Index 
Elfogadott szövegek
2015. július 9., Csütörtök - StrasbourgVégleges kiadás
Erőforrás-hatékonyság: elmozdulás a körforgásos gazdaság felé
 A nukleáris balesetet vagy bármely egyéb radiológiai veszélyhelyzetet követően az élelmiszerek és a takarmányok radioaktív szennyezettségének legmagasabb megengedett mértékei ***I
 A tőkepiaci unió kiépítése
 Európai biztonsági stratégia
 A jemeni helyzet
 A közel-keleti és észak-afrikai régió biztonsági kihívásai és politikai stabilitása
 Az európai szomszédságpolitika felülvizsgálata
 Az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolása
  A Demokráciáért Európai Alapítvány tevékenységeinek értékelése
 A burundi helyzet
 Srebrenica-megemlékezés
 Kambodzsa nem kormányzati szervezetekről és szakszervezetekről szóló törvénytervezetei
 A Kongói Demokratikus Köztársaság, különös tekintettel két fogva tartott emberi jogi aktivista, Yves Makwambala és Fred Bauma esetére
 Bahrein, különös tekintettel Nabíl Radzsab ügyére
 Két keresztény lelkész helyzete Szudánban

Erőforrás-hatékonyság: elmozdulás a körforgásos gazdaság felé
PDF 407kWORD 156k
Az Európai Parlament 2015. július 9-i állásfoglalása az erőforrás-hatékonyságról: úton a körforgásos gazdaság felé (2014/2208(INI))
P8_TA(2015)0266A8-0215/2015

Az Európai Parlament,

‒  tekintettel az „Úton a körkörös gazdaság felé: 'zéró hulladék' program Európa számára” című bizottsági közleményre (COM(2014)0398),

‒  tekintettel az „Erőforrás-hatékony lehetőségek az építőiparban” című bizottsági közleményre (COM(2014)0445),

–  tekintettel a „Zöld cselekvési terv a kkv-k számára: a környezeti kihívások üzleti lehetőséggé formálásának lehetővé tételéről” című bizottsági közleményre (COM(2014)0440),

–  tekintettel a Bizottság „A stabil és alkalmazkodóképes energiaunió és az előretekintő éghajlat-politika keretstratégiája” című közleményére (COM(2015)0080),

‒  tekintettel „A zöld termékek egységes piacának kialakítása –A termékek és a szervezetek környezeti teljesítményével kapcsolatos tájékoztatás fejlesztéseˮ című bizottsági közleményre (COM(2013)0196),

–  tekintettel az „Innováció a fenntartható növekedésért: az európai biogazdaság” című bizottsági közleményre (COM(2012)0060),

‒  tekintettel „Az erőforrás-hatékony Európa megvalósításának ütemterve” című bizottsági közleményre (COM(2011)0571),

‒  tekintettel az „Erőforrás-hatékony Európa – Az Európa 2020 stratégia keretébe illeszkedő kiemelt kezdeményezés” című bizottsági közleményre (COM(2011)0021),

‒  tekintettel az „Európa 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című bizottsági közleményre (COM(2010)2020),

–  tekintettel az „Ökoinnováció – növekedés és munkahely-teremtés a környezetpolitikának köszönhetően” című 2013. december 12-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a környezetben található műanyaghulladékokkal kapcsolatos európai stratégiáról szóló, 2014. január 14-i állásfoglalására(2),

‒  tekintettel az erőforrás-hatékony Európáról szóló 2012. május 24-i állásfoglalására(3),

‒  tekintettel a hatékony európai nyersanyag-politikai stratégiáról szóló 2011. szeptember 13-i állásfoglalására(4),

‒  tekintettel a 7. környezetvédelmi cselekvési programra,

–  tekintettel az Európai Unió 2006. évi fenntartható fejlődési stratégiájára és annak 2009. évi felülvizsgálatára,

‒  tekintettel a Környezetvédelmi Tanács „Az európai szemeszter és az Európa 2020 stratégia zöldebbé tétele – Félidős felülvizsgálatˮ című, 2014. október 28-i következtetéseire,

–  tekintettel az Európai Környezetvédelmi Ügynökség „Az európai környezet – Állapot és előretekintés 2015” című összefoglaló jelentésére,

‒  tekintettel a biológiai sokféleségről szóló egyezményre (a CBD),

‒  tekintettel az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) keretében zajló, fenntartható pénzügyi rendszer kialakítására irányuló vizsgálatra,

‒  tekintettel az UNEP nemzetközi erőforráspanelének „A fémek ember okozta áramlásaiban és -ciklusaiban rejlő környezeti kockázatok és kihívásokˮ című következtetéseire (2013),

‒  tekintettel az UNEP nemzetközi erőforráspanelének „A gazdasági növekedés függetlenítése a természeti erőforrások felhasználásától és a környezeti hatásoktólˮ című következtetéseire (2011),

–  tekintettel a „Vessünk véget az élelmiszerpazarlásnak Európában” című petícióra,

‒  tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság 2014. december 10-i véleményére(5),

‒  tekintettel a Régiók Bizottságának 2015. február 12-i véleményére(6),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére, valamint a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság és az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság véleményére (A8-0215/2015),

A.  mivel az erőforrások fenntarthatatlan mértékű felhasználása olyan különböző környezeti kockázatokat okozott, mint az éghajlatváltozás, az elsivatagosodás, az erdőirtás és a biológiai sokféleség csökkentése, és az ökoszisztéma-szolgáltatások gyengülése; mivel a világgazdaság annyi erőforrást használ fel és annyi hulladékot termel, amelynek előállításához, illetve elnyeléséhez a Föld másfélszerese lenne csak elegendő, és ez az igény a becslések szerint 2030-ra a Föld erőforrásainak kétszeresét fogja kitenni;

B.  mivel Európa a világ minden más régiójánál jobban függ az importált erőforrásoktól, és mivel viszonylag rövid időn belül számos erőforrás ki fog merülni; mivel Európa versenyképessége jelentősen növelhető azáltal, hogy a gazdaság erőforrásaiból nagyobb hozzáadott értéket nyernek ki, illetve az európai forrásokból származó nyersanyagok fenntartható kínálatának elősegítése révén; mivel ráadásul a nyersanyagellátás biztosításához való hozzájárulásként fokozni kell az ipar és a hulladékgazdálkodási ágazat közötti, az innovációt előmozdító partnerségeket és a fontos nyersanyagok újrafeldolgozhatóságára irányuló kutatásokat;

C.  mivel a körforgásos gazdaságra való áttérés alapvetően a nyersanyagokhoz való hozzáférhetőségét vagy fenntartható rendelkezésre állását, Európa újraiparosítását és további digitalizálását, a munkahelyteremtést, valamint az éghajlattal, az energiával és a szűkös erőforrásokkal kapcsolatos kihívásokat érintő gazdasági kérdés; mivel ezért a körforgásos gazdaságba való befektetés teljesen összeegyeztethető lehet a Bizottság munkahelyteremtéssel, növekedéssel és versenyképességgel kapcsolatos ütemtervével, és az összes érdekelt fél számára előnyös helyzetet teremthet;

D.  mivel az erőforrás-hatékonyságnak figyelembe kell vennie a fenntarthatósággal – többek között a környezeti, az etikai, a gazdasági és a társadalmi dimenziókkal – kapcsolatos átfogóbb aggályokat is, és összhangban kell állnia azokkal;

E.  mivel a hetedik környezetvédelmi cselekvési programban célkitűzései és végleges prioritási tevékenységei kötelező erejűek;

F.  mivel a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) Környezetvédelmi Programja szerint „az önkéntességen alapuló megközelítések környezeti hatékonysága gyakran megkérdőjelezhető, gazdasági hatékonyságuk pedig általában véve alacsony”(7);

G.  mivel a körforgásos gazdaság felé történő elmozduláshoz az értéklánc valamennyi szereplőjét érintő rendszerszintű változásra, valamint a technológia, a vállalkozások és a társadalom egésze tekintetében jelentős innovációra van szükség;

H.  mivel a polgárok, a kisvállalkozások és a helyi hatóságok különös szerepet töltenek be az energiahatékonyság biztosításában, valamint a gazdasági növekedés és az erőforrás-felhasználás egymástól való függetlenítésének előmozdításában;

I.  mivel a megfelelően működő körforgásos gazdasághoz versenyképes vállalkozásokra van szükség, és mivel a körforgásos gazdaságra való áttérés mozgatórugói maguk a vállalkozások;

J.  mivel fontos, hogy az uniós erőforrás-hatékonysági stratégia középpontjában a kkv-k álljanak, mivel ők teszik ki az uniós vállalkozások 99%-át, és ők foglalkoztatják a munkaerő 2/3-át;

K.  mivel egy körforgásos gazdaságra irányuló, ambiciózus európai csomag üzleti lehetőségeket nyit meg, biztosítja az elsődleges nyersanyagokhoz való hozzáférést, meghosszabbítja azok produktív felhasználását (újrahasználat, újragyártás, újrafeldolgozás vagy alkatrészként történő felhasználás révén) és minőségi újrafeldolgozási folyamatokat biztosít az élettartamuk végén, emellett további felhasználás céljából értékes erőforrásáramként kezel minden mellékterméket és a hulladékot;

L.  mivel az erőforrás-hatékonyság megvalósításához és a körforgásos gazdaság céljainak eléréséhez kulcsfontosságú az elsődleges nyersanyagok fenntartható és felelős beszerzése;

M.  mivel az energiahatékonysági célok és a körforgásos gazdaság megvalósításához fejleszteni kell a másodlagos nyersanyagok piacát;

N.  mivel a Parlament többször is felhívta a Bizottságot, hogy határozzon meg mutatókat és célkitűzéseket az erőforrás-hatékonyságra vonatkozóan;

O.  mivel a mérgező vegyi anyagok – amelyek helyett már léteznek vagy fejlesztés alatt állnak a vegyi anyagokra vonatkozó hatályos jogszabályoknak megfelelő biztonságosabb alternatívák – felszámolása központi szerepet játszik a körforgásos gazdaság kiépítésében;

P.  mivel a 28 tagú Unión belüli települési hulladék feldolgozásával kapcsolatos Eurostat-adatok világosan mutatják, hogy a hulladékpolitika területén még nincsenek egyenlő versenyfeltételek, és hogy a hatályos jogszabályok végrehajtása és érvényesítése jelentős kihívásokat támaszt;

Q.  mivel a szilárd hulladéknak átlagosan mindössze 40%-át használják fel vagy dolgozzák fel újra, és a fennmaradó rész hulladéklerakókba vagy hulladékégetőkbe kerül;

R.  mivel az erőforrás-felhasználás jelentős részét a mezőgazdasági élelmiszertermékek termelése és fogyasztása teszi ki, ami jelentős hatásokkal jár a környezetre, a közegészségügyre, az állategészségügyre és az állatjólétre nézve; mivel fenntartható megoldásokra van szükség az élelmiszerforrások nem megfelelő hatékonyságának holisztikus kezelése érdekében;

S.  mivel a környezeti szempontból káros támogatások – köztük a fosszilis tüzelőanyagokhoz nyújtott közvetlen és közvetett támogatások – megszüntetése jelentős mértékben csökkentené az üvegházhatású gázok kibocsátását, segítené az éghajlatváltozás elleni küzdelmet, és lehetővé tenné a körforgásos gazdaság kiteljesülését;

1.  üdvözli a Bizottság „Úton a körkörös gazdaság felé: 'zéró hulladék' program Európa számára” című közleményét (COM(2014)0398); egyetért a Bizottság megközelítésével a körforgásos gazdaságot célzó tervezés és innováció, az erőforrás-hatékonyságot támogató politikai keret kialakítása és a közleményben vázolt erőforrás-hatékonysági célok meghatározása terén;, valamint olyan szakpolitikai keret kialakítása terén, amely lehetővé teszi a kkv-k számára, hogy a környezetvédelmi kihívásokban környezetileg fenntartható üzleti lehetőségeket lássanak; felszólítja a Bizottságot, hogy 2015 végéig nyújtson be ambiciózus javaslatot a körforgásos gazdaságról, a 2015-ös munkaprogramjában bejelentetteknek megfelelően;

2.  hangsúlyozza, hogy az erőforrások szűkösségének kezelése érdekében csökkenteni kell az erőforrások kitermelését és felhasználását, függetleníteni kell a növekedést a természeti erőforrások felhasználásától – e rendszerszintű változáshoz a fellépéseknek a 2050-re kitűzött fenntarthatóság szempontjából történő visszamenőleges elemzésére van szükség, azonnal megkezdve a fellépéseket;

3.  rámutat arra, hogy a termelés és a fogyasztás kérdésével olyan módon kell foglalkozni, hogy biztosított legyen az összhang a fenntartható fejlődés átfogóbb célkitűzéseivel;

4.  emlékeztet arra, hogy bár már történtek előrelépések a hatékony erőforrás-felhasználás terén, a folyamatos termelésnövekedés meghaladta a hatékonyság javulását, és az erőforrások kitermelése drámai világszerte drámai mértékben nő, ezért szükséges az erőforrások kitermelésének és felhasználásának általános csökkentése a bumeránghatás elkerülése érdekében; sürgeti a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot ennek megfelelő intézkedésekre;

5.  emlékeztet arra, hogy a vizet mint a gyártási folyamatokban felhasznált természeti erőforrást és mint közjót tekintetbe kell venni a nyersanyag-felhasználás számszerűsítésekor, és hatékonyan kell felhasználni;

6.  hangsúlyozza, hogy az erőforrás-felhasználás javítása a tervezésre vonatkozó jobb követelmények, a hulladékhierarchiában a kedvezőbb kezelési lehetőségek felé való előrelépést biztosító és ezáltal a hulladékképződés megelőzését, az újrafelhasználást, az újrafelhasználásra való előkészítést és újrahasznosítást segítő hulladékgazdálkodási jogszabályok révén jelentős nettó megtakarítást eredményezne az uniós vállalatok, a hatóságok és a fogyasztók számára, amely a becslések szerint 600 milliárd eurót tenne ki, azaz éves forgalmuk 8%-át, ugyanakkor 2–4%-kal csökkentené az üvegházhatású gázok kibocsátását; hangsúlyozza, hogy az erőforrás-termelékenység 30%-os növelése 2030-ig közel 1%-kal növelné a GDP-t, és további 2 millió fenntartható munkahelyet teremtene(8); emlékeztet arra, hogy az energiahatékonyság kiemelt célkitűzésként szerepel a hetedik környezetvédelmi cselekvési programban, amely hangsúlyozza, hogy ösztönözni kell a környezeti szempontból fenntartható termékek és szolgáltatások előállítását és az azok iránti fogyasztói keresletet, olyan szakpolitikák révén, amelyek fokozzák e termékek és szolgáltatások elérhetőségét, megfizethetőségét, funkcionalitását és vonzerejét;

7.  meggyőződése, hogy az erőforrás-hatékonyság javításához jogi és gazdasági ösztönzőkre, a külső költségek internalizálására, illetve a kutatás és az innováció további finanszírozására, valamint társadalmi és életmódbeli változásokra egyaránt szükség van; rámutat, hogy különféle eszközökre van szükség különböző politikai szinteken, szem előtt tartva a szubszidiaritást;

8.  úgy véli, hogy az átfogó jellegű körforgásos gazdaság megvalósítása az összes érdekelt fél, régió, város, helyi közösség, kkv, civil szervezet, gyáripari képviselők, szakszervezetek és polgárok bevonását igényli;

9.  felhívja a Bizottságot, hogy a körforgásos gazdaságról szóló csomag kidolgozása során végig vonja be a helyi és regionális hatóságokat;

10.  hangsúlyozza, hogy a körforgásos gazdaságra való sikeres áttéréshez döntő fontosságú a közvélemény tájékozottsága, a polgárok körében élő kép és a polgárok részvétele; megjegyzi, hogy megfelelő figyelmet és elegendő erőforrást kell fordítani az oktatásra és a tájékoztatásra, hogy azok révén elő lehessen mozdítani a fenntartható fogyasztás és termelés modelljeit, és ki lehessen emelni az erőforrás-hatékony körforgásos gazdaságra való áttérés előnyeit;

11.  rámutat, hogy a körforgásos gazdaságra való áttérés képzett munkaerőt igényel, és az oktatásnak és képzésnek figyelembe kell vennie a zöld készségek iránti igényt;

12.  hangsúlyozza, hogy európai szinten már léteznek bizonyos, a körforgásos gazdaságot szolgáló pénzügyi eszközök, különösen a Horizont 2020 program és a Life+ keretében, és ezek – megfelelő alkalmazásuk esetén – lehetővé tehetnék az ökoinnováció és az ipari ökológia előmozdítását a tagállamokban és az európai régiókban;

13.  hangsúlyozza, hogy a jogbiztonság és a hosszú távú kiszámíthatóság kulcsfontosságú az Európai Stratégiai Beruházási Alapban rejlő potenciál körforgásos gazdaság céljára történő kiaknázásához a beruházások fenntartható gazdaságba történő becsatornázása érdekében;

14.  hangsúlyozza, hogy a fenntartható és körforgásos gazdaság felé tartó átmenet során össze kell kötni az ambiciózus környezetvédelmi célokat a szilárd szociális követelményekkel, köztük a tisztességes munka, valamint az egészséges és biztonságos munkakörülmények előmozdításával (azaz biztosítani kell, hogy a munkavállalók munkahelyükön ne legyenek kitéve káros anyagoknak);

15.  hangsúlyozza, hogy egyöntetűbb uniós jogi keretet kell meghatározni a fenntartható termelésre és fogyasztásra vonatkozóan, amelynek hatálya a termelési lánc egészére kiterjed, a fenntartható beszerzéstől egészen az életciklus végén történő hasznosításig;

Mutatók és célkitűzések

16.  hangsúlyozza, hogy 2050-re el kell érni az uniós források fenntartható felhasználását, és ehhez szükség van többek között az erőforrás-fogyasztás fenntartható szintre történő abszolút csökkentésére – az ellátási lánc egészében – az erőforrás-fogyasztás megbízható mérése alapján, a hulladékhierarchia szigorú alkalmazására, az erőforrások lépcsőzetes hasznosítására, mégpedig a biomassza használata révén, felelős és fenntartható beszerzésre, a nem megújuló erőforrások zárt rendszerű felhasználásnak kialakítása révén, a megújuló energiaforrások megújíthatóságuk korlátain belüli használatára, valamint az olyan mérgező anyagok fokozatos kiiktatására, amelyek helyett már léteznek vagy fejlesztés alatt állnak a vegyi anyagokra vonatkozó hatályos jogszabályoknak megfelelő biztonságosabb alternatívák, a mérgektől mentes anyagkörforgás kialakítása és az ökoszisztéma-szolgáltatások javítása érdekében;

17.   emlékeztet arra, hogy a Parlament már 2012-ben olyan egyértelmű, szilárd és mérhető mutatókat sürgetett a gazdasági tevékenységekre vonatkozóan, amelyek figyelembe veszik az éghajlatváltozást, a biológiai sokféleséget és az életciklus-szempontú erőforrás-hatékonyságot, és kérte, hogy használják ezeket a mutatókat a jogalkotási kezdeményezések és konkrét csökkentési célkitűzések alapjaként;

18.  sürgeti a Bizottságot, hogy 2015-ig tegyen javaslatot egy fő mutatóra és almutatókat tartalmazó eredménytáblára a forráshatékonyságot illetően, az ökoszisztéma-szolgáltatásokat is beleértve; rámutat, hogy a harmonizált indikátorok használatának 2018-tól kezdve jogilag kötelezőnek kell lennie, és mérniük kell az erőforrás-fogyasztást, beleértve az importot és exportot is, uniós, tagállami és iparági szinten, továbbá figyelembe kell venniük a termékek és szolgáltatások egész életciklusát, és a lábnyom módszerén kell alapulniuk, és a föld-, víz- és anyaghasználatot, valamint az üvegházhatású gázok kibocsátását kell mérniük;

19.  sürgeti a Bizottságot, hogy 2015 végéig állapítson meg célkitűzést az erőforrás-hatékonyság 2030-ig elérendő növelésére, uniós szinten a 2014-es adatokhoz képest 30%-os növekedést, az egyes tagállamok szintjén pedig egyedi célokat kitűzve; hangsúlyozza, hogy az erőforrás-hatékonysági célkitűzéseket végrehajtásukat megelőzően mutatókkal kell alátámasztani;

20.  felhívja a Bizottságot, hogy nemzetközi egyezményeken keresztül mozdítsa elő a megfelelő erőforrás-hatékonysági mutatók alkalmazását az iparágak és gazdaságok közötti összehasonlíthatóság lehetővé tétele és az egyenlő versenyfeltételek biztosítása, valamint a harmadik országokkal folytatott párbeszéd és együttműködés támogatása érdekében;

21.  hangsúlyozza, hogy ezeket a mutatókat bele kell foglalni az európai szemeszterbe és valamennyi hatásvizsgálatba;

Termékpolitika és környezetbarát tervezés

22.  hangsúlyozza a termékek élettartamának, tartósságának, újrahasználhatóságának és újrahasznosíthatóságának növelésére irányuló, jól átgondolt politika szükségességét; rámutat arra, hogy egy termék teljes életciklusa során felhasznált erőforrások mennyisége, valamint a termék javíthatósága, újrafelhasználhatósága és újrafeldolgozhatósága túlnyomórészt a tervezési szakaszban dől el; kéri a Bizottságot, hogy ösztönözze az életciklus-alapú megközelítést a termékpolitikákban, különösen a termékek környezeti lábnyomának értékelésére irányuló harmonizált módszertanok létrehozása révén;

23.  felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki a fentiekre irányuló ambiciózus munkaprogramot, továbbá az új és a frissített végrehajtási intézkedésekben átfogóan és ambiciózus módon hajtsa végre a környezetbarát tervezésről szóló hatályos irányelv környezetbarát tervezésre vonatkozó követelményeit, kezdve a már kidolgozott intézkedések haladéktalan elfogadásával;

24.  sürgeti a Bizottságot, hogy –hatásvizsgálattal alátámasztva – tegyen javaslatot a környezetbarát tervezésről szóló irányelv, és egyéb vonatkozó termékpolitikai jogszabályok 2016 végéig megvalósuló felülvizsgálatára, beépítve az alábbi alapvető módosításokat: a környezetbarát tervezésre vonatkozó követelmények kiterjesztése az összes fő termékcsoportra, az energiával kapcsolatos termékeken túlmenően; minden lényeges erőforrás-hatékonysági jellemző fokozatos beépítése a termék tervezésére vonatkozó kötelező követelményekbe; kötelező termékútlevél bevezetése e követelmények alapján; önellenőrzés és harmadik fél általi ellenőrzés bevezetése annak biztosítása érdekében, hogy a termékek megfeleljenek ezeknek az előírásoknak; valamint horizontális követelmények megfogalmazása többek között a tartósságra, a javíthatóságra, az újrafelhasználhatóságra és az újrafeldolgozhatóságra vonatkozóan;

25.   kéri a Bizottságot, hogy a környezetbarát tervezésről szóló irányelv jövőbeli felülvizsgálata keretében egy költség-haszon elemzés alapján értékelje annak lehetőségét, hogy meghatározza az újrafeldolgozott anyagok új termékeken belüli minimális arányát;

26.  sürgeti a Bizottságot a tervezett elavulás elleni intézkedések , és a körforgásos gazdaság termékeire vonatkozó további normák kidolgozására, belefoglalva a felújítást és a javítást, a szétszerelés megkönnyítését, a nyersanyagok, a megújuló források és az újrafeldolgozott anyagok termékekben való hatékony felhasználását;

27.  emlékeztet arra, hogy a sikeres körforgásos gazdaság tervezésében fontos szerepet játszik a szabványosított és elemekből álló alkatrészek rendelkezésre állása, a szétszerelés, tartós termékek és hatékony termelési folyamatok tervezése; sürgeti a Bizottságot, hogy tegye meg a megfelelő intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a termékek tartósak legyenek, könnyű legyen a korszerűsítésük, újbóli felhasználásuk, átalakításuk, javításuk, újrahasznosításuk, és esetleg új erőforrások kinyerése érdekében történő szétszerelésük, valamint hogy a veszélyes anyagokat tartalmazó alkotóelemek egyértelműen azonosításra kerüljenek a használati utasításokban, hogy könnyebben külön lehessen őket választani az újrafeldolgozás előtt;

28.  hangsúlyozza a fogyasztók fokozottabb tájékozottságának és proaktív szerepük növelésének fontosságát;

29.  felszólítja a Bizottságot, hogy – a termékek várható élettartamának meghosszabbítása céljával – tegyen javaslatot a tartós fogyasztási cikkekre vonatkozó minimális garanciák kiterjesztésére, és tegye világossá, hogy az 1999/44/EK irányelvvel összhangban a fogyasztói javak eladóinak a jogi garancia első két évében meg kell vizsgálniuk a meghibásodott termékeket, és csak akkor számíthatnak fel díjat, ha a hibát helytelen használat okozta;

30.  felszólítja a Bizottságot, hogy javasoljon megfelelő intézkedéseket az alkatrészek elérhetőségére vonatkozóan annak érdekében, hogy a termékek teljes életciklusuk során történő megjavíthatósága biztosítva legyen;

31.  felhívja a Bizottságot, a tagállamokat és az Európai Vegyianyag-ügynökséget, hogy a REACH keretében fokozzák erőfeszítéseiket a különös aggodalomra okot adó anyagok helyettesítése és az emberi egészségre vagy a környezetre nézve elfogathatatlan kockázatokat jelentő anyagok korlátozása érdekében, nem utolsósorban annak eszközeként, hogy teljesüljön a hetedik környezetvédelmi cselekvési program nem toxikus anyagciklusok kidolgozására irányuló követelménye, amelynek célja, hogy az újrafeldolgozott hulladékot jelentős, megbízható uniós nyersanyagforrásként lehessen hasznosítani; ezzel összefüggésben kéri a Bizottságot, hogy haladéktalanul vessen véget az Európai Vegyianyag-ügynökség által kiadott ajánlások feldolgozására vonatkozó egyoldalú moratóriumának a különös aggodalomra okot adó anyagoknak a REACH XIV. mellékletébe történő felvétele tekintetében, és mihamarabb végezze el ezen anyagok mellékletbe való felvételét; a hulladékhierarchiának megfelelően hangsúlyozza, hogy a megelőzés elsőbbséget élvez az újrafeldolgozással szemben, és ennek megfelelően az újrafeldolgozás nem igazolhatja a veszélyes maradványanyagok felhasználásának állandósulását;

32.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az egyes veszélyes anyagok elektromos és elektronikus berendezésekben való alkalmazásának korlátozásáról szóló 2011/65/EU irányelvvel összefüggésben fokozzák a veszélyes anyagok helyettesítésére irányuló erőfeszítéseiket nem toxikus anyagciklusok létrehozása érdekében;

33.  felszólítja a tagállamokat, hogy gondoskodjanak a piac hatékony ellenőrzéséről annak érdekében, hogy mind az európai, mind az importált termékek a termékpolitika és a környezetbarát tervezés vonatkozásában megfeleljenek e követelményeknek; felszólítja a tagállamokat, hogy a piac hatékony ellenőrzésének biztosítása érdekében haladéktalanul tegyenek előrelépést a piacfelügyeletről szóló rendelet felülvizsgálatára irányuló jogalkotási eljárásban; megjegyzi, hogy minden további késlekedés veszélyeztetné a vállalkozások és a polgárok érdekeit;

A zéró hulladék felé

34.  kiemeli a Bizottság elemzését, amely kimutatja, hogy új hulladékgazdálkodási célkitűzések elfogadása 180 000 munkahelyet hozna létre, versenyképesebbé tenné az EU-t, és csökkentené a költséges szűkös erőforrások iránti keresletet(9); sajnálatosnak tartja a hulladékgazdálkodásra vonatkozó jogalkotási javaslat(10) visszavonását, ám Timmerman alelnöknek a 2014. decemberi plenáris ülésen tett felszólalása alapján lehetőséget lát egy körforgásos gazdaságról szóló új és ambiciózusabb csomag kialakítására;

35.  sürgeti a Bizottságot, hogy 2015 végéig nyújtsa be a hulladékokkal kapcsolatos jogszabályok felülvizsgálatára vonatkozóan bejelentett javaslatot, gondosan alkalmazva a hulladékhierarchiát, és azt a következő pontokkal egészítse ki:

   világos és egyértelmű fogalommeghatározások;
   a hulladéktermelődést megelőző intézkedések kidolgozása;
   a hulladékkeletkezés csökkentésére irányuló kötelező, 2025-ig elérendő célok megállapítása a települési, kereskedelmi és ipari hulladék tekintetében;
   a kiterjesztett gyártói felelősségre vonatkozó, egyértelmű minimumkövetelmények megállapítása a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszerek átláthatóságának és költséghatékonyságának biztosítása céljából;
   a maradékhulladék tekintetében a „szennyező fizet” elv támogatása, a papírra, a fémre, a műanyagra és az üvegre vonatkozó, kötelező erejű szelektív hulladékgyűjtési rendszerekkel kombinálva az újrafeldolgozott anyagok magas minőségének elősegítése érdekében; a biológiai hulladék szelektív gyűjtésének kötelezővé tétele 2020-ig;
   az újrafeldolgozási és újrahasználatra való előkészítési célkitűzések növelése 2030-ig a települési szilárd hulladék legalább 70%-ának és a csomagolási hulladékok 80%-ának újrafeldolgozására egy megalapozott jelentéstételi módszer alapján, amely megakadályozza, hogy a hasznosítatlan (lerakóban elhelyezett vagy elégetett) hulladékot újrafeldolgozott hulladékként jelentsék, minden tagállamban ugyanazt a harmonizált módszert és a külső ellenőrzésnek alávetett statisztikákat alkalmazva; olyan kötelezettség bevezetése az újrafeldolgozók számára, amely szerint jelenteniük kell a szétválogató létesítménybe beérkező hulladékmennyiséget és az onnan kikerülő újrahasznosított anyagok mennyiségét;
   nem újrafeldolgozható és biológiailag nem lebomló hulladékok energetikai hasznosítás mellett vagy anélkül történő elégetésének szigorú korlátozása 2020-ig;
   a hulladéklerakás fokozatos, kötelező erejű csökkentése az újrafeldolgozásra vonatkozó követelményekkel összhangban végrehajtva és három szakaszra bontva (2020, 2025 és 2030), egészen az összes hulladéklerakásra vonatkozó tilalomig, kivéve bizonyos veszélyes hulladékokat és maradékhulladékokat, amelyek esetében a hulladéklerakás a környezeti szempontból legmegfelelőbb megoldás;
   a tagállamok ösztönzése arra, hogy vezessenek be díjakat a hulladéklerakásra vagy -égetésre vonatkozóan;

36.  hangsúlyozza az európai hulladékpolitikai célok fontosságát és hozzáadott értékét, nemcsak a jogbiztonság, a kiszámíthatóság és a belső piacon belüli egyenlő feltételek megteremtése szempontjából, hanem annak biztosítása szempontjából is, hogy védjék és javítsák valamennyi uniós polgár lakókörnyezetét;

37.  felhívja az Európai Bizottságot, hogy valamennyi uniós tagállam tekintetében ugyanazokat a célértékeket terjessze elő, hogy biztosítsa a környezetvédelem EU-szerte egyformán magas szintjét, és ne ássa alá az egységes piacot;

38.  sürgeti a Bizottságot, hogy biztosítsa a hulladékokra vonatkozó hatályos jogszabályok és célok teljes körű és megfelelő végrehajtását, különös tekintettel a szelektív hulladékgyűjtési rendszerekre vonatkozó kötelezettségre, és hogy a tagállamok fokozzák a meglévő célok elérésére irányuló erőfeszítéseiket, valamint hogy állapítson meg intézkedéseket, amelyekkel támogatja a tagállamokat a célok határidőn belüli eléréséhez szükséges megfelelő eszközök bevezetésében;

39.  rámutat arra, hogy az EU-ban rendelkezésre álló hulladékgazdálkodási kapacitások legjobb kihasználása érdekében jobb tervezésre és információmegosztásra van szükség a többletkapacitások elkerüléséhez;

40.  felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja tovább, lenne-e lehetőség arra, hogy javaslatot tegyen a lerakókban való emelt szintű bányászatot szabályozó keretre annak érdekében, hogy lehetővé váljék a meglévő hulladéklerakókban lévő másodlagos nyersanyagok visszanyerése, valamint hogy vizsgálja meg az újrafeldolgozási ipar számára egy környezetvédelmi engedélyezési rendszer kialakítását;

41.  felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítson nagyobb átláthatóságot és jobb ellenőrzést annak elkerülése céljából, hogy a hulladékot az EU-belieknél alacsonyabb szintű környezetvédelmi és szociális normákkal rendelkező országokba szállítsák;

42.  felhívja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal közösen gyorsítsa fel a fogyasztói hulladékok illegális kivitelének megakadályozása érdekében tett erőfeszítéseit;

43.  sürgeti a Bizottságot, hogy a hulladékról szóló irányelv keretében határozzon meg minimumkövetelményeket a hulladékkeletkezés megelőzését célzó nemzeti programokra vonatkozóan, valamint határozzon meg célokat és mutatókat, melyek összehasonlíthatóvá teszik a tagállamok által elért egyéni eredményeket;

44.  sürgeti a Bizottságot, hogy foglalkozzon a hulladékokkal kapcsolatos speciális kihívásokkal, és tegye meg a körforgásos gazdaságról szóló bizottsági közleményben (COM(2014)0398) vázolt lépéseket; biztatja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy biztosítsák az uniós források mozgósítását az integrált hulladékgazdálkodási célkitűzések – így a szelektív gyűjtés és az újrafeldolgozási infrastruktúra fejlesztése – megvalósításának elősegítése érdekében;

45.  sürgeti a Bizottságot, hogy javasoljon célkitűzést a tengeri hulladék 2025-ig elérendő, a 2014-es adatokhoz képesti 50%-os csökkentésére;

46.  hangsúlyozza, hogy célkitűzéseket kell megfogalmazni bizonyos kritikus fémek gyűjtésére és újrafeldolgozására vonatkozóan, tekintettel azok fokozódó szűkösségére, és a függőség csökkentése érdekében;

47.  felhívja a Bizottságot, hogy 2015 végéig tegyen javaslatot az élelmiszer-hulladék hatékony kezelését szolgáló célokra, intézkedésekre és eszközökre, többek között a feldolgozóipar, a kiskereskedelem és a forgalmazás, az élelmezési szolgáltatások és a vendéglátóipar terén, valamint a háztartásokban képződő élelmiszer-hulladék 2025-ig elérendő 30%-os csökkentésére vonatkozó kötelező célra; kéri a Bizottságot, hogy mozdítsa elő a tagállamokban olyan megállapodások létrejöttét, amelyek értelmében az élelmiszer-kiskereskedelmi ágazat szereplői az eladatlan termékeket szétosztják jótékonysági szervezetek között; felszólítja a Bizottságot, hogy amikor hatásvizsgálatot készít az új vonatkozó jogalkotási javaslatokról, értékelje azok élelmiszer-pazarlásra gyakorolt lehetséges hatását;

Fenntartható épületek

48.  üdvözli az „Erőforrás-hatékony lehetőségek az építőiparban” című bizottsági közleményt (COM(2014)0445); úgy véli, hogy az építőiparban szükség van egy ütemterven és hosszú távú célkitűzéseken alapuló megközelítésre;

49.  felhívja a Bizottságot, hogy javasolja a körforgásos gazdaság elveinek és követelményeinek az építőiparban való teljes körű végrehajtását, és fejlessze tovább az épületek erőforrás-hatékonyságára vonatkozó politikai keretet, amely a földhasználatra, várostervezésre, építészetre, statikus mérnökségre, építésre, karbantartásra, alkalmazkodóképességre, energiahatékonyságra, felújításra, újrahasználatra és újrafeldolgozásra vonatkozó mutatók, szabványok, módszerek és minőségi követelmények kidolgozását is magában foglalja; rámutat arra, hogy a fenntartható épületekről szóló mutatóknak a zöld infrastruktúrára – például a zöldtetőkre – is ki kell terjedniük; hangsúlyozza az európai ingatlanállománnyal kapcsolatos világos és ambiciózus, közép- és hosszú távú célkitűzéseket tartalmazó, holisztikus jövőkép, és e jövőkép végrehajtására vonatkozó menetrendek fontosságát;

50.  úgy véli, hogy az épületek fenntarthatósági értékelésébe bele kell építeni a beltéri levegő minőségét, valamint a felhasználók jólétét és szociális igényeit;

51.  felszólítja a Bizottságot, hogy – a meglévő szabványok és módszerek felhasználásával és a társadalmi, gazdasági és környezeti fenntarthatóságot szem előtt tartó megközelítés alapján – az erőforrás-hatékonyságra vonatkozó általános mutatók keretében dolgozzon ki mutatókat, hogy teljes életciklusukra vetítve értékelni lehessen az épületek fenntarthatóságát;

52.  kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, hogy az elérhető legjobb technológia (BAT) elveit és normáit ki lehet-e terjeszteni oly módon, hogy azok valamennyi anyagra és épületelemre vonatkozzanak, illetve egy épület teljes életciklusára alapozva dolgozzon ki egy „épületútleveletˮ;

53.  úgy ítéli meg, hogy mivel a 2050-beli épített környezet 90%-a már most is létezik, különleges követelményeket és ösztönzőket kell megállapítani a korszerűsítési ágazat számára ahhoz, hogy 2050-re javuljon az épületek energialábnyoma; felszólítja ezért a Bizottságot, hogy dolgozzon ki hosszú távú stratégiát a meglévő épületek korszerűsítésére, és értékelje fel a 2012/27/EU irányelv által bevezetett nemzeti felújítási stratégiák szerepét;

54.  sürgeti a tagállamokat, hogy az építőiparban a szelektív gyűjtés és újrafeldolgozás infrastruktúrájának fejlesztésén keresztül könnyítsék meg az újrafeldolgozás javulását;

55.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vizsgálják meg a bontás előtti ellenőrzések (ez az épület elbontás vagy lebontás előtti felmérése, amelynek célja a jelen lévő anyagok leírása és annak meghatározása, hogy mely törmelékeket lehetne újrafeldolgozásra elkülöníteni) és az újrafeldolgozható anyagok helyszíni szétválogatásának lehetőségeit (a helyszíni szétválogatás rendszerint nagyobb tisztaságú másodlagos nyersanyagokat eredményez, mint a helyszínen kívül történő újrafeldolgozás, és segíthet a szállítás környezeti hatásának csökkentésében, például a helyszíni zúzás és tömörítés révén);

56.  megállapítja, hogy a beton az építőiparban használt egyik leggyakoribb anyag; felhívja a Bizottságot, hogy a németországi és svájci gyakorlat alapján mérje fel, milyen lehetőségek vannak a beton építőiparban való újrafelhasználásának növelésére;

A másodlagos nyersanyagok piacainak fejlesztése

57.  felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki intézkedéseket, amelyek ösztönzik és elősegítik a jó minőségű másodlagos nyersanyagok piacainak fejlődését és a másodlagos nyersanyagok újrafelhasználásán alapuló üzletág fejlődését;

58.  úgy véli, hogy a hosszú távú és kiszámítható szakpolitikai keret segíteni fog a zöldebb technológiák piacainak teljes körű kibontakoztatásához és a fenntartható üzleti megoldások előmozdításához szükséges beruházások és intézkedések ösztönzésében; hangsúlyozza, hogy a megalapozott adatgyűjtéssel alátámasztott erőforrás-hatékonysági mutatók és célok biztosítanák a szükséges iránymutatást a köz- és magánszféra döntéshozói számára a gazdaság átalakítása során;

59.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a Bizottság és a tagállamok elősegítsék az ipari szimbiózis programok indítását, amelyek támogatják az újrafelhasználásra és újrafeldolgozásra irányuló ipari szinergiákat, és segítik a vállalkozásokat – különösen a kkv-kat – annak feltérképezésében, hogy az általuk termelt energia, hulladék és melléktermékek mi módon válhatnak erőforrássá mások számára; rámutat az olyan koncepciókra, mint a „bölcsőtől a bölcsőig” elv és az ipari ökológia;

Egyéb intézkedések

60.  kéri a Bizottságot, hogy javasoljon olyan közbeszerzési eljárásokat, amelyek az újrafelhasznált, javított, átalakított és egyéb fenntartható és erőforrás-hatékony termékeket és megoldásokat részesítik előnyben, ellenkező esetben a „tartsd be, vagy magyarázd meg” elvet kell alkalmazni;

61.  hangsúlyozza egy olyan adóügyi keret szükségességét, amely összhangban áll a „szennyező fizet” elvvel, és amely megfelelő üzenetet hordoz az erőforrás-hatékonyság terén történő beruházások, a termelési folyamatok modernizálása és a könnyebben javítható és tartósabb termékek gyártása tekintetében; szorgalmazza, hogy a tagállamok az európai szemeszter folyamatának keretében tegyenek előrelépéseket ezen a téren(11);

62.  sürgeti a Bizottságot, hogy vizsgáljon meg és javasoljon az adózással kapcsolatos intézkedéseket, így az újrafeldolgozott, újrafelhasznált és erőforrás-hatékony termékeket terhelő héa csökkentését;

63.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy maradéktalanul hajtsák végre a kis- és középvállalkozások zöld cselekvési tervét;

64.  sürgeti a Bizottságot a tápanyagokra vonatkozó szakpolitikai keret kidolgozására annak érdekében, hogy a műtrágyákra, az élelmiszerekre, a vizekre és a hulladékokra vonatkozó uniós jogszabályok útján növelje a tápanyagok újrafeldolgozásának arányát, ösztönözze az innovációt, javítsa a piaci feltételeket és elősegítse a fenntartható használatot;

65.  sürgeti a Bizottságot, hogy 2016 első felében terjessze elő a fenntartható élelmiszer-ellátásról szóló közleményt, amelyet 2013 óta több alkalommal elhalasztott; hangsúlyozza, hogy mivel az élelmiszerek előállítása és fogyasztása az erőforrás-felhasználás jelentős részét teszi ki, e közleménynek holisztikusan kell kezelnie az élelmiszerláncnak az élelmiszerforrások használata terén mutatkozó hatékonyságbeli hiányosságait, és ösztönöznie kell egy fenntartható élelmiszer-politika kidolgozását; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, fokozható-e az élelmiszeriparban a környezetbarát csomagolóanyagok használata, ideértve azt, hogy az európai normákkal összhangban megvalósítható-e a csomagolóanyagok biológiai úton lebomló és komposztálható anyagokkal történő fokozatos helyettesítése;

66.  felhívja a Bizottságot, hogy a legújabb kutatási eredmények alkalmazásának ösztönzése és megkönnyítése, a bevált gyakorlatok cseréje és egy új ipari szintézis és ipari ökoszisztémák kialakulása érdekében hozzon létre egy állandó forráshatékonysági fórumot valamennyi érdekelt fél részvételével;

67.  felhívja a Bizottságot, hogy az ágazatok és főigazgatóságok között hozzon létre egy fenntartható finanszírozással foglalkozó munkacsoportot azzal a céllal, hogy az erőforrás-hatékonysági mutatók beépüljenek a vállalati szintű integrált jelentéstételbe és számvitelbe, bizonyos üzleti információk bizalmasságának a tiszteletben tartása mellett; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, miként lehetne integrálni az erőforrás-hatékonyságot és a környezeti kockázatokat többek között a bankok hitelminősítési és tőkekövetelményeibe, valamint hogy dolgozzon ki átfogó biztosítási rendszert a környezeti veszélyekre vonatkozóan, továbbá határozza meg a befektetési termékekkel kapcsolatos tájékoztatási követelményeket, megfelelő hatásvizsgálat mellett; úgy véli, hogy a Bizottság számára előnyös lenne, ha e tekintetben együttműködne az UNEP keretében zajló, fenntartható pénzügyi rendszer kialakítására irányuló vizsgálattal; felhívja a Bizottságot, hogy a bevált gyakorlatok lehetséges cseréjét szem előtt tartva tanulmányozza a tagállamokban működő önkéntes kezdeményezéseket;

68.  mivel az erőforrás-hatékonyság eléréséhez és a körforgásos gazdaság célkitűzéseinek teljesítéséhez kulcsfontosságú az elsődleges nyersanyagok fenntartható és felelősségteljes beszerzése, felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül az Európai Erőforrás-hatékonysági Platform elsőbbségi anyagok és áruk fenntartható beszerzési szabványainak kidolgozására vonatkozó szakpolitikai ajánlásait; e tekintetben tudomásul veszi a fémek és ásványi anyagok konfliktusövezetekből való felelős beszerzésére vonatkozó bizottsági javaslatok Európai Parlament és Tanács általi együttes támogatását;

69.  felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a „kritikus” nyersanyagok fogalommeghatározását, jobban figyelembe véve a kitermelésükhöz és feldolgozásukhoz kapcsolódó környezeti hatásokat és kockázatokat, valamint a másodlagos anyagokkal való helyettesítésük lehetőségét;

70.  hangsúlyozza, hogy valamennyi uniós finanszírozást – többek között az Európai Stratégiai Beruházási Alapon, a Horizont 2020-on, a kohéziós alapokon és az Európai Beruházási Bankon keresztüli finanszírozást – be kell vetni az erőforrás-hatékonyság előmozdítása érdekében, a hulladékhierarchiával összhangban, és sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vezessenek ki minden környezeti szempontból káros támogatást, ideértve az ipari és települési hulladék biológiailag lebontható részének elégetése útján történő energiatermeléshez a megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásáról szóló 2009/28/EK irányelv alapján nyújtott támogatásokat, valamint a fosszilis tüzelőanyagokkal kapcsolatos közvetlen és közvetett támogatásokat is;

71.  felszólít arra, hogy a vállalkozások versenyképességét és a kis- és középvállalkozásokat segítő programnak (COSME), a Horizont 2020 programnak és az európai strukturális és beruházási alapoknak nyújtott finanszírozást fokozottabban összpontosítsák az ökoinnovatív és erőforrás-hatékony megoldásokra, az új üzleti modellekre (mint a lízing és a termékszolgáltatási rendszerek), a termékek tervezésének és nyersanyag-hatékonyságának javítására és a folyamatok hatékonyságára;

72.  hangsúlyozza, hogy a kutatás és az innováció alapvetően elősegíti Európa körforgásos gazdaság felé történő elmozdulását, és hogy a Horizont 2020 program keretében támogatni kell azokat a kutatási és innovációs projekteket, amelyek a gyakorlatban is bizonyítják és tesztelik a körforgásos gazdaság gazdasági és környezeti fenntarthatóságát; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy – rendszerszintű megközelítés alkalmazása esetén – e projektek elősegíthetik egy innovációt ösztönző és könnyebben végrehajtható rendelet kialakítását azáltal, hogy azonosítják a lehetséges szabályozási bizonytalanságokat, akadályokat és/vagy hiányosságokat, amelyek meggátolhatják az erőforrások hatékony felhasználásán alapuló üzleti modellek kialakítását;

73.  kéri a Bizottságot, hogy használja ki teljes körűen a digitális menetrend és az információs technológia által kínált lehetőségeket az erőforrás-hatékonyság és a körforgásos gazdaságra való áttérés előmozdítására;

74.  kiemeli, hogy az Unió nyitott gazdasággal rendelkezik, import- és exporttevékenységet folytat a világpiacon; rámutat, hogy az erőforrások kimerülésének globális kihívását nemzetközi szinten is szükséges kezelni; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy aktívan támogassák az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) keretében működő nemzetközi erőforráspanel munkáját, amely az erőforrásokat érintő, világszinten problémát jelentő kérdéseket kutatja, és gyakorlati megoldásokat dolgoz ki a döntéshozók, az ipar és a társadalom számára;

75.  felhívja a Bizottságot, hogy nemzetközi szinten tegye meg a szükséges intézkedéseket a termékek nyomon követhetőségének javítása érdekében;

76.  kiemeli, hogy az energiahatékonyság növelése csökkenti Európa erőforrás-függőségét, valamint a mintegy 125 millió európai polgárt érintő energiaszegénységet; megállapítja, hogy az energiahatékonyságot külön energiaforrásnak érdemes tekinteni, amelynek növelése nagyban hozzájárul az európai ipar fejlődéséhez, a munkahelyteremtéshez és a lakossági energiaszámlák csökkenéséhez;

77.  sürgeti a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, hogy a meglévő vagy tervezett jogszabályok akadályozzák-e a körforgásos gazdaság kialakulását, valamint a meglévő innovatív üzleti modelleket – például a bérlésre épülő gazdaságot vagy a megosztásra épülő/együttműködő gazdaságot –, illetve új üzleti modellek megjelenését, továbbá azt, hogy fennállnak-e pénzügyi vagy intézményi akadályok e tekintetben; sürgeti a Bizottságot, hogy szükség esetén javítsa e jogszabályokat és építse le ezeket az akadályokat; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a kapcsolódó jogszabályokat a termékek teljes élettartamra vetített környezeti teljesítményének és erőforrás-hatékonyságának javítása, a meglévő eszközök közötti összhang növelése, valamint a vezető szerep felvállalása érdekében;

78.  kéri a Bizottságot, hogy tisztázza az uniós versenypolitika körforgásos gazdaságot érintő lényeges vonatkozásait, nevezetesen tisztázza a piaci összejátszás kockázatai és a gyártók és szállítóik közötti együttműködés elmélyítésének szükségessége közötti kompromisszumot;

79.  felszólítja a Bizottságot, hogy 2018-ig tegyen jelentést a Parlamentnek a fent körvonalazott valamennyi intézkedésről és az általa javasolt következő lépésekről;

o
o   o

80.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamok parlamentjeinek.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0584.
(2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0016.
(3) HL C 264. E, 2013.9.13., 59. o.
(4) HL C 51. E, 2013.2.22., 21. o.
(5) A Hivatalos Lapban még nem tették közzé.
(6) HL C 140., 2015.4.28., 37. o.
(7) Az OECD Környezetvédelmi Programja: „A környezetvédelmi politika önkéntességen alapuló megközelítései”, 2003.
(8) A Bizottság 2014. július 2-i „Úton a körkörös gazdaság felé: 'zéró hulladék' program Európa számára” című közleménye (COM(2014)0398).
(9) 2014. július 2-i bizottsági szolgálati munkadokumentum a hulladékokról szóló és (SWD(2014)0208) irányelvek módosításáról szóló irányelvjavaslatot kísérő hatásvizsgálat vezetői összefoglalójával.
(10) A hulladékokról szóló 2008/98/EK irányelv, a csomagolásról és a csomagolási hulladékról szóló 94/62/EK irányelv, a hulladéklerakókról szóló 1999/31/EK irányelv, az elhasználódott járművekről szóló 2000/53/EK irányelv, az elemekről és akkumulátorokról, valamint a hulladékelemekről és -akkumulátorokról szóló 2006/66/EK irányelv, valamint az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól szóló 2012/19/EU irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslat COM(2014)0397.
(11) Green Budget Europe, 2015: Az európai szemeszter folyamatát támogató országspecifikus ajánlások, 6. oldal, http://www.foes.de/pdf/2015-02-25_CSR%20Recommendations_FINAL.pdf


A nukleáris balesetet vagy bármely egyéb radiológiai veszélyhelyzetet követően az élelmiszerek és a takarmányok radioaktív szennyezettségének legmagasabb megengedett mértékei ***I
PDF 574kWORD 224k
Állásfoglalás
Egységes szerkezetbe foglalt szöveg
Az Európai Parlament 2015. július 9-i jogalkotási állásfoglalása a nukleáris balesetet vagy bármely egyéb radiológiai veszélyhelyzetet követően az élelmiszerek és a takarmányok radioaktív szennyezettsége legmagasabb megengedett mértékeinek megállapításáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2013)0943 – C7-0045/2014 – 2013/0451(COD))
P8_TA(2015)0267A8-0176/2015

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2013)0943),

–  tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 31. és 32. cikkére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C7-0045/2014),

–  tekintettel a Jogi Bizottságnak a javasolt jogalapra vonatkozó véleményére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére és 168. cikke (4) bekezdésének b) pontjára, valamint 114. cikkére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2014. március 25-i véleményére(1),

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. és 39. cikkére,

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére (A8-0176/2015),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy ennek megfelelően módosítsa javaslatát, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 293. cikke (2) bekezdésének megfelelően;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2015. július 9-én került elfogadásra a nukleáris balesetet vagy bármely egyéb radiológiai veszélyhelyzetet követően az élelmiszerek és a takarmányok radioaktív szennyezettsége legmagasabb megengedett mértékeinek megállapításáról szóló (EU) 2015/… európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel [Mód. 1. Ez a módosítás a szöveg egészére vonatkozik]

P8_TC1-COD(2013)0451


AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 31.168. cikke (4) bekezdésének b) pontjára és 32. 114. cikkére, [Mód. 2]

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára, amelyet a Bizottság a Tudományos és Műszaki Bizottság által a tagállamok tudományos szakértői közül kijelölt személyek csoportjának véleményét követően dolgozott ki(2),

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére(3),

tekintettel az Európai Parlament véleményére(4) rendes jogalkotási eljárás keretében(5), [Mód. 3]

mivel:

(1)  A Tanács 96/29/Euratom irányelve megállapítja a munkavállalók és a lakosság egészségének 2013/59/Euratom tanácsi irányelv(6) alapvető biztonsági előírásokat állapít meg a sugárzásból sugárzásnak való kitettségből származó veszélyekkel szembeni védelmét szolgáló alapvető biztonsági előírásokat védelem tekintetében. [Mód. 4]

(1a)  Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 168. cikke értelmében valamennyi uniós politika és tevékenység meghatározása és végrehajtása során biztosítani kell az emberi egészség védelmének magas szintjét. [Mód. 5]

(2)  A csernobili atomerőműben 1986. április 26-án bekövetkezett balesetet követően jelentős mennyiségű radioaktív anyag került az atmoszférába, amely Európa több európai országban több országában egészségügyi szempontból számottevő mértékben szennyezte az élelmiszereket és takarmányokat, életveszélyes betegségeket és egészségügyi feltételeket okozva. A radioaktív szennyezettség szintje még ma is magas. Tekintettel arra, hogy az erőműből kikerült radioaktív anyag szennyezi a levegőt, a vizet, a talajt és a növényzetet, Ezért intézkedések születtek annak biztosítása érdekében, hogy egyes mezőgazdasági termékek csak akkor juthassanak be az Unió területére, ha eleget tesznek a lakosság egészségét óvó és egyúttal a piac egységes jellegét megőrző, valamint a kereskedelmi egyenlőtlenségeket kiküszöbölő közös rendelkezéseknek. [Mód. 6]

(2a)  Az e rendeletben meghatározott határértékeknek való megfelelés ellenőrzéséért a tagállamok felelnek, elsősorban az élelmiszerekre és a takarmányokra vonatkozó biztonsági előírások felügyelete révén. Az EUMSZ 168. cikke (4) bekezdésének b) pontja előírja olyan közös állat-egészségügyi intézkedések bevezetését, amelyek közvetlen célja az emberi egészség védelme. Emellett a 114. cikk a belső piac zökkenőmentes működése érdekében biztosítja a megfelelő szintű harmonizációt. [Mód. 7]

(2b)  Bizonyított tény, hogy a nagyobb dózisú sugárzás káros és pusztító hatással van az emberi test sejtjeire, és rákkeltő hatása van. [Mód. 8]

(2c)  Fontos, hogy az élelmiszerekben jelen levő radioaktív szennyeződés legmagasabb megengedett szintje tekintetében alacsony határértékek kerüljenek előírásra, figyelembe veendő a szennyezett élelmiszer huzamosabb fogyasztásából származó halmozott dózist. [Mód. 9]

(3)  A 3954/87/Euratom tanácsi rendelet(7), amelyet a 2218/89/Euratom tanácsi rendelet(8) módosított, megállapítja a vélhetően vagy bizonyítottan az élelmiszerek és a takarmányok számottevő radioaktív szennyeződését okozó nukleáris balesetet vagy bármely egyéb radiológiai veszélyhelyzetet követően az élelmiszerek és a takarmányok radioaktív szennyezettsége legmagasabb megengedett határértékeit. Ezek az értékek még mindig összhangban vannak a nemzetközi szinten rendelkezésre álló legújabb tudományos szakvéleményekkel, és az új tudományos tények figyelembevétele érdekében rendszeres időközökben felülvizsgálatra kerülnek. Az I–III. mellékletben felsorolt legmagasabb megengedett határértékeket felülvizsgálták, és a Nemzetközi Bizottság 105. számú Sugárvédelmi kiadványában határozták meg. Ezen értékek az egyénre vetített dózisnál évi 1 mSv-tel magasabb referenciaértéken alapulnak, és feltételezik, hogy az évente elfogyasztott táplálék 10 százaléka szennyezett. [Mód. 10]

(4)  A fukusimai atomerőműben 2011. március 11-én bekövetkezett balesetet követően a Bizottság tájékoztatást kapott arról, hogy egyes, Japánból származó élelmiszertermékekben a radionuklidok mennyisége meghaladja a Japánban az élelmiszerekre vonatkozóan megállapított küszöbértéket. Ez a szennyeződés veszélyt jelenthet az Unióban élő emberek és állatok egészségére, ezért az Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottság véleményével összhangban intézkedések történtek a Japánból származó vagy onnan szállított élelmiszerek és takarmányok behozatalára vonatkozó különleges feltételek megállapítására. Intézkedéseket kell tenni annak érdekében is, hogy a lehető legkisebb legyen a más országban bekövetkezett nukleáris baleset következtében keletkező nukleáris szennyeződés által érintett más országokból származó élelmiszertermékek fogyasztásának kockázata, és hogy e tekintetben megfelelő ellenőrzésre kerüljön sor. [Mód. 11]

(5)  Szükség van egy olyan rendszer felállítására, amely lehetővé teszi, hogy a vélhetően vagy bizonyítottan az élelmiszerek és a takarmányok számottevő radioaktív szennyeződését okozó nukleáris balesetet illetve bármely egyéb radiológiai veszélyhelyzetet követően az Európai Atomenergia-közösség Unió a lakosság védelme közegészség magas szintű védelmének biztosítása érdekében rögzítse a sugárszennyezettség legmagasabb megengedett mértékeit. [Mód. 12]

(6)  A sugárszennyezettség legmagasabb megengedett mértékeinek a nukleáris baleset vagy radiológiai vészhelyzet helyszínének és körülményeinek megfelelően kell vonatkozniuk az Unióból származó vagy a harmadik országokból behozott élelmiszerekre és takarmányokra, figyelembe véve a természetes és halmozott sugárzás hatását az élelmiszerláncban való mozgás során. Elő kell írni ezen értékek időszakos felülvizsgálatát. [Mód. 13]

(7)  A Bizottságot értesíteni kell minden nukleáris balesetről vagy szokatlanul magas radioaktivitási szintről a 87/600/Euratom tanácsi határozat(9), illetve a nukleáris balesetekről adandó gyors értesítésről szóló 1986. szeptember 26-i NAÜ-egyezmény alapján.

(8)  Mivel figyelembe kell venni azt, hogy a csecsemők táplálása életük első hat hónapjában igen eltérő módon történhet, és életük második hat hónapjában is bizonytalan lehet a metabolizmusuk, előnyös volna az első életév mind a 12 hónapjára kiterjeszteni a csecsemőtápszerekre vonatkozó alacsonyabb határértékek alkalmazását. Az élelimszerek legmagasabb megengedhető határértéke alacsonyabb kell, hogy legyen a terhes nők és a szoptatós anyák esetében. [Mód. 14]

(9)  Annak érdekében, hogy egyszerűbb legyen a sugárszennyezettség legmagasabb megengedett értékeinek – elsősorban a nemzetközi szintű tudományos ismereteknek megfelelő ismereteket és a technikai haladást figyelembe vevő – kiigazítása, a Bizottság új javaslatot terjeszt elő az Európai Parlament és a Tanács elé a legmagasabb megengedett mértékek megállapítására vonatkozó eljárásnak tartalmaznia kell a Szerződés 31. cikkében említett szakértői csoporttal való konzultációt. értékek kiigazítása érdekében. [Mód. 15]

(9a)  A megengedett legmagasabb határértékek kiigazításának elősegítése érdekében gondoskodni kell megfelelő eljárások bevezetéséről, amelyek célja a szakértőkkel folytatott rendszeres konzultáció lehetővé tétele. A Bizottságnak tudományos és etikai szempontok alapján szakértői csoportot kell létrehoznia. A csoport összetételét, valamint tagjainak szándéknyilatkozatait a Bizottságnak nyilvánosságra kell hoznia. A megengedett legmagasabb határértékek elfogadása során a Bizottságnak konzultálnia kell a sugárvédelem területén tevékenykedő nemzetközi szervek szakértőivel is. [Mód. 16]

(9b)  A szakértői csoportnak a sugárfertőzöttség halmozott hatását is fel kell becsülnie. [Mód. 17]

(9c)  A megengedett legmagasabb határértékeket nyilvánosságra kell hozni és rendszeresen felül kell vizsgálni annak érdekében, hogy megfelelően figyelembe vegyék a rendelkezésre álló nemzetközi tudományos előrelépéseket és eredményeket, tükrözzék a lakosság megnyugtatása iránti igényt, magas szintű védelmet biztosítsanak a lakosság számára, és kiküszöböljék a nemzetközi szabályozásban mutatkozó esetleges eltéréseket. [Mód. 18]

(10)  Annak érdekében, hogy a legmagasabb megengedett mértékeket meghaladó élelmiszert és takarmányt az EU-ban Unióban ne lehessen forgalomba hozni, megfelelően ellenőrizni a tagállamoknak és a Bizottságnak alaposan ellenőrizniük kell ezeknek a mértékeknek a betartatását. A megfelelés elmulasztására szankciókat kell alkalmazni, és a nyilvánosságot ennek megfelelően tájékoztatni kell. [Mód. 19]

(10a)  Az embereket vagy az állatokat fenyegető szennyeződésveszélyek megelőzését, kiküszöbölését vagy elfogadható szintre mérséklését célzó intézkedések végrehajtásának ellenőrzését szolgáló előírásokat az Európai Parlament és a Tanács 882/2004/EK rendelete(10) határozza meg. [Mód. 20]

(11)  A Bizottságot végrehajtási hatáskörökkel kell felruházni, hogy egységes feltételeket lehessen biztosítani e rendeletnek az előre megállapított legmagasabb megengedett mértékek alkalmazása tekintetében történő végrehajtásához. Ezeket a hatásköröket az 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben(11) foglaltak szerint kell gyakorolni.

(12)  Az élelmiszerek és takarmányok sugárszennyezettségének előre megállapított legmagasabb megengedett mértékeinek alkalmazását beindító rendelkezéseket vizsgálóbizottsági eljárással kell elfogadni. Nukleáris baleset, illetve bármely más radiológiai vészhelyzet esetén ettől függetlenül kellő tekintettel kell lenni az egyes balesetek sajátos körülményeire, és ezért egy olyan eljárást kell bevezetni, amely lehetővé teszi az előre megállapított szintek csökkentéséhez való gyors igazodást, valamint − a lakosság lehető legmagasabb szintű védelmének biztosítása érdekében − szükség esetén a balesetben részt vevő egyéb radioaktív nuklidok (különösen a trícium) esetében megengedett legmagasabb határértékek bevezetését. A nyilvánosságot haladéktalanul tájékoztatni kell az intézkedésről és a legmagasabb megengedett határértékekről. [Mód. 21]

(12a)  A Bizottság munkáját az Európai Parlament és a Tanács 178/2002/EK rendeletével(12) létrehozott Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottsága kell, hogy segítse. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az említett bizottság munkájában részt vevő képviselőik megfelelő sugárvédelmi ismeretekkel rendelkezzenek. [Mód. 22]

(13)  A vélhetően vagy bizonyítottan az élelmiszerek és a takarmányok számottevő radioaktív szennyeződését okozó radiológiai vészhelyzetek esetében indokolt esetben a Bizottságnak szükség szerint azonnali hatállyal alkalmazandó végrehajtási jogi aktusokat kell elfogadnia. A nyilvánosságot haladéktalanul tájékoztatni kell az intézkedésről és a legmagasabb megengedett értékekről. [Mód. 23]

(13a)  Az e rendeletben szereplő új megengedett legmagasabb határértékeknek a lakosság leginkább veszélyeztetett és sérülékeny csoportjainak − különösen a gyermekek és az esetlegesen elszigetelt földrajzi helyzetekben lévő vagy önellátó személyek − védelmével kapcsolatos követelményeken kell alapulniuk. A megengedett legmagasabb határértékeknek az egész lakosság esetében azonosaknak kell lenniük és a legalacsonyabb szinteken kell alapulniuk. [Mód. 24]

(13b)  Ha az Unióból származó vagy harmadik országokból importált élelmiszerek vagy takarmányok komoly veszélyt jelentenek az emberi vagy állati egészségre vagy a környezetre, a Bizottság végrehajtási jogi aktusok révén a 178/2002/EK rendelettel összhangban kiegészítő intézkedéseket fogad el az emberi és állati egészség magas szintű védelmének biztosítása érdekében. A megengedett legmagasabb határértékeket és a veszélyhelyzeti kiegészítő intézkedéseket lehetőség szerint egyetlen végrehajtási rendeletbe kell foglalni. [Mód. 25]

(13c)  A végrehajtási jogi aktusok kidolgozásakor vagy felülvizsgálatakor a Bizottságnak mindenekelőtt a következő körülményeket kell figyelembe vennie: a nukleáris baleset vagy a radiológiai veszélyhelyzetet előidéző bármely más esemény helye, jellege és hatóköre; a sugárzó anyagok levegőbe, vízbe és talajba, valamint élelmiszerekbe és takarmányokba kerülésének jellege és hatóköre, függetlenül attól, hogy az esemény az Unióban vagy azon kívül következett-e be; az élelmiszerek és takarmányok azonosított vagy potenciális sugárszennyezésének kockázata és az előidézett sugárdózisok; az uniós piacra esetleg eljutó szennyezett élelmiszerek és takarmányok típusa és mennyisége, valamint a szennyezett élelmiszerek és takarmányok legmagasabb megengedett határértékei a harmadik országokban. [Mód. 26]

(13d)  A megengedett legmagasabb határértékek alkalmazását kiváltó nukleáris baleset vagy radiológiai vészhelyzet esetén a Bizottságnak és az egyes tagállamoknak egyaránt tájékoztatniuk kell a lakosságot a hatályban lévő értékekről. Ezen túlmenően közölni kell a lakossággal az olyan élelmiszerekre és takarmányokra vonatkozó információkat, amelyekben a radioaktivitás erőteljesebben koncentrálódhat. [Mód. 27]

(13e)  A megengedett legmagasabb határértékek betartatásáról megfelelő ellenőrzések keretében kell gondoskodni, és szankciókat kell előírni a megengedett legmagasabb határértékeket meghaladó szennyezettségi szinttel rendelkező élelmiszerek szándékos kivitelét, behozatalát vagy értékesítését illetően, [Mód. 28]

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Ez a rendelet a vélhetően vagy bizonyítottan az élelmiszerek és a takarmányok számottevő radioaktív szennyeződését okozó nukleáris balesetet vagy bármely egyéb radiológiai veszélyhelyzetet követően forgalomba hozható élelmiszerek (I. melléklet), kisebb jelentőségű élelmiszerek (II. melléklet) és takarmányok (III. melléklet) sugárszennyezettségének legmagasabb megengedett mértékeit állapítja meg, továbbá meghatározza az említett legmagasabb megengedett mértékek alkalmazását beindító eljárást. [Mód. 54]

2. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában:

1.  „élelmiszer”: minden olyan feldolgozott, részben feldolgozott vagy feldolgozatlan a 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 2. cikkében meghatározott bármely anyag vagy termék, amelyet emberi fogyasztásra szánnak, illetve amelyet várhatóan emberek fogyasztanak el, ideértve az italokat, a rágógumit, valamint bármilyen olyan anyagot, így a vizet is, amelyet gyártás, előállítás vagy feldolgozás során szándékosan az élelmiszerhez adnak; mindazonáltal nem számítanak élelmiszernek a következők:;

a)  takarmány;

b)  élőállatok, kivéve az emberi fogyasztás céljára történő forgalomba hozatalra előkészített állatokat;

c)  a betakarítás előtt álló növények;

d)  az Európai Parlament és a Tanács 2001/83/EK irányelve(13) 1. cikkének 2. pontjában szereplő meghatározás szerinti gyógyszerek;

e)  az Európai Parlament és a Tanács 1223/2009/EK rendelete(14) 2. cikke (1) bekezdésének a) pontjában szereplő meghatározás szerinti kozmetikai termékek;

f)  a 2001/37/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(15) szerinti dohány és dohánytermékek;

g)  az Egyesült Nemzetek Szervezete kábítószerekről szóló 1961. évi egységes egyezménye, valamint az Egyesült Nemzetek Szervezete pszichotróp anyagokról szóló 1971. évi egységes egyezménye szerinti kábítószerek és pszichotróp anyagok;

h)  a szermaradványok és a szennyeződések. [Mód. 29]

2.  „kisebb jelentőségű élelmiszer”: csekély étrendi jelentőségű élelmiszer, amely csak elhanyagolható mértékben járul hozzá a lakosság élelmiszerfogyasztásához; [Mód. 55]

3.  „takarmány”: minden olyan feldolgozott, részben feldolgozott vagy feldolgozatlan a 178/2002/EK rendelet 3. cikkében meghatározott bármely anyag vagy termék, amelyet állatok szájon át történő etetésére szánnak, így az adalék is; [Mód. 30]

4.  „forgalomba hozatal”: élelmiszer vagy takarmány készen tartása eladás céljára, beleértve az eladásra való felkínálást, az ingyenes vagy ellenérték fejében történő átadás bármely egyéb formáját, valamint az élelmiszerek és takarmányok eladását, forgalmazását vagy továbbadásának egyéb módjait. a 178/2002/EK rendelet 3. cikkében meghatározott művelet; [Mód. 31]

4a.  „élelmiszerekkel/takarmányokkal érintkezésbe kerülő anyag”: olyan csomagolás vagy egyéb anyag, amelyet élelmiszerrel való érintkezésre szántak; [Mód. 32]

4b.  „sugárzási veszélyhelyzet”: olyan szokatlan esemény, amely valamely sugárforrásból ered és azonnali beavatkozást tesz szükségessé a súlyos egészségügyi vagy biztonsági fenyegetések vagy az életminőséget, a tulajdont vagy a környezetet befolyásoló bármifajta káros következmény enyhítése érdekében, vagy amely olyan veszélyt jelent, amely ilyen hátrányos következményekhez vezethet. [Mód. 33]

2a. cikk

Nem megengedettek azon gyakorlatok, amelyek során az élelmiszerek és takarmányok radioaktív szennyezettségének legmagasabb megengedett határértékére vonatkozó szabályok által megengedettnél magasabb koncentrációt tartalmazó élelmiszereket nem szennyezett vagy enyhén szennyezett élelmiszerekkel vegyítenek, hogy így az e rendeletben foglalt szabályoknak megfelelő terméket kapjanak. [Mód. 34]

3. cikk

(1)  Amennyiben a Bizottság olyan hivatalos értesítést kap egy nukleáris balesetről vagy más radiológiai vészhelyzetről – különösen az Európai Atomenergia-közösségnek a radiológiai vészhelyzetben történő mielőbbi információcserére vonatkozó intézkedései vagy a nukleáris balesetekről adandó gyors értesítésről szóló 1986. szeptember 26-i NAÜ-egyezmény alapján –, amely alátámasztja, hogy a sugárszennyezettség vélhetően vagy bizonyítottan eléri az élelmiszerek és a takarmányok szennyeződését idézi elő, a lehető legrövidebb időn belül végrehajtási jogi aktust fogad el, és abban meghatározza a megengedett legnagyobb radioaktivitás-értékeket, amelyek nem lehetnek magasabbak az e rendelet mellékleteiben meghatározottaknál. a kisebb jelentőségű élelmiszerek vagy a takarmányok tekintetében megállapított legnagyobb megengedett mértékeket, szükség szerint elfogadja a legmagasabb megengedett mértékek alkalmazását beindító végrehajtási rendeletet. Az említett végrehajtási jogi aktust az 5. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni. [Mód. 35]

1a)  A megengedett legmagasabb határértékeket nyilvánosságra kell hozni és rendszeresen felül kell vizsgálni annak érdekében, hogy megfelelően figyelembe vegyék a szóban forgó időpontban rendelkezésre álló nemzetközi tudományos előrelépéseket és eredményeket, tükrözzék a lakosság megnyugtatása iránti igényt, magas szintű védelmet biztosítsanak a lakosság számára, és kiküszöböljék a legmagasabb védelmi szintet biztosító nemzetközi szabályozás tekintetében mutatkozó esetleges eltéréseket. [Mód. 36]

(2)  A nukleáris baleset vagy radiológiai vészhelyzet körülményei alapján kellően indokolt és rendkívül sürgős esetekben a Bizottság az 5. cikk (3) bekezdése szerinti eljárással összhangban azonnali hatállyal alkalmazandó végrehajtási jogi aktust fogad el. [Mód. 37]

(3)  Az e cikk (1) és (2) bekezdésében említett végrehajtási jogi aktus tervezetének készítése elkészítése és az 5. cikkben említett bizottsággal való megvitatása során a Bizottság figyelembe veszi a Szerződés 30. és 31. cikkének 2013/59/Euratom tanácsi irányelvnek megfelelően megállapított alapszabályokat, beleértve azt az alapelvet is, miszerint a sugárterhelést a lakosság egészségének védelme érdekében, egészségvédelmének kiemelt figyelembevételével, valamint a gazdasági és társadalmi tényezők figyelembevételével tényezőkre, különösen a társadalom legkiszolgáltatottabb rétegeire való tekintettel az ésszerűen megvalósítható legalacsonyabb szinten kell tartani. E jogi aktusok készítése során a Bizottság munkáját sugárvédelmi és élelmiszer-biztonsági ismereteik és tapasztalatuk alapján kiválasztott szakemberekből álló, független közegészségügyi szakértői csoport („szakértői csoport”) segíti. A Bizottság nyilvánosságra hozza a szakértői csoport összetételét és tagjainak szándéknyilatkozatait. [Mód. 38]

(3a)  Az (1) és (2) bekezdésben említett végrehajtási jogi aktusokat a sugárzás jellegének és hatókörének megfelelően kell elfogadni, és azt, ahányszor csak szükséges, a szennyezettség alakulásának függvényében felül lehet vizsgálni. A Bizottság vállalja, hogy az első felülvizsgálatot legkésőbb egy hónappal a nukleáris balesetet vagy egyéb radiológiai veszélyhelyzetet követően elvégzi annak érdekében, hogy szükség esetén módosítsa a radioaktivitás legmagasabb megengedett határértékeit és a radioaktív nuklidok listáját. [Mód. 39]

4. cikk

(1)  Attól fogva, hogy a Bizottság végrehajtási rendeletet jogi aktust fogad el a sugárszennyezettség legmagasabb megengedett mértékének alkalmazásáról, nem hozható forgalomba olyan élelmiszer, vagy takarmány, amely ezeknek a rendelkezéseknek nem felel meg. [Mód. 40]

A Bizottság létrehoz egy nukleáris felelősségi rendszert, amely választ adni hivatott egy esetleges nukleáris baleset által érintett valamennyi tagállam aggodalmaira; e rendszer megfelelő kártérítést nyújt nukleáris balesetek esetén. [Mód. 41]

A harmadik országból behozott élelmiszerek, vagy takarmányok e rendelet alkalmazásában akkor tekinthetők forgalomba hozottnak, ha az Unió vámterületén az árutovábbítási eljáráson kívüli egyéb vámeljáráson esnek át. [Mód. 42]

A tagállamok területükön nyomon követik a megengedett legmagasabb radioaktív szennyezettségi határértékek betartását. Ennek érdekében a tagállamok a 178/2002/EK rendelet 17. cikkével összhangban létrehozzák a hivatalos ellenőrzések rendszerét és más, a körülményeknek megfelelő tevékenységet végeznek, beleértve az élelmiszerek és takarmányok biztonságára és kockázataira vonatkozó információ nyilvánosságra hozatalát. [Mód. 43]

(2)  A tagállamok e rendelet alkalmazása kapcsán minden információt megadnak a Bizottságnak, különösen olyan esetekben, amikor a sugárszennyezettség meghaladja a megengedett maximális mértéket. az alábbiak vonatkozásában:

a)  a tagállam területén a megengedett legmagasabb határérték tekintetében végzett rendszeres ellenőrzések programozása;

b)  olyan esetek, amikor a sugárszennyezettség meghaladja a megengedett legmagasabb határértéket;

c)  az ellenőrzésért felelős illetékes nemzeti szolgálat meghatározása.

A Bizottság ezeket az információkat a lehető legrövidebb időn belül eljuttatja a többi tagállam részére.

Azokat az eseteket, amelyekben a sugárszennyezettség meghaladja a megengedett legmagasabb határértéket, a 178/2002/EK rendeletben létrehozott sürgősségi riasztórendszer révén kell bejelenteni.

A Bizottság szankciót szab ki azokra a tagállamokra, amelyek elmulasztják a legmagasabb megengedett szennyezettségi határértékeket túllépő takarmányok forgalomba hozatalának vagy exportjának szankcionálását. [Mód. 44]

(3)  A tagállamok jellemzően online szolgáltatás útján tájékoztatják a lakosságot a megengedett legmagasabb határértékről, a sürgősségi helyzetekről és a megengedett legmagasabb határértékek be nem tartásának eseteiről. A lakosságot tájékoztatni kell azon élelmiszerekről is, amelyekben nagyobb koncentrációjú radioaktivitás halmozódhat fel, különösen pedig a termékek típusáról, márkájáról, eredetéről és az elemzés időpontjáról. [Mód. 45]

(4)  Az e rendelet mellékleteiben meghatározott megengedett legmagasabb határértékeknek tekintetbe kell venniük a sugárzó izotópok felezési idejének hatását a tartósított fogyasztási cikkek eltarthatósága során. E tartósított fogyasztási cikkeket a – például a jódizotópokkal való – szennyezettség típusától függően folyamatosan figyelni kell a radioaktivitás szempontjából. [Mód. 46]

(5)  A Bizottság 2017. március 31-ig jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak egy olyan mechanizmus helyénvaló voltáról, amely az olyan mezőgazdasági termelőket kárpótolja, akiknek élelmiszereit a meghatározott legmagasabb megengedett radioaktív szennyezettségi határértékek feletti szennyeződés ért és ezért nem hozhatók forgalomba. E mechanizmusnak a „szennyező fizet” elvén kell alapulnia. A jelentést szükség esetén a mechanizmus létrehozására irányuló jogalkotási javaslat kíséri. [Mód. 47]

4a. cikk

(1)  A Bizottság 2017. március 31-ig jelentést készít az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a radioaktív szennyezettség mellékletekben szereplő legmagasabb megengedett határértékeinek helytállóságáról.

(2)  A jelentésnek lehetővé kell tennie annak értékelését, hogy a radioaktív szennyezettség legmagasabb megengedett határértékei biztosítják-e az 1 mSv/év maximális tényleges kitettség betartását, és azt, hogy a pajzsmirigyet terhelő dózis kellő mértékben azon 10 mGy-es referenciaszint alatt maradjon, amelynek elérése esetén a WHO a különösen veszélyeztetett csoportok számára stabiljód-bevitelt javasol.

(3)  A jelentésnek ki kell terjednie továbbá annak vizsgálatára is, hogy lehetséges-e a radioaktív nuklidok osztályozásának felülvizsgálata, valamint a trícium és a C-14 felvétele e rendelet mellékleteibe. A megengedett legmagasabb határértékek értékelése során a jelentés a népesség legveszélyeztetettebb csoportjaira, elsősorban a gyermekekre összpontosít, és megvizsgálja, hogy ennek alapján célszerű lenne-e megengedett legmagasabb határértékeket bevezetni a népesség minden kategóriája számára. [Mód. 48]

5. cikk

(1)  A Bizottság munkáját a 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(16) 58. cikkének (1) bekezdésével létrehozott Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottság Bizottsága segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU rendelet szerinti bizottságnak minősül. [Mód. 49]

(2)  Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.

(3)  Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 8. cikkének az 5. cikkel összefüggésben értelmezett rendelkezéseit kell alkalmazni.

6. cikk

Annak érdekében, hogy az I., II. és III. mellékletben e rendelet mellékleteiben előírt legmagasabb megengedett mértékek mindenkor megfeleljenek az új vagy további fontos adatoknak, különösen a legújabb tudományos ismereteknek, a Bizottság a 3. cikk (3) bekezdésében az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 31. cikkében említett szakértői tudományos csoporttal való konzultációt követően javasolja. jelentést terjeszt az Európai Parlament és a Tanács elé, amelyet szükség esetén kiegészít az említett a mellékletek kiigazítását kiigazítására és szükség esetén a radioaktív nuklidok listájának felülvizsgálatára vonatkozó javaslattal. [Mód. 50]

6a. cikk

Élelmiszerek és takarmányok szennyeződését előidéző nukleáris baleset vagy bármely egyéb radiológiai veszélyhelyzet esetén a Bizottság jelentést terjeszt a Tanács és a Parlament elé, amely részletesen tartalmazza az e rendeletnek megfelelően elfogadott intézkedéseket és a 4. cikk (2) bekezdésével összhangban bejelentett információkat. [Mód. 51]

7. cikk

A 2218/1989/Euratom rendelettel módosított 3954/87/Euratom tanácsi rendelet,valamint a 944/89/Euratom bizottsági rendelet(17) és a 770/90/Euratom bizottsági rendelet(18) hatályát veszti.

A hatályon kívül helyezett rendeletekre történő hivatkozásokat e rendeletre való hivatkozásként kell értelmezni, és az V. mellékletben foglalt megfelelési táblázattal összhangban kell alkalmazni.

8. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt

az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

I. MELLÉKLET

AZ ÉLELMISZEREK SUGÁRSZENNYEZETTSÉGÉNEK LEGMAGASABB MEGENGEDETT MÉRTÉKEI

Az élelmiszerek sugárszennyezésének legmagasabb megengedett mértékei a következők:

Élelmiszer (Bq/kg)(19)

Csecsemőtápszer(20)

Tejtermékek(21)

Egyéb élelmiszerek a kisebb jelentőségűeken kívül(22)

Folyékony élelmiszerek(23)

Stroncium-izotópok, főleg az Sr-90

75

125

750

125

Jód-izotópok, főleg az I-131

150

500

2 000

500

Alfa-sugárzó plutónium-izotópok és transz-plutónium elemek, főleg a Pu‑239 és az Am-241

1

20

80

20

Minden egyéb, 10 napnál hosszabb felezési idejű nuklid, főleg a Cs-134 és a Cs-137(24)

400

1 000

1 250

1 000

II. MELLÉKLET

A KISEBB JELENTŐSÉGŰ ÉLELMISZEREK SUGÁRSZENNYEZETTSÉGÉNEK LEGMAGASABB MEGENGEDETT MÉRTÉKEI

1.  A kisebb jelentőségű élelmiszerek listája

KN-kód

Leírás

0703 20 00

Fokhagyma (frissen vagy hűtve)

0709 59 50

Szarvasgomba (frissen vagy hűtve)

0709 99 40

Kapribogyó (frissen vagy hűtve)

0711 90 70

Kapribogyó (ideiglenesen tartósítva, de közvetlen fogyasztásra nem alkalmas állapotban)

ex 0712 39 00

Szarvasgomba (szárítva, egészben, aprítva, szeletelve, törve vagy porítva, de tovább nem elkészítve)

0714

Manióka, nyílgyökér, szálepgyökér, csicsóka, édesburgonya és magas keményítő- vagy inulintartalmú hasonló gyökér és gumó frissen, hűtve, fagyasztva vagy szárítva, egészben, szeletelve vagy labdacs (pellet) formában tömörítve is; szágóbél

0814 00 00

Citrusfélék vagy a dinnyefélék héja (beleértve a görögdinnye héját is) frissen, fagyasztva, szárítva vagy sós lében, kénes vízben vagy más tartósító oldatban ideiglenesen tartósítva

0903 00 00

Matétea

0904

Bors a Piper nemből; a Capsicum vagy a Pimenta nemhez tartozó növények gyümölcse szárítva vagy zúzva vagy őrölve

0905 00 00

Vanília

0906

Fahéj és fahéjvirág

0907 00 00

Szegfűszeg (egész gyümölcs, kocsány és szár)

0908

Szerecsendió, szerecsendió-virág és kardamom

0909

Ánizsmag, badián-, édeskömény-, koriander-, római kömény- vagy köménymag; borókabogyó

0910

Gyömbér, sáfrány, kurkuma, kakukkfű, babérlevél, curry és más fűszer

1106 20

Liszt, dara és por a 0714 vámtarifaszám alá tartozó szágóból, gyökérből vagy gumóból

1108 14 00

Manióka- (kasszava-) keményítő

1210

Komlótoboz frissen vagy szárítva, őrölve, porítva vagy labdacs (pellet) alakban is; lupulin

1211

Növény és növényrész (beleértve a magot és a gyümölcsöt is), elsősorban illatszer, gyógyszer vagy rovarirtó szer, gombaölő szer vagy hasonlók gyártására, frissen vagy szárítva, vágva, zúzva vagy porítva is

1301

Sellak; természetes mézga, gyanta, mézgagyanta és oleorezin (például balzsam)

1302

Növényi nedv és kivonat; pektintartalmú anyag, pektinát és pektát; agar-agar és más növényi anyagból nyert nyálka és dúsító modifikálva (átalakítva) is

1504

Halból vagy tengeri emlősből nyert zsír és olaj és ezek frakciói finomítva is, de vegyileg nem átalakítva

1604 31 00

Kaviár

1604 32 00

Kaviárpótló

1801 00 00

Kakaóbab egészben vagy törve, nyersen vagy pörkölve

1802 00 00

Kakaóhéj, kakaóhártya, -bőr és más kakaóhulladék

1803

Kakaómassza, zsírtalanítva is

2003 90 10

Szarvasgomba (ecet vagy ecetsav nélkül elkészítve vagy tartósítva)

2006 00

Zöldség, gyümölcs, dióféle, gyümölcshéj és más növényrész, cukorral tartósítva (drénezett, cukrozott vagy kandírozott)

2102

Élesztő (aktív vagy nem aktív); más egysejtű nem élő mikroorganizmus (a 3002 vámtarifaszám alatti vakcinák kivételével); elkészített sütőpor

2936

Természetes vagy szintetikus úton előállított provitaminok és vitaminok (természetes koncentrátum is), ezek származékai, amelyeket elsődlegesen mint vitamint használnak, valamint ezek egymás közti keverékei, oldószerekben is

3301

Szilárd és vízmentes illóolajok (terpénmentesek is); rezinoidok; kivont oleorezinek; illóolaj-koncentrátum zsírban, szilárd olajban, viaszban vagy hasonló anyagban, amelyet hideg abszorpció vagy macerálás útján nyernek; illóolajok terpénmentesítésekor nyert terpéntartalmú melléktermék; illóolajok vizes desztillátuma és vizes oldata

2.  Az 1. pontban említett kisebb jelentőségű élelmiszerek sugárszennyezettségének legmagasabb megengedett mértékei a következők:

(Bq/kg)

Stroncium-izotópok, főleg az Sr-90

7500

Jód-izotópok, főleg az I-131

20000

Alfa-sugárzó plutónium-izotópok és transz-plutónium elemek, főleg a Pu-239 és az Am-241

800

Minden egyéb, 10 napnál hosszabb felezési idejű nuklid, főleg a Cs-134 és a Cs-137(25)

12500

[Mód. 57.]

III. MELLÉKLET

A takarmányok sugárszennyezettségének legmagasabb megengedett mértékei

A Cs-134- és a Cs-137-szennyezettség legmagasabb megengedett mértékei a következők:

Állat

Bq/kg(26), (27)

Sertés

1 250

Baromfi, bárány, borjú

2 500

Egyéb

5 000

IV. MELLÉKLET

Hatályon kívül helyezett rendeletek

A Tanács 3954/87/Euratom rendelete

(HL L 371., 1987.12.30., 11. o.)

A Tanács 2218/89/Euratom rendelete

(HL L 211., 1989.7.22., 1. o.)

A Bizottság 944/89/Euratom rendelete

(HL L 101., 1989.4.13., 17. o.)

A Bizottság 770/90/Euratom rendelete

(HL L 83., 1990.3.30., 78. o.)

V. MELLÉKLET

MEGFELELÉSI TÁBLÁZAT

3954/87/Euratom rendelet

944/89/Euratom rendelet

770/90/Euratom rendelet

E rendelet

1. cikk, (1) bekezdés

1. cikk

1. cikk

1. cikk

1. cikk, (2) bekezdés

2. cikk

2. cikk, (1) bekezdés

3. cikk, (1) és (2) bekezdés

2. cikk, (2) bekezdés

3. cikk, (1) bekezdés

3. cikk, (2) bekezdés

3. cikk, (3) bekezdés

3. cikk, (3) és (4) bekezdés

4. cikk

5. cikk, (1) bekezdés

6. cikk

5. cikk, (2) bekezdés

6. cikk, (1) bekezdés

4. cikk, (1) bekezdés

6. cikk, (2) bekezdés

4. cikk, (2) bekezdés

2. cikk

II. melléklet, 2. pont

---

---

1. cikk

---

III. melléklet

5. cikk

7. cikk

---

---

---

7. cikk

8. cikk

8. cikk

Melléklet

I. melléklet

Melléklet

II. melléklet, 1. pont

Melléklet

III. melléklet

---

---

---

IV. melléklet

---

---

---

V. melléklet

(1) HL C 226., 2014.7.16., 68. o.
(2)HL C....o.
(3)HL C […]., [...], […]. o.
(4)HL C […]., [...], […]. o.
(5) Az Európai Parlament 2015. július 9-i álláspontja ( a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács …-i álláspontja.
(6) A Tanács 96/29/Euratom 2013/59/Euratom irányelve (1996. május 13-i 2013. december 5.) a munkavállalók és a lakosság egészségének az ionizáló sugárzásból 0sugárzás miatti sugárterhelésből származó veszélyekkel szembeni védelmet szolgáló alapvető biztonsági előírások megállapításáról, valamint a 89/618/Euratom, a 90/641/Euratom, a 96/29/Euratom, a 97/43/Euratom és a 2003/122/Euratom irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 159., 1996.6.29., 1. o. HL L 13., 2014.1.17., 1. o.).
(7)A Tanács 3954/87/Euratom rendelete (1987. december 22.) nukleáris balesetet vagy bármely egyéb radiológiai veszélyhelyzetet követően az élelmiszerek és a takarmányok radioaktív szennyezettsége legmagasabb megengedhető határértékének megállapításáról (HL L 371., 1987.12.30., 11. o.).
(8) A Tanács 2218/89/Euratom rendelete (1989. július 18.) nukleáris balesetet vagy bármely egyéb radiológiai veszélyhelyzetet követően az élelmiszerek és a takarmányok radioaktív szennyezettsége legmagasabb megengedhető határértékének megállapításáról szóló 3954/87/Euratom rendelet módosításáról. (HL L 211., 1989.7.22., 1. o.).
(9)A Tanács 1987. december 14-i 87/600/Euratom határozata a radiológiai veszélyhelyzet esetén történő gyors információcserére vonatkozó közösségi szabályozásról (HL L 371., 1987.12.30., 76. o.).
(10) Az Európai Parlament és a Tanács 882/2004/EK rendelete (2004. április 29.) a takarmány- és élelmiszerjog, valamint az állat-egészségügyi és az állatok kíméletére vonatkozó szabályok követelményeinek történő megfelelés ellenőrzésének biztosítása céljából végrehajtott hatósági ellenőrzésekről. (HL L 165., 2004.4.30., 1. o.).
(11)Az Európai Parlament és a Tanács 182/2011/EU rendelete (2011. február 16.) a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról. (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).
(12) Az Európai Parlament és a Tanács 178/2002/EK rendelete (2002. január 28.) az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszerbiztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról. (HL L 31., 2002.2.1., 1. o.).
(13)Az Európai Parlament és a Tanács 2001. november 6-i 2001/83/EK irányelve az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek közösségi kódexéről (HL L 311., 2001.11.28., 67. o.).
(14)Az Európai Parlament és a Tanács 2009. november 30-i 1223/2009/EK rendelete a kozmetikai termékekről (HL L 342., 2009.12.22., 59. o.).
(15)Az Európai Parlament és a Tanács 2001. június 5-i 2001/37/EK irányelve a tagállamoknak a dohánytermékek gyártására, kiszerelésére és árusítására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezései közelítéséről (HL L 194., 2001.7.18., 26. o.).
(16)Az Európai Parlament és a Tanács 2002. január 28-i 178/2002/EK rendelete az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszer-biztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról (HL L 31., 2002.2.1., 1. o.).
(17) A Bizottság 944/89/Euratom rendelete (1989. április 12.) a nukleáris balesetet vagy bármely egyéb radiológiai veszélyhelyzetet követően a kisebb mennyiségben fogyasztott élelmiszerek radioaktív szennyezettsége legmagasabb megengedhető határértékének megállapításáról (HL L 101., 1989.4.13., 17.o.).
(18) A Bizottság 770/90/Euratom rendelete (1990. március 29.) nukleáris balesetet vagy bármely egyéb radiológiai veszélyhelyzetet követően a takarmányok radioaktív szennyezettsége legmagasabb megengedhető mértékének megállapításáról (HL L 83., 1990.3.30., 78.o.)
(19)A koncentrált vagy szárított termékekre vonatkozó határérték kiszámítása a helyreállított, fogyasztásra kész termék alapján történik. A tagállamok az e rendeletben megállapított megengedett legmagasabb mértékek betartásának biztosítása érdekében ajánlásokat tehetnek a hígítás feltételeire vonatkozóan.
(20)Csecsemőtápszer minden olyan élelmiszer, amely a csecsemők táplálására szolgál az élet első tizenkét hónapjában, és önmagában megfelel e korcsoport táplálkozási igényeinek, továbbá olyan kiszerelésben kerül kiskereskedelmi forgalomba, amelynek címkéjén világosan fel van tüntetve a 2006/141/EK bizottsági irányelv 11. és 12. cikkével összhangban a következő feliratok valamelyike: „anyatej-helyettesítő tápszer”, „anyatej-kiegészítő tápszer”, „tejalapú anyatej-helyettesítő tápszer”, „tejalapú anyatej-kiegészítő tápszer”.
(21)Tejtermékek a 0401 és 0402 KN-kód alá sorolt termékek (a 0402 29 11 kivételével), az esetleges későbbi kiigazításokkal együtt.
(22)A kisebb jelentőségű élelmiszerek és a rájuk alkalmazandó megfelelő határértékek a II. mellékletben szerepelnek.
(23)Folyékony élelmiszerek a kombinált nómenklatúra 2009 vámtarifaszám és 22. árucsoportja alá sorolt élelmiszerek. A határértékek kiszámítása a csapvíz-felhasználás figyelembevételével történik, és ugyanezek a határértékek alkalmazandók az ivóvízellátásra is.
(24)A karbon-14, a trícium és a kálium-40 nem tartozik ebbe a csoportba.
(25)A karbon-14, a trícium és a kálium-40 nem tartozik ebbe a csoportba.
(26)E szintek rendeltetése, hogy hozzájáruljanak az élelmiszerek kapcsán engedélyezett legmagasabb megengedett mértékek betartásához. Önmagukban nem garantálják azok betartását minden körülmények között, és nem enyhítik az emberi fogyasztásra szánt állati eredetű termékekben kimutatható szennyezettség folyamatos ellenőrzésére vonatkozó követelményeket.
(27)Ezek a határértékek a fogyasztásra kész takarmányokra vonatkoznak.


A tőkepiaci unió kiépítése
PDF 379kWORD 136k
Az Európai Parlament 2015. július 9-i állásfoglalása a tőkepiaci unió kiépítéséről (2015/2634(RSP))
P8_TA(2015)0268B8-0655/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság „A tőkepiaci unió kiépítése” című, 2015. február 18-i zöld könyvére (COM(2015)0063),

–  tekintettel a Bizottság „Az európai pénzügyi szektor megújítása” című, 2014. május 15-i közleményére (COM(2014)0279),

–  tekintettel a Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszerének (ESFS) felülvizsgálatáról szóló, a Bizottságnak szóló ajánlásokat tartalmazó 2014. március 11-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a Bizottság felülvizsgálati jelentéseire a Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszeréről (az európai felügyeleti hatóságokról (EFH) szóló COM(2014)0509, valamint az Európai Rendszerkockázati Testületről (ERKT) szóló COM(2014)0508 dokumentumra),

–  tekintettel a Bizottság „Az európai gazdaság hosszú távú finanszírozása” című, 2014. március 27-i közleményére (COM(2014)0168),

–  tekintettel az európai gazdaság hosszú távú finanszírozásáról szóló 2014. február 26-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a Bizottság „Európai beruházási terv” című, 2014. november 26-i közleményére (COM(2014)0903),

–  tekintettel a tőkepiaci unió kiépítéséről szóló zöld könyvvel kapcsolatban a Bizottsághoz intézett kérdésre (O-000075/2015 – B8–0564/2015),

–  tekintettel eljárási szabályzata 128. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel az európai gazdaság hosszú távú finanszírozásáról szóló, 2014. február 26-i állásfoglalásában a Parlament hangsúlyozta, hogy „új finanszírozási források […] révén javítani kell a tőkepiacokhoz való hozzáférést”, ugyanakkor megállapította, hogy „a finanszírozás fő forrásai valószínűleg továbbra is a kereskedelmi bankok lesznek, és hogy a tagállamok számára kulcsfontosságú, hogy új forrásokat hozzanak létre a bevett mechanizmusok kiegészítésére és a finanszírozási rés kitöltésére, a reálgazdaság szükségleteihez igazított, megfelelő szabályozási és felügyeleti keret biztosítása mellett”;

B.  mivel „Az európai gazdaság hosszú távú finanszírozása” című, 2014. március 27-i közleményében a Bizottság a pénzügyi eszközök diverzifikálása, az európai tőkepiacok fejlesztése és a finanszírozáshoz való hozzáférés – különösen a kkv-k számára történő – javítása érdekében feltárta konkrét intézkedések meghozatalának lehetőségeit például a részvény- és vállalatikötvény-piacok, az egyszerű és átlátható értékpapírosítás, a fedezett kötvények és a zártkörű kibocsátás terén;

C.  mivel Jean-Claude Juncker, a Bizottság elnöke nyilatkozata szerint a Bizottság első számú stratégiai prioritása „Európa versenyképességének megerősítése és a beruházások ösztönzése a munkahelyteremtés céljából”;

D.  mivel a pénzügyi válság kitörésének egyik fő okai a nem kellő mértékben szabályozott és ellenőrzött tőkepiacok voltak; mivel bármilyen új javaslatnak – különösen az értékpapírosításra vonatkozónak – megfelelően tükröznie kell ezt a tényt;

E.  mivel a pénzügyi válság nyomán az uniós intézmények számos jogszabályt vezettek be azzal a céllal, hogy megelőzzék a hasonló válságok újabb bekövetkezését, és kialakítsák a valóban fenntartható növekedéshez elengedhetetlen, pénzügyileg stabil környezetet; mivel e szabályozást a tőkepiaci unió keretrendszereként és nem annak akadályaként kell tekinteni;

F.  mivel a tőkepiacok széttöredezettségének mérséklése alacsonyabb tőkeköltségeket eredményezhet, miközben javítja a tőke elosztását, és így támogathatja a vállalkozások, különösen a kkv-k növekedését és a munkahelyteremtést az Unión belül;

G.  mivel a különböző uniós intézmények és a magánszektor most dolgozzák ki a tőkepiacok továbbfejlesztésére irányuló megoldásokat, illetve ajánlásokat, például az egyszerű és átlátható értékpapírosítás, a zártkörű kibocsátás, a saját tőke bevonásával történő finanszírozás, az európai fedezett kötvények és az első nyilvános tőzsdei bevezetés terén;

H.  mivel a tőkepiaci uniónak ki kell egészítenie és tovább kell fejlesztenie a korábbi szabályozási erőfeszítéseket (a tőkekövetelményekről szóló irányelvet, a pénzügyi eszközök piacairól szóló II. irányelvet (MiFID II)/a pénzügyi eszközök piacairól szóló rendeletet (MiFIR));

Gazdasági háttér

1.  megállapítja, hogy az elmúlt több évtizedben Európában a reálgazdaságba történő befektetések mértéke az európai és globális pénzügyi ágazat ugyanezen időszak alatt mutatott hatalmas növekedése ellenére viszonylagos csökkenést mutat; rámutat arra, hogy a reálgazdaság továbbra is erőteljesen a bankokra támaszkodik, ami kiszolgáltatottá teszi a gazdaságot a banki hitelezés szigorításával szemben;

2.  megállapítja, hogy a válság kezdete óta a pénzügyi ágazat csődje miatt folytatott nagymértékű állami beavatkozás bőséges likviditást eredményezett, ez azonban mégsem eredményezte a reálgazdaság finanszírozás iránti keresletének növekedését;

3.  rámutat arra, hogy a válságot megelőzően Európában nem volt hiány határon átnyúló tőkeáramlásokban, ezek azonban a bankközi kölcsönzésben és a gyakran nagymértékben tőkeáttételes befektetők kezében lévő adósságokban koncentrálódtak, ami a kockázatok belső piacon belüli áthelyeződését eredményezte;

4.  megállapítja, hogy az Unióban a bankrendszer stabilitásának helyreállítása vált kiemelt céllá a hosszú távú befektetések és a reálgazdaság finanszírozásával szemben;

5.  rámutat arra, hogy a biztosítási szektor jelentős mennyiségű kihasználatlan tőkét birtokol, amely hatékonyabban hasznosítható lenne a szabályozási keretrendszer javításával, a biztosítási ágazat által végrehajtott egyes befektetésekre vonatkozó tőkekövetelmények felülvizsgálata révén;

6.  rámutat arra, hogy egy jól megtervezett uniós tőkepiac kínálta lehetőségek ellenére nem lehet megkerülni azt a tényt, hogy más területeken, például az adózás terén hatalmas akadályok állnak fenn, különös tekintettel a saját tőke helyett a hitelből való finanszírozást ösztönző gyakorlatokra, a fizetésképtelenségre vonatkozó és a számviteli jogszabályokra; úgy véli, hogy az uniós harmonizáció ezeken a területeken nem járna automatikusan további előnyökkel, és hogy e tekintetben nincs szükség a nemzetközi pénzügyi beszámolási standardok (IFRS) kiterjesztésére Európában;

7.  hangsúlyozza, hogy a pénzügyi integráció mértéke a válság óta csökkent, miután a bankok és a befektetők hazai piacaik felé mozdultak el;

8.  hangsúlyozza, hogy a kereslet és a kínálat a reálgazdaság iránti bizalom a befektetők számára kedvező befektetési környezet és jogbiztonság előmozdítására, a stabilizáló, versenyalapú és növekedésbarát jogalkotási keret hosszú távú kialakítására, valamint az infrastruktúrába történő beruházások ösztönzésére és diverzifikálására tett egyértelmű, tagállami és uniós szintű kötelezettségvállalások révén ösztönözhető, lehetővé téve ezáltal, hogy a cégek hosszú távra tervezhessenek;

9.  elismeri, hogy Európa jövője innovációra való képességéhez kapcsolódik; úgy véli, hogy az innovációbarát szabályozási keretrendszer mellett a vállalkozások finanszírozáshoz való egyszerű, megfelelő és diverzifikált hozzáférése az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés kulcsa;

10.  rámutat arra, hogy az európai vállalkozások számára fennálló finanszírozási feltételek javításának megerősített gazdasági és pénzügyi stabilitásra kell épülnie, ami reformok végrehajtását is magában foglalja valamennyi tagállamban;

11.  kiemeli, hogy a hiányos tőkepiacok a kockázatok hibás árazásához, valamint a várt megtérülés és a valós kockázat közötti kapcsolat megszűnéséhez vezettek, ami a piacok kkv-khoz hasonló szervezetek iránti kedvezőtlen elfogultságát eredményezte; úgy véli, hogy a tőkepiaci unió egyik céljának a piacok hatékonysága javításának, valamint a tisztességes, megfelelő és gazdasági szempontból ésszerű kockázat-megtérüléssel jellemzett kapcsolat biztosításának kell lennie az EU tőkepiacain;

Valódi európai megközelítés

12.  úgy véli, hogy míg például az Egyesült Államok az Uniónál gyorsabban kilábalt a pénzügyi válságból – ami részben diverzifikáltabb pénzügyi rendszerének köszönhető – az Uniónak a tőkepiaci unió eredeti saját változatát kell kiépítenie, amelyhez felhasználhatja a világ más részeiről származó tapasztalatokat, de nem elegendő pusztán csak lemásolnia azokat; hangsúlyozza azonban, hogy a harmadik országok egyenértékű vagy hasonló standardjaival kapcsolatban az európai és a nemzetközi pénzügyi piacok közötti kompatibilitás biztosítása érdekében ésszerű megközelítést kell kialakítani;

13.  úgy véli, hogy a tőkepiacokra vonatkozó valódi európai megközelítésnek kellőképpen figyelembe kell vennie a nemzetközi fejleményeket, hogy a felesleges jogszabályi eltérések és átfedések elkerülése révén Európa vonzó maradjon a nemzetközi befektetők számára;

14.  hangsúlyozza, hogy bár Európa megtakarításai a GDP arányában kifejezve nagyobbak, mint az Egyesült Államokéi (20%, illetve 17%), az uniós kölcsönös befektetési alapokban kezelt megtakarítások csak az USA-beli szint 50%-át, a nyugdíjalapokban kezelt megtakarítások pedig csak 35%-át teszik ki; rámutat továbbá arra, hogy az uniós részvénypiacok, vállalati kötvénypiacok és értékpapírosítás az egyesült államokbeli megfelelőik 60%-ának, 35%-ának, illetve 20%-ának felelnek meg;

15.  hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak a tőkepiaci uniónak a finanszírozáshoz való hozzáférés terén meglévő kiegyensúlyozatlanságot esetlegesen felerősítő megvalósításából adódó nem kívánt következmények elkerülése érdekében figyelembe kell vennie a kkv-ágazat tagállamonként eltérő gazdasági és kulturális összetételét;

16.  felhívja a Bizottságot, hogy a tőkepiaci unió révén alakítson ki a finanszírozási források és az európai vállalkozásokba való befektetések diverzifikálásának erősítésére irányuló olyan európai megközelítést, amely az európai banki és tőkepiaci struktúra kölcsönös függőségére épül, szem előtt tartva a vállalkozásfinanszírozás európai modelljének sajátosságait, valamint annak szükségességét, hogy fejlődjenek a növekedést szolgáló finanszírozás megbízható, nem banki forrásai, és ezek olyan módszerekkel egészüljenek ki, amelyek lehetővé teszik a piaci szereplők számára a hitelből, saját vagy kockázati tőkéből származó források bevonását közvetlenül a piacról; megállapítja, hogy a Bizottságnak nem kell feltétlenül csak a más joghatóságokkal folytatott kölcsönös felülvizsgálatokra támaszkodnia; felhívja a Bizottság figyelmét arra, hogy a kulturális különbségeket nem szabad figyelmen kívül hagyni, és leküzdésük érdekében megfelelő választ kell adni rájuk; úgy véli továbbá, hogy a Bizottságnak a tőkepiacok reformja során figyelembe kell vennie a legújabb technológiai fejlesztéseket;

17.  felhívja a Bizottságot annak elismerésére, hogy az üzleti modellek és a tagállamok tőkepiacainak sokszínűsége megvédésre érdemes erősség lehet Európa egésze számára;

18.  hangsúlyozza, hogy a tőkepiaci unióra és az alapjául szolgáló jogszabályokra irányuló kezdeményezésnek a teljes EU tőkepiacainak működését kell céloznia, kiteljesítve az egységes piacot, és fokozva a fenntartható növekedést; hangsúlyozza, hogy a válságot követően olyan lépések történtek a bankszektor felügyeletét illetően, amelyeket egyelőre még nem terjesztettek ki a tőkepiacokra; hangsúlyozza, hogy eltérések vannak a pénzügyi ágazatok között, amelyek eltérő megoldásokat tesznek szükségessé; hangsúlyozza azonban, hogy a hasonló finanszírozási tevékenységek tekintetében egyenlő versenyfeltételeket kell biztosítani a szereplők között, és hogy a fő célnak valamennyi ágazat esetében annak kell lennie, hogy javuljon a tőkeelosztás az európai gazdaságban, és a jelenleg kihasználatlan tőkeállomány jobban hasznosuljon;

19.  hangsúlyozza, hogy e célból józan és átfogó helyzetértékelésre van szükség, amely figyelembe veszi az elmúlt években elfogadott valamennyi dosszié európai tőkepiacokra gyakorolt kumulatív hatását; rámutat arra, hogy ez annak körültekintő felülvizsgálatával is jár, hogy nincs-e szükség a banki és biztosítási ágazatra alkalmazott szigorú tőkekövetelményeknek átgondolására;

20.  hangsúlyozza, hogy a tőkepiaci unióra irányuló kezdeményezéseknek nem kell újra feltalálniuk a spanyolviaszt, hanem el kell ismerniük, hogy a vállalkozások finanszírozása Európában fejlett, történelmileg kialakult struktúrákon alapul, amelyek korlátaik ellenére sikeresnek és a válságokkal szemben ellenállóaknak bizonyultak, és hogy a további diverzifikálás és az új csatornák kialakítása értékes lehet annak biztosítására, hogy a különböző típusú vállalkozások kiegészítő finanszírozási forrásokhoz jussanak;

21.  megállapítja, hogy a hagyományos banki finanszírozási csatornák gyakran kevéssé kedvezőek az innovatív vállalkozások és a kkv-k számára; hangsúlyozza, hogy az Unióban a kkv-k számára a finanszírozáshoz való hozzájutás nehézsége jelenti a növekedés egyik legnagyobb akadályát; hangsúlyozza, hogy amíg a banki hitelekhez való hozzájutás folyamatos nehézséget jelent a kkv-k számára, szükség van a bankhitelen kívül más alternatívákra, kiváltképp a kockázati tőke és az együttműködő (peer-to-peer) alapok, a zártkörű kibocsátás, a kkv-kölcsönök értékpapírosítása és a hitelszövetkezetek üzleti környezetének javításával, de egyúttal a köz- és magánszféra közötti partnerségekre (PPP-k) vonatkozó szabályoknak az EU egész területére kiterjedő egységesítése révén is;

22.  hangsúlyozza, hogy az Unión belüli hatékonyabb tőkeelosztás nem feltétlenül eredményezi mindig a határokon átnyúló tőkemozgás növekedését; emlékeztet arra, hogy a válságot megelőzően egyes tagállamokban az ingatlanpiaci buborékok kialakulásának – bizonyos mértékig – a túlzott tőkebeáramlás volt a hajtóereje;

23.  kiemeli annak szükségességét, hogy azonosításra kerüljenek azok a meglévő pénzügyi struktúrák, amelyek hatékonynak bizonyultak és ezért megőrzendők, illetve azok, amelyek jelentős kiigazításra szorulnak; úgy véli, hogy a hatékony struktúrákat népszerűsíteni is kell a helyi és a decentralizált pénzügyi intézmények számára;

24.  emlékeztet az uniós szintű kezdeményezések, például az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozások (ÁÉKBV) sikerére, amelyek több tagállamban útlevéllel működve közel 8 billió eurót kitevő eszközállományukkal lehetővé tették az uniós befektetési alapok növekedését; úgy véli, hogy az alternatív befektetési alapok kezelőiről (ABAK) szóló irányelv is jó példa a sikerre;

25.  üdvözli az európai hosszú távú befektetési alapokról (EHTBA) szóló rendelet elfogadását; úgy véli, hogy az EHTBA-k megismételhetik az ÁÉKBV-k eredményeit azáltal, hogy ösztönzik a tőke nagyobb mértékű kihelyezését a finanszírozást igénylő hosszú távú projektekbe, például az infrastruktúra- és az energiaágazatban, különösen határokon átnyúló szinten; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, hogyan lehetne hatékonyan összekapcsolni a rendkívüli beruházási programokat – például az Európai Stratégiai Beruházási Alapot (ESBA) – a rendszeres európai uniós alapokkal; úgy véli, hogy az intézményi befektetőket fel kellene kérni arra, hogy az általuk kezelt alapokból járuljanak hozzá az európai tőkepiacokhoz; véleménye szerint az intézményi befektetőknek és a piacra való belépésük feltételeinek fontos szerepet kell játszaniuk a tőkepiaci unió fejlődésében;

26.  emlékeztet a pénzügyi piacok integrációjával kapcsolatban korábban elvégzett munkára, például a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó cselekvési tervre (1999), a Giovannini-jelentésre és a de Larosière-jelentésre, és felhívja a Bizottságot, hogy a tőkepiaci unióról szóló cselekvési tervében építsen ezekre a jelentésekre;

27.  felhívja a Bizottságot, hogy országonként elemezze mélységében a tőkepiacok jelenlegi helyzetét azzal a céllal, hogy átfogó gazdasági elemzés keretében értékelje, hogy a tőkepiacokon keresztül hol és milyen mértékben állnak fenn uniós szintű, beruházásokat akadályozó tényezők, és jelezze, hogy ezen akadályok – nem jogalkotási és piaci alapú megközelítéseket is beleértve – milyen eszközökkel számolhatók fel vagy minimalizálhatók; úgy véli, hogy ez az elemzés a tőkepiaci unió sikerének előfeltétele; felhívja a Bizottságot, hogy gyorsítsa fel ezt a folyamatot;

28.  felhívja a Bizottságot, hogy azonosítsa a tagállamok közötti intézményi, jogi és szabályozási eltérésekből adódó határokon átnyúló kockázatokat a pénzügyi és a tőkepiacokon az Unióban, és kezelje ezeket hatékony intézkedésekkel határokon átnyúló tőkeáramlás ésszerűsítése és a befektetők körében a hazájuk iránt meglévő elfogultság mérséklése érdekében;

29.  felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a kínálati oldalt is, és különösen elemezze és kezelje annak alapvető okait, hogy a lakossági és intézményi befektetők miért nem képesek elegendő tőkét mozgósítani és átalakítani ahhoz, hogy megerősítsék az egyes pénzügyi szolgáltatásokat és a reálgazdaságba való hosszú távú beruházást;

30.  javasolja, hogy a Bizottság mozdítsa elő mind a befektetők, mind pedig a vállalatok – mint tőkepiaci felhasználók – pénzügyi képzését, és az adatgyűjtés egységesítése és javítása érdekében fokozza az uniós adatok és kutatások elérhetőségét annak érdekében, hogy a vállalatok és a befektetők egyaránt megérthessék a tőkepiaci szereplők által nyújtott különböző szolgáltatások komparatív költségeit és előnyeit;

31.  felhívja a Bizottságot, hogy a hitelminősítő intézetek piacának és az erre a piacra belépő új szereplők előtt álló akadályok tanulmányozásával vizsgálja meg a tőkepiacokon a kkv-k tekintetében tapasztalható információs aszimmetria mérséklésének módjait; kiemeli a kisebb befektetések számára is költséghatékony minősítéseket kínáló független európai hitelminősítő ügynökségek elképzelését;

32.  üdvözli a Bizottság azon bejelentését, hogy a tájékoztatók jelenlegi keretrendszerében tapasztalható hiányosságok kiküszöbölése érdekében felülvizsgálja a tájékoztatóról szóló irányelvet; hangsúlyozza az eljárások egyszerűsítésének fontosságát a kibocsátókra és a tőzsdén jegyzett cégekre adminisztratív terheinek arányos csökkentésével, különös tekintettel a kkv-kra és a közepes piaci tőkeértékű vállalatokra; úgy véli, hogy érdemes lenne megvizsgálni annak módjait, hogy a követelmények jobban igazodjanak az eszközök és/vagy a befektetők és/vagy a kibocsátók típusához; rámutat arra, hogy a szolgáltatandó adatok szabványosítása és digitális formában való elérhetővé tétele fokozná az átláthatóságot, és csökkentené a tranzakciós költségeket;

33.  felhívja a Bizottságot, hogy tegye világosabbá a tőkepiaci unió és az európai beruházási terv másik két pillére, nevezetesen az Európai Stratégiai Beruházási Alap és az Európai Beruházási Tanácsadó Platform közötti viszonyt;

34.  hangsúlyozza a tőkepiacokra vonatkozó kezdeményezések és az egyéb politikai menetrendek, például az egységes digitális piac kialakítása, valamint a társasági jog és a vállalatirányítás terén folyamatban lévő reformok integrálását a különböző szabályozási és nem szabályozási jellegű kezdeményezések következetességének és egységességének biztosítása és ezáltal a gazdasági növekedéssel és a munkahelyteremtéssel kapcsolatos különböző szakpolitikák pozitív mellékhatásainak maximalizálása érdekében;

A tőkepiaci unió építőelemei

35.  úgy véli, hogy a tőkepiaci unió megvalósítása során lépésről lépésre haladó megközelítést kell alkalmazni, és a tőkepiaci uniónak három prioritást kell követnie: először, a vállalkozások számára rendelkezésre álló finanszírozási források elmélyítése és diverzifikálása révén ösztönöznie kell a megtakarítások lehető leghatékonyabb elosztását, és több befektetési lehetőséget, nagyobb átláthatóságot és portfóliódiverzifikálást kell kínálnia a megtakarítók és a befektetők számára; másodszor, mélyebb határokon átnyúló piacok létrehozása, a pénzügyi rendszer súlyos pénzügyi válságokkal szembeni ellenálló képessége fokozása, valamint az egyéni érzékenységnek megfelelő sokkhatások kisimítása révén lehetővé kell tennie a kockázatok nagyobb mértékű csökkentését; harmadszor, biztosítania kell egy hatékony kiegészítő csatorna meglétét a reálgazdaság finanszírozására;

36.  felkéri a Bizottságot, hogy a befektetővédelem fokozása és teljessé tétele érdekében szükség esetén terjesszen elő javaslatokat a hatályos jogszabályok – különösen a hitelminősítő intézetekre és könyvvizsgáló cégekre vonatkozó jogszabályok – felülvizsgálatára;

37.  hangsúlyozza, hogy fel kell számolni a határon átnyúló finanszírozás meglévő akadályait, különösen a kkv-k számára annak előmozdítása érdekében, hogy a vállalkozások mérettől és földrajzi területtől függetlenül élvezhessék a tőkepiaci unió előnyeit;

38.  hangsúlyozza, hogy a tőkepiaci unió kiépítésének alapelvévé kell tenni a végfelhasználókra, azaz a vállalatokra és a befektetőkre helyezett nagyobb hangsúlyt és annak elismerését, hogy a piacok a vállalatokért és a befektetőkért vannak; ezért úgy véli, hogy az Unió politikáinak arra kell összpontosítaniuk, hogy a tőkepiacok a vállalatok számára jobb hozzáférést biztosítsanak a tőkéhez, a befektetők számára pedig sokrétű, diverzifikált, átlátható és megfizethető árú megtakarítási lehetőségeket nyújtsanak;

39.  felkéri a Bizottságot, hogy terjesszen elő konzisztens javaslatokat annak biztosítására, hogy a tőkepiaci unióhoz az árnyékbankrendszer kontraproduktív hatásaival szembenéző világos stratégia társul majd;

40.  hangsúlyozza, hogy a fent említett prioritások előmozdítása érdekében a tőkepiaci uniónak a megtakarítók és a befektetések közötti közvetítői lánc összetettségének korlátozására és egyúttal hatékonyságának fokozására és költségeinek csökkentésére kell irányulnia, fokozva a végfelhasználók közvetítői lánccal és költségszerkezetével kapcsolatos ismereteit, fokozva a befektetők védelmét, megfelelő prudenciális szabályokkal biztosítva a közvetítői lánc stabilitását, és biztosítva, hogy a közvetítők csődje és helyettesítése a pénzügyi rendszerre és a reálgazdaságra gyakorolt minimális zavaró hatások mellett mehessen végbe;

41.  üdvözli a Bizottság arra vonatkozó tervét, hogy felmérje a pénzügyi szabályozás és különösen az elmúlt öt év jogszabályainak átfogó hatását; hangsúlyozza, hogy a hatályos pénzügyi szabályozás felülvizsgálatának elvégzése során figyelembe kell venni a fent említett prioritásokat;

42.  hangsúlyozza, hogy a banki finanszírozás és a bankok tőkepiaci közvetítő szerepe a vállalkozások finanszírozásának fontos pillére; kiemeli, hogy a tőkepiaci uniónak a bankok alapvető szerepének kiigazításán és nem kiiktatásán kell alapulnia, mivel a banki finanszírozásnak továbbra is kulcsfontosságú szerepet kell játszania az európai gazdaság finanszírozásában; hangsúlyozza a személyes kapcsolatokon alapuló banki finanszírozás fontos szerepét a mikro-, kis- és középvállalkozások finanszírozásában, amely alternatív finanszírozási módszerek nyújtására is felhasználható; emlékeztet az erős és diverzifikált európai bankszektor meglétének stratégiai dimenziójára; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a kkv-k bankkölcsönökhöz való hozzáférését az Unió egészében, és számolja fel ennek nem kívánatos akadályait;

43.  hangsúlyozza, hogy a kkv-k számára a finanszírozási struktúrák rendelkezésre álló legszélesebb választékát kell biztosítani, hogy ők maguk választhassanak a különböző költségű és összetettségű finanszírozási lehetőségek közül, beleértve a jelzáloghitelezést és az értékpapírosításon alapuló finanszírozást is;

44.  kiemeli egy olyan környezet elősegítésének szükségességét, ahol a háztartások és a vállalkozások megtakarításai nagyobb mennyiségben áramlanak a tőkepiacokon befektető eszközökbe, és amely arra ösztönzi a befektetőket, hogy a tagállamok határain átnyúló tőkekihelyezést folytassanak; hangsúlyozza a megfelelő biztosítékok szükségességét, különösen a háztartások számára annak biztosítása érdekében, hogy teljes mértékben tisztában legyenek a tőkepiaci befektetések előnyeivel és hátrányaival; hangsúlyozza a befektetők – különösen a kisbefektetők – tőkepiacok iránti bizalmának erősítésére irányuló pénzügyi oktatáshoz való hozzáférés bővítésének fontosságát; hangsúlyozza továbbá, hogy a pénzügyi oktatásnak a kkv-ra kell irányulnia, megtanítva őket tőkepiacok felhasználására;

45.  kiemeli, hogy a tőkepiaci unióra irányuló kezdeményezéseknek lehetővé kell tenniük a hitelfelvevők számára a piaci forrásokból származó forrásokhoz való hozzáférést támogatva a kölcsönfelvétel formáinak – például a részvények és vállalati kötvények – nagyobb sokszínűségét, valamint a finanszírozás olyan közvetett formáit, amelynek keretében a bankok és a piacok együttműködnek;

46.  hangsúlyozza a pénzügyi szereplők rendelkezésére álló befektetési lehetőségek érthető összehasonlítása elősegítésének fontosságát a hatékony tőkepiaci unió létrehozása érdekében; e tekintetben szorgalmazza a különböző pénzügyi eszközök közötti összehasonlíthatóság és átláthatóság előmozdítására szolgáló közös keretrendszer megerősítését, különösen a MIFID irányelvben, a biztosítási közvetítésről szóló irányelvben és a lakossági befektetési csomagtermékek, illetve biztosítási alapú befektetési termékek tekintetében e célból előirányzott intézkedések megfelelő végrehajtásával; hangsúlyozza a jogszabályi következetesség fontosságát általában és különösen a fent említett jogalkotási dossziék között a szabályozási arbitrázs elkerülése és a legmagasabb szintű befektetővédelmi normák piacokon átívelő biztosítása érdekében;

47.  úgy véli, hogy a tőkepiaci uniónak olyan megfelelő szabályozási környezetet kell teremtenie, amely fokozza a hitelt, kvázisajáttőke- vagy sajáttőke-struktúrákat kereső vállalatokra vonatkozó információkhoz való határokon átnyúló hozzáférést a nem banki alapú finanszírozási modellek, többek között a közösségi finanszírozás és a személyközi hitelezés növekedésének elősegítése érdekében; úgy véli, hogy ezen információk közlésének önkéntes alapon kell történnie a kkv-k esetében; hangsúlyozza, hogy a befektetővédelmi szabályokat valamennyi finanszírozási modellre egyenlő mértékben kell alkalmazni, tekintet nélkül arra, hogy banki vagy nem banki alapú finanszírozási modellekről van-e szó; úgy véli, hogy egy ilyen környezet szükségessé tenné a rendszerszintű ellenálló képesség és a bankszektoron kívüli rendszerszintű pénzügyi közvetítők felügyeletének fokozását;

48.  úgy véli, hogy egyes pénzügyi eszközök és határon átnyúló hozzáférhetőségük belső piacon átívelő standardizálása megfelelő eszköz lehetne arra, hogy a meglévő tagállami standardok bevált gyakorlatainak figyelembevételével elősegítse a likviditás növelését, az egységes piac működésének erősítését, és lehetővé tegye az európai tőkepiacok átfogó áttekintését és felügyeletét; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy fennmaradjon az egyedi kibocsátói és befektetői igényekhez illeszkedő, testre szabott pénzügyi eszközök kibocsátásának lehetősége;

49.  emlékeztet arra, hogy a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó cselekvési terv történeti áttekintése a végrehajtás nyomán megjelent két hiányosság vizsgálatát teszi szükségessé, a belső piac keretei között kidolgozott intézkedések euroövezet működésére gyakorolt hatása gondos vizsgálatának szükségességét, valamint a piac és a felügyelet párhuzamos integrációja javításának szükségességét; felkéri a Bizottságot, hogy a cselekvési terv kidolgozása során vonja le a szükséges tanulságokat ebből a precedensből;

50.  hangsúlyozza, hogy a jogi és felügyeleti keretrendszernek alapvető szerepet kell játszania a túlzott kockázatvállalás és az instabilitás elkerülése terén a pénzügyi piacokon; hangsúlyozza, hogy egy tőkepiaci unióra irányuló erős projektet határozott, uniós szintű és nemzeti felügyeletnek és ezen belül megfelelő makroprudenciális eszközöknek kell kísérnie; úgy véli, hogy a lehetséges választási lehetőségek közül a felügyeleti konvergencia javítása terén nagyobb szerepet kell biztosítani az Európai Értékpapír-piaci Hatóságnak (ESMA);

51.  felhívja a Bizottságot, hogy körültekintően mérje fel a tőkepiaci hitelfinanszírozás kockázatait és a 2007–2008-as pénzügyi válság kibontakozása során felmerült vonatkozó tapasztalatokat, és kezelje az ezekből eredő esetleges problémákat;

A tőkepiacok közelítése a kkv-khoz

52.  rámutat arra, hogy pénzügyi közvetítőkre vonatkozó hatályos szabályozási keret lehetséges változásainak és kiegészítéseinek a kis- és középvállalkozások piacra való belépése akadályainak felszámolására és különösen az induló innovatív vállalkozások és a kis- és középvállalkozások finanszírozáshoz való hozzáférésének javítására, valamint a kockázatokkal arányos prudenciális standardok biztosítására kell irányulniuk;

53.  üdvözli a Bizottságnak a 2007/36/EK irányelvnek a hosszú távú részvényesi szerepvállalás ösztönzése, valamint a 2013/34/EU irányelvnek a vállalatirányítási nyilatkozat egyes elemei tekintetében történő módosításáról szóló irányelvre (COM(2014)0213) irányuló javaslatát; úgy véli különösen, hogy e javaslat olyan eszköz lehet, amely támogatja a befektetők számára vonzó környezet kialakítását azáltal, hogy javítja a tőkebefektetési lánc hatékonyságát; hangsúlyozza, hogy egy eredményes és megvalósítható vállalatirányítási keret erősítené a tőkepiaci uniót;

54.  hangsúlyozza, hogy a tőkepiacok összetettsége nem járhat azzal az eredménnyel, hogy kizárja a kkv-kat, vagyis azokat a vállalkozásokat, amelyeknek a legnagyobb szükségük van a kiegészítő finanszírozásra, különösen azokban a tagállamokban, amelyek gazdasági nehézségekkel szembesülnek vagy szembesültek; hangsúlyozza, hogy a kkv-k sikeres finanszírozása szempontjából kedvező környezethez kkv-barát gazdasági és szabályozási feltételekre is szükség van uniós és nemzeti szinten egyaránt; különösen hangsúlyozza, hogy fel kell hívni a figyelmet a kkv-k és a közepes piaci tőkeértékű vállalatok első nyilvános tőzsdei bevezetéshez való hozzáférésére szolgáló eljárások lehetséges egyszerűsítésére, ugyanakkor biztosítani kell, hogy a vállalkozások ellenálló képességének és támogathatóságának értékelésére szolgáló szigorú kritériumokat továbbra is fennmaradjanak; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, hogy milyen további módon lehetne a kkv-kat segíteni abban, hogy befektetéseket vonzzanak;

55.  emlékeztet arra, hogy a kkv-k pénzügyi helyzetével kapcsolatos információhiány az ilyen típusú vállalatokba való befektetések egyik legfőbb akadálya; kéri annak alapos átgondolását, hogy milyen módszerekkel és eszközökkel lehetne javítani a befektetők kkv-kra vonatkozó átlátható és összehasonlítható adatokhoz való hozzáférését oly módon, hogy az ugyanakkor a lehető legnagyobb mértékben korlátozza a kkv-kra nehezedő terhek növekedését;

56.  ösztönzi egy sokszínű és vonzó finanszírozási alap gondolatát a nyilvános európai piacokon a különféle méretű vállalkozások számára, ugyanakkor támogatva a „Gondolkozz előbb kicsiben!” koncepcióját a növekedést mutató feltörekvő vállalatokra vonatkozó uniós pénzügyi szabályozásban és a vállalatok tőzsdei bejegyzésének adminisztratív költségei 30–50%-os csökkentése céljából felülvizsgálva az uniós pénzügyi szabályozást;

57.  úgy véli, hogy tekintettel a kkv-k és a közepes piaci tőkeértékű vállalatok munkahelyteremtésben betöltött fontos szerepére, jobban ki kell aknázni a meglévő nem banki finanszírozási lehetőségeket, mint például a speciális másodlagos piacok (pl. a gyorsan növekvő kkv-k piacai) és az egyszerű, átlátható és standardizált értékpapírosítás fejlődését; üdvözli a fenntartható, átlátható értékpapírosítási piac létrehozására irányuló, egy külön szabályozási keret kialakítása révén megvalósuló kezdeményezést, amely magában foglalná a jó minőségű értékpapírosítás egységes fogalommeghatározását, ötvözve azt a kockázatok nyomon követésére, mérésére és kezelésére szolgáló hatékony módszerekkel; hangsúlyozza azonban, hogy a kkv-k rendkívül változatos csoportot alkotnak, és az értékpapírosítás nem az egyetlen rendelkezésre álló eszköz; ezért felhívja a Bizottságot, hogy alkalmazza a megközelítések széles skáláját, és vizsgáljon meg sokféle lehetőséget a kkv-k finanszírozásának javítására;

58.  támogatja az európai vállalatok, különösen a kkv-k adatokhoz való hozzáférésének lehetőségeit bővítő javaslatokat; ugyanakkor felhívja a figyelmet arra, hogy a piaci adatok költségei a teljes tranzakciós költségekhez képest viszonylag alacsonyak;

59.  sürgeti a Bizottságot, hogy erősítse meg a szabályozott banki ágazaton kívül folytatott bankszerű közvetítési tevékenységek típusainak, mennyiségének és tendenciáinak nyomon követésére szolgáló kapacitását, és hajtson végre megfelelő intézkedéseket annak biztosítására, hogy ezek tekintetében érvényesüljön az „azonos kockázat, azonos szabályok” elv;

60.  rámutat arra, hogy a magántőke-alapok és kockázatitőke-alapok érdekes finanszírozási alternatívákat kínálnak, különösen az induló vállalkozások számára; felhívja a Bizottságot, hogy az európai kockázatitőke-alapok és az európai szociális vállalkozási alapok révén szerzett tapasztalatokra építve dolgozzon ki további eszközöket az EU kockázatitőke-piacai legfontosabb hiányosságainak – például a befektetők számára rendelkezésre álló információk hiánya – kiküszöbölése érdekében; úgy véli, hogy egy, a kkv-kra és induló vállalkozásokra vonatkozó információk összegyűjtésére szolgáló, önkéntes alapon működő célzott adatbázis hasznos eszköz lehetne a befektetők tájékoztatására, ezáltal szélesítve a piaci szereplők körét és tovább erősítve a kockázatitőke-piacokat a tagállamok között;

61.  üdvözli a zártkörű kibocsátási piacok standardizált dokumentumok és definíciók révén történő fejlesztésének támogatására tett lépéseket, amelyek egyúttal biztosítják a potenciális befektetők megfelelő tájékoztatását e befektetési forma kockázatairól és előnyeiről;

62.  felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a tőkepiaci unió keretében kidolgozandó esetleges „alapok alapjával” kapcsolatos javaslatai ne eredményezzenek joghézagokat a rendszerszintű és egyedi kockázatok általános értékelése és kezelése terén;

63.  kitart amellett, hogy a tőkepiaci unió kiépítése során erősíteni és javítani kell az uniós koordinációt nemzetközi szinten, különösen a G20 csoport, az Értékpapír-felügyeletek Nemzetközi Szervezete (IOSCO), a Nemzetközi Számviteli Standardok Testülete (IASB) és a Bázeli Bizottság keretein belül;

A tőkepiacokra vonatkozó következetes uniós szabályozási környezet megteremtése

64.  hangsúlyozza továbbá a saját tőkéből történő finanszírozás fontosságát, amely elősegítheti a kockázatok mérséklését és a túlzott eladósodás és tőkeáttétel csökkentését a pénzügyi rendszerben; ezért felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vizsgálják felül és kezeljék a magánvállalatok sajáttőke-finanszírozására vonatkozó, túlzott terhekkel járó szabályozást; hangsúlyozza a kölcsönből, illetve a saját tőkéből történő finanszírozás adójogi megkülönböztetése kezelésének fontosságát;

65.  tisztában van azzal, hogy a fizetésképtelenségi szabályok sokfélesége bonyolulttá teszi a határokon átnyúló eszközhalmazok létrehozását és ennélfogva az értékpapírosítási folyamatot; e tekintetben tudomásul veszi a Bizottság azon javaslatát, hogy a határokon átnyúló fizetésképtelenséget a jól működő tőkepiaci unió megvalósításához szükséges mértékig kezeljék; kéri, hogy hozzanak létre egy helyreállítási és szanálási keretet a nem banki szervezetek, különösen a központi szerződő felek számára;

66.  emlékeztet a fizetési rendszerek és az értékpapír-elszámolások értékpapírosítási piac vonatkozásában betöltött szerepére, és kéri egy európai piaci infrastruktúra létrehozását erre a célra, valamint a kritikus piaci infrastruktúra összehangolt és harmonizáltabb nyomon követését, különösen egy olyan értékpapírosításra vonatkozó adattár létrehozásának lehetőségét, amely rögzíti minden egyes értékpapírosítás résztvevőit, nyomon követi az összesített kitettségeket és piaci szereplők közötti mozgásokat, figyeli a szakpolitikai kezdeményezések hatékonyságát és eredményességét, továbbá észleli a kialakulóban lévő lehetséges piaci buborékokat, és mérsékli az információs aszimmetriákat;

67.  hangsúlyozza, hogy tekintettel az információs és kommunikációs technológiák szerepére, szükség van a számítógépes támadások fenyegetésének kezelésére és az egész pénzügyi rendszer ellenállóvá tételére az ilyen támadásokkal szemben;

68.  arra buzdítja a Bizottságot, hogy növelje a pénzügyi információk összehasonlíthatóságát és minőségét, globális szempontból, valamint a konzervatív értékelési modellek és a követelmények arányossága tekintetében is áttekintve a számviteli standardokra vonatkozó jelenlegi keretet; tudomásul veszi, hogy elsőként a gyakorlatban értékelni kell a közelmúltban felülvizsgált európai számviteli jogot;

69.  hangsúlyozza bármilyen további jogszabály – a felhatalmazáson alapuló és a végrehajtási jogi aktusokat is beleértve – hatásvizsgálata és a költség-haszon elemzése elvégzésének szükségességét; megállapítja, hogy nem mindig új jogszabály elfogadása a megfelelő politikai válasz ezekre a kihívásokra, és hogy át kell tekinteni a nem jogalkotási és piaci alapú megközelítéseket, valamint egyes esetekben a már meglévő nemzeti megoldásokat; felhívja a Bizottságot az arányosság elvének megvalósítására a vonatkozó jogalkotás terén a kkv-k és a közepes piaci tőkeértékű vállalatok számára kedvező hatások fokozása érdekében;

70.  úgy véli, hogy a teljes mértékben működőképes tőkepiaci unió építőelemeinek legkésőbb 2018-ra a helyükön kell lenniük; megismétli az EU tőkepiacain tapasztalható jelenlegi helyzet, valamint a meglévő uniós szintű akadályok átfogó elemzésére irányuló kérését; felhívja a Bizottságot, hogy gyorsítsa fel a cselekvési tervvel kapcsolatos munkáját, és mielőbb terjesszen elő jogalkotási és nem jogalkotási javaslatokat a teljes mértékben integrált, egységes uniós tőkepiac célkitűzésének 2018 végére történő elérése érdekében;

71.  megállapítja, hogy a fejlődő digitális környezetet lehetőségnek kell tekinteni a tőkepiaci ágazatban a vállalkozások, a befektetők és általában a társadalom számára nyújtott teljesítmény és érték javítására;

o
o   o

72.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak és a Tanácsnak.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0202.
(2) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0161.


Európai biztonsági stratégia
PDF 297kWORD 147k
Az Európai Parlament 2015. július 9-i állásfoglalása az európai biztonsági stratégiáról (2015/2697(RSP))
P8_TA(2015)0269B8-0676/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 2., 3., 6., 7. és 21. cikkére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés 4., 16., 20., 67., 68., 70−72., 75., 82−87. és 88. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára, és különösen annak 6., 7. és 8. cikkére, 10. cikke (1) bekezdésére, valamint 11., 12., 21., 47−50., 52. és 53. cikkére,

–  tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezményre (EJEE), az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlatára, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének, Miniszteri Bizottságának, emberi jogi biztosának és Velencei Bizottságának egyezményeire, ajánlásaira, határozataira és jelentéseire,

–  tekintettel az európai biztonsági stratégiáról szóló, 2015. április 28-i bizottsági közleményre (COM(2015)0185),

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának hatékony végrehajtására irányuló bizottsági stratégiáról szóló bizottsági közleményre (COM(2010)0573), valamint az alapvető jogoknak a hatásvizsgálatok végzése során történő figyelembevételére vonatkozó gyakorlati útmutatásról szóló bizottsági közleményre (SEC(2011)0567),

–  tekintettel az Európai Unió Bíróságának a C-293/12. és C-594/12. sz. egyesített ügyekben hozott 2014. április 8-i ítéletére, amely a nyilvánosan elérhető elektronikus hírközlési szolgáltatások nyújtása, illetve a nyilvános hírközlő hálózatok szolgáltatása keretében előállított vagy feldolgozott adatok megőrzéséről szóló, 2006. március 15-i 2006/24/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv megsemmisítéséről rendelkezik;

–  tekintettel a Belső Biztonsági Alap részét képező, a rendőrségi együttműködés, a bűnmegelőzés és a bűnözés elleni küzdelem, valamint a válságkezelés pénzügyi támogatására szolgáló eszköz létrehozásáról és a 2007/125/IB tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. április 16-i 513/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel „Az EU terrorizmusellenes politikája: legfőbb eredmények és jövőbeni kihívások” című 2011. december 14-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel „Az alapvető jogok helyzete az Európai Unióban (2012)” című 2014. február 27-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel az egyesült államokbeli NSA megfigyelési programjáról, a különféle tagállamokban megfigyelést végző szervekről és az uniós polgárok alapvető jogaira gyakorolt hatásukról, valamint a transzatlanti bel- és igazságügyi együttműködésről szóló 2014. március 12-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel az EU belső biztonsági stratégiájának megújításáról szóló 2014. december 17-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel a terrorizmus elleni intézkedésekről szóló 2015. február 11-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel az európai biztonsági stratégiáról a 2015. április 28-i plenáris ülésen folytatott vitára,

–  tekintettel az európai biztonsági stratégiáról a Tanácshoz és a Bizottsághoz intézett kérdésekre (O-000064/2015 – B8‑0566/2015 és O-000065/2015 – B8‑0567/2015),

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság állásfoglalásra irányuló indítványára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 128. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel az Unió belső biztonsági fenyegetettsége összetettebbé, hibridebbé, aszimmetrikusabbá, a szokásostól eltérővé, nemzetközivé, gyorsan változóvá és nehezen előre láthatóvá vált, ami meghaladja az egyes tagállamok kapacitását, és ezért minden eddiginél koherensebb, átfogóbb, többrétegű és koordináltabb uniós választ kíván meg, amely teljes mértékben figyelembe veszi az alapvető jogok tiszteletben tartását;

B.  mivel az Európai Unió biztonságpolitikájának alakulásáért közös felelősséggel tartozunk, és mivel ezért összehangolt és egyeztetett erőfeszítésekre van szükség a tagállamok, az uniós intézmények és szervek, a civil társadalom és a bűnüldöző hatóságok között, amelyeknek közös célok felé kell irányulniuk, és amelyeknek a jogállamiságon és az alapvető jogok tiszteletben tartásán kell alapulniuk; mivel annak érdekében, hogy a lehető legjobb eredmények szülessenek, a konkrét közös célok és prioritások végrehajtását a szubszidiaritás elve alapján, valamint szigorú és hatékony parlamenti és igazságügyi felügyelet mellett egyértelműen össze kell kapcsolni az uniós és a nemzeti szintek közötti feladatmegosztással;

C.  mivel a nemzetbiztonsággal kapcsolatos, az EUSZ 4. cikke (2) bekezdésében említett kivétel alapján nem lehet megengedni a nemzetbiztonsági ügynökségek számára, hogy megsértsék más tagállamok − többek között − gazdasági érdekeit, azok polgárainak és lakosainak jogait, és általánosságban véve az Európai Unió és a harmadik országok politikáit és jogszabályait;

D.  mivel fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a 9/11 utáni belső és külső biztonsági együttműködés kapcsán le kell vonni a tanulságokat az európai és egyetemes normák és értékek számos vetületéből;

E.  mivel a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülése olyan célkitűzések, amelyeket párhuzamosan kell megvalósítani; mivel a szabadság és a jogérvényesülés megvalósulásához a biztonsági intézkedéseknek a szükségesség és az arányosság elvével összhangban mindig tiszteletben kell tartaniuk a demokráciát, a jogállamiságot és az alapvető jogokat, és megfelelő demokratikus ellenőrzés és elszámoltathatóság alá kell vonni őket; mivel az európai biztonsági stratégia nem fedi le kellőképpen az igazságügyi és a megelőzési dimenziót;

F.  mivel a bűnözés kiváltó okait – például a növekvő egyenlőtlenséget, a szegénységet, a rasszista és idegengyűlölő erőszakot, valamint a gyűlölet-bűncselekményeket − nem lehet felszámolni pusztán biztonsági intézkedések révén, hanem azokat szélesebb értelemben vett szakpolitikai kontextusban kell kezelni, ideértve a jobb szociális, foglalkoztatási, oktatási, kulturális és külső politikákat is;

G.  mivel az európai biztonsági stratégia megelőzési aspektusa különösen fontos a fokozódó gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségek idején, amelyek aláássák a szociális paktumot, valamint az alapvető jogok és a polgári szabadságjogok érvényesülését; mivel a bebörtönzés helyetti alternatív intézkedéseknek és a visszailleszkedési intézkedéseknek, különösen a kisebb súlyú bűncselekmények esetén fontos helyet kell kapniuk e megelőzési politikákban;

H.  mivel a Szerződésekhez csatolt 36. jegyzőkönyvben előírt átmeneti időszak lejártával az Európai Bizottság és az Európai Unió Bírósága teljes körű hatáskörrel rendelkeznek a korábbi harmadik pillérbe tartozó jogi eszközöket illetően, és ezzel kiterjed a demokratikus és alapjogi elszámoltathatóság azon intézkedések kapcsán, amelyek fontos szerepet játszanak a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség formálásában;

I.  mivel a számítástechnikai bűnözés és a számítástechnikával támogatott bűnözés hatással van az uniós állampolgárok biztonságára, a belső piacra, valamint a szellemi tulajdonjogokra és az Európai Unió prosperitására; mivel például a botnetek, mint a számítástechnikai bűnözés formái, számítógépek és felhasználók millióit érintik;

J.  mivel a belső és külső biztonság közötti határvonalak egyre inkább elmosódnak, ami fokozottabb együttműködést és koordinációt tesz szükségessé a tagállamok között egy átfogó, többdimenziós megközelítés érdekében;

K.  mivel a biztonsági stratégia fontos részeként különös figyelmet kell fordítani a terrorizmus és a bűncselekmények valamennyi áldozatának támogatására és védelmére az egész Unió területén;

1.  tudomásul veszi a 2015–2020 közötti időszak európai biztonsági stratégiájára irányuló bizottsági javaslatot, és az abban meghatározott prioritásokat; úgy véli, hogy az Európai Unió előtt jelenleg álló kihívások közül a terrorizmus, az erőszakos szélsőségesség, a határokon átnyúló szervezett bűnözés és a számítástechnikai bűnözés jelentik a legkomolyabb fenyegetést, amelyekkel szemben nemzeti, uniós és globális szintű összehangolt fellépésre van szükség; emlékeztet arra, hogy a stratégiát rugalmasan kell kialakítani annak érdekében, hogy meg tudjon felelni a jövő új kihívásainak;

2.  megismétli annak szükségességét, hogy tovább kell foglalkozni a bűnözés kiváltó okaival, úgymint az egyenlőtlenséggel, a szegénységgel és a hátrányos megkülönböztetéssel; hangsúlyozza továbbá annak szükségességét, hogy megfelelő forrásokat kell biztosítani a szociális munkások, a helyi és nemzeti rendőri erők és az igazságügyi tisztviselők számára, akiknek költségvetését egyes tagállamokban megnyirbálták;

3.  a szabadság, a biztonság és a jogérvényesülés megőrzése érdekében szorgalmazza a megelőzést szolgáló politikák és a visszaszorító intézkedések közötti megfelelő egyensúly megtalálását; hangsúlyozza, hogy a biztonsági intézkedéseket mindig a jogállamiság elveivel és valamennyi alapvető jog – többek között a magánélethez és az adatvédelemhez való jog, a véleménynyilvánítás és az egyesülés szabadságához és a tisztességes eljáráshoz való jog – védelmével összhangban kell meghozni; ezért felszólítja a Bizottságot, hogy az európai biztonsági stratégia végrehajtásakor kellően vegye figyelembe az Európai Bíróság adatmegőrzési irányelvről szóló közelmúltbeli, a C-293/12. és a C-594/12. számú egyesített ügyekben hozott ítéletét, amely előírja, hogy az összes eszköznek meg kell felelnie az arányosság, a szükségesség és a jogszerűség elveinek, valamint megfelelő, az elszámoltathatóságot és a jogorvoslatot lehetővé tevő biztosítékokat kell tartalmaznia; felhívja a Bizottságot, hogy teljes körűen vizsgálja meg, milyen hatással van ez az ítélet a bűnüldözési célú adatmegőrzéssel kapcsolatos eszközökre;

4.  emlékeztet arra, hogy annak érdekében, hogy hiteles szereplő legyen az alapvető jogok ösztönzése terén az EU-n belül és kívül egyaránt, az Európai Uniónak a biztonságra, a terrorizmus és a szervezett bűnözés elleni küzdelemre, valamint a biztonság terén a harmadik országokkal fennálló partnerségekre vonatkozó politikáit egy olyan átfogó megközelítésre kell alapoznia, amely magában foglalja az összes olyan tényezőt, ami miatt egyesek késztetést éreznek arra, hogy terrorcselekményeket kövessenek el vagy szervezett bűnözésben vegyenek részt, és hogy ebbe a politikába integrálni kell olyan gazdasági és szociális politikákat, amelyeket az alapvető jogok maradéktalan tiszteletben tartása mellett dolgoztak ki és hajtanak végre, és amelyek bírósági és demokratikus ellenőrzésnek, továbbá alapos értékelésnek vannak alávetve;

5.  üdvözli, hogy a Bizottság a stratégiát a jogállamiság és az alapvető jogok maradéktalan, bírósági ellenőrzés tárgyát képező tiszteletben tartására, valamint a következőkre alapozta: nagyobb átláthatóság, elszámoltathatóság és demokratikus ellenőrzés; a hatályos jogi eszközök jobb alkalmazása és végrehajtása; összehangoltabb intézményközi és ágazatközi megközelítés; a biztonság belső és külső dimenziója közötti szorosabb kapcsolat; felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy szigorúan feleljenek meg ezeknek az elveknek a stratégia megvalósításában; rámutat arra, hogy a Parlament ezeket az elveket mindenképpen nyomon fogja követni a stratégia végrehajtása során;

6.  üdvözli, hogy a stratégia kiemelt figyelmet szentel az alapvető jogoknak, és különösen üdvözli a Bizottság ígéretét, hogy alaposan fel fogja mérni a javasolt biztonsági intézkedéseket, nem csupán a cél elérése, hanem az alapvető jogok tiszteletben tartásának szempontjából is; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a Bizottság bevonja az értékelésbe az összes érintett szervet és ügynökséget, különösen az Európai Unió Alapjogi Ügynökségét, az európai adatvédelmi biztost, az Europolt és az Eurojustot; kéri a Bizottságot, hogy bocsásson rendelkezésre az értékelésre vonatkozó minden információt és dokumentációt annak érdekében, hogy a Parlament elláthassa a demokratikus ellenőrzési hatáskörét;

7.  e tekintetben emlékeztet arra, hogy elítéli az ártatlan emberek személyes adatainak módszeres és átfogó, tekintet nélküli összegyűjtését, különösen a tisztességes eljáráshoz való jogra, a megkülönböztetés tilalmára, a magánélet védelmére és az adatvédelemre, a sajtószabadságra, a gondolat- és szólásszabadságra, valamint a gyülekezés és az egyesülés szabadságára potenciálisan gyakorolt súlyos hatás, továbbá amiatt, hogy az összegyűjtött információkkal a politikai ellenfelek kárára visszaélhetnek; súlyos aggodalmának ad hangot a tömeges megfigyelési intézkedések hasznosságát illetően, mivel ezek gyakran túl tág körből merítenek, és így túl sok a hamis pozitív és negatív; figyelmeztet arra a veszélyre, hogy a tömeges megfigyelési intézkedések miatt nem fordítanak kellő figyelmet a kevésbé költséges, hatékonyabb és a magántitkot kevésbé sértő intézkedések megerősítésére;

8.  felhívja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a gyermek mindenek felett álló érdekét tartsák tiszteletben a biztonságra vonatkozó valamennyi jogszabályban;

9.  megállapítja, hogy az EU-ban hiányzik a „nemzetbiztonság” fogalmának közös meghatározása, ami a „nemzetbiztonsággal” kapcsolatos utalásokat tartalmazó uniós jogi aktusokban értelmezési bizonytalansághoz vezet;

10.  úgy véli, hogy ahhoz, hogy a polgárok nagyobb bizalommal legyenek a biztonsági politikák iránt, az uniós intézményeknek és ügynökségeknek, valamint a tagállamoknak biztosítaniuk kell az átláthatóságot, az elszámoltathatóságot és a demokratikus ellenőrzést a szakpolitikák kidolgozása és végrehajtása során; üdvözli a Bizottság azon szándékát, hogy rendszeresen terjesszen az Európai Parlament és a Tanács elé naprakész tájékoztatást a stratégia megvalósításáról; ismételten kifejezi abbéli szándékát, hogy a nemzeti parlamentekkel együttműködve rendszeresen ellenőrizze a stratégia megfelelő végrehajtását és eredményeit; érdeklődéssel veszi tudomásul a Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy hozzanak létre uniós biztonsági konzultációs fórumot; kéri, hogy a fórum biztosítsa az összes érdekelt fél kiegyensúlyozott képviseletét, és várakozással tekint az elé, hogy részletesebb tájékoztatást kapjon különösen a fórum pontos szerepét, feladatait, összetételét és hatáskörét, valamint az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek bevonását illetően;

11.  hangsúlyozza, hogy javítani kell a tagállamok hírszerző szolgálatainak demokratikus és bírósági felügyeletét; megjegyzi, hogy a Parlament, az Európai Unió Bírósága és az ombudsman nem rendelkezik elegendő hatáskörrel egy hatékony európai szintű ellenőrzés lefolytatására;

12.  felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy mihamarabb készítsenek útitervet vagy hasonló eszközt a stratégia hatékony és gyakorlati végrehajtásának biztosítására, és nyújtsák azt be a Parlamentnek, illetve kezdjék meg végrehajtását a következő hat hónapon belül; úgy véli, hogy az „uniós szakpolitikai ciklus” típusú megközelítés (a közös fenyegetések és a sebezhetőség azonosítása és értékelése, a politikai prioritások meghatározása, a stratégiai és műveleti tervek hatékony végrehajtása, egyértelmű ütemezés és eredményértékelés) biztosítaná a szükséges koherenciát és folytonosságot a stratégia megvalósításában, feltéve, hogy a Parlament megfelelően részt vesz a politikai prioritások és a stratégiai célkitűzések meghatározásában; várakozással tekint e kérdések további megvitatására a Bizottsággal és a belső biztonságra vonatkozó operatív együttműködéssel foglalkozó állandó bizottsággal (COSI);

13.  üdvözli, hogy a stratégia kidolgozásának vezérfonala a meglévő eszközök teljes körű alkalmazása és végrehajtása a biztonság területén, mielőtt új eszközökre tennének javaslatot; megismétli, hogy gyorsabban és hatékonyabb kell megosztani a vonatkozó adatokat és információkat, megfelelő adatvédelmi és a magánélet védelmére vonatkozó garanciák mellett; sajnálatát fejezi ki azonban amiatt, hogy a Parlament felhívásai ellenére továbbra sem végezték el a meglévő uniós eszközök – többek között az új biztonsági fenyegetésekkel szembeni – hatékonyságának, és a fennálló hiányosságok értékelését; úgy véli, hogy el kell végezni az értékelést annak biztosítása érdekében, hogy az európai biztonsági politika hatékony, megfelelő, arányos, koherens és átfogó legyen; felszólítja a Bizottságot, hogy a stratégia végrehajtási ütemtervének kiemelt fontosságú intézkedéseként értékelje a meglévő uniós eszközök, erőforrások és finanszírozás működését a belső biztonsági térségre vonatkozóan; ismételten felhívja a Tanácsot, hogy az EUMSZ 70. cikkében előírt eljárás alapján a Bizottsággal együttműködve végezze el a belső biztonság terén a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése előtt elfogadott intézkedések végrehajtásának értékelését;

14.  üdvözli, hogy a Bizottság a határigazgatást a határokon átnyúló bűnözés és terrorizmus megelőzése elengedhetetlen elemének tekinti; hangsúlyozza, hogy az uniós határbiztonságot a már létező adatbázisok, például a Schengeni Információs Rendszer (SIS) szerinti rendszeres ellenőrzések révén meg kell erősíteni; üdvözli a Bizottság arra irányuló kötelezettségvállalását, hogy 2016 elejéig benyújtja az intelligens határellenőrzésről szóló felülvizsgált javaslatát;

15.  támogatja a Bizottság felhívását egy szorosabb ügynökségek közötti és ágazatközi megközelítésre, valamint az arra irányuló, javasolt intézkedéseket, hogy növeljék az információk és a bevált gyakorlatok cseréjét, továbbá erősítsék a tagállamok és az Európai Unió ügynökségei közötti operatív együttműködést; ismételten felszólít arra, hogy használják ki jobban a meglévő eszközöket és adatbázisokat, mint pl. a SIS-t és az ECRIS-t, valamint a közös nyomozócsoportokat; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen meg minden szükséges intézkedést annak érdekében, hogy felgyorsítsa az ügynökségek közötti folyamatban lévő munkamegállapodásokat; sajnálattal veszi tudomásul, hogy a stratégia nem tartalmaz elegendő konkrét intézkedést az igazságügyi dimenzió megerősítésére; felszólít a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés valamennyi aspektusának integrálására és továbbfejlesztésére, beleértve a gyanúsítottak és a vádlottak, valamint a sértettek és a tanúk jogainak megerősítését, továbbá a kölcsönös elismerésre vonatkozó meglévő uniós eszközök végrehajtásának javítását;

16.  teljes mértékben támogatja a Bizottság azon prioritását, hogy segítse a tagállamokat a kölcsönös bizalom továbbfejlesztésében, hogy teljes mértékben használják ki az információcserére szolgáló eszközöket, és hogy elősegítsék a határokon átnyúló operatív együttműködést az illetékes hatóságok között; hangsúlyozza a határokon átnyúló operatív együttműködés fontosságát különösen a határ menti régiókban;

17.  felhívja a Bizottságot, hogy hogy sürgősen nyújtson be jogalkotási javaslatot a Schengeni Információs Rendszer második generációjának (SIS II) létrehozásáról, működtetéséről és használatáról szóló, 2006. december 20-i 1987/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(7) módosítására annak érdekében, hogy összehangolja a figyelmeztető jelzés kritériumait és kötelezővé tegye figyelmeztető jelzések kiadását a terrorizmus miatt elítélt vagy azzal gyanúsított személyekre vonatkozóan;

18.  üdvözli, hogy a Bizottság meg szándékozik vizsgálni, hogy szükséges-e és rendelkezik-e hozzáadott értékkel az Európai Rendőrségi Nyilvántartási Indexrendszer (EPRIS), amelynek rendeltetése a nemzeti rendőrségi nyilvántartásokban tárolt információkhoz való határokon átnyúló hozzáférés megkönnyítése, és teljes mértékben támogatja egy olyan kísérleti projekt elindítását, amelyet a tagállamok egy csoportja kezdeményezett a a nemzeti nyilvántartások „találat/nincs találat” alapon történő, automatizált és határokon átnyúló keresési mechanizmusainak létrehozására; hangsúlyozza a határokon átnyúló információs hozzáférés fontosságát különösen a határ menti régiókban;

19.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a közös nyomozócsoportok (JIT-ek) vizsgálják az egyes, határokon átnyúló eseteket, és felszólítja a tagállamokat, hogy rendszeresebben alkalmazzák ezt a sikeres eszközt; felkéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki javaslatokat egy olyan jogi keretre, amely lehetővé tenné a félállandó vagy állandó közös nyomozócsoportok létrehozását, amelyek feladata − a különösen a határmenti régiókban jelentkező − állandó fenyegetések, így a kábítószer-kereskedelem, az emberkereskedelem és a motorkerékpáros bandák kezelése lenne;

20.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az olyan eszközöket, mint például a bűnözésből származó vagyon befagyasztását és elkobzását még mindig nem alkalmazzák szisztematikusan a határon átnyúló ügyekben, és fokozott erőfeszítéseket kér a tagállamoktól és a Bizottságtól e területen;

21.  hangsúlyozza, hogy demokratikus szakadék és az igazságügyi felügyelet terén jelentkező szakadék áll fenn a nemzeti hírszerzési ügynökségek közötti, határokon átnyúló együttműködés terén; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a demokratikus és igazságügyi felügyeletet súlyosan akadályozzák a dokumentumokhoz való hozzáféréshez kapcsolódó, harmadik felekre vonatkozó szabályok;

22.  megjegyzi, hogy a külső és belső biztonság közötti határmezsgye egyre inkább elmosódik, ezért üdvözli, hogy az Európai Bizottság kötelezettséget vállalt annak biztosítására, hogy a biztonsági politika belső és külső dimenziója egymást kiegészítve működjön; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, rendszeresen értékeljék a belső biztonsági stratégiának az EU külső biztonsági stratégiájára gyakorolt hatását, illetve fordítva – többek között a szabadságok és az alapjogok, valamint a ratifikált, illetve aláírt nemzetközi szövegekben, egyezményekben és megállapodásokban szereplő demokratikus értékek és elvek tiszteletben tartásával és előmozdításával kapcsolatos kötelezettségek tekintetében is; hangsúlyozza, hogy tovább kell erősíteni a két terület közötti kapcsolatot, szinergiákat és koherenciát, különösen az Európa előtt álló új, átfogó és összetett fenyegetések kezelése kapcsán, tiszteletben tartva az Unió értékeit és az alapvető jogokat; kéri a Bizottságot, hogy rendszeresen készítsen jelentést a Parlament számára minden olyan további fellépésről, amely a biztonságpolitika belső és külső dimenziója közötti kapcsolat fejlesztését és a harmadik országokkal a biztonság területén való együttműködést célozza, annak érdekében, hogy a Parlament a nemzeti parlamentekkel közösen gyakorolhassa demokratikus ellenőrzési jogait;

23.  rámutat a főképviselő/alelnök által az Európai Tanács 2013. decemberi felkérése nyomán jelenleg folytatott stratégiai felülvizsgálat jelentőségére és időszerűségére, és arra, hogy a felülvizsgálatnak az új európai biztonsági stratégia elfogadását kell eredményeznie; a kül- és biztonságpolitikai kérdéseket is magában foglaló átfogó stratégiának azonosítania és rögzítenie kell az uniós érdekeket, prioritásokat, célkitűzéseket, jelenlegi és kialakulóban lévő fenyegetéseket, a kihívásokat és a lehetőségeket, és az azok kezeléséhez rendelkezésre álló uniós eszközöket és forrásokat;

24.  kéri, hogy a harmadik országokkal kötött együttműködési megállapodásokhoz fűzzenek rendkívül határozott emberi jogi záradékokat, különösen Észak-Afrika és a Perzsa-öböl térségében a biztonsággal kapcsolatos együttműködés tekintetében; szorgalmazza, hogy vizsgálják felül az elszomorító emberi jogi állapotokkal rendelkező, nem demokratikus országokkal való együttműködést;

25.  hangsúlyozza annak döntő jelentőségét, hogy kezeljék a fegyveres konfliktusok és a szélsőségesség kiváltó okait, és megoldást találjanak a szegénységre a harmadik országokban, mivel ezek az EU számára biztonsági kihívásokat okoznak; sürgeti a Bizottság alelnökét/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét, az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket annak érdekében, hogy támogassák a jól működő, pluralista és inkluzív államokat, amelyek erős és életképes civil társadalommal rendelkeznek, és képesek arra, hogy biztosítsák állampolgáraik számára a szabadságot, a biztonságot, a jog érvényesülését, valamint a foglalkoztatást;

26.  sürgeti az alelnököt/főképviselőt, hogy terjesszen elő közös álláspont-tervezetet a katonai robotrepülőgépek használatáról, összhangban a Parlament 2014. február 27-i, a katonai robotrepülőgépek használatáról szóló állásfoglalásával(8);

27.  tudomásul veszi a Bizottság arra irányuló felhívását, hogy minél hamarabb zárják le az uniós PNR-irányelv elfogadásához kapcsolódó munkát; megismétli elkötelezettségét aziránt, hogy lépéseket tegyen az év végéig történő véglegesítés érdekében; hangsúlyozza, hogy az utas-nyilvántartási adatállományról (PNR) szóló irányelvnek tiszteletben kell tartania az alapvető jogokat és az adatvédelmi normákat, beleértve a Bíróság vonatkozó ítélkezési gyakorlatát, ugyanakkor uniós szinten hatékony eszközt kell biztosítania; felszólítja a Bizottságot, hogy továbbra is támogassa ezt a folyamatot azáltal, hogy rendelkezésre bocsát minden további, az uniós PNR-irányelv szükségessége és arányossága szempontjából lényeges elemet; kéri, hogy mindenfajta jövőbeli javaslat, amely a biztonság terén új eszközöket hoz létre, mint például az utas-nyilvántartási adatállomány, rendszeresen foglaljon magában a tagállamok közötti információcserét és együttműködést szolgáló mechanizmusokat;

28.  egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy a képzéshez, a kutatáshoz és az innovációhoz kapcsolódó támogató tevékenységek kiemelt jelentőséggel bírnak, és az Európai Rendőrakadémia (CEPOL) kiemelkedően fontos munkát végez e területen; úgy véli, hogy a bűnüldöző hatóságok tisztviselőit célzó képzési és csereprogramok fokozott jelentőséggel bírnak e területen az európai bűnüldöző kultúra előmozdítása és a bevált gyakorlatok támogatása szempontjából; úgy véli, hogy több befektetésre van szükség a biztonsággal kapcsolatos kutatás és innováció terén, többek között a megelőzés területén;

29.  rámutat arra, hogy a gyorsan változó biztonsági helyzet szükségessé teszi az alkalmazkodó, rugalmas és reaktív megközelítési módot, a technikai képességek fejlesztését, valamint a stratégiában meghatározott kiemelt intézkedések rendszeres felülvizsgálatát; e tekintetben rámutat arra, hogy igénybe lehetne venni az EUMSZ 222. cikkét, amely előírja, hogy az Európai Tanács rendszeresen értékelje az Uniót fenyegető veszélyeket, többek között a tagállamok és az Europol által már elvégzett fenyegetésértékelésekre építve, és tájékoztassa az Európai Parlamentet és a nemzeti parlamenteket annak eredményéről és nyomon követéséről;

Terrorizmus

30.  üdvözli a stratégiában meghatározott azon intézkedéseket, amelyek a terrorizmus elleni küzdelemre, a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemre, a külföldre utazó uniós állampolgárok és lakosok elleni fenyegetéssel szembeni fellépésre és radikalizálódás megelőzésére irányulnak; tudomásul veszi az Europolon belül létrehozandó Európai Terrorizmusellenes Központ javasolt új struktúráját, és felkéri a Bizottságot, hogy egyértelműsítse tovább annak pontos szerepét, feladatait, hatásköreit és felügyeletét, különös tekintettel arra, hogy biztosítani kell a megfelelő demokratikus és igazságügyi felügyeletet a megfelelő szinteken, többek között az Europol megbízatásának folyamatban lévő felülvizsgálata révén; hangsúlyozza, hogy a tagállamok közötti információcsere alapvető fontosságú a terrorizmus elleni küzdelemben, valamint hogy annak strukturáltabb formában kell történnie;

31.  elítél minden olyan elemzést, amely összekeveri a terrorizmus, a biztonság hiánya, az iszlám és a migránsok fogalmát;

32.  emlékeztet arra, hogy a közelmúltban Brüsszelben, Párizsban, Koppenhágában és Saint-Quentin-Fallavierben történt terrortámadások fényében sürgősen szükség van arra, hogy az Unió jobban tudja értékelni az Unió biztonságára jelentett fenyegetést, és a terrorizmus elleni küzdelem haladéktalanul kezelendő problémaköreire tudjon összpontosítani: az uniós határok biztonságának megerősítésére, a jogsértő vagy káros tartalmak on-line bejelentésére szolgáló kapacitások fokozására, a lőfegyverek illegális kereskedelme elleni küzdelemre, valamint a nemzeti bűnüldöző hatóságok és a hírszerző szolgálatok közötti információcsere és operatív együttműködés fokozására;

33.  emlékeztet arra, hogy a terrorhálózatok és a szervezett bűnözői csoportok elleni küzdelemben alapvető fontosságú a pénzmozgások nyomon követése és megszakítása, beleértve a SWIFT-kóddal nem rendelkező pénzmozgásokat is; üdvözli a terrorizmus finanszírozásának felderítését célzó programban (TFTP) való méltányos és kiegyensúlyozott részvétel biztosítására irányuló erőfeszítéseket;

34.  hangsúlyozza, hogy a hazai terrorizmus által jelentett fenyegetés az EU-ban veszélyes szintet ért el, amióta iszlám fundamentalisták területeket foglaltak el Szíriában és Irakban, és az egész világra kiterjedő propagandakampányba kezdtek azért, hogy egyesítsék erőiket a dzsihádistákkal, és hogy támadásokat hajtsanak végre az Unió határain belül;

35.  hangsúlyozza, hogy a külföldi harcosok és általában a terrorizmus jelentette fenyegetés kezelése egy olyan többrétegű megközelítést tesz szükségessé, amely a politikai és vallási tolerancia előmozdítása révén átfogó módon kezeli a mögöttes tényezőket, például a radikalizálódást, fejleszti a társadalmi kohéziót és befogadást, és előmozdítja a társadalomba való visszailleszkedést, elemzi és ellensúlyozza a terrorcselekmények elkövetésére való internetes felbujtást, megakadályozza a terrorszervezetekhez való csatlakozás céljából történő elutazást, megelőzi és megakadályozza a toborzást és a fegyveres konfliktusokban való részvételt, megakasztja a terrorszervezeteknek és a csatlakozni kívánó magánszemélyeknek nyújtott pénzügyi támogatást, megfelelő esetekben biztosítja a vádemelést, és megfelelő eszközöket ad a bűnüldöző hatóságok kezébe ahhoz, hogy az alapvető jogok maradéktalan tiszteletben tartása mellett elláthassák feladataikat;

36.  felhívja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal együtt dolgozzon ki tényleges stratégiát az európai harcosokra vonatkozóan – ami a biztonsági stratégiából egyelőre hiányzik –, különös tekintettel a konfliktus sújtotta övezetekből visszatérő személyekre, akik el kívánják hagyni a terrorista szervezeteket, amelyeknek tagjai voltak, és szeretnének visszailleszkedni a társadalomba; úgy véli, hogy különös hangsúlyt kell fektetni a fiatal európai harcosok helyzetére;

37.  megerősíti azon szándékát, hogy nyílt és átlátható vizsgálatok révén biztosítsa az elszámoltathatóságot, amennyiben a terrorizmus elleni küzdelem leple alatt jelentősen megsértik az alapvető jogokat, különösen a foglyok CIA általi szállítása és európai országokban történő illegális fogva tartása kapcsán; kéri, hogy biztosítsák az ilyen jogsértéseket felfedők, így például az újságírók és a visszaélést bejelentők védelmét;

Radikalizálódás

38.  egyetért azzal, hogy a radikalizálódást megelőzését az EU-nak kiemelt fontosságú kérdésként kell kezelnie; sajnálja, hogy a stratégiából hiányoznak a konkrétabb intézkedések, melyek a radikalizálódás kezelését szolgálják Európában, és felhívja a Bizottságot, hogy tegyen sürgős és átfogó lépéseket a radikalizálódás és az erőszakos szélsőségesség megelőzését célzó intézkedések fokozására, a szélsőséges ideológiák terjedésének megfékezésére és az integráció és a befogadás elősegítésére; kéri a Bizottságot, hogy erősítse meg az uniós radikalizálódás-tudatossági hálózatot, amely összefog a radikalizálódást a gyökerének szintjén kezelő kezdeményezésekben részt vevő valamennyi érintett szereplőt, és tisztázza a radikalizálódás-tudatossági hálózat javasolt új kiválósági központjának a megbízatását, feladatait és hatáskörét; javasolja, hogy a szakértők és az érdekelt felek által kidolgozott ajánlások gyakorlati végrehajtásának biztosítása érdekében ennek szerkezete foglalja magában a helyi és nemzeti döntéshozókat is; határozottabb intézkedésekre szólít fel annak érdekében, hogy foglalkozzanak az interneten keresztül történő radikalizálódás és a szélsőséges nézetek internetes honlapok vagy a közösségi média felhasználásával Európában történő terjesztésével; üdvözli a szélsőséges internetes tartalmakkal foglalkozó uniós egység Europolon belüli létrehozását, amely segítséget nyújt a tagállamoknak abban, hogy az ágazat támogatásával azonosítsák és eltávolítsák a szélsőséges és erőszakos online tartalmakat, és felszólítja a Bizottságot, hogy bocsássák rendelkezésre a működéséhez szükséges további forrásokat; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy nincsenek konkrét intézkedések, amelyek célja, hogy megerősítsék az internet szerepét a radikalizálódás elleni figyelemfelkeltés terén, és különösen az online ellenpropaganda proaktív módon való terjesztése szempontjából, a terrorista propaganda ellensúlyozása érdekében;

39.  rámutat arra, hogy a sikeres biztonságpoltikának a politikai és vallási tolerancia előmozdítása, a társadalmi kohézió és befogadás fejlesztése, valamint a társadalomba való visszailleszkedés megkönnyítése révén foglalkoznia kell a szélsőségesség mögöttes tényezőivel is, mint például a radikalizálódással, az intoleranciával és a diszkriminációval;

40.  úgy véli, hogy széles körű kutatást kell végezni és konkrét intézkedéseket kell kidolgozni a Bizottság pénzügyi és operatív támogatása mellett annak érdekében, hogy az eredményes kommunikációs csatornák révén támogassák és valamennyi európai polgárral megosszák közös értékeinket, amelyek a toleranciához, a pluralizmushoz, a lelkiismereti szabadsághoz, a szólásszabadsághoz és általában véve az alapvető jogokhoz kapcsolódnak; úgy véli, hogy a stratégiának hangsúlyoznia kell a vallásokkal kapcsolatos tévhitekkel szembeni küzdelem fontosságát, különösen az iszlám tekintetében, mivel az önmagában nem játszik szerepet a radikalizálódásban és a terrorizmusban;

41.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a közelmúltban elszaporodtak az uniós polgárokkal szembeni gyűlölet-bűncselekmények – többek között az interneten; kéri a tagállamokat, hogy védjék meg polgáraikat a további támadásoktól és előzzék meg a gyűlöletre uszítást és a származáson, meggyőződésen vagy valláson alapuló intolerancia minden formáját, többek között a fiatalokat célzó oktatási tevékenység és inkluzív párbeszéd ösztönzése révén;

Szervezett bűnözés

42.  egyetért azzal, hogy az emberkereskedelem olyan jelenség, amelyet hatékonyabban kell kezelni uniós szinten; határozottan elutasítja ugyanakkor az illegális migráció és a terrorizmus közötti bármifajta kapcsolatot; emlékeztet arra, hogy a védelem kérése céljából az EU-ba irányuló legális útvonal hiánya állandó keresletet generál az illegális útvonalak iránt, ami veszélybe sodorja a nemzetközi védelemre szoruló, kiszolgáltatott helyzetben lévő migránsokat;

43.  hangsúlyozza a szervezett bűnözés súlyosságát az emberkereskedelem terén; felhívja a figyelmet arra, hogy a bűnözők rendkívüli mértékű erőszakot és brutalitást alkalmaznak e különösen kiszolgáltatott csoporttal szemben; üdvözli a meglévő keretet, és egyetért azzal, hogy szükség van a 2016 utáni időszakra szóló stratégiára, amely kiterjed az Europol és az Eurojust speciális szakértelmére e téren;

44.  elismeri, hogy a szervezett bűnözés elleni küzdelemben határozott európai fellépésre van szükség; támogatja a Bizottság azon eltökéltségét, hogy megoldja e problémát; nyomatékosan felszólítja a Bizottságot, hogy alakítson ki szoros együttműködést a harmadik országokkal az emberkereskedelem elleni küzdelem terén, a migránsok csempészetének és a földközi-tengeri térségben az újabb tragédiák elkerülése érdekében;

45.  rámutat arra, hogy nagyobb figyelmet kell fordítani a határokon átnyúló szervezett bűnözés alakulására, a fegyverkereskedelem, az emberkereskedelem, a tiltott kábítószerek előállítása és értékesítése tekintetében; elégedetten állapítja meg, hogy a stratégia elismeri a kábítószer-probléma dinamikus jellegét, és különösen annak kapcsolatát a szervezett bűnözéssel, valamint az új és már használatban lévő drogok előállítása és értékesítése terén jelentkező innováció jelentette folyamatosan változó fenyegetésekkel; hangsúlyozza, hogy sürgősen el kell fogadni az új pszichoaktív szerekre vonatkozóan javasolt csomagot, és sürgeti a Tanácsot, hogy tegyen előrelépéseket e tekintetben;

46.  úgy véli, hogy a szervezett bűnözés és a terrorizmus elleni küzdelmet célzó uniós eszközökön kívül a biztonságra vonatkozó európai stratégiának az ilyen súlyos bűncselekmények áldozatait védő mechanizmusokat is magában kell foglalnia annak elkerülése érdekében, hogy ismételten áldozattá váljanak; megjegyzi, hogy az áldozatok védelmét fontos eszköznek kell tekinteni a szervezett bűnözés és a terrorizmus elleni küzdelemben, mivel ez egyértelműen jelzi a bűnelkövetőknek, hogy a társadalom nem adja meg magát az erőszaknak és hogy mindig védeni fogja az áldozatokat és méltóságukat;

Számítástechnikai bűnözés

47.  hangsúlyozza, hogy a terrorszervezetek és a szervezett bűnözői csoportok egyre inkább kihasználják a kiberteret a bűncselekmények valamennyi formájának elkövetése során, és hogy a számítástechnikai bűnözés és a számítástechnikával támogatott bűnözés jelentős veszélyt jelent az uniós gazdaság és az uniós polgárok számára; megjegyzi, hogy a digitális korban a számítástechnikai bűnözés új megközelítést tesz szükségessé a bűnüldözési és igazságügyi együttműködés terén; rámutat arra, hogy az új technikai előrelépések növelik a számítástechnikai bűnözés hatását és méretét, és ezért kéri a Bizottságot, hogy végezzen alapos elemzést a bűnüldözési és igazságügyi hatóságok hatásköreiről, valamint jogi és technikai képességeiről az interneten és azon kívül egyaránt, ezáltal lehetővé téve számukra, hogy hatékonyan kezeljék a számítástechnikai bűnözést, hangsúlyozva, hogy minden végrehajtási intézkedésnek szigorúan tiszteletben kell tartania az alapvető jogokat, szükségesnek és arányosnak kell lennie, és be kell tartania az uniós és nemzeti jogszabályokat; fokozottan felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a titkosítás használatának joga az Európai Unióban mindenhol sértetlen maradjon és hogy − a rendőrségi nyomozások vagy igazságügyi eljárások keretében megfelelő bírói felhatalmazással folytatott lehallgatások sérelme nélkül − semelyik tagállam se hajthasson végre olyan intézkedéseket, amelyek korlátozzák az adattitkosítási jogot ; kéri a Bizottságot, hogy biztosítsa a működéséhez szükséges további forrásokat az Europol szélsőséges internetes tartalmakkal foglalkozó uniós egysége számára ahelyett, hogy belső áthelyezéseket foganatosít, többek között a Számítástechnikai Bűnözés Elleni Európai Központ (EC3) személyzeti állományának átcsoportosítása révén, mivel a központ nem maradhat kellő számú személyzet nélkül;

48.  hangsúlyozza a kutatás és az innováció alapvető fontosságát ahhoz, hogy az EU folyamatosan naprakész maradjon a változó biztonsági igények tekintetében; hangsúlyozza a versenyképes uniós biztonsági iparág jelentőségét, amely hozzá tud járulni az EU biztonsági autonómiájához; megismétli azt a kérését, hogy biztosítsanak nagyobb autonómiát az uniós informatikai biztonság számára, és hogy fontolóra kell venni az EU-ban gyártott biztonsági berendezések és szolgáltatások alkalmazását a kritikus infrastruktúrákra és közszolgáltatások számára;

49.  kéri a Bizottságot, hogy indítson a tájékozottság és felkészültség fokozására irányuló kampányt a súlyos számítástechnikai bűnözéshez kapcsolódó kockázatokról annak érdekében, hogy javítsa az informatikai támadásokkal szembeni ellenállóképességet;

50.  üdvözli az EC3 által a súlyos transznacionális számítástechnikai bűnözés és számítástechnikával támogatott bűnözés elleni küzdelem terén végzett a munkát; hangsúlyozza, hogy az EC3 kulcsszerepet játszik a tagállamok támogatásában, különösen a gyermekek szexuális kizsákmányolása elleni küzdelem terén; emlékeztet a Bizottság azon közleményére, miszerint biztosítja az EC3 számára a szükséges szakértőket és költségvetést annak érdekében, hogy fokozzák az európai együttműködést, amellyel a 2013-as létrehozása óta nem foglalkoztak;

51.  felszólítja a Bizottságot, hogy készítsen teljes körű értékelést a gyermekek online szexuális kizsákmányolása elleni küzdelemmel kapcsolatos meglévő intézkedésekről, mérje fel, hogy szükség van-e további jogalkotási eszközökre, valamint vizsgálja meg, hogy az EUROPOL rendelkezik-e kellő szakértelemmel, erőforrásokkal és személyzettel ahhoz, hogy kezelni tudja ezt a szörnyű bűncselekményt;

Finanszírozás

52.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság 2016. évi költségvetési tervezete mindössze kb. 1,5 millió euróval növeli az Europol költségvetését, és ez nem biztosítja számára az ahhoz szükséges forrásokat, hogy a terveknek megfelelően létrehozza az Európai Terrorizmusellenes Központot és a szélsőséges internetes tartalmakkal foglalkozó uniós egységet;

53.  üdvözli a Bizottság az első alelnökének, Frans Timmermansnak a Parlamentben elhangzott nyilatkozatát, mely szerint a Bizottság a rendelkezésre álló pénzügyi forrásokat összhangba hozza a stratégia prioritásaival; e tekintetben ismételten hangsúlyozza, hogy gondoskodni kell arról, hogy az érintett uniós ügynökségek rendelkezzenek a jelenlegi és a stratégiában lefektetett új feladataik ellátásához szükséges megfelelő emberi és pénzügyi erőforrásokkal; alaposan meg kívánja vizsgálni a végrehajtást, valamint értékelni kívánja a Belső Biztonsági Alap uniós és nemzeti szintű jövőbeli szükségleteit;

o
o   o

54.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

(1) HL L 150., 2014.5.20., 93. o.
(2) HL C 168. E, 2013.6.14., 45. o.
(3) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0173.
(4) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0230.
(5) Elfogadott szövegek, P8_TA(2014)0102.
(6) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0032.
(7) HL L 381., 2006.12.28., 4. o.
(8) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0172.


A jemeni helyzet
PDF 276kWORD 94k
Az Európai Parlament 2015. július 9-i állásfoglalása a jemeni helyzetről (2015/2760(RSP))
P8_TA(2015)0270RC-B8-0680/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Jemenről szóló korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel Federica Mogherini, a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője (alelnök/főképviselő) által a jemeni helyzetről 2015. március 26-án tett nyilatkozatra,

–  tekintettel a Federica Mogherini alelnök/főképviselő és Hrisztosz Sztilijanídisz humanitárius segítségnyújtásért és válságkezelésért felelős biztos által a jemeni harcok hatásáról tett 2015. április 1-jei közös nyilatkozatra,

–  tekintettel a Federica Mogherini alelnök/főképviselő és Hrisztosz Sztilijanídisz humanitárius segítségnyújtásért és válságkezelésért felelős biztos által a javasolt jemeni tűzszünetről tett 2015. május 11-i közös nyilatkozatra,

–  tekintettel a Federica Mogherini alelnök/főképviselő és Hrisztosz Sztilijanídisz humanitárius segítségnyújtásért és válságkezelésért felelős biztos által a jemeni válsághelyzetről tett 2015. július 3-i közös nyilatkozatra,

–  tekintettel a Tanács Jemenről szóló, 2015. április 20-i következtetéseire,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezete Biztonsági Tanácsának 2014 (2011), 2051 (2012), 2140 (2014), 2201 (2015) és 2216 (2015) számú határozatára,

–  tekintettel a társelnökök által az Európai Unió és az Öböl-menti Együttműködési Tanács közötti 24., vegyes tanácsi és miniszteri találkozóról kiadott 2015. május 24-i nyilatkozatra,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a jemeni helyzetről szóló, 2015. június 25-i sajtónyilatkozatára,

–  tekintettel a 2014. szeptember 21-i béke- és nemzeti partnerségi megállapodásra, a 2014. január 25-i nemzeti párbeszédre irányuló konferencia zárónyilatkozatára és az Öböl-menti Együttműködési Tanács 2011. november 21-i kezdeményezésére,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Alapokmányára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.  mivel a jelenlegi jemeni válság az egymást követő kormányok kudarcainak következménye, amelyek nem voltak képesek eleget tenni a jemeni nép demokratikus, gazdasági és társadalmi fejlődésre, stabilitásra és biztonságra irányuló törekvéseinek; mivel ez a kudarc megteremette a feltételeket az erőszakos konfliktus kirobbanásához, mivel nem hozott létre inkluzív kormányt és tisztességes hatalommegosztást, szisztematikusan figyelmen kívül hagyta az országban fennálló számos törzsi feszültséget, valamint a széles körű bizonytalanságot és a gazdasági bénultságot;

B.  mivel a jelenlegi jemeni konfliktus a 20 kormányzóság közül már 20-ra kiterjedt; mivel az Egészségügyi Világszervezet (WHO) legutóbbi összesített adatai szerint 2015. március 19. és május 5. között legalább 1439 embert vesztette életét, 5951-en pedig – köztük sok civil – megsebesültek; mivel a harcok kirobbanása óta több mint 3000 ember vesztette életét és több mint 10 000 ember sebesült meg;

C.  mivel Jemen a Közel-Kelet egyik legszegényebb országa, ahol magas a munkanélküliség és az írástudatlanság és nincsenek alapvető szolgáltatások; mivel jelenleg 20 millió ember – köztük a becslések szerint 9,4 millió jemeni gyermek, több mint 250 000 menekült és 335 000 lakóhelyét elhagyni kényszerült személy – szorul humanitárius segítségre;

D.  mivel a közelmúlt eseményei komoly kockázatot jelentenek a régió, különösen Afrika szarva, a Vörös-tenger és a tágabb Közel-Kelet térségének stabilitására nézve;

E.  mivel 2015. március 26-án a szaúdi vezette koalíció – Bahrein, Egyiptom, Jordánia, Kuvait, Marokkó, Katar, Szudán és az Egyesült Arab Emírségek részvételével – Abd Rabbu Manszúr Hádi jemeni elnök felkérésére katonai műveletet indított Jemenben a húszi lázadók ellen; mivel a beszámolók szerint ez a koalíció nemzetközileg tiltott kazettás bombákat használ Jemenben, és mivel ezt jelenleg az ENSZ emberi jogi főbiztosa vizsgálja;

F.  mivel a húszi fegyveres csoportok és a hozzájuk csatlakozó erők számos polgári áldozat halálát okozták Jemenben, többek között légvédelmi ütegek bevetésével, amelyek a lakott területekre történő becsapódásuk után robbantak fel, és ezáltal polgári személyeket öltek meg vagy nyomorítottak meg;

G.  mivel a Szaúd-Arábia vezette katonai koalíció Jemenben végrehajtott légitámadásai sok esetben követeltek polgári áldozatokat, megsértve ezzel a nemzetközi humanitárius jogot, amely előírja, hogy valamennyi lehetséges intézkedést meg kell tenni a polgári áldozatok megakadályozása vagy minimálisra csökkentése érdekében;

H.  mivel a légitámadásokon kívül Szaúd-Arábia tengeri blokád alá vonta Jement, ami tragikus következményekkel járt a polgári lakossága nézve, így 22 millió ember, azaz a lakosság közel 80%-a sürgős élelmiszer-, víz és orvosi ellátmányra szorul;

I.  mivel Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár, tekintettel az ENSZ béketárgyalásokra, 2015. június 15-én humanitárius okok miatt felszólított arra, hogy a harcokat a ramadán idején legalább két hétre felfüggesszék, hogy lehetővé váljon az összes nélkülöző jemeni számára létfontosságú segítséget nyújtani, de mivel nem született megállapodás; mivel 2015. június 19-én a harcban álló jemeni feleknek nem sikerült tűzszüneti megállapodást kötniük az ENSZ különmegbízottja, Ismail Ould Cheikh Ahmed közvetítésével zajló diplomáciai tárgyalások során;

J.  mivel 2015. június 30-én kb. 1 200 fogoly – köztük al-Kaida tagsággal gyanúsítottak – szökött meg Taiz városának központi börtönéből; mivel 2015. áprilisában mintegy 300 fogoly szökött meg egy másik börtönből Hadramaut kormányzóságban; mivel Jemenben több terrortámadásra is sor került, például 2015. június 17-én Szanaa városában , többek kötött három mecset ellen, amelyek számos halálos áldozatot és sebesültet követeltek;

K.  mivel 2015. július 1-jén az ENSZ a Jemenben uralkodó humanitárius vészhelyzetet a legmagasabb, hármas szintre sorolta; mivel a vészhelyzeti terv értelmében az ENSZ 11,7 millió leginkább rászoruló embert próbál elérni; mivel az egészségügyi rendszert „azonnali összeomlás” fenyegeti, mivel a biztonság, az üzemanyag és a készletek hiánya miatt legalább 160 egészségügyi létesítmény bezárt;

L.  mivel Jemenben 15,9 millió embernek van szüksége humanitárius segítségre; mivel a biztonság jelenleg tapasztalható hiánya miatt a legtöbb sérülékeny gyermek nem jut hozzá a szükséges egészségügyi ellátáshoz vagy élelmezéshez;

M.  mivel 9,9 millió gyermeket súlyosan érintett a válság, 279 gyermek halt meg és 402 sebesült 2015 márciusa óta; mivel legalább 1,8 millió gyermek veszítette el az oktatáshoz való hozzáférést az iskolák konfliktus miatti bezárása miatt, és emiatt fokozottan ki vannak téve annak a veszélynek, hogy fegyveres csoportokba toborozzák vagy ott használják őket, illetve egyéb módon visszaélnek velük; mivel a UNICEF szerint a Jemenben harcolók egyharmada gyermek, csak a 2015. március 26. és április 24. és közötti időszakban legalább 140 gyermeket toboroztak; mivel megerősítették, hogy 156 gyermeket toboroztak és alkalmaztak fegyveres csoportoknál; mivel 2015-ben ez a szám már a kétszeresére nőtt;

N.  mivel az UNICEF becslései szerint több mint fél millió öt év alatti gyermeket fenyeget a súlyos, akut alultápláltság, 1,2 millió öt év alatti gyermeket pedig a mérsékelt akut alultápláltság, és ez majdnem megduplázódást jelent a válság kezdete óta;

O.  mivel egészségügyi rendszer az összeomlás szélén áll, és a védőoltási szolgáltatások szüneteltetése miatt a becslések szerint 2,6 millió 15 év alatti gyermek van kitéve annak a kockázatnak, hogy kanyarót kap és 2,5 millió gyermeket fenyeget a hasmenés, ami egy potenciálisan halálos egészégügyi állapot, amely gyorsan terjed a konfliktusok és a lakosság lakhelyelhagyása idején; mivel terjed a dengue-láz, a krónikus betegségek kezeletlenül maradnak, és a létfontosságú orvosi ellátmányok és személyzet útja el van zárva a szükséget szenvedő emberektől;

P.  mivel az országban gyorsan fogy az üzemanyag, és mivel ez már most súlyosan akadályozza, hogy a segélyszállítmányok eljussanak rendeltetési helyükre és hamarosan életveszélyes vízhiányt idéz majd elő, mivel az aszály sújtotta Jemen vízellátása teljes mértékben a mélyfúrású kutak üzemanyag-működtetésű szivattyúitól függ;

Q.  mivel Jement is közvetlenül érinti az Afrika szarván kialakult humanitárius válság, mivel több mint 250 000 – főként szomáliai – menekült tartózkodik az országban, és él nyomorúságos körülmények között; mivel a kormány becslése szerint Jemen ezenkívül mintegy egymillió etiópiai migránst fogadott be;

R.  mivel a romló biztonsági helyzet okán a humanitárius szervezetek nemzetközi személyzetük legnagyobb részét az országon kívülre helyzték át; mivel még csak kevés szervezet képes arra, hogy Jemenben működjön és tevékenységeik lehetőségei nagymértékben korlátozottak;

S.  mivel az arab-félszigeti al-Kaida csoport (AQAP) hasznot húz a jemeni politikai és biztonsági helyzet romlásából, kiterjesztve jelenlétét és növelve terrortámadásai számát és nagyságát;

T.  mivel az úgynevezett Iszlám Állam (IS) / Dáis már megvetette lábát Jemenben és terrortámadásokat intézett síita mecsetek ellen, amelyek során több száz ember vesztette életét; mivel mind az AQAP, mint az IS/Dáis várhatóan kihasználják a jemeni biztonsági vákuumot, hogy fokozzák képességeiket és támadásokat szervezzenek a jemeni biztonsági erők, a húszik és a nyugati jelenlét ellen;

U.  mivel a fegyveres konfliktus eszkalálódása veszélyezteti a jemeni kulturális örökséget; mivel 2015. július 2-án a Világörökségi Bizottság két jemeni helyszínt – Szanaa óvárosát és Sibám fallal körülvett óvárosát – felvett a veszélyeztetett világörökségi helyszínek listájára;

V.  mivel az EU fegyverembargót, valamint további célzott szankciókat rendelt el a húszik vezetőjével és Ali Abdullah Száleh volt elnök fiával szemben; mivel a húszi mozgalom két másik tagjával és a volt elnökkel szemben már 2014 decembere óta érvényben vannak ugyanezek a korlátozások;

W.  mivel 2015-ben a Bizottság Humanitárius Segély és Polgári Védelem Osztálya (ECHO) 25 millió eurót különített el az akut alultápláltság, a konfliktus és a lakóhely kényszerű elhagyása által érintett helyi közösségek megsegítésére az ország egész területén; mivel 2014-ben az uniós finanszírozás keretében Jemen humanitárius megsegítésére a tagállamok és a Bizottság együttesen 100,8 millió eurót fordított , amelyből 33 millió euró az ECHO-tól származott;

X.  mivel az ENSZ felülvizsgált humanitárius felhívásában 1,6 milliárd dollárt kért, de mivel jelenleg ennek az összegnek csupán 10%-a áll rendelkezésre;

1.  mélységesen aggasztja, hogy Jemenben gyorsan romlik a politikai, biztonsági és humanitárius helyzet; sürgeti a harcban álló feleket, hogy haladéktalanul szüntessék be az erőszak alkalmazását; részvétét fejezi ki az áldozatok családtagjainak; hangsúlyozza, hogy az EU megerősítette elkötelezettségét amellett, hogy továbbra is támogatja Jement és a jemeni népet;

2.  ismételten kijelenti, hogy határozottan támogatja Jemen egységét, szuverenitását, függetlenségét és területi integritását, és kiáll a jemeni nép mellett;

3.  elítéli a húszik és a Száleh volt elnökhöz hű katonai alakulatok destabilizáló és erőszakos egyoldalú akcióit; elítéli továbbá a szaúdi vezette koalíció légitámadásait és a Jemen köré vont tengeri blokádot, ami több ezer emberéletet követelt, ezáltal tovább destabilizálva Jement, kedvező feltételeket teremtve olyan terror- és szélsőséges csoportok térnyeréséhez, mint az IS/Dáis és az AQAP és súlyosbítva a már így is kritikus humanitárius helyzetet;

4.  sürgeti valamennyi jemeni felet, különösen a húszikat, hogy törekedjenek a vitás kérdéseket párbeszéd és konzultáció útján rendezni; arra kéri a régió minden szereplőjét, hogy konstruktív módon működjön együtt a jemeni felekkel, és ezáltal járuljon hozzá a válság enyhítéséhez és ahhoz, hogy a régió stabilitása ne romoljon tovább; felhívja valamennyi felet, hogy tartózkodjon a kulturális örökséghez tartozó helyszínek és épületek tűz alá vételétől és bombázásától, valamint katonai célú igénybevételétől;

5.  üdvözli, hogy az EU sziklaszilárdan elkötelezett és kitart amellett, hogy fellépjen az olyan szélsőséges és terrorista csoportok jelentette fenyegetéssel szemben, mint az AQAP, és megakadályozza, hogy e csoportok további hasznot húzzanak a jelenlegi helyzetből;

6.  elítéli az erőszak minden megnyilvánulását, illetve az erőszakkal való fenyegetést vagy ennek kísérletét, melyeknek célja az ENSZ ösztönözte konzultációkban való részvételtől való elrettentés; hangsúlyozza, hogy az ENSZ ösztönözte inkluzív politikai párbeszéd élén Jemennek kell állnia, és célul a jemeni válság konszenzuson alapuló politikai megoldásának kialakítását kell kitűzni, összhangban az Öböl-menti Együttműködési Tanács kezdeményezésével és annak végrehajtási mechanizmusával, az átfogó Nemzeti Párbeszéd Konferencia eredményeivel, a béke- és nemzeti partnerségi megállapodással és az ENSZ Biztonsági Tanácsának vonatkozó határozataival;

7.  a lehető leghatározottabban elítéli az IS/Dáis által a szanaai és szaadai síita mecsetek ellen elkövetett terrortámadásokat, amelyek több száz embert öltek meg és sebesítettek meg, továbbá elítéli az e bűncselekmények mögötti, szélsőséges csoportok által hirdetett ideológia terjedését;

8.  riasztónak tartja, hogy az AQAP képes hasznot húzni a jemeni politikai és biztonsági helyzet súlyosbodásából; sürgeti a konfliktusban részt vevő valamennyi felet, hogy elsődleges prioritásként tegyenek tanúságot szilárd elkötelezettségükről és eltökéltségükről az olyan szélsőséges és terrorista csoportok elleni küzdelemben, mint az IS/Dáis és az AQAP;

9.  elítéli, hogy a konfliktusban részt vevő felek gyermekeket toboroznak és vetnek be;

10.  teljes mértékben támogatja az ENSZ és az ENSZ jemeni különmegbízottja, Iszmáíl Uld Sejk Áhmed erőfeszítéseit a felek közötti béketárgyalások ösztönzése érdekében; a tárgyalásos politikai megoldás felé tett első lépésként támogatja Omán erőfeszítéseit a húszik és a jemeni kormányhoz hű erők közötti tűzszünet elérésére;

11.  hangsúlyozza, hogy a konfliktust csakis politikai, inkluzív és tárgyalásos úton lehet megoldani; ezért sürgeti az összes jemeni pártot, hogy párbeszéd, kompromisszumok és hatalommegosztás révén törekedjenek a közöttük lévő ellentétek megoldására egy nemzeti egységkormány létrehozása céljából a béke helyreállítása, a gazdasági és pénzügyi összeomlás megakadályozása és a humanitárius válság kezelése érdekében;

12.  humanitárius célú szünetet kér, hogy Jemen népéhez sürgősen eljuthasson az életmentő segítség; sürgeti valamennyi felet, hogy a pártatlanság, a semlegesség és a függetlenség elveinek megfelelően segítsék elő a humanitárius segítség sürgős eljuttatását Jemen valamennyi részébe, valamint hogy a humanitárius segítők gyorsan, biztonságosan és akadálytalanul elérhessék a humanitárius – és orvosi – segítségre szoruló embereket; emlékeztet ezenkívül arra, hogy emiatt alapvető fontosságú, hogy tovább könnyítsék Jemen kereskedelmi hajókkal való elérhetőségét;

13.  felszólítja valamennyi felet, hogy a civilek védelmének biztosítása érdekében tartsák tiszteletben a nemzetközi humanitárius jogot és a nemzetközi emberi jogi normákat, tartózkodjanak a polgári infrastruktúra – különösen az egészségügyi intézmények és a vízellátó rendszerek – célzott támadásától és civil épületek katonai célú használatától, valamint a szükséget szenvedők segítése érdekében sürgősen működjenek együtt az ENSZ-szel és a humanitárius segélyszervezetekkel;

14.  hangsúlyozza, hogy az ENSZ vezetése alatt összehangolt humanitárius fellépésre van szükség, és arra sürget minden országot, hogy vegyen részt a humanitárius szükségletek kielégítésében; kéri a nemzetközi közösséget, hogy járuljon hozzá az ENSZ által felülvizsgált humanitárius felhíváshoz;

15.  szorgalmazza, hogy a nemzetközi emberi jogok és a nemzetközi humanitárius jog minden feltételezett megsértésére vonatkozóan független nemzetközi vizsgálatot folytassanak le;

16.  üdvözli az alkotmányelőkészítő bizottság eredményeit, és inkluzív, átlátható alkotmány kidolgozására szólít fel, amely megfelel a jemeni nép legitim törekvéseinek és tükrözi a nemzeti párbeszédre irányuló konferencia eredményeit, továbbá hogy tartsanak népszavazást az alkotmánytervezetről, és kellő időben kerítsenek sort az általános választásokra a jemeni humanitárius és biztonsági helyzet további romlásának elkerülése érdekében;

17.  emlékeztet arra, hogy a vallásszabadság és a meggyőződés szabadsága alapvető jog, és határozottan elítéli a valláson vagy a meggyőződésen alapuló erőszak vagy megkülönböztetés bármely formáját Jemenben; ismételten megerősíti, hogy támogat minden olyan kezdeményezést, amely előmozdítja a vallási és egyéb közösségek közötti párbeszédet és kölcsönös tiszteletet; felhív minden vallási vezetőt, hogy mozdítsa elő a toleranciát, és tegyen kezdeményezéseket a gyűlölet, a szektarianizmus és a szélsőséges és erőszakos radikalizálódás ellen;

18.  felkéri a Bizottság alelnökét/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét, hogy a tagállamokkal együtt sürgősséggel szerezzenek támogatást az ENSZ-en belül egy nagyszabású nemzetközi tervhez Jemen vízellátásának biztosítására, mivel egy ilyen fellépés döntő fontosságú lehet a lehetséges békefolyamat sikeres lezárásához és kilátást biztosíthat a lakosság számára a mezőgazdaság fejlesztésére, az önellátásra és az ország újjáépítésére;

19.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ főtitkárának, az Öböl-menti Együttműködési Tanács főtitkárának, az Arab Államok Ligája főtitkárának,valamint Jemen kormányának.


A közel-keleti és észak-afrikai régió biztonsági kihívásai és politikai stabilitása
PDF 328kWORD 185k
Az Európai Parlament 2015. július 9-i állásfoglalása a közel-keleti és észak-afrikai régió biztonsági kihívásairól és a politikai stabilitás kilátásairól (2014/2229(INI))
P8_TA(2015)0271A8-0193/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 8. és 21. cikkére,

–  tekintettel az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről az Iraki Köztársaság közötti partnerségi és együttműködési megállapodásra, valamint az ezen együttműködésről szóló, 2013. január 17-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a 2003. december 12-i európai biztonsági stratégiára és a Tanács 2008. december 11-i, a kapacitásépítésről szóló nyilatkozatára,

–  tekintettel a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője és a Bizottság „Partnerség a dél-mediterrán országokkal a demokráciáért és a közös jólétért” című, 2011. március 8-i közös közleményére (COM(2011)0200),

–  tekintettel az állam- és kormányfők 2011. május 21-i deauville-i csúcstalálkozóján a G8-ak által útjára indított deauville-i partnerségre,

–  tekintettel a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője és a Bizottság „Az átalakuló szomszédság új megközelítése” című, 2011. május 25-i közös közleményére (COM(2011)0303),

–  tekintettel a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője és az Európai Bizottság „A Szíriára és Irakra, valamint a Dáis jelentette veszélyre vonatkozó uniós regionális stratégia elemei” című, 2015. február 6-i közös nyilatkozatára (JOIN(2015)0002),

–  tekintettel az Európai Unió és az Arab Liga külügyminisztereinek harmadik találkozóján, 2014. június 11-én Athénban elfogadott nyilatkozatra, valamint az Európai Külügyi Szolgálat és az Arab Liga főtitkársága által 2015. január 19-én Brüsszelben aláírt egyetértési megállapodásra,

–  tekintettel a Tanács Irakról és Szíriáról szóló, 2014. augusztus 30-i következtetéseire,

–  tekintettel az iraki békéről és biztonságról szóló, 2014. szeptember 15-én, Párizsban megrendezett nemzetközi konferencia következtetéseire,

–  tekintettel a Külügyek Tanácsának a közel-keleti békefolyamatról szóló, 2014. november 17-i következtetéseire,

–  tekintettel a Külügyek Tanácsának az Európai Unió Szíriával és Irakkal kapcsolatos regionális stratégiájáról szóló, 2014. december 15-i következtetéseire,

–  tekintettel a Külügyek Tanácsának a terrorizmus elleni küzdelemről szóló, 2015. február 9-i következtetéseire,

–  tekintettel az Európai Unió és az Öböl-menti Együttműködési Tanács közötti kapcsolatokról szóló, 2011. március 24-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel az EU Iránnal kapcsolatos megközelítéséről szóló, 2011. március 10-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel az európai szomszédságpolitika felülvizsgálatáról szóló, 2011. december 14-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a „Kereskedelem a változásért: az EU dél-mediterrán országokra vonatkozó kereskedelmi és befektetési stratégiája az arab tavasz forradalmai után” témáról szóló, 2012. május 10-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel a Szaúd-Arábiáról, az Unióval való kapcsolatairól, illetve a Közel-Keleten és Észak-Afrikában játszott szerepéről szóló, 2014. március 11-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel az Irakban és Szíriában uralkodó helyzetről, valamint – a kisebbségek üldözését is beleértve – az Iszlám Állam által indított offenzíváról szóló, 2014. szeptember 18-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel a líbiai helyzetről szóló, 2015. január 15-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel az Irakban és Szíriában, különösen az Iszlám Állammal összefüggésben kialakult humanitárius válságról szóló, 2015. február 12-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel az Európai Unió és az Arab Államok Ligája közötti kapcsolatokról és a terrorizmus elleni küzdelemben való együttműködésről szóló, 2015. március 12-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel az ISIS/DÁIS által a közelmúltban a Közel-Keleten, elsősorban az asszírok ellen végrehajtott támadásokról és emberrablásokról szóló, 2015. március 12-i állásfoglalására(11),

–  tekintettel a líbiai önkormányzati képviselőknek az ENSZ líbiai támogató missziója által összehívott és az Európai Unió által megrendezett, 2015. március 23-án Brüsszelben tartott ülésének következtetéseire,

–  tekintettel az uniós tagállamok és a dél-mediterrán országok külügyminiszterei közötti, Spanyolország, a litván elnökség és az EU által szervezett, az európai szomszédságpolitika jövőjéről szóló megbeszélésre, amelyet 2015. április 13-án tartottak Barcelonában,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2139(2014)., 2165(2014). és 2191(2014). számú határozataira, amelyek felhatalmazást adnak az ENSZ-nek és partnereinek arra, hogy humanitárius segély Szíriába való szállítása céljából állami hozzájárulás nélkül átkeljenek a határátkelőhelyeken, illetve átlépjék a határt,

–  tekintettel eljárási szabályzatának 52. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére, valamint a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A8-0193/2015),

A.  mivel a szíriai, iraki, jemeni és líbiai konfliktus, valamint a közel-keleti és észak-afrikai régióbeli feszültség fokozódása jelentős mértékben destabilizálja a régiót; mivel a terrorizmus elleni küzdelem közel-keleti és Száhil övi frontja összekapcsolódik, és mivel ezek a frontok közel vannak Afrika szarvának érzékeny térségéhez; mivel egy ilyen helyzetnek az egész régió biztonságára gyakorolt következményei katasztrofálisak, mivel hosszú távon is károsan hatnak a régió politikai és gazdasági fejlődésére, kritikus infrastruktúráira és a lakosság kohéziójára; mivel ezek a fejlemények komoly kockázatokkal járnak az európai biztonságra, polgárokra és érdekekre; mivel magas a polgári áldozatok és a civilek ellen elkövetett terrorcselekmények száma; mivel súlyosak a különösen az etnikai és vallási kisebbségek ellen elkövetett emberi jogi és humanitárius jogi jogsértések; mivel az e konfliktusok okozta súlyos humanitárius válság rengeteg embert kényszerít lakóhelye elhagyására, illetve rendkívüli nehézségeket okoz a menekülteknek és az őket befogadóknak is; mivel továbbra is nehéz megtalálni a koherens konfliktusrendezési stratégiát és inkluzív, többoldalú, legitim és hiteles párbeszédet szervezni;

B.  mivel az arab felkelések által az érintett országokra gyakorolt különböző hatások, valamint az így kialakult új és összetett helyzet, illetve az ISIS és más terrorszervezetek elleni küzdelem feltétlen szükségessége fényében felül kell vizsgálni az Európai Unió fellépését a közel-keleti és észak-afrikai térségben; mivel az inkluzív politikák bevezetése érdekében fokozni kell a tekintélyuralmi rendszerekre gyakorolt nyomást; mivel a térség stabilizálásának célkitűzése nem csupán biztonsági, hanem gazdasági, politikai és szociális kérdés is, amelyhez kapcsolódóan az Uniónak és tagállamainak stratégiai jellegű, átfogó és többtényezős politikákat és teljes együttműködést kell kialakítaniuk a térség szereplőivel, közép- és hosszú távon egyaránt;

C.  mivel az ISIL/Dáis szisztematikus etnikai tisztogatásokat hajtott végre Észak-Irakban és Szíriában, amelyek során háborús bűncselekményeket, köztük etnikai és vallási kisebbségek elleni tömeggyilkosságokat és emberrablásokat követett el; mivel az ENSZ már készített jelentéseket a célzott gyilkosságokról, a kényszertérítésekről, az emberrablásokról, a nőkkel való kereskedelemről, a nők és gyermekek rabszolgaságba kényszerítéséről, gyermekek öngyilkos merényletekhez történő toborzásáról, valamint a szexuális visszaélésekről, a fizikai bántalmazásokról és a kínzásokról; mivel az ISIL/Dáis erőszakos cselekményei keresztény, jezidita, türkmén, sabak, kakae, szábeus és síita kisebbségek, valamint arabok és szunnita muzulmánok ellen is irányulnak;

D.  mivel a Közel-Keleten és Észak-Afrikában olyan geopolitikai átalakulás zajlik, amely alapjaiban és előre nem látható módon változtathatja meg a regionális egyensúlyokat; mivel a régióban válságok és konfliktusok eszkalálódnak, és ezeknek politikai, etnikai és vallási dimenziói vannak, félkatonai csoportok nyernek tért, valamint bizonyos térségbeli államok vagy rezsimek meggyengülnek vagy összeomlanak; mivel ennek eredményeként számos emberi jogi jogsértésre kerül sor; mivel a közel-keleti és észak-afrikai országok és a nemzetközi közösség egyaránt biztonsági érdeknek tekinti a terrorizmus elleni küzdelmet és az inkluzív, valódi demokratikus reform támogatását a régióban;

E.  mivel az iraki és szíriai konfliktus, valamint a jemeni és a líbiai konfliktus fokozza a régióbeli és a nemzetközi feszültségeket mivel a vallás és az etnikumok kérdését politikai és hatalmi célokból eszközként használják fel; mivel ez azzal a veszéllyel jár, hogy a szunniták és síiták közötti összecsapás túlterjed a közvetlen földrajzi határokon;

F.  mivel Tunézia az arab felkelést követő demokratizálódás legtöbbet emlegetett példája, de az országot 2015. március 18-án az ISIL/Dáis által vállalt terrortámadás sújtotta, ami emlékeztet arra, hogy a régió országainak és különösen Tunéziának erős és folyamatos támogatásra van szüksége;

G.  mivel az Unió nők elleni erőszakra vonatkozó 2008-as iránymutatásával összhangban a nők jogai és a nemek közötti egyenlőség előmozdításának az Unió és a közel-keleti és észak-afrikai térség (MENA) országai közötti politikai és emberi jogi párbeszéd alapvető részét kell képeznie; mivel a közel-keleti és észak-afrikai térségben a stabilitás, a béke és a gazdasági jólét hosszú távú előmozdításához kulcsfontosságú a nők részvétele és felelősségvállalása a közszférában, valamint a politikai, gazdasági és kulturális életben; mivel a nők és lányok szerepének az oktatáson keresztül történő erősítése elengedhetetlen szerepvállalásuk előmozdításához e területeken; mivel a közel-keleti és észak-afrikai országokban a nők jogaival és a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó civil társadalmi szervezetek fontos szerepet játszhatnak a nők szerepvállalásának erősítésében;

H.  mivel a tagállamok térségbeli befolyása igen egyenlőtlen; mivel erősíteni kell az Európai Unió befolyását; mivel a közel-keleti és észak-afrikai régió hosszú távú politikai és gazdasági stabilitása alapvető stratégiai jelentőségű az Unió számára; mivel az Uniónak mindezeknél fogva elsődleges szerepet kell játszania a konfliktusrendezés és a demokratikus kormányzás előmozdításában a közel-keleti és észak-afrikai régióban;

I.  mivel a múltban az EU által a közel-keleti és észak-afrikai államoknak nyújtott támogatás túlságosan elaprózott volt, és nem tudott elég gyorsan alkalmazkodni az érintett országok politikai és gazdasági igényeihez, ezáltal aláásva az EU arra irányuló képességét, hogy jelentős szerepet töltsön be a régióban;

J.  mivel a múltban az EU által a közel-keleti és észak-afrikai államoknak például az európai szomszédságpolitika keretében nyújtott támogatás gyakran differenciálatlan stratégiai koncepciót követett, és nem volt kellően tekintettel az érintett országok egyedi helyzetére, továbbá nem azonosította a támogatást és kapacitásépítési segítséget igénylő civil társadalmi partnereket; mivel az úgynevezett „arab tavaszt” követő, demokratikus átmenetre irányuló kísérleteket hosszú távú megközelítésre alapozva aktívan kell támogatni;

K.  mivel a közel-keleti és észak-afrikai régió forrongása kihat az Európai Unió azon képességére, hogy politikai és demokratikus értékeit előmozdítsa; mivel ez a forrongás kihat az EU érintett országokkal való gazdasági kapcsolatainak fejlődésére, és veszélyeztetheti az EU energiabiztonságát;

L.  mivel az EU nem tudta előre jelezni a közel-keleti és észak-afrikai térség egymást követő válságait, és ezért kénytelen volt kapkodva reagálni azokra, továbbá bizonyos jelek ellenére sem tudta kielemezni az alapvető okokat, és nem tudta kezelni a 2011-es arab felkelések összetettségét, elvárásait, következményeit és kilátásait; mivel az EU legfőképpen nem tudott megfelelően reagálni arra, hogy igen hosszú távú stratégiára van szükség a tényleges demokratikus átmenet, gazdasági fejlődés és politikai stabilitás fenntartásához és támogatásához; mivel a 2013. decemberi Európai Tanács utasításai alapján az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője alapvető stratégiai eszmecserére irányuló folyamatot kezdeményezett; mivel az Európai Bizottság és az Európai Külügyi Szolgálat széles körű konzultációs folyamatot indított az európai szomszédságpolitika felülvizsgálatáról; mivel az EKSZ felállítása lehetővé teszi az országonkénti politikai és stratégiai elemzést, aminek kulcsfontosságú tényezőnek kell lennie a régió országainak nyújtott támogatás, köztük az európai szomszédságpolitika keretében nyújtott támogatás tervezésekor;

M.  mivel az Európai Uniónak a gazdasági együttműködés egyszerű kilátásba helyezésénél többet, elsősorban nagyléptékű politikai és stratégiai partnerséget kell kínálnia annak érdekében, hogy kedvező hatást tudjon gyakorolni a közel-keleti és észak-afrikai országokra;

N.  mivel a 2015. június 26–30. között Tunéziában, Kuvaitban és Jemenben bekövetkezett támadások, melyekért az ISIS/Dáis vállalt felelősséget, 92 ember halálát okozták és több százat megsebesítettek; mivel ezek a támadások ismételten rávilágítottak arra, hogy hatékonyan kell kezelni a régióbeli biztonsági kihívásokat és a politikai stabilitás hiányát;

A fenyegetéssel és a biztonsági helyzettel való szembenézés

1.  felszólítja az Uniót és az uniós tagállamokat, hogy holisztikus és ambiciózus megközelítést alkalmazva orvosolják az egész közel-keleti és észak-afrikai régióban gyorsan romló helyzet kiváltó okait; támogatja az ISIL/Dáis elleni nemzetközi kampányt, és üdvözli a koalíciós partnerek közös stratégia keretében folytatandó együttműködés iránti elkötelezettségét; üdvözli különösen azon uniós tagállamok fellépését, amelyek vagy katonai csapások formájában, vagy logisztikai, pénzügyi és humanitárius hozzájárulás formájában vesznek részt az ISIS elleni nemzetközi koalícióban; fokozott mozgósításra hív azonban fel valamennyi területen, és hangsúlyozza az átgondoltabb fellépések szükségességét; megjegyzi, hogy e fellépéseket hasznos lenne az EU égisze alatt összehangolni, szükség esetén egy közös biztonság- és védelempolitikai (KBVP) művelet keretében, és felhívja az EU-t, hogy e célból hozzon létre megfelelő operatív kapacitást, és alakítson ki valódi közös európai védelmet; hangsúlyozza azonban, hogy az ISIL/Dáis, az an-Nuszra Front és más terrorista csoportok elleni küzdelem problémájára a politikai és régiók közötti ellentéteket figyelembe vevő, testre szabott választ kell találni; kéri az Uniót, hogy vállalja magára a fő közvetítő szerepét a regionális párbeszédben, és vonjon be abba minden regionális érintett felet, különösen az Arab Ligát, Szaúd-Arábiát, Egyiptomot, Törökországot és Iránt; emlékeztet a helyi lakosság jogos igényeinek, különösen a 2011-es arab felkelések során kifejezett igények kezelésének jelentőségére a régió hosszú távú stabilitásának biztosítása érdekében; tudomásul veszi az Arab Liga arra vonatkozó közelmúltbeli bejelentését, hogy állandó gyorsreagálású egységet hoz létre, különös hangsúlyt fektetve az ISIS és más, újonnan megjelenő terroristacsoportok elleni küzdelemre;

2.  hangsúlyozza, hogy az EU lehető legmagasabb szintű, állandó politikai jelenléte fontos a hosszú távú stratégiai politikai párbeszéd, valamint annak biztosítása érdekében, hogy valódi közös gondolkodás jöjjön létre a közel-keleti és észak-afrikai térség országaival a regionális stabilitás előmozdításával kapcsolatos szükségleteikről; hangsúlyozza, hogy az Európai Unió csak akkor lehet hatékony szereplő a nemzetközi színtéren, ha képes egyetlen közös hangon szólni; ezért felszólítja az Uniót, hogy mihamarabb alakítson ki valódi közös külpolitikát, szorosan összehangolva belső és külső fellépéseit; kéri ezért az alelnököt/főképviselőt, hogy támaszkodjon az uniós tagállamok külügyminisztereire vagy a régió szereplői által elismert politikai személyiségekre annak érdekében, hogy a felügyelete alatt és az Unió nevében folyamatos és magas szintű párbeszédet biztosítsanak a régió országaival; emlékeztet arra, hogy a hosszú távú politikai és biztonsági stabilitás biztosítása érdekében azonosítani kell a legfontosabb partnerországokat, és támaszkodni kell rájuk;

3.  hangsúlyozza a következő kezdeményezések hatékony végrehajtásának szükségességét 2015 folyamán: a közel-keleti és észak-afrikai országokkal folytatott kapacitásépítési projektek és tevékenységek támogatása, a radikalizálódás és az erőszakos szélsőségesség elleni küzdelem, a nemzetközi együttműködés előmozdítása, a mögöttes tényezők és a jelenleg is tartó válságok kezelése és a partneri viszony erősítése a kiemelt jelentőségű országokkal, beleértve a politikai párbeszéd erősítését az Arab Államok Ligájával, az Iszlám Együttműködés Szervezetével, az Afrikai Unióval és más érintett regionális együttműködési szervezetekkel, például a Száhil G5-tel;

4.  kitart amellett, hogy a közel-keleti és észak-afrikai régió stabilitása és biztonsága alapvető fontosságú az Unió biztonsága szempontjából; emlékeztet arra, hogy az ISIL/Dáis és más terrorista szervezetek gyökerei évek óta Irakban és Szíriában találhatók, és céljuk, hogy regionális befolyást szerezzenek; megjegyzi, hogy a csoport győzelmei ezen országok intézményi, demokratikus és biztonsági válságának és közös határaik átjárhatóságának eredményei; hangsúlyozza, hogy az ISIL/Dáis és az an-Nuszra Front toborzási kapacitását és térnyerését a régiót átható gazdasági, politikai, társadalmi és kulturális válság erősíti; kéri az Uniót, hogy az arab világgal együtt tárja fel a radikalizálódás alapvető okait, és fogadjon el olyan globális megközelítést, amely a biztonságon, a demokratikus kormányzásra való képességen, illetve a politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődésen alapszik, amelyben a részvétel vezérelv; véleménye szerint amíg nincs konkrét és tartós megoldás e súlyos problémákra, az ISIL/Dáis és más terroristacsoportok jelentette veszély felszámolására irányuló minden fellépés fokozott és tartós nehézségekkel jár;

5.  tudomásul veszi, hogy „A Szíriára és Irakra, valamint az ISIL/Dáis jelentette veszélyre vonatkozó uniós regionális stratégia elemei” elnevezésű európai uniós stratégia keretében egymilliárd eurót irányoztak elő, amelyből 400 milliót humanitárius segítségre fordítanak majd; üdvözli az arra irányuló kísérleteket, hogy az uniós humanitárius segítségnyújtást a nemmel és életkorral kapcsolatos szükségletekhez igazítsák; felszólít arra, hogy Jordánia és Libanon, amely országok a lakosságukhoz képest a legnagyobb arányban fogadnak be menekülteket, kapjanak megkülönböztetett figyelmet; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az említett két ország megkönnyíti a menekültek biztonságos átvonulását területeikre, és tiszteletben tartja a visszaküldés tilalmának elvét; emlékeztet továbbá a menekültválságnak az iraki kurd regionális kormányzatra gyakorolt következményeire; nyugtalanítja, hogy a menekülttáborok az ott uralkodó rendkívüli szegénység és nélkülözés miatt a radikalizálódás melegágyai lehetnek; úgy véli, hogy ezek hosszú távon a befogadó országokat destabilizáló tényezők lehetnek, ezért hosszú távú megoldást kér, amely segít mind a menekülteknek, mind a befogadó államoknak; felhívja az Uniót, hogy működjön együtt más partnerekkel, különösen az ENSZ menekültügyi főbiztosával és az UNICEF-fel az Irakban, Jordániában, Libanonban és Törökországban található menekülttáborokban és a belső menekültek számára létesített táborokban fennálló problémák kezelésében, különösen a gyermekek és fiatalok iskoláztatásának hiányával kapcsolatban; üdvözli, hogy az új stratégia és a stabilitás és a béke elősegítését szolgáló eszköz forrásokkal támogatja majd a menekülteket befogadó országok lakosságát; felhívja az uniós tagállamokat, hogy pénzügyi források biztosítása és a legkiszolgáltatottabb menekültek letelepítése tekintetében egyaránt növeljék a menekültválsággal kapcsolatos kötelezettségvállalásaikat;

6.  megállapítja, hogy a Szíriából és Irakból érkező menedékkérelmek száma folyamatosan növekszik, és felhívja az uniós tagállamokat, hogy gyorsítsák fel a menedékkérők befogadására és a függőben lévő ügyek gyors intézésére irányuló erőfeszítéseiket;

7.  üdvözli a közel-keleti és észak-afrikai térség egyes államainak részvételét az ISIL/Dáis elleni nemzetközi koalícióban; sürgeti kormányaikat és a nemzetközi közösséget, hogy kettőzzék meg erőfeszítéseiket a nemzetközi terrorizmus és a szíriai és líbiai háborúk finanszírozásának megakadályozása érdekében; ismételten felhívja a térség valamennyi államát, hogy akadályozzák meg a magánszemélyeket, illetve a magán- és köztulajdonban lévő szervezeteket abban, hogy terrorszervezetek, valamint az uniós szankciókkal – amelyeknek kellően súlyosnak kell lenniük – sújtott szíriai kormánnyal összefüggésbe hozható személyek és vállalatok számára finanszírozást nyújtsanak, vagy ilyen finanszírozást tegyenek lehetővé; felszólít a tőkemozgások nyomon követésére irányuló regionális együttműködési rendszerekben való részvételükre annak érdekében, hogy együttműködés alakuljon ki az Öböl-menti Együttműködési Tanács, az Arab Liga, az Iszlám Együttműködés Szervezete és az uniós intézmények között; felhívja a figyelmet arra, hogy sürgősen életbe kell léptetni egy hatékony, az Arab Ligával, az Iszlám Együttműködés Szervezetével és az Öböl-menti Együttműködési Tanáccsal egyeztetett szankciórendszert, amely képes véget vetni az ISIL/Dáis nemzetközi szereplőktől és illegálisan előállított olaj terroristaszervezetek általi értékesítéséből származó finanszírozásának; e tekintetben hangsúlyozza továbbá a vámhatóságok mielőbbi fokozott együttműködésének szükségességét Törökország, Irak és Szíria határain annak megakadályozása érdekében, hogy az ISIL/Dáis illegálisan kőolajt adjon el;

8.  hangsúlyozza az Arab Ligával, az Iszlám Együttműködés Szervezetével és az Öböl-menti Együttműködési Tanáccsal folytatott hosszú távú, stratégiai párbeszéd jelentőségét; üdvözli ezzel összefüggésben az Athénban 2014. június 11-én elfogadott nyilatkozatot, valamint a 2015. januári egyetértési megállapodást, és felszólít ezek maradéktalan végrehajtására; nyomatékosan hangsúlyozza, hogy az EU és az Arab Liga, az Iszlám Együttműködés Szervezete és az Öböl-menti Együttműködési Tanács közötti gyakori csúcstalálkozók szervezése kiemelt jelentőséggel bír; hangsúlyozza, hogy az Arab Ligának központi szerepet kell játszania a válságok megoldásában; meggyőződése, hogy e válságok egyértelművé teszik az Arab Liga államai számára, hogy e szervezetet kötelező érvényű határozatok elfogadására képes, teljes felhatalmazással bíró végrehajtó szervvé kell átalakítaniuk; emlékeztet az Európai Unió és az Öböl-menti Együttműködési Tanács közötti stratégiai együttműködésre; hangsúlyozza, hogy az Öböl-menti Együttműködési Tanács kedvező politikai befolyást gyakorolhat a válság- és konfliktuskezelésre a közel-keleti és észak-afrikai országokban;

9.  hangsúlyozza egyúttal a Törökországgal és Iránnal folytatott regionális párbeszéd jelentőségét; üdvözli az EU3+3 és Irán által elért, az iráni nukleáris programmal kapcsolatos közelmúltbeli megállapodást, és reméli, hogy az a megállapított határidőre végleges átfogó megállapodássá alakul; felszólítja az alelnököt/főképviselőt és a tagállamokat, hogy amennyiben végleges megállapodás születik a nukleáris kérdésről, folytassanak részletes konzultációt Iránnal, és egyúttal bizonyosodjanak meg Irán nonproliferáció melletti elkötelezettségéről, amíg az illetékes nemzetközi szervezetek, köztük a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség ezt meg nem erősíti; ennek érdekében sürgeti, hogy az EU vállaljon aktív szerepet az Irán és Szaúd-Arábia közötti bizalomépítő intézkedések előmozdításában; kiemeli, hogy fel kell gyorsítani a Törökországgal való terrorizmusellenes együttműködést; kitart amellett, hogy Törökország a NATO tagjaként jelentős szerepet játszhat az ISIL/Dáis elleni küzdelemben, valamint Irak és Szíria stabilizálásában; felszólítja Törökországot arra, hogy bizonyos kétértelműségeket oszlasson el, és teljes mértékben feleljen meg a régióban betöltött stabilizáló szerepének azáltal, hogy Szíriával közös határát hatékonyan ellenőrzi és az EU-val együttműködve aktívabb szerepet vállal az ISIL/Dáis elleni küzdelemben;

10.  felszólítja a térségbeli országokat, hogy tartózkodjanak a terrorizmus és a fegyverek szomszédos országokba való exportálásától, mivel ez tovább destabilizálhatja az ottani helyzetet;

11.  emlékeztet arra, hogy meg kell teremteni a feltételeket az Izrael és a Palesztin Hatóság közötti béketárgyalások újrafelvételéhez, a konfliktus a nemzetközi joggal összhangban álló, a két állam békés és biztonságos egymás mellett élésén alapuló, végleges rendezése érdekében, az 1976-es határok alapján, amelynek keretében mindkét államnak Jeruzsálem lenne a fővárosa; mélységes aggodalmának ad hangot a Gázai övezetben fennálló humanitárius helyzet gyors romlása miatt; súlyos aggodalmának ad hangot Izrael Ciszjordániában folytatott telepítési politikája miatt; mélységes aggodalmát fejezi ki a párbeszédben kialakult patthelyzet és az izraeliek és palesztinok közötti növekvő feszültségek miatt; kéri, hogy mindkét oldal, az Unió és a nemzetközi közösség egyaránt komolyan és hitelt érdemlően törekedjen ennek rendezésére; üdvözli és támogatja Mogherini főképviselő eltökéltségét aziránt, hogy az Unió erősítse meg szerepvállalását a közel-keleti békefolyamatban, és lépjen fel segítőként; az összes felet nyomatékosan felszólítja, hogy tartózkodjanak minden olyan cselekménytől, amely uszítás, provokáció, erőszak alkalmazása vagy megtorlás révén súlyosbítaná a helyzetet; megismétli, hogy teljes mértékben támogatja a 2002-es arab békekezdeményezést, és felszólítja az Arab Liga országait és Izraelt, hogy hajtsák azt végre; hangsúlyozza, hogy a békefolyamat újrakezdéséről és a Gázai övezet Palesztin Hatóság általi közigazgatási és politikai ellenőrzéséről folytatott vitát nagyban elősegítené az Arab Liga bevonása; hangsúlyozza, hogy Egyiptom meghatározó szerepet játszott a végleges tűzszünet elérésében a Hamasz és Izrael között 2014 nyarán kialakult konfliktusban; kéri a nemzetközi adományozókat, hogy tegyenek eleget a 2014. októberi Kairói Konferencián tett kötelezettségvállalásaiknak;

12.  teljes támogatásáról biztosít egy olyan, az EU által a közös biztonság- és védelempolitika (KBVP) keretében elfogadandó konkrét fellépést, amelynek célja a közel-keleti és észak-afrikai országok stabilitásának és biztonságának előmozdítása; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a régióban (EUBAM Libye, EUPOL COPPS és EUBAM Rafah) végrehajtott KBVP-missziókat és -műveleteket alulméretezték, és hogy azok nincsenek összhangban a régió biztonsági kihívásaival, ezért e missziók stratégiai felülvizsgálatára szólít fel; rámutat, hogy az EU az emberi jogok és a jogállamiság melletti elkötelezettsége keretében jelentős szerepet játszhat célzott segítség és képzés nyújtásában a büntető igazságszolgáltatás reformja, a biztonsági ágazat reformja és a lefegyverzés, leszerelés és reintegráció területén, a határfelügyelet, a terrorizmus és radikalizálódás elleni küzdelem, a fegyver-, kábítószer és emberkereskedelem felszámolása tekintetében; kéri, hogy fordítsanak különös figyelmet Líbiára; hangsúlyozza az Arab Ligával és az Afrikai Unióval folytatott párbeszéd és együttműködés fontosságát annak érdekében, hogy a partnerországok kialakíthassák a szükséges katonai és emberi erőforrásokat a szélsőségek elleni küzdelemhez;

13.  határozottan ellenzi a terrorizmussal gyanúsított személyek pilóta nélküli légi járművek használatával történő törvénytelen és felségterületen kívül elkövetett kivégzését, és követeli az ilyen típusú légi járművek e célra történő bevetésének betiltását;

14.  kéri az uniós tagállamok és a közel-keleti, illetve észak-afrikai államok hatóságait, hogy tartsák tiszteletben a kínzásra vonatkozó, az e tagállamok többsége által aláírt és ratifikált, a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok elleni ENSZ-egyezmény által különösen megerősített tilalmat; emlékeztet arra, hogy a kínzással kikényszerített vallomások érvénytelenek, és elítéli ezt a gyakorlatot;

15.  különös aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a régiót sújtó különböző politikai válságok csökkentették a tagállamok hírszerzési kapacitásait; emlékeztet arra, hogy az Európai Unió tagállamai, valamint a közel-keleti és észak-afrikai országok közötti jobb együttműködés előmozdítása döntő jelentőséggel bír az emberi jogi és nemzetközi jogi kereten belüli terrorizmus elleni küzdelemben; felszólítja ezeket az országokat, hogy szisztematikusan és hatékonyan működjenek együtt egymással, illetve az Europollal és az Interpollal, segítve ezzel azt, hogy kialakítsák a terrorizmus és a szervezett bűnözés – többek között az emberkereskedelem – elleni küzdelemhez szükséges struktúrákat és forrásokat olyan integrált védelmi rendszerek bevezetése révén, melyeket főként az érintett magánszemélyek emberi jogainak védelmére alakítottak ki, feltéve, hogy megfelelő emberi jogi garanciák vannak hatályban; kiemeli az 5+5 párbeszédet, amely az Unió a Mediterrán Térségért tevékenységét egészíti ki és lehetővé teszi a biztonsági együttműködés terén folytatott munkát; hangsúlyozza, hogy meg kell oldani a külföldi harcosok származási, tranzit- és célországaival folytatott együttműködés terén továbbra is fennálló hiányosságokat; felszólítja az uniós tagállamokat, hogy az Unió külső határain történő ellenőrzés javítása érdekében egyesítsék forrásaikat, erősítsék meg a meglévő mechanizmusokat (Frontex, Eurosur), és vezessék be az európai utas-nyilvántartási rendszert (PNR); hangsúlyozza, hogy a külügyminiszterek és belügyminiszterek aktív együttműködését erősíteni kell, különösen az igazságügyi és rendőrségi együttműködést és információmegosztást illetően;

16.  emlékeztet arra, hogy a Szíriában kialakult konfliktusra sürgősen politikai megoldást kell találni; hangsúlyozza, hogy az ország egységének, szuverenitásának és területi integritásának megőrzése érdekében a tartós rendezéshez az átmenethez elvezető, szíriai vezetésű, inkluzív politikai folyamatra van szükség, a 2012. június 30-i genfi közlemény alapján és az ENSZ Biztonsági Tanácsa vonatkozó határozatainak megfelelően; üdvözli a szíriai Nemzeti Koalíció tagsága bővítésére irányuló erőfeszítéseit és a többi ellenzéki csoporttal folytatott együttműködést, beleértve a Nemzeti Koordinációs Bizottsággal a politikai átmenet ellenzéki elképzelésének kialakítására a közelmúltban létrejött együttműködést; támogatja az ENSZ különmegbízottja, Staffan de Mistura által a fegyveres konfliktusok megszüntetése és a politikai párbeszéd újraindítása érdekében tett erőfeszítéseket; hangsúlyozza a demokratikus szíriai ellenzék védelmének és támogatásának szükségességét; emlékeztet a Basar al-Aszad rezsimje által a konfliktus során elkövetett emberiesség elleni bűncselekmények, háborús bűncselekmények és súlyos emberi jogi jogsértések miatti elszámoltatás szükségességére;

17.  kéri, hogy a Szíriában folyó küzdelmek leállítására irányuló minden kezdeményezés vegye figyelembe a nemzetközi humanitárius és emberi jogi jogból – amely utóbbi háborúban és békeidőben egyaránt alkalmazandó – és a nemzetközi büntetőjogból fakadó követelményeket; felhívja az Európai Uniót, hogy fokozza az Aszad-rezsimre gyakorolt nyomást az ENSZ Biztonsági Tanácsa 2139(2014), 2165(2014) és 2191(2014) sz. határozatának betartása és a humanitárius segély helyszínre – ezen belül a mérsékelt ellenzék ellenőrzése alatt álló övezetekbe – való eljuttatására irányuló erőfeszítések fokozása érdekében, valamint hogy nyújtson segítséget a kapacitásépítés terén; üdvözli a harmadik kuvaiti konferencián tett kötelezettségvállalásokat, valamint felhívja az EU-t és a többi nemzetközi adományozót a szíriai konfliktusra reagálva tett pénzügyi kötelezettségvállalásaik teljesítésére; támogatja a Bizottság azon ajánlását, hogy Szíria elpusztított régióiban elő kell segíteni a közigazgatás és a közszolgáltatások helyreállítását, és sürgősen felszólít Kobani város újjáépítésének támogatására;

18.  mély aggodalmának ad hangot Szíria négy éve folyamatosan romló humanitárius helyzete miatt; megállapítja, hogy a segélyek szándékos akadályozása miatt romlik a humanitárius szervezetek célterületekhez való hozzáférése, és ennek azonnal véget kell vetni; mély aggodalommal jegyzi meg, hogy az elmúlt két évben csaknem megkétszereződött a segélyszervezetek számára nehezen vagy egyáltalán nem megközelíthető területeken élő emberek száma;

19.  rámutat, hogy asszonyokon és lányokon háborúban elkövetett nemi erőszakot dokumentáltak Szíriában, Irakban és a Dáis ellenőrzése alatt álló területeken; sürgeti, hogy a háborús konfliktusban elkövetett nemi erőszakok női áldozatai számára uniós finanszírozású humanitárius létesítményekben biztosítsák a szexuális és reproduktív egészségügyi szolgáltatások teljes körét, köztük az abortuszt, a nemzetközi humanitárius jogszabályokkal, az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozataival és a genfi egyezmény közös 3. cikkével összhangban, mindenféle hátrányos megkülönböztetés nélkül garantálva minden szükséges egészségügyi ellátást a sérülteknek és a betegeknek;

20.  hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az iraki kormány előmozdítsa a politikai hatáskörök, a hatalom és az olajból származó haszon inkluzív módon történő megosztását, amelynek ki kell terjednie az ország valamennyi vallási és etnikai közösségére, különösen a szunnita kisebbségekre; kéri, hogy e megosztást tegyék az Európai Unió és Irak közötti partnerségi és együttműködési megállapodás megvalósításának lényeges előfeltételévé; felhívja az iraki kormányt, hogy késlekedés nélkül nyújtson védelmet az etnikai és vallási kisebbségeknek azt megelőzendő, hogy a síita milíciák erőszakot alkalmazzanak a szunnita kisebbséggel szemben, és nyújtson biztonságos menedéket és alapvető segítséget az ISIS terrorja elől menekülőknek; tudomásul veszi az iraki kormány és az iraki kurd regionális kormány között létrejött megállapodást, és sürgeti annak maradéktalan végrehajtását, és felhívja Irakot, hogy teljes mértékben tartsa tiszteletben az iraki kurd regionális kormány alkotmányban biztosított pénzügyi jogosultságait; hangsúlyozza a Bagdad és Erbil közötti együttműködés jelentőségét, és Irak és a régió biztonsága és gazdasági prosperitása érdekében szorgalmazza annak fokozását; felhívja az Európai Uniót, hogy járuljon hozzá az iraki kormány politikai, közigazgatási és katonai kapacitásainak kiépítéséhez, különösen a társadalmi és gazdasági válság, valamint az emberi jogok védelmének nem megfelelő mértékű védelme jelentette kihívások kezelése érdekében;

21.  meggyőződése, hogy az ISIS és más terroristacsoportok uralma alól felszabadított régiók tartós biztonságának megvalósításához e területeken további stabilizációra van szükség; rámutat arra, hogy ez csak humanitárius segítségnyújtás, aknamentesítési programok és rendfenntartás biztosítása révén valósulhat meg;

22.  határozottan elítéli a tuniszi Bardo Múzeum ellen 2015. március 18-án elkövetett terrorista merényletet, amelyért az Iszlám Állam vállalta a felelősséget; aggodalmát fejezi ki a terrorista hálózatok toborzóképessége miatt egy olyan országban, amelyet a mérsékelt iszlám Ennahda pártot is soraiban tudó nemzeti egységkormány irányít; aggodalmát fejezi ki Tunézia líbiai határainak átjárhatósága miatt is, amelyeket különösen kábítószer- és fegyvercsempészésre használnak, és üdvözli a Tunézia és az EU, valamint tagállamai között e tekintetben folytatott új keletű együttműködést; továbbra is aggódik amiatt, hogy a líbiai menekültek tömegesen áramlanak be Tunéziába, ami óriási nyomást gyakorol az ország stabilitására, és üdvözli, hogy Tunézia – ahol jelenleg több mint egymillió líbiai menekült tartózkodik – megszervezte befogadásukat; hangsúlyozza, hogy az EU és Tunézia számára fontos, hogy elsősorban közös biztonsági programok kialakítása révén folytassák és megerősítsék biztonsági együttműködésüket; megítélése szerint létfontosságú, hogy a törékeny demokratikus átmenet támogatása érdekében Tunézia kérdése többek között gazdasági és beruházási szempontból is konkrét kötelezettségvállalások révén nagyobb támogatást kapjon, szem előtt tartva, hogy a tunéziai kísérlet sikere az egész régiónak és az EU-nak is érdekében áll; sürgeti a Bizottságot, hogy hangsúlyozza a demokratikus átalakulás jelentőségét, és az arab felkeléseket követően küldjön szimbolikus üzenetet egy, az EU és a közel-keleti és észak-afrikai országok közötti, tuniszi csúcstalálkozó megszervezésével;

23.  komoly aggodalmának ad hangot a Líbiában kialakult, romló biztonsági és humanitárius helyzet miatt; mély aggodalommal tölti el a terrorista csoportok és különösen az ISIL/Dáis terjeszkedése az országban, amelyek kihasználják a politikai vákuumot és az erőszak fokozódását; hangsúlyozza a terrorszervezetek befolyásának korlátozására és felszámolására irányuló sürgős intézkedések fontosságát Líbia területén; riasztónak tartja az ország déli részén kialakult, különösen súlyos helyzetet, mivel az a szervezett bűnözés és a fegyveres csoportok támaszpontjaként szolgál; hangsúlyozza, hogy meg kell őrizni Líbia területi integritását és nemzeti egységét, ami csak olyan politika révén valósítható meg, amely valamennyi jól azonosított szereplőt magában foglalja; megerősíti támogatását a főtitkár különmegbízottja, Bernardino León által folytatott, az ENSZ vezetésével zajló tárgyalások iránt, amelyek egy líbiai egységkormány megalakulásához vezető, tárgyalásos megoldás keresésére irányulnak; üdvözli Algériának és Marokkónak a Líbián belüli párbeszéd előmozdítására irányuló erőfeszítéseit; hangsúlyozza, hogy az EU már kifejezésre juttatta, hogy az ENSZ BT 2174(2014) sz. határozatának megfelelően kész korlátozó intézkedéseket bevezetni a párbeszéd folyamatának megzavaróival szemben; kiemeli, hogy az EU-nak késznek kell állnia arra, hogy a politikai megoldás és a tűzszünet elérése után haladéktalanul támogatást nyújtson a líbiai intézményeknek; hangsúlyozza, hogy az Uniónak az egységkormány beiktatását követően azonnal és annak kérésére hozzá kell járulnia a líbiai lefegyverzési, leszerelési és reintegrációs, valamint a biztonsági ágazat reformját célzó erőfeszítéshez; figyelmeztet azonban arra, hogy a politikai tárgyalások megrekedése és a fegyveres konfliktus fokozódása esetén az EU-nak készen kell állnia az ENSZ Biztonsága Tanácsa megbízásával zajló békefenntartó beavatkozásban való részvételre;

24.  aggodalmát fejezi ki a jemeni biztonsági helyzet romlása miatt; hangsúlyozza, hogy a politikai válság biztonsági és humanitárius válsággá alakult át, amely az egész Arab-félszigetet, azon túl pedig az összes közel-keleti és észak-afrikai országot destabilizálja; támogatja ENSZ-nek a tárgyalások újrakezdésére irányuló erőfeszítéseit; hangsúlyozza, hogy a mostani válságra csak a főbb politikai csoportok közötti, félelemtől mentes légkörben zajló békés tárgyalásokon elért széles körű politikai konszenzus hozhat fenntartható megoldást, és őrizheti meg az ország egységét és területi integritását; felszólítja az Uniót és a tagállamokat, hogy hozzanak gyakorlati intézkedéseket a polgári lakosság megsegítése és a válság megszüntetése érdekében;

25.  határozottan elítéli a jemeni polgári infrastruktúra és lakosság elleni támadásokat, amelyek számos áldozatot követeltek, és súlyosan rontották a már egyébként is siralmas humanitárius helyzetet; felhívja az Uniót, hogy a nemzetközi és a regionális szereplőkkel karöltve közvetítőként működjön közre az azonnali fegyverszünet elérése és a polgári lakosság elleni erőszak leállítása érdekében; kéri, hogy a többi nemzetközi adományozóval összehangolva bocsássanak rendelkezésre további pénzeszközöket a humanitárius válság megelőzésére, valamint hogy biztosítsanak alapvető segítségnyújtást a szükséget szenvedők számára;

26.  sürgeti a Bizottságot, hogy a közel-keleti és észak-afrikai térség országaival együttesen találjon strukturális megoldást azon fiatalok problémájára, akik azért hagyják el az Uniót, hogy Szíriában és Irakban az ISIS/Dáis és más terrorszervezetek oldalán harcoljanak; sürgeti a tagállamokat, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2170 (2014) sz. határozatával összhangban hozzák meg a megfelelő intézkedéseket a harcosok területükről történő elutazásának megakadályozása érdekében, és hogy dolgozzanak ki közös stratégiát biztonsági szolgálataik és az uniós ügynökségek számára a dzsihádisták nyomon követése és ellenőrzése tekintetében; szorgalmazza az uniós és nemzetközi szintű együttműködést a terrorcselekményekben való részvétellel gyanúsított személyek elleni megfelelő jogi fellépés és a radikalizálódás felderítését és megszüntetését célzó egyéb megelőző intézkedések érdekében; felhívja a tagállamokat, hogy fokozzák az egymás közötti és az uniós szervekkel folytatott együttműködést és információcserét;

27.  hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy Egyiptom kormánya a terrorizmus elleni küzdelemben tiszteletben tartsa az alapvető emberi jogokat és politikai szabadságokat, állítsa le a békés tiltakozók és aktivisták módszeres letartóztatását, és fenntartsa a tisztességes tárgyaláshoz való jogot; megjegyzi, hogy üdvözölné a halálbüntetés tilalmát, amely a politikai és társadalmi szervezetek közelmúltban elítélt tagjainak javát szolgálná;

28.  üdvözli az Egyiptom, Szudán és Etiópia által 2015. március 23-án a Nílus folyó medréről elért előzetes megállapodást; hangsúlyozza, hogy a Nílus vizének közösen elfogadott felhasználása alapvető jelentőségű az összes érintett ország biztonsága szempontjából; hangsúlyozza, hogy az Uniónak készen kell állnia az összes fél közötti további párbeszéd előmozdítására, ha az a tárgyalások szempontjából hasznosnak tekinthető;

A demokráciára és az emberi jogokra irányuló globális stratégia megerősítése

29.  meggyőződése, hogy a régióban a politikai stabilitás hiányának egyik alapvető oka a demokrácia hiánya, és hogy az emberi jogok és az alapvető demokratikus elvek tiszteletben tartása a legerőteljesebb hosszú távú biztosíték a krónikus instabilitással szemben a közel-keleti és észak-afrikai térség országaiban; felszólítja az Uniót és tagállamait, hogy ne csak a rövid távú biztonsági fenyegetések szempontjából tekintsenek a közel-keleti és észak-afrikai régióra, és nyújtsanak tevékeny és tartós támogatást a térség társadalmainak demokratikus törekvéseihez; kiemeli a demokráciát szolgáló holisztikus és nagyratörő megközelítés keretében végrehajtandó kiegyensúlyozott fellépés, valamint a biztonságpolitika és az EU egyik kiemelt célja, az emberi jogi politika összekapcsolásának szükségességét; hangsúlyozza a közel-keleti és észak-afrikai térség hosszú távú stabilitásának a civil társadalom részére – különösen az a demokrácia és az emberi jogok európai eszközén és a Szomszédságpolitikai Civil Társadalmi Eszközön, valamint a demokrácia támogatására szolgáló új eszközökön, többek között a Demokráciáért Európai Alapítványon keresztül – nyújtott folyamatos uniós támogatás révén történő megerősítésének fontosságát; felhívja a tagállamokat, hogy a szolidaritás és a kötelezettségvállalás szellemében nyújtsanak elegendő finanszírozást az Alapítvány költségvetése számára, hogy a legrugalmasabb és leghatékonyabb támogatást biztosítsák a demokratikus változás helyi szereplői számára; felszólítja az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy tegyen még több erőfeszítést az európai értékek terjesztése és kifejtése érdekében, különösen a hatóságokkal és ezzel párhuzamosan a civil társadalom képviselőivel fenntartott rendszeres kapcsolatokon keresztül;

30.  üdvözli, hogy a főképviselő/alelnök és a Bizottság széles körű konzultációt indított az európai szomszédságpolitika felülvizsgálatáról; felhívja a Bizottságot, az Európai Külügyi Szolgálatot, a Tanácsot és a tagállamokat, hogy dolgozzák ki az európai szomszédságpolitika hatékonyabb és innovatív politikai és stratégiai dimenzióját; üdvözli az EU és a földközi-tengeri térség déli partvidékén fekvő országok külügyminisztereinek találkozóját; emlékeztet arra, hogy hét év után ez volt az első alkalom, amikor a külügyminiszterek találkoztak; meggyőződése, hogy évente kellene miniszteri találkozókat tartani; kéri az Európai Külügyi Szolgálatot és a Bizottságot, hogy továbbra is bátorítsanak minden demokratikus reformfolyamatot és támogassák a demokratikus szereplőket a közel-keleti és észak-afrikai térségben, különösen az Unióval szomszédos országokban; hangsúlyozza az európai szomszédságpolitika támogatására előirányzott pénzeszközök elosztásában alkalmazott jelenlegi egyensúly megőrzésének fontosságát; emlékeztet arra, hogy a reformok végrehajtásában eredményeket elérő és az európai politikát követő országoknak – különös tekintettel Tunéziára – jelentős többlettámogatást kell kapniuk, és hangsúlyozza a nők jogai előmozdításának szükségességét;

31.  felszólítja az Uniót és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki egy külön programot a közel-keleti és észak-afrikai régió, és különösen Szíria és Irak konfliktusövezeteiben szexuális erőszak vagy rabszolgaság áldozatává vált nők és lányok támogatására és rehabilitációjára; felszólítja a közel-keleti és észak-afrikai térség kormányait és országait, az ENSZ-t, az Uniót és az érintett nem kormányzati szervezeteket, hogy legyenek tekintettel a menekült nők és lányok – különösen a családjuktól elszigeteltek – rendkívül kiszolgáltatott helyzetére, nyújtsanak számukra megfelelő védelmet, és tegyenek további erőfeszítéseket a nemi erőszak áldozatainak támogatása érdekében, olyan szociálpolitikai intézkedések bevezetésével, amelyek lehetővé teszik a társadalomba való visszailleszkedésüket; felszólítja a fegyveres konfliktusokban részt vevő feleket, hogy tartsák tiszteletben az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1325 (2000) számú határozatában foglalt rendelkezéseket, lépjenek fel a nők és lányok – különösen a szexuális kizsákmányolással, csempészettel és szexuális kereskedelemmel szembeni – védelme érdekében, és küzdjenek az elkövetők büntetlensége ellen; sürgeti a közel-keleti és észak-afrikai régió országainak kormányait, hogy írják alá és ratifikálják az Isztambuli Egyezményt, amely a nők és lányok elleni erőszak, például a családon belüli erőszak és a női nemi szervek megcsonkítása problémáinak átfogó kezelését lehetővé tevő, hatékony eszköz;

32.  hangsúlyozza, hogy a társulási megállapodásokról folytatott tárgyalások lehetőséget nyújtanak a reformok ösztönzésére; hangsúlyozza, hogy valamennyi dimenziót össze kell kapcsolni annak érdekében, hogy az EU átfogó módon és egységesen elmélyíthesse kapcsolatait; hangsúlyozza, hogy tényleges és kézzelfogható ösztönzőket kell beépíteni ezekbe a megállapodásokba annak érdekében, hogy a reform útja vonzóbbá, hatékonyabbá és érzékelhetőbbé váljon a polgári lakosság számára;

33.  hangsúlyozza, hogy az EU-nak és a közel-keleti és észak-afrikai országoknak közös érdekeken alapuló, kölcsönösen elfogadható célkitűzések alapján szorosabbra kell fűzniük együttműködésüket; kiemeli azokat az előnyöket, amelyeket az Európai Unió által a közel-keleti és észak-afrikai országoknak nyújtott támogatás más nemzetközi adományozókkal történő összehangolása jelenthetne; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatokat ezen összehangolás javítása érdekében, és hangsúlyozza a sürgősségi segítségnyújtás és a hosszú távú fejlesztési támogatás összehangolásának szükségességét;

34.  határozott meggyőződése, hogy a helyi demokrácia és a tényleges helyi irányítás kulcsfontosságú a közel-keleti és észak-afrikai országok stabilizációjában, ezért szorgalmazza a helyi és regionális hatóságok társulásainak intézményesítését és kapacitásaik erősítését a közel-keleti és észak-afrikai országokban;

35.  elítéli a vallás vagy a meggyőződés szabadságának a régióban folytatódó megsértését, és megismétli, hogy az EU nagy jelentőséget tulajdonít ennek a kérdésnek; ismételten hangsúlyozza, hogy a gondolat és a lelkiismeret szabadságához és a vallásszabadsághoz való jog alapvető emberi jog; ezért hangsúlyozza, hogy le kell küzdeni a vallási kisebbségekkel szembeni hátrányos megkülönböztetés minden formáját; kéri a közel-keleti és észak-afrikai országok kormányait, hogy védjék meg a vallási pluralizmust; felhívja az Európai Uniót, hogy fokozza erőfeszítéseit a vallási kisebbségek aktív védelme és biztonságos menedékhelyek biztosítása érdekében; üdvözli, hogy a 2013-as beszámolási évben a vallásszabadságnak, illetve a meggyőződés szabadságának előmozdítására és védelmére vonatkozó uniós iránymutatásokat fogadtak el, és felhívja az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy fordítsanak különös figyelmet ezen iránymutatások végrehajtására mind a nemzetközi és regionális fórumokon, mind pedig a harmadik országokhoz fűződő kétoldalú kapcsolatokban; ösztönzi az alelnököt/főképviselőt és az EKSZ-t, hogy kezdeményezzen állandó párbeszédet a nem kormányzati szervezetekkel, a vallási vagy világnézeti csoportokkal és a vallási vezetőkkel;

36.  meggyőződése, hogy a kulturális együttműködés és a kulturális diplomácia, valamint a felsőoktatási együttműködés és a vallási párbeszéd alapvető fontosságú a terrorizmus és a radikalizmus minden formája ellen folytatott küzdelem szempontjából; hangsúlyozza, hogy az oktatás és a kritikai gondolkodásra képes emberfők képzése mind Európa, mind pedig a közel-keleti és észak-afrikai régió számára védelmet jelent a radikalizálódással szemben, ezért felszólítja az Uniót és tagállamait, hogy támogassák az ezen a téren szükséges beruházásokat; hangsúlyozza a közel-keleti és észak-afrikai országok iszlám vallási képviselőit és az európai iszlám közösségeket is bevonó kulturális és felsőoktatási párbeszéd előmozdításának rendkívüli jelentőségét; buzdítja a partnerállamokat, hogy vegyenek részt az Unió kulturális programjaiban; felhívja az Európai Bizottságot, hogy tegye magáévá az Európai Parlament javaslatát, amelynek tárgya az Erasmus+ programtól különválasztott, nagyra törő euromediterrán Erasmus program létrehozása; felkéri a Bizottságot, hogy rövid távon fordítson különös figyelmet a dél-mediterrán térség számára kidolgozott Erasmus+ programokra; szorgalmazza, hogy a csereprogramok terjedjenek ki az olyan közel-keleti és észak-afrikai országokbeli résztvevőkre is, amelyek nem tagjai az európai szomszédságpolitikának

37.  hangsúlyozza hathatós, valamennyi tagállam számára közös európai kommunikáció kialakításának szükségességet a dzsihádista propagandával és a hazai radikalizálódással szemben, figyelembe véve a digitális eszközök, az internet és a közösségi hálózatok felhasználását, bevonva Európa helyi hatóságait és együttműködve azon európai polgárok közösségeivel, akiket szoros kulturális kötelékek fűznek a közel-keleti és észak-afrikai országokhoz; úgy véli, hogy ennek az ellenpropagandának az emberi jogok egyetemességén alapuló közös értékek előmozdítására kell épülnie, és hiteltelenítenie kell a vallások vagy civilizációk közötti konfliktus eszméjét; szorgalmazza a közel-keleti és észak-afrikai térség nyelveit beszélő személyzet kinevezését az EKSZ-en belül a kommunikáció eredményességének fokozása érdekében; felhívja a figyelmet arra, hogy konkrét példákkal kísért pozitív kommunikáció terjesztésével kell támogatni az Európai Unió, illetve a közel-keleti és észak-afrikai országok közötti kapcsolatokat és együttműködést; hangsúlyozza, hogy növelni kell az Európai Unió és tagállamai ismertségét a régióban;

38.  hangsúlyozza, hogy az európai szomszédságpolitika lehetőségeket nyújt a kulturális és a vallások közötti párbeszédre; hangsúlyozza, hogy összefüggés van egyrészt az EU és az európai szomszédságpolitikában részt vevő országok közötti kulturális és oktatási csereprogramok és együttműködés, másrészt a nyitott civil társadalom, a demokrácia és a jogállamiság fejlődése és megerősödése, valamint az alapvető jogok és az emberi jogok előmozdítása között;

39.  hangsúlyozza a közvetlen párbeszéd kibontakoztatásának jelentőségét a közel-keleti és észak-afrikai országok civil társadalmaival, elvárásaik jobb megértése érdekében; hangsúlyozza, hogy támogatja a civil társadalmi szervezetek és az új generációk megkérdezését és szerephez juttatását célzó rendszer létrehozását az európai szomszédságpolitika keretében; hangsúlyozza különösen ezekben az országokban a fiatalok őszinte és közvetlen kapcsolaton alapuló, egyenlő feltételek melletti párbeszédbe való bevonásának különös fontosságát; emlékeztet a választási megfigyelő küldöttségek fontos szerepére, és kéri az Európai Parlamentet és az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy indítsanak küldöttségeket a régió valamennyi országába ezen országok kormányainak meghívására, ha valós kilátások vannak a ténylegesen demokratikus választások lebonyolítására, és biztosítsák, hogy ezek a küldöttségek ne váljanak manipulált választási eredmények legitimálásának eszközeivé; kéri e küldöttségek ajánlásainak rendszeres nyomon követését;

40.  hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni az Európai Unió és a Földközi-tengert övező összes ország közötti partnerségről folytatott párbeszéd egyedüli fóruma, az Unió a Mediterrán Térségért központi szerepét, amelynek a régió fenntartható társadalmi-gazdasági fejlődésére fordított beruházások motorjává kell válnia; rámutat annak szükségességére, hogy az Unió a Mediterrán Térségért maga is képes legyen előteremteni a projektek megvalósításához szükséges pénzeszközöket; támogatja a miniszteri találkozókon elfogadott iránymutatást; kéri, hogy e találkozók programjai és fellépései – köztük a közös választási megfigyelő küldöttségek és a közös értékelő küldöttségek – nagyobb nyilvánosságot kapjanak, és fokozódjon az együttműködés az Európai Unióval; megismétli az Euro-Mediterrán Parlamenti Közgyűlés újjáélesztésének és politikai törekvései felélesztésének jelentőségét azzal a céllal, hogy mindkét oldal számára elfogadható módon kezelni lehessen a földközi-tengeri térség biztonsági és stabilitási kihívásait;

41.  mély aggodalmának ad hangot a különösen a kiszolgáltatott csoportok ellen irányuló emberi jogi jogsértések miatt a konfliktusokkal küzdő közel-keleti és észak-afrikai országokban; megítélése szerint a gyermekek a legkiszolgáltatottabb csoportok egyikét alkotják, ezért megismétli, hogy fokozni kell az erőfeszítéseket a gyermekekről és fegyveres konfliktusokról szóló uniós iránymutatásokra vonatkozó felülvizsgált végrehajtási stratégia végrehajtása érdekében; szorgalmazza, hogy az EU még jobban mélyítse el együttműködését az ENSZ gyermekekkel és fegyveres konfliktusokkal foglalkozó különmegbízottjával, támogatva a cselekvési terveket, valamint a nyomon követési és jelentéstételi mechanizmusokat;

A gazdasági fejlődésre irányuló együttműködés elmélyítése

42.  megállapítja, hogy a szegénység és az egyenlőtlenségek különösen nagymértékben sújtják a közel-keleti és észak-afrikai régiót; meggyőződése, hogy a politikai stabilitás eléréséhez gazdasági és társadalmi fejlődésre van szükség, és meg kell erősíteni a demokráciát és az igazságszolgáltatást; aggódik a fiatalok helyzete miatt, és alapvető fontosságúnak tartja, hogy tisztességes és legitim jövőbeli kilátásaik legyenek; hangsúlyozza, hogy a korrupció elleni küzdelem a közel-keleti és észak-afrikai országokban alapvető jelentőségű, nem csak azért, hogy vonzóvá váljanak az európai befektetések számára, és lehetővé váljon a fenntartható gazdasági fejlődés, de a biztonsági kihívások kezelése érdekében is; hangsúlyozza, hogy bizonyított kapcsolat áll fenn az átláthatóság, a jogállamiság és a terrorizmus elleni küzdelem között, és ezeket együttesen kell kezelni; felhívja az EKSZ-t, a Bizottságot és a tagállamokat a közel-keleti és észak-afrikai országokban a terrorizmus elleni küzdelemben prioritásként kezelendő korrupció elleni küzdelem terén folytatott együttműködésük fokozására;

43.  úgy véli, hogy az Európai Unió, illetve a közel-keleti és észak-afrikai országok közötti stratégiai párbeszédet tovább kell lendíteni a fenntartható gazdasági fejlődés irányába, elősegítve az egyenlőtlenségek felszámolását, valamint foglalkoztatási és oktatási lehetőségeket teremtve, főként a fiatalok számára; hangsúlyozza, hogy meg kell teremteni a feltételeket a közel-keleti és észak-afrikai országok számára az Unió egységes piacára való bejutásához, minden szükséges védelmet is megadva ehhez a számukra; hangsúlyozza az európai befektetéseknek – köztük az energetikai és infrastrukturális projekteknek – a fenntartható fejlődés és a demokratikus elszámoltathatóság előmozdítására irányuló stratégiai céllal történő előmozdítása fontosságát a közel-keleti és észak-afrikai országokban;

44.  emlékeztet arra, hogy 2015 a fejlesztés európai éve, amelynek célja, hogy minél több európait meggyőzzön a szegénység világszerte történő felszámolásában való részvételről, és amely egybeesik a nemzetközi közösség azon tervével, hogy fenntartható fejlesztési célokat fogadjon el; felhívja a közel-keleti és észak-afrikai országok hatóságait az összes kormányzati szinten, hogy e célok elérését kezeljék prioritásként;

45.  hangsúlyozza, hogy a földközi-tengeri térség energiával kapcsolatos kérdéseiről folytatott megerősített párbeszéd segíthet a regionális együttműködés fellendítésében, a regionális stabilitás előmozdításában és a környezeti integritás biztosításában; ezért javasolja, hogy az EU – az energiaunióban előirányzott módon –fokozottabban vegyen részt a közel-keleti és észak-afrikai régióban az energetikai diplomáciában; hangsúlyozza, hogy az Európai Unióval szomszédos déli országok számára biztosított energiaellátás mind stratégiai, mind gazdasági szempontból fontos; üdvözli az euromediterrán gázplatform létrehozását, és megerősíti az euromediterrán összeköttetések ösztönzésének szükségességét a villamosenergia- és a földgázágazatban;

46.  támogatja az egyetemi és a szakképzés támogatását a közel-keleti és észak-afrikai országokban, a szakmai kompetencia széles bázisának megalapozása céljával; megjegyzi, hogy az Európai Unió szakképzésre vonatkozó körkörös mobilitási programját rugalmas és továbbfejleszthető eszközök, például mobilitási partnerségek segítségével a lehető legszélesebb körben ki kellene terjeszteni a közel-keleti és észak-afrikai országokra;

47.  felszólítja az Európai Uniót, hogy minden rendelkezésére álló eszközzel erősítse meg részvételét a régió államai gazdasági fejlődésének valamennyi szakaszában; emlékeztet arra, hogy ezek az eszközök a humanitárius segélytől az átfogó és mélyreható szabadkereskedelmi megállapodásokig terjednek, és képesek lefedni a válságból való kilábalástól a stabil intézmények létrehozásáig terjedő folyamatot;

48.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy legalább egyéves határidő szükséges ahhoz, hogy makroszintű pénzügyi támogatást lehessen nyújtani a rendkívül bizonytalan költségvetési helyzetben lévő országok számára; sürgeti az Uniót, hogy rendkívüli sürgősséggel mozgósítson vagy irányítson át forrásokat; szorgalmazza, hogy mind az EU külső fellépésének pénzügyi eszközei alapján biztosított segítségnyújtás keretében, mind pedig a makroszintű pénzügyi támogatás szintjén vezessék be az európai támogatás új eljárási dimenzióját; a makroszintű pénzügyi támogatással összefüggésben kiemeli, hogy az EU-nak megfelelően fel kell mérnie a kedvezményezett országtól kért intézkedések társadalmi-gazdasági és emberi jogi hatását annak biztosítása érdekében, hogy a támogatás – például a jóléti szolgáltatások gyengítése révén – ne jelentsen destabilizáló tényezőt; kéri az arab világ adományozóit, hogy az Arab Liga és az Öböl-menti Együttműködési Tanács keretei között nyújtott pénzügyi segélyeiket a lehető legnagyobb mértékben hangolják össze az Európai Unió által nyújtottakkal;

49.  felszólítja az Európai Beruházási Bankot (EBB) és az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankot (EBRD), hogy a kedvező szinergiák kialakítása érdekében beruházási stratégiáikat hangolják össze az Unió a Mediterrán Térségért szervezetével;

50.  felhívja az Európai Uniót, hogy alakítson ki partnerséget a régiónak az Unióval nem közvetlenül szomszédos országaival is; támogatja szabadkereskedelmi övezet létrehozását célzó megállapodás megkötését az Unió és az Öböl-menti Együttműködési Tanács között, amennyiben olyan kölcsönösen előnyös megállapodást sikerül elérni, amely még nagyobb jelenlétet és további eszközöket biztosít az Unió számára a régióban, különösen az új közös cselekvési programra vonatkozó tárgyalások újrafelvétele révén; emlékeztet arra, hogy 2014. július 1-jén az Öböl-menti Együttműködési Tanács és az EFTA között hatályba lépett egy ilyen típusú megállapodás;

51.  ösztönzi az Uniót, hogy a deauville-i partnerséget követően általa vállalt kötelezettségeknek megfelelően folytasson átfogó és mélyreható szabadkereskedelmi megállapodásokra irányuló tárgyalások megkezdéséről szóló megbeszéléseket a régió egyes országaival; emlékeztet arra, hogy a kereskedelmi kapcsolatok fejlesztése az EU külpolitikájának részét képezi, és hozzájárul a békével, a jóléttel és a stabilitással kapcsolatos célokhoz;

52.  hangsúlyozza, hogy a közel-keleti és észak-afrikai országok regionális integrációja lehetővé tenné a politikai kapcsolatok megerősítését, és előmozdítaná a kereskedelmet és a fejlődést; felhívja a közel-keleti és észak-afrikai országokat, hogy diverzifikálják gazdaságukat és behozatalukat; rámutat arra, hogy a közel-keleti és észak-afrikai országok kereskedelmi forgalmuk legnagyobb részét a közel-keleti és észak-afrikai térségen kívüli országokkal bonyolítják; sajnálja, hogy az EU és az Arab Maghreb Unió (AMU) közötti kapcsolatok holtpontra jutottak; felhívja az Uniót, hogy tegyen meg minden diplomáciai, politikai és pénzügyi szintű erőfeszítést a Maghreb-országok AMU vagy a szélesebb területi hatályú agadiri megállapodások keretében történő regionális integrációjának elősegítése érdekében;

53.  üdvözli, hogy a Külügyek Tanácsa támogatja a dél-mediterrán régióban a beruházások összehangolására irányuló kezdeményezést (AMICI); hangsúlyozza az Európai Unió külső fellépésének egységességét és hatékonyságát elősegítő kezdeményezések fontosságát;

54.  támogatja a további együttműködést a közlekedési ágazatban, többek között az EU és a partnerországok infrastruktúra-hálózatának szorosabb összekapcsolása révén, a személyek és az áruk mozgásának elősegítése érdekében;

o
o   o

55.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Régiók Bizottságának, az Unió valamennyi tagállama kormányának és parlamentjének, az Arab Államok Ligája főtitkárának, az Unió a Mediterrán Térségért főtitkárának, valamint e szervezetek tagállama

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0023.
(2) HL C 247. E, 2012.8.17., 1. o.
(3) HL C 199. E, 2012.7.7., 163.o.
(4) HL C 168. E, 2013.6.14., 26.o.
(5) HL C 261. E, 2013.9.10., 21.o.
(6) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0207.
(7) Elfogadott szövegek, P8_TA(2014)0027.
(8) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0010.
(9) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0040.
(10) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0077.
(11) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0071.


Az európai szomszédságpolitika felülvizsgálata
PDF 432kWORD 179k
Az Európai Parlament 2015. július 9-i állásfoglalása az európai szomszédságpolitika felülvizsgálatáról (2015/2002(INI))
P8_TA(2015)0272A8-0194/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkére, 3. cikkének (5) bekezdésére, 8. cikkére és 21. cikkére,

–  tekintettel a Bizottság és az alelnök/főképviselő „Új európai szomszédságpolitika felé” című, 2015. március 4-én közzétett közös konzultációs anyagára(1),

–  tekintettel az alelnök és a főképviselő 2011. március 8-án közzétett közös „Partnerség a dél-mediterrán térséggel a demokráciáért és a közös jólétért” (COM(2011)0200)(2), valamint a 2011. május 25-én közzétett „Az átalakuló szomszédság új megközelítése” (COM(2011)0303)(3) című közleményére,

–  tekintettel a Bizottság Tanácsnak és Európai Parlamentnek 2003. március 11-én benyújtott „Kibővült Európa – szomszédság: keleti és déli szomszédainkhoz fűződő kapcsolataink új kerete” című közleményére (COM(2003)0104)(4),

–  tekintettel az európai szomszédságpolitikáról szóló, 2008. február 18-i(5) és az európai szomszédságpolitika felülvizsgálatáról szóló, 2015. április 20-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a Külügyek Tanácsának 2013. június 24-i ülésén elfogadott, a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és interszexuális (LMBTI) személyek emberi jogai maradéktalan érvényesítésének elősegítését és védelmét szolgáló iránymutatásokra,

–  tekintettel az európai szomszédságpolitikáról szóló korábbi állásfoglalásaira, konkrétan az alábbiakra: „A keleti és déli szomszédainkkal fenntartott kapcsolatainkról” (2003. november 20.)(6), „A tágabb Európa – Új szomszédságpolitika” (2004. április 20.)(7), „Az európai szomszédságpolitika” (2006. január 19.)(8), „Az európai szomszédságpolitika megerősítése” (2007. november 15.)(9), „Az európai szomszédságpolitika keleti dimenziójának felülvizsgálata” (2011. április 7.)(10), „Az európai szomszédságpolitika déli dimenziójának felülvizsgálata” (2011. április 7.)(11), „Az európai szomszédságpolitika felülvizsgálata” (2011. december 14.)(12), „Európai szomszédságpolitika: a partnerség erősítése felé – Az Európai Parlament álláspontja a 2012. évi eredményjelentésekről” (2013. október 23.)(13) és „Az Unió és a keleti partnerség országai közti kapcsolatok értékelése és a prioritások meghatározása” (2014. március 12.)(14),

–  tekintettel a keleti partnerséggel foglalkozó, 2015. május 22-i csúcstalálkozón elfogadott rigai nyilatkozatra,

–  tekintettel a magas szintű munkacsoportnak a jövő energiaközösségéről szóló jelentésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A8-0194/2015),

A.  mivel az európai szomszédságpolitika létrehozatalának célja az Európai Unió szomszédos országokkal való viszonyának elmélyítése, együttműködésük fokozása és partnerségeinek megerősítése volt a közös stabilitás, biztonság és jólét térségének kialakítása céljából, amint azt az EUSZ 8. cikke kiemeli; mivel a cél változatlan;

B.  mivel a szomszédság helyzete jelenleg a növekvő számú, régóta fennálló és újonnan megjelenő biztonsági kihívás miatt átmeneti állapotban van, és az európai szomszédságpolitika létrehozásának időszakához képest alacsonyabb fokú stabilitás és jelentősen alacsonyabb fokú biztonság jellemzi, valamint mélyrehatóbb gazdasági válsággal áll szemben;

C.  mivel a felülvizsgált szomszédságpolitikának a kölcsönös elszámoltathatóságon és az EU értékein és alapelvein – többek között a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok és a hatékony, elszámoltatható és átlátható közintézmények – kell alapulnia, és mivel a stabilitás, a biztonság és a jólét tekintetében éppen úgy szolgálják a szomszédos országok társadalmainak érdekét, mint a sajátunkat; mivel a gyakorlatban tapasztalható bonyodalmak és kihívások ellenére az Európai Uniónak továbbra is állhatatosan támogatnia kell az átmenet folyamatát minden országban a demokratizálódás, az emberi jogok és a jogállamiság tiszteletben tartása érdekében;

D.  mivel a szomszédság nagy részére továbbra is fegyveres vagy befagyasztott konfliktusok és válságok vannak kihatással; mivel a partnerországoknak törekedniük kell a meglévő konfliktusok békés rendezésére; mivel a konfliktusok, többek között a befagyasztott vagy elhúzódó konfliktusok fennállása akadályozza a gazdasági, társadalmi és politikai átalakulást, valamint a regionális együttműködést, stabilitást és biztonságot; mivel az EU-nak aktívabb szerepet kell játszania a meglévő konfliktusok békés rendezésében;

E.  mivel ezek a konfliktusok aláássák az európai szomszédságpolitika valódi és hatékony, többoldalú dimenziójának kialakulását; mivel a béke és a stabilitás az európai szomszédságpolitika alapvető elemét képezi; mivel a partnerországoknak meg kell felelniük ezeknek az elveknek;

F.  mivel az EU határozottan elítéli az emberi jogok megsértésének minden formáját, többek között a nők és a lányok elleni erőszakot, erőszakos közösülést, rabszolgaságot, becsületbeli bűncselekményeket, kényszerházasságokat, gyermekmunkát és a női nemi szervek megcsonkítását;

G.  mivel a régióban 2004 óta – és különösen az utóbbi pár évben – bekövetkezett fejlemények megmutatták, hogy az európai szomszédságpolitika nem képes megfelelő és gyors választ adni a körülmények gyors és kihívásokat tartalmazó változásaira;

H.  mivel az európai szomszédságpolitika továbbra is az EU külpolitikájának egyik stratégiai prioritása; mivel az európai szomszédságpolitika felülvizsgálatát a megerősítésének céljával és egy összességében átfogó és hatékony uniós közös kül- és biztonságpolitika létrehozására irányuló folyamatos fejlődés szellemében kell végrehajtani;

I.  mivel a Bizottság és az EKSZ, a Tanáccsal és a Parlamenttel együtt többször is sikertelenül tett kísérletet az európai szomszédságpolitika átszabására a hiányosságok kiküszöbölése és – különösen az arab tavasz után – a megváltozott nemzetközi és nemzeti körülményekhez való igazodás céljából; mivel ez az európai szomszédságpolitika 2014–2020-as időszakára kialakított új finanszírozási eszközben – az európai szomszédsági támogatási eszközben (ENI) – mutatkozott meg; mivel a kelet-ukrajnai válság, a Krím-félsziget elfoglalása és a Dáis által jelentett kihívásokat figyelembe kell venni az európai szomszédságpolitika felülvizsgálata során;

J.  mivel a szomszédos országokban fennálló bizonytalanság, instabilitás és kedvezőtlen társadalmi-gazdasági viszonyok negatív hatással járhatnak, és visszafordíthatják a múltbeli demokratikus folyamatokat;

K.  mivel az új megközelítés 2011. évi bevezetése óta a szomszédságban bekövetkezett politikai fejlemények beigazolták, hogy az EU-nak még inkább át kell gondolnia a szomszédokkal fenntartott kapcsolatait, figyelembe véve a különböző külső és belső realitáselemeket; mivel az EU-nak foglalkoznia kell a szomszédságában jelentkező új kihívásokkal és módosítania kell stratégiáját, átgondolva érdekeit és prioritásait, értékelve a rendelkezésére álló politikai eszközöket, ösztönzőket és a szóba jöhető erőforrásokat, illetve ezek partnereire gyakorolt vonzerejét;

L.  mivel az európai szomszédságpolitika 2011. évi felülvizsgálata megerősítette, hogy az új megközelítésnek a kölcsönös elszámoltathatóságon, valamint az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság egyetemes értékei iránti közös kötelezettségvállaláson kell alapulnia;

M.  mivel az EU-nak aktívabb szerepet kell játszania a fennálló – különösen a befagyasztott vagy elhúzódó – konfliktusok békés rendezésében, amelyek jelenleg leküzdhetetlen akadályt jelentenek abban a tekintetben, hogy az európai szomszédságpolitika teljes körűen fejlődjön keleten és délen is, és gátolják a jószomszédi kapcsolatokat és a regionális együttműködést;

N.  mivel az európai szomszédságpolitika különböző szomszédos területeket foglal magában, és eltérő érdekekkel, célokkal és képességekkel rendelkező országokat ölel fel;

O.  mivel differenciált megközelítésre és testreszabott politikára van szükség, különösen mivel az EU szomszédsága soha nem látott mértékben széttagolttá vált, az országok számos tekintetben egymástól különböző úton járnak, ideértve célkitűzéseiket és az EU-val kapcsolatos várakozásaikat, az előttük álló kihívásokat és külső környezetüket is; mivel az EU szomszédságpolitikában részt vevő országokkal fenntartott kétoldalú kapcsolatai eltérő fejlettségi szintet képviselnek; mivel a „többért többet” elv hatékony alkalmazása alapvető fontosságú a partnerországokkal való kapcsolatok alakítása és differenciálása szempontjából, és az Európai Uniónak meg kell „jutalmaznia” azon országokat, amelyek bizonyítják, hogy megerősített együttműködést folytatnak az EU-val és eredményeket érnek el az európai értékek megvalósításában, mind az erőforrások, mind az európai szomszédságpolitikán belüli egyéb ösztönzők tekintetében; mivel az EU szomszédjainak képesnek kell lenniük arra, hogy külső nyomás nélkül szabjanak irányt a jövőjüknek;

P.  mivel az európai szomszédságpolitikában részt vevő országok között fennálló konfliktusok és viták rendezésében elért eredményeket az éves eredményjelentésekben értékelendő kritériumnak kell tekinteni;

Q.  mivel a szuverén államok területi integritásának tiszteletben tartása az európai szomszédság országai közötti kapcsolatok alapelvének számít, és elfogadhatatlan, hogy egyik ország területét egy másik megszállja;

R.  mivel az EU mint „globális szereplő” számára a fellépései céljából 2020-ig – a többéves pénzügyi keret szerint – felhasználható források az összes vonatkozó program tekintetében az összköltségvetés 6%-át teszik ki, beleértve a fejlesztési és együttműködési támogatásokat is;

S.  mivel az európai szomszédságpolitika hozzájárult ahhoz, hogy az EU egységes álláspontot képviseljen a szomszédság egészében; mivel az EU tagállamainak jelentős szerepet kell játszaniuk az európai szomszédságpolitikában erőfeszítéseik összehangolásával és az EU hitelességének növelésével, valamint az egységes álláspont alapján történő cselekvésre való képességének fejlesztésével;

T.  mivel a Bizottság és az EKSZ által vezetett konzultációs folyamatnak átfogónak és inkluzívnak kell lennie annak érdekében, hogy valamennyi jelentős érdekelt fél hallathassa a hangját; mivel hangsúlyozni kell, hogy fontos arra ösztönözni a nők jogaival és a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó szervezeteket, hogy vegyenek részt ebben a konzultációs folyamatban; mivel további erőfeszítéseket kell tenni, hogy a partnerországok közvéleménye jobban megismerje az európai szomszédságpolitikát, és többet tudjon róla;

U.  mivel a keleti és a déli szomszédság más-más problémákkal néz szembe, és ezek sikeres kezeléséhez az szükséges, hogy az európai szomszédságpolitika rugalmas legyen és igazodjon az egyes régiók sajátos igényeihez és kihívásaihoz;

1.  hangsúlyozza az európai szomszédságpolitika felülvizsgálatának fontosságát, szükségességét és időszerűségét; kiemeli, hogy a felülvizsgált európai szomszédságpolitikának képesnek kell lennie arra, hogy gyors, rugalmas és adekvát választ kínáljon a gyakorlatban tapasztalt helyzetekre, egyszersmind nagyra törő stratégiai elképzeléssel kell szolgálnia a szomszédos országokkal fenntartott kapcsolatok továbbfejlesztése tekintetében mind a kétoldalú, mind a többoldalú kapcsolatrendszer keretében, az alapjául szolgáló központi értékek előmozdítására vonatkozó kötelezettségvállalásával összhangban;

2.  hangsúlyozza, hogy az európai szomszédságpolitika az uniós külpolitika egyik fő elemét jelenti, és különálló politikának kell maradnia; úgy véli, hogy az európai szomszédságpolitika az EU külső fellépéseinek keretébe illeszkedik, amelynek potenciálja a számos különféle diplomáciai, biztonságpolitikai, védelmi, gazdasági, kereskedelmi, fejlesztési és humanitárius eszköz igénybevételére való egyedülálló képességben rejlik; fenntartja, hogy a hatékony európai szomszédságpolitika létfontosságú az uniós külpolitika hitelességének növelése és az EU globális helyzete szempontjából és az európai szomszédságpolitikának demonstrálnia kell az EU tényleges vezető szerepét szomszédaink és nemzetközi partnereink vonatkozásában;

3.  továbbra is hisz az európai szomszédsági politika kezdetben kitűzött céljai – azaz a jólét, stabilitás, biztonság és jó szomszédság térségének létrehozása – érvényességében, melynek alapját az Unió közös értékei és elvei képezik, a szomszédos országok mély strukturális reformjaihoz nyújtott támogatás és ösztönzés révén, mely reformokat a szomszédos országok saját felelősségükre és megállapodás alapján hajtják végre, ami lehetővé fogja tenni az EU-val való megerősített együttműködést; ezért hangsúlyozza, hogy – figyelembe véve a tanulságokat és visszatérve az alapokhoz – a fenti célkitűzéseket a menetrend élére kell helyezni;

4.  hangsúlyozza az európai szomszédságpolitika stratégiai jelentőségét, amely politika többrétegű kapcsolatokat és erőteljes kölcsönös függést hoz létre az EU és a szomszédságban lévő partnerei között; hangsúlyozza, hogy az európai szomszédságpolitika alapvető kihívása abban rejlik, hogy a partnerországok polgárai számára kézzel fogható és konkrét hasznos változásokat eredményezzen véleménye szerint az európai szomszédságpolitikának szilárdabbá, még inkább politikai jellegűvé és hatékonyabbá kell válnia a pozitív elemei – többek között a társadalmakkal való partnerség nagyobb mértékű hangsúlyozása, a differenciálás és a „többért többet” megközelítés – megerősítése által is;

5.  hangsúlyozza, hogy az emberi jogok, a jogállamiság, a demokrácia, a szabadság, az egyenlőség és az emberi méltóság tiszteletben tartása egyetemes – az Uniót megalapozó – alapértékeinek tiszteletben tartása változatlanul a felülvizsgált politika talpköve marad, amint azt az EU és harmadik országok közötti nemzetközi megállapodások 2. cikke kimondja; megismétli, hogy a jogállamiság megszilárdítása, a demokrácia és az emberi jogok támogatása érdekében áll a partnerországoknak, és felhív az említett alapértékek tiszteletben tartásával kapcsolatos feltételesség erősítésére; kiemeli ezzel kapcsolatban az Európai Unió emberi jogokért felelős különleges képviselője és a Demokráciáért Európai Alapítvány szerepét;

6.  hangsúlyozza, hogy a megújított szakpolitikának több stratégiai elemet kell tartalmaznia, céltudatosabbnak, rugalmasabbnak és következetesebbnek kell lennie, és érvényesítenie kell a politikai szempontot; elhívja az EU-t, hogy az európai szomszédságpolitikával kapcsolatban alakítson ki egyértelmű politikai elképzelést, és fordítson külön figyelmet saját politikai prioritásaira a keleti és a déli szomszédságban, figyelembe véve az egyes régiók országai előtt álló különböző kihívásokat, valamint eltérő törekvéseiket és politikai ambícióikat; kitart amellett, hogy a keleti partnerség és a földközi-tengeri térség országaival való partnerség alapvető stratégiai jelentőséggel bír; felszólít a keleti, illetve a déli szomszédsággal foglalkozó különleges képviselők kinevezésére, akiknek feladata lenne a felülvizsgált szakpolitika politikai összehangolása és az EU által a szomszédságban végrehajtott valamennyi tevékenységben való részvétel;

7.  kiemeli a tagállamok, szakértelmük és az európai szomszédságpolitikában részt vevő országokkal való kétoldalú kapcsolataik fontos szerepét egy koherens uniós politika kialakításában; hangsúlyozza, hogy a párhuzamos erőfeszítések elkerülése érdekében megfelelőbb koordinációra van szükség az alelnök/főképviselő, az európai szomszédságpolitikáért és a csatlakozási tárgyalásokért felelős biztos, az Unió küldöttségei és az EU különleges képviselői között; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy az Európai Unió küldöttségei fontos szerepet játszanak az európai szomszédságpolitika végrehajtásában;

8.  felhívja az alelnököt/főképviselőt, hogy dolgozzon ki javaslatokat a részt venni kívánó európai szomszédokkal folytatandó, az Európai Gazdasági Térség modelljén alapuló együttműködésre, amely európai perspektívájuk szempontjából egy következő lépés lehet, és az uniós térségbe való fokozott bevonáson alapulhat a szabadságok és a közös piacba való teljes körű integrálás szempontjából, továbbá beletartozhat a közös kül- és biztonságpolitika (KKBP) keretében folytatott szorosabb együttműködés is;

9.  sürgősnek tartja rövid, közép- és hosszú távú prioritások és stratégiai célok meghatározását, nem elfeledkezve arról, hogy az európai szomszédságpolitikának a különböző területek tekintetében együttműködést ösztönző differenciált megközelítést kell kialakítania az európai szomszédságpolitikában részt vevő országokkal, illetve közöttük; nyomatékosítja, hogy megközelítése kidolgozásakor az EU-nak szem előtt kell tartania saját, illetve az egyes érintett országok érdekeit és prioritásait, azok fejlettségi szintjét, tekintetbe véve a társadalmak érdekeit és törekvéseit, politikai ambícióit és geopolitikai környezetét;

10.  hangsúlyozza, hogy az új megközelítésnek kulcselemei a helyi érdekeltség, a kölcsönös átláthatóság és az inkluzivitás, mert csak így biztosítható, hogy az európai szomszédságpolitika hasznai valamennyi közösségi és társadalmi szinten jelentkezzenek az adott országban, és ne csak egyes csoportokon belül koncentrálódjanak;

11.   hangsúlyozza azon meggyőződését, hogy a partnerországok saját fejlődési potenciáljának erősítéséhez túl kell lépni az európai szomszédságpolitikán belül jelenleg uralkodó politikai párbeszéden, a partnerországok politikai, szociális, etnikai és kulturális sokszínűségének minden elemét felölelő átfogóbb szociális, gazdasági és kulturális párbeszéddel bővítve ki azt; rámutat a helyi önkormányzatok közvetlen bevonásával folytatott területi együttműködés jelentőségére és az annak során szerzett kedvező tapasztalatokra;

12.  sajnálja, hogy az EU és szomszédos partnerei közötti együttműködésre korlátozott források állnak rendelkezésre, különösen az európai szomszédságpolitikában részt vevő országokban harmadik országbeli érdekeltek által befektetett lényegesen nagyobb mértékű forrásokhoz képest; megállapítja, hogy ez aláássa az EU azzal kapcsolatos képességét, hogy olyan politikákat támogasson és hajtson végre, amelyek összhangban vannak a szomszédságán belüli stratégiai érdekeivel; hangsúlyozza, hogy ésszerűsíteni kell a támogatásokat és növelni kell a finanszírozást annak érdekében, hogy ténylegesen jutalmazni és támogatni lehessen azon partnerországokat, amelyek valóban elkötelezettek és kézzelfogható előrelépést tesznek a demokratizálódás és az emberi jogok tiszteletben tartása felé;

13.  hangsúlyozza, hogy a partnerországokban meg kell szilárdítani az elszámoltathatósági és átláthatósági mechanizmusokat annak biztosítására, hogy hatékonyan és értelmesen tudják felhasználni és elkölteni a pénzösszegeket; felhívja ezért a Bizottságot, hogy biztosítsa az európai szomszédságpolitikában részt vevő országokban az uniós támogatás felhasználásával kapcsolatos hatékony ellenőrzési és felügyeleti mechanizmusokat, többek között a civil társadalom általi ellenőrzés révén;

14.  sürgeti az EU-t, hogy javítsa a más adományozókkal és nemzetközi pénzügyi intézményekkel való koordinációt – többek között az AMICI kezdeményezés révén – az arra irányuló kötelezettségvállalásával összhangban, hogy felelősebb, nagyobb tiszteletnek örvendő és eredményesebb globális szereplővé váljon a régióban, továbbá hangsúlyozza, hogy a tagállamokkal együtt kell kialakítani a közös programozást; kiemeli, hogy az EU és a szomszédos országok együttműködése elé kitűzött rövid és középtávú célokra vonatkozó közös, következetes és hatékony megközelítés véghezvitele érdekében szükség van a tagállamokkal és a helyi és regionális hatóságokkal való jobb koordinációra, és felhív arra, hogy erről a témáról induljon eszmecsere a Tanáccsal;

15.  kiemeli, hogy az EU-nak a szomszédságában való megerősített szerepvállalásra irányuló törekvéseihez elegendő finanszírozás kell hozzárendelnie; véleménye szerint a külső finanszírozási eszközök félidei áttekintése során figyelembe kell venni a felülvizsgált politikát, az Európai Szomszédsági Támogatási Eszközben pedig ennek megfelelően jelen kell lennie az európai szomszédságpolitika hatékonyabbá tételére irányuló igénynek, és biztosítania kell az EU partnereinkkel való együttműködésének kiszámíthatóságát és fenntarthatóságát, valamint az eljárási rugalmasság megfelelő mértékét; felhív továbbá az EU különböző külső finanszírozási eszközei közötti nagyobb mértékű koherenciára és összhangra;

16.  kiemeli e tekintetben a Demokráciáért Európai Alapítvány támogató szerepét, amely új, rugalmasabb és alkalmasabb, hiánypótló és pénzügyileg hatékony megközelítéssel egészíti ki az eddigi uniós eszközöket; felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítson több forrást a Demokráciáért Európai Alapítvány számára;

17.  elismeri, hogy a szomszédos országokban fennálló, Európával és az EU-val kapcsolatos felfogás ténylegesen kihat a konfliktusra, de elutasítja a szomszédos országokban a stabilitásra való megfontolatlan rövid távú törekvésből fakadó elnyomásban és emberi jogi jogsértésekben való bűnrészességet;

A fellépés hozzáadott értéke uniós szinten

Az európai szomszédságpolitika újjáalakítása

18.  leszögezi, hogy az európai szomszédságpolitika országaival való erős, tartós, az EU értékeinek megőrzésén és a kölcsönös érdekek előmozdításán alapuló, valamint ezekkel összhangban lévő partnerség kiépítése érdekében szükség van az európai szomszédságpolitika átalakítására; kiemeli, hogy e politika technikai aspektusait világos politikai vízióra kell alapozni;

19.  megállapítja, hogy az európai szomszédságpolitika számára saját módszertant és eszközkészletet kell kidolgozni, amelynek meg kell felelnie a törekvések azon szintjének, valamint azoknak a szükségleteknek és céloknak, amelyeket az európai szomszédságpolitikában részt vevő egyes országok és az EU el kívánnak érni;

20.  felhívja a Bizottságot, hogy összpontosítson a partnerekkel közösen, közös érdekeik alapján meghatározott azon területekre, amelyeken előrehaladás és egyetemes hozzáadott érték teremthető meg, továbbá fokozatosan szélesítse ki az előrehaladásra és követelményekre alapozott együttműködést, és az új generációkra összpontosítva segítse elő különösen a gazdasági növekedést és a humán fejlődést; hangsúlyozza, hogy a gazdasági reformoknak együtt kell járniuk a politikai reformokkal, és a jó kormányzás csak demokratikus intézményeken alapuló nyitott, elszámoltatható és átlátható döntéshozatali folyamat révén érhető el;

21.  hangsúlyozza, hogy a bővítési politika és a szomszédságpolitika két különböző szakpolitikai terület, melyeknek különbözőek a céljai; ugyanakkor megismétli, hogy az európai szomszédságpolitikában részt vevő európai országok – ahogy bármely európai ország – tagságért folyamodhatnak, amennyiben teljesítik az EUSZ 49. cikkében lefektetett alkalmassági és csatlakozási követelményeket; bár elismeri, hogy először a reformnak és az átmenetnek kell végbemennie és nem akar irreális várakozásokat kelteni, úgy véli, hogy a tagság lehetősége továbbra is adott legyen mindazon országok számára, amelyek alkalmasak a felvételre, és kétségtelen európai törekvéseket és célokat nyilvánítottak ki;

A demokrácia, az igazságügyi reform, a jogállamiság, a jó kormányzás és az intézményi képességnövelés támogatása

22.  véleménye szerint a demokrácia, a jogállamiság, a jó kormányzás, az államépítés, az emberi jogok és az alapvető szabadságok támogatása központi eleme az európai szomszédságpolitikának; kiemeli, hogy az európai szomszédságpolitika keretében nem alkalmazható olyan politika, amely e központi értékek veszélyeztetéséhez vezet; hangsúlyozza, hogy az EU-nak ösztönzőket és szaktudást kell felkínálnia a demokratikus reformok véghezvitele és támogatása, valamint a politikai, gazdasági és társadalmi és gazdasági kihívások megoldása érdekében;

23.  hangsúlyozza, hogy folyamatosan szem előtt kell tartani a demokrácia, a jogállamiság, a jó kormányzás, az igazságszolgáltatás függetlensége és a korrupció elleni küzdelem erősítését és megszilárdítását, valamint a sokféleség és a kisebbségek, köztük a vallási kisebbségek jogainak – többek között az LMBTI személyek jogainak, a fogyatékossággal élők jogainak és az etnikai kisebbségekhez tartozók jogainak – tiszteletben tartását; kiemeli, hogy a nemzeti intézmények – ideértve a nemzeti parlamenteket is – képességnövelése, valamint a civil társadalom, a demokráciapárti csoportok és politikai pártok támogatása révén kiterjedtebbé válik majd a politikai párbeszéd és a pluralizmus;

24.  hangsúlyozza, hogy a nők jogai, a nemek közötti egyenlőség és a megkülönböztetésmentességhez való jog alapvető jogok és az EU külső fellépéseinek fő elvei; kiemeli a gyerekek, a fiatalok jogai és a nemek közötti egyenlőség, valamint a nők gazdasági és politikai emancipációja előmozdításának fontosságát abból a szempontból, hogy az EU szomszédságában inkluzív, sikeres és stabil társadalmak épüljenek ki;

25.  úgy véli, hogy a felülvizsgált európai szomszédságpolitika az európai szomszédsági politikában részt vevő országokban megerősítené és elősegítené az alapvető szabadságokat azáltal, hogy előmozdítaná a véleménynyilvánítási, az egyesülési és a békés gyülekezési szabadságot, továbbá a sajtó és média szabadságát, amelyek a gazdasági, szociális és kulturális jogok érvényesítését lehetővé tévő jogok;

26.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy fejlesszék az európai szomszédságpolitika szociális dimenzióját, együttműködve a partnerekkel a szegénység és a kirekesztés elleni küzdelemben, ösztönözve a foglalkoztatást és a tisztességes növekedést, elősegítve a megfelelő munkaügyi kapcsolatokat és előmozdítva az oktatást és a tisztességes munkát, ily módon kezelve az illegális bevándorlás alapvető okait;

27.  elismeri az EU és a szomszédos országok közötti kulturális kapcsolatok jelentőségét az olyan területeken, mint a konfliktusmegelőzés és a béketeremtés, a kreatív ágazatok fejlesztése, a véleménynyilvánítási szabadság erősítése, a társadalmi és gazdasági fejlődés támogatása és a civil társadalommal folytatott párbeszéd, valamint a kultúrák és a vallások közötti párbeszéd megerősítése annak érdekében is, hogy kezeljék a kisebbségi és vallási csoportok megkülönböztetését és üldözését; a kulturális kapcsolatok keretének megerősítését szorgalmazza, lehetővé téve ezáltal a mobilitási, képzési és kapacitásépítési programok, valamint a kulturális és oktatási csereprogramok létrehozását;

28.  hangsúlyozza, hogy erősíteni kell és elő kell mozdítani a „társadalmakkal kialakított partnerségeken” alapuló megközelítést; sürgeti, hogy a szomszédságpolitikával kapcsolatos közös érdekeket és célokat nemcsak a hatóságokkal, hanem a különböző társadalmakhoz tartozó összes érdekelt féllel folytatott konzultáció keretében határozzák meg;

29.  hangsúlyozza az erőteljesebb és aktív civil társadalom kifejlődésének jelentőségét az átalakulás és a demokratizálás folyamata szempontjából, amely kiterjed a szociális partnerekre és az üzleti élet résztvevőire is; felkér a civil társadalom, a helyi kkv-k és más nem állami szereplők további támogatására, mivel ezek alkotják a reformfolyamat hajtóerejét, és az európai szomszédságpolitika keretében elkötelezettebb párbeszédet és partnerséget szorgalmaz az uniós és a szomszédos országok civil társadalmi szereplői és ágazatai között; hangsúlyozza az uniós vállalatok fontosságát és szerepüket az üzleti élet nemzetközi standardjai, többek között a vállalati társadalmi felelősségvállalás megismertetése és terjesztése tekintetében;

Differenciálás és feltételhez kötöttség

30.  felszólít rá, hogy az európai szomszédságpolitikát alakítsák át a valóságnak jobban megfelelő és rugalmasabb szakpolitikai keretté, amely képes alkalmazkodni a partnerországok sokszínű valóságához, továbbá felhív a „differenciált megközelítés” következetes végrehajtására; hangsúlyozza, hogy a differenciálásnak az európai szomszédságpolitikában részt vevő partnerek között kell megvalósulnia;

31.  hangsúlyozza, hogy a reformfolyamatokkal kapcsolatban hatékony feltételhez kötöttséget kell alkalmazni, valamint hangsúlyozza, hogy összehangoltabb megközelítésre van szükség az EU részéről a megközelítései és a pénzügyi előirányzatokkal kapcsolatos feltételesség között; kiemeli, hogy az EU nem teheti kérdésessé alapvető értékeit és jogait, és tartózkodnia kell kettős követelmények kialakításától; hangsúlyozza, hogy a hosszú távon politikai, gazdasági és társadalmi fejlődést eredményező reformok végrehajtásában élenjáró és az EU-val mélyrehatóbb politikai együttműködésre törekvő országoknak az EU részéről nagyobb elkötelezettséget és támogatást kell biztosítani, és ezeket az országokat a reformfolyamatok során elért egyéni eredményeik alapján kell értékelni; hangsúlyozza a „többért többet” elv teljes körű alkalmazásának fontosságát;

32.  hangsúlyozza, hogy a társulási megállapodások a legmagasabb szintű, de nem a végső lépést jelentik az EU és a szomszédai közötti kapcsolatokban;

33.  úgy vélekedik, hogy az EU-nak fel kell kérnie a nem társult partnerországokat arra, hogy vegyenek részt az ágazati együttműködésben, ideértve az Energiaközösséghez hasonló olyan új vagy meglévő ágazati megállapodások megkötését, illetve megerősítését, amelyek elősegítik az ilyen országok integrációját az EU négy alapvető szabadságának megfelelő egységes térség egyes ágazati szeleteibe;

34.  úgy véli, hogy az európai szomszédságpolitika végrehajtása során az európai szomszédságpolitikában részt vevő országokban különös figyelmet kell fordítani a gazdasági kormányzással kapcsolatos együttműködésre és az államháztartások fenntarthatóságára;

Biztonsági dimenzió

35.  megjegyzi, hogy a béke, a biztonság és a stabilitás megőrzése alapvető kérdés a szomszédságban, továbbá hogy a biztonsági környezet drasztikusan gyengül; kéri, hogy az európai szomszédságpolitika erős biztonsági összetevőt és megfelelő politikai eszközöket tartalmazzon, amelyek sajnálatos módon mindmáig hiányoznak; hangsúlyozza, hogy az EU-nak a jelenlegi válságkezelési eszközei hatékonyságának és eredményességének javítására kell összpontosítania annak érdekében, hogy bővíteni tudják a válságkezelést célzó beavatkozási lehetőségek tárházát; hangsúlyozza, hogy a biztonság, a stabilitás és a fejlődés szorosan összekapcsolódik egymással, valamint hogy a régión belül átfogó megközelítésre van szükség a biztonságpolitikai aggályok és azok alapvető okozói kezelése érdekében;

36.  úgy véli, hogy a Száhel-szaharai övezet stabilitását az észak- és dél-afrikai biztonsági problémák központi elemének kell tekinteni, és hogy e régió instabilitása a fegyver-, kábítószer- és emberkereskedelemmel foglalkozó hálózatok megkétszereződésének következménye, és kihat Európa stabilitására is;

37.  felhív az európai szomszédságpolitika és tágabb közös kül- és biztonságpolitikához (KKBP), valamint a közös biztonság- és védelmi politikához (KBVP) kötődő fellépések közötti szorosabb koordinációra, illetve a belső és a külső biztonság közötti kapcsolat erősítésére az európai szomszédságpolitikában részt vevő országok és az EU biztonsága különféle kérdéseinek kezelése céljából; hangsúlyozza, hogy az európai szomszédságpolitika felülvizsgálatát az uniós biztonsági stratégia felülvizsgálatával összhangban és ahhoz teljesen igazodva kell elvégezni;

38.  hangsúlyozza, hogy átfogó politikai stratégiára van szükség, egyúttal – az 1975. évi helsinki záróokmánnyal összhangban – biztosítva a nemzetközi jogszabályoknak és kötelezettségeknek való teljes megfelelést, az emberi jogok, a kisebbségi jogok és az alapvető szabadságok, a függetlenség, a szuverenitás, az államok területi sérthetetlenségének, a határok sérthetetlenségének, az egyenlő jogok és a népek önrendelkezési jogának tiszteletben tartása, valamint a konfliktusok békés úton történő rendezése alapján; megállapítja, hogy az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) – mint a biztonságért felelős legnagyobb szervezet a régióban – e tekintetben fontos szerepet játszhat, és úgy véli, hogy részére új lendületet kell adni azáltal, hogy közvetítő szerepet vállal; támogatja a partnerországok ahhoz való jogát, hogy külföldi nyomástól és kényszertől mentesen független és szuverén kül- és biztonságpolitikai döntéseket hozzanak;

39.  szorgalmazza, hogy a felülvizsgált szakpolitika nyújtson támogatást a partnerországoknak saját állami struktúráiknak az emberi jogok tiszteletben tartásán alapuló és megfelelő parlamenti demokratikus ellenőrzés mellett történő kiépítéséhez az olyan biztonsági kérdések kezelése céljából, mint a bűnüldözés, a terrorizmus és szervezett bűnözés, a felderítés és a biztonság, többek között a kiberbiztonság; hangsúlyozza, hogy az EU-nak szerepet kell vállalnia olyan területeken, mint a biztonsági ágazat reformja, valamint a konfliktus utáni helyzetekben, illetve a lefegyverzés, leszerelés és reintegráció során; kéri az EU-t, hogy a társult partnerországok határellenőrzésével kapcsolatos kapacitásépítésre összpontosítson és ismerje el az ezek közül néhány ország által jelenleg is folyamatosan tett hozzájárulást; felkéri a szomszéd országokat, hogy adott esetben járuljanak hozzá a KBVP-missziókhoz; felhívja az EU-t, hogy mozdítsa elő a szomszédos államok közös biztonságpolitikai kezdeményezéseit, lehetővé téve számukra a nagyobb felelősségvállalást, és hogy az adott régióban eredményesen hozzájáruljanak a biztonság megteremtéséhez;

40.  emlékezteti a tagállamokat a fegyverkivitelről szóló közös tanácsi álláspontban 2008/944/KKBP foglalt kötelezettségeikre, amelyek értelmében a tagállamok többek között kötelesek megtagadni a valamely szomszédos országba irányuló katonai technológia vagy felszerelés kiviteli engedélyét, ha nyilvánvaló kockázata van annak, hogy az exportálandó katonai technológiát vagy felszerelést belső elnyomásra vagy a nemzetközi humanitárius jogot súlyosan sértő cselekményekre használhatják fel, ha az a rendeltetési országban fegyveres konfliktus kitörését vagy elhúzódását eredményezné, illetve a meglévő feszültségek vagy konfliktusok súlyosbodásához vezetne, vagy ha azt valamely másik ország elleni agresszióra használnák fel, vagy arra, hogy erőszakkal szerezzenek érvényt egy területi követelésnek;

41.  hangsúlyozza, hogy szükséges aktívan hozzájárulni és támogatni a konfliktusok békés rendezését, valamint az azokat követő megbékélési politikákat az EU szomszédságában, különféle eszközök és módszerek útján, melyeket a tőlük várható hozzáadott érték alapján kell alkalmazni; úgy véli, hogy ilyen intézkedéseket jelent például az uniós különleges megbízottak munkája, a bizalomerősítő programok, az emberek közötti kapcsolatok előmozdítása és a KBVP-missziók; kéri a főképviselőt/alelnököt és az EKSZ-t, hogy a párbeszéd és a megbékélés elősegítése érdekében dolgozzon ki innovatív eszközöket és megközelítéseket, köztük nyilvános kommunikációs stratégiákat és informális konzultációkat; megállapítja, hogy az EU küldöttségei kulcsszerepet játszanak a korai előrejelző mechanizmusok felállításában azáltal, hogy szoros, megelőző célú hálózatokat építenek ki a különféle civil társadalmi szervezetekkel;

42.  továbbra is támogatja a partnerországok szuverenitását, területi integritását és politikai függetlenségét; úgy véli, hogy az európai szomszédságpolitikának ténylegesen hozzá kell járulnia ezekhez az elvekhez és támogatnia kell azokat; hangsúlyozza, hogy az állandósult vagy elhúzódó konfliktusok gátolják az európai szomszédságpolitika teljes körű kialakulását; e tekintetben sajnálja, hogy a keleti partnerség elindítása óta nem történt előrelépés a meglévő konfliktusok rendezésében; fenntartja álláspontját, hogy valamely partnerország területének elfoglalása sérti az európai szomszédságpolitika alapelveit és célkitűzéseit; hangsúlyozza, hogy az állandósult konfliktusoknak a nemzetközi jogi normákon és alapelveken nyugvó mielőbbi békés rendezésére van szükség; felszólítja az alelnököt/főképviselőt, hogy töltsön be aktívabb szerepet, világossá téve, hogy a kétoldalú kapcsolatok elmélyítése összekapcsolódik a békés konfliktusrendezéssel és a nemzetközi jog tiszteletben tartásával; ezzel összefüggésben hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az elszámoltathatóság előmozdítása tekintetében elvi alapokon nyugvó politikát folytassanak az emberi jogok és a nemzetközi humanitárius jog mindennemű megsértése esetén és különösen e tekintetben kerüljék a kettős mércét;

43.  sürgeti az EU-t, hogy az európai integráció története során nyert tapasztalatok szelleméből és tanuláságaiból merítve kezelje a regionális konfliktusokat, mivel a kétoldalú problémákat békésen kell megoldani, valamint a jószomszédi kapcsolatok és a regionális együttműködés az európai szomszédságpolitika alapvető elemei; a változás előmozdítása érdekében e tekintetben a polgárok bevonását, a közszereplők horizontális partnerségekben és az uniós intézményekkel folytatott ikerintézményi együttműködésekben való elkötelezett részvételét, valamint a társadalom és a fiatalabb generáció szerepvállalását szorgalmazza;

A regionális integráció előmozdítása

44.  hangsúlyozza az európai szomszédságpolitika regionális dimenziójának fontosságát, valamint a regionális szinergiák és integráció előmozdításának, illetve az ahhoz való – regionális együttműködési programok révén történő – hozzájárulásnak a szükségességét; hangsúlyozza, hogy az európai szomszédsági politikában részt vevő országok között fokozott gazdasági együttműködésre van szükség ahhoz, hogy az európai szomszédságban stabilitást és jólétet teremtsenek;

45.  e tekintetben kéri, hogy az EU és a keleti partnerség országai között létrejött kétoldalú kapcsolatokat egészítsék ki a partnerség többoldalú dimenziójával, mégpedig az ezzel kapcsolatos tevékenységek és kezdeményezések számának növelése révén, különös figyelmet fordítva a határokon átnyúló projektek megerősítésére, az emberek közötti programok számának növelésére, a regionális együttműködés ösztönzőinek bevezetésére és a civil társadalommal folytatott aktív párbeszéd további fokozására; úgy véli, hogy az európai szomszédságpolitika fő elveivel összhangban a jövőbeni európai szomszédságpolitikának inkluzív regionális platformként kell szolgálnia az emberi jogi kérdések megvitatására;

46.  felszólít a kereskedelmi megállapodások esetében rendszeres emberi jogi hatásvizsgálatokra, többek között a nemek közötti egyenlőség szempontjai tekintetében, és az európai szomszédságpolitika keretébe tartozó programok és projektek számára uniós pénzügyi támogatást kér;

47.  szorgalmazza, hogy a felülvizsgált szakpolitika erősítse meg az együttműködést szolgáló, már létező platformokat, így az Unió a Mediterrán Térségért szervezetét és a keleti partnerséget, továbbra is támogassa a regionális integrációt, amennyiben a partnerek által meghatározott prioritások megfelelnek a specifikus szakpolitikai területnek, kezelje az egyedi szubregionális kérdéseket, így a mobilitás, az energia vagy a biztonság kérdését, valamint közelítse egymáshoz a partnereket a gazdasági standardok és a jogalkotás tekintetében; úgy véli, hogy az európai szomszédságpolitika multilaterális struktúráit tervszerűbben kell megszilárdítani és fejleszteni;

48.  hangsúlyozza a többoldalú gyűlések – így az Euronest és az Unió a Mediterrán Térségért Parlamenti Közgyűlés – szerepének fontosságát, mivel ezek fórumként szolgálnak a párbeszédhez, valamint elősegítik a szomszédságpolitika átvételét, továbbá határozottan arra ösztönzi őket, hogy a megfelelő módon fokozzák szerepvállalásukat;

49.  kiemeli a parlamenti demokrácia és az Európai Parlament által a szomszédos országok parlamentjeinek bevonásával tartott rendszeres kétoldalú parlamentközi ülések hozzáadott értékét, amelyek lehetőséget kínálnak a tapasztalatcserére és az egyes országok EU-hoz fűződő kapcsolata állapotának felmérésére; ösztönzi a tagállamok nemzeti parlamentjeit, hogy az európai szomszédságpolitika keretében tartsanak kétoldalú parlamentközi üléseket, mivel ez biztosítaná a következetes megközelítést;

50.  hangsúlyozza továbbá a keleti partnerség helyi és regionális önkormányzatainak konferenciája (CORLEAP) és a helyi és regionális önkormányzatok euromediterrán közgyűlése (ARLEM) szerepét, amelyek lehetővé teszik a helyi és regionális képviselők számára, hogy párbeszédet alakítsanak ki az uniós intézményekkel, valamint gazdasági, társadalmi, illetve helyi és regionális együttműködésre lépjenek;

51.  hangsúlyozza, hogy a keleti partnerség és a déli szomszédság civil társadalmi fórumaihoz hasonló regionális civil társadalmi platformok létrehozása erősíti a demokratizálódással és a gazdasági reformprogrammal kapcsolatos többoldalú szerepvállalást a szomszédságban;

A szomszédok szomszédai

52.  hangsúlyozza, hogy a szomszédos országokkal erős partnerségeket kell kialakítani; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az európai szomszédságpolitikát az EU szélesebb értelemben vett külpolitikája részének kell tekinteni, továbbá el kell ismerni azokat a stratégiai szereplőket, akik befolyással bírnak szomszédságukra – a „szomszédok szomszédaira” –, mint ahogyan a nemzetközi és regionális szervezeteket is, és ennek érdekében – amennyiben célszerűnek bizonyul, valamint szükség esetén – a meglévő kétoldalú keretek között vagy többoldalú párbeszédek útján foglalkozni kell többek között a közös érdekű és a kölcsönös érdeklődésre számot tartó kérdésekkel, például a regionális és globális biztonság kérdésével;

53.  hangsúlyozza, hogy az EU-nak reálisan fel kell mérnie azokat a különböző szakpolitikai opciókat, amelyekkel partnerei szembesülhetnek, valamint azt, hogy miképpen építhet különféle szinteken hidakat a szomszédok felé, illetve hogyan kezelheti a szomszédságában harmadik országok által kifejtett külpolitikai tevékenységet, biztosítva, hogy az EU és szuverén partnerei maguk dönthessék el, miként kívánnak eljárni kapcsolataikban;

54.  ismét hangot ad azon meggyőződésének, hogy a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodás rendelkezései nem állítják kereskedelmi kihívások elé az Oroszországi Föderációt, valamint hogy a társulási megállapodásokat nem szabad annak akadályaként felfogni, hogy a keleti partnerországok jó kapcsolatokat ápoljanak szomszédaikkal; ;

55.  kéri az EU-t, hogy dolgozzon ki hatékony mechanizmusokat az európai szomszédságpolitika azon partnerországainak támogatására, amelyek nagyratörő európai menetrendet követnek, emiatt viszont harmadik országok részéről megtorló intézkedésektől, kereskedelemkorlátozástól vagy nyílt katonai agressziótól szenvednek; ismét kijelenti, hogy jóllehet az európai szomszédságpolitika nem a többi stratégai partner ellen irányul és elutasítja a szomszédságban a nullaösszegű geopolitikai versengés fogalmát, az EU-nak hiteles kötelezettségvállalásokat és szilárd politikai támogatást kell biztosítania azon partnerek számára, akik jobban igazodni kívánnak hozzá;

56.  felhívja az EU-t, hogy hasznosítsa azon regionális szervezetek – Európa Tanács, OECD, Afrikai Unió, az Egyesült Nemzetek érintett regionális szervei vagy az Arab Államok Ligája – szakértelmét, amelyekben a szomszéd országok részt vesznek, valamint aktívan vonja be őket és működjön együtt velük a regionális konfliktusok kezelése érdekében; emlékeztet arra, hogy ezek olyan fontos fórumok, amelyek elősegíthetik a partnerországokban a reformok véghezvitelét, az emberi jogi aggodalmak és a regionális kérdések kezelését – amelyek tekintetében nagyobb felelősséget kell vállalniuk –, valamint a demokrácia fejlesztését;

Szakpolitikai célok és eszközök

Változatos lehetőségek: elsődleges ágazatok

57.  szorgalmazza, hogy az EU partnereivel együtt vizsgálja meg és térképezze fel a megerősített együttműködéssel kapcsolatos és integrációs prioritásokat a különböző szakpolitikai területeken (gazdaságfejlesztés, humánerőforrás-fejlesztés, konfliktus- és katasztrófamegelőzés, infrastrukturális és regionális fejlesztés, környezetvédelem, kereskedelmi versenypolitikák, kkv-k, migráció, biztonság, energia és energiahatékonyság) a jólét, a stabilitás és a jó szomszédság térségének kialakítását tartva szem előtt;

58.  véleménye szerint az uniós belső és külső politikák koherenciájának célkitűzését, valamint a bizonyos belső és külső kihívások közötti szoros és erősödő kapcsolatot meg kell jeleníteni az új európai szomszédságpolitikában is;

59.  úgy véli, hogy a jövőbeli digitális egységes piac területén megvalósított erőteljesebb együttműködés, az e-közigazgatási reformokhoz nyújtott támogatás és a nyílt kormányzási megoldások jelentik a polgárok bevonásának eszközeit;‑{}‑

60.  hangsúlyozza az emberek szabad mozgásának fontosságát, és támogatja, hogy biztonságos és jól szervezett környezetben vízumkönnyítések és -liberalizáció révén fokozzák a szomszéd országokon belüli mobilitást, különösen a diákok, a fiatalok, a művészek és a kutatók esetében; felhívja a Bizottságot, hogy a mobilitás területén a tagállamokkal együtt szélesítse tovább a partnerségeket, és dolgozzon ki olyan lehetőségeket, amelyek a migránsok számára biztonságos és jogszerű útvonalakat nyitnak; kéri az EU-t, hogy egyértelműen tegyen különbséget az üldöztetés elől menekülő menedékkérők és az illegális gazdasági bevándorlók között; elítéli az emberkereskedelmet, amelynek legtöbb áldozata nő, valamint hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a partnerországokkal megerősített együttműködést folytassanak ennek leküzdése érdekében;

61.  kéri a Bizottságot, hogy a szakmai és felsőoktatási képzés előmozdítása során, valamint a szomszédság országaival folytatott körkörös migrációs programok keretében fordítson figyelmet a nemek közötti egyenlőség kérdésére annak érdekében, hogy megerősítsék a nők saját gazdaságukon belüli részvételét;

62.  megállapítja, hogy a – különösen a fiatalok körében – magas munkanélküliség, az információkhoz való szabad hozzáférés hiánya, a társadalmi kirekesztettség és a szegénység, valamint a kisebbségi jogok védelmének elmaradása – együtt a nők alacsony fokú politikai és társadalmi-gazdasági szerepvállalásával, az elégtelen kormányzással és a magas szintű korrupcióval – alapvető okozói a stabilitás hiányának, és a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi térségeken (DCFTA) mindenképpen túlmenő kötelezettségvállalást tart szükségesnek; megjegyzi, hogy a kereskedelmi és a szabadkereskedelmi megállapodások perspektívája önmagában véve már nem kellően hatékony ösztönző a szomszédsággal, különösen a földközi-tengeri térség déli részén fekvő országokkal való partnerségünk erősítéséhez; tudomásul veszi, hogy az EU-val szomszédos országok között nem valósul meg regionális gazdasági együttműködés, valamint szubregionális kezdeményezések bevezetését szorgalmazza az ezen országok közötti kereskedelem növelése érdekében;

63.  kiemeli annak fontosságát, hogy a fiatalokat, a nőket és a jövő vezetőit célzó projektekbe fektessenek be, maradéktalanul kihasználva az Erasmus+ program keretében kínált ösztöndíj-lehetőségeket annak érdekében, hogy az európai szomszédsági politikában részt vevő országok és az uniós tagállamok között előmozdítsák a diák- és tanárcseréket, amelynek célja az európai szomszédsági politikában részt vevő országok és a tagállamok jövőbeli vezetőinek kinevelése, valamint az olyan felsőoktatási és oktatási projektek további előmozdítása, amelyek e téren már értékesnek bizonyultak, mint például az Európa Tanulmányok Szakkollégiuma;

64.  felhívja a Bizottságot, hogy állítson össze és kínáljon fel az európai szomszédságpolitikában részt vevő országoknak a szakpolitikái, programjai és ügynökségei – például az Europol, a Frontex, a vámkezelés – tekintetében különböző részvételi, együttműködési és kötelezettségvállalási szinteket az emberkereskedelem, valamint a gazdasági és határokon átnyúló bűncselekmények elleni küzdelem terén, és tegye ugyanezt az energiaközösség tekintetében, amely sikeres integrációs megállapodásként nagyobb szerepet tölthet be az európai szomszédsági politikában; kiemeli az energiabiztonság, valamint az európai szomszédos országokkal azzal a közös céllal folytatott szorosabb energiaügyi együttműködés jelentőségét, hogy biztosítsák a megfizethető, fenntartható, hatékony és tiszta energiával való zavartalan ellátást; felszólít az energiauniónak az európai szomszédságpolitikában részt vevő országok felé való fokozatos megnyitására; ösztönzi a Bizottságot, hogy az európai szomszédsági politikában részt vevő országok körében mozdítsa elő a számítástechnikai bűnözés elleni küzdelemről szóló budapesti egyezményt, és szólítsa fel őket az egyezményhez való csatlakozásra, ha azt még nem tették meg;

65.  úgy vélekedik, hogy nagyobb hangsúlyt kell fektetni a technikai támogatási programok – így a TAIEX és a Twinning – igénybevételére, és a partnereket be kell vonni az Erasmushoz és a Horizont 2020-hoz hasonló programokba, mivel ezek hozzájárulnak a tudásmegosztáshoz és különböző szintű hálózatok kialakulásához, illetve rájuk építkezve alakítható ki a közös szomszédsági térség;

66.  véleménye szerint a szakpolitika parlamenti dimenzióját tovább kell erősíteni a parlamentközi találkozók, az EU-val kötött megállapodások alapján létrehozott közös parlamenti szervek és a parlamentközi gyűlések hatékonyságának növelésével; e tekintetben üdvözli a Parlament által a parlamenti demokrácia támogatására elfogadott új megközelítést; hangsúlyozza az európai szomszédságpolitikában részt vevő országok parlamentjeinek a kormányok elszámoltatásában játszott szerepét, és ösztönzi nyomon követési kapacitásuk erősítését; kéri, hogy vonják be az Európai Parlamentet az új európai szomszédságpolitika végrehajtásába, és nyújtsanak számára rendszeres tájékoztatást és folytassanak vele konzultációt a szomszédságpolitika partnerországokon belüli előrehaladásáról; úgy véli, hogy az európai politikai pártok, illetve a tagállamok nemzeti parlamentjeinek és az Európai Parlamentnek a képviselőcsoportjai kulcsfontosságú szerepet játszhatnak és döntő felelősséget vállalhatnak a teljesen kifejlődött demokratikus intézményeken, a jogállamiságon, a többpárti demokrácián és a nők döntéshozatalban való teljes körű részvételén alapuló politikai kultúra előmozdításában;

67.  hangsúlyozza, hogy az európai szomszédságpolitika sikeréhez az is szükséges, hogy a tagállamok ezt a szakpolitikát magukénak tekintsék, többek között a kiemelt kezdeményezések kiterjesztésével; ezért felhívja a Bizottságot, hogy a pénzügyi támogatás tekintetében erősítse a szakpolitikai koordinációt és közös programozást, valamint dolgozzon ki mechanizmusokat a tagállamok és uniós szervek közötti, az európai szomszédsági politikában részt vevő országokkal kapcsolatos információk megosztására, valamint a tagállamok, az uniós szervek és a szomszédos országok közötti konzultáció elősegítésére; úgy véli, hogy az uniós pénzügyi és technikai segítségnyújtást ahhoz a feltételhez kell kötni, hogy a reformfolyamatok során sikeresen teljesítik a kézzelfogható referenciaértékeket, ami alapján további támogatás folyósítható;

Értékelés és láthatóság

68.  hangsúlyozza, hogy a partnerországok hatóságaival szoros partnerségben és a civil társadalmi szervezetekkel folytatott konzultáció keretében kidolgozott cselekvési terveknek korlátozott számú megvalósítandó, valós prioritásra kell összpontosítaniuk, és a végrehajtást rendszeres időközönként vagy a körülmények megváltozása esetén értékelni kell esetlegesen közösen elfogadott szakpolitikai opciókkal kísérve; rámutat a civil társadalmi szervezetekkel folytatott konzultációs folyamatok kialakításának a referenciaértékek meghatározása tekintetében játszott jelentőségére;

69.  hangsúlyozza, hogy az eredményjelentéseknek a cselekvési tervekben lefektetett prioritások végrehajtására kell összpontosítaniuk, és meg kell jeleníteni bennük a partnerország kötelezettségvállalásának szintjét; újólag felszólít rá, hogy a jelentésekben szereplő adatokat helyezzék perspektívába, szem előtt tartva az ország jellemzőit és megjelenítve a megelőző évek trendjeit; úgy véli, hogy az európai szomszédságpolitikában részt vevő országok valamennyi legfontosabb érdekelt felét – többek között a civil társadalmat – valóban be kell vonni és konzultációt kell folytatni velük a jelentések elkészítése előtt; kéri, hogy a kulcsfontosságú dokumentumok, így az eredményjelentések az adott helyi nyelvre lefordítva, könnyen hozzáférhetőek legyenek az érintett uniós küldöttség honlapján; kéri az EU-t, hogy több kvalitatív módszert alkalmazzon a partnerországon belüli előrehaladás mértékének mérésére, és vezessen be olyan eredményes intézkedéseket, amelyek a partnerek emberi jogok, jogállamiság és demokrácia terén elért fejlődéséhez kapcsolódó feltételeken alapulnak;

70.  véleménye szerint erősíteni szükséges az uniós támogatás láthatóságát annak érdekében, hogy a partnerországok lakossága és az uniós tagállamok is tisztában legyenek az uniós támogatás előnyeivel; kéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy külön, a szomszédos országokra vonatkozó uniós humanitárius segítségnyújtási mechanizmust, amely eltér a harmadik országok tekintetében világszerte használt formától, és amelynek célja többek között az EU és politikai programja nagyfokú láthatóságának biztosítása; hangsúlyozza egy olyan mechanizmus fontosságát és szükségességét, amely az EU által nyújtott pénzügyi támogatás tekintetében képes biztosítani az átláthatóságot;

71.  felhívja az EU-t, hogy erősítse az EU és tagállamai ellen irányuló, egységének és szolidaritásának gyengítését célzó téves információk és propagandakampányok leküzdésére való képességét; felhívja az EU-t, hogy erősítse meg láthatóságát annak érdekében, hogy világosan megmutatkozzon az EU támogatása és a partnerországok iránti és azokon belüli elkötelezettsége; hangsúlyozza, hogy fontos előmozdítani az objektív, független és pártatlan tájékoztatást és a média függetlenségét az európai szomszédságpolitikában részt vevő országokban, továbbá hogy többek között az értékeit és célkitűzéseit érintő stratégiai kommunikációs erőfeszítésekre van szükség az európai szomszédságában, a felülvizsgált politika keretében átfogó, hatékony és rendszeres kommunikációs stratégia kidolgozása révén;

72.  felhívja az EU-t, hogy fokozza jelenlétét a partnerországokban, több interaktív audiovizuális eszközt és a közösségi médiát használva az adott helyi nyelven, hogy az egész társadalmat elérje; felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki az európai szomszédságpolitikában részt vevő országok társadalmát megszólító világos kommunikációs stratégiát azzal a céllal, hogy megvilágítsák e társadalmak számára a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi térséget is magukban foglaló társulási megállapodások mint politikai rendszerük és gazdaságuk korszerűsítésének eszközei által nyújtott előnyöket;

o
o   o

73.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, az európai szomszédságpolitikában részt vevő országok kormányainak és parlamentjeinek, az Euronest és az Unió a Mediterrán Térségért Parlamenti Közgyűlésnek, az Arab Államok Ligájának, az Afrikai Uniónak, az Európa Tanácsnak és az EBESZ-nek.

(1) JOIN(2015)0006 http://ec.europa.eu/enlargement/neighbourhood/consultation/consultation.pdf
(2) http://eeas.europa.eu/euromed/docs/com2011_200_en.pdf
(3) http://eurlex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=COM:2011:0303:FIN:hu:PDF
(4) http://eeas.europa.eu/euromed/docs/com2011_200_en.pdf
(5) A Külügyek Tanácsának 2008. február 18-i következtetései (http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_data/docs/pressdata/en/gena/98818.pdf).
(6) HL C 87. E, 2004.4.7., 506. o.
(7) HL C 104. E, 2004.4.30., 127. o.
(8) HL C 287. E, 2006.11.24., 312. o.
(9) HL C 282. E, 2008.11.6., 443. o.
(10) HL C 296. E, 2012.10.2., 105. o.
(11) HL C 296. E, 2012.10.2., 114. o.
(12) HL C 168. E, 2013.6.14., 26. o.
(13) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0446.
(14) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0229.


Az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolása
PDF 394kWORD 140k
Az Európai Parlament 2015. július 9-i állásfoglalása az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló, 2001. május 22-i 2001/29/EK európai parlamenti és a tanácsi irányelv végrehajtásáról (2014/2256(INI))
P8_TA(2015)0273A8-0209/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 4., 26., 34., 114., 118. és 167. cikkére,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 27. cikkére;

–  tekintettel a szellemi tulajdonjogok egyes kereskedelmi vonatkozásairól szóló 1994. évi megállapodásra (TRIPS-megállapodás),

–  tekintettel a kulturális kifejezések sokszínűségének védelméről és előmozdításáról szóló, 2005. október 20-i UNESCO-egyezményre,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 11., 13., 14., 16., 17., 22. és 52. cikkére,

–  tekintettel az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló, 2001. május 22-i 2001/29/EK európai parlamenti és a tanácsi irányelvre(1),

–  tekintettel az irodalmi és művészeti művek védelméről szóló Berni Egyezményre, és kifejezetten a háromlépcsős tesztre,

–  tekintettel a Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO) szerzői jogról szóló, 1996. december 20-i szerződésére,

–  tekintettel a WIPO előadásokról és hangfelvételekről szóló, 1996. december 20-i szerződésére,

–  tekintettel a WIPO audiovizuális előadásokról szóló szerződésére, amelyet a WIPO 2012. június 24-i pekingi diplomáciai konferenciája fogadott el,

–  tekintettel az Európai Szabadalmi Hivatal (ESZH) és a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (BPHH) által „Intellectual property rights intensive industries: contribution to economic performance and employment in Europe (Fokozott szellemitulajdonjog-igényű iparágak: hozzájárulás a gazdasági teljesítmény és foglalkoztatás javításához az Európai Unióban) címmel a szellemi tulajdonjogokról közösen készített 2013. szeptemberi tanulmányra;

–  tekintettel a vakok, látássérültek és nyomtatott szöveget használni képtelen személyek megjelent művekhez való hozzáférésének megkönnyítéséről szóló marrákesi egyezményre,

–  tekintettel a szerzői és szomszédos jogokra vonatkozó közös jogkezelésről és a zeneművek belső piacon történő online felhasználásának több területre kiterjedő hatályú engedélyezéséről szóló, 2014. február 26-i 2014/26/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(2),

–  tekintettel a közszféra információinak további felhasználásáról szóló 2003/98/EK irányelv módosításáról szóló, 2013. június 26-i 2013/37/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(3),

–  tekintettel az árva művek egyes megengedett felhasználási módjairól szóló, 2012. október 25-i 2012/28/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(4),

–  tekintettel a szerzői jog és egyes szomszédos jogok védelmi idejéről szóló, 2006. december 12-i 2006/116/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(5),

–  tekintettel a szerzői jog és egyes szomszédos jogok védelmi idejéről szóló 2006/116/EK irányelv módosításáról szóló, 2011. szeptember 27-i 2011/77/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(6),

–  tekintettel a műholdas műsorsugárzásra és a vezetékes továbbközvetítésre alkalmazandó egyes szerzői és szomszédos jogi szabályok összehangolásáról szóló, 1993. szeptember 27-i 93/83/EGK tanácsi irányelvre(7),

–  tekintettel a szellemi tulajdonjogok érvényesítéséről szóló, 2004. április 29-i 2004/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(8),

–  tekintettel a bérleti jogról és a haszonkölcsönzési jogról, valamint a szellemi tulajdon területén a szerzői joggal szomszédos bizonyos jogokról szóló, 2006. december 12-i 2006/115/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(9), amely módosítja a 92/100/EGK tanácsi irányelvet(10),

–  tekintettel az eredeti művészeti alkotás szerzőjét megillető követő jogról szóló, 2001. szeptember 27-i 2001/84/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(11),

–  tekintettel a magáncélú többszörözési jogdíjakról szóló, 2014. február 27-i állásfoglalására(12),

–  tekintettel a gazdasági növekedés és foglalkoztatás érdekében az európai kulturális és kreatív ágazatok előtérbe helyezéséről szóló, 2013. szeptember 12-i állásfoglalására(13),

–  tekintettel az Unióban az audiovizuális művek online terjesztéséről szóló, 2012. szeptember 11-i állásfoglalására(14),

–  tekintettel a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok belső piaci érvényesítésének megerősítéséről szóló, 2010. szeptember 22-i állásfoglalására(15),

–  tekintettel a szerzői jogra vonatkozó uniós szabályok felülvizsgálatával kapcsolatban a Bizottság által 2013. december 5. és 2014. március 5. között szervezett nyilvános konzultációra,

–  tekintettel a Dan Pescod brit állampolgár által a Vakok Európai Szövetsége (EBU), illetve a Royal National Institute of Blind People (Vakok Királyi Nemzeti Intézete) nevében benyújtott 0924/2011. számú, a vakok könyvekhez és más nyomtatott termékekhez való hozzáféréséről szóló petícióról szóló 2012. február 16-i állásfoglalására(16),

–  tekintettel a Bizottság „Az audiovizuális művek európai unióbeli online terjesztéséről: a digitális egységes piac lehetőségei és kihívásai” című zöld könyvére (COM(2011)0427),

–  tekintettel a Bizottság „Szerzői jog a tudásalapú gazdaságban” című zöld könyvére (COM(2008)0466),

–  tekintettel a Bizottság „A szellemitulajdon-jogok egységes piaca – A kreativitás és az innováció ösztönzése Európában a gazdasági növekedés elősegítése, minőségi munkahelyek teremtése, valamint kimagasló színvonalú termékek és szolgáltatások biztosítása céljából” című közleményére (COM(2011)0287),

–  tekintettel a kereskedelmi forgalomba nem kerülő művek digitalizálására és hozzáférhetővé tételére vonatkozó alapelvekről szóló, 2011. szeptember 20-i egyetértési megállapodásra, melynek célja, hogy az európai könyvtárak és a többi hasonló intézmény számára megkönnyítse a tudományos könyvek és folyóiratok digitalizálását és hozzáférhetővé tételét,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére és az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság és a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság véleményére (A8-0209/2015),

A.  mivel a 2001/29/EK irányelv felülvizsgálata központi jelentőségű a kreativitás és az innováció, a kulturális sokszínűség, a gazdasági növekedés, a versenyképesség, a digitális egységes piac előmozdítása, valamint az ismeretekhez és az információkhoz való hozzáférés szempontjából, míg egyidejűleg az irodalmi és művészeti alkotások szerzőinek megfelelő elismerést, szellemi tulajdonjogaiknak pedig oltalmat nyújt;

B.  mivel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 167. cikke kimondja, hogy az Unió – különösen a művészeti és irodalmi alkotás támogatása révén – sokszínűségüket tiszteletben tartva hozzájárul a tagállamok kultúrájának virágzásához;

C.  mivel az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló 2001/29/EK irányelv a szerzői és szomszédos jogokra vonatkozó szabályozásnak a technológiai fejlődés tükrében történő kiigazítására irányult;

D.  mivel a 2001/29/EK irányelv az Unió több nemzetközi jog szerinti kötelezettségével, köztük az irodalmi és művészeti művek védelméről szóló Berni Egyezmény, a WIPO szerzői jogokról szóló szerződése és a WIPO előadásokról és hangfelvételekről szóló szerződése rendelkezéseivel is foglalkozik;

E.  mivel a Bizottság és a tagállamok jelentős beruházásokat hajtanak végre Európa kulturális örökségvédelmi intézményei gazdag gyűjteményeinek digitalizálása és online elérhetővé tétele terén annak érdekében, hogy a polgárok bárhonnan és bármilyen eszközről elérhessék azokat;

F.  mivel az európai kulturális és kreatív iparágak a gazdasági növekedés és a munkahelyteremtés motorjai az Unióban, és jelentős mértékben hozzájárulnak az Unió gazdaságához, miután több mint 7 millió főt foglalkoztatnak, és a legfrissebb becslések szerint a GDP több mint 4,2%-át állítják elő, és mivel a kulturális iparágakban a 2008–2012-es gazdasági válság közepette is jöttek létre új munkahelyek;

G.  mivel az ESZH és a BPHH 2013-as közös tanulmánya szerint a fokozott szellemitulajdonjog-igényű ágazatok az Unió teljes gazdasági tevékenységének hozzávetőleg 39%-át állítják elő (évi kb. 4700 milliárd euró értékben), és közvetlenül az összes uniós munkahely 26%-át (azaz 56 millió munkahelyet), közvetve pedig további 9%-át teszik ki;

H.  mivel a „digitális forradalom” új kommunikációs technikákat és eszközöket hozott létre, és új kifejezési módokat tett lehetővé, ami megkérdőjelezte ugyan az alkotók, a kulturális iparágakban tevékenykedő vállalkozók és a közönség közötti hagyományos, háromoldalú kapcsolatot, de ösztönözte az új munkahelyeket létrehozó, valamint a kultúrát és az innovációt előmozdító tudásalapú gazdaság kialakulását;

I.  mivel az egységes digitális piaccal kapcsolatos valamennyi politikai kezdeményezésnek összhangban kell lennie az Európai Unió Alapjogi Chartájával és különösen annak 11., 13., 14., 16. 17. és 22. cikkével;

J.  mivel a kulturális sokféleség és a nyelvi sokféleség túlnyúlik a nemzeti határokon, miután egyes európai nyelveket több országban is beszélnek;

K.  mivel az Alapjogi Charta védi a véleménynyilvánítás szabadságát és az információs szabadságot, a művészet és a tudomány szabadságát, és garantálja a személyes adatok, valamint a kulturális és nyelvi sokféleség védelmét, a tulajdonhoz való jogot és a szellemi tulajdon védelmét, az oktatáshoz való jogot és a vállalkozás szabadságát;

L.  mivel az alkotók kreatív alkotásaik védelméhez fűződő jogának a digitális korban is fenn kell maradnia;

M.  mivel szükség van a kulturális kapcsolatok további fejlődéséhez és a jogbiztonság javításához hozzájáruló intézkedések mérlegelésére; mivel a 2001/29/EK irányelv hatálybalépése óta számos kreatív online szolgáltatás alakult ki, és a fogyasztók korábban soha nem férhettek hozzá a kreatív és kulturális alkotások ilyen széles köréhez; mivel szükség van arra, hogy a minőségi kulturális tartalom bőséges és változatos kínálata álljon a felhasználók rendelkezésére;

N.  mivel a 2008-ban egy uniós kezdeményezés részeként létrehozott Európai Digitális Könyvtár harmonikus és módszeres fejlesztése elérhetővé tette a tagállamok könyvtáraiban található alkotásokat;

O.  mivel a kreatív alkotások képviselik a digitális gazdaságot és az információtechnológiai ágazat szereplőit, például a keresőmotorokat, a közösségi médiát vagy a felhasználók által előállított tartalmakkal foglalkozó platformokat ellátó fő források egyikét, a kreatív alkotások teremtette érték azonban szinte teljes egészében olyan digitális közvetítőkhöz kerül, akik nem fizetnek díjat a szerzőknek, vagy szélsőségesen alacsony díjazást alkudnak ki;

P.  mivel a 2011/77/EU irányelv és a 2006/116/EK irányelv összehangolta a szerzői és szomszédos jogok védelmének feltételeit azáltal, hogy az alkotások minden egyes típusa és minden egyes kapcsolódó jog tekintetében teljes mértékben harmonizálta a védelmi időszakot a tagállamokban;

Q.  mivel az EU jogalkotó hatóságainak kötelességük, hogy minden érdekelt és különösen a nagyközönség számára is világos és érthető szabályozási keretet alakítsanak ki a szerzői és szomszédos jogokra vonatkozóan, amely biztosítja a jogbiztonságot;

R.  mivel egyes internetes közvetítők versenyelőnyben vannak és egyre nagyobb hatalommal rendelkeznek, és mivel ez a helyzet kedvezőtlen hatást gyakorol az alkotók alkotói potenciáljára és a kreatív alkotások más terjesztői által kínált szolgáltatások fejlődésére;

S.  mivel a szerzői és szomszédos jogok szabályozási keretének meghatározásakor tekintetbe kell venni az innovatív ipari és kereskedelmi modellek ösztönzésének szükségességét, kihasználva az új technológiák által kínált lehetőségeket, hogy ezáltal az uniós vállalkozások versenyképesebbé váljanak;

T.  mivel az európai növekedés és munkahelyteremtés a Bizottság kiemelt célja, és központi helyet foglal el a 2014–2019 közötti időszakra szóló programjában;

1.  rámutat arra, hogy a szerzői jog az alkotók díjazását és az alkotói folyamat finanszírozását garantáló kézzelfogható eszköz;

2.  üdvözli a Bizottság kezdeményezését, amelynek keretében konzultációt folytatott a szerzői jogokról, amely hatalmas érdeklődést keltett az érdekelt felek széles köre, köztük a kulturális ágazat és a civil társadalom részéről(17);

3.  üdvözli a Bizottság elkötelezettségét az EU digitális menetrendje és ezen belül a szerzői joggal kapcsolatos kérdések további kidolgozása iránti elkötelezettségét a Bizottság új mandátuma során; üdvözli a Bizottság 2015. évi munkaprogramját, mivel egy egységes digitális piacra vonatkozó csomagot ígér, amely magában foglal egy, a szerzői jogokra vonatkozó szabályoknak a digitális korszakhoz való hozzáigazításuk érdekében történő korszerűsítésére irányuló jogalkotási javaslatot;

4.  emlékeztet arra, hogy a szerzői és szomszédos jogok védik és serkentik az új termékek és szolgáltatások fejlesztését és forgalmazását, valamint kreatív tartalmuk létrehozását és hasznosítását, ezáltal hozzájárulnak a javuló versenyképességhez, a foglalkoztatáshoz és az innovációhoz az EU számos ágazatában;

5.  hangsúlyozza, hogy a szerzői jogi oltalom hatékonysága az érvényesítésére hozott intézkedések függvénye, és hogy a virágzó és innovatív kreatív ágazat biztosításához a szerzői jogi jogszabályok határozott érvényesítésére van szükség;

6.  rámutat arra, hogy a szerzői és szomszédos jogok elidegeníthetetlenül magukban foglalják a területiség elvét; hangsúlyozza, hogy ez az elv nem ellentétes a tartalmak hordozhatóságának biztosítására irányuló intézkedésekkel;

7.  hangsúlyozza, hogy a 2001/29/EK irányelv bármely felülvizsgálata során továbbra is biztosítani kell a jogosultak méltányos díjazásának elvét; kéri, hogy újra erősítsék meg a területiség elvét, amely lehetővé teszi, hogy minden egyes tagállam saját kultúrpolitikája keretében biztosítsa a méltányos díjazás elvét;

8.  rámutat arra, hogy a 2001/29/EK irányelv végrehajtása óta bővült a felhasználók számára jogszerűen hozzáférhető alkotások köre; rámutat továbbá arra, hogy a technológiai fejlődés által a fogyasztóknak kínált sokféle felhasználási módhoz való határokon átnyúló hozzáférés szükségessé teheti a hatályos jogi keret bizonyítékokon alapuló tökéletesítését az európai kulturális sokszínűséghez való hozzáférést lehetővé tévő sokszínű kulturális és kreatív tartalom legális online kínálatának továbbfejlesztése érdekében;

9.  emlékeztet arra, hogy a fogyasztók túlzottan gyakran szembesülnek a tartalomszolgáltatáshoz való hozzáférés területi alapon történő megtagadásával, ami ellentétes a 2001/29/EK irányelvnek a négy belső piaci szabadság megvalósítására vonatkozó célkitűzésével; ezért sürgeti a Bizottságot, hogy javasoljon megfelelő megoldásokat a fogyasztók szolgáltatásokhoz és szerzői joggal védett tartalmakhoz való határokon átnyúló hozzáférésének javítására;

10.  úgy véli, hogy a közös jogkezelésről szóló 2014/26/EU irányelvben követett megközelítésből tanulságokat lehetne levonni más típusú tartalmak tekintetében is, a hordozhatósággal és a területi alapú tartalomkorlátozással kapcsolatos kérdések azonban nem oldhatók meg egyetlen átfogó megoldás révén, de több, különböző – szabályozói és piaci kezdeményezésű – beavatkozást igényelhetnek;

11.  hangsúlyozza, hogy az EU kreatív teljesítménye egyike a leggazdagabb erőforrásainak, és akik azt élvezni szeretnék, képesnek kell lenniük annak megvásárlására még akkor is, ha azt csak más tagállamban árusítják;

12.  felhívja a figyelmet arra, hogy a szerzői jogokra vonatkozó közös jogkezelésről szóló 2014/26/EU irányelv értelmében lehetőség van a több területre kiterjedő hatályú engedélyezésre abban az esetben, ha a műsorszolgáltatók az Unió teljes területét le kívánják fedni;

13.   rámutat arra, hogy a filmek és televíziós tartalmak finanszírozása, gyártása és koprodukciója nagyrészt a helyi terjesztőknek a különböző európai piacok kulturális sajátosságainak megfelelő különféle platformokon adott kizárólagos területi engedélyektől függ ; hangsúlyozza tehát, hogy a területi kiterjedés mértékének és a különböző terjesztési platformok típusának megválasztására való képesség – a szerződési szabadság elvének megfelelően – ösztönzi a filmekbe és televíziós tartalmakba történő beruházást, és előmozdítja a kulturális sokszínűséget; felhívja Bizottságot annak biztosítására, hogy a szerzői jog korszerűsítésével kapcsolatos valamennyi kezdeményezést előzzön meg széles körű hatásvizsgálat a filmek és televíziós tartalmak előállítására, finanszírozására és terjesztésére, valamint a kulturális sokszínűségre gyakorolt hatásuk szempontjából;

14.  hangsúlyozza, hogy nem helyénvaló, hogy az ágazat területi alapú tartalomkorlátozási gyakorlata megakadályozza az uniós tagállamokban élő kulturális kisebbségeket abban, hogy hozzáférjenek a saját nyelvükön meglévő ingyenes vagy fizetés ellenében nyújtott tartalmakhoz vagy szolgáltatásokhoz;

15.  támogatja a jogszerűen megszerzett és jogszerűen hozzáférhetővé tett tartalmakat érintő online szolgáltatások EU-n belüli hordozhatóságának fokozására irányuló kezdeményezéseket, a szerzői jogok és a jogosultak érdekei maradéktalan tiszteletben tartása mellett;

16.  emlékeztet arra, hogy az európai kulturális piacok az európai kulturális és nyelvi sokszínűség okán természetüknél fogva heterogének, és megállapítja, hogy ezt a sokszínűséget előnynek, nem pedig az egységes piac akadályának kell tekinteni;

17.  tudomásul veszi a területi engedélyek EU-n belüli fontosságát, különösen az audiovizuális művek és filmalkotások tekintetében, amelyek elsődlegesen a műsorszolgáltatók elővásárlási vagy előfinanszírozási rendszerein alapulnak;

18.  aggodalommal állapítja meg, hogy egyre több az illegális online szolgáltatás, és hogy nőtt a kalózkodás és általában véve a szellemi tulajdoni jogsértések száma, és ez a tendencia komoly fenyegetést jelent a tagállamok gazdaságára és az alkotótevékenységre nézve az Unióban;

19.  hangsúlyozza, hogy a szerzői jogi keret reformjának a magas szintű védelmen kell alapulnia, mivel ezek a jogok elengedhetetlenek a szellemi alkotáshoz, továbbá stabil, egyértelmű és rugalmas jogalapot nyújtanak, ami a kreatív és kulturális ágazatban elősegíti a beruházást és növekedést, miközben megszünteti a jogbizonytalanságokat és következetlenségeket, amelyek káros hatással vannak a belső piac működésére;

20.  hangsúlyozza, hogy a digitális egységes piacot szolgáló működőképes struktúrák kiépítésének fontos feladata mellett lépéseket kell tenni az analóg egységes piac megfelelő működésének biztosítása érdekében is;

21.  rámutat arra, hogy a fokozott szerzőijog-igényű ágazatok több mint 7 millió főt foglalkoztatnak az Unióban; ezért kéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy a szerzői jog korszerűsítésével kapcsolatos jogalkotási kezdeményezéseket a szabályozás javítása elveinek megfelelően előzetes és teljes körű hatásvizsgálat előzze meg a növekedésre és a foglalkoztatásra, valamint lehetséges költségeik és hasznuk szempontjából;

22.  hangsúlyozza, hogy a szerzői jogra vonatkozó uniós jogszabályok bármely jövőbeli felülvizsgálatának meggyőző adatokon kell alapulnia annak érdekében, hogy Európában biztosított legyen a kreatív ágazatok további fejlődése;

23.  elismeri, hogy a szerzői jogot sértő kereskedelmi tevékenységek komoly fenyegetést jelentenek a digitális egységes piac működése és a sokszínű kulturális és kreatív tartalmak interneten keresztül történő jogszerű nyújtásának fejlődése tekintetében;

24.  elengedhetetlennek tekinti a szerzők és alkotók helyzetének erősítését, valamint műveik digitális terjesztése és hasznosítása tekintetében javadalmazásuk javítását;

Kizárólagos jogok

25.  elismeri annak szükségességét, hogy a szerzők és az előadóművészek jogi védelmet kapjanak alkotó és művészi tevékenységükhöz; elismeri, hogy a kultúra és az ismeretek terjesztése közérdek; elismeri a producerek és a kiadók szerepét abban, hogy a művek piacra kerüljenek, és azt, hogy a jogosultak valamennyi csoportjának megfelelő díjazást kell biztosítani; szorgalmazza a szerzők és az előadóművészek egyéb jogosultakkal és közvetítő szolgáltatókkal szembeni szerződéskötési pozíciójának javítását – különösen a szerzők által átruházott jogok felhasználására vonatkozó olyan ésszerű időszak bevezetésének megfontolását, amelyet követően az említett jogok megszűnnek –, miután a szerződéses kapcsolatokat gyakran egyenlőtlen erőviszonyok jellemezhetik; ezzel kapcsolatban hangsúlyozza a szerződéskötési szabadság fontosságát;

26.  rámutat arra, hogy hogy a szerzői jogi védelem alatt álló művek és egyéb védett anyagok arányos védelme kulturális szempontból is jelentős kérdés, és hogy az EUMSZ 167. cikke értelmében az Uniónak tevékenysége során figyelembe kell vennie a kulturális szempontokat;

27.  hangsúlyozza, hogy a szerzőknek és az előadóművészeknek a digitális környezetben éppúgy, mint az analóg világban megfelelő díjazásban kell részesülnie;

28.  felkéri a Bizottságot a jogbiztonság javítására irányuló célzott és megfelelő intézkedések értékelésére a Bizottságnak a szabályozás javítására irányuló célkitűzésével összhangban; felhívja a Bizottságot az egységes európai szerzői jogi oltalom munkahelyekre és innovációra, a szerzők, előadóművészek és egyéb jogtulajdonosok érdekeire, valamint a regionális kulturális sokféleség fogyasztók általi elérhetőségének előmozdítására gyakorolt hatásának vizsgálatára;

29.  rámutat arra, hogy a kizárólagos jogok és a szerződési szabadság az alkotások létrehozása és finanszírozása törékeny ökoszisztémájának alapelemei, mivel elősegítik a kockázatok jobb megosztását, lehetővé teszik a különböző szereplők bevonását a kulturális szempontból sokszínű közönséget szolgáló közös projektekbe, és ösztönzik a professzionális tartalom-előállításba történő beruházásokat;

30.  azt ajánlja, hogy az uniós jogalkotó a közérdek védelme, és egyúttal a személyes adatok védelme érdekében vegye fontolóra a közszféra információinak újrafelhasználása előtt álló akadályok további csökkentését; megjegyzi, hogy a jogalkotás ily módon történő kiigazításának megfelelően figyelembe kell vennie a 2013/37/EU irányelvet, a szerzői jogokra irányadó elveket és az Európai Unió Bíróságának vonatkozó ítélkezési gyakorlatát;

31.  felhívja a Bizottságot az olyan köztulajdonban lévő művek hatékony védelmére, amelyek jellegüknél fogva nem tartoznak szerzői jogi védelem alá; sürgeti ezért a Bizottságot annak tisztázására, hogy amint egy mű közkinccsé válik,továbbra is közkincsnek minősül annak minden olyan digitalizált változata, amely nem alkot új, transzformatív művet; felhívja ezenkívül a Bizottságot arra is, hogy vizsgálja meg, hogy mennyiben lehet a jogosultak számára lehetőséget biztosítani arra, hogy műveiket részben vagy teljes egészében a közkincsként felajánlják;

32.  felhívja a Bizottságot, hogy még jobban harmonizálja a szerzői jog védelmi idejét, tartózkodva a védelem idejének bármiféle további kiterjesztésétől a Berni Egyezményben megállapított jelenlegi nemzetközi előírásoknak megfelelően; ösztönzi a tagállamokat, hogy összehangolt módon véglegesítsék a 2006/116/EK és a 2011/77/EU irányelv átültetését és végrehajtását;

Kivételek és korlátozások

33.  felhívja az uniós jogalkotót, hogy tartson ki a 2001/29/EK irányelvben megállapított azon célkitűzés mellett, hogy az európai kulturális kreativitás biztosításának fő módjaként megfelelő védelmet kell nyújtani a szerzői és szomszédos jogok számára, és megfelelő egyensúlyt kell biztosítani a jogosultak és a védelemben részesülő művek és teljesítmények felhasználói csoportjai, valamint a jogosultak különböző csoportjai között; hangsúlyozza ezenkívül, hogy az e területre vonatkozó bármely jogszabály-módosításnak biztosítania kell a fogyatékkal élő személyek számára, hogy bármilyen formában hozzáférhessenek a szerzői és kapcsolódó jogok által védett művekhez és szolgáltatásokhoz;

34.  hangsúlyozza, hogy a szerzői és szomszédos jogok képezik az európai kulturális és kreatív ágazatok, valamint az oktatás és a kutatás, illetve az e jogok alóli kivételeket és mentességeket élvező ágazatok jogi keretét, továbbá tevékenységük és a foglalkoztatás alapjául szolgálnak;

35.  megjegyzi, hogy a kivételeket és korlátozásokat oly módon kell alkalmazni, hogy azok figyelembe vegyék azok célját, és különösen az analóg és digitális környezet sajátos jellemzőit, fenntartva az egyensúlyt a jogosultak érdekei és a nyilvánosság érdekei között; ezért felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg annak lehetőségét, hogy felülvizsgálja a létező kivételeket és korlátozásokat annak érdekében, hogy azokat jobban hozzáigazítsa a digitális környezethez, figyelembe véve a digitális környezetben jelenleg zajló változásokat és a versenyképesség szükségességét;

36.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a kivételek és korlátozások a fogyatékossággal élő személyek számára elérhetők legyenek; ebben az összefüggésben megemlíti a marrákesi szerződés megkötését, amely elősegíti a látássérültek könyvekhez való hozzáférését, és ösztönzi e szerződés gyors ratifikálását, függetlenítve e ratifikálást az uniós jogi keret felülvizsgálatától; úgy véli, hogy a szerződés a helyes irányba tett lépésnek tekinthető, azonban ezen kívül is sokat kell még tenni annak érdekében, hogy a különféle fogyatékossággal élő személyek is hozzáférhessenek a tartalmakhoz;

37.  felhívja a figyelmet az európai kulturális sokféleség fontosságára, és megjegyzi, hogy a tagállamok között a kivételek végrehajtása terén fennálló különbségek nagy kihívást jelenthetnek a belső piac működése szempontjából a határokon átnyúló tevékenységek és az EU globális versenyképessége és az innováció szempontjából, és jogi bizonytalansághoz vezethetnek a szerzők és a felhasználók számára egyaránt; ezért úgy véli, hogy egyes kivételek és korlátozások számára előnyt jelenthet a több közös szabály; megjegyzi azonban, hogy indokolt lehetővé tenni a tagállamok számára, hogy sajátos kulturális és gazdasági érdekeiknek megfelelő jogszabályokat alkossanak az arányosság és a szubszidiaritás elvével összhangban;

38.  felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a minimumszabályok alkalmazását a kivételekre és korlátozásokra, továbbá biztosítsa a 2001/29/EK irányelvben említett valamennyi kivétel és korlátozás megfelelő végrehajtását és a belső piacon belül a kulturális javakhoz való határokon átnyúló egyenlő hozzáférést és a jogbiztonság javítását;

39.  a kulturális örökséghez való széles körű – részben online platformon keresztül megvalósuló – hozzáférés elősegítése érdekében szükségesnek tartja a közintézményekre – például könyvtárakra, múzeumokra és levéltárakra – vonatkozó kivételek megerősítését;

40.  kéri a Bizottságot, hogy alaposan vegye fontolóra az alapvető jogok védelmét, különösen a megkülönböztetés elleni küzdelmet vagy a sajtószabadság védelmét; ezzel kapcsolatban felhívja a figyelmet arra, hogy e kivételek után méltányos díjazást kellene fizetni;

41.  felhívja a figyelmet arra, hogy a kis- és középvállalkozások (kkv-k) fontos szerepet töltenek be a kulturális és kreatív ágazatokban a munkahelyteremtés és a növekedés szempontjából az EU-ban; hangsúlyozza, hogy a kulturális és kreatív ágazatokban működő kkv-k nagy többsége a szerzői jogi keret rugalmasságára támaszkodik a kulturális és kreatív művek előállításához, terjesztéséhez és az azokba való befektetéséhez, továbbá az olyan innovatív megoldások fejlesztéséhez is, amelyek a felhasználóknak a helyi piacok preferenciáihoz és sajátosságaihoz igazodó on-line kreatív művekhez való hozzáférését teszik lehetővé;

42.  érdeklődéssel figyeli a művek digitális hálózatokon való felhasználása új formáinak kialakulását, különösen a transzformatív felhasználást, és hangsúlyozza az olyan megoldások megvizsgálásának fontosságát, amelyek összeegyeztetik az alkotók számára megfelelő díjazást és méltányos ellentételezést nyújtó hatékony védelmet a kulturális javakhoz és tudáshoz való hozzáférés közérdekű céljával;

43.  hangsúlyozza, hogy a jogbiztonság javítása érdekében amennyiben egy kivétel, illetve korlátozás már alkalmazandó, a tartalom felhasználásának olyan új módjait, amelyek a technológiai fejlődésnek köszönhetően váltak lehetővé, amennyire csak lehetséges a meglévő kivétellel, illetve korlátozással összhangban kell értelmezni, feltéve hogy az új felhasználás a már meglévőhöz hasonló – erre a háromlépcsős teszt alkalmazandó; elismeri, hogy a kivételek és korlátozások értelmezésének ilyen fajta rugalmassága lehetővé teheti a szóban forgó kivételek és korlátozások hozzáigazítását az eltérő nemzeti körülményekhez és a társadalmi igényekhez;

44.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a médiakonvergencia megfelelő figyelembevétele révén biztosítsák a technológiai semlegességet, valamint a kivételek és a korlátozások jövőbeni kompatibilitását, miközben az új alkotások létrehozását, finanszírozását és terjesztését ösztönző eszközök erősítésével a közérdeket kell szolgálni, továbbá hogy új, innovatív és ösztönző módszerekkel tegyék elérhetővé ezeket az alkotásokat;

45.  javasolja a szolgáltatói és közvetítői felelősség felülvizsgálatát a szerzői jogokkal kapcsolatos jogi helyzetük és felelősségük pontosítása érdekében, annak biztosítása céljából, hogy a kreatív folyamat és ellátási lánc egésze folyamán megfelelő gondossággal járjanak el, és hogy méltányos díjazást biztosítsanak az alkotók és jogosultak számára EU-szerte;

46.  hangsúlyozza, hogy a digitális piac fejlődése a kulturális és kreatív ágazatok fejlődése nélkül nem lehetséges;

47.  kiemeli, hogy a karikatúrára, paródiára vagy utánzatra vonatkozó kivétel fontos a demokratikus vita élénkítése szempontjából; úgy véli, hogy a kivételnek egyensúlyt kell teremtenie az alkotók és az eredeti szereplők érdekei és jogai, valamint az oltalom alatt álló mű azon felhasználójának véleménynyilvánítási szabadsága között, aki a karikatúrára, paródiára vagy utánzatra vonatkozó kivételt veszi alapul;

48.  hangsúlyozza, hogy megfelelően fel kell mérni a szövegekre és adatokra vonatkozó automatizált analitikai módszerek (pl. „szöveg- és adatbányászatot”, illetve „tartalombányászat”) kutatási célokra való lehetővé tételét, feltéve, hogy megszerezték az engedélyt a mű olvasásához;

49.  hangsúlyozza, hogy a digitális piac fejlődése szorosan összefügg a kulturális és kreatív ágazatok fejlődésével, és emiatt a tartós jólét csak e két terület kiegyensúlyozott, párhuzamos fejlődésén keresztül érhető el;

50.  megjegyzi, hogy a magántulajdonhoz való jog a modern társadalom egyik alapköve. megjegyzi továbbá, hogy az oktatási anyagokhoz és kulturális javakhoz való hozzáférés megkönnyítése kiemelkedő jelentőségű a tudásalapú társadalom fejlődéséhez, és ezt a jogalkotóknak is figyelembe kell venniük;

51.  felhív a kutatási és oktatási célokra vonatkozó széles körű kivétel létrehozására, amelynek nemcsak az oktatási intézményekre kell kiterjednie, hanem az illetékes hatóságok vagy jogszabályok által elismert, illetve valamely oktatási program működési körébe tartozó oktatási létesítményhez vagy intézményhez kapcsolódó akkreditált oktatási vagy kutatási tevékenységre is, az online és a határokon átnyúló tevékenységeket is beleértve;

52.  hangsúlyozza, hogy megalapozott és objektív gazdasági és jogi elemzéssel megfelelően indokolni kell az EU szerzői jogi jogrendjébe bevezetett minden új kivételt vagy korlátozást;

53.  elismeri a könyvtárak jelentőségét az ismeretekhez való hozzáférés szempontjából, és felhívja a Bizottságot, hogy értékelje egy olyan kivétel elfogadásának lehetőségét, amely lehetővé teszi az állami és kutatókönyvtárak számára, hogy jogszerűen biztosítsák a műveket digitális formátumban a nyilvánosság számára személyes használatra és korlátozott időtartamra, az interneten keresztül vagy a könyvtárak hálózata révén annak érdekében, hogy a tudás terjesztésére vonatkozó közérdekű kötelezettségüket hatékonyan és korszerűen tudják teljesíteni; azt ajánlja, hogy a szerzőket megfelelően ellentételezzék az e-kölcsönzésért, a fizikai formátumú könyvek kölcsönzésére vonatkozó, a nemzeti területi korlátozásoknak megfelelő ellentételezéssel megegyező mértékben;

54.  felhívja a Bizottságot, hogy végezzen értékelést egy olyan kivétel létrehozásáról, amely lehetővé teszi a könyvtárak számára a tartalmak konzultáció, katalogizálás és archiválás céljára történő digitalizálását;

55.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy figyelembe vegyék a könyvipar által a méltányos, kiegyensúlyozott és életképes üzleti modellek kialakítása érdekében végzett számos kísérlet következtetéseit;

56.  megjegyzi, hogy néhány tagállam kompenzációs rendszerek céljából jogszabályban előírt engedélyeket vezetett be; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell, hogy azon aktusok, amelyek a kivétel szerint megengedettek, azok is maradjanak; emlékeztet arra, hogy a kivételek és korlátozások alkalmazására vonatkozóan csak azon esetekben kellene ellentételezést fontolóra venni, amikor a kivétel alá eső aktus a jogtulajdonos számára kárt okoz; továbbá felhívja a szellemi tulajdoni jogsértések európai megfigyelőközpontját, hogy végezzen teljes körű tudományos értékelést ezekről a tagállami intézkedésekről és azoknak valamennyi érintett érdekelt felet érintő következményeiről;

57.  emlékeztet annak fontosságára, hogy a magáncélú másolatra vonatkozó kivételre ne vonatkozzon technikai korlátozás, és azt az alkotók méltányos kártérítése kísérje; felkéri a Bizottságot, hogy tudományos bizonyítékok alapján elemezze az Európai Parlament magáncélú többszörözési jogdíjakról szóló 2014. február 27-i állásfoglalását(18) és a Bizottság által irányított legutóbbi közvetítési folyamat eredményeit(19), a jogtulajdonosoknak a természetes személyek általi, magáncélra történő többszörözés tekintetében fennálló méltányos díjazását célzó jelenlegi intézkedéseket, különös tekintettel az átláthatósági intézkedésekre;

58.  megállapítja, hogy a magáncélú többszörözési díjakat oly módon kell szabályozni, hogy a polgárok tájékoztatást kapjanak e díjak tényleges összegéről, céljáról és felhasználásának módjáról;

59.  hangsúlyozza, hogy a digitális illetékeket átláthatóbbá és optimálissá kell tenni, a jogtulajdonosok és a fogyasztók jogainak biztosítása érdekében, valamint tekintettel a szerzői és szomszédos jogokra vonatkozó közös jogkezelésről és a zeneművek belső piacon történő online felhasználásának több területre kiterjedő hatályú engedélyezéséről szóló 2014/26/EU irányelvre;

60.  hangsúlyozza, hogy javítani kell a szerzői jogi rendszer átláthatóságát és egyértelműségét a szerzői jogi tartalmakat felhasználók számára, különösen a felhasználók által létrehozott tartalmak és a szerzői jogdíjak, a kreativitás előmozdítása, az online platformok továbbfejlesztése és a jogosultak megfelelő díjazásának biztosítása érdekében;

61.  felhívja a figyelmet a 2001/29/EK irányelv 6. cikkének (4) bekezdésének fontosságára, és hangsúlyozza, hogy a kivételek vagy a korlátozások tényleges érvényesítését, valamint a szerzői és szomszédos jogi védelem alá nem tartozó tartalomhoz való hozzáférést nem akadályozhatják szerződések vagy szerződéses feltételek;

62.  felszólítja a terjesztőket, hogy a tartalmaik interoperabilitásának biztosításához szükséges technológiai intézkedésekre vonatkozó összes információt tegyék közzé;

63.  kiemeli, hogy elő kell segíteni különösen a szoftverek és terminálok nagyobb fokú interoperabilitását, mivel annak hiánya hátráltatja az innovációt, csökkenti a versenyt és árt a fogyasztóknak az Unióban; úgy véli, hogy az átjárhatóság hiánya egy adott termék vagy szolgáltatás piaci erőfölényéhez vezet, ami elfojtja a versenyt az Unióban, és korlátozza a fogyasztók választási lehetőségét;

64.  rámutat arra, hogy a digitális piacon a műszaki fejlődés gyors üteme technológiasemleges jogszabályi keretet tesz szükségessé a szerzői jogok tekintetében;

65.  elismeri az arányos és hatékony végrehajtásnak az alkotók, jogosultak és fogyasztók támogatásában betöltött szerepét;

66.  felszólítja a Bizottságot és az uniós jogalkotókat, hogy olyan megoldásokon gondolkodjanak, amelyek az értéket a tartalomról a szolgáltatásra helyezik át; hangsúlyozza, hogy a jelenlegi digitális környezetben ki kell igazítani a közvetítő jogállásának meghatározását;

67.  hangsúlyozza, hogy a fogyasztók gyakran szembesülnek különböző korlátozásokkal, és a szerzői jogi keretből nagyon sokszor hiányzik a fogyasztói jogok fogalmának meghatározása; felhívja a Bizottságot, hogy a fogyasztók szemszögéből vizsgálja meg a jelenlegi szerzői jogi jogszabályok hatékonyságát, valamint dolgozzon ki egyértelmű és átfogó fogyasztói jogokat;

o
o   o

68.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1)HL L 167., 2001.6.22., 10. o.
(2)HL L 84., 2014.3.20., 72. o.
(3)HL L 175., 2013.6.27., 1. o.
(4)HL L 299., 2012.10.27., 5. o.
(5) HL L 372., 2006.12.27., 12. o.
(6)HL L 265., 2011.10.11., 1. o.
(7) HL L 248., 1993.10.6., 15. o.
(8) HL L 157., 2004.4.30., 45. o.
(9) HL L 376., 2006.12.27., 28. o.
(10) HL L 346., 1992.11.27., 61. o.
(11) HL L 272., 2001.10.13., 32. o.
(12) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0179.
(13) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0368.
(14) HL C 353. E, 2013.12.3., 64. o.
(15) HL C 50. E, 2012.2.21., 48. o.
(16) HL C 249. E, 2013.08.30., 49. o.
(17) Európai Bizottság, Belső Piaci és Szolgáltatási Főigazgatóság, Report on the responses to the Public Consultation on the Review of the EU Copyright Rules (Jelentés a szerzői jogra vonatkozó uniós szabályok felülvizsgálatával kapcsolatos nyilvános konzultációra érkezett válaszokról), 2014. július.
(18) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0179.
(19) A magáncélú többszörözésre és reprográfiára kivetett díjak tekintetében a Bizottság által irányított legutóbbi közvetítési folyamat alapján Antonio Vitorino által összeállított, 2013. január 31-i ajánlások.


A Demokráciáért Európai Alapítvány tevékenységeinek értékelése
PDF 534kWORD 118k
Az Európai Parlament 2015. július 9-i állásfoglalása az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó új uniós megközelítésről – a Demokráciáért Európai Alapítvány létrehozása óta végzett tevékenységeinek értékelése (2014/2231(INI))
P8_TA(2015)0274A8-0177/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 2., 6., 8. és 21. cikkére,

–  tekintettel a Demokráciáért Európai Alapítvány esetleges létrehozásának módozatairól szóló, a Tanácshoz intézett 2012. március 29-i ajánlására(1),

–  tekintettel a demokratizálódást támogató uniós külpolitikákról szóló, 2011. július 7-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel az uniós külpolitika digitális szabadságra vonatkozó stratégiájáról szóló, 2012. december 11-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a Tanács által 2014. június 23-án elfogadott, „Az EU éves jelentése az emberi jogok és a demokrácia helyzetéről a világban 2013-ban” című jelentésre,

–  tekintettel „Az emberi jogok és a demokrácia helyzete a világban” című 2013. évi éves jelentésről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról szóló, 2015. március 12-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a külső tevékenységek finanszírozására vonatkozó uniós eszközök végrehajtására vonatkozó közös szabályok és eljárások megállapításáról szóló európai parlamenti és tanácsi 2014. március 11-i 236/2014/EU rendeletre(5),

–  tekintettel a demokrácia és az emberi jogok világszintű előmozdítását szolgáló finanszírozási eszköz létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi 2014. március 11-i 235/2014/EU rendeletre(6),

–  tekintettel a Tanács „A demokratikus kormányzás támogatása – A megerősített uniós keret felé” című, 2009. május 18-i következtetéseire(7),

–  tekintettel a demokráciának az EU külkapcsolatai keretében való támogatásáról szóló, 2009. november 17-i tanácsi következtetésekre(8),

–  tekintettel a Tanács 2010. december 13-i következtetéseire, amely tartalmazza a 2010. évi jelentést és a kísérleti országok listáját(9),

–  tekintettel a Tanács európai szomszédságpolitikáról szóló, 2011. június 20-i következtetéseire(10),

–  tekintettel a Tanács a Demokráciáért Európai Alapítványról szóló, 2011. december 1-jei tanácsi következtetéseire(11),

–  tekintettel a Tanács emberi jogokról és demokráciáról szóló 2012. június 25-i következtetéseire(12), valamint a Tanács által szintén 2012. június 25-én elfogadott, az emberi jogokról és a demokráciáról szóló uniós stratégiai keretre és cselekvési tervre(13),

–  tekintettel a Tanács 2013. január 31-i, „A fenntartható változás uniós támogatása az átalakulóban lévő társadalmakban” címmel megfogalmazott következtetéseire(14),

–  tekintettel az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének és a Bizottságnak az „Új európai szomszédságpolitikai felé” című, 2015. március 4-i közös konzultációs anyagára (JOIN(2015)0006),

–  tekintettel az Európai Külügyi Szolgálat 2013. évi felülvizsgálatára(15),

–   tekintettel az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének és a Bizottságnak „Az átalakuló szomszédság új megközelítése– Az európai szomszédságpolitika felülvizsgálata” című, 2011. május 25-i közös közleményére (COM(2011)0303),

–  tekintettel a Demokráciáért Európai Alapítvány létrehozását támogató, az Európai Parlament egykori elnökének, Jerzy Buzeknek és a Bizottság egykori alelnökének /az Unió egykori külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, Catherine Ashtonnak címzett, 2011. november 25-én kelt levelére,

–  tekintettel a Demokráciáért Európai Alapítvány irányítótanácsának 2014. december 3-i határozatára a Demokráciáért Európai Alapítványra vonatkozó kezdeti földrajzi korlátozások feloldásáról,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére és 132. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A8-0177/2015),

A.  mivel a demokrácia előmozdítása és támogatása, a jogállamiság, valamint az emberi jogok és az alapvető szabadságok egyetemességének és oszthatatlanságának tiszteletben tartása az EU külpolitikájának fő célkitűzései közé tartoznak, ahogyan azt az Európai Unióról szóló szerződés 21. cikke és az Alapjogi Charta is előírja;

B.  mivel az EU a demokráciaépítés folyamata iránti felelősségvállalás elvét kiemelkedő fontosságúnak tartja egy valódi demokratikus kultúra előmozdításához;

C.  mivel számos uniós tagállam társadalma az utóbbi évtizedekben sikeres demokratikus átalakulási folyamaton esett át, és e területen a Demokráciáért Európai Alapítvány tevékenysége szempontjából jelentős tapasztalatot halmozott fel, amelyet szakértői és politikai szinten fel lehet és fel kell használni a Demokráciáért Európai Alapítvány munkájához;

D.  mivel az arab tavasz történései és a keleti szomszédságban történt események nyomán megkezdődött az emberi jogok előmozdítását és a demokrácia támogatását célzó uniós szakpolitikai eszközök átformálása;

E.  mivel a világ számos olyan országában, ahol a Demokráciáért Európai Alapítvány működik, csökken a jogszerű civil társadalmi fellépések mozgástere és a civil társadalmi szervezetek külső finanszírozása amiatt, hogy a tekintélyelvű rendszerek egyre kifinomultabb eszközöket – többek között jogszabályokat – alkalmaznak a nem kormányzati szervezetek és a demokráciapárti szereplők – többek között a Demokráciáért Európai Alapítvány kedvezményezettjei – munkájának korlátok közé szorítására;

F.  mivel az európai szomszédságpolitika országainak az elmúlt években rendkívül sok olyan politikai, biztonsági és gazdasági kihívással kellett szembenézniük, amelyek nagymértékben megterhelték a demokratizálódási erőfeszítéseket és megnehezítették az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartását;

G.  mivel támogatni kell azokban az országokban, amelyekben a Demokráciáért Európai Alapítvány működik a tárgyilagos és független tájékoztatás nyújtását és meg kell erősíteni a médiakörnyezetet, többek között az internetet és a közösségi médiát, miközben védeni kell a sajtó és a véleménynyilvánítás szabadságát, és küzdeni kell a társadalmi és politikai cenzúra valamennyi formája ellen; mivel ezekben az országokban ugyanolyan fontos a demokratizálódási erőfeszítések támogatása, ideértve a jogállamiság megszilárdítását és a korrupció elleni küzdelmet;

H.  mivel a Demokráciáért Európai Alapítvány létrehozása – más olyan uniós programokkal együtt, mint a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze (EIDHR) és az európai szomszédságpolitika civil társadalmi eszköze – az EU hagyományos államközpontú megközelítését egy kiegyensúlyozottabb, hosszabb távú és társadalomorientált megközelítéssel egészíti ki, amelyre nagyon nagy szükség van, középpontba helyezve az alulról építkező helyi és regionális mozgalmakkal való közvetlen kapcsolatot;

I.  mivel a Demokráciáért Európai Alapítvány által végrehajtottakhoz hasonló demokráciatámogatási intézkedések hatásának értékelése továbbra is alapvetően nehéz feladat, különösen az érintett országok politikai átalakulásának nem lineáris és elhúzódó jellege és az érintett tevékenységek gyakran bizalmas természete miatt;

J.  mivel az információs technológiák és a közösségi média a demokráciáért folytatott küzdelem fontos eszközeivé váltak, és ezért ezeknek kiemelt helyet kell biztosítani a demokrácia támogatására irányuló európai menetrendben;

K.  mivel a Demokráciáért Európai Alapítvány 2015. június 30-ig 186 kezdeményezést támogatott, az EU déli szomszédságában összesen több mint 5,2 millió EUR értékben, az EU keleti szomszédságában és azon túl pedig több mint 5,3 millió EUR értékben;

L.  mivel a Demokráciáért Európai Alapítvány a társfinanszírozás különleges formájában részesül, amelynek értelmében igazgatási költségvetését a Bizottság biztosítja, ugyanakkor a helyszínen végzett tevékenységeket a tagállamok és harmadik országok hozzájárulásaiból finanszírozzák;

Általános értékelés

1.  üdvözli a Demokráciáért Európai Alapítvány által eddig elért eredményeket, tekintettel a jelenlegi nehéz nemzetközi környezetre, és úgy véli, hogy „a politikai átalakulás alatt álló országokban és a demokratizálódásért küzdő társadalmakban a demokratizálódás és a mélyen gyökerező és fenntartható demokrácia előmozdítására és ösztönzésére”(16) irányuló fő célkitűzéseit teljesíti, többek között a „nem támogatottak támogatásával” is, a korrupció elleni küzdelem révén, a sokféleségen és az erőszakmentességen belüli párbeszéd előmozdításával, a társadalmi és politikai részvétel ösztönzése révén, azon az adott területen dolgozó aktivisták és újságírók támogatásával, akik áldoznak arra, hogy biztosítsák és felgyorsítsák az igazságszolgáltatást hozzáférhetőbbé tévő demokratikus folyamatok elindítását;

2.  elégedettséggel veszi tudomásul, hogy az Alapítvány a rövid működési időszak, a korlátozott pénzeszközök, valamint a demokráciatámogatás hatásának értékelésével kapcsolatos kihívások ellenére teljesítette a Parlament ajánlásait, hozzáadott értéket teremtve a meglévő uniós demokráciatámogatáshoz egy gyors, rugalmas, alulról felfelé építkező és a kereslet által vezérelt finanszírozással, amelyet közvetlenül a kedvezményezettek számára pénzügyileg hatékony módon biztosítottak, az alacsony adminisztratív terheknek, valamint az Alapítvány számára az irányítótanács által létrehozott egyszerű eljárásoknak köszönhetően;

3.  úgy véli, hogy a Demokráciáért Európai Alapítvány mint a demokráciát támogató módszer hozzájárult mind a politikai, mind a személyes kockázat csökkentéséhez;

4.  hangsúlyozza az EU arra vonatkozó többirányú erőfeszítései iránti maradéktalan és folyamatos támogatását, hogy segítséget nyújtson a civil társadalmi szervezeteknek, társadalmi mozgalmaknak és aktivistáknak szerte a világon; megismétli, hogy továbbra is biztosítani kell a Demokráciáért Európai Alapítvány tevékenységének és az EU meglévő külső finanszírozási eszközeinek – elsősorban a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze (EIDHR) és az Európai Szomszédsági Támogatási Eszköz (ENI) – egymást kiegészítő jellegét és kerülni kell az ezek közti átfedéseket, mivel azok a demokratikus elvek előmozdítását és az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartását tűzték ki célul az EU közelében;

5.  üdvözli, hogy a Demokráciáért Európai Alapítvány következetesen kiáll a véleménynyilvánítás szabadsága és az egyesülési szabadság, a tömegtájékoztatás szabadsága, a jogállamiság építése és megerősítése, a korrupció elleni küzdelem, valamint a társadalmi és politikai pluralizmus mellett, amelynek célja a demokratikus rendszerek fejlődésének támogatása az EU keleti és a déli szomszédságában;

6.  azon a véleményen van, hogy a Demokráciáért Európai Alapítvány által megvalósított kezdeményezések egyedülállónak és hiánypótlónak bizonyultak azokban az esetekben, amikor az uniós tagállamok és a nem uniós országok általi finanszírozás nem valósulhatott meg;

7.  felszólítja az EU-t és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki egy holisztikus megközelítést a politikai átmenet és a demokratizálódás támogatására a harmadik országokban, amely magában foglalja az emberi jogok tiszteletben tartását, a jogérvényesülés, az átláthatóság, az elszámoltathatóság, a megbékélés és a jogállamiság előmozdítását, valamint a demokratikus intézmények – többek között a jogalkotó szervek – megerősítését;

Finanszírozás

8.  felhívja a Demokráciáért Európai Alapítvány alapító feleit, különösen az összes uniós tagállamot és a Bizottságot, hogy járuljanak hozzá az Alapítványhoz vagy növeljék az ilyen hozzájárulásaikat, a Demokráciáért Európai Alapítvány megalapításakor vállalt kötelezettségeikkel összhangban;

9.  emlékeztet arra, hogy 2015. április 26-án a Demokráciáért Európai Alapítványnak a következő országok ajánlották fel támogatásukat és hozzájárulásukat: Belgium, Bulgária, a Cseh Köztársaság, Dánia, Észtország, Németország, Magyarország, Lettország, Litvánia, Luxemburg, Hollandia, Lengyelország, Románia, Szlovákia, Spanyolország, Svédország és Svájc, míg a többi 12 tagország ezt még nem tette meg;

10.  hangsúlyozza, hogy a Demokráciáért Európai Alapítvány hatékonyságának fenntartása és továbbfejlesztése szempontjából elengedhetetlen a hosszú távú, megfelelő, stabil, átlátható és kiszámítható finanszírozás biztosítása;

11.  felszólítja a Bizottság alelnökét/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét, valamint az európai szomszédságpolitikáért és a csatlakozási tárgyalásokért felelős biztost, hogy kerüljön sor a Demokráciáért Európai Alapítvány hozzáadott értékének mérlegelésére az európai szomszédságpolitika közelmúltban elindított felülvizsgálata során, és hogy vizsgálják meg, milyen módon lehetne a Demokráciáért Európai Alapítvány fenntartható támogatását biztosítani;

12.  felkéri Belgiumot, hogy legalább mérje fel a Demokráciáért Európai Alapítványtól és annak alkalmazottaitól származó adóbevételek egésze vagy egy része visszatérítésének lehetőségét az Alapítvány projektjeinek finanszírozására; emlékeztet arra, hogy a Demokráciáért Európai Alapítvány a belga jog szerinti magánalapítványként működik;

13.  üdvözli az északi, a közép-európai és egyes déli tagállamok által nyújtott hozzájárulásokat; felhívja a többi déli tagállamot, amelyek egy része történelmi, gazdasági és kulturális szempontból különösen erősen kötődik a déli szomszédsághoz, hogy tegyenek külön erőfeszítést a Demokráciáért Európai Alapítványhoz való pénzügyi vagy kirendelés által történő hozzájárulás érdekében;

14.  üdvözli az Alapítvány által az uniós partnerektől, például a Svájctól és Kanadától kapott pénzügyi hozzájárulást; szorgalmazza, hogy más tagállamok, különösen az EFTA-országok is támogassák a Demokráciáért Európai Alapítványt;

15.  felszólítja a Demokráciáért Európai Alapítvány támogatóit, hogy az Alapítvány végrehajtó bizottsága számára biztosítsanak teljes szabadságot a kedvezményezettek kiválasztásában, ami az irányítótanács által jóváhagyott munkaterv alapján történik, továbbá felszólít arra, hogy vessenek véget annak a gyakorlatnak, hogy a támogatók bizonyos országok vagy projektek tekintetében támogatási összegeket különítenek el;

Emberierőforrás-kapacitás

16.  kéri a Demokráciáért Európai Alapítvány titkársága kapacitásainak megerősítését megfelelő emberi erőforrások formájában, lehetővé téve, hogy megbirkózzon új feladatai ellátásával;

17.  arra ösztönzi a tagállamokat, hogy valósítsák meg azon jelzésüket, hogy nemzeti szakértőket rendelnek ki a Demokráciáért Európai Alapítvány titkárságához;

A Demokráciáért Európai Alapítvány földrajzi megbízatása és a kelet és dél közötti egyensúly

18.  üdvözli a Demokráciáért Európai Alapítvány kezdeti földrajzi korlátozásának megszüntetését az irányítótanács 2014. december 3-i ülésén elfogadottak alapján;

19.  üdvözli, hogy a Demokráciáért Európai Alapítvány biztosítja a keleti és déli szomszédság közötti földrajzi egyensúlyt a projektfinanszírozásban;

Támogatás és kedvezményezettek

20.  alapvető fontosságúnak tartja, hogy hosszú távon biztosítsák a Demokráciáért Európai Alapítvány kedvezményezettjei fenntartható finanszírozását a más kétoldalú támogatókkal és az európai külső finanszírozási eszközökkel – különösen a demokrácia és az emberi jogok európai eszközével – kialakított kiegészítő kapcsolatok megerősítése révén, amely – adott esetben – átveheti az Alapítvány régebbi kedvezményezettjeinek középtávú pénzügyi finanszírozását, és e célból:

   a) felkéri a Demokráciáért Európai Alapítványt és a Bizottságot egy kapcsolattartó csoport létrehozására annak meghatározása érdekében, hogy az Alapítvány kedvezményezettjei számára mi a legjobb módja a demokrácia és az emberi jogok európai eszközéből nyújtott pénzügyi támogatására való átállásra; valamint
   b) felszólítja az Európai Bizottságot és az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ), hogy terjesszenek elő konkrét javaslatokat egy, a Demokráciáért Európai Alapítvánnyal közös programozási pont létrehozására, illetve az Alapítvánnyal való együttműködésre vonatkozó mechanizmusokra, az összhang és a fenntarthatóság hosszabb távon való biztosítása érdekében;

21.  kéri a Demokráciáért Európai Alapítvány további aktív részvételét azokban az országokban, ahol a civil társadalom számára nyújtott külső támogatás komoly akadályokba ütközik, vagy ahol az állami finanszírozás megkülönböztető, és azt kizárólag csak bizonyos szervezeteknek vagy civil társadalmi szervezeteknek ítélik oda; támogatja a Demokráciáért Európai Alapítvány arra irányuló erőfeszítéseit, hogy innovatív eszközöket találjon olyan szereplők támogatására, akik különösen nehéz politikai környezetben a változásért munkálkodnak;

22.  nyomatékosan kéri az irányítótanácsot, hogy folytassa a demokratikus politikai aktivisták támogatását és az integrált politikai folyamatok finanszírozását; úgy véli, hogy a Demokráciáért Európai Alapítványnak foglalkoznia kell azokkal a politikai pártokkal, illetve támogatnia kell az olyan pártok megjelenését és megerősödését, amelyek egyértelműen elkötelezték magukat a demokratikus elvek mellett, lehetőség szerint a meglévő politikai alapítványokkal partnerségben;

23.  üdvözli a Demokráciáért Európai Alapítványnak a nyomon követésre és értékelésre vonatkozó iránymutatásait; hangsúlyozza azonban, hogy e végrehajtási iránymutatásoknak a Demokráciáért Európai Alapítvány méretével és emberierőforrás-kapacitásával arányosaknak kell lenniük;

24.  ösztönzi a Demokráciáért Európai Alapítványt, hogy továbbra is legyen fogékony az új technológiákra azáltal, hogy támogatásaiba beépíti a technológiai támogatást;

25.  üdvözli a Demokráciáért Európai Alapítvány által az ukrán szereplőknek nyújtott támogatásokat, mivel jó példával szolgált a később demokratikusan képviselőkké megválasztott politikai és civil aktivistáknak nyújtott gyors támogatásra; üdvözli a Demokráciáért Európai Alapítványból az EU szomszédságában tevékenykedő demokráciapárti aktivistáknak kínált támogatást, amelynek célja a szilárd demokratikus rendszerek kialakítása érdekében végzett munka fenntartása;

26.  üdvözli a Demokráciáért Európai Alapítvány által a déli szomszédság néhány országának aktivistái számára nyújtott támogatásokat, hiszen ezek a Demokráciáért Európai Alapítvány különösen ellenséges környezetben végzett demokráciát támogató munkájának hozzáadott értékét tükrözik;

27.  határozottan ösztönzi a Demokráciáért Európai Alapítványt arra, hogy fokozottabb hangsúlyt helyezzen a társadalmilag vagy politikailag kirekesztett csoportokra, többek között a nők jogainak erősítését és a nők közéletben való fokozottabb részvételének megvalósítását célul kitűző női mozgalmak, valamint az alulról építkező mozgalmak támogatásával, továbbá a vallási közösségekhez kapcsolódó etnikai és nyelvi kisebbségek, LMBTI emberi jogi aktivisták, üldözött vallási kisebbségek és civil aktivisták, továbbá alulról építkező mozgalmak, a gyenge vagy kialakulóban lévő politikai mozgalmak, a szakszervezetek, bloggerek és a médiában tevékenykedő aktivisták támogatása révén;

28.  felhívja a Demokráciáért Európai Alapítványt arra, hogy – adott esetben – alakítson ki együttműködést a vallási közösségekhez – köztük az üldözött vallási kisebbségekhez –kapcsolódó civil aktivista csoportokkal; emlékeztet arra, hogy az egyház döntő szerepet játszott a kommunista rezsimek elleni küzdelemben és a közép- és kelet-európai országok demokratikus átalakulásának folyamatában;

29.   ösztönzi a Demokráciáért Európai Alapítványt, hogy fokozza a megjelenő fiatal vezetők és újonnan megválasztott női, ifjúsági vagy kisebbségi képviselők számára nyújtott támogatását a politikai átmenet időszakában lévő országokban;

30.  felszólítja a tagállamokat, hogy a Demokráciáért Európai Alapítványon keresztül továbbra is nyújtsanak pénzügyi támogatást az orosz civil társadalom és média számára; felhívja a figyelmet a közelmúltbeli fejleményekre, így a civil társadalmi szervezeteket sújtó korlátozásokra, a politikai ellenzék elnyomására és az államilag ellenőrzött média által folytatott agresszív, célzott dezinformációs kampányokra, melyek láthatóan mind azt a célt szolgálják, hogy szándékosan olyan, a szélsőségesen nacionalista politikai légkörnek kedvező környezetet hozzanak létre, amelyet antidemokratikus retorika, elnyomás és gyűlöletbeszéd jellemez;

A Parlament és a Demokráciáért Európai Alapítvány közötti együttműködés

31.  üdvözli a Demokráciáért Európai Alapítvány első éves jelentésének a Külügyi Bizottság előtti, az Alapítvány alapszabálya 8. cikkének (4) bekezdésének megfelelő ismertetését; hangsúlyozza, hogy ez az évente ismétlődő esemény jó alkalmat teremt az áttekintésre és új szinergiák kialakítására;

32.  felszólít a Demokráciáért Európai Alapítvány, a Demokráciatámogatási és Választási Koordinációs Csoport, valamint az illetékes parlamenti bizottságok és állandó küldöttségek közötti hatékony kapcsolatra; arra ösztönzi tagjait, hogy támogassák a Demokráciáért Európai Alapítványt, és a figyelmet a kapcsolódó fellépések terén és az Európai Parlament harmadik országokba látogató parlamenti küldöttségeiben – többek között a kedvezményezettekkel való találkozókon – irányítsák az Alapítvány munkájára;

33.  szorgalmazza a Demokráciáért Európai Alapítvány, a kedvezményezettek és a Szaharov-díj hálózat közötti együttműködés elmélyítését;

34.  felkéri a Demokráciáért Európai Alapítványt, hogy fejlessze tovább együttműködését a fiatal vezetők európai parlamenti fórumával;

Politikai koherencia és koordináció

35.  arra ösztönzi a tagállamokat és az uniós intézményeket, hogy biztosítsák a demokratikus erőfeszítések tekintetében a valódi belső és külső koherenciát, és e tekintetben ismerjék el a Demokráciáért Európai Alapítvány szerepét;

36.  szorgalmazza, hogy azokban az országokban, ahol a Demokráciáért Európai Alapítvány aktívan működik, az uniós küldöttségek és a tagállamok diplomáciai képviseletei hívják fel a lehetséges kedvezményezettekre az Alapítvány figyelmét, illetve a potenciális kedvezményezetteket tájékoztassák a Demokráciáért Európai Alapítvány létezéséről; ezzel párhuzamosan arra ösztönzi a Demokráciáért Európai Alapítvány személyzetét, hogy folytasson szoros együttműködést a vonatkozó uniós és tagállami diplomáciai személyzettel azon lehetséges kedvezményezettek kapcsán, akik az Alapítványon keresztül nem támogathatók, kölcsönösen tiszteletben tartva az információk érzékenységét és valamennyi fél biztonságát;

37.  sürgeti az uniós küldöttségeket és a tagállamok diplomáciai képviseleteit, hogy szervezett módon működjenek együtt annak érdekében, hogy megkönnyítsék a Demokráciáért Európai Alapítvány Európai Unióba meghívott támogatottjai számára a vízumkérelmi eljárást;

38.  üdvözli az EKSZ és a Bizottság erőfeszítéseit, hogy a Demokráciáért Európai Alapítványról tájékoztatást nyújt saját személyzete körében, különösen az uniós küldöttségek tagjai között;

39.  felszólít arra, hogy a Demokráciáért Európai Alapítvány irányítótanácsa háromévenként tartson miniszteri szintű ülést, hogy megvitassák az EU demokráciatámogatási politikáját és az Alapítvány jövőbeni stratégiai prioritásait;

A demokráciát támogató egyéb szereplőkkel való együttműködés

40.  kéri, hogy összhangban a Demokráciáért Európai Alapítvány alapszabályával az Alapítvány működjön együtt az Európában működő szervezetekkel, például az Európa Tanáccsal, az IDEA-val (a demokrácia és a választási segítségnyújtás nemzetközi intézete) és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezettel;

41.  felhívja a Demokráciáért Európai Alapítványt arra, hogy fokozza az együttműködést a demokráciatámogatás terén aktív kulcsfontosságú szereplőkkel és azon nemzetközi, regionális és országos szervezetekkel, amelyek székhelye az Európai Unióban van, vagy amelyek azokban az országokban tevékenykednek, amelyekben a Demokráciáért Európai Alapítványt működik;

42.  ösztönzi, hogy a Demokráciáért Európai Alapítvány határozza meg a nemzetközi civil társadalmi szervezetekkel, többek között a keleti partnerség civil társadalmi fórumával és az Anna Lindh Alapítvánnyal történő együttműködés lehetséges formáit;

További ajánlások

43.  felhívja a Demokráciáért Európai Alapítványt, hogy folytassa a demokráciatámogatás – többek között politikai szereplők és aktivisták számára nyújtott – új és innovatív eszközeinek kidolgozását és a legjobb gyakorlatok megosztását annak érdekében, hogy igazodni tudjon az önkényuralmi rendszerű országokban tapasztalható fokozódó korlátozáshoz, különös tekintettel a médiával és a civil társadalommal kapcsolatos új kezdeményezésekre ezekben az országokban; ebben az összefüggésben hangsúlyozza az országspecifikus stratégiák kidolgozásának fontosságát;

44.  felszólít a demokrácia szellemében annak biztosítására, hogy a Demokráciáért Európai Alapítvány irányítótanácsának összetétele a képviselőcsoportokat képviselje, a D'Hondt rendszer alapján;

45.  üdvözli, hogy tájékoztatást nyújtottak a nyilvánosság számára a Demokráciáért Európai Alapítvány eddigi eredményeiről, és úgy véli, hogy az Alapítvány egyediségének és hozzáadott értékének további hangsúlyozása, valamint a témáról széles körben és rendszeresen folytatott kommunikáció növelné adománygyűjtő kapacitását;

o
o   o

46.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Külügyi Szolgálatnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint a Demokráciáért Európai Alapítványnak.

(1) HL C 257. E, 2013.9.6., 13. o.
(2) HL C 33. E, 2013.2.5., 165. o.
(3) Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0470.
(4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0076.
(5) HL L 77., 2014.3.15., 95. o.
(6) HL L 77., 2014.3.15., 85. o.
(7) http://register.consilium.europa.eu/doc/srv?l=HU&f=ST%209908%202009%20INIT
(8) http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_data/docs/pressdata/en/gena/111250.pdf
(9) https://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_data/docs/pressdata/EN/foraff/118433.pdf
(10) http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_Data/docs/pressdata/EN/foraff/122917.pdf
(11) http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_data/docs/pressdata/EN/foraff/126505.pdf
(12) http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_data/docs/pressdata/EN/genaff/131171.pdf
(13) http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_data/docs/pressdata/EN/genaff/131181.pdf
(14) http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_data/docs/pressdata/EN/foraff/135130.pdf
(15) http://eeas.europa.eu/library/publications/2013/3/2013_eeas_review_hu.pdf
(16) A Demokráciáért Európai Alapítvány alapszabályának 2. cikke – elérhető az alábbi oldalon: https://www.democracyendowment.eu/about-eed/


A burundi helyzet
PDF 279kWORD 100k
Az Európai Parlament 2015. július 9-i állásfoglalása a burundi helyzetről (2015/2723(RSP))
P8_TA(2015)0275RC-B8-0657/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Burundiról szóló korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel a Cotonoui Megállapodásra,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a burundi helyzetről szóló 2014. április 10-i nyilatkozatára,

–  tekintettel a Burundira vonatkozó, a békét és a megbékélést célzó arushai megállapodásra,

–  tekintettel Burundi alkotmányára,

–  tekintettel a Kelet-afrikai Közösség államfői által 2015. május 31-én, a tanzániai Dar es-Salaamban kiadott nyilatkozatra,

–  tekintettel a volt burundi államfők, politikai pártok és civil társadalmi szervezetek által 2015. május 28-án, Bujumburában tett rendkívüli felhívásra,

–  tekintettel az Afrikai Unió 2015. június 13-i csúcstalálkozóján elfogadott, a burundi helyzetről szóló határozatokra,

–  tekintettel a Tanács Burundiról szóló 2015. június 22-i következtetéseire,

–  tekintettel Federica Mogherini alelnök/főképviselőnek a Burundiba indítandó uniós választási megfigyelő misszió felfüggesztéséről szóló 2015. május 28-i nyilatkozatára, valamint az alelnök/főképviselő szóvivőjének a burundi helyzetről szóló 2015. június 29-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés Elnökségének 2015. június 14-i határozatára, amelyben az országban uralkodó helyzet miatt felfüggeszti a burundi parlamenti választásokat megfigyelő misszió tevékenységét,

–  tekintettel az EU emberi jogok védelmezőiről szóló iránymutatásaira és az EU véleménynyilvánítás szabadságára vonatkozó emberi jogi iránymutatásaira, valamint a Tanács 2014. júniusi következtetéseire, amelyekben kötelezettséget vállalt arra, hogy fokozza az emberijog-védőkkel kapcsolatos munkáját,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,

–  tekintettel a demokráciáról, a választásokról és a kormányzásról szóló afrikai chartára,

–  tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára,

–  tekintettel az emberi jogok és a népek jogainak afrikai chartájára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.  mivel a burundi alkotmány 96. cikke és a békét és megbékélést célzó arushai megállapodás 7. cikkének (3) bekezdése kimondja, hogy az elnök legfeljebb két cikluson át töltheti be e tisztséget; mivel Pierre Nkurunziza elnök 2005 óta van hivatalban, mivel 2010-ben újraválasztották egy olyan választás során, amelyet az ellenzék a kormányt megfélemlítéssel vádolva bojkottált;

B.  mivel Nkurunziza elnök 2015. április 26-án bejelentette, hogy a harmadik ciklusban is elindul a választásokon – választhatóságát azzal indokolva, hogy az első ciklusban jogalkotók nevezték ki –, és ezáltal az országban zűrzavart okozott, és kiterjedt tiltakozásokat, továbbá 2015 májusában egy sikertelen katonai puccsot váltott ki;

C.  mivel a bejelentést követően, a hadsereg korábbi vezérőrnagya, Godefroid Niyombare által vezetett sikertelen puccskísérlet után 2015. május 14-én 17 tisztviselőt letartóztattak , Godefroid Niyombare pedig elmenekült az országból, és több mint 70 ember vesztette életét az erőszakos cselekmények és sorozatos gránáttámadások során;

D.  mivel a Független Nemzeti Választási Bizottság két magas rangú tagja, az Alkotmánybíróság egyik magas rangú bírója – akinek az volt a feladata, hogy döntsön a harmadik elnöki ciklus jogszerűségéről –, valamint a nemzetgyűlés elnöke is elmenekült az országból, és mindannyian arra hivatkoztak, hogy saját biztonságuk van veszélyben; mivel 2015. június 25-én Burundi egyik alelnöke, Gervais Rufyikiri is elmenekült az országból, miután kétségbe vonta, hogy újraválasztható-e az elnök a harmadik ciklusra is;

E.  mivel a rendőrség a békés tüntetőkkel szemben túlzott erőszakot alkalmazott, ami életek kioltásával is járt; mivel a rendőrség adatai szerint 2015. április 26. és május 12. között a tüntetésekkel összefüggésben 892 személyt tartóztattak le, és közülük 568-at bocsátottak később szabadon; mivel 280 fogva tartott személyt átadtak az államügyészségnek;

F.  mivel a hatóságokhoz köthető milícia fellépései még inkább fokozzák az erőszakot; mivel nem kormányzati szervezetek és emberijog-védők elítélték, hogy a Nemzeti Tanács a Demokrácia Védelmére / Erők a Demokrácia Védelmére (CNDD-FDD) párt milíciájának tagjai beszivárognak a rendőrségbe és a fegyveres csoportokba;

G.  mivel az ellenzéki pártok és a civil társadalom bojkottálta a választásokat az állami intézmények részrehajló felhasználása, a CNDD-FDD ifjúsági milíciája (az Imbonerakure) által alkalmazott erőszak és megfélemlítés, a Független Nemzeti Választási Bizottságba vetett bizalom hiánya, valamint a választási folyamat inkluzivitásának megnyirbálását célzó kormányzati stratégiák, többek között a választók nyilvántartásba vételével kapcsolatos nehézségek és a választókerületek uralkodó pártnak kedvező átrajzolása miatt; mivel a helyzet arra késztette a burundi katolikus egyházat, hogy visszarendelje a választások megszervezéséhez segítségül kijelölt papokat, arra hivatkozva, hogy „nem tud támogatni olyan választásokat, amelyek körül ennyi a hiányosság”;

H.  mivel Burundi hatalmon lévő pártja bojkottálta az általa lemondásra felszólított Abdoulaye Bathily ENSZ-közvetítő, valamint az ENSZ, az Afrikai Unió (AU), a Kelet-afrikai Közösség és a Nagy-tavak Régió Nemzetközi Értekezlete képviselőiből álló „közvetítőcsoport” égisze alatt folytatandó, közvetítést célzó tárgyalások újrafelvételét;

I.  mivel a nemzetközi közösség az arushai egyezmények őreként fontos szerepet játszik a régióban, és mivel az olyan intézmények, mint a Nemzetközi Büntetőbíróság, fontos szerepet játszanak a Burundiban elkövetett erőszak és bűncselekmények független kivizsgálásában;

J.  mivel a nemzetközi közösség választások elhalasztására vonatkozó felhívásai, továbbá a civil társadalom és az ellenzék általi bojkott ellenére 2015. június 29-én megtartották a parlamenti választásokat, az elnökválasztást pedig a tervek szerint 2015. július 15-én rendezik;

K.  mivel az EU 2015. június 29-én visszavonta Burundiba indítandó választási megfigyelő misszióját, mivel úgy vélte, hogy a hitelesség, az átláthatóság és befogadó jelleg biztosításához szükséges minimális feltételeket is nélkülöző parlamenti választások megtartása csak súlyosbíthatja a válságot;

L.  mivel az ENSZ megfigyelői arról számoltak be, hogy a 2015. június 29-i választás „feszült politikai válság közepette és az ország egyes részein a komoly rettegés és megfélemlítés légkörében” zajlott, és így arra a következtetésre jutottak, hogy „a körülmények nem szabad, hiteles és befogadó jellegű választásokat eredményeztek”;

M.  mivel a választási folyamatot továbbra is súlyosan hátráltatják a független médiára vonatkozó korlátozások, a tüntetők elleni túlzott erőszak alkalmazása, az ellenzéki pártok és a civil társadalom megfélemlítésének légköre és a választási hatóságokba vetett bizalom hiánya, ami az EU-t arra késztette, hogy választási megfigyelő missziójának felfüggesztése mellett döntsön;

N.  mivel a Kelet-afrikai Közösség (EAC) és az Afrikai Unió (AU) úgy nyilatkozott, hogy a választások megszervezéséhez szükséges feltételek jelenleg nem teljesülnek, és hogy nincs mód arra, hogy ezeket a feltételeket a burundi alkotmányban előírt határidőn belül megteremtsék;

O.  mivel az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) szerint mintegy 127 000 ember menekült szomszédos államokba, humanitárius vészhelyzetet okozva a Kongói Demokratikus Köztársaságban, Ruandában és Tanzániában, ahol kolerajárvány kitöréséről számoltak be;

P.  mivel a Burundiban kialakult politikai patthelyzet és a biztonsági és gazdasági helyzet romlása súlyos következményekkel jár a lakosságra nézve, továbbá az egész térséget veszélyezteti, és Burundi a 12 éven át tartó, 2005-ig mintegy 300 000 ember halálát követelő etnikai színezetű polgárháború óta legsúlyosabb válságát éli;

Q.  mivel az Európai Parlament korábbi állásfoglalásait, és különösen azoknak a Cotonoui Megállapodás 96. cikkére történő hivatkozását követően az uniós képviselők – a választási ütemtervvel és a Választási Magatartási Kódexszel (Code de bonne conduite en matière électorale) összhangban – ragaszkodtak az országban jelenlévő összes politikai erő választási folyamatban való inkluzív részvételéhez;

R.  mivel az Unió felfüggesztette a Burundinak nyújtandó választási támogatás fennmaradó, 1,7 millió eurós összegének folyósítását, mivel a békés, befogadó jellegű és átlátható, a politikai szabadságjogokat – többek között a véleménynyilvánítás szabadságát – nem sértő választási folyamat hitelességének és zökkenőmentességének biztosításához szükséges feltételek jelenleg nem teljesülnek;

S.  mivel Belgium is bejelentette a választási támogatás felfüggesztését, és úgy döntött, hogy visszatartja a választásokra elkülönített 4 millió euró felét, és 5 millió eurót kivon a Hollandiával közösen finanszírozott rendőrségi együttműködési megállapodásra szánt összegből; mivel Franciaország is felfüggesztette a Burundival való biztonsági együttműködést, Németország pedig bejelentette a burundi kormánnyal folytatott összes kétoldalú együttműködés felfüggesztését;

T.  mivel a véleménynyilvánítás szabadságához való jogot mind a burundi alkotmány, mind pedig a Burundi által megerősített nemzetközi és regionális szerződések garantálják, és az része a jó kormányzásra és a korrupció elleni harcra irányuló nemzeti stratégiának, továbbá alapvető feltétele a szabad, tisztességes, átlátható és békés választásoknak; mivel ugyanakkor a média felett teljes ellenőrzést gyakorolnak, miután május közepén bezárták az összes magántulajdonban lévő műsorszolgáltatót, tömegesen elvándoroltak az újságírók, a Burundiban maradók pedig folyamatos fenyegetésnek vannak kitéve;

U.  mivel az Unió jelentős mértékben hozzájárul Burundi éves költségvetéséhez, amelynek közel fele nemzetközi segélyekből származik, és a közelmúltban 432 millió eurót irányzott elő Burundi – a világ egyik legszegényebb nemzete – számára a 2014–2020 közötti időre szóló Európai Fejlesztési Alapból, többek között a kormányzás és a civil társadalom fejlesztéséhez való hozzájárulásként;

V.  mivel a jelenlegi helyzet kihat Burundi valamennyi lakosának gazdasági és társadalmi életére; mivel a fővárosban, Bujumburában a legtöbb iskolát és egyetemi központot bezárták az erőszakos demonstrációk miatt, a helyi valuta leértékelődött, nőtt a munkanélküliség, az adóbevételek pedig csökkentek, mivel bezártak a kereskedelmi központok, és lassult a szomszédos államokkal folytatott kereskedelem;

1.  súlyos aggodalmának ad hangot a Burundiban és a tágabb értelemben vett térségben uralkodó, egyre súlyosbodó politikai és humanitárius helyzet miatt; kéri az erőszak és az ellenzék politikai megfélemlítésének azonnali beszüntetését, valamint a politikai pártokkal szövetkező, fegyveres ifjúsági csoportok haladéktalan lefegyverzését; együttérzését fejezi ki az erőszakos cselekmények áldozatai és azok iránt, akik életüket vesztették, és kéri, hogy nyújtsanak azonnali humanitárius segítséget az otthonuk elhagyására kényszerülők számára;

2.  elítéli a burundi kormány azon határozatát, hogy az uralkodó kritikus politikai és biztonsági helyzet dacára folytatják a választásokat, valamint amiatt, hogy a választási folyamatot súlyosan hátráltatják a független médiára vonatkozó korlátozások, a tüntetők elleni túlzott erőszak alkalmazása, az ellenzéki pártok és a civil társadalom megfélemlítésének légköre és a választási hatóságokba vetett bizalom hiánya; nyomatékosan felszólítja a burundi hatóságokat, hogy a 2015. július 15-re kiírt elnökválasztást halasszák el, összhangban az Afrikai Unió felhívásaival, és valamennyi érdekelt felet vonják be az arra irányuló erőfeszítésekbe, hogy békés, hiteles, szabad és tisztességes választási folyamatot eredményező körülményeket teremtsenek;

3.  felhívja a választási folyamatban részt vevő összes érintettet, köztük a választások szervezéséért felelős szerveket és a biztonsági szerveket, hogy tartsák tiszteletben az arushai megállapodásban rögzített kötelezettségvállalásokat, és emlékeztet arra, hogy ez a megállapodás vetett véget a polgárháborúnak, valamint erre épül a burundi alkotmány; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a választási menetrendet az ENSZ szakmai értékelésén alapuló konszenzusos megállapodás alapján készítsék el;

4.  ismételten hangsúlyozza, hogy csak a burundi kormány, az ellenzék és a civil társadalom bevonásával zajló, az arushai megállapodással és a burundi alkotmánnyal összhangban álló párbeszéd és konszenzus révén lehet olyan tartós politikai megoldást találni, amely biztonságot és demokráciát kínál a burundi nép számára; felszólítja az összes burundi érdekelt felet, hogy folytassa a párbeszédet a nézeteltérés tárgyát képező valamennyi kérdésről; ezért támogatja az Afrikai Unió (AU), a Kelet-afrikai Közösség (EAC) és az ENSZ közvetítésre irányuló erőfeszítéseit, és készen áll arra, hogy támogassa az AU által a közelmúltban bejelentett konkrét intézkedések végrehajtását;

5.  ismételten támogatásáról biztosítja az EAC által kifejtett folyamatos erőfeszítéseket, és hangsúlyozza a Dar es-Salaamban 2015. május 13-án és 31-én tartott csúcstalálkozókon elfogadott intézkedések fontosságát, beleértve a felhívást a választások elhalasztására és az erőszak azonnali beszüntetésére, a politikai pártokhoz kötődő ifjúsági csoportok lefegyverzésére, a burundi érdekelt felek közötti párbeszéd kezdeményezésére, valamint a régió részéről az arra vonatkozó kötelezettségvállalást, hogy a helyzet romlása esetén nem marad tétlen, ami keretet teremt a válság politikai és konszenzusos megoldásához;

6.  emlékeztet arra, hogy az EU Burundival fennálló partnerségét a Cotonoui Megállapodás szabályozza, valamint hogy minden félnek tiszteletben kell tartania és végre kell hajtania a szóban forgó megállapodás feltételeit, különös tekintettel az emberi jogok tiszteletben tartására; megjegyzi, hogy Burundi ezenkívül aláírta és ratifikálta a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát és az emberi jogok és a népek jogainak afrikai chartáját, következésképpen köteles tiszteletben tartani az egyetemes emberi jogokat és a véleménynyilvánítás szabadságát; ezért felszólítja a burundi kormányt, hogy tegye lehetővé a megfélemlítés nélküli, valódi és nyílt politikai vitát, és ne éljen vissza az igazságszolgáltatással a politikai versenytársak kizárása érdekében;

7.  tudomásul veszi az Európai Unió és a burundi hatóságok között a Cotonoui Megállapodás 8. cikke értelmében lefolytatott párbeszédet; úgy véli, hogy ennek ellenére folytatódik a Cotonoui Megállapodás elengedhetetlen és alapvető elemeinek – különösen az alapvető emberi és demokratikus elvek tiszteletben tartásának – megsértése, ezért felszólítja a Bizottságot, hogy a megfelelő intézkedések meghozatala érdekében kezdeményezze a 96. cikk szerinti eljárást;

8.  ezenkívül felszólítja ezért a Bizottságot, hogy haladéktalanul vizsgálja felül az uniós támogatásokat azok eltérítése érdekében, növelve a civil társadalom pénzügyi támogatását, a központi költségvetés támogatása helyett inkább a humanitárius segítségnyújtásra összpontosítva, és egyúttal szem előtt tartva a burundi hadseregnek a szomáliai békefenntartó misszióban játszott igen dicséretes szerepét;

9.  a Külügyek Tanácsa 2015. június 22-i üléséhez csatlakozva felszólítja a Bizottság alelnökét/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét (az alelnököt/főképviselőt), hogy készítsen listát az azon személyek ellen irányuló célzott korlátozó intézkedésekről, valamint vízumkiadási és utazási tilalmakról, akik erőszakos cselekményekért vagy elnyomásért felelősek és súlyosan megsértették az emberi jogokat, illetve akik aktívan gátolják az AU és az EAC által javasolt keretek közötti politikai megoldást, továbbá felszólítja az alelnököt/főképviselőt, hogy hozza meg a szükséges intézkedéseket e személyek pénzeszközeinek befagyasztására az uniós tagállamokban;

10.  mélységes aggodalmát fejezi ki a válság kezdete óta bejelentett áldozatok és súlyos emberi jogi jogsértések, különösen az Imbonerakure tagjainak tulajdonított visszaélések magas száma miatt; megjegyzi, hogy az emberijog-védőknek, a politikai aktivistáknak és az újságíróknak megfélemlítéssel és kockázatokkal kell szembenézniük, valamint hogy az ellenzéki párt egyes tagjait önkényesen letartóztatják; kéri a békés gyülekezéshez és a véleménynyilvánításhoz való joguk gyakorlásáért letartóztatott valamennyi személy azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátását;

11.  követeli, hogy azonnal vessenek véget az Imbonerakure általi erőszaknak és a megfélemlítésnek; felszólítja a CNDD-FDD pártot, hogy tegyen azonnali lépéseket az ifjúsági milícia lefegyverzése érdekében, vegye rá tagjait, hogy hagyjanak fel az ellenfelek megfélemlítésével és az ellenük indított támadásokkal, valamint biztosítsa a visszaélések elkövetőinek bíróság elé állítását; kéri, hogy végezzenek független nemzetközi vizsgálatot annak tisztázására, hogy a CNDD-FDD valóban felfegyverzi és kiképzi-e ifjúsági tagozatát; emellett nyomatékosan felszólítja az ellenzéki pártok vezetőit is, hogy kerüljék el az ellenfeleikkel szembeni erőszakot;

12.  ismételten hangsúlyozza, hogy a súlyos emberi jogi visszaélésekért felelős személyek nem élvezhetnek büntetlenséget, ezeket a személyeket egyénenként felelősségre kell vonni, és tetteikről bíróság előtt kell számot adniuk; különösen fontosnak tartja, hogy az emberi jogi megfigyelők és katonai szakértők AU által bejelentett bevetése azonnal megkezdődjön;

13.  megjegyzi, hogy sikertelenek azok a próbálkozások, amelyekkel egyes erők a zavargásokat etnikai konfliktussá próbálják alakítani, és hogy a politikai megosztottság Burundiban nem kifejezetten etnikai jellegű; úgy véli, ez azt mutatja, hogy az arushai megállapodások sikeresen hoztak létre etnikailag kiegyensúlyozott hadsereget és rendőrséget; felhívja ezért a Nemzetközi Büntetőbíróság ügyészét, hogy szorosan kísérje figyelemmel, hogy ezek a médiaorgánumok, valamint a politikai vezetők beszédei nem szítanak-e etnikai alapú gyűlöletet;

14.  ezzel összefüggésben ismételten hangsúlyozza, hogy fontos betartani a Választási Magatartási Kódexet és az ENSZ közreműködésével kidolgozott, a politikai szereplők által 2013-ban aláírt választási ütemtervet, és teljes mértékben támogatja az ENSZ és a regionális hatóságok erőfeszítéseit a politikai erőszak további terjedésének megakadályozására;

15.  szorgalmazza a médiára, valamint az internethez való hozzáférésre vonatkozó korlátozások azonnali feloldását, valamint ismételten elítéli az ország egyik fő hírszolgálataként működő Radio Publique Africaine elleni, ismétlődő támadásokat; úgy véli, hogy csak akkor kerülhet sor törvényes választásokra, ha a médiaorgánumok korlátozások nélkül működhetnek, és az újságírók megfélemlítés nélkül tudósíthatnak;

16.  elismeri azon humanitárius szervezetek és a szomszédos országok azon hatóságainak szerepét, amelyek foglalkoznak a válság elől menekülők szükségleteivel és védelmet nyújtanak a menekülteknek; üdvözli a Bizottság bejelentését, miszerint további 1,5 millió eurót fordít a humanitárius helyzet enyhítésére; figyelmeztet azonban arra, hogy az Uniónak és a tagállamoknak egyaránt sürgősen fokozniuk kell kötelezettségvállalásaikat, tekintettel arra, hogy rendkívül sok menekült áramlik be egy már most is instabil térségbe, valamint aggasztó hírek érkeznek a kolera kitöréséről és a szexuális erőszakról; hangsúlyozza, hogy a menekülni kényszerülők számára hosszú távú stratégia kidolgozására van szükség egyrészt az orvosi és élelmezési segítségnyújtás, másrészt a visszailleszkedési és pszichológiai támogatás tekintetében;

17.  felszólítja az Európai Uniót és a tagállamokat, hogy – többek között a térségbe irányuló jelenlegi segélyek kiegészítésével – teljesítsék az ENSZ által kidolgozott burundi regionális menekültügyi reagálási terv tekintetében vállalt valamennyi kötelezettségüket, amelyhez 2015 szeptemberéig 207 millió dollárra van szükség annak érdekében, hogy segítséget lehessen nyújtani a várhatóan 200 000 burundi menekült számára;

18.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak, Burundi kormányának és a Nagy-tavak régió országai kormányainak, a Kelet-afrikai Közösség kormányainak, Federica Mogherininek mint a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Afrikai Uniónak, az ENSZ főtitkárának, az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés társelnökeinek és a Pánafrikai Parlamentnek.


Srebrenica-megemlékezés
PDF 260kWORD 75k
Az Európai Parlament 2015. július 9-i állásfoglalása a srebrenicai népirtásról való megemlékezésről (2015/2747(RSP))
P8_TA(2015)0276RC-B8-0716/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel 2005. július 7-i(1) és 2009. január 15-i(2), Srebrenicáról szóló állásfoglalására,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának, az emberi jogok európai egyezményének, valamint a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának rendelkezéseire, elismerve minden ember élethez, személyes szabadsághoz és biztonsághoz, valamint a gondolat-, a lelkiismereti és a vallásszabadsághoz való jogát,

–  tekintettel az egyrészről az Európai Közösségek és tagállamaik, másrészről Bosznia-Hercegovina között Luxembourgban 2008. június 16-án aláírt és 2015. június 1-jén hatályba lépett stabilizációs és társulási megállapodásra;

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának 827. számú 1993. május 25-i, 1551. számú 2004. július 9-i és 1575. számú 2004. november 22-i határozataira,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel 2015. július 11-én van a boszniai háború alatt Srebrenicában és környékén elkövetett népirtás és etnikai tisztogatás 20. évfordulója, élő példaként emlékeztetve a nacionalizmus szélsőséges formái és a társadalmi intolerancia által okozott veszélyekre, amelyeket a háborús körülmények tovább súlyosbítanak;

B.  mivel 1995. július 11-én az ENSZ Biztonsági Tanácsának 819. számú, 1993. április 16-i határozatában védett övezetté nyilvánított boszniai várost, Srebrenicát Ratko Mladić tábornok vezetésével elfoglalták a boszniai Szerb Köztársaság akkori elnöke, Radovan Karadžić irányítása alatt álló boszniai szerb csapatok;

C.  mivel a Srebrenica elestét követő, napokig tartó mészárlás során az ENSZ védelmi haderő (UNPROFOR) védelme alatt álló területen menedéket kereső több mint 8 000 muzulmán férfit és fiút végeztek ki a Mladić tábornok vezette boszniai szerb haderők és félkatonai alakulatok, közöttük rendőrségi szabadcsapatok; mivel a tömeges méretű etnikai tisztogatások során mintegy 30 000 nőt, gyermeket és idős embert űztek el otthonaikból, a legsúlyosabb háborús bűncselekményt követve el ezáltal Európában a II. világháború vége óta;

D.  mivel a srebrenicai tragikus események mély érzelmi sebeket ütöttek a túlélőkön, és tartós akadályokat gördítettek a bosznia-hercegovinai etnikai csoportok közötti politikai megbékélés útjába;

E.  mivel a srebrenicai mészárlásokat népirtásnak minősítette mind a volt Jugoszláviával foglalkozó nemzetközi büntetőtörvényszék (az IT-99-33. számú, Államügyész kontra Radislav Krstić ügyben 2004. április 19-én hozott fellebbviteli ítélet), mind pedig a Nemzetközi Bíróság (a népirtás bűntettének megelőzéséről és büntetéséről szóló ENSZ-egyezmény alkalmazásáról szóló ügyben hozott ítélet, Bosznia-Hercegovina kontra Szerbia és Montenegró, 2007. február 27., 127. oldal, 297. paragrafus);

F.  mivel a boszniai szerb katonai erők a Srebrenica polgári lakosságával szemben alkalmazott erőszaktettekkel – többek között nők, gyermekek és idős emberek ezreinek deportálásával és számos nő megerőszakolásával – többszörösen megsértették a genfi egyezményt;

G.  mivel a tömeg- és egyéni sírok feltárására és kihantolására irányuló erőfeszítések ellenére mintegy 1 200 srebrenicai férfi és fiú holttestét mindmáig nem sikerült megtalálni és azonosítani;

H.  mivel az ENSZ főtitkára 1999-ben, a Srebrenica elestéről szóló jelentésében kijelentette, hogy az ENSZ kudarcot vallott küldetésének teljesítésében, különösen az úgynevezett „biztonságos övezetek” megvédésében, és ezért részben felelős a történtekért;

I.  mivel az EU a tagjainak békés egymás mellett élésére és elkötelezett együttműködésére épül; mivel az európai integráció folyamatának egyik fő indítéka a háborúk és a nemzetközi humanitárius jog elleni bűncselekmények újbóli előfordulásának megakadályozása Európában;

J.  mivel 2015. január 30-án a volt Jugoszláviában elkövetett háborús bűncselekményeket vizsgáló Nemzetközi Törvényszék (ICTY) helybenhagyta a boszniai szerb hadsereg öt magas rangú, az 1995. évi srebrenicai népirtásban való részességükért vád alá helyezett tisztje ellen hozott ítéletet; mivel az elítélt tisztek közül többen a boszniai Szerb Köztársaság hadseregének volt vezetője, Ratko Mladić közvetlen alárendeltjei voltak, aki jelenleg az ICTY előtt áll több bűncselekmény, közöttük népirtás vádjával;

1.  kegyeletteljes tisztelettel megemlékezik a srebrenicai népirtás és a volt Jugoszláviában folyt háború során elkövetett minden atrocitás valamennyi áldozatáról; részvétéről és együttérzéséről biztosítja az áldozatok családjait, amelyek közül sokan még mindig nem tudják biztosan, mi lett rokonaik sorsa;

2.  a lehető leghatározottabban elítéli a srebrenicai népirtást; ünnepélyesen kinyilvánítja, hogy ilyen szörnyű bűntetteknek soha többé nem szabad megtörténniük, továbbá kijelenti, hogy minden tőle telhetőt megtesz annak megelőzése érdekében, hogy hasonló tettekre valaha sor kerülhessen; elutasítja a népirtás mindennemű tagadását, súlyosságának kisebbítését és félreértelmezését;

3.  hangsúlyozza, hogy a bosznia-hercegovinai politikai szereplőknek el kell ismerniük a múltat annak érdekében, hogy egymással sikeresen együttműködve képesek legyenek egy jobb jövőt építeni az ország minden polgára számára; kiemeli, hogy a szomszédos országok, az egyházi hatóságok, a civil társadalom, a művészet, a kultúra, a média és az oktatási rendszer fontos szerepet tölthetnek be e nehéz folyamatban;

4.  hangsúlyozza a volt Jugoszláviával foglalkozó nemzetközi büntetőtörvényszék munkájának jelentőségét és azt, hogy minden szükséges intézkedést meg kell hozni a tárgyalások és fellebbezések ütemének felgyorsítása és szükségtelen halasztások nélküli lezárásuk érdekében; ismételten hangsúlyozza, hogy a háborús bűncselekmények vádjával belföldi szinten indított bírósági eljárásokra nagyobb figyelmet kell fordítani;

5.  ismételten kifejezésre juttatja az EU elkötelezettségét a Bosznia-Hercegovina és minden nyugat-balkáni ország előtt nyitva álló európai lehetőségek és a csatlakozási folyamat folytatása mellett; meggyőződése, hogy a regionális együttműködés és az európai integrációs folyamat a megbékélés előmozdításának, valamint a gyűlölet és a megosztottság leküzdésének legjobb módja;

6.  sürgeti olyan oktatási és kulturális programok kidolgozását, amelyek segítenek a múltbeli szörnyűségek okainak jobb megértésében, és növelik a lakosság tudatosságát azzal kapcsolatban, hogy miért kell táplálni a békét, valamint előmozdítani az emberi jogokat és a vallási csoportok közötti toleranciát; támogatja a civil társadalmi szervezeteket, például a Srebrenica és Žepa Enklávékbeli Anyák Egyesületét, amelyek központi szerepet játszanak a figyelem felkeltésében és az ország valamennyi polgára közötti megbékélés szélesebb alapjának megteremtésében;

7.  Sajnálatát fejezi ki, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa, amelynek elsődleges feladata a nemzetközi béke és biztonság fenntartása,  nem tudott határozatot hozni a srebrenicai népirtásról való megemlékezésről. Ez különösen sajnálatos, mivel az ENSZ elsődleges igazságszolgáltatási testülete, a Nemzetközi BÍróság kimondta, hogy a Srebrenicában elkövetett bűncselekmények népirtásnak minősülnek.

8.  Határozottan üdvözli a bosznia és hercegovinai miniszterek tanácsának egyhangúlag hozott döntését, amellyel július 11-ét a Gyász Napjának minősítik Bosznia és Hercegovinában.

9.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak, Bosznia-Hercegovina kormányának, parlamentjének és területi egységeinek, valamint a nyugat-balkáni országok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL C 157. E, 2006.7.6., 468. o.
(2) HL C 46. E, 2010.2.24., 111. o.


Kambodzsa nem kormányzati szervezetekről és szakszervezetekről szóló törvénytervezetei
PDF 260kWORD 77k
Az Európai Parlament 2015. július 9-i állásfoglalása Kambodzsa nem kormányzati szervezetekről és szakszervezetekről szóló törvénytervezeteiről (2015/2756(RSP))
P8_TA(2015)0277RC-B8-0689/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Kambodzsáról szóló korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel a békés gyülekezés és az egyesülés szabadságához fűződő jog kérdésével foglalkozó különleges ENSZ-előadó 2015. június 22-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága 2015. április 27-i, a Kambodzsáról szóló második időszaki jelentésről szóló záró észrevételeire,

–  tekintettel az ENSZ különleges előadójának a kambodzsai emberi jogi helyzetről szóló 2014. augusztus 15-i jelentésére,

–  tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) különféle egyezményeire, különösen az egyesülési szabadságról és a szervezkedési jog védelméről szóló (87. sz.) és a szervezkedési jog és a kollektív tárgyalási jog elveinek alkalmazásáról szóló (98. sz.) egyezményre;

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, amelyet 1948. december 10-én fogadtak el,

–  tekintettel a Polgári és Politikai Jogok 1966. évi Nemzetközi Egyezségokmányára;

–  tekintettel az Európai Közösség és a Kambodzsai Királyság közötti 1997. évi együttműködési megállapodásra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel Kambodzsa élénk civil társadalma – különösen a földtulajdoni jogokkal foglalkozó aktivisták, a szakszervezeti tagok, az újságírók és az ellenzéki pártok tagjai – fontos korrekciós szerepet tölt be;

B.  mivel 2015. június 5-én a kambodzsai kormány jóváhagyta az egyesületekről és nem kormányzati szervezetekről szóló törvénytervezet; mivel a törvénytervezetet felülvizsgálat céljából 2015. június 16-án elküldték a kambodzsai nemzetgyűlésnek;

C.  mivel az Unió Kambodzsa legnagyobb partnere a fejlesztési támogatás tekintetében, a 2014–2020 közötti időszakra újonnan előirányzott 410 millió euróval; mivel az Unió támogat számos, a kambodzsai nem kormányzati szervezetek (NGO-k) és más civil szervezetek által indított emberi jogi kezdeményezést, valamint megfigyelőként jelen volt több nemzeti és önkormányzati választáson, egyben támogatva is a választási folyamatot; mivel Kambodzsa nagymértékben függ a fejlesztési támogatástól;

D.  mivel a békés gyülekezés és az egyesülés szabadságához fűződő jog kérdésével foglalkozó különleges ENSZ-előadó kijelentette, hogy a kambodzsai civil társadalmat nem vonták be az egyesületekről és nem kormányzati szervezetekről szóló törvénytervezet előkészítésébe;

E.  mivel több elismert nem kormányzati szervezet rámutatott arra, hogy az egyesületekről és nem kormányzati szervezetekről szóló törvénytervezet olyan korábbi, később a belföldi és nemzetközi ellenállás miatt visszavont próbálkozásokat követ, melyek célja egy olyan törvény beiktatása volt, amely indokolatlanul korlátozza az egyesülés és a véleménynyilvánítás szabadságát, és jogalapot teremt a politikailag nem kívánatos nem kormányzati szervezetek önkényes felszámolására vagy nyilvántartásba vételének megtagadására, ideértve azokat is, amelyek emberijog-védőket alkalmaznak;

F.  mivel a véleménynyilvánítás szabadságához való jogot a kambodzsai alkotmány 41. cikke, a politikai részvételhez való jogot pedig 35. cikke rögzíti;

G.  mivel a békés gyülekezéshez fűződő szabadságjogot védi a kambodzsai alkotmány, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 20. cikke és a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 21. cikke;

H.  mivel a közügyekben való részvétel jogát a polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányának 25. cikke rögzíti, és mivel az egyesülési szabadsághoz fűződő, az egyezségokmány 22. cikke által védelmezett jog az ilyen részvétel elengedhetetlen velejárója és gyakran kapuja; mivel az átláthatóság és az elszámoltathatóság alapvető elemei a működő demokráciáknak;

I.  mivel az ország várhatóan évi 600-700 millió USD-t veszít a fejlesztési projektek terén, ha a törvényt elfogadják; mivel az egyesületekről és nem kormányzati szervezetekről szóló törvénytervezet költségvetési korlátozásokat alkalmazna, ami veszélyeztetné a nemzetközi nem kormányzati szervek képességét arra, hogy költséghatékony projekteket vezényeljenek le;

J.  mivel a szakszervezetekre vonatkozó törvénytervezet sértené a szervezkedési jogot, és súlyosan korlátozná a független – többek között a már létező – szakszervezetek jogait; mivel a törvénytervezet indokolatlanul magas küszöbértéket ír elő azon munkavállalók száma tekintetében, akiknek csatlakozniuk kell ahhoz, hogy megalakuljon egy szakszervezet (20%); mivel a törvénytervezet széles körű jogokat biztosít a munkaügyi minisztérium tisztviselőinek a sztrájkok jóváhagyása, valamint a szakszervezetek nyilvántartásának felfüggesztése tekintetében, gyenge indokolással és megfelelő eljárás nélkül; mivel a törvénytervezet megvonja a háztartási alkalmazottaktól a szakszervezetbe való tömörülés jogát, a szakszervezeti vezetőknek előírja az írni-olvasni tudást, ezzel hátrányos megkülönböztetésnek téve ki a nőket és a külföldieket, megtiltja a nem kormányzati szervezetekkel folytatott kapcsolattartást, és a munkajogot megsértő munkáltatók számára rendkívül alacsony bírságokat állapít meg;

K.  mivel a 2014. májusi konzultáció óta, amelyre meghívták a helyi munkajogi csoportosulásokat is, a kambodzsai hatóságok nem tartottak nyilvános konzultációt a törvénytervezet későbbi verzióiról; mivel a kormányzati tisztviselők a médián keresztül többször bejelentették, hogy a szakszervezeti törvényt 2015-ben hatályba helyezik;

L.  mivel Kambodzsában mintegy 5000, az emberi jogok, az egészségügy, a civil társadalom és a mezőgazdaság területén segítséget nyújtó nem kormányzati szervezet van nyilvántartásba véve;

M.  mivel Hun Sen miniszterelnök 2015. június 16-án a Jean-François Cautain kambodzsai uniós nagykövettel folytatott találkozón kijelentette, hogy a nemzetgyűlés konzultációt tervez indítani a nem kormányzati szervezetekre vonatkozó törvényről, és úgy nyilatkozott, hogy e konzultációba be kívánja vonni a civil társadalmat és a fejlesztési partnereket is;

1.  sürgeti a kambodzsai kormányt, hogy vonja vissza az egyesületekről és nem kormányzati szervezetekről szóló törvénytervezetet;

2.  sürgeti a kambodzsai kormányt, hogy ismerje el a civil társadalom, a szakszervezetek és a politikai ellenzék legitim és hasznos szerepét, amellyel hozzájárul az ország átfogó gazdasági és politikai fejlődéséhez; emlékeztet arra, hogy a civil társadalom minden országban a fejlődés egyik fő pillére; hangsúlyozza, hogy az egyesületekről és nem kormányzati szervezetekről szóló törvénynek olyan környezetet kell teremtenie, amely lehetővé teszi a civil társadalomnak, hogy továbbra is hozzájáruljon Kambodzsa fejlődéséhez;

3.  felszólítja a kambodzsai kormányt, hogy vonja vissza a szakszervezetekre vonatkozó törvénytervezetet, tegye a nyilvánosság számára elérhetővé a jelenlegi változatot, és még a tervezet megvitatásra történő ismételt benyújtását megelőzően annak felülvizsgálata céljából konzultáljon szekértőkkel és szakszervezeti tagokkal, összhangban a nemzetközi joggal és az ILO-egyezményekkel, különösen az egyesülési szabadságról és a szervezkedési jog védelméről szóló (87. sz.) és a szervezkedési jog és a kollektív tárgyalási jog elveinek alkalmazásáról szóló (98. sz.) egyezménnyel;

4.  támogatja a különleges ENSZ-előadó nyilatkozatát, mely szerint „ilyen jogszabályt csak olyan átfogó részvételi folyamat révén szabad elfogadni, amely kellően széles körű annak biztosításához, hogy valamennyi érintett fél elkötelezett legyen annak tartalmát illetően”;

5.  kéri, hogy a civil társadalom és a kambodzsai emberek számára biztosítsanak elegendő időt a jogszabályok felülvizsgálatára és az azokkal kapcsolatos konzultációra, hogy még a jogszabályról lefolytatott szavazás előtt be tudják nyújtani észrevételeiket választott képviselőiknek;

6.  szorgalmazza, hogy minden jogszabálytervezet tartsa tiszteletben a véleménynyilvánítás, az egyesülés és a gyülekezés nemzetközi szinten elismert szabadságát, melyek tiszteletben tartása mellett a polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányának ratifikálásával Kambodzsa is elkötelezte magát, valamint hogy egyik jogszabálytervezet se korlátozza indokolatlanul a civil társadalom képességét arra, hogy hatékonyan és szabadon működhessen;

7.  bátorítja a kambodzsai kormányt, hogy továbbra is erősítse a demokráciát, a jogállamiságot és az emberi jogok és az alapvető szabadságok – különösen a véleménynyilvánítás és a gyülekezés szabadsága – tiszteletben tartását;

8.  felszólítja a Bizottság alelnökét/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét, hogy támogassa az egyesületekről és nem kormányzati szervezetekről szóló törvénytervezet és a szakszervezetekre vonatkozó törvénytervezet visszavonására irányuló felhívást, és haladéktalanul vitassa meg a kérdést Kambodzsa kormányával;

9.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége titkárságának, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának, valamint a Kambodzsai Királyság kormányának és nemzetgyűlésének.


A Kongói Demokratikus Köztársaság, különös tekintettel két fogva tartott emberi jogi aktivista, Yves Makwambala és Fred Bauma esetére
PDF 184kWORD 88k
Az Európai Parlament 2015. július 9-i állásfoglalása a Kongói Demokratikus Köztársaságról (KDK), különös tekintettel két fogva tartott emberi jogi aktivista, Yves Makwambala és Fred Bauma esetére (2015/2757(RSP))
P8_TA(2015)0278RC-B8-0690/2015

Az Európai Parlament,

–  Tekintettel a Kongói Demokratikus Köztársaságról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen 2013. szeptember 12-i állásfoglalására(1), valamint az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés állásfoglalására,

–  tekintettel az Európai Külügyi Szolgálat szóvivője által a Kongói Demokratikus Köztársaságban fennálló helyzetről tett nyilatkozatokra, és különösen 2015. január 21-i nyilatkozatára,

–  tekintettel a Kongói Demokratikus Köztársaságban járt EU-küldöttség által az országban tapasztalható emberi jogi helyzetről tett nyilatkozatokra, különösen a 2015. február 11-i nyilatkozatra,

–  tekintettel a Tanács által 2015. június 22-én elfogadott, az emberi jogok helyzetéről és a demokráciáról szóló uniós éves jelentésre,

–  tekintettel a Tanácsnak a Kongói Demokratikus Köztársaságról szóló, 2015. január 19-i következtetéseire,

–  tekintettel a Nagy tavak-régióval foglalkozó nemzetközi küldöttek által a KDK-ban tapasztalható helyzetről 2015. január 22-én tett nyilatkozatra,

–  tekintettel az Afrikai Unió (AU) emberi jogi aktivistákkal foglalkozó különelőadójának és az AU afrikai börtönökkel és börtönviszonyokkal foglalkozó különelőadójának a KDK választási törvényének módosításával kapcsolatos események után kialakult emberi jogi helyzetről 2015. február 12-én kiadott közös sajtóközleményére,

–  tekintettel a 2000 júniusában aláírt cotonoui partnerségi megállapodásra,

–  tekintettel az emberi jogi jogvédőkről szóló uniós iránymutatásokra, valamint az online és offline véleménynyilvánítás szabadságáról szóló uniós emberi jogi iránymutatásokra,

–  tekintettel az 1948. évi Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára és az 1966. évi Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára,

–  tekintettel az Emberek és Népek Jogainak Afrikai Chartájára, amelyet a Kongói Demokratikus Köztársaság 1982-ben ratifikált,

–  tekintettel a Kongói Demokratikus Köztársaság alkotmányára, különösen annak 22., 23., 24. és 25. cikkére,

–  tekintettel a „Szabadságot a Filimbi aktivistáinak” (Free Filimbi Activists) felhívásra, amelyet 2015. június 15-én tett közzé több mint 200 emberi jogi csoport,

–  tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel 2015. január 19. és 21. között országos tiltakozások törtek ki a választási törvény tervezete miatt, amely lehetővé tette volna – az alkotmányos rendelkezések semmibevételével – az elnöki megbízatás meghosszabbítását, valamint elrendelte volna egy potenciálisan igen hosszú ideig tartó népszámlálás végrehajtását még az országos választások lefolytatása előtt;

B.  mivel a hatóságok szerint a tiltakozó megmozdulások során 27 ember vesztette életét, míg más források 42 emberről tudnak, 350 embert pedig letartóztattak, és közülük néhányan még most is – tárgyalás nélkül – börtönben vannak vagy erőszak folytán eltűntek;

C.  mivel a 2015. januári tiltakozások idején a kormány lekapcsolta az internetet és a mobiltelefonos üzenetküldő szolgáltatásokat;

D.  mivel végül a parlament által elfogadott választási törvénybe nem került be a kifogásolt rendelkezés;

E.  mivel alighogy elkezdődtek a tiltakozások, a hatóságok lecsaptak az emberi jogi aktivistákra és azokra az ellenzéki politikusokra, akik békésen tüntettek a rendelkezés ellen, és közülük Christopher Ngoyi, Jean-Claude Muyambo, Vano Kiboko és Cyrille Dowe még mindig letartóztatásban vannak, a jelek szerint politikai okokból;

F.  mivel 2015. március 15-én a KDK nemzeti hírszerző ügynöksége (az ANR) a demokráciáért síkra szálló ifjúsági mozgalom, a Filimbi indulása idején több mint 30 embert minden vád nélkül letartóztatott és fogva tartott, köztük külföldi résztvevőket és hazai aktivistákat, zenészeket, üzletembereket és újságírókat;

G.  mivel az aktivisták és a támogatók többségét elengedték, a külföldieket kiutasították az országból, ellenben Yves Makwambala és Fred Bauma továbbra is a kinshasai Makala börtön foglyai, az ellenük emelt vádak szerint a nép és a tulajdon elleni támadás céljából való szövetkezésben vettek részt, összeesküvést szőttek az államfő ellen, valamint kísérletet tettek az „alkotmányos rendszer” megdöntésére vagy megváltoztatására, illetve az embereket arra próbálták rávenni, hogy fogjanak fegyvert az államhatalom ellen; mivel a hatóságok Fred Baumát a béke megbontásával is vádolják, Yves Makwambalát pedig azzal, hogy nyilvánosan sértegette az államfőt, miközben a véleménynyilvánításhoz, a békés gyülekezéshez és az egyesüléshez való jogukat gyakorolták;

H.  mivel a Filimbi mint platform azért jött létre, hogy a kongói ifjúságot állampolgári kötelességeinek békés és felelősségteljes teljesítésére ösztönözze;

I.  mivel a KDK keleti részében fekvő Gomában 2015. március és április folyamán a hatóságok letartóztatták, majd utóbb szabadon bocsátották a LUCHA ifjúsági mozgalom legkevesebb 15 aktivistáját, akik békésen tüntettek Kinshasában fogva tartott társaik szabadon engedése érdekében; mivel ezen aktivisták közül négyet az állami hatóságokkal szembeni engedetlenségre való felbujtás vádja fenyeget;

J.  mivel 2015. március 27-én a KDK Nemzetgyűlése parlamenti vizsgálóbizottságot hozott létre azzal a céllal, hogy az információkat gyűjtsön össze a letartóztatásokról, és ezeket jelentésbe foglalja; mivel a küldetés azzal a következtetéssel zárult, hogy nincs arra bizonyíték, miszerint a Filimbi vezetői és résztvevői bármiféle terrorista vagy más erőszakos bűncselekmény részesei lennének vagy ilyenek tervezésében részt vettek volna, és azonnali szabadon bocsátásuk érdekében politikai megoldást sürgetett;

K.  mivel 2015. június 15-én 14 nemzetközi szervezet és 220 KDK-beli emberi jogi szervezet felszólított a két aktivista azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátására;

L.  mivel mindezzel összefüggésben a Kinshasa központi részétől körülbelül 80 km-re fekvő Malukuban egy valószínűleg 421 holttestet rejtő tömegsírra bukkantak;

M.  mivel az igazságügyminiszter nemrég elismerte, hogy a KDK igazságszolgáltatása számos problémával küzd, felsorolva a kliensrendszert, a befolyással való visszaélést, az üzérkedést, a korrupciót, a büntetlenséget és a bírósági ítéletek pártosságát;

N.  mivel a sajtó szabadságát újságírók elleni fenyegetések és támadások gátolják, és számos médium működését törvénytelen eszközökkel beszüntették vagy cenzúrázzák;

O.  mivel a következő országos választásokat a tervek szerint 2016 novemberében tartják, ám megszervezésük és finanszírozásuk menete igencsak kétséges;

P.  mivel a KDK civil társadalma fontos szerepet játszott a 2003-as politikai átmenettel összefüggésben, a 2006. és a 2011. évi választásokban, a bányászati szerződések felülvizsgálatában, a KDK-nak a nyersanyag-kitermelő iparágak átláthatóságára irányuló kezdeményezésből történő ideiglenes kizárásában, valamint a 2013. évi választási törvény és a szexuális erőszak elleni jogszabályok megalkotásában;

Q.  mivel a kormány a civil társadalom szerepvállalására úgy reagál, hogy megpróbálja az aktivistákat és az érdekképviseleti szervezeteket aláásásuk érdekében politikai ellenzékként kezelni;

R.  mivel 2014 júniusában az EU által kiküldött választási nyomon követési misszió rámutatott arra, hogy szükség van a választói névjegyzék aktualizálására, a jelöltek közötti tisztességes verseny feltételeinek megteremtésére, továbbá a szabadságjogokra vonatkozó védelem, a választási vitarendezési rendszer és a büntetlenség elleni küzdelem megerősítésére;

S.  mivel a KDK 2014-2020 közötti időszakra vonatkozó – a 11. Európai Fejlesztési Alapból 620 millió euró összegű finanszírozásban részesülő – nemzeti indikatív programja előtérbe helyezi a kormányzás és a jogállamiság megerősítését, beleértve az igazságszolgáltatás, a rendőrség és a hadsereg megreformálását;

1.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a 2015. januári tiltakozások idején többen életüket veszítették és hogy sor került az erőszak önkényes alkalmazására és letartóztatásokra a tüntetőkkel szemben, valamint az aktivisták és a politikai ellenzék elnyomására, különösen a Filimbi 2015. márciusi indulása alkalmával;

2.  felszólítja a KDK hatóságait, hogy azonnal és feltételek nélkül bocsássák szabadon Yves Makwambalát és Fred Baumát, valamint ejtsék az ellenük és más Filimbi-vezetők, illetve bármely más aktivista, a lelkiismereti okból fogva tartott személyek és az önkényesen letartóztatott politikai ellenzékiek ellen felhozott összes vádat, akiket csak politikai nézeteik vagy békés tevékenységekben való részvételük miatt tartanak fogva;

3.  támogatja a KDK Nemzetgyűlésének felhívásait, miszerint olyan gyors politikai megoldást kell találni, amely lehetővé teszi a Filimbi és más civil társadalmi szervezetek tagjai számára, hogy a véleménynyilvánítás és az egyesülés szabadságával anélkül élhessenek, hogy üldöztetéstől vagy zaklatástól kellene tartaniuk;

4.  sürgeti a hatóságokat annak biztosítására, hogy a fogvatartottakkal szemben eddig sem és jelenleg sem alkalmazzák a kínzás vagy a rossz bánásmód semmilyen formáját, valamint garantálják számukra a teljes körű védelmet és a hozzátartozókkal és az ügyvédekkel való kapcsolattartás lehetőségét;

5.  véleménye szerint az, hogy az ANR több mint 48 órán át vádemelés nélkül tartotta fogva a letartóztatottakat, megtagadva tőlük a jogi segítségnyújtáshoz való hozzáférést, illetve anélkül, hogy az illetékes igazságügyi hatóság elé állították volna őket, ezzel megvalósult a KDK alkotmánya által garantált jogok nyilvánvaló megsértése;

6.  kéri, hogy a KDK kormánya – nemzetközi partnereivel közösen – indítson teljes körű, alapos és átlátható vizsgálatot a 2015. januári és márciusi események kérdésében, célul tűzve ki valamennyi jogellenes cselekmény vagy a szabadságjogokat ért sérelem feltárását; ragaszkodik ahhoz, hogy az összes olyan tisztviselőt, akit a nemzeti és nemzetközi szövegekben garantált jogok vagy szabadságok megsértésével gyanúsítanak, állítsanak bíróság elé;

7.  mély aggodalmát fejezi ki a véleménynyilvánítás, az egyesülés és a békés gyülekezés szabadságának korlátozására irányuló folyamatos kísérletek, illetve amiatt, hogy a hatóságok egyre fokozottabb mértékben sértik meg e szabadságokat, tekintettel arra, hogy a megfelelő politikai környezet elengedhetetlen ahhoz, hogy a választási ciklus a következő évben sikerrel záruljon a KDK-ban;

8.  különösen sajnálja, hogy ezek a jogsértések kifejezetten az ellenzéki vezetők és az ifjúsági mozgalmak ellen irányulnak;

9.  felhívja a KDK hatóságait – különös tekintettel a választási időszakra – a fent említett szabadságok fennállásának azonnali és feltétel nélküli biztosítására, a KDK alkotmányának és a nemzetközi emberi jogi jogszabályoknak megfelelően;

10.  emlékeztet arra, hogy a politikai sokféleség és az ellenzék, a nyílt és békés politikai vita, valamint a véleménynyilvánítás, a békés gyülekezés, az egyesülés és a tájékozódás alkotmányban garantált szabadsága a hiteles, inkluzív, békés és időben lezajló demokratikus választások elengedhetetlen feltétele; hangsúlyozza, hogy ezek a biztosítékok különösen fontosak a nagy mértékben instabil Nagy tavak-régióban, és összefüggenek az addisz-abebai béke-, biztonsági és együttműködési megállapodás sikeres végrehajtásával is; támogatja a Nagy Tavak-régióban működő nemzetközi küldöttek ez irányú erőfeszítéseit;

11.  ösztönzi a KDK parlamentjét, szenátusát és elnökét, Joseph Kabilát, hogy hajtsanak végre minden szükséges intézkedést a demokrácia megerősítése és annak biztosítása érdekében, hogy az ország irányításában az összes politikai erő, a civil társadalom és a KDK népének akaratát kifejező demokráciapárti mozgalmak ténylegesen, alkotmányos és jogi szabályok alapján, valamint szabad és tisztességes választások útján részt vehessenek;

12.  ösztönzi a Filimbihez hasonló platformok létrejöttét, amelyek lehetővé teszik, hogy a demokráciapárti erők hallathassák hangjukat, és elősegítik a fiatalok részvételét abban a választási folyamatban, amelyből méltánytalanul kizárták őket;

13.  emlékeztet a KDK által a Cotonoui Megállapodás keretében tett azon kötelezettségvállalására, hogy tiszteletben tartja a demokráciát, a jogállamiságot és az emberi jogi alapelveket, köztük a véleménynyilvánítás szabadságát, a média szabadságát, a jó kormányzást és a politikusi tisztségek átláthatóságát; sürgeti a KDK kormányát, hogy a Cotonoui Megállapodás 11. cikkének b) bekezdésével, 96. és 97. cikkével összhangban szerezzen érvényt e rendelkezéseknek, ennek hiányában pedig arra kéri a Bizottságot, hogy a Cotonoui Megállapodás 8., 9. és 96. cikke alapján indítsa meg a vonatkozó eljárást;

14.  ragaszkodik ahhoz, hogy a KDK-beli választási folyamathoz nyújtandó további uniós támogatás természetét és összegét tegyék függővé a 2011. évi uniós választási megfigyelő misszió és a 2011. évi nyomon követési misszió ajánlásainak végrehajtása terén elért eredményektől, a választási naptár tiszteletben tartásától és a hiteles költségvetéstől;

15.  sürgeti az Unió küldöttségét, hogy kövesse nyomon a fejleményeket, és minden rendelkezésére álló megfelelő eszközt – többek között a demokrácia és az emberi jogok európai eszközét – használja fel az emberi jogi jogvédők és a demokráciapárti mozgalmak támogatására;

16.  sürgeti a KDK igazságügyi hatóságait, hogy bizonyítsák függetlenségüket a tekintetben, hogy nem válnak semmiféle politikai eszközzé, és gondoskodjanak a jogi eszközök által elismert jogok védelméről, például az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés vagy a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog tekintetében;

17.  sürgeti a KDK hatóságait, hogy hagyjanak fel a Kinshasa mellett feltárt tömegsír jelentőségének minimalizálásával, és támogatja az EU és az ENSZ sürgős, átlátható és megbízható vizsgálatra irányuló felhívását, az eltűnt személyek családjának megnyugtatása és a felmerült különféle vádak hiteltelenítése érdekében;

18.  elítéli a média jogellenes és visszaélésszerű cenzúráját, valamint a távközlési szolgáltatások ideiglenes leállítását;

19.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Afrikai Uniónak, a Nagy tavak-régió országai kormányainak, a Kongói Demokratikus Köztársaság elnökének, miniszterelnökének és parlamentjének, az ENSZ főtitkárának, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának és az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlésnek.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0388.


Bahrein, különös tekintettel Nabíl Radzsab ügyére
PDF 182kWORD 87k
Az Európai Parlament 2015. július 9-i állásfoglalása Bahrein, különös tekintettel Nabíl Radzsab ügyére (2015/2758(RSP))
P8_TA(2015)0279RC-B8-0703/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bahreinről szóló korábbi állásfoglalásaira, kiemelve a Bahreinről szóló 2014. február 6-i állásfoglalást, különösen Nabíl Radzsab, Abdulhádi al-Havádzsa és Ibrahim Sarif eseteit(1);

–  tekintettel az alelnök/külügyi és biztonságpolitikai főképviselő, Federica Mogherini szóvivőjének 2015. június 17-i nyilatkozatára az al-Vifák főtitkára, Ali Szalmán elítéléséről Bahreinben,

–  tekintettel a katari Dohában 2015. május 24-én tartott EU–Öböl-menti Együttműködési Közös Tanácsra és miniszteri találkozóra,

–  tekintettel az Arab Liga miniszteri tanácsának 2013. szeptember 1-i, kairói ülésén hozott azon határozatára, hogy Bahrein fővárosában, Manamában állítsák fel az emberi jogok pánarab bíróságát,

–  tekintettel a Bahreini Független Vizsgálóbizottság ajánlásainak a bahreini kormány általi végrehajtásáról szóló 2014. februári jelentésre, és az időszakos egyetemes emberi jogi helyzetértékelés újabb kiadására, amelyet a bahreini kormány 2014 szeptemberében tett közzé,

–  tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára (1966), a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok elleni ENSZ-egyezményre, a gyermek jogairól szóló egyezményre, valamint az Emberi Jogok Arab Chartájára, amelyek mindegyikének Bahrein is részes fele,

–  tekintettel az emberi jogok védelmezőiről szóló, 2004 júniusában elfogadott és 2008-ban módosított európai uniós iránymutatásokra,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezetének a hontalanság eseteinek csökkentéséről szóló egyezményére,

–  tekintettel az új uniós stratégiai keret és cselekvési tervre, amelynek célja, hogy az emberi jogok védelme és felügyelete valamennyi uniós szakpolitikai területen a középpontba kerüljön, és egy külön szakaszt tartalmaz az emberi jogi jogvédők védelméről,

–  tekintettel Sztávrosz Lambrinídisz, az EU emberi jogi különleges képviselője Bahreinben tett 2015. május végi látogatására,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 5. és 19. cikkére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel Bahrein ígéretet tett az emberi jogokkal kapcsolatos reformok terén való előrelépésre, a Bahreini Független Vizsgálóbizottság (BICI) jelentésének 2011. november 23-i közzétételét, illetve a nyomon követési jelentés 2012. november 21-i közzétételét követően;

B.  mivel bizakodásra ad okot, hogy Bahrein létrehozta a belügyminisztérium ombudsmani hivatalát, a bebörtönzött és fogvatartott személyek jogaival foglalkozó bizottságot, és a különleges vizsgálati egységet; mivel ezeknek az intézményeknek pártatlanabbaknak, átláthatóbbaknak, és a kormányzati intézményektől függetlenebbeknek kellene lenniük;

C.  mivel a 2011-es felkelés kezdete óta a bahreini hatóságok fokozták az elnyomó intézkedések alkalmazását a civil társadalom aktivistáival és a békés ellenzékkel szemben; mivel 2014. június 10-én 47 állam, köztük 28 uniós tagország közös nyilatkozatot írt alá az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 26. találkozóján, amelyben komoly aggodalmat fogalmaztak meg a bahreini helyzettel kapcsolatban; mivel a közös nyilatkozat kifejezetten rámutatott a problémás területekre, beleértve a békés gyülekezés és az egyesülés szabadságához fűződő jog gyakorlásáért kirótt hosszú börtönbüntetéseket, az tisztességes eljárás megfelelő garanciáinak hiányát, a demonstrációk elnyomását, a véleményalkotás és a véleménynyilvánítás szabadságához való jogukat gyakorlók folytonos zaklatását és bebörtönzését, a rossz bánásmódot és kínzást a fogva tartó intézményekben, az állampolgárságtól való önkényes, jogi eljárás nélküli megfosztást, és az emberi jogi jogsértések elkövetőinek nem kielégítő elszámoltathatóságát;

D.  mivel Nabíl Radzsabot, egy bahreini emberi jogi jogvédőt, a Bahreini Emberi Jogi Központ (BCHR) elnökét, a az Emberi Jogi Szervezetek Nemzetközi Szövetsége (FIDH) főtitkárhelyettesét, és a Human Rights Watch közel-keleti osztálya tanácsadó testületének tagját hathónapos börtönre ítélték, pusztán azért, mert békésen gyakorolta a szólásszabadsághoz való jogát; mivel Nabíl Radzsabot 2014. október 1-én tartóztatták le, miután eleget tett az Európai Parlament Emberi Jogi Albizottsága meghívásának, azzal a váddal, hogy tweet üzeneteket tett közzé egy országában tevékeny csoportról, amely állítólag együttműködött a Dáissel; mivel egy közintézmény és a hadsereg inzultálásával vádolták; mivel 2013 novemberében az ENSZ önkényes fogva tartásokkal foglalkozó munkacsoportja Nabíl Radzsab fogva tartását önkényesnek írta le;

E.  mivel Nabíl Radzsabot több ízben bebörtönözték a Bahreini Emberi Jogi Központ 2002-es megalapítása óta, mivel Nabíl Radzsab ellen jelenleg további vádakat hoznak fel a szólásszabadsághoz való jogának gyakorlásával kapcsolatban, és akár 10 évnyi börtönbüntetés is várhat rá a „hivatalos szerv” állítólagos „inzultálásáért” és „híresztelések terjesztéséért háború idején”;

F.  mivel Nabíl Radzsabhoz hasonlóan számos emberi jogi jogvédőt, köztük Nádzsi Fatílt, Adbulhadi al-Havadzs dán emberi jogi jogvédőt, Mohamed Habíb al-Mukdad svéd politikai aktivistát és másokat az úgynevezett bahreini tizenhármak közül őrizetbe vettek, és bírósági zaklatásnak tettek ki Bahreinben, bebörtönöztek és hosszú, vagy akár életfogytig tartó börtönre ítéltek az emberi jogok védelme terén végzett munkájuk közvetlen megtorlásaként; mivel a hírek szerint legtöbbjük erőszak, rossz bánásmód és testi vagy lelki kínzás áldozatává vált;

G.  mivel a BCHR szerint több mint 3 000 rabot önkényesen tartanak fogva, akik közül sokan az emberi jogok védelmezői, és akiket tevékenységük közvetlen megtorlásaként börtönöztek be és töltik hosszú vagy életfogytig tartó börtönbüntetésüket;; mivel a hírek szerint legtöbbjük erőszak, rossz bánásmód és testi vagy lelki kínzás áldozatává vált;

H.  mivel 2015. június 16-én Bahrein fő ellenzéki pártja, az al-Vifák főtitkárát, Ali Szalmán sejket négy év börtönbüntetésre ítéltek a kormányellenes tüntetések kapcsán, amelyek 2011-ben törtek ki a régióbeli „arab tavaszˮ felkelések csúcsán; mivel a hírek szerint ügyvédeit a bíróság megakadályozta a szóbeli védelem gyakorlásában, és nem kaptak semmilyen érdemi lehetőséget a bizonyítékok megvizsgálására; mivel az Egyesült Nemzetek független szakértőinek csoportja, az Emberi Jogi Tanács különleges eljárásainak részeként felszólította a bahreini hatóságokat, hogy engedjék szabadon Ali Szalmán sejket;

I.  mivel 2012 óta Bahrein visszaél a terrorizmusellenes jogszabályokkal, amelyek alapján önkényesen megvonja az aktivisták és az ellenzék tagjainak – köztük legalább 9 kiskorú – állampolgárságát, az elenzékiség megtorlásaként; mivel számos jelentés szerint csak 2015-ben több mint 100 aktivistát, tiltakozót és politikust fosztottak meg állampolgárságától, amelynek következtében nagy részük a hontalanná vált, amely ellentétben áll a hontalanság csökkentéséről szóló ENSZ-egyezménnyel;

J.  mivel 2011 óta nőtt a halálbüntetés alkalmazása a politikai indíttatású ügyekben; mivel legalább hét személy ellen hoztak halálos ítéletet politikai ügyekben 2011. óta, és ebből a hétből négyet 2015-ben ítéltek halálra;

K.  mivel a 2011. februári bahreini események kivizsgálása és az azokról való jelentés céljából királyi rendelettel létrehozott Bahreini Független Vizsgálóbizottság (BICI) ajánlásokat tett az emberi jogokra és a politikai reformokra vonatkozóan; mivel előrelépés történt a jogi és bűnüldözési rendszer átalakítása terén, de a kormány nem teljesítette teljes mértékben a Vizsgálóbizottság legfontosabb ajánlásait, nevezetesen nem helyezte szabadlábra a tiltakozók vezetőit, akiket a véleménynyilvánításhoz és a békés gyülekezéshez való joguk gyakorlásáért ítéltek el; mivel a nemzeti párbeszédként ismert egyeztető tárgyalások megrekedtek; mivel egyes csoportok továbbra sincsenek képviselve a politikai rendszerben és a biztonsági erőket továbbra sem lehet felelősségre vonni;

1.  kéri, hogy valamennyi emberi jogi jogvédő, politikai aktivista és más olyan személy – többek között Nabíl Radzsab, Ali Szalmán sejk és a „bahreini tizenhármak” – ellen ejtsék a vádakat, akiket a véleménynyilvánítás és a békés gyülekezés és egyesülés szabadságához való jog gyakorlásával kapcsolatos állítólagos törvénysértésekkel vádoltak, és kéri azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátásukat ;

2.  elismeri a bahreini hatóságok által arra nézve tett kötelezettségvállalásokat, hogy végrehajtják a Bahreini Független Vizsgálóbizottság 2011-es ajánlásait, az ENSZ Bahreinre vonatkozó rendszeres egyetemes emberi jogi helyzetértékelésében megfogalmazott, valamint az ENSZ egyéb mechanizmusai által tett ajánlásokat, és azt, hogy a közelmúltban számos, a politikai hovatartozásukhoz és véleménynyilvánításukhoz kapcsolódó bűncselekménnyel vádolt fogva tartott személyt szabadon engedtek; sürgeti a bahreini kormányt, hogy haladéktalanul hajtsa végre a Bahreini Független Vizsgálóbizottság jelentésében és a rendszeres egyetemes emberi jogi helyzetértékelésben szereplő valamennyi ajánlást, vessen véget az emberi jogok megsértésének és tartsa tiszteletben az emberi jogokat és az alapvető szabadságokat, Bahrein nemzetközi emberi jogi kötelezettségeivel összhangban;

3.  komoly aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a bahreini terrorizmus elleni törvényekkel visszaélnek és az emberi jogok megsértésére, többek között az állampolgárság visszavonására használják;

4.  elítéli a bebörtönzöttekkel, a békés tüntetőkkel és az ellenzék tagjaival szemben a bahreini hatóságok által folyamatosan alkalmazott kínzást és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmódot vagy büntetést, és sürgeti a bahreini kormányt, hogy tegyen eleget az ENSZ kínzás elleni egyezménye szerinti kötelezettségeinek és kötelezettségvállalásainak;

5.  ösztönzi a bahreini kormányt, hogy működjön együtt az ENSZ különleges előadóival (különösen a kínzás, a gyülekezés szabadsága, a bírók és az ügyvédek függetlensége, valamint az emberi jogi jogvédők kérdésében), és adjon állandó meghívást számukra;

6.  tudomásul veszi a bahreini kormány által a büntető törvénykönyv és a jogi eljárások reformja érdekében tett folyamatos erőfeszítéseket, és bátorítja e folyamat folytatását; sürgeti a bahreini kormányt, hogy tegyen meg minden szükséges lépést annak érdekében, hogy biztosítsa a pártatlan és tisztességes igazságügyi rendszert, a tisztességes eljáráshoz való jogot, illetve garantálja ombudsmanja, a különleges vizsgálati egység és az Emberi Jogok Nemzeti Intézete pártatlanságát;

7.  kéri, hogy azonnali hatállyal ratifikálják a kínzás elleni egyezményhez csatolt fakultatív jegyzőkönyvet, valamint a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányához csatolt, a halálbüntetés eltörlését célzó második fakultatív jegyzőkönyvet, továbbá a minden egyénnek az erőszakos eltüntetéssel szembeni védelméről szóló nemzetközi egyezményt és a bevándorló munkavállalók és családtagjaik jogainak védelméről szóló nemzetközi egyezményt;

8.  felszólítja a bahreini hatóságokat, hogy folytassák a nemzeti konszenzus megtalálását célzó párbeszédet, hogy tartós és inkluzív nemzeti megbékélés jöjjön létre és tartós politikai megoldás szülessen a válságra; megállapítja, hogy egy fenntartható politikai folyamat során lehetőséget kell adni a jogos és békés bírálatok szabad kinyilvánításának; ebben az összefüggésben emlékezteti a bahreini hatóságokat, hogy a síita többség és békés politikai képviselőik bevonása az emberi méltóság tiszteletben tartása, a tisztelet és a tisztesség alapján nélkülözhetetlen eleme kell a nemzeti megbékélést és tartós reformot célzó bármely hiteles stratégiának;

9.  üdvözli, hogy Ibrahím Saríf ellenzéki vezetőt királyi kegyelem után 2015 júniusában korán szabadlábra helyezték; úgy véli, hogy e határozat örvendetes és fontos lépés a bizalomépítésre Bahreinben;

10.  sürgeti az alelnököt/főképviselőt, hogy a bahreini kormánnyal folytatott valamennyi tárgyalása során továbbra is hangsúlyozza a reformok és a megbékélés fontosságát; határozottan ösztönzi egy EU–Bahrein emberi jogi munkacsoport létrehozását, megjegyzi azonban, hogy az EU és Bahrein közötti emberi jogi párbeszéd nem helyettesítheti az átfogó párbeszédet a kormány és az ellenzék között Bahreinben;

11.  tudomásul veszi az ombudsman, a bebörtönzött és fogvatartott személyek jogaival foglalkozó bizottság és az Emberi Jogok Nemzeti Intézete által tett ajánlásokat, különösen a fogva tartottak jogairól és börtönkörülményeikről, többek között az állítólagos embertelen bánásmóddal és kínzással kapcsolatban; ösztönzi ezeket a szerveket, hogy független, pártatlan és átlátható módon folytassák munkájukat, és felszólítja a bahreini hatóságokat, hogy teljes mértékben hajtsák végre ezeket az ajánlásokat;

12.  felszólít arra, hogy tegyenek gyors közös uniós erőfeszítést egy olyan átfogó stratégia kidolgozására, amely meghatározza, hogy az EU és a Bizottság hogyan fogja aktívan előmozdítani a fogva tartott aktivisták és a meggyőződésük miatt bebörtönzött személyek szabadon bocsátását; felhívja az EKSZ-t és a tagállamokat, hogy biztosítsák az EU – különösen az emberi jogok védelmezőiről és a kínzásról szóló – emberi jogi iránymutatásainak a rijádi uniós küldöttség és a tagállamok bahreini nagykövetségei általi megfelelő végrehajtását, és tegyenek jelentést a végrehajtásról;

13.  felszólít a könnygáz és a tömeg megfékezéséhez használt egyéb felszerelések exportjának uniós tilalmára, amíg le nem folytatják az ezek nem megfelelő alkalmazásával kapcsolatos vizsgálatokat, és amíg az ilyen nem megfelelő alkalmazásért felelős személyeket felelősségre nem vonják;

14.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, a Bahreini Királyság kormányának és parlamentjének, valamint az Öböl-menti Együttműködési Tanács tagjainak.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0109.


Két keresztény lelkész helyzete Szudánban
PDF 260kWORD 77k
Az Európai Parlament 2015. július 9-i állásfoglalása két keresztény lelkész helyzetéről Szudánban (2015/2766(RSP))
P8_TA(2015)0280RC-B8-0707/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Szudánról szóló korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel az emberi jogi szakértők által az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának különleges eljárásai keretében kiadott 2014. május 19-i jelentésre,

–  tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára,

–  tekintettel az 1948. évi Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, valamint az ENSZ a valláson vagy meggyőződésen alapuló intolerancia és megkülönböztetés minden formájának megszüntetéséről szóló nyilatkozatára,

–  tekintettel az emberi jogok és a népek jogainak afrikai chartájára,

–  tekintettel a 2000. évi Cotonoui Megállapodásra,

–  tekintettel a vallás és a meggyőződés szabadságáról szóló 2013-as uniós iránymutatásokra,

–  tekintettel Szudán 2013-ban elfogadott nemzeti emberi jogi tervére, amely az egyetemesség és a mindenkit megillető egyenlőség elvein alapul,

–  tekintettel az ENSZ-közgyűlés határozataira, különösen a halálbüntetés alkalmazására vonatkozó moratóriumról szóló 2007. december 18-i 62/149. számú, 2008. december 18-i 63/168. számú, 2010. december 21-i 65/206. számú, 2012. december 20-i 67/176. és 2014. december 18-i 3/69. számú határozataira, amelyekben felszólítja azokat az országokat, ahol még mindig létezik halálbüntetés, hogy vezessenek be moratóriumot a kivégzésekre a halálbüntetés eltörlése céljából,

–  tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel Michael Yatot, a dél-szudáni presbiteriánus evangélikus egyház lelkészét azt követően vette őrizetbe a szudáni nemzeti hírszerzési és biztonsági szolgálat (NISS), hogy 2014. december 21-i szudáni látogatása alkalmával prédikációt tartott a szudáni presbiteriánus evangélikus egyházhoz tartozó kartúmi északi templomban; mivel a lelkészt közvetlenül azután tartóztatták le, hogy az igehirdetés során az értesülések szerint elítélte az egyház földterületeinek és ingatlanainak vitatott eladását és Szudán keresztényekkel való bánásmódját;

B.  mivel Peter Yen Reith lelkészt 2015. január 11-én azt követően tartóztatták le, hogy levelet jutatott el a Szudáni Vallásügyi Hivatalba, amelyben tájékoztatást kért Michael lelkészről és letartóztatásáról;

C.  mivel mindkét lelkészt 2015. március 1-jéig magánzárkában tartották, és 2015. május 4-én mindkettejüket az 1991-es szudáni büntető törvénykönyv szerint több bűncselekmény elkövetésével vádolták meg, többek között közösen elkövetett bűncselekményekkel (21. cikk), az alkotmányos rend aláásásával (51. cikk), állam ellen folytatott hadviseléssel (50. cikk), kémkedéssel (53. cikk), hivatalos dokumentumok szabálytalan megszerzésével és nyilvánosságra hozatalával (55.cikk), gyűlöletkeltéssel (64. cikk), rendzavarással (69. cikk) és istenkáromlással (125. cikk);

D.  mivel elmarasztaló ítélet esetén a szudáni büntető törvénykönyv 50. és 53. cikke szerinti vádak halálbüntetéssel járnak;

E.  mivel 2015. július 1-jén a szudáni hatóságok lerombolták az evangélikus egyház Bahriban található épületegyüttesének egy részét; mivel Mohamed Musztafa, az egyház és egyben a két lelkész ügyvédje és Hafez úr, a bahri evangélikus egyház lelkésze is azt panaszolta, hogy a kormányhivatalnok nem az épületegyüttes megfelelő részét rombolta le; mivel mindkettejüket amiatt tartóztatták le, hogy egy köztisztviselőt feladatainak ellátása során akadályoztak; mivel a kormányhivatalnok folytatta az épületegyüttes nem megfelelő részének lerombolását;

F.  mivel Dél-Szudán 2011-es elszakadása óta az egyházi vezetőket érő fenyegetések, a keresztény közösségek megfélemlítése és az egyházi tulajdon megsemmisítése gyorsított ütemben folytatódik Szudánban;

G.  mivel 2015. június 25-én egy baptista templomból kijövet letartóztattak a Nuba-hegységből származó 12 keresztény lányt azzal a váddal, hogy illetlenül voltak felöltözve; mivel két lányt másnap vádemelés nélkül elengedtek és a többi tízet óvadék ellenében szabadlábra helyezték;

H.  mivel a 12 keresztény lánynak a bíróság előtt kell megjelennie, mivel megvádolták őket a szudáni büntető törvénykönyv 152. cikke alapján, amely a következőt mondja ki: „Bármely személy, aki közterületen illetlen, vagy a közerkölcsbe ütköző cselekményt követ el, illetve szeméremsértő, közerkölcsbe ütköző vagy közmegbotránkozást okozó ruhában jelenik meg, negyven ütést meg nem haladó korbácsolással vagy pénzbírsággal, illetve mindkettővel büntetendő”;

I.  mivel a Szudán által aláírt, az emberek és népek jogairól szóló afrikai charta magában foglalja az élethez való jogot és a kínzás, továbbá a kegyetlen, embertelen és megalázó büntetés és bánásmód tiltását, de mivel számos büntetőjogi ítélet esetében továbbra is alkalmazzák a halálbüntetést, a korbácsolást, a csonkítást és más testi fenyítést;

J.  mivel a halálbüntetéssel kapcsolatos egyetemes moratóriumot azzal a céllal vezették be, hogy teljes eltörlése továbbra is a nemzetközi közösség egyik legfontosabb célkitűzése maradjon, amint azt az ENSZ 2014. december 18-i közgyűlése is megerősítette;

1.  felszólítja a szudáni hatóságokat, hogy ejtsék a Michael Yat és Peter Yen Reith lelkészek ellen felhozott összes vádat, és felszólít azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátásukra; ugyanakkor felszólítja a szudáni kormányt, hogy szabadon bocsátásukig garantálja, hogy a két lelkészt nem vetik alá kínzásnak vagy egyéb bántalmazásnak, és hogy testi és lelki épségüket teljes mértékben tiszteletben tartják;

2.  kéri, hogy az Európai Unió szudáni küldöttsége kövesse nyomon a bírósági eljárást, és nyújtson segítséget a lelkészeknek; felszólítja az EU-t, hogy játsszon vezető szerepet abban, hogy hangsúlyozza és elítéli az emberi jogok és a nemzetközi humanitárius jog Szudánban történő rendkívül gyakori megsértését;

3.  emlékezteti a szudáni hatóságokat a vallás és a meggyőződés szabadságának megvédésével kapcsolatos nemzeti és nemzetközi szintű kötelezettségeikre; ismételten leszögezi, hogy a gondolat, a vallás és a meggyőződés szabadsága egyetemes emberi jog, amelyet mindenhol és mindenki esetében meg kell védeni; határozottan elítéli az erőszak és a megfélemlítés minden formáját, amely korlátozza azt a jogot, hogy bárki szabad akaratából megválaszthatja vagy megváltoztathatja vallását, illetve vallás nélkül élhet, ideértve a fenyegetést, a fizikai erő vagy büntetések alkalmazását azzal a céllal, hogy hívőket vallásuk megtagadására vagy más vallásra való áttérésre, nem hívőket pedig valamely vallás felvételére kényszerítsenek;

4.  elítéli a 12 keresztény lány letartóztatását; sürgeti Szudánt, hogy szüntesse be a 10 lánnyal szemben folytatott eljárást, akiknek a törvénysértés vádja alóli tisztázása még várat magára;

5.  felhívja Szudán kormányát, hogy helyezzen hatályon kívül a vallási alapon hátrányosan megkülönböztető minden jogszabályt, valamint védje meg a kisebbségi csoportok – köztük mindenféle vallási csoport – identitását;

6.  elítéli a keresztények zaklatását és az egyházi ügyekbe való beavatkozást; sürgeti a szudáni kormányt, hogy tartózkodjon az ilyen tevékenységtől; felszólítja Szudánt, hogy vonja vissza a hitelhagyásra vonatkozó törvényeket, és hagyjon fel a templomok és vallási helyszínek bezárásával;

7.  felszólítja a szudáni kormányt, hogy az alapvető emberi jogok és szabadságok védelme érdekében a nemzetközi emberi jogi normákkal összhangban hajtsa végre az ország jogrendszerének reformját, illetve biztosítsa valamennyi egyén emberi jogait, különös tekintettel a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés, a vallási kisebbségek és a hátrányos helyzetű csoportok vonatkozásában;

8.  megismétli, hogy minden körülmények között elítéli a halálbüntetést, és azt, hogy ennek eltörlése érdekében szükség van egy egész világra kiterjedő moratórium bevezetésére; felszólítja a szudáni kormányt, hogy ennek megfelelően törölje el a halálbüntetést, csakúgy, mint a korbácsolás még hatályban lévő gyakorlatát, és a kiszabott halálbüntetéseket pedig módosítsák;

9.  Mélységesen aggódik az ellenzék tagjait érő növekvő elnyomás miatt, határozottan visszautasítja az Oumdourman-i bíróság 2015. július 6-i határozatát, amelyben azonnal végrehajtandó 20 korbácsütésre ítélik a kongresszusi párt alelnökét, Mastour Ahmed Mohamedet és két másik vezetőjét: Assem Omart és Ibrahim Mohamedet; támogatja az ENSZ, az Európai Unió, az Afrikai Unió és a trojka (Norvégia, Nagy Britannia, Egyesült Államok) arra irányuló erőfeszítéseit, hogy a szudáni helyzetre tárgyalásos megoldás szülessen, és hogy támogassák a civil társadalomnak és az ellenzéki pártoknak egy inkluzív békefolyamat előmozdítására tett erőfeszítéseit;

10.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, a Szudáni Köztársaság kormányának, az Afrikai Uniónak, az ENSZ főtitkárának, az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés társelnökeinek, valamint a Pánafrikai Parlamentnek.

Jogi nyilatkozat