását, hogy milyen módon veszi figyelembe a részvényeseknek a javadalmazási politikáról és jelentésről legalább az előző három egymást követő évben alkotott véleményét és leadott szavazatait.

(4)  A tagállamok biztosítják, hogy a vállalkozások a részvényesek általi jóváhagyást követően haladéktalanul közzétegyék a javadalmazási politikát, és az a vállalkozás honlapján legalább érvényessége teljes időtartama díjmentesen alatt elérhető legyen. [Mód. 27rev]

9b. cikk

A javadalmazási jelentés kötelező tartalmi elemei és a javadalmazási jelentéssel kapcsolatos szavazati jog

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy a vállalkozás világos és érthető javadalmazási jelentést készítsen, amely átfogó áttekintést ad az egyes igazgatók részére (ideértve az újonnan toborzott és a korábbi igazgatókat is) az előző pénzügyi évben a 9a. cikkben említett javadalmazási politikának megfelelően megállapított javadalmazásról, beleértve a juttatás valamennyi formáját. Adott esetben tartalmaznia kell a következő elemek mindegyikét:

   a) a megítélt, kifizetett vagy esedékes javadalmazás teljes összegét összetevőkre bontva, a javadalmazás rögzített és változó összetevőinek relatív arányát, valamint annak ismertetését, hogy a teljes javadalmazás hogyan kapcsolódik a hosszú távú teljesítményhez és információt arról, hogyan alkalmazták a pénzügyi és nem pénzügyi teljesítménykritériumokat;
   b) az ügyvezető igazgatók javadalmazásának relatív változását az előző három pénzügyi évben, annak a vállalkozás általános teljesítményének alakulásához, valamint ahhoz való viszonyát, ahogyan a munkavállalók átlagos javadalmazása ugyanezen időszak során változott;
   c) a társaság igazgatói által az azonos csoporthoz tartozó vállalkozásoktól kapott vagy részükre fizetendő minden javadalmazást;
   d) a juttatott vagy felkínált részvények és részvényopciók számát, a joggyakorlás fő feltételeit, beleértve a lehívás árfolyamát és napját, valamint ezek változásait;
   e) tájékoztatást a változó javadalmazás visszakövetelésére vonatkozó lehetőség alkalmazásáról;
   f) tájékoztatást az igazgatók javadalmazásának kialakítási módjáról, ezen belül a javadalmazási bizottság szerepéről.

(2)  A tagállamok biztosítják, hogy a természetes személyeknek a magánélet tiszteletben tartásához való joga az igazgatók személyes adatainak kezelése során a 95/46/EK irányelv szerinti védelemben részesül.

(3)  A tagállamok biztosítják a részvényesek számára azt a jogot, hogy az előző pénzügyi évre vonatkozó javadalmazási jelentésről az éves közgyűlésen konzultatív jellegű szavazást tartsanak. Ha a részvényesek a javadalmazási jelentés ellen szavaznak, akkor a vállalkozásnak – szükség esetén – párbeszédet kell kezdeményeznie a részvényesekkel az elutasítás okainak meghatározása érdekében. A vállalkozásnak a következő javadalmazási jelentésben ismertetnie kell, hogy a részvényesek szavazatát hogyan vették figyelembe.

(3a)  Az e cikk és a 9a. cikk javadalmazásra vonatkozó rendelkezései nem érintik a munkavállalói bérek szabályozására szolgáló tagállami rendszereket, illetve – adott esetben – a munkavállalók irányítótestületi képviseletére vonatkozó tagállami rendelkezéseket.

(4)  E cikk egységes alkalmazásának biztosítása céljából a Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 14a. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el, amelyek meghatározzák az e cikk (1) bekezdésében említett információk szabványos megjelenítését. [Mód. 28]

9c. cikk

A kapcsolt felekkel folytatott ügyletekkel kapcsolatos szavazati jog

(1)  A tagállamok biztosítják, hogy ▌kapcsolt felekkel folytatott jelentős ügyletek esetén a társaságok az ügyletet legkésőbb annak végrehajtásakor nyilvánosan jelentsék be, független harmadik fél által készített jelentést csatolva, amely értékeli, hogy az ügyletre piaci feltételek mellett került-e sor, valamint megerősíti, hogy az ügylet a társaság – ideértve kisebbségi részvényeseket is – szempontjából méltányos és indokolt, valamint kifejti azokat az értékeléseket, amelyeken az elemzés alapul. A bejelentésnek tartalmaznia kell a kapcsolt féllel fennálló viszony jellegére vonatkozó információkat, a kapcsolt fél nevét, az ügylet összegét, valamint az annak értékeléséhez szükséges egyéb lényeges információkat, hogy az ügylet a társaság – a kisebbségi részvényeseket is beleértve – szempontjából gazdaságilag méltányos-e.

A tagállamok meghatározzák az első albekezdéssel összhangban elfogadandó jelentésre vonatkozó részletes szabályokat, többek között a jelentések benyújtásáért felelős szereplőt, amely a következők valamelyike lehet:

   független harmadik fél;
   a vállalkozás felügyeleti szerve; vagy
   független igazgatók bizottsága.

(2)  A tagállamok biztosítják, hogy a kapcsolt felekkel folytatott jelentős ügyleteket a részvényesek vagy a vállalkozás ügyviteli vagy felügyeleti testülete jóváhagyják, azon eljárásokkal összhangban, amelyek megakadályozzák, hogy egy kapcsolt fél pozíciójából fakadóan előnyhöz jusson, és biztosítják a vállalat, illetve azon részvényesek – a kisebbségi részvényeseket is beleértve – érdekeinek megfelelő védelmét, akik nem kapcsolt felek.

A tagállamok előírhatják, hogy a részvényesek a vállalkozás ügyviteli vagy felügyeleti testülete által jóváhagyott jelentős ügyletekre vonatkozóan szavazati joggal rendelkezzenek.

Ezáltal megakadályozható, hogy a kapcsolt felek pozíciójukból fakadóan előnyhöz jussanak, és biztosítani lehet a társaság érdekeinek megfelelő védelmét.

(2a)  A tagállamok biztosítják a kapcsolt felek és képviselőik kizárását az (1) bekezdésben említett jelentés elkészítéséből, valamint a (2) bekezdéssel összhangban sorra kerülő szavazásokból és döntésekből. Abban az esetben, ha a kapcsolt felekkel folytatott ügylet részvényest érint, az érintett részvényes az adott ügylettel kapcsolatban nem szavazhat. A tagállamok engedélyezhetik, hogy a kapcsolt fél részvényes részt vegyen a szavazásban, feltéve, hogy a nemzeti jog a szavazási eljárás során alkalmazandó megfelelő biztosítékokat garantál a nem kapcsolt fél részvényesek – a kisebbségi részvényeseket is beleértve – érdekeinek védelme érdekében annak megakadályozása révén, hogy a kapcsolt fél a nem kapcsolt fél részvényesek többségének ellentétes véleménye ellenére vagy a független igazgatók többségének véleménye ellenére jóváhagyja az ügyletet.

(3)  A tagállamok biztosítják, hogy az azonos kapcsolt felekkel bármely 12 hónap során vagy ugyanabban a pénzügyi évben folytatott▌ ügyleteket, amelyekre nem vonatkoznak az (1), (2) és (2) bekezdésben felsorolt kötelezettségek, az említett bekezdések alkalmazásában összesítik.

(4)  A tagállamok mentesíthetik az (1), (2) és (3) bekezdésben foglalt követelmények alól a következőket:

   a vállalkozás és annak csoportjához tartozó egy vagy több tag vagy közös vállalkozásai közötti ügyleteket, amennyiben a csoportjához tartozó egy vagy több tag vagy a közös vállalkozások a vállalkozás 100 %-os tulajdonában vannak, illetve amennyiben a vállalkozás egyetlen más kapcsolt fele sem rendelkezik érdekeltséggel ezekben a tagokban vagy közös vállalkozásokban;
   a rendes üzletmenet során létrejött és a szokásos piaci feltételekkel megkötött ügyleteket.

(4a)  A tagállamok meghatározzák a kapcsolt felekkel létrejött jelentős ügyletek fogalmát. A kapcsolt felekkel létrejött jelentős ügyleteket a következők figyelembevételével kell definiálni:

   a) mennyiben befolyásolhatja az ügyletre vonatkozó információ a jóváhagyási eljárásban részt vevő személyek döntéseit;
   b) az ügyletnek a társaság eredményére, eszközértékére, tőkeértékére vagy árbevételére, valamint a kapcsolt fél pozíciójára gyakorolt hatása;
   c) milyen kockázatokat jelenthet az ügylet a társaságra és annak kisebbségi részvényeseire nézve.

A kapcsolt felekkel létrejött jelentős ügyletek meghatározásakor a tagállamok megállapíthatnak egy vagy több mennyiségi arányt az ügyletnek a társaság bevételeire, eszközértékére, tőkeértékére vagy árbevételére gyakorolt hatása alapján, vagy figyelembe vehetik az ügylet jellegét és a kapcsolt fél pozícióját.

"

(5)  Az irányelv a 14. cikk után a következő, IIa. fejezettel egészül ki:"

„IIA. FEJEZET

FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ JOGI AKTUSOK ÉS SZANKCIÓK

14a. Cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1)  A Bizottság az e cikkben meghatározott feltételek mellett felhatalmazást kap felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására.

(2)  A Bizottságnak a 3a. cikk (5) bekezdésében, a 3b. cikk (5) bekezdésében, a 3c. cikk (3) bekezdésében és a 9b. cikkben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására vonatkozó felhatalmazása határozatlan időre szól ...-tól/-től* kezdődő hatállyal.

(3)  Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 3a. cikk (5) bekezdésében, a 3b. cikk (5) bekezdésében, a 3c. cikk (3) bekezdésében és a 9b. cikkben említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban megjelölt felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy az abban megállapított későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4)  A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti az Európai Parlamentet és a Tanácsot e jogi aktus elfogadásáról.

(5)  A 3a. cikk (5) bekezdése, a 3b. cikk (5) bekezdése, a 3c. cikk (3) bekezdése és a 9b. cikk alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az értesítést követő három hónapos időtartam leteltéig sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt kifogást a felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen, vagy ha az Európai Parlament és a Tanács az időtartam leteltét megelőzően egyaránt arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem emel kifogást. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ezen időtartam három hónappal meghosszabbodik.

14b. cikk

Szankciók

A tagállamok meghatározzák az ezen irányelv alapján elfogadott nemzeti rendelkezések megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat, és meghoznak minden szükséges intézkedést e szabályok végrehajtásának biztosítása érdekében. A szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük. A tagállamok legkésőbb [a nemzeti jogba való átültetés időpontjáig] értesítik ezekről a rendelkezésekről a Bizottságot, és haladéktalanul bejelentenek valamennyi későbbi, ezeket érintő módosítást.”

"

2. cikk

A 2013/34/EU irányelv módosításai

A 2013/34/EU irányelv a következőképen módosul:

(-1) A 2. cikk a következő ponttal egészül ki:"

„(17) „feltételes adómegállapítás”: határokon átnyúló helyzetekre vagy valamely társaság ügyleteire vonatkozó jogszabályi rendelkezés olyan előzetes értelmezése vagy alkalmazása, amely adóveszteséghez vezethet egyes tagállamokban, vagy amely bizonyos nyereségek mesterséges, csoporton belüli transzferei révén adómegtakarítást eredményezhet a társaság számára.”

"

(-1a) A 18. cikk a (2) bekezdés után a következő bekezdéssel egészül ki:"

„(2a) A pénzügyi beszámolókhoz kapcsolódó megjegyzésekben a nagyvállalkozások és a közérdeklődésre számot tartó jogalanyok összevont alapon nyilvánosságra hozzák az adott pénzügyi évre vonatkozó alábbi információkat, azon tagállamok és harmadik országok szerinti bontásban, ahol telephellyel rendelkeznek:

   a) név/nevek, a tevékenység jellege és földrajzi hely;
   b) árbevétel;
   c) az alkalmazottak száma teljes munkaidős egyenértékben kifejezve;
   d) eszközérték és ezen eszközök karbantartásának éves költsége;
   e) eladások és vásárlások;
   f) adózás előtti eredmény;
   g) eredményt terhelő adó;
   h) kapott állami támogatások;
   i) az anyavállalkozások a releváns adatok mellett megadják az egyes tagállamokban vagy harmadik országokban működő leányvállalkozásaik listáját.”

"

(-1b) A 18. cikk (3) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép: "

„(3) A tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy az (1) bekezdés b) pontja és a (2a) bekezdés nem vonatkozik az olyan vállalkozások éves beszámolójára, amelyek szerepelnek a 22. cikknek megfelelően elkészítendő konszolidált éves beszámolóban, feltéve hogy a konszolidált éves beszámoló kiegészítő megjegyzései tartalmazzák ezt az információt.”

"

(-1c) A szöveg a következő, 18a. cikkel egészül ki:"

„18a. cikk

A nagyvállalatokra vonatkozó további közzétételi követelmény

(1)  A pénzügyi beszámolók megjegyzéseiben a nagyvállalatok ezen irányelv 16., 17. és 18. cikkében és bármely más rendelkezésében megkövetelt információkon felül nyilvánosságra hozzák a feltételes adómegállapítással kapcsolatos lényeges adatokat és információkat, azon tagállamok és harmadik országok szerinti bontásban, ahol ezek a nagyvállalatok leányvállalattal rendelkeznek. A Bizottság felhatalmazást kap a nyilvánosságra hozatal formájának és tartalmának – a 49. cikkel összhangban – felhatalmazáson alapuló jogi aktusban történő meghatározására.

(2)  Azok a vállalkozások, amelyek átlagos foglalkoztatottjainak száma összevont alapon a pénzügyi év során nem haladja meg az 500-at, és mérlegfordulónapjukon összevont alapon vagy a mérlegfőösszegük nem haladja meg az összesen 86 millió eurót, vagy a nettó árbevételük nem haladja meg a 100 millió eurót, mentesülnek az e cikk (1) bekezdésében meghatározott kötelezettség alól.

(3)  Az e cikk (1) bekezdésében meghatározott kötelezettség nem vonatkozik azokra a tagállami jogszabályok hatálya alá tartozó vállalkozásokra, amelyek anyavállalkozása valamely tagállam jogszabályainak hatálya alá tartozik, és a rájuk vonatkozó információ szerepelt az anyavállalkozás által az e cikk (1) bekezdésének megfelelően közzétett információk között.

(4)  Az (1) bekezdésben említett információt a 2006/43/EK irányelvnek megfelelően kell ellenőrizni.

"

(1)  A 20. cikk a következőképpen módosul:

a)  az (1) bekezdés a következő h) ponttal egészül ki:"

„h) a 2007/36/EK irányelv 9b. cikkében meghatározott javadalmazási jelentés.”

"

b)  a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(3) A jog szerinti könyvvizsgáló vagy könyvvizsgálócég a 34. cikk (1) bekezdésének második albekezdésével összhangban véleményt nyilvánít az e cikk (1) bekezdésének c) és d) pontja alapján összeállított információkról, és ellenőrzi, hogy rendelkezésre bocsátották-e az e cikk (1) bekezdésének a), b), e), f), g) és h) pontjában említett információkat.”

"

c)  a (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:"

„(4) A tagállamok az (1) bekezdésben említett azon vállalkozásokat, amelyek csak a 2004/39/EK irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 14. pontja értelmében vett szabályozott piaci kereskedésbe bevezetett részvényektől eltérő értékpapírokat bocsátottak ki, mentesíthetik e cikk (1) bekezdése a), b), e), f), g) és h) pontjának az alkalmazása alól, kivéve, ha e vállalkozások a 2004/39/EK irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 15. pontja szerinti multilaterális kereskedési rendszerben forgalmazott részvényeket bocsátottak ki.”

"

2a. cikk

A 2004/109/EK irányelv módosításai

A 2004/109/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(15) a következőképpen módosul:

(1)  A 2. cikk (1) bekezdése a következő, r) ponttal egészül ki:"

„r) „feltételes adómegállapítás”: határokon átnyúló helyzetekre vagy valamely társaság ügyleteire vonatkozó jogszabályi rendelkezés olyan előzetes értelmezése vagy alkalmazása, amely adóveszteséghez vezethet egyes tagállamokban, vagy amely bizonyos nyereségek mesterséges, csoporton belüli transzferei révén adómegtakarítást eredményezhet a társaság számára.”

"

(2)  A szöveg az alábbi, 16a. cikkel egészül ki:"

„16a. cikk

A kibocsátókra vonatkozó kiegészítő közzétételi követelmény

(1)  A tagállamok előírják, hogy minden kibocsátó összevont alapon évente nyilvánosságra hozza a pénzügyi évre vonatkozó alábbi információkat, azon tagállamok és harmadik országok szerinti bontásban, ahol leányvállalattal rendelkezik:

   a) név/nevek, a tevékenység jellege és földrajzi hely;
   b) árbevétel;
   c) az alkalmazottak száma teljes munkaidős egyenértékben kifejezve;
   d) adózás előtti eredmény;
   e) eredményt terhelő adó;
   f) kapott állami támogatások.

(2)  Az (1) bekezdésben meghatározott kötelezettség nem vonatkozik a tagállami jogszabályok hatálya alá tartozó azon kibocsátókra, amelyek anyavállalkozása a tagállami jogszabályok hatálya alá tartozik, és a rájuk vonatkozó információ szerepelt az anyavállalkozás által az e cikk (1) bekezdésének megfelelően közzétett információk között.

(3)  Az (1) bekezdésben említett információkat a 2006/43/EK irányelvben foglaltakkal összhangban ellenőrizni kell, és – amennyiben lehetséges – az érintett kibocsátó éves pénzügyi kimutatásainak vagy – adott esetben – konszolidált pénzügyi kimutatásainak mellékleteként közzé kell tenni.

16b. cikk

A kibocsátókra vonatkozó kiegészítő közzétételi követelmény

(1)  A tagállamok előírják, hogy minden kibocsátó összevont alapon évente nyilvánosságra hozza a pénzügyi évre vonatkozóan a feltételes adómegállapításokkal kapcsolatos lényeges adatokat és információkat, azon tagállamok és harmadik országok szerinti bontásban, ahol leányvállalattal rendelkezik. A Bizottság felhatalmazást kap a nyilvánosságra hozatal formájának és tartalmának – a 27. cikk (2a), (2b) és (2c) bekezdésével összhangban – felhatalmazáson alapuló jogi aktusokban történő meghatározására.

(2)  Az e cikk (1) bekezdésében meghatározott kötelezettség nem vonatkozik azokra a tagállami jogszabályok hatálya alá tartozó kibocsátókra, amelyek anyavállalkozása valamely tagállam jogszabályainak hatálya alá tartozik, és a rájuk vonatkozó információ szerepelt az anyavállalkozás által az e cikk (1) bekezdésének megfelelően közzétett információk között.

(3)  Az (1) bekezdésben említett információkat a 2006/43/EK irányelvben foglaltakkal összhangban ellenőrizni kell, és – amennyiben lehetséges – az érintett kibocsátó éves pénzügyi kimutatásainak vagy – adott esetben – konszolidált pénzügyi kimutatásainak mellékleteként közzé kell tenni.ˮ

"

(3)  A 27. cikk (2a) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:"

„(2a) „A Bizottságnak a 2. cikk (3), az 5. cikk (6), a 9. cikk (7), a 12. cikk (8), a 13. cikk (2), a 14. cikk (2), a 16a. cikk (1), a 17. cikk (4), a 18. cikk (5), a 19. cikk (4), a 21. cikk (4), a 23. cikk (4), (5) és (7) bekezdésében említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására adott felhatalmazás a 2011. januártól kezdődő négyéves időtartamra szól. A Bizottság legalább hat hónappal a négyéves időtartam lejárta előtt jelentést készít az átruházott hatáskörökről. Amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács a 27a. cikk szerint nem vonja vissza a felhatalmazást, akkor az a korábbinak megfelelő időtartamra automatikusan meghosszabbodik.”

"

3. cikk

Átültetés a nemzeti jogba

(1)  A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek legkésőbb a [hatálybalépésétől számított 18 hónapon belül] ▌megfeleljenek. E rendelkezések szövegét haladéktalanul megküldik a Bizottság számára.

Amikor a tagállamok elfogadják az említett rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(2)  A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azokat a főbb rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

4. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

5. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt ...,

az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

(1) Az ügyet a 61. cikk (2) bekezdésének második albekezdése alapján visszautalták az illetékes bizottsághoz újratárgyalásra (A8-0158/2015).
(2) Módosítások: az új vagy módosított szöveget félkövér dőlt betűtípus, a törléseket pedig a ▌jel mutatja.
(3) HL C 451., 2014.12.16., 87. o.
(4) Az Európai Parlament és a Tanács 2007. július 11-i 2007/36/EK irányelve az egyes részvényesi jogok gyakorlásáról a tőzsdén jegyzett társaságokban (HL L 184., 2007.7.14., 17. o.).
(5) Az Európai Parlament és a Tanács 2013. június 26-i 2013/36/EU irányelve a hitelintézetek tevékenységéhez való hozzáférésről és a hitelintézetek és befektetési vállalkozások prudenciális felügyeletéről (HL L 176., 2013.6.27., 338. o.).
(6) Az Európai Parlament és a Tanács 2013. június 26-i 2013/34/EU irányelve a meghatározott típusú vállalkozások éves pénzügyi kimutatásairól, összevont (konszolidált) éves pénzügyi kimutatásairól és a kapcsolódó beszámolókról, a 2006/43/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 78/660/EGK és a 83/349/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 182., 2013.6.29., 19. o.).
(7) Az Európai Parlament és a Tanács 1995. október 24-i 95/46/EK irányelve a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról (HL L 281., 1995.11.23., 31. o.).
(8) HL C 369., 2011.12.17., 14. o.
(9) Az Európai Parlament és a Tanács 2009/138/EK irányelve (2009. november 25.) a biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdéséről és gyakorlásáról (Szolvencia II) (HL L 335., 2009.12.17., 1. o.).
(10) Az Európai Parlament és a Tanács 2003. június 3-i 2003/41/EK irányelve a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények tevékenységéről és felügyeletéről (HL L 235., 2003.9.23., 10. o.).
(11) Az Európai Parlament és a Tanács 2014/65/EU irányelve (2014. május 15.) a pénzügyi eszközök piacairól, valamint a 2002/92/EK irányelv és a 2011/61/EU irányelv módosításáról (átdolgozás) (HL L 173., 2014.6.12., 349. o.).
(12) Az Európai Parlament és a Tanács 2011. június 8-i 2011/61/EU irányelve az alternatívbefektetésialap-kezelőkről, valamint a 2003/41/EK és a 2009/65/EK irányelv, továbbá az 1060/2009/EK és az 1095/2010/EU rendelet módosításáról (HL L 174., 2011.7.1., 1. o.).
(13) Az Európai Parlament és a Tanács 2009. július 13-i 2009/65/EK irányelve az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásokra (ÁÉKBV) vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról (HL L 302., 2009.11.17., 32. o.).
(14) Az Európai Parlament és a Tanács 2002. július 19-i 1606/2002/EK rendelete a nemzetközi számviteli standardok alkalmazásáról (HL L 243., 2002.9.11., 1. o.).
(15) Az Európai Parlament és a Tanács 2004/109/EK irányelve (2004. december 15.) a szabályozott piacra bevezetett értékpapírok kibocsátóival kapcsolatos információkra vonatkozó átláthatósági követelmények harmonizációjáról és a 2001/34/EK irányelv módosításáról (HL L 390., 2004.12.31., 38. o.).


Az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer piaci stabilitását biztosító tartalék ***I
PDF 327kWORD 67k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2015. július 8-i jogalkotási állásfoglalása az üvegházhatású gázok kibocsátási egységeinek Unión belüli kereskedelmi rendszeréhez piaci stabilizációs tartalék létrehozásáról és működtetéséről, valamint a 2003/87/EK irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2014)0020 – C8-0016/2014 – 2014/0011(COD))
P8_TA(2015)0258A8-0029/2015

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2014)0020),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 192. cikkének (1) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8–0016/2014),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2014. június 4-i véleményére(1),

–  a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2015. május 13-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére (A8-0029/2015),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2015. július 8-án került elfogadásra az üvegházhatású gázok uniós kibocsátáskereskedelmi rendszeréhez piaci stabilizációs tartalék létrehozásáról és működtetéséről, valamint a 2003/87/EK irányelv módosításáról szóló (EU) 2015/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, (EU) 2015/1814 rendelet.)

(1) HL C 424., 2014.11.26., 46. o.


Tengerészek ***I
PDF 251kWORD 64k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2015. július 8-i jogalkotási állásfoglalása a tengerészekről, valamint a 2008/94/EK, a 2009/38/EK, a 2002/14/EK, a 98/59/EK és a 2001/23/EK irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2013)0798) – C7-0409/2013 – 2013/0390(COD))
P8_TA(2015)0259A8-0127/2015

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2013)0798),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 153. cikkének (2) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7‑0409/2013),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2014. március 25-i véleményére(1),

–  tekintettel a Régiók Bizottsága 2014. április 3-i véleményére(2),

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2015. május 13-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért az Európai Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikke (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére és a Halászati Bizottság véleményére (A8-0127/2015),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2015. július 8-án került elfogadásra a 2008/94/EK, a 2009/38/EK és a 2002/14/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek, valamint a 98/59/EK és a 2001/23/EK tanácsi irányelvnek a tengerészek tekintetében történő módosításáról szóló (EU) 2015/… európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, (EU) 2015/1794 irányelv.)

(1) HL C 226., 2014.7.16., 35. o.
(2) HL C 174., 2014.6.7., 50. o.


Tudományos és technológiai együttműködési megállapodás Svájccal: Horizont 2020 és az ITER-tevékenységek ***
PDF 251kWORD 63k
Az Európai Parlament 2015. július 8-i jogalkotási állásfoglalása a Svájci Államszövetségnek a „Horizont 2020” kutatási és innovációs keretprogramhoz és az Európai Atomenergia-közösség „Horizont 2020” kutatási és innovációs keretprogramot kiegészítő kutatási és képzési programjához való társulásáról, valamint a Svájci Államszövetségnek a Fusion for Energy által végzett ITER-tevékenységekben való részvételének szabályozásáról szóló, egyrészről az Európai Unió és az Európai Atomenergia-közösség, másrészről a Svájci Államszövetség közötti tudományos és technológiai együttműködési megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozattervezetről (05662/2015 – C8-0056/2015 – 2014/0304(NLE))
P8_TA(2015)0260A8-0181/2015

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Tanács határozattervezetére (05662/2015),

–  tekintettel a Svájci Államszövetségnek a „Horizont 2020” kutatási és innovációs keretprogramhoz és az Európai Atomenergia-közösség „Horizont 2020” kutatási és innovációs keretprogramot kiegészítő kutatási és képzési programjához való társulásáról, valamint Svájcnak a Fusion for Energy által végzett ITER-tevékenységekben való részvételének szabályozásáról szóló, egyrészről az Európai Unió és az Európai Atomenergia-közösség, másrészről a Svájci Államszövetség közötti tudományos és technológiai együttműködési megállapodástervezetre (15369/2014),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 186. cikkével, 218. cikke (6) bekezdése második albekezdésének a) pontjával, 218. cikkének (7) bekezdésével és 218. cikke (8) bekezdésének első albekezdésével összhangban benyújtott egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0056/2015),

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikke (1) bekezdésének első és harmadik albekezdésére és (2) bekezdésére, 108. cikkének (7) bekezdésére és 50. cikkének (1) bekezdésére,

–  tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság ajánlására (A8‑0181/2015),

1.  egyetért a megállapodás megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok, illetve a Svájci Államszövetség kormányainak és parlamentjeinek.


A tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatások *
PDF 604kWORD 238k
Az Európai Parlament 2015. július 8-i jogalkotási állásfoglalása a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2015)0098 – C8-0075/2015 – 2015/0051(NLE))
P8_TA(2015)0261A8-0205/2015

(Konzultáció)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2015)0098),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 148. cikkének (2) bekezdésére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C8-0075/2015),

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére (A8-0205/2015),

1.  jóváhagyja a Bizottság javaslatát az alábbi módosításokkal;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy ennek megfelelően módosítsa javaslatát az Európai Unió működéséről szóló szerződés 293. cikke (2) bekezdésének megfelelően;

3.  felkéri a Tanácsot, hogy tájékoztassa arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

4.  felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra, ha lényegesen módosítani kívánja a Bizottság javaslatát;

5.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

A Bizottság által javasolt szöveg   Módosítás
Módosítás 1
Határozatra irányuló javaslat
1 preambulumbekezdés
(1)   A tagállamoknak és az Uniónak az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkében meghatározott, a teljes foglalkoztatottságra és a társadalmi haladásra irányuló célkitűzések megvalósítása érdekében összehangolt stratégia kialakítására kell törekedniük a foglalkoztatás, és különösen a szakképzett, képzett és alkalmazkodásra képes munkaerő, valamint a gazdasági változásokra reagálni képes munkaerőpiacok fejlesztése terén. A tagállamok a szociális partnerek kötelezettségeire vonatkozó nemzeti gyakorlat figyelembevételével közös érdekű ügynek tekintik a foglalkoztatás előmozdítását, és az ilyen irányú fellépésüket a Tanács keretében összehangolják.
(1)   A tagállamoknak és az Uniónak az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkében meghatározott, a teljes foglalkoztatottságra és a társadalmi haladásra irányuló célkitűzések megvalósítása érdekében, valamint a tudományos, a technológiai, a mérnöki és a matematikai ágazatok területén folyó képzés célzott előmozdítása, illetve az oktatási rendszer átalakítása révén hatékony és összehangolt, a munkanélküliség súlyos hatásainak ellensúlyozására irányuló stratégia kialakítására kell törekedniük a foglalkoztatás, és a szakképzett, képzett munkaerő, valamint a gazdasági, társadalmi és környezeti változásokra reagálni képes munkaerőpiacok fejlesztése terén. Külön erőfeszítéseket kell tenni a nagyon alacsonyan iskolázott vagy nagyon alacsony szakképzettséggel rendelkező, illetve a képzettség vagy szakképzettség gyors megszerzésére képtelen munkaerő foglalkoztatásának növelése és az egyre növekvő nagyságú és hosszú távú munkanélküliség csökkentése érdekében, különös figyelemmel a leszakadó térségekre. A tagállamok a szociális partnerek kötelezettségeire vonatkozó nemzeti gyakorlat figyelembevételével prioritásnak és közös érdekű ügynek tekintik a foglalkoztatás előmozdítását, és az ilyen irányú fellépésüket a Tanács keretében összehangolják. Az Uniónak politikai javaslatokkal kell kísérnie ezen erőfeszítéseket a Szerződés célkitűzéseinek megvalósítása érdekében, valamint a befogadó, integrált munkaerőpiac és a tisztességes munkakörülmények – a megfelelő bérezést is beleértve – többek között kollektív tárgyalásokon elért biztosítása céljából Unió-szerte.
Módosítás 2
Határozatra irányuló javaslat
1 a preambulumbekezdés (új)
(1a)  Az Eurostat 2015 januárjában 23 815 000-re becsüli a munkanélküliek számát az Unióban, ebből 18 059 000 az euróövezetben élők közül kerül ki.
Módosítás 3
Határozatra irányuló javaslat
1 b preambulumbekezdés (új)
(1b)  A 2010/707/EU tanácsi határozatban1a szereplő korábbi adatokhoz képest – amelyek azt mutatták, hogy legalább 20 millió embert kell kimenteni a szegénység és a kirekesztettség veszélyéből – szükséges a számos uniós polgár által megélt mélyszegénység körülményeire vonatkozó biztos mutatók megállapítása.
____________
1a A Tanács 2010/707/EU határozata (2010. október 21.) a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról (HL L 308., 2010.11.24., 46. o.).
Módosítás 4
Határozatra irányuló javaslat
2 preambulumbekezdés
(2)  Az Uniónak küzdenie kell a társadalmi kirekesztés és megkülönböztetés ellen, biztosítania kell, hogy mindenki egyaránt gyakorolhassa az alapvető jogokat, és elő kell mozdítania a társadalmi igazságosságot és védelmet. Szakpolitikái és tevékenységei meghatározása és végrehajtása során figyelembe kell vennie a megfelelő szociális védelem biztosítására, a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemre és a minőségi oktatásra és képzésre vonatkozó követelményeket.
(2)  Az Uniónak küzdenie kell a társadalmi kirekesztés, a szegénység minden formája és a megkülönböztetés ellen, biztosítania kell, hogy mindenki egyaránt gyakorolhassa az alapvető jogokat, és elő kell mozdítania a társadalmi igazságosságot és védelmet. Más jogszabályok vagy politikák mellékhatásai nem veszélyeztethetik ezt az általános célkitűzést. Szakpolitikái és tevékenységei meghatározása és végrehajtása során figyelembe kell vennie a megfelelő szociális védelem biztosítására, a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemre és a minőségi oktatásra és képzésre vonatkozó követelményeket.
Módosítás 6
Határozatra irányuló javaslat
4 preambulumbekezdés
(4)  A tagállamok kötelezettsége, hogy közös érdekű ügynek tekintsék és összehangolják gazdaságpolitikájukat a Tanácsban. A Tanács feladata pedig, hogy a tagállami politikák irányvonalának meghatározása céljából foglalkoztatási és átfogó gazdaságpolitikai iránymutatásokat fogadjon el.
(4)  A tagállamok kötelezettsége, hogy közös érdekű ügynek tekintsék és összehangolják gazdaságpolitikájukat a Tanácsban, szociálpolitikájukkal együtt. A Tanács feladata pedig, hogy a tagállami politikák irányvonalának meghatározása céljából foglalkoztatási és átfogó gazdaságpolitikai iránymutatásokat fogadjon el.
Módosítás 7
Határozatra irányuló javaslat
4 a preambulumbekezdés (új)
(4a)  Annak biztosítása érdekében, hogy demokratikusabb döntéshozatal történjen az integrált iránymutatások vonatkozásában, amelyek Unió-szerte érintik a polgárokat és a munkaerőpiacokat, elengedhetetlen, hogy mind a foglalkoztatási iránymutatásokról, mind az átfogó gazdaságpolitikai iránymutatásokról a Tanács és az Európai Parlament határozzon. Az integrált iránymutatásoknak prioritásként lehetővé kell tenniük a tagállamok számára, hogy fenntartható és integrált gazdasági modelleket fogadjanak el uniós, nemzeti és helyi szinten.
Módosítás 8
Határozatra irányuló javaslat
5 preambulumbekezdés
(5)   Az Unió a Szerződés rendelkezéseivel összhangban szakpolitikai koordinációs eszközöket alakított ki és alkalmaz a költségvetési politika és a makroszerkezeti politikák területén. E különböző eszközöket az európai szemeszter az integrált, többoldalú gazdasági és költségvetési felügyelet céljából átfogó keretbe foglalja, melynek működése az európai szemeszter egyszerűsítésével és megerősítésével – a Bizottság 2015-ös éves növekedési jelentésében foglaltak szerint – még jobb lesz.
(5)   Az Unió a Szerződés rendelkezéseivel összhangban szakpolitikai koordinációs eszközöket alakított ki és alkalmaz a költségvetési politika és a makroszerkezeti politikák területén, amelyek nagy hatással vannak az Unió szociális és foglalkoztatási helyzetére. E politikák a növekedésnek és a foglalkoztatásnak nem kedvező stagnálást és deflációt idézhetnek elő az Unió egyes részein. E tekintetben nélkülözhetetlen az új szociális mutatók, valamint a pénzügyi és gazdasági válság következtében bizonyos tagállamok által megtapasztalt aszimmetrikus sokkhatások figyelembevétele. E különböző eszközöket az európai szemeszter az integrált, többoldalú gazdasági és költségvetési felügyelet, foglalkoztatás és szociálpolitikák céljából átfogó keretbe foglalja, és az európai szemesztert még inkább az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek teljesítésére kell irányozni. Az európai szemeszter működése annak egyszerűsítésével és megerősítésével – a Bizottság 2015-ös éves növekedési jelentésében foglaltak szerint – még jobb lehet, bár ez az eszköz még nem javított a válság által leginkább érintett tagállamok gazdasági helyzetén.
Módosítás 9
Határozatra irányuló javaslat
5 a preambulumbekezdés (új)
(5a)  Az Európai Szociális Megfigyelőközpont szerint1a a jövedelemtámogatásnak és a szociális védelemnek az Unió 26 tagállamában már léteznek különböző formái. A foglalkoztatásért, szociális ügyekért, munkavállalói készségekért és mobilitásért felelős biztos, Marianne Thyssen kijelentette, hogy „ha [ő] határozhatna arról, hogy mi történik Európában minden tagállamban, akkor Európa minden országában lenne minimumjövedelem”.
____________
1a http://www.eesc.europa.eu/resources/docs/revenu-minimum_-etude-ose_-vfinale_en--2.pdf
Módosítás 10
Határozatra irányuló javaslat
5 b preambulumbekezdés (új)
(5b)  Az uniós minimálbérre vonatkozó szabályozási keret létrehozásához uniós szinten nem áll rendelkezésre a szükséges szabályozói hatáskör.
Módosítás 47
Határozatra irányuló javaslat
6 preambulumbekezdés
(6)   A pénzügyi és gazdasági válság során kiderült, hogy hol vannak az Unió és tagállamai gazdaságának gyenge pontjai. Az is nyilvánvalóvá vált, hogy a tagállamok gazdaságai és munkaerőpiacai nagymértékben függenek egymástól. Napjaink legnagyobb kihívása abban áll, hogy az Unió az erős, fenntartható és inkluzív növekedés és a munkahelyteremtés irányába mozduljon el. Ehhez mind uniós, mind nemzeti szinten a Szerződés és az uniós gazdasági kormányzás rendelkezéseinek megfelelő, összehangolt és ambiciózus politikai fellépésre van szükség. E fellépés célja többek között, hogy a kínálati és keresleti oldali intézkedések ötvözésével fellendítse a beruházásokat, megújítsa a strukturális reformok iránti elkötelezettséget, és felelősségteljes költségvetési gazdálkodásra ösztönözzön.
(6)   A pénzügyi és gazdasági válság során kiderült, hogy hol vannak a tagállamok gazdaságainak és az uniós koordinációs mechanizmusoknak gyenge pontjai. Az is nyilvánvalóvá vált, hogy a tagállamok gazdaságai és munkaerőpiacai nagymértékben függenek egymástól. Napjaink legnagyobb kihívása abban áll, hogy az Unió az erős, fenntartható és inkluzív növekedés és a munkahelyteremtés irányába mozduljon el, amelybe beletartozik, hogy gátat vessenek az Unió területének bizonyos részein kialakult jelentős mértékű munkanélküliségnek. Ehhez mind uniós, mind nemzeti szinten a Szerződés és az uniós gazdasági kormányzás rendelkezéseinek megfelelő, szilárd, összehangolt, ambiciózus és főleg hatékony politikai fellépésre van szükség. E fellépés célja többek között, hogy a kínálati és keresleti oldali intézkedések ötvözésével fellendítse a beruházásokat, főleg azokat, amelyek a kis- és középvállalkozások (kkv-k), a mikrovállalkozások, az innovatív induló vállalkozások és a zöld foglalkoztatást elősegítő vállalkozások fejlesztésére irányulnak, megújítsa a strukturális reformok iránti elkötelezettséget, és felelősségteljes költségvetési gazdálkodásra ösztönözzön. E fellépések célja, hogy tisztességes szociális védelemre épülő, befogadóbb, jogokon alapuló munkaerőpiacot hozzon létre. Továbbá a mélyszegénység és a társadalmi kirekesztettség leküzdése érdekében e fellépéseknek a nemzeti gyakorlatokkal összhangban bevezetendő olyan szociális védelmi intézkedéseket kell tartalmaznia, mint a garantált minimumjövedelem.
Módosítás 12
Határozatra irányuló javaslat
7 preambulumbekezdés
(7)   A tagállamoknak és az Uniónak a válság társadalmi hatásait is kezelniük kell, és arra kell törekedniük, hogy összetartó társadalmat alakítsanak ki, amelyben az emberek képesek az előttük álló változások felmérésére, és képesek megfelelően reagálni ezekre, és mind a társadalomnak, mind a gazdaságnak aktív szereplői. Egyenlő hozzáférési feltételeket és lehetőségeket kell teremteni mindenkinek, és csökkenteni kell a szegénységet és a társadalmi kirekesztettséget, különösen a munkaerőpiac és a szociális jóléti rendszerek hatékony működésének biztosítása és a munkaerőpiacra való belépés előtt álló akadályok megszüntetése révén. A tagállamoknak biztosítaniuk kell továbbá, hogy a gazdasági növekedés előnyeiből minden polgár és minden régió részesüljön.
(7)   A tagállamoknak és az Uniónak a válság társadalmi hatásait is kezelniük kell, a mélyszegénységre vonatkozóan megbízhatóbb adatokat kell közölniük és arra kell törekedniük, hogy inkluzív és igazságosabb társadalmat alakítsanak ki, amelyben az emberek képesek az előttük álló változások felmérésére, és képesek megfelelően reagálni ezekre, és mind a társadalomnak, mind a gazdaságnak aktív szereplői. Egyenlő, megkülönböztetésmentes hozzáférési feltételeket és lehetőségeket kell teremteni mindenkinek, és jelentősen csökkenteni kell a szegénységet és a társadalmi kirekesztettséget, különösen a munkaerőpiac és a megfelelő szociális jóléti rendszerek hatékony működésének biztosítása és a munkaerőpiacra való belépés előtt álló, különösen a fogyatékossággal élő személyeket sújtó szükségtelen adminisztratív akadályok megszüntetése révén. A tagállamoknak biztosítaniuk kell továbbá, hogy a gazdasági növekedés előnyeiből minden polgár és minden regionális és helyi szervezet részesüljön. A közös foglalkoztatási jelentésben a foglalkoztatási és szociális mutatók eredménytáblája különösen hasznos eszköz e tekintetben, mely hozzájárul a legfőbb foglalkoztatási és szociális problémák és eltérések időben történő észleléséhez, és azon területek azonosításához, ahol politikai fellépésre leginkább szükség van. Az eredménytábla jövőbeni verzióiban azonban nemek szerint lebontott adatokat is szerepeltetni kell.
Módosítás 13
Határozatra irányuló javaslat
7 a preambulumbekezdés (új)
(7a)  Az ifjúsági garancia végrehajtásával kapcsolatosan a Számvevőszék három kritikus pontot állapított meg: a teljes finanszírozás gazdasági vetülete, a „jó minőségű kínálat” meghatározása és az ilyen megközelítésből származó eredmények nyomon követésének módjai.
Módosítás 14
Határozatra irányuló javaslat
7 b preambulumbekezdés (új)
(7b)  A 2010/707/EU tanácsi határozat1a az alábbi célkitűzéseket sorolta fel: 2020-ra 75%-ra kell növelni a 20 és 64 év közötti nők és férfiak foglalkoztatási rátáját; a korai iskolaelhagyók arányát 10% alá kell szorítani; a 30–34 éves korúak körében a felsőfokú vagy azzal egyenértékű végzettséggel rendelkezők arányát legalább 40%-ra kell növelni; elő kell segíteni a társadalmi befogadást, mindenekelőtt a szegénység csökkentése révén legalább 20 millió embert emelve ki a szegénységi küszöb és a kirekesztődés általi fenyegetettségből. A tagállamok foglalkoztatási politikáinak továbbra is egyik kulcsfontosságú célkitűzése az Európa 2020 stratégia foglalkoztatási és szociális területen történő megvalósítása.
________________
1a A Tanács 2010/707/EU határozata (2010. október 21.) a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról (HL L 308., 2010.11.24., 46. o.).
Módosítás 15
Határozatra irányuló javaslat
8 preambulumbekezdés
(8)   Az iránymutatásoknak megfelelő intézkedések nagyban hozzájárulnak az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek megvalósításához. Az iránymutatások azokat az integrált európai és nemzeti szakpolitikai intézkedéseket foglalják magukban, melyeket az Uniónak és a tagállamoknak végre kell hajtaniuk annak érdekében, hogy az összehangolt strukturális reformok pozitív tovagyűrűző hatásokat váltsanak ki, sikerüljön a gazdaságpolitikai intézkedések megfelelő kombinációját kialakítani, az európai szakpolitikák pedig egységesebb módon járuljanak hozzá az Európa 2020 stratégia célkitűzéseihez.
(8)   Az iránymutatásoknak megfelelő intézkedések nagyban hozzájárulnak az Európa 2020 stratégia azon célkitűzéseinek megvalósításához, amelyek mind a mai napig figyelmen kívül maradtak. Az Európa 2020 stratégiáról folytatott 2014. évi nyilvános konzultáció egyértelműen megmutatta, hogy a stratégia foglalkoztatásra, szegénységre, társadalmi kirekesztésre és oktatásra vonatkozó célkitűzései továbbra is igen relevánsak és ugyanolyan fontosak, egymással kölcsönösen összefüggnek és egymást kölcsönösen erősítik. Az iránymutatások azokat az integrált európai és nemzeti szakpolitikai intézkedéseket foglalják magukban, melyeket az Uniónak és a tagállamoknak végre kell hajtaniuk annak érdekében, hogy az összehangolt, az egyenlőtlenségek csökkentését és a polgárok jólétének fokozását célzó reformok pozitív tovagyűrűző hatásokat váltsanak ki, sikerüljön a gazdaságpolitikai intézkedések megfelelő kombinációját kialakítani, az európai szakpolitikák pedig egységesebb módon járuljanak hozzá az Európa 2020 stratégia célkitűzéseihez.
Módosítás 16
Határozatra irányuló javaslat
9 preambulumbekezdés
(9)  Bár az iránymutatások a tagállamoknak és az Uniónak szólnak, végrehajtásuknak valamennyi nemzeti, regionális és helyi hatósággal partnerségben, illetve a parlamentekkel, a szociális partnerekkel és a civil társadalom képviselőivel szoros együttműködésben kell történnie.
(9)  A nemzeti szakpolitikák kialakításakor és végrehajtásakor a tagállamoknak hatékony irányítást kell biztosítaniuk. Bár az iránymutatások a tagállamoknak és az Uniónak szólnak, végrehajtásuknak, nyomon követésüknek és értékelésüknek valamennyi nemzeti, regionális és helyi hatósággal partnerségben, illetve a parlamentekkel, a szociális partnerekkel és a civil társadalom képviselőivel szoros együttműködésben kell történnie.
Módosítás 17
Határozatra irányuló javaslat
10 preambulumbekezdés
(10)   Az átfogó gazdaságpolitikai iránymutatások a reformok végrehajtásával kapcsolatban adnak útmutatást a tagállamok számára, szem előtt tartva azok egymástól való kölcsönös függőségét. Összhangban állnak a Stabilitási és Növekedési Paktummal. Az országspecifikus ajánlásoknak, amelyeket a Tanács a tagállamokhoz intézhet, ezek az iránymutatások képezik az alapját.
(10)   Az átfogó gazdaságpolitikai iránymutatások és a foglalkoztatási iránymutatások a reformok végrehajtásával kapcsolatban adnak útmutatást a tagállamok számára. Az országspecifikus ajánlásoknak, amelyeket a Tanács a tagállamokhoz intézhet, ezek az iránymutatások képezik az alapját. Mivel a tagállamok gazdaságai és munkaerőpiacai szorosan kapcsolódnak egymáshoz és kölcsönösen függnek egymástól, az országspecifikus ajánlások elfogadásakor a Tanácsnak figyelembe kell vennie a szomszédos országok helyzetét is, valamint azon országok helyzetét, amelyekkel az adott tagállam egyértelmű kapcsolatban van munkaerő-migrációs tendenciái vagy más releváns mutatók tekintetében. Ebben az összefüggésben a Bizottságnak pontos és naprakész statisztikákkal és adatokkal kell rendelkeznie, amennyiben az országspecifikus ajánlásokat ki kell igazítani.
Módosítás 18
Határozatra irányuló javaslat
Melléklet – 5 iránymutatás – 1 bekezdés
A tagállamoknak meg kell könnyíteniük a munkahelyteremtést, csökkenteniük kell azokat a tényezőket, amelyek a vállalatokat a munkaerő felvételében akadályozzák, ösztönözniük kell a vállalkozói készséget, és támogatniuk kell különösen a kisvállalkozások alapítását és növekedési lehetőségeit, hogy a nők és a férfiak foglalkoztatottsági rátáját egyaránt javítsák. A szociális gazdaság megvalósulását és a szociális innovációt is aktívan támogatniuk kell.
A tagállamoknak a regionális és helyi hatóságokkal együttműködve kellő időben és hatékonyan kell kezelniük a munkanélküliség súlyos problémáját, meg kell könnyíteniük és be kell ruházniuk a fenntartható és minőségi munkahelyteremtésbe, kezelniük kell a kiszolgáltatott csoportok hozzáférését és csökkenteniük kell azokat a tényezőket, amelyek a vállalatokat a különböző képzettségi szintű munkaerő felvételében akadályozzák többek között a bürokrácia csökkentése révén, ugyanakkor tiszteletben kell tartaniuk a munkaügyi és szociális normákat, ösztönözniük kell a fiatalok vállalkozói készségeit, és támogatniuk kell különösen a mikro-, kis- és középvállalkozások alapítását és növekedési lehetőségeit, hogy a nők és a férfiak foglalkoztatottsági rátáját egyaránt javítsák. A tagállamoknak egyebek mellett a zöld, fehér és kék ágazatbeli munkahelyeket, a szociális gazdaság megvalósulását és a szociális innovációt is aktívan támogatniuk kell.
Módosítás 19
Határozatra irányuló javaslat
Melléklet – 5 iránymutatás – 2 bekezdés
Az adóterheket a munka megadóztatásáról át kell helyezni olyan egyéb adóztatási forrásokra, amelyek kevésbé fogják vissza a foglalkoztatást és a növekedést, de mindeközben meg kell óvni azokat a bevételi forrásokat, amelyek a megfelelő szociális védelemhez és a növekedést elősegítő kiadások fedezéséhez szükségesek. A munkát terhelő adók mérséklésének az adóteher megfelelő komponenseire kell irányulnia, valamint a munkaerőpiacra való belépés előtt álló akadályok és visszatartó tényezők megszüntetésére, különösen arra, ami a munkaerőpiacról leginkább kiszorult személyek munkába állását nehezíti meg.
Az adóterheket a munka megadóztatásáról át kell helyezni olyan egyéb adóztatási forrásokra, amelyek kevésbé fogják vissza a foglalkoztatást és a növekedést, de mindeközben meg kell óvni azokat a bevételi forrásokat, amelyek a megfelelő szociális védelemhez és a közberuházásokra, az innovációra és a munkahelyteremtésre fordított kiadások fedezéséhez szükségesek. A munkát terhelő adók mérséklésének az adóteher megfelelő komponenseire és a diszkrimináció kezelésére kell irányulnia, valamint a munkaerőpiacra való belépés előtt álló akadályok és visszatartó tényezők megszüntetésére, különösen arra, ami a fogyatékossággal élő személyek és a munkaerőpiacról leginkább kiszorult személyek munkába állását nehezíti meg, tiszteletben tartva az érvényes munkajogi normákat.
Módosítás 20
Határozatra irányuló javaslat
Melléklet – 5 iránymutatás – 3 bekezdés
A tagállamoknak a szociális partnerekkel együtt olyan bérmegállapítási mechanizmusok használatát kell bátorítaniuk, amelyek lehetővé teszik a termelékenység alakulásának függvényében történő rugalmas bérezést. Ebben a vonatkozásban figyelembe kell venni a készségek és a helyi munkaerő-piaci feltételek különbségeit, valamint az egyes régiók, ágazatok és társaságok gazdasági teljesítménye közötti eltéréseket is. A minimálbérek meghatározásakor a tagállamoknak és a szociális partnereknek az aktív keresők szegénységi rátájára, a munkahelyteremtésre és a versenyképességre gyakorolt hatásokkal is számolniuk kell.
A munkahelyteremtés és az Unión belüli szegénység csökkentése érdekében továbbra is fontosak a tisztességes megélhetést biztosító bérek szavatolására irányuló szakpolitikák. A tagállamoknak ezért a szociális partnerekkel együtt tiszteletben kell tartaniuk és elő kell segíteniük az olyan bérmegállapítási mechanizmusok alkalmazását, amelyek lehetővé teszik a reálbéreknek a termelékenység alakulásához való igazítását és segítenek korrigálni a múltbeli eltéréseket anélkül, hogy fokoznák a deflációs nyomást. Ezeknek a mechanizmusoknak elegendő forrást kell biztosítaniuk az alapvető szükségletek kielégítéséhez, figyelembe véve az egyes tagállamokra jellemző szegénységi mutatókat. Ebben a vonatkozásban megfelelően fel kell mérni a készségek és a helyi munkaerő-piaci feltételek különbségeit azzal a céllal, hogy biztosítsák a tisztességes bérezést az egész Unióban. A minimálbérek nemzeti jogszabályoknak és gyakorlatoknak megfelelő meghatározásakor a tagállamoknak és a szociális partnereknek biztosítaniuk kell azok megfelelőségét, továbbá az aktív keresők szegénységi rátájára, háztartások jövedelmére, az aggregált keresletre, a munkahelyteremtésre és a versenyképességre gyakorolt hatásokkal is számolniuk kell.
Módosítás 21
Határozatra irányuló javaslat
Melléklet – 5 iránymutatás - 3 a bekezdés (új)
A tagállamoknak csökkenteniük kell a bürokráciát a kis- és középvállalkozásokra nehezedő terhek enyhítése érdekében, mivel azok jelentős mértékben hozzájárulnak a munkahelyteremtéshez.
Módosítás 22
Határozatra irányuló javaslat
Melléklet – 6 iránymutatás – 1 bekezdés
A tagállamoknak a megfelelő tudás és készségkínálat révén erősíteniük kell a foglalkoztathatóságot és a termelékenységet. Végre kell hajtaniuk a szükséges beruházásokat az oktatási és szakképzési rendszerek terén, ezzel egyidejűleg növelniük kell e rendszerek készségjavítási hatékonyságát és eredményességét, hogy az emberek hamarabb felismerjék a modern és a mindinkább digitalizálódó gazdaság munkaerőpiacának gyorsan változó szükségleteit, és jobban meg tudjanak felelni az elvárásoknak. Fokozottan törekedniük kell arra, hogy a minőségi felnőttoktatási programokat mindenki számára elérhetővé tegyék, és meghosszabbítsák a munkával töltött aktív éveket a tevékeny időskort támogató stratégiák végrehajtása révén.
A tagállamoknak a mindenki számára felhasználható és elérhető megfelelő tudás és készségkínálat révén erősíteniük kell a minőségi foglalkoztathatóságot és a fenntartható termelékenységet. Különös figyelmet kell fordítani az egészségügyre, a szociális szolgáltatásokra és a közlekedési szolgáltatásokra, melyek területén már most is munkaerőhiány mutatkozik vagy középtávon az fog mutatkozni. A tagállamoknak hatékony beruházásokat kell végrehajtaniuk a korai életkortól kezdődő, minőségi és befogadó oktatási és szakképzési rendszerek terén, ezzel egyidejűleg növelniük kell e rendszerek készségjavítási hatékonyságát és eredményességét, fejleszteni kell a know-how-t, fokozva egyúttal a készségek diverzitását, hogy az emberek hamarabb felismerjék a modern és a mindinkább digitalizálódó gazdaság munkaerőpiacának gyorsan változó szükségleteit, és jobban meg tudjanak felelni az elvárásoknak. Ennek érdekében figyelembe kell venni, hogy számos munkakörben egyre jelentősebbé válnak az olyan „puha készségek” mint a kommunikációs készség.
Módosítás 23
Határozatra irányuló javaslat
Melléklet – 6 iránymutatás - 1 a bekezdés (új)
A tagállamoknak többek között választható vállalkozói kurzusok bevezetése és középiskolai vagy felsőoktatásbeli diákvállalkozások létrehozása révén elő kell mozdítaniuk a vállalkozói készséget a fiatalok körében. A tagállamoknak – a helyi és regionális hatóságokkal együttműködve – fokozottan törekedniük kell arra, hogy megelőzzék a fiatalok iskolából való kimaradását, hogy biztosítsák az oktatásból és képzésből való problémamentes átmenetet a szakmai életbe, hogy a minőségi felnőttoktatási programokat mindenki számára elérhetővé tegyék és megszűntessék az az előtt álló akadályokat, különös figyelmet fordítva a fokozott kockázattal rendelkező csoportokra és szükségleteikre, lehetőséget biztosítva az átképzésre akkor, amikor a munkahelyek megszűnése és a munkaerő-piaci változások miatt aktív visszailleszkedésre van szükség. Ezzel egyidejűleg a tagállamoknak az aktív időskorra vonatkozó stratégiákat kell végrehajtaniuk, hogy a tényleges nyugdíjkorhatár eléréséig egészséges munkakörülményeket tegyenek lehetővé.
Módosítás 24
Határozatra irányuló javaslat
Melléklet – 6 iránymutatás - 1 b bekezdés (új)
A folyamatosan változó munkaerőpiac által megkövetelt szükséges készségszint biztosítása, illetve az oktatásnak és képzésnek a felnőttoktatási programokkal egyidejű támogatása mellett a tagállamoknak nem szabad megfeledkezniük arról, hogy alacsonyabb képzettséget igénylő munkahelyekre is szükség van, és hogy a magasan képzettek a középszinten vagy alacsonyan képzetteknél jobb munkalehetőségekkel rendelkeznek.
Módosítás 25
Határozatra irányuló javaslat
Melléklet – 6 iránymutatás - 1 c bekezdés (új)
A megfizethető, jó minőségű koragyermekkori neveléshez és gondozáshoz való hozzáférést az átfogó szakpolitikák és beruházások prioritásává kell tenni, és össze kell kapcsolni a család- és szülőtámogatással, illetve az összehangolást célzó olyan intézkedésekkel, amelyek segítik a szülőket abban, hogy egyensúlyt találjanak a munka és a magánélet között, hiszen mindez hozzájárul a korai iskolaelhagyás megelőzéséhez és növeli a fiatalok esélyeit a munkaerőpiacon.
Módosítás 26
Határozatra irányuló javaslat
Melléklet – 6 iránymutatás – 2 bekezdés
Meg kell oldani a nagyarányú munkanélküliség problémáját, a tartós munkanélküliséget pedig meg kell előzni. A tartósan munkanélküli személyek számát jelentősen csökkenteni kell átfogó és egymást erősítő stratégiákkal, így pl. az érintettek munkaerőpiacra való visszatérését elősegítő, célzott aktív támogatással. A fiatalok munkanélküliségének problémájára átfogó megoldást kell találni, amelybe az is beletartozik, hogy az érintett intézmények számára biztosítani kell az ahhoz szükséges eszközöket, hogy teljes mértékben és következetesen véghezvigyék az ifjúsági garancia bevezetésére vonatkozó végrehajtási programjaikat.
A munkanélküliség – különösen a tartós munkanélküliség és a nagyarányú regionális munkanélküliség – problémáját hatékonyan és azonnal meg kell oldani és meg kell előzni a keresleti és a kínálati oldalra vonatkozó intézkedések együttese révén. A tartósan munkanélküli személyek számát és a strukturális munkaerőhiányt, valamint a szakismeretek elavulását jelentősen csökkenteni kell átfogó és egymást erősítő stratégiákkal, így pl. az érintettek munkaerőpiacra való tudatos és felelős, visszatérését személyes módon és a szükségletek alapján elősegítő, célzott aktív támogatással és a szociális védelem megfelelő formáival. A fiatalok munkanélküliségének problémáját átfogóan, az ifjúsági foglalkoztatásra vonatkozó általános stratégia révén kell kezelni. Ez magában foglalja az olyan ágazatokba tett beruházást, amelyek minőségi munkahelyeket képesek létrehozni a fiatalok számára, valamint az olyan érintett tényezők, mint az ifjúságsegítő szolgáltatások, az oktatási és képzési szolgáltatók, az ifjúsági szervezetek és az állami foglalkoztatási szolgálatok számára biztosítani kell az ahhoz szükséges eszközöket, hogy teljes mértékben és következetesen véghezvigyék az ifjúsági garancia bevezetésére vonatkozó végrehajtási programjaikat, továbbá beletartozik a tagállamok gyors erőforrás-felvétele is. A hatékonyabb tájékoztatás és a bürokrácia csökkentése révén meg kell könnyíteni a vállalkozásba kezdők számára a finanszírozáshoz való hozzáférést, továbbá ehhez biztosítani kell annak lehetőségét is, hogy üzleti terv benyújtása után többhavi munkanélküli ellátást vállalkozásindítási kezdő támogatássá lehessen átalakítani a nemzeti jogszabályoknak megfelelően.
Módosítás 27
Határozatra irányuló javaslat
Melléklet – 6 iránymutatás - 2 a bekezdés (új)
A tagállamoknak a munkanélküliség elleni intézkedések kidolgozása és végrehajtása során figyelembe kell venniük a helyi és regionális egyenlőtlenségeket, és együtt kell működniük a helyi foglalkoztatási szolgálatokkal.
Módosítás 28
Határozatra irányuló javaslat
Melléklet – 6 iránymutatás – 3 bekezdés
Az oktatási és képzési rendszer strukturális hiányosságait orvosolni kell a magas szintű képzettség biztosítása, valamint az iskolai lemorzsolódás problémájának megelőzése és megoldása érdekében. A tagállamoknak emelniük kell a népesség iskolázottsági szintjét, és át kell gondolniuk, hogy bevezetik-e a duális képzési rendszert és tesznek-e a szakképzés minőségének javításáért miközben több lehetőséget teremtenek az iskolarendszeren kívül megszerzett készségek elismerésére.
Az oktatási és képzési rendszer strukturális hiányosságait orvosolni kell a magas szintű képzettség biztosítása, valamint az iskolai lemorzsolódás problémájának megelőzése és megoldása érdekében, ugyanakkor már a legalacsonyabb szinttől kezdve elő kell mozdítani a mindenre kiterjedő, jó minőségű oktatást. Ehhez rugalmas, a gyakorlatra összpontosító oktatási rendszerekre van szükség. A tagállamoknak a helyi és regionális hatóságokkal együttműködve növelniük kell a képzettség minőségének szintjét mindenki számára elérhetővé téve azt, a szükségletekhez alakított duális képzési rendszereket hozva létre és fejlesztve, javítva a szakképzés minőségét és az olyan meglévő kereteket, mint az az Europass, szükség esetén biztosítva egyúttal az átképzést és a formális képzési rendszereken kívül megszerzett szakismeretek elismerését. Az oktatás és a munkaerőpiac közötti kapcsolatokat erősíteni kell, biztosítva ugyanakkor, hogy az oktatás elég tág legyen, hogy szilárd alapot jelentsen ahhoz, hogy egész életen át tartó foglalkoztathatóságot biztosítson.
Módosítás 29
Határozatra irányuló javaslat
Melléklet – 6 iránymutatás - 3 a bekezdés (új)
A tagállamoknak jobban a munkaerőpiachoz kell igazítaniuk a képzési rendszereiket a képzésből a foglalkoztatásba való hatékonyabb átmenet céljából. Ez különösen a digitalizálás összefüggésében, valamint az új technológiák, a zöld munkahelyek és az egészségügy tekintetében fontos.
Módosítás 30
Határozatra irányuló javaslat
Melléklet – 6 iránymutatás – 4 bekezdés
Mérsékelni kell a munkaerőpiacra való belépést akadályozó tényezőket, különösen, ami a nők, az idősebb munkavállalók, a fiatalok, a fogyatékos személyek és a legális migránsok munkavállalását illeti. A munkaerőpiacon érvényre kell juttatni a nemek közötti egyenlőséget, ideértve az egyenlő díjazást is, és megfizethető áron jó minőségű koragyermekkori nevelést és gondozást kell elérhetővé tenni.
A munkaerőpiacon alkalmazott és a munkaerőpiachoz való hozzáférés terén jelentkező megkülönböztetést tovább kell csökkenteni, különösen olyan csoportok esetében, amelyek megkülönböztetéssel vagy kirekesztéssel szembesülnek, tehát a nők, az idősebb munkavállalók, a fiatalok, a fogyatékossággal élők és a legális migránsok esetében. A munkaerőpiacon érvényre kell juttatni a nemek közötti egyenlőséget, ideértve az egyenlő díjazást is a megfizethető áron jó minőségű koragyermekkori nevelés és gondozás elérhetővé tétele, illetve az azok számára való rugalmasság biztosítása révén, akik karrierjében családi kötelezettségek miatt törés következett be, ilyenek például a családról gondoskodók. Ebben az értelemben a tagállamoknak nem szabad blokkolniuk a vezetőtestületekben lévő nőkről szóló irányelvet .
Módosítás 31
Határozatra irányuló javaslat
Melléklet – 6 iránymutatás - 4 a bekezdés (új)
E tekintetben a tagállamoknak figyelembe kell venniük, hogy a nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő (NEET) fiatalok aránya magasabb a nők esetében, mint a férfiaknál, és hogy a NEET-jelenség főként az ifjúsági munkanélküliség növekedésének tudható be, továbbá a képzetlenséggel összefüggő gazdasági inaktivitásnak.
Módosítás 32
Határozatra irányuló javaslat
Melléklet – 6 iránymutatás – 5 bekezdés
A tagállamoknak teljes mértékben ki kell használniuk az Európai Szociális Alap és egyéb uniós alapok nyújtotta támogatási lehetőségeket a foglalkoztatás, a társadalmi befogadás, az oktatás és a közigazgatás fejlesztése érdekében.
A tagállamoknak teljes mértékben, hatékonyan és eredményesen ki kell használniuk az Európai Szociális Alap és egyéb uniós alapok nyújtotta támogatási lehetőségeket a szegénység elleni küzdelem, a minőségi foglalkoztatás, a társadalmi befogadás, az oktatás, a közigazgatás és a közszolgáltatások fejlesztése érdekében. Az Európai Stratégiai Beruházási Alapot és beruházási platformjait is mozgósítani kell annak biztosítása érdekében, hogy minőségi munkahelyeket hozzanak létre és a munkavállalók rendelkezzenek azokkal a készségekkel, amelyek szükségesek az Unió fenntartható növekedési modellre való áttéréséhez.
Módosítás 33
Határozatra irányuló javaslat
Melléklet – 7 iránymutatás – 1 bekezdés
A tagállamoknak csökkenteniük kell a munkaerő-piaci szegmentációt. A foglalkoztatásvédelmi szabályok és intézmények révén megfelelő munkaerő-felvételi környezetet kell teremteni, amelyben mind a foglalkoztatottak, mind az álláskeresők, mind a határozott idejű szerződéssel és a megbízási szerződéssel foglalkoztatottak megfelelő szintű védelméről is gondoskodnak. Olyan minőségi munkahelyeket kell teremteni, amelyeken a társadalmi-gazdasági biztonság, az oktatási és képzési lehetőségek, a munkakörülmények (egészség és biztonság) és a munka és a magánélet közötti egyensúly is biztosított.
A tagállamoknak csökkenteniük kell a munkaerő-piaci szegmentációt a bizonytalan foglalkoztatás, az alulfoglalkoztatás és a be nem jelentett munkavégzés, a nulla órás szerződések jelentette problémák kezelése révén. A foglalkoztatásvédelmi szabályok és intézmények révén megfelelő munkaerő-felvételi környezetet kell teremteni, amelyben mind a foglalkoztatottak, mind az álláskeresők, mind a határozott idejű, részmunkaidős vagy a tipikustól eltérő szerződéssel, és a megbízási szerződéssel foglalkoztatottak megfelelő szintű védelméről is gondoskodnak, aktívan bevonva a szociális partnereket és ösztönözve a kollektív tárgyalásokat. Olyan minőségi munkahelyeket kell teremteni mindenki számára, amelyeken biztosított a társadalmi-gazdasági biztonság, a tartósság, a megfelelő bérezés, a munkahelyi jogok, a tisztességes munkakörülmények (beleértve az egészséget és a biztonságot), a szociális védelem, a nemek közötti egyenlőség és az oktatási és képzési lehetőségek. Ezért elő kell mozdítani a fiatalok belépését a munkaerőpiacra, a tartósan munkanélküliek reintegrációját, és a munka és a magánélet közötti egyensúlyt, megfizethető egészségügyi ellátást nyújtva és modernizálva a munkaszervezést. Az Unió egész területén elő kell mozdítani a munkakörülmények felfelé irányuló konvergenciáját.
Módosítás 34
Határozatra irányuló javaslat
Melléklet – 7 iránymutatás - 1 a bekezdés (új)
A munkaerőpiachoz való hozzáférésnek elő kell segítenie a vállalkozói szellem támogatását, a fenntartható munkahelyteremtést minden ágazatban, beleértve a zöld foglalkoztatást és a szociális gondozást és innovációt – annak érdekében, hogy a lehető legjobban hasznosuljanak az emberek készségei, elősegítve azok egész életen át tartó fejlesztését, és ösztönözve a munkavállalókra épülő innovációt.
Módosítás 35
Határozatra irányuló javaslat
Melléklet – 7 iránymutatás – 2 bekezdés
A tagállamoknak az idevágó reformokat és politikai intézkedéseket – a saját gyakorlatuknak – megfelelően a nemzeti parlamentekkel és a szociális partnerekkel szoros együttműködésben kell megtervezniük és végrehajtaniuk, gondoskodva arról is, hogy a társadalmi párbeszédet nemzeti szinten működőképesebbé és hatékonyabbá tegyék.
A tagállamoknak az idevágó reformokat és politikai intézkedéseket a partnerség elvének és saját gyakorlatuknak megfelelően a nemzeti parlamentekkel és a szociális partnerekkel, valamint a civil szervezetekkel és a regionális és helyi hatóságokkal szoros együttműködésben kell megtervezniük és végrehajtaniuk, gondoskodva arról is, hogy a társadalmi párbeszédet nemzeti szinten működőképesebbé és hatékonyabbá tegyék, különösen azokban az országokban, amelyekben a munkaerőpiacok közelmúltbeli deregulációja és a kollektív tárgyalások gyengesége a bérek értékvesztéséhez vezetett.
Módosítás 36
Határozatra irányuló javaslat
Melléklet – 7 iránymutatás – 3 bekezdés
A tagállamoknak meg kell erősíteniük az aktív munkaerő-piaci intézkedéseiket a célcsoportok pontosításával és hatékonyabb megszólításával, valamint kibővítésével és a passzív intézkedésekkel való kölcsönhatásuk javításával. Ezen intézkedéseknek arra kell irányulniuk, hogy jobban összehangolják a munkaerő-piaci keresletet és kínálatot, és támogassák a hosszú távú megoldást nyújtó munkaerő-piaci átmeneteket, miközben az állami foglalkoztatási szolgálatok testre szabott támogatást nyújtanak, és teljesítménymérési rendszereket hoznak létre. A tagállamoknak gondoskodniuk kell arról is, hogy szociális védelmi rendszereik hatékonyan aktiválják azokat, akikben megvan a potenciál, hogy belépjenek a munkaerőpiacra, illetve felruházzák őket az ehhez szükséges képességekkel, azokat pedig védjék, akik (ideiglenesen) kiszorultak a munkaerőpiacról és/vagy képtelenek aktív szereplőivé válni, és felkészítsék őket az esetleges kockázatokra is; a humán tőkébe való beruházással továbbá elő kell segíteniük a mindenki előtt nyitott, befogadó munkaerőpiacok létrejöttét, és hatékony diszkriminációellenes intézkedéseket kell hozniuk.
A tagállamoknak biztosítaniuk kell aktív munkaerő-piaci intézkedéseik alapvető minőségi szintjét, a célcsoportok pontosítása és hatékonyabb megszólítása révén, valamint kibővítésével és a támogató intézkedésekkel, például a társadalombiztosítással való kölcsönhatásuk javításával. Ezen intézkedéseknek arra kell irányulniuk, hogy jobban összehangolják a munkaerő-piachoz való hozzáférést, erősítve a kollektív tárgyalásokat és a társadalmi párbeszédet, és támogassák a hosszú távú megoldást nyújtó munkaerő-piaci átmeneteket, miközben a magasan képzett állami foglalkoztatási szolgálatok testre szabott támogatást nyújtanak, és teljesítménymérési rendszereket hoznak létre. A tagállamoknak gondoskodniuk kell arról is, hogy szociális védelmi rendszereik hatékonyan aktiválják azokat, akikben megvan a potenciál, hogy belépjenek a munkaerőpiacra, illetve felruházzák őket az ehhez szükséges képességekkel, azokat pedig védjék, akik (ideiglenesen) kiszorultak a munkaerőpiacról és/vagy képtelenek aktív szereplőivé válni, és felkészítsék őket az esetleges kockázatokra és a változó gazdasági és társadalmi körülményekre is a humán tőkébe való beruházással. A tagállamoknak a szegénység csökkentésére irányuló lehetséges intézkedések egyikeként és a nemzeti gyakorlattal összhangban be kell vezetniük a sajátos társadalmi-gazdasági helyzetüknek megfelelő minimumjövedelmet. A tagállamoknak elő kell segíteniük a mindenki előtt nyitott, befogadó munkaerőpiacok létrejöttét, és hatékony diszkriminációellenes intézkedéseket kell hozniuk.
Módosítás 37
Határozatra irányuló javaslat
Melléklet – 7 iránymutatás – 4 bekezdés
Biztosítani kell a munkavállalók mobilitását az európai munkaerőpiacban rejlő lehetőségek maradéktalan kiaknázása érdekében, amihez a nyugdíjjogosultság hordozhatósága és a képesítések elismerése terén is javítani kell még a helyzeten. Ugyanakkor a tagállamoknak a hatályos szabályokkal való visszaélések elkerülésére is ügyelniük kell.
Biztosítani kell a munkavállalók mobilitását – amely alapvető jog és szabad döntés eredménye kell legyen – az európai munkaerőpiacban rejlő lehetőségek maradéktalan kiaknázása érdekében, amihez a nyugdíjjogosultság hordozhatósága és a képesítések és készségek tényleges elismerése terén is javítani kell még a helyzeten, továbbá csökkenteni kell a bürokráciát és az egyéb fennálló akadályokat. Ugyanakkor a tagállamoknak a nyelvi korlátokkal is foglalkozniuk kell, javítva a nyelvi képzések rendszerét. A tagállamoknak továbbá megfelelő módon ki kell aknázniuk az EURES-hálózat lehetőségeit annak érdekében, hogy ösztönözzék a munkavállalói mobilitást. Az agyelszívás csökkentése és a mobil munkavállalók visszatérésének ösztönzése érdekében a munkavállalók elvándorlása által érintett régiókban elő kell segíteni a befektetéseket.
Módosítás 38
Határozatra irányuló javaslat
Melléklet –7 a iránymutatás (új) – cím
Az oktatási és a képzési rendszerek minőségének és teljesítményének javítása valamennyi szinten
Módosítás 39
Határozatra irányuló javaslat
Melléklet –7 a iránymutatás (új)
A tagállamoknak prioritásként kell hozzáférést biztosítani a gondozáshoz és a megfizethető és minőségi koragyermekkori oktatáshoz, mivel mindkettő fontos támogató intézkedés a munkaerő-piaci szereplők számára, és hozzájárul az általános foglalkoztatási ráta növeléséhez és az egyéneket is támogatja a felelősségvállalás terén. A tagállamoknak átfogó szakpolitikákat kell kialakítaniuk és be kell fektetniük a család- és szülőtámogatást, illetve az munka és a gyermeknevelés összeegyeztetését célzó olyan intézkedések javítása érdekében, amelyek segítik a szülőket abban, hogy egyensúlyt találjanak a munka és a magánélet között, hiszen mindez hozzájárul a korai iskolaelhagyás megelőzéséhez és növeli a fiatalok esélyeit a munkaerőpiacon.
Módosítás 40
Határozatra irányuló javaslat
Melléklet – 8 iránymutatás – cím
A méltányosság garantálása, a szegénység leküzdése, az esélyegyenlőség előmozdítása
A társadalmi igazságosság garantálása, a szegénység leküzdése, az esélyegyenlőség előmozdítása
Módosítás 41
Határozatra irányuló javaslat
Melléklet – 8 iránymutatás – 1 bekezdés
A tagállamoknak korszerűsíteniük kell szociális védelmi rendszereiket annak érdekében, hogy az emberek minden életszakaszában a méltányosságra és az egyenlőtlenségek csökkentésére törekedve hatékony, eredményes és megfelelő védelmet nyújtsanak. Egyszerűbb és célirányosabb szociálpolitikákra van szükség, kiegészítve jó minőségű, megfizethető koragyermekkori neveléssel és gondozással, képzési és elhelyezkedési támogatással, lakhatási támogatással, az egészségügyi ellátáshoz való hozzájutással, valamint olyan alapvető szolgáltatásokkal, mint a bankszámla vagy az internet. Ugyanilyen szükséges az iskolai lemorzsolódás megelőzése és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem is.
A tagállamoknak a helyi és regionális hatóságokkal együttműködve, alapvető normák biztosítása révén javítaniuk kell szociális védelmi rendszereiket annak érdekében, hogy az emberek minden életszakaszában a méltóságteljes életet, a szolidaritást, a szociális védelemhez való hozzáférést, a szociális jogok maradéktalan tiszteletben tartását biztosítva, és az egyenlőtlenségek csökkentésére törekedve hatékony, eredményes és fenntartható védelmet nyújtsanak. Egyszerűbb, célirányosabb és nagyratörőbb szociálpolitikákra van szükség, beleértve a jó minőségű, megfizethető koragyermekkori nevelést és gondozást, a hatékony képzési és elhelyezkedési támogatást, lakhatási támogatást, és mindenki számára hozzáférhető jó minőségű egészségügyi ellátást, valamint az olyan alapvető szolgáltatásokhoz való hozzáférést, mint a bankszámla vagy az internet. Szükség van továbbá az iskolai lemorzsolódás megelőzésére és az extrém szegénység, a társadalmi kirekesztés, és általában a szegénység valamennyi formája elleni küzdelemre is. A gyermekszegénység végleges kezelése különösen fontos.
Módosítás 42
Határozatra irányuló javaslat
Melléklet – 8 iránymutatás – 2 bekezdés
E célra több eszközt is be kell vetni egymást kiegészítve, így pl. egyéni igényekhez szabott munkaerő-aktiválási szolgáltatásokat és jövedelemtámogatást. A szociális védelmi rendszereket úgy kell kialakítani, hogy minden támogatásra jogosult személyre kiterjedjenek, támogassák a humántőke-beruházásokat, és segítsenek megelőzni vagy csökkenteni a szegénységet, illetve védelmet nyújtani ellene.
E célra több eszközt is be kell vetni egymást kiegészítve, így pl. egyéni igényekhez szabott munkaerő-aktiválási szolgáltatásokat és jövedelemtámogatást. E tekintetben az egyes tagállamok feladata, hogy meghatározzák a minimumjövedelem mértékét az adott tagállam nemzeti gyakorlatához, illetve sajátos gazdasági és társadalmi helyzetéhez igazítva. A szociális védelmi rendszereket úgy kell kialakítani, hogy megkönnyítsék a hozzáférést, tisztességesek legyenek és megkülönböztetésmentesen mindenkire kiterjedjenek, támogassák a humántőke-beruházásokat, és segítsenek megelőzni vagy csökkenteni a szegénységet, a szociális kirekesztést, és más olyan kockázatokat, mint az egészségkárosodás vagy a munkanélküliség, illetve védelmet nyújtani ellenük. Különösen előtérbe kell helyezni a szegénységben élő gyermekeket, szüleik hosszú távú munkanélkülisége okán.
Módosítás 43
Határozatra irányuló javaslat
Melléklet – 8 iránymutatás – 3 bekezdés
A nyugdíjrendszereket meg kell reformálni annak érdekében, hogy a növekvő élettartam és a demográfiai változások ellenére mind a nők, mind a férfiak számára fenntarthatóak és megfelelőek maradjanak. Ehhez többek között arra van szükség, hogy a kötelező nyugdíjkorhatárt a várható élettartamokhoz kössék, megemeljék a tényleges nyugdíjbavonulási életkort és kiegészítő nyugdíj-megtakarításokat hozzanak létre.
A nyugdíjrendszereket úgy kell kialakítani, hogy azok növekvő élettartam és a demográfiai változások ellenére mind a nők, mind a férfiak számára fenntarthatóak, biztonságosak és megfelelőek maradjanak a rendszerek megerősítése révén, amelynek célja a tisztességes, legalább a szegénységi küszöb felett levő nyugdíjjövedelem. A nyugdíjrendszernek meg kell erősítenie, tovább kell fejlesztenie és javítania kell a nyugdíj-megtakarítások rendszereinek három pillérét. A nyugdíjkorhatárnak a várható élettartamhoz kapcsolása nem az egyetlen eszköz az népesség elöregedése jelentette kihívás kezelésére. A nyugdíjrendszerek reformjának többek között tükröznie kell a piaci tendenciákat, a születési arányt, a demográfiai helyzetet, az egészségügy helyzetét és a jólét mértékét, a munkafeltételeket és a gazdasági függőségi rátát is. A legjobb megoldás a népesség elöregedése jelentette kihívás kezelésére az általános foglalkoztatási ráta növelése, többek között az aktív öregedés terén eszközölt szociális befektetésekre és építve.
Módosítás 44
Határozatra irányuló javaslat
Melléklet – 8 iránymutatás – 4 bekezdés
A tagállamoknak elérhetőbbé, eredményesebbé és hatékonyabbá kell tenniük az egészségügyi ellátást és a tartós gondozási rendszereket, és mindeközben szavatolniuk kell az államháztartás fenntarthatóságát is.
A tagállamoknak jobb minőségűvé, megfizethetőbbé, elérhetőbbé, eredményesebbé és hatékonyabbá kell tenniük az egészségügyi ellátást, a tartós gondozási rendszereket és a jóléti szolgáltatásokat, és a kapcsolódó ágazatokban méltó munkakörülményeket kell biztosítaniuk, és mindeközben szavatolniuk kell e rendszerek pénzügyi fenntarthatóságát is, fokozva a szolidaritásalapú finanszírozást.
Módosítás 45
Határozatra irányuló javaslat
Melléklet – 8 iránymutatás - 4 a bekezdés (új)
A tagállamoknak a szegényég, a társadalmi kirekesztés és a megkülönböztetés elleni küzdelem, valamint a fogyatékossággal élők hozzáférése, továbbá a nők és a férfiak közötti egyenlőség előmozdítása és a közigazgatás javítása érdekében teljes mértékben ki kell használniuk az Európai Szociális Alapot és a többi uniós támogatást.
Módosítás 46
Határozatra irányuló javaslat
Melléklet – 8 iránymutatás - 4 b bekezdés (új)
Az Európa 2020 stratégia kiemelt céljai szerint, amelyek alapján a tagállamok meghatározzák nemzeti céljaikat, figyelembe véve egyedi kiindulási helyzetüket és nemzeti körülményeiket, a 20–64 éves nők és férfiak foglalkoztatási rátáját 2020-ra 75%-ra kell növelni; a korai iskolaelhagyók arányát 10% alá kell szorítani; a 30–34 éves korúak körében a felsőfokú vagy azzal egyenértékű végzettséggel rendelkezők arányát legalább 40%-ra kell növelni; elő kell segíteni a társadalmi befogadást, mindenekelőtt a szegénység csökkentése révén, legalább 20 millió embert emelve ki a szegénységi küszöb és a kirekesztődés általi fenyegetettségből1a.
__________________
1a Ezt a népességet a relatív szegénységi küszöb alatt élő vagy kirekesztődéssel fenyegetett személyek számával határozzák meg az alábbi három mutató szerint: a relatív szegénységi küszöb alatt élők, az anyagi nélkülözésben élők és az aktív kereső nélküli háztartásban élők, ami lehetővé teszi, hogy a tagállamok a legmegfelelőbb mutatók alapján határozzák meg nemzeti célszámaikat, figyelembe véve nemzeti körülményeiket és prioritásaikat.

Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap: Finnország EGF/2015/001 FI/Broadcom referenciaszámú kérelme
PDF 271kWORD 84k
Állásfoglalás
Függelék
Az Európai Parlament 2015. július 8-i állásfoglalása az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapnak az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló, 2013. december 2-i intézményközi megállapodás 13. pontja alapján történő igénybevételéről szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (Finnország EGF/2015/001 FI/Broadcom referenciaszámú kérelme) (COM(2015)0232 – C8-0135/2015 – 2015/2125(BUD))
P8_TA(2015)0262A8-0210/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2015)0232 – C8-0135/2015),

–  tekintettel az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap létrehozásáról (2014–2020) és az 1927/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1309/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1) (EGAA-rendelet),

–  tekintettel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló, 2013. december 2-i 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendeletre(2) és különösen annak 12. cikkére,

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló, 2013. december 2-i intézményközi megállapodásra(3) (2013. december 2-i intézményközi megállapodás) és különösen annak 13. pontjára,

–  tekintettel a 2013. december 2-i intézményközi megállapodás 13. pontjában foglalt háromoldalú egyeztető eljárásra,

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság levelére,

–  tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság levelére,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A8-0210/2015),

A.  mivel az Unió létrehozta a jogalkotási és költségvetési eszközöket ahhoz, hogy további támogatást nyújtson a világkereskedelem fő strukturális változásainak következményei által sújtott, vagy a globális pénzügyi és gazdasági válság következtében elbocsátott munkavállalóknak, és támogassa újbóli munkaerő-piaci beilleszkedésüket;

B.  mivel az Unió által az elbocsátott munkavállalók részére nyújtott pénzügyi támogatásnak dinamikusnak kell lennie, és azt a lehető leggyorsabban és leghatékonyabban kell rendelkezésre bocsátani, összhangban a 2008. július 17-i egyeztető ülésen elfogadott európai parlamenti, tanácsi és bizottsági közös nyilatkozattal, és kellően figyelembe véve a 2013. december 2-i intézményközi megállapodást az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapnak (EGAA) igénybevételéről szóló határozatok elfogadása tekintetében,

C.  mivel az EGAA-ról szóló rendelet elfogadása tükrözi az Európai Parlament és a Tanács között elért megállapodást, mely szerint újra bevezetik a válsághoz kapcsolódó igénybevétel kritériumát, 60%-ra növelik a javasolt intézkedések becsült összköltségéhez nyújtott uniós pénzügyi hozzájárulást, az értékelésre és a jóváhagyásra rendelkezésre álló idő lerövidítése révén növelik az EGAA-kérelmek feldolgozásának hatékonyságát a Bizottságban, az Európai Parlamentben és a Tanácsban, az önálló vállalkozók és a fiatalok bevonásával szélesítik a támogatásra jogosult intézkedések és kedvezményezettek körét, valamint támogatják az új vállalkozások létrehozását elősegítő kezdeményezéseket;

D.  mivel Finnország a NACE Rev. 2. rendszer szerinti 46. gazdasági ágazatban („Nagykereskedelem (kivéve: jármű, motorkerékpár)”)(4) működő Broadcom Communications Finland vállalatnál, valamint két beszállítónál vagy továbbfeldolgozó vállalatnál történt 568 elbocsátást követően benyújtotta az EGF/2015/001 FI/Broadcom referenciaszámú kérelmet az EGAA-ból nyújtott pénzügyi hozzájárulás iránt;

E.  mivel a kérelem megfelel az EGAA-rendeletben meghatározott jogosultsági kritériumoknak;

1.  egyetért a Bizottsággal abban, hogy az EGAA-rendelet 4. cikke (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott feltételek teljesülnek, és hogy ezért Finnország jogosult az említett rendelet értelmében nyújtandó 1 365 000 eurós pénzügyi hozzájárulásra;

2.  megállapítja, hogy a finn hatóságok 2015. január 30-án benyújtották az EGAA-ból folyósítandó pénzügyi hozzájárulásra irányuló kérelmet, és hogy annak értékelését a Bizottság 2015. június 2-án közzétette; üdvözli, hogy az értékelési folyamat gyorsan – kevesebb mint öt hónap alatt – lezajlott;

3.  emlékeztet arra, hogy a 2000-es években a finn leányvállalatok személyzetének létszáma minden kontinensen nőtt, míg 2004-ben Ázsia lett a legnagyobb munkaadó az elektronikai és a villamosipari ágazatban, és a személyzet száma Európában csökkenésnek indult; úgy ítéli meg, hogy a Broadcomnál bekövetkezett elbocsátások részben a finn elektronikai ágazat egészét érintő tendenciával függnek össze, amely a Nokia által 2011-ben bejelentett tömeges elbocsátásban tetőzött; ugyanakkor arra a következtetésre jut, hogy ezek az események jelentős mértékben a globalizáció hatására a világkereskedelem szerkezetében bekövetkezett jelentős strukturális változásokhoz kapcsolódnak;

4.  megjegyzi, hogy az elbocsátások tovább fogják súlyosbítani a különösen (az FI1A NUTS(5) 2. szintű régió részét képező) Észak-Ostrobothnia régióban tapasztalható munkanélküliségi helyzetet, ahol az 568-ból 424 elbocsátás történt; megjegyzi, hogy ebben a régióban a munkanélküliségi ráta néhány százalékponttal mindig magasabb az országos átlagnál; megjegyzi, hogy míg 2014 augusztusában az országos munkanélküliségi ráta 12,2% volt, addig Észak-Ostrobothniában 14,1%, a leginkább sújtott Oulu városban pedig 16,1% volt, és hogy ugyanezt a régiót 2011-től kezdve a Nokiánál történt nagyarányú elbocsátások is jelentősen érintették;

5.  úgy véli, hogy a vállalatok körében végzett felmérések és a vállalatoknál tett látogatások nem csak e kérelem által lefedett elbocsátott munkavállalók érdekeit szolgálhatják, hanem az esetleges jövőbeni elbocsátásokkal összefüggésben az ágazaton belüli foglalkoztatási kérdésekre vonatkozó tudás felhalmozásához is hozzájárulhatnak; megállapítja, hogy ezek a konkrét fellépések egy korábbi finn EGAA-kérelem (EGF/2013/001 FI/Nokia) keretében végrehajtott hasonló intézkedés folytatását képezik,

6.  megjegyzi, hogy a mai napig a „Nagykereskedelem (kivéve: jármű, motorkerékpár)” ágazatban egy olyan egyéb EGAA-kérelem benyújtására került sor (EGF/2010/012 NL/Noord Holland ICT), amely szintén a globalizációs kritériumon alapult;

7.  megelégedéssel nyugtázza, hogy a munkavállalók gyors támogatása érdekében a finn hatóságok a személyre szabott szolgáltatások végrehajtását már 2014. augusztus 11-én, jóval a javasolt összehangolt csomagra vonatkozó EGAA-támogatás odaítéléséről szóló határozat, illetve még a kérelem benyújtása előtt megkezdték;

8.  megjegyzi, hogy Finnország háromféle intézkedést tervez a kérelem által érintett, elbocsátott munkavállalók érdekében: i. segíteni nekik új munkát találni; ii. segíteni nekik saját vállalkozást indítani, és iii. biztosítani részükre a képzést vagy oktatást;

9.  megállapítja, hogy a hatóságok a juttatásokkal és ösztönzőkkel kapcsolatos összköltség 17,46%-át fizetési támogatás formájában (a fizetések részeként a megcélzott munkavállalókkal létrehozott munkaviszonyok után), valamint utazási, szállás- és költözési költségtérítés formájában tervezik felhasználni; ez az ilyen intézkedések összköltsége tekintetében maximálisan engedélyezett 35% felét teszi ki;

10.  üdvözli a finn hatóságok által a megcélzott kedvezményezettekkel vagy képviselőikkel, a szociális partnerekkel, illetve a helyi és regionális hatóságokkal folytatott konzultáció tekintetében követett eljárásokat;

11.  emlékeztet annak fontosságára, hogy a munkavállalók munkavállalási esélyeit személyre szabott képzések és a szakmai karrierjük során megszerzett készségek és kompetenciák elismerése révén javítsák; elvárja, hogy az összehangolt csomag keretében biztosított képzést ne csak az elbocsátott munkavállalók szükségleteihez, hanem a tényleges üzleti környezethez is igazítsák hozzá;

12.  emlékeztet, hogy az EGAA-rendelet 7. cikkével összhangban a személyre szabott szolgáltatások összehangolt csomagjának kialakítása során előre kell jelezni a jövőbeli munkaerő-piaci kilátásokat és a szükséges készségeket, és a csomagnak meg kell felelnie az erőforrás-hatékony és fenntartható gazdaság felé történő elmozdulásnak;

13.  üdvözli, hogy a javasolt EGAA-fellépések kiegészítik az egyéb, nemzeti vagy uniós alapokból finanszírozott fellépéseket;

14.  megállapítja, hogy az EGAA-ból finanszírozandó, személyre szabott szolgáltatások összehangolt csomagjával kapcsolatos tájékoztatás információkat tartalmaz arra vonatkozólag, hogy e szolgáltatások milyen módon egészítik ki a strukturális alapokból finanszírozott tevékenységeket; hangsúlyozza, hogy a finn hatóságok által nyújtott megerősítés szerint a támogatható intézkedésekre más uniós pénzügyi eszközből nem folyósítanak támogatást; megismétli a Bizottsághoz intézett, arra irányuló felhívását, hogy az éves jelentések tartalmazzák a fenti adatok összehasonlító értékelését a jelenlegi szabályok teljes körű tiszteletben tartása, valamint annak biztosítása érdekében, hogy ne forduljanak elő átfedések az Unió által finanszírozott szolgáltatások között;

15.  nagyra értékeli a Parlament támogatások kiutalásának felgyorsítására irányuló parlamenti kérelme nyomán a Bizottság által bevezetett továbbfejlesztett eljárást; tudomásul veszi az új ütemezés miatti szoros határidőket és az ügyre vonatkozó utasításokra gyakorolt esetleges hatást;

16.  jóváhagyja az ezen állásfoglaláshoz mellékelt határozatot;

17.  utasítja elnökét, hogy a Tanács elnökével együtt írja alá a határozatot, valamint gondoskodjon annak az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő közzétételéről ;

18.  utasítja elnökét, hogy ezt az állásfoglalást a melléklettel együtt továbbítsa Tanácsnak és a Bizottságnak.

MELLÉKLET

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS HATÁROZATA

az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevételéről (Finnország kérelme: EGF/2015/001 FI/Broadcom)

(E melléklet szövege itt nincs feltüntetve, mert az megegyezik a végleges jogi aktussal, (EU) 2015/1477 határozat.)

(1) HL L 347., 2013.12.20., 855. o.
(2) HL L 347., 2013.12.20., 884. o.
(3) HL C 373., 2013.12.20., 1. o.
(4) Az Európai Parlament és a Tanács 1893/2006/EK rendelete (2006. december 20.) a gazdasági tevékenységek statisztikai osztályozása NACE Rev. 2. rendszerének létrehozásáról és a 3037/90/EGK tanácsi rendelet, valamint egyes meghatározott statisztikai területekre vonatkozó EK-rendeletek módosításáról (HL L 393., 2006.12.30., 1. o.).
(5) A Bizottság 1046/2012/EU rendelete (2012. november 8.) az új regionális bontásra vonatkozó idősorok továbbítása tekintetében a statisztikai célú területi egységek nómenklatúrájának (NUTS) létrehozásáról szóló 1059/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet végrehajtásáról (HL L 310., 2012.11.9., 34. o.).


A 2016. évi költségvetés tervezetéről folytatandó háromoldalú egyeztetés
PDF 1450kWORD 1128k
Állásfoglalás
Függelék
Függelék
Függelék
Az Európai Parlament 2015. július 8-i állásfoglalása a 2016. évi költségvetés tervezetéről folytatandó háromoldalú egyeztetésre vonatkozó megbízatásról (2015/2074(BUD))
P8_TA(2015)0263A8-0217/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 312. és 314. cikkére,

–  tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió 2016-os pénzügyi évre szóló általános költségvetésének tervezetére, amelyet a Bizottság 2015. június 24-én fogadott el (COM(2015)0300),

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló 2013. december 2-i 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendeletre(2),

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló, 2013. december 2-i intézményközi megállapodásra(3),

–  tekintettel a 2016. évi költségvetés (III. szakasz – Bizottság) elkészítésére vonatkozó általános iránymutatásokról szóló, 2015. március 11-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a 2016. évi költségvetési iránymutatásokról szóló, 2015. február 17-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel eljárási szabályzata II. címének 8. fejezetére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság, a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság, az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság és az Alkotmányügyi Bizottság leveleire,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére és a többi érdekelt bizottság véleményére (A8-0217/2015),

A 2016. évi költségvetési tervezet: a kötelezettségvállalások tiszteletben tartása és a finanszírozási prioritások

1.  emlékeztet rá, hogy a fent említett 2015. március 11-i állásfoglalásában a Parlament az egész Unióban az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést szolgáló tisztességes és minőségi munkahelyek létrehozását, a vállalkozások és a vállalkozói szellem fejlesztését, valamint egy biztonságos Európában megvalósuló belső és külső szolidaritást helyezte a 2016-os költségvetéssel kapcsolatos elsődleges céljainak középpontjába; ismételten megerősíti, hogy a Parlament elkötelezett a jogi és politikai kötelezettségvállalások tiszteletben tartása mellett, és újfent felszólítja az intézményeket, hogy teljesítsék ígéreteiket;

2.  ebben az összefüggésben hangsúlyozza, hogy a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret (MFF) felső határértékeket határozott meg minden egyes fejezet esetében, továbbá rendelkezett egyrészt konkrét és a lehető legnagyobb mértékű rugalmasságról, hogy az Unió eleget tehessen jogi kötelezettségeinek, másrészt speciális eszközökről azért, hogy az Unió reagálni tudjon meghatározott, előre nem látható helyzetekben, illetve hogy finanszírozni tudja a felső korlátok feletti, egyértelműen meghatározott kiadásokat;

3.  üdvözli, hogy az Európai Unió 2016-os pénzügyi évre vonatkozó, a Bizottság által készített általános költségvetési tervezete megerősíti e prioritásokat, és javasolja a beruházások, a tudás, a munkahelyteremtés és a növekedésorientált programok, különösen az olyan széles körben ismert mobilitási programok, mint például az Erasmus+ uniós támogatásának fokozását; úgy véli, hogy a 2016-os költségvetési tervezet örvendetes lépést jelent annak érdekében, hogy a tagállamok segítséget kapjanak a strukturális kihívások – különösen a versenyképesség romlása – kezelése terén; elégedett azzal, hogy a 3. fejezet (Biztonság és uniós polgárság) és a 4. fejezet (Globális Európa) egészében tapasztalható megfelelő várható növekedésen túl, a Bizottság próbál megfelelni annak a kihívásnak, hogy reagáljon az új fejleményekre, mint az ukrajnai, szíriai és a földközi-tengeri válságok azáltal, hogy választ ad az EU és a tagállamok szükségleteire a biztonság és a migráció területén, valamint erős politikai akaratról tesz tanúbizonyságot a külső fellépések terén és a származási és tranzitországok iránti költségevetési kötelezettségvállalás tekintetében;

4.  üdvözli az Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA) 2016. évi költségvetési tervezetbe történő belefoglalását, és különösen a kötelezettségvállalásokra vonatkozó összesített kerettartalék igénybevételét a 8 milliárd eurós kerettel rendelkező ESBA-garanciaalap finanszírozásához szükséges kiadások egy részének fedezésére, ahelyett, hogy csak a Horizont 2020 és az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz (CEF) csökkentésére kerülne sor; hangsúlyozza egyrészt, hogy a Parlament célja az volt, hogy a lehető legkisebbre mérsékelje e két program csökkentésének hatását, másrészt hogy a társjogalkotók között létrejött megállapodás összesen további 1 milliárd euróval mérsékelte e csökkentések mértékét, ezáltal megmentve többek között az alapkutatásokat; azt várja, hogy az ESBA-megállapodás módosító indítvány formájában a lehető leghamarabb kerüljön be a 2016-os költségvetésbe;

5.  emlékeztet rá azonban, hogy a költségvetési hatóság csak az éves költségvetési eljárás során hozza majd meg az éves előirányzatok ESBA-garanciaalap létrehozása céljából történő engedélyezéséről szóló határozatot; kötelezettséget vállal e tekintetben a Horizont 2020 programot és az Európai Hálózatfinanszírozási Eszközt érintő továbbra is jelentős csökkentések további ellensúlyozására annak érdekében, hogy ezek a programok teljes mértékben teljesíthessék a jogalapjaikról szóló tárgyalások eredményeként csupán két éve meghatározott célkitűzéseiket; szintén alaposan meg kívánja vizsgálni, hogy ezeknek a csökkentéseknek a 2016–2018-as évekre kell-e összpontosulniuk, amint azt a Bizottság javasolta, vagy az e programokra gyakorolt hatásuk minimálisra csökkentése érdekében eloszthatóak-e 2019–2020-ra is;

6.  sajnálatosnak tartja, hogy a vállalkozások versenyképességét és a kis- és középvállalkozásokat segítő program (COSME) kötelezettségvállalási előirányzatai számszerűen csökkennek 2015-ről 2016-ra; felhívja a figyelmet arra, hogy az ilyen jellegű csökkentés felettébb negatív jelzést küldene egy olyan időszakban, amikor a kkv-k innovatív és munkahely-teremtési potenciáljára nagy szükség van az uniós gazdasági fellendülés ösztönzése, a beruházási szakadékok csökkentése és az Unió jövőbeli jólétéhez való hozzájárulás érdekében; emlékeztet rá, hogy a vállalkozói készség ösztönzését, a versenyképesség, valamint az uniós vállalkozások, köztük a szociális vállalkozások piacra jutásának javítását, továbbá az európai gazdasághoz és versenyképességhez jelentős mértékben hozzájáruló kkv-k finanszírozáshoz való hozzáférését valamennyi intézmény prioritásként kezeli, ami indokolja a COSME előirányzatainak az időszak elejére ütemezését és megerősítését az elmúlt két évben, figyelembe véve a program magas végrehajtási arányát; ezért biztosítani kívánja, hogy e program 2016-ban kedvezően alakuljon;

7.  ismételten aggodalmát fejezi ki az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés (YEI), az Unión belül a fiatalok körében tapasztalható munkanélküliség elleni, minden európai döntéshozó számára kiemelt fontosságú küzdelem kulcsfontosságú eszközének finanszírozása miatt; megjegyzi az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezésre elkülönített kiegészítő összegek 2014-re és 2015-re történő előreütemezését; sajnálatosnak tartja, hogy 2016-ra nem javasolnak új kötelezettségvállalási előirányzatokat; emlékeztet arra, hogy a többéves pénzügyi keret a 2016-os felső korláton túl a növekedéssel és foglalkoztatással és különösen a fiatalok foglalkoztatásával kapcsolatos kötelezettségvállalásokra vonatkozó összesített tartalékról rendelkezik; ezért emlékeztet arra, hogy az Európai Szociális Alapról szóló rendelet előírta, hogy az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés forrásait felfelé lehet korrigálni a 2016–2020 közötti évekre vonatkozóan a költségvetési eljárás keretében; ezért kéri az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés további folytatását a többéves pénzügyi keretben található rugalmassági rendelkezés kihasználásával, és biztosítani kívánja, hogy a 2016-os költségvetés tartalmazza a szükséges összegeket;

8.  megjegyzi, hogy a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi kereten belüli, megosztott irányítás alá tartozó kötelezettségvállalásoknak a vonatkozó szabályok és programok késői elfogadása miatt történő újraprogramozásáról időben született megállapodásnak köszönhetően a Bizottság a 2016. évi költségvetési tervezetbe (2. és 3. fejezet) 4,5 milliárd euró összegben olyan kötelezettségvállalási előirányzatokat foglalt bele, amelyeket 2014-ben nem lehetett felhasználni; emlékeztet arra, hogy az 1/2015. számú költségvetés-módosítás már lehetővé tette 16,5 milliárd euró átcsoportosítását 2014-ről 2015-re az 1b., 2. és 3. fejezetben; hangsúlyozza azonban, hogy ez csupán a 2014-re már elfogadott előirányzatok átcsoportosítását jelenti, ezért az összehasonlíthatóság céljából nem kell figyelembe venni, amikor azt értékeljük, hogy a 2016-os költségvetés hogyan változott 2015-höz képest; ezért rámutat, hogy az érintett programok kötelezettségvállalási előirányzatai valójában növekednek a 2016. évi költségvetés tervezetében;

9.  aggodalmát fejezi amiatt, hogy a 2014–2020-as többéves pénzügyi keret alá tartozó új programok a jogalapok és az operatív programok késedelmes jóváhagyása, valamint a 2014-es kifizetési előirányzatok hiánya miatt a tervezettnél lassabban indulnak be; vállalja annak megvizsgálását, hogy az igényelt kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatok ténylegesen lehetővé teszik-e ezen új programok teljes működőképességének elérését; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek meg minden szükséges intézkedést annak érdekében, hogy jóvátegyék a végrehajtás terén tapasztalható késedelmet;

10.  megjegyzi, hogy az EU 2016. évi költségvetésének tervezete a kötelezettségvállalásokra 153,5 milliárd eurót (ideértve a 2014-ből újraprogramozott 4,5 milliárd eurót), míg a kifizetésekre 143,5 milliárd eurót irányoz elő; rámutat, hogy az újraprogramozás hatását 2015-ben és 2016-ban figyelmen kívül hagyva ez a 2015. évi költségvetéshez képest a kötelezettségvállalási előirányzatok terén 2,4%-os, a kifizetési előirányzatoknál pedig 1,6%-os növekedésnek felel meg; hangsúlyozza, hogy ezek az összességében mérsékelt növekedések – a többéves pénzügyi keret által meghatározott pályának megfelelően és az inflációt követve – reálértéken gyakorlatilag nem jelentenek növekedést, ami kiemeli a kiadások hatékonyságának és eredményességének fontosságát;

11.  hangsúlyozza, hogy a Bizottság a többéves pénzügyi keret felső határa alatt 2,2 milliárd eurós kerettartalékot hagy a kötelezettségvállalási előirányzatoknál (ebből 1,2 milliárd eurót a 2. fejezetben) és 1,6 milliárd eurót a kifizetési előirányzatoknál; emlékeztet rá, hogy a kötelezettségvállalások és kifizetések tekintetében rendelkezésre álló kerettartalék, valamint a végrehajtatlan kifizetések a későbbi években szükség esetén felhasználható összesített kerettartalékot növelik; megjegyzi, hogy a kötelezettségvállalásokra vonatkozó összesített kerettartalék először áll rendelkezésre, amelynek egy része az ESBA-ra kerül majd felhasználásra; elviekben üdvözli a rugalmassági eszköz javasolt igénybevételét egyértelműen meghatározható kiadásokra a menekültügy és a migráció területén új uniós kezdeményezések részeként, amelyek nem finanszírozhatók a 3. fejezet keretein belül; a fennmaradó tartalékkeret és a többéves pénzügyi keretben foglalt megfelelő rugalmassági rendelkezések egy részét a kulcsfontosságú prioritások megerősítésére kívánja felhasználni;

Kifizetések: a bizalom helyreállítása

12.  emlékeztet rá, hogy a kifizetési hiányok – főként a nem megfelelő kifizetési felső határok és az alultervezés miatt – korábban sohasem látott méreteket értek el 2014-ben, és ez 2015-re is érvényes; attól tart, hogy mindez továbbra is veszélyezteti majd a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret új programjainak megfelelő végrehajtását és kedvezőtlenül érinti a kedvezményezetteket, különösen a helyi, regionális és nemzeti hatóságokat, amelyeknek gazdasági és társadalmi korlátokkal kell szembenézniük; miközben támogatja a kifizetések Bizottság által történő aktív irányítását, aggodalmát fejezi ki az ajánlattételi felhívások elhalasztása, az előfinanszírozás csökkentése, valamint a késedelmes kifizetések miatt, ami igen károsnak bizonyulhat a gazdasági, társadalmi és területi kohézió célkitűzéseinek megvalósítása szempontjából; ismételten aggodalmát fejezi ki a Tanács által az éves költségvetés olvasata során a kifizetések tekintetében bevezetett ad hoc csökkentések miatt, többek között az 1a. alfejezet (Versenyképesség a növekedésért és a foglalkoztatásért) alá tartozó programokban; felhívja a Bizottságot, hogy legkésőbb 2016. március 31-ig készítsen jelentést az azokra a kedvezményezettekre gyakorolt hatásról, akik 2013–2015 között késve kapták meg az uniós kifizetéseket, valamint a programok végrehajtására gyakorolt hatásról;

13.  üdvözli, hogy az EU költségvetési tervezete tükrözi az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság által a közös diagnózist és a három intézmény ezen elmaradás csökkentésére vonatkozó kötelezettségvállalását követően 2015–2016-ra elfogadott kifizetési tervről szóló együttes nyilatkozatot; emlékeztet rá, hogy az EUMSZ 310. cikke értelmében az EU költségvetésében egyensúlynak kell lennie a bevételek és a kiadások között; emlékeztet rá, hogy a Bizottság becslései szerint a költségvetési tervezetben kért kifizetési előirányzatok a fennmaradó kifizetetlen számlák összegét körülbelül 2 milliárd eurós fenntartható szintre csökkentenék; ennek következtében vállalja, hogy teljes körűen támogatja a Bizottság javaslatát, és elvárja, hogy a Tanács e tekintetben tartsa tiszteletben kötelezettségvállalásait;

14.  hangsúlyozza, hogy a Parlament, a Tanács és a Bizottság kötelezettséget vállalt a fennálló kifizetési kérelmek terén év végére felhalmozódó fenntarthatatlan elmaradások jövőbeli kialakulásának elkerülésére, és ezzel egyidejűleg a többéves pénzügyi keret és az éves költségvetési eljárások részeként kötött megállapodások teljes körű tiszteletben tartására és végrehajtására; ezzel összefüggésben ismételten kijelenti, hogy a szorosan és aktívan figyelemmel kell kísérni a hátralék alakulását; ismételten hangot ad aggályának a tekintetben, hogy a kifizetési ciklusok sajátosságai további nyomást gyakorolnak a kifizetési előirányzatok szintjére, különösen a többéves pénzügyi keret végén; emlékezteti a Bizottságot a kifizetési tervről szóló együttes nyilatkozatban tett kötelezettségvállalására, hogy fejlessze ki közép- és hosszú távú előrejelző eszközeit és hozzon létre egy korai előrejelző rendszert ezen első kifizetési előrejelzések júliusban történő ismertetésére annak érdekében, hogy a költségvetési hatóság kellően megalapozott döntéseket hozhasson a jövőben;

15.  üdvözli, hogy a kifizetési előirányzatok teljes összegén belül végre jelentős elmozdulás történt a korábbi, 2007–2013 közötti programok végrehajtásától a 2014–2020-as időszakra szóló új programok végrehajtása felé; hangsúlyozza azonban, hogy a 2016-os költségvetési tervezet, konkrétan az 1b. alfejezet kifizetési előirányzatainak szintje a kötelezettségvállalásokhoz képest alacsony, ami felveti a fennmaradó kifizetések hasonló hátralékával kapcsolatos kockázatot a jelenlegi többéves pénzügyi keret végén; ezért megkérdőjelezi, hogy ez milyen mértékben van összhangban a kifizetési terv hosszú távú személetével;

1a.alfejezet – Versenyképesség a növekedésért és foglalkoztatásért

16.  megjegyzi, hogy a Bizottságnak az 1a. alfejezeten belüli kötelezettségvállalási előirányzatok 2016-os összegére (18,6 milliárd euró) vonatkozó javaslata 2015-höz képest 6,1%-os növekedésnek felel meg; rámutat, hogy a kötelezettségvállalások növekedése nagyrészt az ESBA bevonásának, az Erasmus+ és az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz (CEF) előirányzatai emelésének, és kisebb mértékben a közösségi vámügyi cselekvési program, a Fiscalis és a csalás elleni fellépés, valamint a foglalkoztatás és a szociális innováció előirányzatai növekedésének tudható be; különleges figyelmet fog fordítani a tanulószerződéses gyakorlati képzések és a felsőoktatás közötti egyenlőtlenségek csökkentésére Európában, nevezetesen a mobilitáshoz való egyenlő hozzáférés biztosítása révén;

17.  sajnálatát fejezi ki azonban amiatt, hogy csökkennek a nagy infrastrukturális projektek, a Horizont 2020 és a COSME előirányzatai, valamint lassabban növekszik az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz közlekedési keretösszege az ESBA-hoz való átcsoportosítás miatt; emlékeztet arra, hogy a Bizottság ESBA-ra vonatkozó eredeti javaslata 2016-ban a Horizont 2020 program 170 millió eurós csökkenését eredményezte volna 2015-höz képest, így ellentmondásos jelzést adva a jelenlegi többéves pénzügyi keretben széles körben kiemelt prioritásként elismert programmal kapcsolatban; sajnálattal veszi tudomásul a kutatástámogatásra gyakorolt továbbgyűrűző hatást, többek között olyan területeken, mint az energia, kkv-k, éghajlat, környezet, társadalomtudományok és „tudomány a társadalomban”; vállalja, hogy törekedni fog e programok javasolt csökkentésének további ellentételezésére a költségvetési eljárás során eszközölt növelések révén, az 1a. alfejezet felső határa alatt még rendelkezésre álló 200 millió eurós tartalékkeret kihasználásával; hangsúlyozza, hogy a beruházások, a kutatás és az innováció finanszírozása során azokra a területekre kell összpontosítani, ahol a legnagyobb hozzáadott értéket tudják elérni, úgymint az energiahatékonyság javítása, ikt, az alapkutatásra fordított támogatások, valamint a karbonszegény és a megújuló energiához kapcsolódó technológiák;

18.  ismételten hangsúlyozza, hogy támogatja az ITER programot, és elkötelezett annak megfelelő finanszírozása mellett; aggodalmát fejezi ki azonban amiatt, hogy az ITER felülvizsgált menetrendjének és pénzügyi tervezésének 2015 novemberére előirányzott bemutatása nem teszi majd lehetővé a költségvetési bizottság számára az új információ 2016. évi éves költségvetésre vonatkozó eljárás során történő figyelembevételét; sürgeti az ITER-t és a Fúziósenergia-fejlesztési Európai Közös Vállalkozását, hogy haladéktalanul nyújtsák be a 2013-as mentesítésükre vonatkozóan kért jelentéseket, és tegyenek lépéseket a Parlament ajánlásai nyomán;

19.  hangsúlyozza, hogy a kifizetési előirányzatok korábbi alultervezése tovább növelte a kötelezettségvállalások és a kifizetések közötti különbséget az 1a. fejezet alá tartozó több programnál, hozzájárulva ezzel a fennálló kötelezettségvállalások egyéb fejezetekhez képest meredek növekedéséhez; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottságnak csökkentenie kellett az előfinanszírozás összegét, és – ami ennél is aggasztóbb – hogy el kellett halasztania új ajánlattételi felhívásokat, továbbá szerződések aláírását; megjegyzi például, hogy a Horizont 2020 keretében a Bizottság becslése szerint „szabályszerű végrehajtás esetén a kifizetési előirányzatok korlátozása nélkül 2014 végére mintegy 1 milliárd euróval többet költöttek volna el”; miközben üdvözli a Bizottság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy a kifizetéseket ellenőrzés alatt tartsa, ismételten megerősíti, hogy semmilyen körülmények között nem fogja eltűrni, hogy a 2014–2020-as programok lelassítását tekintse a kifizetési hiányok kezelési módjának;

20.  ezért üdvözli a kifizetési előirányzatok 2015-höz képest 11,4%-os, 17,5 millió euróra történő növelését és a kifizetések/kötelezettségvállalások arányának növelését 2016-ban; megjegyzi, hogy több program (Kopernikusz, Erasmus+, Horizont 2020, Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz közlekedési ága, nukleáris biztonság és leszerelés) esetében a kifizetési előirányzatok meghaladják a kötelezettségvállalási előirányzatok szintjét;

1b.alfejezet – Gazdasági, társadalmi és területi kohézió

21.  tudomásul veszi az 1b. alfejezet kötelezettségvállalási előirányzataira javasolt 50,8 milliárd eurós összeget (+3,2% 2015-höz képest, az újraprogramozás hatásának semlegesítésével) és a kifizetési előirányzatokra javasolt 49,1 milliárd eurót (-4%), ami csekély, 15,3 millió eurós tartalékkeretet hagy a kötelezettségvállalások felső határa alatt; emlékeztet rá, hogy a kohéziós politika az EU fő beruházási politikája, amelynek célja az európai régiók közötti egyenlőtlenségek csökkentése a gazdasági, társadalmi és területi kohézió erősítése révén; hangsúlyozza, hogy az olyan eszközök, mint az ESZA, az ERFA, a Kohéziós Alap és az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés alapvető jelentőséggel bírnak a konvergencia előmozdítása, a fejlettségbeli különbségek csökkentése és minőségi és fenntartható munkahelyek létrehozásának támogatása tekintetében; hangsúlyozza, hogy az uniós kohéziós politika kulcsszerepet tölt be az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek megvalósításában;

22.  kiemeli, hogy a 2016-ra javasolt kifizetési előirányzatok 44%-a a korábbi programozási időszakokra vonatkozóan fennmaradó kifizetési igények fedezésére szolgál, és így csak 26,8 milliárd euró kifizetési előirányzat marad az új, 2014–2020-as kohéziós programok elindítására; a kifizetési előirányzatok javasolt összegét ezért az ezen alfejezetben szükséges minimumnak tekinti;

23.  emlékeztet arra, hogy 21,6 milliárd euró összegre van szükség a 2016. évi költségvetésben ahhoz, hogy a kohéziós programok 2007–2013-as időszakra vonatkozó kifizetetlen számlaállományának szintjét lecsökkentsék a 2014 végi 24,7 milliárd euróról és a 2015 végi 20 milliárd euróról 2016 végére 2 milliárd euróra, ahogy az a Bizottság 2015–2016-os kifizetési tervről szóló együttes nyilatkozathoz csatolt értékelésében szerepel; sürgeti, hogy az EU hitelessége veszélyeztetésének elkerülése érdekében a jövőben kerüljék el a kifizetetlen számlák hasonló abnormális mértékű felhalmozódását;

24.  az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés folytatása melletti felhívásán kívül hangsúlyozza, hogy sürgetővé vált a kezdeményezés végrehajtásának hatékony és eredményes felgyorsítása a tagállamokban; sürgeti a tagállamokat és a Bizottságot, hogy minden szükséges intézkedést tegyenek meg a nemzeti ifjúságigarancia-rendszerek mielőbbi működésbe állítása érdekében, adott esetben figyelembe véve az Európai Számvevőszék 3/2015. sz. különjelentésében rögzített ajánlásokat; ismételten hangsúlyozza, hogy az előfinanszírozási ráta nemrégiben jóváhagyott, 30%-ra való növelése, amelyet az EP is határozottan támogat, az időközi kifizetések iránti kérelmek tagállamok általi, egy éven belüli gyors benyújtásának függvénye, és annak 2016-ban lehet tényleges eredménye; ragaszkodik ahhoz, hogy az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés előfinanszírozása nem érintheti hátrányosan az Európai Szociális Alap (ESZA) egyéb elemeinek végrehajtását;

2. fejezet – Fenntartható növekedés: természeti erőforrások

25.  tudomásul veszi a javasolt 63,1 milliárd EUR kötelezettségvállalási előirányzatot (- 0,1% 2015-hez képest, az újraprogramozást hatásának közömbösítése mellett), valamint az 55,9 milliárd eurós kifizetési előirányzatot (- 0,2%) a 2. fejezet esetében, ami 1,2 milliárd eurós mozgásteret hagy a kötelezettségvállalások felső korlátján belül, illetve 1,1 milliárd eurós mozgásteret hagy az Európai Mezőgazdasági Garancia Alap (EMGA) részleges felső korlátján belül; rámutat arra, hogy a pénzügyi fegyelmi mechanizmust csak annak érdekében lehet alkalmazni, hogy a mezőgazdasági szektor válságaira tartalékalapot hozzanak létre; várakozással tekint a Bizottság 2015. októberére várható módosító indítványa elébe, amely az EMGA finanszírozására vonatkozó naprakész információkon fog alapulni; hangsúlyozza, hogy a KAP két pillére közötti átcsoportosítás összességében növeli a vidékfejlesztésre rendelkezésre álló összegeket;

26.  hangsúlyozza, hogy a 2016. évi költségvetési tervezet a 2015-ös költségvetéshez képest a mezőgazdasági piaci intervenciókra vonatkozó szükségletek csökkenését mutatja, elsősorban azon 2015-ös sürgősségi intézkedések hatása miatt, amelyek az EU-ból származó egyes mezőgazdasági termékek importjára vonatkozó orosz embargóhoz kapcsolódnak; megjegyzi, hogy a Bizottság szerint a 2016. évi költségvetésben nincs szükség további intézkedésekre; hangsúlyozza az európai mezőgazdaság versenyképességének és fenntarthatóságának növelésére irányuló célkitűzéseket, és kéri, hogy bocsássanak rendelkezésre forrásokat e célkitűzések teljesítéséhez;

27.  hangsúlyozza, hogy a megreformált közös halászati politika nagyratörő jogi keretet hoz létre a felelősségteljes halászat jelentette kihívásoknak való megfelelés érdekében (többek között adatgyűjtés révén), és örömmel veszi tudomásul, hogy az Európai Tengerügyi és Halászati Alap részesült a 2014-ben fel nem használt előirányzatok 2015-re való átcsoportosításából, mivel ezen átprogramozás hatásának semlegesítése mellett az alap kötelezettségvállalási előirányzatai 2016-ban tovább növekednek; megjegyzi azonban, hogy a kifizetési előirányzatok terén a legutóbbi program fokozatos megszüntetését csak részben ellensúlyozzák az új program által felhasznált előirányzatok, ami a 2016-os előirányzatok csökkentését eredményezi;

28.  üdvözli, hogy mind a kötelezettségvállalások, mind a kifizetések terén növekedtek a környezetvédelemhez és az éghajlatváltozáshoz kapcsolódó LIFE program számára biztosított előirányzatok; üdvözli az uniós költségvetés környezetbaráttá tételére irányuló első lépéseket, és hangsúlyozza, hogy fokozni kell e folyamat ütemét;

3. fejezet – Biztonság és uniós polgárság

29.  üdvözli, hogy a 2016. évi költségvetési tervezet fokozza a támogatást a 3. fejezet alá tartozó valamennyi program tekintetében, elérve a 2,5 milliárd euró kötelezettségvállalási előirányzatot (+12,6% a 2015. évi költségvetéshez képest, az újraprogramozás semlegesítése mellett) és a 2,3 milliárd euró kifizetési előirányzatot (+9,7%); rámutat arra, hogy ez a 3. fejezeten belül semmilyen mozgásteret nem hagy a további növelések, illetve kísérleti projektek és előkészítő intézkedések számára; úgy véli, hogy a jelenlegi geopolitikai helyzetben – nevezetesen a migrációs hullámok jelentette növekvő nyomás eredményeképpen – a többéves pénzügyi keret messze legkisebb fejezete számára előírt felső korlátok szintje esetlegesen elavult lehet, és ezzel a többéves pénzügyi keret választások utáni felülvizsgálata során foglalkozni kell;

30.  üdvözli a Bizottság európai migrációs stratégiáját, és ismételten hangsúlyozza, hogy támogatja az uniós eszközök javítását és egy olyan kultúra kialakítását, amely méltányos tehermegosztást szorgalmaz a menekültügy, a migráció és a külső határok igazgatása tekintetében; ezért üdvözli a közös európai menekültügyi rendszer fejlődését jelentő Belső Biztonsági Alap és a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap kötelezettségvállalási előirányzatainak emelését; üdvözli a Bizottság azon javaslatát, amely a rugalmassági eszköz 124 millió euró összegben történő igénybevételére irányul annak érdekében, hogy választ lehessen adni a földközi-tengeri térségben tapasztalható jelenlegi migrációs trendekre; kétségei vannak afelől, hogy a javasolt támogatás elegendő lesz-e; hangsúlyozza e források rendeltetési helye szigorú ellenőrzésének szükségességét;

31.  hangsúlyozza, hogy az Unió déli partjaira érkezők nagy számára és az EASO menekültügyi rendszer irányításában betöltött növekvő szerepére tekintettel egyértelmű, hogy az EASO személyzetének csupán 6 fővel történő növelésére irányuló javaslat nem elegendő; ezért megfelelő számú személyzetet és elegendő költségvetést kér az EASO számára 2016-ban, annak érdekében, hogy az hatékonyan elláthassa feladatait és tevékenységeit;

32.  úgy véli, hogy a Bizottságnak mélyrehatóan értékelnie kellene a migrációra és a biztonságra vonatkozó európai menetrendek részeként javasolt intézkedések kapcsán az Europol tekintetében jelentkező költségvetési következményeket és többletfeladatokat, annak érdekében, hogy költségvetési hatóság megfelelően ki tudja igazítani az Europol költségvetési és személyzeti igényeit; hangsúlyozza az Europol tagállamoknak nyújtott, határokon átnyúló támogatásban és információcserében betöltött szerepét; hangsúlyozza, hogy megfelelő számú személyzetet és elegendő költségvetést kell biztosítani az ügynökség számára 2016-ban, annak érdekében, hogy az hatékonyan elláthassa feladatait és tevékenységeit;

33.  úgy véli, hogy az érintett ügynökségeknél nem szabad a személyzetet csökkenteni vagy átcsoportosítani, és hogy ezen ügynökségeknek – megnövekedett kötelezettségeik teljesítésének elősegítése érdekében – megfelelően kell a személyzetüket elosztaniuk;

34.  emlékeztet arra is, hogy a Parlament következetesen és határozottan támogatja a kulturális és a médiához kapcsolódó programok megfelelő finanszírozását; ezért üdvözli a Kreatív Európa program előirányzatainak növelését a 2015. évi költségvetéshez képest – többek között a multimédia területén tervezett fellépések terén –, ugyanakkor fenntartásának ad hangot a Kultúra és a Média ágak adminisztratív szétválasztását illetően; támogatja továbbá az „Európa a polgárokért” program javasolt növelését is, mivel ez a program létfontosságú az európai demokratikus folyamatban való polgári részvétel szempontjából; úgy véli, hogy az európai polgári kezdeményezés a részvételi demokrácia fő eszköze az EU-ban, és felszólít láthatóságának és hozzáférhetőségének javítására; kiemeli a helyi és nemzeti médiából álló páneurópai hálózatok, például az EuranetPlus pozitív szerepét;

4. fejezet – Globális Európa

36.  üdvözli a 4. fejezet teljes finanszírozásának növelését, amely így eléri a 8,9 milliárd euró kötelezettségvállalási előirányzatot (+ 5,6% a 2015. évi költségvetéshez képest), 261,3 millió euró tartalékkeretet hagyva a felső határ alatt; megállapítja, hogy mindez a harmadik országokkal való szolidaritás magas szintjét mutatja; úgy véli, hogy az uniós költségvetés jelentős szerepet játszik a szükséget szenvedő emberek támogatásában és az alapvető európai értékek előmozdításában; elégedettségének ad hangot a tekintetben, hogy az EU által a legutóbbi években tapasztalt gazdasági és társadalmi nehézségek nem csökkentették a világ többi részére fordított figyelmet; úgy véli azonban, hogy a szomszédos térségben és azon túl jelenleg uralkodó humanitárius és politikai válság miatt bizonyos kiemelt területeken valószínűleg további megerősítésre lesz szükség, például az európai szomszédsági támogatási eszköz területén, beleértve a közel-keleti békefolyamat, a Palesztina és az UNRWA számára biztosított támogatást is;

37.  üdvözli a kifizetési előirányzatok Bizottság által kért növelését a 4. fejezetében szereplő valamennyi program vonatkozásában (+28,5%, 9,5 milliárd euró összegre), amelynek keretében a kifizetések meghaladják a kötelezettségvállalásokat, különösen a fejlesztés, a humanitárius segítségnyújtás és a Palesztina és az UNRWA számára biztosított uniós támogatás tekintetében; meggyőződése, hogy ezeket az emeléseket teljes mértékben indokolja az, hogy meg kell oldani e fejezet 2014-es és 2015-ös kifizetési előirányzatai drámai mértékű hiányának hatásait, ami ahhoz vezetett, hogy a Bizottság csökkentette az előfinanszírozásokat, és elhalasztott egyes jogi kötelezettségvállalásokat; emlékeztet arra, hogy 2015-ben a 4. fejezeten belül 1,7 millió euró összegű késedelmi kamatot kellett kifizetni; elvárja, hogy fokozatosan csökkentsék a kötelezettségvállalások és a kifizetések közötti szakadékot és a felhalmozódott kifizetetlen számlákat normális szintre szorítsák vissza; hangsúlyozza, hogy ez a lépés elkerülhetetlen a sérülékeny kedvezményezettek pénzügyi fenntarthatósága szempontjából, valamint hogy az EU a nemzetközi szervezetek megbízható partnereként lépjen fel;

38.  úgy véli, hogy a külső finanszírozási eszközök adott céljaik mellett eszközt biztosítanak a jövő évi költségvetés alapvető elemét képező belső biztonsági és migrációs kihívások kiváltó okainak sokoldalú kezeléséhez, különös tekintettel az Unió déli és keleti határaira és általában a konfliktusok sújtotta térségekre; kiemelten hangsúlyozza a Fejlesztési Együttműködési Eszköz és az Európai Szomszédsági Támogatási Eszköz, valamint az olyan, mérsékeltebben növelt költségvetéssel bíró politikák szerepét, mint például a humanitárius segítségnyújtás, a stabilitás és a béke elősegítését szolgáló eszköz, a közös kül- és biztonságpolitika, valamint a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze; kéri a Bizottságot, hogy egyértelműen azonosítsa azokat a területeket, amelyek segíthetnek ezen aktuális kihívásokkal való megküzdésben, és amelyek az esetleges növeléseket hatékonyan fel tudják használni; e tekintetben emlékeztet annak fontosságára, hogy támogassák a szegénység csökkentését és végső soron felszámolását, és hogy az EU külső segítségnyújtási tevékenységeinek továbbra is központi elemei maradjanak az emberi jogok, a nemek közötti egyenlőség, a társadalmi kohézió és az egyenlőtlenségek elleni küzdelem;

39.  hangsúlyozza a 2016. évi költségvetésben az Európai Beruházási Bank által kezelt külső fellépésekre vonatkozó garanciaalapra előirányzott összeg jelentős növekedését, és megjegyzi, hogy ez egyéb tényezők mellett az Ukrajnának a makroszintű pénzügyi támogatás keretében nyújtott kölcsönök elindításának köszönhető;

40.  annak biztosítására kéri a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy közös megközelítést alkalmazzanak azon stratégiai országok vonatkozásában, amelyek különböző uniós forrásokból viszonylag nagy összegű finanszírozásban részesülnek, mint például Ukrajna és Tunézia; úgy véli, hogy az EU erősebb politikai és gazdasági hatást érhet el azáltal, ha nagyobb koherenciát és koordinációt biztosít a főbb résztvevők között az EU-n belül és helyszínen, és leegyszerűsíti és lerövidíti az eljárásokat, valamint világosabb képet ad az Unió intézkedéseiről;

5. fejezet – Igazgatás

41.  megjegyzi, hogy az 5. fejezet kiadásai 2,9%-kal, 8 908,7 millió EUR-ra növekedtek a 2015-ös költségvetéshez képest, és ez az összeg általánosságban növeli az intézmények igazgatási kiadásait (+2,2%) és a nyugdíjak és az európai iskolák költségvetését (+5,4%); megjegyzi, hogy a felső korlát alatt fennmaradó tartalékkeret 574,3 millió euró; hangsúlyozza, hogy az 5. fejezet továbbra is stabilan az EU költségvetésének 5,8%-át teszi ki; emlékeztet azonban arra, hogy ez a számadat nem veszi figyelembe a működési kiadásokhoz sorolt technikai segítségnyújtást;

Speciális eszközök

42.  ismételten megerősíti, hogy a speciális eszközök alapvető fontosságúak a többéves pénzügyi keret teljes tiszteletben tartásához és végrehajtásához, és azokat jellegüknél fogva bele kell számítani a felső határokat meghaladóan a kötelezettségvállalások és a kifizetések terén egyaránt, nevezetesen a kifizetésekre vonatkozó összesített tartalék kiszámításakor; üdvözli a sürgősségi segélyre képzett tartalékra vonatkozóan a kötelezettségvállalások és a kifizetések terén javasolt egyensúlyt; megjegyzi, hogy a 2016-os költségvetési tervezetben a sürgősségisegély-tartalékra (EAR), az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapra (EGAA) és az Európai Unió Szolidaritási Alapjára (EUSZA) elkülönített összegek nagyjából változatlanok vagy kissé növekedtek;

Kísérleti projektek – előkészítő intézkedések

43.  hangsúlyozza a kísérleti projektek és előkészítő intézkedések fontosságát, amelyek alapvető fontosságú eszközök a politikai prioritások kialakításában és az olyan új kezdeményezések előkészítésében, amelyek állandó uniós tevékenységekké és programokká válhatnak, beleértve az olyan kezdeményezéseket, melyek célja hogy tükrözzék az EU-ban végbemenő gazdasági, ökológiai és szociális változásokat, és kísérjék azokat; aggodalommal állapítja meg, hogy a Bizottság nem gondoskodott előirányzatokról egyes rendkívül sikeres kísérleti projektek és előkészítő intézkedések folytatásához, különösen a 3. fejezeten belül; meg kívánja határozni a kísérleti projektek és előkészítő intézkedések kiegyensúlyozott csomagját; megjegyzi, hogy a jelenlegi javaslatban néhány fejezet esetében a fennmaradó mozgástér meglehetősen korlátozott vagy nem is létezik, és meg kívánja vizsgálni, hogy milyen módon lehetne teret adni egyes lehetséges kísérleti projektek és előkészítő intézkedések számára;

Decentralizált ügynökségek

44.  hangsúlyozza a decentralizált ügynökségek fontos szerepét az uniós politikák kialakításában, és eltökélt szándéka, hogy eseti alapon értékelje valamennyi ügynökség költségvetési és személyzeti igényeit annak érdekében, hogy valamennyi ügynökség megfelelő előirányzatokat és személyzetet kapjon, különös tekintettel azokra, amelyeket nemrég új feladatokkal bíztak meg, vagy a politikai prioritások meghatározása vagy egyéb okok miatt magasabb munkateherrel küzdenek; határozott szándéka, hogy biztosítsa a bel- és igazságügy területén működő ügynökségek számára a jelenlegi migrációs kihívások kezeléséhez szükséges erőforrásokat; ismételten hangsúlyozza, hogy ellenzi az átcsoportosítási alapot, és elvárja, hogy a költségvetési eljárás során megoldást találjanak a decentralizált ügynökségek személyi állománya további csökkentésének megállítására; továbbá ismételten hangsúlyozza, hogy fel kívánja használni a decentralizált ügynökségekkel foglalkozó intézményközi munkacsoportot arra, hogy az intézmények közös nevezőt találjanak az ügynökségek költségvetési szempontból való kezelése, valamint a 2016. évi költségvetésről szóló egyeztetés érdekében;

o
o   o

45.  felszólít arra, hogy a költségvetés révén folyamatosan támogassák a megfelelő szakképzést és az átképzést a munkaerőhiánnyal küzdő ágazatokban és a nagy munkahely-teremtési potenciállal rendelkező kulcsfontosságú ágazatokban, így például a környezettudatos gazdasági ágazatokban, a körforgásos gazdaságban, az egészségügyben és az ikt-ágazatban; hangsúlyozza, hogy a 2016-os költségvetésnek megfelelő forrásokat kell biztosítania a társadalmi befogadás előmozdításának, valamint a szegénység felszámolására, illetve a szegénységben és társadalmi kirekesztettségben élő személyek rehabilitálására irányuló fellépéseknek; emlékeztet arra, hogy a nemek közötti egyenlőség kérdését valamennyi politikába be kell építeni, és azzal a költségvetési folyamat valamennyi szintjén foglalkozni kell; sürgeti, hogy biztosítsanak pénzügyi támogatást azoknak a munkahely-teremtési és a társadalmi kirekesztést megelőzését célzó programoknak, amelyek a többszörösen hátrányos helyzetben lévő − például a tartósan munkanélküli, fogyatékossággal élő, a kisebbségekhez tartozó, az inaktív és a reményüket vesztett − személyeket célozzák meg;

46.  emlékeztet arra, hogy a várhatóan teljes kapacitást elérő programok, a beruházások és a migráció terén beépülő jelentős új kezdeményezések, a múltbeli – például a kifizetésekhez és a speciális eszközökhöz kapcsolódó – problémák rendezésének lehetősége, valamint a többéves pénzügyi keret új rendelkezéseinek – például a kötelezettségvállalási előirányzatokra vonatkozó összesített tartalék – első alkalommal történő aktiválása révén a 2016. évi költségvetési eljárás próbatételt jelent majd a Tanács kifizetési tervvel kapcsolatos megközelítése és a jelenlegi többéves pénzügyi keret értékelése tekintetében; emlékezteti a Bizottságot azon jogi kötelezettségére, hogy 2016 végéig előterjessze a többéves pénzügyi keret működésének értékelését, és e költségvetés felülvizsgálatot a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret megállapításáról szóló 1311/2013/EU, Euratom rendelet felülvizsgálatára irányuló jogalkotási javaslattal egészítse ki; emlékeztet arra, hogy e folyamattal párhuzamosan a Bizottságnak a saját forrásokra irányuló új kezdeményezéseket is értékelnie kell a saját forrásokkal foglalkozó magas szintű munkacsoport megállapításai alapján, és azt 2016-ban kell előterjesztenie;

47.  elismeri a 2015-ös költségvetés-módosítási tervezetek figyelembevétele, valamint a kifizetési tervről szóló eddigi tárgyalások során tapasztalható széles körű konszenzust, ami bizonyítja a többéves pénzügyi keret tiszteletben tartására, a gondosan megtárgyalt jogalapok végrehajtására és az új programok finanszírozására vonatkozó közös akarat meglétét; kéri hogy tartsák fenn a Bizottság és a költségvetési hatóság két ága közötti együttműködő szellemiséget, és reméli, hogy ez végső soron elvezet majd ahhoz, hogy kezelni tudják a hátralékok felhalmozódásának okait, amelyek a költségvetési eljárásban gyökereznek; arra számít, hogy hasonló szellemiség fogja övezni a 2016. évi költségvetésről szóló tárgyalásokat és a felmerülő, előre nem látható jövőbeli kihívások megoldását is;

48.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

I.MELLÉKLET: EGYÜTTES NYILATKOZAT A KÖLTSÉGVETÉSI ELJÁRÁSRA VONATKOZÓ HATÁRIDŐKRŐL ÉS AZ EGYEZTETŐBIZOTTSÁG 2015-ÖS MŰKÖDÉSÉNEK FELTÉTELEIRŐL

A.  A költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti intézményközi megállapodás mellékletének A. részével összhangban az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság a 2016-os költségvetési eljárást érintően az alábbi legfontosabb határidőkről állapodik meg:

1.  A Tanács álláspontjának elfogadását megelőzően, július 14-én háromoldalú egyeztető ülésre kerül sor.

2.  A Tanács arra törekszik, hogy a 38. hétig (szeptember harmadik hete) elfogadja az álláspontját és továbbítsa azt az Európai Parlamentnek annak érdekében, hogy megkönnyítse a megállapodás mihamarabbi kialakítását az Európai Parlamenttel.

3.  Az Európai Parlament Költségvetési Bizottsága arra törekszik, hogy legkésőbb a 42. hét végéig (október közepéig) szavazzon a tanácsi álláspont módosításairól.

4.  Az európai parlamenti olvasat előtt, október 19-én délután háromoldalú egyeztető ülésre kerül sor.

5.  Az Európai Parlament plenáris ülése a 44. héten (az október 26–29-i plenáris ülésen) szavaz az olvasatáról.

6.  Az egyeztetési időszak október 29-én veszi kezdetét. Az EUMSZ 314. cikke (4) bekezdésének c) pontjában foglalt rendelkezéseknek megfelelően 2015. november 18-ig van lehetőség az egyeztetésre .

7.  Az egyeztetőbizottság november 9-én tartandó ülésének az Európai Parlament, november 13-i ülésének pedig a Tanács ad helyet, és az ülések szükség esetén tovább folytatódhatnak; az egyeztetőbizottság üléseit háromoldalú egyeztetés(ek) keretében kell előkészíteni. A háromoldalú egyeztetés tervezett időpontja november 11. A 21 napos egyeztetési időszak alatt további háromoldalú egyeztető ülések hívhatók össze.

B.  Az egyeztetőbizottság működésére vonatkozó szabályokat a fent említett intézményközi megállapodás mellékletének E. része tartalmazza.

II.MELLÉKLET: EGYÜTTES NYILATKOZAT A 2015–2016-OS IDŐSZAKRA VONATKOZÓ KIFIZETÉSI TERVRŐL

A 2014. és a 2015. évre vonatkozó költségvetésről szóló megállapodás részeként elfogadott, kifizetési tervről szóló, 2014 decemberi együttes nyilatkozatra építve a három intézmény a Bizottság által 2015. március 23-án előterjesztett dokumentum alapján közösen számba vette az uniós költségvetés jelenlegi helyzetét és kilátásait.

Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság egyetért az alábbiakban:

1.  A helyzet állása

Az Európai Parlament és a Tanács nyugtázza a Bizottságnak „Előkészítő dokumentum az uniós költségvetés fenntarthatóságának visszaállítását célzó kifizetési tervhez” című, (a mellékletben szereplő) dokumentumban foglalt alapos elemzését, mint olyan analitikai alapot, amely lehetővé teszi az EU költségvetésével szembeni fizetési követelésekből adódó év végi kötelezettségállomány szintjének növekedését előidéző főbb tényezők azonosítását és a kifizetetlen számlaállomány szintjének csökkentésére irányuló célkitűzés elérését oly módon, hogy elsősorban a 2007–2013 közötti időszak kohéziós politikai programjainak végrehajtása kerüljön a középpontba.

a)  A korábbi költségvetésekben a kifizetési előirányzatokra vonatkozóan engedélyezett korlátnak és a kohéziós programok végrehajtási ciklusának együttes eredményeként fokozatosan fenntarthatatlan mértékű kötelezettségállomány halmozódott fel az év végére, amely 2014 végére elérte a 24,7 milliárd EUR összegnek megfelelő példátlan szintet. Az intézmények mindazonáltal megállapítják, hogy a 2014. és a 2015. évi költségvetés tekintetében hozott nehéz döntések nagymértékben stabilizálták a hátralék szintjét.

b)  Ezen túlmenően a kifizetési előirányzatok szűkös volta abban is megmutatkozott, hogy lelassult a más alfejezetek alá tartozó 2014–20-as programok végrehajtása, különösen azért, hogy teljesíteni lehessen a korábbi kötelezettségvállalásokból eredő szerződéses kötelezettségeket és ezáltal el lehessen kerülni annak kockázatát, hogy a késedelmes fizetés miatt kamatot kelljen fizetni, ráadásul a lassulás egy olyan időszakban történt, amikor a kulcsprogramokkal szemben az az elvárás, hogy segítsék elő a növekedést és a munkahelyteremtést Európában és szilárdítsák meg az Unió szerepét a nemzetközi porondon.

2.  Kilátások

c)  Az Európai Parlament és a Tanács nyugtázta a Bizottság által ismertetett 2015-ös és 2016-os kilátásokat is: az elemzés szerint lehetséges lenne 2016 végére kétmilliárd EUR mértékűre csökkenteni az év végi kötelezettségállományt a 2007–13-as kohéziós programok vonatkozásában, figyelembe véve különösen azt, hogy a kohéziós programok záró szakaszukhoz közelednek, és feltéve, hogy a 2016. évi költségvetés elegendő kifizetési előirányzatot engedélyez. Így minden bizonnyal elkerülhetők lennének a negatív következmények és a szükségtelen késedelmek a 2014–2020-as programok végrehajtása terén.

d)  Az Európai Parlament és a Tanács hangsúlyozza, hogy elkötelezett a 2007–13-as kohéziós programok tekintetében fennálló fenntarthatatlan kötelezettségállomány fokozatos megszüntetése mellett. A két intézmény vállalja, hogy teljes körűen együttműködik annak érdekében, hogy a 2016. évi költségvetésben olyan mértékű kifizetési előirányzatok szerepeljenek, amelyek lehetővé teszik az előbbiekben vázolt cél elérését. Tanácskozásaik során figyelembe fogják venni a jelenlegi kilátásokat, amelyeket a Bizottságnak még át kell gondolnia és tovább kell finomítania a 2016. évi költségvetési tervezet becslései tekintetében.

e)  A Bizottság továbbra is szorosan figyelemmel fogja kísérni a hátralék alakulását, és szükség esetén megfelelő intézkedéseket fog javasolni az annak érdekében, hogy a kifizetési előirányzatok rendben, az engedélyezett kötelezettségvállalási előirányzatoknak megfelelően alakuljanak.

f)  A három intézmény emlékeztet arra, hogy kötelezettséget vállalt arra, hogy 2015 során aktívan nyomon követi a kifizetések teljesítésének állását. Rendszeres véleménycseréjük keretében megerősítik, hogy szándékukban áll május 26-án, július 14-én és október 19-én célzott intézményközi találkozót rendezni a költségvetési eljárás fenntarthatóságának biztosítása céljából. E tekintetben ezen intézményközi találkozókon célszerű lenne a kifizetéseknek a jelenlegi többéves pénzügyi keret végéig várható alakulására vonatkozó hosszabb távú előrejelzésekkel is foglalkozni, amelyek vonatkozásában a Bizottság felkérést kapott arra, hogy adott esetben terjesszen elő alternatív forgatókönyveket.

g)  A 2007–13-as programok jelenlegi állását nyomon követő folyamat megkönnyítésére a Bizottság júliusban és októberben jelentést fog benyújtani egyrészt a költségvetés végrehajtásáról, a helyzetet mind az adott évre vonatkozó havi előrejelzésekhez, mind az adottat megelőző évhez viszonyítva, másrészt az 1b. alfejezetben szereplő fennálló kötelezettségállomány alakulásáról.

h)  Az Európai Parlament és a Tanács – lévén, hogy elkötelezetten küzd annak elkerüléséért, hogy a jövőben ismét hasonló hátralék halmozódjon fel – felkéri a Bizottságot, hogy szorosan kövesse figyelemmel a 2014–2020-as programok végrehajtását és hozzon létre korai előrejelző rendszert. A Bizottság ennek az eredménynek az elérése érdekében vállalja, hogy kidolgozza a megfelelő eszközöket ahhoz, hogy a költségvetési eljárás során gördülő előrejelzés álljon rendelkezésre a kifizetésekről (al)fejezetenként az 1b., 2, és 5. (al)fejezet vonatkozásában és programonként az 1a., 3. és 4. (al)fejezet vonatkozásában az N és N+1 évre koncentrálva, ideértve a kifizetetlen számlaállomány és a fennálló kötelezettségvállalások (RAL) alakulását is; ezeket az előrejelzéseket a költségvetési határozatok és a programok kifizetési profiljait befolyásoló mindennemű érdemi fejlemény alapján rendszeresen aktualizálni fogják; a kifizetési előrejelzés benyújtására júliusban kerül sor az intézményközi megállapodás melléklete 36. pontjának (3) bekezdésében előírt, a kifizetésekkel foglalkozó intézményközi találkozók keretében;

i)  Ez várhatólag lehetővé tenné, hogy a költségvetési hatóság kellő időben meghozza a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy elkerülhető legyen a jövőben a fenntarthatatlan év végi kötelezettségállomány felhalmozódása, és ezzel párhuzamosan teljes mértékű legyen a többéves pénzügyi keret és az éves költségvetési eljárások keretében létrejött megállapodások tiszteletben tartása és végrehajtása.

II.MELLÉKLET MELLÉKLETE: Előkészítő dokumentum az uniós költségvetés fenntarthatóságának visszaállítását célzó kifizetési tervhez

Tartalomjegyzék

Összefoglalás

1.  Háttér

2.  A 2014. év végi helyzet

2.1.  Végrehajtás 2014 végén

2.2.  A 2014-es enyhítő intézkedések

3.  Terminológia

3.1.  Projektciklus

3.2.  Fennálló kötelezettségvállalások (RAL)

3.3.  Pénzforgalmi megszorítások kontra kifizetési előirányzatok hiánya

3.4.  Az év végén fennálló kifizetési igények hátraléka

4.  1b. fejezet: a hátralék alakulása és kilátások

4.1.  A 2007–2013-as strukturális alapok végrehajtása

4.2.  A kifizetési kérelmek jellemzői a 2007–2013 közötti programozási időszakban

4.3.  A hátralék összetevői és típusai

4.4.  A 2007–2013 közötti időszak kifizetéseire (igények) vonatkozó kilátások 2015-ben és 2016-ban

4.5.  A 2016. évre várható kifizetési igények

4.6.  A kifizetési igények és a hátralék kiszámításához használt információk összefoglalása

4.7.  Kifizetés lezáráskor

5.  Más fejezetek: A 2007–2013 közötti programokra vonatkozó kilátások

5.1.  Áttekintés

5.2.  A 2. és 3. fejezeten belüli megosztott irányítású programok

5.2.1.  2. fejezet

5.2.2.  3. fejezet

5.3.  A közvetlen gazdálkodással kezelt programok az 1a. alfejezeten és a 4. fejezeten belül

5.3.1.  1a. alfejezet

5.3.2.  4. fejezet

6.  A 2020–2014 közötti időszak programjaira vonatkozó kilátások

7.  Következtetések

1.  melléklet: A Bizottság által 2014. december 15-én továbbított információk

2.  melléklet: 1b. fejezet: a tagállamok legutóbbi előrejelzései

Összefoglalás

Az engedélyezett kifizetési előirányzatok és az európai intézmények által tett múltbeli kötelezettségvállalások közötti egyre növekvő szakadék az egyik fő fejlemény az uniós költségvetés végrehajtása tekintetében, különösen 2012 óta. Ez a kifizetések területén jelentkező szakadék számos negatív következménnyel járt a kiadások különböző területein, például egyre nő a fennálló kifizetési igények hátraléka a kohéziós politika 2007–2013-as időszakra vonatkozó programjai tekintetében (1b. fejezet), ami példátlanul magas szintet ért el 2014 végén.

A fennálló kifizetési igények egyre növekvő hátraléka annak köszönhető, hogy a 2007–2013 közötti programozási időszak csúcsa a többéves pénzügyi keret kifizetései felső határának csökkenésével találkozott 2014-ben, miközben nemzeti szinten általában az államháztartások konszolidációja zajlott. E fejlemény megértéséhez két különböző tényező kiemelt jelentőségű.

Először is a kohéziós politika 2007–2013 közötti programjainak folyamatos végrehajtása által vezérelt kifizetési igények ciklikus növekedését a 2014–2020-as pénzügyi keret első éveiben kell kifizetni. A programok 2007–2009-es lassú indulását követően, ami többek között a pénzügyi válság hatásainak és a meghozott ellenintézkedéseknek volt köszönhető, a végrehajtás 2012-től felgyorsult, a kifizetési igények pedig 2013-ban történelmi magasságba, 61 milliárd euróra emelkedtek a kohéziós politika területén, melynek oka a kohéziós politikára vonatkozó szabályozásban lefektetett végrehajtási határidők és automatikus visszavonási szabályok(5).

Nehéz volt az EU költségvetéséből úgy kielégíteni a 2007–2013 közötti időszakra vonatkozó kohéziós politika kifizetési igényeinek ilyen meredek emelkedését, hogy közben más programok is teljes működőképességen futottak, 2014-ben alacsonyabb volt a kifizetések felső határértéke, ráadásul a tagállamokban költségvetési konszolidáció zajlott.

E fejlemény második kiemelt tényezője a kifizetések felső határainak jelentős csökkentése az új többéves pénzügyi keretben, ami különösen jelentős volt 2014-ben (8 milliárd euróval alacsonyabb). A kifizetési előirányzatok ebből következő szűkössége nem csak a kohéziót (1b. fejezet), de más kiadási területeket is érint, így különösen a növekedés és a foglalkoztatás (1a. fejezet), a Globális Európa (4. fejezet) és a biztonság (3. fejezet) területét.

E kihívás kezelése érdekében a Bizottság a szűkös kifizetési előirányzatok aktív kezelését biztosító intézkedéseket vezetett be, nevezetesen: a jogosulatlan összegek beszedésére irányuló fellépések felgyorsítása; a vagyonkezelői számlákon található üresjárati összegek korlátozása; az előfinanszírozási hányad csökkentése; a maximálisan engedélyezett kifizetési határidők legjobb kihasználása; ajánlattételi felhívások/pályázatok és a kapcsolódó szerződéskötések elhalasztása és magasabb szintű prioritás biztosítása a pénzügyi támogatásban részesülő országoknak.

Ezenkívül a költségvetési hatóságok idejében tájékoztatást kaptak a különböző kihívásokról és fejleményekről, továbbá különböző költségvetés-módosításokra történt javaslat az engedélyezett kifizetési előirányzatok növelése érdekében.

A kifizetési előirányzatok Parlament és Tanács által engedélyezett költségvetés-módosítások révén történő megerősítése(6) és annak ellenére, hogy a Bizottság aktívan kezelte a rendelkezésre álló kifizetési előirányzatokat, a fennálló kifizetési igények hátraléka tovább nőtt: a 2007–2013-as időszak vonatkozásában csak a kohéziós politika vonatkozásában 2014 végén elérte a 24,7 milliárd eurót(7).

A Bizottság által hozott enyhítő intézkedéseknek köszönhetően a hátralék növekedését a Bizottság által közvetlenül kezelt egyéb szakpolitikai területeken sikerült nagyrészt megfékezni. A 2014-ben rendelkezésre álló kifizetési előirányzatok többségét a korábbi programozási időszakból eredő szerződéses kötelezettségek teljesítésére fordították, és így csökkentették minimálisra a késedelmes kifizetések után fizetendő büntetéseket, amelyek mindazonáltal ötszörös éves növekedést mutattak (3 millió euróra)(8). Míg ezek az intézkedések elkerülték az uniós költségvetésre gyakorolt jelentősebb negatív pénzügyi hatást, bizonyos számú kifizetési határidőt 2015-re toltak el, ami kihatott az érdekelt felek – akiknek adott esetben el kellett halasztaniuk projektjeik megindítását és/vagy nagyobb mértékben kellett azokat társfinanszírozniuk – jogos elvárásaira.

Közeledik a 2007–2013-as kohéziós programok lezárási szakasza. A beérkezett kifizetési igények teljes szintje 2014-ben 53 milliárd euróra csökkent (a 2013-as 61 milliárd euróról). Legutóbbi előrejelzésük szerint (2015. január) a tagállamok nagyjából 48 milliárd eurónyi kifizetési igényt kívánnak benyújtani 2015-ben és 18 milliárd eurónyit 2016-ban. Ezeket a számokat azonban nem lehet névértéken figyelembe venni, mivel 2015–2016-ban az esedékes követelések tekintetében felső határértéket állapítanak meg a program teljes pénzügyi keretének 95%-ában, a vonatkozó jogszabályban meghatározottaknak megfelelően(9). Ennek megfelelően az esedékes követelések összege a Bizottság becslése szerint 2015-ben mintegy 35 milliárd euró, 2016-ban pedig mintegy 3,5 milliárd euró lesz.

A 2015. évi költségvetés közel 40 milliárd eurónyi kifizetési előirányzatot engedélyez a 2007–2013-as kohéziós politika számára. Ez a költségvetés fedezi mind a hátralékok kifizetését (24,7 milliárd euró, ami a 2007–2013-as kohéziós politikára szánt költségvetés 62%-át emészti fel), mind a kellő időben beérkezett új kifizetési igényeket (a becslések szerint 35 milliárd euró). Ennek eredményeként a becslések szerint a hátralék összege 2015 végére 20 milliárd eurós szintre fog csökkenni.

Ebben a szakaszban a Bizottság becslései szerint legfeljebb 23,5 milliárd euróra lesz szükség a fennmaradó kifizetési igények fedezésére a lezárás előtt és a hátralék ledolgozásához. 2016. évi költségvetés-tervezetében a Bizottság pontosítja az 1b. fejezet kifizetési előirányzatait annak biztosítására, hogy ez a 2014–2020. évi programok megfelelő végrehajtása mellett valósuljon meg.

2015-ös költségvetési év – Kohéziós politika (milliárd euró)

A 2015. évi költségvetésben rendelkezésre álló kifizetési előirányzatok

(1)

39.5

—  ebből a 2014. év végi hátralék

(2)

24.7

—  ebből a 95%-os küszöbérték szerinti felső határral megszabott, 2015. évi előrejelzések

(3)

~35

A várakozások szerinti hátralék 2015 végén

(4)=(1)-(2)-(3)

~20

2016-os költségvetési év – Kohéziós politika (milliárd euró)

A várakozások szerinti hátralék 2015 végén

(1)

~20

A várakozások szerint a lezárás előtt 2016-ban beérkező kifizetési igények maximális összege

(2)

~3.5

A 2016-os költségvetésből fedezendő maximális kifizetési igény

(3)=(1)+(2)

~23.5

Hasonlóképpen, a 2016-os költségvetésben az egyéb szakpolitikai területek vonatkozásában javasolt kifizetési előirányzatok szintjének is lehetővé kell tennie a múltbeli kötelezettségvállalásokból eredő kötelezettségek teljesítését és minimalizálni kell a késedelmi kamatok fizetésének kockázatát, ugyanakkor megfelelő végrehajtási és szerződéskötési szintet kell biztosítani a 2014–2020-as programok számára is.

Az uniós költségvetés jelentős részének többéves jellege magyarázza a kötelezettségvállalás rögzítése és a kötelezettségvállalás alapján történő kifizetés közötti időbeli eltérést. A fennálló kötelezettségvállalások (más néven „RAL”, a francia „reste à liquider” kifejezés rövidítése) strukturális volumenének kialakulása ennélfogva normális és elvárt jelenség. Tekintettel a Bizottság által az igények kifizetésére meghatározott, jogilag kötelező erejű határidőre(10), az igényeknek a visszavonás és a lehetséges megszakítások elkerülésének követelményéhez kapcsolódó év végi koncentrációjára, az év végén jelentkező, bizonyos összegű fennálló kifizetési igény „normálisnak” tekintendő. Az utóbbi néhány évben azonban a hátralék növekvő mértéke „abnormális” szinteket ért el(11), ami a következő évi költségvetés jelentős és egyre növekvő részét foglalja le, és ami nem fenntartható a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás szempontjából.

A Bizottság becslése szerint 2013 és 2014 végén a kohéziós politika terén fennálló kifizetési igények hátralékának nagyjából fele „abnormális” volt, ami azt jelenti, hogy a költségvetésben engedélyezett kifizetési előirányzatok szűkösségéhez kapcsolódott, „lavinahatást” váltva ki. A közelgő lezárási szakasszal alacsonyabb kifizetési szintekre lesz szükség 2015-ben és 2016-ban, így a hátralék automatikusan csökkenni fog. A programok lezárásának közeledtével a megszakítások és a felfüggesztések is csökkeni fognak az elvárások szerint. 2016-ban a 2007–2013-as programokra mintegy 21,5 milliárd euró kifizetési előirányzattal a hátralék az előrejelzések szerint 2016 végén mintegy 2 milliárd euró lesz.

A kohéziós politika 2007–2013-as programjai: a fennálló kifizetési igények hátralékának alakulása év végén a 2007–2016 közötti időszakban

20150708-P8_TA(2015)0263_HU-p0000002.png

A felhalmozódott „abnormális” szintű hátralék ledolgozásának szükségességét a költségvetési hatóság két ága, a Tanács és az Európai Parlament is elismerte, és a 2015. évi költségvetésről folytatott tárgyalások során közösen megállapodtak abban, hogy „a kifizetetlen számlaállomány szintjét, különös tekintettel a kohéziós politikára, év végére annak strukturális szintjére kell lecsökkenteni a jelenlegi többéves pénzügyi keret során”, valamint vállalták, hogy „2015-re bevezet[nek] egy tervet, melynek célja a 2007–2013-as programok megvalósításához kapcsolódó kifizetetlen számlaállomány szintjét a jelenlegi többéves pénzügyi keret félidős értékeléséig leszorítani a közösen elfogadott szintre”.

E dokumentum szilárd alapját képezi a költségvetési hatóság két ága közötti egyetértésnek, melynek alapján a számítások szerint olyan döntések születnek majd, melyek lehetővé teszik, hogy 2016 végéig sikerüljön ledolgozni a 2007–2013-as programokkal kapcsolatban felhalmozódott kifizetetlen számlaállomány „abnormális” hátralékát.

Ez a kifizetési terv lehetőséget biztosít arra is, hogy a jövőre vonatkozóan a költségvetési gazdálkodás tekintetében levonjunk néhány tanulságot:

1.  Nagyon fontos volt 2014 végén a 2/2014. számú költségvetés-módosításról(12) szóló megállapodás ahhoz, hogy a fennálló kifizetési igények hátralékát olyan szinten lehessen nagyjából stabilizálni, amely lehetővé teszi a hátralék ledolgozását két év alatt. Az intézmények sok tagállam igen nehéz költségvetési helyzete mellett vállalták felelősségüket.

2.  A Bizottság által megkezdett aktív költségvetés-gazdálkodási intézkedések elengedhetetlenek voltak ahhoz, hogy számos szakpolitikai területen kezelni lehessen a kifizetési előirányzatok szűkösségét. Ezeket az intézkedéseket mindaddig fenn kell tartani, amíg az szükséges a kedvezményezettek számára aránytalan fennakadás és/vagy a késedelmi kamatok fizetésének elkerülése érdekében.

3.  Bár a kohéziós politika programjainak végrehajtásában ismétlődő ciklusok vannak, a csúcsok és mélypontok enyhíthetők azáltal, ha a programokat a lehető leggyorsabban, a programozási időszak korai szakaszában hajtják végre. Ez különösen kívánatos a jelenlegi gazdasági feltételek mellett, amikor igen nagy szükség van a beruházásokra a gazdasági fellendülés és a versenyképesség fokozásához.

4.  Szükséges az igények rendszeres benyújtása. A tagállamoknak kerülniük kell a szükségtelen adminisztratív késedelmeket és egész évben folyamatosan kell beküldeniük kifizetési igényeiket. Az igények rendszeres benyújtása javítja a költségvetés-gazdálkodást és segít minimalizálni az év végi hátralékot.

5.  Másrészről a költségvetés megfelelő végrehajtásához és a fennálló kifizetési igények fenntarthatatlan szintű év végi felhalmozódásának elkerüléséhez szükséges, hogy elegendő kifizetési előirányzatot különítsenek el a költségvetésben. Emellett alkalmazni fogják a 2013. februári európai tanácsi következtetésekben és Barroso elnök nyilatkozatában említett „konkrét és lehető legnagyobb mértékű rugalmasságot” az uniós jogi kötelezettségek teljesítése érdekében. Ezenkívül a költségvetési hatóság határozatainak a lehető legnagyobb mértékben lehetővé kell tenniük a zökkenőmentes kifizetést a többéves pénzügyi keret teljes időtartama alatt.

6.  Az előrejelzési kapacitást meg kell erősíteni. A már biztosított különböző elemzések mellett(13) a Bizottság tovább javítja közép- és hosszú távú előrejelzéseit annak érdekében, hogy lehetőség szerint már korai szakaszban előre tudja jelezni a valószínű problémákat. Amint a zökkenőmentes kifizetésre nézve kockázatot jelentő fejleményt azonosít a 2014–2020-as programok végrehajtása tekintetében, azonnal értesíti a költségvetési hatóság két ágát.

1.  Háttér

A Bizottság 2011 óta növekvő szintű fennmaradó kifizetési igénnyel szembesült az év végén annak ellenére, hogy 2013-ban és 2014-ben maximálisan kihasználta a felső kifizetési határértékeket és 2014-ben a rendkívüli tartalékot is felhasználta a kifizetésekre. Bár gyakorlatilag az éves költségvetésben engedélyezett valamennyi kifizetési előirányzat fel lett használva, az év végén fennmaradó kifizetési igények hátraléka fokozatosan nőtt a kohéziós politika (1b. fejezet) és az egyéb fejezetek egyedi programjai (például a 4. fejezet „Globális Európa”) tekintetében.

A Parlament és a Tanács felkérésére a Bizottság egész évben nyomon követte a helyzetet és eseti intézményközi találkozókra is sor került az utóbbi évek során, hogy az aktuális helyzet értékelését megosszuk. 2011 óta a Bizottságnak költségvetés-módosítási tervezeteket kellett benyújtania, hogy a kifizetési hiányok orvoslására jelentősen növelje a kifizetési előirányzatok szintjét. Az engedélyezett kifizetési előirányzatok alacsonyabb kezdeti szintje ismétlődő költségvetés-módosítási tervezetekhez vezetett, ami összetettebbé tette a költségvetés-tervezettel kapcsolatos döntéshozatali folyamatot, ami az egyeztetés fő témája. A költségvetés-módosításokat későn szavazták meg, ami fokozta a kifizetési folyamat kezelésének nehézségét.

Az alábbi grafikon azt mutatja, hogy az egyre magasabb szintű kötelezettségvállalási előirányzatok mellett egyre szorosabbak az éves kifizetési költségvetések és a felső határértékek, a szakadék pedig fokozatosan csökken a kifizetési határértékek és a megszavazott előirányzatok között, majd pedig a folyamat csúcsaként 2014-ben fel kellett használni a rendkívüli tartalékot.

20150708-P8_TA(2015)0263_HU-p0000003.png

2014 decemberében a 2014. és 2015. évi költségvetésről elért megállapodás keretében az Európai Parlament és a Tanács a következő közös nyilatkozatban állapodott meg:

Az intézmények megállapodnak abban a célkitűzésben, hogy a kifizetetlen számlaállomány szintjét, különös tekintettel a kohéziós politikára, év végére annak strukturális szintjére kell lecsökkenteni a jelenlegi többéves pénzügyi keret során.

Ennek megvalósítása érdekében:

—  a Bizottság vállalja, hogy a 2015. évi költségvetésről szóló együttes megállapításokkal együtt 2014. végére beterjeszti a legfrissebb előrejelzést a kifizetetlen számlaállomány szintjéről; a Bizottság aktualizálni fogja ezeket a számadatokat és alternatív forgatókönyveket terjeszt elő 2015. márciusban, amikor már rendelkezésre áll egy átfogó kép a 2014. végi kifizetetlen számlaállomány szintjéről;

—  a három intézmény ennek alapján igyekszik megállapodni a kifizetetlen számlaállomány maximális év végi, fenntarthatónak tekinthető célszintjéről;

—  a három intézmény vállalja, hogy ennek alapján és a többéves pénzügyi keretnek, a programok elfogadott pénzügyi keretének és minden további kötelező erejű megállapodásnak a tiszteletben tartása mellett 2015-re bevezet egy tervet, melynek célja a 2007–2013-as programok megvalósításához kapcsolódó kifizetetlen számlaállomány szintjét a jelenlegi többéves pénzügyi keret félidős értékeléséig leszorítani a közösen elfogadott szintre. A tervet a három intézmény a 2016. évi költségvetési tervezet előterjesztése előtt kellő időben fogadja el. A kifizetetlen számlaállomány rendkívül magas szintjére tekintettel a három intézmény megállapodik abban, hogy minden lehetséges intézkedést mérlegel a számlaállomány csökkentésére.

A Bizottság vállalja, hogy a költségvetési tervezethez minden évben mellékel egy dokumentumot, amelyben értékeli a kifizetetlen számlaállomány szintjét, és kifejti, hogy a költségvetési tervezet hogyan és milyen mértékben teszi lehetővé a szint csökkentését. Az évente benyújtandó dokumentumban értékeli az addig elért eredményeket és az aktualizált számadatokkal összhangban módosításokat javasol a tervhez.

A közös nyilatkozat közvetlen nyomon követéseként 2014. december 15-én a Bizottság frissítette a 2014. év végi fennmaradó kifizetési igények szintjének előrejelzését, ami az 1. mellékletben található.

E dokumentum áttekintést nyújt a végrehajtás aktuális helyzetéről 2014 végén, a kohéziós politika 2007–2013-as programjaival kapcsolatos hátralékra fókuszálva annak érdekében, hogy annak szintjét a jelenlegi többéves pénzügyi keret 2016-os félidős értékeléséig leszorítsák a közösen elfogadott szintre. A dokumentum foglalkozik a többi fejezet hátralékával is, bár a hátralék problémája abszolút méretét tekintve kevésbé akut, mint az 1b. fejezetben: a fennmaradó kifizetési igények hátraléka a többi fejezetben 2014 végén mintegy 1,8 milliárd euró volt.

2.  A 2014. év végi helyzet

2.1.  Végrehajtás 2014 végén

2014 végén a kifizetési előirányzatok végrehajtása (átvitel előtt) 134,6 milliárd euró volt (a 2014-es költségvetésben véglegesen engedélyezett előirányzatok 99%-a). A(z átvitel után) fel nem használt előirányzatok összege a valaha volt legalacsonyabb szintű és 32 millió eurót tett ki a 2013-as 107 millió euróhoz és a 2012-es 66 millió euróhoz képest. A 3/2014- számú költségvetés-módosítás késői elfogadása ellenére megvalósuló ilyen magas szintű végrehajtás megerősíti a különösen a 2007–2013-as programok befejezésére vonatkozóan a kifizetési előirányzatokra kirótt szigorú korlátozásokat. Sok esetben a megfelelő költségvetési sorokat is olyan előirányzatokkal erősítették meg, melyeket eredetileg az újonnan elfogadott, 2014–2020-as programok előfinanszírozásának kifizetésére terveztek.

2014 folyamán a 2007–2013-as kohéziós programokra előirányzott kifizetési előirányzatokat 4,6 milliárd euróval erősítették meg, ebből 2,5 milliárd eurót a 3/2014. számú költségvetés-módosítási tervezeten keresztül, 0,6 milliárd eurót év végi átcsoportosítással(14) és 1,5 milliárd eurót a 2014–2020-as programoktól való belső átcsoportosítással. Ezen intézkedések hozzájárultak ahhoz, hogy a 2007–2013-as kohéziós programok hátralékait 2014 végén sikerüljön stabilizálni.

A fel nem használt kötelezettségvállalási előirányzatok jelentős részét sikerült átvinni vagy átprogramozni 2015-re, nem csak a kohéziós politika, de a vidékfejlesztés (2. fejezet) és a migrációs és biztonsági alapok (3. fejezet) programjai tekintetében is. Ennek következtében a fennálló kötelezettségvállalások 2014 végére 189 milliárd euróra csökkentek, ami 32 milliárd eurós csökkenést jelent a 2013 végén fennálló kötelezettségvállalásokhoz képest. Ez a csökkenés azonban némiképp mesterséges, mivel többnyire a 2014–2020-as programok 2015-re és későbbi évekre átvitt és átprogramozott kötelezettségvállalási előirányzatainak fel nem használásából ered, és később majd „újra megjelenik”. Ha valamennyi új program előirányzataira kötelezettséget vállaltak volna 2014-ben, akkor a fennálló kötelezettségvállalások szintje sokkal közelebb maradt volna a 2013-as szinthez (224 milliárd euró).

Az alábbi grafikon az 1b., a 2. és a 3. fejezetben megosztott irányítás alá eső programok, illetve egyéb programok/fejezetek esetében mutatja a fennálló kötelezettségvállalások szintjét a 2007–2014 közötti időszakban, valamint annak előre jelzett szintjét 2015 végén. A grafikonnak megfelelően a fennálló kötelezettségvállalások teljes szintje a számítások szerint 2015 végén visszatér a 2013 végihez hasonló szintre. A grafikon azonban mutatja a különbséget az 1b., a 2. és a 3. fejezetben megosztott irányítás alá eső programok – amelyek esetében a fennálló kötelezettségvállalások a számítások szerint 2015 végén a 2013-ashoz hasonló szintre csökkennek – és az egyéb programok/fejezetek között, amelyek esetében a fennálló kötelezettségvállalások az elvárások szerint 2015 végén nőni fognak.

20150708-P8_TA(2015)0263_HU-p0000004.png

2.2.  A 2014-es enyhítő intézkedések

A Bizottság 2014. május 28-án nyújtotta be 3/2014. számú költségvetés-módosítási tervezetét, amelyben további kifizetési előirányzatokat kért 2014-re. Hosszadalmas elfogadási folyamatot követően a 3/2014. számú költségvetés-módosítási tervezetet 2014. december 17-én végül jóváhagyták. A költségvetés-módosítás elfogadását várva 2014 folyamán a Bizottság számos enyhítő intézkedést vezetett be, hogy tiszteletben lehessen tartani a múltbeli kötelezettségvállalásokból eredő jogi kötelezettségeket, ugyanakkor kivételesen szoros költségvetési kerettel elindította a programok új generációját.

Annak érdekében, hogy a költségvetésben engedélyezett előirányzatokkal végrehajtsa az elfogadott szakpolitikákat, a Bizottság aktív költségvetés-gazdálkodást kezdett, három fő elvet tartva szem előtt:

—  minimalizálni a késedelmi kamatok és potenciális kötelezettségek által az uniós költségvetésre gyakorolt pénzügyi hatást;

—  maximalizálni a programok végrehajtását;

—  minimalizálni a döntések harmadik felekre és a gazdaság egészére gyakorolt negatív hatását.

Ennek megfelelően a szűkös kifizetési előirányzatokkal való aktív gazdálkodás biztosítására irányuló intézkedések a következőket foglalták magukban: a jogosulatlan összegek proaktív beszedése; a vagyonkezelői számlákon található üresjárati összegek korlátozása; az előfinanszírozási hányad csökkentése; a maximálisan engedélyezett kifizetési határidők legjobb kihasználása; ajánlattételi felhívások/pályázatok és a kapcsolódó szerződéskötések elhalasztása.

Ezek az enyhítő intézkedések segítettek a Bizottságnak megvédeni első osztályú beruházói státuszát és megbízható és biztonságos partneri hírnevét. A Bizottságnak a lehetőségek szerint sikerült minimálisra csökkentenie a kifizetési hiányok negatív hatásait, például a késedelmi kamatok összegének korlátozása tekintetében. A 2013-hoz képest ötszörös növekedés ellenére a 2014 végén kifizetett kamat összege még mindig korlátozott (3 millió euró). Az alábbi táblázat szerinti az 1a. fejezet (Versenyképesség a növekedésért és foglalkoztatásért) és a 4. fejezet (Globális Európa) tekintetében mutatkozó meredekebb emelkedés jól szemlélteti a kifizetési előirányzatokra nehezedő nyomást.

Késedelmi kamatok (euróban)

2008

2009

2010

2011

2012

2013

2014

1a.  fejezet

294 855

157 950

173 748

329 615

137 906

243 748

1 047 488

1b.  fejezet

1 440

5 324

6 220

11 255

31 726

71 620

103 960

2. fejezet

27 819

1 807

9 576

15 713

61 879

30 991

61 985

3. fejezet

13 417

59 852

48 673

50 397

29 375

13 060

7 252

4. fejezet

250 204

178 468

257 818

1 266 425

335 820

247 786

1 797 825

5. fejezet

43 915

442 678

237 367

60 825

142 254

46 187

8 614

Összesen

631 651

846 079

733 403

1 734 230

738 960

653 392

3 027 124

A kohéziós politika (1b. fejezet) késedelmi kamatai nem jelentősek, mivel e fejezet túlnyomó többségét megosztott irányítás jellemzi, és megosztott irányítás esetén nincs késedelmi kamat. Hitelesség szempontjából azonban a megosztott irányítású szakpolitikák vonatkozásában a jogszabály szerinti határidők be nem tartása igen hátrányos.

3.  Terminológia

Ebben a szakaszban néhány, a dokumentumban használt kifejezés meghatározása olvasható.

3.1.  Projektciklus

Egy operatív program vagy egy projekt jóváhagyása előtt a Bizottság egy adott költségvetési soron egy meghatározott összegre kötelezettséget vállalva lefoglalja az előirányzatokat. Ez a tranzakció emészti fel az engedélyezett kötelezettségvállalási előirányzatok egy részét.

A projektre vonatkozó szerződés aláírása vagy az operatív program jóváhagyása nagyon gyakran bizonyos szintű előfinanszírozáshoz vezet, ami lehetővé teszi a kedvezményezett számára a projekt elindítását kölcsönfelvétel nélkül. A meghatározott mérföldkövek elérése lehetővé teszi a kedvezményezett számára, hogy időközi kifizetési igényeket nyújtson be, és hogy a programmal kapcsolatos kiadásait visszatérítsék.

Olyan jelentős programok esetében azonban, mint például a kutatási (Horizont 2020), a strukturális alapok, az Európai Halászati Alap és a vidékfejlesztés, a végrehajtás egy bizonyos szintjének elérése után az időközi kifizetési igények nem vezetnek kifizetésekhez, mivel azokat az előfinanszírozás fedezi. Ezenkívül az egy adott projekt vagy program számára elkülönített teljes összeg kifizetésére csak a lezáráskor kerül sor, amikor a Bizottság ellenőrzi, hogy minden munkálatot az eredeti megállapodásnak megfelelően végeztek-e el. Ha nem így történt, a források egy részét visszavonják. Egyes esetekben a Bizottság visszafizetési felszólítást is kiadhat az indokolatlan kifizetések beszedésére.

3.2.  Fennálló kötelezettségvállalások (RAL)

A fennálló kötelezettségvállalásokra általában RAL-ként utalunk a „Reste à Liquider” francia kifejezés rövidítése alapján. Ez a kötelezettségvállalás azon része, amely egy adott időpontban kifizetés révén még nem került felhasználásra. Többéves projektek esetében a projekt elején korlátozott előfinanszírozással történik kötelezettségvállalás, és egy későbbi szakaszban kerül sor időközi kifizetésekre, amikor a projektet végrehajtják, az utolsó kifizetésre pedig a lezáráskor kerül sor.

Az uniós költségvetés nagy része olyan beruházásokra vonatkozik, melyek végrehajtására több éven keresztül kerül sor. Az éves költségvetésben vállalt kötelezettségvállalások és engedélyezett kifizetési előirányzatok különbsége határozza meg a RAL általános szintjének változását. A RAL normális alakulását viszont a kötelezettségvállalások növekedésének sebessége és a programvégrehajtás üteme határozza meg. A RAL azonban a végrehajtás ütemétől függetlenül tovább emelkedik, ha a költségvetésben nem szerepel kellő kifizetési előirányzat. Ez utóbbi esetben év végén nő a fennálló kifizetési igények szintje.

Az adott évre vonatkozó kötelezettségvállalások és a RAL aránya jó mutató annak összehasonlítására, hogy mekkora az egyes programok RAL-ja pénzügyi keretükhöz viszonyítva. Az olyan éves programok és fellépések, mint az Erasmus vagy a humanitárius segítségnyújtás RAL/kötelezettségvállalások aránya egy alatti, ami azt jelenti, hogy a legtöbb kötelezettségvállalást az adott éven belül kifizetik. A kohéziós programok esetében azonban a RAL/kötelezettségvállalások arány jellemzően 2½ és 3 közé esik, ami a jogszabályban lefektetett automatikus visszavonási szabályok (az úgynevezett „N+2” és „N+3” szabály, lásd a lenti 4.1. szakaszt) hatását tükrözi. A 4. fejezethez tartozó egyes programoknál még magasabb ez az arány a végrehajtáshoz kapcsolódó összetett tárgyalási ciklus miatt. Kifizetési kérelmeiben a Bizottság figyelembe veszi ezeket a mutatókat.

3.3.  Pénzforgalmi megszorítások kontra kifizetési előirányzatok hiánya

A Bizottság pénzforgalmát alapvetően a tagállamoktól a saját források szabályai alapján havi szinten lehívott összegek határozzák meg. A Bizottság nem vehet fel kölcsönt pénzforgalmi hiányai fedezésére. A pénzforgalomra vonatkozó korlátozások az uniós alapok kedvezményezettjei számára történő kifizetések ideiglenes késedelmét okozhatják annak ellenére, hogy az adott pénzügyi évben elegendő kifizetési előirányzatot engedélyeznek a költségvetésben. Ez rendszerint az év első felében fordulhat elő, mivel az előző év végén fennmaradó kifizetési igények és a folyó év első hónapjaiban (például az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap számára) kifizetendő összegek magasabbak, mint a saját forrásokból havi szinten maximálisan a Bizottság rendelkezésére bocsátható összeg. Ahogy az előző évi hátralékot az év folyamán ledolgozzák és a források havi befolyása az év során folytatódik, a pénzforgalmi korlátozások az év következő hónapjaiban már nem jelentenek korlátot.

Az év eleji pénzforgalmi megszorításokat fokozza a kifizetési előirányzatok hiánya, mivel a források havi lehívása a kifizetések szintjét növelő költségvetés-módosítások rendszerint év vége felé történő elfogadása előtti, aktuálisan engedélyezett költségvetésben szereplő bevételeken alapul.

Az elfogadás pontos dátumától függően (azaz a szóban forgó év november 16-a előtt vagy után) előfordulhat, hogy az év végén elfogadott költségvetés-módosításban engedélyezett további kifizetési előirányzatok fedezésére szolgáló, megfelelő további saját források lehívása után csak a következő pénzügyi év elején áll rendelkezésre a pénz, ami esetlegesen nehézségeket okozhat a költségvetés-módosítások még ugyanabban az évben történő végrehajtása tekintetében.

3.4.  Az év végén fennálló kifizetési igények hátraléka

Minden év végén kialakul a fennálló kifizetési igények hátraléka. Ezek azok az uniós alapok kedvezményezettjei által beküldött igények, melyeket meghatározott határidőn (általában 2 hónapnál rövidebb időn) belül ki kell fizetni, de amelyeket még nem fizettek ki(15). Ennek az alábbi három oka van:

a)  A kifizetések folyamatban lévő megszakítása/felfüggesztése: Bizonyos kedvezményezettek/programok kifizetéseit megszakították/felfüggesztették. A kifizetések megszakítása általában olyan hivatalos rövid távú fellépés, melynek révén a Bizottság késlelteti a kifizetést, amíg hiányzó adatokat vár vagy ellenőrzi az irányítási és ellenőrzési rendszert.

b)  Időzítés: A kifizetési igényeket azért nem fizetik ki, mert az év legutolsó napjaiban küldték be azokat, nem hagyva elég időt azok feldolgozására az év vége előtt.

c)  Előirányzatok hiánya: A kifizetési igényt azért nem fizetik ki, mert a megfelelő költségvetési sorra engedélyezett kifizetési előirányzatok kimerültek.

A hátralék egy része „normálisnak” tekinthető (lásd az a) és a b) pontot). A fennálló kifizetési igények „abnormális” szintje, amelynek legfőbb része a kohéziós politikát érinti, a kifizetési előirányzatok hiányához (c) pont) kapcsolódik, ugyanakkor az év eleji pénzforgalmi megszorítások (lásd a fenti 3.3. szakaszt) is éreztetik hatásukat. A 4. szakasz tovább elemzi a kohéziós politika esetét.

4.  1b. fejezet: a hátralék alakulása és kilátások

Ez a fejezet a kohéziós politika (1b. fejezet) konkrét esetét vizsgálja. Először is ismerteti a strukturális alapok fő jellemzőit és ismerteti, hogy egyes múltbeli vagy a jogszabályokhoz kapcsolódó események hogyan vezettek a jelenlegi nehéz helyzethez. Ezt követően megvizsgálja, hogyan lehetne meghatározni a „normális” hátralékot, majd részletesen elemzi a 2014. év végi helyzetet.

4.1.  A 2007–2013-as strukturális alapok végrehajtása

A 2007–2013-as strukturális alapok: fő jellemzők

Az 1b. fejezetből finanszírozott projektek operatív programokba vannak szervezve. Ezeket az operatív programokat a tagállamok javasolják, és azokat a teljes időszakra vonatkozóan a Bizottság tárgyalja meg és fogadja el az időszak elején. Az egyes operatív programokat megosztott irányítás révén egyedi projekteken keresztül hajtják végre. Ez azt jelenti, hogy a tagállamok hajtják végre az alapokat. A Bizottság részt vesz a monitoringbizottságokban, ahol tanácsadói szerepet tölt be a projektkiválasztás során, és az éves végrehajtási jelentések révén nyomon követi a projekt végrehajtását.

A programokat az uniós költségvetésből társfinanszírozzák; ez azt jelenti, hogy a Bizottság nem fizeti ki a program teljes költségét. A tagállamoknak megfelelő forrásokat kell találniuk a program rájuk eső részének finanszírozására.

Egy program elfogadásával az Európai Unió jogi kötelezettséget vállal az egész időszakra. 2007 és 2013 között a Bizottság április vége előtt éves alapon automatikusan vállalt kötelezettséget az előirányzatokra a program pénzügyi terve és nem a program projektjeinek tényleges végrehajtása alapján. Míg az uniós kifizetések soha nem haladhatják meg az uniós költségvetés kötelezettségvállalásait, a kiadások a jogosultsági időszak kezdetétől a végéig (azaz már a program elfogadása előtt is) elszámolhatók.

A program jóváhagyása után a Bizottság folyósítja az előfinanszírozást. Ezeket a kifizetéseket automatikusan folyósítják a tagállamnak és rendelkezésére állnak egészen a lezáráskor való elszámolásáig.

Ahogy zajlik a különböző projektek végrehajtása, a tagállamok időközi kifizetési igényeket nyújtanak be igazoló hatóságaikon keresztül. Az időközi kifizetési igényeket a Bizottság a hatályos társfinanszírozási arány alapján teljesíti, feltéve, hogy nem határoztak megszakításról vagy felfüggesztésről.

Ez a mechanizmus mindaddig működik, amíg a Bizottság által kifizetett előfinanszírozás és a tagállamok által a programokra benyújtott időközi kifizetési igények teljes összege el nem éri a programra előirányzott összeg 95%-át. E küszöb elérésekor a tagállam még mindig küldhet be kifizetési igényeket, de ezeket már a fennmaradó előfinanszírozás elszámolására használják fel. A fennmaradó összegeket a program lezárásakor rendezik, A tagállamoknak igazolniuk kell, hogy az elszámolható kiadások fedezik az időszak elején kapott előfinanszírozás összegét és a lezárásig visszatartott összeget (a teljes előirányzat 5%-a).

A támogathatósági időszak vége után 15 hónap áll rendelkezésre arra, hogy a lezárásról szóló dokumentumokat elkészítsék és benyújtsák a Bizottságnak, illetve kérjék az egyenlegkifizetés rendezését. Az egyenlegkifizetés előtt a Bizottság megvizsgálja a csomag lezárását (azaz a lezárási nyilatkozatot, a végrehajtási zárójelentést és a végső igényt). Mivel ezek a dokumentumok a számítások szerint 2017. március 31-ig beérkeznek, a lezárásról szóló határozatra (és a kapcsolódó egyenlegkifizetésekre) 2017 és 2019 között kerül sor.

E folyamat eredménye alapján a lezárásra visszatartott 5%-ból kell kifizetni a fennmaradó kifizetési igényeket. Egyéb esetben a Bizottság lezáráskor nem fizeti ki a teljes összeget. A ki nem fizetett összeget visszavonják. Ha 5%-nál magasabb korrekcióra kerül sor, a Bizottság visszaköveteli a jogosulatlanul kifizetett összeget.

Az N+2/N+3 szabály

Az N+2/N+3 szabályt a 2000–2006-os programozási időszaknál vezették be először. E szabály szerint az N. évben tett kötelezettségvállalást ugyanolyan összegű előfinanszírozás és időközi kifizetési igények révén az N+2. év december 31-éig fedezni kell (N+2 szabály). Egy 2012-es kötelezettségvállalást például kifizetési igényekből maradéktalanul fedezni kell 2014. december 31-ig. A nem fedezett összeget visszavonják, ami azt jelenti, hogy a tagállam elveszti a finanszírozást. Eddig azonban a strukturális alapok teljes történetében még nem került sor az N+2/N+3 szabály alapján jelentős visszavonásokra.

A szabály célja a pénzügyi fegyelem biztosítása az uniós források vonatkozásában. Mivel a kötelezettségvállalások automatikusan történnek a program jóváhagyása után, a szabály arra kötelezi a tagállamokat, hogy a projekteket dinamikusan hajtsák végre és kerüljék el a problémákat a ciklus legvégén. Létezése lehetővé teszi a zökkenőmentesebb kifizetéseket is, mivel arra kötelezi a tagállamokat, hogy rendszeres időközönként benyújtsák kifizetési igényeiket. Amint azonban azt a következő fejezetben ismertetésre kerül, a szabály „felpuhulása”, főleg a 2008-as pénzügyi válságot követően, csökkentette annak szabályozó hatását.

Ez a szabály a forrása a kifizetési igények év végi koncentrációjának: A tagállamoknak december 31-én, éjfélig kell beküldeniük kifizetési igényeiket egy meghatározott informatikai rendszeren keresztül. Bár a jogszabály szerint egész évben rendszeresen kellene beküldeniük igényeiket(16), a múltbeli tapasztalatok azt mutatják, hogy sokan kivárják az utolsó heteket, hogy nagy összegeket küldhessenek.

4.2.  A kifizetési kérelmek jellemzői a 2007–2013 közötti programozási időszakban

A kifizetési ciklus fő hajtóerői

Az időszak elején jelentős összegű előfinanszírozást folyósítanak, majd néhány évig viszonylag alacsony az időközi kifizetések szintje, mivel ekkor alakulnak ki a programok struktúrái és kezdődik meg a projektek végrehajtása. Mivel az N+2/N+3 szabály hatása csak a programozási időszak harmadik évének végén válik érezhetővé, a programozási időszak kezdetén semmi sem kényszerít az igények benyújtására. Ezenkívül az előfinanszírozás még lefedi a programozási időszak kezdetén vállalat kötelezettségek nagy részét. Körülbelül 2–3 évvel a programozási időszak vége előtt emelkedni kezd az éves időközi kifizetések szintje, mivel a programok beindulnak, és normál ütemben zajlik a kifizetési igények benyújtása. A csúcs az időszak végén, illetve a következő programozási időszak elején tapasztalható, majd ezt követően a következő években szinte nullára csökken a szint, ahogy a programok elérik a 95%-os küszöböt. A fent említetteknek megfelelően a lezárási kifizetésekre a támogathatósági időszak végétől számított 1–3 évben kerül sor.

Eltérések

A 2007–2013-as programozási időszakra vonatkozó jogi keret tekintetében három fejlemény fokozta az időközi kifizetések ciklikusságát:

1.  Az N+3 elvről az N+2 elvre való átállás. A 2007–2013 közötti időszakra szóló többéves pénzügyi keret meghatározását lehetővé tevő átfogó kompromisszum részeként az új tagállamokra, valamint Görögországra és Portugáliára az N+3 szabályt alkalmazták a kötelezettségvállalások 2007–2010-es részletei esetében, majd az N+2 szabályt az időszak végéig. Ez azt jelenti, hogy 2013 végéig e tagállamok két kötelezettségvállalási részlettel dolgoztak: a 2010-es és a 2011-es részlettel. A tagállamok természetesen nem feltétlenül várták meg a kötelezettségvállalás visszavonására adott határidőt a programok végrehajtásával és a kifizetési kérelmek benyújtásával, ezért nem kettőződtek meg a kifizetési igények 2013-ban. E szabály azonban határozottan megerősítette a 2013-as csúcspontot, és áthúzódó hatásai voltak a következő évekre azzal, hogy egyre nőtt a hátralék.

2.  A tagállamoknak ellenőrizniük kellett az alapokkal kapcsolatos ellenőrzési rendszereik megfelelőségét. A megfelelés ellenőrzésének eredményeit a Bizottságnak jóvá kellett hagynia. Az időközi kifizetések iránti kérelmeket be lehetett nyújtani, de a kifizetésekre csak azt követően kerülhetett sor, hogy a Bizottság jóváhagyta a megfelelőségellenőrzést. Míg a legtöbb programot 2007-ben fogadták el, a követelések benyújtását (vagy legalábbis azok Bizottság általi kifizetését) elhalasztották, és 2008-ban szinte egyáltalán nem volt időközi kifizetés.

3.  A pénzügyi válságra adott válaszként a tagállamok részéről határozott igény merült fel, hogy a 2007-es kötelezettségvállalási részletek tekintetében semlegesítsék az N+2/N+3 szabályt. Ezt a Bizottság elfogadta, de a 2007-es részlet visszavonási küszöbértékének egy évvel történő elhalasztása helyett a Tanácsban egyhangú szavazás útján tovább gyengítették az N+2/N+3 szabályt, a teljes időszakban hat hatodra elosztva a 2007. évi részlethez kapcsolódó kötelezettséget. Az úgynevezett „görög szabály” lehetővé tette, hogy kevesebb kifizetési kérelmet nyújtsanak be az időszak elején, amit az időszak végére jutó több kifizetési kérelemmel ellensúlyoztak.

Ezenkívül a válságra válaszul a 2000–2006 közötti időszak programjainak kiadásaira vonatkozó támogathatósági időszakot 2008 végétől 2009-ig tolták ki (a programot jóváhagyó bizottsági határozat módosításával), így a tagállamok továbbra is elsősorban a 2000–2006-os programok végrehajtására összpontosítottak. Ennek eredményeképpen a 2007–2013-as programok végrehajtása és az ezekhez kapcsolódó, a 2007–2013-as időszakra vonatkozó időközi kifizetések iránti kérelmek késedelmet szenvedtek.

A 2000–2006 közötti programok összehasonlítása a 2007–2013 közötti programokkal

Mivel a 2007–2013 közötti programozási időszakban a negyedik év végén álltak át az N+3 szabályról az N+2 szabályra, a 2000–2006 közötti programozási időszakban csak az N+2 szabály volt hatályban, jóllehet 2004-ben 10 új tagállam csatlakozása miatt néhány kiigazításra került sor.

Az alábbi ábra összehasonlítja a 2000 és 2006 közötti időszakra vonatkozó, 2001 és 2007 között megvalósult összesített időközi kifizetések teljes kerethez képesti százalékos arányát, a 2007 és 2013 közötti időszak összesített időközi kifizetéseivel, amelyekre 2008 és 2014 között került sor, szintén a teljes kerethez képesti százalékos arány figyelembevételével.

1.  ábra: Az összesített időközi kifizetési igények benyújtásának havi megoszlása (1 éves késéssel): a 2000–2006-os időszak (EU-15), illetve a 2007–2013-as időszak összehasonlítása (a teljes keret %-a az előfinanszírozás kivételével)

20150708-P8_TA(2015)0263_HU-p0000005.png

Az ábrán látható, hogy a 2007 és 2013 közötti időszak programjainak összesített kifizetései következetesen alacsonyabbak voltak a 2000 és 2006 közötti időszakban tapasztalt szintnél, jóllehet az időszak vége felé csökkent a különbség. A 2007–2013-as programok elmaradása a fent ismertetett tényezők kombinációjának tudható be. Ez magyarázza a kifizetési előirányzatoktól és a kifizetések felső határától való elmaradást az időszak elején, hiszen a 2000–2006-os programok kifizetési jellemzőit használták fel a felső határértékek megállapításához.

Amikor azonban a kifizetési kérelmek a későbbiekben elkezdtek felzárkózni, a kifizetéseket jelentősen korlátozta az engedélyezett kifizetési előirányzatok szintje és/vagy a kifizetések felső határa, és végső soron ez vezetett a hátralék kialakulásához.

A 2007–2014-es időszak hátralékának alakulása

A következő ábra(17) bemutatja, hogyan alakul a hátralék a 2007–2013 közötti programok tekintetében a 2007–2016-os időszakban.

2.  ábra: A kohéziós politika 2007–2013-as programjai: az év végén fennálló kifizetési igények alakulása (milliárd euró)

20150708-P8_TA(2015)0263_HU-p0000006.png

Az ábrán látható módon a 2007–2013-as programok hátraléka 2011-ben emelkedni kezdett, és elérte a 11 milliárd EUR-t, és 24,7 milliárd EUR értéken tetőzött 2014-ben. Amint azt az alábbiakban kifejtjük, az előrejelzések szerint még 2015 végén is magas lesz a hátralék szintje, majd 2016 végén lehet ismét elérni a „normális” és fenntartható hátralékszintet.

4.3.  A hátralék összetevői és típusai

Az év folyamán a Bizottság az alábbi kifizetési igényeket kapja meg a strukturális alapokra vonatkozóan:

a)  Támogatható kifizetési kérelmek, amelyeket az év folyamán teljesített kifizetések fedeznek.

b)  Az előfinanszírozás által a programozási időszak elején már fedezett kifizetési kérelmek, amelyekhez következésképpen nem kapcsolódnak további kifizetések.

c)  Csak a lezárás után teljesíthető kifizetési kérelmek, amelyeknek meg kell várniuk, hogy a Bizottság és a kedvezményezett között megállapodás szülessen a lezárásról.

d)  A kifizetési igényeket azért nem fizetik ki, mert az év legutolsó napjaiban küldték be azokat, nem hagyva elég időt azok feldolgozására az év vége előtt.

e)  Bizonyos kedvezményezettek vonatkozásában megszakított/felfüggesztett kifizetési igények. A kifizetések felfüggesztése vagy megszakítása általában olyan hivatalos rövid távú fellépés, amelynek révén a Bizottság késlelteti a kifizetést, amíg hiányzó adatokat vár vagy ellenőrzi az irányítási és ellenőrzési rendszert.

f)  A kifizetési igényt azért nem fizetik ki az év végén, mert a megfelelő költségvetési sorra engedélyezett kifizetési előirányzatok kimerültek.

Az utóbbi négy kategória (c–f) az év végén fennmaradó kifizetési igény marad, de a hátralék a d), e) és f) kategóriákba tartozó fennmaradó kifizetési igényeket is tartalmaz. Az év végén jelentkező, bizonyos összegű fennálló kifizetési igény „normálisnak” tekintendő, amennyiben a d) és e) kategóriába tartozik. Csak az f) kategóriába tartozó fennálló kifizetési igény tekintendő „abnormális” hátraléknak.

Az alábbi ábra mutatja az 1b. fejezet kifizetési kérelmeinek útját, a tagállamok általi benyújtástól, az esedékesség megállapításán keresztül egészen a „normális” és „abnormális” hátralék kialakulásáig.

20150708-P8_TA(2015)0263_HU-p0000007.png

20150708-P8_TA(2015)0263_HU-p0000008.png

20150708-P8_TA(2015)0263_HU-p0000009.png

20150708-P8_TA(2015)0263_HU-p0000010.png

20150708-P8_TA(2015)0263_HU-p0000011.png

20150708-P8_TA(2015)0263_HU-p0000012.png

20150708-P8_TA(2015)0263_HU-p0000013.png

20150708-P8_TA(2015)0263_HU-p0000014.png

20150708-P8_TA(2015)0263_HU-p0000015.png

20150708-P8_TA(2015)0263_HU-p0000016.png

20150708-P8_TA(2015)0263_HU-p0000017.png

20150708-P8_TA(2015)0263_HU-p0000018.png

20150708-P8_TA(2015)0263_HU-p0000019.png

20150708-P8_TA(2015)0263_HU-p0000020.png

20150708-P8_TA(2015)0263_HU-p0000021.png

20150708-P8_TA(2015)0263_HU-p0000022.png

20150708-P8_TA(2015)0263_HU-p0000023.png

20150708-P8_TA(2015)0263_HU-p0000024.png

20150708-P8_TA(2015)0263_HU-p0000025.png

Az igények év végi koncentrációja és a kifizetéshez szükséges idő

Igen nagy mennyiségű kifizetési kérelem érkezik be a tagállamoktól december hónapban, ezek aránya a 2011–2014-es időszakban 27%-tól 35%-ig terjedt. Minden egyes beérkezett kifizetési igény vonatkozásában a Bizottságnak ellenőrzéseket kell végeznie a kifizetés végrehajtása előtt. Minél nagyobb az év utolsó heteiben beérkező kérelmek száma, annál nagyobb annak a kockázata, hogy a kifizetésre nem kerül sor az év vége előtt.

A Bizottság ezért rendszeresen arra ösztönzi a tagállamokat, hogy az egész év folyamán rendszeresebb időközönként küldjék el a kérelmeket.

Az alábbi ábra mutatja a kifizetési igények benyújtásának havi megoszlását a 2007–2013-as programok esetében a 2011 és 2014 közötti időszakban.

3a.  ábra: Az összesített időközi kifizetési igények benyújtásának havi megoszlása a 2007–2013 közötti időszakban (az összes %-ában)

20150708-P8_TA(2015)0263_HU-p0000026.png

A fenti ábra egyértelműen mutatja, hogy évről évre visszatérően nagyon meredeken nő a kifizetési kérelmek száma az év végén.

3b.  ábra: A kifizetési igények benyújtása tekintetében az év utolsó két hónapjában (novemberben és decemberben) tapasztalható koncentráció 2011 és 2014 között

20150708-P8_TA(2015)0263_HU-p0000027.png

Az ábrák azt mutatják, hogy az N+2 szabály nyomása miatt egyre több az év vége felé érkező kérelem. Az N+3 szabály 2013. évi megszüntetése következtében Horvátország, Szlovákia és Románia kivételével valamennyi tagállamra az N+2 szabály vonatkozott. Ez jelentős hatással volt az adott évben beérkező igények mennyiségére. A kifizetés adott évben való teljesítéséhez túl későn érkező kérelmek száma az adott évben beérkezett kérelmek teljes mennyiségétől és az adott éven belüli eloszlásától függ.

A megszakítások és a felfüggesztések hatása

A Bizottság számos megelőző mechanizmust alkalmaz az uniós költségvetés védelmében, mielőtt kifizetéseket teljesítene a tagállamok számára, amennyiben potenciális hiányosságokról van tudomása. E mechanizmusok különösen értékesek a tagállami kontrollrendszerek javítása szempontjából, és így csökkentik a Bizottság általi jövőbeli pénzügyi korrekciók szükségességét.

Ennek következtében egyes kifizetési kérelmek nem válnak azonnal esedékessé, mivel a Bizottság megszakította vagy felfüggesztette azokat a kontrollrendszerek javításáig. E kérelmek legnagyobb része nem kerül ugyan végleg elutasításra, de a kifizetést nem lehet azonnal teljesíteni.

A rendelettel(18) összhangban a Bizottság

—  megszakíthatja a kifizetési határidőt legfeljebb 6 hónapos időszakra a 2007–13-as programokra vonatkozóan, amennyiben a bizonyítékokból arra lehet következtetni, hogy súlyos hiányosságok vannak az irányítási és ellenőrzési rendszerek működésében az érintett tagállamokban; vagy ha a Bizottság szolgálatainak további vizsgálatokat kell elvégezniük olyan információk alapján, melyek szerint valamely igazolt kiadási kimutatásban szereplő költség olyan súlyos szabálytalansághoz kapcsolódik, amelyet nem korrigáltak.

—  részben vagy egészben felfüggesztheti a tagállam javára teljesítendő időközi kifizetést a 2007 és 2013 közötti programokra, amennyiben bizonyíték van arra, hogy súlyos hiányosságok vannak a program irányítási és ellenőrzési rendszerében, és a tagállam nem hozta meg a szükséges korrekciós intézkedéseket; ha egy igazolt kiadási kimutatásban szereplő költség olyan súlyos szabálytalansághoz kapcsolódik, amelyet nem korrigáltak; vagy abban az esetben, ha egy tagállam súlyosan megsértette irányítási és ellenőrzési kötelezettségeit. Amennyiben a tagállam nem hozza meg a szükséges intézkedéseket, a Bizottság pénzügyi korrekciót írhat elő.

A „normális” hátralék becslése

Amint az korábban bemutatásra került, a „normális” hátralék a megszakított és felfüggesztett igények, valamint az adott évben való kifizetéshez túl későn beérkezett igények összessége. Az adott év utolsó tíz naptári napján beérkező igények úgy tekintendők, hogy túlságosan későn érkeztek be, hiszen a Bizottságnak gondoskodnia kell arról, hogy képes legyen teljes körűen végrehajtani a költségvetésben rendelkezésre álló előirányzatokat. Egyes megszakított vagy felfüggesztett igények azonban egyben a túl későn beérkezettek között is vannak, és ezeket nem szabad kétszer számításba venni.

Ennek megfelelően a „normál” hátralék növekedni fog az év folyamán beérkezett kérelmek teljes számával, valamint az év utolsó napjaiban való relatív koncentrációjával.

A 2010–2014-es időszakra vonatkozóan az alábbi ábra áttekintést ad a beérkezett kifizetési igényekről, az év végi hátralékról és a kifizetéshez túl későn érkező vagy felfüggesztett igényekről.

4.  ábra: 1b. alfejezet: igények, hátralék, felfüggesztések, 2010–2014

20150708-P8_TA(2015)0263_HU-p0000028.png

Az elmúlt három évben (2012–2014) a „normális” hátralék (azaz az év utolsó tíz napján beérkezett kifizetési igények, valamint a megszakított vagy felfüggesztett igények, még akkor is, ha az utolsó tíz napnál előbb érkeztek be) becslések szerint minden évben eléri a teljes hátralék felét. A másik fele a költségvetésben engedélyezett kifizetési előirányzatok elégtelenségével függ össze, ami lavinahatást eredményez(19).

A követelések szintjének 2015-ben és 2016-ban várható csökkenésével, a megszakított/felfüggesztett esetek számának várható csökkenésével és az N+2 szabály nyomásának 2015. végi(20) megszűnésével várhatóan a „normális” hátralék jelentősen csökkenni fog.

4.4.  A 2007–2013 közötti időszak kifizetéseire (igények) vonatkozó kilátások 2015-ben és 2016-ban

A 2015. és 2016. évi becslés a tagállamok előrejelzései alapján

A 2007–2013-as alapokra vonatkozó rendelet(21) előírja a tagállamok számára, hogy N. év április 30-ig küldjék meg a Bizottságnak az N. és N+1. évek várható időközi kifizetési igényeivel kapcsolatos előrejelzésüket. Az elmúlt évek során a tagállamok megállapodtak abban, hogy ezeket az információkat N. év szeptemberében aktualizálják annak érdekében, hogy pontosabban lehessen felmérni a fennálló kifizetési hátralék szintjét és az év utolsó néhány hónapjában benyújtott kifizetési igények jelentős koncentrációját.

A 2014–2020-as időszakra vonatkozó új rendelet(22) előírja a tagállamok számára, hogy N. év január 31-ig küldjék meg az N. és N+1. évek időközi kifizetési kérelmeivel kapcsolatos előrejelzésüket. Az új határidőt a Bizottság kérésére a tagállamok önkéntes alapon alkalmazták 2015-ben a 2007–2013-as programjaikra, és ezt 2014 decemberében erősítették meg. A kapott adatok alapján a Bizottság 2015. március 3-án megállapította, hogy a tagállamok jelenlegi becslése szerint körülbelül 48 milliárd eurónyi (esedékes és nem esedékes) kifizetési igényt fognak benyújtani 2015-ben, és 18 milliárd eurónyit 2016-ban(23).

A korábbiakban kifejtettek szerint nem minden kifizetési igény eredményez közvetlenül kifizetést, mert figyelembe kell venni a kifizetések 95%-os felső határát, az 1083/2006 rendelet(24) 79. cikke szerint. Mivel egyre több program éri el a 95%-os felső határt, a korrekció sokkal jelentősebb mértékű lesz 2015-ben és a későbbi években. Következésképpen a várható esedékes igényekkel kapcsolatos tényleges adatok a tagállamok által becsültnél alacsonyabbak, mivel a 95%-os küszöbön felüli igényeket csak a program lezárásakor kell figyelembe venni. E felső határértéket tartalmazó előrejelzések alapján a Bizottság úgy véli, hogy az esedékes kifizetési igények teljes összege mintegy 35 milliárd eurót tesz ki 2015-ben. A 2016-ra vonatkozó számadat jelenleg mintegy 3 milliárd euró. A 2016-ra vonatkozó összeg akkor lesz pontosabb (és esetleg kissé magasabb), miután a tagállamok beterjesztik a hiányzó adatokat vagy bizonyos operatív programok esetén felülvizsgálják a már továbbított számokat.

A 2. melléklet további részleteket tartalmaz a 2007–2013-as kohéziós programok vonatkozásában 2015-ben és 2016-ban benyújtandó kifizetési igényekkel kapcsolatos tagállami előrejelzésekről.

A Bizottság végrehajtáson alapuló becslése

2014 végén az előfinanszírozás és az időközi kifizetések teljes összege 266,1 milliárd euró volt. A kohéziós politika 2007–2013-as programjainak teljes pénzügyi kerete 347,3 milliárd euró. Figyelembe véve az eddig visszavont kötelezettségvállalásokat és az N+2/N+3 szabályok 2014. végi végrehajtása miatt fennálló, de még nem megerősített visszavonási kockázatokat (az időszak kezdete óta a maximális teljes összeg körülbelül 0,9 milliárd euró), a még fizetendő maximális összeg 80,3 milliárd euró körül van. Azonban minden program esetében az összeg 5%-a csak a program lezárásakor fizetendő ki (17,3 milliárd euró).

Következésképpen a 2015-ben vagy az azt követő években várható időközi kifizetési kérelmek várható szintje körülbelül 63 milliárd euró, azaz a teljes keret 18%-a, amely magában foglalja a 2014. év végén fennálló hátralékot (24,7 milliárd euró). A 2015-ben vagy az azt követő években beérkező új esedékes kifizetési igények legmagasabb szintje a lezárást megelőzően 38,3 milliárd euró. Abban az esetben, ha 2015-ben legfeljebb 35 milliárd eurós összegű kifizetési igény érkezik be, akkor a 3,5 milliárd eurónyi fennmaradó összeg iránti igény 2016-ban fog beérkezni.

A becsült 2015. végi hátralék a tagállami előrejelzések alapján

A kifizetési előirányzatok 2015. évi költségvetésben engedélyezett szintje 39,5 milliárd euró. Ez az összeg fedezi a 2015. előtti hátralékot (24,7 milliárd euró) és az új igényeket (a becslések szerint 35 milliárd euró). Következésképpen a 2015. év végén várhatóan fennálló hátralék 20 milliárd eurót tenne ki, aminek legalább a fele, mintegy 10 milliárd euró „abnormális” hátralék.

Milliárd EUR

2014. végi hátralék

(kiigazítás után)

Tagállami előrejelzések a 2015. évi igényekről a 95%-os küszöbértékkel korrigálva

A 2015. évi költségvetésben engedélyezett kifizetési előirányzatok

2015 végére várható hátralék

24.7

~35

39.5

~20

4.5.  A 2016. évre várható kifizetési igények

A fentieknek megfelelően a 2015. év végén fennálló hátralék várhatóan mintegy 20 milliárd euró lesz, amennyiben a tagállami előrejelzések pontosnak bizonyulnak. Ezen túlmenően, legfeljebb 3,5 milliárd euró összegű esedékes igény várható a program lezárása előtt. A kifizetési kérelmek összegének viszonylagos korlátozottsága miatt, és mivel megszűnik az N+2 szabály nyomása, nincs ok azt feltételezni, hogy jelentős összegű kifizetési igény fog túl későn érkezni ahhoz, hogy 2016-ban teljesíteni lehessen a kifizetést.

A Bizottság pontosítani fogja kérését a 2016. évi költségvetési tervezetben, figyelembe véve a 2016. év végén fennálló „normális” hátralékot. E „normális” – a későn benyújtott igényeket és a fennmaradó megszakításokat/felfüggesztéseket tartalmazó – hátralék a korábbi évekhez képest igen alacsony lesz, mivel a 2016-ban beérkező új kérelmek szintje is nagyon alacsony, és a Bizottság várakozásai szerint a tagállamok kijavítják a hiányosságokat, és „tiszta” igényeket nyújtanak be. Ennek nagyságrendje elérheti a 2 milliárd eurót. A 2016. év végi „normális” hátralékot tehát a 2017. évi költségvetésből kell fedezni. A 2016. évi költségvetésbe beszámítandó összeg ezért körülbelül 21,5 milliárd euró.

4.6.  A kifizetési igények és a hátralék kiszámításához használt információk összefoglalása

Az alábbi táblázat összefoglalja az információkat a program pénzügyi keretéről, a 2015. évi költségvetésben rendelkezésre álló költségvetési előirányzatok várható felhasználásáról és a 2016-ban várható kifizetési igények maximális összegéről.

Lezáratlan időközi kifizetések 2015–2017 (milliárd EUR)

A program költségvetési kerete

(1)

347.3

—  ebből előfinanszírozás és a 2014 végéig teljesített időközi kifizetések

(2)

266.1

—  ebből lezárásra fenntartott (5%) és visszavont kötelezettségvállalások

(3)

18.2

A kifizethető időközi kifizetések maximális összege (2015–2017)

(4)=(1)-(2)-(3)

~63.0

—  ebből 2014. végi hátralék (fennálló kifizetési igények)

(5)

24.7

—  ebből a kifizethető időközi kifizetések maximális összege (2015–2017)

(6)=(4)-(5)

38.3

2015-ös költségvetési év, milliárd EUR

A 2015. évi költségvetés keretében rendelkezésre álló előirányzatok

(1)

39.5

—  ebből a 2014. év végi hátralék

(2)

24.7

—  ebből a 95%-os küszöbértékkel korrigált, 2015. évi előrejelzések

(3)

~35

A várakozások szerinti hátralék 2015 végén

(4)=(1)-(2)-(3)

~20

2016-os költségvetési év, milliárd EUR

A várakozások szerinti hátralék 2015 végén

(1)

~20

A várakozások szerint a lezárás előtt 2016-ban beérkező kifizetési igények maximális összege

(2)

~3.5

A 2016-os költségvetésből fedezendő maximális kifizetési igény

(3)=(1)+(2)

~23.5

4.7.  Kifizetés lezáráskor

A strukturális alapok lezárásának megvan a saját fizetési dinamikája. Minden tagállam elküldi a programok záródokumentumait legkésőbb 2017. március 31-ig. A Bizottság a beérkezéstől számított öt hónapon belül tájékoztatja a tagállamot a zárónyilatkozat tartalmával kapcsolatos véleményéről, amennyiben valamennyi információt benyújtottak az eredeti záródokumentumban(25). Általános szabályként a záró kifizetésekre csak 2016 után kerül sor. A zárásra elkülönített teljes összeg (a teljes keret 5%-a) 17,3 milliárd eurót tesz ki, ám a kifizetések szintjét befolyásolja, hogy az egész időszak alatt milyen minőségben hajtották végre a programot. A kohéziós politika keretében a záráskor visszavont kötelezettségvállalások csökkenthetik a kifizetési igényeket.

Az indikatív becslések szerint a 2000–2006-os időszakban a záráskor visszavont kötelezettségvállalások az Európai Szociális Alap (ESZA) esetében a teljes keret 2,6%-át tették ki, az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) esetében pedig a 9%-át. Azonban az ESZA vonatkozásában még mindig van 0,5 milliárd eurónyi fennálló kötelezettségvállalás, amely szabálytalanságokat tartalmazó problémás ügyekhez kapcsolódik, ebből következően a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a lezárásakor visszavont kötelezettségvállalások végleges aránya 3% körül lesz az említett alap esetében. A Bizottság nem zárja ki, hogy a visszavont kötelezettségvállalások mértéke magasabb lehet, mint a korábbi időszakban, ezért a fent említett számokat óvatos becslésnek kell tekinteni.

A lezárási kérelmeket nem veszik figyelembe a hátralék normális részének csökkenésével kapcsolatos elemzésben, mivel többségüket a 2017–2019-es időszakban vagy még később fizetik ki, és úgysem mindegyik fog kifizetést eredményezni, hiszen a végső kifizetés előtt el kell számolni az indokolatlanul kifizetett összegekkel.

5.  Más fejezetek: A 2007–2013 közötti programokra vonatkozó kilátások

5.1.  Áttekintés

A kohéziós politika (1b. fejezet) konkrét esetének 4. szakaszban említett részletes elemzése után ez a szakasz a többi fejezet helyzetét vizsgálja, amelyek a következőképpen foglalhatók össze:

—  Az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (2. fejezet) előirányzatai differenciálatlanok, mivel a kifizetések és a kötelezettségvállalások azonos szinten vannak beépítve a költségvetésbe. Következésképpen nincs év végi hátralék;

—  A Vidékfejlesztés Alap, az Európai Halászati Alap (2. fejezet), valamint a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap, illetve a határokkal és a biztonsággal kapcsolatos alap (3. fejezet) irányítása a tagállamokkal közösen történik, a kohéziós politikához hasonlóan. A Vidékfejlesztési Alapnak eddig nem volt hátraléka, de nem ez a helyzet a többi alappal;

—  A többi program többségét (1a. és a 4. fejezet) a Bizottság kezeli. A kifizetési igények tekintetében e programok közül sok kapcsán enyhítő intézkedések születtek, amelyeket a Bizottság 2014-ben (és néhány esetben 2013-ban) vezetett be, és amelyek az előfinanszírozás összegének csökkentésétől (a végrehajtó partnerek, a támogatásban részesülők és a kedvezményezettek típusának és pénzügyi stabilitásának kellő figyelembevétele mellett), a végső kifizetések vagy a költségvetés-támogatási kifizetések elhalasztásáig, az új kötelezettségvállalásoktól való tartózkodásig vagy a szerződéskötés késleltetéséig terjedtek. A legtöbb ilyen enyhítő intézkedés azonban csak a kifizetés időpontját halasztja el, a kötelezettségvállalásokat pedig végső soron így is teljesíteni kell.

Az alábbi táblázat áttekintést nyújt az 1a. és a 4. fejezet hátralékának alakulásáról. Míg a hátralék egyértelműen emelkedő tendenciát mutat a 4. fejezet esetében, amely 2014-ben érte el az utóbbi évek legmagasabb szintjét, az 1a. alfejezet kevésbé egyértelmű képet mutat.

Év végi hátralék (millió EUR)

2007

2008

2009

2010

2011

2012

2013

2014

1a.  fejezet

1 679

507

291

628

604

567

551

541

4. fejezet

172

178

284

226

387

367

389

630

5.2.  A 2. és 3. fejezeten belüli megosztott irányítású programok

5.2.1.  2. fejezet

Az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EMGA)

Az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EMGA) vonatkozásában nincs hátralék, mivel az nem differenciált előirányzatokon alapul.

Az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA)

Ez idáig nem volt hátralék a vidékfejlesztés terén: a Bizottság minden kifizetési kérelmet minden esetben időben teljesített. Figyelembe véve a vidékfejlesztési program méretét, valamint a 95%-os szabályt, amely szintén érvényesül, a lezárás előtt esedékes időközi kifizetések maximális szintje a 2007–2013-as időszakban mintegy 8,7 milliárd euró. A 2007–2013 közötti programok vonatkozásában a 2015. évi költségvetésben engedélyezett kifizetési előirányzatok 5,9 milliárd eurót tesznek ki. A fennmaradó 2,8 milliárd euró kifizetése 2016-ban esedékes, miután a tagállamok 2016 januárjában benyújtották az utolsó negyedéves nyilatkozatot.

A lezárásra elkülönített teljes összeg 4,8 milliárd euró körül van. A ténylegesen fizetendő összeg a visszavont kötelezettségvállalásoktól fog függni. Például a visszavont kötelezettségvállalások tekintetében az előző, 2000–2006 közötti időszakban tapasztalt 1,5%-os mérték alkalmazásával mintegy 1,5 milliárd euró kerülne visszavonásra. Záró kifizetéseke várhatóan 2016 és 2019 között kerül sor.

Az Európai Halászati Alap (EHA)

Az EHA irányítási módszerre a kohéziós politikáéhoz hasonló (1b. alfejezet). Azonban mivel itt nem érvényesül az „N+3” szabály, ezért az EHA nem szembesül azzal a sajátos problémával, amely az N+3 szabály N+2 szabállyá való átalakítását kíséri a kötelezettségvállalások 2010-es részlete és 2011-es részlete között. Emellett nem vonatkozik rá a „görög szabály” sem, annak ellenére, hogy a programok kezdetét valamelyest késleltették az irányítási és ellenőrzési rendszerekhez kapcsolódó kötelezettségek. Mindazonáltal az elmúlt években az EHA igen jelentős hátralékot halmozott fel. 2014 elején a hátralék szintje a 2007–2013-as programokra megszavazott kifizetési előirányzatok szintjének felelt meg.

Ami az évközi kifizetési kérelmek időzítését illeti, 2010–2014 között az éves kifizetési kérelmek kétharmada november és december hónapban érkezett be. A következő ábra a 2011–2014-es hátralékok szintjét mutatja az EHA 2007–2013-as programjai vonatkozásában a következő évi eredeti kifizetési előirányzatokkal együtt.

20150708-P8_TA(2015)0263_HU-p0000029.png

A 2014 végén fennálló EHA-hátralék csökkenésének fő okai az összes rendelkezésre álló kifizetési előirányzat alcímen belüli átcsoportosítása (ideértve az ETHA megosztott irányítása alatt álló összes kifizetési előirányzatot – az új jogalap elfogadásának késedelme miatt), a 3/2014. számú költségvetés-módosítási tervezetben kapott megerősítések (a 2/2014. sz. költségvetés-módosításként elfogadva), valamint az év végi átcsoportosítás voltak.

A 2015. évi költségvetés kifizetéseinek magasabb szintje lehetővé fogja tenni a hátralék normál szintre, kb. 0,1 milliárd euróra való csökkentését.

5.2.2.  3. fejezet

Menekültügy, migráció, határok és biztonsági politika

A 2007 és 2013 közötti időszakban a közös menekültügyi és bevándorlási politikákat főként a „Szolidaritás és a migrációs áramlások igazgatása” (SOLID) általános program révén hajtották végre. Ez az általános program a következő négy eszközből állt: Külső Határok Alap (EBF), Európai Visszatérési Alap (RF), Európai Menekültügyi Alap (ERF) és a harmadik országok állampolgárainak beilleszkedését segítő európai alap (EIF).

Az alábbi grafikon az év végén fennálló kifizetési kérelmek növekvő szintjét mutatja a menekültügy, a migráció, a határok és a biztonság területét érintő programok tekintetében.

20150708-P8_TA(2015)0263_HU-p0000030.png

A fennálló kötelezettségvállalások a 2007-es év eleji 150 millió euróról 2014-re 2,6 milliárd euróra nőttek, annak ellenére, hogy a 2007–2014 közötti időszakban 300 millió euró került visszavonásra. A 2007–2013 közötti időszak programjai vonatkozásában a fennmaradó kifizetendő összeg mintegy 1,9 milliárd euró. A 2015. évi költségvetésben a programok tekintetében engedélyezett kifizetési előirányzatok valamivel több mint 600 millió eurót tesznek ki, amely magában foglalja a 2014–2020 közötti új programok kezdeti és éves előfinanszírozási kifizetéseit is.

Figyelembe véve a záráskor kifizetendő összeget (a becslések szerint mintegy 1 milliárd euró) és azt, hogy a második előfinanszírozás kifizetésére nem kerülhetett sor 2013-ban és 2014-ben a kifizetési előirányzatok hiánya miatt, a 2007–2013 közötti programok kifizetési igényei terén mutatkozó hátralék 2016 végére normál szintre való csökkentéséhez a kifizetési szükségleteket 235 millió euróra becsülik.

5.3.  A közvetlen gazdálkodással kezelt programok az 1a. alfejezeten és a 4. fejezeten belül

5.3.1.  1a. alfejezet

Ez a szakasz áttekintést nyújt a 2014 végén az 1a. alfejezetben szereplő programok helyzetéről.

Év végén fennálló kötelezettségvállalások

Az alábbi ábra az év végén fennálló kifizetési kérelmek alakulását mutatja be az 1a. alfejezet fő programjai esetében.

20150708-P8_TA(2015)0263_HU-p0000031.png

A 2007 végi fennmaradó kifizetési igények magas szintje főként a 6. kutatási keretprogram (FP-6) projektciklusából, valamint az abban az időben fennálló, különösen nagyszámú nyitott kötelezettségvállalásból adódik. Továbbá a kutatási szerződések előírták, hogy könyvvizsgálói igazolásokra van szükség a költségigények kifizetése előtt.

A Bizottság által 2014-ben hozott enyhítő intézkedések (lásd a fenti 2.2. szakaszt), amelyek célja a kifizetési előirányzatok szűkössége miatti probléma kezelése, megakadályozták a fennálló kifizetési igények növekedését 2014 végén. Az intézkedések magukban foglalták az előfinanszírozás szintjének csökkentését és az új szerződések/támogatási megállapodások aláírásának késleltetését, hogy ezáltal a kifizetések egy részét át lehessen vinni a következő évre. A fennálló kifizetési igények visszaszorítása mellett az intézkedések mellékhatásaként lelassult a 2014–2020-as programok végrehajtása. Néhány esetben szigorúbb intézkedésekre volt szükség, például azáltal, hogy prioritást kaptak a kiszolgáltatottabb kezdeményezetteknek való kifizetések.

A fennálló kötelezettségvállalások (RAL) alakulása

Az 1a. fejezet programjaira vonatkozóan az év végén fennálló kifizetési igények viszonylagosan stabil szintje éles ellentétben áll a fennálló kötelezettségvállalások (RAL) egyértelműen emelkedő tendenciájával, amint azt az alábbi ábra is mutatja:

20150708-P8_TA(2015)0263_HU-p0000032.png

Az 1a. fejezet növekvő kötelezettségvállalásai nagyrészt abból adódnak, hogy a kutatás terén – amely a fejezeten belül a legnagyobb kiadási program – egyre növekszik a kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatok közötti különbség. Ezt mutatja be az alábbi ábra, amely a kifizetések és kötelezettségvállalások közötti csökkenő arányt szemlélteti.

20150708-P8_TA(2015)0263_HU-p0000033.png

Az 1a. alfejezeten belüli projektek végrehajtásának illusztrálása érdekében az alábbiakban található a kutatási programok projektciklusa.

A kutatási projektek ciklusa

A kutatási programok végrehajtása többéves munkaprogramok révén történik, amelyek magukban foglalják az ajánlattételi felhívásokat, a közbeszerzést, a tanulmányokat, a szakértői csoportokat, a nemzetközi szervezetekben való részvételt, a szemináriumokat és szakmai műhelyeket, az értékelést és a nyomon követést. A kutatási programok körülbelül 90%-a ajánlati felhívásokhoz kapcsolódik, a fennmaradó 10% pedig egyéb tevékenységekhez.

Az N. évre vonatkozó éves munkaprogramot a Bizottság az N-1. év közepén fogadja el. Az N-1. év második felében kerül sor az ajánlattételi felhívások elindítására. Az esetek többségében a javaslatok benyújtása az ajánlattételi felhívás közzétételét követő három hónapon belül történik. A globális kötelezettségvállalásokat a munkaprogram N. évben történő elfogadását követően, de legkésőbb a szerződés megkötése előtt teszik meg (általában a pályázati felhívásban megjelölt határidő lejártakor). A pályázatok értékelését (három hónap), valamint a kiválasztást (egy-két hónap) a szerződés tárgyalása (egytől hat hónapig), valamint az aláírás (legfeljebb néhány hónap) követi. A Bizottság/végrehajtó ügynökség számára nyolc hónap áll rendelkezésre a pályázati felhívásban megjelölt határidő és a támogatás aláírása (a „támogatás odaítélése”) között, amelyekből öt hónap áll rendelkezésre arra, hogy értesítsék a pályázót a tudományos értékelés eredményéről, továbbá három hónap arra, hogy előkészítsék a támogatási megállapodást. Miután megtörtént az egyedi kötelezettségvállalás és aláírták a szerződést, a szerződés aláírását követő 30 napon belül vagy a fellépés kezdeti napja előtt 10 nappal (a kettő közül a későbbi időpontban) ki kell fizetni az előfinanszírozást. A Kutatási Főigazgatóság által 2014-ben hozott strukturális intézkedéseket követően az N. évre vonatkozó kötelezettségvállalás előfinanszírozása az N. év helyett az N+1. évben történik. Az időközi kifizetések pénzügyi kimutatásokon alapulnak és rendszeres jelentésekhez kapcsolódnak, általában 18 hónaponként. Az utolsó, 10%-os részlet kifizetésére a végső jelentés elfogadását követően kerül sor.

A munkaprogramban előirányzott minden más intézkedés esetében az ideiglenes kötelezettségvállalásokat az N. évben teszik meg, és az előlegeket is ugyanabban az évben fizetik ki. A fennmaradó rész kifizetése az N+1. évben történik.

Kifizetési hiányok, kutatás: gyakorlati következmények

A kutatási programokon belül a kifizetési előirányzatok hiányának kezelése érdekében 2014-ben összesen 236,5 millió euró került átcsoportosításra a „Horizont 2020” 2014–2020 költségvetési soraiból az ugyanazokra a programokra vonatkozó, 2007–2013 között lezáruló költségvetési sorok megerősítése érdekében, késleltetve ezáltal a „Horizont 2020” keretében 2014–2015-ben kiírt pályázati felhívások előfinanszírozását. A korábbi években nem ez volt a helyzet, és ez késleltetheti az új programok végrehajtását.

A kutatásokhoz időre van szükség, és a szerződések aláírásának és a finanszírozásnak a megtagadása nem egyeztethető össze azzal a célkitűzéssel, miszerint a gazdasági növekedés támogatása érdekében fokozni kell a kutatási erőfeszítéseket. Várhatóan a „Horizont 2020” keretprogramhoz kapcsolódó, a 2015. évi költségvetésben engedélyezett kifizetési előirányzatok szintjének növekedése részlegesen lehetővé teszi majd e kulcsfontosságú program felzárkózását.

Erasmus +

Az Erasmus+ program jó példája azoknak az éves programoknak, amelyek esetében a kifizetések szintje szorosan követi a kötelezettségvállalások szintjét, mivel a legtöbb intézkedés életciklusa a felsőoktatási tanévhez kapcsolódik.

A kifizetések hiánya miatt azonban a kifizetési előirányzatok 2014-es növekedése nem felelt meg a kötelezettségvállalási előirányzatok növekedésének, és ez a tendencia a 2014–2020 közötti időszakban is folytatódik. A 2014-es kifizetési előirányzatok ezen hiányát a kifizetési és kötelezettségvállalási előirányzatok közötti arány is jól mutatja az alábbi ábrán.

20150708-P8_TA(2015)0263_HU-p0000034.png

Ennek eredményeképpen 2014-ben nem volt lehetőség arra, hogy kifizessék a második előfinanszírozás egy részét a nemzeti irodáknak, amelyek célja a mobilitást ösztönző intézkedések finanszírozása. Noha a helyzet némileg javulni fog, az Erasmus+ 2015-ben várhatóan továbbra is hasonló korlátokkal fog szembesülni.

Közlekedés és energia

Az alábbi diagram a kötelezettségvállalások és a kifizetések szintje közötti növekvő különbségeket mutatja a közlekedési és energiaügyi szakpolitika területén.

20150708-P8_TA(2015)0263_HU-p0000035.png

A 2015. évi költségvetésben engedélyezett kifizetési előirányzatok elegendők lesznek a 2014–2020 közötti projektek első előfinanszírozásának fedezésére és a 2007–2013 közötti fennálló kötelezettségvállalások részleges kezelésére, amelyek a becslések szerint több mint 2 milliárd eurót tesznek ki.

Az európai gazdaságélénkítési terv

A 2009-es és 2010-es kötelezettségvállalások magas szintjéhez képest e program kifizetéseinek végrehajtása lassan indult, mivel a gazdaságélénkítési tervek többnyire nagyszabású infrastrukturális projektekből állnak.

20150708-P8_TA(2015)0263_HU-p0000036.png

Különösen 2014-ben a kifizetési előirányzatok nem voltak elegendők arra, hogy fedezzék az év folyamán beérkezett összes kifizetési kérelmet, még a további kifizetési előirányzatokat biztosító 3/2014. számú költségvetés-módosítási tervezet késedelmes elfogadását követően sem. 2014 végén a fennálló kötelezettségvállalások még mindig 2 milliárd eurón álltak, amely összeg felét eredetileg az európai gazdaságélénkítési terv számára kötötték le. A 2015-ben engedélyezett kifizetési előirányzatok összege 407 millió EUR, amely várhatóan fedezni fogja a becsült éves szükségleteket.

5.3.2.  4. fejezet

Az alábbi diagram a 2007 óta a 4. fejezet programjaira vonatkozóan fennálló kötelezettségvállalások szintjét mutatja.

20150708-P8_TA(2015)0263_HU-p0000037.png

A 4. fejezet gyors válságreagálási eszközöket és hosszabb távú eszközöket foglal magában, amelyek többéves programozást alkalmaznak, valamint olyan ad hoc eszközöket, mint például a makroszintű pénzügyi hitelek és a vissza nem térítendő támogatások. Három többéves programozást alkalmazó, nagy eszköz (az Előcsatlakozási Támogatási Eszköz (IPA II), az Európai Szomszédsági Támogatási Eszköz (ENI), a Fejlesztési Együttműködési Eszköz (DCI)) teszi ki az e fejezet alatti kiadások 73%-át. A harmadik országok e programok keretében finanszírozott támogatásának életciklusa jellemzően 6–8 év. A gyors válságreagálási eszközök (a humanitárius segélyezés, a stabilitás és a béke elősegítését szolgáló eszköz, valamint a közös kül- és biztonságpolitika) és a makroszintű pénzügyi támogatás jóval rövidebb, 12–18 hónapos kifizetési ciklussal rendelkeznek.

2013 óta a 4. fejezet alá tartozó eszközök többsége komoly hiányokat szenvedett a kifizetési előirányzatok terén, és ez először a gyors kifizetés-végrehajtási ciklussal rendelkező humanitárius és válságkezelési eszközökre volt hatással, majd olyan eszközöket érintett, mint a Fejlesztési Együttműködési Eszköz és az Európai Szomszédsági Támogatási Eszköz, amelyek esetében a kifizetések elsősorban a fennálló szerződésekhez és kötelezettségvállalásokhoz kapcsolódnak. 2014-ben a helyzet tovább romlott a rendelkezésre álló kifizetési előirányzatok 2013-hoz képest számított általános csökkenése miatt. Az egyes programok esetében a 3/2014 sz. költségvetés-módosítási tervezet (és egyéb intézkedések, például az átcsoportosítások)(26) révén történő megerősítés rendkívül későn érkezett, és nem volt elegendő ahhoz, hogy fedezze a fennálló hátralékokat.

A bevezetett intézkedések (lásd a fenti 2.2. szakaszt) a kifizetések elhalasztása révén csak részben tudták ellensúlyozni a kifizetési előirányzatok hiányának hatásait, míg egyes korábbi kötelezettségvállalások továbbra is teljesítésre várnak.

Az év végén fennálló kötelezettségvállalások

Összességében a 2014 végén fennálló kifizetési igények a 4. fejezet esetében jelentős mértékben növekedtek. Ez főként a kifizetési igények komoly növekedésére és a kapcsolódó kifizetési előirányzatok hiányára vezethető vissza, mint például az Európai Szomszédsági Támogatási Eszköz és a Fejlesztési Együttműködési Eszköz esetében, amint az az alábbi ábrán is látható.

20150708-P8_TA(2015)0263_HU-p0000038.png

Másrészt a kifizetési előirányzatok 2013. és a 2014. évi költségvetésben engedélyezett megerősítése lehetővé tette a humanitárius segítségnyújtás terén fennálló kifizetési kérelmek szintjének kiigazítását(27):

20150708-P8_TA(2015)0263_HU-p0000039.png

Amint az a fentiekből kiderül, az elmúlt öt évben a 4. fejezet és különösen a három nagy, a hosszú távú eszköz fennálló kötelezettségvállalásai (RAL) folyamatos növekedést mutattak, az előző többéves pénzügyi keretben szereplő kötelezettségvállalási előirányzatokkal együtt. Az eredetileg 2010-ben vállalt programokat például a kedvezményezett harmadik országgal együtt 2011 során véglegesítették, és a szerződéseket 2014-ig bezárólag megkötötték. Ebből következik, hogy e nagyobb programok közül több esetében a kötelezettségvállalás egy olyan időszakban történt, amikor a kötelezettségvállalási előirányzatok meredeken emelkedtek, és azokat most ki kell fizetni. A kifizetési előirányzatoknak a 2015. évi költségvetésben engedélyezett szintje várhatóan csökkenteni fogja a hiányt, és ez segíteni fogja a helyzet stabilizálását, azonban a helyzet továbbra is feszült marad, és várhatóan mind a hiány, mind pedig a fennálló kötelezettségvállalások továbbra is növekedni fognak számos eszköz, például a Fejlesztési Együttműködési Eszköz esetében is.

6.  A 2020–2014 közötti időszak programjaira vonatkozó kilátások

A 2016. évi költségvetésnek elegendő kifizetési előirányzatokat kell tartalmaznia nem csak azért, hogy lecsökkentse a fennálló kifizetési igényeknek a 2007–2013 közötti programok kötelezettségvállalásaiból adódó, rendellenesen magas szintjét, hanem a 2014–2020-as időszak 1a. alfejezete és 4. fejezete alatti programok miatt is, amelyek végrehajtását ez idáig gátolta a kifizetési előirányzatok hiánya. A 2016-os költségvetésnek más alapok, például a vidékfejlesztés (2. fejezet), számára is tartalmaznia kell a szükséges kifizetési előirányzatokat, hogy elkerülhető legyen a korábban nem létező új hátralékok felhalmozódása.

A 2016. évi költségvetési tervezetben a Bizottság értékelni fogja a 2016. évi kifizetési igényeket a 2014–2020 közötti programok tekintetében.

7.  Következtetések

Az elmúlt évek során, és különösen 2014-ben, a kifizetési előirányzatok szintje elégtelen volt a beérkező kifizetési igények fedezésére. Ennek következtében egyre növekedett az év végén fennálló kifizetési igények hátraléka, különösen a 2007–2013 közötti időszakra vonatkozó kohéziós politikai programok vonatkozásában. A Bizottság számos enyhítő intézkedést hozott a kifizetési hiányok negatív hatásainak minimálisra csökkentése érdekében, azáltal, hogy amennyire csak lehetséges, teljesítette a régebbi kötelezettségvállalásokból eredő kötelezettségeket. Ennek mellékhatásaként azonban a 2014–2020 közötti időszak programjainak végrehajtása akadályokba ütközött.

A 2015. évi költségvetés kifizetési előirányzatai révén várhatóan csökkenni fog a fennálló kifizetési igények hátraléka a 2007–2013 közötti programok esetében. A Bizottság azonosította a 2007–2013-as programok abnormális szintű fennálló kifizetési igényeinek 2016 végéig történő lecsökkentéséhez szükséges kifizetési előirányzatokat. A 2016. évi költségvetési tervezetben a Bizottság ennek megfelelően fog kifizetési előirányzatokat javasolni.

A Bizottság úgy véli, hogy ebben az összefüggésben a három intézmény el tudja kötelezni magát azon terv végrehajtása mellett, hogy 2016 végéig fenntartható szintre csökkentsék le a 2007–2013-as programok végrehajtásához kapcsolódó kifizetetlen számlaállomány szintjét.

1.  melléklet: A Bizottság által 2014. december 15-én továbbított információk

A Bizottság 2014. december 15-én ismertette a 2007–2013 közötti időszak kohéziós programjaira vonatkozó, 2014 és 2015 végén várható hátralékot, az alábbiak szerint:

2010

2011

2012

2013

2014 (*)

2015 (*)

Az év végig felhalmozódott kifizetetlen számlák

(milliárd EUR)

6.1

10.8

16.2

23.4

legfeljebb25 (1)

19 (2)

(*) a Bizottság becslései a kiigazított tagállami előrejelzések alapján

(1)  Figyelembe véve a 3/2014. sz. költségvetés-módosítási tervezet jóváhagyott formájában szereplő további kifizetési előirányzatokat.

(2) Figyelembe véve a 3/2014. sz. költségvetés-módosítási tervezet jóváhagyott formájában szereplő további kifizetési előirányzatokat és a 2015-ös költségvetésben engedélyezett kifizetési előirányzatokat.

A Bizottság ezenkívül megadta a kohéziós programok 2014 végén várhatóan fennálló, a 2007–2013 közötti időszakra vonatkozó hátralékainak megoszlását is. Az alábbi táblázat alapján a 2014 végéig ténylegesen kézhez kapott kifizetési kérelmek teljes szintje mintegy 1,5 milliárd euróval elmaradt a tagállamok által összeállított előrejelzésektől, és mintegy 2,5 milliárd euróval meghaladta a Bizottság által előre jelzett legfelső értékeket.

A 2014. ÉV VÉGÉN VÁRHATÓ HÁTRALÉK

milliárd EUR

(1)

A 2013 végéig beérkezett és 2013 végéig ki nem fizetett kifizetési igények (hátralék)

23.4

(2)

A 2014. november végéig beérkezett kifizetési kérelmek

31.4

(3)  = (1) + (2)

A november végéig beérkezett, 2014-ben kifizetendő kifizetési igények

54.8

(4)

A kifizetési előirányzatok engedélyezett szintje (a 3/2014 sz. költségvetés-módosítással együtt)

49.4

(5)  = (3) – (4)

2014. november végéig felhalmozódott, 2014 végéig fizetendő hátralék

5.4

Előrejelzés

Tényleges érték

A tagállamok előrejelzései a 2014 decemberében benyújtandó kifizetési igényekre vonatkozóan

23

21.5

A Bizottság előrejelzései a 2014 decemberében benyújtandó kifizetési igényekre vonatkozóan

18 - 19

21.5

A kifizetetlen számlákkal kapcsolatos, 2014 végén fennálló hátralékok előrejelzése: legfeljebb 25 milliárd euró.

Végül a Bizottság tagállamonként ismertette a kohéziós politika területén 2014-ben benyújtott kifizetési igények becslését (54,33 milliárd EUR), a 2014. október 31-ig beérkezett kifizetési kérelmeket (31,36 milliárd EUR), és ennek alapján a novemberben és decemberben benyújtandó kifizetési igényeket (22,97 milliárd euró).

A Bizottság hozzátette, hogy „Figyelembe véve az elmúlt években a tagállamok „bruttó” előrejelzéseinek átlagos hibaarányát és az 1083/2006 rendelet 79. cikke által előírt, a kifizetések lezárás előtti 95%-os felső határát, a Bizottság becslése szerint decemberben 18 és 19 milliárd EUR közötti összegű kérelem beérkezése várható”. Ez összhangban áll a fenti táblázatokkal.

2.  melléklet: 1b. fejezet: a tagállamok legutóbbi előrejelzései

Ez a melléklet tartalmazza a tagállamok legutóbbi előrejelzéseit a 2007–2013-as időszakra szóló kohéziós programokra vonatkozóan 2015-ben és 2016-ban várható kifizetési igényekről, különbséget téve a bruttó előrejelzések (a tagállamok által megadott összegek) és a felső határ alá szorított előrejelzések között (a magyarázathoz lásd. a 4.4. szakaszt).

A tagállamok előrejelzései (milliárd EUR)

2007-2013

közötti időszak

2015*

2016

Bruttó előrejelzések

Bruttó előrejelzések

AT

Ausztria

0,09

0,00

BE

Belgium

0,24

0,06

BG

Bulgária

1,35

0,00

CY

Ciprus

0,06

0,00

CZ

Cseh Köztársaság

4,01

3,75

DE

Németország

2,43

0,95

DK

Dánia

0,04

0,03

EE

Észtország

0,09

0,00

ES

Spanyolország

4,65

1,74

FI

Finnország

0,21

0,02

FR

Franciaország

1,92

0,34

GR

Görögország

0,75

0,00

HR

Horvátország

0,22

0,31

HU

Magyarország

3,86

1,24

IE

Írország

0,03

0,01

IT

Olaszország

5,07

1,44

LT

Litvánia

0,09

0,00

LU

Luxemburg

0,01

0,00

LV

Lettország

0,54

0,09

MT

Málta

0,14

0,04

NL

Hollandia

0,21

0,10

PL

Lengyelország

8,92

3,99

PT

Portugália

0,52

0,06

RO

Románia

6,64

2,81

SE

Svédország

0,11

0,00

SI

Szlovénia

0,38

0,18

SK

Szlovákia

2,68

0,64

UK

Egyesült Királyság

1,52

0,25

CB

Területi együttműködés

1,16

0,25

ÖSSZESEN

 

47,93

18,32

ELŐREJELZÉS A FELSŐ HATÁROKKAL ÖSSZESEN***

34,74

2,95**

* Az előrejelzések 2015-ös adatait a 2014 szeptemberében benyújtott előrejelzések felhasználásával számították ki azon operatív programok tekintetében, amelyekre vonatkozóan a tagállamok nem küldtek előrejelzést 2015 januárjában.

** A maximálisan kifizethető összeg 2016-ban 3,5 milliárd euró, amelyből 3 milliárd eurót a tagállamok ebben a szakaszban már megerősítettek.

*** A felső határ meghatározása azon 95%-os szabály alkalmazását jelenti, amely előírja, hogy az időközi kifizetésekre a lezárást megelőzően csak addig kerülhet sor, amíg a kifizetések összege a program számára előirányzott összegek 95%-ánál kevesebb.

(1) HL L 298., 2012.10.26., 1. o.
(2) HL L 347., 2013.12.20., 884. o.
(3) HL C 373., 2013.12.20., 1. o.
(4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0061.
(5) Ez az úgynevezett „N+2” / „N+3” szabályoknak köszönhető, melyek szerint a kifizetéseket a megfelelő kötelezettségvállalások megtétele után két (N+2) vagy három (N+3) éven belül teljesíteni kell. 2013 végén a két visszavonási szabály egyidejűleg volt alkalmazandó.
(6) A költségvetés-módosításokon keresztül engedélyezett további kifizetési előirányzatok teljes összege 2012-ben 6,7 milliárd euró, 2013-ban 11,6 milliárd euró, 2014-ben pedig 3,5 milliárd euró volt.
(7) A fennálló kifizetési igények hátraléka a 2007–2013-as kohéziós programok vonatkozásában a 2011. év végi 11 milliárd euróról 2012 végére 16 milliárd euróra, 2013-ban 23,4 milliárd euróra, 2014 végén pedig 24,7 milliárd euróra nőtt.
(8) Megjegyzendő, hogy az olyan megosztott irányítás alá tartozó szakpolitikák esetében, mint a kohéziós politika (ahol a Bizottság visszafizeti a tagálamok kiadásait), nincs késedelmi kamat.
(9) A fennmaradó 5%-ot a program lezárásakor fizetik ki, amire 2017–2019-ben kerül sor, miután a Bizottság úgy értékelte, hogy a programot sikeresen végrehajtották és nincs szükség korrekcióra.
(10) A kohéziós politikára vonatkozó jogszabályok 60 napos határidőt írnak elő.
(11) A normális és abnormális hátralék meghatározása a 3.4. és a 4.3. szakaszban található.
(12) A 2/2014. számú költségvetés-módosítást eredetileg 3/2014. számú költségvetés-módosítási tervezetként terjesztették elő.
(13) Havi jelentések az időközi kifizetésekről és a függőben lévő igényekről, költségvetési előrejelzési értesítő (évente kétszer)
(14) DEC 54/2014
(15) A „fennálló kifizetési igények” e meghatározásában nem szerepelnek az előfinanszírozás mértékének a jogszabályban szereplő/normál minimumértéknél alacsonyabb szintre történő csökkentéséből származó kifizetetlen összegek: számos program esetében azonban 2014-ben (néhány esetben már 2013-ban) sor került az előfinanszírozás mértékének csökkentésére a kifizetések későbbi időpontra történő halasztása érdekében.
(16) A 1083/2006/EK tanácsi rendelet 87. cikke: „… az időközi kifizetési kérelmeket összegyűjtve, és amennyiben lehetséges, évente három alkalommal …”
(17) Ugyanaz, mint az összefoglalásban szereplő ábra.
(18) A 2007–2013-as programozási időszakra vonatkozó 1083/2006 rendelet 91. és 92. cikke.
(19) Likviditási problémák miatt az év első hónapjaiban (lásd a fenti 3.3. pontot) előfordulhat, hogy a hátralék egy része nem fizethető ki az év eleji előírt határidőn belül.
(20) Kivéve Horvátország, Románia és Szlovákia esetében.
(21) Az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1260/1999/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. július 11-i 1083/2006/EK tanácsi rendelet (HL L 210., 2006.7.31., 25. o.).
(22) Az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra, a Kohéziós Alapra, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról, az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1083/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 347., 2013.12.20., 320. o.).
(23) A tagállamok által 2015. januárban benyújtott előrejelzések nem terjedtek ki valamennyi operatív programra. Ezekre az esetekre a Bizottság a tavaly szeptemberben kapott előrejelzéseket használta fel. A 2016-ra vonatkozó hiányzó tagállami előrejelzésekkel kapcsolatosan nem lehet így extrapolálni, mivel a 2014 szeptemberében benyújtott előrejelzések csak 2014-re és 2015-re vonatkoztak (2016-ra nem). Ez azt jelenti, hogy a 2016. évre vonatkozó előrejelzés csak azokat az operatív programokat tartalmazza, amelyekre vonatkozóan a tagállamok információt továbbítottak, és ezek folyamatos felülvizsgálat tárgyát képezhetik, ha beérkezik a hiányzó információ.
(24) Az 1083/2006/EK tanácsi rendelet 79. cikk előírja, hogy „Az előfinanszírozás és a teljesített időközi kifizetések halmozott összege nem lépheti túl az alapok operatív programhoz való hozzájárulásának 95%-át; a fennmaradó 5%-ot pedig csak az operatív program lezárásakor fizetik ki.”;
(25) Az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1260/1999/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. július 11-i 1083/2006/EK tanácsi rendelet (HL L 210., 2006.7.31., 25. o.) 89. cikke.
(26) +406 millió euró (a kifizetési előirányzatok nettó növekedése) a humanitárius segélyek számára, +30 millió euró a Fejlesztési Együttműködési Eszköz (DCI) számára, és +250 millió euró az Európai Szomszédsági Támogatási Eszköz számára.
(27) A grafikon azonban nem tükrözi a csökkentett mértékű előfinanszírozás hatásait.


„Zöld foglalkoztatás” kezdeményezés: a zöld gazdaság munkahely-teremtési potenciáljának kiaknázása
PDF 485kWORD 158k
Az Európai Parlament 2015. július 8-i állásfoglalása a „Zöld foglalkoztatás” kezdeményezésről: a zöld gazdaság munkahely-teremtési potenciáljának kiaknázása (2014/2238(INI))
P8_TA(2015)0264A8-0204/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a „Zöld foglalkoztatás kezdeményezés: a zöld gazdaság munkahely-teremtési potenciáljának kiaknázása” című bizottsági közleményre (COM(2014)0446),

–  tekintettel „Zöld cselekvési terv a kkv-k számára” című bizottsági közleményre (COM(2014)0440),

–  tekintettel az „Úton a körforgásos gazdaság felé: „zéró hulladék” program Európa számára” című bizottsági közleményre (COM(2014)0398),

–  tekintettel „A zöld gazdaság növekedésében rejlő foglalkoztatási lehetőségek kiaknázása” című bizottsági munkadokumentumra (SWD(2012)0092),

–  tekintettel a versenyképes, alacsony szén-dioxid-kibocsátású, erőforrás-hatékony és zöld gazdaságot szolgáló foglalkoztatáspolitikákról szóló, 2010. december 6-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a tagállamok foglalkoztatáspolitikájára vonatkozó iránymutatásokról szóló, 2010. október 21-i 2010/707/EU tanácsi határozatra,

–  tekintettel a Régiók Bizottságának „A zöld cselekvési terv a kkv-k számára és a »Zöld foglalkoztatás« kezdeményezés” című véleményére,

–  tekintettel az az OECD/Európai Szakképzésfejlesztési Központ „Zöldebb készségek és munkahelyek, az OECD zöld növekedésről szóló tanulmányai” című 2014-es tanulmányára,

–  tekintettel az Európai Foglalkoztatási Megfigyelőközpont „Zöld munkahelyteremtés a válság alatt – a bevált gyakorlatok európai kézikönyve” című 2013. áprilisi kiadványára,

–  tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet/Európai Szakképzésfejlesztési Központ „A zöld munkahelyekhez szükséges készségek – globális áttekintés: 21 országtanulmányon alapuló összegző jelentés” című 2011-es jelentésére,

–  tekintettel az Európai Szakképzésfejlesztési Központ „A zöld munkahelyekhez szükséges készségek – európai összefoglaló jelentés” című 2010-es jelentésére,

–  tekintettel a „Munkaügyi kapcsolatok és fenntarthatóság: a szociális partnerek szerepe a zöld gazdaságra való átállásban” című Eurofound-jelentésre (2011), „Az európai gazdaság környezetbaráttá tétele: a tagállamok és a szociális partnerek válaszai és kezdeményezései” (Greening the European economy: Responses and initiatives by Member States and social partners) című Eurofound-jelentésre (2009) és „Az iparágak környezetbaráttá tétele az EU-ban: a munkahelyek mennyiségére és minőségére gyakorolt hatások előrejelzése és kezelése” (Greening of industries in the EU: Anticipating and managing the effects on quantity and quality of jobs) című Eurofound-jelentésre (2013),

–  tekintettel az OECD, CFE-LEED „Zöld munkahelyek és készségek: az éghajlatváltozás kezelésének helyi munkaerő-piaci vonatkozásai” című 2010. február 8-i munkadokumentumára,

–  tekintettel a zöld munkahelynek a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) és az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) által adott fogalommeghatározására, amely szerint a zöld munkahely olyan tisztességes munkahely – függetlenül attól, hogy az a mezőgazdasági, ipari, szolgáltatási vagy a kormányzati szektorban található-e –, amely hozzájárul a környezet minőségének megőrzéséhez és helyreállításához,

–  tekintettel az „Ökoinnováció – növekedés és munkahely-teremtés a környezetpolitikának köszönhetően” című 2013. december 12-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel az alacsony szén-dioxid-kibocsátású, versenyképes gazdaság 2050-ig történő megvalósításának ütemtervéről szóló, 2012. március 15-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel az új fenntartható gazdaságban rejlő foglalkoztatási potenciál feltárásáról szóló, 2010. szeptember 7-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel az eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére és a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A8-0204/2015),

A.  mivel az olyan globális trendek, mint például az erőforrások nem hatékony felhasználása, a környezetre gyakorolt fenntarthatatlan nyomás és az éghajlatváltozás olyan méreteket öltenek, amelyeken túl a társadalmunkra és a természeti környezetre gyakorolt visszafordíthatatlan hatásokat nem lehet megakadályozni, és a fokozódó társadalmi kirekesztés és egyenlőtlenség kihívást jelent a társadalmak számára;

B.  mivel az Európai Környezetvédelmi Ügynökség 2015. évi jelentése rámutatott arra, hogy a jelenlegi intézkedések nem elégségesek a biológiai sokféleség védelmére, a fosszilis tüzelőanyagok felhasználásának csökkentésére, az éghajlatváltozás elleni küzdelemre és az éghajlatváltozás emberi egészségre és környezetre gyakorolt hatásának megelőzésére vonatkozó célkitűzések teljesítéséhez;

C.  mivel az e közös kihívások kezelésére szolgáló következetes szakpolitikai válasz hiánya miatt fennáll a kockázata annak, hogy a fenntartható munkahelyek létrehozására a zöld és inkluzív átmenetben rejlő potenciál jelentős része kiaknázatlan marad;

D.  mivel az e veszélyekre adott válaszként megfigyelhetjük, hogy új ágazatok alakulnak ki, míg számos másik átalakul, egyesek pedig – például a súlyos mértékben környezetszennyezőek – hanyatlásnak indulnak; mivel az innovációra és a szennyezés csökkentésének módjaira kell összpontosítani; mivel egyes hanyatló ágazatok esetében az átképzést és az alternatív foglalkoztatást illetően különös figyelmet kell fordítani a munkaerőre; mivel a Bizottság zöld munkahelyek létrehozására irányuló menetrendjében szereplő kiemelt területek, többek között az újrafeldolgozás, a biodiverzitás, az energiahatékonyság és az összes megújuló energiával kapcsolatos technológia, úgymint a megújuló tengeri energiaforrások, jelentős munkahelyteremtési potenciállal bírnak, többek között a gyéren lakott területeken is;

E.  mivel az Európai Környezetvédelmi Ügynökség szerint a zöld áruk és szolgáltatások ágazata 2000 és 2011 között 50%-ot meghaladó mértékben nőtt, és több mint 1,3 millió munkahelyet hozott létre, és mivel az Európai Bizottság számításai alapján 2020-ig a megújuló energiára épülő gazdaság 20 millió új munkahely forrása lesz Európában; mivel a megújuló energiára, az erdőgazdálkodásra, a fenntartható mezőgazdaságra és (a hidrogeológiai egyensúly felborulásának megelőzését és orvoslását szolgáló) talajvédelemre vonatkozó ambiciózus és következetes uniós szakpolitikában jelentős munkahelyteremtő potenciál rejlik;

F.  mivel a Lisszaboni Szerződés rögzíti a fenntartható fejlődés célját, ennek végrehajtásából pedig az következik, hogy a gazdasági és társadalmi kérdésekkel azonos szinten kezelik a környezetvédelmi kérdéseket;

G.  mivel az intelligens, fenntartható és inkluzív gazdaságok előmozdítására irányuló Európa 2020 stratégia elismeri a zöld és társadalmilag igazságos gazdaságokra való áttérés sarkalatos szerepét;

H.  mivel a munkaerő-piaci rugalmatlanságok akadályozzák a munkahelyteremtést, míg egy versenyképes uniós munkaerőpiac hozzájárulhat az Európa 2020 stratégia foglalkoztatási céljainak eléréséhez;

I.  mivel az EU és tagállamai kötelezettséget vállaltak az Egyesült Nemzetek Éghajlat-változási Keretegyezménye 2010. évi cancúni konferenciáján arra, hogy biztosítják az igazságos átállást a zöld munkaerőre, ami tisztességes munkát és minőségi munkahelyeket eredményez; mivel a környezeti szempontból fenntartható gazdaság felé történő mindenki számára igazságos átmenetet jól meg kell szervezni a fenntartható és hosszú távú teljes foglalkoztatásra – többek között a magasan képzett munkaerőre – vonatkozó célkitűzés megvalósítása, a társadalmi befogadás és a szegénység felszámolása érdekében;

J.  mivel az igazságos átmenet a következő öt pilléren nyugszik: egyeztetés/a szakszervezetek beleszólása, a zöld és tisztességes munkahelyekbe való beruházás, zöld készségek, a munka- és emberi jogok tiszteletben tartása, valamint szociális védelem a magas szén-dioxid-kibocsátású gazdaságról az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való áttérés frontvonalában dolgozó munkavállalók és közösségek számára;

K.  mivel a környezettudatosság növeléséhez, az erőforrás-hatékonyság és az általunk a környezetre gyakorolt hatás csökkentése szükségességének megértéséhez alapvető a munkavállalók átmenetben való intenzív részvétele;

L.  mivel a számos tényező – így a fenntarthatósággal kapcsolatos tananyagok eltérései, meghatározott ágazatokban azonosított hiányosságok és eltérések, a szükséges természettudományos, technológiai, műszaki tudományos és matematikai (STEM) készségekkel és IT-készségekkel rendelkező diákok hiánya, valamint egyes ágazatokban a nemek egyensúlya helyett fennálló nemi koncentráció – által okozott képességbeli hátrány akadályozza a zöld munkahelyek számának növekedését;

M.  mivel egyértelműen bizonyítható, hogy az energiába és az erőforrás-hatékonyságba történő beruházás, egy egyértelmű ipari stratégián keresztül megvalósuló ellátási lánc, valamint a munka adóztatásáról a környezetvédelmi adóztatásra történő áttérés kialakítása kedvező hatással van a munkahelyteremtésre;

N.  mivel Európa a globális verseny résztvevője, és a megfizethető energiaköltségek, az EU belső piacának kiteljesítése és a jobb beruházási környezet döntő szerepet játszanak a fenntartható növekedés és a munkahelyteremtés szempontjából;

O.  mivel bizonyos ágazatok – így az épületek erőforrás-hatékonyság céljából történő felújítása – helyhez kötöttek, és nem szervezhetők ki és nem telepíthetők át máshová;

P.  mivel a bizonytalanság, a politikai irányvonal következetességének hiánya és a világos célok hiánya akadályozza a beruházást, a készségfejlesztést, a K+F-et, és ezáltal meghiúsítja a foglalkoztatási lehetőségek létrehozását;

Q.  mivel javulnának a foglalkoztatási lehetőségek, ha a társadalom jobban tudatában lenne a zöld gazdaság jelentőségének és szükségességének;

R.  mivel egy egyértelmű, rögzített, közép- és hosszú távú célkitűzések – többek között az energiahatékonyságra és szennyezésre vonatkozó uniós célkitűzések – a változás fontos tényezői lehetnek, és mivel e tekintetben az uniós szabályozás is fontos szerepet játszik; mivel a munkahelyteremtést elősegítő célzott – többek között az Unión belüli ellátási láncok fejlesztésébe irányuló – beruházásoknak világos szakpolitikai keretből kell fakadniuk és összhangban kell lenniük azzal;

S.  mivel a közszektor és a helyi és regionális hatóságok sarkalatos szerepet játszhatnak a zöld gazdaságra való áttérés megkönnyítésében és az inkluzív munkaerőpiacok megteremtésében;

T.  mivel az olyan eszközök, mint az ökocímke, az EMAS és a zöld közbeszerzés, hozzájárulnak a zöld munkahelyek létrehozásához;

U.  mivel az Unióban a mikro-, kis- és középvállalkozások képezik a foglalkoztatás legfőbb hajtóerejét, az összes munkahely messze több mint 80%-át biztosítják, és számos zöld ágazatban töltenek be jelentős szerepet, azonban bizonyos nehézségekkel nézhetnek szembe a szükséges készségek előrejelzése és az átmenetben rejlő munkahely-teremtési lehetőségek kiaknázása során;

V.  mivel az integrált iránymutatások a tagállami gazdaság- és foglalkoztatáspolitikák összehangolásának kulcsfontosságú szempontjai, és azok képezik az országspecifikus ajánlások alapját; továbbá mivel ezeknek az iránymutatásoknak kell alátámasztaniuk az Európa 2020 stratégia célkitűzéseit, kiváltképp a foglalkoztatási célt, egyebek mellett a minőségi munkahelyteremtés többek között zöld foglalkoztatáson keresztül történő előmozdítása révén is;

W.  mivel a nőknek egyenlően részesülniük kell a megfelelő zöld munkahelyek teremtéséből, és át kell törni az „üvegplafont”;

X.  mivel a nőket aránytalanul súlyosan érintették a válságok és a megszorító intézkedések, és a zöld munkahelyek más munkahelyekhez képest ellenállóbbnak bizonyultak a válságokkal szemben;

Y.  mivel az alacsony szén-dioxid-kibocsátású ágazatokban rendszerint magasabb a munka termelékenysége, és a bérek aránya ezekben az ágazatokban kevésbé esett vissza, mint a 15 legnagyobb szén-dioxid-kibocsátású iparágban;

Z.  mivel az Eurobarométer adatai a kkv-k által kínált zöld munkahelyekről azt mutatják, hogy az energiamegtakarítás, valamint a hulladék és a nyersanyagok mennyiségének csökkentése a költséghatékonyság szempontjából előnyös intézkedések;

A zöld gazdaság felé – munkaerő-piaci lehetőségek

1.  hangsúlyozza, hogy a fenntartható társadalmak és gazdaságok felé való átmenet – többek között a fogyasztás és termelés fenntartható formái – lehetőséget teremthet mind új, minőségi munkahelyek létrehozására, mind pedig a már létező munkahelyek zöld munkahelyekké való átalakítására szinte valamennyi ágazatban a teljes értéklánc mentén; a kutatástól a termelésig, az elosztásig és a szolgáltatásig, az új zöld csúcstechnológiai ágazatokban, így például a megújuló energiák terén, a hagyományos ágazatokban, mint például a feldolgozóiparban és az építőiparban, illetve a mezőgazdaság és a halászat területén, vagy a szolgáltató ágazatokban, így az idegenforgalomban, a vendéglátásban, a közlekedésben és az oktatásban; kiemeli ugyanakkor, hogy a megújuló energiákkal és az energiahatékonysággal kapcsolatos befektetések nagyszámú munkahelyteremtés mellett hozzájárulnak az európai gazdaság és ipar versenyképességének megtartásához, valamint Európa energia függőségének csökkentéséhez;

2.  hangsúlyozza, hogy a természet által nyújtott szolgáltatások – többek között a termékeny földterület és a tiszta víz és levegő – kétharmada eltűnőben van, a globális felmelegedés és a biológiai sokféleség csökkenése pedig hamarosan olyan méreteket ölt, amelyeken túl a társadalmunkra és a természeti környezetre gyakorolt visszafordíthatatlan hatásokat nem lehet megakadályozni;

3.  rámutat, hogy a folyamatos gazdasági növekedés csak akkor lehetséges, ha az figyelembe veszi a környezet korlátait; ebben a vonatkozásban kiemeli, hogy a zöld és a körforgásos gazdaság megoldásokat kínálhat a környezet, de általában véve a gazdaság és a társadalom számára is;

4.  hangsúlyozza, hogy a környezetvédelmi jogszabályok teljes körű végrehajtása, valamint a környezetvédelmi integrációnak és az EU-n belüli különböző ágazati politikák közötti szakpolitikai koherenciának a javítása elengedhetetlen a zöld gazdasághoz kapcsolódó potenciál teljes körű kiaknázásához, és így zöld munkahelyek létrehozásához;

5.  emlékeztet arra, hogy az Európai Környezetvédelmi Ügynökség 2015. évi jelentése rámutatott arra, hogy a jelenlegi intézkedések nem elégségesek a biodiverzitás védelmére, a fosszilis tüzelőanyagok felhasználásának csökkentésére, az éghajlatváltozás elleni küzdelemre és az éghajlatváltozás emberi egészségre és a környezet minőségére gyakorolt hatásának megelőzésére vonatkozó célkitűzések teljesítéséhez;

6.  megjegyzi, hogy a zöld átmenetben jelentős lehetőség rejlik olyan helyi munkahelyek teremtésére vonatkozóan, amelyeket nem lehet áthelyezni, valamint olyan területeken, amelyeket nem lehet kihelyezni, továbbá a válság által sújtott ágazatokban, így az építőipari ágazatban; megállapítja, hogy erőteljes bizonyítékok szólnak amellett, hogy a zöld átmenet – egyenlegét tekintve – pozitív hatással lesz a foglalkoztatásra, ami azt tükrözi, hogy a fenntartható gazdasági tevékenységek, mint az energiamegtakarítás vagy az ökológiai gazdálkodás, munkaigényesebbek az általuk kiváltott tevékenységeknél, és lehetővé tehetik, hogy a régiók önellátóbbá váljanak;

7.  úgy véli, hogy el kell fogadni a „zöld munkahely” fogalmának megállapodás szerinti meghatározását, az ILO és a Statisztikusok Nemzetközi Konferenciájának fogalommeghatározása alapján;

Igazságos átmenet és minőségi és fenntartható munkahelyek létrehozása

8.  üdvözli a Bizottság nyilatkozatát, miszerint az átszervezést társadalmilag felelős módon kell megvalósítani, annak egyidejű elismerése mellett, hogy a vállalatoknak végre kell hajtaniuk az innovációt és az átszervezést;

9.  úgy véli, hogy a zöld gazdaság nettó munkahely-teremtési potenciáljának maximalizálása érdekében kritikus jelentőséggel bír, hogy meglévő munkaerő-állományunk számára megfelelő lehetőségeket biztosítsunk arra, hogy elsajátítsák a körforgásos gazdasághoz szükséges új készségeket;

10.  felhívja a tagállamokat, hogy az energiahatékonyság növelése és a fogyasztás csökkentése érdekében ösztönözzék a középületek biztonságossá tételére és korszerűsítésére irányuló politikákat;

11.  felszólítja a tagállamokat és – adott esetben – a Bizottságot, hogy kötelezzék el magukat egy igazságos átmenet ütemterve mellett, hogy az ambiciózus környezeti célokat tűzzenek ki a következő szempontok érvényesítése mellett: megfelelő szociális védelem és bérezés, hosszú távú munkahelyek és egészséges és biztonságos munkahelyi feltételek, a kormányzat által irányított beruházások az oktatásba, képzésbe és készségfejlesztő programokba, a munkajogok tiszteletben tartása és a munkavállalók tájékozódáshoz, konzultációhoz és részvételhez való jogának megerősítése a fenntartható fejlődéssel, valamint a munkaerő hatékony képviseletével kapcsolatos kérdések tekintetében; felszólítja a tagállamokat, hogy törekedjenek e célok megvalósulására;

12.  emlékeztet arra, hogy az Unió felülvizsgált egészségvédelmi és biztonsági stratégiájának – adott esetben – figyelembe kell vennie az új ágazatokban bekövetkezett fejleményeket;

13.  hangsúlyozza, hogy a foglalkoztatásban végbemenő várható változás megkívánja, hogy az átalakulást proaktív módon kezeljék, javítsák a jelenlegi és jövőbeni munkaerő-piaci szükségletekre vonatkozó jó minőségű adatok gyűjtését, az európai felsőoktatási intézmények részvételével, továbbá hangsúlyozza, hogy a hatékony átmenet és a megnövelt foglalkoztatás biztosítása érdekében elengedhetetlen a hosszú távú tervezés; kiemeli a helyi és regionális hatóságok zöldebb gazdaságra való áttérésben betöltött fontos szerepét az oktatás, az infrastruktúra, a helyi vállalkozások támogatása és a kollektív szerződések vagy a nemzeti jogszabályban meghatározott egyéb eszközök által szabályozott stabil munkahelyek létrehozása terén; mivel a társadalmi párbeszéd az átalakulás irányításának elengedhetetlen része; felhívja a Bizottságot, a tagállamokat, a regionális és helyi önkormányzatokat és a szociális partnereket, hogy – a szubszidiaritás elvének figyelembe vétele mellett – vállalják a felelősséget és közösen birkózzanak meg e kihívással;

14.  megállapítja, hogy utóbbi években fokozatosan nőtt a szociális partnerek szerepe a zöld munkahelyekre való áttérésben, de emlékeztet arra, hogy többet kell tenni egy tartós és fenntartható társadalmi párbeszéd kiépítése érdekében, amely segíthet megbirkózni a versenyképes, alacsony szén-dioxid-kibocsátású és erőforrás-hatékony gazdaságra való átállás támasztotta kihívásokkal;

15.  kiemeli a nemzeti kormányok jelentőségét az ágazati társadalmi párbeszéd előmozdításában, különösen az újonnan megjelenő zöld iparágakban, valamint a kkv-k bevonásának biztosításában is;

16.  megjegyzi, hogy egyes régiók nagyobb kihívásokkal néznek szembe, mint mások, a nagy energia- és erőforrás-igényű és szennyező iparágak, illetve a magas szintű szegénység vagy munkanélküliség földrajzi koncentrációja miatt; felhívja a tagállamokat és az Európai Unió által támogatott helyi és regionális önkormányzatokat, hogy működjenek együtt a szociális partnerekkel és helyi és regionális gazdaságaik társadalmilag igazságos, zöld átállása érdekében közösen hajtsanak végre a változás által érintett közösségeket és munkavállalókat támogató, a munkahelyek áthelyeződése miatti bizonytalanságot csökkentő és az új munkahelyi készségek iránti kereslet kielégítését biztosító, igazságos átmenetre vonatkozó ütemtervet;

17.  kiemeli, hogy a helyi hatóságok kulcsszerepet tölthetnek be a zöld gazdaságban a foglalkoztatás növelésének, illetve a tisztességesebb és inkluzív munkahelyeknek az előmozdításában a következők révén:

   zöld beruházások,
   a közbeszerzés erejének mozgósítása, ezen belül szociális és környezeti jellegű záradékok használata a közbeszerzésben,
   partnerségek létrehozása, többek között képzési intézményekkel, hogy javítsák a helyi munkaerőpiacon a munkahelyek és a készségek egymással való összehangolását,
   a zöld kkv-k és a kkv-k zöldítésének támogatása,
   zöld inkluzív foglalkoztatási programok létrehozása, amelyek biztosítják, hogy a kiszolgáltatott csoportok is tőkét kovácsolhassanak a zöld növekedésből;

18.  rámutat az arra vonatkozó bizonyítékra, amely kiemeli a vezetés és az alkalmazottak közötti konzultáció fontos szerepét az alkalmazottak érdemi részvételének biztosítása érdekében, az említett változások szociális partnerek révén történő elérése érdekében; ajánlja, hogy a munkáltatókkal együttműködve a szakszervezetek „zöld képviseleteit” vonják be a zöld gazdaság megerősítésébe és a fenntarthatóság fokozásába a munkahelyükön; felhívja a tagállamokat, hogy nyújtsanak célzott támogatást az ágazatok zöldítésére irányuló közös munkavállalói és munkaadói kezdeményezésekhez;

19.  úgy véli, hogy e célkitűzések közül néhány támogatása céljából kísérleti projekteket kell kidolgozni;

20.  üdvözli a Bizottság elkötelezettségét a mellett, hogy az álláskeresők munkavállalói mobilitása érdekében kiaknázza a foglalkoztatás és a szociális innováció európai programjának égisze alatt megvalósuló, célzott munkaerő-mobilitási rendszereket;

A zöld foglalkoztatáshoz szükséges készségek

21.  üdvözli a készségfejlesztés eszközeit és a Bizottság készségigényekkel kapcsolatos előrejelzését; hangsúlyozza, hogy a készségfejlesztésnek ösztönöznie kell a gazdaságon belül széles körben hasznos STEM-készségek fejlesztését; azonban hangsúlyozza, hogy ambiciózusabb lépésekre és beruházásokra van szükség; úgy véli, hogy a készségek iránti jövőbeni igények előrejelzéséhez valamennyi szinten minden munkaerő-piaci érdekelt felet erőteljesen be kell vonni;

22.  felszólítja tagállamokat, hogy a Bizottsággal együttműködve dolgozzák ki a munkavállalók zöld készségeit fejlesztő képzési és munkalehetőségek adatbankját az életpályákra és a gazdaság zöldítése által nyújtott foglalkoztatási lehetőségek kihasználásához szükséges készségekre vonatkozóan rendelkezésre álló tájékoztatás, tanácsadás és útmutatás minőségének javítása érdekében;

23.  felszólítja a Bizottságot az adatgyűjtés végrehajtásának biztosítására valamennyi zöld ágazatban, ideértve a jelenleg elhanyagolt ágazatokat is, például a tömegközlekedést és a kiskereskedelmi szektort; kéri a Bizottságot, hogy egyfelől támogassa a nemzeti statisztikai hivatalokat és állami foglalkoztatási szolgálatokat (ÁFSZ) és erősítse meg a mennyiségi modellezési eszközök alkalmazását, másfelől pedig foglaljon bele nemek közötti egyenlőségre vonatkozó szempontokat az összes zöld foglalkoztatási ágazattal kapcsolatos adatgyűjtésbe;

24.  kéri a Bizottságot, hogy az új adatgyűjtési, adatrendszerezési és elemzési eljárások kifejlesztése során vezesse be a nemi szempontok alkalmazását, például a FIDELIO ökonometriai eszközzel végzett munka, továbbá az érdekeltekkel – például a Munkaügyi Statisztikusok Nemzetközi Konferenciájával – folytatott együttműködés tekintetében;

25.  hangsúlyozza, hogy nagyobb hangsúlyt kell helyezni a készséghiány készségfejlesztés elősegítése révén történő áthidalására;

26.  felhívja a Bizottságot, hogy segítse a készségfejlesztés előmozdítását a képesítések és a megfelelő oktatási és képzési tantervek uniós szintű frissítése révén;

27.  felhívja a Bizottságot, hogy hangsúlyozza az olyan osztályozási rendszerek nagyobb mértékű használatát, mint az ESCO, amelyek felhasználhatók a készséghiányok azonosítására;

28.  hangsúlyozza az oktatási rendszerek és az újonnan megjelenő zöld munkahelyek közötti jobb szinergiák fontosságát, az oktatási intézmények és a munkaadói szövetségek és egyéb érintett szervezetek közötti jobb koordináció révén;

29.  felhívja a tagállamokat, a regionális önkormányzatokat és a helyi hatóságokat, hogy a szociális partnerekkel és a képzésszolgáltatókkal közösen fogadjanak el és vezessenek be készségfejlesztésre és a készségek előrejelzésére irányuló stratégiákat, melyek célja, hogy fejlesszék az általános, ágazati és foglalkozás-specifikus készségeket; hangsúlyozza továbbá az oktatási intézmények, a vállalkozások, a szociális partnerek és a hatóságok közötti partnerségek és bizalom fontosságát;

30.  megjegyzi, hogy e stratégiáknak a létrehozandó zöld munkahelyek típusára és szintjére, valamint az igényelt készségekre és tudásra irányuló alapos értékelést is tartalmazniuk kell, amely a készségek terén mutatkozó hiányosságok azonosításához és a célzott szakképzési és élethosszig tartó tanulási programokhoz vezet, a készségek és a munkahelyek összehangolására helyezve a hangsúlyt; kiemeli, hogy a stratégiákba aktívan be kell vonni mind az elbocsátott, mind az alacsony képzettségű munkavállalókat, akiket az a veszély fenyeget, hogy kiszorulnak a munkaerőpiacról, annak biztosítása révén, hogy e munkavállalók számára a készségekre irányuló képzés célzott, hozzáférhető és ingyenes legyen;

31.  tudomásul veszi a CEDEFOP javaslatát, miszerint jobb a tanterveket kiigazítani és ezekbe beépíteni a környezettudatosságot a fenntartható fejlődés és az üzleti hatékonyság megértése mellett, mint új képzési programokra javaslatot tenni;

32.  arra ösztönzi a tagállamokat és a regionális és helyi hatóságokat, hogy a fenntartható fejlődést és a környezettel kapcsolatos képességeket és készségeket építsék be a képzési és oktatási rendszerekbe, különösen a szakképzés erősítése, valamint azáltal, hogy a kutatóközpontokat – az új zöld vállalkozásokkal együttműködve – környezetkímélő technológiák, tervek és termelési szabadalmak kidolgozására ösztönzik; bátorítja a kutatóközpontok, üzleti hálózatok és szakemberek közötti együttműködést; emlékeztet a tudományos, technológiai, mérnöki és matematikai készségek (STEM készségek) fontosságára, és arra, hogy biztosítani kell, hogy több nő tanuljon STEM-tárgyakat;

33.  felszólít egy jobb és fenntartható munkahelyek teremtésére irányuló ambiciózus stratégia követésére, amely magában foglalja a strukturális munkaerőhiány kezelését, és külön hangsúlyt helyez a zöldebb gazdaság készségszükségleteinek kielégítésére;

34.  sürgeti a tagállamokat, hogy e szektor fejlődését használják ki magas képzettséget igénylő gyakornoki programok létrehozására, hogy szaktudással és szakképzéssel lássák el a fiatalokat, és elősegítsék a nagymértékű ifjúsági munkanélküliség kezelését;

35.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a zöld gazdaságra való áttérés során vegyék figyelembe, hogy a nőknek és a lányoknak jobb lehetőségekre van szükségük az egész életen át tartó tanulás terén, különösen a jelentős számú új zöld munkahely biztosítására képes területeken – pl. a természettudományok, a kutatás, a műszaki tudományok, a digitális technológia és az új technológiák területén –, azzal a céllal, hogy erősítsék a nők társadalmon belüli helyzetét, megszüntessék a nemi sztereotípiákat és olyan munkahelyeket biztosítsanak, amelyek teljes mértékben megfelelnek a nők különleges szükségleteinek és készségeinek;

36.  kéri a Bizottságot, a tagállamokat, valamint a regionális és helyi hatóságokat, hogy az esélyegyenlőség garantálásának biztosítása céljából a nemek közötti egyenlőség szempontjait minden szinten szisztematikusan foglalják bele a zöld munkahelyteremtésre vonatkozó szakpolitikák meghatározásába, végrehajtásába és nyomon követésébe, figyelembe véve a zöld munkahelyteremtéssel járó kihívásokat a vidéki térségekben; bátorítja a tagállamokat, valamint a regionális és helyi hatóságokat, hogy tegyenek további erőfeszítéseket annak érdekében, hogy a nőket teljes mértékben bevonják a szakpolitikák kialakításába, a döntéshozatalba és a zöld készségeket magában foglaló zöld foglalkoztatási stratégia végrehajtásába;

37.  kéri a Bizottságot, hogy kezdeményezzen nyilvános vitát a „fenntartható fejlődést támogató oktatás” koncepciójáról, és támogassa azt, különös hangsúlyt fektetve a lányok és nők oktatására; felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy mozdítsanak elő olyan szakpolitikákat, amelyek ösztönzik a nők nagyobb arányú részvételét a STEM-tudományterületek oktatásában és a vállalkozások létrehozásában, valamint hogy a zöld munkahelyteremtési menetrendet kapcsolják össze a nők szerepének az oktatás révén történő megerősítésével; szorgalmazza a nők szakoktatásban és szakképzésben való részvételének ösztönzésére irányuló intézkedéseket, valamint élethosszig tartó tanulási lehetőségek kialakítását számukra a zöld ágazatokban;

38.  felszólítja a Bizottságot, hogy fogadjon el európai stratégiát a 2015–2020-as időszakra a nemek közötti esélyegyenlőség előmozdítása terén, amely figyelembe veszi az Európa 2020 stratégia keretében kitűzött, az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést szolgáló foglalkoztatási célértékeket.

39.  hangsúlyozza, hogy a közhatóságoknak és közszolgálatoknak célzott fellépéseket kell végrehajtaniuk annak érdekében, hogy valamennyi piaci érdekeltet – köztük a munkaadói és munkavállalói szervezeteket – bevonják a strukturális munkaerőhiány csökkentésébe; felhívja a tagállamokat, valamint a regionális és helyi hatóságokat, hogy alakítsanak ki mechanizmusokat a munkaügyi hatóságok és foglalkoztatási szolgálatok személyzetének arra való kiképzéséhez, hogy a munkaerő-piaci szakpolitikájuk kidolgozása során vegyék figyelembe a zöld foglalkoztatással kapcsolatos készségek szempontjait, és dolgozzák ki az ilyen képzések hatásának értékelésére szolgáló eszközöket; kiemeli annak fontosságát, hogy az európai oktatási intézmények a zöld gazdaság és általában a munkaerőpiac igényeihez igazítsák képzési programjaikat;

40.  felhívja a tagállamokat, hogy hozzanak létre olyan szabályozási környezetet, amely ösztönzi az innovációt a zöld gazdaságban;

Politikai koherencia a fenntartható gazdaságokban rejlő munkahely-teremtési potenciál kiaknázása céljából

41.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fogadjanak el a fenntartható beruházásokra vonatkozó nagyratörő, hosszú távú és integrált szabályozási, költségvetési, illetve pénzügyi kereteket, és ösztönözzék az innovációt, ezáltal teljes mértékben kiaknázva az e változásokban rejlő foglalkoztatási potenciált; hangsúlyozza, hogy a szakpolitikákat egy olyan hosszú távú megközelítés keretében kell kialakítani, amely magában foglal célokat, valamint az e célok felé tett előrehaladás mérésére szolgáló mutatókat;

42.  hangsúlyozza, hogy a Bizottság és az érintett minisztériumok körében végzett nemzeti szintű koordináció fontos a változás átfogó, a kormányzat egészét érintő keretének megteremtéséhez, amely képes megfelelő figyelmet szentelni az átmenet elosztási hatásainak;

43.  megállapítja, hogy a zöld foglalkoztatási kezdeményezés sikere vagy kudarca a Bizottság megújuló energiára és energiahatékonyságra vonatkozó kötelező céljaiban rejlő ambíció mértékétől, valamint a megújuló energiával kapcsolatos technológiába és a tagállamok által vállalt energiahatékonysági programokba való befektetésektől függ;

44.  kiemeli, hogy a Bizottság és a tagállamok a felelősek azokért a következetes szakpolitikákért, amelyek elősegítik a megújulóenergia-termelést és az energiahatékonyságot, ösztönözve a helyi és regionális fejlesztést és a minőségi munkahelyek teremtését; hangsúlyozza, hogy a következő években a megújuló energiába és az energiahatékonyság növelésébe való beruházások az európai munkahelyteremtés legfőbb forrásaivá válhatnak;

45.  emlékeztet, hogy a területek energia-önellátása továbbra is az uniós gazdasági és energiapolitika egyik távlati célkitűzése; hangsúlyozza továbbá, hogy a beruházások területi kiterjedését feltétlenül figyelembe kell venni, ugyanis ez hozzájárul az uniós területi kohéziós politika vidéki és városi térségek megfelelő összeköttetésére vonatkozó célkitűzésének megvalósításához;

46.  üdvözli, hogy a Bizottság – a 2010-es cancúni megállapodásra és a későbbi kezdeményezésekre építve – a COP21 párizsi tárgyalásaira vonatkozó uniós megbízásba felvette a tisztességes munkahelyek kérdését; felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az „igazságos átmenet” menetrendje továbbra is a tárgyalásokon képviselt álláspontja részét képezze;

47.  felkéri az EU-t és a tagállamokat, hogy határozzanak meg kötelező energiatakarékossági és -hatékonysági célkitűzéseket, és az energiamegtakarításra vonatkozó uniós célkitűzések elérését megkönnyítő eszközként támogassa a fehér tanúsítványokat; felhívja a tagállamokat, hogy hatékonyan hajtsák végre és juttassák érvényre az energiahatékonysági irányelvet, és tartsák fenn – minimumként – a 2030-ra vonatkozó energiahatékonysági célok elérése iránti kötelezettségvállalásukat;

48.  támogatja az inkluzív zöld gazdaságra való – a többi nemzetközi partnerrel együttműködésben történő – igazságos globális áttérés előmozdítása iránti uniós kötelezettségvállalásokat;

49.  felhívja a tagállamokat, hogy teljes mértékben tartsák tiszteletben és hajtsák végre a közbeszerzésről szóló felülvizsgált uniós jogszabályok új rendelkezéseit, valamint vegyék fontolóra annak értékelését, hogy a környezetvédelmi és szociális szempontok közbeszerzési szakpolitikáikba való beemelése fellendítené-e a munkahelyteremtést a zöldebb gazdaságban; hangsúlyozza, hogy tisztázni kellene a szociális és környezetvédelmi záradékok közbeszerzésben való használatával kapcsolatban továbbra is fennálló jogbizonytalanságokat;

50.  felhívja a Bizottságot, hogy segítsen a javítási ágazat újraélesztésében, amely olyan új munkahelyek teremtéséhez vezethet, amelyek jellegüknél fogva környezetbarátak;

51.  felhívja a tagállamokat, hogy támogassák a közszolgáltatások fenntartható gazdaságra való igazságos áttéréshez való hozzájárulását, kiváltképp annak proaktív biztosításával, hogy az olyan szolgáltatásokat, mint a távközlés, az energia, a közlekedés, a hulladék- és vízgazdálkodás, fenntartható módon nyújtsák;

52.  mély csalódottságának ad hangot a körforgásos gazdaságról szóló jogalkotási csomag visszavonása miatt, amelynek rendelkezései a várakozások szerint csupán az Unió hulladékgazdálkodási ágazatában akár 180 000 munkahely teremtéséhez járultak volna hozzá; felhívja ezért a Bizottságot, hogy – a tagállamok hatásköreinek tiszteletben tartása mellett – sürgősen tegyen eleget a hulladékokkal kapcsolatos ambiciózus jogszabály előterjesztése iránti kötelezettségvállalásának, amelynek célja a hulladékmennyiség csökkentése, új újrafeldolgozási célok meghatározása, valamint a ténylegesen újrafeldolgozott anyagok számítási kritériumainak újbóli meghatározása;

53.  felszólítja továbbá a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a példaértékű és környezetileg fenntartható ártalmatlanítási ciklussal rendelkező vállalatok ösztönzésével kapcsolatos kritériumok bevezetésének lehetőségét;

54.  elismeri, hogy ha a biológiai sokféleséget szem előtt tartó termékek iránti fogyasztói kereslet ösztönzése érdekében a fenntartható mezőgazdasági termelést összekapcsoljuk a gazdaságokban fellelhető biológiai sokféleség nyomon követésével és védelmével, majd a mezőgazdasági termékek környezetre gyakorolt hatásuk szerinti intelligens címkézésének használatával, az jelentős potenciált hordoz az EU vidéki területein történő zöld foglalkoztatás tekintetében;

55.  megjegyzi, hogy a fenntartható erdőgazdálkodásban valódi potenciál rejlik a munkahelyteremtésre, egyszersmind az éghajlatváltozás mérsékléséhez való hozzájárulásra és a biológiai sokféleség védelmére;

56.  felhívja a Bizottságot, hogy a zöld munkahelyteremtés támogatása érdekében használja fel az európai szemesztert és az Európa 2020 stratégia felülvizsgálatát; felhívja a Bizottságot, hogy bocsásson ki olyan országspecifikus ajánlásokat, amelyek hozzájárulhatnak a foglalkoztatás fellendüléséhez és az ökológiai lábnyom csökkentéséhez, és részletes független tanulmányokat kér az adóterhek áthelyezésének (pl. a munka adóztatásáról a környezetvédelmi adóztatásra történő áttérésnek) és a támogatások 2020-ig történő fokozatos megszüntetésének a költségeire és előnyeire vonatkozóan;

57.  hangsúlyozza, hogy az ajánlásoknak ösztönözniük kell a munkát terhelő adókról más adóforrásokra történő áttérést, és hogy ennek egyik célja a szennyező magatartás megváltoztatása, mindazonáltal az áttérés nem járhat nem kívánt következményekkel a társadalombiztosítási rendszerekre nézve, illetve nem érintheti aránytalanul hátrányosan az alacsony jövedelmű csoportokat;

58.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozatosan szüntessék meg a környezetre káros közvetlen és közvetett támogatásokat, többek között, de nem kizárólag a fosszilis tüzelőanyagokra irányulókat; felkéri a Bizottságot, hogy alakítson ki a tagállamok által megvalósítható modelleket, amelyek az adóztatást a munkáról a környezetszennyezésre helyeznék át, és „a szennyező fizet” elv szellemében vegye figyelembe az áruk és szolgáltatások környezeti hatását; felhívja a Bizottságot, hogy bocsásson ki a tagállamok számára olyan országspecifikus ajánlásokat, amelyek hozzájárulnak a zöld foglalkoztatás fellendüléséhez és az ökológiai lábnyom csökkentéséhez; felszólítja továbbá a Bizottságot, hogy a zöld munkahelyteremtés támogatása érdekében proaktív módon integrálja az európai szemeszterbe a környezetvédelemmel és éghajlattal kapcsolatos megfontolásokat;

59.  felkéri a tagállamokat, hogy vezessenek be megfelelő támogatásokat és/vagy adómentességeket a jelentős környezetvédelmi többletértékkel – többek között csökkentett széntartalommal – rendelkező termékekkel és szolgáltatásokkal foglalkozó induló vállalkozások, illetve mikro-, kis- és középvállalkozások számára;

60.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy szakpolitikáikban biztosítsanak nagyobb fokú koherenciát és kohéziót, és a legmagasabb szinten vállaljanak jelentősebb politikai kötelezettségeket a kapcsolódó területeken, a pénzügyi tranzakciós adó és az adócsalás és adókijátszás elleni küzdelem terén;

61.  felhívja a Bizottságot, hogy újítsa meg az Európa 2020 stratégia iránti kötelezettségvállalását, valamint hogy haladéktalanul, de legkésőbb 2015-ig végezze el annak félidős felülvizsgálatát; felhívja a Bizottságot, hogy újólag erősítse meg az európai szemeszter keretében kitűzött célokat, figyelembe véve a makrogazdasági egyensúlyhiányok eredménytábláját és az Európa 2020 stratégia felülvizsgálatát; felhívja a Bizottságot, hogy javasoljon nagyratörőbb szociális és környezetvédelmi célkitűzéseket a 2030-ig és a 2050-ig tartó időszakra; hangsúlyozza, hogy a zöld munkahelyek pontos, módszertanilag megalapozott és közös nyomon követése segíthet a tagállamoknak környezeti és munkaügyi politikáik eredményességének értékelésében is, és erősítheti az Európa 2020 stratégia keretében a foglalkoztatási iránymutatások előrehaladásának nyomon követésére és figyelemmel kísérésére kidolgozott európai szintű eszközöket;

62.  hangsúlyozza a 2030-ra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai csomag által a munkahelyteremtés terén kínált lehetőségeket, valamint a jövőbeli környezetvédelmi jogszabályoknak az EU hosszú távú környezetvédelmi céljai elérésében, illetve a munkahelyteremtésben és a zöld növekedésben betöltendő szerepét;

63.  felhívja a Bizottságot, hogy tekintse az innovációt az európai ipar sarokkövének, és dolgozzon ki aktív stratégiákat annak biztosítására, hogy a társadalmi átmeneteket jól kezeljék, és az előnyök Európa-szerte mindenütt egyenletesen jelentkezzenek; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fenntartható iparpolitikai és piaci átalakításra sarkalló ösztönzők révén támogassák az erőforrás-hatékonysággal, árukkal és szolgáltatásokkal foglalkozó új ellátási láncok és ipari hálózatok kialakulását;

64.  hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy a tagállamok felkészítsék a gazdaságukat az alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó, erőforrás- és energiahatékony jövőre, számolva eközben a munkahely- és kibocsátásáthelyezés éghajlati politikák hatása miatt fennálló kockázatával;

65.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gyorsítsák fel az olyan globális környezetpolitika megteremtésére irányuló nemzetközi erőfeszítéseket, amely korlátozhatja az ipari termelés Unión kívülre telepítése és a kibocsátásáthelyezés által okozott kárt;

66.  felhívja a Bizottságot, hogy mielőbb ismertesse az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerének (ETS) megreformálására irányuló javaslatát, tekintettel arra, hogy meg kell védeni a kibocsátásáthelyezés jelentős kockázatának kitett iparágakat;

67.  felhívja a Bizottságot, hogy az energiaunió megvalósítása során térjen ki a zöld foglalkoztatás ügyére;

Befektetés a fenntartható munkahelyteremtésbe

68.  kiemeli, hogy a kínálat- és keresletoldali beavatkozások megfelelő elegyét kell alkalmazni, amely a munkahelyteremtésnek a megfelelő aktív munkaerő-piaci intézkedésekkel való kombinálásából adódik, igazodva a különböző helyi munkaerőpiacok szükségleteihez;

69.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy – többek között az Európai Stratégiai Beruházási Alap keretében – támogassák a társadalmi és gazdasági előnyökkel járó minőségi beruházásokat, így a fenntartható minőségi munkahelyeket, a nemek közötti egyenlőséget, a minőségi oktatást, valamint a zöld átmenetet előmozdító és az energiaszegénység leküzdését célzó innovációt; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a befektetéseket kedvező munkaerő-piaci hatással járó területekre összpontosítsák annak érdekében, hogy fenntartható, teljes körű szociális védelmet biztosító munkahelyeket teremtsenek és visszaszorítsák a munkanélküliséget; hangsúlyozza, hogy a finanszírozott projekteknek mérhető módon hozzá kell járulniuk az Európa 2020 stratégia megvalósításához; ezzel összefüggésben kiemeli, hogy a zöld szektorokban a munkahelyteremtés a recesszió alatt végig pozitív maradt;

70.  hangsúlyozza, hogy az energiahatékonyságba történő befektetés elősegítheti a helyi munkahelyek teremtését és a helyi gazdasági fejlődést, továbbá csökkentheti az energiaszegénységet, valamint hogy az épületek energiahatékonyságának biztosítása a legköltséghatékonyabb módja annak, hogy hosszú távú megoldást kínáljanak az – Európában akár 125 millió embert érintő – energiaszegénység problémájára, és fontos elem az európai energia hatékonyabb felhasználásának biztosításában és a zöld munkahelyek létesítésében; megismétli, hogy az épületek biztonságosságának biztosítása szintén kulcsfontosságú e tekintetben; felkéri a Bizottságot, hogy mielőbb ismertesse az „Intelligens finanszírozás az intelligens épületekért” elnevezésű kezdeményezését;

71.  javasolja, hogy az éghajlatváltozásra, a megújuló energiaforrásokra és az energiahatékonyságra vonatkozó célokat tekintsék beruházási céloknak és a politikai fellépés vezérlő elveinek;

72.  óva int a káros környezeti és társadalmi hatásokkal járó tevékenységek támogatásától, mivel azok aláássák a zöld munkahelyek foglalkoztatási potenciáljának maximalizálásához szükséges politikai koherenciát;

73.  a fenntartható közbeszerzési eljárások támogatása és a zöld készségek általános érvényesítése érdekében a kulcsfontosságú közszolgáltatásokba, így a távközlésbe, az energiába, a közlekedésbe, a hulladék- és vízgazdálkodásba való minőségi beruházások célként való kitűzését ajánlja;

74.  felhívja a tagállamokat, hogy teljes mértékben használják ki az európai strukturális és beruházási alapokra vonatkozó jogi keret kínálta lehetőségeket, valamint használjanak fel más uniós finanszírozási forrásokat a zöld foglalkozást előmozdító fenntartható projektek támogatása érdekében, és az uniós finanszírozási és pénzügyi eszközöket tegyék a helyi hatóságok számára a lehető legegyszerűbben hozzáférhetővé, világos, egyértelmű szabályok és elérhető minimális finanszírozási küszöbértékek mellett;

75.  ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy használják ki a többéves pénzügyi keret választások utáni 2016-os felülvizsgálatát olyan lehetőségként, amellyel elősegíthetik a gazdaságainkban bekövetkező zöld átmenetet;

76.  megállapítja, hogy a zöld gazdasági és foglalkoztatási növekedés támogatásának elősegítésére ESZA-támogatás áll rendelkezésre, és ösztönzi a nemzeti kormányokat és az érintett nemzeti szolgálatokat, hogy a gazdaságilag indokolt és gazdaságilag fenntartható zöld munkahelyek teremtésének előmozdítása érdekében mérlegeljék e finanszírozás aktívabb igénybevételét;

77.  megállapítja, hogy egyes tagállamok jelentős előrelépéseket tettek a gazdaság környezetbaráttá tétele terén, és ösztönzi az Uniót és a tagállamokat, hogy a zökkenőmentes átmenet biztosítása érdekében segítsék elő az elképzelések, ismeretek, tapasztalatok és bevált gyakorlatok megosztását;

78.  sürgeti a tagállamokat és a magánszférát, hogy éljenek az olyan eszközökkel, mint környezettudatos tervezés, az ökocímke, az EMAS és a zöld közbeszerzés, mivel ezek hozzájárulhatnak a zöld gazdasághoz, és ily módon a zöld munkahelyek létrehozásához; felszólítja a Bizottságot, hogy nyújtson útmutatást a kedvező piaci feltételek kialakításához ezen önkéntes eszközök teljes körű elfogadása érdekében;

79.  felhívja a tagállamokat, hogy fordítsanak több figyelmet az európai szabványon (ISO 14000) alapuló környezetgazdálkodási és környezetvédelmi ellenőrzési rendszerek végrehajtására;

Kis- és középvállalkozások (kkv-k)

80.  támogatja a kkv-k számára kidolgozott zöld cselekvési terv célkitűzéseit és kkv-orientált intézkedéseit, ideértve egy európai erőforrás-hatékonysági kiválósági központ létrehozását, amely tanácsot és támogatást biztosít az erőforrás-hatékonysági teljesítményüket javítani igyekvő kkv-k számára, támogatja a zöld vállalkozásokat, kiaknázza a zöldebb értékláncok lehetőségeit, valamint megkönnyíti a zöld kkv-k és mikrovállalkozások piacra jutását; úgy véli, hogy a tudatosságnövelő tevékenységek és a technikai segítségnyújtás kulcsfontosságúak ahhoz, hogy a kkv-k aktívan részt tudjanak venni a körforgásos gazdaságban;

81.  emlékeztet arra, hogy a kkv-kban óriási potenciál rejlik a munkahelyteremtés terén, különösen a fiatalok számára, valamint a szakképzés és a gyakorlati képzés duális rendszerének előmozdítására;

82.  elismeri, hogy az Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA) elő tudja segíteni a környezeti és társadalmi szempontból fokozottan innovatív tevékenységek fejlődését a mikro-, kis- és középvállalkozások körében;

83.  emlékeztet arra, hogy az Eurobarométer adatai a kkv-k által kínált zöld munkahelyekről azt mutatják, hogy az energiamegtakarítás, valamint a hulladék és a nyersanyagok mennyiségének csökkentése gazdaságilag előnyös intézkedések;

84.  felhívja a Bizottságot, hogy ösztönözze az új üzleti modelleket – például a szövetkezeti vállalkozásokat – a termelési és forgalmazási folyamatok hatékonyságának növelésére, a forrásokkal való takarékosság érdekében innovatív megoldások elsajátítására vagy fenntarthatóbb termékek és szolgáltatások biztosítására irányuló törekvéseinek részeként;

85.  rámutat, hogy a kkv-k csak akkor hozhatnak létre növekedést és teremthetnek munkahelyeket, ha a zöld gazdaság révén kedvező ösztönzési lehetőségek is rendelkezésre állnak;

86.  felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a kkv-knak szóló zöld ösztönzők érdemi hatást fejtsenek ki ott, ahol a legnagyobb szükség van rájuk;

87.  megjegyzi, hogy a kkv-k és mikrovállalkozások az európai munkahelyteremtés legfontosabb mozgatórugói; kiemeli, hogy a kkv-k és mikrovállalkozások különleges kihívással néznek szembe a zöld átmenet által nyújtott álláslehetőségek kiaknázása során, különös tekintettel a finanszírozási eszközökhöz és képzéshez való hozzáférésre, valamint a készségek terén meglévő hiányosságok pótlására; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak ambiciózus intézkedéseket – beleértve a célzott tájékoztatást, a figyelemfelhívást, a technikai segítségnyújtást, valamint a finanszírozási eszközökhöz és képzéshez való hozzáférést – annak érdekében, hogy elősegítsék a fokozottabb munkahelyteremtést a kkv-knál és mikrovállalkozásoknál;

88.  rámutat arra, hogy a zöldebb értéklánc, amely újragyártást, javítást, karbantartást, újrafeldolgozást és ökotervezést foglal magában, jelentős üzleti lehetőségeket kínálhat sok kkv számára;

o
o   o

89.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0584.
(2) HL C 251. E, 2013.8.31., 75. o.
(3) HL C 308. E, 2011.10.20., 6. o.


Az adókikerülés és az adócsalás mint a fejlődő országok kormányzása, szociális védelme és fejlődése számára jelentett kihívás
PDF 366kWORD 117k
Az Európai Parlament 2015. július 8-i állásfoglalása az adókikerülésről és az adócsalásról mint a fejlődő országok kormányzása, szociális védelme és fejlődése számára jelentett kihívásról (2015/2058(INI))
P8_TA(2015)0265A8-0184/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Monterrey-i Nyilatkozatra (2002), a dohai fejlesztésfinanszírozási konferenciára (2008), a Párizsi Nyilatkozatra (2005) és az accrai cselekvési programra (2008),

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének az etiópiai Addisz-Abebában 2015. július 13-tól 16-ig tartandó harmadik nemzetközi fejlesztésfinanszírozási konferenciáról szóló 68/204. és 68/279. sz. határozataira,

–  tekintettel az ENSZ nemzetközi adóügyi együttműködési szakértői bizottságának munkájára(1),

–  tekintettel az ENSZ fejlett és fejlődő országok közötti kettős adóztatás elkerüléséről szóló modellegyezményére(2),

–  tekintettel a pénzügyi rendszereknek a pénzmosás, valamint terrorizmus finanszírozása céljára való felhasználásának megelőzéséről szóló 2005/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(3),

–  tekintettel az „Adók és a fejlesztés – Együttműködés a fejlődő országokkal a jó adóügyi kormányzás előmozdítása terén” című, 2010. április 21-i bizottsági közleményre (COM(2010)0163),

–  tekintettel a „Globális partnerség a szegénység felszámolásáért és a fenntartható fejlődésért 2015 után” című, 2015. február 5-i bizottsági közleményre (COM(2015)0044),

–  tekintettel a Bizottságnak az adócsalás és az adókikerülés elleni küzdelmet szolgáló adózási átláthatóságról szóló 2015. március 18-i közleményére (COM(2015)0136),

–  tekintettel az adócsalás, az adóelkerülés és az adóparadicsomok elleni küzdelemről szóló 2013. május 21-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel az „Adók és a fejlesztés – Együttműködés a fejlődő országokkal a jó adóügyi kormányzás előmozdítása terén” című, 2011. március 8-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel a jó kormányzás adóügyek terén történő előmozdításáról szóló, 2010. február 10-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel a „Korrupció a köz- és a magánszférában: hatása az emberi jogokra a harmadik országokban” című, 2013. október 8-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel a fejlődés felelősségteljes üzleti gyakorlatok révén történő előmozdításáról, ezen belül a nyersanyag-kitermelő iparágak fejlődő országokban betöltött szerepéről szóló, 2014. február 26-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel a 2015 utáni uniós és globális fejlesztési keretről szóló, 2014. november 25-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel a politikák fejlesztési célú koherenciájáról szóló 2013. évi uniós jelentésről szóló 2014. március 13-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel az EUMSZ 208. cikkére, amely kimondja, hogy az Unió fejlesztési politikája elsődleges célként a szegénység felszámolására irányul, és megalapozza a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia elvét,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Fejlesztési Bizottság jelentésére és a Gazdasági és Monetáris Bizottság véleményére (A8–0184/2015),

A.  mivel az illegális pénzmozgások – azaz valamennyi nem nyilvántartott, olyan tőkét érintő magánpénzmozgás, amelyet illegálisan kerestek meg, utaltak át vagy használtak fel – tipikusan adócsalásból és adókikerülésből, például a transzferárakkal való visszaélésből származnak, és sértik az adóknak a nyereség keletkezése helyén történő megfizetésének elvét, és mivel a fejlesztésfinanszírozásról szóló valamennyi fontosabb nemzetközi dokumentum és konferencia az adócsalást és adókikerülést nevezi meg a hazai bevételek fejlesztési célú mozgósítása egyik fő akadályaként;

B.  mivel a Global Financial Integrity kutatóintézet 2014-es jelentése szerint a 2003 és 2012 közötti közvetlen külföldi befektetések és hivatalos fejlesztési támogatások összesített értéke alig volt kevesebb, mint az illegális pénzkiáramlásoké; mivel az illegális pénzmozgások a fejlődő országok által a szegénység felszámolása, a jólét és a fenntartható fejlődés céljából kapott támogatások körülbelül tízszeresét teszik ki, ami a becslések szerint évente 1 milliárd dollár illegális tőkekiáramlást jelent a fejlődő országokból;

C.  mivel a nyersanyag-kitermelő iparágakból származó állami bevételek előteremtése alapvetően szükséges számos fejlődő ország, különösen a legkevésbé fejlett országok fejlesztési stratégiája számára, azonban összességében nem használják ki jól a nyersanyag-kitermelő iparágakban rejlő potenciált a költségvetési bevételek növelésére, a nem megfelelő adószabályok vagy az azok végrehajtásával kapcsolatos nehézségek miatt, mert a fejlődő országok kormányai és a kitermelő vállalatok közötti megállapodások általában eseti jellegűek, továbbá azokat átláthatatlan módon és egyértelmű iránymutatások nélkül tárgyalják meg;

D.  mivel a fejlődő országok gazdaságában a jelentős méretű informális ágazatok csaknem lehetetlenné teszik a szélesebb bázison történő adóztatást, és mivel az olyan országokban, ahol a lakosság nagy része szegénységben él, a GDP számottevő része nem adóztatható;

E.  mivel a kiegyensúlyozott, hatékony és átlátható adórendszerek biztosítják a kormányok számára a létfontosságú finanszírozást, hogy fedezzék azokat az alapvető közszolgáltatásokat, amelyekre a polgárok jogosultak, így például az általános egészségügyi ellátást és oktatást, és mivel a hatékony redisztributív fiskális politikák hozzájárulnak a növekvő egyenlőtlenségek leginkább segítségre szorulókra gyakorolt hatásának csökkentéséhez;

F.  mivel az UNCTAD szerint a határokon átnyúló vállalati beruházási állomány mintegy 30%-a közvetítő országokon ment keresztül, mielőtt termelési eszközként elérte volna végcélját;

G.  mivel a társasági adóból származó bevételek a fejlődő országok nemzeti jövedelmének jelentős részét teszik ki, ami miatt a vállalatok általi adókikerülés őket különösen nagy mértékben érinti, és az elmúlt éves során a fejlődő országok folyamatosan csökkentették a társaságiadó-kulcsokat;

H.  mivel az adóparadicsomok és a banktitkot fenntartó országok, amelyek lehetővé teszik a banki és pénzügyi információk titokban tartását, az olyan tőkét és bevételt vonzó adómentes rendszerekkel kombinálva, amelyeket más országokban kellene megadóztatni, káros adóversenyhez vezetnek, veszélyeztetik az adórendszer méltányosságát és torzítják a versenyt és a befektetéseket, ami különösen a fejlődő országokat érinti, és ami a becslések szerint évi 189 milliárd dolláros adóbevétel-kiesést eredményez;

I.  mivel az adózás a fejlődő országok bevételeinek megbízható és fenntartható forrása lehet és a stabilitás előnyével jár az olyan hagyományos fejlesztésfinanszírozási mechanizmusokkal szemben, mint a kedvezményes hitelek, amennyiben méltányos, kiegyensúlyozott, hatékony és átlátható adózási rendszer van hatályban, az adózási fegyelem előmozdítását szolgáló adóigazgatás hatékony és eredményes, valamint a költségvetési bevételek felhasználása felelősségteljes és elszámoltatható;

J.  mivel a hatékony és átlátható adó- és fiskális politikák potenciális előnyei túlmutatnak a fejlődés előmozdítására rendelkezésre álló erőforrások növelésén, és közvetlen pozitív hatást gyakorolnak a jó kormányzásra és az államépítésre a demokratikus intézmények, a jogállamiság, valamint a kormány és a polgárok közötti társadalmi szerződés megerősítése révén, az adók, a közszolgáltatások és a szociális szolgáltatások közötti kölcsönös kapcsolat megteremtése, valamint a kormányzati költségvetések stabilitásának előmozdítása érdekében, ezáltal egyúttal elősegítik a külföldi támogatásoktól való hosszú távú függetlenséget és lehetővé teszik a fejlődő országok számára, hogy a nemzeti célokra érzékenyek és azokkal kapcsolatban elszámoltathatók legyenek, valamint saját szakpolitikai választásaikért felelősséget vállaljanak;

K.  mivel a pénzügyi és gazdasági válság következtében sürgetőbbé vált a belföldi bevételek növelésének szükségessége;

L.  mivel a fejlődő országok által a belföldi bevételek mozgósítása révén nyert források összege folyamatosan emelkedik, és a nemzetközi adományozók segítségével a közelmúltban fontos előrelépés történt ezen a területen;

M.  mivel a fejlődő országok jelentős politikai, adminisztratív és technikai korlátokkal szembesülnek az adóbevételek növelése terén az adóbeszedéshez rendelkezésre álló humán és pénzügyi erőforrások elégtelensége, a transznacionális vállalatoktól való adóbeszedés összetettségének kezeléséhez gyenge igazgatási kapacitások, az adóbeszedési kapacitások és infrastruktúra hiánya, a szakképzett alkalmazottak adóigazgatásból való elszívása, a korrupció, a politikai rendszer legitimitásának hiánya, a nemzetközi adóügyi együttműködésben való részvétel hiánya, valamint a bevételek igazságtalan megoszlása és a gyenge adóügyi kormányzás miatt;

N.  mivel a kereskedelem jelenlegi globális szintű liberalizációja és a kereskedelmi akadályok elmúlt évtizedekben történt folyamatos lebontása növelte az áruk és szolgáltatások határokon keresztüli kereskedelmét, ami ugyanakkor nehézségeket okozott a nagymértékben a kereskedelem adóztatására támaszkodó fejlődő országok, különösen az LDC-országok számára a kereskedelmi adók csökkenésének ellensúlyozása és a más belföldi erőforrások – különösen egy kiegyensúlyozott adószerkezetet – felé való elmozdulás terén;

O.  mivel az elmúlt évek során nőtt az olyan fejlett és fejlődő országok közötti adóegyezmények száma, amelyeket arra használtak, hogy csökkentsék a határokon átnyúló pénztranszferek adóterheit, ezzel minimálisra csökkentve a fejlődő országok belföldi források mobilizálására való képességét, és különböző lehetőségeket teremtve a multinacionális vállalatok számára az adózás elkerülésére; mivel egy holland hatóságok által nemrég készített hatásvizsgálat(11) arra a következtetésre jutott, hogy a holland adórendszer megkönnyíti a forrásadó kikerülését, ami a fejlődő országokban évente mintegy 150–550 millió euró összegű elmaradt osztalékhoz és forrásadó-bevételből származó kamathoz vezet;

P.  mivel a fejlődő országok összehasonlítva lényegesen kevesebb bevételre tesznek szert, mint a fejlett gazdaságok (mivel GDP-arányos adórátájuk 10–20%, szemben az OECD országok 30–40%-os arányával), továbbá nagyon szűk adóbázis jellemzi őket; mivel jelentős potenciál van az adóbázis kiterjesztésére és az adóbevételek növelésére az alapvető kormányzati feladatok ellátásához szükséges eszközök biztosítása érdekében;

Q.  mivel a fejlődő országok elsősorban úgy próbálnak befektetőket vonzani, hogy különféle adókedvezményeket és mentességeket kínálnak, amelyek nem átláthatóak, nem megfelelő költség-haszon elemzésen alapulnak, gyakran nem képesek valódi és fenntartható beruházásokat bevonzani, a fejlődő gazdaságokat a legkedvezőbb adózási feltételek biztosítása tekintetében egymás versenytársaivá téve, ami az adórendszerek hatékonysága és eredményessége szempontjából elégtelen eredményekhez és káros adóversenyhez vezet;

R.  mivel a tagállamok már elkötelezték magukat amellett, hogy bruttó nemzeti jövedelmük (GNI) 0,7%-át hivatalos fejlesztési támogatásra fordítják, és mivel a hazai erőforrások mobilizálásának előmozdítása érdekében nyújtott támogatás összege még mindig alacsony – 2011-ben a teljes hivatalos fejlesztési támogatás kevesebb mint egy százalékát tette ki – és a becslések szerint 2012-ben a hivatalos fejlesztési támogatásnak csak 0,1%-át (118,4 millió dollárt) fordították adóügyi kapacitásépítésre;

S.  mivel sok fejlődő ország nem tudja elérni még az alapvető működése, a közszolgáltatások és a szegénységcsökkentési törekvései finanszírozásához szükséges minimális adószintet sem;

T.  mivel az Európai Beruházási Bank (EBB), az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) és a tagállamok fejlesztésfinanszírozási intézményei a fejlődő országokban közvetlenül támogatnak magántársaságokat kölcsönök nyújtása révén, illetve közvetetten, pénzügyi közvetítők – például kereskedelmi bankok és magántőkealapok – támogatása révén, amelyek aztán kölcsönöket nyújtanak vállalkozások számára, vagy befektetnek azokba;

U.  mivel a fejlődő országoknak jobb képviselettel kellene rendelkezniük a nemzetközi adóügyi együttműködés struktúráiban és eljárásaiban annak érdekében, hogy a globális adópolitikák kialakításában és reformjában egyenlő feltételekkel vegyenek részt;

V.  mivel az ENSZ nemzetközi adóügyi együttműködési szakértői bizottsága kisegítő testületként működik a Gazdasági és Szociális Tanács mellett, amely különleges figyelmet fordít a fejlődő országokra és az átalakulóban lévő gazdasággal rendelkező országokra;

W.  mivel a megfelelő szintű államháztartási bevételek beszedése döntő szerepet játszhat az olyan méltányosabb társadalmak előmozdításában, amelyek elutasítják a férfiak és nők közötti hátrányos megkülönböztetést, és amelyek különleges támogatást biztosítanak a gyermekek és a más kiszolgáltatott csoportok számára;

1.  felszólítja a Bizottságot, hogy haladéktalanul terjesszen elő nagyratörő cselekvési tervet egy közlemény formájában annak érdekében, hogy támogassa a fejlődő országokat az adócsalás és az adókikerülés elleni küzdelemben és a méltányos kiegyensúlyozott és átlátható adórendszerek létrehozásában, figyelembe véve az OECD Fejlesztési Támogatási Bizottságának az Addisz-Abebában, Etiópiában 2015. július 13–16. között megtartásra kerülő nemzetközi fejlesztésfinanszírozási konferenciát megelőző munkáját, valamint a nemzetközi adóegyezmények fejlődő országokra gyakorolt hatását;

2.  kitart amellett, hogy a hazai erőforrások hatékony mobilizálása és az adórendszerek megerősítése elengedhetetlen tényező lesz a millenniumi fejlesztési célokat felváltó 2015 utáni keret elérésében, ami életképes stratégiát jelent a külföldi segélyektől való függőség hosszú távú leküzdésében, valamint hogy a hatékony és méltányos adórendszerek döntő fontosságúak a szegénység felszámolása, az egyenlőtlenségek elleni küzdelem, a jó kormányzás és az államépítés szempontjából; emlékeztet arra, hogy bizonyos transznacionális gazdasági tevékenységek hatással voltak az országok hazai kormányzati bevételeinek beszedéséhez és az adóztatási szerkezet megválasztásához való képességére, miközben a tőke megnövekedett mobilitása az adóparadicsomok használatával párosulva nagymértékben módosította az adóztatás feltételeit; aggodalmának ad hangot továbbá a korrupció szintjével és az átláthatatlan közigazgatással kapcsolatban, ami megakadályozza az adóbevételek államépítésbe, közszolgáltatásokba vagy állami infrastruktúrákba való befektetését;

3.  megjegyzi, hogy a legtöbb fejlődő országban az adóbevételek GDP-hez viszonyított aránya továbbra is alacsony, ezért ezek az országok különösen kiszolgáltatottak az egyéni adófizetők és a vállalatok adócsalási és adókikerülési tevékenységével szemben; hangsúlyozza, hogy ez jelentős pénzügyi veszteséget jelent a fejlődő országok számára, ami korrupcióra ösztönöz és káros az EU fejlesztési politikája számára, továbbá hogy az EU-nak és tagállamainak kiemelt prioritásként kellene kezelnie az ilyen gyakorlatokkal szembeni megfelelő nemzeti, uniós és nemzetközi szintű intézkedések megtételét, figyelembe véve a fejlődő országok azon szükségleteit és korlátait, amelyekkel az adóbevételeikhez való hozzáférés terén szembesülnek; úgy véli, hogy jó példával elöl járva az Európai Uniónak vezető szerepet kellene vállalnia az adóparadicsomok, adócsalás és adókijátszás elleni küzdelemre irányuló nemzetközi erőfeszítésekben, továbbá hogy együtt kell működnie a fejlődő országokkal a bizonyos multinacionális vállalatok által folytatott agresszív adókikerülési gyakorlatok elleni fellépésben, valamint a tekintetben, hogy segítsen nekik ellenállni az adóversenyben való részvételre ösztönző nyomásnak;

Cselekvési terv az adókikerülés és az adócsalás leküzdésére a fejlődő országokban

4.  sürgeti a Bizottságot, hogy tegyen konkrét és hatékony intézkedéseket annak érdekében, hogy támogassa a fejlődő országokat és a regionális adóigazgatási keretrendszereket – például az afrikai adóigazgatási fórumot és az adóhatóságok Amerika-közi központját – az adócsalással és az adókikerüléssel szembeni küzdelemben, a méltányos, kiegyensúlyozott, hatékony és átlátható adópolitikák kialakításában, az adminisztratív reformok előmozdításában, továbbá annak érdekében, hogy a támogatás és a fejlesztés tekintetében növekedjen a fejlődő országok nemzeti adóigazgatása számára biztosított pénzbeli és technikai segítségnyújtás részaránya; úgy véli, hogy ezt a támogatást ezen országok igazságszolgáltatása és korrupcióellenes hivatalai megerősítése céljára is biztosítani kell; felhív a tagállamok és a kedvezményezett országok közszférára vonatkozó szakértelmének egyesítésére az együttműködési tevékenységek fokozása érdekében, valamint hogy konkrét előzetes eredményeket hozzanak a kedvezményezett országok számára; támogatja munkaértekezletek, képzések, szakértői missziók, tanulmányutak és tanácsadás megszervezését;

5.  kéri a Bizottságot, hogy a (politikai, fejlesztési és kereskedelmi) politikai párbeszéd napirendjében, továbbá a partnerországokkal kötött fejlesztési együttműködési megállapodásokban helyezze előkelő helyre a jó adóügyi kormányzást és a méltányos, kiegyensúlyozott, hatékony és átlátható adóbeszedést, fokozva a felelősségvállalást és a hazai elszámoltathatóságot azáltal, hogy olyan környezetet mozdítanak elő, amelyben a nemzeti parlamentek képesek érdemben hozzájárulni a nemzeti költségvetések kialakításához és felügyeletéhez, ideértve a hazai bevételeket és az adóügyeket is, valamint támogatva a civil társadalom szerepét az adóügyi kormányzás nyilvános ellenőrzésének biztosításában és az adócsalási ügyek figyelemmel kísérésében, többek között azáltal, hogy eredményes rendszereket hoznak létre a visszaélést jelentő személyek és az újságírói források védelmére;

6.  sürgősen felszólít arra, hogy a társaságok, kezelt vagyonok és más intézmények tényleges tulajdonosaira vonatkozó információkat tegyék nyilvánosan hozzáférhetővé nyílt adatformátumban annak megakadályozása érdekében, hogy az anonim fedőcégeket és más hasonló jogalanyokat pénzmosásra, illegális tevékenységek vagy terrorista tevékenységek finanszírozására, korrupt és bűnöző személyek személyazonosságának leplezésére, továbbá ellopott közpénzek és illegális kereskedelemből, illetve illegális adókijátszásból származó nyereség elrejtésére lehessen felhasználni; úgy véli továbbá, hogy minden országnak el kellene fogadnia és teljes mértékben végre kellene hajtania legalább a Pénzügyi Akció Munkacsoport (FATF) pénzmosás elleni ajánlásait;

7.  felhívja az EU-t és tagállamait, hogy minden ország és minden ágazat vállalataira vonatkozóan standardként érvényesítsék a tőzsdén jegyzett vagy nem jegyzett multinacionális vállalatok, és különösen a természeti erőforrások kitermelésével foglalkozó vállalatok tekintetében az országonkénti beszámolási kötelezettség elvét, amely megkövetelné tőlük, hogy éves beszámolójuk részeként országonként valamennyi működési területükre vonatkozóan közzétegyék minden leányvállalatuk nevét, ezek pénzügyi teljesítményét, a releváns adózási információkat, az eszközeikre vonatkozó adatokat és az alkalmazottak számát, valamint hogy biztosítsák ezen információk nyilvános hozzáférhetőségét, egyúttal minimalizálják az adminisztratív terheket a mikrovállalkozások kizárása révén; felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő jogalkotási javaslatot a számviteli irányelv ennek megfelelő módosítására; emlékeztet arra, hogy a nyilvános átláthatóság elengedhetetlen lépés a jelenlegi adórendszer hibáinak kijavításához és a közbizalom megteremtéséhez; felhívja az OECD-t annak ajánlására, hogy az általa javasolt országonkénti beszámoló sablont valamennyi multinacionális vállalat tegye közzé, továbbá biztosítsa, hogy minden ország valamennyi adóhatósága hozzáférhessen a részletes információkhoz, amelyek lehetővé teszik számukra a transzferárazással kapcsolatos kockázatok felmérését és az ellenőrzési erőforrások leghatékonyabb felhasználási módjának meghatározását; hangsúlyozza, hogy a külföldi befektetők számára kétoldalú adómegállapodások révén nyújtott adómentességek és adókedvezmények a multinacionális vállalatok számára tisztességtelen versenyelőnyt biztosítanak a hazai cégekhez, különösen a kkv-khoz képest;

8.  felhív a kitermelő iparágak működését szabályozó adózási feltételek és szabályok felülvizsgálatára; felhívja az Uniót, hogy növelje segítségnyújtását a fejlődő országokban azzal a céllal, hogy megfelelően megadóztassák a természeti erőforrások kitermelését, hogy megerősödjön a fogadó országok alkupozíciója a természeti erőforrásaikból szerzett jövedelem növelése tekintetében és gazdaságuk diverzifikációjának ösztönzése érdekében; támogatja a nyersanyag-kitermelő iparágak átláthatóságára irányuló kezdeményezést (EITI) és annak a termelő és a nyersanyag-kereskedő vállalatokra történő kiterjesztését;

9.  üdvözli az automatikus információcsere-mechanizmus elfogadását, amely alapvető eszköze a globális átláthatóság növelésének és az adókikerüléssel, illetve az adócsalással szembeni küzdelem területén való együttműködésnek; elismeri azonban, hogy folyamatos pénzügyi és technikai szakértői támogatásra, valamint időre van szükség ahhoz, hogy a fejlődő országok kiépítsék az információk küldéséhez és feldolgozásához szükséges kapacitásokat; hangsúlyozza ezért, hogy fontos biztosítani, hogy az OECD automatikus információcserére vonatkozó új nemzetközi standardja foglaljon magában egy átmeneti időszakot a fejlődő országokra vonatkozóan, felismerve azt, hogy a standard viszonossági alapúvá tétele miatt gyakorlatilag kívül rekedhetnek a rendszeren azok az országok, amelyek nem rendelkeznek az előírt információk gyűjtéséhez, kezeléséhez és megosztásához nélkülözhetetlen infrastruktúra létrehozásához szükséges erőforrásokkal és képességekkel; úgy véli továbbá, hogy a titoktartásra vonatkozóan egységes standardot kellene előirányozni;

10.  felhív arra, hogy 2015 végére állapítsák meg az adóparadicsomok fogalmának nemzetközileg elfogadott meghatározást, az ezeket igénybe vevő gazdasági szereplőkre vonatkozó szankciókat, továbbá állítsanak össze feketelistát azon országokról – az uniós országokat is ideértve –, amelyek nem harcolnak az adócsalás ellen vagy elfogadják azt; felszólítja az EU-t, hogy támogassa az adóparadicsomként szolgáló fejlődő országok gazdasági szerkezetátalakítását; kéri az Unió részét nem képező fennhatóságokkal és területekkel rendelkező tagállamokat, hogy a szóban forgó területek igazgatásával együttműködve törekedjenek az adózási átláthatóság elveinek elfogadására, valamint biztosítsák, hogy e területek egyike se szolgáljon adóparadicsomként;

11.  felszólítja az Európai Uniót és tagállamait, hogy az adóegyezmények fejlődő országokkal való tárgyalása során biztosítsák, hogy a határokon átnyúló tevékenységből származó jövedelem vagy nyereség után a forrásországban kelljen adózni, ahol az értéket kitermelik vagy létrehozzák; hangsúlyozza e tekintetben, hogy az ENSZ adózásról szóló modellegyezménye biztosítja az adóztatáshoz való jogoknak a forrásország és az illetőség szerinti ország közötti méltányos felosztását; hangsúlyozza, hogy az adóegyezményekre irányuló tárgyalások során az Európai Uniónak és tagállamainak be kell tartaniuk az EUMSZ 208. cikkében rögzített fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia elvét;

12.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy egyes tagállamok példáját követve végezzenek az európai adópolitikák fejlődő országokra gyakorolt hatásával kapcsolatos hatásvizsgálatokat, továbbá osszák meg a bevált gyakorlatokat a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia növelése és a jelenlegi gyakorlatok javítása, valamint a fejlődő országokra átgyűrűző negatív hatások és ezen országok különleges szükségleteinek nagyobb mértékű figyelembe vétele érdekében; üdvözli ezzel összefüggésben a Bizottság 2015-ben előterjesztendő, adócsalásról és adókikerülésről szóló felülvizsgált cselekvési tervét, és sürgeti a tagállamokat, hogy mielőbb állapodjanak meg a közös konszolidált társaságiadó-alapról;

13.  határozottan támogatja a globális rendszer reformjára irányuló különféle jelenlegi nemzetközi kezdeményezéseket, ideértve az OECD adóalap-erózióval és a nyereségátcsoportosítással kapcsolatos (BEPS) kezdeményezését is, a fejlődő országoknak a nemzetközi adóügyi együttműködési struktúrákban és eljárásokban való fokozott részvételére összpontosítva; sürgeti az EU-t és a tagállamokat, hogy gondoskodjanak arról, hogy az ENSZ adóügyi bizottsága az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsa keretében valódi kormányközi testületté alakuljon át, amelynek rendelkezésére állnak a megfelelő kiegészítő erőforrások, biztosítva, hogy a minden ország egyenlő feltételekkel vehessen részt a globális adópolitikák kialakításában és reformjában; hangsúlyozza, hogy szankciókat kell fontolóra venni a nem együttműködő országokra és az adóparadicsomokban működő pénzügyi intézményekre vonatkozóan;

14.  hangsúlyozza, hogy a megfelelő szintű közfinanszírozás hozzájárulhat a nemek közötti egyenlőtlenségek kiegyensúlyozásához, és eszközt adhat a gyermekek és a társadalom más kiszolgáltatott csoportjainak jobb támogatásához, és elismeri, hogy míg az adócsalás kihat az egyének jólétére, az különösen káros a szegény és alacsony jövedelmű háztartások számára, amelyekben a nők aránytalanul felülreprezentáltak;

15.  aggodalommal jegyzi meg, hogy sok fejlődő ország rendkívül gyenge alkupozícióban van egyes külföldi közvetlen befektetőkkel szemben; úgy tartja, hogy a vállalatoktól meg kell követelni, hogy pontosan meghatározott kötelezettségvállalásokat tegyenek a befektetéseiknek a fogadó ország helyi és/vagy nemzeti társadalmi-gazdasági fejlődésére gyakorolt pozitív átgyűrűző hatásai tekintetében; felhívja a Bizottságot, a Tanácsot és a partnerkormányokat annak biztosítására, hogy az adóösztönzők ne adjanak további lehetőségeket az adókikerülésre; hangsúlyozza, hogy az ösztönzőket átláthatóbbá kell tenni és azoknak ideális esetben a fenntartható fejlődésbe való befektetések előmozdítására kell irányulniuk;

16.  felszólítja az EBB-t, az EBRD-t és a tagállamok fejlesztésfinanszírozási intézményeit, hogy ellenőrizzék és biztosítsák, hogy a támogatásban részesülő vállalatok és más jogalanyok ne vegyenek részt adócsalásban és adókikerülésben offshore központokban és adóparadicsomokban letelepedett pénzügyi közvetítőkkel való kapcsolatok, vagy az illegális tőkemozgások elősegítése révén, valamint hogy javítsák átláthatósági politikáikat, például azáltal, hogy valamennyi jelentésüket és vizsgálatukat nyilvánosan hozzáférhetővé teszik; felszólítja az EBB-t, hogy járjon el kellő körültekintéssel, követelje meg az országonkénti éves jelentéseket, kövesse nyomon a valódi tulajdonosokat, valamint ellenőrizze a transzferárakat a beruházások átláthatóságának biztosítása, valamint az adócsalás és az adókikerülés megakadályozása érdekében;

o
o   o

17.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) http://www.un.org/esa/ffd/tax/
(2) http://www.un.org/esa/ffd/tax/unmodel.htm
(3) HL L 309., 2005.11.25., 15. o.
(4) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0205.
(5) HL C 199. E, 2012.7.7., 37. o.
(6) HL C 341. E, 2010.12.16., 29. o.
(7) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0394.
(8) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0163.
(9) Elfogadott szövegek, P8_TA(2014)0059.
(10) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0251.
(11) „Evaluation issues in financing for development Analysing effects of Dutch corporate tax policy on developing countries” („Értékelési kérdések a fejlesztésfinanszírozásban – A holland társaságiadó-politika fejlődő országokra gyakorolt hatásainak elemzése”), a holland külügyminisztérium politikai és műveleti értékeléssel foglalkozó osztálya által rendelt tanulmány, 2013. november.

Jogi nyilatkozat